Eyn - Pillantás az Abszolútumba 3

EYN

Pillantás az Abszolútumba

A természeten túli világ megismerése

3. felújított, bővített kiadás

Copyright © Eyn, 2021

Ezt az e-könyvet bárkinek elajándékozhatod, elküldheted, és bárhol megoszthatod, de csak egyben!

A borító fotó saját felvétel

Weboldal: Eyn.hu

Miben különbözik a lélek a szellemtől?

Mi az Abszolútum?

Melyik érvényes, a karma, vagy a szabad akarat?

Mik a reinkarnáció játékszabályai?

Mi történik az állatokkal a halál után?

Hova, s meddig juthatunk a halál után?

Milyen világok, s dimenziók vannak még?

Mi a gonosz titka, eredete, mit tehetünk ellene?

Mi az asztrológia valódi értelme?

Ki és hogyan olvashat az akasha krónikában?

Mi a rejlik a bibliai teremtéstörténet mögött?

Mi történt Lemúriában és Atlantiszon az emberrel?

Hogyan zajlott az emberi evolúció valójában?

Mit takarnak a bibliai lények nevei?

Miben különbözött Jézus az ember és Krisztus, a naplény?

Hogyan fejlődött, fejlődik és fog fejlődni az emberi tudat?

Mit jelentenek a bibliai mondások és az evangéliumok leghíresebb szavai?

Hogyan emelték a piramisokat rabszolgák nélkül, és kik vezették az egyiptomi népet?

Hogyan történhetnek egymás után az események, ha minden egyidejűleg létezik?

Hova halad a spiritualitás a jövőben? * Mivel ez az e-könyv az örökkévalóságnak készült, s a benne szereplő témák sincsenek időhöz kötve, ugyanúgy hasznos információkat hordoz 100, vagy 1000 év múlva, mint akár "most".

TARTALOMJEGYZÉK * A 3. kiadáshoz Mielőtt belefogsz...

A szellem ébredése

I.Szellem 1.Az Abszolútum – metafizikai alapfogalmak 1.1.Az Abszolútum meghatározása, jelentése 1.1.1.Összegzés – Az Abszolútum lényege 1.2.Végtelen meghatározása 1.2.1.Összes lehetőség 1.3.A lét és létezés fogalmai, meghatározása 1.3.1.Nem-Lét 1.3.2.Lét 1.3.3.Létezés 2.Szellem lélek test, étertest, asztrális test, Én 2.1.Hogyan tűnt el a szellem a hármasságból?

2.2.Szellem lélek test meghatározása 2.2.1.Szellem jelentése, meghatározása, fogalma, lényege 2.2.2.Lélek jelentése, meghatározása, fogalma, lényege 2.2.3.Test jelentése, lényege 2.3.Szellem lélek test és az emberi lény 4 része 2.3.1.Fizikai test 2.3.2.Étertest 2.3.3.Asztrális test (asztráltest) 2.3.4.Az Én jelentése, meghatározása 2.3.5.Szellem-én, életszellem, szellem-ember 3.Karma és szabad akarat működése 3.1.Karma és szabad akarat jelentése 3.1.1.Szabad akarat jelentése

3.1.2.A karma jelentése 3.2.Karma és szabad akarat működése 3.3.Az ok és okozat törvénye 3.4.Karma és szabad akarat összefüggései 4.A reinkarnáció működése 4.1Reinkarnáció jelentése 4.2.A reinkarnáció értelme 4.2.1.Milyen sűrűn reinkarnálódik az ember?

4.2.2.Miért nem emlékszem az előző életeimre?

4.3.A reinkarnáció működése szemléltetve 4.3.1.A reinkarnáció célja, szabályai 4.3.2.A szabályok és az elvek magyarázata 5.Bibliai lények, szellemi hierarchiák 5.1.Bibliai lények jelentése 5.2.Szentháromság – a három logosz 5.3.Bibliai lények – Szellemi hierarchiák 5.3.1.A legfelső három szellemi hierarchia 5.3.2.A középső három szellemi hierarchia 5.3.3.Az alsó három szellemi hierarchia 5.4.Az Úristen és az ember 5.4.1.Jahve-Elohim – Úristen (Jehova) 5.4.2.Az ember 6.Az állatok lelke 6.1.Állatok lelke – Újjászülethetünk állatként?

6.2.Az állati lélek és az emberi én (szellem) közötti különbség 6.3.Csoportlélek jelentése – Mi az állatok csoportén -je?

6.4.Állatok lelke 7.Halál utáni élet, magasabb világok, dimenziók 7.1.Halál után lét, élet, élmények 7.1.1.Halál után az első időszak 7.1.2.A szellemvilág 7.2.Az asztrális világok

7.3.A mentális, vagy szellemi világ 7.3.1.Magasabb mentális világok, kauzális síkok 7.4.Magasabb dimenziók, felsőbb síkok 7.4.1.A Buddhikus sík 7.4.2.Az Atmikus síkok 7.4.3.A monád 7.4.4.Más világok és létformák 8.Lucifer és Ahriman, az azurák, a gonosz lényege 8.1.Luciferi és ahrimani hatások az életben 8.2.Lucifer és Ahriman – a luciferi és ahrimani lények 8.2.1.A luciferi erők hatása az emberre 8.2.2.Az ahrimani erők hatása az emberre 8.3.Lucifer és Ahriman működésének lényege 8.4.Az azurák lényege, működése, hatása korunkban 8.5.A gonosz lényege 9.Az asztrológia eredete, lényege, működése 9.1.Az asztrológia eredete 9.2.Az asztrológia jelentése, értelme 9.2.1.Az ember képes irányítani a sorsát 9.2.2.Asztrológia eredete – Világévek, világhónapok és világkorszakok 9.3.Az állatövi csillagképek eredete, keletkezése, állatöv jegyek nevei 9.3.1.Állatövi csillagképek, jegyek eredete 9.4.Az asztrológia eredete, lényege

II.Akasha 10.Akasha krónika – az egyetemes emlékezet 10.1.Akasha krónika jelentés 10.2.Akasha krónika olvasása, megnyitása 10.2.1.Akasha olvasása ma 10.2.2.Hogyan olvashatunk az akasha krónikában?

10.3.Az akasha híres olvasói 10.4.Az egyetemes emlékezet 11.Teremtés könyve, története valódi jelentése, bolygóállapotok

11.1.Teremtés könyve magyarázata 11.1.1.A teremtés története 11.2.Bolygóállapotok (planetáris inkarnációk) – Emberfejlődés 7 szintje 11.2.1.A 7 nap, 7 bolygóállapot 11.3.Emberfejlődés – a 7 bolygóállapot 11.3.1.Ős-Szaturnusz 11.3.2.Ős-Nap 11.3.3.Ős-Hold 11.3.4.Föld 12.Lemúria története 12.1.Lemúria előtt – A bolygók szétválása 12.2.Apoláris és hiperboreus kor – az emberi lény kialakulása 12.3.A lemúriai korszak 12.3.1.Lemúria története 12.3.2.A Paradicsomból való kiűzetés 12.3.3.Lemúria emberei, papnői 13.Atlantisz világa, élete, pusztulása 13.1.Atlantisz világa 13.1.1.Az atlantiszi emberek kifejlődése 13.1.2.Más szellemi lények Atlantisz idejében 13.1.3.Atlantisz élete, emberek, állatok és eszközök 13.2.Atlantisz alfajai, népei – a 7 atlantiszi alfaj 13.3.Atlantisz pusztulása 14.Ádám és Éva, Káin és Ábel története 14.1.Ádám és Éva története jelentése 14.1.1.Ádám és Éva története valódi jelentése 14.2.Káin és Ábel története valódi jelentése 14.2.1.Káin és Ábel eredete 14.2.2.Káin és Ábel története valódi jelentése 14.3.Káin és Ábel utódai 15.Jézus születése, élete 15.1.Ki volt az az entitás, aki Jézusként született meg?

15.1.1.Zarathusztra 15.1.2.Jézus születése – a 2 Jézus gyermek 15.2.Háromkirályok, vagyis napkeleti bölcsek ajándéka, szimbolikus jelentése 15.3.Jézus élete 16.Krisztus, a napszellem 16.1.Krisztus, a napisten/napszellem/naplény 16.1.1.Krisztus élete 16.1.2.Krisztus keresztre feszítése 16.2.A keresztre feszítés jelentése, jelentősége 16.3.A legfelsőbb szellem fizikai megjelenésének okai 16.4.Megtévesztő Krisztuskép ahrimani szellemi hatásra napjainkban 17.Az emberi tudat fejlődése az ókortól napjainkig 17.1.Emberi tudat fejlődése az ókorban, időszámításunk előtt 17.1.1.Az ókori civilizációk hanyatlása, a Buddha 17.2.Az Én-tudat megerősödése, a napszellem 17.2.1.A Krisztus-szellem és az Én-tudat 17.2.2.A Krisztus lény hatása az emberi tudat fejlődésére 17.3.Az intellektus megerősödése, a mai gondolkodás kialakulása 17.3.1.Az intellektus fejlődése, a tudományosság 18.Bibliai titkok 18.1.A valódi frigyláda tartalma 18.2.Égi harc, égi küzdelem, Biblia 18.2.1.Mihály és a sárkány 18.3.Mózes és a Vörös-tenger 18.4.Papi szentségek eredeti jelentése, értelme 19.Evangéliumi történések és mondások magyarázata 19.1.A 4 evangelista, az evangéliumok különbözőségének oka 19.2.Evangéliumok magyarázata, jelentése 19.2.1.A János evangélium kezdő szavai magyarázata 19.2.2.A kánai menyegző 19.2.3.A fügefa kiszáradása, megátkozása valós magyarázata 19.2.4.Példa a hegyi beszédből

19.2.5.Félreértett mondás – Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek 19.2.6.Lázár feltámasztása valódi jelentése 19.2.7.A szeretett tanítvány jelentése 19.2.8.Krisztus szavai a kereszten 19.2.9.A feltámadás valódi jelentése 20.Pünkösd valódi jelentése 20.1.A pünkösdi szellemi események 20.1.1.A pünkösdi szellemi beavatás 20.1.2.A pünkösdi szellemi erő (Szent Szellem) befogadásának előkészítése 20.2.Mi a pünkösd lényege számodra egyénként?

III.Különleges témák 21.Piramisok titka, Egyiptom ősi tudása 21.1.A valódi ókori Egyiptom szellemi tudása, a piramisok építése 21.1.1.Egyiptomi fáraók, istenek, papok 21.2.Az Ozirisz mítosz valódi jelentése 21.3.A piramisok építése – az egyiptomi nagy piramis 21.3.1.A piramisok célja, működése, az egyiptomi nagy piramis 21.3.2.A piramisok építése, titkai 22.Az idő titka 22.1.Az érzékelés viszonylagossága 22.1.1.A földi idő irrealitása – a Nap, mint a tér és idő kapcsolódása 22.2.Minden egyszerre létezik 22.2.1.Seth közlései a létezés egyidejűségéről 22.3.A többszörös idő: az idő többszörös 23.Spiritualitás, energetika és egészség 24.Spiritualitás a 21. században, karma és vonzás törvénye 24.1.Az új korszak embere, és a spiritualitás elmaterializálódása 24.2.Szellemi hatások és áramlatok 24.3.Spiritualitás és jó hozzáállás a 21. században 24.3.1.Helyes hozzáállás a mai korban 24.4.A karma és a vonzás törvénye 25.Spirituális önfejlesztés

25.1.Az olvasás lelki-szellemi hatásai 25.2.A videózás hatásai 25.3.Spirituális önképzés 26.A 21. század megtévesztő és hatalmi erői 26.1.A spirituális úton járó ember felelőssége

IV.Spirituális ihletésű történetek 27.Eljön az idő... Már elkezdődött 28.Az örökkévalóság titka 29.Pillantás az Úr titkaiba 30.Az élet káprázata – Örökkön örökké A könyvhöz felhasznált források jegyzéke Eddig megjelent e-könyveim

A 3. kiadáshoz

A Pillantás az Abszolútumba 3. kiadása teljes felújítása a régebbieknek. Átnéztem az összes szöveget és egy új keretet készítettem. A témákat részletesebben, közérthetőbben kidolgoztam, és ezek nagy részét megjelentettem az Eyn weboldalon cikkek formájában.

Tehát a bővebb változatot képekkel ott olvashatod el, de van néhány olyan fejezet, ami csak itt található.

Néhány új téma is bekerült az összeállításba, mint például vallási szövegek valós jelentései, magyarázatai, és csekély ide nem tartozó témát kihagytam. Már a dokumentum szerkesztésekor úgy jártam el, hogy e-könyv formátumokra lehessen konvertálni, így például e-pub formátumban is jól olvasható, lapozható legyen. A szerkesztett, lényegre törő szöveg ellenére a 3. kiadás csaknem háromszor olyan hosszú lett, mint az eredeti!

Mielőtt belefogsz...

Mai korunkban óriási mértékben elárasztja a világot különféle ezoterikus információk tömkelege, ezért nem csoda, ha az emberek fenntartással fogadják a spiritualitást.

Szerencsére létezik az ősi tudás, amely ugyanaz volt évezredekkel ezelőtt, s ugyanaz marad mindörökké. E könyvben erre helyezem a hangsúlyt. Meg kell különböztetnünk a

babonákat a felelősségteljes spirituális tudástól, amely a valóság talaján gyökerezik, és nem különféle hiedelmekben.

Mostanság, amikor egymás hegyén-hátán terjednek a „tízmilliószoros napok” és „számokkal való gyógyítás”, sőt bármi elérése, csupán egy számra való összpontosítással, akkor különösen fontos, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Ezek a dolgok azért annyira népszerűek, mert gyors és könnyű megoldásokat kínálnak. De léteznek szellemi törvények, amelyek ugyanúgy érvényesek tegnap, ma és mindörökké.

Korunkban divattá vált az ezotéria, ezért is szívesebben használom a spiritualitás szót, talán még nem fűződik hozzá annyi mellékzönge. Kénytelen vagyok egészen az alapoknál kezdeni, mert az információ kora mindent összezavar. Nem elég, hogy a szellemet keverik a lélekkel, az Abszolút -tal kapcsolatban is számos félreértés jelenik meg.

Utóbbiról – amelyet már a legkevésbé sem fejez ki az „elhasznált” Isten szó – olyanokat írnak, hogy az is változik, fejlődik, vagy, hogy statikus. Sem egyik, sem másik, mindezen jellemzők és lehetőségek csak tartalmazandók benne, de „Az” túl van mindezeken. Ezért az első fejezetekben kapott helyet az Abszolútum bemutatása.

Már-már szomorú mennyi badarságot összehordanak Földünk fejlődésének legjelentősebb eseményével, a Golgota-i történésekkel kapcsolatban. A Da Vinci Kód megjelenése óta divattá vált mindent megkérdőjelezni. Ugyanazok az emberek, akik Jézus esetleges továbbélését és leszármazottjait kutatják, még azzal sincsenek tisztában, hogy a Krisztus lény, és Jézus az ember nem ugyanaz. Mindezek a dolgok persze olyan erőhatások következményei, amelyek igyekeznek az emberi szellemet minél mélyebben az anyag csapdájába húzni, a nemes dolgokat elközönségesíteni.

Hasonlóképp az egyiptomi piramisok létrehozásának módjáról is mindenféle ostoba elmélet jelenik meg. Akik ezeket gyártják, fogalmuk sincs róla, hogy a piramisok építői sokkal magasabb szellemi fejlettségi fokon álltak, mint mi, ezért a mindenség erőinek ismerete által, s nem rabszolgákkal építették ezeket.

A múlttal foglalkozó kutatók mindig elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, az emberek évezredekkel ezelőtt is olyan felépítéssel rendelkeztek és ugyanúgy gondolkodtak, mint ma. Mint az a megfelelő fejezetekből kiderül, a mai logikus emberi gondolkodás nem is olyan régen vált ilyenné.

A karmával kapcsolatban is nagyon korlátolt meghatározások terjedtek el. Szinte csak a cselekedet-büntetés oldalról közelítik meg, ez pedig rendkívül egyoldalú felvázolása egy univerzális elvnek, amely igazából a szabadság felé vezet.

Sokan még ma is azt gondolják, hogy az ember állatban is újjászülethet. Ez egy óriási félreértés, amely egyes tanok által elterjedt. Az állati lélekról szóló fejezetben ezt megbeszéljük.

Az olyan vallási dokumentumokban, mint a Biblia is, valós történések vannak ábrázolva, ám a beavatatlanok könnyen félreérthetik ezeket. Hogy pontosan mit jelent például a teremtéstörténet és későbbi események, szintén szóba kerül majd.

A spiritualitással foglalkozó emberek többsége tudja, mi az akasha, mégis sokan olyan embereknek hisznek, akik soha nem olvasták azt. Az akasha, más néven az egyetemes emlékezet a forrása az időtlen tudásnak, s mindennek, ami történt az időben.

Mivel az embernek szokása idővonal szerint értelmezni a létet, ezért nehéz számára az egyidejűség felfogása, pedig a létezés így működik. Minderre Az idő titkai című fejezetben térünk ki.

Lesznek fejezetek, amelyek nagyon töménynek tűnnek majd, ennek az az oka, hogy igyekeztem a lényeget leírni, és nem terhelni felesleges szövegekkel az olvasót. Azoknak, akik keveset foglalkoztak spiritualitással, egyes részek, mint például a bolygófejlődések, nagyon idegennek fognak hatni, ezért érdemes más forrásokból is utánaolvasniuk.

Az általános dolgokat és ismereteket saját kútfőből írtam meg, a speciális témákhoz számos műből merítettem. A könyv egyik nagy része a Szellem, amely a metafizikai tudást foglalja össze, a másik nagy rész pedig az Akasha, amely az emberi lény fejlődését különböző korszakokon át.

Ezeken kívül különlegességek és az általam írt spirituális ihletésű novellák szerepelnek a Pillantás az Abszolútumba 3. kiadásában. A könyv végén megadtam a felhasznált forrásmunkákat is. A mű részét alkotó fejezetek megtalálhatók az Eyn oldalán. Az egyes fejezeteknél megadtam a cikkek linkjét, ahol a szöveget képekkel együtt (s néhol bővebben) elolvashatod a weboldalamon.

Ha tovább akarsz fejlődni, és személyes szellemi tapasztalatokra szert tenni, ajánlom a Térj magadhoz, és láss! - Kilépés a tömegtudatból – A magasabb tudatosság és energiaszint elérése könyvet.

A szellem ébredése

Itt van ez a fal, megfogom, szilárd. Itt van ez a szék, ez is szilárd. Itt van az asztal, kemény. Igen, ez a valóság, érzékelhető. Még valamit megfogtam, aztán lassanként kezdett szétfoszlani a kép. Felébredtem.

Csak lassanként kezdett az ágy valóságosnak tűnni és minden más körülötte. Az iménti álomhoz képest alig-alig tűnt annak. „Odaátról” ez álomnak tűnnék. Az a valóság semmivel sem volt kevésbé az, mint ez, sőt....

Egy más alkalommal ismét megfogtam mindent és meggyőződtem a szilárdságukról.

Felébredtem és körülnéztem. Tudtam, hogy csak álom volt, de igazi valóság. Most pedig ébren vagyok és teszem a dolgom. De várjunk csak... Már egy ideje tevékenykedem és valami nem stimmel. Ez az igazi valóság, ugye? Körbenézek. Mi történik? Lassanként szétfoszlik minden. Csak egy másik álomban ébredtem fel.

Most, mikor itt vagyok a fizikai dimenzióban, tudom, hogy több álomszinten mentem át és mindegyiknek meggyőződtem a valóságáról. „Odaátról” az „itten” csak káprázatnak tűnik. Semmivel sem valóságosabbnak, mint más. De mint már oly sokszor, ismét elvesztettem az uralmamat az álmok felett. Hónapok teltek el és nem volt tudatos álmom. Újra gyakorolnom kell, hogy tapasztaljak asztráltestben. * Abban a korban vagyunk, amikor az ősi, szellemi tudás, egyre nagyobb hullámokban árad ránk. Már nem templomokban, piramisokban és misztériumhelyeken oktatják és nem papok, spirituális vezetők és beavatottak, hanem beáradt a mindennapokba. Ami egykor rejtett, okkult, ezoterikus volt, ma napvilágra kerül, külső lesz és beszélünk róla.

A metafizikai tudás egyszerre sok helyről, sokféleképpen árad és az emberek megzavarodnak. Annyian és annyiféleképpen hirdetik, amit megtudtak, hogy sokan újra kételkedőkké váltak. Akik csak a kíváncsiságukat akarják kielégíteni, gyakran eltévednek, hiszen az utak száma egyre több.

Korunkban bizonyos szellemi erők azon munkálkodnak, hogy a sok-sok információ által megzavarják és megtévesszék az emberiséget. Az igazság itt van előttünk és olyan fényes, mint a Nap, de nem tartozik egyetlen valláshoz, egyetlen filozófiához, egyetlen irányzathoz, vagy iskolához sem. Az ember egyedül önmagában lelhet rá és ezt a tapasztalást semmi más nem pótolhatja.

Amikor annyi minden befolyásolni akarja az embert, ez a blog nem kevesebbre vállalkozik, minthogy önmagunkra irányítsa a figyelmet, de az ősi szellemi tudás felébresztése által, amely mindannyiunkban ott szunnyad. * „Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak azért, mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot. Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető.”

Elisabeth Haich * Semmi más célom nincsen, minthogy megadjam azt az impulzust, amely által felébreszted magadban a „szellem”-et, halhatatlan, mindentudó részed. Ez a szellem, amely valójában mindig itt van veled és nem más, mint legvalódibb önmagad, testedtől és lelkedtől független is létező, és létét semmi sem tudja megszüntetni, mert minőségében azonos az Abszolútummal. Azonban mindezek csak szavak maradnak és semmi jelentőséggel nem bírnak számodra mindaddig, amíg saját magadban fel nem leled igazukat.

Következésképp azzal fogunk foglalkozni itt, ami nem fizikai, hatással van a fizikai világra, de tőle egyben független is. A szellem ébredése nem más, mint amikor az ego, a „külső személyiség” lecsillapodik, lenyugszik és megjelenik egy magasabb Én-tudat, amelyik a gondolatok mögött és azokon kívül is, érvényes és működő. * „A fizikai világot csak akkor érthetjük meg igazán, ha megismerjük a lelki és szellemi alapjait, mint ahogy egy fénykép is csak akkor válik érthetővé és elevenné, ha a lefényképezett személlyel olyan kapcsolatba jutunk, hogy lelkét is megismerjük.

Ahogy egy embert nem ismerünk teljesen, ha csak a fizikai külsejét ismerjük, a körülöttünk lévő világot sem ismerjük, ha csak azt tudjuk róla, amit fizikai érzékeink közvetítenek.”

Rudolf Steiner * Nem szándékozom elvont eszmefuttatásokba merülni, épp ellenkezőleg, rendet szeretnék teremteni a „szellem” témakörében. Ennek érdekében fokozatosan és lépésrőllépésre sorra vesszük mindazokat a tudásanyagokat, amelyek ide tartoznak.

Mindenképpen megtartva a tudományosságot – mert ez is tudomány, sőt minden szakma eredete – de semmiképpen sem száraz „szakszövegekkel” terhelve az olvasót. Mert ez a

téma a világ legérdekfeszítőbb és legszínesebb témája, amely rengeteg szellemi-lelki élményhez és örömhöz vezeti a keresőt.

Tulajdonképpen egészen az alapoknál kezdjük. Alapfogalmakkal és az Abszolútum bemutatásával, valamint minden a szellemmel kapcsolatos tudáson. Majd sorjában végigmegyünk az emberi lény kialakulásán – az akasha krónika segítségével – és érintjük a vallási dokumentumok szövegeinek jelentéseit. Mindezt a lehető legélvezetesebb módon, miközben a „tudományosság” sem szenvedhet csorbát.

Azt azonban senki ne higgye, hogy valami földtől messze elrugaszkodott varázslásboszorkányság-babona világba fogunk elszállni. Erről szó sincs. Két lábbal állunk a földön és az emberi bölcsességből kiindulva – amelynek a mai ún. materiális tudomány csupán halvány árnyéka – emelkedünk a szellem világába. Ez a szellemi világ mindennapjaink része. Itt és most jelen van, általa érezzük egymást és kapcsolódunk. Nélküle csupán automata robotok lennénk.

A szellem ébredése felismerése azon részünknek, amely él, akar, irányít, tervez, energiát ad, álmodik, teremt és megvalósít. A szellem Te vagy. Az a részed, amely ott van a mindennapjaidban, ott van az álmaidban, ott van amikor alszol, ott van a tudatalattidban és ő a tudatfelettid. Csak fokozatosan és kellő türelemmel ismerheted meg, s miközben ez megtörténik, már valami más leszel, felébred benned valami fenséges, csodálatos, emelkedett tudat, amely(lyel) kézbe veszi (veszed) életed irányítását.

I.Szellem

Az Abszolútum – metafizikai alapfogalmak

Az Abszolútum meghatározása, jelentése

Abszolútum az, ami van. Mi „csak” létezünk. Az Abszolútum nem a létezés, nem a nemlét, mindezeket csak lehetőségként magában foglalja, de több ezeknél. Nem mozgás, sem statikusság és nem is változás, vagy változatlanság, hanem olyasvalami, ami mindezen lehetőségeket magában foglalja.

Csak egy valóság (Abszolútum) van, de a lehetőségek többnek láttatják. Ez teljes, abszolút és végtelen, szükségképpen magában foglalja az összes lehetőséget. Mivel semmi sem lehet a valóságon (Abszolútum) kívül, minden azonos vele, de minthogy tartalmazza a lehetőségek számtalan skáláját, ezen lehetőségek mindegyike másnak tűnik.

A valóság abszolútságából kifolyólag minden lehetőség illuzórikus, de mivel minden a valóság, semmi sem az. Minden illúzió a valóságból van, de lehetőségként másként látszik. Teljesen független minden változótól, egyszersmind azonos is velük. Mindez érthetőbbé válik alább a lét, létezés, végtelen meghatározásainál.

Eme ellentmondásnak tűnő meghatározások is mutatják, hogy az Abszolútumot meghatározni, vagy elképzelni nem lehetséges, csak utalhatunk rá, abból kiindulva, hogy valamihez hasonlítjuk. Minden lehetséges és a lehetségesség fogalmába foglalton túli abszolút valósága, ténye – a VAN. Metafizikailag a végtelen, vallási szempontokból Isten, Allah, illetve egyéb elnevezések utalnak rá, mint pl. a Nirvána, vagy a Tao. Jobb híján jelöljük az Abszolútum névvel, a végtelen, vagy valóság szavak csak egyes jellegeit tükrözik, az Isten szó pedig már túlzottan kötődik vallási, vagy személyes elképzelésekhez.

Összegzés – Az Abszolútum lényege Az Abszolútum nem változatlan, se nem változik, nem mozdulatlan, se nem mozog, nem személyes, sem nem személytelen, hanem mindezen módozatok lehetőségként vannak jelen benne. Nem létezik, hanem van. A létezés magában foglalja a mozgást, a változást, az Abszolútum mindezeknél több, mert a létezés csak egy lehetőség benne.

Tehát az Abszolútum nem minden létező, mert minden létező csak része annak.

Megnyilvánulhat személyes jelleggel, de nem személy. Nem csupán minden forrása, hanem azonos mindennel. Tulajdonképpen maga a valóság mindenben.

Az idő és a tér csak azon aspektusok amelyekben (is) megnyilvánulhat. Az Abszolútum az energia, s minden más forrása.

Végtelen meghatározása

Az Abszolútum tulajdonsága. A Végtelen csak egy. Nem lehet sem a tér, sem az idő, sem semmi más végtelen, mivel ezek egymást kölcsönösen korlátoznák. A Végtelen az, aminek nincsen határa semmilyen szempontból, ezért még a róla való képzet is szükségszerűen korlátolt és hamis.

Hozzá képest bármilyen más kiterjedés semmi, mert véges. A Végtelen saját valójában feltétel és részek nélküli. Azért szemléljük ilyen, vagy olyan módon, mert másképp meg sem érthetnénk. Egyéni lényként képtelenek lévén felfogni, alkotunk rá fogalmat és szava(ka)t.

A Végtelen, önmagában az. A tér és az idő érzékelési módozatok, amelyek meghatározatlansága valóságosságuk kérdésére vezethető vissza. Mindkettő viszonylagos, relatív, és csak valamihez képest meghatározható, mérhető, tehát csakis maga a végtelen tekinthető végtelennek.

Összes lehetőség Határtalan, ezért nem más, mint maga a Végtelen (Abszolútum), passzív aspektusából szemlélve. A kettő között nincsen lényegi különbség, csupán ha a Végtelent, mint minden lehetőségek összességét szemléljük, Összes Lehetőség -nek nevezhetjük, de maga a Végtelen nem a lehetőségek összessége, az Összes Lehetőség csupán a Végtelen jellemzője.

A lét és létezés fogalmai, meghatározása

Nem-Lét Minden meg nem nyilvánultat és meg nem nyilvánulhatót magában foglal, vagyis a megnyilvánulás lehetőségeit is, amennyiben azok nem nyilvánulnak meg.

Lét A megnyilvánulás elve, princípiuma, minden megnyilvánultat magában foglal. A NemLét részeként is felfogható, mivel a megnyilvánulás elveként, önmagában meg nem nyilvánuló. A Lét és a Nem-Lét egyben az Összes Lehetőség két aspektusa, attól függően, hogy a lehetőségeket manifesztálja, vagy sem.

Létezés A Lét összes lehetőségének megnyilvánulásai. A Lét magában foglalja a Létezést, de nem azonos vele, mivel annak princípiuma. A Létezés minden állapota átmeneti és feltételes, minden lehetősége számára egyedül a meg nem nyilvánulás az egyetlen állandó és feltétel nélküli.

Létezni voltaképpen azt jelenti, függésben lenni, feltételesen létezni, nem rendelkezni saját princípiummal, kielégítő okkal. Ilyen a megnyilvánulás összes esete.

(Princípium: Elsődleges ok – végső létok.) * A teljes fejezetet ebben a cikkben olvashatod el: Abszolútum meghatározása

Szellem lélek test, étertest, asztrális test, Én

Szellem lélek test, e szavak mindenki számára ismerősek, de az első kettőt gyakran keverik az emberek. A test alatt általában a fizikai testet értik, amit az érzékszerveikkel érzékelnek. Sokan azt hiszik, a szellem és a lélek ugyanaz, mások azt gondolják, a szellem az értelmi részünk.

Ennek oka a sok félremagyarázás, illetve szándékos torzítások a történelem folyamán.

Rengetegen hiszik, hogy a lélek az örökkévaló, de ez nem így van. A lélek csak része a szellemnek.

Hogyan tűnt el a szellem a hármasságból?

A szellem lélek test hármassága az ősidőktől fogva ismert volt, minden fő spirituális iskolában, így például az egyiptomi papi képzésben is tanították. Azonban az első évezredben a keresztény egyház – saját céljai miatt – önkényesen kivette a tanításából a szellem -et és az embert testre és lélekre szűkítette.

Egészen a középkor elejéig az emberi lény három részéről beszéltek a szellemi tanítások. A 8. konstantinápolyi ökumenikus zsinaton, 869-ben, úgy határoztak, hogy az ember csak test és lélek, amely utóbbinak szellemi tulajdonságai is vannak. A későbbi

bibliafordításokban a szellem szó helyét a lélek szó váltotta fel, ezzel eltorzítva az eredeti jelentést.

Ezt vedd figyelembe ha ilyesmit olvasol, például nem szentlélek, hanem szent szellem van. Ez az önkényes változtatás sok kárt okozott a későbbi tanításokban, és innen ered, hogy sok ember azt hiszi, a lélek a lényeg, s a szellem csak valami metafora, fogalom.

Alább megtekintheted az eredeti, valódi meghatározásokat.

Szellem lélek test meghatározása

Szellem jelentése, meghatározása, fogalma, lényege A szellem lélek test hármasságának lényege. A szellem szó, vagyis a ’spirit’, a görög pneuma, illetve a latin spiritus szó fordítása. Eredeti jelentése ’az élet lehelete’. Ez az „isteni rész”, ami örök, mert minőségében azonos az Abszolútummal. A szellem az örökkévaló, az az Én. Nem az ego, a hétköznapi személyiség, hanem a testtől és lélektől függetlenül is létező egyéni szellem.

Lélek jelentése, meghatározása, fogalma, lényege A lélek a szellem lélek test hármasságának középső része. A görög psziché szóból származik, amelynek jelentése lélek, illetve a lelki jelenségek összessége az egyénben. A lélek az csak részem (lelkem van), de "én" a szellem vagyok. A lélek az, amely által átéljük a fizikai (és nem fizikai) életünk élményeit. Érzelmi testnek is nevezik. A lélek többé-kevésbé az asztrális testben nyilvánul meg, amely a reinkarnációs ciklus elejétől a végéig a részünk. Az én (szellem) a lélek által nyilvánul meg a testben.

Test jelentése, lényege Test alatt – ebben az értelemben – a fizikai anyagokból felépült, külső érzékszerveinkkel érzékelhető, jól körülhatárolható részünket értjük. Fizikai testünk által érzékeljük a fizikai világot és működünk benne. A test a lélek nélkül nem rendelkezne vágyakkal, ösztönökkel, érzésekkel, a szellem nélkül pedig magasabb tudatossággal.

Szellem lélek test és az emberi lény 4 része

Minden egyes emberi lénynek 4 fő része van. Ezek: én, asztrális test, étertest, fizikai test. Mindezek további részekre is oszthatóak, illetve változnak, fejlődnek, de ebbe most nem megyünk bele. A fizikai testünkkel az ásványvilággal vagyunk rokon, étertestünkkel a növényekkel, asztrális testünkkel az állatokkal, én -ünk csak nekünk van.

Fizikai test Fizikai test az, amit a külső érzékszerveinkkel érzékelünk, minden szemmel látó ember számára látható és megtapintható, világosan körülhatárolható. A fizikai testre a fizikai világ törvényszerűségei vonatkoznak. Önmagától nem tudna létezni, de ez a létezése is csak a születésétől az elpusztulásáig tart.

Étertest Az étertest áll a legközelebb a fizikai testhez, tulajdonképpen az tartja életben. Étertestünk nagyjából 5 cm-re terjed fizikai testünkön túl, ez közvetíti az életenergiákat. A fizikai test minden részecskéjét éteri burok veszi körül. Különféle erős érzéstelenítő szerek, vagy sokkhatás időlegesen csökkentheti (megszakíthatja) a kapcsolatot a fizikai testtel, miáltal eszméletvesztés, vagy látomások léphetnek fel.

Az energiaközpontok (csakrák) az étertesten át töltik fel energiával (és tudatossággal) a fizikai testet. Étertesttel a növények is rendelkeznek. Körülbelül a fogváltás időszakára (7 éves kor) alakul ki teljesen a saját étertestünk. Az étertest formálja meg a fizikai testet, működteti léte során, és a fizikai halál után 3 nappal feloszlik. Az étertestet élettestnek is hívják, az állatoknak és a növényeknek is van étertestük. * Megjegyzés: Az étertest feloldódása után még megmarad az esszenciája, amely az emberi lényhez tartozik, és mintegy csíraként alkotja a következő fizikai megtestesülés alapjait.

Asztrális test (asztráltest) Asztráltestünk tartalmazza érzelmeinket, ösztöneinket, vágyainkat. Álmainkban elhagyja fizikai testünket az én-nel együtt és ebben tartózkodunk. Lélektestnek is nevezik, alakja változó, de általában a fizikai test képét veszi fel. A Castaneda -féle tolték gyakorlati használatban alakmás -nak nevezik.

Az asztrálanyag kitölti a fizikai atomok közötti tért. A lelkileg kevésbé fejlett ember asztrális teste kevésbé tagolt, sűrű, és sötét színekkel telt. Minél fejlettebb az ember lelkileg, az asztrális test annál élesebb körvonalú, tisztább, rendezettebb, fényesebb és nagyobb mértékben kiterjed.

Az asztrális test legnagyobb része a fizikai test formáját veszi fel, a többi az aurában terjed ki. Az asztrális test élénken visszatükrözi az emberekben végbemenő érzelmeket.

Az asztrális energiaközpontok egyeztethetők az éteri csakrákkal – bár nem esnek pontosan egybe – mindig érintkeznek.

Asztrális testünk reggel, ébredéskor fokozatosan húzódik bele a fizikai testbe és ez a folyamat nappal is tart. Hideg hatására összehúzódik, melegre tágul. A mérete jóval meghaladhatja az étertestét. A nemi érés idejére, kb. 14 éves korra alakul ki teljesen a saját asztrális test. Az állatoknak is van asztrális testük, de én-jük, azaz szellemük nincsen.

Az Én jelentése, meghatározása Az ember én-je 21 éves korára fejlődik ki teljesen. Az Én irányítja az „alsóbb” testeket.

Az én-nek legalacsonyabb, külső világbeli kifejeződése az ego. Míg az asztráltest az érzésekkel, érzelmekkel kombinál, az Én működése a gondolkodással kapcsolatos, ezért

hívják mentális testnek is. Az Én az, amiben a szellem él. Voltaképpen a „világszellem” elkülönült, önálló része. (lásd bővebben a cikkben)

Szellem-én, életszellem, szellem-ember A fejlődés során az ember fokozatosan megtisztítja, átalakítja asztráltestét. A teljesen átalakított rész lesz a szellem-én, vagy más néven manasz, amit magával visz. Az étertestét szintén átalakítja – ebben nagy szerepet játszanak a szokások, temperamentum – az átalakított étertest a buddhi, vagy életszellem.

A fizikai test átalakítása egy még nehezebb, hosszabb folyamat, míg az asztrálisnál az angyalok, az éternél az arkangyalok, itt az archék, vagy őskezdetek segítenek. Az átalakított fizikai rész lesz a szellem-ember, vagy atman. Így válik a szellem lélek test minden része magasabb rendűvé. * Az Én további részeit, valamint a testek életbeli összefüggéseit elolvashatod a cikkben: Szellem lélek test

Karma és szabad akarat működése

Karma és szabad akarat törvénye a világ legegyszerűbb dolga, mégis túl van magyarázva. Az egész olyan egyértelmű, mint a matematika, egy kis hasonlattal meg is világíthatjuk a működését. Ha elindulsz egy útvonalon (döntés, kezdet), nem válthatsz másik útra, amíg oda nem érsz, ahol kezdődik egy elágazás, kereszteződés, másik út.

Ami annyit jelent, hogy először bármilyen irányba mehetsz, de ha elindultál az egyik úton (vagyis választottál), akkor csak akkor mehetsz új irányba, ha elágazáshoz érsz.

Tehát a karma és szabad akarat teljes mértékben harmóniában van, az egyik következik a másikból. De nézzük meg részletesen!

Karma és szabad akarat jelentése

Karma, vagy szabad akarat? Melyik az igaz, és milyen mértékben? Erről annyi badarság látott napvilágot, hogy az már túl sok. Egyesek azt állítják, hogy az embernek mindössze egy-két százalék szabad akarata van. Mások szerint a szabad akarat a döntő.

Megint mások azt mondják, hogy ez az egyes egyéneknél teljesen eltérő lehet.

Szabad akarat jelentése A szabad akarat ennyit jelent: „Kezdetkor” bárhova elindulhatsz. Vagyis választhatsz, dönthetsz, ahogy akarsz, mert ez a tudatos létezés értelme.

Vagyis bármikor van lehetőséged újabb döntésekre. Abból a helyzetből, ahol vagy, mindig máshova kerülhetsz, attól függően, mit választasz. Ez mindig fennáll és ez a szabad akarat.

A karma jelentése A karma nem más, mint a játékszabályok. A létezés játékszabályai. Ez visz értelmet az egésznek a működésébe. Ha nem lenne a karma (ok és okozat) törvénye, akkor teljes káosz uralkodna, nem is szólva arról, hogy egyik szabad akarat korlátozhatná a másikat, vagyis magától megjelenne a karma. * Tehát a karma a játékszabályok, a választások következményei.

Karma és szabad akarat működése

Karma vagy szabad akarat? Csakis onnan indulhatsz tovább, ahol vagy. Ez a karma.

De megválaszthatod, hogy merre. Ez a szabad akarat.

Ha új irányba akarsz menni, előbb el kell menned az általad választott úton addig a pontig, amíg az el nem ágazik. Ez a karma. Ha odaértél, választhatsz az irányok közül. Ez a szabad akarat.

Természetesen az új lehetőségek mindig az előzőleg választott útból következnek (nőnek ki), tehát ilyen szempontból korlátozottak. De a választásaink, döntéseink által jutunk oda.

Karma és szabad akarat. Játékszabályok és lehetőségek. Ugye világos és egyértelmű?

Ha elkezded a „játékot” (egyéni létezés), bárki lehetsz és bárhova mehetsz. Csakhogy

előre nem tudod mi a legjobb és azt sem, milyen lennél a játékban. A játék végpontja (végcélja) minden esetben ugyanaz, de számtalan úton oda lehet érni.

Tehát karmikus okok alatt értsd azt, sorozatos választásaid következményeként kerültél egy adott helyzetbe. A karma törvénye nem az, hogy minden cselekedetedért jutalom, vagy büntetés jár. Egész egyszerűen azt kapod, amit okoztál.

A karma és szabad akarat működésének a legnagyobb előnye a választások és tudatos döntések, valamint azok következményei által megélt élmények és tapasztalatok általi tudatfejlődés.

