Ez a könyv a kristály koponyák üzenete az utókor számára egy letűnt és nyomokban fellelhető civilizációról. A könyv szerzője térképész-kutató, aki a kristályok üzenete által megtalálta Atlantisz és Mu elveszettnek hitt szigeteit, és lejegyezte a korabeli népek történetét...
Kiadó: Sámson Forrása (Hajdúsámson, Rotterdam) Fedor Attila Tel: 0036 30 604 5092 E-mail: fattila@velvet.hu Minden jog fenntartva! Szerkesztés, boritóterv: Fedor József Boritó grafika: Mudra Edina Lektor: Csatlós Tímea, Párniczky István
A szerző előszava Ez a regény a hivatalos tudományok, valamint a magánkutatások és ismeretterjesztő társaságok eredményszilánkjainak egységes képpé formálásaként jött létre. Az archeológia, a néprajzkutatás, az építészet, az asztrofizika, a geológia, a teológia és a biológia mind külön-külön rendelkeznek lényeges információval a földi élet keletkezésével kapcsolatban, de ezek a tudományágak nem hasznosítják egymás eredményeit, mert sok esetben a sajátjukat is semmibe veszik. Ezért finanszírozzák őket. A hivatalos tudomány(ok) célja nem az igazság kiderítése, hanem éppen annak elfedése, elferdítése vagy elfeledtetése. A Hun Birodalomról például szinte senkinek nincs megbízható információja, ahogyan Atlantisz is csak egy legenda részlete, vagy töredéke. Az óegyiptomi, a maja és az inka kultúra éppen annyira ismeretlen számunkra, mivel az írásos emlékek megsemmisültek, ha voltak is. 3.
A piramisok és az ókortól is régebbi falmaradványok építésére vonatkozó leírások csak találgatásokból erednek, valódi adatok nem állnak a rendelkezésünkre. A kidolgozás, a méretezés és a statikai tökéletesség azonban magasan fejlett építészeti ismeretekre utal minden esetben, ahogyan a tájolások pontossága is a csillagászat, a geofizika és a matematika tudományok csodálatra méltó alkalmazására mutat. Ezzel együtt azonban - a korábbi tévhittel ellentétben - a jobb állapotú épületek a régebbiek, az újabbak minősége egyre gyengül, ami azt jelenti, hogy volt sokkal korábban egy fejlett civilizáció, ami idővel hanyatlásnak indult. A legrégebbi piramisok jelenlegi becsült kora már 20 ezer évnél tart, de kevésbé óvatos vizsgálók szerint (és magam is erre hajlok) közelebb áll az 50 ezer évhez. A mai, szerintünk fejlett technológia segítségével sem tudnánk leutánozni a legtöbb épület, piramis, vagy szobor megalkotását, a bennük rejlő üzeneteket pedig képtelenek vagyunk megfejteni, mert nem tudunk elszakadni a materiális, eszköz-központú gondolkodástól. 4.
Atlantisz egykori helye megtalálható az Atlantióceánban. Ez a hatalmas sziget kb. 15 ezer éve semmisült meg. (A könyv szerkesztése idején még így tudtuk - mint azóta kiderült, ez is egy tévhit. Pontosabban egy tudományos tévedés eredménye, ám a Pangea (őskontinens rekonstrukciója megmutatta Atlantisz /és MU/ szigetének mai helyét. Atlantisz lakói olyan egyetemes kultúra képviselői voltak, akik magasan fejlett társadalmi és tudományos értékekkel rendelkeztek. Megállapítható, hogy szoros kapcsolatban álltak más kontinensekkel, más, hasonlóan fejlett kultúrákkal, úgy mint a majákkal, inkákkal, és az óegyiptomiakkal. Piramisaik az egész Föld-bolygón megtalálhatóak, Kínától az Antarktiszig. Számuk több ezerre tehető. Mivel azonban Atlantisz kataklizmája általánosan kiterjedt az egész bolygóra, e civilizációk nyomai, valamint a piramisok és az egyéb épületek jelentős része megsemmisült, és a tenger, vagy annak hordalékaival borított területek elrejtik. Ez a regény azért fogalmazódott, hogy bemutassa, mennyire más is lehet az a világ, amit egy galaxis magában hordoz. 5.
A képen a Pangea (Őskontinens) arányos, a NASA műholdfelvételei alapján készített rekonstrukciója látható. (Atlantisz - Grönland, MU - Antarktisz)
6.
A kontinensek helyzete Atlantisz idejében (Kr.e. 50 000- 11 600 között) Készítette/szerzői jog: Fedor József (a Google Maps program felhasználásával)
1. A kezdetek előtt Krisztus előtt 45 ezer évvel az Orion Rigel csillagának Gilsa bolygóján... Nils bíró kilépett házának jelképes, kék-yucca kapuján, hogy a királyi palota mai tanácsülésére igyekezzen. A délelőtti Béta-Rigel már magasan járt, és vöröslilán ragyogott a dél-keleti égbolton. Az Alfa-Rigel még alig kelt fel, éppen csak a látóhatár fölé emelkedve. Hatalmas gömbje narancs-fényt árasztott a keleti horizonton. A két nap az útmenti pálmafák különös kettős árnyékát rajzolta a szürkés onix-járdára. Feje fölött nagy vörös, smaragd- és tarka színű pillangók repdestek. A kertváros, ahol lakott, két hegy párhuzamos vonulatának völgyében feküdt, közel a Gilsa igazgatási központjához. Az utca végéről már látszott a királyi palota, ahová ma is - mint minden hónap első napján - hivatalos volt. A színtiszta márvány-palota a szemközti hegyvonulat lankás oldalára épült. Arany kupolája szikrázott a fényben, hét tornya pedig vigyázón hatolt az ég felé. Este, mikor már az Alfa-Rigel is lehanyatlott a hegy mögé, minden egyes torony csúcsa egy-egy fé8.
nyes csillagra mutatott, ha a szemlélő a központi park nagy szökőkútja előtt állt. Nils bíró oda is teleportálhatta volna magát a palota udvarára, akár a tanácsterembeli székébe is, de sokkal jobban szeretett a napfényes utcán sétálgatni. Feje fölött néhány környékbeli ismerőse, szomszédja levitált. Ezt ő maga is megtehette bármikor, de a bíró kimondottan élvezte a sétát. Kellemes fáradság volt ez számára, szerette dolgoztatni az izmait és a ritka oxigén is jobban átjárta szürkés-fehér testét. Ez a test akár több ezer évig hibátlanul, betegségek nélkül szolgálta hordozóját. Ha véletlenül megsebezte vastag, de rugalmas, gumiszerű bőrét, akkor kék színű, klorofill tartalmú vér serkent ki ereiből. A seb azonban gyorsan, szinte pillanatok alatt behegedt. De sebet szerezni az ő fajának nem volt mindennapos esemény. Ugyanis semmiféle eszközt nem használtak a ruházaton és a központi adathordozón kívül. Nem táplálkoztak, mert vérük klorofill tartalma, valamint agyuk különleges fotonreaktora a fény energiáját hasznosította. Ennek köszönhetően magas elektromágneses energiaszinten léteztek. Bármilyen tárgyat kellett mozgatni, azt kizárólag telekinézis vagy teleportálás útján végezték. Agyuk eme fejlettségi szintjén bármire képesek voltak. A Gilsa egyetlen, óriás-kontinensén nem voltak határok vagy korlátok. 9.
A kb. 150 millió gilsai szabadon mozgott a bolygón, bejárva annak szigeteit, hegyeit és folyóit. Még az óceánt is birtokba vehették bármikor és akár órákat is tölthettek a víz alatt, vagy a halak között. Testük a napfénnyel táplálkozott és szervezetük oxigén-felhasználása is csekély volt. A bíró a maga 493 évével nem számított a bolygó öregebbjei közé. 311 éve szerzett bírói képesítést, hogy minden tudásával és tapasztalatával a Gilsa lakóinak jólétét szolgálja. Eddig nem akadt túl sok dolga a törvényszegőkkel. A bolygó mintegy 255 ezer éve alatt igen magas társadalmi szintre, demokratikus királyságra jutott, lakosainak erkölcse pedig valamivel meghaladta a Tejútrendszer egyéb lakott bolygóinak a fejlettségét. Sok lakott bolygót megismert már ezer fényéves körzetben, de nagy örömmel és elégedettséggel töltötte el, hogy itt élhetett, a Gilsán. Kimondhatatlanul szerette ezt a földet, minden élőlényével együtt. Őt is szerették, nagy tisztelet és megbecsülés övezte, bármerre is járjon. Nils bíró elismert személyiség volt, mert szíve tele volt szeretettel. Bármilyen döntést is kelljen hoznia munkája vagy magánélete során, mindig a szeretet vezérelte. Még az állatok is különös figyelemmel kísérték sétáin. 10.
Nem igazán értette azt, ami mostanában történt. Már hetek óta, amikor belenézett a központi adattárolójába, aggasztó hírekről értesült. Csodálkozással figyelte a távoli és nem túl távoli eseményeket. Mi lehet az oka, hogy egyes honfitársai nem elégedettek ezzel a bolygóval? Mi lehet az oka, hogy néhány másik bolygó, a Nasca, az Inca és az Atlantida lakói fellázadtak a társadalmi rend ellen és most már a Gilsát is magukkal vonták a lázadásba? Ez számára teljesen megmagyarázhatatlan volt. Őszinte szíve nem értette, hogy minden a hatalomról szólt. A lázadók nagyon veszélyes terveket szövögettek a demokratikus államforma ellen. Kasztrendszert szeretnének megvalósítani, aminek az alapja a rabszolgatartás. Néhány nagy fejedelem kezébe összpontosítva a hatalmat, hűbéres, katona és szolga csoportra osztanák a bolygók lakóit. Elborzadt ettől az ideától.... Amint gondolataiból visszatért, egy tigris-kölyköt pillantott meg a járdán üldögélni, magányosan és szomorúan. Hozzálépve megsimogatta és ölbe vette. Ismerte jól, tudta kié, melyik házból szökhetett meg. A kis 6 éves Amenhot kedvence volt az állatka. Odasietett vele a házuk bejáratához és egy szellőgondolattal meglengette az ajtó fölötti rézharangocskákat. Az ajtó megnyílt és a résben egy kis feketehajú buksi szürke szemei pislogtak...
11.
- Szép Rigelt, Amenhot! Megint elcsavargott a tigrised. Vigyázz rá, mert nagyon szomorú nélküled! - Szép Rigelt neked is, Nils bíró! Jajj, köszönöm! Kicsit megfeledkeztem róla megint... Azzal ölbe kapta a tigrisét és már futott is vele be a házba. Nils bíró megfordult, felnézett egy pillanatra a pálmaleveleken játszadozó cerkófmajmokra és továbbindult a palota irányába. Az alacsony sövénnyel határolt, kerítés nélküli kertek jól beláthatóak voltak. Csodálta, ahogy a gyerekek kis tigrisekkel, jaguárokkal játszadoznak a fűben, amit a kis állatok gondosan rövidre legeltek. Ember és állat különös szimbiózisa ez a bolygó. Az utca végén jobbra fordult. Virágoktól ragyogó kertek között lépdelt. Csaknem mindegyikben kis tavacska szikrázott. Az utca néptelen ilyenkor. Senkinek semmi fontos dolga nem lévén, szinte mindenki a hátsó úszómedencében tölti a napját. Néhány száz lépés után elérte a főteret. A tér nem volt túl tágas, a gránitburkolatot virágos parkrészletek törték meg.
A parkot körben díszes épületek övezték, amiben az igazgatási hivatalok székeltek. Itt volt az ő irodája is, de most nem lépett be a faragott kőkapun. 12.
Egy pillanatra megállt és felnézett. Az épület árkádja alól pompás színű, fénylő tollú madarak repültek ki, egyenesen a bíró felé tartva. Több tucat korall színű paradicsom-madár, smaragd pintyek és királykék színű szajkók. Az egyik, egy csodásan kék - amelyik a fején kis fehér kört viselt, akár egy diadémot -, egy pillanatra a bíró vállára ereszkedett. Mintha valamit súgott volna a fülébe, majd ismét a levegőbe emelkedett. A bíró tovább indult, a madárka pedig vele tartott egy darabig, hol előtte, hol mögötte röpdösve. Elmosolyodott. A következő emelkedő elején előtűnt a palota színarany kerítése. Jobbra, a város mögött, ahol a két hegy kifut a tengerpartra, fehér testek játszadoztak a vízben és a homokban. Már érezte a palota mesés kertjének illatát. A kertbe érve egy csodálatos szökőkút előtt haladt el a márványjárda. Drágakövekkel kirakott arany testét ívelt falú aquamarine-kristálymedence vette körül, amiben türkiz színű víz pezsgett. A víz illata semmihez nem volt fogható. A lába csaknem földbe gyökerezett, és képtelen volt továbblépni. Nem csupán a szökőkutat övező virágok illata és látványa volt az, ami megragadta. Maga a víz olyan ambrózia-illatot árasztott magából, ami azonnal boldogság-hormont kezdett termelni az ember agyában. Minden hónap első napján erre járt, de az érzés mindig magával ragadta őt, már legalább 75 éve. 13.
Itt mindannyiszor képes volt megfeledkezni a teljes külvilágról. Csak állt és nézte a végtelen cédrussort, ami a palota mellett vezetett. A fák között vörös gránitút futott, amiben sárga intarzia a legcsodásabb képeket formázta. A palota két oldalán kanyargós, csodakék azurin kőlépcsők vezettek fel a függőkertekhez. A kőben futó barna, fehér és sárga rajzolatok megannyi rejtélyes ábrát alkottak. Itt még az aggasztó hírek is eltűntek a gondolataiból. A szökőkút türkizkristály-pereme alól halk, andalító hárfamuzsika hallatszott. Egyszerűen semmire, de semmire nem tudott gondolni. A világ valamennyi csodája a szemén, fülén és orrán keresztül hatolt a fejébe, hogy uralma alá vonja Nils bírót. A park csodás virágkompozíciók orgiája volt. Vörös és korall, sárga és lila, a kék a zöld és a bíbor valamennyi árnyalata színes képeket rajzolt a szökőkút alatti kertbe, az út túloldalán. A víz fölött csodás színű, bódult szitakötők, pillangók röpködtek, mintha a virágok a medence fölé repültek volna. Egyszerűen megállt az idő a bíró számára. Képtelen volt érzékelni a percek múlását. Már azt sem tudta, miért ment a palotába. Nem is igazán érdekelte. Szürkés-kék arcán olyan földöntúli boldogság ragyogott, mint amikor először emelkedhetett a levegőbe szülei segítsége nélkül. Teljesen olyan érzés kerítette hatalmába, mint amikor először vetette magát az óceán meleg, kék habjai közé. 14.
De ez az érzés és a látvány együttesen még ettől is különlegesebb volt számára. Semmihez nem volt hasonlítható ebben az életben, ezen a bolygón. Különösen kellemes, régen eltűnt emlékek idéződtek fel benne. Eszébe jutott a nap, amikor megismerte a feleségét, és az, amikor megszületett a fia, Ozisz. Majd amikor megszületett az unokája, Zora. Felidőződött benne a nap, amikor először léphetett a palota karmazsin szőnyeggel borított, aranyló tanácstermébe. Fölötte egy öntözőgép hangtalan antigravitációs motorral lebegett, finoman porlasztott vízcseppeket szórva a fejére. Nils bíró még ezt sem érzékelte igazán, a finom vízpára csak fokozta bizsergő érzését. Néhányszor felemelte a kezét és elsimította haján a vékony vízréteget, ami le-lecsöppent az arcára is. Ekkor vette észre a szökőkút fölött a két szivárványt. Egy nagyobbat és a közepében egy kisebbet. A kettő között pedig, éppen a legmagasabb ponton, meglátta a Teclant, azt a gázgyűrűkkel övezett kis holdat, ami a Gilsát kísérte égi útján, bármerre is tartott. Már halvány volt az Alfa-Rigel erős fénye mellett, de így is jól ki lehetett venni 7 különálló gyűrűjét. Ez így együtt, a két szivárvány, közte a gyűrűs Teclannal, most egy mesekönyv képét idézte fel benne. Amikor még egészen kisgyermek volt, akkor látta ezt a képet, és most eszébe jutott, hogy már akkor sem tudta levenni a szemét róla. Minduntalan visszalapozott hozzá, édesapja nagy bosszúságára. 15.
Eddigi élete során egyetlen-egyszer sem gondolta, hogy ezt valaha megláthatja a valóságban. Ha eszébe is jutott olykor a mesekönyv, mindig azt gondolta, ez csak a rajzolók képzeletének szüleménye lehetett, annyira valószerűtlen volt. És most ott állt a királyi palota előkertjében, megannyi csodával a lába alatt és egy mesekönyv elevenedett meg a szeme láttára. Teljesen le volt nyűgözve. A külvilágból csak annyit érzékelt, hogy díszegyenruhás ajtónállók fogták karon: - Szép Rigelt, Nils bíró! A fáraó már vár téged! Ezzel felvezették a palotába.
16.
2. A Fáraó Amint Nils bíró belépett a trónterembe, a fáraó aki egy drágakövekkel kirakott, gazdag faragásokkal díszített, súlyos olajfa trónuson ült - azonnal magához intette. Körülötte aranyló fény szikrázott, közönséges ember belevakult volna. A fény betöltötte az egész termet. A terem közepe mélyebben feküdt, körös-körül 7 lépcsősor övezte, amit lágy karmazsin-szőnyeg borított. Az aranyozott falak nagyon távolinak tűntek. Ez volt a tárgyalóterem, és itt tartották évente egyszer az intersoláris bizottság ülését is. A tárgyalások alkalmával egy óriási, mézszinű olajfa asztal ereszkedett alá a mennyezetről, 24 díszesen faragott székkel. A székek háttámlája magasan a fejek fölé nyúlt. A székekben már helyet foglaltak a tanács tagjai, csak néhányan hiányoztak még. Az asztalnak nem voltak lábai és felülről sem volt rögzítve semmihez. A tanács ülése alatt a megfelelő magasságban lebegett, a végén pedig visszaemelkedett a mennyezetre a székekkel együtt. A székek lábai talpba épített kis világítótesteket tartalmaztak. Amikor senki nem tartózkodott a teremben, csak ezek világítottak a mennyezeten, mint megannyi csillagocska. 17.
Nils bíró odalépett a trónszékhez és meghajtotta a fejét. - Szép Rigelt, kedves barátom! - üdvözölte a fáraó - Az örök fény ragyogja be arcodat, hatalmas Fáraó! - Szeretném tudni, sikerrel járt-e a fáradozásod? Bejelenthetem a tanácsnak, hogy megtaláltad munkatársaiddal a helyes megoldást erre az igazán kényes problémára? - Ó igen, Fáraó. Azt gondolom, a legmegfelelőbb megoldást sikerült megtalálnunk. Amint azt két Teclánhónappal ezelőtt megparancsoltad, magam mellé vettem még 2 bírót, 3 astro-kutatót, 3 psziché-elemzőt, és 3 szociográfust. Megfeszített munkánk eredményét készen állok a nagytiszteletű Tanács elé terjeszteni. - Köszönöm, kedves barátom! Akkor foglald el helyedet a Tanács tagjai között! - mosolyodott el a fáraó. Gondterhes tekintete kicsit megenyhült végre a hosszú hónapok után. Nils bíró helyet foglalt a számára fenntartott, kartámaszos székben, széles mosollyal egyenként biccentett fejével minden társa felé, majd a fáraóra emelte szemét. Amikor tekintetük összeért, a fáraó felemelte aranypálcáját - ezzel jelezve, hogy a tanácsülést meg kívánja nyitni. A termet hirtelen mély csend töltötte be.
18.
A fáraó trónja felemelkedett a fejek fölé, és hihetetlenül barátságos, zengő hangon elkezdett beszélni: - Legyetek üdvözölve kedves barátaim! A Teremtő fénye töltsön be titeket ezen a mai különleges napon! Amint arról ti is valamennyien értesültetek, igen feszült helyzet alakult ki bolygónkon, a Gilsán, és még további 3 másik lakott bolygón úgyszintén. Ezek a bolygók a Pleiádok Maia csillagának ötödik, Tikal terradája, és ugyan ebben a halmazban a Pleione csillagának Atlantida nevű óceán-bolygója, valamint a Kentaur csillagköd Alfa-Centauri csillag Inca nevű föld-víz bolygója. Megfeszített erővel keressük a megoldást erre az igenigen kényes helyzetre. Mint ismert számotokra, olyan tervet dédelgetnek honfitársaink közül néhányan, ami ha megvalósul, 255 ezer éves történelmünk valamennyi demokratikus vívmánya szerte foszlik és mi mindannyian, családjainkkal együtt felmérhetetlen veszélybe kerülünk. A helyzet megoldását nehezíti természetünk azon tulajdonsága, hogy lelkünk szabad és halhatatlan. Társadalmunk alapja a korlátlan mozgás lehetősége. Ezért a lázadókat sem törvényi szabályozással, sem fizikai módszerekkel nem áll módunkban korlátozni. Civilizációnk a szabad akarat, a felelős döntéseken alapuló cselekvés, valamint a szeretet törvényének komplexe. 19.
Büszkén valljuk, hogy minden ember egyenlő rangú testvére a másiknak és a többi bolygó lakóihoz is ezzel a szeretettel és elfogadással fordulunk. Amint az ismert előttetek, én magam is hozzátok hasonló körülmények között élek. Ez a csodálatos palota a törvényalkotás és demokratikus irányítás nemes céljának egy kifejező eszköze és annak helyszíne. Személyem megválasztása ugyancsak demokratikus módon, a tanács egybehangzó döntése alapján történt 1557 évvel ezelőtt. Minden tapasztalatommal és ismeretemmel a Gilsa polgárait szolgálom, és tartom a kapcsolatot a többi lakott bolygó királyaival. Mindez nagy terhet és felelősséget helyez a vállamra, de örömmel teljesítem ezt a küldetésemet, melyre egykor megválasztottatok. Azonban, ha a lázadók terve megvalósul, megszűnik bolygónkon a testvériség és egyenlőség. Olyan ördögi tervet készítenek elő, mely szerint néhány fejedelem kezébe venné az uralmat, felosztanák a bolygót egymás között, ahol katonai erőszakkal szolgaságba vetnék testvéreiket. Ez egy hatalmi játék, aminek a lényege még nem teljesen ismert előttünk. De az alapja erőszak alkalmazása a rettegés fenntartására. Nem egyéb, mint a szabad és halhatatlan lélek kizsákmányolása félelemkeltés által. A psziché-elemzők kutatásai szerint a terv kiötlői beteges vágyaikat szeretnék kielégíteni testvéreik leigázása által.
20.
Az sem elképzelhetetlen, hogy uralmat szereznek az elménk fölött, és korlátozzák akaratunk szabadságát. A közösség vagyonát felosztanák és a szabad, ingyen energiákat kisajátítva erősítenék hatalmukat. Terveik között szerepel valamilyen fizetőeszköz bevezetése is, amin keresztül válnának elérhetővé az eddig alapvető jogok és szolgáltatások. A fizetőeszközt ellenszolgáltatásként osztanák bizonyos tevékenységeket, vagy az ő lojális szolgálatukat követően. Ezek az emberek az Univerzum törvényét készülnek áthágni. Az egyetemes törvényt, ami azonos jogokat biztosít mindannyiunk számára nem éppen rövid életünk során. Ezeket a törvényeket a Teremtő a kezdetektől meghatározta számunkra, és ezen törvények betartása által olyan jogokat és lehetőségeket, olyan életfeltételeket biztosít számunkra, amelyek a mindennapi életünket gondtalanná és örömtelivé teszi. Mivel a helyzet egyre komolyabb, nincs sok időnk cselekedni. Két Teclán hónappal ezelőtt felkértem Nils bírót, hozzon létre egy munka-csoportot bírókból, psziché-elemzőkből, astro-kutatókból és szociográfusokból a megoldás gyors felkutatására. Örömmel jelenthetem be, hogy a csoport eredménnyel járt. Amennyiben valamennyien támogatjátok a most elétek kerülő tervezetet, úgy azt haladéktalanul elő fogjuk terjeszteni az Intersoláris Bizottság soron következő ülésén. Most felkérem Nils bírót, ismertesse a tanács előtt a megoldás tervezetét!
21.
A fáraó trónusa visszaereszkedett a helyére, ezzel egy időben Nils bíró széke az asztal túlsó végére, a fáraó trónusával szembe lebegett, és a fejek magasságába emelkedett. - Nagytiszteletű Tanács! - kezdte a bíró - Amint azt valamennyien jól ismerjük, egy eddig még soha nem tapasztalt veszély fenyegeti civilizációinkat. Nem pusztán a mi bolygónkat érintő kérdésről van szó, ezért a megoldását is közösen, az érintett, lakott bolygók összefogásával kell végrehajtanunk. Mint tudjátok, immár 311 éve feladatom az igazság szolgálata a Gilsán. Ezen idő alatt még sohasem szembesültünk ilyen nehéz feladattal. Társadalmunk alapja a szabadság és az igazságosság. Minden törvényünk ehhez igazodik már évezredek óta. Lelkünk halhatatlan természetének része, hogy jelenleg nem áll módunkban korlátozni a testünk mozgásterét. A csillagközi utazásokhoz csillag-kapukat használunk ugyan, de a bolygón belüli mozgás a teleportáció és levitáció szabadsága révén korlátlan. Ez pedig jelenleg rendkívüli szabadságot biztosít valamennyiünknek, így a lázadók és a bűnözők számára is. Lelkünk bonyolult felépítése révén pedig nem áll módunkban eldönteni, hogy a deviáns viselkedés, beteges gondolkodás mekkora mértéket öltött az egyes lázadók esetében.
22.
Amennyiben nem tudjuk elszigetelni ezeket a polgárokat a többi testvérünktől, fenn áll a veszélye, hogy az őszinte és gyanútlan társaink áldozatául esnek e borzalmas ideológiának. Jelenleg nem áll módunkban eldönteni azt sem, hogy az eltévelyedés visszafordítható mértéket öltött, vagy teljesen le kell mondanunk testvérünk társadalmunkba történő visszaillesztéséről. Ezért csak egyetlen megoldás jöhet számításba, az elkülönítés. Amint azt hangsúlyoztam, jelenleg nem áll módunkban ezen a bolygón, a jelenlegi szellemi és fizikai adottságokkal rendelkező lázadókat izolálnunk. Ezért az alábbi megoldástervet dolgoztuk ki munkatársaimmal: 1., A lázadókat egy lakatlan bolygóra kell telepítenünk. Ez egy úgynevezett börtön-bolygó lesz, amit életük végéig soha nem hagyhatnak el. 2., Teljes mértékben meg kell őket fosztanunk minden eddigi ismeretüktől és tapasztalatuktól 3., Teljes mértékben meg kell őket fosztanunk emlékeiktől 4., A lelküknek egy teljesen új fejlődésen kell végighaladnia, amit egy gyermek testébe helyezve kell elkezdeniük. Ez a test nem lesz mentes fájdalmaktól és 23.
betegségektől. Táplálékra és állandó gondozásra lesz szüksége. 5., Nem használhatják agyuk teljes kapacitását, legfeljebb annak egyharmadát. Ezért nem lesznek képesek sem levitációs, sem teleportációs helyváltoztatásra. A tárgyakat is kézi erővel, vagy eszközök segítségével kell mozgatniuk. Ez meg fogja nehezíteni a mindennapjaikat 6., Minden 4 nőnemű mellé egy férfit alkotunk, akik feladata elsősorban a gyermekek nemzése, valamint a család fenntartása, irányítása lesz 7., Új életük minden tudása és tapasztalata fogja determinálni cselekedeteiket, mely életük végén az Univerzum mérlegére kerül. Akkor a Teremtő majd megvizsgálja ezeket a lelkeket, és ha arra érdemesnek ítéltetnek, visszatérhetnek a fénybe. De ha nem képesek jó cselekedeteikkel bebizonyítani, hogy érdemesek az utolsó esélyre, ha zsarnokoskodnak egymáson és elveszik egymás jogos tulajdonát, ha állatokkal, vagy egymással fajtalankodnak, esetleg egymás életére törnek, akkor nem térhetnek vissza a fénybe - az örök sötétségben és magányban kell tovább létezniük, mert nem érdemesülnek arra, ami a legnagyobb ajándék, hogy egy közösség szeretetében és összetartásában éljenek. 24.
