• PÜSPÖKY ISTVÁN • VERTEL B Y G R Ö Y G E ATRIX ACSÁDY
HAJDANVOLT
96
CAPILLÁRIA GULLIVER HATODIK ÚTJA
H
a egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. Fogalmazásom tehát így módosul: az ember vagy férfi, vagy nő. Így nézve a dolgot, ez a két szó, férfi és nő, nem főnév, hanem csak viszonyszó. Mert ha egy nő van egyedül a szobában, akkor – hiába kukucskál, a két aggastyán nem fog egyebet tapasztalni – ő is csak úgy fog viselkedni, mint én: eszik, vagy ásítozik, vagy tűnődik. Nővé akkor válik, ha férfi jön be hozzá. De viszont tudni csak úgy tudnak egymásról, ha találkoznak – ha pedig találkoznak, akkor már nemük van. A gyakorlatban az ember szó válik viszonylagossá. Végső formája tehát felfedezésemnek: ember nincsen, csak férfi és nő van. A tapasztalat igazolja elvont elmélkedésem. Járván a világot, embert még nem láttam soha, a szó eszmei értelmében, amit láttam,
az vagy férfi volt, vagy nő. És minél férfibb a férfi és minél nőbb a nő, annál emberebbnek nevezzük. Annál emberebbnek, tökéletesebbnek, annál kiválasztottabbnak. A magyar nyelvnek egy különleges finomságára hívom fel a figyelmet (nyelvünk tele van ilyen mély és jelképesen lényegbe világító szavakkal, aminthogy árnyalati megkülönböztetésben is gazdagabb a nyugati nyelveknél – így például a love főnévre is két szavunk van, aszerint, hogy általános emberi, vagy a nemek közötti vonzalmat jelenti). Mi a nobilitás fogalmát a nemes, az ignobilisét a nemtelen szóval fejezzük ki: betű szerinti értelmezésében nemmel felruházottat és nemileg közömböset jelent ez a két szó: – az emberi nemesség, előkelőség mértéke tehát az, hogy mennyire férfi, vagy menynyire nő az ember. Karinthy Frigyes
97
HOGYAN VERNEK MEG EGY ASSZONYT?
O 104
lyan ez a menyecske, mint a télire eltett, édes szőlő a kamrában – mondta a vén komédiás, belekarolva Szent Mihályba. És úgy rezegtette a hangját, a fejét, mint Göndör Sándor a színpadon. Szerelmes színész volt valaha, akinek a „Rigó” bora a fejébe szállott, és nóták jutottak eszébe, amelyeket a mögötte ballagó prímással megbeszélt. – Minél több mazurkát fiam, mert a mazurka volt a szerelem tánca. Glinka írta a zenéjét. – Majd később operettek jutottak eszébe, mindenféle keringők, amelyeket a vándorszínésznek akkor is
fújnia kellett a karban, ha nem volt különösebb szerepe a színdarabban. A didergő Laci prímás értette is, nem is a nyugalmazott színész mondókáját. A cigányoknak is megvan a maguk „stim-jük” az éjjelizenéhez. A kellő ablak alatt, ahol Szent Mihály megállította a bandát, a mindenféle tanítás után csak a maguk nótájára gyújtottak rá: Képeddel alszom el, képeddel ébredek, Kimondhatatlan az, mit érted szenvedek .
Krúdy Gyula
105
118
A KEDVES ARCKÉPE Hirtelen amint a szobába léptem, előttem ült a drága valaki, közel és mégis holdtáj-messzeségben, mert e világból keret zárta ki. Örök magányba zárta, arany ablak; és nem nézett rám, nem is nevetett: csak a színek daloltak és lobogtak s lengették a keretet. Babits Mihály
119
154
DIVAT ÉS KÖZGAZDA SÁG
S
oha semmiféle korban nem volt még a divat elterjedése olyan általános, mint manapság. Régente, mikor a divat már nagy hódításokat tett, mint a renaissance-korban, vagy a franczia királyság utolsó időszakában, hatása jóformán teljesen egy meghatározott társadalmi osztályra, vagy egy országra szorítkozott. Ma ellenben hatása körébe vonta az egész művelt emberiséget. S e mellett régi időben nem változott s nem is változhatott a divat oly gyorsan.
Mivel pedig a divat az ipar által szolgáltatott szükségletek nagy részének szabályozója, a közgazdasági életre való igen nagy fontossága nyilvánvaló. Nagyban emeli ezt a fontosságát az, hogy tulajdonképpen maga az ipar terem ti a divatot, a miben fő szerepe az iparosok közti versenynek van. Hogy versenytársát legyőzze, az iparos folyton azon töri a fejét, hogy mennél tetszetősebb, a tömeg izlésének megfelelő és ujdonszerű árút 1905. állíthasson elő.
155
ÁLDOTT LEGYEN Áldott legyen, ti most nyíló leányok, Ki közületek szerelembe bágyad, S testével és édes, tüzes sóhajjal Melengeti az árva férfi-vágyat. Tóth Árpád
158
159