A VIDÉK ÉS A FALVAK A „MEZŐGAZDASÁG UTÁN”
Ami hazánkban a rendszerváltás után a mezőgazdaságban, és ezáltal a vidéken és a falvakban lakókkal történt, meglehetősen zavarba ejtő. Egyfelől itt állnak előttünk az évszázados trendek – lásd az alábbi táblát – amelyek arról tudósítanak, hogy a gazdaság három nagy szektorának foglalkoztatottsági arányaiban – a mezőgazdaságban, az iparban és építőiparban, és a szolgáltatásban – gyökeres átstrukturálódás ment végbe 1900 és 2001 között. Az irányzatok egy modernizálódó társadalomról adnak képet, ahol – időben ugyan változó dinamikával, de végeredményét tekintve – egy túlsúlyos agrár foglalkozású társadalomból egy évszázad alatt egy, a dolgozókat túlnyomóan az iparban és a szolgáltatásokban alkalmazó társadalom lett. 1. táblázat. A foglalkoztatottak szektoronkénti arányának változása Magyarországon, 1900-20011
év 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001
mező- és erdőgazdaság ipar-építőipar 61,1 15,0 59,7 18,3 59,7 15,8 54,3 20,2 51,5 21,8 53,8 21,6 38,5 34,0 23,2 44,3 19,3 41,6 17,5 36,1 5,6 33,1
szolgáltatás 23,9 22,0 24,5 25,5 26,7 24,6 27,5 32,5 39,1 46,4 61,3
Tény tehát, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az elmúlt évszázad során léptékbeli csökkenést mutat, hiszen amíg 1900-ban ebben a szektorban dolgozott az összes foglalkoztatott három ötöde (61 %) addig 1990-ben már ötöde sem, Laky Teréz: A munkaerő keresletét és kínálatát alakító folyamatok, OFA. Budapest, 2002. 41. o.
1
155
