Babaápolás by Business Publishing Services Kft.

TÁPLÁLÁS, TÁPLÁLKOZÁS

BABAÁPOLÁS

SZOPTATÁS: HOGYAN FOGJUNK HOZZÁ?

Érdemes a szoptatásra éppúgy tudatosan készülni, hangolódni, ahogy a szülésre – tájékozódni, utánaolvasni, akár egy erre szakosodott csoportba is belépni még a várandósság alatt, az utolsó trimeszterben.

Kisbabánk születésére várva eljárunk a várandósgondozásra, beszélgetünk a barátnőinkkel, esetleg nőrokonainkkal, azonban leginkább a szülésről. Elsősorban arra készülünk, mintha a szüléssel bármi is lezárulna és mintha az lenne a legfontosabb mérföldkő. A várandósság időszaka, a szülés valóban meghatározó, ugyanakkor fontos lenne nagyobb hangsúlyt helyezni a szülést követő első hetekre, a gyermekágyi időszakra, azon belül is a szoptatásra.

EZT IS MEG KELL TANULNI!

Biztonságot adhat és sikert eredményezhet a szoptatás terén az, ha az utolsó trimeszterben már készülünk rá. Vannak kórházak, ahol a szülésfelkészítő tanfolyamok mellett szoptatásfelkészítést is szerveznek, érdemes tehát érdeklődni a védőnőnél, a gyermekorvosnál. Felkereshetünk baba–mama klubokat is környezetünkben, erre specializálódott szakértői közösségi oldalakhoz csatlakozhatunk, felvehetjük a kapcsolatot önkéntes szoptatási segítővel. Már csak azért is jó előre tájékozódni, mert így ha később problémánk adódna, tudjuk, kihez fordulhatunk –egy hiteles személyhez, aki jártas a témában és segítséget tud nyújtani, aki valamelyest ismer is bennünket.

Ha valaki a várandóssága alatt informálódik, valószínűleg kevesebb szoptatási problémája adódik. Fontos tudni, hogy a nők több mint 90%-a alkalmas a szoptatásra, sajnos azonban mégis jóval kevesebben szoptatnak, mint ahányan képesek lennének rá. Ennek oka elsősorban a bizonytalanság és a segítő szándékú, ám nem szakszerű tanácsok, félreinformálások, tévhitek sokasága.

Szülés után szembesülhetünk azzal, hogy a szoptatás nem is olyan egyszerű, nem is olyan magától értődő, hiszen nemcsak nekünk kell megtanulnunk, hanem az újszülött babánknak is. Ő eddig nem érzett éhséget, nem kellett senkivel kommunikálnia, senkivel megértetnie magát, a pocakban csak kortyolt a magzatvízből, a köldökzsinóron át pedig megfelelő tápanyagokhoz jutott és gyarapodott.

A sikeres szoptatás szempontjából nagyon fontos, hogy a születést követő 1-2 órában testkontaktusba kerülhessünk babánkkal, szopizhasson, érezhesse közelségünket. Ezt az első pár órát nevezzük aranyórának. A születést követő első szopizási próbálkozások ráadásul segítik a méhlepény leválását is, a mellünket ebben az érzékeny időszakban ért ingerek hatására pedig sikeresebbé válhat későbbi szoptatásunk.

A tejelválasztás beindulását és a tejtermelődést a méhlepény leválását követő hormonális változások okozzák, tehát bárhogy született is a babánk – császármetszéssel vagy természetes úton –, az nem befolyásolja jelentős mértékben az eredményes szoptatást. Mivel a születést követő első napon babánk gyomortérfogata még csak meggymagnyi, biztosak lehetünk benne, hogy a kezdetekben termelődő előtej teljesen elegendő lesz számára, Most pedig következzen néhány támpont, amelyek segíthetnek a szoptatás megkezdésében.

A HOZZÁTÁPLÁLÁS ELSŐ LÉPÉSEI

A hozzátáplálás megkezdése igazán új és izgalmas fordulat. Ebben a fokozatosság mellett különösen nagy szerep jut a türelemnek, miközben a baba ízlésvilága, étkezéshez való viszonya folyamatosan alakul.

