A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 5
Tartalom
A könyvrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Bevezetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 A kis vadóc világa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Elvarázsolt királyfik és igazi királyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Érezni, akarni, cselekedni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Kopciherci . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Meditáció: Hozzuk vissza az egykori gyermeket . . . . . . . . . . 51 A kis vadóc varázsüstje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 Hamupipõke és a szégyenkezõ én . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 Meditáció: A kis vadócok gyûlése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 A szeretet hullámhossza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Meditáció: A mentáltest meggyógyítása . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Meditáció: A hit ereje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Az asztrálsíkról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
5
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 6
A kis hableány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 A depresszióról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 Meditáció: A kis hableány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 Meditáció: Az érzelmi test felszabadítása . . . . . . . . . . . . . . . 114 Vágyaid földje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 Gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 A zabolátlan kis hableány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 Meditáció: Szívünk vágyának megmentése . . . . . . . . . . . . . 128 Tükröm, tükröm… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 Meditáció: A tükörterem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 Az élet útvesztõje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147
6
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 7
A könyvrõl
A kis vadóc a megszemélyesített belsõ hang, az ihlet, a megérzés, amely – ha hagynánk – ellenkezhetne, amikor valami nem tetszik, amikor igen helyett inkább nemet mondanánk. Ez az a részünk, amely kizárólag lelki fejlõdésünkkel és egészségünkkel törõdik, s tudja, mire van szükségünk a boldogsághoz. Vadóc, mert nem veti alá magát a társadalmi elvárásoknak, hanem a természet és a szeretet törvényeit követi. A könyvben feltett kérdés, az „akarom-e?” rávezet, hogyan adjuk át az irányítást fokozatosan ennek a bennünk élõ kis vadócnak, hogyan bízzunk benne, hogyan hallgassunk rá. A mindennapokból vett példák leplezik le, miben vagyunk mi, nõk, következetlenek és megalkuvók, kihasználhatók és meghunyászkodók – csupán mert egy kis szeretetre és törõdésre vágyunk. Susanne Hühn meditációkkal, vizualizációs gyakorlatokkal és soksok mesével mutatja be, miként szentelhetünk figyelmet és adhatunk teret életünkben ennek a szilaj erõnek: saját õsi, intuitív nõiségünknek.
7
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 9
Elõszó Kedveskéim, ismeritek ti egyáltalán a kis vadócot? A kis vadóc az a halk belsõ hang, amely, ha hagynánk, ellenkezhetne, amikor valami nem tetszik; amely tiltakozik, amikor mosolyogva igent mondunk; amely titkon reszelgeti a börtönrácsokat, hogy kiutat találjon zárkánkból, ahová újra meg újra önként bezárjuk magunkat. A kis vadóc az a részünk, amely kizárólag lelki fejlõdésünkkel és egészségünkkel törõdik, és pontosan tudja, hogy – kivált, ha nõk vagyunk – mire van szükségünk a boldog és teljes élethez. Szerencsére ez a kis vadóc benned is ott bujkál!
Velem így találkozott… Kedves Susanne! A legutóbbi Frankfurti Vásáron egy furcsa figurákkal teli stand mellett mentem el. Megtorpantam, megbámultam a bábukat, elgondolkoztam, és már éppen továbbindultam volna, amikor a stand mögött álló hölgyek egyike (talán éppen a mûvésznõ) a kezembe nyomott egy képeslapot, és azt mondta: – Tessék, arra az esetre, ha legközelebb sem hallgatna a megérzéseire! Ez olyan mulatságos volt, hogy a lapot ma is õrizgetem még. A kis vadóc nagyon megtetszett. Fel is rémlett bennem egy könyv, amely arról szólna, hogy akarom-e, ami éppen velem történik. Mit szólnál hozzá? Üdvözlettel: Heidi 9
