Orvos András 2600 Vác, Zöldfa u. 28. T.: 06 27 302 942 Műterem: 2600 Vác, Eötvös u. 16. T.: 06 27 323 012 M.: 06 70 240 5908 E-mail: orvosart@gmail.com
Katalógus előszó / Frank János 1979. Budapest, Fényes Adolf terem Szinte kizárólag a virág, a legtöbbször rózsa a témája Orvos András festményeinek, művészetét tarthatnánk akár továbbfejlesztett Pop Artnak is. Előbb azonban hallgassuk meg ars poetikáját: „Szülőhelyemen Békéscsabán minden virágos. Nemcsak az udvar, de a fal, a terítő, a tányér, meg a képes lap is. Gyermekkoromban csodálatosnak tartottam ezt a virágdíszt, később jöttem csak rá, hogy mennyi benne a csalás. Most már viszont szándékosan keresem a képeslapok rózsáinak banalitását. az én virágfestészetemben, szándékaimban együtt él a nosztalgia és a fintor, a szeretet és a paródia." Tagadhatatlan - és senki sem tagadja - hogy ezek a rózsák egyéb biológiai, esetleg erotikus képzettársításokat is kelthetnek. Jellemzőek ezekre a festményekre a világos intenzív színek: a krómsárga, a vörös, a piros, a közönséges világoszöld, nagyritkán a kék. A színeffektusok nem drámaiak, a szuggesztivitás mégis az egyik legfőbb tulajdonságuk. Orvos András egyenrangú szerepet - sőt, van amikor címszerepet - ad a háttérnek, akár fehéren hagyja is, akár geometrikus konstrukciót tervez, teret képez a felületre, vagy csak egy részére: ilyenkor a Hard Edge pattogó vezényszavai a hangosabbak. Máskor, mintegy kockákra, vagy sávokra szabdalja virágját, és dekomponáltnak tetsző rendben helyezi el a vászon felületén. Ezek a szögletes osztások látszólag úgy jöttek létre, mintha a művész a képéből egy-egy sávot kivágna, s ezt a részt kidobva annak a szomszédos képelemeit illesztette volna újra. Nem egészen így van. Bár a virágszirom éle a legtöbbször megtörik, máskor viszont éppen, hogy folytatódik határának érzésvonala. Ennél a festőnél nincs véletlen, ő mindent kiszámít, ezt a magatartását legszívesebben pszeudó-esetlegességnek nevezném. Egy Orvos András-féle, olló nélküli montázsnak. Újabb festményein - bár pedantériája megmaradt, mélyebbek a tónusok: korábbi műveiből sem hiányzott ugyan a tónus, azok összhatása mégis inkább dekoratív volt – s egyre nagyobb teret kap a réteges festés, a lazúrozás. A nagykiterjedésű, egyenletes, sík - vagy legalább is síknak tűnő - felületek helyett pedig mintegy a szuperplaszticitás igénye. Orvos Andrást egyre jobban érdekli az anyagtan, a régi mesterek technikájának nyelvezete. Ő ezen a nyelven adja elő gyökeresen más mondanivalóját. Az olaj- és a műanyagfestés mellett akvarellezik is Orvos. Fél évszázados gombfestékeket szerzett magának, velük megtörte a vízfestmény képzetünket, mivel akvarelljei csak méretben nem, de hatásukban egybevágóak olajfestményeivel. Különös erénye ennek a festőnek egy gondolati eredetű tisztaság. felületi tisztaság is. Orvos András Festészete érzelmi töltésű, mégis markáns, személyes indítású, mégis tárgyilagos: fülledt és puritán egyszerre,
Tulajdonságok nélküli művészet / Bárdosi József
Orpheusz Kiadó 2005
…kétségtelen, hogy Orvos András festészetének hármas forrásvidéke a békéscsabai élményein túl Rosenquist, Warhol, azaz maga a pop art és a Kádár-rendszer képeslapkiadása együttesen. A virág, a rózsa ikonográfiájának hazai kontextusában elsőként – nyilván Magritte szürrealista rózsái hatására – Lakner László festett rózsákat, majd Orvos két kortársa, Siskov Ludmil és Kocsis Imre ecsetje alól került ki néhány ma már klasszikusnak számító kép. Orvos azonban nem csak néhány, hanem kizárólag rózsaképeket festett a kietlen és konceptuális hetvenes években. A következő két évtizedben aztán kicsit átértelmeződik a rózsa motívuma. Sub Rosa, Rosa Mystica és Rosa Cantina motívuma Méhes Lóránt ésOlescher Tamás szakrális képein tűnik fel, Nyári Istvánnál pedig kortárs művészetté nemesedik a hétköznapok szupergiccse. Az ezredfordulón ismét felvirágzik a rózsadivat.a Wechter testvérek több bizarr, ironikus kompozíciót szentelt a témának, képeiken a másolat, mint eredeti, illetve a szekundereredetiség posztmodern iróniája villan fel, sok-sok rózsával és még több eredetileg mások által festett rózsával… Orvosi rózsa Az Iparművészeti főiskola textil szakán végző Orvos András – a virágok doktora- mint festő oszlopos tagja volt a rövid életű, No1 csoportnak (1969-71),később pedig„beírta nevét” a ma már legendás, egykoron még dicstelen balatonboglári kápolnatárlatok (1971-73)osztálynaplójába is. Ezek persze csak az ismert megállók, azonban az akkori nyilvánosság,illetve a lenyomott nyilvánosságnak köszönhetően számtalan kisebb állomás kötötte össze a nagyokat, és minden állomás új kapcsolatot hozott.A Fáklya Klub Pedagógus Művészeti Studióban (196569) ismerkedik meg Litkey Györggyel, Deák Lászlóval, és Lisziák Elekkel. 1969-ben a budapesti Tomori utcai általános iskolában rendezi első kiállítását, itt találkozik Szeift Bélával, aki meghívja az újpesti Derkovits Klubban megrendezésre kerülő, Mezei Ottó által szervezett „Képzőművészeti kiállítás”-ra. 1969-ben tehát felgyorsulnak az események. Megismeri Bucz Hunort az angyalföldi József Attila Művelődési Házban, ahol megnyílik a No1 első kiállítása. A háromnapos állatkerti kiállítás volt a csoport leghíresebb bemutatója.Ennyi is elég volna, hogy egykori ellenzéki-avantgard mivoltát megfelelő PR-munkával állandóan a felszínen tartsa valaki, mint ahogy van is ilyen. A Kádár-rendszernek nevezett kalandjátékba még befért egy önköltséges kiállítás a Fényes Adolf teremben.(1972) Az életmű leggrandiózusabb darabjai – a Naprózsa I-II. című képek – a balatonboglári és a kapitalista viszonyokat előrevetítő Fénye Adolf termi kiállításra készültek. Orvos egyébként-Kocsis Imrével, Kéri Ádámmal és Birkás Ákossal, hogy csak néhány különutast említsek –a szürnaturalistákat követő generációhoz tartozik. A nemzetközi irányzatoktól ők már nem voltak annyira elzárva, mint elődeik, ebből következően tevékenységük stilisztikai értelem-ben „híd” a szűrnaturalizmus és hiperrealizmus között. A középnemzedékhez tartozó Orvos képi világa kétségtelenül a pop artban gyökerezik, de nem egyszerűen és nem a nyugat-európai stilisztikai értelmében. Pop art annyiban, hogy nyomtatványok (rózsás képeslapok)alapján kezd dolgozni, de a nyomat elsődleges élményét érzéki naturalizmussal fogalmazza át, teszi élővé, hogy ne mondjam antropomorffá. Antropomorf, mert a virág nő.
