Victoria Boutenko: 12 lépés a nyers étrendig by Bioenergetic Kiadó

Tartalom Előszó a kötet második kiadásához ..................................................................9 A szerző megjegyzése ...................................................................................... 13 1. rész Miért a nyersétel? .......................................................................................15 1. fejezet – Ahogy az egész elkezdődött ........................................................ 17 2. fejezet – Mi hiányzott a nyersétrendünkből? ........................................... 25 3. fejezet – Óda egy zöld turmixhoz............................................................... 27 4. fejezet – A modern tudomány a főzés következményeit tanulmányozza ................................... 34 5. fejezet – Mi az élet? ...................................................................................... 43 6. fejezet – Testünk soha nem téved ............................................................... 47 7. fejezet – Amit az első emberek ettek .......................................................... 53 8. fejezet – Kényelem vagy egészség? ............................................................. 60 9. fejezet – Így étkezik a családunk................................................................. 64 10. fejezet – Baktériumok – a természet ragyogó találmányai...................... 68 11. fejezet – És mi a helyzet a rovarokkal?....................................................... 73 2. rész A főtt ételektől való függőség .....................................................................79 12. fejezet – Valóban függőségről van szó?...................................................... 81 13. fejezet – Mennyire fontos, hogy 100%-ban nyersételt együnk? ............. 85 14. fejezet – A közismert ételek függőséget okozó tulajdonsága .................. 90 15. fejezet – Főtt ételek – mint örömforrások? ............................................... 98 16. fejezet – A lelki éhség csillapítása ............................................................. 102 3. rész Hogyan vessünk véget a főtt ételtől való függőségünknek?..................... 107 1. lépés – A probléma tudatosítása ................................................................. 109 2. lépés – A kívánós állapotok száműzése a szervezet táplálásával ............ 117 3. lépés – A szükséges készségek és készülékek ............................................ 120 4. lépés – Szeretlek, akármit eszel is ............................................................... 131 5. lépés – A kísértések elkerülése .................................................................. 140 6. lépés – Támogatást kapni ............................................................................. 146 7. lépés – Hála és megbocsátás ........................................................................ 151 8. lépés – Az álmok valóra váltása ................................................................. 155 9. lépés – Más egészséges szokások bevezetése ............................................. 161 10. lépés – A tisztánlátás elérése ..................................................................... 171 11. lépés – Spirituális feladatunk keresése .................................................... 175 12. lépés – Mások támogatása ......................................................................... 179

4. rész Receptek .................................................................................................... 183 A Nyers család zöld turmixai ....................................................................... 185 Alma – fodros kel – citrom ........................................................................... 185 Őszibarack – spenót ...................................................................................... 185 Mangó – gyomnövények ............................................................................... 185 Eper – banán – kötözősaláta ......................................................................... 185 Körte – mángold – menta ............................................................................ 185 A Nyers család zöld levese ............................................................................ 186 Valya elképesztően fenséges, kitűnően kivételes zöld spenótlevese ........ 186 Valódi nyers orosz borscs ............................................................................. 187 Zöldségleves (Chowder) általános receptje ................................................ 188 Chili ................................................................................................................. 189 Gazpacho......................................................................................................... 189 Nem hiszem el, hogy ez csak káposzta ........................................................ 190 Igor keksze ...................................................................................................... 190 Élő kerti burgerek ........................................................................................ 191 Élő burgerek, sovány változat ...................................................................... 192 Élő hasábburgonya ........................................................................................ 193 Paradicsomos bazsalikomszósz .................................................................... 193 Élő pizza .......................................................................................................... 194 Noritekercsek .................................................................................................. 195 Dióból vagy magokból készült sajt ............................................................. 196 Valya fűszeres mandulasajtja ........................................................................ 196 Napos kennivaló ............................................................................................ 197 Sergei hummusza .......................................................................................... 197 Általános tortarecept ..................................................................................... 198 Sergei fiatal kókuszdiós álomtortája ........................................................... 199 Csokoládé-talan torta ................................................................................... 199 Sergei csodás trüffeljei .................................................................................. 200 Alla áfonyás pogácsái..................................................................................... 201 Sergei vajtök-süteményei ............................................................................. 201 Szezámos sütemény ....................................................................................... 202 Reggeli gabonaétel ......................................................................................... 202 Dióból vagy magokból készült tej ................................................................ 203 Jegyzetek ................................................................................................... 204

Előszó a kötet második kiadásához Ennek a könyvnek az első kiadása (amely 2000-ben jelent meg) kitűnő volt. A második kiadás mesterien kiváló. Az elmúlt hat évben Victoria Boutenko a táplálkozás terén friss szemléletet alakított ki, és az élő ételek bölcs asszonyaként mutatkozott meg. Szerteágazóan sokrétű betekintést nyújt a nyersételek előnyeibe. A zöld levelűek emberi étrenden belüli fontosságával kapcsolatos tanulmányai különösen érdekesek, és áttörést jelentenek az élőétel-mozgalom számára. A zöld turmixok bevezetése nagyon értékes lépésnek számít két szempontból is. Ezek egyrészt átmeneti étrendet képeznek a gyenge emésztőrendszerű emberek esetében, másrészt pedig általános táplálkozási előnnyel járnak bárki számára, aki a zöld levelűeket naponta legalább egyszer fogyasztja. Victoria azzal hívja fel a figyelmet a zöld levelűek fontosságára, hogy elmeséli, miként tett szert a korábbinál is jobb egészségi állapotra azáltal, hogy az élő ételekből álló étrendjét kellő mennyiségű zöld levelűekkel egészítette ki. Victoria meggyőzően mutatja be az élő ételek jelentőségét. Könyve mondanivalójának mélységét nemcsak a nyersételek előnyeire vonatkozó friss kutatások nagy száma jelzi, hanem a könyv lapjairól sugárzó világosság, tisztaság – a saját lelkének tisztasága – is. Victoria lelkesedéssel és megfelelő hangsúlyozottsággal közvetíti bölcsességét és az élő étrenden alapuló életmóddal kapcsolatos ismereteit. Sok olyan érdekes tudományos tényt ismertet meg velünk, amelyekre csak az utóbbi években derült fény – például, kiváló kutatásokat végzett azzal kapcsolatban, hogy az emberek miként tértek át a nyers, elsődlegesen vegán étrendről (amely hasonló volt a csimpánzok étrendjéhez) a húsevő étrendre. A késői glükózoxidációs végtermékekre (AGEs) vonatkozó kutatások áttekintése különös jelentőséggel bír számunkra, mivel ezek az anyagok vezető szerepet játszanak a degenerációs folyamatokban olyan esetekben, amikor a szervezetben fölös mennyiségű cukor van jelen. Az étrend magas AGEs-szintje idegi degenerációhoz, szív- és érrendszeri problémákhoz és veseelégtelenséghez vezethet. Ahogy a cukorbetegség esetében láthatjuk, a késői glükózoxidációs végtermékek a szó szoros értelmében a felgyorsult öregedés egyik formáját jelentik. Igazán örömteli, hogy a könyvben Victoria mindenhol bőségesen idézi a tudományos dokumentációkat és a tudományos szakfolyóiratokban megjelent tanulmányokat. Megemlíti az akrilamiddal kapcsolatos kutatásokat – az akrilamid egy rákkeltő anyag, amelyet kapcsolatba hoznak a főtt keményítőkkel.

