AZ IFJÚSÁG A MAGYAR TÁRSADALOMBAN
Amikor azt kérdezzük, mi is jellemzi a magyar fiatalok helyzetét napjainkban, alapvetően azt a problémát feszegetjük, hogy a rendszerváltás utáni másfél évtizedben kialakult újkapitalizmus milyen körülményeket kínált és kínál a felnövekvő fiatal korosztályok számára. Másként fogalmazva: a magyar újkapitalizmus makrogazdasági és -társadalmi viszonyai által teremtett generációs reprodukció körülményeit, jellegzetességeit, hatékonyságát, minőségét és sikerességét firtatjuk. A fentiekből következik, hogy az ifjúságot egyfelől nem tekintjük öntörvényű világnak, hiszen a fiatalok iskolázási, mobilitási vagy egzisztenciateremtési esélyeit, ezek kedvező vagy kedvezőtlen körülményeit a számukra „készen kapott” és kevéssé befolyásolható társadalmi folyamatok kondicionálják. Másfelől az ifjúságot nem tekintjük önálló, még kevésbé egységes társadalmi csoportnak vagy rétegnek. Ide ugyanis nagyon különböző életkorú (pl. 13–15 évestől 25–30 évesig), családi állapotú (hajadon, nőtlen, házas, élettársi kapcsolatban élő, elvált stb.) státusú (diák, dolgozó, munkanélküli, háztartásbeli, gyesen lévő stb.) fiatal tartozik, akik az ország különböző régióiban, kistérségeiben és településein nagyon is eltérő körülmények közt készültek és készülnek felnőttkori életükre. Továbbá figyelmet érdemel, hogy egy modern társadalomban a fiatalok társadalmi felkészítését és beillesztését sok és sokféle intézmény, szervezet egyidejű működése biztosítja. Ennek csak az egyik eleme a család, melynek fontosságához aligha férhet kétség, emellett azonban az oktatási-képzési rendszer, az önkormányzatok, az ifjúsági és civilszervezetek, az egyházak, a kortárscsoportok, a média vagy az állam szintén részesei a generációs reprodukcióban részt vevő intézményrendszernek. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezek az intézmények miként vannak ellátva erőforrásokkal, miként teljesítik funkcióikat, vagy, hogy milyenek a kölcsönkapcsolataik, és milyen hatékonysággal működnek együtt a fiatal generációk sikeres társadalmi felkészítésében. Ha tehát képet akarunk nyerni arról a nagyon is differenciált és strukturált világról, amelyet az ifjúság megjelenít a generációs reprodukció folyamatában, mindenekelőtt a magyar újkapitalizmus gazdasági, társadalmi és politikai jellemzőit és működésmódját szükséges szemügyre vennünk. Nos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszerváltás folyamatai sokkal összetettebbek és megrázkódtatásokkal terheltebbek voltak, mint ahogy a politikai elitek 177