Munkái egyetlen motívuma a virág, amely leginkább rózsa, és a Vácott töltött évtizedekbenis hűséges maradt nagy szerelméhez a rózsához. A felnagyított rózsamotívumok két nagycsoportra oszthatók: egyrészt a pop artos montázstechnikával komponált dekoratív változatra,másrészt az izzó sárgákkal lüktető vörösökkel festett naturalisztikus formákra. A naturalizmus és az absztrakció határán egyensúlyozó lírai-romantikus biostruktúra a hétköznapi dekorativitástól a (perverz) érzékiségig tágított széles skálán számtalan formában jelenik meg. Az alapvetően méretnöveléssel – fotó szerepe a hetvenes évek elején – létrehozott obligát Motívum popos dekorativitása hard edge-es monokróm felületté válik az idők során. A monokróm és a hard edge többnyire kizárja a személyiségre utaló szubjektív kézjelet, azonban OrvosAndrásnak sikerült elkerülnie személytelenség csapdáját: a kézjegy és az ecsetnyom szublimációját…
Orvos András transzcendens világa / Maczkay Zsaklin
2006. Vác, Könyvtár Galéria, 2007. Vác Online
A cím önmagában véve is gondolatébresztő: arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk rajta, mi alapján tekinthetünk transzcendentálisnak egy művészetet. Feltehetően minden valódi, maradandó értéket közvetítő művészet transzcendentális, abban az értelemben, hogy önmagán túlra mutat, s átlépi a fizikai lét szűkös tér-idő korlátait. Orvos András festményei azonban a legszűkebb értelemben is transzcendentálisak: szakrális tartalmakat közvetítenek, és kaput nyitnak egy materiális valóságon túlmutató dimenzió felé. A művek előzményei a 2001 táján keletkezett, fekete alapú festmények, ahol a redukció - mint kifejezési mód - már erőteljesen érvényesül. A ekkor felbukkanó formák, - igaz absztrahálva és jelzésszerűen - de még mindig utalnak a korábbi emblematikus motívumokra: organikus növénymintákra és virágszirmokra. A formák és színek tovább redukálódtak az évek során, mindamellett viszont a minimalizált szín- és formarend egyre telítettebb filozófiai-transzcendens gondolatok hordozója lett. A direkt transzcendencia elsőként a De Profundis című képen jelentkezik, amelynek örvénylő, belső küzdelmeket sejtető motívuma később a művész több alkotásán is testet ölt. Itt már a cím és a tárgy tekintetében is egyértelmű a szakrális, bibliai vonatkozás. Orvos András képein a fekete háttérből kibomló világos formák a sötétség-világosság szűnni nem akaró harcát és az emberlét küzdelmeit érzékeltetik. A fény az Istenhez, az örökléthez vezető utat jelöli, a sötétben, tudatlanságban tapogatózó ember tájékozódási pontjait. A fény beáramlik, lassan szétoszlik a térben, kirajzolja az útjába kerülő tárgyak sziluettjeit. Apránként beragyogja a teret, és egyszer talán teljesen elnyeli a Szent Ágostoni megközelítésben hiányként definiált sötétséget is. A fekete szín önmagában is spirituális tartalmakat közvetít, amely ugyanakkor a különböző kultúrkörökben - a világ keleti és nyugati felén - eltérő jelentések hordozója lehet. a keleti szimbólumrenszerben a fekete mindnekelőtt a Nirvánát, a kialvás állapotát, az örök csend nyugalmát jelképezi, míg az Ó- és az Újszövetség, s ennek megfelelően a nyugati metafizika erkölcsi kategóriaként értelmezi. A fekete és a fehér szín morális összefüggésében a jó és a rossz küzdelmévé lép elő.