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 10
Ezt a levelet valamikor 2007 januárjában kaptam a kiadómtól. Megnéztem Manja Wöhr képzõmûvész honlapját, és egészen felvillanyozott a kis vadócból áradó erõ, nyugalom és huncutság. Megbeszéltünk egy idõpontot, találkoztunk – eljött vele a barátja is, aki szintén képzõmûvész, és sokat segített a kis vadóc alakjának megformálásában –, és megállapodtunk egy közös mûben. Kaptam tõle egy fûzöld kis vadócot, amelyet egész idõ alatt a kezemben tartottam, és éreztem, hogy árad belém az energiája. Sajátos ereje van ennek a kis bábunak – én azonnal beleszerettem. Olyan energiát sugároz, amilyent még sohasem éreztem: rendkívül nõies, kissé pimasz, de végtelenül természetes és higgadt. Nem küzd, csak egyszerûen az, aki: saját maga. Az a legfurcsább benne, hogy bár teljes egészében Manja ötlete és tervei alapján készült, mégis száz százalékig benne van a barátja is. Ennek a csakugyan gyümölcsözõ, segítõ szeretetnek, kapcsolatnak az ereje adja a kis vadócnak azt a különös energiát, amely lehetõvé teszi, hogy önmaga maradjon, és ennek ellenére is – vagy éppen emiatt – szeressék. Egész megjelenése azt sugallja, hogy többé nem kell a szeretetért küzdenünk, mert egyszerûen elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk. Manja külön hangsúlyozta, hogy a kis vadócot kimondottan nõknek szánta. Nõknek, de nem a férfiak ellen, sõt. Most végre teljesülhet, amire oly sokáig vártunk, amiért annyit imádkoztunk: már nem vetélytársai vagyunk egymásnak, nem kell jobbaknak mutatkoznunk, s nekik sem kell bizonygatniuk, hogy õk a jobbak. Nõi mivoltunkban még inkább megerõsít minket a férfi ereje, s mi is megerõsítjük õt férfi mivoltában, ha nem ellenkezünk sajátos vonásaival, hanem elismeréssel fogadjuk. (Hát nem erre vágytunk? Hogy elbûvöljük és felcsigázzuk a másikat, ahelyett hogy a különbözõségünkkel nyaggatnánk?) Ez az erõ árad a kis vadócból. Könyvemmel azt szeretném megmutatni, hogyan fogadhatjátok be õt az életetekbe, s hogyan válik minden egyértelmûvé egyetlenegy kérdés által: akarom? Így teremt10
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 11
hettek magatokban rendet és nyugalmat, hogy azután ismét tettre kész nõvé váljatok. Persze, én más szemmel nézek Manja kis vadócára, mint õ maga, és csak arról írhatok, amit jómagam megértettem, amit bennem megérintett. Hihetetlen erõt ad ez a kérdés, hogy akarom-e. Felkelti gyógyító és rendezõ erõinket, s minket is felébreszt Csipkerózsikaálmunkból.
11
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 13
Bevezetõ „Nem idézheti fel magában elégszer az ember a kezdet érzését; a külszín oly kevéssé változik, hisz a világot szívünkbõl formáljuk át, csak legyen új és mérhetetlen, s máris olyan, mint teremtése napján, és végtelen.” Rainer Maria Rilke (1875–1926)1
Kedves Olvasó, milyen gyakran kérded magadtól, hogy bizonyos dolgokat akarsz-e? Nem azt, hogy szabad-e, kell-e, megérdemled-e, megengedheted-e magadnak, hanem hogy akarod-e? Mindannyiunkban él egyfajta bizonyosság, amely segít eldönteni, hogy valami hasznos-e számunkra vagy sem, tehát csakugyan akarjuk-e vagy sem. Nevezd ezt belsõ hangnak, intuíciónak vagy megérzésnek – és képzeld magad elé egy kis vadóc alakjában. Õ aztán nem függ senkitõl, és nincs bûntudata: csakis saját magának, saját életének tartozik számadással. Tudja, mit akar. Közvetlen kapcsolatban áll a benned élõ tudással, a tetteidet vezérlõ hanggal, lelkedbe írt életutaddal és veled született feladatoddal. Nem fél attól, hogy megbánt másokat – ami nem jelenti 1
Rainer Maria Rilke és Anita Forrer levelezése, Kerényi Magda szerkesztésében. Insel, 1982. 13
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 14
