GITÁR
Hármas gitármustra
a DUO Hangszerbolt kínálatából! Az idei Gitármánia és Zenei Továbbképzô Táborban találkoztam elôször ezekkel a hangszerekkel, ahol – az elfoglaltságaim miatt – még csak az tûnt fel, hogy milyen pozitív véleményeket fogalmaztak meg a tábor tanárai és lakói. Majd bô két hónappal késôbb a Hangfoglaláson – szintén a fent említett ok miatt – is csak kerülgetni volt alkalmam a hangszereket. De ahogy mondani szokás... ami késik nem múlik, s így novemberben végre kézbe is vehettem az alábbi három, árkategóriában eltérô modellt: Merida C-10D – 67.800 Ft. Baton Rouge R-32 CE Limited Edition – 99.000 Ft. Baton Rouge Sirkka – Eredeti ár: 519.900 Ft. Akciós ár: 467.000 Ft.
Mindhárom gitár esetében az tûnt fel, hogy igen jól átgondolt koncepció alapján vannak beárazva és nagyon alapos, precíz összeszerelésû, szép megmunkálású „kívánatos” hangszerek. Némi netes kutakodás után ezen érzéseim írásos megerôsítést is kaptak. Az elsô Baton Rouge gitárok az 1999-es év végén láttak napvilágot, amikor ezen piac már eléggé telített volt a különbözô márkájú és árfekvésû gitárokkal, s a további években ez a telítettség csak egyre fokozódott. Azonban a hangszereket fejlesztô E Guitar már hatalmas tapasztalattal rendelkezett a kis- és nagykereskedelem, a gitároktatás és a marketing területein egyaránt. A céljuk az elsô perctôl az volt, hogy a lehetô legjobb hangzású gitárokat gyártsák, a lehetô legjobb árban. Ez természetesen már akkor is azt jelentette, hogy a gyártás zömét Kínába kellett helyezni, természetesen folyamatosan megôrizve az európai gyártást és fejlesztést is, amit mi sem bizonyít jobban, mint az alant olvasható Sirkka gitár, amely pl. európai gyártású. A Baton Rouge szakemberei tehát felkerekedtek és elkezdték végiglátogatni a kínai gyártókat. Olyan gyárat kerestek, amelyben a munkahelyi környezet, a minôség-ellenôrzés, az alkalmazott munkaerô, a szerszám és gépállomány lehetôvé teszi a „nyugati elvárások” teljesülését, s a végtermék – a gitárépítés valamennyi mûszaki követelményének figyelembe vételével – eléri a kiváló minôségû kategóriát. (Magyarul: Ár/szolgáltatás aránypárban gondolkodtak a kezdetektôl.) Nos, azt mondhatjuk, hogy ez a gondolkodásmód ma már szinte az élet minden területén gyártott termékekre igaz. Sôt – egy-két top márka, nevében hozzáadott érték címû hazugsághalmazát leszámítva (amelyek leggyakrabban kizárólag az extra profit termelése érdekében árazzák jelentôsen felül a termékeiket... TISZTELET A KIVÉTELNEK!) – szinte már csak ilyen jellegû tömeggyártás zajlik a világban.
vásárlása elôtt – ki-ki ízlésének és igényességének mértékéhez képest – egy viszonylag egyszerû rutint követ. Hozzáméri a vásárolandó eszközt az ideáljának tartott, vagy annak kikiáltott eszközhöz árban és teljesítményben. Az eredményszámítás menete és általában maga az eredmény is rendszerint könnyen értelmezhetô és tulajdonképpen elôre is jelezhetô: az ideálnak tartott eszköz minimum dupla, vagy tripla, de nem ritkán négyszeres, ötszörös ára legtöbbször nem párosul dupla, tripla, négyszeres, ötszörös tartalmi többlettel. (Ha csak az érzelmi többletet, amit egy-egy top márka birtoklása jelenthet, nem tekintjük objektív, számokban realizálható és számunkra elfogadható mértékû felárnak.) Mivel ezt a rövid eszmefuttatást a gyártók lényegesen korábban tudták, mint a vevôk, ezért nagyjából mindenki ezek alapján kezdett el termékeket gyártani. Lássuk azonban, hogy a most kipróbált hangszereket ezek fényében hova is sorolhatjuk? A válaszom egyszerû lesz: nagyon is elôkelô helyre.