Orvos András / Maczkay Zsaklin Orvos András vallottan az egyképes festők közé tartozik; életművének jelentős hányadát egyetlen motívumnak (a virágnak) és a vele kapcsolatban fölmerülő, festészeti problémáknak szenteli. Témaválasztásából adódóan ritkán reflektál közvetlenül társadalmi kérdésekre, noha alkotásai mögött természetszerűleg meghúzódik a kor atmoszférája, hangulata is. Későbbi korszakaiban a virág kiindulóponttá válik, mely a mélyebb, metafizikai kérdések megfogalmazása során többdimenziós szimbólummá formálódik. A fiatal, eredetileg textiltervezőnek készülő művész lelkesen veti bele magát a ’60-’70-es évek pezsgőforrongó, bohém-világmegváltó szellemi életébe: alig van valamirevaló kulturális esemény, ami nélküle zajlana: a legendás No 1 csoport alapító tagja, a balatonboglári kápolnatárlatok szervezője és rendszeres kiállítója. A művészre – a képek tanúsága szerint - hatottak a kor divatos irányzatai és képviselői, ám legtöbbet mégis a kortárs művészbarátoktól / kollégáktól tanult. Az egymás munkáira szüntelen reflektáló, önfeledt együttgondolkodás segítette művészi kibontakozását; az élettel teli-mozgó közegben csakhamar rátalál saját útjára és önkifejezési módjára is. A legendás állatkerti kiállítás után érdeklődésének középpontjába a virág – mindenekelőtt a rózsamotívum kerül. A fölnagyított - geometrikus szerkezetbe foglalt – növénymotívumok rövidesen Orvos András személyes védjegyévé válnak. Éles kontúrokkal megrajzolt, élénk színvilágú virágai a valóság és a képzelet határmezsgyéjén születtek; bennük lüktetnek a távoli gyermekkor emlékei: virágokkal övezett, békéscsabai utcák színkavalkádja, a szülői házban nyíló virágok derűje, használati eszközök népies motívumai. Az egymásra rakódott, személyes élményrétegek mellett különböző, olykor egymásnak feleselő irányzatok hatásai húzódnak: a hard edge hűvös szenvtelensége, mely ezúttal harmonikusan vegyül a pop-art élénk (olykor harsogó) színvilágával és ironikus hangnemével. A lágy szirmokat és egyéb növényi részeket síkmértani formák: éles átlók és egyenesek metszik, máskor önmagába visszatérő kör fut keresztül a kereten túlnövő virágokon. Orvos András, mintha művészi-emberi alkatában is jelenlévő kettősségnek engedelmeskedve szorítaná szigorúan zárt, geometrikus formák közé a buján áradó, néhol a keretet is szétfeszítő, szenvedélyesen izzó virágokat. Az organikus és a statikus, mértani idomok ellentéte pedig sajátos feszültséggel telíti az alkotásokat, csakúgy, mint a „félbevágott” motívumok. A kollázsszerű festmények képes levelezőlapokra emlékeztetnek, melyeket a művész játékos kedvvel szétvagdosott, hogy aztán az egyes darabokat talmi keresetlenséggel egymás mellé rakosgatva, újjáfesse a lapot. Orvos András virágképei gyakran keltenek erotikus képzeteket: a plasztikusan domborodó, érzéki szirmok – néhol finom áttételeken keresztül, olykor viszont már-már frivol egyértelműséggel – keltenek biológiai képzettársításokat. A virág-téma a ’70-es évektől napjainkig Orvos András művészetének állandó szereplője marad, még ha időnként (egyéb, esetenként intellektuálisabb, absztrakt vagy félabsztrakt témák mellett) főszereplőből mellékszereplővé is kell válnia.
Új idők járnak; valami változik, valami föllazul, tónusváltásra adnak okot a művész személyes életeseményei is. A könnyed hang metafizikussá érik: sűrűsödnek a gondolatok; mintha a művész a külvilágról mind inkább befelé fordítaná a tekintetét. A 2000-es évek kezdetétől képei besötétednek; a spirituális üzeneteket hordozó fekete – háttérbe szorítva a korábban olyannyira jellemző colaritást – mind uralkodóbbá válik alkotásain. Az oldott, játékos hangvételű virágképek után súlyosabbá válnak a kérdésfelvetések; a festmények transzcendens erőterekkel telítődnek. A színvilág mellett a formák is redukálódnak, noha e leegyszerűsített formarendben is fölfedezhetjük a korábbi, emblematikus motívumokat; a művész ikonográfiájában újra meg újra visszatér kulcsmotívumaihoz. Ecsetje alatt – többszörös metamorfózison átlényegülve – rózsává alakul a mélybe rántó, koncentrikus körökből építkező, örvénylő Seol, sejtelmes hangulatokból szőtt, jin-jang jele mögött pedig végsőkig redukált, bioform alakzatra ismerünk. Az új táblaképek értelmezési keretét a keleti bölcseletet és a nyugati, zsidó/keresztény hitvilágot átfogó gondolkodásmód adja meg. Az egyetemes kultúr -és vallástörténeti szimbólumok a művész személyes mitológiájának jelképrendszerével vegyülnek. A feszültségekkel teli, enigmatikus, sötét vásznak olykor nemzeti sorstragédiákat (Memento 1956) idéznek, máskor – megjelenítve a fölemelkedés és bukás stációit - az emberlét tér – időzónától mentes, örök küzdelmeire keresnek válaszokat. Orvos András palettája azonban – mint egy rossz álom után – hamar kivilágosodik, és a komor hangvételű, monokróm képekkel egyidejűleg új, derűvel és fanyar humorral átitatott művek születnek, melyek mindamellett megőrzik filozofikus hangvételüket. Az alkotás – intellektuális töltése ellenére – ismét játékká válik, beigazolva Flaubert gondolatát, miszerint „a művészet egyenlő a boldogság lehetőségével.”
ORVOS ANDRÁS 1939. augusztus 27-én született Békéscsabán. Itt végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait. Képzőművészeti ismereteit Mokos József festőművész szabadiskolájában szerezte. 1958-1963: a Magyar Iparművészeti Főiskola textilszakának hallgatója. 1963-1977: általános iskolai rajztanár Budapesten. 1969-1971: alapító tagja a No. 1 művészcsoportnak, amely meghatározta pályáját. 1971-1973: aktív résztvevője a Balatonboglári Kápolnatárlatoknak. 1978-1986: a budapesti Moholy Stúdió vezetője. 1986 óta a váci Alkotóház műtermében dolgozik. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Magyar Festők Társaságának.