Nils bíró kis szünetet tartott. Szeme beszéd közben folyamatosan fürkészte a jelenlévők arcát. Időnként maga is meglepődött, hogy beszédét nem fogadta ellenkezés. Sőt, időnként nagy egyetértésben bólogattak az ülés tagjai. Még a fáraó maga is láthatóan elégedett volt az előadott anyag hallatán. Ez természetesen nagyban befolyásolta a többiek véleményalkotását, de az arcok nem árulkodtak jelentős véleménykülönbségről. Ettől megnyugodott, folytatta. A fenti terv megvalósításához a következőkre lesz szükségünk: - Egy bolygóra, amelyik jelenleg lakatlan, de megfelelő lehet az emberi élet számára. Astro-kutató barátaimmal felkutattunk egy erre a célra alkalmas planétát. Ez a Nap, ismertebb nevén a Helios nevű csillag körül kering. Tőlünk 775 fényévre, a Pleiádok csillagködében található, ahol a Maia csillag Tikal nevű bolygója, valamint a Pleone Atlantidája, amelyeknek lakóit szintén fenyegeti ez a veszély. A bolygó neve Terra, másik nevén Arde, ami azt jelenti: Föld. Neve és küldetése is közönséges, mert már sok százezer éve elkülönítőként használatos. Tipikus börtön-bolygó primitív létformák számára. Jelenleg jégtakaró borítja. Egy ütközés következtében pályája módosult, klímája megváltozott, élővilága elpusztult.
25.
Korábban már éltek itt emberek, és óriás lények is, akiket az Aldebaran Gigant bolygójának lakói telepítettek oda. Azonban idővel kegyetlenné és vérszomjassá válva, háborúba kezdtek az emberekkel, ezért a Teremtő utasítására Abandon - az Ő ítéletének végrehajtója - elpusztította őket. Kidolgoztunk egy tervet is, amellyel vissza tudjuk állítani az eredeti keringési pályára, így rövid idő alatt felolvadna a jégtakarója. A módszer hasonló lenne ahhoz, ami kitérítette az eredeti pályáról - mesterséges ütközést hozunk létre. A központi csillag körül keringett korábban egy nagybolygó, a Phaeton. Ez az ötödik bolygó volt a Nap körül, pályája a Mars és a Jupiter között. Egy alkalommal az egyik holdja letért a pályájáról és beleütközött a Phaetonba. Mindkét bolygó felrobbant és kisebb-nagyobb darabokra szakadt. Ez alkotja jelenleg az Aszteroida-övet, amelyből folyamatosan szöknek meg az olykor hegy, vagy kisbolygó méretű szikladarabok. Egy ilyen felhasználásával vissza tudjuk téríteni a Földet a megfelelő keringési pályára. Erre igen rövid idő szükséges, olyan nagy az aszteroida-forgalom a térségben. - Önkéntes telepesekre is szükségünk lesz, akik megteremtik a feltételeket az élet beindításához a bolygón. Városokat emelnek, ahol az elítéltek laknak majd. Megteremtik a feltételeket azok életben maradásához. 26.
Megszervezik az életüket, munkabeosztást adnak nekik és irányítják őket. Őrködnek, hogy feltámadt ösztöneiket ne fordítsák egymás ellen. Megépítik a csillagkapukat az átjárás kétirányúsításához. Bolygónként 3 telepesre van szükségünk, akik nem rendelkeznek családdal. A börtön-bolygóról csak látogatóba térhetnek vissza. Életük hátralévő részét ennek a küldetésnek kell szentelniük. - Meg kell alkotnunk a telepesek számára azt az eszközt, aminek a segítségével elvégezhetik a rájuk bízott feladatot. Ezt az eszközt magukkal kell vigyék és állandóan maguknál kell tartaniuk. Távol az anyabolygótól szükségük lesz minden segítségre és információra, amit csak ezen keresztül érhetnek el az új lakóhelyükön. - Egy vezetőre is szükség lesz, aki az egész “Utolsó esély” műveletet irányítja majd. Mindannyiuknak feddhetetlen jellemű, hűséges és állhatatos személyeknek kell lenniük. - Meg kell alkotnunk a pszichoretardert, amelynek segítségével az elítéltek emlékeit töröljük a transzportálást megelőzően. Mire mindez elkészül, addigra be kell gyűjteni az adatokat az érintettekről, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján meg kell hozni az ítéletet is fölöttük. Csak nagyon alapos indokkal alkalmazhatjuk ezt a módszert, és sohasem tévedhetünk! 27.
Ez utóbbi részlet volt a legkényesebb az egész tervben. Tudta, hogy ezen elbukhat minden eddigi erőfeszítés és munka. Aggódva nézett a tagok meglepődött tekintetébe. Kis szünetet követően folytatta: - Az elítélteknek teljesen elölről kell kezdeni az életüket azon a bolygón. Semmilyen emlékképet és semmilyen információt nem vihetnek magukkal, mert az megzavarná az ítéletalkotásukat. Ez mindannyiunk közös felelőssége, és nem tehetjük kockára semmivel, ami befolyásolná a lelkek formálódását. A fáraó helyeslően bólogatott. Ez némiképp megnyugtatta, mert tudta, ha a fáraó nem tesz ellenvetést a tervvel kapcsolatban, akkor jó eséllyel fog keresztülmenni a tanács szavazásán is. Tudta azt is, hogy ez a terv nagyon összetett. Sok olyan részfeladatot kell még elvégezni, amire eddig soha nem volt szükség. Az egész kicsit bizarr volt. Ha belegondolt, embereket fognak tenyészteni elbukott lelkek számára. Ettől a gondolattól maga Nils bíró is összerezzent, de ha arra gondolt, hogy a lázadók átveszik az uralmat a bolygón, hogy egy beteges játék tárgyává tegyék őt, családját és barátait, ettől semmi borzalmasabbat nem tudott elképzelni. Ettől még az is jobb, hogy emberekkel népesítsenek be egy bolygót, ahol az élet igen alacsony szintjén, csaknem az állatokkal azonos nívón, korlátok és akadályok között juthatnak az erkölcs magasabb szintjére. Vagy éppen ellenkezőleg, a pokol mélységeibe. Mindkettőre esély nyílt. 28.
Körülnézett a teremben, és még ennyit szólt:
- Kérem az ülés Tisztelt résztvevőit, gondolják át, hogy azok, akik átesnek majd a transzportálás folyamatán, nagyon veszélyes tagjai társadalmunknak. Ha egyáltalán mondhatjuk azt, hogy tagjai. Mert mi annak tekintjük ma őket, de a számukra holnap mi csak bábok vagyunk, akiknek engedelmességgel kell szolgálniuk az ő kényüket, az önkényüket! Gondoljátok át barátaim, hogy az “Utolsó esély” művelet talán a mi utolsó esélyünk is egyben! Köszönöm, hogy meghallgattatok! Ezzel széke a helyére lebegett. Mindenki döbbent csendben várta, hogy a fáraó ismét megszólaljon. Eddig még soha nem álltak ilyen nehéz döntés előtt. A fáraó trónja ismét a magasba emelkedett, jelezve, hogy szólni kíván. - Megköszönjük Nils bíró részletes ismertetését! A magam részéről minden pontját elfogadom és támogatom. Megértem, hogy néhányatokat aggodalommal tölt el a tervezet, de sajnos be kell látnunk, ez valóban mindannyiunk utolsó esélye. A tanács tagjai most egy órára visszavonulnak a különterembe, ahol megvitathatják a hallottakat és további kérdéseket tehetnek fel a tervvel kapcsolatban. Sajnos még ma meg kell hozzuk a döntést. A terv részleteit, valamint a döntés eredményét az inter-soláris bizottság elé fogjuk terjeszteni még ebben a hónapban, a soron következő ülésen. 29.
Függetlenül a mi döntésünktől, a tervezetet ismertetni kell a többi érintett bolygóval is, mert ha ők szükségesnek, vagy elfogadhatónak találják, a mi részvételünk nélkül is megvalósulhat az “Utolsó esély” művelet. Szeretném, ha tudomásul vennétek, csak a teljesen egyhangú „igen” szavazat fogja ezt a tervet megvalósítani a Gilsa lakói számára! - folytatta. Ebben az esetben 3 küldött kijelöléséről is gondoskodnunk kell, akik az első telepesek lesznek majd a börtön-bolygón. Az egy óra leteltével mindenki visszatért a tanácsterembe és a tagok elfoglalták helyeiket. Az indulatok még mindig kavarogtak, nagy próbatétele volt ez mindannak, amit eddigi életük során megtapasztaltak. De valamennyien megértették, a kockázat olyan magas, hogy ha most elvetik a tervet, az mindannyiuk sorsát örökre megpecsételheti.
30.
Senki nem szavazott ellene...
3. Az Atlantida Nils bíró még sohasem vett részt intersoláris tanácskozáson. Életkora nem tette őt alkalmassá, hogy véleményét megossza a lakott bolygók véneivel, akik életkora meghaladta a 2500 évet. Most azonban a fáraó kifejezett kívánsága volt, hogy megjelenjen a soron következő ülésen, és előadja a bizottság előtt is a kidolgozott tervezetet. Erre egy hét múlva kerül sor, a Pleione csillag Atlantidáján. Járt már az Atlantidán, ezen az óceán-bolygón, melyen mindössze egyetlen óriási sziget hordozta az életet, de a palotában eddig sohasem. A Rigel-rendszer Gilsájához vezető csillagkapu távol esett a palotától, ahová különben is csak hivatalos ügyben engedélyezték a belépést. A sziget jól kiépített, sűrűn lakott várossá fejlődött az évezredek alatt. Éppen ezért nagy veszélyt jelentett számukra az új ideológia megjelenése. Amikor elérkezett a nevezetes nap, Nils bíró ismét nekivágott a megszokott útjának a palota irányába. Még sohasem volt ennyire izgatott. Úgy érezte, a séta most megnyugtatja és közben újra átgondolhatja a tervezet minden apró részletét. Erre nagy szüksége volt. A palota előkertjébe érve eltakarta orrát, és egyenesen maga elé nézve besietett. 31.
Ismét nagyon izgatott lett, amikor a Bizottság vén tagjaival együtt elvezették az Atlantida csillagkapujához. Indulás előtt a fáraó személyesen búcsúzott valamennyiüktől, sikeres küldetést kívánva és üdvözletét küldve az intersoláris bizottság tagjainak. A három vén és Nils bíró beléptek a teleportfülkékbe, hogy a következő pillanatban kilépjenek abból az Atlantida királyi palotájában. Nem volt fárasztó utazás. Jószerével semmi változást nem érzett, még a levegő is azonos sűrűségű volt. Csak az illata különbözött a fáraó palotájában megszokottól. Három társával körbevezették a palota kertjében őket, hogy megcsodálhassák a teraszos függőkerteket és lugasokat. A palota igen ritka, kék gránitból épült, amit az óceán vizének kék algái színeztek csodálatos színűvé. 77 oszlop tartotta a homlokzatot, melyekből középen 33 oszlop magasabbra emelte azt. Impozáns látványt nyújtott a sziget közepén magasra törő kék tornyaival. A kertekben úgy pompáztak a virágok a Pleione fényében, mint ha csak egy ékszeres szelencébe nézett volna bele. Elámult azon a sokszínűségen, ami - ha lehet - még a fáraó kertjénél is pompásabb volt. A virágok illata betöltött minden rejtett zugot, tisztán és megkülönböztethetően a különböző fajtáknak megfelelően. Így a kertben volt egy rész, ami rózsa-, volt ami jázmin-, volt ami orchidea-, volt ami lótusz illatot árasztott, a száz és száz virágfajta szerint. 32.
Az Atlantida fokozatosan nőtt lakosainak számával, mind több és több helyet elhódítva a meleg, azúrkék óceántól. Mára jelentős része mesterségesen épült partvonalon helyezkedett el. Az óceán mindig békés, kellemes szelektől borzolt hullámai a házak kertjeit mosták. Megannyi magánstrand tagolta a partot, ahol boldog emberek, gyerekek tízezrei töltötték mindennapjaikat. De egy napon ezek a strandok eltűnnek, hogy helyet adjanak újabb és újabb utcáknak és lakóházaknak. Akkor az ott lakók majd medencéket építenek, a strand pedig beljebb épül az óceánba új lakók otthonaként. A vendégek visszatértek a palota tanácstermébe. Kék bársony szőnyeggel borított padlója 7 lépcsősorral lejjebb helyezkedett el a bejárat szintje alatt. A terem mind a négy oldalán volt egy-egy bejárat, súlyos, faragott faajtókkal határolva. A falak mentén aranyfejes, vörös gránit oszlopok tartották a mennyezetet. 100 ilyen oszlop sorakozott körben, hogy megannyi őrként ölelje körül a tanácstermet. A terem végében ékkövekkel kirakott arany trónuson ült Atlantida királya. Hosszú, fehér szakálla az ölébe omlott, beborítva kék nehéz-selyem palástját. A terem közepén szobányi méretű, fekete márványasztal állt. Körülötte 24 márvány szék, arany kartámaszokkal. A székekben bársony párna biztosította a rajta ülők kényelmét. 33.
A 24 széken 24 bolygó véneinek rangidősei foglaltak helyet, míg a többiek a körben futó lépcsők kék bársony szőnyegén ültek le. De most előhoztak még egy márvány széket, amit pontosan a király trónusával szemben helyeztek el. A szék négy lábát négy udvaronc a tenyerén tartotta, természetesen csak jelképesen. Mert a szék valójában a tenyerek fölött néhány centiméterrel lebegett, majd a márványasztal hosszú oldalához ereszkedett. A király intett, és az udvaroncok odakísérték Nils bírót a 25. székhez. Nem kis meglepetés volt ez a bíró számára. Rendkívül megilletődve foglalt helyet az asztalnál, ahol a legfiatalabb tanácstag is betöltötte már életének 2500-adik évét. A király ekkor felemelte arany pálcáját, és a teremre halálos csend ereszkedett. A trónusa felemelkedett a fejek fölé, és érces, de nyugodt, meleg hangon megszólalt: - Az Univerzum Teremtőjének békéje és örök fénye legyen veletek! Köszöntelek benneteket a mai bizottsági ülésen, mely némileg eltérő lesz az eddig megszokottaktól. Amint azt látjátok, egy taggal bővült a mai tanácskozás. Hallgassátok figyelmesen Nils bíró beszámolóját, aki a Rigel kettős-csillag Gilsa nevű bolygójáról érkezett közénk, hogy elénk tárja kidolgozott javaslatát a sokunkat érintő veszélyhelyzet megoldására! Kérlek Nils bíró, kezdd el a terv ismertetését! 34.
Ekkor Nils bíró széke megemelkedett, az asztal közepe fölé lebegett és igen lassan elkezdett körbe forogni. Amint meglepettsége enyhült, mély levegőt vett és kissé remegő hangon elkezdte ismertetni a Gilsán kidolgozott tervet. Ha lehet, még részletesebben és még szemléletesebben beszélt, mint először, a fáraó palotájában. Tudta, hogy nagyon sok múlik most azon, mennyire tudja átláthatóvá tenni elképzelését a vének számára. Nils bíró hangja egyre nyugodtabb lett, ahogy a hallgatóság egyetértő tekintetét végigmérte. Most valamivel könnyebb dolga volt, mert a tervezet már bekerült a központi adathordozó azon részébe, ami csak a vének számára volt elérhető. Így a tervezet már nem volt ismeretlen a nagy bölcsességgel rendelkező bizottsági tagok számára. A saját nyelvén, a Gilsa ősi nyelvén beszélt, de mindenki a saját nyelvén értette meg azt. Az Univerzum egysége formálta gondolataikat. Amikor befejezte a tervezet ismertetését, széke visszalebegett a helyére, s a király trónusa ismét felemelkedett, jelezve - beszélni kíván. - Köszönettel tartozunk a Gilsa polgárainak, amiért fáradságos erőfeszítéssel kidolgozták ezt a rendkívül kényes tervezetet! Mivel már az Inter-soláris Bizottság tagjai előzetesen megismerhették és hozzájárulásukat is adták az “Utolsó esély” művelet megvalósításához, haladéktalanul neki kell látnunk a megvalósításhoz! 35.
- Kiadom az utasítást a Föld-bolygó pályájának mielőbbi módosítására! - Kiadom az utasítást a pszicho-retarder megépítésére! - Kiadom az utasítást a küldöttek, a börtön-bolygó telepeseinek kiválasztására! - Még egy valami maradt számunkra: az eszköz megteremtése, ami a telepeseket fogja segíteni új lakóhelyük kialakításában és az anyabolygókkal történő kapcsolattartásban. Ezt most fogjuk megalkotni. - Arra kérem az érintett négy bolygó, a Gilsa, a Tikal, az Inca és az Atlantida vén bölcseit, maradjanak még a teremben! - Mindenkinek megköszönöm, hogy jelenlétével megtisztelte bizottságunkat! Az ülést berekesztem, menjetek békével! Az örök fény világosítsa meg arcotokat!
36.
4. Kristály koponyák Amikor mindenki távozott, csak 12 vén maradt a királlyal. Valamennyien a fekete márványasztal körül helyezkedtek el. Ekkor a király jelt adott és egy komornyik megnyitotta a fal egyik kazettáját, az oszlopsor mögött. A kazettából egy emberfej méretű, szikrázó, áttetsző, de aranybarna színben pompázó kristálykoponya lebegett az asztal közepére. Mindenki tudta, ez a koponya hordozza az Univerzum valamennyi információját már sok-sok ezer éve. Csak nagyon ritkán, igen különleges alkalmakkor hívták azt elő. Ez a mai alkalom pedig ilyen volt. Egy világot készültek létrehozni. Egy helyet, ahol az elbukottak utolsó esélyt kaphatnak, hogy jóvá tegyék azt, amit az Univerzum ellen elkövettek. Sorsdöntő pillanat volt ez, amilyen nem adatott eddig még egyikük számára sem. A király trónja felemelkedett, a vén bölcsek pedig rászegezték tekintetüket. - Amint az ismert előttetek, ez a kristály tartalmazza valamennyi tudást és információt, amivel elődeink az Univerzum teremtése óta rendelkeztek. Valamennyi lakott bolygó birtokában van belőle egy példány, királyaitok palotája őrzi azokat. 37.
- Most elérkezett az idő, hogy másolatot készítsünk a kristályról, amit az új bolygó telepesei magukkal fognak vinni. Ezt az expedíció vezetőjének birtokába adjuk, hogy mindenkor megfelelő tudás és erő álljon rendelkezésére a merőben új körülmények között. Most azonban ez önmagában nem lesz elegendő. Mert minden egyes telepesnek szüksége lesz egy saját kristályra az új életében. E nélkül nem lennének képesek elvégezni a rájuk bízott nehéz feladatot. Most az a teendőnk, hogy az ősi kristály lemásolásával együtt ti is létrehozzátok a saját tudásotok kristályát, amit a telepesek szolgálatára fogtok bocsátani. Ekkor a király trónusa a helyére ereszkedett. Pálcája felemelkedett és odalebegett a kristály fölé, majd megérintette azt. A kristály most még fényesebben, szikrázóbban kezdett ragyogni. A vének folyamatosan rajta tartották a tekintetüket. Lepergett szemük előtt az Univerzum és a lakott világok teremtése. Látták, ahogyan csillagok születnek a csillagporból, és látták, hogyan formálódik bolygókká a maradék por. Nem volt ez hétköznapi látvány számukra. Csillagok ezrei születtek újra a szemük előtt és bolygók tízezrei alakultak ki, hogy a csillagok vonzásának végtelen pályájára álljanak. Megszületett a Tejút, a lakóhelyük. Mire mindez lepergett, a kristály megduplázta magát. Most már két, 38.
teljesen egyforma kristály-koponya állt az asztalon, a vének előtt pedig ott csillogott a fekete márvány asztalon egy-egy kisebb koponya, a saját bölcsességük szerint kikristályosodott, száz színben szikrázó adattár. A király ismét szóra emelkedett: - Most vigyétek magatokkal a kristályotokat és adjátok át azokat a majdan kiválasztott küldötteknek. Majd végezetül így szólt a négy bölcshöz: - A 13. koponyát az expedíció vezetőjére ruházzuk. Menjetek békével, a Teremtő áldja meg munkátokat, hogy az gyümölcsöző legyen!
39.
5. A felkészülés Három hónappal később a Maia csillag Tikal bolygólyán... Palenqe, a Tikal fővárosa ragyogott a délelőtti Maia fényében. Pakal és Teoti a medence szélén üldögéltek és szemmel láthatóan nagyon izgatottak voltak. Téglavörös bőrüket nem a nap színezte ilyenre. Pigmentjeiket génjeik festették lángolóra. Ereikben nekik is klorofill-tartalmú, de vörös színű vér keringett. Végtagjaikon 6-6 ujj, a kezükön az egymás melletti 5-5 pedig olyan valószerűtlenül hosszú, mint ha azzal akarnák tologatni az éjszakai égbolt csillagait. Amióta kiválasztották őket a Föld-expedícióra, csak erről beszélnek naphosszat. Peten a vízben úszkált, ő nyugodtabban viselte a közeli indulás terhét. A Föld pályáját és tengelyét sikeresen beállították az astro-kutatók. Jelenleg 336 nap alatt kerüli meg a Heliost, a pálya sokkal kevésbé elliptikus, mint korábban. A Hold pedig, ami a Föld balansza, 28 nap alatt kerüli meg a Földet. A jégtakaró csaknem teljesen felolvadt, csak a pólusokon maradt kisebb kiterjedésben. Az óceán vize beállt a 18 fokra, ami a testhőmérséklet fele. A légköri hőmérséklet ezen a pályán, az óceán áramlatai és a szelek által szabályozva csaknem állandó, éjjel és nappal, +/- 4 fok ingadozással. 40.
A szárazföldek hőmérséklete ennek megfelelően 16 és 24 fok között váltakozik a tengerszint fölött 1000 méteres magasságig. A növénytakaró kezd feléledni, azokban nem tett visszafordíthatatlan kárt a jégkorszak, de az állatvilág fejlett szervezetei csaknem teljesen elpusztultak. Az óceánok állatai megfulladtak a jég alatt, csak az egysejtűek, algák és moszatok voltak képesek életben maradni. Ezért teljesen új élővilágot kell majd létrehozniuk a börtön-bolygón. A bölcsek már részletesen elmondták, mi lesz a feladatuk az új világban, de a kristályokat még nem adták át nekik. A használatával tisztában vannak. Ha bármit tudni szeretnének, csak maguk elé helyezik, ráteszik mindkét kezüket, és a kristály kérdés nélkül is megadja a választ, mert olvas a gondolataikban és a válasz is a gondolataikban fog megjelenni. Ám építeni a kristályok csak együttes erővel lesznek képesek, a királyi koponya irányításával. Csak a királyi koponya ismeri azokat a terveket, szerkezeteket, élőlények sejtjeinek, szöveteinek formáját és a DNS-ek, RNS-ek fehérjeszintézishez kapcsolt méretét és funkcióját. Ezért a királyi kristály a kezdetektől, lépésről lépésre fogja vezérelni az életterek kialakítását, aszerint a program szerint, amelyet a bölcsek meghatároztak.
41.
Azt is elmondták nekik, hogy első feladatuk a megfelelő építési helyek bejárása lesz. A kristályok sorra elviszik a telepeseket minden helyszínre. Négy fő építési területet jelöltek ki a bolygón, mindegyik igazodik annak a népnek az életviteléhez, körülményeihez, amelyik a kijelölt helyre kerül. - Mi egy keskeny földnyelvet fogunk benépesíteni a nagy északi és déli kontinens között. - mondja Teoti - Majd magunkról fogjuk elnevezni - vágja rá Pakal - Neeem! Én várost akarok elnevezni! - feleselt vele Teoti. Így vitatkoztak, amint társult hozzájuk Peten. Pontosan tudta, miről folyik a vita. - Saját városaink lesznek, amiknek mi leszünk a királyai? - kérdezte megilletődve.
42.
A többiek sejtelmesen mosolyogtak.
Ezidőben az Alfa-Centauri Inca bolygóján... Qosco, Ande és Nasca a királyi palota fogadótermében ültek. Velük szemben a három bölcs, előttük a fényes eukaliptusz asztalon a kristály-koponyák álltak. Egymás után, sorra elmondták, milyen feladatok várnak rájuk az új bolygón. Elmondták a csillagászati és geográfiai adatokat, a meteorológiai ismérveket, a geológiai és fizikai jellemzőket, és mindazt, amit tudniuk kell az elítéltek felügyeletével, irányításával kapcsolatban. A három küldött figyelmesen hallgatta, olykor fontos kérdésekkel szakította meg az előadást. - Még 2 kisebb, tenger méretű medencét fel kell tölteni vízzel, hogy a páratartalom egyensúlya megfelelő szintre álljon be. Ez a sivatagosodás megelőzése miatt nagyon fontos - mondta az egyik bölcs, Tacume. - Mindkét medence a Gilsa kolóniájának közelében, a nagy északi kontinensen található. A Gilsa a nagy déli kontinensre, az Atlantida az óceán egyik hatalmas szigetére települ, a Tikal pedig a nagy északi- és déli kontinenseket összekötő keskeny sávra. A mi kolóniánk ennek a sávnak a folytatását képező déli kontinensre építkezik majd.
43.
A három jelölt feszült figyelemmel követte az elbeszéléseket. Hosszan hátranyúló koponyájuk minden agytekervénye itta magába az információkat. - A kristályok mindenben a segítségetekre lesznek - vette át a szót Arquipo. - Ezek visznek el titeket a kijelölt területekre és ezek, valamint a király-koponya fogják megépíteni a csillagkapukat, a városokat és az utakat számotokra. Ezek fogják előállítani a gazdálkodáshoz szükséges növényeket, az állatokat és azt az emberi fajt, amelyik alkalmas lesz az elítéltek lelkeinek befogadására. Nagyon vigyázzatok a kristályokra! Mindig és mindenhol legyen veletek. És azt is tudnotok kell, hogy alkotni csakis akkor tudtok, ha mind a 13 kristály veletek együtt összehangoltan cselekszik. Külön-külön semmit sem teremthettek. - Nagyon fontos tudnotok, hogy amit a saját kristályotokkal közöltök, az bekerül a királyi kristály-koponyába, és ami oda kerül, az azonnal része lesz valamennyi királyi kristálynak. Az építések folyamata úgyszintén bekerül az adatbázisba. Mi mindent tudni fogunk rólatok. Éjjel-nappal figyelni fogjuk a munkátokat. - Most vegyétek magatokhoz a kristály-koponyákat! Két hét múlva elindul az expedíció. A teleport az első telepítési pontra fog letenni titeket, egy nagy folyó partjára. 44.
- Onnan már a kristályok vezetnek. Járjatok szerencsével, a Teremtő áldja meg minden munkátokat! Egyszer, ha már végig jártuk az utunkat, találkozunk a Boldogok Planétáján, az Aranyvárosban...
