Antropozófia 2013 Húsvét

antropozófia

a folyóirat

HÚSVÉT – AZ ÉN SZÜLETÉSE Lendvay Miklós 1912 Húsvétján Rudolf Steiner egy új naptár bevezetését javasolja. Legyen Húsvét a földi év kitüntetett fordulópontja! Tekintsünk más módon az év körforgására! Reformáljuk meg a szellemi események szempontjából szemléletünket! Az év fordulópontja eddig egy más hangsúlyhoz kötődött: a karácsony a fizikai test születése és vízkereszt az én testbe költözése. De van ennél emberre jellemzőbb, megkülönböztetőbb születés: a Húsvéti születés, az Én születése, majd pünkösd, a közösség születése.

Húsvétkor Krisztus alászáll a Földbe, és a Föld egész testét, auráját megváltoztatja a feltámadás nemcsak a megváltó testének, hanem az egész Földnek a megújulása. Más szinten, Én-nel felruházva születik meg a földi ember, Isten fia, aki előbb emberré vált, s aztán még többé: emberhalált hal, majd áthatja a Földet, az egész bolygót megváltoztatja Istenlétének erejéből. Feltámad, s vele együtt a Föld újul, változik.

A Golgotai misztérium a Föld fejlődésének fordulópontja: az anyagba szállás folyamata megfordul, és az anyag teljes mértékű elfogadásával, a vele való azonosulás, a cselekvő átformálás által a földi ember elindul a szellem felé, s magával viszi a Földet, felfelé, a nemesülés felé vezető úton.

Ettől a pillanattól költözik Krisztus az emberbe. Innen képes az ember nem külső közvetítőkön át, a külsőben, hanem belső viszonyban az isteni erőhöz közvetlenül kapcsolódni. Új misztérium születik, amelynek kiindulópontja immáron az ember saját belső újrakezdése, saját kezdeményezése. A felelősség, a kezdés joga és szabadsága letétetik az ember kezébe, lelkébe. Megszületik az Én. A Föld létrejöttének ez a célja és értelme: az emberbe költözhet a teremtő erő, a szabad emberi lény énjéből kiindulva váltja meg nemcsak önmagát, hanem környezetét, társadalmát, az egész Földet. Amennyiben megérti és elfogadja a kihívást, és van ereje megtenni a nem kényszerítő, hanem szabadon felvállalható lépéseket.

A Golgota, a Húsvét a fordulópont. Naptárunk eddig még a régi maradt.

Ugyanebben az évben, 1912-ben egy mindezzel szorosan összefüggő dolgot hoz Steiner a szellemvilágból a Földre, hogy tettével átalakítsa azt.

A lélek éves útját pontos képekben írja le a Lélekkalendáriumban. 52 versszak, 52 hét, kezdőpontja Húsvét, végpontja Húsvét. Lelki képekben az ember kapcsolata a felemelendő Földdel, a szellemi hierarchiák és a Föld lényeinek között álló ember lélek-közepe, tett és gondolat között, a szívvel-vérrel-érzéssel áthatott lélek ábrázolása. Tapasztalás és erőt adó hatás: a leírás inspirál, életre kelt, transzformál, minket és a Földet. Hogy mi magunk is átalakulhassunk, erősödhessünk, és átalakíthassunk. A Lélek útjának mérnöki pontossággal való leírása, egy újra-teremtett, megreformált nyelven keresztül.

Steiner 1923-ban újraalapítja az Antropozófiai Társaságot. Nem tudja, a szellemi hierarchiák miképpen fogják fogadni forradalmi tettét, hogy a történelemben először vállalja fel egy szellemi tanító egy földi Társaság operatív vezetését. Kockáztat, mert elérkezettnek látja az időt, hogy a tanok befogadása, a stúdium lehetővé válása után a tettek következzenek. Hogy az Antropozófia-lény korszakot meghatározó, megtermékenyítő tényezővé váljon, hogy kiteljesedjen a benne lakozó megváltó erő. Áthassa a Földet.

A Szellemtudományi Főiskola és a Társaság együttműködésével egy olyan lehetőséget nyit meg Steiner, amelyben az egyes ember útját összekötheti sorstársainak útjával. Ahol emberi csoportok, akik eddig merítkeztek az antropozófia szellemi tudásából és erejéből, kiléphetnek az önösség és az öncél kereteiből, és a világ, az élet területeit termékenyíthetik meg. Szekciók, munkacsoportok alakulnak, amelyek nemcsak a tudást, hanem a szellemi bölcsességgel és inspirációval áthatott tettet, a világ átalakítását tűzik ki célul. Hogy az Én születése egyben egy közösségi születés lehessen, a Húsvét feltámadása és az új erőkkel történő megújulás után a közösség is egymásra találjon, és egymást emelve, együttműködve tehessünk a Föld felemelkedéséért.

1 2013-03-v12.indd 1

2013.03.23. 9:16:13

antropozófia

2013 Húsvét

Újraalapul a Társaság 1923-ban. Az alapkőletétel fohásza megszólítja a szellemi hierarchiákat, s megszólítja az embert, hogy bár a körülmények sokszor nehezek, korlátozóak, de sorsáért az ember mégiscsak: önnönmaga felelős.

A Társaság kiépülését Rudolf Steiner nem kísérhette végig. Megteszi az előkészítést: lehozza a szellemtudomány alapjait a Földre, kihozza a szellemi tudást és kutatást az ezotéria titkossága mögül.

Pontosan, mindenki számára érthető módon írja le a szellemi gyakorlás útját. Nyilvánossá, közkinccsé teszi mindazt, amit ember megtanulhat erről. Az összkiadás 354 kötetében ott fekszik ez a tudás lejegyezve. A mi dolgunk, hogy saját magyar nyelvünkön megfogalmazzuk ugyanezeket, és ne hagyjuk, hogy az összkiadás koporsójában maradjanak. A tettekké való feltámasztása a mi feladatunk.

A Társaság elsődleges feladata ennek lehetővé tétele és megvalósítása. Antropozófiát lehet tanulmányozni sokféleképpen. Egyedül, csoportban, Társaságon kívül és belül. A Társaság kötelessége és lehetősége, hogy nyisson az életterületek felé, és mindazt, amit tesz, áthassa azzal a tudással, amelyet az ember ismerete számára lehetővé tesz. Hogy az antropozófiát a világban élővé tegye.

Az antropozófiai impulzusai olyan feltámadás-erőket hordoznak, melyekkel az antropozófia civilizációs tényezővé válhat. Több helyütt már elindult és

folyik az a munka, amelyek emberek tömegeit érinti nap mint nap: közel 1.000 Waldorf-iskola működik a Földön, fogyatékos embereket segítő Camphill-közösségek tucatjai léteznek, a társadalmi együttlétet alapjaiban megreformáló feltétel nélküli alapjövedelem ideája egyre szélesebb rétegeket gondolkodtat el, és inspirál cselekvésre. Magyarországon is rengeteg területen dolgoznak antropozófusok a Társaságon kívül is. Ezek egy része nem a Társaságban szerezte a tudását és eltökéltségét. Az életterületeken működők merítenek a forrásból, járják a megismerési utat, és működésüket áthatja mindez.

A Társaság és az életterületek között az együttműködés és a nyitottság elengedhetetlenül fontos.

Ezzel fordulhatunk egymás munkája, elért értékei felé. Él a remény, hogy egymásnak adni vagyunk képesek. Lehet, hogy elsősorban egymás között, a szellemtudományt ismerők világában. De ebben sincs elszigetelt létezés, nem kérhetünk időt sorsunktól a felkészülésre: bármit teszünk vagy nem teszünk, formálja világunk, Földünk valóságát.

A jövőt alapvetően határozza meg a jelen, halogatásaink, erőtlenségünk lehetőségeket szalaszt el.

Rajtunk áll, hogy közösségeinket, Társaságunkat, hazánkat, Európánkat, Földünket hitelesen emelni tudjuk-e. A Golgotai Misztérium megtörtént, a Társaság megalapítva. Az antropos-nál, az embernél, nálunk a lehetőség.

„...azt kell elérnünk, hogy minden cselekedetünk közepette érezhessük az összefüggést a szellemi világgal. Hiszen éppen ez kell legyen a különbség a mi Antropozófiai Társaságunk és bármi más a mi korunkban létezhető egyesülés között. A különbség az kell legyen, hogy magából az antropozófia erejéből létezik ez a lehetőség, hogy a gondolható legszélesebb nyilvánosságot összekössük a legigazabb, legbensőbb ezotériával.” (Rudolf Steiner, 1923. december 26. GA 260, 93. oldal) „...az antropozófiai mozgalom legfelsőbb alapszabályaként azt írjuk a lelkünkbe – mely mozgalom burka az Antropozófiai Társaság legyen - hogy benne minden szellem által akart; hogy mindannak kiteljesedése akar lenni, amit az idő jelei fénylő betűkkel az emberek szívéhez szólnak.” (Rudolf Steiner, 1923. december 24, GA 260, 36. oldal)

2 2013-03-v12.indd 2

2013.03.23. 9:16:17

antropozófia

a társaságban

MIT JELENT A TÁRSASÁG KÉPVISELETE?

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A MAGYAR ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁG LEGUTÓBBI HÁROM ÉVÉBŐL (2010–2013)

Mesterházi Zsuzsa „A Goetheanumban ápolt antropozófia minden embernek nemzeti, társadalmi, vallási különbség nélkül segít olyan eredmények elérésében, amelyek a szellemi életet szolgálják, és így valóban a testvéri szeretetre épült szociális élethez vezetnek. Ennek elsajátítása, mint alapvető életfelfogás, nem kötődik tudományos képzettségi fokozathoz, csak elfogulatlan emberséghez. Az antropozófia kutatása és kutatási eredményeinek szakszerű megítélése azonban a fokozatosan elérhető szellemtudományos iskolázás függvénye. Ezek az eredmények a maguk módján ugyanolyan egzaktak, mint a természettudomány eredményei. Ha ugyanolyan mértékben ismerik majd el őket, mint az utóbbiakat, akkor az élet minden területén haladást fognak elérni, nemcsak szellemi, de gyakorlati értelemben is.” (Rudolf Steiner)1

A TÁRSASÁG SZELLEMI MIBENLÉTE, TAGGÁ VÁLÁS Az Antropozófiai Társaságot olyan kapcsolati lehetőségként hozta létre Rudolf Steiner, ahol a szellemi világ és a szellemi világ létét igénylő emberek összetalálkozhatnak, és ezáltal az egyes ember és az emberi közösségek sorsfeladatai közvetlenül, jelentős segítség mellett teljesülhetnek. Az emberré válás tanulásának útját járók beléphetnek a fejlődés megismerhető erőterébe, és jelentős szociális képességeket alakíthatnak ki.1 Az Antropozófiai Társaság alapelveit (Princípiumait) Rudolf Steiner fogalmazta és hozta nyilvánosságra az 1923. évi alapító Karácsonyi Gyűlésen (Dornachban), mint az Antropozófiai Társaság és ennek keretében létrehozott Szabad Szellemtudományi Főiskola eszmei alapokmányát. – Ugyanekkor ismertette meg a tagsággal az Antropozófiai Társaság szervezeti alapszabályát (Statútumát), mint jogi dokumentumot.2 A szervezet mai hivatalos neve: Általános Antropozófiai Társaság (ÁAT), amelynek princípiumai változatlanok, statútuma az idők során a közgyűlések határozatai alapján azonban többször változott. Steiner az Antropozófiai Társaság alapításakor nagyon sok tapasztalattal rendelkezett a különböző szervezetek, művészeti és tudományos

intézmények, kulturális fórumok és egyesületek működésének korabeli természetéről. Az Antropozófiai Társaság szervezetét nagyon körültekintően úgy hozta létre, hogy az egyidejűleg legyen alkalmas a szellemi valóság közvetítésére (az antropozófiai mozgalom életfeltételeinek biztosítására), illetve a földi/társadalmi környezetnek megfelelő egyesületi működésre. – A világ sok országában azóta létrejött, és még mai is létrejövő antropozófiai csoportok az Általános Antropozófiai Társaság részét képezik, saját szervezetüket és működésüket a Princípiumok és a Statútum alapján, ezekkel összhangban alakítják ki. Ezek a csoportok a kialakulásuk előrehaladott fázisában ugyancsak Antropozófiai Társaságnak nevezik magukat, az ÁAT jóváhagyásával, és az adott ország jogszabályi keretei között kidolgozzák saját alapszabályukat. Ezek a leágazott társaságok nevükben feltüntetik, hogy mely nyelvi kultúra környezetében, illetve mely ország területén működnek. A Magyarországon létrehozott Társaság neve az 1990-ben bejegyzett alapszabály szerint: Magyar Antropozófiai Társaság (továbbiakban: Társaság).

Aki belép ebbe a Társaságba, az minden esetben az Általános Antropozófiai Társaság tagja lesz a magyarországi csoporton (Landesgruppe Ungarn) keresztül.

Felmerült kérdések és válaszok

1

Rudolf Steiner: Az Antropozófiai Társaság alapelvei. (Ford.: Illés Györgyné), 3. pont. In: Az Antropozófiai Társaság alapelvei (Princípiumok) − Rudolf Steiner 18 levele a tagokhoz. (Ford.: Szilágyi Jenőné fordítása alapján átdolgozta Göröntsér Márton, lektorálta Kellner Ágnes) Genius Kiadó, Budapest, 2010, 5–6. old.

2

Rudolf Steiner: Prinzipien der Anthroposophischen Gesellschaft.

Statuten der Anthroposophischen Gesellschaft, illetve Statuten der Allgemeinen Anthroposophischen Gesellschaft.

1) Változtassuk-e meg a Magyar Antropozófiai Társaság nevét olyan módon, hogy abban az országhoz való tartozás jelenjen meg (pl.

Magyarországi Antropozófiai Társaság), vagy továbbra is úgy gondoljuk, hogy a nyelvi kultúrához való kapcsolat a kifejezőbb (Magyar Ant-

3 2013-03-v12.indd 3

2013.03.23. 9:16:17

antropozófia

2013 Húsvét

ropozófiai Társaság)? A tagságtól egy megindokolt javaslat érkezett be a névváltoztatásra.3 2) A tagfelvételhez szükséges-e az eddig megszokott két ajánló aláírása? A 2012. évi közgyűlésen ezt a kérdést felvetettük, de az ajánlás megtartásának és elhagyásának is egyformán voltak támogatói, illetve ellenzői. Ezért ezt a kérdést levettük a közgyűlés napirendjéről, és a 2013. évi közgyűlésen olyan megfogalmazásban fogjuk javasolni, ami lehetővé teszi a korábbi ajánlás megtartását, illetve ennek elhagyását is, a mindenkori tagfelvételt kérő személy saját döntése alapján. A tagfelvételt változatlanul a Társaság képviselőjének aláírása után hagyja jóvá és írja alá az ÁAT képviselője.

3) A Társaság vezetőségének szerepe mennyiben felel meg az ezoterikus szellemi működés, illetve az egyesületi formában működő szervezet elvárásainak? A Vezetőség 7 tagja, illetve a kibővített Vezetői Kör összesen 12 tagja mindkét területen kiveszi a részét a munka dandárjából: a) stúdium-csoportokban, Zweig-munkában, művészi alkotómunkában, Klasse csoportokban, kezdeményező beszélgetésekben, illetve a Goetheanum egyes szekcióihoz kapcsolódó munkákban; b) a Társaság egyesületi működését szervezik, alakítják (könyv- és folyóirat kiadás, programszervezés, gazdálkodás, ünnepek előkészítése, a Rudolf Steiner Ház fenntartása, stb.).

4) Mire kellene az elkövetkező években a vezetőségnek több figyelmet fordítani? A tagsággal (csoportokkal, tagokkal) a közvetlen kapcsolatápolás, a törődés újabb formáinak megtalálása, a sajátos szellemi érdeklődési területek megismerése, illetve minél több tag bevonása a Társaság életét fenntartó munkacsoportokba előmozdíthatja a kölcsönös figyelmet és megértést.

3

Lendvay Miklós javaslatából (2012. november 15.) részletek: „Javasolom, hogy a Társaság neve a jövőben legyen Antropozófiai Társaság Magyarországon. […] A magyar Társaság az én értésem szerint az egyetemes világ-Társaság egy része, és a név pillanatnyilag nem ezt mondja. […] Minden lehetséges fórumon szorgalmazom azt, hogy a Társaság nevét ebben az értelemben változtassuk meg!”

A TÁRSASÁG MŰKÖDÉSÉNEK ANYAGI FORRÁSAI A Princípiumokban és a Statútumban Steiner egyaránt megfogalmazta, hogy a tagdíj mértékét az egyes társaságok határozzák meg, de mindegyik társaság a tagjainak létszáma alapján meghatározott összeget átutal a Goetheanumba, annak fenntartásához. Az ÁAT jelenleg is a tagdíjakból, az adományokból, örökségekből, a rendezvényeiből, illetve a kiadói tevékenységéből keletkezett bevételekből gazdálkodik. A hazai Társaság hasonló forrásokra támaszkodik, természetesen nagyságrendekkel kisebb összegekben. Ezek közül a tagdíjak lehetnének a pontosan tervezhető bevételek, a többi forrás részben előre nem mindig tervezhető, illetve a rendezvényszervezés és a kiadói tevékenység maga is forrásokat igényel. A tagdíjat azonban a hazai tagságnak csak egy része fizeti. Néhány évre visszamenően mintegy 6 millió Ft tagdíjelmaradást tartunk nyilván. Ez rendkívül sok, és nagyon megnehezíti a Társaság gazdálkodását. – Folyamatosan gondoskodni kell a Rudolf Steiner Ház működéséről, karbantartásáról, kisebb beszerzésekről. A közműdíjak, a külső raktárban elhelyezett könyvek tárolási díja, az adminisztrációval és a gazdasági ügyintézéssel kapcsolatos költségek, valamint a tagságnak küldött levelek postaköltségei rendszeres havi öszszegeit nem fedezik a befizetett tagdíjak. Ha ez a helyzet nem javul, akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy hosszabb távon fenntartható-e a Rudolf Steiner Ház, illetve a Társaság jelenlegi tevékenysége.

Felmerült kérdések és válaszok 1) Mit tegyünk annak érdekében, hogy a tagok anyagi helyzetéhez igazodó tagdíj-tarifákat állapítsunk meg? Differenciált tagdíj-tarifákat számítottunk, és ezeket a 2011. évi közgyűlés egyhangúan jóváhagyta, majd erről értesítettük a teljes tagságot. Évente felhívjuk a figyelmet egy-egy körlevélben az esedékes tagdíjak befizetéséről.

2) Hogyan érzékeltessük a tagsággal, hogy a tagdíjak be nem érkezésével olyan hiány keletkezik a Társaság gazdálkodásában, amit mással nem lehet pótolni? Egyénre szóló levélben értesítettük a Társaság minden tagját, amelyben megírtuk a tényleges befizetésektől függően, hogy: a) köszönjük a rendszeres tagdíjbefize-

4 2013-03-v12.indd 4

2013.03.23. 9:16:17

antropozófia

tést, vagy: b) leírtuk, hogy a nyilvántartásunk szerint mennyi tagdíjelmaradása van, és megírtuk az elmaradás rendezésének többféle módját. – Értesítettük a tagságot arról is, hogy a Goetheanumnak fizetendő éves tagdíjat minden évben Dornachban állapítják meg, az adott Társaság taglétszáma alapján. Ezeket az összegeket évente rendszeresen átutaltuk.

3) Hogyan lehet az eseti, nem rendszeres, illetve a kiadói tevékenységből származó bevételeket növelni? Meghatároztuk, hogy mely csoportos rendezvények milyen hozzájárulással (adománnyal) segíthetik a Rudolf Steiner Ház fenntartását. − A könyvkiadáshoz szükséges ráfordítások egy részét a Társaság korábbról örökölt vagyonának egy részével pótoltuk, olyan gazdálkodási tervek mellett, amelyek feltételezték, hogy az évek során megtörténik a befektetés visszatérülése. A könyvterjesztéssel összefüggő árképzési viták (pl. teljes ár, kedvezményes ár) nézetkülönbségeinek valós közgazdasági átvilágítása és értelmezése elkezdődött, de megoldáshoz ez ideig még nem jutottunk.

4) Lehetséges-e olyan gazdasági tevékenységet folytató szervezetekkel az együttműködés, amelyekkel kölcsönös érdekek alapján lehet megállapodásokat kötni? Ez a kérdés felmerült, de nem történtek érdemi lépések a megvalósulás irányában.

AZ ANTROPOZÓFIA HOZZÁFÉRHETŐSÉGÉNEK ELŐSEGÍTÉSE Az Antropozófiai Társaság feladata kezdettől fogva a szellemi világról megszerzett és tovább kutatható szellemtudomány ápolása és nyilvánossá tétele.

Rudolf Steiner kutatásainak eredményei döntően német nyelvű publikációkban (könyvekben, előadásokon) kerültek nyilvánosságra. Ezeken keresztül lehet megismerni az antropozófiai orientáltságú szellemtudományt. Az antropozófiával foglalkozó hazai csoportok már az 1930-as évektől megkezdték a szellemtudományi művek magyar nyelvre fordítását és kiadását. Ezt a munkát folytatja a Társaság keretei között létrehozott és ma is működő Genius Kiadó, amelynek elsőrendű célja, hogy döntően Rudolf Steiner művei, de esetenként az ebbe a szellemi körbe tartozó más szerzők művei is minél pontosabb fordításban, igényes külső megjelenésben (könyvborító, fülszöveg, könyvjelző, logó,

a társaságban

könyvészeti adatok stb.), elfogadható áron kerüljenek a mai olvasók elé. A Kiadó évente kiadási terveket készít a beérkezett igények figyelembevételével.

A fordítások a szerteágazó steineri életmű számos területére (filozófia, kozmológia, krisztológia, művelődéstörténet, medicina, pedagógia, művészetek, földművelés stb.) vezetik be az olvasókat. A fordítások mindegyike hozzájárul az antropozófia fogalomvilágának a magyar nyelvben való közléséhez.

Felmerült kérdések és válaszok 1) A Társaság szerves részét alkotó Genius Kiadó munkáját szervező Könyves csoport (kiadási tervek, fordítások, nyomdai előkészítés, terjesztés szervezése stb.) milyen körben hoz döntéseket, illetve gazdálkodása hogyan illeszkedik a Társaság gazdálkodásába? – A „könyvgazdák” felkérése, a fordítói és lektori munka minőségének emelése, a nyomdai munka igényessége, a megváltozott dizájn, elismerést váltott ki az olvasókból. – A kiválasztás, vagyis annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mely könyvek, milyen sorrendben jelenjenek meg, a tagoktól érkezett javaslatok és ezek megvitatása során alakul ki, természetesen nem lehet minden igényt kielégíteni. A könyveladás a terjesztői megállapodások és a könyvpiac stagnálása vagy szűkülése függvényében alakul. A bevételek az év folyamán időszakosan ingadoznak (pl. karácsony előtt nagyobb a vásárlási kedv). A felhalmozott (raktárban tárolt) könyvkészlet jelentős. Ez a tény befolyásolja az újonnan kiadott könyvek példányszámainak meghatározását.

A Genius Kiadó kiadásai és bevételei a Társaság gazdálkodásának részét képezik, az éves közgyűlések jóváhagyásával.

2) Milyen könyveket forgalmazzon a Társaság?

Jelenleg elsősorban a Genius Kiadó régebbi és új könyveire esett a választás, emellett azonban más, antropozófiai műveket (is) megjelentető kiadókkal is megállapodást köt a Társaság.

A kiválasztásban meghatározó szerepet játszik az antropozófiai tematika, illetve a könyvek fordítási és nyomdai minősége.

3) Hogy állunk a fordítások jogtisztaságával? Az eredeti műveket megjelentető kiadókkal a kapcsolatfelvétel (hozzájárulás megkérése) sok esetben nem történik meg. Ezt a gyakorlatot meg kell szűntetnünk.

5 2013-03-v12.indd 5

2013.03.23. 9:16:17

antropozófia

2013 Húsvét

A különböző antropozófiai témakörök iránt érdeklődők stúdium csoportokat alkotva tanulmányozzák az általuk kiválasztott antropozófiai műveket. Egyegy témakör komplexebb megismerését segíti elő az évenkénti programokat hirdető Rudolf Steiner Szeminárium. − Az antropozófia elmélyültebb megismerését és a személyes fejlődés tudatos gyakorlását teszik lehetővé a hagyományosan Zweignek nevezett csoportok (a Társaság keretében jelenleg hat ilyen hazai csoport működik). A szellemtudomány területén végezhető önálló kutatásra készítenek fel a Szabad Szellemtudományi Főiskola magyar és német nyelvű Klasse csoportjai. – A Társaság negyedévenként megjelenő lapja – az ANTROPOZÓFIA – 2010-től megújult néven, új szerkesztőséggel és lapszerkesztési koncepcióval az antropozófiai életterületek (Waldorf-pedagógia, antropozófiai gyógyászat, biodinamikus gazdálkodás, művészeti csoportok előadásai és kiállításai stb.) bemutatását helyezte előtérbe, emellett a nyilvánosság erősítése érdekében rendszeresen megjelentet interjúkat, kutatási eredményeket közlő eredeti tanulmányokat és fordításokat, hazai és külföldi szerzőktől. A tematikus számok bevezetésével (Rudolf Steiner 150 éve; Szabadság, Identitás, Szíverők, Társaság) sikerült egy-egy témakört számos szerző bevonásával különböző nézőpontokból is bemutatni. A lap Melléklete a tagok számára készül, ebben a Társaságot és a tagokat közvetlenül érintő írások (események leírása a Társaság életéből, hírek a Goetheanumból, közlemények stb.) kapnak helyet. – A 2012-től elindított Hírlevél elektronikusan ad havonta rövid öszszefoglalókat a Társaság eseményeiről, közli a havi programnaptárat, szemelvényeket közöl Rudolf Steiner írásaiból, közzé teszi a kiemelkedő programok meghívóit. – A Társaság honlapja a megújulás állapotában van. A Társaság tagjai regisztrálás után juthatnak hozzá a Társaság életét érintő információkhoz, dokumentumokhoz, ugyanakkor a külső érdeklődők számára is sok hasznos információt tartalmaz, ha tájékozódni kívánnak az antropozófia, illetve a Társaság programjai iránt.

Felmerült kérdések és válaszok 1) Miben különbözik a stúdium csoportok, a Zweigek és a Klasse csoportok munkája? Ez a kérdés gyakran foglalkoztatja a tagokat, de a különbségek körvonalazása nem egyöntetű.

Rudolf Steiner e háromféle antropozófiai munkáról számos írásában és előadásában kifejtette álláspontját. Szándékainak megértése érdekében a Vezetői Kör minden ülésén egy éven át rendszeresen olvastuk a „18 levelet”, amelyben nagyon világosan leírja e munkacsoportok különbözőségeit. A 18 levelet minden új belépő tagnak ajándékba adjuk. – A nagy tapasztalatú hazai Zweig-vezetők egymás között megbeszélik ezt a kérdést, illetve az Antropozófia c. lapban közöltünk erről egy korabeli beszélgetést Rudolf Steinerrel.4 A Klasse csoportok munkájának további elmélyítése érdekében elkészült egy erre irányuló alapos Prokofjev-mű magyar fordítása.

2) Milyen munkamódszerek jellemzőek a stúdium csoportokban? Minden ősszel megkérjük a csoportvezetőket, hogy az évad indításakor foglalják össze írásban, mivel és milyen módon kívánnak foglalkozni a csoportokban. Ez a kezdeményezés ad bizonyos támpontokat a stúdiumok munkájáról, de a csoportok valós működésére kevés a rálátásunk. Ebben a lapszámban közöljük néhány stúdium-csoport bemutatkozását, azokét, akik vállalkoztak erre. Várjuk a további tapasztalatok közreadását is.

3) Hogyan lehet kezdő csoportokat vezetni az antropozófia iránt érdeklődők számára? Azt tapasztaljuk, hogy a Társaság vonzáskörében mindig megjelennek olyanok (különösen az antropozófiai életterületekről), akik rendszeresen szeretnének ismerkedni az antropozófiával. Számukra működik egy ún. kezdőcsoport a Társaságban (továbbiakat is tervezünk), emellett kialakulnak beszélgető csoportok, pl. a Teaházban, vagy a nyilvános rendezvényekhez kapcsolódva. Két-három év közös munka szükséges ahhoz, hogy a bevezetés további munkát tegyen lehetővé.

4

Adelheid Petersen: Rudolf Steiner az előadói tevékenységről és a Zweig-munkáról. Az Antropozófia c. folyóirat 2012. Mihály-napi számának Mellékletében. Ford.: Barna Péter.

6 2013-03-v12.indd 6

2013.03.23. 9:16:18

antropozófia

4) A vidéken élő tagok hogyan tudnak kapcsolódni a Társaság életéhez? A nagyobb rendezvényekre, ünnepekre a vidéken élő tagok közül többen is eljönnek, de a rendszeres találkozás nem megoldott. Esetenként kialakul egy-egy levelező kapcsolat. Egyre többször tapasztalható, hogy ideiglenes vagy állandó csoportok jönnek létre valamelyik vidéki városban. Az újonnan belépő tagok egy része vidéken él, ők is keresik a társakat. A Társaság lapját 2012 végétől minden tagnak megküldjük.

5) Melyek voltak a kiemelkedő, többnapos programok? A Társaságból kiinduló kezdeményezésre jött létre a „Antropozófiai Pünkösdi Triennálé” esemény, amely 2012 májusában megtartott programjaival (csoportok bemutatkozása, előadások, kerekasztal-beszélgetés, művészeti bemutatók, vendéglátás stb.) kívánt rátekinteni a Társaságban folyó élet aktuális állapotára. − Az arlesheimi Ita Wegman Intézet vezetőjének − dr. Peter Selgnek – a háromnapos előadássorozata 2012 őszén, az orvosi/terápiás és a szociális/karmikus megközelítésű témakörben: „A szív mint az ember sors-szerve”, hat antropozófiai szervezet együttműködésében jött létre, igen nagyszámú hallgatóság részvételével, művészeti eseményekkel kísérve.

6) Mit várnak a tagok a Társaság negyedévenként megjelenő lapjától? Nagyon sok tag örömmel fogadja a lapot, esetenkénti hiányosságait sem hallgatják el. Szívesen olvassák a változatos írásokat a különböző antropozófiai életterületekről, a jól sikerült interjúkat és a Társaság múltját idéző cikkeket, valamint a legújabb kezdeményezésekről szóló híradásokat. A tagoknak szóló Mellékletet kifejezetten jó kezdeményezésnek tartják.

A Könyvtár állománya döntően Steiner műveket tartalmaz németül és magyarul, emellett más jelentős antropozófus szerzők írásai is megtalálhatók.

A könyvek, folyóiratok, kép- és hanganyagok száma az elmúlt három évben szolid mértékben gyarapodott, az olvasói kör bővült, a könyvállomány áttekinthetően rendezett, katalógusok készültek.

A könyvtár számára átadott könyvhagyatékok feldolgozása folyamatos. A könyvtáros személyében történt változás után is zökkenőmentes a kölcsön-

a társaságban

zés. A közelmúltban elkészült könyvtárhasználati szabályzat segítséget nyújt az olvasók számára.

A könyvtárat a Társaság tagjain kívül külső érdeklődők is igénybe vehetik. – A könyvtári munkával egyidejűleg végzett gyűjtőmunka – a Társaság történeti Archívumának létrehozása érdekében − tovább folytatódik, személyi változás nélkül. Folyamatosan bővülnek az adattáblázatok, gyűlnek a fényképek a Társaság egykori tagjairól, illetve feljegyzések, levelek, egyéb dokumentumok a Társaság múltjából. – Problémát jelent a Könyvtár szűk tere a Ház alagsorában, ahol gyakran valamelyik társasági program is helyet kap. A könyvtár gyarapításának a helyszűke is korlátot szab. A hagyatékok átvétele, az archív dokumentumok, valamint a kéziratos anyagok őrzése, valamint a helyben olvasás feltételeinek javítása több helyet kívánna.

Felmerült kérdések és válaszok 1) Hogyan lehetne több könyvtár-nyitvatartási időt beiktatni a Társaság programjába? A közelmúltban kezdeményezés született arról, hogy minden pénteken a Rudolf Steiner Ház egész napos nyitva tartásával megtoldjuk még néhány órával a kölcsönzési időt, emellett beszélgető csoportoknak termetünk otthonos találkozási lehetőséget. A megfelelő környezet kialakításához felhasználjuk a közelmúltban kapott hagyatékból származó bútorokat is.

2) Milyen olvasói igények merülnek fel a könyvtárral szemben? Tájékozódni fogunk a tagság körében, hogy érdeklődnek-e a magyar és a német nyelvű antropozófiai irodalom mellett az angol nyelvű kiadványok iránt, illetve tematikusan milyen kérések merülnek fel.

3) Hogyan gyarapítható az Archívum állománya?

Tovább folytatódik a Társaság egykor volt tagjaira vonatkozó feljegyzések, adatok, tárgyi emlékek gyűjtése, katalogizálása, a külföldi levéltárak, archívumok bevonásával is. Kérjük továbbra is a tagok segítségét.

ÜNNEPEK A RUDOLF STEINER HÁZBAN A Társaság közösségformáló eseményei, kitüntetett napjai az együtt töltött ünnepi alkalmak, amelyek egyaránt kötődnek a természet változásának tavaszi-nyári-őszi-téli ősrégi ünnepi tradícióihoz; az emberi testben megjelent Krisztus-lény földre

7 2013-03-v12.indd 7

2013.03.23. 9:16:18

antropozófia

2013 Húsvét

érkezésének, kereszthalálának, feltámadásának, mennybemenetelének eseményeihez, majd a Szent Szellem befogadásának ünnepköréhez; valamint az ember mai és jövőbeli testi-lelki-szellemi továbbfejlődését segítő kozmikus/szellemi impulzusokhoz.5 Az évi körforgás természeti átalakulásainak lelki átélhetőségét segíti a Léleknaptár, amelynek heti ritmusú szövegeivel a Társaság tagjai közül sokan a mindennapjaikhoz tartozóan foglalkoznak.6 − Rudolf Steiner az ünnepek idején (Karácsony a 13 szent éjszakával és a Vízkereszttel, Húsvét, Pünkösd, János-nap, Mihály-nap) rendszeresen tartott előadásokat, ezek nagy része ma már magyarul is olvasható, és gazdag forrásait képezik a Társaságban tartott ünnepi eseményeknek. „Soha nem érthetné meg az ember a Krisztus-impulzust, ha csak egyszer élt volna a Földön; ennek az impulzusnak kell vezetnie minket a földi életeken át, mivel a Föld a helyszíne a Golgotai Misztérium értelemmel való befogadásának és átélésének.”7 − A közös társasági ünnepek mellett a stúdiumcsoportok és a Zweig-csoportok saját körükben is fontosnak tartják az ünnepek szellemi tartalmának felidézését és lelki erőforrást jelentő hangulatának a megélését. – A Társaság programcsoportja, illetve a teljes vezetői kör hónapokkal az egyes ünnepek előtt felkészül a megfelelő ünnepi tartalom és környezet megteremtésére.

Felmerült kérdések és válaszok 1) Hogyan lehet bevonni a Társaság csoportjait, tagjait az ünnepek előkészítésébe, az ünnepi program megrendezésébe? A hagyományos egyszemélyes előadásokra épülő ünnepek mellett egyre gyakrabban vállalnak részt a Társaságban működő különböző csoportok (Rudolf Steiner Szeminárium, Új Ág-Zweig, Euritmia Iskola, Novalis Zweig), valamint az előadásokat gazdagító művészeti bemutatók (zenedarabok különböző hangszereken, képzőművészeti alkotások, szépirodalmi művek, euritmia, kórusbeszéd előadása). Esetenként a programok 5

Rudolf Steiner: Jahreslauf und Festeszeiten. Rudolf Steiner Verlag, Dornach, 2004.

6 Rudolf Steiner: Anthroposophischer Seelenkalender. Rudolf Steiner Verlag, Dornach, 2011.

7

Rudolf Steiner: Pfingsten, das Fest der freien Individualität. Hamburg, Pfingstmontag, 15. Mai 1910. In: GA 98 és hiv. mű (ld. 4. lábjegyzet), 127. old. (ford.: MZs).

keretében külső vendégek is bekapcsolódnak (Waldorf-tanárok: karácsonyi játék bemutatása, Waldorf-iskolások: közös éneklés, az Euritmia Iskola tanárainak és tanítványainak közreműködése, hangszeres művészek előadásai, stb.).

