Hitélet 2010-09

Isten szépnek és értékes-nek lát bennünket

Isten még nem adta fel

Júdás, a szent szupersztár



az Agapé könyvajánlata Kiadványaink megrendelhetõk az újvidéki Ferences Rendház címén: Franjevaèki samostan Cara Dušana 4, PAK 403801 21000 Novi Sad számlaszám: 125-1940-02 tel.: 021 / 469-474 e-mail: agape@eunet.rs Magyarországi, erdélyi és más országokban élõ vásárlóink kiadványainkat megtekinthetik a www.agape.hu honlapon, vagy érdeklõdhetnek a +36 62 444-002 telefonszámon.

! ! !

J Ú Elő Elők El E lőkerül ők ő k ültt rakt ktá árké készletü készl é letü tünk kbő ből ől (Amíg a készlet tart)

! ! !

J Ú

Életre szólóan szeretni (OMC, Bécs, 1974. 106 oldal) .......................... 50 din Esküvőnk (OMC, Bécs, 1974. 64 oldal) ........... 50 din A keresztség az istengyermekség szentsége (1990, 24 oldal) ................................................ 20 din Páduai Szent Antal kis imakönyve (1966, 100 oldal)...50 din Páduai Szent Antal kis imakönyve (1986, 104 oldal)....50 din Lourdesi kilenced (1983, 64 oldal) ................... 40 din Hiszek. Ima- és énekfüzet (1983, 152 oldal) .... 100 din Elsőáldozási emlék........................................... k 50 din Život prije rođenja (Stvarnost, Zágráb, 1974. 160 oldal, keményfedelű, illusztrált) .......................................................... 200 din Nagyobb mennyiség vásárlásakor további kedvezmény! kedvezmény!

Hívja az Agapé Kiadót: (021) 469-474

2 

! ! !

J Ú Útmutató Janó Manó sorozat .............180 din / 580 Ft / db.

(Húzz el innen, komisz!; Isten a barátom; A tisztelet; Anya és apa válnak; Tűnjön a félelem, itt a védelem;

Hogyan légy jó barát; Ha meghal a nagyszülő; Ha rossz dolgok történnek; A megbocsátás) Hitélet imakönyv .................................... 1060 din / 3100 1860 Ft Páduai Szent Antal imakönyv........................... 250 din / 600 Ft Jézus hív (Első imakönyvem) ........................... 50 din / 200 Ft Katolikus Kincses Kalendárium 2011 ............... 350 din Katolikus falinaptár (hajtogatós) 2011 .............. 150 din / 400 Ft Mennyei Atyánk ................................................ 150 din / 780 Ft Bízd rám sebzett szívedet ................................ 150 din / 890 Ft Hogyan imádkozzunk? ..................................... 150 din / 910 Ft Az öröm virágait neked kell elültetned ............. 200 din Minden szívnek otthon kell ............................... 250 din / 890 Ft A barátság pszichológiája................................. 100 din / 700 Ft A szeretet pszichoanalízise .............................. 200 din Az élet mint a bennünk rejlő boldogság útja .... 250 din / 1000 Ft

a főszerkesztő rovata

Címzetes bolhaszállítók

A tarttallomb b ól A fejlődés törvénye . . . . . . . . . . . . 4 Búcsúfia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Ki a hű és értelmes gondnok? . . . 6 Az alázatosság gyógyszere . . . . . . 7 Teréz anya, a szeretet misszionáriusa . . . . . . 8 Teréz anya a világhálón. . . . . . . . . 8 A legnehezebb, de leggyümölcsözőbb munka. . . . 100 „Kovászképző” . . . . . . . . . . . . . . 11 Isten szépnek és értékesnek lát bennünket (Balcsák Szilárd) . . 122 A válasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 Most nem az iskolacsengőre figyelekk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 A rohanásban sokszor a legfontosabbról feledkezünk megg 155 Az irgalmas szamaritánus . . . . . . 166 A foglalt tükörről . . . . . . . . . . . . 177 Júdás, a szent szupersztár . . . . . . 188 Gondolkodj!. . . . . . . . . . . . . . . . . 200 Isten még nem adta fel . . . . . . . . 21 Ellenállásra szólította fel a keresztényeket a denveri érsek22 k 2 Gitártábor – atomkezdőknek is . 244 Öntudat és büszkeség a maga teremtette világban (Nagy László) 255 Ádám és Éva naplója (részlet) . . 266 A halál megtanított élni. . . . . . . . 288 A lukacsos szívekk . . . . . . . . . . . . 299 Gondűző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300 A cícímo ímo mold ldal alon lon Ka Kath thy hy La Lawr Lawr wren ence en ce ffes esttm es tmén tmé énye énye ye. e.

Szeptember 8: Kisboldogasszonyy, a Szent Szűz születésének ünnepee.

A hátoldalon: Széplak. Elblinger Ferenc felvételee.

A Széplakhoz kapcsolódó írásunk a 29. oldalonn található. Szeptember 14: a szent kereszzt felmaggasztalássa. a.

A jótékonykodás kérdésével kapcsolatban vegyes érzelmek szoktak eltölteni. Néha eltűnődöm, máskor meg elmérgelődöm magamban. Egyrészt nagyon nagy örömmel, Isten és ember iránti hálával tölt el, amikor látom, milyen sok jószívű ember van. Sokan megérzik és odaállnak a jó mellé. Sőt azt is minduntalan tapasztalom, hogy a jó jót hoz elő a másik emberből. A jószívű adakozók azok, akik nemcsak magukra néznek, hanem észreveszik, mi történik környezetükben, hogyan élnek mások körülöttük. Érzékenyek mások szükségleteire, és szívből adakoznak különböző jótékonysági célra.

Ezzel szemben igen el szokott szomorítani, amikor azt kell tapasztalnom, hogy Isten szegényeinek a pénzével visszaélnek. Itt elsősorban nem azokra a kirívó esetekre gondolok, amikor kiderül, hogy a jótékony célra adott adomány magánszemélyek zsebében landol. Ezek az esetek előbb-utóbb nyilvánosságra kerülnek. Inkább arra gondolok, amikor mindez suba alatt és a tekintély védelme mögött történik. Jellegzetesen, amikor az egyik jó célra adott adományt egy másik jó célra fordítanak. Kétségtelen, hogy Egyházon belül (és kívül) is vannak jó szívvel támogatandó ötletek és kezdeményezések. Azt azonban meggyőződéssel vallom, hogy nincs jogunk megváltoztatni az adakozó szándékát, még kevésbé, hogy félrevezessük, illetve hazudjunk neki. Hiszen mi másnak nevezhetjük azt, amikor például a Szent Antal-persely címzettjeinek szánt pénzt templom- vagy plébániaépület tatarozására fordítjuk? Vagy talán Szent Antalt szeretnénk bűnrészesként magunk mellé állítani az emberek félrevezetésében? A kérdés az, hogy kinek van joga megváltoztatni az ajándékozó szándékát? Ha Isten szegényei – mert tapasztaljuk, hogy egyházi intézményeink és templomaink leggyakoribb adományozói olyan személyek, akiknek nem kevés lemondásába kerül az adakozás – Isten szegényeit akarják segíteni, kinek van joga becsapni őket Isten nevében? Ők a holt anyagból készült épület helyett inkább az élő embereket részesítik előnyben, mert megértették, hogy Jézus nem a zsidó templom köveit jött megmenteni, hanem az embert, és nem is (társadalmi vagy vallási) intézményekért halt meg, hanem az emberekért.

Szomorkodásom másik okát az a megfigyelésem képezi, hogy jótékonykodó megszállottságunkban nem tiszteljük kellő mértékben a szegény, elesett, hátrányos helyzetben lévő, esetleg kevesebb képességgel megáldott embertársunk méltóságát. Ezt a hibát még a nagyon jó szándékú adakozók is elkövethetik – igaz, rendszerint akaratlanul. Jó példája ennek az, amikor különböző gyűjtési akciókat arra használunk ki, hogy kitakarítsuk a padlást vagy a pincét. Mindkét helyiség a családi emlékek, az egyéni múlt és az érzelmi kötődések tárgyi emlékeinek a tárházai, sőt kincstárai. Sok mindent féltve őrzünk, mert emlékeztet valakire vagy valamire. A cuccok egy részét azért raktározzuk, mert „ki tudja, mikor lesz még rá szükség”, más dolgokat azért rakunk el, mert szép emlék... és még számtalan más okból. Aztán, amikor már minden zug megtelt, a molyok halálra zabálták magukat, a rozsdának meg már a foga is elvásott a sok fémtől, mentő ötletünk támad: ezzel a számtalan cuccal valakit megajándékozhatunk. S magával ragad bennünket „a jót tevés” lelkesítő gondolata. Felbuzdulásunkban aztán az is eszünkbe jut, hogy hát itt van a jótékonysági szervezet meg az egyházközség, amelynek feladata (lenne!) a plébánia szegényeinek a segítése is. Máris hívjuk az illetékeseket. Örömmel jelentjük, hogy jótevők akarunk lenni. Sok mindenünk van, de... Elszállítani már nem tudjuk – mert a családban senki sem ér rá, a kocsi éppen foglalt, nincs, aki berakodjon, mert mindenki elment a hegyekbe rostélyosra. Hát a humanitárius szervezet emberei jöjjenek kocsival, hogy elszállíthassák nagylelkűségünk gyümölcsét, a segélyt. A nagy jótékonysági akció múltán pedig elégedetten dörzsölhetjük tenyerünket, hiszen nagy jót tettünk: ingyen elszállíttattuk szemetünket. A többi már nem érdekel bennünket, kivéve a pecsétes köszönőlevél a humanitárius szervezet részéről, amelyet majd büszkén mutogathatunk.

A szervezet alkalmazottjai meg önkéntesei pedig elégedjenek meg a ranggal, hogy ők „az Úristen címzetes császári és királyi bolha- és tetűszállítói”, mert a nagy ajándékról hamarosan kiderül, hogy olyan hetven évvel ezelőtt vásárolt és húsz évvel ezelőtt utoljára mosott klott alsónemű, amely nem az illatszergyártók legújabb termékeitől illatos. Ha pedig van házi kedvencük is, tartsák távol a ruha szétválogatásának helyszínétől, nehogy a kutya bolhát kapjon.

Vajon Isten szegényei a szemetet érdemlik? Azt, amit mi már nem tudunk használni? És ki a jótevő: aki a fölöslegéből ad, vagy aki a sajátját osztja meg, lemondások árán? A templomi özvegyasszony esetében elhangzott jézusi szavak, mintha nem ilyen jótékonykodásról szólnának...

Harmath Károly OFM

katolikus folyóirat SRB ISSN 0353-9253

Izdaje/Kiadja: Agapé, Könyvkiadó, SRB 21000 Novi Sad, PAK 403801, Cara Dušana 4. Tel.: 021/469-474, fax: 021/469-382.

E-mail: agape@eunet.rs – Fő- és felelős szerkesztő: dr. Harmath Károly OFM – Szerkesztő és grafikai szerkesztő: Kalacsi János – Segédszerkesztő és nyelvi lektor: Bozsoki Valéria – Egyes példány ára: 140 dinár (1,50 EUR, 320 Ft + postaköltség). A terjesztők kedvezményben részesülnek. – Megjelenik havonta (július–augusztus dupla szám kétszeres terjedelemmel). Folyószámla (Szerbia): Franjevački samostan, Novi Sad, Cara Dušana 4., számlaszám: 125-1940-02. A szerkesztőségbe küldött kéziratokat és fényképeket nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza. – Nyomda: Foto-OKO, Újvidék – CIP –Katalogizacija u publikaciji, Biblioteka Matice srpske, Novi Sad, 272(05).

 3

értékek hálójában belső élménnyé és meggyőződéssé, ha nem formálják viselkedésünket, döntéseinket, akkor bizony megrekedünk a fejlődés útján. A hitismeretek sem fejeződnek be a hitoktatás elvégzésével, a bérmálásban való részesedéssel.

A hitismeretekben való fejlődés egy meg nem szűnő folyamat, ahogyan „Aki nem halad, az visszafejlődik. Orvosként nem azt tartom az élet ezt II. János Pál pápa a Cathechesi Vagy fejlődsz, vagy leépülsz” tragédiájának, ha elveszítjük az egésztradendae kezdetű apostoli buzdításá(Andrew Matthews) séget, hanem sokkal inkább azt, amikor ban írja: „A hitnek kell áthatnia minelveszítjük a haladási irányt, magát a den földi tevékenységet, amelyeknek Az ember úgy van megtehaladást. Ekkor valójában embervolelvégzése a felnőttekre van bízva. De remtve, hogy a fejlődés mozgatja. tunkat veszítjük el. Már csak biológiai hogy a hitoktatás ennyire hatékony Meggyőződésem, hogy az élet értelrendszerek leszünk. Felhagyva a folylehessen, ahhoz szünet nélkülinek mének egyik lába, hogy eljussunk tonos növekedéssel, Krisztushoz sem kell lennie. Hiábavalóvá válnék, ha a létünk legnagyobb teljességére, hogy nőhetünk föl. Márpedig a Szentírás felnőttkor küszöbére érkező embert kibontakoztassuk lehetőségeinket. felszólítása egyértelmű: „az igazsághoz magára hagyná, mert – igaz, hogy megMondhatnám azt is, talentumaink ragaszkodva növekedjünk föl mindeváltozott formákban – a felnőtteknek kihasználására (a másik két láb: Isten nestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” is szükségük van rá.” megismerése és a vele való közösség, Tehát nemcsak hitben növekedjünk Sajnos, a gyermekhitoktatás mellett valamint a szeretetnek, szépségnek, föl, hanem mindenestől, vagyis szea felnőtt katekézis igen el van hanyatisztaságnak, jóságnak és igazságnak mélyiségünkben, gondolkodásunkban, golva. Sokan úgy vélekednek, hogy a a közvetítése mások felé, vagyis az tettrekészségünkben, küldetésünk telje- felnőtteknek hitben nem is kell fejemberszolgálat). Ha nem járunk sítésében, embervoltunk megélésében. lődniük. Holott az igazi kereszténység a fejlődés útján, tulajdonképpen megNézzük azonban sorjában: a keresztény nagykorúság hite, ami tagadjuk az emberlét egyik legmeghaviszont nem egyenlíthető ki a bérmálás Növekedés a hitben tározóbb szükségletét és egyben köveszentségével. Növekednünk kell tehát Nem is gondolunk sokszor arra, telményét is. Mert a fejlődés bizony hitben, ha fel akarunk nőni mindehogy a hit is fejlődik. Ha pedig nem, szükséglet. Ahogy a biológiai fejlődés nestől Krisztushoz, akitől származik és növekedés teljesen magától értetődő, akkor baj van, mert a gyermeki hit minden közösség az égben és a földön ugyanúgy a lelki fejlődés is. Már a fejlő- szintjén maradunk (sajnos ez gyakori (Ef 3,15). déslélektan is azt állítja, hogy az ember jelenség még gyakorló keresztények egy állandóan fejlődésben levő létező, körében is). A gyermekkorban megta- A gondolkodásunk fejlődése nult imák, a gyermeki – pl. szakállas, „Ne hasonuljatok a világhoz, aki mindaddig igyekszik a nagyobb hanem gondolkodásotokban megújulva tökéletesség megvalósítására, amíg csak trónon ülő és büntető – istenkép, a „törvény” által előírt vallásgyakorlat/ alakuljatok át”.(Róm 12,2a). Ezen felél. Természetesen nem mindig biolótemplombajárás, évi kétszeri gyónás és szólítás egy folyamatos változást sugall, giai szempontból, hanem lelki-szellemi olyan valamit, ami folyamat és nem vonatkozásban. Minden életszakaszban más jellemzi a hitünket, vagyis valójában távol maradunk attól az igazi befejezett állapot. A változás állandó valami új is következik, valami más, gazdagságtól, amit a megváltás, az jelenség. Minden változik. A körülnagyobb lehetőség, potenciálisan egy isteni szeretet és jóság ad nekünk. A mények, a kapcsolataink, az egészségi nagyobb teljesség. Persze kesergünk, külsődleges formák, ha nem válnak állapotunk, az anyagi helyzetünk, a ha arra gondolunk, hogy mennyi minmunkánk, az életkorunk, a kihívások, den elmúlt és soha nem tér vissza, a megoldandó feladatok. Ez a váltohogy fogytán az erőnk, a megbecsültzás megköveteli, hogy lépést tartsunk, Ha megszűntél adni, ségünk, a lehetőségeink. De ugyanúgy hogy alkalmazkodjunk a helyzetekhez. megszűntél szeretni, igaz az is, hogy minden életkorban Ez az alkalmazkodás pedig mindenekHa megszűntél szeretni, valamit kapunk. előtt a gondolkodásunknak a rugalmasmegszűntél növekedni, Akkor van baj, ha a fejlődés megreságát jelenti, hogy hajlandóak legyünk Ha megszűntél növekedni, ked, ha megtorpanunk az úton, és nem új dolgokat megismerni, és azokat megszűntél tökéletesedni, lépünk tovább. Amikor úgy gondoljuk, beépíteni az életünkbe, fejlesztve ezzel Ha megszűntél tökéletesedvége az útnak. Olyan ez, mint amikor problémamegoldó és alkalmazkodó ni, megszűntél kibontakozni már föladjuk az életet, még mielőtt képességünket. Tanulnunk kell tehát, és Istenben, véget érne. Nagyon sajnos, hogy a legmegértenünk magunkat, másokat, Mert szeretni annyi, több ember így van ezzel. Elvégzi az a dolgok lényegét és értelmét, a kapmint Isten útjára lépni, iskoláit, azután már semmit nem tesz csolatok működését stb. vele kapcsolatot találni. fejlődéséért. Lassan leépül, üressé válik.

A fejlődés törvénye

4 

értékek hálójában Kapcsolataink fejlődése A rendezetlenség elve/törvénye kimondja, hogy minden magára hagyott rendszer a szétesés, a rendezetlenség irányába halad. Vagyis, ha valamibe nem fektetünk folyamatosan energiát, az bizony leépül. Milyen hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kapcsolataink maguktól működnek és fennmaradnak (és hisszük ezt az egészségünkről, a lelki állapotunkról, a képességeinkről is). Ez bizony újabb tévhit, mert a kapcsolataink is olyan rendszerek, amelyeknek állandó fenntartására törekednünk kell. Itt is érvényes az, hogy „vagy fejlődsz, vagy leépülsz.” Meggyőződésem és saját tapasztalatom is, hogy a házasság is és a gyerekekkel való kapcsolat is egy potenciális lehetőség. Hogy mit hozunk ki belőle, rajtunk múlik, azon, hogy mennyit fektetünk bele. És minél többet, annál többet kapunk vissza.

A megtérülés mindig többszörös. Hisz lehet-e valamivel mérni a boldogságot?

Márpedig kapcsolataink rendezettsége az egyik legfontosabb feltétele a boldogságunknak.

Személyiségünk fejlődése Talán ez a legizgalmasabb és legérdekesebb kaland, amit el tudok képzelni. Minden bizonnyal azért, mert magam is megtapasztaltam ennek drámai hatását az életemben.

Keresztényként azt hihetnénk, hogy „mi dolgom van nekem saját magammal”, hisz minden Isten kegyelme.

Nem tartom helyesnek a felelősségnek ezt az áthárítását, illetve tagadását.

Hogy mit hozunk ki saját magunkból, az legalább annyira a saját felelősségünk, mint Isten kegyelme.

Lehetőséget kaptunk a kibontakozásra, képességeink megélésére, hogy a maximumot hozzuk ki az életünkből.

Ha ezt nem valósítjuk meg, akkor úgy száradunk el, mint a bimbóban maradt virág. Sajnos soha sehol nem tanították nekünk azt, hogy a személyes fejlődés lehetőség, felelősség és ugyanakkor az élet egyik lényegi értelme is. Isten tervét megvalósítani az életünkben nem „készétel”, hanem munka, folyamatos törekvés a jobbra, a szebbre, az igazabbra, az értékesebb életre.

Kérjük Isten kegyelmét, kérjük erejét, de tegyük meg azt, ami a mi részünk ebben! Tanuljunk, képezzük, eddzük magunkat, alakítsunk ki jó szokásokat, sajátítsunk el új készségeket, és keressük folyamatosan azt, ami a mi utunk, a mi küldetésünk és feladatunk.

Azt pedig teljesítsük a tőlünk telhető legkiválóbb módon. Nem elég a középszerűség, a kiválóságra kell törekednünk, hogy „szentek és feddhetetlenek legyünk előtte” (Ef 1,4).

