Az online videós hírgyártás története és műfaji jellegzetességei by aron halasz

ALAPSZAKOS SZAKDOLGOZAT

Halász Gergely Áron kommunikáció és médiatudomány alapszak újságírás szakirány

2012 1

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Bölcsészettudományi Kar

ALAPSZAKOS SZAKDOLGOZAT Az online videós hírgyártás története és műfaji jellegzetességei Mozgóképes újságírás a változó online piac tükrében

Témavezető:

Készítette:

Házas Nikoletta

Halász Gergely Áron

adjunktus

kommunikáció és médiatudomány alapszak újságírás szakirány

2012

Tartalom 1.Bevezetés ................................................................................................................................. 5 1.1 Témamegjelölés ............................................................................................................... 5 1.2 Mi a hír? ........................................................................................................................... 6 Az objektivitás kérdése ...................................................................................................... 7 1.3 A hírkészítés folyamata .................................................................................................... 9 2. A médiafogyasztási szokások átalakulása az elmúlt évtizedben .......................................... 11 2.1 A régi és az új média közötti váltás................................................................................ 11 2.2 Jóslatok és változások .................................................................................................... 12 2.3 A média 2011-ben .......................................................................................................... 13 2.4 Magyar számok .............................................................................................................. 15 2.4 Mit kínál az online videó? .............................................................................................. 18 2.5 Online videó fogyasztási adatok .................................................................................... 19 3. Online videó-szerkesztőségek működése ............................................................................. 21 3.1 Kezdetek ......................................................................................................................... 21 3.2 A videós és tévés hírkészítés közti különbségek ............................................................ 22 Forgatási jellemzők .......................................................................................................... 22 Szerkesztés ....................................................................................................................... 24 A videók hossza ............................................................................................................... 26 3.3 A videórovat helye a szerkesztőségben .......................................................................... 26 Print – online – videó ....................................................................................................... 27 Egy kizárólag online szerkesztőség működése ................................................................ 28 3.4 Nézettség, fenntarthatóság ............................................................................................. 29 3.5 Interaktivitás ................................................................................................................... 30 3.6 Online élő adások ........................................................................................................... 31 4. Fejlődési irányok, konklúzió ................................................................................................ 34 4.1 Lehetséges fejlődési irányok .......................................................................................... 34 3

Úton a konvergencia felé.................................................................................................. 35 4.2 Konklúzió ....................................................................................................................... 35 Hivatkozások ............................................................................................................................ 37

1.Bevezetés

1.1 Témamegjelölés Az utóbbi évek online médiáját figyelve láthatjuk, miképp kapott kiemelt szerepet a videós újságírás. Miután a kezdeti kisebb- nagyobb oldalak által indított videórovatok közül némelyik egészen nagyra nőtt az utóbbi években, elmondhatjuk: egy hírportál nem engedheti meg magának a mozgóképes tartalom hiányát. Miközben nehezen tudnánk elképzelni médiafogyasztási szokásainkat videók nélkül, a témának még mindig nincs igazi szakirodalma. A videós hírgyártásról sokan sok mindent gondolnak, de tény, hogy míg folyamatosan alakul, már kialakultak a szerkesztési szabályai és önálló tartalomként állja meg a helyét a hírtermelésben. Egyesek a televíziós híradók vetélytársaként tekintenek az online videóra, mások szerint a két forma nincs hatással egymásra, megint más vélemények azt mondják, hogy idővel egymást katalizálva a konvergens televíziózásban olvadnak össze az eltérő megoldások. Mindeközben viszont sokszor nem is tisztázódott le, mit takar a fogalom, ezért fontosnak tartom definiálni, hogy dolgozatomban online videós hírgyártás alatt egy profi stáb (vagy adott esetben egyedüli vj 1) által leforgatott, szerkesztőségek által jóvá hagyott tartalomról beszélek. Dolgozatomban megvizsgálom a hírkészítés folyamatát, az online videós hírgyártás menetét, az évtizedes sajtóműfajok mozgóképes megjelenési formáit, feltárom a videórovatok működését, szerkesztési elveiket és az online videós hírgyártás különbségét a tévés hírműsoroktól. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy az online videók új médiabeli helyének ismertetésével és a médiafogyasztási és technológiai folyamatok áttekintésével helyezzem kontextusba a dolgozatom tárgyát, hiszen ezek az átalakulások tették lehetővé a hírvideók megjelenését is. A műfaj folyamatos alakulása és a technikai újítások gyors fejlődése miatt dolgozatom csak egy pillanatnyi valóságot képes megmutatni – akár pár hét alatt elavulttá is válhat. A témaválasztásom aktualitását mutatja, hogy csak a hazai piacon egy év alatt is olyan változások mutatkoztak meg, amelyek kifutása kérdéses, de érvénytelenítik az addigi piaci berendezkedést. Új szereplők, új megoldások rendezik át folyamatosan a törvényi szabályozás 1

vj: az egyedül dolgozó videó újságíró angol elnevezésének (video journalist) szakmában elterjedt rövidítése

és a pénzügyi helyzet miatt kiszolgáltatott médiaszolgáltatók munkáját. Éppen ezért nemzetközi piaci trendek és szakmai vélemények alapján megpróbálom megmutatni azokat az elképzelhető fejlődési irányokat, amelyek a videós tömegtájékoztatás, illetve a vele párhuzamosan fejlődő tévés és írott sajtó jövőjét alakíthatják. A téma személyesen is érint: több szerkesztőségben dolgoztam az elmúlt években, melyek más- más célközönséggel, eltérő témaválasztással és intenzitással, de mind üzemeltettek videórovatot, ahol egyedül vagy egy riporter mellett készítettem anyagokat. Többször tudósítottam online élő adásban választási vagy éppen kulturális eseményekről, illetve szerkesztőként feladatom volt írott, fotós és videós szempontból összeegyeztetni a témakiosztást.

1.2 Mi a hír? Szakdolgozatomnak nem célja – és terjedelmi okokból nem is tehetem meg – a médiarendszer teljes vizsgálata és bemutatása, azonban mielőtt rátérnék a videó szegmensére, a hírgyártás alapfogalmait, elveit és működését mindenképpen fontosnak tartom bemutatni. Kutatásom ugyanis azt igazolta, hogy az eltérő technikai adottságok ellenére a videó szerkesztőségek ma már a tartalomgyártó szervezetek integrált részei, rájuk ugyanazok (vagy legalábbis alapvetően hasonló) működési modellek vonatkoznak, mint a szerkesztőségek többi részére. A videórovatok működését egy későbbi fejezetben tárgyalom részletesen több hazai vezető portálnál készített interjúm alapján. A sajtótörténet folyamán a hírgyártás egy jól körülírható, technikai, szervezési és gyakorlati struktúrát épített föl. Nem meglepő, hogy a médiával kapcsolatos diskurzus legelterjedtebb szavai közé tartozik a „médiaipar”, a „hírtermelés” vagy a „hírgyártás” fogalma. „A hír- és tájékoztató műsorok küldetése, hogy olyan információkkal lássák el az állampolgárokat a társadalmi, politikai, gazdasági életben, amelyek alapján tájékozódni tudnak a világban.” (Jenei 2011) Ennek az ideális állapotnak az elérésére jöttek létre azok a rutinok, amelyek alapján a különböző médiavállalatok saját szegmensüknek megfelelően előállítják termékeiket. „A hír gyártásának tanulmányozása egészen a hatvanas évekig háttérbe szorult a »mit?«, »kinek?«, »milyen hatással?« és »milyen csatornán keresztül?« kérdések megválaszolása mellett.” (Jenei 2001) A széleskörben elterjedt hatásvizsgálatok az 1970-es évekre megállapították, hogy a tömegkommunikációs közlemények nem egyféle reakciót váltanak ki a közönségből, hanem 6

többféle

értelmezés,

olvasat

jelentkezhet

befogadó

részéről.

hatáselemzés

problematikusságát bizonyítja, hogy nehéz azokat az egyéb tényezőket mérni, melyek az elemzett médium mellett a befogadó nézeteit és reakcióit befolyásolják. Az viszont tény, hogy a kizárólagosan egy adott médiumot fogyasztók véleménye egyoldalúvá válhat, hasonulhat a médium véleményéhez (az interaktivitással az online piac jobban befolyásható az olvasók által) ezért fontos elemezni, hogy mi történik a számukra átadott üzenetek elkészítésekor. Az alapvetően tévés hírműsorokat vizsgáló Jenei Ágnes 2001-es tanulmányának megállapításai az itt vizsgált téma esetében is érvényesek, függetlenül attól, hogy megjelenése óta számtalan alternatív hírforrás tette színesebbé a tájékozódás lehetőségét. „A hírműsorok többnyire olyan eseményekről számolnak be, amelyekről a közönségnek nincs empirikus tapasztalata. A világ „mediatizálttá” vált. Az emberek többsége a valóság egyes szeleteit csak a televízión keresztül ismeri meg, akkor, ha a média reflektorfénye megvilágítja. Akkor szerez tudomást valakiről, ha az erőszak áldozata lesz, és ezért bemutatja a televízió; akkor kezd valamely távoli országgal foglalkozni, ha azt katasztrófa vagy háború sújtja, ezért a média beszél róla; akkor kezdi egy közügy foglalkoztatni, ha a közügy hírré válik. Minél távolabbi, a közvetlen tapasztalásból kizárt eseményről, történésről van szó, az emberek annál inkább hajlandók rábízni magukat a tömegkommunikációs eszközökre, annál kevésbé vonják kétségbe azt, amit a média közvetít. A napirend-elmélet (McCombs – Shaw 1972) szerint a média implicit módon rangsorolja a közügyeket, és ezt a prioritási rendet továbbítja a nézők felé. Így a közönség pontosan azokat a közügyeket fogja fontosnak tartani, amelyeket a média is annak tart. A tömegkommunikációs eszközök tehát képesek arra, hogy kijelöljék a társadalmi párbeszéd kereteit, meghatározzák, mely ügyek kerülnek be napirendünkbe. Az elmélet szerint a média csak azt képes megmondani, miről gondolkozzunk, azt már nem, hogy miről mit gondoljunk. Amennyiben azonban empirikusan megragadható tényekkel és hiteles alternatív információszerzési forrásokkal nem rendelkezünk, legalábbis valószínűsíthető, hogy bizonyos esetekben átvesszük az eseményeknek a média által közvetített értelmezési kereteit is. Így a média nemcsak azt határozza meg, miről gondolkozzunk, hanem azt is, hogy mit gondoljunk róla. Például egy híradó esetében átvehetjük a hírműsor készítőinek az egyes közügyekkel kapcsolatos álláspontját” – írja a Médiakutatóban megjelent tanulmány. (Jenei 2001)