Ahogyan beszédes elnevezése is mutatja, a hozzátáplálás az anyatejes táplálást kiegészítő táplálási forma – tehát korántsem arról van szó, hogy a szoptatás ezzel befejeződik. Csupán új fejlődési szakasz nyílik azzal, hogy fokozatosan bevezetjük gyermekünket a változatos szilárd ételek világába. Ez rendszerint a baba életének 6. hónapjában érkezik el, amikor a megnövekedett tápanyagigény miatt a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi szervezetének korábbi szükségleteit. (Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ajánlása is betöltött 6 hónapos kor után javasolja a kiegészítő táplálás bevezetését a kizárólagosan anyatejjel szoptatott csecsemőknél.) A hozzátáplálás remek alkalom arra, hogy formálhassuk a gyermek ízlését, ami jelentősen meghatározza majd azt is, hogy milyen ételeket fogyaszt szívesen a jövőben.

FONTOS A JÓ IDŐZÍTÉS!

A hozzátáplálás megkezdését pusztán azzal is megalapozhatjuk, ha a babánknak lehetőséget adunk arra, hogy részt vehessen a családi étkezéseken. Bár kezdetben főként csak megfigyelőként lesz jelen, jó esetben már ekkor elsajátíthatja, megtapasztalhatja azt a kellemes hangulatot, ami pozitívan hathat az ételekkel és az étkezéssel kapcsolatos hozzáállására. Az új ízekkel való ismerkedésnél nagy hangsúlyt kell helyezni a jó időzítésre. Ugyanis ha túl korán kezdjük kínálni a babát, megnő annak a kockázata, hogy még nem eléggé fejlett emésztőrendszere miatt valamilyen táplálékallergia alakulhat ki nála. A másik véglet pedig az, ha túl sokáig várunk a kínálással – ezzel babánk fejlődését lassíthatjuk. Ezért a hozzátáplálás megkezdésének mikéntjéről érdemes konzultálnunk a védőnőnkkel. Lehetséges, hogy ő maga tesz javaslatot rá.

A következő szempontok alapján mi magunk is eldönthetjük, készen áll-e már babánk a hozzátáplálás megkezdésére.

A HOZZÁTÁPLÁLÁS MEGKEZDÉSÉNEK FELTÉTELEI

Az egyik fontos feltétel, hogy a baba kevés segítséggel képes legyen ülni vagy kissé hátradőlve ölbe ültethető legyen, továbbá hogy meg tudja magát tartani az alkarján támaszkodva. Ha azt látjuk, hogy stabilan tudja tartani a nyakát és a fejét, és kialakult nála egy bizonyos mértékű szem-kéz koordináció, tehát a tárgyakat egyik kezéből a másikba át tudja venni és a szájához közelíteni is képes őket, akkor bizony elérkezett a pillanat. Az is árulkodó jele annak, hogy babánk készen áll a hozzátáplálásra, hogy érdeklődést mutat az ételek, az étkezés iránt, hogy ha kanállal megérintjük az ajkát vagy ételt közelítünk felé, reflexszerűen kinyitja a száját, hogy nem löki ki a nyelvével a szájából az ételt, hogy megjelenik nála a szilárd étel elfogyasztásához szükséges száj- és nyelvmozgás, a rágás (a fogak számától függetlenül).

TESTÁPOLÁS NAPRÓL NAPRA

BABAÁPOLÁS

SZOBATISZTASÁG, VÉCÉHASZNÁLAT

Kezdő szülőként nem is gondolnánk, milyen sok idő eltelik és milyen sok pénz elfolyik pelenkára addig, amíg gyermekünk meg nem tanulja a bilihasználatot. Arra sem feltétlenül gondolunk, hogy ez nem olyan egyszerű folyamat… Pedig az oviba már pelenka nélkül indulnak a gyermekek!

Vannak olyan módszerek (például az EC, lásd: 54. oldal), melyeknél a baba rá sem szokik a pelenkára, így nem is kell leszoktatni róla. Ha viszont pelenkázzuk őt, akkor arra számíthatunk, hogy a szobatisztaság valamikor 2 és 3 éves kor között alakul ki. Persze ebben is nagyok az egyéni különbségek: van olyan baba, aki 1,5 éves kora körül már szobatiszta, és olyan is, aki 3 éves kor fölött, talán éppen az oviba való beszokás előtt lesz az.

MEDDIG PELENKÁZZUNK?

A mosható pelenka használata segíti a szobatisztasághoz vezető folyamatot, hiszen ebben a gyermek érzi, hogy amikor pisil vagy kakil, a pelus nedvessé válik. Az eldobható pelenkák kényelmesebbek a kicsik számára, mivel nem nedvesednek át, viszont éppen ezért nem támogatják a szobatisztaságot, hiszen a gyermek nem érzi az ürítés következményét.

