PTE Alumni Magazin 2015 | Alumni Magazine of the University of Pécs

KÖSZÖNTÕ Kedves Végzõs Hallgató! Ünnepi pillanat az, amikor átveheti oklevelét. A diploma megszerzése nem csak azért nagy esemény, mert ezentúl elõnyösebb helyzetbõl indul a munkaerõpiacon, hanem mert munkájának manifesztuma is. Bízom abban, hogy tanulmányainak lezárása pusztán átmeneti, s további képzései kapcsán is alma materéhez tér majd vissza.

A Pécsi Tudományegyetem ma Magyarország egyik legnagyobb, legszerteágazóbb kutatási-oktatási spektrumú felsõoktatási intézménye. Olyan oktatási és kutatási bázis, amely nem csak a régióban vagy az országban, de a határokon túl is ismert és elismert. Egyetemünk egyszerre képvisel és vállal egy középkorig visszanyúló nagyszerû tradíciót, és kapcsolódik aktívan a jelenre, jövõre irányuló új tudás intézményesítésének feladatához.

Ez a pillanat nem csak az Ön életében különleges: intézményünk, maga a Pécsi Tudományegyetem is ünnepelni készül, az 1367-es egyetemalapítás 650. évfordulójára jelentõs jubileumi programsorozatot tervez, hogy méltóképpen ünnepelje meg nem csupán saját fennállását, hanem a magyar tudomány évszázadokon átívelõ, töretlen fejlõdését.

Ennek alumnusaként már Ön is részese. Évfolyamtársaival együtt visszavárjuk már most útjára indult jubileumi programjainkra is.

Sikert és boldogságot kívánok Önnek az elkövetkezendõkben, s bízom abban, hogy a Pécsi Tudományegyetemen szerzett tudása és az itt eltöltött idõszak alatt kialakult barátságok jelentõsen hozzá tudnak járulni ehhez. Visszavárjuk!

Pécs, 2015. május Bódis József rektor

impresszum PTE Alumni Magazin A Pécsi Tudományegyetem Alumni Magazinja Felelõs kiadó: dr. Bódis József rektor Kiadja: Pécsi Tudományegyetem Marketing Osztály Alumni Iroda E-mail: alumni@pte.hu Web: http://alumni.pte.hu

Fõszerkesztõ: Harka Éva Közremûködõ újságíró: Kasza Szabolcs Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztõ: Schmidt Renáta Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs Infografika: Lugosi „Scham” Tamás Címlapfotó: Ladányi Tamás Források: UnivPécs archív Szerkesztõség: UnivPécs 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.

Nyomda: Generál Nyomda Kft. Szeged, Kollégiumi u. 11/h Felelõs vezetõ: Hunya Ágnes, ügyvezetõ Megjelenik 5000 példányban Terjesztés: a PTE Pécsi Diplomások Köre számára, valamint a PTE diplomaosztóin

A hirdetések tartalmáért a szerkesztõség nem vállal felelõsséget. Az anyaggyûjtés 2015 májusában zárult le.

SZABADSÁG 15. oldal

Újságárusból újsággyáros Tömör, de igaz. Fél óránk volt, õ húsz perc alatt elmondta a lényeget.

A termeléstõl az értékteremtésig. Varga Zoltán példája. Nem csak kezdõ vállalkozóknak.

40. oldal

Gyakran el sem hiszem, hogy én csináltam Két napig egyfolytában futni; fél óra pihenés az árokparton, tisztálkodás menet közben.

Sokan nem értik miért csinálja. Õ meg – a családja és a szakmája mellett – csak ezért él. Életre kel Lubics Szilvia, a hahóti fogorvos legendája.

50. oldal

„Pécsiség”, múlt és jelen Aki ismeri a mûveit, általában rajong mindenért, ami csak kikerül a keze alól. Aki nem, az már csak az összekötõ kapocs – a jelenleg PTE-nek hívott pécsi felsõoktatási intézmény miatt, olvasson bele szövegeibe. Parti Nagy Lajos sajnos már ritka vendég Pécsett, de a város szellemisége biztosan nyomott hagyott az életében. És õ is a város szellemiségén.

TECHNOLÓGIA 12. oldal

A szájvizes ember Dr. Bencze Bálint, a talpraesett orvostanhallgató megmutatja hogyan lehet a Pécsi Tudományegyetemen teljes képzést szerezni magunknak. Szakmát tanulni, hivatást álmodni és vállalkozást építeni. Fûben-fában orvosságra lelni, mindenben a tanulás lehetõségét látni.

48. oldal

Mérnöki álmok: takarékos járgányok az utcára Minden évben a nagy versenyre készülnek. Az összes mérnöki, informatikai tudásukat beleteszik. Meg amit még kell. Aztán eljön a verseny, ahol a legkisebbnek kell a legnagyobbat hozni. Az izgalomtól talán néha elfelejtik, hogy munkájukkal a jövõ közlekedését határozzák meg.

33. oldal

Magyar csillagvadász A csillagos ég – mondhatjuk, hogy ez a határ. Ladányi Tamásnak biztosan nem az: a The World at Night nemzetközi szervezet egyetlen magyar asztrofotós tagja akár heteket, hónapokat szentel egy-egy kép létrehozására, melyeken távol és közel olvad harmóniába.

Címlapfotónk szerzõje is õ!

KÖZÖSSÉG 55. oldal

A valódi tudást a kommunikáció szakon adják Megjárta a hadak útját. Már húszévesen hatalmas ugrásokkal ívelt felfelé a pályája, tapasztalt jót is, rosszat is. Alapvetõen elégedett. De van, amit máshogy csinálna.

Kaufmann Balázs: egy fiatal, tehetséges újságíró vallomásai.

37. oldal

„Ha az Erasmusra gondolok, mindig a konyha jut eszembe...”

Képzelj el egy csapatot a legjobbakból. Képzelj hozzá egy nagy konyhát, ahol minden este olaszosan élhettek, szórakozhattok. Gitár, ének, hajnalig tartó beszélgetések.

Képzelj el két lányt, akik szeretettel fõznek nektek.

Képzeld el, hogy valakinek innen indul a karrierje. Nemes Nóra elmeséli.

21. oldal

A nyelvtudás eszköz, a nyelvtanulás közösségi élmény Jobban örül, ha a folyósón, vagy a büfében beszélgetünk, a hallgatókkal is így szokott.

Bajner Mária már nem látja mûködõképesnek a tudásátadás klasszikus formáit.

Szétfeszítené a hazai oktatás kereteit, és ezt nem öncélúan tenné. Szerinte ez most létkérdés.

A LU M N I 5. oldal

A kiátkozás annak idején azt jelentette, hogy valakit egyszerûen kirekesztenek a közösségbõl.

Ahogy az ó- és középkorban, ez ma sem lehet senkinek sem célja. Ma, amikor már a tudományos kutatók is hálózatokban gondolkodnak, nem kérdés: mindenki arra törekszik, hogy a része, s lehetõleg kiemelt ponton legyen része hálózatának. Ezért is fontos az egyetemi kapcsolatrendszer megtartása, erõsítése. Erre ad lehetõséget az Alumni Iroda, illetve lapunkban a kari mellékletek elõtt található alumnis játék.

A diákévek emlékére pedig egy oldalnyi matricával is kedveskedünk!

KA R I M E L L É K L E T E K Melyik karra jártál a PTE-n belül? Melyik kar képzéseire jelentkeztél volna eredetileg? Melyik karnak a szakjaira jelentkeznél most, ha lehetõséged lenne? Bár a Pécsi Egyetemi Napok legfõbb szlogenje az a bizonyos „tökmindegy”, vagyis nem a kar számít, hanem az, hogy mindannyian egy egyetemre, a Pécsi Tudományegyetemre járunk, jártunk vagy járni fogunk, ezért az Alumni Magazin hasábjain a karok összeállítottak számotokra egy kis „hazait”, egyfajta útravalót, ami mindig újra meghívás is.

Én és a PTE-s pulcsim Írta: Bartakovics Bettina Minden nap ez van rajtam. Most is! :D Hogy miért?

A: Mert Erasmuson vagyok Finnországban, és olyan kevés ruhám van, hogy hetente cserélem.

B: Mert imádom!

Hát persze, hogy a B, mindig a B válasz a helyes! Így történt ez akkor is, mikor bowlingozni indultunk életem ötödik vagy hatodik legfagyosabb éjszakáján. Levettem, mert melegem volt, megfáztam, és a többire már nem emlékszem. Otthon, mikor másnap felébredtem, és tudtam, hogy itt a megfelelõ alkalom, hogy építsek egy PTE-s pulcsis hóembert, nem találtam.

Az arcom keserû lett, hevesen kezdett dobogni a szívem, könnyes lett a szemem, elfutottam a bowlingos helyre, és vissza… sehol.

Másnap éjszaka az ágyam mögött aztán valaki kopogtatott.

Ki az?

A: Borzalmas Múminmumus a legszörnyebb rémálmodból!

B: Én vagyok az, a PTE-s pulcsid!

pte.hu/ajandektargyak

Öregdiák nem vén diák

ALUMNI Érdekes. Valahogy nem szeretjük ezt a szót: öreg. Komoly társadalomtudományi kutatások állnak e tétel mögött, nemcsak mi, „öregdiák” munkatársak gondoljuk így az Alumni Irodában. Korábban éles vitákat éltünk meg arról, hogy egy magyar egyetem mennyire használhatja a latin kifejezést (alumni), hiszen itt van az öregdiák szó a maga nemes értelmével: végzett, diplomás hallgatója, egykori diákja az adott intézménynek. Persze tudjuk és értjük, nem véletlenül írjuk egybe: ez a kifejezés nem utal a korunkra, független attól, hány éve is szereztünk diplomát, és mégse szeretjük… Kutattunk, vizsgálódtunk, vajon egy távol-keleti, egy német, egy spanyol, egy amerikai vagy épp egy brazil egyetem milyen kifejezést használ… ALUMNI. Ezt látjuk szinte minden egyetemi weboldal fõoldalán. (Nem-nem: nem alumínium és nem aludni…)

Lassan 15 éve, hogy a Pécsi Tudományegyetem öregdiák programjának elnevezésében (PTE ALUMNI) mi is így használjuk. Igaz, a szervezet életre hívásakor megalkottuk a Pécsi Diplomások Köre nevet is, hiszen szeretett városunk és egyetemünk kapcsolata évtizedek, évszázadok óta öszszeforrt.

Pécs egyetemváros. Szellemisége messze túlmutat az itt töltött diákévek kedves emlékein. Reméljük, magazinunkban is tudunk olyan kincseket mutatni, amelyeket szívesen olvasnak mindazok, akik most szerezték oklevelüket és friss diplomával keresik útjukat, és azok is mind, akik több évtized után jubiláló találkozókra érkeznek vissza egykori egyetemükre, fõiskolájukra.

Bizony, az alumni programunk korosztályi kérdés. A 21–23 éves korosztály számára talán nem is érdekes… vagy mégis?

KÖZÖSSÉG Kedves Végzõsök! Ti hogy érzitek ezt? Éppen túl egy vizsgaidõszakon, nyelvvizsgán, esetleg a mesterképzés kiválasztásának göröngyös útján, vagy a karrierépítés kezdeti lépésein. Nem könnyû idõszak ez számotokra, tudjuk jól. Mégis, van egy intézmény e világban, amely úgy férkõzött be szívetekbe, ahogy nem is gondoltátok volna. Az egyetemi éveknek mindig különleges zamata van. Higgyétek el, olyan ez, mint a jó bor: az idõ múlásával egyre inkább felértékelõdik, ki: PTE-s voltam, értékes diplomát kaptam.

Izgalmas idõszak következik az életetekben… Lassan elhomályosodik majd egy-egy oktató méltán elhíresült szigorúsága, vagy az éjszakai görnyedések kényelmetlensége a könyvek felett. A diplomaátadó ceremóniák meghatottságát a szülõk, nagyszülõk még hetekig, hónapokig emlegetik majd büszkén. Számukra is érték a diplomátok. Új utak indulnak munkahelyeken, vállalkozásokban, fejlesztõ kutatómunkában, közszolgálatban. Ezzel együtt talán kicsit megkopnak majd a most még élõ egyetemi kapcsolatok, és marad az online közösségek világa.

z? n les e y l i tt sm id erze volt át sz is érzése n m e lo y l l ip i a d k M ok en

s s t? d má a fris mos ban osztaná nk! l á e m z ü é g ér ket j nek , me Mit etün gy érzed hajrá! Ír t hird ú n,

o a ázat latba n. H épály k körébe l kapcso z s s e E k in k ó ve at . n, hallg yetemi é .000 oma x. 15 New R k: a e y m az eg n s lmé 5000 – s: Time is. vete . éven ai kö ám: min Betûtípu m r i áln o . ; ó z F v c s ír á r o t s e .d e or kt Kara rmátum: et, 1,5 s lehetség r Fájlfo betûmé elenítése a j s ítjük 12-e szé meg tos. jelen n, g ama s e ly e o m lo z f u a t A õ: pte.h szleté .hu old tárid si ha azin@ y-egy ré pecs.pte . é g a ld ü g m Bek mni azok e w.univ oldalain w : alu y i cím kat, vag agy a w gi média s é ld é v o / ü s s s k á é ö e ír z s B jobb te.hu m kö A leg .alumni.p i progra õit n . szerz www az alum sok díjazzuk á t o e lt alk maggal illetv ü r e o ik an s ándékcs jobb j A leg gy PTE-a e egy-

Természetesen szólunk mindazon egykori hallgatókhoz is, akik korábban szerezték diplomájukat…

Kedves Egykori Hallgatók! Örömmel látjuk Önöket ismét az alma mater falai közt. Bizonyára jó érzés betérni az épületek ódon vagy épp frissen felújított falai közé, régi kedves emlékekre lelni, felfedezni egy-egy tablót, régi bútordarabot és illatot. A legizgalmasabbak talán az évfolyam- és csoporttalálkozók eseményei. Vajon megismerjük-e még egymást 30–40–50 évvel a diplomaszerzés után? Milyen életutakat, emberi sorsokat mesélünk egymásnak? Meghitt, könnyes találkozások, rég látott szerelmek, barátok. Az Alumni program szervezése, fejlesztése során sokszor találkozunk statisztikákkal, létszámokkal, és amikor személyesen részt veszünk a jubiláló évfolyamok találkozóin, akkor bizony „porba hull az elmélet”. Megható mesék, szívszorító emberi sorsok tanúi lehetünk… Önök, kedves egykori diákok: pedagógusok, mérnökök, jogászok, orvosok a szakma csúcsán vagy épp a szakmai karrierrel a hátuk mögött, nyugdíjasként érkeznek viszsza egykori egyetemükre. Mi pedig lesünk, figyelünk minden egyes szóra. Tesszük ezt különösen akkor, amikor egy 40 éve végzett évfolyamhoz eljön egykori tanáruk is! Segítünk eligazodni, megajándékozzuk végzettjeinket egy kedves mosollyal, Alumni tagkártyával, magazinnal. Ezek az igazi alumni-ünnepnapok. A kötõdés, a kapcsolat ereje itt mérettetik meg igazán.

Ezek vagyunk mi, PTE-diplomások.

Barátok, családtagok, kollégák vagy ismeretlen ismerõsök, akik mind egy padban ültek, és akik mind PTE (no és persze a számos jogelõd intézmény nevét viselõ) diplomával léptek ki egyetemünk kapuján. Különbözõek vagyunk és mégis egyformák.

Büszkén valljuk: mi is itt végeztünk. Ez is a mi hazánk.

KÖZÖSSÉG PTE ALUMNI PROGRAM

Tagsági formák

A korábbi Alumni Magazinokban is írtunk már közösségkovácsoló erõrõl, tagsági formákról, képzéseinkrõl, tagkártyánkról, az elegáns és nívós egyetemi emlékgyûrûrõl… egyszóval RÓLUNK, az egyetemi alumni (öregdiák) programot megvalósító irodáról. Van, ami változik (tagsági formák), van, ami gyarapszik (kedvezményt adó partnereink köre) és van, ami állandó, szilárd jelenséget alkot és méltón képvisel bennünket (egyetemi emlékgyûrû). Az Alumni Irodában mi magunk is alakulunk, megújulunk, átszervezõdünk, de céljaink változatlanok: szeretnénk a jövõben is folyamatos és élõ kapcsolatot biztosítani akár online, akár offline megoldásokkal a diplomás végzett hallgatók és az egyetem között.

A regisztrált végzettek számát tekintve közel 20.000 PTE-diplomás hálózata vagyunk.

Junior Alumni – a PTE bármely, aktív jogviszonnyal rendelkezõ hallgatója jogosult csatlakozni, így már a tanulmányok ideje alatt is igénybe vehetõk az Alumni tagkártya kedvezményei.

Végzett hallgatóink számára két tagsági formát ajánlunk. Az ingyenes elvi tagság az egyetemmel fennálló kapcsolat megõrzését szolgálja, és a tagkártya biztosítása mellett havi egy e-hírlevelet is küldünk. Prémium tagság szolgálja mindazok kényelmét, akik szeretnék postaládájukban tudni az UnivPécs egyetemi lap minden példányát, és az évente egyszer megjelenõ Alumni Magazint is. Részletekért keresd az iroda munkatársait!

Kari Alumni

A fenti szlogent azért választottuk az Alumni Akadémia programjának mottójául, mivel sikerült olyan képzési megoldásokat találnunk, amelyek egyetemünk polgárainak és a végzettek számára is számos elõnyt jelentenek. Voltak már szombati programok, kiscsoportos tréningekkel, színházlátogatás, és volt már hétköznapi nagy elõadás – szakmai mûhelymunkával egybekötve. A lényeg: hogy az egyetemi éveken túl is nyújtsunk Nektek valami pluszt! Valami érdekeset és értékeset! Olyan témákat keresünk, amelyek szakmától, tudományterülettõl függetlenül, bárkinek hasznosak lehetnek.

Természetesen minden karunkon alumni koordinátor munkatársak is segítik munkánkat, így bátorítjuk egykori hallgatóinkat, hogy látogassák meg a kari közösségi weboldalakat, csatlakozzanak, és alakítsák ki saját profiljukat a felületeken. Célszerû az évfolyam- vagy csoporttalálkozók szervezõinek is náluk jelentkezni, hiszen teremfoglalásban, és az egykori oktatók elérésében is segítenek. Több karunkon szerveznek Alumni Napokat, illetve elõadásokat vagy képzési programokat, amelyek nyitva állnak az egykori diákok számára is.

ÉN is PÉCSETT diplomáztam…

A honlapunkon találtok számos olyan cikket, fotót, videót, amelyek olyan végzettekkel készültek, akik ismertek és elismertek szakmájukban, büszkén és jólesõ érzéssel gondolnak vissza egyetemen töltött éveikre. A PTE tehetségkövetek közül is megszólal néhány hallgató. Rájuk érdemes lesz a jövõben odafigyelni!

Ha van kedvetek csatlakozni, akkor a magazinban elhelyezett játéklap segítségével ezt megtehetitek!

… továbbképzési program a diplomán túl…

PTE Alum Ha v ni Kl an a itt d ub iplo környez má eg et

edb yh zta sorb elyi PT k, és va en néh E-kö ány an o n ke P tunk z l d , ak yan vál össéget vetek a TE-s ism ik k nak, l a erõs h a l ho k vá o ö hog és akik zösségk zó szell rosotok z, hogy , akik sz y n e l i o hely egy ad ek akár vácsoló mû PTE ban, jel étrehoz ntén ott t e én v z s n a d m z t i e k p agy bot. mély egold ezz! tok elep lom m á ü mód Persze i unkahe lésen ( es érde ásokkal sokra s Elsõe k n z o lõdn n, és a dulhat lyén) lét lsõsorb eltsége és erõv ámíe an p az e z eg i. M r i l s e bír h va o l i e y onli ne k ndehhe re bõvü képzelé zzon eg rsze a n abba n, s sa z háro a l y m k pcsolat kínálun õ létszá egy káv PTE Al ját lakó b aján u m k é luba õvít mni zób sza ho d l alum ékcsom apítóna ést, ötl kmai se z igazod an infor Klue k g m nima a ó t gazi g lesz a egy-eg eket és ítséget, an lehe ális n@p y t s t z j feja m u e r mé tal in. te.hu talma címe ! Kés 10.000 makat. lyes és zen A n! állsz Ft érté z elsõ kû P ? Je lent kezz TE az

Emlékeink Az egyetemi ajándéktárgyak jelentõs köre irodánkban megvásárolható, és találkozhattok velünk minden diplomaátadó ünnepségen, illetve a jelentõsebb egyetemi ünnepeken is.