Az objektivitás kérdése Az újságíróknak tanított gyakorlat szerint a hír alapja az 5W + 1H, vagy korábbi 5W elmélete. Eszerint egy tudósítás akkor kerek, ha elmondja, hogy hol (where), kivel (who), mi (what), miért (why) és hogyan (how) történt. Az 5W elmélete szerint egy történet elmondható a „hogyan” megválaszolása nélkül is. „Az objektivitásdoktrína szerint az újságírónak a saját politikai szimpátiáját zárójelbe téve, semlegesen kell beszámolnia a világban zajló 7

eseményekről” – írja Bajomi- Lázár Péter. „E megközelítésből az következik, hogy az újságíró csupán tükröt tart a való világ eseményei elé, de nem kívánja alakítani azokat. Nem igyekszik nevelni és meggyőzni a közönségét, csupán a rendelkezésére bocsátja a véleményalkotáshoz szükséges információkat” (Bajomi- Lázár 2005). A hírműsor készítők álláspontjának

kifejtésére

klasszikus

felfogás

szerint

publicisztika

műfaja

(véleménycikkek, szerkesztőségi vezércikk, stb.) ad teret, mégis úgy tűnhet, mintha az utóbbi években és különösen a videókészítők esetében ezek a határok elmosódnának. Az általam meginterjúvolt Tamás Bence Gáspár annak az Indexvideónak a szerkesztője, amely sokak szerint a kiegyensúlyozott tájékoztatás kárára váló szubjektív tudósításairól vált híressé. Ahogy interjúnkban, úgy korábban is (például a 2010-ben egyetemisták által Pécsett szervezett Média Konferencián) kifejtette, hogy nem létezik teljes objektivitás, már az is személyes választás és a véletlen eredménye, hogy mikor, hol és mit vesz fel a kamera, vagy mit hall és ír le a szerző. Ehhez kapcsolódik Gaye Tuchman gondolata, aki – az Indexvideó szerkesztőjét igazolva – kijelenti, hogy az időkeret szűkössége és a szubjektív választások nehézzé teszik ennek a követelménynek a betartását (Tuchman 2002). A Jenei Ágnes által „ideáltipikusnak” nevezett „tükör funkciójú” híradók megvalósulását nem csak az objektivitás doktrína elé gördülő, fent ismertetett akadályok nehezítik. A hírműsorban egy „konstruált, mesterséges világot látunk” – jelenti ki, felhívva a figyelmet a kereskedelmi televíziók szórakoztató jellegének növekedésére, ami a nézettség növelése és a közönség lekötése miatt a videók esetében is releváns kérdésnek számít. 2 „Az események sohasem önmagukban léteznek a hírműsorokban, a tények nem beszélhetnek önmagukért, azokat valaki mindig elmondja. Valaki beszámol arról, hogy mi is történt, tehát megszerkeszti a történetet. Kiosztja a szerepeket, és értelmezi, definiálja a valóságból kiragadott helyzetet. Annak ellenére, hogy az újságíró, a szerkesztő-riporter maximálisan ragaszkodik a tényprezentáló attitűdhöz, nincs lehetősége arra, hogy puszta információkat továbbítson. Szükségképp a stáb által már előzetesen strukturált tudáshalmazt fogja a közönség számára közvetíteni.” (Jenei 2001)

Ha viszont nincs ideális híradás, akkor nincs ideális, a lehető legtöbb álláspontot megismerő, tényeknek utánanéző befogadó sem. Az egyoldalú tájékozódás veszélye pedig az, hogy a kommunikátorok és a befogadó túlságosan „egy húron pendülhetnek”, egy adott értelmezési

Jenei megállapítása tíz évvel később már szélsőséges szintre fokozódott a magyar kereskedelmi tévék híradóiban. Véleményem szerint a 2011-es médiaszabályozás és a piaci szereplők viselkedése adta meg az utolsó döfést annak, hogy a híradók a tabloid hírek mellett politikai, közéleti eseményekkel is érdemben foglalkozzanak.

keretet vesz át a befogadó, nem alakul ki többféle értelmezési keret és ez gátolja a tények megismerését – veti fel a probléma lényegét Jenei. Jenei kiemeli továbbá, hogy ha nem is történik nyílt állásfoglalás a hírgyártó részéről, a szerkesztőség értékhangsúlya abból is kiderül, milyen „a vizuális megjelenítés, a megvilágítás, a kameraállás, a hangerő, a hanglejtés.” Tuchmanra hivatkozva kifejti, hogy az objektivitást segítheti mindkét, az éppen feldolgozott ügyben érintett „fél”

megszólaltatása,

ami bár nem segít eligazodni, de megfelelő tények, adatok kiegészítésével kiegyensúlyozott híradást tesz lehetővé.

1.3 A hírkészítés folyamata Röviden fogalmazva abból lesz hír, aminek hírértéke van. És minek van hírértéke? A történések fontossága által befolyásolt hírérdemességet Jenei így jellemzi: „A hírértékek a hírek tartalmára, az információs termék előállításához szükséges anyag elérhetőségére, a közönségre, valamint a konkurenciára vonatkoznak. A hírekké alakítható események szelektálása során a hírértékek sohasem egyenként jelentkeznek, hanem különféle kombinációjú „csomagokban”. Egy kultúrán belül erősen homogének, ugyanakkor az idők során dinamikus természetűeknek bizonyultak. Így például olyan eseményekből is hír lehet ma Magyarországon, amelyek húsz évvel ezelőtt nem kerülhettek volna a nyilvánosság elé.” (Jenei 2001)

A szerző négy követelményt sorol fel, amelyek alapján hírértéke lehet egy történésnek. Első helyre a tartalmat sorolja, mely alapján hard news és soft news kategóriába sorolhatóak a hírek. Hard news-nak nevezhetőek azok az aktualitásukat gyorsan elvesztő, ezért hamar közlendő hírek, amelyek a társadalom egyéb csoportjaihoz képest felülreprezentált politikai, gazdasági vagy államigazgatási szervekhez, személyekhez fűződnek. Ilyen hír a köztársasági elnök lemondása, zavargás, de ide sorolható egy természeti katasztrófa, mint a kolontári vörösiszap tároló gátjának átszakadása. Jenei szerint minél negatívabb egy esemény valószínű kimenetele, annál nagyobb a hírértéke, külföldi történések esetén pedig a gazdasági vagy kulturális kapcsolatok döntik el a fontosságot. A másik kategória a soft news, vagyis azok a könnyű, tabloid jellegű „töltelékhírek”, melyek szórakoztatóak és kiegyensúlyozzák a hírfolyam sötét tónusát. Jenei szerint a soft news-ból készülő hírek könnyen kieshetnek a

A „mindkét fél” kötelességszerű megszólaltatása eredményezheti azt a sematikus ábrázolási formát, amikor a sajtó egy adott kérdés vizsgálatát örökös szembenálló felekre egyszerűsíti, rendszeres „szakértőként” citálva a nevezett „csoportok” általuk kiválasztott képviselőit. Pl. ilyen a cigányság és a bűnözés eseteinek feldolgozása, vagy a sokszor a média által konstruált autós- biciklis ellentét. 3

hírfolyamból,

míg a hard news akkor is bekerül, ha esetleg nincs hozzá megfelelő anyag.

Ebben az esetben először egy gyorshírt közölnek, majd a cikk későbbi változtatásával adnak több információt. Videóban ezt a mastersnitt publikálásával oldják meg, melyről későbbi fejezetekben lesz szó. Jenei szerint a hozzáférhetőség problematikája is nagyban befolyásolja a hírgyártást. Bizonyos esetekben a riporterek veszélyes helyekre utaznak el egy anyag elkészítéséért, vagy éppen nem rendelkeznek megfelelő forgatott anyaggal. A hírműsorok az utóbbi esetben veszik át hírügynökségek, a konkurencia, vagy akár civilek felvételeit. A tanulmány szerzője kitér arra is, hogy a hírszerkesztés egyik lényeges pontja a feltételezett közönségigénynek való megfelelés, illetve (az egyik leglényegesebb) a hírverseny, melynek során az a híradás viszi a legtöbb nézőt/ olvasót, amelyik a leggyorsabban számol be az adott eseményről. (Jenei 2001) A hírgyártás négy fázisban történik, ezek „a hírek gyűjtése, szelektálása, csomagolása és prezentálása”. Megfigyeléseim szerint a kiadók működése ma már kevésbé alapul kiküldött tudósítókra, inkább a hírügynökségi hírek, közlemények figyelésére és átvételére, közösségi oldalak folyamatos követésére koncentrálódik. A szelektálás utáni prezentáció viszont már a médium egyediségétől függ, a megszokott és elvárt stílusához, politikai elkötelezettségéhez illeszkedik. Jenei szerint, tehát míg a tömegkommunikáció egyes érdekcsoportok nyilvánosságért folytatott harcának terepe, addig a hírgyártás nem képes a valóság teljes rekonstruálására, hanem „a rutinszerűen szabályozott termelési láncnak és a szerkesztők által elismert és magukénak vallott szakmai értékek alkalmazásának következtében” konstruált valóságot hoz létre. Míg azonban „a valóság tömegkommunikációs konstruálásának mechanizmusa a legszorosabban összefügg a társadalmi hatalommal” és a szerző által vizsgált televíziós hírgyártási folyamatok szűk keretet szabnak a tájékoztatásnak, addig a videó megjelenése valamilyen szinten újrarendezheti ezt a terepet. Véleményem szerint a tágabb terjedelmi korlátok megadják a történetek részletesebb, mélyebb kifejtésének lehetőségét, valamint a webfelületek olyan csoportokat is könnyebben (de nem garantáltan) tudnak közönséghez juttatni, akiknek eddig nehezebb volt eljutni a tévéstábok közelébe.

Míg Jenei konzekvensen tévés hírműsorokat elemez, én a hírfolyam szót használom, ezzel érvényesítve az állításokat az online hírgyártásra.

