Tartalom Ajánlás .......................................................................................................................... 5 Köszönetnyilvánítás ................................................................................................... 11 A második kiadáshoz ................................................................................................. 11 Előszó.......................................................................................................................... 13 Bevezetés..................................................................................................................... 19 Testünk működésének négy alapfunkciója..............................................................22
Táplálkozás ................................................................................................................. 25 Az ajak ...............................................................................................................................28 A fogak ..............................................................................................................................29 Fogszuvasodás .............................................................................................................................31 Metszőfogak és rágófogak problémái .......................................................................................31 Foglazulás és fogcsikorgatás ......................................................................................................32 Fogkő ............................................................................................................................................32 A nyálmirigyek ................................................................................................................33 Fültőmirigy-gyulladás ................................................................................................................33 Nyálkő...........................................................................................................................................34 A fogíny.............................................................................................................................35 Ínyduzzanat .................................................................................................................................35 A szájnyálkahártya .......................................................................................................36 Afta ...............................................................................................................................................36 A nyelv, a szájpad és a garat........................................................................................37 Nyelvgyulladás ............................................................................................................................39 Nyúlajak és farkastorok ..............................................................................................................39 Félrenyelés és egyéb nyelési rendellenességek .........................................................................39 A nyak, a nyelőcső és a mandulák..............................................................................40 Nyelőcsőtágulat ...........................................................................................................................41 Nyelőcső-divertikulum ..............................................................................................................41 Nyelőcsőgörcs ..............................................................................................................................42 Nyelőcsőgyulladás, savas visszafolyás ......................................................................................42 Hányás ..........................................................................................................................................43 Rekeszsérv ....................................................................................................................................44 A gyomor ...........................................................................................................................45 Gyomorhurut...............................................................................................................................46 Gyomorfekély ..............................................................................................................................47 Gyomorrák ...................................................................................................................................47 Gyomorgörcs ...............................................................................................................................47 A vékonybél .....................................................................................................................48 Nyombélfekély .............................................................................................................................49 Emésztési zavarok .......................................................................................................................54
Étvágytalanság .............................................................................................................................54 Gyomor- és bélhurut (gastroenteritis) .....................................................................................54 Hasmenés .....................................................................................................................................55 Ételmérgezés ................................................................................................................................56 Az emésztőrendszer asztrológiai összefüggései és a hasnyálmirigy .............56 Hasnyálmirigy-gyulladás ...........................................................................................................58 Idült hasnyálmirigy-gyulladás...................................................................................................59 Az epehólyag ....................................................................................................................60 Epehólyag-gyulladás ...................................................................................................................61 Epekő ............................................................................................................................................61 Elsődleges epeút-hegesedés (primer bilialis cirrhosis) ..........................................................65 A máj ...................................................................................................................................66 Sárgaság ........................................................................................................................................67 Májgyulladás ................................................................................................................................67 Hepatitis C ...................................................................................................................................68 Alkoholfogyasztás által bekövetkező májbetegségek .............................................................71 Májcirrózis (májzsugorodás) .....................................................................................................71 Májelégtelenség ...........................................................................................................................71 A vékonybél további betegségei .................................................................................72 Felszívódási zavarok ...................................................................................................................72 Crohn-szindróma........................................................................................................................74 Cukor- (laktóz- = tejcukor-) túlérzékenység ...........................................................................76 Táplálékallergiák .........................................................................................................................77 A vastagbél ......................................................................................................................80 Irritábilis bél-szindróma ............................................................................................................80 Puffadtság.....................................................................................................................................81 Polip ..............................................................................................................................................81 Candida ........................................................................................................................................82 Vastagbélgyulladás ......................................................................................................................83 Vastagbél-diverticulum .............................................................................................................84 Bélösszenövés, bélelzáródás, bélcsavarodás.............................................................................85 Hashártyagyulladás.....................................................................................................................87 Vakbélgyulladás...........................................................................................................................88 A végbél ............................................................................................................................90 Székrekedés ..................................................................................................................................90 Aranyér .........................................................................................................................................91 Székelési inkontinencia (székletvisszatartási képtelenség) ....................................................92 Végbéltályog .................................................................................................................................93 Végbélsipoly .................................................................................................................................93 Végbélgyulladás ...........................................................................................................................94 Végbélviszketés ............................................................................................................................95
