Könyvjelző magazin 2014. május by Könyvjelző magazin

www.alexandra.hu

Könyvjelzõ | 2014. március 1

www.alexandra.hu

Könyvjelzõ | 2014. március 1

Zsúfolt napok A Könyvjelzô májusi számát a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál zárásának másnapján adjuk nyomdába; így a fesztiválon készült interjúink és fotóink még éppen belekerülhetnek a lapba. Lóhalálában készül az újság, de ezt nagyjából már megszoktuk; és éppenséggel ezek az utolsó pillanatok ilyenkor valóban izgalmasak. Kicsit mintha egy napilap vagy internetes portál szerkesztôségében ülnénk, délelôtt még készül az interjú, délután szerkesztjük belôle az anyagot, este már olvasható is. Ilyenkor érzi az ember: lapot készít. Persze a havi gyakoriságú magazinnak is megUtasok vannak az elônyei. A megjelenô új könyveVáltozó a szellemhorrorkirály ket van idô elolvasni, átgondolt recenziók vasúton imázs születhetnek. Az elmúlt hónapban volt is mit olvasni. Egy igazi legenda, Stephen King új könyve érkezik; két olvasónak adtuk oda, egyikük „beavatott”, betéve tudja a King-mitológiát, másikuk „hétköznapi” irodalombarát, aki csak most ismerkedik vele. Melyik olvasó miként közelíti meg a Joylandet? Háy János új regényét is olvastuk: személyes hangú tudósítás a társadalom elfeledett rétegeibôl, a szegénységbôl, Hosszú a magára hagyott vidékrôl. Elmerültünk Gillian Flynn sötét titkokkal teli regényében, s megnéztük, jogos-e, hogy sokan Capote Hidegvérrel címû klasszikusához hasonlítják. Eláruljuk: nem járnak messze az igazságtól. Foglalkozunk egy izgalmas monográﬁával, amely korunk egyik meghatározó ﬁgurájáról, Vlagyimir Putyinról szól. Megjósolhatatlan, mi történik Ukrajnában; amikor ezeket a sorokat írom, a szeparatisták és a Kijevhez hû erôk szembenállása polgárháborúval fenyeget. Cikkünkben Putyin portréját próbáljuk megrajzolni. Ha pedig már a térségünknél tartunk: Anne Applebaummal a Könyvfesztiválon beszélgettünk a kelet-európai ötvenes évek történetét feldolgozó könyvérôl, a Vasfüggönyrôl. Interjúztunk a New York-i Arthur Philipsszel, akit kicsit magyar írónak is érezhetünk, hiszen elsô regénye a Budapesten töltött éveirôl szólt. Új könyvében egy apokrif Shakespearedráma nyomába ered. Patrick Ness, napjaink egyik legsikeresebb ifjúsági szerzôje egy japán népmese nyomán írta meg felnôtt közönségnek szóló regényét. A Könyvfesztivál helyszínén, a Millenárison ültünk le vele beszélgetni. Pár órája. Ez a kockázatos és egyben szép is a lapkészítésben: minden az utolsó pillanatban dôl el. És máris nyakunkon a Könyvhét. háttér

háttér

Ketten egy könyvrõl: Stephen King: Joyland

2014. május X. évfolyam, 5. szám Havonta megjelenô ingyenes kulturális magazin

A Stephen King-univerzumban sokan mozognak: rajongók, érdeklõdõk és kezdõ utazók is, olyanok is, akik most ismerkednek vele. A horror mûfajában fordulatot hozó szerzõ egyre meszszebb kerül eredeti zsánerétõl, egyre közelebb az ember és a társadalom alapkérdéseihez, és közben univerzumának látogatóit egyre izgalmasabb horizontok felé viszi. Új regénye, a Joyland megjelenése elõtt két olvasót kértünk meg, rögzítse élményeit, gondolatait a könyv olvastán. Egyikük igazi King-szakértõ, mindent olvasott tõle magyarul és eredeti nyelven, másikuk most vette elõször kezébe valamely mûvét. Íme, a Joyland-menet.

Stephen King: Joyland

Fanatikus rajongók és avatott, vagy éppen kezdô King-olvasók hasonlóan várják újra és újra, a mostanra megszokott évi két könyvét, amelyet így is úgy is, jó olvasni. A megjelenés olyan, mint a karácsony, miközben a regények egyszerre okoznak ismerôs és új érzést, várakozással töltenek el, habár egyre inkább érik a tudatos távolság megtartása, akkor is, ha King a legnagyobbnak ítélt horror klasszikusok szerzôje. Akkor is, ha annak már lassan harminc éve.

Xxx oldal, Xxx Ft Alexandra Kiadó

20 Könyvjelzõ | 2014. május

Fôszerkesztô Nagy Gergely Nyomdai elôkészítés és tördelés Kompák János Lapmenedzser Kehl Dóra Szerkesztôségi titkár Török Zsóﬁa Könyvjelzô szerkesztôség és hirdetésfelvétel 1075 Budapest Károly krt. 3/C Tel.: +36 1/219-5538 E-mail: konyvjelzo@alexandra.hu Kiadja az Alexandra Consulting Kft. 7630 Pécs Üszögi-kiserdô u. 1. Felelôs kiadó A kft. ügyvezetô igazgatója

Szinte még meg sem jelent magyarul Stephen King két legutóbbi, 2013-as regénye – amelyek közül a Doctor Sleep (a Ragyogás folytatása) még a nemzetközi publikálás évében, szeptemberben jelent meg itthon, míg a Joyland éppen most kerül a magyar könyvpiacra –, eközben valamennyi rajongója már az ez évre ígért másik kettôt várja feszült izgalommal. A horroripar legkedveltebb szerzôjének rajongótábora egyértelmûen feltétel nélkül számít az évi penzumra, habár akadnak olyanok is, akik kétségbe vonják, vagy legalábbis megkérdôjelezik, hogy King valóban érdemes-e még mindig a horrorkirály titulusra, mondván, az elkoptatott címke pontatlanná vált az író meghatározásában. A hetvenes évek végén megjelent három horror klasszikussal (Carrie, Borzalmak városa, A ragyogás) King olyan magasra tette a mércét, jó húsz évvel késôbb mûveit nehéz összevetni írói hôskorával. Akik nem a non plus ultrás könyvekkel kezdik a szerzôvel való ismerkedést, már nem a horrorkirállyal randevúznak tehát. Cserébe viszont kapnak valami újat és mást, tanúi lehetnek annak, ahogy King kitágítja a mûfaj kereteit. Az orthodox horrorhívôk elsôdleges kritikája Kinggel szemben olykor éppen az, hogy meszsze került a horror mûfajától. Ám ez a fajta mûfaji skatulya problémásnak ítélhetô, egyrészt, mert ezek szerint egy sajátos King-féle horrordeﬁníció alapján értékeljük mûveit, nem pedig globális irodalomtörténeti tendenciákat vagy mûfajteremtô, továbbvivô és aktuális funkciókról beszélünk. Másrészt olyan klaszszikussá vált horrortoposzokat hiányolunk legújabb

www.alexandra.hu

Könyvjelzõ | 2014. május 21

friss

Xxx oldal, Xxx Ft Európa Könyvkiadó

fotó: Hernádi Levente

Háy János: Napra jutni

A regény egy kisfiú felnövekvését kíséri végig a hatvanashetvenes évek Magyarországán – egyben azt a folyamatot, ahogy kijut, kinô családja burkából. A történet keretét az apával való konfliktus adja meg, az apa árnyékával küzdve akar a fiú a „napra jutni”. Kérdés, lehet-e?

A konfliktus úgy is megfogalmazható, hogy míg az apa egyre jobban beilleszkedik a társadalom világába – még a Pártba is belép, hogy téeszelnökhelyettes lehessen –, s családjának boldogulását ezzel szeretné elômozdítani, addig a kisfiú teljességgel elveti ezt a példát, és képzeletben alternatív világokat épít fel magának. „Mindennap felépült ez a birodalom, ami olyan lett, amilyenben a gyerek élni szeretett. Aztán este, amikor lefeküdt, a szemhéja alatt tovább folyt az építkezés. Soha nem ott folytatta, ahol elôzô nap abbahagyta. (…) Nem a kész világ volt a fontos, hanem ahogy készül. Meg volt gyôzôdve, hogy döntés kérdése, milyen világban él, s ô tudta, milyenben akar, s hogy az apja nem azért él ilyen világban, mert kötelezô, hanem mert emellett döntött.” Az apa számára persze a saját világa nem egy a sok közül, hanem az egyetlen valódi. Az apa árnyékai a kötelesség és a bûn: a fiú épp azt a fényt keresi, amelyben ezek nem léteznek. A regényben ábrázolt falu világáról sok minden eszünkbe juthat, csak az idill nem. Az illúzióromboló faluábrázolásnak nagy elôdei vannak a magyar irodalomban Móricz Zsigmondtól Galgóczi Erzsébetig, vagy gondoljunk csak Borbély Szilárd Nincstelenek címû kortárs regényére. A Napra jutni falujában brutálisak az állatokkal szemben, verik a lovat, megölik az öreg

82 Könyvjelzõ | 2014. május

kutyát, szúrják a malacot és nyúzzák a nyulat, és a férfiak, akik többnyire isznak, verik gyerekeiket és az asszonyokat is. A gyerekek is kicsúfolják és megalázzák társukat, a kövér Ferikét. A régi szokások, hagyományok halott vázak: az apa nem tudja megmondani a gyermeknek, hogy miért kisebb náluk a karácsonyfa mint a városban, és miért csak reggel hozza, el a Jézuska az ajándékot. Általában senki nem tudja megmagyarázni, hogy miért azokat a szokásokat kell követni, amiket követnek, mi az értelme és jelentôsége ezeknek. A könyv leggroteszkebb és viccesebb jelenetei közé tartozik, amikor a falusi télapó „beszopva” érkezik meg, és a botjával nagyokat csapdosva ijesztgeti a kisgyereket, majd amikor távozik, az anya közli, hogy milyen hülye a Lajos bácsi, jövôre majd nem ôt kérjük meg. A gyerek persze nem érti, hogy mirôl van szó, mire nem kérik majd meg Lajos bácsit. Egy másik fejezetben szintén paródiába csap át a néphagyomány: miután húsvéti ajándékba kapott locsolópénzét elcsalják tôle a nagyobb gyerekek, a kisfiú elmegy a tôlük távol lakó Ilonka nénihez is, de mivel nem találja otthon, végül a férjét, egy idôs bácsit locsolja meg a szagos kölnivel. A legjellegzetesebben mégis talán az mutatja meg, hogy ez a közeg mennyire romboló tud lenni, ahogy a hír terjed benne. Ott van a még inkább humoros helyzet, amikor az apa a háztetôn a tv-antennát igazgatja, lentrôl meg a többiek kiabálnak fel hozzá, hogy milyen a kép. Ám mire eljut hozzá a hír, hogy jó a kép, már elmozdította az antennát, hasonlóképpen akkor is, amikor rossz. Drasztikusabb példázat szól a harctéri levelekrôl: a világháborúban mikor a frontról egy levél eljutott haza, amely az otthon maradottaknak azt jelentette, hogy írója életben van. Közben már nem volt életben, és az errôl szóló távirat némi késéssel meg is érkezett. A hír címû fejezet éppen azt mutatja be, ahogy a hír terjed a falu alvégétôl a másik végéig, s itt a hír az, hogy egy kétgyermekes családapa felakasztotta magát az erdôszélen. De ezt a hírt megelôzi egy másik: az álhír a feleség állítólagos hûtlenségérôl. A hír nem örömhír, nem lehet benne hinni, a hír ebben a közösségben torzít és baljós. A hagyományok kiüresedtek, s nincs helyettük más. A kisfiú nem szeret hajnalban ministrálni, mert télen fagyban kell elmennie a fûtetlen templomba, ráadásul útközben fél a kutyáktól is. De amikor a hittanról elküldik, mert az apja belépett a pártba, akkor mégis úgy éli meg ezt, mint szégyent, mintha megfosztották volna valamitôl. A Kádár-korszakra általánosságban is jellemzô volt, hogy miközben az anyagi gyarapodás útjait és kerülôútjait az emberek sokaságának megnyitotta, a közösségi értékekrôl, a valláshoz, nemzetiséghez, nemzethez tartozásról szóló beszédet tabusította, s ezzel elfojtotta az identitáskérdéseket. Így bár az agrárvilágban korábban jelen lévô masszív nyomor lassan felszámolódott, a magyar vidék is gyarapodhatott, mégis sok szempontból színwww.alexandra.hu

telen, sivár világ az, ami így létrejött – ezt jelezte az alkoholizmus, az öngyilkosságok nagy száma. A szocializmus valóságával szemben a kisfiú ellenvilágot teremt – ez részben egy elsüllyedt csodás világ mítosza (ezért szeretne régész lenni), s a török és indián mítikus világ, amely a nagyapa háborús emlékeivel keveredik. Aranykor és hôskor. Magánmitológia, saját világ, ami szembeállítja ôt az idôsebb generációkkal, elsôsorban a szüleivel. Jellemzô, hogy elôször egy Csehszlovákiából a rokonokkal együtt hozzájuk látogató idôsebb lánynak kezdi el mesélni történeteit a leigázott indiánok felszabadításáról, s a lányt lenyûgözi a fiú gazdag fantáziája, ez a másik valóság. A regény az elszakadás története, a fiú fokozatosan távolodik a falutól, ami a szülei világa is egyben. Ellentmondásos folyamat: mert bár maguk a szülôk is ösztönzik az elszakadást, tehát az ô akaratuk is teljesül, mégis az értékrendjük ellenében történik. Másrészt az elszakadó, új világban még nem lel rögtön otthonra. Így az idegenség elemi érzését éli át, és mindent kockára tesz, amikor ezt az idegenséget választja. Nem biztos, hogy meg tud majd kapaszkodni, hogy nem kerül kudarccal vissza a faluba, mint a szép könyvtároslány, aki csak egy nyárra akart ott maradni, s végül egész életére ott ragadt. Ebben a kivetett helyzetben tehát benne van a kudarc és a sérülés lehetôsége. De nem csak errôl van szó: ha sikeres is a megkapaszkodás a városban, az érkezôben akkor is megmarad a hiányérzet, ha máskor nem, amikor hazalátogatás után búcsúzva látja édesanyja magányos lépteit. Az utolsó fejezetben az özvegyen maradt anya így beszél fiáról: „Nem tudom, hogy ô például érti-e, hogy milyen, amikor egyedül van az ember, hogy jön, és akkor kikísérem az utcaajtóhoz, és beül a kocsiba, lehúzza az ablakot, és mond még valamit, hogy csókolom, édesanyám, hogy ô akkor érzi-e, hogy nekem mennyire fáj, hogy látja-e azt az utat, amit befelé teszek meg a szobáig, és bekapcsolom a tévét, hogy legalább valami beszéljen mellettem…” Bár a könyv nem fest nosztalgikus képet sem a faluról, sem a családról, az utolsó, Családállítás címû részben, amikor az apa, az anya, a nagymama és nagyapa a saját szavaikkal mesélnek saját és családjuk életérôl, az olvasó megrendülten szembesül ezzel a sors-szövevénnyel. Elsô és második világháború, a földek államosítása, ötvenhat, ezek a sorsfordulók, amikor a nagy veszteségek érték a családokat. Közben folytonos nélkülözés, idô elôtt megöregítô, embert próbáló fizikai munka, betegségek. Ezekkel a tökéletlen, mégis teljes sorsokkal szembesülve olyan érzés tölti el az embert, mint azt a mindent-túlélôt hallgatva, akit Cseh Tamás Születtem Magyarországon címû groteszk dalában megénekelt: elképedô csodálat és tisztelet keveréke. ISZTRAY SIMON

Könyvjelzõ | 2014. május 83

Nyomás Neograﬁa, Szlovákia Az újságban található árak és adatok tájékoztató jellegûek. A nyomdai hibákért a szerkesztôség felelôsséget nem vállal. www.alexandra.hu

03_impesszum.indd 3

Nagy Gergely fôszerkesztô Könyvjelzõ | 2014. május 3

2014.04.29. 15:08

a tartalomból 6 12

Alexandra-könyvsikerlisták A regény egy varázslatos fekete doboz Arthur Phillips

A boszorkány az új királykisasszony Gillian Flynn, Amerika szíve és a Sötét helyek

Utasok a szellemvasúton Ketten egy könyvrôl – Stephen King: Joyland

Az élet csupa ellentmondás, de ettôl még lehetsz boldog Patrick Ness

Jelen vagyok, mégis kívülálló maradok Anne Applebaum

Ki ez az ember? A Vlagyimir Putyin-rejtély

Testek a könyvespolcon Kathryn Taylor: A szerelem színei – Felszabadulva

A kiegyensúlyozottan ôrült elme Vladimir Nabokov

Fent és lent Nick Hornby: Hosszú út lefelé

Beleolvasó EGRESSY ZOLTÁN: Százezer eperfa MARCUS SAKEY: Briliánsok DANIEL KEYES: Jóslatok az ôrültek házából M. NAGY MIKLÓS: Ha nem is egy bomba nô

Játék és ôszinte figyelem Beszélgetés Mikola Péterrel

Kit rettenet ûz Harsányi Zsolt: Ecce homo

Nôk, Isten, Oroszország, kémia Marina Sztyepnova: Lazar asszonyai

Zsebben a világ 4 bédekker-sorozat

Többet ér hat hold földnél! Magyar Elek: Az Ínyesmester szakácskönyve

Távol az Afrika-giccstôl Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

Hosszú árnyékok Háy János: Napra jutni

Egy anya csajos harca az életben maradásért Sophie McKenzie: Mióta meghaltál

4 Könyvjelzõ | 2014. május

04-5_Tartalom.indd 4

2014.04.29. 14:09

a hónap képe

Olvasó az Alexandra Kiadó standján a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Beszámolónk a 88–90. oldalon. Fotó: Vincze Balázs www.alexandra.hu

04-5_Tartalom.indd 5

Könyvjelzõ | 2014. május 5

2014.04.29. 14:10

toplisták

Az Alexandra Könyváruházak sikerlistája 2014. március 16. és 2014. április 15. között

448 oldal 4590 Ft

TOP ÖSSZESÍTETT KÖNYVLISTA Szerzõ

Cím

Ferenczi Krisztina

Narancsbôr

Tény 2014 Kft.

Helen Fielding

Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig

Európa

Szalai Vivien

Zuschlag János: Pártházból börtönbe

Napi Gazdaság

Leiner Laura

Akkor szakítsunk

Gabo

George R. R. Martin

Trónok harca – A tûz és jég dala I.

Alexandra

Veronica Roth

A beavatott

Ciceró

Agatha Christie

Az elefántok mindenre emlékeznek

Európa

Frei Tamás

2015

Ulpius-ház

Dan Brown

Inferno

Gabo

Mészáros Tamás

Vészhelyzet

Noran Libro

J. R. Dos Santos

Az ördög keze

Kossuth

Moldova György

A nagy októberi összefogás

Urbis

K. Mack, J. Kaufman

Freud szeretôje

Alexandra

Simon Márton

Polaroidok

Libri

Saskia Sarginson

Ikrek

Alexandra

344 oldal 3699 Ft

Saskia Sarginson Ikrek A thriller jelmezébe bújt regény, de ha lehántjuk róla ezt a ruhát, elôáll egy pszichológiai alapon tökéletesen átgondolt lélektani konstrukció. Két lány, két ikertestvér elkezd kutatni múltjukban, és az egykori, eltemetett titkok hihetetlen felismerésekig vezetik el ôket. Feltárul bonyolult viszonyuk örök hippi édesanyjukkal, egy rejtélyes múltbeli haláleset, és saját személyiségük mélye. Életük fordulópontja lesz ez a nyomozás.

Helen Fielding Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig Folytatni a folytathatatlant? Szó sincs errôl. Helen Fielding egyszerûen továbbgondolta hôsnôjét, azaz inkább teremtményét, „a” szinglit. Bridget Jones egy, de inkább több generációnak jelentett sokat elsô színre lépése idején. Az idô azonban (mint tudjuk) „soha-soha meg nem áll”, és a szingliség után is van élet. Bridget 50 pluszos lett, anya és özvegy. De a napló nem tragédiák lenyomata, inkább a keserédes küzdelemé, amit életnek nevezünk.

TOP SZÉPIRODALMI KÖNYVEK Szerzõ

Cím

K. Mack, J. Kaufman

Freud szeretôje

Alexandra

Simon Márton

Polaroidok

Libri

Saskia Sarginson

Ikrek

Alexandra

Borbély Szilárd

Nincstelenek

Kalligram

Ferenc pápa füveskönyve

Európa

5 6

Wm. Paul Young

A Viskó

Immanuel

Nyáry Krisztián

Így szerettek ôk

Corvina

Márai Sándor

Itáliai életérzés

Helikon

Bohumil Hrabal

Sörgyári capricio

Európa

Joyce Maynard

Nyárutó

Alexandra

Kukorelly Endre

Országházi divatok

Libri

Timur Vermes

Nézd, ki van itt

Libri

Wm. Paul Young

Keresztutak

Immanuel

Milan Kundera

A lét elviselhetetlen könnyûsége

Európa

Henry Gidel

Coco Chanel

Európa

6 Könyvjelzõ | 2014. május

6-7_toplista.indd 6

2014.04.29. 8:26

toplisták

Az Alexandra Könyváruházak sikerlistája 2014. március 16. és 2014. április 15. között 280 oldal 2490 Ft

TOP REGÉNYEK Szerzõ

Cím

Helen Fielding

Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig

Európa

George R. R. Martin

Trónok harca – A tûz és jég dala I.

Alexandra

Agatha Christie

Az elefántok mindenre emlékeznek

Európa

Frei Tamás

2015

Ulpius-ház

Dan Brown

Inferno

Gabo

J. R. Dos Santos

Az ördög keze

Kossuth

Julia Quinn

Lent délen, édes… – Csudajó trilógia 3.

Gabo

Oliver Bowden

Assassin's Creed: Fekete lobogó

Fumax

George R. R. Martin

Sárkányok tánca – A tûz és jég dala V.

Alexandra

Lauren Weisberger

A bosszú Pradát visel

Gabo

Danielle Steel

Gyôztesek

Maecenas

Jordan Belfort

A Wall Street farkasa

Libri

Helen Fielding

Bridget Jones naplója

Európa

George R. R. Martin

Varjak lakomája – A tûz és jég dala IV.

Alexandra

Gillian Flynn

Holtodiglan

Alexandra

Agatha Christie Az elefántok mindenre emlékeznek Az avatott Christie-hívek szerint Ariadne Oliver Christie alteregója. A Könyvjelzôben azt írtuk: A valódi és a fiktív írónônek számos más közös jellemzôje is van: mindketten kedvelik az almát, a csendet és a jó ételeket, ki nem állhatják a kritikátlan rajongókat és a zsúfolt koktélpartikat.” Nos, Ariadne mégis elmegy egy partira. Bár ne tenné. Nyomozásba csöppen, és kihez fordulhatna, ha nem Hercule Poirot-hoz?

392 oldal 3990 Ft

TOP EGYÉB KÖNYVEK Szerzõ

Cím

Ferenczi Krisztina

Narancsbôr

Tény 2014 Kft.

Szalai Vivien

Zuschlag János: Pártházból börtönbe

Napi Gazdaság

Mészáros Tamás

Vészhelyzet

Noran Libro

Moldova György

A nagy októberi összefogás

Urbis

Bolgár György

Poligráf

Népszava

Müller Péter

Férfiélet, nôi sors

Rivaldafény

Dr. Csernus Imre

A kiút

Jaffa

Szalai Vivien

A leghíresebb magyar madame

Art Nouveau

Kálmán Olga

Egyenes beszéd

Libri

Wiedermann Helga

Sakk és póker

Kairosz

R. Albergotti – V. O'Connell

Szökésben

Candover Kft.

Igor Janke

Hajrá, magyarok!

Rézbong

Lackfi János

Milyenek a magyarok?

Helikon

Rhonda Byrne

Határtalan gondolatok

Édesvíz

Lakatos Márk

Te & Én – Divat- és stíluskalauz

Alexandra

www.alexandra.hu

6-7_toplista.indd 7

R. Albergotti – V. O’Connel Szökésben Sokakban omlott össze egy világ, amikor Lance Armstrong, a hôs kerékpározó leleplezôdött. Dopping. Kicsoda Armstrong, akinek a botrány ellenére mégiscsak elképesztô élettörténet jutott? Több mint három évre kiterjedô adatgyûjtés, valós források és személyes interjúk – magával Armstronggal is – teremtették meg Reed Albergotti és Vanessa O’Connell számára a lehetôséget, hogy elvitathatatlanul hiteles történettel álljanak elô. Könyvjelzõ | 2014. május 7

2014.04.29. 8:26

kiadói újdonság

Alex Bandy A Csokoládégyilkosság A szerzô egy olyan ember portréját rajzolta meg, akit érdemes megismernünk, mert életében ott van a múlt század gyalázatos történelme. Akadémiai Kiadó 672 oldal, 4900 Ft

Claudia Zaslavsky Etnomatek 2. A könyvben bemutatott játékok és fejtörôk a világ különbözô tájairól, Afrikából, Ázsiából, Európából és az amerikai kontinensrôl származnak. Akadémiai Kiadó 164 oldal, 2650 Ft

Cságoly Ferenc Három könyv az építészetrôl Cságoly Ferenc trilógiájának elsô kötetében a szépség témakörét járta körbe. Már a boltokban a második kötet, A hasznosság. Akadémiai Kiadó 180 oldal, 3790 Ft

Cecelia Ahern A szerelem kézikönyve A romantikus, és egyben humoros regény a szerzô eddigi legjobbja: valódi életigenlô könyv azoknak, akik hisznek a szeretet megváltó erejében. Athenaeum Kiadó 320 oldal, 3490 Ft

Barbara Fredrickson LOVE 2.0 Azt mindannyian tudjuk, hogy a szeretet fontos dolog, és Barbara Fredrickson új szemléletû könyvében azt is megmutatja, hogy mennyire az. Akadémiai Kiadó 292 oldal, 3700 Ft

Peter Stjernström A világ legjobb könyve Szerethetôen szemtelen humorral mesél emberi gyarlóságról, a múzsa csókjáról, vagy annak hiányáról, futószalagon gyártott sikerkönyvekrôl.

Sztaniszlav Belkovszkij Putyin – az ember, aki nem létezett A legtöbb Putyinéletrajzzal ellentétben nem kizárólag Putyint, a politikust, de az álarc mögött megbújó embert is megismerhetjük.

Sikere viharként söpört végig Európán. Franciaországban a Szürke ötven árnyalatát szorította le a listákról. Az angol kiadó az Infernóval méri össze.

Athenaeum Kiadó 384 oldal, 3490 Ft

Göncöl Kiadó 656 oldal, 3570 Ft

Salla Simukka Vérvörös

[tiboru] Konteó 2

A 40 országot letaroló finn sikersorozat a Hófehér-trilógia elsô része, amelynek hôsnôje Lumikki, csupán neve jelentésében Hófehérke. Athenaeum Kiadó 240 oldal, 2490 Ft

Athenaeum Kiadó 336 oldal, 3490 Ft

Dezsényi István – Salánki Ágnes FülSzöveg – Angol hallás utáni szövegértés feladatok C1 A kötet, illetve a hozzá kapcsolódó hanganyag 20 szöveget tartalmaz. A szövegek témájukat tekintve változatosak, gazdag szókincset ölelnek fel. Akadémiai Kiadó 125 oldal, 2990 Ft

Dr. David B. Agus A hosszú élet receptje Nemcsak a betegeknek, de a ma még tökéletes egészségnek örvendôknek is fontos, hogy mi a hosszú és tartalmas élet képlete. A válasz ez a könyv. Athenaeum Kiadó 208 oldal, 1990 Ft

Owen Laukkanen Profi munka Thrillerbe hajazó krimi, amely valódi adrenalinpumpa, az elmúlt évek 100 legjobb krimijének egyike a neves Kirkus Review szerint. Athenaeum Kiadó 408 oldal, 1990 Ft

Joël Dicker Az igazság a Harry Quebertügyben

Bede Béla Gyógyfürdôk és gyógyszállók Magyarországon A tematikus útikönyvsorozat új kötete az egyedülálló hazai vízkincsre települt gyógyfürdôket és gyógyszállókat mutatja be országrészenként. Corvina Kiadó 320 oldal, 4490 Ft

Izgalmas történetek, amik napokig nem hagynak nyugodni. Harminc megoldatlan rejtély. Olyan titkok, amelyek mindannyiunkat körülvesznek. Göncöl Kiadó 448 oldal, 3150 Ft

Mary K. Baxter Amit a Mennyrôl mindenkinek tudni lehet A könyv lélegzetelállító képeket villant fel azokról a szépségekrôl és örömökrôl, amelyek azokra várnak, akik Jézus Krisztusban hisznek. Immanuel Alapítvány 224 oldal, 2450 Ft

Eric Metaxas Bonhoeffer Pásztor, mártír, próféta, kém – Az ember, aki szembeszállt a hitleri zsarnoksággal. Immanuel Alapítvány 610 oldal, puhatáblás 4950 Ft, keménytáblás 5450 Ft

Mörk Leonóra A HellingerMadonna Három nô. Két festmény. Egy titok. Egy fordulatos nyomozás és egy szenvedélyes szerelem története! Jaffa Kiadó 224 oldal, 2940 Ft

Jeff Abbott Bukás Váratlan fordulatok, pörgôs akciójelenetek és egy rejtélyes összeesküvés – a Sam Capra-sorozat harmadik része! Jaffa Kiadó 424 oldal, 2940 Ft

8 Könyvjelzõ | 2014. május

08-9_kisajanlo.indd 8

2014.04.29. 14:47

kiadói újdonság

Regina Swoboda Nôi rafinéria Légy férfiszelídítô! Gyakorlati tanácsok az ismert párkapcsolati tanácsadótól! Jaffa Kiadó 216 oldal, 2940 Ft

Erwin Moser Az autóvá változtatott fürdôkád Borisz, a kandúr szeret jókat enni-inni, kényelmesen heverészni. Ám mindig közbejön valami… Kis macska, nagy ötletek: igazi vidám kalandok! Manó Könyvek 56 oldal, 1690 Ft

Enrique Vila-Matas Dublineszk A regény egy intellektuális pikareszk és „érzelmes utazás” a dublini sikátorok, valamint Joyceés Beckett-idézetek szövegfolyosói között. Magvetô Kiadó 336 oldal, 3490 Ft

75 tuti tipp kezdô és haladó túlélôknek – A suli 12 évesen az élet igen bonyolult bír lenni. Ezért írtam ezt a könyvet, 75 jó tanácsból áll. Soknak találod? Pedig nem az, ha felkészült akarsz lenni! Manó Könyvek 296 oldal, 2690 Ft www.alexandra.hu

08-9_kisajanlo.indd 9

Kalapos Éva D.A.C. 2. – Rázós utakon Flóra körül tovább bonyolódnak a szálak: Márk titkol valamit, Geri viselkedése egyre aggasztóbb, és felbukkan egy rég látott ismerôs, Dani is… Manó Könyvek 304 oldal, 2990 Ft

Andrew Cope Mosómedvék akcióban 1. A környék legvagányabb mosómedvéi életük legnagyobb akciója közben lebuknak. Menekülniük kell erdei otthonukból a nagyvárosba. Sok izgalom még több humorral. Manó Könyvek 208 oldal, 1490 Ft

Ian Whybrow Szeleburdi szurikáták 1. Négy kalandvágyó szurikáta története, akik egy szép napon felkerekedtek, hogy megkeressék a titokzatos blablák buckáit. Manó Könyvek 208 oldal, 1490 Ft

Leslie G. Wood A pásztor, a csempész és a Trófea Orosz milliárdos, francia tolvaj, Beckham, 1 pásztor, 2 albán, Vegas, New York, Atlanta, Rió, ötezres lila Chevy… és a TRÓFEA! Kezdôdhet a Játék! MédiaCom 234 oldal, 2490 Ft

Giselle Green Bocsánatos bûnök Hollie képtelen elfogadni, hogy nem tud gyereket szülni imádott férjének. Ám önfejû húga, Scarlett megadhatná nekik a csodát. De milyen áron? Pioneer Books 432 oldal, 2990 Ft

Szabó T. Anna Tükörrobot Randy Susan Meyers Kényelmes hazugságok A feleség, a szeretô és az örökbe fogadó anya. Egy levél mind a három nô életét megváltoztatja.

Alfa, a kis robotfiú száguldozik a könyv lapjain: arra programozták, hogy megtalálja tükörpárját. A rímes mesét Maul Ági illusztrálta. 5-7 éveseknek ajánljuk. Tessloff-Babilon Kiadó 32 oldal, 2170 Ft

Gyenge Zoltán Kép és mítosz A könyv csak kérdez, miközben felvázolja a mitológiáról való elmélkedést, egy konkrét mítosz tükrében elemez, láttat, láttatni akar és elmesél. Typotex Kiadó 260 oldal, 3600 Ft

Pioneer Books 384 oldal, 2990 Ft

E. MacLeod, F. Wishinsky Világtörténelmi idôutazás

Amy Winehouse ôszinte és szenvedélyes portréja attól az embertôl, aki ôt a legjobban ismerte.

Események, személyiségek és találmányok idôrendben 2014-ig. Hogyan változtatták meg az életünket a korszakalkotó pillanatok? Meglepô összefüggések.

Rózsavölgyi Kiadó 340 oldal, 3990 Ft

Tessloff-Babilon Kiadó 124 oldal, 2790 Ft

Mitch Winehouse Amy a lányom

Nicholas Cook Zene A zenei sorozat legújabb kötete! Nagyon rövid. Nagyon komoly. Nagyon szórakoztató. Rózsavölgyi Kiadó 160 oldal, 1990 Ft

Ermanno Cavazzoni A holdkórosok eposza Federico Fellini utolsó rendezése alapjául szolgáló könyv, mely a Pó síkság kútjaink mélyérôl jövô különös üzenetekrôl és megfejtésükrôl szól. Typotex Kiadó 373 oldal, 2790 Ft

Levent Mete Rika agyában A Második Élet Központjában az emberi agyak folyadékkal teli tartályban úszkálnak, maguk mögött hagyva a romlandó testet. Jutalom vagy büntetés ez? Typotex Kiadó 252 oldal, 2500 Ft

Imma Monsó Sosem lehet tudni A történet fôhôse talál egy üveg zamatos bort, melyen ez áll: akik e borból kortyolnak, átmenetileg helyet cserélhetnek egymás elméjében. Typotex Kiadó 272 oldal, 2790 Ft Könyvjelzõ | 2014. május 9

2014.04.29. 14:48

hírek Lezárult a Könyvfesztivál Háromszáz újdonság, harmincöt ország hatvanöt írója, mellettük ötszáz hazai író. Április 24. és 27. között hatvanezer látogató kereste fel a budapesti Millenáris területén a kiadói standokat. Nagyjából ez volt a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál számokban. Az idei Könyvfesztivál díszvendége Törökország volt, amely az eddigi fesztiválok sorában a második legnagyobb alapterületen mutatkozott be, mintegy 1500 kötettel. A Könyvjelzô képriportja a 88–90 oldalon!

Ki látja az alagút végét? Vörös István József Attila-díjas költô, próza- és drámaíró nyerte a XIX. Magyar Drámaíró Verseny zsûri-díját. A verseny résztvevôinek a Heti Válasz címû lapnak a 4-es metró és a többi hazai metró építésérôl szóló, Az alagút vége címû összeállítása alapján egy éjszaka alatt kellett elkészíteniük a színpadi mûvet. Vörös István A vészfék istene, avagy aki azt hitte, látja az alagút végét, aki látta is, és aki nem akarta meglátni címû mûvét Csurulya Csongor, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház mûvészeti vezetôje rendezte. A színdarab a metróalagút és a földi valóság metszéspontján istenek, alvilági lények, metróépítôk és metrólebontók találkozását dolgozza fel. A darabból rádiójátékot is készítenek. Ezen felül a szerzô vehette át a debreceni Deszka fesztivál különdíját, és a Heti Válasz különdíját is. Vörös István a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetôje, a Kreatív Írás program oktatója.

Elhunyt García Márquez A leghíresebb Nobel-díjas kolumbiai írót 87 évesen érte a halál Mexikóban április 17-én. Egy helyi lap szerint halálát a kiújult nyirokcsomórák okozta, amellyel 1999-ben már kezelték. García Márquez legismertebb mûve a Száz év magány címû regény, amely több mint 50 millió példányban kelt el, és legalább 25 nyelvre fordították le. „Gabo”, ahogy sokan szólították, a banánültetvényeirôl híres Aracatacában született. A bogotái egyetem jogi karán tanult, majd 1950ben az újságírás és az irodalom mellett döntött. Családjával szinte állandóan úton volt: a Prensa Latina hírügynökség munkatársaként Havannában, késôbb New Yorkban, majd Mexikóban dolgozott, ott készült világhírû regénye, a Száz év magány is. Gyermekkori élményei meghatározó motívumként szerepelnek életmûvében. Az 1982-es Nobel-díjjal azonos évben publikálta A guajáva illata címû regényét. 2002-ben jelent meg az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címû memoárja, 2004-ben a Bánatos kurváim emlékezete címû regénye, 2010-ben a Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak kötete. Több mûvét is (Szerelem a kolera idején, Egy elôre bejelentett gyilkosság krónikája, A szerelemrôl és más démonokról) megﬁlmesítették.

10 Könyvjelzõ | 2014. május

10-11_hirek.indd 10

2014.04.29. 15:41

hírek

Happy Birthday

ROBIN COOK! Májusban ünnepli 74. születésnapját Robin Cook. Harmincnál több regénnyel és sok millió eladott példányszámmal a háta mögött is orvosnak tartja magát, nem pedig írónak; azt vallja, azért kezdett el írni, hogy orvosi ismereteket adjon át az olvasóknak, s az orvostudomány sötét oldalaira akart rávilágítani. Mûveiben sikeresen ötvözi a krimit a tudomány kérdéseivel. Könyveiben gyakorta hosszas nyomozás után derül fény olyan összeesküvésekre, melyeket kórház-közeli emberek irányítanak. Visszatérô karakterei dr. Montgomery és dr. Stapleton igazságügyi orvosszakértôk, valamint Soldano rendôrhadnagy. A szerzô több regényét megfilmesítették, legismertebb ezek közül a Michael Douglas és Geneviève Bujold fôszereplésével 1978-ban bemutatott Kóma, amelyet Cook és másik három író hasonló témájú történetébôl Michael Crichton rendezô vitt vászonra. A szerzô többször volt az Alexandra Kiadó vendége, könyvei Magyarországon rendkívül népszerûek, így a nemrég megjelent Halálos kockázat is, amelyrôl a múlt havi Könyvjelzôben írtunk.

„Kiszerkesztett” Beckett Nyolcvan évvel azután, hogy kiadója elutasította, megjelenik Samuel Beckett Echo’s Bones címû elbeszélése, – ismertette a The Guardian brit napilap. A rejtélyes sztorit Beckett eredetileg az 1934-es More Pricks Than Kicks (Több fricska, mint rúgás) címû elbeszéléskötet utolsó darabjának szánta, azonban kiadója túl bonyolultnak és furcsának találta: úgy vélték, olvasókat veszített volna a könyv, ha a szöveg belekerül. Az új kiadást dr. Mark Nixon, a Nemzetközi Beckett Alapítvány igazgatója és a Samuel Beckett Társaság elnöke szerkesztette. Nixon szerint „a sztori bonyolult és homályos, de minden merészsége ellenére ragyogó írás, és mind verbálisan, mind szerkezetileg sokkal jobban emlékeztet James Joyce mûveire, mint bármi a Beckett-univerzumból, de a Grimm testvérek és Yeats munkáival is rokonítható.” 1969-ben a Svéd Akadémia a következô indoklással ítélte Beckettnek az irodalmi Nobel-díjat: „a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni”. A szerzô több mûve az Európa Könyvkiadó gondozásában jutott el a magyar olvasókhoz.

Írónôk rangos brit díja Hat regény került fel az angol nyelven alkotó, nôi szerzôket jutalmazó rangos brit irodalmi díj, Baileys Women’s Prize for Fiction jelöltjeinek szûkített listájára. Az átszámítva 11 millió forint pénzjutalommal járó kitüntetés idei jelöltjei közt szerepel Chimamanda Ngozi Adichie nigériai írónô Americanah címû regénye; a brit-amerikai Jhumpa Lahiri indiai-amerikai családregénye, a The Lowland; az amerikai Donna Tartt bestsellere, a The Goldfinch; az ausztrál Hannah Kent egy rejtélyes izlandi gyilkosságot boncolgató Burial Rites címû írása; az ír Audrey Magee második világháborús története, a The Undertaking; és a szintén ír Eimear McBride A Girl is a Half-formed Thing címû regénye. Adichie 2010-ben Az aranyló fél napkorong (Half of a Yellow Sun) címû munkájáért vehette át az elismerést. A korábban Orange-díjként ismert kitüntetést pár évvel ezelôtt Baileys Nôi Irodalmi Díjra nevezeték át, legújabb szponzora után. A gyôztest június 4-én hirdetik ki.

www.alexandra.hu

10-11_hirek.indd 11

Magyar díszvendégség Isztambulban A török szervezôk és a Balassi Intézet megállapodása alapján 2014 novemberében Magyarország díszvendégként lesz jelen a 33. Isztambuli Nemzetközi Könyvvásáron. A vásárra – amelyen tavaly összesen 28 ország képviseltette magát – 450 ezernél is többen látogattak el. Magyarország elôször 2012-ben állított külön standot, és az elmúlt két évben az egyik legnagyobb érdeklôdést a magyar irodalom iránt mutatták a török olvasók. Könyvjelzõ | 2014. május 11

2014.04.29. 8:47

interjú

12 Könyvjelzõ | 2014. május

12_15_Arthur_Philips.indd 12

2014.04.29. 9:04

interjú

„A regény egy

varázslatos fekete doboz” Arthur Phillips Amerikai létére egy kicsit a miénk is, hiszen budapesti lakos volt jó ideig és itteni kalandozásairól írta elsô, Prága címû regényét. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Hudsonon, az író most már New York-i, s immár az ötödik regényénél tart. Az Arthur tragédiája Shakespeare-, apa-, család- és csagin ló-regény egyben. De leginény, kább furfangos nagyregény, kkel amely önéletrajzi elemekkel kkal és Shakespeare-adalékokkal játszik.