2. A médiafogyasztási szokások átalakulása az elmúlt évtizedben

2.1 A régi és az új média közötti váltás Érdekes feladat 2012-ben az elmúlt tíz év változásait elemezni, azét az évtizedét, amelynek átalakulása talán semmilyen korábbi korszak dinamizmusát nem éri el. 2002-ben még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy online híroldal tényfeltáró cikkének hatására lemondjon a köztársasági elnök, ahogy az is, hogy lemondó nyilatkozatát ne az esti híradóban lássuk először, hanem szabadon és ingyen, bárhová beágyazható élő webvideós közvetítésen nézzük. Tíz éve még gyerekcipőben jártak (vagy nem is léteztek) a mára meghatározó internetes orgánumok, blogot csak egy szűk kör írt, abban az évben alakult meg a mára gyakorlatilag jelentőségét vesztett első magyar közösségi oldal, a WiW és online videóról sem beszélhettünk a YouTube 2005-ös indulásáig. „A web megjelenése óta a médiatörténettel és –elmélettel foglakozó kötetek általában tartalmaznak egy olyan befejező fejezetet, amelyben megállapítják, hogy az addig elemzett trendek és koncepciók érvényessége az új média elterjedésével könnyen érvényét veszti. Az óvatosság érthető, hiszen nem ismerjük a jövőt” –írta 2005-ben Bodoky Tamás és Dányi Endre, és az állítás ma is igaz. (Bodoky és Dányi 2005)

Bodoky és Dányi azt is leírja, hogy a médiában megjelenő újdonságot nem maga az eszköz jelenti, hanem sokkal inkább annak használata. Úgy vélik, „az új média jelentőségét a gyakorlaton, a különféle használati módok elemzésén keresztül lehet legjobban megérteni.” A hangsúly tehát nem a digitális fényképezőgépen van, hanem azon, hogy mennyire változtatja meg a világ leképezéséről kialakult gondolkodást. Ezt a gondolatmenetet kibővítve, Language of New Media című 2002-es könyvében Lev Manovich így fogalmaz: „A nyomtatott sajtó a kulturális kommunikációnak csak egy szintjét, a média terjesztését változtatta meg. A fényképezés az állóképek világába hozott változást. Ezzel szemben a számítógépes média forradalma a kommunikáció minden szintjét átalakítja, a beszerzéstől a manipuláción át a tárolásig és terjesztésig, valamint a szövegektől az álló és mozgóképeken át a térformálásig.” (Manovich 2002)

A régi és új média közti legfontosabb különbségek szerinte az adatvesztés nélküli sokszorosíthatóság, az azonos kódokkal való leírhatóság (amely miatt állítása szerint a médiaelmélet szoftverelméletté alakult át), a véletlenszerű és minőségromlás nélküli hozzáférés lehetősége, valamint az interaktivitás, ami akár szerzővé is emelheti a befogadót. 11

Manovich meglátásai a leírásukkor még elképzelhetetlen videómegosztók, okostelefonok és táblagépek megjelenése és elterjedése után is érvényesek.

2.2 Jóslatok és változások „A képi fordulat, a képek által totálisan uralt kultúra fantáziája mára reális technikai lehetőséggé vált az egész világon. Marshall McLuhan „globális faluja” ma már a valóság, és ez egyáltalán nem kellemes. […] Miközben a képi reprezentáció problémája mindig is élő volt, most már megkerülhetetlenül és soha nem látott erővel nehezedik rá a kultúra minden rétegére a legkifinomultabb filozófiai spekulációktól a tömegmédia legközönségesebb termékeiig” – írja W.T.J. Mitchell 1994-es korszakalkotó „Képi fordulat” című tanulmányában. (Mitchell 1994)

Ezt egyszerűbben megfogalmazva idézhetjük Nyíri Kristóf 2001-es Agria Media konferencián tartott előadását: „A kommunikáció […] kétezer év szövegalapúsága után éppen most válik képalapúvá. Tehát a kép a meghatározó, nem a szöveg”. (Nyíri 2001) Lev Manovich az új média kialakulását a mozi forradalmához hasonlítja. Mindezeket a példákat azért hozom fel, mert láthatjuk, az online videós hírpiac nem egy véletlen, a YouTube hirtelen ötlettől vezérelt feltalálásának következményeként robbant be a médiába, még ha a technológia nélkül nem működhetne. Az átalakult digitális médiarendszerben mára előkelő helyet elfoglaló mozgóképes tudósítások vagy az egyszerű user-generated-content („civilek” által feltöltött) beágyazása a hírekbe, riportokba és ezek egyenrangú forrásként való kezelése egy recepciótörténeti átalakulás eredménye is. Amellett, hogy világszerte folyamatos növekedés látható az internethasználatban, több tényezőt fontos felsorolni a változó médiafogyasztási szokásokban. Paul Bradshaw 2009-ben 12 pontban foglalta össze a legfontosabb újdonságokat. A médiafogyasztás atomizálttá válik – állítja -, ami azt jelenti, hogy míg korábban egy napilapban minden rovatot megtaláltunk, a neten kevésbé biztos, hogy a fogyasztó áttekinti az összes rovatot és véletlenszerűen vagy épp célzatosan csak egy adott cikket olvas el. Ez a közösségi oldalak megosztásaival még cikkorientáltabb fogyasztást hozott létre azóta. Ugyanakkor azt is állítja, hogy a kattintással sokkal jobban mérhető a fogyasztók száma, valamint többet megtudhat egy oldal szerkesztője olvasóiról (pl. a Google Analytics segítségével) és ez átalakítja a hirdetési piacot. Miközben felbomlanak a korábbi hírmonopóliumok, a céges brand helyett előtérbe kerül a szerző – avagy a szerző lesz maga a brand, valamint új monopóliumok épülnek ki (pl. Amazon, iTunes, stb.) (Bradshaw 2009).

2.3 A média 2011-ben Az Internet World Stats adatai szerint Magyarországon 2011. december 31-én 6,516,627 ember, vagyis a majdnem tízmilliós lakosság 65.3%-a használja valamilyen gyakorisággal az internetet. Csak összehasonlításképpen, ez az adat 2000-ben 7%, 2007-ben 34,9% volt, ami pár éven belül hatalmas növekedést jelent. Európában egyébként Norvégiában mérte a legmagasabb, 97,2%-os internet-használati arányt az IWS, míg az USA esetében a szám 78,6 százalék. (Internet World Stats 2012) Ilyen arányok mellett talán nem meglepő, hogy a Pew Research Center 2012-es (tavalyi adatokból levezetett) State of the News Media jelentését így kezdi: „2011-ben a digitális forradalom új korszakba lépett.” Az Egyesült Államok piacát elemző tanulmány ezt a kijelentését a mobileszközök robbanásszerű terjedésével és az ezzel bekövetkező újításokkal magyarázza: az amerikaiak háromnegyedének van számítógépe, 44%-ának okostelefonja, a táblagépek aránya pedig egy év alatt 11-ről 18%-ra nőtt, miközben négy éve még senki nem hallott az iPad-ről, Kindle-ről vagy más hasonló termékekről. Az okostelefon tulajdonosok 51%-a és a táblagép használók 56%-a használja hírfogyasztásra az eszközt, ezen kívül a lakosság 23%-a több típusú eszközön keresztül éri el az online híreket. Talán nem meglepő, hogy a francia Havas Media tavalyi kutatása is online hírfogyasztók helyett már digitális hírfogyasztókról beszél, kiemelve, hogy a franciák napi 37 percet olvasnak digitális megjelenéseket és csak 22 percet töltenek újságpapír fölött, ezzel pedig eldőlni látszik az online- print verseny, amit az amerikai adatok szintén igazolnak. (Filloux 2011) A State of the News Media megállapítja, hogy 2011-ben a nyomtatott sajtót kivéve minden szektorban megállt a fogyasztóvesztés és a folyamat legnagyobb nyertese az online média.

ábra: médiatípusok népszerűségének változása 2011-ben. Forrás: Mitchell és Rosenstiel 2012

Az év egyik nagy újdonsága, hogy a korábbi tartalomelőállítók új platformokkal kötöttek szerződéseket. A facebook social reader-e több nagy napilapot csatornázott be maga alá, a YouTube pedig bejelentette saját gyártású „tévés” műsorainak előkészületeit. 2011-ben a médiacégek új forrásokat vezettek az online videó termelésbe. Az ABC News a Yahoo News oldalainak szállít anyagokat, míg a hírügynökségek közül a Reuters lett a YouTube egyik vezető egyedi tartalomgyártója, később pedig tíz saját gyártású híradással fog jelentkezni a tartalommegosztásra alapuló oldalon. Emellett a Huffington Post is bejelentette a CNN mintájára létrejövő 24 órás hírcsatornájának elindítását. A folyamat hozadékaként a print lapok további megszorításokat hajtanak végre, hiszen a bevétel mellett a reklámköltések is máshol kötnek ki. A tanulmány viszont kiemeli, hogy a tévés híradások is nézőtöbbletet könyvelhetnek el, bár a szerzők ezt a nagy érdeklődésre számot tartó eseményeknek tudják be (pl. arab tavasz, Japán földrengés és cunami), mintsem trendnek. Fontos tény viszont, hogy a tévé nem tűnik az online híradások felé fordulás vesztesének. Az amerikai mellett az európai digitális médiát is kutató angol Oriella PR ügynökség 2010hez képest tavaly az olvasottság és a reklámköltések visszafogott növekedését figyelte meg. Amellett, hogy a közösségi média egyre nagyobb teret kap az újságírók információgyűjtési metódusaiban, a dolgozat témájához kapcsolódóan fontos kiemelnünk a videótartalmak bővülését. Az Oriella által vizsgált európai médiumok 48%-a használ videókat, de a felmérésből az nem derül ki, hogy ebből mennyi a saját gyártású és mennyi a más szerzők 14

által készített, beágyazott tartalom. Érdemes viszont megfigyelni, hogy a 2008-as első felméréshez képest hány új típusú tartalom jelent meg az oldalakon és a négy évvel ezelőtti videó mennyiség egy rövid visszaesés után nagy ugrással nőtt meg újra tavaly. (Oriella 2011)

2. és 3. ábra: Online választék 2008-ban és 2011-ben. forrás: Oriella PR Network

2.4 Magyar számok Számítások szerint 2005 és 2010 között csökkent a tévék nézettsége, de ennek valószínű oka a tematikus csatornák közti nagyobb választék és nem az internetes médiumok fejlődése. Az egyetlen hírműsorral rendelkező kábelcsatorna, a Magyar ATV nézettsége emelkedést mutat. Nyomtatott lapokból 2009 és 2010 között csak a Metropol volt képes növelni példányszámát, míg az online kiadások mind látogatószám növekedést értek el. A tíz leglátogatottabb internetes híroldal között öt olyan van, amelyik csak online kiadással működik (index.hu, origo.hu, portfolio.hu, hirkereso.hu, kuruc.info) és ezek között négy (blikk.hu, kuruc.info, hirkereso.hu, borsonline.hu) nem rendelkezik saját stáb által készített videókkal. (Tóth 2012)

4. ábra: A tíz legolvasottabb magyar híroldal látogatottsága. Forrás: Tóth 2012

Érdemes összehasonlítani a fenti adatokkal a tíz legolvasottabb magyar oldalt, melyek közé csak

két

kimondottan

híreket

szolgáltató

honlap

került.

blogszolgáltatókon,

keresőoldalakon és közösségi szájtokon keresztül elért hírekről sajnos nem kapunk számokat, de következtetéseket levonhatunk a 15-69 évesek legkedveltebb internetes időtöltéseiről szóló diagramból. Ebből pedig az derül ki, hogy a (nem kizárólag hírt szolgáltató) online videók kiemelt szerepe további bővülését hozhatja az online videós hírpiacnak. Ezt igazolhatja az utóbbi években is megfigyelhető videórovatok számában bekövetkezett ugrás.

