MÛVÉSZETI KAR
Mûvészetterápia Az országban egyedülálló módon csak a PTE-n képeznek mûvészetterapeutákat. A posztgraduális képzést az ÁOK és az MK együtt indította 2004-ben. 2008 óta a hallgatók 4 féléven keresztül tanulhatnak neves oktatóktól zeneés képzõmûvészet-terápiás specializációban. A képzésrõl és az utána következõ lehetõségekrõl Dukits Dalmát, az MMT elnökét kérdeztük.
A fotók a MOL Gyermekgyógyító program által finanszírozott „Varázsszõnyeg” foglalkozásokon készültek Harkányban, Viola Orsolya csoportjában.
2009-ben végeztem zeneterápia szakirányú továbbképzésen. Nagyon jó szakemberektõl tanulhattam, sok saját élményt jelentõ foglalkozásunk volt, és a csoporttársaimtól is nagyon sokat kaptam. Mindannyian, akik a képzést elvégeztük, rendkívüli módon hiszünk a mûvészetek gyógyító erejében, a pszichológusokkal közösen elérhetõ eredményekben, és vágytunk arra, hogy mûvészetterapeutaként tevékenykedhessünk. Ám a vizsgákat letéve azzal szembesültünk, hogy nincsenek számunkra álláshelyek, nincs szabályozva a mûvészetterapeuták tevékenysége. Ezért létrehoztunk egy országos egyesületet, a Magyar Mûvészetterápiás Társaságot, jórészt a 2009-ben végzett hallgatóknak és több oktatónknak a részvételével, hogy egyesületi formában tudjuk képviselni a mûvészetterapeutákat szerte az országban. Az elmúlt években sokat dolgoztunk, hogy a mûvészetterápiát megismertessük az emberekkel. Szerveztünk kiállításokat, felolvasóesteket, évrõl évre egyre nagyobb pályázatokat megnyerve mûvészetterápiás foglalkozássorozatokat tartottunk Budapesten és vidéken. Négy éve egyesületünk szakmai partnere
és támogatója lett az Új Európa Alapítvány és a MOL Gyermekgyógyító Program keretén belül elnyert támogatás révén jelenleg is az ország négy pontján, fõként vidéki településeken vezetünk hátrányos helyzetben élõ, tanulási és/vagy beilleszkedési zavarral küzdõ gyermekek számára foglalkozásokat. (Én magam, Pécsett, az Illyés Gyula Általános Iskolában vezetek csoportokat). Szerencsére a PTE is támogatja a munkánkat, amiért nagyon hálásak vagyunk. Több közgyûlést és workshopot tarthattunk már a Mûvészeti Karon, ami igazán rangossá tette ezen találkozóinkat. A célunk továbbra is az, hogy segítsük a végzetteket, a döntéshozók figyelmét felhívva magunkra, az elkötelezettségünkre, az eredményeinkre, hogy végre hivatalosan is státuszok létesülhessenek az egészségügyi, a szociális-, valamint az oktatási területeken mûvészetterapeuták számára. Ennek érdekében a közeljövõben szakma-politikai konferencia megrendezését tervezzük, immáron Pécsett, a képzésünk helyszínén, ahol a legtöbbet kaptuk mi magunk is, szakmailag és emberileg egyaránt.
