Péterfy gergely kitömött barbár

Péterfy Gergely: Kitömött barbár Legalább három dolog miatt ilyen szenzációs ez a könyv.

Először is, egy széles körben ma már kevéssé ismert és egy tökéletesen ismeretlen személy párhuzamos életrajza: Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman életében a nagy korkülönbség ellenére van hasonlóság. Elsősorban az, hogy a bécsi elit mindkettejüket barbárnak tekintette. Angelót ugye a bőrszíne miatt, Kazinczyt meg a magyar volta miatt. Életük nagy kalandja a felvilágosodás és a szabadkőművesség. Az I. Ferenc alatt bekövetkező visszarendeződés mindkettejüket megfojtja – Kazinczyt egyenesen hétéves várfogságba taszítja.

Aztán itt van a narrátor jó megválasztása: alapvetően a feleség, Sophie beszél, de néha – amikor Angelo életét követjük nagy részletességgel – átadja a szót Ferencnek. (Végig így emlegeti a férjét.) És Sophie modern nő, éhezi a testi örömöket, minden szexjátékban benne van, de egy ponton belefárad abba, hogy férje „fel akarja emelni magához”, és ennek érdekében mindennap megadott témáról kellene művelt társalgást folytatnia.

A harmadik, legnagyobb dolog azonban a lebilincselő történetmesélés, méghozzá minden archaizálás nélkül. A filmszerű plaszticitás, amellyel ugrálunk Szicília, a bécsi főúri paloták, a málladozó Széphalom és a Grimm-mesébe illő, gonoszsággal, intrikával terhes anyai ház – ahol keselyűként csapnak le Kazinczyra mucsai módon gonosz, irigy és műveletlen testvérei –, valamint az após kastélya között.

Itt áll előttünk pőrén a mi szellemóriásunk, az álmodozó, nagyra törő Kazinczy, aki szinte puszta kézzel mentette meg a magyar nyelvet a német áradattól. Akinek irodalmi hagyatéka, levelezése, fordításai felbecsülhetetlen értékűek – ám egyetlen olyan művet sem írt, amelyet ma egy középiskolás el tudna olvasni, mert tehetségét nem egy-egy műnek, hanem egész nemzetének adta. Ám a Kitömött barbár az emberi gonoszság példatára is – a korrupcióval elegyes vármegyei tahóság borzalmas ábrázolása egy távlati képen, egyben a világjobbító álmodozó, leállni képtelen Kazinczy dermesztő közelképe, aki többek között Iphigeniának, Eugeniának, Thaliának és Antoniusnak keresztelte gyerekeit, mindegyiket klasszikus zene tanításával kínozta, még akkor is, amikor már nem voltak megfelelő hangszereik, és rendes tanárt sem tudott fogadni, sőt enniük sem nagyon volt mit, és a gyerekek legszívesebben a falubeli társaikkal játszottak volna a porban és sárban.

Van ebben a könyvben egy elborzasztó, egyben talán vigasztaló elem. Érzékien mutatja be, hogy a történelem neki-nekiiramodik, aztán visszalép, és évtizedekig lefojt minden újítást – sőt, visszacsinál mindent. Olyasmiket is, amiket Angelo vagy Kazinczy el sem tudott volna képzelni…

Péterfy Gergelynek ez a nyolcadik könyve. Tíz évig írta, párhuzamosan több könyvével, nem nyugodott, amíg tökéletesre nem kalapálta talált anyagát. Az eredmény húszat is megért volna.

(Kalligram, 2014, a borítót Hrapka Tibor tervezte, 452 oldal, ára 3490 Ft.)