azt, hogy bántani akar. Csupán nem hagyja magát. Ismeri és meg is védi saját határait, bájosan, kedvesen vagy világosan és egyértelmûen – aszerint, hogy éppen mire van szükség. Határai rugalmasak, tud igent vagy nemet mondani, és beleegyezése éppoly õszinte, határozott és elkötelezett, mint az elutasítása. De ne félj, ettõl még nem erõszakos vagy önzõ. Csak nem annyira elõzékeny és szolgálatkész – inkább önmaga elkötelezettje. Tisztában van vele, mennyire nagy és szent feladat a saját útját járni azt tudva, hogy sem az életet, sem a teremtést, sem az anyatermészetet, sem a saját lelki békéjét nem szolgálja, ha megpróbál mindenkinek eleget tenni. Komolyan veszi, hogy felelõs az életért, a szeretetért és a saját igazáért, és nem engedi, hogy elõzékenységbõl, szolgálatkészségbõl vagy bármilyen kiszolgáltatottságból elaprózd magad. Komoly segítséget jelent, ha mániákusan segítõkész vagy, ha gyámkodón és fojtogatón szeretsz másokat, ha elhanyagolod magad, ha a benned élõ gyermeket kint felejted az esõn, és még a konyhában eldugult lefolyócsövet is elõbbre valónak tartod, mint a saját igényeidet. A kis vadóc vad – vagyis nem veti alá magát azoknak a társadalmi és erkölcsi normáknak, amelyek úgyszólván ketrecbe zárnak. Csakis az élet, a természet és a szeretet törvényeit szolgálja. Elég szabad ahhoz, hogy minden kérdésben a szívére hallgasson, és annak tanácsát követve úgy döntsön, ahogyan neki a legjobb – ami nem jelenti azt, hogy egyben a legkönnyebb is. Sohasem választja kényelembõl a könnyebbik utat. Célja mindig a gyarapodás és a szeretet. Van ereje kellemetlen döntéseket hozni, ha azok az életet és a szeretetet szolgálják. Bármily rögössé is válik a könnyû út, nem tér le róla, ha érzi, hogy célhoz vezet. Az akarom? nem azt jelenti, van-e hozzá kedvem, hanem hogy meggyõzõdésbõl és az igazam tudatában teszem-e. A kis vadóc mindenkiben benne él, ennélfogva a legváltozatosabb formákban jelenhet meg, egyvalamiben mégis hasonlóvá tesz bennünket: nevezetesen abban, hogy megtanít a saját életünkrõl dönteni. 14
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 15
Miért is van olyan égetõ szükségünk a kis vadócra? Mi tart vissza minket attól, hogy a világ legtermészetesebb módján megkérdezzük magunktól: vajon akarjuk-e azt, ami történik, vagy amire igent mondunk (vagy legalábbis nem mondunk nemet)? Hogyan történhetett, hogy ettõl a magától értetõdõ kérdéstõl ennyire elszakadtunk? A gyerekek egy bizonyos életkorig automatikusan felteszik ezt a kérdést. Hangoskodva adják a világ tudtára, ha valamit akarnak, vagy nem akarnak. Mi miért felejtettük el, hogyan mutassuk ki beleegyezésünket vagy elutasításunkat? Ez utóbbit talán már nem is érezzük, olyan sokszor mondtunk igent, és vágtunk jó képet minden disznósághoz. Vagy azért nem merjük feltenni magunkban a kérdést, mert kényelmetlennek tûnik azt válaszolni: „Hogy akarom-e? Még mit nem!!!?” Azt mondod, mégis állandóan kénytelenek vagyunk olyasmit tenni, amit nem akarunk? Mi lenne a társadalmunkkal, a házasságoddal vagy a munkahelyeddel, ha folyton azt kérdezgetnéd, akarod-e? Fel akarok kelni holnap reggel fél hétkor, hogy kapkodva rendbe szedjem magam, reggelit csináljak a gyereknek, elindítsam az iskolába, aztán a reggeli csúcsforgalmon átverekedve magam, dolgozni menjek? Naná, hogy nem. Hát diétázni, sportolni, lemondani akarok? Vagy akarom kicsípni magam, akarom elfelejteni az álmaimat, amelyekben betoppan a szõke herceg vagy legalább egy normális férfi…? Persze, hogy nem akarom. Akarok takarítani járni, hogy fenn tudjam tartani a lakásomat, hogy el tudjam tartani a gyerekeimet, hogy legalább valami olyasmit tegyek, amitõl munkamániás társadalmunk teljes értékû tagjának érezhetem magamat? Nem, az ég szerelmére, már hogyan is akarnék! Talán jobban érzem magam attól, hogy felteszem ezeket a kérdéseket, és mindegyikre nemmel kell válaszolnom? Nem. Sõt: ilyenkor tehetetlennek, csalódottnak, kiszolgáltatottnak érzem magam. Hát akarom én, hogy beteg legyen a férjem, és ápolnom kelljen idõs édesanyámat? (Félre ne érts, kérlek. Természetesen gondoskodni akarsz róla, de nem tudod elviselni, hogy beteg, vagy egyszerûen csak rád szorul. A benned élõ gyermek minden bizonnyal pánikba esik, ha neked kell ellátnod az 15