Ha régóta játszol, egyre jobban tudod, mely választások a legjobbak számodra és úgy fogsz dönteni. Ez a folyamat addig tart, amíg kiküszöbölsz minden helytelen döntést. Azt azonban érdemes itt megjegyezni, hogy egyetemes szempontból nincsen helytelen döntés, csak az egyén nézőpontjából vannak rövidebb, egyszerűbb és hosszabb, bonyolultabb utak.

Közhelynek hallatszik ma már, de nincsen jó és rossz, helyes, vagy helytelen, csak a Te szempontodból előnyös vagy nem előnyös döntés.

Az ok és okozat törvénye

Ha gondolkodsz, az is felmerülhetett benned, hogy akkor a karmának van eleje és vége? Különböztessünk meg egy fontos dolgot. Az imént megállapítottuk, hogy a karma az ok és okozat törvénye. Itt az idő, hogy hozzátegyük: a karma csak az ok és okozat törvényének része. Pontosabban amit általában karmának nevezünk, az ok és okozat törvényének személyekre vonatkozó része.

Tehát van általában az ok és okozat törvénye, amely minden létezőre vonatkozik, és bizonyos írások ezt hívják karmának. Ezen belül van a személyiségkarma, amely csakis tudatos választási képességekkel rendelkező lényekre vonatkozik, mint például az ember.

A csillagok sem az ember sorsát határozzák meg, hanem állásukból a lehetőségekre lehet következtetni.

Karma és szabad akarat összefüggései

Biztosan hallottad, hogy vannak emberek, akiknek nehéz „sorsuk” van, vagyis erős a karmájuk, szinte nincs is választási lehetőségük. Mások meg szinte azt tesznek, amit akarnak. A karma, vagy a szabad akarat az erősebb? A jelenlegi állapot mindig az előző döntések összeredménye.

Ha olyan utat, vagy „folyosót” választottál, amely hosszú és sokáig nem ágazik el, akkor addig kell menni, amíg oda nem érsz. De vannak olyan folyosók is, amelyek rövidek és sokfelé ágaznak. Mindig Te vagy az, aki eddigi tapasztalataid, tudásod és vérmérsékleted révén döntesz.

Utána vagy átkozod a sorsot, vagy elfogadod a döntésed következményeit és tanulsz belőle. Univerzális szempontból nincsenek helyes és helytelen, jó és rossz cselekedetek.

Tettek vannak (mint okok), melyek következményekkel járnak (okozatok). Ha a lélek megtapasztalja az egyik oldalt, vágyat érez a másik oldal megélésére is.

Ezért lehetséges, hogy az egykori gyilkosok, később áldozatok lesznek, s sokszor pontosan ugyanúgy szenvedik el azt, mint ők okozták. De ez nem jelenti azt, hogy minden áldozat egyszer a másik oldalon volt. Ez ennél sokkal komplexebb. Ugyanígy a betegségekre sem mondható, hogy ezek mindig rossz tettek következményei.

Minden a tudatfejlődésről szól, az adott egyénnek lehetősége van egészen egyedi élmények átélésére. Ilyen szempontból lehetséges tragédiákat is átélni a gyorsabb fejlődésért és nem karmikus okokból. Tehát a karma semmiképpen sem egy ítélőszék, csupán a dolgok egymásra következése, mindig valamely cél érdekében. * A fejezet bővebb verzióját itt olvashatod el: Karma és szabad akarat

A reinkarnáció működése

Reinkarnáció jelentése, működése, értelme, szabályai alapvető ismerete a szellemnek.

Ebben a fejezetben a vallásoktól elvonatkoztatva, tisztán mutatom be a reinkarnációt.

Annak érdekében, hogy értelmét, s működési elvét bárki könnyen megértse, egy szemléletes példával ábrázolom.

A reinkarnáció nem valami vallási fogalom, hanem az emberi lény Földön való fejlődésének működési módja. Ez azonban nem mindig volt és nem is mindig lesz. Akkor alakult ki, amikor az ember mint önálló individuum kezdett el működni. Ez a tudás az eredeti kereszténység része is volt, azonban egyházi érdekekből száműzték onnan.

Reinkarnáció jelentése

A reinkarnáció újra megtestesülést jelent. Lélekvándorlásnak is hívják, de ez nem pontosan fejezi ki, mivel ez esetben egy adott emberi én egymást követő életekben való újra megszületését jelenti. Az újra megtestesülés hasonló ahhoz, ahogyan az embernél egymás után következnek a napok.

Ugyanaz történik nagyban, mint ami itt kicsiben. Az ember a mindennapi életben az alvást követő napon az előző napi tetteinek és fejlődésének következményeként folytatja a

következőt. Pontosan így következnek a reinkarnációk is egymásra, azzal a különbséggel, hogy itt az emlékezés tudatalatti és csak az újjászületések vége felé válik tudatossá.

A reinkarnáció értelme

Az ember esetében a fizikai lét vezet el a tudatossághoz. A fizikai létben egy, a szellemtől látszólag elkülönült személyiség alakul ki. Így – ha látszólag is – de az Én ideiglenesen nem azonosul önmagával, hanem a fizikai megjelenésével. Miután a fejlődésében ráébred valódi létére, tudatosan tudja, hogy mi ő. Amíg csak szellem volt és mindig önmagában, nem tudta tudatosan.

Az ember különböző korokon át különböző tapasztalatokon esik át, nőként és férfiként, valamint különböző szerepekben és személyiségekben jelenik meg. Ennek pontos részleteit a karma határozza meg, de nem jó és rossz cselekedetek folytonos következményei, ennél összetettebb. (Lásd az előző fejezetet!)

A reinkarnációk sorozatán át az ember mindenféle szempontból, nézőpontból, helyzetben, és személyiségben, átfogó tudást szerez a létezésről. Amikor az összes szükséges tapasztalatot megszerezte, és tudatosan megismeri valódi, fizikai léttől független szellemét, többször nem születik újjá. (Kivétel egyes szellemek, akik tanítói, segítői célzattal még visszatérnek.)

Milyen sűrűn reinkarnálódik az ember?

Eredetileg egy világkorszakban (2160 év) egyszer nőként és egyszer férfiként jelent meg. Addig nem volt értelme az új megjelenésnek, míg eléggé meg nem változtak a földi viszonyok ahhoz, hogy újat tapasztaljon. Később – ahogyan az emberiség kulturálisan és technikailag fejlődni kezdett – egyre gyorsabbak lettek a változások és érdemes volt sűrűbben visszatérnie.

Az, hogy egy adott egyén milyen gyorsan tér újra vissza földi testbe, számos tényezőtől függ. A külső világbeli változások mellett saját előző életétől, az ő terveitől, attól, hogy mikor optimálisak a viszonyok a céljai és fejlődése érdekében. Az utóbbi évszázadokban annyira felgyorsultak a változások, hogy az emberek akár egy századon belül is újratestesülhetnek.

Miért nem emlékszem az előző életeimre?

Azért, mert akkor képtelen lennél úgy megtapasztalni ezt az életet, ahogyan akartad.

Minden életben az ember valami újat tanul, más nézőpontból, más személyként. Tudat alatt benned vannak az emlékek, de tudatilag tiszta lappal kezdesz. Ha nem így történne, az emlékek olyan mértékben bezavarnának, hogy nem tudnál új emberként élni.

A reinkarnáció működése szemléltetve

Mint ahogy jeleztem, olvasmányosan, egy példával fogom bemutatni a reinkarnáció gyakorlati működését. Képzeld el, hogy az emberré, majd tudatos szellemmé váló út elején jársz. A vezetőd elmondja neked a szabályokat, elveket és a teendőt a reinkarnáció előtt.

A reinkarnáció célja, szabályai – Ez egy különleges játék. Meg fogod ismerni önmagad és egy csomó személyiséget, aki benned rejlik. Amire a végére érsz, tudatában leszel mindezeknek. Amikor kijutottál, minden adottságod meg lesz arra, hogy egy sokkal magasabb szinten játsszad a játékot és te is játékokat hozzál létre.

– Így néz ki a játékasztal felülről.

Egy nagy és hosszú, körbekerített területet látsz, amelyen belül falak vannak, azok között számos út, és az egész úgy fest, mint egy labirintus.

– Elmondom a szabályokat. * 1.Itt bemész – mutat a vezető egy ajtóra – és a cél az, hogy a túloldalon – itt egy másik ajtót mutat – eljuss a kijáratig.

2.A játék több részre van osztva és ezek során hol férfit, hol nőt fogsz játszani és számos szerepet.

3.Amikor először belépsz, bármelyik irányt és folyosót választhatod. Ha már elindultál az egyiken, addig nem válthatsz, amíg kereszteződéshez, vagy oldaljárathoz nem érsz.

4.Az úton számos eszközzel és hozzád hasonló játékossal is találkozni fogsz. Ezek egy része segíti az előrehaladásod, másik része hátráltatja és vannak semlegesek. Azonban kikerülni nem tudod őket, mert mindegyik ad számodra valamit, amit az út végén megtarthatsz.

5.Mivel az út nagyon hosszú, a játék részekre van osztva. Ha az egyiknek a végére érsz, megpihenhetsz és addigra nyílik számodra egy új ajtó. Az új ajtó mindig a szomszédos rendszerben nyílik, tehát mindig abban az irányban haladhatsz tovább, amerre előzőleg mentél. Az ajtón mindig egyedül kell átmenned.

6.Minden új rész olyan elemeket, eszközöket tartalmaz, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az előzőhöz, bizonyos tekintetben annak továbbfejlesztett változatai. Több játékos hasonló úton fog járni, ezekkel újra és újra összetalálkozol, bizonyos játékosok pedig azért keresztezik az utadat, mert rendelkezni fogsz valamivel, ami nekik nincs.

Ugyanígy te is keresni fogod azokat, akik olyasvalamivel rendelkeznek, amire szükséged van. Amikor kapsz valamit, késztetést fogsz érezni, hogy valamilyen módon visszaadd és mások is, hogy számodra, de ez nem a szabályok miatt van, hanem azért, mert ezáltal előrehaladtok.

7.Amikor egy új részen indulsz el, csak előre fogsz látni, illetve az utat, amelyet ott megtettél, a régebbi részekre nem láthatsz vissza. Később, amikor már sok részen áthaladtál és közel leszel a kijárathoz, találni fogsz olyan helyeket, ahol a falak felett átnézve visszanézheted addigi útvonalaidat. Azt is megteheted majd, hogy a következő részekbe pillants, azt azonban nem fogod tudni, pontosan melyik útvonalon fogsz végighaladni.

8.Minden játékos azonos feltételekkel indul, de a játék folyamán – attól függően merre megy és mit tesz – a lehetőségeik változnak. Mire a kijáratot elérik, minden fő részen áthaladtak és ismerni fognak egy útvonalat – a sajátjukat.

9.Vannak irányítók, vigyázók, felügyelők és segítők is. Ők a játék bármelyik részén megjelenhetnek, de csak akkor jelennek meg, ha a feltételek adottak, vagy azt szükségessé teszik. A játékosok egy része, a játék bizonyos pillanataiban – főként a vége felé – segítheti az ő munkájukat.

10.Bármelyik játékos segíti a másik játékos előrejutását, a saját előrejutását is segíti, de ha annak akarata ellenére segíti, akkor saját magát hátráltatja.

11.Minél „mélyebbre” jutsz a játékban, annál kevesebb a választási lehetőséged (útvonalad), de egyben mindig új lehetőségekkel (útvonalakkal) találod magad szembe.

12.Ha valaki nagyon jó játékos és gyorsan fejlődik, egyes részekben beléphet olyan helyekre, ahol a játék irányítói felfedik előtte a játék igazi célját és az ő szerepét benne. Ha teljes mértékben megérti ezeket, akkor lehetősége lesz sokkal gyorsabban az út végére érni, mint egyébként. *

Összegezve: Minden egyes játékos előbb, vagy utóbb eljut a kijáratig, de nincsen két játékos, aki pontosan ugyanazt az útvonalat járná be. Senki sem jut a kijáratig addig, amíg az összes alapszerepet meg nem ismerte. Ezek száma nem olyan nagy, gyakorlati okokból azonban sok az ismétlődés és a variáció. * Sötétség.....semmi....itt vagy....ki vagy? A játék elkezdődött.

A szabályok és az elvek magyarázata Ha még nem jöttél volna rá, mit jelentenek az egyes pontok: * 1.Bejárat: belépés a fizikai létezésbe, első megszületés. Kijárat: a reinkarnációk vége.

2.A „játék” több életből áll és ezek során férfiként és nőként is számos szerep vár.

3.Tiszta lappal indulsz és először minden lehetőség (irány) nyitva áll. Ha már elindultál az egyiken (döntöttél valami mellett, tettél valamit), addig nem tudsz más irányba menni, amíg a döntésed és mozgásod eredményeként bejárt út más lehetőségekhez nem vezet.

4.Életeid során rengeteg embert, valamint fizikai és nem fizikai dolgot megismersz.

Lesznek, akik gyorsítják a fejlődésed, mások rossz irányba vezetnek, de mindenkivel azért találkozol, mert egy ponton keresztezik egymást az utaitok és ez minden esetben azzal jár, hogy valamilyen élményt keltetek egymásban, amelynek emléke elraktározódik.

5.Mivel a reinkarnációk sora évezredekig tart, különböző részekre van osztva, amelyeket más-más testben tehetsz meg. A pihenés az életek közötti idő a szellemi világban, az új ajtó egy új születés. Az új élet mindig az előző következményeként, onnan folytatva halad, tehát nem lehet teljesen nulláról indulni. A „halál” és a „születés” folyamata egyedül történik.

6.Minden egyes új élet kapcsolódik az előzőhöz, de új lehetőségeket is tartalmaz.

Lesznek mások, akik hasonló jellemzőket alakítottak ki, velük rendszeresen találkozol, legtöbbször családként, testvérként, szülőként, gyermekként, párként. Lesznek olyanok, akik nem ezért jelennek meg életeidben, hanem mert léteddel valamit tanítasz nekik és fordítva.

Bármit tesztek egymással, bármilyen módon, kölcsönhatás indul el, amely akkor ér véget, amikor kiegyenlítődnek a tettek. Vagyis minden cselekedeted egy reakciót indít el, amely viszont reakciót vonz magával az egyensúly végett. Ezek az akciók és reakciók velejárói a létezésnek és segítik a fejlődést és tudatosodást.

7.Amikor egy új életet kezdesz, nem emlékszel az előzőre. A sokadik élet után elérsz olyan fejlettségi szintre, hogy időnként képes leszel emlékeket felidézni a régebbi

életekből. Bizonyos fokig a jövőt is láthatod, de csak valószínűségeket, mert te fogod meghatározni – ha odaérsz – konkrétan melyik lehetőségeket választod.

8.Mindenki ugyanannyi lehetőséggel és feltételekkel kezd, de az életek során átélt tapasztalatok, tettek és megértések folytán más-más lehetőségek nyílnak előttük. A reinkarnációk végén már minden fontosat megtapasztaltak, amire szükségük volt a teljes önismerethez és tudatában lesznek, mekkora és milyen utat jártak be.

9.A magasabb rendű létformák – amelyek megalkották ezeket a lehetőségeket – az életeket folyamatosan figyelemmel kísérik, irányítják a folyamatokat. Időnként tanítanak és segítenek is, ám ennek feltétele, hogy az egyének lehetővé tegyék azt. A reinkarnációk vége felé, a tapasztalatok birtokában az egyének képessé válhatnak a még hátrébb levőket segíteni, tanítani.

10.Minden tett visszahat az elindítóra, ezért bárkin segítesz, magadon is. Ha körültekintés nélkül, a másik figyelembevétele mellőzésével segítesz és ezzel megfosztod a lehetőségtől, hogy saját maga oldjon meg valamit, s ezáltal fejlődjön, saját fejlődésed is visszaveted.

11.Minél több életet éltél, annál több mindenen mentél át. Tapasztalataid, tetteid, következtetéseid, élményeid és hiteid szűkítik a lehetőségeid körét. De minden életben továbbhaladsz és új lehetőségek tárulnak fel előtted.

12.Ha valaki elér egy magas fejlettségi szintet, lehetősége lesz rá, hogy beavatást kapjon. Ennek során megismeri saját lényének titkát, életeit, az életek és a létezés értelmét és az ő küldetését. Amilyen mértékben tudatosul ez benne a beavatás után, olyan mértékben csökken az előtte álló megteendő út. * Miért van olyan sok ember most a Földön? Mi az újjászületések lényege? A fejezet teljes változatát elolvashatod itt: A reinkarnáció jelentése, működése, értelme, szabályai

Bibliai lények, szellemi hierarchiák

Ez a fejezet összefügg és kapcsolódik a könyv Akasha részének Teremtés könyvének titkát, és emberfejlődést bemutató fejezetével. Érdemes a kettőt összekapcsolnod a teljes megértés végett.

Bibliai lények jelentése

A Bibliában található szellemi lények kifejezései, eredeti jelentései sajnos mára teljesen eltorzultak, így a köztudatban gyakran téves képzet fűződik hozzájuk. Ennek okán egészen másra gondolnak az emberek és a Biblia mai „tudósai”, mint amit az eredetileg jelentett. Az elnevezések eredeti jelentése az emberiség birtokában volt, de mára egy részük csak az ezoterikus kereszténységben maradt fenn.

Jó ha tudod: A legtöbb esetben, ahol Bibliában az Isten szó található a mai fordításban, egyáltalán nem arról van szó, amire mi gondolunk. Alább a Bibliában is megtalálható szellemi lények és hierarchiák valódi jelentései találhatók. Sok más helyen is lehet olvasni róluk, de számos esetben hozzákevertek ezt-azt. Itt csak az eredeti tudás szerepel, amihez nem tettek hozzá a „mai gondolkodók”.

Szentháromság – a három logosz

Atyaisten: Az Ős-Szaturnuszon élt legmagasabb rendű szellem, az én-szellemek vezetője.

Krisztus (Fiú, Ige): Az Ős-Napon élt legmagasabb rendű szellem, a napszellemek (elohák) vezetője. De nem tartozik a hierarchiákhoz, olyan szellem, aki a Naprendszer összes tagjára befolyással van. Időszámításunk kezdetén az ember Jézus készítette elő a testét számára, és ebben a testben volt jelen, három éven át. A keresztre feszítés után a Föld szellemévé lett. (Lásd a Jézussal és a Krisztussal foglalkozó fejezeteket.)

Szent Szellem (Szentlélek): Az Ős-Hold vezető szelleme.

Bibliai lények – Szellemi hierarchiák

A legfelső három szellemi hierarchia Szeráfok – A Szeretet Szellemei A szeráfok állnak a legmagasabb rezgésszinten, a szeretet az ő kisugárzásuk, és működésüknek fizikai eredményei a villámlás és a dörgés is. A bolygórendszerek kapcsolatát szabályozzák, vagyis a csillagrendszerek mozgását hangolják össze. * Kerubok – A Harmónia Szellemei Ők a felelősek a különböző folyamatok és kozmikus törvények közötti összhangért, rendért. Fizikai szinten a Harmónia Szellemei, vagyis a kerubok működnek közre azon, hogy a felszálló nedvesség, felhővé tudjon összeállni. A Kerubok hangolják össze egy csillagrendszeren belül a bolygók mozgását. * Trónok – Az Akarat Szellemei

Önmagukból árasztották ki az emberi fizikai test szubsztanciáját. Az Akarat Szellemei, vagyis a trónok munkája eredményeképp jött létre a szilárd földi talaj. Minden akarati megnyilvánulás összefügg velük.

A középső három szellemi hierarchia Uraságok – A Bölcsesség szellemei (Küriotészek) Mindaz a bölcsesség, ami megtalálható a természetben, vagy az emberben, velük függ össze. Az ő szubsztanciájuk eredményeként jött létre az emberi étertest. A Bölcsesség Szellemeinek erői alakították ki a folyékony elemeket a Földön. * Erők – A Mozgás Szellemei (Dünamiszok) Mindenféle mozgás a legkisebbtől a legnagyobbig, velük függ össze. Saját szubsztanciájukból áldoztak, hogy létrejöhessen az emberi asztráltest. A légnemű létrehozása az ő erőikből ered. * Hatalmasságok – A Forma Szellemei (Exuziák, vagy a Bibliában Elohák) A hő jelleget képviselik és minden fizikai, vagy szellemi forma kialakítása hozzájuk tartozik.

Amikor a Teremtés könyvének elején az istenekről, vagy Istenről van szó, akkor általában az Elohák azok (elohim). Az ő munkájuk eredményeként születik meg a Földön az Én – a fizikai, éter és asztráltesttel már rendelkező – emberben.

A forma Szellemei a Nappal együtt elhagyták a Földet, amikor elvált a Nap a Föld-Hold –tól.

Lásd alább a folytatást: Jahve-Elohim

Az alsó három szellemi hierarchia Őskezdetek – A Személyiség Szellemei (Archék, vagy Korszellemek) Az Ős-Szaturnuszon élték át „emberfokukat”. Míg az embernél a fizikai test a legalacsonyabb rendű, náluk az Én volt az. A bibliai lények közül a személyiség szellemei gondoskodtak arról, hogy a fizikai test úgy készüljön elő, hogy később az Én hordozója lehessen. Ők ültették el az önálló én csíráját az emberben.

Az önállóság felé vezették az embereket. Voltak közöttük olyanok, akik lemaradtak a fejlődésben és később az önállóság szabadsága helyett az egoizmusra csábították az embert. Ezeknek a személyiségszellemeknek az Ős-Napon kellett pótolniuk a lemaradást, de mivel ők még csak „szaturnuszi fokon” álltak, egy olyan fizikai testben voltak, amelyet nem hatott át étertest. Ők állataink elődjei, s az ő későbbi utódjaik a ma élő, magasabb rendű állatok.

Az őskezdetek azon a ponton léptek működésbe, amikor a Biblia ezeket írja: „És lőn este és lőn reggel, az első nap.” Az eredeti kifejezések, az este és a reggel helyett, az „ereb” és a „boker”, vagyis zűrzavaros és rendezett voltak.

Vagyis a bibliai lények közül a rend és a harmónia megjelenésében működött közre az első korszellem. A gnosztikusok által használt eon szó nem időtartamra, hanem a korszellemekre utalt. Az archék feladata az emberiség vezetése egy-egy korban. A bolygók fizikai testére hatnak. * Arkangyalok – A Tűz Szellemei Az Ős-Napon élték át az emberfokukat, a legalacsonyabb részük az asztráltest volt és hőt lélegeztek be és ki. A tűz szellemei áramlatokat küldtek az emberelődök fizikai és étertesteibe, amely áramlatok a fák ágaihoz hasonlóan szétágaztak. Ennek a maradványa a testünk közepén található napfonat (solar plexus).

A bibliai lények közül az Ős-Napon visszamaradt arkangyaloknak – amelyek nem haladtak együtt a fejlődéssel – az Ős-Holdon kellett az emberfokot ismételniük, de csak fizikai és étertestük volt. Ők a mai állatvilág fizikai testének előfutárai.

Az arkangyalok feladata az egyes népek vezetése. Az egyes Arkangyalok egy-egy időszakban (354 évente váltanak) dominánsabb hatásúak, jelenleg Michael hatása érvényesül. A Föld étertestét tisztítják. Legkönnyebben a légnemű elemen keresztül nyilvánulnak meg. Küldetésük végeztével arché szintre emelkedhetnek, a már említett Michael immár Nap arché. * Angyalok – A Félhomály Szellemei Az Ős-Holdon élték át emberfokukat és legalacsonyabb részük az étertest volt.

Közvetlenül az ember felett állnak, a Szent Szellem fokán, nekik a Földön már nem kellett emberi testet ölteniük.

Az angyali lények feladata a Föld asztráltestének tisztítása. A védő, vagyis őrangyalok feladata az ember élettervének (életfeladatának) beteljesítése. Legkönnyebben a víz elemen keresztül nyilvánulnak meg. Az embert egy bizonyos szintre eljuttatva, arkangyali szintre emelkedhetnek.

Az Úristen és az ember

Jahve-Elohim – Úristen (Jehova) Az elohák összességét általában Istennek, míg a Jahve-Elohim –ot Úristennek nevezik a Bibliában. A Forma Szellemei, fejlődésük egy pontjától közös organizmusként működnek együtt, hogy megalkossák az emberi lényt és innentől a Biblia Jahve-Elohimnak hívja őket.

Amikor a bibiai lények közül a Forma Szellemei (elohák) a Nappal együtt elszakadtak a Földtől, egy részük visszamaradt és később ez szakította el a Holdat a Földtől.

A Hold erők a sűrűsödés, keményedés, elszáradás felé vitték volna a Földet. Ezáltal idővel portömeggé vált volna a Föld. A Hold kiválásával ez nem történt meg, de az emberben maradt valami abból, ami hajlamos, hogy porrá legyen. A régi bibliai szövegben áll: „És Jahve-Elohim megalkotta az embert a Föld porából."

Ez nem azt jelenti, hogy földből alkotta az embert, hanem beleiktatta a Föld porát.

Vagyis: Jahve-Elohim az emberi testbe iktatta a Hold-szerű Föld port. Jahve-Elohim az elohák azon része, amely az ember további fejlődésében részt vett. Jahve-Elohim lehelt isteni leheletet az emberbe, amely eleven lélekké (élőlénnyé) lett. Az addig csak hő állapotú emberi fizikai test, a Föld-Hold anyag beiktatásával lett a földi emberré. „Most következzenek az utódok, az égi lények után következő nemzedék."

Az ember Az emberben mint mikrokozmoszban, az összes hierarchia benne van. Bár alacsonyabb fokon áll a hierarchiáknál, egy fokkal mélyebbre lépett a fizikai léttel, így tovább is jut. Az ember küldetése, hogy a szabadságot behozza a világba, s ezzel együtt a valódi szeretetet. Vagyis az ember lesz a szabadság, illetve szeretet hierarchiája a jövőben. Az ember az, ami újat hoz a szellemi fejlődésbe, körforgásba. * Ezen fejezet forrása: Bibliai lények, szellemi hierarchiák, Úristen

Az állatok lelke

Állatok lelke egy olyan téma, amellyel kapcsolatban számos félreérthető és torz információ jelent meg a köztudatban. Az állat olyan lény, amely fejlettségi szintjében a növény és az ember között helyezkedik el. Éppen ezért van éterteste, mint a növénynek és van asztrális teste, mint az embernek, de nincsen Én-je (szelleme), mint az embernek.

Az egyes állatfajoknak közös csoport én -jük van.

Az állati léttel kapcsolatban elég sok torzítás jelent meg az ezoterikus irodalomban. Az egyik legnagyobb tévhit, hogy az ember állati alakban születhet újjá. Tisztában vagyok vele, hogy a keleti tanok, különösen az indiai, tényként kezeli, hogy egy ember állati lélekben térhet vissza. Ez azonban távol áll a valóságtól.

Állatok lelke – Újjászülethetünk állatként?

Az ember nem születik újjá állatként!

Hogy miért, annak számos oka van, az egyik legfontosabb, az, hogy semmi értelme nem lenne, hiszen az visszafejlődés lenne egy alacsonyabb létszintre. Másrészt – mint fentebb említettem – az állatoknak egyenként nincsen külön én -jük, hanem a csoportén működik az egyes állatokban, amelynek okán nincsen állati személykarma, így a karmikus állati születés is értelmét veszti.

De bizonyos értelemben a tudat mégis megtapasztalhatja az állati létet, még ha nem is úgy, ahogyan sokan képzelik.

* „Semmi sem tilthatja meg a személyiségnek, hogy saját energiájának egy részét állati formába helyezze. Ez nem lélekvándorlás. Nem azt jelenti, hogy az ember állati alakban reinkarnálódhat. Azt jelenti, hogy a személyiség különféle formákban jelenítheti meg energiáinak egy részét. ...Az ember nem állat, nem is költözik állati testbe. Egyszerűen csak annyit tesz, hogy energiájának egy részét átadja az állatnak, azaz összevegyíti saját vitalitását az állatéval. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden állat ilyesfajta töredék.”

Jane Roberts - Seth könyve

Az állati lélek és az emberi én (szellem) közötti különbség

Az állatok lelke nem ugyanaz, mint az embernél. Az egyes állatoknak lehetnek más fajtársaiktól megkülönböztethető személyes jegyeik, de nincsenek saját személyiségeik, mint az embernek. Több dolog különbözteti meg az állatokat az embertől, mégis három fő képesség kiemelkedik. Az egyik a két lábon járás, ezzel együtt a függőleges gerinc, amely az Én-tudat –hoz szükséges.

Még a fejlettebb emlősök sem tudnak hosszú ideig, folyamatosan felegyenesedve, két lábon járni. A második dolog az átélésen túli, önálló gondolkodás képessége. A magasabb rendű állatok gondolkodási folyamata érzéseiken és átélésükön alapul, de a csoportlélek gondolkodik általuk.

Az ember képes tudatosan elválasztani a gondolatait érzéseitől, ösztöneitől, szenvedélyeitől, sőt a jelentől. Míg az ember önmagában képes létrehozni gondolatait és dönteni, az állat a fajának Én -je irányítása által cselekszik.

A harmadik az érzések és gondolatok fogalmakban és szavakban való kifejezésének képessége. Erre az állat képtelen. Bizonyos papagájok ugyan tudnak beszélni, ez azonban utánzás és tanulás által kifejlődött képesség. Egyedül az ember képes a nyelv által, sokszínűen, árnyaltan, a szavak és fogalmak legkülönbözőbb kombinációjában elmondani amit ő gondol.

Az állat nem képes az objektivitásra, cselekedeteit, lelki működését ösztönei, érzései, vágyai, szenvedélyei irányítják. Egyes állatfajok képesek különösen értelmes cselekvésekre, ez az értelem azonban nem közvetlenül az állatból, hanem az őt működtető csoportlélekből származik. *

„...amit az állatokban láthattál, az ösztönös és nem szent. Habár láthattál sok olyan jelet, ami úgy tűnt, hogy érzés, az állatok absztrakt módon (elvonatkoztatva) nem éreznek. Nem tudnak nevetni és örülni, a dolgoktól elvonatkoztatva. Nem gyanakszanak, nem féltékenyek, nem aggódnak a jövő miatt, ahogy azt ti teszitek.

Habár sok mindent kiolvashatsz a személyiségükből, ők nem rendelkeznek azokkal a szent érzelmekkel, amelyekkel ti. Képesek szeretni benneteket, de nem tudják Isten fogalmát szeretni. Érezhetnek szomorúságot veszteség miatt, de nem egy esetleges veszteség miatt. Tehát a szent érzelem egy olyan sajátosság, amely magába foglalja a múltat és a jövő lehetőségeit.”

Kryon

Csoportlélek jelentése – Mi az állatok csoportén -je?

Mi az a csoportlélek? Minden anyagi létezőhöz tartozik egy szellemi tudat, amelynek ő a leképeződése a fizikai szinten. Az olyan élettelennek tűnő anyagoknak, mint az ásványok, vagy a kövek, a szellemi megfelelőik a szellemi világ felső részében, a felső mentális (keleti kifejezéssel felső devachan) van a szellemi részük.

A növényeknek a szellemi világ alsó részében, az alsó mentális (alsó devachan) van a szellemük, ami az Én megfelelője. Az állatoknak pedig az asztrális világban van az Én-jük.

Egyedül az embernek van az Én -je a fizikai világban (is), ezáltal rendelkezik tudatos akarattal és uralhatja sorsát. Az emberi én az asztrális síkról a fizikai síkra alászállt csoport-én, mely ezáltal individuális énné vált.

Az állatok lelke a csoportlélek. Az állati lélek nem individuális, hanem egy-egy csoport (faj) rendelkezik egy közös csoportén -nel. Például a tigriseknek, zsiráfoknak, vagy farkasoknak külön-külön mint faj, egy közös csoportlelke van. Vagyis egy tigris rendelkezik ugyan asztráltesttel, de őt magát, mint állatot, a tigris csoportén, „tigrislélek” irányítja.

Állatok lelke

Az állatok bizonyos tekintetben azon jellemvonásokat testesítik meg, amelyeket az emberi lény a fejlődés során már levetett magából. Bizonyos tekintetben a fejlődés egy szintjén megállt létformák, amelyeknek a testi kifejeződése nem teszi lehetővé a továbbfejlődést. Az imént említetteknek nem a biológiai evolúcióhoz, sokkal inkább a szellemi evolúcióhoz van köze, bár a folyamat részben biológiai formában fejeződött ki.

A fejlettebb tudatformák számára lehetséges, hogy – különböző okokból – energiájuk egy részét állati formába vetítsék ki. Így bizonyos fokig megtapasztalható az állati létforma, de ennek semmi köze a lélekvándorláshoz, mert az emberi Én nem nem születik állati testben.

Amit az állat élete során megtapasztal, átél, az a pusztulása után visszaárad a csoportlélekbe. De egyes állatformák nem tudnak mindent visszaküldeni, és ezek a visszamaradó részek, melyek leváltak a csoportlélektől, egyedi létet folytatnak elemi lényekként. Így jöttek létre egyes éteri lények a természetben.

Azt is el kell mondani, hogy vannak állatfajok, amelyeknek magasabb rendű szerep jutott a Földön, mint másoknak. Ilyenek például a cetfélék, azon belül is a delfinek, amelyek különösen erős szálakkal kötődnek az emberhez, és együtt rezegnek a bolygót fenntartó szellemi áramlatokkal. * A fejezet eredetije ez a cikk: Az állatok lelke, állati lélek, csoportlélek, csoport-én

Halál utáni élet, magasabb világok, dimenziók

Halál után élet, lét, síkok – szellemvilág, magasabb dimenziók egy olyan téma, amely könyvek tucatjait töltené meg és még akkor is csak kis darabkáját érintenénk. Mindezt úgy, hogy csak a rendelkezésünkre álló, beavatottak, és magasabb szinten élő lények valós leírásait vennénk figyelembe, az emberek feltételezéseit nem.

Részleteikben ezen leírások eltérhetnek, azonban főbb összetevőik megegyeznek. Az előzőekből következően itt a halál utáni létezés és a szellemvilág általános leírása következik, a legfontosabb jellemzőkkel. Magyarul is rengeteg könyv jelent meg a túlvilági létről. Lásd itt: Könyvek a halál utáni életről

Halál után lét, élet, élmények

Halál után az első időszak A halál nem más, mint amikor a fizikai test, mint közvetítő eszköz nem funkcionál tovább a lélek és a szellem számára. Az asztrális test és az Én leoldódik a fizikai testről, de az alváshoz képest itt most az étertest is. A finom éteri ezüstszál is elszakad, mely álomállapotokban a testhez kötötte.

Ennek következtében – mivel az étertest az emlékek hordozója – a halál után az első napokban az emberi szellem az életét látja leperegni maga előtt, de visszafelé. Viszont nem úgy mint amikor átélte, hanem annak összefüggéseiben, hogy mit eredményeztek ezek a számára. Ennek hossza és milyensége az elmúlt élet hosszától is függ.

Ha a halál túl gyorsan, vagy váratlanul következik be, előfordulhat, hogy az egyén rá sem jön a teste elhagyására. Normál esetben távozna egy magasabb síkra, vagy egy „segítő”, – aki lehet szellemi lény, vezető, vagy a Földön élő beavatott – átvezeti őt. De ha hirtelen történik mindez, vagy túl sok emberrel egyszerre, mint például háborúban, akkor az egyén tovább láthatja az eseményeket a fizikai térben.

Ilyenkor asztrális testében ott lebeg, s mivel az felveszi a fizikai teste alakját, észre sem veszi, hogy már nem abban van. Csak akkor, ha rájön, hogy át tud hatolni tárgyakon és élőlényeken, valamint azok nem hallják őt. Ilyenkor mindaddig ott marad, míg rá nem lel a felsőbb világokba vezető módra, vagy oda nem viszik őt.

A szellemvilág A halál utáni élet, létezés a szellemi világokban történik. Ezek azonban nem olyanok, mint az egyszerű lélek elképzeli, hogy egymás felett helyezkednek el az égig. Valójában a mi fizikai világunk is magasabb világok alacsonyabb dimenzióbeli megjelenése, vagyis bennük van. Ezek száma és mértéke oly nagy, hogy az átlagos tudatnak csak feltételezései lehetnek róla.

A halál után az egyén ezek egy részén halad át, mielőtt újra fizikai testbe költözne. A kevésbé fejlett ember – aki leginkább a fizikai örömökben leli kedvét – csak az alsóbb szellemi világokat éli át tudatosan. A fejlettebb szellem – akit magasabb szellemi-lelki igények vezérelnek – jóval magasabb szinteket ér el, tudatosan.

Az asztrális világok

Nevezik még lélekvilágnak, emocionális, vagy érzelmi síknak, pszichikus világoknak, vagy a keleti kifejezésben Kamaloka -nak.

A lélek és az asztrális világ mintegy összekötő kapocs a (magasabb) szellemi világ és a fizikai világ között. A lélek és a szellem, vagyis az asztrális test és az Én az étertest esszenciáját és az emlékeit magával viszi az asztrális világba. Ez a pszichikus világ ugyanaz a szféra amelyben álomállapotainkban is többnyire tartózkodunk. De utóbbiban általában saját világokat hozunk létre az asztrális anyagból.

Asztrális síkok alsóbb régiói sötétek, nyomasztóak, és zordak, a középső szintek alkalmasak a közösségi életre, és a felsőbb szintek egyre emelkedettebbek, világosabbak.

Az asztrális síkok egyfajta megtisztulás a lélek számára. Az asztrális világban minden fordítva van, tehát amit belül éreztünk, vagyis saját vágyainkkal, akaratunkkal, gondolatainkkal kívülről találjuk magunkat szemközt. A dolgokat is visszafelé éljük át, mint például a földi életet, csak háromszoros sebeséggel. Amit másoknak okoztunk, azt sajátunkként érezzük át.

A halál után az első időszakban a lélek a fizikai léthez fűződő hajlamait fokozatosan leveti. Ha valaki erősen kötődött a fizikai léthez, ez a folyamat tovább tart. Ebben az időszakban az okozhatja a kellemetlen élményeket, ha az egyénnek erős testi vágyai voltak, és gondolatai megmaradtak ezeknél. Ebben az esetben amíg meg nem tanulja, hogy az asztrális, vagy lélekvilágban ne vágyódjon ezek után, szenvedhet, mert nincsenek a kielégüléshez szükséges fizikai szervei.

Az emberek a halál utáni élet eme síkjain szembe találják magukat saját hiteik és megerősített gondolatformáik eleven valóságával. Akik a büntetésben, vagy pokolban hisznek, bizonyos fokig átélik, akik a mennyben, azt is. A hasonló elveket vallók, vagy egy bizonyos valláshoz ragaszkodók ugyanolyan lelkekkel találkoznak.

Az asztrális test részecskéi folyamatosan változnak. Az ember ott nem érez valódi éhséget, vagy szomjúságot. Azonban az ízek utáni vágy, vagy például az alkohol mámora utáni az alkoholistánál, megmarad. Mivel itt nem akadály a tér, a gondolat sebességével lehet „utazni”. Itt sokkal gyorsabban történik a dolgok megteremtése, és az érzelmeket is sokkal intenzívebben éljük át, ezért nem mindegy mire hangolódik valaki, mert például a gyűlölet, vagy düh égethet.

Az asztrális világ legalsó szintje az erős, izzó vágyak régiója, amelynek működése mint tisztítótűz is ismeretes. Akik nem kötődtek olyan erősen az anyagi, testi vágyaikhoz, azok szinte észre sem veszik ezt a szintet. Több szinten át tart a különböző vágyak, kedvek, hajlamok megélése.

Az asztrális világban minden körülmény fellelhető, amely a fizikai világban is létezett, de ezek kevésbé statikusak, például nincsenek napok, napszakok, vagy más időbeosztás, de az egyén gondolatai által átélhetőek ezek. Az asztrális szinten az ember formája olyan,

mint az azt megelőző életben volt, de külseje jóval nagyobb mértékben tükrözi lelkiállapotát, és idősebb, vagy fiatalabb formát is ölthet.

Az asztrális szinteken számos, a földihez hasonló tevékenységet végeznek, de semmit sem kényszerből, sokan szívesen alkotnak. Bizonyos idő elteltével ez már nem elégíti ki őket, s rájönnek, hogy ezekre a tevékenységekre nincs többé szükség. A pszichikus világban lehetséges kommunikálni más létformákkal gondolati úton, mint például a természeti szellemek, vagy állatok.

Amíg az emberek rá nem jönnek, vagy meg nem mutatják nekik, hogy a gondolat sebességével létrehozhatnak valamit, ösztönösen úgy cselekednek, mint a fizikai létben.

Vagyis dolgoznak, esznek, isznak, házat építenek, stb. Az asztrálteste minőségétől függően érez rokonságot és összefüggést az ember a neki megfelelő szinttel.

Azok az emberek, akik egy bizonyos életmódot folytattak, s mintegy bezárultak abba, itt is ugyanúgy élnek tovább, egészen addig míg mások hatására, vagy saját felébredésük által vágyni nem kezdenek egy más létforma iránt. Azokkal az emberekkel, akikkel együtt éltünk, odaát ismét találkozunk, amennyiben már ők is átlépték a halál küszöbét. De a szeretett állatokra is rálelhet, mivel ezek asztrális lényként tovább léteznek.

Nagyjából a középső szinten éri el az a pontot, hogy elengedje a testiséget. A lélekvilág magasabb szintjei felé haladva az egyén egyre inkább kiárad az asztrális felé, tisztul, és önzése lassanként eltűnik. Felismeri, hogy a fizikai jólét mögött a szellemi értékek azok, melyek igazán fontosak. A hetedik szintre teljesen megszabadul a materializmustól.