Magazinunkban megtaláljátok az egyetemi emlékgyûrû megrendelésének lehetõségeit is.

A gyûrû önmagában kifejezi az egyetemhez fûzõdõ kapcsolatot és hûen tükrözi mindazt a tudást és eleganciát, amelyet képvisel, és amelyet viselõjének adományoz.

Nemcsak irodánk jelképe, hiszen olyan ékszerrel gazdagít bennünket, amely a hétköznapokat is gyarapító értéket hordoz.

Találkoztunk már olyan sztorival, amelyben két idegen a Pécs–Budapest IC-n azért kezdett beszélgetni egymással, mert mindketten viselték a PTE-emlékgyûrût… és így ismeretlen ismerõsként találtak egymásra, és leltek új barátságra.

Várjuk megtisztelõ rendeléseiteket!

Vállalkozói központ mindenkiért!

Simonyi Üzlet- és Gazdaságfejlesztõ Központ (Simonyi BEDC) névvel mûködik egy különleges szervezet a PTE-n. A Közgazdaságtudományi Kar tudásbázisára épülõ regionális gravitációs központ célja, hogy segítse a PTE-polgárokat vállalkozói kapacitásuk fejlesztésében, valamint, hogy kapcsolatot teremtsen a reálgazdaság szereplõi és a PTE tudásbázisa között annak érdekében, hogy a PTE-n generálódó tudás a lehetõ legnagyobb mértékben hasznosuljon a régió gazdaságában.

A Simonyi BEDC egyik elõzménye a KTK Ohio Egyetemmel folytatott 25 éves kapcsolata, mely a helyi gazdasági-társadalmi szereplõk inkubálását, fejlesztését célozza, vegyes – magyar, amerikai – hallgatói csoportok bevonásával. Ez az az aktivitás, amit Charles Simonyi, a Microsoft Excel fejlesztõje, kétszeres ûrturista 10 évvel ezelõtt támogatásra érdemesnek talált. Másik gyökere a Kék Gazdaság Innovációs Klaszter, amit a Pécsiközgáz kis- és közepes vállalatokkal hozott létre 4 évvel ezelõtt, hogy a helyi gazdaságot a helyi erõforrások bázisán fejlessze.

Komplex tevékenységet folytatnak, általánosságban üzleti inkubációs szolgáltatásokat kínálnak tagjaiknak, legyen tevékenységük bármely életszakaszban. Segítenek a technológiai eredmények útjának menedzselésében a labortól egészen a piacig; a vállalkozói erõforrások és erõteljes innovációs képességek széles skáláját nyújtják a vállalattulajdonosoknak, melyek segítséget nyújtanak számukra személyes és üzleti fejlõdésükben egyaránt. Arra törekednek, hogy az érintett felekkel együtt tanuljanak és alkossanak újat. Komoly erõfeszítéseket tesznek a cél, egy új vállalkozói, kreatív gondolkodói generáció kinevelésének megvalósítása érdekében.

A Simonyi BEDC évente kétszer az egész PTE-re kiírja az ún. 5LET OUTLET ötletversenyt. A gyõztes projekteket fél évig fejlesztik az ötletgazdával és egy fejlesztõcsapattal, mentorral, szakértõkkel közösen. A félév alatt két státuszjelentést is készítenek, 5–5 perces prezentációkat, a félév végén pedig a Simonyi Pitch keretében minden ötletgazda 3 perces prezentációt tart, amelyre a zsûri (a befektetõk) 7 percben reagál. A Vállalkozásfejlesztési Programon kívül zajlik a Simonyi Növekedési Program, amely innovatív kis- és középvállalkozások projektjeinek inkubációja.

(Az egyik ilyen megvalósult vállalkozásról bõvebben a következõ oldalakon lehet olvasni, a Szájvizes ember címmel!)

Info: http://ugfk.ktk.pte.hu

9

PTE ALUMNI MAGAZIN

A szájvizes ember

Mi köti össze a középkori kolostorok féltve õrzött tudását a gyógynövénykutatással, a fogápolással, a marketinggel és az értékesítéssel? A kérdés helyesebben: ki? Dr. Bencze Bálint bonyhádi fogorvos, a HerbaDei termékcsalád megálmodója. A PTE ÁOK Gyógyszertudományok Doktori Iskola hallgatója a fogorvosi diploma megszerzése után a KTK egészségügyi menedzser képzésén vett részt, majd a Simonyi Vállalkozásfejlesztési, illetve a Simonyi Növekedési Programok hallgatói tanácsadó csapatának segítségével vált önálló, tudatos vállalkozóvá.

Bálint gyermekkorában gyakran túrázott biológiatanár édesapjával, ekkor fedezte fel a természet értékeit. Lelkesen kutatta, „tesztelte” a teafüveket, gyógynövényeket, tanulmányozta a témával foglalkozó kódexeket, orvosi leírásokat, recepteket.

Kedvtelését az egyetemen sem adta fel: PhD-témája a fogászatban és a bõrgyógyászatban használt gyógynövények vizsgálata, vállalkozásának, a HerbaDental Kft.-nek – általa fejlesztett – termékei is természetes alapanyagokból, gyógynövényekbõl készülnek.

Ha évszázadokon át újra és újra leírják egy gyógynövény hasznát és modern kutatási módszerekkel is tudjuk igazolni a korábbi eredményeket, akkor még inkább biztosra mehetünk a hatást illetõen – véli Bálint.

„Emberkísérletek” nyomában A magát szerényen kutató helyett „kutatói hajlamokkal rendelkezõ hallgatónak” nevezõ fogorvos szerint alkalmanként a népi gyógyászat tapasztalataiból is érdemes meríteni, mert ezek egyfajta „emberkísérleteken” alapulnak: ha például Pista bácsi meggyógyult egy növénytõl, akkor feljegyezték a hatást, az alapanyagot pedig felvették a házi- vagy kolostori patikába. Bálint folyamatosan dolgozza fel a középkori, kora

újkori szerzõktõl származó írásokat, többek között ezért tanult meg latinul. Miközben kedvenc könyveit mutatja, egy penna is elõkerül. Kiderül: Bálint a kalligráfia nemes kedvtelésének is hódol.

Szeretek ezekkel foglalkozni, boldoggá tesz! – vallja – Úgy vélem, széles látókörrel kell rácsodálkozni a világra. Régi szöveget fordítani és megérteni, felfedezni vagy újrafelfedezni, akár gyógynövényeket rajzolni… mind nagyon jó dolgok!

Mára a kedves elfoglaltságok sora a vállalkozásépítéssel, honlapfejlesztéssel, marketinggel, értékesítéssel bõvült, mivel a Simonyi Program szakmai csapatának kutatásai megerõsítették Bálintot abban, hogy korábbi elgondolásaiból, termékötleteibõl sikeres vállalkozást lehet építeni. Belevágott, azóta napi szinten kell ezzel a területtel foglalkoznia.

Egyre inkább szeretném a vállalkozásomra építeni az életemet – mondja. Folytatni akarom a munkát a meglévõ szakmai, tudományos háttérrel dolgozva tovább. A jövõben növelni kell a termékportfóliót, és tenni azért, hogy még többen megismerjék a termékeket. Tájékoztató elõadások útján is szeretném felhívni az emberek figyelmét a szájápolás és a gyógynövények fontosságára. Törekszem a tudományos kutatás eszközeivel még jobban alátámasztani ezt az orvosi körökben még kevéssé elismert tudományágat.

10

PTE ALUMNI MAGAZIN

Titkos kolostori receptek Az ismeretterjesztés egyik eszköze volt a „Fûben-fában orvosság” címû egyetemi kurzusa, amelyet több kar diákjai szabadon hallgathattak. Vállalkozói küldetését már közvetlen környezetében, az egyetemi közegben többen is ismerik, elismerik: Volt már, hogy egy ismeretlen hallgató megkérdezte, hogy én vagyok az a szájvizes ember?

Mert cégének elsõ és legfontosabb terméke a HerbaDei szájvíz, melynek tesztelése éveket vett igénybe: mélyreható, publikált kutatássorozat elõzte meg a készítmény forgalomba hozatalát. Így vált ötletbõl termékké a HerbaDei szájvíz, 100%-ban természetes gyógynövény-koncentrátum, gyógynövények illóolajjal dúsított alkoholos kivonata, mely hatékony segítséget nyújthat többek között a fogszuvasodás, a fogágybetegség bakteriálisan indukált folyamatainak megelõzésében, a szájszag kellemetlen problémájának csökkentésében. Bálint terméke egyedülálló: jelenleg nincs a piacon más – adalékanyagoktól, színezékektõl és tartósítószerektõl mentes – alternatíva.

A Herba Dental Kft. gyógynövényes teakeverékeket is forgalmaz, Bálint pedig dolgozik egy ekcémakrém fejlesztésén, tesztelésén. A másik fõ feladat a kész termékek széles körû megismertetése és értékesítése, ehhez keres partnereket a vállalkozó fogorvos. Eddig majdnem mindent egyedül vitt véghez: a termékek csomagolásától a pénzügyi források elõteremtéséig.

Szerencsésnek tartja magát, hogy a környezete, családja támogatja.

A HerbaDei szájvizet jelenleg a Béres Egészségtár révén a patikákban és a Herbaház szortimentjében értékesítik, de a Bálint által fejlesztett összes termék elérhetõ a Herba Dental Kft. honlapján keresztül is.

11

PTE ALUMNI MAGAZIN

Mi az 1367-es pécsi egyetemalapítás jelentõsége?

A kor kutatójaként kijelenthetem, hogy a pécsi egyetem alapítása – a közelgõ évforduló jelentette aktualitáson túl is jelentõs esemény. Országos viszonylatban elsõnek lenni valamiben fontos. Az egyetem alapítása kiemeli Pécset a középkori települések sorából. Kérdezhetjük, miért nem Visegrádon vagy más városban alapították az elsõ magyar studium generálét (egyetemünk elnevezése a középkorban). A városi polgárság is jelentõs szereppel bírt, de ennél fontosabb, hogy a pécsi püspökség a 14. században az ország egyik leggazdagabb püspöksége volt. Hivatalosan a magyar uralkodó I. Lajos alapította az egyetemet, de a háttérben a német születésû Vilmos püspöké volt a kulcsszerep.

Fedeles Tamás PTE BTK Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék

12

PTE ALUMNI MAGAZIN

Indul a visszaszámlálás:

a magyar felsõoktatás 650 éve Az ünnepségsorozat elõkészületeirõl dr. Jarjabka Ákos a Jubileum650 projekt szakmai vezetõje, a PTE KTK dékánhelyettese nyilatkozott.

Azért nem sok egyetem mondhatja el a világon, hogy 650 éves.

Közép-Kelet-Európában mi vagyunk az egyik legõsibb alma mater, még ha nincs is folytonosság a tanításban. Ami pedig a pécsi ünneplést illeti, bár a fõ esemény 2017 szeptemberében lesz, ám mi már az idén õsszel elkezdjük a megemlékezéseket.

Mibõl áll az ünnepségsorozat?

Hat–nyolc nagyszabású programsorozatot tervezünk 2015 és 2017 között, több mint félszáz rendezvénnyel az elkövetkezõ két évben. Az elsõ esemény 2015. november 20-án lesz, a Visszaszámlálás napja, innen ugyanis 650 napnyi távolságra van a fõ program. Készül továbbá egy háromrészes egyetemtörténeti almanach is, amelynek elsõ kötetét ekkor adjuk ki a középkori idõszakról.

Miért fontos a 650 éves évforduló a PTE számára? Úgy érzem, hogy ez nemcsak a PTE számára bír kiemelkedõ fontossággal, hanem egész Magyarország büszke lehet erre a döntésre. Tulajdonképpen a pécsi egyetem alapításával Magyarország belépett azon nemzetek sorába, amelyek tudás alapon szerveztek a társadalmat, ezért szeretnénk azt elérni, hogy a magyar kormány szeptember 1-jét nyilvánítsa a Magyar Mûvelõdés és Oktatás Napjává – a pécsi egyetem alapításának emléknapjává, amely nap, nem mellékesen Pécs város napja is.

PTE 650 Jubileumi Projektiroda elérhetõségek: postacím: 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4. telefon: +36-72- 501-500/18517-es mellék e-mail cím: jubileum650@pte.hu honlapcím: www.jubileum.pte.hu

Bevonják a város lakóit is az ünneplésbe?

2017. szeptember 1-jén lesz a csúcsprogram, tervezetten a Szent István téren, a Dóm téren és a Püspöki Palota körül, valamint a Székesegyházban, a Cella Septichorában és a Széchenyi téren is tömegrendezvényeket szervezünk a püspökség és város önkormányzatával együttmûködésben, s ez a kulturális, valamint tudományos programsorozat egészen szeptember közepéig fog tartani. A záró program pedig egy díszhangverseny lesz 2017 decemberében a Kodály Központban. Szó van arról is, hogy Nagy Lajos királyról és Vilmos püspökrõl szobrot állítanak az évforduló tiszteletére a városban.

A cikk az Új Dunántúli Napló írása alapján készült.

13

PTE ALUMNI MAGAZIN

PTE Közhasznú Alapítvány

1 %

Kedves Végzett Hallgatónk!

A Pécsi Tudományegyetem hazánk elsõ felsõoktatási intézményeként az oktatás, a kutatás, a tudományok magas szintû mûvelésének, valamint a gyógyítás nemes feladataival és kihívásaival néz szembe nap mint nap.

Feladatunk, hogy hallgatóink és oktatóink számára minél színvonalasabb oktatási, tanulási és kutatási környezetet biztosítsunk. A Pécsi Tudományegyetem Közhasznú Alapítványának az elmúlt években számtalan pályázat támogatására nyílt lehetõsége az SZJA 1%-át felajánlók jóvoltából.

Hallgatóink ösztöndíjat nyerhettek el. Oktatóink szakmai konferenciákon, tanfolyamokon vehettek részt. Az elnyert támogatások révén kollegáink számos, az oktatásban hasznos és hiánypótló tankönyvet adhattak ki.

Céljaink megvalósítása érdekében a Pécsi Tudományegyetem Közhasznú Alapítvány 2015-ben is várja a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásait!

Köszönjük, hogy Ön is a pécsi felsõoktatás jövõje mellett dönt!

Tisztelettel: Dr. Bódis József egyetemi tanár rektor

Dr. Rappai Gábor egyetemi tanár a Kuratórium elnöke

Pécsi Tudományegyetem Közhasznú Alapítvány Adószám: 19034951-1-0 2

Bankszámlaszám: 50800111-15412809

„Átalakuló felsõoktatás.

Kevesebb állami támogatás.

Nem túl rózsás gazdasági környezet.

Erõsödõ igény a saját egyetemi bevételekre.

Ezek miatt adtam az adóm 1%-át a PTE Közhasznú Alapítványnak.

Az eszemre hallgatok. Mint volt PTE-s diák és mint jelenlegi alkalmazott azt szeretném, hogy az egyetemünk ledönthetetlen bástya maradjon. Erõsítem is úgy, hogy az államnak az adóm szerény 1 %-át muszáj a PTE-re költenie.

Az egyetem alapítványa pályázatok útján olyan területeknek biztosít ebbõl forrást, amikre máshogy nem, vagy jóval kevesebb jutna. Azt a szervezetet támogatom, ahonnan a fizetésemet kapom. Ez egy egyszerû, józan és ésszerû döntés.”

Újságárusból újsággyáros

SZABADSÁG

Szegény családból származik, a bonyhádi bányász fia ezért is büszke arra, amit saját erejébõl felépített.

Varga Zoltán tízévesen nyulakat tenyésztett, aztán a pécsi közgáz hallgatójaként már egyetemi évei alatt is vállalkozott. Lengyelországba járt át csencselni, mindig észrevette, mire lehet kereslet. Nyaranta biciklis újságárusító volt a Balatonon, pár év alatt két társával saját csapatot szervezett: a végén már nyolcvan munkatárssal dolgoztak együtt. Egy németországi banknál és egy londoni tõzsdecégnél is gyakornokoskodott, hazatérve a pesti tõzsdén kamatoztatta tudását. Többször bukott pénzügyi szempontból, de mindig talpra állt. Befektetõi csapatával gyakran lép be olyan nagy multinacionális cégek helyére, melyek távozni kívánnak az országból. A legtöbb esetben nem törekednek nagy összegû befektetésekre, sokkal inkább viszonylag kevés pénzzel, sok munkával próbálnak értéket teremtetni. Cégének eddigi legnagyobb dobása a Sanoma Media Budapest Zrt. megvásárlása volt. Varga Zoltán jelenleg hazánk második legnagyobb médiabirodalmát vezeti.

16

Lapunk egyik fõ „témája” a szabadság. Ön szabad embernek tartja magát?

Teljesen szabadnak érzem magam. És ez a legjobb dolog, ami történhet velem. Szellemi és pénzügyi szabadságban élek: azt olvasok, amit szeretnék, azt veszek, amit csak megengedhetek magamnak. Nincsenek fõnökeim. Nem kell elszámolnom senkinek, csak a lelkiismeretemnek, például azzal, hogy mit akarok az életben elérni, létrehozni. Ez a szabadság nagy adomány az élettõl, amiért természetesen meg kellett dolgozni. El kellett eddig jutni, és ebben az idáig vezetõ út a legjobb.

Már az egyetemen vállalkozott. Milyennek látja ahhoz az idõszakhoz képest a mai egyetemisták, fiatalok lehetõségeit?

Szerintem a mi korszakunk és a mai nem hasonlítható össze, mert mi – a rendszerváltás környékén – különleges történelmi helyzetbõl indultunk. Akkor kezdõdött igazán a gazdasági, üzleti élet Magyarországon: rengeteg vállalkozás érkezett, indította el a mûködését hazánkban, s ebben a közegben nagyon kelendõek voltak a tehetséges, fiatal gyerekek.

PTE ALUMNI MAGAZIN

SZABADSÁG szerintem szükség van „drive”-ra, tevékenységre, hogy nagyon akarjunk valamit, innovációs készségre, hogy nyitottak legyünk az újra és próbáljunk befogadni mindent, ami jó külföldi példa. Használjunk fel mindent, amibõl csak profitálhatunk. Úgy gondolom, mindenki számára fontos lenne, hogy eltöltsön egy, vagy legalább fél évet külföldön, hogy alaposabban megismerje az ottani munkakörülményeket, és tanuljon – szerintem ez elemi feltétel.

VARGA ZOLTÁN 2014– Central Médiacsoport Zrt., vezérigazgató 2008– Central-Fund Kockázati Tõkealap-kezelõ Zrt., elnök-vezérigazgató 2004– Centrál Csoport (Centrál-Faktor, Centrál Workout, Centrál Immo, Centrál Konzult) létrehozása és különféle vezetõ tisztségek betöltése 2001– Pénzügyi befektetõ több vállalkozásban (WizzAir, Office Depot, Eispro, EME Zrt.)

Milyen volt az egyetemi légkör az ön indulásánál? Milyen lehetõségeket látott meg?