Ez ma már globális problémát jelent, mivel úgy tűnik, az akrilamidot rákkeltő hatásúnak tekintik az emberekre nézve. A megfőzött és feldolgozott húsokban és halakban heterociklusos aminok képződnek más mutagén és karcinogén, rákkeltő anyagokkal együtt. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor élő ételeket eszünk, elkerüljük mindezeket a mérgező, toxikus anyagokat. Victoria sok olyan tudományos kutatásra is rávilágít, amelyek a hasznos és előnyös elemek sokaságának az élő ételekben való jelenlétét bizonyítják – ilyen elemek többek között a növényi tápanyagok és az antioxidánsok. Például, a rezveratrolmolekulák képesek aktiválni az emberi szervezet öregedést szabályozó génjeit, és a nyers sárgarépában lévő falkarinol segít a rák megakadályozásában és gyógyításában. Összességében, a 12 lépés a nyers étrendig egy áttörést hozó munka az élőételmozgalom vonatkozásában. Az egyik fontos szempont, amit Victoria Boutenko alázattal és nagy bölcsességgel kihangsúlyoz a könyvében, az a tény, hogy az emberek egy része a könyvben tárgyalt különféle okok miatt ragaszkodik a főtt ételekhez. E ragaszkodás miatt nehéz könnyedén átállni egy teljesen nyers, élő ételekből álló étrendre. 12 lépéses programjának bemutatásával Victoria ennek a problémának világos, érthető megoldását vázolja fel. Az embereknek sok támogatásra van szükségük az élő ételekre való átálláshoz, és emellett egy gondosan kidolgozott és „türelmes” programot is igényelnek, amely segítséget jelent számukra a kezdeti döntésüket követően. Ez a könyv, a 12 lépés a nyers étrendig, jelentős segítséget nyújt. Az átállást szolgáló 12 lépést Victoria valódi gyakorlati információkkal és ismeretekkel tölti meg. Mielőtt 2000-ben elolvastam a könyvet, és Victoriával beszélgettem róla, még nem értettem teljesen, hogy a főtt ételek mennyire erős függőséget képesek okozni. Üdvözlöm Victoria ezen a téren elért áttörését. Örülök, hogy ez a könyv megjelent a piacon, és elolvasását ajánlom mindenkinek, aki ellátogat a Tree of Life Rejuvenation Centerbe (Életfa Újjászületési Központ) (amely egy élőételközpont és a szellemi ébredés oázisa a dél-arizonai hegyek között, és amelynek igazgatója vagyok). A könyv jelen, második kiadása már annyival mélyebb tartalommal bír, hogy elolvasását kötelező jelleggel ajánlom a Központ személyzetének annak érdekében, hogy munkatársaink a vendégekkel sokkal megértőbbek, együtt érzőbbek, az élő ételekkel kapcsolatban pedig tájékozottabbak legyenek. Victoria őszinte alázata és valódi bölcsessége még hatásosabbá teszi a könyvet: azáltal, hogy megosztja az olvasókkal a nyersételekre való saját átállásával kapcsolatos történeteket és a családjában ennek okán támadt nehézségeket, a szerző egy nagyon személyes és szívből jövő könyvvel ajándékoz meg minket.

Alapos vizsgálatnak veti alá kulturális kötődésünket, a társadalom részéről megnyilvánuló nyomás különféle formáit, a gyerekek születés utáni programozását, „kondicionálását”, valamint a feldolgozott, sütött-főzött ételek függőséget okozó tulajdonságait, majd bemutatja azokat a módszereket, amelyekkel ezek a problémák kezelhetővé válnak, hogy így a változtatások sikeresen végrehajthatók legyenek. A család által átélt küzdelmeket és az ezek során megtapasztalt fejlődést bemutató történetek a közösség számára mind emberi szempontból, mind pedig az élő ételek vonatkozásában igazi ösztönzést jelentenek. Míg a könyv legfontosabb érdeme minden bizonnyal az a világos felismerés, hogy a főtt ételek függőséget alakíthatnak ki, Victoria részletes áttekintést nyújt arról is, hogy az élő ételek miért fontosak egészségünk és jóllétünk szempontjából. Megosztja velünk az élő ételek elkészítésével, különösen az általa kikísérletezett zöld turmixokkal kapcsolatos ismereteket. Nem is annyira a receptekre helyezi a hangsúlyt, inkább annak érzékeltetésére, miként használhatjuk fel az alapanyagokat játékosan úgy, hogy azok ösztönözzenek a saját alkotások egyszerű és az igényeinket legjobban kielégítő módon való létrehozására. Victoria „nyersevő asszonyi” bölcsessége részletekbe menően beavatja az olvasót az élő ételekre való átállás rejtelmeibe. Hasonlóan ahhoz, ahogy az Életfa Központban mi is tesszük, Victoria hangsúlyozza, hogy a nyersételnek finomnak kell lennie, különösen az átállás elején, mivel az embereknek az átállás sikere érdekében szükségük van az ínyenc minőség nyújtotta lelki kényelemérzetre. Ugyanakkor rámutat arra is, amit a legtöbb nyersétel-rajongó egy idő után mindenképpen megtanul: nevezetesen arra, hogy minél inkább nyers étrenden alapuló életmódot folytatunk, annál kevésbé igényeljük az ételek ínyenc színvonalát, kivéve talán a nagyobb társasági összejövetelek alkalmával. Victoria olyan kis lelki drágakövekkel ajándékozza meg az olvasókat, amelyek érzelmi segítséget nyújthatnak mindenkinek a nyersevővé válás folyamatában. A könyv további pozitívumaként említhető, hogy segíti az olvasót önmaga legjobb szakértőjévé válni. Amint a szerző rámutat, a táplálkozási ismeretek terén – legyen szó akár élő, akár főtt ételekről – igen sok zavar tapasztalható, és Victoria ezért arra bátorítja olvasóit, hogy amennyiben már túl vannak a méregtelenítési fázison, bízzanak a szervezetük kívánságait jelző érzésekben, mert ezek a kívánságok gyakran megmondják, hogy az adott pillanatban szervezetünk egészsége szempontjából mire van valójában szükségünk. Ez a könyv egy klasszikus. Örülök a lehetőségnek, hogy előszót írhatok a második kiadáshoz. Határozottan ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki másokat segít az élő ételeken alapuló életformára való átállásban, továbbá az

