Simplicissmus 2009

Simplicissimus Budapestje A „BUDAPEST” FOLYÓIRATBÓL

480 Ft

Simplicissimus Budapestje* BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA

Mi a szerzô célja? Elsôsorban megosztani a szülôváros-érzést a nem itt született magyarokkal. Másodsorban: közzétenni élményeit mindenféle városélvezeti témában, (lett légyen az épület, szobor, menükártya, szépasszony elkapott mosolya, pincér baklövése, új boltbelsô, zaj vagy kép, cégér vagy falfirka…) Fôfô célja pedig e szépséges, úton-útfélen gyalázott metropolis megszerettetése ennen polgáraival. Kül- és belföldi látogatói Simplicissimus lábatlankodása nélkül is leborulva imádják.

Mottó 2 „Egy nagy várasban az utcai életet figyelmes szemekkel vizsgálni szinte hihetetlen éldeletet nyújt, s oly bô forrást az azt leírni akarónak, hogy a forrásból akár egy egész folyót ereszthetne.

Belemártok ecsetemmel én is e forrásba.

Ha netalán vizessé válnék mai képem, méltóztassál, nyájas olvasóm, meggondolni, hogy a vízbôl, amióta a világ áll, csak egy ember csinálhata még eddig bort.”

GARAY JÁNOS (1812–1853)

Varázsütésre, ha esetleg…

Rendszeres idegenvezetés a Szépmûvészeti Múzeum Román Csarnokában, a Dexion-Salgó polcokon való bolyongást beleértve. Felemelôen ciki.

Ingyenes, ötpercenkénti autóbuszjárat a Bel- és a Lipótvárosban. Behajtási tilalommal párosítva?

Alanyi adómentessé nyilvánított antikváriumok Budán az Erzsébet-híd és a Lánchíd között. Értelmes majomszokás.

Sétálóutca a Nagymezô utca széles szakaszán. Úgyis tervbe van véve.

Az Új Városházával szembeni tömb lebontása a Váci utca és Molnár utca között. A régi álom.

Minden ôsszel szezonnyitó kultúrhétvége: mint a Könyvhét. Átragasztott hirdetôoszlopokkal.

Reklámmentes busz és villamos-külsôk.

Egyen sárgaság-kékség.

Fôvárosi szervezésû komolyzene-program óránként a bevásárló-központokban. Lehetetlen? „Kérdezz tôlem bármit, drága utazó” feliratú trikóban fiatalok az egész szünidôben. Hétköznapi patriotizmus, zsebpénzért.

Egyet se lehet?

Simplicissimus kedvenc méregdrága éttermei, ahová örömmel hagyja magát meghívatni Csalogány26 – mert itt a legfesztelenebb a kiszolgálás, és itt a lapos képernyô is *Mottó:

42 Hatlap7.indd XLII

helyén való, hisz nem eszelôs villódzást látni rajta, hanem az egyik fôzôplatnit.

Costes – mert itt a fehér kesztyû nem tûnik affektálásnak, és a fogások között annyi, de annyi meglepetésfogás… és a tányér aktuális formája a séf hangulatát tükrözi.

Fausto’s – mert itt maga Fausto di Vora fôz, aki – ahogy kell – maga kíséri ki a fontosabb törzsvendégeket. Csak a Király udvart, ezt a romlandó, erkölcsileg máris elavult saroktömböt lehetne feledni.

Donatellas’s Kitchen – mert itt csak a fellendülést érezni. Ide, a mûanyag szarvasagancsok alá (hihetetlen, de a zuhanyhíradó szerint igaz: Philip Starck tervezte ôket) csak azok járnak, akik a válság haszonélvezôi? Hihetetlen, de igaz, ugyanabban a házban, ahol Fausto.

Gundel – Simplicissimus a törpe kisebbség büszke tagja, szeret ide járni, szereti a pompát, és a nagyszabást (© Térey) a festményeket körben a falon és a megfejtést az étlap utolsó oldalán. (Szerinte a képek közül egy se hamis, akármit is suttognak…)

LouLou – a pimaszul rövid, de tartalmas déli menü miatt, meg a pult felett álldogáló óriási faló miatt. Talán az ô neve is Loulou. Újonnan került ide, a hely nagy rajongója, a kómában lévô volt miniszterelnök már nem láthatta.

Páva – mert talán ez az egyetlen olyan szállodai étterem, amely rákerült a térképre. Na ja, a Greshamben van – úgy könnyû. Különtermét Isten is arra teremtette, hogy irodalmi díj zsûrije ülésezzen benne. Gresham-díj… Nem is rossz.

A rendôr és A rollerezô fiú Amikor Ferenc József vendégül látta II. Vilmos császárt Budapesten 1897-ben, a vendég nem csak dicsérte a várost: azt mondta, hogy szerinte kevés itt a köztéri szobor. Ekkor határozta el a király (osztrákoknak császár), hogy viseli tíz köztéri szobor költségét. A szavát be is tartotta (nem ez volt vele baj!).

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

Ma már Budapesten a köztéri szobrokat a Belvárosban inkább ritkítani kellene, de a fiatal polgármester láthatóan nem osztja ezt a véleményt. Az elmúlt két hónapban két új szobrot avatott. Az egyik egy alacsony, pocakos rendôrt ábrázol kb. 1910-bôl, és bronzból van (Illyés András mûve, a Zrínyi utca és Október 6. utca sarkán), a másik egy rollerezô fiút mutat, kôbôl. De szépen mutatja a hagyományos mûvészet és a kortárs mûvészet közti különbséget. Az egyik olyan megnyugtató, szórakoztató, kicsit (nem nagyon!) édeskés. A turisták megállnak, fényképeszkednek vele.

A másik elôtt szakállas diákok állnak meg, nézegetik ki is készíthette, körbejárják, fejüket vakarják. A roller kormányoszlopa lehetetlen módon egyenesen a kerékbe fut, és kell egy kicsit nézegetni, hogy az ember rájöjjön, hogy a fiú kifacsart nyakkal az eget nézi. Az az érdekes benne, hogy akárhányszor arra jár az ember mindig újra érdekes. (Szmrecsányi Boldizsár mûve, a Váci utca és Duna utca sarkán, a banképület, volt Tiszti kaszinó mellett.) www.szoborlap.hu/2938_# Emlék a Zeneakadémiáról, úrfikorból Ha az ember még nincs harminc éves, és máris válik, és végzôs akadémista mezzo után kajtat, hát persze hogy elmegy a vizsgakoncertre a Kisterembe. Ha a fellengzôs gesztusok híve, egy csokor vörös rózsa is könnyen a keze ügyébe kerül.

Az elsô rész barokk áriái el is bûvölik, aztán a disszonáns huszadik századi dalok jönnek… Azt nem biztos hogy érti, hogy miért néznek rá furcsán a mord profeszszorok, amikor a csokrot a mûsor után a színpadra hajítja… Talán nem láttak még hosszú hajú, pulóver alatt a nadrágból kitûrt fehér inget hordó zenebolond szerelmest? Este, a kiskocsmában aztán leesett a tantusz, – a mord professzorok szerint az igézô szemû mezzo a modern dalokat hamisan énekelte… Hármasra értékelték… Szerintük közepeshez nem jár a csokor.

1/12/09 5:07:02 PM

BUDAPEST

2009 február

Simplicissimus Budapestje* Egy hónap üledéke. Elhúzódó ünnepek, kevés autó, értelmes képû külföldiek nagy tömegben, köztük sok az idôs, a nô és a meleg pár. Pedig Köd, nyálka, gázhiány, aggódás, válsághangulat, szibériai idôre váratlan tavasz. Tobzódás, mozi, dagonya, halasztott luxus. – Fékezett vagy késleltetett habzás? Semmiképpen sem a sok évi átlag.

Mottó 2 „Én a várossal akarom Önt megismertetni.

Azt hiszem, a házak az igazán lényegesek.

De talán nem is a házak: az utcák egymásra hajló erotikája, melyben néha erô fejezôdik ki, és olykor grácia, a forgalmak hôfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autóbuszszámokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk.

Vagy valami ilyesmi.”

SZERB ANTAL (1901-1945)

Mire jók a pesti lépcsôk?

Sok budapesti is azt hiszi: a lépcsô pusztán arra való, hogy tengerszint feletti magasságunkat változtassuk. Néhány kiegészítô cél: – idôutazás (a Tóth Árpád sétány és a Lovas út között, a fedett középkori lépcsôn lefelé), – a gyúrt márvány oldalfal csodálata, közjegyzôtôl jövet, lehetôleg lefelé (a Szent István körút 16. alatti bérházban), – a rossz helyre születettség múló képzete (az Operaház fôlépcsôházában) – gyönyörködés vasszerkezetben, kifulladás palástolására (útban a Bazilika kilátója felé, a liftet megkerülve), – kôkopás-állósági vizsgálat (a Kálvin téri aluljáró villamosmegállóhoz vezetô feljárójában, a Belváros felé, nincs már meg), – töprengés elúszó dinnyehéjak felett (a budai Duna-parton, a Margit hídtól délre, a H-Epicentrum salátabár hûlt helyének magasságában), – a magyar építészet 70-es évekbeli állapota feletti szomorúság érzéki átélése (a Vízmûvek székháza a XIII. Váci út 23-27. alatt, ahol a széles lépcsôket az átadás pillanatában virágládákkal rekesztették el. Késôbb ez drótkerítéssel is kiegészült.)

Tovább is van, mondjam még?

Utcán, ha kell A Gresham megnyitásáig Kelet-Európa legtágasabb, legtisztább vécéje a Centrál Kávéház alagsorában volt található. *Mottó:

20

Dachsteini márvánnyal burkolták. Nem vitás, most a második helyre szorult.

Manapság mintegy száz nyilvános vécé van Budapesten, sajnos nagyon kevés.

Megvan még hét bájos ún. „zöld villamos”, melyek közül az elsôt 1870-ben állították fel. Ezekben valaha egy „nagy magyar találmány”, a kátrányos olajjal bekent vizeldefal szolgálta a megkönynyebbülni vágyókat.

Budapesten 1982 óta lehet nyilvános vécét bérbe venni – az elsô a Batthyány téri aluljáróban nyílt, s alig volt olyan világlap, melynek budapesti tudósítója el ne zarándokolt volna oda, a kisvállalkozóhoz, aki öt forintért hawaii gigantposztert, halk zenét, jó szagot és tisztaságot volt képes szolgáltatni.

Még ennél is híresebb volt az ún. „protokoll vécé”, ahová semmi pénzért nem lehetett bemenni. A május elsejei dísztribün (azelôtt: Sztálin-szobor-talapzat) mélyén húzódott meg, s április 30-án biztonsági okokból ott kellett aludnia a vécésnéninek. Mindig hozott virágot leghíresebb vendégének, a pártfôtitkárnak, aki viszont mindig százforintossal fizetett, és nem fogadott el visszajárót. Az év többi napján ez a vécé zárva volt. Általános szabály, hogy vécére mindenhová be lehet menni – minél elôkelôbb a hely, annál magától értôdôbben. Magabiztosnak kell lenni – „ebben áll a nagy titok”. Önöké is a város – legszebb vécéivel együtt.

Hat tanács, (jobb) étterembe 1. Minden esetben foglaljunk asztalt, délben is. Budapesten (már) nem kelt viszszatetszést, ha a megrendelô hosszasan végigkérdezi a szabad asztalok elhelyezkedését, forgalom, fény, zeneközelség, dohányzás szempontjából. Egyetlen elrontott este is eggyel több a kelleténél.

2. Mindig tekintsük a helyet egy fokozattal elôkelôbbnek, mint ami a helyzet. Tehát ahogy beléptünk, álljunk meg, és várjuk meg, hogy a helyünkre kísérjenek.

Még akkor is, ha idôközben felmértük, hogy itt nem ez a szokás. De fordítva baleset történhet.

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

3. A bonyolult evôeszközökhöz létezik egy diplomatáktól tanult aranyszabály, elmondom, hátha valaki nem ismeri. Az evôeszközökkel mindig kívülrôl befelé haladjunk mindkét oldalon. És persze buzgón figyeljük a mások módszereit.

4. Mindent és mindenhol nyugodtan kérdezzünk meg. Például így: „Nincs gyakorlatom a Saint-Jacques kagyló elfogyasztásában. Megmutatná, uram, miként használjam ezt a furcsa szerszámot?” Miénk a város, minden éttermével, azok minden evôeszközével együtt.

5. Mindent meg lehet kérdezni, de csak azután, hogy az étlapot áttanulmányoztuk. Lehet, hogy választ kapunk belôle a kérdéseinkre.

6. Ugye azt nem is kell mondani, hogy rádiótelefont és pittyegô órát ne vigyünk finomabb étterembe?

Kapcsolódó, haladó lecke Másnap térjünk be valamelyik antikváriumba, és vegyük meg Brillat-Savarin „Az ízlés fiziológiája” címû mûvének reprintjét. Ma is friss és szórakoztató, noha 1912-ben fordította Ambrus Zoltán. Mint a mostanában írt elôszó helyesen mutat rá, a címben az „ízlés” helyett „ízlelés” értendô. Élmény a Zeneakadémián, férfikorból Ha az ember negyven éves, és a történelem forgószele a kulturális államtitkárságba ejtôernyôzi, néhány hétig azt hiszi, hogy elég, ha beszél, az emberek az ô bülbülszavára kíváncsiak, ahelyett hogy például a jövô évi költségvetésért lobbizna. Így került Simplicissimus a Zeneakadémia száztizenvalahányadik tanévének megnyitójára. Kérdezték, akar-e szólni – és persze hogy. „Kedves diákok, irigylem Önöket, hogy Európa egyik legszebb tanintézetébe járnak” – így kezdôdött a rögtönzött üdvözlet – „A régiek már biztosan alaposan megnézték ezt a termet, úgyhogy csak az elsôsök kedvéért mondom el, hogy van itt két nagyon érdekes latin felirat. Az egyik így szól: Sursum corda, azaz „emeljétek fel a szíveteket”, a kato-

2009 február

BUDAPEST híresült, édeskés mûve, amely valósággal jelképévé vált Budapestnek. Köszönet, „Panoramas”. (A képet szerkesztôségünk természetesen elkérte. A flckr.com képeire – ha csak a fotós másképp nem rendelkezik – vonatkozik a szerzôi jog.)

„Panoramas” (Étienne Cazan, Aubervilliers, Franciaország), készült 2007. július 1. (A fotográfus a francia felsôoktatás hivatásos exportmenedzsere, így sokat utazhat, többek között Budapestre is. Örömmel járult hozzá a közléshez.)

likus liturgiából, a másik: Favete linguis, ami kb. azt jelenti, hogy „tartsátok a szátokat”, ez Cicerótól és Horatiustól van…

Ennél jobb tanácsokat én se adhatok. Jó tanulást kívánok.” Hatalmas tapsot kapott. Boldogan indult a pályaudvarra a Velencébe induló vonathoz… Milyen jó is államtitkárnak lenni, ha ilyen könnyû sikereket aratni.

Másnap, amikor éppen a magyar biennálé-pavilon átépítôjével alkudozott, rémülten hívta Pestrôl a fônöke, a langaléta csodagyerek-miniszter. „Interpellálnak a Parlamentben a Zeneakadémia évnyitója miatt. Mi a fenét mondtál tegnap?” A konzervatív tanári kar vérig sértve érezte magát, a második latin kifejezést nyílt politikai fenyegetésnek vették. Így is mesélték elvbarátaiknak.

A Flickr.com honlap, Budapest témában A különleges nevû „képmegosztó honlap” 2004 februárja óta mûködik, 2005-ben megvette a Yahoo cég. Úgynevezett Web 2.0-es on-line közösségi platform, azaz az emberek feltöltik rá saját fényképeiket, kommentárt fûznek hozzá. Egyben kategóriákat rendelnek mellé. Mások hoz-

zászólnak a képekhez, értékelik azokat.

A közös érdeklôdésû fotósok csoportokat alakítanak, egészen speciálisakat is. Például olyanok, akik mókusokat szeretnek fényképezni. Simplicissimus persze s Budapest szót ütötte be a Flickr keresôjébe.

2008. december 28-án nem kevesebb mint 630.323 kép volt feltöltve! És egészen különlegesen jó minôségû képek… Persze csak az elsô 10-20 ezer… Ugyanis a rendszer azokat helyezi elôre, amelyeket sokan megnéznek, amelyekhez mások kommenteket fûznek… A vége felé közönséges amatôrképek jönnek. De azok között is sok az érdekes nézôpontú, eredeti. Legtöbbje átutazóban lévô külföldi személy pillanatképe. Az internet sajátos szokásjoga szerint a fotósok általában álnevet használnak. Saját profiljukban vagy megadják nevüket, vagy csak körülírják magukat.

A Budapest képek elején „ribizlifozelek”, „Subtle Shade” (azaz Finom Árnyalat), illetve Istvan képei láthatók.