560 oldal, 3990 Ft Európa Könyvkiadó www.alexandra.hu

12_15_Arthur_Philips.indd 13

Kétszer is lemondta az egyeztetett beszélgetést, mert szólította a kötelesség: „Bocs, de a fônököm behívatott, áttehetnénk egy másik napra?” – szólt az e-mail ismételten. De vajon mi lehet ez a titokzatos meló, amiért a New Yorkban élô regényírónak fônöki raportra kellett sietnie? Ennek ﬁrtatásával indítottuk a harmadjára végül megvalósult telefonbeszélgetést. Mit dolgozik?

Sok mindent. Olykor még regényeket is írok. De most a tévének dolgozom; egy készülô tévésorozatba dolgozom be. Annyira friss, hogy a múlt héten kezdték még csak forgatni. A Netﬂixnek készül. Mondana valami közelebbit is róla?

Címe még nincs, de annyit elmondhatok, hogy nagy családi dráma lesz. A Netﬂixn ixnél az a módi, hogy leforgatják az egész sorozatot, majd amikor amiko mindennel készen vannak, felpakolják az egészet egé netre (így készült Kevin Spacey-vel a House of C Cards is – a szerk.). Ráérnek címet adni neki, ami amikor készen vannak mind a 13 résszel. Egy ﬂoridai orid család ügyes-bajos dolgairól lesz szó egy hang hangsúlyos bûnözôi szállal. Sam Shepard, Kyle Cha Chandler és Sissy Spacek játszanak benne. Hát ezért kell reggelente fônöki eligazításra sietnem. Új regény regénye, az Arthur tragédiája egy ismeretlen Shakespeare-dráma körül bonyolódik, mely a téShakespe kozló apa révén a Phillips család tulajdonába kerül. szereplôkre vár annak eldöntése, hamisítvány-e A szereplô vagy sem. Hamisított bármit is az élete során? v va gy sem

Könyvjelzõ | 2014. május 13

2014.04.29. 14:50

interjú Nem hiszem. Vagyis hát… Most, hogy mondja… Nos, hát, igen, be kell vallanom, egyszer én is bûnöztem. Beszédíró voltam hosszú ideig. Ebbôl éltem. De ahhoz, hogy megkapjam az elsô munkám, bizonyítanom kellett, hogy van már gyakorlatom a dologban. Amikor kérdezték, csináltam-e már ilyet, rezzenéstelen arccal rávágtam, hogy igen, persze. És láthatnánk is ezekbôl a beszédekbôl valamit? – kérdezték. Hazamentem, és sietve megírtam két, képzeletbeli megrendelônek készített beszédet. S mivel a képzeletbeli megbízóim teljes titoktartást kértek, a személyes információkat természetesen áthúztam a szövegben. Lelkiismeretes hamisító voltam. De ami ennél is lényegesebb; megkaptam a munkát. Fôleg üzletembereknek és egyetemi vezetôknek írtam beszédeket. Ismer jó, mûvészi értékkel bíró hamisítványokat?

A legkiválóbb hamisítványokról nem tudunk, hiszen ezért olyan kiválóak. A legjobbak ott lógnak a múzeumok falán, s naponta ezrek csodálják ôket abban a hitben, hogy ennek vagy annak a mûvésznek a festményeit csodálják. A leleplezett hamisítványokkal meg az a baj, hogy amilyen sznob vagyok, miután leleplezôdtek, az addig hôn szeretett mûveket kezdem én is silánynak látni. Azokat meg aztán végképp lenézzük, akik hosszú idôn át becsaptak bennünket. William Henry Ireland jelentôs Shakespearehamisító volt, Han van Meegeren pedig festményhamisítóként alkotott kimagaslót. Van Meegeren története egészen elképesztô. Holland festô volt az 1920-as, 30-as, 40-es években. Festôként a középszerig vitte, de Vermeer-hamisítóként a csúcsra ért. Az általa festett Vermeereknek minden holland szakérô bedôlt, anynyira meggyôzô volt az eredmény. Valószínûleg sosem bukott volna le, ha a németek nem szállják meg Hollandiát és nem ad el egy hamis Vermeert Göringnek. A háború után, mint náci kollaboránst, bíróság elé állították. Dehogy adtam el Göringnek Vermeert! – ezzel védekezett van Meegeren. – Az egyik hamisítványomat adtam el neki! Persze senki sem hitte el, hiszen a hamisítványai olyan tökéletesek voltak. Hogy bizonyítsa az igazát, van Meegeren nekiállt és a tárgyalóteremben, mindenki szeme láttára festett egy Vermeert. Miután fény derült a hamisítás tényére, az emberek, hogyhogy nem, az addig csodált festményekben hirtelen felismerni vélték a megvetendô fércmûvet. Shakespeare szinte családtagnak tûnik a regényében. Olyasvalakinek vagy valaminek, ami összetartja a Phillipseket. Rajta

kívül kik azok az írók, akik ennyire jótékony hatással vannak a Phillipsekre?

A tökéletes regény számomra mindig az, amelyik így vagy úgy, de segít élni. Amiben magamra ismerek, vagy ami segít megérteni valamit, például, hogy mi zajlik egy másik ember fejében. Mindegy is, hogy az író minek szánta a regényét, mert lehet, sôt valószínû, hogy egyáltalán nem az volt a célja vele, mint amire én, mint olvasó, használom. Lehet, hogy csak egy szerencsés véletlenrôl van szó, épp jókor került elém egy könyv, épp olyan passzban voltam, hogy egy bekezdés berántott, nem tudom. Fura képzôdmény a regény; olyan, mint egy fekete doboz, egy varázslatos fekete doboz. Az ön életében melyek lennének ezek a szerencsés véletlenek?

Hûha... negyven év felhalmozott olvasmányélményeibôl kellene most kibogarásznom ezeket. Most épp egy cseh írót olvasok. Josef Škvoreckýtôl a Gyávákat. Mennek a németek, jönnek a szovjetek és egy cseh kisváros felszabadul… Nagyon jól érzem magam most ebben a regényben. A jazz és a nôk szeretete, ahogy Škvorecký ír róla, közel áll hozzám. Hasonlóképpen írtam én is a zenérôl egy korábbi regényemben (A Te vagy a dal címûben – a szerk.) Pedig Škvorecký könyve valamikor az ötvenes években íródott, és egy cseh kisvárosban játszódik, mégis úgy érzem, rólam is szól. Ha leülhetne Shakespeare-rel egy sörre, mit kérdezne tôle?

Az elsô, amit megkérdeznék tôle, hogy mikor érezte legelégedettebbnek magát a munkájával. Egyáltalán; tetszett valaha is, amit írtál? Volt, ami tetszett? És talán megkérdezném azt is, hogy mennyi önéletrajzi elemet engedett meg magának a darabjaiban. Gyanítom, nem sokat, sôt, majdhogynem semennyit sem, de talán egy-két részletre fény derülhetne. Mondjuk gyerekfejjel, iskolába menet meglátott egy csodaszép lepkét, s ezt az élményét valamelyik szereplôje szájába adta. És ha lehetne, még egy fontosat kérdeznék: megérte? Megérte hazamenni és írni, míg mindenki más a kocsmában mulatott? Megérte Londonban maradni és a színháznak dolgozni, miközben a családod a messzi távolban volt? És ha már, akkor megkérdezném: minek tartod magad? Az angol nyelv legnagyobb írójának? Vagy csak úgy tekintesz magadra, mint az íróbrancs tagjainak egyikére?

14 Könyvjelzõ | 2014. május

12_15_Arthur_Philips.indd 14

2014.04.29. 9:05

interjú A mai íróbrancsok tagjai közül kiket tart a legjobbnak?

Elég eklektikus ízlésem van. Minden mûfajnak megvannak a legjobbjai. Ha például kémtörténetet akarok olvasni, John le Carrénál aligha találhatnék jobbat. Ha történelmi regényt VIII. Henrik udvaráról, ott van Hilary Mantel. Ha krimire fáj a fogam, s már megvolt az összes Chandler, és ﬁatalkoromban megvolt az összes, akkor olyan írókhoz fordulok bizalommal, mint Carl Hiaasen, Elmore Leonard vagy Richard Price. De könnyebb lenne, ha maga mondana egy mûfajt vagy országot…

Azt, hogy fájdalom, de sosem táncoltam ﬂamencót Budapesten. Merô kitaláció az egész. Annyit tudok csak felhozni mentségemül, hogy ha ﬂamencót nem is táncoltam Budapesten, de egy csapnivaló zenekarban néhányszor felléptem. Jazzt játszottunk, vagy legalábbis megpróbáltuk. Rossz, de lelkes zenész voltam, inkább csak ismerkedtem a jazz lehetôségeivel. Biztos vagyok benne, hogy Pesten már nem is létezik, ahol anno felléptünk – Piafnak hívták a helyet. És volt még egy hely, Jazz Cafénak hívtak, ott is megfordultam.

Oroszok?

Azt is írja a regénybeli Arthur Phillips, hogy az Oktoberfesten verekedett…

Nabokov beleszámít?

Restellem, de ez is kitaláció.

Bele.

Verekedett valaha is?

Akkor Nabokov. Utána nem sokkal Csehov jön. Nem a drámák, hanem a novellák. Turgenyev is jöhet. Goncsarovtól az Oblomovot is imádtam. A Háború és béke bejött, az Anna Karenina nem. És sosem jöttem ki Dosztojevszkijjel. Nem bírom olvasni. Nem az ô hibája, az enyém.

Van némi bokszolómúltam, itt New Yorkban bokszoltam egy kicsit, szóval a ringben adtam is, kaptam is. Nem tudom, ez verekedésnek számít-e.

Lássuk a cseheket: Hrabal vagy Kundera?

Tudom, furcsa, de az ilyen irodalmi szócsatákért sosem lelkesedem. Vannak, akiknek a véleményét hülyeségnek tartom, és nyilván vannak, akik az én véleményemet tartják hülyeségnek. És persze akadnak szép számmal kortárs regények, amelyek egyszerûen olvashatatlanok, de minek ezt a nagy nyilvánosság elôtt kitárgyalni? Ha írok is kritikákat, a kortársaimat messze elkerülöm. Csak akkor teszek kivételt, ha valami egészen rendkívüli kerül a kezembe. Sajnálom, de rosszat csak halott írókról vagyok hajlandó leírni. Könyveket írni nehéz mesterség. Megélni az írásból még nehezebb. Kinek kell még több nehézség?!

Kundera minden egyes szavát olvastam, az elsôtôl az utolsóig. 19 évesen szerettem bele, és a szerelem a mai napig is tart. Ô az én ôrült, mogorva nagybácsim, akiért minden unokaöcs lelkesedik. Találkoztak?

Nem, soha. De jobb is így.

Határeset. Irodalmi adok-kapokban vett részt?

Miért?

Mert mi van, ha mondani talál valami hülyeséget, és akkor ki kell, hogy ábránduljak belôle? Mondjuk, hogy Duke Ellington óta a jazz halott, vagy valami ilyesmit. És akkor elkezdenénk ezen vitatkozni és a végén leverten és csalódottan hazavánszorognék. Az Arthur tragédiájában sok szó esik arról, hogy mennyi hasznot hozna a benne szereplô új Shakespeare-mû kiadása. Az eddigi írásai közül melyik hozta a legtöbb hasznot?

Az Egyesült Államokban a Prága hozta a legtöbbet. Amerikán kívül pedig Az egyiptológus volt a legsikeresebb. A ﬁlmesek viszont az Angelicára csaptak le.

Az Arthur tragédiájában Jane Austen neve is felbukkan, mint olyan íróé, aki sokat tanult Shakespeare-tôl…

Van egy kedves történetem Austenról. Olvastam a leveleit, és az egyikben azt újságolja, hogy elôzô este színházban voltak. Izgatottan vártam – írta –, hogy megnézhessem Shakespearetôl a János királyt, de az utolsó pillanatban darabot cseréltek és a János király helyett a Macbethet kellett végignéznünk. Nagy kedvencem ez a mondat, mert a kritikusok számára ugye a Macbeth a felsôfok felsôfoka, míg a János király a futottak még kategória. Nem tudok nem lelkesedni azért, hogy Jane Austen ízlése épp ellenkezôleg mûködött. A könyvben egyébként arról van szó, hogy az elbeszélésmód bizonyos kliséit Austen alighanem Shakespeare-tôl tanulta el.

A regénybeli Arthur Phillips azt állítja magáról, hogy flamencót táncolt Budapesten. Mit mond erre a valóságos Arthur Phillips?

Arthur Phillips Minneapolisban született 1969 áprilisában. Történelmet tanult a Harvardon, és jazz szaxofont a híres

www.alexandra.hu

12_15_Arthur_Philips.indd 15

Berkleen. Élt Budapesten is, a rendszerváltást követô két izgalmas évben, 1990 és ‘92 között, itt játszódik elsô, Prága

KÖVES GÁBOR

címû könyve. Volt párizsi lakos is, most New Yorkban él és dolgozik. Írt tévésorozatokat, öt regénye jelent meg.

Könyvjelzõ | 2014. május 15

2014.04.29. 9:05

fókusz

Xxx oldal, Xxx Ft Fotó: Heidi Brady/HJB Alexandra Kiadó 16 Könyvjelzõ | 2014. május

16-19_Flynn_akademiai_tarandus.indd 16

2014.04.29. 9:07

fókusz

A boszorkány az új királykisasszony Gillian Flynn, Amerika szíve és a Sötét helyek Midwest – azaz Közép-Nyugat, ahogy az Egyesült Államok legszerényebb országrészét nevezik. Amolyan „útkeresztezõdés” a neves keleti, nyugati és déli államok között, amelyek lakói csak úgy utalnak rá, mint a vidékre, „amely felett átrepülünk”.

Lehetetlen kategorizálni: egyszerre uralják végeláthatatlan, farmerek lakta kies földek – mint amilyen az Óz, a csodák csodájából ismert hurrikános Kansas vagy A farm, ahol élünk címû tévésorozat tájai –, valamint gyárvárosok, mint Obama elnök hûvös Chicagója Illinois-ban, vagy Detroit, az autóipar bölcsôje Michigan államban. Az élet errefelé nem drámai, ellentétben azzal, amit a nyugati part hollywoodi és a keleti part Broadway színpadai láttatnak. A történelem sem adott a Közép-Nyugatnak karakterisztikus „egyéniséget”, ahogy az az amerikai Déllel történt. Mark Twain – akinek Huckleberry Finn kalandjai címû regénye a vidéket átszelô Mississippi folyón játszódik – nemes egyszerûséggel állapította meg az itt lakókról: „Nem álmodoznak, dolgoznak.” „Amerika szíve” tehát az ország legkevésbé felfedezett vidéke, melynek misztikája idôrôl idôre felébreszti az írók fantáziáját. Közéjük tartozik a 42 éves Gillian Flynn is, akinek a neve 2012 óta nem pottyan le az amerikai bestsellerlistákról. „Makacsul ragaszkodom a Közép-Nyugathoz – vallja az írónô. Nagyszerû, felfedezetlen irodalmi területnek tartom, amelyben öröm elkalandozni. Valami különös egzotikum lengi körül, talán mert kevesen és keveset foglalkoztak vele az irodalomban.” Flynn ugyanúgy a kietlen far400 oldal, 3699 Ft Alexandra Kiadó www.alexandra.hu

16-19_Flynn_akademiai_tarandus.indd 17

mokon megesett gyilkosságokra kíváncsi olvasóknak köszönheti sikerét, ahogyan bô ötven évvel ezelôtt Truman Capote is ezzel tartotta lázban az amerikaiakat. Magányos ház a földeken, éles szerszámok a kamrában, a legközelebbi szomszédhoz autóval is idôbe telik eljutni. Érdekes módon, amíg Capote New Yorkból érkezô riporterként a tényekre építve dolgozta fel a kansasi Clutter család meggyilkolását Hidegvérrel címû regényében, addig a bûnügyi riporternek tanult, a vidéket a tenyereként ismerô Missouri államban született Flynn a fikciós formát választja krimijei számára. Mindezen túl nem igazán köti össze ôket más: a magas irodalmi és újgazdag elitet meghódító Capote akkor volt boldog, ha Jackie Kennedy húgával a karján lazulhatott a számára fontos emberek körében. Flynn bevallottan a populáris kultúra arca. Az Entertainment Weekly tévékritikusaként kezdett bele Éles tárgyak címû elsô bûnügyi regényébe (Sharp Objects, 2006), mielôtt 2008-ban a gazdasági recesszió következtében el nem veszítette az állását. Soha kisebb balszerencse ne essék senkivel: vannak, akik egyenesen a gazdasági válság gyôztesének, a kortárs irodalom Soros Györgyének nevezik Flynnt, aki pillanatok alatt elismert íróvá vált, amint ideje nagy részét a regényírásnak szentelhette. (Más részét ez idô tájt született kisfia nevelésének.) Dolgozósarkát chicagói házuk elhagyatott alagsorában rendezte be, melynek egyetlen ablaka tûzfalra néz. Flynn csak pokollyuknak nevezi, és a Bárányok hallgatnak címû film díszletéhez Könyvjelzõ | 2014. május 17

2014.04.29. 9:08

fókusz Hogy mi rejlik a tökéletes mosoly, a tökéletes család, a tökéletes karrierváltás mögött, hogy honnan ered a kínzó sötétség, amelybôl a regényei táplálkoznak, azt éppolyan misztikus félhomály fedi, mint Gillian Flynn kukoricások borította szülôvidékét… hasonlítja, mert ôt magát is kileli benne a hideg. Itt születnek hátborzongató regényei, eddig szám szerint három. Flynn sikerét semmi sem bizonyítja jobban, minthogy három regénye közül kettôn már dolgozik Hollywood, hogy megfilmesítve hasznosítsa újra ôket. Charlize Theron alakítja majd a Magyarországon most megjelenô Sötét helyek (Dark Places, 2009) fôszereplônôjét, a harmincas Libbyt, akinek hétévesen a Clutter családhoz hasonló módon hidegvérrel kiirtották a családját kansasi farmjukon. Felnôttként egy sötét ügyek iránt rajongó klub pénzt ajánl neki, ha segít kinyomozni, mi történt azon a hajnalon. Így esik, hogy Libby, akinek annak idején hajszálon múlott elmenekülnie a tett helyszínérôl, azaz saját házukból, ismét életveszélyben találja magát. A magányos fôhôsökrôl azután házaspárra váltott Flynn legnagyobb visszhangot kiváltó könyvében, a kétmillió példányban elkelt (Holdotiglan, Gone Girl, 2012)-ben. A történetben a férj Nick – akit Ben Affleck játszik az év végen megjelenô filmes verzióban – öt éve él együtt gyönyörû feleségével, Amyvel a Mississippi partján, ahová akkor költöznek, amikor a gazdasági válság következtében mind a ketten elveszítik az állásukat. Ennyiben Flynn megtörtént élményeire épít, és azt is bevallja, a házastársi párkapcsolat tematikája azért izgatta, mivel éppen akkor vált belôle is friss házas. A regény a feleség, Amy eltûnésével kezdôdik. A sötétben tapogatózó olvasót egy objektív narrátor helyett két egymással versengô szubjektív hang vezeti, két mesteri manipulátor. A szenvedélyes szerelemnek induló kapcsolat tragédiába torkolló összeomlása Amy maga után hagyott naplójából, valamint Nick visszaemlékezéseibôl áll öszsze. A történet sikerének a bûnügyi nyomozás izgalmain túl az egyszeri házasság kudarcának okait boncolgató narratívát tartják, mely olyan természetességgel lett papírra vetve, hogy milliók azonosulnak a karakterekkel. Kevés újságíró akadt, aki ne tette volna fel Flynn-nek a kérdést, vajon nem saját házasságának problémái inspirálták-e a könyvet. Válasz gyanánt minden alkalommal széles, amerikai mosollyal hárít. Jelen pillanatban, miképpen állítja, boldog házasságban él ügyvéd férjével, egy közösen hozott fô házszabálynak köszönhetôen: „hagyd az ôrületeket az alsó szinten!” Ezért a nap végeztével, mielôtt felmászna az alagsori dolgozójából, megkeresi a You Tube-on az Ének az esôben-t, és hangosan kiénekli magából a sötét érzelmeket. A Grimm-mesék nagy rajongója a vörös hajú, alapvetôen vidám írónô, és maga sem tudja, mi vonzza az élet sötét oldalához. Csak arra emlékezik, hogy amikor kislánykorában szerepjátékokat játszott unokatestvéreivel, ô akart egyedül boszorkány lenni. „Sokkal izgalmasabb karakter – magyarázza fiatalkori önmagát –, miért akarna bárki is királykisasszony lenni? Jó és szép, de nincsen háttértörténete!” Filmtörténetet tanító édesapjának köszönhetôen már kilencéves korában

Hitchkock Pszichó-ját nézte újra és újra – hogy késôbb a gyilkost alakító Anthony Perkins váljon imádata tárgyává. Flynnt elsôsorban a nôi aggresszió tematikája foglalkoztatja. A mesékben megszokott gonosz boszorkányhoz, mostohaanyákhoz hasonló karaktereket a modern kori fabulában mintha elnyomnák a dominánsan férfi agresszorok, de Flynn a mindenre képes nôi fôgonoszok példájára teremti meg szereplôit. Ezek „nem hisztis nôcik, akik azon mesterkednek, hogy férjet és drága cipellôket fogjanak maguknak (mintha a nôk csak ilyesmiért mennének ölre), nem hideg arisztokrata anyák (hiszen az érzelmileg távolságtartó nem feltétlenül gonosz)… Erôszakos, gonosz nôkrôl beszélek. Csak azt ne mondjátok, hogy nem ismertek ilyeneket” – írja honlapján az olvasóinak. Megszállottan szavakat karcol a saját bôrébe Éles tárgyak címû krimijének fôhôsnôje, egy alkoholista bûnügyi riporternô. A Sötét helyek Libbyje is antihôs, nem könnyen megszerethetô figura, annak ellenére, hogy szemben áll a gyilkosokkal. A könyv nyitósora Libby vallomásával kezdôdik: „Gonoszság él bennem, mintha az egyik szervem lenne”. De a Gone Girl eltûnt hôsnéjével sem futnánk össze szívesen a sötétben. Flynn elemzôi hangsúlyozzák az elsöprôen pozitív kritikát, melyet országszerte bezsebelt, oldalán a mûfaj nagyjaival. Stephen King, aki a Közép-Nyugatot például híres horror novellájában A kukoricaföldek gyermekeiben maga is felfedezte, azt üzeni a Sötét helyek borítóján az olvasóknak, hogy ha hiszik, ha nem, harminc éve nem olvasott ilyen „kitartóan ijesztô” családregényt. Nem beszélve arról, hogy Flynn szövege szinte eteti magát, olyan könnyû olvasni. A Holtodiglan tündöklése után számos írás és interjú készült Flyn-nel – a Factiva adatbázis csaknem nyolcezer cikket tart nyilván. Még csak detektívnek sem kell az ôrá kíváncsinak lennie, hogy feltûnjön, az írónôrôl születô írások egytôl egyig ismétlik egymást. Ugyanazok a sztorik, ugyanazok a mondatok, idézetek jelennek meg Flynntôl közszolgálati rádióban és kereskedelmi televíziókon, irodalmi esteken és neves napilap portrékban. Mintha ez a széles mosolyú amerikai nô egy fikarcnyival sem adna ki magáról többet, mint amennyit elhatározott, hogy megoszt a világgal. A fent említett néhány érdekesség elegendô a média éhségének csillapítására. Mégsem hagyja nyugodni az embert az érzés, hogy az írónô regénybeli hôsnôihez méltó manipulatív természetességgel tudatosan irányítja a róla szóló történetet. Hogy mi rejlik a tökéletes mosoly, a tökéletes család, a tökéletes karrierváltás mögött, hogy honnan ered a kínzó sötétség, amelybôl a regényei táplálkoznak, azt éppolyan misztikus félhomály fedi, mint Gillian Flynn kukoricások borította szülôvidékét: az amerikai Közép-Nyugatot. DONÁTH MIRJAM

18 Könyvjelzõ | 2014. május

16-19_Flynn_akademiai_tarandus.indd 18

2014.04.29. 9:09

Tudatunk titkai – A határtalan szeretet Hazánkban különösen igaz, hogy szokásos gondolkodásmódunk legtöbbször csupán a bosszantó problémákra, hiányosságokra terelik a figyelmünket… és Ön, kedves olvasó, hogy van ezzel? Önmaga legnagyobb kritikusa, vagy csak másoké? Hálás tud lenni egy kedves mosolyért, szóért? És azt tudta, hogy a pozitív érzelmek elôtérbe helyezése tanulható? Pedig bizony így van, azonban ennek az újfajta szeretetfogalomnak a megértéséhez kicsit el kell távolodnunk attól, amit eddig szeretetnek gondoltunk. Azt tanácsoljuk, felejtse el azt a ”szeretetet”, amelyrôl a média beszél, amely a vágyra összpontosít, és állandó erôfeszítést igényel. De a szeretetnek azt a felfogását is, amelyet valószínûleg elvár tôlünk a családunk: amely szerint a rokonokat feltétel nélkül szeretnünk kell, tekintet nélkül arra, hogy viselkedésükkel esetleg az idegeinkre mennek. Ha úgy tekinti a szeretetet, hogy az kötelesség, fogalom, ígéret, amely egy életen át tart a házassági vagy bármilyen más hûségrítus révén, akkor készüljön jelentôs fordulatra, hiszen ezt a felfogást kell felülírnunk, számítógépes szóhasználattal élve „upgrade”-elnünk. Ez az „upgrade” a Love 2.0. Ezt az újfajta szeretetélményt megérteni, megtapasztalni izgalmas utazás, amely után nemcsak arra leszünk képesek, hogy a világ teljesebb mintázatát lássuk, és több életet tudjunk lehelni a számunkra fontos kapcsolatokba, hanem olyan irányba indulhatunk el, amely egyre jobb egészéghez, nagyobb bölcsességhez és több boldogsághoz vezet.

BRUCE ÉS ANDREA LEININGER, KEN GROSS Reinkarnáció – tény vagy képzelgés? Bármi legyen is a meggyôzôdésünk, a könyv elolvasása után kénytelenek leszünk újragondolni... James Leininger szülei elôször meglepôdtek, majd teljesen összezavarodtak, amikor kétéves fiuk, aki épp csak akkoriban látott neki a szavakat mondatokká fûzni, olyanokat kezdett kiabálni visszatérô rémálmai során, mint: „Zuhan a repülô! Tûz van! Kisember beszorult!” Az egyébként boldog és kiegyensúlyozott életet élô James éjszakáit horrorfilmbe illô jelenetek zavarták meg: visszatérô rémálmaiban egy vízbe zuhant repülô pilótafülkéjébôl próbált kiszabadulni – sikertelenül. A szülôk elhatározták, hogy megfejtik, mi történik a fiukkal, így hát nyomozásba kezdtek, amelynek eredménye végül lényük legmélyéig megrázta ôket. Minél több részletet raktak össze a James által közvetített történetbôl, annál közelebb jutottak a megdöbbentô következtetéshez: a kisfiú James Huston, egy második világháborús pilóta életének eseményeirôl beszél, aki az Ivo Dzsima-i csatában esett el – több mint hatvan évvel azelôtt! A lelkiismeretes kutatás és a veteránokkal, valamint a Huston család még élô tagjaival folytatott beszélgetések során a szülôk kénytelenek voltak szembenézni szkepticizmusukkal, és újragondolni mindazt, amit korábban a világról hittek. Végül nem csupán fiuk rémálmaira találtak megoldást, de feltárták James Huston életének addig homályban maradt részleteit is, megnyugvást hozva ezzel szeretteinek évtizedekkel a halála után. 316 oldal, 3450 Ft

www.alexandra.hu

16-19_Flynn_akademiai_tarandus.indd 19

Könyvjelzõ | 2014. május 19

2014.04.29. 15:39

háttér

Utasok a szellemvasúton Ketten egy könyvrõl: Stephen King: Joyland

Xxx oldal, Xxx Ft Alexandra Kiadó 20 Könyvjelzõ | 2014. május

20-23_Joyland.indd 20

2014.04.29. 9:13

háttér

Változó

horrorkirály imázs

Stephen King: Joyland

www.alexandra.hu

20-23_Joyland.indd 21

2014.04.29. 14:23

háttér

és valamivel régebbi regényeibôl is, amelyek valóban unalomig ismételhetôk és újra meg újra színezhetôk, csak éppen nem biztos, hogy attól jobb lesz bármely mû vagy elégedettebb lesz a rajongó olvasó. Ezeknek olyan vélemények és megﬁgyelések állíthatók ellenpólusává, amelyek szerint King az utóbbi idôben a társadalmi érzékenység megjelenítésére helyezte a hangsúlyt, amely nemcsak egyfajta értékválasztást, de az írói attitûd következetes, tetten érhetô változását is jelenti, amelyben a lélek és karakterábrázolás kiemelt szerepet kap, még ha nem is direkt módon, hanem a zsáner felmutatása mellett. A 2013-as Joyland története 1973-ban, az észak-karolinai Heaven Beachen és annak vidámparkjában játszódik, ahol a fôszereplô egyetemi tanulmányai alatt nyári munkát vállal a modernnek tûnô, de kopottas vurstliban. A sztori eleje azonban egészen megtévesztô, akár egy igazi csöpögôs romantikus regény is lehetne – persze csak, ha nem lenne a folytatás –, horrorok kezdetén ugyanis ritkán sírnak a fôhôsök egy-egy lány vagy az elsô szerelem után. Egyszerre talányos és megkapó ez a fajta naiv indítás, miközben a történet alakulásában nyilvánvaló funkciója van a karakter lelki dimenzióinak megmutatásában. Miközben Devin Jones életében meghatározó szerep jut az elsô be nem teljesült szerelemnek, addig a

ﬁúról egyre több és több információt tudunk meg, úgy, hogy közben a Howie, a boldog kutya logójú Joyland park „lakói” – például a jósnô vagy az óriáskerék üzemeltetôje – is bemutatkozáshoz jutnak, ki-ki hosszabb-rövidebb snittek vagy vissza-visszatérô elemek módján. Ettôl még persze semmi horrorisztikus elem nem lenne King regényében, így a recepthez ezúttal egy a vidámparkban garázdálkodó sorozatgyilkos adódik. Van itt minden, mint a vurstliban – mondhatnánk –, és tényleg. A Rémségek háza, avagy az Elvarázsolt kastély kísérteties titkot rejt, szó szerint, míg egyeseket rettegéssel, addig másokat kíváncsisággal tölt el már csak a hely léte is, amelynek gyilkosa már-már történelem, vagy talán kiderül, hogy mégsem egészen. A horror ezúttal lightosabb, fontos azonban az a meghatározó társadalmi funkció, amit a Joyland is betölt, ugyanis a szerzô számára alapvetôen lényeges volt a 2012-es connecticuti Sandy Hook általános iskolában elkövetett lövöldözés, amely során 27 diákot mészárolt le egy 20 éves ámokfutó. Stephen King aktívan részt vesz a fegyvertartás korlátozásáról szóló vitákban, mialatt Guns címmel épp véleménye szélesebb körû terjesztése érdekében (is) írt egy hosszabb tanulmányt a témáról. CZENKLI DORKA

22 Könyvjelzõ | 2014. május

20-23_Joyland.indd 22

2014.04.29. 9:13

háttér

Az öröm kísértete Stephen King: Joyland Hozzánk is elérkezik tehát Stephen King második „rövid krimiregénye”, minthogy eredetileg a szín-, illetve keményvonalas krimit nyújtó Hard Case Crime sorozatban jelent meg. King elôzô ilyen könyve, A coloradói kölyök nem hozott igazi ünnepnapot azoknak a rajongóknak, akik rendszeresen várják a könyveit, noha a sápadt kis füzet viszonylag sikeres lett: ebbôl készült a Haven címû sorozat.

A Joyland természetesen nálunk nem egy rendszeres krimifüzet-sorozatban jelenik meg, hanem egy életmû részeként, így látványosan szerény kötetnek tûnik King többi papírtéglája mellett. Ezúttal viszont a sötét fantasztikum is visszatér, tehát azok az olvasók, akik naivan még mindig a horror miatt járnak Kinglandbe, szintén jól járnak. Viszont a Hard Case Crime olvasói meg pont nem, elvégre ez a könyv igencsak arrébb van a keményvonalas krimitôl. Pedig ez egy jó könyv. Nem szereti, ha skatulyába próbálják belenyomkodni. Nosztalgikus, tragikus dráma, sokkal inkább illik King olyan könyvei közé, mint a Halálsoron, a 11/22/63, vagy némelyik hasonló kisregénye. Szellemtörténet, igen, bár ez csak egy apró alkatrésze az egésznek – nem is hangsúlyos –, mégis ez az a csavar, amely összetartja a pazar kompozíciót. A könyv legérdekesebb aspektusa a vurstli szociográﬁája, amely éppen olyan gazdag, mintha tényleg egy joylandi dolgozó írta volna meg az emlékiratait. King tömören, gyorsan skicceli fel teljesen hihetô, szerethetô karaktereit, életre kelti a vásári mulatságokat, szereplôi fecsegnek az élet dolgairól, de olyan igazi régimódi Kingként sejtteti a gonosz dolgok közeledtét. Annyira szép az egész. Emlékeztet rá, miért szerettem meg az írót, és miért gyûrtem le a balesetét követô nem túl jó munkáit is becsülettel. Nagyszerû mesélô még mindig. Azt hiszem, a Joyland is mutatja, hogy ismét sínen van. Talán olyan ez, mint a biciklizés, kedves gyerekek: a jó próza, ha egyszer elindult, nem tér le az útról. Legfeljebb néha ledobja a láncot, meg kidurran a gumi. De az irány jó. Az irány még mindig jó, Steve. www.alexandra.hu

20-23_Joyland.indd 23

Szóval, adva van egy világosan áttekinthetô, zárt közeg. Ezúttal nem kisváros, hanem egy szórakoztató közösség, ahol egyetlen mendemonda kering: az ijesztgetôs attrakció mögött tényleg van valami borzalom. Kísértet lakik ott. Narrátorunk csak érintôlegesen közelít ehhez a tematikához, miközben karakterének fejlôdését és kapcsolati drámáit olvassuk (lendületesen, Steve, tudom, hogy nagyon szereted a határozószavakat, lendületesen olvassuk), miközben persze az égvilágon semmi újat nem mutat, de amit mutat, azt olyan tollal írja meg, amelyet nem szeretnénk, ha szögre akasztana egyhamar. A kísértet egy meggyilkolt lányé, akinek története, rejtélye feloldatlan. Lényegében: feloldandó. Hogy legyen valami krimiszerû is. És végül is akkor indul be ez a cselekmény, amikor már lassan vége a regénynek – érdekes módon pedig addigra már nem is hiányzott ez a rész. De hát ott van, és a helyén van, és jó. Egyszerûen jó. Két félmondatban összefoglalható ez a sztori, de ez az elsô alkalom, hosszú idô óta, hogy eszembe jutottak a régi King-regények. Régen mesélt már így, ilyen intenzitással. Szerintem az a titka (mostanság), hogy áthelyezi a cselekményt a saját ﬁatalkorába. Ezt tette a Kennedy-könyvével is, és az se volt azért rossz. Ez pedig most egyáltalán nem egy nagyszabású történet, inkább nagyon is személyes, ennek a személyességnek minden erényével. Halogatja a szellem-sztorit, mert annyi mondanivalója van még az emberekrôl, a világról, az élet örömeinek csodálatáról. Hihetetlen, hogy ennyi idôsen, ennyi jó, rossz és közepes mûvel a háta mögött, egy baleset után is ennyi optimizmus legyen egy íróban. Ritka ez, megbecsülendô. Mindezt giccs, vagy explicit atyáskodás nélkül képes átsugározni a narrációba, és nagyon furcsa lesz tôle a könyv, mert elméletileg nem lenne szabad örömtelinek lennie egy gyilkosságról szóló regénynek, de hát az. Humora van, szíve van, a kísértetet kerülgeti, pedig mindannyian tudjuk, hogy ott vár ránk. Akár a halál allegóriája. A könyv talán az is – ha Joyland pedig maga az élet. King visszatérôben van, mintha nem is erôlködne, egyszerûen ott vannak a könyvei rendszeresen, és most már (megint) jók. Ilyen egyszerû. A Joyland olvasatja magát, és egy négyórás vonatút a tanúm rá, hogy szünet nélkül végig lehet pörgetni. Egyszer sem akad meg, egyszer sem fárad el a szöveg. Tele van élettel, örömmel, szomorúsággal, félelemmel, szorongással, kíváncsisággal, reménnyel, megváltással. Mit mondjak: klasszikus King. FARKAS BALÁZS Könyvjelzõ | 2014. május 23

2014.04.29. 9:14

interjú

Fotók: Hernádi Levente 24 Könyvjelzõ | 2014. május

24-27_Ness.indd 24

2014.04.29. 14:52

interjú

Az élet csupa ellentmondás, de ettôl még lehetsz boldog Patrick Ness A világ egyik legismertebb és legnépszerûbb ifjúsági írója ma. A Káosz-trilógia és a Szólít a szörny után a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra két regénye jelent meg magyarul: Soha nincs vége címû ifjúsági regényét a Vivandra Kiadó, A daruasszony címû, felnôtteknek szóló munkáját pedig az Európa Könyvkiadó jelentette meg. Patrick Ness-szel a Nemzetközi Könyvfesztiválon találkoztunk.

368 oldal, 3290 Ft Európa Könyvkiadó www.alexandra.hu

24-27_Ness.indd 25

Egy interjúban azt mondta: a könyvek arra valók, hogy az ember rátaláljon önmagára. Ezt persze az olvasókra értette, de vonatkozhat ez a szerzôre is? A könyvírás segít tisztábban látni a dolgokat?

Gyakran kérdezik tôlem, hogy ki vagyok én A daruasszonyban. Erre azt szoktam válaszolni, hogy én vagyok George, Amanda és Mehmet is, tulajdonképpen én vagyok minden szereplô. Amikor könyvet írok, az egész személyiségem beleadódik a különbözô karakterekbe. Ha választanom kellene, Amanda, George lánya áll hozzám a legközelebb; nehézségei, vívódásai, hogy utat találjon a körülötte lévô emberekhez. Számomra egyébként minden egyes könyv egyfajta válaszkeresés is valamilyen kérdésre. Valamit ki akarok deríteni, ezért kezd el izgatni egy téma. A daruasszony esetében mi volt ez a kérdés?

Könyvírás közben annyira benne élek a történetben, hogy csak a sztori számít, de utólag, kicsit távolabbról nézve a szövegeket, nyilvánvalóvá válnak ezek a kérdések. Hiába különbözik sokban az elôzô négy könyvem (a Káosz-trilógia és a Szólít a szörny – a szerk.), a maga sajátos módján mégis mindegyik arról szól, hogyan lehet túlélni azt, ha a legrosszabb megtörténik az ember életében, ha a legszörnyûbb félelmeink hirtelen valósággá válnak. A daruasszony és a Soha nincs vége nagyjából egyszerre született, és ha most visszanézek, mindkettôben az a kérdés, hogyan lehet úgy élni, hogy nem tudjuk, mi következik, mi vár még ránk. Hogyan találhatja meg az ember a saját békéjét a teljes bizonytalanságban. Könyvjelzõ | 2014. május 25

2014.04.29. 11:10

interjú

Patrick Ness 1971-ben született az Egyesült Államokban. A Dél-Kaliforniai Egyetemen tanult angol irodalmat. 1999 óta Londonban él. Tanított kreatív írást az Oxfordi Egyetemen, és írt könyvkritikákat különbözô brit lapoknak. Káosz-trilógiájával robbant be az irodalmi köztudatba, és vált az ifjúsági könyvpiac egyik sztárjává. A könyvet számos nyelvre lefordították. 2011-ben és 2012-ben is ô kapta az egyik legrangosabb brit gyerek- és ifjúsági irodalmi díjat, a Carnegie Medált. Az olvasók többsége számára ez a történet a szerelemrôl szól.

Igen, ez egy könyv a szerelemrôl, de nem csak egy romantikus szerelmi történet. Meggyôzôdésem, hogy a szerelemrôl is rengeteg kérdést fel lehet és kell tenni, mint annyi minden másról az életben. Nem hiszek abban, hogy a szerelem nem rajtunk kívül létrejövô érzés, hogy csak úgy jön és megtörténik az emberrel. Azt gondolom, hogy „fejben születik”, és nagyon sokféle tud lenni: sodró és áradó, vagy botladozó, hibákkal teli, mint amilyenek mi is vagyunk. Néha pedig egyszerûen maga a csoda. Ez a könyvem, és persze a többi is, tulajdonképpen nem más, mint egy halom kérdés. A válasz pedig az esetek többségében az, hogy „nem tudom” vagy „nem vagyok benne biztos”. Ahogy telnek az évek, egyre kevésbé érzem azt, hogy biztosan tudok valamit. Növekszik bennem a kétely és a bizonytalanság, és egyre jobban látom, hogy mennyi minden van még, amit nem tudok. Ezek szerint a könyv írása mégsem segít az írónak megtalálni a saját válaszait.

Csak annyira, amennyire az élet úgy általában véve segít. A szerelemre visszatérve, az már önmagában csoda, hogy rátalálunk valakire, akit szeretni tudunk. A tény, hogy ez sikerül néha. Én nem hiszek abban, hogy létezik egy személy, akit nekem szánt az élet. Szerintem sok emberrel mûködhet a dolog, nem csak egy emberrel vagyunk „összeilleszthetôk”. Az a tény, hogy az ember tudatában van a saját létezésének, tisztában van azzal, hogy az élete véges, evolúciós értelemben egy újabb lépcsôfokot jelent ugyan, de meggyôzôdésem, hogy az emberi-

ség még nem érett meg erre a tudásra. Nem vagyunk képesek megbirkózni azzal, hogy meghalunk, vagy hogy érzelmileg függünk másoktól, és néha nem viszonozzák az érzéseinket. Ezért formáljuk történetekké azokat az eseményeket, amelyeket nem tudunk feldolgozni. George és Amanda életének is egyik központi kérdése, hogy megosztható-e a másikkal az életünk, a múltunk.