Magyar Lóránt

Búcsúfia Ünnep volt a faluban. Búcsú. Ezen a napon az emberek felveszik ünneplő ruháikat és zsibongó tömeggé állnak össze, magától értetődően találkát adva egymásnak.

Karok ölelnek, mosolyok cserélődnek. Örömáramlat vonul végig a megszokott poros utca fáradt kövein.

Recsegve szól a zene, röpíti a körhintát. Kígyózó színes portékák sora vonzza a tekintetet, csábít, ígér. Vattacukor illata emlékeztet a gyerekkorra. Táskák mélyére kerül az ajándék plüssmaci és piros kisautó, hogy őrizze a nap hangulatát meg a kezet, mely átadta.

Kaptam egy kiscsikót.

Rózsaszín álomvilágbeli. Felpattanok a hátára, átölelem a nyakát, arcom belefúrom puha, selymes sörényébe, behunyom a szemem, újra kislány leszek fodros fehér ruhácskában, masnival a hajamban, és már vágtatunk is.

Száguldunk vissza az időben, jó erősen kapaszkodva, el ne veszítsük egymást. Érzem testének puha bársonyát. Örülök, hogy van nekem! Babusgatni való. Még hiányzik belőle a lovak jelleme. Még nem ismeri a marcona, bősz harcosok vadul ordító vágtáját, ahogy a mének patája eltapossa az avarban remegve megbúvó ibolyákat.

Persze, még kölyöklovacska. Játékra született. Vele játszani jó! Bukfencezni, lepkéket kergetni, virágokat szagolni, felhőkön hemperegni, nagyokat kacarászni, hangyák lába nyomát követni, csillagokat számolni... Csutakolni nem kell, ő mindig tiszta és illatos. Nem tudom, hogyan csinálja, talán mert a nap sugaraiban fürdik és csak tejszínhabot eszik és eperszörpöt iszik. Sötét gombszemei

derűsen csillognak; a feketét feketének, a fehéret fehérnek látja. Beszélget a bogarakkal, fákkal, megérti a tücskök ciripelését, a folyó meséjét távoli titokzatos tündérlakta világokról. Bejárjuk az Igazság és Béke földjét, tarisznyába gyömöszölünk megannyi kincset. (Csak megmaradjon!) Pipacsot és akácfavirágot kóstolunk, pitypang bóbitáját fújjuk a szél hátára.

A távolból idehallik apám ritmikus kalapácsütéseinek ismerős csengése. Kedves hang fülemnek. Biztonságot nyújt. Amíg hallom, tudom, hogy a marcona harcosok messze járnak. És azt is, hogy az ibolyáknak erős a gyökerük. Szirmahullottan, de mélységet megismerve, a mének patáinak nyomában összegyűlt harmatcseppekből új virágot hajtanak. Talán szebbet is. Csak legyen, aki lehajol hozzájuk és illatukat magába szívja.

A lovacskám mosolyog. Én is. (tsz)

 5

mély víz

Ki a hű és értelmes gondnok?

Ki a hű és értelmes gondnok (intéző, sáfár, felelős), akit az úr a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Ki az a megbízható szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik? Mert ha nem könnyelmű és lusta, hanem körültekintő és szorgalmas, akkor minden vagyont rá lehet bízni (vö. Lk 12,42–44).

Kiből lehet felelős főnök, ki tud időben gondoskodni mások szükségleteiről? Kit lehet megbízható vagyonkezelővé tenni? Csak a józaneszű, előre látó és becsületes embert, nem a léhát, üresfejűt és naplopót!

De miből tudhatjuk előre, hogy ki a szorgalmas és derék munkás, és ki a lusta, mihaszna?

Ha nekünk kell munkába állnunk, miből tudhatjuk, hogy a ránk szabott feladatot képesek leszünk-e teljesíteni vagy sem? Ha mást állítunk munkába, milyen előjelek alapján állapíthatjuk meg, hogy az illető véghez tudja vinni a megbízatást vagy nem?

A mérce a 7. parancsolat. Aki ismeri és megtartja, az értelmes és hűséges szolga, aki nem ismeri és nem tartja meg, az üres eszű és lusta munkás.

A 7. parancsolat azt kéri tőlünk, hogy NE LOPJUNK: ne lopjuk, ne pazaroljuk az időt, ne mulasszuk el kötelességeinket, ne kerüljük a munkát, ne lustálkodjunk, ne akarjunk könnyű, kényelmes, léha életet élni, ne lopással, rablással, csalással, csalárdsággal, uzsorával akarjunk könnyűszerrel javakat szerezni. Ellenkezőleg: éljük a jelen pillanatot, használjuk ki az időt, teljesítsük kötelességeinket, dolgozzunk, legyünk szorgalmasak, alkossunk, teremtsünk, újítsunk, kamatoztassunk!

Aki megtartja a 7. parancsolatot, az építőmunka életszabályát, abban kifejlődnek az alkotó tevékenység összes

6 

képességei, ezért szorgalmas és derék munkás tud lenni. Aki semmibe veszi a munka kötelességét, annak visszafejlődnek a szellemi és fizikai képességei, ezért csak lustán és esztelenül tud valamit tenni.

Milyen az értelmes, megbízható, jó dolgozó?

1. Szorgos: beosztja idejét, fontos dolgokkal foglalkozik, erőfeszítéseket tesz, töri magát, nem ráérő, hanem mindig elfoglalt.

2. Önellátó: teremt magának, a saját kenyerét eszi, a saját keresetéből él, mindenért megdolgozik.

3. Találékony: leleményes, feltaláló, újító, fejlesztő, szervező, programozó.

Ha esztelen és lusta dolgozó vagy, akkor sikertelen leszel a vállalkozásaidban. Abból, amit elkezdesz, semmit sem fejezel be, és csip-csup dolgokra pazarolod az idődet.

Ha esztelen, lusta dolgozót veszel fel, az elfecsérli a drága időt, pontatlanul, ügyetlenül, a múltbeli felfogás alapján végzi munkáját, sőt elrontja.

Visszafejlődik tudásában és képességeiben. El kell tőle venni mindent, amit rábíztál, őt pedig el kell távolítani, mint kártevőt.

A lusta szolga így gondolkodik: Ha értelmes és megbízható mun- Késik az én uram. Az esztelen verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszikkás vagy, akkor iszik és részegeskedik. Megjön azonban mindig sikeres leszel a vállalko- az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem zásaidban, minismer. Elkergeti, és a hűtlenek sorsára dent, amit elkezdesz, befejezel, és maradandó műveket hozol juttatja (vö. Lk 12,45–46)!

Pósa László létre.

Ha értelmes és megbízható munBoldogságos Szűz Mária, Isten anyja: kást alkalmazol, akkor az jól kihasználja segíts, hogy mindig gyermeki szívem az időt, pontosan és tökéletesen dolgolegyen: tiszta és finom, mint a forrás! zik, gyarapítja szaktudását, eszközöket Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, keres és talál, a nehézségeket megoldja, továbbfejleszti és megújítja a művet. A melyet sohase borít el a keserűség! kevésben hű, ezért sokat lehet ráruházSegíts, hogy erős szívem legyen: tudni, az egész vagyont rá lehet bízni. jak áldozatot hozni – és gyengéd szívem Milyen az esztelen, lusta dolgozó? legyen, mely együtt tud érezni másokkal!

1. Időpazarló: tékozolja és lopja az Adj hálás szívet, mely örülni tud időt, felesleges dolgokkal foglalkozik, annak, amit kapott, és adj nemes szívet, munkakerülő, hanyag, puhány, léha mely senkivel szemben sem hordoz keseéletet él.

2. Ingyenélő: potyaleső, másokéból rűséget!

Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű él, más kenyerét eszi, más vagyonát, legyek: tudjak szeretni önzetlenül, és boltudását, eszközeit, javait használja. dog legyek, ha adhatok!

3. Maradi: buta, bárgyú, nem újít, nem épít, nem fejleszt, a régihez Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne ragaszkodik. ismerjek lanyhulást.

(L. De Grandmaison SJ)

Az alázatosság gyógyszere

életképek

is egy gyors mozdulattal odatoltam a szegény elé a fehér kenyeret, a feketét pedig magamhoz húztam. Abban a pillanatban a szálka azonnal kihullt a torkomból, és én fellélegeztem.

– Fáradjanak csak beljebb, testvére- az asztalnál, s én kevély, meg voltam Az idősebb remete megköszörülte im! Éppen jókor jöttek! – tessékelte be győződve arról, hogy ezzel minden a torkát– Látod, testvérem, az ízletes a gazdagon hímzett ruhás férfi a szebizonnyal kiérdemlem Isten dicséretét. kenyér majdnem nagy bajt hozott rád, gény remetéket, akik a Fonte Avellana-i S mivel csak egy darab búzakenyér volt míg a kemény darab orvosságoddá vált!

Szent Kereszt remeteségből érkeztek. a házban, a vendégem elé egy darab Áldott legyen az Úristen, aki végtelen – Köszönjük, Péter testvér! – hajol- kemény, fekete kenyeret tettem. Azt kegyelmével megtanít minket arra, tak meg a remeték, és igyekeztek lábuk- gondoltam: úgysem látja, s különben is hogy ledobjuk magunkról a kevélyséról letörölni az út porát. – Hallottuk, hálás lehet, hogy egyáltalán enni adtam get, s magunkhoz vegyük az alázatoshogy nagy tudású tanító mester vagy, neki. De miközben én az ízletes, puha ság gyógyszerét! aki jártas a világ dolgaiban. kenyeret ettem, s ő szolga módra a – Amen! – válaszolta rá a fiatalabb – Ó! Mit sem ér az a tudás! – rázta szikkadt feketét, hirtelen félelem hasíremete, miközben keresztet vetett. meg a fejét a házigazda. – Sokkal tott a szívembe: hiszen ebben a vak Az asztali áldás után szótlanul magasabb rendű tudomány után vágya- koldusban maga Krisztus látogatott fogtak a vacsorához, majd a házigazkozom! Bárcsak az isteni dolgok tanul- hozzám! Talán alábbvaló az Úr, mint da arról faggatta a remetéket, hogy a mányozásában is előbbre haladhatnék! én magam? Hiszen én az ízletes, puha remeteség apátja, akinek életszentség– tette hozzá sóhajtva. kenyeret eszem, őt meg a silányabbal ének híre messze földre eljutott, vajon – Ne szerénykedj, testvérem! táplálom! – gondoltam, de szinte lebéfölvenné-e őt is a remeték közé. Ezek Idefelé több emberrel is beszéltünk, nultam a gondolattól, hogy mit tegyek. igenlő válasza után biztosította őket, akik áradoztak jóságodról, amellyel a Ha kicserélem a kenyeret, észreveszi. hogy hamarosan személyesen felkeresi szegényeket istápolod! – mosolyodott Rájön, milyen önző vagyok. Így hát a remeteséget. Mielőtt a remeték hazael az idősebb remete, miközben a szé- mégis a test aratott győzelmet felettem, indultak volna, Damjáni Péter egy gazpen megterített asztalhoz ült. és mint az urak, magam kezdtem enni dagon cizellált ezüst serleget vett elő, Fiatalabb társa ott feszelgett mellet- a fehér kenyeret. Ám a falat keserűvé és az öreg remete kezébe nyomta. te, láthatóan nem szokott efféle gazdag vált a számban, s mintha csak Isten – Testvérem, fogadd el ezt lakomákhoz. ajándékul, s vidd el, kérlek a – Bárcsak mélyen tisztelt, szentéletű apát többet tehetnék! úrnak!

De tele vagyok Ám a remete ezekkel a szaönzéssel és gőgvakkal szabódott: gel, higgyék el, – Kedves Péter testvérem! Ne testvéreim! – vedd, kérlek sértésnek, de nem vette át a szót adhatnál valami mást? Nehéz Péter gazda. – A ez a serleg, s hosszú út áll még tudományt pedig előttünk! csakis az én jósáDamjáni Péter csodálkozva gos bátyámnak, nézett utánuk: Damianusnak – Kik ezek, akik bár nyoköszönhetem, morult szegényeknek látszanak, aki anyám halála annyira megvetik e világ javait, után magához hogy ezért a csodálatos és drága fogadott, és apám helyett apámként haragjának ítéletét érezném a fejem serlegért a legkisebb fáradságot sem szeretett s taníttatatott. Áldott legyen fölött, reszketni kezdtem. S ekkor akarják magukra venni? Vajon nem érte az Úristen! Az iránta érzett tiszegy halszálka akadt meg a torkomon. ezek az igazán szabad és boldog embeteletből vettem fel a Damjáni nevet.

Fuldokolva igyekeztem megszabadulni rek? Én is ezen az úton akarok járni!

Bár sokszor úgy érzem, méltatlan a halcsonttól, de semmiképpen nem – motyogta, s szívében megszületett az vagyok hozzá, s csak szégyent hozok rá sikerült azt lenyomnom a torkomon, elhatározás, mindenképpen továbblép keményszívűségemmel! – tette hozzá, sem pedig kiszedni nem tudtam. A az Úton, hogy rátaláljon az Igazságra miközben felszelte a puha fehérkefuldoklásnál csak a szorongás volt és az Életre. S tudta, Isten segítségével nyeret, és vendégei elé tette. Szeme szörnyűbb. Nem a haláltól féltem, el is éri a célját. Igaza lett. megakadt a „mindennapin” és könnye- hanem ennek a halálnak a szégyenétől. ivel küszködve folytatta. – Nemrégen Lélegzetem elakadt, szemem előtt a Katona Marianna egy vak koldust láttam vendégül ennél pusztulás fekete árnyai táncoltak. Végül

 7

évforduló

Teréz anya, a szeretet misszionáriusa Száz éve született Kalkuttai Boldog Teréz anya. Törékeny alakja méltán vált világszerte ismertté, mert egész lényével, életével, a szegények közötti tevékenységével Isten szeretetét hirdette.

Agnes Gonxha Bojaxhiu. Ez Teréz anya albán neve. Arománul pedig Agnesa/ Antigona Gongea Boiagi. Az arománok (arumének vagy cincárok) a Balkánfélszigeten élő nép, amely a vlachok legnépesebb csoportját alkotja.

Boldoggá avatás. II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában Teréz anyát a boldogok sorába iktatta.

Család. Édesapja, Nikollë Bojaxhiu (Nicola Boiagi) sikeres albán építési vállalkozó volt, édesanyja, Dranafile Bojaxhiu (Dranafile Boiagi) a háztartást vezette. Ágnesnek még két idősebb testvére volt, nővére Aga, bátyja Lazar.

Teréz anya a világhálón Az interneten több különböző szöveggyűjtemény található Teréz anyáról magyarul és a világnyelveken.

1. Magyarország (www.terezanya.hu) A rendnek ez az egyetlen magyar nyelvű internetes oldala. A rend magyarországi működését 2001-ben Paskai László bíboros engedélyezte. A hírekben elolvashatjuk Francita nővér levelét, aki több éven keresztül a budapesti rendháznak volt a vezetője. Tájékozódhatunk a rend nyolc ágáról és küldetésük lelkületéről, aminek a lényege: szolgálni minden embert, főleg a legjobban rászorulókat, hogy ezáltal a bajbajutott ember rátaláljon Istenre. A honlapon olvashatunk még Teréz anya életéről, gondolatairól, a boldoggá avatásról, a missziós hétről. Érdekes még megemlíteni, hogy a magyarországi szeretet misszionáriusai nővérek imavonalat működtetnek az egyes imaszándékok fogadására. Az egyes tevékenységekbe külső munkatársak is besegítenek. Teréz anya imái mellett szentírási idézetekre is található utalás.

2. Nemzetközi (www.mothertheresa.org) A honlapon angol, spanyol, német, francia, olasz és portugál nyelven olvasható a rendről hang- és képanyaggal kiegészítve. 1997-ben Teréz anya halála után Nirmala nővér lett az általános főnöknő, aki szemlélődő rendbe vonult. Jelenleg a német származású Mary Prema a felelős ezért a tisztségért.

Teréz anya születésének századik évfordulójának alkalmából a honlap tájékoztat az eseményprogramokról, a Teréz anya tiszteletére tervezett szentmisékről a világban, a képkiállításokról Új-Delhiben, Szkopjéban, a nemzetközi tudományos tanácskozásokról Kalkuttában, Új-Delhiben, Grazban, Párizsban.

A Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend családnak nevezhető,

8 

Teréz anya életnagyságú szobra szülővárosában

A szülők Prizrenből, Kosovo déli részéről költöztek Szkopjéba, és az albán többséggel ellentétben katolikus vallásúak voltak. Ágnes 9 éves korában édesapja váratlanul meghalt, ettől kezdve az anya kézimunka-üzletükből tartotta fenn családját.

Elismerések. Élete során számos rangos kitüntetéssel jutalmazták munkásságát: 1962-ben megkapta a Padma Shri (Pompás lótusz) díjat India elnökétől és a Nemzetközi megértés díját a Fülöp-szigetek kormányától. A nagy elismerések sorát az 1971ben VI. Pál pápa által adományozott XIII. János

mivel a szemlélődő és a tevékeny rendtagok között vannak még munkatársak, önkéntesek, a Corpus Christi Mozgalom tagjai és a Laikus Szeretet Misszionárius tagja. A rendhez tartoznak még a következő internetes oldalak: a) www.motherteresacause.info – Teréz anyag a boldoggá avatási eljárására vonatkozik, a honlap előkészítési folyamatban van. b) www.mcbrothers.org – A rend tevékeny férfi ága a Szeretet Misszionáriusai Testvérek. Tagjai világiak, körülbelül 400-an működnek a világ különböző részén, 44 rendházban: Indiában, Koreában, Japánban, a Fülöp-szigeteken, Afrikában, Latin-Amerikában és Európában. c) www.corpuschristimovement.org – II. János Pál pápa áldását adta erre a mozgalomra. Teréz anya szerint ez „egy kis út a szentségre”. E mozgalomnak csak egyházilag felszentelt pap lehet a tagja. A „kis út” lényege a naponta bemutatott szentmise és szentségimádás. A Szűz Máriát mint a papok édesanyját különösen tisztelik. A papok egymást támogatják egyénenként vagy csoportban a testvériség megvalósítása útján.

A lelki örökbefogadás azt jelenti, hogy a nővérek – akik nem fontos, hogy a mozgalom tagjai legyenek – imahátteret nyújtanak a pap feladatainak végzéséhez, hasonlóan, mint Lisieux-i Kis Szent Teréz tette. d) www.mcpriest.com – vallási közösség, amely Teréz anya lelkületét és a felebaráti szolgálatot gyakorolja. e) http://laymc.bizland.com – a Római Katolikus Egyház laikus tagjait szeretné segíteni, hogy növekedjenek a szentségi életben, és a szeretet misszionáriusai tagjainak példáját követve válaszoljanak Jézus Krisztus szeretetére. f) http://webtiscalinet.it/mcbroscontemplative – a szemlélődő imában élő barátok internetes honlapja.

Megtalálhatók az olasz fővárosban, Albániában és Indiában.

A szentmise mellett legkevesebb két órát töltenek naponta szentségimádással, a zsolozsma reggeli és esti dicséretét mindig énekelik, litániát, rózsafüzért imádkoznak, és napi olvasmányuk van. luce

évforduló pápa békedíj nyitotta meg. Még ebben az évben Teréz anya átvehette a Kennedydíjat, 1972-ben a Nehru-díjat, 1975-ben az Albert Schweitzer-díjat, 1985-ben a Szabadság Érdemérmet és 1995-ben a Kongresszusi aranyérmet. 1996-ban megkapta az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárságát. 1979-ben pedig neki ítélték oda a Béke Nobel-díjat. Élelem. Repülős útjai során útitársaitól összegyűjtötte az el nem fogyasztott élelmet, és elküldte a szegényeknek és éhezőknek.

Földrajz. A kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában 18 éven keresztül (1930– 1948) a hittan mellett földrajzot is tanított.

Hivatás. 1946-ban „hívást kapott a hivatáson belül”. Darjeelingbe utazott a lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra hogy nincs joga arra, hogy a kolostor békéjében, kényelmében éljen, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort, megossza sorsát a szenvedőkkel, és Jézust követve a szegények között szolgáljon. Az engedélyek megérkezése után 1948-ban elhagyta a kolostort, és Kalkutta nyomornegyedébe költözött.

Idő. „Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!” Írország. 18 évesen Írországban belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, amely akkoriban együtt működött a kalkuttai érsekséggel. Néhány hónapos dublini képzés után, 1929 januárjában érkezett meg Indiába.