Légzés.......................................................................................................................... 99 Az orr ..............................................................................................................................100 Nátha – az orrnyálkahártya gyulladása (rinitisz) .................................................................102 Orrtörés ......................................................................................................................................104 Orrvérzés....................................................................................................................................105
Orrsövényferdülés .....................................................................................................................105 Orrpolip .....................................................................................................................................106 A homloküreg és az arcüreg .....................................................................................106 Homloküreg- és arcüreggyulladás ..........................................................................................106 A garat és a mandulák ................................................................................................107 Torokgyulladás, mandulagyulladás ........................................................................................108 Rekedtség ...................................................................................................................................111 A gége és a hangszálak ...............................................................................................112 Hangszálgyulladás ....................................................................................................................112 Némaság (afázia) .......................................................................................................................113 A tüdő ..............................................................................................................................113 Köhögés ......................................................................................................................................114 Hörghurut (bronchitis) ............................................................................................................115 Asztma ........................................................................................................................................119 Heveny légzési elégtelenség .....................................................................................................124 Obstruktív tüdőbetegség (obstruktív szindróma) ................................................................125 Szilikózis ....................................................................................................................................126 Tüdőgyulladás ...........................................................................................................................127 Tüdőtuberkulózis ......................................................................................................................130 Tüdőtályog .................................................................................................................................132 Cisztás fibrózis...........................................................................................................................132 Tüdőembólia ..............................................................................................................................133 A mellhártya .................................................................................................................135 Mellhártyagyulladás..................................................................................................................135 Légmell .......................................................................................................................................136
A szív és a vérkeringés .............................................................................................. 139 A szív ................................................................................................................................141 Szívritmuszavarok .....................................................................................................................142 Szívidegesség, szívdobogásérzés..............................................................................................145 Szívbillentyűzavar, szívfejlődési rendellenességek ................................................................146 Szívburokbetegségek.................................................................................................................151 Szívelégtelenség .........................................................................................................................152 Szédülés, ájulás ..........................................................................................................................153 Szívizom-elfajulás .....................................................................................................................153 Szívbelhártya-gyulladás ...........................................................................................................154 A szívkoszorúér ............................................................................................................154 Angina pectoris .........................................................................................................................156 Szívinfarktus ..............................................................................................................................157 Az érrendszer (artériák) ...........................................................................................164 Magas vérnyomás ......................................................................................................................164 Alacsony vérnyomás .................................................................................................................170 Sokk ............................................................................................................................................171 Visszértágulat.............................................................................................................................171 Érelmeszesedés, érszűkület ......................................................................................................172
Agyvérzés, agyérgörcs, stroke..................................................................................................178 Perifériás artériák betegségei ...................................................................................................179 A vér.................................................................................................................................180 Vérszegénység ............................................................................................................................180 Vérzékenység (hemofília).........................................................................................................182
Kiválasztó szervrendszer .......................................................................................... 189 A vese ...............................................................................................................................191 Veseelégtelenség ........................................................................................................................191 Vese- és vesemedence-gyulladás .............................................................................................196 A vese keringési betegségei ......................................................................................................197 A vese öröklött és anyagcsere-betegségei ...............................................................................198 Vesekő, vesehomok, húgyúti elzáródások ..............................................................................204 Hólyaghurut ...............................................................................................................................208 Inkontinencia ............................................................................................................................211