Sok jó tapasztalat gyűlt össze az ünnepek kapcsán. – A Társaság negyedévente kiadott lapja, az Antropozófia többnyire elkészül az ünnepre, ilyenkor mutatjuk be a legfrissebb számot a jelenlevőknek. – Hagyománnyá válik lassan az a gyakorlat, hogy a Társaság újonnan belépett tagjai az ünnep keretében veszik át tagsági kártyájukat, és személyesen is bemutatkoznak, beszélnek az életükről.

2) Milyen formát adjunk az ünnepeknek? Az ünnep tartalmát, hangulatát kifejező meghívókat küldünk ki, úgy rendezzük be és díszítjük (virágokkal, képekkel, szimbolikus tárgyakkal/ jelekkel) az előadás terét, hogy a szűkös hely ellenére is mindenki jól érezze magát ebben a térben. Szép időben még a kert is észrevehetően rendezettebbé válik a Társaság egyes tagjainak köszönhetően. Az egyszerű vendéglátás hozzátartozik az ünnepi programot lezáró kötetlen beszélgetésekhez.

SZERVEZETI MŰKÖDÉS ÖNIGAZGATÓ FORMÁBAN A Társaság egyesületi szervezeti formában működik, a MAT alapszabálya szerint.8 A Társaság szervei: a Közgyűlés, a Vezetőség és az Ellenőrző Bizottság.

A Közgyűlést az elmúlt három évben évente egyegy alkalommal hívtuk össze, az alapszabály előírásainak megfelelően. A közgyűléseken elfogadott beszámolókat és munkaterveket minden taghoz eljuttattuk. A határozatokat a közgyűlési jegyzőkönyvek tartalmazzák. − A közgyűlések előkészítésében és lefolytatásában az Ellenőrző Bizottság részt vett.

– A vezetőség (a 2010. évi közgyűlésen megválasztott 7 tagú Vezetőség és a további 5 taggal kibővített Vezetői Kör) kéthetenként tartja üléseit, előre megküldött napirendi javaslatokkal. A vezetőségi ülések nyilvánosak minden tag számára. Számos 8

„A Magyar Antropozófiai Társaság Alapszabályai” című dokumentumot 1990. június 3-án fogadta el a Társaság ünnepi alapító/alakuló közgyűlése. A Társaság az első alapszabályát a közgyűléseken többször módosította. A jelenleg hatályos alapszabály kelte 2012. március 17.

8 2013-03-v12.indd 8

2013.03.23. 9:16:18

antropozófia

esetben jelentkezett be egy-egy tag az ülésen való részvételre. Az ülésekre állandó meghívást kapott az Ellenőrző Bizottság és esetenként meghívtuk a napirendi témában érintett tagokat vagy nem tag vendégeket. A vezetőségi üléseken döntően a Társaság működésével kapcsolatos elvi és gyakorlati operatív kérdéseket beszéljük meg, egyeztetjük a feladatokat, és tájékoztatjuk egymást az időközben elvégzett munkáról, illetve az antropozófiai mozgalom híreiről. A Vezetői Kör minden tagja a Társaság fenntartásának, működésének meghatározott területéért felel. Kialakultak a felelősségi körök (reszortok), számos további tag bevonásával. A felelősségi körök (Tagfelvétel és nyilvántartás, Gazdasági csoport, Programcsoport, Könyvkiadás és -terjesztés, Folyóirat-szerkesztés, Hírlevélszerkesztés, Informatikai csoport és honlapszerkesztés, kapcsolat a Szabad Szellemtudományi Főiskola hazai Klasse csoportjaival, kapcsolat a Goetheanummal, kapcsolat az antropozófiai életterületekkel, mint pl. Waldorf-intézmények, Antromedicart és más terápiás csoportok, művészeti csoportok, egyéb társszervezetek stb.) nagy önállósággal és jelentős döntési szabadsággal működnek. A költségkihatású döntéseket az éves pénzügyi tervnek megfelelően előzetesen egyeztetik a Gazdasági csoporttal, és működésükről rendszeresen tájékoztatnak a vezetőségi üléseken. − A Házfenntartás feladatainak ellátására szóló megbízást visszavontuk, mert másfél év alatt sem jött létre az ehhez a reszorthoz szükséges csoport. A reszortokhoz kapcsolódó munkacsoportok nyitottak, a tagok érdeklődésüknek és felkészültségüknek megfelelően kapcsolódhatnak be ezek munkájába. A reszortok vezetői, illetve a munkacsoportok ajándékmunkát végeznek. (A könyvkiadás és a folyóirat előállítás egyes munkái, pl. a fordítások nagy része, illetve a nyomdai előkészítés munkái díjazással történnek.) A Vezetői Kör szervezeti működésének fő jellemzője a nagy önállósággal működő felelősségi körök létrehozása, amelyek egymással is együttműködnek az elvégzendő munkák természetétől függően. – A Társaság adminisztratív és pénzügyi feladatait az általános ügyintéző látja el egy személyben, aki folyamatosan kapcsolatot tart a felelősségi körök vezetőivel. A könyvelői feladatok elvégzéséről külső megbízással gondoskodunk.

A vezetőség a döntéseit általában konszenzussal hozza meg, ez esetenként gyorsan megtörténik,

a társaságban

más esetben pedig viták vagy többszöri nekifutásos megbeszélések előzik meg. A határozatok esetében az alapszabálynak megfelelően, csak a megválasztott vezetőségi tagok szavaznak. Néhány esetben fordult csak elő, hogy konszenzus nem alakult ki, ezért többségi szavazás döntötte el az adott kérdést.

Felmerült kérdések és válaszok 1) Hogyan lehet olyan működési formát kialakítani a vezetőségben, amely lehetővé teszi az öszszes szükséges munka elvégzését önkéntességi alapon? A felelősségérzet fenntartását segíti, ha mennél inkább részesei vagyunk a közösen meghozott döntéseknek, illetve ha önálló döntéseket lehet hozni. A bizalom kialakulását segíti, ha egymást kölcsönösen és pontosan tájékoztatjuk, illetve az együttműködések során kölcsönösen tekintettel tudunk lenni más álláspontokra, miközben saját álláspontunkat nem a másik fél kritikájaként fogalmazzuk meg. Ezek a tulajdonságok elemi szinten minden emberben megvannak. Egy közösség vezetőségében ezeket a tulajdonságokat erőteljesen fejleszteni kell. A Társaság vezetőségében eltöltött három év rengeteg munkával járt, ugyanakkor sok tanulással is. Ebben a tanulási folyamatban más egyéb tulajdonságaink is csiszolódtak, az elvégzendő munka természetétől függően. Egymás megismerésében feltárultak a tehetségek, adottságok, de legalább ennyire a gyengeségek, a hiányosságok is. Annak boncolgatásába, hogy milyen sorsbeli kapcsolataink vannak, nem mentünk bele, bár tudjuk, hogy nem véletlenül ültük körül tizenketten, alkalomról alkalomra az asztalt.

2) Lehetséges-e olyan együttműködési formát teremteni, amelyben nincs alá-, fölérendeltség?

Az általunk ismert intézményekben, szervezetekben általában a szokásos hagyományos hierarchikus döntési rend működik. Ezzel szemben az ajándékmunkának olyan a természete, hogy mindenki maga dönti el, hogy mekkora részt tud belőle vállalni, azt milyen időbeosztással tudja elvégezni. Ezért egymással „megállapodást” kötöttünk, hogy ki milyen területekért vállalja a felelősséget. Ehhez előzetesen a Társaságban elvégzendő munkákból készítettünk egy ún. „feladatkatalógust”, amelyben össze-

9 2013-03-v12.indd 9

2013.03.23. 9:16:18

antropozófia

2013 Húsvét

gyűjtöttük mindazokat a munkákat, amelyek elvégzése szükséges ahhoz, hogy a Társaság élete folyamatos legyen. Kisebb változások történtek a három év alatt, a reszortok munkamenynyisége pedig attól függően alakult, hogy ki mit tudott elvállalni. (A vezetőségi tagok körében volt hónapokig tartó betegség, illetve hosszú külföldi út miatti távollét, ekkor besegítettünk az ideiglenesen gazdátlanná vált reszortok feladatainak elvégzésébe.) Az elvállalt feladatok elvégzéséhez azonban közös döntések is szükségesek. Ilyen esetekben a konszenzust azok alakítják elsősorban, akik az adott kérdésben a legtájékozottabbak, a legtöbb kompetenciával rendelkeznek.

3) Mi a technikai eszközök használatának szerepe az együttműködésben? Az információ továbbítása a technikai eszközök segítségével gyorsan és sok címzetthez eljut. Nagyon fontos a pontos fogalmazás. A pontatlan vagy hiányos szövegek (körlevél, honlap, Hírlevél, telefon) félreértéseket okozhatnak. A Társaság ügyében folytatott egyéni levélváltások a szóban forgó munkával kapcsolatban segíthetik az információk kérését és megadását. Erre nagy szükség van, mert a Vezetői Kör tagjai, vagy mindazok, akik ajándékmunkát végeznek, csak esetenként találkoznak személyesen. – Ezzel szemben a

személyes problémák közvetítésére és megoldására, indulatvezérelt viták lebonyolítására alkalmatlan az e-levél.

FELVETÉSEIM A VEZETŐSÉGVÁLASZTÁSRÓL A Társaság alapszabályában a vezetőségi mandátumok számára előírt három éves időtartamot rövidnek tartom. A vezetőségben vállalt tagság a feladatok megismerésével kezdődik, majd a munkarend kialakítása történik. A reszortok életképessége azon múlik, hogy milyen kezdeményezéseket indítanak el, ezek megvalósításába kiket tudnak bevonni a tagok köréből. Az eredmények a harmadik év végén kezdenek megmutatkozni, és a negyedik évtől tudnak kibontakozni. Ezt a munkaciklust lerövidíti és ésszerűtlenül megzavarja a három évenkénti vezetőségválasztás. Egy ilyen kis taglétszámú szervezettől ez túl sok energiát von el, és zaklatottá teszi a Társaság életet. Még akkor is, ha ennek lebonyolítása nagyon jól előkészítve történik. Szerintem lehetővé kell tenni, hogy a vezetőség bármely tagja egyegy közgyűlési időszak végén visszaléphessen, és a helyére a meglévő vezetőség alapos előkészítéssel, a közgyűlés jóváhagyásával vezetőségi tagot kooptálhasson. A hosszabb távon vezetőségi tagságot vállalók pedig – eredményeik és elfogadottságuk felmutatásával − a közgyűlés jóváhagyásával újabb ciklusra is kaphassanak megbízást.

10 2013-03-v12.indd 10

2013.03.23. 9:16:18

antropozófia

a társaságban

GONDOLATOK A MAGYAR ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁG GAZDÁLKODÁSÁRÓL A 2010 ÉS 2013 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN Takáts Péter „Az az óriási tévedésünk, hogy az ember azt hiszi, a dolgokat kritizálnia kell, miközben karakterizálnia kellene, mert ez az, ami számít.” R. Steiner, GA 178, 1917. 11. 16.

A Magyar Antropozófiai Társaság 2010-ben új Vezetőséget választott. A Vezetőség, miután áttekintette a Társaság eddigi gazdálkodásának helyzetét, egy új gazdálkodási stratégia kidolgozásába kezdett. Ennek két fő pillére volt, az egyik, hogy a Társaságon belüli gazdasági és pénzügyi folyamatok a jövőben a tagok magasabb szintű tudatosságára épüljenek, a másik pedig az, hogy a Rudolf Steiner által képviselt szellemtudományos szemlélet az eddiginél is jobban áthassa a Társaság gazdálkodásának gyakorlatát és a tagság gazdasági és pénzügyi szemléletét. Az első pillanatban egyértelmű volt, hogy a Társaság a korábbi években a gazdasági és pénzügyi kérdéseket „egy kicsit” elhanyagolta és másodrendű fontosságúként kezelte, miközben éppen a gazdaság a világnak az a része, amelyet csak a szellemi megismerési úton járva lehet megérteni.

Az új gazdálkodási stratégia ezért szerette volna feloldani azt az évek során kialakult rossz beidegződést, amely szerint egy szellemi társaságban nincsen helye a gazdasági kérdésekkel való foglalkozásnak. Ennek a visszahúzódásnak, a Vezetőség és a gazdasági munkát támogató Gazdasági Csoport tapasztalata szerint az oka az volt, hogy ma a szociális formákat annyira áthatja a pénz uralma, hogy ez a pénzuralom szinte lehetetlenné teszi, hogy az emberek a szellemi törvények által áthatva éljenek a világban. A tagok egy részében ezért kialakulhatott az a vélemény, hogy a pénz rossz dolog. Ezt erősítette minden bizonnyal az a szellemtudományos ismeret is, hogy a gazdaságban ráadásul Ahrimán uralkodik. A pénzben Ahrimán él, akár akarja ezt az ember, akár nem, ahogyan ezt Rudolf Steiner számos előadásában elmondta. Ezért az embernek el kell fogadnia, hogy az ahrimáni erő a törvényes hatalom minden pénzügyi és gazdasági folyamat felett szerte a Földön, ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy Ahrimán kötelessége a pénzügyekkel az ember szellemi céljait szolgálni, ha az ember tudatosságával erre rákényszeríti.

Rudolf Steinertől tudjuk azt is, hogy a napjainkra jellemző visszás helyzet éppen e tudatosság hiánya miatt alakult ki. Ma az emberek még nem tudják az anyagban, a gazdasági és pénzügyi folyamatokban a szellemi tartalmat megtalálni, és így tudatosságukkal a pénzügyeket a szellemi célok szolgálatába állítani. Ennek a hibás szemléletnek hatására tud aztán a gazdaságban a pénz uralma megjelenni, és ezért tud ma Ahrimán a gazdaságban uralkodni. Erről Steiner részletesen beszél a Soziales Verständnis aus geisteswissenschaftlicher Erkenntnis című előadásában (GA 191; 175. oldal) (Társadalmi megértés a szellemtudományos megismerés alapján).

A Vezetőség az elmúlt három évben elsősorban arra törekedett, hogy a Társaság gazdálkodásában megjelenhessen egy új minőség, amelyen keresztül megmutatkozhat az, hogy a gazdasági folyamatokban a pénz a szellem kifejezője és eszköze, és a vele való foglalkozás nem idegen egy szellemi közösségtől.

A Társaság gazdálkodásának átalakításával, vagyis egy tudatosabb, differenciáltabb és a közösség tagjainak az eddiginél aktívabb részvételére épülő működés bevezetésével, a Vezetőség szerette volna elérni, hogy a Társaság tagjai is felismerjék a pénz és a tudatos gazdálkodás jelentőségét. Továbbá, hogy a szellem éppen a pénz által tud a gazdasági folyamatokba belenyúlni, beavatkozni, és ezért a pénzügyekkel és gazdasági kérdésekkel való foglalkozás kifejezetten fontos egy szellemi táraság számára.

A pénz jelentőségével kapcsolatos kérdéseket Rudolf Steiner a Soziales Verständnis aus geisteswissenschaftlicher Erkenntnis című előadásában (GA 191; 177. oldal) úgy nyomatékosította, hogy azt mondta: „Das Geld ist das Allergeistigste in der Wirtschaft“ (A pénz a legszellemibb dolog a gazdaságban). Azaz pénz nélkül a szellem egyáltalán nem tudna beavatkozni a gazdasági folyamatokba, és „gazdasági értelemben a pénz a világban tevékeny szellem. A pénzben a szellem tesz a gazdaságban”

11 2013-03-v12.indd 11

2013.03.23. 9:16:18

antropozófia

2013 Húsvét

(Rudolf Steiner: Nationalökonomischer Kurs. GA 340; 56–57. oldal) (Nemzetgazdasági kurzus).

Az elmúlt három év igazi nagy kérdése ezen a területen tehát az volt, hogy elég bátrak vagyunk-e annak felismeréséhez, hogy a Társaság gazdálkodási és pénzügyi kérdéseinek helyes megválaszolásához, a Vezetőségnek és a tagságnak egyaránt, egy újfajta megközelítésre, új gondolkodásra van szüksége.

A Vezetőség azt remélte, hogy ezt az új szellemi megközelítést a Társaságban folyó szellemi életből fogja a gazdálkodás megkapni. Egy olyan szellemi alapokon nyugvó támogatást, amelyre egy egészségesen működő közösségben a pénzügyi és gazdasági folyamatoknak szüksége van. Ettől még azt is várta, hogy a Társaság tagjainak a gazdálkodási kérdésekkel kapcsolatos, gyakran merev gondolkodását ez a folyamat esetleg átszellemiesíti, és a gazdálkodással kapcsolatos valódi szellemi válaszokhoz elvezeti.

A Vezetőség a Gazdasági Csoport közreműködésével felmérte, hogy melyek azok a területek, ahol a gazdálkodás leginkább eltávolodott Rudolf Steiner és az antropozófia szellemiségétől. Két olyan területet találtunk, ahol a beavatkozás elengedhetetlennek tűnt, az egyik a tagdíjfizetési és támogatásszerzési, míg a másik a befektetési politika volt. Ezeken a területeken kellett a legsürgősebben tenni, annak érdekében, hogy a Társaság gazdálkodási és pénzügyi stratégiája úgy jelenhessen meg, mint egy a világban Rudolf Steiner szellemisége szerint tevékenykedő szellem.

TAGDÍJAK FIZETÉSE ÉS A TÁMOGATÁSOK A MAGYAR ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁGBAN A tagdíjak fizetése a Magyar Antropozófiai Társaságban mindig elhanyagolt kérdés volt. Annak ellenére, hogy az antropozófiai társaságokban a tagdíj fontos hozzájárulás az országos társaságok életéhez és tevékenységéhez, amelyen keresztül a tag kifejezi azt a tudatos elkötelezettségét, amellyel az országos társaság és az ott működő Szabad Szellemtudományi Főiskola munkájához viszonyul. Ezen túlmenően a világ különböző részein csoportokba és egyesületekbe szerveződött tagok az országos társaságoknak fizetett tagdíjakból, a Dornachnak történő tagdíjbefizetésekkel támogatják az AAG és a „Freie Hochschule für Geisteswissenschaft” működését és célkitűzéseit. A tagdíjbefizetésekből az AAG költségvetésébe 2012-ben a világ 50 országá-

ból, az elvárt 125 frankkal szemben tagonként átlag 90 frankot fizettek be, amely az AAG éves bevételeinek 25 százalékát teszi ki. Így évente közel 4,5 millió frank befizetés érkezik a világ különböző részeiből, ezzel is kifejezve azt az összekapcsolódást, amelyet a tagok a Dornachban folyó munkával szemben éreznek.

A Magyar Antropozófiai Társaság 278 tagjának tagdíjfizetési hajlandósága igen alacsony, amelyet jól mutat az, hogy egy 2012. július 27-i adat szerint – addig a napig – a 278 tagból mindössze 73-an fizették be 2012. évi tagdíjukat. Sajnálatos módon ugyanakkor 73 tag már 2006 óta nem fizetett egyetlen fillér tagdíjat sem. Az évek során be nem fizetett tagdíjakból a Társaságnak 2012 végére közel 6,5 millió forint kintlévősége keletkezett. A nehéz helyzet ellenére, az elmúlt három évben a Vezetőség mindent megtett annak érdekében, hogy a magyar Társaság az AAG felé fennálló tagdíjfizetési kötelezettségének legalább minimálisan eleget tudjon tenni, mert a 278 – részben fizető, részben nem fizető – magyar tag után befizetendő évi 6 millió forint tagdíj befizetése elviselhetetlen terhet róna a Társaság költségvetésére. Így érthető, hogy a magyar Társaság az elmúlt három évben az elvárt évi 6 millió forinttal szemben miért csak évi 500-600 ezer forint körüli tagdíjat fizetett az AAG-nak.

Talán ebből a néhány adatból is jól látszik, hogy mennyire nehéz és bonyolult a helyzet a tagdíjfizetés területén. Ez pedig igen plasztikusan mutatja a számunkra, hogy a Társaság az évek során kívül rekedt azon a természetes áramlási körön, amelyben a pénz a gazdaságban áramlik. Rudolf Steiner a Nationalökonomischer Kurs (GA 340; 59. oldal) című előadásában azt mondja, hogy a pénz cirkulációját olyannak kell látnunk, mint az emberi vagy állati szervezetekben a vér áramlását. De ez olyan áramlás, amelyet az ember tudatossága vezérel. Vagyis a pénz áramlási irányát az emberek gondolkodása határozza meg. Amennyiben a Táraság tagjai nem gondolnak arra, hogy tagságuk egy olyan tudatos elkötelezettséget is jelent, amelynek elemi része nemcsak a tagdíj befizetése, hanem gondolkodásukon keresztül pénzeknek (adományoknak, támogatásoknak stb.) a Társaság felé történő irányítása is, akkor a Társaság gazdálkodása mindig is gondokkal teli lesz, és küldetése megvalósításához szükséges

12 2013-03-v12.indd 12

2013.03.23. 9:16:19

antropozófia

mennyiségű szabad adománypénz soha sem fog a Társaság felé áramlani.

A probléma legalább részleges kezelésére a Vezetőség új tagdíjfizetési rendszert dolgozott ki, amelyet a Társaság közgyűlése 2011-ben el is fogadott. Meglepő módon ennek hatására a befizetett összeg az előző évhez képest nemhogy nem növekedett, hanem a 2012. évi záró adatok alapján inkább jelentős mértékben visszaesett. Mert amíg 2011-ben 1,6 millió forint volt a tagdíjakból beérkezett befizetés, addig ez 2012-ben már csak 1,2 millió forint volt!

Vagyis a várt jelentős változás még mindig nem következett be. Pedig ettől az új tagdíjfizetési rendszertől a Vezetőség azt várta, hogy azok a tagok, akik eddig azért nem fizettek tagdíjat, mert annak mértéke túl magas volt számukra, megtalálják majd a lehetőségeiknek megfelelő kategóriákat, és a tagdíjak Magyarországon is elérik majd a bevételek 2223 százalékát. Ezért továbbra sem szabad felhagyni azzal a kommunikációval, hogy egy ezoterikus társaságban a tagok a tagdíj befizetésén keresztül kötik össze magukat a társasággal és annak küldetésével.

Hasonló módon nem járt sikerrel a Vezetőségnek az a próbálkozása sem, hogy a Társaság vállalkozó tagjainak bevonásával igyekezzen a rendkívül kis mennyiségű szabad adománypénzek Társaság felé áramlásában növekedést elérni. Azon hagyományos találkozói egyikén, amikor a Vezetőség az egyes életterületeken dolgozó társasági tagokkal találkozik, a Vezetői Kör tagjai a vállalkozókat hívta meg, és igyekezett segítő gondolatokat és ötleteket kapni, amelyek az adományok mennyiségének növekedéséhez vezethetnek. Bár a beszélgetés igen jól sikerült, és a résztvevők számos ötlettel álltak elő, mégsem volt senki, aki valami konkrét kezdeményezést vállalt volna fel, így a működést támogató adományok mértéke 2012-ben sem növekedett olyan mértékben, ahogyan arra szükség lett volna.

A TÁRSASÁG BEFEKTETÉSI POLITIKÁJA A Vezetőség megválasztása után felülvizsgálta azt a gyakorlatot, ahogyan a Társaság készpénzvagyonát kezelte, ill. befektette. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis a nem felhasznált, „tartalék” pénz ismeretlen felhasználású befektetési számlán kamatozott, és a Táraság a tőzsdei műveletekből szerzett kamatot használta fel működési költségei fedezésére.

a társaságban

Az első pillanattól kezdődően egyértelmű volt, hogy ez az eljárás teljes mértékben ellentmond az egészséges gazdasági életre vonatkozó szellemtudományos elveknek. Rudolf Steiner az Aufsätze über die Dreigliederung des sozialen Organismus und zur Zeitlage 1915–1921 című előadásában (GA 24; 215. oldal) (Tanulmányok a társadalmi organizmus hármas tagozódásáról és az 1915–1921 közötti korszakról) egyértelműen azt mondja: „Azok a jövedelmek, amit ma az emberek akár a betéteik, akár a részvényeik vagy egyéb kötvényeik alapján megkapnak, azok egy egészséges gazdaságban abszolút feleslegesek, és értelmetlenek az emberi közösségek fejlődésének szempontjából. […] Mondhatnánk úgy is, hogy többé-kevésbé élősködőkké teszi ezeket az embereket, és ezzel egy időben az emberi társadalmon belül az elégedetlenség erőit hozza felszínre. És itt van a lényeg, ugyanis a nem-munkavégzés által jövedelmet szerző emberek károkozása elsősorban nem abban van, hogy egy keveset kivesznek maguknak a dolgozó emberek által megtermeltből, hanem abban, hogy azáltal, hogy munka nélkül jutnak jövedelemhez, az egész gazdaságra és társadalomra egy antiszociális minőséget nyomnak rá, és antiszociális erőket szabadítanak fel.”

Nagyon kemény szavak, amelyek a korábbi gyakorlat helytelenségét jól mutatják. A Vezetőség és a Gazdasági Csoport számára is egyértelművé vált, a Társaságnak a jövőben nem szabad olyan befektetési politikát folytatnia, amellyel a gazdaságban és társadalomban antiszociális erőket szabadíthat fel. Ennek hatására a „pénz pénzt hoz létre” típusú befektetési politikát a Vezetőség igyekezett minél előbb felszámolni, de a szabad szellemi szféra felé áramló adománypénzek áramából kimaradó és a tagdíjak be nem fizetésétől szenvedő Társaság, bármennyire is szerette volna, azonnal nem engedhette meg magának azt, hogy a kamatjövedelmekről teljesen lemondjon, bármennyire is károsak azok.

Ezért első lépésként a tőzsdei manipulációktól terhes kamatbevételekről mondott le a Vezetőség, és a pénzt egy kamatozó bankszámlára helyezte át.

Ez még nem jelentheti a végső megoldást. Szerencsére időközben Magyarországon is működik már közösségi bank, amely megoldást hozhat a problémánkra. Ezt Manfred Schmidt–Brabantnak, az AAG korábbi elnökének, egy 1994-ben, a GLS Bank fennállásának 10 éves évfordulóján elmondott be-

13 2013-03-v12.indd 13

2013.03.23. 9:16:19

antropozófia

2013 Húsvét

szédében elhangzottak is megalapozzák. Manfred Schmidt–Brabant szerint ugyanis „…a pénz közhasznú bankok segítségével, mint vándorló kereskedelmi és spekulációs tárgy (a pénz mint áru) megszelídül. Ezt különösen fontos meggondolni, mivel ez a vad pénzfolyamatok megszelídüléséhez vezet.”

Vagyis, ha a befektetések területén tudatosan úgy tudunk viselkedni, hogy Ahrimán visszaszoruljon szerepébe, akkor az antiszociális hatás megszüntethető. Ezért a Vezetőségnek meg kellene fontolnia, hogy a Társaság tartalék vagyonát a jövőben a Magnet Magyar Közösségi Bankban helyezze el.

Az elmúlt három évben a Vezetői Kör minden gazdasági és pénzfolyamatokkal kapcsolatos törekvése Rudolf Steinernek a pénzfolyamatokkal kapcsolatos vizsgálódásain és az ezekből keletkezett belátásokon alapult. A cél az volt, hogy azokat a gazdálkodási és pénzügyi folyamatokat, amelyek a Társaságban

hosszú éveken keresztül téves gyakorlatként működtek, áttekintsük, és miután újragondoltuk, új alapokra helyezzük. Az, ami az elmúlt három évben történt, tehát nem volt más, mint a korábban bemutatott szellemi alapokon álló törekvés arra, hogy a Magyar Antropozófiai Társaságot is bekapcsoljuk a gazdaság vérkeringésébe és a Társasághoz befelé áramló szabad adománypénzeket, ill. az onnan kifelé áramló pénzeket a tudatosságunkkal irányítsuk, és áramlásukat ellenőrizzük.

Ennek ellenére a Társaság egyes tagjai a mai napig olyan kérdéseket fogalmaznak meg, hogy miért foglalkozik a Vezetőség annyit pénzügyi kimutatásokkal, és miért „veszítettük el” korábbi jelentős kamatbevételeinket. Ebből láthatjuk, hogy feladat maradt még bőven, így a 2013-ban megválasztásra kerülő új Vezetőségnek is lesz mit tennie a gazdálkodás és pénzügyek tudatosságának területén.

14 2013-03-v12.indd 14

2013.03.23. 9:16:19

antropozófia

a társaságban

KÖNYVKIADÁS – GENIUS KIADÓ Lendvay Miklós A Genius Kiadó az Antropozófiai Társaság kiadója. Hosszú múltra tekint vissza, amely múlt erőteljesen meghatározza jelenét. 3 évvel ezelőtt egy új korszaka kezdődött a Genius működésének a születés vajúdási fájdalmával és az új létrehozásának örömével áthatva. Mivel a kiadó tevékenysége egyaránt szellemi és gazdasági, és érinti a Társaság belső működését és a tevékenységének kifelé való megmutatkozását, szinte minden területen alapvető inspirációkat meríthettünk Rudolf Steiner forradalmi gondolataiból. De mennyit sikerült ebből megvalósítani? Következzen egy rövid áttekintés arról, hogy tevékenységünk területein mik is történtek az elmúlt 3 évben.

A FOLYAMAT, AHOGY A MÚLTBÓL JELEN LESZ Az antropozófiával foglalkozó (eleinte titkos) csoportok, majd a megalakult/újraalakult Társaság tagjai kezdetben belső használatú munkaanyagok kialakítására törekedtek. Mivel ezek elsősorban Rudolf Steiner írott művei és a gyorsírók által lejegyzett előadásai voltak, emiatt fordítások születtek, ajándékmunkával, néha önállóan, néha csoportos feldolgozással, és ezeket használták a Társaság különböző csoportjai, ágai. Aztán ezek a fordítások a szélesebb körben való forgalmazhatóság érdekében könyv-alakot öltöttek, általában a nyomdaköltség külföldi támogatásával. Kiépült a terjesztés, a Társaság helyiségében az árusítás, valamint egyre szélesebb körben a viszonteladói hálózat.

A lényegi célkitűzés kristályosodott, egyre megfogalmazhatóbbá vált: a Társaság fő feladatát egyrészt az antropozófiai kutatások, a csoportos, valamint egyéni stúdiumok, az iskolázás segítése, másrészt ezeknek a széles körben való hozzáférhetővé tétele jelentik. Ebből adódóan a kiadó munkája is ezt a két nagy feladatot szolgálja, már a kezdetekkor is, jelenleg is, és a jövőben is. Hogyan alakult át ez a folyamat az elmúlt 3 évben, és milyen módon történik ez ma?

MUNKAMÓDSZER, A KÖNYVEK SZÜLETÉSE A Rudolf Steiner Házban található archívum, és a fordításokat végző tagtársaink birtokában rengeteg ajándékmunkával készült fordítás van. Ezek néha a kiadás igényével, néha csak belső használatra, néha csak a fordító saját örömére készültek. A korábban megjelent könyvek elfogynak, újra ki kell őket adni.

Bármilyen minőségű és igényességű is egy fordítás, fontos mozzanat azt újra kézbe venni, újragondolni, újraértelmezni. A folyamatos szellemi munka oda vezet, hogy a munkában résztvevők – akár saját korábbi munkájukat is – egyre jobban, egyre mélyebben értik. A néhány éve kiadott könyv most átnézve javítható, javítandó. Ahogy az ember egyre változik, fejlődik, képes ezt a munkájában, az alkotásaiban, a létrehozott könyvekben is tükrözni. Ezért van az, hogy minden kéziratot, ill. korábban megjelent könyvet újralektorálunk, korrektúrázunk, függetlenül attól, hogy ki és milyen minőségben alakította azt – abban a reményben, hogy képesek vagyunk javítani a minőségen. Néhány esetben ez olyan mértékű változásokat eredményezett a kiadandó műben, hogy az eredeti fordító már nem érezte azt a saját szövegének, így kérésére nevének feltüntetése nélkül publikáltuk azt. A most megjelentetett újradolgozott kiadásokban nemcsak a mostani kollegák nevét, hanem mély tisztelettel a belefektetett szellemi energia iránt, amit elődeink (többnyire ajándékmunkával) létrehoztak, a korábbi kiadások munkatársait is feltüntetjük az átdolgozott kiadásokon.

3 éve átalakítottuk a kiadó működési struktúráját: csoportok alakultak, amelyek az egyes részfeladatokat abban elmélyülve végzik. Ilyen csoportok: a kiválasztás, a létrehozás, a terjesztés, a gazdasági csoport, a más kiadókkal való kapcsolattartás csoportja (kezdetben a honlap és folyóirat csoport is ide tartozott, de ezek időközben önállósodtak). Minden könyvnek van könyvgazdája: ő az, aki a csoportok egy adott könyvön végzett munkáját koordinálja, és a könyv létrejöttének folyamatát végigkíséri a kiválasztástól a megjelenésig, a bemutatásig és terjesztésig. Ez a személyes bábáskodás különösen fontos

15 2013-03-v12.indd 15

2013.03.23. 9:16:19

antropozófia

2013 Húsvét

a speciális műveknél, mint pl. a Léleknaptár, vagy Steiner egyéb írott alapműveinél, vagy ahol a szerkesztésnek is fontos szerepe van, és ahol a könyv nagyobb publicitásra számíthat, és emiatt nagyobb példányszámban jelenik meg.

A belső használatra szánt kis példányszámú könyvek külön kategóriát képeznek a kiadó munkájában: ezek az Antropozófiai Füzetek (Genius Füzetek), amelyek általában 30-50 példányban jelennek meg. Ezek vagy (megítélésünk szerint) még nem kiforrott, kellőképpen érett fordítások, vagy nem számíthatnak 800 példányszámos vásárlói érdeklődésre. Eddig 10 ilyen füzetecske látott napvilágot.

A legfrissebb kiadások is tartalmaznak hibákat: a megtalált hibák javításait gyűjtjük, és időről időre egy korrektor nézi át ezeket, hogy internetről letölthető, online hibajegyzéket (online errata) tudjunk majd létrehozni. Az olvasó ezt majd a könyv olvasása előtt letöltheti, és kinyomtathatja, így minimalizálva azt a bosszúságot, amelyet a sajtóhibák és egyéb tévedések okoznak. Az olvasók az antropozofia.hu honlapon már most online jelenthetik az általuk talált pontatlanságokat, a javítás közösségi munkává válhat.

A honlapon az összes Steiner-könyv német szövege hozzáférhető a honlapon regisztrált társasági tagok számára, egy részük angol és magyar fordítása is elérhető (folyamatosan töltjük és frissítjük ezeket a tartalmakat).

ELŐADÁSOK A kiadás egyik legkritikusabb és legnehezebb területe Rudolf Steiner életműkiadásának legtöbb kötetét kitevő része, a gyorsírással lejegyzett előadások.

Ezeknek a kiadásoknak az elején röviden, a végén az Életutamból idézve hosszabban jelezzük, hogy ezekben az előadásokban hiba van. Mivel Rudolf Steiner idő hiányában a legritkább esetben tudta csak kijavítani ezeket a leírásokat, ezért minden ily módon nyilvánosságra hozott előadással szemben fenntartással kell élni: „Csupán azt kell elfogadni, hogy azokban a szövegekben, amelyeket nem néztem át, hiba van.”

A tagoknak szóló előadások – amelyekről a leírások először belső kéziratként voltak csupán hozzáférhetők –, valamint a teljes nyilvánosság számára szánt írásai közötti különbségről Életutam című

önéletrajzában nyilatkozik, amely rész az ilyen jellegű előadásokat tartalmazó könyveink végén mindig megtalálható. Az ott elmondottak ugyanúgy vonatkoznak az egyes szakterületek tanfolyamaira is, amelyek korlátozott számú, a szellemtudomány alapjaival tisztában levő hallgatóságnak szóltak.

