Dr. Beke László
MŰALKOTÁSOK ELEMZÉSE A GIMNÁZIUM I–III. OSZTÁLYA SZÁMÁRA
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
MŰALKOTÁSOK ELEMZÉSE A GIMNÁZIUM I–III. OSZTÁLYA SZÁMÁRA
Dr. Beke László művészettörténész, tudományoktató
MŰALKOTÁSOK ELEMZÉSE A GIMNÁZIUM I–III. OSZTÁLYA SZÁMÁRA
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
TARTALOM
Előszó
7
Mi a művészet?
10
A műalkotások befogadásától a műelemzésig
17
A művészet kezdetei
32
Díszítés, népi díszítőművészet, vizuális jelrendszerek
56
Tárgyformálás, eszközkészítés, környezetalakítás Az ókor Kelet művészete: Egyiptom
66
és Mezopotámia Prekolumbián művészet
80
Keleti művészet: India, Kína,Japán
91
A görög művészet
102
Etruszk és római művészet
118
Az ókereszténység és a népvándorlás kora
130
Bizánc és az ortodox művészet.
141
Az iszlám művészete A romanika
149
A gótika
161
Középkori művészet Magyarországon
174
A reneszánsz kezdete Itáliában és
184
Németalföldön
195
Az érett reneszánsz és a manierizmus
211
A reneszánsz Magyarországon
225
Barokk művészet: Olasztország, Spanyolország,
248
Változatok a barokk művészetre a 18. században
260
A barokk Magyarországon
269
A klasszicizmus külföldön és Magyarországon
281
A romantika
290
Realista törekvések a 19. században
299
Az impresszionizmustól a posztimpresszionizmusig
309
A fényképezés hatása a képzőművészetre
316
A századforduló körül: szimbolizmus és szecesszió
326
Fauvizmus, kubizmus, futurizmus. Expresszionizmus és absztrakció.
335
Konstruktivizmus és dadaizmus Magyar művészet a századforduló körül
343
Művészet a két világháború között: realizmus,
357
szürrealizmus, szocialista realizmus A művészet a második világháború után
366
Tudományos, technicista és „szigorú” irányzatok
376
Pop art és rokon jelenségek
386
Új magyar művészet
394
A művészeti ágak, műfajok határainak elmosódása.
402
A médiumok szerepe a művészetben Szakkifejezések, idegen szavak
414
Általános irodalom
427
10
Az ókori Kelet művészete Egyiptom és Mezopotámia Egyiptom több tízezer évre visszanyúló színes kuturáját csak azóta tudjuk a maga teljességében értékelni, mióta sajátos, olykor képekből álló jelírását a hieroglifákat sikerült megfejteni (1822.) Addig kizárólag a görög–római ókort tekintették az európai kultúra bölcsőjének. Pedig a fáraók uralma alatti Nílus-völgyi rabszolgatartó társadalom igen magas színvonalú kultúrával rendelkezett: öntözéses földművelést folytatott, 365 napra osztotta fel az évet, gazdasági és csillagászati számításaihoz fejlett matematikát dolgozott ki (10-es számrendszer), s a művészet csaknem minden ágában kimagasló alkotásokat hozott létre. A világ keletkezésérők, a természet és a társadalom működéséről kialakult egyiptomi képzeteket a többistenhit hatotta át. Maga a fáraó is az istenek közé tartozott, az ő túlvilági életével és a halotti kultusszal függött össze leginkább a művészet. A piramisok sokrétű szimbolikájának legjellemzőbb eleme a felemelkedés mozzanata: az apadó Ősvízből kiemelkedő szárazföld, az Őshegy jelképe; a Nap felemelkedése az égboltra, és legfőképpen az a hely, ahonnan a fáraó lelke megtisztul és felszáll az égbe. A piramisok s a hozzájuk kapcsolódó templomok halotti emlékhelyek
voltak; a sírkamrák falát kőből faragott domborművek és festmények borították –gyakran a napi életből vett jelenetekkel és munkaábrázolásokkal–, hiszen az egyiptomiak hite szerint az élet nem szűnt meg a halál pillanatával. Festményekkel díszítették a múmiákat magunkba záró fakoporsókat is éppúgy, mint a feljegyzések rögzítésére szolgáló papirusztekercseket. A síkban történő ábrázolásukra leginkább jellemző volt az ún. „legnagyobb felületek törvénye”, vagyis az alakoknál a szembe- és az oldal (tájaknál a felül-) nézetek váltogatása egy kompozíción belül igen gyakori. Az általában egyetlen egy tömbből való kifaragott szobroknál viszont a szigorúan szimmetrikus elölnézet uralkodott (frontalitás). Az egyiptomi művészetet három nagy korszakra szokták osztani, megkülönböztetve ezen belül az egyes uralkodókat és uralkodóházakat: Óbirodalom (i. e. 2635—2155, III—VI. dinasztia) a kőkorszakból átnyúló predinasztikus és archaikus kor után következik. Középbirodalom (i. e. 2040—1785, XI—XII. dinasztia) átmeneti korok válaszják el egymástól. Újbirodalom (i. e. 1552—1070, XVIII—XX. dinasztia)
11
hieroglifa
többistenhit frontalitás
Óbirodalom felemelkedés
Középbir.