Néha egy hatalmas raktárépületnek látom önmagam, amelyben össze van gyûjtve mindaz, ami valaha velem történt. Mindent nem lehet megosztani. Ez olyan, mint a tökéletesség elérése. Kitûzhetjük célként, de tudni kell, hogy soha nem lehet elérni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne akarjunk minél közelebb kerülni a másikhoz. Közben pedig néha csodálatos dolgok is megeshetnek az emberrel, de mindig marad egy választóvonal, amelyet nem lehet átlépni. A daruasszony alapját jelentô japán népmese történetét évtizedeken keresztül dédelgette magában. Miért? Mitôl érezte annyira a sajátjának?

Erre sem tudom a pontos választ, csak találgatni tudok. Ez a történet más, mint a népmesék általában: jó cselekedettel kezdôdik, és nem kegyetlenséggel. Valamiért vonz engem a „jóság”, amely nincs eléggé feltérképezve, nincs túl nagy irodalma. Egyébként az életben sem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki váratlanul jó hozzám. És mindehhez jön még az örök

26 Könyvjelzõ | 2014. május

24-27_Ness.indd 26

2014.04.29. 11:10

Az eredeti japán népmese

interjú

A szegény ember megmenti egy megkérdés a rosszról: a rossz te magad vagy, akkor is meredek így feltenni a kérsebzett daru életét. Másnap a férfi illetve az, amit teszel? Én azt gondolom, dést. Arról már nem is beszélve, hogy ajtaja elôtt megjelenik egy titokzatos hogy a rossz egy cselekvés. És jónak sok esetben nem biztos, hogy létezik nô, akibe beleszeret. Összeházasodlenni is cselekvés, döntés kérdése. Csak válasz. Szóval megvolt már néhány nak. A feleség gyönyörû szôtteseket kevés ember van, aki természetesen, maelem a könyvbôl, eltelt egy kis idô, és készít, mindössze arra kéri a férfit, gától, automatikusan jó. A többieknek eszembe jutott még valami fontos, egy hogy ne lesse meg, amikor dolgozik. ez választás kérdése. Pont ez a választás gyerekkori baleset. Nyolcéves voltam, A szôttesekbôl meggazdagszanak, az, ami érdekel engem. Az a tény, hogy amikor elütött egy autó. A könyvben de a férj mohóságában még többet hozhatunk egy ilyen döntést. Pedig a George meséli el a saját történeteként. szeretne. Egy nap rátöri az asszonyra jóság, az önzetlenség nem visz elôre Ez valószínûleg az egyetlen alkalom, az ajtót, hogy gyorsabb munkára bírja. evolúciós értelemben, sôt... Azt is meg amikor az életembôl változtatás nélkül Így derül fény a titokra: a nô valójában lehet kérdôjelezni persze, hogy van-e beleírtam valamit egy könyvbe. a megmentett daru, és a szôtteseket egyáltalán jóság. De ha létezik rossz, aka saját tollaiból készíti. Miért volt annyira fontos, hogy belekekor jónak is muszáj lennie. Miközben rüljön a regénybe? ezen gondolkodom, eszembe jut, hogy az apám kiképzô ôrmester volt az amerikai hadseregben, egy kemény ember, vallásos, a politikai né- Bár csodával határos módon nem lett semmi bajom a balesetzeteit tekintve meglehetôsen konzervatív, de mindig jó volt ben, a kívülállók számára komolynak tûnhetett a dolog. Most, hozzám. Soha nem kiabált velem, soha nem kényszerített arra, 36 évvel késôbb eszembe jutott, hogy az akkori szemtanúk hogy más legyek, mint ami vagyok, soha nem tette függôvé a vajon még mindig emlékeznek-e a balesetre? Amit ôk nyilván szeretetét valamitôl. Lerombolta a konzervatív amerikai katona úgy éltek meg, hogy két kisﬁút halálra gázolt egy autó. Vajon sztereotípiáját azáltal, hogy elfogadó és jó volt az ô furcsa, meleg ezek az emberek akkor hogyan mesélték el otthon, amit láttak? ﬁával. Pedig másképp is dönthetett volna, mint ahogy sokan ha- Elkezdtem gondolkozni ezeken a kérdéseken, hogy kié is ez a sonló helyzetben másképp döntenek. Ez az, ami mélyen meghat, történet? És hol van az igazság? Azt gondolom, pontosan annyi és igen, talán ezért érdekel a jóság. Azt gondolom, hogy rosszul igazság van, ahány történetmesélô. A daruasszony meg ugye bánni egy emberrel az egyetlen igazi bûn a világon. Visszatér- egy japán mese, én pedig nem vagyok japán, de hiszek abban, ve A daruasszony alaptörténetére, ezt a mesét Hawaiin hallot- hogy a mítoszok azért vannak, hogy újra elmeséljék ôket. tam elôször a rajongásig szeretett japán-amerikai óvónômtôl. Hatéves koromig laktunk ott. Ez a legváltozatosabb amerikai A könyvet elolvasva felemás érzései lehetnek az olvasónak. állam, ahol sokféle, már ránézésre is nagyon különbözô ember Egyrészt felemelô a földöntúli szerelem George és Kumiko él. Gyerekként én ehhez a sokszínûséghez szoktam hozzá, így között, amelyben – néha legalábbis úgy tûnik – lehetséges a két szocializálódtam. A mai napig önkéntelenül is otthonosan ér- ember egymásba olvadása. Másrészt viszont a befejezés, és jó zem magam katonaemberek és polinézek között. Azt hiszem, néhány köztes epizód is azt erôsíti, hogy mindez lehetetlen, nagyon mélyen hatott rám az a környezet, egész életre szólóan. a másik teljes megismerése csak illúzió. Tehát megvolt a japán mese mint kiindulási pont. Mi jött utána? Képek, jelenetek, párbeszédek?

Elôször George ﬁgurája született meg, azután Kumikóé. Japán nevet adtam neki, mert azt akartam, hogy azt hihessék róla, hogy japán. De Kumiko rögtön visszakérdez: Biztos vagy benne? Miért kellene nekem bárminek is lennem? Az én unokatestvéreim többsége kevert fajú: félig fekete-félig fehér. Tôlük is mindig megkérdezik: mik vagytok? És ez egy meglehetôsen durva mondat. Megérti persze az ember a kíváncsiságot, de

A regény az alapjául szolgáló japán népmese újraértelmezése a 21. századi Londonba helyezve. A három központi karakter a 48 éves elvált férfi, George, a kisfiát egyedül nevelô, szintén elvált lánya, Amanda és a daruasszony, Kumiko, aki kollázsokat készít madártollakwww.alexandra.hu

24-27_Ness.indd 27

Számomra az élet alapvetô vonása ez a kétértelmûség. Van egy híres Bertrand Russell-idézet arról, hogy leghangosabban és legmagabiztosabban mindig a tudatlanok kiabálnak. Ezért nem szabad megbízni a politikusokban sem, mert túl biztosak magukban. Én nem hiszem, hogy ha valaki mélyen átérzi és megéli, végiggondolja az életet, a minket körülvevô világot, annak nincsenek kételyei. Az élet csupa ellentmondás, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne boldog az ember.

ból. George egyik éjszaka egy nyíllal átlôtt szárnyú, fehér darut talál a kertjében. Kihúzza a madár szárnyából a nyílvesszôt, a daru elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, ki tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat

GÓCZA ANITA

benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemrôl gondolt. De itt is, akárcsak a népmesében, összetörik az idill: George mindent tudni akar Kumikóról, birtokolni a szeretett lényt a múltjával együtt, az ô mohósága a másik teljes megismerésére vonatkozik. Könyvjelzõ | 2014. május 27

2014.04.29. 11:11

interjú Fotók: Hernádi Levente

A szovjet hatalomátvétel természetérôl szól a legújabb könyve. Néhány nappal ezelôtt a The Washington Postban írt cikkében úgy fogalmazott, ami most zajlik Ukrajnában, nagyon hasonló ahhoz, ami például Lengyelországban történt 1945-ben. Hozzátette azt is, a hasonlóságok ellenére fontos különbségek is vannak. Mit lát azonos és mit eltérô mozzanatnak?

A hasonlóságok közül kiemelhetjük azokat az önkéntesekbôl álló paramilitáris orosz kommandókat , amelyek megjelentek a kelet-ukrajnai városokban. Fiatal férfiak csapatai, akiket a fegyverük erôssé tesz és valami homályos ideológiával felvértezve mennek az utcára mindenféle felhatalmazás nélkül. Az „árnyékból”, messzirôl figyelik és támogatják ôket, s Oroszország ahhoz igazítja stratégiáját, hogy milyen támogatást vagy éppen ellenállást tapasztal. Fontos különbség a hatvan évvel ezelôtti történésekhez képest, hogy egy sokkal kifinomultabb eszköztárral rendelkezô Oroszországgal nézünk most szembe, okosabb, és jobban használja a médiát. A klasszikus hatalomátvétel és egyfajta információs háború sajátos egyvelege ez az újfajta harcmodor.

Xxx oldal, Xxx Ft Alexandra Kiadó

A Nyugat reakciójában milyen különbségeket lát a hatvan évvel ezelôttihez képest?

28 Könyvjelzõ | 2014. május

28-31_Applebaum_Immanuel.indd 28

2014.04.29. 9:21

interjú

Jelen vagyok, mégis kívülálló maradok Anne Applebaum

A Pulitzer-díjas, Lengyelországban élô amerikai történész-újságíró Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944–56 címû könyve most jelenik meg elôször magyarul. A legmeghatározóbb amerikai és nyugat-európai lapokat is tudósító szerzôvel – aki Petôfi-díjat is kapott már hazánkban – a Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Azt gondolom, hogy sokkal – még ha nem is ez a legszerencsésebb szó erre – jobban reagáltak a nyugati országok a történésekre, mint amire számítottam. Fontosnak tartom, hogy végre felismerik az Oroszország felôl érkezô fenyegetettséget. Eddig úgy néztek Oroszországra, mint egy átalakulóban ely idôvel átveszi a nyugati értékeket. lévô keleti államra, amely Ezzel az illúzióval most leszámolnak. Úgy látom, gy Oroszország mindenki megérti, hogy szik aláásni, Európa egységét igyekszik éppen úgy, ahogy ezt korábban is ot leválaszt csinálta. Egy-egy országot errôl az egységrôl, hogyy így gyense önmagát. gítse Európát, s erôsítse A Pulitzer-díjas Gulag története ténete címû könyve után miért kezdett tt bele ebbe a könyvbe?

Hosszú ideje Lengyelországban elországban élek, érdekel ennek a régiónak a yelül, kicsit története, beszélek lengyelül, oroszul, foglalkoztam az itteni orwww.alexandra.hu

28-31_Applebaum_Immanuel.indd 29

szágok történelmével. Jelen vagyok, sok történetet ismerek, ugyanakkor amerikaiként mégis kívülálló lehetek, aki személyesen nem érintett egy-egy ország történelmében, ezért objektíven, kívülrôl tudja nézni az itt zajló és megtörtént eseményeket. Hogyan találta meg azokat a hétköznapi embereket, akikkel az interjúkat felvette, akik szívesen meséltek önnek?

Sok segítôm volt, helyi barátok, fordítók, Magyarországon például Mong Attila újságíró is. Így tudtam eljutni olyan emberekhez, akik meséltek nekem magukról vagy éppen másokról. Szerepel a könyvben például Hajdú-Gimes Lily, az 1958-ban kivégzett Gimes Miklós édesanyja története is. Rá úgy akadtunk, hogy kifejezetten a régióban pszichoanalízissel foglalkozó szakemberek történeteit kerestük. Ô képzett pszichoanalitikus volt, csoportot szervezett szakemberekbôl, belépett a kommunista pártba is, de 1948-ban támadni kezdték ôket, így késôbb nyilatkozatot írt alá, hogy a pszichoanalízis „a hanyatló kapitalizmus és az államellenes ideológia terméke”. De titokban mégis folytatta a munkáját. Ugyanakkor ezt az idôszakot már meghatározta a folyamatos titkolózás, félelem. 1960-ban öngyilkos lett. A könyvben ír „ellenálló” és „kelletlen” kollaboránsokról, olyanok történetérôl, akik nyíltan szálltak szembe a rendszerolyanokéról, akik áldozatok lettek. Egy diktatúrel és olyanokéró különbség a férfi és a nôi túlélési taktikák rában van különb között?

Amikor a Gulágról Gulág szóló könyvemet írtam, az ottani történetekbôl történetekbô egyértelmû különbség rajzolódott ki férﬁ és nôi stratégiák st között. Az 1944–56 közötti idôszakot nézve azonban nem nemek között találhatunk különbségeket. különbs A reakciók, az alkalmazkodás eltéréseit sokkal so inkább az okozta, hogy volt-e az illetônek vesztenivalója. ves Például családja, gyere616 oldal, 4590 Ft Európa Könyvkiadó Könyvjelzõ | 2014. május 29

2014.04.29. 9:21

háttér kei. Lázadni, elvonulni, elmenni azok tudtak, akik egyedülállók vagy éppen ﬁatalok voltak. Írok például egy Bortnowska nevû lengyel asszonyról, aki ﬁatal lányként a háború után az iskolában, amikor körbeadták a stockholmi békefelhívást, az egyik barátnôjével együtt aláírta. Késôbb aztán meggondolták magukat, és bementek az igazgatóhoz, kérve, hogy húzza ki a nevüket a listáról. Így viszont kiderült, hogy ôk aláírtak egy ilyen ívet, amibôl hatalmas botrány kerekedett és utolsó évesként a továbbtanulás lehetôségétôl is megfosztották ôket. Bortnowska vidékre ment és hittantanárnak tanult, ott a hatóságok nem zaklatták, gyakorlatilag kikerült a látókörükbôl. Aztán 1956-ban, amikor már némi enyhülés érzôdött, Bortnowska otthagyta a Katolikus Intézetet, és beiratkozott egy állami egyetemre, lediplomázott, s amikor évtizedek távlatából beszélgettünk, nem volt benne keserûség az életének ezzel a szakaszával kapcsolatban. Ô volt az, aki azt válaszolta a kérdésre, hogy félt-e abban az idôben: „Nem lehet egyfolytában félni. Az ember megszokja, és már ügyet sem vet rá.” Vannak kedvenc történetei is?

talán nem igaz. Ezt nyilván nem írtam bele a könyvbe. Melyik az izgalmasabb: egy titkosított iratot az elsôk között olvasni vagy a történelmet „megélôkkel” beszélgetni?

Anne Applebaum Az 1964-es születésû, Lengyelországban élô, amerikai újságíró politikával, külpolitikával foglalkozik a The Washington Post és a Slate webmagazin állandó munkatársa. Emellett történeti tárgyú munkákat is publikál, amelyekben keveredik a történészi és az újságírói szemlélet, írásmód. A közép- és kelet európai közelmúlt, az átalakuló keleteurópai országok jelene és az itteni civil társadalom fejlôdése foglalkoztatja. A Gulág történetérôl szóló munkájáért 2004-ben Pulitzer-díjat kapott. 2013 óta lengyel állampolgár, férje Radosław Sikorski lengyel politikus, jelenlegi külügyminiszter.

Persze, több emlékezetes találkozásom is volt. Például két magyar asszony, Kollár Júlia, aki téglarakó volt Sztálinvárosban, és az ô felettese, Teván Zsóﬁa története. Mindketten nagyon nyíltan beszéltek azokról az idôkrôl, amikor a nôi brigádok tagjaként dolgoztak, szerették ezt az életet, büszkék voltak arra, amit csináltak, a kemény ﬁzikai munkára is. Késôbb persze a véleményük és a sorsuk is sokat változott, de nagyon ôszintén tudtak beszélni és megnyílni, amikor kérdeztem ôket az akkori történésekrôl, az akkori érzéseikrôl. Sok személyes történet szerepel a könyvben. Ezeknél próbál arra törekedni, hogy korrigálja a visszaemlékezések torzításait, kizárja az önigazoló részleteket?

Nem feltétlenül. Hiszen az is része valamilyen szempontból a történetnek, a mesélôje valamiért odailleszti. Persze volt olyan riportalanyom – például egy egykori lengyel titkos rendôr –, akirôl tudtam, hogy a nagy része annak, amit elmond, egyál-

Mindkettô lehet nagyon érdekes és nagyon unalmas is. Az iratok közül azokat szerettem olvasni, amik összejövetelekrôl vagy bizottsági ülésekrôl szóltak, amikor mondjuk vitatkoztak valamirôl. Egy kelet-német rádió hallgatottságát elemzô ülésen készült jegyzôkönyvbôl például kiderült, hogy az ott dolgozókat élénken foglalkoztatta, miért nem hallgatják ôket az emberek. Miért érdekli jobban a hallgatókat a nyugat-német rádió? Pontosan tudták, hogy amit csinálnak, az unalmas és érdektelen – ez derül ki a korabeli dokumentumokból. Az események résztvevôi voltak, mégis jól látták magukat kívülrôl. Hogyan fogadták a könyvét a kelet-európai történelmet kevéssé vagy egyáltalán nem ismerô amerikai olvasók?

Nagyon keveset tudnak errôl a régióról, de elég sok példány fogyott a könyvembôl, úgyhogy valószínûleg érdekli ôket. Azt gondolom, hogy nem csak számukra érdekes. A régióbeli országokban élôk a saját történelmüket jól ismerik, de arról már sokkal kevesebbet tudnak, hogy mi történt a nagyon hasonló múltú szomszéd országban, mi zajlott ott, hogyan élték meg mindezt az ott élôk. Lengyelország és Magyarország is most ünnepli uniós tagságának 10. évét. Hogyan látja a posztkommunista országok jelenét és jövôjét az Európai Unióban?

A legfontosabb, hogy ne posztkommunista országként gondoljanak magukra. Ma Magyarországon és Lengyelországban ugyanazok a problémák és az örömök, mint mondjuk Spanyolországban vagy Belgiumban, itt már nincs szó posztkommunizmusról. KOVÁCS ANDREA

30 Könyvjelzõ | 2014. május

28-31_Applebaum_Immanuel.indd 30

2014.04.29. 9:22

Pásztor, mártír, próféta, kém Dietrich Bonhoeffer életrajza a magyar olvasóközönség számára egyedülálló, hiánypótló munkaként mutatja be a 20. század egyik legkiemelkedôbb hôsét: a pásztort, a mártírt, a prófétát, a kémet, aki fiatalságával, megalkuvást nem ismerô bátorságával és briliáns intellektusával szembeszáll magával Hitlerrel is. Meghatározó, mélyen megindító történet az övé. A nácizmusban testet öltô embertelen, gonosz szörnyeteggel szemben álló erkölcsi diadal expozéja ez a nem csupán Amerikában, de Németországban is óriási olvasótáborral rendelkezô mû. Az elôkelô arisztokrata családból származó német ifjú, miután egy harlemi gyülekezetben felfedezi az igazi hit tiszta tüzét, Németországba visszatérve az elsôk között emel szót Hitler és a nácizmus ellen. Késôbb lelkipásztori hivatása ellenére kettôs ügynökként vesz részt a Führer elleni összeesküvésben. Elvei és hite mellett kitart mindhalálig. A rendkívüli élettörténet rendkívüli módon is ér véget: 39 éves korában az ekkor már vôlegény Bonhoeffert a flossenbürgi koncentrációs táborban Hitler külön parancsára végzik ki. Halála óta a 20. század egyik legösszetettebb és legizgalmasabb személyiségeként tartják számon – Eric Metaxas munkájából számunkra is kiderül, hogy méltán. Lebilincselô, egyben történeti, kulturális, filozófiai, valamint vallási szempontból is részletgazdag életrajza igen aktuális üzenetet hordoz minden kor embere számára. Eric Metaxas munkája az elsô olyan részletes magyar nyelvû életrajz, amely úgy kíséri végig Bonhoeffer rövid, de hihetetlenül sûrû életét, hogy belehelyezi Németország történetébe, 1906 és 1945 között. Az ô tapasztalatain és gondolatain keresztül kapunk képet az elsô világháború elôtti császárságról, ami az arisztokrácia és a felsô középosztály számára az idôtlen stabilitást jelentette. A háborúról, amelynek végén egyik bátyja is értelmetlen halált halt. A weimari köztársaság vergôdésérôl, majd a náci uralom hátborzongató valóságáról, egészen 1945. április 9-ig, kivégzése napjáig. Élete súlyos kérdések megfogalmazására készteti az olvasót: Én mit gondoltam volna? Én mit tettem volna az ô helyében? Dietrich Bonhoeffer rövid életét ellentmondások jellemzik. Ezek között, ezek ellenére próbált teljes életet élni. Pietista keresztény anya és www.alexandra.hu

28-31_Applebaum_Immanuel.indd 31

1944. július 20-án, a „Wolfsschanze”-ban (Hitler fôhadiszállása – Kelet-Poroszország). Néhány órával Stauffenberg sikertelen merénylete után a rejtélyes túlélônek tûnô Führer Martin Borman (balra), Alfred Jodl és mások társaságában pózol a kamera elôtt.

agnosztikus pszichiáter apa nevelte, ô pedig mindkettôjük szellemi örökségéhez ragaszkodott. Teológiát tanult, lelkész lett, de nem zárkózott be egyháza védett és belterjes világába, hanem nagyobb közösségének a sorsa foglalkoztatta. Ígéretes tudós volt, de az egyetem világánál mélyebben érintette, ha külvárosi kamaszokat taníthatott. Otthon volt nyelvében és kultúrájában, döntô felismeréseit mégis külföldön szerezte, akár a Szent Péter-bazilikáról, akár egy harlemi fekete közösségrôl legyen szó. Kiváltságos környezetben élt, mégis az elsôk között értette meg, hogy ha a náci uralom a zsidókat fenyegeti, akkor Jézus Krisztus egyházának mellettük a helye! Szíve teljességével vágyott a szeretetre, mégsem ment bele olyan kompromisszumokba, amelyek egy kapcsolatot vagy közösséget az igazság rovására tartottak volna fenn. Bonhoeffer inkább kérdéseket hagy ránk, mint lekerekített válaszokat. Élettörténete ma is felzaklató olvasmány – de jól tesszük, ha egy ideig együtt élünk a kérdéseivel. Pásztor, mártír, próféta, kém – övé volt mind a négy szerep – szétválaszthatatlanul. Mégis, élete több volt, mint a négy, egyenként is összetett szerep együttese. Annyira több, hogy még élete vége felé is fel kellett tennie a kérdést: Ki vagyok én? – Amire nem volt saját válasza. Ezt Istenétôl várta, Akinek az akaratát akkor is teljesíteni akarta, amikor nem értette. És Akirôl hitte: tudja, hogy kicsoda ô, és mirôl szól az élete. (X) Könyvjelzõ | 2014. május 31

2014.04.29. 14:24

háttér

Ki ez az ember? Ennél tökéletesebb idôzítéssel meg sem jelenhetne a Vlagyimir Putyin életérôl és karrierjérôl szóló kötet, Anna Arutunynan Európa-szerte sikert aratott munkája. A Putyin-varázs. Isten, hatalom, korrupció Oroszországban megkísérli megválaszolni az egyszerûnek tûnô kérdést: kicsoda ez az ember, ez a politikus, és mit akar? Az utóbbi hónapok ukrajnai történéseinek fényében nem létezik aktuálisabb kérdés térségünkben. A Könyvjelzô összeállításában gyorsfényképet adunk az ex-KGB-s politikusról, aki az ismeretlenségbôl országa csúcsára jutott.

Xxx oldal, Xxx Ft Alexandra Kiadó 32 Könyvjelzõ | 2014. május

32-35_Putyin.indd 32

2014.04.29. 9:32

háttér

Sorok közötti megfejtések Anna Arutunyan moszkvai író-újságíró könyve, amely Putyin titkáról szól, izgalmas feladat elé állítja az olvasót. Egyrészt Oroszországról van szó, amit külföldiek akkor is nehezen értenek, ha amúgy sokat tudnak róla. És még a látszólag egyszerû mondatok is bonyolultan kapcsolódnak egymáshoz, merthogy bonyolult valóság leírására szolgálnak. A szerzô belemegy a Putyin-éra híres, hírhedt ügyeibe. Szûrni kell a sok információt, hogy a pusztaságba kirakott pópa, a Pussy Riot elítélt punk énekesnô-aktivistái vagy Mihail Hodorkovszkij, a börtönbe küldött ex-oligarcha miben különböznek és hasonlítanak egymáshoz. Feltétlenül hasonlítanak abban, hogy oroszok. Mások a lehetôségeik és mások a taktikáik. De még ha a lehetôségeik ugyanazok is, akkor sem ugyanolyan a taktikájuk: Hodorkovszkij rosszul mérte fel az erôviszonyokat, így elvesztette szabadságát és hatalmasra épített olajvállalatát, a Jukoszt. Egy másik oligarchát szintén megleckéztetett a hatalom, de ô szabadon maradhatott. Mi volt a különbség? Arutunjan válasza: Hodorkovszkij kompromiszszumképtelensége. A Pussy Riot

egyik tagját szigorú börtönbe rakták, a másik viszont ügyvédet váltott és kompromisszumkész lett a hatalommal. Aztán megúszta kisebb leckéztetéssel. És itt rejlik a Putyin-titok egyik lehetséges megfejtése, Arutunyan rámutat az egyáltalán nem rejtélyes misztikumra: Oroszországban nem a törvények betartásáról van szó, hanem a külsô és a belsô állam szabályainak a felismerésérôl. Arról, hogy ki fogadja el a belsô hatalom, a Kreml és Putyin elsôdlegességét. Akkor lehet akár ellenzéki is – feltéve, hogy elfogadja: megszabják neki, hogyan lehet ellenzéki. Lehet oligarcha is – feltéve, hogy elfogadja, meddig élhet gazdasági vagy akár mérsékeltebb politikai hatalmával, és hol kezdôdik a Kreml játéktere. Arutunyan könyve úgy fejti meg a Putyin-misztériumot, hogy leleplezi: nincs misztikum. Az oroszok maguk mûködtetik a rendszert, azáltal, hogy megfelelnek annak. Persze vannak más nézetek is: Jevgenyija Albac, egy másik újságírónô, a meggyilkolt oknyomozó újságíró, Anna Politkovszkaja barátnôje, ugyancsak államról beszél az államban, csak ô jobban nevesíti, kevésbé ködösíti a belsô államot, egyszerûen

a KGB, a korábbi szovjet titkosszolgálat túlélésérôl beszél. Arutunyan könyvében az a hátborzongató, hogy nem ezekrôl a titkokról tudunk meg többet, hanem a rendszer napi mûködésébe, annak elborzasztó-elfárasztó-kiégetô egyeztetéseibe, alkuiba, lavírozásaiba pillanthatunk bele. S akár bizánci császárok szakrális hatalmával magyarázza valaki a mai Oroszország mûködését, akár orosz cárok mindenhatóságát idézi fel, mások pedig hivatkozhatnak az ex-KGB-sek ügyes technikáira – ugyanoda jutnak, ahová az orosz közmondás, a könyv egyik jegyzetében: a törvények szigorát az enyhíti, hogy nem kell ôket betartani.

512 oldal, 3790 Ft Európa Könyvkiadó

Feltámasztani az orosz önimádatot Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértô Lapzártakor még nem tudni, a Krím-félsziget orosz megszállásával és de facto leszakításával kezdôdött folyamat továbbhalad-e. Mindenesetre orosz csapatok sorakoztak fel az ukrán határon, kiépítve a hadtápvonalakat is, ami nem sok jót ígér, Ukrajna egyes területein pedig polgárháborúval fenyegetô összecsapások zajlanak. Nekünk, itt, Magyarországon, nagyon nem mellékes, hogyan alakul az ukrán helyzet. És nem csak azért, mert a szomszédunk, és magyar kisebbség él benne. Hanem azért sem, mert Oroszországgal egyre szorosabbra fûzôdô gazdasági, pénzügyi kapcsolataink alakultak ki. www.alexandra.hu

32-35_Putyin.indd 33

Kényes helyzet? Az. A szakértôt Putyin Oroszország-víziójáról és személyes szerepérôl kérdeztük. Egy olyan döntés, amely a félsziget megszállásához vezetett, mennyire függ magától Putyintól? Vagy formális, testületi döntés volt?

Valószínûleg szûk körben születhetett döntés errôl, nem hinném, hogy valamilyen testület határozott így. Bár létezik olyan oroszországi intézmény – a Nemzetbiztonsági Tanács –, amely Könyvjelzõ | 2014. május 33

2014.04.29. 14:53

háttér Leningrádban megszületik Sztálin szakácsának unokája, más források szerint csak unokaöccse, Vlagyimir Putyin. Az orosz propaganda szerint édesapja „ideális munkás”, aki a nagy honvédô háborúban megsebesült katona. Mások szerint is megsebesült, de a szovjet belügy, az NKVD megsemmisítô osztagának tagjaként.

1952. október 7.

1960

Az iskolában rossz gyerek, ezért nem is volt sokáig úttörô. Késôbb sportolni kezd, a dzsúdóban lesz a legsikeresebb.

Befejezi a Leningrádi Állami Egyetem jogi karát. Gazdasági jogot attól az Anatolij Szobcsaktól tanul, akivel barátságba kerül, és aki késôbb polgármester lesz Szentpéterváron / Leningrádban.

1985

1975 Putyin 16 évig szolgál a KGB-ben, ahol alezredesi rangig emelkedik, majd 1991ben nyugdíjba vonul.

elvileg épp az efféle, stratégiai természetû ügyek megvitatására és eldöntésére alkalmas. Ezt a testületet még a kilencvenes évek elején, Jelcin elsô elnöki periódusában hozták létre. A tanács feje a mindenkori államelnök, míg az operatív munkát a testület titkára irányítja. Az állandó tagok közt vannak a legfontosabb tárcák – a külügyi, a védelmi és a belügyminisztérium – vezetôi, továbbá a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB igazgatója, valamint a parlament két házának elnöke. Azt hiszem, most nem ez a testület döntött, hanem egy szûk, az elnökhöz leginkább közel álló emberek alkotta informális kör. Vagyis legfeljebb három-négy fô lehetett ennek részese. A döntés hátterében pedig leginkább az állhat, ami Putyin harmadik elnöki ciklusának egyik legfontosabb célja, az Eurázsiai Unió megteremtése. Már az utolsó, 2012-es elnökválasztási kampányában is fontos téma volt ez. Putyin – minden jel szerint – úgy érzi, most jött el az ideje annak, hogy Moszkva az egykori Szovjetunió geopolitikai terét újjászervezze. A megvalósításával pedig igyekezni kell, mert könynyen lehet, hogy a mostani az utolsó „történelmi pillanat”, amikor ezt még orosz irányítással lehet megtenni. Ezt a nagyszabású projektet a Kreml eredendôen különbözô kereskedelmi egyezményekkel és vámunió kialakításával próbálta volna megteremteni. Kezdet kezdetétôl feltételezhetô volt,

1985-1990 A KGB drezdai (NDK) rezidense.

1991. június 28. A Szentpétervári Polgármesteri Hivatal nemzetközi kapcsolatokért felelôs bizottságának vezetôje. 1992-ben botrány tör ki egy 93 millió dolláros ügylet miatt, leváltását követelik, de a posztján marad.

1990 1991

A Leningrádi Állami Egyetem nemzetközi kapcsolatok osztályán dolgozik. Itt újra találkozik Szobcsakkal, a város polgármesterével.

A Gorbacsov elleni puccs (amelyben részt vesz a KGB vezetôje, Krjucskov is) másnapján nyugdíjaztatja magát a KGB-bôl.

hogy Moszkva – amennyiben szükségét érzi majd ennek – különbözô gazdasági nyomásgyakorló eszközök alkalmazásától sem riad majd vissza. A Vámunió megteremtését követôen elvileg jövô év elejétôl elkezdi mûködését az Eurázsiai Gazdasági Szövetség, amit aztán politikai elemekkel egészítenek ki – létrehozva ezzel az EU egyfajta keleti változatát, az Eurázsiai Uniót. E vízió megkerülhetetlen eleme Ukrajna. Részvétele nélkül értelmét veszti a terv. Nem véletlen, hogy Oroszország immár a katonai eszközöktôl sem visszariadva lépett fel az elmúlt hetekben. A Krím leszakítása világos és erôteljes jelzése volt annak, hogy Ukrajna „megtartásáért” Moszkva sok mindenre kész. A repertoárba akár a katonai erô alkalmazása is belefér. Ha ezt az elgondolt uniót létre lehet hozni gazdasági érdekek mentén, politikai eszközökkel, akkor miért kell az erô?

Erre többféle magyarázat is adható. Sôt, meglehet, hogy ezek valamiféle kombinációjáról van szó. Az elsô lehetséges értelmezés szerint a Krím leszakításával Putyin nem tett mást, mint világos és erôs pozíciót foglal. Így adta értésre – mind az ukrajnai politikai közösségnek, mind a világnak –, hogy nem hagy fel a küzdelem-

34 Könyvjelzõ | 2014. május

32-35_Putyin.indd 34

2014.04.29. 9:33

március 26. Jelcin kinevezi kabinetfônökhelyettesnek.

1996

1997

Moszkvában csatlakozik Jelcin elnök adminisztrációjához. Az elnöki vagyonkezelô hivatal helyettes vezetôje lesz.

május 25. Jelcin elsô kabinetfônökhelyettesének nevezi ki július 25. Az FSZB-nek (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) az igazgatója lesz.

1998

1999

2000. május 7. Elsô elnöksége (2008-ig, egy 2004-es újraválasztással). Bár a jelcini elit szemelte ki utódnak, fokozatosan terjesztette ki hatalmát és befolyását. Ekkor derült ki, hogy az andropovi „terven kívüli” társadalomba beletartoznak azok az oligarchák is, akik Jelcin alatt gyûjtöttek óriási vagyonokat. Putyin uralma idején ezek ellen az oligarchák ellen lép fel, a legismertebb eset Mihail Hodorkovszkij Jukosz-vezér letartóztatása és elítélése. Közben kiépült egy új oligarcha-kör, amely immár Putyintól függ.

2000

augusztus 9. Egyike a három „elsô miniszterelnök-helyettesnek”, majd Oroszország ügyvezetô miniszterelnöke. augusztus 16. Az Állami Duma megválasztja Oroszország miniszterelnökének. Határozott fellépése növelte népszerûségét, és riválisai fölé kerekedett. december 31. Ügyvezetô államfô Jelcin váratlan lemondásakor. A szavazást elôrehozták márciusra, ezt kihasználva Putyin nyert 53 százalékkal.

2003 Csecsenföldön népszavazást tartanak, amely a terület Oroszországhoz tartozását mondja ki. Elôzôleg véres harcokban a csecsen lázadókat pacifikálják.

2004 március 14. 71 százalékos többséggel újraválasztják elnöknek.

mel Ukrajnáért. Február 22-én ugyan Janukovics elmenekült, a rendszer öszszeomlott, de ô továbbra sem szállt ki a versenybôl. Bevonul a Krím-félszigetre, és ezzel jelzi, hogy képes akár további – keleti és délkeleti – területeket is leszakítani, amennyiben az új ukrán vezetés nem lesz tekintettel Moszkva érdekeire. A másik lehetôség, hogy mindaz, amit látunk, „szimpla” büntetés. Most büntet, mert kínos kudarc volt számára, hogy, bár december közepén megegyezett Janukoviccsal a 15 milliárd dolláros ukrán állampapír-vásárlásról, a gázárcsökkentésrôl és a két ország közti egyéb ipari együttmûködési formákról, az események néhány héttel késôbb mégiscsak radikálisan más irányt vettek. December közepén még úgy tûnt, hogy Ukrajna megmarad Oroszország érdekövezetében, aztán kiderült, hogy mégsem. Vagyis a krími annexió felfogható egyfajta büntetésként is. A történések harmadik olvasata pedig az

www.alexandra.hu

32-35_Putyin.indd 35

2007 Ellenzéki mozgalom szervezôdik ellene. A rendôrség fellép a tüntetôk ellen.

május 8. Második miniszterelnökségének kezdete (2012-ig). Az orosz alkotmány elôírásait formailag betartva, nem jelöltette magát harmadszor elnöknek. Jogilag miniszterelnök, valójában viszont marad az állam elsô embere. Dmitrij Medvegyev csak formailag áll Oroszország élén.

2008 A dél-oszét háborúban Oroszország legyôzi Grúziát.

2011 szeptember 11. Törvénymódosítás: az orosz elnököt hat évre választják, nem négyre.

Oroszországot kizárják a G8-ak közül, miután bekebelezi a Krím-félszigetet, elszakítva azt Ukrajnától. Az ukrán események azóta is kiszámíthatatlanul alakulnak, Kelet-Ukrajna további gócpontja az orosz–ukrán feszültségeknek.

2012

2014

május 7. Ismét Oroszország elnöke. Elvileg csak kétszer választhatták volna elnökké, ezt ô a miniszterelnökséggel kerülte meg. Amikor bejelentette, hogy harmadszorra is jelölteti magát elnöknek, tiltakozás kezdôdött az országban – eredménytelenül.

lehet, hogy Putyin valamelyest megrémült. Úgy érzékeli, hogy az ukrajnai példa ragadóssá válhat, és ami Kijevben történt, megtörténhet akár Moszkvában is. A születôben lévô oroszországi városi középosztály már bebizonyította, hogy képes lázadni. Az orosz elnök emlékezetében nyilván élénken él még a 2011-es parlamenti, és a 2012-es elnökválasztást követô nagyvárosi tüntetések emléke. Putyin láthatóan tart attól, hogy ez a réteg politikai értelemben is megerôsödik, radikalizálódik, és esetleg szót ért a Putyin támaszát jelentô vidéki Oroszországgal. Az orosz elnök határozott fellépésével hazafelé is üzen: ne gondoljátok, hogy Majdant lehet csinálni a Kreml környékén. A krími bevonulás egyelôre nem csak erre volt jó, de arra is, hogy feltámassza az orosz önimádatot és az egekbe emelje Putyin népszerûségét. Ám az erôsen kérdéses, hogy ezek a túláradó érzelmek meddig tartanak majd ki. A Forbes-magazin szerint a világ legbefolyásosabb emberérôl van szó. Ha Putyin pályaképét tekintjük, hol lehet az a fordulópont, amikor egyszer csak egy apparátusi karrierbôl valami nagyobb felé mozdul el?

Könyvjelzõ | 2014. május 35

2014.04.29. 9:33

háttér Valószínûleg több ilyen fordulatról is lehet beszélni. Életének a kevésbé szem elôtt levô része nem volt több egy meglehetôsen szerény KGB-karriernél. Miután befejezte a leningrádi állami egyetem jogi karát, és a hírszerzéshez került, hosszú drezdai kiküldetés vette kezdetét. Mindez arra volt elég, hogy a szovjet titkosszolgálat alezredesi rangjáig emelkedjék. Ekkor még semmi nem vall arra, hogy Putyin nagy ívû pálya elôtt áll. A Szovjetunió összeomlásakor kezdôdött a látható karrier. Elôbb az ország második legfontosabb felsôfokú intézményének, a leningrádi egyetemnek lesz a külkapcsolatokért felelôs rektorhelyettese. Majd röviddel ezután, a Gorbacsovkorszak emblematikus, reformer ﬁgurája, a leningrádi polgármester, Anatolij Szobcsak vette maga mellé. Immár az ötmilliós nagyváros külkapcsolatait bízzák rá. Ez elég nagy ugrás egy alezredestôl. De az igazi fölemelkedés a kilencvenes évek derekán vette kezdetét. 1996-ban került át Moszkvába, ahol az elnöki hivatal egyik fôigazgatóságán kezdett dolgozni. Az évtized végén pedig már egyszerre lesz a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatója – ez a KGB legfontosabb utódszervezete –, és a már korábban említett Nemzetbiztonsági Tanács titkára. Tehát egyszerre tölti be a titkosszolgálat elsô emberének és a stratégiai ügyekben eljáró testület operatív vezetôjének tisztét. Ez már vitathatatlanul komoly karrierteljesítmény. Jelcin elnök szeme itt akadt meg rajta és benne látta meg – a visszavonulást követô évek nyugalmát garantálni képes – utódját. 1999 augusztusában Putyin már miniszterelnök. Igazi casting végén nyerte el a posztot, olyan embert kerestek ugyanis, aki a hatalomátörökítés bonyolult mûveletét képes elvégzi, de eközben nem „szabadul el”, vagyis nem fordul szembe azokkal, akik kiválasztották, „megálmodták” ôt. Putyin mára kétségtelenül a világ egyik legbefolyásosabb vezetôjévé vált. Elismerést érdemlô módon ez a befolyás sokkal nagyobb, mint az a mögötte álló ország gazdasági erejébôl és politikai súlyából következnék. Uniós polgárokként jól tudjuk: az orosz nem tekinthetô nyugati értelemben vett demokráciának. A putyini rendszer autokratikus, noha állnak a parlamenti demokrácia kulisszái. A Nyugat zavara mégis jól látható. Mintha nem tudnánk, miként viszonyuljunk ehhez a rendszerhez.