Zárófejezet ................................................................................................................ 215 Ájurvéda – az élet tudománya .................................................................................. 217 Legfontosabb lépés: a testtípus meghatározása ................................................222 A vata típus ....................................................................................................................225 A pitta típus ...................................................................................................................226 A kapha típus .................................................................................................................226
Irodalom ................................................................................................................... 231
Előszó
Könyvem megírására többek között az inspirált, hogy megmutassak valamit abból a rendszerből, amit asztrológiának neveznek, és tegyem ezt azért, mert úgy érzem, hogy az asztrológia egy olyan archaikus bölcselet, amely lehetőséget nyújt arra, hogy képesek legyünk gyökeresen változtatni azon a helyzeten, ami jelen pillanatban eluralkodott a világban. Ez pedig nem más, mint egy ördögi kör, amely lavinaszerű rohamos pusztulásba viszi az emberiséget. Úgy gondolom, ahhoz, hogy ezt a kört, ezt a lavinaszerű ördögi kört megtorpanásra kényszerítsük, meg kell állnunk egy pillanatra, és magunkba kell mélyednünk. Szembe kell néznünk önmagunkkal, bármennyire is nehéznek vagy veszélyesnek tűnik ez a lépés. Ha körbenézünk a világban, ha megnézzük a saját életünket, akkor ez az irtózatos tempó, ez a felgyorsult élet inkább azt mutatja, hogy nem akarunk foglalkozni a dolgainkkal, nem akarunk foglalkozni saját magunkkal, mindent kint akarunk megoldani, mindenre kint, a külvilágban várjuk a megoldást és a választ. Miközben őrületes sebességgel akarjuk megoldani az életünket, el akarjuk érni a boldogságot, gazdagok akarunk lenni, örömet szeretnénk találni, van egy nagyon komoly tévhitünk: hogy ezt az örömet, ezt az elégedettséget, ezt a boldogságot pénzzel meg lehet vásárolni. Az én hitem, az én világnézetem nem ez. Úgy gondolom, hogy a megelégedettség állapota egy belső élmény, s ahhoz, hogy ezt az élményt megkapjuk, ahhoz magunkban kell megkeresnünk és megtalálnunk. A belső elégedettség nem tartozik külső alternatívák, külső feltételek meglétéhez. Belső hogylétünk, megelégedésünk nem más, mint egy helyzet, egy állapot, amelynek az eredménye az, hogy környezetünk is átérzi a mi megelégedettségünk kisugárzását, és ennek következtében a környezetünk is úgy fogja megélni, hogy mi boldogabbak vagyunk, és el akarja lesni annak a technikáját, hogy mi ezt hogyan is csináljuk. A fogyasztói társadalom az ego örökös elégedetlenségére épül. Arra, hogy mindent meg akarunk szerezni a külvilágból, mert úgy gondoljuk, hogy többek leszünk, és ezáltal boldogabbá válunk. Holott valójában jól látszik, hogy bármin, amit megszerzünk, bármin, amire vágyunk és később a miénk lesz, azon túljutunk, meghaladjuk, elromolhat, fölöslegessé válik, és újabb vágyak után rohanunk. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy vágyunk valamire, hiszen a vágy az, ami hajt minket, ezt a horoszkópjainkban a Mars bolygó szimbolizálja. A vágy segített minket az életbe lemerülni, a vágy az, ami fenntartja az életünket, a vágy, ami előrehajt minket. Valójában egy csodálatos szimbólum a Mars bolygó szimbóluma, hiszen egy körből egy nyíl pattan ki. Jelzi az isteni kreatív teremtő energiákat, hiszen az Isten önmagában a kör. A körből kipattanó nyíl az energiák megnyilvánulását jelenti, és azokat egy bizonyos pontba fókuszálja. Amikor teszünk valamit, amikor továbblépünk, akkor valójá-
13
ban az isteni kreatív teremtő energiák nyilvánulnak meg általunk. A mi feladatunk az, hogy megtapasztaljuk minden kreativitásunkban, minden cselekedetünkben, minden vágyunkban az isteni teremtést, az isteni teremtő erőket. Hiszen maga a teremtés is vágyból fakad, és ezt mi, emberek megkaphattuk, hiszen képesek vagyunk életeket létrehozni. A férfi és a női szeretet jang és jin teremtő energiáinak testet alkotó megnyilvánulása jelenik meg, ezáltal tudjuk továbbadni életünket a gyermekeinknek. Hitem szerint az egyik fő feladatunk éppen az, hogy megtanuljuk, megértsük, felismerjük az igazi szeretet jelentőségét, és elkülönítsük az álságot, a hamisságot, a szeretetpótlékot a valódi szeretet lényegétől. Persze felmerülhet bennünk a kérdés, ha ennyire fontos számunkra a szeretet, akkor miért nem azt éljük meg, miért keresünk pótlékokat. A pótlékkeresés gyakran az elzárkózásunkból, a gyávaságunkból, a félelmünkből fakad. Azért keresünk pótlékokat, mert így elkerüljük az intimitás veszélyét. Az intimitás azért veszélyes, mert közelebb visz bennünket egymáshoz, és ezáltal a kis ego fél bennünk. Fél a feloldódástól, fél a kiszolgáltatottságtól, fél attól, hogy szembenézzen önmagával, hiszen mindenki, akinek a szemébe nézünk, nem más, mint egy tükör. Gondolkoztunk-e már azon, hogy milyen érdekesen működik a tükör? Feltehetően mindannyian álltunk már tükör elé, és valamennyien észrevettük már, hogy minden mozdulatunk, minden reagálásunk visszatükröződik felénk. Ha fenyegetünk, a tükör visszafenyeget, ha mosolygunk, a tükör visszamosolyog, ha fanyalgunk, a tükör visszafanyalog, ha mérgesek vagyunk, a tükör is mérgesen néz vissza ránk. Amikor nem egy tó tükrébe vagy egy foncsorozott üvegbe nézünk, hanem társunknak, embertársunknak a szemébe, akkor ő a mi tükrünk. Természetesen mondhatjuk azt, hogy mi békések vagyunk, mégis találkozhatunk valakinek a gyilkos indulatával. Ez esetben felmerül a kérdés: miben, miként tükör ő nekünk? Az a helyzet, hogy személyiségünk számtalan személyiségrészből épül fel. Neveltetésünk és gyökereink meghatározzák azt, hogy mit tartsunk helyesnek, kivetendőnek, elvetendőnek. Ennek következtében, ha azt tanítják nekünk, hogy helytelen dolog megélni az agressziónkat, akkor a dühünk, az agresszivitásunk elfojtásba torkollik, nem akarunk tudomást venni róla, megtagadjuk. Ilyenkor az a személyiségrészünk, akit megtagadtunk, eltagadtunk, megjelenik a külvilágból. A környezetünkből egy embertársunk magára vállalja azt a feladatot, hogy visszatükrözze ezt a személyiségrészünket, akiről elfelejtkeztünk. Gondoljunk csak arra, hogy egy horoszkópban a tizenkét jel, a tíz égitest kifejezi mindazt, ami a világban megjelenhet, megnyilvánulhat. Ezek az ősképek – ahogy Jung nevezi – archetípusok, mind jelen vannak az életünkben, nem tagadhatjuk ki egyiket sem. Ha valaki nem vesz tudomást a dühről, az azt jelenti, hogy megtagadja a Marsot, elveti a teremtő energiák megnyilvánulását, elutasítja a szenvedélyt. Ha valaki nem vesz tudomást a félelmekről, a sötétségről, a korlátokról, akkor az olyan, mintha kitagadná a Szaturnuszt. Ilyenkor megnyilatkoznak életünkben a korlátok, és szembekerülünk velük. A tükör mindig azt tárja elénk, amit nem akarunk látni. A tükör pontosan láttat mindent, felfedi a hibáinkat, megmutatja az erényeinket. A kérdés csak az, hogy meddig tekint-
14
jük hibáknak a hibákat, hiszen azok valójában mérföldkövek ahhoz, hogy felismerjük és megértsük önmagunkat, hogy megismerjük az igazi küldetésünket. A hibáinkat is érdemes szeretnünk, mert minden személyiségrészünk – amelyekről elfelejtkeztünk – a hiányosságainkon keresztül üzen nekünk. Amennyiben visszafogadjuk az elkóboroltat, annyival többek leszünk. Minél jobban szeretjük saját magunkat, annál könynyebb elfogadni másokat, és minél jobban elfogadjuk magunkat és másokat, annál inkább kiteljesedünk a világmindenségben, tehát annál inkább eggyé válunk azzal, ami a lényeg, s amit nevezhetünk Istennek, energiának, fénynek, szeretetnek. Különböző vallások, eltérő felfogások különféleképpen tanítják, de ezek mind szavak, kifejezések. A lényeg felismeréséhez és annak átéléséhez itt a Földön leginkább extázisra van szükség, extatikus állapotra, belefeledkezésre, belemerülésre, átélésre. Itt és most kell élnünk – a jelenben. A világ jelenlegi állapota – mindaz, amit kint megtapasztalunk – a mi diagnózisunk. Arról szól, hogy mi milyenek vagyunk, hogyan működünk, hogy viselkedünk, miként éljük meg a dolgainkat, vagy éppen hogyan nem éljük meg azokat. Időt akarunk nyerni. Ezért aztán mindent felhasználunk, hogy minél több legyen belőle. Nem foglalkozunk a természettel, nem törődünk az egészségünkkel, nem foglakozunk a környezetünkkel. Ízfokozókkal, gyorsított megoldásokkal próbálunk ebédet, vacsorát főzni, rohanva bekapunk valamit a gyorsétkezdékben. Egyre több időhöz akarunk jutni, hogy azt megfelelően töltsük el, s közben, amikor végre szabadidőhöz jutunk, akkor sem tudunk teljesen benne lenni a pillanatban, az „itt és most”-ban. Nyugodtan megkérdezhetnénk magunktól, hogy hová ez az őrült, fejvesztett rohanás, hiszen az életünk a kezdettől a végéig tart, azaz utunk végén mindannyiunkra az átváltozás, a halál vár. Szeretnénk jól kihasználni az életünket. De hogyan lehet ezt megtenni, ha abban a pillanatban, amikor éppen valamit csinálunk, már nem arra gondolunk, hanem a következő pillanatra, a következő napra vagy a következő hétre? Vagy ami még rosszabb: régi, sokszor negatív vagy rossz emlékeinkre, és ezáltal megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy éppen azt éljük át, ami van, és azzal egyesüljünk, ami éppen a rendelkezésünkre áll. A világ és benne a mi életünk olyan, amilyenné nap mint nap tesszük; olyan, amilyennek megéljük vagy nem éljük meg. A változás nem kint kezdődik el, hanem bennünk. Lehet-e megálljt parancsolni ennek az iszonyatos tempónak? Lehet, de mindenki csak magának parancsolhat megálljt. Magának mondhatja azt, hogy most leülök, és nézem a virágzó cseresznyefát, nem csinálok semmit. Mindenki magának mondhatja, hogy én most erre helyezem a hangsúlyt, számomra most ez az első, és teszem azt, ez éppen arról szól, hogy valamit jobban megfigyelek, valamit jobban átélek, valamit megengedek magamnak, amit addig nem tettem meg. Nem könnyű dolog változtatni az életünkön. Ez a könyv többek között abban próbál segítséget nyújtani, hogy valamit átlássunk, valamin átnézzünk, valamit meglássunk, észrevegyünk. Hogy hol? Hát önmagunkban! Hiszen minden, ami kívül megjelenik, valójában saját belső érzékelésünkkel