élő ételek minden népszerűsítőjének és barátjának, akinek támogatásra van szüksége. Az élőétel-mozgalmon belül Victoria könyve egyike azoknak a legtöbb segítséget nyújtó, leginkább nevelő és bölcs alkotásoknak, amelyekkel az elmúlt években találkoztam. Nagyon hálás vagyok az általa elért átütő eredményekért és a bölcsességért, amit könyvében megoszt az olvasókkal. Áldott legyen az egészségetek, jóllétetek és spirituális örömötök! Gabriel Cousens, orvos, holisztikus orvos Diplomás specialista, American Board of Holistic Medicine (Amerikai Holisztikus Gyógyítási Testület) Diplomás ajurvédikus specialista A Tree of Life Rejuvenation Center igazgatója A Spiritual Nutrition (Spirituális táplálkozás), Conscious Eating (Tudatos táplálkozás) és a Rainbow Green Live Food Cuisine (Szivárvány zöld élő nyerskonyha) című könyvek szerzője

A szerző megjegyzése Meggyőződésem, hogy a természet úgy alkotott meg mindnyájunkat, hogy egészségesek legyünk, a szervezetünk tökéletesen működjön, és hogy a betegséget ne tekintsük normális állapotnak. Ennek ellenére vajon hány olyan embert ismerünk, aki tökéletesen egészséges? Egészségünk és energikusságunk nagyrészt a táplálkozástól függ. Legtöbbünknek van legalább némi fogalma arról, mely ételek tehetnek egészségessé és energikussá minket. Számomra az egészséges állapot azt jelenti, hogy testemben élvezetes könnyedséget érzek, kellemes a hangulatom, és tisztán gondolkodom. De a legfontosabb az, hogy van energiám az álmaimat valósággá formálni. Emlékszem, korábbi betegségem miként fosztott meg az élet örömeinek jó részétől; miként szívta ki energiámat, és hogyan tartott vissza azoktól a tevékenységektől, amelyek igazi boldogsággal és elégedettséggel töltöttek volna el. Társadalmunkban általános jelenségnek számít annak a reménytelen meggyőződésnek az elfogadása, miszerint sok betegség gyógyíthatatlan. Állítom, hogy sok embernél ez a meggyőződés az egészségtelen ételektől való függőségben és az étkezési szokások megváltoztatásának képtelenségéhez kapcsolódó érzésben gyökerezik. Az orvosok sajnos képtelenek ellensúlyozni a táplálkozási ismeretek effajta hiányát, bár minden tudásukkal azon vannak, hogy segítsenek. Környezetemben naponta figyelek meg olyan embereket, akik elszántan próbálják javítani táplálkozásukat, de még mindig képtelenek megváltoztatni a szokásaikat. Ők újra és újra azon kapják magukat, hogy éppen azokat az ételeket fogyasztják, amit oly nagy igyekezettel el akartak kerülni. Sok kísérletezés és kutatás eredményeként arra a következtetésre jutottam, hogy van lehetőség megszabadulni ettől a függőségtől, és étrendünk irányításával drasztikus javulást lehet elérni egészségi állapotunkban. Az elmúlt tizenkét évben tanfolyamok és hétvégi műhelyfoglalkozások ezreit vezettem világszerte. Több ezer olyan személytől kapok köszönőleveleket, akik az egészségesebb táplálkozás sikeres bevezetéséhez az én nehézséglegyőzési technikáimat használják. A 12 lépés a nyers étrendig című könyvemnek ebben a javított és bővített kiadásában kutatásaimat felfrissítettem a legújabb tudományos adatokkal, további személyes tapasztalatokról írok, olyan történeti kérdéseket boncolgatok, mint például az, hogy miként alakult ki az emberek főtt ételtől való függősége, továbbá megadom a kötetben a legsikeresebb nehézséglegyőzési technikáimat a legfinomabb receptjeimmel egyetemben. Élvezzék a könyv olvasását – és remélem, összefutunk majd valamelyik turmix-bárban! Jó egészséget,Victoria

1. rész

Miért a nyersétel?

1. fejezet

Ahogy az egész elkezdődött

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” Máté 7:7

A családunkban azon szoktunk viccelődni, hogy szerencsések voltunk, amiért mindnyájan együtt betegedtünk meg, de akkor, 1993-ban az egészségi problémáink egyáltalán nem voltak viccesek. Mind a négyen (a férjem, a két gyermekünk és én) halálosan betegek voltunk. Még csak harmincnyolc éves voltam, de már ugyanazt a betegséget diagnosztizálták nálam is, mint ami édesapámat elvitte: arrhythmiát, amely szabálytalan szívverést jelent. Lábaim az ödémától állandóan meg voltak duzzadva; testsúlyom 126 kg volt, és egyre csak híztam tovább. Bal karom éjszakánként gyakran elzsibbadt, és attól féltem, hogy meghalok, és a gyermekeim árván maradnak. Emlékszem, állandóan fáradtnak és depressziósnak éreztem magam. Az orvosom végül annyit mondott, hogy már nem tud tenni semmit az egészségemért. Ezt mondta: „Azt hiszem, már csak az imádság segít.” Férjem, Igor kora gyermekkora óta gyakorta betegeskedett. Tizenhét éves koráig kilenc műtéten esett át. Előrehaladott pajzsmirigy-túlműködésben és krónikus reumatikus ízületi gyulladásban szenvedett, harmincnyolc éves korára szervezete teljes roncs volt. Esős napokon mindig nekem kellett megkötnöm a cipőfűzőjét, mert az arthritiszes gerince nem hajlott. Igor pulzusszáma szinte állandóan 140 fölött volt, szemei napsütésben könnyeztek, keze pedig remegett. Állandó fájdalmai voltak, és mindig fáradt volt. Orvosa közölte vele: készüljön fel arra, hogy élete hátralévő részét tolókocsiban fogja tölteni. Lányunk, Valya asztmával és allergiával született. Sápadt, áttetsző bőrű kislány volt, és ülő életmódot folytatott, mert amikor futott vagy ugrott, köhögni és fulladozni kezdett. 1993-ban Valya nyolcéves volt, és szinte minden éjjel felébredt a rátörő köhögéstől, amely csak akkor szűnt meg, ha Igor nyirokmasszázskezelést adott neki. Végül pedig, fiunk, Sergei kilenc éves volt, amikor cukorbetegséget állapítottak meg nála. Havonta már kettő- és négyezer dollár közötti összeget tettek