A Pleione csillagrendszer Atlantida bolygóján... Atlas, Hermes és Canari is átvették már a nekik szánt kristályokat. Naphosszat tervezgették, hogyanmiként fognak városokat építeni az új bolygón. Tudták, egy nagy szigetet kell benépesíteniük a meleg óceán közepén, éppen a Gilsa és a Tikal kolóniája között. Azt is elmondták nekik, hogy kezdetben együtt fognak dolgozni a többi küldöttel és a király-kristály birtokosával. Az ő személye még nem dőlt el, de talán a Tikal képviselője lesz. - Mondd Canari - kérdezte Atlas - nem félsz attól, hogy soha többé nem térhetsz vissza az Atlantidára? - Én azt gondoltam, hogy ahová menni fogunk, elnevezzük Atlantidának. Mindent olyannak építünk majd, amilyen itt volt, csak kicsiben. Akkor nem fog hiányozni annyira. A többiek jót nevettek a gyors válaszon. Canarinak mindig jól vágott az esze. 45.
- A magam részéről már holnap indulnék - szólt Hermes. Nagyon izgat az új feladat. Kicsit unalmas nekem ez a nyugalom. Nagyon szeretnék már valami újat. Megismerni más világokat. Az is régi, titkos vágyam, hogy várost építhessek. Igen, nagyon szeretnék már ott lenni. - Én hajókat szeretnék építeni - szólt Canari. Amikor a vizet szeli a szélben, a hullámok ringatják a hatalmas testet, és minden olyan szédítő, nincs attól csodásabb érzés. A hajó orránál delfinrajok versenyeznek a hullámokkal, és sirályok szállnak a fedélzetre. Egy saját hajót szeretnék, egy nagyon-nagy hajót. - Akár egy hajóflottád is lehet majd - nevetett Atlas - De azért holnap menjünk ki az óceánra a vitorlással vetette fel Hermes. Az Atlantidán is voltak hajók. Csoportos hajóutakat szerveztek a távolabbi, kis szigetekre, vagy csak néhány órára kifutottak a nyílt óceánra. Rendkívüli élmény a vízen ringatózni, ahogy a békés hullámok lágyan dobálják az óriási hajótestet. Kisebb családi hajója minden itt élőnek volt. A sziget hatalmas kikötőiben sorakoztak egymás mellett, a lakóhelyek szerinti körzetekre osztva. Ezek többnyire vitorlások vagy napenergiával hajtott vízturbinás jármű46.
vek voltak, esetleg a kettő együtt. De előfordult egy-egy kisebb evezős is. Evezni a testmozgás miatt kellemes elfoglaltság volt, csakúgy, mint az úszás.
A Rigel Gilsáján, néhány nappal az indulás előtt... Amon és Ptah a kerti fűben ültek és a kristályukra meredtek. Amikor Anubis megérkezett, csatlakozott hozzájuk. Azt fürkészték, hogy áll a Föld-bolygó felmelegedése. Az expedíció számára kijelölt négy terület szépen regenerálódott, azokat a helyeket kevésbé érintette a fagy és a jég. De a bolygó többi része még elég ridegen festett. A sürgető helyzet miatt azonban nem halogathatták tovább az indulást. - Idővel minden normalizálódik, és akkor kiterjeszthetjük az építési területeket - mondta Ptah. - Akár birodalmat is építhetünk. De a nagy gondot az óriási állati tetemek fogják jelenteni. Megérkezéskor azonnal neki kell látni a kijelölt területek megtisztításához. Megkérdeztem a kristályt, és a válasza szerint van lehetőség a szövetek gyors lebontására. Négy kristály együttesen behatárol egy területet, ami, ha nem több 2-szer 2 kilométernél, sikeresen elindítható a szövet-destruktor funkció. - Na, erre kíváncsi leszek! - szólt Anubis. Viszont az óceánt az Atlantida küldöttei fogják megtisztítani! Én nem vállalom! 47.
- Nyugodj meg, Anubis! - felelt Amon. Az óceánba halakat fogunk telepíteni, amelyek felfalják a maradványokat. Cápáknak nevezik ezt a fajt. A kipusztulás előtt is éltek a bolygón. A sós tengervízben sokkal később bomlanak le a maradványok, tehát arra lesz elég időnk. A szárazföldek sokkal fontosabbak, mert a tetemek gyorsan bomlani kezdenek. - Akkor tehát ez lesz a legelső feladatunk! A szövetek lebontása, zónáról zónára - mondja Ptah. - A második, egy város építése, hogy mielőbb benépesítsük azt. - A harmadik, az emberi testek megteremtése. Ezt azonban csak fokozatosan végezhetjük, mert az a test megromlik lélek nélkül, és szöveteinek lebomlása is hasonló az állatokéhoz. - Kezdetben több nőnemű egyedre lesz szükségünk, akik majd az utódokat reprodukálják. Ez 10 földi hónapot fog igénybe venni, átlagosan 1-2 utóddal számolhatunk. Mivel ezeket az emberi lényeket is retardált lelkek fogják birtokba venni, eleinte nagyon primitív cselekvéseik lesznek. Alig lesznek okosabbak az állatoknál, de ez gyors fejlődés után hamar megváltozik és képesek lesznek tervszerűen cselekedni, gondolkodni és egymásról is gondoskodni. Azért eleinte nem hagyhatjuk őket magukra, különben elpusztulnának - ezt a bölcsek elbeszélése alapján megértettem. 48.
- A negyedik feladatunk, megépíteni a csillagtérképet, amely magába fogja foglalni a teleport-kapukat. - Valamennyi terv a királyi kristályban található. Nils bíró és munkatársai már betáplálták az expedíció valamen�nyi lépését, a kristály-koponya irányítja majd az építési folyamatot minden egyes helyszínen. A királyi kristályt Itzamna kapta a Tikalról. Ő a maják legfiatalabb bölcse és ő vezeti majd a küldetésünket. Két nap múlva elindulunk új életünk helyszínére...
49.
6. Börtön-bolygó 14 héttel a terv kihirdetése után elérkezett az indulás órája. A kiválasztottak a saját bolygójuk csillagkapujában álltak. A királyok és a bölcsek egyenként odaléptek hozzájuk, átölelték őket és sok szerencsét kívánva elbúcsúztak. Ezután magukhoz vették a kristály-koponyákat és egyenként beléptek vele a teleport szobába... Az utazás rövid volt és a megérkezés kissé különös. Még sohasem utaztak olyan helyre, ami ennyire kihalt lett volna. Minden vad és érintetlen. De a legfurább, hogy még állatok mozgása sem zavarta meg a tájat. Nem hallottak madárdalt, és mókus sem neszezett a fákon. A víz morajlásán kívül tökéletes csend ült mindenhol. Egy nagy folyó bal partján állt a 3 küldött, hogy elkezdjen új életet lehelni ebbe a kihalt bolygóba. Amon, Ptah és Anubisz a Gilsáról a többiekre vártak, miközben borzongva gondoltak az előttük álló mérhetetlen feladatra. Néhány perc múlva megérkezett újabb három küldött: Qosqo, Nasca és Ande az Incáról.
50.
Üdvözölték egymást, és izgatottan forgatták fejüket, kutatva a tájat és a további küldöttek felbukkanását. Közben beszélgettek, ismerkedtek. Addig nem kezdhettek hozzá a terület megtisztításához, amíg mindenki meg nem érkezett. Mintegy fél óra múlva Canari, Hermes és Atlas is ott termett az Atlantidáról. Még újabb egy hosszú órát kellett várniuk, míg végre megpillantották négy utolsó társukat a folyó túlpartján: Pakal, Teoti, Peten és Itzamna a Tikalról. Téglavörös bőrük világított a délelőtti Nap fényében. Csak a derekuk körül viseltek egy ágyékkötő-szerű ruhadarabot. Integettek nekik, és ők átemelkedtek a széles folyó sebes vize fölött, egyenesen a többiekhez. - Kicsi hiba csúszott a koordinátákba. Majd ellátják az astro-kutatók baját - mosolygott az egyik jövevény. - Itzamna vagyok, a vezető-építész. Nálam van a királyi kristály, ami irányítani fog bennünket. De biztosan ismeritek már a részleteket - emelte magasba végtelenhosszú ujjait. Maja nyelven beszélt, de mindenki a saját nyelvén értette azt. - Azonnal kezdjünk hozzá a terület megtisztításához, mert már érezni a kellemetlen szagokat! - folytatta Itzamna. 51.
- Mielőtt azonban elindul a szövet-destrukció, gyűjtenünk kell pálmaleveleket, mert később nagyon messzire kell majd érte menni. Itt hosszú hetekig még kopaszak maradnak a fák és a bambuszok - mondta, s a többiek azonnal látták, érti a dolgát, megbízhatnak képzettségében, tudásában. - Amikor elegendő levelet gyűjtöttünk, két csoport a bal parton, egy a folyó jobb partján lásson munkához! Először hallották ezt a kifejezést: munka. Nagyon különös volt ez számukra. Eddig mindent azért tettek, mert jól esett megtenni. A kedvüket lelték benne. És most kemény munka vár rájuk, amit meg KELL tenniük. Mert a börtön-bolygó a munka bolygója lesz. Az elbukott lelkek egyfajta munka-szolgálat folyamata alatt fognak megtisztulni vagy ... Négy fős csoportokat alkottak, így Amon, Cusco, és Pakal elrepültek a tőlük 2 km-re lévő négyszög sarokpontjára. A kristályuk pontosan kijelölte a helyeiket. Inti a helyén maradt. Amikor felkészültek és megbizonyosodtak, hogy senki nincs a körzetben, elindult a szövet-destrukció. A többi csoport is hasonlóan cselekedett. A körzetben lévő tetemek elkezdtek összeesni. Egyre vékonyabb és vékonyabb bőr fedte be a bomló húst, de maga a hús is egyre vékonyodott, míg végül nem maradt más, csak a csontok. 52.
A növények föld feletti része is elpusztult, a fű és a fák levelei eltűntek, semmivé foszlottak. Mindössze néhány percet vett ez igénybe, de ezzel még szomorúbb képet festett a táj. Ha hosszabb ideig működtetnék a sejt-destruktort, a csontok és fás részek is elpusztulnának. A csontokért nem kár, de a fákra szüksége van a természetnek. És nekik is, a házak tetőzetéhez. A megtisztított terület pedig egyre csak nőtt, míg nagyvárosnyi méretűvé nem vált. A folyó balpartján a hegyeket is megtisztították, mert innen kezdik majd el a kövek kitermelését. Mire lement a Nap, már jókora területet bejártak és megtisztítottak. - Itt fogjuk felépíteni az első várost ezen a bolygón szólt Itzamna. - Sajnálatos, hogy az építést máris ilyen pusztítással kell kezdenünk, de ha az állati tetemeket itt hagynánk, az fertőzést okozna, és a bűz is elviselhetetlen lenne. Holnap elkezdjük a város építését, de előtte azt javaslom, ezt a nagy folyót nevezzük el Nils bíró tiszteletére Nils-folyónak! Mindenki egyetértett Itzamna javaslatával. A tisztáson, ahol megpihentek, köveket helyeztek el körben, mint megannyi heverőt, és háttámaszokat. Ezeket pálma-levéllel borították, hogy kényelmes fekvés essen rajtuk.
53.
A folyóból kimosott kövekre lerajzolták azokat az állatokat, amelyeknek a tetemeit a környéken találták. Amikor leszállt a nap a hegyek mögé, a csillagok ezrei kezdték beborítani a keleti égboltot, majd ahogy sötétedett, nyugat felé is egyre élesebben ragyogtak. De őket csak az az egy csillag érdekelte, ahonnan ők jöttek erre a helyre. Nézték, nézték, ameddig a szemük le nem ragadt.
54.
7. Az Egyiptomi Birodalom születése Másnap, napkeltekor nekikezdtek a város építésének. Kijelöltek egy magasabban fekvő területet az építéshez. A talaj kedvező volt növények számára. - Innen fogják benépesíteni az emberek ezt az országot a keleti tengertől a nyugati óceánig - szólt Itzamna - A közeli hegyek rengeteg mészkövet tartalmaznak. Hat kristály a követ termeli ki, hat pedig építi a házakat. Tehát hatan, az Inca és az Atlantida fiai induljanak a hegyekbe és küldjék a kitermelt köveket a teleporttal! Induljatok, kevés az időnk! A fehér színű mészkő-hegyen két csapatra oszlottak. A hegy lábánál, egymástól jókora távolságra helyezkedtek el, hárman-hárman, kissé félkörben. Amikor készen álltak, elindult a kitermelés. A kristályokból vékony, vörös fény-nyalábok jöttek elő, melyek a sziklákhoz érve izzó fénnyel, óriási hővel szeletelték a követ a beléjük táplált program szerint. Amikor levágott egy nagyobb darabot, a szikla felemelkedett és lassan körbeforgott. A vörös fénysugár először hosszában vágta méretre, nyílegyenes vágás mentén, majd két másik sugár kisebb darabokra sze55.
letelte a sziklát. A 2x1x1 könyök méretű kövek egymás után tűntek el a kitermelés helyéről és azonnal megjelentek az építési helyszínen. Ott hat kristály helyezkedett el egy 500 méter átmérőjű kör kerületén. A kör belsejét teljesen megtisztították és simára vágták a vörös fények. Amikor megjelent egy kőtömb, azt a kristályok a terv szerinti helyére lebegtették. Egyiket a másik után, mesteri rendben, szabályos kötésekkel rakták a falat a fényben szikrázó koponyák. A szükséges vágásokat is elvégezték a sarok-kötéseknél valamint az ajtók és ablakok körül. Minden mérnöki pontossággal haladt, a király-koponyába táplált térkép és tervek alapján. Egyik ház épült a másik után, míg el nem készült két utca, az 500 méteres kör közepét átszelve, középen kb. 100 méter megszakítással. 5-5 ház sorakozott egymás mellett, mindkét oldalon, mindkét irányban. A házak tágasak voltak, sok szobával és nagy étkezőhelyiséggel, mosdókamrával. A középen futó fal magasabb volt. A tornácokra karcsú oszlopokat állítottak és azokat hosszanti kövekkel áthidalták. A telepesek ámulva figyelték az építés menetét. Kisebb építkezéseket otthon is láttak, de ez merőben más volt. Minden nagyon pontosan összehangolt, térben és időben. Csak Itzamna nem csodálkozott. Ő már elég idős volt, sok tapasztalattal rendelkezett. 56.
Estére elkészültek a tartószerkezetek, összesen 20 házé. A házak között széles utca futott, a nagy folyó, a Nils vonalát követve. Az utcák északon és délen állatok vonulása során kialakult csapásokba futottak. Másnap ismét nekiláttak az építésnek. Most a meglévő utcára merőleges irányban épültek a házak, 4-4 ház mindkét oldalon, mindkét irányban. Így középen, az utcák keresztezé-sében tágas tér alakult ki. A telepeseknek közben volt arra is idejük, hogy magukra hagyják a kristályaikat és felmérjék a környező területet a folyó mindkét oldalán. Csak Itzamna maradt a munkát felügyelni. Felmérték, hogy a túlpartot kisebb hegyek uralták, amit zöldes pala borított sok-sok rétegben. Következő reggel folytatták a munkát, hogy a város mielőbb lakható legyen. Hat telepes, akik előző napon a követ termelték, a kristályaikkal a bambusz erdőhöz mentek. Amint felálltak egymás mellett, a kristályok munkához láttak. Vágták a vastag bambusz-törzseket, orrukat betöltötte az égett nád szaga. A másik hét kristály a házak tetejét borította be a folyamatosan érkező bambusz-rudakkal. Úgy helyezkedtek el, mint szarufák, egymás mellett, enyhe lejtéssel, fentről lefelé futó irányban. A gerincen pontosan illesztve, míg alul, kétoldalt egy könyök túlnyúlással. A falak peremén pedig minden bambuszrúd besüllyedt a falak szintjére. Gerendázatot nem építettek. Estére minden ház tetőszerkezete készen állt, de a csillagokat ekkor még belülről is megcsodálhatták. 57.
Negyedik napon is nekiláttak az építésnek. A kristályok most a folyó túlpartjára vitték a kitermelőket. Mind a hatan ott álltak a zöldpalával borított hegyek előtt, és a kristályok vörös fény-nyalábjai elkezdték darabolni a zöldes színű köveket, amik azonnal vékony rétegekre bomlottak. Olyanok voltak, mint egy asztal lapja. Egy könyök széles és két könyök hosszúak voltak, tehát fél méter az egyik oldaluk és 1 méter a másik. Sorra kerültek fel a palakövek a házak tetejére, ahogyan a másik hat kristály azokat pontos fedéssel a helyére illesztette. Amikor a nap végére az utolsó paladarab is a helyére került, egy keresztet formáló város épült fel, középen térrel, 36 rendezetten álló, zöld tetejű, tornácos házzal. Csaknem készen álltak, hogy fogadják az új tulajdonosaikat. Még az ajtók és ablakok hiányoztak, de ezeket már az új lakók fogják a helyükre illeszteni, amikor képesek lesznek rá a tudatuk kifejlődésekor. Ez már az ő feladataik közé fog tartozni, amint a házak berendezése is. Ötödik napon kimentek a közeli, kis homoksivatagba. Lehelyezték a kristályokat a homokba, két sorban, egymással szembe fordítva, és azok a homokból üvegtáblákat készítettek. A házak ablakainak megfelelően, szám és méret szerint. Amikor mindez elkészült, összegyűltek a téren.
58.
- Ez a város a Gilsa kolóniájának fog helyet adni - szólt Itzamna. - Még két másik várost is fogunk itt építeni nektek, ti fogtok uralkodni a rend fölött és irányítjátok a betelepítettek életét. Kié legyen ez az első város? Amon, Ptah és Anubis kis tanácskozás után megegyeztek, hogy Path lesz a város királya, aki elnevezte azt Menofé-nek (későbbi korok Memfisz városa). Ez azt jelentette a nyelvükön: a béke helye. Az országot pedig, ahol a város épült, Gilsának nevezték. Teljes nevén Egyipt ent Gilsa. A Gilsa név jelentése ÉLET, Amon, Ptah és Anubis nyelvén. Így az ország neve azt jelentette: az Élet Bölcsője. De azt mind tudták, nincs most sem idő, sem szükség palota építésére. Még nagyon sok tennivaló vár rájuk. A királyi kristály azonnal továbbította a helyzetet: készen állnak az épületek a lakók fogadására. Majd azonnal vett egy másik üzenetet: a bolygók készen állnak a lelkek transzportjára. Elérkezett a hatodik nap reggele. A város felépült, és a telepesek tudták, most mi fog következni. Valami olyasmi, amit eddig még sohasem láttak.
59.
Lehelyezték egy nagy kör kerületén a kristályaikat, körben 12-t. A kört megtöltötték pálmalevelekkel, vastag rétegekben elosztva a teljes felületen. A 13. kristály-koponyát a kör közepére helyezték, ami néhány pillanat múlva fényesen és színesen ragyogni kezdett. Fényesebben minden eddiginél. Pár perc múlva a 12 másik is hasonlóan színesen és fényesen csillogott. A Nap még nem állt magasan és fénye nem versenyezhetett a kristályok fényével. A telepesek nem is tudták nézni a folyamatot, el kellett fordítsák a fejüket. A kör egy hatalmas, izzó félgömbbé változott és ez mintegy fél órán keresztül tartott. Lélegzetet visszatartva várták a folyamat végét. El sem tudták képzelni, mi fog most következni. Amikor a kristályok ragyogása véget ért, azonnal odafordították a fejüket a körre, de amit láttak, arra nem számítottak. A pálmaleveleken világos bőrű, fekete hajú emberi testek feküdtek. Békésen, mozdulatlanul, egymás mellett. Mintha csak aludnának. Fiatalok voltak és erősek. 16 nő és 4 férfi. A testek a levelekkel - amin hevertek - egyenként felemelkedtek a levegőbe, és belebegtek a házak ajtaján. Házanként 4 nő és egy férfi. A küldöttek elámultak azon, amit láttak. Elindultak a folyó partjára, hogy a bennük feszülő érzés enyhüljön.
60.
A folyó széles volt azon a részen, sodrása gyengült. Beugráltak a vízbe, és átúsztak a túlsó partra. Amint kijöttek a vízből, valami nagyon furcsa csillogást vettek észre a hegyek felől, ahol előzőleg a palát fejtették. Közelebb érve látták, hogy az ottmaradt kövek és sziklák között rengeteg aranyrög csillog a napfényben. Ennyi aranyat még sohasem láttak. A bolygó, amire érkeztek, rengeteg ásványi kincset, nyersanyagot és energiát tárolt... Ma estig több mindenre maradt idejük. Visszamentek a városba, magukhoz vették a kristályaikat. Felkészültek az útra, hogy elinduljanak a második város megépítésére. A bolygón belül bárhová képesek voltak a maguk erejéből eljutni. De a pontos helyet a királyi kristály jelölte ki számukra a benne tárolt terv szerint. Ezért a 13 személy együtt indult tovább. Amikor napnyugta előtt eltűntek volna, még látták, hogy az egyik közeli házban a testek megmozdulnak és felülnek.
61.
8. A Maja Birodalom alapítása Egy keskeny földnyelv középső, végtelennek tűnő síkságára érkezett a 13 telepes. A földnyelv összekötötte az északi és déli nagy kontinenseket. Egy hatalmas tó északi partján álltak, és amerre néztek, sehol nem találtak hegyeket. El sem tudták képzelni, hogyan fognak itt várost építeni. Egyipt ent Gilsa tele volt hegyekkel, sziklákkal. De itt csak fákat és lefagyott füvet láttak. A síkon megannyi erdő és közöttük - valamikor magas - halott pampafű. Hirtelen ismét reggel volt, mert Nyugat felé mentek és megelőzték a Nap mozgását. Azonnal nekiláttak a területekre osztott szövetdestrukcióhoz. Mire a Nap az óceánba bukott, jókora területet sikerült megtisztítaniuk. A kopár rét idegenül terült a lábuk elé. A lefagyott fű is siralmas látványt nyújtott, de ez a pusztulás nagyon megrázó volt számukra. Az erdők fái kopáran meredtek az ég felé, csak a puszta ágak maradtak meg. A város helye a tó északi partjától néhány kilométerre lett kijelölve. - Ma este kezdődik a hetedik nap. Megpihenünk és holnap után, Nap-keltekor itt fogjuk elkezdeni az építkezést - közölte Itzamna.
62.
Ám látva társai aggódó tekintetét, így folytatta: - Ne szomorkodjatok barátaim! A fű hamarosan kisarjad a réteken. Ha most nem végezzük el a destrukciót, akkor az új hajtások nem tudnak kinőni. A fák is hamarosan újra lombosak lesznek. Ekkor helyet készítettek maguknak a puha talajon és megpihentek. Anubis, Ptah és Amon visszatértek Gilsába, hogy gondoskodjanak az újonnan érkezettekről. Ott ismét hajnalodott. Volt egy patak a város mellett ugyan, de élelemre is szükségük volt. Ezek az emberek nem a fénnyel táplálkoztak, mint ők. A testük gyengébb, bőrük érzékenyebb volt. Mindössze néhány-száz évet képes elviselni ez a faj. Magvakat és gyökereket kaptak enni, amit a kristályok állították elő, ahogyan a ruháikat is. Az emberek köréjük gyűltek és kapkodták az élelmet a kezükből. Amikor jól laktak, felöltöztek. Nem széledtek szét, hanem kíváncsi szemekkel lesték a három idegent, akik mindenben különböztek tőlük. Ekkor eléjük állt Ptah és ezt mondta: - Én Ptah vagyok, a fáraótok. Ezek a társaim, Amon és Anubis. Mindenre meg fogunk tanítani titeket, hogy mindent el tudjatok készíteni, amire szükségetek van. Most fogjátok ezeket a zsákokat, amiben a magvak vannak! Menjetek ki a mezőre, délre és északra és szórjátok el a magvakat! Mi addig kutat készítünk a számotokra.
63.
Az emberek fogták a zsákokat, melyben gabona volt és elindultak a mezőre. Ők pedig kutat készítettek a tér közepén. Vízemelőt is hozzá és kőből tárolót a víz számára. Este ismét visszatértek társaikhoz, hogy megpihenjenek. Ott ismét reggel volt - még aznap, a hetedik nap reggele. Ez a nyugodalom napja volt. Csak másnap kezdtek az új feladatba. A város építése mindenben nagyon hasonlított Menofé megépítéséhez. Hat főből álló csoport kb. 50 km-re, keletre a hegyekbe ment köveket fejteni. A hegyeket bazalt borította, ebből vágták ki a házakhoz szükséges köveket. A többiek a kijelölt helyen maradtak, ami egy hatalmas, egyenes legelő volt. Kört alkottak és a kristályok máris csillogni, szikrázni kezdtek a napfényes réten. Először középen egy nagyobb teret fedtek be a szürke kövek, majd abból négy irányban, a négy égtáj felé széles utat alakítottak ki. A kövek megjelentek középen, a király-kristály fölött, majd a megfelelő helyükre lebegtek, sorban, egymás után. A kövek nem voltak azonos méretűek. Nagyon pontos, egyenes vágások szabták őket a megfelelő méretűre. Mintha csak valahol már össze lettek volna illesztve egyszer, úgy simultak egymáshoz. Az alakjuk is különböző volt, néhol olyanok voltak, mintha két kőből lennének összeforrasztva. A mellé kerülő kő hézag 64.
nélkül feküdt hozzá. Volt kő, amelyiket 6-8, vagy 12 szögletű formára vágták a kristályok. Amikor elkészült a tér és az út, következett a házak építése. A falak sorról-sorra épültek, minden kötőanyag nélkül. Ezek a kövek is különböző alakúak és méretűek voltak, de nagyon pontosan illeszkedtek egymáshoz. Nagyon erős sarokkötéseket alakítottak ki, és az ajtók, ablakok körvonala is különösen erős volt. A sarkokhoz érdekesen derékszögbe vágott köveket helyeztek. Az épületek akár egy erős földrengést is kibírtak. Az építés idejére a telepesek elmentek feltérképezni a távolabbi vidékeket, a hegyeket és folyókat, az óceánok partjait. Mire a Nap leszállt, elkészültek 20 ház szerkezetével. Harmadik napon is nekiláttak az építésnek. Csakúgy, mint az előző nap, ez is kőfejtéssel kezdődött. A kövek az építkezés helyén megjelenve a megfelelő helyre lebegtek, pontosan illeszkedve egymáshoz, sorról-sorra. Először csak a házak körvonala jelent meg. Körülbelül 10 méterszer 15 méteres alapon kezdett kirajzolódni a különböző helyiségek elhelyezkedése. Azután a falak mind magasabbak lettek, az ajtók és ablakok helyei is mind pontosan kihagyva. Az ötödik nap estéjére készen lettek a 36 házzal. Ezeket nem bambusszal és palával, hanem fával fedték be. 65.
A kristályok a közeli erdő fáit szeletelték gerendákká és széles deszkákká, amiket jól elrendezetten, kis fedéssel egymásra helyezve raktak az építő-kristályok a tetőre. A deszkákat a mangrovefák indáival rögzítették a gerendákhoz. A nap végén elérkezett az idő, hogy nevet adjanak a városnak. - Pakal! Teoti! Peten! Ez a város a maják kolóniájához fog tartozni - szólt Itzamna, a vezetőjük. Mi, akik a Maia csillagrendszerből érkeztünk erre a bolygóra, most el kell döntsük, ki lesz a város királya. Természetesen a három ifjú telepes egybehangzóan Itzamnát akarta királynak, de ő elutasította ezt, mondván: - Mindaddig nem lehet városom ezen a planétán, amíg mindent fel nem építettünk és mindent meg nem alkottunk. A királyi kristálynak állandó mozgásban kell lennie, mert jelenléte nélkülözhetetlen a többi kristály számára ebben a munkában. A többiek ezt megértették, majd kis tanakodás után kijelentették: - Legyen Peten ennek a városnak a királya! - Drága barátaim! - szólt Peten. Ez a város a Maja Birodalom kezdete ezen a bolygón. Szeretném, ha Tikalnak neveznénk el, ahogyan az anyabolygónkat is nevezik! 66.