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 16
édesanyádat, ahelyett hogy õ gondoskodna rólad. Ilyenkor van szükséged a kis vadócra, mert neki elég ereje jut mindkettõtökre: édesanyádra és a benned élõ gyermekre is. Ráadásul nyitott minden használható megoldásra.) Akarom, hogy a gyerekem füvezzen, és soha ne legyen elég pénzem? Akarok túl sokat enni, dolgozni, cigizni? Akarok depressziós lenni? Akarom, hogy ne érezzem jónak magam semmire? Tényleg szingli akarok lenni, tényleg ezzel a pasassal akarok élni…? Nem! Más tekintetben is csak gondot okoz ez az akarom-e. Akarok ma este lazítani, hogy végre ne a családomat istápoljam? Akarok felhagyni a munkával, hogy sokkal lényegesebbnek tûnõ dolgokkal foglalkozhassam – hogy írjak, fessek, táncoljak, bioboltot nyissak vagy állatvédõ legyek? Akarok azzal a szemközti, jóképû férfival kávézni, és ki tudja, még mi mindent csinálni, noha tudom, hogy a férjem ennek korántsem örülne? Meg akarom venni az utolsó filléreimen ezt a méregdrága, pazar ruhát, hogy ismét fenséges jelenségnek lássam magam, nem úgy, mint otthonkában? Igen… az igazat megvallva, IGEN … De HOGYAN ? Szóval, mitévõk legyünk? Itt van bennünk ez a kis vadóc, ez a hihetetlenül mély és eleven erõforrás, amely csak arra vár, hogy igénybe vegyük. És itt a világban hánykolódó életünk, többé-kevésbé megrekedve, legalábbis minden olyan téren, ahonnan a kis vadócot számûztük. Mi lenne, ha óvatosan, lassan, lépésrõl lépésre átadnánk neki az irányítást? Ez persze csak úgy sikerülhet, ha megtanulunk bízni benne, ha jótékony erõnek tartjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy a mi pártunkon áll, és ha valaki, akkor õ igazán tudja, mi hiányzik a boldogságunkhoz. Az Anonim Alkoholisták minden összejövetelükön így imádkoznak: „Uram, adj derût, hogy elfogadjam a megváltoztathatatlant, bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.” 16
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 17
Ha egyszer próbaképpen a kis vadócra bíznánk azokat a dolgokat, amelyekhez össze kell szednünk a bátorságunkat, máris továbbjutottunk egy lépéssel az önállóság útján, nem? Nem tudod megakadályozni, hogy a férjed megbetegedjen, hogy elveszítsd a munkahelyed, hogy ápolnod kelljen idõs édesanyádat. Nem tudod ellenõrzésed alatt tartani a sorsot. De életed számos területén dönthetsz úgy, hogy eztán másképpen viselkedsz bizonyos helyzetekben. Bizonyára módodban áll nemet mondani – vagy éppen igent! Bizony, sokszor számításon kívül hagyjuk az igent: nem hisszük, hogy nekünk is járhat valami jó. Vagy drágálljuk, vagy félünk, hogy túlságosan elkötelezzük magunkat valaki vagy valami mellett, ha igent mondunk. Tény, hogy néha tényleg nagy árat kell fizetni egy igenért; de ezt idejében megsúgná a kis vadóc, és akkor a válaszod máris „nem” lenne. Látom, hogy ez így túlságosan elvont. Nézzünk hát egy példát! Hétfõ reggel van. Felkelsz; a napodat alaposan átgondoltad. Semmi gond: tudod, hogy amit mára terveztél, el is végzed, ha nem jön közbe semmi. Fõzöl egy kávét, nyugodtan elkortyolgatod, mert hiszen ezt is eltervezted (gratulálok!), még egyszer végiggondolsz mindent… oké, menni fog, de most indulnod kell. Ekkor megszólal a telefon. Nem akarod felvenni, mert igazság szerint már házon kívül kellene lenned, hogy mindent idõben elintézhess. Ideges leszel, mert minden elvesztegetett perc számít – és még kilenc óra sincs. A kijelzõre pillantasz – jaj, ne! A legjobb barátnõd az. Éppen válik, és sürgõsen szüksége van rád. Ha most felveszed, elkésel. Ha nem veszed fel, furdalni fog a lelkiismeret. De persze felveszed, és reméled, hogy hamar végeztek. Közben azon rágódsz, hogyan érhetnél be mégis idõben, és azzal nyugtatgatod magad, hogy az a tíz perc nem számít; máskor úgyis mindig pontos vagy… Mérges vagy a barátnõdre, amiért annyit problémázik, dühös vagy az életre, hogy így keresztülhúzta a számításaidat, és megint úgy érzed, 17