Önálló kiállítások 1969-2014 1969. Budapest, XIII. ker. Tomori Általános Iskola 1972. Budapest, Fényes Adolf terem 1973. Budapest, Derkovits Ifjúsági Klub 1973. Esztergom, Petőfi Sándor Művelődési Központ 1973. Budapest, Műszaki Egyetem E-klub 1974. Budapest, Egyetemi Színpad 1974. Békéscsaba, Ifjúsági Ház Tizek Klubja 1975. Budapest, Fiatal Művészek Klubja 1975. Budapest, Műszaki Egyetem „e” galéria 1975. Budapest, VÁTI KISZ Klub 1975. Budapest, Toldi Stúdió mozi klubja 1975. Budapest, Csepel Galéria 1977. Derecske, Művelődési Központ 1979. Budapest, Halászbástya 1979. Budapest, Fényes Adolf terem
1979. Balatoni Galéria, Balatonfüred, (Serényi H. Zsigmonddal) 1980. Vác, Vak Bottyán Múzeum Görög Templom kiállító terem 1980. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum 1981. Győr, Petőfi Sándor Művelődési Központ 1981. Szada, Székely Bertalan Emlékmúzeum 1981. Balatonkenese, Honvéd Üdülő 1981. Dunakeszi, Iskola Galéria 1983. Vác, Könyvtár Galéria 1983. Budapest, Bástya Galéria 1984. Bécs, Pleitegeier Galéria 1993. Vác, Dunaholding Galéria 1995. Vác, Esti Kornél Irodalmi Kávéház 2001. Vác, Arcus Galéria 2004. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum 2006. Budapest, Szlovák Intézet (Németh Árpáddal) 2006. Vác, Könyvtár Galéria 2008. Vác, Curia Galéria (Fekete Istvánnal) 2008. Vác, Főtér Galéria 2009. Balassagyarmat, Horváth Endre Galéria, Trió 2009. Budapest, Újpest Galéria, Trió 2009. Vác, Görög Templom Kiállítóterem, Tragor Ignác Múzeum 2009. Vác, Curia Galéria, Arculatok (Bárdosi Józseffel) 2010. Verőce, Gorka Múzeum, Székek és virágok (Bárdosi Józseffel) 2014. Budapest, Artézi Galéria (Fekete Istvánnal)
Orvos András Műterem: 2600 Vác, Eötvös u. 16., Telefon: 06 27 313 012, Lakás: 2600 Vác, Zöldfa u. 28. II. 8., Telefon: 06 27 302 942, Mobil: 06 70 240 5908 E-mail: orvosart@gmail.com http://orvosatelier.gsh.hu
CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 1965-2014 1965. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, XII. Vásárhelyi Őszi Tárlat 1966. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, XIII. Vásárhelyi Őszi Tárlat 1967. Debrecen, Pedagógusok Szakszervezete Megyei Művelődési Otthon, Fáklya Klub Képzőművészeti Stúdió kiállítása 1968. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, Csabai festők jubileumi kiállítása 1969. Budapest, József Attila Művelődési Központ, No. 1 csoport kiállítása 1969. Budapest, Derkovits Ifjúsági Klub, Képzőművészeti kiállítás 1970. Budapest, József Attila Művelődési Központ, XIII. ker. Képzőművész Pedagógusainak kiállítása 1970. Pécs, Orvostudományi Egyetem Klubja, No. 1 csoport kiállítása 1971. Budapest, SOTE KISZ Klub, No. 1 csoport kiállítása 1971. Budapest, Állatkert oroszlánbarlang, No. 1 csoport kiállítása 1971. Szentendre, Művész presszó, No. 1 csoport kiállítása 1971. Balatonboglár, Kápolnatárlat 71 1971. Budapest, Hazafias Népfront, VI. kerületi képzőművészek kiállítása 1971. Budapest, Hunyadi János Művelődési Otthon 1971. Budapest, TIT Stúdió, Anyag és forma a képzőművészetben 1972. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XV. Alföldi Tárlat 1972. Budapest, ELTE Eötvös Klub 1972. Budapest, TIT Stúdió, „Környezetünk” képzőművészeti kiállítás 1972. Balatonboglár, Kápolnatárlat 1972 1972. Budapest, Ernst Múzeum, Fővárosi Pedagógus Képzőművészek kiállítása 1972. Novi Sad. Ifjúsági Tribün Szalon, (Jugoszlávia) Fiatal budapesti művészek kiállítása 1973. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XVI. Alföldi Tárlat 1973. Budapest, Műszaki Egyetem Aulája, Kopernikus emlékkiállítás magyar művészek munkáiból 1973. Balatonboglár, Kápolna-műterem 1973. Budapest, Műcsarnok, Angyalföldi Képző- és Iparművészek kiállítása 1974. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XVII. Alföldi Tárlat 1974. Budapest, Fiatal Művészek Klubja, Tavaszi Tárlat 1975. Budapest, Fáklya Klub, Fővárosi Pedagógus Képzőművészek kiállítása 1975. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XVIII. Alföldi Tárlat 1975. Szentendre, Vajda Lajos Stúdió 1975. Budapest, Fáklya Klub, Pedagógus képzőművészek VII. országos kiállítása
1976. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XIX. Alföldi Tárlat 1976, Vác, Vak Bottyán Múzeum főtéri kiállítóterme, Duna-Műhely 76 kiállítás 1976. Szeged, Móra Ferenc Múzeum Képtára, XVII. Szegedi Nyári Tárlat 1976. Eger, Gárdonyi Géza Színház, 5. Országos Akvarell Biennálé 1977. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XX. Alföldi Tárlat 1977. Vác, Vak Bottyán Múzeum kiállítóterme, Nyári Tárlat 1977. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, XVIII. Szegedi Nyári Tárlat 1977. Zrenjanin, Mala Galéria, (Jugoszlávia) Békés megyei művészek kiállítása 1977. Budapest, Fáklya Klub, Fővárosi Pedagógus Képzőművészek kiállítása 1978. Eger, Gárdonyi Géza Színház, 6. Országos Akvarell Biennálé 1979. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XXI. Alföldi Tárlat 1979. Szeged, Móra Ferenc Múzeum Képtára, XX. Szegedi Nyári Tárlat 1979. Vác, Görög templom kiállítóterem, Váci Nyári Tárlat 1980. Salgótarján, József Attila Művelődési Központ, 10. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat 1980. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Rajzkiállítás 1980. Szentendre, Szentendrei Képtár, Pest Megyei Tárlat 1980 1980. Szentendre, Művésztelepi Galéria, Váci Képzőművészek kiállítása 1980. Szada, Székely Bertalan Emlékmúzeum, Váci Kézőművészek kiállítása 1980. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, XXI. Szegedi Nyári Tárlat 1980. Vác, Görög templom kiállítóterme, Váci Nyári Tárlat 1981. Wroclaw, Galeria Klex (Lengyelország) 1981. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XXII. Alföldi Tárlat 1981. Budapest, Történeti Múzeum Budavári Palota E épület, Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Kiállítása, I. Festészet 1981. Nagymaros, Művelődési Ház, Váci Képzőművészek kollektív kiállítása 1981. Vác, Görög templom, Váci Nyári Tárlat 81 1981. London, Royal Society of Painters in Watercolours, Bankside Galeri, Contemporary Hungarien Water Colors 1981. Budapest, Fészek Galéria, Nyitás I. című kiállítás 1981. Vásárosnamény, Művelődési Központ, Köznevelés Galéria megnyitója 1982. Győr, Xantus János Múzeum képtára, XX. századi festmények a Xantus János Múzeum gyűjteményéből 1982. Vác, Görög templom kiállítóterem, Váci Nyári Tárlat 1982. Szentendre, Szentendrei Képtár, Pest Megyei Tárlat 1982