Nagyon fontosnak érezzük, hogy az olvasó már az elején megkapja az „eligazítást” arra vonatkozóan, hogy mire számítson. Így eleve nem bosszankodik annyit, másként áll a szöveghez, sőt: még éberebb lélekkel olvas azt illetően, hogy az olvasottat ne vegye feltétlenül készpénznek, figyeljen arra, hogy az egymás után leírt mondatok egyáltalán nem biztos, hogy olyan szervesen kapcsolódnak egymáshoz, mint ahogy azt Steinernél gondolná az ember, és éber maradjon a „tévedések” iránt is, jó esetben korrigálja is azokat magában (és a szellemi világ számára).

Hogyha nem hívnánk fel a figyelmet rögtön az elején arra, hogy az itt következő előadások jegyzetek alapján készültek, és nem lenne nyilvánvaló, hogy a jegyzetek különböző minőségűek, olykor hiányosak, valamint hogy hiba van bennük, akkor rengeteg bosszúságot okoznánk az olvasónak – sőt, akár olvasókat riasztanánk el –, aki elsőként a fordítóra gyanakodna, illetve a gyakorlatlan olvasó akár Steiner előadásainak minőségét kérdőjelezné meg. Pedig a gyorsírás, annak a legépelése, német nyelvről magyarra ültetése: három olyan lépcső, amely egy eredetileg zseniális előadást is képes érthetetlenné vagy félreérthetővé tenni. A gyorsírással lejegyzett előadásokkal kapcsolatos mostani kutatások nagyon sokat kimutattak abból, hogy a pontatlanság sokkal gyakoribb, mint azt gondoltuk volna korábban. A gyorsírás sajátosságaiból, a jegyzeteket készítők eltérő képességeiből, valamint a lejegyzések külső körülményeiből adódóan – a terem zsúfoltsága miatt a gyorsíró olykor a padlón ülve készítette lejegyzéseit – az előadásokról készült leírások minősége igen eltérő, sok helyen hiányos, kiváltképp a korai előadások esetében, amikor még nem álltak rendelkezésre szakképzett, gyakorlott gyorsírók, illetve a jegyzeteket készítők csupán tartalmi összefoglalásra törekedtek.

Van egy (szerintünk jogos) „idealizálás” Steiner előadásmódját illetően, miszerint tudatosan használta a nyelvet, több szempontból is figyelt a mon-

16 2013-03-v12.indd 16

2013.03.23. 9:16:19

antropozófia

datok felépítésére, a gondolatmenetek fűzésére, lelkileg vezette a hallgatót. Az előadásokról készült jegyzetekben – különösen a korai előadások esetén – ez a legritkább esetben érvényesül. Sőt, éppen az ellenkezője tűnik fel: az, hogy Steiner nem beszélhetett ilyen „tőmondatokban”, a mondatok közötti szinte összefüggés nélkül, ami sok helyütt előfordul, mert valószínűleg a gyorsírók a lényeget jegyezték le. Tehát fontosnak tartjuk Steiner „védelmét” ezekkel a tájékoztatásokkal – ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Éberen végig kell gondolni az olvasottakat, a szöveget inspirációnak, kérdésfelvetésnek használva, és kizárólag az olvasás kapcsán szerzett saját tapasztalatra szabad építeni.

KIVÁLASZTÁS Az egyik legnagyobb és legérzékenyebb feladatkör annak eldöntése, hogy mely művek és milyen sorrendben jelenjenek meg. A honlapon bárki tehet javaslatot művek fordítására és kiadására, érkeznek is be ilyen indoklással alátámasztott javaslatok. Fontos szempontunk, hogy korábban elhanyagolt területek (pl. művészetek, pszichológia) teret kapjanak, illetve minden évben jelenjen meg fordítás az írott művek közül.

KÜLALAK, FORMÁTUM Fontos szempont, hogy a kiadványok zsebkönyvként könnyen hordozhatóak legyenek. Erős cérnafűzött változatban születnek a könyvek, remélve azt, hogy így gyakori forgatás esetén sem esnek szét a lapjai.

Törekszünk arra, hogy a könyv elején egy olyan műalkotás szerepeljen, amely abban az évben született, amikor a könyv íródott, ill. az előadások elhangoztak. Erről a fülszövegben tájékoztatjuk az olvasót.

Feltüntetjük a könyveken a GA-számokat, a könynyebb azonosítás érdekében – bár ez nem magyar rövidítés, mégis ezt használjuk mi is (GesamtAusgabe = ÖsszKiadás).

A fülszöveg és a hátsó borító a könyvhöz, ill. magához az antropozófiához szeretne kedvet csinálni. Rövid ismertetés, ajánlás kerül ide. A minden könyvben szereplő könyvjelző az adott területen már megjelent vagy megjelenés előtt álló könyvek címét sorolja fel. Idén létrehozunk egy olyan kibővített „könyvjelzőt”, amely az alapgyakorlatokat tartalmazza, emlékeztetve az olvasót, hogy az

a társaságban

antropozófia éppen azáltal válik civilizációs erővé, amennyiben képes a gondolkodáson keresztül a tettekig, a változásig, a cselekvésig eljuttatni az embert.

AJÁNDÉK ÉS PÉNZ Korábban mindenki, aki a könyveken dolgozott, ajándékba adta ezt a munkát a Társaságnak. Ez a hagyomány ma is él: körülbelül a fele munka ajándék, a másik feléért fizetünk. Csak az ajándék munka teszi lehetővé, hogy a könyvkiadás az általa termelt hasznot befizetheti a Társaságba, hozzájárulva annak munkájához. Vannak munkatársaink, akik élethelyzetükből adódóan nem engedhetik meg maguknak, hogy ajándékban dolgozzanak. Sajnos a nyomtatott könyvkiadás visszaeső forgalma és a bevételek stagnálása miatt, a kiadó nekik sem tud annyit fizetni, ami a munkájuk alapján ildomos lenne. Köszönet mindenkinek, aki munkájával hozzájárul a magyar nyelvű Steiner-könyvek létrejöttéhez és hozzáférhetőségéhez!

ÁRKÉPZÉS ÉS TERJESZTÉS A Genius Kiadó árképzésében azt az elvet követi, hogy az előállított kiadványok kedvezményes áron lehetőleg széles körben hozzáférhetőek legyenek.

Ennek értelmében a saját kiadói (előállítási) költségei mellett egy átlagosan 40%-os terjesztői árréssel számol, és ebből állapítja meg a könyvek, folyóiratok reális fogyasztói árát, amelyet a kiadványokon is feltüntet.

Sajnálatos tendencia a 21. század kereskedelmében, hogy az internetes kereskedelem határtalan árversenybe kezdett, árgépek alkalmazásával (pl. konyvar.hu) a legolcsóbb forrásig vezeti a vásárlót, miközben a kis boltok, kis terjesztők és maguk a kiadók is lehetetlen helyzetbe kerülnek ezáltal. A kiadó maga sem adhatja nagy kedvezménnyel a könyveit saját boltjában, mert evvel a kis boltokat és a többi terjesztőt hozza lehetetlen helyzetbe. A magyarországi könyvterjesztés nem követi a német és francia gyakorlatot, ahol a megjelenés után bizonyos ideig (általában fél évig) nem adható kedvezmény a könyvekre, és még az régebbi könyvekre is csak meghatározott kedvezmény adható. A magyar terjesztésben sajnálatos módon minden megengedett, miközben a könyvek beszerzése az adott rendszerben még mindig sokszor körülményes.

17 2013-03-v12.indd 17

2013.03.23. 9:16:20

antropozófia

2013 Húsvét

Az árengedmény-versenyre megoldás lehetne a magasabb ár kalkulálása, és abból kedvezmények adása. Ám ez azt a fajta gondolkodásmódot erősítené, amely nem a termék reális értékét veszi figyelembe, hanem a véleményünk szerint hibásan kialakított kereskedői gyakorlatot erősíti. Ezt az utat nem kívánjuk járni.

Kiadónk ezért terjesztőivel olyan megállapodást köt, amely szerint kiadványaink csak TELJES ÁRON árusíthatóak. Még olyan nagy terjesztők, mint az Alexandra és a Libri is elfogadja és figyelembe veszi ezt. Vannak azonban olyan terjesztők, akikkel nincs közvetlen szerződésünk, akik más forrásból (feltehetőleg nagykereskedelmi terjesztőktől) szerzik be könyveinket. Ilyen terjesztőknek levelet küldünk, amelyben megismertetjük velük filozófiánkat, kérve őket, hogy ők is támogassák egy egészségesebb gyakorlat kialakulását a Genius-könyvek terjesztésének tekintetében.

Reméljük, hogy ezek az újszerű gondolatok a kereskedelem fontos területén is képesek elgondolkodásra és cselekvésre késztetni az embereket.

MÁS KIADÓKKAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS Hazánkban több antropozófiai irányultságú könyvkiadó és folyóirat működik. Fontosnak tartjuk a tevékenységek koordinálását, a közös terjesztési csatornák kialakítását, a minőség kölcsönös segítését.

A Társaságnak ebben központi szerepet kell vállalnia. A munka elkezdődött, de rengeteg kiaknázatlan lehetőség van még ezen a területen.

TÁMOGATÁSOK, GAZDASÁG Magánemberek, magyarországi pályázatok és külföldi támogatók teszik lehetővé, hogy könyvek jelenhessenek meg. Minden évben jelezzük támogatási igényünket, és nagy örömünkre az elmúlt években jó tapasztalatunk van a kívülről érkező támogatási szándék kapcsán.

OLVASÓINK Könyveink alapközönsége az antropozófia iránt komolyabban érdeklődő társasági tagok. Elsősorban az írott alapművek, az iskolázási út, a gyakorlatok érdeklik az olvasókat. Van, akit a megismerési módszer érdekel, és van, akit annak eredményei, a szellemtudományos közlések. A Waldorf-tanárképzések résztvevői és az iskolában tanuló pedagógusok elsősorban a pedagógiai témájú könyveket olvassák. Olyan eseményeken, ahol ezoterikus irányultságú emberek vesznek részt, meglepődéssel állnak a könyvespult előtt, látva a magyarul megjelent Steiner-könyvek sokaságát és a témák sokszínűségét.

A DIGITÁLIS JÖVŐ: ONLINE MEGJELENÉS Egyre több ember olvas digitális kiadványokat. Az internet általános elterjedésével ez a tendencia erősödik. A fiatal generáció megszólítása érdekében fontosnak tartjuk, hogy könyveink és a Társaság folyóirata, az Antropozófia digitális formában is elérhető és megvásárolható legyen. Ez a kezdeményezésünk még gyerekcipőben jár, de az idei év egyik fontos prioritásának látjuk ennek a lehetőségnek a megteremtését.

A munkafolyamatban az informatika segítségét sokféleképpen vesszük igénybe. Rengeteg lehetőségünk van a kommunikációra és a munka közös felületének kialakítására.

Bízunk abban, hogy ez a szellemi és gazdasági kihívásokban bővelkedő könyvkiadási tevékenység inspirálja gondolkodásunkat, és a könyvkiadás folyamataiban megjelenő újszerű elemek kisugároznak társadalmi, emberi kapcsolatainkra, s hogy Társaságunk és társadalmunk működésére is jótékony hatásúak lehetnek. Kérünk mindenkit, hogy olvasóként, alkotóként támogassa Rudolf Steiner műveinek egyre értőbb és érthetőbb közzétételét, közkinccsé válását.

Korábban a könyvkiadás nagy összegekkel támogatta a Társaság működését. A teljesen ajándék munkából születő fordítások és a külföldről kapott nyomdaköltség lehetővé tette ezt. Ma még mindig képes a könyvkiadás hozzájárulni a Társaság fenntartásához, részben a megmaradt ajándékmunka miatt, másrészt a szponzorok nagyvonalú támogatása miatt.

18 2013-03-v12.indd 18

2013.03.23. 9:16:20

antropozófia

a társaságban

ESZE ÉVA RUHÁSSZEKRÉNYÉTŐL A RUDOLF STEINER HÁZIG Földesné Boskovitz Mari A magyar nyelvű antropozófiai irodalom története mai tudásunk szerint 1922-re nyúlik vissza. Ekkor jelent meg Telekes Béla Steiner fordítása: A szellemvilág küszöbén (Kultura Könyvkiadó, Budapest).

Elődeink – dr. Szilágyi Jenőné Rózsi néni, Esze Éva, Balassa Árpád és sokan mások − a 30-as években kezdték lefordítani Rudolf Steiner műveit. A 40-es években ezek meg is jelentek a Genius Kiadónál. Mi csak úgy emlegettük ezeket, hogy a „lila könyv”, a „zöld könyv” stb.

A következő években (a „katakomba-időkben”) is sok fordítás készült, de ezeket már nem lehetett megjelentetni, csak gépelt sokszorosításban olvashattuk. Amikor valaki a csoportja számára lefordított egy-egy előadást, egy példányt odaadott Esze Évának, aki régi, hatalmas ruhásszekrényébe gyűjtötte azokat. Jegyzéket is készített róluk, ezt ma Göröntsér Zsuzsa őrzi. Nála van az a füzet is, amibe a kölcsönzőket írta be Éva. A csoportok a rendszerváltás után is ebből az anyagból merítettek, de most már fénymásolatban is sokszorosítva a gépeléseket.

A háború után Steinacker Sándorné Amelie Aicher, Titi volt a társaság első könyvtárosa (kb. 100 könyv), majd halála után Molnár Nándor mérnök vette át feladatát. Amikor 1989 után hivatalosan megszülethetett a Magyar Antropozófiai Társaság, a könyvek, jegyzetek Társaságunk otthonába, a Bimbó útra kerültek. (Úgy éreztük, ez nagyon jó hely Török Sándor egykori otthonának szomszédságában.)

A kétszoba-hallos lakás halljában Eöry Attila saját kezűleg készítette el a könyvespolcokat, erre került az Esze Évától elhozott kb. 1000 mű. A könyvtári állományt Göröntsér Mártonné Zsuzsa dolgozta fel Eöry Attila segítségével (1998. április–május).

Mint szakképzett könyvtáros kartonokon regisztrálta azokat, ezután legépelték, majd jegyzéket is készítettek. Ez volt az alapja a mai regisztrációnak, a különböző bontású katalógusoknak. A meginduló könyvkiadás nyomán sok új kötet került a leltárba.

Göröntsér Zsuzsa a könyvtárosi teendőkön kívül „székházunk”-ban sok más feladatot is ellátott, többek között 1990-ben induló lapunk, az Impulzus terjesztését is. Amikor 2000-ben megbetegedett, könyvtárosi munkáját Engelhardt Éva vette át. Őt követték 2001 körül Tóth Mariann és Inczédy Piroska és Kézdi Anna, akik leltározással összekapcsolva a teljes állományt számítógépre vitték. Azonban a minden elismerést megérdemlő nagy munka sajnos nem mindenben felelt meg a könyvtárazási szabályoknak, a leltári adatokat később korrigálni, kiegészíteni kellett.

Az évek folyamán több ember látta el a könyvtárosi teendőket. Engelhardt Évát és Tóth Mariannt Borsavölgyi Éva követte. Évekig tartott az akkoriban beérkezett jelentős hagyatékok feldolgozása, melyet Ratkó Ágnes fogott össze 2005−2009 között. A könyvtár állományába sok könyv került be a hagyatékokból, de egyes képzések és a Társaság tagjai is kaptak a nagyobb példányszámú könyvekből. A selejtezett és elajándékozott anyagról feljegyzések nem készültek. Ez idő alatt is gyarapodott a könyvtár új könyvekkel, ajándékokkal. A régi gépelt anyagok állapotát rendszeresen javították, Vadinszky Orsi gépelte a már alig olvasható szövegeket.

Amikor 2007-ben a Bimbó útról a Riadó utcába költöztünk, a könyvtári anyagot (és sok más iratot) bedobozolták, s így vitték át. A szekrényekbe viszszakerült anyag elég hiányos volt – ennek okát a mai napig próbálom kideríteni. 2012 februárjában került elő pl. 6 doboz egy tagunk lakásáról. Ezen a leltári állapoton nem sokat tudtam javítani, ezért 2012. márciustól a teljes leltárt revízió alá vettem.

Amikor a Bimbó útról – egy tagtársunk nagylelkű adománya révén – a Riadó utcai házba költözhettünk, nyilvánvalóvá vált, hogy egy társaság, ill. egy önálló ház működtetése nemcsak szellemi, hanem fokozott gyakorlati feladatokat is jelent. Keleti Péter felvállalta ezeket a gyakorlati munkánkat, és (2007 decemberében) felkérte a tagokat, hogy

19 2013-03-v12.indd 19

2013.03.23. 9:16:20

antropozófia

2013 Húsvét

akinek kedve és ideje van, segítsen a Rudolf Steiner Ház munkájában. Apróbb munkák után 2009 tavaszán (Borsavölgyi Éva távozásakor) vállaltam el, hogy szerdánként, a könyvtári órákban segítek a kölcsönzések lebonyolításában. Aztán átvettem az egész könyvtár gondozását, beleértve a hagyatékokat és archívumot is. A könyvtári munkát 2012 novemberében adtam át Szabóné Nagy Mártának, az archívummal továbbra is foglalkozom.

A könyvtárfejlesztés évek óta nagyon esetleges volt.

A gomba módra szaporodó kiadók sok antropozófiai témájú könyvet jelentettek meg. A saját kiadású (Genius) könyvek bekerültek, de pl. az Új Mani-Fest és más kiadók könyvei nem. A „Munka-füzetek” és hasonló házi fordítások szintén hiányosan vannak meg. A régebben megjelent, de már nem kapható könyveket antikváriumból pótoltam. Beszerzésből és hagyatékból az 2009/2010 folyamán kb. 260 mű került állományba. A meglévő állomány leltári jegyzéke alapján évente új katalógusokat készítettem. (Steiner-művek, egyéb szerzők, folyóiratok).

Különválasztottam az „E-könyvtárat” – a hang- és képrögzítésű anyagokat: a magnó-, videó-, CD-, DVD-felvételeket. A katalógusokat az e-mail címmel rendelkező olvasóinknak elküldtük, kinyomtatva a könyvtárban megtalálhatók.

Szükség volna a folyóiratok alapos átnézésére, jegyzékbevételére. A hiányzó számokat pótolni kellene, de azok sok esetben már a szerkesztőségben sincsenek meg. Az Impulzus számainak számítógépre vitelét Szemán Sándor végezte el. Sok évfolyam-

nyi régi és újabb Goetheanum vár bekötésre. − Nagyon sok könyv és gépelt jegyzet került hozzánk hagyatékként. Ezeket Arnóti Gabi nénitől, Jankovichéktól, Keleti Normától, Nép Lacitól és talán Kassovitz (Kassó) Bözsitől örököltük. Később Edvi Vera és Jeszenszky Feri könyveit is megkaptuk.

A hagyaték mellett voltak más, ajándékba kapott és fel nem dolgozott könyvek is. Valamennyit jegyzékbe vettem, leltári állományba vételük folyamatosan tart. Nem szűnik az ajándékozásból származó gyarapodás, főleg német nyelvű könyveket kapunk.

2012 őszén Arnóth József Baselből küldött 6 nagy doboznyi, igen értékes könyvet.

A gépelt formában lévő művek között vannak nagyon becses régi előadások, nagyon rossz minőségű gépelt formában (pl. elődeink ünnepi előadásai).

Ezeket önkéntes vállalkozók legépelhetnék.

Az archívum gazdagítása érdekében folytatni kellene a Szilágyi Péter – Kézdi Anna által megkezdett Elődeink c. sorozatot. Próbáltam összegyűjteni az ilyen témájú cikkeket, előadásokat. Gyűjtöm az egykor elhangzott ünnepi előadásokat is. Adatokat, képeket megemlékezéseket gyűjtök elhunyt barátainkról. Tudomásom szerint ebben a témában dogozik Juhász József és Frisch Mihály, aki Zay Lászlóval együtt idősebb barátaink visszaemlékezéseit videóra vette. Jó volna, ha nálunk is érvényesülne a „gondolatok szabad áramlásának elve”, és felvéve egymással a kapcsolatot nem a fiókoknak, hanem a közösségnek dolgoznánk.

Az Antromedicart a Magyarországi Antropozófus Gyógyító Művészetért Egyesület 2013. augusztus végén indítja második Orvos- és Terapeutaképzését. A hároméves, 650 órás képzésre orvosok, végzős orvostanhallgatók, rezidensek, gyógyszerészek, fogorvosok, egészségügyi végzettséggel rendelkező szülésznők, ápolók, dietetikusok, egyéb szakemberek, valamint antropozófus terapeuták, természetgyógyászok és masszőrök jelentkezését várjuk.

Az első képzést (2009–2012) 45 fővel zártuk. A végzett orvosok és gyógyszerészek a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Tanszékén sikeres záróvizsgát tettek, illetve megkapták a Goetheanum Orvosi Szekciójának diplomáját. A terapeuták tanúsítványt kaptak.

A képzés zárónapján készült film a honlapon látható.

Bővebb információ: www.antromedicart.hu, illetve az alábbi e-mail címen: infoantromedicart@gmail.com

20 2013-03-v12.indd 20

2013.03.23. 9:16:20

antropozófia

a társaságban

AZ EVANGÉLIUMOK MEDITÁCIÓS MEGKÖZELÍTÉSE Székely István Minden történés lenyomatot készít az emberen, aki tapasztalja a lenyomatot. A lenyomat megjelenik a gondolkodásban, az észlelésben és az érzésekben is. Ezek alakítják az embert azzá és olyanná, aki a történések lenyomatait összegzi, és azt mondja: én vagyok. A mai ember így szerez tudást arról, hogy milyen a világ.

A megismerés útja ma az, hogy az ember azon a területen válik tevékennyé, ahol eddig sohasem volt lehetősége: önmaga alakításán vesz részt. Ez az alakítás elsődlegesen arra a területre vonatkozik, ahol a tapasztalások történnek, mert a tapasztalások a saját tudatban veszik fel azon formájukat, ahogy az ember megismeri azokat.

Mindezek nem csak a fizikai világról szólnak.

Ugyanígy történik a lelki-szellemi megismerés is: „A szellem olyan, hogy...”, „A lélek olyan, hogy...”

G. Kühlewind: „A figyelmet a világ alakítja; a világot a figyelem.”

***

Az „én vagyok” ezen az úton válhat közvetlen valósággá, nem kívülről és nem tudásból. Világossággá válik az, ami világosságból van. Jn 1,4: „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.”

Ha mindez az emberre nem vonatkozna, akkor itt olyan tapasztalásról lenne szó, amelynek az ember számára semmi értelme nem lenne, beleértve azt is, hogy nem is érthetné, észre se vehetné, mert nem rá tartozna. Földi ember nem is szólhatna erről.

Maga a tény, hogy János evangélista ezt írja, csak azért lehetséges, mert az isteni világosság belülről, sajátjaként szól hozzá.

Minden olyan változás a fenti helyzeten, ami arról szól, hogy az ember a megismerésén változtatni tud, azt jelenti, hogy a világ megszabadul azon törvényszerűség alól, ami által az ember az elszenvedő alany alakját öltötte magára.

Az evangéliumok történései a megszabadulás és megszabadítás képeit írják meg. A szabadság elérése az ember kezébe van adva. Ha nem ő rendelkezne mindenek felett, nem beszélhetnénk szabadságról.

A szabadság ott kezdődik, hogy az ember mozdulni tud tudatának forrásai felé, kilép méltatlan helyzetéből.

A megszabadítás akkor válik valósággá, ha az ember valóban felfedezi szabadságát. Azelőtt minden csak elmélet, tudás, azaz törvény marad a számára. Így maguk az evangélium eseményei is csak akkor mutatnak utat a jövőbe, ha az ember maga is új módon válik befogadójukká. Itt ér össze a mai ember az evangéliumi történésekkel. Mindezek a történések a megváltozott tudat számára szóló beszédek. Önmagukban mutatnak rá a megváltozott tudatra, egyúttal arra is, hogy mindez érthetővé és elérhetővé válik. Ennek tapasztalását a János-evangélium világosságnak nevezi.

***

Ezt az evangélista maga is jól tudja, ezt nevezi olyan megismerésnek, amely az embert szabaddá teszi, és ezáltal szabadítja meg a világot is az alól a bűn alól, amely a megismerést kívülről várva, tehetetlennek ismeri meg önmagát.

Jn 8,32: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Jn 17,3: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” *** A csoport munkájában és meditációiban a megismerés fent vázolt új útjait kutatja, melyen segítségére vannak Rudolf Steiner és Georg Kühlewind útmutatásai.

21 2013-03-v12.indd 21

2013.03.23. 9:16:20

antropozófia

2013 Húsvét

GYAKORLÓ MUNKACSOPORT Kapu László, Korom Gábor, Varsányi Ferenc Napjaink központi kérdése a tudatosság. A világban történő események egy része a tudatosság irányába vezet minket, egy másik része viszont éppen ellenkezőleg hat, megkísérli a hétköznapok emberét kiragadni a valóságból. …de mi a valóság? „A valóság egy szubjektív minőség?” − függ az érzékelésem tisztaságától, érzékszerveim kifinomultságától, a lelkiállapotomtól? Az tény, hogy hangulataim, indulataim, vágyaim, benső késztetéseim, ösztönös viszonyulásaim, szükségleteim stb. mind meghatározzák, hogy egy adott jelenséget miként érzékelek.

Ugyanaz az esemény egészen más reakciókat válthat ki belőlem a benső állapotomtól, lelkiállapotomtól függően, például ha jókedvemben talál, vagy épp egy kellemetlenség sorozat után.

Bármennyire is szeretném kimondani, hogy objektíven érzékelek, sajnos mindig ki vagyok téve érzékelési lelkiállapotomnak.

Az emberiség történetének egyik fő árama a valóság keresése. Környezetünk megfigyelésével, az összefüggések értelmezésével, érzékelésünk tágításával a tudomány is ezen igyekszik. …ez a külső út. Azonban az érzékelés alanya az Én vagyok, és ha magamon nem dolgozom, akkor bármily messze látok el, vagy tudok mérni atomi szinten, én magam, az érzékelő nem változtam. Bármely esemény hatására érvényes az, hogy a bennem keltett észlelést, élményt nagyban befolyásolja a lelkiállapotom.

A megismerés benső útján járó emberek, évezredek óta ismerik ezt a szükségszerűséget. Napjaink feltétlen szükségszerűsége, hogy valódi tudatosságunk emeléséhez, érzékelésünk tisztításához lelkierőinket megerősítsük, egyensúlyunkat megtaláljuk.

Bevezető gondolatok az alapgyakorlatokról Rudolf Steineri eredeti szándéka ezekkel a gyakorlatokkal, hogy segítséget adjon a magasabb világok felé haladó meditációs vagy egyéb praxishoz. Alapozás, felkészülésként a lelkierők megerősítését szolgálják a gyakorlatok, a meditációs praxisban pedig – továbbra is tartva az alapértékeket – a meditáció mellett végezve a téves érzékelés okozta veszélyek elkerülését szolgálják.

A gyakorlatok akkor is hasznosak, ha valaki nem akar a beavatási útjára lépni, mert segíti az önismeretben, a napi munkájában: gondolkozása, akarata és érzései harmóniába állításában.

Céljaink a csoport kialakításával Segítséget kapni és adni a napi gyakorló praxisban, havi rendszerességgel megbeszélni tapasztalatainkat, nehézségeinket gyakorló társainkkal. Segítséget kapni és adni, hogy az antropozófia magas eszménye kiléphessen a könyvlapokból, az előadótermek falai közül és – az egyén szintjén – a hétköznapokat hassa át.

A munka kezdetei Az első féléves ciklus 2009 szeptemberében indult el, amelyet 2008-tól egyéves előkészítő munka előzött meg. Az előkészítés folyamán megtapasztaltuk, hogy a ciklusoknak milyen fontos szerepe van az életünkben.

A csoportmunka féléves ciklusokból áll. A csoport tagjai félévre, félévenként kötelezik el magukat a gyakorlatok végzése mellett. A csoporthoz való tartozás folyamatos tevőleges otthoni munkát igényel, ami néha felboríthatja a megszokott életritmust.

Sokan arra panaszkodnak, hogy nincs idejük elvégezni a gyakorlatokat. Ezért van nagy szerepe a mindennapi életben is a rendszerességnek. A munka elkezdése előtt ajánljuk mindenkinek, hogy tegyen „rendet” az életében. Eme előkészület bizonyos értelemben előfeltétele a rendszeres szellemi munkának.

A szellemi munka ritmusossága, következetessége Minden tevékenységünknek szellemi háttere van.

Ha megfogalmazódik bennem az elhatározás, hogy szeretnék foglalkozni a szellemi munkával, akkor tudatosuljon bennem annak a felelőssége.

Fontos, hogy magamnak tett ígéretemhez rendszeresen tartsam magam, mert ha abbahagyom, annak következménye van. Így a szellemi világ sokkal jobban tud koncentrálni egy olyan munkára, ahol kezdettől fogva következetesség van.

22 2013-03-v12.indd 22

2013.03.23. 9:16:21

antropozófia

A csoportmunka részletei A csoportfoglalkozás három részből áll. Az első rész rövid önismereti játékok, a második részben foglakozunk a mellékgyakorlatokkal és a harmadikban a visszatekintéssel. Ha a létszám meghaladja a 10 főt, akkor ez utóbbi részben először kiscsoportos (3-4 fő) munkában beszéljük meg az elmúlt 4 hétben tapasztaltakat, tesszük fel a kérdéseket egymásnak.

A kiscsoportos munkák után a legérdekesebb kérdéseket nagycsoportban is megbeszéljük.

Tapasztalataink Tapasztalatunk az, hogy a csoportok viszonylag nagy létszámmal (12-25 fő) indulnak el, majd amikor kiderül, hogy ez egy nagyon kemény, napi szinten végzendő munka, gyakran csak egy „kemény mag” marad meg.

a társaságban

Azt is észrevettük, hogy bizonyos gyakorlatok, bizonyos embereknek könnyen mennek, de másoknak nehezebben. Úgy tűnik, hogy még azoknál is, akik ezt a munkát komolyan végzik, ez a tevékenység sokszor megáll az önismereti szinten, és nagyon kevesen haladnak tovább a beavatási úton.

Gyakorlati csoportmunka a Társaságban Azt hirdetjük, és ahhoz adunk segítséget, hogy ne csak elméleti munkát végezzenek azok, akik az antropozófia iránt érdeklődnek, hanem a Steiner által kidolgozott gyakorlatokat is végezzék. Legyen fórum arra, hogy a gyakorlatok során felmerült kérdéseket, tapasztalatokat a gyakorlók meg tudják beszélni.

Ars poétikánk is az, hogy a gyakorlati – Rudolf Steiner által átvett, kidolgozott – módszereket a Társaságban népszerűsíteni kell.

23 2013-03-v12.indd 23

2013.03.23. 9:16:21

antropozófia

2013 Húsvét

MISZTÉRIUMDRÁMA-CSOPORT Mesterházi Zsuzsa A drámaművészet különös darabokat köszönhet Rudolf Steinernek. Négy Misztériumdrámát írt és irányította ezek színházi bemutatását: Die Pforte der Einweihung |A beavatás kapuja (1910), Die Prüfung der Seele | A lélek megpróbáltatása (1911), Der Hüter der Schwelle | A küszöb őre (1912), Der Seelen Erwachen | A lelkek ébredése (1913). Az ősbemutatókra Münchenben került sor, a város különböző színházaiban.1 A tervezett további drámák megírását az I. világháború kitörése akadályozta. Rudolf Steiner ekkor munkásságának színhelyét áttette Svájcba, ahol Dornachban már elkezdődött az Első Goetheanum felépítése. − Steiner halála után, 1928−1930 között, a leégett Goetheanum helyén felépülő második Goetheanumban Marie Steiner von Sivers rendezésében adták elő a drámákat, egyenként, majd 1934-ben a teljes drámaciklust, több napon át. Azóta új rendezésben láthatja a közönség ezt a hatalmas Steinerművet, egy-egy hetes bemutatókon, a Goetheanum zsúfolásig megtelt, ezer főt befogadó színháztermében, ahová a világ minden tájáról érkeznek a nézők. A drámák egyes részleteit világszerte több helyen is előadják, kisebb kamaradarabok formájában. – A Misztériumdrámákkal egy időben született meg Rudolf Steiner útmutatásai alapján az új mozgásművészet, az euritmia. A drámák színpadi előadásában az euritmia látványos szerepet kap. − A Misztériumdrámák első müncheni előadásaihoz Rudolf Steiner felkérésére Adolf Arenson zeneszerző komponált zenét.2 − Ezekről a bemutatókról a kortárs Albert Steffen rendszeresen tájékoztatta a Goetheanum c. hetilap olvasóit.3 – A Misztériumdrámák keletkezésének 100. évfordulója alkalmából a drámákat alaposan ismerő színész, rendező, művé-

Misztériumdráma pecsét 1.

szettörténeti kutató adott ki egy hatalmas összefoglaló munkát 2010-ben.4

2

A Magyar Antropozófiai Társaság programjaként 2011 nyarán hirdettem meg a Misztériumdráma stúdium csoport felhívását a következő szöveggel: „A négy egymáshoz kapcsolódó dráma szereplőinek életútját, sorskríziseit és kapcsolataik szövevényes hátterét ismerhetjük meg a közös munka során.

A drámák a sorskutatás izgalmas útján indíthatják el a résztvevőket. A beavatás kapuja (Die Pforte der Einweihung, 1910) című első drámával kezdünk.

A darab három létsíkon játszódik: a fizikai világban a napi események szintjén; a szereplők lelki világában, az örömök és a szenvedések áramlásában; valamint a szellemvilágot reprezentáló lények erőterében.

A szereplők beavatása a szemünk előtt játszódik.

Eközben ráismerhetünk saját biográfiánk hasonló mozzanataira. A foglalkozásokra, amelyeket kéthetente tervezünk (2011. szeptember 27-től minden második kedden 18 órától a Rudolf Steiner Házban), szívesen látjuk a Társaság tagjain kívül azokat is, akiket ez a téma érdekel. A négy misztériumdráma magyar nyelvű fordítása kéziratos formában létezik…”

– A meghirdetésre a 100 éves évforduló mellett az a szándék is okot adott, hogy akik az antropozófiai értelemben vett sors kérdéseivel ezeken a drámákon keresztül, stúdium jelleggel kívánnak foglalkozni, kapjanak lehetőséget erre a Társasában. Az 1960-as évektől a hazai antropozófusok körében vissza-visszatérően alakultak, majd megszűntek

3

4

1

Schauspielhaus, Gärtnerplatz-Theater, Volkstheater.

Emil Leinhas: Aus der Arbeit mit Rudolf Steiner. R. G. Zbinden & Co. Verlag, Basel, 1950, p. 127.

Albert Steffen: Über den Keimgrund der Mysteriendramen Rudolf Steiners. Verlag für Schöne Wissenschaften, Dornach/Schweiz, 1971, p. 58.

Wilfried Hammacher: Die Uraufführung der Mysteriendramen von und durch Rudolf Steiner – München 1910–1913. Verlag am Goetheanum, Dornach, 2010, p. 656.

24 2013-03-v12.indd 24

2013.03.23. 9:16:22

antropozófia

Misztériumdráma pecsét 2.

olyan csoportok, amelyek tagjai − magamat is beleértve − Rudolf Steiner Misztériumdrámáival foglalkoztak rövidebb-hosszabb időn keresztül. Ezt a láncolatot kívántam folytatni. A meghirdetéskor a csoportba 20 érdeklődő jelentkezett. Egy idő elteltével néhányan kimaradtak, mások viszont bekapcsolódtak, jelenleg 22 fő az állandó résztvevők száma. A csoporttagok körében az euritmia, a képzőművészet, a zene, a beszédművészet, a drámarendezés, illetve a Waldorf-pedagógia napi gyakorlata hangsúlyos szerepet kap. – Találkozásainknak az a célja, hogy megismerjük Rudolf Steiner Misztériumdrámáit és ezek szerepét Steiner antropozófiai életművében, hogy élet- és emberközeli megvilágításban lássuk a sors, az érzékfeletti világ, az életkrízisek, a reinkarnáció, a beavatás vagy az én-fejlődés valóságát. Ezt a bevezető munkát két év időtartamra terveztük.