Ez a hatalmas tó pedig viselje a nevünket örökké: legyen Peten Itza-tó! A többiek mind egyetértettek Petennel. Újra beesteledett, és innen az égbolt egészen más volt, mint Menoféból nézve. Eltartott egy darabig, míg megtalálták a saját csillagjukat. Arról beszélgettek, mennyi tennivalójuk lesz még itt, ezen a bolygón. De most sok minden másképp történt, mint Egyipt ent Gilsában. Ugyanis a kristály utasította őket, hogy onnan egy családot hozzanak át a maják új városába, Tikalba. Ugyanis a Tikal, az Atlantida és az Inca legvadabb lázadóit sürgősen száműzni kellett az anyabolygókról. Őket pedig csak Ptah városa, Menofé tudta fogadni. Most, hogy a maják városa elkészült, a Tikalról száműzötteket már el lehet helyezni itt, a földi Tikalban. - Jelenleg öt személyről van szó, négy nő és egy férfi, akik már egy családot alkotnak - szólalt meg Itzamna. - Na és hogy végezzük a teleportálást? A teleport kapuk megléte nélkül ketten tudunk egy személyt magunkkal hozni. Ám ha mi mindannyian rájuk rontunk, akkor halálra rémisztjük őket, ez pedig beláthatatlan törést jelenthet a lelkük kifejlődésekor. Ne feledjétek drága barátaim, ezek az emberek még csak egy újszülött lelkével bírnak! 67.
- Akkor mit tegyünk? - kérdezte Ptah és Peten. - Azt hiszem, tudom a megoldást! - mosolygott a gyorseszű Canari. - Megvárjuk, hogy mindannyian elaludjanak, és a házukkal együtt teleportáljuk őket a maják városába. De hogy ne hiányozzon Ptahnak egyetlen háza sem, innen egy házat oda-teleportálunk.
Ez az ötlet mindenkinek nagyon tetszett...
- De ezt csak reggel tehetjük meg, amikor Menoféban leszáll az este és az emberek elalszanak! - folytatta Canari. Ezzel is egyetértettek a többiek, így folytatták a beszélgetést arról, milyenek azok az emberek, akiket Menoféba telepítenek és akiket ide is fognak majd telepíteni. És azon tanakodtak, hogyan tudták elfogni a lázadókat otthon, és vajon hogyan tudták a lelkeiket ideteleportálni? Mivel semmi elképzelésük nem volt, megállapodtak, hogy megkérdezik a kristályt minderről... ...a kristály pedig mesélni kezdett.
68.
9. Lázadás és ítélet A Maia csillag Tikal bolygója, az expedíció elindulását követő 6. napon - Le a királysággal! Éljen a polgári demokrácia! - szónokolt egy harsány hang a tér szélén. A kisváros lakói közül sokan kíváncsiak voltak rá, körülállták. - Ne töltsétek napjaitokat hiábavaló semmit-tevéssel! Álljatok közénk, mi hatalmat adunk nektek! Értelmet az életeteknek. Ekkor három férfi ereszkedett a térre, és - mint ha kíváncsiskodók lennének - közelebb léptek a szónokhoz. A kezükben egy-egy tenyérnyi rézgömb. A szónok önelégült hangon tovább folytatta. A három férfi egy-egy lépéssel háromszöget formált körülötte, és amikor kinyújtották kezeiket, a rézgömbök között gyors villámok formálódtak. A szónok megbénult az erős elektromágneses mezőben. A három férfi azonnal eltűnt vele, a hallgatóság pedig döbbenten tanakodott, mi is történhetett. Egy pillanat múlva már a csillagkapuk egyik különlegesen kialakított részében voltak, ami hasonlatos volt egy laboratóriumhoz. 69.
A szónokot egy keretes réz ágyra fektették. Amikor magához tért, nagyon gyengének érezte magát. Két bíró állt az ágy mellett. Jól ismerte őket, köztiszteletben álló személyek voltak. Szeretett volna felállni, és elmenni, de mozdulni sem bírt. Maradék elméjével érezte, nagyon nagy bajban van. - Tudjuk, hogy a neved Tepik! Én Maat bíró vagyok, a társam Pachuca. A király nevében elítélünk téged lázadásért! A büntetésed száműzetés a Tikal bolygóról. Engedetlen lelked egy másik testben kell, hogy folytassa az életét. Mindenedtől, az emlékeidtől is megfosztunk. Az új életedben 355 év áll majd rendelkezésedre, hogy bebizonyítsd, érdemes vagy a kegyelemre. Akkor átléphet lelked a Boldogok Planétájára. A kiszabott 355 évet kemény munkával kell majd eltöltened! Tepik kétségbeesetten forgatta a fejét. Már hang sem jött ki a torkán. Ekkor a bírók rézrácsokat húztak az ágya köré, beindították a magnetro-generátort és kimentek a szobából. Az ágyat erős elektromágneses mező borította be és a lázadó elveszítette az eszméletét. A pszicho-retarder minden addigi emlékét törölte. Lelke most üres volt, minden múltja semmibe foszlott. Teste még életben volt, amikor a bírók telekinézissel átemelték egy téglalap alakú gránit szarkofágba és ráhelyezték a fedelét. 70.
Amikor néhány perc múlva kinyitották a szarkofágot, Tepik teste már élettelen és lélektelen volt. Ez az élettelen test pedig a fény hatására percek alatt elpárolgott. Lelke mostantól új életet kezdett egy másik bolygón, egy másik testben... A küldöttek megdöbbenve meredtek a kristályra. Mindez a fejükben játszódott le, mintha csak ott lettek volna. Ekkor mindent megértettek. Csaknem mindent... - Tudom, még egy részlet magyarázatra szorul - törte meg a csendet Itzamna. - Miért maradt Tepik teste a szarkofágban? - kérdezték a többiek egyhangúan. - Mert a tudat irányítja a test teleportációját. Mivel a lélek ismereteit nullázták, nem képes a test magasabb funkciójának irányítására egy ideig. Ezért magát a lelket is egy speciális, irányított teleportáció szerint küldték ide, mely folyamat még számomra is ismeretlen - válaszolta vezetőjük. Másnap reggel, miután elvégezték a két ház cseréjét, a lakók hamarosan felébredtek. A város és a szomszéd házak megváltoztak körülöttük. A folyót és a hegyeket sem találták többé. Nem értették, mi történhetett. Ekkor eléjük állt Peten és így szólt: - Legyetek üdvözölve! Peten a nevem, én vagyok a királyotok. 71.
Ti öten vagytok a Maja Birodalom első családja. Ti fogjátok benépesíteni ezt a várost, aminek Tikal a neve, mert a Maia csillagrendszer Tikal bolygójáról érkeztetek ide. A másik város, ahol tegnap voltatok, az Egyiptomi Birodalom része. De ez a város itt a tiétek. Dolgozzatok és szaporítsátok javaitokat, hogy gazdag birodalmat építsetek ezen a földsávon! Most fogjátok a magvakat, menjetek a mezőre és szórjátok el azokat! Éljetek békében! A férfi és a négy nő mindent megértettek, de beszélni még nem tudtak. Fogták a zsákokat és elindultak a mezőre, hogy elszórják a magvakat, aminek kukorica volt a neve. A telepesek pedig azonnal továbbindultak, hogy újabb várost építsenek egy másik földrészen.
72.
10. Az Inka Birodalom kezdete A kristály most egészen délre vitte őket. A nagy déli kontinens nyugati partján egy hatalmas sziklás hegység húzódott északról dél felé. A hegység keleti részén lévő óriási fennsíkra érkeztek, ami több, mint 3500 méter magasan feküdt. A hegység nyugati oldala már az óceán. A sziklák és hegycsúcsok között megannyi üde, zöld legelő, mint végtelen parkok húzódtak. - Ezt itt, most nekünk tönkre kell tennünk? - kérdezte Qosqo. - Ne szomorkodj! - vigasztalta Itzam. - A fű néhány hét alatt ismét olyan lesz, amilyen volt. Ez is azóta ilyen üde zöld, amióta elolvadt a jég. Azelőtt fagyos és rideg volt itt minden. De nekünk meg kell tisztítanunk ezt a helyet, hogy várost építhessünk az Inca száműzötteinek. Másnap hozzáláttak a város építéséhez. A helyét a fennsík északi részén, egy keskeny völgyön túl jelölték ki. Öt nap múlva ez is készen állott. Hegyek, erdők bőségesen voltak a közelben, s a sziklák alatt a hegyek gazdagon bővelkedtek aranyban is. Ekkor Itzamna megkérdezte az Inca küldötteit: 73.
- Kié legyen ez a város? - Ennek a városnak Qosqo legyen a királya, mert ő a legidősebb közöttünk! - felelték a többiek. Ekkor Qosqo ezt mondta: - Köszönöm nektek barátaim! Ígérem, hogy igazságos ítéleteim messze híressé tesznek majd ebben az országban. Legyen az Inka Birodalom első városának neve Qosqo. Másnap reggel ide is át kellett telepíteni azt a családot, amelyiket az Inca bolygó száműzöttei alkották, de ideiglenesen még Menoféban voltak. Amikor a család felébredt, ők is nagyon csodálkoztak, mennyire megváltozott minden körülöttük. Ekkor eléjük állt Qosqo és így szólt! - Béke veletek! A nevem Qosqo, és a királyotok vagyok. Azt akarom, hogy békében éljetek ezen a Földön, az Inca Birodalomban, és népesítsétek be azt! Mindenre meg foglak tanítani titeket, akik az Inca bolygóról érkeztetek ide. Lassan, tagoltan beszélt, hogy az emberek megértsék...
74.
- Munkálkodjatok, hogy mindenetek meglegyen, és tanítsátok gyermekeiteket is majd, hogy szeretetben éljenek egymás mellett! - Most fogjátok a magvas zsákokat, menjetek a mezőre és szórjátok szét azokat! Néhány hónap múlva learathatjátok a gabonát, aminek rozs a neve. Addig megépítjük nektek a malmot és a kemencéket, hogy kenyeret süthessetek. Szőlőt is adunk nektek majd, és lesznek állataitok, amelyek segítenek a munkában. A hegyen pedig teraszos kerteket fogtok művelni. Ekkor a férfi és a négy nő azonnal útnak indultak a mezőre. Mindent megértettek, amit Qosqo mondott, de beszélni nem tudtak. A telepesek pedig elmentek, hogy megépítsenek egy újabb várost egy újabb kontinensen.
75.
11. Atlantisz építése A kristály most Keletre vitte őket, egy nagyobb szigetre, ami akár kisebb kontinens is lehetne. Ez éppen az egyiptomi és a maja birodalom között, az óceán közepén feküdt. A szigeten óriási vulkán alkotta hegy állott. A vulkán békésen szunnyadt már évezredek óta. A partok mentén, körben valamikor gazdag élővilág volt, de most mindennek hosszú időre van szüksége, hogy hideg álmából felébredjen. A jég már elolvadt, a víz vis�szahúzódott az óceánba. A sziget keleti oldalán kezdtek hozzá a sejt-destrukcióhoz és a város is ide épül. A hegy vulkanikus kőzete jó alapot biztosít az építkezéshez. A hegyről egy folyó futott alá az óceán felé, ennek közelében, egy sík területen jelölte ki a kristály a város helyét. A közelben öreg erdők, vastag-törzsű fák álltak. A hordalékos talaj jó termőföld lesz majd. Az építés menete azonban most sokban különbözött az előző városokétól. Először egy nagy kör kerületén épült meg az út. Majd a kerület 4 égtája felől sugár irányban a középpont felé épült 4 utca, amik a központi téren találkoztak. A teret és az utcákat sötét vulkanikus kövekkel fedték rendkívüli pontossággal. A házak sokkal nagyobbra 76.
épültek, mint az előző városok, különösen Menofé házai. Az építőkövek most nem egyenes vágással készültek, hanem kissé domborúan. Az illesztéseknél, kívülbelül árkok futottak, a kövek hasa pedig dongás volt. Az oszlopok is kövérek és dongásak voltak, gazdag főfaragással díszítve. Az egyenes utcákon 3-3 ház, összesen 24, a külső ív mentén 4x5 ház, a belső íven pedig 4x3 ház épült 6 nap alatt. Amikor készen álltak a házak, Itzamna megkérte az Atlantida-bolygó küldötteit, válasszák ki, melyikük városa legyen ez. Ekkor Atlas emelkedett szóra, mondván: - Barátaim és testvéreim! Ti tudjátok, hogy anyabolygónkon, az Atlantidán egy folyton növekedő szigeten éltünk. Új és új területeket kellett az óceánba építenünk, hogy helyet kapjon a fiatal generáció. Amikor elindultunk erre a küldetésre, elhatároztuk, hogy olyan szigetet építünk majd, amilyen az atlantidai otthonunk volt. A mi szigetünk egyetlen megapolisz és lakói mindenben egységesek. Mi azt szeretnénk, ha ez itt is így lenne. Ha ez a város egységes egészet alkotna majd ezen a szigeten. Ezért csak egy várost akarunk építeni, ami benövi majd ezt a szigetet. És királyokként is együtt uralkodnánk, mint három helytartó, az Atlantida triumvirátusa, ezért szeretnénk, ha ezt a szigetet Atlantisznak neveznék! Ez a beszéd mindenkit nagyon meghatott. 77.
Csaknem könnyek szöktek a szemekbe látva ezt az egyetértést a három atlantidai között. Ezt követően egy napra ismét megpihentek. A nyolcadik nap reggelén az Atlantida száműzöttjeit is ide-teleportálták Menoféból, házukkal együtt. Majd a város nyugati és északi utcáját meghosszabbították, és a végeiket egy újabb, széles úttal összekötötték. Ez az út indult körbe a szigeten. Maradt még egy elvégzendő feladat: az óceán benépesítése. A kipusztult állatok tetemeit semlegesíteni kell, és új halfajokat kell telepíteni a vizekbe. Ezért naplemente előtt mindannyian lementek az óceán homokos partjára, oda ahol a legsekélyebb a víz. Kristályaikat a vízbe helyezték, 100 lépés távolságra egymástól. Középre a királyi koponyát, jobbjára 6 és baljára is 6 kristályt állítottak. A víz félig lepte el azokat. Amikor hátraléptek, a kristályok aktivitása megkezdődött. Fényesen szikráztak és színesen csillogtak, hogy csaknem belevakult, aki nézte. Ekkor a víz előttük mintegy száz méterre pezsegni és hullámzani kezdett. Nagyon nagy terület mozgott, sok kilométerre előttük. Mintha csak földrengést követő árhullám kavarná a vizet. Úgy egy óra elteltével, mielőtt még a nap a hegy mögött az óceánba bukott volna, már ezrével hemzsegtek az ezüstös cápauszonyok a kristályok fényében.
78.
A legkülönfélébb fajták, tigris- és kisebb testű macskacápák, kék-, fehér-, és szürke cápák, hering-, valamint fűrészes cápák, melyek azonnal nekiindultak a táplálék keresésének. Először a közvetlen környéket tisztították meg a dögöktől, majd kiúsztak a nyílt óceánra. Ezt követően még két órán keresztül nem lankadt a kristályok aktivitása, de addigra sok százezer falánk példány vette birtokba az óceánt, amit Atlanticnak neveztek el.
79.
12. Városállamok alapítása Az Atlantiszról a telepesek visszatértek a maják földjére, hogy megépítsék a további városokat. Teoti számára Teotihuacant, Pakal számára pedig Palenquet. Mindkettő Tikaltól Nyugatra épült. Palenque egy tengerszinthez közeli mélyföld közelében, hatalmas síkságon, Teotihuacan pedig még nyugatabbra, magas hegyek között egy fennsíkon, csaknem 3 ezer méter magasan. Mindkét városba 40 nő és 10 férfi teste fogadta a száműzött lelkeket. Majd Tikalba mentek ismét, ahol ugyancsak 40 nővel és 10 férfivel egészítették ki a lakosságot. E három városállam, Tikal, Palenque és Teotihuacan alkotta a Maja Birodalom gerincét évezredekig. Amikor csak idejük engedte, időről-időre visszatértek városaikba, hogy gondoskodjanak az emberekről és tanítsák őket, mint a gyermekeket. Mindannyiszor elmondták nekik, hogy ők a Maia csillag egy lakható bolygójáról jöttek ide, hogy új életet teremtsenek itt, ezen a kontinensen. Ezt a planétát Földnek hívják, körülötte kering egy hold, a Luna. Az a fénylő gömb, amelyik este világít számukra, hogy el ne tévedjenek, s e kettő együtt a Helios körül kering. Amíg körbeérnek, addig a Luna12-szer kerüli meg a Földet. Azt is elmondták nekik, hogy Tikalnak nevezik azt a 80.
bolygót, amelyről érkeztek. Hogy ott az emberek kedvesek és örök békében élnek, és szeretnék, ha ez itt is így lenne. Majd délre mentek a telepesek, az inkák földjére. Már csaknem valamennyien városok fejedelmei voltak, de még két várost kellett itt építeni. Egyet Andenak, egyet pedig Nascanak. Mielőtt azonban az építésbe kezdtek volna Quosqo városának lakosait is kiegészítették újabb 40 nővel és 10 férfivel. Majd Nyugat felé, az óceán irányába mentek. Ez az óceán mindig nyugodt és barátságos volt, valahányszor látták. A szelek nem borzolták és lágy, meleg szellőt küldött a part felé. Ezért el is nevezték Csendes-óceánnak. A partoktól mintegy 60 km-re Keletre alapították meg Nasca városát, a hegyek lábánál. Innen Észak felé, a hegy túloldalán is alapítottak várost egy völgyben, aminek Ande lett a királya, és elnevezte azt Machu-Pichunak. A nagy hegységnek pedig a saját nevét adta Ande. Az új városokba is elhelyezték az embereket, nőket és férfiakat, akik a száműzöttek lelkeit fogják befogadni. Majd visszatértek az egyiptomi birodalomba, hogy ott is további városokat alapítsanak. Amon Uaszet (későbbi nevén Théba) királya lett, amit a Nils felső folyásánál, a nagy kanyarulatban építettek. Anubisnak pedig a Nils deltájában, közel a nagy tengerhez alapítottak 81.
várost. Ez a Szau nevet kapta (a későbbi Szaisz). Itt egy kikötőt is építettek és egy nagy hajóba is belekezdtek, ami hamarosan neki fog vágni a tengernek, hogy a szoroson keresztül elérje majd Atlantiszt az egyiptomi hajósokkal, amint elkészül Atlantisz kikötője is. A hajó építését már az emberek, Szau új lakói fogják befejezni. Valamennyi város hamarosan benépesült, az utcákon asszonyok siettek dolgukra, vagy beszélgettek a kútnál. Gondozták a kertek virágait, csinosították a házaikat. A férfiak a földeken dolgoztak, vetettek és gondozták a növényeket, hogy bőséges aratásuk legyen. Mind eközben a Föld új királyai már egy újabb, hatalmas építkezéssel voltak elfoglalva. Elérkezett az idő a teleport kapuk megépítésére. Hasonló az anyabolygóikon is van, de olyan régen készültek, hogy az építésüket soha nem láthatták. Ezek hatalmas kőépítmények voltak és a legfiatalabb is több-százezer éves volt. Rendkívül izgatottan kezdtek az építésükhöz. A gilsai Menofé városának közelében kezdődött a csillagkapuk megépítése. Csaknem azonos módon folyt minden, mint amikor a városokat építették. Hat telepes a hegyekbe ment követ kitermelni, heten pedig felálltak az építéshez a kristály-koponyáikkal. 82.
13. Az egyiptomi nagy piramis Menofé mellett, attól Észak-nyugatra a hegyek azon részét választották ki építési területnek, ahonnan korábban a házakhoz kifejtették a köveket. A Rigel csillagkapujával kezdenek, ami 230x230 méter alapon fog feküdni. A Rigel óriás-csillag így az azt kódoló piramis is monumentális lesz. Először a belső magot kell megépíteni, ami gránitból készül. A legközelebbi, erre alkalmas gránit-hegy 800 km-re Délre található, a Nils felső folyásánál. Itt kell megkezdeniük a kitermelést. Az építési területen azonnal elkezdte a 7 küldött az alap előkészítését. A belső mag 150x150 méter alapon helyezkedik el, ezt jelölték ki és egyengették el leghamarabb. Amikor az alap előkészítése megtörtént, megérkeztek sorban a gránit tömbök. Egymás után jelentek meg az alap középpontjában, 5 másodpercenként követve egymást, majd lassan lebegve, az egyik sarokponttól kezdve a helyükre ereszkedtek. Az illesztés rendkívül pontos és hézagmentes, minden kötőanyagot nélkülözött. Az egyenként 10 tonnás gránit tömbökre további 16 szint épült 20 méteres magasságig. Ez mintegy 105 órán keresztül készült, éjjel és nappal, kisebb 83.
megszakításokkal, amikor a kitermelés újabb bányahelyre költözött. Csak a kristályok tulajdonosai pihentek meg éjszakára. Több, mint 860 ezer tonna tömeg adja a piramis gránit-magját. A nyugati oldalon a mag szélétől egy 20 méter hosszú folyosó is kialakult, ez vezet majd a későbbi bejárathoz. Amikor ez az alap elkészült, 6 nap telt el a munka kezdetétől. Ezért a kristályok is leálltak és egy napos szünetet tartottak, s a következő héten folytatták csak az építést. A platón kialakított alsó terem 5x5 méteres terét egymás fölött 2 rétegben, 2x6 darab bazaltkő fedte le végeikkel egymásnak támasztva, mint boltozat. Ez a szoba pontosan a csúcs alatt fog elhelyezkedni, és kisebb tárgyak teleportálását fogja szolgálni. Építés közben északi és déli irányba felfelé vezető 20x20 cm-es keresztmetszetű szellőzők is ki lettek alakítva, melyek a teleport terem levegőzését biztosították. Eközben került kialakításra a nyugati oldal felől a terem felé vezető keskeny folyosó, valamint a 26 fokos szögben felfelé vezető, 9 méter magas galéria-folyosó. Ez 2 méter szélesen indult, majd 7 szinten egyre keskenyedett a mennyezet felé, ahol mindössze 1 méter széles lett. Erre statikai okok miatt volt szükség, mivel ez a folyosó 47 méter hosszú a piramis belsejében. A folyosó felső vége hat nap után újabb 22,8 méterrel feljebb, ismét egy platóra ért. 84.
Ekkor az építők pihenőt tartottak, a királyok meglátogatták városaikat és tanították azok lakosait. A nyugalomnapot követően elkezdték a felső teleport szoba kialakítását. A galéria-folyosó, ami éppen a csúcs alatt fog végződni, egy kisebb, vízszintes folyosóval folytatódott, s ez néhány méter után a felső teleport szobába vezetett. A szoba 10x5 méter alapzatú, nem egészen 6 méter magas. Mennyezete 5 szintben egymásra fektetett, szintenként 9 darab bazalt-tömbből készült. Erre került még 2 sorban, soronként 9 darab tömb, végeikkel egymásnak támasztva, mint boltozatok. Csak ez az építmény önmagában 400 tonnát nyom. Ennek a konstrukciónak is statikai szerepe van. A legerősebb földrengést is képes elviselni, mivel a teleportáció igen erős antianyag kirobbanással jár. Ebben a teremben, még a tető megépítése előtt elhelyeztek egy gránit szarkofágot, amely 2x1,2 méteres tömbből lett kivágva. Végül homokkő tömbökkel fejezték be a magpiramist egészen a csúcsig, ami így 140 méter magas lett a benbenet, az aranyozott gránitcsúcs nélkül. Az oldalait középen megtörve építették fel, így a piramis kissé csillag alakú alapja nem 4, hanem nyolcszögletú lett. Ezen a fiatalabb építők elcsodálkoztak, de erre később magyarázatot adott vezetőjük, Itzamna.
85.
A piramis 21 hétig épült, de még rengeteg munka volt hátra. Most egy közeli mészkő-hegynél kezdték meg a kitermelést. A fehér köveket ismét egy köbméteres, változó méretű darabokra szeletelték, az egyik oldalt pedig 51 fokos szögben ferdére vágták. Az alaptól kezdve ezzel a kővel borították a piramis négy, pontosabban nyolc oldalát a csúcsig. A csúcsra pedig egy 1,7x1,7m alapú, 1 méter magas, aranyozott gránitgúla, a benbenet (más néven pyramidion) került. A nagy piramis összesen több, mint 2 millió kőblokkot tartalmazott. Bejárata a nyugati oldalon, 17 méter magasan helyezkedett el. Ide semmilyen feljáró nem épült, hogy a száműzöttek számára ne legyen könnyen elérhető. Ők határozott utasítást is kaptak, hogy a csillagkaput nem közelíthetik meg, mivel az csak a királyok és az idelátogató vendégek számára használható. - A Rigel csillag piramisa méretezésében magába foglalja a Rigel, valamint annak lakott bolygója, a Gilsa valósidejű, háromdimenziós pályaadatait. - magyarázta Itzamna. -Továbbá hordozza a Pi és a Fi (az aranymetszés) matematikai értékeket, valamint a méter és könyök értékeit is. Tartalmazza a fény sebességének, a nehézségi gyorsulásnak és a levegő koncentrációjának számait. Az alap, valamint az élek hossza, az alap köré rajzolha86.
tó kör, az alapba rajzolható kör, a magasság és a köré rajzolható félkör méretei mind-mind matematikai függvényeket tárolnak. A teleport-szoba minden esetben a lakható bolygó pálya-adatait kódolja. - Az élszögek, az élhosszok, az alap átlói, a kövek száma és mérete, a folyosó méretei ugyancsak matematikai összefüggéseket tárolnak. De ha a csillagkapu külső, vagy belső elemeinek méreteit megváltoztatják - hozzáépítenek, vagy elbontanak belőle -, akkor más adatokat fognak determinálni - magyarázta Itzamna. - Ez lehet egy üres pont, lakhatatlan bolygó, fekete lyuk, vagy egy csillag felülete, ahonnan nincs többé visszatérés. Ez előfordult egy esetben a Mizar csillag Spherion planétáján, kb. 100 ezer évvel ezelőtt - folytatta a történetet sokat tapasztalt vezetőjük. - Az ott élő fekete király elhatározta, hogy megnagyobbítja az Alcyone-kaput, ami a Terrana földbolygó, és egyben a Pleiadok központi csillagának piramisa. - Hozzáépített még 50 métert, s ezzel a piramis 40 méterrel magasabb is lett. Már több tucat Spherion-utazó eltűnt, amikor az intersoláris bizottságnak feltűnt az eset. A központi adattár mindent pontosan regisztrált. Kiszállt egy vizsgálati csoport a helyszínre, és azonnal megállapították, hogy a kapu csúcsa, a pyramidion 25 méterrel eltolódott a teleport-szoba felett Dél irányába. 87.
A betáplált adatok szerint a teleport koordinátái a galaxis egyik barna törpe bolygójára mutattak, melynek felületi hőmérséklete 475 fok volt. Az utazók valamen�nyien életüket vesztették. A piramist vissza-alakították, a királyt pedig azonnal leváltották. Társai szájtátva hallgatták Itzamna megrázó történetét. Azonnal világos lett számukra, mennyire fontos a csillagkapuk pontos méretezése. Annak megközelítését pedig a száműzöttek részére megtiltották, nehogy megrongálják a piramist. Bár a legkisebb eleme is 2 tonna súlyú volt, tudták, az emberi találékonyság nem ismer határokat. Azt pedig még nem, hogy a kifejlett emberek mekkora tárgyak telekinézisére lesznek majd képesek. Az építkezés közben folyamatosan gondot viseltek az újonnan érkezett száműzöttekre. Irányították a munkájukat, gondoskodtak élelemről és tanították őket. Elmondták nekik, hogy melyik csillag volt a hazájuk, de azt nem, hogy miért vannak most itt és hogyan kerültek ide. Az emberek értelme gyorsan fejlődött, hamarosan beszélni is megtanultak. Elméjük gyorsan tanult, a kezük ügyesedett a munka folyamán. Úgy bántak a királyok az alattvalóikkal, mint ha csak a gyermekeik lettek volna. Tudták, nélkülük nem maradnának életben ezen a bolygón. Megtanították a föld megművelését, és azt, hogy hogyan tudnak sört és bort készíteni. Megtanították a tűzgyújtást és a kenyér sütését is.