Minden szabad volt, eltûntek az akadályok, bármit meg lehetett oldani. De fontos volt a tudatos építkezés. Ha valamit el akartam érni, felhívtam, bejelentkeztem, elmentem, nem hagytam, hogy lerázzanak. Már akkor is sokat dolgoztam.

Nekem mindig volt vállalkozásom, rengeteget tettem is érte.

Szerintem a kitartó munka a lehetõ legjobb irányba vitt.

1991–2001 – Credit Suisse First Boston, vezetõ munkatárs 1998–2001 – A Budapesti Értéktõzsde Tõzsdetanácsa, tag 1990–1991 – Budapesti Értéktõzsde, Kereskedési Osztály helyettes vezetõje

Mit kell tudni az elsõ vállalkozásáról?

Minden nyáron a Balatonon dolgoztam újságárusként. Ebbõl lett egy vállalkozás, amit két barátommal hoztam létre. Harmadévre már nyolcvan egyetemista dolgozott nekünk. Önállóan szereztük be az újságokat, aztán eladtuk, értékesítettük. Ez folytatódott a következõ évben is, amikor negyedéves lettem.

A vállalkozói szellem, vállalkozási készség már akkor megvolt bennünk.

Annak a fontosságát most is érzem, hogy munkát adjunk az embereknek. Most kétezren dolgoznak nálunk. Kicsiben indult, és idõ kellett a növekedéshez, de az, hogy foglalkoztatni kell, jól kell foglalkoztatni, az már akkor belsõ motivációként élt bennem.

Ma egy kicsit más a helyzet. Telítettebb a piac, már nem jön annyi új cég Magyarországra. Vannak viszont biztató tendenciák is. Azt látjuk, és a saját vállalkozásomban is azt tapasztalom, hogy a tehetséges gyerekekre még nagyobb szükség van, mint húsz évvel ezelõtt volt. Tehát, aki tehetséges és jó, az mindig meg fogja kapni azt az állást, amire vágyik. Ezért mindenkit arra biztatnék, hogy ne adja fel az álmait, bátran próbálja megvalósítani õket! Egy idõ után biztosan elérik a céljaikat, akár egy saját vállalkozás, akár egy startup létrehozása az.

Milyen típusú tehetségre van ma szükség?

Az alapadottságokat – nyelvi készség, pénzügyi és menedzsmentismeretek –, illetve ezeknek egy részét a hallgatók elsajátítják az egyetemen. A késõbbiekben

6 tanács kezdõ vállalkozóknak Varga Zoltántól Légy bátor, ne félj!

Ne legyenek skrupulusaid, kételyeid!

Merj nagyot álmodni!

Tudom, hogy ez a gondolat már kicsit le van járatva, de ez tényleg fontos.

Dolgozz sokat!

Figyelj a környezetedre, a visszajelzésekre!

Higgy önmagadban!

17

PTE ALUMNI MAGAZIN

Meg se fordult a fejében, hogy elõször egyedül hozzon létre valamit?

Nem. Fontos, jó alapnak számított, hogy tudok vállalkozni, megvannak az ehhez szükséges készségeim. Elõször egy a Budapesti Értéktõzsdén dolgoztam, utána pedig elmentem egy multihoz, mert rájöttem, hogy vannak bizonyos technikai tudásmorzsák, fontos elemek, amelyeket leginkább náluk lehet megtanulni. Ezt jó, követendõ életpályának tartom. Ha valakinek van érzéke és készsége a vállalkozáshoz, menjen el, tanulja meg az alapokat egy multinál, aztán elkezdheti megvalósítani a saját ötleteit.

Mennyire tanulható a befektetés, mint szakma?

Szerintem sokminden tanulható, skálázható benne. Vannak dolgok, amiket tankönyvszerûen lehet bonyolítani: itt ezen az értéken veszem, akkor ez egy darabig hozza a pénzt, ekkor fogok kiszállni… A többletet viszont a sokadik érzékünk adja, egy erõs megérzés: „most biztosan jó lesz”. Ez már inkább az adottságainkból fakad. Például engem mindenki hülyé-

A CENTRÁLOK RÖVID TÖRTÉNETE A Central Médiacsoport Zrt. a Centrál Csoport tagja, amely 2004 óta mûködik a magyar pénzügyi piacon. A kezdetben faktoringgal foglalkozó vállalatcsoport tevékenysége követelés- és ingatlankezeléssel, valamint pénzügyi tanácsadással bõvült. A cégcsoport egyik alapítója és elnök-vezérigazgatója – egyben a Central Médiacsoport Zrt. vezérigazgatója – Varga Zoltán, aki intézményi és magánbefektetõkkel közösen hozta létre a kockázati tõkebefektetésekkel foglalkozó Central-Fund Kockázati Tõkealap-kezelõ Zrt.-t, amely többek között résztulajdonnal rendelkezik a Wizz Air-ben, az EME Zrt.-ben és az Eispro Kft.-ben is. A cégcsoport konszolidált árbevétele 2014-ben megközelítette a 70 milliárd forintot és közel 2000 fõt foglalkoztat.

A Centrál Csoport 2014 májusában vásárolta meg a finn tulajdonban lévõ Sanoma Media Budapest Zrt.-t, amely Magyarország egyik legnagyobb médiavállalata. Az adásvételt követõen a cég Central Médiacsoport Zrt. néven mûködik tovább. Termékpalettáján szórakoztató, ismeretterjesztõ és életstílus-magazinok, digitális termékek is vannak a Nõk Lapjától kezdve a Marie Claire-en át a Hír 24-ig.

nek nézett a kezdet kezdetén a WizzAir-es befektetésnél. De jött egy érzés, jók voltak a jelek, az emberek, és belevágtam. Ma már látszik, hogy ez életem egyik legjobb befektetése, sokszoros profitra számíthatok.

Egy korábbi interjúban mondta, hogy kifejezetten nem pénzügyi befektetõként gondolkozik a printrõl és a digitális portfólióról. Ezt hogy érti?

Az elején pénzügyi befektetõként jelentünk meg, mára megszerettük a termékeket, hosszú távon meg akarjuk tartani õket. Innentõl kezdve inkább szakmai befektetõk vagyunk. Már nem az a cél, hogy egy év múlva eladjuk az egészet, hanem hogy fenntartsuk, növekedjen, stratégiai befektetés legyen a távoli jövõben is.

Sokan már temetnék a nyomtatott sajtót, ön mégis nagy print portfoliót vett meg.

Egyrészt nagyon jó a cash flow-ja, pont emiatt megfelelõ az árazása is.

A nemzetközi és a magyar hozamkörnyezet egyaránt ígéretes. Ebben az évben egyébként nem esett a példányszám sem – erre büszkék lehetünk. Sõt, a legtöbb print termékünknek az elsõ negyedévében emelkedett a példányszáma: 5 és 10 % közötti növekedéseket láttunk.

Milyen tendenciákat jósol online és print relációban?

Szerintem a kettõt együtt kell tartani. Nem gondolom, hogy a nyomtatott médiumok magukban meg fognak élni. A printnek és a digitálisnak segítenie kell egymást az értékesítésben. A print erõs cash flow termelõ képességét át kell húzni a digitálisba, a profit egy részét el kell költeni a fejlesztésekre. Így egy egészséges portfolió alakul ki.

18

PTE ALUMNI MAGAZIN

SZABADSÁG Ugyanaz a csapat készíti a printet, mint az online-t?

Nem. Teljesen más gondolkodású emberek készítik, más a célpiac is. Úgy gondolom, értéket teremtek azzal, hogy tulajdonosként – és ez nem az emberekrõl szól – a megtermelt profit egy részét nem költöm el másra, hanem átviszem a digitális területre, és ott fejlesztek. Megpróbálom a digitális vonal eredménytermelõ képességét felhozni a print szintjére. Ezzel hosszú távon ellensúlyozom a lefele tartó tendenciákat: amit vesztünk a printen példányszámban vagy reklámbevételben, a fejlesztések visszahozzák a digitális területen. Tehát portfolió szinten folyamatosan jól teljesít az ágazat, és így válik hosszú távon fenntarthatóvá. Mi a fenntartható fejlõdésben hiszünk. Szeretjük a profitunk egy részét a jövõbe fektetni.

Mennyire befolyásolja vagyoni helyzete a magánéleti kapcsolatait?

Mennyire tud ugyanolyan közvetlen, nyitott lenni, mint amilyen mondjuk egyetemista korában volt?

Szerintem évtizedek múltán senki sem tud olyan lenni, mint amilyen egyetemista korában volt. De azt sem tudom elfelejteni, hogy honnan jövök. Ez megnyugtat. Viszonylag szegény családból származom. Elsõ generációs értelmiségi vagyok, három gyerekkel, sok baráttal.

Kilenc évvel ezelõtt elmentem Spanyolországba az El Caminora. Ezen a zarándokúton egy hátizsákkal mentem végig, és szerintem senki sem érzékelte a velem együtt gyaloglók közül, hogy nekem kicsit több pénzem van, mint a többieknek. Érzelmi intelligencia és neveltetés kérdése, hogy hogyan viselkedünk, hogyan foglalunk állást bizonyos kérdésekben.

Mi legyen tíz év múlva? Kívánjon valamit magának, a csapatának!

Magamnak azt kívánom, hogy tudjak impacttal rendelkezni. Legyen ráhatásom az emberek, a saját környezetem életére. Ne csak egyszerûen pénzt termeljünk, hanem megpróbáljunk jobb életet teremteni a velünk kapcsolatban lévõ emberek számára, a kollegáinknak.

A cégeinknek természetesen növekedést, fejlõdést kívánok.

Egyre nagyobbak szeretnénk lenni. Ezáltal sokkal többet tudunk visszaadni a társadalomnak is. Éves szinten jótékonykodásra és projektek támogatására közel 100–150 millió forintot szánunk. Sikeresen mûködõ matematikai alapítványt hoztunk létre, segítjük a Bátor Tábort és a Mosoly Alapítványt, de támogatjuk például a Budapesti Fesztiválzenekart és a Vígszínházat is.

19

PTE ALUMNI MAGAZIN

PTE brand – 15 éve táncol az Egyetem

Ha egy ötlet megszületik és megvalósításra kerül, még nem lehet elõre tudni, hogy milyen sikeres lesz, mennyi ideig folytatható, milyen lendülettel mûködik majd évek múltán. A Pécsi Tudományegyetemen 2000 szeptemberében elindított Táncoló Egyetem projekttel kapcsolatban is hasonló gondolatok merültek fel annak idején a szervezõkben. Most így, 15 év töretlen mûködés után elmondhatjuk, hogy várakozásainkon felüli népszerûségnek örvend napjainkban is a kezdeményezés. Félévente 14–16-féle különbözõ tánc- és mozgáskurzust hirdetünk egyetemi polgárok és külsõs résztvevõk számára. Eddig a több mint 25.000 jelentkezõ közel 60-féle tánc- és mozgásfajtával ismerkedhetett meg, a hastánctól az aerobikon keresztül a néptáncokig.

Idõközben a projekt alapképzést nyújtó kurzusai mellett 2011 februárjában létrejött egy magasan kvalifikált tánccsoport is, a PTE Táncegyüttes, akik egyetemi rendezvényeken és külsõ meghívásokon mutathatják be sokrétû tánctudásukat, szerte az országban. Sõt, 2015 májusában a Harvard és a Princeton egyetemek cheerleader csapataként is bemutatkozhattak! (Lásd képünkön.)

Napjainkra a kezdeményezés a PTE egyik brandjévé is vált, hiszen már országosan is ismert lett, és továbbra sincs egyetlen olyan hazai felsõoktatási intézmény, ahol hasonló projekttel és táncegyüttessel büszkélkedhetnének.

A projekt 15 éves sikeres mûködését ünnepeljük meg 2015. szeptember 15-én egy rendezvénnyel, ahol a különbözõ kurzusok látványos bemutatkozásai mellett láthatják az érdeklõdõk a PTE Táncegyüttes több produkcióját is, többek között az est népszerû elõadója, Vastag Csaba kísérõ táncosaiként is bemutatkoznak.

A nagyszabású rendezvényre mindenkit szeretettel várunk! A belépés ingyenes, de elõzetes regisztrációhoz kötött!

Web: tancolo.pte.hu Mail: tancprojekt@pte.hu

20

PTE ALUMNI MAGAZIN

A nyelvtudás eszköz, a nyelvtanulás közösségi élmény A nyelvtanulás módszertanának változásáról, a nyelvtudás generációs különbségeirõl kérdeztük Bajner Máriát, az Illyés Gyula Kar Társadalomtudományi Intézetének fõiskolai tanárát.

KÖZÖSSÉG Mit vár el a munkaerõpiac?

Bajner Mária kutatásában, a megkérdezett (cég)vezetõk körében a legnagyobb problémát egyöntetûen az jelentette, hogy az elméleti tudást a pályakezdõk nem tudják a gyakorlathoz igazítani. Egy külföldi kapcsolatokkal rendelkezõ cég PR igazgatója kiemelte, hogy a jelentkezõknek – jó esetben – idegennyelvi „vizsgatudásuk” van. Az „európai, idegennyelvi kompetenciát” mérõ írásbeli nyelvvizsgafeladatok között még mindig a hagyományos levélírás szerepel, pedig õk e-mailt és memot kérnek, a partnerek üdvözlése és a telefonbeszélgetés pedig más, mint az érettségire elõre bemagolható családtól az utazásig tartó témák sora.

Milyen a különbözõ generációk hozzáállása a nyelvtanuláshoz?

Ha az Y generáció tagjainak a ma 20–30 éveseket, Z-nek pedig a most középiskolásokat, és az egyetem elsõ-második évfolyamába járókat tekintjük, akkor azt mondhatom, hogy az elõzõ generációnál még a nyelvtanulás, a nyelv, mint tudomány volt az elsõdleges. Most pedig a munkaerõpiacra való felkészülés, a külföldre utazás, a turizmus is adhat motivációt. Ma nagyon sok az input. Az Y és a Z generáció már bárhonnan eléri, beszerzi az információkat, tanul, eszközként használhatja az idegen nyelvet (elsõsorban az angolt).

Milyen generációs különbségeket lát a nyelvtanulás módszertanában?

Ezzel kapcsolatban a saját tanári praxisom tapasztalatait tudom elmondani. Az idõsebbeknek már nem a papír kell, azért jönnek, hogy jól érezzék magukat. Hogy átérezzék a tanulás és a tudás örömét. Oktatóként meg kell velük szerettetni a nyelven keresztül az adott ország kultúráját is.

Valahol ugyanezt csinálom a fiataloknál is. Megkérdezem, hogy miért vannak itt? Közösen kitûzzük a célokat, aláíratok velük egy kétoldalú szerzõdést, hogy mit fogunk elérni, s azt teljesíteni kell. Cél lehet például az esszéírás megtanulása, vagy a prezentációkészítés, különféle szituációs helyzetek gyakorlása.

Megkérdezem, ki hogyan készül fel, és mit szeretne még tudni?

Ilyenkor azonnal kérdezik, hogy õk mondják meg? Igen, én szervezek, de közösen nézzük meg, hogy mi az, ami teljesíthetõ, az elvárásokhoz képest. Általában jó ötletekkel jönnek, és ezeket szívesen valósítják meg. Nem választjuk külön a nyelvtudást a többi tudástól. Olyan területeken szerzünk ismereteket, amelyek õket érdeklik. Mindenkinek van lehetõsége hozzászólni, akár vitázni. Sokat tanulok én is tõlük.

Tényleg annyira szörnyû a helyzet európai–magyar viszonylatban nyelvtudás szempontjából, mint ahogy errõl olvasni lehet?

A számok tükrében nyilvánvaló, hogy a magyarok nyelvtudása rosszabb. De a tapasztalatom az, hogy az újabb – Y, Z generáció már sokkal inkább beszéli az idegen nyelveket, és tudatában van a nyelvtanulás jelentõségének. Ez örömteli változás, azt hiszem.

Valószínû, hogy az adatokat csak nyelvvizsga, vagy saját bevallás alapján lehet mérni. A statisztikákban így én nem hiszek. Hiszen ritkán mérik, hogy milyen szintû a nyelvtudás. Nem bánnám, ha a minõséget is mérhetõvé tennék. Az viszont tényleg elgondolkodtató, hogy jelenleg az osztrákoknál többet költünk nyelvoktatásra, mégsem tudunk olyan eredményeket felmutatni.

Min lehetne változtatni?

Lehet, hogy meg kell fordítani a tanulás célját: a „mit kell tudnom ahhoz, hogy átmenjek” helyett a „mit kell tudnom ahhoz, hogy alkalmazzam a tudást, és megfeleljek a munkahelyen” irányába. Amíg egy matematikai feladatmegoldást vagy felelet-választós tesztet rendkívül könnyen mérhetünk, nem olyan egyszerû azokat a „puha” készségeket mérni, amelyek nélkülözhetetlenek a munka világában. Annak érdekében, hogy ezek a készségek is fejlõdjenek, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a projekt alapú oktatásra, ahol olyan nyitott problémák vannak, amelyekre nincs egyértelmûen helyes vagy helytelen válasz.

Nagy hiba az, hogy sokan a felsõoktatás évei alatt készülnek fel a középfokú nyelvvizsgára. Általános iskolában, középiskolában kellene eljutni erre a szintre. A felsõoktatásban már a tartalomra és a minõségre kellene összpontosítani.

Mikor kell elkezdeni a nyelvtanulást?

Visszakérdezek: kell? Ha van lehetõség, akkor legjobb minél kisebb korban. Hall valamit a gyerek, játékosan tanul. Ha van valakinek erre lehetõsége és pénze, adja meg ezt a gyerekének.

De nem hiszem, hogy azok, akik késõbb kezdenek el tanulni, biztosan le fognak maradni. Ugyanúgy fel tudja az iskolában is szedni ezt a tudást – ha akarja. Minél korábban kezdi el persze, annál jobb. De nem kell ezt presztízskérdéssé tenni.

Hogy lehet az egyetemre mégis magas szintû nyelvtudásuk?

Most mindenki a finn példával jön, nem véletlenül. Az lenne az ideális az általános és középszintû oktatásban, hogy minden nap legyen idegen nyelvû foglalkozás. Mint, ahogy testnevelés is van.

22

PTE ALUMNI MAGAZIN

KÖZÖSSÉG bet akarjanak tudni. Pedig nem elég megszerezni a papírt, a minõségre kell törekedni. Ezt a generációt elég nehéz erre motiválni.

Mégis, hogy lehet?

Ha nincs célja, akkor sehogy. Meg kell tanítani, hogy legyen célja és segíteni kell õket abban, hogy ne legyenek reményvesztettek. Ez a legnehezebb. Ha nem megy, elõ kell venni a régi módszert, hogy keményen számon kérem azt, amirõl beszéltünk.

Akkor az lesz a célja, hogy ne maradjon ki a kurzusból, de akkor én állítom föl ezt a célt.

Az ön által felvázolt új rendszerben szinte nincs is szükség nyelvkönyvekre.

Nagyon jó nyelvkönyvek vannak, de nem feltétlenül egy nyelvkönyvbõl kell egy témához összegyûjteni az anyagot.

Mi lenne a legfontosabb feladat a felsõoktatásban?

Az, hogy a hallgatók megérezzék, hogy nem elszigeteltek.

Nemcsak Magyarországon tanulunk nyelveket, hanem mindenhol. Az információs eszközöket fel tudjuk használni arra, hogy nyelvgyakorlási céllal hálózatot, közösséget építsünk. Megoszszuk, amit tanulunk, tanultunk és folyamatos kommunikációban legyünk. Már van lehetõségünk bekapcsolódni ingyenes online kurzusokba, a nyelvet eszközként használni az ismeretszerzésre és a közösségszervezésre.

Nem az a kérdés, hogyan beszélnek angolul a magyarok, hanem az a kérdés, hogy mit tanulnak Manchesterben, hogyan gondolkodnak egy témáról Belgrádban, vagy éppen Amszterdamban. Az idegen nyelvi tudás egyik célja, hogy örömteli, ismeretszerzõ tevékenységre adjon lehetõséget.