A fent látható kép jelenleg az ötödik helyen áll több mint 600 ezer között – annyit beszéltek róla a többiek. Valóban sikerült kép –, a színek, a beállítás, a háttér érzékeltetése miatt. Lehet mondani, sokkal jobb, mint az eredeti, Marton László el-

7 figyelemreméltó honlap www.gallwitz.hu A legendás pipacég honlapja, benne egy egész reklámfilm a háború utáni boldog idôkbôl. (De ki vesz pipát interneten át?) www.keh.hu A Köztársasági Elnöki Hivatal alapos és csinos honlapja, minden, a Sándor palota bejárásától, az állami kitüntetésekig. A kegyelmi ügyekrôl is tájékoztat. www.kieselbach.hu A sikeres galéria sok kilogrammos kiadványai a modern magyar festészetrôl interneten át is kereshetôk, szöveggel és képpel. www.madachszinhaz.hu Minden, ami egy korszerû honlaphoz kell, két ínyencséggel: Ádám Ottó fórum, a színházat alapító igazgató-rendezôrôl, valamint egy kiadós fotósorozat az épület belsejérôl, anno 1963. www.mnb.hu Konzervatív honlap, sok szolgáltatással, közepes méretû pénztörténeti lexikonnal, a Látogatóközpont szinte teljes anyagával. www.nancsineni.hu A Normafa úti étterem animációs film minôségû honlapján bejárható az étterem és a kert. Alapjáratban kerti villacsörgés hangjával, mely átállítható a „csarli parker” nevû menüpontban. www.zilakavehaz.hu Az egykori Szemere Miklós-féle Lövôház, (majd strandöltözô) Pestlôrinc néhány éves szenzációja, az akarat, állhatatosság és a szabad vállalkozás régóta várt nagy sikere. (Kicsit túl sok rézzel.)

A Népszínház 16. számú ház Simplicissimus huszonkilenc éve költözött el. A józsefvárosi ház: mint akkor, hosszú, magas, képmutató, két udvaros.

Senki se jött, így nem tudhatta meg, itt lakik-e még – a postások szaxofontanára, – a világhírû amerikás vegyész idôsödô, erôs testalkatú húga, – a roma cimbalmos, négy gyermekével, – a Havannában tanult történész és hivatásos baloldali, – a pékmester, akinek órája hajnali 1 óra 52-kor csöngött, – Laci úr, a házmester, aki Volkswagenjével kisebb kommissiókat is vállalt.

Fent: mint régen. A tél, csillagos ég jobb világot sejtetett.

21

szen érteni, hogy a lekerített rész óvoda, vagy egyszerûen egy módosabb lakó része, és ha szemét és üvegtörmelék van az udvaron, akkor hogy kerül oda a klímaberendezés? A tûzfal valóságos építészettörténeti csemege. Habeebee (ejtsd nyilván „habibi”), szenvedélyesen járja a várost, dokumentálja titkait. Ahogy a flickr.com sok használója, ô is több válogatást készített képeibôl. „Budapesti utcák, háza, udvarok” címû sorozata itt nézhetô meg: http://flickr.com/photos/almodozo/sets/72157594311674309/?page=3, persze csak a regisztráltak számára (ami nem több, mint három perc.)

Simplicissimus Budapestje

*

Örömteli, vészterhes. Hogy február hónap legjobb híre mi volt, nem lehet kétséges: a Szabadság Kávéház újra megnyitása a Batthyány örökmécsesnél. Avatott kritikusunk majd rávilágít, hogy mennyire sikerült az általában annyira áhított sikerrecept, a régi és új keverése… A vészterhes hír pedig a Városháza projekt veszélybe kerülése, a pályázati nyertes holland építész cégének csôdje miatt. Az nem lehet, hogy a telken ülô átok továbbra is hatályban maradjon…

Mottó 2 „Erdélybôl vagy a Tátra alól beköltözô ember elôbb Budával szokik össze, aztán a szigettel, késôbb még Újpesttel s Kôbányával is. A Terézvárossal soha. (…) Itt is csak pestiek élnek, förtelmes pesti bérkaszárnyákban, mégis idegen az a megnevezhetetlen kisugárzás, amit jobb híján légkörnek hívunk. Ha a Sánta Ördög volnék, egyszerûen nem merném leemelni a házfödeleket. Biztos, hogy a szobakonyhás lakásban (…) a szalmaseprût a piros plüss-díványon felejtették, levélnyomónak szarvaspatát használnak, a belsô szobában a nagypapa slájmosan köhög s a folyosó végén egy fôbérlô magánzónô délutánonként sietôs férfilátogatókat fogad.”

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: TERÉZVÁROS (1935)

Az Operaház csillárja Az Operaház honlapját érdemes nézegetni, és nem csak az örvendetesen javuló mûsor miatt. Már egy ideje fenn van a ház tetején látható zeneszerzôszobrok változatos története, most pedig egy minden részletre kiterjedô cikkecske Czeiner László mûszaki vezetô tollából. Mint ismeretes, az Ybl által tervezett harminc mázsás csillár volt az egyetlen rész, ami nem Magyarországon készült. „Váltott személyekkel 25 perc szükséges a csillár teljes leengedéséhez.

Amíg teljesen leér, többször megfordul tengelye körül. A leérkezése után a stabilizáláshoz teljesen vissza kell forgatni anynyira, hogy a csörlô kötelei függôlegesek legyenek, ne feszüljenek, majd kötelekkel a nézôtéri székekhez több helyen rögzíteni kell. Felemeléskor a munkafolyamat lépései fordított módon megegyeznek a leengedésével, de idôszükséglete 50-55 perc. A felemelést nehezíti, hogy a csillár felfelé haladása közben nem fordulhat el a tengelye körül. Amennyiben menetközben ez bekövetkezne, akkor ismét le kellene engedni és a visszaforgatás után az emelést elölrôl kellene kezdeni. Nagy gyakorlat és egy 124 éve féltve ôrzött egyszerû »trükk« teszi lehetôvé a pontos megvalósítást. Egykoron a hatalmas lámpatesten *Mottó:

20

500 gázláng égett, amelyeket elektromos indukciós módon gyújtottak meg, és légszesz elosztókon, csapokkal szabályozták a gáz mennyiségét. Az elôadások alatt a „visszahúzott láng” teljes sötétséget nem tett lehetôvé, így a nézôk félhomályban ülve nézték az elôadást. A csillár (mai pozíciójához képest) a nagy hôsugárzása miatt 3 méterrel lejjebb lógott.”

Vajon mi lehet az a „titok”, és miért kell féltve ôrizni? Nehogy más operaházak ellessék?

Kis sorbanállástan Ha valaki fél 12 és fél 3 körül megfordul a terézvárosi Nagymezô utcában, a Mai Manó Ház és Andrássy út sarka között, egy sorállásra lehet figyelmes. Nem könnyû ma utcai sorbanállásra lelni Budapesten.

Pedig voltak évtizedek, mikor nagyon is könnyû volt. A harminc felettiek még jól emlékeznek a Váci utcai Adidas bolt elôtti állandósult sorra, a nyolcvanas évek közepétôl. Akkoriban már ez volt szinte az egyetlen, évszaktól független sorállás a városban. Külföldi barátaim a hasukat fogták a nevetéstôl… miért nem nyit a tulajdonos még egy boltot? Meg még egyet, és még egyet, ha kell? Aztán nyitottak is egyet, a hasonló nevû Váci úton, amelyet a híresztelések ellenére mégse kereszteltek át Kádár János útra. Ahhoz az örökös pártfôtitkár rossz tempóban hunyt el.

A józan ész azt diktálná, hogy a Nagymezô utcai mûintézmény, a Fôzelék Faló árait óvatosan fölfelé emeljék, mindaddig, amíg a sor már elfogy, de az üzlet még mindig tele van. Kérdés, hogy mit szólnának ehhez a kliensek, a környékbeli színházak munkásai, középkáderei.

Lehet, kiszámolták, van valahol egy átbillenési pont, ahonnét az ügyfelek rohamosan pártolnának el.

Egy másik, szintén Nagymezô utcai intézményben, amely a rántott csirkére szakosodott, állandó a sorbanállás. Délután háromig dinamikusan halad, mert hárman szolgálják ki a vevôket. Akkor azonban

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

óramû pontossággal elkezdôdik a takarítás: veszedelmesen közeledni érzik a hat órai zárást. Az egyik hölgy akkurátusan elkezdi sikálni a grillezô készüléket.

Jól bírja, akárhány fôre szaporodik a sor, benne általában néhány víg kedélyû, kék bôrruhás motoros rendôr.

A legkiadósabb sorbanállásokra ma már csak a postahivatalokban lehet számítani.

Eme állami kézben lévô intézményekben a nyitva tartó ablakok száma valószínûleg kôbe vésett tervet követ, mint a mozgólépcsôk járatási rendje. Akárcsak ahhoz, a lakosság ehhez is sajnálatosan vonakodik alkalmazkodni.

Sajnos, Simplicissimust nem kérdezik a Posta munkaszervezôi, pedig az adott helyzetre is lenne egy kézenfekvô jobbító javaslata, az egyetlen sor! Már ahol van hely – például a Bazilika melletti irdatlan hodályban. Így a kisasszonyok továbbra is követhetnék a központi tervet, mégis egy parányit jobban érezné magát a sorbanálló, és messzirôl kevésbé vizslatná ellenségesen a kandi tekintetek kizárására szolgáló, ritkán mosott függönyök szélénél óhatatlanul maradó résen át a terv szerinti pihenésüket töltô kisasszonyok olvasmányait.

Kis sorbanüléstan A sorban állás ülve végzett módja a sorbanülés. Bankban, önkormányzati közönségszolgálatnál, adóhivatalnál, cégbíróságon, egyebütt. A frusztrációt enyhíti, hogy a számok lóugrásban haladnak. Enyhíti továbbá a drága hajvágó szalont is megszégyenítô design, ámbár ehhez a fôváros leggazdagabb kerületében kell állandó bejelentett lakosnak lenni, és az illetônek el kell veszítenie a tárcáját a személyi azonosító kártyával és jogosítvánnyal együtt. Ez esetben további enyhítô tényezôk merülnek fel. Szakszerû, tréfás eligazító úr, aki szemlátomást élvezi munkáját: az útbaigazítást.

Valamint a tévéképernyôn látható szellemes mondások. Lehet, hogy éppen ez az úr az ötletgazda? Hétvégén, ha valaki arra jár, az Erzsébet téri irodát – helyesen – zárva találja, az úr is megérdemelt pihenését

A Budapesten élô Joost van Beek (alias habeebee) képe a Flickr.com fotóportálról

tölti nyilván kerületi otthonában. Régebben a képernyôkön akkor is váltakoztak a nagy emberek vicces, szórakoztató mondásai. Ma már, sajnos, nem.

az Egyetemi Templomot és a Belváros háztetôit – önkiszolgáló étkezdét építették a ház tetejére. Sorban állást mértékkel lehet tapasztalni.

Sorbanállás nélkül, Kálvin tér fölött A biztosítótársaság székházának modernizálása során a tetôtérbe építettek egy körszelet alakú, roppant manzárdablakot.

Igazgatótanácsi tanácsterem lehet – gondolta mindenki.

A földszinten állították ki az alapkôbe rejtett dokumentumok hiteles másolatait. Az eredeti tárgyakat és iratokat viszszafalazták, kiegészítve mai emlékekkel.

Az irodai szintek gondos helyreállítására jellemzô, hogy a parketta utolsó csiszolása és lakkozása egy évvel az átadást követôen történt. Pontosan ahogy száz évvel azelôtt történhetett.

A tetôteret illetôen mindenki nagyot tévedett. Ott nem a nagyfônökök üldögélnek.

Nem csak ôk pásztázzák a Gellérthegyet,

Habeebee képe a flickr.com-ról Egy hónap alatt több mint 50 ezerrel nôtt a Budapest témájú képek száma a nemzetközi fotós portálon. Érdemes elmerülni a rendszerben, sok érdekes lehetôséget nyújt. Például nemcsak véleményt lehet mondani valaki másnak a képérôl, de be lehet jelölni, hogy milyen képkivágás lenne jobb. (Mint valaha, a boldog emlékû Fotó címû havilap képkritikai rovatában, ahol annyira kegyetlenül ekézték a kezdôket…) Ezúttal egy Budapesten élô holland férfi képét közöljük, aki minden fotójáról gondosan beállítja a Google Maps rendszerben, hogy hol készült. E szerint ez az udvar a VIII. Nagyfuvaros utca és József utca sarkán van, a Mátyás tér közvetlen közelében. Sokat mondó kép. Nem egé-

Emberlesés, ablakon át Az alkalmazott emberlesés nem áll távol az empirikus antropológiától, azaz az embertantól. Amaz emberek viselkedését vizsgáló tudomány: empirikus válfaja a terepen kezdôdik, és kísérletekkel folytatódik.

Az alkalmazott emberlesés célja ellenben az örömszerzés – a lehetô legrövidebb idô alatt a lehetô legtöbb (örömhöz vezetô) ismeretet szeretnénk általa beszerezni. Ennek egyik alapvetô eszköze a megfigyelés.

Emberlesés ide vagy oda, ablakon benézni még Pesten is csak nagyon indokolt esetben illik. Ha példának okáért Ön, nyájas olvasó, a 15-ös buszon utazik, alkonyatkor, végállomástól végállomásig, és egyes földszinti lakásokban már ég a villany, de a redônyt (ôsi pesti szokás szerint) még nem húzták le, nem kell behunynia a szemét vagy erôszakkal a másik irányba fordulnia. Hiszen ez a „viszonylat” csaknem teljes keresztmetszetét adja a budapesti társadalomnak.

Robogó buszból látni jól lehet, hallani azonban alig valamit. Ahhoz sétálni kell. Ha valaki egy meleg ôszi estén ér a 15-ös busz vonalára esô neo-mór stílusú lipótvárosi bérház sarkához, akkor a nagy könyvesbolt feletti saroklakásból ma már hiába várja a zongoraszót. Simplicissimus Tolsztojszakállas amatôr zongora- és avantgárd mûvész barátja (foglalkozására nézve képromboló hajlamú matematikatanár) ehelyütt már nem játszik magamagával kánont, egy minap készített magnófelvétel segítségével.

A legszabadabb ember ötven évi lipótvárosi létezés után elköltözött. Vitte magával két jelentôs ifjúkori mûvét: a Rántott lemez és a Kétnyelû kalapács címûeket.

Most a Lôrinc pap téren tessék hallgatózni. Esetleg leskelôdni.

21

480 Ft

Simplicissimus Budapestje* Valami régi, valami új. Még meg lehet nézni, de napjaik meg vannak számlálva… az 1966-ban gyártott metrókocsik dupla csepp alakú lámpabúráit. Amelyek annyira avittak voltak, amikor üzembe helyezték ôket. Tisztességesen megcsinált kerek króm keretbôl csüng egy induló félgömb, amelybôl nagyon hamar egy újabb csepp indul. A húszas évek európai színvonalú tárgytervezése. Ma már. Az új dolog szó szerint az utcán hever. De nem lehajolni kell érte, hanem magasra kell nyújtani a nyakunkat. A Tavaszi Fesztivál hatalmas székei megpróbálnak fesztivál-hangulatot teremteni városszerte – nem könnyû egy ekkora helyen… Talán még csak köztéri reklám. De az irány alkalmasint jó.

Mottó 2 Nem mindenki pesti ember, aki pesti. Van, akit idevert a sors, s élhet akár harminc éve Pesten, mégsem pesti ember. Itt is születhetett, mégsem az, hogy lábán angol cipôt, testén londoni divatot hord. Mindez csak álöltözet rajta, a lelkében – úgy lehet – még mindig, haláláig cúgos cipôben, lüszterkabátban jár. Bélyegesen vidéki, s e nagyvárossal, különös zajlásával, idegen szokásaival mindvégig ellenzékben van. S van aztán, aki csak tegnap érkezett föl Pestre, s máris beletalált, máris pesti ember – mert sohasem is volt, Bagoson sem volt egyéb. Pesti embernek lenni, abban az értelemben, hogy az urbanitás s ezen is túl, a pestiség minden rejtett ízével elteltnek – pesti embernek lenni – nyilván éppúgy, mint vidékinek – valami külön szellemi kategória, még az eredettôl is függetlenül, sôt több is ennél: rang.

R Ó N A I M I H Á LY A N D R Á S ( 1 9 3 5 )

Két név siratása Az egyik megélt néhány szép évet a XIII. Csanády és Kresz Géza utca sarkán: „Hideg Burkoló”. Virtigli szendvicsbolt volt, frissen, kifejezett vásárlói akaratra készülô áruval. Minden idôk legszellemesebb boltneve? Angolra is le volt fordítva a cégtáblán. Nem fogják kitalálni, hogyan: „Lord Sandwich”.

Még az évszámok is szerepeltek alatta, nehogy összetévesszék a cím elôbbi és utóbbi birtokosaival: 1718-1792. Már egy éve is talán, hogy bezárt. Helyén egy Vén Cigány nevû vendéglô, amely nemigen tud lábra kapni.

A másik név csak futó epizód volt a pesti vendéglátóhelyek zajos és gyorsan változó színterén: „Feketézô” volt a neve annak a presszóba ojtott ebédelô helynek, amely az V. kerületi Kristóf téren mûködött kb. 2005 és 2007 között. Ötven év alattiak talán nem is értik, mit jelent a feketézés, mármint a kávézáson kívül.

A második világháború utáni koalíciós években keletkezett kifejezés: illegális *Mottó:

kereskedés, „túlzott haszonszerzés” érdekében. Rokon szavak a nepper és az üzér. Burget Lajos kitûnô Retró szótára (2008) szerint cigarettapapír, petróleum, krumplicukor, cukor, dohány, csokoládé, arany, ablaküveg, só voltak a fô árucikkek, csempész- vagy lopott forrásokból.