Miért a nyersétel? ki az orvosi számláink, a biztosítás, az orvosi rendelések díjai és a receptek ára, amikor is 1993 szeptemberében az orvosok közölték velünk, hogy Sergeinek inzulint kell kapnia. Igor és én teljes döbbenettel álltunk a helyzet előtt. Cukorbeteg nagymamám éppen valamivel korábban halt meg inzulin- túladagolás következtében. El sem tudtam képzelni, hogy a kisfiam ilyen drasztikus gyógyszert kapjon. Emlékszem, ott ültem a konyhában, egész éjjel csak sírtam, miközben újra és újra azt kérdeztem magamban: „Istenem, miért bünteted a családomat? Mit csináltunk rosszul? Mennyit bírunk még elviselni? Minden erőfeszítésünk dacára miért romlik egyre jobban az egészségünk?” Folyamatosan azt mondogattam, hogy „Nem tudom őt inzulinra fogni, egyszerűen képtelen vagyok rá.” Másnap reggel elmentem az orvosi könyvtárba, és kerestem néhány könyvet a diabéteszről. Ezek a könyvek egyöntetűen azt magyarázták, hogy az inzulin-injekciók idővel meggyengítik Sergei látását és veseelégtelenséget okozhatnak. Az inzulintól való félelmem tehát tovább erősödött. Tanácstalanságomban a halogatás mellett döntöttem. Abban reménykedtem, hogy legalább két hétig még el tudom halasztani Sergei inzulinnal való kezelését, miközben valamilyen megoldást próbálok találni. Nagymamám gyakran mondogatta: „Keress és találni fogsz.” Ezekkel a szavakkal a szívemben lázas igyekezettel fogtam hozzá a megoldás felkutatásához. Szememet és fülemet állandóan nyitva tartottam. A diabétesz alternatív kezelési lehetőségeiről kezdtem kérdezgetni mindenkit, akivel csak találkoztam. Miután ezzel a kérdéssel több embert is megijesztettem, rájöttem, hogy csak azoktól az emberektől érdemes ilyesmit kérdezni, akik egészségesnek tűnnek. Elég nagy rutinra tettem szert abban, hogy az utcán észrevegyem az egészségesnek látszó személyeket, és emellé kifejlesztettem még saját megszólítási stratégiámat is. Az egészséges és fitt kinézetű idegennek először ezt mondtam: „Ön sugárzóan egészségesnek tűnik.” A megszólított idegen általában elmosolyodott, és így szólt: „Köszönöm.” Ezután elkezdtem kérdezgetni őt a diabéteszről. Először néhány eladási ügynök csapdájába kerültem; egy hét alatt nagy halom névjegykártyát gyűjtöttem össze különböző cégektől, amelyek táplálék-kiegészítőket árultak vagy alternatív kezelési módokat ajánlottak. Fogalmam sem volt, mit keresek, de folytattam a keresést. Két hónap telt így el, és aztán megtörtént a csoda! Az univerzum odaküldött elém egy nyersétel-evőt, aki abban az időben Coloradóban élt. Elizabeth előttem állt a sorban abban a bankban, amely csupán két sarokra volt az otthonunktól. Amikor ránéztem, azonnal megértettem, mire gondolnak az emberek, ha „sugárzóan ragyogó bőrről” beszélnek! Megszólítottam a hölgyet, és azt mondtam neki, hogy kicsattanóan egészségesnek látszik, majd megkérdeztem tőle: „– Mit gondol, meg lehet gyógyulni a cukorbetegségből természetes módon?

Ahogy az egész elkezdődött  Sugárzó mosollyal nézett rám, és ennyit mondott: – Hát persze! – Miért ennyire biztos ebben? – kérdeztem türelmetlenül. – Azért, mert húsz évvel ezelőtt én is kigyógyítottam magam a negyedik stádiumban lévő vastagbélrákból – vágta rá azonnal. – De az nem ugyanaz, mint amikor valaki cukorbeteg! – ellenkeztem. – Ó, dehogynem, az teljesen mindegy – javított ki határozottan. – Kérem, meghívhatnám Önt ebédre, hogy beszélgethessünk? – kérdeztem reménykedve. – Köszönöm, de én azt az ételt nem eszem meg. Viszont örömmel válaszolok a kérdéseire” – kötelezett le Elizabeth. Miután kijöttünk a bankból, leültünk beszélgetni, és Elizabeth a nyersételekről kezdett mesélni. Eleinte csalódottságot éreztem. Valamilyen komolyabb megoldás után kutattam. Hajlandó voltam keményen dolgozni és bármekkora összeget kifizetni egy csodatévő gyógynövényért vagy kezelésért. A nyersétel számomra abszurdnak, túlságosan egyszerűnek tűnt. Már hallottam a nyersételekről korábban is, de nem voltam olyan naiv, hogy mindenfélét elhiggyek. Ezért megkérdeztem Elizabethtől: „Valóban hisz abban, hogy az emberek képesek kizárólag nyers gyümölcsökön, zöldségeken, dióféléken és magokon megélni?” Elizabeth válaszként három vitathatatlan érvet hozott fel: (1) „Az állatok nem főznek; (2) Én már húsz éve csak nyersételt eszem, és meggyógyítottam a vastagbélrákomat; (3) Nem főzőlappal az oldalunkon érkeztünk erre a világra.” Ezek a megállapítások messze álltak attól, hogy tudományos érvként lehessen kezelni, de semmi olyasmi nem jutott eszembe, amivel megcáfolhattam volna őket. Ráadásul nagy benyomást tett rám Elizabeth fiatalos külseje, és egyetlen vágyam az volt, hogy a családomban mindenki jobban érezze magát. Elizabeth kölcsönadott egy könyvet a nyersételekről, és megadta a telefonszámát. Ezután hazamentem, és azonnal nekikezdtem a könyv olvasásának. Szeretném hangsúlyozni, hogy 1993-ban csupán néhány olyan könyvhöz lehetett hozzájutni, ami a nyersételekről szólt, és ezeket sem a könyvesboltokban árulták, hanem maguk a szerzők terjesztették őket. Gyorsan végigolvastam az Elizabethtől kapott könyvet, és a nyersételeken alapuló étrend lehetőségei hirtelen kézenfekvőnek tűntek. A következő érzés azonban az aggodalom volt. Arra gondoltam, hogy „Most fel kell adnom az utolsó örömet is, ami még megmaradt az életemben”. Ugyanakkor viszont már alig vártam, hogy kipróbáljam a nyersételeket, és lássam, vajon beválnak-e. Igor észrevette az aggodalmamat. Megkérdezte: „Mi az, amit olvasol?” Válaszként ezt mondtam: „Édesem, azt hiszem, rátaláltam arra, ami segíteni fog a fiunkon – ez pedig a nyers étrend! De nem hiszem, hogy egyedül menni fog neki. Igor, kérlek, nem tudnánk együtt, mindnyájan kipróbálni ezt a módszert csupán néhány hétig, hogy lássuk, működik-e?”