A Nyugat zavara valószínûleg abból adódik, hogy számára Oroszország demokratizálódása mellett az ország stabilitása éppoly fontos, sôt, talán még az elôbbinél is fontosabb. Elvileg szeretné, ha mindkét vonás tartósan és megbízhatóan jellemezné Kelet-Európa óriásállamát. Ez azonban egyelôre nem nagyon akar „összejönni”. Demokratizálódónak tûnt ugyan a jelcini kilencvenes években, ám eközben a belsô viszonyok meglehetôsen kaotikussá váltak. E korszak végén Oroszország – megrendült közhatalmával – egyszerre tûnt a világpolitika ön- és ennek nyomán közveszélyes szereplôjének. A Nyugat kiszámítható, a központi hatalom felügyelete alatt tartott rendszerben érdekelt. Olyan rendszert szeretne partneréül tudni, amely a társadalmi békét garantálni tudja és hatékonyan mûködteti a közhatalmat. Ez érthetô elvárás, hiszen a világ nukleáris fegyvereinek közel

fele még mindig Oroszország tulajdonában van. Másfelôl a Nyugat azt is szeretné, ha Oroszországban demokratikus rendszer mûködne. Amely elfogadná a nyugati értékeket, vagy legalább azok jelentôs részét, és ebbôl következôen magatartása együttmûködô lenne. Ugyanakkor érzékeli, hogy egy ilyen Oroszország megteremtése nem egyszerû feladat. És ennek számos oka van. Fel lehet ugyan állítani a demokratikus politika intézményeit, de ha hiányzik az a politikai osztály, amely képes lenne ezeket demokratikus módon mûködtetni, akkor az intézmények léte legfeljebb csak imitálni képes a versengô politika világát. Putyin pedig már 2003 nyarán-telén olyan pályára állt, amely erôsen kérdésessé teszi demokrácia iránti elkötelezettségét. Elsô elnökségének korai éveiben fontos lépéseket tett a közhatalom megerôsítése érdekében. Azt ugyanis valósággal vissza kellett venni az azt kisajátító regionális elitektôl, oligarchikus klánoktól, sôt – bizonyos esetekben – különbözô bûnözôi csoportoktól. A stabilizáció elsô éveiben még nem lehetett tudni, hogy ami történik, az egy majdani demokratikus konszolidációt alapoz meg, avagy valamiféle autoriter modernizációt. Néhány év elteltével aztán kiderült, hogy egyiket sem. Oroszország sem demokratikusabb nem lett, sem nem modernizálódott. Nagy volt persze az etatista – államerôsítô – fordulatban lévô autoriter kísértés. Oroszországban egyébként is – miként a poszt-szovjet térség egészében – igen erôs az a fajta társadalmi érzület, amely az államtól azt várja el, hogy legyen erôs és méltányos. Ebben a közegben az államtól azt várják, hogy koncentrálja a hatalmat és e képességek birtokában teremtse meg a gazdasági növekedés és szociális méltányosság feltételeit. Putyin viszonylag korán felismerte ezt és – miután stabilizálta hatalmi helyzetét – már 2003-ban elindult ezen az úton. Megkérdezték akkoriban Grigorij Javlinszkijt, a szociálliberális Jabloko-párt vezetôjét, hogy szerinte milyen a viszonya Putyinnak a demokráciához. Azt válaszolta, nem ellenfele ugyan a demokráciának, de nem is foglalkoztatja az különösebben. Ez az állítás akkor pontos volt. Ma már azonban Javlinszkij aligha állítaná ezt. Putyinnak persze szerencséje is lett: azt az etatista fordulatot, amelyet véghezvitt, nagyban segítette a felettébb kedvezôen alakuló globális energiakonjunktúra. 2000 és 2008 nyara között e konjunktúrának köszönhetôen az orosz GDP évi hét-nyolc százalékos ütemben növekedett. Ez hatalmas bevételekhez juttatta az országot, amelynek egy részét „visszaosztották” a társadalomnak. Csökkent a szegénység – ma már „csak” a lakosság negyede számít szegénynek –, mérséklôdött a munkanélküliség, jelentôsen nôtt a bérek és nyugdíjak reálértéke, és nôtt a belsô fogyasztás is. Ez aztán nagyfokú lojalitást teremtett a putyini rendszer iránt. Lehet, sôt nagyon is valószínû, hogy ez demokratikus körülmények között is megtörtént volna. De Oroszországban Putyin elsô két elnöki periódusa idején az a helyzet állt elô, hogy az etatista fordulat – az erôteljes hatalomkoncentráció – átmenetileg látványos gazdasági növekedéssel párosult. Mindez pedig azt a benyomást erôsítette meg az oroszok többségében, hogy ez a helyes út. NAGY GERGELY, SZEGÔ IVÁN MIKLÓS

36 Könyvjelzõ | 2014. május

32-35_Putyin.indd 36

2014.04.29. 9:35

háttér

Testek

a könyvespolcon Kathryn Taylor: A szerelem színei – Felszabadulva

296 oldal, 3499 Ft Art Nouveau Kiadó

Maga Erika Leonard, vagyis E. L. James sem sejtette, hogy a népszerû Twilightsorozat fan-fictionjeként elkezdett A szürke ötven árnyalata címû mûvével lavinát indít el. A könyvpiacon tarolt az erotikus irodalom egy új mutációja, amelyben fõszerephez jut a szubmisszív erotika. Hol vagyunk már a szingliktõl? Az új erotikus hõsnõ alávetettségében is domináns. Egy új könyvsorozat kapcsán erre a váltásra tekintünk vissza. www.alexandra.hu

37-39_Colours_of_love.indd 37

A szürke… 2011-es megjelenése után szinte azonnal katapultálta magát az eladási listák élére, és azóta két folytatást (A sötét ötven árnyalata, illetve A szabadság ötven árnyalata), valamint egy hamarosan a mozikba kerülô ﬁlmadaptációt is megért: az utóbbi forgatókönyvének megírására ráadásul Bret Easton Ellis, a sorozat nagy rajongója is jelentkezett. A végzôs egyetemista lány és a nagymenô vállalkozó bizarr szexuális kapcsolatát taglaló regény persze nagyon sok kritikát kapott: legtöbben a könyv végletekig leegyszerûsített nyelvezetét, illetve a klisés történetet hozták fel mint negatívumot, de ez nem zavarta az olvasókat, hogy világszerte több mint százmillió példányt vegyenek meg a három könyvbôl, amit eddig több mint ötven nyelvre is lefordítottak. Mindezt ráadásul abban a korban, amikor az interneten két kattintással annyi pornóﬁlm érhetô el, amennyi végignézéséhez nyolc-tíz emberöltô sem lenne elég. Könyvjelzõ | 2014. május 37

2014.04.29. 9:42

háttér A szerelem színei – Felszabadulva Grace fiatal, erényes és decens – a férfiak iránt soha nem nyilvánult meg igazi érdeklôdése. Mindaddig, amíg (ahogy ez az új románcokban lenni szokott) találkozik a karizmatikus

Jonathan Huntingtonnal Londonban. Jonathan gazdag, hihetetlenül vonzó, de valójában nem egy tündérmesébôl elôlépett herceg. Grace szép lassan egyre mélyebbre és mélyebbre kerül a férfi sötét vágyakkal teli világában. Negatív fejlôdésregény? Kathryn Taylor A szerelem színei címû sorozatának

Szexuális fejlôdésregény „Míg a vizuális pornográfia (filmek, magazinok stb.) inkább a férfiakat célozza, a témakörben születô könyvek többnyire a nôknek íródnak – mondja a Könyvjelzônek Haraszti Tamás pszichológus. – Ez nem azt jelenti, hogy ne létezne férfiaknak szóló szexualitás a könyvekben, de a nôknek szóló irodalomban a szex központibb kérdés, és a fôszereplô személyiségfejlôdésének eszköze vagy a fejlôdés mutatója. Tehát azt, hogy melyik könyv lesz inkább nôk által olvasott, mintha az határozná meg, hogy a szex célként vagy eszközként jelenik meg a mûben.” Példaként erre a közelmúltban nagy sikert aratott E. L. James-trilógiát hozza, vagy a korábbi bestsellert, Paulo Coelho 11 percét. Mindkét könyv esetében egy olyan fiatal lány áll a cselekmény középpontjában, akivel könnyû azonosulni és a bôrébe bújni. Ezek a szereplôk a szex különbözô formáiban szereznek tapasztalatokat, míg végül eljuthatnak a valós intimitásig, azaz az extrémtôl valamiféle nyugvópontig, ami összecseng a hollywoodi szerelmes filmek happy endjeivel is. Haraszti véleménye szerint maga a könyvformátum is vonzó tényezô lehet. „A hasonló regények tartalma nem fér bele a filmek korhatár-besorolásába, így izgalmas lehet a könyvek lapjain át a lepedôk alá is benézni. Továbbá olyan szexuális szokásokba lehet így belekóstolni a fantázia világán keresztül, amiket a való életben nem feltétlenül mernének vagy szeretnének kipróbálni az olvasók, de mégis elég erôs a bennük dolgozó kíváncsiság. Szerepe lehet továbbá e köteteknek a tabuk megdöntésében is, mivel egy könyvélményrôl beszélni egészen más társadalmi megítélés alá tartozik, mint saját szexualitásunkról társalogni; mégis szolgálhat ez a saját élmények megosztásának elôszobájaként is. Ezek által pedig könnyen magyarázható e könyvek gyors terjedése és nagy sikere.”

Kiszorítva a kánonból Az erotika természetesen nem A szürke ötven árnyalatával került be az irodalomba, hanem gyakorlatilag azóta a része, amióta az ember felfedezte magának az írást, noha az irodalmi kánon szó szerint semmibe veszi az erotikus mûfajt. „Nagyon nehezen szétválasztható a szerelmi és az erotikus költészet: az elôbbinek megvan az inkább az erotika felé

elsô darabja a Felszabadulva címet viseli, s ez azért hozzátesz egy újabb dimenziót a kissé „dark” erotikával fûszerezett románchoz. Éppen azért, hogy az olvasót is egy izgalmas, kalandos érzéki utazásra hívja a sorozat további részein át. Hogy meddig? Itt tényleg csak a képzelet szab határt.

mozduló iránya, és létezik olyasfajta erotikus irodalom is, amiben a szerelmi vonal nincs jelen – magyarázza dr. Mészáros Márton, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója. – A kánonok megkülönböztetik ôket: az erotikus irodalom tabusítva van, a szerelmi líra pedig be van emelve a kánonba. Történetileg tehát összetartozna, csak a kánon választja szét mesterségesen. Ezért tûnik most új irányzatnak, noha nyilvánvalóan nem az, hiszen mindig is az irodalom része volt.” Az egyetemi oktató szerint elég csak az antik irodalomra vagy Janus Pannoniusra gondolnunk, de Csokonainak is léteztek bizonyos versei, amelyek nyugodt szívvel nevezhetôek pornográfnak. „A huszadik század sok szempontból felszabadult, de a középiskolai kánon még mindig egy száz évvel ezelôtti erkölcsi felfogást közvetít, ezért tûnik nagyon kontrasztosnak, ha irodalmi szövegekben erotikáról olvasunk. Pedig nem kellene, hogy tabu legyen” – tette hozzá. Dr. Mészáros Márton szerint mindenképp van összefüggés az Internet megjelenése óta nagyon könnyen elérhetô pornó és az erotikus-pornográf irodalom sikere között. „E könyveket lehetetlen az internetes pornográfia közvetett médiahatása nélkül elképzelni, hiszen a pornó mindenhol jelen van, és ez az irodalomban is megemeli az ingerküszöböt. Ne felejtsük el azt sem, hogy a nôk pornófogyasztása van a legerôsebben tabusítva, és ezért hathat sokkolóan.”

A feminizmus után Dr. Szabó F. Andrea, a Pannon Egyetem adjunktusa szerint az erotikus irodalom hatásmechanizmusában nagy szerepet játszik a posztfeminizmus jelenléte is. „A kilencvenes évek végétôl a posztfeminizmus korszakát éljük. A nôk már azt gondolják, hogy mindent elértek, amit a feminista mozgalmak során elérhettek, és egy kompenzációs csavarral belevetik magukat a tipikusan nôi kulturális gyakorlatokba, mint például a fitnesz, a divat, vagyis a szépségmítosz új kultusza, miközben megfeledkeznek arról, hogy például a statisztikák szerint egy ugyanabban a pozícióban, ugyanolyan képzettséggel dolgozó nô még mindig harminc százalékkal kevesebbet keres, mint egy férfi. Ezek a könyvek ezt a fajta kettôsséget aknázzák ki.” Szerinte mûfajilag klasszikus románcokról van szó, de ezzel a posztfeminista érzéssel a háttérben. Ugyanakkor

38 Könyvjelzõ | 2014. május

37-39_Colours_of_love.indd 38

2014.04.29. 9:42

háttér meglepônek nevezi, hogy a különféle értékelésekben mindenhol azt emelték ki, hogy milyen felszabadító a nôk számára ez a fajta erotikus regény: „Nem igazán látják, hogy ez nem más, mint egy 250 éves románc folytatása: nem jelennek meg problémaként azok az alapvetô különbségek, mint a hatalmi egyensúlyban az eltolódás a férfi javára: ez egyy fantáziairodalom, kompenzáció, menekülés a valóság elôl.”.”

Felszabadult nôiség Az erotikus irodalom újkori elôretörése ugyanakkor számos ámos pozitív hatással is van a szocializációra, legalábbis dr. Szabó gy egy F. Andrea szerint. Mint mondja, végre vállalható, hogy nônek vágyai vannak és kifejezheti azokat. Egyfajtaa nyíltábbi roságot eredményezett a könyv, hiszen itt nem a korábbi ke egér a máncokban megszokott dolgozó, harmincas szürke iatal szûz fôszereplô, hanem egy sokkal tapasztalatlanabb, fiatal lány, aki megtanulja a saját testét használni. bb kulturáDe a szakértô szerint a jelenségnek még szélesebb lis vonatkozása is van, a „kultúrafeminizálódás” tézise. Eszeizálódás felé rint a populáris kultúra egyre inkább a feminizálódás mozdul, és meglehet, ez történik az erotikus irodalommal ott. „A pornois, ami korábban fôleg férfiszemszögbôl íródott. gráfiában ugyanez a jelenség játszódik le: ott már a nyolcvalent meg, akik a nas évektôl egyre több nôi pornórendezô jelent gyesült Államoksaját szempontjaik alapján forgatnak. Az Egyesült rnó már teljesen ban egyébként a statisztikák szerint a pornó ki nem akad fenn a népszerû kultúra részévé vált: már senki azon, hogy valaki figyelemmel kíséri, és a pornószínészek mára már ugyanúgy celebekké váltak, mint az összes többi híresség.”

Erotika-reneszánsz A tízmillió forintos kérdés már csak az, hogy vajon meddig sa, és a szakértôk szerint tart az erotikus irodalom fellángolása, gi idejû trendrôl van szó. nem csak pár hónapnyi szavatossági „A hatvanas években Kanadában és az USA-ban volt egy hihetetlen reneszánsza ezeknek a románcoknak, amik aztán elterjedtek a nyugati világban mindenfelé. Ez a szexuális forradalomhoz kapcsolódott, éss úgy tíz évig tartott, aztán lecsengett. A magam részérôl ennek a mostani trendnek is bó F. F Andrea, míg dr. Mészáadok tíz évet” – mondja dr. Szabó zépirodalomban ros Márton szerint ezzel párhuzamosan a szépirodalomban is megjelenhetnek a hasonló mûvek. „Nem lehet kizárni, hogy felkerülnek a kánonba, hiszen ezek a könyvek létezô igényekre tapintanak rá, amit a kiadók igyekeznek kielégíteni, és elôbb-utóbb a szépirodalomnak is lesz erre valami válasza. Ugyanakkor a pornográfia annyira leegyszerûsít mindent, hogy nehéz elképzelni azt, hogy esztétikai szempontból magas minôségben meg lehet valósítani, hiszen a maga mivoltában ellenáll az esztétikai élménynek.”

ÉL N É K R SZÜ BB

LTA A Y N R IS Á

W. W. Hallway

Sebző

vágyak Hol a határ gyötrő kín és édes szenvedés között? A kötetet keresse az Alexandra Könyváruházakban és a www.alexandra.hu weboldalon

VINCZE ÁDÁM

www.alexandra.hu

37-39_Colours_of_love.indd 39

Könyvjelzõ | 2014. május 39

2014.04.29. 9:43

háttér

40 Könyvjelzõ | 2014. május

40-42_Nabokov.indd 40

2014.04.29. 10:05

háttér

A kiegyensúlyozottan ôrült elme Vladimir Nabokov Az orosz származású amerikai író a 20. század egyik legnagyobb hatású szerzôje volt, aki önmagát nevezte kiegyensúlyozott ôrült elmének. Lolita címû regénye a megjelenése óta a (pop)kultúra megkerülhetetlen része lett. Novelláskötetének megjelenése alkalmából Nabokov életét és pályáját idézzük fel. Imádta a sakkfeladványokat, az alliterációkat, a tekervényes szójátékokat és a betûrímeket. Megvetette az elnyomó rendszereket és Freudot. 1963-ban rímtelen prózában angolra fordította az Anyegint, késôbb interjút adott a Playboynak. Nevezték erkölcstelen ficsúrnak és varázslómesternek, hamis napnak az irodalom égboltozatán és a huszadik század legnagyobb írójának. Legendás lepkegyûjtô volt és a világirodalom egyik legismertebb szinesztétája, ami alaposan rányomta bélyegét különleges stílusára. Az ötvenes években tanította a fiatal Thomas Pynchont. Sosem tanult meg vezetni. Jevgenyij Jevtusenko orosz költô így nyilatkozott róla: „Nabokov prózájából kihallani a sebészeti szerszámok zörejét.” Vladimir Vladimirovich Nabokov gazdag és befolyásos család legidôsebb gyermekeként látta meg a napvilágot 1899-ben Szentpéterváron. Gyermekkora, ahogyan Szólj, emlékezet! címû visszaemlékezésében késôbb nevezte, minden szempontból tökéletes volt. Háromnyelvû családban nevelkedett, szülei oroszul, angolul és franciául egyaránt beszéltek, ô viszont hazafias érzelmû édesapja legnagyobb bánatára elôbb tanult meg angolul írni és beszélni, mint oroszul. Az 1917-es orosz forradalom elôl családjával együtt a Krím félszigetre menekült, majd 1919-ben az utolsó hajóval jutottak el Szevasztopolból Angliába. Ott a Cambridge-i Egyetemen elôbb zoológiát, aztán szláv és újlatin nyelveket tanult, de a nôknél is nagy sikere volt. 300 oldal, 3200 Ft Európa Könyvkiadó www.alexandra.hu

40-42_Nabokov.indd 41

Családja 1920-ban Berlinbe emigrált, ahová két évvel késôbb, az egyetemi tanulmányai befejeztével követte ôket. 1922 márciusában egy orosz fasiszta itt gyilkolta meg tévedésbôl édesapját, aki az igazi célpontot, az Alkotmányos Demokrata Párt számûzetésben élô elnökét, Pavel Miljukovot próbálta védeni a testével, akinek akkoriban menedéket nyújtott. A megrázó élmény Nabokov egész életmûvén végigvonult, ennek köszönhetô, hogy több regényének szereplôje is váratlan és végzetes balesetben veszíti életét. Apja tragikus halálát követôen édesanyja és nôvére Prágába költözött, ahová Nabokov már nem ment velük, mivel a berlini orosz emigráns közösségben ekkoriban kezdték elismerni mint ﬁatal költôt és írót. Nabokov elsô kilenc regényét oroszul írta, melyek többsége V. Sirin álnév alatt jelent meg, amit az orosz folklór szirénekhez hasonló mitologikus asszony-madara után választott magának. Elsô regénye, az 1926-ban kiadott Másenyka nemcsak az emigrációval együtt járó lelki kínok megrázó esettanulmánya, hanem az elsô szerelem meghatározó élményének szívszorító mementója is. A címszereplô lány eltérô neveken és más alakokban, átlényegülve több alkalommal feltûnik még Nabokov késôbbi mûveiben. Második regénye, a Király, dáma, bubi két évvel késôbb látott napvilágot, de igazán nagy feltûnést csak negyven évvel késôbb keltett, miután az eredetit alaposan átdolgozva az író elkészítette a mû angol verzióját. A szerelmi háromszögbôl kibontakozó braVárható megjelenés: 2014 ôszén Európa Könyvkiadó Könyvjelzõ | 2014. május 41

2014.04.29. 10:05

háttér vúros történetbôl Jerzy Skolimowski 1972-ben forgatott vígjátékot Gina Lollobrigida és David Niven fôszereplésével. A húszas években a pályakezdô Nabokov boksz- és teniszórákat adott Berlinben, hogy kiegészítse írásból származó jövedelmét. 1922-ben eljegyezte Svetlana Siewert, de mivel a lány szülei attól tartottak, hogy leendô férje nem tudja majd eltartani, 1923-ban fel kellett bontaniuk az eljegyzést. Még ugyanebben az évben megismerkedett Vera Jevszejevna Szlonyimmal, akit két évvel késôbb vezetett az oltár elé. Egyetlen közös gyermekük, Dmitrij – aki sokat segített apjának korai, oroszul írt regényeinek angolra ültetésében – 1934-ben született meg. Verát a legjobb humorú asszonynak nevezte, akivel valaha találkozott. Felesége hatását, közremûködését és segítségét lehetetlen felbecsülni, hiszen egészen Nabokov haláláig fáradhatatlanul dolgozott mint az író titkár- és gépírónôje, szerkesztôje, korrektora, fordítója, életrajzírója, ügynöke, menedzsere, jogi tanácsadója, sofôrje, tudományos segédmunkatársa, tanársegédje és helyettesítô oktatója. Harmadik, 1930-ban megjelent könyvében Nabokov egyik legnagyobb szenvedélye, a sakkozás jelenik meg témaként. A magyarul elôször Végzetes végjáték címmel kiadott, majd immáron az angol változathoz igazított A Luzsin-védelem fôhôse egy magányos sakkzseni, a virtuóz regény pedig az ô megôrülésének paranoid krónikája. Emily Watson és John Turturro fôszereplésével 2000-ben készült a könyvbôl egy romantikus filmdráma, melynek érdekessége, hogy sok jelenetét Budapesten forgatták. Az 1932-es Tündöklés címû regényének fôhôsét, Martint ruházta fel a legtöbb önéletrajzi vonással, az 1933-as Nevetés a sötétben (korábbi magyar címén Camera obscura) pedig az egyik legolvasmányosabb regénye, melynek írása közben kifejezetten a mû majdani megfilmesítése járt az író fejében. Végül csak 1969-ben rendezett belôle filmet Tony Richardson Anna Karina fôszereplésével. Ez a könyve azért is foglal el különleges helyet az életmûvében, mert az idôsödô férfi és fiatal lány kölcsönösen élôsködô viszonyában már érezhetjük a késôbbi remekmû, a Lolita elôszelét. A szintén a harmincas években írt Kétségbeesés címû, bûnügyi elemeket felvonultató regénye Dosztojevszkij erôteljes hatását tükrözi, és egyik kedvenc írói témájának, a hasonmások problematikájának újabb kiváló kibontása. Nabokov ezúttal is a megbízhatatlan elbeszélô narrációs technikájával él, mint például A szem címû 1930-as kisregényében. Elôbbi könyvébôl Tom Stoppard írt forgatókönyvet, amit 1969-ben Rainer Werner Fassbinder Utazás a fénybe címmel filmesített meg Dirk Bogarde-dal a fôszerepben. Az 1936-ban mindössze két hét alatt megírt, kafkai hangvételû Meghívás kivégzésre címû regényét nevezte a „legmeseszerûbb” és legköltôibb” mûvének, és ezt értékelte a legtöbbre saját munkái közül, melynek talányos befejezése a tôle megszokott módon egyszerre felzaklató és zavarbaejtô. Az 1938-as Adomány elsô írói korszakának kimagasló alkotása, melynek az elhagyott szülôföld iránti nosztalgia adja költôi lüktetését, utolsó oroszul írt kisregénye, A bûvölô pedig az ôs-Lolita, amely csak halála után jelent meg. 1937-ben Nabokovék Párizsba költöztek, majd 1940-ben az SS Champlain óceánjáró fedélzetén menekültek Ame-

rikába – a hajót a visszafelé vezetô úton süllyesztették el a németek. Nabokov homoszexuális öccse, Szergej nem tartott velük, ôt 1941-ben tartóztatták le a nácik, és 1945ben vesztette életét a neuengammei koncentrációs táborban. Az író elôször Manhattanben telepedett le családjával, ahol rovartani önkéntesként vállalt munkát az Amerikai Természettudományi Múzeumban. Nem sokkal késôbb egyetemi állást kínáltak neki, amivel egy közel két évtizedes kiemelkedô tanári pályafutás vette kezdetét. Nabokov több rangos amerikai felsôoktatási intézményben tartott elôadásokat az orosz és európai irodalomról, hallgatói imádták, az anyagi biztonság pedig lehetôvé tette számára, hogy az írásra és élete másik nagy szenvedélyére, a lepkék tanulmányozására koncentrálhasson. 1941-ben jelent meg Nabokov elsô angolul írt, önéletrajzi ihletésû regénye, a Sebastian Knight valódi élete, ami egy nyomozás és egy életrajz megírásának kettôs kísérlete. A negyvenes évek közepén írt Baljós kanyar egy drámai erejû disztópia, amiben maró gúnnyal állítja pellengérre a fasizmus és kommunizmus eszméit, illetve a diktátorokat. A negyvenes évek végén kezdte el írni a Lolitát az Egyesült Államok nyugati vidékein zajló lepkegyûjtô körútjain. Leghírhedtebb és legsikeresebb mûvét végül öt év alatt fejezte be, egy alkalommal pedig a feleségének kellett megakadályoznia, nehogy Nabokov elégesse a befejezetlen kéziratot. A regényt elôször Párizsban adták ki 1955-ben és csak három évvel késôbb New Yorkban, miután több nagy kiadó is visszautasította. A merész témaválasztásnak, illetve az egyszerre érzéki és kegyetlen megvalósításnak köszönhetôen a könyv rögtön meghozta Nabokov számára a világhírt, a botrányok ellenére pedig ma már a 20. század legjobb angol nyelvû regényei között tartják számon. Hatása szerteágazó, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évtizedekben a popkultúra megkerülhetetlen része lett. 1962-ben Stanley Kubrick, majd 1997-ben Adrian Lyne rendezett belôle ﬁlmet. 1957-ben jelent meg negyedik angolul írt regénye, a Pnyin professzor, majd ezt követte 1962-ben a sokak által legtökéletesebbnek tartott regénye, a Gyér világ. A talányos és posztmodern alkotás a XX. századi világirodalom egyik csúcsteljesítménye. Egy megrázó költemény és a hozzá írt kommentárok alkotják a regényt, amely egy nagy költô, John Shade utolsó mûvének és halálának, továbbá egy király számûzetésének történetét meséli el. Nabokov a hatvanas évek elején költözött Svájcba, ahol egészen 78 éves korában, 1977-ben bekövetkezett haláláig a Montreux Palace Hotelben lakott feleségével. Onnan indult hosszú lepkevadászatokra az Alpokba, Korzikára vagy éppen Szicíliába. A hatvanas-hetvenes években további három regénye jelent még meg (Ada avagy ardisi tüzek. Családi krónika; Áttetszô testek; Nézd a harlekint!), halála elôtt pedig a Laura modellje címû mûvén dolgozott. Ennek befejezetlen kéziratát végrendelete értelmében ﬁának és feleségének el kellett volna égetnie, ám a könyv töredékes formában az olvasók legnagyobb örömére végül 2009-ben mégis megjelent. BAJTAI ANDRÁS

42 Könyvjelzõ | 2014. május

40-42_Nabokov.indd 42

2014.04.29. 10:05

könyv±film

Fent és lent

Nick Hornby:

Már az elsô könyvével, a Fociláz címû Arsenal-szurkolói memoárjával berobbant az irodalom élvonalába, illetve ahogy egy kritikusa fogalmazott: „az elsô szezonjában bejátszotta magát az angol válogatottba”.

www.alexandra.hu

42-45_Hornby.indd 43

Könyvjelzõ | 2014. május 43

2014.04.29. 10:06

könyv±film

Pierce Brosnan és Toni Collette játsszák a film egyik fõszereplõpárosát

A kiváló kezdôrúgás után nagy várakozás elôzte meg a második könyvét, elsô igazi regényét, a Pop, csajok, satöbbit (1995). Ezt két további követte – Egy ﬁúról (1998), Hogyan legyünk jók? (2001) –, majd miután megszerkesztett egy antológiát és kiadott egy esszékötetet, 2005-ben megjelentette a Hosszú út lefelé címû könyvét. (Azóta két újabb regénnyel jelentkezett, Betoncsók és Meztelen Juliet, mindkettô olvasható magyarul.) A Hosszú út lefelé elôször 2006-ban jelent meg nálunk, az Európa Könyvkiadó gondozásában. Aki akkor nem szerezte be,, most pótolhatja a mulasztást, ugyanis a kiadó ismét megjelenteti. ült ﬁlm magyarorEnnek fôapropója a regény alapján készült szági premierje. rannak, patLondon, december 31. Petárdák durrannak, gboltot. Az togó tûzijáték fénye színezi az éjszakai égboltot. k egymást… emberek koccintanak, táncolnak, ölelgetik n, hanem inde van, aki nem vesz részt az ünneplésben, kább felmászik egy toronyház tetejére, hogy onnan a mélybe vesse magát, abban bízva, hogy akciójában ki más odasenki sem zavarja meg (hiszen mindenki sakhogy ez, lent koccint, táncol, ölelgeti egymást). Csakhogy a magányos öngyilkosság, egyszerre négy embernek etôn. Négy jut eszébe: egy idôben jelennek meg a tetôn. ember, négy probléma, négy sors. Martin, a népszerû

reggeli tévémûsor vezetôje, illetve volt vezetôje, mert miután lefeküdt egy 15 éves lánnyal, kirúgták, lecsukták, nemrég szabadult. Az ötvenéves nô, Maureen, akinek minden percét kitölti a fogyatékkal született ﬁának ápolása. JJ, a ﬁatal amerikai rockzenész, aki feloszlott együttesét és a bandával együtt elvesztett barátnôjét siratja. És a 18 éves mániás depressziós lány, a szünet nélkül szövegelô Jess, aki látszólag a legbanálisabb ok miatt készül végezni magával: összeveszett a barátjával. gy gy elkeseredett ember, elôször csak arEgyezkedni kezd a négy ról, ki ugorjon elôbb, késôbb arról, mikorra halasszák az ugrást – végül ta találnak egy triviális indokot, ami miatt, ter terveiket feladva, bûntudat nélkül lebattyog lebattyoghatnak a lépcsôn; mire a földszintre érnek, történeteik már menthetetlenül összefonó összefonódnak, életük, azzal, hogy megismerték eg egymást, máris megváltozott, holott az igazi k közös kalandok még hátravannak… Együtt ke keresik a megoldást saját életükre és egymáséir egymáséira, olyan dolgokkal néznek szembe, melye melyekkel korábban sosem.

400 oldal, 3490 Ft Európa Könyvkiadó

44 Könyvjelzõ | 2014. május

42-45_Hornby.indd 44

2014.04.29. 10:06

könyv±film

Az öngyilkosságra való készülés drámaisága elsôre talán

nehezen fér össze Hornby stílusával, vicces, lendületes, könynyen olvasható szövegeivel (ami miatt bizonyos honi kritikusok gyanakvóan mozgatják szemöldöküket; divat mifelénk fanyalogni a lazán megírt, fordulatos cselekményû könyveken, hiába vannak igényesen, pontosan megírva), ám a kétkedôket a szerzô gyorsan meggyôzi, hogy igen, errôl a témáról is lehet beszélni szórakoztatóan, eshet szó depresszióról, magányról, öngyilkosságról a mély szenvedés sötét tónusú ábrázolása nélkül. Hogyan? Elôször is úgy, hogy a szerzô rátalál az ehhez megfelelô elbeszélôi formára: monológokban, naplóbejegyzésszerû passzusokban mesélteti a négy szereplôjét; E/1-ben hitelesebben, természetesebben lehet elvégezni a mélymerülést az érzelmek világában, így még csak csábítás sincs rá, hogy a szöveg moralizáló, ítélkezô, minôsítô legyen, nincs külsô nézôpont, nincs „objektív” rálátás a helyzetekre, helyette nézôpontváltások vannak, snittek. A recept második fontos pontja: eressz össze négy olyan szereplôt, akik a regény extrém kezdôjelenetén kívül soha semmilyen más élethelyzetben nem állnának szóba egymással; négy teljesen különbözô karakter, élet, szemlélet, múlt. Egyvalamiben egyezzenek: ne vegyék komolyan a többiek problémáit, sajátjukat viszont annál inkább, így biztosan nem látják meg saját szavaik/tetteik képtelenségét. Ha ehhez hozzáadjuk Hornby humorát, máris kész a biztos recept. Itt van mindjárt Maureen, ô négyük közül a „leginkább kívülálló” – még nem járt külföldön, de még egy partiban sem, alkoholt sem ivott soha –, a legenyhébb káromkodás hallatán is megborzong és bocsánatkérôen néz az ég felé, miközben a másik öngyilkosjelölt, Jess egyetlen mondatot sem bír kimondani káromkodás nélkül. A mocskos beszédhez való viszonyát szépen ki is fejti: „Hogy csinálják az emberek, hogy nem káromkodnak? Hogy lehetséges az? Van az a rengeteg hézag a beszédben, ahová muszáj betenni egy »bazmeg«-et. Megmondjam, kik a legcsodálatraméltóbb emberek a világon? A hírolvasó bemondók. Én a helyükben olyasmiket mondanék: »És azok a kibaszott szemetek belerepültek a kurva repülôgéppel egyenesen a Világkereskedelmi Központba.« Hogy a fenébe mondhatja ezt máshogy egy emberi lény?” Ám a vaskalapos Maureen sem volna igazi Hornby-hôs, ha nem volna benne valamiféle hajlam az ironizálásra (még ha errôl ô maga nem is tud), máskülönben nem lenne képes olyat mondani, hogy „Teli gyomorral leugrani az Öngyilkosok Házáról, az olyan pazarlásnak tûnt volna, mint teli tankkal eladni a kocsit.” A cselekmény izgalmasan, kiszámíthatatlanul pattog elôre, a tempót olykor a négy szereplô ôszinte helyzetelemzései lassítwww.alexandra.hu

42-45_Hornby.indd 45

ják. E nyugvópontokon ismerjük (és szeretjük) meg igazán az egész társaságot. Az alapfelállás: négy különbözô háttértörténettel érkezô négy fura ember a háztetôn, kellôen érdekes kiindulópont a szöveg dramatikus feldolgozására, a monológokra bontott regény kellô szabadságot, viszonylag nyitott teret enged ahhoz, hogy a mûbôl egészen különféle adaptációk szülessenek. Egy igen örömteli feldolgozás a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ és a Szputnyik Hajózási Társaság koprodukciójában készült, A hosszabbik út címû színházi nevelési program – kiváló színészi alakításokkal, Gigor Attila érzékeny rendezésében. Ez az alapvetôen drámapedagógiai célokra készült elôadás annyira jól sikerült, hogy önálló színházi produkcióként is megáll a lábán, nem is akárhogy: beválogatták a POSZT idei versenyprogramjába, nevelési elôadásnak ez még sosem sikerült. Nehéz nem emlékezni, mekkora csalódás volt a Pop, csajok satöbbi filmadaptációja, éspedig nem a film minôsége miatt, mert azt – fôleg John Cusack kifogástalan alakítása okán – nem fogom egykönnyen elfelejteni, hanem a helyszínválasztás miatt… azzal volt a baj. Új helyszínt választottak a történethez, Chicagót, holott a történetnek megvoltak a maga színterei, Londonban. A könyvbôl ismerôs városrészek barátságos atmoszférájával, szûk kamarajellegével nem illett össze az amerikai miliô. A Hosszú út lefelé szereposztása ígéretes, Maureent a nagyszerû Toni Collette alakítja, Martint Pierce Brosnan. A film francia rendezôje, Pascal Chaumeil megpróbálta a történetet egy vérbeli angol komédia keretei közé húzni, egy a filmvígjátékokra jellemzô ritmust akart mûködtetni. Ennek a szempontnak rendelte alá, hogy mi kerüljön ki vagy be a forgatókönyvbe a regényhez képest. Az eredmény: kisebb drámai tét. Alig-alig érezhetô a szereplôk által cipelt terhek súlya – bár Toni Collette néhány jelenete kivétel ez alól. Onnantól, hogy a négy ember lejön a tetôrôl, már csak kalandból kalandba pöcköli ôket a rendezô, ide-oda vetôdnek, motivációik sok esetben követhetetlenek. Nem jön létre köztük igazi kapcsolat. A rockzenész JJ alig érzékelhetô a „nagy bejelentés” jelenetig. Míg a könyvben tökéletesen igazolódik, miként lehetséges könynyedén beszélni bonyolult kérdésekrôl, addig a filmet nézve nemigen találjuk meg az okát a szeleburdi stílusnak. Így hát, mi mást tehetnénk, újabb rovátkát húzunk a „könyvben jobb volt” oszlopba. MAROS ANDRÁS Könyvjelzõ | 2014. május 45

2014.04.29. 10:06

EGRESSY ZOLTÁN Százezer eperfa

47 MARCUS SAKEY Briliánsok

50 DANIEL KEYES Jóslatok az ôrültek házából

54 M. NAGY MIKLÓS Ha nem is egy bomba nô

46 Könyvjelzõ | 2014. május

46-49_Beleolvaso_egressy.indd 46

2014.04.29. 10:07

beleolvasó

EGRESSY ZOLTÁN

Százezer eperfa – részlet –

Furcsa dolgok történnek. Soha korábban nem tapasztalt széllökések, majd özönvízszerû esô… s végül tökéletes szélcsend köszönt be. Ami pedig a tudomány szerint lehetetlen. A regény hôseit a Margit-szigeten, egy fa alatt éri az ítéletidô, miközben furcsa kapcsolatok szövôdnek köztük. Egressy Zoltánról, a Sóska, sültkrumpli, és a Portugál címû darab szerzôjérôl kevesen tudják, hogy egy Sztriptíz nevû rockzenekarban dobolt, sôt, idônként még most is dobok mögé ül. Versekkel kezdte írói pályáját, de drámaíróként lett világhírû. Az Európa Könyvkiadónál megjelenô Százezer eperfa a harmadik prózakötete. Harlequin kezdeményezte a randevút, ezt talán említeni sem kellene, fordítva még nem történt ilyesmi, nehéz órák elôtt állnak, amennyiben muszáj volna tisztázniuk az önhibájukon kívül, utólag morbiddá furcsálódott múltat, nem illene tovább húzniuk az idôt, Orsolya megbeszélte a megbeszélendôket édesanyjával a kapitányos bárban, ugyanerre készül Harlequinnel is, ezúttal nem Bacardi fog segíteni az oldódásban, hanem gyönyörû festmények, régóta dédelgetett tervük az idelátogatás, ôsz eleje óta készülnek rá, a körülmények adottak, itt tudnak úgy beszélgetni, www.alexandra.hu

46-49_Beleolvaso_egressy.indd 47

hogy még egymás szemébe se kelljen belenézni közben, mellékesen az égvilágon mindenrôl szó eshet, a legkínosabb ügyekrôl is, miközben a híres mûveket bámulják. – Nem bírom ezt a rohamot, fogd már fel! – nyöszörgött egy idôs nô kiváló erôben lévô, de ezek szerint szívtelen keverék kutyájának pár perccel ezelôtt, Harlequin sietve haladt felfelé a Vár oldalában a Galéria bejárata felé, eközben hallotta meg a hölgyet, önkéntelenül elmosolyodott, nézte a padra lerogyó, dohogó gazdát, a vakarcs öleb húzta volna tovább kíméletlenül, vonzotta a nagy tér és az izgalmas köd, nem az irammal volt baja a nônek, hanem az oxigénutánpótlással, fújtatott hosszú másodpercekig, kapkodta a levegôt. A kutya sem értheti, miért ilyen rossz a levegô minôsége, mást szokhatott meg, de nem zavarja túlságosan, ahogy a többi állat sem tûnik megviseltnek a Vár környékén, Orsolya várakozás közben két gyönyörû dolmányos varjút ﬁgyelt egy párkányon, kiskora óta szereti a szárnyasokat, sokáig kedvelt idôtöltése volt az interneten a Madárlesô webkamera felvételeinek nézegetése, most élôben csodálhatta meg a két ragadozót. Intelligensebb állatok, mint amilyennek gondolná ôket az ember, kísérletek igazolják, látta ô is a tévében, azt elfelejtette már, milyen feladatot oldattak meg velük a gondozóik, de arra emlékszik, hogy tátott szájjal leste a képernyôt. Kinyújtotta a kezét, a varjak közelebb merészkedtek, reménykedtek, hátha ételt kínál, tél van, nehéz a táplálékbeszerzés, még neKönyvjelzõ | 2012. május 47

2014.04.29. 10:08

beleolvasó kik is, bármilyen okosak, pár centiméternyi távolságból már veszélyeseknek hatottak, a festônô azonban nem ijedt meg tôlük, igaza volt, nem sebezték meg a kezét, csak megvizsgálták, mielôtt csalódottan arrébb léptek volna, ezt követôen aztán, amikor tudatosodott bennük, hogy semmiféle ennivaló nincs a nôi tenyérben, elrepültek. Késésben volt a festônô, sietett, ahogy tudott, pedig az nem ajánlatos a jelenlegi körülmények között, mégis neki kellett várnia Harlequinre, ez bosszantotta, micsoda férﬁ, kezet csókolni szeret, de idôben nem ér oda, ahova kellene, négy-öt perc is eltelt a megbeszélt idôponthoz képest, mire megjött, lihegés közben szabadkozott egy keveset, azért nem vitte túlzásba. Mielôtt elindultak, váltottak pár szót a keverék kutyáról és a két dolmányos madárról, ezután ajánlotta fel Harlequin a zsebkendôt, amellyel Orsolya nem élt. A pénztár elôtt állnak, csak egy jegy kell, a festônô látogatói igazolványt mutat fel, neki ingyenes a belépés, Harlequin szomorkodik, nagyvonalúságra készült, szerette volna meghívni Orsolyát. – Milyen szép a csizmája – mondja ügyetlenül, valójában a festônô lábát dicsérné szíve szerint, a vádli alakúra kiképzett szár tetszik neki a csizmában, még inkább persze a láthatatlan, de jól érzékelhetô formájú, gyönyörûséges vádli, Orsolya mosolyogva biccent, három napja vette a csizmát, ugyanilyet hord az anyukája, ô is éppen három napja. Nem akartak vásárolni, megszokásból mentek be egy elegáns cipôboltba, karácsony elôtt egyébként is hülyeség az embernek magára költeni, igaz, egyikük sem számít csizmaajándékra senkitôl, Viktória nézte ki az ezüstös színû modellt, az eladólány szerint eddig még mindenkinek rossz volt, aki felpróbálta, nincs gumírozva a szára, merev kiképzésû, ez lehet az oka. Tetszett nekik, Latinné csodálatosnak nevezte, bár ez még nem jelent sokat, felhúzták mindketten, mit ad Isten, tökéletes volt anyának és lányának egyaránt, vásároltak két párat, a lábméretük is azonos, most már a csizmájuk is, mindezt nem meséli el Orsolya, miért hozná szóba éppen az édesanyját a férﬁ elôtt. Munnyog egyet a gyomra, rég evett utoljára, nem korog, csak majdnem, a szó saját találmánya, ezzel sem fárasztja Harlequint, úgysem