1983. Eger, MSZMP Oktatási Központ, VIII. Országos Akvarell Biennálé 1983. Szeged, Képtár, Bartók Béla Művelődési Központ, Új Művészetért 1960-1975 1983. Vác, Görög templom kiállítóterem, Váci Tárlat 83 1983. Szeged, Móra Ferenc Múzeum képtára, I. Szegedi Táblakép festészeti biennálé 1983. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 30. Vásárhelyi Őszi Tárlat 1984. Budapest, Műcsarnok, Országos Képzőművészeti kiállítás 84 1984. Vác, Görög templom, Váci Tárlat 84 1984. Eger, MSZMP Oktatási Igazgatóság, 9. Országos Akvarell Biennálé 1984. Szentendrei Képtár, Pest Megyei Tárlat 1985. Meiningen, Statliche Museen, (NDK), Ungarische Kunst 1985. Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Váci Művészeti Fesztivál 85 tárlata 1986. Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Váci Művészeti Fesztivál 86 tárlata 1988. Budapest, Műcsarnok, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Tavaszi Tárlata 1988. Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Váci művészek a békéért 1988. Vác, Görög templom kiállítóterem, Váci Művészeti Fesztivál 88 tárlata 1989. Vác, Görög templom kiállítóterem, A Feltámasztott mimézis 1989. Budapest, Műcsarnok, Téli Tárlat, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek 1991. Nagyvárad, Félix fürdő Crisana Szálló hallja, Csoportos kiállítás 1991. Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Téli Tárlat 91 1992. Veszprém, Helyőrségi Klub 1992. Kapolcs, Evangélikus templom, Kapolcsi Művészeti Napok 1992. Budapest, SZDSZ iroda, Dísz tér 1992. Jarvanpaa (Finnország), váci művészek kiállítása 1992. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, Mokos József tanítványai 1993. Budapest, Gellért Szálló Tea Szalon 1993. Vác, MTESZ székház, Váci Szalon 1993. Ráckeve, Keve Galéria 1994. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, Tisztelet Munkácsynak, XXVIII., Alföldi Tárlat 1994. Budapest, Közlekedési Múzeum, Petőfi Csarnok, Tavaszi Tárlat 94. MKISZ 1994. Göd, József Attila Művelődési Ház, Múzsa Tárlat 1994. Vác, Blondel Galéria, Múzsa Tárlat 1994. Vác, MTESZ, Váci Világi Vigalom kerti parti 1994. Nagymaros, Művelődési Ház, Múzsa Tárlat 1994. Budapest, Vigadó Galéria, „Európa elrablása”, Magyar Festők Társasága
1995. Budapest, Magyar Televízió, Múzsa Tárlat 1995. Vác, MTESZ, Múzsa Tárlat 1995. Vác, Madách Galéria, Téli Tárlat 1995. Vác, Tabán Galéria 1996. Vác, Tragor Múzeum, Görög templom kiállítóterem, „EX VOTO TROMPEIL L'OEL” 1997. Budapest, Ernst Múzeum, No. 1 csoport 1969-1971 1997. Vác, Városház Galéria 1997. Vác, Madách Galéria, Múzsa Tárlat 1997. Budapest, Kassák Múzeum, Dr. Gömör Béla gyűjteménye 1998. MTESZ, Pincetárlat 98 1998. Vác, Városház udvara 2000. Vác, Arcus Galéria, „Új szalon” 2000. Szentendre, Művészmalom, Pest Megyei Tárlat 2000 2000. Vác, Tragor Múzeum, Görög templom kiállítóterem Új szerzemények a képzőművészeti gyűjteményben 2000. Budapest, Artpool, KB 30 ÉVE, Kápolnatárlatok Balatonbogláron, (dok. kiáll.) 2000. Budapest, Mission Galéria, „Tiszteletadás Mezei Ottónak” 2000. Budapest, Vigadó Galéria, Kör-képek, Magyar Festők Társasága 2000. Vác, Madách Galéria, Téli Tárlat 2001. Vác, Arcus Galéria, „Új Szalon” 2001. Szeged, Képtár, XXXI. Szegedi Nyári Tárlat 2001. Vác, MTESZ, V. Váci Szalon 2001. Balatonboglár, Kék és Vörös Kápolna, Kápolnatárlatok 1971 és MA 2001. Budapest, BÁV Rt. Kiállítóterme, „Képpárok”, Magyar Festők Társasága 2001. Budapest, Újlipótvárosi Galéria, Vonzás 2001, Magyar Festők Társasága 2002. Budapest, Erdős René Ház, Táj, mint valóságmodell 2002. Vác, Arcus Galéria, Váci Alkotóművészek Egyesülete 2002. Szentendre, Művészet Malom, Pest Megyei Tárlat 2002. Ipolyság, Zsinagóga, váci „Új Szalon” kiállítása 2003. Budapest, Vizivárosi Galéria, a váci Tragor Ignác Múzeum gyűjteménye 2003. Vác, Madách Imre Művelődési Központ (Orvos András, Tóth Angelika, Várkonyi György) 2003. Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Téli Tárlat 2003. Budapest, Olof Palme Ház, „A festészet vége?”, Magyar Festők Társasága 2004. Budapest, Újpest Galéria, Labirintus, Magyar Festők Társasága
2004. Budapest, József Attila Művelődési Központ, No. 1 kiállítás 2004. Szentendre, Szentendrei Képtár, Új szerzemények, Válogatás a váci Tragor Ignác Múzeum kortárs gyűjteményéből 2004. Vác, Tragor Ignác Múzeum, Görög templom kiállítóterem, „Rózsa, rózsa mit csinálsz?” 2004. Verőce, Művelődési Ház, Festők II. Karneválja 2004. Budapest, Millenniumi Szalon, Dialógus 2004, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztálya 2005. Vác, Tragor Ignác Múzeum, Görög templom kiállító terem, Keresztmetszet, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége 2005. Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Kötelék I., váci Új Szalon 2005. Verőce, Művelődési Ház, Festők III. Karneválja 2005. Szekszárd, Művészetek Háza, Farkas István emlékezete, IV. Szekszárdi Festészeti Triennálé, Magyar Festők Társasága 2005. Vác, Lyra Könyvesház Torony Galéria 2005. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, XXXIV. Alföldi Tárlat 2005. Siófok, Kálmán Imre Múzeum, TÖREKI, Válogatás a művésztelep gyűjteményéből 2005. Kecskemét, Cifrapalota, Éjszakai kihallgatás, Magyar Festők Társasága 2005. Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Téli Tárlat 2006. Vác, Arcus Galéria, váci Új Szalon 2006. Pécsi Galéria, A mimézis jegyében, a váci Tragor Ignác Múzeum gyűjteménye 2006. Eger, Templom Galéria, XX. Akvarell Biennálé 2006. Budapest, Műcsarnok, AZ ÚT 1956-2006, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége 2006. Vác, Tragor Ignác Múzeum Görög Templom killítóterem, váci Új Szalon 2006. Budapest, Táncszínház Galéria, Akvarell Kiállítás, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége 2006. Vác, Madách Imre Művelődési Központ, 30 év – 30 művész – 30 kép 2006. Mezőtúr, Városi Galéria, Kép és Hang, Magyar Festők Társasága 2007. Szentendre, Művészet Malom, Tavaszi játék – Szerelem és derü a festészetben, Magyar Festők Társasága 2007. Békés, Jantyik Mátyás Múzeum, XXXV. Alföldi Tárlat 2007. Szekszárd, Művészetek Háza, Tendenciák III., Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztálya 2007. Budapest, Nemzeti Táncház Galéria, Képek-színek-színvilágok, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége
2007. Miskolc, Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum, „Képpé vált poézis”, Válogatás a Dobi István Vármúzeum kortárs akvarell gyűjteményéből 2007. Verőce, Művelődési Ház, Keresztény Alkotóművészek kiállítása 2007. Vác, Curia Galéria, TIZENÖT, 15 váci képzőművész kiállítása 2007. Vác, Curia Galéria, MORR csoport dr. Gömör Béla gyűjteményében 2007. Budapest, Csepel Galéria Művészetek háza, Az álom arcai, Magyar Festők Társasága 2007. Székesfehérvár, Szent István király múzeum, Együttállás „2005-2006” 2007. Budapest, Nemzeti Táncszínház Galéria, Megnyilatkozások színekkel, vonalakkal, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége 2007. Orosháza, Művészetek Háza, XXXV. Alföldi Tárlat 2007. Vác, Credo-Ház, Árpád-házi Szent Erzsébet 12007-2007 2007. Gyula, Corvin János Múzeum Dürer terem, XXXV. Alföldi Tárlat 2007. Vác, Madách Galéria, Téli Tárlat 2008. Balassagyarmat, Horváth Endre Galéria, TRIÓ 2008. Budapest, MKISZ székház, ÚJ SZALON 2008. Vác, Curia Galéria, FEKETE KÉPEK 2008. Vác, MIMK., Téli Tárlat 2009. Vác, Curia Galéria, FIGURA, MFT 2009. Budapest, Újpesti Galéria, TRIÓ 2009. Keszthely, Balatoni Múzeum, TENDENCIÁK 2009, MKISZ 2009. Eger, Akvarell Triennálé 2010. Balatonalmádi, Padlásgaléria, Balatoni Tárlat 2010. Budapest, Gerbeaud Ház, X. Adventi Kalendárium 2011. Szeged, Reök Palota, MKISZ 2013. Győr, Napoleon Ház, POLIFÓNIA 2013, MKISZ 2013. Sárvár, Galéria Arcis, Nádasdy-vár, ÖNARCKÉPEK, MFT 2013. Vác, K16 Kortárs Galéria, 30 művész 30x30 2013. Budapest, Artézi Galéria 2013. Vác, Téli Tárlat, MIMK 2014. Otrokovice, City Gallery, HÍD 2014, Csehország 2014. Szentendre, MűvészetMalom, LABIRINTUS, MAOE 2014. Érd, Galéria, HARMINC FESTŐ PEST MEGYÉBŐL, MFT 2014. Szombathely, Savaria múzeum, KÉP-TÁR-HÁZ, MKISZ
ÍRÁSOK, KRITIKÁK Dr. Tóth Ervin: Rajztanárok tárlata. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ, 1967. december 5. Kovács Gyula: Csabai festők jubileumi kiállítása. MŰVÉSZET, 1969. március, 48. o. (morvay): Tárlat az iskolában. PEDAGÓGUSOK LAPJA, 1969. április 15. F. A.: Kiállításról – röviden. PEDAGÓGUSOK LAPJA, 1970. január 20. (g.): pedagógus képzőművészek tárlata Angyalföldön. MAGYAR NEMZET, 1975. február 5. Mezei Ottó: No. 1 csoport kiállítása. ORVOSI EGYETEM LAPJA, 1971. március 8. Vadas József: katalógus előszó. Fényes Adolf terem, 1972 Frank János megnyitó szöveg. (kézirat), Fényes Adolf terem, 1972 Bojár Iván: Kiállításról kiállításra, Orvos András. MAGYAR NEMZET, 1972. február 1., 6. o. Losonci Miklós: Égtájak. Orvos András, MAGYAR NEMZET, 1972. február 5., 4. o. Szabó György: Tárlatról tárlatra. Orvos András (kézirat), MAGYAR TELEVÍZIÓ, 1972. február 19. (f. a.): Új utakon, PEDAGÓGUSOK LAPJA, 1972. február 20. Sass Ervin: Festett szőnyegek, falikárpitok, BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG, 1972. február 27. Mezei Ottó: Orvos András képei a Fényes Adolf teremben, MŰVÉSZET, 1972. D. I.: Budapesti tárlatok, VIGILIA, 1972. május, 349. o. Szabó György: Hétköznapok, ÉLET ÉS IRODALOM, 1972. május 3. Bojár Iván: Fiatalok bemutatkozása, MAGYAR HÍRLAP, 1972. június 14., 6. o. Mezei Ottó: VI. kerületi művészek csoportkiállítása, MŰVÉSZET, 1972. június, 38. o. Havas Lujza: Kiállításról kiállításra, Környezetünk védelméért, MAGYAR HÍRLAP, 1972. június 22., 11. o. G. M.: (Molnár Gergely) Festival der Avantgarde, Balatonboglár, DAILY NEWS, 1972. július Szabó György: Tanulságok két forintért, ÉLET ÉS IRODALOM, 1972. július 8., 4. o. Bodri Ferenc: Két pedagógus művész tárlatáról, RAJZTANÍTÁS, 1972. 4. sz., 3. o. Dévényi Iván: Képzőművészet (kiállítási beszámoló), VIGILIA, 1972. augusztus, 565. o. Havas Lujza: A fővárosi pedagógus képzőművészek kiállítása, MAGYAR NEMZET, 1972. november 1., 6. o. Juhász Erzsébet: Túl a közhelyeken, KÉPES ÚJSÁG, 1972. november 22., 16. o. Vadas József: Csalfa szivárvány, ÉLET ÉS IRODALOM, 1973. április 14. Bánszky Pál: a XVI. Alföldi Tárlat, BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG, 1973. április 30. Frank János: Műterem, Orvos Andrásnál, ÉLET ÉS IRODALOM, 1973. június 9., 12. o. MŰVÉSZETI KISLEXIKON, 1973, 449. o., Akadémiai Kiadó Bojár Iván: Nyomozás két szöveg értelme ügyében (első OA), MŰVÉSZET, 1973. június, 8. o. Bodri Ferenc: katalógus előszó. Dévényi Iván megnyitó szövege (kézirat), Esztergom, Petőfi MK, 1973. (?): Rózsák, virágszirmok, Orvos András kiállítása Esztergomban, DOLGOZÓK LAPJA, 1973. július 3.