Miért a nyersétel? Igor nagyon dühös lett. „Orosz férfi vagyok, és nem élhetek nyúlkoszton. Fizikai munkát végzek. Szeretem az orosz borscsot disznóhússal! Ezenkívül, az étkezés összehozza a családot. A vacsora az egyetlen olyan időpont, amikor együtt van a család. Most azt akarod, hogy réparudacskák köré üljünk le? Gondolkozz egy kicsit! Tizennégy évet kell tanulni ahhoz, hogy valaki orvos legyen! Szerinted te többet tudsz, mint az orvosok? Gondolj csak azokra a dollármilliárdokra, amit a kormány az orvosi kutatásokra költ. Azt akarod mondani, hogy ők nem tudnak semmit, te viszont igen? Ha ilyen könnyen egészséges lehet bárki, az orvosok már rég kitalálták volna ezt a módszert. Tudod, mennyire szeretlek. De ha tovább erőlteted ezt az őrült étrendet, nem marad más hátra, mint hogy elváljunk.” Csalódást éreztem, de elhatároztam, hogy egy alkalmasabb időpontban viszszatérek a nyersételek témájára. Egy reggel a férjem úgy ébredt, hogy rosszabbul érezte magát, mint korábban bármikor. Nyakán nagy duzzanat volt, fájdalmai voltak, és beszélni sem tudott. Bevittem őt a kórházba, ahol a vérvizsgálat után az orvos ezt mondta neki: „– Mindenképpen operációra van szüksége. A pajzsmirigye felmondta a szolgálatot, ezért el kell távolítanunk. Igor tiltakozott: – Eddig már kilenc műtétem volt. Egyiktől sem lettem jobban, és elhatároztam, hogy soha az életben nem fognak újra megoperálni. – Ez a műtét elkerülhetetlen – jelentette ki az orvos. – Mi van akkor, ha nem egyezek bele? – válaszolta Igor dacosan. – Akkor meg fog halni – hangzott az orvos higgadt válasza. – Mennyi idő múlva? – Valószínűleg nem egészen két hónapon belül. – Akkor inkább ráállok a nyerskosztra!” – jelentette ki Igor, és ezzel távoztunk. Akkor még nem nagyon sejtettük, hogy az a nap, 1994. január 21-e családunk egészségének történetében a fordulópont szerepét fogja betölteni. Aznap, valamivel később, a férjem, két gyermekünk és én családilag elkezdtünk nyersételeket fogyasztani, és azóta kizárólag nyersételeket eszünk. Miközben azonban a kórházból hazafelé autóztunk, még nem láttuk előre a sorsunkat, és abban maradtunk, két hétig kipróbáljuk a nyersdiétát, hogy lássuk, hoz-e majd egyáltalán valamilyen javulást egészségi állapotunkban. Néhány órával később, amikor Igor elment dolgozni, bementem a konyhába. Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy most érkezett el az a soha többé vissza nem térő alkalom, hogy egy ilyen drasztikus változtatást végrehajtsak. Ennek megfelelően elhatározásom szilárd volt. Gondosan átvizsgáltam a hűtőben és a konyhaszekrényekben lévő élelmiszereket, és rájöttem, hogy a házban található nyersétel mennyisége majdnem nulla. Mindent ki kellett dobni! Fogtam egy