értené, egyébként sem panaszkodni érkezett, olyasmit meg végképp nem szeretne jelezgetni, hogy szívesen vacsorázna a tárlatlátogatás után. Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne így. Mennek fel a lépcsôn, szemük elé tárul A taorminai görög színház romjai címû alkotás, Orsolyát mintha áramütés érné, belelkesül, elmondja, gyerekkorában milyen irreálisan nagynak tûnt neki a kép, lenyûgözte, amint meglátta, nemcsak a méret, a színek is, Csontváryt azóta imádja, ha valakibôl, hát belôle lehetett volna igazi világsztárt csinálni, egyedi és besorolhatatlan, végül nem lett az, talán ugyanazért, ami az erénye, eddig legalábbis nem, de bármi megtörténhet, Shakespeare-t se nagyon játszottak a halála után pár száz évig, a képzômûvészet persze más egy kicsit, nem kicsit, nagyon. Elmereng a kép elôtt, ugyanúgy, mint ﬁatalkorában, talán más emlékek is visszajönnek, szoktam én is ilyen átmeneteket csinálni, nézze, Harlequin, mutatja a vásznat, sôt, vásznakat, több képet csodál egyszerre, nézze az eget, úgy megy át kékbôl sárgába, hogy nincs benne zöld, gyönyörû, nekem ez csoda, egyáltalán hogy vannak ilyen színek a világon, nekem ez mese, ahogy itt besárgul az ég. Harlequin hálás, amiért az égboltról áradozik Orsolya, hozzászólni nem tud, nem is akar, magában nagyra értékeli a mediterránságot, a kép annyira nem üti ki, de a cédrusok vöröses törzse tetszik, meg egy nagyon szép rózsaszín is, rákérdez, így megtudja, mi az a száradási idô, és azt is, hogy az olajfesték két nap után elkezd húzni, haszontalan információ, mégis élvezettel hallgatja, a nô még mindig nem a szerelme, bárcsak az lenne, lám, lelkes is tud lenni, ez új tapasztalat, ide kellett jönni, hogy kiderüljön. Összevissza kóvályognak, a tanár virágzó almafákat ábrázoló festmény elôtt áll meg, jók ezek a szaggatott vonalak, töredezett ecsetvonásokkal készült a kompozíció, ez meg itt egy Szinyei Merse, olyan lombot akart festetni a tanítványaival, amelyen a madarak át tudnak repülni, ezt nem Orsolyától tudja meg, ezt a fali ismertetôszövegen olvassa, most érnek Mednyánszky súlyos képeihez, a férﬁ számára pont olyan nyomasztók, mint a lelke jelenlegi állapota, a hirtelen született lektûrgondolatot szégyenkezve veti el, de örül, amiért hatnak rá a festmények, vissza is hôköl az egyiktôl, ezekben a napokban különösen életszerû a belôle ára-

48 Könyvjelzõ | 2014. május

46-49_Beleolvaso_egressy.indd 48

2014.04.29. 10:08

beleolvasó dó világvége-hangulat, Viktória minimum szenzációsnak nevezné, ô azonban nincs itt, nem baj. A Mednyánszky-festmények hosszú ideig lekötik Harlequint, Orsolya elégedett a férfi ízlésével, bírja ô is ezeket a ködöket, érdekes lelke lehetett a festônek, a Sziklás vízparti táj például abszolút borzongató, a barna és a szürke uralja a képet, de valahogy minden szín benne van, nehéz lenne együtt élni vele, nem a festôvel, a képeivel, a Folyópart fákkal is erôsen megragadja Harlequint, fényképszerû, mintha autóablakon át látná, amit lát, ezt a felismerését meg is osztja Orsolyával, bár nem nagyon akar okoskodni, nem is igen tudna. A festônô továbbhalad, visszamosolyog egy vele egykorúnak tûnô szembejövô férfira, elbizonytalanodik, ismerôs, de ki lehet, megvan, eszébe jut, régi történet, nem érdekes, Harlequin kiszúrja, mi történt, nem kérdez semmit, gáláns férfi, vagy csak gyáva. Orsolya megáll egy Renoir-kép elôtt, Rózsák vázában, szép cirmosak, mutatná a tanárnak, de ô egy másik sarokban nézeget valamit, neki Armand Guillaumin a következô állomás, mindenféle szín van itt az égben, neki való, csak sok lesz már, ugyanazért nem szereti a kiállításokat, amiért a szépségversenyeket, túl sok a néznivaló, és még csak most érnek Van Gogh Provence-i aratás-a elé, csupa fej nélküli nônek tûnô kazal, ez meg egy Rippl-Rónai, Orsolya sokáig nézi, könnycsepp jelenik meg a szemében. – Gyerekkoromban ez volt a falamon – mutat a Nô fehérpettyes ruhában-ra, Harlequin most ér mellé, pislog, nem érti, nem mer rákérdezni, Orsolya kitalálja, mi a gond, nem az eredeti képrôl beszél, csak egy reprodukcióról, van min nevetni, jól jött a kis félreértés, itt lenne az idô szóba hozni valami fontosat, Orsolya a múltról beszélne, Harlequin a jövôrôl, addig kanyarognak, míg a Majális elé érnek. – Ez is nyári égbolt – mutat a képre Orsolya. – Pici bárányfelhôk. Nem annyira impresszionista, lazább annál, ki van rendesen tökölve. Nagyon meg van festve, nincs túlrészletezve, de azért szépen kidolgozott. Jé, azt hittem, hat alak van rajta, most látom, hogy nyolc! Orsolya megörül a felfedezésének, Harlequin viszont nem érti, miért ne lennének kidolgozva az impresszionista képek, erre sem kérdez rá, nem akar hülyébbnek tûnni annál, mint amilyennek egyébként is tetszhet, csendben bólogat, mint aki egyetért, Orsolya belejön a magyarázásba, már egy másik képnél áll, türelmesen mutogat a tanárnak. www.alexandra.hu

46-49_Beleolvaso_egressy.indd 49

– Ebben a felhôben alig használt fehéret a festô, látja? Az egymáshoz képestség a lényeg, a viszonylagosság, ez az erôs fehér attól tud becsillanni. Itt. Ez a csúcsfény a képen, nézze, milyen erôs fehér. A többi meg, minden más inkább szürke, és ettôl valahogy hihetetlenül térbe kerül az egész. Harlequin osztálykiránduláson érzi magát, próbál ﬁgyelni, hall néhány meglepô információt, nem gondolta például, hogy a szürkében minden szín benne van. – Itt egy kis vöröses rész, látszik, ha jobban megnézi, itt meg ez a kék, ez valami nagyon égszínkék kobaltból lehet kikeverve. A kobalt más anyagokkal új színeket eredményez, alumináttal türkizt például. Az egyik kedvencem. Az életben is nagyon szeretem. Én magát szeretem nagyon. Nem hosszú a csend, amely beáll, de azért megáll a levegô, a festônô belenéz a két árván reménykedô szembe, aztán erôltetett sebességgel beszélni kezd a cölinrôl, ami rendkívüli módon hasonlít a ciánhoz, a három alapszínbôl ez az a kék, amelyik nem tartalmaz két másik színt, zavarosan beszél, Harlequin szeretne elsüllyedni, mert Orsolya nyilvánvalóan tereli a szót, az ultramarinról kezd értekezni, az vörössel kevert liláskék, aztán arról beszél, a nyomdákban hogy zajlik az optikai színkeverés, pici pontokból áll össze a színfelület, ha nagyítóval megnézi az ember, kiderül, biztos látott már ilyet, Harlequin, a türkiz például egy sárga és négy kék, hihetetlenül érdekesen állnak össze a különbözô színek, a festékek elméletileg pigmentek, azt tudta?, manapság már szintetikus majdnem minden, igazi pigment kimondottan kevés van, ha néz az ember egy kéket, nem is gondolná, mennyi vörös van benne, az indigó is milyen gyönyörûséges, ez csak úgy mellékesen jut eszébe, az eget – tudom, ez érdekli legjobban – nehéz kikeverni, dehogy érdekli ez most Harlequint, de mit tehetne, hallgatja szelíden a nôt, a cölin is jó az éghez, a cián is, meg a párizsi kék, az valami iszonyú erôs szín, nehéz összekeverni bármivel, mert megeszi a többit, a többi színt, arra gondol, nem másra, alaposan meg kell tanulni a helyes adagolást, az elmélet ugyanolyan fontos, mint zenében a szolfézs, a komplementer színekrôl biztos hallott, vagy hogy a kék-sárga az a zöld, a kék-vörös meg a lila, ezeket tanulta, nem?, a vörösnek a zöld a komplementere, a sárgának a lila, a kéknek a narancssárga, a komplementer két másik szín keveréke, azt jelenti, kiegészítô, igen, mondja Harlequin, hogy megszólaljon ô is egyszer, de innentôl aztán nem hall semmit. Könyvjelzõ | 2012. május 49

2014.04.29. 10:08

beleolvasó

MARCUS SAKEY

Briliánsok – részlet – Fordította: Pap Vera-Ágnes

Az amerikai szerzô trilógiájának elsô kötetében egy alternatív világot ismerünk meg, ahol 1980 óta tízbôl egy megszületô gyermek különös képességekkel jön világra. A fennálló hatalmat fenyegethetik ezek az emberek, ezért az amerikai kormány szegregációt irányoz elô: a legtehetségesebb gyerekeket kiszakítják családjukból. A zseniális mutánsok között terroristák is vannak. Ellenük küzd a regény fôszereplôje, a szuperügynök: Nick Cooper. Csakhogy ô maga is különleges tulajdonságokkal bír, ezért kollégái is gyanakvással figyelik. Cooper, hogy megvédje kislánya jövôjét, beépül a zseni mutánsok terrorszervezetébe. S miközben vezetôjük meggyilkolását tervezi, kapcsolatba kerül az egyik elit terroristával, a veszélyes és gyönyörû Shannonnal… A regény hamarosan megjelenik az Európa Könyvkiadónál.

Cooper kihúzott egy magas támlájú széket, leült, ujjbegyével verte a ritmust a bárpulton. Egyszer valaki azt mondta, hogy a countryzene három akkordból és az igazságból áll. Nos, mostanra csak a három akkord maradt. – Mit hozhatok, szivi? – A vörös haj lenôtt, a töve sötét volt. – Csak egy kávét. – Cooper oldalra biccentett. – S hozz neki még egy sört, jó? Ezzel gyakorlatilag végzett. A lány a szomszédos széken a feliratot próbálta lekaparni a Bud-üveg nyakáról. Jobb kezén az ujjízületek egy pillanatra kifehéredtek, trikója megfeszült a vállán. – Kösz, de nem. – Ne aggódj. – Cooper széles mosolyt villantott. – Nem hajtok rád. Csak jó napom van, és gondoltam, megosztom valakivel. A lány habozott egy kicsit, aztán bólintott, a mozdulattól megvillant vékony arany nyaklánca. – Akkor kösz. – Szívesen. Újra csak maguk elé bámultak. A pult mögött a polcon üvegek sorakoztak, a falra egy csomó megfakult fotót tûztek ki. Mosolygó idegenek karolták át egymást, a sörösüvegeiket feltartották, csupa vidám ember. Cooper eltûnôdött, hogy vajon milyen régiek a

50 Könyvjelzõ | 2014. május

50-53_beleolvaso_shakey.indd 50

2014.04.29. 10:09

beleolvasó fotók, vajon a szereplôk közül hányan isznak még itt, hogy alakult az életük, és melyikük halt meg. Különös dolog a fénykép. Érvényét veszti abban a pillanatban, amikor elkészül, és egyetlen fotó ritkán árul el bármit is. De tégy egymás mellé egy sorozatnyi képet és a sablon kirajzolódik. Néhány dolog nyilvánvaló: frizura, hízás és fogyás, a változó divatok. Más egyebekhez viszont értô szem kell. – Itt laksz? – Tessék? – Más a kiejtésed, mint a helyieké. – A tied is. – Igen – mondta Cooper. – Átutazóban vagyok. Este már el is húztam, ha minden jól megy. A vörös hajú visszajött a kávéval, aztán kivett egy sört a hûtôbôl, az üvegen gyöngyözött a jeges harmat. Könnyed, kecses mozdulattal elôkapott egy sörnyitót a hátsó zsebébôl. – Négy dollár. Cooper letett egy tízest a pultra, nézte, amint a nô felváltja. Igazi proﬁ volt, hat egydollárost adott vissza egy ötös és egy egyes helyett, megkönnyítette a dolgát, ha nagy borravalót akarna adni. Valaki a pult végérôl odakiabált: – Sheila, aranyom, szomjan halok – és a pultoslány gyakorlott mosollyal elindult feléje. Cooper belekortyolt a kávéjába. Égett és híg volt. – Hallottad, hogy újabb bombatámadást követtek el? Ezúttal Philadelphiában. A rádiót hallgattam idefelé. Valami tuskó beszélt. Azt mondta, háború lesz. Azt mondta, mindannyian tartsuk nyitva a szemünket. – Ki az a mindannyian? – a lány a kezének beszélt. – Szerintem errefelé a „mindannyian” és „mi” Texast jelenti, a bolygó további hétmilliárd lakosa pedig az „ôk”. – Biztos így van. Csak mert egyetlen briliáns sincs Texasban. Cooper vállat vont, újra belekortyolt a kávéba. – Talán kevesebb van, mint másutt. Ugyanolyan arányban születnek itt is, de hajlamosak elköltözni sûrûbben lakott, liberálisabb környékre. Nagyobb a tolerancia, és nagyobb az esélye annak, hogy a saját fajtájukkal találkozzanak. Élnek Texasban adottságokkal www.alexandra.hu

50-53_beleolvaso_shakey.indd 51

rendelkezôk, de arányaiban többen vannak Los Angelesben vagy New Yorkban. – Szünetet tartott. – Vagy Bostonban. Alex Vasquez ujjai kifehéredtek, amint megszorította a sörösüveget. Eddig görbén ült, a napokon át a gép elôtt görnyedô programozók hanyag testtartásával, de most kihúzta magát. Egy hosszú pillanatig bámult maga elé. – Te nem zsaru vagy. – A VEK-tôl vagyok. Jogszolgáltató Egység. – Lámpaoltogató? – A pupillái kitágultak, tarkóján a pihék felmeredtek. – Mi kapcsoljuk le a villanyt. – Hogy találtál meg? – Ma reggel Arkansasban kis híján elkaptunk. Ez úgy bô tíz órára van a határtól, túlságosan hosszú út ahhoz, hogy napvilágnál levezesd. És vagy annyira okos, hogy napközben kelj át a határon, amikor nagy a tömeg és a határôrök hanyagabbak. S minthogy a nagyvárosokat szereted, és San Antonio az utolsó nagyváros a határ elôtt… – Cooper megvonta a vállát. – Elbújhattam volna, meghúzhattam volna magam valahol. – Azt kellett volna tenned. De tudtam, hogy nem fogod. – Cooper elmosolyodott. – A sablonod elárul. Elôlünk menekülsz, de tartasz valahova. Vasquez igyekezett megôrizni rezzenéstelen arckifejezését, de az igazság ott rejlett a félszáz apró jelzésben, amelyek Cooper számára úgy villogtak, mint a neonreklám. Nyugodtan feladhatnád ezt a munkát, és pókerezhetnél, mondta neki egyszer Natalie, már ha egyáltalán pókerezik még valaki. – Gondoltam. Nem egyedül dolgozol, mi? Vasquez feszült, fegyelmezett mozdulattal megrázta a fejét. – Gusztustalanul elégedettnek tûnsz. Cooper megvonta a vállát. – Akkor lennék elégedett, ha már Bostonban elkaptalak volna. De ami azt illeti, az is gyôzelemnek számít, hogy megvagy, mielôtt sikerült elterjesztened a vírust. Mennyi kellett volna ahhoz, hogy befejezd? – Néhány nap. – A lány felsóhajtott, megfogta a sörösüveget, az ajkához emelte. – Talán egy hét. – Tudod, hány ártatlan embert ölt volna meg? – Csak a katonai repülôgépek irányítórendszerét vette célba. Civil veszteségek nélkül. Csak katonákat. Könyvjelzõ | 2014. május 51

2014.04.29. 12:49

beleolvasó Vasquez megfordult és ránézett. – Háború van, emlékszel? – Egyelôre nincs. – Dögölj meg. – Vasquez szinte az arcába köpte a szavakat. A pultoslány, Sheila odanézett, akárcsak a közeli asztalnál ülô párocska. – Ezt mondd azoknak, akiket meggyilkoltál. – Soha nem gyilkoltam meg senkit – mondta Cooper. – Megöltem ôket. – Nem gyilkosság, csak mert ôk mások voltak? – Azért nem gyilkosság, mert terroristák voltak. Ártatlanokat bántottak. – Ôk is ártatlanok voltak. Csak egyszerûen olyan dolgokat tudtak, amelyekrôl te nem is álmodhatsz. Én látom a kódrendszereket, képes vagy felfogni? A normálokat összezavaró algoritmusok számomra mindössze sablonok. Feltûnnek az álmaimban. Soha meg nem írt, csodálatos programokkal álmodom. – Gyere be velem. Álmodj nekünk. Még nem késô. A lány megpördült a széken, megmarkolta a sörösüveg nyakát. – Fogadni mertem volna. Rójam le az adósságomat a társadalomnak, mi? Életben maradhatok, de rabszolgaként, úgy, hogy elárulom a saját fajtámat. – Ez nem ilyen egyszerû. – Fogalmad sincs, mirôl beszélsz. Cooper elmosolyodott. – Biztos vagy benne? Vasquez szeme felvillant, majd elkeskenyedett. Nagy levegôt vett. Az ajkai mozogtak, mintha suttogna, de nem jött ki hang rajta. Végül kinyögte: – Neked is van adottságod? – Igen. – De te… – Igen. – Hahó. Minden rendben, kisasszony? Cooper egy töredékmásodpercre félrenézett, ennyi idô alatt felmérte a férﬁt. 185 centi, száz kiló, zsírpárnák fedik a munkában és nem edzôteremben szerzett, kemény izmokat. Karját félig felemelve elôretartja, térde könnyedén behajlítva, az egyensúly rendben. Kész megverekedni, ha szükséges, de nem kezdeményez. Cowboycsizma. Aztán visszafordult Alex Vasquezhez, és azt látta, amire számított, amikor észrevette, hogy a lány hogyan markolta meg a sörösüveget. Vasquez a pillanatnyi ﬁgyelemzavart kihasználva visszakézbôl lendített. Könyöke a levegôben, a háta belefeszült, és az üveg

süvítve készült szilánkokra törni Cooper koponyáján. Csakhogy ô már nem volt ott. Hát legyen. Nem tudja biztosan megsaccolni, hogy a cowboy hogyan reagálna. Elsô a biztonság. Cooper oldalra lépett, és egy balhoroggal megcélozta a cowboy állkapcsát. A férfi jól fogadta, megpördült, aztán támadásba lendült. Nem volt rossz ütés, egy átlagembert valószínûleg kifektetett volna. De Cooper látta a mozdulat rebbenését a férfi szemében, a deltaizom megfeszülését, az elferdülô hasizmokat, mindezt úgy fogta fel egyetlen pillanat alatt, ahogy az átlagember észreveszi a stoptáblát, és világossá vált a szándék. Az ütés úgy sújtott le, mint a légkalapács, de Coopernek, aki tudta, hova céloz, a világ legegyszerûbb dolga volt elkerülni. A szeme sarkából látta, hogy Vasquez lecsúszik a székrôl, és a túlsó ajtó felé rohan. Ebbôl elég. Közelebb lépett, befeszítette a könyökét, és torkon vágta a cowboyt. A férfiból egy szempillantás alatt elszállt a harci kedv. Mindkét kezével a torkához kapott, ujjai végigszántották a bôrt, véres csíkokat hagyva. A térde megroggyant, és feladta. Cooper arra gondolt, hogy szól a férfinak, hogy rendbe jön, nem törte el a légcsövét, de Vasquez már eltûnt a túlsó ajtón át. A cowboy kénytelen lesz egyedül rájönni erre. Cooper átfurakodott a tömegen, utat vágott magának, a többség lemeredve bámulta, néhányan megmozdultak, de túl lassan. Egy szék felborult, amint egy férfi felugrott, Cooper felmérte a férfi izomzatának sablonját és a boruló szék ívét, és úgy döntött, hogy átugorja a fém széklábakat, így elkerülve a fickót. A zenegép átváltott Skynyrdra, Ronni Van Zant három lépésért könyörög, miszter, csak három lépés az ajtó, ezen nevetett volna, ha van annyi ideje. CSAK SZÁLLÓVENDÉGEKNEK, hirdette az ajtón álló felirat. Cooper elkapta, mielôtt becsapódott volna, egyetlen rántással szélesre tárta, hogy biztos legyen benne, Vasquez nem a túloldalon várja – észrevette volna ugyan, ha a lánynál van fegyver, de elrejthette itt, mielôtt bejött a bárba – aztán, látván, hogy tiszta a levegô, átpördült az ajtókeret túlfelére. A folyosó végén egy másik ajtó, valószínûleg a hallra nyílik. Barátságos narancs és szürkemintázatú lépcsô vezetett felfelé. Nekivágott a lépcsônek, a zene és a bár zaja elhalkult, a salaktégla falak között csak a szuszogása visszhangzott. Újabb ajtó, mögötte az emeleti elôcsarnok, a folyosó két oldalán szállodaszobák. Felemelte a jobb lábát, hogy belépjen….

52 Könyvjelzõ | 2014. május

50-53_beleolvaso_shakey.indd 52

2014.04.29. 14:54

beleolvasó Négy lehetôség van. Egy: Terv nélküli, pánikszerû menekülés. De ô programozó, a programozók logikusan és kiszámított lehetôségekkel dolgoznak. Kettô: Túszt akar ejteni. Valószínûtlen; nincs rá ideje, legfeljebb egy szobában próbálkozhat, és semmi garancia, hogy el tudna bánni az ott lakóval. Három: Elrejtett fegyverért ment. De ez nem változtat a felálláson; ha meglátod, nem tud lecsapni. Négy: Szökés. Persze az épület körbe van véve, és ezzel tisztában van. Ami egy alternatív útvonalat jelent. Megvan. …a folyosóra. Tizenegy ajtó, ebbôl tíz teljesen egyforma, leszámítva a szobaszámokat. A legutolsó ajtó egyszerûbb volt, és jelöletlen. Tisztítószerraktár. Cooper odarohant, lenyomta a kilincset, nem volt bezárva. Nyomorúságos, ötször ötös szobácska. Odabent volt egy tolókocsi tisztítószerekkel és mini-piperecikkekkel, egy porszívó, összehajtogatott törülközôk egy acélállványon, egy mély mosdókagyló, és az oldalsó falhoz rögzítve egy vaslétra, ami a tetôablakhoz vezetett. Az ablak nyitva volt, négyszögén keresztül látszott az éjszakai ég. Vasquez valószínûleg rögtön bejelentkezés után felmérte a terepet. A tetôablak nyilván le volt lakatolva; a lány levágta vagy letörte a lakatot, így elôkészítette a menekülô útvonalat. Ügyes. A szálló zömök egyemeletes épület volt hasonló épületek között, nem lehet nehéz egyikrôl a másikra átugrálni, aztán lemászni egy tûzlétrán és elsétálni. Felnyúlt az egyik törékeny létrafokra, és felhúzódzkodott. Egy pillanatra megállt, hogy megbizonyosodjon, a lány nem várja odafönn, hogy egy téglával fôbe kólintsa, aztán megragadta az ablak peremét, és kimászott a tetôre. Kátrány ragadt a cipôjéhez. A csillagok még a városi fények szûrôjén is átragyogtak. Hallotta az utcáról a forgalom zaját, és a kiabálást, amint a csapata benyomul a bárba. Meghajolva elôbb balra nézett, aztán jobbra, és meglátta a vékony alakot, háttal neki, keze a tetô szélét jelzô, egy méter magas korláton. Vasquez feltornázta magát, rátérdelt, aztán készült felállni. – Alex! – Cooper kiegyenesedett, elôhúzta a fegyverét, de nem emelte fel. – Állj! A programozó ledermedt. Cooper néhány óvatos lépést tett, miközben a lány lassan megfordult, testtartásából áradt a csalódottság és lemondás. www.alexandra.hu

50-53_beleolvaso_shakey.indd 53

– Istenverte VEK. – Gyere le onnan, és tedd tarkóra a kezed. Az utcai fények megvilágították a lány arcát, szigorúan nézett, a szája gúnyos mosolyra görbült. – Szóval neked is van adottságod, mi? – Újra megcsillant az arany nyaklánc medálja, egy madár, ﬁnom ötvösmunka. – És mi az? – Sablon-felismerés, elsôsorban a testbeszéd leolvasása. Addig közelített, míg már csak féltucat lépés választotta el ôket. A Berettát nem emelte fel. – Ezért mozdulsz ilyen gyorsan. – Nem vagyok gyorsabb nálad. Csak tudom, hogy hova célzol. – Igazán kedves. És arra használod, hogy a saját fajtádra vadássz. Élvezed? – Csípôre tette a kezét. – Erôsnek érzed magad tôle? Fogadni mernék, hogy igen. A gazdik megsimogatják a fejed, valahányszor elkapsz valakit közülünk? – Szállj le, Alex. – Különben lelôsz? – A nô átpillantott a keskeny sikátor túloldalán fekvô épületre. Nagy ugrás, de kivitelezhetô, talán két méter. – Lehetne másképp is. Még nem ártottál senkinek. – Leolvasta a testérôl a habozást, látta a remegô vádlikat, a vállak feszülését. – Szállj le onnan, és megbeszéljük. – Megbeszéljük. – Vasquez felhorkantott. – Tudom, hogy a VEK-ﬁúk hogyan beszélgetnek. Mi is az a szófordulat, amit a politikusok elôszeretettel használnak? „Tágabb értelemben vett kihallgatás.” Nagyszerû. Sokkal jobban hangzik, mint a kínzás. Ahogy a Veszélyelemzô és Elhárító Központ is jobban hangzik, mint az Abnorm-ellenôrzô Hivatal. A teste elárulta Coopernek, hogy a lány döntött. – Lehetne másképp is – ismételte. – Mi a keresztneved? – Vasquez hangja most lágy volt. – Nick. – Az a rádiós igazat mondott a háborúról, Nick. Ez a jövônk. – Különös eltökéltség vett rajta erôt, zsebre vágta a kezét. – Nem állíthatod meg a jövôt. Viszont eldöntheted, hogy melyik oldalra állsz. Megfordult, és lenézett a sikátorba. Cooper megértette, mire készül, és mozgásba lendült, de még két lépést sem tett meg, amikor Alex Vasquez, zsebre vágott kézzel, leugrott a tetôrôl. Fejest ugrott. Könyvjelzõ | 2014. május 53

2014.04.29. 12:49

beleolvasó

DANIEL KEYES

Jóslatok az ôrültek házából – részlet – Fordította: Varga-Sabján Dóra

Raven Slade, a borderline személyiségzavarral küzdô lány épp lábadozik legutóbbi öngyilkossági kísérlete után, és keresi a visszautat a valóságba. Folyamatosan küzd érzelmeinek törékenységével és a világ mozaikokra hulló követhetetlenségével, a véletlennek köszönhetôen azonban egy olyan titok terhét is cipelnie kell, amely rossz fülekbe jutva katasztrofálisabb következményekkel járna, mint az ikertornyok elleni támadás. A görög N17 terrorcsoport, az Iráni Népi Mudzsahedek és az FBI versenyt fut egymással, hogy megkaparintsák a lány tudatalattijában rekedt terrorakció-tervet. Daniel Keyes, a Virágot Algernonnak szerzôje csaknem harminc évvel elsô regényének megírása után ebben az izgalmas pszichológiai thrillerben is az elme titkait kutatja.

Athén, Görögország Raven Slade kinyitotta a szemét, és belepislogott a fémhálóval rácsozott ablakon át beszûrôdô fénybe. Felugrott keskeny vaságyáról, és a matracot a falhoz húzta. Lábujjhegyen felállt rá, és nyakát nyújtogatta, hogy egy pillantást vethessen a külvilágra. Amikor meglátta a lenyugvó nap fényében az Akropolisz és a Parthenon körvonalait, visszacsúszott, és keresztbe tett lábbal a nyirkos matracra ült. Vajon ezúttal melyik intézetbe került? Nôi hang szólt be a kukucskálónyíláson keresztül:

– Bejövök, Raven. Beszélnem kell veled. A nyílás becsukódott, és az ajtó kinyílt. Faye Sawyer nôvér lépett be. Raven felpillantott a csinos, középkorú nôre – olívaszínû, lágy arca volt, sötét szeme, a haja csillogó fekete koronába fonva. – Jövök azért, hogy most kivigyelek innen, Raven – mondta a nô tört angolsággal. – Az apám, öö… lefújta az öngyilkos-ôrséget? – Szolgálatos nôvér jelentés szerint együttmûködsz három napja. – Akkor megint elôadhatom a csavart nyalóka számomat? – Mr. Jason Tedescu, új beteg gyengélkedôben, akar beszélni veled. Mondja, te voltál legjobb drámatanítvány Waybridge Egyetemen. – Persze, találkozom vele. – Elôször gyere, mosakodj és öltözz! A fürdôben Sawyer nôvér segített neki megfürödni, és új kötést tett a csuklójára. Amikor a nô odanyújtotta neki csavart nyalóka öltözetét, elmosolyodott. – Mindig a karácsony ugrik be errôl a ruháról. – Mosolyt csinálsz sebesült katonáknak és betegeknek. Mindig vagy a ﬁgyelem közepében. Mielôtt meglátogatsz Mr. Tedescu, megcsinálom a hajat, hogy szép lenni. Feje bizsergett a kefe kemény sörtéitôl. Mióta az anyja megölte magát, senki nem fésülte a haját. Behunyta a szemét, és ahogy Sawyer letette a hajkefét, azt susogta: – Még ne hagyd abba! – Szép vagy, Raven. Felpislogott, és észrevette, hogy szôke hajszálak hevernek a szoknyáján. – Kitépted a hajamat, te kurva! – Kijön kevés, ez normális.

54 Könyvjelzõ | 2014. május

54-57_beleolvaso_keyes.indd 54

2014.04.29. 10:11

beleolvasó Raven ökölbe szorította jobb kezét, és meglendítette, hogy üssön, de Sawyer a levegôben elkapta, és megcsavarta a karját. – Uralkodj magadon, Raven, vagy írok kórlapodra, hogy még beszélsz meghalt nôvéreddel! – Ne, nem akarom, hogy az apám megint bezárjon! – Megnyugszol? – Igen, megígérem. – Megígérsz sokszor. Mutasd mindkét kezet. Szétkulcsolta ujjait, és elôrenyújtotta a kezét. – Látod? – Rendben, megyünk gyengélkedôbe. Raven követte Sawyert végig a folyosón, aztán hirtelen megállt. – Mi a baj, Raven? – Meggondoltam magam. – Menned kell meglátogatni Mr. Tedescu. – Semmit sem kell csinálnom! Sawyer elôkapott egy öngyújtót a zsebébôl, és addig pattintgatta, amíg a kanóc meggyulladt. – Vidd innen! – Akkor most vagy te, nem a másik éned, csinálod amit mondok. – Jó, megteszem, csak oltsd el a tüzet. Sawyer becsukta az öngyújtót, és visszacsúsztatta a zsebébe. – Gyere, vidámíts meg Mr. Tedescu! Az elsô ágyból egy ﬁatalember integetett, arcán oxigénmaszkkal. – Hiányoztál, Raven! Raven megsimogatta a kezét. – Jobbulást! Végigment az ágyak és a tolószékek között, közben mindkét irányban integetett a betegeknek, akár egy királynô, aki seregeit számlálja. Akik ébren voltak, csókokat dobtak felé. A gyengélkedô távoli sarkából valaki kiáltott: – Te, ott a tolószékben, fogd be, és hagyj aludni minket! Egy másik azt üvöltötte: – A fenébe is, nem te vagy itt az egyetlen! A félig nyitott elválasztó függönyhöz érve felidézôdött benne egykori drámatanára dagályos elôadása. – Ne feledjék, diákok, hogy ez Arisztophanész háborúellenes komédiája. A fôhôs neve, Lüszisztraté azt jelenti: aki feloszlatja a seregeket. Véget vet a háborúnak Athén és Spárta között azzal, hogy ráveszi a szerelemre éhes nôket, ne feküdjenek le a férjükkel. www.alexandra.hu

54-57_beleolvaso_keyes.indd 55

Felidézte az utolsó szerepet, amit próbált. Megmarkolta a függönyt, és egy elnyújtott mozdulattal elhúzta, miközben a bebiﬂázott sorokat ismételte magában: „Te dolgod ôt hát megforgatni nyárson, Meg- és felsütni, lúddá tenni jól, Szeretni is nem is, megadni mindent Egyen kívül, mirôl csak a pohár tud.” (Arisztophanész: Lüszisztraté; Trencsényi Waldapfel Imre fordítása.) A nagy hasú, apró Mr. Tedescu megpördült tolószékével. – Raven? Sawyer nôvér közelebb tolta a lányt. – Raven Slade látogatni jön, ahogy kért, Tedescu professzor. – Nem professzor. Sosem… neveztek ki professzorrá. És hol vannak az N17 elvtársaim? – Még nem érkeznek, Mr. Tedescu. De csavart nyalóka Raven jönni felvidítani magát. Tedescu dühtôl feszülô arca ellágyult. – A kedvenc színésztanítványom. Gyorsabban jegyezte meg a szerepeket és több beleéléssel, mint bármelyik színészdiák. Van egy kérdésem hozzád. – Sawyerre mordult. – Menjen ki, ez rám és a védencemre tartozik. Sawyer kilépett a függöny mögé, de Raven látta ingó árnyékát a túloldalon. – Gyere közelebb, Raven! – szólt Tedescu. A lány odahajolt: igyekezett fegyelmezni arcizmait, nehogy egy önkéntelen rándulás elárulja az émelygést, amit Tedescu izzadt testének szaga váltott ki. – Emlékszel az utolsó találkozónkra az irodámban, a próba után, az összeomlásod elôtt? Hogy is felejthetné el? Aznap délután, az asztalnál ülve érezte, ahogy a kanos disznó vastag ujjait becsúsztatja a szoknyája alá. Még jó, hogy keresztbe tette a lábát – ezt tette volna Lüszisztraté is. Tedescu fölállt, és elbotorkált a mosdóig. Raven végigpásztázta tekintetével az íróasztalt, és felfedezett egy köteg papírt, a borítón ezzel a címmel: Sárkányfog hadmûvelet. Jegyzetek egy új darabhoz? Kíváncsian belelapozott: három, rímelô négysoros strófa, akár Nostradamus jóslatai. Épp igyekezett gondosan visszaigazítani a papírokat, amikor Tedescu kezét törölgetve visszatért a mosdóból, és észrevette Ravent. Könyvjelzõ | 2014. május 55

2014.04.29. 12:50

beleolvasó – Hogy mersz beleolvasni a személyes dolgaimba?! A nôvér ellenôrizte Tedescu pulzusát, és odahívott – Bocsánat, Mr. Tedescu. Azt hittem, színházi jegy- egy arra járó gondozót. zetek. – Ez a beteg elájul. Mikor felkel, csak a gyengélkedôben Tedescu megrázta az öklét. Raven ijedtében felpat- lehet. Egyáltalán senki látogató. tant a székrôl, és menekülni próbált, hajsza kezdôdött Kilépve a gyengélkedôbôl, Ravenhez fordult. az asztal körül. – Raven, mit mondasz neki, hogy próbál megtámadni?! – Ne üssön meg! Épp felidézte volna a három strófát, de eszébe jutott, Kopogás szakította félbe, egy diák nyitott be az ajtón. amit Tedescu mondott az N17-rôl és a MEK-rôl. – Bocsánat, késtem a találkozóról. – Semmit, egyszerûen csak… izé, megkattant. Raven ellökte magától a férfit, és kirohant az irodából. Sawyer megragadta a lány csuklóját. – Hallottam valami a November 17 és a Népi Az volt az utolsó alkalom, hogy látta Tedescut, egészen Mudzsahedek. mostanáig. – Mudzsa micsoda? – Mr. Tedescu, hogy felejthetném el valaha is azt az – Mondjad meg, vagy írok kórlapodra, hogy halluciutolsó napot? nálsz és beszélsz meghalt nôvérrel! Apád bezár megint. Látta, ahogy Tedescu Sawyer körvonalait pásztázza a Raven kifejtette a kezét a nôvér szorításából. függöny mögött. – Írj, amit csak akarsz. – Menjen innen, nôvér, ez bizalmas ügy. – Mi folyik itt? Cipôtalpak surranása hallatszott, ahogy Sawyer arApja hangjára Raven megfordult. rébb lépett. – A nôvér megmentette az életemet, Mr. Tedescu – Mindig is hihetetlen emlékezôtehetséged volt meg akart ölni. De most azzal fenyeget, megint jelentea szerepeidhez. Emlékszel rá, mi állt azokon a lapo- ni fogja, hogy ôrült vagyok. kon? A férfi Sawyerhez fordult. – Én majd gondoskodom errôl, nôvér, visszamehet a …raven, az a szemét drámatanárod arra kér, hogy adj elô egy jelenetet a háromfelvonásos sárkányfog darab- nôvérszobába a katonai részlegre. Sawyer tétovázott egy ideig, majd lassan elsétált. jából… – Jól vagy, Raven? Nem vett tudomást a fejében cikázó hangról, és visz– Mielôtt Mr. Tedescu nekem esett, megkérdezte, szamondta a sorokat Tedescunak. – Értek néhány képet és utalást az elôadásai alapján, emlékszem-e arra a néhány sorra, amit egyszer az íróasztalán olvastam. Akkor úgy gondoltam, csak színháde még így sincs értelme. – Ezek jóslatok, kizárólag N17- és MEK-elvtársaim- zi jegyzetek, de most kiderült, hogy ezek valamiféle jóslatok, és Tedescunak nagyon fontosak. Szóról szóra nak szólnak. elismételtette velem, és amikor látta, hogy pontosan …mi a franc az az n17 meg ez a mek…? Azt már nem hallotta, amit Tedescu ezután mon- vissza tudom idézni, azt mondta, ez az életembe fog dott, a fejében zümmögô magas, vékony hang elnyom- kerülni, mert a Sárkányfog hadmûvelet kizárólag az ta a férfi szavait. Az öreg hirtelen elôrehajolt a tolószék- N17- és a MEK-elvtársakra tartozik. Apja elkapta Raven karját. ben, és két kézzel ugrott Raven nyakának. – Gyorsan, gyere velem. – Nem hagyhatlak életben, te kurva! – Mirôl beszélt, apa? Mi az a MEK? Raven megpróbálta kiszakítani magát, de Tedescu A férfi sietve bevezette irodájába, és bezárta az ajtót. szorítása erôs volt. Az ujjak egyre vészjóslóbban tapad– Nincs idôm elmagyarázni, Raven. tak a nyakára. – Elmondatott velem három strófát, kíváncsi volt, Az elválasztó függöny hirtelen szétlebbent, és Sawyer nôvér rohant be a szobába. Öklével belecsapott fel tudom-e idézni. Az elsô így kezdôdik… – Ne mondd el nekem, Raven! Tedescu arcába, aki az ütéstôl kizökkenve elengedte a – Miért ne? lányt. A nôvér második csapásától már elvesztette az – Ha elkapnak és vallatnak, nem hiszem, hogy maeszméletét. – Jézusom, Sawyer, épp idôben, ez a vénember meg gamban tudom tartani. – Megijesztesz. akart ölni! 56 Könyvjelzõ | 2014. május

54-57_beleolvaso_keyes.indd 56

2014.04.29. 10:12

beleolvasó – Sajnálom, de nem késlekedhetünk, életek ezrei lehetnek veszélyben. Figyelj a hangomra, már hallottad azelôtt, amikor ezt az utasítást adtam neked. Raven, engedd el magad! …hipnotizál, raven, ne hagyd, hogy irányítson… Hallotta nôvére baljós szavait, de nem tudta megállni, hogy szeme le ne csukódjon. – Ismételd meg az utasításomat, Raven. Egész halkan suttogta: – Raven, engedd el magad! – Aztán teste elernyedt. Érezte apja kezét a homlokán. – Raven, most aludni fogsz megint, ahogyan azelôtt sokszor, mélyen aludni. Fûzfákat látsz hajladozni, rózsák lágy illata vesz körül a kertben, puha szellô simogatja az arcod. Nézd azokat a sárga és rózsaszín pillangókat! Zárd ki most az ikertestvéred hangját odabenn… ô csupán féltékeny, amiért te születtél élve. Most pedig aludj! Aludj mélyen, amíg nem szólítalak, hogy ébredj! …légy óvatos, raven, régen mindig elmagyarázta, hogy miért hipnotizál, ne engedd… Túl késô, már ott volt a kertben, a fûben feküdt. Csak apja hangja visszhangzott a csendben. – Nem tudod többé felidézni Jason Tedescu jóslatait, eltemetve maradnak a tudatalattidban. Ôrzi majd ôket a tûztôl való félelmed és nôvéred félelme a magasságtól. Csakis akkor fogsz újra emlékezni rájuk, és akkor idézed fel ôket a CIA-nek vagy az FBI-nak, amikor meghallod a következôt: Az N17-et legyôztük, a MEK-et legyôztük. Most pedig ismételd el az utolsó mondatot, az N17-rôl és a MEK-rôl, ezek szabadítják fel a jóslatot! – Az N17-et legyôztük, a MEK-et legyôztük. – Rendben, most elszámolok ötig, és azt mondom: Repülj, Raven! Fel fogsz ébredni: egy, kettô, három, négy, öt. Repülj, Raven! A lány kinyitotta a szemét. – Raven, mire emlékszel? – Felöltöztem, miután Sawyer nôvér megfésülte a hajam. – Kitûnô. Most pedig gyere velem a társalgóba, vigyünk kekszet és gyümölcslevet a katonáknak. Raven, még mindig remegve, követte apját. – Ne felejtsd el, segít a terápiában, a tiédben és az övékben is, ha az amerikai és a görög katonák kibeszélhetik a háború alatt átélt borzalmakat. – Gyengéden beterelte ôt a társalgóba. – De ne ﬂörtölj! Raven megállt az ajtóban. Férﬁak, néhányan begipszelt karral vagy lábbal megfordultak tolószékükben, és rámosolyogtak. Mások felpillantottak a dominóból, és integettek. www.alexandra.hu

54-57_beleolvaso_keyes.indd 57

Az üveg elválasztófalon túl meglátta Sawyert a nôvérszobában. Sawyer figyelt. A lány beszökdécselt a társalgóba. Színpad ez vagy egy filmbeállás? Ahogy átvonult a betegek között, képzelt reflektorfény ragyogott rá, mindenki ôt akarta megérinteni. A katonák legtöbbjét aknasokkal kezelték, vagy harctéri kimerüléssel, mi is volt a neve? Ja, igen, poszttraumás stressz szindróma. Már ahogyan meredtek rá, abból is könnyen ki lehetett szimatolni, milyen átkozottul stresszesek. Sawyer szerint egyszerûbb megosztani az öbölháborús emlékeket egy csavart nyalókával, mint egy klinikavezetôvel vagy pszichiátriai nôvérrel. Persze Sawyer késôbb azért mindig kifaggatta Ravent minden részletrôl. Integetett a katonáknak, egyikük csókot dobott neki. Egy görög tizedes öklével ritmikus mozdulatokat imitált a lába között, Raven elfordult. Megpillantott egy tolószékes férfit, háttal a nôvérszobának, arca kötésbe csavarva, bal karja felkötve, biztosan új. A férfi intett felé szabad kezével. Raven odasétált, és megsimította a homlokát. – Hogy vagy? A katona vaskos, mégis kedves hangon, enyhe görög akcentussal azt suttogta: – Jobban, a te finom ujjaiddal a homlokomon. – Nagyon jól beszélsz angolul. – Cserediák voltam Amerikában. – Mi a neved? – Zorba. Raven felnevetett. – Zorba, a görög? Csak játszadozol velem. – Szeretnék. Raven kacsinott egyet. – Így foglak hívni: A fehér gézmaszkos férfi. Körbenézett, kedvenc gondozóját kereste: a fiatal Platon Eliade ott volt, kártyázott közel az ablakhoz. Raven tudta, hogy ô és az amerikai zsoldoskatonák gyufával játszanak, de késôbb elrendezik pénzben is. Elindult a kártyaasztal felé. Fura zajra kapták fel a fejüket – olyan volt, mint egy kínlódó autó hangja, amibôl kifogyott a benzin. Platon talpra ugrott, és az asztalra csapott. – Társalgót kiüríteni, mindenki vissza a kórtermébe! Kihúzott egy revolvert a köpenye alól, és elindult a folyosó felé. …raven, mi a fenét csinál egy gondozó egy fegyverrel ebben a bolondokházában…? Könyvjelzõ | 2014. május 57

2014.04.29. 12:50

beleolvasó

M. NAGY MIKLÓS

Ha nem is egy bomba nô Szerelmes regény

Szerelmes regény Oroszországhoz – ilyen még nem volt a magyar irodalomban. M. Nagy Miklós, aki az Európa Könyvkiadó szerkesztôjeként és mûfordítóként számtalan orosz írót juttatott el a magyar olvasókhoz – mások közt Vlagyimir Szorokint, Viktor Pelevint, Szergej Dovlatovot, Vlagyimir Nabokovot –, szokatlan regényt írt az orosz irodalomhoz fûzôdô kapcsolatáról: kezdve onnan, ahogy egy kis bányavárosban megismerkedett a város szélén élô szovjet tisztekkel, és megtanulta tôlük az elsô orosz szavakat. Az Ünnepi Könyvhétre megjelenô regény részben önéletrajz, amely a szerzô gyerekkorán és kommunista apján keresztül megmutatja a „szocialista” Magyarország egyszerû munkásemberének viszonyát a kommunista ideológiához, de még inkább szórakoztató és provokatív útikalauz a mai orosz kultúrához, egyszersmind

izgalmas anekdotafüzér az orosz írókról – Puskintól Poljakovig –, akiket a szerzô fordított vagy szerkesztett, akikkel találkozott, beszélgetett, akikkel együtt ivott, Moszkvában vagy Budapesten. És a kötet egyben egy nagy szerelem története is, hiszen nôk nélkül egyaránt értelmetlen élet és irodalom. A szerzô kíméletlen ôszinteséggel mesél a magánéletérôl, korábbi orosz és magyar szerelmeirôl, s az új, nagy szerelemrôl, mely újonnan értelmet adott életének. Egy remek könyv, amely úgy mesél az orosz irodalomról, hogy azok is kedvet kaphatnak hozzá, akik eddig semmit nem olvastak a mai oroszoktól. Oroszország túl nagy neki, ezt szokta mondani: a kis Magyarországon jobban érzi magát. – A kis Magyarországon, ahol olyan nagy a nôk segge – gonoszkodott. Mert a formás fenekére különösen büszke volt. – Miért lenne nagy a magyar nôk feneke? Nem is igaz. Különben meg az orosz nôk ugyanúgy elhíznak. Vagy még jobban is. Lehet, hogy neked is nagy lesz hamarosan. Pár év múlva. De nekem úgy is tetszeni fog...