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 18
hogy magadra soha sincs idõd – közben pedig a panaszáradatot hallgatod, és igyekszel vigasztaló szavakat találni. Rémes egy példa, ugye? Pedig, sajnos, teljesen hétköznapi… Mikor avatkozhatott volna közbe a kis vadóc, mikor kellett volna megkérdezned, hogy akarom-e? Természetesen akkor, amikor az élet közbeszólt, vagyis amikor megszólalt a telefon. Biztosan fel is merült benned a kérdés, de nem vártad meg a választ, hanem automatikusan reagáltál, ugye? Valószínûleg érezted is, mit kellene felelned, de (érthetõ módon) mégsem így tettél… Mi lett volna a saját igazad? Többféle válasz létezik, aszerint, milyenek az életkörülményeid és a lehetõségeid. Hiszen mindkét ügy fontos: a munkád és a barátnõdnek nyújtott érzelmi támogatás is. De nem mindegy, hogy a barátnõd mindennap felhív-e, és lelki szemetesének használ, mert nem hajlandó kézbe venni az élete irányítását, vagy pedig valóban sürgõs és rendkívüli esetrõl van-e szó. Honnan tudhatjuk? Nos, a kis vadóc tudja. Ha az jut eszedbe: „jaj, már megint…”, akkor biztos lehetsz benne, hogy csak az erõdet pazarolod. Ha most megkérdezed, akarom-e?, világosan érezni fogod, hogy nem, még ha bánt is miatta a lelkiismeret. Veheted hát a táskádat, és mehetsz, a barátnõdet legfeljebb felhívod a mobilodról, és megbeszélitek, mikor találkozhatnátok. Vagy, ami még jobb és hatásosabb: gondolatban fényt és áldást küldesz neki. A saját ügyeiddel foglalkozol, és bízol benne, hogy valahonnan megkapja a segítséget. Ha hiszel az ilyesmiben, akkor az õrangyalától is kérhetsz számára erõt és vigaszt, vagy elmondhatsz érte egy imát. (Kimutatták, hogy azok a betegek, akikért imádkoznak, gyorsabban gyógyulnak, mint azok, akikért nem. Még akkor is, ha a betegek nem tudtak róla, vagy nem hittek Istenben.) Ám ha veszélyt sejtesz, és a napi programod magától háttérbe szorul, akkor égetõen fontos és halaszthatatlan a baráti segítség. Akkor 18
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 19
a kis vadóc is így válaszol a kérdésre: „Hát persze!” Ebben az esetben nem izgatod magad amiatt, hogy elkésel, és nem idegeskedsz, mert felállítottál egy fontossági sorrendet, és vállalod a felelõsséget, amiért elõször a barátnõddel beszélsz. Az akarom-e? lehetõvé teszi, hogy magadra vedd és viseld döntéseidért a felelõsséget, és ne érezd magad a lelked mélyén áldozatnak. Nézzük hát végig közösen az élet néhány területét, és lássuk, miféle belsõ késztetés akadályoz meg abban, hogy a kis vadóc szavát kövesd. Gondoljuk végig együtt, hogyan viselkedhetnénk másképpen azokban a helyzetekben, amikor a lelkünk mélyén félünk, sérelmeket táplálunk vagy mozdulatlanságba dermedtünk. Ha a saját szándékunkat kívánjuk szemügyre venni, természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az alábbi kérdéseket sem: Számít-e egyáltalán, hogy valamit akarok-e vagy sem? Hát nem azt foglaljuk imádságainkba, hogy legyen meg Isten akarata? Nem ítélkezem is egyben az eseményekrõl, ha mérlegelem õket? Nem fenyeget a tévedés veszélye, ha folyton azt kérdezem, hogy akarom-e? Nem válok ettõl döntésképtelenné? És mi van akkor, ha ellenérzésem van, de a körülmények mégis rákényszerítenek? Nos, a kis vadócot nem érdekli, hogy a kívánságai teljesíthetõk vagy illendõk-e. Õ csupán a saját igazadat tolmácsolja. Hallgatsz-e rá vagy sem, az attól függ, mennyire vagy hajlandó feladni a kényelmedet, és követni az élet által mutatott új utakat. A kis vadóc nem hagyja magát ellenõrizni, és fütyül az úgynevezett okos érvekre, amelyekbõl csak úgy süt a félelem. Õ csak megmutatja, mi az, amire valóban vágysz. Ha teret engedünk neki, magától értetõdõen felhívja figyelmünket mindarra, ami nem illik hozzánk, vagy nem felel meg valódi vágyainknak. Nem kell mást tennünk, mint odafigyelni rá. A kis vadóc igazi társas lény, de nem hajlandó kényelmes kompromisszumokra, és biztos, hogy nem híve a függõ viszonyoknak. Nem csókolja meg elvarázsolt hercegben reménykedve a békát, és nem 19