1
PTE MK ALUMNI MAGAZIN
MÛVÉSZETI KAR
A szín formára gyakorolt hatásai Interjú Gáspár Györggyel
Az elmúlt idõszakban több sajtóorgánum is foglalkozott Gáspár György üvegmûvész interaktív szobraival. A doktori iskola hallgatóját ezúttal arról kérdeztem, mennyiben inspirálja munkáját a Mûvészeti Kar posztgraduális programja. Munkám során korábban is többnyire sorozatokban, idõben szigorúan behatárolt, 1–1,5 éves projektekben gondolkodtam. Legújabb sorozatom, a Whitehole már a képzéshez kapcsolódik. Mivel eredetileg pécsi vagyok, szemléletemet kezdettõl fogva meghatározta az absztrakt és geometrikus mûvészeti irányzat, az op-art szellemiség, s a város jelentõs mûvészeinek (Lantos Ferenc, Martin Ferenc, Victor Vasarely, Keserû Ilona) munkássága. Gondolatmenetük nyomon követhetõ a mûalkotásaimon. Pécsre visszatérve újra, erõteljesebben táplálkozom ezekbõl a gyökerekbõl. A doktori iskolában sokat jelent számomra a mûhelymunka, a csoporttársakkal való közös gondolkodás a kurzusokon, a kiállításokra való készülés során. Ezek az alkalmak mindig új lendületet adnak az új kutatási irányok keresésében. Kutatási témám gerincét a 2D és 3D közötti öszszefüggés vizsgálata adja a kolorit vonatkozásában. Tulajdonképpen a klasszikus szobrászat határait feszegetem. Vizsgálódásaim fókuszában a szín formára gyakorolt fizikai, érzelmi,
tematikai hatásait állnak, de próbálom egyre szélesíteni a perspektívát. A mai információkkal teli világban kezdünk elszokni attól, hogy körbejárjunk egy alkotást. A kézzel fogható tárgyakkal eddig nem tudtunk versenyre kelni az információözönnel. Én a szobraimmal próbálom a mozgásra és az idõbeliségre helyezni a hangsúlyt, és arra reflektálni, hogy a mûalkotás befogadása során milyen bonyolult folyamatok zajlanak le az agyban. Egy mûalkotás, legyen az akár vizuális, akár zenei, nem egyszerûen befogadható, pontról pontra áll össze egy egységes „kép”. Egy képzõmûvészeti alkotás befogadás során összetett geometriai tényezõket kell feldogoznia az agynak, mivel optikai, virtuális képek jelennek meg. Ez is idõben bontakozik ki, mint egy zenemû befogadása. Munkáim nem tisztán a vizuális befogadásra építenek, próbálok minél inkább az összérzékiségre koncentrálni. Elsõsorban a zûrzavar–nyugalom, harmónia–diszharmónia vizsgálata foglalkoztat, s hogy ezeknek milyen befolyásoló tényezõi vannak, például a zeneiség és egyéb érzetek. Folytatva az eddigi projektemet, jövõre egy olyan installációt tervezek, melyben nagy szerepe lesz a hangoknak (pl. ipari és egyéb hangoknak, hangzatoknak) a vizuális értelmezéshez.
2
PTE MK ALUMNI MAGAZIN
MÛVÉSZETI KAR
„Csak
a zene motivál”
Japántól az Amerikai Egyesült Államokon át Európa szinte összes országáig ad sikeres koncerteket Baráti Kristóf. A tavaly Liszt Ferenc-díjat kapott fiatal hegedûmûvésszel a Mûvészeti Karon beszélgettünk.