58 Könyvjelzõ | 2014. május

58-61_beleolvaso_Mnagy.indd 58

2014.04.29. 10:13

beleolvasó – Posol ti... Igenis nagy a seggük. Az orosz nô szebb, mint a magyar. Nézd meg: karcsú, felemeli a fejét... A magyar nô nem karcsú, nem emeli fel a fejét. Kihúzta magát, hátraszegte a fejét... Tudta, így a cicije is peckes. És a mellbimbója szinte átszúrja a pólót. Meg nem akart tovább beszélgetni, gondolom.

tüm és olyan combﬁxes harisnya – azt hiszem, így mondják. Kicsit mindig zavarba jövök tôle. Tenger és alkonyég között egy csipkecsík... Vagy ha a diszkóban megmutatta a gátlásos magyar lányoknak, hogyan táncol egy orosz nô. Szikrázott, mint a gyémánt. Álltam, kicsit mozogtam, mintha táncolnék, ô meg keringett körülöttem, mint egy gyémántbolygó. Vagy inkább – Ajaj? Moszkvai nô? A moszkvai nôk nagyon büszkék úgy, mint egy rúdtáncosnô. Mintha én lennék a rúd. – mondta Szása, a nôvérem ukrán férje, amikor büsz- Rúd voltam. Rút rúd. A szépség és a szörnyeteg. A kén elmeséltem neki Lüszit. – Vigyázz nagyon! büszke szörnyeteg... de közben piszkosul szégyelltem magam – eleve, hogy diszkóban vagyok, tizenéves kisA kilencvenes évek elején jött Magyarországra az ak- lányok között... kori zûrös, szegény Moszkvából. Férjjel, gyerekkel. A férje visszaköltözött, amint Moszkva hirtelen gazdag Az elôbb lementem sörért, hátha attól még eszembe lett: amikor megszûnt az örökkévalóság és a költészet, jut valami Lüszirôl. Mert éveken át igyekeztem elfeelkezdôdött a tévéadás a világvégérôl, és mesés távla- lejteni. Csak néha néztem meg az interneten: van-e új tok nyíltak meg erre a kis idôre minden ügyes és bátor verse, férje, gyereke... – vagy gátlástalan? – ember elôtt. Ô maradt. Egy bombázó nô állt a ház ajtaja elôtt, a neveket Ludmillának hívták – így magyarosan, mert félig- nézte a kaputelefon tábláján. Kicsit molett, kicsit tán meddig magyar lett, gyorsan megtanulta nagyseggû, de bombázó. Ott állt tanácstaa nyelvet is, ﬁttyet hányt minden szabálylanul, én meg vacakoltam a zárral, mintra, csak mondta, ahogy az eszébe jutott. ha nehezen tudnám kinyitni, és közben Pergett a nyelve, mint a motolla... Én meg megszólított. Lüszinek hívtam. Lüszi az éjszakában – – Mondja, van itt a harmadikon rúdegyszer csak kézen fogott és hazavezetett. tánc... vagy valami ilyesmi? Lüszi verseket írt, szürrealista Néztem, ráncoltam a homlokom: mintszabadverseket. Újra és újra megszületett ha gondolkodnom kellene ezen. Hogy a verseiben. Szeretett megszületni – újhátha van. Ha nem is rúdtánc... de valami jászületni mindennap. Meg sok minden ilyesmi. Ôrületesen feszült rajta a vörös mással is próbálkozott: angyalokkal társaminiruha, alatta fekete harisnya, az alatt logni és angyalszárnyakon repülni, kilépvörös magas sarkú cipô. Lehet, hogy egy ni a testébôl, a világ mélységes titkát megrókadémon? Feljön hozzám, kitakarít, kiérinteni egy pillanatra, megidézni Lenint vasal, felvarrja a gombot a zakómra, süt és elbeszélgetni vele a világ jövôjérôl, úgy nekem szalonnás rántottát: én leszek a szeretni, olyan szenvedéllyel, ahogy még szegényember, akit elhalmoz a szerelmésenki sem... Tehetséges volt mindenben, elkapta egy- vel... amíg meg nem unja, és vissza nem akar menni a egy kósza mondatomat, megpörgette, kifestette, hogy maga titokzatos világába. Hogyan szexelhet egy rókaföldöntúli színekben ragyogjanak – s azt higgyem, démon? vannak szép és eredeti gondolataim. Majdnem olyan – Hát, nincsen – ocsúdtam végül. Én is a harmadikon szépek, mint az övéi. Csak kicsit kell formálni rajtuk, lakom, és még soha nem láttam ott semmilyen rúdtánés akkor igazi gondolatok lesznek: lángolók, elevenek... cos lányokat. – Itt biztos, hogy nincs rúdtánc... vagy – Ugyan már, miféle gondolatok? Úgyis mindent ilyesmi. csak lopunk. Innen-onnan. Mindent kitaláltak már... Róla jutott eszembe a diszkó... Mert volt ott valami – Hinni kell, tigrisom! Higgyél magadban. És akkor félmeztelen rúdtáncos lány, akivel Lüszi versenyezmindent elérhetsz, akkor az egész világegyetem neked ni kezdett: melyikük a szexibb? A hajlékonyabb? Kto segít. boleje gibkaja? Én meg nem tudtam, kit nézzek, ôt vagy Meg ô maga is csudaszép tudott lenni, ha akart. Ha a magyar lányt... kiöltözött, mondjuk, az Operába. Miniszoknyás koszNéhány hétig káposztaszag töltötte be a lakást. Káwww.alexandra.hu

58-61_beleolvaso_Mnagy.indd 59

Könyvjelzõ | 2014. május 59

2014.04.29. 12:51

beleolvasó posztaleves, dinsztelt káposzta, káposztasaláta. Fôleg scsi: káposztaleves. Mert az nem hizlal. Örültem neki, én se akartam hízni. Kockás hasam lesz! Naná, egy ilyen jó nô mellett össze kell szednem magam! Tíz guggolás, tíz felülés, tíz fekvôtámasz. És így ötször, hatszor, hétszer, nyolcszor, kilencszer, tízszer, tizenegyszer... Éjszaka gyakran begörcsölt a vádlim, néha meg a bicepszem, de sebaj... A szerelemért és egy ilyen mesés orosz nôért meg kell szenvedni. Bár nem is tudom, milyen volt igazából: hosszú vagy rövid hajú? Barna vagy szôkés? Vagy talán vörös? Vékony vagy kicsit molett? Szögletes vagy ovális arcú? Hol ilyen, hol olyan. A hangulatától is függött. Egyik nap meghízott, másnap hisztis volt, mintha menstruálna – vagy tényleg menstruált –, harmadnapra újra sudár orosz széplány lett belôle: kecses és szelíd. Egyik nap megtöltötte az élet, másnap kicsorgott belôle. Mikor szikrázott a szeme, mert a fejébe vette, hogy megcsaltam, olyan lett az arca, mint a szikla: csupa él, csupa fájdalom, csupa szemrehányás. Majd egyszer csak szétomlott a sírásban: felhôvé változott. És mondhattam olyankor bármit... Ahogy ô tudott sikítani, úgy senki más. Utána órákig teáztunk, és Leninrôl meg a kommunizmusról vitatkoztunk. Szerette Lenint – és visított akkor is, amikor kegyetlen diktátornak vagy ôspunknak neveztem. Vagy a posztmodern ördögi elôfutárának. – Nu, posol ti... – mondta –, Lenin nagy ember volt, nagy ﬁloszóf, nagy író. És nagy bölcs. – Nagy, nagy, nagy... én vagyok a nagy – feleltem. Aztán békülékenyen hozzátettem: – Nu ladno, igyi szjuda, poceluj menyja, milaja. Jött és megcsókolt. Kibékültünk. Egyszer elmentem vele a legközelebbi bevásárlóközpontba – és láttam tekintetében az undort: a tömegtársadalom, a fogyasztói kultúra, a habzsolás, a csámcsogás mélységes megvetését. Megvettük nekem a cipôt, azt, ami neki tetszett, és menekültünk... A cipô fényes volt, fekete, olyan fura, szögletes orral, ilyet hordtak akkoriban a komoly üzletember csávók, de én azóta se vettem fel. Vagyis csak egyszer: az Operába, ahova ô miniszoknyás kosztümben jött, combﬁxes harisnyával – oda muszáj volt felvennem: mégiscsak ô választotta. És azt akartam, hogy örüljön: jól választott. De egyébként a legszívesebben ma is hippinek öltöznék, mint a hetvenes években, gyerekkoromban, Várpalotán: trapéznadrág, magas sarkú cipô, virágos ing, hosszú haj... Azok voltak a szép idôk még Várpalota bús bányász lakótelepén is.

Szóval a bevásárlóközpont... Még az a homályos gondolat is motoszkált bennem, hogy veszek neki valami ékszert. Pedig sejtettem már, hogy lassan vége lesz... minek költenék rá? De nem vettem. Nem volt rá idô. – Te szoktál járni ide? Hogy bírod ki? – kérdezte. – Nem utálsz? – Nem, nem utállak – feleltem. Csak ennyit. Összevonta a szemöldökét. Nem értette: az alanyi és a tárgyas ragozást a külföldiek nem tudják megtanulni. – Szeretlek – mondtam mégis, egy kis hallgatás után. És közben eszembe jutott az a nô, aki egyszer sírva mondta nekem: „Ha nem szeretsz valakit igazán, ne mondd neki, hogy szeretlek! Soha többé! Ez kegyetlenség. Önzés. Ha csak azért mondod, hogy összejöjjön a szex. Te meg akkor is mondod, ha nem akarsz szexelni. Perverz vagy. Érzelemszadista.” Aha, gondoltam akkor, de melyik férﬁ nem az? Ha mondjuk, az is baj, ha nem mondjuk, az is. „Na jó, neked legalább volt lelked”, tette hozzá. Volt? Egy bosszúálló szörnyeteg lelke. De akkor is lélek, és van, hogy annyi elég. Nyári este volt, Lüszi borzongva nézett fel az égre: – Utálom a csillagokat – mondta. – Ha sokáig nézem ôket, kezdek rángani, mint Dosztojevszkij. Úgy nevezik: „asztrofóbia”. Mi, oroszok, nagyon érzékenyek vagyunk az asztrofóbiára. Olvastad Szása Szokolovot? Fürkészôn nézett a szemembe, kétségek közt hányódó tekintettel: mint aki nem tudja eldönteni, méltó vagyok-e a szerelmére. „Bizonyítsd be, hogy különleges vagy!” – súgta a tekintete. „Vagy ha nem, legalább azt, hogy szolgálni fogsz, mindent megteszel értem.” – Te mit utálsz, tigrisom? – kérdezte. – Mitôl félsz? Mitôl undorodsz? Szótlanul tûnôdtem. Tényleg, mit utálok? Egy mesebeli tavon csónakáztunk, aztán sétáltunk este a parton – fönt sárga, kráteres arcú hold és hunyorgó csillagok, szikrázó visszfényeik a borzongó, rezes hullámokon: dosztojevszkiji éjszaka. Éreztem, ahogy egyre közelebb kerül az ég: minden nappal, minden perccel... – Meg a békákat is utálom – mondta Ludmilla –; mikor kicsi voltam, a bátyám felfújt egy békát, mint a papírzacskót, és durr: kidurrantotta. Én meg hánytam és hánytam… – És újra az a fürkészô, bizonytalan tekintet: szeressen-e vagy ne? – Te mit utálsz? Mi a fóbiád?

60 Könyvjelzõ | 2014. május

58-61_beleolvaso_Mnagy.indd 60

2014.04.29. 10:13

beleolvasó Biztos van valami. – Ó, Lüszi, de hisz olyan szép a világ… Ez a tó, a kastély a partján, ez az éjszaka, az élet melódiája... szeretkezni a bokrok közt, azon a padon, ott, ni… Nu, pojgyom! A tó menti ösvényen hirtelen megindultak a rögök. Békák nászmenete… pajzán kuruttyolás. Ludmilla felsikított, és a békák közt szökellve rohant vissza a kastélyszállodába: a csillagtalan, békátlan, békés bárba. – Vodkát kérek szépen – mondta épp, amikor zihálva utolértem. – Meg egy kávét is. – Láttam, aludni nem akar. Aludni sose akart. Félt az álmoktól is. Szép orosz majomarcán kényes csillagundorral és büszke békaiszonnyal hajtotta fel a vodkáját… és most elôször tûnt el róla a bizonytalanság. – Nu, tigrisom, te mit utálsz, mondjad! – kérdezte még egyszer utoljára, de már lemondóan: bunkó magyar vagy, ez volt a tekintetében, mit értesz te az én ﬁnom orosz fóbiáimból? És már csak néhány búcsúsikoly volt hátra… egy sikolyos éjszaka. Kedvesen váltunk el egymástól: vittem a holmiját egy szatyorban, bugyik, harisnyák, orosz ezoterikus könyvek, ültünk a Szabadság téren, megittunk egy kávét: én cukorral, ô cukor nélkül – és végre béke ült az arcán. Meg tán az én arcomon is. Talán csak gondolatnyi sértettséggel vegyítve. Mert nem harcol értem. És én sem ôérte. Let it be. – Legyél boldog, azt kívánom – mondta: ezek voltak az ô bölcs szavai. Aztán hozzátette: – Nagy seggû magyar nôvel. És akkor mégiscsak volt valami harag az arcán. Ez tetszett – egészen megnyugodtam tôle. Még nincs minden veszve. Hogy mit nem szeretek? Ezt a kérdést. A csillagokat, Dosztojevszkijt, Szokolovot, a bevásárlóközpontokat, a békákat, a rókadémonokat, a vodkát, a diszkót, a rúdtáncos lányokat, a káposztalevest, az operát, a sikolyos éjszakákat, a nagy Oroszországot és a kis Magyarországot, a Beatlest, az LGT-t és Borisz Grebenscsikovot, a nagy fenekû nôket meg azokat is, akiknek kis cseles seggük van, és Lüszi emlékét, az álmokat – mindent szeretek… Talán még Lenint is. És az eget, ahogy minden nappal közelebb lesz. Meg Szását... Szásenykát. Csak azt a cipôt nem szeretem, amit Lüszivel vettem. Na jó, mondjuk, az operát se olyan nagyon... De ôvele jó volt az is. www.alexandra.hu

58-61_beleolvaso_Mnagy.indd 61

– Ôvele jó volt az is? Az opera? – mondja Armigero, és nevet. Vagy inkább elfintorodik. Soha nem tudni nála, hogy mi ez: undor, öngyûlölet vagy a világ kiismerhetetlen sokszínûsége fölött érzett ôszinte derû? Látom, próbálja felidézni azokat a hónapokat. – Emlékszem, majdnem belehaltál, amikor elhagyott. Jó csaj volt, csak egy kicsit bolond. Meg nagyon orosz. Túlságosan orosz. De azért bírtam... – Ne csináld már, hisz te is félig orosz vagy. – Épp azért mondom. Tudod, hogy mi lett vele? – Férjhez ment, gondolom. Gyerekeket szült. Magyar gyerekeket. Vagy olyanokat, akik nem tudják, hogy oroszok-e vagy magyarok. Férjhez akart menni és gyerekeket szülni. És Lüszi olyan volt, hogy ha a fejébe vett valamit, akkor meg is tette. Mert hitt benne, hogy az egész világegyetem segít neki: a szellemek, az angyalok... Elolvasta, hogyan kell újjászületni, új életet kezdeni, új sorsot választani, és megtette. Nem álmodozott, mint én, hanem hitt és tett – tette, amit kell, hogy elérje a célját... Könyörtelenül. Különben nem tudom. Azóta nem beszéltem vele. – Hitt és tett... Aha, a kemény orosz nôk. Na és most kirôl fogsz mesélni? Szásenykáról, igaz? Bemutathatnál végre neki! – Persze, róla is... De nem mutatlak be neki. És elôbb Várpalota bús lakótelepérôl mesélek. Igazából nem is volt olyan bús az a lakótelep. Meg hogyan lehet egy lakótelepnek megbocsátani? Ha bús, ha nem bús. Most bús, az igaz. Nemrég még ott volt a régi házunk elôtt a pálya, ahol annyit fociztam: már nem játszott rajta senki, benôtte a gaz... Most meg parkolót építenek a helyén: mégiscsak van fejlôdés, gyerekkoromban jó, ha tíz embernek volt kocsija az egész lakótelepen. Nyugodtan lehetett focizni az úttesten is a házunk elôtt. Szásenykával néztük meg, és nem hittem a szememnek: parkoló? A focipályám helyén? Akkor voltam legközelebb ahhoz az érzéshez, amikor az ember lelke kiszökik a testébôl – állítólag tök könnyû, mert hiszen van lelkünk, nem igaz? És miért ne léphetne ki néha a testünkbôl? Ott cselezett a lelkem, az én kicsi gyereklelkem, ott kígyózott át az orosz fiúk között, megmutatta nekik, hogyan fociznak a magyarok.

Könyvjelzõ | 2014. május 61

2014.04.29. 12:51

könyv±gyerek

Egy klasszikusan szép mese

68 oldal, 2699 Ft Alexandra Kiadó

Repity Zsuzsa – Morvay Zsófia: Tükrös Tünde meséje Tündérországot meg kell menteni. Persze a történet nem ezzel kezdôdik. Hanem a vággyal, a megismerés kívánságával, a kíváncsisággal: Tünde, a tündérországi királylány minden vágya, hogy megismerje az emberek világát. Szerencsét is próbál odalent a Földön, és egy jószívû, idôs parasztember mellett rendezkedik be a hétköznapi emberek szerény életére. Ám amikor megtudja, hogy Tündérországot gonosz sárkány igázta le, egy percig sem habozik, hogy családja segítségére siessen. Mindentlátó tükör, táltos paripa, csodatévô fésû, tündérek, sárkányok – Repity Zsuzsa verses meséjének segítségével kicsik és

nagyok csodás mesevilágba repülhetnek a képzelet szárnyán. Repity Zsuzsa író és Morvay Zsóﬁa illusztrátor könyve igazi, hamisítatlan mesekönyv, klasszikus elôképekre mutat. A versforma, amelyben íródott, a hagyományos felezô tizenkettes, a rímek és a ritmus azonnal érthetôvé és szerethetôvé teszik a sorokat a kicsiknek. A színes és varázslatos világ, amelyet megjelenít, a mesélô szülôknek is ismerôs lehet – saját gyerekkori könyvélményeikbôl.

Xxx Xx X xx o ol oldal, lda dall,, X Xxx xxxx F Ftt Al A Alexandra lex exa an ndr dra K Ki Kiadó ia ad dó 62 Könyvjelzõ | 2014. május

62_65_Tukros_Hamu.indd 62

2014.04.29. 10:23

Szép Tündérországnak volt egy jó királya, Volt szép királynője, s annak három lánya. Kristálypalotájuk, nem volt annak párja, Aki látta, bizony, tátva maradt szája. Aranyszőnyeg fedte ezüstös padlóját, Holdfényből szőtt függöny mind a száz ablakát. Napsugárterítő asztalon és ágyon. Rózsaillat lengett, olyan, mint egy álom. Itt élt Tündérkirály, s vele szép családja, A szép királyné asszony, s három tündér lánya. Kettő ezüsthajú, szelíd mind a kettő. Egyik neve Harmat, a másiké Szellő. www.alexandra.hu

62_65_Tukros_Hamu.indd 63

Könyvjelzõ | 2014. május 63

2014.04.29. 10:23

háttér

A harmadik királylány haja színaranyló, Szeme ibolyaszín, bőre, mint a friss hó. Vidám, huncut tündér, csínyre mindig készen, Aztán ha sikerült, kacag az egészen. E királylány neve egyszerűen Tünde. Esze gyorsan forog, mindig jó a kedve. Fürge szárnyán röppen jó apja ölébe, Csókot nyom arcára, így jár örömébe. Tündérkirálynak legkisebb leánya – Tünde az, bizony – apja boldogsága. S ha lehet mondani (bár ilyent sose tenne!), Neki bizony Tünde volt a szíve csücske. 64 Könyvjelzõ | 2014. május

62_65_Tukros_Hamu.indd 64

2014.04.29. 10:23

háttér Im Immár mmá 12 12. 2 köt kötetével jelentkezik idén tavasszal az ALIBI tematikus könyvsorozat. Az ezredfordulón indult kezdeményezés célja, hogy különböző témák köré csoportosítva közöljön hazánk kiemelkedő közéleti személyiségeitől származó írásokat. A szerzők között akad író, költő, történész, orvos, színész, de szinte bárki, aki közel áll a témához, amelyhez mint központi maghoz kapcsolódik az írások sűrű asszociációs hálója.

A legújabb kötet különleges ÁLOM témáját ötvenhét szerző és számos remek illusztrátor járja körül.

Alibi hat hónapra - Álom című kötet a Hamu és Gyémánt és az Alibi kiadó gondozásában jelenik meg, és április végétől kapható az Alexandra könyvesboltokban.

Keressen minket a facebookon is: www.facebook.com/alibihathonapra

62_65_Tukros_Hamu.indd 65

2014.04.29. 10:24

Játék és ôszinte figyelem Beszélgetés Mikola Péterrel

Nyomdászként kezdte, pedagógus lett, aztán a színpadon találta magát, gitárral a kezében. Dalokat szerzett és énekelt gyerekeknek. Most pedig egy mesekönyvet írt, méghozzá lánya, Zorka nevében. Ô a mesélô, Zorka, aki kilenc éves lesz júniusban. „Igazi tündér-boszorkány, csacsogó-csevegô, igazi nôci. Sok olyan helyzet, történet van ebben a könyvben, ami részben vagy egészben az ô személyes élményébôl, beszólásából kerekedett történetté.”

A Zorka-mesék egyes szám elsô személyben íródtak. Miért?

Az a tapasztalatom, ha egyes szám elsô személyben mesélek, akkor a gyerekek jobban bele tudnak helyezkedni a szereplôk helyzetébe és könnyebben átélik a történetet. Úgy érzik, részesei az eseményeknek. A valósághoz közelítô meséknél ez segítség az átélô képzeletnek. Nagyapám jó nevû újságíró volt, apám is írogatott, a lányomban is van efféle képesség. Látott egy pókot a pókhálóban és azt mondta, nézd, apa, gitározik a pók. Zorkának van nyelvi játékossága, szóképi leleményessége, sok helyen az ô személyes szóhasználatát vettem át a történetekben, máshol törekedtem rá, hogy az ô stílusában szólaljon

66 Könyvjelzõ | 2014. május

66-68_Mikola.indd 66

2014.04.29. 15:41

interjú A könyv nem kerüli meg a fajsúlyos kérdéseket sem; a betegség, az öregség, a halál kérdését. E mögött tudatos vállalás van?

Ezekkel a problémákkal én is szembesültem a lányom kérdéseiben. Egyszerôen rákérdezett ezekre a fogalmakra. Egyszer azt mondta: Apa, most olyat mesélj, ami rólam szól! Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehet fajsúlyos témákat, vagy akár az élet alapkérdéseit játékokba, történetekbe helyezve elmesélni, úgy, hogy oldódjon a „nem tudom”, „nem értem” szorongása, hogy a korának megfelelô természetességgel harmonikusan tudja elhelyezni ezeket a válaszokat a maga gyermeki világában. Mit szólt Zorka ahhoz, hogy egy mesekönyv szereplôje, sôt, elbeszélôje lett?

Örül annak, hogy analógiákat fedezett fel a közös történeteinkben. Természetesen kezelte, nem csinált belôle nagy ügyet. Amikor 19 éves voltam, és képesítés nélkül tanítottam, elküldtek a Pedagógiai Intézetbe egy többnapos pszichológiai alkalmassági vizsgálatra. Behívatott a pszichológus és azt mondta, látni akartam magát, mert olyan megoldásokat adott a helyzetekre, amilyeneket más sohasem. Maga író lesz. Dehogy leszek, mondtam. Nézze! Maga pedagógiailag frappáns megoldásokat talált, amelyek tele vannak játékkal, humorral, maga biztos, hogy írni fog! Azóta eltelt harminc valahány év, és az idô beváltotta a „fenyegetését”, ez a játékosság valóban jelen van a dalaimban, meséimben. Bájos múzsám a lányom. Hogyan lett a pedagógusi múltból egy más típusú pálya? Amely azért mégiscsak kapcsolódik a pedagógiához…

meg a könyvbéli Zorka. orka. Nyilván vannak olyan pillanatok, amikor a szereplôô gyerekek tebb érzéseszájába adok felnôttebb ket, gondolatokat. Úgy érzem, a önnyebben mese hallgatói így könnyebben ba a mondat kerülnek kapcsolatba tartalmával. Steiner Lídia dia rajzaival 112 oldal, al, 2999 Ft Alexandra ndra Kiadó www.alexandra.hu

66-68_Mikola.indd 67

Kicsit távolabbról indulok el. Már egészen ﬁatal koromban is körém gyûltek a gyerekek. Bolondoztam, játszottam, énekeltem, szerettem velük lenni, mindig kitaláltam nekik valamit. Tizenévesen NDK-ba utaztunk az osztállyal ahol a német gyerekeket is megjátszattam, megjátsza minden nyelvismeret nélkül. Nagyon élvezték, én is. A tanárom hosszan gyôzködött, hogy ez egy fantasztikus képesség, képe jó lenne, ha valami hasonlóval foglalkozné felnôtt koromban. De nyomdász foglalkoznék H lettem. Hogyhogy nem, mégis elcsábítottak m akkor meghatározó csepeli pedagógusok, men el tanítani. „Aki így bánik a gyehogy menjek rekekkel, az ne nyomdában dolgozzon, jöjjön tanítani!” – mondták. Csodás éveket töltöttem el félállás félállású testnevelô tanárként. Az a fajta voltam, ak aki augusztus végén már várta az iskolakezdé kolakezdést. Színpadra úgy kerültem, hogy be kellett ugr ugranom egy proﬁ mûsorba. Tudták rólam, hogy ggitározom a gyerekeknek. Azt mondták, addig jjátssz, amíg élvezik a srácok. Egy órát voltam a sszínpadon. Amikor lejöttem, azzal fogadtak, te rremekül csinálod ezt, kéne neked egy mûködési engedély. Akkoriban kellett ilyesmi. Elmentem hát az OSZK-ba (Országos Szórakoztató Zenei Központ – a szerk.), hatszáz gyerekk el kellett játszanom az egri sportcsarnokban. kel Könyvjelzõ | 2014. május 67

2014.04.29. 10:28

interjú

Gratuláltak, megkaptam az engedélyt. Két év múlva letettem az ORI (Országos Rendezô Iroda – a szerk.) vizsgát. Így alakult minden, szinte magától. Érkeztek a jelek, nyíltak az ajtók. Kapcsolatba kerültem két nagyszerû zenésszel, ifjabb Rátonyi Róbert jazz-zongoristával majd késôbb Pejtsik Péterrel az After Crying zenekarból; ôk hangszerelték a lemezeimet. Két nagy tudású zenész a jazz, illetve a progresszív rockzene világából. Szerencsés vagyok, hogy velük dolgozhattam. A dalokban, az elôadásokban is a játék és a lélek volt a kulcsszó. Tanárként kezdte. Az ön számára gyerekkorában voltak meghatározó tanáregyéniségek?

Életreszólóan fontosak a tanárok, elronthatják vagy jó útra segíthetik a gyerekek életét. Nekem ilyen volt az énektanárom; ahol tehetem, elmondom, hogy örökre hálás vagyok neki. Slapsi Ilonkának hívták. Sokan, sokat köszönhetünk neki. De fontos volt az a középiskolai testnevelô tanárom és testnevelô barátom, aki végül rábeszélt, hogy felvételizzek testnevelés-biológia szakra. A pedagógusoknak nem csak és fôleg az a dolguk, hogy megtanítsák és számon kérjék a tananyagot, hanem, hogy inspirálják a gyerekeket a tantárgy megszeretésére, felfedezzék és bátorítsák a nyiladozó képességeket, kínáljanak olyan attitûdöt, szemléletet, ami iránytû, és útravaló lehet a gyerekeknek. Én is így próbáltam, próbálom. Amikor osztályom volt, a teremben a falra írtunk egy Örkény István-idézetet a Dal címû novellájából. A történetben a két katona éli a front keserû, egyhangú mindennapjait. Az egyik minden történésbôl dalt tud szerezni, mindent megénekel. A másik csodálja, kicsit irigyli ezért. Egyszer csak sorozat dörren, és meghal az énekes. A másik folytatná a dalt,

de nem tudja, mert „Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni.” Ezt amúgy Levente Péter idézte nekem elôször. Négyszemközt súgta a fülembe útravalóul, amikor vendég volt a gyermekklubban, amit vezettem. Szóval amikor nálunk gyerekek unatkoztak az órán és felnéztek a falra, azt olvashatták, hogy kell legyen valami, amiben ôk különlegesek, amiben ôk a legjobbak. Gondolom, nem olyan iskolarendszerben nôtt fel, amely az egyéniséget, a személyiség fejlôdését tette elsô helyre. Most sem ilyen idôket élünk…

Így van – talán éppen ezért próbáltam személyes életemben másként csinálni. Amikor tábort vezettem, alapítottunk egy országot. Jampicország volt a neve. Mi voltunk a jampicok. Milyen a jampic? Olyan, mint te meg én meg ô, bármelyikünk. Ki kellett találjuk, milyenek a jampicok. Tíz nap alatt társaimmal és a gyerekekkel felépítettünk egy világot, az együttélés és értékek szabályaival. Szárnyalt a fantáziánk. Volt repülôtér, repülôszônyeggel, nyalókaültetvény, népi hangszerünk a büzôgô volt. „Mindenki születésnapja”, amikor egy este ünnepeltük mindenki születésnapját; nem volt ajándék, egymás szeretetét, ﬁgyelmét kaptuk és adtuk ajándékba. A különbözôségre, sokszínûségre építettük ezt az országot. Nem a fôiskolán tanultam az igazi pedagógiát, hanem ezekben a helyzetekben. Hogyan lehet ma szólni a gyerekekhez; akár színpadról, akár egy könyvben? A 3D korában hol a helyük az olyan élményeknek, mint amilyen egy dal vagy mese, vagy kitalált ország?

68 Könyvjelzõ | 2014. május

66-68_Mikola.indd 68

2014.04.29. 10:28

interjú

Ma egyértelmûen nehezebb. Túl sok az erôszakos inger. Régen a nyolcadikosok is énekelték Halász Judit vagy a 100 Folck Celsius dalait. Ma ez elképzelhetetlen lenne. Túl hamar kis felnôttek lesznek a gyerekek, ami késôbb okozhat azért gondokat. Lelkileg még a romantikát, a játékot kéne élniük 8-10 évesen. Sokszor ugyanazt nézik, „fogyasztják”, mint a felnôttek, félbe marad a gyermekkor, túl korán kezdôdik a felnôttes élet. Ez van, tehet érte vagy ellene a család. Nagyon megerôsödött az ego a felnôttekben és tükörképükben, a gyerekekben is. Erôs az én, az individuum, és annak a kívánsága, akarata, diktátuma. Kevesebb a közösség és a szándék az együttmûködésre. De a játék és az ôszinte ﬁgyelem sokszor visszacsalja ôket a nekik való megnyilvánulásokba. A felnôttek pedig ma kevesebbet játszanak a gyerekekkel, rábízzák ezt másra. A pedagógusra vagy eszközökre, a DVD-lejátszóra, vagy elektrokütyükre, a televízióra. Pedig volnának eszközök a szülôk kezében; a gyerekirodalom például nagyon széles választékot kínál. Újjászületett a hazai gyerekkönyv-kiadás is.

Nagyon örülök ennek a választéknak, még akkor is, ha vannak gyengécske könyvek is közöttük. Aki odaﬁgyel, bôven találhat jó gyerekirodalmat. Mi, Zorkával nagyon szeretjük Máté Angi könyveit, aki igazi magasságokba repíti nyelvi, gondolati leleményeivel az olvasót, de kedvencünk Csukás István, Berg Judit, vagy a magyar népmesék is. Ezek a mesék mind-mind szórakoztatva gyarapítják a gyerek szókincsét, építik belsô világukat, értékrendjüket. Mitôl marad meg egy gyerek az olvasás mellett? Az elején még mesélünk neki, könyvet adunk a kezébe, aztán jönnek intenwww.alexandra.hu

66-68_Mikola.indd 69

zívebb élmények, filmek, videók – azt az intenzitást egy írott szöveg már nem hozza. Hogyan lehet „visszaszokni” a könyvekhez?

Kevesebb ﬁlmet, tévémûsort kellene nézni, és abból is csak minôséget. Ha egy gyerek mindenbôl a készterméket és a silányat kapja, arra lesz fogékony, arra lesz szomjas. Elmarad a képzeletvarázslás. Ha kisgyermekkorától összekapcsolódik az élmény a meséléssel, akkor könnyebben marad hûséges a könyvekhez, az olvasáshoz. Be lehet dobni néhány jó szándékú „trükköt” a nemes cél érdekében. Én úgy próbálom Zorkával, akinek azért még gyakorolni kell az olvasást, hogy jól olvasható, ritmusos, gördülékeny szövegeket olvasunk, például Kányádit. Vagy olyat, aminek magával ragadó a története. Van úgy, hogy ô olvas egy mesét, aztán én. Így nagyobb az esély, hogy élmény marad az olvasás. Ez munka. És idô. Beletesszük mi ezt a munkát, idôt, erôfeszítést a gyerekeink fejlôdésébe?

Sajnos ritkán. Nem szentelünk méltó ﬁgyelmet a fontos dolgoknak, nem adjuk oda gyerekeinknek idônk legjavát. Amikor csak ô rá ﬁgyelünk, ô a fontos. Weöres Sándor azt írja A teljesség felé címû könyvében: „Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.” A gyerek fejlôdô lélek és szellem, nem mindegy, mibôl, mit teremt. N. G. Könyvjelzõ | 2014. május 69

2014.04.29. 10:29

háttér

Kit rettenet ûz Harsányi Zsolt: Ecce homo

Munkácsy Mihály zsenialitása szenvedésbõl született: forrongó természete csak az alkotásban talált nyugalomra, a mindennapokban nem érezte otthon magát, tehernek tartotta a különféle társadalmi normáknak való megfelelést. Egész életét, szellemét és fizikumát a mûvészetnek szentelte, példaértékû életmûvet hagyva hátra, ugyanakkor világból való kiszakadása, nyughatatlansága végül önmagát is felemésztette. Munkácsy hamar eldönti, hogy festô szeretne lenni: a tanulás nem érdekli, az asztalosi munkát keservesnek és fárasztónak találja, a rajzolásban azonban örömét leli: habzsolva örökít meg minden tárgyat, válogatás nélkül. 16 éves korától kezdve rajzleckéket vesz Fischer Károlytól, majd 1861-tôl Szamossy Elek festômûvész karolja fel, aki nemcsak az alkotás rejtelmeibe vezeti be az öntudatos festôtanoncot, hanem kimûveli a mûvészet történetébôl is. Néhány évvel késôbb mestere ajánló soraival a kezében Pestre utazik, ahol hamar pártfogókra talál Ligeti Antal és Harsányi Pál személyében. A Magyar Képzômûvészeti Társulat titkára és a Nemzeti Múzeum képtárának vezetôje az életképek felé terelik, úgy hiszik, hogy alkatához a történeti témánál jobban passzol a zsáner. Munkácsy így kezdi el megfesteni a vidéki tematikájú, humoros elemekkel átszôtt vásznait, ezek pedig hamar meghozzák számára az elsô sikereket: elnyeri a Képzômûvészeti Társulat elismerését, illetve némi pénzt is keres munkáival. Tétlenkedô,

kényelmes természete talán meg is elégedne ennyivel, így ha Ligeti nem ösztökéli fáradhatatlanul, akkor talán nem is jut el a Bécsi Képzômûvészeti Akadémiára, majd Münchenbe és Düsseldorfba, ahol elmélyedhet a festészetben. Karl Rahl, Ludwig Knaus, Wilhelm von Kaulbach és Wagner Sándor keze alatt rajztudása biztosabbá válik, Rembrandt és Rubens festményeinek hatására pedig stílusa fokozatosan eltávolodik a klasszicizmustól a realizmus irányába.