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 20
dolgozik olyan helyen, ahol nem becsülik meg. Nem rámol folyton szolgaként a gyerekei után, nem hagyja magát kihasználni, és esze ágában sincs megfelelni semmilyen képnek. Ugyanakkor habozás nélkül vállalja a megmérettetést, és ha egyszer igent mondott, szívvel-lélekkel áll a szavának. Ha teret engedsz neki, búcsút mondhatsz a félmegoldásoknak. Nem anyáskodik a gyerekei felett, de mindig mellettük áll, ha érzi, hogy szükség van rá. A természetes ösztöneit és a szívét követi, akár „kívánatos” ez „pedagógiailag”, akár nem. A kis vadóc egyszerûen olyan, amilyen, és ezt a környezete veheti, ahogyan akarja. Õ mindenesetre a saját ösztönét, saját csalhatatlan, belsõ útmutatóját követi. Ha rá hallgatsz, az õ megérzéseire hagyatkozol, hamarosan rájössz, miben vagy túl szelíd és alkalmazkodó, mikor fogod be a békesség kedvéért a szád, mikor hagyod félelmedben kizsákmányolni magad, és miben fogod vissza az ösztöneidet. A kis vadóc jól ismeri a benned élõ, erõtõl duzzadó õsi aszszonyt, ezt a zabolátlan, szabad, szenvedélyes és szeretõ, eleven lényt, aki tisztában van saját bûverejével, és pontosan tudja, mikor éljen vele. Kerüljünk hozzá közelebb, és ismerkedjünk meg vele, hogy elvarázsolhassa az életünket. Vagy inkább azt kívánjuk, hogy oldozzon fel a varázslat alól, oldja fel a ránk nehezedõ átkot, hogy végre magunkra találjunk? Akkor bontsd szét illedelmesen összefont hajadat, rázd meg a tökéletesre fésült frizurád, rúgd le az elegáns tûsarkút, és kövesd õt az igazi életerõtõl burjánzó tájakra!
20
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 21
A kis vadóc világa
allod a fanfárokat? Látod a lobogó fáklyákat? Érzed a kis vadóc világában uralkodó elevenséget, szabadságot, meleget, szeretetet és gyengédséget? Ez a szív birodalma. Nem az érzelmeké, nem az értelemé, hanem a valódi erõé, az igazi szabadságé. Azé a szabadságé, amely mer egyértelmû lenni, határokat szabni, nemet mondani; és azé is, amely megértõ, megbocsátó, és a dolgok mélyére lát. Ha a szívé a szó, elcsöndesül az emberben minden panasz, fölényeskedés, félelem és görcs. Ilyenkor a teljesség tudatában cselekszünk.
H
„Megértõ vagyok és megbocsátok, felejtek és küzdök, nem adom fel. Az életet szolgálom – nem a félelmeidet, a kényelmedet, a lustaságodat, a hazugságaidat. Az igazság szolgálatában állok, és megmutatom az élet minden vetületét. A dolgok mélyére tekintek, és még azon is túl, a dolgok mögé és köré. Tudom, amit tudok, és addig nem nyugszom, amíg fel nem rázlak az ájultságból. Azzal adom vissza a szabadságodat, hogy a következményekkel mit sem törõdve vállalom az igazságot, még ha kényelmetlen is. Nemet mondok, ha úgy gondolom, de nem félek az igentõl sem, ha az a szeretet és a szüntelenül áradó élet szolgálatában áll.” Hunyd be, kérlek, a szemed, és engedd, hogy a kis vadóc megmutatkozzék elõtted. Kérd, hogy jelenjen meg. Hol érzed õt a testedben? A méhed legmélyén, a szívedben vagy az egész testedben, netán a talpad alatt, amint összeköt a földdel? Jól nézd meg õt! Milyen? Mindannyiunkban más kép él róla. 21
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 22
Most kérd meg, mutassa meg az erejét. Lehet, hogy sokkal kevésbé érzelmes vagy szentimentális, mint hinnéd. De az is lehet, hogy nagy-nagy szeretetet és világosságot érzel, amikor vele találkozol. Kérdezd meg, mit akar, és mit tehetnél, hogy jobban érezd a jelenlétét. Kérdezd meg, hol van jelen máris az életedben. Milyennek látod? Felismered? Az sem baj, ha nem, hiszen voltaképpen energia õ; nem kell, hogy arca legyen. Lehet, hogy inkább féktelen, szabad erõként észleled magadban. Hadd mutassa meg a birodalmát! Kérd ki véleményét a gondjaiddal kapcsolatban, s közben figyelj magadba. Talán nem úgy válaszol, ahogyan várnád: kevésbé lesz romantikus vagy szigorú, sokkal inkább eleven és gyakorlatias. Gondolkodása nem