A Műlegyezés iskolája

ADAM SIKORA

A M LEGYEZÉS TECHNIKÁJA A szlovákul megjelent RYBÁRSTVO Muskárenie (SLOVO, Bratislava, l997) magyar nyelv fordítása.

Fordította:

Frankó Anna Szaklektor:

Mátyus Attila és F z Péter Kereskedelmi forgalomba nem hozható El szó A legyezés az utóbbi években éli reneszánszát. A horgászatnak e különleges módszere egyre jobban foglalkoztatja a kezd , és tapasztalt horgászokat is. Különös, de a legyez horgászok száma a pisztrángos vizek fogyása ellenére is n . Remélem, hogy el bb-utóbb itt is érvényesül a piac törvénye, és ez el segíti a lazacfélék tenyésztését, és értékesítését.

A m legyezés iránt nagy az érdekl dés, de kevés az e tárgykörhöz kapcsolódó irodalom.

Kicsit jobb a helyzet a horgász szaklapokban, hisz majd minden számban szentelnek e témának néhány sort. Ezek a cikkek azonban nem taglalhatnak részletesen minden kérdést. Ezért döntöttem úgy, hogy megírom, hogyan horgászom m legyekkel. Remélem, hogy segítek a kezd knek, és az öreg sporik is találkoznak valami újjal. Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy ez az egyetlen jó könyv a legyezésr l.

A horgászatban mindig tanulunk valami újat. (Csak a buta horgász gondolja azt, hogy már mindent tud.) Folyamatosan változik az én véleményem is, pl.: a könyv írása közben (1993-95) néhányszor át kellet dolgoznom néhány fejezetet, mert újabb tényekre bukkantam. Az irodalom hiánya miatt a legyez horgászok zöme saját tapasztalatai és barátai által nyújtott ismeretek alapján horgászik. Így van ez az én esetemben is. Sokat köszönhetek tanítóimnak. Els sorban Krzysztof Sasula barátomnak, az én kés bbi sikereimnek kovácsának. Kezd koromban volt lehet ségem tanulni a többi horgásztól, akik nálunk kezdték terjeszteni a m legyezést. k a következ k: Zbigniew Krzepowszki, Leszek Frasik, Józef Jelensky, Andrzej Fox és Maciej Lachur. Sokat köszönhetek annak, hogy fiatal fiúként egy igen aktív legyez klubba kerültem, amelyet a Lengyel Horgász Szövetség m ködtetett. A legyezést ott magas szinten zik ma is. Ott ismertem meg sok kit n horgászt, akik szívesen megosztották velem tapasztalataikat. k a következ k: Andrzej Malinowski, Wlodzimierz Trybus, Ryszek Machnicki, Krzysztof Kaleta, Józef Patkaniowszki, Piotr Klimowszki, Zbyszek és Jacek Sliwowci és még sokan mások Sajnos nem sorolhatom fel minden ismer s és kollega nevét, ez bizony hosszú lista lenne, de szeretnék köszönetet mondani nekik is.

Adam Sikora

2

A képesség és a horgász gyakorlat fontosabb, mint a felszerelés. Nem segít a legjobb legyez bot sem, ha nem tudjuk felismerni a „vadászhelyet” és nem tudunk bánni a léggyel. Persze az is tévhit, hogy csak a tudás fontos és versenyfelszerelést csak a sznobok vásárolnak. Régi történet, hogyan tréfálta meg egy hazai versenyz saját maga fabrikálta cájggal a külföldr l jött, kit n felszereléssel rendelkez horgászokat. Azt hihetnénk, hogy a jó felszerelés fölösleges, és csak a vízismeret és a tapasztalat a fontos.

A mi „mogyoróvessz s” mesterünk is biztosan még többet fogott volna, ha karbon bottal és jó horoggal horgászik. A jó felszerelés megkönnyíti a horgászatot, csak így járhatunk túl az óvatos halak eszén.

A legyez bot Felszerelésünk legfontosabb tagja a bot. Nehéz a legjobb botot kiválasztani a cégek jobbnál jobb kínálatából. Aki nem tájékozott e téren, jobb, ha egy tapasztalt baráttal megy el vásárolni. Akiknek nincs erre módjuk, azoknak néhány tanácsot adok. Természetesen szénszálas botot ajánlok mindenkinek, amely könny és hajlékony. Igaz, az ilyen botok ára is magasabb, de jobb egyszer venni min ségi árut, mint néhány év múlva kicserélni.

Már látom, hogy önök közül néhányan felháborodnak, akik szinte beleszerettek régi botjaikba. Hiszen szinte olyan jók, mint a szénszálas botok. Lehet, hogy igazuk van, de az önök botjait néhány évvel ezel tt gyártották, amikor még üvegszálból készítették a min ségi botokat a gyárak. Ma szénszálból gyártják a legjobbakat. Az üvegszál botok rendszerint igen olcsók ma már.

A botra nem igaz a minél könnyebb annál jobb elve. Néhány cég nagyon vékony botokat gyárt, amelyek tényleg könny ek, de gyengék is. Ezért legjobb, ha ismert, híres cégek termékei közül választunk. Az amerikaiak keményebb botokat gyártanak, mint az európaiak. A keményebb botok gyorsabbak és könnyebb velük nagyot dobni. Tehát milyen botot válasszunk? Ez a horgász ízlését l függ. Én például nem szeretem a kemény botokat.

Szerintem a puha botoknak több el nye van. Legyez botunk legfontosabb tulajdonsága az aktivitása, egy jó bot szinte automatikusan lendíti a zsinórt. A bot meghatározó ismérve hogy milyen AFTM osztályba tartozik. (Az AFTM mozaikszó a Horgászcikk Készít k Szövetségének rövidítése, Association of Fishing Tackle Manufacturers.) Új-Zélandon történt velem a m legyez világbajnokságon. Az edzésre két botot vittem magammal. Az én öreg Fibatube-omat és az azonos paraméret , de sokkal könnyebb újat, amelyet nem régen kaptam. Az új bottal kezdtem. Messzire kellett dobni. Nem mindig sikerült az els dobás, gondoltam be kell melegítenem, aztán majd könnyebben megy. El voltam foglalva a pisztrángokkal és csak jóval kés bb döbbentem rá, hogy itt valami nincs rendben. Dobásaim görcsösek, er ltetettek voltak, és a dobás hossza fele volt a megszokottnak. Bedühödtem – talán már a dobás sem megy? Tehetetlenségemben két, kézzel fogtam a dobáshoz, több er t beleadva. Bumm, odalett a kit n botom. Szomorú voltam, de vígasztalt, hogy magammal vittem a régi botomat is. Gyorsan felszereltem. Már az els dobás meglepetést hozott. Annak ellenére, hogy úgy dobáltam, mint akinek nem akaródzik, a zsinór repül, ahogy szeretném, és sokkal messzebbre, mint el tte.

Természetesen nem én voltam a hibás, hanem az új bot, amely egyáltalán nem dolgozott.

Nagyon fontos a bot hosszúsága is. Az egykezes botok 2-3.6m, hosszúak. A hosszabb botok kétkezes dobásra valók, és csak különleges esetben használják. A bot hosszát a horgászmódszer és a hal fajtája határozza meg. Nincs univerzális horgászbot. A gyakorlatból tudjuk, hogy ha csak egy botot akarunk használni különböz helyzetekben, akkor a legjobb a 2.7m hosszúságú. Ha csak ritkán horgászunk, felszerelésünket az adott

3 körülményekhez igazítjuk. A száraz legyekre legjobb rövid (2.4-2.8m) botot használni. A hosszabb, (2.75-3.2m) bot, a nedves léggyel való horgászatra alkalmas. Ha bokrokkal ben tt partú kis folyókon legyezünk, legjobb a rövid botot használni, hogy a zsinór átrepüljön az ágak alatt, vagy a között. Ha a parton magas f szegélyezi vagy alacsony bokrok, a hosszabb bottal tudunk fölötte man verezni. Hosszabb bottal könnyebb az orsódobás is, de nagy dobásnál a hosszú botok inkább hátráltatnak, mint segítenek. Összefoglalva: ha csak egy botot szeretnénk, legjobb lesz a 2.65-2.85(AFTM 5-6)m hosszúságú. Ha két botot szeretnénk, az egyik legyen 2.4-2.75 (AFTM 4-5)m hosszú, a másik 2.8-3.2(AFTM 6-7) m közötti. Ezeket a példákat a horgászok személyes igényeihez kell igazítani.

Más dolog a kétkezes botok használata. Én akkor használom ezeket, ha nagy halakra pályázok, leginkább tengermelletti folyókban. Az ilyen folyók jellege miatt legalkalmasabb a 3.6-4.5 m hosszú bot, három okból.

1. Télen és kora tavasszal gyorsan merül zsinórt használunk és gyakran nyáron is orsódobást, alkalmazunk, hosszabb bottal könnyebb kirántani a zsinórt, és orsódobással átküldeni a túlsó partra.

2. Fagyban, könnyebb vele dolgozni. Ha 4 m hosszú a bot, könnyen dobhatunk vele 17 m-re is, amikor a bal kezünkkel 1 m zsinórt sem húzunk le.

3. Cserjék, bokrok és magas f takarta parton könnyebb man verezni a hosszabb botokkal.

Nem javaslom kétkezes botok használatát sebes pisztráng horgászatához. Olyan ez mintha ágyúval l nénk verébre.

Fontos paraméter az AFTM osztály. Ez az adat minden boton számok formájában van feltüntetve 1-12-ig.

A legyez botnál különös figyelmet kell szentelni az összetoldásnak, mert a többrészes botok legkritikusabb részei ezek.

Ma legtöbbször három megoldást használnak: - szénszálakból ragasztott stift az alsó részben, vagy - az alsó tagra illeszked spicc, vagy - az alsó részbe dugható spicc ma már (ritkán használják).

Az els módszert kedvelem leginkább. A vásárlásnál ellen rizzük, hogyan illeszkedik a két tag. A tagok összetoldásánál növekv ellenállást kell éreznünk. A bot, amelynek összerakásánál csak a csúcs beillesztésekor érzünk ellenállást, a bedobásnál széteshet. Ez elvezethet a bot tönkretételéhez. A csatlakozásokat szigetel szalaggal is rögzíthetjük. Ha már vásárlásnál felfedezünk kis hibákat, lakklepergés stb. meg kell er síteni ezeket a részeket, pl. 4 mm széles fémgy r vel. Plusz még szigetel szalaggal is rögzíthetjük. Ezt a meger sítést javaslom az új boton is. Az új típusú legyez botokat sosem tudjuk teljesen összeilleszteni, ez nem hiba, hanem a gyártó találmánya. A szénszál, amib l a csatolás készült, összerakásnál és szétszedésnél fokozatosan dörzsöl dik. Id vel mindkét rész megkopik, és csatlakozás kilazul. Hogy ezt elkerüljük, a csöveket parafinnal kenegessük! Így megakadályozzuk a gyors elhasználódást, kopást. Fontos a bot kiegyensúlyozása is.

Súlypontja – az orsóval bef zött zsinórral együtt – a bot markolatán legyen. A magas súlypont, hamar elfárasztja a csuklót. Ilyen esetben nehéz orsót kell használni, vagy ólommal kisúlyozni a bot végét.

4 A horgászok gyakran megfeledkeznek a bot súlypontjáról. Könny orsókat vásárolnak, nem gondolnak arra, hogy egyáltalán nem illenek az adott botokhoz. Így gondolkodnak, nem azért vettem szuperkönny botot, hogy most elnehezítsem. Egészen más a könny bot nehéz véggel, mint maga a nehéz bot. A gyakorlatban a 3 m feletti botokat kisúlyozzák.

Milyen gy r kkel szereljük fel a botot?

Lehet hagyományos, úgynevezett kígyógy r drótból, vagy kerámiabetétes Fuji vagy Seymo. A kígyógy r k nem csak a legolcsóbb legyez s modelleken használatosak. Az új botokra is gyártják ket, nem egyszer igen drágák.

A kígyógy r k jó min ség anyagból készülnek. Nem fagynak be olyan hamar, mint a kerámiabetétesek.

Vásárlásnál nézzük meg, hol vannak rögzítve a gy r k. A gy r knek azon az oldalon kell lenniük, amely leginkább deformálódik. Err l úgy gy z dhetünk meg, ha a botot meghajlítjuk. Könnyen érezhet , hogy egy síkon könnyebben hajlik, éppen ezen a helyen kell elhelyezni a gy r ket.

Végül megnyugtatnám azokat, akik nem engedhetik meg maguknak a nagyon választékos felszerelést. Sikeresen lehet horgászni a legolcsóbbal is. A legyezésnél nem olyan fontos, hogy mib l van a bot. Például horgászversenyen úszóval és bambuszbottal a versenyz nek semmi esélye nem lenne – de legyezésnél egészen más a helyzet – kis szerencsével jó helyezést is elérhetünk. (Hasított nád botok a kisebb legyes osztályokban (AFTM 4, és ez alatt) mind a mai napig használatosak, s t az egyik legjobbnak tartott, és legdrágább bot kategóriát képviselik.)

A legyez zsinór A legyez felszereléshez különleges horgászzsinórt használunk. A könny csalit, a m legyet, a súlyos zsinórral dobjuk be. Ezért különbözik a legyezés más horgászmódszerekt l.

Az állandó technikai fejl désben nehezen tájékozódik a horgász, f leg ha a gyártók versengenek egymással és újabbnál újabb termékekkel, árasztják el a piacot.

A legyez zsinórokat három paraméter szerint osztályozzuk: - forma, - súly, - és úszó illetve merül képesség.

Ezeket a tulajdonságokat szimbólumokkal jelölik, amelyeket minden zsinór csomagolásán feltüntetnek.

Ez a jelkép három részb l tev dik össze, például: DT 5 F

A zsinór formáját jelzi

a zsinór súlyát, jelzi

a zsinór s r ségét, úszó ill. merül képességét jelzi

El ször a zsinór súlyáról beszélünk. A zsinórok hossza és formája különböz , ezért fontos az els 30 láb (azaz 9.15m) hossz, mert ezen, zsinórszakasz súlyát AFTM 1-12 számokkal

5 jelölik (legtöbbször ekkora távolságra dobjuk ki a legyez zsinórt) Az AFTM nemzetközi jelzés, minden gyártó számára egységes. Természetesen egyik horgász sem tudja fejb l, hogy menyi gramm rejt zik a számok mögött, a teljesség igénye alapján ezeket közlöm: Súly (gramm):3.9 5.2 6.5 7.8 9.1 10.4 12.0 13.6 15.6 18.2 21.4 24.7 AFTM oszt:

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

A súly néhány százalékos t réssel van megadva. Hogy milyen súlyú zsinórt használunk, függ a horgászmódszert l, a technikától, a légy nagyságától, a személy temperamentumától és szokásaitól. Pisztrángra leggyakrabban 4-8 jelzés zsinórt használunk! A vékony el kével és kis léggyel való horgászsásnál a könnyebb zsinórokat ajánlom, mert a nagyobb súly az el ke szakadásához vezethet. Jó a vékony zsinór a száraz legyekhez és rövid nimfázásnál. Nagyobb méret és nedves legyekhez használjunk vastagabb, nehezebb zsinórokat. A nehéz zsinórral er s szélben is könnyebben boldogulunk. Minden boton fel van tüntetve a zsinór osztálya, hogy milyet kell hozzá használnunk. Ha egy bottal horgászunk, az azon feltüntetett értéken belül kell maradnunk, maximum 1 osztály eltéréssel pld. 6-os bothoz használhatunk 5-ös, vagy 7-es zsinórt is, ett l kisebb vagy nagyobbat akarunk használni, botot kell váltani! A nehezebb zsinórt a hosszabb bottal használjuk. A nagyon hosszú lazacozó botok használata a gyártókat vastagabb zsinórok gyártására késztette (AFTM12). A kezd horgász számára a legkedvez bb az 5-6 oszt. Felszerelés használata. A nehezebb felszerelés használata, annak ellenére, hogy nem egy esetben szándékos – vitatható. Igaz, hogy a nagy folyókon könnyebb vele horgászni, de a halaink nagyságát tekintve durva. Nem kellemes érzés, ha 30 cm-es halat olyan bottal fárasztunk, amely képes a 10 kg-os hal megtartására is. A világon terjed ben van a finom könny felszerelés használata. Ezt én is támogatom, de vannak kitételeim. Ahol szükséges hosszabb botot és nehezebb zsinórt használok, pl.

Amikor, széles folyóban kell horgásznom nagy sodrásban, vagy amikor orsódobást kell alkalmaznom, f leg egy versenyen, amikor nem a horgászat öröme számít, hanem a kifogott hal mennyisége.

3 alapvet -

zsinórforma létezik: L (Level) nem vékonyodik, állandó átmér j DT (Double Taper) két végén vékonyodó WF(Weight Forward Taper) csak az elején vékonyodó

Az állandó átmér j zsinórok a legolcsóbbak. El nyük, hogy elhasználódás után is használhatjuk, ha levágjuk a tönkrement részt a végéb l. Egyéb el nyük nincs, én sem ajánlom használatukat. Ha mégis ilyen zsinórunk van, különösen kezd k számára problémás lehet a fej fölötti dobás, mert kidobáskor a zsinór összetorlódik a vízen. Ennek elkerülésére a bot spiccét kilendítés után föl kell emelni. A DT-s vagy WF –es zsinórral nincs ilyen probléma. A horgászok a leggyakrabban DT jel zsinórt használnak.

Vékonyodó végei el segítik az energia átvitelt a zsinórról az el kére. Ennek köszönhet en pontos lehet a légy bevetése. Ebb l a zsinórból nem vághatunk le, mert akkor az L típusú zsinórt kapnánk, de az egyik vég elhasználódása után megfordíthatjuk, és a másik végével horgászunk. Duplára n az élettartam. Nem ajánlom felibe vágni a zsinórt, mert a két rész rövid lenne. A DT típusú zsinórt nagyon jól lehet 16 méter távolságra dobni. Hosszabb dobásnál el fordulhatnak problémák, a bot túlterhelése miatt.

6

A következ példán bemutatom.

5-ös zsinórt és botot használunk. Tudjuk, hogy 9 grammterhelésnél fog legjobban m ködni ez a bot, kb. 9 m távolságra (lásd az el bbi táblázatot). Hosszabb dobásoknál a zsinór súlya hirtelen megn , pl. 18 m-es dobásnál már 18 grammterheléssel dolgozik a bot, úgy mintha 10-es számú zsinórt használnám. Tehát túl lesz terhelve a bot. Ezt kiküszöbölhetjük a WF típusú zsinórral. 9 m kezdeti szakaszunk van, hasonlóan a DT típushoz, de utána vékonyodik a zsinór. A mi esetünkben 28 méter hosszan lesz úgy terhelve a bot, mintha 10-es számú zsinórt használnánk. Növelhetjük a dobási távolságot.

A WF és DT zsinórok különböz súlyelosztásának köszönhet en a legyez botokon az AFTM számok néha duplán jelennek meg, pl. 6-7. Ez azt jelenti, hogy a bot DT6-os vagy WF 7-es zsinórhoz alkalmas. A WF zsinór sokkal alkalmasabb a hosszabb dobásokra, de vannak hátrányai neki is. Ezt a zsinórt nem lehet megfordítani, csak egyik vége használható. Orsódobással 9m-re vagy e fölé nehezebben dobunk. Ez a dobás specifikus tulajdonságaiból adódik. E hátrány kiküszöbölésére a gyártók a vastagabb részt több mint 9m hosszúra gyártották ezzel megszületett a Long Belly típusú zsinór. És fordítva, a nagyon hosszú dobásokra Basa Buk Taper (BBT) típusokat gyártanak, amelyben a terhelt rész kevesebb, mint 9m, ugyanilyen, de vékonyabb hengeres résszel készül a tengeri horgászathoz fejlesztett Saltwater Taper (SST). Innen már csak egy lépés az un.

Rakétazsinór, a Shooting Taper (ST). Ez nagyon rövid kb. 9 méter hosszú, egyoldali kúpos véggel. A hátsó végére damilt toldunk (Casting Line). A damil legyen vékony és könny , nem görcsöl dhet, sima legyen, hogy könnyen átszaladjon a bot vezet gy r in.

Ez a zsinór úgy m ködik, mint a nehezék, a dobáskor kihúzza az orsóból a kilazított toldást. El nye, hogy nagyon messzire lehet vele dobni, és az ST zsinór olcsóbb, is mint a többi típus.

Olyan ST zsinórt, amely pontosan illik a botunkhoz, mi is készíthetünk. DT típusú zsinórt használhatunk, felszereljük a botot és bedobunk. Addig próbálkozunk, amíg eltaláljuk az optimális zsinórhosszúságot, amivel legjobban dolgozik majd a botunk. Ekkor a spiccgy r nél elvágjuk, és a toldáshoz kötjük. Így olyan zsinórt kaptunk, amely pontosan illik a botunkhoz. Egy DT típusból két ST típusút készíthetünk. Még egy, úgynevezett Nymph típus létezik. Ez a zsinór az egész hosszon úszó, rikító szín , a vastagabb vége, néhány cm hosszú, igen jól látható a vízen és kapásjelz ként m ködik.

A harmadik tényez a zsinór s r sége, merül vagy úszó képessége. Úszó zsinórok F jelzéssel (Floating) vannak ellátva, egész hosszukban merül zsinórok S (Sinking), úszó zsinórmerül véggel (F/S) és közepesen merül k, I (Intermediate) jelzéssel ellátottak. A merülés gyorsaságát a zsinórok színe jelzi. Az úszó zsinórok világos szín ek, mert a vízszint alulról nézve világosnak t nik. Ezeket a zsinórokat nem látják a halak, míg a horgász igen jól látja ket. E zsinórokat a sárga, kék, piros és narancssárga színek halvány árnyalataiban gyártják. Saját tapasztalatból tudom, hogy pisztrángozásnál nincs hatással a rikító szín a fogás mennyiségére.

Az Intermediate zsinórnak a vízszint alatt néhány centiméterrel kell úsznia. Horgászaink ezt a fajtát nem értékelik. Azt gondolják, hogy úszó zsinórral helyettesíthetik, ami persze nem igaz. A különbség a sima víztükrön látható. Az úszó zsinór barázdákat hagy maga után, de az Intermediate simán úszik a víz alatt anélkül, hogy zavarná a halakat.

Az S típusú legyez zsinórok teljes hosszuk mentén merülnek. Néhány gyártó csak egy típusát gyártja. Különböz gyorsasággal merül zsinórok léteznek, de süllyedési sebességet még nem szabványosították, ezért több típust különböztetünk meg. A merülés intenzitását szavakkal írják le, és arab számmal jelölik.

7 Kicsit másként jelöli zsinórjait a walesi Air Flo cég. Bevezetett néhány Intermediate típusú zsinórt, amelyek merülési gyorsasága 50-20 másodperc méterenként, DI-2( 20s/m)t l a DI-6(6.5s/m) ismertek. A cég még 3 féle zsinórt gyárt, DI-7-t l 9-ig, 6.5 s/m-3.5s/m merülési gyorsasággal. Ezek nem tartoznak az AFTM osztályába. A merülés sebességét általában m/sec-ban vagy cm/sec-ban szokás megadni, de a legyezésben elterjedt a sec/m, amely azt jelzi, hogy a zsinór hány másodperc alatt süllyed 1 métert. Ismerve a zsinórunk süllyedési sebességét és a víz mélységét könny kiszámítani a várakozási id t.

A következ ismert cég, a Scientific Anglers, a 3M konszernhez tartozik. Az Intermediate zsinórokon kívül Wet Cel típusú zsinórsorozatot is gyárt, I-V fokozatú merüléssel, amelyek megfelelnek a Cortland cég zsinórosztályainak. Ez a cég AFTM típusokon kívül gyárt Deep Water Express zsinórokat is.

Minél sötétebb a zsinór, annál gyorsabban merül. Az Intermediate zsinór rendszerint világos kék, zöld vagy barna. A piacon megjelentek átlátszó zsinórok is. Ilyen gazdag választéknál, nehéz döntenünk, hogy hol melyiket használjuk. Használatuk igen egyszer volna, ha nem létezne a víz sodrása. Minél er sebb a sodrás annál jobban feldobja a zsinórt a felszínre. Hasonló ez állóvize is. Minél gyorsabban húzzuk a zsinórt, annál kevésbé merül. Fontos a bedobás után eltelt id is a zsinór merülésénél, akárcsak a dobás hossza. A könnyen merül zsinór bizonyos feltételek mellett néhány cm-t úszik a vízszint alatt, más esetben 3 m mélyre is lemerülhet. Horgászat el tt minden tényez t elemezni kell, amelyeket említettem, és el kell döntenünk, hogy milyen mélyen akarunk horgászni.

Csak ezután választhatjuk ki a megfelel zsinórt. Állóvize és lassú folyású vízen mindig a könnyebb zsinórt használjuk. S típusú merül zsinórokkal messzebbre dobhatunk, mint az F típusú úszó vagy F/S típusú merül vég úszó zsinórokkal, mert vékonyak, a bot gy r in és a leveg ben kisebb ellenállást fejtenek ki. El nyös, hogy teljes hosszon merülnek, de van hátrányuk is. El ny, hogy a legyet mélyre meríthetjük, hátrány pedig, hogy a mozgó zsinór mindenbe beleakad. Ilyen zsinórt nehéz kihúzni a vízb l. Ez vonatkozik arra a szakaszra is, amellyel horgászunk és arra is, amelyet a bal kezünkbe tartunk, mikor mélyen állunk a vízben. Ilyen hátránya nincs az F/S jelzés zsinóroknak, amelyek úszó – merül k. A f zsinór világos színben úszik a víz színén és csak a vége, merül, amely rendszerint sötétebb. A merül zsinór végét 3, 6 és 9 m hosszban gyártják (10, 20 és 30 láb). A merül végek különböz süllyedési fokozatúak. A merülés gyorsaságát hasonlóan jelzik, mint az S típusnál. Ilyen zsinórral kikerülhetjük az akadályokat a víz alatt. Megkönnyítheti a dobást a gázlóknál is, mert a zsinór szabad hurkai mellettünk nem merülnek el. A nehéz vég és a könny zsinór összekapcsolása zavarja a dobás folyamatosságát, ezért az, sokkal nehezebb, mint normál zsinórral. Az F/S jel zsinórok legyeinket sekélyebben merítik, mint az S típusúak. A legyek merülésének mélysége függ a zsinór merül részének milyenségét l. Jegyezzük meg, hogy az F/S zsinóron a légy másként viselkedik a vízben, mint az S típusún. Az S és F/S kölcsönösen helyettesítik egymást.

A kezd horgász e fejezet elolvasása után kétségbe esik, hogy mennyi zsinórt kell vennie.

A gyakorlatban ez nem így van. Nekem 4-6 zsinórom van egy botra. Legszívesebben egyel horgászom, a többi csak készenlétben áll. Kezd koromban egy úszó zsinórom volt, kés bb kett . Kezdetben úszó zsinórt vegyünk, és ha már azzal boldogulunk, megvehetjük a merül zsinórt is.

A gyakorlottabbak számára felsorolok néhány példát, milyen zsinórra lenne szükségünk a horgász feltételeink mellett.

Ha csak egy zsinórt akarunk használni: - jó az úszó.

Ha két zsinórt akarunk használni: - úszó és egy gyorsan merül .

Ha három zsinórt akarunk használni: - úszó, lassan merül és nagyon gyorsan merül .

8 Ha négy zsinórt akarunk használni: - úszó, Intermediate típus, merül vagy F/S és nagyon gyorsan merül .

Ha öt zsinórt akarunk használni: -úszó, Intermediate típus, gyengén merül , F/S, gyorsan merül vagy nagyon gyorsan merül .

Ha hat zsinórt akarunk használni: - úszó, Intermediate típus, lassan merül , F/S, gyorsan merül és különösen gyorsan merül .

Jegyezzük meg, hogy vásárlásnál figyelembe kell venni a helyi adottságokat és szokásainkat. Ha valaki nimfával és száraz léggyel horgászik, fölösleges merül zsinórt vennie.

A zsinórok használatánál felmerül az orsók vásárlásának kérdése. A jó orsók nem olcsók, ezért leírom, hogy boldogulhatunk csupán egy orsóval is. Ennek céljából a legyez zsinórt hurokkal fejezzük be, és nagy hurkot készítünk az alátét zsinóron is. A huroknak az alátét zsinóron olyan nagynak kell lennie, hogy átmenjen rajta az orsó. Ha ki akarjuk cserélni a zsinórt, 8-as formában kezünkre tekerjük. Ez megkönnyíti a gyors cserét. Vásárlásnál gy z djünk meg a legyez zsinór hosszúságáról. Leggyakrabban 18-35 m hosszúak.

Nekünk megfelel zsinórt válasszunk! Minek vennénk hosszú zsinórt, ha nem használjuk ki.

A m legyez el ke A m legyez el ke a kapocs a m légy és a legyez zsinór között. Hagyományosan egyre vékonyodó rövid damil darabkákból összekötve készül. A legyez zsinórt nem tudjuk nagyon vékony átmér re sz kíteni. Az átmenetnek a vastagabból a vékonyabb zsinórba lépcs zetesnek kell lennie, hogy az energia átterjedjen az el ke egész hosszára. Ez teszi lehet vé, hogy a legyet helyesen tegyük a vízre. A szakaszok hosszáról a szakirodalomban olvashatunk. Bevallom, ebb l sosem csináltam problémát. Vonalzóval a kézben kötni az el két túlzás. Hagyatkozhatunk szemmértékre is. Az el ke legyen kicsit rövidebb, mint a bot. 0.35-0.25-0.20-0.18mm vastagságú damil darabokból kötjük össze.

Tovább finomíthatjuk 0.02 mm-es lépésekkel csökkentve az átmér t. Az ilyen el kével sikeres lehet a m legyes horgászat. Más a helyzet, ha streamerrel vagy nedves léggyel horgászunk és merül zsinórt alkalmazunk. Minél rövidebb az el ke annál gyorsabban merül a légy. Ezért néha csak félméteres el két használhatunk. Két darabból készítjük, pl.