A Feketézô helyén ma megjegyezhetetlen nevû gyorsétterem mûködik, két éven belül már a második.

Simplicissimus kedvenc „ingujjas ínyenc” helyei Gerlóczy Mert ez egy semmibôl létrejött párizsi-pesti café-restaurant, és itt élvezhetô a város legszebb, leginkább szívbôl jövô, nem szexi pincérnô-mosolya. (V. Gerlóczy utca 1.)

Café Kör Mert személyes, kedélyes és nagyvilági egyszerre, hallatlanul magas hatalmi/ celeb koncentrációval, sok idegen szóval. A habitüék a falra firkantott napi menübôl rendelnek. (V. Sas utca 17.)

Klassz Mert itt szervírozzák a város legjobb modern leveseit, a leghagyományosabb módon, és mert a konyha az emeleten van. Asztalt foglalni nem lehet… (VI. Andrássy út 41.)

Marquis de Salade Mert itt van a legkalandosabb étlap, a legkevésbé pesti enteriôr és mert olyan nagyszerûen mutatja a bevándorlók hozta életerôt. Bárcsak jobban menne nekik.

(VI. Hajós utca 43.)

Elsô Magyar Rétesház Kávéház Mert itt keresztezôdik leginkább a régi és az új, a konyhában és a designban egyaránt. A vécét ne tessenek kihagyni.

(V. Október 6. utca 22.)

Kiskakukk Mert az iksz sugarú körben lakó polgárság olyan jól érzi magát itt, hogy az sitty-sutty átragad az alkalmi vacsorázókra is. És mert itt senki sem siet. (XIII. Pozsonyi út 12.)

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

Pizzeria da Pippo Millennium Mert egyáltalán nem pizzeria, s mert a földalatti vasutat idézô csempézés jól keveredik az autentikus olasz konyhával, s mert annyira nem divatos hely… Boldog, felnôtt szerelmeseknek ideális. (VI. Andrássy út 76., Rózsa utca sarok.)

Egy tiszavirág életû emléktábla 1990-ben egy pesti polgár – bizonyos Kovács úr – elhatározta, hogy szobrot állít önmagának. El is készítette az emlékmûtervet, amely egy hétköznapi, utcai padból állt volna, melyen a saját bronzba öntött mása üldögél. Elsô lépésként lakhelyén, a Nagymezô és a Paulay Ede utca sarkán, egy bérház falán emléktáblát állított magának.

Portrédombormûvet csináltatott magáról, és egy fehér márványtáblára a következô feliratot vésette fel: „Itt él Kovács Ferenc.

E tábla örökítse soká mindazon állampolgárok dicsôségét, akik el tudják tartani a családjukat, s közben eltartották, eltartják azokat is, akik nekik csupán ígérték, ígérik a saját maguk élvezte jólétet; s egymást váltogatva, dagadt erszényükkel »odafönn« közmunkánkból jól élnek… Állíttatta: Kovács Ferenc 1990 szeptemberében.”

A táblán mottót is szerepelt: „Csak a gyengeelméjûek állottak a fejlôdés útjába, és csak a tébolyodottak siettették azt” (Anatole France).

Az emléktáblát másnap ellopták. A hatóság szedte le vagy egy gyûjtô tulajdonította el – nem tudni. Az akció emlékét ma már csak néhány újság, többek között a kisgazdák lapja, a Kis Újság 1990. november 29-i számában megjelent fotó ôrzi. Üzenet az utókornak A márciusi címlapon látható személyek, a Nagy Budapest Törzsasztal oszlopai, balról jobbra, felülrôl lefelé: Sebestyén László, Deme Péter, Vargha Mihály / Kiss Imre, Kirschner Péter, Buza Péter, N. Kósa Judit, Angelus Róbert / Ráday Mihály, Gerle János, Török András / Tosics Iván, Nemes Tamás / Vadas Ferenc, Buzinkay Géza, Zeke Gyula / Saly Noémi, Fodor Béla.

Simplicissimus Budapestje* A hónap egyszeri eseménye alighanem a Fodor Géza emlékkoncert volt a Zenenakadémián. A tiszta Mozart mûsor, Kocsis ujjai, a homogén, egymáshoz ezer szállal fûzôdô közönség okozta gyönyörûség miatt. Szoros versenyben maradt alul a Divatcsarnok „leleplezése“ – végre elôbújtak új bejárati kontúrjai. A hónap tovagyûrûzô esménye mindenképpen az Új Pesti Fôutca építkezésének elkezdése. Ez tipkusan válság utánra tekintô akció – ezért különösen felemelô dolog.

Mottó 2 A pirosszemû szörny vad törtetéssel / Az óriás homályba berobog, / Most készülôdik a májusi éjjel, / De éjtôl nem félnek a városok! Íme e homály is az üvegtetôkön / Villámos fénynyel gyúl ki hirtelen, / A pirosszemû szörny is visszahôköl / És gôzpárát piheg félelmesen.

Megindul a nagy törtetés, roham, / Mindenki ugrál és némán rohan, / A paloták hívólag integetnek: Száz földi fénye ég a pesti estnek. / S minden utat halvány rózsásra fest / A nagy, gyönyörû dáma: Budapest!

JUHÁSZ GYULA: BUDAPEST (1906)

Idôstoppolás, gondolatksérletként Biztos volt, hogy úgyse lehet. A második háború után, amikor elôbb jött a szegénység, majd a diktatúra, kombinálva az új iránti beteges világvonzalommal. Ha az ember az Andrássy út torkolatának régi fényképeit nézegeti, fájó hiányérzete támad a Foncière biztositó egykori kupolája, a Margit-híd melletti Palatinus házak bástyái miatt. Bár vannak biztató jelek – az utcanevek, a környéknevek visszaálltak a rendszerváltás után. Az elsô heves szívdobogás akkor támadt Simplicissimus kebelében, amikor megnyilt a Callas az Andrássy út 20-ban, és ô is csak nagy nehézségek árán tudta felidézni, hogy mi volt a helyén közvetlenül azelôtt – hát az Operaház bérletpénztára... Nahát akkor innét kiindulva álmodozzunk... Kinek mi hiányzik a legjobban? Alkossunk kislistát, nagylistát. A kislistában olyasmi, ami csak pénz kérdése – vagy elsôsorban az. A nagylistába a még nagyobb lehetetlenségek tartoznak.

Na hát a kislistába tartoznak a Szervita téri Török bankház tetején az atlasz, a szörnyû Kossuth szobor visszacseréje az eredeti, csüggedô csoportra, és hogy nagyobbat is álmodjunk: az Erzsébet téri Nemzeti Szalon visszaépítése.

Most nézzük a nagylistát. Hát a régi Erzsébet-híd visszaépítése – akár kulisszaaggatással. A Tabán visszavarázsolása. A pesti régi szállodasor és a Lloyd palota. A *Mottó:

20

Királyi Palota Hauszmann féle homlokzata, a nevezetes álkupolával egyetemben.

Legalább kivülrôl.

Tovább is van, sokkal tovább. Mindez szépen helyettesíthetô lenne egyetlen merész, nevetséges gondolatkísérlettel... Ha az amerikaiak mégis a Balkánon szálltak volna partra... Maximum az oroszok 1955-ös kimenetele (à la Ausztria). Kis országnak – kislista. Esetleg.

A Lordok Háza hûlt helye Ma nem kelt különösebb feltûnést a gyorsétteremlánc forgalmas üzemegysége. Pedig valaha nagyhírû Népbüfé mûködött itt, melyet 1951-ben alakítottak ki, önkiszolgáló rendszerben. A környékbeliek azonban nem nagyon használták ezt a nevet. Ôk úgy hívták: „Lordok Háza”. Ide jártak a helybeliek és az átszálló utasok, valamint az akkor még hajlékkal rendelkezô hajléktalanok. Köztük is volt egy gyakori típus, amely olyan nagy számban fordult elô, hogy a személyzet nevet is adott neki: „lövô”. Az a bizonyos személy állandóan lesben állt, s arra várt, hogy egy becsületes dolgozó ember sietségében elfelejtsen valamit. Szalvétát, villát, egy szelet kenyeret.

Az illetô ilyenkor visszament a pulthoz, ámde a tálcáját nem kapta fel, és nem vitte magával (hogyisne, hogy kockáztassa nehezen megszerzett ülô vagy állóhelyét!) hanem anélkül indult el. Ekkor jött el a lövô ideje. Odarontott a tálcához, szurtos kezével kikapta a húst és látványosan beleharapott. Mikor az étel jogos tulajdonosa visszatért, persze kitört a botrány. „Azt hittem, ezt már otthagyta” – védekezett kivétel nélkül mindig a lövô, és készséggel tolta vissza a tálcát a fizetô vendég elé.

Annak azonban valahogy sose volt kedve visszavenni tulajdonát. Ment újat venni, és utána új helyet keresni. Ha még le nem járt az ebédideje.

Kaland a Zila kávéház elôtt Simplicissimust arra kérték a turizmuserté hölgyei, tartana-e nekik egyetlen délelôttnyi Budapest-vezetést, az új dolgokról – ôk

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

állandóan az íróasztal mellett görnyednek, szeretnék kidugni az orrukat – ôk, akik anynyi újságíró budapesti látogatását intézik.

A Gerlóczy Kávéházban kezdôdôtt a túra, ahol a túravezetô elmondta, szerinte mi a két legfontosabb változás 2000 óta: a) a város turisztikai érdekességeinek térbeli bôvülése – búcsú a rezervátumnak; b) a modern látnivalók kritikus tömegének elérése.

Interaktív túra lévén, a résztvevôk (köztük két úr) húzhattak három-három kártyát (egy cserelehetôséggel), amelyekbôl a legvágyottabb elem bekerült a sétába.

Jártak a Marina parton a Budapest 360° fejlesztés makettjénél, a budapesti Vasaló Háznál, a Corvin-Szigony projektnél, a Széchenyi fürdô régi szárnyában, a Wichmann kocsmánál, a Mátyás téri pléhkrisztusnál, a Callas kávéházban, végül a Kopaszi-gátnál. Bôven volt idô ellensúlyozni az elsô élményt – ami a pestszentlôrinci Zila kávéház elôtti álldogálás volt. A csoport ugyanis tíz perccel tíz elôtt ért oda. Simplicissimus elmondta, hogy Szemere Miklós lövôházának épült 1903-ban, hogy mit jelent a Caput Gloriae Virtus felirat, hogy késôbb a Május 1 strand öltözôje lett az épület, a vele járó állagromlással együtt, hogyan támadt a strand sarkában mûködött Krisztina cukrászda névadója férjében az a gondolat, hogy megszerzi és átépíti a lövôházat kávéház-étteremmé. Ám Simplicissimus hamar kifogyott a szóból, pedig azt is elmondta, hogy annak ellenére, hogy Khell Csörsz, a neves díszlettervezô találta ki az új belsôt, „kicsit sok benne a réz“.

Ekkor, tíz perccel tíz óra, a hivatalos nyitás elôtt integetni kezdett a csoport, amire egy ideig nem érkezett válasz. Nagy nehezen megjelent egy tekintélyesebb (fô?) pincér.

Tudatták vele, hogy csak körül szeretnének nézni, és tudják, hogy korán van. Kiderült, hogy korai bebocsáttatásról szó sem lehet.

Majd tízkor! Pedig akkor már ott toporgott egy idôs törzsvendég, aki egy emeletes torta pléhvázát szerette volna visszaszolgáltatni. Mit volt mit tenni: maradt a büszke elkullogás… Tanulság: nagyon jól megy a Zila, vagy nagyon rosszul van vezetve…

Esetleg mind a kettô, egyszerre.

Subtle Shade képe a flickr.com képmegosztóról (2008. május 16.)

Kifinomult árnyalat Budapest képei A lapzárta napján már 691,739 Budapest témájú fotó volt fent a flickr.com honlapon. A legtöbb kép két kategóriába osztható: nagy szerencsével olyan látószöget, fényt kapott el, amely versenyre kelhet bármely képeslappal. A másik része bevetett minden effektet és trükköt, amit csak a gépe vagy számítógépe tud. De így is sok az érdekes, eredeti felvétel. Most lássuk „Subtle Shade”, azaz kifinomult árnyalat egy felvételét – összesen 137 Budapest-képe van fenn. Ha valaki kíváncsi rá személyesen, megnézheti harminc önarcképét, jó külsejû fiatal hölgy. Simplicissimus írt neki, hogy elkérje egyik fotóját, közlésre.

Megörültek neki. A fotográfus néhány éve éppen az ô útikönyve révén keveredett Budapestre, az ô szemén keresztül ismerte meg a várost. (Akkor persze hogy tetszenek a képei!) Natalia az igazi neve, Harkovban él, egy cég marketing vezetôje.

Sokat jár Budapesten, mert szereti a várost. Összes Budapest képe megtekinthetô itt: www.flickr.com/photos/honeyreal/ sets/72157605591215561/ Radikális kereskedelmi ötlet Simplicissimus boldog, ha könyvét olvassák, amin 23 éve dolgozik. Változik a város, változik ô, hát persze, hogy változik a viszonya szülôvárosához. Nem csak a széprôl és a jóról akar megemlékezni,

hanem minden figyelemreméltóról, a ciki és ronda, gyûlöletes dolgokról is. Mióta írni kezdte, nem csak Budapest került rá a térképre (elhozva az útikönyv-kínálat hatalmas bôvülését, de jött a színes képforradalom a nyomdatechnikában). Simplicissimus könyvében nincsenek fényképek, csak barátja, a nagy illusztrátor háromdimenziós és „firkás” rajzai. Mert oda kell menni: Ez a város-felfedezés lényege – az aha-élmény.

Aztán jött az internet forradalom – akik nem a két-három hollywoodi jellegû színes-szagos útikönyv egyikével a kezükben jönnek, azok printelt lapokat hajtogatnak idegesen – legújabban pedig ájfónjukat nézegetik elmélyülten. Ha a szerzô néha mégis szembe találkozik olvasójával, nem bírja megállni, hogy meg ne szólítsa ôket. De ez egyre ritkábban esik meg. Hiába szereti a könyvet a kiadó, lassan kimúlik – mert nem lehet a Budapestre érkezô tömegbôl kihalászni az ideális olvasókat. Itt járnak, Simplicissimus naponta látja ôket az utcán tucatszámra. Idôs tanárházaspárok, fiatal harvardi egyetemista lányok, barcelonai meleg párok, müncheni restaurátorok.

Talán ingyen kellene adni a könyvet! És utólag adományt kérni… Mint a freeware típusú szoftvereknél. Hogy itt van neked, ingyen, használd, leld benne örömedet.

De ha szeretnéd, hogy fennmaradjon a termék, hogy fejlôdjön, másnak is öröme

legyen benne, akkor küldj 5-10-20 dollárt a kiadónak… Vajon mûködhet ez?

Mit tesz egy kis aranyozás a Móricz körtéren Szent Imre, mint ismeretes, Szent István király fia, trónörökös, testôrparancsnok, a magyar történelem nagy, beváltatlan ígérete volt. Gellért püspök neveltje mindössze 24 éves korában vadászbaleset áldozata lett, 1031. szeptember 2-án. Ennek ellenére apjával együtt ôt is szentté avatták. A fiatal szentet Kisfaludy Strobl Zsigmond mintázta meg, 235 cm-es méretben, igen illúziókeltô módon, ún. „contraposto” pózban. A lovagi viseletû (harisnyát és kis szoknyácskát viselô) herceg bal lábára nehezedik, koronás fejét szendén és áhítatosan lehajtva jobbra tekint. Kezében virág. Balra tôle parasztlány, cserkész, diák. Jobbra díszruhás lány, liliommal, szívét felajánló, térdelô leány, imádkozó levente. A helytörténet azt is feljegyezte, hogy Szent Imre herceg modellje Kemény Iván dr. volt, az ajándékozó pedig CroyDülmen Izabella fôhercegasszony.

A koronát és a herceg kezében tartott virágot még a tér komplett feltúrása elôtt bôségesen újra-aranyozták, és ez, meg kell mondani: valóságos csodát tett. Az addig szinte észrevehetetlen szobrot kiemeli, szinte lebegteti a tér felett. Afféle transzcendens élmény a pokolian forgalmas téren. Persze csak a gyalogosoknak.

21

Simplicissimus Budapestje

Egy-egy látogatás egy ismerős család erkélyén az alkalmazott emberlesés tudományában a terepmunka értékes és fontos eleme. Szinte többet ér, mint egy pillantás egy fürdőszobára vagy vécére. Ha tehát Budapesten vendégségbe hívnak, ne mulasszunk el egy pillantást vetni az erkélyre.

Kijutni nem ördöngösség. Csak ennyit kell mondani: „Vethetek egy pillantást a panorámára az erkélyetekről?”

