Gentlemen’s
CHOICE 2012/5. 980 Ft
Iránytű
a karácsonyi forgatagban
Hatodik érzék
Hajszál híján
harc a kopaszodás ellen
Mit viseljünk a céges partin?
a részvénypiacokon
A luxus
Gentlemen’s CHOICE
2012/5. szám
sípályáin
GC_2012-5__borito.indd 4-1
GYÖRGY ÁDÁM
Gépek háborúja
a pénzügyi világban
Aki zongorával hódítja meg a világot
2012.12.11. 7:01:19
Gentlemen’s CHOICE
CÍMLAPSZTORI
CÍMLAPsztori GYÖRGY ÁDÁM Aki zongorával hódítja meg a világot Elegáns humorú, mindenkihez van egy jó szava, a mosoly pedig egyszerűen letörölhetetlen az arcáról. Ő maga ajánlja fel a több órás fotózás vége felé: ha szeretnénk, csinálhatunk energikusabb képeket is. Pedig lehetne másként is, megrészegülve a tehetsége nyújtotta sikertől, ő azonban megmaradt annak az örökösen tanulni vágyó, hétköznapi pomázi srácnak, aki szívesen teker egyet bringájával az erdőben, ha ideje engedi, és nem éppen valamelyik dél-kelet ázsiai ország előkelőségeinek, vagy angol lordoknak ad koncertet. FOTÓ: BALLA VIVIENNE | KONCEPCIÓ: MÁTYÁS PÉTER | STYLING ÉS SZÖVEG: PÉCSI BALÁZS ROLAND SMINK: DEMJÁN–SZUROMI VERONIKA | FOTÓASSZISZTENS: KUSTOS NIKOLETT
Gentlemen’s CHOICE: A CNN World Report a „rising star” kifejezéssel illetett. Nem minden zongorista mondhatja el magáról harminc évesen, hogy a New York-i Carnegie Hallba, vagy a szingapúri Esplanade-be hívják fellépni. Mit gondolsz, Neked ez el lett rendelve valahol? Hogyan kezdődött a pályád? György Ádám: Nem hiszek az eleve elrendelésben. Ellentétben áll a szabad akarattal. Azt gondolom, hogy mindenki egy csak rá jellemző képességcsomaggal születik, és az a feladata, hogy ezt a csomagot kibontsa, tanuljon magáról és segítsen másoknak is kibontani a saját csomagjukat. Én a segítőim szempontjából nagyon szerencsés vagyok. Nagyszerű tanárok, mentorok vesznek körül, így hamar közel kerülhettem a saját képességeim megismeréséhez. Édesapám univerzális zenész, aki nemcsak szaxofonozik, gitározik, klarinétozik, de gyakran zongorázik is, ami már egészen kicsi koromtól fogva motivált és inspirált. Négy éves koromban hallás után kezdtem el az első dallamokat lejátszani, majd jöttek az első improvizációk, amelyeket egyre jobban élveztem. Az alapképzést tizenkét éves koromig Mátyás Éva nénitől kaptam, majd a Bartók Béla Konzervatóriumba kerültem, ahol aztán hat évig tanultam Halmágyi Katalin tanárnőnél. A Zeneakadémián Nádor György tanár úr
és Réti Balázs tanár úr osztályában végeztem. Nagyon fontosak számomra a mentoraim. Viszont a munkát már nekem kell elvégezni. A szorgalom nincs eleve elrendelve. G.C.: Azt rögtön gondoltam, hogy fontosak számodra a mentoraid, hiszen soha sem felejted el őket megemlíteni egy interjúdban sem, ahogy most sem. Gy.Á.: Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk, kiktől tanultunk, kik segítették a munkánkat, és hogy kik a példaképeink. G.C.: Ez szép és jó, de nem mindenki válik világklasszissá. Hogyan tudatosult benned, hogy márpedig Te tényleg ezzel szeretnél foglalkozni? Gy.Á.: Az én életemben valahogyan soha sem voltak ilyen nagy válaszutak vagy nagy kérdések, inkább a folytonosságban találtam meg az örömömet. Mindig is nagyon sok minden érdekelt. Állandóan csináltam valamit, hol fotóztam, hol filmeztem, fociztam vagy bicikliztem. Így visszagondolva igazán boldog és kihívásokkal teli gyermekkorom volt. A zene iránti elköteleződésem egészen egyszerűen magától alakult ki az évek során. Persze dolgozni, gyakorolni azt sokat kellett, de a feladatot annyira érdekessé tették a tanáraim és a kihívások, hogy élmény volt a munka.