0.30 és 0.25 mm átmér vel. Állóvizekben, tavakban, duzzasztóknál nagyon hosszú el két használunk (4-5 métereseket). Ezt majd b vebben kifejtem a horgászmódszereknél.

Az el ke zsinórhoz kötése elég nehéz. Többféle mód van, amelyek közül a t vel való kötést ajánlom.

A több darabból kötött el kék a bedobásnál gyakran összegabalyodnak. Ezt elkerülend , folyamatosan vékonyodó damilból kezdték gyártani. Az átmér egészen a m légyig csökken. A gyakorlatban ehhez az el kéhez egy vagy két, végdamilt kötünk (Tippet). Az utóbbi években megjelentek a piacon a kúpos el kék fonott zsinórból. Ezek, a mind kevesebb m szálból fonott el kék megkönnyítik a légy vízre helyezését. Különböz gyorsasággal merül , és úszó gyári el kék léteznek, ami hozzásegít az úszó zsinórból merül zsinórt csinálni, de ez nem helyettesíti a gyári F/S típust. Ebben az esetben is egy vagy két véget kötünk a m szálból. Ezen el kék óriási el nye, hogy csomózás nélkül rögzíthetjük a zsinórhoz, gyorsan ki lehet ket cserélni. Megkönnyítheti ezt egy vékony szálból font háló – a koax kábelhez hasonlít – amelybe beletoljuk a legyez zsinór végét.

Meghúzáskor a háló megszorul, megakadályozva az el ke lecsúszását. Rögzítésként m anyag csövet húzunk az ilyen csatlakozóra. Ezt a módszert én is ajánlom, de alaposan végezzük az összekapcsolást. Bevágáskor vagy a hal fárasztásánál elszakadhat a toldás.

9 Az el ke hossza a damillal együtt se legyen hosszabb a botnál. Arról van szó, hogy a hal kihúzásánál a kapocs ne menjen át a zsinórvezet gy r kön. A nagy feszülés miatt a gy r összeránthatja az el két. Mindig legyünk óvatosak! Amikor a San folyón horgásztam, gyengén merül zsinórt rögzítettem a gyorsan merül el kéhez. Nem volt megfelel méret csövem, amit használtam nagy volt. Gondolkoztam, hogy horgászhatok-e így, de gy zött a kedv, mert a pisztrángok jól kaptak. Két dobás az ígéretes helyre, örvényl víz, a hal felugrott és elkezd dött a pisztráng fárasztása. Kés bb oldalra feküdt a hal. A bot kiegyenesedett, a zsinór feszültsége engedett. A pisztráng után nyúltam, de már csak vágyakozva néztem, hogy t nik el az én el kémmel a mélyben.

Amíg a pisztráng er sen húzott az el ke bevágott a zsinórba, de amikor leállt a húzás, egyszer en lecsúszott róla.

Legyezésnél engedélyezett a két légy használata, külföldön akár három is. El nye, de hátránya is van az oldalsó el ke, gyakran rágabalyodik a f zsinórra. Hogy ezt elkerüljük, az el két keményebb zsinórból kell készíteni a f zsinórnál, ill. kiküszöbölhetjük egy miniat r karabinerrel, amely szabadon forog a f zsinóron.

M legyek Nem említem az összes m legyet, mert ez a könyv nem atlasz. Csak rövid leírásokba és osztályozásukba bocsátkozom. Nem közlöm kötési módjukat sem, hiszen ez a téma külön feldolgozást igényelne. A m legyeket általában száraz és nedves legyekre osztjuk. A nevükb l adódóan az els csoport a víz színén úszik, a másik pedig a víz alatt. Azt hinnék, hogy ez a felosztás egyszer . Van rovarokat imitáló légycsoport, amely éppen a vízb l kel ki, és a víz színén ill. alatta kell úsznia. Ezért néha a száraz néha pedig a nedves legyekhez soroljuk.

A nedves legyek felosztása: hagyományos nedves legyek, tengeri pisztrángra való legyek, lazacozó legyek és nimfák. Ez a felosztás a horgászat módjától függ, nem minden esetben ugyanaz. Egyes csoportok között nincsenek pontos határok. Vannak olyan legyek, amelyekr l nem mondható el, hogy csak az egyik konkrét csoporthoz tartoznak. Ez gyakran csak apróságokon múlik, pl. a légy nagysága vagy a horog. Pl. a nedves Alexandra légy nagyobb horogra kötve hosszabb vállal streamer lesz. Nehéz elkülöníteni a nedves legyeket a tengeri pisztrángos legyekt l úgy, mint határt szabni szárnynélküli nedves légy és az egyszer bolyhos nimfa között. A legyek zöme besorolható egy csoportba. Vásárlásnál és kötésnél nagyon oda kell figyelni a horogra. Éles legyen, nem szabad hogy könnyen kihajoljon, vagy elpattanjon. Sok olyan módszer van, ahol a halaknak kell a horogra akadnia, tehát els dleges szempont az éles horog. Ezzel ellentétben a szakáll nem lehet nagy, mert megnehezíti a horog beakadását a hal szájába.

Nem kell félni, hogy az ilyen horog könnyen kicsúszik a hal szájából. Sokat horgásztam szakáll nélküli horogra kötött léggyel, mégis nagyon kevés hal maradt le. Sokkal több hal szabadul el a helytelen fárasztáskor, gyenge beakadásnál a b r alatt a kemény állkapocsba, különösen tompa hegy horognál.

Legyez orsó Legyezéskor forgódobú orsót használunk. Fontos, hogy a dob könnyen forogjon, de ne pörögjön túl, vagyis a zsinór lehúzásakor bizonyos ellenállása legyen, de feltekerésnél könnyen fusson. Ne legyenek rajta rések, hogy a perem és a dob közé be ne szorulhasson a zsinór. A fék legyen finoman állítható. Nem probléma, ha komolyabb fék nélküli orsónk

10 van, mert azzal is horgászhatunk sokféle módon. Ugyanis lehet a fárasztani a halat, hogy a zsinórt a kezünkbe tartjuk. Megfelel gyakorlás után ez nem is olyan nehéz. Sok esetben el nyös ez a módszer, sokszor lehetetlen orsóval fékezni. Sok hal fárasztásánál szinte nem is használjuk az orsót, Kézzel is fékezhetünk, tenyérrel nyomva a dob peremét. Minden jó legyez orsó küls peremmel rendelkezik. Az orsó súlya megfelel legyen a bot súlyához.

Nem lehet sem nagyon nehéz, sem nagyon könny . A dob legyen olyan, hogy az egészet betöltse a zsinór. Ha ez nem így van, a legyez zsinór alá tekerjünk alátétet (backing).

Segédeszközök A legfontosabb legyez felszerelésekr l már írtam, így tömören szólok az egyéb felszerelésekr l.

A horgász a legyezésnél aktívan horgászik és gyakran több kilométert is, megtesz a vízben, vízparton. A felszerelésnek olyannak kell lennie, hogy alkalmas legyen, a nehézségek leküzdésére, gázlóknál, átkel knél, bozótoknál. A legfontosabb apróságokat legjobb a hagyományos horgász mellényben elhelyezni. Ez legyen rövid, sokzseb . A mellényben els sorban a legyekkel teli dobozok vannak. Ezek sokfélék, b a választék. A száraz legyekre legel nyösebb mély doboz, amelynek teteje sem nyomja szét finom gallérjukat, szárnyaikat. Legjobb, ha kétféle dobozunk van: mélyebb a nagyobb, laposabb a kisebb legyek részére. A legyek így a legkisebb balesetnek sincsenek kitéve. Azokat a legyeket, amelyeket nem kell féltenünk a szétlapítástól, legjobb, ha felf zve tároljuk.

A gallérnélküli száraz legyeim, könny nimfák és különböz fantázia legyek egy habos anyaggal bélelt dobozban vannak felf zve. Jó, ha a habos anyag hullámos szél , el segíti a ki-és bet zést. Ilyen dobozban tárolom a marabou tollból készült legyeket is, amelyek különben hamar tönkremennek, ha másmilyen dobozban tároljuk ket. Néhány nedves festett – marabou vagy pulyka – tollból készült légy befestheti a doboz belsejét és a többi legyet.

A nehéz nimfákat habos anyaggal bélelt dobozban, a hagyományos nedves legyeket „fés vel” (akasztóval) kirakott dobozban tartom. A mellényben van polaroid szemüveg, amely el segíti a halak megfigyelését, van még szarvasb röm is a szemüveg tisztántartására, kis dobozban a legyek úszóképességének fokozására vadkacsa zsír, ill. természetes b rrel bevonva speciális tapló, f leg CDC típusú legyek szárítására.

A zsebben kell lennie egy darab parafinnak, amely a bot csatlakozó részeinek kenésére szolgál, hosszú vékony fogónak, amivel leszedem a halakat a horogról, fen k a horog élesítésére, kis bunkó vagy bot a halak agyonütésére, pótcsatlakozók, csövek, speciális zsinórvágó, amelynek a másik végén t van, amellyel a lakkozott lyukú horgok felszerelését könnyíti meg. Jó, ha van a mellényen egy hermetikusan zárható zseb, az igazolványok tárolására, a mellény hátsó zsebe pedig az es kabát tárolására szolgál. A m legyekkel való horgászásnál gyakran kell a vízben gázolnunk, ezért nagyon fontos a horgászcsizma, amely combig ér, vagy melles nadrág, amely felér a mellkasig.

Legelterjedtebb a különböz szövetb l gumival bevont csizma, amely sajnos nem jól szigeteli a h t, ezért f leg csak nyáron használatosak, h vösebb évszakokban neoprén csizmát használjunk, amelyek melegebbek a gumicsizmánál és jó bennük a mozgás is.

Két típusát gyártják: a lecsatolható és az összevarrt típust. Ha melles csizmában horgászunk, a mellényt aláhúzhatjuk, így elkerülhetjük az átázást. Sokkal el nyösebb, mint a hagyományos csizma. Ha sekélyebb a víz átgázolhatunk benne a túlsó partra.

Fontos kellék a kalap, amely megvéd a nap vakító sugaraitól. Hasznos a merít háló is, amelyet a halak kimerítésénél használjuk. Mindenképpen rövid legyen a fogantyúja. Ezt a

11 versenyeken használjuk, ahol minden hal számít, és segítségével megkönnyíthetjük a hal fárasztását. Létezik még sok hasznos pótfelszerelés.

Megtörtént, hogy bejött utánam a boltba egy fiatal horgász, aki a legjobb pisztrángozó legyet kereste. Nehéz volt elmagyarázni, hogy ilyen nem létezik. Nincs jó és rossz légy, csak jó vagy el nyös módon használjuk ket. Sok a választék, nehéz megvenni azt a legjobbat. Ha valaki azt mondja: már mindent tudok – az biztos, hogy kezd horgász.

Ugyanis egész horgász életünkben tanulunk.

Rovarok életciklusa Ha a legjobb legyet is választottuk, jegyezzük meg, hogy önmagában nem sokat ér. Nem elég a vízbe dobni, tudni kell vezetni is. A legyezés lényege a jó választás és a légy helyes vezetése a vízben. Ha tudjuk, hogy adott esetben éppen mire kapnak a halak, könny lesz kiválasztani, és jól vezetni a legyet. Igaz, nem kell ismernünk a rovarok klasszikus osztályozását, sem latin nevét. Elég néhány alapvet dolgot tudni, néhány fajt megkülönböztetni, ennek köszönhet en tudni fogja, majd mit utánoz a légy, és hogyan kell mozgatni a vízben. Csak az igazán fontos rovarokról írok, mármint amelyek a horgászok számára fontosak. Arról, hogy milyen rovarokkal táplálkoznak a halak, meggy z dhetünk a gyomortartalomból. Ezt kellene végeznünk mindig, ha új helyen horgászunk. Legjobb, ha a gyomortartalmat egy pohár vízbe tesszük, (ez megkönnyíti a fajok felismerését). A gyomor vizsgálata csak egy tényez a sok közül. A gyakorlat mutatja, hogy a legyek sok esetben mások, mint amit a halak gyomra mutat. Pl. a pisztrángok az alapvet élelem mellett szívesen nyalakodnak ínyenc falatokon, amelyek csak néha fordulnak el . Ez valami olyan, mint számunkra a sütemény. Feltétel, hogy ez az ínyencség a vízben legyen. A halak gyakran támadnak a csalétekre reflexszer en.

Néhány hal csak reggel kap bizonyos legyekre, ezért hiába próbálkozhatnánk az adott csalival délután. A gyomor vizsgálatánál nagy hibát követhetünk el az elején. Ugyanis csak azokat a halakat vizsgáljuk, amelyek a mi legyünkre rákaptak. Sok ezer hal a f táplálék mellett szívesen csemegézik a tegzessel is. A legyek választásánál ezt is figyelembe kell vennünk.

Kérészek A kérészek azok a legyek, amelyeket a horgászok gyakran a száraz legyekkel azonosítanak. Négy fejl dési szakaszuk van: pete, lárva, subimago és imago. A petéb l kelnek ki a lárvák, vagyis a nimfák. Nedves környezetben élnek néhány hónaptól akár három évig is, ha nem esnek a halak áldozatául. Az ágak menedékében, mocsárban vagy vízinövények között tartózkodnak. Fejl désük során többször vedlenek. A nimfák bizonyos id után el jönnek a vízb l, hogy repül képes rovarrá változzanak.

Ez három módon történik: 1. Leggyakrabban – a vízfelszín alá úszik, és báb fels részének repedése után feljönnek a vízfelszínére.

2. Valamilyen vízben lév tárgyon felmásznak, és a felszínen átváltoznak.

3. A víz alatt átváltoznak, és aztán kimásznak, vagy kijönnek a felszínre.

A kérészb l így jön létre a már majdnem kifejlett rovar (subimago) amelyb l a felszínen lesz a kifejlett rovar (Imago).

12 Ez az id szak, amelyben az átváltozás történik fontos a horgász számára. A halak kit n en látják a rovarokat, és tömegesen irtják ket. A felszínhez emelked nimfát nehéz utánozni. Erre a célra könny a víz felszíne alatt úszó nimfákat használhatunk. Ezt a szakaszt utánzó m legyeket úszó nimfáknak nevezzük. Sokkal könnyebb amikor a felszínen, vagy a szárazföldön változnak át kifejlett rovarrá. A felszínre kerülés után, a felszínem úszva, vagy bokrok, fák levelein még egyszer vedlenek, és ott marad a levedlett köpenyük. Ez az a forma, amit az angol horgászok Dun-nak (Subimago) neveznek. A felszínen való tartózkodás függ a leveg feltételeit l is. Minél melegebb és szárazabb a leveg , annál hamarabb szál el a rovar (gyorsabban szárad a szárnya). Ez fontos momentum, mert a rovarok akkor érhet ek el a halak számára, ha a felszínen vannak. Ez nem jelenti azt, hogy a halak éppen úgy „horgásznak” a nimfákra, mint a Dun formára. Éppen fordítva, leggyakrabban csak egyet választanak. Ezért nem elég csak utánzó Dun légyformát tartani a dobozban, mert el fordulhat, hogy a hal a felszín alatt úszó nimfát választja. Fontos a felszínen való úszás szakasza, amikor az átváltozás történik. Minél hosszabb ez a szakasz, annál valószín bb, hogy a halak rátámadnak a rovarra. Ha a Dun rögtön felszáll, biztos, hogy a halak a felszín alatt keresik a rovarokat. A felszállástól a kifejlett rovarrá válás id szaka néhány órától több tíz óráig terjedhet (az angol horgászok a kifejlett rovar szakaszt Spinner-nek nevezik). A halak a kérészek „násztánca” során juthatnak még hozzájuk. Az ilyen tánc gyönyör színházi látványosság. A finom Imagok (Spinner) szó szerint a víz felett táncolnak. Repülés közben történik a megtermékenyítés.

A párok ezután elhagyják a rajt. A hímek az aktus után elpusztulnak, és ha a násztánc a víz felett történt, a vízre esnek. Néhány faj hímje a megtermékenyítés után többször visszatér a rajba. A n stények a víz felé veszik az irányt, hogy lerakják petéiket. Ez legtöbbször este, vagy szürkületkor történik. Míg a rovarok kikelése a vízb l jól megfigyelhet (a víz felszínen úszó legyek, olyanok, mint a „leped ”) a peték lerakását nehéz megfigyelni. Rosszul láttuk a sötétben, ez a folyamat különben nagyon rövid ideig tart, és csak egy bizonyos helyen. Sokkal kevesebb rovar rak petét, mint amennyi kikelt, ugyanis sokan közülük madarak, vagy halak zsákmányává válnak. Amikor a San folyón horgásztam, figyeltem, hogy mire kapnak a halak, ugyanis semmiféle rovart nem láttam a vízen. Amikor a víz felszínre hajoltam, akkor vettem észre az úszó kérészeket, amelyek a peterakás után a vízre estek, holtan úsztak szétvetett szárnyakkal. Ezt angolul spent-nek hívjuk. Feltettem egy ilyen légyutánzatot és szinte mindegyikre volt kapásom. Környezeti tényez k hatására a kérészek populációja állandóan változik. Sok faj elhal, vagy korlátozott mennyiségben jelenik meg. A fiatal horgászok csak mesének vélik, amikor olyan rajokról beszélünk, amelyekt l nem lehetett látni a vizet. Könnyes lesz a szemem, ha ez az emlék eszembe jut, mert én még emlékezem arra az id re. A kérészek két faját említeném, amelyek ismertek a horgászok számára. Két legnagyobb kérészünk a March Brown és a májusi kérész (Ephemere Danica). A March Brown kérészek márciustól május elejéig keltek a gyors kárpátaljai folyókban. Rajzásuk délben kezd dött és három óra hosszat tartott. A folyók szennyezettsége miatt ezek a fajok folyóinkból jórészt kipusztultak. A májusi kérész még néha fellelhet . Május végét l kelnek július közepéig (San folyón augusztusig). Ha valaki fogott pisztrángot ilyen léggyel sosem felejti azt az élményt. Sajnos már ez a faj is mind ritkábban fordul el .

A kérészeknek sok családja és fajtája van. Színükben, nagyságukban és átváltozásaikban különböznek egymástól. Néhány fajnak különböz idej a kikelési szaka, és peterakó id szaka. Különböz módon kelnek ki a vízb l, különbözik a peterakás is a vízben.

Akiket ez b vebben érdekel, nézzen utána a szakirodalomban.

13 Tegzesek A tegzesek képviselik a rovarok másik nagy fajtáját a lazacfélék elesége terén. Átváltozó ciklus megegyezik annyiban a kérészekével, hogy néhány hónaptól néhány évig is terjed, de a tegzeseknél nem létezik átmeneti subimago állapot. A tegzesek nimfái gyenge úszók, gyakrabban járnak, mint úsznak. Törékeny testüket véd „tegezzel” védik, amit maguk építenek kövekb l, homokból, sóderból és növényi maradványokból, de minden faj csak egy féle rá jellemz épít anyagot használ. Egyes fajokra jellemz a véd burok formája is.

A tegzesek nimfái egész életüket ebben a burokban töltik. Magukkal cipelik a házukat, amelyekb l csak lábaikat és fejüket dugják ki, és rögzítik magukat, hogy el nem vigye ket az er s sodrás. Színezetük különböz : zöld, sárga, narancs, bézs vagy krémszín , de a burok alatt nem látni ezeket a színeket. Kibújó fejek, lábak rendszerint feketék, vagy sötét árnyalatúak. Tapasztalatból tudom, hogy léteznek rikító szín nimfák is. Nem tudom, miért van ez így. Lehet, hogy a halak néha hozzájutnak olyan nimfákhoz, amelyek elhagyták burkukat. A halak reagálnak ezekre a fantázia legyekre. Csak két tegzesfaj, a Rhyacophila és a Hydropsyche nem épít burkot magának. Helyette hálót fonnak maguknak, amelyekbe beleakad, a sodrással hozott élelem. Biztos láttak már kupa, vagy korsó alakú pókhálót, amely a víz alatti növényzethez volt rögzítve. Ez tulajdonképpen e rovar hálója. A két faj színezete világoszöld, és olív. Az átváltozás el tt minden faj épít burkot, vagy átépítik a régit, vagy újat építenek. A burkukat meger sítik, betömik a bejáratot és mind a bábok néhány hónapot töltenek bennük. Ezek a bábok rendszerint zöldek, barnák, bézs vagy krémszín ek. Amikor felkészültek a végs átváltozásra, el jönnek a házacskából, és végtagjaikkal eveznek a víz színére. A vékony hártyából kifejlett szárnyas egyedek szárnyukkal bukkannak el . A kikel tegzeseket a horgászok „Pupa”-nak nevezik. A kikel tegzest nehéz utánozni, de megéri. A felszínre jövés után a tegzes (kifejlett rovar) úszik a felszínen, majd elrepül a bozótosba. A felszínen végtagjaik jellegzetes finom nyomokat hagynak. A rajzás rendszerint reggel este és éjszaka történik.

A kifejlett rovar néhány hónapot is élhet a szárazföldön. Az egyedek legtöbbször szürkésbarnák, de el fordulnak a világosbarna árnyalttól egészen a feketéig. A másik fontos szakasz a peterakás a vízben. (Amelyek az ágakra, levelekre petéznek, azok a mi szempontunkból lényegtelenek.) Néhány faj légbuborékban evezve jut el a mélybe, ahol lerakja petéit. Kevés ilyen rovar van. A kifejlett rovar jellegzetes módon mozog a vízben – szalad, vagy ugrál. Ha a halak éppen ezeket a rovarokat választják, jól kell mozgatni a legyet, vagy utánozni a tegzes mozgását, hogy a légy meggy z en táncoljon a felszínen.

Egyéb rovarok Álkérészek Leggyakrabban a tiszta, gyors folyású folyókban, vizekben fordulnak el . Mint élelem, fontosak a lazacfélék számára, de kevésszer találunk ilyeneket a halak gyomrában, valószín leg azért, mert nem könny zsákmány. E rovar nimfáit is találtam már pisztrángok gyomrában, de csak néhány darabot. Ennek ellenére jó pisztráng csalétek.

Bizonnyal jó ínyencségnek számítanak a néhány centis nagyságukkal. Jelent s távolságról is lecsaphat rá a pisztráng, ezért érdemes ezt a legyet nedves és száraz verzióban is használni.

14 Sok fajuk létezik, különböz nagyságban és különböz id szakban kelnek a tél végét l egészen szig. A mi horgászaink a nagyobb példányokat kedvelik, amelyek májustól júniusig rajzanak. Nimfái a szárazföldön imago-vá változnak. Sokszor találunk üres burkot, amelynek lakója már elrepült. Egyes fajok éjszaka vagy reggel kelnek ki.

Nagytest fajaik nehézkesen repülnek. Átváltozás után a kifejlett rovar a part menti növényzetben rejt zik. Peterakáskor hassal ver dnek a vízhez. Sokszor szaladgálnak a felszínen, ilyen esetben kapják el ket a halak. Ez legtöbbször napos id ben történik a délutáni órákban. Ez az id , amikor érdemes a száraz utánzatot használni. E rovar fajjal ritkán táplálkoznak a halak, de az ezt utánzó legyek jó csalétkek, f leg kora tavasztól (nimfák) júniustól (száraz legyek). A többi hónapban az utánzatok a kisebb példányokat helyettesítik.

Bolharákok Olyan rákfajták, amelyek sok folyóban fontos táplálékai a halaknak. Egész életüket a vízben töltik. Legtöbb rákot télen és tavasszal találunk a halak gyomrában. Nyáron sem ritkák, de ilyenkor elrejt znek a vízinövények között. Ahol nagyobb mennyiségben találhatók, ott nyáron is jelent s részét adják a tápláléknak. Gyakran találkoztam ezzel a San és Vág folyók duzzasztóinál. Azok a halak, amelyeket itt fogtam, szó szerint tele voltak velük. A bolharákok hossza a néhány millimétert l 2-3 centisig terjed. Színezetük a szürkét l bézsen keresztül a rozsdásig, olívzöldig változik. Jó úszók, még az árral szemben is. Ez érthet , mert különben az egész populáció a tengerbe sodródna. Tavasszal szaporodnak, de egész évben tart. Ebben az id szakban maguk el tt tartják a hímek a n stényeiket. Az ilyen párzás eltarthat néhány napig is, de megtermékenyítés csak a szakasz végén jön létre.

Szitaköt k Ez a rovar fontos élelem szerepét tölti be a tavakban él halak számára, míg a folyókban él pisztrángok és más halak csak szükség esetén tekintik tápláléknak. Két fajtáját különböztetjük meg: Dragon Fly –Amisoptera alfaj és Damsel Fly –Zygoptera alfaj. A pisztrángokra legtöbbször a szitaköt k nimfáinak utánzataival horgászunk. A Dragon fly nimfái nagyon gyenge úszók, gyakran csak a víz színén és a növényeken mászkálnak.

Néhányan közülük mocsárban, üledékekben élnek, tehát sötét a színezetük, nemegyszer fekete. Más fajai pedig a vízi növényekben tartózkodnak, amelyekt l átvették a zöld, olív és barna szín árnyalatait. A Damsel Fly nimfáinak vékony és hosszú a hasa, aminek végén található „széthúzott” kopoltyú. Ezek a rovarok a növényeken élnek, ezért színezetük világoszöld, zöld, olívzöld és barna. Sokkal gyorsabban úsznak, amiben segít rugalmas testük, amely kígyózva mozog. Láttam közvetlen a vízfelszín alatt úszó nimfákat is.

Tavasszal a szaporodás idején az összes rovar a partra úszik, hogy ott változzanak kifejlett egyedé. Ez az alkalmas id szak az utánzatokkal való horgászásra.

A horgászok nehezen kezdenek m léggyel horgászni, mert félnek a nehézségekt l a nem könny legyez zsinóros dobástechnika tanulásától. Igaz, hogy ez nehezebb, mint a hagyományos horgásztechnikák, de nem annyira összetett, mint ahogyan azt hiszik.

Legfontosabb a jókedv, és a szorgalom, így mindenki könnyen elsajátíthatja ezt a

15 m vészetet. Legjobb, ha valakivel tanulunk, aki rögtön kijavítja hibáinkat, ez el segíti dobástechnikánk helyes elsajátítását.

A dobás technikája Azon országokban, ahol hagyományai vannak és nagyon népszer a legyezés, külön iskolákban tanítják a legyez zsinórral való dobást. Ha elsajátították a technikát, akkor mennek a vízhez és próbálják ki gyakorlatban a tanultakat. Így van ez a Skandináv országokban is, ahol igazán kit n dobótechnikákkal találkozhatunk. De nem minden a dobás, minden horgász vért izzadva szerzi meg a gyakorlatot. Jaj annak, aki a technika ismerete után azt mondja, hogy már mindent tud. Nálunk ez fordítva szokott lenni. A kezd -horgász lemegy a folyóra, ahol jól-rosszul felteszi a legyet a vízre és így szerzi tapasztalatait. Ezért csak konkrét helyeken tud horgászni, konkrét feltételek mellett. A gyakorlott horgásznak is több id re van szükség, amíg alkalmazkodni tud egy új horgászhelyhez. Az új hely magával hozhatja, hogy más dobótechnikát kell alkalmaznunk. Ezt tapasztalatból tudom, mert én is így tanulta horgászni. Az orsódobást és variációit a tengeri pisztrángok fogásakor tanultam meg az erd s északi folyókon.

Kés bb derült ki, hogy ez nagyon hasznos technika a mi hegyi folyóinkon is.

Meggy z désem, hogy a horgásznak, aki technikailag felkészült, több horgászmódot ismer, nagyobb esélye van arra, hogy halat fogjon.

Fej fölötti dobás A legegyszer bb, legelterjedtebb dobás, amellyel minden horgásznak kezdenie kell. Sok publikációban írták már le, ezért én csak a leggyakoribb hibákat írom le.

Letekerünk néhány méter zsinórt (5-9m). A botot gyors mozdulattal hátralendítjük 14 óra magasságába, a zsinór átrepül a fejünk felett, és mögöttünk kiterül a leveg ben. Teljesen ki kell húzódnia, ezt a pillanatot a bot csúcsán érezhetjük. A botot ezután el re lendítjük 10 óra magasságába. A dobás alatt igyekezzünk kihasználni a bot rugalmasságát, ugyanis ez az er dobja át a zsinórt és nem mi. Hogy a légy a vízre kerüljön, hagyjuk, hogy egy pillanatra leessen, amikor a zsinór kinyúlik el ttünk. Csak ritkán végzünk köztes csapásokat a fejünk felett.

Ez a dobás csak a zsinór hátra vitelével ill. el redobásával történik, ezt végezzük a száraz léggyel való horgászásnál is, a légy kiszárítására. A kiszárításhoz elegend néhány köztescsapás a bottal. Fontos, hogy a zsinór lendítését el re és hátra mindig dinamikus, gyors mozgással végezzük. Az el re és hátra csapások sem egyformák. A bot végének ellipszis pályát kell leírnia. Hogy a légy helyesen kerüljön a vízre, jó, ha az utolsó fázison a zsinórt kicsit magunk felé húzzuk. A zsinórt a bal kezünkbe fogjuk miközben jobb mutatóujjunkkal is, tartjuk. Hátradobjuk és várunk a széthúzódásra. El re csapunk vele és ujjainkkal addig lazítunk, amíg a hossza néhány méterrel n . A zsinórt ellen rizetlenül nem engedjük. Néhány méter leengedése után a m veletet megismételjük, bottal hátra és el re csapunk, lehet vé tesszük, hogy a zsinór néhány métert el re menjen. Harmadszor is hátradobunk, és er teljesen mindjárt el relendítjük a botot, elengedjük a zsinórt, amelynek szabadon kell repülnie.

Kerüljük a negyedik próbálkozást, mert el fordulhat, hogy a hosszú zsinór ott marad mellettünk. Fontos, hogy a zsinórt a boton keresztül bal kezünkkel is húzzuk, húzogassuk.