*

B E V E Z E T É S A K O R S Z E R Û S Z N O B - É S H E D O N I Z M U S B A , VA L A M I N T A Z A L K A L M A Z O T T E M B E R L E S É S T U D O M Á N Y Á B A

Mottó 2 1927. február 9-én a Vilma királynő úti (most Gorkij fasor) templomban van istentiszteleten, mikor kilép, „látom, hogy jön az Izabella főhercegnő autója. Nahát, gondoltam, várok. Jött öt rendőr, aztán észre se vettem, hát őfőméltósága száll ki egy autóból, engem meg egy detektív hátratol. A kormányzó sovány, magas, hajlott orrú, ősz ember, látszik az arcszínén, hogy tengerész volt, a felesége fess asszony. Miután bementek, egy félórára rá kijött az Izabella, az egy kis kövér zsírfolt az aszfalton, kár, hogy nincs benzin, ami kiveszi. Gabriella egy kis sovány vénkisasszony. Meglátogatták Albrechtet. »Ez se volt a háborúban – mondta mellettem, Albrechtre célozva, a fasori két műlábas koldus. – Eszik-iszik, alszik, aztán autózik.«” SZABÓ MAGDA: MEGMARADT SZOBOTKÁNAK

Három találkozás az akadémikussal Az akkor még egyetlen építész akadémikussal Simplicissimus 1995-ben, a kulturális minisztériumban ismerkedett meg, amikor felmerült, hogy a New York palotából a mellette levő telek segítségével jó kis Nemzeti Színházat lehetne rittyenteni. Academicus hóna alatt egy telerajzolt mappával érkezett. Azt mondta, hogy a New York-gondolat úgy marhaság, ahogy van. De neki van egy ötlete, meg is rajzolta. A Nemzetit az Elizélt Palota helyére kellene felhúzni. Az olyan rossz épület, hogy az ingatlanbiznisz ki fogja kényszeríteni a lebontását, jövendölte meg. De az a telek kicsi… Széchenyi, ugye megmondta, hogy a Nemzetinek a Dunára kellene néznie. De miért is ne szolgálhatna az új Nemzeti részeként a Vigadó, mint reprezentatív előcsarnok, büfé és egyebek. Mögé pedig lehetne építeni egy mai korszerű színpadot, gépezettel.

Sőt, tette hozzá, nyaranta ez a színpad a tér felé is kinyílhatna, szabadtéri előadásokra… Lerajzolta, mondta, de csak programterv, részletesebbet is csinál, de nem ő akarja megtervezni, persze, hogy pályázat kell…

A második találkozás 1999-ben esett meg, a Nyugati környékén. Nem sokkal azután, hogy a WestEnd építkezése megkezdődött, a tízegynéhány toronydaru mozgására komponált zene- és látványművel. Akkor *Mottó:

20

Academicus azt mesélte, hogy ez a terv akkora volt, hogy a szokásos 1:100 lépték helyett csak 1:200 léptékben tudták lerajzolni. És amikor kiment a terepre, maga is megdöbbent, hogy mekkora…

A legújabb találkozás a Szent István körút és Falk Miksa utca sarkán esett meg, egy pénteki nap, a munkaidő vége után. Simplicissimus nyakában nagyobbik unokája, mint ilyenkor általában, kényszeresen magyarázni kezdte, hogy nem saját gyerek, a fiatal nő nem a felesége, hanem a lánya…

– És min dolgozik most a tanár úr?

– Hát a Nyugatin – mondta, aztán némi habozás után – hát az új múzeumi negyeden.

– Hát az a Tanár Úr ötlete volt? Sejthettem volna.

– Igen, de máris van egy nagy bánatom.

Nagy betűkkel odaírtam a tervvázlat alá: 15 év alatt. Ezt valahogy mindig elfelejtik.

Az erkölcsi avulásról, ellenpéldákkal A sokat támadott, egyenesen gyűlölt Academicus teleépítette már Budapestet, talán csak Ybl kapott nagyobb lehetőségeket, hogy a várost formálja, vágta fejéhez egyik nagy bírálója, egy történész. Talán ő hozta fel munkáit fitymálva az erkölcsi avulás fogalmát.

Mint ingatlankereskedelmi szakszó valami ilyesmit jelent: „Az ingatlan típusára, jellegére, a kivitelezés technológiájára vonatkozó olyan arányszám, amely az építési divat elvárásait tükrözi az eltelt idő függvényében, ami vonatkozhat a típusra, formára, de az anyagokra is. Mint negatív tényező hathat a műszaki értékre és szerepet játszhat a piaci forgalmi értékben egyaránt, azonban inkább ez utóbbinál célszerű figyelembe venni, hiszen a »lefutott típus«, elavult technológia az esetleges későbbi értékesíthetőséget nehezítheti meg.”.

Mindezt egy könnyed mozdulattal át lehet tolni az építészetkritika mezsgyéjére: meg lehet magyarázni olyan rejtélyes jelenségeket, amelyeket Simplicissimus saját gyerekkorában még ebben az önkéntelen felkiáltásban sűrített össze, miután befejezte évi rendes autómustráját a Hotel Gellért felszíni parkolójában: „Nincs rondább, mint egy tavalyi Opel Rekord…”. Az autót persze váltogatjuk, és sok készül belőlük… Más tésztáról van szó.

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

Az erkölcsi avulás Simplicissimus sze­mében azt a modern épületet támadja meg, amely elkészültekor korszerűnek, dögösnek, modernnek tűnik. De az évek múltával lassanként avíttá, cikivé, nevetségessé válik. Olyan épületeket támad meg, amelyek tervezője „a kelleténél jobban” benyal a korszellemnek, Academicus fiatalkori főművének, az irdatlan Duna-parti szállodának (mai neve Marriott) nem ez a problémája, hanem, ahogy sokszor leírták, hogy túlságosan magas, és tökéletesen hátat fordít a városnak, minden ablaka a Dunára néz. Ellenben sajnálatosan nagyon jó példa az építész egy másik főműve, a Kempinski szálloda (1992). Kevésbé szokták emlegetni, de nagyon jellegzetes példái a jelenségnek: Áruház és irodaház a Váci utca és Régiposta utca sarkán (1983).

Vagy a közelben az Aranykéz utcai parkoló- és lakóház (1987). Vagy éppenséggel az Elizélt palota, amely Academicus jóslata szerint tényleg eltűnt mára.

Ellenben cseppet sem avult el erkölcsileg a Szervita téri parkoló- és irodaház. Annak lebontását tőke-érdekek diktálják – és az is lehet, hogy jobban a környezethez illő épület kerül egyszer a helyére. Vagy értelmesebben kirívó. Amely nem nyomul olyan közel a szemben lévő Fehérhajó utcai házakhoz. És ismeretes olyan eset is, amikor egy épület már a tervezőasztalon elavult, legalábbis erkölcsi szempontból. Az erre illő szakszót még meg kell alkotni. Előtanulmányul mindenképpen javallható egy kirándulás a 2002-ben átadott Nemzeti Színházhoz.

Habkönnyű találós kérdés egy térrel kapcsolatban, nyár elején, szerda reggel 1 allegorikus ábrázolás, eladó telefonközpont ormán, a hírvivés nehézségeiről a telefon feltalálása előtt.

1 kedvezőtlen testalkatú sikeres iskolaigazgató, tempója sietős.

1 fürdőbe igyekvő kéjnő, kiérdemesült, ismeretlen megélhetésű.

1 ujjával irányt mutató szobor, hitszónok, magyarul hitvitázó, jezsuita bíboros, 1958 óta.

3 Trabant: egy parkol, kettő forgalomban, váratlan sűrűség.

1 nehezen járó, sebes beszédű, ősz hajú helytörténész asszony cekkerrel, nem kalandvágyból.

1 tizenkét osztályos iskola, verhetetlen.

2 kigyúrt, tetovált férfiember, vastag aranylánccal, egyik romának tűnő.

1 lassan elhaladó rendőrautó, Skoda Octavia típusú.

1 katolikus templom, 1798 óta, két tornyú, sárga, kimagasló.

Százegynéhány balkáni gerle, mind jól táplált és szemlátomást boldog.

Névadója történetíró, csanádi püspök, miniszter. Csak 1951 óta.

A rendszerváltáskor maradhatott, helyesen.

Hol lehetünk?

Nehéz rejtvény: utcai képzőművészet az Indafotón Miután többször közöltünk kölcsönfotót a flickr.com fotóportálról, itt az ideje, hogy körülnézzünk egyszer magyar kistestvérén, az Indafotón. Ha itt beütjük a Budapest szót a keresőbe, 52 ezernél valamivel több képet kapunk. Ezek azonban nincsenek rendezve a hozzászólások szerint (talán olyan kevesen veszik a fáradságot?). Így aztán az elején nem közel zseniális képek százai között gázol a látogató, hanem egymáshoz nagyon hasonló, egzotikus autófényképek jönnek egymás után, amelyek történetesen Budapesten kerültek lencsevégre, amúgy az égadta világon semmi közük a városhoz. Az első utunkba került érdekes kép viszont sok tanulsággal jár. Szellemes utcai művészet egy szlömös pesti bérház utcai frontján. A fotóst a pinceablak-fedőbe vágott szellőzőnyílás ihlette meg. Címe: „Léket kaptunk!” A magát p.robi-ként aláíró fotográfusnak 70 képe van fenn az Indafotón, de magáról semmit sem árul el. Viszont gondosan kitöltötte, hogy a kép egy Nikon D40-es masinával készült, 2009. július 11-én. A zársebesség: 1/100, a rekeszérték f/3.5, a gyújtótávolság 19 mm, az érzékenység ISO 200 volt.

Hogy mindez hol van, az kevésbé érdekelte a fotográfust. A helyes megfejtést (tágabb környezetet) beküldő kedves olvasók között értékes tárgynyereményeket sorsolunk ki. (Mikor elkértem a fotót, kiderült, hogy készítője Porció Róbert 18 éves közgazdasági szakközépiskolai tanuló.)

A budapesti erkély, mint stúdium Az erkély, mint tudjuk, Budapesten is épület emeletéről kiálló, egy-két méternél rendszerint nem szélesebb nyitott épületrész, mely ráccsal, mellvéddel vagy korláttal van kerítve, és amelyre az épület belsejéből ajtó nyílik. 1983-ban Simplicissimus kölcsönkapott néhány napra egy velejéig brit, önironikus könyvet, amelyet két francia írt.

A címe „The Complete Naff Guide” volt.

A „naff” szó annyira brit lelemény, hogy az amerikaiak meg se értik, jelentése valahol a ciki és a snassz határán imbolyog, hol ebbe, hol abba harap bele. (Bár minden snassz dolog egyben ciki is, nemde?)

Csaknem ugyanekkor egy rádióműsorban azt kérdezték emberektől, hogy szerintük mi a ciki. És egy tízévesnél nem idősebb kisfiú (aki most nyilván ebből írja a péhádéját), azt a halhatatlan meghatározást adta: „ciki az, amit vagy túl sok vagy túl kevés ember csinál”.

Keresve sem találhatunk erre jobb példát, mint a budapesti erkélyt. Mert az ritkán találkahely a szabad levegővel, ráadás és örömforrás. Inkább pót-spájz és telek-előszoba. „Csak ma délutánra” kerül ki ide Noé bárka-flottára elegendő dolog. Aztán jön, vagy éppenséggel készül a szekrény, az önerős. Az erkély történetének mélypontja a beüvegezés. Ennek oka sokféle lehet. Például az is, hogy a lakók megvédjék az elemektől az oda száműzött agancsokat… Ezzel a helyiség a szó szoros értelmében meg is szűnik erkély lenni.

Kaland az Alagút tetején Bármilyen hihetetlen is, de Simplicissimus mindeddig nem járt az Alagút Duna felé eső tetején. Most is csak invitálásra. Az Urbitális Majális Budapest Code című vetélkedőjének eredményhirdetését rendezték ott, és az volt a szervezők kérése, hogy mondjon három olyan történetet, amelyet talán e tájékozott Budapest-rajongók sem ismernek még. Várakozás közben lett figyelmes egy táblára, amely úgy próbál elrettenteni, hogy mind a hat közelmúltbeli halálos balesetet megszemélyesíti, életkorral és keresztnévvel. „Maradj velünk” (Stay with us!) így szól a drámaira sikerült üzenet. Mindez egy korlát vagy kerítés helyett.

A történetek nehézségi fokát sikerült úgy belőni, hogy a harminc fős csoportból ne ismerje senki, még a szervezők sem. Mint legismertebb jött először „az utca, ahol megdöglött a ló” – a Karpfenstein-Pontykő-Karácsony Sándor utca, a helyesen nehezen író rendőrökről. Aztán a Kányádipad hiteles története az Arany János utcai metróállomáson, ahogyan azt Simplicissimus hallotta, három áttételen át. Végül a Király utca 28. számú ház tűzfalán lévő Grossmann Mór hirdetés kalandos sorsáról esett szó, amely 1994 és 2004 között átmenetileg szellőzött, aztán újra elfedte a hatalmas, ormótlan Király udvar a Király utca és Székely Mihály utca sarkán. Úgy látszik azonban, hogy a beruházók reverendája alatt is érző szív dobog (olykor), és ezt a hirdetést megfesttették 1x2 méteres méretben, és azt ki is állították a recepción.

(Kintről kukucskálók is megtekinthetik.) Ez mind új volt a versenyzőknek, de régebbi érdemeikért ajándékot kaptak. Többek között BUDAPEST-számokat. Sajnos egyikük sem kiáltott fel: köszönöm, nekem már van, én előfizetek.

21

Simplicissimus Budapestje* B E V E Z E T É S A K O R S Z E R Û S Z N O B - É S H E D O N I Z M U S B A , VA L A M I N T A Z A L K A L M A Z O T T E M B E R L E S É S T U D O M Á N Y Á B A

Harminc koranyári nap utóérzete. Megnyílt a Szabadság híd, amelynek végre a középsô 49 méteres korlát-szakaszát is az eredeti tervek szerint pótolták, nem csak lapos lemezbôl. Volt egy kis kavar a kivilágítás körül. Hát az ezüst szegecs, amit Ferenc József vert be, utolsónak, hol késik, akár az utóbbi idôben megszokott alumíniumból?

Budapest azonosult az országgal. Mint választás idején – újabban – mindig. Meddig még, ó Catilina?

Mottó 2, Bodor Ferenctôl Egyre kevesebb levegôt kapva a mind sivatagosabb pesti lapályon, az ember végül is feladja a városról szôtt álmait, kitörli képzeletvilágából az ideákat, és lassan megbarátkozik a hol egérszürke, hol vásárian színes díszletvilággal, ezzel a kaleidoszkóp Budapesttel. A kôrengeteg egyre messzebb sodródik tôlünk, hiába integetnek csábító tervrajzaikkal a tutaj-városról az építészek, tudjuk, hogy becsapnak minket. Maradunk turisták a mintha-városban, a világítófestékes színpadon. Nyugtatnánk magunkat, hogy alakul, mozdul a kôrengeteg, most ilyen a dolgok rendje, semmi sem állandó, lódulóban van az idô. Mint napégette, foszlóan hámló bôrt, fejtjük le a városról az elképzelések rétegeit, vastagon fedi a várostervezôi ötlethalmaz a valódi házakat, mégis rojtosodnak, semmivé mállanak a nagy terek, komolytalanná az építészeti álmok.

(1993) Gúnynevet tessék Akik e lapot olvassák, bizonyára jól ismerik a Gerbeaud-tömbre használt, valaha népszerû Snejderfírekk (kb. „vágó-négyszög”) becenevet, mi abból eredt, hogy a néphumor szerint mindegyik ház tulajdonosa „vágott”: sebész, hentes, szabó, bank… Kevésbé ismert 19. századi név volt a Fogpiszkáló, így nevezték el a Millenniumi emlékmû elôdje, a Gloriette zászlórúdját (ma a Széchenyi hegyen.) A millenniumi oszlop tetején álló Gábriel arkangyalnak két gúnyneve is volt: Rézangyal, illetve Cserebogár. Az Andrássy út 60-nak nyilaskeresztes központ korában Zöldház volt a titokban használt csúfneve, a nyilasok zöld inge, illetve a „zöldházikó” mint utcai vécé után.

A késô Kádár-kor egyik emblematikus épületének Spenótpalota volt a neve, ez volt a valahai rendôrkapitányság helyén acélgolyókra épített Roosevelt téri irodaház. A hallatlanul rossz térkihasználású, technológiai hibáktól (is) szenvedô Vörösmarty téri „Zenemûvészet Házát” a népnyelv Elizélt Palotaként emlegette. A helyén ma álló épületet dicsérte *Mottó:

20

a szaksajtó, szeretik az emberek, újabban Tyúkketrec lett a neve – de még nem terjedt el széles körben. A Városliget szélén álló ING irodaépület megosztó alkotás: imádják és utálják az emberek, mintegy fele-fele arányban.

Mindkét halmaz elemei használják viszont az elterjedt gúnynevet: Dülöngélô Ház. Van aztán egy bennfentes gúnynév, inkább becenév, amely egy nagyon híres New York-i épületre, a Broadway és az ötödik Sugárút sarkán álló 87 méter magas Flatiron épületre utal. Emez is hegyes szögû, de kicsi, egy külsô negyedben van, de a miénk: a budapesti Vasalóház (Bálint Imre és társai, 2000, XIII. Lôportár utca 24.) Vasalóháznak nevezik azt a Bauhaus stílusú házat is, amely a Pozsonyi út és Wahrmann Mór köz sarkán áll, ahol a közelmúltban nyílt meg a Sarki Fûszeres nevû különleges élelmiszerbolt. És itt van a legfájdalmasabb épület, a Nemzeti Színház, amely érdekes módon alig követi a politikai megosztottságot: nagyon kevés embernek tetszik. Beceneve a legutóbbi ideig nem volt, de 2009 tavaszán Torma Tamás építészkritikus egy nagy napilapban számba vette a millenniumi negyed állapotát – és idéz mindjárt két gúnynevet is. Nem világos, hogy a saját leleményei-e avagy az utcán hajolt le értük: „Balkáni Vasaló”, illetve „Vesekô a Sárban”. TGM szerint pedig (az ÉS-ben írta jó egy éve) olyan épp, mint a „napon felejtett marcipántorta”.