Természetes, hogy kisbabánk tisztán tartása sok energiabefektetést igényel, ám eljön az az időszak, amikor nagyobb lesz és elkezd érdeklődni a bili vagy a vécé iránt. Ez leggyakrabban 2 éves kor körül következik be, de akkor sem kell megijedni, ha a mi gyermekünknél kicsit előbb vagy akár egy évvel később jön el ez a pillanat.

Anyaközösségekben, játszótéren hallhatunk történeteket szobatiszta 1 évesekről – emiatt nem nem kell aggódnunk, ez nem verseny. A legfontosabb, hogy gyermekünk a saját tempójában, kényszerítés nélkül hagyja el a pelust!

A SZOBATISZTASÁG FELTÉTELEI

A valódi szobatisztasághoz a gyermek idegrendszerének meg kell érnie, a gyermeknek fel kell készülnie a szobatisztaságra. Hogy szociálisan is elég érett lehessen hozzá, meg kell figyelnie, meg kell tanulnia a családban a vécézéssel kapcsolatos szokásokat. Idővel ő maga is szeretné követni azokat; érdekli a bili vagy a vécé, szeretné ő maga is kipróbálni. Megérti, hogy pelenkájuk csak a kisbabáknak van, a nagyok már bilire vagy vécére járnak pisilni és kakilni. Sokszor a kislányok hamarabb érnek szociálisan, mint a kisfiúk, de csak néhány hónapnyi különbségről beszélhetünk.

A kicsiknek fiziológiailag is meg kell érniük: képesnek kell lenniük arra, hogy visszatartsák a vizeletüket és a székletüket – persze ez eleinte még nagyon rövid időn át sikerülhet. Fontos, hogy a gyermek tudatosan képes legyen szabályozni záróizmainak működését; ez a képesség általában 1,5-2 éves korra alakul ki. Mindezen túl: mentálisan is érettnek kell lennie – tudnia kell szólni vagy jelezni a szülő felé, hogy mennie kell.

GYAKORI BŐRPROBLÉMÁK

Vannak olyan helyzetek, amikor a babák bőre az átlagosnál nagyobb odafigyelést, intenzívebb ápolást igényel. Melyek a kicsiknél előforduló leggyakoribb bőrpoblémák és hogyan kezelhetők?

SZÁRAZ BŐR

Az őszi-téli hónapokban a kinti hideg levegő és a lakásban a fűtés miatt alacsonyabb páratartalmú, száraz levegő szárítja a bőrt. A hosszas fürdőzések tovább ronthatják a helyzetet, ezért helyettük javasolt egy gyors, meleg zuhany, mely óvja a bőrfelszíni lipidréteget. Nagy jelentősége van a megfelelő fürdetőszer kiválasztásának is. Érdemes kerülni a szappanok használatát, főleg 1 éves kor alatt, mivel ezek lúgos kémhatásúak, így megváltoztathatják a bőr normál pH-értékét. Válasszunk inkább olyan készítményt, amely savas kémhatású, gyengéden tisztító tenzideket tartalmaz és magas az olajtartalma.

A fürdetés után szükség lehet intenzívebb bőrápolásra is. Ehhez tökéletes lehet egy növényi olajokban (sárgabarack, mandula), vajakban (sheavaj, kakaóvaj) gazdag natúr testápoló. Egy kellemes állagú, könnyen és jól felszívódó, természetes összetevőket tartalmazó testápoló használatának beépítését a mindennapi bőrápolási rutinba a bőr bizonyosan meghálálja. Az arcbőr ápolására is figyelni kell, különösen télen, mert ez az a terület, melyet a hideg, szeles időben sem lehet elfedni. Ápolás nélkül gyakran alakul ki irritáció. A téli időszakban fontos megfelelő mértékben tápláló és védő, növényi olajokban és vajakban gazdag arckrémet használni – azért ilyet, mert a nagy hidegben a krém víztartalma „megfagy” az arcbőrön, és így szárító hatású lehet.

EKCÉMA

Csecsemő- és gyermekkorban az atópiás ekcéma a leggyakoribb, ami öröklött hajlamon alapuló, nem fertőző állapot. Száraz, hámló, viszkető, vörös elváltozásokkal jár, ritkábban nedvedző hólyagok is kialakulhatnak. Ezek a leggyakrabban az arcon jelennek meg, de kiterjedhetnek a könyökés térdhajlat, a csukló, a boka és a nyak területére is.