16 A zsinór így kap megfelel gyorsaságot, ami megnöveli a dobás hosszát. Ha nagyon messzire akarunk dobni, nem szabad a botot a hátunk mögött nagyon alacsonyra engedni.

Leggyakoribb hibák: - kis energia, gyenge mozgás a bottal, - nincs megfeszítve a zsinór a horgász háta mögött, - nagyon alacsonyan van a bot a horgász háta mögött, (a kezd k inkább mer legesen tartsák!), - a bot csúcsának egy síkú vezetése.

Oldalsó dobás Nem mindig dobhatunk a fejünk felett. Pl. ha a sodrással szemben állunk és fejünk felett ágak vannak. El fordul, hogy ágak között kell bedobnunk a legyet. Mit tegyünk? 90°-kal el kell fordítani a dobás síkját, úgy hogy vízszinttel egy szintben végezhessük a bedobást.

Ez nehezebb a normál dobásnál. Így szintén másképp tehetjük a vízre a legyet. Száraz léggyel való sodrással szembeni horgászásnál a légynek a toldás el tt kell úsznia. Ha kifeszül a zsinór, az egész összeállítást megtartjuk, és a légy így a toldás elé kerül, hasonló eset adódik a fej fölötti dobásnál is.

Skandináv dobás (szimpla, dupla illetve kett s húzás) A fej feletti dobás módosulata, úgy, hogy a dobásnál a zsinórnak még nagyobb gyorsaságot biztosítsunk, és ezzel lehet vé tesszük a hosszabb bevetéseket.

Fontos a bal kéz, amely tartja a zsinórt, és aktívan odahúzza és engedi a zsinórt a dobás négy fázisában: 1. – visszahúzzuk a zsinórt a vízb l való kihúzásnál.

2. – hátralendítéskor utána engedünk a zsinórnak a bal kezünkb l.

3. – feszülés után a bal kezünkkel odahúzzuk a zsinórt és a bottal energikusan el re csapunk, 4. – kiengedjük a zsinórt a bal kezünkb l. A szimpla húzásnál csak egyszer az el re lendítés közben is meghúzzuk a zsinórt magunk felé. A húzások dinamikusak és energikusak. A dobás ideje alatt az utolsó pillanatig megtartjuk a zsinórt. Ez a technika elég nehéz és összetett.

Orsódobás Az orsódobást (Reel Cast) akkor alkalmazzuk, ha közvetlenül mögöttünk fa van, vagy lehajlott fák sora. Ilyen esetben nem alkalmazható a fej fölötti dobás. Az orsódobásnál gyors mozdulattal húzzuk a zsinórt a vízen, de nem emeljük az egészet a leveg be. A zsinór vége csúszik a vízen. A zsinór a bot csúcsa alatt repül a küls oldalról, miközben hurkot képez mögöttünk. Nem engedjük, hogy az egész átrepüljön, er sen tartjuk a botot és el re csapunk vele. A hurok, amely így keletkezett hátul, megfordul, és kört csinál, amely a zsinór körül fordul. Így néz ki a klasszikus orsódobás. Leggyakoribb hiba a hiányzó hurok a dobás kezdetén.

Ilyen esetben nincs terhelve a bot, és nem dolgozik. A botot ugyanis terheli a zsinór darabja, ami hátul hurkot képez. Ez a terhelés sokkal kisebb, mint a megszokott dobásnál, ezért az orsódobáshoz nehezebb zsinór szükséges.

17 A másik gyakori hiba a zsinór elrántása a vízt l. Ahhoz, hogy a dobás sikeres legyen, a zsinórnak oda kell ragadnia a vízhez. Könnyebb a dobás, ha vízben állunk, nehezebb, ha parton magasan.

Ez a technika nem nyert igazolást a száraz léggyel való horgászásnál. Ilyen dobásnál nehéz a legyet kiszárítani.

Ha gyengén merül és jó úszó léggyel dobunk be, ez megoldható. Egyszerre nem tudunk hosszú távra dobni. Lépésr l-lépésre kell ezt megoldani, néhány szakaszban, miközben dobásonként növeljük a kint lév zsinórszakaszt. Ez nem könny , mert a zsinór ennél a technikánál nem mindig akar átmenni a gy r kön. Mi a teend , ha a bot vége akadozik az ágakban? Az orsódobásnál laposan próbálunk dobni a víz fölött. Ez nehéz m velet, de bizonyos mennyiség gyakorlás után menni fog.

A szimpla és dupla Spey dobás Ezeket a dobásokat el ször Skóciában a Spey folyón alkalmazták, ahol a parton sétáló emberek miatt nem lehetett hátra vetni a zsinórt. Ezek a dobások az orsódobás módosulatai. Kétkezes lazacozó bottal való horgászásnál alkalmazzuk. Én sikeresen alkalmaztam egykezes bottal is, néha kombinálva a normál orsódobással.

Leírom a klasszikus kétkezes bottal.

A Spey dobást akkor használjuk, ha a sodrás bal oldalán állunk. A hosszú zsinórt át kell dobni a folyó sodrásán. Ezért a zsinórt a bot alá húzzuk, mint az orsódobásnál, és mellénk dobjuk, szemben az árral. A hurok legyen jóval nagyobb, mint azel tt, és egyszer en kirántjuk az egész zsinórt a vízb l és átlendítjük a bot alatt a mi jobb oldalunkon. Ha teljesen szembe kerül velünk a légy el re csapunk a bottal és így megváltoztatjuk a dobás irányát. Ekkor már az egész zsinórt a bot felett a vízen keresztül lendítjük. Hiba a tempó lassítása és gyorsítása. Meg kell érezni, mikor dobhatjuk el re a zsinórt. A kett s Spey dobást akkor alkalmazzuk, ha a sodrás jobb oldalán állunk, ekkor nem használhatjuk a szimpla Spey dobást a sodrás ellenállása miatt. Ezért az alattunk lév zsinórt átvetjük a bot felett, az árral szemben, úgy, hogy végig egyenesen feküdjön a vízen. Tovább úgy haladunk, mint a Spey dobásnál. Átdobjuk a zsinórt a sodráson a bot alatt, míg a legyek nem kerülnek velünk szembe (jobbra) ekkor el re csapunk a bottal átvetve felette a zsinórt, a folyón át. Itt több tényez t kell kölcsönösen egyeztetni. Egyes fázisokban nem lehet lassítani, sem gyorsítani, mert nem sikerül a dobás. A gyakorlatban nem tudjuk mindig alkalmazni a klasszikus orsódobásokat. A feltételeket, a bozóttal ben tt partok diktálják, úgy hogy, különböz kombinációkat kell alkalmazni. Az a lényeg, hogy a légy a kívánt helyre kerüljön.

A zsinór igazítása A bedobás után nem mindig vagyunk elégedettek a zsinór fekvésével a vízen. Ekkor alkalmazzuk a zsinór igazítását. Kirántjuk a zsinór egy részét a vízb l a bot csúcsával és bevetjük a kívánt irányba. Így átdobhatjuk az egész zsinórt, vagy csak egy részét.

Leggyakrabban akkor igazítjuk a zsinórt, ha az áramlás középen leviszi. Ekkor a kilátszó részt átdobjuk az árral szembe. Zsinórigazítást akkor érdemes használni, ha merül zsinórral horgászunk, és mélyre szeretnénk meríteni. Rögtön dobás után a zsinórt bedobjuk az árral szemben. Ilyenkor nem húzza be az ár, hanem csak szabadon viszi, és ez el segíti a csalétek mélyre merülését.

18 Lazacozó dobás Ha nagy folyókon horgászunk, ahol nagy a hely, használjuk a lazacozó dobást. A horgászásnál a hosszú kétkezes bottal lehetnek nehézségeink, a hosszú zsinór kihúzásakor. Ezt a man vert két szakaszban végezzük. Kihúzzuk a zsinórt a vízb l és a bot alatt, hátradobjuk, úgy, mint az orsódobásnál, csak itt hagyjuk, hogy szinte az egész zsinór hátrarepüljön, ezután el redobjuk de már a bot fölött. A hátravetett zsinórnak semmi nem lehet az útjában. Ennél a dobásnál legjobb úgy állni, hogy az átvetett zsinór egész id alatt a vízben legyen.

Alacsony dobás El ször egy olasz versenyen láttam ilyet, ahol egy híres olasz külön nekünk bemutatta a dobástechnikákat egy sportcsarnokban. Ez egy olyan dobás, mint a fej fölötti, csak a zsinór a bot alatt megy és nem fölötte. Fontos a bal kéz munkája, amely egész id alatt engedi, ill. visszahúzza a zsinórt. A zsinór hátrarepül a bot alatt, ott szétnyúlik és újra a bot alatt, el rerepül. Egész id alatt sem a zsinór, sem a légy nem ér vízhez. Sokat kínlódtunk, míg próbálkozásaink megközelítették a bemutatottakat. Nagyon könny AFTMA 3-as botokat használtunk. Ez a dobás els sorban azért alkalmazzák, hogy a könny zsinórt lágyan lehessen a vízre tenni. A zsinór ugyanis pontosan a víz felett kiegyenesedik és a vízre nagyon alacsonyról, érkezik. A dobás el nye, hogy mélyen a szemben álló gallyak alá tudjuk dobni a legyet, elkerülve a zsinór beakadását.

Már leírtam az egész legyez felszerelést, meg tudjuk különböztetni a rovarokat és a könny legyet is be tudjuk dobni. Most megnézzük, hogy látja a hal a horgászt és a legyet.

A halak látása Nem anatómiailag akarom vizsgálni a halakat. Hiszen én is kihagytam a folyóiratokban az ilyen részeket. Csak néhány fontos információt közlök.

A halak szemmel is érzékelnek. A minket érdekl fajoknál, az élelemszerzésnél f szerepet játszik a látás. A halak megkülönböztetik a színeket, és árnyalatokat úgy, mint mi. Nagyon fontos a szín, f leg ha a legyet a víz alatt vezetjük, de nagyobb mélységekben a napsugarak miatt a vízben másként látszódhatnak a színek. A víz színén úszó legyeket a horizont túlsó végén látják, ezért a színek kevésbé kifejez k, és nehezebben lehet ket megkülönböztetni, de a gyakorlatból tudom, hogy nagyon fontos a száraz légy színe, f leg a rafinált óvatos halak esetében. A halak vízszintesen kb.150-180°-ban látnak egy-egy szemükkel. Elöl 30-40°-ban. Van, amit a hal mindkét szemével lát. A halak így maguk körül igen nagy környezetben látnak. Egyetlen „gyenge hely” a hal mögötti keskeny sáv.

Vannak olyan fizikai törvények, amelyek a hal látószögét behatárolják. A napsugarak, ha ráesnek a vízre, akkor kb. 10° szög fölött elnyel dnek, behatolnak, míg a többi visszaver dik. E jelenség azt jelenti, hogy a pisztráng csak azt fogja látni, hogy mi történik a víz felett egy körben, amely 97°-os kúp alapját alkotja. A hal tehát nem lát mindent, ami a vízfelszín fölött található. Felette a mer legesen lév tárgyakat teljes nagyságúkban látja, a széleken lév ket pedig egyre kissebnek. A napsugarak hatására a víz feletti tárgyak nagyobbnak jelennek meg, mint a valóságban. A képen látható, hogy a közvetlenül a felszín alatt lév halak kevesebbet látnak, mint a mélyben lév k.

19 Kiszámíthatjuk, hogy milyen távolságból lesz láthatatlan a horgász az ismert mélységben lév halak számára. Rendszerint közelr l horgászunk, így a halaknak mindig látniuk kellene bennünket. Természetesen ez nem egészen igaz. Ez csak a simatükr kristálytiszta vízben lenne így. A gyakorlatban nem találkozunk ilyen ideális feltételekkel. A homályos víz és a leggyengébb sodrás is jelent sen csökkentik a láthatóságot. Amikor a zsinórokról írtam, jeleztem, hogy a vízszint belülr l nézve világos. Ez csak részben igaz. Csak akkor ilyen a színe, ha hullámok fodrozzák. Nyugalmi állapotban csak a hal feletti kör alakú rész lesz világos, amelyben az eget látja. Ezen kívül, visszatükröz dik a folyómeder, úgy, mint a tükörben. Ez a folyómeder tükörképe lesz és pont olyan lesz a színe is, mint a folyómederé.

Nagyon érdekes, hogy hogyan látják a halak az ahhoz a helyhez érkez száraz legyet, ahol k tartózkodnak. Ha még a körön kívül van, a hal csak azt a részt látja, amely a víz alatt van. A körhöz közeledve kezdenek kirajzolódni a szárnyak végei. Végül megjelenik az egész légy, és megsz nik a víz alatti mása. Ez a kép a sodrással, hullámokkal deformálódik.

Sok horgász csak egy módszerre esküszik, másikat ki sem próbál. Szerintem ez hiba, csak akkor igazi az élvezet, ha többféle módon, többféle léggyel tudunk halat fogni. A fejezet elolvasása után rájövünk, hogy a horgászmódokat nem lehet egyértelm en rangsorolni.

Horgász módszerek Horgászás száraz léggyel Talánoságban elmondhatjuk, ha a légy a víz színén úszik, akkor úgynevezett száraz léggyel horgászunk. Tulajdonképpen a vízen úszó rovart utánozzuk. El nye, hogy a légy bedobása és kapása is úgy játszódik le, hogy mindent látunk. A száraz léggyel való horgászás ritka jelenség, éppen ezért szórakoztató és izgalmas. Sokan a legsportszer bb horgászatnak tartják, és el nyben részesítik. A kezd horgászoknak is ezt ajánlom, éppen ezért írok róla el ször.

A száraz legyezés felszerelése A bot nem legyen nagyon hosszú. A fej fölötti dobások éppen a rövid botokat követelik meg. Legcélszer bb 2.20-2.75 m hosszú és AFTMA 2-7 legyez botokat használni. A könnyebb botok, a kényelmesek, de er s szélben el jönnek a rossz tulajdonságaik. A bedobásnál a leveg ellenállása könnyebben áthidalható vastagabb zsinórral. Nálunk leggyakrabban 5-6 oszt. Felszereléssel horgásznak, amit a kezd knek is ajánlok. A zsinór legyen úszó és világos szín . A halak nem veszik észre a zsinórt, mert a víztükör ezüstösfehér. Ezért legalkalmasabb a fehér, vagy világoszöld, barna, sárga, narancs vagy piros.

Minél rikítóbb a zsinór, annál jobban szemmel követhet a sötét vízen. A gyakorlatban kipróbáltam, hogy a rikító zsinórok nem zavarják a lazacféléket. Másként van ez a fejes domolykónál, mert ket már az úszó zsinór árnyéka is megijeszti! A világos zsinór

20 lehet ijeszt hatású is, ha sötét háttérben látják a halak. De a pisztrángok ritkán ijednek meg a zsinór látványától, ezért nyugodtan választhatunk rikító színeket.

Az el ke vége 0.10-0.20 mm m szálból legyen. Az el ke végének átmér je függ a légy nagyságától és a víz jellegét l. Minél kisebb a légy és csendesebb a víz, annál vékonyabbnak kell lennie a m szálnak. Nem ajánlom a 0.10 mm-nél vékonyabb m szálat.

Az úszó zsinór mozgathatja a vízfelszínt, ami a fény szétszóródásához vezet. Kisebb a jelent sége, ha a m szál 0.10 vagy 0.18 mm vastagságú, de mindkét zsinórt egyformán látják a halak. Sokkal sikeresebb az el ke egy részének bemerítése (pontosan a légy el tti) mint a minél vékonyabb m szálak használata. Használhatunk speciális emulziókat, amelyek csökkentik a vízfelületi feszültségét.

Sokféle szárazlégy létezik, de a legjellegzetesebb az, hogy kakastollból van a gallérja, amely nem szívja a vizet, Ez a légy a felületi feszültségnek köszönhet en úszik. Akik még sosem horgásztak száraz léggyel, kételkedni fognak. A légy néhány dobás után átázik, és süllyedni kezd. Hogy ez ne következzen be, horgászás el tt át kell itatni speciális véd készítménnyel. Leggyakrabban ez amylalkoholban feloldott szilikon olaj. Az alkohol elpárolog, a szilikonos véd réteg rajta marad a légyen, és taszítja a vizet. A legyek úszóképességének biztosítására a gyártók sokféle folyadékot kínálnak. Nagyon jók, pl. a kacsahájból készült természetes kivonatok, folyadék, vagy gél formájában. Az ilyen bebiztosítás ellenére is elmerülne a légy, ha a horgászás közben nem szárítnánk (szárító dobás). A szárítás szó zavaró lehet. A víz nem párolog el, csak távozik a légyb l a centrifugális er hatására, éppen ezért a csapásokat és bedobásokat nagyon er teljesen kell végezni. Ha ezt gyengén végzik, a légy nem fog úszni. Minél s r bb, hosszabb a gallér, annál tovább marad fenn a vízen. A s r , hosszú sz r legyek nagyon hatásosak.

Igaz, nem mindig. Néha jó, ha kevés a sz r, vagy ha egyáltalán nincs is. Hogyan fog úszni? Az ilyen legyek is jól úsznak, gyakran nem rosszabbul, mint a sz r s legyek. A titok abban rejlik, hogy mib l készülnek, és hogyan szárítjuk ket. Az ilyen legyek kötésére olyan anyagot használunk, amelyek gyengén szívják a vizet, speciális szintetikus szál, állatok sz re, (pl. jó a nyúlsz r) CDC (Cull de Canard francia név rövidítése), a kacsa zsírzó mirigyét l való toll, amit a horgászok „kacsaseggnek” neveznek. Ez a toll természetes zsírral van átitatva és ennek köszönhet en nagyon jól úszik, miközben nagyon jól utánozza a kicsi áttetsz természetes légyszárnyakat. A légy nagysága befolyásolja azt is, hogyan áll a vízen. A nagy légy könny horogra kötve, és legyen gazdagon bolyhos, sz r s. A kis legyek nagyon jól tartják magukat a vízen, nehezen merülnek el, még ha a szükség úgy is hozná, ezért olyan speciális emulziókat és folyadékokat is használunk, amelyek terhelik, megnehezítik a legyet.

Mikor használjunk száraz legyet?

Leggyakrabban akkor, ha a halak felszínen keresnek táplálékot. Körformájú nyomokat hagynak a vízszínen a halak a rovarok elkapása után. Ezeket a helyeket a horgászok gy r knek nevezik. Ha ilyen gy r ket látunk a vízen, biztos, hogy sikeresek lesznek a száraz legyek. Jönnek a kérdések? Milyet kössek? Melyik lesz a legsikeresebb? A kiválasztás m vészetét senki sem tanulja meg könyvb l. Néhány tanács, amelynek hasznát vehetik választásnál. A horgászhelyet jól meg kell figyelnünk. Figyeljük meg milyen rovarok találhatók ott. Minden horgásznak, ha a víznél van – még ha horgászbot nélkül is – tudatosan figyelnie kell a repül és az úszó rovarokat. Ez a szokás segít a kés bbi horgászásnál. A vízen úszni látunk kérész „leped ket” (szárnyaik kis leped re emlékeztetnek), pillanatokon belül az egyik hirtelen elt nik egy gy r ben. Ha csak egy fajt látunk a vízen és látjuk a gy r ket is, nagyon egyszer a választás. Szinte 100%-os biztonsággal állíthatjuk, hogy a halak a vízfelszínr l szedik ezeket a rovarokat, vagy a nimfáikat a felszín alatt. Ugyanolyan m legyeket teszünk fel, mint amilyenek rajzanak.

Lehet ez Dun imitáció, vagy ennek nimfája hasonló nagyságban. Összetettebb a dolog, ha

21 egyszerre többféle rovar rajzik. A választásnál bizony elkövethetünk hibákat. A kapások formájából következtethetünk. A nagyon finom – alig látni – feltételezzük, hogy kis légyre „vadásznak” a halak. Ha a pisztráng közvetlenül a felszín alatt van, akkor nagyon s r k ezek a gy r k. A „hangos” kapások azt jelzik csobbanással, hogy a felszínem mozgó legyeket kapdossák a halak. Lehet ez víz felett repül kérész (szél is viheti) vagy gyakrabban tegzes, amely szívesen „futkározik” a vízen. A tegzesért való felbukkanások igen hangosak, f leg ha ezt pisztrángok teszik. Hangos csobbanással kapkodják a nagy rovarokat a halak, pl. a májusi kérészt. Nagyon óvatosnak, figyelmesnek kell lennünk, mert a pisztrángok nagyon halkan is tudják ezt tenni. Minden másként van, ha nem látunk rovarokat sem, gy r ket sem. Akkor azzal a szárazléggyel próbálkozunk, amely megfelel a horgászhely feltételeinek. Lehet ez egy tegzes vagy Irresistible típus. Annak ellenére, hogy hiányoznak a táplálkozás kifejez jelei, néha ki kell provokálni a halakat és feljönnek a felszínre. Az is el fordul, hogy rajzanak a rovarok, de olyan kis mennyiségben, hogy nehéz ket felismerni, és gy r t is ritkán láthatók. Sok esetben kit n en horgásztam kicsi vagy nagy tegzessel, amikor csak a fejem fölött repült el egyegyed. Ennek ellenére igen jól kaptak rá. Vannak olyan vizek, ahol a pisztrángok f leg bent szedik a táplálékot. Ilyen esetben az eddig alkalmazott módszer nem válik be. Szokás szerint ez a mély medr folyóknál adódik el . A mélyben sok táplálékot találnak a halak, ezért ritkábban jönnek fel a felszínre. A raj nagyságát, amely a felszínre csalja a halakat, nehéz megbecsülni. Az élelemben, kevés vízben ezt el hozhatja néhány úszó rovari, más vizeken pedig a tömegesen rajzó rovarokra sem fognak reagálni a halak. A legnehezebb a választás akkor, ha kicsi a raj, és többféle egyed alkotja, és kevés a felszíni aktivitás is.

Egyes halak, s t azonos halfajták más-más rovarokra is kaphatnak. El fordul az is, hogy egyes rovarok egy helyen intenzíven rajzanak, más helyen néhány kilométerrel arrébb már alig van bel lük. Néha ez a távolság csak néhány száz méter. Fontos tényez lehet a vízszennyezés. Tapasztaltam olyan jelenséget, hogy a rovarok alacsonyabban, vagy magasabban rajzottak a torkolatnál, attól függ en, hogy tisztább vagy szennyezettebb volt-e, mint a folyó, amibe ömlött.

Tudnunk kellene megkülönböztetni kérész Dun és Spinner típusának fejl dési szakaszait.

Ez nem nagy m vészet. A Spinnerek alkata finomabb és hosszú a farkuk, a násztánc ideje alatt jellegzetes módon mozognak: magasra repülnek, és hírtelen siklanak alá. Ha a víz felett ilyen egyedeket látunk, tudjuk, hogy ott nagy kérész rajok rajzottak. Ekkor várható a Spinnerek peterakása, ez rendszerint alkonyatkor van. A szürkületben nagyon nehéz figyelni, hogy mi úszik a vízen, és mi repül felette. Legjobb, ha arccal nyugatnak fordulunk a fény felé, és minél mélyebbre hajolunk a vízhez és figyeljük a csillogó vizet.

Nem egyszer, amikor így figyeltem, meglep dtem, hogy el tte sosem láttam annyi repül rovart a víz fölött. Legnehezebb a legkisebb egyedek megfigyelése, de éppen ezek a halak kedvenc eledelei. Ha nem nagyon tudjuk, milyen legyet használjunk, megpróbálkozhatunk, több fantázialégy kipróbálásával is. Annak ellenére, hogy sok esetben nem emlékeztetnek az úszókra, mégis meglep en eredményesek. Ilyen taktikát sokszor alkalmaztam sikeresen gyenge rajzásnál, amikor tulajdonképpen sok volt a rovar de kevés volt a gy r , vagy a nagyon intenzív rajzáskor, amikor gyengén ettek a halak.

Ebben az utolsó esetben hasznos volt a teljesen eltér légy használata – azoktól eltér , amelyek éppen rajzottak. Pl. a kis kérészek rajzásakor meg lehet próbálni a nagy legyet.

Sajnos nem tudom egyértelm en meghatározni, hogy hol, milyen legyet kell használnunk.

Folyóink katasztrofális szennyezettsége nagy kilengéseket mutat a rajzásoknál. Az intenzív rajzás egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy év múlva is hasonló lesz. Ez a szituáció minden folyószakaszon azonos, a rovarok pusztulnak és szaporodnak, amit sajnos nem lehet el re látni.

22 Ha már semmi sem segít és tanácstalanul állunk a vízparton, lélegezzünk nagyot, hiszen nem vérre megy a dolog. Ilyenkor jó, ha abbahagyjuk a horgászást, tüzetesebben szemléljük a bennünket körülvev környezetet, és próbáljuk megérteni, hol a baj. Mindig lehetséges valamilyen sikeres módszer, csak jó ötletnek kell adódnia. Azokat, akik nem találnak ki semmit, legalább azzal vigasztalhatom, hogy én is gyakran álltam tanácstalanul a víz felett és a mai napig nem tudom, hogy milyen hibát követtem el, és teljesen biztos vagyok benne, hogy ez még nemegyszer el fog fordulni.

A száraz legyezés technikája A száraz legyet úgy vezessük a vízen, hogy életh en utánozza a rovart. Alapelv, hogy a m légy úgy mozogjon, mintha azt a rovar tenné, amely nincs zsinórra kötve. Mint általában, minden alapelvnek lehetnek kivételei. Eben az esetben olyan sok van, hogy kételkedhetnénk helyességében. Tanácsolom: általánosságban irányítsuk, ha másként kezd mozogni a légy, tudatosan irányítsuk a mozgását. Fontos ennek megértése. Minden nem természetes mozgást nekünk kellene kiprovokálnunk. Él légy, pl. kérész vagy tegzes, a kikelés után a felszínre jön és a felszíni feszültségnek köszönhet en, úgy mozog rajta, mintha az, szilárd talaj lenne. A mi m legyünk kicsit másképp úszik, mert áttöri a felszínt, és nem csúszik rajta. A halak gyakran így válogatják a mozgó rovarokat. Ez gyakori a tegzesek kikelésekor, amelyek szó szerint táncolnak a vízen, vagy a kérészek esetében, amikor a szél hajtja ket. Ezt a mozgást nagyon nehéz utánozni. A legjobb eredményeket akkor értem el, amikor csak finoman mozdítottam a legyet, hogy csak kicsit hullámozzon a víz. Ennél a módszernél jó dolog az úszó használata. A légy magasabban úszik és kisebb nyomokat hagy a felszínen. Er sebb és kifejez bb nyomokat hagyhatunk a csalival, ha tegzessel pisztrángozunk. A m légy vezetésének utolsó fázisában kapnak a pisztrángok.

Egész id alatt figyelemmel kísérjük a legyet, hogy szükség esetén villámgyorsan bevágjunk. Ha észrevettük a gy r t, feljebb tesszük a legyet, és oda vezetjük. Ha nem kap rá a hal, hagyjuk, hogy a légy elhagyja a helyet, ahol a hal tartózkodik, és újra próbálkozzunk.

Különböz módon kapnak a halak. Ha mindig egy helyen látjuk a rablást, igyekezzünk nagyon pontosan bedobni a legyet, úgy hogy pont rá irányuljon. El fordul, hogy a hal intenzíven kapkod és ugrál a rovarokra, miközben köröz a vízen, sokszor 2m átmér j körben. A felszín alatt álló halak változtatják a helyüket. Nehéz eldönteni, hogy hány halról van szó ilyen esetben. A lazacfélék kis helyen vadásznak a felettük úszó rovarokra.

Legyezés sodráson keresztül Legjobb, ha arccal a folyó felé fordulunk és a folyáson keresztül horgászunk. Könnyen keresztül dobjuk a legyet és olyan messzire vezetjük amennyire, lehet. Ha a légy barázdázza a vizet, megismételjük a m veletet. Egész id alatt arra ügyeljünk, hogy szem el tt legyen a légy. Nem szükséges mellécsapásokat végezni, nincs szükség több horogra, mert ezek gátolnák a gyors bevágást. A legyet a bot csúcsával irányítjuk, miközben bal kézzel engedünk, illetve húzunk a zsinóron. Annál eredményesebb a horgászás, minél kiegyensúlyozottabb, egyenletes a sodrás. Ha a víz alatt akadályok vannak, nehézségek adódhatnak. Ilyen esetben váltakozó gyorsaságú a folyás, és gyakoriak az örvények, az olyan szakaszok, ahol csendesebb a víz, gyors folyással és néhol ellenárral is találkozhatunk. Ha ilyen helyre dobjuk be a legyet, abban a pillanatban elviszi az ár, és

23 nem lesz természetes s mozgása. Ilyen esetben a légy nem készteti a halat kapásra. Hogy ezt elkerüljük, speciális módon tegyük a legyet a vízre. Ilyen esetben szabad zsinórt (pótlást) kell alkalmaznunk, amely az árhoz alkalmazkodva lassan kiegyenesedik, ami id t ad a légynek a szabad mozgásra. Ha az er s sodráson túl akarunk horgászni, kicsit lejjebb kell bedobni és a zsinórt az árral szembe vetni. Az ár el ször kiegyenesíti, majd lehúzza a zsinór bedobott részét. Ez lehet vé teszi, hogy a légy oda kerüljön, ahova szeretnénk. Az ilyen m veletet (bedobást) egy vezetés alatt kétszer is elvégezhetjük.

Teljesen más a helyzet, ha a hal és köztünk több er s folyás van. Gyakran el fordul ez k gát alatt. Itt sokkal rövidebb szakaszon vezetjük a legyet. Nem dobhatjuk be a zsinórt többször is az ár ellen vagy a folyáson. Ha a k gát után akarunk horgászni, úgy végezzük a bedobást, mint eddig, de arra ügyeljünk, hogy a pótlás egy helyre essen.

A zsinór és a légy kiegyenesítik a pótlást. Amíg ki nem nyúlik, a légy helyesen úszik.

