Tartalomjegyzék
Előszó .............................................................................................................................................. 10
I. RÉSZ: A KÖVEK VILÁGA 1.1 AZ ÁSVÁNYOK KIALAKULÁSA .............................................................................. 17 Kezdetben volt a magma ....................................................................................................... 17 Primer képződés: A magmás kőzetek és a primer ásványok ........................................................................... 18 Szekunder képződés: Az üledékes kőzetek és a szekunder ásványok .................................................................. 23 Tercier képződés: A metamorf kőzetek és a tercier ásványok......................................................................... 26 A kőzetek körforgása ............................................................................................................. 29 A kőzetképződési elvek szerepe a kőgyógyászatban ........................................................ 31 A magmás kőzetek és a primer ásványok gyógyhatásai .................................................. 32 Az üledékes kőzetek és a szekunder ásványok gyógyhatásai .......................................... 33 A metamorf kőzetek és a tercier ásványok gyógyhatásai ................................................ 35 A kőzetképződési elvek alkalmazása ................................................................................... 36 1.2 A KRISTÁLYOK ................................................................................................................. 39 A kristályok felfedezése ......................................................................................................... 39 A kristályrendszerek............................................................................................................... 43 A kristályszerkezet mint életmód felfedezése ................................................................... 46 A kristályszerkezetek hatásai ................................................................................................ 74 A kristályszerkezetek alkalmazása ....................................................................................... 77 1.3 AZ ÁSVÁNYI ANYAGOK .............................................................................................. 79 Az anyagtan ............................................................................................................................. 79 Az anyagok felépítése............................................................................................................. 80 Az ásványi anyagok tulajdonságai ....................................................................................... 86 Az ásványi anyagok hatásmechanizmusa ........................................................................... 98 Az ásványi anyagok gyógyhatásai......................................................................................100 Az ásványi anyagok alkalmazása........................................................................................113
7
1.4 AZ ÁSVÁNYOK SZÍNE.................................................................................................115 Fény és szín.............................................................................................................................115 Az ásványszínek kialakulása ...............................................................................................119 Az ásványszínek hatásai.......................................................................................................121 Színgyógyítás ásványokkal .................................................................................................127
II. RÉSZ: KŐGYÓGYÁSZAT 2.1. A FÉNY MINT JELENSÉG.........................................................................................131 Az ásványok gyógyhatásának háttere ...............................................................................131 2.2 AZ ANALITIKUS KŐGYÓGYÁSZAT ...................................................................135 Analitikus kőgyógyászat: az ismert gyógykövek rendszertana ...................................137 2.3 AZ INTUITÍV KŐGYÓGYÁSZAT ..........................................................................155 2.4 PRAKTIKUS TANÁCSOK ..........................................................................................169 A „megfelelő” kő ...................................................................................................................169 Variációk és lehetőségek ......................................................................................................171 Gyakorlati alkalmazás ..........................................................................................................174 Tisztítás és ápolás .................................................................................................................181 A gyógykövek segédeszközök ............................................................................................183
III. RÉSZ: GYÓGYKÖVEK A drágakövek gyógyhatásai..................187 Achát ........................................................190 Akvamarin ...............................................192 Aktinolit ..................................................194 Amazonit .................................................195 Ametiszt ...................................................198 Ametrin ....................................................200 Antimonit................................................202 Apatit ........................................................204 Apofillit ....................................................206 Aragonit ...................................................208 Aventurin .................................................210 Azurit........................................................211 Azurit-malachit ......................................212 Berill (Aranyberill, Bixbit, Heliodor) 214 Biotit .........................................................216 Boji ...........................................................218 Borostyán .................................................220 8
