"Parkoló" pavilonok

A pavilonos térrendszerek célja az, hogy olyan “harmadik helyeket” (Oldenburg, Ray 1989) hozzon létre, ahol a hétköznapi összetalálkozás és ismerkedés történhet, ezáltal a szomszédsági kapcsolat kifejlődhet.

A sávházak közötti köztes terekre funkcionálisan kevert középületegyüttest tervezek, amely magában foglalja a parkolást, mellette facilitál co-living és coworking funkciókat és szolgáltatásokat. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a lakók adott környéken belül tudják az életüket élni, a terület városiassága erősödjön, nőjjön a funkcionális diverzitás. A parkolást az épületek által kijelölt területekre sűrítem, feloldom a parkoló-sávház-járda kötött linearitását. A co-living és egyéb szolgáltatás funkciók kibővítik a ház lakóinak életterét. Az épületek magasföldszint, illetve első emeleti tereit is kihasználva olyan funkciókat és tereket hozok létre, melyeket az ember legszívesebben álmai családi házában is megépítene. Ilyen például felszerelt, nagy konyha, konyhakert, kávézós sarok. A co-working funkció biztosítja azt, hogy egész nap legyen valaki az épületben, közben a mellette lévő szolgáltatások is kihasználtabbak legyenek.

A vizuális zártságra transzparens üvegfelületekkel, a háromméteres raszterre áramló terekkel és a beton hidegségére a faszerkezet melegségével reagálok. Ezek a pavilonok funkcionálisan igen színesek, működik bennük játszóház, bisztró, coworking és könyvtár is. A belső terek különféle igényeit egyedi, ám hasonló szerkezeti logikájú fastruktúra facilitálja. Az épület fűtése a pontházak távhőrendszerén keresztül padlófűtéssel lesz megoldott. A terek szellőzése természetes úton a bukónyíló, és nyíló ablakokon keresztül történik. Az épület külső árnyékolásáról az egyméteres eresz illetve a környező növényzet és fák gondoskodnak.

A kül-és beltér határán fedett-nyitott teraszos, illetve ereszes rész teremt lehetőséget a tartózkodásra. Ez az átmenet biztosítja azt, hogy az emberek egy kicsit talán tovább ácsorogjanak.