Apa lettem! - útmutató apáknak

APA LESZEK

FELKÉSZÜLÉS, BABAVÁRÁS

MIBEN SEGÍTHETI

A VÁRANDÓS ANYÁT A KISPAPA?

Egy várandós nő élete egyfelől természetes, biológiailag kódolt, másfelől bonyolulttá váló, kusza, kontrollvesztett, érzelmileg hullámzó is lehet. Hogyan kísérheti, támogathatja őt az apa a babavárás hónapjaiban?

Olykor nehéz felfogni, hogy a baba érkezése valóban megtörténik majd, hogy családdá válunk, és minden végérvényesen megváltozik – de máris előttünk áll a különböző vizsgálatok megszervezése, az adminisztratív feladatok elvégzése, a munka abbahagyásának megtervezése az ideális időpontra, a babaholmik beszerzése, az anyagi kérdések átgondolása, ráadásul ott vannak a logisztikai kérdések. Átrendeződhetnek a prioritások – habár vannak, akik ellenállnak ennek, és görcsösen ragaszkodnak az addigi életvezetésükhöz, annyira ijesztő számukra a változás gondolata és ereje. Szintén változik a párkapcsolat. Gyakran a korábbinál erősebb szövetség és összetartás alakul ki a partnerek között, máskor nézeteltérésekre, eltérő szemléletmódból fakadó ütközésekre kerülhet sor. Teljesen természetes dolog, hogy a várandós nő is komoly érzelmi és fizikai átalakuláson megy keresztül. De mit él át az apa?

EGYÜTT HALADNI

Az 1980-as, 90-es évekig az apák nem kaptak túl nagy szerepet a nevelésben, sem a várandós hónapok alatt, szülés alatt meg pláne nem. Mióta azonban az apás szülések egyre nagyobb teret kapnak, az apák bevonódása egyre kívánatosabb és elfogadottabb a terhesség időszaka alatt is.

A babavárás, a szülés és a babáról való gondoskodás óriási, mély és átalakító időszak. Hat a saját önálló személyiségre, és hat a párra is. A transzformatív hatásból az apák sem maradnak ki. Kutatások kimutatták, hogy várandósság idején nemcsak a nők állnak megváltozott hormonális hatás alatt, hanem a férfiak is! Náluk is megemelkedik a prolaktin- és a kortizolszint, a tesztoszteronszint pedig a születés után csökken. Ez is segíti az összehangolódást, az egymásra támaszkodást. Nagyon megtartó és meghatározó együtt haladni ebben az izgalmas folyamatban!

Ugyanakkor: ahogy a nők, úgy a férfiak is sokféle eltérő érzelmi reakciót mutathatnak a babavárás hónapjai során. Fontos tudatosítani, hogy az apáknak sem kell folyamatosan összeszedettnek és erősnek lenniük! Szabad ellágyulni, elérzékenyülni, meghatódni vagy épp megijedni, frusztrálttá válni. Szabad együtt változni, de ez eltérő ritmusban is végbemehet a szülőpár tagjainál. Lehet, hogy az apának egy kicsit több időre van szüksége ahhoz, hogy átálljon az új ritmusra, és nem tud azonnal valódi segítőként jelen lenni. Abban, hogy a szükséges „átállási” időt megkaphassa, nagy segítség, ha őszintén kommunikálhat társával az érzelmeiről.

Ez fordítva is igaz: hatalmas segítség az apa támogató, megengedő, empatikus, elfogadó hozzáállása.

APÁS SZÜLÉST?

VAGY MÉGSE?

Napjainkban már egyáltalán nem ritkaság, hogy az apák bent lehetnek a szülésnél. Inkább az tűnik különösnek, ha a partner nem szeretne ott lenni ezen a család szempontjából hatalmas eseményen. De mi van, ha valaki valóban nem szeretne részt venni rajta?

