EUNIR
TAMÁSI GÁBOR fotókiállítása
Magamról
LEGUTÓBBI KIÁLLÍTÁSAIM
1970 óta foglalkozom fényképezéssel.
Valami megmarad: Gödöllő, Petőfi Sándor Műv Ház
1975-ig a Néprajzi Múzeum fotósa, majd 1980-ig
Mein Heimatland: Neutraubling Városház Galéria
a Mozgó Világ külső munkatársa voltam.
Minimal’s: Kassel, Picant Café und Galerie
Stúdióvezetőként, könyvkiadóként és reklámfotósként
Wägscheden: Regensburg, Lehrer Beutel
dolgoztam 2012-ig. 2001-ig elsősorban a
Határon innen, határon túl: Budapest, FSZEK Galéria
dokumentarista fotográfia érdekelt, de az urbanizáció,
Innerhalb...: Bamberg, Studio Galerie 13
valamint a civilizáció környezetre gyakorolt hatása kivál-
Metamorfózis: Meinigen, Kunsthaus Galerie
totta bennem az érdeklődést a megszűnő, vagy éppen
Homoródalmás: Kakasd, Művelődési Ház
átalakulásban lévő ipari létesítmények, épületek sorsa és
Bendegúz: Bamberg, Theater Galerie
az ezekben dolgozó emberek élete iránt.
Das dritte Gleis: Meiningen, Kunsthaus Galerie Tura: Budapest, Néprajzi Múzeum Rekviem: Budapest, Csepel Galéria
Tamási Gábor
A Gyár:Szekszárd, PTE Illyés Gyula Kar aulája Az isten balján-Tamási Gábor fotói, Budapest, Artézi Galéria Piac Közösségi Ház, PLACC Előtér, Szekszárd, Piac tér 1.
KÜLÖN KÖSZÖNET: A kiállítás kurátorának: Sz.
Jánosi Erzsébetnek, festőművésznek,
a gödöllői Levendula Galéria tulajdonos-művészeti vezetőjének
Németh Gézának, az ARTÉZI Galéria tulajdonos-művészeti vezetőjének
Egyed Bea, táncművésznek
2016
A képek a gödöll!i régi remíz épületér!l készültek 2015 - 2016 - 2017 években, tavasszal és !sszel, délel!tt és kés! délután, összesen hét alkalommal.
EUNIR, a névadó...
Hajléktalan szállás
Hajléktalan szállás
2015
2015
2016
2016
2016
2016
2017
2017
2016
EUNIR Utcazene fénytemetőben... Remélhetőleg nem lesz Mézközpont és egyben hungarikum a gödöllői régi remíz (1911) épületében. Ha az ember meg akarná fejteni ezt az alapjában tökéletes épületet, sokkal több időt kellene rá szánnia. 2015 és 2017 között különböző fény, -évszak és időjási körülmények között szinte minden lehetséges fényképészeti technikával próbáltam a végére járni, vajon mitől túlélő ez az épület? Romjaiban is képes volt száz éve alatt túlélni a tőle néhányszáz méternyire levő épületeket! Változó tér veszi körül, halálra ítélt szörny-betonkolosszusokkal. Vasoszlopai, téglából készült ívelt boltozatai, nyílászárói - jobban mondva annak hiányai - mind üzenetet közvetítenek, titkokról, sorsokról. Télen átjáró, nyáron menedék is. Önkifejezésre késztet valamilyen módon, legyen az üzenet, teg, vagy rajz, graffiti, másik graffitival átfújva, akár egy tiltott jelkép - esetemben a fénykép volt. Az épület működik, megvesztegethetetlenül közvetíti a társadalom, a város egyetemes és mai életének mély igazságait: csak a pénz számít, azonkívűl semmiben nem értünk egyet, még abban sem, hogy semmiben nem értünk egyet. Nemcsak a graffitik hámozhatók le az idő rétegeiben, hanem ahogy a patkányokat felváltják a hajléktalanok, majd a romboló, piáló, kábítószerező fiatalok, a döglött macskáját idehajító ismeretlen, vagy a szemetét itt lepakoló-sietős autós, a HÉV-hez tartó, - az utat lerövidítő gyanútlan utas - mindannyian használják, ez a rendeltetése ma. Itt rejtőzködik az élet: a horogkeresztet több helyen lefestette egy “jason”, aki így mondott véleményt, de ez a harc ettől még itt sem dőlt el, csak fokozódott. Ma az egyetlen, megvesztegethetetlen média-artikuláció a graffiti-falfirka. A fény értelmet, színt és képek százait adja, előhív, így válik ez az épület egy többdimenziós médiummá. A régi korok emlékeit védjük a római és görög romokon, miközben nekünk itt vannak már a remízek barlang-rajzaikkal, - vagy egy virtuális világ az, ami utánunk marad, semmi más.
Utcazene, fénybörtönben...
www.gabortamasi.hu