Jézus jegyese. 1937. május 24-én tette le utolsó rendi fogadalmát, megfogalmazása szerint „Jézus jegyese” lett az örökkévalóságig, és ekkor vette fel Lisieux-i Kis Szent Teréz iránti tiszteletből a Teréz anya nevet.

Kalkutta. 1929 januárjában érkezett Kalkuttába, ahol 1948-ig tanított a St. Mary Főiskolán. Az indiai mindennapos nyomor és nélkülözés hatására végül engedélyt kért

Add meg nekem, irgalom Istene, hogy mindazt, ami tetszésedre van, buzgón óhajtsam, okosan kifürkészszem, valóban fölismerjem, neved tiszteletére és dicsőségére tökéletesen teljesítsem!

és kapott tanári tevékenysége feladására, hogy életét a kalkuttai nyomornegyedeknek szentelhesse. 1948-ban bocsátották el rendjéből, egy évvel később felvette az indiai állampolgárságot. Egy patnai amerikai iskolában kitanulta az ápolónői munkát, és kezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait.

Lepra. Az egyik legfélelmetesebb és legelterjedtebb betegség. Manapság gyógyítható, ha idejében felfedezik. „Egyetlen betegség, még a lepra sem torzíthatja úgy el az emberi arcot, hogy ne ismerhetném fel benne testvéremet, és még inkább a szenvedő Jézust.”

Magasság. Közösségében a másfél méteres Teréz anya volt az egyik legalacsonyabb apáca.

Nobel-békedíj. 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. A díj történetében Teréz anya volt a hatodik női kitüntetett.

Amikor átvette a díjat, megkérdezték tőle: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?”

Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza, és szeressük a családunkat.” Az ünnepi banketten való részvételt lemondta, és a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el. Önéletrajza. 1995 októberében jelent meg életrajzi műve, Az egyszerű út.

Pacemaker. Élete utolsó két évtizedében súlyos szívproblémákkal küszködött. 1983ban, amikor II. János Pál pápánál járt, szívrohamot kapott. Ennél a rohamnál is veszélyesebb volt második szívinfarktusa 1989-ben. Ekkor pacemakert ültettek szervezetébe, de komoly betegsége sem tántoríthatta el áldozatos tevékenységének folytatásától. Egyszer azt mesélte, hogy álmában a mennyország kapujában állt, ahol Szent Péter azt mondta neki, még menjen vissza a földre, hiszen itt fent nincsenek nyomornegyedek.

Ruhája. A szári, a sokszor összehajtogatott és körülcsavart ruhadarab, az indiai nők legelterjedtebb viselete. A klasszikus szári közel hat méter hosszú, és több mint egy méter széles természetes alapú pamut vagy selyem anyagból készül. Teréz anya kék csíkokkal szegélyezett fehér szárija mindössze 1 dollárba került.

Szkopje. Ebben a Vardar folyó partján fekvő városban (ma Macedónia fővárosa) született 1910. augusztus 26-án.

Szeretet Misszionáriusai. 1950ben Indiában megalapította a Szeretet Misszionáriusai katolikus irgalmasrendet, és Kalkutta nyomornegyedében telepedett le, hogy Istent szolgálja a szegények legszegényebbjei között. Szerzetesként megesküdött, hogy misszionáriusként nem dolgozhat a gazdagokért, és nem fogadhat el fizetséget munkájáért. A szegényeket szolgálja, a közösség minden anyagi bevétele adományból származik. 1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. Hitvallásuk: „Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” A rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból, és mindenki elkerüli őket”. A rend a hatvanas években számos otthont nyitott Indiában, majd pápai engedéllyel világszerte.

Hajdanában ezen a helyen állt szülőháza Tiszta Szív. 1952-ben megalapította a Nirmal Hriday (Tiszta Szív) menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek. Hamarosan önkéntes támogatók segítették, a kalkuttai egyházi szervezetek, városi hivatalok pedig anyagilag támogatták. Létrehozott egy kórházat a súlyos betegek számára, otthont alapított az elhagyott, rosszul táplált, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek.

Vég. Kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 ezer önkéntes ápoló dolgozott.

Szabó Judit

 9

papok éve kapcsán

A

rsban nem volt iskola. Télen meghívtak egy idegen oktatót, aki rövid tanfolyamot tartott fiúknak, leányoknak. Ebből állt a faluban az össz oktatás és nevelés. Ez rendkívüli módon bántotta a fiatal plébánost. Rövidesen elhatározta, hogy legalább a leányok részére nyit bentlakásos iskolát.

1823 elején kiválasztott két jámbor leányt: Catherine-t és Benoite-t, és elküldte őket képzésre apácákhoz. Ugyanennek az évnek a tavaszán az arsi plébános minden vagyonának feláldozásával egy új házat vett a templom közelében, amelyben húsz növendéket és néhány nevelőnőt tud induláskor elhelyezni.

1824 novemberében megnyílt a leányok ingyenes iskolája a szelíd lelkületű, mély hitű Catherine vezetésével. Ő megtanulta plébánosától, hogyan kell zúgolódás nélkül elviselni a nélkülözéseket és miképp kell keményen, kitartóan dolgozni.

János atya valamennyi alkalmazottja – Catherine, Benoite és mások – önzetlenek voltak: az étkezésen kívül semmit sem fogadtak el; örültek, hogy jót tehettek.

Az intézmény teljes egészében az isteni Gondviselésből élt – és a homlokzatán ezt a nevet is viselte: Gondviselés. Amikor 1824-ben, Szent Márton napján megnyílt az iskola, a tanítónők a házban semmit sem találtak, hogy első ebédjüket elkészítsék. De bízva Isten gondoskodásában, a helyükön maradtak. És íme, dél körül két asszony már hozta is az élelmet.

Az első iskolaévben (1825/26) tizenhat leánykát tudtak elhelyezni. A következőben megnagyobbították a házat. Növendéknek elsősorban elhagyott és árva gyerekeket vettek föl. A plébános minden rászorulót befogadott.

Az árvaház fenntartása sok gondot okozott az alapítónak. A ruházat és az élelem biztosítása minden jövedelmét elnyelte.

A megoldást abban látta, hogy azokhoz a gazdag jótékonykodókhoz fordul, akik nála gyóntak. Jókedvűen mesélte: ha a pénztár üres volt, a „Gondviselés” vándorbotjával megindult körútjára, hogy kellő pénzt szerezzen. „Jóságos kisasszonyom – fordult egy bárónőhöz –, kérem önt, fogadja könyörületes szeretetébe az én gyermekeimet; tudom, hogy szíve olyan jóságos a szegények iránt... Előre is köszönöm.”

Egy gróf arra kötelezte magát, hogy évi ötszáz frankot ad neki, az árvaházat ellátja a szükséges fával. Így lehetővé vált nagyobb számú árva felvétele. 1830 óta az intézet mindig zsúfoltnak bizonyult.

Volt időszak, amikor hatvan gyermek vagy annál is több lakott az intézetben. János atyának ennyi gyermeket kellett ruháznia és élelmeznie. A szegény árvák nevelőatyjának

10 

A legnehezebb, de leggyümölcsözőbb munka állandó nyugtalanságban volt része, s bizonyára nem bírta volna a terheket, ha nem bízott volna az isteni jóságban. Mindezt a szenteknek azzal a fölséges nemtörődömségével művelte, amely sohasem hagyja cserben az embert.

Időnként akadtak kritikus percek. De ő a templomban, magányos lakásában és útközben szakadatlanul imádkozott a segítségért. Csodálatos módon maga Isten nyújtotta a kellő segítséget. A hiteles tanúk vallomása a következő:

A plébánia magtárában őrzött gabonakészlet 1829-ben néhány marékra zsugorodott. Az aratás abban az évben gyengén sikerült, sem a szegény hívektől, sem a gazdagabb jótékonykodóktól nem lehetett semmit várni. Csak az Isten segíthetett. János atya csodát kért tőle annak a jó szentnek a közbenjárásával, aki őt is meghallgatta tanulókorában. A magtárban szétszórt gabonaszemeket összeseperte a helyiség közepére. Közben Saint François Régis ereklyéjét a gabona közé rejtette, majd az árvákat felkérte, hogy az imában egyesüljenek vele a mindennapi kenyérért.

Majd nyugodtan várakozott.

„Seperje össze a gabonát, ami még megmaradt a magtárban!” – utasította a gondnokot, aki mint az intézet kenyérsütője közölte vele, hogy üres a dagasztóteknő. Váratlan meglepetés! A magtár ajtaja nehezen nyílt, és a keskeny ajtónyíláson szinte ömlött kifelé a búza. A magtár még sohasem volt ennyire tele gabonával. Azon is csodálkoztak, hogy a szúette főgerenda és a deszkák nem szakadtak le ekkora teher alatt. A felhalmozott gabonának kúpformája volt, és eltakarta a magtár egész padlózatát.

Később egy másik csoda is történt, amelynek következtében a „Gondviselés” dagasztóteknője vált híressé. Abban az évben a szárazság tönkretette a vetést; a liszt megdrágult. Az intézetben annyi maradt belőle, hogy csak három kenyérre tellett. A plébános utasítására bedagasztották a maroknyi lisztet, és a dagasztó úgy megtelt kenyértésztával, mint azokon a napokon amikor egész zsák lisztet használtak fel. Húsz nagy kenyeret süthettek, amelyek egyenként húsz-húsz fontot nyomtak, s megtöltötték velük a kemencét, nagy ámulatára azoknak, akik jelen voltak.

Elmesélték ezt a plébános úrnak, aki csak ennyit mondott: „Az Isten nagyon jó; gondját viseli a szegényeknek!”

Az idegenek a „Gondviselés” meglátogatása után láthatták, hogy ez az intézet nem olyan, mint a többi. „A Vianney plébános által létesített árvaház fenntartása – írta egy lyoni ügyvéd – 1841 körül csodaként hatott ránk. Az intézet ötvenhatvan fiatal leányt tartott el. Ezek különböző vidékekről jöttek, és fizetés nélkül határozatlan időt töltöttek ott, majd a külső tanyákon lettek elhelyezve. Megtanulták az Istent megismerni, szeretni és neki szolgálni. Családias volt az egész közösség; az idősebb árva lányok jó példával jártak elöl.

A tanítás szintje nem volt különösebben magas, pótolta azonban a hit, a jámborság és a szorgalom. Az intézet alapítójának szentségét sugározta mindenki felé.

Mindennek ő volt a középpontja; a hatása alól senki sem tudta kivonni magát.”

Az arsi plébános szerint a nevelésnek meg kell előznie az oktatást. Mégis a korabeli tanúvallomások szerint az árva lányok elégséges ismerettel rendelkeztek

legyen élet és a gyakorlati munkára is kellő felkészítésben volt részük. Megtanultak kötni, varrni, mosni és vasalni. Ez nem volt csekélység. És ezen felül: a kivételes környezetben erényességük és jámborságuk annyira megszilárdult, hogy bátran szembenézhettek az erkölcsi veszélyekkel és megpróbáltatásokkal. Boldog emlékezetű X. Pius pápa ezt az intézetet méltán nevezte el a „népnevelés példaképének”.

A „Gondviselés” János atya szívügye volt. „Szerette ezt a házat – mondta róla Belvey bárónő –, mert a szegény gyermekeknek szentelték.”

Az árvák nagyobbik része csak tizenkilenchúsz éves korában hagyta el az intézetet. Egyesek már korábban is vidéki tanyákra mentek ki szolgálni, de csak télen. János atya később sem feledkezett meg róluk: megfelelő munkát keresett részükre, házasság esetén pénzt és hozományt is adott nekik. Imájával és bátorításával különösen a leendő apácákat támogatta.

Az arsi „Gondviselés” alapítása nagy jótétemény volt. „Gyakran hallottam – írta Catherine –, hogy a plébános a következőket mondta: csak az ítélet napján láthatjuk meg, mennyi jót teremtett ez az intézet.” És valóban, ez az alapítás megőrizte sok száz gyermek erényességét, akik a menhelyen megtanulták a tisztességes munkát és kenyérkeresetet is. Voltak, akik nem maradtak állhatatosak, de legtöbben híven követték János atya tanácsait; jó családanyák vagy tisztességes emberek lettek, többen közülük szerzetesnőnek is beváltak.

Pósa László

„Kovászképző”

A

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökének levele

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége – amely a legnagyobb keresztény civil szervezet Magyarországon – vezetői 2010. augusztus 5–8-áig élményekben gazdag, tapasztalatokban bővelkedő utat tettek a Délvidéken. Többünket családi, személyes kötődése sarkallt erre a kirándulásra, melynek kettős célja volt. Egyrészt találkozni szerettünk volna családtagjainkkal, és fölvenni a kapcsolatot a Keresztény Értelmiségi Körrel (KÉK); másrészt közös élményekkel erősíteni szeretetközösségünket.

A KÉSZ igazi erejét ugyanis az adja, hogy szeretetközösség, személyes barátságok, munkatársi kapcsolatok sokasága országszerte elkötelezett, keresztény értelmiségi emberek között. A szeretet azonban szükségszerűen kiárad, nincsenek határai.

Különösen nem lehetnek, ha az egy nemzettesthez tartozók közösségéről van szó. Ezért vágyakozva keressük az elcsatolt területek magyar testvéreivel való kapcsolatok lehetőségét. Hálásan köszönjük ezért a kezdeményezést, mely részben Szilágyi Edittől származik, akivel az óbecsei plébániatemplomban találkozhattunk.

a bocsánatkérést ezúton is megteszem! Fájdalmasan gondoltuk végig beszélgetések közben, hogy menynyire igazságtalan a mostani helyzet is, amikor az elcsatolt területek magyarjainak kell igényelniük azt, amit ők soha föl nem adtak, sőt aminek elvétele ellen oly hősiesen küzdöttek. Mégis kérjük, ne vessék el azt az igényt, hogy kinyilvánítsák: a magyar nemzet részei jogilag, törvényesen is!

A KÉSZ életének fontos állomásai az évente kétszer megrendezett országos küldöttgyűlések, melyeken hatvan-nyolcvan vezető vesz részt az ország minden részéről. Erre a következő budapesti, őszi találkozóra hívtuk meg a KÉK vezetőit, hogy a megismerkedésen túl kidolgozzuk egy hatékony és állandó együttműködés módszertanát, gyakorlatát. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne formális és egyszeri fölbuzdulást jelentő kapcsolat legyen a miénk, hanem testvérekhez illő.

Hivatott ez áthidalni azt a fájdalmas megkülönböztetést, mely szerint létezünk mi „anyaországbeliek” és ti „határon túliak”. Kell, hogy ez minden magyar szív számára megemészthetetlen és elfogadhatatlan adottság legyen, melyen változtatnunk értelmiségi feladat és kötelesség.

Megrendítően szép élmény volt látni a vendégszeretetet, járni a magyar történelem jeles helyszínein, találkozni a közösségek vezetőivel, legyen az püspök, plébános, szerzetes, tájházvezető, helytörténész, önkormányzati képviselő vagy panzió-tulajdonos. Hálásan köszönjük Német László nagybecskereki püspök atyának, Szungyi László plébános úrnak, Puskás Tibornak, a temerini Első helyi közösség tanácselnökének, Gergely Gizella magyartanárnak, Szabó Gabriellának, az Újvidéki Rádió munkatársának és Csorba Béla helytörténésznek az irántunk való jóságát. Ők és mások vezettek minket utunkon. Ha ki kellene emelnünk valamit, akkor az egyik ilyen esemény – minden bizonynyal – a lelkünkben kitörölhetetlen nyomot hagyó, temerini temetőben Csorba Bélával tett imádságos látogatásunk a magyar áldozatok tömegsírjánál.

Ugyancsak felejthetetlenek a temerini és az újvidéki templomokban mondott szentmiséink.

A KÉSZ krisztusi embereket érteni szándékozó személyeket, felelősségtudatot magukban ápolókat, konzervatív gondolkodókat, keresztény erkölcs szerint élőket és magyar szívű embereket fog össze Megállva egy gondolat erejéig szeretném kifejezni meggyőződésemet azzal kapcsolatban, hogy a és mozgósít a közjó szolgálatára. Olyan „kovászkettős állampolgárságra vonatkozó tragikus és gyalá- képző”, ahol Krisztus Urunk akarata szerint fölkézatos december 5-ei, hazai népszavazás földolgozása szülhetünk a magunk küldetésének betöltésére. Ez megkerülhetetlen feladat. Ez pedig a mi részünkről a küldetés pedig az embertársak üdvének, legmagasabb rendű javának munkálása. Köszönjük azt a sok mindenki feladata. Reményeink szerint a második Orbán-kormány és mindannyiunk személyes erőfe- indítást, melyet ehhez utunkon kaptunk, s mellyel megajándékozottakként tértünk haza! szítései meghozzák a megerősödő nemzeti egység gyümölcsét. Minden esetben az anyaországbeliekBudapest, 2010. augusztus 14. nek bocsánatot kell kérni önöktől a súlyos bűnért, Dr. Osztie Zoltán melyet elkövettek az idegenszívűek. Nem ugyan mi, KÉSZ elnök de számos megtévesztett, tudatlan honfitársunk. Ezt

 11

hivatás Valóban, Isten szépnek, értékesnek lát bennünket, ahogyan ezt Balcsák Szilárd atya is felismerte lelki formálódásának útján. Közel két hónapja szentelték pappá Szabadkán, és jelenleg Topolyán káplán. Életének egy szakasza lezárult. Most Krisztusban újjászületve papként dolgozik Isten országáért.

– Mikor döntötted el, hogy pap leszel?

– A papi hivatás gondolata gyerekkoromtól fogva foglalkoztat.

Ministránsként nagyon jól éreztem magam az Úrnál. Értékesnek éreztem már akkor magam, ha vele lehettem.

Bár akkor ez még nem volt tudatos.

Döntésem akkor erősödött meg, amikor megtudtam, hogy Istenünk milyen hatalmas. Amikor megtapasztaltam, hogy ő tényleg jót akar nekem…

– Kik segítettek az utadon?

– Most, hogy így visszatekintek, mindig volt valaki. Papok, szerzetesek, mély hitben élők. Nagyon szeretem azokat, akik figyelnek az Istentől származó mély vágyakra.

– Mit jelent számodra az Egyház?

– Sokan úgy látják, hogy minden elveszett. Mint valami vészjelző varjúk ott kárognak az Egyházunk több ezer éves falain. Ezek a személyek csupán az emberi dimenzióját látják az Egyháznak. Nekik el kell mondani, hogy Egyházunkat nem emberek alapították, nem ők akarták először, és nem az ő erejüktől függ a fennmaradása.

Isten erejének frissessége folyamatosan megújul. Isten ereje ma is működik, csak mi szabadságunknál fogva visszautasíthatjuk. Én ebben az erőben let-

12 

Isten szépnek és értékesnek lát bennünket tem pap, és ebben az erőben adtam – Hogyan telik a szabadidőd? oda az életem. Úgy látom, hogy semmi – A sok lelki munka mellett sincs elveszve, mert Isten lendülete és szeretem a fizikai próbatételeket. irgalma végtelen.

Gyerekkoromban is örökmozgó vol– Hol látod magadat az Egyházban, mi a te tam. Kerékpározok minden héten. feladatod?

Futok minden másnap. A fiatalok, akik – Isten gyönyörködik az emberben. velem tartanak, ők is belátják, milyen fontos az ilyen kikapcsolódás. Olvasok Szépnek és értékesnek lát bennünesténként, sétálok, a csendben is Vele ket. Mégis nagyon sokan el vannak beszélgetek. keseredve, nem tartják magukat értékesnek. Szeretném elmondani az embereknek, hogy milyen értéket hordoznak puszta létüknél fogva. Szócső akarok lenni köztük és Isten között. Isten szemével akarom szemlélni őket.

Ezt érzem feladatomnak.

– Hogyan lehet a papságra felkészülni?

– Istennel. Minél többet be kell fogadni belőle. Együtt kell vele táncolni, figyelni lépéseit, hívogatásait. A vele való mély személyes kapcsolatot kell ápolni. A többi mind körítés.

– Szerinted mi a legszebb ebben a hivatásban?

– Isten. Mélyből származó frissesség. Velőtrázó bizonyosság. Minden kicsinységet szétfeszítő szeretet. Ő az!

Isten!

– A Mária Rádióban is gyakran hallottunk, és a Hitéletben is olvassuk írásaidat. Hogy kerültél a vajdasági médiába?

– A Mária Rádióba Dimovity Zoli barátom vitt el. Ott megismerkedtem a műsorvezetőkkel. És megvalósítottunk egy álmot: heti rendszerességgel, egy ifjúsági műsort állítottunk össze.