Ahogy az egész elkezdődött  erős szemeteszsákot, és beledobáltam az összes babot, makarónit, müzliféléket, rizst, TV-vacsorákat, jégkrémeket, tejszínhabot, kenyérféléket, szószokat, sajtot és tonhalkonzerveket. Majd következett a kávéfőző, a kenyérpirító és a tésztakészítő gép. Kikapcsoltam az elektromos tűzhely ellenőrző lámpáját, és letakartam a tűzhelyet egy jó nagy vágódeszkával. A konyha ekkor már pont úgy nézett ki, mintha költözködnénk. A konyhapulton egyetlen dolog maradt: az óriási méretű és drága mikrohullámú sütőnk. Amikor még Oroszországban éltünk, nem lehetett mikrohullámú sütőnk… Mivel orosz tudósok kutatásai alapján úgy találták, hogy a mikrohullámú sütők nagyon károsak az egészségre, ezeket Oroszországban be is tiltották. Ezért aztán, amikor átköltöztünk az Egyesült Államokba, vettünk egy hatalmas példányt. Ott bámultam a sütőt, és rájöttem, nem tudok vele mit kezdeni. Eszembe jutottak az isteni finom sajtos szendvicsek, a Pop Tarts* csemegék és mindazok a „csodák”, amiket ebben a sütőben készítettem. Aztán Sergeire és a cukorbetegségére gondoltam. Amit a legjobban tudtam a világon, az volt, hogy nem akartam, hogy inzulint kelljen használnia. Fogtam hát egy kalapácsot, és betörtem vele a mikrohullámú sütő üvegajtaját. Aztán kivittem az egészet a garázsba. Az összes vadonatúj edényt és serpenyőt (amiket éppen karácsonyra kaptam) kitettem a ház elé, a járdára. Néhány perccel később már nyomuk sem volt. Aztán elrohantam a helyi élelmiszer áruházba. Abban az időben még nem tudtam, hogy léteznek nyers ínyencfogások. Nem tudtam, a nyerskoszton élők mit esznek, mivel még soha nem találkoztam ilyen emberrel Elizabethen kívül, aki viszont egyszerűen táplálkozott. Soha nem hallottam még a szárított lenmag-ropikról, a diófélékből készült tejről, a magokból készített sajtról vagy a nyerstortákról. Azt gondoltam, a nyersétel főként a salátákat jelenti. Ráadásul Oroszországból jöttem, ahol friss gyümölcsöket és zöldségeket csak nyáron lehetett kapni. A szokásos étrendünk krumpliból, húsból, makaróniból, rengeteg tejtermékből és alkalmanként gyümölcsből állt. Nem voltunk ahhoz szokva, hogy salátákat együnk, és a családom nem is szerette a zöldségeket. Ezért aztán figyelmem a gyümölcs- és zöldségosztályon belül kizárólag a gyümölcsös részlegre szorítkozott. Szoros költségvetésünk miatt általában csak Washington fajtájú almát, úgynevezett „köldöknarancsot”** és banánt vásároltunk. Ezzel a háromféle gyümölccsel megtöltöttem a bevásárlókocsimat. Amikor a gyerekek az iskolából és Igor a munkából hazatérve, megkérdezték, mi van vacsorára, mondtam nekik, hogy nézzenek be a hűtőbe. A gyerekeim nem akartak hinni a szemüknek. „Hol vannak a TV-vacsoráink? Hová tűntek a jégkrémek?” Felháborodással fogadták a helyzetet. * Pop Tarts® – két ízesített tésztalapból és a közöttük lévő különféle ízesítésű töltelékekből álló (esetleg fagyasztott) rágcsálnivalók, amiket mikrohullámú sütőben vagy kenyérpirítóban kell átsütni (a ford.). ** Köldöknarancs – olyan narancsfajta, amelynél a gyümölcsök tetején egy kisebb, köldökformájú kinövés, „kisnarancs” látható (a ford.).

Miért a nyersétel? Sergei kijelentette, hogy „Inkább egész életemben injekciózom magam inzulinnal, minthogy ilyen őrült étrenden éljek”. Mindkét gyerek azt mondta, nem akarnak enni, és bevonultak a szobájukba videózni. Igor megevett néhány banánt, majd arról panaszkodott, hogy csak még éhesebb lett. Aznap nagyon sok időnk volt. Emlékszem, mindnyájan ott bolyongtunk egyik szobából a másikba, és közben az órát lestük. Ekkor döbbentem rá először, milyen sok időt töltöttem az ételek kigondolásával, megtervezésével, elkészítésével, az evéssel, majd a mosogatással. Éhesek voltunk, kényelmetlenül, furcsán és elveszetten éreztük magunkat. Próbáltunk tévét nézni, de a grillcsirkés reklámok elviselhetetlenek voltak. Alig bírtuk ki kilenc óráig. Miután a korgó gyomrom miatt képtelen voltam elaludni, lépéseket, majd fiókhúzogatás hangjait hallottam a konyhából. Reggel szokatlanul korán ébredtünk, és összegyűltünk a konyhában. A pulton nagy halom banán- és narancshéjat fedeztem fel. Valya elújságolta, hogy éjjel nem köhögött. Emlékszem, ezt mondtam neki: „Ez csak véletlen; ez a diéta biztos nem hat ilyen gyorsan.” Sergei ellenőrizte a vércukorszintjét. Még mindig magas volt, de már alacsonyabb, mint a megelőző néhány hétben. Igor és én enyhe energianövekedést tapasztaltunk, és általában könnyedebbnek és pozitívabbnak éreztük magunkat. De ugyanakkor nagyon éhesek is voltunk. Soha nem mondtam senkinek, hogy a nyers étrendre való átállás egyszerű. Valójában négyünk számára nagyon is nehéz volt. Testünk azokat az ételeket követelte, amelyeket korábban enni szoktunk. A legelső naptól kezdve, és néhány héten keresztül szinte minden percben arról ábrándoztam, hogy krémsajttal megtöltött bageleket, forró leveseket, csokoládét, vagy ha ezeket nem, hát legalább különféle sült krumplikat eszem. Éjszaka, álmomban, a párnám alatt sült hasábburgonyát kerestem. Családi költségvetésünkből elcsentem két dollárt, amit mindig a zsebemben tartottam. Azt tervezgettem, hogy egy nap egyedül ellógok egy fél órára, hogy leszaladhassak a sarki étterembe egy szelet forró, sajtos pizzáért, amit aztán gyorsan bekapok úgy, hogy senki ne láthasson, majd visszaszaladok, és folytatom a nyers étrendet. Szerencsére soha nem találtam alkalmat erre az akcióra. Mindeközben a pozitív változások gyorsan érezhetővé váltak. Valya éjszakai köhögései megszűntek, soha többé nem kínozták őt az asztmás rohamok. Sergei vércukorszintje határozottan stabilizálódni kezdett. Igor torokduzzanata visszahúzódott, nyaka ismét normális méretű lett. Pulzusa csökkent, és a pajzsmirigytúlműködés tünetei napról napra kevésbé voltak érezhetők. A ruháim bővebbek lettek, és ez akkor is így volt, amikor frissen vettem ki őket a szárítóból. Ilyesmit korábban soha nem tapasztaltam. Felvillanyozódtam! Minden reggel rohantam a tükörhöz, és az arcomat vizsgálgattam, az eltűnő ráncokat számolva. Az arcom „nyers” életünk minden egyes napjával határozottan jobban és fiatalabbnak nézett ki.