5. ábra: A tíz leglátogatottabb weboldal Magyarországon. Forrás: Tóth 2012

6. ábra: Legnépszerűbb online tevékenységek Magyar országon. Forrás: NRC piackutatás

A médiafogyasztási szokások átalakulása hazánkban is hatással volt a reklámköltésekre, melyek közül itthon csak az internetes médiák kerültek ki győztesen. 5

7. ábra: becsült magyarországi reklámköltések. Forrás: Tóth 2012

2.4 Mit kínál az online videó? „Az online videó klasszikus modellje a televíziózás tökéletes ellentéte: egy pull médium, amelynek felhasználói egyedi videótartalmakat keresnek meg és töltenek le online videóarchívumokból” – definiálja Csigó Péter a webvideók legalapvetőbb formáját. (Csigó 2009) „A magyar online médiában még azok a videószolgáltatások sem épültek ki, amelyek a fejlett piacokon az online televíziózás alapjait képezik” – írja Csigó Péter 2009-ben, hozzátéve, hogy szerinte az akkori magyar online videopiac egy szegényes, érdektelen és mozdulatlan terület. Ez az állítás ma már nem mondható érvényesnek. Csigó szerint a videós tér több olyan szolgáltatást nyújt, amit a hagyományos (analóg vagy digitális) tévék nem tudnak. Ilyen az egyedi videókat ajánló interface, melyen nem csak tévés tartalmakat tudunk böngészni, viszont a nézettség és a tematikus kapcsolódás alapján sokkal könnyebb navigálni köztük. A felhasználó pedig képessé válik az egyedi tartalmak keresése Ahogy azt a hivatkozott tanulmányban megszólaló sajtómunkások is elmondják, a magyar sajtóban megjelenő reklámokat nagyban befolyásolja a politikai elkötelezettség. Egy kormányváltás után a nagy állami cégek megrendelései rendre a favorizált orgánumokhoz kerülnek át, ezzel veszélybe sodorva médiumok létét és deformálva a piacot. 5

és megnézése mellett azok ajánlására, - érdekes inter- és hipertextuális kérdéseket felvetve – alkalma adódik azok külső oldalakon való beágyazására, archívumot készíthet és maga is feltöltheti saját anyagait. (Csigó 2009)

2.5 Online videó fogyasztási adatok „A videós tartalmak az emberek internetezésre fordított idejének egyre nagyobb részében jelennek meg céloldalként, ahová a keresőkről, a közösségi média felületeiről mennek a felhasználók eltölteni a szabad óráikat” - írta 2010 szeptemberében Dobó Mátyás a Médiapiac hasábjain, aki a már akkor is fejlődő új üzleti modellek miatt a jövő egyik legizgalmasabb területének nevezte az online videót. Az állítást pedig a Wired magazin interneten eltöltött időt szemléltető ábrájával támasztotta alá, amit igazol a fentebb már ismertetett tavalyi magyar statisztika. (Dobó 2010)

8. ábra. Forrás: Dobó 2010

A témában még több érdekes adattal a comScore Data Mine szolgál, mely vizsgálataiban megállapította, hogy az online videó fogyasztásban az EU öt vezető országában a 15-34 éves kor közötti férfiak a neten eltöltött idő egyharmadában videókat néztek. Továbbá a fogyasztás átalakulására nézve fontos adat, hogy az amerikai termelés által dominált videós piacon egy Nagy- Britanniában készült felmérés 2010-ben kimutatta, hogy egyre hosszabbak az online videók és a nézőik is egyre később kapcsolnak el ezekről. (comScore DataMine 2011) 19

Az online videó terjedése a hirdetési és tartalom előállítói felek számára is kedvező folyamatokat jelez: amerikai médiatulajdonosok 2011 végi számításai szerint idén a videós hirdetések hozhatják a legtöbb bevételt. (emarketer.com 2011) Az online videókhoz csatolt pre-roll, mid-roll, overlay vagy post-roll 6 hirdetések a szakemberek szerint könnyebben elérik a célközönséget és nagyobb arányban nézik is végig őket, hiszen ez feltétele a videó megtekintésének. Bár itt sem sikeresek a túl agresszív reklámok, vagyis a túl hosszú pre-roll és a tartalmat kitakaró hirdetések, de megállapítható, hogy egy viszonylag drága videós felület finanszírozásában a mára kialakult bannervakság (az online tartalmak olvasói ignorálják a klasszikus reklámbannereket) miatt az újfajta videós hirdetéseknek nagy szerepük lehet. Fontos persze megjegyezni, hogy az online videós hirdetések 2012 elején Magyarországon még nem számottevőek a reklámpiacon, de a nemzetközi trendekkel (és fizetős falak nem megjelenésével számolva) ez hamar változhat. (Mediapiac.com 2011)

Ezek a statisztikai eredmények azért fontosak, hogy lássuk: az utóbbi 20 évben folyamatosan átalakuló médiapiac a képi fordulatból eredeztethetően, az új média megjelenésével az online sajtó győzelmét hozta magával a klasszikus papíralapú orgánumokkal szemben. A fejlett világ az utóbbi évtizedben felgyorsulva tapasztalta meg az olvasók és velük együtt a hirdetők átvándorlását az internetes médiumokra, amire a korábbi beidegződésekhez szokott szerkesztőségek csak későn tudtak reagálni. Az új telekommunikációs eszközök terjedésével ma is folyamatosan átalakuló piacon az online videó olyan térhódítást ért el, ami kihatással lehet a hírgyártásra is és véleményem szerint megalapozhatta és továbbra is indukálhatja a videós hírszolgáltatás kialakulását és további terjedését, sikereit. Innentől viszont szükséges, hogy közelebbről megvizsgáljuk a videós hírgyártás folyamatát.

Pre-roll: videó előtt; mid-roll: tévéreklámhoz hasonlóan a videót megszakító rövidebb; overlay: videóra helyezett; post-roll: videó lejátszása után megjelenő reklám 6

3. Online videó-szerkesztőségek működése

3.1 Kezdetek A dolgozatom korábbi szakaszaiban leírtam a hírkészítés folyamatát és valamint áttekintettem azokat a médiapiaci átalakulásokat és trendeket, melyek véleményem szerint megalapozták az online videós hírgyártás elterjedését és a jövőben is várható fejlődését. A videós hírkészítés egy fiatal és folyamatosan alakuló ága a szakmának, ezért (és enciklopédikus jellegű szakirodalom hiányában) három jelentős, de profiljában eltérő szerkesztőség munkáján mutatom be a videó újságírás jellemzőit.

Az 1990-es évek médiaelméletei a csatornalojalitás mellett érvelve azt állítják, hogy a tévénézők nem a tartalmak szerint válogatnak műsorokat, nem a programokhoz igazította szabadidejét, hanem szabadidejében nézte azt, amit kedvenc csatornájának műsorfolyama nyújtott. Később a szaporodó tévécsatornák miatt egyre erőteljesebbnek vélték a tartalom felé való igazodást, amit csak fokoztak az új rögzítési technikák és az internetes videó archívumok megjelenése. A digitális műsorrögzítés miatt időben eltolt tévéfogyasztás (time- shifting), a szimultán médiafogyasztás (multitasking) és az online videós kínálat bővülése átalakította, de nem változtatta meg gyökeresen a korábbi rendszert. Az imént felsorolt három tényező nem erodálta a tévék közönségét, hanem egymást erősítették, míg az időben való eltolás is inkább kiegészíti, mint felborítja a korábbi fogyasztási gyakorlatot. A tájékoztatás esetében már az online videótartalmaktól is profizmust várnak el a nézők. Ennek a kertnek a magvait vetette el a YouTube és a Vimeo, melyeken a célzottan a felületre készülő tartalmak előtt a zenék és szórakoztató videók szoktatták a nézőket az újfajta médiafogyasztásra. (Csigó 2009) A magyar piacon nem sokkal a YouTube és a többi videomegosztó oldal berobbanása után, 2006-ban indultak el a videós szolgáltatások, és az időpont nagyjából megegyezik a nemzetközi trendekkel. Már fentebb tárgyaltuk, hogy a hazai vezető oldalak közül hány rendelkezik folyamatos, saját stáb által szerkesztett videós aloldallal, ez korántsem volt mindig így. Ahogy Csigó Péter korábban idézett mondata a hazai online videó piac szegényességéről már nem állja meg a helyét, úgy rajzolható fel egy növekedési irány és műfaji specializáció az utóbbi években. Az [origo] – bár videa néven saját videómegosztó 21

felülettel rendelkezik – hektikusan vett részt a versenyben, a 2008-ban indult NolTV is sokáig kereste a helyét. A Hír24 folyamatos hírszolgáltatást nyújt, de a tudósításaik mellől hiányoznak a riportok, míg például a Live Info az élő közvetítésekre szakosodott.

3.2 A videós és tévés hírkészítés közti különbségek Az online videós híreket, tudósításokat, riportokat szokás élesen szembeállítani a tévével, de az állítás nem pontosan fedi a valóságot. Bár a videó kialakulásakor még a készítőknek sem igazán volt fogalma arról, milyen műfaj a videó, mára a technika finomodásával és elérhetőbbé válásával, másrészt a tévék reakcióival világosabb képet kaphatunk a videózásról. „A hírvideó ugyanúgy működik, mint az írott cikk: az öt alapkérdésre válaszolva leírja, hogy mi történt. Ahogy egy cikk is lehet riport, vagyis hosszabban, színesebben, szagosabban dolgoz fel egy eseményt, ugyanúgy videóban is meg lehet csinálni a különböző műfajokat a tudósítástól kezdve a portrén át a szubjektívebb feldolgozásokig” – mondja Tamás Bence Gáspár, az Indexvideó újságírószerkesztője. A kezdeti évekről így fogalmaz: „Hírszolgáltatásra ott volt az Index, úgyhogy bizonyos szempontból nekünk, ha úgy nézzük, a 30 perces híradó anyagából csak 2-3 percet kellett feldolgoznunk, emiatt is máshogy nyúltunk a témához.” A videós hírgyártás gyors fejlődését jól jellemzi az Indexvideó fejlődése: „Nem használtunk narrációt, azt akartuk, hogy az eredeti szereplők mondják el a történetet. Aztán be kellett látnunk, hogy az évtizedek alatt bevált tévés eszközök, mint a narráció vagy a felkonferálás miért lehet hasznos.

Rájöttünk, hogy sokkal egyszerűbb a

befogadónak is, ha egy riporter vezeti végig egy témán. Hat éve nem gondoltuk volna, hogy olyan tévés jellegű sorozatot fogunk gyártani, mint a Riszpekt Ház.”