46
GC_-_2012-5_final.indd 46
2012.12.11. 9:25:14
CÍMLAPSZTORI
GC_-_2012-5_final.indd 47
Gentlemen’s CHOICE
2012.12.11. 9:25:31
GC_-_2012-5_final.indd 48
2012.12.11. 9:25:49
CÍMLAPSZTORI
G.C.: A klasszikus zene mellett pedig valahogy csak döntöttél! Manapság, amikor a kereskedelmi adókon párhuzamosan futnak a zenei tehetségkutató műsorok, amikor ennyire a popzene évszázadát éljük, miért épp ezt a műfajt választottad, és nem mondjuk a jazzt, ami nemcsak egy szűk értelmiségi réteget szólít meg? Gy.Á.: Bármit játszik is az ember, legyen az pop, rock, jazz vagy klasszikus zene, a fontos, hogy azt őszintén művelje. A 2012/2013-as turném a Kontraszt turné nevet viseli, amely nemcsak különböző kultúrákat és nemzeteket kapcsol össze, hanem különböző zenei stílusok kontrasztjainak bemutatásával hoz létre egy egységes zenei világot. A műsor első felében improvizálok, a második felében pedig felcsendül Liszt Ferenc csodálatos h-moll szonátája, amely kétségtelenül a klasszikus zongorairodalom egyik csúcsa. Ez a zenei nyitottság a kezdetektől fogva jellemző rám, sosem zárkóztam be a klasszikus zene keretei közé. Az őszinteség a zenében legalább olyan fontos, mint az élet más területein. G.C.: Nem minden pályatársad mondhatja el magáról, hogy majdnem háromezer ember felállva tapsol neki a Carnegie Hallban. Hogy telik egy sikeres művész éve? Gy.Á.: A legfontosabb, hogy az ember soha ne veszítse el belső egyensúlyát. Szerencsére ebben azért van segítségem. Nagyszerű csapat dolgozik azon, hogy a turnékon nekem csak a zenére kelljen figyelnem. Fontos a nyitottság és az érdeklődés is, de legalább annyira fontos a koncentráltság. Kiváltság egy olyan jó csapatban alkotni, ahol mindenki tudja a dolgát és bízik abban, hogy a többiek is ezt teszik. G.C.: Hogy látod, a következő generációknál - akik jelenleg a könnyen emészthető információk dömpingjével vannak elárasztva - életképes lesz-e a klasszikus zene? Gy.Á.: A környező világ rezgései nagy szerepet játszanak az egészségünkben. A zenei rezgések óriási fontossággal bírnak lelkünk gyógyításában és testünk karbantartásában. A klaszszikus zene értékei is ebben rejlenek, hiszen egy igazán jó koncert után feltöltötten mehetünk haza a hangversenyteremből. A digitális világban egyre inkább felértékelődik a klasszikus zene szerepe. Csak egyszer kell egy adatdömpingben szenvedő fiatalt egy jó koncertre elvinni a Művészetek Palotájába vagy a Zeneakadémiára. Az élmény örökre megmarad. G.C.: Az előbb szóba kerültek már a kontrasztok. Mekkora kihívás volt számodra a varsói EB megnyitón való fellépés? Elvégre olyan nézőkről beszélhetünk, akik alapvetően nem az általad játszott klasszikus stílushoz vannak hozzászokva.