A tünetek jellemzően időről időre visszatérnek. Az esetek többségében az ekcémás gyermek állapota az életkor előrehaladtával fokozatosan javul.

Az ekcémás tünetek fellángolását elősegíthetik a hőmérséklettel, páratartalommal kapcsolatos tényezők, a hideg kinti levegő és az alacsony páratartalmú, száraz benti levegő. Közrejátszhat benne a szoros, műszálas ruházat, mely irritálhatja az amúgy is érzékeny bőrt.

Kiválthatják élelmiszer-allergének (tej, tejtermékek, csokoládé, apró magvas gyümölcsök, olajos magvak), illetve levegőben terjedő allergének (poratkák, penészfélék, állati szőr), mindemellett a mosószer, a ruhaöblítő is. Befolyásolhatja a stressz. Lázas, hurutos megbetegedések alkalmával a tünetek szintén fokozódnak, fellángolnak.

Megelőzésként kerüljük azokat a helyzeteket, anyagokat, melyek szerepet játszhatnak fellángolásokban. A fürdetés langyos vízben (kb. 30 °C), rövid ideig történjen. Bár a legtöbb baba jól érzi magát a vízben és élvezi a fürdőzést, a hosszú fürdetések biztosan nem tesznek jót a bőrnek.

EGÉSZSÉG

TETŐTŐL TALPIG

BABAÁPOLÁS

CSÍPŐPROBLÉMÁK

Időben elkezdett kezeléssel általában tökéletesen korrigálhatók a csípőproblémák, és mivel Magyarországon háromszor is szűrik a gyermekeket, szerencsére egyre kisebb a későn diagnosztizált, csak műtéttel orvosolható esetek száma.

Acsípőproblémák örökletesek vagy szerzettek. Ez utóbbiak közül a leggyakoribb a méhen belüli téraránytalanság (nagy születési súlyú baba), a medencevégű fekvés (farfekvés) vagy a kis mennyiségű magzatvíz. Az anya által a terhesség alatt termelt hormonok – főleg a relaxin – hatására a medence szalagjai ellazulnak, ami szüléskor segíti a baba áthaladását a medencebemeneten, de mivel a hormonok a magzatba is átjutnak, nála is lazítják a szalagokat. Ezáltal szintén kialakulhat diszpláziával (a csípőficam enyhébb változatával) járó, instabil csípő. Ilyenkor a medencecsont csípőízületi része nem fedi kellően a combcsont fejét. Amikor a kisgyermek járni kezd és terheli a lábát, a combcsont feje kicsúszhat az ízületi vápából, kificamodik – ez a csípőficam.

A helytelen pelenkázás, a lábak szoros egymás mellé pólyázása akadályozza a csípőízületek fejlődését. Az viszont jót tesz a babának, ha az édesanyja a csípőjén hordozza, ha gyakran teszi hordozóba.

Miután a magzat ultrahangos vizsgálata nem jár megbízható eredménnyel, az első szűrővizsgálatra közvetlenül a születés után, a kórházban kerül sor. A másodikat és a harmadikat a házi gyermekorvos végzi a gyermek 6 hetes és 3-4 hónapos korában. Néhány jel alapján már a szülők is gyanakodhatnak csípőproblémára, például ha a popsi és a comb bőrredői nem szimmetrikusak, vagy ha az egyik láb rövidebb a másiknál.

Amennyiben a szakorvos a fizikai vizsgálatok alkalmával rendellenességet tapasztal, akkor ultrahang-, esetleg röntgenfelvételt készíttet, amelynek alapján már elrendelheti a személyre szabott kezelést és a legmegfelelőbb tornát. A csípőtorna lazítja az izmokat, növeli az ízület mozgásterjedelmét, elősegíti az egészséges combfej növekedését. Naponta egyszer, orvosi utasításra akár többször is érdemes minden kisbabánál elvégezni. Kislányoknál terpesztéskor arra kell törekedni, hogy a combok mindkét oldalon elérjék a fekvőfelületet, a kisfiúknál erre nincs szükség. Azonban mindkét esetben óvatosan kell eljárni, nehogy a baba megsérüljön. A terpeszpelenkát orvos írhatja elő, viselésekor a lábak nagy terpeszben vannak, ami szintén segíti a combfejek fejlődését. Ha a szakember súlyosabb csípőficamot diagnosztizál, szíjakból álló úgynevezett Pavlik-kengyel használatát javasolja. A szíjakat ő állítja be, szükség esetén korrigálja, a kisbaba pedig hamar megszokja a helyes testtartást. Ezekkel a módszerekkel sikeresen kezelhető a csípőficam, elkerülhető a műtét. Ennek azonban az a feltétele, hogy a szülő mindhárom szűrésre elvigye a gyermeket, és kövesse az orvos utasításait. Az időben fel nem ismert vagy kezeletlen csípőízületi rendellenesség végtagrövidülést, sántaságot, korai porckopást okozhat és sok fájdalommal is járhat.

