„A TÖRTÉNELEMNEK NINCS FANTÁZIÁJA”1 - ESSZÉ 2019-et írunk, és ma már bizton állítható, hogy a magyar lakosság társadalmi kérdések iránt érdeklődő része is egyre kevésbé érti azt, ami a legutóbbi rendszerváltásunk okán, címén és ürügyén az elmúlt harminc évben hazánkban történt. Így, ha feltennénk azt az egyszerű kérdést, hogy mi végre is történt a rendszerváltás Magyarországon, a tapasztalatok alapján valószínűsíthetően sokféle megnyilvánulásra – közönyös vagy indulatos reakciókra; az ismeretek, a vágyak és az ígéretek zavaros egyvelegére; ellentmondó, akár egymást kizáró vélemények sokaságára – számíthatnánk. Lennének, akik csodálkozva néznének a kérdezőre, állítván, hogy ők nem is tudnak ilyen eseményről, illetve – rövidebb-hosszabb „rávezetés” után – jeleznék, hogy valami rémlik, de hát „az már régen volt”. Aztán lennének, akik azonnal és lelkesülten az ország „függetlenségéről”, „a szovjet csapatok kivonásáról”, „a kommunista diktatúra felszámolásáról”, „a szocializmus megszűnéséről” beszélnének. Netán szóba kerülne a „köztársaság kikiáltása”, a „többpártrendszer” vagy a „szabad választások”. Megint másoknak a „demokrácia”, a „szólás-, a sajtó-, a gyülekezés és a szervezkedés szabadsága”, „a hatalmi ágak szétválasztása”, a „bírói-ügyészi függetlenség” vagy az „alkotmánybíróság” jutna az eszébe, alkalmasint elégedetlenkedve, kiábrándultan nyilatkozva ezen intézmények állapotáról, működéséről. Avagy ellenkezőleg: meggyőződéssel fejtegetve, hogy ezekre nincs is (akkora) szükség, ha „egy gondoskodó, rátermett vezetője van az országnak”. Természetesen sokan szóbahoznák „a piacgazdaság bevezetését”, „a vállalkozás szabadságát”, a „magántulajdonon” alapuló gazdaság előnyeit, a „vagyonhoz jutás és gazdagodás” lehetőségeit, vagy a „jövedelmek, a fogyasztás és életminőség” gyors javulásának korabeli politikai ígérvényeit és személyes vágyait. Ezek kapcsán minden bizonnyal számosan indulatosan vagy csalódottan emlékeztetnének arra, hogy a kezdet kezdetén a politikusok említést sem tettek az új rendszer olyan működési jellemzőiről, mint a tömeges (milliós) és tartós munkanélküliség, a szegénység ugrásszerű növekedése, a létbizonytalanság állandósulása, netán a Márai Sándor: Napló 1943-44. Akadémia Kiadó - Helikon Kiadó, 1990, 40. o. Az írás először Gazsó Ferenc: Iskola, társadalom, rendszerváltás című kötetében jelent meg (Belvedere Meridionale Kiadó, Szeged, 2019, 275-383 o.). Itt az írás kiegészített és részben átdolgozott változata olvasható.
1
281
