Taródi Luca: Idill

Három káróbubival várunk a fehér buszra,

amiből csak kettő megy egy nap,

a kocsma árnyékában, ököllel csapkodjuk a

szörpbe ragadt legyeket, minden szar az élet

felkiáltásra újabb bogarat pöckölünk a grillvasra,

százast váltunk a zenegépbe, és fröcsög a zsír,

amikor sült kolbászba harapunk, mert enni azért kell,

hogy minél lassabban haljunk meg, kiszenvedjük, amit ki kell,

és ami jár nekünk, a gyors halál,

a sündisznócsaládok privilégiuma.

Szenvedünk, mert szenvednünk kell,

gyerekek, ez nem vicc, ez nem játék, gyújtsa meg valaki

a cigim, töltsétek meg a poharam

fülledt nyárestéken visszhangzó bazmegekkel,

mert most fogjuk lekésni a második buszt is,

pedig van még tíz percünk,

tíz évünk, vagy éppen ötven,

hogy elbúcsúzzunk,

és aztán ne ismerjük meg egymást többet az utcán.

—————

Borítókép:

Bánkúti Gergő

Emberek fura dolgokat csinálnak, 2020