Ez nem jelenti, hogy egy adott egyén a halál után bejárja az összes régiót, mert amellyel nem érez rokonságot, s nincs vele dolga, szinte észre sem veszi. Tehát a lélek áthalad a különböző asztrálsíkokon, de nem mindegyikben és nem egyforma mértékben tudatosan. A lélekvilágban is van a közös tér – melyet az ott élők közösen használnak – és saját, egyénként létrehozott kis világ.

Ezeken a síkokon – s a világok többségében – létezik tanítás, ám ez sokkal könnyedebb és bensőségesebb, mint a Földön. A pszichikus világok nagyon gazdagok, a Földön jelenleg, vagy valaha volt természeti körülmények, tájak és ember alkotta létesítmények megtalálhatók. Ezen kívül mindazok, melyeket az ott élők teremtenek, illetve az alkotók által létrehozott személyiségek. Utóbbiak a sok ember gondolata által valóságos létformát öltenek.

A mentális, vagy szellemi világ

Ezt nevezik szellemi világnak, gondolati, vagy mentális világnak, az értelem síkjának.

Keleten a szanszkritban Devachan -nak, vagy Manasz (Manas) -nak, a keresztény tanban Mennyország -nak, de noetikus világnak is hívják.

Ide az Én hatol be, az ember szelleme. A lélekből csupán azt viszi magával, ami annak gyümölcse, tapasztalata, lényege. Ez mentális anyagból áll. Itt találhatjuk a fizikai és asztrális világok ősképeit. Ezekből az ősképekből alakult ki minden az alsóbb világokban.

A szellemi világ egy meglehetősen gyorsan áramló, állandóan teremtő tevékenységet végző szféra.

A halál után a mentális szférában az asztráltest átalakított részét, a lényegét az emberi lény továbbviszi, a többi része eloldódik. Ha az előző szinten az ember eléggé leszokott a vágyairól, itt világos tudattal éli át a létet, egyébként elhomályosuló tudattal. Ami bennünk van, mint érzések, itt mintegy időjárásként érzékelhető. A pozitív és negatív élményeket ebben a szférában mintegy az egésszel összefüggésben éljük át, s nem mint különálló személy.

A mentális világból többnyire nincsen közvetlen kapcsolat a fizikaival, kivéve médiumok, vagy magasan képzett beavatottak által. Bár a felsőbb asztrális világok is mérhetetlenül boldogabbak a földinél, a gondolati világban található fény és harmóniához képest az csak előjáték volt.

Itt egy csodálatos zenei hangzás van jelen, melynek csupán halvány árnyéka a fizikai világban megjelenő zene és hangok világa. Az asztrális világhoz hasonlóan a mentális világokban is több régió van, vagy szint. Ezeket nem úgy kell elképzelni, mint egymás felett levő, elválasztott emeleteket, mert ezek áthatják egymást.

Ami a földön ásványi volt, az szilárd szubsztanciaként jelenik meg. Azaz az első régió bizonyos szempontból hasonlatos ahhoz, ami a fizikai világban a talaj, a földkéreg, hegyek, sziklák. A második a folyékonnyal – vízzel, vérrel – hasonlatos, ez az élet alapja. a növényi, állati és emberi lét, folyékony szubsztanciaként vannak jelen.

A harmadikban a lélek tartalmai – mint az állati és emberi érzések, szenvedélyek, egyéb érzetek – légnemű szubsztanciaként vannak jelen, szellemi alapjai vannak, s a légkörhöz lehetne hasonlítani. A gondolatok szubsztanciája formákként és lényekként él, ezek hőállapotként jelennek meg. A negyedik régió közvetít a másik három között, s egyben rendezi őket. A tudósok és művészek innen kapják inspirációjukat.

A felettük levő három régió alkotja a szándékok és indítékok igazi ősforrásait. Itt találhatóak a lények valódi nevei, a lét egy szellemi nyelvben nyilvánul meg. A mély vallásosság, vagy a bölcsesség alapjait az emberi lény a szellemi világokban a maga mélységében megérti. Az ötödik régióban alakítja ki az Én a céljait és a szándékait, melyek meghatározzák a következő életét is.

A hatodik szinten az ember azt keresi, ami a világ egész szempontjából helyes és jó, a hetediken saját életmagvát találja meg. Az átlagos ember többnyire csak korlátozott mértékben tapasztalja meg a mentális világot, inkább csak befogadó. Akik életük során mélyen beleélték magukat a művészetekbe, tudományokba, vagy filozofikus-vallásos életmódba – de nem egoista, hanem bensőséges okokból – rájuk csodás tapasztalások várnak itt.

Míg az asztrális szférában térbelileg bárhova pillanatok alatt el lehet jutni, itt az idő sem akadály. Ezen a síkon minden elképzelhető szépség jelen van, azonban mindenki csak fejlettségének megfelelő arányban képes felfogni ezeket. Az itteni szabadság sokkal nagyobb, mint az asztrális, az egyén képes mindent jól megfigyelni, elemezni, újrarendezni.

A lélekvilágban van valami hasonlóság a földihez, a szellemi világok azonban egyre magasabb síkon egyre kevésbé emlékeztetnek arra. A gondolatok itt azonnal teremtenek.

Ezeken a síkokon olyan mértékben tud tudatosan jelen lenni az ember, amilyen mértékű szellemi-lelki fejlettséget szerzett legutóbbi földi élete során.

A szellemi világokban az azonos fejlettségű emberek mellett másokkal is lehet találkozni. Ezek egy része bizonyos magasabb rendű természet szellemek, vagy az angyali birodalmakhoz tartozók különféle típusai. De vannak más bolygórendszerekhez tartozó szellemi lények is. Ezen kívül mentálisan létrehozott elementálokkal és lényekkel is találkozhatunk, amelyek nem örök életűek.

A mentális szférában alakítja az ember az ősképét, amely a kiindulási pont a következő fizikai élethez. Az ősképhez megfelelő asztrális szubsztancia képződik, majd ez a leginkább megfelelő szülőkhöz áramlik. Ebben a folyamatban, s a következő étertest hozzáadásában magasabb lények is közreműködnek. Mielőtt megszületik az ember, az új étertest által valamennyire bepillantást nyer eljövendő életébe, de a fizikai szinten ez elfelejtődik.

Magasabb mentális világok, kauzális síkok A kauzális síkokon az Én teljesen szabad a személyiség korlátozó illúzióitól, illetve az Énnek az egóbeli tükröződésétől. Ez már a formátlanság, az okok világa. A mentális világok felső síkjait nevezik kauzális világ(ok)nak is. Általában azok, akik tudatosan belepillantanak a magasabb mentális világokba, később új életükben képessé válnak nagyszerű alkotások létrehozására, legyen az zenemű, építészet, irodalmi mű.

Az ennél magasabb régiókba jutó szellemek már tudatosan képesek emlékeiket – így például előző életbeli emlékeiket, tudásukat – a következő életbe magukkal vinni. Innentől kezdődik az ideák, a szellemi törvények világa.

Magasabb dimenziók, felsőbb síkok

A Buddhikus sík A buddhikus síkon egyfajta közös tudatosság állapota van, az Én világos öntudattal éli át az emberiséggel, mint közössel való egységet. Ezen a helyen teljes megértés és együttérzés van, akiben még önző érdekek érvényesülnek, tudatosan a közelébe sem jut ezen világnak.

A te és én fogalmainak fizikai értelme itt elvész, mert egymásban érzik és értik egymást.

Ez azonban nem jelenti az egyéniség megszűntét, hanem magasabb fokon való öntudatosságát. A buddhi síkon az egyén a többek tapasztalataiban is részesül anélkül, hogy valamely része azon személyesen átesne.

Az egyén képes más lények tudatába helyezkedni, alsóbb síkokon élők indítékait, működését belülről megérteni, és az elkülönültség teljesen megszűnik. Egy mindennel, mégis emlékszik mindenre, amit ő tapasztalt, mint különálló egyéniség. Itt realizálódik az idő titka, nem egyik irányból a másikba folyó valaminek látszik, hanem egyszerre van jelen múlt, jelen és jövő.

Az Atmikus síkok Ez az Egyetemes Én síkja, mely három részből áll. Keleti kifejezéseket használva az Ádi, Anupádaka, és Atma síkokról van szó. Az Ádi a Logosz -i, vagy isteni sík, az Anupádaka a Monád -i sík, az Atma pedig a szellemi sík.

A monád A monád az Abszolútum egy látszólag elkülönült része. A monád az emberi szellem legbelsőbb valósága, forrása. Az öntudat, a tudatosság gyökere. Bár az Abszolútum részei, minden egyes monádnak megvannak a maga egyéni tulajdonságai. A monádok a

megnyilvánulatlan Abszolútum megnyilvánulásai, mint Napok, melyek világosságot árasztanak a térbe.

A monád a tapasztalás által nyeri el valódi tudatosságát. Mert míg látszólagosan nem különül el az Abszolútum egységétől, nincsen tudatosan tudatában önmagának. A monád az Én gyökere, amely utóbbi azonban a tapasztalások és élmények által válik tényleges tudatossággá. A monád 3 része az atma, buddhi és a manas, amely egyben a 3 isteni személy, a Felsőbb Én 3 része.

Más világok és létformák Azok a lények, akik emberként (is) éltek, élnek, csak egy kis töredéke a mindenség létformáinak. Számos dimenzió van, amelyek messze felette állnak az ember által akár szellemi érzékeléssel érzékelhető állapotok felett. Ezek a lények részt vettek a csillagrendszerek – s az olyan létformák, mint az ember is – létrehozásában, fejlődésének irányításában, de csak távolról. Ők olyan mértékben más lét(tudat)állapotban léteznek, hogy általában közvetítők által – amelyek lehetnek magasan fejlett szellemi lények, vagy emberek – tartják a kapcsolatot a fejlődés eme színterével. Vannak aztán olyan létformák, amelyek teljesen kívül esnek az ember körén. Számukra az egész emberi létezés és történelem csak egy lehetségesség a valóság szövedékén.

Ezt úgy lehetne jól érzékeltetni, ha azt mondjuk, egyes ilyen lények érzékelése számára az egész emberi evolúció nem több egy szempillantásnál. Többé-kevésbé ez az a pont, ameddig felfogásunk elér, s bár van ezen túl is, de azokról – mivel olyan messze esnek a mi létünktől – tapasztalat és élmény híján már nem tudunk érdemleges fogalmakban, a korlátolt szavak által leírást adni. * A fejezet bővebb verziója itt olvasható: Halál után élet, szellemvilág

Lucifer és Ahriman, az azurák, a gonosz lényege

Lucifer és Ahriman esetében nem valami vallásos fantáziáról van szó, hanem valósan létező erőkről. Ezek az erők mindenkire hatnak. Bár negatív ellenerőknek tartjuk őket, hosszabb távon szükséges segítői az emberi fejlődésnek. Nélkülük ugyanis nem fejlődhetett volna ki a szabadság és a tudatosság.

Luciferi és ahrimani hatások az életben

Hogy miért van az életben oly sok nyomor, tudatlanság, háború és betegség, arra nagyrészt válaszokat ad ezen szellemi erőhatások ismerete. Ezt nem úgy kell tekinteni, mint Isten és a Sátán, vagy az angyalok és az ördögök harcát. Lépjünk túl a gyermekmeséken!

A luciferi hatás az elpuhulás, álmodozás, fanatizmus felé hajt, az ahrimani pedig a megkeményedés, materializmus, értelmi túlsúly felé.

Az emberben két ellentétes irányú erő működik, s bármelyik irányba való elhajlás problémákhoz vezet szellemi, lelki, testi szinten. Ha egyensúlyban vannak, akkor rendben van minden. Mi az, ami egyensúlyban tartja őket? A krisztusi hatás! Krisztus = a luciferi és az ahrimani oldal kiegyensúlyozása, kiegyenlítődése.

Kicsit vonatkoztassunk el a vallástól. Itt ténylegesen működő szellemi erőhatásokról van szó, melyek folyamatosan hatnak az emberre. A betegségek gyógyításában is az működik, amikor az egyik oldalt kiegyensúlyozzuk a másikkal, mert mindig valamelyik oldal túlsúlya okozza a problémát.

Lucifer és Ahriman – a luciferi és ahrimani lények

A luciferi lényekről a Lemúria idejét bemutató fejezetben olvashatsz. Ezek a fejlődésben visszamaradt szellemi lények, amelyek azáltal váltak negatív erőkké, hogy nem a maguk szintjén hatnak. Az ahrimani lények szintén visszamaradtak, ők már az atlantiszi időszak idejében is hatottak.

A luciferi lényeknek a földfejlődés Hold időszakában kellett volna az emberre hatást gyakorolni. De mivel lemaradtak a fejlődésben, a későbbi Lemúriai időszakban olyan hatásokat keltettek az asztrális testben, melyeknek már a Holdfejlődés alatt le kellett volna zajlani.

Lucifer belülről hat, a túlzott lelkiséget, az anyag megvetését hozva magával, míg Ahriman kívülről, az érzékek hipnózisával, hogy az ember figyelmét az anyagi létre rögzítse. A luciferi erő felgyújtja a vágyat. Ebből ered a lelkesedés, s egyben az is, hogy az ember a magasabb rendűt óhajtja.

Ahriman igazából Lucifer karmája, amit Lucifer elindít, Ahriman a másik oldalról tönkreteszi. Az emberiség történetében különböző korokban eltérő mértékben hatnak. A 19. század óta az emberiség fejlődése erősen ahrimani jellegű, aminek egyenes következménye volt a materializmus.

A luciferi erők hatása az emberre A luciferi erők elsősorban az asztráltestre hatnak. Ingerlik az ösztönöket, érzelmeket, mértéktelenséget, szenvedélyeket és érzékiséget keltenek. A vágyakat, a testi örömöket, s számos "egoélményt" növelik egészségtelen mértékben, de emellett a földi valóságtól elrugaszkodó embereket is mind mélyebbre viszik az illúziók világába.

Előnye ezeknek a hatásoknak, hogy az embert önállóságra, függetlenségre is elvezetik a "tömegtudattal", társadalmi, vagy faji szokásmechanizmusokkal szemben. Lucifer

megjelenése a Paradicsomban volt szükséges ahhoz, hogy az ember saját megismerése felett uralmat szerezzen, s ezáltal személyes döntések meghozatalára váljon képessé.

Ugyanakkor az ember kiszolgáltatottá vált a vágyaknak és szenvedélyeknek.

Ha csak a fejlődést elősegítő lények munkálkodnak az emberen, nem válhatott volna tudatosan választani képes énné. Attól, hogy Lucifer által egy hibázni képes, jó és rossz választások között ingadozó ént kapott, törekedhet tudatosan arra, hogy saját szabad Én jét kifejlessze. Ez vezet a szabad akarathoz is. De a szabad akarat csak olyan mértékben érvényesül, amennyire képesek vagyunk felülemelkedni Lucifer és Ahriman befolyásain.

Az ahrimani erők hatása az emberre Az ahrimani erők az étertestre hatnak; a gondolkodást a földhöz kötik, a hideg, számító logikát, s az értelmet helyezve előtérbe. Arra sarkallják az emberi szellemet, hogy csak a fizikai érzékszervekkel érzékelhető valóságot fogadja el, a materiális tudományokat tekintse megdönthetetlennek.

A hideg, érzéketlen, minden spirituális valóságot elutasító, csak észérvekre hallgató embert táplálják. A hazugság és a mások félrevezetése, emberek manipulálása szintén ezekhez az erőkhöz tartozik. Ők a felelősek azért is, hogy a Krisztus szellem háttérbe szorult, és helyette csak az ember Jézust fogadják el valóságosnak egyes ezoterikus körök is.

Előnyük, hogy a fizikai tudatosság erősödése által az ember megkülönböztető képessége, egyéni tudatossága növekszik, ezért később saját magából ébredhet szellemi önvalójára. Ahriman az az Antikrisztus, amelynek fontos feladata van a 21. században, s nem Lucifer. Az ő lényisége egyetlen emberben is összpontosul a 21. században, s a legtöbbeket megtéveszti.

Lucifer és Ahriman működésének lényege

Lucifer és Ahriman erői közül előbbiek (idő előtt) ki akarják szakítani az embert az anyagból, utóbbiak pedig ellenkezőleg, teljesen elszakítani a makrokozmosztól. Előbbiek arra ösztönzik az embert, hogy emelkedjen fel, s saját magát tegye istenséggé. Utóbbiak a mérték, szám és súly háromdimenziós világának fogságába taszítják.

A luciferi erők a hatalmi vágyat, egoizmust, szenvedélyeket erősítik. Az ahrimani erők azt a látszatot keltik, mintha a fizikai érzékekkel érzékelhető valóság lenne az egyetlen. A nácizmus mögött luciferi erők álltak, a kommunizmust pedig átitatta az ahrimani erőhatás.

A vallásos egoizmus éppen a Lucifer befolyásának való behódolás. Aki szenvedélyesen törekszik az istenire, de a tudatos megismerés fénye nélkül, az éppen őt követi. Aki meg csak a száraz tudományt magasztalja – mintha minden oka csupán anyagi erők lennének – az Ahriman érdekeit szolgálja.

A luciferi erőkön való felülemelkedés alapja a szeretet – mely nem egyes személyeknek szól, hanem az ego felett áll – az ahrimani erőkön pedig a bölcsesség által, amely az anyag mögötti láthatatlan erők ismeretéhez kapcsolódik. Lucifer és Ahriman működését éppen azért hagyják a magasabb szellemi erők, mert hosszabb távon a tapasztalatok miatt az emberiség tudatosságának felemelkedéséhez vezet.

Az azurák lényege, működése, hatása korunkban

Az azurák a sorban a harmadik lénycsoport, melyek negatív hatást gyakorolnak az ember fejlődésére. A luciferi erők az asztrális testre, az ahrimani erők az étertestre, az azurák pedig a fizikai testre hatnak és a szélsőségesség felé terelnek. Az azurák a morális értékeket elavultnak láttatják, az embert pedig mint az állatvilág legmagasabb rendű tagját.

Bizonyos szempontból visszafejlődésre sarkallnak, hiszen az egyéniséggel szemben a csoport -ént erősítik. A csoport-én pedig az állatvilágra jellemző. Az azurák hatásai igazán a 20. századtól kezdtek érvényesülni. Tőlük származik mindenféle érthetetlen, vagy megmagyarázhatatlan viselkedési forma, mint a terrorizmus, ámokfutás, vagy perverziók és kábítószerek használata.

Ezek az erők állnak a szélsőséges csoportosulások mögött, amelyekben az egyes egyének akaratának nem juthat szerep. Míg a luciferi hatások az érzelmeket, az ahrimani erők a gondolatvilágot zavarják meg, az azurák hatása az akarati világot teszik tönkre azáltal, hogy az egyéni akaratot lerombolják.

Az azurák az embert a tudatossággal szemben a vágyak, az érzékiség és a szélsőséges érzelmek felé hajtják. A médián keresztül alattomos módon belopakodnak az emberi lelkekbe, melyek észre sem veszik, hogy elcsábulnak olyan erőknek, melyek csupán kihasználják őket.

A gonosz lényege

Míg a luciferi lények az angyalok soraiból kerültek ki, az ahrimaniak a gonosz tekintetében egy fokkal magasabban állnak. Ők az arkangyaloktól a dünamiszokig különböző hierarchiák lényeiből kerülhetnek ki. Az azurák e tekintetben a legrosszabbak, mert utóbbiaknál is egy fokkal magasabban állnak.

A gonosz lényege a „rész tudás” az egésszel szemben. A fejlődés egyes fokain jelen lévő valami, mely hozzájárul a megismeréshez, mégpedig azáltal, hogy először megtéveszt. Emberek és egyes szellemi lények viselkedhetnek gonoszul, de a természeti erők és a mindenség nem.

Rudolf Steiner az egyik 1919-es előadásában ezeket mondta az emberiséggel és a gonosszal kapcsolatban: * "...az egyik legfontosabb feladat annak megértése lenne, hogy nem létezik abszolút gonosz. ...A gonosznak nevezett szellemi erőket megismerve az embernek fel kell ismernie, hogy nem létezik örök és önálló gonosz. Ha sikerül megszabadulnunk a gonosszal kapcsolatos érzelmektől, akkor rájöhetünk arra, hogy ezt a szellemi erőt nem félni és gyűlölni kellene, hanem megismerni és felismerni. ...csak az hisz az örök gonoszban, aki az idő alatt állót összekeveri az időtlennel, az örökkévalósággal. Ezért aztán az, aki az időből nem képes az örökkévalóságba felemelkedni, az nem is tudja a gonoszt soha sem megérteni. ...Ezért ma az embernek a gonosz működésének és minőségének megértése érdekében képessé kell válni arra, hogy tisztán és világosan meg tudja különböztetni az időt az örökkévalótól. Ez a megkülönböztetés egyébként azonos a lélek és a szellem közötti különbségtétellel is." * Vagyis a gonosz, mint olyan, a létezés téridejében megjelenő valami, ami azonban csupán bizonyos viszonyítási pontból az. Ugyanis ami a téridő egy pontján szörnyű dolgok előidézője, hosszabb távon a tapasztalást átélők számára tanulságul szolgál. Ezáltal eléri, hogy a tudatos szellem a jövőben jól, és helyesen döntsön. * A fejezet forrása ez a cikk: Lucifer és Ahriman hatása, a gonosz lényege

Az asztrológia eredete, lényege, működése

Asztrológia eredete, jelentése ma már a külsődleges tudomány számára teljes félreértés. Ugyanígy az állatövi csillagképek, jegyek értelme is javarészt félreértelmezett.

Ez egy hatalmas témakör, így ebben a szövegben csak az alapokat tisztázzuk ezekkel kapcsolatban.

Az asztrológia eredete

Az asztrológia eredete egy ősi tudomány, amelynek hajdani lényege és sokrétűsége mára elkopott, degradálódott. Az eredeti asztrológiának semmi köze a babonákhoz, a világegyetem törvényeinek pontos ismeretein alapult. A mai horoszkópnézegetés, amikor egy-egy napra, egy adott jegy szülöttének leírják, hogy mi történhet vele, a régi tudományhoz képest csupán gyerekeknek való játszadozás.

Az asztrológia eredete nem természet tudomány, hanem egy beavatási tudomány és megismerés rendszer része. Az egy más kérdés, hogy mai létét részben annak köszönheti, oly sokan szeretnék jóslás céljából használni, s ekképpen igénybe venni. Az asztrológia eredete jóval ősibb időkre nyúlik vissza, az ókorbeli közel-keleti, egyiptomi jelenléte még ennek a tudásnak a maradéka.

Őseink pontosan ismerték a „csillagok tudományát”, ez a tudás egészen az egyiptomi időkig magas fokon jelen volt, majd az ókor végére elérte az elvilágosiasodás szele, és a középkor teljesen eltorzította. Amikor az emberi szellemi tudat kezdett teljesen elhomályosulni és az 5 érzékszerv által közvetített valóságra összpontosítani, akkor kezdték az asztrológiai tudást is külsőleg értelmezni.

Az asztrológia jelentése, értelme

A fizikai és a biológiai törvények a szellemi törvények anyagi leképeződései. Az asztrológia nem keverendő össze semmilyen szempontból a mai csillagászattal, amely csak a világmindenség külső jelenségeivel foglalkozik. Nem is az emberek sorsát határozza meg, a csillagok inkább mint „jelzőberendezések” működnek. * „...nem kell az okokat a csillagokban keresni. A csillagokban világórát láthatunk, ami megadja a ritmust, ami alapján az emberi és a népélet lejátszódik. ...mindaz, amit ebben az irányban most űznek, tökéletes dilettantizmus, igazi babona, a külvilág számára ezen dolgok igaz tudománya nagyrészt veszendőbe megy.”

Rudolf Steiner * Van egy hatalmas félreértés az asztrológiával kapcsolatban. Hogy Steiner hasonlatát kölcsönözzem – aki többek között a munkáselőadások sorozatában is beszélt az asztrológia eredete, jelentése kérdéseiről – bizonyos szempontból olyan, mint egy óra.

Nem mondjuk azt, hogy az óra dönti el mit tegyünk, de az időpontokhoz tartva magunkat cselekszünk.

Tehát őrültség azt hinni, hogy a csillagok döntik el helyettünk a sorsunkat. Azonban aki ismeri az égitestek járását, meg tudja mondani, hogy bizonyos események és változások mikor következhetnek be. Ennek semmi köze ahhoz, hogy minden előre el lenne rendelve, hanem arról van szó, hogy léteznek bizonyos keretek, amelyek mentén a fejlődés lezajlik.

Világunkban minden egyfajta ciklikusságra, rendszerre épül, amelyben harmonikusan vesznek részt az égitestek is. A Hold erők például hatással vannak az állatok, növények és emberek növekedési, valamint szaporodási ciklusaira. Igazából minden égitest mögött egy szellemi húzódik meg, mivel semmi fizikai nem létezhet önmagában.

A „sima” csillagászatnak megvan az a hatalmas korláta, hogy mindent fizikailag szemlél, amit pedig nem tud megmagyarázni, elnevezi sötét energiának, sötét erőnek. Egyebekben a csillagászat egy csodálatos és nagyon sokrétű tudomány, de amíg tisztán csak fizikai erőket és véletlent feltételez minden mögött, sosem juthat igazi megismerésekre.

Az ember képes irányítani a sorsát A természetben az ember az egyetlen, amely képes saját sorsát uralni. Minél fejlettebb szellemi szintre jut valaki, annál nagyobb mértékben teheti ezt meg. A fejlődésük „csúcspontjára” ért emberek azáltal, hogy személyes létük fölé emelkedtek, kikerülnek saját csillagjegyük korlátozásai alól.

Amikor valaki már az összes szükséges tapasztalatot megszerezte földi inkarnációi során, már megismerte a különböző csillagjegyű személyiségtípusok általi életeket, ezáltal „levetheti” ezeket. Ami azt jelenti, hogy tudatában van mindezen lehetséges személyiségeknek, de ő már egyikkel sem azonosul, számára ezek csak szerepek lennének. * „Minden jelenség ki van szolgáltatva ezeknek az erőknek, csupán egyetlen élőlény rendelkezik a képességgel, hogy az összes – a világegyetemben, a saját lényében és sorsában megnyilvánuló – energiát és erőt uralja, és tetszése szerint irányítsa: az ember. De csak akkor, ha ezeknek az erőknek a tudatára ébred, felismeri, és legyőzi magában őket!”

Ptahhotep főpap (Elisabeth Haich: Beavatás)

Asztrológia eredete – Világévek, világhónapok és világkorszakok Az ősi ismeretek szerint vannak, világévek, világhónapok és világkorszakok, amelyekben más-más hatások érik a Földet, s ezáltal a fejlődés mindig új irányokat vesz.

Egy teljes kör az állatövön 25 920 év alatt zajlik le, s ez 12 hónapra oszlik, ezek mindegyike 2160 évig tart.

Minden korszaknak megvan a maga szerepe, s mindig az uralkodó csillagjegy van a legnagyobb hatással a földi életre. Általában az egyes világhónapok közötti átváltozásokat komoly események előzik meg amelyeket fellelhetünk a történelemben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a csillagjegy döntené el az eseményeket, sokkal inkább a lehetőségeket adja.

Ugyanilyen ciklusok jelen vannak az emberi életben is, amelyet 7 éves ciklusokra oszthatunk, melyekben mindig más változás történik meg. Az emberi fejlődésnek éppen az a célja, hogy minél jobban függetlenedjen a csillaghatásoktól, sorsát saját maga szabja meg. Ez persze sok-sok évezreden át tartó folyamat.

Az állatövi csillagképek eredete, keletkezése, állatöv jegyek nevei

Az állatövvel kapcsolatos alábbi összefoglalóhoz felhasználtam forrásként: Rudolf Steiner – Állatok, planéták és kozmosz (előadások Düsseldorf 1909) * Ha elolvasod a bolygófejlődésről szóló fejezetet, emlékszel, hogy a régi Szaturnusz állapotban az ember, a Nap állapotban pedig az állati testek első kezdeményei keletkeztek. Ezt azonban nem fizikailag kell elképzelni, hiszen előbbi esetében hő, utóbbinál pedig gáz halmazállapot volt a sűrűség.

A régi Nap állapotban ezt a kerubok világa vette körül. Ezek a kerubok négy oldalról vették körül a Napot. A régi beavatási tradíciókban – évezredekkel időszámításunk előtt – köztük az óegyiptomi csodálatos tudományokban, a négy oldalról közeledő kerubokat így hívták: Bika, Oroszlán, Sas, Ember.

Ez korántsem véletlen, mert a beavatottak szellemi tudata előtt ezek a lények éterikus alakban jelentek meg, mint szárnyas állatok, illetve ember. Az állatok az állatövnek a Napon kialakult képmásai. A mai állatok ezeknek a formáknak a mindenféle alakba torzult, kései utódai.

Állatövi csillagképek, jegyek eredete A négy kerubnak van két-két kísérője – jobb és bal oldalról – így pontosan 12 erőhatást képviselnek. Ezek alkotják a 12 asztrológiai hónap neveit.

Azonban maga az állatöv nem csak a kerubokat jelenti. A felső szellemi hierarchia lényei – a kerubok alatt álló trónok és a felettük egy szinttel levő szeráfok – is a részei.

Ezek mintegy gyűrűként vették körül már a régi Szaturnusz állapotot. Annak belsejéből kitekintve pedig 12 különböző irányba nézve, 12 lényre látnánk.

Ezek 12 különböző lény (a felső szellemi hierarchiából), melyeket az irány szerint neveztek el, hogy a csillagvilág mely részére nézve láthatóak. Az ember különböző szerveinek kezdeményeit ezek a szellemi lények alakították ki. Innen erednek az elnevezések, és az is, hogy az ember a mikrokozmosz.

Ahogyan a régi Szaturnusz körbeforgott, úgy alakultak ki a mai szervek kezdeményei.

Az Oroszlán jegye alatt a szív kezdeménye, a Rák alatt a mellkas, az Ikrek alatt a két oldal szimmetriája, és így tovább. A régi állatövi jegy ábrázolásokon még látszanak ezek a testrészek.

Az asztrológia eredete, lényege

Amit közölni akartam ezzel az írással az, hogy az asztrológia nem egy sorsmeghatározó „előírt karma”, hanem egy jelzőeszköz, amely által jobban megismerhető a világ és az ember, és mélyebben megérthetőek a folyamatai. Semmilyen más leírás nem határozza meg pontosabban a különböző embertípusokat, ez azonban nem statikus, mert egyrészt senki sem 100 százalékosan „egyféle”, másrészt az élet tapasztalatai által mindenki változik.

Senki sem születik ugyanazzal a csillagjeggyel a következő életében, mint ahogy a születés és halál időpontja sem ugyanaz, mert a fejlődés értelme, a különböző tapasztalás. Az asztrológia eredete, az állatövi csillagképek jelentősége abban van, hogy valódi megismeréshez jussunk, semmint jósláshoz használjuk ezt a tudást. * Hogyan lett a sasból skorpió, és az emberből vízöntő? Az asztrológiáról szóló teljes cikket, melynek ez a fejezet is a része, itt olvashatod: Asztrológia eredete, jelentése, lényege

II.Akasha

Akasha krónika – az egyetemes emlékezet

Akasha krónika egyetemes emlékezet, kozmikus memória, vagy világkönyvtár néven is nevezhető a mindenség „szellemi tárhelye”. Ez nem csak a fizikai világegyetem történéseit tartalmazza, hanem minden dimenzió összes történését. Ez az univerzális memória egy olyan energetikai információs háló, mely minden pillanatban frissül, módosul.

Akasha krónika jelentés

Akasha krónika jelentése egyetemes emlékezet. Bizonyos szempontból félrevezető ez a kifejezés, mert valójában ez a kozmikus emlékezet magában foglalja a jövőt is. Ez úgy lehetséges, hogy az idő, mint az Abszolútum megnyilvánulásának, a Lét -nek az aspektusa, nem a múltból a jövőbe haladó vonal, hanem a lehetségességek megjelenítési módja.

Múlt alatt általánosságban az emberiség megélt múltját értjük, a jövő pedig a lehetségességek. Az akasha krónika olvasása ezen múlt, és a lehetséges jövők közül, a jelen pontból kiindulva legvalószínűbb megtekintése. Az akasha tartalmazza minden egyén valaha megélt gondolatait, érzéseit, álmait is.

Hasonlíthatjuk egy korlátlan adatbázishoz is, amely azonban számtalan mezőből áll, szerteágazva megannyi lehetséges variációra. Mivel a tároló energetikai mező, sosem veszik el semmilyen emlék, minden egyes porszemről kozmikus tudomás áll fenn.

Akasha krónika olvasása, megnyitása

Az akasha krónika megnyitása, olvasása csakis kifejlesztett magasabb érzékekkel lehetséges. Vagyis amikor valaki szellemi-lelki részeit – mint az étertest, asztrális test – meghatározott módon fejleszti, hogy azok a magasabb érzékelés csatornáiként is működjenek.

A médiumi látás részben bepillantást engedhet ebbe, ám a médium személyétől függően eltérő mértékben. Az emberi lény nem mindig ilyen szellemi-lelki felépítéssel rendelkezett, mint ma. Az étertest az idők folyamán csak fokozatosan húzódott bele a fizikai testbe, s vált vele csaknem azonos kiterjedésűvé.

Régen a fejnél magasan kinyúlott. Ezért régebben az emberek bizonyos fokig beleláttak a szellemvilágba, s csak később szűnt meg ez a képességük, amit felváltott az analitikus, logikus elmével való gondolkodás. A régi civilizációkban – egészen az egyiptomi kor végéig – a beavatásra váró egyéneket, több év felkészüléssel elvezették az akasha meglátásáig.

Hogyan történik az akasha olvasása? Ahhoz, hogy valaki adott korban, adott cselekményt, vagy személyt megtaláljon, tudnia kell egyet, s mást róla. Ilyen szempontból hasznosak a történelmi ismeretek, mert a tudatban létrehoznak egy kiindulópontot. Ha az akasha olvasója nagy távlatokban tekint bele, akkor mintegy filmszerűen látja az eseményeket. De ha egy konkrét dologra kíváncsi, akkor úgy kerül bele, mintha valóban ott lenne, és körülötte zajlanak az események.

Az elég magas szinten tudatos beavatott úgy irányíthatja ezek átélését, mintha egy videót nézne; felgyorsíthatja és lelassíthatja, valamint megállíthatja. De az a csodálatos, hogy nem csak a külső eseményeket éli át, de bepillanthat a résztvevők érzéseibe, szándékaikba, gondolataikba.

Akasha olvasása ma Ma már más eszközökkel érhető el a szellemi fejlettség azon foka, amely bepillantást enged az akashába. Az akasha krónika meglátásához egy út vezet, ha az ember bizonyos gyakorlatokkal kifejleszti szellemi érzékelőszerveit, majd megtanulja használni. Vannak kivételek, ilyenek például egyes álmok, amelyek a múltba, vagy jövőbe engednek bepillantást, illetve bizonyos események, mint súlyos betegség, vagy lelki trauma is okozhat részleges belelátást.

Ezek azonban egyedi esetek és nem állnak irányításunk alatt. További hasonló jelenség, amikor valaki például lezuhan (akár akarattal, mint a bungee jumping esetében) és hirtelen lepereg előtte az élete. Az ilyen esetekben az étertest hirtelen elszabadul a fizikai testtől és ez okozza a képsorozatokat, mert az „elfeledett” emlékek az étertestben vannak.

Az akasha krónikába a különböző kábítószerek, drogok használatával is bele lehet látni.

De mivel az ilyeneket használó emberek nem estek át a megfelelő kiképzésen, ez rendkívül ártalmas testi-lelki következményekhez is vezethet.

Hogyan olvashatunk az akasha krónikában? Évezredekkel ezelőtt hosszas kiképzés előzte meg, mielőtt egy-egy arra alkalmas embert odáig vezettek, hogy láthassa az akasha krónikát. Ugyanis szellemi-lelki és morális erőit meg kellett növelnie ahhoz, hogy a helyes módon lásson és elviselje, amit lát. Nem véletlenül nem lehet csak úgy belekukkantani az akashába.

Ha valaki nem érett meg erre, óriási sokk lehet számára, ami hosszú időre visszaveti szellemi fejlődésében. Az akasha valamennyire visszaverődik az asztrális szférában és azok, akik nem a megfelelő képzésen estek át, ezt pillanthatják meg, miközben azt hiszik, a valódi akashát látják. A régi szellemi látást felváltotta az evangéliumokban leírt események következtében, a tudatos megismerés, a fizikai testből kiindulva.

Az utóbbi évtizedekben több olyan könyv is megjelent, amely azt ígéri, hogy eljuttat az akasha krónika látásáig. Ezzel kapcsolatban több dolgot érdemes megjegyezni. Egy egyén, attól függően milyen szinten tart a spirituális fejlődésében, akár saját maga által is eljuthat idáig.

Ez kivételes dolog és csak nagyon kevesen érik el. Mint fentebb említettem, az egyetemes emlékezet megpillantásához szellemi érzékelőszerveinket szükséges kifejleszteni, amelyek mindenkiben megvannak, de szunnyadó állapotban, mert a fizikai világ elvonja róla a figyelmet. A kifejlesztésének az időtartama egyénektől függő, de rövidebb időtől évtizedekig terjedhet.

A kíváncsiság nem elegendő ok az egyetemes emlékezetbe való belépésre. Az önkontroll, a tudatosság fejlesztése, a morális és lelkierők képzése elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy valaki tiszta és veszélytelen belső látáshoz jusson. Csak annyit érdemes tudnod, ami segíti személyes fejlődésed, több akár felesleges teher lehet, amennyiben nem vagy érett rá.

Az akasha híres olvasói

Az akasha krónikának is vannak szintjei, s míg egy „átlagos beavatott” megismerheti saját életeit, s valamennyire a bolygó történelmét, addig a nagy mesterek képesek voltak az események mögött rejlő okokig hatolni. Sok ezer évvel ezelőtt, az ősi Tibetben a kiválasztott lámáknak és Egyiptomban a beavatottaknak hosszú felkészülés után nyitották fel a „harmadik szemét”, miáltal olvasni tudtak az akashában.

Az utolsó nagy egyiptomi beavatott, Mózes, magas fokon rendelkezett ezzel a képességgel és ennek az eredménye a Teremtés könyve. Később, a történelem során több jelentős egyéniség létezett, aki képes volt erre. Például János, aki az Apokalipszist írta.

A 19. században Helena Blavatsky írása, A titkos tanok is bőven merített az akasha forrásból. Utána következett Rudolf Steiner, aki olyan magas fokon olvasott az akasha krónikában, hogy képes volt választ adni az emberiség fejlődésének legnagyobb kérdéseire. Ő volt az, aki a legtisztábban és legmélyebben tanulmányozta és szellemi látásával átélte a Krisztus lény földi megjelenésének eseményeit és mozgatórugóit. Amerikában Edgar Cayce transzállapotban látott bele az akashába és számos leírás rögzítette azt, amit ott tapasztalt. Mások is voltak és vannak, például az 1995-ben elhunyt Stilianos Atteshlis, vagy ismertebb nevén Daszkalosz, a ciprusi mágus, aki szintén olvasta az akashát.

Sajnos manapság számos ezoterikus személyiség átadja magát egy-egy áramlatnak és úgy beszél bizonyos dolgokról, mintha azokat biztosan tudná, holott más forrásból származnak. A spirituális és szellemi igazságok hiteles közvetítői azok voltak, akik magas szinten olvasták az akashát. Ők fejlődésük során messze maguk mögött hagyták személyes véleményüket és megtisztítva szellemi-lelki összetevőiket, objektíven fogadták magukba az akasha tiszta tudását.

Az egyetemes emlékezet

Amit ma történelemként tanítanak az iskolákban, feltételezéseken, régi írások és más tárgyi emlékek általi következtetésen alapul. Számos esetben azonban nem azonos a tényleges valósággal, különösen ami a hátteret és a szereplők szándékait illeti. Noha a mai – materiális alapokon nyugvó – tudomány nem veszi komolyan az akashát, minden válasz, amelyet nem tud megadni, ott megtalálható.

Sok ember van, aki szeretne belepillantani az egyetemes emlékezetbe, de nagyon kevés, aki valóban érett rá. Mert ahhoz, hogy a valódi igazságokat láthassuk meg és ne az akasha asztrális visszatükröződését, vagy más, hamis látomásokat, meg kell tanulnunk, saját személyiségünkön túllépve, objektív „szemmé” válni, mint egy ablak.

Ezért, először is sokkal fontosabb a morális fejlődés, az önismeret és a személyes vélemények, valamint a múlt eseményei káros hatásainak elengedése, s csak utána jöhet a szellemi látás. Az egoisztikus kíváncsiság a fejlettség alacsony foka, a valódi érdeklődés jobb, de csak a minden személyes gyengeségén felülemelkedett szellem valóban érett rá.

Lásd a témát bővebben itt: Az akasha krónika

Teremtés könyve, története valódi jelentése, bolygóállapotok

Jelenleg a Teremtés könyve szövegének valódi jelentését rendkívül kevés ember ismeri mélyrehatóan. Elég gyermeklelkű, aki a teremtés könyvét szó szerint veszi. De annak sincsen igaza, aki elveti, mint mesét. A Teremtés könyve valós eseményekről tudósít, ám ennek eredeti értelme a mai ember számára eltorzult a többszörös fordítások és a hozzá nem értések révén.