Utólag a legtöbb apa, aki jelen volt a gyermeke születésénél, megismételhetetlen csodaként gondol vissza rá. Hiszen az is: az élet nagyszerű csodája! Mégis sokan aggódnak, és bizonytalanok abban, hogy van-e keresnivalója az apának a szülőszobán. Az apák a szülés során szokatlan érzelmeket tapasztalhatnak az új helyzetből adódóan: tehetetlenséget, kirekesztettséget, bizonytalanságot, sebezhetőséget, ami teljesen normális. Ugyanakkor az aktív szerepvállalás a várandósság során segít felkészülni az apaszerepre, így pozitívabban élhető meg a szülésen való részvétel is.

HOGYAN KÍSÉRHETI AKTÍVAN AZ APA VÁRANDÓSSÁGOT?

n Részt vesz az ultrahangos vizsgálaton. n Az anyával közösen választja ki a pici ruháit, a babafelszerelési tárgyakat. n Gyakran beszél a picihez, énekel neki. n Kezét az anya pocakjára téve érzékeli a baba mocorgását, visszajelzéseit. n Támogatja, kényezteti az anyát a várandósság során. n Részt vesz a szülésre felkészítő tanfolyamon. n Részt vesz a kórház vagy a bábapraxis kiválasztásában.

MIK LEHETNEK AZ APA FELADATAI A SZÜLŐSZOBÁN?

n A fő feladata: támogatni a kismamát a szülés valamennyi szakaszában, mind fizikailag, mind érzelmileg. n Segít, ha megnyugtatja a kismamát, megmasszírozza vagy jókedvre deríti őt. n Adhat a kismamának inni, enni, vagy szükség szerint borogatást tehet rá. n El kell fogadnia, hogy a vajúdás során a kismamától – gonosz szándék nélkül – akár a legbántóbb mondat is elhangozhat, hiszen a nagy fájdalmat, aggodalmat, fáradtságot valamilyen úton le kell vezetni. n A szülést követően sok esetben az apa vághatja el a köldökzsinórt, illetve fotózhatja, fürdetheti, öltöztetheti, ölelheti a babát.

MIÉRT ÉRDEMES BENT LENNI A SZÜLÉSEN?

A szülésen való részvétel óriási mérföldkő a férfiak számára az apaság felé vezető úton, a közös szülésélmény elmélyíti a szülőpár kapcsolatát is. Az apa és az újszülött baba első találkozásakor mély érzelmi odaadás és kötődés alakul ki. Az első pillanatok, az első órák és napok során kialakult kapcsolat kiemelt szerepet játszik az apaság érzésének megszületésében. A kapcsolat minősége szempontjából nem elsősorban a szülő neme vagy a vele eltöltött idő a meghatározó, hanem a gyermek igényeire mutatott szülői válaszkészség.

SZÜLÉS AZ APA NÉLKÜL Az a jó, ha az apa részvétele vagy ennek az ellenkezője a pár közös döntése. A kórházakban az apa helyett általában más is jelen lehet, aki támogatja a kismamát: barátnő, testvér, szülő vagy akár dúla is. Ha a férj nem szeretne részt venni, vagy akár a folyamat közben érzi úgy, hogy szeretne kiszállni, fontos, hogy megtehesse. Elképzelhető, hogy komplikációk miatt a személyzet küldi ki őt a szülőszobáról. A vajúdás során akár a kismama is dönthet úgy, hogy mégsem szeretné, ha a párja bent lenne. Ezeket a döntéseket tiszteletben kell tartani, hiszen úgy válik a szülés csodája valóban élménnyé, ha oldott hangulatban, ellazultan, és nem feszengve, másnak megfelelve történik.

SZÜLETÉS, ISMERKEDÉS, GONDOZÁS

APÁS SZÜLÉS

Ha van rá mód, menjenek együtt a szülők szülésfelkészítő tanfolyamra, dúlához, ultrahangvizsgálatra; az apa is legyen aktív részese a babavárásnak. Napjainkban a születés csodája szintén lehet közös élmény, ha az anya és az apa úgy szeretnék, és ha ennek nincs valamiféle egészségügyi akadálya.