Budapesti nemek és igenek Az új demokrácia húszéves évfordulója csordultig megtölti a sajtót, felidéznek szép emlékeket, kiállítják a ronda bizonyítványokat: bizony, senki se így gondolta. Az évfordulós megemlékezések nem beszélnek egy lényeges aspektusról: a félig kész demokráciáról, amely a nemekben és nem az igenekben testesül meg, pedig a rendes demokrácia felefele arányban feltételezi a kettôt. Hogy miképpen jön ide Budapest? És miféle igenek jöhetnek itt szóba? Hát mondjuk a Nagymezô utcai mélygarázs ügye, amely mögül a terézvárosi önkormányzat olyan gyáván

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

kihátrált… Simplicissimus csaknem írt egy nagy cikket egy nagy napilapba, a következô címmel: „Úgy mondjátok, hogy én is értsem!”

De most itt van a nagyobb ügy, a Városháza projekt. A második pályázat lebonyolítása után kezdik civil szervezetek bombázni az ügyet, hogy nem is kell ide Városháza, hanem legyen park. Civilek ôk, persze nem kell alaposan megnézni az ügyet, hogy mekkora zöld felület kerül az udvarokba, hogy milyen megfontolások szerint, milyen funkciók kerülnek az együttesbe, miféle jótéteményekhez jut a város. Simplicissimus el is határozza ezennel, hogy elôterjeszti a Nagy Budapest Törzsasztalnál, hogy támogassák a Városháza Fórum megépítését. S ha saját háza táján kiverekszi a támogatást, akkor terjesszék a Podmaniczky Páholy elé, hátha meglenne a 9 támogató szervezet a 13-ból – és akkor Páholy-ügy lenne… Több (megfontolt) igent Budapesten! Ez kell legyen most a budapesti patrióták jelszava, lehetne mondani.

De lehet-e, amíg az ember inkább csöndben marad, és nem bírálja, csak magában azokat a civileket, akik kihasználva a botrány-üzemmódra alapozott sajtómechanizmusokat, szíreszóra nemeket kiabálnak, és eközben vezetôik nem tartják be a legelemibb civil higiéniai elveket sem (értsd: saját mûködési szabályaikat). Amikor mindent benyálaz és lehúz a korrupció, ôk ma a kisebbik rossz. Ôk az élô lelkiismeret, amelynek nincs, vagy alig van összege. Ôk azok, akik válogatás nélkül tüzelnek – mert ugye sose lehet tudni, melyik igen mögött milyen hátsó szándék rejtezik.

Vajon ennek a másik válságnak a mélypontján vagyunk-e? És megszületett-e már az az önzetlen, módos polgár, aki pénzét, eszét és idejét majd szívós aprómunkára, küzdésre áldozza, aki majd elhozza a hiteles igenek korszakát?

Ribizlifôzelék felvétele a levegôbôl Ha megkérdeznék a budapestieket, hogy mi hiányzik nekik a legjobban a valaha volt épületek, dolgok, igazi és kvázi intézmények közül, akkor olyasmiket mondanának, mint az óra a Nemzetinél („ott ahol a 6-os megáll”), a régi, élettel teli New-York kávé-

ház, a Nemzeti Szalon nevû kiállítóterem az Erzsébet téren, esetleg a Híradó mozi és a vele szemben mûködô villanyújság. Simplicissmus még szóba hozná a Három Holló (Ady kedvenc lerészegedési színtere) helyén mûködô Eckermann kávéházat, amelynek érdekes névötlete volt egykor a Gôte kávéház elnevezés (Tillmann J. A. javaslata.) Igencsak hiányzik a nagyszerûen újjáépített és kibôvített Szabó Ervin Könyvtár ruhatárából az a tábla, amin ez volt olvasható: „Ah, kínos élet: reggel, estve / Öltözni és vetkezni kell!”

(Arany János). És akkor ideje rákanyarodni ribizlifôzelékre, amely egy álnév a flickr.com fényképmegosztó portálon, amely lapzártakor már 715.169 Budapest témájú képet tartalmazott.

Ezek közül is a legelsô egy levegôbôl elkészített tájkép, 2004. szeptember 6-án. A portál a többi tízezernyi fotós értékelése alapján rangsorolja a képet, közülük 33 jelölte be, mint kedvenc képét (ilyen nem csak egy lehet), 31-en dicsérték meg részletes véleményben, 16 kommentárt helyeztek el magán a képen – ez csak akkor jelenik meg, ha az egérrel a kép felé megyünk… Elég sokat kell gondolkodni, hogy rájöjjön az ember, honnét is készülhetett a kép. Ma már ugyanis nem lehet ilyen képet csinálni. A léggömb, amelyet olyan gyorsan megszerettek a budapestiek, 2004 és 2007 között vendégszerepelt a város-

ban, de tulajdonosának számítása nem vált be, ma állítólag egy afrikai szafári parkban teljesít a budapestinél nagyságrenddel nagyobb számú felszállást. A fotósról a flickr. com-on nem sokat lehet megtudni – a levelezés, képelkérés során kiderült azonban, hogy az álnév egy házaspárt takar: Papp Attilát és feleségét, Anikót. Anikó Utah állam (USA) egyetemén tanít már két éve, ô fôleg virágokat és növényeket fényképez, Attila városokat és épületeket fotóz és fôz. Kettejük Budapest sorozatában pillanatnyilag 506 kép található, fôleg nagy technikai tudással és szívvel fényképezett épületek és szobrok. Érdemes végignézni mindet. (Köszönet az ArtKlikk Kft-nek, amiért ellenszolgáltatás nélkül hozzájárultak a léghajós kép közléséhez.)

Vágyálom, végleg elszalasztva?

Budapest több, elôre jól látható okból elbukta a 2010-es Európa Kulturális Fôvárosa versenyt. Kínálkozott volna egy kellemes revánslehetôség. Magyarország 2011 elsô felében az Európai Uniót fogja vezetni. Vagyis abban a fél évben – minden külön szándék nélkül – Budapest Európa (nem csak kulturális) fôvárosa lehetett volna. A név kínálkozott volna: „Budapest: Európa Fôvárosa 2011”.

Egy mindenre kiterjedô program megvalósításához már kevés az idô, De egy turisztikai programhoz talán még nem.

2011-ben Budapestet különleges turistakínálattal lehetne a világfigyelem középpontjába varázsolni. Aki idejön, annak egy teljesen más Budapestet kell kínálni, mint a mai. Ha azt akarjuk, hogy 2011-ben Budapest behatoljon Európa zsigereibe, akkor azt hagyományos eszközökkel nem érhetjük el – ahhoz Dárius minden kincse sem lenne elég. Ahhoz szövetségeseket kell keresni a budapesti szakmai elitekben. Például tömeges barátkozó programot lehetne hirdetni: kérjük meg az orvosi, a mérnöki, az építész, az ügyvédi és egyéb kamarákat, hogy tagjaik egy-egy hosszú hétvégére cseréljenek otthont saját szakmájuk európai jeleseivel.

Vagy lehetne összeurópai mézeshét-sorsolást hirdetni. Aki hajlandó Budapesten megesküdni, annak kifizetni a repülôjegyét, és minden tizediknek a szállodát is. Ezek csak példák, a konkrétumokat egy (nem csak mímelt) ötletpályázaton lenne jó kiválasztani.

Ki lehetne próbálni egy fél évre, milyen a dugódíjjal sújtott/védett Budapest. És a véglegesítésérôl 2011-ben népszavazást lehetne tartani.

Ki lehetne próbálni az élhetô város megannyi ötletét – csak fél évre. Mindezeket konferencián ismertetni a Budapestre hívott európai vezetôkkel. Ha Budapest a városi innováció élvonalába kerülhet 2011-re, akkor lehet, hogy az olimpia álmát is érdemes átsorolni a rossz vicc kategóriából a szép álom rovatba.

21

Simplicissimus Budapestje* B E V E Z E T É S A K O R S Z E R Û S Z N O B - É S H E D O N I Z M U S B A , VA L A M I N T A Z A L K A L M A Z O T T E M B E R L E S É S T U D O M Á N Y Á B A

Mottó 2: Rózsika és Gladys Ha egyáltalában szokásuk volt az imádkozás, melyikük imádkozott vajon jobban, Rózsika vagy Gladys? Wertheimstein Rózsikát Nagyváradról elröpítette egy angol Rothschild, s Vanderbilt Gladyst hozza Magyarországba egy Széchenyi. Ugye, hogy sokat beszélhetnek errôl maguk között az asszonyok s talán még többet a leányok?

Ugye, hogy még az úgy¬nevezett bölcs és megbékült asszonyok is sóhajtoznak ehhez a kérdéshez egy nagyot. Hogyha már világ változtával ilyen internacionális portéka lett a nô s a szerelem, miért olyan kevés a Rózsika és Gladys? S hogy ha már ilyen kevés, miért nem ôk Rózsika vagy Gladys, akik szintén érdemesek, s akik sóhajtoznak? Hajh, bizonyosan még az etruszk nôk elrablásánál is úgy volt, hogy a legkülönb etruszk hölgyek jártak esetleg legrosszabbul.

neki, (†1965) de szerencséjére nem érte meg egykori otthonának borzalmas átépítését, amelyet a beköltözô szovjet követség követett el. Tessék megnézni: jobb felé bôvítették a neoreneszánsz palazzót, az 1970-es évek jellegzetes antiszeptikusan modernista, derékszögimádó stílusában. Különösen „érdekes” az új szárny kapcsolódása a régihez. Egyszerûen oda van tapasztva.

(ADY ENDRE, 1908)

Kora reggeli úszás alföldi vámôrparancsnoknak, aki bentlakásos EU-továbbképzésre érkezett HAJÓS ALFRÉD SPORTUSZODA (XIII. Margitsziget) Mindenki tudja, hogy ezt az uszodát az elsô magyar olimpiai bajnok tervezte (Hajós Alfréd 1935 – a fedett uszoda, Csonka Pál 1937 – a szabadtéri rész).

Egy rút Andrássy úti átépítés Talán nem közismert a történet, miként talált a Vanderbilt örökösnôre Széchenyi László gróf. A legnagyobb magyar egyenes ági leszármazottja annyira eladósodott, hogy uzsorása abban látta a kiutat; megfinanszíroz egy amerikai utat kliensének. Ám Széchenyi végül is Karlsbadban találta meg aráját… Az esküvôi partyt – amelyrôl a világ sok társasági lapja beszámolt — a Vanderbilt család 137 szobás New York-i házában, háromszáz közeli barát és családtag körében rendezték. Az ifjú pár hamarosan Magyarországra utazott, s megvásárolták az Endrôdy-palotát, az Andrássy út és a Bajza utca sarkán. A feleség szülei, ki tudja miért, ragaszkodtak ahhoz, hogy a villa egyedül Gladys nevére kerüljön…

De felesleges volt aggódniuk, a férj megjavult. (Úgy látszik van az a pénz, amit már nem lehet elverni…) A Horthy korszakban Széchenyi washingtoni, majd londoni követ lett. Gladyst sokan rokonszenvesnek találták, Károlyi Mihály is megemlítette önéletrajzában: „nagyon félénk lány, aki nem is beszélt, csak suttogott, mintha mentegetôzni akarna azért, hogy ilyen hatalmas vagyon örököse.” Öt lánygyermeket szült férjének, és hosszú élet adatott meg *Mottó:

20

Az ideális strand, a nyár hátralévô heteire Strand „csinosnak mondott” pedagógiai fôiskolás hölgynek, aki fontolgatja, hogy indul a Miss Universitas versenyen GELLÉRT FÜRDÔ (XI. Kelenhegyi út 4.)

Csak ez a hely elég jó neki, itt lopva öszszemérheti magát a város legformásabb hölgyeivel, hivatásosokkal és amatôrökkel egyaránt.

Gróf Széchenyi László és neje valószínûleg 1908-ban

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

Nyugdíjas zenetanárnônek, aki minden Tavaszi Fesztivál idején feljön az özvegy sógornôjéhez SZÉCHENYI FÜRDÔ (XIV. Állatkerti körút 11.) Belül a várostól elkülönült, sajátságos világ, mindig kellemes. Tatarozása lassan odáig jut, hogy olyan világszám lesz, mint a Gundel vagy a Zeneakadémia.

Napi edzéslehetôség volt úszóbajnoknak, aki a szenior világjátékokra készül KOMJÁDI BÉLA SPORTUSZODA – CSÁSZÁR USZODA (III. Árpád fejedelem útja 8.) Itt honol a magyar úszósport, ezért a közönséges halandó csak az olimpia utáni hónapokban (leginkább olimpia, VB vagy EB idején) lehet biztos abban, hogy bejut.

Vízimádó középkorú házaspárnak, aki korán reggel és késô este is úszni akar, esetleg ruha nélkül CSILLAGHEGYI STRAND (III. Pusztakúti út 3.) Az emberek általában a jéghideg forrásvízért jönnek ide. Szauna is van, és télen befedik az egyik medencét. Két évtizeddel ezelôtt nagy szenzáció volt, hogy kijelöltek egy távoli részt, ahol kiírták: topless napozás. Ma sem tilos a dolog.

Strand és uszoda vasárnapra az egész családnak, két-három gyerekkel PALATINUS STRAND (XIII. Margitsziget) A 30-as évek frissen feltámadt testkultusza érzôdik mindenütt, egy szép, új, modern polgári világ, ami Magyarországon lehetett volna (Janáky István és Masirevich György, 1937.).

Virtuális Budapest Simplicissimus azért gyûjti a névjegyeket, mert két egymástól távol álló univerzumhoz is heves érdeklôdés fûzi — az emberi lélekhez egyfelôl, a tipográfiához másfelôl. E kettô metszete a névjegy, amely lehet elegáns, szép, szenvtelen, szellemes, szellemeskedô, „korszerû”, hanyag, talmi, amatôr, gagyi, rút, ciki, vérciki – és másféle. Épp, mint a budapestiek. A névjegy általában a (cég)lélek tüköre.

Simplicissimusnak van már fémbôl készült, kézzel javított, pecséttel javított, dombornyomású, áttetszô, négyoldalas és átlyuggatott névjegye is. Van tréfás, idétlen és komolykodó, igazán mindenféle. Nemrég azonban gyors egymásutánban két olyan drága, s eleganciát sugárzó

név-jegyet kapott, amelyek egy új világ eljöttét hirdetik.

Hogy mi a különös és közös bennük, azon túl, hogy egymáshoz egyáltalán nem hasonlatos módon gondos terv alapján gondosan nyomtatták ki ôket? Az, hogy hiányos adatokat közölnek. Az egyiken csak a mobiltelefon, a másikon csak a mobil és az emil olvasható.

Azt sugározzák a világ felé, hogy osztogatóik virtuális lények. Költöznek ide-oda, van ilyen-olyan állásuk is, (hiszen telik erre a névjegyre) de mindez nem fontos.

Csak az elérhetôség. Fiatal, rugalmas emberek. Nem fontos nekik a hely, ahol laknak, vagy dolgoznak. Maguknak saját maguk a fontos adat.

Temp13rec, azaz Thomas képe a Nyugatiról Az internet egyik káros, kétes hordaléka a névtelenség, amely az ôsapák játékosságából ered, és mára az egymás lebunkózásának elsô számú eszköze lett. Ahol meg ártatlan dolog, ott csak suta konvenció, például a flickr.com képmegosztó portálon, amelynek sikerültebb Budapest képeit e rovatban lassanként sorra vesszük.

Néhány percbe telik, amíg Temp13rec-rôl kiderül az adatlapján, hogy német ember, „taken”, azaz állandó partnerkapcsolatban él, Gelnhausen városában született, és a Lufthansa légitársaságnak dolgozik, valamint szereti a horrorfilmeket. A flickr.com portálon belül tagja több tucat csoportnak, többek között a „Budapest

backside” nevûnek (61 tag). Thomas néha meglátogatja fotós ismeretségeit, mint arról egy utrechti kapcsolata beszámolt.

Valószínûleg Budapesten él. A neki küldött levélre nem válaszolt… Mivel sokfajta nagyításban, letölthetô formában feltette képét, külön engedély nélkül is újra közölni merjük megejtô fotóját a Nyugati pályaudvarról, amely ezen a felvételen inkább tûnik egy 20. századi bazártoldaléknak, mint pesti csomópontnak. A fény szerint dél körül járhat, éppen alig jár erre utas. Szépen komponált felvétel, lerí róla, hogy nem turista készítette, hanem itteni lakos.