Teremtés könyve magyarázata

A Teremtés könyve Mózestől származik, bár nem ő írta le. Mózes volt az utolsó jelentős egyiptomi beavatott, aki magas fokon olvasni tudott az akasha krónikában. A Teremtés könyve eseményeit nem a saját kútfőjéből vette, hanem egyenest az akashából. A Teremtés könyvében leírtakkal kapcsolatban érdemes néhány dolgot tisztázni. *

1.A Teremtés könyve nem a Világegyetem létrehozásáról, hanem a bolygórendszerünk, s azon belül is az emberi faj létrejöttéről szól. Ezt sem az elejétől meséli el, hanem egy bizonyos ponttól kezdve.

2.A Teremtés könyvében szereplő napok nem a mai értelemben vett napok, hiszen akkor ezek még nem is léteztek.

3.A mai tudomány értelmében vett evolúció csak bizonyos értelemben igaz, amennyiben behunyjuk szemünket minden szellemi előtt és csak a fizikaira figyelünk.

4.Az ember, mint szellemi lény „kezdetektől” fogva jelen volt, fizikai alakban azonban csak akkor lépett a földre, amikor már minden körülmény adott volt. Nem az állatvilágból fejlődött ki, hanem éppen egyes visszafejlődött emberi lényekből lettek az ősemberek.

5.Az emberi lényt – nagyon hosszú idő alatt – magasabb szellemi lények hozták létre és irányították fejlődését, amely folyamat még ma is tart. * Arról az időszakról amelyet a Teremtés könyve átölel, könyveket lehetne írni, de ahhoz, hogy minden részletét kellőképpen megértsük, rengeteg dologba bele kellene merülnünk, hogy teljes és tiszta legyen a kép. Ezért, hogy az egyszerű olvasó is könnyen eligazodjon, ezúttal csak érintem a teremtés könyvének titkait.

A Teremtés könyvével kapcsolatban több forrás is felmerülhet. Aki mélyen el kíván merülni a témában, annak Rudolf Steiner: A bibliai teremtéstörténet titkai c. könyvet ajánlom, amely a legalaposabb és számos kérdésre választ ad. Az alábbi sorokban is bőven merítettem ebből a műből.

A teremtés története A Teremtés könyve elején leírtak nem szemmel látható eseményekről írnak. A régi nyelvek fogalmaikban és kifejezésmódjukban erősen kötődtek a lelki-szellemihez, ugyanis az akkori ember nem csupán a 3 fizikai dimenziót érzékelte, hanem bizonyos fokig még belelátott a szellemvilágba.

Az ősi héber nyelv, az akkori ember lelkében képszerű képzeteket váltott ki. Éppen ezért az eredeti szöveget nem könnyű úgy más nyelvekre fordítani, hogy az értelme el ne vesszen, nem is szólva egyes képszerű szavak jelentéséről. A Teremtés könyvének kezdő sora a „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet” helyett, így szól: „Kezdetben teremték az istenek az eget és a földet.”

Ez a kezdetben korántsem a Világegyetem kezdetét jelöli, hanem a bolygórendszerünk kialakulásának egy pontját, amikor a Nap és a Föld különvált. Az istenek azon szellemi lények csoportját jelenti, akik egyesítették tevékenységeiket azon cél érdekében, hogy létrehozzák a földi embert.

A teremték szó ezen lények szellemi-lelki tevékenységét, teremtő gondolkodását jelenti.

Az „.... Isten lelke lebegett a vizek fölött” az igazi fordításban így hangozna: „Az istenek szelleme lebegett a szétterülő anyagi tömegek (vizek) felett.” Régen a Föld és a Nap egy volt, miután szétvált, a fény immár nem belül volt, hanem kívülről sugározhatott a Földre. „És az istenek szóltak: Legyen világosság! És lőn világosság abban, ami sötétség vala.”

Ezek a szellemi lények elválasztották a légneműt a cseppfolyóstól, majd ebből válik ki a szilárd anyag. Ezek azonban még nem a mai értelemben vett halmazállapotok, azok csak később alakultak ki. Ezek után következett a növény-jellegű kisarjadása a föld (szilárd) szerűségből, de nem a ma ismert növények, hanem a növények csoportszellemei, amiből a fajták erednek. Őket követte az állatszerűség.

Azonban a lényeg a földi ember létrehozása. „Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.” Ez utóbbi azt jelenti, hogy az ember (nem a mai, hanem a szellemi lény) hím-nőnemű volt egyszerre. Amikor az ember már fizikai lényként megjelent, férfivá és nővé differenciálódott. A jelenlegi emberi test csak az ásványvilág kialakulása után jelenhetett meg.

A nemek szétválása a Napról és a Holdról származó erők keveredése folytán jött létre.

A férfiak étertestét a Hold befolyásolja jobban, a fizikai testét, pedig a Nap. A nők esetében ez pont fordítva van. A női jelleg mindig hasonló utódokat produkálna, de a férfiakból a nőkbe áradó erő által, megjelenik a különbözőség és az egyéniség.

Bolygóállapotok (planetáris inkarnációk) – Emberfejlődés 7 szintje

A bolygóállapotok – más néven planetáris inkarnációk – bolygónk és a hozzá tartozó lények évmilliárdok alatt lezajló állapotait mutatja be. Ennek leírása a spirituális irodalomban található, különösen a rózsakeresztesek, teozófusok és a szellemtudomány foglalkozik részletesen vele. De jelen van a vallási művekben, több ponton kapcsolható a mai tudomány felfedezéseihez.

A bolygóállapotok 7 állapotát mutatja be a Föld (Naprendszer) és az emberi lény, valamint más lények fejlődésének. Ez sok millió évet ível át, és az első időszakok olyan állapotok voltak, amelyeket fizikai szemmel még nem lehetett volna érzékelni. A téma annyira tág ismereteket ölel fel, hogy részletes bemutatása könyveket venne igénybe, ezért a kevésbé jártas olvasókra is gondolva, csak röviden, a leglényegesebb dolgokat említem meg.

A Teremtés könyve 7 napja nem ez, mivel az onnantól indul, amikor a Nap és a Föld különvált, az ember létrejöttéig. Tehát az emberiségfejlődés az emberi lény szellemi

csírájától, szuper tudatos lénnyé való fejlődését mutatja be. A Teremtés könyve ennek csupán egyik része.

A 7 nap, 7 bolygóállapot A bolygóállapotok pontosan 7 állapotot jelent, ezeket a Szaturnusz, Nap, Hold, Föld, Jupiter, Vénusz és Vulkán nevekkel jelöljük. Az első három a múlt – jelenleg a Föld állapotban vagyunk, amely két korszakra osztható – és az utolsó három a jövő. Ezek az ősi elnevezések részben megmaradtak napjaink neveiben is, amely a magyar nyelvben már kevéssé, de más nyelvekben még jobban észrevehető: * Szaturnusz – angol: Saturday (Saturn = Szaturnusz) – Szaturnusz nap – Szombat Nap – angol: Sunday (Sun = Nap) – Nap nap – Vasárnap Hold – angol: Monday (Moon = Hold) Hold nap – Hétfő Föld 1. szakasz – francia: Mardi – Mars nap – Kedd Föld 2. szakasz – francia: Mecredi – Merkúr nap – Szerda Jupiter – francia: Jeudi – Jupiter nap – Csütörtök Vénusz – latin: dies Veneris – Vénusz nap – Péntek * A bolygóállapotok között szellemi állapotok vannak és minden egyes bolygóállapot egyegy újabb inkarnáció. Az átmeneti állapotok is több millió év. A Teremtés könyve 7 napja a régi Szaturnusz, Hold és Nap bolygóállapotok újjáéledése, új formában.

Emberfejlődés – a 7 bolygóállapot

Sok-sok millió évvel ezelőttről indulunk, a Naprendszerünk keletkezése előtti időkből és az ugyanilyen távoli jövővel fejezzük be. *

Ős-Szaturnusz Az Ős-Szaturnusz anyaga még a levegőénél is ritkább, a kiterjedő hő állapotának felelt meg. Az Ős-Szaturnusz visszaverte a fényt, ezért belül sötét volt, csak a fejlődésének vége felé kezdett világosodni. Az Ős-Szaturnusz mindent visszasugárzott és visszatükrözött. Az ember fizikai teste itt jött létre, amely azonban hő állapotú volt, a későbbi fizikai ember csíráját hordozta magában.

A későbbi érzékszervek alapjai rakódtak le. De nem voltak képesek önálló érzékelésre, más, magasabb rendű szellemi lények általuk érzékeltek. Ugyanezen szellemi lények irányítása alatt alakult az ember, akinek a tudatállapota a mély transzhoz hasonló volt, mint amilyen a mai ásványok tudatszintje.

Ős-Nap Ennek sűrűsége nagyjából megegyezik a mai levegő sűrűségével. Az Ős-Nap nem sugárzott vissza mindent, mint az Ős-Szaturnusz, hanem előbb áthatotta magát és aztán sugározta vissza, mert már rendelkezett étertesttel. Az Ős-Nap színek, hangok és illatok formájában sugározta vissza a kozmikus tér elemeit.

Az Ős-napon az ember fizikai testét áthatotta az étertest és akkor már levegő sűrűségű lett. Átalakultak az Ős-Szaturnuszon kialakult érzékszervek és elkezdtek formálódni a növekedés, az anyagcsere és a szaporodás szervei. Az Ős-Napon levő emberi lények így ahhoz hasonló állapotban voltak, mint ma a növények.

Az Ős-Napon voltak lények, amelyek visszamaradtak a Szaturnuszi lét fejlődési fokán, ezek nem voltak képesek befogadni és visszaküldeni, ami a kozmikus térből beléjük áramlott. Mivel közvetlenül sugározták vissza az őket ért hatásokat és nem tudták saját fényüket kibocsátani, ezáltal sötét beékelődésekként jelentek meg az Ős-Napon. Ezek a beékelődések – a szaturnuszi maradványok – a mai napfoltok.

Ős-Hold A Nap – a legfejlettebb szellemi lényekkel – kivált és állócsillaggá fejlődött, a visszamaradt rész pedig az Ős-Hold – amely a mai Föld és Hold előde, körülötte keringett.

Az Ős-Hold úgy keringett a Nap körül, hogy egy kör folyamán csak egyszer fordult meg a saját tengelye körül, ezért mindig ugyanazon oldalával fordult a Nap felé. Amíg az ŐsSzaturnusz hőszerű, az Ős-Nap gázszerű, az Ős-Hold folyékony, pépszerű volt. A legkeményebb részei a növény-ásványi részek voltak.

Az Ős-Holdon az ember már rendelkezett asztráltesttel is, aminek következménye volt a képtudat, amelynek mai maradványa az álmok. Kifejlődött az idegrendszer kezdetleges formája. Abban az időben még nem volt az embernek saját Én-je, ez a magasabb szellemi lényekkel együttműködött, körülbelül úgy, mint ma az állatok csoportlelke.

Föld Azok a szubsztanciák és lények, amelyek használhatatlanok voltak, leváltak – az ő maradványuk a jelenlegi Hold – a többi visszamaradt és ők alkották a Föld-et. Mindez sok millió évvel ezelőtt történt – a régi lemuriai időkben – ezután fejlődtek ki a mai növények, állatok és emberek.

A Föld bolygóállapota során érkezett az ember fizikai testéhez – az étertest és az asztráltest mellé – az Én. A Föld bolygóállapot két részre osztható: az egyiket a vérrel és a vérben levő vas megjelenésével - a Marssal való kapcsolatot jelezve – Mars -nak hívjuk, a másik korszak, amely egyre függetlenebbé és szabaddá teszi az ember lelkét, a Merkúr. * A jövőbeli bolygóállapotokat a fejezet alapjául szolgáló cikkben olvashatod el: Teremtés könyve története, emberfejlődés, bolygóállapotok

Lemúria története

Először a Föld-Nap-Hold hármasának szétválását, az ezekkel összefüggő apoláris és hiperboreai korszakot vázolom röviden. Majd Lemúria története következik, benne a paradicsomi állapotok megszűnése, a nők fontos szerepe a lelki fejlődésben. Ám mindezt csak vázlatosan, tömören, mivel az egész folyamat részletes kifejtése könyveket tenne ki.

Az akasha krónika emlékezettára tartalmazza mindezeket.

Lemúria előtt – A bolygók szétválása

Minden új korszakban először megismétlődnek az előző állapotok. Tehát amikor az ŐsSzaturnusz, Ős-Nap és Ős-Hold után elkezdődött a Föld időszaka, először az égitestek még egyben voltak. Több nagy időszakról beszélünk. A Nap, Föld és Hold együtt az apoláris, a Nap kiválása hiperboreai, a Hold kiválásával pedig a lemúriai időszak kezdődött.

Az első állapot, ami ismétlődött, a hőszerű, Szaturnusz-állapot volt. Ez a hatalmas gömb – amely magában foglalta az égitesteket - sűrűsödni kezdett gázállapotúvá. Ebben az állapotban az előző (Ős-Hold) korszakban létrejött állat-emberek mintegy automatákként működtek.

Az Uránusz, a Szaturnusz és a Vulkánusz eloldódtak és velük együtt azok a lényiségek, amelyeknek sem a Nap gyors fejlődéstempója, sem a Föld lassabb tempója nem volt megfelelő. A Nap-állapot ismétlődése során, az emberi test az alvó növényekhez hasonlatos volt. A Nap, a kiválása során a Merkúrt és a Vénuszt hasította le magából.

A Hold-állapot megismétlődésekor plántálódott az én felvételének képessége, az emberi testekbe. Csakhogy amikor a Nap már kivált és a Föld a Hold visszatartó erejével együtt maradt, az emberi asztráltest a legvadabb vágyak, érzékek és ösztönök hordozójává lett. Azon lények, akik ebben az időben nem tudtak megtestesülni – a Hold erők keményítő és elsivárosító hatása miatt – a Marsra, Vénuszra, Jupiterre és Szaturnuszra távoztak, jellegük szerint.

Amikor a Hold kivált, akkor Hold és a Nap erői kívülről egyensúlyt hoztak létre a Földön.

A vörös vér akkor alakult ki, amikor a Mars levált és visszamaradt a vas. A régi lemúriai időkben az embernek még nem voltak szilárd csontjai. A lemúriai korszak elején az ember még a Föld feletti szférában lakott és a teste csak később lett sűrűbb szubsztanciává.

Apoláris és hiperboreus kor – az emberi lény kialakulása

Az ember először asztrál lény volt, majd a föld közelébe kerülve éterikus testet alakított ki magának. Ez a későbbi emberi alkat csírája volt. A fokozatosan kialakuló anyagi test folyamatait az asztrális rész, a lélek irányította. Ezek a testek egy bizonyos méret után kettéosztódtak, és az „utódok” ugyanolyanok voltak.

Amint a földi anyag egyre sűrűbbé vált, a lélek fokozatosan elvesztette a képességét, hogy az anyagot közvetlenül alakítsa. Az utódok már kisebbek voltak az „anyalénynél”, és fokozatosan érték el a megfelelő nagyságot. Mivel a külső, fizikai burok a környező világ törvényeinek van alávetve, kialakult egy belső rész, amely az életenergia hordozója.

Kialakultak a szaporodó és az érzékszervek, és létrejött a halál is a fizikai rész által.

Mindez az apoláris és hiperboreai korban történt. Amikor a külső hőmérséklet lehűlt a Földön, az emberben olyan szervek jelentek meg, melyek képessé tették belső hő termelésére. Ez volt az az időpont, amikor a testnedvek meleg vérré váltak.

Ezzel együtt ébredt fel a belső élete, s ami ezt segítette, az kellemes, ami zavarta, az kellemetlen érzésekkel töltötte el. Vágyhatott egy olyan külső tárgyra, ami a kellemeset segítette. Amikor kivált a Nap a Föld-Hold-Nap -ból, akkor történt, hogy a lélek már nem tudta a földi anyagot közvetlenül életre kelteni. A Hold kiválásával az érzőképességek jöttek létre.

A külső érzékelés és érzékszervek csak hosszú idő alatt fejlődtek ki. Először a világosság és sötétség megérzésére egy (ma már nem létező) szem szolgált. Innen erednek az egyszemű küklopszokról szóló elbeszélések. Később a lélek a belső benyomások helyett a külső tárgyakat is kezdte színes képekben látni.

Amikorra kialakult a két szem, a lélek elvesztette a képességét, hogy a környezetében levő lelki jelenségeket érzékelje. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a nemek szétválása is. Az eddig leírtak azonban csupán apró részletei egy-hosszú-hosszú folyamatnak, melynek során eljutunk a lemúriai emberig.

A lemúriai korszak

Lemúria története A Föld először még tűz-folyós állapotú volt, később lehűlt és lassan megszilárdult. Egy vékony, megszilárdult réteg fedte be a korábbi tűzköd maradványait, amely tűztengerként bugyborékolt, immár alul. Fokozatosan kis szigetek alakultak ki, és megjelentek a kőzetek.

Azon lények, amelyek az ember elődei, fokozatosan vettek fel függőleges, kiegyenesedett testtartást a korábbi vízszintes helyett és a gerincvelő kiterjedt az agyba.

Amikor még a tűz erői jelen voltak, az emberi lény lebegett és egyfajta úszóhólyaggal rendelkezett. Később a régi tűzköd lecsapódott és a levegő sűrű párával volt telített.

Amikor ez a sűrű pára is lecsapódott, az ember a kopoltyúlégzésről áttért a tüdőlégzésre, mivel az úszóhólyag tüdővé fejlődött. A Biblia ezt így írja le: „És az Isten életet lehelt az ember orrába, és az ember élő lélek lett.”

A korábbi állat-növényvilágból jött létre a jelenlegi növényvilág. A régi állat-ember lények kettéváltak a fejlődésben: egyik részük felvette az emberi alakot, a másik részük lemaradt és egyre inkább visszafejlődött. A mai emlősök az Ős-Hold ezen állat-embereinek a maradványai. Az ő testük nem volt képes befogadni az én-t, ezért csoportlélek jellegű állapotban maradtak. Az utolsó ilyen állatfajta a majmok voltak, amelyek nem az ember ősei, hanem visszafejlődött lények.

A Paradicsomból való kiűzetés A lemúriai időszak alatt a luciferi lényiségek gyakoroltak hatást az emberre. Ezek olyan lények voltak, amelyeknek a régi Holdon kellett volna a hatásukat kifejteni, de lemaradtak a fejlődésben. Most már képessé váltak az asztráltestre hatni, amelyet a magasabb lényiségek teljesen megtisztítottak volna. Ösztönöket, szenvedélyeket és vágyakat ültettek az ember asztráltestébe. Az előzményt lásd bővebben a Bibliai titkok fejezetben.

Ez kettős következményhez vezetett, egyrészt az ember éretté vált arra, hogy rosszat tegyen, másrészt szabadságot is kapott. A luciferi lényiségek miatt az emberi asztráltest túl hamar megsűrűsödött és a Föld atmoszférájából a Földre került. Ezt a történetet meséli el a Biblia a Paradicsomból való kiűzetés történetével. (Lásd Káin és Ábel története fejezetet) A Föld tüzes időszakában az ember még akaratával befolyásolni tudta a tűz erőket. Az ember csillapítóan tudott hatni a tűz erőkre, ezáltal egyre több szárazföld alakult ki. Azok az emberek, akikben a luciferi erők kerekedtek felül, szenvedélyeiknek engedve, viharos erőket szabadítottak fel a tűztömegben, felszakítva a Föld vékony kérgét.

Ezáltal a lemúriai föld nagy része elpusztult és a lakóinak csak kis része maradt fenn.

Miközben az emberiség megmaradt része Atlantiszra vándorolt, a régi tűzköd nyomai eltűntek és a levegő sűrű ködtömegekkel lett telített.

Lemúria emberei, papnői Az emberek testi felépítése képlékenyebb volt, a mai emberhez hasonló alak csak később fejlődött ki. Pusztán az akaratuk által nagy terheket voltak képesek felemelni. A fiúkat úgy nevelték, hogy a legszélsőségesebb dolgokat kibírják, a lányoknak a fantáziáját kellett fejleszteniük. De nekik még nem volt a mai értelemben vett emlékezőképességük.

Az akkori emberek nagy része félig-meddig állati életmódot élt. A fejlettebb emberek művészi építményeket emeltek, és létrehozták a bölcsesség és művészet helyeit, valamint beavató helyeket. A nőkben kifejlődött egyfajta tisztánlátás és bennük a lelki-érzelmi elem jelent meg, míg a férfiakban az akarati, szellemi.

Az emberek egy elkülönült csoportja volt arra hivatott, hogy előkészítse a következő, az atlantiszi fajt. A nőknél kifejlődött az emlékezőképesség és a jóval, rosszal kapcsolatos fogalomalkotás. Álomszerű képekben nyilatkoztak meg előttük a természet jelenségei mögött álló erők. Belső képekként és hangokként érzékelve ezeket, kaptak ösztönzést a cselekvéseinkhez. Ez a lelki odafigyelés, odaadás volt a gyökere a jóval később kifejlődő vallásoknak.

Akkoriban alakultak ki a beszéd és a tánc alapjai. Az emberek a természet ritmusai és mozgásai alapján alakították ki a mozdulataikat. A zene hatásai csak később alakultak ki.

Lemúria földjén folyamatosan vulkánok működtek, de a melegebb éghajlaton, a

nyugodtabb talajon állandó települések is kialakultak. Itt fejlődött ki a későbbi atlantisziak törzse. * Ezt a fejezetet bővebb változatban elolvashatod itt: Lemúria története, papnői

Atlantisz világa, élete, pusztulása

Atlantisz világa, kontinense és élete a ma ismert történelem előtti időkben zajlott le. A lemúriaiak jókora része visszafejlődésen esett át, és leszármazottaik csekély része a mai napig fennmaradt vad népekként. Akik továbbfejlődtek, azokból lettek az atlantisziak elődei.

Atlantisz világa

Atlantisz a mai Európa és Amerika közötti területen helyezkedett el, ahol ma az Atlantióceán található. Amiről Platón beszél – Poszeidón szigete – az az atlantiszi kontinens utolsó maradványa volt. A kontinens emléke számos elnevezésben fennmaradt.

Az atlantiszi emberek kifejlődése Az ember elvesztette akarati befolyását a tűz elem felett, de hatalma volt a növényi fejlődés gyorsítására. Az életerőt uralták, ezzel a levegő és a víz erőire is hatottak. Az Atlantiszra tértek vissza azok a lelkek, akik régebben a többi bolygóra távoztak, az égitestek szétválásakor. Így alakultak ki a különböző emberi fajok, amelyek külsőben is különböztek.

Az akkori emberi test még sokkal képlékenyebb volt, lelki és pszichikai erői nagyobbak voltak. A testek a lelki-szellemi tulajdonságok szerint különböztek, a szellemibb emberek jobban tagoltak és kisebbek voltak, míg mások nagyra nőttek. Innen erednek a törpékről és óriásokról szóló legendák.

Más szellemi lények Atlantisz idejében Mivel a luciferi erők miatt az ember túl korán lépett a Földre, ez az anyag túl sűrűvé lett a számára, és nem volt többé képes áthatni. Az atlantiszi idő közepe tájától más, visszamaradt szellemi lényiségek is hatni kezdtek, és az ember nem látott többé közvetlenül bele, az anyag mögött jelenlevő szellemibe. Ők az ahrimani lényiségek, amelyek azt az illúziót keltik, hogy az anyag valami önmagában megálló. Lucifer a belsőben, az asztráltestben hat, az önzést és a vágyakat növeli, Ahriman pedig eltakarja a szellemi világot és az anyagot hozza előtérbe. Ez a két szellem tartotta vissza az embert a fejlődésben. A másik oldalról viszont Lucifer az akarati szabadsághoz, önállósághoz, Ahriman pedig a teljes tudatossághoz segítette az embert, azáltal, hogy fizikai-testi tudatossága növekedett.

Atlantisz élete, emberek, állatok és eszközök Az állatok azok a lények, amelyek nem voltak képesek várni és túl korán szálltak le az anyagba. Azok, akik a legtovább vártak, lágyak maradtak és emberré lettek. Az akkori emberekről nem találhatunk maradványokat, mert a keményebb részek, porcok és csontok, csak az atlantiszi idő vége felé kezdtek kialakulni. A ködtömegek csak fokozatosan tűntek el és így váltak láthatóvá az égitestek. Mindezeket a folyamatokat világosan leírja a Teremtés könyve.

Az atlantiszi ember, az élet és magerők uralása mellett, rendkívüli emlékezőképességgel rendelkezett, de a mai értelemben vett intelligencia, logikus

gondolkodás még nem jellemezte. Az egyes fajokban vérségi összetartozás volt, a népszellem hatásaként, és a különböző fajok ellenszenvet éreztek egymás iránt.

Az ember képes volt az állati magerőt oly mértékben befolyásolni, hogy állati formákat emberiekké változtatott át. Innen ered számos mítosz az ember-állat formákról. A régi atlantiszi embernél az éteri fej még messzire kinyúlt a fizikai fejből, de később fokozatosan visszahúzódott, ezáltal alakultak ki a mai gondolkodási, számolási és ítélőképesség alapjai.

Az atlantisziak a magerőkkel uralták járműveiket, amelyeket a levegőben kormányoztak.

Az atlantiszi emberek még látták a vízben, levegőben és tűzben jelenlevő szellemi lényeket, innen erednek a tündérekről, szilfekről, szalamanderekről, s egyéb lényekről szóló történetek, amelyeket manapság a fantasy történetekben használnak fel.

Uralták az életerőt, és azt is tudták, a növények növekedési erejét hogyan használhatják fel technikai eszközök mozgatására. Olyan járműveik voltak, melyek a föld felett lebegtek. Ebben közrejátszott az akkori levegő sűrűsége is, így ma már nem működnének. Az atlantiszi időszak elején az épületek olyanok voltak, hogy közvetlenül a természetből alkották őket. A növényeket használták az építéshez, és például a fák ágait összefonták.

A levegő sűrűbb, a víz hígabb volt mint ma. Az emberek szervezete sem ilyen volt, mint ma, akaratukkal jócskán képesek voltak megnövelni erejüket. Ebben a korban fejlődött ki a hangos beszéd. Az első atlantisziak még mély kapcsolatban álltak a természettel, így a szavakkal hatni tudtak a növények növekedésére, vagy éppen gyógyítani, de az állatok viselkedését is befolyásolták.

Atlantisz alfajai, népei – a 7 atlantiszi alfaj

Ezeket az első népeket Atlantisz földjén a rmoahalok -nak hívjuk. Az utánuk megjelenő tlavatli népeknél már fontosabb szerepe volt az egyénnek. Itt már a múltbeli tettek is számítottak, nem csak a jelen és egyes embereket vezetőnek választottak. A közös tettekre való emlékezés alapján alakultak ki társadalmi csoportok.

Először a toltékoknál jelent meg először az uralkodás öröklése az utódokra. Az uralkodók közül akik elég rátermettek voltak, beavatást kaptak a szellemi fejlődés törvényeibe. Az egyes emberek kezébe jutott hatalom egyben a személyiség előnytelen oldalainak felszínre kerülésével is járt. Megjelent az önzés, az erőkkel való visszaélés.

Az ős-turániak már az általuk uralt erőket sokszor használták személyes, önző vágyaik kielégítésére. Az ötödik atlantiszi alfaj, az ős-semiták már összehasonlították a különböző

élményeiket, s kifejlődött az ítélőképesség. Ők már számoltak, mérlegeltek, s nem csupán ösztönös vágyaikat követték.

Miközben így az emberi belsőben kifejlődtek a gondolkodóerők, fokozatosan elvesztette a külső környezet és erők feletti uralmát. A gondolkodás alapjainak kifejlődésével elveszett az életerő feletti uralom. A hatodik atlantiszi alfaj, az akkádok újító szelleműek voltak, sok mindent kigondoltak, az okosság számított erénynek.

Mivel a sok egyéni szándék megvalósítása káoszt eredményezett volna, kialakultak azok a szabályrendszerek, melyekből a későbbi korokban a törvények és a jog alapjai kibontakoztak. Az akkádoknál alakult ki a kereskedelem és a gyarmatosítás. Atlantisz idejének vége felé jelentek meg a mongolok, a hetedik atlantiszi alfaj.

Náluk erőteljesebben jelen volt az emlékezés iránti érzék, tisztelték a kort és ezt mintegy ellenerőként használták a túlzott gondolkodóerő használattal szemben. Atlantisz népességével is végbement egyfajta visszafejlődés, ez alól kivételt képeztek az úgynevezett árják, akik a későbbi emberiség alapját alkották. Az árják esetében az emlékezőképességet teljesen felváltotta a gondolkodóerők fejlesztése.

Atlantisz pusztulása

Az atlantiszi korszak végén léteztek „mágusok”, akik képesek voltak belelátni a szellemi világba és erőik révén hatni. De voltak olyan emberek is, akikben a mai intelligencia, számítás, ítélőképesség csírái már megvoltak, ők akkor még a lenézettek közé tartoztak. A kultuszhelyeken (orákulumok) beavatott bölcsek őrizték a tudást.

A különböző fajoknak megvolt a maguk orákulumja, melyek közül a Nap-Orákulum volt a legfőbb. A Nap-Orákulum vezetője volt a legnagyobb beavatott, aki az utolsó atlantiszi időkben összegyűjtötte azokat az embereket, akik már nem rendelkeztek a régi szellemi látással, helyette intellektuális képességeik voltak kialakulóban.

Amikor a legnagyobb mágusok visszaéltek az erőkkel, olyan folyamatokat indítottak el, amelyek az atlantiszi kontinens pusztulásához vezettek. Amikor a fekete mágia használata elindította az atlantiszi kontinens pusztulását és a víztömegek elkezdték elborítani a kontinenst, a Nap-Orákulum vezetője, Manu vezetése alatt, az előbb említett embercsoport megkezdte a vándorlását keletre.

Akik nem jutottak el Ázsiáig, azokból lettek egyes európai embercsoportok, például a druidák. A keletre eljutottak Közép-Ázsia belsejébe mentek, a tibeti ősi kultúra innen ered.

A Himalája hegyeiben fellelhetők még ősrégi emlékek ebből a korból, de ekkor alakult ki az

indiai kultúra is. Más vezetők, más irányokba is haladtak, így alakultak ki később az ókori civilizációk, mint a perzsa, vagy egyiptomi civilizáció elődei.

Atlantisz pusztulása körülbelül időszámításunk előtt 9 és fél ezer évvel ezelőtt következett be. A bibliai özönvíz ennek a folyamatnak a bemutatása. Ugyanez a jelenség számos más nép hagyományában fennmaradt. Beszámolnak róla a keleti és nyugati nagy kultúrákból fennmaradt írások, mint az indiai, vagy a közép-amerikai azték és maja népeké. * Ezt a fejezetet valamivel bővebb változatban elolvashatod itt: Atlantisz világa, a 7 atlantiszi alfaj

Ádám és Éva, Káin és Ábel története

Ádám és Éva története jelentése

A Biblia szerint Ádám és Éva az első emberpár. Ők a Paradicsomban élnek. Bármit megtehetnek, de Isten kijelenti, hogy ne egyenek a kert közepén levő fának ( a tudás fájának) a gyümölcséből. A kígyó azonban megkísérti Évát, azt mondja, ha esznek annak a fának a gyümölcséből, olyanok lesznek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat. Éva evett belőle, Ádámnak is adott, amire Isten kiűzte őket a Paradicsomból. Ezután saját munkájuk által kellett megélniük. A későbbi keresztény értelmezés szerint ez a bűnbeesés, az eredendő bűn.

Ádám és Éva története valódi jelentése Ha emlékszel a Lemúria történetét bemutató fejezetre, ott olvashattad, hogy a Luciferi lényiségek abban az időszakban avatkoztak az emberiség fejlődésébe. Ennek következménye lett, hogy az ember azontúl rosszat is tehetett, ellenben szabadságot is kapott, a választás lehetőségét.

Hogyan született Ádám és Éva? A legtöbben azt hiszik a leírásokban Istenről van szó, azonban magasabb szellemi lények működtek közre. Éva létrejötte az egyik elohának köszönhető, Ádám pedig Jahve, vagyis Jehova által született meg.

Lemúriáról tudjuk, hogy amikor a Föld és Hold még együtt volt, a legtöbb lény a környező bolygókra távozott. De a fő emberpár maradt. Az ő történetük az ember leszállása az anyagba. Azáltal, hogy kívülről (külső érzékszervekkel) tekinthettek magukra, jöhetett létre bennük létezésük valódi tudata, s a választás által a szabadság lehetősége.

Amint ma eredendő bűnnek neveznek, az valójában a tudatosság kezdete. Ha ez nem történik meg, az ember álomszerű állapotban létezne. Lenne, de ennek nem lenne olyan értelmében tudatában, mint ahogy a fizikai megtapasztalás élménye után lehetséges. A szabadság része az, hogy rosszat is tehet.

Káin és Ábel története valódi jelentése

Röviden a történet: Káin és Ábel Éva fiai. A juhpásztor Ábel az elsőszülött bárányaiból, Káin a föld terméséből visz áldozatot az Úrnak. Ő csak Ábel áldozatára tekintett, ezért Káin haragra gyúlt, majd kihívta testvérét a mezőre. Megölte őt, ezért az Úr kiátkozta és elküldte Káint.

Káin és Ábel eredete A már említett eloha Évával való kapcsolatából született Káin, Ádám és Éva kapcsolatából pedig Ábel. Mivel Káin nem közvetlenül Jahve parancsára született meg, az adományát az istenség nem fogadta el. Ádám és Éva további kapcsolatából született Szét (Set). Később Szét nemzetségéből származott Salamon, Káinéból pedig Hirám.

Kezdetben az ember férfi-női jellegű volt, s csak később jelent meg a nemek szétválása.

Káin férfias -t jelent, az Ábel név pedig a görög pneuma (szellem) szónak felel meg és női jellegű. A női elemet az inspirálja, ami közvetlenül az istenségtől származik.

Az, hogy Ábel pásztor volt, azt jelenti: őrizte a nyájat. Vagyis a szellemhez nem a maga erejéből jut el, hanem kinyilatkoztatásként megkapja, és őrzi.

A „föld” szóval az ősi nyelvben a fizikai síkra utaltak (föld, víz, levegő).

Káin földműves volt, ez azt jelenti: a fizikai síkon vált emberré, s megtanult ott élni. Ő az értelem közbenső eszköze, s munkája által igyekszik a szellemhez.

Káin és Ábel története valódi jelentése Ábel „elsőszülött bárányaiból” vitt az Úrnak, vagyis a szellem legértékesebb gyümölcseiből, amire az megelégedetten tekintett. Káin a föld terméséből vitt, ami azt jelenti értelmének termékeivel akar az istenség felé fordulni, ami amaz számára teljesen idegen, mivel azt az ember a szabadsága által vívta ki. Ábel annak a megtestesülése, akinek asztrális teste felfelé törekszik, a szellemi világba.

Káin pedig azé, aki lefelé, a fizikai síkra törekszik. Ezen asztráltestben születik egy olyan elhatározás, hogy akit jobbnak érez magánál, azt megölje. Később, az idők során a fizikai és étertest úgy vált az ember részévé, hogy nem tud visszaemlékezni, így ez a szörnyű érzése, kívánsága eltompult.

Eredetileg az emberi lény kétnemű volt. Ábel halálának következményeképpen megszűnt az önmagából való szaporodás lehetősége. Az, hogy a tudás fájának ismeretei az emberre szálltak, megöli a benne lakó Ábelt.

Káin az, aki a tudományokra és művészetekre törekszik. A különbözőség által az emberi nem szaporodása nem az elődök egyforma reprodukálása, hanem különböző egyedek megszületése lett. Mindez nem történhetett volna meg, ha a Káin által szimbolizált emberek egy része nem ereszkedik le a fizikai síkra. Ábel az Isten fia, és Káin a fizikai sík, vagy ember fia. Az „eredendő bűn” ez esetben a különbözőség megjelenése, vagyis az új generációk nem az előzőek megismétlései.

Káinnak arra a kérdésre, hogy hol van a testvére adott válasza „vajon őrzője vagyok az öcsémnek”, az egoizmus megszületése.

Az Isten fiai óvakodtak attól, hogy a földiségbe hatoljanak, ezért véteknek számított, amikor kedvüket lelték a (Káin nemzetségéből származó) emberek lányainál. Utóbbi – vagyis az isten-fiak és emberek lányai kapcsolata – által jött létre egy nemzedék, ami az emberi faj hanyatlásához vezetett.

Káin fiai annak az elohának az utódai, aki azokhoz tartozik, akik a Hold korszak idején az elohák csoportjából visszamaradtak. Az ő szenvedélyükből jött létre minden művészet és tudomány. A másik csoport szenvedélymentes, bölcsesség és jámborság árad belőlük.

Belőlük származik a Jehova vallás, és ez a két csoport egészen a kereszténység megjelenéséig hasonlóképpen működött, mint régen.

Káin és Ábel utódai

A bukott eonok (bolygó szellemek, melyeket a luciferi tudat hat át) mindig a saját érdekükben dolgoznak és teremtményeik léte is fontos az ő fennmaradásukhoz. Ők egy hierarchikusan szervezett papságot tartanak fenn, melyek szerepe, az eonikus lények életterének fenntartása, változatlan állapotban. Ők az eredeti szellemi tudást (teológusok segítségével) megcsonkítják.

A természet szülte emberek – azaz Ábel fejlődési vonala – a szellemi tan csonkított és elködösített változatával azóta a saját földi céljait próbálja megvalósítani. Ez jócskán jelen van az egyházakban és például ez az oka az olyan szellememberek üldözésének, mint a rózsakeresztesek.

Az Ábel „utódok” úgy állítják be, hogy Isten és a szellem érdekében cselekszenek, de valójában nem így van. Tőlük származik a szentek kultusza. Ama bizonyos konstantinápolyi zsinat, melyben kivették a szellem -et az ember hármasságából, mintha csak teste és lelke lenne, az ő működésük eredménye. A mai világban hatékonyan használják fel a média eszközeit is, hogy tévútra vezessék az embereket. * A szellemember (Káin) és a természet szülte ember – lásd bővebben itt: Káin és Ábel története valódi jelentése

Jézus születése, élete

Jézussal kapcsolatban rengeteg mendemonda kering, melyek legnagyobb bűne, hogy nem különböztetik meg Jézust, az embert, és Krisztust, a naplényt. Ők két különböző szellem! Az újabb – szinte már divattá vált – ezoterikus értelmezések igyekeznek minél közönségesebb átlagembernek beállítani őt.

Olyan embernek, aki a keresztre feszítés eseményei után tovább élt, majd más országban alapított családot. Az egyik nagy ludas ebben a Da Vinci Kód, ezzel kapcsolatban érdemes elolvasnod Z. Tóth Csaba írását: Klingsor színre lép

Ki volt az az entitás, aki Jézusként született meg?

Zarathusztra Ez az entitás (szellem) már Atlantiszon magas beavatási fokozatot ért el. Később az Atlantisz utáni második kultúrkorszak megalapítója volt, Zarathusztra (Zarathustra) néven.

Ennek az ős-perzsa korszakban élt nagy vezetőnek (nem azonos a történelmi Zarathusztrával, aki későbbi), az volt a feladata, hogy a Napszellem iránti érzést, szívbeli hajlandóságot gyújtsa fel az emberekben.

Egy alkalommal így szólt: „Olyan nagy és hatalmas ő, aki a napban nyilatkozott meg számomra, hogy érte mindent odaadok. Szívesen áldozom neki testem életét, érzékeim éterikus létét, tetteim kifejezését – az asztráltestet.” Kiről van itt szó? Ha olvastad a bibliai szellemi lényekről szóló anyagot, tudod, hogy az elohák 4 szinttel az ember felett álló lények. Ők a fizikai univerzumban a Nap -on nyilvánulnak meg, s a nap-szellemek vezetője a Krisztus, akit a régi tanítás a Logosz -nak is hívott, mivel kívül áll a hierarchiákon, a szentháromság része. Zarathusztra őrá gondolt. Zarathustra az i.e. 6. században Babilonban született meg Zarathasz néven, akinek három tanítványa volt, akik később a három napkeleti bölcsként születtek újjá.

Jézus születése – a 2 Jézus gyermek Aki a Bibliában jártas, tudja, hogy az evangéliumok – különösen a Máté és a Lukács evangélium – eléggé eltérően írja le a kis Jézus történetét, 12 éves koráig. Az evangéliumok számos pontban eltérnek egymástól, többek között két különböző nemzetségfát mutatnak be. Erre számos elméletet találtak ki egyesek, akik csak az értelmüket használják, de az igazság sokkal egyértelműbb. Ezek az evangéliumok 2 különböző gyermek történetét mesélik el!

Régen még tudtak arról, hogy az evangéliumokban 2 különböző Jézusról van szó. De a legutóbbi évezredben fokozatosan feledésbe merült ez a tudás és a történet egy személyiség történetévé folyt össze. A 20. században Rudolf Steiner hozta ismét világosságra a 2 Jézus gyermek titkát, amelyről addigra az emberiség – a katolikus egyházat is beleértve – már teljesen elfeledkezett.

* Nézzük az eltéréseket az evangéliumok között: * A Máté -féle Jézus: Dávid házának salamoni ágából származik.

Szülei Betlehemben éltek és ott születik.

Három napkeleti mágus látogatja meg * A Lukács -féle Jézus: Dávid házának nátáni ágából származik.