Ahogy közeledik a szülés időpontja, a gyakorlati teendők, a beszerzés, felújítás, szerelések során a leendő édesapa fejébe is egyre gyakrabban férkőzhetnek be a szüléssel, a baba világrajövetelével kapcsolatos gondolatok. A tájékozottság magabiztosságot ad – ez a mondás ez esetben is igaznak bizonyul, a rengeteg ismeretlen és bizonytalan tényező ellenére is. Mind az elméleti ismereteket tekintve, mind érzelmileg nagyon nagy előnyben van az a férfi, aki időt szán a felkészülésre.

BESZÉLJÜK MEG! NÉZZÜNK UTÁNA!

A szülés menetéről, a vajúdásról, a támogatás lehetőségeiről sok-sok haszos ismeret szerezhető a szülésfelkészítésen. Ilyenkor van mód a félelmek, aggodalmak kimondására is – ami felszabadító erejű. Arról is beszélni kell, hogyan érinti az apát az apás szülés lehetősége. Ha csak a párja kedvéért vállalná, akkor lehet, hogy érdemes kompromisszumot találni. Például: csak a vajúdás során fogja a kismama kezét, a kitolási szakaszban nincs jelen, esetleg fordítva, csak a végkifejlet idején megy be a szülőszobára. Természetesen nem kell nézni, látni olyasmit, ami lelkileg esetleg sok lenne (magát a kitolást például). Ezenkívül bármikor lehet szünetet is tartani. Legalábbis az apának...

Amennyiben van lehetőség a felvetődő kérdések megbeszélésére férfikörben, kispapacsoportban, az szintén sokat segíthet a leendő apának. Lehet, hogy egymás között könnyebben, lazábban sikerül kimondani, megfogalmazni az aggályokat, mint egy perinatális tanácsadónál vagy akár az érzékeny állapotban lévő a kismamával. Segíthetnek a könyvek is, érdemes keresni az egyénnek leginkább megfelelő tájékozódási módokat.

TAPASZTALATOK ÉS TÉVHITEK

A legtöbb férfi, aki úgy vett részt a szülésen, hogy előtte tartott tőle, azt mondja, hogy valóban, szó szerint életre szóló élményben volt része. Amikor a friss apa karjába veheti a gyermekét, az leírhatatlan érzést ad számára. Ha minden jól megy, az aranyórából is juthat neki valamennyi. Közismert, de téves elképzelés, hogy rossz hatással lehet a későbbi szexuális életre, ha az édesapa a párja mellett van a szüléskor-születéskor. Valójában ez nem árt a párkapcsolatnak, sőt, inkább minden téren ös zszekovácsol.

KEZDŐDIK!

Lehet, hogy magzatvízelfolyással indult a szülés, lehet, hogy egyre sűrűsödő méhösszehúzódással, de a vajúdásban valószínűleg benne van már a kismama, mikor a szülészetre érkezünk (kivéve, ha a szülést itt indítják el, például burokrepesztéssel).

Először az anya vizsgálatára kerül sor – kézzel, hüvelyi úton –, amit a szülész-nőgyógyász szakorvos és/vagy egy szülésznő végez. Ebből kiderül, milyen a méhszáj tágulásának állapota, a magzatburok állapota, milyen

KOMMUNIKÁCIÓ AZ ÚJSZÜLÖTTEL

Mivel a kisbaba az első 9 hónapban a pocakban van, kezdetben az édesanyja alakíthatja ki vele a legmélyebb kapcsolatot. Ám ahogy fejlődik, már magzatként is egyre több dolgot érzékel a kinti világból – idővel az édesapja hangját, érintését is megérzi és felismeri.

Akapcsolatteremtés, a kommunikáció a babával apaként sem a megszületéskor kezdődik. Érdemes már várandósság idején beszélni a picihez, dudorászni neki, pocakra tett kézzel üdvözölni őt. Fontos, hogy meleg legyen a tenyerünk! Megfigyelhető, hogy ha ez rendszeresen megtörténik, a magzat az apa pocakra tett kezéhez lubickol.