Aztán kicsit lejjebb dobunk be. Más a helyzet, ha a hal két k között „szemez”. Legjobb, ha alulról közelítjük meg ezt a helyet. Az árral szemben bevetett zsinór és a feszült toldás lehet vé teszik, hogy a légy szabadon mozogjon. Már csak egy lépésre vagyunk a következ ún. árral szembeni horgászattól.

Horgászás sodrással szemben Ez nem nehezebb módszer az el z nél, de nagyobb figyelmességet igényel. Lépkedünk az árral szemben, és közben bedobunk. A légy úsztatásánál, bal kezünkkel visszahúzogatjuk a zsinórt. Kisebb távokon a bedobás után a légy úsztatása közben fel kell emelni a botot, és bal kézzel húzogatni a zsinórt, hogy ne mozogjon ellen rizetlenül. A bedobást megismételjük. Ha a bot vége nagyon hátul van, nehezen dobhatunk vele a fejünk fölött.

Legjobb, ha egy orsódobást végzünk és csak aztán a fej fölöttit. Hosszabb távnál, a visszahúzáskor a bot vízszintesen fekszik a víz fölött, míg a bal kéz a csúszó zsinórt visszaengedi. A visszahúzott zsinórt a vízbe engedjük. Csak az utolsó fázisban emeljük fel a bot végét. A zsinór beszedésénél a jobb mutató ujjunk tartja a zsinórt, miközben mer legesre emeljük a botot. Ha ezt túl lassan tesszük, a hurok, ami így jön létre, akadályozná a helyes bevágást. De gyorsan sem húzhatjuk a zsinórt, a légy megzavarná a víz felszínét. Ez igen el nyös horgászmód. Vannak olyan helyek, ahol csak így lehet horgászni, és nem látnak bennünket a halak. Ezt a módot nem szívesen alkalmazzák a horgászok, mert nehéz úgy vezetni a felszerelést, hogy el re a légy kerüljön, aztán az el ke. Tapasztalataim bizonyítják, hogy a halak csak ritkán kapnak fordított esetben a legyekre, miközben a légy el tt úszó el ke nem zavarja ket. A halak nem egy esetben úgy kapnak a légy után, hogy megfordulnak a sodrásban, és utána úsznak. Javaslom, hogy próbálják ki ezt a módszert. Ez olyan m vészet, amelyet minden legyez horgásznak ismernie kéne, f leg annak, aki jó eredményeket szeretne elérni a sportversenyeken.

Sajnos nem alkalmazható mindenhol.

Horgászás a sodrásban A módszer lényege a légy vezetése a sodrással. Az alattunk lév vízterületen horgászunk.

Ilyenkor láthatnak bennünket legjobban a halak. Meg is ijeszthetjük, néha már a hullámok is elriasztják ket. Nehéz figyelemmel kísérni a legyet, és helyesen vezetni. A legrosszabb ebben a módszerben az, hogy kevésbé sikeres a bevágás. Úgy kell bedobnunk, hogy kicsit szabadon legyen a zsinór, és a légy is szabadon merüljön. Rövidre dobjuk a zsinórt (ejt erny dobás), a botot mer legesen tartjuk és vezetjük a száraz legyet az áron a bot

24 csúcsának beengedésével. Az utolsó fázisban a bal kezünkb l kiengedhetjük a zsinórt, hogy kicsússzon a botgy r kb l. Igaz, nem engedhetjük ki egészen a kezünkb l, ezért ujjaink közül engedjük, hogy a kell pillanatban gyorsan bevághassunk. Óvatosan végezzük a bevágást, hogy ki ne tépjük a legyet a hal szájából.

A legyek szemmel követése és a bevágás Képzeljük el a következ esetet. Úszik a rovar a vízen, egyszer csak megpillantunk egy hatalmas örvényt vagy pár légbuborékot – ez a kapás. Most hirtelen meg kell rántani a zsinórt és bevágni. A száraz léggyel való horgászatnál a halak ugyanis maguktól nem igen akadnak horogra, csak ha egészen mélyre nyelik le a legyet. A halak megakasztása teljesen különböz lehet. Néha ez lassan megy, míg kapásunk lesz a vízen, ha a halak nagyon gyengén kapnak, vagy éppen nagyon gyorsan, ami alatt csak a másodperc néhány töredékéig tartják a legyet a szájukban. Nehéz megmondani, hogy mit l függ ez. Azokon a helyeken, ahol gyakran megfordulnak horgászok, biztos, hogy óvatosabbak a halak.

Hányszor láttam, hogy a gyönyör pisztráng egészen a légy alá úszik –a szívem a torkomban dobog – de csak megnézi magának, és már úszik is vissza a mélybe. Ha beveszi a legyet, nagyon gyors a kapás, villámgyorsan kell bevágni, hogy sikeres legyen az akció. Ez a gyors bevágás gyakran végz dhet a légy leszakadásával, különösen akkor, ha a kezd horgász (vékony az el ke, vagy a ma divatos merev bottal horgászik.

Csodálkozni fog, hogyan szakadt el az el ke. Nem volt gyorsabb a bevágás a szokásosnál.

A nehéz legyez zsinór az oka. Ezt megel zve a horgászok úgy állítják be az orsó kékét, hogy tompítsa a bevágás er feletti energiáit, de ez sem jó módszer, mert így is leszakadhatnak a legyek. Legjobb, ha kezünkben tartjuk a zsinórt és így tanulunk meg bevágni. Igyekezzünk úgy bevágni, hogy a zsinórt húzzuk a vízen, és nem rántjuk ki az egészet a vízb l. A vízen húzott zsinór anyaga és nagy ellenállása megkönnyíti a horog beakadását a hal szájába. Ha ennek ellenére is leszakadnak a legyek, használjunk vastagabb zsinórt, vagy a bevágásnál emeljük kicsit fel a kezünket. A bot csúcsának útja így sokkal rövidebb lesz és a bevágás finomabb. Nem mindig fontos a hirtelen bevágás. A légy elt nése nem minden esetben jelenti azt, hogy a hal bekapta. Sokszor féken kell magunkat tartanunk, mert a késleltetett bevágás lesz sikeres. Emlékezzünk arra, ha néhány bevágás után sincs kapcsolatunk a hallal. Ilyenkor idegeink gyakran kikészülnek, magunkat hibáztatjuk, hogy hiányzik a reflexünk. Legjobb megoldás, ha a bevágással várunk néhány másodpercet. A bevágás szempontjából sem mindegy, hogy hogyan vezetjük a legyet. A sodrással szembeni és az azon keresztüli horgászásnál legsikeresebb a bevágás. Rosszabb az eset a sodráson való horgászásnál, mert ilyenkor kihúzzuk a legyet a hal szájából.

Hogy jó és gyors legyen a bevágás, látnunk kell a vízen a legyet. A sima vízen jól megfigyelhet . Sokkal nehezebb megfigyelni, f leg a kis legyeket, hullámzó vízen, vagy azon a víztükrön, amely visszaveri a napsugarakat, és vakító hatást idéz el .

Az, hogy hogyan látjuk a legyeket a vízen, nem csak a mi látásunktól függ. Ez m vészet, amit meg lehet tanulni.

El re kell látni, hova esik a légy, ott kell keresni, de szélben ez sem könny . Meg kell keresni és elkülöníteni a többi rovartól. Ha gondot okoz a légy figyelése, el ször próbáljuk meg közelebb dobni, hogy jól lássuk a vízen. Aztán fokozatosan növeljük a távolságot, hogy megtanuljuk szemmel követni egyre távolabbról is. A könnyebb észrevétel érdekében a legyekre tehetünk fehér szárnyakat, még ha – általános nézettel ellentétben – a színük nem mindig kedvez . A horgászhely kiválasztásánál igyekezzünk úgy állni, hogy a fény segítsen. A nyugodt, fényl víztükrön (este széllel szemben) jól

25 láthatóak a sötét legyek. Ha hátunk mögött lesz a nap, a vízen nagyon jól láthatjuk majd a világos legyeket, pl. a fehér szárnyakkal készülteket.

A figyelésnél segít a polaroid szemüveg, csakúgy, mint a kalap vagy a sapka, amely véd a vakító napsugaraktól. A polaroid szemüveg elnyeli a víztükörr l visszaver d napsugarak egy részét. Az elnyel dés nagysága függ a napsugarak fokától is: leghasznosabb a délel tti és a kora délutáni órákban, legkevésbé hasznos este. Arra is jó, hogy megfigyeljük, mi történik a víz alatt. Kés este, amikor már semmit sem láttunk, de a halak hangosan jönnek fel a mélyb l, hallás után történhet a bevágás. A sötét beálltára való tekintettel a halak kevésbé óvatosak, nem riadnak meg akkor sem, ha meglátnak minket.

Horgászás két léggyel Két legyet használni az el kén? Az én feleltem: törekedjünk csak eggyel horgászni, mert két légy nagyon megosztja a figyelmünket. F leg akkor, ha nehéz a pálya (pl. gyors folyás). Csak az egyikre koncentrálunk, és éppen a másikra kap a hal. Ezért késünk a bevágással, vagy idegesen végezzük, és leszakad a légy. Könnyebben bogozódik össze az el ke, és ha sötétben horgászunk kibogozása hosszadalmas. Ezen kívül, a légy gyakran bogozódik a f zsinór köré, ezért el kének használjunk keményebb, vastagabb damilt. Az összegubancolódott zsinór elriaszthatja a halat. Mindezek ellenére gyakran használok két száraz legyet, f leg akkor, ha nem tudom, milyen legyet kell használnom az adott szituációban, az adott helyen. Tehát két legyet próbálok egyszerre. El fordul, hogy a halak intenzíven kapnak egy légyfajtára, míg egy kicsit gyengébben egy másik fajra.

Ekkor két fajta legyet kötök fel, és arra a légyre koncentrálok, amire jobb a kapás. A másikat csak mellékesnek tekintem – id r l id re rá is akad valami. Tudom, hogy ha két azonos legyet kötnék fel, a nyer típusból több halat fognék, de sosem horgászom két azonos léggyel.

Nimfák A horgászok nimfának nevezik a vízben él rovarok zömét, amelyek a víz áramlásával közlekednek. Ahhoz, hogy a m legyek mozgása természetes legyen, nagyon szabadon kellene ket engedni a zsinórral, de ilyenkor nem lenne észlelhet a kapás, ezért úgy kell vezetni a legyeket, hogy állandó kapcsolatban legyen velünk, de úgy ússzanak, mint az él rovarok a sodrással. A mi vizeinkben él nimfák mozgása igen behatárol. A peterakástól kezdve egyre a mélybe sodorja ket az ár. Hogy az egész populációt ne sodorja a tengerbe, a szárnyas kifejlett egyedek, az árral szemben repülnek, és a fölött a boly fölött rakják le petéiket, ahol feljöttek a vízb l. Biztosan észrevették már, hogy tegzesek és kérészek a kikelés után az árral szemben igyekeznek repülni. Ez azokra a rovarfajokra értend , amelyek élete egyformán köthet a vízhez és a szárazföldhöz. Ezzel szemben az egész életüket a vízben tölt rovarok, pl. a bolharák nagyon jó úszó és az árral szemben is képesek haladni. Már leírtam, hogy a nimfákat hagyni kell úszni a sodrással.

Ez leginkább a gyengén úszó rovarokra vonatkozik, mint pl. tegzes. Érdemes a vízfelszínhez közelít rovar mozgását utánozni. A legtermészetesebben vezessük a legyeket, és ha ez nem sikerül, akkor a megfelel mozgást. Minden gyors vagy lassú mozgatás károsabb lehet, mint a légy szabad vezetése. Ez olyan, mint az illatanyagok adagolása a csalikban. A specialisták azt állítják, hogy minden illatosítás rosszabb lehet, mintha egyáltalán nem illatosítanánk.

26

Rövid nimfa A rövid nimfával való horgászást a 70-es évek második felében kezdték használni a podhaliai horgászok. Nehéz megmondani, hogy ez lengyel találmány, vagy egy tudományos plágium. Nyugaton már el tte használtak hasonló módokat (hasonlókat, de nem ilyeneket). Azért beszélek róla, mert ennek köszönhet en legyez horgászaink híresek lettek külföldön is. Többféle neve is van: lengyel nimfa, rotációs vagy rövid nimfa. Sok legenda született a módszer sikerér l, amelyek elterjedtek nyugati barátainknál. Minden sikert ennek tulajdonítanak, de a fele sem igaz, mert pl. nem alkalmazható tavakon. Az olaszországi legyez s világbajnokság után, és Új-Zélandon, a versenyz k és a szurkolók szó szerint kirabolták nimfás dobozainkat, egyáltalán nem hittek nekünk, hogy a verseny alatt nem használtuk ket. Pl. Olaszországban fekete és sárga tollú legyet és nagy szárazlegyet, Új-Zélandon szitaköt nimfákat (tavon), ún. billereket (folyókon), és nedves legyeket March Brown (csatornákon) használtam. A leg szórakoztatóbb az volt, hogy a legrafináltabb nimfáknak volt a legnagyobb sikerük.

Amelyeket a leghasznosabbnak tartottam, senkit sem érdekelt. Talán nagyon egyszer ek voltak. Be kell ismernem, hogy nem igen köt le ez a horgászmódszer. Biztos azért, mert sosem horgásztam jól úszóval, és biztosan nehezebben tanulnám meg. Azon kívül, ez a módszer, még ha nagyon sikeres is – szerintem – nincs semmi köze a legyezéshez, mert a zsinórra egyáltalán nincs szükség. Helyettesíthetjük damillal, amely legyez tulajdonképpen a legjobb erre a horgászmódszerre. Aztán már a legyez botra sincs szükségünk, és eljutunk oda, ahol csak a csali van kapcsolatban a legyezéssel – és ez bizony igen kevés. Annak ellenére, hogy nem vagyok híve ennek a módszernek, bevallom, hogy nagyon érdekes és izgalmas, f leg ha gyakoriak a kapások. Sokszor ez az egyetlen módszer a hal kifogására. Érdemes megismerni. A rövid nimfa nálunk igen ismert és kedvelt, f leg a Dunajecen, ahol legel ször kezdték alkalmazni. A horgászat technikájának alapelve, hogy szinte a bot csúcsa alatt horgászunk. A kis távolság a bot és a légy között megkönnyíti a légy vezetését, nem riadnak meg a halak, ha ilyen szorosan közelítünk hozzájuk. Biztosan megijednek de nem egyformán. Az általános nézet ellenére félénkebb a pisztráng, és legóvatosabbak a fehér halak, pl. fejes domolykó. Ott jó ez a módszer, ahol a halak szemmel követhetik, mi történik mi található a felszínen, ahol biztonságban érzik magukat. Kissé zavaros vízben, mély folyókban gyakran használunk rövid nimfát. Jól vezethet k a nimfák, mert a változó áramlás elfedi a helytelen mozgásokat. Minél sekélyebb és tisztább a víz, annál sikertelenebb ez a módszer és nehezebben alkalmazható. A botcsúcs alatt horgászunk. Minél távolabb akarunk bedobni, hogy ne riasszuk el a halakat, annál hosszabb botot kell használnunk. A legalkalmasabbak a 2.75-3.25 m-ek. Ez a horgászmód, de f leg a gyakori dinamikus dobások nem engedik a hosszú zsinórok alkalmazását, mert nagyon fárasztják a kezet. Természetesen legjobb lenne a hosszú teleszkópos botok használata, mint az úszóval való horgászásnál. De ez már nem lenne legyezés. A rövid nimfával való horgászásnál úszó zsinórt használunk és néhány horgász a fonott dakron zsinórt is. Kis súlyának köszönhet en az összeállítás érzékeny. Mit tegyünk, hogy legjobb legyen a kapcsolatunk az úszó nimfákkal, és természetesen vezessük ket? Közel kell horgászni és a legjobb kapcsolatot kell tartani a léggyel, ezért vékonyabb m szálakat használunk, pl. 0.12-0.18 mm. Az el két a légy vezetésénél ki kell feszíteni, ehhez segítenek a kell en terhelt legyet. A legyek terhelése, nem csak a gyors és mély merülést segíti el , bár ennek is nagy a jelent sége. A rövid nimfával való horgászásnál, mindig két legyet használunk, ez lehet vé teszi a könny és kisebb nimfák használatát. Ha a m szál kicsit ferdén helyezkedik el a vízben, akkor az

27 el ke hosszának nagyobbnak kell lennie a víz mélységénél. A leírtakból biztos sok dolog természetesnek t nik, f leg azok számára, akik, már horgásztak úsztatással, mert a rövid nimfával való horgászás, nem nagyon különbözik az úszóval történ horgászásnál. Ezért könnyen elsajátítható a rövid nimfával való horgászás azok számára akik már horgásztak úsztatva. A rövid távolság és a zsinór megemelése a víz fölött lehet vé teszik a nimfák szabadabb vezetését. Lassabban vezethetjük ket a víz felszín sodrásánál. Miért fontos ez? Megértjük, majd ha megnézzük a befolyások gyorsaságát. A sodrás gyorsasága más a víz színén és más víz közt. Legnagyobb a mélyedés közepén és a víz színén lesz, legkisebb pedig a mélyben. Különösen érezhet eke ezek a különbségek a nagy sodrású folyókban, ahol sok a víz alatti akadály. A kövek mögött létrejönnek az örvények és az ellenáramlás. Ha a legyeket egész mélyre merítjük, és a zsinórt az el kével a fels vízszint gyorsaságával megegyez en vezetjük, akkor gyorsan a mélybe kerülnek a nimfák. Néhány tipikus nimfát láthatunk a képen.

Mindegyik ólomlamellával terhelt, de szerkezetük igen egyszer . Többségük sz rtelen.

Ha már elkészítettük a megfelel felszerelést, arccal, az árral szemben állva, a zsinórvezet gy r kön csak annyi zsinórt engedjünk, hogy ne legyen hosszabb 0.5-l.5 m-nél. A maradékot kicsit messzebbre dobjuk t lünk és a zsinórt a mélybe helyezzük. Engedjük, hogy a zsinór vége a víz fölé kerüljön.

Az emelés magassága függ attól a mélységt l, amelyben szeretnénk horgászni, és hogy milyen hosszú az el kénk. Most vezessük a nimfákat az áramlásban, miközben a feszített el ke segítségével tartjuk velük a kapcsolatot. Nem húzhatjuk ket nagyon gyorsan. Tulajdonképpen a bot csúcsával húzzuk a lassan enged zsinórt. A tempó kicsit lassúbb a víz folyásánál. A nimfák megfelel tempójú vezetése fél siker. Ha a zsinór alánk kerül, vakon bevágunk, és az egész m veletet megismételjük. Lásd a képen, legyek vezetése rövid nimfánál. Ha nagyon finomak a kapások és a fogott halak nehezen húzhatók ki a vízb l, lerövidítjük a szakasz hosszát, amelyen vezetjük a legyet. Engedjük a nimfákat rövid szakaszon úszni, hogy a halnak legyen ideje a kapásra, és vakon bevágunk. Próbáljuk a legyek vezetését harmadannyi vagy felényi zsinóron, ahogyan engedi a felszerelésünk.

Ennél a horgászmódnál átfésüljük az egész vizet, miközben mindig mélyebbre engedjük a legyet. Ha sok a hal, megtaláljuk a megfelel ritmust –bedobás- rövid vezetés – bevágás

28 stb. egy id után gyakorlatilag már csukott szemmel is horgászhatunk. Nemigen ajánlom ezt a módszert, csak a teljesség kedvéért írok róla.

A rövid nimfával való horgászásnál minden m veletet energikusan és gyorsan kell elvégezni. Tekintettel a gyakori bedobásokra és a legyek merülési idejére, igyekeznünk kell, hogy a legyek minél tovább legyenek a vízben. Ezért a bedobás nem hasonlít a klasszikusra már a zsinór rövidsége miatt sem. Messzir l ez az orsódobás valamelyik verziójára hasonlíthat, a mód neve: „forgó nimfa”. Úgy horgászunk, hogy a botot vállmagasságban nyújtott kézzel tartjuk. Ez a fekvés el segíti a zsinór gyors átdobását, és lehet vé teszi a nagyobb távon való horgászást. Itt bevághatunk orsóval is, de inkább a kézb l való bevágást javaslom. Egyszer ugyanis az orsóval való bevágásnál egy nagy halam bánta. A bevágásnál jelent s ellenállást éreztem, miel tt észhez tértem volna a hal villámgyorsan elindult a sodráson, segítette a nagyon gyors áramlás.

Míg az orsóval bajlódtam, a hal megfordult a víz alatt és leszakította az el két. Mindez egy pillanat m ve volt. Természetesen az er s fékezés volt az oka. Azóta mindig kézzel végzem a fékezést, bevágást, finomra állítom a féket. Kapás esetén a gyorsan úszó hal után tudjuk engedni a zsinórt lehet vé téve, hogy id t nyerjünk a bot felemelésére, és a hal vezetésére.

Ennél a módszernél kicsit másképp néz ki a bevágás, mint a többinél, ott jobb kezünkben tartottuk a botot, balban a zsinórt. Ebben az esetben viszont a jobb mutatóujjunkkal tartjuk a zsinórt, ebben a kézben van a bot is.

Leggyakoribb hibák: 1. távoli dobások, nem vezetjük a legyeket a bot alá, s ez el idézi az oldalra sodródást 2. a legyek igen gyors vezetése 3. a nimfák igen hosszú vezetése a vízben 4. kis energiájú és dinamikájú tempó 5. a bot rezgése, amit l nem lesz természetes a legyek mozgása A rövid nimfa változatai Sok módosítása létezik, amely az általános verzióból indul ki. Érdekes dolog a vezetésnél alkalmazni valamiféle „provokációt”. A legyek vezetése közben a zsinór kihúzásával és engedésével el idézhetjük a legyek emelkedését és süllyedését

29 A halak figyelmét felkelti a légy ilyen típusú kihúzása. Óvatosan csináljuk, nehogy túlzásba essünk, mert meg is szüntethetnek a kapások. Legsikeresebb a zsinór néhány centis megemelése. Ezt a m veletet az utolsó fázisban, a bevágás el tt végezzük. Az utolsó fázisban a bevágás helyett lehet vé tehetjük a legyek szabad úszását, hogy az el ke elé kerüljenek. Néha tudatosan hagyhatjuk oldalra sodródni ket. Ilyenkor messzebbre dobjunk, el re és az áramláson keresztül könnyedén húzzuk a legyeket. Lehet gyorsabban is húzni, úgy, mintha az áramlás vinné. Néha úgy is vezethetjük a legyet, mintha megel znék az el két (utána van a légy).

Ilyenkor gyakran használunk egy nagy nehéz nimfát, és egy kisebbet. A nagy nimfa a terhelés szerepét tölti be. Így horgászunk az olyan nimfákkal, amelyek maguktól sosem merülnének a víz alá. Az el ke el tt vezetett legyeknek el nye, hogy sosem úsznak gyorsabban, mint a víz sodrása. Lassabban úsznak, éppen fordítva, mint a klasszikus nimfa eseténél. Következménye, hogy a legyek felkerülnek a felszínre. Ez a módszer sikeres lehet, ha a halak nem reagálnak a légy „normális” vezetésére. A sorok olvasása közben, furcsállhatják a leírtakat, mert azt ajánlom, amit a rövid nimfánál gyakori hibaként említettem. Gondolom, hogy ezzel az alapvet módszerrel kell kezdeni a horgászást. Ha nem sikeres, akkor próbálkozhatunk a különböz variációkkal. A rövid nimfával való horgászásnál csak a közelünkben lév vizet horgászzuk meg. Ha nagyobb területet szeretnénk meghorgászni, gyakran kell a helyünket változtatni. Mehetünk az áramlással vagy vele szemben. Eleinte a sekély vízben horgászunk, egy bizonyos szakasz után visszafordulhatunk, újra végighorgásszuk, de már néhány lépéssel beljebb megyünk. Így járjuk be ezt a helyet néhányszor, amíg teljesen át nem horgásztuk. Ahelyett, hogy visszafordulunk, mehetünk kanyarogva is. Mit tegyünk, ha mély a víz vagy megijednek a halak? Ilyenkor messzebbr l horgászunk, úgy hogy a zsinór egy része a vízen feküdjön. Így horgászhatunk er s szélben is. Ha a zsinór a vízen fekszik, akkor már csak egy lépésre vagyunk attól a horgászástól, amelynek hosszú nimfával való horgászás a neve.

Hosszú nimfa Ez nem minden esetben helyes megállapítás, mert a távolság, amelyen horgászunk, nem lesz mindig olyan, amilyenre az elnevezéséb l következtethetnénk. Ide soroljuk a nimfával való horgászás összes módozatát. Megkülönböztetésként használom a rövid nimfától. Ennél a módszernél leglényegesebb a vízen fekv zsinór. Ha az csak néhány cm, a módszer nem különbözik a rövid nimfától. Nem könny határt szabni a két módszer között.

Az úszó zsinór vízre helyezésénél figyelnünk kell a végét, ahol észlelhetjük a kapásokat.

A zsinórt az ár viszi magával. Semmit sem tehetünk, hogy a zsinór lassabban ússzon, mint a fels vízszint, csak gyorsíthatunk a mozgásán. A sodrással szembe fordulva horgászunk. Ügyeljünk arra, hogy a zsinór és az el ke ki legyen egyenesítve. Ezért a zsinór végét figyeljük, és bevágással reagálunk minden megállására vagy húzására. Fontos, hogy a zsinór, amíg lehet, az árral megegyez en feküdjön, mert máskülönben a sodrás lehúzza. E módszernek is vannak hibái. Minél hosszabb a dobás, annál hosszabb zsinór lesz a vízen.

Ezért rosszabbul lehet látni majd a kapásokat. Ez olyan, mintha növelnénk az úszó tömegét, amely szerepét most a vízen fekv zsinór tölti be. Leszögezhetjük, hogy a módszer csak a dönt kapások esetében sikeres. Más a helyzet, ha nehéz nimfák helyett, a víz alatt úszó könny nimfákat használunk. Ezek a zsinórral megegyez gyorsasággal úsznak, és nem húzzák le azt. Ha jól választjuk ki a behúzás sebességét, (kicsit gyorsabb a természetes sodrásnál) érezhetjük, a kapcsolatot a legyekkel. Ilyen esetben merül zsinórokat használhatunk. A sodrással szembeni nimfával történ horgászásnál csak

30 azokat a helyeket tudjuk meghorgászni, amelyek a mi álláshelyünk fölött vannak.

Nemigen dobálunk át az áramláson. Ha így teszünk, a vízen fekv zsinór középs része ki lesz téve a víz er s nyomásának. Ezért a nimfák egyre gyorsabban fognak mozogni és felúsznak ferdén a sodrásra, mert a víz és a sodrás húzza ket. Ezért ha a sodráson keresztül akarunk horgászni, meg kell akadályozni, hogy ne húzza le az el két, amivel el idézné a nimfák természetellenes mozgását. Ezért a zsinór középs részét az árral szemben dobjuk be, hogy S alakban helyezkedjen el, és a sodrás lassan kiegyenesíti.

A nimfák egészen addig lesznek szabadon vittek, amíg a zsinór a nyomás hatására teljesen ki nem egyenesedik. Arccal szemben állunk a sodrással. A folyón keresztül dobjuk a legyeket. Olyan legyen a dobás, hogy a legyek egy helyre essenek az el kével.

Ez nagyon megkönnyíti a merülésüket. Most az árral szemben S alakban dobjuk be a zsinórt. Tovább vezetjük a nimfákat, miközben figyeljük, míg az ár ívbe nem sodorja.

Meg kell érezni azt a pillanatot, amikor a zsinór kezdi kihúzni a legyeket. A kapás sokszor éppen ebben a pillanatban jelentkezik. Lehet nehezen észrevehet is, ezért mindig vakon kell bevágni.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezek a módszerek els sorban olyan legyek vezetésére szolgálnak, amelyek mozgása mindinkább hasonlít a természetes mozgáshoz. Nehéz figyelni a kapásokat, f leg ha gyengék. Meg kell jegyeznünk, hogy minél hosszabb a vízen lév zsinór, annál nehezebben gy z dhetünk meg a kapásról és nehezebb a légy helyes vezetése is. A módszer el nye pedig az, hogy érzékenyebb, mint az árral szembeni nimfával való horgászmódszer. Mindkét módszernél a zsinór jelzi a kapásokat. Az els esetben az egész zsinór vízen fekv része, a másik esetben pedig a zsinór kezd szakasza párhuzamosan a sodrással úgy, hogy ennek az „úszónak” a tömege ilyenkor sokkal kisebb. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a hosszú nimfával való módok kevésbé érzékenyek, mint a rövid nimfával való módszer. Hogy jobban látszódjék, a zsinór végén indikátort használnak kapásjelz ként. Gyakori a habszivacs, melynek egyik oldala be van kenve ragasztóval. Az ilyen habszivacs kockát vagy félkört egyszer en felragasztjuk a m szálra vagy a zsinór végére. A habszivacs lebeg a vízen, foszforeszkáló színekkel van festve ezért jól látható. Jó jelz lehet egy m szál csomó is, amely nem szívja a vizet, a zsinór és az el ke között lóg egy damilon. Az utóbbi években elterjedt egy m anyag indikátor, amely a gyurmához hasonlóan formázható. Az ilyen golyócskákat a zsinór köré lehet feltenni. Nem mindig úgy vezetjük a nimfákat, hogy szabadon ússzanak az árral.

Néha sikeresek lehetnek a „megtartott” nimfák vagy a vízen keresztül húzottak is.

Ennél a vezetésnél nem lényeg, hogy látjuk-e a zsinór végét, mert a zsinóron észlelhetjük a kapást, de gyakori lesz a halak önakasztása. Az ilyen vezetésnél merül zsinórt használjunk. Legegyszer bb lesz keresztüldobni vagy csak a sodrásban tartani a zsinórt, lehet vé téve a legyek úszását az árban. Terhelt vagy könny nimfákat és merül zsinórt használhatunk. Hogy milyen mélyre akarjuk vinni a legyeket, függ a sodrás gyorsaságától és vízben lév akadályoktól. Nyugodt vízben elegend a terhelt nimfa és az úszó zsinór, gyors sodrásban legmegfelel bb a merül zsinór használata. Ilyen vezetés mellett a halak tulajdonképpen önakasztást végeznek. Feltéve, ha jól tartjuk a botot.