Újbirodalom
sumérok akkádok Gilgames eposz
zikkurat Biblia
Az ókori Kelet másik elég nagy területe Mezopotámia, a folyamköz: a Tigris és az Eufrátesz völgyében. Déli felének részét az i.e 3. évezredben a sumérok, az északit az akkádok lakják. Előbbiek az I. és a III. Uri (Ur városáról elnevezett) dinasztia alatt (i. e. 2500—2400, illetve 2050— 1950), a két periódus között pedig az akkádok tesznek szert vezető szerepre. Az i. e. 1792—1750 között uralkodó Hammurapi Babilon központtal egyesíti Mezopotámiát. A Babilonnal szemben erős függetlenségét kivívó Asszíria Assur-ban-apli (i. e. 668—627) alatt éri el fénykorát, majd ismét babilóniai uralkodók fennhatósága következik: a legjenlentősebb II. Nebukadnezár (i. e. 555—538). Ezután Babilon a perzsa hódítás áldozatává válik, végül pedig –ugyan-ugy, mint Egyiptom két évvel korábban– Nagy Sándor uralma alá kerül (i. e. 330).
Babilon birodalom
12
Mezopotámia kultúrtörténete nagyon sok mindenben hasonlít Egyiptoméhoz. Az írás –a sumérok ékírása– a 3. évezred végén jelenik meg. Pecséthengerekkel figurális ábrázolásokat nyomnak az anyagba. Isteneikről többek között a fennmaradt Gilgames eposz tanúskodik. Építészetük, szemben az egyiptomi piramisokkal, jelemntős belső tereket alkot. A lépcsőzetesen felfelé keskenyedő kultikus épületformát, a „hegytemplomot” zikkuratnak nevezzük –ilyen lehetett a Bibliából ismert „Bábel tornya” is. Az asszír-babilóniaiak palotaépítészet legjellegzetesebb díszítőeleme a színes mázzal bevont, égetett téglából kirakott dombormű falkép. Az ábrázolásokon az egyiptomihoz hasonló legnagyobb felületek törvénye uralkodik, itt azonban festmények nem maradtak fenn, csak domborművek, melyek témája harci jelenet.