HA FÁJ A BABA HASA

A csecsemőkori hasfájás a gyermekek 10-30%-ánál jelentkezik, legtöbbjüknél már a születés utáni 2-3. héten. Szervi oka nincs: funkcionális, azaz működésbeli eltérések állnak a hátterében. Mit tehetünk a baba közérzetének javításáért, a fájdalom enyhítéséért?

Amennyiben a baba hirtelen és vigasztalhatatlanul, kitartóan sírni kezd, és biztosak lehetünk abban, hogy nem éhes, nincs tele a pelusa, nem fázik, nincs melege, nem lázas, továbbá nem is a fáradtság miatt nyűgös, akkor hasfájásra, csecsemőkori kólikára gyanakodhatunk. Ezt mutatja, ha hetente legalább háromszor jelentkezik és naponta legalább három órán keresztül tart ez az állapot, mely egyébként épp olyan váratlanul szűnik meg, mint ahogyan elkezdődött.

Kísérőtünetként feszes, puffadt has észlelhető, a baba feszíti magát, lábait felhúzza, nyugtalan, sőt ingerült lehet, elutasíthatja a vigasztalást. Mindez jellemzően a délután-esti órákban tapasztalható. 6-8 hetes korban a leggyakoribb, azután szép lassan enyhülnek a kellemetlenségek és 3-4 hónapos korra általában maguktól meg is szűnnek.

A kólika többféle okra vezethető vissza – az egyik az emésztőrendszer, a bélflóra éretlensége. Az is lehetséges, hogy a pici túl sok levegőt nyel evés közben. Ennek megelőzésében segíthet az elsődleges éhségjelekre (száj nyalogatása, fejecske forgatása, ököl szájba vevése stb.) megkezdett táplálás, a megfelelő mértékű mellre tapadás, cumisüvegből etetett babáknál a kis lyukú cumi választása.

Hasfájáshoz vezethet a kicsinél a szoptató édesanya által elfogyasztott élelmiszerrel, például a tehéntej-fehérjével szembeni túlérzékenység, ami az anya átmeneti diétájával, illetve tápszeres babánál hipoallergén tápszer alkalmazásával orvosolható. Hasfájásos tünetekkel járhat az átmeneti tejcukor-érzékenység, amit a gyermekorvos javaslata esetén laktáz enzim adásával lehet enyhíteni.

Olykor egyszerűen csak a pszichés stresszt, a számára még nehezen feldolgozható környezeti ingerek okozta feszültséget „vezeti le” hasfájással a gyermek.

A legkézenfekvőbb megoldás a fájdalmak enyhítésére, mint szinte mindig: a testközelség. A baba számára megnyugtató, ha magunkhoz öleljük, ha hordozóban a testünkön tartjuk. Amikor épp nincs mód erre, egy melegített pocakpárna is jót tehet. Ha úgy sejtjük, hogy levegőnyelés történhetett, meg lehet próbálni a büfiztetést.

Beválhat, ha a hátára fektetjük a picit és (meleg kézzel) óvatosan, enyhe nyomással simogatjuk a hasát. Szintén hozzájárulhat a gázok távozásához, ha teste felé húzzuk a térdeit és azokat körkörösen, finoman kifelé mozgatjuk. A párducpóz is hasznos lehet: fektessük az alkarunkra a babát úgy, hogy feje a tenyerünkben legyen, popsija a könyökhajlatunkban, végtagjai pedig kétoldalt lefelé lógnak a karunkról. Mindemellett patikákban vény nélkül kaphatunk kólika elleni szereket is, melyek ugyancsak megkönnyíthetik ennek a sok türelmet igénylő időszaknak az átvészelését.