15
válik számunkra felfoghatóvá, megérthetővé, hiszen az öt érzékszervünkön keresztül éljük meg a világot, s ezért a világ minden ember számára egyéni és megismételhetetlen, mert az ő világa, az ő térképe, az ő látásmódja. Ha megértjük ezt, eljuthatunk ahhoz a célkitűzéshez, amit egyesek úgy fejeznek ki: hogy mindenki a maga életének a kovácsa. Ha misztikusan akarjuk megközelíteni, akkor mindenki megélheti magában azt, amit Jézus is mond, hogy bennünk van az Isten és a világ világossága. A dolgok nincsenek kívül. Azok a dolgok, amik kint vannak, nem egyebek, mint a mi tévképzeteink, ezt tanítja a hindu misztika, ez a mája – az a fátyol, ami rajta ül a tudatunkon. Mi vagyunk a mágusok, mi teremtünk, s a világ olyan lesz, amilyennek mi formáljuk, mert az Isten felruházott minket az alkotó erővel, hiszen a maga képére és hasonlatosságára teremtett, ahogy a Szentírás is tanítja. Vajon tudatában vagyunk-e ennek a felelősségnek? Vajon érezzük-e azt, hogy ez mennyire igaz? Életünknek talán a legnehezebb feladata, hogy meghaladjuk az édesapánkat, az édesanyánkat, hogy túllépjünk azokon a korlátokon, amelyek az ő nézőpontjaikat is béklyóba kötötték, hiszen ők is ezt tanulták a szüleiktől, nagyszüleiktől, rokonaiktól. A horoszkóp kiértékeléseknél gyakran fogunk majd találkozni olyan értelmezéssel vagy kifejezéssel, amelyben a szülött, a horoszkóp tulajdonosának magzati életére utalok, illetve arra, hogy miként kezdte el az életet. Gyakran rosszul éljük meg szüleink konfliktusait, majd később azt az időszakot, amikor édesanyánk elválaszt bennünket, esetleg ha szüleink újabb gyermeket vállalnak. Ilyenkor az a bajunk, hogy osztoznunk kell a szeretetben, esetleg úgy éljük meg, hogy elhanyagolnak minket vagy igazságtalanok velünk. Lehet, hogy olyannak születtünk, mint a mimóza, s ezért egy hangos szó is már súlyos, életveszélyes fenyegetésnek tűnik – legalábbis gyermekkorunkban. Az is előfordulhat, hogy a szüleinkből felmerülő ambíciókat mindketten bennünk akarják megélni, és mi végtelenül fel vagyunk háborodva, hogy nem hagynak szabadon bennünket. Lehetne még sorolni a hibákat, de egy dologra mindig büszkén és szeretettel gondoljunk: általuk kaptuk az életet, általuk kaptuk, hogy gyönyörködhetünk a világban, általuk kaptuk, hogy fejlődhetünk, még ha nehéz volt is a gyermekkorunk, ezt soha ne felejtsük el. A szüleink ugyanolyan gyerekek voltak, mint mi, nekik is voltak szüleik, és lehet, hogy nekik is nehéz gyermekkoruk volt. Kezdetben mindenki meg akarja váltani a világot. És később rájön, hogy hol ez nem sikerül, hol az nem sikerül. Esetleg hibát hibára halmoz. Gondolkodjunk el a magyar közmondáson: „a lónak négy lába van, mégis megbotlik.” Mi, magyarok, annyira szeretjük a lovainkat, hogy megengedjük nekik a botlás lehetőségét. Hát magunkkal hogy vagyunk? És a szüleinkkel? És a társunkkal? És a gyerekeinkkel? A tökéletesség felé tartunk. De tudatunkban még nem vagyunk tökéletesek. Ezért ha valaki úgy gondolja, hogy szidom a példahoroszkópok tulajdonosainak a szüleit, tudnia kell, hogy erről szó sincs. Csak arra a tényre akarom felhívni a figyelmet, hogy az egyén hogyan élte meg létezése kezdeti lépéseit. Képesnek kell lennünk arra, hogy összeszedjünk annyi bátorságot és szeretetet magunkban, hogy túllépjünk ezeken, és elengedjük a múltunkat. A fejlődés abból áll, hogy továbblépjünk, ne álljunk meg
16
egy helyben, és ez mindenkinek a maga dolga. Le kell bontanunk a szüleinktől kapott hiedelmeinket, és fel kell építenünk a sajátjainkat. Természetesen nem azokról a hiedelmekről van szó, amelyek hasznosak, és számunkra a mindennapi életünk megéléséhez szükségesek, hanem azokról, amelyek korlátozó, fékező és gyakran önpusztító hiedelmek, amelyek inkább a depressziót, a hitetlenségünket, a kételkedésünket segítik elő. Azokat a hiedelmeket kell tudnunk megváltoztatni, és újakat teremteni helyettük, amelyek nem segítik elő a változást. Szabadnak születtünk, mindannyian szabad gyermekei vagyunk a mindenségnek. A börtön rácsait mi magunk emeljük. Csak mi tudjuk megadni magunknak azt, amire szükségünk van. Kívülről hiába várjuk – akkor érkezik meg hozzánk, ha lélekben megadjuk, ha nem hagyjuk, hogy a tudattalanunk letiltsa. Ha átalakítjuk a tudattalanunkban azt a hiedelmet, amely korlátozó hiedelem, ha megadjuk magunknak azt, hogy nekünk erre szükségünk van, hogy ez jár nekünk, és hiszünk ebben. Természetesen tisztában vagyok a karma fogalmával, tudom, hogy mindenki annyit kap, amennyit erre az életére eltervezett. Tudom, hogy mindenkinek van egy kiszabott útja, de az úton, ahogy járunk, mosolyoghatunk, és örülhetünk mindannak, amit kaptunk. Két lehetőségünk van: vagy megolajozzuk a saját sorsunkat, és gördülékenyen haladunk a beteljesítésében, vagy – ahogyan a magyar mondja – megpróbálunk széllel szemben, és csodálkozni fogunk, hogy nem megy. Mindenkinek lehetősége van ezt eldönteni, és mindenki szabadon meg is teheti, mert mindanynyian szabad akaratot kaptunk sorsunk beteljesítéséhez. Talán jobban sikerül a sors beteljesítése mindenkinek, ha ebből a könyvből kiveszi a rá vonatkozó részeket, tudatosítja magában, és tovább halad az útján. Ehhez segítséget adhat, ha a betegségek fölötti dőlt betűs részt elolvassuk, és elgondolkodunk azon, hogy az adott bolygókhoz tartozó lelki vonatkozások milyen módon jelentkeztek bennünk, hogyan éltük vagy éljük meg azokat, és mihez kellene felnőnünk, mit kellene megértenünk és mit kellene meghaladnunk. Életünk egyik legfontosabb folyamata a tudatosítás. Ebben sokat segíthet, ha kérdezünk azon szempontok alapján, ahogyan a dőlt betűs részek kiemelik a jellemző tulajdonságokat, és vagyunk olyan bátrak, hogy szembenézve önmagunkkal, képesek vagyunk a válaszokat is megfogalmazni. Egyre vigyázzunk: ha sokat gondolkodunk (agyalunk) a problémán, hajlamosak leszünk hamis válaszokat adni önmagunknak. Ha figyelünk a belső hangunkra és a környezetünkben jelentkező véletlen üzenetekre, jelenségekre, az sokat fog segíteni mindannyiunknak. Sok szeretettel kívánom ezt minden kedves Olvasómnak: Kalo Jenő
2003. március idusán, Budapesten
17
Bevezetés
Kedves Olvasó! Talán emlékszel, hogy az első kötetben megkértelek, hadd legyek tegező viszonyban veled. Most is erre kérnélek, mert úgy gondolom, hogy olyan mély lelki dolgokról beszélünk ebben a könyvben, ami feljogosít engem arra, hogy közel érezzelek magamhoz, hiszen lélektestvérem vagy. Ahhoz, hogy elindulhassunk az orvosi asztrológia további zegzugos útvesztőin, úgy érzem, szükség van ismétlésre. Szeretném az első kötet legfontosabb összefüggéseit pár gondolatban összefoglalni. Először is, hitem szerint vallom, hogy az életünk nem egyetlen, hanem többszörös, ismételt folyamat, amelyben a tapasztalás, a megélés játssza a főszerepet, és lelkünk – számtalan élet folyamán – új testeket öltve, újra meg újra átéli az élményeket, amelyeket a karma szálai szőttek számára. Félreértés ne essék, azon karma szálai, amelyeket ő maga teljesített, hiszen minden cselekedetünknek megvan a maga következménye, és előbb vagy utóbb szembesülünk mindennel, amiről véleményünk volt, amit elindítottunk, amit elítéltünk. Nem véletlenül mondja Jézus: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél!” – hiszen nem vagyunk benne a másik emberben, nem éljük át, hogy ő miként létezhet belül, ezért ha valakit vagy valamit nagyon elutasítunk, azzal rövidesen találkozni fogunk. Hitem szerint minden esemény, amely bennünket érint, legyen az betegség, baleset, kedvesünk elvesztése vagy bármilyen hétköznapi cselekedet, belőlünk indul ki, ezért hiába éljük meg úgy, mintha a történés kívülről jönne; utáljuk a főnökünket, mert felmond nekünk, haragszunk a balesetet okozó gépkocsivezetőre vagy éppen a házastársunkra, aki olyan csúnyán viselkedik velünk. Miközben az élményben megéljük ezeket a nehézségeket, ugyanakkor úgy gondolom, mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon ebben az élményben, vajon ebben az eseményben mi számunkra az üzenet, mit kell megértenünk, megtapasztalnunk, és legfőképpen, hol van ez bennünk. Honnan indult el? Mi az az alapprobléma, amellyel nem akarunk szembesülni, és amiért a külvilág különböző eseményekkel szembesít bennünket? Úgy gondolom, hogy a betegségeink, egészségügyi problémáink belőlünk kiinduló üzenetek, amelyek a testünk tünetei által fogalmazódnak meg, és amelyre, hála Istennek, számtalan esetben a nyelvünk figyelmeztet bennünket. Az a nyelv, amit a hétköznapokban használunk, azáltal, hogy nagyon gyakran a tüneteket jelző szavak, kifejezések kétértelműsége ráirányíthatja figyelmünket arra, hogy mi van a tünet mögött, mi van a háttérben, mit kell ebből megtapasztalnunk, megértenünk és meghaladnunk. Mi, akik a huszadik, huszonegyedik században élünk, és megszoktuk, megtapasztaltuk, hogy hétköznapi életünket racionálisan, tudatosan kell, hogy megközelítsük,