AZ ELSŐ KÖZÖS ÓRÁK

Amikor világra jön az újszülött, a közvetlen kontaktusteremtésre is sor kerül – akár a köldökzsinór elvágásával, ami nagyon emlékezetes, katartikus pillanat lehet. Nemegyszer az apuka kapja meg a babát addig is, amíg az anyukát ellátják a szülés után. Ha a szülésen nem vett részt az apa, akkor is karjába veheti végre a gyermekét, és ha minden jól megy, újdonsült családjával együtt átélheti átélheti az aranyóra csodáját. Jó, ha az apa meztelen mellkasára is odakerül a baba, hiszen számára a kommunikáció egyik alapformája az érzelmi kötődést erősítő gyengéd érintés, a közvetlen fizikai kontaktus. Érdemes beszélni is hozzá – bár a szavakat még nem érti, a lényeget igen. Később, ha kellő időt tölt vele és figyel rá az apuka, megismeri a reakcióit, a „babanyelvet”, és mindketten egyre kifinomultabban tudnak kommunikálni egymással.

„MAJD HA NAGYOBB LESZ…?”

Gyakori az a vélekedés, hogy egy kisbabával nem tud mit kezdeni az apuka, az ő ideje majd akkor jön el, amikor már értelmesen lehet beszélgetni a kicsivel. Ez tévhit. Bár kezdetben előfordulhat, hogy ha az apuka megközelíti vagy felveszi a babát, akkor sírás következik, de nem szabad, hogy ez elriassza. A kicsi általában egész nap az anyukájával van, aki talán kissé finomabban nyúl vagy másképp szól hozzá, így szoknia kell az apa másféle mozdulatait, hangját. Az erős ingerekre (például: erősebb hang) túlérzékenyen reagálhat. Márpedig ha valami meglepi vagy ha megszeppen, akkor sír. Ez nem jelenti azt, hogy az apával valami baja van, vagy hogy az apa ekkor még alkalmatlan a szerepére, csak azt, hogy össze kell csiszolódniuk. Ha sír a baba, érdemes megnézni a pelusát, ellenőrizni kell (a tarkóját megtapintva) nincs-e melege, nem fázik-e, kényelmes-e a ruhája. Az sem kizárt, hogy éhes vagy álmos. Ha minden rendben, talán csak le kell kötni a figyelmét: lehet sétálgatni vele, tükörben tükörképet nézegetni, játékokat mutatni, magyarázni, énekelgetni neki. Ha semmi sem segít, akkor jöhet anya – de ne ez legyen az első lépés!

MINDENNAPI RÍTUSOK

Az apának sok idejét kötheti le a munkában való helytállás, a családfenntartás feladata, ám ezzel együtt is fontos módot találnia arra, hogy kezdettől rendszeresen foglalkozzon a gyermekével. Amikor teheti, vegye az ölébe, ölelje, simogassa, ringassa – ez megnyugtatja a babát, és segít, hogy mindinkább felismerje az apukája vonásait, illatát. Az újszülött még nem lát élesen, de az emberi arcra kezdettől figyel. Lényeges felé fordulni és a szemébe nézni, amikor beszélünk hozzá. Az apa részt vehet a pici gondozásában, viheti sétálni, és ha már nagyobb, lovagoltathatja, vagy dögönyözheti úgy, ahogy azt csak az apukák tudják. Mindeközben minél többet magyarázzon, énekeljen-mondókázzon neki. Saját költésű, ritmusos versike is szóba jöhet, a picinek biztosan nagyon fog tetszeni! Egyszóval: az apa legyen jelen gyermeke mindennapi életében, még ha ezt olykor nagyon nehéz is megoldani – hiszen ez az időszak soha többé nem tér vissza.

AZ ELSŐ ÉV APAKÉNT

FEJLŐDÉS, HOZZÁTÁPLÁLÁS, JÁTÉK

MOZGÁSFEJLŐDÉS

Az újszülöttről azt hihetnénk, nincs sok dolga a mozgással, hiszen javarészt fekszik és alszik. De ez nem így van. Miután születése után felvette a megfelelő légzésritmust, azt rövidesen a szopással-nyeléssel is össze kell hangolnia – és ez még csak az első apró mozzanat mozgásfejlődésének hosszú útján.