Ahogy az egész elkezdődött  Miután már egy hónapja éltünk nyersételeken, Sergei megkérdezte, miért kell neki háromóránként ellenőriznie a vércukorszintjét, amikor az már állandóan a normál tartományon belül van. Azt mondtam neki, hogy csak naponta egyszer, reggel ellenőrizze. Igor pulzusa 90-re csökkent, amennyi már évek óta nem volt. Valya képes volt 400 métert lefutni az iskolában köhögés nélkül. Én hét kilót fogytam. Mindnyájunknak feltűnt, hogy jóval több az energiánk. Nekem például a gyaloglás már kevés volt, ezért aztán mindig futottam! Futottam a parkolóból az áruházba, az áruházban a polcsorok között és a házunkban a lépcsőkön fel és le. Ki kellett találnunk valamilyen testedzést a fölös energiánk levezetésére. Egyszer egy tanulmányban azt olvastam, hogy a futás kötelező a cukorbetegeknek1, mivel testedzés közben az izmok több inzulint termelnek. Elhatároztuk, hogy az egész család elkezd futni. Sergei vércukorszintje végül is az új étrendje és a rendszeres kocogás hatására stabilizálódott. Attól a naptól kezdve, amikor nyersételeket kezdtünk enni, egészen a mai napig, soha nem érezte többé a diabétesz tüneteinek egyetlen formáját sem. Annak érdekében, hogy a gyermekeimet a kocogás szokásának megtartására ösztönözzem, beneveztem a családomat egy futóversenyre. Mivel korábban még soha nem futottunk, a lehető legrövidebb távot választottam. A „Rövid ügetés” elnevezésű futást 1 kilométeres távon rendezték meg, és a denveri Washington parkban kellett futni. Amikor megérkeztünk a versenyre, nagyon kicsi gyerekek között találtuk magunkat, de Sergeit és Valyát ez látszólag nem zavarta. Pirospozsgásan és felpüffedt arccal mind a négyünknek sikerült eljutni a célvonalig, ahol sok szülő üdvözölt minket, és mindegyikünk kapott egy érmet „Korcsoportjában Első Helyezett” felirattal – ez volt életünk első atlétikai díja. A gyerekeim annyira boldogok voltak, hogy egy hétig le sem akarták venni az érmet a nyakukból; még éjszaka, alvás közben is rajtuk volt. Könyörögtek, hogy nevezzem be őket más versenyekre is, és így is tettem. Attól kezdve szinte minden hétvégén valamilyen futóversenyen vettünk részt. Abban az évben, a Háborús Hősök Emléknapján (Memorial Day, május 30.), tehát négy hónappal a nyerskosztra való átállásunk után, lefutottuk a Bolder Boulder verseny* tíz kilométeres távját negyvenezer más futóval együtt. Amint ott futottunk az egészséges kinézetű emberek között, akik közül sokan tapasztalt futók voltak, nehezen tudtuk elképzelni, hogy mindössze négy hónappal korábban reménytelenül betegnek tartottuk magunkat. Mindegyikünk elfogadható időeredménnyel ért a célba, és fáradtak sem voltunk. A verseny befejezése után elmentünk túrázni a hegyekbe. Most már semmi kétségünk nem volt afelől, hogy egészségünk összefüggésben áll az étrendünkkel, és tudtam, semmilyen betegségtől nem halok meg, hiszen ha haldokolnék, hogy tudtam volna tíz kilométert lefutni? * Bolder Boulder Race – Az egyesült államokbeli Colorado állam Boulder nevű városában a hősök tisztelete alkalmából évenként megrendezett futóverseny (a ford.).

Miért a nyersétel? Nagyon hálásak és boldogok voltunk, amiért egészségünk gyorsan helyreállt, és egészségesebbek lettünk, mint korábban bármikor voltunk. Annak érdekében, hogy csodálatos gyógyulásunk történetét a lehető legtöbb emberrel megismertessük, és másokat is a nyers étrend kipróbálására ösztönözzünk, kiadtuk A nyers étel csodája című könyvet.

2. fejezet

Mi hiányzott a nyers étrendünkből?

„A hibák a felfedezések kapui.” James Joyce

A nyers étrend követése során családom sokszor került csapdába. Miután már több éve nyersételeket ettünk, mindannyian eljutottunk egy szintre, ahol a gyógyulási folyamataink leálltak, sőt, még némi visszaesést is tapasztaltunk. Körülbelül 7 évvel az után, hogy áttértünk a teljes egészében nyers étrendre, egyre gyakrabban éreztünk elégedetlenséget a kialakított étrendünkkel kapcsolatban. Bármit ettem, az egyre többször megfeküdte a gyomromat. Ezt leginkább az öntettel készült saláták elfogyasztása után éreztem. Emiatt kevesebb salátát kezdtem enni, és több gyümölcsöt és diófélét. Kezdtem meghízni. A férjemnek egyre több ősz hajszála lett. A családtagjaim egyre inkább összezavarodtak, és mind gyakrabban tették fel a kérdést: Mit kéne ennünk? Hébe-hóba éhesnek éreztük magunkat, de nem kívántunk semmilyen „engedélyezett” ételt, vagyis gyümölcsöt, dióféléket, magokat, csíraféléket vagy szárított gyümölcsöt. Az öntettel készült saláták ízét szerettük, ám elfogyasztásuk után fáradtságot és álmosságot éreztünk. Zsákutcába jutottunk. Emlékszem, ahogy Igor mindig benézett a hűtőbe, és újra és újra csak ezt mondta: „Bárcsak kívánnám valamelyiket is.” Ezek az időszakok nem tartottak sokáig. Mindent a stresszre, a túl sok evésre fogtunk, és böjtöléssel, mozgással, gyalogtúrázással vagy több munkával újra tudtuk éleszteni étvágyunkat. Családunkban szilárdan hiszünk abban, hogy az élő ételek fogyasztása jelenti az egyetlen utat, amit követnünk érdemes, ezért hát bátorítottuk egymást, hogy bármi történjék is, tartsuk be ezt az étrendet. Ennek érdekében mindig új trükkökkel álltunk elő. Sok barátom számolt be hasonló tapasztalatokról, amelyek hatására módosítottak étrendjükön, és elkezdtek újra főtt ételeket is enni. Az én családom nem adta fel a nyersételek fogyasztását, mert folyamatosan támogatjuk egymást. Egy égető kérdés napról napra hangosabbá vált bennem: Hiányzik-e valami az étrendünkből? A válasz azonban azonnal megérkezett: Ugyan! Dehogy! Hiszen semmi sem lehet jobb a nyers étrendnél. Ez mentette meg az életünket.