Mi a helyzet a nyelvvizsgával?

Egyik tanítványom mesélte, hogy éppen egy gyorsétteremben ebédelt, amikor külföldrõl hívták, a megpályázott munkája ügyében akartak vele egy konferenciabeszélgetést angolul lefolytatni. Milyen feladatok várnak rá, mit tud, mik az elképzelései, elvárásai? Felsõfokú nyelvvizsgája volt, de ebben a helyzetben teljesen lefagyott… Mindenképpen kell vizsga, csak ne hangsúlyozzuk túl a jelentõségét. Valamilyen szinten mérni kell a nyelvtudást: a nyelvvizsga a belépõ, de a nyelvtudás használhatósága a lényeg. A „drillezett nyelvtudás” nem sokat ér.

Milyen távlatai lehetnek ennek az új nyelvtanulási, tanulási rendszernek?

A zárt tantermek kora lejár. A jó szakembereket meg fogják találni, körülöttük egyfajta tudáscentrumok, tudásgyárak jönnek létre, ahol az oktatás gyakran a világhálón történik majd. Ez a tanulás demokráciája: az oktatási piacon a legjobbak versenyeznek egymással. Az egyének és az intézmények is, magas szintû nyelvtudással és a modern technika használatával tudnak lépést tartani.

Ezzel egy új korszak körvonalai rajzolódnak ki a nyelvtanulásban.

Mik ennek a legfõbb jellemzõi?

Ez egy nyelvtanulási szupersztráda! Régen sokkal több energiát kellett befektetni abba, hogy egyáltalán hozzájuthassunk anyagokhoz, a tudáshoz. Az input a tankönyvet jelentette, esetleg egy-két külföldrõl behozott könyvet. A nyelvtanulás „tudomány” volt, kultúrát és lexikát tanultuk, nyelvtancentrikus, fordítós hozzáállással. Most ismereteket szerzünk a folyamatosan fejlõdõ nyelvtudásunk segítségével. A mai ismeret, holnap lehet, hogy elavul. Az input – ahogy a nyelvtanulás lehetõsége is – mindenhol ott van, bárki számára elérhetõ. Ma sokkal inkább az egyénen múlik, mit kezd a lehetõségekkel, mint régen.

Az Y generáció tagjai számára adott minden, és éppen ezért nehezebb õket rávenni arra, hogy a konyhanyelvi szintnél töb-

23

PTE ALUMNI MAGAZIN

Angolul tudó, skype-oló nagyszülõk Felnõtt oktatóként azt tapasztalom – meséli Bajner Mária –, a pályázati finanszírozás elõsegíti, hogy akár a nagyszülõk is beülhessenek az iskolapadba és ingyen nyelveket tanulhassanak. Ez azért is jó, mert közösségbe járhatnak, s számukra egyfajta mentális felfrissülést jelent az, hogy tanulnak. Az idõsebbeknek mindig felhívom a figyelmét a kutatásokkal is bizonyított tényre, hogy agyunk tréningezése, új dolgok tanulása a fizikai erõnlét megõrzésében is segít.

Ma már õk is skype-olhatnak, és külföldre is magabiztosabban mehetnek.

Ez is fejlõdõ tendenciát mutat, egyre többen járják ezt az utat.

Szabadság a Holdon A sivatagról – mivel korábban nem jártam ott, csak közhelyeket gondoltam: unalmas, sivár és csak a túlromantizált természetfilmekben beszélhetnek arról, milyen titokzatos szép és szabad.

Tizenkét éve, nyár közepén egy utazási iroda kirakatát nézegetve elhûltem egy út árán. Last minit Jordánia: 19 900 Ft + reptéri illeték + vízum. Hát akkor irány Petra, Indiana Jones és Spielberg úgy feltupírozta, hogy négy nap múlva már a repülõn ültem.

Az aqabai reptéren a gépbõl éjjel egykor kilépve nyakon vágott a forró szél, 43 fokot mutatott a hõmérõ. Másnap taxist fogadtam egy hétre, vitt is mindenfelé, a szokásos helyi turistajárat: korallzátony, Holt-tenger, Petra… és a sivatag.

A Holt-tengerben nehezebb úszni, mint fennmaradni, Petra szép, de szebb nála az odavezetõ szurdok, a korallzátonyon újra nyolcévesnek éreztem magam a színes halak között… És akkor kimentünk a sivatagba. Ritkán éreztem azt, hogy hazaértem. 40 éves terepjárókon döcögtünk a homokdombokon, végtelen és szép a vidék, és változott a színe, ahogy ment lefelé a nap.

Sõt, egyszer csak megállt a menet, az addigi vörös homoknak vége lett: következett a sárga. Éles vonal választotta el õket. Homok és sziklasivatag, annyi forma, apróság, variáció – csak elvétve láttam embert. Ha egy homokdombnyira elmerészkedtem a társaságtól, még annyit sem, csend volt, tökéletes nyugalom: csak a vér zubogását hallottam a fülemben…

A Wadi Rum – a Hold völgye – a természeti szépsége miatt lett világörökségi helyszín, több filmet forgattak ott. Ha megálltunk valahol, mint egy mesében, találtunk egy sziklahidat, homokkõbõl, a természet építette, vagy õsi sziklarajzokat. A gyermeki lelkesültség miatt még egyszer visszamentem a Wadi Rumba egy éjszakára, teliholdkor. Kissé lenyugodtam, de ugyanazt éreztem: otthon vagyok. Éjszakára megálltunk egy szikladombon.

A beduinok gáláns vendéglátók, értenek a turistákhoz, elástak a homokba edényeket, tüzet raktak fölé, úgy készült az étel. Engem jobban foglalkoztatott az a sok árnyalat. Ahogy ment le a nap, folyton változtak a színek. És a koradélutáni vörösesbõl a sziklák estére „bekékültek”. Kerestem pár sziklás magaslatot, a vezetõk elmagyarázták, meddig kóborolhatok, hol a biztonságos határ. Ezt betartottam. Nagy tüzet raktak, lehetett melegedni mellette, a sivatagi rókák – vagy micsodák – vakkantgattak egymásnak a távolból, és közben egy magasabb szikla mögül felgurult az égre a Hold, hatalmas volt, sohasem láttam akkorának. Nem aludtam azon az éjjel semmit, néztem a vonuló árnyékokat. Reggel láttam az apró lábnyomokat körülöttem, állatok mászkáltak pár méterre tõlem. Nem bántott senki és semmi. Otthon voltam.

Balogh Robert

Milyen út vezet Kozármislenybõl Saint Louisig?

Belgium, Franciaország, USA. Valakinek egy ösztöndíjas külföldi tartózkodás is sok, Szakonyi Annamáriának már három is volt az életében. A PTE egykori Best Student Award díjas hallgatója a tanulást – úgy tûnik – sosem fogja abbahagyni.

SZABADSÁG Miután Franciaországban lediplomáztam, elgondolkoztam azon, hogy ott telepedek le. Az édesanyámnak tett ígéret miatt azonban hazajöttem a PTE-re angol nyelvû közgáz mesterképzésre. Utólag persze nem bánom, sõt, hálás vagyok neki, hogy így támogatott, akkor azonban elég nehéz volt megtenni ezt. Barátom volt kinn, nagyon szerettem ott élni – írja levelében Annamária, majd így folytatja: A program során rengeteg jó lehetõség jött. Egy kedves tanulmányi osztályos lány ajánlásának köszönhetõen gyakornoki pozíciót kaptam egy pécsi cégnél, ahol kiváló tapasztalatot és kapcsolatokat szereztem. Valamint ekkor találtam rá az amerikai HMEP ösztöndíjra, amelynek keretében vegül az USÁ-ba jöttem tanulni. Azóta sem tudtam teljesen elhagyni az iskolapadot – azt hiszem, ebben is édesanyámra ütöttem – folyamatosan képzem magam, okleveleket szerzek a munkámmal kapcsolatban, új dolgokat tanulok, amelyekkel addig nem foglalkoztam.

Álomösztöndíj A Hungary–Missouri Educational Partnership ösztöndíj az egyik legjobb dolog, ami velem történhetett – meséli. Minden angolul beszélõ diáknak tudom ajánlani, aki amerikai tapasztalatot szeretne. A célja az, hogy megtanítsa a magyar diákokat a kapitalizmuson alapuló üzleti mûködésre, arra, hogy hogyan kell a semmibõl ötletet kreálni, és azt sikeres üzletté varázsolni. Leginkább üzleti tanulmányokra adják az ösztöndíjat, mert az a végsõ cél, hogy a hallgató haza menjen, otthon segítve a gazdaságot. Ez persze hosszú folyamat, ami egy st. louis-i egyetemi programmal kezdõdik és szakmai gyakorlattal zárul.

Négy kinti egyetem vesz benne részt, és néhány magyar felsõoktatási intézmény alumnusai pályázhatnak. Mindent fizettek: repjegyet, tandíjat, szállást, könyveket, sõt, még egy kisebb összeget is adtak étkezésre. Persze, ha az ember úgy akar utazgatni, mint én, akkor munkát is kell vállalnia közben. Ebben is segítettek: az egyetem dékánjának lettem a jobb keze az ösztöndíjon keresztül. Diplomázás után a szakmai gyakorlatban is sok segítséget nyújtott az ösztöndíj, mivel jó kapcsolataik vannak a helyi nagy cégekkel. Egy Fortune 500 cégnél gyakorlatoztam, ahol diplomázás után fõállásban tudtam maradni.

Az ösztöndíj segítségével olyan dolgokban volt részem, amit máshogy valószínûleg soha nem tapasztaltam volna meg. Esküvõn voltam a Bush család egyik rezidenciáján, mivel az idõsebb Bush unokatestvére nagy támogatója a magyar kapcsolatoknak. Magyar nagykövetekkel találkoztunk az ösztöndíj vezetõjének kitüntetésén keresztül, valamint egy világhírû baseballjátékossal is kapcsolatba kerültem, aki magyar õsökkel büszkélkedhet.

Magyar élet Amerikában Van itt egy nagyobb közösség, akik valamilyen szinten Magyarországhoz kötõdnek. Sajnos, a vezetõik már idõsek, és nincs senki, aki vigye a feladatokat. Felelõsségemnek éreztem, hogy besegítsek: elkezdtem egy non-profit lehetõségen dolgozni, ami az itteni magyar közösséget segítené. Ez egyelõre még csak terv, de rengeteg rendezvényt szerveztem már egy másik magyar lánnyal és egy helyi magyar templommal. Mivel anno nagyon jól esett, amikor az elõttem

26

PTE ALUMNI MAGAZIN

Az amerikai ösztöndíj megpályázásakor megkérdezte, nem haragszom-e meg, hogy most, hogy tulajdonképpen végzett, dolgozhatna, de még mindig tanulni akar, és ráadásul ilyen távol. Mit mondhattam volna? Ez egy óriási lehetõség, nem kérhettem, hogy miattam mondjon le róla. Egy anyának nincs nagyobb öröme, mint az, hogy látja, a gyermeke boldog és boldogul. Örültem, hogy mások is értékes embernek tartják a lányomat, így a távolság sem fáj annyira.

Ráadásul a technika is segít. A Skype lehetõvé teszi, hogy lássam, hol él, kik az ottani barátai. Néha a Skype-on keresztül fõzünk. Igaz, nagy az idõeltolódás, s mivel nagyon elfoglalt, leginkább hétvégén beszélünk hosszabban, de ha fontos, bármikor elérhetem. dr. Szénászky Mária (Annamária édesanyja, a PTE BTK–TTK Kari Könyvtár nyugalmazott igazgatója)

SZABADSÁG EGY TANULÓ, TÖBB MINT HÉT INTÉZMÉNY „Nevko” kéttannyelvû osztály, érettségi felsõfokú angol, középfokú francia nyelvvvizsga 2007: BGF Külkereskedelmi Kar, közgazdász, nemzetközi kommunikáció szak, az utolsó évben brüsszeli ösztöndíj, illetve KE Mûvészeti Fõiskolai Kar intézményi kommunikátor felsõfokú szakképzés 2008: egy évig a franciaországi Angers városában tanult ösztöndíjjal az IRCOM-on (Institut des Relations Publiques et de la Communation) kommunikációs menedzser képzésén 2008–2010 PTE KTK, munka az egyetem mellett, évfolyamtársaival különféle szakmai versenyeken is részt vett, az UnivPécs egyetemi hírlap aktív munkatársa volt. „Best Student Award” díjat kapott, ami annak a diáknak jár az angol program mesterképzésén, aki a legjobb eredményeket éri el 2010 PTE angol nyelvû közgazdász képzés vezetés és szervezés mesterképzés szak, a magyar diplomával párhuzamosan megkapta a Middlesex University London egyetem diplomáját is 2010 USA Webster, kommunikáció és informatika szakok Jelenleg a Saint Louis University (SLU) dolgozója.

Mégsem a lottón múlt

diplomázó magyar lány elvitt ide-oda magával, próbálom ezt én is elérhetõvé tenni az újaknak. Az egyik ösztöndíjas például nálam lakott egy hónapig, hogy tovább maradhasson a munkahelyén diplomázás után. A héten pedig pont itt van egy magyar család – a gyermeküket hozzák operációra egy helyi kórházba –, nekik próbálok majd segíteni tolmácsolni. Az ösztöndíjat már saját gyermekemnek érzem, igyekszem közremûködni egy honlap elkészítésével, stratégiával, üzleti tervezéssel abban, hogy minél több diák részese lehessen. Igyekszem tehát aktív maradni a helyi, vagy ide látogató magyarság számára, hiszen sokuknak nagyon nehéz az új közeg, és tudom, hogy min mennek keresztül. Nagy álmom, hogy a jövõben újabb és újabb kapcsolatokat segítsek kialakítani az itteni térség és Magyarország között. Rengeteg minden van itt, ami az otthoni cégeket, egyetemeket segíthetné (ötlet, tõke, más források), és ugyanígy otthonról sok dolgot tudnánk itt kamatoztatni (tudás, termékek, munkaerõ).

A cégnél, ahol a gyakorlatomat töltöttem, az egyik fõvezetõnek nagyon megtetszett a hozzáállásom: az, hogy nem csak IT szemszögbõl látom a dolgokat, hanem globálisan. Diplomázás után felajánlottak egy munkát, amelyet boldogan elfogadtam, majd egy év múlva két újabb lehetõség is adódott a továbblépésre. Ekkor adták be a munkavízumra a jelentkezést – addig diákvízummal dolgoztam. Sajnos, ez nem egyszerû szituáció, mivel a szakképzett munkavízum kategóriában csak 85.000 vízum áll rendelkezésre, amelyhez alapdiploma kell. Mivel abban az évben kétszer annyi jelentkezõ volt, a bevándorlási hivatal kitalálta, hogy vízumlottót rendeznek: nem rangsorolnak végzettség, amerikai tapasztalat, diplomatípus alapján, hanem sorsolnak. Random kiválasztották azt az 50%-ot, aki megkapta a vízumot. Nem voltam a szerencsések között. Ez volt 2014 májusában. Az életem addig sínen volt: jó állás, szép lakás, autó, barátok, jó kapcsolatok, és tessék – öt hónap múlva nem lett volna munkám.

Mindaz, amiért addig dolgoztam, a vízumlottó miatt másodpercek alatt omlott össze. Ekkor jött a pánik, és életem egyik legnehezebb, legkilátástalanabb idõszaka. Nem azért, mert ne lett volna hova hazamennem, hanem mert egyszerûen nem volt kontrollom az egész felett. De nem adtam fel, elkezdtem olyan állást keresni, amivel a 85 ezres vízumlimit nem lesz probléma. Sok tényezõ sikeres együttállása kellett: IT területen, a végzettségemnek megfelelõ pozícót keresni, mindezt egy vízumra hajlandó szervezeten belül megtalálni... Lehetetlennek tûnõ feladat volt. Hónapokig kerestem. Már majdnem elértem kitûzött határidõt, amikor az egyik mentorom kapcsolatba hozott a mostani fõnökömmel. „Szerelem” volt elsõ látásra: néhány hét múlva fel is vettek. Ez volt tavaly novemberben, és eddig maximálisan elégedett vagyok a munkámmal.

Mivel egyetemen dolgozom, és mindig is szerettem kutatni, tanítani pedig annál is jobban, azon gondolkodom, hogy elkezdem a doktori képzést.

27

PTE ALUMNI MAGAZIN

KÖZÖSSÉG

DesignPéc–s dél designja!

Pécs kreatív, élhetõ és megélhetõ város. A kreatív ipar jelentõs centruma, hatása túlmutat az ország határain, nemzetközi láthatósággal bír. A Pécs–Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, a Pécsi Tudományegyetem Mûszaki és Informatikai Kara, Mûvészeti Kara, valamint a Kreatív Ipari Klaszter és a kreatív ipari vállalkozások évek óta erõsítik, segítik egymást, együttmûködnek. A kreatív ipar és a más iparágak, mint gépipar, környezetipar, jármûipar, elektronika, mûanyagipar és biotechnológia együttmûködése is koherens, egymást kiegészítõ.

A DesignPécs rendezvényt – mely a Design Hét Budapest 2014 eseménysorozat hivatalos része –, közösen szervezték október 3–12 között, melynek programkínálata megismertette a közönséget a régió kiemelkedõ kreatív ipari ágazataival, a pécsi egyetemi mûvészeti és formatervezési mûhelymunkájával, így mutatva be a helyi design-erõforrásokat és a lehetõségek sokaságát. Az összefogás eredményeként városi fenntartású helyszínek, egyetemi kutatók és oktatók, egyetemi hallgatók és több mint 30 vállalkozás mûködött együtt, hogy bemutassák a Dél Designját: divat, kesztyûipar, orgonagyártás, alkalmazott mûvészet, ékszerkészítés, építészet és lakberendezés, 3D-technológiák és azok alkalmazási lehetõségei, jármûgyártás és formatervezés, kézmûves termékek, audiovizuális technológiák; film és videó.

A DesignPécs, a hét folyamán, technológiai, építészeti, képzõmûvészeti designkiállításokkal, divatbemutatókkal, nyitott designlaborokkal, -mûhelyekkel, kihelyezett szemináriumokkal, képzésekkel, workshopokkal, designvásárokkal, fórumokkal és kerekasztal beszélgetésekkel, koncertekkel várta az érdeklõdõket. Tíz nap alatt huszonkét helyszínen több mint 50 kiállító vett részt az eseményen, sõt, gyakorlati bemutatókkal kiegészített elõadások is zajlottak, a város különbözõ pontjain.

Info: http://www.designpecs.hu/

28

PTE ALUMNI MAGAZIN

Az életben és az interneten számtalan alkotással találkozunk, amelyek akár tudat alatt is hatnak ránk. Az a legjobb, ha megkíséreljük, hogy még a saját elõzõ munkáink se befolyásoljanak minket a tervezés elsõ fázisában.

Ilyen egyszerûnek tûnõ kérdéseket kell feltennünk magunknak, mint hogy ki, hol és mire fogja használni, amit tervezünk. Ezek megválaszolása persze már sokkal bonyolultabb és a válasz részét képezi, hogy végül háromszög formájú elemekbõl építkezünk-e, vagy vetett téglát használunk a burkolat kialakításánál.

(Pici/Nagy jutalom, interjú Nagy Mártával a DesignPécs kapcsán UnivPécs, 2014. október 13., 21. oldal)

KÖZÖSSÉG

legendás pécsi professzorok

„Minden napon valami izgalmas újdonság, egy-egy új sejtfajta vagy kapcsolódási mód az agykéregben...”

Dr. Szentágothai János (1912–1994) Dr. Hámori Józseffel Szilágyi László beszélgetett.