Változatos munkamódszerekkel dolgozunk. Minden találkozás előtt pár nappal levelet írok a csoport tagjainak, amelyben röviden visszatekintek a legutóbb olvasott és átbeszélgetett témákra, és előre jelzem, hogy milyen eseményekkel találkozunk majd a dráma következő képeiben. Ezekben a nem rövid levelekben (jelenleg a 26. levélnél tartunk), gyakran hivatkozom a drámákkal foglalkozó írásokra, különösen azokra a szerzőkre, akik maguk is átélték a drámák ősbemutatóit (Albert Steffen, Alice Fels, Mathilde Scholl jegyzetei alapján Hugo Reimann), vagy színészként részt vettek a korábbi előadásokban, illetve rendezőként gyűjtöttek össze nagyon sok tapasztalatot (Wilfried Hammacher, Michael Debus). A levelekhez mindig küldök a témához illő képeket, pl. színpadképeket valamelyik előadásból. – Készítettünk egy átfogó jegyzéket a Misztériumdrámákkal foglalkozó irodalomból.

Ezek jelentős része rendelkezésünkre is áll, saját beszerzés, könyvtári kölcsönzés, illetve barátoktól kölcsönzés által.

a társaságban

A foglalkozásokat csoportos, 15-20 perces euritmiával kezdjük, legtöbbször Mihálcz Dóra segítségével. A választott gyakorlatok mindig kapcsolódnak az éppen soron következő dráma szövegrészleteihez. – A csoport tagjai különböző referátumokkal gazdagítják az órákat, pl. a drámák pecsétjeinek a bemutatása; a Goethe-mese a zöld kígyóról és a szép Liliomról egyes részleteinek rokonsága az Első drámával; az euritmia és a drámák kapcsolata; irodalmi tanulmány összefoglalása Steiner drámáiról, vagy egy-egy kapcsolódó antropozófiai téma összefoglalása, és így tovább.

– Minden alkalommal felolvassuk a soron következő szöveget, minden szereplő szövegét más-más olvassa a csoportból, állandó szerepek nincsenek. Ugyanakkor mindenki választhatott magának egy-egy szereplőt, akinek a gondolatai, kételyei, életproblémái a legközelebb állnak hozzá.

– A felolvasást sok-sok beszélgetés szakítja meg: kérdések, értelmezések, álláspontok, vélemények, összefüggések felismerései stb. hangzanak el. Ezek a beszélgetések mai élethelyzeteinkre is fényt vetnek.

– A közel három órás együttlétet 15 perces szünettel szakítjuk meg a félidőben, teával, süteményekkel, jóízű beszélgetésekkel, barátkozással. – A foglalkozásainkat minden alkalommal a dráma egyik főszereplőjének, Máriának a szavaival zárjuk, aki Luciferhez fordulva mondja: „Az emberlényben megtalálhatók | A szeretetnek oly forrásai, | Amelyekhez erőd el nem hatolhat. | Ezek megnyílnak, hogyha szellemünkkel | Meglátjuk régi életek hibáit, | Melyeket öntudatlan elkövettünk, | És egy későbbi földi életünkben | Szabad akaratunkkal, áldozatból | Olyan tettekre változtatjuk őket, | Melyek gyümölcse a valódi üdvét | Szolgálja majd az embereknek.” (II. dráma, 13. kép) Az eddig közel másfél éves munka eredményeként valamennyien jobban érzékeljük, hogy a mindennapi fizikai valóságban megtapasztalt dolgok számos/ számtalan erő összhatásában alakulnak ki; hogy a viselkedésünkkel indirekt módon is hatást gyakorolunk a környezetünkre; hogy gyakran nem tudjuk felmérni, csak sejtjük egy-egy velünk történt esemény mozgatórugóit; hogy mennyi segítséget jelenthet mások számára, ha egy-egy élethelyzetben saját érdekeinken túlra is tudunk tekinteni; hogy élethelyzeteinknek meghatározott előzményei vannak, és egyértelmű következményei lesznek; hogy minden nap a beavatás útját járjuk, és eközben ese-

25 2013-03-v12.indd 25

2013.03.23. 9:16:22

antropozófia

2013 Húsvét

csoportunknak, és korábban a Clemens Schleuning vezette drámamunkában vett részt, számos olyan forrást (tanulmányt, a drámákra vonatkozó közléseket, képeket stb.) kutatott fel, amelyek gazdagították, pontosították a tudásunkat. Minden ajándékozónak ez úton is köszönetet mondunk.

Misztériumdráma pecsét 3.

tenként mellékutakra tévedünk. És mindezt mindenki maga ismeri fel.

Közös munkánk során különösen szép ajándékok szereztek örömet a csoport számára. Az egyik ajándékozó leveléből idézem: „A Misztériumdrámák magyar nyelvű kiadásának munkálataihoz »könyvgazdaként« csatlakoztam, segítem a könyv megszületését.

Hosszabb távon azonban nemcsak a kiadott művek gazdagíthatják a közösséget, hanem az a négy festmény is, melyeket felkérésemre Döbröntei Zoltán festett. Ezek a festmények lesznek a könyvek borítóin, illetve a Társaság számára a kiállítás jogát visszavonásig átruházom.

A képek sorsáról (eladás, átadás stb.), mint tulajdonos, én kívánok a jövőben is dönteni, de a Társaság szabadon kiállíthatja arra méltó helyszínen. A képek már a Társaság épületében vannak, elhelyezésükben kérem a tagság segítségét.”5 – A képek bemutatására meghívtuk az alkotót, Döbröntei Zoltánt, aki elmondta nekünk, hogy az egyes drámákban mi inspirálta őt. – Egy másik festményajándékot is kaptunk: Németh Gilda, aki már korábban is foglalkozott a Misztériumdrámákkal, a négy dráma pecsétjét formázta/festette meg egyetlen alkotásban. Meghívásunkra a csoportban bemutatta a munkáját, beszélt az alkotás indítékairól, folyamatáról, a technika különösségéről. Korábban ő készítette azokat a pecsétábrákat, amelyek ma is díszítik a Rudolf Steiner Házat. – Vendégül láttuk Frisch Mihályt is, aki évekkel ezelőtt a Szabad Gondolatok Házában vett részt a Misztériumdrámákkal foglalkozó csoport munkájában, és ennek során összegyűjtötte a hazai baráti körből (különösen Jankovichné Dalmai Marica hagyatékából) a Misztériumdrámákra vonatkozó német nyelvű irodalmat, és ezt átadta nekünk használatra. – Barna Péter, aki szintén tagja a Dráma-

A Misztériumdrámák sajátos, teljesen egyéni, semmihez nem hasonlítható költői nyelvét nem lehetett könnyű magyarra fordítani. Tudomásom szerint az első teljes fordítás Esze Gáborné Évának köszönhető, aki egészen kiváló munkát végzett, majd ennek alapján hosszú éveken keresztül Jankovichné Dalmai Marica vezetésével egy kisebb csoport dolgozott a szöveg további finomításán, pontosításán. A fordítás kéziratban hozzáférhető, a leírás azonban számos hibát és hiányt tartalmaz. A Drámacsoportból néhányan, akik fordítói és publikációs gyakorlattal rendelkezünk, elhatároztuk, hogy igen alapos szövegegyeztetéssel ezeket a hibákat megszüntetjük, a szöveget, ahol lehetséges, és képesek leszünk rá, tovább igazítjuk az eredetihez, és előkészítjük kiadásra. Talán már 2013 nyarán megindulhat ez a munka.

Szeretnénk gazdagítani a könyv alakban megjelenő, mindenki számára hozzáférhető Steiner művek számát. A jogtiszta kiadás érdekében felvesszük a kapcsolatot a Steiner-művek kiadójával, a fordításban való megjelentetés engedélyeztetése érdekében. Az a feltevésünk, hogy a Misztériumdrámák a Társaság tagjain kívül is érdeklődést kelthetnek.

Végül meg kell említenem azt, hogy a Rudolf Steiner Ház fenntartásával kapcsolatos költségekhez, a többi csoporthoz hasonlóan, mi is hozzájárulunk, minden alkalom végén résztvevőnként 300-300 forinttal. Ezek az összegek félévenkénti kimutatással megjelennek a Társaság bevételezett adományainak a körében.

5

A levél szerzője Gulyás Judit, aki kezdettől fogva tagja a Dráma csoportnak, 2011. október 31-én írta ezt a levelet a MAT vezetőségének.

Misztériumdráma pecsét 4.

26 2013-03-v12.indd 26

2013.03.23. 9:16:22

antropozófia

a társaságban

RUDOLF STEINER SZEMINÁRIUM AZ ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁG BUDAPESTI OTTHONÁBAN Andrew Wolpert A Rudolf Steiner Szeminárium alapító impulzusa az volt, hogy az antropozófiát láthatóvá tegye mind szellemileg, mind a világban, hogy azok az emberek, akik már hordoznak egy többé-kevésbé tudatos vonzódást felé, megtalálják. Sohasem volt az a vágyunk, hogy az antropozófiát „terjesszük”, hogy a világot meggyőzzük, nem volt célunk a térítés vagy a külvilág felé fordulás, sem semmilyen propagandatevékenység. Világos volt számunkra, hogy mielőtt az antropozófiát a közkultúra hatékony impulzusává tehetnénk, olyan módon kell dolgoznunk, hogy sorstársaink megtalálhassanak minket, méghozzá úgy, hogy a „különbségek”, melyek még mindig oly könnyen elválasztanak bennünket, átformálhatóvá és kölcsönösen támogatóvá válhassanak. A szándékunk az volt, hogy ezen célokat tudatosan szolgáljuk az Antropozófiai Társaság kontextusán belül.

Az akkor nem sokkal korábban felajánlásként kapott Riadó utcai épület a Rudolf Steiner Ház nevet kapta, mi pedig meghívást kaptunk, hogy kurzusunkat az Antropozófiai Társaság ezen új magyarországi otthonában szervezzük meg. Míg a Vezetőség tagjai egy újjászületési folyamaton mentek keresztül, ahol a feladataik formáját és tartalmát újragondolták, Ujlaky Éva, Gajdos András és én, Lendvay Miklós és számos más kolléga támogatásával arra törekedtünk, hogy a ház megteljen művészettel, mozgással és intellektuális tevékenységekkel.

Sokan csatlakoztak hozzánk, új emberek, ismerős arcok és sok régi barát. Figyelemre méltó volt a támogatás, amit a „nagy öregektől” kaptunk: Mesterházi Zsuzsa, Scherak Mari, Göröntsér Márton, Mezei Klári és Szilágyi Péter azok között voltak, akik eljöttek, hogy támogassák ezt az új kezdeményezést. Az ő testvéri jelenlétük az elismerés nagylelkű jele és igazi áldás volt. Nem gondolom, hogy a tartalomért jöttek, inkább azért, hogy részt vegyenek a folyamatban velünk, hogy kísérjék, és „bábákként” legyenek jelen a Társaság

életének egy új szakaszában. Néhány „ismerős arc” újra feltűnt, és örömmel tett új lépést a Társaság irányába; sok új ember is utat talált a munkánkhoz.

A kurzusunk a következő témákkal foglalkozott: az évkör ünnepeivel való munka, művészettörténet, Shakespeare, Parzival és ebben az évben az életrajz.

A témák organikus kibontakozása magában felért egy kis csodával. Kínáltunk előadásokat, anyagot olvasáshoz és további tanulmányozásra. Arra tettünk erőfeszítést, hogy a folyamatra legalább annyi figyelem jusson, mint a tartalomra. Az a tiszteletre méltó és jogos elvárás, hogy az előadások alkalmával valamilyen tartalomhoz jussunk, hajlamos elhomályosítani a folyamatot. Mindenütt megbetegít bennünket a tartalom egyeduralma a világon, és sem a Waldorf-iskolák, sem az antropozófiai tevékenységek nem védettek ettől a kórtól. Mi azt akarjuk, hogy a művészetek virágozzanak a maguk jogán, mint életigenlő és gyógyító folyamatok, nem csak mint az agyi tevékenységeket kiegyensúlyozó ellenpólusok. Agyagozás-formázás, festés, beszédképzés, kreatív írás, dráma, zene, euritmia és Bothmer-gimnasztika mind szerves részei voltak a munkánknak. Mennyire hajlamos is a világ arra, hogy a művészeti tevékenységeket választható ráadásnak tartsa, és kizárólag az előadásokat tekintse fontosnak! Kerestük a formáját annak is, hogyan kövessék az előadásokat kisebb és nagyobb csoportokban tartott beszélgetések, hogy a tartalmat közösen felidézhessük és megemészthessük. Ehhez szükségeltetik egy bizonyos fegyelem, ami nem magától értetődő. Egy egészséges visszatekintő folyamatot szintén megpróbáltunk a munkánk részévé tenni.

A kurzusunk témái az elmúlt öt évben mind egy közös célt szolgáltak: hogy ápoljuk és ünnepeljük az emberré válás mindig továbbfejlődő és tudatos folyamatának életét és méltóságát. Az évkör ünnepeivel való munka arra hívott bennünket, hogy michaeli bátorságot vigyünk a születés, a halál és

27 2013-03-v12.indd 27

2013.03.23. 9:16:22

antropozófia

2013 Húsvét

a feltámadás eseményeibe, valamint a Pünkösd közösséget érintő kihívásaiba. A reneszánsz néhány mesterművének szemlélése ezoterikus szempontok alapján elvezetett bennünket a mostani korszakban kibontakozó tudati lélek tapasztalatainak kihívásaihoz. Shakespeare oly sok mindent hoz az érzékfeletti Michael-iskola ezoterikus tartalmaiból a mi mindennapi külső és belső emberi drámánk színpadára, Parzival története pedig egy életrajzi őskép, melyben felismerhetjük a karma működését, a gyógyulás és a megváltás gesztusait, valamint az igaz testvériséget.

Amikor a második évet kezdtük, egy kétlépcsős kurzust képzeltünk el „haladóbb” tartalommal a második év továbbmenő diákjainak, a halál és az újjászületés közötti bolygóutazás témáját véve alapul. Ez jól működött, de azt is észrevettük, hogy a szétválasztás végül is mesterséges volt: világossá vált számunkra, hogy a megnövekedett tartalomhoz való egészséges hozzáállás lehetővé tenné, hogy a régi és az új résztvevők együtt dolgozzanak. Ennek igazsága azóta be is bizonyosodott. Kezdetben az órarend magában foglalta a péntek estéket, az egész szombati napot és a vasárnap délelőttöt. Aztán felmerült az igény, hogy válasszuk el a vasárnap délelőtt tartalmát a – témájában továbbra is hozzá kapcsolódó – szombati nap fő témájától. Ez a fajta szétválasztás nagyobb elérhetőséget biztosít a kurzushoz olyan résztvevőknek, akik nem tudják elkötelezni magukat egész hétvégére, de ugyanakkor a számottevő átfedés a két nap résztvevői közt alig észrevehetővé teszi a szétválasztást. A vasárnapi munka középpontjában határozottabban antropozófiai témák álltak, melyekhez tetemes olvasnivaló is tartozott.

A vasárnap délelőttök hangulata tükrözte ezt az igényesebb felkészülést.

Ha a munkamódszerünk belső felismerésekhez segítette résztvevőinket, akkor már lehet, hogy megérte, ám mindez nemcsak pedagógiailag megalapozott, ez több mint csupán hatékony felnőttoktatás. A művészeti és beszélgetésen alapuló folyamatok, melyeket ezen alapvető antropozófiai témák feldolgozásához kínálunk, lehetővé teszik, sőt, kényszerítik az embereket arra, hogy valóban találkozzanak egymással, ne csak üljenek egymás mellett. Az ilyen találkozások (melyek nem mindig könnyűek és kellemesek!) adják a lényegét annak az antropozófiai munkának is, melyben az a kihívás,

hogy együtt dolgozzunk annak érdekében, hogy egy nap készen állhassunk arra, hogy mindezt felkínáljuk a szélesebb világnak. Mindezek között igyekeztünk rátalálni a helyes egyensúlyra. Volt, amikor ez sikerült, és voltak pillanatok, amikor váratlan órarendi vagy tartalmi változtatásokat kellett tennünk. Ez szintén lényeges eleme a munkánknak, hogy a résztvevőket arra bátorítsuk, hogy egyre tevékenyebben járuljanak hozzá a kurzus tartalmához, formálásához. Ez nem a „demokrácia” vagy a politikailag korrekt „mindenki legyen benne” kérdése, hanem kölcsönös támogatás és a megosztott felelősségvállalás azért, ami történik.

Természetesen mindig lesznek olyanok, akik többet olvastak, akik hosszabb ideje dolgoznak és több élet- és szakmai tapasztalattal rendelkeznek: ők egyfajta szaktudást hoznak a kurzusunkba. Talán mindig lesznek „tanárok”. De fontos lehet felismerni, hogy nem csak ilyen egyéniségek adnak hozzá a kurzushoz, nem csak tőlük jön az irány és a jövőkép. A tanulásra való éhség, az újonnan inspirálódott résztvevők sürgetése és kérdéseik (legyenek azok akár kimondottak, akár nem) ugyanannyi energiát hoznak a kurzusba, mint a kurzust hordozók által előkészített tervek és vezérfonalak. És ennek pontosan így is kell lennie. Minden igazi tanár hálás azért, és tudatában van annak, milyen nagy kincs, hogy ő is legalább annyit tanul, mint amenynyit „tanít”.

Idén, az életrajz-kurzusunkban olyan programot készítettünk, amelyben a résztvevők nagyobb felelősséget vállalnak az anyag tartalmát és formáját illetően, és ebből, érdekes módon, tudatosabb hozzáállás alakult ki a kurzus elvárásai felé. Ha arra gondolunk, milyen kérdésekkel és feladatokkal áll szemben az Antropozófiai Társaság, nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban, úgy tűnik, hogy egyes szempontok, melyeket a szemináriumi munkánkban felvetettünk, nem lényegtelenek a Társaság tágabb összefüggésében sem. Az Antropozófiai Társaságban vannak idősebb tagok, akik a szellemtudományhoz fűződő kapcsolatukat sok éve gondozzák, nagy tapasztalatra és bölcsességre tettek szert, amelyből a fiatalabb, új tagok jogosan várják el, hogy tanulhassanak. Ám a legfrissítőbb tapasztalatok közé tartozik, amikor mindenki felismeri, hogy a Társaság munkájának lényege, szubsztanciája a tagok közötti élő párbeszédben,

28 2013-03-v12.indd 28

2013.03.23. 9:16:22

antropozófia

a kölcsönös szimpátiában, együttérzésben, áldozatban és szeretetben élő interaktív dinamika által jön létre. Az egyeduralomra törő tanárok ugyanolyan veszélyt jelentenek az oktatásban, mint a dogmatikus „vezetők” a társadalomban.

Tanárokként tudjuk, hogy a mindent irányítani, meghatározni vágyás merev tendenciája a bizalom hiányából és a félelemből fakad. És vajon nem ismerjük-e fel azt is, hogy a Társaság vezetésében a láthatóbb tisztségeket felvállalók közt szintén vannak olyanok, akik hajlamosak a félelemre, amikor „vezetői” státusukat fenyegetve érzik? És sokszor az egyszerű tagok azok, akik abba a hibába esnek, hogy elvárják: a vezető tisztségviselők – tisztségüknél fogva – legyenek szellemi vezetők. Naiv és bénító elvárni a Rudolf Steiner által létrehozott eredeti Vezetőség ezoterikus minőségének folytatólagosságát. A vezetői szerep ebben a kontextusban nem egy kizárólagos, strukturálisan biztosított (vagy strukturálisan megerősített) tisztség, hanem egy folyamatosan megújuló és változó, kölcsönösen elismert képesség és felelősségvállalás arra, hogy egy ember kezdeményezővé váljon egy csoportban. Ebben benne lehet egy szerkezetileg maradandó és folyamatos felelősségvállalás, amely bizonyos felmerülő, adminisztratív feladatokkal való foglalkozást jelent, amely magában foglalja a döntéshozatalt, de a szellemi „vezetőség” egy mozgékony és nem mindig megjósolható dinamikából fakad, amely egy Zweig, egy munkacsoport, egy tanácskozás, a Vezetőség vagy a Társaság egészének tagjai közt él.

Ez nem csak egy idea vagy elmélet: ez a tapasztalatom. A szeminárium megalapítása, kurzusainak fejlődése és a folyamatos felelősségvállalás ez ügyben pontosan ilyen módon bontakozott ki az elmúlt öt évben. A kurzus jelenlegi hordozói (Ujlaky Éva, Bozóki Anna, Varga-Szemes László és jómagam) közötti kollegialitás és a résztvevőkkel történő interaktív folyamatok mind ezt tanúsítják. Ez pedig nem egy felnőttképzéssel foglalkozó kurzus kiváltsága, hogy átélje ezt a fajta munkamódszert, még akkor sem, ha szerényebb mérete miatt könnyebben megvalósítható. Mindez része lehet az Antropozófiai Társaság (vagy bármely munkacsoport) kibontakozó jövőképének, ha van bátorságunk és bizalmunk egy ilyesfajta közösségi törekvéshez.

a társaságban

Igen, szükségünk van Végrehajtó Bizottságokra és Igazgatóságokra és Tanácsokra és Vezetőségekre. És az is könnyen lehet, hogy időnként a szellemi vezetés forrásává válhatnak, miközben folyamatosan, megbízhatóan gondoskodnak a munka adminisztrációs részéről is. Viszont hiba lenne ezt elvárni, és nem csak olyan hiba, amely csalódást okoz, hanem olyan, amely rombolóan hat. Ilyesfajta vezetés és a tartalomhoz kötődő elvárások élnek ma mindenütt, és a múlt mintáit nem lehet csak úgy egyszerűen elhagyni: újra és újra át kell dolgoznunk őket, amíg elegendő hajtóerő gyűlik össze az ilyesfajta michaeli erőfeszítésekben. Ennek a folyamatos munkának nem a látható külső siker a mércéje, hanem inkább az ideálhoz kötődő hű odaadás.

Folyamatosan hálás vagyok azoknak a kollégáknak és diákoknak, akikkel éveken át dolgoztam az Emerson College-ban, azokért a körülményekért és a végtelen lehetőségekért, amelyek közt meg lehetett tanulni a modern felnőttoktatás ezen elveit és gyakorlatait: a munkatársakkal való munkában, a közösségi események kapcsán, az ünnepek előkészítésekor, a kurzusok tervezése és hordozása során és az osztálytermekben.

Múlt évben a témánk Wolfram von Eschenbach Parzivalja volt. A történet egyaránt tartalmazza egy régi, didaktikus pedagógia és egy modern, kölcsönösen támogató, jövőre való felkészülés mintáját.

Gurnemanz és Trevrizent mindketten azt adják Parzivalnak, amire annak szüksége van. Az előbbi bepótolja Parzival hiányosságait a formális iskolázásban és szocializációban, mind a szükséges, múltban felhalmozott „bölcsességével”, és ehhez illően mindezt fentről lefelé adja át. De Gurnemanz maga nem tanul semmit a találkozás alatt. Trevrizent nem ad kevesebb „információt” Parzivalnak, ám a megfelelő „tanmenet” és annak átadási módja csakis a köztük születő párbeszédből válik világossá Trevrizent számára. Mindketten „papjai” lesznek egymásnak, mindketten küszöböket léptek át a találkozásuk során, és mindketten gazdagabbak lettek a folyamat által. Ebben az ellentétben Wolfram kincset érő pedagógiai felismerést nyújt át nekünk.

Ha erőfeszítéseink a Rudolf Steiner Szemináriumban hozzátesznek valamit a Rudolf Steiner Ház életéhez és az antropozófia iránti lelkesedéshez e házban, akkor örülünk. Ha a munkánk lehetővé te-

29 2013-03-v12.indd 29

2013.03.23. 9:16:23

antropozófia

2013 Húsvét

szi egyes résztvevők számára, hogy „emlékezzenek” legmélyebb vágyaikra és céljaikra jelenlegi inkarnációjukban, és ha mindez az antropozófia kontextusán belül történik, akkor örülünk, hogy az Antropozófiai Társaság budapesti otthonában ajánlhatjuk fel ezeket a kurzusokat. A magyarországi Társaság

Vezetőségének tagjaitól munkánk meleg biztatást és támogatást kapott, és hálásak vagyunk azért, hogy ilyen módon hozzájárulhatunk az Antropozófiai Társaság életéhez.

Fordította: Rostás Eszter és Varga-Szemes László

30 2013-03-v12.indd 30

2013.03.23. 9:16:23

antropozófia

a társaságban

BÁTORSÁG AZ ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁG JÖVŐJÉT ILLETŐEN Andrew Wolpert Azok a régi közösségek, melyekből mindannyian származunk, s melyek után részben még mindig vágyakozunk, szükségszerűen zártak voltak. Személyes identitásunkat abból a csoportból eredeztettük, amelyhez tartoztunk, és a testvériséget, a lojalitást azokkal együtt tanultuk meg, akikkel azonos fajt, vért, hitvallást, politikai nézetet, szociális osztályt vagy éppen ugyanannak a sportágnak a szeretetét osztottuk meg. Természetesen nagyon is jól tudjuk, hogy egy új közösség szabad választásból születik, hogy identitását és jellemző vonásait azok az egyének adják meg, akik vele magukat összekötik. S tudjuk azt is, hogy a lojalitás és testvériség megtapasztalása a jövőben csakis szabadságon alapulhat.

Ezért aztán micsoda hiba lenne az új közösségekbe az exkluzivitás, az elzárkózás bármily csekély mértékű behozatala is!

A tény, hogy az Antropozófiai Társaság néhanap egy zárt társaság képét mutatja, kétségkívül bizonyos fokig betudható az emberekben élő hajlamnak, hogy azt zártnak lássák. De butaság lenne, ha nem ismernénk fel, hogy részben mi magunk is felelősek lehetünk az effajta vélekedésért, mégpedig azáltal, ahogy önmagunkra gondolunk, és ahogy – többékevésbé tudatosan – viselkedünk.

Néhány antropozófust igen erősen foglalkoztat a kérdés, hogy vajon hol találjuk meg Michael érzékfeletti iskolájából származó társainkat, vagy hogy miért is nem növekszik a társasági tagság. Az ilyen kérdések fényében persze helyesen hangsúlyozzuk a nyilvánosság, az elérhetőség és a szélesebb világgal való kapcsolódás szükségességét. Kutatjuk az okot, hogy miért nem csatlakozik több ember, és közben igyekszünk a Társaság létezésére és annak tevékenységére felhívni a figyelmet.

Ennek kapcsán felmerülhet bennünk, hogy vajon érdemes-e köreinkben egy sokkal aktívabb és szigorúbb tudatosságot ápolni arról, hogy mi is valójában a Társaság? Az erre a kérdésre kapható válasz, miszerint „Miért vagy az Antropozófiai Társaság tagja?”, nagyon gyakran nagyfokú jóakaratot és az

antropozófia és Rudolf Steiner iránti szeretetet tár fel, de sokkal kevesebbszer mutat azonos mértékű józan tudatosságot. Természetesen sok érvényes és egyben igen különböző oka van annak, hogy az emberek miért csatlakoznak a Társasághoz. Ami engem foglalkoztat az az, hogy vajon vannak-e olyan objektív fogalmi tények, melyek megérik az erőfeszítést, hogy tisztázzuk őket?

Támogathatjuk Rudolf Steiner munkáját szellemileg, gazdaságilag és a gyakorlatban is anélkül, hogy a Társaság tagjai lennénk. Meditálhatunk, követhetjük az antropozófia belső ösvényét, adományokat ajánlhatunk fel a Társaságnak és más intézményeknek, lehetünk Waldorf-tanárok, biodinamikus gazdálkodók, csatlakozhatunk csoportokhoz vagy éppenséggel magunk is kialakíthatunk tanulócsoportokat, s mindezt tehetjük anélkül, hogy csatlakoznánk a Társasághoz. A pusztán gyakorlati oldal szempontjából persze van néhány előadás vagy konferencia (és természetesen a Társasági találkozók), melyeket nem látogathatunk, csakis akkor, ha tagok vagyunk. De ezektől eltekintve, szellemi értelemben, mit jelent tagságunk ténye?

Sok egyéni út létezik e kérdés megközelítésére, de túl mindezeken a személyenként különböző és megkérdőjelezhetetlenül valós nézőpontokon, létezik egy objektív válasz is. Köze van ennek ahhoz az egyetlen feltételhez, melyet akkor fogadunk el, amikor csatlakozunk a Társasághoz. Taggá válni azt jelenti, hogy a földi létezésbe a maga teljességében lehozol – inkarnálsz – egy kapcsolódást minden olyan más individualitáshoz, aki szintén felismerte a tényt, hogy a szellemi világok megismerése lehetséges, mégpedig azzal az objektív biztossággal, melyet már a természettudományokból is ismerünk.

S ez a kapcsolat elvezet Rudolf Steiner tettéhez is, aki összekötvén magát a Társasággal, éppen ezen az elven alapította azt meg: megerősíteni – azzal, hogy olyan teljességgel inkarnál egy utat, amennyire azt földi felépítésünk megköveteli, ill. megengedi – azt, hogy a szellemi világ épp annyira kutatás tárgyává

31 2013-03-v12.indd 31

2013.03.23. 9:16:24

antropozófia

2013 Húsvét

tehető, mint a természeti világ. Bármi mást is jelent még a tagság az egyének szempontjából, ez előbbi mindannyiunk számára elkerülhetetlen velejárója saját tagságunk lényegének. Elkerülhetetlenül úgy érzem, hogy ha egy ilyen tudatosságot jóval erősebben gondoznánk, a Társaság szellemi jelenléte sokkal inkább felismerhetővé válna azok számára, akik talán épp most keresik azt.

Számomra ez egyfajta megújulási aktust jelentene: megerősíteni a tényt, miszerint az antropozófia forrását az igazság szeretete által motivált tiszta gondolkodásban rejlő szellemi-lelki élet feltárása jelenti. Azt is elismerem persze, hogy vannak emberek, akik úgy járják ezt a fajta felfedezőutat, hogy sohasem hallottak Rudolf Steinerről vagy az antropozófiáról, és vannak mások, akik járnak az úton, és tudnak is Rudolf Steinerről, de nem kívánnak a Társaság tagjai lenni. Esetükben természetesen jelentőségteljes lesz majd a tény, hogy csatlakoznak-e valaha a Társasághoz, hogy megerősítik-e kapcsolatukat Rudolf Steiner tettével. Mindazonáltal, függetlenül ettől, annak is lehet jelentősége, hogy legalább azok ismerjék fel e társainkat, akik már végzik az antropozófiai munkát, s hogy mindez barátságos, testvéri módon történjen.

Szívesen megkeresném azokat a Michael-iskolához tartozó társainkat, akik bármilyen okból kifolyólag, de még nem találták meg útjukat az antropozófiához. És ezt nem azzal a szándékkal tenném, hogy közénk toborozzam őket, hanem az emberi kapcsolat kiépítésének vágyával, azért, hogy megismerjem annak jelentőségét, amit ők tesznek a világban. Ha a saját feltételeiknek megfelelően ismerjük fel őket, s ezt ők maguk is így érzik, akkor talán kíváncsivá válnak arra, hogy kik vagyunk, talán kialakul egy beszélgetés, melyben odaillő lesz megemlíteni az antropozófiát. Ez kapcsolódást jelent, mégpedig abban az értelemben, hogy kérdéseinkkel a nagyvilág felé fordulunk, nyitottan arra, amit a michaeli munka vagy művészet vagy életstílus – túl a nyelven, a nyelvezeten és viselkedésen, azon, amit már oly jól ismerünk saját köreinkből – magába foglalhat. Épp annyira, amennyire nyitott vagyok a lehetőségre, hogy az ilyen emberek azt várják tőlem, hogy Rudolf Steinerről és munkájáról beszéljek nekik, nos, tudok-e épp oly nyitott lenni arra a lehetőségre is, hogy ezek a barátaink olyan munkamódszerrel

dolgoznak, ill. a világ olyan nézőpontját mutathatják meg nekem, melyből én is tanulhatok?

Tudjuk, hogy a társaságbeli tagság minden arra jelentkezőnek megadatik, s hogy a jelentkezés tényleges elfogadásáig az illető még nem tag. Ám a Szabad Szellemtudományi Főiskola tagsága azon a felismerésen alapul, hogy a jelentkező az antropozófia képviselőjének tartja magát: a képviseleti státuszt nem az iskola ruházza a jelentkezőre, azt már mint létező tényt kezeli. Az iskolába való belépés tehát egy már létező tényt erősít meg, a Michael-iskolához való csatlakozás viszont egy újonnan keletkező tény. A Társaság 1923/24-es Rudolf Steiner általi újraalapítása szellemi szempontból egy teljességgel új kezdeményezés volt. Megteremtette az egyének számára annak lehetőségét, hogy szellemi sorsukat először hozzák le tudatosan az anyagba, egy közösség tagjaiként. Az iskola tulajdonképpen folytatólagosságot nyújt egy már létező közösség számára, mely már „ismert” anyaggal dolgozik, noha új formában, új nyelvezettel és új módon. A különbségtételnek itt hatalmas jelentősége van. Ha először a Társasághoz való csatlakozásunkkal megerősítjük a szellemtudománynak mint földi keresési útnak az igaz voltát, s aztán csatlakozunk a Szabad Szellemtudományi Főiskolához, akkor a Földön megújított, Michael-iskolához fűződő kapcsolatunknak valóban a Földet megváltó hatása lehet. Ez tulajdonképpen az imitatio Christi minőség felismerése a Rudolf Steiner által véghezvitt tettben, s egyben az egyén által ugyanazon az úton megtett önálló lépések mutatója is.

Világszerte végeznek tanárok, gazdálkodók, tudósok, orvosok számos olyan gyakorlati tevékenységet, mely Rudolf Steiner munkáját látható és hathatós módon reprezentálja. Ezzel összefüggésben is szólok a Társaság feladatáról, mert tudjuk, hogy a gyakorlati munka sikerétől teljesen függetlenül, a Társaság jövője égető kérdés. A gyakorlati tevékenységek hatékonyságát felismeri majd sok hálás szülő, páciens, fogyasztó és mások, akik – bármi is az oka, és bármikor is érvényes ez rájuk – nem érdeklődnek az antropozófia iránt. Talán eljön majd az idő, mikor mindezen tevékenységek sokkal láthatóbban integrálódnak a Társaságba. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a tagok felelőssége a Társaságért nem kevésbe fontos, mint a Társaságé a tagok felé.

32 2013-03-v12.indd 32

2013.03.23. 9:16:24

antropozófia

a társaságban

Hogyan tudom a társasági tagsággal kapcsolatosan újjáéledő tudatosságomat ápolni – vagyis hogy mit is jelent tagnak lenni? Hogy mi a Társaság, és hogyan függ sorsa azoktól, akik már hozzákapcsolódtak? Ugyanakkor tudok-e elég nyitott lenni annak felfedezésére, hogy hol tevékenykednek még mások, lehetséges barátok, Michael szolgálatában? Előfordulhat, hogy talán már vágynak is Rudolf Steiner, ill. Rudolf Steiner munkásságának megismerésére.

A velük való találkozás – így vagy úgy – közös sorsunkat illetően mindenképp gyümölcsözővé válhat.

dolgozik. S ennek valóságát elsősorban úgy tehetjük magunkévá, ha mindennapi életünkben erőteljes képként, szeretettel hordozzuk az erről való gondolatot. Ezt követően megtörténhet, hogy Alapkőmeditáció befogadására éled bennünk inspiráció, melyben annak az életnek a ritmikus kifejeződése nyilvánul meg, amely e tett által felénk áramlik.

Ezen realitás tudatos és élő hordozása vezet el majd ahhoz, hogy saját intuíciónk legyen arról, mit is jelent és milyen cselekedetekre hív bennünket a steineri tett.

Nagyobb jelentőségű, mint bármi, amit valaha mondott vagy írt, az Rudolf Steiner által véghezvitt bátor, kockázatot vállaló, befejezését illetően nem előrelátható tett volt, amellyel megalapított és teljességében a Földre inkarnált egy közösséget, egészen rábízva azt az anyag világára, s megteremve az emberek számára annak lehetőségét, hogy a szellem világát megismerjék. Ez az a tett, mely valóban a jövő irányába hat, mely szellemi jövőnkért, az elementális lények, a Föld és a hierarchiák jövőjéért

Van-e bátorságunk ezen ismeretlen jövő iránt, és hitünk, hogy a teljesen individuális kezdőpont elvezessen majd ahhoz a közösséghez, amelyről már megalkottuk közös képünket?

Forrás: Deepening Anthroposophy. An Independent Initiative by and for Members of the General Anthroposophical Society, Year 2, Issue 1: January 17, 2013.