Havas Lujza: Kiállításról kiállításra, Orvos András festményei, MAGYAR HÍRLAP, 1973. július 4. Bodri Ferenc: Képzőművészeti Krónika, JELENKOR, 1973. július-augusztus, 687. o. K. T.: Orvos András kiállítása Esztergomban, ÚJ EMBER, 1973. augusztus 12. SCHL.: Orvos András festményei, A JÖVŐ MÉRNÖKE, 1973. november 17., 5. o. V. Kiss Margit: katalógus előszó, Békéscsaba, Ifjúsági és Úttörőház Tizek Klubja (?): Virágfesztivál a vásznakon, BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG, 1974. december 8. Bojár Iván: „Virágok hatalma”, MAGYAR HÍRLAP, 1975. január 8., 6. o. Dévényi Iván: Képzőművészet, Budapesti kiállítások, VIGILIA, 1975. március, 213. o. Dömötör János: a XVIII. Alföldi Tárlat, BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG, 1975. április 29. Frank János: Naive, avantgarde, pop, THE NEW HUNGARIAN QUARTERLY, 1975 Losonci Miklós: Megnyílt az országos akvarell biennálé, PEST MEGYEI HÍRLAP, 1976. augusztus 23., 4. o. Rózsa Gyula: Szolíd vízfestészetünk. Az akvarell biennáléról, NÉPSZABADSÁG, 1976. szeptember 15., 7. o. MŰVÉSZ ÉLETRAJZOK, 1978., 187. o. Szerk.: Tasnádi Attila Bereczky Lóránd: Az elődök vonzásában. A VI: Akvarell biennáléról Egerben, NÉPSZABADSÁG, 1978. szeptember 10., 11. o. Losonczi Miklós: A színek varázsa és hatalma, PEST MEGYEI HÍRLAP, 1979. január 27., 4. o. Frank János: katalógus előszó. Mezei Ottó megnyitó szövege (kézirat), FÉNYES ADOLF TEREM, 1979. január 18. Szamosi Ferenc: Orvos András festményei, Fényes Adolf terem, ÚJ TÜKÖR, 1979. február 4., 3. o. H. Gy.: Két kiállítás, MAGYAR NEMZET, 1979. február 9., 5. o. LÁTTUK HALLOTTUK, műsorvezető: Szakáts Ildikó, Bojár Iván kritikája, 1979. február 2., 17 óra 35. (hangfelvétel), MAGYAR RÁDIÓ. P. Szabó Ernő: Festmények-virágok nyelvén. Látogatás Orvos András műtermében, PEST MEGYEI HÍRLAP, 1979. február 25., 4. o. Tandi Lajos: Az „a” és hátországa. Jegyzetek a XXI. Alföldi tárlatról, BÉKÉSMEGYEI NÉPÚJSÁG, 1979. április 30., 4. o. A Köznevelés Galériája, Orvos András, KÖZNEVELÉS, 1979. január 15. Bástya Galéria, ESTI HÍRLAP, 1979. június 30. Heitler László: Elemzett formák, VESZPRÉMI NAPLÓ. 1979. augusztus 31., 5. o. R. Székely Júlianna: Öröme a családnak, dísze a lakásnak, ÚJ TÜKÖR, 1979. október 28., 8. o. Almássy Mariann: A tiszta színeket kedveli, Orvos András kiállítása, VÁCI HÍRLAP, 1980. július 6. P. Szabó Ernő: Két kiállítás ürügyén. Az ihlető forrás állandó, PEST MEGYEI HÍRLAP, 1980. július 13., 4. o. Becsei Péter: Színek és fények. CSONGRÁG MEGYEI HÍRLAP, 1980. szeptember 19. h. a.: A virágok világa. Orvos András tárlata, KISALFÖLD, 1981. január 14., 5. o. Losonczi Miklós: Hagyományörző bemutatkozás, PEST MEGYEI HÍRLAP, 1981. szeptember 2., 4. o.