19
nagyon fontos, hogy szembesüljünk azzal a problémával, hogy nem tudunk mindent kontrollálni. Az életünkben mindig éppen az a tudatos, amire abban a pillanatban figyelünk. Ebből következik, hogy mindaz, amire éppen nem gondolunk, függetlenül attól, hogy tudunk róla, és bennünk van, de most nincs a tudatunkban, az a tudattalanunkban van. Azok a dolgok, amelyek számunkra veszteséget jelentenek, amelyek kellemetlenek, amelyekre nem szívesen gondolunk, azok kifejezetten a tudattalanunk mélyén húzódnak meg, sőt oly mértékben hárítjuk, toljuk el magunktól, hogy nagyon gyakran a külvilágban mint tükörben jelennek meg ezek az emlékek, élmények, érzések. Mégpedig úgy, hogy a közvetlen környezetünk, külső események szembesítnek és gondolkodtatnak el bennünket. Valójában ezeknek a kiinduló szikrája a lelkünk legmélyén van, a tudattalanunkban húzódik meg. Olyan szereprészeink ezek, olyan személyiségrészeink, amelyekkel nem szívesen találkozunk. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a szemeteskukával: amit az ember már nem használ vagy nincs rá szüksége, azt kidobja a hulladékgyűjtőbe. A kukában ott bűzölög, rothad, és nem szívesen nyitjuk ki a lelki szemetesládánk tetejét, mert félünk attól, hogy kiáradnak belőle mindazok a dolgok, amelyeket már ki akartunk üríteni magunkból. Addig, amíg valamivel nem barátkozunk meg, vagy ahogyan A kis hercegben olvashatjuk, valamit nem szelídítünk meg, amíg valami nem kerül hozzánk, szeretetteljes közelségbe, amíg nem építjük be magunkba, vagy a pszichológia nyelvén: nem integráljuk magunkba, addig újból és újból jelentkezni fog. Egészen addig, amíg meg nem bocsátunk, amíg el nem fogadjuk, amíg szeretettel vissza nem térhet hozzánk. Legyen ez egy rossz gyermekkori emlék, egy megbélyegzett szülői viselkedés, egy kellemetlen csalódás, ezek az élmények – hiába küldjük, hiába zavarjuk el – vissza-visszaköszönnek újból és újból egészen addig, amíg nem fogadjuk el őket természetes részünknek, lényünkhöz közel állónak, önmagunk részének. Minden nap egy új nap, mindennap egy új napra virradunk, és csak az emlékezőképességünk az, amely összekapcsolja a tegnapot a mával. Nagyon gyakran régi, negatív élmények, emlékek rontják el a mai napunk gondolatait, élményeit azáltal, hogy nem tudjuk őket elengedni. Ilyenek az egykori félelmeink, amelyeket már rég meghaladhattunk volna, de újból és újból visszaköszönnek. Ilyen a lelkiismeret-furdalásunk, a bűntudatunk, amelyet nem vagyunk képesek elengedni, és megbélyegezve magunkat, képtelenek vagyunk túllépni ezeken a lelki nehézségeinken. Ilyen az, amikor a megbántottságunk, a hiúságunk folytán nem engedünk a huszonegyből, és nem vagyunk képesek megérteni a másik ember viselkedését, szándékát, bosszút akarunk állni, vagy egyszerűen csak képtelenek vagyunk megbocsátani. Ilyen problémákat, negatív élményeket hozhatnak a mindennapi hiedelmeink, amelyek a neveltetésünkből fakadnak, és amelyek iszonyatosan erős módon manipulálnak bennünket. Betegségeink lelki hátterében leginkább az előbb felsoroltak állnak; vagyis ha megvan a kiegyensúlyozottságunk, megvan a belső békénk, akkor testben és lélekben harmonikusak, egységesek, egészségesek vagyunk. Ha lelkünket rágja a szú, ha nem vagyunk képesek elengedni a fájdalmainkat, akkor ezek előbb vagy utóbb testi
20
tünetekké válnak, és szembesítenek vele. A módszer viszonylag egyszerűnek látszik, mégis nagyon nehéz. A megoldás pedig nem más, mint hogy sokkal tudatosabban éljünk, és megpróbáljuk megérteni azokat a szimbolikus üzeneteket, amelyek állandóan jelen vannak életünkben. Nemcsak az üzenetrögzítő az, amely segíthet rögzíteni, mások telefonjait, értesítéseit hírül adni, hanem a lelkünk ad hírt, testi tüneteken keresztül üzen nekünk. Valamit el akartunk felejteni, valamivel nem akarunk szembesülni, valamelyik személyiségrészünk tiltakozik, mert nem érzi jól magát, ha azt tesszük, amit éppen teszünk. Hogy ezt mélyebben megértsük, a második részben külön-külön, az adott betegségnél utalni fogok rá. Az imént megemlítettem azt a fogalmat, hogy fájdalom. Gondoljunk csak arra a helyzetre, amikor megkérdezzük a hozzánk közel álló személyt, akin látjuk, hogy szenved: „mi fáj?” Ez a kérdés egyszerre két szinten is kérdés; mert kérdezhetjük testi szinten, hogy mi fáj, hol fáj, a tested melyik területe érzi rosszul magát, de kérdezhetjük lelki szinten, hogy mi fáj a lelkednek, mi az, ami nyomaszt, mi az, amitől szomorú vagy, amitől elesett, amitől letargiában vagy, esetleg mi az, ami miatt kilátástalannak érzed az életed. Mi fáj, hol fáj? Amikor fájdalmunk van, teljesen mindegy, hogy hasi, feji vagy éppen reumatikus fájdalom az a testünk szintjén, mert ugyanakkor a lelkünk szintjén egy olyan mentális kínról van szó, amelyet nem tudunk elengedni, egy sérelemről, egy sértettségről, egy olyan érzelmi galibáról, gubancról, amit nem tudunk – vagy képtelennek érezzük rá magunkat – kibogozni. Ezért nem megoldás az, hogy fájdalomcsillapítóval szüntetjük meg a tünetet, hanem meg kell tudnunk érteni a fájdalom üzenetét. Kedves Olvasó, ne érts félre, nem gondolom azt, hogy súlyos testi fájdalmak esetén ne enyhítsd a gyötrelmeidet. Nem gondolom azt, hogy halálra szenvedd magad, de hiszem, hogy borzasztó nagy szükség van annak tudatosítására, hogy a testi fájdalom egy üzenet, hogy valahol a lelkedben nem vagy rendben, hogy valami nem stimmel, hogy valami valahol, talán a lelked legmélyén, fáj neked. Valami, amit el akartál felejteni, valami, amivel nem akarsz szembesülni, de mégis fáj, és addig gyötörni is fog, amíg meg nem oldod. A hétköznapok világában gyakran úgy jelenik meg a megoldás, hogy vagy tompítjuk a fájdalmat gyógyszerrel, vagy ha már másképp nem megy, akkor műtéttel. Amputáljuk a testrészt, azt a szervet vagy azt a területet, ami a kínt okozza, de figyeljük meg, amíg ez lelki síkon nem oldódik meg, a fájdalom sem szűnik meg. Régóta ismeretes az orvostudományban a tüneteltolás jelentősége. Hiába vannak orvosi statisztikák, ha nem vizsgálják meg azt, hogy egy kezdetben epeproblémával küszködő ember, miután kivették az epehólyagját, a tünete áttevődik például a vesére, esetleg cukros lesz, vagy később súlyos reumatikus panaszokkal kezd kínlódni, netán kaphat egy sokízületi gyulladást. Ez mindig arról szól, ha valamit nem oldottunk meg, az bennünk egy görccsé válik, egy feloldatlansággá, egy olyan momentummá, amely meg akar nyilvánulni. Újból és újból meg fogja keresni megnyilvánulásának színpadát, ahol megnyilatkozhat, hogy végre észrevétessék, és azáltal, hogy száműzve lett, ismét visszafogadtassék. Lehet, hogy mindezek túl nagy
21
szavaknak tűnnek, de az eddigi életem és több mint harmincéves munkásságom meggyőzött abban, hogy amiket itt leírok, az mind így van, így működik. Miért nehéz ezeket a gondolatokat elfogadni? Azért, mert ezáltal nagyobb felelősséggel kell szembenéznünk önmagunkkal, nagyobb tudatossággal kell élnünk a napjainkat. Ez a fajta szemlélet elveszi annak a lehetőségét, hogy másokra vetítsük ki problémáink, gondjaink okait. Megszünteti tehát a projekció (kivetítés) lehetőségét, mert bizonyos értelemben szembesít minket azzal a ténnyel, hogy mindennek bennünk van a kiinduló oka, és mindaz, ami kívülről megjelenik, a mi lelkünk tükre, és ezért ez a külvilág: tükör. Nagyon nehéz ezt elfogadni azért is, mert a betegség és a tünet – a betegségbe menekülés – hasznos, még akkor is, ha sokszor fájdalommal és kellemetlenségekkel jár, ám ez leplez egy elkerülő magatartást is. Elkerülünk valamit, amivel nem akarunk találkozni. Gondoljuk csak el, nap mint nap milyen konfliktusokat élhetünk meg a munkahelyünkön, mert, mondjuk, nem szeretjük a főnökünket, vagy ami még rosszabb, a főnökünk sem szeret minket. Ez pedig nap mint nap konfliktushoz vezet. Lehet, hogy már annyira sok ez a feszültség, hogy elfáradunk. Odaállhatnánk a főnök elé, és mondhatnánk neki azt, hogy főnök, torkig vagyok magával, engedjen el egy hét szabadságra, hogy kipihenjem magam. Nem mondhatjuk, mert valószínűleg meg kellene válnunk a munkahelytől, ezért a testi szinten egyszerűbb torkig lenni, és a testi szintű „torkig lét” például egy torokgyulladásban fogalmazódik meg. A torokgyulladás tünetével elmegyünk az orvoshoz, az kiír minket öt nap betegállományba, és ezáltal a „jut is, marad is” elve alapján megkapjuk azt a szabadságot, amivel egy kicsit kikapcsolódhatunk. Így mégse kellett a főnökünk elé állni, és megbántani őt azzal, hogy nem bírjuk látni. Ez a könyv erről szól, hasonlóan az első kötethez, csak talán egy picit közérthetőbb lesz, mert most azokkal a tünetekkel, betegségekkel foglalkozunk, amelyek a hétköznapok világában gyakrabban fordulnak elő. Az első kötet számtalan olyan betegséget említett meg, amellyel lehet, hogy egy hétköznapi ember nem is találkozik a mindennapokban. Most viszont a táplálkozásról, az emésztésről, a kiválasztásról, a vérkeringésről, a mozgásról, a szaporodásról lesz szó, azaz csupa olyan témáról, amely talán nagyobb érdeklődésre tarthat számot a mindennapokban. Nem is szaporítom tovább a szót, kezdjünk hozzá!