Názáretben éltek, de a szülés idején népszámlálás miatt Betlehembe mentek.

Három pásztor látogatja meg. * Mindenféle elmélet született már arról, miért tér el a két evangélium, miközben az igazság mindvégig jelen volt abban a tudásban, amelyet ma már csak a beavatottak őriznek. Közülük is csak a legfejlettebbek ismerhették meg az emberiség egyik legnagyobb titkát.

A Lukács által bemutatott Jézus gyermekben egy olyan individualitás érkezett, aki előtte még sosem volt földi testben. A szellemi világokban létezett mindaddig, s híján volt mindenféle földi tapasztalatnak. Ezért mondja a Biblia, hogy „bűn nélkül való” mert ő előző élmények (életek) nélküli, tiszta lényként érkezett.

A legmagasabban fejlett individualitások asztrálteste – miután ők már nem használják – rendelkezésre áll, arra alkalmas egyének számára. A Lukács -féle, tehát a nátáni Jézus megkapta a Buddha megtisztított asztráltestét. De csak azt, és nem a szellemét, nem ő volt a Buddha, a Buddha én nem született meg többet földi testben!

A Máté -féle Jézus a Dávid házának salamoni ágából származik. Jézus születése itt annak a nagy individualitásnak az újjászületése, aki hajdanán Zarathusztra volt. Az apa pedig József, mivel a szeplőtelen fogantatás „lelki-szellemi foganást” jelent, s nem azt, hogy nincsen valódi apja a gyermeknek.

A Máté -féle Jézus gyermek 12 éves korában elhunyt. A benne élt individualitás tapasztalt Én-je akkor átköltözött a Lukács -féle Jézus gyermek testébe. A hirtelen megjelenő bölcsesség fellelhető volt, amikor 12 évesen már „kioktatta” a papokat. Tudni kell, hogy ennek a tiszta léleknek (Lukács -féle Jézus gyermek) nem volt addig földi én -je.

József ekkor már özvegy volt, s feleségül vette a nátáni (Lukács -féle) Jézus gyermek anyját.

A 2 Jézus gyermek közel élt egymáshoz, s baráti kapcsolatban álltak. Amikor az egyik meghalt, a másik szomorúságot érzett, s egyfajta megrázkódtatást, és ennek következtében az elhunyt szellemével együtt, annak bölcsessége is átáramlott belé. A

továbbiakban Jézus élete az ő élete. Rudolf Steiner említ egy Borgognone festményt, melyen együtt látható a két Jézus (lásd: Munkáselőadások, 3. kötet).

Háromkirályok, vagyis napkeleti bölcsek ajándéka, szimbolikus jelentése

A napkeleti bölcsek a csillagkonstellációkból látták, hogy jelentős esemény fog következni a Föld történetében. A betlehemi csillaggal kapcsolatban számos félreértés van. Ugyanis az nem más, mint Zarathusztra szellemi individualitása. Ez a szellemi fény volt az, amelyet bensőjükben követve találtak rá a napkeleti bölcsek egykori mesterükre, Betlehemben.

A három király a három régi korszakot, a lélek három alaperejét és az ajándékok utóbbiakat szimbolizálták. Az aggastyán király, az ős-indiai civilizációt és az érzelmet, pontosabban a szellemvilág felé forduló áhítatos érzést képviseli, ami az embereket jellemezte az ős-indiai kultúrkorszakban.

A deli király az ős-perzsa civilizációt és a bölcsességgel teli gondolkodást képviseli. A harmadik, az ifjú király az egyiptomi civilizációt, s ezáltal a gyógyító akaratot jeleníti meg.

Az ajándékok közül a tömjén a szellemiek felé megnyíló érzésvilágot szimbolizálja, az arany a bölcsességgel teli gondolkodást, a mirha pedig a gyógyító akaratot.

Ha a lélek három alapereje, az akarat, az érzés és a gondolat egységbe kerül, megszületik valami új az ember lelkén belül. Harmóniájuk által születik meg a magasabb Én az ember lelkében. Érdemes elolvasnod: Váradi Tibor: Szeretet és bölcsesség – Karácsony a tudati lélek korában

Jézus élete

Jézus a zsidó valláson kívül – mely főleg Jahvén (Jehova) alapult – más vallásokkal is megismerkedett. Nemcsak Palesztinában, hanem sok más vidéken járt, és a pogány vallásokat is megtalálva, észrevette azok hanyatlását. Ugyanakkor a zsidó vallási

hagyományok elavulását is felismerte, mivel azok a vérségi kötelékeken alapultak. A jövendő Krisztusnak pedig a szabad akaraton alapuló, mindenkire érvényes, tiszta szeretetet kellett elhoznia.

Jézus élete körülbelül 24 -ik életévéig sokat vándorolt, majd apja halála után hazatért és nevelőanyjával, mostohatestvéreivel együtt élt. Nevelőanyjával mélyebben értették egymást mint régebben, és kapcsolatba került az esszénus renddel is. Az esszénusok elvonulva éltek, szigorú életmódban, s lelki életüket folyamatosan fejlesztették.

Ezáltal ismerte meg Keresztelő Szent Jánost is, bár egyikük sem volt a szó szoros értelmében esszénus. Általuk tudta meg, hogy lehetséges szellemi magasságokba emelkedni bizonyos gyakorlatokkal. De mélységesen zavarta, hogy csak kevesek számára elérhető ez. (Elolvashatod részletesen Rudolf Steiner Az ötödik evangélium című előadás sorozatában a Jézus születése utáni 12. és 30. életéve közti eseményeket.)

Jézus 30 esztendősen jutott el arra a szintre, hogy magába fogadhatta (pontosabban átadhatta) a testet a Krisztus lénynek, aki három éven át megnyilvánult benne. Sokan szeretik az egész Jézus történetre úgy tekinteni, mint egy különösen fejlett ember életére, aki „megvilágosult” és sok bölcs dolgot mondott.

Azonban ennél sokkal komolyabb dolgok állnak a háttérben! Az egész földi emberiségfejlődés, magasabb szellemi lények vezetése alatt zajlik és nem csak úgy véletlenszerűen. A Krisztus szellem megjelenése a Földön egy fordulópont volt, amely megváltoztatta a fejlődés menetét.

Mindazonáltal Jézus születése nem az utolsó születése volt annak az entitásnak, aki Zarathusztraként is élt. Ő azóta is szerepet vállal a Föld szellemi vezetésében, úgy is számon tartják mint a nyugati ezotéria egyik vezetője – Jézus mester. * A fejezet forrása: Jézus élete, Zarathusztra, háromkirályok

Krisztus, a napszellem

Időszámításunk elején sorsfordító szellemi impulzus érte a Földet, egy magas szellemi lény jelent meg a Jézus testében. Ez a csodálatos lényiség – aki a Nap, vagyis szereteterők megnyilvánulása volt – csaknem 3 évig élt földi testben, megváltoztatva az emberi fejlődés menetét.

A mai korban bizonyos szellemi erők igyekeznek ezt elfeledtetni és egy materiálisabb, emberi Jézus képet elénk tenni, teljesen elhagyva az igazi Krisztust, akit a régi kultúrák Napistennek hívtak.

Krisztus, a napisten/napszellem/naplény

A kereszténység első évszázadaiban még gyakran használták ezt a kifejezést: Krisztus, a Nap. A későbbi időben azonban az elvilágiasodó egyház veszélyesnek tartotta, ha valaki a csillagokról és a Napról, mint szellemi erőkről beszél. Elérték, hogy az időszámítás eleji eseményeknek csak külső történéseit higgyék el az emberek, mivel ha a szellemi tudás rejtett marad, nagyobb befolyást tudnak gyakorolni rájuk.

A Bibliában szereplő elohák (más elnevezésben forma szellemek) munkálkodtak azon, hogy kialakuljon az emberi Én. Amikor a bolygók szétváltak, vagyis a Nap különvált a

Földtől, ezek a szellemek a Nappal együtt távoztak. A napszellemek vezetője a Krisztus. Ő a legtöbb ősi nép vallásában napistenként szerepel.

Amikor a Föld, s rajta az emberiség fejlődése elért azon pontjára, hogy elszakadt az ősi szellemiségtől és az ego hatalma erősebbé vált, mint valaha, egy szellemi erőnek kellett megjelennie a világtörténelem színpadán, hogy a helyes irányba vigye a fejlődést. Ez a szellemi lény, a Krisztus volt.

A Krisztus egy fizikai emberi testben jelent meg, akit Jézusnak hívtak. Az az entitás, aki Jézus volt, életének harmincadik életévében elhagyta a testét és átadta annak a szellemi lénynek, akit Krisztusnak nevezünk.

Krisztus élete A Krisztus nem hasonlítható semmilyen más vallási vezetőhöz, vagy prófétához, mert nem ember, hanem szellemi lény, aki csak egyszer jelent meg fizikai testben, a megfelelő időben és hatalmas szellemi impulzust adott az emberiségnek. Érkezésével az addigi vérségi, rokoni kötelékeken alapuló szeretetet felváltotta az önálló Én-ből, annak szabad akaratából származó, mindenki irányába sugárzó szeretet.

A Jézus, az ember születését, életét bemutató fejezetben felvázoltam, ki volt az az entitás, aki Jézusként élt. Ebben az emberben egy olyan fejlett éteri-asztrális-fizikai test együttes volt jelen, amely alkalmas volt egy magasabb rendű szellemi lényiség befogadására. 30 éves korára a Jézus elért küldetése csúcspontjára.

Az az én, akinek utolsó földi szerepe volt Jézus, elhagyta a földi síkot. Akkor amikor a Keresztelő megkeresztelte az ekkor már én nélküli Jézust, a napszellemek vezetője, a szentháromság része, a Logosz lépett be az előkészített testbe. Ezt a Biblia képszerűen egy galamb alászállásával ábrázolja.

Krisztus keresztre feszítése Innentől kezdve csaknem három éven át a „Napisten-Logosz”, akit nevezhetünk immár Krisztusnak, fokozatosan egyre mélyebben merült a földi testbe. A három év leteltével teljesen „emberré lett”, így történhetett meg a keresztre feszítés. Amikor a megváltó vére kicsordult a földre, megváltozott a Föld aurája, mert a Krisztus szellem egyesült a Földdel.

Ezért mondta: „Az én testem, az én vérem”. Mert a föld termései azóta már az ő testéből vannak, hiszen a Föld teste Krisztus teste. Ezzel a folyamattal megváltozott az emberiség szellemi fejlődése. Míg addig a vérségi, faji kapcsolat és szeretet volt a fontos, Krisztus megjelenésével fontossá vált az önálló én, az egyéniség, hogy a régi szeretetet

felváltsa az új, szabad akaratból eredő, fajokon és nemzetségeken átívelő egyetemes szeretet.

A Krisztus szellemnek egyesülnie kellett a Földdel (a Nap szeretetsugarai áthatoltak a Földön és átnemesítették azt). A keresztre feszítéskor - amikor a vére a földet érte – egyesült a Földdel. "Aki kenyeremet eszi, lábbal tapos engem", "Ez az én testem, az én vérem” – ezekkel az olyan sokszor félremagyarázott szavakkal utal a Földdel való szellemi egyesülésére Krisztus.

A keresztre feszítés mint esemény, nem csak a fizikai világban játszódik le bizonyos időnként, hanem más dimenziókban is jelen van. Egyik részről az jelenti, hogy az "isteni én" feláldozza magát a tér és az idő oltárán. Másfelől azt is, hogy az ego feláldozza önmagát, hogy megszülethessen az isteni magasabb én.

Ennek szimbolikáját az ókori civilizációk többsége ismerte és tanította is. Mély metafizikai okok állnak mindezen események mögött és ezeket csak kevesen értik meg a maguk valójában, mert tanulmányozás, megértés és belső tapasztalatok szükségesek hozzá. Az Univerzum olyan egyszerű, mint egy mag, mégis a bölcsességének átélése egy hosszabb folyamat eredménye.

A keresztre feszítés jelentése, jelentősége

Ez az a szellemi tény, amelyet a ma erőteljesen jelenlevő materialista áramlatok semmissé akarnak tenni azáltal, hogy csak egy ember Jézus képét vetítik elénk. Ezzel éppen a világtörténelem legnagyobb jelentőségű eseményétől fosztják meg az emberiséget.

Ugyanis a Krisztus által a legfelsőbb szellem vált emberré, lemondva minden hatalmáról, azért, hogy megtapasztalja azt, amit egy átlagos ember és egyben megmutassa a visszafelé, a szellemhez vezető utat.

Ezzel pedig egy hatalmas, lelket felemelő érzés kel az emberben, mert az Abszolútum annyira szereti az emberi lényt, hogy saját maga egy részét áldozta fel annak felébredéséért. Gondoljál csak bele, ha a te embertársad bajban van, akkor segítesz neki.

Ha a szerettedről van szó, kész vagy az áldozatra. Minél közelebb áll hozzád, annál nagyobb áldozatra. Ez nagyban is így működik. Így könnyebben megérted, miért történt, ami történt.

Azonban ahhoz, hogy a Krisztus lény megjelenésének, tanításának és kereszthalálának egészét megértsük, kevés egy rövid olvasmány. Mindenkinek ajánlom Emil Bock csodálatos könyvét, A három év című művet, amely mélyen beavat a Krisztus szellemi lényének misztériumaiba. A könyvet innen lehet letölteni, vagy elolvasni: Emil Bock: A három év

Krisztus, mint a legfelsőbb szellem képviselője, fokozatosan egyesült a fizikai testtel és vált egyre emberibbé. Míg először csodaszerű események létrehozására volt képes szellemi erejével, később – ahogyan elengedte isteni képességeit, hogy olyanná váljon, mint egy átlagos halandó – küldetése végére odaadta minden szellemi hatalmát. A kereszten már teljesen olyan volt, mint egy egyszerű ember.

A legfelsőbb szellem fizikai megjelenésének okai

Az ember halhatatlan szellemi lény. Fizikai köntösét, azaz testét elveszítheti ugyan, de ez mit sem von le valódi lényéből, amely felette áll a fizikai anyagnak. Az ember valódi önmaga olyan tudat, amelynek egyik megjelenési formája a fizikai test. Az anyag azonban alá van vetve a szellem törvényeinek.

Az a szeretet amely még csak a családnak, rokonoknak szól, vagyis a „vérségi”, csak a kezdet volt. Az igazi szeretet akkor jelent meg, amikor az ember szabad akaratából, annak szívében jelent meg, és bárkire vonatkozhatott, minden kapcsolattól függetlenül. A Krisztus lény túllépett minden különbözőségen, szokáson és elváráson. Azt mutatta meg életével, hogy minden Egy. Időszámításunk elején a Nap szellemi fényével sugározta be a Földet és azóta immár a Föld szelleme is. Minden egyes ember ennek a világszellemnek része, és benne is képes teljes fénnyel felragyogni a napcsillag világossága, amikor saját magában megéli ennek az eseménynek a csodálatos valóságát.

Megtévesztő Krisztuskép ahrimani szellemi hatásra napjainkban

Nem csak normális ütemben fejlődő lények vannak a mindenségben, hanem olyanok is, amelyek lemaradnak. Ezek a lemaradott lények ezáltal ott maradnak, ahol már nem lenne helyük (nem emelkednek magasabb fejlettségi fokra, szférába), s így negatívan hatnak.

Ők hátráltatják az azon a szinten normál tempóban haladó lényeket a fejlődésben.

Azonban hosszabb távon, bizonyos szempontból mégis segítik.

Ez a paradoxon a szellemi evolúció mély bölcsessége által lehetséges. A legtöbben csak a Lucifer-i erőket ismerik, amelyek Krisztus ellenében hatnak és egy bizonyos szellemi lénycsoporthoz tartoznak. Ők elsősorban az asztráltestre hatnak negatívan, de az embert önállóságra, függetlenségre is elvezetik.

Kevesebben tudják, hogy egy másik negatív lénycsoport, az Ahriman-i hogyan érvényesül. Ezek az erők ill. lényiségek igyekeznek az emberiséget minél mélyebben bevonni az anyagba, a materializmusba, a földi javak imádatába. A tisztán fizikai, érzéki tudományossággal hatnak és azt a látszatot keltik, mintha minden szellemi folyamat és dolog csupán anyagi dolgok következménye lenne.

Ismétlem: Az univerzum olyan egyszerű, mint egy mag, mégis a bölcsességének átélése egy hosszabb folyamat eredménye. Ma az emberek mindent gyorsan, egyszerűen szeretnének megkapni, a lehető legkevesebb erőfeszítéssel. Ez kapóra jön az ahrimani szellemeknek, amelyek igyekeznek elhitetni, hogy nincsenek "nagy titkok" a világesemények mögött, ne érezzék rosszul magukat, ha átlagosak, hiszen a nagy bölcsek és vezetők is azok voltak.

A régiek figyelmeztettek, hogy Ahriman szellemi hatása a 21. században erősödni fog, s többek között abban is megnyilvánul, hogy elősegíti a Krisztus lény elmaterializálását.

Vagyis elfeledteti a Krisztus megjelenését Jézusban, mintha csupán Jézus, egy egyszerű ember lett volna, aki néhány bölcsességre rájött és közben teljesen átlagos életet élt.

Manapság sokan kételkedés nélkül elfogadják a különböző ezoterikus körök s, olyan emberek véleményét, akik saját maguk nem látják az Akasha Krónikát. Ők gondolják azt, hogy Jézus egyszerű emberke volt, nem történt meg a keresztre feszítés eseménye és vígan tovább élt, családot alapított.

Sőt egyesek ennél tovább mennek és még közönségesebb Jézus képet festenek fel, aki néha részegeskedett, szexuális tantrát gyakorolt, hadd ne soroljam tovább. Az ahrimani szellemeknek könnyű megtéveszteni az embereket, mert a dogmatikus keresztény vallás nem tud választ adni a kérdésekre.

Azonban ha valóban így lenne – ami természetesen nem igaz – akkor a Krisztus lény egész küldetése értelmét vesztené. Az igazi Krisztus egy szellemi lény volt, aki Jézus testébe ereszkedett alá annak 30-ik életévétől és 3 évig élt benne. A keresztre feszítéskor a Krisztus szellem egyesült a Föld szellemével és örökre megváltoztatta a fejlődés irányát.

Az Akasha Krónikában ez úgy jelenik meg, hogy a Föld aurája teljesen megváltozott. * Itt olvashatod el némileg bővebben, mely a fejezet forrása is: Krisztus, a napszellem, keresztre feszítés jelentése

Az emberi tudat fejlődése az ókortól napjainkig

Az emberek naivan azt feltételezik, az ember ugyanúgy gondolkodott, érzett és működött időszámításunk előtt több ezer évvel, mint ma. Ráadásul azt is gondolják – iskolai tanulmányaik következtében – hogy az emberiség fokozatosan fejlődött és az őskori ember kőszerszámaitól ért el a mai technikai vívmányokig.

Mindennek oka, hogy az ember mai tudatával és gondolkozásmódjával próbálja megérteni a régi korok emberét, ami jócskán félrevezeti. Ennek eredményeképp a történelem (sőt irodalom) mai egyes magyarázatai teljesen légből kapottak.

Emberi tudat fejlődése az ókorban, időszámításunk előtt

A Lemúria fejlődését bemutató írásban olvashattad, hogyan alakult ki az álomszerű képi tudatból az emlékező képesség, s a további fejlődés csak később vezetett a fogalomalkotáshoz. Az Atlantisz fejlődését bemutató írásban olvashattad, hogyan alakultak ki fokozatosan az ítélőerők, s hogyan jött létre a gondolkodóerő magva.

Atlantiszban a faji összetartozás és a faji kultúrák voltak nagyon erősek. Az Atlantisz utáni korszakban, az emberi tudat fokozatosan merült bele az anyagba. Először még kevéssé tartotta fontosnak az anyagot, inkább a lelki-szellemi volt a lényeges számára. Az

évezredek alatt azonban kezdett egyre mélyebben megismerkedni a fizikai anyaggal és átformálni azt. Miközben létrejöttek az ókori civilizációk, hatalmas építményeket emeltek, jeleként a tudatban végbement változásnak.

A faji, törzsi, családi kötődések egészen időszámításunkig erősek voltak. Sokkal fontosabb volt, ki melyik néphez tartozott, mint az, hogy kicsoda. A mai tudósok és régészek a mai gondolkodásukkal – amely javarészt csak az intellektusra korlátozódik – nem értik meg a régi építmények és alkotások valódi jelentését.

Azok az emberek ugyanis, akik az ókorban különleges épületeket, templomokat építettek, vagy szobrokat faragtak, még képesek voltak az anyagot létrehozó szellemi erők bizonyos fokú érzékelésére. Így amikor létrehoztak valamit, abban közreműködött az, amit a szellemvilágból felfogtak és az anyagi formában a szellemi törvényeket és lényeket is ábrázolták.

Az ősi, ókori civilizációk egy része – több ezer évvel időszámításunk előtt – olyan szellemi vezetők irányítása alatt állott, akik tisztában voltak a szellemi és fizikai univerzum törvényeivel. Valójában ezt nem is választották külön, hiszen a fizikai, szemmel látható világot a szellemi megjelenésének, külső formájának érzékelték. Ezért értették és ismerték mélyen a csillagvilágot, és annak jelentőségét bele is szőtték fizikai építményeikbe, alkotásaikba.

Az ősrégi indiai civilizációt még annyira áthatotta a szellemi tudatosság, hogy az anyaggal alig foglalkoztak, számukra a szellemi-lelki felemelkedés volt a fontos. Az ős-perzsák a külvilágot a szellemi kifejeződésének tekintették. A későbbi közel-keleti civilizációk, mint a babiloni, mezopotámiai, asszír, és az egyiptomi már megmunkálta az anyagot, és kialakították a csillagbölcsességet.

Az ókori civilizációk hanyatlása, a Buddha Az évezredek múltával ezek a fejlett ókori civilizációk hanyatlani kezdtek, mert a nagy szellemi vezetők – ismervén az emberi tudat fejlődésének irányát – fokozatosan elhagyták a Földet, a vezetést sokkal világibb tudatú embereknek hagyva. A ma ismert történelem az ókorról, javarészt ezeknek az utódoknak a történelme, akik még valamennyire ismerték az ősök tudását, de egyre kevésbé értették meg, mert figyelmükkel a fizikai anyag felé fordultak.

Nem véletlen, hogy később, az időszámításunkat közvetlenül megelőző évezredben több jelentős individualitás jelent meg, akik még ismerték az ősi bölcsességet, de már az új korszakra készítették fel az emberiséget. A számos keleti mester között az egyik legjelentősebb a Buddha, aki a saját erejéből emelkedett az „isteni tudat” szintjére.

A Buddhában még nagyrészt megnyilvánult a régi világ viszonya az anyaghoz. Az ember akkoriban már eléggé elszakadt a szellemvilágtól, de nem annyira, hogy elfeledkezzen róla és a fizikai színtérrel még nem azonosult olyan mértékben, mint ma.

Ezért a Buddha tanításaiban még nagy szerepe volt a földi lét szenvedéseiről és a szabadulásról való tudásnak.

Mindazonáltal a Buddha – más, kevésbé ismert individualitásokkal egyetemben – előkészítője volt azoknak az eseményeknek, amelyeknek időszámításunk kezdetén kellett bekövetkezniük. A görög művészet, majd később a Római Birodalom tovább vitte az emberi tudat belemerülését az anyagba, amelyet átformált.

Az Én-tudat megerősödése, a napszellem

A legtöbb ókori nép ősi hagyománya előre látta azokat az eseményeket, amelyek fordulópontot hoznak az emberi tudat számára. Még a kisebb népcsoportok, fajok is várták és tudták azon lény eljövetelét, akit a Napistennek neveztek. Egészen az ő megjelenéséig a vérségi kapcsolatok domináltak, a család, az ősök fája fontosabb volt, mint az egyén.

Az emberek saját fajtájuk, népcsoportjuk iránt éreztek szeretetet, más népek sokkal inkább közömbösen hagyták őket. A szellemvilág fokozatosan „elsötétült”, az ember elvesztette régi szellemi látását, így a régi tanítások már csak dogmaként hatottak, miközben megpróbáltak a világban boldogulni.

A Krisztus-szellem és az Én-tudat Egészen addig az egyéniségnek önmagában nem volt jelentősége, csupán mint a faj, nép, család, ősök képviselőjének. Mivel az emberi tudat egyre inkább az érzékekkel látható világra korlátozódott, egyre inkább képes volt különálló, egyedi én -ként érezni magát. Történnie kellett valaminek, hogy az Én-tudat megerősödjön, de úgy, hogy a maga erejéből érhesse el később a szellemi tudatosságot.

Pontosan a megfelelő pillanatban lépett be a történelem színpadára, a napszellem, az ősi népek által Napistennek nevezett entitás, akit a Biblia Krisztusnak nevez. A napszellem – aki egyben a mindenkiben lakozó Magasabb, vagy Felsőbb Én szimbolikus képviselője is – a Föld, mint bolygóállapot fejlődése idejének közepén kellett megjelennie.

Akkor már készen állt az egyes személyiség arra, hogy önálló egyénként, akár népétől elszakadva boldoguljon, de egyben magába fogadja az ego felett álló Belső-Felsőbb Én-t és így a rokoni-vérségi szeretet érzését felválthassa a bárkire kiterjedő, tiszta, szellemi

szeretet. Ezt jelentik ezek a szavak: „Aki nem hagyja el apját, anyját, testvéreit... nem lehet a tanítványom.”

A Krisztus lény hatása az emberi tudat fejlődésére A Krisztus lény a Jézusnak nevezett ember előkészített testébe lépett és csaknem három éven át abban élt, miközben fokozatosan belemerült abba. Ennek végpontján teljesen azonosult a fizikai testtel, így történhetett meg, hogy elfogták, megkínozták és keresztre feszítették.

Mindez azt a hatalmas lelki impulzust ébreszti fel az arra készen álló emberi lelkekben, hogy az „Isten” saját maga tapasztalta meg a földi lét gyötrelmét és a tudatlanságot, azért, hogy megmutassa az utat ismét felfele a szellemibe. A legnagyobb áldozatot hozta meg az emberért – egészen a fizikai halálig – hogy felébressze a mindenkiben ott honoló isteni ént, amely azonos ővele.

Ezek után a Nap világossága és szeretete – azaz a Krisztus szelleme egyesült a Földdel és immár lehetővé vált minden ember számára, hogy tudatosan, önálló Én-ként, szabadon emelkedhessen magasabb Én-jéhez. Régebben ez csak akkor volt elérhető, ha az ősi beavatás során az emberi asztráltestet és én-t a fizikai és étertestből kiemelték, most már a fizikai testben megtapasztalhatta az ember a magasabb világokat.

Az intellektus megerősödése, a mai gondolkodás kialakulása

Amint az eredeti keresztény tudás elterjedt és a világi erők alkalmazták, egyben eszközzé is vált céljaik elérésére. Az ún. egyházi zsinatokon sok mindent meghatároztak, amit hinni. illetve gondolni „kellett” a szellemi dolgokról. Eretnekségnek nyilvánították azt a hitet, hogy az ember a születése előtt a szellemi világban már létezett volna.

A szellem, lélek, test hármas egységének tanából száműzték a szellemet, az embert testre és lélekre korlátozva. Ilyen módon az egyház mintegy megalapozta a későbbi materializmust, hiszen az ember „csak azt gondolhatta”, hogy a lelke a testével együtt születik.

Ezzel együtt, természetesen a reinkarnáció tanai – amelyek fontos részét képezték az eredeti keresztény tudásnak is – tiltottá váltak és száműzték őket a szent könyvekből és

így a Bibliából is. Előkészült az a nyugati gondolkodásmódon alapuló világ, mely főként az érzéki világon akar dolgozni, s a szellemi, csak mintegy eszközként használja ehhez.

Az intellektus fejlődése, a tudományosság Mindezek az események a „sötét középkorhoz” vezettek el. A 6. századtól kezdve a szellemi Krisztusról egyre kevésbé tudtak. A 2. évezredben az ember gondolkodása fokozatosan megváltozott. A régi szellemi látás lassanként teljesen eltűnt és az ember csak fizikai testként érezte magát.

Az intuitív, érző lelkületet egyre inkább a racionális, logikus gondolkodás váltotta fel. A 2. évezred közepe felé közeledve, a rózsakeresztesek előre látván a közelgő materializmust, azon munkálkodtak, hogy a szellemi tudás fennmaradjon a következő időszakban. A vallás és a külső tudományok elváltak és a régi szellemi ismeretek helyett immár külsődleges tudományosság, illetve külön egyházi tudomány jött létre.

A 19-20. századra elérkezett a materializmus korszaka, amelyben a bal agyféltekés, logikus, analizáló, mindent racionalizálni akaró gondolkodásmód lépett előtérbe. Az ember olyan mértékben azonosult fizikai testével, hogy mindent az öt érzékszerve alapján akar megismerni és azt fogadja el valóságosnak.

Ennek eredménye korunk technikailag fejlett, de csak a fizikai kényelemre és célszerűségekre törekvő technokrata társadalma, amely számos problémával küzd. Az elanyagiasodott világszemlélet hatására az emberiség kis része dőzsöl, miközben milliók éheznek. * Az emberi tudat felemelkedése – a befejezést a fejezet alapjául szolgáló cikkben olvashatod el: Az emberi tudat fejlődése

Bibliai titkok

Ezek az ismeretek a beavatottak előtt hajdanán nyilvánvalóak voltak. Sajnos manapság is annyi blődség, ostoba feltételezés jelenik meg ezekkel kapcsolatban – még vallási vezetőktől is – hogy érdemes ezeket tisztázni. A Biblia egyszerre történelmi dokumentum, szimbolikus tanítás, és útmutató is, mely azonban csak azok számára mond valamit, akik ismerik a szavak valódi jelentését.

A valódi frigyláda tartalma

A mai ismeret a frigyládát egy olyan tárgynak tarja, melyet Mózes készített, és ebben hordozták a tízparancsolat kőtábláit. Nem véletlenül a sokat említett bibliai titkok egyike.

De a frigyláda eredete Egyiptomba vezet vissza. Elisabeth Haich csodálatos életrajzi könyvében szellemi vezetője, az egyiptomi főpap által megismerhetjük a frigyláda valódi eredetét.

A frigyláda a legmagasabb frekvenciákat elraktározó eszköz. Azért nevezik frigyládának, mert a házassági kötelékhez hasonlóan szoros kapcsolatot teremti meg az isteni és anyagi frekvenciák között. Olyan anyagból áll, amely ezt a mérhetetlenül erős energiát hosszú ideig képes elraktározni.

A frigyládát az ősi Egyiptom főpapjai és beavatott fáraói használták, és töltötték fel.

Csak a legmagasabb szintet elért beavatottak használhatták minden következmény nélkül, mert az ő testük már azzal az erővel, rezgési szinttel rendelkezett. Más emberre villámcsapásként hatott volna Nem véletlenül készült speciális anyagból, és tartották a legerősebb szigetelőanyagból készült falak mögött. Ugyanis a szabadon engedett energiái azonnal dematerializálhatták az anyagot. A beavatottak építő-gyógyító erőként használták fel, ugyanakkor beavatatlanok kezében pusztítást hozott volna. Az Indiana Jones filmek első darabjában a láda hatására előidéződő jelenségek nem is olyan fantasztikusak, mint gondolnánk.

A frigyláda energiái képesek az anyagot súlytalanná tenni, vagy éppen sokszorosára növelni a súlyát. Képes az anyag feloldására, vagy éppen materializálására, így könnyűvé téve az építőmester főpapoknak bármilyen építmény létrehozását. Ugyanakkor az időjárást is tudták befolyásolni.

Mózes, aki az utolsó igazi egyiptomi beavatott volt, egy kisebb méretű, de viszonylag jól szigetelő foglalatban helyezte el a frigyládát. Kisebb mértékben töltötte fel az energiával, és a láda a halála után még hosszú ideig – bár egyre gyengülve – megtartotta azt. Ezt a beavatatlanok még több országban hordozták, mígnem rájöttek, hogy már nincsen ereje.

Később már csak a legendája maradt fenn, és más korok emberei csak találgatták, mi volt az.

Égi harc, égi küzdelem, Biblia

Az égi küzdelem a Biblia szövegéből egy valós történés leírása, ám a mai napig szinte meseszerűen ábrázolják. Azért, mert külsődlegesen fogják fel, s valami abszolútnak, holott csak a fejlődés egy pontján létrejött eseménysor volt.

Nézzük, mi áll a Jelenések könyvében: * „Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.” * Miről van szó valójában? Ha a bibliai titkok mélyére akarunk hatolni, tudni kell, hogy a magasabb hierarchiák lényei nem tudnak a jóval, az istenséggel szemben cselekedni. Ők

automatikusan képviselik a legfőbb jót, az eszményit, az isteni tervet. Azonban ahhoz, hogy az olyan lények, mint az ember tudatosan kifejlődni tudjon, azaz saját akaratából képes legyen a választásra, bizonyos ellenerőknek fel kellett lépniük.

Bolygó és emberfejlődésünk során, amikor a régi Nap időszak után következett a Hold fejlődés, a második szellemi hierarchia lényei közül a mozgás szellemei, azaz a dünamiszok egy része más feladatot kapott. Az volt a dolguk, hogy akadályokat állítsanak a fejlődés útjába, miáltal más lények lehetőséget kapnak az önmagukból kifejlesztett tudatosságra.

Fontos tudni, hogy ők nem gonoszak voltak, csupán az isteni tervnek megfelelően megadták a lehetőséget az ellenerők létrejöttére. Az emberen kívül csupán az egy fokkal felette álló angyalok sűrűsödtek oly mértékben az anyagiságig, hogy – nem lévén oly szoros kapcsolatban a mindenség tudatával, mint a felsőbb hierarchiák – választhattak önálló utat is. Így voltak akik továbbhaladtak a szellemi szférákba míg mások a dünamiszok által felkínált csábítást követve, sűrűbb testiségbe költöztek. Ezeket a visszamaradt angyali lényeket hívjuk luciferieknek, akik befolyásolták az ember asztrális testét mindenféle vágyakkal beoltva.

Mihály és a sárkány Mihály annak a jelképe, aki felismervén ezt, a fejlődése által leküzdi önmagában ezeket az erőket, s az új tudatosságával felemelkedik. A Föld időszakban rendszeresen megjelentek a fejlettebb arkangyalok és angyali lények belső vezetőkként, egy-egy individualitásban, hogy az emberek ne legyenek teljesen megtévesztve az ellenerők által.

De ezek az angyali lények csupán az ember fizikai, éter és asztráltestébe tudtak beköltözni. A Názáreti Jézus esetében fordult először elő, hogy felsőbb lény, nevezetesen a naprendszerünkkel kapcsolatban álló legmagasabb lény, a Nap-lény beköltözött egy ember Én -jébe. Ez a lény az összes korábbi tanítóhoz képest nem a tanításaival, hanem a tetteivel hatott elsősorban.

A sárkány azon lények vezetője, akik leválasztották magukat az isteni akaratról. Abban az időszakban még nem létezett sem emberi, sem magasabb rendű állati forma, a sárkány alakja testesítette meg a leginkább azt, amit képviselt. Nem maradhatott a szellemi világokban, a Földre kellett száműzni, s ez volt Mihály tette.

A Mars és a Jupiter közötti kisbolygó övezet az égi harc, vagyis a bibliai égi küzdelem maradványa. Az égi viszályt az okozta, hogy a dünamiszok egy része tovább haladt a Nappal, a többi pedig visszamaradt a Holddal. A küriotészek, vagyis a bölcsesség szellemei a Naprendszert a mai Jupiter pályájáig sűrítették, a dünamiszok pedig a mai Marsig. E két időpont közt zajlott az égi viszály.

Mózes és a Vörös-tenger

A bibliai titkok egyik legtöbbet feltett kérdése: a zsidók hogyan keltek át a Vörös-tengeren?

Ezzel kapcsolatban is rengeteg feltételezés látott napvilágot. Vannak akik szó szerint azt hiszik, hogy szétválasztotta a tengert, mások természeti jelenségekre gyanakodnak. A válasz nagyon egyszerű melyet Rudolf Steiner adott egy hallgatói kérdésre, és a Munkáselőadások 7. kötetében található.

Mózes rendelkezett természeti ismeretekkel is. Ezért akkor ment át a zsidókkal a tengeren, amikor az visszahúzódott, s egy homokpadon átjutottak. Mózes tudta a megfelelő időpontot, s ez volt a lényeg, mivel a kellő időben kellett odaérkezniük, és gyorsan kellett átérniük. Tehát ez esetben természeti ismeretről volt szó, s nem valami mágikus cselekedetről.

A bibliai titkok közül az égő csipkebokor, amikor az Úr megnyilatkozik, szintén érdekes. Itt az történik, hogy Mózes olyan állapotba hozza magát, melyben szelleme tiszta csatornát képez felsőbb Énjével. Ilyenkor szinte felragyog, izzik az ember aurája. Aki megszólal itt, az nem más, mint az Én Vagyok, ugyanaz a szellem, aki később, mint Krisztus, fizikailag is megnyilvánult.

Papi szentségek eredeti jelentése, értelme

Ebben a részben a papi szentségek egy részének eredeti jelentését, módját, értelmét írom le. Csak tömören és vázlatosan, a magyarázatokat Arthur E. Powell könyveiből merítettem (lásd alul a forrásokat). Mára már ezek a szertartások javarészt automatizmussá degradálódtak, de valaha igazi mély szellemi energia hatotta át őket. Bár nem kifejezetten bibliai titkok, mégis valamilyen kapcsolatban állnak vele. * Szentelt víz: a magnetizálás példája. A pap megtisztítja, majd a kereszt jelével megáldja. Mindezt mentális koncentrációban teszi. * Keresztelés: Egyik eredeti formájában a pap a homlok, torok, szív és köldökcsakra felett a kereszt jelét végzi el, úgy, hogy megnyitja az étercsakrákat. Magnetizált vizet használ, mellyel érintve a testet, az éteranyagot rezgésbe hozza, és közvetve hat az asztrális és mentális testekre.

A fej teteje olajjal való megkenése során, az itt levő csakránál visszaveti a durvább befolyásokat. Végül a megnyitott négy energiaközpontot bezárja. A kereszt, amit a gyermek homlokára rajzolnak, megmarad az étertestben később is. * Áldozás: A keresztény áldozás gondolatformája egy olyan építmény, amely eszközül szolgál olyan – az imádkozók által – biztosított anyagok összegyűjtéséhez, melybe a magasabb szintekről áradó erő áradhat le. * Bérmálás: A bérmálás szentségének eredeti célja, hogy az Én és a (hétköznapi) személyiség között megtisztítsa, megerősítse a kapcsolatot. Az így kitágított csatornán a püspök Én -jén keresztül, az isteni erő beleárad a jelölt szellemébe. * Papszentelés: Az áldás az éteragyat elárasztva felfelé árad a magasabb, szellemi testekhez. * A fejezet eredetije itt olvasható: Bibliai titkok

Evangéliumi történések és mondások magyarázata

Evangéliumok magyarázata szellemében számtalan badarság jelent már meg, és még fog is olyanoktól, akiknek fogalmuk sincs, miről szól az egész. Sajnos éppen a papok értik a legkevésbé az egészet, mivel az egész egyházat átitatta a materiális felfogás. Az evangéliumokat beavatottak írták, és sok szó, esemény jelentés nem érthető a szellemi lényeg ismerete nélkül. Újabb korunkban – a materializmus korában – Rudolf Steiner, mint a Krisztus lény beavatottja – magyarázta el részletesen előadás sorozataiban az evangéliumok eredeti jelentését. Ebben a cikkben az ő, illetve kis részben más, mint például Emil Bock, Willi Sucher, Georg Kühlewind (akik szintén belőle indultak ki) leírásai alapján foglalkozom az evangéliumok jelentésével.

Mivel erről számtalan könyvet lehetne írni, itt csak arra vállalkozhattam, hogy néhány jelentősebb evangéliumi eseményt kiválasszak, és ezek igaz jelentését bemutassam.

Olvasd el a Jézus történetét, és a fentebb említett Naplényről szóló fejezetet, mivel az ott leírt legfontosabb evangéliumi események jelentését itt nem ismétlem meg.

A 4 evangelista, az evangéliumok különbözőségének oka

Az evangéliumok magyarázata fontos része az evangelisták leírásai különbözőségének megértése. Ez a 4 ember a beavatottság különböző fokain állt. Nézd meg, amit az asztrológia kozmikus eredetéről írtam az egyik előbbi fejezetben! Máté az ember, Márk az oroszlán, Lukács a bika, János a sas nézőpontjának képviselője.

Máté a fizikai testre, Márk az étertestre, Lukács az asztráltest és Én-hordozóra irányította figyelmét. János volt a legmélyebben beavatott, az ő szavai mély kozmikus tudást közvetítenek emberi szavakba öltve.

Máté az emberi körülményeket ábrázolja, hogy az istenember hogyan vetette meg az emberek közötti új közösséget, kapcsolatokat. A Lukács evangélium Jézus Krisztus belső világát ábrázolja, az asztráltestet és a különálló emberi individualitást. János én-lényként, a logosz szempontjából közvetít.

Evangéliumok magyarázata, jelentése

A János evangélium kezdő szavai magyarázata „Kezdetben vala az ige, és az ige Istennél vala, és Isten vala az ige.”

Az „ige”, a „szó” és a „Logosz” ugyanarra utal. Ez az emberi fizikai test legelső eredete, a Logosz volt az ember ősképe. Az embernek át kellett mennie egy olyan fejlődésen, hogy a bensőt kifelé hallassa, a lélekszerűt szavakban kimondhassa, hogy belülről hangozzon fel a „Szó”.