Minden héten feldolgoztunk egy lelki témát. A fiatalok mindig előre megkapták a témát. Utána olvastak, átimádkozták, így mentünk be a stúdióba. Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett… Amikor elszomorodtak a műsorvezetők, azt mondtam nekik: Ne adjátok fel! Sose tudjátok, hogy ki hallgatja titokban a műsorunkat. Lelkeket mentünk. Ne féljetek! A Hitéletbe sem tudok másról írni, csak arról,

hivatás amit az Isten előtti csendemből hozok magammal. Az embereket az érdekli a legjobban, amiben mindannyian egyek vagyunk.

– Miért fontos a keresztény média általában, valamint az, hogy ezt magunkénak is érezzük, részesei legyünk?

– Olyan nagy szükségünk van az emberi szavakra, és olyan nagy szükségünk van az isteniekre. Olyan nagy szükségünk van mások megerősítésére. Olyan nagy szükségünk van az átimádkozott életekre. Ezért kell a média. Hogy azok is találkozhassanak Istenünkkel, akik még csak titokban keresik, vagy titokban hisznek benne.

– Minden évben megszervezed, és részt veszel a Jézus barát-gyalogtúrán. Honnan ez az indíttatás és a többéves kitartás?

– Isten áldása van ezen a táboron.

Egy jó evangelizációs lehetőségnek tartom. Kamaszoknak és fiataloknak beszélhetünk Isten gondoskodásáról. Ugyanakkor megmozgatjuk az egyetemistákat is, a fiatal papokat is, bevonjuk őket is a szervezésbe. Értékesnek érezhetik magukat, és kézzel foghatóan láthatják azt, hogy Isten cselekszik népéért, népe körében.

– A túrára sikerült éveken át meghívni testvéredet, Eriket is. Milyen a kapcsolatod az öcséddel, a családoddal. Ők hogyan fogadták, hogy pap lettél?

– Nyáron néhány ifi hittanossal és öcsémmel voltunk Jászberényben. Kirándultunk, imádkoztunk, mindennap szentmisére mentünk. Ott jegyezték meg a fiatalok, hogy milyen jó bennünket látni a testvéremmel, hogy milyen jól meg vagyunk együtt. Mindig nagyon hálás voltam érte, hogy van testvérem, és hogy ilyen testvérem van. A családom örül, én pedig örülök nekik, hogy hivatásomnál fogva ők is megtapasztalhattak valamit az élő Istenből.

– A fiatal pap könnyebben szólítja meg a fiatalokat. Hogyan látod a vajdasági fiatalok helyzetét?

– Fiataljaink a limonádészerű olcsó elveket már nem fogadják el. Nem is kell nekik. Számukra az igazság a fontos, azt keresik. Minden lázadásuk, (Folytatása a 15. oldalon)

E

A válasz

gész életünk válaszokból tevődik össze. Válasz volt a fogantatásunk, és válasz lesz az utolsó leheletünk is. Isten olyannak teremtett bennünket, hogy tudunk neki válaszolni. Szabadságban, szabadnak teremtett. Minden tettünk valami módon válasz neki, aki hívogat, szólítgat.

Igen, megdöbbentő bizonyosság. Remegő lábunk akkor tud összhangban táncolni párunkkal, ha megbízunk benne. Akkor tudunk szép válaszokat adni, ha teljes benne a bizalmunk. Ha életet kaptunk, vagyis ha táncra keltünk, nincs lehetőségünk a tartózkodásra. Ugyanis az is válasz. Ha nehezek is néha a válaszok, akkor sem kerülhetjük ki őket. És bár nehezek, a koreográfia attól lesz szép azoknak is, akik nézik, és azoknak is, akik táncolnak.

Szűz Mária, a mi anyánk válaszai közül az egyik legszebb, amikor elfogadta hivatását. Isten egy szédületes táncra hívta. Nem tudta, hogy milyen lesz ez a tánc. Nem tudta, milyen lesz ez az élet. Egyetlen gyenge válasz volt csupán oldaláról, mégis Isten milyen szép táncra vitte. A mi Anyánk a vértanúság mintája lett. Vértanú lett, mert Fiának minden szenvedését is magára vette igenjével. Mégis milyen szép maradt, a legszebb. Mert nem önmagát kereste, és nem önmagát hordozták szavai. Az ő vértanúságában az isteni szabadság nyilvánult meg. Milyen nehéz lehetett, amikor rokonaival kereste Fiát, Jézus pedig ennek hallatára az őt hallgatókat nevezte anyjának és rokonainak. A keresztút szenvedése pedig mintegy csúcsa szenvedéseinek. A tolongó tömeg, a gúnyolódó katonák ellenére Fia mellett döntött. Hozzá hasonlóan szenvedő szolga lett. Minden szenvedése és áldozata szeretetválasz volt Isten irgalmára és gondoskodására. Élete földbe hullott mag volt. Teljesen megtört, teljesen átadott, romlásnak indult mag. Aminek emberileg nem sok értelme volt. Mégse lehet azt mondani, hogy vértanúsága és áldozata erőfeszítés eredménye. Nem, a mi Anyánk élete válasz volt a hatalmas Isten hívogatására. Ezért nem emberi erejét csodáljuk, hanem Isten könnyeket fakasztó gondoskodását. Tehát élete nem erőfeszítésekből állt, hanem folyamatos válaszadásból, folyamatos kommunikációból közte és Isten között. Az, hogy Fia mellett maradt akkor is, amikor nem értette, azt nem emberi erejének köszönheti, hanem az Istenre hangolódásnak.

Ha sebet ütnek rajtunk, ne mondjuk, Isten büntetése, hanem lássuk be, hogy ez lehetőség a vértanúságra. Vagyis hívogatás a még mélyebb hitre és a krisztusi szeretetre. Bízzunk benne! Mint ahogy a mi Anyánk is bízott, akkor, amikor nem érte meg, amikor csak a szenvedést látta. Válaszunk legyen bizalomteljes. Vagyis, mondjuk ki: Nem értelek, Uram, de tudom, hogy jót akarsz nekem. Sebeink nem büntetések, hanem hívogatások az isteni életre.

Ha nem lennének sebek, ha nem lenne fájdalom az életünkben, akkor csak a felszínen mozognánk. És sose érkeznénk meg a mélyre, oda, ahol az igazi vágyaink vannak. Felszínes szavakat dobnánk az emberek közé, felszíneseket, amik senkit nem érdekelnek. Az igazán mély szavak és gondolatok a szenvedésben születnek. Érthető és értékes lesz mindenkinek, mert nincs olyan ember, aki ne szenvedne. Isten a vértanúságra hív bennünket, nem erőfeszítésre.

Vértanúságra, amelyben az isteni szabadság nyilvánul meg. Ebben a szabadságban részesült Mária, erre a szabadságra hívogat minket is Krisztus, a vértanúk győzelmi koszorúja. Legyen válaszunk igen, legyen válaszunk odaadás a Hívogatónak.

Balcsák Szilárd

 13

tanúim lesztek

Most nem az iskolacsengőre figyelek Szeptemberben tanárt és diákot új tanévre hívogatja a csengő hangja.

Vajon a topolyai Major Etelka tanárnőben milyen érzést vált ki szeptember elseje?

– Mielőtt nyugdíjba mentem volna, már foglalkoztatott a nyugdíjasok élete.

Kértem Istent, ne engedje, hogy tétlenkedjem, hiszen van még bennem erő új feladatok vállalásához. Így most nem az iskolacsengőre figyelek, hanem kis unokáimra, akikre szeretettel fogok vigyázni.

– Hogyan lett nyelvtanár?

– Olyan családban nőttem fel, ahol a szeretet, a becsületes, szorgalmas munka és az Istenben vetett mély hit volt a legfontosabb. Engem különösen érdekeltek a nyelvek. Abban az időben a német nyelvet favorizálták. Én a gimnáziumban a nyelvi tagozatra iratkoztam, majd az újvidéki Bölcsészeti Karon folytattam tanulmányaimat, és négy év elteltével sikeresen diplomáztam.

A hét egy napján Sztrikovits János atya Bácsföldvárról Újvidékre utazott, hogy hittanórát tartson nekünk, magyar ajkú egyetemistáknak, mi pedig ezt a hittanórát a világért sem hagytuk volna ki! 1970-ben a Pax Romana Ausztriában, a Linz melletti Puchbergben szervezett egyhetes katolikus ifjúsági találkozót. Itt ismerkedtem meg leendő férjemmel, Gáborral,

akivel harmincnyolc éve élünk együtt jóban-rosszban.

Rövid ideig Zentán laktunk, ahol több iskolában is tanítottam, majd átköltöztünk Bácstopolyára. A mezőgazdasági középiskolában, majd az úgynevezett kilenc-tizedik osztályokban dolgoztam, aztán gimnáziumban, ahonnan 37 év munkaszolgálattal hatvanévesen tavaly nyugdíjba vonultam.

– Milyen volt az első és az utolsó tanítási órája?

– Némettanárként, egy harminc létszámú fiús osztály osztályfőnökeként nem volt számomra egyszerű a kezdet Adán, a Petar Drapšin gépészeti középiskolában, de kezdettől fogva a következetességre törekedtem. A nyelvtanulásban azt a célt tűztem ki, hogy a tanulók minél többet tanuljanak meg az óráimon. Mivel nem minden szülőnek van pénze különórákra, rá kellett vennem a diákot a szorgalmas tanulásra, hogy aztán tudását az élet különböző területén kamatoztathassa. A gimnáziumban olyan fiatalokat tanítottam, akiket versenyre küldtem, és ott szép helyezést értek el. A környező iskolákban, de távolabb is most az én diákjaim tanítanak. Büszke vagyok rájuk!

Az utolsó órát már annak jegyében tartottam meg, hogy életem egy szakaszát zárom le. De annak reményében is, hogy egy másikat kezdek el.

Még egy csipet „só” vagy kovász, egy kicsi világosság kívánok lenni ebben a bennünket körülvevő egyre sötétebb világban.

– Pedagógusként hogyan terjesztette és szerettette meg másokkal Jézus tanítását?

– Egy szentbeszédben hallottam,

14 

hogy nem elég eljárni a templomba, hanem a hitünket erősítenünk kell.

Amikor aktív pedagógusként először részt vettem Tóthfaluban, a pedagógusok lelkigyakorlatán, minden az újdonság és döbbenet erejével hatott rám. Isten akkor érintette meg igazán a lelkemet.

2002-ben Bogner István és Pistyák Ilonka felkérésére elvállaltam a topolyai Pax Romana csoport vezetését. Amikor pedig Katona Marianna felkért, segítsek neki felkészíteni elsőgyónásra és elsőáldozásra a kisiskolásokat, nagy örömmel foglalkoztam kicsi gyerekekkel.

– A család kitölti-e a magánéletét?

– Gábor férjemmel, aki faipari mérnök, 1972-ben házasodtunk össze.

Boglárka lányunk német nyelvtanár, Becskei Attila orvoskutatóval és három gyermekükkel Zürichben él. Gábor fiunk a közgazdasági egyetemen diplomázott, majd a műszaki főiskolán szerzett még egy oklevelet. Melinda menyem klinikai pszichológus. Pesten élnek, két gyermekük van. Mivel mindannyian távol élnek, rengeteget utazunk. Kicsi unokáinkra vigyázunk, amikor a szülők hívnak bennünket. Nekik most kellünk. Legidősebb unokánk most indul első osztályba, vele hittanozok. Érdeklődő és szívesen tanul.

Szinte mindennap olvasom a Bibliát, ezenkívül kedvelem Gyökössy Endre könyveit. Szeretek kézimunkázni. Most éppen keresztelő ruhácskát készítek a négyhetes unokámnak.

Az unokák új fejezetet nyitottak az életemben, velük gazdagodok nap mint nap.

Gergely Gizella

hírharang

(Folytatás a 13. oldalról)

ellenállásuk ebben áll: keresik az igazságot és a szeretetet. Ha a szeretetünk Istenből származik és önzetlen, akkor ezt a fiatalok érezni fogják. Jézus nevére meghajlik minden térd. Vagyis Jézus szeretete előtt mindenki térdet hajt. Őket is ezzel a szeretettel kell szeretni, ezzel kell elfogadni. Ha idegesítenek bennünket a fiatalok, akkor magunkat is meg kell vizsgálni, hogy mi Isten szemével szemléljük-e őket, vagy irányítani akarjuk őket…

– Szerinted mi a fiatalok legnagyobb problémája? Hogyan lehetne ezen változtatni?

– Ha fiatalokkal foglalkozunk, a személyes kapcsolat nagyon fontos. Ismerni kell a fiatal életkörülményeit, a gyerekkorát, minél többet ahhoz, hogy meg tudjuk érteni azt, amit tesznek. A fiatalok arra vágynak, hogy végre valaki őszintén megkérdezze tőlük, hogy vagy, ki vagy, hol élsz? Ha figyelünk üzeneteikre, szavaikra, máris sokat segítettünk. Hát még ha segítünk nekik, hogy maguk megtalálják a nagy válaszokat…

– Papi jelmondatodról röviden: miért pont ezt választottad?

– „Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda…”

Eddigi életemben azt tapasztaltam, hogy mindent elveszítek abból, amihez ragaszkodok.

Papszentelésemmel mindent visszaadtam Istenemnek.

Mindent visszaadni annak, akitől mindent kaptam, csak azért, hogy még teljesebben ki tudjam magam szolgáltatni neki.

Szeretném, ha egész életem ebben az önátadásban telne el.

Isten dicsősége ragyogja be Szilárd atya életútját, odaadását, és legyen szolgálata áldás Topolyának és környékének!

Margit Mónika

A rohanásban sokszor a legfontosabbról feledkezünk meg

A Vajdaságban működő Házas Hétvége lelkiségnek, amely tavaly ünnepelte húszéves jubileumát, a nyara is eseményekben gazdagon telt el.

Június 20-án Tóthfaluban a hagyományos évzáró rendezvény mottójául egy szép Söderblom-idézet szolgált: „Uram, légy előttünk, és vezess! / Légy köztünk, és fogj kézen! / Légy fölöttünk, és áldj meg minket!” A találkozón Mikesy Pongi és Jutka magyarországi vendégelőadók életükről, örömeikről, küzdelmeikről szóltak. A szentmisén a jelenlevők szinte egyként kérték az Úr áldását házasságukra és paptestvéreik szolgálatára. Tudatosították, hogy kezükben van jövőjük sorsa és a döntés, hogy tudnak-e sziklára építkezni, Istenre hagyatkozni.

Az élő Jézus most is köztünk van, csak észre kell venni, ha kopogtat. A nagy rohanásban sokszor pont a legfontosabbról feledkezünk meg – beengedni szívünkbe, életünkbe, házasságunkba Jézust – pedig kopogtat. Erről a témáról folyt a beszélgetés a muzslyai Házas Hétvége közösség havi találkozóján július 18-án, amikor a Vajdasági Tartomány felelősei szép délutánt töltöttek el – dialogizálva – a plébánián. Ez alkalommal együtt imádkoztak a házas hétvégés betegekért és a többi nem házas hétvégés rászorulóért, valamint a szebb és boldogabb házasságokért.

A vajdasági Házas Hétvége közösség a húszéves fennállása óta minden évben megtartja a Piknik találkozóját. Hosszú évekig Adorján volt a házigazdája, három éve Gulyás Péter és Magdolna vezetésével a péterrévei házas hétvégések vendégszeretetét élvezi a közösség. Az idei piknikre július 24-én közel százötven házaspár jött el a Vajdaság különböző helységeiből, Magyarországról pedig tízen. A szentmisén a huszonöt és ötvenéves házasságukat ünneplő párokra kérték az Úr áldását, és kegyelettel emlékeztek meg elhunyt testvéreikről. A mise után a természetben szorgos kezek zúzapörkölttel kedveskedtek az egybegyűlteknek. A muzslyai csapat és a Sándor lányok (Enikő és Zita) karizmatikus dalokkal szórakoztatták a piknikezőket.

Horváth László képriportja

 15

tanúim lesztek Általában valahová siet, jobban mondva röpül. Vagy ha idős embert sétáltat, türelemmel hozzá szelídíti fürge lépteit. Édesanya és nagymama. Nyolcvanegy évesen mégis másképpen telnek napjai, mint sok korabelijének, aki mindennap csak szeretteire vár.

– Az imént érkeztem haza a Parkinsonkóros ismerősömtől – magyarázza Nagy Erzsébet az ajtóban. – A lánya meglepődve tapasztalta a javulást három hónap „foglalkozásom” után. „Csak” beszéltettem – mondtam neki.

Óvatosnak kellett lennie Kézimunkájával díszített barátságos otthonában a forróságban hideg tea mellett elevenítjük fel a múlt egyes eseményeit, hogy megértsük nyugdíjas napjait.

A nagyra becsült pedagógussal még a szocialista önigazgatás éveiben ismerkedtem meg az újvidéki Nikola Tesla iskolában.

– Az igazgató egy nap választás elé állított: vagy a munka vagy a templom.

Ezután csak Magyarkanizsán mertem belépni Isten házába, amikor szüleimet meglátogattuk. Férjem szülőhelyén, Nemesmiliticsen volt az egyházi esküvőnk.

Az iskolában a gyerekeknek nem mondtam, hogy keresztény vagyok, anélkül is érezték, szeretem őket, törődöm velük.

A magyarkanizsai zárdában apácának készültem. A plébános szeretett volna Kalocsára küldeni, de munkásszüleim nem tudtak mindent beszerezni, ami egy apácajelölt stafírungjához kellett. A polgári iskola elvégzése után anyukámmal együtt takarítottam a téglagyárban. Később az irodai munka végzése közben felfigyeltek rám.

Egy ügyvéd intézte el nekem és kérésemre még néhány szegény sorsú barátnőmnek az ösztöndíjat, amikor elárultam, tanítónő szeretnék lenni.

Az 1944–45-ös tanévben a szabadkai tanítóképzőben nem voltak tankönyve-

Egyik védencének 95. születésnapján az idősek otthonában

16 

Az irgalmas szamaritánus ink. A csoportunkban én jegyzeteltem a leggyorsabban.

Erzsébet hajnali fél ötkor felkelt rendezni a jegyzeteit, hogy évfolyamtársai átmásolhassák. Már akkor másokra gondolt.

szolgálatra összpontosított. Felkérésére dr.

Huszka Róka Magda orvosnő az egészség világnapján és a Napsugaras ősz rendezvény keretében tart(ott) egészségügyi előadást. Tavaly prospektust is osztottak az időskori megbetegedések megelőzéséről.

A „pofon” után – Diplomázás után Újvidékre kerültem.

A József Attila iskolában egy negyedik osztályt örököltem a tanítótól, aki katonai behívót kapott. Amikor bemutatott a gyerekeknek, azok kórusban zengték: „Nem kell nekünk tanító néni!” Azt hittem, menten összeesek.

Egy hét alatt azonban sikerült megnyernie a kicsiket és a nagyokat. Később is a jó kapcsolat kialakítására törekedett pedagógus pályafutásában, melyet 1949-től a városi Vöröskeresztben elsősorban az ifjúság egészségügyi nevelésével gazdagított.

Az iskolában a Vöröskereszt biztosította az ebédet a tanulóknak, akik között sok árva volt. Erzsi tanító néni vállalta, hogy étkezés közben felügyel rájuk.

– Így kezdődött az én humanitárius munkám: a gyerekeket megszoktattam, hogy kezet mosunk, szépen fogjuk a kanalat, villával eszünk.

1982-ben az egészségügyi nevelést beiktatta a pionírórák terveibe, 84-ben pedig a Vöröskereszt hivatalossá tette a vajdasági iskolákban. Két évvel később az Egészség pioníriskola anyagából könyv lett.

A tartomány jelentette meg, hogy a tanítók használják osztályfőnöki órán.

Hatvanegy éve a városi Vöröskeresztben Humanitárius és pedagógus munkájáért a Vöröskereszt és Újvidék városa számos rangos elismerésben részesítette Erzsi tanító nénit, aki nyugdíjba vonulása után a nyugdíjasok klubjában többek között a kézimunkacsoportot vezette.

Egy időben, illetve valamivel később az Olga Petrov, majd a Július 7-e helyi közösség Vöröskereszt alapszervezetében Blažek Máriával és Evica Radmanićtyal együtt a lakosság egészségügyi szintjének felemelésén fáradozott, és a szeretet-

„Munkámhoz a Jóisten ad erőt a szentmisén és az imában” – Sajnos, egyre fogynak az idős önkénteseink, akik beszerzik a betegeknek a gyógyszert, sétálnak, beszélgetnek velük, vagy orvoshoz kísérik őket. Rendszerint azt küldjük hozzájuk, aki ismeri őket. Így feleleveníthetik közös emlékeiket. A kilencvenes évek elején Jánosi Mária egészségügyi nővér diákjai kettesével jártak az idősekhez, ők voltak a „napsugaraik”. A gerontológiai intézetben a betegek közül sokan nem látnak, és idegileg tönkre mentek. A magyar ajkú védenceimnek szoktam felolvasni a Hitéletből.