Testünk működésének négy alapfunkciója A négy alapfunkció – a táplálkozás, a légzés, a vérkeringés és a kiválasztás – bizonyára mindenki számára ismeretes. E nélkül a négy alapfunkció nélkül – vagy ezek zavaraival – az élet nem tud kiteljesedni, illetve rövidesen beáll a halál. Hiszen tudjuk nagyon jól, ha nem táplálkozunk, előbb vagy utóbb éhen halunk. Ha nem veszünk levegőt, pár perc alatt megfulladunk. Ha felmondja a vese a szolgálatot, akkor a kiválasztás zavara vagy a test folyadékháztartásának zavara következtében pillanatok alatt
22
elmérgeződik a szervezetünk vagy szomjan halunk. Abban a pillanatban pedig, amikor megszűnik a vérkeringés, vagyis ha megáll a szív, azonnal beáll a halál. Tehát a négy alapfunkció a lét négy alapvető működési területének mondható, és ebben az értelemben a négy alapelemhez kötődik. Ahhoz, hogy jobban megértsük, talán vissza kellene lapozni az első kötetben azokhoz az oldalakhoz, ahol ezeket a dolgokat részletesen tárgyalom. A táplálkozás egyrészt a durva anyagi energiákkal való telítődés, másrészt ebből szabadítjuk fel magunk számára a finomabb energiákat is, s ezért a táplálkozás a föld elemhez kapcsolódik. A táplálkozásban a szilárd elemet vesszük magunkhoz, s ezért az ennivaló mindig a szilárdsággal, a megfoghatósággal függ össze, azaz megfogható, mint a föld. A táplálék számunkra a matéria. A légzés a levegő szimbólumához kapcsolódik. A vérkeringés a tűz szimbólumához, míg a kiválasztás a nedvekről szól. A mérgek és a káros anyagok a vese segítségével távoznak el a szervezetből. A vese a víz elem működésének központi szimbóluma. Hogy felismerjük ennek a négy alapfunkciónak a mindennapi működését, meg kell értenünk, hogy mit jelentenek ezek az elemek az életünkben. Kezdjük tehát a táplálkozással.
23
Táplálkozás
Mindennapi táplálékunkkal a föld energiáit vesszük magunkhoz. Ezeknek az energiáknak a durva anyagi megfogalmazása az ásványi anyagokban, kémiai vegyületekben jelenik meg. Amit a növény a Nap segítségével felhalmoz, amit a víz segítségével a gyökerein keresztül felszív, egy különleges vegyigyárként jelenik meg. A növény számára leginkább felhasználható anyagokból áll, és ezt a növény elfogyasztásakor magunkhoz vesszük. Amikor bizonyos növényeket az állatok takarmányozására használunk fel, tehát az állatokat etetjük vele, majd utána ezek az állatok lesznek a táplálékaink, ekkor is a földnek és a fényenergiának közösen létrehozott vegyületeit fogyasztjuk el. A táplálkozásban durva anyagi testünk étke jelenik meg, vagy úgy is mondhatjuk, hogy mindennapi élelmiszereinkkel tudjuk durva anyagi testünket fenntartani. Minden egyes táplálékunk analógiák halmaza. Csak példának okáért érdemes néhány szántóföldi növényt megemlíteni. Itt van például a búza, mindennapi kenyerünk alkotórésze, amely mint szántóföldi növény, napterületen nő. A búza az élet jelképe, és ezáltal a Nap uralja, tehát szoláris növénynek nevezhetjük. Ilyen értelemben a kenyérben, mindennapi kenyerünkben rengeteg a napenergia. Igaz, hogy ez a napenergia jelentősen módosul azáltal, hogy a búzát lisztté őröljük, hogy kovásszal vagy más egyéb anyagokkal megváltoztatjuk az összetételét, hogy vizet és sót keverünk hozzá, ezáltal a kenyér máris több bolygóanalógiával kerül kapcsolatba. Ugyanezt mondhatjuk a burgonyáról, amely az elmúlt kétszáz év óta szinte néptápláléknak mondható. A burgonya félig hold-, félig szaturnuszi növény, és ennek a jelentősége, ennek az analógiája kerül be a szervezetünkbe, amikor elfogyasztjuk. Általában a magok jóval nagyobb energiát tartalmaznak, és inkább jang energiát, tehát a Napnak, a Marsnak az energiáit. A cukor vagy a cukorjellegű étkeink inkább a jin energiáit jelképezik. Táplálékainkról bővebben majd a következő kötetben fogok írni. Most a legfontosabb szempontokat vegyük figyelembe a táplálkozásnál. Amikor valamit megragadunk, magunkhoz veszünk, bekebelezünk, akkor ez a Bika birtoklási analógiájában értelmezhető. Ezért a száj és a torok területe a Bikához tartozik. Majd amikor teljesen bekebelezzük, magunkba olvasztjuk, már a Rák jel képviseletébe kerül. Amikor lenyelünk valamit, akkor annak a tápláléknak tovább kell jutnia egy csatornán, a nyelőcsövön keresztül. Ez a csatorna mint közvetítő út, ugyan inkább az Ikrekhez tartozik, ám utána a gyomor, amely bekebelez, elkezdi az emésztést, már a Rák képviseletében található. Majd ezután az emésztőmirigy-traktus és a vékonybél a Rák és a Szűz közötti átmenet, illetve maga a vékonybél, ahol a felszívódás történik, már a Szűzhöz tartozik. Végül, ahol az úgynevezett káros vagy a kevésbé hasznos anyagok először összegyűlnek, majd kiürülnek, nem más, mint a vastagbél és a végbél. Ez pedig már a Bika opponens jeléhez, a Skorpióhoz tartozik, a Skorpió-
25
hoz, amely a halál szimbóluma, s amely ilyen értelemben azt jelenti, hogy visszaadjuk az anyaföldnek mindazt, amire már nincs szükségünk. Ebből lesz a trágya, amely az új élet kezdete, hiszen a trágyából a növények felszívják a hasznos anyagokat. Ez egy örök keringés, a szilárd anyag körforgása, amely testünk szintjén elsősorban a föld elemekhez, a Bikához és a Szűzhöz kapcsolódik. Még a Bakhoz is, bár konkrétan a táplálkozásban a Baknak kevésbé van szerepe, de abban az értelemben igen, hogy a Bakhoz kapcsolódik a csontrendszer, a szilárd támasztószövet, a táplálékunkkal elfogyasztott ásványi anyagok hasznosítása. Ezt pedig a Szaturnusz bolygó felügyeli. Vizsgáljuk meg részletesen a táplálkozás folyamatát, s az ahhoz tartozó betegségeket, valamint a háttérben meghúzódó lelki folyamatokat, lelki traumákat. A táplálkozás a földi dolgok megélése, megértése. A külvilággal először a szánkon keresztül találkozunk, azaz a szánkon át vesszük magunkhoz az ételt. Rögtön az ajkaink mögött húzódnak meg a fogaink, amelyekkel egyszerre ragadjuk magunkhoz a táplálékot. Egy ragadozó állatnál úgy nevezzük, hogy tépőfogakkal. Fogaink kifejezetten marsikus szimbólumok. Később a táplálékot megrágjuk, és ez már inkább a Szaturnusz analógiájával függ össze. Először vizsgáljuk meg a száj kérdéskörét. A táplálkozás a szájon keresztül történik, amelynek másik neve ajak. A száj mint nyílás, mint bekebelező szerv, a Vénuszhoz tartozik. Talán elgondolkodhatunk azon, hogy ez az elnevezés, hogy ajak, mintha ismerős lenne más testtájon is – legalábbis a nőknél –, és gondoljuk arra, hogy a száj mint vénuszi szerv, a Bikához tartozik. Különösen a nők ajkai nagyon igézőek, akiknél más testtájon is megjelenik az ajak elnevezés. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a külső női nemi szervet nagyajaknak és kisajaknak nevezzük. Ez a terület is kapcsolódik a bekebelezéssel, hiszen költők, írók számtalanszor megfogalmazták már, hogy a nő mintegy bekebelezi a férfit, mintegy megtartja, magába szorítja, magába húzza. Érezzük tehát, hogy a Bika–Skorpió-tengely analógiái úgy a nemiség, mint a táplálkozás területén megjelennek. Térjünk vissza a szájhoz, ajakhoz, amely egyben szexuális jelentőségű szerv is. Gondoljunk csak arra, hogy a száj nemcsak a táplálkozás eszköze, hanem nemi örömünket is megélhetjük általa, például csókolózás formájában. Ám megélhetjük, bár nem tipikus, az anyaságnak, az állati ösztöneinknek a megnyilatkozását, például a nyalakodásban. Ugyanakkor, ha tovább gondolkodunk, akkor a szájon belül megtalálható a nyelv, amely az ízeket érzékelő szervünk, ezért ez a szervünk nagyon-nagyon fontos, a külvilággal több szempontból is kontaktust létrehozó terület. Nem beszélve arról, hogy az egymás közötti szóbeli érintkezésünk, a beszéd szintén a kapcsolataink alapja, és ez is a szánkon keresztül történik. Nagyon érdekes utalás, amikor Jézust megfeddik, hogy mosatlan kézzel nyúl az ételhez, és ő azt válaszolja, hogy: „Nem az a piszkos, ami bemegy, hanem az, ami kijön”. Ez éppen azt mutatja, hogy sokkal többet építhetünk magunkba azáltal, hogy táplálkozunk, viszont sokkal többet rombolhatunk, különösen mások lelkében azáltal, hogy mit beszélünk, mit szólunk. Az ajkak szexuális vonatkozásairól még lesz szó a bőrbetegségek címszó alatt.