A kánai menyegző A Krisztus lény feladata volt, hogy elhozza az emberi Én teljes önállóságát, szabadságát, s ezzel együtt a valódi szeretetet, mely nem (vér)rokonságból származik, hanem az egyén szabadságából. Vagyis nem anyagi okokból ered, hanem tisztán szellemi. Ezért történik ez az esemény Galileában, mert ott számtalan nép és törzs keveredett össze.

Az alkoholnak, a bornak az volt a szerepe az emberiség fejlődésében, hogy lehúzza az önösségbe, az egóba. A kánai menyegző beszámolójában van egy elírás, egy félrefordítás. Amikor anyja szól, hogy nincs boruk, Krisztus nem ezt mondja: „asszony, mi közöm hozzád”. Helyesen a fordítás nagyjából így hangzik: „mi működik itt köztem és közted”.

Ebben az időpontban Mária már szellemileg már megvilágosult volt, és felismerte a Jézus testében immár lakó Napszellemet. Hosszú ideje nem találkoztak, a Krisztus lény itt még nem húzódott teljesen bele az ember fizikai testébe, ez fokozatosan történt a kereszthalálig. Így eleinte nagyobb tettekre volt képes mint később. Ahogy a fizikai Nap érleli a szőlőt, melyből később bor lehet, úgy képes hatni a Napszellem is a vízre. Ez egyben felvillantja az emberi szellem (jövőbeli, de belül már létező) hatalmát az anyag átváltoztatására.

A fügefa kiszáradása, megátkozása valós magyarázata „És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta, de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus monda a fügefának: soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallják az ő tanítványai."

Márk evangéliuma * A fügefa kiszáradásával, megátkozásával kapcsolatban is rengeteg ostobaságot írtak le olyanok, akiknek fogalmuk sincs az egészről. Ez nem valami triviális külső dolog volt, sem a zsidóság feletti ítélet. Nem is azok ellen szól, akik nem hisznek, és nem is arra utal, hogy a jó keresztényeknek jókat kell cselekedni (gyümölcsöt teremni).

Ami itt történt, az a beavatással és megismeréssel kapcsolatos, és nem holmi faátkozás, mint azt egynémely laikus ember gondolja. A fügefa itt ugyanazt jelképezi, mint Buddha esetében a bódhifa. A Buddha idejében – amikor még az emberi tisztánlátás elevenebb volt – az ember a megvilágosodást a bódhi, azaz a fügefa alatt kapta. Ezután már nem.

Krisztus kimondta a tényt, hogy a fáról, melyről leáradt a benáreszi fény, többé nem fognak megismerési gyümölcsök teremni. Helyette a golgotai misztériumból érkeznek. Mi volt a háttér? Amikor a tanítványaival Bethániából Jeruzsálembe ment, lelkükben tisztánlátó erőket hívott életre, s ők ezáltal látták a bodhifát. Felismerteti velük, hogy a régi megismerés ideje már lejárt.

Az a fa az örökkévalóságig száraz lesz, mivel egy új fának, a kereszt fájának kell jönnie. Ők látták tisztánlátással a Golgota keresztfáját, ahol a magát feláldozó istenember gyümölcse függött, hogy kiáradjon belőle az új megismerés, amely immár az örökkévalóságig hordozza a maga gyümölcseit.

Példa a hegyi beszédből A 9 boldogságról szóló mondat az emberi természet 9 alkotóelemére, testeire vonatkozik. A testi a fizikai test, étertest, asztrális test, lelki az érző lélek, értelmi vagy kedély lélek, tudati lélek, a szellemi a szellem-én, élet-szellem, szellem-ember. Ezek fokozatosan fejlődnek ki, ahogyan az ember a tapasztatai és élményei következtében tudatosan átalakítja lelki-szellemi lényét.

Nézzünk meg egy példát a boldogságról szóló mondatokból: * „Boldogok a szellemet koldulók, mert magukban találják majd meg a mennyek országát.” vagy másik fordításban: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” * „Szellemben szegények” – ez azt jelenti, hogy a régi szellemi látó módon már nem láthatnak bele a szellemvilágba. „Övék a mennyek országa” – a maguk erejéből a saját énjükkel tekinthetnek bele a szellemi világba. Vagyis a régi szellemi látás eltűnik, s helyette az ember tudatosan kifejlesztheti szellemi érzékelőszerveit.

Ennyi ennek a mondatnak a lényege, s nem az a sok badarság, melyet a laikusok hozzágondoltak. Terjedelme miatt itt nem veszem sorra mindegyik mondatot. Lásd a 9 mondat magyarázatát a Rudolf Steiner – Máté evangéliuma című előadás sorozat és könyvben.

Félreértett mondás – Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek „...mondom néktek, ha meg nem tértek olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” * Ez nem az ártatlanságról szól, s nem is a reinkarnációról. De mit is jelent „ ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába” szó szerint?

Emlékezz arra, amit a halál utáni állapotokról írtam. A halál után pár nap alatt az ember visszafele átéli életét, valamint az első időszakban ( az asztrális szférában) feldolgozza ugyanezt visszafelé. Csak ez után léphet a magasabb szellemi világokba.

Vagyis a mondat valódi értelme ez: Amíg nem élted át visszafelé egészen a gyermekkorig az emlékeidet, ami történt veled (azok nézőpontjából is akikkel kapcsolatod volt), nem léphetsz a szellemi világba (mennybe). Tehát ez a túlvilági folyamatról szól, s nem valami földi hozzáállásról.

Lázár feltámasztása valódi jelentése „E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött.”

János evangéliuma Lázár esetében a régi beavatási formák egy példáját látjuk. Az évek során előkészített beavatottat halálközeli állapotba hozzák, amikor is az éterteste is elválik a fizikai testtől. A jól felkészített egyén így a fizikai test korlátaitól felszabadulva, előkészített asztrális érzékszervei által, bepillantást nyer a szellemi valóságokba.

Ahogyan az ember az évezredek alatt egyre mélyebben merült fizikai testébe, ez a fajta módszer egyre veszélyesebbé vált, valami másnak kellett következnie. Ezt hozta el a Krisztus. Azzal, hogy ebből az állapotból nyilvánosan visszahozta a testébe Lázárt, megsértette a régi hagyományokat.

Ugyanis ezek a beavatási szertartások mindig titkosak voltak. Ez vezetett oda, hogy a papok árulónak tekintették és később meg kellett halnia. Lázár volt az első keresztény beavatott, akit egyben maga a Logosz megtestesülése avatott be. Ez a Lázár pedig nem más, mint János, az evangélium írója.

A szeretett tanítvány jelentése Amikor megtörtént a feltámasztás, az akkor már a szellemi világban tartózkodó Keresztelő Szent János összekapcsolódott Lázárral. Utóbbi fizikai, éter, asztrál testeihez, érző és kedély lelkéhez kapcsolódott a Keresztelő tudati lelke, szellem-énje és életszelleme. Így lett belőle később János apostol.

A tanítványok többsége a keresztre feszítés eseményeiig az imaginatív szellemi látás képességéig jutottak. Péter, János, és az idősebb Jakab az inspiratív szellemi hallás képességét is elérte. Egyedül János jutott az intuíciós szellemi egységélmény megtapasztalásához.

Mit jelent, hogy a tanítvány, „akit az Úr szeretett”? Ezzel kapcsolatban is annyi butaságot összehordtak. „Jánost úgy szerette az Úr, mint a testvérét”, meg „János volt egyedül, aki hagyta magát szeretni”. Még önmagukat spirituális tanítóknak mondó egyének is kijelentenek olyan butaságokat, hogy Jézusnak is volt kedvence, és János az.

Az ősi, misztériumi nyelven így fejezték ki a tanító és a tanítvány viszonyát. Az, hogy „akit Úr szeretett”, azt jelenti ő a legmélyebben beavatott tanítvány. A János evangélium írója így utal saját magára. Ezért az evangélium is a Lázár beavatását követően már arra hivatkozik, amit János a szellemi világokban látott, és ő maga is innentől szerepel.

Krisztus szavai a kereszten Máté a fizikai testre irányította figyelmét. A misztériumokban, amikor az ember természete kilépett a fizikai testből, ezekkel a szavakkal fejezték ki: „Istenem, Istenem, mennyire megdicsőítettél engem!” Máté ezt így változtatta meg: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Ugyanis a fizikai test szemszögéből ez történt.

Mivel Márk az étertestre figyelt, ezért van ott is az, hiszen az étertest és a fizikai test a felsőbb testek nélkül tehetetlen. Lukács az asztráltest erőire vetette figyelmét, innen erednek ezek a szavak: „Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

János pedig "Imhol a te fiad!” és „Imhol a te anyád!” szavakkal jelöl ki a vérrokonságnál magasabb szintű rendet.

A feltámadás valódi jelentése Az evangéliumok magyarázata e tekintetben is tisztázásra szorul. Magdalai Máriának, aki Betánia falvában megkente a megváltót, már kifejlődtek annyira belső érzékszervei,

hogy a sírnál szellemi alakokat látott. Ez a két szellemi alak az étertest és az asztrális test.

Bár hosszabb fejlődés készítette elő, ő a szellemi látáshoz a jelentős golgotai események által jutott.

A keresztre feszítés után a sírban feloszlott a fizikai test. Ami „feltámadt”, az a szellemi test, egy olyan az isteni-szellemi lények által az embernek szánt fantom, mely mentes a fizikai test hibáitól, de rendelkezik annak tulajdonságaival. Ami a sírból feltámadt egy olyan szellemi sejt, mely minden olyan egyén számára elérhető, aki erre magát alkalmassá tette.

Ami a tanítványok előtt megjelent, az nem a fizikai test volt, hanem a fantom. De mi a fantom test? Az eredeti, halhatatlan és szemmel láthatatlan test, amely az Ádám és Éva történetében leírt bukáskor elveszett, pontosabban degenerálódott, és kialakult a ma ismert fizikai test.

Ez szükséges volt akkor, hogy az ember különválva, önálló Én-tudatot fejlesszen ki a választás szabadsága által. Tehát a sírba olajokkal bebalzsamozva fektették Jézust, azonban őnála ez nem konzerválta, hanem dematerializálta a testet. Helyette átalakult az eredeti fantomtestté, ami halhatatlan, és ebben jelent meg azután. Ez a halhatatlan test az, amelyet megkaphatunk a Krisztus lénnyel kialakított helyes kapcsolat által.

Ezek után megváltoztak a szellemi világok is. Az asztrális világoknak kialakultak olyan régiói, melyek a megtisztulást segítik, valamint az asztrális síkokon is tovább lehet fejlődni.

De a reinkarnáció sűrűségének lehetősége is megnövekedett, mert ezentúl nem kellett megvárni, míg az előző élet lelke felbomlik, a szellem új lélekkel reinkarnálódhatott. * Ennek a fejezetnek a bővebb változatát elolvashatod itt: Evangéliumok magyarázata

Pünkösd valódi jelentése

A pünkösdi szellemi hatás azt az eseményt szimbolizálja az egyén fejlődésében, amikor az életében bekövetkező nagy hatással bíró események hatására magába száll, és egy olyan mély megértést él át a léttel kapcsolatban, ami addig nem volt lehetséges.

A pünkösdi szellemi események

Néhány mondatba összesűrítve összegzem a pünkösdi szellemi események lényegét.

Krisztussal kapcsolatban, az Akasha krónika segítségével, a következőket tudhatjuk.

Amikor a keresztre feszítés után a testet a sírba helyezték, volt egy földrengés, amely egy hasadékon át magába fogadta a testet, ezért többé nem volt látható.

A Krisztus lény ezentúl éteri, illetve fantom testében volt jelen, és ezt pillanthatták meg a tanítványok, akik addigra már bizonyos fokig „látók” voltak. Azonban negyven nap eltelte után a szellemi látás ezen erejét – amely lehetővé tette számukra, hogy lássák őt – elvesztették, s ekkor mondták ezt: – A mennybe ment.

Arra a napra, amelyet később pünkösd ünnepének neveztek, a nagy fájdalom hatására teljesen felfogták, hogy többé nem láthatják. Olyan mélyen magukba ereszkedtek, hogy

képesekké váltak a Krisztusi tanok továbbadására. A Biblia ezt úgy fejezi ki, hogy elkezdtek „nyelveken szólani”.

Ez azt jelenti, hogy belül megvilágosodtak, megszűnt számukra a különbség a vallások között és egy olyan vallást éreztek át, amely minden embernek szól. Minden ember számára egy közös vallást akartak hirdetni. Az apostoloknak úgy tűnt, mintha mindaddig egy álomvilágban éltek volna, és a pünkösdi szellemi eseménnyel ébredtek fel. Úgy érezték, mintha a világmindenségből áradt volna valami tiszta szellemi beléjük. A külvilág számára úgy tűnt, hogy megváltoztak, mert képesek voltak belelátni minden ember lelkébe, bárkit megvigasztalni, és azt mondani, amire éppen szüksége volt. A Pünkösd jelentése, ünnepe az ő számukra tehát szorosan összefügg tudatosságuk növekedésével.

Amíg a régi beavatásoknál, mint például Egyiptomban az emberi szellemnek kellett felemelkednie, addig a pünkösdi eseménynél maga a Krisztus (magasabb én, önvaló) szállt le az előkészített emberi szellemre.

A pünkösdi szellemi beavatás A pünkösdi szellemi eseményt tűzkeresztnek is nevezik. Átellenben a vízkereszttel, amely a vízzel való kereszteléshez kapcsolódik. Mindkettő egy beavatási rítus. A vízkeresztelés esetén – amely még Keresztelő Szent János személyéhez fűződik – a tanítványt lenyomták a víz alá, ezáltal, az oxigénhiány hatására asztrális teste időlegesen kilépett fizikai testéből.

Természetesen ez nem történhetett akárkivel, sokszor többéves képzés előzte meg az eseményt. A pünkösdi szellemi beavatás már egyenesen Krisztushoz kapcsolódott. Ez esetben nem emelkedett ki a tanítvány fizikai testéből, hanem magába fogadta a szellemi világ hatásait. A pünkösd jelentése ismeretéhez ez olyan hasznos információ, melyet kevesen tudnak (jól).

Ez egyfajta korszakváltást is jelentett, ugyanis egészen addig a vízkeresztelés - amelyet az esszénusok is használtak – által az ember csak úgy pillanthatott bele a szellemi világba, hogy kiemelték fizikai testéből. Krisztus eljövetele óta az ember képessé vált fizikai testében maradva, éber tudatállapotban felfogni a szellemi világot.

A pünkösdi szellemi esemény által alakult meg Krisztus tanítványainak közössége, ami egyben az első Grál-közösség volt. Addig nem volt lehetséges, hogy valaki egyéniség legyen, és amellett egy közösség teljes értékű tagja. A pünkösdi szellemi események ezt feloldották, lehetővé vált úgy szellemi közösséget alkotni, hogy az egyes emberek szabadsága és önállósága is megmaradjon.

A pünkösdi szellemi erő (Szent Szellem) befogadásának előkészítése Amikor az ember évek gyakorlása és fegyelmezett élete révén teljesen megtisztította asztrális testét, akkor képessé válik a Szent Szellem befogadására.

Ezt az állapotot nevezik Szűz Szófiá-nak. Szűz Mária valójában Szűz Szófia. Az asztráltest megtisztítása az a folyamat, amelynek során mindent kivetünk abból, ami annak harmonikus és szabályozott rendezettségét akadályozza. Ez meghatározott és ismétlődő tudatos cselekedetekkel történik. Régen ezt nagyon szigorú életmóddal, sőt aszkézissel érték el.

Ma már az aszkézis helyett tudati gyakorlás módszere használatos. A megtisztulás lehetséges a jóga útja által (itt nem a testgyakorlatokra (hatha jóga) kell gondolni, hanem gondolati gyakorlatokra (pl. rádzsa jóga), keresztény beavatással, amely az érzésre hat, és a rózsakeresztes módon, amely az érzésre és akaratra hat.

Mi a pünkösd lényege számodra egyénként?

Az ember ma a fizikai testében öntudatos, erre volt szükség ahhoz, hogy különálló énként, szabad választásai alapján fejlődjön. Viszont nem rekedhet meg a fizikaiságban, énjének fel kell emelkednie a szellemihez, hogy felismerje valódi eredetét. A fizikai, éter és asztráltest megtisztítása által alkalmassá válik a magasabb tudatosság befogadására.

Az akarati, érzelmi, és gondolati erények fejlesztése tisztítja az asztráltestet. Az olyan érzések, mint a harag, a düh, a gyűlölet, vagy az aggódás, illetve az ösztönös (állatias) vágyak, mind-mind rombolják az asztráltest állapotát. Igen, ilyen szempontból (is) a csillagok háborúja jedi hősei sok-sok igazságot mondtak ki.

Amennyiben már sokat töprengtél azon, vajon miért létezel, mit is akarsz e világban, annak a jele, hogy úton vagy a magasabb tudatosságod (Éned) felé. Amikor az ember eseményeket és élményeket él át, azok hatással vannak rá, és megváltoztatják. Hogy milyen irányban változik, nagyban függ attól, milyen a tudatossági szintje, hogyan reagál a dolgokra.

Amikor az ember elér egy olyan pontra, ahol már semmi sem tudja kihozni sodrából, külsődleges, személyes célok helyett inkább egyetemes, környezete számára előnyös célok motiválják. Akkor leghőbb vágya a „magasabb tudás” megismerése, így asztrális teste előkészült a magasabb szellem, a pünkösdi szellem befogadására.

Ez számára a legfőbb élmény, hiszen minden kérdésére választ ad, és megoldást minden helyzetére. Tehát amíg a világ a külsőségeket ünnepli pünkösd ünnepe alatt, te

tudd, ez annak az ünnepe, amikor a lelked (asztráltested) kész, és magába fogadja az univerzális-kozmikus szellemet, szellemed szülőatyját.

Az ember akkor egészséges és szabad, ha megszabadult a fiziológia leigázottságától. A pünkösdi ünnep az emberi szellem megszabadulásának és tudatossá válásának szimbóluma. Az ember csak akkor szabad ténylegesen, ha magát szellemként találja meg önmagában.

A pünkösd jelentése, szimbóluma az emberi lélek és szellem önmagában zárt, szabad individualitássá fejlődésének ideálja. A húsvéti ünnep annak a szimbóluma, amikor felismerjük, hogy szellemként a földi lét fölé tudunk emelkedni, a pünkösd pedig megtölti tartalommal. Ezért függ a pünkösd ünnepe ideje a húsvéti ünnep idejétől. * Ennek a fejezetnek a bővebb változatát ebben a cikkben olvashatod: Pünkösd jelentése, pünkösdi szellemi erő

III.Különleges témák

Piramisok titka, Egyiptom ősi tudása

Amit az iskolában tanultunk az ókori Egyiptomról, csupán halvány felszíne a valóságnak, mely főként a későbbi Egyiptomi történelemre és csőlátó történészek feltételezéseire épül.

A piramisok építése, az első egyiptomi fáraók korában, az óegyiptomi időkben, gigantikus tudás volt jelen, a csillagokra és az emberre vonatkozóan. Akik azt állítják, a piramisokban ábrázolva lett az emberiség története, múltja, s jövője, valamint magas szellemi tudása, teljesen igazuk van.

Az egyiptológusok abból indulnak ki, hogy az ókori Egyiptom egy technikailag és szellemileg fejletlen civilizáció volt. Van egy kényelmes elképzelés, amelyet egyszer kialakítottak az ókori Egyiptomról. Később mindent ehhez igazítottak. Ez idővel tradícióvá vált, s egyben elvárássá a kutatók felé, az ehhez való igazodáshoz.

Tehát az egyiptológusoknak van egy betanított „programjuk” amely leírja, hogy milyen volt az ókori Egyiptom, s ha ettől eltérő felfedezésekre bukkannak, akkor ahelyett, hogy megváltoztatnák a programot, az új felfedezést erőszakkal beillesztik az elfogadott nézetekbe, vagy eltussolják. Ennek különböző okai vannak, akit érdekel, utánanézhet, de ez most nem képezi a fejezet fő tárgyát.

A valódi ókori Egyiptom szellemi tudása, a piramisok építése

Az ókori Egyiptom ősi civilizációját azon papok hozták létre, akik az Atlantisz katasztrófája után, az afrikai kontinensen vetették meg a lábukat. Tudatosan választották a területet, tudván, hogy a Föld legfontosabb energiavonalainak egy része itt kereszteződik. Ez volt az oka a piramisok építése helyeinek is. Akkoriban még csapadékosabb volt Egyiptom éghajlata, a mai sivatagi környezet csak később alakult ki, amikor a régi, magas tudású papok – akik befolyásolták az időjárást is – már elhagyták a földi színteret.

A valódi ókori Egyiptom papjainak tudása felölelte a világmindenségről való tudást, de ez a tudás nem csupán külső ismeretekből állt, hanem belső tapasztalásból, amelyet fejlett energiatesteik révén éltek át. Az uralkodó faj megnyúlt koponyája fejlett idegközpontokat rejtett, amely forma később eltűnt a Földről.

Bár technikailag nem rendelkeztek a ma használatos eszközökkel, sem számítógépekkel, mégis irányítani voltak képesek az események történését és évezredekre meghatározóan alakítani a környezetet. Az ókori Egyiptom fáraói és főpapjai eredetileg a szellem legmagasabb fokán álló individualitások voltak, amelyek a Földön léteztek az emberek között. De nem földönkívüli idegenek voltak, mint azt sokan hiszik!

Egyiptomi fáraók, istenek, papok A magasan fejlett szellemi individualitások – izikai testük halála után – megfelelően elkészített testei, még évezredeken át sugározták a tiszta szellemi energiákat a környezetbe. A múmiák által, s általuk a fizikai testhez való kötéssel, előkészítették azt a kort, amelyben az ember egyre mélyebben kötődni kezdett az anyaghoz.

A későbbi korokban, ahogyan a fejlett individualitások átadták Egyiptomot a sokkal kevesebb tudással rendelkező, anyagiasabb utódoknak – lévén ez az emberiség fejlődési útja – ezzel a tudással pedig számtalanszor visszaéltek. Az ókori Egyiptom későbbi időszakaiban ezek az anyagiasabb egyének negatívan (fekete mágiaként) használták az ősök tudását, így számos régi sír feltárása veszélyeket rejt magában.

Tehát az egyiptomi fáraók és főpapok eredetileg magasan fejlett emberi lények voltak, a későbbi időszakban azonban visszavonultak, s átadták a vezetést kevésbé fejlett, jóval anyagiasabb embereknek. Ennek oka, hogy az emberek saját tapasztalatukon keresztül szerezzék meg a magasabb tudást, felemelkedést az anyagon keresztül a szellemig.

Az Ozirisz mítosz valódi jelentése

Aki kicsit is járatos az egyiptomi történelemben, vagy misztikum világában, ismeri Ozirisz, Ízisz és Széth történetét. A maiak azt hiszik, ez csak valamiféle monda, de a történet a valóságot meséli el, jelképes ábrázolásban. A világosabb megértés végett érdemes ismerni a lemúriai és az atlantiszi korszak, valamint általában a bolygóállapotokat, melyek megelőzték a mai Földet.

Az Ozirisz mítosz által elmondott történet az ember fejlődésének azon korszakában játszódik, amikor a Hold és a Föld szétvált. Az alábbiakban csak tömören, vázlatosan ismertetem a lényeget. Az egyiptomi ember Ozirisznek érezte a Napról érkezett istent.

Abban az időszakban, amikor az emberi lény fizikai teste kialakult, először csak az a szerve volt meg a felső részében, amely felfogta a fényt.

Akkoriban a fény jelentette számára ugyanazt, mint később a lélegzés. Az emberi lény folytonosan élőként érezte saját magát, miközben a születést és halált csak átalakulásként élte meg. Amikor kialakult a tüdő, akkor a lélegzetvétellel együtt a születés és halál tudata is létrejött. Először a fény és a levegő „testvérek” voltak, de később a levegő különvált testvérétől. A fény Ozirisz, a levegő Széth.

Tüphon azt jelenti a levegő lehelete. Tüphon, aki egyiptomi nevén Széth, megölte Oziriszt. Vagyis ezután már levegőt lélegzett magába az ember, és ezáltal megismerte a halált. Amikor a Hold kivált a Földből, Ozirisz is vele együtt távozott azzal a feladattal, hogy a napsugarakat a Holdról verje vissza a Földre. Ezt jelezték azzal, hogy szekrénybe (ládába) fektetik.

Az, hogy átadták a tengernek, azt jelenti, hogy a Hold a világűr tengerébe távozott. A Hold növekedésének 14 fázisa van, „Oziriszt 14 részre darabolták”. Ezzel együtt az ember hátgerincéhez hozzátagolódott a 14 idegszál. A holdtöltétől újholdig tartó 14 fázis (nap) alatt a Hold meg nem világított felét fordítja a Föld felé. Ez Ízisz, és hozzá tartozik további 14 idegszál. Mivel a Nap-év hosszabb a Hold-évnél, még további idegszálaink is vannak.

Az emberi nemek Ízisznek és Ozirisznek a Holdról érkező, váltakozó hatására váltak szét, férfivá és nővé. Az Ozirisz hatás alatt álló szervezetből nő, az Ízisz hatás alatt álló szervezetből pedig férfi lett. Ezért a férfiak éterteste női, a nőké pedig férfi jellegű. A tüdő Ízisz jellegű hatás következménye, a gégefő pedig Ozirisz hatásé.

Kettejük gyermeke Hórusz, amely az ember szíveként nyilvánul meg. Ozirisz nem más, mint a görögök Apollón-ja. „Apollón a világ lantján játszik”, ez azt jelenti, a gerincvelő idegszálain keresztül megszólaltatja az emberben a lelki élet hangjait. Tehát a lényeg: * Ozirisz: fény, Széth: levegő Széth megölte Oziriszt: a tüdő kialakulásával az ember fény helyett levegőt lélegzett magába, ezzel jött létre a születés és halál.

Oziriszt ládába tették és tengerre bocsátották: távozott a Holddal, a világűr tengerébe.

Oziriszt 14 részre darabolták: a Holdnövekedés fázisai.

Hórusz: Az ember szíve, mely kialakult. * Az előbbi bekezdések, azaz az Ozirisz mítosz leírásának forrása a Rudolf Steiner: Egyiptom mítoszai és misztériumai című mű, aki a részletekre kíváncsi, ebben a könyvben elolvashatja.

A piramisok építése – az egyiptomi nagy piramis

A piramisok építése kapcsán annyi okoskodó elmélet jelent meg, hogy már vicces. Az egyiptomi nagy piramis pedig sosem volt Kheopsz számára épített. Még hogy a piramisok a fáraók temetkezési helyei! Az ősi egyiptomiak, ha ma élnének, mekkorát nevetnének ezen!

Ezt a hatalmas butaságot az iskolákban „ültették” belénk, abból kiindulva, hogy a fáraók olyan nagy egóval rendelkeztek, amelynek emlékművének haláluk után is dicsőn kellett állnia. Nos, az igaz, hogy Egyiptom utolsó fáraói már sokkal inkább „emberiek”, vagyis átlagosabbak voltak, de az időszámítás előtt 3-4-5 évezreddel élt egyiptom fáraói messze felette álltak minden személyes, ego uralta szeszélynek.

A piramisok építése, titkai kedvenc témája néhány okoskodónak, akik futószalagon gyártják saját elméleteiket. A hagyományos tudomány pedig megállt azon a ponton, hogy a piramisok építése rabszolgákkal történt, ami az adatokat figyelembe véve a csodával határos lenne.

Mennyi, de mennyi hülyeséget összehordtak mára azon elmélkedvén, hogyan építették ezeket! Ha ezek az emberek elolvasnák Elisabeth Haich könyveit, vagy megtekintenék a Hórusz szeme ismeretterjesztő sorozat 5-6. részét, mindjárt meg is kapnák a válaszokat.

Vagy nem veszik észre ezeket (nem is keresnek), vagy nem veszik komolyan ezeket a forrásokat.

A piramisok célja, működése, az egyiptomi nagy piramis A piramisok a Föld energiavonalai mentén épültek, energiatranszformátorokként működtek. A piramisokban az arra felkészített egyének energiatesteit magasabb energiaáramokba kapcsolták, így személyes tapasztalat által jutottak a természet és a mindenség mélyebb megismeréséhez.

Az egyiptomi nagy piramis – amelynek semmi köze Kheopszhoz, és sokkal-sokkal régebben építették – volt a legfőbb beavató piramis. A hosszú évek alatt felkészített jelöltek itt kapták meg a beavatást, a legfőbb titkokba. A beavatás során, a beavatandót három és fél napon keresztül, a halálhoz hasonló állapotba hozták.

Ezalatt nemcsak asztrálteste (lelke) és Én-je (szelleme) hagyta el fizikai testét, hanem időlegesen éterteste is elvált, így az asztráltest élményei az étertestbe is belevésődtek. A beavatandó első kézből ismerte meg a szellemi világot, és élményei tetőpontján tudatosult benne a mindenséget mozgató kozmikus erő, minden létező eredete, az Isten(ség), az Abszolútum. Újra magához térve fizikai testében tudatosan emlékezett minderre, és immár "megvilágosodottként" élt tovább.

A piramisok építése, titkai A piramisokat nem rabszolgák építették! Ezekhez a fenséges műalkotásokhoz – amelyek tökéletesen arányosak, teljesen simák voltak, a tetejükön arannyal – nem emberi erőt használtak fel. Az építőmesterek a legmagasabb fokon álló papok voltak, akik a természet törvényeinek ismeretében, súlytalanná tették a legnagyobb szikladarabokat is, a felesleges részeket dematerializálták és a tökéletes alakú köveket a helyükre illesztették.

Azon emberek elődei, akikből később a rabszolgák lettek, nem voltak túlzottan értelmesek, többé-kevésbé álomszerű állapotban éltek, ezáltal fizikai erejük messze meghaladta azt, amire a mai ember képes. Őket szintén használták egyes építmények létrehozásakor. De az eredeti piramisok építése nem is történhetett másként, mint a magas tudású papok irányításával.

A piramisok építése nem földönkívüli idegenek műve. Csakis olyan értelemben tekinthető földönkívülinek, hogy az egyetemes, univerzális tudás felhasználásával, és a csillagok állásait is figyelembe véve történt a megalkotásuk. A piramisok felépítése idején az egész világegyetemből a Földet érő hatásokat is figyelembe vették, mert pontosan tisztában voltak azok mibenlétével. * Könyvek, amelyeket mindenképp olvass el: Elisabeth Haich: Beavatás

Paul Brunton: Egyiptom titkai (ld.: Paul Brunton életrajz, könyvek) Woldemar von Uxkull: Egyiptom beavatási útja Joan Grant: Anubis – A bölcsesség könyve Rudolf Steiner: Egyiptom mítoszai és misztériumai * Filmek: Hórusz szeme ismeretterjesztő sorozat (lásd a linket fentebb a szövegben) A piramisok tikainak leleplezése – ismeretterjesztő dokumentumfilm 2010 * A fejezet bővebb változatát itt olvashatod el: Piramisok építése, egyiptomi fáraók, Ozirisz mítosz

Az idő titka

Az idő önmagában nem létező dolog, hanem mindig valamihez viszonyítva. A mozgás az ami lehetőséget ad a megnyilvánulására, s a tér az, ami által mi érzékeljük az „idő mozgását”. A további szöveget elolvasva fokozatosan ráébredsz, hogy amit eddig magától értetődőnek hittél, a legkevésbé sem az.

Ha olvastad az Abszolútum – Metafizikai alapfogalmak – című fejezetet, valamelyes képet alkothattál már arról, hogy az idő, csakúgy mint a tér, csupán az Abszolútum egy aspektusa.

Mivel az idő a Létezés része, relatív és viszonylagos, de nem abszolút. Ami azt jelenti, hogy csupán bizonyos keretek között érvényes. Az idő kérdése az egyik olyan dolog, amely messze túlmegy az értelem felfogta határokon, mivel az értelem, mint dolog, szintén az időben nyilvánul meg.

Az idő az a dolog, amelynek a kérdésében a modern fizika és a metafizika találkozik.

Einstein felfedezései és a kvantumfizika megjelenése óta tisztában vagyunk vele, hogy az idő, mint olyan, teljesen „megváltozik” fénysebesség közelében, vagy például a titokzatos fekete lyukaknál, ahol egyébként is semmivé lesznek az általános fizikai törvények.

Az érzékelés viszonylagossága

„Az idő önmagába érő folyamatosság. Az idő eleje és vége egymásba folyik.

Semmi sem ér véget és semmi sem oszlik fel az időben; semmi sincs, ami az időben kezdődött és befejeződött volna. Az idő az érzékszervek által teremtett kerék, amelyet az érzékszervek hoznak mozgásba a térben.”

Mikhail Naimy: Mirdad könyve * Hogyan lehet, hogy két különböző szemlélő számára teljesen különböző idő telik el, ugyanazon időtartam alatt? Például minél nagyobb sebességgel utazik valaki, annál jobban lelassul számára az idő. Nyilván ez kis sebességeknél nem észrevehető, de a fénysebesség közelében (ha az ember képes lenne olyan gyorsan utazni), az idő számára annyira lelassul, hogy amit ő perceknek él át, álló társa számára évtizedeket jelenthet.

A másik érdekes és „szórakoztató” dolog, az időzónák kérdése. Hogyan dolgozhatunk egy nap 36 órát? Egy adott napon kelet felé haladunk, jó néhány időzónával arrébb, ahol elvégezzük feladatainkat, majd visszatérünk nyugatra – akár körbe – ahol még mondjuk délután van, miközben keletebbre már rég másnap. Vicces, de miközben biológiai óránk szerint másfél nap is eltelt, „valójában” csupán egy. Vagyis az idő nem más, mint egy viszonyítási érték, jelen esetben a Föld forgása.

A földi idő irrealitása – a Nap, mint a tér és idő kapcsolódása Rudolf Steiner szerint a múltból a jövő felé áramló „földi” idő mellett egy másik, ezzel ellentétes irányba, mintegy visszafelé zajló folyama is létezik az időnek, ez pedig a jövő felől áramlik a múlt felé. Ő a következőket mondta: * " A Földön az időt mindig csak a tér és annak folyamatai révén élhetjük át. Ha át akarjuk élni, akkor ránézünk például az órára, vagy megnézzük a Nap járását, hiszen az óra a Nap járásának földi utánzása. De mit látunk? A mutató állását, vagy a Nap helyzetét, tehát valami térbeliséget látunk. Az időről azáltal van valami sejtelmük, hogy a mutatók vagy a Nap helyzete mindig változik, vagyis egy térbeli változást figyelünk meg.

De a térben magában tulajdonképpen nincsen semmi az időből. A térben csak a dolgok különböző térbeli elrendeződései módosulnak: a mutatók arrébb mennek, a Nap halad az égen. Az időt ezért valójában csak lelkileg élhetjük át.

Lelkileg azonban valóban átéljük az időt, de olyankor ki is lépünk a térből. Csak ilyenkor válik számunkra az idő valami realitássá. Az időt a földi létben egyáltalán nem tapasztaljuk realitásként." * Steiner közvetlen összefüggésbe hozta a Napot és vele együtt a napszellemet, mint az idő és tér világa közötti kapcsolatot: * „...a Krisztus lény a Napról érkezett ide. A Napra feltekintve most azt mondhatjuk: meg kell pillantanunk a Nap fényében a térbeliség elől elrejtőző időt. A Nap belsejében idő van! Krisztus a Nap belsejében szövődő időből lépett be a térbe, a Föld szférájába.

A Nap nemcsak fényt bocsát ki, hanem a teret is a Nap hozza létre. A Nap mozgása csak a térben térbeli, a téren kívül időbeli. Ami a Napból úgy jelenik meg, hogy a Herkules csillagkép felé tart, az csak a Nap időbeli fejlődésének egy térbeli képmása.”

Minden egyszerre létezik

Ez az a pont, ahol az általános emberi értelem elveszti a fonalat. Pedig tulajdonképpen tényleg így van, csak egy valóság van, ezért minden egyszerre kell létezzen. Mert ha nem így lenne, „a minden hova haladna”? Lehet-e a teljes teljesebb, az egész egészebb, a tökéletes tökéletesebb?

Ezért van az, hogy az idő nem lehet maga a valóság, hanem csak egy alternatív valóság, amely viszonyítás kérdése. Csakhogy, ha minden egyszerre létezik, mi a helyzet a múltból a jövőbe haladás képzetével? Hogyan működik az ok és okozat törvénye, ha nincs múlt és jövő? Miképpen lehetséges fejlődés? * "...még mindig azonosultok az idővel és az énnek az időben való mozgásával, ami a beteljesedést az időben való előrehaladástól várja. ...Az idő és az elme elválaszthatatlanok egymástól. Vond el az időt az elmétől, és az leáll – hacsak nem döntesz úgy, hogy használod."

Eckhart Tolle *

A legjobb, ha úgy képzeljük el az időt, mint egy gömböt, amelynek minden része folyamatos alakulásban van, és minden része folyamatosan kommunikál egymással. Tehát a „múlt” és a „jövő” szüntelenül kommunikál, és hatással van egymásra. Na mármost az emberi lény által megtapasztalt létezésforma – gyakorlati okok miatt - magában foglalja az időben való létezés, az időnek a múlt-jelen-jövő –ként való érzékelését.

Mindebben az a paradoxon hogy konkrétan egyik sem érzékelhető, mert a jelen a következő pillanatban már múlt, a jövő máris jelen, és... hol is a jelen? A pillanat „megfoghatatlan”. Tudni kell, hogy léteznek más valóságrendszerek és tudati szintek, ahol az időnek effajta felfogása nem létezik. Az idő titka ott más megvilágításba kerül.

Az emberi lény magasabb tudata számára is – amely a legtöbb ember számára még tudatalatti – így van ez. Különböző álomállapotokban – ha az ember megtanulja megfigyelni ezeket – más-más időérvényességi élményeket élhetünk át. Akik odafigyelnek álmaikra talán tapasztalták is, hogy „odaát” párhuzamosan több életünk is zajlik, amelyeknek megvan a maguk logikája, de időbeliségben teljesen más kontinuitást vesznek fel.

Seth közlései a létezés egyidejűségéről A Seth könyvekben Seth többször foglalkozott a létezés egyidejűségével, s amennyire lehetett, gyakorlati példákban is bemutatta ezt. Az egyik 1971 márciusi közlésében több tudatszintet mutatott be. Itt olvasható egy részlet az általa A-5 -nek nevezett szintről. * „Az A-5 olyan dimenziót nyit meg, amelyben legalábbis elméletben kapcsolatba lehet lépni bármely személyiség lényegi tudatával. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a ti fogalmaitok szerint múltbeli személyiségekkel lehetséges a kommunikáció, hanem a jövőbeliekkel is. Ezt a tudatszintet rendkívül ritkán éritek el. A médiumok többsége sem ezt a szintet használja. Olyan találkozóhely ez, ahol a bármely korból, helyről, lehetséges rendszerből való személyiségek a valamennyiük által megértett, egyértelmű fogalmak használatával kommunikálhatnak egymással.

Mivel a múlt, a jelen és a jövő nem létezik, ez a szint a tudat kristálytiszta kommunikációjának szintje. Az itt tartózkodók természetesen mélyreható tudást birtokolnak saját hátterükről és sorsukról, de sokkal tágabb perspektíva is rendelkezésükre áll, amelyben az egyéni és történelmi hátteret egy nagyobb, érzékelhető egész részeiként látják.

Ezen a szinten az üzenetek a szó szoros értelmében átvillannak az évszázadokon, egyik nagy férfitól vagy nőtől a másikig. A jövő beszél a múlthoz. A nagy művészek mindig is képesek voltak ezen a szinten kommunikálni, és életükben javarészt ezen a tudatszinten működtek. Csak személyiségük legkülső része hajolt meg a történelmi kor kényszerei előtt.

...Múltatok és jövőtök szereplői is részt vesznek jelen világotok alakításában, és ezen a szinten megtárgyalnak minden problémát, amely felmerült vagy fel fog merülni. Ez a kommunikáció lényege. Erre a szintre általában az alvás mély, védett szakaszában vagy váratlan, spontán transzállapotban kerültök.” * Seth beszél olyan tudati formákról, magasabb szinten létezőkről, akik számára az időbeliség teljesen másként nyilvánul meg. * "...Az ilyen rendszerben tartózkodó lények tudata is magában foglalná sok lehetséges Én és rendszer tudatát, s ezeket nagyon elevenen és tisztán, többszörös jelenként élnék meg. ...Az ilyen, többszörös jelenben élő lények tudhatnak is a ti rendszeretekről, meg nem is. Lehet, hogy többszörös jelenük magában foglalja a ti valóságotokat, és az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy beletartoztok az ő többszörös jelenükbe, anélkül hogy tudnátok róla. Erősen leszűkítve a fogalmakat, elmondható, hogy a ti lehetséges valóságaitok is többszörös jelenek. Hasznos hasonlat lehet, mondjuk, egy szem képe, amelyben benne van egy másik szem, és abban egy másik, és így tovább a végtelenségig." * Seth a létezés egyidejűségéről is beszél: * "Minden Létező egyidejűleg és örökké teremti önmagát. Csak a ti viszonyítási rendszeretekben tűnik ellentmondásosnak az a cselekedet, amely pillanatnyi, és mégsem ér véget. Ez főként a ti időfogalmatokból eredő, szükségszerű torzítás miatt van így: számotokra az időtartam fogalma az időkereten belül való létezést feltételezi, tehát kezdetet és befejezést foglal magában.