Párizs és a világhír Munkácsy 1868-ban érkezik elôször Párizsba, ahol a Világkiállításon meghatározó élményt jelent számára a Courbet festészetével való találkozás. Még ugyanebben az évben megfesti az Ásító inast, melynek csendéletszerû részletein, komikumra hajló és halmozó modorában még közvetlenül kitapintható Knaus hatása, ugyanakkor a kép elevensége, kifejezôereje és a

70 Könyvjelzõ | 2014. május

70-72_Munkacsy.indd 70

2014.04.29. 10:44

Az Ecce homo új kiadása Harsányi Zsolt Munkácsy Mihály életét feldolgozó regénye, az Ecce homo 1934-ben jelent meg. Ez volt az elsô olyan nagy munka, ami a festô életét végigvezette a sanyarú inasévektôl kezdve a huszonhat éves korára elért

világhíren át egészen a haláláig. Harsányi érzékletes képleírásai és egyenletes történetvezetése letehetetlen olvasmánnyá tették az Ecce homot, ezt bizonyítja, hogy a kötet 1943-ig négy kiadást ért meg, azonban attól kezdve hetven éven át hozzáférhetetlen volt.

személyes témaválasztás is jelzik, hogy a mûvész túljutott korábbi példaképein, elsajátította Courbet festôi elveit és megtalálta a saját hangját. A megfestést követôen súlyos alkotói válságba kerül, amibôl végül a munka vezeti ki: 1869-ben, Knaus tanácsával szembemenve belekezd elsô jelentôsebb mûvébe, a Siralomházba, ami Munkácsyt 26 évesen hirtelen Párizs egyik leghíresebb festôjévé teszi. A mûvet kiállítják a párizsi Szalonban, ahol elnyeri ritikusai, Gautier és Castagnary a nagy aranyérmet. A kor vezetô kritikusai, ról, még Szinyei Merse P á l is dicsérôen szólnak a Siralomházról, an köztudottan elismerését is kivívja, aki korábban stôi tehetsénem nagyon hitt Munkácsy festôi tatja a festô gében. A kép teljesen megváltoztatja yébe anyagi életét: az eddigi küzdelmes lét helyébe és társadalmi megbecsültség kerül.l. Munkácsy Párizsba költözik, mûtermet bérel,l, megismeroupillal, aki kedik a híres mûkereskedôvel, Goupillal, e. ezt követôen éveken át vásárol tôle.

752 oldal, 3900 Ft Alexandra Kiadó www.alexandra.hu

70-72_Munkacsy.indd 71

2010-ben a Trilógia Nemzeti Galériabeli bemutatása indokolttá tette az új kiadást, idén pedig a regény születésének 80. évfordulója alkalmából jelenik meg ismét a szüleink, nagyszüleink által oly sokat emlegetett Munkácsyregény.

A második aranyéremig A siker azonban egyáltalán nem részegíti meg a festôt, sôt egyenesen megrettent tôle: bizonytalanságok és kétségek gyötrik tehetségét illetôen, és ugyan nekifog az Éjjeli csavargóknak, ám úgy érzi, hogy alkotóereje cserbenhagyta, még mûkereskedôje kritikáját is félreérti, így készülô munkájának késsel támad. 1870-ben 187 öngyilkosságot is megkísérel, azonban az ôt körülvevô körülve barátok, De Marches báró és felesége (Cécile, aaki 1874-tôl Munkácsy felesége) gondoskodásának k köszönhetôen túljut a mélyponton és újra szenvedél szenvedéllyel veti bele magát a munkába. Innentôl kezdve pályája pá töretlenül halad felfelé, elkészülnek az olyan jjelentôs vásznak, mint a Poros út I., a Zálogház vagy a Mûterem, ami jól jelzi a mûvész imázsában bekövetk bekövetkezô változásokat: házasságkötését követôen a feleség ttanácsára egyre nagyobb szerephez jutnak a társadalm társadalmi kapcsolatok, megsokszorozódnak az estélyek, a mû mûterem pedig a magányos alkotóhelybôl reprezentatív térré alakul át. 1877-ben Munkácsy újabb n na gyobb k nagyobb képben gondolkozik, olyanban, ami felveheti a versen ti versenyt a Siralomházzal. Elkészül a Milton, amiKönyvjelzõ | 2014. május 71

2014.04.29. 10:44

háttér

Honfoglalás (1883)

vel elnyeri a második nagy aranyérmet is. A kép Seldemeyer mûkereskedônek köszönhetôen egy európai bemutató körút után Amerikába kerül, így Munkácsy nevét a tengerentúlon is megismerik.

Krisztusi szenvedés és a Trilógia A festô egészségi állapota már a Milton festése során meglehetôsen leromlik, ezt a hatalmas, izmos testalkatú embert a benne lakozó szenvedély fokozatosan felemészti: idegfájdalmak kínozzák, az orvosok hátgerincsorvadást diagnosztizálnak nála. Munkácsy azonban nem sokat törôdik a különféle ﬁgyelmeztetésekkel, továbbra is megfeszített tempóban dolgozik. Ekkoriban kerül kezébe a Biblia és Ernst Renan Jézus élete címû mûve, aminek hatására eldöntötte, hogy megfesti saját kora Krisztusát, az egyszerû galileai zsidót, aki megváltotta a világot. Miközben Munkácsy egészségi állapota folyamatosan súlyosbodik, állandó rosszullétekkel küzd, keze alatt grandiózus mû születik: Krisztus Pilátus elôtt. A képet Európa-szerte utaztatja a festô új mûkereskedôje, Seldemeyer, Munkácsyról pedig mint Liszt Ferenccel egyenrangú mûvész kezdenek el beszélni. Ô azonban nem sokat foglalkozik az elismerésekkel, máris újabb biblikus témán gondolkodik. Hazaérve ûzött nyugtalansággal veti bele magát újra a festésbe, majd három évvel késôbb, 1884-

Golgota (1884)

ben a Golgota is elkészül, a siker leírhatatlan, a képek eladásával pedig Munkácsy Európa legjobban ﬁzetett festôje lesz. 1886-ban Amerikába utazik, ahol egyértelmûen festôsztárként tisztelik – többek között találkozik az Egyesült Államok elnökével is.

Az utolsó alkotó évtized Munkácsy számára számos megbízást hoz a két Krisztus-kép: megrendelést kap Ferenc Józseftôl a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetfreskójának megfestésére (A reneszánsz apoteózisa), majd a magyar államtól a Honfoglalás elkészítésére. Ezeken a munkánkon már jól látszik, ahogyan szellemi kimerültsége alkotóereje elgyengülését is magával hozza: a színek drámai ereje csökken, a személyes hangvételt pedig elnyomja az akadémikus modor. Munkácsy a kilencvenes évek elején még egy utolsó nagy feladatra vállalkozik: trilógiává szélesíti a Krisztus-témát, nekilát az Ecce homonak, amit 1896-ban a Mûcsarnokban mutatnak be elsôként. Az ünnepségen Munkácsy már igen rossz állapotban van, az idegrendszeri károsodások elérik a tetôpontot. Baden-Badenbe kerül, ahol még próbálkoznak a szokásos fürdôkúrákkal, azonban 1897-re elméje végképp elborul, és a festô 1900-ban bekövetkezett haláláig szinte önkívületi állapotban gyötrôdik. A benne lakozó nyughatatlansággal végül nem bír el: végez vele az erô, aminek fenséges vásznait is köszönhetjük. KOCSIS KATICA

Krisztus Pilatus elõtt (1881)

72 Könyvjelzõ | 2014. május

70-72_Munkacsy.indd 72

2014.04.29. 10:45

····

A JAFFA KIADÓ KÖNYVÚJDONSÁGAI · · · ·

Takács Tibor: Szoros emberfogás

Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság

Milyen állambiztonsági kockázatokat rejtett magában egy futball-világbajnokság? Miért volt olyan fontos a titkosszolgálat számára Puskás, hogy még a hatvanas évek végén is érkeztek róla jelentések? Valóban kiváltságos klubként kezelte a rendszer Kádár kedvenc csapatát, a Vasast? A politikai rendôrség szempontjából miért voltak kiemelten veszélyesek a Ferencváros mérkôzései? És mi igaz abból, hogy a magyar válogatott nem nyerhetett a Szovjetunió ellen? Takács Tibor arra vállalkozik, hogy bemutassa: milyen tevékenységet végzett a Kádárkorszak állambiztonsága a legnagyobb tömegeket vonzó tömegsport, a labdarúgás körül. Futball és állambiztonság kapcsolatáról különbözô, néha párhuzamosan futó, olykor egymást metszô történeteken keresztül ad átfogó képet, miközben felvázolja az 1956 utáni állami sportirányítási rendszer és a politikai rendôrség mûködésének fôbb vonásait is.

Képzeljük el, hogy jóllakottan, napbarnítottan és egészségesen üldögélünk úszómedencénk partján, a vízben boldog gyermekeink lubickolnak, mellettünk fekszik csodaszép feleségünk/jóképû férjünk…Vajon ha e pillanatban megkérdezné tôlünk valaki, boldogok vagyunk-e, mit felelnénk? Szendi Gábor szerint a valódi boldogság szinte mindig küzdelemmel, nyugtalansággal jár: az érzést a remény és a kétség közti hányódás, a kudarcok és a sikerek, a meg nem értettség és az elismertség, a kitaszítottság és az elfogadottság váltakozása jellemzi. Az agykutatás, a genetika és az antropológia eredményeire támaszkodva bizonyítja, hogy az igazi boldogság a saját küldetésünk felismerését, a sorsunkban rejlô lehetôségek kibontásáért vállalt felelôsséget, és a minket éltetô közösséghez való hazatalálást jelenti. Soha nem késô tehát visszanyúlni a bennünk élô lehetôségekhez, hiszen agyunkba égve ott él a boldogság ôsi képe.

Galgóczi Dóra

Férfiak félálomban Hány titkot rejtenek a férﬁarcok az utasszállító repülôgépen, Brazília felé tartva? Fölényes mosolyok, fojtott gátlások, a kezdetek tüze és a válaszok kétségei. Tizenhárom élet, egyetlen éjszaka az óceán felett. Olykor álomba merülnek, majd felriadnak, és velük utazunk mi is – nemcsak a gépen, de a sorsukban is. Miért nézi mindenki kétkedve, ha egy apuka marad otthon a gyerkôcöket nevelgetni? Milyen keskeny a határ a gyûlölet és a vonzalom között, és nyithat-e a világ felé a magába forduló, különc agglegény? Bepillanthatunk a megszállott testépítô, Kristóf, a diplomás feleség mellett kisebbségi érzéssel küzdô Tibor, vagy az anyjáról leválni képtelen Dénes életébe is. A gép leszáll, de az utasokat nem hagyjuk el – továbbgondolhatjuk ôket, csakúgy, mint minden férﬁt. Megfejteni ôket valódi kihívás, de a legszebb ajándék is egyben. Galgóczi Dóra, négy sikeres regény és egy novelláskötet után – Test a lélek börtönében, Felpróbált életek, Megszülethettél volna, Fiatalságra ítélve, A nô millió arca – új könyvében egy légiutaskísérô szemével boncolgat különféle emberi sorsokat, miközben nagy beleérzô készséggel mindnyájunk számára ismerôs szituációkat villant fel. www.alexandra.hu

70-72_Munkacsy.indd 73

Könyvjelzõ | 2014. május 73

2014.04.29. 14:55

friss

Nôk, Isten, Oroszország, kémia Marina Sztyepnova: Lazar asszonyai „1985-ben Lidocska betöltötte az ötödik évét, és ettôl kezdve az élete az ördögé lett.” Az ördögé lett élettôl a megteremthetô személyes boldogságig tartó út leírása a négyszáz oldalnyi, hat fejezetre tagolt próza, az orosz írónô második, Lazar asszonyai címû regénye, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában fog megjelenni. Lazar, az akadémikussá érô zseni két nôt engedett beleavatkozni életébe, de jóval többre gyakorolt erôs hatást. A regény mégsem róluk szól – sokkal inkább a történetek elemeinek variabilitásáról, s e variánsok mintázatairól. Borbolya, a legelsô mondatban megismert Lidocska foglalja keretbe a történetet. Tôle indulunk, mint almától a fáig, Lazarig, aki tizennyolc évesen tûnik fel egy intézetigazgatói elôszobában, hogy hamar bebizonyítsa, elôképzettség nélkül is lehet valaki zseni. Szellemi magasabbrendûségének még ôt magát sem különösebben érdeklô tudata sem menti meg attól, hogy az élet más területein ne érezze végleges megverettetését. Mert az intézetigazgató és jó barát felesége, Maruszja, Lazar kitartó és vég-

telen szerelme ellenére sem tud és akar másé lenni, mint a férjéé. Lazar (Maruszja Leszikje) szeretve van, de másképp. Az idôsödô asszony vágyott, ám soha ki nem hordott gyermekévé lesz, míg ô Lazar számára marad az örök Nô.

Határkövek az idôben Sztyepanova könyve a világirodalom boldogságkeresô leszármazási vonalába illeszkedik. Fôhôsei boldogok vagy boldogtalanok, de mindig nagyon azok. A változás egyetlen, jól behatárolható pillanathoz köthetôen, azonnali hatállyal áll be az életükben. Lidocska 5 éves koráig boldog, aztán hirtelen nem lesz az. Miért? Mert az anyja a családi nyaraláson a Fekete-tengerbe fullad; a család, amit addig ismert, eltûnik, s ô az apai

74 Könyvjelzõ | 2014. május

74-75_sztyepnova.indd 74

2014.04.29. 14:17

friss a család, amit addig ismert, eltûnik, s ô az apai nagyanyjához kerül. A szeretet világából a boldogságot egész másban keresô világba. Galocskával, a késôbbi Galina Petrovnával éppen ugyanígy esett: a tizenhét éves fiatal nô szerelmes, boldog aztán hirtelen a távolról érkezett vén vendégelôadó-akadémikus nejeként ocsúdik. Az ô életében a határkô Lazar Lindt megjelenése volt. A szovjet atombombagyártás fô ideológusa mindenkitôl különleges elbánást igényel. Még attól a fiatalka, szerelmes laboránsnôtôl is, aki egészen mást tervezett élete elkövetkezendô néhány évtizedére. A politikai fenyegetettség a testileg már odahagyott, szellemileg azonban még ott kísértô gyerekkor reflexeivel találkozva végleg eldönti Galocska sorsát, aki aztán igyekszik élhetôvé, szórakoztatóvá tenni azt, amibe került ezalatt nemigen jut ideje olyasmikkel foglalkozni, mint a fia, Borik, akit fogantatásától kezdve gyûlölt, mint kényszerhelyzete nem óhajtott eredményét. Mit kezdjen egy sikeres, végre özvegységbe szabadult üzletasszony a sosem szeretett fia ötéves lányával? Azzal az unokával, akinek majd helyette is fel kell nônie, hogy elérje a maga megközelíthetô boldogságát?

Az elbeszélô a szemünkbe kacag Keretes szerkezetben éljük az idôt a regényben, 1985-bôl visszalépünk 1918-ig, Lindt ﬁatalkoráig, majd 1888-ig, hogy érthetôvé váljon Maruszja személyisége. Innen viszonylag háborítatlanul folyhatnak a napok 1985-ig és tovább. A sok mesében, élettörténetben feloldódik különvaló fontosságuk tudata. Míg az elsô fejezetek egyikében megdöbbenek egy-egy kiszóláson a zsidókról, s keresgélem a mindenkori beszélôt, mire oda jutok, hogy megtudom, ki ô, a kérdés elveszíti jelentôségét. Magyarázatot a személye semmire nem ad, a regénybôl közvetlenül kisgyerekként felbukkanó szülei megismerkedésén túl mást nem tudok meg róla, csak amit a mások életét elmondó elbeszélési stílusából leszûrhetek. Inkább a történetek sodrában lubickoló mesélô kedve az olvasás tárgya, mint a történetek jelentése vagy világra vonatkozásuk, bár kapunk itt leckét történelembôl, s Berijával is összefutunk. Sztyepanova elbeszélôjének mindentudása, ki-kikacsintása nem kap magyarázatot attól, hogy tudom, kik a szülei, s nem könnyebb, ha a ki nem tett idézôjelek felelôsségét Nabokovval az olvasóra hárítja. Ha a mindenkori felháborodásra kész olvasó froclizása felôl tekintem, szerencsés választás ez mégis, ha idônként túlhabzanak is a látszólag sehová sem vezetô, autochton mivoltukban álló hasonlatok. A hetvenedik oldal körül már tudható, Lazar végletesen szerelmes. Mindegy, hány nôt fogyaszt közben reggelire vagy ebédre, az ô szíve Maruszjáé. A 126. oldalon kiderül, ki az, aki elmeséli nekünk a Lindt család történetét. Aki beszél, zsidó származású, s lelkes irodalombarát. Így kapnak más értelmet az olyan mondatok, mint ez is: „Különösen sok volt a zsidó – a szovjethatalom kezdetben éppen nekik adott oda mindent. Ez a hibbant, ostoba, a letelepedettség szokásos vonásait nélkülözô népség a fôvárosba igyekezett – talán hogy ott tengessék lehetetlen zsidó boldogságukat, talán hogy személyesen gyôzôdjenek meg róla, hogy a szenvedésük természetesen véget ért.” www.alexandra.hu

74-75_sztyepnova.indd 75

Az elbeszélô szeret sarkosan fogalmazni, vagy a határhelyzetekben az ismétlés retorikai fogásával élni, s szereti a cizellált hasonlatokat. Amirôl gondolkodik, az emberi kapcsolatokból eredeztethetô boldogság. „A nô – test és visszfény. De te magadba fogadtad a fényemet, és elmentél. És az összes fényem elillant tôlem. Idézet. Ezerkilencszázharmincnyolcból. Nabokov megerôsítené, hogy a ﬁgyelmes olvasó maga is ki tudja tenni az idézôjeleket” – írja a 33. oldalon. Ez sok minden alól felmentést ad. Jól megférnek egymással olyan apróságok, hogy egy lelkészcsaládban a macskát Sarah Bernhardtnak hívjanak, azzal, hogy megértô, vérforraló vagy tényszerû megjegyzéseket tegyen zsidókról és/vagy irodalmi elôdökrôl. Georgij Ivanov, Nabokov és Lev Tolsztoj mellett elôkerül, ha csak egyegy mondat vagy jelzôs szerkezet erejéig is, Gogol, Hoffmann, Afanaszjev, Arkagyij Gajdar, Shakespeare, Dickens és Dosztojevszkij is, azokon a könyveken túl, amelyek tényleges szerepet kapnak a történetben. Hogy hol az idézôjel helye, néha könnyû megítélni, más esetekben bizonytalanabb.

Kémiai barátkozások Istennel, mint a sorsokat alakító tényezôvel kezdenie kell valamit, s nem egyértelmû a döntése. Van, ahol megengedôen hagyja az olvasóra a döntést. Máskor viszont mintha határozottan letenné a voksot a mellett, aminek létében addig az élettények sokfélesége késztethette kétségekre: „Lindt a ﬁzika, a kémia és úgy tetszik, a matematika metszéspontján dolgozott – és olyan hihetetlen magasságokban, ahol eltûnnek az utolsó emberi kételyek is, és a nagy tudomány elvékonyodott szövetén át felsejlik az Egy Isten reális teste.” Aminek a nyomait keresi, testeken belül és kívül, az a boldogságot teremtô szeretet – nem elsôként döbben rá, hogy mindez nem feltétlenül a genealógiai rendszerekben adatik meg. „Lazar Lindt […] szeretett újra és újra meggyôzôdni róla, hogy a »miénk–idegen« diagnosztikai rendszer etnikumtól független és felekezeten kívüli dolog. Nemegyszer meggyôzôdött már róla, hogy az ember humorérzéke, erkölcsi érzéke, ivásmódja vagy éppen természetes szaga nagyobb elvi jelentôséggel bír, mint a közös állampolgárság vagy a közös kromoszómaállomány.” Késôbb a Lindthez megﬁgyelôként kerülô tisztiszolga kapcsán: „Lindt furcsa, a maga számára is tisztázatlan rokonságot érzett vele, amelyet talán a soha egymásnak el nem mesélt élettörténetük külsô hasonlóságával, de az is lehet, hogy valami biokémiai aprósággal – a feromonok különleges összekapcsolódásával vagy az oxitocin hasonló szintjével – lehetett magyarázni. Hiszen minden érzelem, amelyet egymás iránt kinyilvánítunk, ha jól belegondolunk, nem más, mint a guaninnukleotid-kötô proteinek aktivitása, a jelzômolekulák sajátos kémiai barátkozása. Semmi egyéb.” A guanin-nukleotid-kötô proteinek világában evangélium Marina Sztyepanova könyve: jó hír arról, hogy bármilyen addigi és késôbbi dolgok mellett és ellenére vannak láthatatlan kötések, amik továbbadódnak, s felszínre bukkannak a megfelelô pillanatban. GYÖRE GABRIELLA Könyvjelzõ | 2014. május 75

2014.04.29. 10:56

utazás

Zsebben a világ 4 bédekker-sorozat Megvan a régi reklám? Az apuka ül a koloniál szekrényes nappali foteljében, újságot olvas. Megjelenik a fia, hátán egy zsákkal. Hova mész, fiam? – így az apa. Világgá – hangzik a válasz. Mire az apja rezzenéstelen arccal annyit felel: Akkor pontosítsunk! És nekilát levenni a polcról a 80-as évek elsô számú útikönyv-sorozatának – a P betûsnek – a köteteit. A záró képkockákon apa és ﬁa a szônyegen a könyveket bújják. A történet folytatása? Legyen úgy, hogy a kissrác otthon marad, de késôbb az útikönyvek hatására nekivág az ismeretlennek. Nos, ez lenne az útikönyvek célja; kedvcsinálás, egy út elsô lépése. Úti célt persze nem csak könyv alapján választunk. Döntésünkben akár egy, a két háború közti svéd munkásosztály szerencsétlen sorsú magányos harcosairól szóló költemény is meghatározó lehet. Szóval az irodalom minden rétege, mesétôl a szakácskönyvig, útikönyvvé válhat.

Az útikönyv ma? A vágtázó információtechnológia alaposan feladta a leckét. Utazási applikációkkal teletömött elektronikus kütyüknek köszönhetôen ma ki sem kell mozdulni a karosszékbôl; virtuálisan barangolhatjuk be a glóbuszt. Némi túlzással, a technika olyan versenyt diktál, mintha egy kenyai hosszútávfutó állna ki Carl Lewis ellenében 100 méteren. De kell-e minden versenybe belemenni? Nem elég, ha valami szimplán a másságából kovácsol elônyt? Szerintünk igen. Az útikönyveknek tehát volt, van és lesz piacuk. Ahogy annak ellenére, hogy az internet elterjedése alapjaiban változtatta meg az utazási szokásokat, továbbra is sokan fordulnak utazási irodákhoz. Carl Lewis elhúz elôttünk a rekortánon; látványos és instant élmény, mint amilyen az

okostelefonon elôguglizott információ Montpellier fôterén. És a kütyü még jól is néz ki. De nem szabad egyiket vagy másikat piedesztálra emelnünk; új és régi kiegészítik egymást.

Gyors infó kontra háttértudás Egy útikönyv a szerzôi, szerkesztôi és nyomdai munka miatt csak bizonyos idôközönként frissíthetô. Nem sebességével, folyamatos frissítésekkel, interaktivitással versenyez, biztos tudásbázist ad, áttekintést az állandóbbnak tûnô látványosságokról, szokásokról, gyakorlati tudnivalókról. Nem kell tudnia megmondani, hogy a fôtéri szökôkút mellett nemrég emelt felhôkarcoló tervezôje kicsoda. Erre alkalmas a telefonon hordozott internet. De megtudhatjuk úgy is, hogy benyitunk a sarki kávézóba és a toronyházra mutatva megkérdezzük a pultost: az mi, és ki tervezte? Ha meg már megkérdeztük, miért ne szürcsölnénk el nála egy jó presszót? Nos, így teremt egy útikönyv emberi kapcsolatokat, vagy generál bevételt a helyi gazdaságnak. Interaktív? És ha már kávézó, ön egyéb társaság híján mivel üldögél szívesebben feketéje mellett? Egy jó könyvvel, vagy egy idônként lemerülô szerkentyûvel? Melyikben tud jobban elmerülni? Egy könyv bárhol és bármikor elôvehetô. Akár évtizedekkel késôbb is; higgyék el, katartikus élmény a 70-es évek Libanonjáról ismét olvasgatni, majd visszatérni.

76 Könyvjelzõ | 2014. május

76-77_Negy_utikonyv.indd 76

2014.04.29. 10:49

utazás KERESSE AZ AKCIÓS ÚTIKÖNYVEKET MÁJUSBAN AZ ALEXANDRA KÖNYVÁRUHÁZAKBAN! A védjegy szavatol

A nélkülözhetetlen

A felkészült barát

Nyakig a városokban

NATIONAL GEOGRAPHIC „Évszázados tapasztalat minden kötetben” – hirdeti a sárga négyzetrôl szinte szerte a világon egyértelmûen felismerhetô National Geographic (NG) útikönyveit. Nem a legolcsóbb kategória, de megéri egy-egy vaskos és tetszetôs külsejû kötet. Pénzünkért átfogó földrajzi, történeti és kulturális hátteret, látványosságok sztorikkal megspékelt tételes felsorolását és leírását kapjuk. A fényképek hozzák a National Geographictól megszokott színvonalat. A kötetek végén pedig kisokos és szótár vár. Igazi csemege az NG városokról szóló Városjárók kalauza névre keresztelt sorozata. A zsebbôl elôpattintható kiadványok térképszerûen kihajtogatható oldalakból állnak, melyek valóban térképek is. Igazán jó móka.

ÚTRAVALÓ A kedvezôbb árú Útravaló sorozat úti lektûr méretû kiadványait a „világ legjobb utazási szakértôi” állítják össze. Így hirdetik magukat az egyik legnagyobb európai utazási vállalat gondozásában megjelenô kiadványok. A látnivalók és gyakorlati tudnivalók obligát fejezetei mellett érdemes figyelmesen átolvasni a Távol a világ zajától címû fejezetet, bárhol is legyünk a világban. Egészen érdekes kincsekre bukkanhatunk. Csak ne áruljuk el túl sok mindenkinek, nehogy a rejtett sarkokra rátaláljon a világ zaja. A praktikus információk közt találunk némi nyelvi felvilágosítást. Nem túl hosszú, de ez nem is baj; a világ zajától elvonulva, például a bérelt autó váratlan lerobbanásakor bizonyára elsajátítunk egykét értékes helyi kifejezést.

ÚTITÁRS Lexikonszerû oldalak, színes és valósághû rajzokkal, már-már mûszaki szintû katedrális és palota keresztmetszetekkel, kevés, de találó szöveggel – ez az elsô benyomása az embernek, ha felüti az Útitárs sorozat valamely kötetét. Méretre nem a legkisebb, sôt árban is a legnagyobb. Semmiképp sem zsebkönyv, inkább táskába való. Az utolsó oldalakon – a kötetek jellemzôinek megfelelôen – egy kezdô nyelvtanfolyam igényét is kielégítô szótárban böngészhetünk. Akár otthon olvasható, szórakoztató földrajzkönyvnek is megteszi. „Utazás elôtt, alatt, után, helyett” – így a sorozat mottója. De ha már megvettük valamelyik kötetet, utazzunk is el vele, hiszen gyakorlatias, gazdagon illusztrált, prémium holmi.

TIME OUT Mond valamit önnek, kedves olvasó a Time Out Budapest? Ez egy színes kiadvány nagyvárosokról, így Budapestrôl, tele a legfrissebb városi történésekkel, helytörténettel, gasztronómiával, tudni- és élnivalóval. Nos, a Time Out palettáján jól megférnek az útikönyvek is. „A legjobb városkalauz sorozat” – a brit The Independent szerint, és lehet benne valami, ezek a szerzôk tényleg élik a városokat, elfogultság nélkül értékelik a helyeket, szolgáltatásokat, látványosságokat. Leírják, ha valami a legfinomabb, legtrendibb, de kiteszik a képünkbe, ha bármi túlértékelt, giccses vagy igénytelen. Laza, de okos. A Time Out kiadványaiban a szövegnek, információnak fôszerep jut. A kevés képet remekül ellensúlyozzák a szórakoztató leírások.

Mit kell tudnia a könyvnek? Ritkább frissítés ide vagy oda, arra ügyelni kell egy útikönyvnél, hogy ne csapjon át tudományos értekezésbe, vagy – mint a rossz idegenvezetés – az épületeket sorolja stílus és dátum szerint. Legyen informatív; elônyére válik, ha mielôtt belépnénk egy ismert étterembe, kiderül, hogy a pincérek morcosak, de a jakvajas teát mégis itt fôzik legjobban. Legyen praktikus; méretében ne vetekedjen egy lexikonnal. Nem baj, ha nem kemény fedeles, www.alexandra.hu

76-77_Negy_utikonyv.indd 77

mert ekkor csupán komolyabb nehézségek árán tudjuk a farzsebünkbe tömni, ha netán Edinburgh közepén elkap egy zuhé. Legyen gazdagon illusztrált; képek és térképek nélkül fabatkát sem ér. És szórakoztató; fûszerezze a tényeket sztorikkal. A sarki kávézóban kikért kávé fölött elsomolygunk a pohos választófejedelmen, aki a lakomákon annyira „bekávézott”, hogy hûséges lova vitte fel ágyáig, ezért a lépcsôházat is a lóhoz méretezték.

VERECKEI ANDRÁS Könyvjelzõ | 2014. május 77

2014.04.29. 14:55

gasztro

Többet ér hat hold földnél!

Magyar Elek: Az Ínyesmester szakácskönyve

Magyar Elek Budapesten született a kiegyezés után nyolc évvel, jogot végzett, majd újságírónak állt, a Telefonhírmondó az ô hangjával kezdte meg adását. Munkatársa, késôbb felelôs szerkesztôje lett a Magyarországnak, vasárnaponként a Pesti Naplóban közölte ínyesmesteri traktátusait. Vérbeli hírlapíró volt, az a fajta, aki lóversenytudósításokon és régi pesti históriákon edzette pennáját. De e cikkek mind csak elôtanulmányok voltak a nagy mûhöz.

608 oldal, 3690 Ft Alexandra Kiadó

A Nagy Szakácskönyvhöz, mely elôször 1932-ben jelent meg, és azóta már számtalanszor különbözô formákban: bôvítve, kurtítva, átszerkesztve, cenzúrázva, népszerû kiadásban. Magyarul, németül, csehül, oroszul, angolul. New Yorkban, Budapesten vagy éppen Buenos Airesben. Ez a szakácskönyv nem csupán egy a sok magyar recipegyûjtemény közül. A legendás Ignotus (a Nyugat alapítója, 21 éven keresztül fôszerkesztôje) „Emma asszony” álnéven még A Hét szerkesztôjeként szólított fel olvasókat (és írókat) receptek beküldésére. Az eredmény egy csodás szakácskönyv lett, mely 1902-ben jelent meg elôször. A monarchiai Magyarország ezerarcú kulináris kincse van itt összegyûjtve: balatoni, alföldi, erdélyi, tót, bécsi, zsidó, felvidéki, délvidéki, cseh, oláh, szerb stb. ételek elképesztô nemzetközi (francia, olasz, spanyol, angol, német, orosz, lengyel, török, görög stb.) kiteirodal kintéssel. Mindezt a magyar irodalom valaha élt egyik legnaszerkesztô a Veigelsberg Hugónak gyobb szerkesztôje, született Ignotus tette fantasztikus olvasirodalm mûvé. Ezt az „emmai mánnyá, irodalmi csi hagyományt” csiszolja tökéletesre három M évtized múltán Magyar Elek. Míg Proustnál a kagyló formájú madelein ine sütemény indítja be a végtelen emléKrú kezést, vagy Krúdy ködlovagjai esetében mondjuk némi tafelspitz, úgy Ínyesmesm ternek is szinte minden ételrôl eszébe jut valami az eltûnt idôkbôl. És szerencsénkre m nem fogja vissza magát, ránk önti emlékeit a

78 Könyvjelzõ | 2014. május

78-79_inyesmester.indd 78

2014.04.29. 10:50

gasztro Savanyú borjúvagy birkatüdõ A borjú- vagy birkatüdõt és szívet tisztára mossuk és sós, zöldséges vízben – melybe 1-2 babérlevelet is teszünk – megfõzzük. Mikor kihûlt, vékony szalagokra vágjuk. Jó barna rántást csinálunk, késhegynyi paprikát szórunk rá, pár pillanatig együtt pirítjuk, majd föleresztjük azzal a lével, amelyben a tüdõ fõtt. Folytonosan keverjük, miközben megborsozzuk s 1-1 kanál jó borecetet öntünk hozzá. Egy ideig még forraljuk s most beletesszük a fölvagdalt tüdõt s 25-30 percig fõzzük mérsékelt tûzön. Mikor kész, 1-2 kanál tejföllel is ízesíthetjük. Zsemlegombóccal tálaljuk.

lóversenytudósítók tárgyilagosságával, a szépírók lendületével és a régi mesélôk szentimentalizmusával. Ínyesmester apiciusi tehetséggel írt receptet, s azután úgy merengett el a lejegyzett ételen, úgy ringatta magát múltba, úgy süllyedt bele az eltûnt idôk ízeibe, ahogyan azt csak a nosztalgia legnagyobb mesterei tudták: Krúdyk, Bródyk, Szép Ernôk… És nemcsak az olvasók fogadták rögtön szívükbe Ínyesmestert, de a kollégák, az írók is. Zilahy Lajos például így ír Magyar Elekrôl: „Szerelmem és végsô hódolatom mégis a francia konyháé. Ennek viszont külön fûszere van: a francia szellem, amely rengeteg képzelôerôvel és gyöngédséggel veszi körül a szakácsmûvészet tudományát. Enélkül hajítófát sem ér az egész. Meg vagyok gyôzôdve, hogy a mi kitûnô Ínyesmesterünk könyvének nagy sikeréhez igen nagymértékben járul hozzá a hang és az a sok ízes megjegyzés, amellyel a képzeletre is hat.” Mesés történet az is, ahogy Babits beleszeret Ínyesmester mûvébe: kimegy a konyhába, ahol is a szakácsnôjük azt mondja neki egy receptkönyvrôl: „többet ér hat hold földnél”. Mihály magához veszi a „bibliaszerû” kötetet, együtt töltenek néhány estét, majd a Nyugat 1933. február 16-i számában rajongó kritikában számol be a mûrôl. E „könyvet lehetetlen elhallgatnom; mert amellett hogy fontos, praktikus szükségleteket szakértôk véleménye szerint kitünôen kielégít, engem is kielégít, úgynevezett irodalmi igényeimmel, mint olvasót. Itt ugyan az adatok tömegét nem ﬁlozóﬁa vagy egységes kompozíció emeli az irodalmi örömök régiójába: hanem a szerzô ízlése, gyönyörûsége, emlékezô és játékos lelke, melyet e kedves témába belevetett. Nem akarom Brillat-Savarin szellemét idézni; mert az Ínyesmester könyve minden európai látóköre – vagy mondjuk inkább: ízléshorizontja – mellett is teljesen magyar könyv. Inkább Krúdy Gyula szellemébôl lebeg itt valami: akinek néhány kitûnô novellája nem áll távol e gasztronomikus kultúrától. A régi magyarság www.alexandra.hu

78-79_inyesmester.indd 79

ízléskultúrájának gazdag és kifinomult lelke él itt tovább, úri apáink és nagyapáink vidéki háztartásainak szelleme; s egy leheletnyi még a 18. századi, barokk magyar kultúra szellemébôl is, mely kiválóan gasztronomikus kultúra volt. Az élet (mert a feleségem nem gyôz csodálkozni, milyen gyakorlati tanácsokat tud adni ez a könyv a mindennapi élet és élés szempontjából is) valóban harmonikusan összefonódik itt a kultúrával.” Babits azért tartotta Ínyesmester könyvét „oly igaz és irodalmi” alkotásnak, mert benne foglaltatik az egész magyar századvég és századelô regénye a has szemszögébôl elmesélve. A régi pesti turfok kétfülû, mély öblû, ezüst bóléstáljai; a tatai tó különc várura, Count Nicky, akinek poharába a félszemû angol komornyik, Tom öntögette a májusi bort; a krisztinavárosi, rövid nyakú és vörös ábrázatú Gürsch apó és az ô kiskocsmája, a Politischer Greisler; a liba és az uborkasaláta, melyek olyannyira elválaszthatatlanok, mint Castor és Pollux; egy idióta pest-budai hírlapíró, aki felfuvalkodottságában csiriznek merte nevezni a túrós csuszát; az amerikai postaügyi miniszter, ki hivatalában paprikás csirkét szokott fôzni; a sült marónit kínáló Döbrentei téri asszonyságok; a Rác-fürdôvel szemben lakó kocsmáros, aki a világon legjobban készítette a kesernyés rácürmöst; a filoxéravész elôtti Tabán a maga legendás mézesfehérjével, nyitott pinceajtóival és izgató illataival; a pesti tavasz, mely összeforrt a rántott csirkével; na és a szilveszteréjszakák, mikor a magyar beletekintett a krampampuli kékes lángjába. Mikszáth a XIX. század végén így siratta gasztronómiánkat: „odalett a poézis, mely az ételeket körüllengte”. Ezt a tovatûnô költészetet hozta vissza Magyar Elek. Ínyesmester mûve a múlt kékes lángja, ha beletekintünk, egy eltûnt Magyarországot látunk, ahol még voltak ízek és illatok, írástudó háziemberek és kényeztetô korcsmárosok, sonkapudingok és borospflanzlik, nôi szeszélyek és szerelmes levelek. Volt ünnep és volt csoda. CSERNA-SZABÓ ANDRÁS Könyvjelzõ | 2014. május 79

2014.04.29. 10:50

X A

háttér

Távol az Afrika-giccstôl

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

Az Uganda vasútvonal nyílegyenesen metszi a végeláthatatlan szavannát. Gnú legelészik, zebra kérôdzik, oroszlán lapul – felkészül: dögkeselyû. Okkerrel festett, izzadt testû vademberek extatikus táncot járnak a holdfényben. Robert Redford Meryl Streep haját mossa. Karen Blixen világhírû, magyarul Gy. Horváth László fordításában újra megjelenô regénye nem ezekrôl szól.