Gizai piramisok
A piramisok az emberiség első nagyszabású építkezései. Az első építész, Imhotep neve is fönnmaradt, aki néhány évszázaddal korábban „feltalálta” a kőépítészetet, s Dzsószer fáraó szakkarai lépcsőzetes piramisát emelte. (Maga a Szfinx, ez az emberfejű, oroszlántestá monumentális szobor is építménynek tekinthető, ha méreteit figyelembe vesszük: 74 m hosszú és 20 m magas!) A piramis az egyiptomi temetkezési szokások szerves része: nemcsak a halott király emléke, hanem az egész temetői körzettel együtt családjának, magas rangú alattvalóinak és szolgáinak túlvilági élettere. A gizai (Gizeh) temetőkörzetben három óriási és számos kisebb piramis emelkedik, köztük a legnagyobb Kheopszé (ere-
detileg 146 m magas), A piramisok hatalmas kövekből több évtized alatt épített, gúla alakú zárt tömbjének tulajdonképpen alig van belső tere, csupán járatok vannak benne és alatta. Ezek részint az esetleges sírrablók megtévasztésére szolgálnak, részint a sírkamrában elhelyezett halott „közlekedését” teszik lehetővé (akinek számára egy-egy álajtón való áthatolás sem jelenthet akadályt). A piramisokhoz immár valóságos terű templomok csatlakoznak –például Kheopsz fia, Keprén fáraó óriási, hatalmas méreteket öltő négyszögletes kőpillérekből és – gerendákból épített halotti és völgytemploma, s a kisegítő épületek. Ezek mind a halottak szolgálatában állnak: áldozati szertartásokat mutatnak be bent.
13
álajtó
SZFINX ÉS KHEOPSZ FÁRAÓ PIRAMISA Giza, IV. dinasztia (i. e. 2400 körül.) Eredetéről két elmélet létezik. Az elfogadottabb szerint Hafré, a IV. dinasztia fáraója építtette az i. e. 25. században. Ezt többek között azzal bizonyítják, hogy a Szfinx arca a megszólalásig hasonlít Hafré más ábrázolásokon látható arcához. Önmagában ez gyenge érv, mivel az óegyiptomi emberábrázolások sok esetben nagyon hasonlítanak egymásra. A másik bizonyíték az a forrás, amelyet Hafré
14
írnokai jegyeztek le a fáraó piramisának (a három gízai piramis közül a második l e g n a g yo b b n a k , H u fu ( gö rö g ü l Kheopsz) fáraóé után) építéséről. Ebben leírják hogy a „fenséges fáraó” hogy építtette a Szfinxet, hogy az őrizze a piramisát. A másik elmélet zavarosabb és sokkal kevesebb elfogadható bizonyítékunk van rá, hívei szerint azonban ezek nehezen cáfolhatók. Eszerint a Szfinx már több, mint tizenkétezer
éves, vagyis nagyjából kétszer olyan idős, mint az egyiptomi civilizáció. Ezt azzal bizonyítják, hogy a Szfinx felszínén olyan eróziós nyomokat találtak, amelyeket erős és gyakori esőzés okoz. Márpedig ilyen legutóbb tizenkétezer éve volt Egyiptomban. Ezen elmélet hívei az előző elméletet azzal is cáfolják, hogy több forrás van arról, hogy Hafré csupán kiásatta a homokba süllyedt Szfinxet, mint
arról, hogy ő építtette. Az elmélet híveinek legnagyobb része azt vallja, hogy a Szfinxet az atlantisziak építették, és ehhez szervesen kapcsolódik az Atlantisz-legenda valósságának kérdése is.
15
RAHOTEP ÍRNOK ÉS FELESÉGE, NOFERET IV. dinasztia. Színezett mészkő. Kairó, Egyiptomi Múzeum
masztaba
frontális
Az írnok Kephrén fáraó családjához tartozott, szobra az egyik médumi masztabából (az előkelő társadalmi réteg sírépítményéből) került elő. A két szobor mereven frontális beállítású, azaz –leszámítva a karok helyzetét– szimmetrikus tartású és elölnézetre komponált szobrok. Ezt a beállítást nemcsak az előírásos, ünnepélyes mozdulatlanság kedvéért alkalmazták, hanem a szobrászi eljárás következménye is: a hasáb alakú kőtömb
16
oldalaira és fedőlapjára először felrajzolták az alakok nézeteit, illetve alaprajzát, majd minden oldalról lefaragták a felesleges, az éleket pedig lekerekítették. A test színét, a lenge ruházatot és a leegyszerűsített, kissé stilizált hajviseletet érzékeltető festét sajátos életszerűséget kölcsönzött a halottmerev szobroknak ezt a kettőséget erőteljesen hangsúlyozzák a feketével hangsúlyosan körvonalazott, berakott kvarc szemgolyók.