26
Mielőtt részletesen megtárgyalnánk a fog- és szájbetegségek lelki, illetve asztrológiai összefüggéseit, érdemes elgondolkoznunk a magyar nyelv egy-két kifejezésén, ahol a „fog”, a „száj” szavakkal úgymond elvont, kétértelmű megjegyzéseket teszünk, és ezzel utalunk olyan lelki összefüggésekre, amelyek megmagyarázzák a fog és a száj mögött meghúzódó asztrológiai szimbolikát. Lássunk egy párat. Itt van például a fog, amit a magyar nagyon sokféleképpen használ. Ha arra gondolunk, hogy a fog az, amivel megragadunk valamit, amivel megrágunk valamit, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy valakinek a fogára vagy az ínyére való valami. Például gondolkodjuk el a következő kifejezéseken: „kimutatja a foga fehérjét”, „mintha a fogát húznák”, „fogához veri a garast”, vagy súlyosabb esetben „otthagyja a fogát”, vagy „fogatlan oroszlán”. Vagy itt van például a „szájal” szó, vagy a „szájtáti”, a „szájaskodó”, a „fogd be a szádat”, vagy valakinek „jár a szája”, „jártatja a száját”, vagy „eltátja a száját”, „tátva marad a szája”. „Szájába harap”, „szája szélét rágja”, vagy itt van például az „ínyenc” szó, vagy az „ínycsiklandó” kifejezés. Vagy a fogunkkal rágunk, és a „rágás” szavunk: „megrágja, mielőtt kimondaná”, „rágódik valamin”, „rágja a szú”, esetleg a „lelkét rágja valami”, vagy valaki valamit egy másik embernek „a szájába rág”, vagy „rágják egymást”. Ezek a kifejezések mind jól szimbolizálják azt, hogy ezek mögött a fontos fogalmak mögött milyen mély lelki összefüggések állnak. Az újszülöttkori kapcsolatunk édesanyánkkal még a feltétel nélküli szeretet jegyében zajlik. A táplálékot édesanyánk mellén keresztül kapjuk. A fogzás csak később indul el, amikor már megkezdődik a külvilággal való kapcsolatunk. Amikor a tejfogainkat leváltjuk, még a tejfogaink is azt szimbolizálják, hogy nem vagyunk elég érettek. A tejfogak nevében is benne van, hogy ezek még tejfogak. Kisgyermekeknek szokták mondani, hogy majd „az egér hoz vasfogat”. Az asztrológiában a Mars uralja a vasat. A Mars a harc, az agresszió, a küzdelem. Kamaszkorunkban elindul az önállóvá válásunk, és ez azt jelzi, hogy most már magunknak kell megküzdenünk mindenért. Az életfeladatainkat nekünk kell elvégeznünk, szüleinkről le kell válnunk. Az utóbbi évtizedekben a fogorvosok egyöntetű véleménye, hogy gyorsabban romlik a fogunk. Ezt magyarázhatja az a tény is, hogy egyre kevésbé rágunk meg nyers dolgokat, inkább feldolgozott termékeket eszünk, és jelentősen megnőtt a cukorfogyasztásunk. Az emberek általában hárítják az agressziót, azaz nem akarnak harapni. Olykor persze előfordulhat, hogy valaki „harapós kedvében van”, de ez már nem annyira komoly. Az édességek nagymérvű fogyasztása azt a szeretethiányt kompenzálja, amit már nem kapunk meg az Édestől (édesanyánktól). Amikor étkezünk, találkozunk és kapcsolatba kerülünk a szilárd elemmel, az anyaggal. Egy kiadós ebéd után az ember súlyosnak, nehéznek érzi magát. Szilárd elemmel töltődünk fel, és ez bizony lehúz. A táplálkozás a földi dolgok megélése, megértése. A sűrű anyagi rezgések, az úgynevezett durva test regenerálására szolgál. Amit elfogyasztunk, annak súlya van, sőt ha nem vigyázunk, ez meg is látszik rajtunk. A bőség, a bővülés jupiteri fogalom, így az elhízás egyrészt azt jelenti, hogy több akarok lenni, többet akarok birtokolni a világból, másrészt azt jelenti, hogy kiterjesz-
27
tem a határaimat, és bizonyos értelemben kibélelem magam zsírpárnákkal, hogy az „ütések” ne fájjanak. Aki túlságosan a földön áll, s ezáltal a felfogásában a materiális beágyazódás játszik szerepet (Bika, Szűz, Bak), annak a kiteljesedés ezen a szinten jelenik meg. Így könnyen lehet az a jelmondata: „Az vagyok, amit megeszek.” A táplálkozás egyben társadalmi funkció is lehet. Gondoljunk az ünnepi ebédekre, a közös lakomákra, bacchanáliákra, dorbézolásokra, a finomságoktól roskadozó asztal látványára, az üzleti megbeszélésekre, fogadásokra, svédasztalokra s az ezzel kapcsolatos rituálékra. Ünnepeink megtartása szinte elképzelhetetlen fehér asztal nélkül, legalábbis az európai kultúrában. Az ünnep fogalmi köre is jupiteri. Tehát a szeretet, az elfogadás, a befogadás szimbóluma. A bőséges asztal és a jóllakottság csecsemőkorunk „tejjel-mézzel folyó kánaánját” idézi. Jupiter – a görögben Zeusz – az antik mitológia főisten-szimbóluma, jelentésköréhez tartozik a bőség és a teljesség. A táplálék bősége ebben az értelemben a teljesség megélése. A vendéglátás művészete már a minőségre utal. Amikor a gourmandok életvitelében a nagy zabálás mennyiségi jóllakottsága után a minőség jóllakottsága jelenik meg. A tálalás, az ételek megjelenítése, a környezet harmóniája, az ízek és illatok orgiája a Vénusz bolygót idézi. Mindkét égitest (Jupiter és Vénusz) szimbóluma a szeretetnek. A táplálkozásban tehát kifejeződik a szeretet, illetve önszeretet, s ezáltal érthetővé válik, hogy ha nem érezzük eléggé szeretve magunkat az életben, akkor táplálékokkal, édességekkel, nassolással próbáljuk pótolni az érzelmi hiányunkat. Ezért a túlsúlyos embereknél a Jupiter és a Vénusz jelenik meg főszerepelőként, gyakran az Ascendens közelében vagy a születési uralkodóval fényszögkapcsolatban, esetleg a Descendenssel együttállásban. A túlsúlyosság nagyfokú szeretethiányra, az elfogadás hiányára utal, s így, ebben az értelemben akár betegségnek is tekinthetjük.