Forgatási jellemzők Könnyen tűnhet haladónak egy híroldal, ha a címlapja tele van a legkülönbözőbb multimédiás megoldásokkal, mégsem lesz sikeres, ha nem tudatosan használja ezeket. Ugyanis minden feldolgozási formának megvannak a határai, így a videónak is. „A videó sokkal szuggesztívebb tud lenni, de absztrakt gondolatok közvetítésére többnyire alkalmatlanabb. Egy adathalmokkal, statisztikákkal tarkított sajtótájékoztatóra nem tudunk videóst küldeni, de olyasmire igen, amit képben el lehet mondani.” 8 Míg a civil „szemtanúk” által videómegosztókon elhelyezett felvételek is nagyon gazdag információanyaggal szolgálhatnak akár egy cikk kiegészítéseként, akár egy későbbi videó részleteként, addig a szerkesztett anyagok esetén – még ha megengedőbbek is a tévés hírműsoroknál - szigorúbb minőségi követelményeket támasztanak a szerkesztőségek. 7 8

Tamás Bence Gáspár, személyes közlés, 2012.04.13. Tamás Bence Gáspár, személyes közlés, 2012.04.13.

„Sokkal szabadabban lehet például éles vágásokat csinálni, mint egy tévében, bár az utóbbi időben ez már ott is terjed. Az online nézők megengedőbbek a remegőbb kezű felvételek iránt is” – mondja Vörös Eszter, a NolTV, a Népszabadság Online videórovatának szerkesztője. Míg az online videósok nagy része kézikamerával dolgozik, - mint már említettem - egyre terjednek körükben is a televíziós szerkesztési módok. „Adja magát a tévés módszer, hiszen a hírverseny miatt sokszor csak pár snitt és pár megszólaló erejéig van idő felvételeket készíteni, mert aztán pillanatok alatt már össze kell vágni és fel kell tölteni az anyagot. A nézettség pedig azt mutatja, hogy breaking news esetén erre van igénye a nézőknek. Ennél még egyszerűbb, ha csak egy felvételt mutatunk meg először. A tévénél nem lehet csak egy snittet beadni, viszont amikor az LMP-s aktivisták Schmitt Pál ellen tiltakozva leültek a Sándor Palota elé, iPhone-nal csináltam egy körsnittet, beküldtem email-en és mire újra ránéztem már 3000-en látták. Ezt nem számolom videónak, de mégis fontos, mert mi raktuk ki először” – mondja Vörös Eszter.

Érdemes úgy forgatni, hogy ha breaking van, akkor már egyből legyen egy olyan mastersnitt (publikálható nyersanyag), amit azonnal fel lehet tölteni, akár a teljes riport előzeteseként – mondja Tamás Bence Gáspár, hozzátéve, hogy az Indexvideónál egyre inkább állnak át az okostelefonos forgatásra, vágásra és publikálásra. Vörös úgy látja, hogy a videóújságírás sokkal könnyebben végezhető amatőrök által, akik valamennyire értenek a technikai eszközök kezeléséhez, mégsem kaptak tévés képzést. A NolTV stábjában csak két emberről mondható el az utóbbi. 9 A videós forgatási mód előnye továbbá, hogy nagy stáb nélkül sokkal mobilabb lehet egy tudósító, és a riportalany is könnyebben megnyílik egy kis kamera előtt, mint ha több ember venné körül. Ugyanakkor ennek is megvannak a hátrányai, mert olykor szükség van a profibb felszerelésre. „Az anyagtól függ, hogy kis vagy nagy stábbal mész. Sokkal jobban felszabadul a riporter, ha nem az élességre és képkivágásra kell figyelnie. Ha kamera van a riporter kezében, akkor nem működik a metakommunikáció, nehezebb beszélgetni az alannyal. Videó újságíró technikával sokkal szubjektívebb hangulatú lehet egy anyag, de mivel mindig több dologra kell figyelni, nem lesz olyan tökéletes az eredmény, pedig a szép képeknek megvan a funkciója. Nagyobb lélegzetű anyagoknál hasznos szétdobálni a feladatokat riporterre, operatőrre, akár hangmérnökre és vágóra. Minél kisebb a stáb, annál közelebb kell menni, ha nagyobb a stáb, objektívebben lehet láttatni” – így Tamás.

Vörös Eszter, személyes közlés, 2012.04.05.

A technika a műfajtól is függ. „Egy tüntetésnél nem az a lényeg, hogy szép átélezéseket csináljunk, hanem hogy korrekt, hangulatos képi megoldások szülessenek és erre egy kisebb kamera is alkalmas. Azonban ha egy portré anyagban dolgozzuk fel egy ember életét, akkor fontos a minél jobb képminőség” – mondja Vörös Eszter. Szerkesztés A tévéhíradók saját honlapjaikra utólag feltöltött, korábban adásba került anyagait nem tekinthetjük webvideónak, amennyiben azok archiválás céljából kerülnek fel a netre és nem a webes közönség az elsődleges célcsoportjuk. Az utóbbi években szinte minden híradóban felhívják viszont a nézők figyelmét arra, hogy hosszabb, vágatlan képi anyagért keressék fel a honlapjaikat. A kifejezetten webes közönségnek szánt videók ellenben működhetnek tévés felületen is, főleg, hogy az utóbbi időkben szaporodni kezdtek az internetkapcsolat lehetőségével eladott televíziók, ezzel is elmosva a web és a tévé közti különbséget. Az online videók szerkesztése azonban jelentős mértékben eltér a tévéhíradók bevett szokásaitól. Ennek legfőbb oka a hosszbeli eltérés: míg egy tévéhíradóban ritkán látunk 2-2,5 percnél hosszabb riportokat, a webes tartalmak hossza és a célorientáltabb fogyasztás más szerkesztési módokat alakított ki. A tévé passzív időtöltés, hiszen egy megadott kínálatból válogatunk, a híradónak pedig célja, hogy az egész műsoridő alatt lekösse a néző figyelmét. Ezzel szemben a weben a néző alakítja a műsort, ő választja meg mit néz, így könnyebben is kapcsol el. Az online videók szerkesztését ezért a nézői statisztikák határozzák meg. „Az internetes mozgóképeknél nagyon hamar le kell kötni a néző figyelmét és nagyon hamar tudatosítani kell benne, hogy az adott videó érdekelni fogja és végig fogja nézni” – magyarázza Tamás Bence Gáspár, hozzátéve, hogy statisztikáik alapján az 50%-os végignézési arány már jónak számít, a 7580% pedig kiemelkedőnek. A néző ott tartása pedig kihatással van a vágásra, a zenehasználatra és a hosszúságra is, hiszen egy unalmas, kevés vágóképpel dolgozó, beszélő fejeket mutató és előre láthatóan sok ideig tartó videót nem fognak végignézni. A címadáson és a beágyazásnál megjelenő indexképen (thumbnail) kívül Tamás Bence Gáspár szerint érdemes lehet a videó elején felvillantani pár olyan részletet, ami miatt a néző nem kattint el. A cikkekben használt bevezetők, lead-ek mintájára történő kiemelés a hírversenyben is sokat adhat egy videónak, hiszen miközben a médiumok versengenek az elsőségért, a nézőt az is befolyásolja, hogy milyen tartalmat lát az általa érdekesnek talált történetekről. A legérdekesebb részek előrehozása felborítja az 24

időrendet, de amennyiben a linearitás felrúgása nem megy a tájékoztatás kárára, ez megengedett. Az online videók esetében korábban kevésbé volt elterjedt a riporterek szerepeltetése, de ahogy a szerkesztők rájöttek a tévés módszerek hasznára, ez is elterjedt. A riporter szereplése személyes hangvételűvé, szubjektívebbé tehet egy adást. Tamás Bence Gáspár úgy látja, hogy a nézők a természetességet várják el egy kamera elé álló riportertől, míg az újságírók nagy része hirtelen csöppen bele ebbe a munkába és beszédtechnikai, szereplési felkészítés nélkül kell sokszor kamera elé állniuk. A Népszabadság esetében különösen nagy feladatot jelentett a videókban szereplő riporterek megtalálása, hiszen az éveken keresztül arc nélkül dolgozó újságírók hirtelen ismertek lettek és új, tömörebb fogalmazást kellett megtanulniuk, ami a felkonferálás vagy standup

esetén alapvető. A korábban nem videózó újságíróknak arra is

át kellett állniuk, hogy amíg írott cikk esetén akár másfél óra beszélgetés után mondja ki az interjúalany a fontos mondatokat, a videónál nincs ennyi idő és más viselkedést is vált ki a kamera látványa a szereplőkből. A tévével szemben azonban a neten „felkonferálás nélkül is működik online anyag. Felirattal, képi és vágásbeli megoldásokkal is el lehet magyarázni valamit.” 11 Az újságírásból átvett műfajok más szerkesztési módokat, más vágást eredményeznek az egyes videóknál. A sorozatok megjelenése pedig újabb kérdéseket vet fel. A NolTV az egyetlen olyan videós szájt Magyarországon, ahol meghatározott időrendben, saját csatornával rendelkező sorozatok kiemelkedő hangsúlyt kaptak. Heti és kétheti megjelenéssel öt rendszeres, állandó stábbal működő széria fut az oldalon. „A sorozatok esetében nem beszélhetünk hírversenyről. Az a koncepció, hogy adott napon éjfélkor megjelenjen a videó, amiről az aznapi print Népszabadságba is ajánló szokott kerülni. Első két napon kiemelt helyen vannak jelen, aztán a NolTV adott csatornájában láthatóak. Egy- egy sorozat állandó nézőközönséget hoz, viszont az egyes videó tartalmából kiemelt cím annyi kattintást tud generálni, amellyel a hírversenyben is meghatározó nézettség érhető el. Ez attól függ, hogy mennyire talál bele az adott videó és címadás az aktuális napi hangulatba, témákba.” 12

A sorozatok a finanszírozhatóság szempontjából is hasznosak lehetnek egy szerkesztőségnek, erre az adott fejezetben bővebben kitérek.

Standup: a riporter kamerába beszélve foglal össze egy történetet, vagy számol be egy képben nem feldolgozott rszletről. 11 Vörös Eszter, személyes közlés, 2012.04.05. 12 Vörös Eszter, személyes közlés, 2012.04.05.