Gentlemen’s CHOICE Gy.Á.: Egy életre szóló élmény volt a varsói stadionban játszani. Itt nemcsak arról volt szó, hogy egy szokatlan környezetben mutattuk be a klasszikus zenét, hanem a sport közönségét is „beszippantottuk” a koncerttermek világába. Felejthetetlen élmény volt, hogy hatvanezer ember szinte egyszerre kezdett el tapsolni, amikor meghallották Chopin dallamait egyetlen zongorán. G.C.: Szerinted hány embert tettél ebből a tömegből klasszikus zenerajongóvá? Nem lehet, hogy ez a lelkesedés tényleg csak az adott pillanatnak szólt, a kuriózumnak, a gagnek, ha úgy tetszik? Gy.Á.: Ez egy hosszú folyamat, az biztos. Félelmeink szinte teljes egészében, elutasításunk pedig az esetek jelentős részében az ismeretlentől való ódzkodással magyarázhatók. Éppen ezért katartikus érzés, amikor valaki megmutat nekünk valami olyat a világból, amit addig nem ismertünk, de a személyén keresztül őszintének és hitelesnek érzünk. Én magam sok időt töltök Amerikában. Focirajongóként sokáig nem értettem a baseball és az amerikai foci iránti rajongásukat. Attól a pillanattól viszont, amikor valaki elmagyarázta számomra a baseball szabályait, én is izgatottan kezdtem nézni a mérkőzéseket. Hasonló történhetett a varsói stadionban. Egy sokak számára ismeretlen világ kapuit nyitottuk meg. G.C.: Ha már foci, régebben Te is komolyabban játszottál. Most hogy állsz a sportokhoz? Gy.Á.: Szeretek sportolni, nagyon fontos számomra a szellemi és a fizikai kondíció. A kettő szorosan összefügg. Közhelylyel élve „ép testben ép lélek”, de ennél természetesen azért bonyolultabb a képlet. Egy hosszú turné előtt komolyan fel kell készülnöm mentálisan és fizikailag is. Nagyon szeretek biciklizni, sokat tekerek Pomázról, ahol élek, Dobogókőre vagy Esztergomba, de nagyobb túrákra is szívesen vállalkozom. Futni is szoktam, a turnékon pedig sokszor a konditerem segít az egészségem megőrzésében. A súlyokat kerülöm a kezeim miatt, a kardio edzések viszont átlendítenek a holtponton. Muszáj viszont megerősítenem azokat a tartóizmokat is, amelyeket igénybe vesz a sok utazás, mondjuk egy tizenöt órás repülőút. Egy tíz-tizenöt állomásos turnéhoz, amely során akár kétszer-háromszor is változhatnak az időzónák, nagyon jó kondiban kell lenni. G.C.: Hagyjuk is akkor a repkedést, és maradjunk idehaza a földön. A nemrégiben alapított György Ádám Alapítvány New Yorkban működik, amelynek segítségével a pomázi Teleki-Wattay-kastélyban nyaranta két hétre megnyílik a György Ádám Kastélyakadámia. Gy.Á.: Ez egy sok szempontból rendhagyó tehetséggondozó 49
GC_-_2012-5_final.indd 49
2012.12.11. 9:26:06
GC_-_2012-5_final.indd 50
2012.12.11. 9:26:25
CÍMLAPSZTORI képzés. Jelenleg a világ tizenöt országából, Ázsiából, Amerikából és Európából is jönnek hozzánk tehetséges fiatalok, akikkel az európai klasszikus zene és zongoraiskola megismertetése a célunk. Fontos a tehetség számunkra, a külföldi egyetemek és konzervatóriumok legtehetségesebb fiatal művészei jönnek hozzánk. Néhány évvel ezelőtt Jakartában hallottam egy kislányt csodálatosan Lisztet játszani. A kihívásokkal teli körülmények között egy olyan akadémiáról álmodoztam, ahol a hozzá hasonló tehetségek tovább fejlődhetnek, erősségeikre koncentrálva lehetnek a világ legjobbjai. Így évekkel később bátran mondhatjuk, hogy működik a dolog, hiszen ő ma már a londoni Royal School of Music hallgatója. Az alapítvány a Kastélyakadémia támogatására és ezeknek a gyerekeknek a segítésére jött létre. Nagyon sok támogató rendezvényünk volt már Jakartában, Szingapúrban, de New Yorkban is. Arra építünk elsősorban, hogy a helyi elit támogassa a saját országa tehetségeit. Magyarországon elsőként az R&R Software Zrt. lépett támogatóink sorába. A Rozenberszki testvérek vállalták egy magyar résztvevő hosszú távú támogatását. G.C.: Hogyan találjátok meg a György Ádám Kastélyakadémia pártfogoltjait? Gy.