Akisbaba mozgása még nem tudatosan irányított, ám célszerű. Erről veleszületett reflexei gondoskodnak (melyekről a 45. oldalon írunk bővebben). Kezét-lábát hajlítva tartja, ébren a végtagjait ritmikusan, egyszerre mozgatja, kezecskéit ökölbe zárja. Fejét képes jobbra-balra forgatni. Lássuk, mi mindent tanul meg ehhez képest 1 éves koráig!

2–3 HÓNAPOSAN

2 hónapos korra a baba végtagjai már kevésbé hajlítottak, ujjai tártabbak, igyekszik megtapintani azt, amit elér. A tárgyakért nyúlva látását és mozgásvezérlését összhangba kell hoznia, így finomodik szem-kéz koordinációja. A fejét egyre hosszasabban képes hason fekve megemelni, háton fekve pedig középen tartani. 3 hónaposan képes az alkartámaszra is, ami előkészíti a kúszás későbbi megtanulását. A megfelelő mozgásfejlődés érdekében elengedhetetlen, hogy ébrenléti idejében a baba rendszeresen feküdjön hason is, a kiságyán kívül, nem puha felületen, például takaróval vagy szőnyeggel fedett padlón. A padló azért is praktikus választás, mert onnan az icergő-mocorgó csecsemő nem pottyanhat le. Az újabb és újabb mozgásformák elsajátításához ekkor is, később is jó motivációt jelenthet, ha kedvenc játékot, érdekes holmit nyújtunk a baba felé, amit el szeretne érni.

4–9 HÓNAPOSAN

A 4 hónapos gyermek képes arra, hogy megfogja a kiszemelt és számára elérhető tárgyakat. Ha minden rendben megy, 4,5-6 hónapos korában hátról hasra, azután hasról hátra is át tud fordulni segítség nélkül. A kezét és a tárgyakat szívesen veszi a szájába. 6–8 hónapos korára a korábbinál is tudatosabban mozog. Gyakori, hogy hason fekve körbeforog és így szerzi meg a körülötte lévő, érdeklődését felkeltő holmikat, majd – karjára támaszkodva, lábaival előretolva magát – kúszni kezd. 8-10 hónaposan négykézlábra áll, és a kúszást a mászás váltja fel, ami már meglehetősen komplikált, keresztirányú mozgáskivitelezést kíván. A helyváltoztató mozgás mellett, amely szélesebbre nyitja a nagyvilág kapuját, a csecsemő finommotorikus készségei is új szintre jutnak – át tudja tenni a tárgyakat egyik kezéből a másikba, illetve két tárgyat is képes egyszerre tartani. A két keze akkor válik szabaddá, amikor kialakul nála a stabil ülés.

A baba figyelmét egyre apróbb tárgyak is felkeltik, melyeket a többihez hasonlóan megpróbál megragadni, ezáltal egyre ügyesedik abban, ahogy megfog ezt-azt, illetve (9-10 hónapos korától) felcsippent valamit.

10–12 HÓNAPOSAN

Ha a négykézlábazás és az ülve egyensúlyozás már jól megy, a baba újabb kalandba kezd: kapaszkodással feláll. Álldogálás közben hol az egyik, hol a másik lábára helyezi a testsúlyát. Idővel – még mindig kapaszkodva – oldalazva lépkeni kezd, valamint megtanulja, hogyan lehet kapaszkodva lehajolni valamiért. Végül az első lépéseket is megteszi, legkésőbb 12 hónapos koráig. Pontosan nyúl a tárgyakért, kezecskéi is egyre ügyesebbek. Már 2-3 ujjával is fel tud csippenteni apró tárgyakat, vagy kis falatkákat étkezéskor. A kézbe vett tárgyakat össze tudja érinteni, ütögetni; szívesen utánoz felnőttektől látott gesztusokat: integet, tapsikol. Szülőként tartsuk szem előtt, hogy a mozgásfejlődésben (is) nagyok lehetnek az egyéni eltérések! Ha a babánk lemarad a kortársaitól, ha kimarad nála egy-egy mozgásfejlődési szakasz vagy nem szimmetrikus a mozgása (csak az egyik oldal felé fordul át, féloldalasan kúszik stb.), akkor szaksegítséget kell kérni. De ne legyünk türelmetlenek, ne hasonlítgassuk őt más babákhoz. Ne legyen bennünk szülőként teljesítménykényszer, és ne akarjuk hosszasabban olyan testhelyzetben tartani a kicsit, amit magától még nem mutat. Hadd kísérletezzen, hadd erősödjön úgy, ahogyan azt a saját tempója diktálja.