fekete-fehér. A kis vadóc számára az élet mindig végtelenül összetett és árnyalatokban, lehetõségekben gazdag. Együtt rezdül, együtt mozdul vele. Tudja, hogy minden dolog bûvös életet él, és mindennek megvan a maga ideje. Tudja, hogy életedet nem kell ellenõrzésed alatt tartanod, s hogy az akarom-e? kérdés célja nem az, hogy dogmatikussá válj, hanem hogy el tudj igazodni. Nézz rá, érezd meg magadban! Milyen érzés? Mi változik, mit érzel a kis vadóc láttán? Engedd, hogy átjárjon az energiája! Kérdezd meg tõle, miként cselekedne, és milyennek látja a dolgokat. Õ irányt ad az erõidnek, tanít és tisztáz, sõt a légvárakat is lerombolja. Talán nem is olyan, mint amilyennek vártad: elszánt azokban a kérdésekben, amelyekben bizonytalan vagy, ellenben elnézõ ott, ahol mérgedben vagy sértõdöttségedben egyetlen huszárvágással intéznél el mindent. Együtt él a föld ritmusával, a szerves változásokkal, és nem a képzeletébõl táplálkozik, hanem ismeri a növekedés és a fejlõdés valódi mozgatórugóit, és tudja, miként bontakoztassa ki a dolgokat. Tudja, milyen gyomok fojtogatják lelked bimbózó rózsáját, milyen táplálékra van szükséged, hol lazíthatsz és engedheted el a gyeplõt. Õ vigyázza benned azt a kertet, amelyben álmaid virulnak s érnek, hogy learathasd 22
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 23
õket, amikor eljõ az idõ. A maguk valójában vagy átvitt értelemben ismeri a föld és a gyógynövények erejét, a varázslatot és a szertartásokat. Engedd, hogy kimutassa erejét, és részt vegyen az életedben; kérd, hogy tegyen az érdekedben akkor is, ha bûvös erejét nem egészen érted. Nem is kell értened; elég annyit tudnod, hogy belõled fakad. Elég csupán megkérned, hogy keljen életre, s követhesd rezdüléseit. Õ habozás nélkül bepiszkolja a kezét, ha tenni kell; nem átall a földben turkálni, és mindent megtesz azért, hogy az álmaid itt, a földön valóra váljanak. Nem ragaszkodik semmilyen eszméhez, de tudja, mi legyen a következõ lépés, és mikor mit kell tennie. Kellõ ereje, türelme és bátorsága van ahhoz, hogy a fejlõdés törvényeit kövesse. Akár a jó kertész, aki tudja, hogyan távolítsa el a csigákat, és mikor melyik növénybõl szedhet, a kis vadóc is úgy gazdálkodik bensõd birodalmában, hogy az álmaid, a céljaid és a feladataid megfoganjanak és valóra váljanak. Megsúgja, mikor kezdj bele egy kapcsolatba vagy tégy pontot a végére, mikor válts munkahelyet vagy cserélj lakást, mikor lehet vagy kell egy bizonyos viselkedésmódon változtatnod. Közvetlenül érzékeli életed ritmusait, felismeri a jelzéseket, tudja, mikor jön el valaminek az ideje, és erõt is ad a cselekvéshez. Ha õrá hallgatsz, saját erõiddel összehangolva élheted az életed. Azt teszed, amit helyesnek érzel, ha érted, ha nem, és éppen ezáltal bontakozhat ki életed a legnagyobb harmóniában, s a maga teljes szépségében. Döntsd hát el, megbízol-e benne. Találd meg, hol vesz máris tevékenyen részt az életedben. Kérd, hogy mutassa meg, hol találkoztál már az erejével. Talán nem mindig követi a tudós könyvek tanácsait, hiszen számára jó és rossz nem létezik. Ha megbízol benne, búcsút kell venned azoktól, akik megpróbálják rád erõltetni a saját elképzeléseiket. A kis vadóc kizárólag a föld és a növekedés természetes törvényeihez igazodik. Nem érdekli, mit gondolnak róla, mert erejét abból a tudásból meríti, hogy részese egy nagyobb törvénynek, egy kimeríthetetlen és hatalmas erõforrásnak. Az életet szolgálja, és csakis az 23
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 24
életet, sohasem a félelmet, sosem az életrõl szõtt csalóka álmokat, sosem az elferdült eszméket. A kis vadóc az a vezérfonal, amely visszavezet saját erõidhez, hogy érezd, milyen rátermett vagy; tudd, hogy jó nyomon jársz, a dolgodat teszed, és az isteni terv hasznos, pótolhatatlan része vagy. Vegyük hát szemügyre az életedet. Lássuk, mely területén fejtheti ki a kis vadóc ténykedése áldásos, gyógyító hatását. Kérd, hogy tartson veled, és lebbentse fel elõtted az igazi teljességet elfedõ fátylakat.