Egy vakmerô, be nem adható pályázat Elôre szólok: ez durva lesz, nagyon durva. Simplicissimus egy barátja hírét vette, hogy a Budapesti Történeti Múzeum nagy tekintélyû igazgatója nyugdíjba készül, és játékból (?) arra biztatta ôt, hogy méresse meg magát… úgy is mint kalandor hajlamú személy, aki már megjárta az államigazgatás poklait. A szellemi kihívás elôl csak nem lehet kitérni? Hát akkor lássuk, mik is lennének egy szakszerû, bátor (már-már vakmerô), igazmondó pályázat elemei. Elôször is, mi a helyzet? Adott egy múzeum, három helyen – amelyek közül, sajna, mindegyik rossz helyen van. Kettô szó szerint, a Várban, illetve a festôi kiscelli dombon, mindkettô távol az eleven várostól, látogatója a lehetségesnek töredéke. A harmadik nagyon is jó helyen, a római romterületen mûködik – ám az meg

ebben a szervezetben van, alkalmasint, rossz helyen – inkább a Nemzeti Múzeum keretébe illene. Mert milyenek is a jó várostörténeti múzeumok, Bécsben, Amsterdamban, egyebütt? A város kellôs közepén mûködnek, eleven kapcsolatban a lakosok mindennapjaival, valósággal beszippantják, elcsábítják a lakosokat. Nem csak a múlt, de a jelen és a jövô történetét is megpróbálják megmutatni, ha nem lehet, akkor eltalálni, szoros szövetségben a kortárs mûvészetekkel, a legújabb trendekkel. Mit kellene tenni akkor? Hát kiköltözni a Várból (az E épületben helyén Sissy-termeket létesíteni, átadni a Várgondnokságnak), eladni Kiscellt, az árából valami újat, légieset építeni, bent a város belsejében. Nem kell sok, csak egy közepes kiállítóterem, néhány iroda, a külsô falakon LED-es vetítési lehetôséggel. Hogy hol? Hát például az Erzsébet tér nyugati peremén, ha már nem lehet újjáépíteni a Nemzeti Szalont… Vagy a Damjanich utca meghosszabbításában, a Felvonulási tér eltüntetési akció keretében, egy óriásparkoló építésével összekötve, amelynek jövedelmét mindjárt a múzeum bevételei közé lehetne sorolni, fölötte füvesíteni a mai parkolót. Esetleg a Dráva utca torkolatába tervezett gyalogos és biciklis hídtól jobbra, a mai üres telekre? Vagy még inkább a betemetésre ítélt Március 15. téri Contra Aquincum fölé? Akkor az is bemutatható lenne, nem? De a köveknél is fontosabbak az új kor kihívásai… A gyûjteményt, a tevékenységet ki lehetne vinni az internetre. Erôs patrióta mozgalmat indítva egy kép-, tárgy- és élménygyûjtô portál irányába, civil önkéntes munkatársak ezreinek segítségével, akik ingyen járhatnának a múzeumba. Köztük BKV-, fürdô- és színházjegyeket sorsolna ki a fôváros, és az év végén a Fôpolgármester nagy fogadáson köszönné meg munkájukat. Na de mit kellene vetíteni az új múzeum új falaira? Hát egy-egy polgár egy-egy napját lehetne valós idôben követni… A belsô kincseket mutatni. Egyáltalán, nem csak költöztetni kellene, a nevét is meg kellene változtatni… hogy a jelenre és a jövôre is utaljon. Talán „Podmaniczky Álma” Budapest Múzeum (PÁB)? Ezt azért még érlelni kell! Hogy mi a helyzet a költségekkel és a szükséges idômennyiséggel? Hát mai árakon, költöztetéssel együtt egy milliárdba biztosan belekerülne, annyi szent. Öt év kellene az elôkészítésre, a tervezésre, újabb három év a megvalósításra. Hogyan?

Hogy rossz városban, rosszkor mondom?

Mondtam, hogy durva lesz, nem?

21

Simplicissimus Budapestje* B E V E Z E T É S A K O R S Z E R Û S Z N O B - É S H E D O N I Z M U S B A , VA L A M I N T A Z A L K A L M A Z O T T E M B E R L E S É S T U D O M Á N Y Á B A

Mottó 2: A térkép, elvont értelemben „A térkép a Föld felszínének arányosan kisebbített, alaprajzszerû, felülnézeti rajza.”

S A L A M O N – L U D M A N N – VA R G A : F Ö L D R A J Z 1 0 - 11 É V E S E K N E K

Mi a térkép igazából?

A legtöbb magyar ember számára nem több egy nagy, trükkösen összehajtott papírnál, mely, ha nem is ellenség, de barátnak semmiképpen sem tekinthetô. A magyar ember inkább kérdezôsködik, és dühöng az ellentétes útbaigazítások miatt. Nem kivétel e megfigyelés érvénye alól a budapesti ember sem, aki évtizedeken át megszokta, hogy térkép „már van otthon”, és sajnálja a pénzt újabb kiadásokra. Igaz, e meggyôzôdése mélyütést kapott, mikor vagy 400 utca visszakapta régi nevét, de legtöbbjük még akkor is ellenállt a vételnek. Újabb kiadású autóatlasz persze van a legtöbb családban, de „lent a kocsiban”, így az indulás elôtti tájékozódást nem segíti.

Egy törpe kisebbség Simplicissimus és barátai alig várják az újabb és újabb „felülnézeti rajzok” megjelenését, gyakran betérnek a szakboltokba, s ha nem is tudnak megvenni minden új kiadást, de legalább azt vesznek születésnapra, karácsonyra, addig is ott heverhet az íróasztalukon. Ha mégis maguknak vesznek, vastag filctollal ráírják az évet (persze kikeresik a kézirat lezárásának dátumát!).

Nem átallják az egyes kiadásokat összehasonlítani. Ha hibát találnak, az impresszumban található felhívásnak engedelmeskedve levelet intéznek a kiadóhoz. Valójában az a meggyôzôdés hajtja ôket, hogy a térkép kollektív alkotás. Hiszen a város lenyomata, s a város végképp közös mû.

Mire kell a térkép?

Hogyhogy mire? Hát hogy odataláljunk egy címre. Na jó, de konkrétan. Hát arra, hogy lássuk a nagy összefüggést, az irányt. És aztán ha közel vagyunk, akkor a cél közvetlen környezetét lássuk nagy részletességgel. Ezek egymásnak ellentmondó célok. Az odajutásnak a széthajtogatható felel meg, a közvetlen környezet ábrázolásának meg az atlasz forma. A kettôt *Mottó:

20

hallatlanul szellemesen ötvözte a Falk cég találmánya, amely 30 éven át uralta a térképbarátok szívét: szét lehetett hajtogatni, de olyan ügyesen fel volt hasogatva, hogy atlasz-szerûen is lehetett lapozgatni. Ehhez értelem és kézügyesség kellett, így, együtt, ritka madár. (Ma már nem is gyártják.)

Mi újság a Budapest- térkép-fronton?

A térkép hosszú távú beruházás, rendkívül munkaigényes, és alig van könnyebben avuló termék – talán a kenyér… Térképet kiadni a digitális forradalom elsô napjától kezdve reménytelen, heroikus vállalkozás. Ám az innováció továbbra is jellemzô. Most jelent meg a Cartographia új „Comfort” termékcsaládja: elnyûhetetlen, mûanyag fóliák közé préselt térképlapok.

Nagy, mégis könnyen hajtogatható. És az a nagy elônye is megvan, hogy kiemelô tollal rá lehet firkálni, aztán letörölni.

A térképolvasás nyolc aranyszabálya, Simplicissimus szerint 1. A térképbe nyugodtan tessék belefirkálni – nem örökre szól. Különösen fontos, hogy kiindulópontunkat feltûnô jellel lássuk el. Én vastag karikát és napsugarakat szoktam rajzolni a szállás, illetve a felkeresendô célok köré. (Legközelebb úgyis másik térképet veszünk – egy ilyen gyorsan fejlôdô városban.)

2. Álljunk meg, ha a térképen keresgélünk.

3. Világosan olvassuk le a helyszín fizikai koordinátáit. Milyen utca melyik sarkán állunk? (Az se mindegy, melyik a haladási irány és melyik a keresztutca, vagyis Andrássy/Eötvös sarok nem egyenlô Eötvös/Andrássy sarok. Az legyen elöl, amin valóban állunk.)

4. Ha tudjuk, hol vagyunk, és meg is találtuk a térképen, akkor fordítsuk a térképet „égtájhelyes” irányba (akkor is, ha a betûk fejjel lefelé lesznek). Ha nem így járunk el, esetleg épp ellenkezô irányba indulunk, mint amerre szeretnénk. (Létezik egy másik, ugyancsak méltánylandó iskola, akik szerint ez ellenjavallt, a térképet mindig tartsuk „olvasáshelyes” módon…

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

5. Használjuk az indexet! Az index nem gyûlölni való, apró betûs ellenség, hanem éppenséggel a legjobb barátunk.

Elôször általában a kerületet adja meg, római számmal, majd a térképszelvényt, aztán jön a betû- és számkoordináta.

Például: XIX 34 c7-d8. A XIX. kerületi utca a 34-es szelvényen van, kezdôdik a c7 négyzetben és folytatódik a d8 négyzetben.

6. Írjuk fel ezt a bonyolult koordinátát pl. egy sárga ragasztós cetlire. Egy ilyen bonyolult és önmagában értelmetlen számés betûkombináció esetében ne bízzunk az emlékezetünkben. Aztán lapozzunk az adott szelvényre, és ragasszuk fel a cetlit a keresett helyhez közel. Mormolás közben gyakran téved az ember.

7. Keretezzük be keresett utcát tartalmazó négyzetet szövegkiemelô tollal. Most már meg is fogjuk találni, amit keresünk.

Legalábbis a térképen.

8. Idôrôl idôre ismételjük meg a helyzet meghatározását. Legalább egyszer úgyis eltévedünk…

Irány a térképbolt Különösen kell egy friss térkép, ha az emberhez vidéki barát vagy rokon érkezik. Ô persze már sokszor járt Budapesten, majdnem minden városrészben eligazodik, és igaz, az eltévedés nagy kaland, de tessék elhinni: a térkép örömforrás. Élmény a várost összefoglalva, kódolva látni.

Azon a vacak, elavult térképen, amit a volt osztálytárs vagy a szomszéd tekeedzô adott kölcsön, s még a rendszerváltás elôtti nevek szerepelnek benne, kínszenvedés lesz megtalálni a boltot, de edzésnek ez is jó lesz.

Legalább a vendégben is feltámad a jó térkép utáni vágy.

Ne hallgassunk a gyorsan terjedô GPS-divat szirénhangjára. Ha van is mûholdas helymeghatározónk, nem kell a térkép eszméjét a szemétre hányni. Mint a gyorsétterem és a nívós vendéglô különbsége.

Néhány fontos térképbolt El kell ismerni, hogy a térképkínálat bámulatosan megjavult Budapesten – nincs az a könyvesboltlánc, amely ne tartana térképeket. De az igazi Budapest-térkép-rajongó mindig szakboltban vásárol. A teljes kínálatot áttekinti, elôbb böngész, azután dönt.

http://www.utcakereso.hu (iskolás grafika, reklámok, de ügyesen keres) www.kozeledben.hu (relatíve reklámmentes, igen eredeti fejlesztés) Van továbbá egy izgalmasnak és szakszerûnek ígérkezô honlap: „Budapest térképe – Irányítástechnika és Informatika Tanszék”, elérhetôsége: www.fsz.bme.hu/ hungary/budapest/cgi-bin/search.

Ha kinyitjuk, csúnya háttér elôtt egyetlen szó virít: „nuku”. Mi lehet e mögött? Technikai probléma? Sztrájk? Elküldött fejlesztô bosszúja?

Térképkirály Belváros VI. Bajcsy-Zsilinszky út 23. Pici bolt, nagy szakértelemmel. Már 9-kor nyit, szombaton 1-ig van nyitva.

Cartographia térképszaküzlet XIV. Budapest, Bosnyák tér 5. A cég központjának épületében, talán ezért már reggel 8-kor nyit. Pénteken csak fél 4-ig, szombaton zárva.

Cartographia földgömb- és térképbolt VI. Bajcsy-Zsilinszky út 37. Nagy hagyományú bolt, szakszerû kiszolgálással. A dolgozók egytôl egyig osztják e könyv szerzôjének nézetét, miszerint sok dolog van e földön, mi csodálatos, de a térképnél kevés dolog van csodálatosabb. Kilenckor nyit, de csak hétköznapokon. Csütörtökön este hétig, pénteken fél négyig. Óbudai térképbolt III. Bécsi út 85. Az Amphiteátrum oldalával szemben, Újlak egyik olyan, a 90-es évek közepén épült tömbjében, amelyik illendôen egyensúlyoz a valaha volt falusias, és a századvégi városias lépték között. Rendes kínálat, szakértelem, szeretet.

Rózsadomb térképbolt II. Budapest, Margit körút. 1. (A Margit hídnál.) A Térképkirály nevû lánc tagja, ôk is tartanak útikönyvet, atlaszt, földgömböt is.

Budapest-térképek az interneten Évek óta nagy harc dúl az internetes térképek piacán. Az internetes térkép azonnal megtalálja a keresett címet. De mi van a nagy összefüggésekkel? Ezért némelyik azzal kísérletezik, hogy egyszerre mutat 2-3 nézetet… Az a hatalmas pénz, amibe ez kerül, csak reklámbevételekkel térül meg, ezért aztán az ember bele-beleszeret egy új fejlesztésbe, majd hamar elfordul tôle. Mindezen

csak egy közpénzen fenntartott intézmény tud segíteni, pl. a fôvárosi önkormányzat jut eszébe. Honlapján kezdettôl fogva volt egy interaktív térkép menüpont, de a szolgáltatás sokáig elérhetetlen volt. Ma egy jól használható, (reklámmentes!) térkép-honlap jelentkezik itt, amely közvetlenül is elérhetô.

Jobb alsó sarkában egy célkereszt az ország sziluettjén: nevetséges és felesleges. (http:// budapest.holvan.hu/) Két állócsillag BKV útvonaltervezô Ez az esetlen, régimódi honlap kincset rejt.

A Topolisz nevû cég tartja karban, a saját térkép-adatbázisa alapján. Pontosan és gyorsan eljuttat a vágyott címre. Házszám pontossággal megmutatja, ahová igyekszünk, s hogy hol van a legközelebbi megálló, mennyit kell gyalogolni. Megadja, hol kell átszállni, mennyi idô alatt érünk oda. Ha ezt kinyomtatjuk és magunkkal visszük, nyert ügyünk van. (http://utvonal.bkv.hu) 197.hu Az origo.hu honlap és egy szakcég munkája, címe a Különleges Tudakozó jól ismert telefonszáma. Részletes interaktív térkép, rugalmas kicsinyítési-nagyítási lehetôséggel. Útvonaltervezés utca+házszám, közút vagy GPS koordináták alapján. Beállítási lehetôségek: legrövidebb út, leggyorsabb út, sorrendtartó, optimalizált, fizetôs utak elkerülése stb. Még távolságot is képes mérni.

Valóságos remekmû, és még csinos is.

Kis csalódások és egy nagyon nagy Van néhány régebbi, szemlátomást küszködô fejlesztés, közülük kiemelkedik: www.terkepcentrum.hu/index.asp?go= mapps3bp (Egyszerre háromféle nézetet mutat!)

Az iPhone mindent visz?!

A verseny nagyszerû dolog, meg aztán szorítunk a nemzeti cégekért (de legalább Európáért!), de itt fel kell tenni a kezet. A Google Föld alkalmazás mint tökéletes, mégis állandóan fejlôdô ingyenes térképszoftver és az univerzális kéziszámítógép célszerû, felhasználóbarát keresztezése a Budapest térképek vonatkozásában is olyat hozott létre, amin egyszerûen nem talál fogást a kritikai szellem… És anélkül is egyre fejlôdik. A legújabb készülékben már iránytû is van, amely magától forgatja a térképet, ha mi forgolódunk. És ha az ujjunkat összevagy széjjelcsippentjük, akkor kicsinyít a térképen vagy nagyít. Vagyis a lepedô- illetve atlasztérkép elônyeit egyesíti. És magától megtalálja, hol vagyunk… És a Google Föld demokratikus is. Bármely részletét kiszedhetjük, beépíthetjük saját honlapunkba, csinálhatunk belôle legálisan saját Budapest térképet, tovább küldhetjük barátainknak, stb. Persze tudjuk, hogy ingyen ebéd nincsen, mindeközben rengeteg adat kerül mirólunk az óriáscéghez. De komoly ár ez azért cserébe, hogy megszületett és állandóan fejlôdik álmaink Budapest térképe — ami olyan mint a legszínesebb, legszagosabb gyurma? És még egyetlen fa nem sok, de annyit se kell kivágni hozzá?

Két stadion a levegôbôl Ha már térképekrôl van szó, a Flickr.com képmegosztóról ezúttal egy légi felvételt kértünk el. Varga Vince szabadúszó designer, disc jockey és VJ (video jockey) a szakmája, Budapestrôl Lisszabonba költözött, aztán Kuala Lumpurba. Még nem tudja, hova megy tovább. Képe érdekes és szívet melengetô: Budapest két kiemelkedô épületét mutatja egyszerre. A Népstadiont (1948–1953, Dávid Ferenc) és a Sportarénát (2001–2003, Skardelli György és társai). Innét, a levegôbôl jól látszik, hogy az utóbbit miért becézi Kavicsnak tervezôje és az építész szakma.