„Sok lelki erő kell mások felvidításához” Erzsi néni vállalt már szélütött idős személy gondozását, mivel ért a masszázshoz.

– Magamon kellett kipróbálnom, mert ötször volt csonttörésem. Szerencsére az egészségügyi nővér megmutatta a különféle testrész megmozgatására szolgáló tornagyakorlatokat. Semmilyen gyógyszert nem szedek, de évek óta ezeket végzem itthon.

Reggelente lassan, türelemmel, fél óráigháromnegyed óráig. Nem esik nehezemre,

a hit paradoxona mert tanítóként a tornaórákat sose cseréltem fel más órákkal, és nemcsak megmutattam a gyerekeknek, hanem végigtornáztam velük a gyakorlatokat.

Idős korban is fontos megtartani a jó erőnlétet, hogy másoknak is tudjon segíteni.

– Mikor látom, hogy valakinek szüksége van rám, akkor én már nem létezem: minden szeretetemet rá irányítom. Nagy boldogság mással megosztani az együttérzést, a biztató szavakat.

Olyankor annyira feltöltődök szeretettel, szolgálatkészséggel, hogy az utcán sem bírom ki, hogy a cipekedő idősnek ne ajánljam fel a segítségemet.

Az „idősről” pedig sokszor kiderül, hogy fiatalabb, mint a 81 éves mozgékony örömszerző!

Népszerű az idősek körében A Vöröskereszt újvidéki népkonyhája a nyugdíjasok klubjában (a Futaki út 67. szám alatt) és a Laza Kostić utca 4a-ban működik. Erzsi néni rátermettségével és több mint húszévi tapasztalatával tudja felmérni, kik szorulnak legjobban segítségre.

– A kötelező adatlaphoz egy külön oldalt csatolok. Amikor a bizottság elolvassa azt a sok konkrét dolgot, amit felírtam, nem utasítja el kérelmemet. Az idősek ezért hozzám fordulnak.

Tizenkét évvel ezelőtt özvegyült meg.

– Nagyon szép házasságban, szeretetben éltem Józseffel, támogatása nélkül nem tudtam volna másoknak annyi szeretetet nyújtani. Elégedett lehetek az életemmel, két fiammal, négy unokámmal.

A csalódásokat, fájdalmakat próbálja keresztény módon fogadni és elviselni.

– Reggel, az imádkozás és a tornagyakorlataim elvégzése után, amikor tudom, másnak szüksége van rám, elfelejtem minden bajomat. Nagy öröm látni, hogy valaki fölépül, vagy valakinek látogatásomkor fölragyog az arca.

Bozsoki Valéria

A foglalt tükörről 1.

A tükör elé állsz, és belenézel. Mire vagy kíváncsi? Önmagad tekint vissza rád a tükörből. Szemlesütve vagy szembenézve szemlélitek egymást, aztán egyiktek hátat fordít, és megy a dolgára.

Szemlesütve. Csalódottan, mert valaki más tekintett vissza a tükörből, nem az, akire számítottál. Szemrehányás villogott a tekintetében.

Vagy emelt fővel. „Igen, ő az, ő én vagyok. Tessék, így kell kinézni egy rendes embernek!” Akkor is, ha nem. Akkor is, ha dacból. Csak azért is, mondod összeszorított foggal. Hozzágondolod: fejjel a falnak.

De tegyük fel, hogy tényleg rendes ember néz vissza rád a tükörből. Elégedett vagy a látvánnyal. Ő is elégedett azzal, amit lát.

Elégedettek vagytok egymással, nem találtok egymásban kivetni valót.

Vagy észrevesztek némi foltot, de bólintatok: „Igen, ez vagyok.” És ő is bólint: „Igen, ez vagyok.” Elfogadjátok egymást, de nemcsak elfogadjátok, hanem megfogadjátok, hogy lemossátok a foltot, kölcsönösen igyekeztek szebbé tenni egymás arcát. Egészen addig, amíg valódi tisztaságban fel nem ragyog ő. Akkor aztán ő rád néz, és te valódi tisztaságodban ragyogsz fel. Nem látod a ragyogásod, nem is érdekel. Csak mint melegséget érzed, hogy az ő szemében mosoly szikrája gyúl.

A szemedben mosoly szikrája gyúl.

Egymást nézik. Ő és a tükörképe.

A tükörképe és ő. És nem történik semmi.

Odalépnél, a tükörbe néznél, de nem mersz szólni.

Vársz, hátha átadja a helyet, miután megigazította szempilláját, és kipödörte bajszát; vársz, vársz, de bezzeg hiába. Te is tudod, az ilyen úrdáma nem fog felszabadítani egy talpalatnyi helyet sem maga mellett. Ha tehetné, inkább még jobban széthúzná a keretet, hogyy még nagyobb felületen gyönyörködhessen magában. Észre sem vesz. Csak áll. Mint egy kiselejtezhetetlen, hatalmasra dagadt leltári tárgy.

Megfordulsz, elsomfordálsz anélkül, hogyy láttad volna a tükörben lakó valakit. Anélkül, hogy a tükörben lakó valaki látta volna magátt benned. Elvonul veled. Mit is keresne tovább b a tükörben? Ő sem fér már el benne, nem maradt hely neki sem. Szólni pedig nem mer,, mert mindenkinél jobban tudja, milyen hatal-mas valaki az, aki rendületlenül, kőbe vésett tekintéllyel áll a tükör előtt.

4.

A tükör elé állnál, de már áll ott valaki. Észrevesz, amint mellette toporzékolsz, türelmes türelmetlenséggel várva sorodra. Észrevesz, ő, a hatalmas, nagy úrdáma, akit meg se mertél volna szólítani. Lám, feléd fordul. Szólásra nyitja ajkát: „Ez a tükör már foglalt” – mondja (mű)bájos mosollyal.

Egyszeriben tudatára ébredsz minden 2. hiányosságodnak, a könyöködön éktelenkeA tükör előtt állsz. Nem akartál a tükör dő foltnak és őszülő hajszálaidnak, a reggeli elé állni, de tükröt tartottak eléd. Vonakodtál, békés családi perpatvarnak és a gyerek zsetiltakoztál is, de nem hallgattak rád, odalöktek béből kipottyant füves cigarettának – és széa tükör elé, és éles fénnyel megvilágítottak. gyenkezve kotródsz el.

Felsikoltasz. Úgy érzed, széthasad a fejed.

Utoljára még felmerül benned egy kérdés: Minden ráncod egyetlen képbe, egyetlen miért nem tudtad magad bizalomgerjesztőbhatalmas golyóba tömörülve hatol agyadba, ben kicsípni, ha már tükörbe akartál nézni? loccsantja szét agyvelődet.

Persze, a gyereknek ki kellett készíteni a vasallt Ezért nem akartál a tükör elé állni. pólót és megtankolni a kocsit, mielőtt felébÉrezted, tudtad, hogy nem nyújtasz kellemes red. De ez nem mentség. Miért nem igyeklátványt. Féltél attól, ami be is következett. szel rendes ember lenni, valaki lenni, ha már Nem törődtek félelmeddel, minden tapintatot veszed magadnak a bátorságot, hogy létezz? mellőzve szembesítettek önmagaddal.

A tükör pedig csak áll. Egymagában, és Az igazság nevében. Ennek az igazságnak várja, hogy valaki belenézzen. Nem lát sema nevében loccsantották szét az agyad. mit, mert aki előtte áll, mindenkit elzavar a A tiedet és az övét is ott a túloldalon. közeléből. Valószínűleg az lenne a megváltás,, ha egy hasonlóan hatalmas valaki érkezne.

3.

Akkor kölcsönösen elzavarnák egymást, és A tükör elé állnál, de valaki már áll a tükör végre a tükör is fellélegezhetne, kitekinthetnee előtt. Valaki, akire feltekintesz. Vagy félsz tőle. az ablakon, és megláthatná magát valaki szeValaki, aki olyan hatalmas, hogy az egész tük- mében. röt elfoglalja. Kitölti. Ő maga, egyedül. Semmi Kalacsi Jánoss sem látszik, csak ő. Semmit sem lát a tükör, c ak ő cs őtt. SSem emmi mi m más ás n nem em llét étez ezik ik,, cs csak ak ő ő.

 17

tanúim lesztek

Júdás, a szent szupersztár

A Jézus Krisztus szupersztár feledhetetlen főszereplője volt a Virginia állambeli, afroamerikai származású Carl Jewison, aki a filmben Júdást alakította. A Jézus szerepét megformáló Ted Neeleyvel a forgatás során kötött szoros barátságot.

Jewison így emlékezik vissza megBarátságuk Carl 2004-ben bekövetkezett beszélésükre: „Nagyon fontos volt haláláig (leukémia áldozata lett) tartott. nekem, hogy Carl vállalja a szerepet.

Neki is sokat jelentett ez a kihívás.

Jézus és Júdás jó barátok, az áruNem akartuk, hogy a filmet rasszista lás és a keresztre feszítés után is azok alapon támadás érje. Carl azt kérdezte: maradnak. Ez nem egy apokrif evan»Miért engem választottál?« »Azért gélium meséje, hanem két ember – két – mondtam –, mert tehetséges vagy. énekes és színész – igaz története.

Nem a bőröd színe miatt.« »Akkor válAz 1972-ben, Norman Jewison által lalom« – felelte.” rendezett Jézus Krisztus Szupersztár Mielőtt első meglepetésükből felfőszereplőié: Ted Neeley-é, aki texasi ocsúdhattak volna, Ted és Carl fehér férfiként Jézust alakította és a a Szentföldön találták magukat: Júdás szerepét játszó afroamerikai Beér-sebában, a Negev-sivatagban; Carl Andersoné.

Heródes erődítményének romjainál; Carl 2004 februárjában hunyt el leua Holt-tenger partján, Kumrán vidékémiában. Éppen a Szupersztár színkén; Cezareában, a régi római kapu házi változatával turnézott Amerikamaradványainál. „Carl volt a legjobb szerte. Ted még ma sem tud belenyu– jegyzi meg Ted. – A filmben Júdást godni barátja elvesztésébe. Amikor róla alakítja, aki összefogja a cselekmény beszél, elerednek a könnyei: „Hiányzol, szálait, és összefűzi a szereplőket. Amit Carl” – suttogja, üresbe révedő tekinlátunk, azt az ő szemszögéből látjuk. tettel. Visszaemlékezik arra a napra, Júdás szupersztárnak gondolja Jézust, amikor utoljára látta Júdás szerepés emiatt elveszik a földi sikerhez kötőben: „Júliusban történt, Carl halála dő problémákban, megfeledkezve a előtt hét hónappal Philadelphiában. valódi üzenetről.”

Nagyszerűen játszott, vibrált körülötA rendező arra törekedett, hogy te a levegő, mint még soha. Az évek a forgatás alatt a stáb megosztva, során teljesen beleélte magát a szerepéa klánok közötti lehető legnagyobb be, megértette minden gyötrődését.” ellentétben éljen. Mint ahogy a film A Jézus Krisztus Szupersztár mindcselekményének korában is történt. kettőjük életét megváltoztatta. Ted Volt egy csoport Júdás körül, másik 28 éves volt, Carl 26. Ted akkor már csoportot alkottak az apostolok, és voljátszott a Szupersztár színházi változatak a papok… Neeley itt ismerte meg tában, de csak kórustagként szerződtetkésőbbi feleségét, Leeyan Grangert. ték mindaddig, amíg Los Angelesben „Júdás csoportjához tartozó táncosnő fel nem fedezték, hogy ideális személy volt, ezért nem találkozhattunk egyJézus szerepére. Carl a fekete Ben mással. A kapcsolatunk csak akkor Vereen színészt és táncost helyettesíbontakozhatott ki, amikor véget ért a tette a Broadway-en Júdás szerepében. forgatás. Norman Jewison nem engedBen megbetegedett, és így vált lehetőte meg, hogy bárkivel is baráti viszonyvé, hogy Carl színre lépjen. ba kerüljek a stábból. Éber szemmel Norman Jewison filmrendező ügyelt rám.”

Londonba hívta őket. Együtt akarta őket látni, mielőtt szerződést ajánl A sivatagban pokoli hőség uralfel nekik. Repülőre ültek, és az úton kodott. Amikor a nap delelőn járt, mindketten azon tűnődtek, vajon a hőmérő higanyszála az 50 fokot is milyen lesz első találkozásuk a rendeelérte. A fiatalok mégis hihetetlen enerzővel? Carl számára a bőrszíne külön giával énekeltek és táncoltak a Negev problémát jelentett. Mit szólnak majd porában, anélkül, hogy egyetlenegyszer az emberek? Egy néger Júdás nem is valamilyen kábítószerhez nyúltak fog-e provokációként hatni? Norman

18 

volna. Igazi hippis hangulat uralkodott, fiatalos, de nem felületes. Ahogy telt-múlt az idő, mindannyiukat megérintette az élmény, és arra indította őket, hogy lelkük mélyére tekintsenek.

Jewison, a rendező így emlékezik viszsza: „A stábban voltak keresztények, zsidók, muzulmánok. Mind a három nagy monoteista vallás képviselői jelen voltak, és még két buddhista is.

Sok statisztát helyben toboroztunk az átutazók vagy a környékbeli lakosok közül. Volt három olasz gépészünk is, aki emelődarut kezelt, fantasztikus ritmusérzékkel és eleganciával. A stáb éjszakára sem ment haza, nem érintkezett az ügynökökkel, nem nézett tévét.

Zárkózottan éltünk egy idegen földön.

Hiszem, hogy ez segített abban, hogy összekovácsolódjunk, hogy ez a film az életünkké váljon, mindannyiunk közös életévé.” Neeley hozzáfűzi: „Mindannyian magunkénak éreztünk mindazt, amit csináltunk. Nomádok voltunk mi is, akárcsak a környékbeli pásztornépek, művészek egy törzse, akik azért vonultak ki a sivatagba, hogy küldetésüket teljesítsék. És baráti társasággá kovácsolódtunk, miként Jézus, Mária Magdolna, az apostolok, Júdás.

Olyan személyek, akik együtt élték az életüket, jó vagy rossz döntéseket hozva. Az egyéni döntések mindnyájunkat érintettek nap mint nap. Ezért működött a Szupersztár.”

tanúim lesztek Ebben a különleges közegben, a remeteség és a kommuna közötti létmódban született a Jézus – Neeley – és Júdás – Anderson közti barátság. „Carl és én – meséli Ted – a forgatás szüneteiben Nikos Kazantzakis Jézus Krisztus utolsó megkísértése című könyvét olvastuk újból és újból. Ennek a könyvnek alapján forgatta Scorsese 1988-ban azonos című filmjét. Mindketten az Egyesült Államok déli részén nőttünk fel a baptista vallásban, és jól ismertük a Bibliát, itt azonban egy új nézőponttal találkoztunk, amiben nemcsak a vallási, de az emberi vonások is helyet kaptak.”

Mintha Andersont egész életében minden erre a szerepre készítette volna fel. Édesapja fémmunkás, kohász volt, édesanyja varrónő. Tizenkét gyermekük egyikeként született. A Dunbar Középiskolában, ahol érettségizett, saját bőrén tapasztalta meg a faji szegregációt. Ha valamit megálmodott, azt töretlen energiával meg is valósította.

Beiratkozott a Howard Egyetemre, és a Second Eagle rockegyüttes szólóénekese lett. Amikor egy producer meglátta a tévében az együttes kippjét – a Jézus Krisztus Szupersztár egy, Amerikában addig soha nem hallott dalát énekelték –, szerződtette Andersont. Ez volt élete nagy fordulópontja. „Az árulás jelenetével köztem és Carl között valami elkezdődött, valami mély, ami a következő harminc évben tartott.” Ted Neeley szavait könnyei szakítják félbe. „Hiányzol Carl – súgja, majd újra megleli az emlékezés fonalát.

– Mennyi könnyünk hullott azon az éjszakán az Olajfák kertjében!

A forgatás után még sokáig beszélgettünk mindarról, ami másnap várt ránk. Azokban a napokban nagyon erős érzelmeket éltünk át, s olyan mély kapcsolatba kerültünk egymással, amilyenről az emberek többsége csak álmodik. Jézusnak és az árulójának a története eggyé forrasztott bennünket, erőt adott.” Ez az erő segítette át őket a nehézségeken. Így történt ez az akasztási jelenetnél is, Cezareában. A fa egy szakadék szélén állt, s az első felvételnél a kötél elszakadt. Carl zuhanni kezdett, és én néztem, annak ellenére, hogy ebben a jelenetben nem szerepeltem. De át akartam érezni, ezért nézőként szemléltem. Hála Istennek, hogy

ott voltam! Kinyújtottam a kezem, és Carl zuhanás közben elkapta a kezem. Éppen a kamera mellett álltam.”

A forgatáson tehát Jézus megmentette Júdást. Ki tudja, nem így történt-e a valóságban is?

De nemcsak ez az egyetlen elgondolkodtató esemény történt a forgatás során. Ted lassan beszél, fényképet fénykép után mutatva eleveníti fel azoknak a napoknak az emlékét. „Munka után beültünk a buszba, amely a szállodába vitt bennünket. Nyomasztó volt számomra, hogy az a hely mellett kell elhaladnunk, ahol keresztre fognak feszíteni.

Mindig arra gondoltam, ami rám várt. »Bármi történjék is – gondoltam –, itt keresztre feszítenek, mielőtt vége lesz.« A Golgota látványa minden nap baljós sejtelemmel töltött el.

Elhatározásomban, a szerepemben szilárdan kitartottam, de a látvány mégis elgondolkodtatott. Maga a hely állandóan az eljövendő eseményre figyelmeztetett. Valószínűleg ugyanígy érezhetett Jézus is.”

Jewison sokkal tartózkodóbb az emlékek felelevenítésében, de neki is volt egy nem mindennapi élménye. A film a naplementével ér véget: a nap a kereszt mögött nyugszik le. „Miközben ezt a jelenetet forgattam, valami egészen váratlan dolog történt. Egyszer csak előbukkant, ki tudja honnan, egy ember. Meg kellett volna szakítanom a felvételt, de folytattuk a forgatást. Egy pásztor haladt végig a horizonton, a nyája követte. Olyan volt, mintha szellem lett volna a lemenő nappal a háttérben. Megrendítő látvány. Csak álltunk ott mindannyian könnybe lábadt szemmel, szólni sem tudtunk. Csak egy egyszerű naplementét kellett volna filmre vennünk, ezzel szemben...”

A kritikusok később úgy vélték, a rendező ezzel a jelenettel azt kívánta kifejezni, hogy Krisztus meghalt ugyan, de az üzenete tovább él. Igen ám, csakhogy a pásztorról egy szó sincs a forgatókönyvben. A semmiből lépett elő, és a stábban mindenki jelet látott benne.

A rendező és a producerek nagyon féltek attól, hogy a Szupersztár esetleg éles vitákat válthat ki. Ha másért nem, hát azért, mert ez volt az első alkalom, amikor a néző a filmvásznon éneklő Jézussal találkozhatott.

Ki tudja, talán egyes vallásos emberek rossz szemmel nézik majd, hogy a film „emberközelibb” képet fest az eseményekről. Norman Jewisonhoz a Vatikán is küldött követeket: egy püspököt és az Osservatore romano vatikáni újság egy munkatársát. Mielőtt a filmet a nagyközönség láthatta volna, a Pinewood Stúdióban a vatikáni követek is részt vehettek az előzetes vetítésen. „Lélegzetvisszafojtva lestem a reakcióikat. Amikor azonban kiléptek a moziteremből, meg sem tudtak szóА keresztre feszítési jelenet forgatá- lalni, annyira magával ragadta őket a sánál az időjárás hirtelen megváltozott. film. Megkértek, küldjek egy másolatot, „Izraelnek ezen a részén ki tudja, mióta hogy levetíthessék VI. Pál pápának is.” Úgy tűnik, a Vatikánban a színészek nem hullott egyetlen csöppnyi csapajátékától is el voltak ragadtatva. Ted dék sem. Hirtelen erős szél támadt, hatalmas zivatar kerekedett. A rendező Neeley meséli: „Valaki azt mondta Rómában: »A Jézust játszó srácot utasítására mindenkinek biztos helyre szentté kellene avatni.« Ma azt felelkellett vonulnia, én azonban a kereszném erre: ha valakit szentté kell avatni, ten függtem. Hallom, amint kiáltja a megafonban: »Szedjétek le! Szedjétek le akkor az Carl.” Vagyis Júdás. onnan!« A földre zuhantam. Ez a jeleEnzo Romeo net lélekben teljesen megváltoztatott.”

