Még nem tudott igazán pihenni a nyugdíjas évei alatt
A nemzetiségi közösségért dolgozik
T
roszt Erzsébet 40 év tanítás után, nyolc évvel ezelőtt ment nyugdíjba, feladatai viszont maradtak ezután is, hiszen a Villányi Német Önkormányzat és a Villányi Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület elnökeként továbbra is aktívan teszi a dolgát.
SZPONZORÁLT TARTALOM
– Az egész életét Villányban töltötte? – Itt születtem. Ide jártam általános iskolába, majd a Leőwey Klára Gimnázium német tagozatán érettségiztem, egy év kihagyás után pedig a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán diplomáztam levelező tagozaton. A gimnázium után képesítés nélkül tanítottam a szomszéd falvakban, Ivánbatytyánban és Villánykövesden. Ezek akkor a villányi iskola tagiskolái voltak. Ezután Villányban tanítottam az alsó tagozatban. Később elvégeztem a kiegészítő német szakot Baján. Azután 1986-ban elkezdődtek a kéttannyelvű oktatási formák, és a villányi iskola is élt ezzel a lehetőséggel. Én voltam az első, aki Villányban egy ilyen osztályt elkezdett, öt ilyen évfolyam után két vegyes osztályt oktattam végig. 2013ban nyugdíjba mentem, 40 év munkaviszony után. – Mindeközben nagy szerepe volt a német kapcsolatok kiépítésében is... – Igen, az akkori polgármester vont bele ebbe a munkába, amikor visszajártak a Göppingen környékére kitelepített németek. Ez időben Villányban működött egy aszszonykórus, amelynek tagjai a kitelepítettekkel egykorúak voltak, így közöttük barátságok szövődtek. Ők szorgalmazták, hogy legyen partnerkapcsolat a két település,
6
ködik fúvószenekar, jelenleg 30 zenésszel, emellett 42 gyerek tanul most is fúvós hangszeren az iskolában, ők utánpótlásként szolgálnak a zenekarban.
Troszt Erzsébet ezer szállal kötődik Villányhoz
Eislingen és Villány között. Azután az osztrák kapcsolat kiépítésében is részt vállaltam. A Graz alatti települések polgármesterei érdeklődtek Villány iránt, aztán turistacsoportok jöttek, akik a villányi családoknál laktak. A kialakított jó kapcsolatnak köszönhetően a családok gyermekeit nyáron kivihettem nyaralni Ausztriába, később 3 alsós osztályommal öt éven keresztül tölthettem az osztrák iskolában két-két hetet. – A német önkormányzatnak pedig az 1994. évi megalakulása óta elnöke. Hogy kezdődött a munka? – Arra gondoltunk, hogy ha Villánynak tudunk támogatásokat, plusz forrásokat szerezni, abban nagy lehetőségek vannak. A nemzetiségi önkor-
mányzat megalakulását követő évben létrehoztuk a Villányi Német Nemzetiségi Kulturális Egyesületet is, hiszen sok pályázatra csak civil szervezet jelentkezhet. Olyan célokat határoztunk meg, mint a partnerkapcsolatok ápolása, a kulturális élet erősítése, az iskola és az óvoda támogatása, egy tájház létrehozása, illetve saját rendezvény szervezése. Mivel mindkét helyen én vagyok az elnök, nagyon összekapcsolódik a két szervezet működése. A német önkormányzat maximálisan támogatja az egyesületi életet. 1994-ben az akkori első osztályosaim számára néptáncoktatást szerveztem, azóta van gyerektánccsoportunk, idén 15 éves az ifjúsági tánccsoport (bár most befejezik sajnos), és a zeneoktatást is elindítottuk. 1998. óta mű-
– A villányi gyerekek szinte minden városi rendezvényen fellépnek. Ez is az önök munkájának köszönhető? – Ezt is célul tűztük ki, hogy minél több helyen léptetjük fel őket, a zenekar valamennyi városi és több egyházi rendezvényen közreműködik. Az óvodát és az iskolát minden lehető módon támogatjuk, többek között eszközökkel, kirándulásokkal, tanszerekkel. Ezen kívül az önkormányzatunk alapított egy nemzetiségi díjat is, amelyet azok a nyolcadikosok kapnak meg minden évben, akik 8 évig példaértékűen tanulták a nyelvet és a népismeretet, gyűjtőmunkát végeztek, vagy német nyelvi versenyeken szerepeltek jó eredménnyel. Kétévente nemzetiségi napot rendezünk a csoportjaink és az iskolások részvételével. – Készül a helytörténeti gyűjtemény is, mikor adják át? – Várhatóan még ebben az évben. Egy önkormányzati tulajdonú épületet újítottunk fel pályázati forrásból. Hosszú és komoly gyűjtőmunkát végeztünk, hogy a megfelelő tárgyi eszközök a rendelkezésünkre álljanak, jelenleg pedig a helyiségek berendezésénél tartunk. A hitélet támogatását is fontosnak tartjuk. Renováltattunk egy szőlőhegyi keresztet, most vannak folyamatban a kálváriánk szoborcsoportjának helyreállítási munkálatai. S bár azt a város finanszírozta, de kezdeményezésünkre, és szervezésünkre kerültek ki a régi falu német utcanevei is a házakra. FÓKUSZBAN