Fordította: Brassay Brigitta

33 2013-03-v12.indd 33

2013.03.23. 9:16:24

antropozófia

2013 Húsvét

HOL VANNAK MÉG OÁZISOK?

INTERJÚ DÖBRÖNTEI ZOLTÁN FESTŐMŰVÉSSZEL, A NAPÚT MŰVÉSZETI AKADÉMIA VEZETŐJÉVEL MŰVÉSZETRŐL, KÖZÖSSÉGÉPÍTÉSRŐL

Sárközy Ágota „Sürgősen közösségeket kell alapítani, mert a művészet csak közösségben tud létezni. Mert meghal az ember, ha nem adhatja át a képességeit, és elsorvad a közösség, ha nem fogadja be az egyéni képességeket. A festészetet is közösségben kell művelni. A művészet egyedül ott kaphat új életet, ahol a szabad individualitásra alapozott megismerést egy közösség hordozza.” (Döbröntei Zoltán, részlet a Memorandum az antropozófus művészeknek című írásából)

Sárközy Ágota: Képzőművészeti Egyetemet végzett festő vagy, festesz, alkotsz, írsz, kiállításokon veszel részt, van tehát egy életműved. Ezzel együtt évtizedek óta foglalkoztat az oktatás, az iskolaalapítás, a közösségben folyó munka.

1992-ben létrehoztad a Jelenlét Szabad Művészeti Iskolát, majd jött a Szkarabeusz, 2007-től pedig a Napút Művészeti Akadémia a mai formájában. Miért fontos Neked mindez?

Miért van szükség közösségekre?

Döbröntei Zoltán: Nem festőkarriert építek magamnak, de meg kell kérdeznem magamtól, miért is nem. Hiszen így megosztom erőimet a két terület között. Festeni azért festek, hogy lássam is, miként tud megvalósulni, amit elgondolok, mert a festészet a képek realitása. A közösségteremtésnek több oka is van. A tanítás, közösségépítés olyan terület, ahol az ember mintha a céljától visszafordulna. Nem teszi, nem megy tovább, hanem, mint a pedagógus, megáll a sorsában, és visszafordul a többiekért. Fölülhetne a paripára, elvágtathatna, és küldhetne a távolból üzeneteket, hogy itt már nagyon jó, ez itt a Kánaán. De nem ezt mondja, hanem azt, lelassítok, bevárom az embereket, és megpróbálom átadni azokat a képességeket, melyek segítségével közösen, együtt lehet eljutni a „túlpartra”.

Ebben semmiféle karitatív jelleg nincs. Nem azért teszem, hogy a hátsókat előre juttassam, hanem így igazából megsokszorozódik az alkotóerőnk. Minden emberben vannak esetlegességek, ahogy alkot, amilyen stílusban dolgozik. Valami könnyen megy, valami nehezebben, és valamit észre sem veszünk, és ez a lényeg! Amikor ott van harminc ember, akkor például láthatom, hogy valakinél nehézségként van jelen, ami nekem nagyon könnyen megy. És miközben segítek neki, egy sor dolgot meglátok az ember alkotóerejének szellemi teréből. Miközben segítettem neki, én is előrébb jutok, sokkal előrébb.

Nem egy lovam lesz, hanem több, és több lóval több

mindent át tudunk vinni a túlpartra. Ugyanakkor mások is előhozhatják, feltárhatják azt, amire én nem is gondoltam, nem vettem észre. Képszerűen talán könnyebb elmondani: ha többen dolgozunk és alkotunk együtt, akkor az ember többé nem szoborszerű tömb, hanem kitágul, térszerűvé válik, mint egy madárraj. Ezt a belső teret látjuk, érzékeljük, és így bele tudunk látni egymás lényszerű alkotóerejébe, ami eredendően közös! Egyikőnknek sem privát tulajdona. Az alkotóerő szellemi közvagyon. Így, együtt sokkal pontosabban meg tudjuk ismerni, hogy milyen erők hatnak bele az ember alkotóképességbe, rálátunk az áldásokra és átkokra. Az ember magába is jobban beleláthat, hiszen térszerű lesz, ami addig tömör volt.

Másrészt, egészen világos számomra, hogy amióta a Napút közösségében dolgozom – éppen a térszerű megismerésből adódóan –, új képességekhez és új szellemi tartalmakhoz, ismeretekhez tudok jutni. Közösségi munka nélkül ez egészen biztosan nincs. Amikor a Napúton azt vettük észre, hogy az idő előrehaladtával már lehet bizonyos szellemi tartalmakról beszélni, az nagy csoda volt.

A fogadóképesség a másik oldalon egy lényszerű valami, fejlődik, érik, felnövekszik. Új képességek születnek, hogy be tudjunk fogadni új tartalmakat, és az új tartalmak újra új képességeket bontakoztatnak ki bennünk.

Belegondoltam abba is, hogy ha én magam előrejutok az antropozófus festészetben, és magamnak kiküzdöm, hogy milyen is az, akkor túlságosan is a személyemhez tapadna. Egyéni bolondériának, mágikus képességnek tarthatnák. Csontváryt, a nagy magányost sem vesszük komolyan, pedig ő is iskolát szeretett volna alapítani a Naphegyen. Viszont, és ezt tapasztaljuk is, ha harmincan megjelenünk valahol, akkor 30 ember nem lehet ugyanúgy bo-

34 2013-03-v12.indd 34

2013.03.23. 9:16:25

antropozófia

lond. Hatalmas erő van ebben, így voltunk például 2012 májusában Dornachban, illetve más helyeken itthon. „Ezek itt valamit tudnak” éreztették a svájciak. De nem egyikünkben vagy másikunkban, hanem közöttünk élt valami konkrét szellemi tartalom, és én erre nagyon szeretnék építeni. Ilyen értelemben vége az individualizmusnak. Nyilván individuumok állnak össze, de nem úgy vagyunk csoport, mint például a Kobra Csoport a művészettörténetben, akik nagyjából egy stílusban dolgoznak, és érvényesítik a csoport erejét, mégis mindenki megmarad önmagán belül. Nálunk másról van szó. Nem külső, stiláris dolog tart össze minket. Ahogy az ember befogad egy szellemi tartalmat, úgy az emberi individualitást is befogadja egy szellemi tartalom, s ez a közösség.

S.Á.: A festményeiden látható ebből konkrétan valami?

D.Z.: A Napútban folyó munka egyértelműen segíti a festészetemet. Nem festettem volna szíves képeket a Selg-szívkonferenciára, ha nincs a Napút. Ezek a képek direkt oda készültek. Ha valaki tanulmányozná a képeim alapján az élettörténetemet, akkor egyszer csak látná, hogy valami történt. Máshogy festek én is. Egyik tanítványa vagyok én is a Napútnak. Ez romantikusnak hangzik, de így van. Bizonyos képek nem születnének meg, ezzel így vannak a naputasok is, és így vagyok én is.

a mûvészetben

Van a saját festői fejlődésem, aminek van egy sorstörténete. Sokat gondolkoztam mindig is azon, hogy hogyan van ma, a jelenkorban a művészet, milyen a megítéltetése, mik a fő kérdések, honnan jön az ihlet, honnan jön az ember alkotóereje.

Mindezek befolyásolták a saját festészetemet. Majd jött egy nagy ugrás, és amikor elkezdtem tanítani, láttam, milyen hittel élnek az emberek az alkotásban. Ez úgyszintén kezdett visszahatni a képeimre.

Hiszen bizonyos dolgokat ki kellett próbálnom. Ha én az órán portréról beszélek, akkor azt itthon megcsináltam előbb, na, milyen a barna az arcon vagy a háttérben. Nagyon sok vázlatom készült így. Ha homályosabbak a vonalak az arcon belül – szem, orr, száj –, akkor az milyen, hogy indul meg az ember felé, ha élesek a vonalak, akkor az hogy záródik el tőlem. Ezeket fejben is el lehet valamelyest képzelni, de sok mindent meg is kellett festenem. És itt jön be tehát a harmadik szempont, hogy bizonyos konkrét képeket már a Napút sorstörténetéből adódóan festek. A Napút valójában individualitás, lény, aki közvetít felém egy témát, tehát ihlete van.

S.Á.: Meddig és hova lehet eljutni ezen az úton? Mi a cél?

D.Z.: Én most már így ötvenen túl tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, nem lehet megcsinálni, azt, ami az életfeladatom. Csak a felét talán, és

A Napút kiállítása a Goetheanumban (2012 május, Mennybemeneteli konferencia)

35 2013-03-v12.indd 35

2013.03.23. 9:16:25

antropozófia

2013 Húsvét

lehet, hogy ez jól van így. A reális az lehetne, hogy az emberi megismerőképességre alapozva, világossá váljon, hogy mi a művészet. Hogy ezt valahogy együtt harcoljuk ki. Hogy a művészek a szakmájukról tudjanak beszélgetni, mert most nem tudnak.

Nincsenek fogalmaik hozzá. Vannak ugyan fogalmak a műterem világából, a jelen művészeti életből, a művészettörténetből, de ezeket a művészet alkotófolyamatának megértéséhez nem lehet használni.

Nem tudjuk megítélni a művészetet. Odáig kellene eljutnunk – de nem okos tanulmányokkal, esztétikai véleményekkel, hanem művészetet csináló tettekkel –, hogy az érzéki minőséghez hozzá tudjunk fűzni szellemi tartalmat. Hogy például a sárga nem lehet szomorú, a kék és a viola lehet szomorú. Ez nem olyan, hogy megszavazzuk. És az lenne a cél, hogy terjesszük ki az egész alkotófolyamatra ezt a gyönyörű egzaktságot. Ez nem szigorúság vagy mechanikusság. Az alkotás élő voltát és élő törvényszerűségeit szeretnénk föltárni. Az antropozófia hatalmas segítséget ad ehhez, de ezt még nem használtuk ki, és a Napút ezt a munkát vállalja.

S.Á.: Akkor lehet úgy fogalmazni, hogy nem a közösség maga a cél, hanem a művészet megismerése a közösség által?

D.Z.: Igen. A művészet gyógyítása. Ezt mi kimondtuk, ez a mi célunk. De nem úgy, hogy beszélünk róla, hanem hogy tesszük a dolgunkat. Direktben nem lehet közösséget építeni. Hanem szellemmel áthatva teszek valamit, és akkor az közösséget teremt. Ha művészetet akarunk létrehozni, akkor azt csak közösségben tudjuk megtenni. Persze a közösséget nagyon igyekszünk formálni az ünnepeink, együttléteink, a ritmusaink, a nyári táboraink, a kiállításaink, a rendszeres tanári konferenciáink által.

S.Á.: Van-e hagyománya ennek, kapcsolódik-e a Napút valahová? Vannak-e máshol is társak?

D.Z.: Én azt remélem, hogy vannak. Pár év munkánk ráment arra, hogy kikiáltottunk a pusztába, hogy merre vannak a társak. Nem könnyű társakra találni, mert nem elég a kapcsolathoz, hogy festő legyen, nem elég, hogy antropozófus legyen, cselekvő hit is kell, ami összefűzi ezt a kettőt. Nem elég, ha azt mondjuk, hogy mi az antropozófia mentén alkotó művészeti közösség vagyunk, s így elmegyünk Dornachba, de nem azt találjuk, hogy ott már van

valami. Visszük a mi kicsi kincseinket, amiket magunknak kiküzdöttünk, abban a reményben, hogy az majd hozzákapcsolódik valami nagyobbhoz, és erőket kapunk onnan. De hiány van a másik oldalon. Akármerre megyünk, hiány van, de nem adtuk föl. Egy iskolát találtunk Bázelben, a Neue Kunstschulét, akik nagyon hasonlóan dolgoznak, mit mi. Ők is, mi is nagyon boldogok voltunk, amikor egymásra ismertünk. Ebből a társkeresésből, ebből a találkozási vágyból feldereng egy sivatag képe, és az a kérdés, hogy hol vannak még oázisok, hol vannak még élő lelkek. De én biztos vagyok benne, hogy ha vannak, meg fogjuk találni őket Közép- és Kelet-Európában.

S.Á.: Lehet, hogy ezek a kis közösségek Keleten nem adnak hírt magukról?

D.Z.: Igen, lehet, hogy nem kommunikálnak, nem jutnak el hozzájuk a hírek, nem bíznak az információkban, nincs rá pénzük, nem mozdulnak rá.

Nyugat-Európa ilyen szempontból mozgékonyabb, kommunikatívabb. Már Közép-Európa sem kommunikál eléggé. Ez a Napút sorshelyzete is: vagy pici kolostorrá alakul, és megvárja, hogy az idő nagy úthengere átgördüljön rajta, és a visszaérkező lelkek majd valamit tudnak csinálni, vagy megfordul, és azt mondja, hogy akkor is használ minden modern kommunikációs eszközt, pályázatot, megpróbálja mégis a romló kommunikáción keresztül elmondani, hogy igaz módon, hitelesen mit képvisel, és bízik abban, hogy vagy kis közösségek, vagy emberek felbukkannak.

S.Á.: És a Napút a nyitást, a kommunikációt választja?

D.Z.: Találkozásokban találja meg az ember a saját feladatát. A Napút előtt csak nagyjából sejtettem, hogy mi a dolgom. Csak az utóbbi években vált világossá, merre kell mozdulnom. Ezt nem lehet fejben kitalálni. Jön a másik, az ember együtt dolgozik vele, és közben csiszolódik ki, hogy mi is az ember feladata. Ez még Steinernél sem volt máshogy. Másik oldalról nézve pedig azt kell látnunk, hogy olyan gátlástalan ahrimáni erők ütötték fel a fejüket a művészetben, tehát a szív tájékán, ami szétszaggatja az embereket. Ezt csak közösség, emberek együtt munkálkodása tudja megállítani, mérsékelni valamelyest. Emberi lelkeket kell ebből az egyre előretörő folyamatból kimenteni. Szerintem egy európai, vagy közép-európai egyetemet és közösséget

36 2013-03-v12.indd 36

2013.03.23. 9:16:26

antropozófia

kellene létrehozni. Kisebb egységekből összeállni, de ehhez nagyon sok önzést, félelmet, személyes stílust félre kéne tenni. Biztos vagyok benne, hogy csak ezen az úton lehet haladni. Amennyire ettől távol marad a Napút, annyira lesz kolostor. Ugyanúgy, mintha én magamban maradtam volna, ugyanúgy kell ezt érteni kitágítva több emberre. A Napút eddigi sorstörténetét nézve azonban látszik, hogy nagyon erős benne a megmutatkozás iránti vágy.

Mint egy kinyíló virág. És ez azért is érdekes, mert én magam inkább visszahúzódó vagyok. Saját képeimet nem árulnám, de a másikét elviszem, ha kell.

A megsokszorozott erőkkel bátrabban kiállok. Nem a személyes életemért hajtok, hanem valami sokkal többért: a megváltás szabadságáért és a szabadság megváltásáért. Nagyon sokat konferenciázunk, nagyon sokat készülünk a Napútra Simon Zsolt barátommal, de a festést persze nem hagyhatom abba, mert ha kimúlna alólam, akkor valami rossz történne. A két dolgot végig együtt kell tartani. Érzéki és szellemi együtt-tartása. A Napút elején sokan mondogatták nekem, hogy ez nem is festőiskola. De a festést persze nem lehetne kivenni belőle. A tanítványok érzékelik, hogy itt valami más van, nem a festmény a végcél. Más a lényeg, de mégis ebből a másból festmények születnek.

a mûvészetben

S.Á.: Kimondtuk, hogy nem önmagában a közösség a cél, kimondtuk, hogy nem a festés a cél. De akkor mi a cél?

D.Z.: Hogy néz ki, ha a festmény a cél? Az úgy néz ki, hogy valaki remek és egyre remekebb műveket hoz létre. Azért dolgozik, hogy nagy háza legyen, nagyobb, majd még nagyobb. Nem erről van szó nálunk, ilyen értelemben nem művészetet tanítunk.

Ahol azt mondjuk, hogy ilyen a jó kép, ott valami merevség is tetten érhető. Ott az a cél, hogy hogyan kell a jó képet elérni. Mi másfajta festészetet szeretnénk, olyat, ami a dolgok belsejébe hatol. És ez egy folyamatosan elérendő cél. A művészi eszközöket (színeket, formákat, kompozíciós helyzeteket), ezeket a különös érzéki minőségeket akarjuk áthatni szellemmel, hogy alkalmasak legyenek a megismerésre. Csak ezzel a munkával léphetünk be a dolgok belsejébe, s festhetjük meg, hogy mi igazán a búza, mi igazán a vas, az ólom? Mi a fű, mi a szarvas, mi a csillag, és ki az ember? Mert épp csak ezt nem tudjuk. Olyan, mintha elfelejtettük volna a dolgok neveit. Meg kell festeni a dolgok neveit. Nincs festészet még, ami ezekbe behatolt volna. Ugyanígy vagyunk a témával. Ha Salomét le akarja festeni az ember, akkor valamit a saját hevületéből ráfest, megjelennek a tárgyak, Keresztelő Szent János feje,

A Napút kiállítása a Goetheanumban (2012 május, Mennybemeneteli konferencia)

37 2013-03-v12.indd 37

2013.03.23. 9:16:26

antropozófia

2013 Húsvét

az ezüsttál, és a művelt ember leolvassa, mi van a képen. De nekünk nem ez a célunk. Az a célunk, hogy a művészetből kapja meg az érzéki felé nyitott ember a tárgyszerű spirituális ismereteket. Ez olyan utat nyit az ember előtt, amelyen nagyon fontossá válik nem a spekuláló, hanem a lelki–megismerő képesség, a morális jelenlét az alkotásban. Tehát nem a jó kép a cél, nem az ideális közösség a cél, hanem maga a metamorfózis, az átalakítás. Ami átalakulni képes, az él. S a képességet az átalakuláshoz a Golgotáról vesszük. A lélek egy alkímiai folyamaton megy át, miközben megszerezzük a művészeti eszközökhöz kapcsolódó szellemi tartalmat. Ehhez pedig mozgósítani kell magunkban az akarati, morális képességeket. A készülő mű és a megismerő ember tehát így párban van.

S.Á.: Írásaidban gyakran beszélsz imaginatív erőkről.

Hogyan kapcsolódik ez az eddigiekhez?

D.Z.: Horrorképek öntik el a világot hihetetlen naturális tökéletességgel. És pont, hogy nincs imagináció. Még antropozófus művészi körökben sem használják mindig jól ezt a fogalmat. Amikor azt mondjuk: képem van róla, az még nem imagináció.

Egy egész folyamatot kell tudnunk érzékelni, és az kell, hogy ez a folyamat összeálljon állóképpé. Mint egy zarándokkápolna képe: egy út és a kápolna formájában megjelenik az útját járó az ember is, aki oda megérkezve felteszi a kérdést: honnan jöttem, hová megyek? És ez a kettő egymásba íródik, a múlt és a jövő: ez az imagináció. Az idő térré válik. Az imagi-

nációval még adós a művészet. A külső látvány mágiájának el kell tűnnie, és belülről kell elkezdenünk megélni a dolgokat. Elsősorban a saját életünket. És ez nem misztikus, hanem reális folyamat. Az imaginációból festett kép provokálja alvó morális képességeinket. Ezen a képen azt látnánk, hogy nem úgy van megfestve, ahogy a világot megszoktuk látni, de mégis ráismernénk a külső világra, csak az nem olyan, amilyen, hanem amilyen lehetne! Ilyen kép például a sokat emlegetett Sixtusi Madonna, ahol be tudunk nézni az elhúzott kárpit mögé. Ott szét van húzva az érzékiség függönye. Még szelíd, reneszánsz módon, még (már) nem irritálja anynyira az embereket, de már ott van az imagináció.

Egy folyamat képét látjuk: hogyan gomolyognak elő az emberek a felhőkből, miből lesz az ember. Csak a mai megrontott szemünkkel nehezen látjuk ezt.

Vagy mai példát hozva: például a Makovecz-épületek tudják ezt. Akár tetszik, akár nem! Nemcsak a földből bújtak elő ezek a különös lények, hanem óriási szárnyakkal az ember szemébe is merednek.

Na, akkor Te ki vagy? Emlékezz! S ha ferde az épület tengelye, akkor a te tengelyed milyen? Az embert kérik számon bennünk ezek az épületek. Ezek mind imaginációk egytől egyig. Így szeretnénk dolgozni a Napúton is. Nyomára bukkanni minden jónak és rossznak az elfogulatlan művészi megismerő érzékkel. A Közép erejével, a közösség és az egyén evidenciájával kilépni, találkozni, megismerni, párbeszédet folytatni a szellemben.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a NAPÚT MŰVÉSZET AKADÉMIA nyári művésztelepére, a festői környezetben található Zsennyei Alkotóházba!

A nyári művésztelep jó előkészítése lehet az ősszel induló új tanévnek. A művésztelep időpontja 2013. július 6–14., témája

„A TERMÉSZET SZÍNEI ÉS AZ EMBERÁBRÁZOLÁS”.

Bővebb információt az akadémia honlapján találhatnak: www.naputasok.hu

38 2013-03-v12.indd 38

2013.03.23. 9:16:27

antropozófia

a mûvészetben

KOZMOLÓGIA ÉS HANGZÁS 3. rész: Andreas Werckmeister (1707) és Johann Gottfried Walther (1708).

A felhangsor és a Miatyánk (befejező rész) Gerhart Darmstadt Az 5-ös szám (e’ hang, a 4-es nagy terce) Az 5-ös számmal, a Quinarius-szal, a 2-es és a 3-as szám (polaritás és hármasság) ellentétes összekapcsolásához érkezünk.1 „Az 5-ös számot ember-számnak is nevezik / és ahogyan Isten az Ő örök bölcsességében elhatározta, / hogy megteremti az embert / akinek Harmóniában kellene Vele élnie […]: így alkot az 5-ös szám is kellemes Harmóniát az előzőekkel […] azaz: 1. 2. 3. 4. 5. Így tehát a Harmónia Istennel / az Angyalokkal / és emberekkel megelégedésben van / és olyannyira tökéletes / hogy ok nélkül kettőzést nem tűr / hogy a megelőző konszonanciákon ne uralkodjon / s azt el ne sötétítse. Hiszen Isten lényének kell minden dolog fölött felragyognia […].” Ebben az a későbbi szabály jut kifejezésre, hogy a nagy tercet, az oktávval és a kvinttel ellentétben, lehetőleg ne kettőzzünk egy akkordban, a hangzásbeli egyensúly megtartása és a tiltott párhuzamok elkerülése érdekében.

A „kellemes” harmónia hangjai 1-től 5-ig, ahogyan Werckmeister leírja, akkord formájában tehát így néznek ki:

zékkel rendelkezik.2 Választási-számnak is nevezik.”

Ahogyan ez a terc egy másik helyzetben disszonanciához vezethet, így kell az embernek is eldöntenie, hogy isteni eredetével és céljával harmonizál-e, vagy inkább az istenitől elfordult diszharmonikus emberi részéhez hajlik. – Így mondatja a firenzei filozófus Giovanni Pico della Mirandola (1463–1494) Istennel, a legmagasabb művésszel Ádámnak, avagy általában az embernek: „Se mennyeinek, se földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak nem teremtettünk téged, hogy dicsőségben, szabadon döntő, teremtő szobrászként formázd saját magadat olyan alakra, amelyet előnyben részesítesz. Alacsonyabb rendűvé, állativá fajulhatsz el; de magasabb rendűvé, istenivé is születhetsz újjá, ha lelked így dönt.”3 – Werckmeister így folytatja: „Az 5-ös szám viszont önmagában / a természeti emberhez hasonlóan / teljesen ügyetlen és tökéletlen / ezért nevezi egy filozófus a gonosz Szellem számának: mintegy újra meggyógyul azonban a Quaternarium által, mely az Atya és a Fiú alakjában áll / amennyiben ezekkel össze van hangolva / így együtt szép Harmóniát alkotnak.”

A 6-os szám (g’ hang, a 3-as kvint oktávja, az 5-ös kis terce) 1. ábra: Az 1–2–3–4–5 [C-c-g-c’–e’] akkord

A 4-es szám (Angyal) a 2-essel (Fiú) és az 1-essel (Atya) oktáv viszonyban van. „Így válik (amikor az 5-össel együtt van / tehát 4:5, és mint nagy terc C-je szólal meg), az isteni és az emberi természet egyesülésévé.” Másrészről az 5-ös számot „érzéki-számnak (Numerus sensualis) is nevezik, mivel az ember 5 ér1

Vgl. Friedrich Schiller (1759–1805), Die Piccolomini, Tübingen (Cotta) 1800, II. Aufzug, 1. Auftritt: „Fünf ist des Menschen Seele.

Wie der Mensch aus Gutem und Bösem ist gemischt, so ist die Fünfe die erste Zahl aus Grad und Ungerade.“, zitiert nach Friedrich Schiller, Sämtliche Werke, Bd. 2: Dramen II, hrsg. von Gerhard Fricke † und Herbert G. Göpfert, München (Carl Hanser) 1981, p. 335.

A 6-os szám, a Senarius, 1 + 2 + 3 = 6, a 3-as szám kétszerese, átvitt értelemben a Szentlélek megfeleződése, avagy oktávval följebb helyezése, a mi szellemiségünkhöz viszonyítva egy emelkedettebb Szellem, magasabb értelemben egy csekélyebb szellem.

A 4–5–6-os számokkal létrejön a c’-e’-g’ hármashangzat („Triadem Harmonicam”). Werckmeister így folytatja: „A 6-os szám a hármas megduplázása, az istenség harmadik személyét jelenti. Az 5-ös a 6-ossal 2

Arisztotelész óta az 5 érzék hagyományos megkülönböztetése: a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás.

3

Giovanni Pico della Mirandola, De hominis dignitate. Über die Würde des Menschen, lateinisch–deutsch, übersetzt von Norbert Baumgarten, hrsg. und eingeleitet von August Buck, Hamburg (Felix Meiner) 1990 (= Philosophische Bibliothek, Bd. 427), p. 4–7.

39 2013-03-v12.indd 39

2013.03.23. 9:16:27

antropozófia

2013 Húsvét

együtt önmagában a természetes emberiséget jelenti, ennek szegénységét és nyomorúságát is ábrázolja, úgy ahogy ő magát látja. Ezt a számot Numerus Mundanus-nak (a Földhöz tartozó szám) vagy állati számnak is nevezik / hiszen ahhoz hasonlóan, ahogy ez a megelőző 5-össel egy szomorú konszonanciát alkot, éspedig a legkisebb Superparticularis-t4 / ugyanígy az állati természet is a legkisebb, legcsekélyebb Isten szemében.” A 3-hoz hasonlóan a 6-os is, mivel azzal oktáv-rokonságban áll, „ugyanabból a szellemből lett teremtve.”

Másrészről Werckmeister már 1687-ban lelkesen nyilvánult meg a 3. oktávbeli hármashangzatról:5 „A 3. oktávhoz érkezve […] a 4:5:6:8 (akkordban) az Újtestamentum jelképét kapjuk meg […] hiszen a 4:5:6 egy tökéletes hármashangzat, avagy három/egy-szólamúság / mintha teljesen ugyanazt hallanánk. / Ez egy olyan egybehangzás (unisonus), ami egyúttal mégis hármashangzat (trisonus), sőt igazából egy hármas egybehangzás (unitrisonus). Lehetne-e egy hasonlatosságot világosabban ábrázolni / mint ez / amely a Szentháromság isteni Lényét mintha egy tükörben mutatná?”

A 7-es szám (a 4-es natúrszeptimje) A 7-es, a Septenarius,6 a 3-as és a 4-es szám összeadásából jön létre. A natúrszeptim nem hoz létre világos, hangközszerű viszonyt a többi hanggal.

Kivonja magát a természetes beilleszkedés és megismerés alól, egy természetszerű „maradék”, amely a többi hanggal való kapcsolatában mély megrendülést és átalakulást válthat ki. Hogyha a konszonanciákat az egészséggel hozzuk kapcsolatba, akkor ez a natúrhang a krízissel és a betegséggel van öszszefüggésben – minden közvetlen lehetőséggel és rizikóval együtt. Az 1-től 8-ig terjedő hangok tökéletes és zavartalan harmóniája értelmében inkább ki kéne maradnia, akkor 7 jól hangzó hang maradna, lényegileg azonban mégis hozzájuk tartozik. – Werckmeister a teremtéstörténet 7. napjára utal, a pihenőnapra, mikor azt írja: „A 7-es egy nyugalmi szám / amely ugyanakkor a Szentírásban sok mindent jelent / ami semmiképp nem jelenthet bizonyosságot:

emiatt az emberi kedélyben is egyfajta hangzásbeli elmosódottságot okoz. Mondják még szűzies számnak is (Numerus virgineus) […]. Szent számnak is nevezik / mivel kizárólag Isten Szelleme képes azt kikutatni.

Ezért mondják Isten Szellemét hétszeresnek is: Egy titkos szám is, / ahogyan arról a Jelenések Könyvében sokoldalú tudósítást kapunk,7 / a szent számok közül ez a 3. a rendben / a páratlanok között,8 / amely ismét az Isten hármasságára utal.”

A 8-as (c’’ hang, az alaphang 3. oktávja, a 6-os kvartja, az 5-ös kis szextje) A 8-as a beteljesülés száma. A 8-ban fejeződnek be a hetes ciklusok. Így érkezünk el például számlálatlan (7 napos) hetek után egy mindenkori vasárnapi Újrakezdéssel végül a teremtés 8. napjához, de csakis a Halál Küszöbén keresztül. A 8-as mint felhang, az oktáv oktávjának az oktávja. Ha a nyolcas nem szerepelne az 1. 2. 3. 4. 5. 6–8 sorban a C c g c’ e’ g’ c’’ hangokkal, akkor a tökéletes harmóniához egy lényeges hangköz hiányozna, nevezetesen a kis szext 5–8, azaz e’–c’’. „Bár már ebben a hét számban a teljes Harmónia benne foglaltatik / mégis a 7-es mintegy benne nyugszik ebben a rendben / teljesen némán / titka számunkra még el van rejtve / hiszen ki tudna Isten titkainak mélyére hatolni / mivel adományaiban hétszeresen neveztetik meg / ahogyan kiváltképp a Jelenésekben olvashatjuk.” Werckmeister azt is megfigyeli, hogy ez az 1-től 8-ig való rend ismét háromszor hét konszonanciát tartalmaz, amely ismét Isten hármasságára utal:

4

Superparticularis: lat., itt: a legkisebb egység az egyes összetevőn kívül az 1-től 8-ig terjedő sorban.

5

MUSICÆ MATHEMATICÆ Hodegus Curiosus, a. a. O., „Anhang / Von der Allegorischen und Moralischen Music. Das V. Cap.”, p. 147.

6

Septenarius: lat., hét részből álló, hét részre osztott.

7 Az 5. fejezet egy hétpecsétes Könyvről szól, melyet csak Krisztus, a „Bárány“ nyithat ki.

8

Az első három páratlan szám a 3, 5 és a 7, mivel az 1 nem számnak számít, hanem mint alapvető egység.

40 2013-03-v12.indd 40

2013.03.23. 9:16:27

antropozófia

|1|2|3|4|5|6|8| |1|–|3|4|5|6|8| | |2|–|4|5|6|8| | | | 3|– | 5|6|8| | | | |4|–|6|8| | | | | | 5|–|8|

a mûvészetben

| C | c | g | c' | e' | g' | c'' | | C | – | g | c' | e' | g' | c'' | | | c | – | c' | e' | g' | c'' | | | | g | – | e' | g' | c'' | | | | | c' | – | g' | c'' | | | | | | e' | – | c'' |

hangokban tehát

„A rendszer tehát a következő: 1–2. | 2–3. | 3–4. | 4–5. | 5–6. | 6–8. | 1–3. | 1–4. | 1–5. | 1–6.| 1–8. | 2–4. | 2–5. | 2–6. | 2–8. | 3–5. | 3–6. | 3–8. | 4–6. | 4–8. | 5–8. Ez 21 arány és konszonancia.”

A jobb áttekintéshez elkészítettem a 21 arány másfajta elrendezését:

6–8.

5–6.

4–5.

3–4.

2–3.

1–4.

1–2.

1–3.

C–c C–g c–g C–c' g–c' c'–e'

1–8.

1–6.

1–5.

2–6.

2–5.

2–4. c–c'

3–5. g–e'

C–e'

4–8.

4–6. c'–g'

g–g' c–g'

C–g'

5–8. e'–c'' c'–c''

g–c'' c–c''

C–c'' g'–c''

A MIATYÁNK9 EGYBEVETÉSE A ZENEI ARÁNYSZÁMOKKAL10 Az 1-es szám (C) — Könyörgés: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. „Ahogyan az Egység minden szám kezdete / ugyanígy lesz ennek az imának a bevezetője is / Isten, egy Atya, egy Teremtő, avagy a Mennyek eredete / és minden, ami abban megneveztetik.”

A 2-es szám (c) — 1. kérés: Szenteltessék meg a te neved. „A 2-es számot „elválasztási-számnak” is nevezik, mivel Isten a Fia által nyilvánult meg / Aki Tőle magától az örökkévalóságban született / hiszen nyilvánvalóan Őáltala lesz Isten neve harmonikus / és megszentelt / ahogyan az első kérés szól.”

9 Máté 6,9–13. A doxológia („ Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!“) nagyjából Krisztus után 100-tól mutatható ki. Protestáns értelmezésben a Miatyánk része.

XXVI., utolsó fejezet.

3–8.

3–6.

c–e'

e'–g'

10

2–8.

A 3-as szám (g) — 2. kérés: Jöjjön el a te országod. „A 3-as egy olyan szám, melyet a Szent Szellemhez hasonlítanak / mivel itt mutatkoznak meg / a különféle adományok és erők / és megnyilvánul Isten Országa / ezért ezt a számot prima multitudo-nak11 is nevezik.

Ez meglehetősen jól összehasonlítható ezzel a kéréssel: / Jöjjön el a te országod. hiszen az Isten Országa a Szent Szellem által jön el hozzánk / ha Isten odaajándékozza nekünk Szent Szellemét[.]”

A 4-es szám (c’) — 3. kérés: Legyen meg a te akaratod/ mint a mennyben, úgy a földön is. „A 4-es egy angyali vagy isteni szám, amennyiben a harmadik kérésben ezt kérjük: Legyen meg a te akaratod / mint a mennyben, úgy a földön is. Tudjuk, hogy a szent Angyalok szolgálatkész Szellemek / akik Isten akaratát a Mennyben és a földön véghezviszik / és min-

11

Prima multitudo: itt az első többes szám, az egyes és a kettes szám után.

41 2013-03-v12.indd 41

2013.03.23. 9:16:28

antropozófia

2013 Húsvét

ket, embereket földi utunkon óvnak és vezetnek / hogy Isten akarata nálunk is megtörténjen.”

Az 5-ös szám (e’) — 4. kérés: A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. „Az 5-ös egy emberi szám. Ahogyan az ember egy gyenge teremtmény / és amire szüksége van, azt Istentől kell megkapnia / ezért így könyörög: A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Ez alatt egyformán értendő a szellemi és lelki kenyér / valamint más testi szükséglet / melyet az embernek istentől kell kérnie / ha tehát a 4-es Angyal-szám az 5-ös ember-számmal együtt van / és egyesül / ez az embernek a legkellemesebb Harmóniát adja. Mi is örvendeztetné meg jobban az embert / mint ha Istennel és az Ő Angyalaival egyesülhet? Így megelégedéssel birtokolja lelki és szellemi kenyerét.”

A 6-os szám (g’) — 5. kérés: És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.

A 6-os egy állati és egy világ-szám. Ahogyan egy állati természet vagy a pusztán világi ember gyengeségnek van alávetve / és könnyen megtörténhet / hogy a Krisztusban lévő új ember / a régi által elnyomattatik / hiszen azelőtt az ember Istennel / és az Angyalokkal kötelékben állt / és egyesülve volt. Így kérjük: És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek: és a bukott ember újra feltámad / az igaz megbánás által.”

A 7-es szám (natúrszeptim) — 6. kérés: És ne vígy minket kísértetbe. „A 7-es egy olyan szám, amely a többi számmal egyáltalán nem áll harmóniában, ez a szám a Keresztet jelenti / melyet Krisztus az Ő keresztényeire helyez / hiszen senki sem juthat tökéletes harmóniára / csakis a Kereszten, / a szenvedésen keresztül juthat Isten országába.12 Ezért a 6. kérés: És ne vígy minket kísértetbe.