Anatómus, az idegrendszer világhírû kutatója. 1946-tól 1963-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora. Róla valóban elmondható: iskolateremtõ személyiség volt. Mind Pécsett, mind késõbb a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen olyan tudósgárdát nevelt fel, amely megalapozta a magyar agykutatás több évtizedes hírnevét.

Nagyon fiatalon és gyorsan vált elismertté, nem ok nélkül.

Alig 10 évvel a pesti diplomaszerzés és az ottani, kezdeti tudományos munkái után, 34 évesen Pécsre hívták, az anatómia professzorának. 1948-ban már az MTA levelezõ tagja lett.

1950-ben a szemmozgató izmok agytörzsi szabályozásának leírásáért megkapta a Kossuth-díjat. Még 40 éves sem volt...

Pécsi korszakára õ maga úgy emlékszik vissza, mint egy nagy család történetére.

Felesége, gyermekei– akik késõbb mind orvosi pályára léptek –, a tanítványok, a takarítók, a fûtõk, a boncmesterek háromszáz négyzetméteren éltek itt együtt az intézetben. Õ hol az íróasztala mellett ült, hol a mikroszkóp fölé hajolt, hol a készülõ atlasz ábráit rajzolta, miközben lányai néha még a boncteremben is bújócskáztak.

Rendkívül mûvelt, kulturált, a mûvészetekre igencsak fogékony személyiségként ismerték, jó barátságot ápolt a neves pécsi festõmûvésszel, Martyn Ferenccel, de barátai közé számíthatta Juhász Ferencet, a költõt is. Amikor az Új Írásban megjelent a József Attila sírjára címû Juhász-opus, nemcsak elõadta tanítványainak a verset, de rögtön elemezte is azt.

Volt olyan kollégája, akit egy komolyabb szakmai sikere után Rippl-Rónai festményeibõl összeállított kötettel lepett meg, de nem hagyott idõt a hálálkodásra, mert ironikusan mindjárt hozzátette: Hogy tanuljál végre valamit a képzõmûvészetbõl.

A mûvészetek mellett a természet vonzotta még nagyon, imádott kirándulni a Mecsekben, lehetõleg társasággal. Kiváló gombaszakértõ volt és a rákok idegrendszere éppúgy érdekelte, mint az, hogy miként lehet jó vacsorát készíteni belõlük.

Néha azért õt is érték meglepetések. Egy ilyen sétán megkérte késõbb szintén nemzetközi hírûvé vált tanítványát: Ugyan, vegye már ki a rákot a patakból… – mire gyors választ kapott: Vegye ki a professzor úr.

Különös légkör alakult ki körülötte, rendkívül kötetlen és mégis tisztelettudó társasággá szervezte a pécsi anatómus kollégákat. Önmaga volt az eleven példa: kellõ tehetséggel és szorgalommal fiatalon is lehet valakiból komoly kutató.

A csendõrpertu híve volt, õ tegezõdött – õt magázni lehetett.

Ha azonban valaki akadémiai doktorátust szerzett, megitta vele a pertut, majd megkérte a kollégát: Mostantól szólíts Pityunak.

Hívõ emberként szívesen tartott bibliaórákat az érdeklõdõbb kollégáknak, ez az 50-es években nem volt éppen bevett gyakorlat…

Rendkívül jó elõadónak számított, az anatómia elõadás az egyik kedvenc tevékenysége volt. Az óráit rendszerint reggel 8ra tette, mondván: Bele kell rázódni a napi munkába.

30

PTE ALUMNI MAGAZIN

http://pte.hu/legendas_professzoraink

Elsõrangúan rajzolt és festett, így elõadásain a vetítésen túl számtalanszor elkápráztatta a hallgatóságot különös adottságával: két kézzel is tudott rajzolni.

tanulmányozásával, a magasabb idegközpontok szerkezetével foglalkozott.

1970-ben Állami Díjat kapott munkásságáért.

Az anatómia elõadáson az irodalomtól a népszokásokig terjedõ válogatott történeteivel folyamatosan gondolkodtatta, tanította és nevelte a jövõ orvosait, a szakbarbárság állt tõle a legtávolabb. Remekül improvizált, a csillagászat, a történelem, a képzõmûvészet területeirõl hozott példái igazi csillagszóróknak bizonyultak elõadásain.

A pesti években kimagasló tudományszervezõnek bizonyult, 1967-ben az MTA rendes tagja lett, 1977–85 között az Akadémia elnökeként tevékenykedett.

Megesett, hogy valaki elkésett az órájáról és aziránt érdeklõdött másnál, milyen anatómiai témáról esett szó, mire ezt a választ kapta: Nem tudom, mirõl beszélt, de nagyon jó volt.

Rendelkezett a jó színész adottságaival, és ezt tudta is magáról: szuggesztív és érdekes személyiség volt.

Meg hát bátor is: 1956-ban õ volt a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke….

1963-ban visszahívták Budapestre. Sokáig vajúdott, végül a család hatására hagyta el Pécset.

A mûhely, az iskola, amelyet létrehozott, fennmaradt: professzorok, akadémikusok, nemzetközi hírû kutatók indultak el Pécsrõl.

A 60-as évektõl a SOTE I. Számú Anatómiai Intézetét vezette, ugyanettõl az évtõl az egyetem tanszékvezetõ tanára lett. Kísérleti agykutatással, fõleg a szemmozgások, egyensúlyi mûködések, gerincvelõ- és agytörzsi reflexek idegmechanizmusának

De a legfontosabb akkor is az oktatás, a kutatás maradt. Kutatásaiban pontosította a kisagykéreg belsõ szerkezetét. Leírta a gerincvelõ hátsó szarvainak funkcióstruktúráját. Elvégezte az agykérgi oszlopok szerkezeti azonosítását. Foglalkozott a látórendszer kéreg alatti, szinoptikus rendszerének azonosításával.

Többször volt az orvosi Nobel-díj várományosa, de rendkívül szerteágazó tevékenysége, a bõség zavara miatt végül is nem kapta meg ezt az elismerést.

Lendületességét, bátorságát más téren is mindvégig megõrizte, egyike volt azon keveseknek, aki nyíltan, vállaltan ellenezték a bõs-nagymarosi építkezést.

Azt írta a pályája végén: Életem fõ célkitûzése és törekvése csak az volt, jó agykutatónak, a 20. század végi értelemben kultúrembernek és a történelmi körülményeink között tisztességesnek, de mindenekfelett kereszténynek maradni.

Ebben az értelemben is teljes életet élt, maradandó emléket hagyva maga után.

31

PTE ALUMNI MAGAZIN

Magyar csillagvadász Galaxisok, vörös ködök, csillagképek, teliholdak, napfogyatkozások lenyûgözõ színekben, ismerõs tájak felett – itt semmi sem utólagosan szerkesztett fotó. Az asztrofotós csendes vadász, aki éjszaka kel útra, fegyvere a fényképezõgépe, puskacsöve az objektív, ravasza az exponáló gomb. Ladányi Tamás, a TWAN (The World At Night) nemzetközi szervezet egyetlen magyar tagja, a TTK végzett hallgatója pont ilyen!

TECHNOLÓGIA Az interjú apropója a Világ éjszakai arca címmel rendezett kiállítás (Zsolnai Kulturális Negyed. 2015. február – a szerk.)

Mióta és miért érdeklik ilyen komolyan a csillagok?

Mindig, szinte ösztönösen kötõdtem a természettudományokhoz. Már általános iskola elsõ osztályában úgy meséltem el a nyári élményeket, hogy egy Magyarország térképbe rajzoltam bele azt, hogy merre jártunk. A csillagászat késõbb kezdett érdekelni. 10–12 éves lehettem, amikor a Haley üstökös a Föld közelében járt, s nagy felhajtás volt ennek kapcsán. Egy akkori tanárom megmutatta nekem az üstököst távcsõvel, és ennek megtapasztalása óriási élményt jelentett.

Már általánosban megpróbáltam fotózni is az égitesteket, persze a korabeli technikával, ami nem éppen nevezhetõ professzionálisnak. Már akkor voltak sikeres próbálkozásaim, így mondhatni, közel három évtizedes múltam van az asztrofotózást tekintve. A pécsi egyetemre földrajz–turizmus szakra jártam, ‘97-ben végeztem, és csillagászatból írtam a szakdolgozatomat. A tanárom e témában Nagyváradi László volt, akinek a lelkesedése sokban segítette a pályámat. Már akkor, szárnyait bontogató fotósként szoros kapcsolatot ápoltam Mánfai Gyurival, aki segített, tanácsokat adott. Így azt mondhatom, hogy a mostani kiállítás közvetve/közvetlenül az õ munkájuk eredménye is.

Mennyi számolást igényel az, hogy pontosan tudja, mikor érdemes nekiállni fotózni?

Minden képemet elõre megtervezem, nagyon ritka az, amikor az ember elmegy valahova, és spontán sikerül készítenie egy jó képet – ez a mûfaj nem errõl szól. Minél hosszabb fókusszal fényképez az ember, mondjuk holdkeltét vagy naplemenetét, annál pontosabb felszíni számítás kell hozzá. Ezt meg kell tervezni, nincs mese. Például ki kell számolni, mikor lehet lefotózni azt, hogy a Pannonhalmi apátság mellett hogyan kel fel a Hold. Erre persze vannak programok, amelyekkel mindezt le lehet modellezni elõre, viszont semmilyen szoftver nem tudja helyettesíteni a helyszín ismeretét.

Pedig fontos, hogy ne lógjon vagy világítson bele a képbe semmi.

Ezen a szinten pedig hosszú idõ szükséges a megvalósításhoz.

A fényszennyezettség mennyire probléma Magyarországon?

Attól függ, hogy milyen szemszögbõl nézzük. Nekünk, akik valóban értéket találunk az ég szépségében, probléma. Azt

Amikor elkezdett fotózni egyértelmû volt, hogy összeköti a fényképezést és a csillagászatot?

Már tizenévesen ennek a technikája érdekelt a legjobban. Aztán inkább az égitestek megörökítésével foglalkoztam: például galaxisokat fényképeztem. Építettem egy saját csillagvizsgálót, ahonnan kettõs csillagokat mértünk. Késõbb a tudományos oldal mellett felkeltették az érdeklõdésemet a külföldi fotósok alkotásai, s az õ hatásukra úgy gondoltam, hogy egy kicsit lejjebb fordítom a kamerát, legyen benne a táj is. Ez teljesen más gondolkodásmód: egyrészt földrajzi kötõdést mutat meg, másrészt pedig csillagászati tartalmat ad. Azt kell mondjam, ez rabul ejtett. Csak ezután történt, hogy nagyon konkrétan megfogalmaztuk azt, hogy egy tájnak és az égboltnak az együttes kompozícióját akarjuk létrehozni. Azóta szinte csak ezzel foglalkozom.

Tájképet fotózni önmagában is összetett mûfaj, az égitestek mozgását megragadni is nehéz lehet – melyiket tartja nehezebbnek? Azt azért látni, hogy minden alkotó próbált az égitestek mellett jellegzetes földi helyszíneket is megmutatni.

Ha ködöket akarunk fényképezni, akkor ahhoz sokkal hoszszabb expozíció szükséges, követnünk kell a Föld forgását a megfelelõ sebességgel, a távcsövet vagy teleobjektívet megfelelõen be kell tudni állítani. Az asztrotájképhez viszont ennyi nem elég: nemcsak az égi állást kell kiszámolni, de ki kell találni a tájat is, és a kettõt megfelelõen össze kell tudni kombinálni. Ehhez sokkal több ötlet, mozgás és kreativitás kell. Ilyen szempontból nem lehet azt mondani, hogy az egyik könnyebb lenne, mint a másik, csak hogy az egyik ezért érdekesebb, a másik pedig azért.

34

PTE ALUMNI MAGAZIN

TECHNOLÓGIA magam is megfigyeltem, hogy a Bakonyban, ahová kijárok fotózni, évrõl évre romlik az ég minõsége: ahol 5–10 éve még láttam a Tejutat, onnan már nem látszik olyan szépen. Egyre jobban kivilágítják a városokat, ráadásul nem is túl célszerûen: ez egyrészt esztétikai szempontból hátrány, hiszen elvesztünk egy értéket, másrészt pénzügyi szempontból is pazarlás, ha a fények nem célirányosan, gazdaságosan világítanak, hanem összevissza szóródnak a légkörben.

Mennyire technikafüggõ az asztrofotózás?

A fogyasztói társadalom korában mindenki azt hiszi, hogy elég, ha az ember vesz egy megfelelõ fényképezõgépet, objektívet. De nem így van. Olyasmi ez, mint a zene: hiába áll egy Stradivari a rendelkezésünkre, évek gyakorlása kell ahhoz, hogy méltóképpen tudjuk megszólaltatni a hangszert.

Az asztrofotózásról ugyanez a véleményem: a modern optika és fényképezõgép mindössze eszköz a kezünkben, az

asztrotájfotózást tekintve ezek megléte szükséges, de nem elégséges feltétele a jó alkotásnak. Ha százalékban kéne kifejezni, azt mondanám: egyetlen egy százalékot tesz ki a technika az alkotói folyamatból. Nyilván a kor színvonalával lépést kell tudni tartani ahhoz, hogy a kellõ minõségben lehessen alkotni, de maga a kompozíció az embertõl függ.

Mennyiben ismeretterjesztés ez a típusú mûfaj?

A képek minden esetben valamilyen földrajzi, csillagászati, légköroptikai mondanivalót tolmácsolnak. Akkor tartok egy asztrotájképet jónak, ha abban van egy csillagászati szempontból is érdekes mondanivaló, ugyanakkor ismert tájakkal, ismert épületekkel, ismert városokkal már sokkal könnyebben el tud képzelni az ember egy éjszakai látképet is. Emberi léptéket is kapnak ezek a képek attól, hogy látszik rajtuk egy fa, város, egy csillagvizsgáló, vagy bármi, ami nappalról már ismerõs számunkra.

35

PTE ALUMNI MAGAZIN

TECHNOLÓGIA Milyen jelenséget fotózna szívesen?

Nagyon szeretnék sarki fényeket fényképezni! Magyarországon 2003. november 20-án ugyan látszódott egy intenzív sarki fény, de ahhoz, hogy valóban szépeket fotózzon az ember, északra kell utazni, amihez utazást kell szervezni – plusz még az embernek szerencséje is kell, hogy legyen, mert olyankor kell menni, amikor a sarki fények szépen látszanak.

Ezt is lehet prognosztizálni egyébként, de 100%-kal nem.

Mennyire kíván teljes embert az asztrofotózás?

Tanár vagyok a szakmám szerint, fele részben tanításból szerzem az egzisztenciámat, az asztrofotózás pedig van anynyira jövedelmezõ, hogy a bevételeim másik fele onnan származik. Általában úgy tudok képeket értékesíteni, ha megírom az adott fotó történetét, ami egyfajta tudományos ismeretterjesztés is egyben. De ugyanannyira szeretem a gyerekeket is az iskolában, mint amennyire a csillagokat.

(Magazinunk címlapján és az interjú elsõ oldalán Ladányi Tamás asztrofotója látható.)

36

PTE ALUMNI MAGAZIN

„Ha az Erasmusra gondolok, mindig a konyha jut eszembe...”

Nemes Nóra, a PTE magyar–néprajz szakos hallgatójaként jutott el 2009-ben Németországba (Bayreuth-ba) az Erasmus programmal.

A kinti tartózkodás nemcsak a személyiségében, a magánéletében és a tanulmányaiban is nagy változást hozott, itt talált rá élete hivatására is.

Emiatt lett Magyarország piacvezetõ internetes gasztromagazinjának a munkatársa, konzultánsként szakácskönyvet ír, de dolgozott már egy ohioi étteremben, fõzött és fotózott (PR-képeket) más amerikai éttermeknek is.

Most éppen Budapesten értük utol.

5 + 1 TIPP TÁVOLSÁGI KAPCSOLATTARTÁSHOZ NÓRÁTÓL – Szülõk, nagyszülõk: Hívd õket rendszeresen!

Nyugtasd meg õket idõnként, hogy minden rendben, van elég kajád, és felöltözöl, ha hideg van.

Mikor Németországba kerültél nagy társadalmi élet folyt nálatok.

Hogy alakult ki ez? Óriási szerencsém volt! Egyrészt, mert németül beszéltünk, nem angolul. Volt olyan ismerõsöm, aki egy másik német városban tanult, ott valami miatt az angol volt a közös nyelv. Spanyol ismerõseim például az egyik helyen pár hétig bénáztak, aztán mindenki spanyolul kezdett beszélni...

A másik nagy szerencsém – ami miatt jól alakult az elmúlt tíz évem – a jól megválasztott szállás volt. Mindenkinek javasolnám a kollégiumokat! Egy nemzetközi kollégiumban laktam, és kis túlzással mondhatom, hogy a Föld majd' minden országából volt lakónk.

A városkának elég vacak volt a közlekedése. Mivel nem a központban éltünk, az átlag estéken inkább maradtunk a nagy közös konyhánkban – zenélni, iszogatni vagy társasozni. Jóban lettem egy olasz lánnyal, és elkezdtünk együtt fõzni. Aki arra járt, megkérdezte, mit csinálunk, mondtuk, hogy vacsorát, hozzon egy tányért, meg egy sört az automatából és csatlakozzon. Pár hét alatt szokás lett belõle. Mindenki hozott néhány alapanyagot, egy receptet, és együtt fõztünk. Nehézségek nem voltak – hacsak nem nevezem annak, hogy egy év alatt nem sikerült sodrófát szereznünk, ezért mindig borosüveggel dolgoztunk. Emellett rengeteget jártunk utazni hétvégi csoportos kedvezménynyel Németországon belül. Mindig volt valami kalamajka...

Ha az Erasmusra gondolok, mindig a konyha jut eszembe, ahogy ott ülünk, egyikünk gitározik, egy másik a harmadikkal fõz, a negyedik meg filozofál az ötödikkel...

38

PTE ALUMNI MAGAZIN

– Az otthoni barátok gondjára-bajára-örömére akkor is legyen idõd, ha épp az új kapcsolataid építgeted!

– Ha a pároddal éltek messze egymástól, légy kreatív! Skype-on is lehet randizni, beszéljetek meg egy idõpontot, amikor mindketten ráértek néhány órát csevegni, akár egy-egy pohár bor társaságában. Nem az igazi, de sokkal jobb, mint úgy elkapni a másikat, hogy az épp sietne valahova. Kis meglepetéseket, videókat neten is el lehet küldeni, de csinálhattok akár egy közös blogot, ahová csak ti ketten írtok...

– Külföldi barátok: próbáld úgy intézni, hogy a következõ nyaralásodon útba ejtsd azt, akivel igazán jóba lettél. A közös blog vagy bármilyen online csoport itt is nyerõ ötlet – különösen azoknak, akik kerülik a Facebookot.

– Ha egy egész csapat nõtt össze, szervezzetek közös szilvesztert, húsvétot, vagy bármilyen ünnepet, amikor jó eséllyel mindenki szabaddá tudja tenni magát.

– Ne is várd, hogy mindenkivel megmarad minden úgy, mint ott helyben, de azért igyekezz ápolni a kapcsolatokat. Az Erasmus befektetés is – képzeld el, hogy van egy beépített embered a legtöbb helyen...

KÖZÖSSÉG Hány emberrel tartod azóta is a kapcsolatot? Milyen gyakran találkoztok?

Talán öt–hat emberrel. Velük lett szorosabb a kapcsolat, de csak évente egyszer-kétszer beszélünk – általában Skype-on, roszszabb esetben Facebookon.