Németh Péter Mikola: Virágok és költészet. Orvos András kiállítása, VÁCI HÍRLAP, 1983. március 8. Losonczi Miklós: Tárlat bizakodással (Országos Képzőművészeti kiállítás a Műcsarnokban), PEST MEGYEI HÍRLAP, 1984. március 22., 4. o. Dudás Zoltán: Látogatás Orvos Andrásnál, VÁCI HÍRLAP, 1986. szeptember 11. MAGYAR FESTŐK ÉS GRAFIKUSOK ADATTÁRA. Életrajzi lexikon 1800-1988. szerk.: Seregélyi György, 1988., 455. o. TEA HÁRMASBAN Orvos András festőművésszel és Ráday Mihály operatőrrel. 1989. december19. Riporter: Fodor János (hangfelvétel) MAGYAR RÁDIÓ. EZREDFORDULÓ, Támadás a kápolna ellen. Markovits Ferenc dokumentum műsora, MAGYAR RÁDIÓ, 1990. október 9., 15 óra 05. Markovits Ferenc: Támadás a kápolna ellen, HOLMI, 1991. január, 25. o. Szemadám György: Síremlék Cerovszki Ivánnak, ÚJ MŰVÉSZET, 1991. július, 31. o. PRIVÁT KI KICSODA, szerk.: Szigeti Sándor. 1992. Haas és Singer Alapítvány kiadása Galántai György: KULTÚRDOMB, 1992. MTV STÚDIÓ Bárdosi József előszó, Vác, Dunaholding Galéria, 1993. május 14. B. I.: Sokat dolgozó festő, VÁCI NAPLÓ, 1993. május 18., 1. o. (b.): Orvos András virágszimbólumai, PEST MEGYEI HÍRLAP, 1993. május 13., 8. o. K. T. I.: Orvos András váci tárlatáról, PEST MEGYEI HÍRLAP, 1993. május 19., 7. o. Papp Rezső: Orvos András váci tárlata, VÁCI NAPLÓ, 1993. Bojár Iván András: Hol van Orvos András? MAGYAR NARANCS, 1993. június 3., 41. o. DUNAKANYAR RÁDIÓ ,1995. január 20. péntek 18.15-20 óráig. Riporter Erős László. Bíró Tünde: „Nekem hiányoznak a hetvenes évek nagy lehetőségei.”, VÁCI NAPLÓ, 1995. augusztus 18. Borgó János: Virágképek az Esti Kornél Kávéházban, NÉPSZABADSÁG, 1995. október 27. Don Péter: „A proletárdiktatúra kultúrpolitikája nem lehet Guttmann nadrág.” SENECA-CSERÉPFALVI, 1996. Frank János: Tárlat és memoár. No. 1 ÉLET ÉS IRODALOM, 1997. július 18. Szeifert Judit: No. 1 csoport kiállítása, BALKON, 1997. 7/8. Csaplár Ferenc: dr. Gömör Béla gyűjteményéből, PESTI MŰSOR, 1997., 4. o. Szle.: A Gömör gyűjtemény, ÓBUDA, 1997., 11. o. F. Matis: Kunst des 20. Jahrhunders, NEUE ZEITUNG. VAKÁCIÓ I.-II. A Balatonboglári Kápolnatárlatok története 1970-1973. MTV. Dokumentumfilm Stúdió, rendező: Soós Árpád, 1997-1998. Kováts T. István: Maliar cudesnich kvetov, LUDOVE NOVINY, 2000. július 20. B. J. G.: Pályázatokból gyarapodva, NÉPSZABADSÁG, 2000. október 28. B. J. G.: Téli Tárlat, a váci művészek számvetése, NÉPSZABADSÁG, 2000. december 30. Feledy Balázs: Váci tél, DEMOKRATA, 2001/1.
FEBA: A kör szimbolikája, DEMOKRATA, 2000. 71-52. o. Gaál Zoltán: Felebarátaim. (fotóalbum), INTERART STÚDIÓ, 2000. Halász Erzsébet: A festőművész és közéleti ember-Orvos András, VÁCI NAPLÓ, 2001. január 12. Szeifert Judit: Kör-képek, A Magyar Festők Társaságának kiállítása, ÚJ MŰVÉSZET, január KORTÁRS MŰVÉSZETI LEXIKON II. kötet, 983-984. o., főszerkesztő: Fitz Péter, ENCIKLOPÉDIA KIADÓ, 2000. Don Péter, Pogány Gábor: Aukciós festők és grafikusok szignótára, GESTA KÖNYVKIADÓ Kft., 2001. Bárdosi József: ÚJ SZERZEMÉNYEK, album, Tragor múzeum Vác, 2001. Halász Erzsébet: „Az utóbbi évben már nagyon jó a közérzetem.”, VÁCI NAPLÓ, 2001. november Borgó János: Orvos András és virágai, NÉPSZABADSÁG, 2001. november 24. Gréczi Emőke: Beszélgetés Gömör Bélával, MŰÉRTŐ, 2002. II. Kováts T. István: Házszámtábla a műtermben, BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP, 2002. április 20. Maczkay Zsaklin: Kollázsszerű képeiről az erotika sem hiányzik, VÁCI NAPLÓ, 2002. július 26. Bretus Imre: Kávéházi asztal-Orvos András. Virágképek, VÁCI NAPLÓ, 2002. november 29. TÖRVÉNYTELEN AVANTGARD. Galántai György balatonboglári kápolna műterme 1970-1973. ARTPOOL-BALASSI KIADÓ, 2003. Orvos András életműkiállítása Békéscsabán, VÁCI NAPLÓ, 2004. július 30. Nyemcsok László: Az oroszlánbarlangtól az erotikus rózsákig, BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP, 2004. augusztus 14. Danyi László: Szülővárosa Békéscsaba. Orvos András festőművész, BÉKÉSCSABAI EURÓPA CLUB MAGAZIN, 2005. I. évf., 2. sz. József Attila: Töredékek, Száz év – száz művész – száz mű. 2005. ARCUS KIADÓ, Vác. Maczkay Zsaklin: Elefántcsonttorony, DUNAKANYAR RÉGIÓ, 2005. augusztus 17. Fischer Erzsébet: Orvos András és Németh Árpád művei a Szlovák Intézetben., VÁCI NAPLÓ. 2006. január 10. Bárdosi József: Vác, MŰÉRTŐ, 2006. február. Maczkay Zsaklin: Orvos András metamorfózisa., MAK-tár+. 2007. Novotny Tihamér: Új Szalon – Vácott is hódít a minőség, MAK-tár+. 2007. B. K. J: „Szeretek úgy festeni, ahogy más szeret olvasni” – interjú Orvos András festőművésszel, tiaramagazin.hu 2007. Mackay Zsaklin: Orvos András transzcendens világa, 2007. Vaconline. Sumogyi Zoltán: Egy kiállítás képei. 2007. Bakonyvári M. Ágnes: Váci Téli Tárlat, VÁCI POLGÁR, 2008. február. Kováts T. István: Meglepetés a boltívek alatt, VÁCI NAPLÓ, 2008. július 4. Novotny Tihamér: Figura-Magyar Festők Társasága nyolc tagjának kiállítása a váci Curia Galériában, DUNA-PART, 2008/3. sz.