Hiszen gyengeségünk miatt Isten segítségére van szükségünk minden kísértés esetén.”

A 8-as szám (c’’) — 7. kérés: De szabadíts meg minket a gonosztól. „A 8-as egy teljesen harmonikus szám. Mivel az egész Harmónia csak akkor nyeri el tökéletességét / ha az 12

Az Apostolok cselekedetei 14,22: „sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába.“

ember a 7-es, azaz a Kereszt által a kísértésből kivezettetik / így megszabadul a gonosztól és tökéletes Harmóniára jut, amelyet a 8-as szám hoz magával. Ez azt jelenti, hogy Istennel egyesül / hogy megízleli az Isteni Lényt […]. Itt még egy titok rejlik / mivel sok ember a 6-os számig lép Istennel Harmóniába / és bár ez tökéletes Harmóniának tűnik / mégis hiányzik még egy Konszonancia 5–8 belőle: ha a Kereszt, azaz a 7-es szám hozzájön / az ember szívesen visszalép / és nem állhatatos a szenvedésben / épp ezért igen szükséges, hogy a gonosz kísértéstől megváltódjon. Aki ezt a kísértést kiállta / és ezen áttört, / egy istennek tetsző / és áldott állapotban van. Így lehet az igét János 1. fejezetében is értelmezni: Kezdetben volt az Ige. Az Egység jelenti a kezdetet / a 2-es szám az Igét, / mely Krisztus, aki az Atyától született az Örökkévalóságban / stb.”

Johann Sebastian Bach feltehetően olvasta Werckmeister könyvét és lényeges kijelentéseit kompozíciós értelemben kipróbálta a c-moll Passacaglia (Passacaglia und Thema fugatum BWV 582) című darabjában. Maga a Passacaglia 21 részes, mindegyik rész 8 ütemből áll. A basszus szólam egyedül indul a témával. A következő részek megfelelő felosztásán teljes orgonista generációk töprengtek. 1982-ben a holland orgonista Piet Kee (*1927) utalt a Werckmeisterrel való kapcsolatra,13 és rámutatott, hogy lehetséges egy értelmes felosztás, melynél minden rész a következő felhanggal kezdődik, csupán a 7. marad ki.14 Ebben az összefüggésben Bach darabja a „Miatyánk” megzenésítése, amelyben a doxológia egy 12 belépéses fúgába megy át (Thema fugatum).

Werckmeister könyve végén beszél az 1–8-as hangokkal kapcsolatos szemlélődésének tulajdonképpeni központi „titkáról”, melyet a következőkben saját szavaimmal foglalok össze: Mindaddig, amíg az életben az 1–6-ig terjedő számok, illetve hangok harmóniájában vagyunk, egy állandó és teljes harmónia látszata keletkezik. Mivel azonban ez tartósan mégsem lehetséges, mert földi életünk valóban csak a halál korlátja által tapasztalható meg, fel kell ismernünk, hogy egy jól sikerült élethez vala13 Piet Kee, „Die Geheimnisse von Bachs Passacaglia“, in: Musik und Kirche, I. Teil: Heft 4/1982, p. 165–175; II. Teil: Heft 5/1982, p.

235–244; III. Teil: Heft 1/1983, p. 19–28.

14

A fölosztás a következő: Megszólítás 1, 1. kérés 2–4, 2. kérés 5–6, 3. kérés 7–9, 4. kérés 10–13, 5. kérés 14–16, 6. kérés 17–18, 7. kérés 19–21.

42 2013-03-v12.indd 42

2013.03.23. 9:16:28

antropozófia

mi igen lényeges dolog hiányzik. Az 1-től 8-ig terjedő sor utolsó oktávjáról van szó. Az isteni szeretet általi hordozottság ({1–4}–5) tudatában kérjük, hogy a szükséges bölcsességgel (3–6) meg legyünk ajándékozva (5–6), hogy valóban megtanuljunk megbocsájtani,15 és egyidejűleg szem előtt tartsuk, hogy a halál csak úgy lehetséges, ha földi szubsztanciánk föloldódik. Az anyagiság értelmében ez az út a kereszten, a szomorúságon keresztül vezet, a szellemi-lelkiben azonban a földi korlátoktól való megváltás útjaként élhetjük meg. A kísértés abban áll, hogy ezt az utat el akarjuk kerülni, és ettől a szükséges felismeréstől visszalépünk. Az életet a végéről szemlélni és elrendezni (5–8) irányt ad az életnek, együtt érzővé és belátóvá tesz minket a harmónia és disszonancia, az öröm és bánat, erő és gyengeség váltakozásaira, s megmutatja, hogy mindehhez a „fölülről” jövő segítségre is szükségünk van. Így a kis szext (5–8) egy fájdalmat előidéző és kérő hangköz, amely egy olyan utat mutat föl, mely a megbocsájtás (5–6) és az együttérzés fejlesztése (6–7) által tisztít meg, hogy képessé váljunk a fájdalmat, a nehézséget és a bajt (7) az átváltozáshoz és megváltáshoz (7–8) „szükségszerű” lényeges elemként elismerni.

a mûvészetben

„A lélek egy hang, melyet egyre tisztábbra és tisztábbra kell hangolni. Minden hangban van valami az Alaphangból, és minél jobban közeledik ehhez, annál tisztábbá és szellemibbé válik. A léleknek keresztül kell vándorolnia saját pályafutásán, miként a monochord hangjának az oktávon, mielőtt beteljesüléshez jut.

Ezért érez kettős ösztönzést a tevékenységhez és a nyugalomhoz, a tétlenséghez és a mozgáshoz, mindkettőre rendkívüli szüksége van.

A húr rezgései (a lélek szenvedélyei) tehát nem károsak, hanem sokkal inkább olyanok, melyek egyre tovább vezetik a szellemet létezésének melódiájában.”

Andreas Werckmeister életének végén egy mélyen áthatott beavatási utat adott át a külvilágnak, mely egy megújított észlelésben még számunkra is rendkívüli jelentőségű lehet.

Fordította: Ratkó Ágnes

Az 1-től 8-ig terjedő számsor és a Miatyánk nyolc sorának összeillesztése Werckmeister értelmezése során világossá teszi, hogy ezek a számok nem konkurálnak egymással, hanem két teljesen más síkot írnak le. A hangok és a hangközök különbségéről van itt szó. A nyolc szám és hang definiálható helyek, míg a Miatyánk hét kérése meditatív tereket tölt ki. Ezek a köztes terek (hangközök), melyeket hangköz-arányszámokkal fejezhetünk ki (1:2, 2:3, 3:4, stb.), mindenkor újra fölélesztett érdeklődésünket („közötte-levés”, Dazwischen-Sein) követelik meg, hogy e komplex kijelentések mélyebb tartalmához egyre közelebb juthassunk.

Az ebben rejlő feladatot írta az irodalmár, zenész és kanonok Johann Friedrich Hugo von Dalberg (1760–1812) a lélek pályafutásaként:16

15

Vö. Sergej O. Prokofieff (*1954), Die okkulte Bedeutung des Verzeihens, aus dem Russischen übersetzt von Ursula Preuß, Stuttgart (Freies Geistesleben) 21992.

16

Friz (= Johann Friedrich Hugo von) Dalberg, Blicke eines Tonkünstlers in die Musik der Geister. Mannheim, in der neuen Hof- und akademischen Buchhandlung, 1787., p. 17f.

43 2013-03-v12.indd 43

2013.03.23. 9:16:28

antropozófia

2013 Húsvét

„SOK JÓ EMBER…” BEMUTATKOZIK A SOLYMÁRI FÉSZEK WALDORF ISKOLA Dudás Eszter „Az iskola legyen minden kis és nagy gyereknek, az itt tanító tanároknak, az iskolai dolgozóknak, a szülőknek biztonságot és meleget adó fészek, ahol szociálisan érzékeny a közösség, és szellemi inspirációját az antropozófiából meríti. Ahol a testvériség elvének gyakorlati megvalósításán dolgoznak a gazdasági élet területén.

Ahol fontos szerepet játszik a Waldorf-pedagógiai elvek szerint a természet közelsége, a biodinamikus mezőgazdálkodással való szoros kapcsolat és a környezetvédelem. Ahol a pedagógia alapját az antropozófia és annak embertani, fejlődés-lélektani háttere képezi, a tanítás művészetének kibontakoztatásában […]. Ahol a kerettanterv inspirációkat és nem előírásokat nyújt, ahol a tanárok fontosnak tartják önképzésüket, és szakmai továbbképzésüket. […] [A nevelés] távolabbi célja, hogy az iskolából kikerülő ifjú önállóan és felelősen, tudással, érdeklődéssel, a környezete iránt pozitív beállítódással legyen képes tevékenykedni a világban.”

(Részletek a tanári kollégium által 2006-ban a Minőséggondozási Program küldetésünkről megfogalmazott fejezetéből.)

Reggel 8 óra 15 perc. A solymári Fészek Waldorf Iskola József Attila utcai épületében az osztálytermekből élénk beszélgetés, padok tologatása, botok koppanása, furulya- vagy énekszó hallatszik.

Egyszer csak kijönnek az elsősök. Foglalkozásuk, a „ritmikus rész” a csöppnyi aulában zajlik – a 33 gyermeknek az osztályteremben már nem lenne mozgástere. Pörög a kötél, szaladnak, bújnak, ugranak a gyerekek. Most kitódul az udvarra a negyedik osztály. Csidu (Csatai László) fújja a furulyát, a gyerekek ropják – néptánc órájuk van, a főoktatásba építve. Rövid csend után újabb osztály jelenik meg: a hónapünnepre gyakorolnak. Szünet. A 10 négyzetméternyi tanáriban 8-9 tanár ül-áll egymás hegyén-hátán. „Sok jó ember kis helyen is elfér.” Az ebédlőben a Fészek Kapcsolatépítő Műhely megbeszélése zajlik; háziasszonyunk irodájában csörög a telefon, egymást váltják a szülők, tanárok: mindenkinek van hozzá egy-két kérése, amit lehetőleg azonnal kell elintézni. Az udvaron a még játszó gyerekek között sorakozik egy osztály − ők torna órára mennek a községi sportcsarnokba.

A tanárok több mint száz lépcsőn dombról le-föl iparkodnak füzetekkel, kosarakkal. Fészekből Fészekbe, hiszen a szemközti dombon lévő épületben tanul a felső tagozat. Néhány alsós diák is velük tart − a Madách utcában lesz kézimunka vagy euritmia órájuk. S akkor még nem beszéltünk a 6. és a 8. osztályról, akik számára – hely hiányában − a tanár-

A Madách utcai épület

44 2013-03-v12.indd 44

2013.03.23. 9:16:29

antropozófia

a pedagógiában

képzés épületében bérelünk termeket! Folyamatos a vándorlás az épületek között.

Déltől már a napközisek játszanak az udvaron. Délután szakkörök: rajz-, zsonglőr-, egykerekű-, tájfutó-, és a legkülönfélébb zenei kategóriák: gitár, zongora, hangszerválasztó, kreatív zenei, dobkör, azután felnőtteknek Bothmer-gimnasztika, meg ami még belefér... Erő, vidámság, otthonosság, nyüzsgő élet zajlik a sok apró, egymáshoz kapcsolódó térben, ez a Fészek Iskola ma.

A MÚLT 1988-ban nyitotta meg kapuit az első magyarországi Waldorf-óvoda Solymáron, egy régi falusi házban. S évről évre, minden tavasszal megérkeztek oda a fecskék, egyre újabb és újabb fészkeket építve az eresz alá. A Fészek Iskola alapító szülői közül többen ott voltak már akkor is, totyogó gyermekeikkel, s később erre a képre emlékezve adták iskolánknak a Fészek nevet.

1993-ban jött létre a Waldorf-óvoda működésének támogatására a Szabad Waldorf Nevelésért Alapítvány, melynek bejegyzett alapítói Pusztai Judit és Szederkényi Sándor szülők, valamint a Makona Kft. részéről Makovecz Imre. Ez az alapítvány lett a fenntartója a megszülető iskolának és a solymári óvodának is. Közéjük tartozott a fentiek mellett dr. Jakab Tibor és felesége, Ágnes, valamint Mezei Mihály és felesége, Katalin is. Alapvető fontosságú volt számukra az, amit Rudolf Steiner a szociális élet hármas tagozódásáról megfogalmazott:

a szellemi élet szabadsága, a jog előtti egyenlőség és testvériség a gazdasági területen. Azt akarták, hogy azoknak a családoknak, akik gyermekeiket a Fészek Waldorf Iskolába szeretnék járatni, bármilyen anyagi körülmények közt is élnek, lehetőségük legyen ezt megtenni. Ehhez az alapelvhez az iskola a mai napig hűségesen ragaszkodik, minden anyagi nehézség ellenére.

Az első osztály 1994-ben, nyolc gyermekkel indult el a Solymári Művelődési Ház kórustermében.

Osztálytanítójuk Karkus Ottó volt, Mezei Katalin pedig a tanácsadó tanár szerepét vállalta. Ottó így emlékszik vissza erre az időre: „Békés, boldog, nyugodt időszak volt. Nem aggódtunk a jövő miatt, a jelenben éltünk. Úgy gondoltuk, addig csináljuk tovább, amíg azt látjuk, hogy amit csinálunk, az jó a gyerekeknek, s majd meglátjuk, mivé alakul, amit elkezdtünk.”

A gyerekek pedig jól voltak, az osztály fejlődött, érkeztek az újabb generációk s ezzel együtt a kihívások is. Tonny és Coen Keer, holland tanácsadó tanárok segítették a munkánkat. A növekvő iskolának újabb és nagyobb épületre volt szüksége, s a szülői csapat nagy összefogással teremtette meg a fizikai feltételeket. Így talált rá egyik alapító szülőtársunk 1997-ben a József Attila u. 26. sz. alatti, használaton kívüli, romos bőrdíszmű üzemre, amelyet átalakítva, majd kibővítve jelenleg is az alsó-középső tagozatunk használ. A felső tagozat indulásakor, 2003-ban ezt az épületet is kinőttük. Az alapítvány szülői segítséggel, hazai és külföldi szponzori támo-

A tavalyi 12. osztály Caspar Hauser előadása

45 2013-03-v12.indd 45

2013.03.23. 9:16:30

antropozófia

2013 Húsvét

gatással és kölcsönnel megvásárolta a szövetkezet gumi üzemét is (Madách u. 6). Az épületet szinte a földig le kellett rombolni, és újonnan felépíteni.

A szomszéd telken álló kis parasztházat és kertet alapítványunk 2005-ben vásárolta meg. Ebben a kis épületben működik a kézműves műhely. De még ez a hely is kevésnek bizonyult! Ettől az évtől kezdtünk középiskolás osztályaink számára máshol is tantermeket bérelni. Az iskola pedig csak nő, növekedik évről évre. A 13 évfolyamon a bérelt tantermekkel együtt négy fecskefészekben 340 gyerek tanul. Az osztályok megteltek. A környéken 30-40 családnak nem jut férőhely az induló első osztályokban.

A JELEN Mint minden felnövekvő iskolában, nálunk is egyre több hagyomány alakult ki, amelyek egyénivé, sajátossá színezik a Waldorf-iskolákra jellemző közös tartalmat.

Szeptemberben, alig egy héttel az évnyitó után, szombaton rendezzük meg a Fészeknyitó Fesztivált.

Az egész napos rendezvény három éve, szülői kezdeményezésre jött létre. A Solymári Búcsúval egy napon van, így a helyi lakosok felé is kaput nyitunk.

Bazárunk a Márton-nap közvetlen közelében lévő szombaton szokott lenni. A sötétben világító kicsi lámpások fénye, Szent Márton adakozó lénye újra és újra átjárja az iskola szellemét.

Hagyománnyá vált a tavaszi szünet utolsó napján megrendezett Húsvéti Koncertünk. Évről évre egyre színvonalasabb műsort tudunk összeállítani a

gyerekek által előadott zenedarabokból. Az együttlétet közös énekléssel zárjuk.

A több lépcsőben zajló iskolaépítési beruházások támogatására aukciók, koncertek és neves művészek jótékony célú fellépései szerepeltek a programokban. A Fészek zenei esték hagyománnyá váltak Solymáron.

A 12. osztályosok már második éve euritmia előadással készülnek karácsony előtt. Tavaly a Főrévi Karácsonyi Játék, idén a Paradicsomi Játék került színre, mindkét euritmia előadás szép kihívást jelentett. Ezek az alkalmak azért is fontosak, mert mindannyiunk számára – elsőstől a 13. osztályosig, a szülőktől a tanárokig – lehetőséget teremtenek közösségünk megélésére az ünnep által.

Iskolánk a kezdetektől nagy hangsúlyt fektet a biodinamikus kert- és mezőgazdálkodás oktatására.

A 6. osztálytól hetente van dupla kertművelés óra, hetedikben pedig egy négy napos állattenyésztési gyakorlatra mennek a tanulók a sződligeti tangazdaságba. Ezek szerves folytatásaként, 9.-ben a diákok két hetes biodinamikus gyakorlaton vesznek részt. Kezdetben németországi, nagy tapasztalattal rendelkező gazdaságokban dolgoztak két hetet. Az ottani és a saját tapasztalataikra építve kezdték el a Biodinamikus Mezőgazdálkodásért Alapítvány tagjai a biodinamikus gyakorlatok megvalósítását Magyarországon, a Nógrád megyei Legénd községben.

Mára már számos Waldorf-iskola diákjainak biztosítanak mezőgazdasági gyakorlat-lehetőséget.

Előadás az alsó tagozat udvarán

46 2013-03-v12.indd 46

2013.03.23. 9:16:31

antropozófia

A felső tagozat sok egyedi sajátossággal rendelkezik. Az első 12. osztályunk éves munkáinak tapasztalatait megvitatva jutottunk el oda, hogy kidolgoztuk a minden egyes évfolyamban megjelenő projektmunka rendszerét. Így 9. osztályban minden gyerek dolgozik egy általa választott munkahelyen, erről beszámolót ír, és tapasztalatait megbeszéli a többiekkel; történelemből pedig életrajzot és interjút készítenek. A 10. osztályban a diákok művészi munkát alkotnak a folyamatot lépésről lépésre élve meg. A 11.-ben az év elején retorika epocha van, ahol a tanulók a meggyőzés művészetével, a testbeszéd tudatosításával foglalkoznak; majd az év során írnak egy dolgozatot, mely a magyarság témaköréhez kapcsolódik. Ezen belül egy vitás területet választanak ki, és vizsgálnak meg több nézőpontból.

Az év végi kapcsolódó epocha keretében megtartják az előadásokat, ahol a tanultak alapján elemzik egymás előadói erényeit és hibáit, előkészülve ezzel a következő évi diplomamunkára. A 12.-ben, a fiatalok történelemből készítenek utópiát, amelyben saját jövőképüket összegzik, s ezt a tanári konferencián meg is osztják 4-5 fős csoportokban a kollégium tagjaival. Tanáraikkal együtt beszélgetnek, vitatkoznak a felmerült kérdésekről, problémákról.

a pedagógiában

200-300 példányban nyomtatnak ki és értékesítenek, valamint megszervezik az iskolai büfét. Arra szeretnénk nevelni a diákjainkat, hogy képesek legyenek célokat kitűzni maguk elé, és a hozzájuk vezető gyakorlati lépéseket is meg tudják tenni.

A 12. évben nagy hangsúlyt kap a színdarab, amelynek alapgondolata, hogy a tizenkét éve együtt élő, Waldorf-iskolában felnőtt fiataloknak van mondanivalójuk a világról a világnak. Ezt a mondanivalót keresik meg és fejezik ki tanáraikkal együttműködve. A darabokat évek óta nagy érdeklődés kíséri, 4-5 előadást több száz néző tekinti meg a Flórián-műhelyben.

A Fészek Iskolában eddig 5 évfolyam érettségizett.

A nyelvtanításra különösen a 10-11. osztályban fektetünk nagy hangsúlyt. A gyerekek négy különböző szintű csoportban, kevert osztályokban tanulják az angolt és a németet. A jól haladók nyelvi gyakorlatra mehetnek, elsősorban német nyelvterületen, de az angol kapcsolatok is kiépülőben vannak.

Ezeknek eredményeképpen sokan le tudják tenni a nyelvvizsgát, vagy az előre hozott érettségit a 11. osztályban. A legtehetségesebbek, pedig a második nyelvből is levizsgáznak a 12. osztály végéig.

A 10-11-12. osztályokban 10-15 féle fakultációból választhatnak a diákok. Fontos számunkra, hogy a gyakorlatiasabb tárgyakhoz vonzódó fiatalok is művelni tudják az érdeklődésüknek megfelelő területet, így a palettán ott van a barkácsolás, a fémművesség, a háztartástan stb.

Négy éve folyik gazdaságtan oktatás a 11-12. osztályban. A 12. év elején projektmenedzsmentet tanulnak a diákok, majd megtervezik, hová szeretnének kirándulni az év végén, és milyen munkákkal tudják előteremteni az ehhez szükséges pénzt.

Ennek a folyamatnak a keretében évről évre készítenek egy általuk illusztrált mesekönyvet, melyet

Az Aula megtelt

47 2013-03-v12.indd 47

2013.03.23. 9:16:32

antropozófia

2013 Húsvét

A JÖVŐ Ebben az évben 19 évesek leszünk. Sokat gondolkozunk mostanában: Hogyan tovább? Mostani épületeinket, mint régi ruhát, kinőttük, és csak növekedünk, növekednénk.

Keressük a jövőképünket. Ide-oda sodródunk a felnőtté válás útján, és közeledünk a Holdcsomóponthoz (18 év 7 hónap és 10 nap), amikor ugyanúgy állnak a csillagok, mint születésünk idején. Amikor újra felvillan, hogy mi is volt az eredeti szándék, miért jöttünk le erre a Földre.

Ennek a jövőnek a körvonalai már felsejlenek. Éveken át tartó keresést és előkészítést követően 2009 tavaszára végre rendelkezésre állt az iskolaépítésre megfelelő telek, Solymár jövőbeli fejlesztésre váró részén, a Szarkavár tövében, melyet alapítványunk 50% önerő és 50% banki hitel segítségével vásárolt meg, a szülői kör írásbeli nyilatkozatait, mint fedezet igazolást is igénybe véve. Az iskola terveit a Makona Kft. Makovecz Imre vezetésével készítette el. Ez volt utolsó munkáinak egyike, halála előtti napon írta alá a tervdokumentációt. 2012 tavaszán jogerős építési engedély született, 6 osztályos iskolaépületre, ami egyéb feltételekkel még további 2 osztállyal bővíthető. Ez lesz az első üteme annak a hosszú távú beruházásnak, amelyben egy tornacsarnoknak és később egy további épületnek is szerepelnie kell.

Iskolánk 1994-ben indult első évfolyamát Karkus Ottó 13 évig kísérte. A Fészekből elsőként érettségizett fiatalokat Mezei Kati így búcsúztatta: „A jövőben valószínűleg olyan dolgokat kell majd létrehoznotok, ami merőben új, ami talán illúziónak tűnik a környezetetek szemében, ami nem »ésszerű«, de mégis elodázhatatlanul fontos megtennetek. Legyen számotokra vezérlő kép, ahogy a légvárnak, veszélyes kalandnak nevezett, a szüleitek által elindított iskolátok a bizonytalanságból a bizonyosságba, a lehetetlennek tűnőből a lehetségesbe fordult át.” − S válaszként álljon itt, az ebben az osztályban végzett Garai Judit gondolata: „Azért tartom fontosnak, hogy a Fészeknek legyen egy saját, nagy épülete, mert ez egy fejlődőképes iskola, és tanári kara is az. Az itteni tanárok igyekeznek egy másfajta légkört teremteni nekünk, ami barátságos, közvetlen, segítőkész. Remélem, hogy mindenki igent mond az új épületre. És megteszi, ami tőle telhető, nemcsak gyermeke, hanem a jövő generációja érdekében is.”

Adatok: Fészek Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola; 2083, Solymár, József Attila u.

26. | Honlap: www.feszekiskola.hu | E-Mail: iskolatitkar@ feszekiskola.hu | Tanulócsoportok száma: 13, tanulók száma: 340 | Solymári Waldorf Óvoda; 2083, Solymár, Panoráma u. 5-7.| Közös fenntartó: Szabad Waldorf Nevelésért Alapítvány; 2083, Solymár, Bocskai u. 23. Pf. 60.

(A fotókat Bánáti János készítette.)

Az első ballagás

48 2013-03-v12.indd 48

2013.03.23. 9:16:33

antropozófia

a politikában

OMNIBUSZ ÁLLOMÁSOK A KÖZVETLEN DEMOKRÁCIÁHOZ VEZETŐ ÚTON AZ OMNIBUSZ A KÖZVETLEN DEMOKRÁCIÁÉRT NÉMETORSZÁGBAN állampolgári kezdeményezés, amely a népszavazás megvalósításáért száll síkra a közösség valamennyi szintjén. Munkánkhoz a képzőművész Joseph Beuys adta a legfontosabb ösztönzést, aki 1971-ben megalapította a „Népszavazással a Közvetlen Demokráciáért Szervezet”-et és düsseldorfi irodáját.

1972-ben Kasselben, az V. documentán állította fel az irodát, s a látogatókkal 100 napon át beszélgetett a „kiterjesztett művészetfogalomról” és a „közvetlen demokráciáról”.

Az „OMNIBUSZ a közvetlen demokráciáért” immár 26 éve ülteti át a gyakorlatba a képzőművész Joseph Beuys elképzelését. E gyakorlati megvalósítás fő eszköze egy emeletes omnibusz, a szuverenitás és gondolkodás mozgó iskolája. Hogyan vehetnek részt az állampolgárok önállóan és tevékenyen a társadalom alakításában? Az omnibusz az ezzel kapcsolatos elképzeléseket, köztük is mindenekelőtt a közvetlen demokrácia eszméjét viszi el az emberekhez.

Az OMNIBUSZ évente mintegy 100 német városba látogat el, hogy tereken, sétálóutcákban, iskolákban, egyetemeken és vállalatoknál sátrat verve, néhány napra mindenütt fórumot nyisson a párbeszédnek.

Ez a párbeszéd olyan alapvető témákat érint, mint a művészet és a kultúra, a pénz és a gazdaság körforgása, az oktatás és a szakképzés, a környezetvédelem, és – mind hangsúlyosabban – Európa kérdése és ügye. omnibus = (lat.) mindenkinek, mindenki által, mindenkivel www.omnibus.org A Több Demokrácia a népszavazások és egy jobb választójog hajtómotorja. Minden szavazat egyformán számít, és minden embernek joga van a részvételre. www.mehr-demokratie.de

A KITERJESZTETT MŰVÉSZETFOGALOM ÉS A DEMOKRÁCIA Joseph Beuys „szociális plasztikának” nevezi elképzelését egy olyan jövőről, amikor az emberek majd a szabadság és önrendelkezés alapján működnek együtt. Az ember az Egész formájának felelős „szobrásza”, alakítója.

Az aktuális politikai világhelyzet, a lisszaboni szerződésről folyó európai vita, a gazdasági világválság, a sok-sok háború és háborús tűzfészek, a korrupciós botrányok és az általános politikai kiábrándultság mind-mind a „demokrácia” témájának töretlen fontosságát tanúsítják. Mindezt figyelembe véve paradoxnak tűnhet, hogy a demokráciát mint kultúránk meghatározó vezéreszméjét döntően a politikai pártokra és funkcionáriusokra bízzuk, és csak kevés független iniciatíva és érdekcsoport tűzte zászlajára a demokrácia erősítését.

A DEMOKRÁCIA MINT MŰALKOTÁS A 20. század utolsó évtizedeiben kevesen hoztak olyan jelentős változásokat a művészet világában, és kevesen nyomták rá olyan erősen a bélyegüket, mint Joseph Beuys, aki az embert minden dolgok mértékének tekintette. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a kreativitás az ember lényegi tulajdonsága, Beuys egy kiterjesztett művészetfogalommal dolgozott, amely az esztétikai dimenzión messze túlment, s a kultúra, a természet és a társadalmi struktúrák kérdéseit firtatta. A „Népszavazással a Közvetlen Demokráciáért Szervezet” megalapításával Beuys saját utópikus társadalomvíziójához, a „szociális plasztikához“ teremtett mintát.

Beuys már első bázisdemokratikus akciójához egy öreg omnibuszt használt, mondván, hogy egy ilyen szerkezet a demokrácia szemléletes jelképe, és jól szimbolizálja az emberek szabad és szuverén részvételét közösségük alakításában.

Nemsokkal Beuys halála után, 1987-ben „OMNIBUSZ a közvetlen demokráciáért” néven állt öszsze az a maroknyi élcsapat, amely a „szuverenitás mozgó iskolájának” eszméjével jegyezte el magát.

Az egyesületnek egyebek között Brigitte Krenkers,

49 2013-03-v12.indd 49

2013.03.23. 9:16:33

antropozófia

2013 Húsvét

valamint Beuys egykori mestertanítványa és legközelebbi munkatársa, Johannes Stüttgen az alapítói és gazdái. A busz a VIII. documentáról indulva főleg Németországot járta, s a szervezők Beuys példája nyomán mindenütt párbeszédet kezdeményeztek az emberekkel, hogy maguk is aktívan részt vehessenek a szociális plasztika formálásában. Az

omnibusz immár több mint két évtizede szolgál a találkozás és eszmecsere fórumául, s ezalatt számos sikeres népszavazásnak és számos olyan kezdeményezésnek vált a hajtómotorjává, amelyek a jogok kiteljesedését és a politikai döntésfolyamatokban való állampolgári részvételt szolgálják.

A művészi koncepció és a fogalmak megtisztítása (forradalma)

JOSEPH BEUYS: A SZOCIÁLIS PL ASZTIKA 1. A DEMOKRÁCIA elvét az emberiség legmagasabb eszméjében, a SZABADSÁG EGYENLŐSÉG TESTVÉRISÉG képében a középső elem, az EGYENLŐSÉG képviseli.

A DEMOKRÁCIA minden ember JOG előtti EGYENLŐSÉGéből vezethető le. Az EGYENLŐSÉG eszméje, a középső elem nem azt mondja, hogy minden ember egyenlő, hanem csak azt, hogy mindenkinek EGYENLŐ JOGAI vannak. Az EGYENLŐSÉG tehát a társadalom JOGRENDSZERére vonatkozik.

A társadalom EGYENLŐSÉGre épülő jogrendszere a DEMOKRÁCIA.

2. De honnan ered a JOG? A DEMOKRÁCIA azt jelenti: „Minden hatalom a néptől származik.” DEMOKRÁCIÁBAN a nép a jog szuverén forrása. A nép pedig mi vagyunk, valamennyien és külön-külön! Ki-ki a maga szavazatával, és minden szavazat egyformán nyom a latban. Minden szavazat SÚLY-EGYENLŐSÉGE azonban csak akkor szavatolt, ha egyúttal minden szavazat szabad is, ha tehát nem gyámkodnak fölötte, nem diktálják. Itt tehát megjelenik a hármasság első eleme, a SZABADSÁG. A SZABADSÁG ekképp az emberben mint egyénben, mint Énben gyökerezik.

Különlegességére, egyszeriségére, produktivitására, kreativitására vonatkozik, gondolkodására, érzelmeire és akaratára, szellemére. „Minden ember művész”, mondja Joseph Beuys. Ezzel azt akarja mondani, hogy potenciálisan minden emberben benne lakik a SZABADSÁGLÉNY. Mindennek benne van az alapja.

A JOG megteremtése és formálása – magasabb fokon pedig: a DEMOKRÁCIA megteremtése és formálása (amelyben a jog minden egyes ember jog előtti EGYENLŐSÉGének elvére épül) – ekképp A SZABAD EMBER EGYÉNI ALKOTÓ TETTE. A jogok nem alkothatók meg felülről, hanem csak alulról, azaz minden egyes ember-ÉN SZABADSÁGából és ÖNRENDELKEZÉSÉBŐL kiindulva.

Az EGYENLŐSÉG tehát nem érvényteleníti az egyén SZABADSÁGát, hanem egy MAGASABB FORMÁBA emeli a SZABADSÁGot – A TÁRSADALOM SZABADSÁGALAKJÁNAK formájába.

3. A SZABADSÁG legmagasabb formája pedig a harmadik elemben, a TESTVÉRISÉGben jelenik meg. A TESTVÉRISÉG (SZERETET) minden ember MUNKAMEGOSZTÁSRA ÉPÜLŐ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRE vonatkozik a termelésben, forgalmazásban, a szükségletek fedezésében és a természettel és forrásaival való szeretetteljes, azaz gondos bánásmódban. A TESTVÉRISÉG (SZERETET) a GAZDASÁG ember által megvalósítandó elve. Egy szabad, ökológiai világgazdaság ELJÖVENDŐ FORMÁJÁT vetíti előre (és hozza létre)

50 2013-03-v12.indd 50

2013.03.23. 9:16:33

antropozófia

a politikában

1987

1988–1990

1987–1992

Másfél évvel Joseph Beuys halála után a VIII. Documentán elindul az első OMNIBUSZ A KÖZVETLEN DEMOKRÁCIÁÉRT NÉMETORSZÁGBAN. Hét éven keresztül járja az országot (737 állomást érint).

1988. február 24. – Kísérletet teszünk, hogy átjussunk Kelet-Berlinbe (Nyugat/Kelet-akció): feltartóztatnak. Csak a rendszerváltás (1990) után utazhatunk be Kelet-Németországba, ahol támogatjuk az Új Fórumot és a „Kerekasztalokat”.

Hét szövetségi tartományban harcolunk a kommunális és tartományi ügydöntő népszavazások bevezetéséért. Ma már ezt mindenütt törvény szabályozza. Évről évre több száz ilyen kommunális népszavazásra kerül sor. Így nő alulról a közvetlen demokrácia.

1987–1992

1993–1995

1996–2000

1992. június 17-én a Bundestag bonni épülete előtt – az „újraegyesülés“ és az alkotmánytörvény preambulumában foglalt alkotmányígéret kapcsán – 1.074.239 aláírással töltünk meg egy oszlopot a népszavazás országos bevezetéséért.

1993-ban részt veszünk a „Több demokráciát Bajorországban” referendum kezdeményezésében. Két hét alatt 1.196.000 aláírás gyűlik össze!

Az 1995-ös ügydöntő népszavazás eredményes. A nép ezzel maga vezeti be a lakossági döntéshozatal működőképes szabályozását a falvakban és városokban.

Schleswig-Holsteinben támogatjuk a „szabad iskolák” népi kezdeményezését, Bajorországban pedig a független bírókért indított népszavazást. Münchenben népszavazást kezdeményezünk a város költségvetésének átláthatóságáért és civil ellenőrzéséért.

2001

2000

2001

2001 áprilisában a freudenbergi kastélyban kap állandó állomáshelyet a kék OMNIBUSZ, az „érzékek és a gondolkodás tapasztalási terepe”.

Az OMNIBUSZ 1.074.239 aláírást őriz az országos népszavazás mellett.

A buszban hét méhcsalád lakik, és mézet termel.

2000 októberében útnak indul a második OMNIBUSZ. Hozzájárul a „Több demokráciát Thüringiában” népszavazás sikeréhez. 363.123 állampolgár (a választópolgárok 18,3%-a!) követeli a tartományi népszavazások korlátainak csökkentését.

2001. május 3: A fehér OMNIBUSZ Berlin egén! Az OMNIBUSZ és a „Több Demokráciát Egyesület” közös akciójával megkezdődik az aláírásgyűjtés az országos népszavazásért (Népszavazás a népszavazásért).

51 2013-03-v12.indd 51

2013.03.23. 9:16:33

antropozófia

2013 Húsvét

Azóta...

2002

2003

...az OMNIBUSZ március elejétől november végéig évről évre folyamatosan járja Németországot. Évente több mint 100 városba jutunk el. Mindenütt, ahol az OMNIBUSZ megjelenik, megindul a párbeszéd az omnibusz által megtestesített elképzelésről.

2002 nyarán besegít munkánkba a 17 éves Jana Li Frank – ez adja az ötletet, hogy gyakorlati helyet kínáljunk diákoknak az OMNIBUSZban. Máig több mint 30 fiatal élt ezzel a lehetőséggel, és segítette nagyon sokkal tevékenységünket.