21

Simplicissimus Budapestje* B E V E Z E T É S A K O R S Z E R Û S Z N O B - É S H E D O N I Z M U S B A , VA L A M I N T A Z A L K A L M A Z O T T E M B E R L E S É S T U D O M Á N Y Á B A

Mottó 2 „A fôváros népességének folytonos szaporodása, a nemzeti mûveltség mind nagyobb emelkedése, s a mûvészi élvek (sic!) iránt mindinkább nyilatkozó érdekeltség már eddig is biztosan kimutatja a nemzeti színház jelen állásának, ti. a drámai és operai szak egy épületbe szoríttatásának tarthatatlanságát és annak szükségességét, hogy a mind jobban szerteágazó mûvészi követelmények kielégítésére több hely és alkalom nyittassék.”

O R C Z Y B Ó D O G I G A Z G AT Ó L E V E L E LÓNYAY MENYHÉRT MINISZTERELNÖKHÖZ

Okadatolt szerelmi vallomás a 125 éves Operaházhoz Szeretem, mert szép és jó, és mert anynyira a helyén van, hogy nemigen lehet másképpen summázni lényegét: alkalmas útvonalon felhúzott jóféle tárgyon való sikeres próbálkozás… A kilenc évnyi építkezés az egykori ócskapiac helyén, ahol valaha a 49-es tisztek elkobzott holmiját (is) árverezték.

Mert nem lehet megmondani, hogy budapesti épületrôl van szó 1884-bôl – akárhol emelhették volna tôlünk nyugatra.

Szeretem, mert az épületnek akkora egója és olyan erôs stílusa van, hogy még a kerek születésnapjait se lehet elrontani.

Szeretem a házat ôrzô szfinxeket, mancsukban a maszkot, illetve a babérkoszorút. Melyikrôl is esett le részegen Ady Endre?

Szeretem, mert terei ünnepélyesek és célszerûek – ravatalozásra is eminensen alkalmasak. Mert minden határon túl díszesek. Hiába támadta a díszek témáját Ipolyi Arnold, hogy az semennyire nem magyar – ha egyszer annyira a görög mitológián alapszik. Ami „valahol” – indirekt módon – szintén magyar.

Szeretem, mert a Mainz-ban készült csillárt, (az egyetlen nem magyarországi berendezési tárgyat), ahogy e hasábokon már megemlékeztünk róla, ma is kézzel eresztik le és húzzák fel.

Mert a bejárattól balra ott ül Liszt és Erkel, az akkor 26 éves Strobl Lajos vésôje nyomán – akinek a témák élôben ültek modellt. *Mottó:

20

Szeretem, mert arra emlékeztetet, hogy valaha az ide járók még tudták a múzsák neveit. És el tudták olvasni görögül.

Mert a páholyokban ma is ott vannak a lehajtható pezsgôs asztalkák.

Szeretem, mert a ház tetején zeneszerzôszobrok silbakolnak, igaz, nem ugyanazok, akik valaha. Szerencsére Mozart és Verdi maradt. Mert jó tépelôdni azon, hogy a két 16-os válogatott hogyan viszonylik egymáshoz. Ízlések, pofonok, politikai szövetségi rendszerek, igazgatók jöttek-mentek.

Szeretem a nézôtérre érkezéssel járó borzongást, szeretek azonnal a mennyezeti freskóra, Apollónra és Dionüszoszra sandítani, füttyenteni, hogy Nietzsche híres tanulmánya milyen friss dolog volt, amikor Lotz máris ezt választotta témának.

Mintha ma Baudrillard vagy Böhringer hatna ennyire Budapesten?

Szeretem a proszcénium-páholyok népét vizslatni: ott van-e a direktor jobbra, ott van-e a miniszter vagy az államtitkár balra. A Királyi Páholyba, mint ismeretes, a hagyomány szerint csak a köztársasági elnök vagy külföldi államfô ülhet.

Valaha szerettem olyan kakasülô-helyre ülni, ami olyan olcsó volt, hogy a hátára ez volt pecsételve: „Errôl a helyrôl a színpad nem látható!”

Szeretem, mert a nagy idôkre emlékeztet, Mahler, Klemperer, Nádasdy országlására. Meg hogy az idôsebbik Fischer fiúval, aki egy Operára nézô lakásban nôtt fel, megint nagy idôk kezdôdtek. Gyerekként a plakátragasztót leste, és leszaladt, hogy megnézze a jövô havi mûsort, abból látta, hogy apjának hány fordítását játsszák majd. Érdekelte, hogyan hat ez a vacsorák minôségére.

Szeretem mindenestül, a városi legendáival együtt.

Mesélik, hogy a zenészek a megnyitás után néhány évig még gyertya mellett játszottak, bár a házban bevezették a vegyes: gáz- és villanyvilágítást. És hogy a zenészek szervezete hamarosan felkereste a direktort: nem kérnek gyertyát, helyette inkább „gyertyapénzt” – így mindkét fél jól járna… És lôn. És mit gondol, Simplicissimus, tette fel a költôi kérdést

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

1997-ben a kalauzoló fômérnök úr, mikor szûnt meg a gyertyapénz a Magyar Állami Operaházban? Hát 1929-ben!

Három ember, aki hiányzik a régi Pestrôl Na nem a nagyon régi Pestrôl, amikor még hordárok álldogáltak a Kristóf tér sarkán. Ôt és társait, a vízhordót, a lámpagyújtogatót vagy a kucsébert tessék Porzó kollégánál keresni. Simplicissimus közülük már csak a jegesre és a drótostótra emlékszik kisgyerekkorából. Akiket hiányol, részben „intézmények” voltak, váltakozó személyzettel. Az Astoriánál, az egykori Pannonia Szálloda kollégiumi menzává alacsonyult földszinti traktusának jobb szélén valamikor a hatvanas évek elején egy nyugati típusú grillcsirkés nyílt. Simplicissimus és még nála is kövérkésebb iskolatársa ide jártak „kenyerezni”. Az ôket kiszolgáló elegáns fehér ruhás dáma húsz fillérért belemártott egyegy vastag szelet kenyeret a lecsöpögött, sûrû csirkezsírba, és felitatott azzal együtt némi bôrkét és lehullott húsdarabot…

Nem volt ennél mennyeibb csemege. És a nyugati világ borzongatóan kellemes lehelete az ember tarkóján!

A másik intézmény az ember hajtotta automata volt a Blaha Lujza téri aluljáróban. 2 forintot kellett bedobni, és akkor ki lehetett venni egy szabadon választott bécsis zsömlét (bár majdnem mindegyikben ugyanaz volt). Egy idô után el-elromlott a masina, akkor dörömbölni kellett egy ajtón, egy idô után kidugta a fejét egy kelletlen személy, és azt tudakolta, mi a baj. Végül általában hitt a fiatal reklamálóknak, alapos mûszaki szemle nélkül is. És kidugott egy zsömlét emberi erôvel.

A harmadik személy egy és ugyanazon ember volt, mégis intézmény. 1989-ben még ott üldögélt a Jégbüfénél egy széken a kedves, meghatározhatatlan korú világtalan hölgy, akinél a környékbeliek nem csak lottót vettek, de üzeneteket, apró csomagokat hagytak egymásnak…

Tudják, amikor még nem létezett mobiltelefon, meg SMS. Egy ember, aki még megvan Simplicissimusnak már majdnem két évtizede feltûnt egy nem magyar illetôségû

személy, aki pénzváltással foglalatoskodott, és arab nyelven veszekedett társaival az Aranykéz utca és Régiposta utca sarkán. Akkoriban még szûkében voltunk a kemény valutának, sok ilyen személy mûködött a Belvárosban – az illetô egy cseppet sem rítt ki közülük. Simplicissimus már akkor is megpróbálta feltenni: a harsány külsôségek mögött talán egy becsületes, adófizetô polgár rejtôzik. Egy idô után mobiltelefonja lett az úrnak, aki lassan betöltötte a negyvenet is, megtestesedett és egyre többet telefonált, többnyire arabul, de mindig egy talpalatnyi helyen járkált fel-alá. Idôközben az Aranykéz utcában utcai pénzváltó nyílt – talán ô nyitotta? Amikor néhány éve a jóképû, sikeres nyomozót azzal készítették ki, hogy filléres ajándékot fogadott el egy pénzváltótól, ez a férfi jelent meg lelki szemei elôtt – nem ismert más eleven pénzváltót. Most, hogy a Régiposta utcában csinos szusi-bár nyílt, és egy nap a nyitás csúszott néhány percet, Simplicissimusnak volt ideje körülnézni a sarkon.

Egy Buchwald-szék tûnt fel neki, amelyre egyáltalán nem emlékezett. Talán a Dunakorzóról hurcolták ide. És bizonyára sejti már mindenki, hogy kisvártatva ki huppant a székbe. Mr. Ismerôs, bizony.

Szemét érdeklôdve hordozta körül. És hamarosan két látogató kereste fel. Egy nála fiatalabb és mutatósabb, nagyon

szôke hölgy és egy tízegynéhány éves leánygyermek – gesztusaikból nyilvánvaló volt, hogy a saját családja. Röviden megtanácskoztak valamit, átadott nekik valamit (pénzt új cipôre, füzetcsomagra?) majd a nôi hölgyek szedelôzködtek. Annál is inkább, mert megcsörrent a telefon.

Az az igazság, hogy a leskelôdô vadonatúj iPhone telefonjával lopva lekaphatta volna az egész családot, vagy legalább a férfit. Végülis addig tépelôdött, (meg is szusizott közben), amíg csak a széket tudta lekapni. Jobb is így. Ô biztosan nem veszi zokon.

Tanulság? Talán a szék? A beilleszkedés?

Budapest lebírhatatlan vonzereje? A korlátlan lehetôségek?

akik nem hivatásszerûen, nem pénzért foglalkoznak Budapesttel, hanem mintegy „mellékesen”. A díj nem egy adott évi ténykedésért, hanem életmûért jár, akkor is, ha az nem maradandó típusú.

Korántsem csak ismert ember lehetne a díjazott. Na és mit kapna az illetô? Egy díszes oklevelet, egy feltûnô hirdetést egy napilapban és egy vacsorát, amely nem esne egybe a Törzsasztal ülésével, amelyen mindig megjelenne a Törzsasztal négy alapítója (köztük a titkár és a fôkasszírnô), valamint a Budapest mindenkori fôszerkesztôje. Ezt nem a Spinoza Házban költenénk el, hanem egyegy olyan étteremben, amely még nem több mint 12 hónapja létezik.

Díjat alapítunk?

Amikor a Nagy Budapest Törzsasztal létrejött 2002 májusában, az alapítók eltökélt célja az volt, hogy kötetlenül beszélgessenek, de „ne csináljanak semmit”. Ezt azonban nem lehetett megúszni – a tagok között sok volt akciózó, majdhogynem izgága ember… Elôször újra elindult a Budapest folyóirat. Aztán a Budapest könyvek sorozat. Aztán megalapítottuk a Podmaniczky Páholy nevû ernyôszervezetet. Simplicissimus mindegyik akciónak ellene volt. Féltette a Törzsasztalt a kudarcoktól, az értelmetlen kalandoktól, az elfecsérelt energiáktól. Egy kora nyári ülésen mégis ô vetette fel, hogy alapítsanak díjat, a Nagy Budapest Törzsasztal Hôse tréfás címen. (Munkacím!) Elsôre nem ment át a dolog, pedig nem arról van szó, hogy valaki formalitást akar vinni a jogi személyiséggel nem is rendelkezô Törzsasztal életébe. Mindössze meg lehetne tisztelni valakit, továbbá a Budapest és a Törzsasztal körül is egy támadna egy kis hírverés. Második olvasatban (mikor egy nyári alkalommal mindössze nyolcan jelentünk meg) mindegyik jelen lévô tag támogatta az ötletet: alapíttassék díj, amelynek odaítélésérôl évente egyszer döntsenek, december hónapban. Minden olyan tag szavazhat, személyesen vagy a levelezôlistán, aki az adott évben legalább kétszer megjelent a Törzsasztalnál, és érvényes elôfizetéssel rendelkezik a Budapest folyóiratra.

Nem lehet jelölni a Törzsasztal tagjait és Budapestért politikusként, hivatásosként ügyködô személyt. Jelölhetô a díjra ellenben nem magyar állampolgár.

Na de mégis, mi a lényeg? Miért és miféle népek kaphatják meg? Hát civilek,

Simplicissimus jelöltjei Már legelôször is arra buzdították a javaslattevôt, hogy mondjon legalább egykét jelöltet, hogy például kikre gondol. A legelsô alkalommal alighanem célszerû valamennyire ismert embert kitüntetni – ez segítene az elismerés hírének elterjedésében.

Nos hát, akkor elô a farbával: 2009-re Simplicissimus mindkét jelöltje olyan személy, aki szerepelt már a Budapestben, egyikük éppen e rovatban. Egy üzletemberrôl van szó, aki másfél évtized alatt teljesen átalakította a belvárosi Kamermayer Károly teret, sajtboltot, kávéházat, szalámi boltot, szállodát nyitott.

Neve T. Nagy Tamás. Eközben példát mutatott nem csak az igényes vendéglátásból, hanem egy kiváló grafikus állandó alkalmazása révén az eredeti reklámmódszerekbôl is. Külön érdemnek számít, hogy eközben (alighanem) meg is vagyonosodott – mert hát a jó ügyek képviselete és a pénzkereset nem feltétlenül „nulla összegû játszma”, sôt.

A másik jelölt német ember, bevándorló irodalmár és kávéház-alapító. Egy Hamburg melletti faluban született, évtizedekkel ezelôtt járt elôször itt mint diák, és beleszeretett a mi akkor díszletszerû, provinciális és szegény, túl-kultúrált városunkba. Itt ragadt, megnôsült, gyerekei születtek. Wilhelm Droste élete már sok éve az egyetemi német tanszék és az Eckerman kávéház között oszlik meg. És folyóiratot is szerkeszt, Drei Raben címen – hát mert az Eckerman sokáig Ady törzshelyén, az egykori Három Hollóban mûködött.

Várjuk a Nyájas Olvasó javaslatait is – november elsejéig a szerk@budapestfolyoirat.hu címen.

21

480 Ft

Simplicissimus Budapestje* B E V E Z E T É S A K O R S Z E R Û S Z N O B - É S H E D O N I Z M U S B A , VA L A M I N T A Z A L K A L M A Z O T T E M B E R L E S É S T U D O M Á N Y Á B A

Mottó 2: Végre ő is megvette a virágokat s kiment a Keleti-pályaudvarra. Bőven volt ideje, a vonat csak másfél óra múlva érkezett. A bejáratnál novicius utasok taxira vagy elkésett ismerősre vártak (…) János ide-odaácsorgott, megevett egy doboz déligyümölcsöt, aztán az elpilledt virágokat szánt-szándékkal egy padon felejtette s új csokrot vásárolt.

Néha a tükörhöz lépett s azon próbálkozott, hogy Don Juan misztifikáló mosolyát utánozza. Hirtelen lármát hallott, bőröndök verődtek a térdéhez s egy perzsabundás nő ment el mellette. Másra már nem emlékezett. Megszólította, valamit hebegett s elbűvölve nézte, anélkül hogy átadta volna a virágot.

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: E G Y T Á N C O S N Ő Á T U TA Z I K ( 1 9 3 1 )

A 125 éves Keleti pályaudvar Szerkesztő úr arra buzdította Simpli­cis­ simust hogy keresse fel a nagy múltú intézményt százhuszonötödik születésnapja alkalmából… Nem volt jó élmény a pályaudvarra lábát betennie. Mert a kosz, a züllés, a romlás és a csiricsáré külsejű boltocskák uralják a teret.

Alig volt képes felidézni az építéskori viszonyokat: amikor a vasút elegáns volt és ünnepi dolog – persze hogy palotát emeltek neki… A nagyobb országnak épült, amikor volt még előre tekintés. Izgalommal vasúttal utazni a repülés mai élményéhez volt fogható. Akkor az ország Európával tartott lépést. Némi megtorpanás után a fejlett vasút ma Európában megint a fejlettség és az értelmes állami szerepvállalás motorja, a pályaudvarok tarkák, mozgalmasak, de elegánsak és tiszták, a nagysebességű vonatok Párizstól egyre messzebb rohannak. Na de a homlokzat? Az újjáépített nagycsarnok?

A restaurált, ma Lotz teremnek becézett Indulási Csarnok? Az emlékkiállítás? Vegyük csak sorba. Az összhatás rémes, az ellentétek irtóztatóak. Ma már jól látszik, hogy bűn volt a Nyugati pályaudvarnál oly jól bevált téglahomlokzatok helyett a nagykörúti habarcsépítészettel operálni – de ugyan ki számíthatott akkor a hanyagság társadalmának eljövetelére? Első osztályúan rendbe hozott és a nyomasztóan pusztuló részek – egymással kiáltó ellentétben. A Thököly út *Mottó:

felé eső Indulási Csarnok lehetne az egyetlen jó példa – ilyen lesz az egész, mondjuk 2030-ra. Az egyes iparágakat szimbolizáló, allegorikus Lotz- és Than-freskók ugyan szépen csillognak a magasban, az őket magyarázó, állandónak tűnő leírás viszont egy elpiszkolódott fénymásolón készült papírlap, melyhez görnyedni kell (talán a gyerekekre számítottak közönség gyanánt.) A tablósor pedig ide nem való műszaki zsargonnal riaszt, amelyet közönséges halandó egyáltalán nem tud végigolvasni. Önismétlő, grafikailag hanyag és szépelgő, információban szegény, persze csakis magyar nyelvű. Kínos, kisszerű, jó hogy hamar eltűnik innét.