A videók hossza A tévé és videó riportok összehasonlításának egyik alapja a hossz. Az internetes videók egyik legfőbb tulajdonságaként szokták említeni, hogy bővebb kifejtést enged meg a szerzőnek. Tapasztalataim szerint a legfőbb vezérlő elv, hogy ne ismétlődjenek az információk, mert abban az esetben a néző hamarabb megunja a videót és elkapcsol. A netes videók hosszáról elég sokáig az a szerkesztői vélekedés uralkodott, hogy „minél tömörebb annál jobb”, hiszen másfél perc az átlagos hossz, ami után jellemzően elkapcsolnak a nézők. A szakmabeliek szerint ma már a mozgóképes videó fogyasztási szokások változásával egyre hosszabban néznek egy videót. „A hossz állandó vita tárgya. Korábban a három perces korábbi lélektani határhoz ragaszkodtunk, de ez már szerintem változott. Nem lehet mindent ilyen gyorsan elmondani és a statisztikák is mutatják, hogy a 7-8 perces videókat is nagyjából végignézik.” 13

Az Indexvideónál a kérdést írott sajtós analógiával válaszolják meg: „A videók hossza alapvetően a feldolgozás módjától függ, hogy mennyi anyagot forgattál és az mennyire tartalmas. Másfél perces videót logikusan egyszerű eseményekből, mínuszos hírekből készítünk, míg egy tíz perces anyag feltárja valaminek a hátterét, több megszólalóra épít, nem csak lekövet egy eseményt, hanem el is akar mondani valamit. Szerintem napi- heti- havi bontásban lehet különböző műfajokat adni. Egy napi jellegű videó hasonlít a híradós anyagokra: három- négy percben elmondja, hol mi történt. A hetente megjelenő hosszabb, öt- hat- tíz perces anyagokat a Heti Válaszban, vagy az Indexen megjelenő vezető cikkekhez hasonlítanám. Ezeken a riportos, magazinos anyagokon kívül vannak a havi jellegű, nagyobb dokumentumfilmekhez hasonlítható videók. Ilyen a Tiszabőről, a siketvakokról vagy a miskolci cigányok elleni perről szóló sorozat. Ezekben hosszabban, több részben követünk egy témát, amit összerakva egy dokumentumfilm jön össze. Mind a hármat csináljuk, és ennek azért van jelentősége, mert az Index napilap, de a mi rovatunk nem csak eszerint működik. Valamennyire magazin is vagyunk, vagy tényfeltáró orgánum” – magyarázza Tamás Bence Gáspár.

3.3 A videórovat helye a szerkesztőségben Az offline és online média közti váltás a gyökerekig átrendezte a szerkesztőségek életét és a régi beidegződésekkel rendelkező webre is „kihelyezett” médiumokkal sokkal nehezebb volt versenybe szállni, mint az újonnan induló online sajtótermékekkel. A print megjelenéssel is rendelkező újságoknak külön feladatot jelentett megértetni stábjaikban az online létjogosultságát, működését és új szerkesztési modelljeit, ez pedig nem segített a változó környezetben való fenntartható piaci alapú működésnek sem. 13

Vörös Eszter, személyes közlés, 2012.04.05.

Print – online – videó „A Népszabadságnál az online és a print integrált szerkesztőséget alkot, ez sok mindenben más egy eleve online szerkesztőséghez képest, mint az Index vagy az [origo]. Az integráció 2008-ban kezdődött és azt látom, hogy még mindig tart, mert akár évtizedes múlttal rendelkező, printben gondolkozó emberállománynak kell az online-ba is bedolgoznia, hiszen nem vettek fel külön embereket, sőt a gazdasági helyzet miatt csak leépítések voltak. Nem több mint 5-6 ember dolgozik csak online-ra” – jellemzi a Népszabadság helyzetét Vörös Eszter. „Van egy váltásban dolgozó napi szerkesztő páros, aki az egész online megjelenésért felelős. A videótól a cikkekig minden online anyag hozzájuk fut be. Ők döntik el a prioritásokat, hogy mikor, milyen címmel, milyen lead-del és a felület melyik részén jelenjenek meg az anyagok, ami a nézettség szempontjából nagyon fontos. Minden az ő kezükben van. Emellett van az újság. Minden nap tartunk egy lapindító értekezletet, ahol az online anyagokkal kezdjük a megbeszélést. A videórovat ezen hetente vesz részt, mert a hírek mellett javarészt előre tervezhető anyagokat gyártunk. Ezen a megbeszélésen az adott rovatok vezetői ajánlásokat tesznek, ami gyakran átfedi az online-t a printtel. De mivel az aktualitás kérdésében a print nem tud versenyezni az online-nal, ezért a nol.hu-ra gyakran sokkal több, vagy másféle anyag kerül fel, mint ami az adott témáról megjelenik az újságban.” 14

A hétfői értekezleten számol be a videó rovat arról, hogy milyen témák várhatóak a sorozatokban, valamint a szerkesztőség többi tagja is tehet javaslatokat. Ahogy más rovatok esetén, úgy a videó rovat számára is a hétfőn előre látható események azok, amelyekről eldöntik, hogy milyen módon dolgozzák fel. Előre nem látható napi történésekre az újságírók, a hírvideós, a rovatvezető, a heti főszerkesztő-helyettes és az online ügyeletes megbeszélése alapján megy ki videós stáb. A NolTV az utóbbi három évben egyre jobban kapcsolódott bele ebbe a rendszerbe. „A sorozataink függetlenek a szerkesztőség bármelyik más részétől, saját utat járnak, de print újságírók vesznek részt bennük” – meséli a szerkesztő. „Ezeket nekem mutatják be a készítőik, kivéve, ha olyan kritikus téma van, ami miatt más rovat vezetőjével is egyeztetni kell. A hírvideós rész külön, egy kizárólag erre a feladatra felvett emberünkkel működik, de híranyagot készíthetnek a sorozatokban résztvevő újságírók is. A hírvideósunk szorosabb kapcsolatban van a belpolitikai rovattal, akikkel egymásnak javasolnak témákat és legtöbbször minden napra készül valamilyen anyag” 15

„Nagyon sokat változott a videó rovat megbecsültsége a szerkesztőségben” – mesél Vörös Eszter a rovat „polgárjogának” elnyeréséről. „2009-ben még semmibe vették a videót, úgy 14 15

Vörös Eszter, személyes közlés, 2012.04.05. Vörös Eszter, személyes közlés, 2012.04.05.

kellett kuncsorogni a rovatvezetőknél a témákért. Azóta ez megfordult és a szerkesztők egyre jobban szeretnék láttatni az újságíróikat is a filmekben.” Ennek fő oka szerinte, hogy a Népszabadság Online nézettségének jelentős részét köszönheti a NolTV-nek. Ez meggyőzően hatott a cég döntéshozóira, függetlenül attól, hogy vágószoba és saját stúdiótechnika nélkül működik a rovat. A szemléletváltás viszont kortól függetlenül következett be az újságíróknál: volt olyan fiatal, aki nem tudott online-ban gondolkozni, más idősebb kollégák viszont profi netes újságírók lettek, mondja Vörös. Egy kizárólag online szerkesztőség működése Az Index számára előnyt jelent, hogy míg napilapként működik, mégsem kell print változattal egyeztetnie a hírtermelést. Az online szerkesztőség működése 24 órás, a határidőket jellemzően a hírverseny dönti el, a megjelenő anyagokon később is lehet változtatni, frissíteni. „Nálunk a riporter egyben szerkesztő is, így jobban beleszól az anyag elkészülésébe onnantól kezdve, hogy mit vegyen fel az operatőr, addig hogy milyen legyen a vágás. Ezzel szemben egy tévénél sokkal jobban szét vannak dobálva a feladatok, míg nálunk a gyártás kettő- négy személyes. Ettől egyedibb a hangvételünk, viszont kevesebb hírt tudunk adni. A tévégyár sem véletlenül alakult ki és egyre inkább azt látjuk, hogy ennek is van relevanciája, csak még nem döntöttük el mit akarunk csinálni: szubjektívebbek akarunk lenni, vagy híreket gyártanánk” 16

Tamás Bence Gáspár az Indexvideó működéséről elmondta, hogy a fenti okok miatt kialakulóban van a rovat ügyeleti rendszere. Ez azt jelenti, hogy az adott időszak ügyeletese megy el minden hétköznap a lapindító megbeszélésre, ahol az összes rovat vezetője és az Index heti ügyeletese is jelen van. Itt kiosztják, hogy az adott napon miről készüljenek cikkek, mire menjen el fotóriporter, miről készüljön videó. „Ha jeget robbantanak a Tiszán, azt csak a videó tudja igazán szépen visszaadni, de egy sajtótájékoztatónál már jobban kell gondolkozni” – mond példát Tamás a vizuális ábrázolhatóság problematikájára. Az online szerkesztőségek nagy előnye, hogy amíg egy tévé csak képben tud beszélni, itt egyszerre van jelen az írott, a fotós és a videós tartalom, a kérdés már csak az, hogy sikerül leosztani, hogy ne készüljön el háromszor ugyanaz az anyag. Egy profi stábbal készült online híranyag ugyanis ma már nem lehet egy cikk illusztrációja, hanem meg kell állnia önmagában és ehhez kellenek a megfelelő felületek is. „Nagyjából tíz emberrel dolgozik az Indexvideó és azt várjuk el tőlük, hogy mindenhez értsenek, ami a videó készítéshez kell a forgatástól a kérdezésen át a vágásig. Pár éve ez egyébként már a tévéknél is elterjedt. Mégis van olyan ember a szerkesztőségben, aki csak vágóként dolgozik. Látszik is, hogy 16

Tamás Bence Gáspár, személyes közlés, 2012.04.13.

amíg egy szerkesztő lassabban készül el egy anyaggal, addig a több éves vágói tapasztalattal rendelkező kollégára rá lehet bízni egy olyan breaking news szituációt, mint amikor március 15-én több helyszínről ömlenek be a nyersanyagok. Igazából viszont egy tízszer ekkora szerkesztőség sem lenne elég, hogy a kötelező témákon kívül az ország minden pontjáról be tudjunk számolni. Csak éppen drága a videó és egyelőre csak viszi a pénzt.” 17