Fordította: Kalacsi János

 19

család Anyu, anyu, ezt a sampont vedd meg, ettől lesz gyönyörű csillogó a hajam! – szólongat a kislányom a nappaliból, ahol az előbb még mesét nézett, de úgy látszik, már vége, és reklámok mennek a tévében, vagy már a rajzfilmeket is félbe vágják, hogy minél több termékre fel tudják hívni a fogyasztó figyelmét.

Több választási lehetőségem is van: az egyik talán az, végzem a dolgom tovább, a kislány addig is nyugton marad, amíg a tévé előtt ül. Rövidtávon ez tűnik a legegyszerűbbnek.

Fel is háborodhatok, hogyan képzelik már a kisgyermekek fejét tömni azzal, hogy mit kell vásárolni, és mérgemben kikapcsolom a tévét. A problémát így egy időre megoldhatom, de akkor a gyerek nem érti, miért őt büntetem, ha semmi rosszat nem tett, és már az utcára kilépve úgyis óriás plakátokkal fogja szembetalálni magát, ahol szintén ugyanaz a sampon reklám fogja csábítani.

Választhatom azt a lehetőséget is, hogy odaülök én is a kislány mellé, és megbeszéljük a dolgot. Együtt nézzük a reklámokat, és felhívom a figyelmét arra, hogy öt perc alatt legalább háromféle samponról ígérik nekünk azt, hogy ettől és csakis ettől lesz gyönyörű csillogó a hajunk. Talán még azt is elmesélhetem neki, hogy a dédmamának is nagyon szép fényes hajkoronája volt, pedig csak egyszerű szappannal mosta annak idején.

A szülő nevelői feladata nagyon sokrétű, az élet minden területére kiterjed. A napi gondoskodás mellett az életre is szépen lassan felkészítjük gyermekeinket. Hiszen csak kölcsön kaptuk őket, és előbb vagy utóbb szárnyra kelnek. Felelősséggel tartozunk Isten előtt értük és azért, hogy sikeresen tudják venni az akadályokat, ne torpanjanak meg a nehézségek előtt, és becsülettel vegyenek részt Isten országának építésében.

Ebben a felkészítési folyamatban nélkülözhetetlen a gondolkodásra való nevelés. Nem elég csak kész dolgokra megtanítani a gyermekeinket. Attól, hogy a betűket felismeri, még olvasni nem fog tudni, és attól, hogy le tudja írni a számjegyeket, még

20 

amikor a gyermek mindenre rákérdez, hogy miért van ez. Fárasztónak tűnhet a gyermek minden kérdésére választ adni, és megeshet az is, hogy nem tudunk válaszolni, ha azonban készségesek vagyunk, és igyekszünk kíváncsiságát kielégíteni, ösztönözzük arra, hogy érdeklődjön, hogy merjen nem tanul meg összeadni és kivonni. kérdezni és utánanézni dolgoknak. A Természetesen betűismeret nélkül az felnőttek sem tudhatnak mindent, ha olvasás sem megy. Ezért szükséges olyan kérdéssel állunk szemben, amelyaz alap tudnivalók továbbadása, de az re nincs válaszunk. Ne rázzuk le a gyeis nagyon fontos, hogy az elsajátított tudást tovább fejleszthetik, gondolkod- reket egy téves magyarázattal, inkább bátran valljuk be, mi sem tudhatunk hatnak róla, véleményük lehet. mindent, de utána nézhetünk, sőt ha lehetőség van rá, együtt keressünk választ a kérdésére.

Gondolkodj!

Összefüggések és következtetések A jó alapok után a későbbiekben már komolyabb összefüggések keresésére ösztönözhetjük. Hagyjuk, ő maga vonja le a következtetéseket egy-egy esetből. Történhet mindez mesék vagy történetek továbbadása által, mások megtapasztalt élményeit is felhasználhatjuk, de az általunk átélt események késztethetik leginkább önálló gondolkodásra.

Problémák megoldása A problémák megoldásában, a döntéshozataloknál nélkülözhetetlen, Kreativitás hogy tudjon utánanézni a kialakult helyzetnek, hogy megértse, miért törAz emberi kreativitás és gondolténik mindez, hogy kellőképpen tudjon kodás határtalan lehet, ha fejlesztik mérlegelni és döntéséhez mérten cseés hagyják kibontakozni. Már egész lekedni. kisgyermek korban el lehet kezdeni Apró-cseprő hétköznapi dolgok a gondolkodásra való ösztönzést. Mi mindezek, mégis nagyban elősegítik sem egyszerűbb ennél, mint ha épígyermekeink fejlődését, gondolkodástőkockákat adunk a gyermek kezébe.

Hamar megtanulja egymáshoz illeszteni módját, önálló felnőtté való válását.

Hiszen mi mellettünk sem álltak folya kisebb-nagyobb építőelemeket, és nagyon boldog, amikor sikerül valamit ton a szüleink, hogy megmondják, most éppen mit kell tenni, vagy melyik alkotnia. Sírásra is számíthatunk, ha a irányba kell menni, és nem fogunk mi vár éppen összedől, ilyenkor néhány sem folyton gyermekeink mellett állni. vigasztaló szóval megnyugtathatjuk, a Az életútjukon nekik kell végigmenbátorítást semmiképp se hagyjuk ki, niük, mi csak a felkészítjük őket erre. de ne építsük újra az egészet helyette.

Miután megnyugszik, újra próbálkozik, Ha megtanítjuk önálló gondolkodásra, bízhatunk abban, hogy nem dőlnek be és a kudarcon hamar túlteszi magát, mindenféle csalfa reklámígéretnek, és az alkotás boldoggá teszi. Ha a szülő helyette rakja össze a csodálatos várat, Isten segítségével megállják helyüket a világban. az már nem az ő sikerélménye lesz.

Kőműves Larisza A gondolkodás fejlődésében fontos szerepet játszik a „Miért?”-korszak,

korkép harcolnának a nincstelenséggel, és lemondanának minden kényelemről.

Néhány évvel ezelőtt a Magyar Szó napilap egy kamrában élő idős házaspár megrázó történetéről számolt be.

A szülők keményen dolgoztak, hogy Azonkívül, hogy szeptember 20-án gyermeküket, és aztán lelkiismeret fur- nyolc gyermekük semmiben sem szena gyermekvilágnapot ünnepeljük, vala- dalás nélkül elhagyják, elhanyagolják. vedjen hiányt, sőt szerény vagyont hogy „magától értetődő”, hogy az isko- Legtöbbjüket idegesíti a gyermekzsivaj, kapartak össze. Amikor a gyermekek lakezdés miatt szeptemberben és Jézus és szabadon akarnak arról dönteni, megnőttek, ahelyett, hogy segítették születése alkalmából decemberben töb- „reprodukálják-e” magukat. volna őket, mindegyik a maga módján bet beszélünk/írunk a gyermekekről, Egyes nők attól félnek, nem sikerül kifosztotta, majd magára hagyta a két mint különben. majd összeegyeztetni az anyaságot a öreget. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a A „Nem akarok gyermeket – ezért háztartás vezetésével és a munkával, és szülőnek a sok gyermeke sem biztosíel kell, hogy ítéljenek?” cím felhívta a beosztani az idejüket, vagy egyszerűen ték a gondtalan öregségére. figyelmemet az egyik napilapban. Az lelkileg és egzisztenciálisan felkészületOprah Winfrey, a világ legismertebb angolok találták ki az ún. „childfree” lennek érzik magukat. beszélgetős műsorának vezetője nem kifejezést, hogy megkülönböztessék a Gyakran a társadalom elvárásai is szült, mégis sok gyermekóvó intézettudatosan gyermeket nem vállalókat elriasztják az embereket a saját dönnek és iskolának az alapítója és tagja. azoktól, akik szeretnének gyereket, de téseiktől. Vannak, akik azért vállalják Az Oscar-díjas Hellen Mirren valamilyen okból nem lehet. Rájuk a a családalapítást, mert aztán „késő színésznő miután egy dokumentum„childless” szót használják. lesz”, holott koruk ellenére, még nem filmben végignézett egy szülést, úgy Manapság, amikor a munkanélkü„készültek fel” eléggé. Pedig az egyedöntött, ő nem vállalja ezeket a boldog liek száma naponta növekedik, amikor düli fontos dolog a belső hangra való kínokat. senki sem dicsekedhet, hogy biztos figyelés! Ezért egyes nők tudatosan Renee Zellweger színésznő a szülői állása van, folyton drágul valamilyen vállalják a rizikót, és idősebb korban feladatot valódi rabságnak véli, és nem termék, és a legalapvetőbb élelmiszerek vállalják az anyaszerepet. Tisztában akarja, hogy kis diktátorok renvásárlásakor is jól meggondoldezzék az életét. juk, mit és mennyit vásárolA gyönyörű szép Eva junk, a családalapítás – állítják Mendes, aki nagyon szeret a childfree-tagok – nem számít aludni, kijelentette, hogy túlsábölcs dolognak. Nyíltan meg gosan aggódó természete miatt kell mondani, a gyermek (még nem vonzza az anyaság. a legszerényebb is) „sokba Katharine Hepburnről, az kerül”. A szülői hivatás a szaötvenes évek hollywoodi csillabadidő beosztásán kívül még gáról az ifjabb generáció nem sok más lemondással, köteleshallott. A színésznő valóságos séggel jár. Ha pedig valamely botrányt váltott ki, amikor családban beteg gyermek szüőszintén beszélt arról, hogy letik, az még (az állandó szokarrierjéről nem mond le az rongáson kívül) külön kiadást, „Minden gyermek azt az üzenetet anyaszerep miatt. lemondást jelent a család számára.

George Clooney köztudottan nem hozza magával, hogy Isten még nem Egyesek egyszerűen úgy érzik, rajong a gyermekekért, de ha éppen adta fel az emberiséget” nem tudnák felelősségteljesen végezni megkívánja társaságukat, vendégségbe szülői feladatukat, mások családalapíhívja Brad Pittet és Angelina Jolie-t. tás előtt szakmai sikerüket szeretnék vannak azzal, hogy a gyermekeknél Slađana Milošević életét teljesen megalapozni, és mire elérik céljukat, növekszik az örökletes kromoszómaa zenének, festészetnek ás az írásnak úgy vélik, kiöregedtek a családalapírendellenesség kialakulásának rizikója, szentelte. tásból. Mások megint az anyagi alade úgy érzik, hogy több élettapasztalat– Nem vágyódom biológiai utódok pokat szeretnék megteremteni, tulajtal, érettebben talán jobb szülők leszután, mert ugyanolyan fontosnak tardon lakást, házat szeretnének, akkor nek, és koruk ellenére, nem futottak ki tom az ideológiaiakat is. megint vannak olyanok, akik szeretnék az időből.

Mel Gibson, Bono Vox és a már kiszórakozni magukat, hogy ne érezMeg kell említeni azokat is, akik említett Pitt–Jolie színészpár, bár hivazék, bármiről lemaradnak a gyermek valóságos vagyont költenek arra, hogy tásuk miatt ritkán lehetnek gyermekemiatt. Becsületesebbnek tartják, hogy szülőkké válhassanak, boldogan vállal- ikkel, hét-hét gyermekkel gazdagították tudatosan vállalják a gyermektelenség nák az álmatlan éjszakákat, birkóznáéletüket.

Esperanca életformáját, mint hogy világra hozzák nak a nehezen nevelhető gyermekkel,

Isten még nem adta fel

 21

hírharang

Az apostoli szolgálatban nincs megállás A hitoktatók nyári továbbképzésen vettek részt augusztus 1-jétől 3-áig a Szabadkai Püspökség udvarában épült egyetemen, az Augustinianumban. Az előadók, a magyarországi nővérek, a Szociális Testvérek Társaságának tagjai elsősorban olyan lelkigyakorlatos elemekre összpontosítottak, mint amilyenek az ima, ének, szentségimádás és az elcsendesedés. Ezek segítettek rádöbbenteni a katekétákat arra, hogy a gyerekek és a szülők mellett mennyire fontos önmagukkal is foglalkozni, istenkapcsolatukat ápolni és megtalálni önmagukat a hivatásukban.

A műhelymunkák során a hitoktatók egymás között értékes tapasztalatokat osztottak meg a gyerekekkel és a szülőkkel kialakult kapcsolatukról, tevékenységeikről. Számos játékot, éneket is megtanulhattak. Értékes ismeretségek szövődtek.

Külön öröm volt, hogy a bánátiak és a bácskaiak is együtt lehettek. Pénzes János főpásztor kifejezte reményét, hogy a továbbképzések szervezésével sikerül megerősíteni a hitoktatókat apostoli szolgálatukban. A résztvevők is szeretnék, ha a jövőben sok ilyen alkalom lenne a találkozásra, lelki épülésre és tanulásra.

Margit Mónika

A keresztények elleni háború is szóba került a Rimini Meetingen A keresztények elleni háborúról jelentetett meg könyvet Mario Mauro, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keresztények és más vallások tagjai elleni intoleranciával és diszkriminációval foglalkozó képviselője, amelyről a szerző személyesen is beszélt a Rimini Meetingen.

Mint elmondta: sok keresztény még ma is nehéz helyzetben van, mert szociális kirekesztés és tömeges üldözés áldozatai szerte a világon. Аz augusztus 21. és 27. között rendezett, sorrendben 31.

Rimini Meeting témája a népek közti barátság volt. Az idei rendezvényen több mint 800 ezer látogató vett részt; mintegy 29 országból érkeztek előadók, illetve vendégek. (MK)

Ellenállásra szólította fel a keresztényeket a denveri érsek Az állam által támogatott ateizmus elutasítására szólította fel a keresztényeket Charles Chaput denveri érsek. Mint az érsek fogalmazott, a keresztényeknek ma meg kell védeniük az egyház és minden ember jogait a relativizmus „civil vallásától”. Akárcsak a kommunizmus, a mai szekuláris társadalom egy Istentől távoli társadalmat képzel el, ahol az emberek nem ismernek felsőbb alapelvet, és csak vágyaik határozzák meg tetteiket.

Amerikai és európai bírósági határozatokat elemezve az érsek rámutatott, hogy a vallásszabadságot ténylegesen biztosító törvénykezéstől és kormányzástól egyre inkább elmozdulnak a nyugati országok a vallásellenes kormányzás és törvénykezés irányába, a tolerancia jegyében. Általános támadás indult a vallásosság, főleg a kereszténység ellen, emögött pedig agresszív szekuláris politikai célok és a fogyasztói gazdasági modell áll, melynek végső célja, hogy Istent és az egyházat a technológiával és a társadalommérnökséggel váltsa fel.

Erre az agresszív vallásellenességre volt példa az, amikor a brüsszeli érseki palotába hatolt be a rendőrség a belga püspöki kar ülése közben. A püspököket estig nem engedték ki az épületből, és a katedrálisban felnyitották két elhunyt bíboros sírját. Az egyház vallásszabadságát úgy támadják ma, ahogy arra a nácizmus és kommunizmus óta nem volt példa – vélekedett az érsek.

A keresztény és katolikus válasznak azzal kell indulnia, hogy személyesen Krisztusban bízunk – mutatott rá Charles Chaput. Az „ellenállás katolicizmusának” azzal kell kezdődnie, hogy hiszünk Krisztus szavaiban: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” (MK)

A Szociális Testvérek Társasága Minden szerzetesközösséget az a karizma hozza létre és imaélet vágya, a közös istentiszteleten pedig a liturgia szeretete. alakítja tovább, amit Isten annak idején elültetett az аlapítók lel- Egymással való kapcsolatukban törekszenek a családiasságra, és kébe. Az egymást követő nemzedékek azután ugyanezt a kariz- hogy eltöltse őket a béke és öröm lelkülete. Alapításuk kezdemát testesítik meg a maguk korában, és így adják tovább az te óta munkájuk arra irányult, hogy ne csupán enyhítsék a utánuk következőknek. A Szociális Testvérek Társasága szenvedést, hanem lehetőleg meg is előzzék a bajokat, modern katolikus szerzetesközösség, 1923-ban a kor ismerjék fel az igazságtalanságokat, hogy így érvényszociális és lelki szükségleteire adott válaszként szüre juthasson az Igazság.

Apostoli szolgálatot végeznek, evangelizálnak letett. Alapítója Slachta Margit karizmatikus szeaz intézményes egyházban és a mozgalmakban. mélyiség. A társaság lelkiségét jellemzi a Szentlélek Ezenkívül művészettel, tudományos munkával fogtisztelete, a szociális érzékenység és szeretet, a lalkoznak, és a médiában dolgoznak. A közéletben bencés gyökerekre való építkezés és a modernség. jogi és közgazdasági munkatársak, az egészségügyben A szociális testvérek a kornak megfelelő eszorvosok és ápolók, a szociális munka terén a gyermek-, közökkel építik Isten országát, a mindenkori imában élve, ott, ahová Isten állította őket. Szentlélekkel töltekezve, nő- és családvédelemre összpontosítanak. Nevelnek, oktatnak, az ősi szerzetesi fogadalmakkal adják át magunkat az Úrnak. hittant is tanítanak. Részt vesznek az imaszolgálatban, lelki kíséNem vonulnak zárdába, hanem a társadalomban kívánják résben, plébániai munkában stb. A Szentlélek erejében szociális szolgálni az embert, ahogyan Jézus is tette. „Senki sem szeret jobban, mint az, szeretettel vannak a világban a világért.

Bővebben a www.szocialistestverek.hu Szent Benedek szellemében azonban így is aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) oldalon lehet róluk olvasni. közösséget alkotnak. Mélyen eltölti őket az

22 

hírharang

Vakáció a Lurkóházban A hajdújárási Lurkóház egész nyáron nyitva állt kisdiákjai előtt. A szünidő alatt minimálisra csökkentettük a tanulást. Egy kis olvasás, írásgyakorlat és matekozás mellett inkább a kézművességnek, játéknak és sportnak szenteltünk több figyelmet.

Szeptember 1-jén minden diákunk új táskával indul iskolába.

A németországi nyaralás felejthetetlen élményt jelent a lurkók észére. Az indulásra július 21-én került sor. Az utazás előtt nagy volt az izgalom, hiszen egyikük sem járt

A gyerekekkel együtt rendbe tettük a kertet, és feltakarítottuk a Lurkóházat is. A közös munka után jól esett a megérdemelt pihenés és a finomság, amivel a szakács néni kedveskedett a gyerekeknek. Közösen különféle plakátokat készítettünk, amelyeket kiragasztottuk a tantermek és az ebédlő falára, hogy hangulatosabbá és szebbé tegyük környezetünket. még külföldön, főképpen nem ilyen messze. A gyerekek együtt utaztak az iskola más diákjaival és a kísérő tanítókkal.

A München melletti Pupling természetvédelmi területen szálltak meg. Az ott töltött idő alatt hegyet másztak, múzeumban és cseppkőbarlangban jártak, meglátogatták az olimpiai várost, az állatkertet és az arborétumot. Megtekintették a tűzoltóállomást és II. Lajos egyik várát, sőt ellátogattak egy BMW kiállításra is, és természetesen a fürdést-úszást sem hagyták ki. A gyerekeknek nagyon tetszett minden, és nagyon hálásak azért, hogy erre a szép nyaralásra eljuthattak.

Kőműves Larisza

A nyár folyamán egy kisebb kirándulásra is eljutottunk.

A helyi látogatóközpont munkatársának vezetésével sétáltunk egyet a Kőrös mentén, és megnéztük a Ludasi-tavat.

A kirándulás során sok mindent megtudhattunk lakóhelyünk nevezetességeiről és a környezetvédelemről. A gyerekeknek nagyon tetszett a csősz munkája, aki bemutatta, hogyan ellenőrzi a horgászokat, van-e megfelelő engedélyük. Beszélt a védett állatokról és a védett növényekről, és arról, milyen volt valamikor a tó környéke. Szinte mindenkit lenyűgözött a madarászok munkája. Ők bemutatták, hogyan fogják be a madarakat, és mely tulajdonságaikat vizsgálják.

A gyerekek szabadon engedhették őket. Közben gyakoroltuk azt is, hogy nem szemetelünk. A kapott cukorkák papírját nem hagytuk szanaszét, hanem összegyűjtöttük.