88.
- Ha már elég képzettek lesztek, a kemencét nem csak kenyér sütésére fogjátok majd használni - mondta nekik Anubis. - Megtanítom nektek, hogyan munkáljátok meg az aranyat és más fémeket, amelyeket a hegyek rejtenek. A városokba újabb 80 nő és 20 férfi testét helyezték, a száműzött lelkek fogadására. Azt is észrevették, hogy az első családok nőtagjai áldott állapotban vannak, s hogy két nő esetében a magzatok már megmozdultak. Ebből tudták, hogy túl vannak a terhességük félidején, a 20. héten, amikor is a lélek betölti a magzatot. Innentől már önálló életnek, embernek számítanak, pici testükben új életre kel egy száműzött megtisztított lelke...
89.
14. Piramidok A Föld királyai most a maják országába, Tikal városába mentek. Innen kb. 20 km-re Északra kezdenek hozzá az újabb átjáró megépítéséhez. Ez a kapu a Maia csillag és annak lakott bolygója felé nyitja meg az utat az utazók előtt. Az átjáró 100x100 méteres alapra épülő 7 lépcsős piramid lesz. Magassága 56 méter. A gránit alap 50x50 méteres négyzetből indul meredeken, csaknem 90 fokban felfelé, 8 méteres szintig. Majd ennek közepére egy 40x40 méteres második szint épült. Itt került kialakításra a 10x5 méteres teleport szoba, amibe 2x1,2 méteres gránit szarkofágot helyeztek el. Ezt követően a kitermelés a közeli gránit-hegynél folytatódott. Az alapot kibővítve teljes szélességig, az első szintet ezzel az anyaggal fejezték be. A második szint 90x90 méteres alapon épült tovább, körülzárva a teleport szobát is. Ide az első szintről felvezető galériafolyosó a nyugati oldalon készült és a bejárati folyosóhoz fog csatlakozni. A galéria-folyosó alul 2 méter széles, felfelé lépcsőzetesen keskenyedik és 20 méter után éri el a második szintet. Magassága 8 méter, ahol is a szélessége már csak egy méter. 90.
A teleport szoba tetejét lezárta az 5 soros bazaltfödém, amire a 2 soros bazalt-tömbök kerültek, soronként 9 darab, végeikkel egymásnak támasztva, mint boltozatok. Hasonlatosan az egyiptomi nagy piramis kamrájához. Ez olyan magas lett, hogy a harmadik szint tetejét is elérte. A harmadik szint 70x70 méteres alappal indul és 8 méteres magasságig épül, körülölelve a teleport terem födémét és boltozatát is. Építés közben északi és déli irányba felfelé vezető szellőzők is ki lettek alakítva, melyek a teleport terem levegőzését biztosították. Minden szint 8 méterrel magasabbra emelte a piramidot. A 7. szint 10x10 méteres alapon 6 méter magas. Erre kerül egy 2x2 méter alapú, 0,9 méter magas aranyozott gránitgúla, a pyramidion, ami egy kis piramis. Az egész piramid építése 2 hétig tartott, és 175500 darab kőtömböt tartalmazott. Hosszabb pihenőidőkben és minden hetedik napon, amikor szünetelt az építés, a királyok a lakosságot látogatták, tanították őket, mint gyermekeket. Nem tekintették őket alattvalóknak, és azt sem éreztették velük, hogy ők büntetésüket töltik ezen a bolygón. Mindenben szabadok voltak és a királyaik támogatását élvezték.
91.
A következő hetet a Kentaur csillagködben található Alfa-Centauri csillag és lakott bolygója, az Inca kapujának építése töltötte ki. A 80x80 méteres piramid 42 méter magas lett és 10 napig épült. Így mostantól a Tikal-bolygó, valamint az Inca felé is lehetővé vált a csillagközi utazás.
92.
15. Atlantisz csillagkapui Atlantisz szigetének első városa, Metropolisz már készen állott, hogy lakói benépesítsék. A telepesekre azonban újabb feladat várt. Elérkezett az idő a sziget teleport kapujának és a csillagtérképnek a megépítésére. Az építkezési terület rendkívül nagy, mert a csillagköd formájának és a csillagok méretének megfelelően 6-12 piramidot is el kell helyezni egy csoportban. De most, hogy a város elkészült, rendelkezésre állt egy nagykiterjedésű, teljesen sík terület, ahonnan a sziklákat kifejtették. A rendkívül kemény, vulkanikus talajon nincs szükség alapozásra, ez nagyon meg fogja gyorsítani az építést. - Először a Pleiádok csillagköd elemeinek megfelelő rendszert fogjuk megépíteni - mondta Itzamna. - Ennek része a Pleione is, amelyiknek lakott bolygója az Atlantida - amint azt ti is nagyon jól tudjátok. Ezért a Pleione-piramiddal fogjuk kezdeni! Ez a piramid lesz a kapu a csillagrendszer felé. Innen tudunk majd teleportálni az Atlantida-bolygóra. E nélkül a piramid nélkül a teleport-mozgás csak egyirányú, onnan ide jöhet bárki 93.
és bármi, de innen oda nem utazhatunk és nem szállíthatunk. - Ha látogatók érkeznek erre a bolygóra, biztosítanunk kell számukra a vissza-utat is! Előfordul majd, hogy nekünk kell innen hazamennünk. Ez mind csak ezekből a piramidokból lehetséges. Amint láttátok, két féle kaput építünk. Magas, simított-falút és alacsonyat, több magas lépcsővel. - Az Atlantida bolygó kapuja magas lesz és simított, amint a Rigelé. Ezt piramisnak nevezzük. És ahogy láttátok, a Tikal és az Inca kapui alacsonyak, 7 lépcsővel, ezek a piramidok. Itt mindet megépítjük majd - fejezte be a beszédét Itzamna. Csaknem azonos módon kezdődött minden, mint amikor a városokat építették. Hat telepes a hegyekbe ment követ kitermelni, heten pedig felálltak az építéshez a kristály-koponyáikkal. A kifejtést egy elég távoli, kb. 500 km-re lévő gránit-bányánál kezdték meg. Amíg a kitermelés elkezdődött, addig a hat másik kristály felállt egy kb. 400 méteres kör kerületén. Ennek közepébe épül majd a piramis, ott, ahonnan korábban kifejtették a köveket a lakóházakhoz. A hetedik a kör közepén lebegett és fényesen csillogva elkezdett dolgozni. Kirajzolt egy 50x50 méteres négyzetalapot.
94.
Nyílegyenes vonal mentén bevágta a kőzetet és a másik 6 kristály kiemelte azt 1,4 méter mélyen, 1x1 méteres tömbökben. Amikor elkészült a tükör sima és minden irányból egyenes aljzat, középen kijelölt egy 15x14 méteres területet és azt is kimélyítette, 1,4 méter mélyen. Így egy terem jött létre, aminek a falai tükör simák, egyenesek és milliméterre pontosak voltak minden irányból. A király-kristály a nyugati oldalon egy 1 méter széles folyosót vágott a kőbe, ami 10 méteren 1,4 métert süllyedt. Ekkor megérkeztek a csaknem 5 köbméteres gránit-tömbök. Amikor lefektetett 10 ilyen blokkot, a kristály folyosót vágott a kőbe, ami 10 méteren 1,4 métert sül�lyedt. Ahogy érkeztek a gránit tömbök, úgy helyezte azt el a kristály a beletáplált terv szerint. Ezt a tervet az univerzum már évmilliók óta őrizte, és valamennyi lakott bolygón hasonlóan építették meg. Minden egyes csillagnak meg volt a maga megfelelő méretű és formájú piramidja. A piramid alapjainak és magasságának a mérete, az élek hossza mind matematikai képletek alapján tárolták a csillag jellemzőbb tulajdonságait és elhelyezkedését a Tejút-rendszerben. A bolygók lakói fejlett matematikai és csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Sokuk, ha találkoznak egy adott dimenziójú piramiddal, akkor meg tudják határozni a hozzá tartozó csillag tulajdonságait és annak elhelyezkedését a galaxisban. 95.
Ez volt a csillag-kapu lényege is. Az adott piramid a benne tárolt matematikai képletek alapján egy adott csillaggal, valamint annak lakható bolygójával állt teleportációs kapcsolatban. A gránit-tömbök sorban, egymás után érkeztek és kerültek a helyükre egy 50x50 méteres alapú belső, mag-piramidot formálva. A megfelelő helyeken lépcsőket, a lépcsőkhöz vezető folyosókat és tereket, helyenként szellőző nyílásokat is kialakítva készült sorrólsorra, szintről-szintre. A talajszinten néhány méteren vízszintes folyosó ismét emelkedik, míg 11,5 méteres magasságba nem ér. Itt lesz a piramid bejárata. A teleport terembe 2,4x1 méteres gránit szarkofág került. Ekkor a hat kőfejtő áttelepült egy bazalt-hegyhez és itt folytatták a vágásokat, 8 méter hosszú köveket vágva. Ezek a terem fölött 5 rétegben, egymással szembefordított boltozatként helyeződtek el. Rétegenként 2 sor, soronként pedig 10 darab, egyenként 8 méter hos�szú bazalt-gerendázat alkotta a teleport-szoba mennyezetét. Ennek a súlya meghaladta a 300 tonnát. Amikor ez elkészült, vulkanikus antracitot kezdtek fejteni. Ezzel a sokkal gyakoribb kővel fejezték be a 212x212 méteres alapzaton fekvő piramist. Sorról sorra kerültek a szürke, pontosan a terveknek megfelelően méretre szabott kőtömbök a helyükre. 96.
Az építéshez semmilyen kötő-, vagy ragasztóanyagot nem használtak a kristályok. Valamennyi elem olyan pontos volt, hogy a levegő is csaknem kiszorult közülük, amikor egymásra illeszkedtek a 2 és12 tonna közötti elemek. Majd kisebb méretű bazalt építőkövek érkeztek, amelyekkel az alapot kiszélesítve 215x215 méterre, felrakták a falak sima, szorosan egymáshoz illeszkedő burkolatát. Amikor ezzel végeztek, az aranyozott gránitcsúcs, az úgynevezett pyramidion (ami az egyiptomi piramisokon benbenet) is a helyére került. amivel együtt a Pleione-piramis 145 méter magasra tört. - A pyramidion a teleportáció leglényegesebb része magyarázta Itzamna a társainak. - A csillagkapu minden részének energiája és adata itt összpontosul. Óriási energia szabadul fel, és ezen a ponton keresztül magához húzza a térnek azt a pontját a galaxisban, ahová a kapuba kódolt adatok mutatnak. Az antianyag ezen keresztül tör át a másik pontba és mintegy irányzékként is működik. - A szarkofágban elhelyezkedő személy a másodperc töredéke alatt kerül át abba a kijelölt pontba. Ez már nem feltétlenül egy piramid, vagy annak a teleportszobája. Ez a pont bárhol lehet a bolygón, vagy a galaxisban - mondta Itzamna.
97.
Most már akár haza is mehettek volna az Atlantidára, de még nagyon sok tennivalójuk volt, az idő pedig rövid. Következett a Maia-piramid megépítése, a Tikal mellett megépített piramiddal mindenben megegyező méretű csillagkapu. A mag-piramid és a belső termek gránitból, a külső héj-piramid pedig bazaltból épült. Mindehhez 21 napra volt szükségük. A két piramid között 200 méter távolság volt. A kettő mellé épült még két piramid, kissé rombusz alakzatban. Az Alcyone, a központi csillag kapuja, ami 190x190 méter alapterületű piramid, valamint az Atlas átjárója, egy 175x175 méter alapú piramis, a Pleiádok 4 fő csillagának elhelyezkedése szerint. Velük szembe a többi 5, mert ezek a Pleiádok 9 legfényesebb és legközelebbi csillagjának piramidjai és piramisai. Az Atlas, a Celaeno-, az Electra-csillag piramidjai, a Taygeta-, az Asterope-, a Merope- és végül az Alcyone csillagok piramisai. De ez utóbbi 5 csak akkor kerül megépítésre, ha már végeztek a képviselt bolygók piramidjaival és piramisaival. - A piramidok hatalmas alapterületen fekszenek. Átlagosan 10- és 50 ezer négyzetméter közötti az a felület, amellyel a földhöz kapcsolódnak. Minden csillagrendszernek más méretű és formájú a piramidja, a benne kódolt információ szerint.
98.
- A piramisok és piramidok a bolygók pyramidionjai magyarázta Itzamna. - A piramidban összpontosul a bolygó elektromágneses energiájának jelentős része a teleportáció adott pillanatában. Ez az óriási energia tovább áramlik a csúcsba, a valódi pyramidionba, s az elektromágneses kapcsolatot hoz létre a tér egy másik, meghatározott pontjával. A feltöltődés energiája képes behúzni a tér meghatározott pontját. A teret egy áttetsző és átjárható gömbként kell elképzelni. Ennek a gömbnek nem csak a felülete, hanem 3 dimenziósan, a belseje is átjárható. Ez a galaxisok és az univerzumok szerkezete. A kiválasztott pont tehát a legtöbbször a gömb belsejében van, mert itt van a legtöbb csillagrendszer. Az egészet pedig légüres tér és kozmikus por tölti meg. A társai nagy érdeklődéssel hallgatták tapasztalt vezetőjük előadását. Nem voltak a piramisok szakértői, inkább csak használták azokat utazásaik során. A működésébe soha nem gondoltak bele. Valamikor, még az iskolában tanultak róluk, de most a matematikai képletek is újra felelevenedtek. Akkor még nem gondolták, hogy egyszer az építésükben is részt fognak venni. Ezt követően elhagyták Atlantiszt, és az inkák földjére távoztak.
99.
16. Az inkák építkezései Nascatól 25 km-re Észak-Nyugatra, azon az alacsony, sík területen kezdtek a piramidok építésébe, ahonnan korábban a város falainak építőköveit kivágták.Ugyanazokat a piramidokat építették ide, amelyeket Tikal mellett is. Egy 38x35 méter alapterületű, 40 méter magas, 7 lépcsős piramidot elsőként, az Inca bolygóhoz vezető átjárót. Majd ugyanazt a 35x35 méter alapterületű, 12 lépcsős piramidot is, amelyik a Maia csillagrendszer és a Tikal bolygó kapuja. Amikor ezek elkészültek, egy gránit obeliszket állítottak fel közöttük. A 25 méter magas oszlop 3 részből lett összeillesztve, s tetjén ugyan olyan aranyozott pyramidion díszlett, mint amilyent a piramidok tetején is elhelyeztek. Ám ez a pyramidion az alatta lévő 8 méteres rész csúcsán lett megformázva. A kitermelt kőzet helyén a hegyek felmérhetetlen men�nyiségű aranyat és ezüstöt rejtettek. Ezek ötvözetével vonták be valamennyi pyiramidiont, csaknem fél centiméteres rétegben. De ez az arany nem esztétikai célból került a csúcsra - bár rendkívüli látványt nyújtott a napfényben szikrázva -, hanem mert ez a pont adta az elektromos kapcsolatot a galaxis felé. 100.
Az obeliszk alatt, vagy közelében elhelyezett üveggömb éjjel-nappal világított, mert az obeliszk, mint egy hatalmas antenna, a kozmikus energiát gyűjtötte magába. Hasonló obeliszkeket állítottak fel a városokban is. Nascában, ahogyan a többi városban is, a hegyről leereszkedő patak vizét elterelték és bevezették egy sziklafalhoz. A sziklafal alatt óriási üvegedényeket helyeztek el, melyek egymással összeköttetésben álltak. Az alsó részüket csövekkel egymásba nyitották. 12 ilyen óriási üvegtartályt helyeztek el egymás mellett, az utolsóból pedig egy csővezetéket indítottak a városba, a házak között. A csővezeték agyagból égetett kerámia volt, méteres darabonként egymáshoz illesztve. A csővezetéket a földbe mélyítve vezették, és kövekkel lefedve óvták a sérülésektől. A csővezetéket már a városok lakói készítették és helyezték el úgy, hogy minden házba eljusson a nap által felmelegített víz. Ugyanezeket a víz- és világításrendszereket építették meg valamennyi birodalomban. A maják, az atlantidiak, az óegyiptomiak is valamennyien élvezték ezt a komfortot, amely napi tisztálkodásukat tette lehetővé. Ekkorra megszülettek az első száműzöttek gyermekei. A városok gyarapodtak, a lakosaik gazdálkodtak és élték mindennapi életüket. Királyaik még mindig nem telepedtek le, mert a bolygó benépesítése mérhetetlen 101,
időbe került, de folyamatosan vigyázták az embereiket, akiknek sok esetben segítségre volt szükségük. Bár életüket jelentősen megkönnyítette a kiépített infrastruktúra és az, hogy idővel képesek lettek tárgyak mozgatására pusztán a gondolatuk által. Agyuk kifejlődésével a telekinézis képessége is kialakult. Ahogy szaporodott a lakosság, úgy vált szükségessé mind több élelem. Ezért a legfontosabb feladat most az lett, hogy állatokkal népesítsék be a bolygót, melyek az emberek segítségére lehetnek a nehéz munkában és hogy tejjel, tojással, sajttal táplálják azokat. A város mellett, egy arra alkalmas, füves legelőn kerítést építettek, körben. Köré állva, a kristályaikat a földre helyezték, és a királyi kristály hamarosan aktivizálta a folyamatot. A cápák létrehozásához hasonlóan, mintegy óra múlva a karám megtelt különféle állatokkal. Lovakkal, kecskékkel, birkákkal és szamarakkal, tehenekkel és ökrökkel, kutyákkal és macskákkal. Csak úgy nyüzsgött a sok száz állat a harmatos fűben. Ekkor odahívták az embereket, mondván nekik, tereljék haza az állataikat. Amelyik állatnak nem jutott gazda, azt szabadon engedték a hegyekbe, az erdőbe és a réteken.
102.
Majd ezt követően madarakkal népesítették be a tájat, a mezőket, erdőket, szirteket és gázlókat. Házi madarakkal is ellátták az embereket, hogy azok tojással táplálékot nyújtsanak. Ezt a műveletet valamennyi város mellett elvégezték, hogy az emberek semmiben hiányt ne szenvedjenek. A száműzetés lényege nem a büntetés volt, hanem az új lehetőség jövőjük érdekében, megfelelő korlátok között. Lehetőség arra, hogy jóvá tegyék, amit a Teremtő és az Univerzum törvénye ellen elkövettek.
103.
17. Atlantisz kikötője Legutoljára Atlantisz infrastruktúrája épült meg. A sziget benépesült emberekkel és állatokkal. Mielőtt Itzamna városát, Teotihuacant megépítették volna, még hozzáláttak egy utolsó nagy feladathoz. Ez volt az atlantisziak, Atlas, Canari és Inti régi álma. Már türelmetlenül várták a napot, amikor hozzákezdhetnek a kikötőjük megépítéséhez. Szinte állandóan erről beszéltek egymás között, és a hajóról, ami kifut majd velük az óceánra. A kikötő helye a keleti parton, egy sekély öbölben lett kijelölve, mert a közepén kisebb sziget feküdt. A kikötő 10 km kerületű kör mentén fog elhelyezkedni. Ezt egy bazaltút övezi, melynek déli oldala az óceánra nyitott, északi oldalán pedig egy út indult dél felé, sugár irányba. Ebből egy 5 km kerületű utat építettek, mely Délen ugyancsak nyitott maradt az óceán felé. A gyűrű keleti és nyugati részén két út indult sugár irányban, melyek a belső gyűrűbe vezettek, ami 2 km kerületű volt. A gyűrű északi és déli része nyitott, így szabad út nyílt az óceán felé, valamint a belső, északi kikötő felé is és sehol nem volt szükség hidak építésére sem. A középső utakat gránittal burkolták, majd ezekre házakat, raktárakat építettek. 104.
A gyűrűk között épültek meg a kikötők. A külső kör mentén is kikötőt alakítottak ki a nagyobb hajók számára. Amikor ez elkészült, nekiláttak egy közepes méretű, 40 méter hosszú, 10 méter széles hajótest megépítésének. Mindannyian nagyon élvezték, ahogy a sólyán felépül a karcsú faváz. A fedélközben hálóhelyiségeket és raktárakat alakítottak ki. A növényzet már elég erős lett, hogy vitorlát és köteleket készítsenek. Erre megtanították az embereket, akik szőttek és fontak. 20 embert választottak, akik befejezték a szerkezetkész hajót. Amikor útra készen állt a mű, a rakteret megrakták a legritkább kristályokkal, melyek Atlantidán teremtek, amit ajándékba visznek az egyiptomiaknak. Aquamarint és turmalint, aventurint, jádét és egy csaknem 100 kgos rubint. Aranyat és ezüstöt nem, mert az mindenhol található a bolygón. Ezért értékük is igen csekély, pusztán az elektromágneses kapcsolathoz van rájuk szükség. Az arany önmagában semmi másra nem használható, inkább csak dísztárgyakat készítenek belőle, különben ötvözni kell. Amikor megtöltötték a raktereket, a Föld-bolygó királyai a 20 újdonsült matrózzal mindannyian kifutottak az óceánra, egyenesen Egyiptom Szau kikötője felé. Csaknem 1 éve érkeztek erre a bolygóra, és még semmi szórakozásban nem volt részük. Most nagyon élvezték a hajóutat. Mintegy 600 km-t hajóztak nyugodt, 105.
barátságos vizeken Kelet felé, amikor egy kiterjedt szigetcsoporthoz érkeztek. Canari unszolására kikötöttek az első szigeten, hogy megpihenjenek és egyben fel is mérték azt. A sziget gyönyörű pálmafák erdőit őrizte meg a fagyos korszakban, melyek feléledtek sok-évezredes téli álmukból és most üde, zöld leveleikkel vidáman integettek a lágy szélben az ideérkezettek felé. A part sekély vize kék lagúnákat töltött meg és mély tengeri barlangokat. Ezt közelről is látni akarták, ezért kikötöttek és azonnal alámerültek az óceán lágy habjaiban. Órákig kutatták a víz rejtekeit. Amikor visszatértek a partra, így szólt Itzamna: - Nos Canari, ezt a csodás napot neked köszönhetjük. Ezek legyenek a te szigeteid! - Nem, nem! - felelte Canari. Ezek valamennyiünk szigetei. De a nevemet szívesen adom nekik! Ide gyakran eljövünk majd, és a többi szigetet is felderítjük. Csodálatosan megnyugtató ez a hely. Maradtak volna még, de mielőbb el akartak jutni Egyiptomig. Mivel a hajóút hosszadalmas, Amon, Ptah és Anubis előre mentek, hogy a hajó fogadására felkészítsék szauiakat. A többiek Észak felé vették az irányt, arra, ahol a két nagy kontinens csaknem összeér. 106.
A szoroson áthaladva látták mindkét partot, mint ha csak egy nagy tavon hajóznának. Azon túl, a két földrész közötti tenger már Egyiptom partjaihoz vezet. A déli partvonal mentén hajóztak, hogy lássák a szárazföldet. Közben rengeteg apró szigetecskét találtak, de olyant, mint az első, nem láttak többet. Már nem kötöttek ki többé, de a hajót elhagyták a királyok, hogy szemügyre vegyék közelebbről is a kis sziklás-homokos képződményeket, melyek a part részei voltak, mikor a tenger szintje még egészen alacsony volt. Egyszerűen a fedélzetről közelebb repültek a szigetekhez, hajósaik nagy ámulatára. Azok tudták, hogy királyaik sok csodálatos dologra képesek, de levitálni még eddig nem látták őket.
107.
18. Szau kikötője Hirtelen irányt kellett volna váltaniuk Délnek, mert a partvonal arra vezetett, de tudták, Egyiptom még messze van, ezért tartották az irányt Kelet felé, a nyílt tengeren. Szauba érve a parton nagy ünneplés fogadta őket, és egy vadonat új gilsai hajó. Meg is állapodtak, hogy el fogják cserélni a hajókat. Amikor felépülnek a paloták, az egyiptomi hajóval indulnak majd vissza Atlantidára. Az egyiptomiak az ajándékot is nagy örömmel fogadták. Különösen az aquamarin szállítmány nyűgözte le őket. Arrafelé egészen más fajta kristályok alakultak ki, ez az igen ritka, kékes-zöldes drágakő nem található. Egy nagyobb darabját a főtéren állították fel és pompás szobrot faragtak belőle. Másik része a királyi palota kertjét és fogadótermét fogja díszíteni. Apróbb darabjait elosztották egymás között, mert a kristály gyógyítóhangulatjavító hatására a királyok felhívták a figyelmét mindenkinek. A rakomány egy részét pedig továbbszállították fel a Nilsen Menoféig, majd Uaszetig, de előtte kisebb átalakítást végeztek rajta. Evező-nyílásokat vágtak a fedélzetre, 10-et mindkét oldalon. 108.
Hosszú bambusz rudakból evezőket is készítettek, melyeket bronz gyűrűkkel erősítettek a hajótest pereméhez. A folyón csak így tudtak felhajózni. A többi városban nem csak az értékes drágaköveket, de az atlantisziakat és a hajót is örömünnep fogadta. Ezt követően rendszeresen indultak hajók a két kikötő között, mert Atlantida köztes állomás volt a maják és az inkák földje, valamint Egyiptom között. A különböző földrészek pedig különböző kincseket tároltak, amiket igyekeztek megosztani egymással. Ez nem cserekereskedelem volt, sokkal inkább kölcsönös ajándékozás. Valamennyien testvéreknek tekintették egymást, még ha a bőrszínük különbözött is. Végre elérkezett az idő, hogy a városok magaslatain palotákat emeljenek a királyok számára. Vastag és magas kőfalakból emelték azokat, erős oszlopokkal keretezve. A belső tereket is oszlopok osztották fel, és a belső falakat szinte kivétel nélkül valamilyen drágakővel kombinálták. Ezek gyógyító hatású kristályok voltak, amik a legkülönbözőbb színekben pompáztak. Türkiz és rózsakvarc, ónix, aquamarin, turmalin, zafír, smaragd, jáspis, jáde és rubin díszítették a falakat kívül és belül. A paloták hálótermének falába gyémántot építettek be, a fogadóterem falaiba pedig hegyi kristály-tömböket. A márvány és gránit paloták homlokzatát is pompás színekben ragyogó drágakövekkel díszítették. 109.
A magaslatokon úgy néztek ki a szemlélő számára, mint ha ékszeres szelencék lennének. Olyan fantasztikus látványt nyújtottak, hogy a Földön már csillagkapukkal rendelkező bolygók királyai hamarosan mind látni akarták. Na és persze azt is, hogy milyen életkörülményeket sikerült kialakítani a börtön-bolygón. Ez mindenkit nagyon izgatott a galaxisban, de leghamarabb a csillagközi bizottság vénei jöttek el megtekinteni a küldöttek munkáját. A kapukkal nem rendelkező tagok a már megépült csillagkapukat használták utazásaikhoz. Hamarosan újabb és újabb átjárókat kellett építeni minden birodalomban, a galaxisból érkező látogatók számára is. Néhány évtized alatt csaknem 200 piramist és piramidot emeltek a négy királyságban. A városok is nagy iramban fejlődtek. Az anyabolygók lázadóit félelem fogta el ugyan, amikor híre ment, hogy milyen büntetés vár azokra, akik megszegik a törvényt, vagy szervezkednek a társadalmi rend ellen, de ez nem tartotta vissza a vétkeseket, mert ha a bűn egyszer felütötte a fejét, akkor nem lehet többé megállítani. Emiatt már sok lakott bolygónak el kellett pusztulnia. Ezt minden bolygó királya tudta és megértette, mennyire fontos a lázadást kordában tartani. Szüntelenül vadásztak azokra, akik megfertőzték a tiszta erkölcsöt, s azokat mielőbb a börtön-bolygóra telepítették. A lázadók ezért egyre titkosabb, egyre jobban álcázott szervezeteket hoztak létre, hogy ott terjes�szék ideológiájukat. 110.