Viszont, ha olyan helyen járunk, ahol összefuthatunk, arra minden esetben szakítunk idõt. Aludt már a kanapémon az olasz barátom a szerelmével, de olyan is elõfordult, hogy San Franciscóban egy párizsi barátom gyerekkori ismerõse volt a vendégem. A legviccesebb talán tavaly történt. Mexikóban voltam a férjemmel, és persze úgy szerveztem a programot, hogy legalább egy napra össze tudjak futni a rég nem látott jóbarátommal. Találkozásunkkor mondta, hogy pont aznap, mikor indulunk haza, jön pár közeli ismerõsünk: két spanyol srác egy német lánnyal. Kaptunk egy fél órát, hogy megölelgessük egymást – a világ másik végén.

Milyen volt az Erasmus elõtti és milyen lett az Erasmus utáni Nóra?

Az Erasmus alatt kitágult a világ – egyszerre kaptam a németek távolságtartásából, az olaszok közvetlenségébõl, a franciák gourmandságából. Megtanultam, hogy nem minden úgy mûködik, ahogy korábban hittem. Egy baráti vacsora eltarthat akár öt órán át is, és van olyan házibuli, ahol a konyhapulton felejtett kamerádat két nap múlva ugyanott találod, holott az utcáról is jöttek ismeretlenek. Ugyan a németekkel barátkoztam a legkevesebbet – valahogy így jött ki a lépés –, azért nagyban hatott rám a német kultúra. Elõtte például gond nélkül otthagytam egy üres söröspoharat a parkban, Németország után ez eszembe sem jut.

Míg kint voltam, jobban megszerettem a saját kultúrámat, és megtanultam tisztelni a másokét. Hazatérve sokáig nehéz volt visszailleszkedni. Minden borzasztóan hiányzott itthonról, de mégis, nehéz volt elfogadni olyan szokásokat, amelyeket korábban nem kérdõjeleztem meg.

nemzetközi szinten is megkönnyítik. Látom, hogy ki hol él, kinek hogy alakul a magánélete. Elõfordult már olyan, hogy egy angol kolitársam posztjából tudtam meg, hogy éppen Pesten van – hát összefutottunk gyorsan egy sörre. A személyes kapcsolattartás kicsit nehezebb, de ha van alkalmam találkozni azokkal, akik fontosak, az nagyon jó. Eddig még mindig úgy éreztem, hogy lehet, hogy két éve nem találkoztunk, de ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ilyenkor tudom, hogy ez még így is nagyon jó barátság maradt.

Milyen változásokat indított el a kinti tartózkodás benned, nálad?

A személyiségemen történt legnagyobb változás talán a korábbinál sokkal mélyebb kíváncsiság kialakulása lett. A gasztronómiába, amivel most újságíróként és fotósként foglalkozom, abban a „hodály nagy” neonnal világított konyhában szerettem bele, ahol a többiek mozdulatait lestem el, ahogy gnocchit gyúrnak, vagy enchiládát raknak össze. A férjemmel pedig úgy találkoztam, hogy egy Erasmuson megismert barátom megadta az elérhetõségét mikor San Franciscóban jártam, azzal, hogy nála biztosan ellakhatok pár napot.

Az ösztöndíjon kívül is éltél külföldön. Mire föl ez a külföld rajongás? Miben más ez a külföldi létmód, mint az erasmusos?

Az Erasmus után kétszer voltam hosszabb ideig külföldön: egyszer Ohióban dolgoztam 3 hónapig, majd San Franciscóban másfél évig. (Ide egyébként még visszatérek.) Nagyon sokat jelentett, hogy nem ez volt az elsõ alkalom külföldön. Meg mertem szólalni, tudtam, milyen érzés a kultúrsokk.

Az Erasmust kalandból vállaltam – meg akartam tanulni németül, megismerni egy másik kultúrát, kicsit körbenézni.

Ohióba azért mentem, mert még egyetemista voltam, és a magyarországi diákmunka bérek sokszorosát lehetett keresni. Anynyira nem érdekelt az USA, úgy gondoltam, a végén utazok egy hónapig, és akkor „azt az országot is letudtam”. A sors furcsa fintora, hogy San Franciscóban találkoztam a leendõ férjemmel, akihez két évvel késõbb oda is költöztem. Így gyakran sok barátodtól, szerettedtõl távol vagy. Hogyan élted és éled meg a technika segítségével történõ kapcsolattartást?

A Skype már az Erasmus alatt is bevett eszköz volt. A Facebook akkoriban robbant be Európába, mikor kimentem Németországba. Sokat beszélhetünk a hátrányaikról, de a kapcsolattartást

39

PTE ALUMNI MAGAZIN

Gyakran el se hiszem, hogy én csináltam Az az érzésünk, hogy már elhagytuk Nagykanizsát, amikor megközelítjük a belvárostól négy kilométerre lévõ palini zöldövezeti városrészt. A Herkules utcát keresve az elnevezés szimbolikusságán élcelõdünk: hiszen ma egy „héroszi hõsnõt”, egy spártai futót látogatunk meg, aki nem mellesleg az egykori Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte fogorvosdiplomáját.

Csengetek. Nyílik az ajtó. Két kutya rohan a kapuhoz: Maszat és Marcipán. Az állatokat barátságos, nyugodt hangulat lengi körül, ezért eszünkbe se jut, hogy veszélyes üzem lehet kívülrõl a kerítésen át simogatni a házõrzõket. Közben a kapuhoz ér vendéglátónk: Lubics Szilvia, magyar amatõr hosszútávfutó és ultramaratonista, az Ultrabalaton és a Spartathlon többszörös gyõztese. Beljebb invitál minket. Kitüntetett idõszakban érkezünk: Szilvia néhány napja tért haza a 2015. április 11–12.-én rendezett torinói 24 órás ultrafutó világbajnokságról.

Gondolom, még friss az élmény a világbajnokság után…

Eléggé. Ez most nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Pedig életem egyik legjobb formájában mentem ki Torinóba. Ehhez párosult reményekkel, ami – az edzõmmel is egyeztetve – teljesen reálisnak tûnt.

Fejben is nagyon összerakottnak éreztem magam. Nem gondoltam, hogy bármi közbejöhet. Azt hogy mi jött közbe, igazából most próbáljuk értelmezni. Gyakorlatilag téli idõben mentünk ki Torinóba – télikabátban, sapkában, kesztyûben – ahol huszonöt foknál melegebb volt. A meleget egyébként jól bírom – futottam már 42 fokban is, de most nem volt idõm „átállni”.

Sikeres Spárthatlonok után is van ürességérzés, de most tényleg nagyon nehéz volt, amikor hazajöttem. Abban bízom – és ez már azért beigazolódott többször is – hogy sokszor az ilyen gödrökbõl, vagy nem sikerült versenyekbõl az ember többet merít, mint egy diadalmenetbõl. De ehhez idõ kell.

De csapatban azért szép eredmény született. (9. hely – a szerk.)

Nyilván annak, hogy én a pályán maradtam az egyik oka ez volt. Az ember nem csak maga miatt fut, hanem a csapat miatt is. A csapatban ráadásul ott volt a húgom, aki nagyon szépen ment.

Egy korábbi interjúban azt is mondtad, hogy jó csapatfutó vagy.

Igen, de ez elsõsorban az edzésekre vonatkozik. Nagyon szeretek másokkal edzeni. Szerencsés is vagyok, mert Nagykanizsán sokan ultráznak. Még ha nem is szólunk egymáshoz egy közös futásnál, akkor is sokat segít. Fõleg egy túlterhelt idõszakban, amikor már hetente futunk kétszáz kilométert, és nem egyedül kell nekivágnom az aznapi ötvenesnek. Jó tudni, amikor reggel 5-kor találkozom valakivel, hogy ugyanúgy a háta közepére kívánja, de õ is ott lesz, föl fog kelni és megcsináljuk együtt.

De tudni kell, hogy alapjában ez magányos sport. A hét legnagyobb részén egyedül szoktam futni, illetve most a kutyával. A versenyeken is az egyéni teljesítményeket tartják számon.

A vizsla „megérkezésével” egy új társat kaptál. Úgy tudom így nagy álmod vált valóra.

Gyerekkoromtól kezdve nagyon szerettem a kutyákat, viszont tavaly nyáron kattant be valahogy, hogy nagyon szeretnék egy vizslát. Vártam, hogy eltûnik majd a vágy, de nem múlt el. Többen próbáltak lebeszélni, hiszen nem egy olyan kutyáról van szó, amelyik nyugodtan elfekszik, nem dísz a kertben. De nem sikerült elvenni a kedvemet.

Nagy nehezen meggyõztük a férjemet is. Az én kutyám, a felelõsség is az enyém: én viszem sétálni, etetem, gondozom. A férjemtõl annyit vártam, hogy rábólintson, hogy idehozhatom. Most már együtt futunk. Tényleg hiperaktív, ilyen kutya csak annak való, aki képes vele 10–20 kilométert futni naponta. Már csak miatta sem lehet hosszabb pihenõt tartani.

Miben más a kutyával együtt futni?

Olyankor a legszófogadóbb. Terepen nincs rajta nyakörv, póráz, de kezdettõl fogva nem szökik el. Pedig nem tanítottam rá. Fut elõttem pár méterre és ha egy nyuszi, vagy egy õz miatt néha begyorsít, akkor is hamar visszajön, hívás nélkül. Olyan mintha lenne egy láthatatlan kapocs köztünk. Tudja, hogy csak ketten vagyunk és most rám van utalva.

SZABADSÁG Hogy képzeljük el a felkészülés nehéz idõszakait? Félreteszel mindent?

Nem tudok félretenni semmit. Ha az embernek van három gyereke, õket nem tudja félretenni, meg a munkát sem. Olyan volt, idén kétszer, hogy négy napot nem rendeltem, és akkor csak futás volt és a család.

Sok embernek vagy már példaképe. Hogy éled meg ezt a szerepet?

Ez részben teher a felelõsség miatt, részben nagyon jó érzés. Leginkább nõk írnak nekem, akik bizonytalanok abban, hogy merjenek-e magukra fordítani napi fél órát. Nagyon sok anya õrlõdik azon, hogy lehet, hogy rossz anya, ha többször kimegy futni. Sok sikertörténetet olvasok, hogy ki honnan hová jutott. Itt nem az a sikeres történet, hogy valaki világbajnok lesz, hanem hogy sikerül mondjuk tíz kilométert lefutnia. Nagyon szeretem a motiváló tréningeket is, ahol sok emberrel találkozom. Elvileg azért megyek oda, hogy én adjak, de nagyon sokat kapok vissza.

„Nincsenek lehetetlen dolgok.

Ha valaki valamit akar, akkor a lehetetlenbõl lehet lehetségest csinálni.” Általában a példaképeknek is van példaképe. Neked ki, vagy kik azok?

Nagyon sok olyan ember van, akire felnézek. Az egyik példaképem Lencsés Évi néni, aki hetvennégy évesen is megy, csodálja a természetet, és képes átfutni – ha úgy jön – egy kukoricamezõn, még ha össze is vágja a lábát, mert a napi húsz kilométerben ez benne volt.

Az az álmom, hogy én is Lencsés Évi néni legyek majd egyszer. Sorolhatnám hosszasan, mert mindenkitõl lehet tanulni valamit. Akárkitõl.

Szívesen emlékszem némettanáromra, nagyon jó ember volt. Õ tipikusan az a tanár, akitõl nem csak a németet tanulod meg, hanem valami mást is ad. Erdélybõl települt Magyarországra két gyerekkel, úgy, hogy mindenét ott kellett hagynia. Ahogy mesélte, abban a rendszerben és diktatúrában, amilyen az ottani volt, ahol a magyarságra erõs nyomást gyakoroltak, volt olyan lélekölõ idõszak, hogy már véget akart vetni az életének, de mégis meg tudott maradni. Amellett döntött, hogy küzd tovább, és újrakezdi, nulláról… Õ mondta azt az anyukámnak, mikor német nyelvvizsga elõtt álltunk, hogy akkora akaraterõm van, hogy ezzel valamikor falakat fogok ledönteni. Ezt tizenhat évesen nem nagyon értettem.

Az elsõ Spartathlonom után eszembe jutott. A Facebookon keresztül rátaláltam a fiára, és eljutottam hozzá. Kicsit féltem, hogy él-e még, mert már akkor sem volt fiatal. Élt és virult. Ami az egészben az érdekes, hogy elkezdett nagyon hosszú teljesítmény túrákra járni. Végigzarándokolta az el Caminot, elment Lengyelországtól Görögország aljáig. Majdnem ezer kilométert gyalogolt. Azóta beteg lett, agyvérzést kapott és a fél oldala lebénult. Amikor a kórházban meglátogattam a járókeretet megemelve sétált, mondván, kézzel is erõsít. Sosem adja fel! A találkozásunkkor mindketten sírtunk. Pedig nem akartam sírni, nehogy azt higgye, hogy a kórház, meg a betegsége miatt sírok. De mélyen megérintett, hogy láthatom õt.

42

PTE ALUMNI MAGAZIN

A számok Lubics Szilvia 2003 óta fut. Az elsõ marathon versenyen Pécsen vett részt 2004 márciusában. 2006. óta indul ultratávokon is. A Spartathlonon és az Ultrabalatonon pályacsúcstartó, hat és tizenkét órán pedig országos csúcsa van. Huszonnégy órás futáson a legjobbja 232,5 km, amit 2012-ben futott Sárváron.

Nagykanizsán élnek a férjével, három fiúkkal és a család két kutyájával.

Hahóton dolgozik fogorvosként.

SZABADSÁG Úgy tudom, hogy a versenyek elõtt már másfél hónappal elõbb elkezdesz fejben rákészülni. Hogyan zajlik ez?

Végiggondolom azt, hogy mivel szokott problémám lenni. Milyen gondolatokat veszek elõ akkor, amikor már nagyon unalmas a huszonnégy órás verseny. Hogy miket tudok majd elõvenni, amikor fizikailag leszek rosszul. Elképzelem a pályát, rengetegszer megnézem, hogyan is néz ki, milyen lehet. A Spartathlon megint más. Ott az utat már egész jól ismerem. Tudom, hol milyen nehézségek vannak. Saját edzéseimet gyakran nem is ott futom, csak fejben. Itt is próbálom végiggondolni, hogy menetközben milyen pozitív gondolatokkal fogom erõsíteni magam. Az utolsó Sparthatlonon egy ultrafutót kérdeztek, mert nagyon rosszul volt, hogy hogy van? Ez elég furcsa kérdés, mert kék volt a feje, de azt válaszolta rá: jól akarok lenni.

A beszámolókat hallgatva, olvasva az az érzésem támadt, hogy mi „átlagsportolók” el sem tudjuk képzelni, hogy milyen az a holtpont, amin te túllépsz a „huszonnegyedik órában”.

Nehéz is elmondani, átadni. Addig, amíg valaki nem látja, nem tudja elképzelni, mi zajlik ott. Van egy nagyon jó futótársam, akivel együtt edzünk Nagykanizsán. Õ maga is ultrázik, megcsinálta az Ultrabalatont, futott tizenkét órát, és most kijött szurkolni nekem Torinóba. Hazatérésünk után felhívott, hogy ül a konyhában futóruhában, és nem tud elindulni, mert annyira sokkos állapotban van attól, amit ott látott.

Egyszer mindenkinek látni kellene egy ilyen versenyt, de ehhez meg kell érni fejben, hogy aki nézi, meglássa a lényeget. Én ezért nem viszem a gyerekeket ultraversenyre. A nagyfiam 16 éves, õ most magától mondta, hogy kijön a Sparthatlonra. Azt gondolom, hogy most már van értelme. Most már el tud belõle vinni sok mindent a saját életébe. Korábban csak azt látta volna, hogy anya rosszul van.

Miért gondolod, hogy mindenkinek látni kéne?

Azért, mert megtapasztalod, hogy olyan dolgokat tudsz csinálni, olyan gödrökbõl, rosszullétekbõl tudsz kimászni, amit sosem gondoltál magadról. Fogalmad nincs róla, hogy te milyen erõs vagy bizonyos szituációkban. Azt gondolom, hogy ha lát valaki egy ilyen versenyt, akkor legalább elgondolkodik az emberi határokról.

A gyerekek sokszor nehéz helyzetben vannak nálam, mert kiesnek a kommunikációból az olyan mondatok, mint a „nem lehet”, „nincs idõm” valamire. Arra van idõm, amire akarom, hogy legyen. A „pihenõ napjaimat” is aktívan töltöm.

Ahogy látom, próbálsz a lehetõ legtudatosabban élni. Melyik életterület mit tanít neked?

Mindig azt mondom, hogy egy terület is elég lenne, már akkor tele lenne a napom. Nyilván a gyerekek vannak az elsõ helyen. Mindig szerettem volna három gyereket. Mindegyikük más. Nekem a legszebbek, a legjobbak, mindre büszke az ember. A fõ rajongójuk én vagyok és leszek is – ezzel minden anyuka így van.

Azt gondolom, nekem nem kellett tanulni alkalmazkodni valakihez, vagy hogy más körül forog a világ. Eleve olyan beállítottságú vagyok, hogy mindig szerettem valakirõl gondoskodni. Húgom és köztem tíz év különbség van, tízévesen már mindig õt „rendezgettem”. Nagyon szeretek valakit gondozni. Lehet, hogy ezért is kellettek a kutyák, mert a gyerekeket már annyira nem lehet. A gyerekek abszolút megtanítanak az alkalmazkodásra, arra, hogy mindenkinek a szempontjait figyelembe kell venni egy döntésnél.

Jó orvosnak is lenni, valakin segíteni, ez az orvosoknál – szerintem – alap beállítottság. Az emberek általában félnek a fogorvostól, tehát nagyon empatikusnak, gondoskodónak kell lenni.

43

PTE ALUMNI MAGAZIN

Mi az a három legfontosabb tulajdonság, ami egy ilyen versenyhez kell?

1. A fizikális felkészültség.

Ehhez a legtöbb esetben évek munkája kell.

2. Hit önmagadban, hogy képes vagy rá. Sokszor olyan dolgokat kell elhinni, amit magad is egy kicsit irreálisnak tartasz.

3. Nagyon jó támogató háttér. Nem hiszem, hogy úgy lehet futni, hogy az ember kimegy, és otthon áll a bál amiatt, hogy õ kiment futni. Így nem hiszem, hogy nagy eredményeket lehet elérni.

Van egy jó ötlete?

Kutatása eredménnyel kecsegtet?

Tanácsra lenne szüksége, hogyan védje meg találmányát, szellemi termékét?

Kutatásához együttmûködõ partnert keres?

Segítünk: az ötletbõl szellemi terméket alkotni, a szellemi termékhez kutatói és üzleti partnereket szerezni, a kidolgozott innovációját menedzselni, kidolgozni a hasznosítási és kutatásfejlesztési szerzõdéseit hazai és külföldi partnerekkel egyaránt, valamint iparjogvédelmi és szerzõi jogi kérdésekben tanácsot adunk, információt adunk a Pécsi Tudományegyetem innovációiról, kutatási potenciáljáról, kutatási infrastruktúrájáról, részt vehet a képzéseinken, fórumainkon, ipari és kutatói partnertalálkozóinkon.

És a páciensek mennyire tudnak a másik életedrõl?

Abszolút tudják. Zalában azért van híre annak, amit csinálok. A városon, Nagykanizsán belül is. Ha a doktornõ szabadságon van, akkor tudják, hogy verseny van.

Kapcsolat: Pécsi Tudományegyetem Kutatáshasznosítási és Technológia-transzfer Osztály 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4.

Tel: 72/501-500 / 12032 E-mail: ktto@pte.hu

Hogyan emlékszel az egyetemi idõszakra?

Tíz-tizenöten voltunk a csoportban. A csapatunk nagyon összekovácsolódott, hiszen napokig együtt tanultunk. Két házaspár is lett a csoport tagjaiból. Nem volt könnyû a képzés. Az volt a természetes, hogy a könyvek fölött ültünk egész nap. A kollégiumban éjszakákat fent voltunk, tanultunk. Mikor már nagyon fáradt volt az ember, akkor kiállt az erkélyre, egy kis levegõvel „megcsapatta” magát, aztán vissza. Nem is tudom, hogy képes lennék-e rá még egyszer…

De biztos. Ha kellene…

www.innovacio.pte.hu

Ez nekik is különleges példa lehet.