Ha ez a módszer nem hatásos, akkor bevágással reagálunk, legjobb, ha kézzel húzzuk a zsinórt. A csali hatékonyságát növeljük, ha nem vezetjük végig a zsinórt, hanem lehet vé tesszük a legyek sodródását az árral. A nehéz légy és az úszó zsinór használatával elérjük, hogy a nimfák felfelé sodrottak lesznek. Az ilyen nimfavezetés igen sikeres, f leg, ha úgy sikerül ket vezetnünk, hogy mindig szem el tt tudjuk ket tartani és természetes a mozgásuk. Gyakoriak a nehéz, ólomfej nimfák. Ilyen esetben bal kezünkkel lassabban vagy gyorsabban, agresszívebben is visszatarthatjuk. A halak számára érdekes a nimfák ívben történ felbukkanása a vízre. A következ módon érhetjük ezt el: kicsit árral szembeni a bedobás, várunk, míg a legyek és a zsinór elmerülnek, és a zsinórt könnyen

31 megtartjuk a sodrásban. Hasonlóképpen vezetjük a vízfelszín alatti nimfákat is. Ha az áron keresztüli dobás sikeres is, igyekezzünk, hogy minél kevesebb legyen. Inkább a sodrással dobálunk, úgy hogy a legyek minél kevesebbszer ússzanak keresztül rajta. Most a botot és a zsinórt párhuzamosan tartjuk, a vízzel vagy gyengén engedünk a zsinóron bal kezünk ujjai közül. Az áramlásból kicsit lassabban úszó nimfák, a felszínhez közelít természetes rovarokat utánozzák. Ha nagyon óvatosak a halak, legjobb a nimfákat úgy vezetni, hogy az árral, egyforma sebességgel ússzanak. Néha hasznos, ha teljesen megállítjuk a nimfákat. Gyakran mégis jobb, ha csak könnyen tartjuk ket. Ez a lassítás idézi el , hogy a legyek felússzanak a felszínre. Minél lassabban vezetjük a nimfákat, annál nehezebb lesz a bevágás. A visszahúzás ideje alatt vagy a lassított úsztatásnál a halak önakasztódnak.

Más lesz ez a nimfák szabad és természetes vezetésénél, amikor gyakorlatilag nincs velük kapcsolatunk, mert az összeállítás el kéje szabad. Ilyen módszernél nem tesszük a botot párhuzamosan a víz felszínnel, hanem a csúcsát emeljük fel. Segít vezetni a legyet, de nehezebb észrevenni a kapásokat, mert nem érezhet ek a zsinóron. Az ilyen módnál figyelmesen kell követnünk a legyeket. Miért? Mert a kapások a víz színén kifejez nyomokat hagynak. Ezért vágunk be minden esetben, ha a legyek közelében valami mozgást észleltünk.

Ilyen módszerekkel horgászunk „pupa” típusú legyekkel, amelyek a kikel tegzeseket és kérészeket utánozzák. A kérészek nimfáit igyekezzünk természetesebben vezetni, mint a tegzesekét.

Ha úszó nimfákat használunk csalinak, akkor a horgászati módszer olyan, mint a szárazléggyel való horgászatnál. Ahogy már említettem, sok nimfás horgászásnál, a zsinór az úszó szerepét tölti be, a zsinórvég figyelésének megkönnyítésére, amivel összefüggenek a kapások, indikátorokat fejlesztettek ki, amelyekr l már írtam. De ezeknek is vannak hátrányaik, és ezért sok horgász nem szívesen használja ket. Néhány évvel ezel tt Vojtech Szymski barátom igen érdekes indikátort talált ki. Kicsi és könny nimfákkal való horgászásnál a m szálon lév csomót szilikonnal kezelte és ezt figyelte.

Ha elt nt a felszínr l, akkor bevágott. Jó, de nem tökéletes módszer, mert csak a nagy területeken használható és nagy figyelmet igényel. Jobbötlete támadt Krzysztof Sasulának – az el kén lév csomóba t zött egy darab fehér libatollat. Ez a mutató már sokkal jobban volt látható, és jól úszott. Felszín alatti kis nimfákkal is használta. Ilyen indikátorokkal igen érzékennyé tehetjük az összeállításunkat, és egészen kicsi nimfákkal is horgászhatunk. Sodrással szembe dobjuk a felszerelést és magunk felé vezetjük a zsinórt a legyekkel, egészen úgy, mintha száraz léggyel horgásznánk árral szemben.

Kapás esetén elt nik a toll, és ekkor kell gyorsan bevágni. Ez a mód csendes vizeken bizonyult jónak, amelyeken nem használható a rövid nimfa és a hagyományos pedig nagyon gyenge érzékenység . Ha a halak nem jöttek a felszínre, vesztett a hatékonyságából. Lejjebb kellett meríteni a nimfát a siker érdekében. Ezért a toll helyett kipróbáltam egy jól úszó száraz legyet. Úgy mutatkozott, hogy ilyenkor sikeres a könnyen terhelt nimfák használata. Azóta alkalmazom ezt a módszert. Különböz száraz legyek tölthetik be az indikátor szerepét aszerint, hogy milyen nagy és nehéz nimfával horgászunk, mert sokszor a halak nem is a nimfákra kapnak, hanem az indikátorra. CDC apró legyeket használok, tegzest. Tulajdonképpen felhasználható minden úszó légy, amit úgy választottunk ki, hogy a nimfa ne merítse el, és jól látható legyen a vízen. Nagyon fontos a jó láthatóság. A száraz legyet, amely a kapás után rögtön elt nik a víz színér l, egy pillanatra sem veszíthetjük szem elöl. Itt ugyanis nem jelentkezik a csobbanás, örvényl víz vagy valami nyom a vízen. Egy pillanatnyi figyelmetlenség és elveszítjük a sikeres bevágás lehet ségét. Nagyon fontos, hogy hova rögzítjük a száraz legyet. Ha az összes kapást figyelemmel szeretnénk kísérni, akkor az el ke f szálára kötjük. Ilyenkor

32 az árral szemben horgászunk vagy át a sodráson úgy, ahogy azt a száraz légynél említettem. Horgászni lehet a sodráson is, de akkor nehézségek jelentkeznek a bevágásnál. Legsikeresebb horgászás az árral szemben lesz, amikor a m szál és a zsinór egy irányban fekszenek, el segítik a gyors reakciót. Kicsit rosszabb a helyzet az áron át történ horgászásnál és legrosszabb a sodráson, mert el ször ki kell egyenesítenünk, a nem megfelel en letett el ke zsinórját, hogy a horog beakadjon a hal szájába. Nagyon fontos a gyors bevágás, fontosabb, mint a száraz légynél. A légy (indikátor) elt nése jelzi, hogy éppen el tte került a nimfa a hal szájába, a száraz légynél az jelenti, hogy támad a hal. Ez nagyon lényeges különbség.

A m szál a száraz légy és a nimfa között legyen minél vékonyabb. Minél kisebb az ellenállása, annál érzékenyebb az összeállítás és annál könnyebb a nimfát a megfelel mélységbe meríteni. Különösen akkor, ha nagy nimfákkal horgászunk, amelyek elmeríthetnék a vízen úszó száraz legyet. Az úszó légy közvetlen m szálhoz kötésének van egy hibája – nehezíti a bevágást kapás esetén. A két oldalról lógó m szál elüt dik a hal szájától. Hogy ezt elkerüljük, használjunk rövid, oldalsó akasztót. Törekedjünk arra, hogy minél rövidebb legyen, csak néhány cm. Ha hosszabb, nehezebb a megfigyelés, a bevágás is kés bb jöhet létre.

Nedves légy Nedves léggyel, hosszú zsinórral hasonló módon horgászunk, mint a könny és nehéz nimfákkal. Igaz, a nimfák helyett nedves legyeket kötünk fel.

2.6-3.3m hosszú botot használunk. Nem is a bot hossza a lényeg, hanem, hogy jól feküdjön a kezünkben. Néhány esetben a legyek vezetésének a könnyítésére akár 3.6 m hosszú botok is megfelel ek lehetnek. Ennél a módszernél merül zsinórokat használunk.

Leggyakoribb az Intermediate típusú, vagy lassan merül zsinór, ha nem a mélyben vezetjük a legyeket, használjunk úszó zsinórt is. A leggyakoribb légyvezetés, kicsit ferdén a sodráson. A bedobás után úgy tartjuk a zsinórt, hogy mindig egyforma hosszú legyen. A legyek ilyenkor kis ívben merülnek el. Ha jól vezetjük az összeállítást a halak maguktól fognak akadni. Rossz vezetésnél minden kapást csak gyenge vagy er sebb rántásnak érezzük. Két egészen különböz típusa van a légy vezetésének. Az els nél a botot vízszintesen tartjuk a víz fölött, és 180°-os szöget zár a zsinórral. A másiknál mer legesen tartjuk a botot, és arra törekszünk, hogy minél kevésbé feszüljön a zsinór. Akkor ugyanis csak a zsinórral lenne kapcsolatunk, nem a legyekkel, az ugyanis lóg a csúcsról, és egy nagy ívet alkot. Nem engedhetjük meg, hogy ez a függés a vezetés alatt egyre kisebb legyen. Ha nagyon leengedjük a botot, vagy feszítjük a zsinórt, nem lehet sikeres a bevágás. Ez nem jelenti azt, hogy a zsinór szabad gomolyagban fekhet a vízen. A zsinór tömegéb l adódva a halaknak maguktól kéne akadniuk. A vezetés utolsó fázisában a bal kezünkkel finoman felénk húzzuk a zsinórt, miközben emeljük a botot. A legyek emelked mozgása az árral szemben igen csábító lesz (f leg a pisztrángokra). A visszahúzás olyan finom legyen, hogy ne változtasson zsinór lógásán. Ilyen könny zsinórhúzásokkal megnövelhetjük a legyek eredményességét. Ezt a módszert majd kés bb kifejtem. A nedves léggyel való horgászás megegyezik a hosszú nimfával való horgászással és a streamerrel való horgászással. Ebb l adódik, hogy nem könny megkülönböztetni a nedves legyek fajtáit a streamerekt l vagy nimfáktól.

A nedves legyet jó úgy vezetni, hogy természetesen sodródjon a folyó áramlásában.

Könnyen tartsuk a zsinórt, az árral szemben dobunk, így a zsinór párhuzamosan helyezkedik el az árral, ezzel megakadályozzuk a legyek kisodródását. Ennek

33 köszönhet en legyeink majd szabadon úsznak lefelé. A bot végét mozgatjuk, miközben engedjük a bal kézben tartott zsinórt.

Sikeres variáció a légy vezetése a rövid zsinóron. Az összeállítást könnyedén magunk elé dobjuk, aztán a bot alá vezetjük. Ilyenkor kett legyet használunk. A végére tesszük a nagyobb legyet, amely nagyobb ellenállást fejt ki a vízben. A csúcson lév légy könnyedén feszíti a zsinórt (vezet ). A másik légy felemelkedik a felszínhez (ugró). A másik légy felemelkedik a vízfelszínhez. A legyek picit lassabban haladjanak, mint a folyó. Legalkalmasabbak erre a hosszú botok. Legnehezebbek árral szemben horgászni a nedves legyekkel. Ekkor hasonlóképpen horgászunk, mint a hosszú nimfával, de gyorsabban vezetjük az összeállítást, hogy tartsuk velük a kapcsolatot és érezzük a kapást.

Gyorsabb kapásoknál maguktól akadnak a halak. Erre a módszerre hagyományosan nagyon finom sz rzet nedves legyeket használnak, rendszerint (n nem ) tollból, pl. kacsa vagy bagoly, amelyek jól dolgoznak a minimális áramlásban is és emelik a csali hatékonyságát. Egyaránt használhatunk úszó és merül zsinórokat.

Streamerek Lengyelországban a kicsit nagyobb nedves legyeket tekintik streamereknek. Ezek különböz legyek sz rb l, tollból, matukák – hosszított uszony (hátuszony) formában, muddlerek – kis botos kölöntét utánzók, pulykatollból és szarvas sz réb l készültek, kis halat utánzók, piócát és más él lényeket a természeteshez hasonló nagyságban. Nehéz megmondani, hogy a halak a kinézetük miatt kapnak-e rájuk, mert bizony elég fantasztikusan néznek ki. A streamerrel való horgászás, az egyik a sok közül, amit leggyakrabban használok. Nem csak a sikeres kapások miatt kedvelem, hanem a kapások hevessége miatt is. A pisztráng nagyon gyorsan támad, és nemegyszer felugrik a felszínre és ez igen izgalmas. A streamerrel való horgászás nagy el nye, hogy gyorsan áthorgászhatunk nagy területeket. Ennek azokon a folyókon van jelent sége, amelyeket nem igen ismerünk, és csak helyenként találunk halat. Könnyebben lokalizálhatjuk ket, mint a nimfával, amivel lassabban fésüljük át a vizet. A streamer nem lesz mindig hasznosabb. Ha jól ismerjük a helyet, ahol a halak élnek és nem igen kapnak, az ilyen esetben a nimfa jobb csalinak bizonyul.

A streamerrel való horgászásnál er sebb felszerelésre van szükség az eddig használtnál.

Leggyakrabban a 2.75-3.3 m és 5-9 AFTM osztályú botokat használnak. A hosszabb botok a nagy folyókon el nyösek, ahol messzebbre kell dobni, de ott is, ahol a folyópart füves vagy bokros, vagy ahol szükséges a hosszú dobás alkalmazása. A nehezebb zsinórok segítik a bevágást. A mi halainkra elég robosztusnak t nik a felszerelés, ezért a 2.75-3 m botot ajánlom. Az el kére való m szálat a légy nagyságától függ en választjuk ki. Rendszerint a 0.25mm m szálat használok. Az el ke hossza függ a használt zsinóroktól, ami összefügg a legyek vezetésének mélységével. Minél mélyebbre merítjük ket, annál rövidebb lesz az el ke. A streamerekkel lehet horgászni (F) úszó zsinórral is, de én csak a merül zsinórokat (S) vagy merül vég zsinórokat ajánlom, amelyek megkönnyítik a halak akasztását. Az úszó zsinór helyett sokkal jobb az intermediate (I) típusú zsinór. Rendszerint nem terhelt streamereket használunk, mert jobban mozognak a vízben. Néhány esetben súlyozom csak ket. Ha, pl. a légy könny anyagból készült, ami miatt az eleje vagy a hátulja felemelkedik. Ha ferdén szeretnénk úsztatni a legyet, elejét vagy hátulját leterheljük. (Pl. a muddler feje alá teszünk egy kis ólmot, hogy vízszintesen ússzon). Ha azt akarjuk, hogy lefelé ússzon, a horogra teszünk nehezéket a légy alatt. A legyet leengedjük, visszahúzzuk, nagyon érdekes, a halak számára csábító mozgást fejt ki.

Ha mélyebb helyeken horgászunk, súlyozott legyeket használunk. Ilyenek lehetnek mély

34 gödrök, meredek part és a vízi növényzet közepén lév gát. Tehát mindenütt, ahol a zsinór lemerülése el tt lehúzza a legyet a víz, alá, a kiszemelt helyr l elsodorja az ár, és a hely jellege nem engedi meg más módon vezetni az összeállítást.

A gyakorlatban kevés ilyen hely van. Ezért az utólag terhelt streamereket ritkán használjuk. A streamernek mozognia kellene a vízben. Legismertebb vezetése, az ún. agresszív streamer. A módszer alapja, hogy dobás után a zsinórt a streamerrel rövid, er teljes rángatásokkal húzzuk vissza. A zsinórt jobb mutatóujjunkkal vagy középs ujjunkkal tartjuk, miközben bal kézzel er teljesen magunkhoz húzzuk. Jobb hüvelykujjunkkal úgy engedjük a zsinórt, hogy állandó kapcsolatban legyünk a legyekkel.

A kapcsolat elvesztése nem teszi lehet vé a bevágást. Ilyen esetben a halaknak maguknak kell akadniuk. Ha a zsinór nagy ellenállást fejt ki a vízben, a pisztráng támadása létrehozza az önakasztást. A siker alapja: a légy helyes vezetése és a megfelel felszerelés. Mindenek el tt éles horgokat használunk! A jobb bevágást segíti a nehezebb merül zsinór is. Annak a zsinórnak, amely egésze a vízben van, nagyobb az ellenállása, mint az úszó zsinórnak, ami csúszik a vízen. A zsinórnak és a botnak egy vonalba kell lennie, a zsinór tulajdonképpen a bot meghosszabbítása. Ezt a feladatot veszi át a legyez zsinór. Sosem egyenes, hanem kisebb vagy nagyobb ívben helyezkedik el a vízben. Az ellenállás, amit kifejt a vízben, b ven elegend a bevágás sikeréhez. Ahhoz, hogy a horog a pisztráng szájába akadjon, kell ellenállásra kell találnia.

Ha a botot egyenesen feltartanánk, a rugózó csúcsától elszakadna a m szál, mert már említettem, hogy a lengéscsillapító szerepét átveszi a zsinór. A bevágás után a botot felemeljük és elkezdjük a fárasztást. Ha a fárasztásnál nem emeljük fel a botot, a hal meghúzza a zsinórt és eltépi az el két, vagy leakad a horogról. Semmikor sem szabad bottal megakasztani a halat. Az eredmény fordított lenne, mert ez a mozgás gátolja a helyes bevágást. A pisztrángot a zsinór balkézzel történ energikus húzásával lehet megakasztani. Az „agresszív streamer” esetében nagyon fontos a dinamikus, gyors mozgása a bal kéznek (zsinórt húzó), mert a légy és a köztük lév zsinór ezt tompítja. Ha lagymatagon húzzuk a zsinórt a legyek egyenletesen fognak úszni. Arról, hogy milyen módon húzzuk, nekünk kell döntenünk. Néha hasznos az igen finom húzás, amit a halak lassú fárasztása követ, pl. téli horgászatnál, mikor álmosak a halak, gyengén reagálnak.

Ezzel a módszerrel horgászunk azokra a pisztrángokra, amelyeket a halastavakból telepítettek a folyókba. Ezek lassan reagálnak és, lassúak, hogy elkapják a gyors csalit. A streamereket vezethetjük sodrással, és keresztül a sodráson is. A horgászhelyt l függ. A streamereket könnyedén átdobjuk az áron és visszahúzzuk, amíg nem érnek az álláshelyünk alá. Ha mélyebbre akarjuk vezetni ket, a felszerelést feljebb dobjuk és várunk, amíg a legyek a zsinórral lemerülnek. Hogy meggyorsítsuk a legyek merülését, ajánlom a bot csúcsát vízben mártani, és azután húzni a legyeket. A bothegy merítését gyakran használom sebes folyású vizekben. Ennek köszönhet en szabályozható a legyek merülési mélysége. A bot ilyen fekvése szintén segít a bevágásnál.

Nem mindenütt lehet helyesen vezetni a legyeket. Különösen nehéz, ha bokros, füves partról horgászunk. Nem mindig sikerül úgy tartani a botot, hogy egy irányban legyen a zsinórral. Ekkor is arra törekedjünk, hogy a bot és a zsinór 180°-os szöget zárjon be, vagy azt közelítse meg.

Az agresszíven vezetet legyek tevékenysége legjobb a lassú folyású vizekben. Gyors folyásban, váltakozóárban, teli örvényekkel az egy helyben álló légy a halak számára látványosan fog mozogni, miközben úgy fog forogni, mint a zászló a szélben. Ilyen körülményeknél nem kell pótmozgást biztosítani a legyeknek úgy, mint a csendes vizeken.

Néhány évvel ezel tt még egyáltalán nem volt nálunk ismert ez a módszer, és az a nézet uralkodott, hogy a csendes vizeken nem hatásos. Az „agresszív” módszer bevezetése

35 megváltoztatta ezt a nézetet. A gyors vizekben a streamerrel sikeresebben horgászhatunk a legyek „agresszív” húzogatása nélkül is. A csali vezetése megegyezik a klasszikus nedves légy vezetésével: kicsit ferdén bedobunk a sodráson keresztül vagy a sodrásra, és a zsinórt kezünkben tartva lehet vé tesszük, hogy a zsinórt a mi partunkhoz sodorja. A vezetés utolsó fázisában a legyet kicsit meghúzzuk, és a dobást elejét l megismételjük.

Ezt a módszert kicsit tarkíthatjuk hosszú egyenletes balkezes húzásokkal és a bot mozgatásával. Így lehet hatásosan vezetni a legyeket az árral szemben, különösen hatásosan a sodráson keresztül, vagy mérsékelten a sodráson. Streamerrel, úgy, mint a nedves léggyel gyakran horgászunk lépkedve az árral szemben. Az árral szemben dobjuk az összeállítást és a legyet kicsit gyorsabban húzzuk mint az ár. Az ilyen vezetésnél a kapások mindig biztosak. Ritkák az üres bevágások.

Az el z fejezetekben a folyó vizekben történ horgászás problémáival foglalkoztunk. Ez abból adódik, hogy a legyezés nálunk is inkább csak a folyókkal kapcsolatos. Kevesen tudják, hogy pisztrángra a tavakban is lehet sikeresen legyezni, és ugyanolyan izgalmas.

Biztos sokan elmosolyodnak, hiszen mi válthatja fel a gyönyör környezetben folyó hegyi folyót. Én is ezt gondoltam, mikor ismer sökt l hallottam a m léggyel való horgászatról állóvizekben. Ezt a horgászatot unalmasnak tekintettem, és úgy gondoltam, hogy legyezés helyett azok gondolták ki, akiknek nem volt lehet ségük pisztrángos folyókra.

Alapvet hibát követtem el, olyanról ítélkeztem, amir l fogalmam sem volt. Hogy milyen is ez, arról csak akkor gy z dtem meg, amikor magam is kipróbáltam. Véleményem megváltozott, és ha választanom kell folyó vagy tó között, ma már az állóvizet választom.

Biztosíthatom önöket, hogy a tavi horgászás remek szórakozás. Az sem utolsó szempont, hogy a tavakban impozáns méret re n nek a pisztrángok és a tavaknál szerzett tapasztalatokat jól hasznosíthatjuk csendes folyású folyókban is.

Legyezés állóvízen Hogy el ne kedvetlenedjünk, amikor a tavon tanuljuk a legyezést, legjobb lesz, ha olyan lel hellyel kezdünk, ahol sok a hal. Ahogy tudom, Lengyelországban, most nincs tényleges tavi pisztrángos víz. Remélem, hogy hamarosan lesz. Ez elkerülhetetlen, mert a legyez horgászok száma egyre n , és folyóink olyan gyorsan szennyez dnek, hogy néhány év múlva nem lesz bennük mire horgászni. Lehet, hogy önök is szeretnének közelükben saját horgászhelyet, és létrehoznak, egy saját pisztrángos halastavat. Ez nem nehéz, és e hal él helyeit az ország egész területén ki lehet alakítani. De jusson eszünkbe, hogy a pisztrángot ilyen vízbe inkább egyedül érdemes tartani. A természet ugyanis úgy alkotta ket, hogy tavakban nehezebben élnek meg, és ha élelemr l van szó, minden más halfaj gátoló lesz. Teljes meg nem értettség uralkodott ott, ahol a pisztrángok mellett csukák és süll k is találhatók. Ekkor teljesen feleslegesen telepítettünk. Ideális lenne, ha a pisztrángon kívül nem élne ott más halfaj, még olyan ártalmatlanok sem, mint a ponty.

Ezért azt hiszem, hogy érdemes megismerni néhány fontos horgászmódot a pisztrángos állóvizekben, még ha igen ritkák is. Ez igén széles téma, magába foglalna egy egész könyvet. Ezért igyekszem röviden írni róla és csak a legfontosabb módokat, fajtákat érintem. A tavi vízi környezet egész más, mint a folyóké. A jól ismert rovarokon kívül már megjelennek olyan fajok is, amelyekkel eddig még nem találkoztunk, ezek gazdagítják a pisztrángok étlapját. Többek között ide tartoznak a szitaköt k, csigák, és különböz rovarfajok. Fontos szerepet tölthetnek be a szárazföldi rovarok is, amelyeket a

36 szél lefúj a bokrokról, füvekr l. A pisztrángok másként viselkednek, nem várnak mozdulatlanul az élelemre, hanem aktívan mozognak, keresik a tóban. De nem egyformán érdekes az egész tó. A halak ott gyülekeznek, ahol az élelem fellelhet és már fél siker lehet, az ilyen helyek megtalálása. Ezért a leggyakrabban a felszínnél, a felszín alatt, és ritkábban a mélyben keressük a pisztrángot. A sebes pisztrángok a tó fenekén, a szivárványos pisztrángok pedig szorosan a felszín alatt keresik az élelmet. Sajnos m léggyel 10 méternél mélyebben nem horgászhatunk. Horgászhelyünk be van határolva e mélységig. A nagyobb tavakban érdekesek lehetnek számunkra az öblök, sekély kiszögelések, sekélyes részek pataktorkolatok vízi növénnyel ben tt helyek. A kisebb tavakban a középs rész lesz érdekesebb. Nem tehetjük könny mérlegre a nagy tavak széles vizét sem. Ezek néha nagyon jó horgászhelyek, pl. ha a pisztrángok a szúnyogokat pusztítják. A halak szívesen tartózkodnak a part közelében. Nehéz megmondani, melyik part a jobb, a szél felöli, vagy a szélcsendes. Különböz tapasztalataim vannak. Minden tóban másként van. Ha szeles az id a felszínen megjelennek a nagyobb hullámok, közelebb kerülhetünk a halakhoz, mert akkor nem olyan ijed sek. Más szempontból nézve a rablások nem kifejez k, így nehezebben találjuk meg ket. Jól edzett látás kell, mert a víz alatt úszó halak gyakran csendben buknak fel, csak a hátukkal simítják a felszínt, amit nagyon gyengén mutatnak a hullámok. Így viselkednek a felszín alatt is kis nimfákat szedeget pisztrángok. A magas hullámokban gyakran gyülekeznek a pisztrángok úgynevezett „utcácskákban”. Ezek néhány tízméteres sávok, a csendes vízen a szél irányában. Könnyen észrevehet ek, mert fehér habcsíkok „díszítik” ket. Az utcácskákban a habon kívül összegy lik a szemét is. Ebben a növényi maradványokból, ágakból font hálóban gy lik össze a rovar, a vízi és a szárazföldi is, amit a szél hozott. A pisztrángok ezekben az utcácskákban úszva az árral szemben szedegetik a rovarokat. A hullámzó vízen, az utcácskákon kívül csendes területek is vannak, amelyek kisebbnagyobb palacsintákra emlékeztetnek. Úgy néznek ki, mint a kicsit nyugodt hullámok, amelyre olajt öntöttünk. Ezeken a helyeken is szívesen tartózkodnak a pisztrángok. Ha csendes a víz, akkor (szélcsend van), figyelemmel kísérjük a víz felszínt, mert a halak a mozgásukkal elárulják azokat a helyeket, ahol tartózkodnak. Az ilyen aktivitások nem mindig arról árulkodnak, hogy a pisztrángok száraz légyre vadásznak. Táplálékuk gyakran rovarok lárvái vagy a vízfelszín alatt úszkáló kis halak. Milyen felszerelést használjunk? Az általános nézet ellenére nincs szükségünk hosszú botra. Elég a 2.6-3.3 m hosszú legyez bot. Szívesebben használok még rövidebb botokat 2.7-3.0 m, mert könnyebb velük horgászni. A hosszú botok nagyon alkalmasak a drapping-ra (vagyis az érintésre) és még akkor, ha a pisztrángok a vezetés utolsó fázisában kapnak. A partról való horgászásnál, ha messzire kell dobni, el nyösebbek a kemény botok. A tavi horgászásnál legyen b a zsinórválasztékunk. Akkor igazán minden körülmény között lehet horgászni. Ha csak úszó zsinórunk van, nem mehetünk mélyebbre 2 méternél, azt is csak akkor, ha a csalit nagyon lassan vezetjük. A sikeres horgászat érdekében fontos, hogy milyen gyorsan merülnek a zsinórok. Az adott merülési fokú zsinórt dobjuk a kívánt mélységbe. Ez a réteg mélyebben vagy sekélyebben lesz a dobás hosszának függvényébe.

Pl. VI. fokú merül zsinórral nem lehet horgászni 1 m mélyen, mert sokkal mélyebbre merül. Úgy szintén a gyengén merül zsinórt sem tudjuk 6 m mélyre meríteni, ha gyorsan akarjuk vezetni a legyet. Elméletben ez elérhet , de a merülési id a kívánt mélységbe igen hosszú lenne. Minél több a különböz zsinórjaink száma, annál könnyebb a horgászat. Véleményem szerint minimum 4 zsinór szükséges: úszó, Intermediate, közepesen merül (merülési fokozat I-III.) és szuper gyorsan merül . A tavakban a pisztrángokra sokkal hosszabb el kéket használunk, mint folyókban. Csendes, tiszta vízben jól látható a legyez zsinór és elijesztheti a pisztrángokat, ezért arrébb legyen a legyekt l. Az el kék hossza eléri a 6 m-t. kezd knek a 2-4 m hosszúakat ajánlom. A

37 hosszabb, széllel szembeni dobásnál ez könnyen összegabalyodhat. Ha szél felöl dobálunk, sokkal kisebb az el ke összegabalyodásának esélye. Ha az el kén gubanc keletkezik, egyszer en levágjuk a legyet, és ha ez sem segít, új el két kötünk fel. Néhány pótel kére van szükség. Néhány órás horgászat után, nem függ en a „balesett l”, ki kell cserélni az el két. A m szál ilyenkor már viharvert.