19. Luna legendája Amikor szabadidejükben összegyűltek a királyok, sokat beszélgettek a múltról, de a Föld múltját nem ismerték, ezért gyakran kérdezgették kristályaikat. Egy napon Nasca palotájának kertjében gyűltek össze, és sok érdekes téma vetődött fel. Valamennyien érezték, ennek a helynek a különös kisugárzását. - Itzamna mondta egyszer, hogy a hold itt fölöttünk, a Luna valamikor a Föld része volt. Jó lenne tudni, hogyan került oda fel - szólt Qosqo beszélgetés közben. Ekkor ráhelyezte kezét a királyi kristályra. Mire az kifényesedett, és elmesélte a Luna történetét. Innen Keletre, a hegyen túl, ahol most a nagy Amazonas-folyó halad, 50 ezer évvel ezelőtt egy nagy öböl volt. Itt amazonok éltek akkor, amikor a Földet óriás állatok és emberek lakták. Az óceán vize 300 méterrel állt magasabban, a Luna pedig sokkal kisebb volt. Az amazonok is nagyon harciasak voltak, csakúgy, mint az óriások, akik innen Nyugatra, Mu szigetén éltek. Mu, vagyis Lemúria már akkor is hatalmas kontinens volt. Az óriások neve lemúr volt, vagyis a múiak - akik kegyetlen természetűek voltak - nem csak egymást pusztították, 111.
de Amazóniával is harcban álltak. Mu partvonala közel van, így könnyedén átúszták az óceánt és elfoglalták ezt a területet, ahol most vagyunk. Innen mértek csapásokat a hegy túloldalán élő amazonokra. Az amazonok hősiesen kitartottak évszázadokig, bár hatalmas veszteségeik voltak. Bár ők is nagy veszteségeket okoztak az óriásoknak, mert nagyon eszesek voltak. A nők ugyanúgy harcoltak, mint a férfiak. Mindenfelé szűk bejáratú barlangokba húzódtak, ahová az óriások keze sem férhetett. A barlangokat alagutakkal kötötték össze, később ezeket az alagutakat kiterjesztették az óriások területei felé és ezeken keresztül lepték meg őket. Itt a hegyek alatt, alattunk is húzódnak ezek az alagutak a mai napig. Több száz évig harcoltak az óriásokkal, és talán el is bántak volna velük, ha Viracocha, a Teremtő meg nem elégeli ezt az áldatlan helyzetet. Egy napon ugyanis Mura leszakadt az ég, pontosabban a hold. Abandon a hold felé irányított egy kisbolygót, ami letaszította a Lunát, egyenesen az óceánba. Mú nyugati partjainál zuhant le és kiszakította azt a Földről. Mun akkoriban több száz aktív tűzhányó is volt, ami hozzájárult ahhoz, hogy Mu nyugati fele kirobbant az égbe. Izzó darabjai egybeolvadtak a megsemmisült Lunával. Kőzetük megolvadt és gömbölyűvé formálódott. Most odafenn mutatja az utat az éjszaka vándorainak. 112.
Ott pedig az óceánban egy hatalmas árok keletkezett. Ez 50 ezer éve történt, akkor fagyott jégbe ez a bolygó. Először hatalmas földrengés futott végig rajta. A pályája úgy eltávolodott, hogy ezt követően csaknem 400 nap alatt kerülte meg a Heliost. A tengelye is elferdült. A földrengést tűzvihar követte, mert a robbanás olyan erős volt, amilyeneket a Helios felületén okoz a magfúzió. 2 ezer km/órás-es sebességgel száguldott körbe a bolygón, több száz km szélesen. A tűzvihar nem tartott sokáig, mert mindent elöntött az óceánok vize. Ekkor por és füst takarta be az egész bolygót. A hőmérséklet nagyon lecsökkent a pályamódosulás miatt. A legtöbb élőlény már az első napon elpusztult. Amikor a por és a füst leült, a hőmérséklet hirtelen tovább csökkent. Az óceánok párolgása megszűnt és a hőmérséklet gyakran esett -100 fok alá, különösen éjjeleken. Ez jégbe fagyasztott mindent hosszú évezredekre, amíg ti meg nem jelentetek itt. A küldöttek döbbent csendben nézték a lezajlott eseményeket, melyek képeit a kristály rekonstruálta számukra.
113.
20. Barlangok és paloták Az inkák valamennyi ősi alagutat felújították, amit elődeik, az amazonok építettek. A barlangokat kitágították és falaikat megerősítették. Oszlopokat faragtak a kövekből, mert kiváló mesterei voltak a kőfaragásnak. Nagy segítségükre volt legnagyobb városaik három királya, Qosqo, Nasca és Ande. Ők hatalmas palotákat építettek a nép számára, hogy azokban tanítsák tudományra és az Isten törvényeire az inkák nagy népét. Machu Picchu magaslatán egy csillagászati központot is építettek, ahol csillagászati kalendáriumot, és megfigyelő pontokat is létesítettek. A nép közül kiválasztották az arra alkalmasakat, hogy rájuk bízzák a tudást, amit a kristályok hordoznak. A feladatuk volt az is, hogy ezt a tudást megosszák társaikkal, de az is, hogy a betegeket meggyógyítsák. S ahogyan Machu Picchun, úgy más magaslatokon is kővel szegélyezett teraszokat építettek, ahol sok-sok szinten csodás kerteket létesítettek, melyek virágban pompáztak az év minden napján. Az inkák nem csak a kőnek voltak mesterei. Az arany megmunkálásában, ötvözésében is élen jártak. Óriási méretű szobrokat tudtak készíteni, amikkel a 114.
köztereket és palotákat díszítették. Házaik is gazdagon voltak arany tárgyakkal. Mindennapi eszközeik, poharak, tálak, kések, mind aranyműves remekek voltak. Az atlantisziaktól pedig hamar megtanulták a víz művészetét. Valamennyi palotájukban volt olyan gránit “csobogó”, amelyiknek kis kör alakú tartályaiból soha nem fogyott ki a kristály-tiszta forrásvíz, és soha nem csordult ki belőle. A természet valamennyi tudományát, ahogyan a csillagászatot és a matematikát, úgy a fizikát is magas szinten gyakorolták. Olyan barlangokat építettek, amelyeknek bejáratát soktonnás kövek zárták el. Ezek a kövek bonyolult csigarendszerek segítségével, titkos mechanikai rendszerek által működtek. A zárókövek kisebb vezérlőkövek, rejtett falelemek megmozdítása, betolása vagy kihúzása révén hozták működésbe a nyitószerkezetet. A barlangok bejárata sok esetben jól elrejtett hasadékokban volt, s az egymástól távoli barlangokat alagút-hálózatok kötötték össze. Sok száz kilométer alagút kötötte össze többek között Nazcat és Qosqot, Nazcat és Pachacamacot, Qosqot és Machu Picchut. Ezek az alagutak a hegyek alatt futottak, így nem kellett megmászni a magaslatokat, és olyan tágasak voltak, hogy akár szamárháton is lehetett közlekedni bennük.
115.
A szűk bejáratokat kiszélesítették, a barlangokat megnagyobbították. Qosqo közelében egy föld alatti palotát is építettek, mely fölé mesterséges tó került. A környező hegyoldalakba pedig teraszos kerteket építettek. Az inkák az atlantidaiakhoz hasonlóan csodálatosan tudták formálni környezetüket a természeti adottságokkal összhangban.
116.
21. Egy lélek útja Teppic már több, mint 250 éve élt Tikalban. Nem tudta, hogy honnan került ide, nem emlékezett a szüleire, sem a gyermekkorára. Fiatalon került ide négy feleségével, akik hozzá hasonlóan alabástrom-fehér bőrükkel, fekete hajukkal igencsak kitűntek vörösbőrű szomszédaik közül. Na és azzal, hogy nekik csak 5 ujjuk volt a végtagjaikon. Házuk is kitűnt a többi közül érdekes fehér színével. Ezért megkülönböztetett figyelem övezte a családot, valamennyi gyermeküket. Teppic a város vezetőségének tagja volt. Mindenki szerette és tisztelte. Ő és családja nagyon hasonlatosak voltak azokhoz a hajósokhoz, akik egyszer az Egyiptomi Birodalomból látogattak el hozzájuk. Teppic nagyon öregnek számított, és nehezére esett számára minden mozdulat. Úgy egy éve kezdődtek fájdalmai is. Az addig aktív életet élő férfi visszavonult és kerülte a társaságot. Nagy családja mozgalmas életéből sem vette ki a részét. Feleségei is nagyon megöregedtek. Csak üldögéltek naphosszat, de még néha igyekeztek besegíteni a háztartásba, ami már inkább gyermekeik feladata lett.
117.
Mindenük megvolt, földjük gazdagon termett. Állataik elszaporodtak, semmiben nem szenvedtek hiányt. Gyermekeik házakat építettek és gazdálkodtak, gyarapodtak. A kisgyermekek hangja is mindig betöltötte udvarukat. Sorra születtek az unokák és dédunokák, akik nagy örömmel töltötték el szívét. A gyermekek tették édessé öreg napjait. Szinte csak értük tett mindent életében, pedig nagyon szerette feleségeit is. Mára azonban minden óra nehéz volt számára. Lelke vágyott innen elköltözni. Nem tudta, mi fog történni, ha elhagyja ezt a bolygót. Eddig még csak állatok halálával szembesült. Egy este Teppic és feleségei a ház mögötti lugas alatt csodálták a lenyugvó napot. Teppic ölében unokájának legkisebb unokája, Sacpuy üldögélt, és halkan furulyázott. Egy kancsó bort is megittak, kukorica-pogácsát ettek hozzá, s beszélgettek életük legszebb napjairól. Ez volt az öregek kedvenc időtöltése. Eközben Teppic elszenderedett. Álom ereszkedett rá, de ez most más volt, mint amit ezelőtt valaha is álmodott. Álmában a lugas alatt üldögélt feleségeivel, ölében Sacpuyjal, aki halkan furulyázott. Nézték az alkony fényeit, de a lába elzsibbadt Sacpuy alatt. Szeretett volna felállni, és meg akarta kérni Sacpuyt, hogy engedje őt megmozdulni, de nem jött ki hang a torkán. Kezeit sem tudta felemelni, lábai sem akartak mozdulni. 118.
Ekkor Sacpuy ránézett, megérintette öreg, ídővéste arcát és keservesen sírni kezdett. Nagyon forrónak érezte a kis kezet. Arra gondolt, talán megbetegedett a kislány. Most hirtelen felülről látta magukat. Látta, amint feleségei odalépnek hozzá, megérintik a kezét, majd ők is sírni kezdtek. Szerette volna megkérdezni őket, miért sírnak. Szerette volna megvigasztalni őket, de annyira súlytalannak érezte magát, és sehogy sem tudott leszállni a földre. Ez néhány pillanatig tartott, amikor egyszerre vakító fényesség vette őt körül, de ez a fény belőle áradt szét. Majd a feje fölött egy fehér fényben úszó alagút nyílott meg és az hihetetlen sebességgel magába rántotta. Mert abban a pillanatban, hogy szíve megszűnt dobogni, Teppic teste elengedte antifoton lelkét, amit a Föld anyagi tulajdonsága azonnal és visszatarthatatlanul kivetett magából. S ekkor Teppic lelke belépett az örökkévalóságba. A fénynél sebesebben távolodott otthonától. Az alagút, amely magával rántotta, nem egyenesen haladt. Nem látta saját magát és az időt sem érzékelte. Csak az alagút fényfalát látta feje fölött, de ő nem volt benne. A fény húzta őt maga után. Teppic lelke visszanézett a Földre és magába véste annak csodás, távolodó látványát. 119.
Néhány másodperc múlva elhaladt a Mars mellett, majd a Jupiter mellett is. Pár pillanat elég volt, hogy megcsodálja rideg szépségüket. A Saturnus látványától viszont olyan érzés támadt benne, amit eddig még soha nem tapasztalt. Ez a bolygó annyira különbözött a többitől, és nem illett a képbe, amit eddig a világról megismert. A Földön szerzett némi csillagászati ismeretet, mert királya iskolákat hozott létre a tudás megosztására. Tudta, hogy másik bolygóról származik ő is, ahogyan királya és népe is. A bolygó neve Tikal és a Maia csillag tartja kötött pályán, ahogyan a Földet a Helios. Egy csillagászati központot is épített királyuk, de a távolbalátóval nem láthattak el ilyen messzire. A tanítások alapján felismerte, hogy ez a bolygó a Saturnus, de annak látványa messze felülmúlt minden képzeletet. Sajnos nem kapott sok időt, hogy e gyűrűkkel övezett bolygócsodát nézhesse, mert már az Uranus felé tartott az alagút, majd azt elhagyva a Neptunus tűnt elé. De egy pillanatra sem lassult a száguldás, mert még ezer csodát kellett meglátnia, mielőtt átléphette volna örök otthona kapuját. Néhány kisebb bolygót elhagyva kilépett a Helios bolygórendszeréből, s már egy másik fényes csillag, a Maia felé tartott. Útja alatt felismerte az eddig tanult csillagkonstellációkat, az Oriont és a Nagy Kutyát, az Alpha Centaurit 120.
és a Nagy Medvét. Sorra valamennyi ismert csillagot százszor nagyobbnak és egyre fényesebbnek látott. És látott még sok százzal több csillagot is, melyek most voltak születőben. Színes ködben úsztak a végtelen űr fekete medrében. Most egészen másnak látta valamennyit, mint ahogyan azt a Földről valaha is láthatta. Tudta, hogy ennek vált részévé, amikor elhagyta otthonát. A Maia felé tartva a Tikal közelében haladt el a fényalagút, s ő kénytelen követte útját. Látta a bolygót, mely annyira hasonlatos volt a Földhöz. Kék óceánt és zöld-barna-szürke szárazföldet is a távolból. Azt nem tudta, hogy ő ezt sokkal közelebbről is ismerte valamikor, mert lelke semmilyen információt nem őrzött meg ebből az időből. Tovább száguldott a fénnyel, s látta a Maia többi bolygóját, a Nitropét, a Xaibet és a Chunoxot mielőtt kilépett ebből a csillagrendszerből is. A fényalagút most az Pleione felé vezette Teppic lelkét. Amikor beléptek a sárgás-vörös ködbe egyenesen az Atlantida irányába repült, s látta azt a kék csodát, amelynek végtelen óceánjában csak egy aprónak tűnő sziget hordozta az emberi életet. Majd tovább száguldott vele a fény a szomszédos bolygó, a Hella irányába, onnan a Metro és a Titán felé, míg el nem hagyták ezt a csillagrendszert is. Még 1 másik csillagködön, a Geminin haladtak keresztül, elöl a fény, utána Teppic lelke, mielőtt elérték a hetedik csillagkonstellációt. 121.
Erről eddig azonban még soha nem halott előtte. Nem ismerte ezt a formációt. Az egész fehér ködbe volt burkolva, csillagjai vörösen, de valódi fény nélkül izzottak. Látta azonnal, hogy ez egy több milliárd éves rendszer lehet, valószínűleg a legöregebb a Tejút rendszerében. Egy csodálatos, csillogó planétára ért a fény, és nem vezetett tovább. Ekkor meglátta kezének és lábának fénylő körvonalait. Mintha új testet kapott volna, de ennek a testnek nem volt súlya. Teppic fotonszövettestű lelke a talajhoz közelített, de nem ereszkedett le rá. Egy végeláthatatlan kőfal magasodott most előtte, melynek kövei vörös fényben szikráztak. Olyan volt, mint egy erődítmény, aminek mind a négy fala 2500 km volt, de magasságban is. Ilyen félelmet még sohasem érzett. Nem mert megfordulni. A kőfalon három hatalmas kapu épült, melyek drágagyöngyből készültek. Olyanok voltak, mint a tengeri kagyló gyöngye, de méretük emberi szemmel hatalmas volt. Arrafelé vitte a lába, amelyik vele szemben állt, még mindig a talaj fölött suhanva. Csak közelebb érve látta meg, hogy a kapuban két fehér ruhás őr áll, szikrázó karddal a kezében. Teppic meglátta hatalmas szárnyaikat is, és azonnal tudta, hogy ezek a kerúbok. Félelme tovább fokozódott. Ha tudott volna, és van is hová, biztosan elrohan, de lábai a kapuig vitték. 122.
Ott az egyik őr meglepően lágy hangon megszólította: - Béke veled, Teppic! Itt várj, míg sorsod eldől! Rövid várakozás után a hatalmas kristálykapun kinyílt egy kisebb kapu, s azon egy fehér ruhába öltözött szikrázó alak lépett ki. Karján egy másik fehér ruha volt, s Teppic elé állt. - A Teremtő békéje legyen veled! Vedd ezt fel! Azzal átadta a ruhát és Teppic magára öltötte azt. Majd az idegen így szólt: - A Mennyei Ítélőszék szerint méltó vagy, hogy belépj a Boldogok Örök Városába. Kövess engem testvérem!
123.
Ezzel belépett a kapun, Teppic pedig utánament.
22. Az Aranyváros Teppic belépett a kapun és ekkor megszólaltak a harsonák. Tizenkét harsona zengett örömszimfóniát az újonnan érkezett tiszteletére. Szemébe szikrázó aranyfény szökött. Ettől összefutott minden a szeme előtt, megtántorodott. Két fényes alak karon fogta és megtartotta. Amikor visszanyerte látását, azonnal megpillantotta a fénylő, szikrázó trónust a tér közepén. A trónuson egy nagyon öreg, fehér szakállú emberszerű lény ült. Teste vakító fényben ragyogott, ami még fehér ruháján is átsütött. A trónus egy arany emelvényen állott. Az emelvény körül négy különleges lény állt, melyeknek négy arca volt mind a négy égtáj felé. Hat szárnyuk kívül és belül tele szemekkel. Kettő felfelé, kettő pedig oldalra kiterjesztve övezte a trónust. Teppic emlékezett rá a tanításokból, hogy ők a Szeráfok, a Teremtő trónszékének őrzői és hordozói. Odavezették a lábaikhoz. Fejét képtelen volt felemelni, s szemeit sem tudta rávetni a trónon ülőre. A trónus és a benne ülő fénye minden csillagnál fényesebb volt. Teppic tudta, Ő a Világmindenség Teremtője. Akinek neve minden lakott bolygón, minden nép között más és más, mert igazi nevét nem tudhatja csak az, aki méltó arra, hogy ebbe a szent városba 124.
belépjen. Térdre borult a trónus előtt. Amikor végre fel merte emelni tekintetét, akkor látta meg a másik trónust a Teremtő jobbján. A benne ülő, másik emberszerű, fénylő arcú lénynek is fehér volt a haja, szakálla, de arca sokkal fiatalabb volt. Amikor ránézett, minden félelme azonnal elszállt, mert az a tekintet, amelyik visszanézett rá, szelíd és szeretetteljes volt. Amikor megszólalt, a kövek visszhangzották szavait, de a lelket melegséggel töltötte el. Így szólt hozzá: - A neved mostantól Juama. S a Teremtő nevét is ismered mostmár. Az örök béke Aranyvárosának minden lakója köszönt téged. Utad itt véget ért. Ekkor kísérői felemelkedtek vele a levegőbe és a hetedik szintig repítették. Körültekintett. Alatta egy aranyba borított város terült el, amilyent még sohasem látott, s elképzelni sem tudott eddig. Az utcákat üvegszerűen áttetsző arany borította. Fölötte még sok-sok szinten fehér ruhába öltözött, fénylő testű lények ezrei, milliói minden felé. Alatta a hat szinten is fényes testű, fehér ruhába öltözött lények. A város közepén egy folyó haladt, a neve Eridánus. 125.
Két partján virágzó és gyümölcsöző fák sorakoztak. Alatta aranyló sziklákon rengeteg emberszerű fénylény üldögélt. A folyó a szikrázó trónus alatt eredt és Keletre tartott. A keleti falnál már hatalmas folyamként terült el. A víz kristálytiszta vizében fényes lények játszottak. Mint gyöngyöket szórták a vizet egymásra. Lebegtek a víz tetején, vagy kergetőztek a halakkal. Amerre nézett, mindenütt boldogságtól ragyogó arcokat látott. S ami a különös, mindegyiknek tudta a nevét, külön-külön. Látta a város falait is. Kristály-falának alapjai ékesítve voltak mindenféle drágakövekkel. Az első alap sárga jáspis; a második zafir; a harmadik kálcedon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolit; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist.
Ekkor odavezették egy kristály épülethez.
- Ez lesz az otthonod - szólt egyik kísérője, Gamna. Menj be! A családod már vár rád.
126.
Az egykori Teppic lelke, Juama belépett az épületbe, ahol már sokan vártak rá. Anélkül, hogy bárki bármit szólt volna, tudta valamennyiük nevét, s megismerte szüleit, azok szüleit és egyik testvérét is itt találta. Arcukon mennyei boldogság ragyogott, s amikor belépett, azonnal körülvették. Érintésük különös, meleg és átható volt. A testek érintkezése olyan volt, mint amikor szappanbuborékok találkoznak, csak fényszerűen. Végleg hazaérkezett...
127.
23. Kristály-korszak Bellatris a közpalotába igyekezett, hogy a csillagtudósok mai napi előadását meghallgassa. Nem járt el gyakran, nem igazán kötötte le az a sok szám és adat, ami a Föld, a Helios, a Luna és a különböző csillagok mozgásának összefüggéseit mutatja. De időnként mégis elment, hogy megtudja a havi eső-előrejelzést, vagy hogy hallhassa azokat az elbeszéléseket, amelyeket az utazók mondanak el. Ám leginkább azért szokott elmenni, hogy láthassa Titanust. Hosszú, szőke haját kétoldalt összefonta és előre engedte. Karcsú derekát egy selyemkendővel körülövezve alakja így még sokkal feltűnőbb volt, mint barátnőié. A férfi figyelmét már sikerült felkeltenie, de igyekezett mindent elkövetni, hogy a hatást alkalomról alkalomra fokozza. Tudta, hogy nem halogathatja sokáig, egy napon meg kell szólítsa őt, az atlantidai hagyományok szerint. A férfiak nem közeledhettek addig egyetlen lányhoz sem, ameddig az egyértelműen ki nem fejezte hajlandóságát. A nők, bár számszerűen többen voltak, mint a férfiak, mégis nagy tiszteletet és megbecsülést élveztek. 128.
Bellatrisnak egyszer már sikerült Titanus közelébe kerülni, de még mindig nem annyira, hogy átadhatta volna neki a nyakában hordott kis amazonit-sast. Nem szerette volna, ha a barátnői megismerik érzéseit, igyekezett még előttük is titokban tartani, hogy mennyire tetszik neki a férfi. 500 év telt el az első házak megépítése óta Atlantidán. A keleti város készült el elsőként, majd a Piramidok, a kikötő, s később a királyok kristálypalotája. A palotában gyakran találkozott a 13 király, akik az életet hozták a bolygóra. A város egyre szépült és gyarapodott. Több kikötő épült még Délen és a nyugati parton is. A kikötők gyűrűi nagy forgalmat bonyolítottak, különösen Egyiptom felé. Gyorsjárású hajók szelték a vizeket, hogy a Föld kincseit megosszák a birodalmak között. A városok kialakítása is gyűrűs volt, kívülről befelé pedig a szintek egymás fölé emelkedtek. Egy ilyen gyűrű középső magaslatán állott a közpalota is. Bellatris az ötödik külső gyűrűn lakott, innen útja az ametist lépcsőn vezetett fel. A hetedik külső gyűrűtől 8 lépcső vezetett fel az ötödikre, innen már csak 6 lépcső épült a harmadik szintig. A harmadiktól a palotáig négy lépcső épült, a négy égtáj felé tájolva. Minden lépcső más és más nemes kőből, vagy kristályból készült. A külső szinteken gazdagon díszített házak épültek, a belső gyűrűkön teraszos kerteket gondoztak a szorgos kezek. 129.
Amerre a lépcső haladt, virágok pompáztak és illatoztak mindenfelé. Az első szinten egy csodálatos kert közepén épült az a márványpalota, amelyben a nép oktatása folyt. Négy bejáratát magas márvány oszlopok tartották, minden oldalon mesterien faragott obszidián áthidalókkal. A belső tér is márvánnyal kirakott oszlopcsarnok, a falak a legkülönfélébb kristályokkal díszítve. Az oszlopok főin is rózsakvarcból faragott női alakok voltak elhelyezve. A fej az oszlopfőt díszítette, testük aláereszkedett az oszlop testére. Mindegyik egy méter magas volt. A palota közepén egy rózsa-gránit csobogó állott, amit aquamarin medence övezett. A csobogó fürdőző női alak, virágok között állva, kezében hatalmas citrinkagylót tart, amelyen a víz érdekes szépséggel folyt alá a medencébe. A medence körül 1 x 1 méteres gránittömmbe belevágott és díszesen megmunkált hengeres víztárolók, amelyből a víz sohasem fogy ki és sohasem csordul túl. A hengerek nem túl nagyok, mindössze egy liter friss, tiszta ivóvizet tároltak. A gránit-tömb széle lépcsős, azon emberek ültek. Bellatris előre sietett, mert tudta, hogy Titánus már ott van a palotában. Amikor megpillantották egymást, elmosolyodtak. Mindketten tudták szavak nélkül is, amit a másik érez. Szemeik mindent elárultak egymásnak. 130.
Általában az atlantisziak keveset beszéltek, gondolataik gyakran találkoztak valamilyen kozmikus csatornán keresztül. Akkor a lány odalépett a férfihez, és elpirult arccal átnyújtotta neki a kristálymadarat, amit akkor vett ki a nyakából. A kezük egy pillanatra összeért, s ez valami különös, bizsergő érzést keltett bennük. A lány ettől megrémült, sarkon fordult és elszaladt. Visszafutott a lépcsőn, hogy csatlakozzon barátnőihez, akik csak annyit láttak rajta, hogy nagyon kifulladt és ég az arca... Bellatris kérte őket, hogy menjenek át a jáspis lépcsőhöz. Nem akart most újra Titanus szemébe nézni. Nem félt már, de a varázs, ami a szívébe költözött, még nagyon törékeny volt. Azt azért már biztosra vette, hogy érzései viszonzásra találtak.
131.
24. Ősi humanizmus Ahogyan a másik három birodalomban, úgy Atlantidán is magasan fejlett, rétegződés nélküli, jóléti társadalom alakult ki, már a kezdetektől. A királyok mindent igyekeztek anyabolygójuk berendezkedése alapján kiépíteni és működtetni - már az adott körülmények figyelembevételével. Mert ezen a bolygón a munka sokkal nagyobb szerepet kapott, mint a többi csillagrendszerben. A társadalom alapvetően két szintből állott. A királyok, illetve Egyiptomban a három fáraó a városok élén álltak, és minden vagyonukat, ami e bolygó vagyona volt, azt igyekeztek megosztani a népük között. Tudták, hogy az emberek elégedettsége a legfőbb biztosítéka a szeretet megőrzésének. Az emberek pedig apjukként szerették királyaikat. Az a közel két ezer év, amit e Földön töltöttek, akaratlanul is az istenek szintjére emelte a királyokat. Minden kérésüket parancsnak tekintették az emberek, s igyekeztek ajándékokkal kedveskedni nekik. Ünnepnapokat illesztettek a naptárba, amiken táncos-zenés mulatságokat tartottak a királyok tiszteletére. Ezekből örök időkre fennmaradt hagyományok váltak. 132.