Vajon lehet-e reménykedni abban, hogy a kommunista rendszer sebei valaha is behegednek? Hogy a zöld gondolat (amely a vasutat automatikusan előtérbe helyezi) beelőzi a fogyasztói és autóstársadalom kényszereit? Megérjük-e, hogy a százezernyi ingázó csinos, tiszta, wifivel teljes elővárosi vonattal robog be a központba? A gyerekeink bizonyára. A sebek arra vannak ítélve, hogy behegedjenek, nem?

12 szokatlan nézőpont (látcsővel vagy kamerával), külföldi barátnak – A „harmadik panoráma” a Margit-híd „könyökhajlatának” erkélyéről, dél felé – A pesti oldal, a Hegyalja úton lassan leereszkedve, a Gellért hegy és a Várhegy között – az egyetlen nézet, ahonnét a Duna parti szállodák nem tűnnek túl magasnak – A Parlament kupolája a Szabadság tér felől, – Az Opera teteje az V., Arany János utca 1. felől (Akadémiai Könyvtár háta, a Duna-parton) – A Parlament a Batthyány téri csarnok első emeletének kávézójából – A Gellért hegy a Nagyvásárcsarnok galériájáról – Árkay Aladár modern katolikus templomának teteje a Csaba utca elejéről, a Moszkva tér felől – Savoyai Jenő lovának hasa, a kidagadó erekkel, a Királyi Palota előtt – A Westend City Center bevásárlóközpont ún. Millennium Udvara a tetősétányról, üvegen keresztül – A Bazilika a nevét gyakran váltogató söröző teraszáról, a VI. Bajcsy Zsilinszky út és Révay utca sarkáról

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

– Kilátás az Octogon téri Burger King második emeletéről, az Erzsébet körúti házasságkötő teremre (a firenzei Palazzo Strozzi pontos mása) – A Vár hátulsó oldala a Martinovics hegy tetejéről.

Mi mindent kell(ene) tudni manapság A Marina part nevű észak-pesti lakópark jachtkikötőjének légies épületébe egy olyan luxusétterem költözött, amely a keresztségben a Melba nevet kapta. Egy mai gyereknek ez nem jelent semmit, legfeljebb egy csokikocka nevét, amiért a nagypapa érdemen felül lelkesedik. Amikor ugyanis fiatal volt, akkor alig lehetett csokoládét kapni – a Melba volt a lassan színesedő csokipiac egyik nagy becsben tartott különlegessége. A 70-es évek csokoládéiparában tevékenykedő névadási előadó fejében minden idők egyik legkedveltebb, már-már kultikus édessége, a Pêche Melba járhatott.

Pêche (ejtsd „pees”) franciául annyi: őszibarack… De a Melba?

Lehet persze, hogy a nevet javasló személy (nyugdíj előtt álló, régi szaki?) műveltebb volt, mint képzelnénk, és jól tudta, hogy Nellie Melba ünnepelt ausztrál énekesnő volt a 19. század végén, és 1892-ben Wagner Lohengrin című operájában vendégszerepelt a londoni Covent Garden operában.

Sőt, hogy Melba tiszteletére díszvacsorát rendeztek a Savoyban, ahol maga a nagy Escoffier volt a chef. Aki a vacsora fénypontjaként új édességet kreált, s az opera cselekményére utalva egy jégből készült hattyúra helyezve tálalta fel. Vaníliafagylalt-ágyon őszibarack. (Egy későbbi változatban megjelent a málnaöntet is.) Ez volt a Pêche Melba, ennek lett névrokona a szerény magyar olvadás felemelő ígérete, a Melba kocka, amelyet egyesével árultak az élelmiszerboltok pénztárainál. Alkoholos fondantkrémmel volt töltve (kék színű ananászos illetve narancsszínű és -ízű), és valódi étcsokiból készült.

A rendszerváltás körül, amikor a boltokban megjelent a földkerekség minden csokoládéja, a Melba hamar eltűnt a süllyesztőben.

Míg 2000 körül meg nem jelent újra, a retróhullámot meglovagolva, a Sportszelet és a Tisza cipő társaságában… Csak az ananászos – most dobozban és tasakban is kapható. Hát kérem, egy új budapesti étterem neve ennyi mindenre utal. Lehet választani.

Simplicissimus Budapestje* B e v e z e t é s a k o r s z e r û s z n o b - é s h e d o n i z m u s b a , va l a m i n t a z a l k a l m a z o t t e m b e r l e s é s t u d o m á n y á b a

Mottó 2 A Nemzeti Szalon egyetlen helye Budapestnek, ahol, belépvén a kerek kapun, felmenvén a lépcsőn, a homályos, színes üvegablakok előtt, egy barátságos, tejfehér levegőben úszó nagy terembe, nem is vár az ember egyebet, mint színt és formát, képet és szobrot, a szemen keresztül szürcsölt mámort. A Műcsarnok, az impressziója nyomán amit az idegennek ád, lehetne törvényszéki palota, vagy gabona-közraktár és szemben vele a városligeti Képzőművészeti Múzeum: méltó párja. A Nemzeti Szalon hátához ócska kávéház ragad; ez a homlokzat, ez a bejáró kapu, a nagy tarka ablakfelületek, mindez mégis olyan finoman, olyan érthetően beszéli el, hogy az artisztikus külsőnek tartalmi folytatása van.

Lengyel Géza: T á r lat o k é s k é p r akt á r ak ( N y u g at 1 9 0 8 / 1 )

Huszonöt kontra tizenöt Idén tavasszal, különösebb felhajtás nélkül Pilinszky köznek nevezték át az V. kerületi sikátort a Cukor utca és Veres Pálné utca között. A költő, aki az utcácskához nagyon közel lakott, 28 éve halt meg, az elnevezésnek nem volt hát közjogi akadálya.

Huszonöt évvel ezelőtt, mikor Kádár egészsége megrendült, elkezdték suttogni, hogy már ki is szemelték azt az utcát, amelyet majd róla fognak elnevezni: nevezetesen az Angyalföldre vezető Váci utat – hiszen éppen a XIII. kerületben volt „képviselő”.

Mikor Simplicissimus ezt annak idején hallotta rebesgetni, arra gondolt, mi lesz akkor a Marx (ma Nyugati) tértől egy saroknyira a Váci útból nyíló, rövidke Kádár utcával, amely nem a politikusra, hanem a mesterségre utalt.

Nos, ezt a problémát megúsztuk. Volt ellenben több mint négyszáz névváltozás.

Ekkor döntött úgy a főváros közgyűlése, hogy személyről legkorábban annak halála után 25 évvel lehet utcát, teret elnevezni.

Néhány éve arról kezdődött vita: viselje utca vagy tér a most tizenöt éve elhunyt miniszterelnök nevét. Kiderült: a főpolgármester szívesen támogatta volna azt, hogy a testület kivételt tegyen, a különleges érdemek miatt. *Mottó:

20

Néhány budai polgármester a Moszkva tér átnevezését javasolta. Volt, aki szerint ez túlzás lett volna. A néhai miniszterelnök érdemei nagyok voltak ugyan, de megosztó, kevéssé szeretetreméltó személyiség volt, s erre még jól emlékeztek az emberek. Talán inkább a repülőteret kellene róla elnevezni, gondolta Simplicissimus először, azt attól még mindenki továbbra is Ferihegynek hívná. Ellenben ez a tér, ahol metróállomás is van, százezrek életébe jelentene jókora beavatkozást. Másrészről a tér volt már miniszterelnökről elnevezve: Széll Kálmán (1843-1915) jogász, politikus, miniszter, miniszterelnök után.

Talán ha mégis, akkor nem tűrné többé a kormány, hogy ilyen csálé, mocskos, bűzös, félbemaradt legyen ez a tér. Az Antall József tér. („Átszállás a 4-es, 6-os, 56-os villamosra.”)

Lovakrul A szigeten, egy vasárnap reggel két gyönyörű ló-tompor haladt előttem. Én kocogtam, ők poroszkáltak, le kellett hagyni őket, sajnos.

Milyen barna, milyen nemes, milyen hatalmas állat a (barna) ló. Micsoda küzdelmet folytatott a magyar szobrászat Pesten és Budán, hogy mindezt az érzést felkeltse bennünk. Nem is hiába.

A Királyi Vár előtt ott a „zentai győző” termetes feneke alatti példány: éppen visszahőköl. Erei kidagadnak – még órákig bírja.

Ott vannak a Hősök tere-csoportozat legkevésbé ismert paripái: az őrjöngőek és a boldogan lépkedők a „Háború” illetve a „Béke” alakzatban. Milyenek lehetnek szemtől szembe?

„Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás

A Parlamentnél ott a jól ismert fejedelem ágaskodó lova. Dús farka nélkül ugyan mire menne?

Ott a szakértő szemeknek kitett csodakanca, a kőbányai versenypálya előtt. Ez a semmi állat nyert ötvennégyszer?

A Várban ott áll Hadik András, a „leghuszárabb huszár” szobra, aranylón csillogó sárgaréz ló-herékkel. Ezek célirányos érintése sokszorosan bevált villanykari szigorlat reggelén. És ott a három büszke mén, akik egyetlen kocsit – trigát – húznak egyre a Kúriából lett múzeum tetején. És ott áll délcegen Görgey újraöntött alakja. Ötnegyed életnagyságban, hajadonfőtt üli meg lovát a mindössze harmincegy éves fővezér. A ló leszegi fejét, feltartja fülét: megfeszítetten figyel. És ott van a legújabb. A legkevésbé életteli állat, amely 2001 óta álldogál a Sziklakápolna előtt. Szent István lova, takaróval beborítva, mellette a csenevészre sikerült fiatal király, akinek esze, a kezében szorongatott templommodell szerint, állandóan az egyházszervezésen jár.

Szerencsére (kő- és bronz-) lóban nincs hiány…

Mindennapi hanyatlás a Fő utcában Az utca hagyományos minőségének egyik fokmérője a cégér, a névtábla. Ma már egy kézen meg lehet számolni a régi címfestő mesterség szép példáit. A Fő utcában szívszorító példáját látni a hanyatlás fázisainak.

Megvan a hagyományos kirakat, a szép boltberendezés. A kirakatban a csinos tábla: KÉS – OLLÓ, alatta kisebb betűvel: köszörülés, javítás. Becsült keletkezési kora: az 1950-es évek második fele. A hasonlóan patinás eredeti utcai felirat („Műköszörűs”) a mai nyelvhasználatban már nem egészen érthető. Ezért kiegészítették a „késes” szóval – de ahelyett, hogy új tábla készült volna, ragasztásos technikát választottak, és hát ugye a középre zárás sem sikerült. De az igazán fájdalmasak a kirakati üzenetek. A nyitva tartást már egy piros szigetelőszalag keretbe zárt számítógépes nyomaton közlik. A végpont aztán a golyóstollas kiírás, a rendkívüli zárva tartásról. Mindez nyilván összefügg a bolt hanyatló forgalmával, és ennek megfelelő gazdasági erejével. Egy boldogabb és gazdagabb városban bizo-

nyára védelem alatt állna egy ilyen felirat és kirakat (egy restaurálásra irányuló pályázati lehetőséggel együtt!), és ha mégis be kell zárni, akkor végső nyughelyük előre biztosított lehetne egy jól fűtött múzeumi raktárban, sőt állandó kiállításon. Nem úgy, mint távoli unokatestvére, a „Delejező” feliratú tábla a XIII. Csanádi utca és Pannónia utca sarkán, amely helyén ma már szendvicsbár működik. A tábla meg alkalmasint szeméttelepen végezte. Nyugodjék békében.

Kávéház a Divatcsarnokban 2009. november 9-én nagy dolog történt: megnyílt az újjáépített Divatcsarnok, azaz az első két szintjén a régen várt fényűző, háromszintes könyváruház. Már-már úgy tűnt, a kultúra sehogy sem kerül be ebbe a csodás épületbe. Aztán a kulturális biznisz révén most mégis. A megnyitó egyébként esetlenre és hosszúra sikerült, a fiatal belsőépítész beszéde kínos volt — de „nem is ezért szeretjük”. Igen, szeretjük – a szikár berendezést, a kor és a falak között jól közvetítő, és megfelelő fényt is adó (!) lámpákat A Divatcsarnok-beli Alexandra olyan akár a Rizzoli New Yorkban. Vagy még olyanabb.

Tágas, elegáns, világvárosi. A mozgólépcső meredek és gyors. Az igazi szenzáció persze a régi bálteremben a kávéház. Pályaudvari tágasságú, hangulatát a megnyitón még nem lehetett megállapítani. Bőkezű fogadást adtak az illusztris vendégeknek: Fábrytól Vámos Miklósig és a könyves mogulokig, a fővárosi képviselőtől a lektűr-író volt miniszternőig bezárólag. A kávéház árait nézegettük egy asztalnál. Közösen sajnálkoztunk, hogy nem követik a New York egykori legendás bérlőjének, Tarján Vilmosnak a receptjét: mindig legyenek olyan fogások, amilyeneket a virtigli éhenkórászok is ki tudnak fizetni… A hétköznap megejtett többszöri próbalátogatás azt erősítette meg, hogy igazi nagykávéház született. A 4 méter belmagasság bőven megvan, noha nem sarkon működik (sőt nem is földszinten), és a billiárdok száma sincs ki. A pult mutatós, a kiszolgálás lelkes és meglehe-

tős, bár az azonnali fizetés gyakorlata remélhetőleg csak átmeneti. (Talán az azonnali blokk-kihozás nemzetközi gyakorlata lehetne a középút – a velencei Florianban is ez dívik, ott háromszáz éve bevált.) Egy súlyos hiba tapasztalható, ennek felemlegetése nem mellőzhető: minden idők legkényelmetlenebb, igazi derékgyilkos (és nem is különösebben szemrevaló) kávéházi székei. Hogy kerültek ezek ide? Igazán jó szívvel csak a kisebb, modern fajta bőrfotelek ajánlhatók. A nagy süppedős fotelek nem teszik lehetővé az intim kávéházi beszélgetést, a fekete, süppedősre kárpitozott padok sem igazán kényelmesek. Mindez azonban a boldog első látogatók tudatához alig-alig jut el. Ők a bálterem csodás men�nyezetét vizslatják. Igazuk is van. Éljen az Alexandra Kávéház, ahol mozgáskorlátozott lift is van.

Brüsszeli pluszok és egy mínusz Brüsszel valóságos aranybánya a városi örömök megfigyelőinek. Vegyük például a parkokat és a változatos utcabútorokat.

Egy régi típus és számtalan új változat.

Hallatlanul modern, de apró részleteiben a város kovácsoltvas díszeihez igazodó buszmegállók. És valami új, soha nem látott dolog: fehér „hangulatkeltő kockák”, amelyek az adott negyed örömeire hívják

fel a figyelmet. Mintha a város szerkezetét sulykolnák a nemzetközi bagázsnak, akik között tízezer számra vannak olyan magasan kvalifikált személyek, akik éve-

ket töltenek itt: euró-expatrióták. Talán nekik akarják otthonosabbá tenni a várost.

Megadni a szülőváros-érzést! Az egyetlen negatívum egy borzalmas graffiti. Ilyesmit alig látni arrafelé, azért is képeszti el az embert. Graffiti egy zöld sövényen! Ezt aztán nem lehet eltávolítani a szokásos vegyszerekkel…

Téli péntek este, Pesten Az egzotikus országban rendezendő félmaratonra készülő, csinosnak mondott ügyvédnő teljes mentést indít a rendszerben.

Titkárnője már rég hazament.

Az önmagát fiatalon nyugalmazó bankár a taxiban viccet mesél telefonon. Úgy tűnik, eléri a londoni gépet.

A kultúrapártoló kisvállalkozó egy táblázat felett görnyed: melyik ügyfelének mit adjon karácsonyra?

A festőnő tömött cekkerével megérkezik művésztelepi tágas lakásába. Tizenegy embert vár az este, vidékre költözött lányát sajnos nem.

A mecénás és reformer azon töri a fejét, elvállalja-e ezt az „utolsó melót” – vagy most szálljon ki az üzletből örökre? Szórakozottan lenéz a térre, már kezd alakot ölteni!

Európa legkisebb mozija, az egyik teremben maga az ügyvezető indítja el a filmet, tíz éve vesztette el fontos barátját.

A kamaszos szociológusnő a Rózsadomb derekánál leszáll a 11-es buszról és átszáll szürke kisautójába. Melyik barátjához kukkantson be?

Terézváros műemléki felügyelő asszonya még mindig a Divatcsarnok oda nem illő homlokzati rézlámpái miatt füstölög. Koncertre készül, sok fia közül az egyikkel.

A Cziráky palotában szobáról szobára haladva mutatja vendégének térkép-kincseit az újságtulajdonos. Nemsokára ötven éves lesz.

Az Andrássy úti lakásban leteszi A Fehér király német fordítását a hamburgi asszony, karmester-feleség. Magyarul is meg kellene próbálni.

Köd, vidámság, kezdődő karácsonyi őrület lepi el a várost.

21