Az e viszonyítási rendszeren kívüli létezés nem függ a ti fogalmaitok szerinti időtartamtól. Nincs "tökéletes vég", nem létezik befejezett tökéletesség, amelyen túl a további létezés lehetetlen vagy értelmetlen volna.

Minden Létező a határtalan és végtelen, egyidejű mozgás forrása. Minden egyszerre történik, de a ti fogalmaitok szerint mégsincs kezdete vagy vége, és nincs olyan pont sem, amikor "kész" állapotba kerülne.

A ti fejlődéssel és gyarapodással kapcsolatos fogalmaitok is magukban foglalják a tökéletesség felé tartó, lineáris, egyirányú haladás képzetét, tehát számotokra nehéz volna elképzelni a valóságban létező rendet. Egy befejezett, kész Isten vagy Minden Létező végül megfojtaná, amit teremtett. A tökéletesség fogalma ugyanis azt jelenti, hogy létezik olyan pont, amelyen túl a fejlődés lehetetlen, a kreativitás véget ér."

Az idézetek forrása: Jane Roberts – Seth könyve 1972

A többszörös idő: az idő többszörös

Az idő titka és az idő témáját nehéz lenne anélkül kifejteni, hogy legalább részben ne érintenénk a lehetségességek világát. Az emberi tudat jelenlegi szintjén egy adott idővonalra összpontosít. Most képzeljünk el egy idővonalat a térben. A vonal mellett, felett, és alatt is halad egy-egy vonal. A vonalak bizonyos pontokon kapcsolódnak egymáshoz.

Ezek a vonalak egy sokkal nagyobb vonalhálózat részei.

Egy bizonyos ponton ezek is kapcsolódnak egymással. Van egy felfoghatatlan „pont”, ahol az összes vonal összeér. Mi jelenleg csupán az egyik vonalat érzékeljük, azt amelyiken haladunk. Álomállapotainkban ellátogatunk a szomszédos vonalakra is. Ennek a hálózatnak bizonyos pontjaiból számos vonalat át lehet látni.

A „mi vonalunkon” az egyik irányba haladunk – ezt nevezzük jövőnek – és a másikat látjuk; ezt múltnak hívjuk. Amikor valami miatt megváltozik a tudatállapotunk, álmodunk, meditálunk, sokk ér, (vagy vannak, akik tudatmódosító szert használnak), akkor előfordulhat, hogy „előrefelé” is látunk, vagyis belepillantunk a jövőbe, illetve más idővonalakba.

Felmerül a kérdés, hogyan lehet hatással a jövő a múltra, egyáltalán lehet e? Meg kell különböztetni a választott és a lehetséges „útvonalakat”. Mielőtt bárki félreértené, a lehetséges nem azt jelenti, hogy nem valóságos, hanem azt, hogy a jelenleg választott úton nem érzékelhető.

Tehát az ember jelenlegi tudatszintjén ez érvényes: a múlt már elmúlt, a jövőt alakítjuk.

A Szellemnek, így az emberi Én –nek is sok része van, amelynek csak az egyik része az, amelyet most önmagunknak ismerünk. Más részeink – amelyeknek ugyanúgy megvan a maguk önazonossága – más eseményeket élnek át. Egyik sem kevésbé érvényes a másiknál. * Mi az idővonalak valósága? Hogyan történhet egyszerre a múltbeli és a jelenlegi élet? A folytatást és a jelenlegi fejezet bővebb verzióját itt olvashatod el: Az idő titka, többszörös idő

Spiritualitás, energetika és egészség

Az egészség az egyik dolog, amellyel kapcsolatban azért van ma annyi gond, mert kihagyják belőle a szellemet. A kizárólag a fizikai anyagon alapuló orvoslás számára az emberi test kb. olyan, mint egy gép. De először is le kell szögeznem: nincs olyan, hogy fizikai egészség, lelki egészség, vagy szellemi egészség. Csak egy egész-ség van!

A materiális tudományok éppen azért jutnak legtöbbször csak részeredményekre, mert mindig a részletekre, egyes egységekre összpontosítanak, s nem a nagy egészet veszik figyelembe. Márpedig minden egyes betegség összefüggésben áll az ember egészével.

Semmilyen egészségügyi probléma nem jelenhet meg szellemi előzmény nélkül. Ez minden betegségre érvényes.

A fizikai emberi test az univerzum egyik legtökéletesebb műalkotása. Magasabb rendű lények serege dolgozott rajta évmilliók alatt, a négytagú emberi lényiség legrégibb, s ezért legfejlettebb része. Az emberi test magában hordozza a csillagvilágot, ezért mondják, hogy igazi mikrokozmosz. Ez egy olyan precíz műalkotás, amelyben mindennek megvan a maga helye, semmi, sem felesleges, és minden tökéletesen működik.

A fentebbiek egészen addig igazak, amíg közbe nem lép az ember…

Az emberi szabadság velejárója, hogy követhet el hibákat, s ennek következményeképp azt egészsége is gyakran megsínyli. Ez még nem feltétlenül baj, mert a szervezet úgy van megalkotva, hogy folyamatosan újrarendezi a normális működést. Itt most hozzá kell tenni, hogy nem maga a fizikai test egyedül végzi ezt a munkát, hanem magasabb lénytagjaink dolgoznak együtt. Az Én például a vérrendszerben van jelen, az asztráltest az idegrendszerben, az étertest a mirigyekben. Mivelhogy az újkori orvostudomány figyelmen kívül hagyja az ember magasabb lénytagjait, szinte a sötétben tapogatózik.

Még ma is tartja magát az a “tudományos” nézet, hogy a szív pumpálja a vért. Na de mi, vagy ki mozgatja a szívet? Valójában a szív csak ritmizálja a keringést, amelyet az Én mozgat. Ez csak az egyik dolog, azok közül, amelyet nem tud a külsőleg oly fejlett tudomány. De nem kívánok ezen részletekbe belemenni, ezzel csak azt akartam jelezni, mennyire fontos, az egészség ismeretéhez, hogy tisztában legyünk magasabb lénytagjaink működésével.

Mi is a betegség? Az az állapot, amikor a normális energiaáramlás nem normálisan zajlik. Vagyis adott helyen, vagy helyeken túlzottan aktív, vagy passzív, vagy akadályozott.

Ilyenkor mondják, hogy annak a résznek a rezgései “elhangolódtak”. De mi az, ami miatt ez megtörtént?

Ez a valami az ember szellemi-lelki élete. Az embert különféle hatások érik, s lelkiszellemi fejlettségének megfelelően reagál ezekre. A teljes szellemi-lelki-testi harmóniában élő ember jól reagál a körülményekre, és általában semmi sem bontja meg energiaáramlásának egyensúlyát. Csakhogy az emberek jó része (különösen a ma élő emberek) nincsenek ilyen harmóniában.

Mire is akarok ezzel kilyukadni? Arra, hogy minden “felülről” indul el. Olyan nincs, hogy egy betegség egyszer csak megjelenik a semmiből. Ez igaz még a fertőző betegségekre és a balesetekre is. A szemmel látható világ mögötti egyetemes elvek által minden mindennel összhangban működik, mert nincsen következmény ok nélkül, ami azt jelenti, hogy minden problémát megelőzött valamilyen lelki, vagy szellemi ok.

A betegségek lelki okairól már számos igen jó mű megjelent, ezért nem megyek most bele ezekbe a részletekbe. A fontos, amit közölni akartam, hogy lássuk a folyamatot a maga valójában. Ha képesek lennénk visszamenni az időben, akkor bármely embernél aki valamilyen egészségügyi problémával küszködik, találnánk egy vagy több nem fizikai okot, amely elindította a folyamatot. A test ugyanis egy rendkívül precíz műszer, amely mindent visszajelez.

Az egészség természetes. Az a normális. Hacsak nem valamilyen születéstől jelenlevő betegségről van szó – amelyekre itt nem térek ki – minden helyzetből visszaállítható az egészséges állapot. Reménytelen, vagy halálos betegség nincsen. Persze a mai orvostudomány, korlátolt helyzetéből adódóan ezt nem ismerné el, de éppen ezért fontos ezt tudni. Ugyanis a tökéletes egészség egyik alappillére a helyes hozzáállás, amely az egyetemes alapelvek ismeretén alapul.

Az egyik ilyen alapelv, hogy minden energia, az energiát a gondolatok képesek összpontosítani és irányítani, s ezáltal megváltoztatni. Tehát a megfelelő gondolati hozzáállás nélkül nem lehet az egészséget fenntartani. Ez azt jelenti, hogy amíg valaki azt hiszi, az egészség nem tőle függ, nagy esélye van, rá, hogy úgy is lesz.

A szervezet hasonló egy olyan számítógéphez, amely “tökéletes” programmal rendelkezik ahhoz, hogy mindent megoldjon, de a felhasználó – azaz az ember – rendelkezik a lehetőséggel, hogy ebbe belepiszkáljon. Csak úgy, könnyedén nem tudja elállítani ezt a rendszert, mert annál azért fejlettebb, de ha rendszeresen beleavatkozik oda, ahova nem kellene, bajt okozhat.

Ez általában úgy történik, hogy valamely testi jelzésre gyors megoldást keresünk (pl. gyógyszer), de ezzel együtt - az eszköz beavatkozása miatt - újabb romboló folyamatot is elindíthatunk. Itt jönnek a képbe a gondolatok. Nem mindig baj, ha valami fáj! Mielőtt gyorsan eloltanál valamit, keresd meg mi táplálja a tüzet, különben mindig kezdheted elölről.

A gondolatok és az érzelmek úgy alakítják az anyagot, mint kéz a gyurmát. Persze ez a folyamat az időben lassabban történik, ezért nem mindig egyértelmű számunkra. Minden esetben a szellem a szobrász és a test a szobor. A test alapvető jellegzetességei azonosak adott adott szellem belső sajátságaival.

Vagyis a test olyan, amilyen az az Én, aki megnyilvánul általa, illetve amit meg kíván nyilvánítani az adott életben. Ezért vagyunk olyan különbözőek. De az alapprogram minden esetben ugyanaz. A fizikai test rendkívül érzékeny a gondolatokra és érzésekre, de az asztrál és étertesten keresztül kapja az impulzusokat, ezért a változások többnyire időbe telnek.

Most már kimondhatjuk, hogy gondolkodásmódunk hatással van egészségi állapotunkra. És itt nem egyszerűen a pszichológiáról van szó, vagy pozitív-negatív gondolkozásról, hanem arról, hogy a gondolatok is csoportokat alkotnak, s mint energia erősítik egymást. Ez az energia az embertől függően erősít, vagy gyengít.

A gondolatokból indul ki minden, s ebből következhet lelkiállapotunk, amely ezerféle módon befolyásolja közérzetünket és egészségünket. Az emberi kapcsolatok szintén óriási hatással bírnak energiaállapotunkra, s ezáltal egészségi szintünkre. Ezekkel tisztában kell lennünk, s ezután beszélhetünk a megfelelő táplálkozásról, vagy mozgásról. Mert utóbbiak nagyon fontos dolgok, de amíg nincsen rendben a lélek, hiába megfelelő a táplálkozás, vagy az életmód.

Karmikus okok miatt vannak betegségek? A negatív gondolkozás az oka? Hogyan lehetsz mindig egészséges? Ezekre a választ hosszan kifejtem a Térj magadhoz, és láss! című könyvben.

Spiritualitás a 21. században, karma és vonzás törvénye

Spiritualitás a 21. században egészen másként zajlik, mint régebbi korokban. A spirituális tudás átadása, megélése és megszerzése ma már másképp zajlik. Valaha csak szűk körben, kiválasztott beavatottak lehettek részesei a magasabb tudásnak. Régen ez szinte elképzelhetetlen volt spirituális vezető, vagy szellemi mester nélkül – kevés kivételtől eltekintve – ma azonban egyre több ember képes közvetlenül ráhangolódni a végtelenre. Ennek oka abban keresendő, hogy a spiritualitás a 21. században az egyén saját elhatározásából való, gondolkodást és értelmet eszközként felhasználó, tudatos szellemi (ön)megismerés felé halad.

Az új korszak embere, és a spiritualitás elmaterializálódása

Bizony, az utóbbi évszázadokban olyan mélyen áthatotta az emberiséget a materializmus, hogy az még az ezoterikában is megtelepedett. Az ezoterikus a belsőt jelenti, szemben a külső, azaz exoterikussal. Ma már oda jutottunk, hogy az ezoterikát sokan mindenféle képzelt eszmék, titkos tanok, boszorkányságok, vagy akár okkult, ördögi erők területének hiszik.

De ennél is nagyobb baj, hogy maguk, az ezoterikában jártas emberek is áldozatul estek mindenféle új áramlatoknak, amelyek szinte észrevehetetlenül materiális színekbe öltöztették az ezoterikus tudást. Manapság az emberek mindent fizikailag akarnak megérteni, látni, értelmezni.

Ezért is olyan népszerűek a különböző földönkívüliek „mint istenek”, akik szerintük létrehozták az emberi fajt. Nem mintha nem létezhetnének más fajok, más bolygókon, de az ember létrehozásában és fejlődésében szellemi lények működtek és működnek közre és nem fizikailag látható űrlények.

Szellemi hatások és áramlatok

A világon semmi sem történik véletlenszerűen, s amellett, hogy az emberiségnek és az egyes embereknek döntési szabadságuk van, minden korban más-más szellemi hatások érik a Földet. Mindez pedig a továbbfejlődést szolgálja. Aki azt mondja, semmiféle külső szellemi erő nincsen hatással az emberiségre, akár azt is állíthatja, a nap, az eső, az időjárás, az éghajlat és a geológiai változások nincsenek hatással a természetre.

Az új korszak emberének nem behódolnia kell a negatív szellemi áramlatoknak, hanem felismernie és megtanulnia, mit kell fejlesztenie ezáltal magában. Amilyen az ember természete és amilyenek a gondolatai, olyan szellemi áramlatokat „vonz” magához.

Ezeket az áramlatokat szellemi lények okozzák, amelyek feladatukat teljesítik ezáltal. Az elmaradott szellemi lények okozzák a negatív, pusztító hatásokat, ám ezúttal egyben tanulásra, önmagával való szembenézésre és fejlődésre is serkentik az emberiséget.

Ezek egyik hatása, hogy az ember mindent fizikailag akar birtokolni. Az egész világ egy óriási reklámmá vált, amelyben látszólag minden eladó, mindent üzleti szálak és a pénz mozgat. A marketing gépezet a saját érdekében felhasználja az ezoterikát is, hiszen óriási üzlet rejlik benne. Ezért minden eddiginél fontosabb, hogy az ember saját magában meglelje a helyes utat.

Az sem jó, ha a külsőségeket, a reklámot, az üzletiességet, a pénzt az ördög eszközének bélyegezzük és megvetjük. Mert ezzel éppen a másik negatív oldalra helyeznénk magukat. A spiritualitás a 21. században akkor halad megfelelően, ha az új korszak embere, arra törekszik, hogy ezeket a dolgokat a maguk helyén használja.

A pénz, a marketing, a szereplés, pozitív hatást hordoz, amennyiben a szellem ereje hatja át. Ha nem csupán az anyagi érdek és az ego személyes haszna, hanem ezen túlmutató, nemesebb küldetés is vezérli. Akkor mindezen dolgok, amelyek a mai világunkban jelen vannak, segítő eszközökké, pozitív erővé válnak.

Spiritualitás és jó hozzáállás a 21. században

A régi tanítások tele vannak tiltásokkal és ezek az adott korban az akkori emberek tudati fejlettségi szintjének megfeleltek, de ma már nem. A spiritualitás a 21. században a szabadságon keresztül kell működjön. A mai embernek fokozott igénye van az intellektuális tudásra is, ezért az a helyes, ha magasabb tudás intuitíven és intellektuálisan egyaránt érkezik az egyénhez.

Az ember az értelmi tudásával, megértésével összekapcsolva léphet feljebb az intuitív, belső tudáshoz. Ez azt jelenti, hogy ma már nem elég hinni, el kell jutni ahhoz a felismeréshez, amely nyitottá teszi az elmét az „értelmen túli” bölcsesség befogadására.

Ezért például a régi vallási tanítások, vagy a keleti filozófiák jó része, ma már nem szó szerint követendő. Például a jóga útja egy nyugati ember számára nagyon nehéz (ami nem jelenti azt hogy ne lenne lehetséges), a rózsakeresztes út viszont teljesen megfelelő.

A fizikai világbeli élmények megismerése és átélése által szükséges megismernünk a szellemit, és nem a fizikai világtól való elvonulással.

Természetesen mindig vannak kivételek, most általában az emberről beszélek. Egyes régi módszerek, mint amilyen a tolték harcosok energetikai képzése, éppen a világi helyzetekből eredő erőt használja fel. A külvilág nem ellenfél, hanem eszköz, egy önmegismerést segítő és fejlesztő gépezet.

Helyes hozzáállás a mai korban Az Abszolútum, vagy ha úgy tetszik a Természet, nem dolgozik önmaga ellen, ez teljesen értelmetlen lenne. Ezért a negatív, „gonosz” erők is hosszú távon a jót szolgálják, olyan választási lehetőségeket, s ezáltal tudatosságot hoznak felszínre az emberi szellemből, amely másképpen nem alakulhatna ki.

Tudni kell, hogy a fejlődésnek értelme van. Semmilyen változás sem véletlenül alakul ki, azok a személyiségek, akik hatással vannak az emberiségre, valamilyen szellemi erő hatásait fogadják magukba. Ettől függően lehetnek jó vagy káros hatással ránk. Hogy milyen erőt fogadnak magukba az a szellemi fejlettségüktől függ. A spiritualitás a 21. században teljesen az egyén tudatára van bízva.

Ha saját vágyaik, szenvedélyeik, személyes érzelmeik irányítják őket, és kellően erős személyiségek, akkor magnetikusan vonzzák magukhoz a „negatív” szellemi lényeket.

Ugyanígy, azok az erős egyéniségek, akik már túl vannak az ego ráncigálásain és magasabb küldetést éreznek az életben, magasan fejlett szellemi lények támogatását élvezik.

Mindezek tudatában a mai világ eszközeit sem imádni, sem megvetni nem helyes, hanem a maguk helyén felhasználni. Semmi sem rossz, ha a jó szándék által, kellő ismeretekkel használunk valamit. De a jó dolgok is veszélyes eszközzé válhatnak, ha az őket felhasználó kellő ismeretek híján, vagy rossz szándékkal veszi igénybe őket.

Az új korszak emberének tudatosságát és morális érzékét párhuzamosan szükséges fejlesztenie, hogy tevékenysége áldásos legyen embertársai számára. Mindent értékessé varázsolhatunk azáltal, hogy tudjuk, mit teszünk, s mindezt küldetéstudattal, bennünk mélyről jövő motivációval tesszük.

A karma és a vonzás törvénye

Kifejezetten mulattató tud lenni, amikor a spirituális érdeklődésű emberek azon vitatkoznak, hogy melyik a „nagyobb igazság”, a karma, vagy a vonzás törvénye. A szomorú az, hogy egyesek ebből véresen komoly harcot csinálnak, pedig az egész játék.

Igen, most elárultam a mindenség titka mögött megbúvó, de mindenki tudatalattijában ott rejlő igazságot: az élet egy kozmikus játék.

Egy örömteli, csodálatos és végeérhetetlen folyamat. Vajon hányan döbbentek most meg? Hány ember egója szólal fel felháborodottan: „ez nagyon is véres játék”. Igen, ha ezt érzed, valami még nagyon nem tiszta. A karma titkáról már írtam régebben, ha nem olvastad, tedd meg, a vonzás törvényéről több helyütt más weboldalaimon, pl. itt.

Nincsen két igazság, csak egy. Ez pedig az ok és okozat törvénye. A hasonló vonzza a hasonlót. Ami belül, az kívül. A mikrokozmosz visszatükrözi a makrokozmoszt. Mindig a hasonló rezgések vonzzák egymást. Minden létező dolog a hasonló rezgést vonzza. Ez egyetemes törvény. Nem tudsz mást átélni, mint ami benned van. * A „két tábor” a következő kijelentéseket szokta tenni: – Ha valami rosszat tettünk, akkor következménye van, hiába van vonzás törvénye.

– Ha a vonzás törvénye igaz, akkor bármit megtehetünk következmények nélkül, hiszen csak azt kapjuk, amilyen gondolatok és érzések vannak bennünk. * Van két dolog, amelyről mindkét tábor elfeledkezik. Minden egy. A tudatalatti nem különbözteti meg a másik embert tőlünk, amit másról gondolunk, érzünk, vagy mással teszünk, úgy veszi, mintha magunkkal tennénk. Bármit is teszünk bárkivel, olyan, mintha magunkkal tennénk. Az univerzum nem büntet.

Mi vagyunk azok, akik folyamatosan saját magunkon munkálkodunk, tapasztalatot szerzünk. Arra törekszünk, hogy egyre jobban, optimálisabban, teljesebben éljük meg önmagunkat. Ez csak akkor lehetséges, ha másokban is megtaláljuk önmagunkat. Ez minden emberre érvényes.

Amikor felismerjük önmagunkat másokban, automatikusan úgy cselekszünk, ahogy az minden jelenlévő számára a legjobb. Ez egy természetes folyamat, az emberben ott a törekvés, ha a tanulási periódusban hibázott, azt helyrehozza. A másik dolog az idő titka, amelyről már írtam.

Ha minden egy időben, és minden életed egyszerre történik, hogyan vezekelhetnél egész életedben, egy előző életben elkövetett bűnért? Valamit tudnod kell. Minden egyes élet egy teremtés. Minden egyes életedet magad teremted, hogy más és más aspektusból tekinthess, művedre és egyre magasabb fokon megéld a létezést.

Nem valami külső erő kényszerít arra, hogy most szenvedj, mert valamikor szörnyű hibát követtél el, és ártottál egy embertársadnak. Igazából te magad – nem az egó, hanem a „felsőbb” én-ed, aki valójában vagy – dolgozol azon, hogy egyre jobb légy. Tehát minden egyes élet egy új teremtés, és ebbe belefér a továbbfejlődés, azaz a „régi” hibák korrigálása, immár a tapasztalatok birtokában.

Valójában a „szereplők” „odafent” megegyeztek a szerepekben, amelyeket el fognak játszani. Egyszer az egyik a „gyilkos”, a másik az „áldozat”, majd fordítva, hogy minden szükséges tapasztalatot átéljenek. Mindenkinek joga van megismerni mindkét oldalt. .

Miután ezeket leírtam, észrevettem, hogy több forrásban is említik ugyanezeket, amelyekről beszélek. Az alábbi idézet a Beszélgetések Istennel című könyvből származik, és nagyon ideillő: * „...senki nem kötelez rá, hogy bármit is tegyél. Akadnak azonban bizonyos dolgok, amelyeket meg akarsz tenni; megtapasztalást választani. És ezekből a választásokból némelyik attól függ – az teremti meg a vágyat irántuk -, hogy mit tapasztaltál meg azelőtt. Ez áll a legközelebb ahhoz, amit karmának nevezel. A karma: belső vágy jobbnak, nemesebbnek lenni, fejlődni, növekedni és úgy tekinteni a múlt eseményeire, és tapasztalataira, mint ezek mércéjére; ebben az értelemben valóság a karma.” * A karma a fejlődés törvénye, a vonzás törvénye pedig a teremtés törvénye, de mindkettő az ok és okozat törvénye. Ezek mindig egyensúlyban vannak. Mindig azt kapod, amit teremtesz, de minden teremtésed az előzőből fejlődik tovább. * Ennek a fejezetnek a bővebb változatát itt olvashatod el: Spiritualitás a 21. században

Spirituális önfejlesztés

Ha a spirituális önfejlesztés szóba kerül, majd mindenki a meditációra, s egyéb szellemi gyakorlatokra gondol. Pedig ez valójában a mindennapi életben kezdődik, annak cselekedeteiben. Aki a hétköznapi életben nem éli át a „szellemet”, meditációban sem fogja.

A hétköznapi tudatosság, - az, hogy minden cselekedetünkben legyünk jelen, ne hagyjuk elkószálni gondolatainkat, hanem a feladatra összpontosítsunk – a legjobb alapja a szellemi fejlődésnek. A másik dolog amiben a szellem útját járó ember különbözik, tudatosan tervezi életét, idejét. A csak anyagi érdekekből idejét beosztó ember is bizonyos fokig ezt teszi, de őt az ego céljai mozgatják, míg a spirituális beállítottságú ember sokkal magasabbra tekint.

Azáltal, hogy az ember tudatosan odafigyel életére, energiatestének energiaközpontjai sokkal harmonikusabban fognak rezegni, forogni. Ami a meditációt illeti, a jóga útja, amely a lélegzésen át való koncentráción juttat el a magasabb énhez, a nyugati világban csak kevés ember számára megfelelő.

A nyugati, gyors életmódhoz szokott világban élő ember számára például a rózsakeresztes meditációs gyakorlatok sokkal közelebb állnak. De igazából ezek nem meditációk a szó szoros értelmében, mert a meditáció a gondolatnélküliséggel kezdődik.

Az olvasás lelki-szellemi hatásai

Az olvasásnak megvan az az előnye a videózással szemben, hogy az ember kénytelen használni képzelőerejét, miáltal fokozottabban igénybe veszi energiatesteit is. A spiritualitás kapcsán az emberek legtöbbször valami nagyon emelkedett művekre gondolnak, holott egy olyan egyszerű könyv, mint például Felix Salten Bambi -ja, elvisz egy magasabb szellemi szintre, ha engedi az ember magára hatni.

Ugyanis a spiritualitás nem arról szól, hogy távolodjunk el a hétköznapoktól, hanem éppen arról, hogy a hétköznapokba hozzuk be a „szellemet”. Ami a Bambit illeti, bár meseregényként van számontartva, valójában hatalmas bölcsesség rejtezik benne. Ami a legfontosabb, az érzések és hatások amit kelt az emberben. Ezt pedig csak akkor lehet átélni, ha az ember teljes mértékben beleéli magát a történetbe, együtt él a szereplőkkel, az eseményeket úgy engedi hatni magára, mint egy gyermek.

Az egész csodálatos történetet egyfajta emelkedett hangulat lengi körül, vidámság, szépség, veszedelem, s egyfajta csendes szomorúság, amely nem töri le a lelket, hanem nemesebbé teszi. Mindezek az érzések a spirituális beavatási iskoláknak is részét képezik. De teljesen más, ha valaki szándékosan gyakorol, mint ha az élet során csak úgy mellékesen tapasztal. Utóbbinak az az előnye, hogy nincsenek elvárások, ellenben jó adag élmény, amely mély hatást gyakorol a lélekre. Észrevettem, hogy vannak, akik tisztán szórakoztatásra, ellazulásra olvasnak, míg vannak, akik nem sokra tartják a regényeket, és csak tudásuk fejlesztésére olvasnak.

Igazából az olvasás több mindegyiknél. A tisztán akció jellegű művek, ahol a cselekvésen kívül – úgymond a sorok között – semmi sincsen, nem gyakorolnak mély benyomást a lélekre, míg a száraz tudományos, sőt életidegen szövegek, csak elfárasztják az elmét.

A kikapcsolódást segítő történeteknek, legyen az akár kaland, vagy fantasztikus, megvan a maga előnye és létjogosultsága. A tudományos, vagy szakmai jellegű szövegek olvasásakor akkor járunk el jól, ha összekapcsoljuk az olvasottakat a gyakorlattal, tapasztalattal, mert így „élővé” válik az anyag. Az olvasás lényegéről itt is írtam: Az olvasás és az írás jelentősége.

A videózás hatásai

A video vagy film nézésekor az ember jócskán passzív marad, ezért kevésbé segíti magasabb testeink fejlődését. Az előnye abban van, hogy a kép és hang által nagy

benyomást gyakorolhat lelkünkre. Ha ezt még a történet is elősegíti, akkor igazi lökést adhat fejlődésünkben a megfelelő impulzus.

Híradókat, s hasonlókat nézni, olvasni, nemcsak, hogy nem segít bennünket, hanem mérgezi a lelket. Torzított, negatív képet ad a valóságról, mindig annak egy szubjektív szeletére összpontosítva. Ha már valaki ragaszkodik a tv-hez, érdemesebb természetfilmeket néznie. Ezek többsége nyugtató hatással van az elmére, s maga a természet a képernyőn át is pozitívan inspiráló hatással bír. (Ld. bővebben: Mit nézzünk a tv-ben, vagy dvd -n) A filmekben nem az számít elsősorban, hogy milyen típusú, hanem milyen üzenetet hordoz, s még inkább milyen érzéseket ébreszt bennünk. Ebből a szempontból az sem számít, valójában megtörtént e, vagy kitalálták, a lélekre gyakorolt ösztönzés a fontos.

Ilyen filmekből is válogattam a Régi Új Filmek oldalamon, a Személyiségfejlesztő filmek című cikkben.

Ugyanott ajánlom a Hórusz szeme sorozatot, amely az egyik legjobb, s igazán kivételes spirituális dokumentumsorozat.

Spirituális önképzés

Aki elhatározta magát és egyfajta spirituális úton indult el, meg fogja találni a számára legmegfelelőbb módot és iskolázást. Közben persze sok nehézséggel szembe találkozhat, de nincsen olyan valódi szellemi iskola, amely könnyű és gyors lenne. A könnyű és gyors általában a helytelen út. A drogok például rendkívül gyorsan ellazítják a fizikai világhoz kötődő érzékszerveket, és gyorsan testen kívüli állapotba is juttathatnak.

Ez azonban nagyon veszélyes lehet a felkészületlen egyének számára, nem is szólva az egészségére káros hatásoktól. A természeti népek tudatosan használnak bizonyos növényeket ilyen célra, ám ezen alkalmakat felkészülés előzi meg, s nem az élvezet vezérli őket, mint a fejlett társadalmak elkallódott egyéneit.

A beavatás, mint fogalom ma már sokkal kevesebb jelentést hordoz, mint évezredekkel ezelőtt. A beavatások akkor váltak igazán fontossá, amikor az ember kapcsolata a szellemvilággal gyengülni kezdett, s külső erőre volt szüksége a magasabb világok tapasztalásához. A beavatásoknak is több fokozata volt, mindegyikhez hosszú előkészület, iskolázás és önfejlesztés szükségeltetett.

A legmagasabb szintű beavatások olyan helyeken történtek, mint például az egyiptomi piramisok. A beavatás legmagasabb fokán az egyén felismeri azonosságát a mindenséggel és a „végtelen szemén át” pillantja meg a valóságot. Ezeket a dolgokat nem

véletlenül övezi akkora titoktartás és misztikum, a magasabb szintekre való tudatosulást nagyon komoly erkölcsi és önirányítási fejlődés kell, hogy megelőzze. Ellenkező esetben a beavatás által megszerzett erők helytelen használata katasztrofális következményekkel járhat.

Azon iskolázásokról, amelyek által egy ember magasabb szellemi-lelki szintre juthat és megismerheti a magasabb erőket, világokat, viszonylag kevés anyag jelent meg, nem véletlenül. A már említett Térj magadhoz, és láss! című művemben számos ilyen gyakorlatot bemutatok melyek hosszú távon csodálatosan kifejlesztik az asztrális és mentális test energiastruktúráját.

Aki szeretné képességeit élete anyagi-lelki-szellemi színvonalának emelésére használni, ajánlom A személyes energia mesterei című e-könyvemet. Ebben nagyon sok gyakorlat vezeti végig a személyt a tudatosulás egyre magasabb fokozatain.

A 21. század megtévesztő és hatalmi erői

A második évezred végére fokozatosan úgy alakult, hogy az anyagi hatalmak egyes szervezetek és egyének kezébe kerültek. A 21. századra a pénzügyi szervezetek és bankok, mint a Világbank, IMF, Fed, Európai Központi Bank mozgatják a fő szálakat, amik mögött bizonyos emberek és szervek, pl. a Goldman Sachs állnak.

Ezen szervezetek céljaik érdekében bármilyen államot adósságba taszítanak és bármikor háborút képesek szítani, hogy megszerezzék a hatalmat felettük, és az anyagi erőforrásaik felett. Ez már többször megtörtént. A hírekben persze nem ezt hallottuk.

Ugyanis a média hatásos eszközük a megtévesztésre.

A média csak szűrt információt közöl, s lehetőleg félelemkeltő, mert így a legkönnyebb manipulálni az emberiséget. Sajnos, mivel nagy része profitorientált, a média ezen hatalmi szervezetek egyik leghatékonyabb, negatív eszköze. Ha kölcsönt adnak (lásd IMF), azt vissza kell fizetni kamatostól, s ha egy országnak ez nem sikerül gyorsan, egyre magasabb kamatokat kell fizetnie, végül ördögi csapdába kerül. Nem tudja kiváltani magát, és a szervezet irányítása alá kerül.

Akiknek a kezében vannak a pénzügyi erőforrások, azok irányítják a politikát.

Manapság persze utóbbiban is gátlástalanul kihasználják a pszichológiai előnyüket.

Méghozzá azt, hogy az átlagemberek azt hiszik, az az igaz, amit a tévé, a rádió és az újság nap mint nap közöl számukra. De valójában csak azt kell megnézni ezek kinek a tulajdonában vannak, s máris tudni miért olyan egyoldalú a tájékoztatás.

A hatalom mindig arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet tudja rólad, mert betegesen fél attól, hogy valamit nem tud, és egyszer elvesztheti a hatalmát. Manapság ez van, minden lépésed adatként bekerül a központi rendszerbe. Egyelőre még az internetes világ egy független hely, már ahol teljesen szabad, mert van ahol ezt is korlátozzák.

Még ennél is rosszabb, hogy a kórházakban ma egy embernek annyi értéke nincs mint egy porszemnek, egyetlen tollvonással eldöntik a sorsát. Ha az anyagilag előnyösebb, az „ítélet” halál. Van aki még mindig azt hiszi, ez fikció, de nem, ezek sajnos a mindennapi tények. Ezt persze a fő média nem fogja közölni, hiszen az őket irányító hatalomnak ez nem érdeke.

Ha arra vagy kíváncsi, miért lett a tömeges migráció, vagy miért jelent meg a koronavírus, miért vannak katasztrófák, egyszerű a válasz. Egyrészt a történelem nem más, mint okok és okozatok láncolata. Vagyis az emberiség nemzetközi, országos és helyi szinten is régi cselekedeteinek az eredményét aratja le a jövőben. Időben nagy eltolódás is lehet, ezért tűnik érthetetlennek gyakran az egész.

Másrészt a háború az üzlet (egyeseknek). A fegyvergyártás üzlet. A migráció üzlet. A fakitermelés nagy üzlet. A járványok még nagyobb üzlet. A gyógyszergyártás az egyik legnagyobb üzlet! Valaki mindig nagyon jól jár. Akik ezekkel aratnak (pénzügyileg), nekik nem érdekük, hogy az emberek egészségesek legyenek, bőségben és békében éljenek.

De a háttérben a negatív szellemi erők is adagolják az inspirációt.

A 2001. szeptember 11 -i terrortámadások az Ahriman -i megtestesülés előfutárai, mert ő a félelem érzelme által vezérelt, valódi megismerésre képtelen embereket könnyen tudja manipulálni. Így gazdasági, politikai vagy esetleg szellemi céljai érdekében is fel tudja használni. A földi hatalmat kézben tartani akaró pénzügyi hatalmasságokban remek eszközökre lelt ehhez.

A sok apró háború, a tudatos félelemkeltés, a menekültáradat erősen hat az emberek érzelmeire, amelyet Ahriman ezáltal könnyedén tud manipulálni. Az anyagi haszon utáni vágy felerősödése, a hatalmi központosítás, s hogy mindenről tudomása legyen a központi szerveknek (adatgyűjtés), valamint a megtévesztés a média eszközeivel, ezen negatív erők erősödését segíti.

Ami persze nem menti fel az embereket a felelősség alól. Az egyes embernek van választási szabadsága. Ha képes a színfalak mögé nézni, és nem hagyja magát meghipnotizálni a médiával, tömeghiedelmekkel, maga irányíthatja sorsát. Ugyanígy a zsarnokokat sem kényszerítik, hanem ők hódolnak be a hatalmi csábításnak.

Minden egyes egyén gondolatai, érzései és cselekedetei számítanak. Így mindaz a pozitív energia, amit a világba viszel, egy ponton gyümölcsöt hoz. Egy ilyen kezdeményezés részünkről a Fényfókusz nevű online kiadvány, amelyben az egyes szerzők lélekemelő gondolataikat vagy történeteiket osztották meg. Ez letölthető az Eyn weboldalon.

A spirituális úton járó ember felelőssége

A természettudományos materializmus elterjedése a 19. századtól elindította egy szellemi elsötétülés folyamatát. Másfelől – paradox módon – ez az elszakadás a szellemi valóságtól, teremti meg azt az erős öntudatot az emberi lényben, amely független én -ként újra, immár teljes tudattal visszavezeti őt.

A 21. század egyik nagy ellentmondása a következő. Egyfelől ott az "általánosan elfogadott" materializmus, amely számára csak a látható, vagy fizikai műszerekkel bizonyítható dolgok a valóság. Másfelől ott van a hatalmas tömegekben elterjedt és a világban szétáradó iszlám, amely a maga fanatizmusával éppen az ellenkező irányba visz; ez csak a szellemi vakság egy másik formája.

Harmadrészt ott a kereszténység, amelynek fontos szerepe van a nyugati civilizációjában, de mai formájában az eredeti tudásnak csak halvány töredékét őrzi, az is elveszik az üres szertartásokban. Negyedrészt ott vannak a manapság bolondgomba módjára szaporodó ezoterikus irányzatok, amelyekkel ugyanez a probléma: vagy materiális módon, intellektuálisan okoskodnak, vagy fanatikusan ágálnak valami mellett/ellen.

Ezért nagy a spirituális úton járó ember felelőssége, bolygónk jövője múlhat rajta. De az ember csak akkor működhet közre bolygónk, s az emberi faj előrevivő fejlődésében, ha személyes egóján felülemelkedve, képes befogadóvá tenni magát a magasabb tudatosság üzeneteire. Ennek elfogadásával és közvetítésével vihetünk környezetünkbe olyan olyan építő energiákat a szellemi világokból, amelyek gyümölcsöző változásokhoz vezetnek.

A spiritualitásnak nem szabad "divattá" válnia, mert annál sokkal komolyabb dologról van szó, valójában a szemmel látható világ energetikai valósága az. Aki valódi spirituális úton jár, tud hallgatni, s nem hirdeti úton-útfélen. Mert ez belső dolog, a külvilágba elsősorban érzéseinkkel, gondolatainkkal, majd tetteinkkel, s végül szavainkkal visszük el.

Ez azt jelenti, hogy akkor beszélünk, amikor belső késztetés sugallja (nem az ego tudálékoskodása), és amikor környezetünk megérett rá, s igényli. Ezért olyan fontos az akarati, az érzés, és a gondolatvilágot harmóniában fejleszteni, mert így az ember szellemi, s anyagi testei egyensúlyban maradnak, a tudatossága pedig megmarad, s fejlődik.

IV.Spirituális ihletésű történetek

Eljön az idő... Már elkezdődött

– El fog jönni az idő, amikor az emberek elfeledkeznek minden ősi tudásról, ami egykor a sajátjuk volt és csak annak hisznek, amit látnak és megfoghatnak.

– Nem! Ez nem lehet! – kiáltott fel döbbenten a neofita. Majd a főpap nyugalmat sugárzó arcára nézve, hirtelen lecsillapodott.

– Elnézést kérek. De ez olyan hihetetlen számomra. Hiszen még az állatok is tovább látnak a szemüknél. Érzik a szellemi világot, amely körülvesz. Nem tudom elhinni, hogy az ember egyszer olyan mély tudati szintre süllyed, hogy a korlátozott testi érzékeinek fog csak hinni. Hiszen azok félrevezetik!

– Így van, ahogy mondod, de ez a teljes tudatosság útja. Az embereknek lassanként el kell szakadniuk a szellemi látástól, amelyet őseinktől örököltünk. Helyét az értelem, a logika és a fizikai dimenzióra való erős összpontosítás váltja fel.

– Miért kell megtörténnie mindennek?

– Ma még azért látják bizonyos fokig a szellemi valóságot az emberek, mert a szellemi érzékelőszerveik még valamennyire nyitottak. Később teljesen bezárulnak és csak a fizikai testükkel fognak azonosulni. Azért, hogy teljes figyelmükkel erre a világra koncentrálhassanak és ezáltal átalakítsák azt. Ennek az ára a régi tudás és képességek elvesztése. De cserébe megkapják a lehetőséget, hogy majd saját erejükből fedezzék fel újra szellemi valójukat és akkor az már nem emlékezés lesz, hanem valódi tudatosság.

– De hát milyen nehéz lesz az élet, ha nem használják majd ezeket a képességeket és tudást! Mindent a tulajdon kezükkel kell majd csinálniuk.

– Igen, de az évezredek alatt majd gépeket fejlesztenek és azokat használják. Ezek azonban nyomába sem érnek a mi technikánknak. Szűklátókörűségük miatt nem fogják

elfogadni a szellemi erők hatását az anyagra, ezért csak a lehetőségek egy részével fognak élni.

– Akkor hogyan fognak építeni...

– Ilyen építményeket, mint mi? – fejezte be a főpap. Nem fognak már ilyen építményeket létrehozni. Csodálkozni fognak, hogyan tudtuk ezeket felépíteni. Hosszú évszázadokig azt tanítják majd, hogy rabszolgák segítségével építettük, meg sem fordul a fejükben, hogy mi nem használtuk ki más emberek erejét és szenvedését.