A kirándulás után megkértem a gyerekeket, írjanak egy-egy rövid fogalmazást élményeikről. Meglepődtem, hogy szinte mindent megjegyeztek abból, amit a csősz bácsi mesélt, és amit útközben láttunk és hallottunk. Reméljük, a továbbiakban is tudunk szervezni hasonló sétákat. A hajdújárási Petőfi Sándor Általános Iskola és a Német Vöröskereszt közös szervezésében a Lurkóház két diákja több mint két hetet tölthetett Németországban.

A Vöröskereszt munkatársait május hónapban láttuk vendégül a Lurkóházban. Nekik köszönhetően felújítottuk a ház bútorzatát. Székeket, asztalokat kaptunk, háztartási gépeket, emellett tisztálkodó szereket, élelmiszereket, ruhaneműt.

Magdi néni lurkófazék-praktikái

Rakott tök Hozzávalók (4 személyre): 1 közepes nagyságú tök, kapor, 2 dl tejföl, 4 tojás, 30 dkg szalámi, kevés étolaj és ételízesítő.

Egy közepes nagyságú tepsibe belerakjuk a kockára vágott tököt és a felkockázott szalámit. Ráöntjük az étolajat, és a sütőben addig sütjük, amíg megpirul.

A tejfölt és a tojást kaporral kikeverjük, ételízesítőt szórunk bele, majd ráöntjük a tökre. Visszatesszük a sütőbe, és készre sütjük.

 23

(örök) fiataloknak

Gitártábor – atomkezdőknek is Az idei év nyári szünidejében sem unatkozott a Kékifi szervezői csapata, ugyanis nagy lendülettel szervezték meg immáron harmadik alkalommal a Keresztény Ifjúsági Gitártábort.

A rendezvénynek a horgosi Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos Ház adott otthont július 27-e és augusztus 1-je között. A táborozni vágyó fiatalok egész Vajdaság területéről és Magyarországról érkeztek. A résztvevőket igen gazdag, egész napot kitöltő színes program várta minden egyes napon.

A zeneszóra történő reggeli ébresztőt követően rövid reggeli torna következett, majd a kápolnában közös imádság. A reggeli után kezdődtek a gitárórák. A zenészpalántákat az oktatók három csoportra osztották: atomkezdőkre, kezdőkre, haladókra.

basszusgitárral, dobbal és más hangsze- gitározni, a tábor végére viszont ők is rekkel. Az érdeklődők taizés dalokat is megtanultak két egyszerűbb dalt. tanulhattak. Megszervezték a kézműves Esténként tábortűz is volt.

Játszottunk, énekeltünk és örültünk foglalkozásokat, egyes bőrmunkákat egymásnak. A zenés jó hangulat általában este későig elhúzódott. A tábor végén közösen elültettünk egy fát a tó partjára, hogy bármikor arra járunk, eszünkbe jussanak a régi szép emlékek.

A tábor lelkileg is nagy felüdülést jelentett. A Kékifis szervezők örültek, hogy a Jóisten az idei évben is gazdagon megáldotta a rendezvényt. Sok fiatal megtapasztalta, milyen jó együtt lenni keresztény testvéri közösségben, reggeltől estig Isten jelenlétében tanulni, zenélni, készítettek, mások nemezelszórakozni, és ami tek... Lehetett meteort is készía legfontosabb, teni és forgatni. Mindenki nagy együtt imádkozni, örömére kétszer métabajnokság barátkozni egymásis volt. A délutáni programok sal és Istennel. és az uzsonA táborban készült naszünet képek megtekintután érdekes hetők a Kékifi előadások honlapján: www. következtek az kekifi.kek.org.rs egyházzenéről, a szentmise Balogh Zsuzsanna zenei részeiről, Taizéről és a taizéi zenéről, a gitáros dicsőítésről és a klaszszikus gitárzenéről.

A csoportokban különböző szinten A tábor ideje alatt az egyik este taizés folyt az oktatás. A délelőtti tanulás szentségimádás, egy másikon gitáros és gyakorlás után elfogyasztottuk az dicsőítő imaóra, és két alkalommal gitáebédet, majd egy rövid pihenő után ros szentmise volt. A szombat esti záró kezdődhettek a délutáni programok. Be szentmisén minden résztvevő gitárolehetett kapcsolódni különböző szakzott. Nagy élmény volt ez mindenki körökbe. Ismerekedtünk a zongorával, számára, különösen az atomkezdőkhegedűvel, mandolinnal, ukulelével, nek, hiszen ők egyáltalán nem tudtak Međugorjéban augusztus 1-től 6-ig került sor a 21. Mladifestre, a fiatalok nemzetközi fesztiváljára. A rendezvényen közel ötvenezer zarándok vett részt.

Vajdaságból is indult egy autóbusz Međugorjéba.

(Fruzsa Anikó)

24 

Gördeszkával is lehet evangelizálni!

A 45 éves Lendvai Zoltán gyermekkora óta szenvedélyes gördeszkás.

A magyarországi Rédics plébánosa a gördeszka segítségével szeretne minél több fiatalt vonzani Istenhez.

NAGY LÁSZLÓ (1925–1978)

Öntudat és büszkeség a maga teremtette tisztaságban Az állandó beteg Nagy László versvilágát az örök mozgás, a küzdelem, a változtatni akarás jellemzi. A remény útján járt a maga profetikus elhivatottságával és a társadalom romlottsága elleni dühével, amely hozzájárult költői nyelvének sajátszerű, ám (visszatekintve) nem egyedi alakulásához. Általában akkor ragadta el az indulatiság, ha az értékek valamiféle romlását vélte felfedezni. „Korán, a küzdelem ágyútüzes szakaszában szakadt meg a szíved, László, miközben már lovas századaid fölött is szemlét tartottál; iszonyatos a veszteség, ha elgondoljuk: micsoda rohamok orkánereje feszült a szándékaidban, hűségedben, megalkuvásra képtelen, forradalmas konokságodban. Ami a hosszú élet lehetősége volt benned, ami immár némaság marad, annak üres helyét is betöltik örök szolgálatra képes műveid, a lehetetlenbe kapaszkodók a jövőnek sziklafalain” (Sütő András: A költő szívet hasogató Gondja, gyászbeszéd Nagy László halálára). Az a bizonyos orkánerő, amelyről Sütő András beszél, Nagy László egész költészetét és életét fémjelezi. Versmondatai, költői képei leggyakrabban erős „valamit akarásba” torkollnak. Költészetének lényege olyanfajta erkölcsi tanításra emlékeztet, amely Jézus hegyi beszédében hangzott el. Nem véletlen az sem, hogy Nagy László írt is egy hosszú verset Hegyi beszéd címmel. „Műveld a csodát, ne magyarázd / sehová kacsázik minden út” – olvashatjuk a vers bevezető gondolatát, amely mindjárt az értelmezések széles skáláját nyitja meg. Teljes költészetét figyelembe véve, ez utalhat a társadalmi regulák igazságtalanságára. A költő ebből a gondolatból kiindulva olyan törvényszerűségekre figyelmeztet, amelyekre Jézus annak idején már kitért. Ennek korszerű és némileg átköltött változatát tükrözi Nagy László verse. Szembetűnő jelenség a vers és a jézusi beszéd boldogságokra vonatkozó részének a kapcsolata. A „boldogságmondás” már az ószövetségi hagyomány

írók és istenképek szerves része volt, de Jézus hegyi beszédé„ez a mi csatánk, ben némileg más formában jelenik meg, és békesség vagyunk, az újrateremtés indulata, nem az adott állapotra vonatkozik, hanem a képzelet kivirágzása kánoni kopárság a jövőre, Isten eljövendő országára vonatellen” (Menyegző) kozóan tesz megállapításokat. Nagy László ezt részint ötvözve jeleníti meg, habár szó szerint nem jelenik meg a „boldogságmon- tragikumként való megélését ismerteti fel. dás” gesztusa. Ő a köznapi ember nyelvén A Verseim verse című költemény programszól köznapi dolgokra hivatkozva: „s ne szerűen fogalmazza meg a költő értékeket félj a sorstól, ne félj a rongytól / gúnyánkat megőrző lírai önarcképét: megtermi ránk a fény / jussunk a szegények leleménye / s lesz KÍVÁNCSISÁG VAGYOK ÉN AKARAT a babáknak télre cipő” (Hegyi EMBERT LEIGÉZEK A FÁRÓL JÁRJON beszéd). Ugyanez a Bibliában: SZÁLEGYENEST ÁLLJON DE A VIRÁGNAK „Boldogok a lélekben szegéLETÉRDEPELJEN A TÖRVÉNY VAGYOK nyek, mert övék a mennyek ANYA-ODUJÁBÓL NAGYOBB CSALÁDNAK országa. Boldogok, akik szoTÜZÉHEZ IDÉZEM CSILLAG KÖRÉ morúak, mert majd megvigasz- TÜZEIT ZÁSZLAIT FÚVOM VALA talják őket. Boldogok a szelíÉN HADASÍTOM A FÉNY VAGYOK ÉN dek, mert övék lesz a föld” (Mt A FEGYVEREIN IS MÉGSE RAGYOG 5,3–5). Mindemellett summázza HIÁNY VAGYOK ÉN MERT ÚJRA MEG ÚJRA a „boldogságmondások” rejtett FÉNYT HALMOZOK CSILLAGOT ÚJ SZERSZÁMOT gesztusát, hogy reményeink HALMOZVA HALMOZOK HALMAZOKAT mindent megváltoztathatnak, HALMOZÁS VAGYOK Ő MÉGSE RAGYOG mert „mélyek a mi kútjaink s TÉVEDÉS VAGYOK? VAGY KÉRDÉS VAGYOK? mennyi / ér tölti fel újra, a vil- VÉTEK VAGYOK ÉN ÉS MINDEN MAGOM lám / állhat beléjük s nem lesz VÉTEK HA MEGÖLTÖK ÜNNEP LESZ AZ aszály / csodában élünk”.

MERT NEM RAGYOG SOHASE RAGYOG

Nagy László nyilvánvalóan azok közé a költők közé tartozik, akiknek istenképe a vallás és a köznapi impressziók határán rajzolódik ki.

Számtalan bibliai vonatkozást, szó szerinti utalást Istenre, jézusi igazságok átköltését stb. fedezhetünk fel verseiben, ám mindig a köznapi élet Szklenár momentumaihoz kötve. Hitt abban, András: hogy létezik egy végső igazság, hogy érdemes harcolni, hogy az embereNagy ket rá kell téríteni a helyes ösvényre, László elkerülhetetlen motívummá hatalmasodott költészetében. Profetikus elhiKöltészetében megteremtette az erkölcs vatottsága, némi fenntartással: működése, és az esztétikum harmonikus egységét. nem a Szentírás prófétáinak működéséhez „Költői személyiségét nem önmagáért hasonlatos a szó szoros értelmében, azoknövesztette fenségessé, olykor szinte kal csak az elhivatottságát tekintve rokoemberméretűnél nagyobbra, hanem hogy nítható. Rónay László szavaival élve: „A tágabb dimenziókban, evidensen képviselje prófétai magatartás egyik alapeleme, hogy a a mostoha körülmények között létküzmegfáradtaknak közvetíti Isten igéjét, nem delmüket vívó emberi ügyeket: a világban törődve a szitkokkal és az ellenségeskedéslehetőségként meglévő és megvalósításra, sel. (...) Ez a rezzenés nélküli, nyíltság, az óvásra, figyelemre váró nemesebb szeligazság megmutatásának belsejéből fakadó lemi és erkölcsi minőségeket. Ennek az parancsa jellemezte Nagy Lászlót.” Utolsó eszményibb emberségnek az értékóvó, gondolat jogán, ismételten a „boldogságértékeket megmutató küzdelme Nagy mondás” gesztusához visszatérve, annyit László költészete” (Görömbei András: mondhatunk: „Boldogok, akik éhezik és Nagy László költészete). szomjazzák az igazságot, mert majd eltelNagy László felfogásban a költőszerep nek vele” (Mt 5,6). a kudarcra döbbenést, a létezést alapvetően Sági Varga Kinga

 25

olvasónapló PÉNTEK Éppen most tértem vissza egy hosszú és unalmas vadászkirándulásról. Nekem nem volt szerencsém. Ellenben ez az Éva!

Hihetetlen, mit ért el távollétem alatt! Anélkül hogy birtokunkat elhagyta volna, egy második példányt fogott be! Micsoda szerencséje van! Én akár száz évig is kóborolhattam volna az erdőben anélkül, hogy egy második példányra bukkanjak. Éva, amikor a részletek felől faggattam, megint elpirult, és nem felelt semmit, csak titokzatosan mosolygott.

Ádám és Éva naplója (részletek)

kig is eltarthatnak. Ha az ember feldob egy tollat a levegőbe, az elvitorlázik és eltűnik a szemünk elől. De ha egy göröngyöt dobunk fel, annak eszébe sem jut elvitorlázni és eltűnni, hanem visszaesik a földre. Sokszor megismételtem ezt a kísérletet, és az eredmény mindig ugyanaz maradt. Szeretném tudni: miért?

VASÁRNAP Bizonyos vagyok benne, hogy valójában le sem esik, csak úgy Összehasonlítottam az új példányt a régivel. Semmi kétség, hogy ugyanahhoz a fajtához tartoznak. Az egyiket a kettő közül látszik. És miért látszik úgy? Valószínűleg optikai csalódás. Úgy vélem, hogy vagy az egyiknek, vagy a másiknak optikai szívesen kitömném, hogy gyűjteményembe sorozzam, de Éva csalódásnak kell lennie, de melyik az a kettő közül? Talán a toll valamilyén okból hevesen ellenzi. Ezt a tervemet tehát fel kell vitorlázása, de lehet, hogy a göröngy esése. Nem tudom bebizoadnom, amit tudományos szempontból igen sajnálatosnak tarnyítani. Csak egyet állíthatok biztosan, hogy a kettő közül valatok.

Borzasztó veszteség lenne, ha ez a faj kihalna, és nyoma sem melyik csalás, és mindenki válassza ki magának, hogy melyiket tartja annak. maradna az utókor számára, nem igaz?

Figyelmes vizsgálattal megállapítottam, hogy a csillagok nem Az idősebbik teremtmény sokat szelídült az utóbbi időben. állandóak.

Elolvadnak. Saját szememmel láttam, hogy éppen a Tud már nevetni, és fecseg, mint egy papagáj. Miután több legszebbek közül egyik-másik elolvadt, és lefutott az égről. Ám papagájunk van, kétségtelen, hogy szavait azoktól tanulta, hiszen ha az egyik elolvadt, akkor ez bármelyikkel megtörténhet. Ha az utánzás képessége feltűnően ki van fejlődve benne. viszont mindegyik olvadékony, akkor egyszer megeshet, hogy Arra is gondoltam, hogy ez talán egy újfajta papagáj, aztán valamennyi elolvad egyszerre; ugyanazon az éjszakán. Ez a szeúgy láttam, hogy ez nem lehet, bár ennél az állatnál semmi rencsétlenség érzem - be fog következni. Ezért minden éjjel sem lepne meg. Már sok mindenre gondoltam az első naptól virrasztani szeretnék, hogy nézzem és őrizzem, amíg csak ébren kezdve, amikor még halnak tartottam. Ez az új állatka éppen tudok maradni. Így legalább emlékezetembe vésem a ragyogó olyan csúnya, mint az idősebb volt eleinte. Sárgásvörös a bőre, égi mezőt. Ha majd egyszer eltűnnek, akkor legalább gondolatugyanolyan csúf kis feje van, de egyelőre nem akar rajta prém ban vissza tudom képzelni az égre a pompás csillagok miriádjaképződni. Éva Ábelnek nevezi. it, újra felragyogtatom és könnyeim káprázatában duplán látom őket.

Tíz évvel később (Itt végződik Éva naplójának második része)  A mi fajtánk! Ezt már régebben sejtettük. Kicsiny, fejletlen A BŰNBEESÉS UTÁN alakjuk tévesztett meg sokáig.

Szinte hihetetlen. Most már megszoktuk a gondolatot. Azóta VASÁRNAP egypár kislány is beállított.

Ha visszagondolok rá, úgy tűnik fel a Park, mint egy álom. Ábel jó kisfiú, de Káinnak rossz a természete.

Nagyon szép volt, leírhatatlanul szép, varázslatos. És most vége.

Nem láthatom többé soha.

VASÁRNAP A Park elveszett ugyan, mégis elégedett vagyok, mert így Az elmúlt évek hosszú sora után be kell vallanom, hogy eletaláltam meg Őt. Szeret engem, amennyire ért hozzá, és én inte alaposan félreismertem Évát. Jobb vele élni a Parkon kívül, szenvedélyes szívem egész tüzével szeretem Őt. Azt hiszem, mint a Parkban őnélküle tengődni. Eleinte mindig arra gondolezt fiatalságom és nemem teljesen érthetővé teszi. Ha felteszem tam, hogy túl sokat beszél. De most mégis sajnálnám, ha ez a magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is szeretem, hang elnémulna, és soha életemben többé nem hallhatnám. akkor veszem észre, hogy nem tudom, és valójában nem is Most már bizonyos hálával gondolok arra az almába haraakarom tudni.

Ebből következik, hogy a szeretetnek ez a fajtája pásra, amely bennünket összehozott, és megtanított rá, hogyan nem az ésszerű meggondolás eredménye, mint az a szeretet, kell az ő jó szívét és kedves egyéniségét megérteni. amit a többi állat és kétéltű iránt érzek. Azt hiszem, a dolog a (Itt végződik Ádám naplójának első része) következőképpen áll: egyik-másik madarat a csicsergéséért kedvelem, de Ádámot nem az énekéért szeretem. Nem, nem! Minél  többet énekel, annál nehezebben tudom megszokni. Mégis SZOMBAT gyakran kérem, hogy énekeljen, mert meg akarom tanulni, hogy Eleinte hiába törtem a fejem, sehogy sem tudtam megálmindent szeressek, ami Őt érdekli. Biztos vagyok benne, hogy lapítani, tulajdonképpen mi végett teremtettek. Most már úgy meg is fogom tanulni, mert eleinte nem bírtam elviselni az énehiszem, tudom: azért teremtettek, hogy ennek a gyönyörű két, most pedig már kibírom valahogy. Bár olyan hangja van, világnak felfedezzem a titkait, hogy boldog legyek, és hogy hogy a tej is megsavanyodik tőle, de nem baj! Meg lehet szokni mindezt megköszönjem az összes javak alkotójának, aki ezeket a savanyú tejet is. kigondolta. Feltételezem, hogy van még sok felfedeznivaló, Talán az intelligenciája? Azért szeretem? Nem, nem. Ámbár legalábbis remélem. S ha nem hamarkodom el a dolgot, hanem nem lehet neheztelni rá, hogy az intelligenciája csak olyan, szépen beosztom a munkámat, ezek a felfedezések még hete-

26 

olvasónapló amilyen, mert hiszen nem tehet róla. Isten teremtette ilyennek.

De különben is, gondolkodása mélyén bizonyos bölcsesség lappang. Idővel majd kifejlődik, bár nem hiszem, hogy az ilyesmi gyorsan mehetne végbe. Különben sem sürgős. Nekem jó úgy is, ahogy van. Nem a jó modoráért, finom tapintatosságáért szeretem. Ezen a téren is messze van a tökéletestől, de nekem így is megfelel, és el kell ismernem, hogy bizonyos fejlődést, előrehaladást mutat. Nem is a szorgalmáért szeretem. Úgy érzem, hogy ebben a tekintetben szándékosan visszatartja magát, csak azt nem értem, hogy miért. Ezt titokban tartja előttem, és ez az egyetlen bánatom. Minden más dologban kíméletlenül őszinte.

Biztos vagyok benne, hogy eltekintve ettől az egy dologtól, semmit sem titkol előttem. Elszomorít, hogy titka van, ez sokszor álmomban is kísért, de gondolni sem akarok rá. Nem is a műveltsége miatt szeretem. Nem, nem! Ő ugyanis autodidakta, és így tudása elég figyelemreméltó, bár hemzseg a tévedésektől.

Nem is a lovagias lényét szeretem. Ó, nem! Rosszat gondolt rólam, de azért sem szidom. Gondolom, ez a nemével jár, a tulajdonságai közé tartozik, amiért nem lehet felelőssé tenni.

Persze erről nem szóltam neki, inkább a nyelvemet harapnám le.

Ez viszont női tulajdonság, és nem is büszkélkedem vele, mert nem én alkottam magamat.

Miért szeretem hát? Úgy látom, csak azért, mert férfi. Azért szeretem, mert alapjában jó! De máskülönben is szeretném.