2003. március 13-án a „Több Demokráciát Egyesület“-tel közös nyilvános akció keretében 100.000 aláírást adunk át a Bundestag előtt a pártok képviselőinek és a Bundestag alelnökének (a mi törvényjavaslatunk szerint ez volna a „népi kezdeményezés“).

2003

2002–2004

2006

2004 júniusában Hamburg tartományi jogú város polgárai népszavazással az ország legkorszerűbb választójogával vértezik fel magukat! Először határozzák meg a választók, hogy hogyan történjék a választás! Az OMNIBUSZ egyike volt e népszavazás kezdeményezőinek, és végig tevékenyen ott volt Hamburgban.

2006 októberében Bréma tartományi jogú városban referendum indul a választójog hamburgi mintára történő reformjáért, amely annyira sikeres, hogy a pártok népszavazás nélkül elfogadják a kezdeményezés törvényjavaslatát.

2006 áprilisában elindítjuk a „népszavazási akciót“, amellyel bárki azonnal aktívan tehet az országos népszavazás törvényi szabályozásáért. Eddig kb. 170.000 mozgósító kártya került forgalomba. Az akció tetőpontja a 2009-es parlamenti választás (www. aktion-volksabstimmung.de).

2007

2008

2009

Botrány Hamburgban! Az új demokratikus választójogot, amelyet népszavazáson át a polgáruk maguknak adtak, visszavonja a tartományi kormány. A hamburgiak ezt nem tűrik.

Egy referendummal sikerül, a népszavazások eredményét a jövőben kötelezővé tenni.

Türingiában ismét több hétig segédkeztünk egy referendumban, amely végül oly sikeres lett, hogy népszavazás nélkül a polgári referendumok szabályozása a közösségekben és a járásokban jelentősen javult ezáltal.

Második nekifutás Hamburgban a választójog érdekében. Ismét referendum, pusztán két hét idő van az aláírásgyűjtésre. Ismét egy akciós tábort szervezünk. 140 segítő egész Németországból gyűjti az aláírásokat. Sikerrel: a parlament új választójogot vezet be.

52 2013-03-v12.indd 52

2013.03.23. 9:16:34

antropozófia

a politikában

2009

2009

2010

Közvetlenül az országgyűlési választások után egy országház előtti direkt akcióban (a „Népszavazás akció” keretében) a REÁLIS SZÁMOKAT neveztük meg. A jövőben ezt minden választás után megtesszük.

2009 őszén az OMNIBUSZ az eddig legnagyobb kalandjában állt helyt: a Goethe Intézet meghívására 10 héten át 8.500 km-t tett meg 12 országon (köztük Magyarországon) keresztül (www.democracy-in-motion. eu). Célunk Athén volt, a legtávolabbi csücsök Isztambul.

A Stuttgart 21 körüli összetűzések vagy az atomerőművek működési idejének meghosszabbítása kapcsán sok emberben nőtt a meggyőződés, hogy a jövőben már nem boldogulunk népszavazások nélkül.

2011

A mozgó Omnibusz ellenpontjaként 2011 áprilisa óta minden csütörtökön ugyanazon a helyen Johannes Stüttgennel körbeszélgetések zajlanak, amely az Omnibusz rendezvénye. (www.ringgespraech.de)

53 2013-03-v12.indd 53

2013.03.23. 9:16:36

antropozófia

2013 Húsvét

ANTROPOZÓFIA ÉS POLITIKA Gerhard Schuster „...az antropozófia egészen tetszik nekem, de a hármas tagozódásról semmit sem akarok tudni...”

1. A következőkben megkísérlek néhány szempontot összegyűjteni, melyek a politika fogalmát olyan megvilágításba helyezik, hogy antropozófiai nézőpontból is orientációt kaphassunk a lényegi, az idők elvárásainak is megfelelő politikai cselekvéshez. Mert a szellemtudományban gyökerező ideák és impulzusok alapján történő cselekvés szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a világban a szociális gyógyuláshoz vezető utakat. Ezekre az utakra aktívan rálépni, és ezeket kezdeményező módon alakítani: tulajdonképpen ez a politikai területe. – Ez, minden egyértelműsége ellenére, az antropozófiai mozgalomban még nem tudott kellően gyökeret ereszteni.

Ehhez a „furcsa képhez” – ahogyan Rudolf Steiner egyszer a politikát nevezte – való tisztázatlan kapcsolatban lehet felismerni az egyik fő okát annak, hogy az életnek ebbe a fontos ágába nem sikerült bevezetni azt, „ami a szellemtudományból következik”,1 és a szociális szféra hármas tagozódásának impulzusa mind az antropozófiai mozgalomban, mind pedig az antropozófiai társaságokban nyomorult létezésben tengődik. Bár a hármas tagozódás fogalmait itt-ott néha segítségül hívják, pl. a vállalkozói tevékenység területén az alapítási kérdésekben, de politikai értelemben is sikeres társa-

1

Rudolf Steiner, 1918. október 6., GA 184, 255. oldal – Az ezzel kapcsolatos idézet: „Ezeket a dolgokat, melyek a szellemtudományból következnek, alaposan megérteni, és megismerő gondolkodásunkba felvenni, ezek az emberi élet jövőbeli kihívásai közé tartoznak, különösen azokhoz a kihívásokhoz, melyeket a korszellemek állítottak azok számára, akik keresik a jövő megismerésének lehetőségét, akik akaratukat valamilyen területen ki akarják teljesíteni. Különösen meg kell ragadni a szellemi kulturális ágazatokat, a teológiát, az orvostudományt, a jogtudományt, a filozófiát, a természettudományokat, a technikát, az egyéni és közösségi életet és még a politikát is. Politika, igen, igen, valóban, ezt a furcsa képet is! Valamennyi területre be kellene vezetni mindazt, amit a kor megért, és a szellemtudományból következik.”

dalmi összkezdeményezés2 tekintetében a hármas tagozódás mostohagyerek maradt.

2. Amennyiben ebből a háttérből kiindulva tesszük fel a kérdést az „antropozófia és politika” viszonya iránt, akkor egy olyan területre lépünk, amely az Antropozófiai Társaság sorsában tisztázatlan, sőt egy bizonyos fokig „tragikus”. Ráadásul ezzel egy olyan összefüggésre is rápillantottunk, mely gyakran harcokhoz vezet, amikor az Antropozófiai Társaságon belül a tagok politikai projektekkel konfrontálódnak (mostanában ugyan mintha kevesebb lenne, de az egészre nézve a tendencia még mindig jelen van). Ilyenkor aztán gyakran utalnak arra, ami az 1923/24. évi Karácsonyi Gyűlés során elfogadott alapszabály 4.§-ban áll: „Az Antropozófiai Társaság […] elvet minden szektás törekvést. A politikát nem tekinti a feladatai közé tartozónak.” Éppen ezzel a ponttal van kapcsolatban egy érdekes esemény, ami egészen a mai napig hat a társaság karmájában. Ezért ezt itt idézni fogom: 2

A 20. század második felében (1945–1989) egy „összalternatíva” perspektívája jelent meg, amikor először 1956-ban Magyarországon, majd pedig 1968-ban a prágai tavasz során egy „harmadik út” lehetőségét a történelmet formáló erők napvilágra hozták. Az Achbergi Nemzetközi Kultúrcentrumban folyó munka során, melynek e sorok írója is részese volt, ezt a történelmi konstellációt a hármas tagozódás impulzusával kapcsolták össze, és a szabadságot, a demokráciát és a szocializmust mint „történelmi követeléseket” fogták fel, melyeket csak „a helyes lelkülettel lehet megérteni” (ld.

R. Steiner 1919. augusztus 9., GA 296, 16. oldal).

Azt követően, hogy 1989-ben a geopolitikai Kelet−Nyugat szembenállás megszűnt, a kapitalizmus megkezdte „győzelmi menetét”.

De legkésőbb a 2008-as gazdasági válságot követően a „rendszerváltás” utáni kiáltás egyre hangosabb lett. Ezzel az antropozófiai társadalomtudomány impulzusai és az ezekhez kapcsolódó projektek iránti igény is megjelent. Van néhány olyan egyedi kezdeményezés az antropozófiai mozgalomban, a civil társadalommal közösen, melyek ehhez a kérdéshez kapcsolódnak. Mégis ez az erő összességében igen gyenge, és nem lehet hatékony mozgalomként felismerni, ami képes lenne arra, hogy valami gyógyítót mozgásba hozzon, pl. az Európai Unióban ott, ahol most a válsággal kapcsolatban messze mutató, vagy egészen az alkotmányos alapokig ható intézkedéseket hoznak, melyek a megfelelő ideák nélkül nem tudnak elvezetni ahhoz a célhoz, melyet antropozófiai szempontból az emberi lény felszabadításaként értelmezhetünk.

54 2013-03-v12.indd 54

2013.03.23. 9:16:36

antropozófia

Amikor azt a bizonyos 4. §-t a Társaság közgyűlésén felolvasták azon tagoknak, akik több egymást követő napon keresztül összegyűltek a Goetheanum asztalosműhelyében, és amikor az ezt követő találkozók során erről beszéltek, egyszer felszólalásra jelentkezik Harry Collison, egy vezető tag NagyBritanniából, és azt mondja: „Mint egy idős tagnak, bocsássák meg nekem ezt a néhány megjegyzést az alapszabállyal kapcsolatban. Most a 4. paragrafusnál vagyunk, és én úgy gondolom, hogy nem állhat szándékunkban ezeket kijavítani. Steiner úr igen sok gondossággal állította össze őket, és igen részletesek. Mégis úgy érzem, hogy egy pont körül lenne értelme a vitának, mégpedig éppen ennek a pontnak a jelentéséről és horderejéről.”3 Ahogyan a jegyzőkönyvekben olvashatjuk, ezt a hozzászólást hosszan tartó tetszésnyilvánító taps fogadta. Mégis, Rudolf Steiner többszöri kérdése ellenére sem jött több hozzászólás ehhez a ponthoz a jelenlévők soraiból, és a következő pontokhoz sem.

Rudolf Steiner ezt a hallgatást Collison intervenciójával hozta kapcsolatba: „Úgy tűnik a számomra, hogy Mr. Collison szavainak jelentős tompító hatása volt! […] Mr. Collison egy igazi mágus!”4

a politikában

mas tagozódás ügyét többszörösen is politikai pártokba vitték be, ami a kezdetektől fogva ezen barátaink hibája volt.”5 Ha az ember figyelmesen tanulmányozza ezeket a sorokat, akkor egyértelművé válik, miről is van szó: a pártpolitikáról! Ez a felosztás pedig arra hívhatja fel a figyelmünket, hogy ennek a területnek, amivel most foglalkozunk, két szintje van, és ez a kettősség6 Rudolf Steiner következő szavaiból egyértelművé válik. A Nemzetgazdasági kurzus harmadik szemináriumi beszélgetésén Steiner karakterizálja a politika fogalmát, amennyiben megfordítja a neves porosz tábornok és katonai teoretikus, Carl von Clausewitz (1780−1831) szavait: „A háború a politika folytatása, csak más eszközökkel”, és azt mondja: „Nem mondhatjuk, hogy a háború a politika folytatása, csak más eszközökkel, mert a politika a szellemibe tovább vitt modern háború.

Mert ez a háború azon alapszik, hogy a másikat félrevezetjük, olyan helyzeteket hozunk létre, melyek becsapják őt. Mindennek, ami a háborúban történik, minden lehetséges dolognak, ami nem nyílt támadás, a másik fél becsapása az alapja. […] Ezt viszi át a politika a szellemibe.”

Nem lenne különösebb jelentősége annak, hogy a Collison által minden bizonnyal nem akart „tompító hatás” éppen a politika témájánál került be a játékba, ha az elmúlt években az Antropozófiai Társaság köreiből nagyszámú politikai kezdeményezés kelt volna életre. De sajnos ez nem így történt!

Ezért aztán ez a Karácsonyi Gyűlésen történt esemény elgondolkoztató.

Rudolf Steiner aztán így folytatja:

3. Arra, hogy hogyan is kell ezt a politika fogalmat az alapszabály viszonylatában értelmezni, igen jó orientációt adnak Rudolf Steinernek a Karácsonyi Gyűlés nyitóbeszédében elmondott szavai: „»A Társaság elvet minden szektás törekvést. A politikát nem tekinti a feladatai közé tartozónak.« Erre a mondatra azon félreértések miatt van szükségünk, ami számos tagunk helytelen viselkedéséből keletkezett, még a hármas tagozódás idején. Ezek miatt az antropozófia ugyanis sokszorosan olyan megítélésre került, mintha a világban bele akarna keveredni a politika ügyeibe – amit soha nem tett, és soha nem is akar – azáltal, hogy barátaink a hár-

4. A mindenki által ismert politikához, amivel az ember nem szeretne kapcsolatba kerülni, Rudolf Steiner egy „valódi politika” perspektíváját is hozzáfűzi. Az embernek nem szabad egyszerűen állva maradnia amellett, ami a leírt módon a politikában történik, hanem a fogalmat mozgásba kell hoznia: „az embernek mozgékony fogalmakra van szüksége.

Ezt azonban ma az emberek nem akarják, ők csak

3

GA 260, 139. oldal.

4

GA 260, 146. és 147. oldal.

„Amikor az ember a politikáról beszél, azt kellene mondani: arra kellene törekedni, hogy a politika éppen a politika által legyen leküzdve. Alapjaiban véve és valójában csak akkor lesz valódi politikánk, ha mindaz, ami a politika területén lejátszódik, jogi keretek között fog megtörténni. Ekkor pedig egy jogállamunk lesz.”7 (Kiemelés a szerzőtől)

5

GA 260, 50. oldal.

6

Lásd még ehhez Wilfried Heidt: „Das Doppelgesicht des Politik-Begriffes bei Rudolf Steiner oder: Was ist ’wirkliche Politik’?”

Flensburger Hefte, Nr. 24, Frühjahr 1989. – Ebben a dolgozatomban ennek az írásnak egyes aspektusaira még vissza fogok nyúlni.

7

Rudolf Steiner, Harmadik megbeszélés, 1922. augusztus 2., GA 341, 41. oldal.

55 2013-03-v12.indd 55

2013.03.23. 9:16:37

antropozófia

2013 Húsvét

beskatulyázott fogalmakat akarnak. Egyáltalán nem akarnak kitekinteni a valóságba. Ilyen dolgok ugyanis nem történhettek volna meg, amit például az emberek mondanak: »az antropozófia egészen tetszik nekem, de a hármas tagozódásról semmit sem akarok tudni.« – Aki így beszél, az ahhoz hasonlít, aki azt mondja: igen, a szellemi az érdekel engem, de ennek a szelleminek nem szabad a politikába átnyúlni, ennek a szelleminek függetlennek kell lennie a politikától.”8 Azoknál, akik így gondolkodnak és éreznek, egyfajta „álmosság” van jelen, ahogyan Rudolf Steiner mondja: „Ezek az álmos lelkek – ó, milyen szívesen felébresztené őket az ember! Milyen jól érzik magukat, amikor bensőjükben misztikusok, amikor az egész világot bensőjükben átélik, amikor Istent a saját lelkükben felismerik és ezáltal teljes emberek lesznek!

De ennek a bensőségességnek csak egyetlen értéke van, amikor kilép az életbe. Szeretném tudni, hogy van-e értéke olyan időkben hozzászólni a közügyekhez, mint most, amikor minden lángokban áll, és az ember nem találja az utat. Szép kis érdeklődés ez az antropozófia iránt, amikor csak az antropozófia után akar érdeklődni, de egyszer sem keresi a lehetőséget arra, hogy hozzászóljon ahhoz, amire az antropozófia bíztatni akarja. […] Ezért találjuk az antropozófiai fecsegést azoknál az embereknél, akik a maguk módján csak az antropozófia iránt érdeklődnek. Mert az antropozófia valósága az, ami átmegy az életbe.”9 (Kiemelés a szerzőtől) 5. Ezzel a „valódi politika” fogalma jellemezve van.

Ehhez még sokat lehetne hozzátenni, ami impulzusát az Achbergi Nemzetközi Kultúrcentrumban több mint 40 éve folyó munkából és a hármas tagozódásból merítette – különösen egy társadalmi „összalternatíva” vonatkozásában (lásd még a 2. lábjegyzetet). De az itt említett „harmadik út” az antropozófiai mozgalmon belül még mindig egy ki-

vétel, a politikainak a fent említett mostohagyerekként történő kezelése miatt.10 Aminek itt nem szabad említés nélkül maradnia, az a „háromfokozatú népi törvénykezés” ideája, egy közvetlen demokrácia-folyamat, aminek a parlamentarizmust lényegileg ki kell egészítenie, hogy a demokrácia – a „közügyekbe való beleszólás joga” – egyáltalán gyógyítóan tudjon hatni a szociális organizmusban. Ez lassan már 30 éve a politikai projektek munkaterülete különböző országokban.11 A valódi népszuverenitás eléréséért folytatott harc még nem érkezett el céljához, miközben az fenyeget, hogy elveszítjük azt, amit a történelem során a demokrácia területén el tudtunk érni.

A „hármas tagozódás időszakának” eseményei (1917/19–1922) száz évvel ezelőtt történtek, azokhoz az évekhez képest, melyekbe most belépünk.

Ezekkel az „időben mint realitásban”12 tör vényszerűségek vannak összekapcsolva, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Hasonlóképpen száz évvel ezelőtt volt az első világháború, és ez a realitás „átalakult formában”13 hat a jelen kihívásaiban – a közös Európa népei, Európa jogközösségei, most is küzdenek az egymáshoz való viszonyukkal. Az ezzel kapcsolatos sokrétű krízisek és az ezekre való reagálás szükségessége azt a veszélyt hordozzák, hogy a „politika másik arca” egyre jobban és jobban lendületbe jön, és az a „másik arc” szerez érvényt akaratának, ahol a politika a háború folytatása (lásd fenn), ahol a csoportérdekek küzdenek egymással, miközben a cél egyre inkább az emberiség érdekeinek érvényesítése kell legyen. Ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a nemzeti szuverenitást elveszítjük, még az előtt, hogy ezt teljesen megszereztük és kibontakoztattuk volna. Mert a szuverenitásnak egy tagozott szociális organizmusban szintén tagozottnak kell lennie. A különböző rendszerekhez – a 10

Ez a politikai hatás – ami a dolog lényegében rejlik – természetesen általános volt, és nem csak az antropozófiai „közönségre” korlátozódó. Többek között egészen Magyarországig kiterjedő hatása volt, ahol Wilfried Heidt (1941–2012) 1989-et követően számos kapcsolatot ápolt, így aztán a munkája a politikában, a médiákban és a tudományban is lecsapódott. Ennek a dokumentációját egy másik alkalommal még ki kell dolgozni.

11

8

Lásd pl.: a www.volksgesetzgebung-jetzt.de és a www.volksgesetzgebung-jetzt.at honlapokat.

Rudolf Steiner a „Bundes für Dreigliederung des sozialen Organismus” szövetség egy beszélgetésén, Stuttgartban, 1920. március 3., GA 337a, 159. oldal.

12

9

13

GA 260. 50. oldal.

GA 260, 219. oldal és az időszerű előadások 1917. december 23−26. között, GA 180.

Rudolf Steiner 1917. december 23−26., GA 180.

56 2013-03-v12.indd 56

2013.03.23. 9:16:37

antropozófia

a politikában

gazdasági élethez, a szellemi élethez, a jogi élethez és hasonlóképpen a monetáris és médiafolyamatokhoz is – mindig másképpen kell „hozzászólni”, mert különben a „valódi politika” azzal fenyeget, hogy az emancipált emberiség teljesen el fogja veszíteni azt a lehetőséget, hogy saját társadalmi viszonyait önállóan alakítsa ki:

Európa küzdőterein most egy új közösségi létezésről szólnak a dolgok. Ezek lesznek az elkövetkező évek égető kérdései. – Egy évszázaddal azt követően, hogy a szociális organizmus hármas tagozódását Rudolf Steiner felismerte, és ezzel az első politikai projekt össze lett kötve.15

„Az emberiség nem lesz képes többé részt venni ebben a folyamatban anélkül, hogy társadalmi rendszerét a hármas tagozódás értelmében rendezi be, vagyis a szocializmust a gazdasági életben, a demokráciát a jogi- és államéletben, a szabadságot vagy az individualizmust a szellemi életben megvalósítja. Ezt úgy kell tekinteni, mint az egyetlen gyógyírt, az emberiség valódi megmentését.”14

Gerhard Schuster két blogot vezet, ezek címei: www.zapata33.com és www.gangandigreidi.blogspot.com

14

Rudolf Steiner 1919. augusztus 9., GA 296, 16. oldal.

***

Fordította: Takáts Péter

15

Húsvétkor „Európa – Domus Communis” címmel ezekről a kérdésekről egy konferencia lesz Achbergben, ahol az elkövetkező évek praktikus-politikai projektperspektíváit szeretnénk taglalni.

Lásd: a www.kulturzentrum-achberg.de/ostertagung-2013 honlapot.

57 2013-03-v12.indd 57

2013.03.23. 9:16:37

antropozófia

2013 Húsvét

RUDOLF STEINER Antropozófia és pszichológia Bécs, 1922. június 2. (GA 83, 2. előadás)

TISZTELT JELENLÉVŐK! Ha az élet létkérdései magát az emberi lelket érintik, akkor nemcsak nagy életkérdéssé válnak, hanem intim értelemben véve magává az életté. Az emberi létben boldogsággá és bánattá válnak. És nem csupán átmeneti boldogsággá vagy bánattá, hanem olyan boldogsággá és bánattá, amelyet az embernek bizonyos időn keresztül hordoznia kell az életén át, és ezáltal a boldogság- vagy bánatélmény által életrevalóvá vagy nem életrevalóvá válik.

Az ember tehát úgy áll szemben saját lelkével, hogy az e lélekkel és annak szellemi lényével kapcsolatos legfontosabb létkérdések alapjában véve nem tárulnak fel, mert valahogy kétségbe vonhatná saját lényének szellemi–lelki jellegét. A lelkének világsorsára vonatkozó kérdés a lét nagy, súlyos rejtélyévé válik, éppen azért, mert valamilyen módon biztos saját szellemi és lelki lényiségében, mert ebben a szellemi és lelki lényiségben kell látnia saját tulajdonképpeni emberi jelentőségét és emberi méltóságát. Az pedig még a legkeményebb materialistának sem jut eszébe, hogy tagadja az emberben lévő szellemit. El fogja ismerni a szellemit mint olyant, csak a fizikai, anyagi folyamatok egyfajta eredményének fogja tekinteni. Az viszont, aki ilyen elmélet nélkül, egyszerűen lelkének legmélyebb érzéseiből és igényeiből eredően e lelki önvaló sorsára kérdez rá, az életben számtalan olyan jelenséggel és tapasztalattal fogja szembetalálni magát, amelyek épp azért válnak számára rejtélyes kérdésekké, mert teljes mértékben tudatában van a lelki–szellemi életnek, és mert épp emiatt kell feltennie a kérdést: ez a lelki–szellemi minőség a fizikai létből felszálló, majd a természeti tények általános világába visszatérő, átmeneti sóhaj csupán, vagy összefügg egy olyan szellemi–lelki világgal, amelyen belül örök jelentősége van?

Az embert elérő és számára a lélek rejtélyes kérdéseit szellemileg megmutató, sok lelki élményből csak kettőt szeretnék kiragadni.

Úgy is mondhatnánk, hogy ezek az élmények talán kevés emberre fogják ráerőltetni magukat annyira, hogy az emberek tudatos vagy akár elméleti lelki kérdésekké tegyék magukban őket. De egyáltalán nem is ez a fontos. Az a fontos, hogy az ilyen élmények éppen a lélek tudatalatti vagy tudattalan régióit ragadják meg, ezekbe fészkelik be magukat, és a tudatba csak mint általános lelki hangulat vagy depresszió áramlanak fel, olyan dologként, amitől bátrak és erőteljesek leszünk az életben, vagy olyan dologként, amitől levertek leszünk, és amitől semmilyen helyzetben nem vagyunk képesek megtalálni helyünket az életben, vagy ezt az életet sem tudjuk megragadni a számunkra megfelelő módon.

Mint mondtam, ezek közül az élmények közül kettőt szeretnék kiemelni.

Az egyik minden este, elalváskor megjelenik az ember lelki szeme előtt, amikor mindaz, ami föl-le hullámzik az éber nappali életben, és átszövi a lelki élményeket, mintha kitörölnék, lesüllyed a tudattalanba. Ekkor, amikor az ember rátekint erre az élményre, vagy ahogyan az a legtöbb emberrel történik, amikor ennek az élménynek a tudattalan érzései hatnak a lelkében, valami olyasmi keríti hatalmába, mint ennek a lelki életnek a világ külső folyásával szemben érzéketlen önkívületi állapota, ájultság. És éppen azért, mert az ember a lelki életben látja saját maga legértékesebb és legméltóbb részét, mert nem tagadhatja le, hogy valójában szellemi–lelki lény, belülről ostromolja az, amit a lelki élet ájultságának érez, és fel kell tennie magában a kérdést: amikor az ember átlépi a halál kapuját, az általános természeti történések ugyanúgy átveszik a lelki élményeket, mint ahogy elalváskor is minden egyes alkalommal átveszik? Azt mondanám, hogy az egyik élmény a lelki élet ájultsága.

A másik élmény az elsőnek bizonyos módon poláris ellentéte. Többé-kevésbé határozottan vagy határozatlanul, tudatosan vagy tudattalanul megérezzük, amikor ébredéskor, talán egy fantasztikusan kaotikus, a valósággal nem egyező álomvilágon áthalad-

58 2013-03-v12.indd 58

2013.03.23. 9:16:38

antropozófia

va azzal, amit szellemi–lelki részünknek érzünk és élünk meg, alámerülünk testiségünkbe. Ekkor megérezzük, hogyan ragadja meg szellemi–lelki részünk az érzékeinket, hogyan hatottuk át lelki életünket a külvilág és érzékeink közötti fizikai–fiziológiai természetű kapcsolattal. Érezzük, miként száll ez a szellemi–lelki rész egyre tovább testünkbe alá, hogyan ragadjuk meg akarati szerveinket ezzel a szellemi–lelki résszel, és aztán hogyan válunk éber, megfontolt emberré, aki képes használni testét, szervezetét. De ha belegondolunk, azt kell mondanunk: a testi funkciókat kívülről, nagyszerű módon átlátni és elemezni igyekvő minden anatómia és fiziológia ellenére mi, emberek belülről nézve, szokásos tudatunkkal egyelőre semmit nem tudunk arról, hogy milyen kölcsönhatás, milyen viszony áll fenn szellemi–lelki részünk és testi részünk között.

Ha megfigyeljük a legegyszerűbb, akarati eredetű testi cselekedetünket, karunk felemelését, kezünk megmozdítását, azt kell mondjuk: először a kar felemelésének, a kéz megmozdításának elképzelése, gondolata van meg bennünk. Azonban az, hogy ez a gondolat, ez az elképzelés hogyan áramlik le szervezetünkbe, hogyan avatkozik be izomzatunkba, és végül hogyan jön létre az, amit mi is csak megfigyeléssel ismerünk, ami eközben bensőnkben tulajdonképpen lejátszódik, szokásos tudatunk elől éppúgy rejtve marad, mint az, hogyan avatkozik be szellemi–lelki részünk az emberi szembe, ebbe a csodálatos gépezetbe, ahogyan azt a fizika és a fiziológia tanítja, vagy egy másik érzékszervbe.

Azt kell mondanunk tehát, hogy egyfelől a lelki élet ájultsága jelent rejtélyt, másfelől az a sötétség vet fel további rejtélyes kérdéseket, amelybe szellemi– lelki részünkkel alámerülünk, amikor ezt a szellemi–lelki minőséget saját testünkbe beleáramlani érezzük. Azt kell mondanunk – a legtöbb ember ezt bizonyára nem tudatosan teszi, de lelkében hangulatként érzi –, hogy ez a szellemi–lelki minőség és a szervezettel meglévő kapcsolata mint alkotó minőség számunkra ismeretlen, és éppen ott ismeretlen, ahol a fizikai, földi életben tulajdonképpeni rendeltetése kifelé megnyilvánul.

Amit ilyen módon mindegyik naiv ember átél, valamelyest megváltozott formában belenyúlik a lélektanba. Mindazonáltal hosszasan kellene beszélni, ha tudományosan kellene megtárgyalni, milyen módon lopakodnak be ezek a rejtélyes kérdések a

r u d o l f s t e i n e r t ől

tudományba; talán némi külsőségességgel azonban, legalább a következő röviden elmondható erről.

A tudomány egyfelől rátekint a lelki minőségre, és megkérdezi: milyen kapcsolatban, milyen kölcsönhatásban van ez a lelki minőség a testi minőséggel, a külső minőséggel? Másfelől, amikor testi részre tekintenek és mindarra, ami mondandója van a külső természettudománynak e testi minőségről, egyeseknek az a véleménye – és a lélektannak ebből a szempontból nagy történelme van –, hogy a lelki minőséget tulajdonképpen a testiség okának kell elképzelni; másoknak az a véleménye, hogy a testet annak kell tekinteni, ami benne tulajdonképpen erőként hat, és a lélek nem egyéb, mint a testiség egyfajta okozata. Az újabb lélekkutatók vagy a lélekkel foglalkozó gondolkodók átlátták, hogy e két nézet nem kielégítő, ezért megalkották a pszichofizikai párhuzamosság nézetét, amely szerint nem mondhatjuk, hogy a test hat a lélekre, vagy a lélek hat a testre, hanem csak annyit mondhatunk, hogy a lelki történésekkel párhuzamosan testi folyamatok, illetve a testi történésekkel párhuzamosan lelki folyamatok is zajlanak; mindig csak azt tudjuk megmondani, hogy mely lelki folyamatok kísérik a testieket vagy mely testi folyamatok a lelkieket.

De ez a lélektan is érez egyfelől valami olyasmit, mint a lelki élet ájultsága. Ha az ember a szokásos tudattal próbálja átlátni ezt a lelki életet, ahogyan az a lélek kutatójának, a pszichológusnak megmutatkozik, akkor azt látja, hogy belül van benne valami passzív, valami, ami nem látható, valami, ami erővel beavatkozik a testi életbe. Aki a gondolkodás és az érzés lelki lényszerűségét a lélektan eszközeivel szemléli – az akarat nem látható át; a lélek kutatása szempontjából ezért bizonyos szempontból ugyanaz érvényes az akaratra, mint a gondolkodásra és az érzésekre –, annak mindez erőtlennek tűnik, úgyhogy nem talál semmit, ami valóban hatásosan be tudna avatkozni a testbe. Amit a lélek kutatója ekkor érez, azt a szokásos tudat számára a lelki élet ájultságának nevezhetnénk. Mindazonáltal a legkülönfélébb módokon megpróbálták már leküzdeni ezt a lelki ájultság-érzést. Az embert elfogulatlanul szemlélő számára azonban a filozófusok vitája, az egyes filozófiai világnézetek változásai az idők folyamán tényszerű bizonyítékát adják annak, hogy mennyire lehetetlen a szokásos tudat számára megragadni ezt a lelki élményt, mert mindenhol

59 2013-03-v12.indd 59

2013.03.23. 9:16:38

antropozófia

2013 Húsvét

épp annak a lelki minőségnek az ájultság-érzése tör fel, amely képes megfigyelni a szokásos tudatot. Épp a lelki élet ilyen, a szokásos tudattal történő megfigyelésével összefüggésben jelent meg itt, Bécsben egy sor klasszikus irodalmi mű, amelyek mint határkövek szegélyezik a filozófiai fejlődést.

Annak ellenére, hogy a legkevésbé sem tudok hitet tenni e könyvek tartalma mellett, mégis azt gondolom, hogy e könyvek éppen a szokásos tudat szempontjából rendkívüli jelentőségűek. Richard Wähle Das Ganze der Philosophie und ihr Ende (A filozófia egésze és vége) c. művére gondolok, amelyben az áll, hogy ez a szokásos tudat tulajdonképpen nem is juthat jelentős eredményekre a lelki életet illetően, és hogy az ebbe az irányba igyekvő filozófiai kutatást át kellene adni a teológiának, fiziológiának, esztétikának, szociálpedagógiának. Richard Wähle e könyv gondolatait még élesebben fogalmazza meg a Mechanismus des geistigen Lebens (A szellemi élet mechanizmusa) c. könyvében. Azt mondhatjuk: ebben a könyvben aztán igazán megmutatkozik, hogy a szokásos tudat alapjában véve ájult állapotban van ahhoz, hogy bármit is tudjon mondani a lelki élet kérdéseiről. Az Én, a lelki egység, mindaz, amit

a régebbi pszichológia felszínre hozott, szétesni látszik annak a kritikának a hatására, amellyel ez a szokásos tudat önmagát illeti.

Másfelől érthető, sőt, azt kell mondjuk, szükséges is, hogy korunkban a lélektan nem közvetlenül a lelkiséggel próbál meg foglalkozni, amellyel szemben a szokásos tudat ugye ájult állapotban van, hanem kerülőúton, az úgymond lelki eredetű testi jelenségeken keresztül, és így próbál meg kideríteni bármit is arról, amit lelki jelenségeknek szokás nevezni. Így jött létre a kísérleti pszichológia. A kísérleti pszichológia igenis jelenkori világnézetünk és jelenkori kutatási módszereink szükséges terméke. Aki pedig két lábbal áll a földön, és én így, a földön állva szólok ma Önökhöz, az sohasem fogja tagadni e kísérleti pszichológia létjogosultságát. Lehet, hogy az egyes kutatási utakkal és a kutatási eredményekkel nem ért mindenben egyet, e kísérleti pszichológia vagy lélektan létjogosultságát azonban nem szabad tagadni. És épp ebben jelenik meg a lélek másik rejtélye.

Fordította: Nagy Tibor

60 2013-03-v12.indd 60

2013.03.23. 9:16:38

antropozófia

va l l á s

A JÓ ÉS A GONOSZ TUDÁSÁNAK FÁJA Székely István A Teremtéstörténetben egy ismétlődő kijelentés olvasható: „És látá Isten, hogy jó.” Szó szerint ebben a formában olvasható a 1Móz 10., 12.,18., 21. és 25. versben, majd a 31. versben kicsit változik a formula: „És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.” A kijelentés első megjelenése viszont már a 4. versben olvasható, így: „És látá Isten, hogy jó a világosság.” Így összesen hétszer látá Isten, hogy jó.

Az első „jó látásának” tárgya tehát a világosság.

A következő kijelentéseknél viszont megfigyelhető, hogy egyik mellett sincsen konkrét tárgy, még csak egy mutatószócska sem, hogy ez vagy az. Az olvasó – aki az olvasást időben teszi – persze összekapcsolja ezeket a kijelentéseket az előttük elhangzottakkal: jók a vízi állatok stb., amit megerősíthet az utolsó elhangzás is a 31. versben: „És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.”

Fel kell merülnie annak a kérdésnek, hogy ilyen bizonytalan a Teremtő? Kísérletről van szó, amelyet utólag meg kell vizsgálni, hogy jó-e?

Az első kijelentés megvilágítja ezt a kérdést. Itt ugyanis a világosság megteremtéséről van szó, és a világosság nem egy „valamit” jelent, egy valamely dolgot az összes többi közül, hanem világosság-kvalitást1 jelent. Erre a kvalitásra vonatkozik a „jó” látása, ahogy Isten látja a világosságot, beleértve magát a látást is, amelynek ugyanezt a világosságkvalitást kell hordoznia, hogy ehhez a tapasztaláshoz jusson.

Ezek fényében olvasva a továbbiakat, a következő hasonló értelmű kijelentések nem is vonatkozhatnak az egyes dolgokra, arra viszont igen, hogy a Teremtés ugyanezen világosság fényében történik, mert így jó. A Teremtés ezt a világosság-kvalitást hordozza, az utolsó vers is erre vonatkozik, önmagára a világosságra, arra a tapasztalásra, ahogyan Isten látja a

világosságot a világosság által.2 Isten ebben a világosságban marad, nem lép ki belőle a Teremtés megtörténte után sem, erre utal a „látá” jelenidejűsége is, itt is, és az összes előfordulásban is.