Merida C-10D Dreadnought forma, tömör fenyô tetô, sapelli oldal- és hátlap, mahagóni nyak, rózsafa fogólap. DieCast hangolókulcsok. Kiváló anyagok, lelkiismeretes megmunkálás, hibátlanul megszólaló hangkarakter, hetvenezer alatti ár. Címszavakban ez a Merida C-10D. Ez egy erôs
De a kérdés mégiscsak az – hiszen mindennapos használati eszközökrôl beszélünk – hogy a használat során tapasztalt végeredmény (esetünkben a küllem, a játékérzet, és leginkább a megszólalás) eléri-e a kívánt minôséget, azt a tartalmat, amit elvárunk a termék áráért? Sôt ma már inkább úgy szokás ezt nézni, hogy mennyivel ér többet a hangszer használati értéke az áránál. Tudom, hogy furán hangzik mindez, de saját kollégáim és tanítványaim szokásainak megfigyelése során rájöttem, hogy minden hangszer, vagy eszköz
HANGFOGLALÁS MAGAZIN | 2012. NEGYEDIK NEGYEDÉV
39
GITÁR
szert azoknak tudom ajánlani, akik már meghatározott céllal keresnek gitárt, r-go tudják, hogy mit akarnak az adott hangszertôl. Egy ilyen típus próbálgatásakor sohasem szabad megfeledkezni a fent felsorolt célokról, mivel ezen típusok hangja önállóan mindig ridegebbnek és kevésbé simogatónak tûnhet. De ez a zenei környezetben többszörösen visszatérül majd.
Baton Rouge Sirkka Nos ez a „hú az anyját” kategória... kimondottan professzionális európai gyártású hangszer. Tömör luc fedlap, tömör nyírfa oldal- és hátlap, DieCast mechanika, és természetesen az ár magába foglal egy – már ránézésre is drága – kemény tokot. Brutális mélyek és égben járó magasak... elképesztôen gyönyörû hangzás. A küllemét és a kivitelezést sem tudnám más jelzôkkel illetni. Aznap, mikor kézbe vettem, már nem volt kedvem más hangszert fogni. Aki megnézi a képeket és azt amit lát még megszorozza kettôvel képzeletben, az közel jár ahhoz, hogy elképzelje a gitár hangját. Ennek a hangszernek már lehet életre szóló igent mondani, s ha így nézzük, akkor már nem is olyan sok az az annyi. A továbbiakban éppen ezért nehéz róla újabb részleteket írni, hiszen nem az a kérdés, hogy jó-e, vagy hogy megéri-e? Mivel az ilyen és ehhez hasonló kérdések a kipróbálást követôen szertefoszlanak. Megkockáztatom, hogy még csak nem is ízlés dolga, hiszen aki szereti az akusztikus gitár hangját alapvetôen, annál borítékolható az ítélet is... ami vélhetôen a következô lesz: Hú az anyját! középkategóriás hangszer, amelyet nyugodt szívvel tudok hosszútávra is javasolni a teljesen akusztikus, fémhúros gitárok rajgóinak. Csalódás kizárva jeligére. A hangszer megszólalása rendkívül kiegyenlített már újszerû állapotában is, annyi megjegyzéssel, hogy a közép tartományban most még jelenlévô némi többlet a folyamatos játék és a fák érésének következtében hamarosan mérséklôdik és egy igazán szép, és mind akusztikus, mind elektromos környezetben jól kezelhetô hangot eredményez majd. A játék komfortérzete tulajdonképpen gyári állapotában is megfelelô a hangszernek. A saját ízlésem szerint egy iciri-picirit csiszolnék még a hátsó nyergen, de az én esetemben ez majdnem minden gyári állapotú gitárnál így van.
A hangszerekkel kapcsolatban bôvebb információt a www. duohangszerbolt.hu oldalon találhatnak az érdeklôdôk. Részemrôl mindhárom gitárt jó szívvel ajánlom kipróbálásra, s reményeink szerint a jövôben is folytathatjuk majd a gyártó más modelljeinek bemutatását is. Üdvözlettel: Andrásik Remo
Baton Rouge R-32 CE Limited Edition Ez a gitártípus sokáig a legkedvencebb formám volt. Grand Concert Cutaway-nek adja meg a gyártó, de ezt a formát Mini Jumbo Cutawaynek szokták a legtöbben nevezni, és ez a meghatározás jobban is fedi a valóságot. A tetô tömör fenyôbôl, az oldal és a hátlap indiai Jacaranda fából, a nyak és a fogólap rózsafából készült. Ebben a modellben már található egy Shadow / BR Pro Tuner Nanoflex Pickup és elektronika, amely a „vonalból” történô hangosítást segíti elô, és plusz szolgáltatásként egy beépített hangolót is tartalmaz. Kategóriáját tekintve ez is a közép kategóriát erôsíti és minden pozitív jelzôt ugyanúgy megérdemel, mint az elôzô hangszer. Ugyanakkor a középtartományában megszólaló többlet ennél a típusnál nem tûnik el az évek múltával sem... hál istennek, hiszen épp ez az amiért minden körülmények között kiszól a legtöbb zenei környezetbôl. Egy sete-suta hasonlattal élve ugyanis ez a típus az akusztikus gitárok szólógitárja. Arra hivatott, hogy a rajta megszólaltatott bontások, szólisztikus és dallami elemek jól hallhatóan megszólaljanak a többi hangszer folyamatos játéka közben is, ezért teljesen tudatosan az emberi fül számára legjobban hallható frekvenciatartományban található 1-3 kHz közötti többlet figyelhetô meg a megszólaltatásakor. Éppen ezért ezt a hang-
40
HANGFOGLALÁS MAGAZIN | 2012. NEGYEDIK NEGYEDÉV