SZENENMUT ÉS NOFERURÉ HERCEGNŐ XVIII. dinasztia. (i. e. 15. sz. első fele). Gránit. Berlin, Staatliche Museen. Az Újbirodalom szobrászatában is megmarad az ünnepélyesen merev, szimmetrikus kompozíció. A „kockaszobron” egyértelműen felismerhető az eredeti gránittömb formája, ez azonban jól megfelel az egyiptomiak számára ünnepélyesnek számító guggoló testtar-
tásnak is. A férfi tulajdonképpen ölében tartja a királyi gyermeket. Ruhájának felületét feliratok díszitik. Szenenmut a Deir-el-Bahariban látható Amontemplom híres építésze volt, Hatsepszut fáraónő gazdasági ügyintézője és lányának nevelője.
17
EHNATON FÁRAÓ CSALÁDJÁVAL XVIII. dinasztia (i. e. 14. sz.). Kődombormű. Berlin, Staatliche Museen
Naphimnusz
Ehnaton – más nevein (IV.) „Amenhotep, az isten, Théba fejedelme” vagy „Szépek Ré alakjai, Ré egyetlene” az új egyisten vallás meghonosítója. Ré különböző megtestesülései eltérő kultuszokban. Ehnaton a korábbi Amon-vallás helyébe Aton tiszteletét vezette be, akit kezekben végződő sugarakat kiárasztó korongként ábrázolnak. Több mint valószínű, maga a fáraó írta azt a megindító Naphimnuszt, mely így kezdődik:
18
Világos lesz a föld, Ha kélsz a láthatáron, Ki nappal Aton képében ragyogsz, Elűzöd a setétet, sugaraid ontod. A két Föld ünnepel, Felébrednek az emberek, lábra állnak, Te serkented fel őket. (Grigássy Éva fordítása)
A reprodukción jól megfigyelhetők az egyiptomi dombormű sajátosságai: a kőlap eredeti síkja a „háttér”, melybe belevésik az alakokat. A kidomborodó formák mélyebbek a kőlap síkjánál (mélydombormű). Érvényesül a legnagyobb felületek törvénye: oldalról látjuk a fejet és a lábat, de elölről, a síkba beforgatva a felsőtestet és a szemet. Békés családi idillt látunk, de feltűnő a gyermekek
aránytalanul kis mérete. Ehnaton felesége Nofertiti (Nofretéte), akinek világhíres fejszobrát Berlinben őrzik.
19
TUTANHAMON ÉS FELESÉGE A KIRÁLY SÍR TRÓNSZÉKÉN XVIII. dinasztia. Kairó, Egyiptomi Múzeum
ureuszkígyó
A fiatalon elhunyt uralkodó (i. e. 1347— 1339) Királyok völgyebeli sírkamrájában pompás ötvöstárgyakat, arany maszkot és koporsót, túlvilági szórakoztatására játékokat, hangszereket stb. helyeztek el. Fa trónszékét arany- és ezüstlemezekkel, féldrágakövekkel borították. Tutanhamon, mint nevéből is kitűnik, visszatért az Amon-valláshoz, ugyanakkor ragaszkodott Ehnaton szokásaihoz is: a királyi
20
párt szintén Aton sugarai ragyogják be, s a dombormű szobrászi felfogása sem tér el a korábbi fáraó-ábrázolástól. A kicsavart testtartások között is szembetűnő a királyi „felcserélt”jobb kézfeje. A kék lazúrkő és paszta berakások a kozmikus ég jelentését hordozzák. Tutanhamon hajpántja az ureuszkígyó fejében végződik, ezt az állatot egyaránt tartották a Napból származónak és a Nap anyjának, sőt Ré szemének is.