A tóban gyakran gyorsan kell változtatni a legyek vezetésének mélységét, és ezzel összefügg a zsinór kicserélése is. Ezt rendszerint halogatjuk, mert id veszteséggel jár, de mikor végre rászánjuk magunkat, már kés . Ezért jó, ha a parton vagy a csónakban tartunk egy másik felszerelt botot is. A zsinór villámgyors cseréje szükségessé teszi a botnál kétszer hosszabb el ke használatát. Ez a hosszú el ke átmegy a zsinórvezet gy r kön, és ha az egész zsinór feltekeredik az orsóra, levágjuk az el két, kicseréljük az orsót a régi zsinórral, és az új végére felkötjük ugyanazt az el két. Nekik köszönhet en gyorsan készíthetünk az úszó zsinórból merül vég zsinórt is.

A tavi horgászatra két legyet ajánlok, ahol megengedett lehet három is. Sok országban horgásztam három léggyel, szerintem ezt a lehet séget nálunk is bevezethetnék, ami lehet vé tenné a különböz horgászmódok kihasználását. A tavi horgászatnál használt legyek kicsit eltérnek a folyókban használtaktól. A következ kben a leggyakoribb típusokat mutatom be.

Horgászmódszerek A tavi módszerek hasonlóak a folyókban használtakkal, de azzal a különbséggel, hogy a „sodrást” a zsinór húzogatásával helyettesítjük. A húzogatás el idézi a legyek mozgását, amire felfigyelnek a halak, és támadásra készteti ket. Legegyszer bb, nagyon sikeres mód a nedves legyek és a streamerekkel való horgászat, ha gyorsan húzogatjuk ket, mint az „agresszív” streamer esetében. A legyeket csak akkor húzogatjuk lassan, ha frissen telepített halakra horgászunk, amelyek még nem szokták meg, hogy az élelem elszökhet el lük. Természetesen ott horgászunk, ahol gondoljuk, hogy vannak halak. A kapás gyakran a légy vízre érése után történik (húzás kezdetén) vagy a vezetés utolsó fázisában (amikor a felszínre húzzuk ket). Ha csak ebben a két pillanatban van kapás, közelre próbáljunk dobni. Gyakrabban dobhatunk közelre, ami több kapást jelent. Ezzel ellentétben a kevéssé eredményes húzogatás a két fázis között minimumra csökken. A két fázisban létrejöv kapások jelentik azt, hogy az igen gyorsan merül zsinórral horgászunk. A felszín alatt álló halak a legyeinket a vezetés kezdeti és utolsó szakaszában észlelik. A középs fázisban a csali azon helyek alatt úszik, ahol a halak tartózkodnak.

Ilyenkor gyengébben merül zsinórt használunk vagy közelebre dobunk. A rövid dobás nem teszi lehet vé a zsinór mélyre merülését. Ha a legyek húzogatása közben nem észlelünk közelükben rablásokat, semmi esetben sem szabad bevágni. Nyugodtan folytathatjuk a horgászást, és ha a kezünkkel érezzük a kapást, bevágunk, de mindig a zsinór meghúzásával és nem a bot emelésével. Nem kell hozzátennem, hogy a botnak vízszintesen kellene feküdnie a víz fölött a zsinórral egyenest alkotva. H gyorsan kapnak a halak. Jó, ha a zsinór nem lesz teljesen feszes, hanem kis ívben helyezkedik el a vízen, hogy így tompítsa a hal támadását.

Az utolsó fázisban a botot megemeljük, de nem hagyjuk abba a zsinór húzását, azért, hogy a vízszintesen úszó legyek megváltoztassák irányukat a felszínhez. Ha a függ légy eléri a felszínt, úgy húzzuk oldalra a legyet, hogy csússzon a felszínen. Néha megéri a visszahúzás után a sekély vízb l a legyeket néhány pillanatra a mélységbe meríteni.

A húzás ilyen esetén, jó, ha a függ légy gazdagon sz r s, pl. Soldier Plamer vagy száraz tegzes típus. Ha a halak kapnak az így vezetett legyekre, közelre próbáljunk dobni, és

38 néhány húzás után felemeljük a botot, hogy a függ légy minél hamarabb kezdjen mozogni a felszínen, nedves legyek helyett szárazakat is felköthetünk. A kezd fázisban könnyen mozognak a vízben. Ha a zsinórt kirántjuk a mélyb l, a legyeknek el kellene rugaszkodniuk a vízt l és egyenletes mozgással ráesniük. Ekkor úgy horgászunk, mint a dapping. Erre szolgálnak a hosszú botok. A hosszú botok lehet vé teszik a zsinór elrántását a vízt l és nagyobb távolságon való horgászatot. Ez a mód sikeres lehet er s szélben.

Az el bb azt írtam, hogy a kapásoknak nem kell bevágnunk. Ezt nem kell szó szerint betartanunk. Helyenként, ahol vad pisztrángok találhatók, és olyan horgászmódoknál, mint a dapping vagy száraz legyes horgászat, rendszerint megakasztjuk a halat. A vezetés gyorsaságát „próbálkozások és hibák” módszerével kell megválasztani. Ha adott szituációban leghasznosabb a zsinór gyors visszahúzása lesz, de azt már nem húzhatjuk gyorsabban, akkor próbáljuk meg ezt két kézzel. Ilyenkor nem a fogantyúnál fogjuk meg a botot, a hónunk alá kapjuk, és a könyökünk alá támasztjuk. Így két kézzel gyorsabban húzzuk a zsinórt, mint el tte. A botot nem kell tartanunk kézben, mert a halat úgyis megakasztjuk a zsinór megrántásával. Bevágás után gyorsan megfogjuk a botot és elkezdjük a fárasztást.

Ha észrevesszük a felszínen rovarokat szedeget pisztrángokat, próbálkozhatunk száraz léggyel. Ilyenkor „F” típusú zsinórt és jól úszó száraz legyeket használhatunk. A vízen fekv zsinór és el ke feszes legyen. Egész id alatt figyeljük a felszínen úszó legyeket, amelyek könnyen elkerülhetik a halak figyelmét. Hogy vonzóak legyenek, könny rángásokkal egy „kis életet” adunk nekik, de csak annyit, hogy néha megmozduljanak a vízen. A tegzesek utánzataival horgászva megpróbálhatjuk kicsit gyorsabban húzni e legyeket. Itt kit n en látható a kapás, és úgy kell bevágni, mint a folyón. A bevágás nem lesz mindig hirtelen. Megtörténik, hogy a pisztrángok maguk akasztódnak, és az igen gyors légy kihúzás kiránthatja azt, az orruk elöl. Hasznosak a száraz legyek nagy hullámokban is, nem kell ügyelnünk a kedvez tlen körülményekre, más részben fölösleges lenne használatuk szélcsendben. Ha egyáltalán nem érünk el sikert száraz léggyel, nimfát használjunk. Ilyenkor lassabban mozgatjuk a felszerelést, mint a nedves legyeknél (néha nagyon lassan). Nimfák, tegzesek, kérészek, szúnyogok, szitaköt k és bolharákok utánzatait használjuk. Ha kis mélységben akarunk horgászni, akkor úszó zsinórt és kis legyet használunk. Dobás után néhány gyors mozdulattal kiegyenesítjük a zsinórt az el kével. Aztán várunk a nimfák merülésére, mert a pisztrángok gyakran már a legyek esése közben támadnak. Az összeállítás kiegyenesítése csökkenti az el ke szabad mozgását, és lehet vé teszi az ilyen kapások figyelését. Ezt minden légy merülése közben tesszük, nem csak a nimfa esetében. A legyek kívánt mélységbe kerülése után lassan húzzuk ket. Gyakran el fordul, hogy a halak a gyorsan mozgó nimfákra reagálnak, és a horgászat ilyenkor az „agresszív” módra hasonlít. Leggyakrabban, ha a természetes rovarok mozgását imitáljuk a vízen, a legyeket lassan kell húzogatni, néha szó szerint centiméterenként. A mélység, amelyben mozognak a nimfák, függ tömegükt l, a használt zsinórtól és attól, hogy mennyit várunk a bedobástól. Így horgászhatunk úszó zsinórral néhány méter mélyen is (2-3 m). Elegend hosszúságú el két kell választanunk, annál hosszabbat, minél gyorsabban húzzuk a legyeket és minél mélyebb a horgászhely.

Nagyon érdekes ennek a módnak a másik verziója: alapos felmérés után felkötjük az el két, amely olyan hosszú, mint a víz mélysége. A dobás után várunk, míg a legyek a vízfenékre érnek. Ne legyenek nagyon terheltek, hogy ne húzzák le a zsinór végét. Most nagyon lassan húzzuk le a zsinórt, centiméterr l centiméterre, hogy a legyek ne ússzanak fel magasra. Természetes vékony m szálat használunk, amelyek a vízben kis ellenállást fejtenek ki. A módszer el nye a többivel szemben, hogy az el ke a zsinórral szöget zár

39 be. A kapás jól észlelhet a zsinór végén, attól függ en, hogy melyik oldalról úszik ide a hal. A bevágás a bottal legyen minél gyorsabb.

Ha a halak a felszín alatt közvetlen „vadásznak” úszó nimfákat használhatunk. A húzogatásnál egészen a felszín közelében lesznek, hogy alulról érintkezzenek a vízzel. Így gyakran viselkednek természetes rovarok lárvái, igyekezve áttörni a felületi feszültség hártyáját. Ilyenkor egészen lassú húzással lehet vé kell tenni, hogy a nimfák alig mozogjanak a víz alatt, tegyenek úgy, mint a normális rovarok (pl. szúnyogok). A szúnyog lárvák utánzatainál a zsinórt olyan lassan húzzuk, ahogy csak lehet, és aztán ezt is a felére csökkenteni. Ezzel akarom az olvasónak megközelíteni, hogy milyen lassan kell ezeket a csalikat vezetni. Ez fontos tényez , mert gyakran azért, hogy jó legyen a legyekkel a kapcsolatunk, meggyorsítjuk a tempót. Egyszer szivárványos pisztrángra horgásztam Angliában. Gyors volt a „folyás” és sajnos a gazdag csoportból csak néhány darabosra jutottunk. Sajnos, a legyek cseréje ellenére sem sikerült semmit fognom. A gyengén hullámzó vízen egész id alatt látni lehetett a vadászó halak hátának nyomait.

Igyekeztem, ahogy tudtam, sajnos eredmény nélkül. A legyeket a vízbe, hónom alá csaptam a botot és kinyitottam a csalis dobozt, még egyet sem tudtam kivenni, amikor a doboz kirepült a kezemb l a bot gyors rángásától. Gyönyör pisztráng menekült fejvesztve. Sikerült elkapnom a botot és nyugodtan kiemeltem a majdnem 1 kg-os halat.

A szájában szúnyog imitáció volt, ami ezel tt egy halat sem érdekel. Rögtön megértettem a hibámat: hiába kínáltam fel, nagy izgalmamban a legjobb legyeket szinte az orruk elé, gyorsan tettem. Kés bb arra törekedtem, hogy a legyek lassan ússzanak, és már a harmadik próbálkozásnál fogtam megint egy pisztrángot. Ha mélyebben akarunk horgászni, merül zsinórt használunk. Gyakorlatból tudom, hogy az Intermediate zsinórral lassú vezetésnél elérhetjük a 2-2.5 m mélységet. Szupermerül zsinórral (VI) elérjük a 4-8 métert is. Ezek az adatok csak megközelít k, mert függnek a dobás hosszától és idejét l, ami alatt lemerül a zsinór. Nem minden él lény, amely a halak táplálékául szolgál, mozog egyformán a vízben. Pl. a bolharákok nagyon jól úsznak, és ha utánozzuk ket, nem lenne szabad gyorsítani a tempón a zsinór húzogatásával. Érdekesek a szitaköt k nimfái. Két csoportra oszthatjuk ket: Dragon Fly és Damsel Fly. Az els lapos nimfa szilárd testtel, amely a fenéken mászik. Gyenge úszó. Utánzásával való horgászatkor a legyet a zsinórral a tároló mélyére tesszük, és nagyon lassan elkezdjük húzni. A pisztráng rátámad a légyre és megemeli. Hasonlóan horgászunk a Damsel Flyjal, de lehet vé tesszük, hogy utánzataink szintén a mélységben de intenzíven mozogjanak. A szitaköt k e nimfáinak egészen más a testfelépítése és kit n en úsznak a hasuk kígyózó mozgásának köszönhet en. De a nimfákat olyan lassan vezetjük, amennyire csak lehet.

Mint a folyóban, a tóban is támadásra készteti a halakat a felszínhez közelít legyek mozgása. Err l tudnak a horgászok, ezért olyan jól úszó legyeket fejlesztettek ki, amelyek egyedül emelkednek a felszínhez. Ezek a rendszerint nagy marabu tollas legyek, amelyeket hungarocell szemek díszítenek (Booby). Gyorsan merül zsinórokat használunk. A dobás után várunk, míg a zsinór elhelyezkedik a fenéken, ekkor húzni kezdjük, hogy a legyek a vízfenékre kerüljenek. Aztán abbahagyjuk a húzást, amivel lehet vé tesszük, hogy a csali szabadon emelkedjen felfelé. A kapás az nyugalmas emelkedésük közben következik be. Ügyelni kell arra, hogy a süllyedés és az emelkedés közötti id elég hosszú legyen. Gyors vezetés mellett a legyek lejutnak a fenékre és húzzuk ket rajta, annak ellenére, hogy kit n en úsznak, nagy ellenállást kell kifejteniük a vízre maguk után húzva az el két, hogy felemelkedjenek. Általában kett ilyen léggyel horgászok. Ez olyan, mintha egy ló helyett kett t fognék be. Itt a zsinór minden rezdülésekor bevágunk. Ha a halakat el akarjuk engedni, nem ajánlom ezt a módszert. A pisztrángok ugyanis mélyre nyelik ezeket a legyeket és nehéz kiszedni a horgot úgy, hogy

40 ne sértsük meg a halat. Hasonló úszó legyekkel szintén a felszínr l horgászunk. Ilyenkor elég nagy legyet használunk, amelynek háta poliuretán habból van (Baby doll). Ez a légy, az elpusztult rovart utánozza. A pisztráng szívesen szedegeti az ilyen csalit, f leg tavasszal. Talán éppen ebb l adódóan nyelik le a pisztrángok a vízen úszó cigaretta csikket. Gyakran találunk csikket a boncolt halak gyomrában. Ezért kérem, ne dobálják a vízbe a csikkeket, mert el idézhetik a halak pusztulását!

Nagyobb tavakon el nyös az úszó felszerelés használata. Növényzettel ben tt partok nehezen megközelíthet ek, ami nem teszi lehet vé a kényelmes horgászást. Csónakkal könnyen változtathatunk horgászhelyet, nem beszélve arról, hogy csak bel le tudjuk lehorgászni az egész területet. Egy csónakból csak két személy horgászhat kényelmesen, az egyik elöl ül a másik hátul. A tavon pisztrángra horgászhatunk lehorgonyzott vagy mozgó csónakból. A horgonyzott csónakból való horgászat nem különbözik a partról való horgászattól. Ha nem ismerjük a halak csoportosulási helyét, akkor mozgó csónakból horgászunk. Így újabb és újabb helyekre kerülhetünk, és átfésüljük az egész terepet. A csónak lassan haladjon. Ezért szeles id ben úszó horgonyt használunk. Ez egy négyszöglet leped vászon vagy egyszer zsák. A vászon négy sarkát rögzítjük kötéllel és már kész is a remek úszó horgony. Közepén lehet egy kisebb kivágott nyílás. Fontos, hogy hova van rögzítve horgony a csónak oldalán. Ha csak középen rögzítjük, a csónak a szél irányában fog haladni. Arról a pontról van szó, ahonnan a csónak mindkét része, jobbról és balról is ellenállást fejt ki a vízre és a szélre is. A csónakot irányíthatjuk a sodrás irányába a rögzít pont áthelyezésével is. Legjobb, ha a kötelet nem az oldalához kötjük, hanem egy feszes segédkötélre. Ez a módszer el nyösebb a motorcsónakkal való horgászatra.

A nedves legyek mozgásával, gyors húzogatásával behorgászhatunk nagy területet, és elég hamar találhatunk halat. Gyengébb szélben az oldalsó mozgást ajánlom, er sebb szélben pedig a hullámokkal szembe fordítjuk a csónakot. Ez megváltoztatja a szél ellenállását és csökkenti a csónak sebességét. Oldalsó haladásnál a zsinórt a szélirányba vagy kissé oldalra dobjuk. Kormánnyal való haladásnál mer legesen dobunk a szélirányra vagy kissé oldalra. A víz felszín alatt úszó halak a hullámokkal szemben úsznak, széllel szemben, így a legyeink az orruk el tt lógnak. A csónak egész id alatt a zsinór felé „csúszik”. Ezért a zsinórt legalább olyan gyorsan húzogatjuk, amilyen sebességgel haladunk. Ez elég nehéz, mert ha azt akarjuk, hogy a legyek gyorsan mozogjanak, a zsinórt sokkal gyorsabban kell húzogatnunk, mint a partról való horgászatnál. Ezzel a módszerrel nagyon nehezen horgászhatunk nagy mélyedésekben, mert amíg a zsinór merülésére várunk a csónak ráúszik, ami megakadályozza a helyes horgászatot. Ezért ilyen helyeken nagyon messzire kell dobni. Mit tegyünk, ha 8-9 m mélyen akarunk horgászni? Mozgó csónakunkból horgászhatunk, a szélfújáson át dobálunk. Ahogy mozog a csónak, úgy engedjük a zsinórt az orsóról. Jó lesz, ha két összekötött, gyorsan merül zsinórt tekerünk az orsóra. Ha csak egy van, messzebbre engedjük az alsó m szálat.

Kiengedett zsinór hossza függ a víz mélységét l. Ha már biztosak vagyunk abban, hogy a zsinór lemerült a kell mélységbe, rövid csapásokkal elkezdjük húzni a legyet. Lassabban kell vezetni a legyeket mint általában. A legyek kihúzása után megismételjük a m veletet.

Ha a fenéken sok kapás volt, kicsit engedünk a zsinóron, hogy sekélyebben ússzanak a legyek. Arra törekszünk, hogy a csónak mindig azonos mélység fölött haladjon. Ha emelked felett haladunk, mindig egyforma távolságban legyünk a parttól. Ennél a módszernél nagy esélyünk van nagy sebes pisztrángok kifogására, amelyek szívesen vadásznak a tó fenekén. Ez technikailag nagyon nehéz módszer, a zsinórt és a leget a megfelel mélységbe kell meríteni, mindig gondot okoz. Ha a fenék felett akarjuk vezetni, bedobunk, és merülés alatt számolni kezdünk. Ha elszámoltunk 30-ig, húzni kezdjük a legyeket. Ha nem lesz kapás, másodszor is bedobunk, és most 40-ig számolunk. Ha most

41 sem lesz kapás, a dobást megismételjük és elszámolunk 50-ig. tételezzük fel, hogy a legyek most érkeztek a fenékre. A következ dobás után, már csak 45-ig számolunk. Most kellene a legyeknek a fenék fölé kerülniük. Jó lesz megbizonyosodni, hogy a zsinórunk mikor éri el a tó fenekét. Aztán már tudni fogjuk, hogy ha pl. 12-ig számolunk a zsinórunk 1 m-re süllyed.

Minden, amit eddig leírtam a felszerelésr l, módszerekr l, azt tulajdonképpen a lazacfélékkel volt kapcsolatos. Ez kapcsolatos más halfajokkal is, de minden faj más módszert kíván. Úgyszintén nem minden lazacfélére lehet horgászni az említett módszerekkel. Kivételek a pisztrángok. Ebben a fejezetben megpróbálom jellemezni az egyes halfajokat, milyen legyekkel foghatjuk ki ket. Leírom a felszerelést is, amellyel horgászok. A többi fajt tömörebben mutatom be, mert tapasztalataim is szerényebbek.

M léggyel fogható halak Pisztrángok-Sebes pisztráng A pisztrángot tartom a legtipikusabb „legyez s” halnak, mert minden legyez módszerrel horgászható. A 70-es években nem volt elterjedve a legyezés, kevesen tudták alkalmazni.

Ha sikerült kifogni a halat, és a rafináltsága legendává vált. A módszerek, amelyeket akkoriban használtak kiválóak voltak pisztrángokra. Talán innen ered ez a büszke vonzalom a pisztrángokhoz. Most így az eltelt id után úgy hiszem, sokkal könnyebb megtanulni pérre horgászni. A pér sokkal el relátóbb. Elég szisztematikusan vadászik, és kevesebb meglepetéssel szolgál, mint a pisztráng. A két hal horgászata közötti különbséget jól konstalálja a következ definíció: könnyebb pisztrángot fogni, mint pért, de nehezebb megtanulni jól horgászni pisztrángra mint pérre. A pisztrángok a nap minden szakában vadásznak, de megállapíthatjuk, mikor a legaktívabbak. Ez függ az évszaktól is.

A szezon kezdetén, a tél és a tavasz határán egészen márciusig a „vadászat” ideje a délutáni órákra esik. Ilyenkor csak ritkán intenzív a zsákmányolás, mert a hideg víz lelassítja a halak életfunkcióit. Gyengén mozognak a pisztrángok és a legyeink is kevéssé izgalmasak. Erre az id szakra legsikeresebbek a nedves legyek: streamerek, nimfák vagy hagyományos nedves legyek. A streamereket és a nedves legyeket nem vezethetjük nagyon gyorsan és agresszíven. A pisztráng szája el tt kellene megjelenniük, hogy reakcióra késztessék ket. Leghasznosabb a merül zsinórok használata. A halakat a telel helyeiken, vagyis a mélyedésekben kell keresni. Megtalálhatóak a gyors sodrásban is kis „kutakban”, „lyukakban”, ahol csendesebb a víz. Ilyen helyen ügyelnünk kell arra, hogy a húzott legyek ne ússzanak nagyon gyorsan. A streamerek tónusai a következ k legyenek: fekete, sötét vagy fehér. A pisztrángok többet tartózkodnak a csendesebb vizekben, ezért gyakrabban alkalmazunk „hosszú” nimfát, mint „rövid” nimfát. Arra törekszünk, hogy a nimfát közvetlenül a fenék fölött ússzanak. Különböz nimfautánzatokat használhatunk, amelyek alkalmazkodnak az adott körülményekhez.

Gyakran bizonyulnak jó választásnak a tegzesek utánzatai világos színekben: fehér, krém vagy rózsaszín, de még a zöld is. Nincs univerzális légy, amely megfelelne minden évszakban, minden körülmények közt. A természet gyakran z velünk tréfát, az egyik évben sikeres léggyel a következ évben hiába próbálkozunk. Többé-kevésbé márciusáprilis határán kezdik az intenzív táplálkozást a pisztrángok. Nem létezik átmeneti id szak, valamilyen lassan növekv aktivitás. Szerintem ez egyszerre következik be. A szegényebb tavasz után jön a gazdagabb id szak, mikor is minden dobásra kapásunk van,

42 mindenütt megjelennek a pisztrángok, mint a gomba es után. Ezek a pillanatok a nap közepén vannak. A felmelegedéssel együtt május-június már virradatkor és alkonyatkor is jól lehet horgászni. Ebben az id ben minden horgászmód sikeres lehet, míg a tavasz kezdete, a téli-tavaszi horgászmódok keveréke, ilyenkor nagyra értékelem a streamerekkel való horgászást. Ha sok a kapás, jó ha feljebb vezetjük a streamert. Ezért lassabban merül zsinórt vagy Intermediate típusút használunk. A csalik a felszín alatt sikeresebbek, mint a mélyre merítésük. Fontos, hogy átlátszó legyen a víz, és a horgászhely mélysége ne haladja meg az 1,5-2 m-t. Már rikítóbb legyeket is használhatunk. Tavaszi id szakban a pisztrángok tömegesen vadásznak a világoszöld, szárny nélküli tegzesek lárváira. Ezek nimfái tehát nagyon hasznosak lesznek. Ezeken kívül a halak gyomrában tegzeseket is találhatunk. Egyre hasznosabbak lesznek a száraz legyek. A kérészek rajzása a nagy March Brown legyekkel kezd dik, amelyek a köves hegyi patakokban kelnek ki, virágzás idején. Nagy mennyiségben rajzanak 11-15 óra között. Az utóbbi években egyre kevesebben vannak, már csak néhány példánnyal találkozunk. Áprilisban, májusban rajzanak a kérészek különböz fajtái: a legnagyobbak imitációit 10-es horogra kötjük.

Ebben az évszakban hasznosak a hagyományos nedves legyek is, a víz különböz rétegeiben vezetve.

Június a pisztrángra horgászók legérdekesebb id szaka. Mindenekel tt a hónap elejére esik a májusi kérészek kikelése. Ezek a nagy legyek, néha sárga kérészeknek is nevezzük ket, sikeresen provokálják a legnagyobb pisztrángokat is a felszínen. Néhány példányuk kora reggel vagy este kel ki, de zömmel a délutáni órákban van a kikelési idejük. A körülményekt l függ en ezek a legyek már május végén kezdik a rajzást. Legjobb id szak a felhasználásukra a rajzás idejének – néhány els napja. Tömegesen táplálkoznak ekkor velük a pisztrángok, a kikelési id szak végén már nem reagálnak rájuk. Ekkor hasznosabb a spínnerek használata, közvetlen alkonyat el tt. Ez az a pillanat, amikor a kérészek a petéket rakják. Június elején kelnek a hatalmas, néhány centiméteres tegzesek a pisztrángok másik csemegéje. Június a tegzesek kikelésének intenzív id szaka.

Egész nap tarthat a rajzás, kora reggelt l kés estig. Ekkor nimfáikkal horgászunk (pupa – kel rovarok) vagy száraz legyekkel. A pupa-k legsikeresebbek júliusig lesznek, míg a száraz tegzesek egész kés szig. Júliusban egész nap vadásznak a pisztrángok, úgy hogy gazdag zsákmánnyal számolhatunk. A gyakori záporok is kedveznek a horgászoknak, legalkalmasabb id közvetlen es után, még azel tt, mint hogy zavaros lesz a víz.

Legjobb a befolyásnál letelepedni, ahol a víz már zavaros. Ekkor a tiszta és a zavaros víz határán horgászunk. Mikor rátaláltam egy ilyen helyre, meglep dtem, hogy került ebbe az üres vízbe ennyi hal, mert minden dobás után volt kapás. Forró felh mentes délutánon csak ritkán érünk el célt. Július és augusztus a horgászat utolsó id szaka a mi folyóinkban. A forró napok a virradat és alkonyat kivételével nem kedveznek a horgászatnak, ilyenkor nyugodt lelkiismerettel mehetünk strandolni a családdal. Csak a felh s, es s napok biztatnak eredménnyel. Jó eredményt lehet elérni az éjszakai horgászatokon, de ezek csak néhány folyón engedélyezettek. Nyáron a rajzás rendszerint este és reggel játszódik le és csak a tegzeseknél tart délutánig. Annak ellenére, hogy ismerjük a természet törvényeit, a horgászat alapjait, sosem lehetünk mindenben biztosak, semmit sem láthatunk el re kezdett l a végéig. Néhány évvel ezel tt a San-nál töltöttem a szabadságomat. A pérek egész jól kaptak, de én pisztrángot akartam fogni annak ellenére is, hogy a nagy forróságban ez lehetetlen volt, és este nem kaptak. Nem szívesen kelek korán, de beláttam, hogy a pisztrángok ilyenkor kapnak jól. Néhány sikertelen próbálkozás után végre megjött a siker: még virradat el tt sikerült felkelnem. Könny reszketéssel fogtam hozzá horgászni a jó helyen és vártam az els pisztrángra. Sajnos, id vel kezdett megsz nni az optimizmusom, nem volt egy kapásom sem. Úgy t nt, ki van söpörve a folyó, elt ntek a kis pisztrángok is, amelyek délben is zsákmányoltak. 10

43 órakor feladtam. Feldúltan indultam a folyó mellett a sátramhoz. A nap már feljött a felh tlen égre, rendesen sütött. Amikor indultam a helyemr l, még egyszer szórakozásból bedobtam a streamert. Rögtön megéreztem az éles kapást és rövid fárasztás után kezemben tartottam egy szép pisztrángot. Azt mondtam, ez véletlen, és megismételtem a dobást. És újra egy pisztráng. Minden dobásomnál volt kapásom. Rövid id alatt több pisztrángot fogtam, mint az egész folyó mellett töltött id alatt. Azóta nemegyszer próbálkozom kilátástalan helyzetekben is – gyors sodrás, hidegviz patakok torkolatánál – itt kell ket keresni. Az igen magas h mérséklet vízben beszüntetik a vadászatot. Nyár végén a pisztrángok felélednek, és intenzíven kezdenek zsákmányolni. Jelent s aktivitás ideje gyakran szeptemberre esik, van, amikor már augusztus végén elkezd dik. Ez az a hónap, amikor napközben is találkozhatunk nagy pisztránggal. Nem egyszer bizonyul hasznosnak a száraz légy. Pisztráng tápláléka a kis vízi él lények: rovarok, puhatest ek és halak is. Nem igaz, hogy a nagy példányok csak halakkal táplálkoznak. Ez nagyban függ a táplálék hozzáférhet ségét l. Ha a rovarok lesznek többségben, természetes, hogy ez lesz a táplálékuk f összetev je. A pisztrángok gyomrában néha békát, egeret is találhatunk. Láttam pisztráng gyomrából kihúzott vakondokot is. Fontos szerepet tölt be a pisztrángok látása, de támadásra leginkább az áldozat mozgása készteti. Ezért támadnak a vízben mozgó m légyre. Ha kevésbé mozognak a legyek, a halak nagyon válogatósak, és minden nem természetes mozgás agresszió helyett, óvatosságra inti ket. Ez f leg a horgászoktól gyakran látogatott helyen fordul el , ahol már szinte mindegyik halnak volt kalandja a horoggal. Nálunk sok az ilyen víz. Ha mégis találunk valahol egy csendes helyet, ez nem jelenti azt, hogy a pisztrángok minden légyre kapnak. Ugyanis van vadászidejük, amit nehezen lehet el re látni. Tulajdonképpen ezekben a vizekben is próbálkozhatunk órákon keresztül sikertelenül – és ha eljön a megfelel id – sok lesz a kapás. Vagy a forgalmas helyeken is hasznosak lehetnek azok a legyek, amelyekr l azt gondolnánk, hogy már megunták ket a pisztrángok. Azt hiszem, ha jó legyet használunk sikerül legalább egy pisztrángot fognunk. A gyakorlatban az nem fordul el , hogy az összes hal egyszerre hagyná abba a vadászatot. Mindig akad egy, amelyiket kísértésbe ejti a jól felkínált légy. Az egész m vészet lényege, hogy megtaláljuk azt a halat! Alapfeltétel, hogy megfelel mennyiségben jelenjenek meg a pisztrángok az adott helyen, ami nálunk sajnos egyre nehezebb. Egy találó mondás az adott szituációra, ha hal nélkül távozunk: Vagy nincsenek itt, vagy valaki elijesztette ket.