Miért a nyersétel? Csakhogy egyre-másra kezdtek megjelenni a nem teljesen tökéletes egészségi állapot apró, nemkívánatos jelei – például egy-egy kézháti szemölcs, egy-egy ősz hajszál –, amelyek hatására kételyek és kérdések fogalmazódtak meg bennem nyers étrendünk akkori formájának teljességét illetően. Végül, amikor már a gyermekeim is arról panaszkodtak, hogy egyre érzékenyebbek a fogaik, már semmi másra nem tudtam gondolni, csak erre az egészségügyi rejtélyre. Családtagjaimat szinte már az őrületbe kergettem állandó fejtegetéseimmel arról, hogy vajon mi hiányozhat az étrendünkből.

3. fejezet

Óda egy zöld turmixhoz

„És monda Isten: Ímé nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén… az legyen néktek eledelül.” Mózes első könyve a teremtésről, 1:29

Türelmetlen keresésem során adatokat kezdtem gyűjteni az emberi táplálkozásra alkalmas minden egyes élelmiszerről. Ahogy a nagymamám szokta volt mondani: „Keress, és találni fogsz.” Sok eredménytelen feltételezés után végül ráleltem a helyes válaszra. Ez 2004 augusztusában történt, tíz évvel azután, hogy a családom áttért a nyers étrendre, és három évvel azt követően, hogy táplálkozási zsákutcába kerültünk. Rátaláltam egy olyan külön ételcsoportra, amely megfelelt minden emberi táplálkozási igénynek: ez a csoport a zöldlevelűek csoportja volt. Igazság szerint, a családunkban nem ettünk elegendő zöldfélét. Sőt, nem is szerettük ezeket. Tudtuk, hogy a zöldek fontosak, de azt soha sehol nem hallottuk, pontosan menynyi zöldre is van szükség az étrendünkben. Csupán olyan homályos javaslatokat hallottunk, hogy a lehető legtöbbet kell belőlük fogyasztani. Annak érdekében, hogy megállapítsam, mennyi zöldet kell ennünk, elhatároztam, tanulmányozni fogom a csimpánzok táplálkozási szokásait, mivel a csimpánzok tartoznak az emberhez biológiailag legközelebb álló teremtmények közé. A csimpánzok által elfogyasztott élelem 40%-a zöld levélféle: emberek esetében ez megfelel napi kétcsokornyi zöldfélének a szupermarketből. Kutatásaim révén kiderült számomra, hogy a csimpánzok kimondottan szeretik a zöld levelűek ízét. Az állatkertben megfigyeltem, mennyire izgatottá váltak, amikor friss akáclombot, fiatal, puha pálmalevelet vagy káposztát kaptak. Annyira föllelkesedtem ettől, hogy odaléptem az utat szegélyező akácfákhoz, letéptem egy levelet, és elkezdtem rágni. Hát mit mondjak, nem ízlett, ami újabb gondot jelentett számomra: a zöldlevelűek evése nekem mindig kötelességnek tűnt. Arra gondoltam, hogy „meg kell ennem a zöld leveleket”. Néha úgy „csaltam”, hogy kifacsartam a levüket. Gyorsan megittam egy csésze zöld levet, és néhány napra ettől jónak éreztem magam. Vagy készítettem valamilyen ízletes nyersöntetet, amibe „beleloptam” a zöld leveleket. Így is élvezni tudtam a zölde-

Miért a nyersétel? ket. Az azonban elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy leülök, és elmajszolok egy fél káposztát vagy egy marék spenótot. Megvizsgáltam több tucatnyi különféle zöldleveles zöldség tápanyagtartalmát, és örömmel láttam, hogy a zöldek a fehérjét is beleértve, bőségesen tartalmaznak szinte minden olyan lényeges ásványi anyagot és vitamint, amit az USDA, vagyis az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma fogyasztásra javasol. A tények meggyőztek arról, hogy a zöldek jelentik az ember számára a legfontosabb táplálékot. Bárcsak megtalálnám a módját, hogy eléggé élvezzem az ízüket ahhoz, hogy elfogyasszam belőlük a tökéletes egészséghez szükséges mennyiséget! Számtalanszor nekiduráltam magam, hogy nagy mennyiségű zöld levelet fogok enni saláta formájában, ám újra és újra kudarcot vallottam. Kétcsészényi aprított zöld levél elfogyasztása után gyomorégésem vagy hányingerem támadt. Egy alkalommal épp biológiai tárgyú könyvet forgattam, amikor felkeltette érdeklődésemet a növények csodálatosan erős szerkezeti felépítése. A cellulóz, a növények fő alkotóelemeként földünkön az egyik legerősebb molekuláris szerkezettel rendelkezik. A zöld levelekben több a tápanyag, mint bármely más ételcsoportban, de az összes tápanyag a növények sejtjeiben raktározódik el. Ezek a sejtek azonban ellenálló anyagból vannak, ami elősegíti a növény életben maradását. A zöldek erős szárai és levelei lehetővé teszik a szél és az eső hatásának való ellenállást. Sok állat számára a zöldek jelentik a fő táplálékot. Ahhoz, hogy a sejtekből hozzá lehessen jutni az összes értékes tápanyaghoz, a sejtfalat át kell törni. Ezeknek az erős sejteknek az áttörése azonban nem könnyű feladat. Ez az oka, hogy alapos rágás nélkül nem tudjuk a tápanyagszükségletünket e zöld levelekkel kielégíteni. Egyszerűen megfogalmazva, ahhoz, hogy hozzájuthassunk a sejtekben tárolt előnyökhöz, krémes állagúra kell összerágni a leveleket, ráadásul az így kiszabadított ásványi anyagok és vitaminok megemésztéséhez a gyomorban lévő gyomorsavnak nagyon erősnek, 1 és 2 közötti pH-értékűnek kell lennie. Ez a két feltétel alapvetően szükséges a zöldekben található tápanyagok felszívódásához. Amikor eleinte próbáltam zöld leveleket enni, nyilván nem rágtam meg elég jól a leveleket, és talán a gyomorsavam pH-ja sem volt megfelelő, így az emésztési zavar kellemetlen jeleit tapasztaltam magamon, és idegenkedés alakult ki bennem a zöld levelekkel kapcsolatban. A többnyire nagymértékben feldolgozott ételek több évtizedig tartó fogyasztásának eredményeként sok ma élő ember elveszti az alapos rágás képességét.1 Egyes embereknél az állkapcsok annyira keskennyé váltak, hogy a fogak egymásra torlódásának csökkentése érdekében sokuknak még a bölcsességfogaik eltávolítását követően is fogszabályzót kell hordania.2 Ugyanakkor az állkapcsunk izmai túlságosan elgyengültek a nyers rostok megfelelő alapos szétrágásá-