Az ajak A táplálkozás első területe a száj, amelynek másik neve: ajak. A száj mint nyílás, mint bekebelező szerv, vénuszi. A száj sokrétű szervünk. A Bika jelhez tartozik. A Bika többek között a birtoklás, a bekebelezés szimbóluma. A szájban találhatók a fogak, a nyelv, a garat, a nyálmirigyek, az íny és a szájpadlás is. Ez a terület nagyon érzékeny terület, rengeteg idegvégződéssel. Elsősorban a táplálkozás szempontja alapján minősíthetjük, de kapcsolatban van a szexualitással (csók, nemi szervek érintése szájjal; a női nemi szervek hasonlósága megjelenik az elnevezésben is: nagyajak és kisajak) és a beszéddel. A szánkat nemcsak társalgásban használjuk, mint a kommunikáció eszközét, hanem mimikai mozgásokat is végzünk vele, például valaki elhúzza a száját, mosoly ül a szája sarkában, idegességében megremeg a szája, eltátja a száját, kiölti a nyelvét, megnyalja a szája szélét, lebiggyeszti az ajkait, beharapja az alsó ajkát, elvigyorodik, csücsörit, csókra nyújtja a száját stb. Láthatjuk, hogy ezek a kifejezések egytől egyig jellegzetes kifejezés módjai gondolatainknak, véleményünknek.
28
Külön jelenség a nőknél a szájuk kihangsúlyozása. Ezt régen festéssel, ma rúzzsal teszik. Kezdetben inkább a vörös és annak árnyalatai jelentek meg a szájon, szimbolikusan ezzel is hangsúlyozva a vérbőséget, amely testük másik, rejtett területére utal. Ez a figyelemfelhívás különösen arra az életkorra esik, amikor a nők párt választanak, és gondoskodni akarnak az utódlásról. Amikor egy fiatal nő kifesti magát, azt a társadalom és az adott kultúra elfogadja. Amikor egy hatvan év körüli nő festi magát, és vérvörös szájat pingál magának, azt már általában megmosolyogják. Külön érdekessége van az utóbbi húsz év divathullámának, ahol a fiatal nők újabb színeket kezdenek használni ajkaik hangsúlyozására. Mivel a színeknek jelentésük van, így érdemes egy kicsit ennél is elidőznünk. A vörös a vérbőséget szimbolizálja, s ezáltal egy másik erotikus bolygóhoz, a Marshoz kapcsolódik (ez a Vénusz ellentétpárja). Ebben nincs és nem is lehet kivetnivaló, de elgondolkodhatunk azon, hogy mit jelent a fekete a szájon, amely a Szaturnusz, s ilyen értelemben a halál színe (nem hiszem, hogy bárki is a halállal szeretne csókolózni). Másik érdekes szín a zöld. Az angolban greenhorne-nak nevezik azokat az éretlen sihedereket, akik még nem jutottak el a felnőttkor tapasztalati szintjére. Ennek következtében mondhatjuk, hogy a fiatal lányok őszinte megnyilatkozásával találkozhatunk. Elgondolkodtató, ha valaki harminc és negyven éves kora között festi zöldre a száját. Mit kezdjünk a lilával? Ez jelentőségében inkább szellemi, a vérrel kapcsolatos analógiáiban pedig a rossz vérkeringést megfogalmazó szimbólum. Lehet, hogy a kékkel az elfelejtett nemességre akar valaki hivatkozni (kékvérűség)? A barna végképp megdöbbentő szín, bár végül is érthető. Az is egy nyílás, ahol egy ilyen színű anyaggal találkozhatunk. Az már szimbolikus kérdésnek minősül, hogy vajon az illetőnek miért van ez kapcsolatban a szájával. (Szarevő? Elszarja az életét?) Ne haragudj, kedves Olvasó, ha néha úgy érzed, túl drasztikus a fogalmazásom, én csak a népnyelv szólásait idézem, amelyek mindig tényszerűek és nagyon őszinték. Ha esetleges ismétléseket találsz a szövegben, az nem arról szól, hogy valamit az unalomig akarok ismételni, hanem a jobb érthetőség kedvéért egy összefüggést szeretnék nyomatékosítani. A szájjal kapcsolatos betegségek tehát összefüggenek a táplálkozással, a szexualitással, valamint a kifejezőkészségünk és a beszédünk problémáival. Azt szokták mondani, ha valaki csúnyán beszél: „zsírosat evett” vagy „kicsapta a száját”. Az ajakproblémákat a bőrgyógyászat témakörében tárgyaljuk.
A fogak Az ajkak mögött helyezkedik el a fogazatunk, beágyazva a felső, illetve alsó állkapocscsontba. Az áll vonala, íveltsége, hegyessége, tompasága összefügg a karakterrel: például a hegyes és erős állú egyénre azt mondják, hogy erőszakos, a kerekded, tompa állú emberről azt tartják, hogy jó kedélyű, vidám, alkalmazkodó.
29
Az áll a Kos és a Bika jel elválasztó területe. Az állcsont mindenképpen összefügg a Mars bolygóval, míg az állkapocs által határolt puha területek a Bika jelhez kötődnek. Az áll összefügg az állóképességgel. Nem véletlen, hogy a bokszolók pont ezt a területet próbálják eltalálni, és akik az ütést kapják, azért szorítják össze állkapcsukat, nehogy a találat töréshez vezessen. Az állkapocsba ágyazódnak be a fogak, amelyek szintén a Mars, illetve a Szaturnusz bolygóval állnak kapcsolatban, tehát összefüggenek a támadással és a védekezéssel, tágabb értelemben pedig a táplálkozással. Ezeknek a területeknek a sérülései velejárói az erőszakos magatartásnak. Az egyén vagy túl erőszakos, vagy nem tudja eléggé képviselni önmagát. A fogproblémák is erre vezethetők vissza. Ha például valakinek túlságosan romlékonyak a fogai, az arra figyelmeztet, hogy nem eléggé használja őket, vagy esetleg „másokon köszörüli” a fogait. Általában az asztrológiai hagyomány a felső fogsort a Koshoz, az alsó fogsort a Bikához sorolja. Ez azt jelenti, hogy a felső fogsort vassal érinteni nem szabad, ha a Hold a Kos jelben áll, vagy támadott a Mars bolygótól. A Bikában álló Hold az alsó fogsorra vonatkozik, hasonló szempontok alapján. A fogak és az állkapocs összefüggenek a harapással. A harapás a védekezés és az önfenntartás végett fontos. Ha nem vagyunk képesek kiállni önmagunkért, nem vagyunk képesek fenntartani önmagunkat, akkor „felkopik az állunk”. A Bika jel felhívja a figyelmet arra, hogy az „állhatatosság” kifejezésünk is összefügg ezzel a területtel, hiszen a Bika a szilárd föld elemhez tartozó jel, és ezáltal összefügg a kitartással, a tartóssággal, a mozdulatlansággal, s így az állhatatossággal is. Fogaink elvesztése, fogínyünk sorvadása összefügg gyengülő kitartásunkkal, összefügg azzal, hogy elfáradtunk, hogy túl sokáig szorítottuk össze a fogainkat, és lassan, de biztosan szétmorzsolódtunk, mint ahogy a fogainkból is letörnek darabok. Betömethetjük őket, de ez nem több tűzoltásnál. Ahogy öregszünk, fogatlan oroszlánok leszünk, bár pótolhatjuk őket protézissel, és ezzel megtéveszthetjük a külvilágot, de saját magunkat nem. Önmagunk fenntartása érdekében agresszíven viselkedünk a külvilággal, ami a harapásban nyilvánul meg. Ez a marsikus cselekvés a fogakkal történik. A pici baba még nem harap, még nincsenek fogai, később, öregkorban pedig már nincsenek. A fogak, a harapás azt szimbolizálják, mennyire vagyunk képesek magunkat képviselni a világban, mennyire tudjuk a gondolatainkat, terveinket kifejezni, mennyire tudunk megküzdeni a nehézségekkel, mennyire tudunk előrehaladni. A fogak az ínybe vannak ágyazva, s itt is megjelenik a nemiség analógiája, hiszen a fog hosszú, vékony, csontszerű képződmény, ilyen értelemben a Mars benne van a Vénuszban. A fog a harapás, az agresszió szimbóluma, de mint csontanyag, a szaturnuszi elvvel függ össze. Így a fogak és azok állapota szaturnuszi és marsi analógiákat követ. Tehát elsősorban annak lesznek fogproblémái, akinél a 6. házzal, illetve a többi betegségházzal nincsenek jó kapcsolatai a Szaturnusznak és a Marsnak. A körömrágás például átvitt értelemben azt jelenti, hogy az illető inkább magát rágja, mint mást. Az embe-
30