A pisztrángok nem csoportosulnak, magányosan élnek. El fordul, hogy egymásra támadnak, hogy ellenfelüket ki zzék a zsákmányszerz helyr l. Minden folyóban, tóban vannak olyan helyek, amelyek különösen kedvez ek erre a fajra tekintve, és itt fognak gyülekezni. Ezek a feltételek: táplálék elérhet sége, megfelel mélység és az ár megfelel sebessége, búvóhelyek közelsége stb: nem tudom pontosan meghatározni, hol keressük ezeket a helyeket. M vészet ezeket megtalálni, amit horgászat közben tanul meg az ember. Tapasztalatból tudom, hogy pontos irodalmi leírásuk sem segít. A pisztrángok biztonságot jelent helyekben tartózkodnak: mélyebb gödrök, kövek melletti helyek, part mentén, ágak alatt, gátaknál, beesett fák mellett. A gyors folyású vizekben a csendesebb helyet keressük. Ha terjedelmes területet horgászunk, a gyenge sodrás lesz a jó. A pisztrángok néha nagyon közel tartózkodnak a parthoz. A hely keresésénél nagyon fontos ismerni a vizet. Vannak olyan folyók, ahol csak a part mellett vannak, de vannak olyanok is, ahol hiába keresnénk a part mellett. Legrosszabb a folyószabályozás, amivel szembe találják magukat a pisztrángok. A cégek, amelyek ezt végzik, nem tartanak szem el tt semmit, hatalmas buldózereket küldenek a vízbe, hogy létre jöjjön a kívánt mélység. Az ilyen folyóban nehéz beszélni pisztrángos helyekr l. Nem vagyok a folyók szabályozása ellen, s t a part mentén hasznos (nem minden!!!) néhány fa bokor kiirtása, úgy mint a

44 kisebb gátak építése, fontos a támfalak építése is (de nem a folyómeder kibetonozása). Ez talán bizonyítja azt a megállapítást, hogy minden túlkapás káros.

Felszerelés A módtól, amivel szeretnénk horgászni, függ a megfelel bot és zsinór-választás. Ne felejtsük, hogy a nagyobb légyhez vastagabb zsinór kell, és a hosszú dobásokhoz pedig kemény, hosszú bot (2,8-3,2 m). a kis folyókon, ahol sok a kapás, szükségünk van az er s botokra, hogy az akadókba be ne rohanjanak a halak. Ahol ez nem szükséges, nem ajánlom a hosszú, kemény botokat. A mi folyóinkban nem olyan nagyok a pisztrángok, hogy fontos lenne a nehéz felszerelés. Nem arról van szó, hogy a bevágás után a farkánál fogva húzzuk ki a pisztrángot a partra. Legtöbb kellemetlenséget a hal fárasztásánál a gyenge felszerelés okoz. Nem ajánlom a finom el ke használatát se. Egyeznie kell a horgászmódhoz és a légy fajtájához, hogy ne szakadjon el könnyen, és ne maradjon a hal szájában. Jó, ha ezeknek a szép halaknak a horgászatra nem olyan felszerelést használunk, mint amivel pl. harcsát lehet fogni, vagy olyat, amely feleslegesen megsebesíti ket.

Szivárványos pisztráng Észak-Amerika az shazája ennek a halfajnak. Egyaránt megtalálható folyókban és tavakban, és figyelemre való méret re is megn . Ellenállóbb a sebes pisztrángnál és melegebb vizekben is megél. Különösen szép, harcias hal. Számos „gyertyát” ugrik fárasztás közben. Már több éve mesterségesen telepítik vizeinkbe, mert e hal tenyésztése sokkal olcsóbb és könnyebb, mint a sebes pisztrángé. A jelent s telepítés ellenére nem honosodott meg folyóinkban. Jól n , de általában természetes módon nem szaporodik.

Nem jut el a megtermékenyítésig, vagy az ikrából nem marad meg az utód. Szerintem ezek a halak csak kereskedelmi horgászhelyekre valók. Ezek a helyek, csak el írt nagyságú halakkal ellátottak, és a horgászok gyorsan kifogják ket. A keltet t l nem érdemes kiengedni az egyedeket, mert ezek a halak hajlamosak a távozásra. Szivárványos pisztrángok nagyon el nyösek tavakban, ahol nagy súlyt érnek el. Az utóbbi években intenzíven telepítették ket a Balti-tengerbe és tengermelléki folyókba. Igaz, a halak gyarapodása igen nagy volt a tengerben és a folyókban úszó halak nemegyszer elérték a néhány kilógrammot, de nagyon kevés pisztráng úszott be a folyókba. Legnagyobb hasznuk a professzionális horgászoknak volt, akik a tengerben horgásztak. Azt hiszem, érdemesebb hazai halfajokat, tengeri pisztrángot és lazacot telepíteni a tengermelléki folyókba.

A szivárványos pisztráng életmódja eltér a sebes pisztrángétól, ezért másképp is horgásszuk, még ha a módszerek többsége hasonlít s a legyek is sikeresek mindkét esetben. A szivárványos pisztráng más helyeket keres, mint a sebes. Gyakran szívesen tartózkodik csoportosan is, amit különösen tavakban láthatunk. A mi folyóinkban gyakran olyan pisztrángokat telepítenek, amelyek sokáig éltek a keltet kben. Ezek másként viselkednek, mint azok, amelyek a horgászhelyen n ttek fel. Mindenekel tt a kiengedés után azon a helyen maradnak. Nem tudnak szembe úszni az árral vagy úszni a sodrással.

Csak több tíz napos ott tartózkodás után teszik ezt. Ezért telepítik a nagyobb folyókba a pisztrángokat csoportosan. Az egyesével kiengedett halak lassabban reagálnak a legyekre.

Nincsenek ahhoz szokva, hogy a táplálék elszökhet az orruk elöl, és a vadászösztönt még ki kell fejleszteniük. Ha ilyen kiengedett halakra horgászunk, igyekezzünk lassan vezetni a legyeket (streamert, vagy nedves legyet) nem agresszíven, lassú húzásokkal. Úgy

45 horgászhatunk rájuk, hogy az egyes kirántások után nagyobb szüneteket tartunk.

Jellegzetesek a kapások: a légy vezetése közben gyakran érzünk finom kapásokat gyors egymásutánjában. Ez azt jelenti, hogy a légy felkeltette a hal érdekl dését, és finoman tépkedi, mintha nem tudná elérni. Ha az ilyen kapások ismétl dnek anélkül, hogy akadna a hal, ismételten erre a helyre kell dobni, kicsit lassabban vezetjük a legyet, néha megrázhatjuk, hogy támadásra kényszerítsük a halat. Ha megszokja a természetes táplálékot, könnyen kifogható száraz léggyel vagy nimfával. A szivárványos pisztráng gyorsan tanul a forgalmas vizekben és egyre nehezebb zsákmánnyá válik. Úgy, mint a szivárványos pisztráng a vizeinkbe került a pataki szaibling is. Kisebbre n meg, mint a szivárványos vagy sebes pisztráng, amellyel keresztez dik is. Nagyon szép színes hal, egészen jó aklimatizálódott Lengyelországban. Sajnos nem adatott sosem lehet ségem olyan helyet találnom, ahol több ilyen hal él, kivéve a mesterségesen telepített helyeket.

Az ilyen pisztrángok horgászata nem tér el a mesterségesen tenyésztett pisztrángokétól.

Pénzes pér A pér az a hal, amit csak megszokásból sorolunk a lazacfélékhez, mert a valóságban külön pér családot alkot. A sebes pisztránggal vesszük egy szinten, rá is gyakran horgásznak léggyel. Életmódja eltér a pisztrángétól. A széles vizek hala. Nem ismeri a part menti és a kövek alatti búvóhelyeket. Nagyobb folyókban található, nem találkozhatunk vele patakokban és folyók hegyi szakaszain. A folyókban a sodrás közelében tartózkodnak. Ez nem jelenti azt, hogy nem találjuk meg a lassabban áramló helyeken. A pér kedvenc tartózkodási helye a sekély hegyi patakok csendes viz torkolata. Tipikus pér helyek azok a területek, amelyekben a lejtés el tt sekély, mérsékelten gyors a sodrás. Pl: a sziklatömbnél mindkét oldalon a sodrás közelében. Ha az adott folyóban gazdag a pér populáció, ezekkel a halakkal szinte mindenütt találkozhatunk. Ha kevesebb a hal, csak kis helyen kapnak, ami miatt hatalmas területek üresek. A pér csoportosan él, ha valahol kifogunk egyet, számolhatunk többel is. Egy csoportban általában egyid s egyedek élnek. Már említettem, hogy a pér közösségben él, de egyszer tanúja voltam egy jelenségnek. A Rudawe folyócskán (talán 5 m széles) Krakkó közelében horgásztam pérekre. A sodrás mindkét oldalán állt egy-egy pér szedegetve a legyeket. Kb. 3-4 m-re voltak egymástól. Nagyon meglep dtem, amikor az egyik egyszer csak árúszott a sodráson, rátámadt a kisebbre és elzavarta. Nem akartam hinni a szememnek, abbahagytam a horgászást, figyelmesen szemléltem, hogyan viselkednek a halak. A kisebb kés bb visszatért és vadászni kezdett. A szituáció megismétl dött. A nagyobb pér támadott, kergette a kisebbet és visszatért a saját helyére.

Olyan messzire voltak egymástól, hogy a mai napig nem tudom, miért zavarták egymást.

A pér nem ragadozó hal, f táplálékai a kis él lények. Ennek ellenére észak Lengyelország folyóiban villantóval is kifoghatjuk. Megesik, hogy rátámad a streamerre, de egészen biztos nem ez a hasznos csali. Legjobb a száraz légy, nimfa és a hagyományos nedves legyek. A horgászok gyakran így osztályozzák a legyeket: pisztrángos és péres. Ez bizony nagyon helytelen osztályozás. A legyek többsége mindkét halra jó (száraz légyr l, nimfáról és hagyományos nedves légyr l van szó), a pisztrángra hasznosabb nagyobb, a pérre kisebb legyekkel horgászni. Kit n csali lehet a nagy tegzes vagy májusi kérész. Jó, ha b választék a kis száraz és nedves legyekb l, és az is jó, ha néhány van nagyobb horgokon is. A nehezebb nimfákkal való horgászásnál legyen a dobozunkban kis horog is, úgy, mint a 6-os vagy még nagyobb is. Gyakran el fordul, hogy nem hatásosak a nimfák.

Ha néha nagy horogról szedjük le a pért, elgondolkozunk, hogy fért be a pici szájába. A pérek horgászatánál alapfeltétel, hogy a legyeink a legtermészetesebben ússzanak lefelé

46 az árral. Semmi más mozgást nem végezhetnek. Ha tanulunk horgászni, igyekezzünk így vezetni a legyeket és nimfákat. Jó eredményt hozhat, f leg a nagyon kihorgászott vizekben. Érthet , hogy nem lesz egyszer a horgászat, és hogy megkeserítik az életünket, a „rosszindulatú” péreket nem mindig tudjuk utolérni. Ilyenkor úgy járhatunk túl az eszükön, hogy a száraz legyet hagyjuk csúszni a vízen, vagy a nedves legyet, nimfát megtartjuk az árban. Legyeink azokat az él lényeket fogják utánozni, amelyek a vízen vagy a víz alatt mozognak.

Ilyen kapásokkal Wellsben és Norvégiában találkoztam a legyez s világbajnokságon.

Wellsben, az árban tartott nimfára támadtak a pérek, míg Norvégiában kit n en reagáltak az agresszív legyekre is, amelyeket úgy vezettem, mint a streamereket. Ha nincs kapás az áron úsztatott legyekre, akkor ki kell próbálnunk más módokat, amelyek nagyobb mozgást biztosítanak a csalinak.

A pérez felszerelés finom legyen. Ez abból adódik, hogy a kifogott egyedek kb. 30-40 cm-esek, a 45 cm feletti egyedek már ritkák. A kis legyek használata vékony zsinórt kíván. A kemény bottal nehéz bevágni anélkül, hogy el ne szakadjon a zsinór. A leggyakrabban használt felszerelés AFTM 3-7 osztályú. A pérek kit n en kapnak már az év elejét l, januártól. Ilyenkor a nyugodtabb mélyedésekben keressük ket, érdemes áthorgászni a sodrásokat is. Leggyakoribb mód a nehéz nimfa. Néha nagyon energikusak a kapások, ezért hasznos lehet a hosszú nimfa. Ritkán találkozunk a felszíni horgászattal.

Januárban, februárban sikeresnek mutatkozhatnak a világos nimfák: rózsaszín ek, krémszínek, sárgák de néha a bolharákok és tegzesek zöld utánzatai is. A pérekre horgászhatunk fagyos vízben is. Csak addig, míg a vízben nem úszik jéghártya. Kemény fagyok idején, amikor befagyott az egész folyó, a péreket a víztározóknál kereshetjük. A víztározókból kifolyó víz elég meleg (1-4°C), úgy, hogy itt nem jeges. A magas h mérsékletnek köszönhet en itt jók a feltételek. A péreknek nagyobb az étvágyuk. Itt szoktak kikelni kis legyek is. Tömegesen rajzanak, és a péreket az intenzív felszíni támadásra provokálják. Akkor horgászhatunk, ha 0°C alá csökken a leveg h mérséklete.

A gyenge fagy kedvez tényez , mert a legyek raja egész id alatt a vízen ül, ami melegebb, mint a leveg . Ilyen körülmények között sikeresen horgásztam –12°C-ban is.

A legyek imitációi 20-18 számú horogra legyenek kötve. Ez igen egyszer légy – és világos szárnya és pávatoll teste van.

A következ horgászidény teljesen más körülményekhez igazodik, mert júniustól horgászhatunk rájuk (védett id szak március 1 - április 3.). júniusban kelnek intenzíven a tegzesek. Utánzataik (száraz és nedves legyek, úgynevezett pupák) nagyon hatásos csalik.

Igaz, nemcsak ezek, hanem a víz fölött röpköd rovarok tömkelege lehet vé teszi különböz legyek használatát. Június az a hónap, amikor a pérek intenzíven vadásznak.

Ekkor egész nap számíthatunk kapásra. Nem kedveznek a horgászatnak a június i záporok, amelyek után rendszerint zavaros lesz a víz, és ha emelkedett a vízszint, teljesen tönkreteheti a horgászást. A nyári forróság id szaka már nem kedvez , még ha a h vös hegyi folyókban intenzíven vadásznak is a pérek. Ilyenkor jó, ha a tegzesek száraz utánzataival horgászunk, de minél közelebb a nyár vége, annál kisebb a legyek hatása, f leg azoké, amelyek akkor kelnek. Ebben az id ben a pérek a kis legyeket szeretik (20, 18 és 16-os horogra kötve). Ezek kicsi, többszín kérészek. CDC legyek gallér nélkül, vagy pl. Red Tag. Hogy milyen legyek a hatásosak, az függ az adott folyó jellegét l, mert a különböz horgászhelyeken különféle rovarok kelhetnek ki. A tengermelléki vizekben, a kárpátaljai folyóktól eltér en, a pérekre száraz legyekkel sokkal ritkábban horgászhatunk. Ilyenkor használjuk a nimfát! A horgászat intenzitása függ a széljárástól és a rovarok rajzásának idejét l. A forró napokon legkedvez bb a reggel, délel tti órák és este, csaknem sötétedésig. Es s, borús id ben pedig a déli órák. Ezek az id szakok változnak, mert szorosan összefüggenek a rajzások id szakával. Legkedvez bb id szak

47 pérekre az sz. Még azokon a vizeken is, ahol ritkán jönnek a felszínre, jó zsákmányra számíthatunk. Ilyenkor rajzik a kis kérészek több faja (14-20-as horgokon imitáljuk), amit igen kedvelnek a pérek. Hasonlóan hatásosak lesznek a nimfák is, a nehéz és könny nimfák, közvetlenül a felszín alatt.

Tengeri pisztráng és a galóca Tengeri pisztráng Ez az a hal, amely nem szokványos meglepetéseket tartogat a horgászok számára. A fárasztás dinamikus, harcol, s t a víz fölé ugrál. Jelent s a nagyságuk is, 2-8 kg, vagyis a mi feltételeikhez igen nagy halak. A tengeri pisztráng vándorló hal. Élete nagy részét a tengerben tölti, csak ívás idejére úszik a folyókba. A kis egyedek 2-3 évet élnek a folyóban, aztán leúsznak a tengerbe. A halak hossza néhány cm-t l 20 cm-ig terjed.

Intenzíven vadásznak a tengerben, súlyuk gyarapodik. 2-3 év múlva ívás idején visszatérnek a folyóba. Minél többet tartózkodtak a tengerbe, annál nagyobb. A folyóba úszó halak kondíciója kit n , ezüstös szín ek, ezért a horgászok ezüstösnek hívják ket.

Ha tovább maradnak a folyóban egyre sötétebb lesz a színük. Az ezüstösök, úgy, mint a lazacok, a folyóban nem fogadják el a táplálékot. A mi csaliainkra is agresszivitásból támad. F szezonjuk az ívás el tti id szak, vagyis szeptember közepét l november elejéig, de jelent s számú hal már februárban beúszik a folyóba. Az ívó helyre érkezés és az ívás nehézkes számukra, ezért veszítenek súlyukból. Az ilyen lesoványodott halak még bizonyos id t a folyóban töltenek (április végéig) és keltáknak nevezzük ket. Ebben az id szakban már elfogadják a táplálékot. Gyomrukban találtam szúnyog lárvákat, ikrát, kis halat és békát. A kelták kevésbé érdekesek a horgászok számára, mert a lesoványodott halak a fárasztásásnál gyengén harcolnak. Lengyelországban, a kárpátaljai folyókban a 60-as évekig m léggyel horgásztak a tengeri pisztrángokra. A Wloclawkaban épített duzzasztó elvágta a halak útját az ivóhelyekre, és azóta, nem találkozhatunk velük a Visztulában. Az a nézet uralkodott, hogy a folyóink a bokros, füves partok miatt nem alkalmasak a m legyes horgászatra. Akkor ezért nem horgászott senki rájuk léggyel. Ha jól tudom, a 70-es években kezdtek a tengeri pisztrángokra legyezni. F akadály a nem megfelel felszerelés volt: nehéz, ragasztott lazacozó botok és a hiányzó gyorsan merül zsinórok. A 70-80-as években, a mi folyóinkban nem volt sok tengeri pisztráng. A 80-as évekt l éli reneszánszát a legyezés, amikor megérkeztek az els rajok a Slupi folyón.

Néhány barátommal elindultunk északra, kipróbálni, hogy lehet-e ket léggyel fogni. A valóság felülmúlta várakozásainkat. Lelkesen gyakran látogattam a pisztrángos helyeket.

A specialisták gyakran kérdezték, mit fogta a léggyel, hogyan kapnak a pérek, kés bb, ha tudomásukra jutott, hogy semmit sem fogtam, csodálkoztak, hogy lehet ez? A légyre semmit? Ez a kérdés a tengeri pisztrángok hatását mutatja. E hatás ellenére még nem igen közkedvelt a legyezés. Az oka, a horgászmód nehézségér l alkotott elképzelések, és a nagyon drága felszerelés. Tulajdonképpen hagyományos legyez bottal is horgászhatunk a tengeri pisztrángokra, de nagyobb er feszítést igényel.

Télen és tavasszal gyorsan merül zsinórokat használhatunk. Az els id szakban gyakrabban horgászunk a keltákra, mint az ezüstösekre, a másodikban pedig már csak az ezüstösökre. A pisztrángos vizeinkben leggyakrabban az orsódobást alkalmazzuk. Ha gyorsan merül zsinórt használunk, legel nyösebb 3,0-4,0 m hosszú bottal horgászni. 3,3 m-nél hosszabb botok (kétkezesek), lazacra valók. Ezekkel a botokkal könnyen kiránthatunk néhány méter zsinórt a mélyb l és átdobhatjuk a túlsó partra. A nagy folyókra a kb. 4 m-es botot ajánlom, a kisebbekre pedig kb. 3,2 m-eseket. Én

48 leggyakrabban 3,95 m-est használok 9 –es számú zsinórral. Tavasszal nagyon gyorsan merül zsinórt kellene használnunk, fajtája függ a folyó mélységét l és sodrásának gyorsaságától. A légy a fenék fölött mozogjon. Rendszerint VI-os fokozatú merül zsinórt használok. Használhatunk nem standardizált „Water express” típust, vagy merül el kével összekapcsolt zsinórt, de ezzel, sokkal nehezebb dobni. A gyári „lead corn”-t több módon kapcsolhatjuk a zsinórral. Tartós lehet ez a kapocs, ha kötjük, vagy varjuk a zsinór belsejét a lead cornhoz, vagy hurokkal odakötjük, ez el segíti a nehéz zsinórvég cseréjét.

Az orsóra legkevesebb 60 m el tét kellene, hogy felférjen. Az orsó széle legyen domború, hogy a hal gyors szökésénél kézzel is fékezhessünk. A gyorsan merül zsinórnak rövid legyen az el kéje, hogy a damil gyorsan húzza le a legyet a fenékre, hossza 0,5-1,5 m legyen. Két m szálból készül, vastagból és vékonyból 0,40-0,30 mm vastagsággal. Nem ajánlom az el ke használatát két léggyel. Rövid az el ke, és a hal fárasztásánál a másik légy gyakran beakad a fenékbe, így elszakadhat az el ke, vagy leakad a hal. A függ legyet a hosszabb el kéknél használjuk, amikor nyáron, gyengén merül zsinórral fogjuk a pisztrángokat. Ilyenkor az un leereszked legyet használjuk. A csomó a f zsinóron van, ha a hal az oldalsó légyre kap, az egész el kével együtt lesüllyed, míg a csomó be nem akad a csúcson lév légybe. Az ilyen összetétel csökkenti a másik légy beakadását.

Tengeri pisztrángokra használhatunk pisztrángos legyeket, de nem ajánlom ket streamerez horogra kötni, vagyis 2-es és 3-asra, mert err l gyakran leszabadulnak a halak. Szilárdabbak a lazacozó horgok. A legyek nagysága függ az évszaktól és id t l, hogy mikor értek a folyóba a halak. Err l létezik egy elmélet, amit nem fogok boncolgatni. Télen és tavasszal 6/0-tól 1-es számú horogra kötött nagy legyekkel horgászunk. Nyáron kisebbek lehetnek a legyek. A tengeri pisztrángra nálunk oly nagyon kedvelt boobyk vagyis pulykatollból, vagy különböz szín marabu tollból készült: fehér, sárga, piros, fekete legyek. Sok horgász, mikor észrevette hogy f leg ilyen legyekkel horgászom, szerette volna ket megkaparintani, mert azt hitték, hogy ezek a leghatásosabbak. Els sorban azért kezdtük használni a boobykat, mert nagyon egyszer felkötésük, nem igényel sok id t. A körülmények kényszeríttetek erre: nem ismertük a vizet, ezért naponta több legyet is veszítettünk. A hiányzó legyeket legegyszer bb volt boobykkal pótolni, amelyek aztán nagyon hatásosnak bizonyultak. Hatásosak más pisztrángozó legyek is, melyek elkészítése több id t igényel és nagy probléma a megfelel horgok felkutatása. Ezt úgy küszöbölhetjük ki, hogy csöves legyeket használunk, amivel könny horgászni. Felszerelésünk után esetleg csak a horog szakad le.

A tengeri pisztrángokra való téli horgászat technikája hasonlít a streamerekkel való horgászatra (csak nem húzogatjuk a zsinórt). Átdobjuk a szemközti partra és kicsit várunk, amíg elmerülnek a legyek. A legyeket sodrásban tartjuk, lassú, könny ívben fognak mozogni át a folyómedrén. Ha sodrás a part mellett kiegyenesíti a zsinórt, a legyet könnyedén meghúzhatjuk, miközben bal kézzel húzzuk a zsinórt. Ez nem végleges man ver. A m veletet a legyek merülése után megismételjük. Nem mindig mer legesen dobunk a szemben lév parthoz. Függ a mélységt l, amiben vezetjük a legyet. Legjobb lenne a sodrásba dobni, de ha a legyek nem kerülnek a mederbe, akkor kicsit följebb dobunk. Várunk, míg a zsinór lemerül, csak akkor kezdünk horgászni. Többször kell igazítani a zsinórt. Ha a legyek nem merülnek le kell képpen, használjunk gyorsabban merül zsinórt, vagy az el két terheljük ólommal. Az áron keresztül úsztatott legyeknek, a bot csúcsával adható pót csalogató mozgás. Ha úgy gondoljuk, hogy az adott helyen tartózkodnak pisztrángok, tartsuk a hely fölött a legyet bot kinyújtásával. Könny mozgásokkal emelgetjük, leengedjük a bot végét, amivel kapásra késztetjük a halakat. A tengeri pisztrángnak nem akasztunk be. A légy, ami a szájába kerül, simán helyezkedik el

49 a nyelvén, és a zsinór a tömegével behúzzuk a horgot az állkapcsába. Ez a klasszikus „könyvszerinti” légy elhelyezkedés. A gyakorlatban nem csak az álkapocsba akad a horog, a nyelvbe és a száj más részeibe is. Nem kell bevágni, ha a kapást úgy érezzük, mint egy kapást, ilyenkor felemeljük a botot és elkezdjük a fárasztást. Létezik gyors, energikusabb kapás is. A pisztráng néha szívesen játszik a léggyel, könnyedén lökdösi a szájával. Ezt a lökdösést a boton úgy érezzük, mintha a légy akadályba ütközne a víz alatt.

Ha ilyet észlelünk, meg kell ismételni a dobást többször erre a helyre. Ismer sek, az esetek, hogy a hal végs kapás el tt néhányszor megérinti a legyet. Legnehezebben akkor akad meg a hal, ha a kapás a légy vezetés utolsó fázisában jön létre, a zsinór kiegyenesedése után. A szakirodalom szerint ilyenkor néhány méter zsinórt kell lazítani.

Beismerem, sosem sikerült ilyen man vert tennem. Abban a percben nem vágok be, de engedem, hogy a hal saját súlyával tegye ezt. Bevághatunk, ha csöves legyecskékkel horgászunk. Kapás létrejöhet a vezetés bármelyik pillanatában. Volt elég kapásom egészen az elején, még a légy vezetésének megkezdése el tt. A halak még az árral úsztatott légyre kaptak. Létezik más technika is a legyek vezetésére, amit Edmund Antropik vezetett be. Úszó zsinórokat használ, lead corn típusú el kével összekapcsolva, a legyeket ólomgolyókkal terheli. Úgy dobunk, mint az el z esetben, de a dobások rövidebbek. A dobás után megvárjuk, hogy a zsinór nehéz vége lemerüljön. Ekkor tartással és engedéssel vezetjük a sodráson a legyet. A légy fejjel esik a mederbe, és rövid ugrásokkal szökken lefelé, támadásra késztetve a halakat. Ez hasonló az ólomfejes streamerrel való horgászáshoz. A legyet nem kell az árban tartani, de hosszabb húzásokkal húzzuk. Nehéz leírni azokat a helyeket, ahol fellelhet k a tengeri pisztrángok.

A keltáknak és ezüstöseknek van állandó táborhelyük, ahol minden évben megtalálhatóak.

A helyek ismerete már fél siker. Nem minden hely jó. Nehéz horgászni mély gödrökben.

Jobb eredményeket értem el sekély (1,5-3 m). Nagyon jók a folyókanyarok bels oldalágai, ahol a mélyebb meder homokos szakaszba nyúlik. Az ilyen homokos rész és a mély víz határa mindig érdekes. Hagyományos helyeken is keressük a halakat: gödrökben, sziklák mögött, mély partoknál, a szabad torkolatoknál is. A halak kihúzásához a partra vágóhorgot használnak sokan. A horgászok átszúrják vele a halat.

Ezt barbárságnak tartom. Ha más módon nem tudjuk a partra húzni a halat, a pikkelybe akasszuk a kampót, használhatunk halfogót, vagy kézzel kivesszük.

Galóca A ragadozó galóca nem tipikus legyez s hal, de kifoghatjuk streamerrel, vagy nimfával. A galóca streameres horgászata nem különbözik a pisztrángokétól. Hasonló technikát használunk, de nagyobb legyeket ajánlok. Hogy dobni tudjunk a nagy legyeket, elég nehéz legyen a felszerelés. Erre a legjobbak a 3-4 m hosszú 9-12 AFTM osztályú botok és merül legyez zsinórok a hely kívánta merülési fokkal. A legyeket közvetlenül a folyófenék fölött kell vezetni. Ez nem szabály. A galóca átvizsgálja a mélyedést is, és néha a felszínen is vadászik. Sekélyebb helyeken is megtalálható, ilyenkor lassabban merül zsinórt használunk. Hosszabb el két használunk, mint a tengeri pisztrángok téli horgászatánál, ha csak a szituáció nem kívánja a legyek gyors merülését. A legyeket úgy vezetjük a vízbe, mint a streameres pisztráng horgászatnál. Másik horgászmód a nimfás.