A társadalom másik szintje maga a nép volt. Bár a papok - akik egy személyben tanítók és orvosok is voltak - mindenki előtt köztiszteletnek örvendtek, ők semmivel nem élveztek több jogot, vagy előnyt a többi embernél. Munkájuk sokszor nehéz volt és áldozatos. Sokkal több szabadidejüket áldozták elhivatásukra, mint a közemberek, de tudták, ők kiválasztottak egy szolgálatra, amelyet a királyok bíztak rájuk. Ez óriási megtiszteltetés volt. A családok igyekeztek egymáshoz közeli otthonokban elhelyezkedni. Mindenkor gondoskodtak öreg, vagy beteg szüleikről, nagyszüleikről. A férfiak és a gyermektelen felnőtt nők heti három napot közszolgálati munkával töltöttek. A másik három napot saját gazdaságuk művelésére fordíthatták. Gondosan ügyeltek rá, hogy a hetedik napon mindenki pihenhessen és feltöltődhessen a következő hét feladataihoz. Ez nagyon fontos, a Teremtő által meghatározott ciklus volt a galaxis minden csillagrendszerében. Mindenki minden szükségeset ingyenesen kapott. A fát, a vizet, a természet kincseit, legyen az fém, kő, vagy kristályok. Természetesen az aranyat is, aminek igen csekély értéke volt. Inkább a nők körében volt kedvelt.
133.
A királyok nem szedtek adót, de szinte minden napon vittek nekik valamilyen ajándékot. A királyi éléskamra mindig telve volt gabonával, sörrel és borral. Ebből elégítették ki az udvaroncok szükségleteit, illetve a rászorulók megsegítésére fordították. Időnként előfordult, hogy valaki átmeneti nehézségbe került, terménye nem fedezte családja szükségleteit, tűz pusztította a házát, vagy jószágai megbetegedtek. Ilyenkor a királyi éléskamra nyújtotta a legnagyobb segítséget. És természetesen a szomszédjai, akikre mindig, mindenki számíthatott. Ha valakinek valamiből kettő volt, azt igyekezett valakivel megosztani. A hét első napján általában piacnapokat tartottak, ahol az emberek idegen városokból érkezőkkel cserélhették el terményeiket, termékeiket. Itt a legkelendőbb cikkek a fazekasok edényei és a kelmék, szőttesek voltak. Minden birodalomban, minden városban más és más féle edényeket, vázákat és tárolókat formáztak. A díszítések is nagyon változatosak voltak, csakúgy, mint a kelmék színe, minősége, vagy a szőnyegek, takarók mintázata. A piacokon tolongott a nép, de nem csak az árúk miatt, hanem mert megismerkedhettek messziről jött, furcsa idegenekkel. Mindenkinek béke és szeretet lakott a szívében. Az idegenek mindig kaptak szállást és ellátást, bármerre is járjanak. A szőke hajú atlantiszi utazók nagy érdeklődést keltettek, amerre csak jártak. 134.
Leányaik szőke fürtjei mindenki csodálatát kiváltották. Sokat vettek feleségül közülük más népek. És szívesen mentek lányok férjhez ezekhez az utazókhoz. A bizalom töretlen ereje egységessé formálta a bolygó lakóit. Ebben óriási szerepe volt a királyoknak, akik az egyetemes tudás közreadása mellett a nép magas erkölcsi értékrendjét is vigyázták. Soha senki nem vette el más tulajdonát. Ha valaki talált elkóborolt állatot, vagy elveszített értéket, azt a palotába vitte, ahol feljegyezték a megtalálási helyet. Mindenki ott megtalálhatta elveszett értékeit. A közszolgálati munka napi 4-5 órát tett ki. Ez alatt nagyon fontos építkezéseket és fenntartási munkákat végeztek az emberek. A legtöbb energiát az utak és hidak építése igényelte. Különösen a hegyek magaslataira vezető lépcsők és teraszok kialakítása, a teraszok kertjeinek gondozása volt nagyon fontos. Atlantidán is nagyon sokat adtak az esztétikára. Mindennél fontosabb volt, hogy az emberek kellemes környezetben éljenek és az utcák is virágoktól pompázzanak. Mindezt pontos időbeosztással munkavezetők szervezték meg. A munkavezetők személye állandóan változott, nehogy valaki magasabb rangúnak gondolhassa magát. Mindezt a királyok és azok segédei szervezték meg. A királyok pontosan tudták, miért jöttek valamennyien erre a bolygóra. Tudatában voltak az emberi lélek esendőségének és gyarlóságának. 135.
Szigorúan vigyáztak arra, hogy a hatalmi hierarchiának csírája se alakulhasson ki. Még ha képességeik messze is magasodtak az emberek fölé, ezzel ők sem éltek vissza, inkább az emberek javára igyekeztek azt fordítani. Ha az erősebbek megpróbáltak volna visszaélni erejükkel, azonnal a királyi gátba ütköznek Ezzel mindenki tisztában volt, már ezer éve, amióta az első lakók letelepedtek a szigeten. Előfordult olykor, hogy büntetni kellett valakit, de ez minden esetben inkább valamilyen figyelmeztetés volt, vagy olyan szankció, ami kellemetlen hátránnyal járt a vétkes számára. A család, a barátok és a szomszédok elvárásai is olyan magas etikai mércét állítottak fel, amely inkább megszégyenítette azt, aki gonoszságot hordozott a szívében.
136.
Erre azonban igen ritkán került sor.
25. Királyok és fáraók A királyok közül Itzamna ment el elsőként, a megérkezésüket követő 1270. évben. Lelke a Boldogok Planétájára költözött, hogy végleg megpihenjen áldozatos munkájából. Városa, Itzamnatitlán Teoti városától 80 km-re délre épült, a két nagy vulkán közül a déli lábához. A vulkánok is róla kapták nevüket: az Itzaccihua és az Itzamcatepetl. A Teremtő, aki a maják nyelvén Hunab Ku, magához rendelte Itzamnát, hogy az Égben Lebegők Csarnokának lakója legyen. Ide kerültek mindazok a bölcsek, akik korábban az Intersoláris Bizottság tagjai voltak. Helyét és a királyi kristályt Chichén vette át a Tikal bolygóról. A 770 éves bölcs nagy tiszteletnek örvendett a Tikalon, de korán elveszítette családját, ezért semmi nem akadályozta küldetésében. Ő azonban nem vette át Itzamna városának irányítását, hanem meghagyta azt Teoti számára. Új várost épített magának a birodalom keleti részén, amit Itzamna tiszteletére Chichén Itzámnak nevezett el. A város egy óriási félsziget síkságára épült, a Nagy Öböl déli részén, Tikaltól 370 km-re Északra. A yucca erdők ölében született királyság mintegy 80 km-re feküdt az öböl partjaitól.
137.
A félsziget, amelynek Chichén Itzam lett a királyi székhelye, a Yuccatan nevet kapta. Chichén a város közelében ékes palotát és több közpalotát, köztük egy monumentális művet épített a már itt tartózkodó királyok segítségével. A közpalota sok száz oszlopa több ezer négyzetméteres palotarendszert alkotott. És egészen új formájú csillagkapukat is építettek, amilyeneket azelőtt még nem ezen a bolygón. A formájuk köztes volt a piramisok és a lépcsős piramidok között. Olyan gúla-formájú átjárók épültek, amelyek vonalát a lépcsők csak kissé törték meg. Chichén kiterjedt csillagközi kapcsolatokkal rendelkezett korábban, az Ursa Major csillagrendszerei pedig nagy érdeklődést tanúsítottak a börtön-bolygó iránt. Amikor megtudták, hogy Chichén küldetése ide irányul, több lakott bolygó királya is megígértette vele, hogy kapukat épít majd a számukra. Ezek voltak többek között a Dubhe kettős-csillag Merida bolygója, a Mizar hármas-csillag Tinum planétája és az Alkaid Chemaxa. Ezen bolygók átjáróit építették meg a királyok Chichén Itza megalapítása után. A Merida-átjáró 10 lépcsős, 60 méter magas, a Chemax kapuja 23x23 méter alapon 9 lépcsős piramid, a Tinum számára pedig egy 50 méter magas 10 lépcsős piramid épült. Ezeken a piramidokon az oldalak köze138.
pén széles lépcsők vezettek fel a teleport teremig, mind a négy oldalon hasonlóan, de a lépcsők nem a feljutást szolgálták, hanem a célbolygók csillagászati adatainak egy részét kódolták. A várostól és a piramidoktól délre egy csillagvizsgáló tornyot is épített Chichén, melyben a kiválasztott papok a galaxist, és a Helios egyéb bolygóit figyelhették meg. Ez tette lehetővé pontos naptáruk, valamint időjárás-előrejelzésük elkészítését is. A kör alapú toronyba spirális lépcső vezet fel, a kupola nyolc nyílása jó rálátást biztosít az égbolt és a félsziget megfigyelési pontjaira, valamint a piramidokra, melyek elhelyezése és egymástól való távolsága a naptár számítását segítette elő. A maják ezen a területen kiterjedt barlang-rendszert is kiépítettek. Mivel a félsziget a tenger szintjéhez közel fekszik, a barlangok 20-30 méteres mélye lagúnákat és tavakat rejtett, melyeket fürdőkké alakítottak. A négy óbirodalom a víz tudományának, a kő megmunkálásának és a csillagászatnak nagymesterei voltak. Szau, Uaszet és Menofé fáraói is megépítették a majákéhoz és inkákéhoz hasonló csillagvizsgálókat. Hold-naptárat, úgynevezett Luna-tárat, más néven Lunadáriumot készítettek, megfigyelték az apály és a dagály holddal kapcsolatos összefüggéseit, és 139.
ezt figyelembe vették a Nils áradásának és az időjárás változásainak kiszámításában is. Ez nagy segítségükre volt a mezőgazdaság kialakításában, a megfelelő termőterületek kiválasztásával. Tudták, mely területeken mikor kell elkezdeni a vetést és mikor kell befejezni az aratást, mielőtt a nagy folyó áradása elöntené a termőterületeket, vagy szükség van-e öntözésre. Megfigyelték, hogy a Helios, és a Pleiádok többi csillaga is az Alcyone körül kering, amely a rendszer központi csillaga. Azt tudták, hogy egy Alcyone-ciklus 25900 évig tart. Azt is megállapították, hogy a Pleiádok a Tejúton belüli kis-galaxis, és hozzá hasonló csillagködök és formációk építik fel a nagy-galaxist. Ezekben a kis-galaxisokban a csillagrendszerek spirál formát alkotva keringenek egy központi csillag körül. Azt már a királyaiktól tanulták meg, hogy ebben az Univerzumban megszámlálhatatlanul sok, a Tejúthoz hasonló galaxis van. És azt is, hogy nem csak egy Univerzum létezik, hanem több is, melyek a mienkhez hasonló, megszámlálhatatlanul sok csillagrendszert hordoz. Ezek között az „Univerzumok” között átjárók vannak, melyeken keresztül a galaxisok átvándorolnak egy másik „Univerzumba”. A Tejút-rendszer is egy ilyen átjáró felé igyekszik évmilliók óta. Az átjáróból semmilyen rezgés nem fogható, sötét és láthatatlan. Az új kozmikus anyag pedig Supernováknak nevezett átjárókon keresztül érkezik ide a szomszédos „Univerzumból”. 140.
26. A Hun Birodalom alapítása Chichén királysága kezdetén, mintegy 1300 évvel a bolygó életre keltését követően, a Adhara csillag Sumer bolygóján kitört a háború. Hosszas egyeztetések és a Sumer királyának látogatását követően megállapodtak, hogy a lázadás szervezőit sürgetően deportálni kell a „börtön-bolygóra”. Ebben segítséget nyújtanak az alapítók és Chichén is. Kiválasztottak egy területet Egyiptomtól Északra, a két föld közötti Nagy-tenger partjainál fekvő hegyvidékes tartományban. Megállapodtak abban is, hogy az új birodalom három királyát a Sumer bolygó feladata kiválasztani és kiküldeni. A Sumer királya nagyon elégedett volt a börtön-planéta adottságaival és az alapítók munkáját sem győzte magasztalni. Hamarosan meg is érkeztek a telepesek, Melek, Kárpát és Mitani. A Sumer lázadók vezetőit sikerült azonosítani, ezért sürgetett az idő a városok felépítésére. Az első város hét hegyre épült a Nagy-tenger és a Sóstenger között, Egyiptomhoz közel, Északra. Melek lett a királya, s a város a Békés nevet kapta, békét remélve ezzel az anyabolygó számára. A város elkészültét követően azonnal megkezdték a lázadók deportálását Hunniába.
141.
A második hun város Hunad lett, mert ez volt az anyabolygó, Sumer fővárosának neve. Nyugatra a medence-tengerektől, és Nyugatra a nagy, kanyargós hegyvonulattól, a medence festői síkságán. Ez Kárpát városállama lett a Hun Birodalomban, a kanyargós hegységnek pedig a saját nevét adta. A síkságot kis folyók szelték apró darabokra. A hegyi patakok kristály vizét vezették a nyugati és északi nagy folyókba, melyek a Tiszta és a Danub nevet kapták. A közeli hegyek megfelelő építőanyagot szolgáltattak a csillagkapuk építéséhez. Ezért ezen a területen épült a Hun Birodalom sok átjárója. Valami különlegességet is hoztak magukkal a Sumerről a hunok. A maják, inkák, atlantisziak és egyiptomiak mind nagyon hasonló módon - viszonylag kezdetleges rajzokkal és képekkel - örökítették meg tudásukat az utódok számára. Bolygójukon nem alakult ki hagyománya az írásos kultúrának sem a tudományban, sem az irodalomban. A Sumer ebben nagyon különbözött mindtől. Jobbról balra vezetett ékírásos ABC-t használtak gondolataik megörökítésére. Ez az írás a Kárpát-hegység medencéjében vert gyökeret a börtönbolygón, hogy innen áradjon szét a világ népei között, akik benépesítették ezt a planétát. Természetesen először a Hun Birodalom gyorsan táguló határain belül. A nemzetek nyelvének megőrzését az írásbeliség szolgálja. A fejlett emberi fajok viszonylag keveset, vagy egyáltalán nem kommunikálnak beszéd által. 142.
Gondolataik agyhullámokon át terjednek beszédpartnerük irányába. Ez formálja a kialakult írásmódot is. A fénylények ennek megfelelően nem is materializálják gondolataikat. A fizikai testbe zárt emberek ezzel szemben igyekeznek megőrizni gondolataikat, hogy azok bármikor előhívhatóvá, megismételhetővé és mások által is megismerhetővé váljanak. A hunok erre nagy gondot fordítottak. Rovásírásuk sokkal árnyaltabb és pontosabb megfogalmazást tett lehetővé, mint a képírás, a hieroglif alkalmazása. A harmadik városállamot Mitani számára építették. A város, mely a Mitanni nevet kapta, a Keleti-tengerbe ömlő két nagy folyó felső folyásánál, paradicsomi környezetben született, Békés és Hunad területei között, félúton. Innen két másik folyó is eredt még, az egyiknek Mitani adott nevet, az édesapjáról Eufrátnak nevezve. A terület később nagyon gazdag mezőgazdasági központtá nőtte ki magát. A kedvező földrajzi adottságok valóságos gyümölcsös kertté varázsolták a hunok birodalmát. Sálem és Mitanni környékén a hegyek olyan gazdagon teremték a szőlőt, amelyet oda telepítettek, hogy a szemek a fürtön alma nagyságúra nőttek. Egyegy fürt akkora volt, hogy két embernek kellet a vállukra vett rúdon vinnie, mindaddig, míg a telekinetikus képességük ki nem alakult. Az állatok kövér legelőkön híztak és gazdagon ontották a tejet, gyapjat, tojást. A bor és 143.
a kenyér soha nem fogyott ki az asztalukról, és nagy mennyiségű terményt tudtak szállítani a testvér birodalmak számára is. Nagyon kelendő volt az itt kitermelt só is, mely a Sós-tenger nagyon magas sótartalmának köszönhetően gazdagon állt rendelkezésre. Kőben és aranyban is bővelkedtek, a cédrusok pedig akkorára nőttek, hogy a belsejükben lakni lehetett volna. A közpaloták oszlopait ezért később ezekből a cédrusokból állították. A cédrus oszlopokat gazdagon borították aranyréteggel, és egyéb díszítésekkel. De az akác is olyan termetesre nőtt, hogy később a fa felváltotta a kőépületeket a lakosság építkezéseinél, ahogy a városok gyarapodásnak indultak. Ezen a területen kultusza alakult ki a fa aranybevonattal történő kidolgozásának. A faragásokat aranybevonattal készítették el, a falakon és az oszlopokon is valamennyit. A Sumer egyszer csak nagyon sok lakót kezdett áttelepíteni a Földre. Egyszerűen túlnépesedtek. A Föld helyzete viszont rendkívül jó életkörülményeket biztosított az itt élők számára. Mind kevesebb elítélt érkezett a külső bolygókról is, mert a lázadást sikerült visszaszorítani a drasztikus terv segítségével, a deportáltak pedig rendkívül jól alkalmazkodtak egymáshoz és új lakóhelyükhöz egyaránt. A Föld kezdett vonzó bolygóvá válni. A Sumer lakói közül tehát sokan vállalkoztak, 144.
hogy átköltözzenek az egykori börtön-bolygóra. Ők természetesen megtarthatták képességeiket, a királyokhoz hasonlóan, de valamelyest el kellett különíteni őket az elítéltektől. A hunok birodalma ezért az északi kontinensen óriási fejlődésnek indult. Először nyugati irányba kezdett terjeszkedni és a kontinensnek azt a részét vették birtokba, ahol a vizek és a hegyek összhangja a legkedvezőbb volt. Idővel elérte Atlantisz szigetét is a birodalom terjeszkedése, sőt azon túl, a nagy kontinensre (amit ekkor Észak-Atlantidának neveztek) is áthúzódott Atlantisz északi részét még ekkor sem népesítették be az Atlantida száműzötteivel. Ezért ezt a területet - hosszas tárgyalásokat követően - átengedték a Hun Birodalom új királyai számára, akik még innen is tovább kényszerültek a népesség hihetetlen mértékű szaporodása következtében. Igaz, ehhez csaknem 30 ezer évre volt szükség. A többi bolygó ugyanis másik planétát talált száműzöttei számára - a szomszédos Mars bolygót. Így idővel megszűnt a maják, inkák, egyiptomiak és atlantisziak utánpótlása. Birodalmaik létszáma stagnálni kezdett, míg a hunok hatalmas területeket hódítottak meg. Mintegy 30 ezer évvel a bolygóra érkezést követően, már a maják és inkák birodalmának határait is elérték Észak-Atlantidán. Dél felé hasonlóképpen nőtt a Hun Birodalom, s ekkorra már teljesen körülölelte Egyiptomot.
145.
Keleten is elérte az óceánt, ezért oda is új királyokat kellett kirendelni a Sumerről. Harmincezer esztendő alatt így alakultak meg a Hun Birodalom kisebb királyságai, mint helytartóságok. Ezek közé tartozott Sumer, Sarmata, Pártos ésTungosz Keleten, Turánia, Celtia Nyugaton, Scythia és Wasukanni a kontinens közepén. A déli kontinensen pedig Lybia és Etiópia. Az ősi birodalom uralkodói magja viszont mindvégig a Kárpáthegység medencéjében maradt, de átlépve a nagy folyót, a Danubot, s így Nyugatra a sziklás hegység lábáig terjedt. Innen irányította a nagy király a birodalom valamennyi alárendelt tartományát. E civilizáció pusztulása idején a Hun Birodalom nagykirálya Bihar volt, ő maradt meg legtovább a hunok emlékezetében. (A mai napig számos település és terület őrzi dicső nevét.) A hunok kezdtek el kosarakat fonni gazdag terméseik szüreteléséhez, és a fa feldolgozását is magas szinten művelték. Hordókat és vékákat készítettek, mely utóbbi általános mértékegységgé vált. A fakerék gyártásával pedig sok mechanikus szerkezet készülhetett, ami az emberek segítségére volt. Minden lakható planétán egységes, de más bolygóktól jól elkülöníthető írásmód, sajátos jelhasználat alakult ki. Mivel a börtön-bolygó immár öt különböző nép lakhelyéül szolgált, idővel az írás és a nyelvhasználat is kezdett kaotikussá válni.
146.
27. Béke és szeretet A béke megőrzése, a tudás hordozása, az erkölcs megóvása és a természeti kincsek okos kihasználása az eddigi leghosszabb életű civilizáció alapjait vetették meg ezen a hányatott sorsú bolygón. Mindenkor tartózkodtak a vérontástól. Még az állatokat sem ölték meg, hogy táplálkozzanak a húsukkal. Ez az életforma és erkölcsi nívó olyan szellemi szinten tartotta az - egyébként királyaikhoz mérten korlátozott agykapacitású - embereket, hogy a telekinézis képessége viszonylag már fiatal korban kialakult. 60-70 évesen az emberek általánosan képessé váltak, hogy munkájukat ezzel könnyebbé tegyék. De 200 évhez közel némelyek a levitáció képességére is szert tettek. Egy napon Béke-város palotájában gyűltek össze a királyok. Mint azt gyakran tették, beszélgettek a világegyetem és a Föld-bolygó dolgairól. Tervezgették a jövőt, s azt, hogy mit fognak még építeni az új birodalom számára. Tervezték további csillagkapuk megépítését is, de azok helyét még nem jelölték ki. És beszélgettek a köztük és alattvalóik között álló különbségekről. Chichén, mint rangidős és bölcs sokat tudott az emberi fajok különbözőségéről, de nem igazán ismerte 147.
még az itt élő emberek genetikáját. Ez új volt számára és az újonnan érkezett királyok számára is. Ezt látván a királyok, Atlas emelkedett szóra: - Nekünk, királyoknak 70% az agykapacitásunk, a bölcseké 80% körüli. Ezen a szinten messze meghaladjuk a felnőtt száműzöttek tudati szintjét. És járul ehhez még 500-1500 év tapasztalat. A számkivetettek génjeikben hordozzák a tudati fejlődés korlátját. Ez mindenkor meghatározza képességeik szintjét. Mintegy 50%-os agytevékenység - amivel ők nem rendelkezhetnek - már képessé teszi az embert a teleportációs helyváltoztatásra. Ez természetesen csak planetáris szinten igaz. - Az interplanetáris, illetve intersoláris teleporthoz mindenkor szükség van a piramidokra, hiszen ekkora energiát az agy már nem tud rezgésbe hozni. A bolygón belüli teleport esetén azonban az agy eme fejlettségi szintjén képes elektromágneses rezonanciáját szinkronba hozni a bolygó elektromágneses rezonanciájával. Ekkor megszűnik az időzár, és az egyén összhangba kerül a “zéró idő” momentummal. Így szabadon mozoghat a hipertér meghatározott részén, térben és időben egyaránt. Ez a meghatározott terület a bolygó mágneses tere, melyen tartózkodik. - Ennek a mágneses mezőnek az átlépéséhez már sokkal nagyobb energiaszintre van szükség, amelyet a piramidok állítanak elő. 147.
A piramidok elektromágneses energiája és rezonanciája szinkronba kerül a Föld mágneses rezonanciájával, s az összes energia a pyramidionba összpontosul. A pyramidion, mint a tű hegye, áttöri az elektromágneses teret, ezen a ponton keresztül pedig behúzza a hipertér bekódolt koordinátáját. Ezzel lehet pontosan kijelölni azt a területet a galaxisban, ahová szeretnénk eljutni. - A felügyeletünkre bízott bolygó-lakók életük végére sem érhetik el a 30%-nál magasabb agykapacitást. Így nehezítettük meg a szabad mozgásukat. Ezzel együtt is állandóan felügyelnünk kell őket, mert a telekinetikus képességeik révén fiatalabb társaik fölé helyezhetik magukat. Ezeket a szándékokat pedig szigorúan kordában kell tartanunk. Olyan társadalmi egyensúlyt kell fenntartanunk, amely a teljes egyenlőséget biztosítja mindenki számára a bolygón. Ezt elsősorban nagy-nagy szeretettel és gondoskodással lehet elérni. Folyamatosan táplálni kell testüket és szellemüket, s arra kell orientálni őket is, hogy maximálisan gondoskodjanak a rászorulókról. Tanítanunk kell őket a Teremtő törvényeire, s az Univerzumban létező valamennyi összefüggésre, így ennek a bolygónak az ökoszisztémájára is, melynek ők nem csak egyszerű részesei, de formálói is. Mikor Atlas befejezte előadását, az új királyok felálltak és fejet hajtva megköszönték neki.
148.
- Köszönjük neked Atlas! Megfogadjuk, hogy mindenkor eleget teszünk annak az elvárásnak, amely küldetésünkhöz kötődik! - szólt Melek. - És azt is igérjük, hogy mindenkor veletek összhangban cselekszünk ezen a bolygón - mondta Mitani, majd körbejáratta tekintetét - Szükségünk lesz a támogatásotokra, és mi cserébe támogatunk titeket ebben a kicsit sem könnyű feladatban. A hunok fejedelmei abban is megállapodtak, hogy kikötővárosokat építenek, amik kereskedelmi kapcsolatot tarthatnak fenn azokkal a távoli királyságokkal, melyeket tengerek választanak el egymástól. Így épült meg Tirosz a déli tengeren, Békéstől Északra, valamint Ispániában (amit nem király, hanem ispán irányított), Nyugaton, az Atlantik-óceánnál, Európa atlantiszi partjainál a Maja-Porta (ma Porto). Az északi tengernél, ahol a nagy folyó, a Rajon torkolata van, szintén építettek kikötővárost. Mivel ez Atlantisz hunok lakta partjaihoz volt közel, ezért Hunnia-Portának nevezték (ma Dordrecht és Zevenbergen között). A Hun Birodalom hatalmas kiterjedése miatt lakói közlekedési eszközt is kaptak - lovakat. Amennyire hajózó nép volt az atlantiszi, annyira lovas nép lett a hun. Ám az ősi hunok fejedelmei - akik a tartományokat irányították - szárnyas lovakat (táltos lovakat) kaptak. 150.
28. Csillagfiak Az angeloszok naponta bejárták a Földet. Egyre inkább érdeklődtek az itt kialakult különleges kolóniák iránt. A birodalmak népei változatosak voltak. Keveredésük révén az emberek sokfélesége fokozta szépségüket. Atlantida szőke leányait nimfáknak nevezték. Egyiptom fehér bőrű, fekete hajú szépségei voltak a galateák, mert volt közöttük egy különleges szépség, a neve Galatea. A hunok szépségeit tündéreknek nevezték, a majákét hermoszoknak, míg az inkákét amazonoknak. Az angeloszok, akik a csillagokból érkeztek a Földre, szívesen tartózkodtak a közelükben. Ők vitték a híreket a Teremtő trónusához, s óvták az embereket életük során. Az itt kialakult élet egyre jobban vonzotta azokat a fényfiakat is, akik a Helioson éltek. Különösen az emberek leányainak fürdőzését kedvelték megfigyelni. Ezért az angeloszoknak nem kevés feladatot adtak, hogy távol tartsák azokat a Föld gyönyörűséges leányaitól. Tudták, hogy nagy bajt okozhatnak szerelmükkel. Erre már volt példa az előző teremtések idején, s az eredmény mindig katasztrofális lett. A leányok szépsége gyakran vezetett rivalizáláshoz, sőt háborúkhoz. A Helios királya, Ré pedig nem akadályozta meg, hogy fiai a Földre jöjjenek. 151.