Errôl a regényrôl annak is van fogalma – még ha az csak halvány segédfogalom is –, aki kezébe sem vette soha, sôt, nem is hallott a dán írónôrôl. Az írásból bôven merítô film, a Távol Afrikától, Sydney Pollack 1985-ös munkája sikeresen dolgozta fel, mi több, elindította a folklorizálódás útján Blixen bárónô (1885–1962) történetét és figuráját. Valamint akarva-akaratlan az Afrika-fenomént is. Sokan lehetnek olyanok is, akik bár nem látták a XX. század elsô harmadában játszódó filmet, mégis hasonló képekben gondolnak a fekete kontinensre. A hét Oscarral díjazott mozi erôs, egzotizáló és anakronisztikus Afrika-ábrázolása mély gyökeret eresztett a nyugati közgondolkodásban, és máig táplálja a megfékezhetetlenül tenyészô Afrika-giccset. Errôl nem Sydney Pollack tehet, ô pompázatos filmet rendezett, habár nagyban épített a nyugati ember masszívan vadromantikus Afrika-kliséire. Professzionálisan tette mindezt. Karen Blixent pedig tényleg senki sem vádolhatja giccsgyártással. Aki egyszer is olvasta az angolul és dánul elôször 1937-ben, magyarul pedig 1987-ben megjelent Volt egy farmom Afrikában címû könyvét, tudhatja, ez a regény nem a nyugati világ turistáinak elvárásaihoz igazodik. Merthogy nem az imádott Afrika, hanem valójában ô maga, Karen a történet. Egyik esszéjében így ír: „A mûvészet a vadromantikán és a vadul józan naturalizmuson keresztül fejlôdik tovább. Nem azért,

80 Könyvjelzõ | 2014. május

80-81_Karen_Blixen.indd 80

2014.04.29. 10:50

háttér mert megváltozik a törekvése, mindig is az emberiség vágyainak kifejezôje akar lenni. Aki római fürdôt vesz, nem azért megy elôször olyan meleg vízbe, amilyet csak képes kibírni, és a végén a leghidegebbe, mert megváltoztatta a véleményét; nem érné el a kellemes érzésnek és az edzettségnek az eredményét, ha mihelyt belép a fürdôbe, egyetlen medencében összekeverné az összes különféle hôfokú vizet.” Kalandos életében ô is úgy keverte a forró vizes lubickolást a jeges víz élményével, mint mûvészetében – bár sokszor nem is ô keverte, keverték azt mások helyette is. Gazdag, protestáns patrícius családba született, amely elég nonkonformista volt ahhoz, hogy lányai tanult és független feministák legyenek, de ahhoz meg elég puritán, hogy minden gyereknek ugyanolyan ruhában kelljen járnia. Karen Dinesen, becenevén Tanne lázadozott minden értelmetlen és igazolhatatlan kötöttség ellen. Családja Dánia elitjével állt üzleti, rokoni és társasági kapcsolatban, ô mégis szívesen töltötte idejét a szolgák és más pórnépek között. Már gyerekként jól írt, ügyesen bánt a vadászfegyverrel, de legszívesebben rajzolt és festegetett. Számos képzômûvészeti iskolába járt, végül azonban nem lett belôle festô, mert inkább az írást választotta. Tízéves volt, mikor imádott és bohém apja öngyilkos lett. Elsô nagy szerelme (másod unokatestvérébe, Hans von Blixen-Finecke svéd báróba szeretett bele, aki kevés érdeklôdést mutatott iránta) és elsô írásainak megjelenése egy idôre esett. Akkori írói álnevét, az Osceolát egy szeminola indián lázadótól kölcsönözte. Késôbb elmondta, apja iránti tiszteletbôl választotta ezt a nevet, aki hosszan élt Amerikában indiánok között. Késôbb is szívesen bújt férﬁ álnevek mögé. Pierre Andrézel és Isak Dinesen neveken adta közre írásait. Mindezt azzal magyarázta: így jut elegendô szabadsághoz, hogy kellôképpen szókimondó lehessen. Általános elképedésre Karen az elérhetetlen ideáljának, Hansnak az ikertestvérével, a meglehetôsen sármos és kimondottan szoknyapecér Bror von Blixen-Finecke báróval kötött házasságot az elsô világháború elôestéjén. A nem túl ifjú pár Brit Kelet-Afrikában, a mai Kenyában telepedett le. Kávéfarmjuk volt, amelynek minden gondja hamarosan a baronessenre hárult. A háború is megnehezítette az üzletük beindítását, ráadásul az asszony megbetegedett, sziﬁliszes lett, amit nagy valószínûséggel a férjétôl kapott meg. Európai kúra és válás lett dtak, s barátságuk a dolog vége, de mindketten Afrikában maradtak, ikai gyarmati köis tovább élt. A linkóci Blixen báró a kelet-afrikai sigmondunk zösség központi alakja volt, a mi Széchenyi Zsigmondunk adászt” és jó is említi könyveiben mint tapasztalt „fehér vadászt” sai ügyeinek pajtást. Karent a kávéfarm és kikuju munkásai intézése mellett egyre inkább lekötötte egy új szerelem a yarmati világ brit arisztokrata Denys Finch-Hattonnal; a gyarmati jellegzetes alakja volt ô, szenvedélyes vadász éss repülôgéppilóta. Ez utóbbi okozta vesztét, gépével lezuhant és szörnyethalt. Karen 1931-ben adta el tetemess adóssággal álságban óriterhelt farmját, mert a nagy gazdasági világválságban ába, és soha ásit zuhant a kávé ára. Visszautazott Európába, it, a Ngongtöbbé nem látta Mombasa kikötôjét, Nairobit,

hegyeket, maszájokat és kikujukat. Itt ér véget a nagy sikerû regény, amirôl még azt se tudhatjuk biztosan, hogy valójában regény-e egyáltalán, nem pedig inkább memoár, hiszen annyi mindenben pontosan dokumentálja Blixen bárónô afrikai életét és környezetét. Persze nem mindenben, mert bár a nagy keleti mesélôkhöz, egyenesen Seherezádéhoz szokás hasonlítani, ô inkább elhallgat, mint hozzákölt, inkább lecsupaszít, mint felstilizál. Szemérmes mûvész volt. Mindezt egy irodalmi beszélgetésen 2009-ben Nádas Péter az írónô protestantizmusával magyarázta. Szerinte Blixen a protestáns hallgatáskultúra gyermeke, akinek élete nagy titkait el kellett hallgatnia. Sziﬁliszét, amelyet kicsapongó férjétôl kapott el, éveken keresztül fegyelmezetten titkolta Afrikából való hazatérése után is. Ahogyan csak elkendôzött utalásokat találunk afrikai regényében a Finch-Hattonhoz fûzôdô szerelmérôl is. (Annak részletei csak az írónô halála után, levelezésük publikálását követôen váltak közismertté – ezekbôl a levelekbôl rekonstruálja szerelmüket Pollack ﬁlmjének forgatókönyve is.) A csontos önfegyelem teszi mûvészetét súrlódásmentessé, olykor egyenesen sterillé. Állandó fájdalmait pezsgôvel csillapította. Míg mások azért isszák, hogy jól érezzék magukat, Blixen azért, hogy ne érezze rosszul magát. Ez nála talán a protestáns lázadás egyik formája volt. Ez a viszonyulás éppen hogy nem személytelenné, hanem nagyon is személyessé teszi ezt a prózát – vélte Nádas. Blixen olyan korban élt Kelet-Afrikában, amikor a fehér ember még korlátlan hatalommal bírt a fekete ôslakosok felett, a gyarmati világ haszonélvezôi és mûködtetôi külön, párnázott világban éltek. Nem volt könnyû nekik sem, de öszszehasonlíthatatlanul jobban éltek, mint a leigázott és irgalom nélkül kizsákmányolt fekete tömegek. A mai Kenya területén harmincezer fehér telepes birtokolta a törzsek földterületeit, amire a gyarmatosító hadsereg vigyázott. A II. világháborút követôen meginduló felszabadító mozgalmak elutasították a gyarmati kizsákmányolás minden formáját, még azt a patriarchális és kétségkívül felvilágosult változatát is, amelyet Karen bárónô folytatott. Az 1950-es évek kenyai fegyveres földfoglaló mozgalma, a Mau Mau épp a kikujuk között volt a legnépszerûbb, és olyan területeken harcoltak, ahol a Blixena angolok koncentrációs táfarm is mûködött. A felkelôket az borokba zárták. Ez az Afrika már aalig hasonlított Karen Blixen regényéne világához. A bárónô nem regényének élte meg Kenya függetlenné válását, egy évvel elôtte meghalt krónikus alultáplált alultápláltságban. Gyakorlatilag éhen veszett. Ig Igaz, nem az élelem hiánya vitte el, h hanem a többször mûtött, összeszûk összeszûkült gyomra. Ritka halál a hatvanas évek Európájában, különösen tehetô tehetôs embereknél, annál általánosabb Af Afrikában. Azóta is. ZÁDORI ZSOLT

384 oldal, al, 2990 Ft Európa Könyvkiadó önyvkiadó www.alexandra.hu

80-81_Karen_Blixen.indd 81

Könyvjelzõ | 2014. május 81

2014.04.29. 10:50

friss

Hosszú

Fotó: Hernádi Levente

Háy János: Napra jutni A regény egy kisfiú felnövekvését kíséri végig a hatvanashetvenes évek Magyarországán – egyben azt a folyamatot, ahogy kijut, kinô családja burkából. A történet keretét az apával való konfliktus adja meg, az apa árnyékával küzdve akar a fiú a „napra jutni”. Kérdés, lehet-e?

82 Könyvjelzõ | 2014. május

82-83_Hay.indd 82

2014.04.29. 15:42

friss 264 oldal, 3490 Ft Európa Könyvkiadó

82-83_Hay.indd 83

2014.04.29. 10:53

friss

Egy anya csajos harca az életben maradásért Sophie McKenzie: Mióta meghaltál Gen hétköznapi, átlagos, mindennapos komplexusokkal küszködô fiatal nô. Egy „bárki”, akivel így mindnyájan azonosulni tudunk. Mindennapjai során a karrierépítés, a családalapítás, sôt, a szelektív hulladékgyûjtés rejtelmeivel is szembenéz. Így mi, olvasók is. A Mióta meghaltál mégis formabontó, bensôséges hangvételû pszicho-thriller. Mindez csak látszólagos ellentmondás. A regény elôkészületben van az Európa Könyvkiadónál. Az elbeszélô, Gen úgy mesél barátnôirôl, férjérôl, életérôl, hogy az elsô pár oldalon azt érezzük, nagyvárosi szomszédunk épp így beszélne nekünk bármelyik napjáról egy jó tea mellett. Ez persze nem minden részletre igaz. A cselekményt már a regény legelején is arcpirítóan szókimondó, kendôzetlen, és a hosszú házasságban élô nô számára korántsem mindig felemelô szexjelenetek és meglepôen ôszinte, gyarló vallomások tarkítják. Megmosolyogtató és üdítô, mi-

kor egy karakter leírása azzal kezdôdik, hogy milyen széles a válla, férﬁas a borostája vagy éppen hogy milyen jó lehet az ágyban, ahogy az is, amikor az elbeszélô gyengeségeibe is bepillantást nyerhetünk, mikor egy-egy fontos párbeszéd közben valójában hajának állapotával van elfoglalva a tükör elôtt. Éppen ezért rendkívül váratlan, hatásos és átélhetô, amikor egy idegen látogatásával Gen élete a feje tetejére áll. Az általunk is jól ismert mindennapok az igazság felfedéséért

84 Könyvjelzõ | 2014. május

84-85_McKenzie.indd 84

2014.04.29. 10:54

friss és az életben maradásért vívott szakadatlan, feszült harccá változik: a hétköznapok állóvize mélységes, szédítô örvénynyé változik, Gen már nem tudja, kiben bízhat és kiben nem, és az olvasó – bár ez igen valószínûtlen, de mégis – azt érezheti, mindez bármelyikünkkel megtörténhet. Gent már csak azért is közel érezhetjük magunkhoz, mert McKenzie elbeszelésmódja kerül minden irodalmiasságot, túlzást vagy filozófiát: stílusa végig köznapi és köznyelvi, Gen gondolatai sokszor kuszák, befejezetlenek, ahogy bármelyikünkké lennének az események sodró áradatában. A gondolatfoszlányok, az asszociációk úgy kergetik egymást a hétköznapi és a leghajmeresztôbb, akciódús helyzetek kavalkádjában, ahogy egy hús-vér ember gondolatai tennék hasonló helyzetben. A többi karakterbôl is csak annyit és úgy látunk, ahogy Gen, és a történet ettôl egyszerre válik titokzatossá és rendkívül szubjektívvá. De mirôl is szól a Mióta meghaltál, és miért nevezhetjük pszicho-thrillernek? Geniver a házasságát próbálja megmenteni sikeres férjével, Arttal – elsô gyermekük, Beth ugyanis nyolc évvel korábban halva született. Gen azóta nem tud teherbe esni, a számtalan petesejtleszívás és spermium-injektálás, a kezelések és az óramû pontossággal idôzített együttlétek végeláthatatlan sora elfárasztotta már mindkettejüket. De Gen most, hogy Art negyvenedik születésnapja közeledik, még mindig szerelmes. Mindent megtesz, hogy házassága megmaradjon, miközben Bethet és emlékét szíve egy titkos fiókjába zárja. Egyik nap azonban egy idegen nô, a szülésnél jelen lévô egyik ápoló húga csenget be Gen ajtaján, és nem csak hogy azt állítja, Beth nem halt meg nyolc évvel ezelôtt – egy gondosan kitervelt összeesküvésnek köszönhetôen a babákat elcserélték –, de elmondása szerint Art is tudott minderrôl. Gen eleinte egy szavát sem hiszi, és legjobb barátnôjénél, Hennél, valamint Artnál keres menedéket (aki feltûnôen biztosan állítja, hogy egy riválisa bosszúból kieszelt átverésérôl van szó). A titokzatos látogatás mégsem hagyja nyugodni hôsünket, aki nyomozásba kezd. Gen élete kisvártatva pokollá változik, ahogy egyre szörnyûbb igazságokra bukkan, és hamarosan nem csak Beth élete, de az övé is kockán forog.

A siker három titka A magyar fordítás megjelenése kétszeresen is különleges alkalomnak tekinthetô: egyrészt az angol nyelvterületen számos díjat elnyert szerzônônek ez az elsô regénye, ami magyarul is megjelenik, másrészt a Mióta meghaltál a sikeres író elsô próbálkozása a Young Adult mûfaj berkein kívül. McKenzie-t eleddig a fiatalok kedvenceként ismerték: ifjúsági thrillerei

www.alexandra.hu

84-85_McKenzie.indd 85

Ahogy egyre hajmeresztôbb fordulatokat vesz a történet, a valóság és a képzelet határai elmosódnak, és az olvasó – a depresszióra hajlamos Gennel együtt – kételkedni kezd épelméjûségében. Mi történt valójában, és mi az, ami csak egy bomlott elme szüleménye? Kiben bízhatunk és ki áruló? Amikor egy titokzatos idegen, Lorca felbukkan, és Gennek öt perc után hûségesebb társává válik, mint saját barátai, családja, férje (és itt McKenzie mégiscsak becsempész egy vérbeli romantikus szálat), már magunk sem tudjuk, hova tart a történet. Mi jöhet még? McKenzie a Young Adult mûfajából ismert történetmesélési módszerei ezúttal is tetten érhetôek: a történet folyamát egy gyermek szemszögébôl elbeszélt epizódok szakítják meg, amelyek egy nagyobb puzzle kulcselemei, és csak a regény végén kerülnek helyükre. Bár a cselekmény igen lassan indul – idô kell, hogy megismerjük Gen gondolkodásmódját, mindennapjait –, az elsô száz oldal után a szerzô nagyobb sebességbe kapcsol, és mi valódi érzelmi hullámvasúton érezhetjük magunkat a misztikus történések kavalkádjában. Egyre több szereplôre vetül a gyanú árnyéka, hogy aztán a regény végéig találgathassuk a tettes vagy tettesek valódi kilétét. Annyit elárulunk: az utolsó ötven oldal váratlan fordulatokat tartogat azoknak, akik átadják magukat a szöveg sodrásának, és nem kutatnak elôre a szereplôk elsô látásra is szándékoltan furcsa neveinek jelentése után, vagy nem ismerik közelebbrôl Arthur király legendáját. McKenzie utolsó ütôkártyája a formabontó, váratlan epilógus, amelybôl éles váltással tudhatjuk meg, mi történt a szereplôkkel a cselekményt követô években, és így a kirakós minden eleme a helyére kerül. A többi néma csend – azaz maradjon meglepetés azoknak, akik megveszik ezt az újszerû, fiatalos pszicho-thrillert. És hogy McKenzie a felnôtt regények mûfajára tett kikacsintás után Rowlinghoz hasonlóan visszatér-e a Young Adult mûfajához, vagy további „csajos thrillerekre” is számíthatunk, az csak rajtunk, olvasókon múlik.

akciódúsak, frissek, fordulatosak, romantikus könyvei pedig számtalan tini szívébe lopták be a szerzôt. A Mióta meghaltál éppen ezért különlegesen izgalmas próbálkozás: a tinik élete és konfliktusainak feltérképezése után McKenzie a felnôtt lélek legsötétebb bugyrait térképezi fel egy vérbeli thrillerben. A fentiek már önmagukban is elég okot adnának az olvasásra, de a könyv egy harmadik szempontból is egyedülálló. A cselekményt a

KOVÁCS-COHNER RÓBERT

könyv fôhôse és narrátora, Gen szemszögébôl követhetjük nyomon, csakhogy az elôadásmód újszerû: a perspektíva lehetôséget teremt a thriller és a ma divatos, friss, „csajos” elbeszélésmód ötvözésére, és McKenzie nem is rest élni ezzel a lehetôséggel. Az olvasó azonnal a fôhôs bôrében érezheti magát, hiszen az elbeszélô olyan közel enged magához, mintha csak – a bûnös élvezet csábításának engedve – egy barátnônk naplóját olvasnánk.

Könyvjelzõ | 2014. május 85

2014.04.29. 10:54

háttér

Xxx oldal, Xxx Ft Alexandra Kiadó 86 Könyvjelzõ | 2014. május

86-87_Moleskine.indd 86

2014.04.29. 10:57

háttér

KIÁRUSÍTÁS, amíg a készlet tart.

-60% Minden 2014-es Moleskine határidőnapló a készlet erejéig 60% kedvezménnyel vásárolható meg az Alexandra Könyváruházakban és az Alexandra Online webáruházban. Az akció a készlet erejéig érvényes, más kedvezménnyel nem vonható össze. www.alexandra.hu

86-87_Moleskine.indd 87

Könyvjelzõ | 2014. május 87

2014.04.29. 12:53

háttér

Filmszínész, rendezô, producer, fesztivál- és intézetalapító, harcos környezetvédô, nagyszívû emberbarát, a nemes ügyek bajnoka. A valóságban legalább annyira megtestesíti az amerikai hôs szerepét, mint megannyi alkalommal a filmvásznon. Egy új biográfia most végigvisz bennünket egy alternatív sztár pályaképén.

Fotók: Vincze Balázs Xxx oldal, Xxx Ft Alexandra Kiadó 88 Könyvjelzõ | 2014. május

88-91_Konyvfesztival_2014_PMFC.indd 88

2014.04.29. 14:57

háttér

A Könyvfesztivál jobban teljesít A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál zárása után nem sokkal már biztos, az idei látogatottsága, az elôzô évekhez hasonlóan meghaladja a 60 ezer fôt. A kínálat pedig igencsak színes volt idén is. A díszvendég ország Törökország volt, a történelmi és a modern török kultúrát több mint 1500 kötetbôl álló válogatás jelenítette meg. Tucatnyi török szerzô látogatott Budapestre, s a programot elegáns kiállítás is színesítette. A Budapest Nagydíjjal kitüntetett díszvendég a finn Sofi Oksanen volt, személyében másodszor vehette át a díjat írónô. Ahogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése (MKKE) hangsúlyozza, „a tehetséges és okos nôírók látványos sikere” jellemezte a fesztivált, és Sofi Oksanen mellett külön kiemelik a Varsóban élô amerikai Anne Applebaumot is. A Holokauszt-emlékévben az MKKE Izrael nagykövetsé-

gével együtt emlékstandot állított a magyar holokauszt hét évtizeddel ezelôtti áldozatainak, bemutatta a vészkorszakot feldolgozó nemzetközi és hazai irodalmat. Harmincöt ország hatvanöt írója mellett közel ötszáz magyar író szerepelt a fesztiválon s találkozhatott közönségével. A „gyerekrészleg”, azaz a Gyerek(b)irodalom programsorozata vonzotta a legtöbb érdeklôdôt. A Könyvfesztivál zárónapján adták át az MKKE szakmai díjait. 2013-as teljesítménye alapján a Kossuth Kiadó lett az Év Kiadója, a Libri Allee Könyváruháza az Év Fôvárosi Könyvesboltja, s holtversenyben az esztergomi Babits Mihály Könyvesbolt, valamint a debreceni Libri Fórum Könyváruháza érdemelte ki az Év Vidéki Könyvesboltja címet. A kiadók összesen háromszáz új könyv megjelenését idôzítették a Könyvfesztiválra.

Barna Imre, az Európa Könyvkiadó fõmunkatársa és Háy János író a Napra jutni címû regény bemutatóján www.alexandra.hu

88-91_Konyvfesztival_2014_PMFC.indd 89

Könyvjelzõ | 2014. május 89

2014.04.29. 11:03

háttér

A díszvendég Törökország standjának megnyitója

Szûcs Vanda az Alexandra standján elsô regényével Geronimo Stilton találkozik egy olvasójával

Kepes Ágnes és Oszter Alexandra, Sün Peti megálmodói

Konrád György dedikálja új kötetét

Anne Applebaum az Európa Könyvkiadó standján

90 Könyvjelzõ | 2014. május

88-91_Konyvfesztival_2014_PMFC.indd 90

2014.04.29. 14:44

sípszó után L Léteznek esetek, amik csak félig mûködnek jól. Amennyiben például mû egy színész véletlenül egy labdarúgót sz alakít, abban semmi különös sincsen. Legfeljebb tapsolnak a végén a nézõk. Ellenben, ha egy futballista színészkedik, akkor a drukkerek többsége szinte biztosan háborog. Jól tudja a kettõ közötti különbséget Vincze János, a Pécsi Harmadik Színház igazgatója, egyben rendezõje, aki mindkét „pályán” otthonosan mozog. Igaz, a teátrumban azért jobban eligazodik, de a tribünön sem érzi magát elveszett gyermeknek.

fotó: Horváth S. Gábor

A szerepcsere néha rossz megoldás Nem tegnap kezdett meccsekre járni Vincze János. Akkor például kimondottan szomorú volt, amikor a magyar–angol, feledhetetlen 7:1-es válogatott csatára az édesapja nem vitte el magával Dombóvárról a fôvárosba. De késôbb, kárpótlásként egy magyar–skótra (3:1) azért eljutott kissrácként. Ahol mintegy 100 000 nézô szorongott az akkori Népstadionban, 1955ben, május 29-én. Szóval még élvezhette közvetlen közelrôl az „Aranycsapat” néven ismert formáció játékát. Bizonyos szempontból a rendezô megengedô. Azt vallja, a mai mérkôzéseken is lehet szép megoldásokat látni. Igaz, még az 1950-es évek végén, az akkori NB III-ban is kiszúrta magának a bajai Dujmov ﬁvéreket. Akik aztán többek között a Pécsi Dózsában is elkápráztatták a lelátó népét. Olyan testvérpár azóta sem ontotta a gólokat pécsi mezben, mint a Dunaira magyarosított János meg Antal. Néha meg a kezdôktôl is el lehet lesni érdekes megoldásokat. Nemcsak cseleket, indításokat, de a diákszínjátszóktól olyan fogásokat, amiket aztán be lehet építeni a felnôtteknek szánt mûvekbe is, mint fordulatos fogást. Akár a maga egyszerûségével is. Ezért érdemes a direktor szerint folyamatosan ﬁgyelni az események menetét itt meg ott. Vincze azt vallja, mindkét mûfajban szükség van a nagy egyéniségekre. Akik miatt kimennek, más esetben betérnek az érdeklôdôk, a várható mûsor reményében. Ebbôl következôen az igazi mûvészek mellett fontosak a szürkébbek is, hogy ne mondjuk, a statiszták. A cél a szórakoztatás. A gyepen kissé szabadabban, a deszkákon kötöttebb formában. Ha már a szerzô www.alexandra.hu

88-91_Konyvfesztival_2014_PMFC.indd 91

megírta, valaki meg megpróbálta az egész eseménysort kordába kényszeríteni mint rendezô. Azért eltérések is akadnak a párhuzamba állított mutatványok között. Egy színmûvész szinte bárkinek a szerepébe belebújhat, akár folyamatosan váltogatva is a jelmezeit. Egy focista egy idényben általában csak egyfajta dresszben futhat ki a kezdôkörbe, hacsak meg nem hívják a nemzeti együttesbe. A posztok is sokkal kötöttebbek, kapusból ritkán lesz csatár. Fordítva is csupán akkor lehet ilyen a dramaturgia, ha a hálóôrt kiállítják, más csere meg már nincsen. Látott már ilyet a világ, de a zsinórpadlás is csak ritkán szokott leszakadni – nagy szerencsénkre. Egy kissé mégis a teátrum felé kalandozva, bizony elôfordulhat, hogy egy beskatulyázott „csepûrágót” is érdemes kizökkenteni a megszokott karakterébôl. Megtette ezt János, egy azóta már elhunyt kollégájával. Aki az állandó hôsi feladatokba már-már belefásulva élete egyik legjobb alakítását nyújtotta egy darabban, más poszton. Ahol teljesen eltérôt kellett mutatnia, mint amit megszokott, amit amúgy elvárt tôle majdnem mindenki. Aztán együtt fogadták az elismeréseket, mint egy olyan éket játszó páros, amelyiknek egyik tagja gólpasszt adott a másiknak, amivel egy fontos találkozót megnyertek. Ha már a focista szálat sem szeretnénk elfeledni, ami Vincze János esetében is a „gyógyíthatatlan” betegség, a soha el nem múló „szerelem” kategóriájába tartozik. PUCZ PÉTER Könyvjelzõ | 2014. május 91

2014.04.29. 11:06

Két üveg r vásárlásako t n palackonké

999 Ft

Vásároljon két palackkal az akcióban szereplő 6-féle Matias szekszárdi vörösborból 1999 Ft-os akciós áron, és az egyik palackot ajándékba adjuk. Így egy üveg vörösbor mindössze 999 Ft-ba kerül. Egy palack akciós ára: 1999 Ft, 0,75 l/palack, 1 l: 2665 Ft

AZZ AKCIÓBAN SZER SZEREPLŐ MATIAS SZEKSZÁRDI VÖRÖSBOROK VÖ Kadarka 2011

Kékfrankos 2008

Drive 2008

Merlot 2008

eredeti ár: 2235 Ft

eredeti ár: 2945 Ft

eredeti ár: 3660 Ft

Cabernet Franc 2008

Cabernet Sauvignon 2008

eredeti ár: 3600 Ft

eredeti ár: 3660 Ft

A Matias borok megvásárolhatók országszerte a bort árusító Alexandra Könyváruházakban. Az akcióban kizárólag az itt felsorolt borok vesznek részt. 92 Könyvjelzõ | 2014. május Az akció a készlet erejéig érvényes, más kedvezménnyel nem vonható össze.

92-93_Matias_Eldorado.indd 92

2014.04.29. 13:41

A hangszereket keresse az Eldorádó Hangszerkereskedésben! Alexandra Könyvesház, 1055 Budapest, Nyugati tér 7. Tel.: +36 1 217 5613. Nyitva H–Szo: 10–22, V: 10–20 www.alexandra.hu

92-93_Matias_Eldorado.indd 93

www.eldoradomusic.hu Könyvjelzõ | 2014. május

2014.04.29. 13:41

Párisi Galéria

Boldog új évet! A Párisi Galéria új üzlete a Múzeum körúton

Korán jött a tavasz idén, harsogó rügyekkel, virágba borult fákkal, simogató napsugarakkal. Kívánni sem lehetne szebbet. Elementáris energiákat szabadít fel ez a hirtelen kikelet, és az ember eltûnôdik: vajon miért nem márciusban ünnepeljük az új évet? És miért is ne? Mi a Párisi Galériában magunk mögött hagytuk a régit, megújulva folytatjuk új helyen. Jelentjük: megnyitottuk új üzletünket a Múzeum körúton, és sok szeretettel várunk mindenkit, hogy velünk ünnepelje az új évet!

Két és fél év után idén februárban elhagytuk Andrássy úti névadó épületünk, a Párisi Nagyáruház második emeletét, és beköltöztünk a belváros szívébe, a Múzeum körút 3-ba, az Astoriához. Tágabb szomszédságunk a Nemzeti Múzeum klasszicista palotája, valamint az ELTE bölcsészkarának neoreneszánsz épülete, közvetlen közelünkben pedig Ybl Miklós híres Unger-háza és az Astoria szálló áll. És a számos antikvárium és könyvesbolt, amelyekkel új üzletünk közelebbi rokonságban áll: egészen a közelmúltig itt mûködött a Pedagógus Könyvesbolt. Elôtte is könyvesboltként üzemelt a helyiség: az építés korában, az 1910-es években a Lantos Rt. tudományos antikváriuma mûködött itt, a ritka és értékes mûvek

A tér kétszintes, körbefutó galériával

94 Könyvjelzõ | 2014. május

94-95_Parisi_Galeria.indd 94

2014.04.29. 11:16

Párisi Galéria

Az oszlopközökbe kerültek a bútorok, a falakat mindkét szinten festmények borítják

Újévi üdvözletünk Zsolnay tulipánokkal

egyik leggazdagabb fôvárosi raktárkészletével. 2014 tavaszától kezdve azonban a Párisi Galériának ad helyet, átalakulva és megszépülve. A csere nagy elônye számunkra, hogy közvetlenül az utcáról is megközelíthetô az üzlet, és végre van utcai portálunk is, amely art deco hangulatú, fekete-fehér eleganciájával, új logónkkal csábítja a járókelôket. Ugyanez az elv érvényesül a kétszintes belsô térben is, a világos és sötét kontrasztjára hangolt enteriôr visszafogottságával teremt hátteret a mûtárgyaknak. A portál art deco hangulata bent a

Az új üzlet elegáns, fekete-fehér portálja

két nagyméretû csillárban köszön vissza. A földszinten helyeztük el a porcelánokat: az antik Zsolnaykat, a Herendiket, a porcelán ékszereket, és külön részt kapott a Rosenthal kollekciónk. Ezen a szinten látható a bútoraink java része is, az emeleti galériát alátámasztó oszlopok között. A falakat mindkét szinten festmények borítják, az antik Zsolnay kiállításunkat a galérián tekinthetik meg látogatóink. Új lett a nyitva tartásunk is: hétköznaponként 10–18 óra, szombatonként 10–14 óra között várjuk vásárlóinkat.

A PÁRISI GALÉRIA ÉS AUKCIÓSHÁZ ÚJ CÍME: 1053 BUDAPEST, MÚZEUM KRT. 3. Tel.: +36-1-269-9611, mobil: +36-20-924-2518 E-mail: parisigaleria@gmail.com www.parisigaleria.hu Nyitva tartás: hétfô–péntek: 10–18 óra, szombat: 10–14 óra. www.alexandra.hu

94-95_Parisi_Galeria.indd 95

Könyvjelzõ | 2014. május 95

2014.04.29. 11:17

2014. májusi programok

Alexandra Pódium programok • 2014. május 1055 Budapest, Nyugati tér 7. | Tel.: 06 1 428 7070 03., SZOMBAT 18.00 Alexandra Filmklub – Jorgen Leth, Lars von Trier: Öt akadály. A vetítés után filmelemzésre, vitára kerül sor Bárdos Csaba vezetésével 10., SZOMBAT A TÁ-TI-KA programsorozat foglalkozása a legkisebbek (0-6 év) részére. 10.15 Babazene 11.15 Zeneovi. Részletek a www.tatikazene.hu oldalon 13., KEDD 19.00 Indonézia: Jáva, Bali, Lombok, Gili-szigetek – Kalandozás az indonéz szigetvilágban dzsungeleken, rizsföldeken, vulkánokon át. Közremûködik Jeli Gábor túravezetô. Új-Zéland – Utazás a hosszú fehér felhô földjének Déli-szigetére.

Közremûködik Happ Gergely túravezetô. Képes élménybeszámoló az Eupolisz Utazási Iroda szervezésében 17., SZOMBAT 18.00 Alexandra Filmklub – Lars von Trier: Manderlay. A vetítés után filmelemzésre, vitára kerül sor Bárdos Csaba vezetésével 21., SZERDA 19.00 Párosok – Váradi Júlia vendégei Vásárhelyi Tamás biológus, entomológus, és Vásárhelyi Gábor fizikus 23., PÉNTEK 18.00 Sri Chinmoy A boldogság ékkövei címû könyvének bemutatója. A kötetet dr. Fülöp Sándor Gunagriha, a Sorsnavigátor szerzôje mutatja be, aki több mint 26 éve foglalkozik a belsô élet kérdéseivel. Házigazda a Madal Bal Kiadó

24., SZOMBAT A TÁ-TI-KA programsorozat foglalkozása a legkisebbek (0-6 év) részére. 10.15 Babazene 11.15 Zeneovi. Részletek a www.tatikazene.hu oldalon 31., SZOMBAT A TÁ-TI-KA programsorozat foglalkozása a legkisebbek (0-6 év) részére. 10.15 Babazene 11.15 Zeneovi. Részletek a www.tatikazene.hu oldalon 15.00 Lôrincz L. László dedikálja Haragos vizeken 1-2. címû új regényét. Házigazda a Studium Plusz Kiadó 18.00 Alexandra Filmklub – Natasha Arthy: Nézz balra, ott egy svéd! A vetítés után filmelemzésre, vitára kerül sor Bárdos Csaba vezetésével

Irodalmi Kávéház programok • 2014. május 1075 Budapest, Károly krt. 3/C | Tel.: 06 1 479 7070 15., CSÜTÖRTÖK

16., PÉNTEK

19.00 Szabadság, szerelem – Lévai Katalin vendége Popovics Tamás, a Csavargó élet – Egy különös barátság és egy szenvedélyes szerelem története címû kötet szerzôje

18.00 Hölgyklub - Egymással, egymásért élni harmóniában a másik nemmel, kultúra a párkapcsolatokban, konfliktusok és megbékélések, avagy nôk és férfiak közelrôl... Tomana Györgyi vendége Mészáros Tibor

János párkapcsolati szakértô- és elemzô, a ...Pardon! címû könyv szerzôje 23., PÉNTEK 18.00 Hölgyklub – Kultúra, szépség, versek, mesék, alkotás és mûvészet... Tomana Györgyi vendége Gyulai Líviusz grafikusmûvész

Részletes programunk megtalálható a www.alexandra.hu weboldalon. A mûsorváltoztatás jogát fenntartjuk! A programjainkon sem hang-, sem video-, sem filmfelvétel nem készíthetõ, sem fényképezni nem lehet!

BOLTI KUPONAKCIÓK Az alábbi Alexandra Könyváruházakban a megadott idôszakban kupon ellenében 20% kedvezményt biztosítunk könyvvásárlás esetén. További részletek a bevásárlóközpontok honlapján. Budapest, Corvin Plaza – Tavaszi kuponfüzet, május 9–11. Budapest, Mammut Bevásárlóközpont – Mammut csütörtök, május 8. Budapest, MOM Park – Shopping Days, május 9–11. Debrecen, Piac u. 34–36. – Városközpont kuponakció, május 8–11. Sopron Plaza – Lilla-napok, május 9–11. A kupon akciós könyvek és tankönyvek vásárlására nem jogosít, más kedvezménnyel nem vonható össze. Egy vásárlásnál csak egy kupon használható fel. A kupon az online rendelések bolti átvétele esetén nem érvényes.

25% kedvezmény

minden teljes árú könyvre országszerte az Alexandra Könyváruházakban a májusi Joy magazinban található Alexandra kupon ellenében.

96 Könyvjelzõ | 2014. május

96-97_PODIUM_BOLTI_hirek_Marinko.indd 96

2014.04.29. 15:09

GERARD VAN EMMERIK

Csibe Lélek-kapirga

Noor, az intelligens, mûvészi hajlamú, fiatal nô hozzámegy a nagydarab, gyermeki lelkületû farmerhez, Lucashoz. A valószínûtlennek tûnô házasság ellenére békésen élik mindennapjaikat az elszigetelt tanyán. A férfinak ott vannak a tyúkjai, a nônek pedig a távoli levelezôtársak, no meg az álmai. És persze ott vannak egymásnak: Lucasnak Noor, Noornak Lucas. Húsz év házasság után azonban egyszer csak felborul az egyensúly: megszületik Jimmy, anyja szeme fénye. Lucas pedig soha többé nem lesz az elsô helyen Noor szívében, ami miatt kétségbeesett lépésre szánja el magát... A Csibefiú lenyûgözô regény, amelynek középpontjában a vágy, a féltékenység, de legfôképpen s mindezeken túl a szeretet áll. 228 oldal, 2490 Ft

A világbajnokság gyôzelmi trófeája. Egy jelkép és bálvány! Értéke? Felbecsülhetetlen. A világ egyik legértékesebb, legismertebb és jelenleg legkeresettebb aranyszobra. De miért lapul ez a csillogó trófea egy eldugott montenegrói barlangban? Mit keres David Beckham a vegasi Bellagio színpadán? És miért lopja el a futballikon hasonmása a világ legértékesebb futballtrófeáját? Hogy kerül Zsarkó, a montenegrói pásztor és albán óracsempész barátja egy New York felé tartó repülôre? Mit keres Benyó, az örök nyugalomra szenderült birka a Circus Maximusban? És egy török taxisofôr harlemi konyhájában a labdarúgás aranybálványa? Megtartható a világbajnoki döntô az eredeti trófea nélkül? Tartsanak hôseinkkel egy hihetetlenül kalandos utazásra, Montenegró eldugott hegyi falvától a foci-világbajnokság döntôjéig Rióig, és könnyen lehet... mindenre fény derül!

A SZIGET KIADÓ AJÁNLATA Végre elérkezett a jó idô, és itt az ideje, hogy erkélyeinket vagy teraszainkat virágpompába öltöztessük. Ehhez nyújt segítséget a Virágos erkélyek és teraszok címû könyvünk. Ez a kézikönyv abban segít, hogy kiválasszuk a nekünk megfelelô növényeket, amelyek szépek, különlegesek és jól érzik magukat nálunk. Megismerhetjük a 600 növény ismertetôjegyeit, élôhelyét, választékát és gondozásukat. Aki viszont olyan szerencsés, hogy van saját kertje, és nem csak virágokat, hanem zöldségeket is akar termeszteni, mondjuk a kertje hátsó részében vagy csak a kert egyik sarkában, és bizonytalan, az nézze meg a Gazdag termés a kiskertbôl címû kiadványunkat. A szerzô elárulja, hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet kiskertünkbôl. Megismertet a legkisebb helyigényû, ugyanakkor a legdúsabban termô fajokkal és fajtákkal, amelyek termesztésével sok pénzt takaríthatunk meg. Megtanulhatjuk, hogyan használjuk ki legjobban veteményeskertünket, kezdve a raﬁnált helykihasználástól egészen a növények gondozásáig.

www.alexandra.hu www.al alexa ex ndra.hu

96-97_PODIUM_BOLTI_hirek_Marinko.indd 97

A természetbe vágyóknak ajánlom a sikeres Kis természetkalauz sorozat újabb köteteit. A fák, gombák, virágok, madarak, rovarok, állatnyomok, csillagképek, lepkék után most az erdô állataival és növényeivel, illetve a parkok és kertek fáival is megismerkedhetünk. Az Állatok és növények az erdôben c. kötet az erdô legérdekesebb, legfontosabb és leggyakoribb állatait és növényeit gyûjtötte össze. A nagy lombú és tûlevelû fákon kívül bokrok, gyógynövények, páfrányok és mohák nônek a faóriások árnyékában. Rókák, egerek, ôzek és vaddisznók élnek az erdôben, a fák koronájában madarak fészkelnek, az erdô talaján pedig számtalan féreg, bogár, hangya, pók és egyéb kisállat csúszik és mászik. A másik kötet, a Parkok és kertek fái pedig a fákból és a cserjékbôl mutat be 120 fajt. Ezek közül sok honos nálunk, ezért ezek vadon, a szabad természetben is megtalálhatók. Van azonban sok olyan fa és cserje, amelyek a világ más vidékeirôl származnak, így nálunk csak parkokban és kertekben nônek.

Könyvjelzõ | 2 2014. május 97

2014.04.29. 11:21

rejtvény

HÁTRÁNY ÉS ELėNY

Márciusi megfejtés: „Elnézést, uraim, a feleségem szerint már haza akarok menni.”

L 1

Az Alexandra Könyvesház által felajánlott könyvutalványt nyerték: Deres Mária Badacsonytomaj Ellmann Anna Veszprém Földi Tibor Szolnok Jávori Gabriella Gödöllõ Lõrinczi Andrea Pogány Matók Frida Várpalota Morvai Imre Gyöngyöshalász Ponyi Gyuláné Balassagyarmat Tóth Imre Szeged Varga Gáborné Miskolc.

SZOLMIZÁCIÓS HANG

... RIGHT!; MINDEN RENDBEN!

ROMÁN FOLYÓ

M MARÓ VEGYÜLET BORSODI VÁROS AZONOS BETĥK

VILLÁNYI BORTERMELė, 1994-BEN AZ „ÉV BORÁSZA” (ATTILA)

TOJÁSHÉJ!

GÖRÖG EREDETĥ NėI NÉV

ANNA EGYIK BECENEVE

KORTÁRS KÖLTėNė (ANNA)

PRÓBADARAB!

BUGA ...; ÖRSI FERENC HėSE

IDėMÉRė SZERKEZET

TÖBBSZINTES (PL. HÁZ)

SZÁNTÓESZKÖZ PRÁGA LAKÓJA

PERUI AUTÓK JELZÉSE

L 2

EGYE!

JELEZ A KEZÉVEL

IPSZILON

DIABÁZSZÖVET

ESZES

KISS ..., KATE!

ZADAR EGYKORI NEVE

TORDAI ...; SZÍN.Nė A VIETNAMI HOLDÚJÉV

1988-BAN OLIMPIAI BAJNOK ÚSZÓNK

POÉMA KECSESEN HAJLÓ

MUZSIKA KEDVELėJE

Beküldendõ: a rajz poénja.

BETĥT, JELET VÉS

A megfejtéseket postai úton, levelezõlapon a következõ címre kérjük küldeni: Könyvjelzõ – Alexandra 1075 Budapest, Károly krt. 3/c

EZ A „HAL” BÉKAPORONTY

A rejtvényt helyesen megfejtõk között minden hónapban 10 db 2000 forintos könyvutalványt sorsolunk ki, amelyek az Alexandra könyváruházakban az ország területén bárhol beválthatók.

JAPÁN SZÁMÍTÓGÉPMÁRKA

AZ EGYIK SZÜLė

KELTA EREDETĥ NėI NÉV

A levelezõlapra írják rá: Könyvjelzõ keresztrejtvény. Az e-mailen, faxon vagy borítékban érkezett megfejtéseket nem tudjuk figyelembe venni!

SZALAG, ANGOLUL (TAPE)

... WOOD; NÉHAI FILMCSILLAG

A könyvutalványt postán küldjük el.

Beküldési határidõ: 2014. június 15.

SėTH SÁNDOR FILMJE

ėSI SZEMÉLYNÉV JELLEGZETES LOMBTALAN ETUSKA KÉSZSÉGES VÁLASZ

ROMLOTT VAJ JELZėJE

AZ OLASZ IBUSZ

FÉRFISZÉPSÉG

-..., -ÜL DIN AZ USA-BAN

RENDEZė (FERENC)

DUNÁNTÚLI PATAK

SZÜKSÉGES

CSÚCSPONT

ÁRUVÁSÁRLÁS

SZINTÉN

GRAMM, RÖVIDEN

FEJVÉDė ESZKÖZ

TEKERėLANT

SZÍNVONALAS

FÖLDET FORGAT

KISALFÖLDI FALU

TÉTLEN

BÁLNA

GAJDAR HėSE

RÓMAI 1-ES

GERINCGYĥRĥ

HÁZ KÉSZÍTÉSE

A MÚLT ÉVBEN LONDONI GALÉRIA

... HAFUN; KELETAFRIKAI FOK

SPORTKUPA

MEZėGAZDÁSZ V.

NÖVÉNYI FėZET ROHAM

MESÉLNI KEZD!

YOKO ...; LENNON ÖZVEGYE

ALGÉRIAI KIKÖTėVÁROS

MINDENFELėL

OROSZ PILÓTA (VALERIJ)

ANGLIAI KUTYAFAJTA

PIHEN A VÉGÉN!

OROSZ PÉNZNEM

FRANCIA VÁROS

KEFE ANYAGA

DOKTORI TITULUS NėI ÉNEKHANG

... KÓBÓ; JAPÁN ÍRÓ

NIAMEY A FėVÁROSA

ESNI KEZD!

FRANCIA MÉRTÉK FAMINTÁZATÚ

SZORÍTÓ EURÓPA KUPA

ARCKÖZÉP!

PÁROSAN NYES!

NÉMET NÉVELė

FARMERMÁRKA

GYULLADÁS

UKRÁN TANÁCS

MOCSÁRI MADÁR

PADOVA KÖZEPE!

MENET SZÉLEI!

BELSė HANG!

HÉTÁGÚ GYERTYATARTÓ ÉSZAK

L K

98 Könyvjelzõ | 2014. május

98_keresztrejtveny.indd 98

2014.04.29. 12:47

2 Könyvjelzõ | 2014. március