3.4 Nézettség, fenntarthatóság Szinte minden online híranyag között a videó a legköltségesebb megjelenési forma. A sávszélesség növekedésével ma már lehetővé vált, sőt szinte elvárt a HD minőségben közvetítés. A gyártás szempontjából még egyedül dolgozó videó- újságíró esetén is nagy tételt jelent a kamera, a mikrofon(ok), állvány, lámpa beszerzése és a vágásra használható számítógép. Amíg viszont a fentebb tárgyalt trendek is azt mutatják, hogy növekszik az online hírpiac, a videókhoz csatlakozó hirdetésekből való részesedés kialakulatlan, ellenben jövedelmező kilátásokkal kecsegtet. A fenntarthatóság alapja a nézettség. Ez alapozza meg egy technika jövőjét, és amint láthattuk, ez vezetett el a videós piac növekedéséhez, a több online videós portál, illetve rovat megjelenéséhez és műfaji specifikálódásához. A dolgozatomban megszólaltatott szerkesztők szerint az online videók nézettsége nem hasonlítható össze a tévéhíradókéval. Ellenben elkötelezettebb fogyasztókat lehet a sokkal egzaktabb számok mögött feltételezni, mint a reprezentatívnak mondott, de mégis kis mintákon alapuló tévés felméréseknél. Amíg ugyanis egy híradó esetén több mint egymillió nézőt sejtenek, nem lehet tudni, közülük mennyien nézik végig ténylegesen a műsort. A videók hosszánál már beszéltem a végignézés arányról, a kiemelkedő nézettségekről viszont még nem. (Mediainfo.hu 2012) Amíg az Index több százezres nagyságrendben méri a sikeres videókat, addig a NolTV legnézettebb videója a Göncz Árpád 90. születésnapjáról készült százezres letöltéssel rendelkező tudósítás lett. Az Index videóinak átlagos nézettsége 50-60000 körül van, a Nolnál ez a szám húszezer körüli, viszont folyamatosan növekszik. Mindkét csatorna esetén nagy lökést adott a 2010 körüli magyar facebook boom, amikor tömegesen kezdtek el regisztrálni hazánkban a közösségi oldalra. A facebook által nyújtott terjesztési lehetőségeket gondolják a szerkesztők az online anyagok nézettségének egyik kulcsának. A NolTV oldalstatisztikái

Tamás Bence Gáspár, személyes közlés, 2012.04.13.

alapján a facebook-os like gomb megjelenése és beépítése előtt a híraggregátorok generálták a nézettséget, mára ez viszont vesztett a jelentőségéből. „A tartalom az interneten mindig elérhető, de a publikálás mégis olyan aktus, mint a műsorra tűzés. Nagy olvasottsága van az Index címlapjának, viszont sokkal kevesebben néznek rovatoldalakat. A hírek címlapra kerülésénél negyed óránként látszik, hogy nő vagy csökken egy cikk olvasottsága. Amit többen olvasnak, az tovább van kint. A cikkeknél viszont megfigyeltük, hogy általában gyorsan nézettek lesznek, aztán ereszkedni kezdenek, míg a videók lassabban lesznek nézettek, viszont napokig eltarthat, amíg csökkenni kezd az érdeklődés. Valószínűleg a terjesztés miatt lehet így, de sokan eltehetik későbbre, mert például egy irodában nem mindig lehet hangos filmeket nézni, vagy egyszerűen nem érnek rá.”

Tamás Bence Gáspár szerint a 2000-es évek közepén nem volt nyilvánvaló, hogy el lehet-e adni a hirdetési piacon egy online híroldalt és jelenleg ugyanez a helyzet a videókkal. „Ha kiszámoljuk, hogy hány forintba kerül egy perc videó és ezzel hány nézőt érünk el, akkor sokkal rosszabb számokat kapunk, mint cikkek esetén. A videóra is igaz viszont, hogy a minél kisebb energia ráfordítással készült, minél szórakoztatóbb hírek hoznak sok olvasót, míg a hosszabb, igényesebb anyagok adják meg egy oldal presztízsét” – mondja a szerkesztő. Azt is lehetetlen kiszámolni, hogy egy videó milyen hatással él tovább: mémek készülnek belőle, több helyen használják fel, átkerülnek más videó megosztókra. A hirdetők egyelőre csak kísérleteznek a videórovattal: az utóbbi évben jelentek meg az Indexvideón a pre-roll, postroll és overlay hirdetések. Ezek rendszertelenül kerülnek a videókhoz, amelynek oka, hogy a hirdetők inkább a megbízható, időszakosan jelentkező sorozatokat kedvelik, a véletlenszerű hírszolgáltatást, a politikát pedig egyenesen elkerülik. „Jelen pillanatban még nem adható el önmagában a videó. Be kell látni viszont, hogy míg a bannervakság ellenére milliárdokat költenek cikkek melletti reklámra, a videós hirdetés drágább, de jobban megéri” – véli Tamás Bence Gáspár.

3.5 Interaktivitás „Amiben még sokkal erősebb az online, az a szerző és néző közti interakció. Egyes sorozatoknál, mint a Riszpekt Ház, rendszeresen várunk nézői leveleket. Valamilyen szinten a kommenteket is be tudom építeni a munkáimba. Anyagtól függ persze, hogy lehet-e egy videót kommentelni, mert egy ideje alapvetően ki lett kapcsolva a felület az ellenőrzés nélkül elharapódzó cigányozás és zsidózás miatt. A Riszpekt Ház alatt viszont vissza szoktam kapcsolni a kommentelést, mert annak ellenére, hogy politikai műsor, kezelhető a dolog. Csak akkor moderálok, ha valaki nagyon öntörvényű és

Tamás Bence Gáspár, személyes közlés, 2012.04.13.

érvelés nélkül csak rombolni akar. Sokkal többet lehet hasznosítani a közönséggel való beszélgetésekből, mint a szakma visszajelzéseiből” – mondja Tamás Bence Gáspár.

A Nol.hu-nál is vannak olyan újságírók, akik rendszeresen beszélgetnek az olvasókkal. Ugyanakkor Vörös Eszter megfogalmaz egy másik szempontot is: „egy több tízezres nézettségű videónál lévő 5 darab kritikus kommentet a helyén kell kezelni.”

3.6 Online élő adások Az online videós piac legerősebb tévés jellegzetességekkel bíró műfaja az élő közvetítés. Az online stream viszont mégis több az egyszerű webre irányított tévéadásnál (webcast): megteremti a szinkron fogyasztás élményét, de felhasználja az online csatornák lehetőségeit az előadó és a közönség, valamint a közönség egyes tagjai közti szorosabb kommunikációra. (Csigó 2009) 2009-ben a CNN és több nagy tévéadó honlapján is élőben nézhettük és kommentelhettük Barack Obama beiktatását, 2007 óta számtalan ingyenes online stream-et kínáló oldal van a neten, köztük hazánkban a leghíresebb a magyar fejlesztők által megalkotott Ustream. A stream oldalak egy szélessávú internetkapcsolattal és akár egy webkamerával is működnek, profi élő adásból mégis kevés van. Magyarországon a 2008-ban indult Live Info pozicionálta magát az online élő adások hazai éllovasaként, a technika viszont még szerintük sem éri el a tévés színvonalat, a műfaj pedig nem adható el hirdetőknek. A magyar online élőzés kezdeteit Ószabó Attila, a Live Info tulajdonosa így írta körül: „A magyarországi webes közvetítések ősének a Sziget.hu-n 2000-ben megjelent ipari kamerákkal, kiépített kábelhálózattal készített adásunkat tekinthetjük. Ezen elmosódott hang mellett lehetett árnyékokat látni itt- ott, ezért nem is aratott osztatlan sikert, de sokat lehetett belőle tanulni. Majd először az [origo] próbálkozott Windows média szerverre jelet eljuttatva élő adást közvetíteni, majd az Index állt össze a Ustream-mel. Az első komolyabb élő online közvetítés az utóbbi együttműködésből született a Szigeten. Majd 2008-ban Krecz Tiborral, az RTL Klub hírigazgatójával, az [origo] ügyvezetőjével utóbbi háttérintézményeként megalapítottuk a Live Infot.”

Míg egy kábeltévét több százmillió forintba kerül elindítani, egy online adásokat és videókat gyártó médiumot sem egyszerű elindítani. A folyamatos adás miatt még a „klasszikus” online videóhoz képest is technikafüggőbb az előzés. „Onnantól lehet értelmezhető mozgóképes tartalomról beszélni akár élő, akár videó formátumban, ha a megfelelő sávszélesség biztosítja 19

Ószabó Attila, személyes közlés, 2012.04.27.

a nézhetőséget. Az egész attól függött, hogy az internetszolgáltatók mikor jutnak el a megfelelő szintre” – mondja Ószabó, aki szerint 2006 óta van megbízható sávszélesség Magyarországon és akkor kezdtek kiépülni a megfelelő szerverparkok is, jellemzően a Magyar Telekomnál. A videó újságírók oldaláról a live stream a már felsorolt tudás mellett egy szoftver kezelését kívánja meg. Viszont folyamatos tesztek eredménye, hogy elfogadható minőségű adást kapjon a néző, aki a megrendelőkkel és esetleges hirdetőkkel együtt tévés színvonalat vár el. „Az [origo] által kikísérletezett megoldással tudtuk 2008-ban élőben közvetíteni a Gyurcsány Ferenc féle nemzeti kerekasztalt. 4:3-as képaránnyal ment az adás, szükség volt a felhasználó gépén lévő Windows Media Playerre, ami állandóan megakadt és bufferelt.” „Az ingyenes programokkal ma már amatőr szinten bármit lehet közvetíteni. Ha viszont profi tartalom a cél és biztosra akarsz menni, akkor magadnak kell biztosítanod a mobilnetet, de jobb inkább vinni a drótot az internethez, hogy ne függj a külső hatásoktól. Megbízható minőséghez minimum 1 Mbit/sec feltöltési sebességre van szükség, az alatt trükközni kell. A mobiltornyok és live stream szolgáltatók pedig korlátozhatják azt a felhasználót, akinél hirtelen nagy nézettség vagy tartalom jelentkezik, mert tartanak az illegális megosztásoktól. Meg kellett hát tanulni, hogy mit, milyen programmal, milyen beállítással, milyen tömörítéssel érdemes csinálni. Magyarországon egyedül mi vettük meg a Streambox nevű speciális, egyedi képtömörítési technológiát, ami arra szolgál, hogy nem túl jó sávszélességű hálózaton is viszonylag jó minőségű jelet tudjunk közvetíteni.” 20

A Live Info hálózata 2,2 millió embert érhet el a szerződött weboldalakra kikerülő anyagaikkal, de ez a nézettség természetesen csak elméleti lehetőség. Az utóbbi pár hónap adatai tízezres nézőszámokat mutatnak: az Operaháznál 2012. január 2-án tartott tüntetést 28 ezren nézték egy időben élőben és 205 ezer egyedi néző kattintott rá, Schmitt Pál lemondását 217 ezer egyedi néző nézte meg élőben és felvételről. A március 15-i Orbán Viktor beszédet és a Milla tüntetését is 30-40 ezren nézték, de míg a Milla több tízezer élő letöltést produkált, Orbán Viktor beszédét utólag nézték meg inkább – árulta el Pásztor András, a Live Info projektvezetője. A nézettség ellenére a Live Info nem az élő adásokból szerez bevételt, hanem a hírvideókból, az élőkből összevágott anyagokból és a külföldi hírügynökségi felvételek feliratos közvetítéséből. A hirdetők preferenciái itt is problémákat jelentenek: nagy nézettséget koncertek vagy meccsek közvetítésével lehetne elérni, de ezeket a szerződések és jogdíjak 20

Ószabó Attila, személyes közlés, 2012.04.27.

miatt más nem közvetítheti, politika körül pedig nem vásárolnak reklámot. Ószabó viszont úgy véli, hogy nagyjából 5-10 év kell, mire megváltozik ez a rendszer, a mostani tévés struktúra is átrendeződik a konvergencia jegyében és a hírfogyasztás sem híroldalakon történik majd, hanem gyűjtőszájtokon, a legkülönfélébb mobileszközökre letöltve. Ekkor jön majd el szerinte az online élő adások igazi ideje, addig egy médiumnak ez inkább presztízs tevékenység tud lenni.