– Hiszen emberi erővel nem is lehetne...

– Később rájönnek, hogy talán mégsem úgy történt. Ezernyi elméletet fognak gyártani, hogyan készültek, csak éppen azt nem fogadják el, ahogy valóban. Pedig lesznek emberek, akik emlékeznek erre a korra, itteni életükre és általuk ezek a dolgok is nyilvánosságra kerülnek. Ők mégis azon törik majd a fejüket, milyen fizikai szerkezeteket használhattunk, eszükbe sem jut, vagy nem akarják elfogadni, hogy egyszerűen súlytalanná tettük ezeket az irdatlan kőtömegeket, a természeti törvények ismerete segítségével.

– De hiszen ezek a törvények olyan egyszerűek.

– Valóban azok, de ők csak a fizikai törvényeket fogják természeti törvényeknek nevezni, az energia törvényeit csak lassan fedezik fel. De még a fizikailag megtörtént eseményekben sem lesz náluk egyetértés.

– Az meg, hogyan lehet?

– Ugye jól emlékezetedbe vésted a múltkori látomásodat, amikor megmutattam előtted a jövőt...

– Amikor megmutattad a Naplény alászállását a Földre?

– Igen.

– Őrá csak emlékezni fognak!

– Igen, emlékezni fognak, de az sem lesz egységes. Földünk fejlődésének a megfelelő pontján, az isteni szellem a Naplény által költözik emberi testbe, hogy megváltoztassa a fejlődés menetét. Onnantól a régi vérségi kötelékek és dogmatikus hagyományok kevéssé lesznek fontosak, helyette az egyén lép előtérbe, megerősödik a személyiség és az egyéni tudat.

– Erre szükség van a teljes egyéni tudat kifejlődéséhez.

– Pontosan. Ő adja meg az impulzust ehhez és ahhoz, hogy a régi faji, vérségi szeretetet felváltsa a szabad akaratból keletkező, egyetemes szeretet. Ehhez persze sok évezrednek kell eltelnie.

– De hogyhogy nem emlékeznek rá egységesen, hiszen az fizikailag történik meg?

– Az Ő távozta utáni évszázadokban kialakul egy vallás, amely majd a nyugati világ fő vallása lesz évezredeken át. De az ezt uraló vezetők dogmatizálják a tanokat és csak azt hagyják a köztudatba engedni, ami majd megfelel a hatalmi érdekeiknek. Többek közt azt fogják hirdetni, hogy az ember csak egyszer él és egyszer van lehetősége üdvözölni.

– Egyszer!? De hát az semmire sem elég és nagyon igazságtalan lenne. Mekkora butaság! Ki fogja ezt elhinni?

– A nyugaton élő emberek nagy része. Ettől függetlenül arra a vallásra szükség lesz, mert egyfajta egyensúlyt tart fenn abban az elanyagiasodott világban. Csak sajnos a hirdetett tanok is elanyagiasodnak és megmerevednek.

– De a róla szóló emlékezet, ugye megmarad?

– Igen, ez az egy megmarad, bár erősen lecsupaszítva. Mindenesetre eljön egy kor, amikor mindent megkérdőjeleznek.

– Még őt is?

– Igen. A spiritualitás újra lángra kap, de százféle formában és az anyagot akkor uraló szellemi erők miatt, ezek egy része materialista színezetű lesz. Még az Ő földi jelenlétét is elmaterializálják.

– Hogyan lehet azt elmaterializálni?

– Úgy, hogy azt fogják hirdetni, Ő csak egy ember volt, aki ugyan kiemelkedett az átlagból a tudásával, de közönséges életet élt, nem fejezte be a küldetést a kereszten, hanem családot alapított és továbbállt.

– Mekkora képtelenség! A Naplény vállalja az isteni áldozatot és emberként lesz jelen, hogy végül az idő és tér keresztjére feszítve magát, egyesüljön a Föld szellemével és átnemesítse azt. Ezzel újjászületik a Föld aurája. A Naplénynek nincsen szüksége emberi célokra!

– Ők azonban elvakultságukban, amellyel gyűlölik a dogmatikus vallást, azt is elvetik, ami igaz volt és magukévá teszik azokat a nézeteket, amelyeket az anyagiasság szellemi erői vetnek el, az arra alkalmas lelkekben. Elvetik a Naplényt és csak azt az embert fogadják el, aki abban az életben ért el fejlődése csúcspontjára, amikor magába fogadhatta Őt. De ezzel az ő földi szerepe véget ér és három éven át a Naplény használja az előkészített testet. Az anyagba húzó szellemi erők azonban tudni fogják, hogy az embereknek könnyebb azonosulni egy közönséges emberrel, aki ugyanolyan közönséges életet él, mint ők maguk, ezért az ő távozta után kétezer évvel elhintik ezeket az eszméket az új spirituális körök között.

– Mindenkit megtévesztenek?

– Nem, az emberek egy része marad a merev vallásnál, más részüket nem érdekli a dolog, csak az anyagi élet. Azok közül, akik nyitottak a spiritualitásra, lesznek, akik őrzik a valódi események titkait és sokan elfogadják őket. De sokan felbuzdulva azon, hogy talán be lettek csapva, az új, hamis eszméket, egy ember képét fogadják majd el, kitörölve a Felsőbb Én megjelenését a Naplény által.

– De hiszen ott van az igazság az akashában! Ez olyan, mint a matematika, változhatatlan és egyértelmű.

– Igazad van. De a későbbi korokban csak kevés beavatott lesz képes érzékelni az akashát, amelyben minden esemény szerepel, ami valaha is történt. Közülük is csak néhányan jutnak arra a szintre, hogy a világtörténelem legnagyobb eseményeit a maguk

tisztaságában lássák. Ők azonban megőrzik ezt a tudást. Ez nyilvánosságra is kerül, bár a harmadik évezredben, az információ korában az anyagi erők olyan sok hamis információt zúdítanak majd az emberekre, hogy az igazság se látszódjon. Így a valódi tanok is csak egy lesz a többi közül.

– Szörnyű, szörnyű! – mondta a neofita, aztán hirtelen megszakadt a kép és mély álom következett. * Felébredt. Rendkívül gyorsan vert a szíve, valami nagyon fontosat álmodott.

Feltápászkodott az ágyról és körülnézett. A számítógépet elfelejtette kikapcsolni, a képernyővédő alakzatai vibráltak előtte. Mi történt? Sosem fordult elő ilyen gondatlanság vele. Az este régi iratok után nyomozott az interneten, azután... azután nem emlékezik semmire. Valószínűleg nagyon kimerült és elnyomta az álom. De várjunk csak! Hirtelen emlékképek villantak fel benne az álomról. Néhány perc elteltével már minden részletre emlékezett.

– De hiszen ez nem álom volt!

Most már olyan világos volt előtte, mint a nap, ő volt az aki beszélt a főpappal és ennek a beszélgetésnek az emléke már többször felbukkant az életében, de nem tudta felidézni.

Most viszont összeállt a kép.

Az embereknek tudniuk kellene az igazságot!

Nyugtalanság vett rajta erőt és nem tudta, mit tegyen. Aztán ahogy ott ült, különös nyugalom ülte meg és lassanként földerengett előtte a főpap arca. A hangját hallotta a fejében.

– Nyugodj meg, akiknek szelleme azon a szinten van, tudni fognak az igazságról. Ne aggódj a többiek felől. A ti korotokban végtelenül sok információval árasztanak el benneteket az anyagi erők szellemei, hogy ne lássátok meg a valóságot. A világotok az ő létüket sem ismeri el, mert az anyagiasság elveit már a magukévá tették tőlük és úgy hiszik, belülről származik. Azonban az emberi fejlődés vezető szellemei a háttérből gondoskodnak róla, hogy az arra alkalmas egyének, akik eljutottak fejlődésük azon pontjára, megkapják a beavatást.

A szellemkép váratlanul eltűnt, csöngettek. Egy ismerőse volt az.

– Új híreim vannak számodra - közölte lelkesen, amint belépett. Bizonyítékokat találtak arra, hogy a Jézus nevezetű ember hol járt gyermekeivel az állítólagos keresztre feszítés után. Ja és mielőtt elfelejtem, egy fickónak zseniális elmélete van arról, hogyan építették a piramisokat…

Nem válaszolt, csak nézett maga elé fáradtan. A sötétítés már elkezdődött. Mindent elmaterializálnak. Még a legjelentőségteljesebb eseményt, a Naplény jelenlétét is meg nem történtté akarják tenni… * © Eyn 2013

Az örökkévalóság titka

Az örökkévalóság titkát kereste. Túl volt már életének delén és mindent megélt, amit lehetett. Része volt mindabban amit emberi lélek átélhet, boldogság, szenvedés, öröm és szomorúság mit sem jelentettek már számára. Lelke megnyugodott, gondolatai kiszáradtak és már csak egy dolog érdekelte, az örökkévalóság titka. A titok, amit soha halandó meg nem pillantott, mert többé nem lett volna halandó.

Elment arra a titokzatos helyre a Föld bolygón, ahol a választ megtalálni remélte. De a válasz nem volt már ott. Az örökkévalóság titka felszállt előle, mint a könnyű reggeli köd.

Leült a földre és csak nézett maga elé. Lehunyta a szemét és mély nyugalomba került. Álmot látott. Egy folyosón találta magát. Abban a pillanatban tudta, hogy az nem álom. Álomtestében volt, de teljes tudatában. Az örökkévalóság titka pedig ott volt előtte, a folyosó végén. Ezt biztosan tudta, mint ahogy azt, hogy az álom, amely valójában nem álom, csak a valóság egy másik szinten, most felfedi előtte azt, ami a színfalak mögött rejlik.

Elért a folyosó végére és belépett egy terembe. A terem hatalmas volt és csak egy fénysugár világította meg, egy ablak a mennyezeten. A szemben lévő falon ott volt a fátyol.

Az örökkévalóság titkának fátyla. Valahogy tudta, gondolkodás nélkül, mint ahogy azt is, hogy a valóság van mögötte.

A fátyol hirtelen fellebbent és ő megmerevedett a pillanat erejétől... Amit látott, az maga volt a semmi. Semmilyen érzékelhető nem volt ott, a gondolatai megálltak azon a ponton.

Akkor megszólalt egy hang, de nem tudta honnan szól.

– Kerestél minket és íme megleltél.

– Kik vagytok?

– Számodra mi vagyunk az örökkévalóság titka. A valóság felfedői.

Sem megborzongani nem volt képes, sem csodálkozni, egyszerűen csak ott volt és tudta „ az örökkévalóságban nincs ideje gondolkodni, csak kérdezni”.

– Mi az örökkévalóság titka?

– Az örökkévalóság titka az, hogy nem az időben van. Nem volt kezdete és vége. Nem lehet oda eljutni, csak ott lenni.

– Akkor én nem lehetek örökkévaló?

– Te nem vagy örökkévaló. Csak az örökkévaló benned az.

Akkor egy pillanat alatt megértette. Mihelyst elkezdett gondolkodni, időlénnyé vált, aki születik és meghal. De amikor eleresztette az utolsó gondolatát is, megszűnt benne az idő.

Nem volt mozgás, változás, idő és lét sem. A nemlét sem volt és változatlanság sem.

Semmi se volt és minden. * Hirtelen újra a régi önmaga volt.

– Hogyan tudom ezt elmondani másoknak?

– Beszélhetsz róla, de az emberek nem látnak a szavakon túl, amíg a gondolatokban élnek.

– Akkor lehetetlen?

– Nem. Utalhatsz rá és mások is tudhatják, de csak ha elengedik a gondolatokat, az időt, önmagukat, a létet...

– Ez számukra olyan, mintha megszűnnének.

– Te megszűntél?

– Nem. Addig csak léteztem, de akkor valójában voltam.

– Mit szándékozol tehát tenni?

– Semmit sem tudok „tenni”, csak hagyni. Senki el nem érheti az örökkévalóságot, csak „hagyhatja”, hogy az legyen.

– Úgy, hogy nem tesz semmit?

– Úgy, hogy teszi a „semmit”.

– Mikor van az örökkévalóság?

– Most.

– ???

– Mindig. Vagyis sosincs. Nem idő. Rossz megközelítés ez a kérdés.

– A kettősség miatt olyan paradoxon ez számotokra. Az egy-ség-ben fel sem merül.

Minden pillanatban örökkévalóak vagytok, másrészről egyetlen pillanatban sem. Amikor leáll az elméd, tudod. Amikor gondolkozol, semmit sem tudsz.

– Most már tudom.

– Azt hiszitek, hogy valahonnan valahova el kell jutnotok, el kell érnetek valamit, ezért számotokra az örökkévalóság ez: *

(vonal) *

– Igazából sehova sem kell eljutnotok és semmit sem kell elérnetek, csak lennetek. De számotokra a levés – a gondolkozásotok miatt – egyenlő a semmittevéssel. Valójában a levés nem semmittevés, csak jelenlét. Minden pillanatban teljesek, egészek és tökéletesek vagytok, de amíg ezen gondolkodtok, sosem éritek el.

A saját elmétek csapdájában vergődtök. A különbözőség megtéveszt. Azt hiszitek a világot meg kell érteni, de a megértés csak egy lépés a tudatossághoz. Az azonosság megélése mindennel, a valódi tudatosság. Az örökkévalóság számunkra ilyen: *

(kör) *

– Tudom. Lesznek, akik elfogadják, mások nem.

– Ők az elméjük irányítása alatt állnak. Nem tudják kikapcsolni, így mindig egyfajta szűrőként áll a valóság és közöttük. Az örökkévalóság titka az, hogy nincs. Ez a szó az időt feltételezi és az idő, mint olyan, relatív. Bizonyos határok között érvényes. De csak egy része a megnyilvánulásnak, a térrel együtt. Ne keresd az örökkévalóság titkát, mert olyan nincs. Csak a Valóság van. A Valóság nem az idő, nem a tér. A Valóság nem mozgás, de nem is mozdulatlanság. A Valóság nem a lét és nem a nemlét. A Valóság van. * © Eyn 2013

Pillantás az Úr titkaiba

Az Úr, a Világok Teremtője magához rendeli az emberiség fejlődésének irányítóit.

Amikor végez, két alakhoz fordul, akik különleges feladatra vállalkoztak.

– Mindketten kaptok társakat. Lucifer, a te feladatod lesz az elcsábítás, az egoizmus, a hiúság, az önzés és a vágyak felkeltése az emberben.

Ahriman neked pedig el kell idegítened őket minden szellemitől, a számok, mértékek és érzékszervek felé. Úgy, hogy egy mechanikus, számító, lélektelen, anyagelvű világot hozzanak létre.

Tudnotok kell, hogy bármennyire is lehúzzátok a mélybe az emberiséget, hosszú távon felemelitek. De csak akkor, ha egyensúlyt tartatok. Más-más időszakokban egyikőtök, majd másikotok kerül túlsúlyba, ami hosszabb távon kiegyenlítődik. Nem csak negatív, hanem pozitív hatásotok is lesz, Lucifer, te a művészetek, Ahriman, te pedig a tudományok létrejöttét segíted.

Ekkor az úr odafordult egy fenséges alakhoz, aki végig mellette állt: – Fiam, te kapod a legnehezebb, s egyben legszebb feladatot. El kell vinned a teljes szabadságot és az egyetemes szeretetet az emberekhez. Ez csak úgy lehetséges, ha elszakadnak a régi faji kötelékektől és önállóan, egyénenként találják meg magukban újra a szellemit és szabad akaratukból teszik a jót.

Meg kell mutatnod nekik, hogy az istenség a tér és az idő keresztjére feszíti önmagát azért, hogy megmutassa a szellemet és utat mutasson; ha az egót – áthúzzuk akkor + -á válik és életre kel az isteni. Amikor megtörtént ez, el kell hagynod az a testet és beleáradnod a Föld szellemébe, hogy ezentúl velük legyél mindig.

– Még valakiket küldök majd utánatok – mondta az Úr, akik időben a legkésőbb kezdik a munkájukat. * Lucifer mesteri módon megkísértette az embert a tudás ígéretével. Addig az ember jó helyen volt, mindene megvolt, de nem tudta ezt. Amikor megismerte a tudást, elszakadt az addigi szellemi alvó állapotból és később képessé vált a jó és a rossz megkülönböztetésére, önállóvá lett. Szabaddá vált akarata által lehetővé vált a tudatos szabadság elérése a számára.

Lucifer mindig belülről dolgozott az emberen és az önhittség, a tökéletesség mázát hitette el. Megjelent az irigység, a hamis önszeretet, majd később a személyi kultusz.

Az Úr fia, akit Krisztusnak neveztek, megtette amire apja kérte és cselekedetével a Lucifer által önállóvá lett emberekben elültette a szeretet, testvériség és szellemi felemelkedés csíráit. Amikor elérkezett az idő, átvette a Jézus nevű ember által előkészített testet, aki ekkor elhagyta azt, és három éven át munkálkodott benne.

Küldetése befejeztével, amikor ott volt a kereszten, megjelent mellette két oldalról, a másik kereszteken Lucifer és Ahriman is.

Lucifer, a fényhozó volt az, aki mintegy a jövőt elővételezve megtudta a megváltását, Ahriman a másik, aki még nem tért meg, s köztük Krisztus, aki maga a fény. Már megjelenése után néhány évszázaddal elkezdték eltorzítani, félreismerni amit ő tanított. A szabadság tiszteletben tartásával nem avatkozott be, hanem az arra éretté váló lelkeket beavatta az ő tudásával.

Ahriman jelenléte igazán csak sokkal később vált erőssé. Ez az Ahriman nagyon furfangos volt. Úgy irányította a dolgokat, hogy jelenlétét ne vegyék észre, sőt, amit a világba áraszt, úgy higgyék, az érdeküket szolgálja. Először is elérte, hogy az új ismeretek, amelyet modern tudománynak neveznek, az univerzumot egy önmagától működő, mechanikus gépezetnek lássa, a működtető erőket pedig természetnek nevezze.

Addig munkálkodott, amíg az iskolák teljesen „önállóak” lettek, azt fogadták el és tanították, amit ez a tudomány ismert. Az érzékszervekkel tapasztalható lett az egyetlen valóság, az, hogy emögött szellemi folyamatok az irányítók, feledésbe merült, sőt elfogadhatatlanná vált. Elérte, hogy ezeket az erőket – beleértve őt magát is, az emberek nem létezőnek tartsák, így nyugodtan dolgozhatott a saját malmára.

Gondos munkája eredményeként az emberek egyre inkább az anyagi javakat tekintették fontosnak, s emiatt rengeteg háború tört ki, amelyeknek csak a külső felszíne volt az ideológia, valójában gazdasági-pénzügyi érdekek mozgatták. Azt akarta, hogy az emberek azt higgyék, „pénzen minden megvehető”, „a pénz mozgatja a világot”. Bár a Föld keleti régióiban, ahol az ősi vallások és filozófiai tanítások erősek maradtak, ezt nem sikerült maradéktalanul megvalósítania, a legtöbb helyen gyümölcsöztek az anyagi magvak, melyeket elhintett.

A legálszentebb cselekedete volt, amikor elhintette, hogy a legnagyobb erő földi jelenléte nem történt meg. Addig-addig munkálkodott, mígnem az emberek nagy része magáénak érezte azt a nézetet, hogy becsapták. Úgy intézte, hogy az emberek

felvilágosultnak érezzék magukat, mint „akiknek felnyílt a szemük”, hogy a legnagyobb esemény nem is történt meg.

Azt kellett higgyék, hogy az az esemény, amely elhozta az új időszámítást és új irányt adott a fejlődésnek, nem az Ő jelenléte volt, hanem csak egy egyszerű ember élete. Azt is elérte, hogy fizikailag bizonyítékokat találhassanak erre és azt gondolják, ő is csak egy ember volt, aki ugyanúgy hibázott, mint ők és világi életet élt.

Ez tökéletesen megfelelt céljainak, mert Jézus közönséges képe félrevezette az embereket és elérte, hogy ne figyeljenek oda a Krisztusi impulzusra. Voltak azonban olyanok, akik nem hitték, mint a vallás, hanem magasabb szellemi tudatosságuk révén tudták, hogy a Krisztus lény itt járt a Földön és három éven át tartózkodott földi testben, ennek leteltével pedig elhagyta azt és a Föld szellemévé lett.

Ahriman elérte, hogy végtelenül sok információt és időleges ismerethalmazt gyűjtsenek össze az emberek, így a lényeg, a szellem elveszik és csak az információ és az intellektuális tudás lesz előtérben. Azt akarta, hogy az emberiség borzasztóan okossá legyen külső téren, de a belsőről ne vegyen tudomást, a dolgok lényege elvesszen számára, higgye csak azt, hogy a véletlen és egyszerű fizikai okok teszik a világot olyanná, amilyen. Az ember mindent megmért, kiszámított és fizikailag megfigyelt. Ez volt számára a valóság.

Lucifer az emberek egóján dolgozott. Míg Ahriman a tudományokat világiasította, Lucifer a vallásokban és a misztikumban munkálkodott és igyekezett megtéveszteni. Míg Ahriman a rideg, mechanikus tudományokban tompította el az emberek tudatát, addig Lucifer a spirituális és vallási elragadtatottság és extázis szélsőséges állapotait inspirálta, hogy az egyes individuum ne az érje el az isteni szellemet, hanem megragadjon önnön képességei és hatalma tudatában.

De voltak akik tisztában voltak mindezekkel a dolgokkal. Ezek a bölcs emberek tudták, hogy ez a két szellemi lény egyensúlyt hozhat létre, ha a megfelelő módon viszonyulnak hozzájuk. Így a tudományok művelésébe komoly érdeklődést, lelkesedést vittek, mintegy élővé téve azokat és távolságtartással szemlélték a szenvedélyeket, önfegyelmet vittek a vágyaikba. Életet vittek a külső tudományokba és önuralmat a szélsőségekre, fanatizmusra, elragadtatottságra hajlamos belső, lelki életbe.

A ravasz Ahriman közben megjelent az emberek között és odaadta a tisztánlátás képességét egyes embereknek. Mivel ezt nem saját erőfeszítésük és munkájuk árán érték el, mindannyian mást láttak és ez harcokhoz vezetett. Ahriman azon dolgozott, hogy az ember hideggé, számítóvá, merevvé váljon.

Ahriman munkája előkészítette az alapot az Úr által jelzett valakik megjelenésére. Az azurák voltak azok. Feladatuk az ember szellemi felemelkedésének és magasabb szellemi részei kifejlődésének megakadályozása volt. Míg Lucifer az asztrálanyagban tevékenykedett és Ahriman az éterben, addig az azurák egyenest a fizikai testben fejtették ki tevékenységeiket.

Az Aazurák a testi vágyak és szélsőségek és az illúziók megélésére, a kábítószerek által vezették az embert. Az azurák elhitették az emberekkel, hogy nem többek, mint a legfejlettebb „állat”, és ebben az ösztönöket erősítették. Munkálkodásuk eredményeképp

az emberekben gyengült az önálló én-tudat, amit a Krisztus hozott és erősödött az egykori faji, vagy csoporttudat.

Megjelentek a szélsőséges csoportusulások, szervezetek és bandák, ahol az egyénnek alig van szerepe, mint önálló én-nek, csak egy sejt a szervezetben. Az azurák az embereket az alkohol, a testiség, elfajult szexuális vágyak és a drogok felé terelte. A szélsőséges érzelmek, a reménytelenség, vagy akár az öngyilkosság impulzusait ültette el.

A luciferi hatások erőre kaptak a nemzeti szocializmusban, a fasizmusban. Az ahrimani hatások a bolsevizmusban, annak ateizmusában jelentek meg és az azurák hatása a tömegkommunikáció és a pénzügyi rendszeren át érvényesült.

A luciferi erők önimádat, önzés, vagy vallási, spirituális szélsőségek felé húznak. Az ahrimani erők elhitetik, hogy mindez mese és csak az anyagi világ valós. Az azurák pedig a médián át, a vágyak és ösztönök felé húzzák az embereket.

A krisztusi erő az önálló, tudatos, szabad emberi szellem felé vezet, amely az intellektust, a fizikai eszközöket használja, de túllép ezeken és felismeri anyagtól függetlenül is létező szellemi létét.

Lucifer az egón át szól hozzád, Ahriman fizikai érzékeiden át, az azurák anyagi vágyaidon át, Krisztus a szíveden át, az Úr pedig a legbensőbb éned, legigazabb hangod, legmélyebb vágyad, amely egyesíti lelkedet a szellemeddel, elmédet a szíveddel. * © Eyn 2013

Az élet káprázata – Örökkön örökké

Megszülettem. Egy új világ tárult éledő szemeim elé. Virágok és fák, termek és épületek, emberek és állatok. Madarak és pillangók, napok és holdak, árnyékok és fények.

Minden szép és jó volt. Megtanultam megértetni magam és később megismertem az emberi szót. Testvéreim születtek. Gyermekek voltunk és játszottunk.

Lakóhelyünkhöz közel volt a folyó, amely mellett templomok és ősi épületek húzódtak.

Számtalan hely a játékra. Szüleink velünk játszottak. Apánk, Tem-Kne, erős volt és nagyon okos. Számtalanszor elvitt bennünket a folyón és bemutatta a természet nagyságát és fenségét.

Anyánk, Nem-Tha, sokszor velünk jött és ugyanúgy élvezte ezeket a beszámolókat, mintha ő is gyermek lenne. Ők ketten tökéletes harmóniában voltak. Ismerték egymás összes gondolatát és mindig boldogság áradt felőlük. Megértették gyermeki gondolatainkat és tökéletes biztonságban voltunk velük.

Később megismertük Nur-Zet –et, a fiatal papot, aki sokszor foglalkozott velünk.

Megtanított bennünket a betűvetés, a számtan, a testedzés és a kézművesség tudományaira. Olyan kérdésekre adott választ, amelyekre a szüleink nem tudtak, vagy nem akartak válaszolni.

Felnőttünk. Testvérem, Han-Tek, feleségül vett egy csodaszép lányt, aki a sivatag mellől érkezett. Húgom hozzáment egy úrhoz, aki a közeli helyőrség vezetője volt. A gyermekéveink elmúltak és egyre ritkábban találkoztunk. Rám Nur-Zet gyakorolt hatást és úgy döntöttem, az ő nyomdokaiba lépek. Meg akartam ismerni minden dolgok titkát és értelmét.

Egyre több tárult fel előttem a világot mozgató erők természetéből. Tudtam, hogy a jó úton járok. Érettebb lettem és bölcsebb. Testvéreimnek gyermekei születtek. Húgom

kislánya, Zej-Ned, különösen közel állt hozzám. Már kisgyermekként olyan kérdései voltak, amelyeket mások csak az élet vége felé tesznek fel. Nur-Zet azt mondta, hogy a kislány sorsa már el lett határozva, mielőtt ideszületett. Azt kérdeztem, kik döntöttek efelől, mire azt válaszolta, maga Zej-Ned döntött így, amikor még „teljes volt” a csillagok között.

Telt az idő és megismertem azokat a titkokat, amelyeket mások csak álmaikban láthattak. Egyre kevésbé voltam „emberi”, magasabb bölcsesség költözött az életembe. A szüleim idősebbek lettek és lassanként eltűnt fiatalságuk sudársága. Népünk szellemének megfelelően éltek, kitűnő egészségben, ezért öregkorukra is megőrizték ruganyosságukat és elevenségüket. Végül elérkezett a nap, amelytől tartottam. Ők ketten, akiket annyira szerettem, örökre lehunyták földi szemeiket. Egy fiatal szikomorfa alatt aludtak el, egymás karjaiban. Rettenetesen egyedül éreztem magam.

– Újra találkozni fogtok egy másik földrészen, másik szerepben – mondta Nur-Zet. Zej-Ned közben felnőtt és útja a templomba vezetett. Rendkívüli szépségű volt, amely tulajdonságát csak esze múlta felül, de egyetlen kérőnek sem volt esélye nála. Zej-Ned – et csakis a csillagok érdekelték, a múlt és a jövő, az ég titkai és a föld rejtélyei. Idejének java részét ezek felfedezésével töltötte, vagy a templomokban segédkezett, ahol a gyógyító papok kezelték az embereket. Rendkívüli érzékkel rendelkezett az emberek elhangolódott rezgéseinek megérzésében, ezért sokszor már abban a pillanatban tudta, mi a probléma, amikor találkozott valakivel.

Mélyen belevetettem magam az ősök tudásának megismerésébe, szellemi tanulmányaim során újabb és újabb fátylak lebbentek fel előttem. Megtudtam hogyan ágazik ki az emberi lény a természetből és hogyan élhet összhangban minden elemmel.

Megtanultam hogyan fejleszthetem lelki-szellemi erőimet és hogyan érdemes felhasználnom ezeket népünk boldogulása érdekében. Egy napon fivérem váratlanul elhagyta a földi világot. Távozása újabb szomorúságot okozott, s csak Zej-Ned fáradhatatlan lelkesedése tartotta érdeklődésem a földi szférában.

Haladtak az évek, s elérkezett az idő, amikor mesterem, Nur-Zet távozni készült. Lejárt az ideje és el kellett hagynia földi porhüvelyét. Mielőtt elment, még egyszer szólt hozzám.

– Ha nem sikerül kiállnod a próbát, ne veszítsd el hited, egy következő életben sikerülni fog – ezek voltak utolsó szavai. Nem értettem, miről beszélt, hiszen régen túl voltam a beavatásokon és egyszer sem buktam el. Úgy éreztem, minden fontosat megtanultam és senki sem beszélt nekem újabb próbákról.

Telt az idő és az öregkorba léptem. Testem erős és eleven maradt, szellemem friss, de egyre kevesebb volt, ami ebben a világban tartott. Magas kort értem meg. Húgom sem élt már és mindenki rég eltávozott azok közül, akikkel felnőttem. Egy napon a csodálatos ZejNed is itthagyott engem. Éppen egy illatos növénnyel masszírozta idős tagjaimat, amikor váratlanul lehanyatlott a keze. A szívéhez kapott és összeesett. A karjaimban hunyt el.

Mindenki elhagyott. Végtelen szomorúság töltött el. Mindenki eltávozott, akit valaha is szerettem, nem volt miért élnem. Kezdett elhagyni az életerőm. Akkor megértettem, milyen próbáról beszélt szellemi vezetőm. A templom által istenként száguldottam szellemi utamon, de emberként végeztem az életem. Emberi gondolatok és szomorúság maradt bennem. A test, amely oly sokáig kitartott, végül beadta a derekát. Olyan voltam, mint egy

kiszáradt fa. Elveszett az érdeklődésem a külvilág iránt és kihunyt a láng, amely az értelmet adta. Aztán eltűnt minden és a sötétség vett körül. * Megszülettem. Emberek, tárgyak, játszópajtások és játékok vettek körül. Testvéreim is lettek. Együtt játszottunk és élveztük az életet. Körülöttünk mindenben a gépek segítettek kényelmesebbé tenni az életünket. Csodás szüleim voltak, akiket nagyon szerettem, de mindig úgy éreztem, valami hiányzik belőlük. Nagyszerű volt a kapcsolatuk velünk és egymással, de a nagy titkokról semmit sem tudtak.

Felnőttünk és egy szaladó, rohanó, kapkodó világegyetemet éreztünk magunk mellett.

Nem volt idő semmire és semmi sem volt igazán fontos. Állandóan az értelmét kerestem mindennek, de nem találtam. Az élet káprázata mögötti valóságot kutattam. Más emberek körülöttem nem értették ezt, csak a tárgyak, a mindennapi események foglalkoztatták őket.

Folyton olyan érzésem volt azokkal, akikkel kapcsolatba kerültem, hogy már találkoztunk egyszer. Talán egy másik, ősrégi világban. Aztán egy nap megértettem.

Fáradtan dőltem hátra ágyamban és azonnal elaludtam. Olyan volt, mintha álmot látnék, de nem álom volt, hanem valóságos esemény egy másik síkon. Egy fényességes alak közeledett felém és megnyugtatott: – Ezúttal ki fogod állni a próbát és megismered valódi énünket – hangzott egy sejtelmes mondat. Napokon át kutattam az emlékezetemben. Mintha már hallottam volna őt. Annyira ismerős volt! Nagyon vágytam rá, hogy újra láthassam.

Telt-múlt az idő és az események hatására egyre több mindenre rájöttem. Miközben mások szaladtak a világi dolgokért, én munkálkodtam a szellemi utamon. Valamilyen meghatározhatatlan belső erő segített és én követtem. Amikor idősebb lettem, ismét kezdtek eltávozni mellőlem a szeretteim. A halál lehelete nem kímélt senkit. A fájdalom nagy volt, de valahogy más. Tudtam, hogy hosszú időre elvesztettem őket, de azt is, hogy egy másik síkon utaznak tovább. Kapcsolatot azonban nem tudtam fenntartani velük.

Egyszer egy fa alatt ücsörögtem szomorúan, amikor feltűnt előttem egy kislány.

Mosolygott és egyenest hozzám jött. Megsimogatta az arcom és ennyit mondott: – Ne félj, most már soha többé nem hagyunk el. Aztán eltűnt, mint egy szélfuvallat. Ott ültem megmerevedve, majd hirtelen feltört belőlem a felismerés. Zej-Ned volt az! Ő volt az és hozzám jött! Látta mi zajlik bennem és felébresztett.

A világ elrohant mellettem és nem tartottam vele. Idősebb lettem és legjobb barátaim itt hagyták a földi létet. Nem voltak gyermekeim, ezért magányos lettem. Ott ültem egy szép, de mesterséges parkban – ami még megmaradt a természetből – és néztem az ég felé.

Mindazok, akik gyermekek voltak ifjúkoromban, most már idősen, hajlottan rótták útjukat.

Eltűnt belőlem a fiatalkor ereje. Csak egy kiszáradt, ősz fakóró voltam, akinek ahhoz sincs ereje, hogy felálljon.

Teljesen egyedül ültem az alkonyban. A park kiürült és felbukkant a hold. Hátradőltem, ellazultam és megpihentem. Mindent eleresztettem és sóhajtottam. Abban a pillanatban hirtelen mindent megértettem. Csak a szereplők hagytak el. Szereplők, akik egy őrült

színház soha véget nem érő drámáinak és vígjátékainak darabjait adták elő, folytonfolyvást másként és mégis hasonlóan. Szerepek voltak és üres maszkokat hagytak hátra, de a színészek nem hagyták el a színházat, csupán új előadásra készültek. Legördült a függöny és visszamentek a falak közé, hogy felkészüljenek a következő szerepre.

Nekem már nem volt több szerepem. Megértettem az összes darabot és itt hagyhattam a színházat. Kiléptem az árnyékok világából és felléptem az égre. Ő jött felém. A látomás, akiről már tudtam, nem más, mint a mesterem. Amikor közelebb ért, olyan volt, mintha eggyé váltunk volna. Láttam apámat és anyámat – vagyis őket, akik ezeket a szerepeket játszották – és velem voltak a testvéreim. Zej-Ned is megérkezett. Mindnyájan Itt voltunk, egy helyen, amely nem hely. Az időnek nem volt többé szerepe. Ők és én mind jelen voltunk és felismertük egymást önmagunkban. Együtt voltunk.

Végre valóban együtt. Egyéniségek voltunk, mégis egyek. Én-ünk egymásba olvadt és szétvált, újra egymásba olvadt és újra szétvált. Szabadok voltunk és együtt. Örökkönörökké együtt vagyunk. Nem mint szereplők egy színházban, hanem mint írók, akik bármilyen személyiséget megalkothatnak. Most már mindig mi vagyunk. Tudjuk, hogy kik vagyunk, s mindig önmagunk vagyunk.

Semmi sem választhatott szét minket, mert szellemünk fénye egybeolvasztotta azt, ami mindig is voltunk. Tudtuk, hogy új színdarabot írhatunk, vagy hatással lehetünk azokra, amelyek most zajlanak a Földön, szabadon dönthetünk. De most már tudtuk, hogy mi vagyunk... és azt, hogy soha semmit sem veszthetünk el, ami valódi. Mert a világ minden káprázata elmúlik egyszer és a csillagok is kihunynak, de a mi valóságunk – amely a létezés forrása – sosem múlik el. Örökkön-örökké bennünk él. *

© Eyn 2013

A könyvhöz felhasznált források jegyzéke

- Rudolf Steiner – Az akasha krónikából könyv1904 - Rudolf Steiner – A templomlegenda és az aranylegenda előadás sorozat 1904 - Rudolf Steiner – A rózsakeresztesek teozófiája előadás sorozat München 1907 - Rudolf Steiner – János evangélium előadás sorozat Hamburg 1908 - Rudolf Steiner – Lukács evangélium előadás sorozat Basel 1909 - Rudolf Steiner: Rózsakeresztesek szellemtudománya előadás sorozat Budapest 1909 - Rudolf Steiner – Szellemi hierarchiák előadás sorozat Düsseldorf 1909 - Rudolf Steiner – A Máté evangélium előadás sorozat Bern1910 - Rudolf Steiner – A karma megnyilvánulásai előadás sorozat 1910 - Rudolf Steiner – Pünkösd, a szabad individualitás ünnepe előadás sorozat Hamburg 1910 - Rudolf Steiner – Jézustól Krisztusig előadás sorozat Karlsruhe 1911 - Rudolf Steiner – Márk evangélium előadás sorozat Basel 1912 - Rudolf Steiner – Élet a halál és az újraszületés között könyv 1912-1913 - Rudolf Steiner – Az okkult fejlődés hatása az emberre előadás sorozat Hága 1913 - Rudolf Steiner – Az ötödik evangélium előadás sorozat (több városban) 19131914

- Rudolf Steiner – Sorsalakítás és élet a halál után előadás sorozat Berlin 1915 - Rudolf Steiner – A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei könyv 1919 - Rudolf Steiner – Az év körforgása előadás sorozat Bécs, 1923 - Rudolf Steiner – Munkáselőadások 1922-1924 - Arthur E. Powell – Az étertest és az éteri vilag (1925) - Arthur E. Powell – Az asztrális test 1926 - Arthur E. Powell – A mentális test 1927 - Arthur E. Powell – A kauzális test és én 1928 - Emil Bock – A három év 1948 - Elisabeth Haich – Beavatás (1960) - Jan van Rijckenborgh: Egyiptomi ős-Gnózis 3.

- Willi Sucher – Kozmikus kereszténység (előadások 1969, kiadás 1971) - Jane Roberts – Seth könyve: A lélek örök érvényessége (I-II. kötet) 1972 - Trevor Ravenscroft – A végzet lándzsája 1973 - Neville Randall – Élet a halál után 1975 - Kyriacos C. Markides – A ciprusi mágus 1985 - Howard Murphet – Túl a halálon 1990 - Saját jegyzetek, meglátások, összefoglalók

Ajánlott irodalmat összefoglaló cikkek linkjei

Lao-ce könyvek Paul Brunton könyvek Lobszang Rampa könyvek Seth könyvek Carlos Castaneda könyvek Kyriacos C. Markides könyvek

James Redfield könyvek Eckhart Tolle könyvek

Eddig megjelent e-könyveim

Fénysugár az éjből 2012 (1993) (fantasy kalandregény) Tedd azt, amit a legjobban szeretsz és amihez a legjobban értesz 2011 (önmegismerés, önfejlesztés, önmegvalósítás, gondolkodásmód) Az önmegvalósítás iskolája 2. 2017 (2014 első változat) (önmegismerés, önfejlesztés, önmegvalósítás, gondolkodásmód, módszertan) Egyéniségépítés Gyorsítósáv 2016 – (évente frissülő, az Egyéniségépítés feliratkozóinak) (önmegismerés, önfejlesztés, célkitűzés, motiváció, gondolkodásmód, módszertan) 12 szokás/tulajdonság, amely megváltoztatja életed 2016 (önfejlesztés) A kiváló egyéniség 50 jellemvonása 2016 (önmegismerés, önfejlesztés, önmegvalósítás, gondolkodásmód, motiváció) Te csinálod az egészet! (inspiráció, önmegismerés, énregény, energetika) A személyes energia mesterei (2012-2013) 2017 (energetika, önfejlesztés, spiritualitás, módszertan, történet) Az írás a szenvedélyed? Út az olvasókig és az eladásig 2017 (blogírás, könyvírás, online marketing, időgazdálkodás, személyes márka) Térj magadhoz, és láss! - Kilépés a tömegtudatból 2021 (energetika, önismeret, életmód, meditáció, jellem, belső érzékek fejlesztése, önmegvalósítás, tudatosság)

*

Mit tartalmaz a könyv?

A valóság mint nézőpont – hogyan emelkedj a személyes szubjektivitás fölé Energetikai személyiségtípusok és játszmák okai, megoldásai Hogyan legyél mindig egészséges? A titok az energetikában rejlik Fiatalnak maradni, testben is A sötét oldal – média, háttérhatalmak, szélsőségek, tömegtudat, manipuláció, betegség mint üzlet A látható világ mögött rejlő hatóerők Hogyan fejleszd ki energetikai tudatosságod és érzékelésed Életmódod és jellemed hatása energiatested erővonalainak rendeződésére Nem fizikai érzékeid fejlesztése Testi, lelki, szellemi erők és képességek fejlesztése

A jellembeli tulajdonságok tudatos fejlesztése és annak erőteljes hatása a sorsra Magasabb energia és tudatossági szint elérése Saját tapasztalatok * Itt érheted el: A magasabb tudatosság és energiaszint elérése