Milyen kapcsolatokat ápolsz a Mûvészeti Karral? Három részidõs növendékem van, az egyikük remélhetõleg most lesz kisdiplomás. A sok koncert miatt nem tudom azt a rendszerességet és idõbeli intenzitást produkálni, ami kívánatos lenne, ennek ellenére úgy gondolom, hogy talán most már minden növendékemrõl elmondható, hogy a viszonylag ritka jelenlétemet is jól tudják hasznosítani, a tanácsaimat pedig akkor is tudják használni, amikor Bánfalvi Zoltán és Bánfalvi Béla tanítják õket. Tavaly azt nyilatkoztad, hogy mindent úgy szeretnél eljátszani, mintha elõször játszanál – a tanítás tud segítséget adni ebben? A felkészülés egy koncertre magában rejti azt, hogy az ember folyamatosan kérdéseket tesz fel a darabokról, a szerzõrõl, a szerzõi szándékot próbálja valamilyen szempontból visszakeresni, vagyis az egyéni felkészülésben is hasonló dolgokkal foglalkozik egy elõadómûvész, mint a tanításnál. A különbség az, hogy az órán az idõ nem szempont, ki kell várni azt a pillanatot, amíg a növendékek maguktól jutnak el a felismerésekig. Ebben a formában én a hosszas felkészülési periódust nem engedhetem meg magamnak. A koncertezés többi részére – például arra, hogy híresek is lehetnek – hogyan készíted fel õket? Zenével foglalkozunk és az elõadómûvészet azon részeivel, amelyek az önállóságot segítik. Remélem, nem lesznek híresek! Legyenek jó zenészek, és a pálya bármely szegmensén helyezkedjenek is el, ez legyen az egyedüli motiváció – az összes többi csak ennek járulékos eredménye. Akkor önmagadról is ezt gondolod? Csak mert szerintem mindenki büszke rád itt Pécsett. Tényleg csak a zene motivál. Azt gondolom, az a jó hozzáállás, ha az ember felkészül egy darabból, megpróbálja nagy meggyõzõdéssel a színpadra vinni, majd az elõadás végén feltesz magának egy csomó kérdést, hogy mi az, ami jól, kevésbé vagy egyáltalán nem mûködött. Ezek a kérdõjelek vihetik tovább a mûvészt a következõ elõadáson. Mennyire vannak hatással rád azok, akik elõtted már elõadták, értelmezték a mûveket? Azt hiszem, akkor mûködik jól egy elõadás, ha az ember a saját szemléletét, gondolatait közvetíti egy mûvel kapcsolatban és azt a vélt szándékot, amelyet a szerzõ mûvében felfedez, teljesen õszintén és teljesen a háttérben maradva próbálja tolmácsolni. Vagyis az, hogy más elõadók mit gondoltak vagy hogyan adtak elõ valamit, teljesen mellékes. Ha arra próbál valamilyen formában reflektálni, akár hasonlítani akar, akár megmutatni, hogy mennyire nincs igaza, akkor elvész a személyes kontaktus a mûvel.
3
PTE MK ALUMNI MAGAZIN
MÛVÉSZETI KAR
A PTE Mûvészeti Karán mûködõ, Colin Foster szobrászmûvész által vezetetett doktori iskola, valamint a szintén vezetése alatt álló „Virtuális és valódi terek” címû kutatócsoport 2014. július 1. és 2014. július 11. között workshopot szervezett a romániai Bikfalva községben.
Bikfalvai összefonódás
A kutatási téma, a megvalósult mûalkotásokkal szinkronban a doktori iskolában jelenleg is folyó mûvészet – természet és mûvészet-–társadalom kölcsönés együtthatásairól szóló kutatással szorosan összekapcsolódik. A workshopon 12 doktorandusz hallgató vett részt, de meghívásra kerültek a romániai természetmûvészet jeles képviselõi, valamint a kanadai John K. Grande landart-mûvész, szakíró, aki a Pécsi Tudományegyetemen 2015 márciusában vette át a megtisztelõ doctor honoris causa címet. A workshop folyamán az mûvészek nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy az ott lakó közösség involválódjon, részt vegyen a mûtárgyak elkészülésének folyamatában, azok elhelyezésében és természetesen interpretációjában.
Szigeti Csongor: Libikóka
A két hetes intenzív alkotómunka eredményeit, az elkészült mûtárgyakat, installációkat a helyi sajtó képviselõi, valamint az érdeklõdõ környékbeliek részvételével kiállítás keretében került bemutatásra Bikfalván és Sepsiszentgyörgyön. Pécsre hazatérve pedig a Zsolnay Kulturális Negyed m21 galériájában Intertwined/Összefonódás címmel rendeztünk a gazdag anyagból kiállítást Johan van Dam holland származású kurátor segítségével.
Botka Ildikó: A természet színei