4. Fejlődési irányok, konklúzió

4.1 Lehetséges fejlődési irányok A videó újságírás tíz évnél is fiatalabb története kevés volt, hogy kézikönyvszerű leírása születhessen ennek a típusú tartalom előállításnak. Vannak viszont bevált formák és gyakorlatok, melyek folyamatosan alakítják ezt a tíz éve még ismeretlen tartalmat. A három különböző nézettséggel rendelkező, valamennyire eltérő célcsoportnak gyártó és másra specializálódott videó oldalnál készült interjúim viszont mind hasonló kérdéseket vetettek fel a jövőre nézve. Tisztán látható, hogy a videó is a hírverseny részeként működik és egy híroldal nem engedheti meg magának, hogy ebből kimaradjon. A verseny viszont odáig fokozódott, hogy a helyszíni mastersnitt feltöltés és az alacsonyabb képminőséget eredményező, de gyorsabb szolgáltatást lehetővé tevő okostelefonos gyártás és publikálás látható egyik tendenciaként. Több stáb közös tanulsága, hogy az egyszemélyes videóriporterkedés egy idő után nem tartható és még néhány évig a szerkesztőségek folyamatos átszervezésére lesz szükség. A sorozatokra építő NolTV és az ezt kevésbé rendszerező Indexvideó számára is presztízskérdés a tényfeltáró riportok készítése, viszont folyamatos problémát jelent a finanszírozhatóság kérdése. Sorozatokkal ugyanakkor nem csak brand-et lehet és elkötelezett közönséget építeni, hanem hirdetési szempontból a megbízhatóság alapjául szolgálhatnak. Ahogy Tamás Bence Gáspár mondja, „még az elején vagyunk ennek az egész fejlődésnek.” A következő évtizedben fog eldőlni, hogy a mobilplatformok terjedése és a tartalomcentrikusság milyen hatással lesz a médiumokra. Egy idő után ugyanis valószínűleg ki fog derülni a hirdetési piac számára is, hogy a pontosabb adatokkal szolgáló online médiás hirdetéseik jobban megtérülnek, mint a tévére költött milliárdok, és lassan, de meg kell, hogy inogjon a tévé mostani felépítménye. Fizetős falak felállítása egyik médiumnál sem jött szóba, jellemzően mindannyian a hirdetési pénzektől várják azt a bevételt, ami a trendeket tekintve bővülést hozhat.

Úton a konvergencia felé A konvergens média már nem teória, hanem a mindennapok része. Már ma is láthatjuk jeleit annak, hogy „elhalványulnak a különbségek az online videó és televízió; a közösségi hálózati szolgáltatások és az audiovizuális média; a zeneipar és a tévé/ filmipar között.” (Csigó 2009) A konvergencia természetesen nem néhány évben mérhető folyamat és a gyártói szempontok mellett a befogadás átalakulása is befolyásolja. A tévés szerkesztésen látszik a webes tartalom hatása és a tartalmak, ha részben archiválási céllal is, részben többletet nyújtva felkerülnek a honlapokra. A televízió egy masszív építmény, annak a gazdasági és gyakorlati felépülése nem tud egyik napról a másikra megváltozni. A médiakonvergencia nem radikális változást hoz, hanem a korábban elkülönülő modelleket mossa tehát össze. Az online videók ma már elérhetőek a modern tévékészülékeken, ezek terjedésével pedig nem lesz akadálya, hogy akár tévén böngésszünk a YouTube vagy Index videói között, az RTL Klub vagy bármelyik másik csatorna híradójának műsorrend szerinti megtekintése helyett. A konvergens tévé azonban nem azonos a lekérhető digitális videotékákkal (on- demand), sem a más platformokra áthelyezett tévéadásokkal. Lényege a webes és nem webes szolgáltatások egy rendszerbe foglalása, lehetővé téve a fogyasztónak az online videóhoz hasonlóan a saját „műsor” akár időben eltolt megszerkesztését és fogyasztását hírektől a filmeken keresztül akár a zenéig. Ezzel egy időben „elmosódik a tévénéző és az újságolvasó közötti határvonal” (Csigó 2009).

4.2 Konklúzió Bár a dolgozatom címe azt ígérhette, hogy az online videós újságírás szabályrendszerét fogom leírni A-tól Z-ig, ez, mint látható nem lehetséges. Először áttekintettem a hírkészítés folyamatát, majd elemeztem az online médiafogyasztás változásait az utóbbi 20 évben. Az online videózás ugyanis szigorúan a technika és a befogadói szokások változásával párhuzamban elemezhető. Véleményem szerint az online videó újságírás egy olyan forma, mely sem a tévé, sem az írott, vagy más képi médiumok kiterjesztésének nem nevezhető, hanem folyamatos formálódása ellenére már ma is bevett szerkesztési eljárásokkal jellemezhető, önálló tájékoztatási mód. Az online videó megjelenése a képiség médiában elfoglalt helyéből, a technika fejlődéséből következik és – főleg az élőzés példájából is láthatóan - fontos tényezője a médiakonvergenciának. Az utóbbi néhány évben bővülő választék, a céges arculatok szintjén 35

is kirajzolódó műfaji specifikáció mutatja, hogy a kezdeti évek szubjektívebb, szórakoztatóbb, szabadabb szerkesztési gyakorlatai letisztulnak, de adott esetben nem mennek a szerzői jelleg rovására. Az online videó releváns szereplője a hírpiacnak, főleg annak tükrében, hogy – bár kisebb nézőszámot mérnek – a mai tévés híradások egyre kevésbé felelnek meg a tájékoztatás követelményeinek.

A nyomtatott média térvesztésével az online sajtó és a tévé közti

konvergenciával néhány év múlva már nem lesz meghatározó az „internet” fogalma, hanem különböző platformok interaktív, közösségi gyűjtő alkalmazásain keresztül történő tartalomcentrikusabb fogyasztásra lehet számítani. A videó újságírás ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb résztvevője és indikátora.

Ennek számtalan oka van a médiapiacon uralkodó politikai és gazdasági befolyástól kezdve a műsorok véges hosszáig. 21

Hivatkozások

Jenei Ágnes: Miből lesz a hír? A televíziós hírgyártás szervezetszociológiai vizsgálata. In Médiakutató 2011 nyár, Médiakutató Alapítvány, Budapest. Elérhető az interneten: http://mediakutato.hu/cikk/2001_02_nyar/02_mibol_lesz_a_hir (eredeti letöltés: 2012.04.15.)

5W+1H. http://hu.wikipedia.org/wiki/5W%2B1H (utolsó letöltés: 2012.04.30.)

Bajomi- Lázár Péter: A politikai mediatizálódása és a média politizálódása. In Médiakutató 2005 tavasz, Médiakutató Alapítvány, Budapest. Elérhető az interneten: http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_01_tavasz/03_politika_mediatizalodasa/ (utolsó letöltés: 2012.04.30.)

Gaye Tuchman: The production of news; in: Klaus Bruhn Jensen, Nick Jankowski (szerk.) - A Handbook of Qualitative Methodologies for Mass Communication Research, Routledge, 2002.

Bodoky Tamás, Dányi Endre (2005): Új média. In: Magyar médiatörténet a késő Kádár- kortól az ezredfordulóig, Bajomi- Lázár Péter (szerk.) Budapest: Akadémiai kiadó

Lev Manovich: Language of new media. MIT Press, 2002. Elérhető az interneten: http://www.manovich.net/LNM/Manovich.pdf (letöltés: 2012.04.16.)

W.J.T. Mitchell: A képi fordulat. In W. J. T. Mitchell: A képek politikája, W.J.T. Mitchell válogatott írásai. Szeged: JATEPress, 2008. Elérhető az interneten: http://www.balkon.hu/2007/2007_11_12/01fordulat.html (utolsó letöltés: 2012.04.30.)

Nyíri Kristóf (2001): A multimédia ismeretfilozófiájához. In AGRIA MEDIA 2001 konferencia, Eger.

Paul Bradshaw: How the web changed the economics of news – in all media, http://onlinejournalismblog.com/2009/06/04/how-the-web-changed-the-economics-ofnews-in-all-media/

Internet World Stats, http://www.internetworldstats.com/eu/hu.htm

Frédéric Filloux: The New Faces of Digital Readers; http://www.mondaynote.com/2011/07/03/the-new-faces-of-digital-readers/

Amy Mitchell, Tom Rosenstiel: State of the News Media; http://stateofthemedia.org (letöltés: 2012.04.12.) 37

Oriella PR Network: The state of journalism in 2011 – Oriella PR Network Digital Journalism study; http://www.orielladigitaljournalism.com/index.html (letöltés: 2012.04.10.)

Tóth Borbála: Mapping Digital Media: Hungary; Open Society Foundation, Budapest, 2012. (letöltés: 2012.02.29.)

NRC piackutatás: Internetpenetráció Riport 2011, http://nrc.hu/hirek/2012/01/13/Internetpenetracio

Csigó Péter: A konvergens televíziózás. Budapest: L’Harmattan, 2009.

Dobó Mátyás: A videó az internet jövője; http://www.mediapiac.com/digitalislap/2010-10-szam/A-video-az-internet-jovoje/731/ (utolsó letöltés: 2012.04.30.)

ComScore DataMine (2011): Young Males Dominate Online Video Viewing in EU 5; 2011.03.10. http://www.comscoredatamine.com/2011/03/young-males-dominateonline-video-viewing-in-eu5/

ComScore DataMine (2011): Average Length of online video increased in the UK; 2011.02.01. http://www.comscoredatamine.com/2011/02/average-length-of-onlinevideo-increased-in-the-uk/

ComScore DataMine (2011): Infographic: Size of the selected online video markets; 2011.09.08. http://www.comscoredatamine.com/2011/09/infographic-size-of-selectedonline-video-markets/

Emarketer.com: Publishers Optimistic About Online Video Ad Growth; 2011.11.04. http://www.emarketer.com/Article.aspx?R=1008674

Mediapiac.com: A display költés ötöde mehet online videóra; 2011.11.15. http://www.mediapiac.com/media/online/A-display-koltes-otode-mehet-onlinevideora/6889/

Mediainfo.hu: A 13. hét legnézettebb tévéműsorai; 2012.04.02. http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=23630