JÁTÉKTEVÉKENYSÉG, KÖZÖS IDŐTÖLTÉS

Ez kétségtelenül olyan dolog, amiben az apukák is igazán otthon érezhetik magukat. Hiszen ki ne szeretne játszani? Bezsebelni a boldog, gurgulázó kacagásokat, a puha öleléseket, megosztani a vidám perceket azzal, akit a legjobban szeretünk...?

Ajáték elengedhetetlen a kisgyermek számára, hiszen így tanulja meg az élethez fontos dolgokat, és így épít ki kapcsolatot a körülötte lévőkkel, később pedig a kortársaival. A játék a gyerekek természetes önkifejező eszköze, szülőként pedig feladatunk a játékra tanítás, a játékra való bátorítás, a szabad játék lehetőségének megteremtése is. Nehéz megmondani, melyik életkorban mennyi közös játék az ideális, de ha figyelünk gyermekünk igényeire, akkor ez is hamar kialakul. Hogy tényleg öröm legyen a közös játék, lássunk néhány szuper ötletet.

0 –3. HÓNAP

Játék közben beszéljünk a gyermekünkhöz, magyarázzunk, dicsérjük. Tartsuk gyakran testközelben, ringassuk, hordozzuk, énekeljünk neki. A ritmusos mondókák, az egyszerű gyermekdalok, az ölbéli játékok megismertetik őt anyanyelvünk hangzóival és dallamával. Élvezi a „kukucs-játékot”, amikor arcunkat a kezünk mögé rejtjük, majd kezünket elvéve a babára nevetünk. Hagyjuk, hogy figyelhesse az arcunkat! Észrevehető, ahogy próbálja utánozni a mimikánkat: nyújtja a nyelvét, csücsöríti a száját.

4– 8. HÓNAP

Ebben a korban elkezd kinyílni a világ a baba előtt. Rohamosan fejlődik a mozgása, jó, ha hagyjuk, hogy saját maga próbálkozzon! Már felfigyel a színes labdákra, a különböző csörgő-zörgő babajátékokra, a bábokra. Továbbra is meséljünk neki sokat, énekeljünk, ismételgessünk mondókákat! Lapozgassunk együtt színes, nagy ábrás mesekönyveket, babakönyveket!

9 –18. HÓNAP

Ilyenkor a baba legizgalmasabb játéka, ha szabadon fedezhet fel dolgokat. Hihetetlenül le tudja kötni figyelmét a könyvek lapozgatása, a játékok ki-be pakolása a tárolódobozokból. Labdázhatunk is vele, többé-kevésbé már vissza tudja nekünk gurítani a színes labdát. A legtöbb kisgyermek szívesen táncol – hallgassunk együtt gyerekzenéket, és bulizzunk együtt! Ilyenkor kezdhetünk a kicsivel közösségbe járni, ekkor már egyre inkább érdeklik őt a kortársai is. A mesekönyvek terén a babakézbe való lapozók veszik át a szerepet, a gyermek a rövid, egyszerű, hétköznapi történeteket elmesélő meséket szereti a legjobban. A kedvencét sokszor is szívesen hallgatja egymás után. Igyekezzünk minél kevesebb képernyőidőt engedni neki! Az olvasott vagy fejből mondott mese sokkal inkább hozzájárul értelmi és érzelmi fejlődéséhez.

18–24. HÓNAP

Előtérbe kerül a szabad játék, és a kisgyermeknek egyre nagyobb mozgástérre van szüksége. Szívesen tologat maga előtt kis széket, nagy dömpert, a stabilan járó gyermek örömmel húzza maga után a kisteherautót. Gyorsan megtanul kismotorral menni, kipróbálhatja a hintalovat. Finommotorikájának fejlődésével egyre ügyesebb

TÁRGYMUTATÓ