Á.: Már most, az ötéves jubileumot ünnepelve óriási a túljelentkezés. A koncertturnéim során mesterkurzusokat is tartok, itt találok rá csiszolatlan gyémántokra. De ezen kívül is, egyre nagyobb a híre a Kastélyakadémiának. Naponta érkeznek emailben a megkeresések. Mozart, Beethoven és Liszt itt alkotott Európában, ez a kultúra inspirálta őket a műveik megírásához. A környezet nagyon inspiráló Európában és különösen Magyarországon a klasszikus zene megismeréséhez. Talán ez van a mi génjeinkben is, ezt talán csak itt, csak tőlünk lehet megtanulni. G.C.: Mi történik nálatok ebben a két hétben? Gy.Á.: A program nemcsak zongoraórákról szól, hanem a magyar kultúra megismertetéséről. A fiatalok néptáncot tanulnak, megismerik Budapestet, élő cigányzenét hallhatnak úgy, ahogyan sehol máshol a világon. Nekünk ugye ez teljesen természetes, hiszen ki ne látta volna éjszaka a Parlamentet legalább ezerszer. Zongoratechnikákat bemutató audiovizuális workshopokon vesznek részt, és úgy általában nemcsak a repertoár bővítésén dolgozunk. Segítünk nekik abban, hogy hogyan készüljenek fel a turnékra. Rávilágítunk az értékeikre és a gyengeségeikre is. Csodálatos továbbá, hogy a szponzoraink a támogatásuk mellett az idejüket is velünk töltik. G.C.: Pengessünk kicsit személyesebb húrokat, milyen a stílusod az öltözködésben? Gy.Á.: Általában az egyszerű és letisztult szabásvonalak fognak meg, az olyan klasszikus darabok, amelyekben mégis van valamilyen csavar. Nagyon érzékeny vagyok itt is a részletekre, lehet az egy gomb, egy gallér egy beszűkített derék, ami végül eldönt-
Gentlemen’s CHOICE heti, hordom-e az adott ruhadarabot. Giorgio Armani munkáit nagyon szeretem. Sokszor érzem úgy, hogy Ő nem tud mellényúlni. A legutóbbi Carnegie Hall koncertem alkalmával New York-i csapata kisegített egy öltönnyel, hiszen bennfelejtettem a fellépő ruhámat a tisztítóban. Egyetlen éjszaka alatt készült el az öltönyöm a Madison Avenue-n. Fellépéseimen jelenleg kizárólag Lloyd cipőket viselek. Az utazásoknál továbbá felértékelődnek a biztos pontok. Fontos, hogy egy cipzár megbízható-e, hogy egy utazó táska pont úgy van-e súlyozva, hogy nem dől el harmincszor egy tizenöt napos turné alatt. Kialakul egy rutin és egy egészséges kötődés a saját dolgaimhoz, amikre rendszeresen nagyon vigyázok. Nem hiszem, hogy sznob lennék, de vannak preferenciáim. De ez nincs másként az étkezéssel és a szállással kapcsolatban sem. A Kempinski szállodák szívesen látnak a turnékon a világ minden táján, én pedig szívesen fogadom el a meghívásukat. Az otthonosság mellett a tökéletes harmónia jellemzi a náluk töltött időt. G.C.: Vannak allűrjeid, amelyekkel őrületbe kergeted a stábodat? Gy.Á.: Azt hiszem, ebből a szempontból igen egyszerű vagyok, de erről talán a csapatomat kellene megkérdezni. Természetesen van egy rövid lista, ami leírja, hogy mit kérek a hangversenyek előtt az öltözőmbe. Ez azért van, hogy ne érjenek nagy meglepetések és tudjak a feladatomra koncentrálni. Így marad időnk az igazán komoly dolgokra. Az öltözőben egyszerű dolgokra kell gondolni, mint mondjuk egy alma, banán, csoki, víz vagy mogyoró. Semmi hajmeresztő. G.C.: Mi teszel azért, hogy ha rád vetül a reflektorfény, mindig kisimult legyél? Gy.Á.: Nagyobb terhelés után mindig pihennem kell. Figyelek emellett az étkezésre, igyekszem minél több zöldséget és proteint fogyasztani, szénhidrátot keveset. A folyadék fogyasztás is kritikus, hiszen a repülőutak alkalmával sok folyadékot veszítünk, a trópusokon ez a folyamat pedig csak fokozódik. Általában vizet és teákat iszom. G.C.: Hogy bírod a kétlaki életet? Gy.Á.: Sokan azt mondják, hogy szörnyű kétlaki életet élni. Ahogyan beszélgetésünk elején mondtam, nagyon fontos az, hogy honnét jöttünk ahogyan az is, hogy mik a céljaink. Én nagyon szeretek itthon, Pomázon élni, de New York is sokat jelent számomra. Ha itthon vagyok, nem vágyom sehová, ha kint vagyok, akkor pedig ott érzem jól magam. A zenei világ központja egyértelműen New York. Sokat dolgozom kint, hatalmas inspiráció számomra a munkámban a kinti környezet. Január 2-i koncertem improvizációját is egy New York-i napom inspirálta. Ebben hallható lesz majd sok saját dallam, amiket kint komponáltam, de néhány magyar népdal is helyett kapott jól mutatva azt, hogy mit is jelent nekem az, amikor a Central Parkban kocogva visszagondolok a gyermekkoromra. 51
GC_-_2012-5_final.indd 51
2012.12.11. 9:26:54