Ezek a nagyméret ragadozók nem vetik meg a rovarok nimfáit sem. A San folyón fogott galócák gyomra tömve volt sárga kérészek nimfáival. Nem szükséges nagyon nagy nimfákat készíteni, különösen azért nem, mert a nimfákra kaphatnak pisztrángok és pérek is, de az er s bot nagyon megkönnyítí e hal fárasztását, ami több 10 kg-os is lehet. A nimfák csak kicsit nagyobbak, 8-2 számú horogra kötjük ket, még akkor is, ha ezeket a

50 halakat kisebb horoggal is sikerülhet kifogni. Rövid nimfával horgászunk a bot alatt, vagy egy kicsit messzebb, különböz technikákat használva – a szabadon úsztatott nimfáktól a könnyen vezetettekig. Hatásosak azok a nimfák is, amelyek könnyen elrugaszkodnak a fenékt l. A legyeknek a fenéken vagy közvetlenül felette kell úszniuk.

Más halak Sokat gondolkoztam, hogy megemlítsem-e a többi halfajt, mert nincs gazdag tapasztalatom velük. Más halat csak véletlenül fogtam a lazacfélék horgászatakor.

Rájöttem, hogy ezek a halak is lehetnek érdekesek. Ami a lényeg, nálunk tömegesen megtalálhatóak, minden horgász számára hozzáférhet ek.

Sügér A sügér ideális hal m legyes horgászatra. Nagyon jól kap a folyókban, állóvizekben. A csali mozgására reagál. Horgászmódok: kis streamerrel, nedves léggyel, nimfával. A légy nagysága a sügérek nagyságától függ. Hogy elkerüljem az ujjnyi nagyságú sügérek kapását, gyakran tetem fel 1-2 számmal nagyobb legyeket. A kapások száma csökkent, de a kifogott halak is szebbek voltak, mert a kis sügér nem támad a nagyobb csalira.

Legszívesebben streamerrel horgászok rájuk. A bot ne legyen hosszú és kemény. Legjobb a pérez „pisztrángozó” bot 2,6-2,7 m hosszú és 4-6 AFTM osztályú. Óvatosabban kell kiválasztani a zsinórt, hogy a legyek a fenék fölött ússzanak. A sügérez legyek élénk szín ek, nem ritkán fluoreszkálók, de hatásosak a halványabb színekben is. Úgy húzzuk, mint az „agresszív” streamernél. A legyeket nagyon gyors rövid húzásokkal húzogatjuk.

Két legyet kell kötni az el kére. A sügér csoportosan támad és nem szokatlan a kett s kapás sem. Ha intenzívek a kapások, akkor fárasztás közben, ha az egyik hal leakad, a legyeket nem kell kihúzni a vízb l, tovább vezetjük ket. Gyakran következik be kett s kapás, és egyszerre húzzuk ki a két sügért. Ha aktívak a sügérek, nem fontos a légy fajtája. Minden csali érdekli ket. A mozgás a fontosabb, nem a szín. De nem mindig. Ha gyengén vadásznak, nehezen bírjuk ket a támadásra. Ilyenkor nagyon válogatósak.

Gyenge kapáskor óvatosan vezetjük a legyeket, rövidebb farkú legyeket használunk, mert közvetlenül a végükön kapdossák ket a halak. Kipróbálhatunk kisebb legyet is. A nimfák, a sügérre olyanok, mint a pérekre, pisztrángokra, csak kifejez bb a színük. Úgy horgászhatunk velük, mint az „agresszív” streamerrel. Folyóvízben, a rövid nimfát használjuk, miközben a csalit könnyedén mozgatjuk. Jó, hosszabb zsinóron, ferdén árral szemben vezetni a legyeket, a zsinórt könnyedén tartjuk és engedjük. Csendes vízen a nimfákat a fenékre engedhetjük, és könnyedén felhúzzuk a felszínhez.

Süll A süll re horgászva streamert használunk. Úgy horgászuk ket, mint a sügéreket, de mély vízben, távolabb a parttól, ezért jó egy csónak. Olyan helyet keresünk, ami nem mélyebb 8-9 m-nél. Mélyebben nagyon nehéz legyez felszereléssel horgászni. Csalinak nagyobb streamereket használunk 6-1/0 horogra kötve. Leghatásosabbak a természetes anyagból készült legyek, amelyek jól dolgoznak a vízben, különböz boobyk, vagy hosszabb puha bolyhos tollú legyek. A süll re horgászók már jól ismerik a twisterek és jiggek hatásait, úgy viselkednek ezek a csalik, mint a boobyk. Pisztrángozó botokat használhatunk. Ha

51 nagyobb halra várunk, hosszabb botot használunk, nehezebb zsinórokat, leggyakrabban merül t. Az el ke legyen hosszú kb. 1,4-4 m-ig. A horgászat technikája olyan, mint az eddigieké. Megvárjuk, míg lemerül a zsinór, aztán rövid rángásokkal magunkhoz húzzuk.

A húzás tempója kicsit más lesz, mint a sügéreknél. A húzások hosszabbak. A helyes tempót ki kell kísérletezni. A legyek ugrándozva mozognak vízszintesen a fenék fölött.

Gyakran kiprovokálhatjuk a sül t a lefelé úszó majd felfelé emelked csalival. Hogy a legyek elvégezzék ezt a mozgást, fejüket terhelhetjük ólom lamellákkal. Jobb, ha merül vég zsinórt együtt használjuk a terhelt legyekkel. Megvárjuk, míg a zsinór leér, aztán úgy mozgatjuk a zsinórt, hogy a legyek felemelkedjenek a fenékr l. Ha nincs merül zsinórunk, vagy lassan merül, az úszó zsinórunkhoz köthetünk egy darab lead cornt.

Csuka A csuka jól reagál a m legyekre. Legjobb, ha hosszú néhány centiméteres streamerrel horgászunk. Ajánlom a hosszú tollal díszített legyeket is. A horgászhely mélységét l függ en különböz legyez zsinórokat használunk, leggyakrabban gyengén merül t vagy úszót. Két okból: el ször – leggyakoribb helyek a sekély (3 m-ig) tavak, másodszor – a csalit lassan kell vezetni. El ke (kb. 3m) végén legyen néhány 10 cm-es puha drótból készült acél el ke vagy kevlár szál. A csuka agresszíven támad, és mélyre nyeli a legyet.

Egyszer egy halastóból egy 45 cm-es csukát fogtam, a szájából csak a karabiner lógott ki, annak ellenére, hogy a légy néhány cm-es volt, az el ke pedig 15 cm. A csukák a vízinövények között tartózkodnak, és ez nagyon megnehezíti a legyek vezetését. Hogy ezt elkerüljük speciális legyeket használunk, melyeket úgy készítjük, hogy a horogra az öböl és a légy feje között hurkot készítünk, vastagabb damilból (bokor ugró). Az ilyen csali jól csúszik a növények szárain. Más halaknál is használhatjuk, nem csak a csukánál. A legyet húzogatással vezetjük lassú tempóval. Ha sekély tóban horgászunk nem várunk sokat, hogy a zsinór elmerüljön, mert a csuka tartózkodhat a felszín alatt is. A sekély, ben tt tavakban sikeres lehet az egér imitációval való felszíni horgászat Intermediate vagy úszó zsinórt használunk. Lassan húzzuk a csalit könnyedén hullámosítva a vizet. Nagyon látványos módszer – a csukák gyors kapásai szemmel láthatóak.

Balin Ez a harcias hal, fárasztása nagyon izgalmas. Energikusan kap. A szemmel látható kapása és el vigyázatossága miatt igazi horgásztrófeának min sül. A balinokkal találkozhatunk folyókban, tavakban. Nedves legyekkel kis streamerekkel és néha száraz legyekkel, nimfákkal horgászunk rájuk. A nedves legyek és streamerek különböz szín ek: a fehért l a színesen át az egészen sötétig. Nem nagyok, 2-14 számú horogra kötjük ket.

Hagyományos legyeket használok. A legyez zsinórok, tekintettel a balinok közvetlen felszín alatti horgászására, legyenek úszók, vagy Intermediate típusúak 2-4 m hosszú el kével (tavakon inkább hosszabb).

Ne használjunk vékony damilt, mert el fordulhat, hogy igen er sek a kapások. A balin akkor is leszakíthatja a legyet, ha nem reagálunk id ben a kapásra. Gyakran használunk az el kén két legyet. A bot alkalmazkodjon a horgászhely körülményeihez. Ott, ahol orsódobás szükséges legyen hosszabb a bot, 3-3-3,5 m. Ez akkor is el nyösebb, ha csónakból horgászunk. A folyó vízi horgászásnál a legnépszer bb módszer ugyanolyan, mint a száraz légynél, a legyeket keresztül dobjuk a sodráson és hagyjuk ket úszni az árral vagy könnyedén visszatartjuk ket. Hatásos a különböz tempójú zsinórhúzogatás.

52 Lassú húzogatással kezdjük, ha nincs kapás, gyorsíthatunk a tempón. Hasonlóan horgászunk a tavakon is, de itt természetesen mindig magunkhoz kell húzni a legyeket. A horgászhelyet könny megtalálni, mert a felszínen vadászó balinok nyomai jól láthatóak.

Ha a halak nem reagálnak a streamerekre és nedves legyekre, megpróbálkozhatunk száraz legyekkel, vagy könny nimfákkal. Száraz legyek legtöbbször a tegzesek vagy palmerek, melyek mozgása kifejez bb. Ha a nimfáról van szó, a folyókban az áron úsztatott közvetlenül a felszín alatti, legyeket ajánlom, állóvizekben ezeket könnyen magunkhoz húzzuk.

Fejes domolykó Nagyon óvatos hal, (a nagyobb példányokról van szó), bár a kisebbje könny zsákmány.

Valamikor a Rábán láttam egy csapat domolykót, amelyek között állt egy pér. Bedobtam a zsinórt a nimfával a csoport fölé és vártam míg a pér elé ér. Elég volt, hogy a zsinór árnyéka elment a domolykók el tt, máris szétszéledtek és ott hagyták a pért egyedül.

Ezekre a halakra léggyel minden módon horgászhatunk. Szerintem a nedves és a száraz legyek a leghatásosabbak – gyengébbek a nimfák, és legkevésbé hatásosak a streamerek.

Tapasztalatból tudom, hogy a domolykók az ívás idején támadnak a steamerekre júniusban, júliusban. Jó domolykó csalik a különböz palmerek, tegzesek, hatalmas test legyek, pl. pávatollból. Ahogy az írásokból következtetek a jász keszeg is úgy kellene reagáljon, mint a fejes domolykó. Azokban a vizekben, ahol horgásztam ritkán volt fellelhet és ilyen halat még nem sikerült fognom. A jász keszegnél, ha száraz legyekkel horgászunk nem kell igyekezni a bevágással. Ez nehéz, mert ha egy hatalmas örvényt látunk a legyünk körül, kezünk már önkéntelenül hátra lendül, kitépve a legyet a hal szája elöl, pedig a biztos bevágással néha több másodpercet is várnunk kell.

Márna Er s hal, amely szereti az er ssodrást és a kemény aljzatot. A táplálékot a fenékr l szedi, ezért f módszerünk az er sen terhelt nimfa lesz. Alapfeltétel, hogy nimfáink mozogjanak a fenéken, vagy közvetlenül felette ússzanak. Lassú folyású vízben elég az er sen terhelt nimfával horgászni, gyors sodrásban, mély vízben a zsinórhoz el nyös kötni egy darab „lead cornt” vagy gyorsan merül zsinórt. A nimfákat 15-40 cm-es el kére kötjük. Ha a zsinór könnyen leér a fenékre, csökkentünk a nimfák terhelésén, amely csökkenti az elakadásokat. Rövid nimfával bot végénél horgászunk márnára, miközben minden zsinór megállás után bevágunk. Így horgászhatunk olyan helyeken, ahol ne riasztjuk el a márnákat, legjobb, ha mély mederben, örvényl vízben próbálkozunk. Sajnos ezek a halak sokkal félénkebbek, mint a pérek, ezért nem mindig hatásos ez a módszer. Ekkor próbáljunk messzebbr l horgászni, gondoljunk a legyek mély vezetésére. Egyszer , több szín legyeket használunk. A színhatás nagyon fontos. Ajánlatos a ház nélküli (zöld) tegzesek utánzata, pl. zöld laméból vagy m anyagból. Annak ellenére, hogy a márna a fenéken vadászik, el fordul, hogy feljön a felszínre. Úgy néz ki, mintha száraz legyeket szedegetne, de ilyenkor inkább a felszín alatt úszó kis nimfákat eszegeti. A streamerrel való márna fogás annyira ritka, hogy nem is érdemes róla beszélni, mint e halak horgászmódszerér l.

53

Paduc A paduc, hasonló helyeken fordul el , mint a márna, de nehezebben fogjuk ki m léggyel.

Sokkal óvatosabb, a csalt finomabban kapja be. Ezért kell vékonyabb zsinórt használnunk, és óvatosabban vezetnünk a legyet. Azonban gyakran nem reagál a nimfákra. Bár a m legyek a márnák számára egyenesen gyilkolók, de a paducokra hatásosabb módszer az úszóval való horgászat. Ennek ellenére, ha rátalálunk a kedvez id szakra, legyekkel is sikerrel horgászhatunk ezekre a halakra. Legjobb paducozó hely, amivel találkoztam, a Vág fels folyása. Annak ellenére, hogy olyan folyókon is horgásztam, ahol több volt bel lük, fels Vágon mindig számíthattam paduc kapásra. A mai napig nem tudom miért? A paducokra úgy horgászunk, mint a márnákra, nimfákkal.

Rövid és kicsit kisebb nimfákat használunk. El fordult, hogy streamerrel is fogtam paducot, de akkor rendszerint kiütéseket láttam a fejükön az ívás után.

Egyéb halfajok A leírt halakat azok közé sorolhatjuk, amelyekre jól lehet horgászni m legyekkel. Úgy, mint a paducokat, néha kifoghatunk keszeget is nimfával, nagyon jól kapnak a bodorkák és a veresszárnyú keszegek (száraz legyek és nimfák) nyúl domolykók (nimfa, száraz légy, kis boobyk). Bizony, létezik még a halak egy csoportja, amelyre lehet m léggyel horgászni. Ezek azok a halak, amelyek szórványosan reagálnak a legyekre, vagy olyanok, amelyeket sosem fogtam léggyel, nem tudok róla, hogy horgásznának rájuk. Hallottam, hogy egész jól reagál a legyekre is. Valamilyen nyugati lapban olvastam az amurok legyes horgászatáról és, ismerek szórványos angolnafogásokat is. Véleményem szerint nincs olyan hal, amelyre egyáltalán nem lehet léggyel horgászni. (Talán csak a busa ilyen, amíg el nem készül az els PLANKTON-légy.) Leszögezhetjük, hogy ezzel a csalival tulajdonképpen minden halra horgászhatunk, még ha nem is lesz ez mindig a leghatásosabb.

Vízgolyó Légyúsztatás úszóval Légyúsztatás tirolifával (Ezen fejezetek felvitelét a lapra, nem hajtottam végre, mivel véleményem szerint semmi köze a klasszikus m legyes horgászathoz. Másoló…)

Stratégia, etika Ha már kell képpen fel vagyunk szerelkezve, kell elméleti ismerettel rendelkezünk, keressünk megfelel helyet és próbáljuk ki tudásunkat a víznél. Ha kezd horgászok vagyunk, válasszunk olyan helyet, ahol sok a hal, nehogy már a kezdetekkor kedvünket szegje a sikertelenség. Ezért jobb, ha a drágább üzleti alapon m köd horgászhelyre megyünk, ahol a kapások nagyobb száma elegend a sikeres tanuláshoz. A haladó

54 horgászok számára jobb iskolának bizonyulnak a kevesebb halat rejt folyók, ahol sok horgász fordul meg. Ott sokkal nehezebb túljárni a hal eszén, szinte mindegyikük horogra akadt már legalább egyszer, és ismerik szinte minden fortélyunkat.

Legyezésre legalkalmasabbak a nagyobb folyók, patakok. A kis patakokban (1-2 m széles) a legrosszabb így horgászni. Itt csak a sodrás ellen vagy sodrásban horgászhatunk.

A távoli dobásoknál nehéz vezetni a zsinórt, mert nincsen semmilyen man verre lehet ségünk. Ezért a legyez zsinór gyakran nem természetesen húzza a legyeket. A ben tt partok teljesen lehetetlenné teszik a dobást. A kisebb patakokon kedvez alkalom lehet a víz magasabb állása és enyhe zavarossága. Ilyenkor sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat a halak és megközelíthetjük ket, anélkül, hogy elriadnának. A magasabb, opálos víznek van még egy nagy el nye, az hogy a pisztrángok el jönnek búvóhelyeikr l és intenzíven vadásznak, normális körülmények mellett napközben ugyanis mélyen el vannak bújva. Ha zavaros vízr l szólok, csak a kissé zavarosra gondolok, kicsit emelkedett vízszinttel, amely zöldes szín , nincs benne barnás szín. A teljesen „kávészín” nem jó, sem a nagy, sem a kis folyón. Ha ilyen a víz színe, a siker csak álom marad. A kicsi, tiszta viz folyókhoz óvatosan közelítsünk, f leg ha a partról horgászunk, vagy magasabban vagyunk a vízszintjénél, a halak jól látnak bennünket a parton. Néha elég lehajolni, leguggolni. Az óvatos halakhoz néha szó szerint másznunk, kúsznunk kell.

Ebben az esetben nagyon összetett a horgászat. Nagyon jó segítség a haltartó helyek felismerésében a folyó ismerete, annak jellege és mederformái. Ajánlhatom, hogy új helyen el ször gyakoroljunk néhány kilométert a víz mellett, hogy megismerkedjünk vele, miel tt el kezdünk horgászni. Jó eredményeket lehet elérni a kisebb folyókon a rovarok rajzásakor.

Már messzebbr l megfigyelhetjük a vadászó, táplálkozó pisztrángot, vagy balint és oda lopakodhatunk a konkrét halhoz, vagy a helyhez, amir l úgy véljük, hogy ott vannak a halak.

Ha kijelölök magamnak egy intenzíven táplálkozó halat, óvatosan megközelítem, miközben figyelem a vízgy r ket – ha ezek elt nnek, azt jelenti, hogy nem voltam elég óvatos. Várok, mikor kezd újra enni.

Egy bizonyos id után, a hal újra kezdi a legyeket szedegetni, és próbálkozhatunk a bedobással. A korai bedobás fölösleges, és elriasztja a halakat.

A nagy folyókon nincsenek ilyen problémák. Rendszerint a vízben állunk, a halak is rosszabbul látnak bennünket, és messzebbr l is horgászhatjuk ket. A hullámzó vízen nagyon közel kerülhetünk hozzájuk. Másként van ez a csendesebb szakaszon, ott messzir l is elriaszthatjuk a pisztrángokat, balinokat. Óvatosan mozogjunk, az ilyen vízben, ne csináljunk nagy hullámokat, amelyek elriaszthatják a halakat. Éberségük megtévesztésére a ruhánk színe is fontos. A hátért l függ, hogy ez milyen legyen, amely el tt figyelhet minket a hal. Ha ez parti növényzet legjobb a terepszín, zöld tigrismintával stb..

Másként van ez nyílt terepen. Legel nyösebb a világos (kék vagy fehér) mellény és ing.

De ruháink színének ne tulajdonítsunk túlzott jelent séget, minden esetre kerülni kell a rikító szín ruhadarabokat (sárga, piros).

Horgászni gyakran társasággal járunk. Csoportosan nem lehet horgászni. F leg ott nehéz horgászni, ahol már a horgász járása is megzavarja a halakat. Két részre kell osztanunk a horgászhelyet, lenn és fenn, attól a helyt l, ahol horgászni kezdünk. Ha ketten megyünk a sodráson, jó figyelni, hogy a társunk hol horgászik. Ha tudjuk, hogy alattunk kezd, pl. egy száraz fa mellett, nyugodtan horgászhatunk addig a helyig, aztán kijövünk a vízb l, mivel nem közelíthetünk a zsinórja felé, ezért el kell távolodnunk a parttól, ívben megkerülni a helyeket, ahol horgászik, és néhány száz méterre arrébb mennyünk ismét a vízbe. Így áthorgásszuk a vizet anélkül, hogy kölcsönösen zavarnánk egymást. Hasonló taktikát

55 alkalmazunk, ha ismeretlen horgásszal találkozunk. Nem megyünk teljesen elé, hanem kicsit lejjebb, hogy elég helyet hagyjunk neki. A folyó két oldalán megyünk, és elég széles nem kell attól félnünk, hogy társunk halait elriasszuk. Ha kis folyó túlsó oldalán látunk egy horgászt, néhány méterre alatta foglaljunk helyet. Gyakori a versengés a horgászok között ilyen esetben, miközben igyekeznek egymást felülmúlni, elvesztik a jó helyeket. Ezek a helyek függnek a horgászok számától, és változnak az évszaktól függ en. Függnek a horgászat módjától is. A távoli dobásoknál zavaró lehet a több tíz méterre álló tárunk is, és fordítva, ha közelre horgászunk, a lábunk el tt, észre sem kell t vennünk. Ha párosan horgászunk mehetünk a folyó mindkét partján, vagy csak az egyiken, pl. a San folyón úgy álljunk, hogy az egyik horgász közelebb megy a parthoz, a másik távolabb.

Horgászok nagyobb csoportja könnyebben horgászik a nagyobb folyókon. Ez igaz a pérekre, mert ezek a halak sokkal inkább „társaságiak” mint a pisztrángok. A sok pérnél több ember szorosan egymás mellett állva is horgászhat. Felvet dik a kérdés, hogy a legyezésnél hogyan kell helyet változtatnunk, az ár ellen vagy a sodráson. Nincs kötelez módszer, egy helyen állni unalmas, ha csak tehetem, vándorolok a vízben vagy a víz mellett. Az utóbbi id ben ez egyre nehezebb, tekintettel a sok horgászra. A jobb helyeket „felvásárolják” az emberek csoportjai és nehéz hozzájuk férk zni. Ha találunk egy helyet, ha kényszerb l is de horgásszuk ki, mert nehéz másikat találni. Én kerülöm az ilyen zsúfolt helyeket, inkább ott horgászom, ahol kevesebb a hal, de kevesebb a horgász is.

Legjobb, ha egyedül megyünk a vízhez. A teljes szabadság érzetét biztosítják, és közeli kapcsolatot a természettel. És, ha egy ilyen alkalommal még nagy halakat is sikerül fognunk, biztos szép élménnyel leszünk gazdagabbak. A horgász verseny épp az ellenkez je ennek. Ott bizony több órán keresztül sokan horgászunk. Ezért sok horgász nem vesz részt ilyeneken, el nyben részesítik a szórakoztató horgászatot. Ez teljesen érthet , de a versenyek is tartogatnak izgalmakat, élményeket. Mindenekel tt horgásztalálkozó, nem egyszer az egész országból. Ennek köszönhet en találkozhatunk régi barátainkkal, és ujjakat ismerünk meg. Itt lemérhetjük tudásunkat, hallhatunk az ujjdonságokról, jó horgászhelyeket ismerhetünk meg, közös horgászatokat tervezhetünk.

Sokszor versenyeknek köszönhet en kapott lehet séget a legyezés, a továbbfejl désre. A tanulás szempontjából nem a versenyzés a fontos, mert ha sikert akarunk elérni, másként kell horgásznunk, mint a normál horgászat esetén. Jó, ha a vízzel megismerkedünk a verseny el tt. Pontosan kell tudnunk, milyen felszerelést és technikát használjunk, ezért a verseny el tt dönteni kell arról, hogy milyen halra horgásszunk, mért kaphatjuk a legtöbb pontot. Ha valamely módszerben nem vagyunk biztosak, nem jó a versenyen tanulni, hanem a biztosakkal kell próbálkozni. Fontos a lelki állapotunk is.

Nem lehetünk idegesek, se szétszórtak, de nem is szórakoztató horgászatra kell felkészülni. Úgy horgászunk, hogy bízunk saját bevált tapasztalatainkban. Nem lehet ítélkezni id el tt, ha nem kapnak a halak. Gyakran az utolsó pillanatban foghatunk olyan halat, melynek mérete mérvadó lehet. Többször volt ilyen esetem, pl. 1983-ban Kanadában a világbajnokságon az utolsó percben fogtam egy pisztrángot.

A horgászat elején választott taktika nem végleges. Figyelmesen kell néznünk a vizet, és gyorsan reagálni a változó körülményekre. A folyó egy bizonyos szakaszán horgászunk, ezért nagyon kell figyelnünk, hogy ügyetlenségünkkel ne riasszuk el a halakat.

Mozgásunkat a horgászhelyen úgy tervezzük, hogy minden látványos helyet meghorgásszunk, és id el tt ne zavarjuk fel a vizet. A kifogott halat legjobb merít hálóval kiemelni. Ennek használatával lecsökkenthetjük a fárasztás idejét. Több féle fárasztási mód létezik – a nagyon gyorstól egészen olyanig, amelynél a hal oldalra fekszik. A versenyeken az energikus fárasztást választom.

56 Azon a véleményen vagyok, hogy érdemes indulni a horgászversenyeken. Ez izgalmas szórakozás, sok élményt nyújthat. De csak akkor, ha nincs s r n szervezve, elég évente néhány ilyen rendezvény. A horgászok között uralkodik egy meggy z dés a legyezés elitségér l. Ez a nézet ma már kevésbé aktuális. A háború utáni atmoszféra nálunk nem kedvezett a legyezésnek. Azért is gyakorolták kevesen.

Hiányzik a kapocs a régi és az új generáció között. Nem volt honnan meríteni a tudást, a mi horgászaink tudása feledésbe merült és nyugatról nehéz volt beszerezni.

A legyezés virágzása a 70-es években kezd dött és tart a mai napig. A megfelel áraknak köszönhet en, mindenki hozzáférhet a felszereléshez. Szerintem attól elit ez a horgászat, hogy az emberek, akik komolyan gyakorolják szigorú etikai elvekkel, viszonyulnak hozzá. Sajnos nálunk sok az orvhorgász, még a horgászok között is. Ismerek olyan eseteket, amikor a hal r olyan helyen, és akkor „szedte” a halakat, amikor védettek voltak.

Nem volt bizonyíték, vagy tanú, hogy ezt bizonyítsák. Sok szervezetben szemet hunynak az ilyen esetek felett. Harc az ilyen orvhorgászattal nagyon nehéz. Legjobb eredményt akkor érünk el, ha maga a horgászközösség bélyegzi meg ezeket az embereket. Ett l való félelem rávezeti ket, hogy másként cselekedjenek. Például: pisztrángozás közben találkoztam egy horgásszal, akivel beszédbe elegyedtem. Mindketten arra panaszkodtunk, hogy gyengén kapnak a halak, és er sen elítélte a tömegesen horgászó orvhorgászokat.

Aztán tovább horgásztunk, és egy horgász gyönyör pisztrángot fogott ki mellettünk.

Nagy volt a meglepetésem, mikor rájöttem, hogy az el bbi beszélget társam segít egy orvhorgásznak. Az esetében nagyobb öröm volt parton látni a pisztrángot, mint az el bbi „dics ített” beszéd. Horgász – orvhorgászok különböz módon próbálják kimenteni magukat társaik el tt. Pl. sokan mondják azt, hogy a pisztráng már túl van az íváson. Ez nem magyarázat, és mindenkinek, akinek van horgász engedélye, és a méret alatti halakat is kifogja, vagy védett id ben horgászik, pont olyan orvhorgász, mint aki hálóval fogja a halakat.

Nagyon fontos, hogy sajnálat nélkül tudja visszaengedni a vízbe a méret alatti halat. Ha kihúzzuk a balint, vagy a pisztrángot el kell gondolkoznunk, azon, hogy agyonüssük –e.

Ha elvisszük egyel kevesebb hal lesz a vízben. Mérlegeljünk, hogy szükségünk van –e rá.

Gyakran elfelejtjük, hogy otthon még van befagyasztott halunk. Meggondolatlanságnak nevezhetjük, ha elvisszük a halat, amit aztán elosztogatunk.

Akik így tesznek, nem vétenek a szabályok ellen, de a következ szezonban csodálkoznak hova lettek a halak? Az igazság egyszer . Sokan voltak azok, akik így horgásztak. A m legyezés olyan jól bevált módszer, amellyel a horgászok képesek az adott évben a halcsoport többségét kifogni, pl. péreket. Még ha azt tanácsolom is, hogy engedjük vissza a halakat, nem állok minden esetben e mellett. Szívesen eszem én is frissen fogott pisztrángot. Szívesen vendégelem ismer seimet halkülönlegességgel. Ezért okosan kell gazdálkodni azzal, amit kifogtunk, és az úgy „hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon”. Ezt a problémát a víz használói küszöbölhetik ki. Olyan határt kellene szabni, hogy a kifogott halak mennyisége ne legyen káros. Természetesen ez az alapja a halgazdálkodásnak is.

Ha csak kedvtelésb l horgászunk, utána visszaengedjük a halakat, legyünk óvatosak, nehogy megsértsük a horog kivételekor. Ilyenkor speciális szakáll nélküli, vagy lenyomott szakállú horgokat használjunk, és úgy akasszuk el a halakat, hogy nem vesszük ket a kezünkbe. (Nem ezek a horgok az okai a gyakori hal lemaradásnak fárasztás közben). Ne tartsuk sokáig parton a halat. Nagyon fontos a helyes horogkivétel ott, ahol méret alatti, vagy védett a halak zöme. A védett halak között másmilyen hal nincs, akkor inkább ne is horgásszunk ott. F leg ha éppen ívó hallal találkozunk. Ilyenkor egyáltalán ne horgásszunk.

57 Ezek a „tanulságok” frázisként hangzanak, de alapvet etikai szabályok betartása nélkül, a folyókba sosem lesz elegend hal. Viselkedjünk úgy, hogy a horgászok elitjéhez tartozunk. Fontos a negatív egyedek kipellengérezése is, még akkor is, ha csak negatív megítélésként szolgál. Ez is segít. Az orvhorgászat felszámolásakor ne essünk túlzásokba –pl. mikrométerrel mérni a halakat. Minden egyes esethez toleránsan kell közelednünk, mert néha a törvények megsértése véletlen, nem tudatos.

Vége