ÍZISZ A KIRÁLYNÉT ÁTVEZETI A TÚLVILÁGBA XIX. dinasztia. Kairó, Egyiptomi Múzeum Nofertari II. Ramszesz (i. e. 1290—1224) gyönyörű felesége volt, fejdíszén az uralkodói jelvényt, a Nehbet-keselyű fejét viseli. Ízisz istennő jelentése bonyolult: az Alvilág urának, Ozirisznek a húga és felesége, valamint a napsiten Ré leánya, a Szó, a termékenység istennője. Az Alvilág istene, Ozirisz megítéli a halottat. A Nap felkelte a túlvilágot és a feltámadást jelenti
a halott számára. Nappal ugyanis Ízisz is Ré kísérője. Az egyiptomi festészetben ugyanazok a kompozíciós szabályok uralkodnak, mint a domborműveken; a karcsú királynő jobb kézfején is felcserélődtek az ujjak. A közbülső falfelületeket feliratok képjelei töltik ki, a két helyen is látható lekerekített mezőkbe, az úgynevezett kartusba írták a királyok neveit, mely névjegyként működött.
21
kartus
A BABILONI FELVONULÁSI ÚTVONAL REKONSTRUKCIÓJA I. e. 570. körül. Berlin, Staatliche Museen Az Istár-kapu Babilon egyik városkapuja volt és a felvonulási úttal együtt végleges formájában II. Nabú-kudurriuszur babiloni király uralkodása idején épült fel. Babilon Babilónia fővárosa volt, az Eufrátesz partján feküdt, a mai Irak központi területén. II. Nebukadnezar alatt az újbabiloni birodalom utolsó fénykorát élte. A fővárosban szabályos, geometrikus elrendezésű Marduk-szentély épült,
22
lépcsózetesen a magasba emelkedő zikkurattal („Bábel tornya”), a „világ hét csodája” közé sorolt függőkertekkel, a palota káprázatos tróntermével stb. Az erődített városfalon nyíló északi kaputól, az Istár-kaputól vezetett a felvonulási útvonal a szent kerület felé, melynek pártázatos lezárású belső falai oroszlánokkal díszített színes kerámiatégla borítja. Marduknak szent állata, a kígyőfejű sárkány ismétlődő
ábrázolásai ékesítik az Istar-kapu falát. Az egész falat mázas, égetett téglákkal rakták ki, ez az eljárás az állatalakok összeállításában egyfajta –hálózatos előrajzon alapuló– sorozatgyártást feltételez. Összesen öt városkapu létezett az Istár-kapu mellett, még a Marduk-kapu, a Zababa-kapu, az Urasch-kapu és egy ismeretlen nevű a déli városfalban az Istár-kapu volt a legmonumentálisabb és legdíszesebb.
Sötétkék csempéival a monumentális Istár-kapu Babilón processziós útjának ékköve és a palotanegyed bejárata is volt egyszerre.
23
KÉRDÉSEK, FELADATOK 1. Melyek az egyiptomi képzőművészet fontosabb sajátosságai? 2. Milyen megjelenési formáit ismered a „piramisoknak”, vagyis a gúlának? (Építészetben, művészetben, mindennapi életben.) 3. Milyennek látod a megismert művek alapján az egyiptomiak környezetalakító igényeit? 4. Tervezz díszletet Az ember tragédiája negyedik színéhez!
IRODALOM Székely András: Az ókori Kelet művészete. Budapest, 1983, Képzőművészeti Dobrovits Aladár: Egyiptom festészete. Budapest, 1944, Officina Dobrovits Aladár: Egyiptom és az antik világ. Budapest, 1979, Akadémia Dobrovits Aladár: Irodalom és vallás az ókori Egyiptomban. Budapest, 1974, Akadémia Kákosy László: Ré fiai. Budapest, 1979, Gondolat A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. Budapest, 1982, Gondolat Josef Klima: Mezopotámia. Bratislava, 1982, Madách Hajnóczi Gyula: Irak építészete. Budapest 1974, Corvina
24
Imhotep, főépítész
25
A tankönyv engedélyszáma: 26 107/1985. IX. Bírálta: Kovács Károly művészettörténész, OPI-főmunkatárs Dr. Németh Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár Papp György főiskolai adjunktus Dr. Porcsalmy János történész Dr. Takács József művészettörténész A fotókat készítette: Makky György A fedelet tervezte: Balázsi Anna Szerkesztette: Balázsi Anna ISBN 963 18 5405 1
9768631 854053