A Helios lakói nem egyszerűen a fénnyel táplálkoznak. Ők maguk a fény. Testük fénylő, gumiszerűen rugalmas foton-plazma, a fotonok molekulává rendeződése. Életterük a Helios izzó felületén kifogyhatatlan energiával táplálja testüket, amely ugyanazokkal a tulajdonságokkal bír, mint az angeloszok fényteste. Ők a fény gyermekei. Valamennyi csillag otthont ad ilyen lények számára. De nem szívesen, csak nagyon indokolt esetben hagyják el otthonukat. A Föld pedig ilyen volt. A Föld és lakói szépsége vonzotta őket. Testet öltöttek állatokban és növényekben, néha meg is rémítették az emberek leányait. Ha saját testükben jelennek meg, a leányok izzó fáklyaként égtek volna el. De levetették fényplazma testüket, s a szellemük állatok, növények vázába burkolva környékezte a Föld szépségeit. Leggyakrabban halakként, hogy a leányokkal a folyók és az óceán vizében kergetőzhessenek. Nemük nem lévén, gyakran jelentek meg az ifjak számára is lányok testébe burkolózva. Ketten közülük azonban különösen viselkedtek. Kezdetben csak titokban, barátságot színlelve közeledtek szívük választottjához, mert ez akkoriban még igen természetellenes viselkedés volt. Áshera női alakban, Atlantida leányaival kacérkodott. A szépséges Aphroditét választotta szerelmének, ezért Diána testébe költözött. Ők ketten gyermekkoruk óta barátnők voltak. 152.
Ahogy felnőttek, kettejük szépsége mindenki csodálatát kivívta. Hosszú, szőke hajuk csaknem a bokájukig ért. Amerre jártak, csodálták őket az emberek. Sok ifjú versengett a kegyeikért. De Diána egy idő után különösen kezdett viselkedni. Már nem mosolygott vissza a hódolatot kinyilvánító ifjakra. Elutasító és barátságtalan lett. Gyakran fogta meg Aphrodité kezét séta közben. Ha leültek, szorosan közel húzódott barátnőjéhez. Ha csak tehette, simogatta és fésülgette a haját. Féltékenykedett Aphroditével, ha az visszamosolygott, vagy csak rápillantott valakire. Gyakran alakult ki közöttük nézeteltérés. Baál férfi testbe öltözve a Hun Birodalom ifjait környékezte. Adonist szerette volna meghódítani, ezért barátja, Apollos testébe költözött. Kettejük barátsága is gyerekkorban kezdődött. Szomszédok voltak, mindig mindent együtt csináltak. A leányok után is együtt jártak, de soha nem különböztek össze rajtuk. Tiszteletben tartották egymás választottját, s ismerték a határokat. Egy napon Adonis azt vette észre, hogy barátja, Apollos különösen kezd viselkedni. Nem a lányokon járatta a szemét, hanem őt figyelte, vagy inkább csodálta. Adonis különös szépségű ifjú volt, ezt a férfiak is elismerték. A leányok elolvadtak a közelében. De egy idő után Apollos igyekezett barátját távol tartani a hunok szépségeitől. Elhívta Adonist olyan helyekre, ahol többnyire magukban lehettek, távol az emberektől. 153.
Egyre gyakrabban vetette szemére Adonisnak, hogy mennyire elhanyagolja barátságukat, ha egy leányhoz próbált közeledni. Igyekezett megakadályozni, hogy barátja szerelmes legyen bárkibe is. Féltékenykedett, akár csak egy nő. Ez kezdett aggasztóvá válni, mert Áshera és Baál, ketten több munkát adtak az angeloszoknak, mint társaik összesen... Az angeloszok a Teremtő által felruházott hatalommal bírtak. Ha valahol rendellenességet tapasztaltak, azonnal közbeavatkoztak. Az egyik leghatalmasabb közöttük Ráfáel volt. Amikor már egyre feltűnőbbé vált a két fényfi, Áshera és Baál viselkedése, az angelosok közbeavatkoztak. - Menjetek testvéreim az Atlantidára, ahol Diána él - szólt Ráfáel. Vigyázzatok rá különös módon, mert Áshera kiválasztotta őt, hogy Aphrodité közelében lehessen általa! Űzzétek el tőle a fényfi szellemét! És menjetek el Sumérba is, Apolloshoz, akit Baál tart fogva, hogy Adonis közelében lehessen... Elmentek tehát az angelosok, hogy a fényfiak lelkét kiűzzék az emberekből. Ekkor Diána és Apollos ismét normálisan, nemüknek megfelelően viselkedtek. A fényfiak pedig egy időre eltávoztak a bolygóról, de később visszatértek, s másokat kerestek fel, akikkel hasonlóan cselekedtek... 154.
29. Istenek születése Mikor Itzamna eltávozott lelke örök békére talált, elterjedt a híre a maják népe között, hogy az istenek asztalához hívták. Mivel soha többé nem tért már vis�sza a Föld-bolygóra, és testét sem kellett eltemetni, mert a fény hatására a lélektelen anyag elpárolgott, az emberek között híre ment, hogy nem is volt emberi lény. Mindenfelé azt beszélték róla, hogy isten volt, aki megteremtette az embereket és az állatokat. És most az Univerzum Teremtőjének trónusánál ül, hogy onnan fentről alkosson továbbiakat a Földön. A királyoktól sem tudtak meg egyebet, mint azt, hogy az égbe ment, és most egy mennyei csarnok az otthona, ahol a bölcsek lelkei élnek tovább.
2500 évvel a birodalmak alapítása után... Amon palotája kertjében üldögélt és megosztotta tapasztalatait Thottal, aki majd a helyébe fog lépni. Kényelmes karos-székében hátradőlve élvezte az alkonyodó nap sugarait és lassan, de összefüggően beszélt Thotnak a Földön végzett munka apró részleteiről.
155.
Thot már egy hónapja megérkezett a palotába, hogy átvegye Amon helyét Szau fáraójaként. Megismerkedett a birodalommal, Amonnal bejárták a többi birodalmat is, és megcsodálta mindazt a művet, melyet a királyok és a fáraók elvégeztek eddig a bolygón. Amon és Thot a palota kertjében beszélgettek. Alkonyodott, a teraszon hárfások játszottak csodás dallamokat. - Hajóflottáink bejárják a Nagy tengert, mely a két földrész között terül el - mondta Amon. - Naponta indulnak hajóink Tiroszba, és csereárukat szállítanak Tirosz, Sálem (Békés) és Wassukani lakói számára. Mi onnan gyümölcsöket, gabonát és bort hozunk a népünk számára. - Az ott termett gyümölcsnek nincs párja a Földön. És küldünk hajókat Atlantisz keleti kikötőjébe, Metropoliszba, hogy áruinkat onnan továbbszállítsák a Maja és Inka birodalmakba. Mi onnan kelméket, szőnyegeket és azok készítéséhez tartott állatokat kapunk. A magas hegyeken tartott állatok szőre különösen alkalmas takarók készítésére. De itt nálunk nincsenek magas hegyek, ezért állataink szőre nem elég hosszú, hogy feldolgozzuk a gyapjút. - Időm lejárt, most mennem kell - még ennyit mondott és Amon nem szólt többé. Lelke kiszállt belőle, hogy a csillagok útján elinduljon örök otthonába. Szeme sem záródott le. 156.
Thot felállt és lehajtotta a fejét, majd az égre emelte tekintetét, mintha nézne utána, mintha láthatná őt ezen az úton. A lélektelen test a Nap sugarai alatt perceken belül elpárolgott, s csak Amon arannyal átszőtt selyem köntöse maradt a karosszékben. Sarui is úgy álltak ott, mint ha most várnák gazdájuk érkezését. A kertész a közelben dolgozott, s látta mindezt. Még hallotta fáraója utolsó szavait:” ...most mennem kell”. És látta, amint az ülő fáraó teste eltűnik a székből. Ezért elterjedt a híre a birodalomban, hogy Amon a Napba ment, s most ott uralkodik a fényen és a nappalokon. A bolygó új életének 2500 éve alatt valamennyi alapító király és fáraó eltávozott a Boldogok Planétájára. Helyükre újak érkeztek az anyabolygókról, akik átvették elődeik feladatait, városait és a kristály-koponyáikat is. A birodalmak töretlenül fejlődtek, az alapítók erénye pedig az idő távolában kicsit sem homályosodott. Legendák születtek, melyekben isteni szintre emelték egykori nagy királyaikat. S ez nem is volt teljesen alaptalan, hiszen mindaz, amit létrehoztak ezen a bolygón, messze meghaladta a birodalmukban élő emberek, a száműzöttek képességeit. Ptah helyére Heper érkezett, ő lett a fáraó Menoféban. De ahogy a város nőtt, elhatározta, hogy kiterjeszti területeit a Nilsen túlra. 157.
Ezért ott megalapította Heliopolist és áttette székhelyét is oda. A két város sokáig, egészen Heper távozásáig együtt fejlődött. Heper halála után még évezredekig őrizték emlékét Heliopolisban. Ünnepeket rendeztek tiszteletére már életében is. A nép szerette és tisztelte őt. Anubist Horus váltotta, aki Théba fáraója lett. Az új fáraók uralkodása alatt is csodásan fejlődött a birodalom. Minden tudást a paloták és a piramisok termeinek falába, mennyezetébe véstek. Az írásra képjeleket használtak, hogy örök emlékül maradjanak fenn az utókor számára. A Maja Birodalomban Teoti, Pakal és Peten helyére Kukulkan, Kukumac és Hurakán érkezett, akik átvették a városállamok irányítását és még számos más várost is alapítottak. Az ősi tudás megőrzésére is nagy gondot fordítottak, nevelték és tanították népüket. Különös gondot viseltek a béke és a szeretet fenntartására a birodalmon belül, de a többi birodalom népeivel is. Az Inka Birodalomban Qosco és Ande helyére Caral és Inti érkeztek. Nasca helyére pedig Pachacamac. Caral csodás várost és újabb piramidokat emelt a nyugati óceán és az Ande közötti területen, a parttól mintegy 15 km-re. A csillagkapukat palotája közelébe építette, és a várostól sem kerültek olyan messzire, mint az korábban szokásos volt. 158.
Pachacamac innen délre, közvetlenül az óceán partjára épült, ahol Nasca egy kikötőt hozott létre korábban. De alapítójának székhelye továbbra is Nascaban maradt. Bár a hely kedvező fekvése és a kikötő miatt egyre több időt töltött itt Pachacamac. Atlantida királyainak is lejárt az ideje. Hermes, Atlas és Canari helyett Apollus, Okeanos és Dionos érkezett a börtön-bolygóra, hogy átvegyék az uralkodást elődeiktől. Okeanos alapította meg a kontinens nyugati partján Hellapolist, ahol egy további kikötőt is létrehoztak. Az itt épült palota végül Okeanos állandó rezidenciája lett, míg a déli kikötő palotáját Dionos számára építették meg. Városa a Dionosis nevet kapta. Így Apollus Metropolis felett uralkodott a keleti parton. A hun fejedelmek mintegy 1500 évvel később távoztak. Melek helyére Sédek, a Teremtő egyik főpapja érkezett, hogy átvegye Békés (későbbi nevén Sálem királyi botját). Ő minden bölcs és király fölött állt. Mindenki úgy ismerte őt, mint halhatatlant, koráról semmit nem tudtak. Kárpát helyére Vise érkezett, aki székhelyét áthelyezte Hunadból a Danub kanyarulatához, és ott palotát és újabb piramisokat is épített. Mitani helyére Wasukanni érkezett. Sédek kiterjesztette hatalmát az Eufráton túlra is, ahol további városokat alapított. Wasukanni pedig Mitanniból tette át székhelyét az általa alapított városok egyikébe. 159.
30. Szellemek harca Mintegy ezer évvel azt megelőzően, hogy az emberek a maguk kezébe vették a börtön-planéta irányítását, rendkívüli dolog történt a galaxisban. A Sirius csillag fénylényei között komoly ellentét támadt. A fényfiak egyharmada, Mercurius vezetésével ellene szegült a fennálló rendnek. Királyukat, Mikaelt nem voltak hajlandóak elismerni, és igyekeztek társaikat is ellene lázítani. Hazugnak és trónbitorlónak rágalmazták fejedelmüket, aki szerintük nem alkalmas a fényfiak vezetésére. Hamarosan az is kiderült, hogy Mercurius és sok-sok társa szerte jártak a galaxis bolygói között, és titkos szellemi irányítói voltak a bolygókon kialakult lázadásoknak. Hiába deportálták az elfogott összeesküvőket a börtönplanétára, mert állandóan újabb személyek léptek a helyükre, akiket Mercurius és társai irányítottak. Ez a helyzet végül is tarthatatlanná vált. A galaxis legfelsőbb szintű, egyesített vezetése gyors határozatot hozott: Mercuriust és társait a legrövidebb időn belül meg kell fosztani mozgás-szabadságuktól és egy börtön-planétára kell őket száműzni, ahol állatok testébe zárva kell tovább élniük. A feladatot az arhangeloszok, a főangyalok, Mikael, Gábriel, Ráfáel és Sariel nagy seregek mozgósításával készültek végrehajtani. 160.
Igazi csata alakult ki a két tábor között, de Mercurius és serege nem győzhetett a túlerővel és a nagyobb hatalommal szemben. A szellemek gigászi küzdelme végül meghozta a régen áhított békét a galaxis bolygóin és a csillagokban. Mercurius pedig társaival együtt a Föld szomszédos bolygójára, a Vénuszra száműzetett, hogy itt töltsék végtelen életük elkövetkező napjait. A bolygót soha többé nem hagyhatják el - ez volt a galaxis legfelsőbb vezetésének döntése. Lelküket a bolygón állatok testébe helyezve nyert békét egy időre a Galaxis. Így tehát Mercurius egy róka testébe öltözött. Akkor még nem látszott, hogy ez a döntés milyen következményekkel fog járni a bolygó és lakóinak sorsára nézve... A Vénuszra ugyanis az Elnat csillag egyik lakott bolygójának, a Hébernek lakóit telepítették, mintegy 30 ezer évvel a Föld benépesítését követően. Amikor Mercurius ideérkezett társaival, még béke uralkodott a bolygón, amelyik a másik két bolygóval - a Földdel és a Marssal együtt - a Helios lakható zónájában keringett. Az angeloszok itt is őrködtek az emberek élete fölött. Vigyázták álmaikat és őrizték gyermekeiket, amikor a felnőttek nem tartózkodtak a közelben. De bármennyire is őrködtek, Mercurius és serege kedves állatok formájában közel férkőztek az emberek szívéhez. Hamisságokat és haragot, álnokságot és önzést terjesztettek, mint fertőző betegségeket az emberek között. 161.
A gyűlölet gyökeret vert az emberek szívében. Anyagiassá váltak és amit adtak, azért kétszer annyit akartak kapni. Az aranyból és az ezüstből olyan fizetőeszközt készítettek, amit mindenhol egységes értékkel fogadnak el. A városok királyai adót vetettek ki az emberekre. Adókat szedtek az utakon, a hidakon, a hajókon, a közpalotákban és minden elképzelhető helyen. Az emberek jelentős része szakadatlan dolgozott, mégis egyre lejjebb süllyedt, míg mások meggazdagodtak. A gazdagok kölcsönöket adtak a szegényebbeknek, magas kamatra, ami által a szegények még szegényebbé váltak. A Vénusz energiaforrásait is kisajátították maguknak. A vizet és a fát is pénzért árulták. Mercurius és serege hamis tanokat terjesztett az emberek között, szerte a birodalmakban. Arra vették rá a népet, hogy a Teremtő helyett a Napot és a csillagokat imádják, mint az élet forrását. Arany és kő szobrokat készíttettek az emberekkel, hogy azokat imádják. A tudás és az erkölcs hirtelen hanyatlani kezdett. Az azonos neműek szexuális kapcsolata mind gyakoribbá vált, s ezen senki nem botránkozott meg. Kevesebb, mint 500 év alatt a magasan fejlett civilizáció lealjasult, az emberek az állatok szintjére süllyedtek.
162.
Mercurius imádta az anyagi világot. Itt igazán otthon érezte magát és gyönyörködött a hitvány, mulandó értékekben. A technikáért is rajongott. A Vénusz lakóit megtanította okos gépek és járművek készítésére is. A héberek Piramisokat ugyan nem voltak képesek építeni, de Mercurius és társainak megérkezését követően, mintegy száz év leforgása alatt a Vénusz lakói eljutottak arra a szintre, hogy számítógép-vezérelt űrjárműveket is tudtak építeni. Elhatározták, hogy meghódítják a szomszédos bolygót, a Földet is. Tudták, hogy lakott bolygó, de ekkor már imádtak pusztítani és gyilkolni. A hódítás gondolata lázba hozta őket. A héberek saját bolygójukon is egyre többet háborúztak és gyilkoltak. A gazdagok egyre erőszakosabban kezdtek uralkodni a szegényeken és ez rengeteg konfliktust szült a bolygón. A szomszédos bolygó meghódítására tett kísérletük viszont kudarcba fulladt a Föld erős védelmének köszönhetően. A bolygó piramisai és piramidjai olyan energiamezőt képeztek, hogy a vénusziak űrjárművei sorra meghibásodtak és lezuhantak. Az invázióval tehát fel kellett hagyniuk. Már csak azért is, mert a helyi konfliktusaik egyre inkább elmérgesedtek és a Vénusz nyersanyagkészletét is kezdték kimeríteni. Iparuk rohamos fejlődése elképzelhetetlen környezet-szennyezés163.
hez vezetett. Kipusztították az erdőiket, megmérgezték vizeiket. Túlzottan támaszkodtak a nukleáris energia felhasználásra, ami végül a vesztüket okozta. Egy napon az egyik erőmű robbanása végül betöltötte a héberek sorsát. A katasztrófa nukleáris láncreakciót indított el a Vénuszon. Egyik erőmű a másik után robbant fel, pokoli körülményeket idézve elő a bolygón és megváltoztatva annak elliptikus pályáját is a Helios körül. Mercurius és fénylény társai pedig megörökölték a kihalt Vénuszt, aminek pokoli klímája teljesen alkalmatlanná vált humanoid civilizációk befogadására. Ezt követően a Héber bolygó a Marsra kezdte deportálni lázadóit.
164.
31. Önállósulás 13 ezer évvel Krisztus előtt... Egy teljes Alcyone-ciklus és 6 ezer év telt el békében és gyarapodásban, amikor is az eltávozó királyok helyére már nem az anyabolygó küldte az új királyokat többé. Az Intersoláris bizottság úgy határozott, hogy a Föld lakossága képessé vált az önfenntartásra. Ezért a királyok és a fáraók életük végén kiválasztották az arra legalkalmasabb száműzötteket, hogy halálukkor majd átvegyék a városállamok vezetését. Az újonnan választott fejedelmek minden segítséget és tudást megkaptak, amire a birodalom vezetéséhez szükségük volt. Kettő kivételével: nem kaphatták meg a csillagkapukat és a kristály-koponyákat. A királyok még haláluk előtt levették a pyramidionokat a piramisokról és a piramidokról a birodalmukban. Ezzel gyakorlatilag használhatatlanná tették azokat. Ugyanis tudták, ha az emberek magukra maradnak, mindent elkövetnek majd, hogy kitörjenek a börtön-bolygóról. Ez pedig megengedhetetlen lett volna. Erre a Csillagközi Unió nyomatékosan figyelmeztette az érintett bolygókat. A pyramidionokat ezért nem egyszerűen levették, hanem nagy távolságokra teleportálták. 165.
Így előfordult, hogy inka piramidról Egyiptomba, Atlantidáról pedig a Maja Birodalomba kerültek. Mivel eddigre csaknem 500 kapu épült a bolygón, lehetetlenné vált az utódok számára annak megállapítása, hogy egy adott pyramidion melyik csillagkapuhoz tartozik. A kristályaikat is megközelíthetetlen barlangok mélyére rejtették el. Az az erő és tudás, amit ezek a kristály-koponyák hordoztak, veszélybe sodorhatta volna a békét és az egyenlő jogokat az emberek között. Nagyon magas erkölcsi felelősség és élettapasztalat szükséges ahhoz, hogy birtoklásuk ne borítsa fel a kialakult egyensúlyt egy bolygón. Ezzel a felelősséggel még nem rendelkeztek az elítéltek és talán ebben a rendkívül primitív testben soha nem is fognak... Az anyabolygókról kirendelt fejedelmek természetesen mindent megtettek, hogy a helyükbe lépő királyok és fáraók képesek legyenek megőrizni azt az örökséget, amit rendkívül tapasztalt elődeik hátrahagynak. De tudták, hogy egyetlen királynak sincs elegendő hatalma, ha a gonoszság és önzés felüti a fejét valahol. Ezért nem pusztán a fejedelmeket választották ki, hanem valamennyi városállam vezetését öreg és bölcs emberekből összeállított tanácsok irányítása alá helyezték. Ők irányították a törvényhozást és segítették királyaikat a bölcs döntések meghozatalában. Ez a vezetési gyakorlat csaknem tökéletes biztosítékot jelentett a fennálló béke megőrzésére. Csaknem... 166.
A fénylények ugyanis hamarosan nagy bajt okoztak. Egyikük, Prometheus egy napon elárulta Atlantida lakóinak a piramisok titkát is. Elárulta nekik, hogy ha megkeresik és visszateszik a pyramidiont, akkor képesek lesznek elhagyni ezt a bolygót és új életet kezdhetnek egy másikon. Ezért őt a galaxis bírái az Atlantisz egyik vulkánjának lábához láncolták három ezüst lánccal, melyet senki el nem oldhatott.
Ekkor Áshera és Báál Atlantisz lakóit vette célba, akik teljesen a gonosz fénylények hatása alá kerültek. Azok sok gonosz cselekedetre sarkallták az embereket akik kitalálták, hogy az aranyból és az ezüstből olyan fizetőeszközt készítenek, amit mindenhol egységes értékkel fogadnak el. A városok királyai adót vetettek ki az emberekre. Adókat szedtek az utakon, a hidakon, a hajókon, a közpalotákban és minden elképzelhető helyen. Az emberek jelentős része szakadatlan dolgozott, mégis egyre lejjebb süllyedt, míg mások meggazdagodtak. Ellenségeskedés is támadt a hunok és az atlantisziak között, ami korábban, a nagy királyok idejében elképzelhetetlen lett volna. A rendelkezésükre álló tudást már nem jó célokra használták, hanem egymás leigázására és kifosztására. Áshera és Báál minden erejüket a viszályok keltésére fordították. 167.
A legaljasabb tettük hozta el a végítéletet a bolygó számára. Egy napfogyatkozás alkalmával elhitették az emberekkel, hogy a Helios istenei csak akkor hoznak újra fényt a Földre, ha gyermekeiket feláldozzák számukra. A bolygó erkölcsi moráljának aggasztó hírét az angelosok a Teremtő elé tárták naponta. Míg egyszer elérkezett az idő, hogy a Teremtő és a Fia nem nézhették tovább a Föld ilyen szánalmas állapotát. Az is félő volt, hogy az emberek egy napon alkalmazni kezdik a magfúziós energiát, és bekövetkezik a Vénuszon történt katasztrófa, ami teljesen lakhatatlanná tenné a bolygót. Ezért megparancsolták Abandonnak, pusztítsa el az életet a bolygón, melyet a Galaxis számkivetettjei számára elsőként létesítettek.
168.
32. Végítélet Atlantida, Hellapolis csillagvizsgáló Zeos és fia, Ares a toronyban álltak és felváltva a nyár-éjszakai égboltot kémlelték távcsövükkel. Ares volt a soros megfigyelő éppen, amikor hirtelen felkiáltott. - Nézd, apám! Ott a távolban, az a fényes csillag mozog! Zeos belenézett a távcsőbe és hosszasan vizsgálta azt a fénylő kis pontot, amely mintha időről-időre változtatná a fényét. - Közeledik - mondta fiának. - Holnap is megnézzük. Zeos és fia másnap éjjel is ott álltak a toronyban. Reggelig figyelték a kis fényes pontot az égbolton, mely határozottan közeledett. - Jelentenünk kell királyunknak! - mondta Zeos végül. Számításokat végzett és a pálya adatai alapján megállapította, hogy az a fénypont a Föld irányába tart. 169.
Reggel a palotába siettek, ahol soron kívül fogadta őket az uralkodó. - Felség! Fiammal két nap óta figyelünk egy közeledő objektumot az égbolton. Számításaim szerint össze fog ütközni velünk. A becsapódási pont az érkezés ideje szerint Atlantiszon várható. A király gondterhelt arccal nézett csillagászaira. A birodalom helyzete olyan kaotikus volt, a nép elégedetlenkedett a magas adók miatt és a bűnözés kezdett aggasztó méretet ölteni. Már csak ez hiányzott... - Figyeljétek tovább, és naponta jelentést kérek! - parancsolta a csillagászoknak. - Hívassátok a papjaimat! - utasította udvarmesterét. A papok elmondták a királynak, hogy a Teremtő, Kronos és fia, Logos ítéletet hoztak a Föld-bolygó sorsa felett. Egy hónapon belül megszűnik az élet, mert az ítélet végrehajtását Abandon már megkezdte. A király utasította a papokat és a csillagászokat is, hogy még ne hozzák ezt a nép tudomására. Azonnal követeket küldött Metropolisba és Dionosisba, valamint a többi birodalomba is. Atlantida többi csillagásza is megerősítette a megfigyelés tényét, s hogy az ütközés nem kerülhető el.
170.
Hajói még úton voltak, amikor megérkeztek a maják követei, akik megerősítették a papok állítását. Eszerint Viracocha, a Teremtő, valamint fia, Manco Capac, elrendelték az ítéletet. A Metropolisba érkező egyiptomiaktól sem tudott meg mást, mint hogy az idő rendkívül rövid.
171.
Mert a teremtő, Heka és fia, Hnum már döntöttek.
Börtön-bolygó Joe Hunter
Kiadó: Sámson Forrása (Hajdúsámson, Rotterdam) Fedor Attila Tel: 0036 30 604 5092 E-mail: fattila@velvet.hu Minden jog fenntartva! Szerkesztés, boritóterv: Fedor József Boritó grafika: Mudra Edina Lektor: Csatlós Tímea, Párniczky István
Tartalom
A szerző előszava.................................................................3 1. A kezdetek előtt...............................................................8 2. A fáraó.............................................................................17 3. Az Atlantida...................................................................31 4. Kristály koponyák.........................................................37 5. A felkészülés...................................................................40 6. Börtön-bolygó................................................................50 7. Az Egyiptomi Birodalom születése.............................55 8. A Maja Birodalom alapítása.........................................62 9. Lázadás és ítélet.............................................................69 10. Az Inka Birodalom kezdete.......................................73 11. Atlantida építése..........................................................76 12. Városállamok alapítása...............................................80 13. Az egyiptomi nagy piramis........................................83 14. Piramidok.....................................................................90 15. Atlantisz csillagkapui.................................................93 16. Az inkák építkezései.................................................100 17. Atlantisz kikötője......................................................104 18. Szau kikötője..............................................................108 19. Luna legendája...........................................................111 20. Barlangok és paloták.................................................114 21. Egy lélek útja.............................................................117 22. Az Aranyváros...........................................................124 23. Kristálykorszak..........................................................128 24. Ősi humanizmus.......................................................132
25. Királyok és fáraók......................................................137 26. A Hun Birodalom alapítása.....................................141 27. Béke és szeretet..........................................................147 28. Csillagfiak...................................................................151 29. Istenek születése........................................................155 30. Szellemek harca.........................................................160 31. Önállósulás.................................................................165 32. Végítélet......................................................................169