Feltűnő ugyanakkor, hogy a „sötétség” igen hamar megjelenik a Teremtéstörténetben, mindjárt a 2. versben. Ugyanakkor ez az igen korán megjelenő sötétség egyáltalán nincs minősítve, még csak elutasítva sem. Nem hangzik el, hogy ez „rossz” vagy hogy egyáltalán bármilyen minősége is lenne. Ez az üzenet arra világít rá, hogy a sötétség egyáltalán nem ellentéte a világosságnak, hanem nem hordoz magában semmiféle kvalitást – amiről korábban szó volt –, de még minőséget sem. Kvalitás-nélküliségről van szó, nem ellentétekről. Így az a tudat, amelyik a sötétséget „felruházza” azzal, hogy a világosság ellentéteként „látja”, vagy annak bármilyen viszonyt tulajdonít a világossággal szemben, nemcsak a világosság világosság-kvalitását vonja el, hanem a sötétséggel azonos minőségre húzza le a szembeállítással, vagy a kvalitás nélküli sötétséget a kvalitással telített világosság szintjére akarja emelni. Így értendő, hogy Isten miért is óvja az embert a jó és a gonosz tudásának fájától, amely olyan tudást kínál, mely csak a kvalitás-nélküliségben jelent tudást, ha elveszti saját világosságát.

Ezért nem tud az ember megváltozni, ha nem azzal kezdi, hogy tudati világát megváltoztatja. A jót nem lehet ugyanazon kvalitás nélküli látással létrehozni, még akarni sem, amivel a rosszat. A kettőt nem lehet egyszerre látni és tapasztalni sem. Így lesz minden összehasonlítás, mérlegre tevés – már önmagában is – megismerés-ellenes.

Ezért sincs a Teremtéstörténetben a sötétségről több szó. Elég annyi is róla, hogy kvalitás nélküli, nem tartozik Isten látásának területéhez: Isten a világosságban lát, a világosságot látja. Reménykedjünk, hogy valahol számon vagyunk tartva: 1Móz 3,9: „Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?”

1

A kvalitásnál jobb kifejezést nem találtam ide. Itt nem lehet minőséget mondani, mert – értelemszerűen – nem lehet összehasonlítani semmivel sem.

2

Ezt tapasztalja János evangélista is (1Jn 1,5): „...az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség”

61 2013-03-v12.indd 61

2013.03.23. 9:16:38

antropozófia

2013 Húsvét

MA HOGYAN ÁLLUNK HELYT RUDOLF STEINER ELŐTT? KOMMENTÁR SZERGEJ O. PROKOFJEV AZONOS CÍMŰ KÖNYVÉHEZ(1)

Peter Selg Az utóbbi években egyetlen előadás sem váltott ki olyan erőteljes reakciót és heves vitát a Goetheanumban, mint az, amelyet Szergej O. Prokofjev tartott Rudolf Steiner halálának idei évfordulóján, március 30-án. Prokofjev az előadásról készült hangfelvétel alapján, írott formában is közzétette ezt az előadást előszóval, utószóval és számos jegyzettel kiegészítve. Azzal, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tette gondolatait, egy újabb rövid, de jelentős és a jövőbe mutató alapművet foglalt írásba Rudolf Steiner, az antropozófia és az Antropozófiai Társaság megértéséhez.

Szergej O. Prokofjev fejtegetésének középpontjában a Karácsonyi konferencia áll, melyről Rudolf Steiner azt mondta, hogy „az antropozófia ügye szempontjából ez vagy minden, vagy semmi”.(2) Prokofjev felvázolja a Karácsonyi Konferenciához vezető utat, és bemutatja Rudolf Steiner azon képességét, hogy a Szentháromság legmagasabb rendű erőiből merítve képes volt megalkotni és Michael elébe vinni a szeretet alapkövét, az átalakított fájdalomból és

szenvedésből. Mindezt az Antropozófiai Társaságon belüli válságos helyzetben, a gyűlölet és ellenszenv akkoriban uralkodó légkörében. Prokofjev szavaival ez egy „radikális elhatározás” volt, ám ez volt az egyetlen útja annak, hogy a jövőben közvetlenül „az antropozófiai ezotéria ősforrásából” merítve tudjon beszélni és tevékenykedni. Rudolf Steiner szavaival: „több antropozófiát!”(3) Minden mást e szándék megvalósításának kellene alárendelni az Antropozófiai Társaságban és a Goetheanumban is. Rudolf Steiner különböző összefüggésekben is rámutatott arra, hogy a Karácsonyi konferencia ezoterikus és exoterikus impulzusát − a konferenciáról szóló szép és mélyreható visszaemlékezések ellenére − az ő életében csak igen csekély mértékben és nem megfelelő módon fogták fel és fogadták be. Rudolf Steiner magánbeszélgetések során nem is titkolta, hogy egészségének és földi létének hiányzó védelme − és így idő előtti halála is − ezzel a meg nem értéssel állt összefüggésben. Ita Wegman fel is jegyezte magának: „A meg nem értés akadályt jelent. Betegsége is a meg nem értés, az ellenállás következménye.”(4) Az Antropozófiai Társaság 2012-ben 100 éves lesz, és közeledik a Karácsonyi konferencia századik évfordulója is. Szergej Prokofjev felveti a kérdést, hogy a Társaság ezt az évfordulót hogyan kívánja megünnepelni. A kérdés nem a megemlékezésekre vonatkozik, hanem sokkal inkább arra, hogy a Társaság hogyan viszonyul a Karácsonyi Konferenciához, miként bánik a Karácsonyi konferencia követelményeivel, más szóval milyen a kapcsolata Rudolf Steinerrel és az antropozófia ezoterikus tartalmával. „Vajon ma jobban értjük az antropozófiai mozgalomnak ezt a középponti ezoterikus impulzusát, mint akkoriban? Vagy manapság szinte csak megszokásból hivatkozunk a Karácsonyi Konferenciára (úgy, ahogy egy szektában szokás), anélkül hogy igazán értenénk?” Szergej O. Prokofjev nemrég (a Das Goetheanumban megjelent cikkében)(5) ezekkel az egyértelmű szavakkal adott hangot azon meggyőződésének, hogy az Általános Antropozófiai Társaság, és különösen a Goetheanum jelenlegi fej-

62 2013-03-v12.indd 62

2013.03.23. 9:16:38

antropozófia

lődése (legalábbis a Társaság vezetőségének szintjén) nem a Karácsonyi konferencia irányában halad, és itt az idő, hogy ezen elgondolkodjunk. „Képes-e tovább működni a Karácsonyi konferencia ezoterikus impulzusa ma és a jövőben az Antropozófiai Társaság keretei között és főként a Goetheanumban?”(6) Prokofjev számára Rudolf Steiner halálának eseményéből következett az, hogy ezeket a kihívásokat éppen Steiner halálának évfordulóján vizsgálja meg a Goetheanumban, hiszen Steiner haláláért részben az Antropozófiai Társaság is felelős.

De semmiképpen sem a felelősök keresésére és felelősségre vonására van szükség. Sokkal fontosabb annak a kérdésnek a valódi és meditatív átgondolása, hogy az Antropozófiai Társaság miként viszonyul megalapítójához, és hogyan áll helyt Rudolf Steiner lénye, képességei és az általa támasztott követelmények előtt.

Szergej O. Prokofjev előadásában nem csupán a Karácsonyi Konferenciát és az ahhoz kapcsolódó impulzusokat mutatta be, hanem a Rudolf Steinerhez fűződő kapcsolat válságának fő mozzanatait is felvázolta. Kifejtette, hogyan válik az egyes ember számára nehéz és drámai próbatétellé a Rudolf Steinerrel való szellemi találkozás, mely már azáltal létrejön, hogy az ember valóban komolyan és elmélyülten foglalkozik előadásaival és írásaival: el tudja-e viselni Rudolf Steiner nagyságát, vagy összeroskad annak súlya alatt. Prokofjev úgy értelmezi az ennek során átélt lelki folyamatot, mint közeledést saját magasabb Énünkhöz, amely úgyszólván Rudolf Steiner alakjában jelenik meg a szellemi tanítvány előtt. Ez az élmény többnyire együtt jár saját kudarcunk és jelentéktelenségünk átélésével, és azzal, hogy képtelenek vagyunk helytállni akkor, amikor érzékeljük a ténylegesen létező és az ideálisnak elgondolt lényünk, a „földi” és a „magasabb Énünk” közti óriási különbséget. A szerző az előadásához fűzött utószóban meggyőzően fejti ki, hogy Christian Morgenstern és Rudolf Steiner barátságának éppen az volt az alapja, hogy a költőnek sikerült helytállnia ebben a próbatételben. Csupán Morgenstern magas fokú belső fejlettségének köszönhette, hogy teljes mértékben elismerte Rudolf Steinert, illetve hogy „megismerésen alapuló tiszteletet” tanúsított iránta. Szergej Prokofjev március 30-i előadásában (melyet Morgenstern egyik versével fejezett be) úgy fogalmazott, hogy Rudolf Steiner életművének és

a n y i lv á n o s s á g e l ő t t

személyének napjainkban igen elterjedt nivellálása, „kontextualizálása” és relativizálása azzal van öszszefüggésben, hogy az emberek kudarcot vallanak és elakadnak ennél a küszöbnél, nem állnak helyt e próbatételben. Ez az agresszió egy sajátos formájához vezet, és ezért próbálják meg Rudolf Steinert „jelentéktelen figuraként”, „korának gyermekeként”, „helyenként rasszistaként” beállítani.(7) Ellenben ha sikerül elmélyülten foglalkoznunk Rudolf Steiner lényével és életművével, akkor arra a felismerésre jutunk, hogy ő „a szellemi világ valóságának és igazságának képviselője” volt a 20. század elején. Christian Morgenstern kifejezésével élve „vendég” volt a Földön, és ugyanakkor mégiscsak egy ember, akiben az igazság „szemmel látható alakot” öltött, ahogy azt Prokofjev a Rudolf Steiner arcával kapcsolatos szívhez szóló fejtegetésében részletesen taglalta a Steiner halálának évfordulóján tartott megemlékezésen. Prokofjev ebben leírta, hogy egy Rudolf Steinerről készült fénykép semmiképpen sem „ikon”, hanem találkozás egy olyan arccal, amelynek ereje és legtisztább átszellemültsége jóval többet fejez ki, mint pusztán a személyiségét: [a Rudolf Steinert ábrázoló fotókon] „nem csupán annak az embernek a személyisége sugárzik át, aki egykor a 19. és 20. század fordulóján élt a Földön, hanem valami abszolút objektív tényező is, valami sokkal nagyobb, jövőbe mutató dolog, aminek a világon minden ember számára jelentősége van.” Szergej Prokofjev szerint ez Michael valódi ereje, illetve „Michael-Krisztus pecsétje”, amely itt az emberi testet is átalakítva nyilvánult meg. Ahogy Rudolf Steiner maga is kifejtette, Michael impulzusai „a szellemből kiindulva az ember egész lényét átjárják: hatással vannak az ember szellemére, onnan a lelkére, s onnan pedig a testére.”(8) Rudolf Steiner ilyen szempontból is „modern”, vagyis megelőzi korát, és mindenképpen a jövőbe mutat. Ugyanez érvényes a tagoknak átnyújtott egyik utolsó adományára is, Albert Steffen szavaival „a legszentebb kincsre”: a Klasse [a Szabad Szellemtudományi Főiskola első Osztályának] ezoterikus óráira, melyek feltárják az utat az ember legbelső lényéhez.(9) Prokofjev szavaival „mindez modern, sőt több mint modern, hiszen nem a múltból, hanem a jövőből árad felénk.”

Rudolf Steiner még két nappal halála előtt, 1925. március 28-án is tizenhárom új tagot vett föl a Szabad Szellemtudományi Főiskola első Osztályába.

63 2013-03-v12.indd 63

2013.03.23. 9:16:39

antropozófia

2013 Húsvét

Szergej O. Prokofjev, ahogy a könyvhöz csatolt előszavában írja, abban kíván közreműködni, „hogy az Antropozófiai Társaságban és főként a Goetheanumban megtegyük az első lépést egy olyan új irányba, amely megfelel Rudolf Steiner szellemiségének.” „A Goetheanum az a hely, ahol a Rudolf Steinerrel való kapcsolatot különösen intenzíven kell keresnünk és ápolnunk, ahol e kapcsolatnak példamutató módon kell élnie, s a messziről jött emberek számára is láthatóvá kell válnia. Nekik is érzékelniük kellene, hogy ebben a házban, melyet Rudolf Steiner adományozott nekünk, még mindig jelen van az ő szelleme.” „Hol másutt, ha nem itt a Goetheanumban kell Rudolf Steinert megalkuvás nélkül megvédenünk, az ő méltóságáért, s a mi magunk méltóságáért, kedves barátaim?!” − tette föl a kérdést Szergej O. Prokofjev az előadásában, melyben elmélyült szellemi munkájának eredményeit tárta elénk, s mégis nagyon személyesen beszélt.

Előadása a hallgatók túlnyomó többségét mélyen megérintette, és önmagában is teljesen hiteles volt.

Az előadásról készült hangfelvétel alapján lejegyzett szöveg újraolvasásakor az embernek eszébe jut az előadás magával ragadó hangulata és az a feszült figyelem, mellyel Szergej O. Prokofjevet hallgattuk.

Ahogy könyve előszavában is hangsúlyozza, „fájó érintettségből és belső elkötelezettségből” tartotta ezt az előadást, s az ember ezt át is élhette, ha figyelemmel kísérte őt a Goetheanum nagytermében.

Az előadás végén Prokofjev arra is kitért, mi történt Rudolf Steiner egyik legfigyelemreméltóbb portréjával: a tavalyi Michael-napi konferencia alkalmából a Goetheanum befejezetlen „hátsó lépcsőházában” üres képkeretekkel és Marie Steiner egy arcképével együtt állítottak ki, Prokofjev szavaival „teljesen elveszett kiállítási tárgyként”. Ezt a képet Prokofjev az előadás idejére behozatta a lépcsőházból a színpadra, s nyíltan beszélt arról a hatalmas fájdalomról, amit ez a fajta bánásmód okoz neki („hogy ez milyen végtelen fájdalmat okoz nekem…”).

Szergej O. Prokofjev 2012. március 30-ai esti előadása egyedülálló esemény volt a Goetheanum történetében: Prokofjev sohasem adott elő ennyire személyesen, és nem beszélt saját útkereséseiről sem („Sokat töprengtem azon, hogy is van az, hogy…”), s korábban sohasem mondta ki egy vezetőségi tag ilyen nyíltan, a nyilvánosság előtt, hogy

ő maga mennyit szenved a Goetheanumban zajló folyamatoktól. Könyve előszavában Prokofjev hangsúlyozza: az utóbbi években azt tapasztalta, hogy amilyen irányban a Goetheanum halad, az „sem Rudolf Steiner szellemének nem felel meg, sem az antropozófia ügyét nem szolgálja”. Majd a Rudolf Steinerrel szembeni „belső ellenállás”(10) olyan fokú erősödéséről beszél, amely még az 1923-as és 1924-es esztendők tragikus folyamatait is messze túlszárnyalja. Érthető, mennyire megdöbbentette ez az előadás a Goetheanum és az Általános Antropozófiai Társaság különféle vezető testületeit.

Prokofjev egyenesen a tagokhoz fordult, és előadásában nem vádakat fogalmazott meg, és nem érzelmes beszámolót tartott, hanem szenvedéséről tett páratlan tanúbizonyságot egy mély értelmű és bensőséges szellemtudományos fejtegetés keretében.

Akik az utóbbi három évtizedben(11) (vagy akár csak az utóbbi években) elolvasták és fel is dolgozták magukban a műveit, azok körében az előadás tartalmi szempontból nem okozott meglepetést.

Váratlan lehetett azonban az a bátorság, mellyel Prokofjev megtörte sokéves hallgatását, s megfogalmazta „megfontolandó és ébresztő szándékú” felhívását. Elgondolkodtató, hogy a Karácsonyi konferencia révén Rudolf Steiner is közvetlenül a tagokhoz fordult.

Természetesen nem nehéz kiragadni olyan mondatokat Szergej O. Prokofjev könyvéből, melyeket túlzónak lehet titulálni, s írásban is ellenük lehet fordulni. Valójában azonban arra lenne szükség, hogy tényleg elmélyedjünk az elhangzottak, a leírtak és az elképzelt célok legmélyén rejlő szellemi tartalomban, a szerző valódi szándékában. A 30-as évek tapasztalatai azt mutatják, hogy semmiképpen sem válik az Antropozófiai Társaság javára, ha a retorikai elemeket hangsúlyozzuk egy vitában, vagy ha az személyeskedővé és érzelmi alapúvá válik. Ám nem visz előre a színlelt egyetértés és a lojalitásra való felszólítás sem, különösen azon sürgető kihívások és szellemi problémák felől tekintve, melyekkel meg kell birkóznunk a világtársaság tagjainak aktív közreműködésével. „Nincs valódi ezotéria az Igazság nélkül” mondta Rudolf Steiner 1912. december 29-én, Kölnben, az Antropozófiai Társaság megalapításakor tartott beszédében.(12) „Át kellene éreznünk, hogy az Ant-

64 2013-03-v12.indd 64

2013.03.23. 9:16:39

antropozófia

a n y i lv á n o s s á g e l ő t t

ropozófiai Társaság a lehető legmélyebb emberi szerénység eredménye kell legyen, hiszen ebből a szerénységből fakad majd a legnagyobb komolyság a szent igazságokkal szemben…”(13)

Szergej O. Prokofjev könyve az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál jelent meg 2012 szeptemberében.

Peter Selg kommentárját a Das Goetheanum tette közzé 2012/3940. számában (2012. szeptember 29-én).

Gyakran nehéz megérteni, hogy a Goetheanum körüli konfliktusok 1925 óta miért ismétlődnek periodikusan, miért oly mélyek és erőteljesek.

Az Antropozófiai Társaság valamennyi tagja világszerte azt kívánja, hogy ez most és a jövőben másképp legyen. De nem elég Rudolf Steinernél `utána olvasnunk`, hanem valóban meg kell értenünk és meg kell szívlelnünk azt, hogy az Antroposzófia lényt olyan másfajta erők és hatalmak veszik körül a Földön, amelyek a létét fenyegetik, és semmiképpen sem akarják, hogy céltudatosan és töretlen erővel működhessen tovább a Karácsonyi konferencia szellemében, sőt ezt minden eszközzel megpróbálják megakadályozni. Rudolf Steiner szavaival: „Szellemi téren a küzdelem önmagában nem rossz, sőt ez az éltető eleme.”(14) Ennek a ténynek a felismerése a sok szép konferencia, alkotás, munka és szociális kapcsolat ellenére is nyilvánvalóan megkerülhetetlen, még akkor is, ha ez sok erőnkbe kerül.

Forrás: Novalis. Szellemtudományi és antropozófiai folyóirat (2012. október 8. és december 9.) http://novalis.hu

„Csak a fizikai síkot kell elhagynom, de ha az ellenerőknek sikerülne elválasztani tőlem az antropozófiát, olyan értelemben, hogy annak tanai anélkül jutnának el a széles tömegekhez, hogy tudomásuk lenne rólam, elsekélyesítve ezzel az antropozófiát, akkor az ahrimáni hatalmak szándéka és akarata válna valóra” − mondta Rudolf Steiner Ita Wegmannak.(15) A Goetheanumnak a jövőben is sokfélének és sokszínűnek, különféle fejlődési vonalak és hangsúlyok közös helyszínének kellene lennie és maradnia: „Atyám házában sok lakóhely van” (János 14,2).

Megértem Szergej O. Prokofjev az irányú fáradozását, hogy gondoskodni kíván róla, sőt személyesen is síkraszáll azért, hogy a Goetheanum a kitűzött célként megfogalmazott sokszínűség ellenére is „az Atya háza” maradjon, vagyis a jánosi-rózsakeresztes kereszténység Rudolf Steiner által alapított misztériumhelye legyen, Michael korszakában.

Fordította: Korcsog Balázs

JEGYZETEK (1) Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? Az Ita Wegman Intézet Kiadója, Arlesheim, 2012.

(2) Rudolf Steiner: Az Általános Antropozófiai Társaság alapokmánya (GA 260a), 177. o.

(3) Uo., 99. o.

(4) Ita Wegman: Emlékeim Rudolf Steinerről. Összeállította és közzétette: Peter Selg. Fordította: Wirth-Veres Gábor.

Arkánum Szellemi Iskola Kiadó, [Ispánk], 2011, 42. o. [A fordítást módosítottam (K. B.)] − Vö. Tom O’Keefe: Esoterisches Verständnis als schützende Kraft [Az ezoterikus megértés mint védelmező, oltalmazó erő]. In: Initiative Entwicklungsrichtung Anthroposophie, Nr. 16, 2012, 5. skk.

(5) Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Peter Selg Az Általános Antropozófiai Társaság identitása című könyvéhez). Das Goetheanum, 2012/27. (2012. július 7.). [Magyarul megjelent az Antropozófia című folyóirat 2012. Mihály-napi számában.]

(6) Uo. (7) Rudolf Steiner: Az 1923-as sorsdöntő esztendő az Antropozófiai Társaság történetében (GA 259), 1923. július 22-ei előadás.

(8) Rudolf Steiner: Karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata, 3. kötet (GA 237), 1924. augusztus 3-ai előadás.

(9) Vö.: Szergej O. Prokofjev: A Michael-iskola első Osztálya és annak krisztológiai alapjai. Goetheanum Kiadó, Dornach, 2009.

(10) Rudolf Steiner, GA 259, 1923. június 17-ei előadás.

(11) A Rudolf Steiner és az új misztériumok megalapozása című könyvével kezdődően (Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart, 1982).

(12) Archivmagazin Beiträge zur Rudolf Steiner Gesamtausgabe [Adalékok Rudolf Steiner műveinek összkiadásához (új sorozat)]. Nr. 1, 2012, 58. o.

(13) Uo., 60. o.

(14) 1918-as jegyzetfüzet-bejegyzés (101-es számú jegyzetfüzet, Rudolf Steiner Archívum).

(15) Was in der Anthroposophischen Gesellschaft vorgeht [Mi történik az Antropozófiai Társaságban?]. A Das Goetheanum hetilap tagoknak szóló hírlevele (Nachrichtenblatt), 1925. június 28.

65 2013-03-v12.indd 65

2013.03.23. 9:16:39

antropozófia

2013 Húsvét

AZ ÉV TÉMÁJA: „AZ ÉN MEGISMERI ÖNMAGÁT” AZ ALAPKŐLETÉTEL DIMENZIÓI A 2012-es év témájához – „az Antropozófiai Társaság identitásához” – kapcsolódva a 2013/2014-es éves téma az emberi én fejlődése felé fordul. Az individuális én egyszerre a tű foka, illetve az a gyújtópont, amelyből a közösség, a társadalom, sőt, maga a világ is formálódik.

A tudati lélek korában az ember énjének kifejlesztésén dolgozik, s teszi mindezt különleges körülmények között. Nyilvánvalóan csak most képes az ember az Énjének igazi természetéhez eljutni. Pedig a szellemi önmegismerésre szükség van, ha az ember tudatossá akar válni az én átvilágításának folyamatára, amelyet mindenkinek egyéni iniciatívából kell kialakítania. A tudati lélek kora egy új, egyedülálló és teljes megszabadulást hordoz minden kényszer, minden emberi és isteni tekintély és tradíció alól. Ám ily módon egyre inkább önmagára hagyatkozva az emberi lény annak a veszélynek teszi ki magát, hogy „elfelejti” létének szellemi eredetét. Az én kérdésének fontossága az emberi létezés minden szintjén jelentkezik. Vajon az ember valóban csak genetikai adottságainak és a környezeti befolyások terméke? Felelős a saját tetteiért és akarati impulzusaiért, vagy mindezeket agyának ember által befolyásolhatatlan hatásai hozzák létre? Szabadok-e az emberek annyira, hogy rendelkezzenek saját életük és haláluk felett? Ők-e a természet urai, és használhatják-e a természetet csakis az emberi szükségletek szolgálatárá? Hogyan formálódnak az emberi kapcsolatok, és vajon a másik embert saját céljaink kiszolgálójának kell-e tekintenünk? Hogy találom meg a hidat, ami a másik emberhez elvezet; s tényleg meg tudom-e ragadni akár csak kis részét is annak az énnek, aki a másik emberben él? Hogy alakítható ki olyan közösség, amely teret enged az én fejlődésének, s hogy tud az én arra a képességre szert tenni, hogy egy ilyen közösségben éljen? Ezek a ma égető kérdései.

AZ ÉN-ORGANIZÁCIÓ ÉS AZ 1913-AS ALAPKŐLETÉTEL A „makrokozmikus Miatyánk”-ban, az első Goetheanum alapkőletételénél elhangzott Spruchban, Rudolf Steiner mélyreható leírását adja annak a ve-

szélynek, hogy az emberek elfelejtkeznek szellemi származásukról. Ezt a „makrokozmikus Miatyánk”ot „rendkívüli jelentőségű meditációs szövegnek” nevezi, amelyben „az emberi fejlődés és a földi inkarnációkban való megtestesülés titka” először tárul fel. Így azt mondhatjuk, hogy az első Goetheanum Alapköve korunk központi kérdésének rejtélyét mutatja fel: az emberi én rejtélyét.

Az 1913-as év során az én motívuma különböző szinteken vonul végig Rudolf Steiner fejtegetéseiben. Ha száz évvel később, 2013-ban felelevenítjük ezt az időszakot, az nem pusztán történelmi visszatekintés, hanem annak a reménynek a megnyilvánulása, hogy ennyi idő – száz esztendő - elteltével lehetőség nyílik arra, hogy jelenvalóvá tegyük és tudatosan felelevenítsük mindazt, ami akkoriban ősképszerű módon vette kezdetét.

„AZ ÉN MEGISMERI ÖNMAGÁT” – AZ ALAPKŐLETÉTEL – AZ ÖTÖDIK EVANGÉLIUM Figyelemre méltó látni, mennyire élnek az én-szerveződésnek ezek az ősképszerű elemei az Alapkőletételben, mint az 1913-ban kibontott témák szívében. Az 1913-as esztendő az antropozófia lényéről szóló februári berlini előadáson veszi kezdetét az emberi önmegismerés alapgondolatával. A Michael-impulzusról szóló májusi londoni és stuttgarti előadások leírják, hogyan alakul ki az ember új önazonossága azáltal, hogy saját elhatározásából tudatosan vesz részt a szellemi világban.

Azután augusztusban, A lelkek ébredése című negyedik misztériumdráma pecsétjén a saját farkába harapó kígyó képe fogja közre a mottót: „Az Én megismeri önmagát.” E dráma művészi módon mutatja be az én-organizáció teljes átalakulásának folyamatát.

Ha az ember a szellemi megismerést a [szellemi] látásig fejleszti tovább, akkor képes lesz a karmikus meghatározottságokat olyannyira felismerni, hogy távlatként tűnjenek fel előtte a hatékony földi működéshez vezető egyéni lépesek. A negyedik dráma központi kérdése (hogyan lehet „a szellemi tudást

66 2013-03-v12.indd 66

2013.03.23. 9:16:39

antropozófia

az év témá ja

egyesíteni az érzéki világban véghezvitt tettekkel”) egyben a rózsakeresztesek alapvető kérdése is. Ez a kérdés más nézőpontból a „makrokozmikus Miatyánk” tartalmára is vonatkozik. A világban való tevékenykedés az embert drámai összeütközésbe sodorja Arimán és Lucifer működésével, mindig az egyes ember lelkialkatától és szellemi irányultságától függően.

S végül az Ötödik evangéliumról szóló előadások (1913 októberétől decemberéig) a „makrokozmikus Miatyánk”-ot a misztériumok történelmi hátterének és a Krisztus-lénnyel való kapcsolatának tágabb összefüggésébe helyezik. Itt találkozik a régi misztériumok alkonya az új misztériumok hajnalával az Énben. zővé tegye az Antropozófiai Társaság és a Szabad

KÉT KONFERENCIA ÉS EGY EMLÉKNAP A 2013/14-es év témájához kapcsolódva a Goetheanum vezetősége idén két konferenciát is szervez: 2013. július 22. és 28. között a „A rózsakeresztesség megújítása Michael szellemében” című konferencia során mind a négy misztériumdráma színre kerül. Szeptember 20-ára, az első Goetheanum alapkőletételének századik évfordulójára pedig egy ünnepséget tervezünk a Goetheanumban (délután 3-tól este fél 10-ig), melyet a Svájci Antropozófiai Társaság és a Goetheanum vezetősége közösen szervez. A 2013. szeptember 24-től 29-ig tartó Michael-napi nyilvános konferenciát és nemzetközi találkozót is az Alapkőletétel százéves évfordulójának szenteljük, melynek célja, hogy az 1913-as év motívumait jelenvalóvá és gyümölcsö-

Szellemtudományi Főiskola jövője számára.

Várakozással tekintünk az Önökkel közösen végzett munka elé az idei témákkal kapcsolatban, s ennek során remélhetőleg találkozunk majd egymással a Goetheanumban.

A Goetheanum vezetősége nevében: Christiane Haid

Forrás: Anthroposophy Worldwide, 2013. február, 1-2. szám Fordította: Brassay Brigitta és Korcsog Balázs

S Z E R K E S Z T Ő S É G I F E L H Í VÁ S Szívesen várjuk saját cikkek magyarul, németül vagy angolul szerkesztett kéziratainak beküldését az alábbi email- vagy postai címre (floppy/pendrive és nyomtatott verzió): ANTROPOZÓFIA c. folyóirat szerkesztősége LENDVAY MIKLÓS felelős szerkesztő MAGYAR ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁG, RUDOLF STEINER HÁZ

1026 Budapest, Riadó utca 2/b. email: folyoirat@antropozofia.hu A szövegek tartalmáért a szerzők vállalnak felelősséget.

A nem felkérésre beküldött kéziratokért a szerkesztőség felelősséget nem vállal, azokat nem őrzi meg.

67 2013-03-v12.indd 67

2013.03.23. 9:16:39

antropozófia

2013 Húsvét

SZERZŐINK Gerhart Darmstadt (1952) Németország vezető barokk csellistái közé tartozik. Szólista, kamarazenész, karmester, a 17–19. századi zene alapos ismerője. Elmélyülten foglalkozik Arpeggione-játékkal is. A hamburgi Hochschule für Musik und Theater és az Alfred Schnittke Akademie International tanára. A Joseph Martin Kraus Streichquartett tagja, valamint az Internationale Joseph-Martin-Kraus-Gesellschaft elnöke.

Drahos Sándor (1935) a Magyar Posta nemzetközi kártérítési csoportvezetője 40 évig, a Magyar Antropozófiai Társaság tagja (1983-), vezetőségi tagja és az Új Impulzus c. folyóirat szerkesztője (1990–2010).

Dudás Eszter (1966) Waldorf-tanár. Képesítés: 2001, Solymár, Waldorf-tanárképzés, nappali tagozat. 2001 óta a solymári Fészek Waldorf Iskolában tanít, jelenleg éneket, drámát és szabad vallást. Szinkron színész.

Földes Jánosné Boskovitz Mária (1939) nyugdíjas gyógytornász, a Heim Pál kórházban, ill. a Mozgásjavító Általános Iskolában dolgozott. 1957 óta antropozófus növendék. Az utolsó 3 évben a Steiner Ház könyvtárosaként vett részt a Társaság munkájában. Jelenleg az archívum anyagának feldolgozásával foglalkozik.

Johannes Greiner (1976) svájci Waldorf-tanár, zenész, euritmista, zeneszerző és előadó. Tevékenységében nagy hangsúlyt fektet a mai kor (kamasz)ifjúságának ügyeivel való foglalkozásra. 2005 ősze óta a Svájci Antropozófiai Társaság vezetőségének tagja.

Horváth László (1970) feleségével és négy gyermekével 12 éve a Győr melletti Vámosszabadin él. Családi vállalkozásban egy festékboltban dolgozik. A megalakulása óta zweigük vezetője, 2011 óta Klasse-tag. Húsz éve foglalkozik antropozófiával, és másfél évtizede waldorf-szülő.

Juhász József (1956) informatikai gyakorlatát saját kiadású füzetek, majd könyvek készítésében kamatoztatta.

A keleti filozófiák után 1996 körül kezdett komolyan foglalkozni az Antropozófiával. A Novalis Zweig tagja.

Kapu László (1959) műszaki és közgazdaságtudományi diploma, az építőiparban dolgozik (1984-). Dubravszky László tanítványa (1989-) és a „Dubravszky László Alapítvány” kuratóriumának elnöke (1999-), a névadó szellemi hagyatékát ápolják. Barátaival megalapították a „Dubravszky László Baráti Kört” (2005).

Korom Gábor (1969) az ember és a kutya viszonyának, az ösztön területének kutatója, a Tükör Módszer alapítója.

Felesége fejlesztő pedagógus. Gyermekeik Waldorf iskolába járnak. A MAT vezetőség tagja volt (2009).

Lendvay Miklós (1966) mérnök-külkereskedő, a Kláris Kiadó és Művészeti Műhely (2002-) vezetője. Könyvkiadó, kulturális- és dokumentumfilmek rendezője és producere, Waldorf-tanár, mozgásterapeuta, Pressel masszőr, több alternatív antropozófiai kezdeményezés alapítója.

Mesterházi Zsuzsa (1936) gyógypedagógus. Fogyatékos, nehezen tanuló gyermekek iskolai nevelése; oktató és kutatómunka a felsőoktatásban; gyógypedagógusok képzése (Budapest); a hazai Waldorf-pedagógiai képzés szakmai vezetése (1989-); a Magyar Antropozófiai Társaság képviselője (2010-).

Szergej O. Prokofjev (1954) főiskolai művészettörténeti és festészeti tanulmányai után fiatalon találkozott Rudolf Steiner antropozófiájával. Első könyvét (Rudolf Steiner és az új miszériumok megalapítása, 1982) még a Szovjetunióban írta. 2001 óta az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségének tagja.

Sárközy Ágota (1963) bölcsész-újságíró, Pressel maszszőr, Bothmer mozgásterapeuta, a Pilisi Műhely Ház egyik vezetője. Dokumentumfilmek szerkesztő-rendezője, a „Fuss a Fényben” mozgalom elindítója, az Antromedicart Orvos- és Terapeutaképzés szervezője.

Gerhardt Schuster (1973) jelenleg Bécsben és Achbergben él és dolgozik, az „Achbergi Nemzetközi Kultúrcentrum” munkatársa (www.kulturzentrum-achberg.de).

Hosszú éveken keresztül Wilfried Heidt munkatársa volt, és mint ilyen a “Stiftung für Geisteswissenschaft und Dreigliederungsforschung e.V.” (www.stiftung-gw3.de) alapítványban társgondnoka Wilfried Heidt hagyatékának.

Peter Selg (1963) orvosi antropológiát és etikát tanít Németországban. Az antropozófiai alapkutatások számára létrehozott arlesheimi (Svájc) Ita Wegman Intézet vezetője és Rudolf Steiner életművével foglalkozó számos monográfia szerzője.

Székely István (1963) programozó, grafikus, kiadó. 25 éve tagja antropozófiai csoportoknak, illetve vezet csoportokat. A Magyar Antropozófiai Társaságban az „Evangéliumok meditációs megközelítése” csoport vezetője.

Takáts Péter (1950) lievegoed-i organikus alapokon álló és az antropozófia szociális impulzusának gyakorlati megvalósulásáért tevékenykedő felnőtt-oktató és szervezetfejlesztő, a Magyarországi Camphill Egyesület elnöke, a szervezetek organikus működésével foglalkozó könyvek szerzője, szociális vállalkozó.

Varsányi Ferenc (1950) iparművészeti és filmművészeti diploma. Forgatókönyveket ír, animációs filmeket rendez, tanít a MOME egyetemen, tagja az MTVA Animációs Kuratóriumának. Munkája miatt több évet töltött el Távol Keleten, ahol különböző beavatási utakat ismert meg.

Vízhányó Zsolt (1970) képzettsége szerint Waldorf tanár, méhész. Jelenleg építész, ingatlanfejlesztő, faiparipari céget vezet Budapesten és Bécsben.

Andrew Wolpert(1947) nyelvtanár, művészettörténész, előadó. Dolgozott Olaszországban, Dél-Amerikában és Londonban. Hosszú ideig az angliai Emerson Colllege tanára volt.

A magyar antropozófiai társaság programjai megtalálhatóak a www.antropozofia.hu honlapon.

2013-03-v12.indd 68

2013.03.23. 9:16:40