Igen. Próbálok sok embert meggyõzni. Nem arról, hogy fusson, hanem hogy egy kicsit egészségesebben éljen. Tegye le a cigarettát vagy változtasson dolgokon. Nem tudom, mekkora hatással, de azért van olyan, aki korábban azt mondta nekem, hogy értsem meg, hogy õ nem tud futni, és most már nagyon lelkes sportoló.

A férjed is orvos. Vele Pécsen ismerkedtél meg?

Igen. A könyvtárban. Másodéves voltam, õ meg negyed. Gyakorlatilag még nem voltam húszéves, mikor megismerkedtünk. Nagyon jó ember, aki támogat a futásban is. Akkor is, ha nehéz elviselni a verseny elõtti hetekben, mert a feszültség miatt kriminális tudok lenni. Egyébként õ is fut.

Ez már a te hatásod?

Egyszerre kezdtünk el futni, 2003-ban. Csak annyi volt a különbség, hogy õ mindig sportolt valamit, én elõtte sosem. 2011-ben már körbefutotta a Balatont, futott két tizenkét órást, és most május végén újra körbefutja majd a Balatont. Erre készül.

Álomból valóság

Teltházas elõadásairól közismert a Pécsett csak másfél éve jelen lévõ Antall József Tudásközpont (AJTK).

A pécsi iroda vezetõjét, Molnár Balázst kérdeztük.

KÖZÖSSÉG

Miért a politológia szakot választottad anno?

A 2002-es országgyûlési választás idõszakában másodéves gimnazista voltam egy szegedi gimnáziumban. Akkor szinte mindenki politizált, s a kollégiumi közösségünkben is folyamatosan ezzel foglalkoztunk. Amikor lecsengett a választási kampány, észrevettem magamon, hogy engem továbbra is érdekel a közélet. Attól fogva egyértelmû volt, hogy politológiával akarok foglalkozni. Budapestre nem szerettem volna menni, alternatívaként maradt Debrecen és Pécs, mert Szegeden akkor még nem volt önálló politológiaképzés. Így kerültem Pécsre. Nem bántam meg.

Milyenek voltak az elsõ benyomásaid?

Katasztrofálisak. Amikor 4 és fél órát zötykölõdtem Pécsre, vadidegen városba érkeztem. Nem volt kellemes élmény. Viszont az egyetemet már az elsõ pillanattól kezdve szerettem, mert azt éreztem, hogy végre azt csinálhatom, amire 2–3 éve vágyom és készülök.

Ezen felül volt két olyan közösség, amely segített a kezdeti nehézségeken átlendülni: az egyik a Szántó Kollégium volt, ahol egy jó csapat jött össze, a másik pedig az UnivPécs szerkesztõsége, amihez az elsõ félévemtõl csatlakoztam, és 4–5 évre ott is ragadtam.

Mit gondoltál, hol fogsz majd elhelyezkedni?

Sokan kérdezték tõlem ezt akkoriban. Mindig elmondtam, hogy elhelyezkedhetek központi közigazgatási szervnél, helyi önkor-

mányzatnál, választhatok egyetemi tudományos pályát, de lehetek akár politikai szereplõ is. A felsorolás legeleje az volt, hogy egy olyan alapítványnál, agytrösztnél szeretnék elhelyezkedni, ami az én 18 éves fejemben a Századvég Alapítványt vagy a Nézõpont Intézetet jelentette. És különösebb kitérõk nélkül mindez össze is jött! 2009-ben szereztem meg a diplomám, és egy rövid, a Nézõpont Intézetnél töltött gyakornoki idõ után, két és fél évig dolgoztam Pest megyében egy helyi önkormányzatnál, majd onnan pályáztam meg azt az állást, amit most betöltök az Antall József Tudásközpontnál. Úgy tudom, korábban ifjúsági nagykövet voltál.

Dabas polgármestere a 2000-es évek közepén kitalált egy ún. ifjúsági nagyköveti programot: egy dabasi fiatal eltöltött 2–3 hónapot minden partnervárosban, és hazatérve tapasztalataiból merítkezve próbálta elõsegíteni a két település együttmûködését. Csakhogy ha csak Dabas részérõl ment valaki, akkor a fogadó települések nem érezték át a program személyességét. Ezért Dabas elkezdett ezekrõl a településekrõl is ifjúsági nagyköveteket hívni. A zentaiak pedig úgy gondolták, engem kérnek fel erre. Így lettem a szülõvárosom, Zenta ifjúsági nagykövete. Ez a program egy évig tartott, az volt a feladatunk, hogy a testvérvárosi kapcsolatokban rejlõ lehetõségeket próbáljuk kiaknázni. Intenzív és szép idõszak volt, s mikor véget ért, felajánlották, hogy dolgozhatok a dabasi önkormányzat kabinetirodájának.

46

PTE ALUMNI MAGAZIN

Ha már álom: az AJTK még inkább leírja azt, amire vágytál, nem?

Szerettem Dabast, de azt gondolom, hogy egy 17ezres kisváros a szakmámban viszonylag szûk kereteket szab. Eldöntöttem, hogy továbblépek. Eredetileg Szegedben gondolkodtam, és nagyjából 6 hónapja kerestem már állást, amikor a látóterembe akadt az AJTK pécsi álláshirdetése. Amikor elolvastam a pályázatot, ledöbbentem, mert olyan volt, mintha rám írták volna ki.

Az, hogy az egyetemi évek után visszatérhetek ide, fantasztikus lehetõségnek tûnt! Utólag könnyû egyenes ívûnek felvázolni a sikert, de 32-en pályáztunk, és végül én lettem a befutó. Az állásinterjútól számított két héten belül már Pécsett voltam. Azzal, hogy most itt vagyok, és azt csinálom, amit, egy tizenhat éves korombeli álmomat élem meg nap mint nap. Az, hogy irodavezetõként ebben minõsített felelõsségem van, már csak a hab a tortán. Kemény kihívás felépíteni egy irodát a nulláról, de próbáltam úgy felfogni, hogy valamilyen szinten a saját arcomra is formálhatom azt, amit az AJTK Pécsett jelenteni fog.

KARRIER-TIPP BALÁZSTÓL: Azt gondolom, nem célszerû mindenhová önéletrajzokat küldeni. Szerintem elõször azt kell eldöntened, hogy te hol akarsz dolgozni, milyen helyen vállalnál munkát, milyen típusú cégnél éreznéd jól magad. Ha ezeket végigzongorázod magadban, kezdj el konkrétumokban gondolkodni, szûkíts le a kört, és nézz ki 5–6 számodra optimális munkahelyet. Kövesd figyelemmel õket, és ha lehetõség adódik, lépj! Akár be is lehet menni hozzájuk, és bejelentkezni az adott területért felelõs vezetõnél: ha megkérdezed, hogy a mesterdiploma megszerzéséig milyen készségeket és tapasztalatokat kell, hogy megszerezz ahhoz, hogy végül ott dolgozhass, az biztos imponálni fog!

47

Az SHS Kft. 2015. szeptember 25-én lesz 25 éves!

Dinamikusan fejlõdõ cégünk jelenleg 25 szakirányú végzettséggel rendelkezõ alkalmazottal dolgozik.

Fõ tevékenységünk: adótanácsadás & könyvelés.

Nálunk az ügyfél nem csak a cége könyvelését kapja, hanem annál sokkal többet: – személyes odafigyelést – pályázati tanácsadást, pályázat készítést – havi jelentések, statisztikák elkészítését, gazdasági elemzést – állandó tájékoztatást törvényi változásokról, gazdálkodási tanácsokkal – németül és angolul beszélõ bérszámfejtõ, könyvelõ kollégák segítségével.

PTE ALUMNI MAGAZIN

Könyvelõt keresel induló cégedhez? Megtaláltad!

Nálunk segítséget kaphatsz az elsõ gondolattól a cégalapításon át a sikeres mûködésig!

Legyél Te is a dinamikusan fejlõdõ csapatunk tagja, keress minket a www.shskft.hu oldalon!

TECHNOLÓGIA

Mérnöki álmok: takarékos járgányok az utcára

Egy liter üzemanyag, vagy egy kilowattórának megfelelõ energia felhasználásával a lehetõ legnagyobb távot megtenni – évrõl évre több ezer egyetemi hallgató (mérnök, informatikus) tûzi ki a célt, és indul el csapatával a Shell Eco-marathonon Rotterdamban. 2014 májusában 26 országból több mint 200 csapat érkezett a versenyre. A PTE-t képviselõ Pollack Eco Team Hi-Orca nevû jármûvével 144 kilométeres eredményt ért el, egy kilowattóra energia felhasználásával. A csapat egyéni rekordjával az európai mezõnyben a hetedik helyet szerezte meg.

A 2015-ös versenyre Pécsrõl az Árpád Fejedelem Gimnáziuma viszi az autót, mi is õket támogatjuk – tájékoztat Háber István, az Eco Team vezetõje. Jelentõs fejlesztéseket terveztünk, de sajnos nem jutottunk hozzá a megfelelõ erõforrásokhoz, ezért úgy döntöttünk, hogy ebben az évben elsõsorban a mérnök-utánpótlás megtalálására koncentrálunk. A gimnazistákkal együttmûködve a jármûvünket átalakítottuk hidrogén üzemanyagcelláról akkumulátorosra. Izgalmas kihívás lesz, hiszen ezen a területen korábban még nem volt tapasztalatunk. Szeretnénk bebizonyítani a középiskolásokkal való együttmûködés során, hogy ebben a kategóriában is lehet helyünk.

Újratöltés!

A csapat az idei „visszafogottsággal” idõt nyer, így távlati terveiken dolgozhatnak: Tudatos döntés volt, hogy egy kis mértékû fejlesztés, „még egy bõr lehúzása” helyett a jövõre koncentrálunk – avat be Háber István.

Egy utcai üzemanyagcellás jármû építését tervezzük. Most ehhez próbáljuk összegyûjteni a szükséges forrásokat.

A Mûszaki és Informatikai Kar csapata ezzel „elébe megy” a jövõ elvárásainak: Eddig, ha valaki ránézett az autóra nem éppen a hagyományos közlekedés jutott róla eszébe. Elsõre azt is nehéz lehet meglátni, hogy az itt elért tapasztalatokat hogyan lehetne átültetni a gyakorlatba. Errõl van egy víziónk, azt szeretnénk megvalósítani.

A pécsi bálna Az Orca elsõ változatát 2010-ben tervezték, alapvetõ céljuk az alacsony légellenállás megvalósítása volt. Eredetileg egy vízcsepp-szerû jármûvet akartak, de idõvel egy gyilkos bálna

48

PTE ALUMNI MAGAZIN

TECHNOLÓGIA (Orcinus Orca) alakú konstrukció jelent meg a rajzaikon. Ezután már az állat sajátosságait szem elõtt tartva alkottak, így az orr, a hát íve, de még a kerekek nyúlványai is a tõle kölcsönzött formai jegyeket viselték. A PTE csapata a 2011es Shell Eco-Marathonon Team Orca névvel állt rajthoz.

A következõ évben már teljesen új konstrukciót raktak össze, megtartva az eredeti nevet. A hajtást belsõégésû motorról hidrogéncellára és elektromotorra cserélték.

2013-ban – az új tapasztalatokat felhasználva – megint szinte teljesen új jármûvet építettek. Az eddigi tömeget közel felére sikerült csökkenteni (30 kg az 54 helyett), ennek köszönhetõen a korábbi futásteljesítmény másfélszeresét produkálta az autó.

2014-ben az Orca karosszériáján nem változtattak, de új – ARM processzor által vezérelt – elektronika került a jármûbe, amelyet az autóiparban is használnak. Az autó teljes mértékben a PTE Eco Team pécsi mûhelyében készült, csak az üzemanyagcellát kellett máshonnan rendelni hozzá. A tavalyi verseny különlegessége volt még, hogy a csapattagok saját költségen oldották meg a kiutazást, mert az egyik szponzoruk az utolsó pillanatban visszamondta a támogatást.

Ahol a jövõ technikai megoldásai születnek A PTE Eco Team csapata nem csak abból a szempontból különleges, hogy hidrogén üzemanyagcellás elektromos prototípus kategóriában egyedüli magyar versenyzõk, hanem abból is, hogy jármûvének számos alkatrészét saját 3D-nyomtatójával készítette.

A Shell Eco-marathon közönsége a évek során számos más radikális újítást is láthatott. A gyors fejlõdés legjobb mércéje, hogy a verseny történetének elsõ évében (1985-ben) még körülbelül húsz, fából készült jármû állt a startvonalhoz, amelyek nagy részét fûnyírómotor hajtotta.

2015-ben a jövõre koncentrálnak, és azokra az új technológiákra, amelyek segítségével válasz található a jövõ energetikai, mobilitási kihívásaira.

49

PTE ALUMNI MAGAZIN

„Pécsiség ”,

múlt és jelen Az Ifjúság úti campuson tanult, de nem csak önmagában emiatt érdekes: sorolhatnám a mûveit a Fagyott kutya lábá tól az Ibusárig .

A Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója, Kossuth-díjas.

Parti Nagy Lajos.

Miért jelentkezett Pécsre?

Székesfehérváron érettségiztem 1972-ben a József Attila Gimnáziumban, az írásaimat már 1971-ben közölte a pécsi Jelenkor. De nemcsak emiatt jöttem ide. Beleszerettem ebbe a városba. Úgy tûnt, a hetvenes évek Magyarországának kicsit hátat fordít, valamiféle európai pannon fluidum jellemzi. Szóval én várost választottam magamnak és nem egyetemet, és nem mondhatnám, hogy megbántam volna. Ha úgy tetszik, a város volt az én egyetemem.

Hogyan kell elképzelni az akkori pécsi életet?

Az egyetemisták élete minden korszakban hasonló: buliznak, isznak, szerelmesek, boldogok, boldogtalanok, keresik saját magukat fiatal felnõttként. A hetvenes évek volt a létezett szocializmus, a legvidámabb barakk elsõ és utolsó teljes, kifejlett évtizede. Meglehetõsen reménytelen volt, de én ebbõl elég keveset érzékeltem, jó volt itt lenni. Voltak barátaim, voltak kocsmák, az ember egy csomó dolgot tanult, egy csomó dolgot nem tanult.

Utólag azt gondolom, a tanárképzõ magyar–történelem tanszékei nem voltak rosszak, az akkori viszonyokhoz képest.

Miután végeztem, két évig voltam könyvtáros, aztán a Jelenkorhoz kerültem, ami a hetvenes évek végén kezdett igazán jó lenni, és a nyolcvanas évek közepéig-végéig alighanem a legjobb folyóirat volt Magyarországon. Jó volt pécsinek lenni, értelmiséginek Pécsett. Tán nem csak a nosztalgia mondatja velem, hogy ennek a „pécsiség”-nek erõs milyensége, karaktere volt. Lassan 30 éve nem élek itt, nem tudom, megvan-e ez most. Az a gyanúm, hogy kevésbé, mint a nyolcvanas években.

Abban a pár évben úgy tûnt, hogy ebben a hierarchikus országban nem csak Budapesten létezik minõségi kultúra. Minden városnak megvan a maga hagyománya, de ez Pécsett nagyon élõ, intenzív volt Babitstól Weöres Sándorig, Mészöly Miklóstól Csorba Gyõzõig. Pécs kulturálisan nem volt „vidék”, nem emlékszem, hogy egyszer is „vidéki” íróként kellett volna gondolni magamra. A hetvenes–nyolcvanas években itt mintha valahogy több engedõdött volna, kevésbé, illetve puhábban mutatta meg hétköznapi idiótaságát a létezõ szocializmus. Ezek ugyan nüansznyi különbségek, de fontosak voltak. Országos hírû folyóirat, balett, egyetem, s persze a múzeumok, a Vasarely, a Modern Magyar Képtár. Aztán a múlt évezred végén elkezdett a város szegényedni, de ki gondola volna, hogy Pécs alól ennyire kimegy majd a talaj.

SZABADSÁG

Mindig író szeretett volna lenni?

Mondhatni. Nem emlékszem pályaválasztási kétségekre. Amikor mi végeztünk, '77-ben, kötelezõ volt két helyre tanári pályázatot beadni, és csak akkor lehetett máshol elhelyezkedni, ha ezeket visszautasították. Beadtam két kamu pályázatot – egyébként az egész országba nem kellett annyi magyartanár, amennyi a tanárképzõ fõiskolákon végzett – és amint visszautasították, sikerült a megyei könyvtárban munkát kapnom. Vonzott a város, a folyóirat, mindenképp Pécsett akartam maradni, pedig akkor már a családom, barátaim jó része Budapesten élt. Ha úgy adódik, itt még tanítani is elkezdtem volna.

sem volt képzõdmény. Negyven év egy komoly nyelvi változáshoz szerintem túl kevés, a lexika változása csak a tarka, attraktív felszín.

A hetvenes évek nyelve és a mostani nyelv lexikában persze különbözik, hiszen egy csomó szó – például a harisnyaszemfelszedõ –, elfoszlott a semmibe, és keletkezett temérdek tárgy, dolog, amit el kellett nevezni. A pártbürokrácia, az egypártrendszer szókincse egy idõre alámerült, hogy aztán felbukkanjon a mai pártbürokrácia szókincseként, mutatis mutandis, de a tónus, az öblögetés, a monstruózus semmit mondás változatlan. A szakszókincs, a rétegnyelvek nagyobb sebességgel oszlódnak a köznyelvben, mint negyven éve, mert százszor annyi médium sugározza õket. Ez még inkább kiegyensúlyozza a nyelvet. Én nem érzékelek pregnáns különbségeket a nyelvhasználatban. Tán csak arról van szó, hogy a magyar nyelv, illetve nyelvterület túl kicsi ahhoz, hogy pregnáns szociolektusok alakuljanak ki, vagy hogy nyelvjárásokból markánsan különbözõ köznyelvek képzõdjenek.

Hogyan változott a nyelv azóta?

Az országé? Nem nagyon. Csak a nyelvvel jókat bohóckodó gimnazisták hiszik azt, hogy az általuk kitalált szleng, nyelv valami so-

Egy homogenizálódó nyelvi környezetben honnan vesz inspirációt?

Attól, hogy bizonyos fokig homogenizálódik, még fantasztikus, még rémületesen gazdag, ami ma tán roncs, az holnap mûemlék.

Az a város, ahol én éltem, mára egy belsõ város, csak errõl tudok beszélni. Az ember cipel magával emlékeket, és felépít belõlük egy személyes teret, ami – bár van köze az akkor létezõhöz, helylyel-közzel a valósághoz is – leginkább fikció és metafora.

52

PTE ALUMNI MAGAZIN

A magyar teherbíró nyelv, de nem úgy inspirál, mint a németországi vagy az osztrák írókat a német, ahol még mindig van egy kitapintható „Hochdeutsch”, és ahhoz képest léteznek a „vidék” nyelvei, ezek keverése pedig állandó nyelvi izgalmat jelent – ezt magyarul csak kikeverni, imitálni tudja az ember.

Inspirációt találhatni eleget, de én az én nyelveimet inkább kitalálom, mint átveszem: valami olyasmit kell létrehozni, amirõl már magam sem tudom, mi a kiindulópontja, a lényeg, hogy úgy tûnjön, mintha az utcán hallottam volna.

Hogyan ír?

Semmi különös, ez ugyanolyan munka, mint bármely másik.

Mesterség, egyfajta készenlét, az ember figyeli a világot és önmagát, ennek minden pátosza nélkül. Nem lehet csak a megvilágosító erejû vagy a kegyelmi pillanatokra hagyatkozni.