Ha szidna és megverne, akkor is szeretném. Valószínűleg ez is női tulajdonság bennem. Erős és jóképű - no, ezért szeretem.

De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék.

Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. És azért van az, amit már az előbb is említettem: a szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az

ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Ez az én felfogásom. De én csak egy asszony vagyok, méghozzá az első asszony, aki ezeket a kérdéseket vizsgálni kezdte.

Kiderülhet, hogy tapasztalatlanságomban és tudatlanságomban tévedtem.

Negyven évvel később VASÁRNAP Félve írok le egy gondolatot, amely az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat. Leányaim - ha egyszer kezükbe kerül ez a napló - gondolatomat nagyon szentimentálisnak fogják tartani.

Remélem, hogy Ádámmal együtt halok meg. Nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen forrón, ilyen sóvárogva kívántam volna valamit. A gondolat, hogy Ádám előttem hal meg, elviselhetetlen számomra. Ha nem lehetséges, hogy együtt vegyünk búcsút az élettől, akkor Isten először engem szólítson el. Mert Ádám erős, és én gyenge vagyok. Neki nincs az én erőmre olyan nagy szüksége, mint nekem az övére...

Különös, hogy ezekben a sorokban felismerem a szentimentális gondolatokat és égő esküket, amelyek olyanok, mint szerelmünk első napjaiban voltak. Úgy látszik, hogy a szerelem lényege keveset változik, és nem csodálkoznék, ha a lányaim éppen ilyen változatlanul élnék át, és a többi asszony is, akik utánuk következnek... Ádám ezt írta Éva sírjára: AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM! Mark Twain

TUDJA-E, HOGY...

...az imádkozó sáska nem egy ájtatos manó?

Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) a fogólábúak (Mantodea) rendjébe tartozó rovarfaj. Magyar elnevezésével ellentétben valójában nem sáska, tudományos nevében a „mantis” szó ugyanis jóst jelent. Az állathoz több babona is fűződött, pl., hogy veszedelmet hoz a többi állatra, ha rátekint vagy, hogy megmutatja a hazafelé vezető utat az eltévedt gyereknek. Az arab kultúrában azt tartják, hogy az imádkozó sáska testével mindig Mekka felé fordul. Kínában a sáskákkal gyakran harci játékokat rendeztek, ahol a két harcias nőstény rövid időn belül szétmarcangolta egymást.

Az imádkozó sáska első fogólábainak jellegzetes tartásáról könnyen fel-ismerhető. Tüskés, fogókészüléket formáló lábait úgy helyezi egymás melléé, mintha imádkozna, így sokáig mozdulatlanságba tud merevedni. Amikor kellő ő közelségbe kerül a kiszemelt áldozat, mellső lábát hirtelen, fölösleges moz-dulatok nélkül ki tudja csapni, s így azonnal megragadhatja a táplálékot. Azz imádkozó sáska ragadózó ösztönei nem ismernek határokat, saját faját is meg-támadhatja, sőt mi több, az erőteljes nőstény a nála sokkal gyengébb hímet iss megöli és felfalja. Ha az ember az ujját közelíti hozzá, hirtelen támadóállásbaa helyezkedik: elülső lábait felemelve szétterpeszti azokat, szárnyait kinyitjaa, hátulsó lábaira emelkedik, potrohát felkunkorítja, s abból levegőt présel kii, sziszegő hangot hallatva. szjj.

 27

misszió

A halál megtanított élni Az egészségügyi középiskolát 2005 szeptemberében fejeztem be. Nővér lettem. Alkalmam adódott, hogy mint önkéntes, egy félévet Kalkuttában, a „haldoklók házában” töltsek. Ezt a házat a Szeretet Misszionáriusai nővérek (Boldog Teréz anya szerzete) vezetik. Sohasem vonzottak Szeptember. A tanulás kezdete. Óvodától az egyetemig. Azoknak, akik a nagyvárosok. Ebben a városban pedig tanulnak, azoknak is, akik velük foglal- 20 millió ember él, aki egy időben akar koznak. A szerteágazó tananyag majd- működni. Emiatt tolongás az utcákon, nem elfeledteti velük az egyik legfonto- túlzsúfolt buszok, mindenütt félmeztelen, szutykos gyerekek; kutyák és patkányok, sabb tantárgyat: tanuljunk meg élni! rengeteg a szemét és azok száma, akik Az Úr Jézus vallomása: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben ételmaradékot turkálnak. Mindez olyan hatással volt rám, hogy három napig nem legyen” (Jn 10,10b).

Az élet nem lehet akármilyen. Jézus mertem a szobámból kimozdulni. Nem is akarata: „Aki hisz bennem, annak örök jelentkeztem a haldoklók házában. Féltem.

Kellőképpen felkészültem erre? – kérdezélete van” (Jn 6,47b). tem magamtól.

Ez az élet a szeretet élete: Végül rászántam magam. Elindultam. „Szeressétek egymást, amint én szeretBeléptem.

Fertőtlenítőszer és édes tea telek benneteket. Senki sem szeret jobillata fogadott.

Minden tiszta. Semmi bűz. ban, mint az, aki életét adja barátaiért” Az önkéntesek és a nővérek a betegekkel (Jn 15,12–13). törődtek, akik csontvázként feküdtek az Mit követel tőlünk ez az élet? „Éhes ágyukon.

Ha felnevettek, foguk óriásinak voltam és adtatok ennem. Szomjas voltűnt.

Nem a szenvedés látványa döbbentam és adtatok innom. Idegen voltam tett meg, hanem az emberek nyitottsága, a és befogadtatok. Nem volt ruhám és szeretet, amellyel közeledtek felém.

Nincs felruháztatok. Beteg voltam és meglábennük érintkezési félelem. A nyelvi nehéztogattatok” – mert: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem ségeket gyengéd simogatás és mosoly, nevetés oldja fel. tettétek” (Mt 24,35–36.40).

A fizikai munka egyszerűnek tűnt.

Szent Pál így buzdít az igazi életre: Segíteni kell az embereknek az étkezésnél, „Kérünk benneteket, testvérek… bátoa tisztálkodásnál.

Gyógyszereket kell oszrítsátok a kislelkűeket, gondozzátok tani.

Ki kell mosni a ruhájukat. Főzni kell. a betegeket, tanúsítsatok mindenki Kötéseket cserélni, infúziót adni, remegő iránt türelmet… Legyetek derűsek. kezüket kezemben tartani, simogatni, megImádkozzatok szüntelenül. Adjatok nyugtatni.

Az érzelmi, lelki munka sokkal hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja nehezebb.

Ettől szerettem volna menekülmindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne ni!

El kellett fogadnom saját tehetetlenoltsátok ki a Lelket” (1Tesz 5,14–20). ségemet, korlátoltságomat. Nem tudom Most egy betegápoló nővér beszámolóját közlöm. Neve: Maria Mauritz. megoldani mások gondját, megszüntetni mások baját. Sokszor tudomásul kellett vennem, hogy magam képtelen vagyok bármire is. Ez a tapasztalat emberségesebbé tett. Eszembe jutott sokszor a régi mondás: „Tedd azt, ami tőled telik, a többit bízd Istenre!” Soha nem tapasztaltam meg annyira Isten közelségét és irgalmát, mint itt.

A legtöbb beteg tüdővészben, maláriában, AIDS-ben vagy rákban szenved. Sokukat, mielőtt idekerültek, hangyák vagy patkányok rágták. Különbözőek a sebek, a

28 

betegségek, de egy közös minden betegnél: senki sem akarja őket. Még a családjuk is kiközösítette. A testi szenvedés végtelennek tűnik, de a lelki szenvedés még nagyobb.

Amikor tudatosodott bennem, hogy ez a ház nem kórház, és nemcsak az a feladata, hogy az emberek fizikai szenvedését enyhítse, hanem otthont és biztonságot nyújtson, láttam, hogy Teréz anya és nővérei az egyszerűség és szegénység szépsége által szolgálják Jézust az emberekben. A tervezett három hónapból másfél év lett.

Itt találkoztam először tudatosan Jézussal.

A halál megtapasztalása megtanított élni.

Imádkozzunk, hogy a szenvedők és haldoklók szerte a világon megtalálják az otthont és biztonságot a szerető gondoskodásban; és könyörögjünk a gondozóikért is, hogy legyen bennük elegendő szeretet, kedvesség, türelem.

Suhajda Lajos SVD

A lukacsos szívek Alig egy hete kezdődött az iskola, de a dicsőségtábla bal fele máris megtelt fekete pontokkal. Azon az oldalon sorakoztak ugyanis a negyedikes fiúk nevei: Körmös, Malackó, Koppancs, Paprika. Szegény Méz tanító néni hiába beszélt a lelkükre, hiába figyelmeztette őket szép szóval, korholással, a szünetek folyton veszekedéssel, verekedéssel teltek. Hol az egyik, hol a másik emelte fel a hangját haragosan, s a vitát gyakran tettlegesség is követte.

– Tanító néni! Tessék gyorsan jönni!

Koppancsék megint veszekszenek! – szaladt Bogárka gyorsan Méz kisasszony után, és már vissza is húzódott a kicsik mellé a sarokba, nehogy őt is elagyabugyálják.

A tanító néni komor arcát látva a fiúk elcsendesedtek. Méz néni egy szót sem szólt, de tekintete minden szónál beszédesebb volt, miközben kiosztotta a négy gyereknek a nagy rajzlapokat.

– Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a tarthatatlan viselkedésnek – bólintott, és kiadta a feladatot. – A többiek még játszhatnak az udvaron, ti négyen pedig…

A gyerekek üdvrivalgás kíséretében kivágtattak játszani, a négy rosszcsont pedig lógó fejjel ült le az asztalához.

– …Ti pedig – folytatta a tanító néni – rajzoljatok egy jó nagy szívet, és vágjátok ki. Utána felragasztjuk a pannóra.

Valahányszor, ha elvesztitek a türelmeteket és összevesztek, kaptok tőlem egy ilyen fekete fejű rajzszöget, amit bele kell majd tűznötök a saját papírszívetekbe. Mert bizony a veszekedés és mások megbántása a mi szívünknek is kárt okoz! Meglátjuk, négyetek közül ki ismeri fel ezt leghamarabb, kinek lesz a legkevesebb rajzszöge a

gyermeksarok

Erre azonban Paprika és Koppancs kárörvendően felvihogott.

– Szegény Paprika! Szegény Koppancs!

Most ti is elrontottátok a jóságot! – bökte „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ki Bogárka együtt érző fejcsóválással. ti is tegyétek velük.” (Mt 7,12) – Bizony! Amíg annak örülsz, hogy a társad bajba került, nem vagy igazán jószívű! A kárörvendés haragot szül. A harag tábláján! – adta ki az utasítást Méz kisaszveszekedéshez vezet! – tette hozzá a tanító szony. néni.

A napok teltek-múltak, s lássatok csoÍgy aztán, ahogyan teltek a napok, az dát: míg kezdetben naponta három rajzszög is felkerült a papírokra, később egyre is kiderült, hogy a rosszaság elkerülésénél ritkábban. Míg végre eljött az idő, hogy egy még sokkal nehezebb jónak lenni.

De Еrdőfalva kis nebulói számára ez egész hétig egyetlen rajzszöget sem kellett sem volt leküzdhetetlen feladat, hiszen az feltűzni a pannóra.

– Ez igen! – dicsérte meg a büszkeség- egész osztály nekik szurkolt. S hamarosan Méz tanító néni örömmel állapíthatta meg: től dagadó keblű csemetéket Méz tanító Végre egyetlen rosszaságrajzszög sem néni. – Mától kezdve minden egyes nap, amikor sikerül legyőznötök a rosszaságot, a maradt a pannón.

– Most levehetitek a falról, és ki színeztürelmetlenséget vagy haragot, kihúzhattok hetitek. Tanítás után pedig hazaviszitek, és egy fekete rajzszöget a papírotokból, és visszaadjátok nekem! Ez sem lesz piskóta! elmesélitek az egész családnak, mit bizonyít ez a kis színes szív.

– kacsintott Méz kisasszony az értetlenül A négy fiú hatalmas lelkesedéssel és forgolódó gyerekekre. S valóban nem is büszkeségtől feszülő kebellel látott hozzá volt könnyű feladat! a festéshez. Ám akármilyen ügyesen színeztek, a rajzszögek helyeit nem tudták eltüntetni.

– De tanító néni! Így mégsem olyan szép, mert a lukak mindig ki fognak látszani! – méltatlankodott Paprika.

– Bizony ez igaz. Ám így is van jól!

– mosolyodott el Méz tanító néni, és a csemeték legnagyobb megrökönyödésére így folytatta: – Minden sértés, haragos, türelmetlen szó vagy tett, amellyel máso– Malackó csalt! – visította Körmös. – kat megbántunk, olyan, mintha tüskékkel Szándékosan lelökte a ceruzáimat!

– Nem is igaz! Véletlen volt! Hazudós! sebeznénk meg a másik lelkét, és egyben a miénket is. A bocsánatkéréssel, megbo– vágta rá Malackó indulatosan, de mindcsátással ugyan ki lehet húzni őket, de a járt el is szégyellte magát. nyomuk örökké megmarad. Valahányszor – A harag és a vádaskodás a türelmetránéztek erre a papírszívre, jusson eszeteklenség gyümölcsei. Ma te sem vehetsz ki be: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek rajzszöget, Körmös és te sem, Malackó! az emberek, ti is tegyétek velük” (Mt 7,12).

– brummogta szomorúan Méz tanító néni.

Katona Marianna

A HÁTLAPON LEVŐ KÉPHEZ

Fotó: Elblinger Ferenc

A széplaki bús rom...

„De te nevezve maradsz kedvemben, búmban egyenlőn Legkésőbb napomig, s mely tájadon őrzi regéit, Állni fog emlékeim közepett a széplaki bús rom.

Elfárad, mig az erdőket megjárja morogva A rontó zivatar, s halmán, mint fülmilefészek, Csendesen áll Széplak, vésztől nem bántva, közöttük.”

Vörösmarty Mihály: Széplak

A középkori Széplak város, amely a magyarországi Cikó község és Bonyhád között terült el, majdnem nyomtalanul tűnt el a török hódítók módszeres pusztítása nyomán, ma csak egy középkori templom romja emlékeztet rá.

Az Árpád-kori, román stílusban épült templom eredetéről keveset tudunk. A XIX. században folytatott ásatások eredményei szerint két homlokzati tornyos és talán háromhajós épület lehetett a templom. Újabban többen, Kozák Károly régész (1920–1989) kutatási eredményei alapján, a jeruzsálemi Szent János-lovagrend (johanniták) egykori templomát látják benne. Mivel az ásatások során a templomhoz tartozó kolostorépület nyomait nem találták meg, Kozák szerint a templom „emeletes” lehetett, és a lovagok a felső szinten laktak, a templomtest felett. Ilyen jellegű templomokat Európában több helyen is ismertek.

A középkori templom megmaradt szentélyét a XVIII. század óta kegyhelyként tisztelik, különösen a bonyhádiak és a cikóiak, de Kisboldogasszony napján távoli vidékekről is felkeresik a kegyhelyet.

Különösen a nyomorékok és a betegek bíznak a gyógyulásban. szj.

 29

gondűző Úgy szeretnék meghalni, mint a nagyapám: álmában, csendesen, gondtalanul, nem pedig ordítva, sikoltozva, pánikban, mint az utasai.

– Drágám! szeretnél egy több száz lóerős autót, amit sofőr vezet?

– Persze!

– Akkor szállj fel a buszra!

Lány és fiú beszélgetnek: – Van kocsid?

– Van. – Milyen szinü?

– Kék.

– Az szép! Hány lóerős?

– 300.

– Ne mondd! Hány köbcentis?

– 6000.

– Hűha, és milyen márkájú?

– IFA. – Hogy hívják a kopasz teherautót?

– Tarifa.

– Hogy hívják a kommunista légitársaságot?

– ProletAIR. – Hogy hívják a messziről jött hajléktalant?

– Távcsöves.

– Hogy hívják az okos kisfiú nagyszülőjét?

– Agymama.

– Hogy hívják az elefántok társadalmi krízisét?

– Ormányválság.

– Miért kiabál ennyire a Kovács?

– Mert Salgótarjánnal beszél.

– Az rendben van de miért nem használja akkor a telefont?

A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkérdezi, milyen hőstettet hajtott végre.

– Én levágtam egy ember lábát! – húzza ki magát egy vézna kiskatona.

– Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágta volna le! – válaszolja az ezredes.

Mire a vézna kis katona: – Feje már nem volt szegénynek.

E havi mottónk Minden elme egyszersmind elmebaj.

(Ady Endre)

Diákok egymás közt: – Te elhiszed, hogy lehet az írásból A székely, az angol és a francia bizonyjósolni? gatja egymásnak, hogy a saját nyelvük a – Persze. Amikor például anyám belelegbonyolultabb. nézett az ellenőrzőmbe, pontosan megAz angol azt mondja: „A mi nyelvünk a mondta, mi történik, ha apám is meglátja. legbonyolultabb, mert úgy írjuk, hogy Shakespeare, és úgy mondjuk, hogy Két férfi beszélget: Sekszpír.”

– Az én feleségem olyan beszédes, A francia azt mondja: „A mi nyelvünk hogy bármilyen témáról képes órák hosszat a legbonyolultabb, mert úgy írjuk, hogy beszélni!

Bordeaux, és úgy mondjuk, hogy Bordó.”

– Az semmi – legyint a másik –, az én A székely azt mondja: „A mi nyelfeleségemnek ehhez még téma sem kell. vünk a legbonyolultabb, mert úgy írják, hogy Gara, és úgy mondjuk, hogy A pap sírfelírata: Elmentem vizsgázni!

Vasútállomás.”

A gyerekek tízig tanulnak számolni az iskolában. Peti hazamegy: – Anya, tudok tízig számolni!

– Mondjad, kisfiam! – bátorítja édesanyja.

– Kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!

– Ügyes vagy, kisfiam, de hol az egyes?

– Hát...

A naplóban.

– Mi törtenik, ha meghúzod a zsiráf fülét?

– Kirúgja alólad a létrát.

Beogradski put 52 24000 Subotica Tel.: 024 / 554-895 E-mail: zvonik@tippnet.rs

30 

könyvajánlatunk

Nagy akció!

Ilyen még nem volt, éljen a lehetőséggel!

A Biblia és története sorozat két kötete Az Ószövetség és Az Újszövetség

ó i c k

A

-55

most

55 %-os kedvezménnyel kapható

ó i c k

A

Egységes elbeszélés, amely rámutat a Biblia történeti, irodalmi és vallási hátterére.

Két izgalmas könyv, nélkülözhetetelen eszköz a civilizáció és a vallás gyökereinek megértéséhez. Értékes ajándék is lehet: – ministránsoknak – plébániai munkatársaknak – házasságkötéskor – ifjúsági találkozókra – gyerekeknek – fiataloknak – felnőtteknek – mindenkinek – ...

aH sználja ki

%

Akci

Ha Szegeden kívánja beszerezni az Ószövetség és az Újszövetség című AKCIÓS könyveinket, a két kötet ára most

ó

5765 Ft

(teljes ár: 12 810 Ft)

! t e g é s ő t e h e l ó l á l ü d e y ezt az eg

H-6725 Szeged, Mátyás tér 26 tel.: ++36 62 444-002 e-mail: agape123@t-online.hu www.agape.hu

Újvidéki rendelés esetén a két könyv

2000 dinárba kerül

(teljes ár: 4500 din) Hívja a 021 / 469-474-es újvidéki telefonszámot Számlaszám (csak újvidéki kiadványokra): 125-1940-02

KEDVEZMÉNYES

HITÉLET-előfizetés Ön év közben is előfizethet egyetlen délvidéki katolikus folyóiratunkra, minimum három hónapos előfizetés esetében 10 százalékos kedvezménnyel az aktuális szabadeladási árból.

2010. május 1-jétől ez konkrétan a következőket jelenti: a lap ára szabad eladásban 140 dinár, aki azonban előfizeti, annak egy szám csak 126 dinárjába kerül.

A Hitélet előfizethető az újvidéki Agapé kiadóban (21000 Novi Sad, Cara Dušana 4), illetve megrendelhető a (021) 469-474-es telefonszámon vagy e-mailben az agape@eunet.rs címen.

Német László: A teremtett világ igézetében 800 din Belföldi (szerbiai) reendelés esetén 200 din postaaköltséget s ám sz ámol o un ol unkk. k.

 31

Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.

A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!”

(Zsolt 126,1.2b)



Széplak (Fotó: Elblinger Ferenc)