24
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 25
Elvarázsolt királyfik és igazi királyok
z elsõ, akivel belsõ tájainkon találkozunk, a királykisasszony, aki kétségbeesetten próbálja csókjával királyfivá varázsolni a békát. Hány férfit próbáltál már meggyógyítani, engedve, hogy bármit megtegyen veled, még ha fájdalmat okozott is? Hányszor hitted, hogy elõbb-utóbb majd kinövi magát, ha eléggé szereted, s végre azzá válik, akire szükséged van? Ha figyelmesen elolvassuk a Békakirály címû mesét, kiderül, hogy csókról szó sincs: a királykisasszony falhoz vágja a békát, és ettõl szûnik meg a gonosz varázs! A mesének bizonyára számos változata létezik; én ezt az interneten találtam, és bizony, nagyon tetszik, mert világosan megmutatja, néha milyen bután viselkedünk.
A
Egy kis szívességet kérünk a békától – az pedig máris elszemtelenedik. Ismerõs? Elmész egy férfival vacsorázni, és azt hiszed, hogy jó tanácsokkal a tarsolyodban végig kell hallgatnod, amint elmeséli az egész életét, sõt vigaszt kell nyújtanod számára, méghozzá nemcsak érzelmileg, hanem testileg, nevezetesen szexuális szolgáltatás formájában is. Talán túlzó a példa, de biztosan tudod, mire gondolok. Mit meg nem teszünk egy kis törõdésért és gyengédségért? Meddig bábáskodunk egy érzelmileg nehéz esetnek tûnõ férfi körül, hogy végre képes legyen egy kis szeretetre, igaz? Szólj, ha tévedek, de nem kerül túlságosan is sok fáradságodba, hogy az uraság végre megnyíljon egy kissé? Nem vagy a lehetõ legfigyelmesebb, édesebb, érzékibb és megértõbb, csak hogy a csigaházából kicsalogasd? Nem tagadod meg a saját igényeidet, véleményedet, érzéseidet és kiváltképpen az erõdet, 25
A kis vadoc leadas.qxd
4/6/2009
11:11 PM
Page 26
az indulataidat, a határaidat, csak hogy közeledhessen? Te is azt hiszed, hogy a férfiak visszarettennek a túlságosan is erõs nõktõl, ezért vissza kell fognod magad? Mindezt megteheted, ha jólesik, de ettõl még ugyanúgy nyakig vagy a pácban. A férfi nem bankszámla, amelyre elõször pénzt kell utalnod, hogy késõbb valamennyit felvehess. És nem is félénk nyulacska, amely visszariad, ha nyíltan, erõnk teljében mutatkozunk meg elõtte. A kis vadóc az ilyesmibe soha nem egyezne bele – szeretettel és a legnagyobb megbecsüléssel faképnél hagyná a megszeppent nyulat. Tudod, miért van ez: még mindig azt a szeretetet és törõdést igyekszünk kicsikarni – csak most éppen a férfiból –, amit az édesapánktól nem kaptunk meg. Ezt persze mi is tudjuk. És felhagyunk vele? Dehogy! Hátha ez egyszer mégis a királyfi az! Ezúttal talán érdemes! Hátha lesz olyan jó, és kihozza az aranygolyóbist a kútból. De mondok én neked valamit: az igazi elvarázsolt királyfi nem vár tõled ellenszolgáltatást! Nincsenek tolakodó elvárásai, hanem egyszerûen csak kihozza a kútból a golyóbist, és örül az örömünknek. Nem használja ki a szorult helyzetünket. Hát persze, hogy hálából önként is megcsókoljuk! És ha ettõl csakugyan királyfivá változik, akkor csak még jobb! De nincs is szükség varázslatra, hiszen már így is királyfiként viselkedett. Erre kell tehát figyelnünk: az igazi királyfi királyfiként viselkedik, bárhogyan nézzen is ki. A kis vadóc megmondaná a magáét a békakirálynak, ha az a tányérjából próbálna enni, és az ágyában akarna aludni. És erre mi történik? Abban a pillanatban, amikor a királykisasszony ellenszegül, és az akarom-e? kérdésre határozott nemmel felel, vagyis a békát falhoz vágja, megszûnik a gonosz varázslat! Hogyan is van ez? Lehet, hogy éppen azzal váltjuk meg a férfiakat (már ha egyáltalán megváltjuk), ha meghúzzuk a határainkat, és kimutatjuk a valódi erõnket? Ha sem túl megértõk, sem furcsán, dacosan, már-már férfiasan agresszívek nem vagyunk, hanem meghúzzuk a saját nõi határainkat, amelyeket a kis 26