Ezek olykor vannak, olykor nincsenek, de ahhoz, hogy elõhívjam õket, minden mondattal meg kell dolgozni. Az írás egy lassú, nagyon magányos, a kívülálló számára alighanem érdektelen procedúra, nincs benne semmi látványos, kezdve azzal, hogy az anyag, amivel dolgozom, nem megfogható. Épp az a misztériuma, hogy nincsen benne semmi misztérium. Ott kell ülni, és addig kell dolgozni egy szöveggel, amíg el nem érem azt a pontot, hogy kész, vége, itt a leadás pillanata, többet ebbõl én most nem tudok kihozni. S akkor van még egy kiskapu -mondat Peter Handkéval szólva, hogy mindezt megírom majd még pontosabban is.

Szabadfoglalkozású író vagyok, ebbõl is élek, szerencsére én dönthetem el, hogy mit vállalok el és mit nem. Sok színházi munkám van, amik határidõsök, oda kell ülnöm a géphez reggel, és ott ülök estig. Kézzel is írok olykor… Olvastam arról, hogy a finnek már nem is tanítanák a gyerekeket kézzel írni. Azt hiszem, – bár a finnek oktatási rendszere fantasztikus – ebben, ha elterjedne, lenne valami barbár. Elveszteni a kézírást olyan, mintha mindenkinek egyformára igazítanák a mozdulatlan arcát. A kézírás a legintimebb mozdulatsoraink közé tartozik.

Ha az embernek sok a munkája, akkor a legfontosabbra kevesebb idõ jut: nagy, nyugodt olvasások kellenének, és ez hiányzik, mert egy nap csak 24 órából áll.

Jó volt pécsinek lenni, értelmiséginek Pécsett.

Tán nem csak a nosztalgia mondatja velem, hogy ennek a „pécsiség”-nek erõs milyensége, karaktere volt.

Mit, miket olvas?

Ha õszinte vagyok, akkor inkább azt, ami a munkámhoz kapcsolódik, és az ember teli van lelkifurdalással, mert ott állnak a könyvek halomban. Most készítettem egy Don Quijote-átiratot a Szkéné Színháznak, így egy darabig az határozta meg, hogy mit olvasok. Az alapmû, ugye, egy 1500 oldalas szörnyeteg, amibõl 120 ezer karakternyi szöveget kellett létrehozni.

Egyfelõl jó belebújni egy olyan mûbe, mint a Don Quijote, másfelõl, ha határidõ van, akkor az emberben a nyûgét érzi a dolognak, nem a gyönyörûségét.

Engem a magyar meséi nyûgöztek le.

Három évig írtam, 154 mese, kb. 2800 karakter, hétrõl hétre.

Ráadásul a heti rendszerességet én vállaltam, senki nem kényszerített. Volt vele nyûg és kínlódás. Azt gondoltam, iga-

53

PTE ALUMNI MAGAZIN

SZABADSÁG zi glossza lesz, hol több, hol kevesebb karakterben, de kilógták magukat a mesék, és követelték ezt a terjedelmet. Fura, de az emberben van egyfajta fatalizmus, hogy képes vagyok-e megírni hétrõl hétre... Részben azért is hagytam abba, mert túl sok idõt vett el. Másrészt a szcéna, amibõl írtam, nagyot változott, gátlástalanodott. Eleinte a soros tárgyamat, egy létezõ hírcsokrot, figurát, esetet a szatíra törvényei szerint (szükségképpen igazságtalanul) eltúloztam, karikaturizáltam. De amikor a történéseken nincs mit túlhúzni, mert önmagukban is szatírák, dermesztõ paródiák, akkor nekem eláll a szavam, és abba kell hagynom, evvel a valósággal nem konkurálhatok.

Minek tartja magát? Költõnek, írónak? Írónak, ebben benne van a költõ is, a drámaíró is. Ha az utóbbi húsz évben jórészt prózát írtam is, a verset érzem talán a legfontosabbnak, az a legesszenciálisabb, az van a legkevésbé kitéve a popularitás hullámverésének. Azért kezdtem prózát írni, mert hajtott egyfajta irodalmi kalandvágy: olyan rövid az élet, és annyira tágas a teremthetés, hogy butaság, ha nem próbálja ki magát az ember más mûnemekben is. Alig van olyan kollega, aki ne szaladt volna ebbe bele. Mészöly Miklósnak is megjelent egy verseskötete öregségére, Nádasnak vannak versként betördelt szövegei. Spiró írt verseket is egy idõben, Závada pedig nagyon jó szonetteket tud írni, ha akar. Még a színházról is azt mondom, jó, ha minden kolléga kipróbálja, mert ugyan felemás, de nagyon jó tapasztalat.

Említette Cervantest korábban. Tudom, hogy írt át Molieredarabokat. Tervez más darabokat is átírni?

Ezek a munkák mind engem kerestek meg, egy sincs közülük, amit én akartam. Werner Schwab és Ödön von Horváth darabjaival tervezek dolgozni, de azokat is inkább fordítanám, mint átírnám – persze, hol a határ? A Moliere-ket rendelték tõlem színházak, magamtól eszembe se jutott volna. Nem tervezek hasonlót, próbálok a saját legfontosabb munkáimra koncentrálni. Persze bármikor jöhet olyan felkérés, aminek nem fogok tudni ellenállni.

Elveszteni a kézírást olyan, mintha mindenkinek egyformára igazítanák a mozdulatlan arcát.

A kézírás a legintimebb mozdulatsoraink közé tartozik.

Filmek is kötõdnek a nevéhez. Az én kedvecem a Taxidermia.

A Taxidermia Pálfi György filmje, Ruttkai Zsófiával együtt írták a forgatókönyvet. Én annyiban vagyok a film része, mint Molnár Piroska, az egyik fõszereplõ vagy az operatõr, Pohárnok Gergely. A forgatókönyv remek volt, sütött belõle, hogy tehetségesek. Nagyon örülök, hogy nem szóltam bele, mert akkor ez a film nem lett volna se az övék, se az enyém. Így az õ filmjük lett, s büszke vagyok rá, hogy az én alapanyagomból. Szerintem a legtöbb magyar filmadaptációt az a görcs tolja el, hogy a rendezõ meg akar felelni az irodalmi mûnek vagy az írónak. Pedig csak a saját erõs olvasatának kell megfeleljen. Sokan azt hiszik, a színpad vagy egy film a végállomása egy irodalmi mûnek, pedig szerintem nem. Részemrõl ott a vége, amikor leírtam az utolsó mondatot és kiteszem a pontot. A további felhasználások másodlagosak, legalábbis nem szûntetik meg az írott szöveget. Azért én felelek, a filmért, a színházi elõadásért a rendezõ, ha az én bõröm is forog a vásáron.

A feldolgozásokhoz hasonlóan felkapott dolog azt mondani, hogy ez a mostani generáció már nem olvas, a print kiadványok eltûnnek – errõl mi a véleménye?

Szerintem olvas! Ez a Guttenberg-galaxis féltõk mellékbetegsége, mint a viszketés, másképp szólva az idõsebb nemzedékek szép, tiszteletreméltó hülyesége. Ha megnézi, hány karaktert olvas egy mostani és egy húsz évvel ezelõtti egyetemista, szerintem semmi különbség. Az már más kérdés, hogy olcsóbbá kéne tenni a könyveket ahhoz, hogy teljen rá. Hát melyik egyetemistának van egy szakkönyvre 10–15 ezer forintja, pláne, ha a hálón megtalálja?

Az e-bookot sem tartom a könyv konkurensének, azt gondolom, hogy a jövõben a szegények könyve lesz, másrészt nagyon jó szolgálatot tesz, ha az ember nem tud egy bõröndnyi könyvet cipelni magával. Ha egy egyetemista elég ügyes, és le tudja tölteni a kötelezõ irodalmat, az nagy segítség, hiszen a magyar könyvtárak annyira se nem jók, se nem gazdagok, hogy mindig mindent meg lehessen találni. Ha a kormányzat, általában a kormányzatok számára valóban fontos lenne és volt volna a magyar kultúra, már rég ott kéne legyen a hálón az egész, nagyon tágan értelmezett magyar kulturális örökség az Ó magyar Mária-siralomtól a legfiatalabb, kezdõ írókig.

Persze, a könyv, a papírkönyv attól még kultikus tárgy, s remélem, a gyerekeim majdani lakásaiban is beborítják a falakat majd könyvek, bár ez drágább dolog lesz, mint az én kamaszkoromban. A könyv alighanem a luxus része lesz, szemben a laptoppal és az e-bookkal. Persze, ha választhatok, hogy papírkönyvként fogjam a kezembe, vagy e-bookként olvassam, mit tudom én, Szerb Antalt, eszembe sem jut az utóbbit választani, és szerintem ez nem generációs kérdés. Hiszen nem létezik zseniálisabb és idõt állóbb tárgy a könyvnél.

54

PTE ALUMNI MAGAZIN

A valódi tudást a kommunikáció szakon adják Kaufmann Balázs a PTE BTK egykori hallgatója, jelenleg a Hír24.hu munkatársa. Hégetõ Honorka-különdíjas újságíró, aki nemrég egy hétig az ukrán fronton járva belekóstolt a haditudósítók életébe is.

KÖZÖSSÉG Úgy emlékszem elsõévesen az Univhoz bemenni bátor cselekedet volt, legalábbis nem átlagos törekvés.

Valóban, én is így emlékszem. Többen éreztük, hogy különlegesek vagyunk attól, hogy bekopogunk az UnivPécs szerkesztõségébe. És ez az egyetemi lap zsenialitása. Egy olyan hely, ahol az emberek érezhetik mindezt. Hogy õk bátrak, különlegesek, de azt már nem gondolom, hogy valóban újságíróként különlegesebb emberek lennénk bármely más szakma képviselõjénél.

Azok voltunk, akiknek az UnivPécs adta meg ezt a bátorságot. Bementünk oda, és azon csodálkoztunk, hogy komolyan vesznek minket, teret adnak nekünk, hogy írjunk. Ez egy amolyan ihletett pillanat volt.

Milyen bátor pillanatok voltak még az életedben?

Az életemhez kevésbé kötõdnek bátor pillanatok, inkább vakmerõekre emlékszem. Rögtön eszembe jut az, ahogy az MTV-hez kerültem. Amiért most itt beszélgetünk, amiért érdemesnek tartottatok arra, hogy megkérdezzetek, annak – gondolom –, a legfõbb oka, hogy már lassan kilenc éve az úgynevezett mainstream média közelében vagyok. Ez is már az egyetemen dõlt el. A Magyar Televízió akkor még létezõ Regionális Stúdiója adott helyet egy kurzusnak kommunikáció szakosoknak. Ezt az akkori stúdióvezetõ tartotta, aki fél év után megkérdezte, hogy nincs-e kedvem ott dolgozni, az MTVben. Erre én gyakorlatilag még aznap igent mondtam. Ez kívülrõl biztos borzasztóan bátor dolognak tûnt, és én magam is akkoriban annak tartottam, de így visszatekintve disszonáns érzéseim vannak ezzel a bátorsággal kapcsolatban. Ma már azt gondolom, hogy talán jobb lett volna az egyetemen másban bátornak lenni, például a vizsgákon.

Karrier vagy egyetem? Akkoriban volt egy választásod.

Húszévesen elmentem a Magyar Televízióhoz dolgozni, rögtön a kezembe adtak egy kamerát és már forgathattam is. Fontos embernek éreztem magam, úgy gondoltam van látszata annak, amit csinálok. A tankönyvek fölött görnyedni, aztán meg vizsgázni, hát annak nem sok látszata van.

A kommunikáció szakon azokhoz tartoztam, akik azt gondolták, azért jöttek ide, hogy újságíró, televíziós, vagy rádiós szakemberek legyenek. Ehhez képest borzasztó mennyiségû szociológiával, kulturális antropológiával, statisztikával és hasonló témakörökkel találkoztunk, amirõl azt sem tudtuk, hogy mi fán terem. Õszintén szólva unalmasnak hatott. Sokan gondoltuk azt, hogy jobb lenne, ha eszközöket adnának a kezünkbe. Ez borzasztó megtévesztõ dolog, már csak azért is, mert akkor alakult egy rakat kommunikációs iskola, akik mindezeket megadták. Az eszközök használatának oktatását tûzték ki célul, és ezzel borzasztóan felhígították azt, amit médiatudománynak hívunk. Nekem is hiányzik az a tudás, ami bizony a statisztika, kulturális antropológia, szociológia és a többi tantárgy könnyen megadhat. Az csak egy alap, hogy a televíziós szakemberek tudjanak szépen beszélni, tudják, hogy a mikrofont hol fogják meg, ismerjék az alapfogalmakat. Onnan indulunk, de a valódi tudást a kommunikáció szakon adják. Mindezeket kénytelen voltam utána saját szakállamra esténként különbözõ könyvekbõl, cikkekbõl egyedül pótolni.

Tervezed, hogy ezt a tudásodat tovább mélyítsd?

Igen. Nekem még szükségem van a diplomára. Most már csak a papír a szükség, és elveszett az az élvezet, az egyetemi életforma, amit azzal, hogy húszévesen elmentem dolgozni, elmulasztottam.

Ha most visszamehetnél az idõben...

A napnál is világosabb, hogy az egyetemet választanám.

56

PTE ALUMNI MAGAZIN

„azon csodálkoztunk, hogy komolyan vesznek minket, teret adnak nekünk, hogy írjunk.

Ez egy amolyan ihletett pillanat volt.”

KÖZÖSSÉG

Akkor sok mindent elmulasztanál: díjak, élmények, tapasztalatok...

Lennének más dolgok.

Egyetem és egyetemi média?

Talán az is. Hiszen extrovertált ember vagyok és munkamániás.

Muszáj csinálnom valamit. Mindehhez az a fészek, amit az egyetem ad, az a rengeteg információ, amit elsajátíthatsz, olyan lehetõségek, amelyeket tényleg butaság kihagyni.

Mégis miért fontos a mostani munkád szerinted?

Nagyon sok minden miatt. A Hír24 egy olyan felület, ahol tényleg szabadon foglalkozhatsz azzal, amivel szeretnél – nyilván úgy, hogy az érdekessé váljon az olvasó számára is. Ráadásul a csapattagok önmagukban is nagyon értékes emberek. Nagyjából velem egyidõs srácokról és lányokról van szó, és van pár szenior kollégánk, klasszikus újságírói tapasztalattal. Amit õk csinálnak, abból rengeteget lehet tanulni.

57

PTE ALUMNI MAGAZIN

Zsolnay Gyöngyi 110-szeres válogatott kosárlabdázó, diplomás kosárlabda-edzõ „Az, hogy Pécsre költöztem, tudatos és remek döntés volt, hiszen a PVSK-ban kosárlabdázhattam, csapattársaimmal szurkolók ezreinek okozhattunk örömöt, a világ legjobbjai ellen léphettem pályára, emellett pedig egy kiváló egyetem tanulója lehettem.”

Máté Krisztina

Beck Zoli

televíziós újságíró, mûsorvezetõ „Nem vagyok született pécsi, mégis mindenki azt hiszi rólam, hogy az vagyok, mert olyan rajongással beszélek a városról, annyira megszerettem a hat év alatt.

Nagyon szerettem, a mai napig is úgy érzem, hogy a legszebb éveimet töltöttem a PTE-n.”

énekes, dalszerzõ, a PTE adjunktusa „Magyar szakos bölcsész diplomát szereztem. Jó évek, izgalmas évek voltak, nagyszerû tanárokra és olyan emberekre találtam a csoporttársaim között, akik nagyon inspiráló figurák voltak és máig hangsúlyos szerepet játszanak a hazai irodalmi életben.”

Bakos Piroska

Mága Zoltán

mûsorvezetõ, riporter és szerkesztõ „Élénken emlékszem magyar szigorlatokra, egyes tanáraimra, az énekkarra, a legendás magyar szakestekre, a Harmadik Színházra, Uránvárosra, a még füves Széchenyi térre. A tévézést is itt kezdtem, elõször az Universitas TV-ben, aztán a városiban.”

hegedûmûvész „Mindig azt mondom, hogy az integráció kulcsa a tanulás. Éppen ezért büszke vagyok arra, hogy a PTE Mûvészeti Karának a hallgatója vagyok jelenleg is, és bátran mondhatom, hogy azért választottam ezt az egyetemet, mert itt vannak a legjobb a tanárok.”

58

PTE ALUMNI MAGAZIN

Nyáry Krisztián

Debreceni Mónika

író, irodalomtörténész „Akkoriban, a kilencvenes évek elején egy nagyon szabad, nyitott egyetemi világ volt… az ország legjobb professzorai, aki csak akkor a magyar irodalomtudományban számított, lejárt Pécsre Kálmán C. Györgytõl Kulcsár Szabó Ernõn át Bécsy Tamásig.”

a Vylyan Pincészet birtokigazgatója „A PTE-n olyan gazdasági látásmódot kaptam, amely képessé tesz arra, hogy megálljam a helyem. A KTK Alumni Tanácsának is tagja vagyok, mert úgy gondolom, az egyetem a jövõ szakembereinek inkubátora, az egyetem színvonala így a jövõnket határozza meg.”

Michelisz Morbert

Buzsáki György

autóversenyzõ „Az elsõ naptól kezdve szerettem belépni a Közgázra. Mindenek fölött a diáktársak és az oktatók kedvességét kell kiemelnem. Elcsépeltnek hangzik, de igaz: annyi jót kaptam ettõl az intézménytõl, hogy az a legkevesebb, ha minden lehetséges módon segítem.”

Agy-díjas (The Brain Prize) agykutató „Minden ide köt. Amit tudok, azt gyakorlatilag itt tanultam. Fantasztikus idõszak volt, Grastyán Endre professzor alatt egy olyan jó munkacsoport alakult ki, ahol mérnökök, matematikusok, magamfajta TDK-sok egyenlõ „ellenfélnek” számítottak.”

Domoszlai Edit táncmûvész, a PTE FEEK hallgatója „A PTE-n olyan alapvetõ elveket sajátítok el, melyeket az élet bármely területén tudok majd hasznosítani, ráadásul kapok egy szakmát is, ami igazán közel áll a szívemhez. Nagyon sok támogatást kapok a tanáraimtól, a kari közösség is nagyon kreatív.”

http://pte.hu/en_is_pecsett

59

PTE ALUMNI MAGAZIN

ALUMNI KOORDINÁTOROK Állam- és Jogtudományi Kar Dr. Csoknya Tünde, Csoknya.Tunde@ajk.pte.hu Tel.: 72/501500, 23219-es mellék Általános Orvostudományi Kar Duga Zsófia, Zsofia.Duga@aok.pte.hu Tel.: 72/536001, 31129-es mellék Bölcsészettudományi Kar Izsák Mónika, Izsak.Monika@pte.hu Tel.: 72/501500, 23219-es mellék Egészségtudományi Kar Goldbach Julianna, Julianna.Goldbach@etk.pte.hu Tel.: 72/513-674, 631-es mellék Illyés Gyula Kar Egléné Fekete Zsuzsa, EgleneZsuzsa@igyk.pte.hu Tel.: 74/528-300, 1142-es mellék Felnõttképzési és Emberi Erõforrás Fejlesztési kar Gyutai András, Gyutai.Andras@feek.pte.hu Tel.: 72/501500, 22512-es mellék Mûvészeti Kar Radnai Éva, Radnai.Eva@art.pte.hu Tel.: 72/501500, 22878-as mellék Közgazdaságtudományi Kar Szilágyi Szilvia, jade@ktk.pte.hu Tel.: 72/501500, 23291-es mellék Mûszaki és Informatikai Kar Kunné Vecsési Krisztina, Vecsesi.Krisztina@mik.pte.hu Tel.: 72/501500, 23219-es mellék Természettudományi Kar Szabó Gabriella, Szabo.Gabriella@gamma.ttk.pte.hu Tel.: 72/501500, 24190-es mellék