Térey János: Átkelés Budapesten (Novellák) „Sokan ígérték már, hogy megmutatják Budapest láthatatlan arcát és minden titkát kifecsegik. Én idáig nem merészkednék. De huszonöt éve figyelem a várost, néhány olyan szögletét is, amelyre ritkán vetül a bédekkerírók pillantása. Nem koptatja ezeket az utcákat, csak az időjárás és az emberi erózió. A következő történetekben az a derűs kísértetváros nyílik meg, amelyik alattunk vagy mellettünk létezik.” Így hangzik a verses novelláskötet rövid bevezetése. Különleges mentségem van arra, hogy az év egyik legfontosabb könyvéről öt hónap késéssel számolok be. A verses novellákat már annak idején nagy gusztussal olvastam az Élet és Irodalomban. Majd kötetté rendezve a kiadás előtt majdnem egy évvel megkaptam a tördelt változatot, hogy segítsek képeket válogatni. Büszke vagyok arra is, hogy a címlapot én javasoltam (bár a színezés remek ötlete nem tőlem származik.) Térey vershangja – mint ő is beismerte egy közelmúltbeli interjúban – egyre közeledik a prózához. Már annyira közel került hozzá, amennyire lehet, úgy, hogy még mindig vers. Végtelenül köznapi és élőbeszédszerű. Mégis vers. (Ugye kipróbálják? A mellékletbe bemásoltam egyik kedvencemet.) Térey köztudomásúan debreceni születésű, de már 25 éve él Budapesten. Határtalanul érdekli őt a nagyváros és a nagyvárosi emberek élete. Sétált, nézelődött, ránézett egy-egy házra, és megszólalt benne egy-egy régen hallott és/vagy érlelt történet. A verses novellák szereplőinek némelyike ismerős lehet Térey olvasóinak. Főleg az Asztalizene című színdarabból vagy a Protokoll című verses regényből (mindkettőt erősen dicsértük már a Vademecumban). De van olyan új szereplő is, mint a végtelenül ellenszenves, Parádi Rudi nevű – bocsánat az alpári kifejezésért – „feltörekvő pöcs”, aki az egyik novellában a filmklubon gazsulál émelyítően a professzorának, egy másikban Zalán nevű bátyját, a B kategóriás rocksztárt próbálja a zenekarukból kiejteni, persze pont fordítva sül el a dolog. De szerepel Donner, az orvos, Binder, a diplomata, Alma, az ügyvédnő, és még néhány Térey kedvencei közül. Tessék kipróbálni, hogy azon felül, hogy szép és szórakoztató, helyenként megdöbbentő a szöveg minden sora, percek alatt aktiválja az ember városi emlékeit. Elszakadunk a szövegtől, máris ott lebegünk a megadott környék felett. Ilyen sokfelé kóborol a szerző, a novellák sorrendjében: XIII. Újlipótváros. Kádár utca / XII. Svábhegy. Karthauzi út és Melinda utca / XXII. Háros-sziget / VIII. Tisztviselőtelep. Golgota utca, Ganz-gyár / III. Óbuda. Gázgyár utca, gázgyár / VIII. Józsefváros. Vasas köz és Horváth Mihály tér / XII. Kútvölgy. Diós árok, Szent János Kórház / X. Kőbánya. Jegenye, Kápolna és Kőér utca / XXII. Budafok. Péter-Pál utca / II. Törökvész. Lorántffy Zsuzsanna utca / II. Országút. Millenáris / VI. Terézváros. Andrássy út / XV. Rákospalota. Fő út / XIX. Kispest. Wekerle-telep, Pannónia utca és Kós Károly tér / VI. Terézváros. Benczúr utca / XVI. Mátyásföld. Veres Péter út, Pilóta és Mészáros József utca / V. Belváros. Szent István tér / XII. Németvölgy. Kiss János altábornagy utca, Böszörményi út / XII. Istenhegy. Istenhegyi út.
Csak mutatóba, három élménycsomag: a gázgyári lakótelepen siratja húsz évvel fiatalabb léha pasiját a mutatós, középkorú nő; az özvegy énektanár megpróbál kiszállni az életből, kievez egy szigetre, de meghúzza a derekát, vissza kell kullognia az igazi életbe; a régen elvált és emigrált mérnök visszatér a társasházba, ahol a feleségével élt, és mindenféléket meglát az ablakon át… De mindegyik történetben tágasság és testközelség, keveredik az irodalmi, a filmes és a színpadi látásmód. Nagyon elfoglalt embereknek a javallat a következő: Esténként 1-1 novella, közvetlenül hazaérés után, kényelmes fotelban, minimális alkohollal. Pont két hétig kitart. A Mellékletben olvassák el, hogyan kezdődik az első és az utolsó novella. (Libri, 2014, 124 o., a képeket a Fortepan archívumból válogatta Tamási Miklós és Török András, ára 2990 Ft.) A portrét Dézsi Judit készítette (litera.hu)