Cirkon ......................................................222 Citrin ........................................................224 Dioptáz ....................................................226 Disztén (Kianit) .....................................228 Dolomit ...................................................229 Dumortierit .............................................232 Epidot .......................................................233 Faachát .....................................................236 Fluorit .......................................................238 Füstkvarc ..................................................242 Gránát.......................................................244 Gyémánt...................................................250 Hegyikristály ...........................................254 Heliotrop .................................................256 Hematit ....................................................258 Holdkő .....................................................260 Jáde ............................................................262 Jáspis .........................................................264
Kalcedon (dendrit-) ..............................268 Kalcedon (kék) .......................................270 Kalcedon (réz-).......................................273 Kalcedon (rózsa-)...................................274 Kalcedon (vörös)....................................276 Kalcit ........................................................278 Karneol.....................................................280 Karoit (Csaroit) .....................................282 Kiasztolit..................................................284 Krizoberill................................................285 Krizoberill (Alexandrit)........................286 Krizokoll ..................................................288 Krizopráz .................................................290 Kunzit .......................................................293 Labradorit (Spektrolit) .........................294 Lapis lazuli ...............................................296 Larimár (Pektolit) ..................................298 Lepidolit ..................................................300 Magnezit ..................................................301 Malachit ...................................................302 Márvány ...................................................306 Megkövesedett fa ...................................308 Mohaachát ...............................................310 Moldavit...................................................311 Mokait ......................................................312 Morganit ..................................................314 Napkő .......................................................316 Nefrit ........................................................317 Obszidián ................................................318 Ónix ..........................................................322 Opál ..........................................................324 Opál (kriz-) .............................................326 Opál (rózsa-) ...........................................328 Opál (tűz-)...............................................329 Opál (zöld) ..............................................330 Peridot (Olivin, Krizolit) .....................332 Pietersit ....................................................334
Pirit ...........................................................336 Prázem ......................................................338 Prehnit......................................................340 Riolit (Szemjáspis / Leopárdjáspis)....342 Rodokrozit ..............................................344 Rodonit ....................................................346 Rózsakvarc ...............................................348 Rubin ........................................................350 Rutilkvarc ................................................351 Smaragd....................................................352 Sólyomszem.............................................354 Szardonix .................................................356 Szerpentin ................................................358 Szfalerit ....................................................360 Szodalit.....................................................362 Szugilit......................................................364 Thulit ........................................................365 Tigrisszem................................................366 Tigrisvas ...................................................368 Topáz ........................................................369 Topáz (birodalmi)..................................370 Turmalin és turmalinkvarc ...................372 Türkiz .......................................................378 Variszcit ....................................................380 Zafír ..........................................................381 Zoizit ........................................................382 Színes ábramelléklet ..............................384 FÜGGELÉK Szinonimajegyzék ..................................386 Terápiajegyzék ........................................388 Információ, tapasztalatcsere, rendezvények...........................................403 A szerzőről ...............................................404 A fényképészről ......................................404 Kiegészítő irodalom...............................405
9
Előszó
A kövek már a legkorábbi emlékeimben is elválaszthatatlanul összefonódnak a folyó vízzel, és azon belül is főként a hegyi patakokkal, amelyek folyását mindig próbáltam valahogy irányítani a bennük talált kavicsokkal: a nagy folyamokat kisebb erekre bontani, majd azokat kicsit odébb újraegyesíteni, gátakat emelni és vízeséseket létrehozni, vagy csak egy nyugodt medencét kialakítani egy-egy sebesebb folyású áramlat közepén. Ehhez pedig a kövek voltak a legkedvesebb eszközeim. Míg mások ágakkal vagy földdel igyekeztek erősíteni az építményeiket, számomra ezek legvégső szükségmegoldásnak számítottak; mindig igyekeztem kizárólag kövekkel megoldani mindent, amit csak lehetett. Ezirányú, rengeteg nadrágot átáztató és szüleim béketűrését is megannyiszor próbára tevő elfoglaltságaim nyomán szerettem meg igen gyorsan és egyre jobban a köveket: először a pöttyös, csíkos vagy egészen egyedi erezettel átszőtt folyami kavicsokat, később minden más különleges színű vagy formájú kőzetet is. Egyre erősödő gyűjtőszenvedélyemet szerencsére szüleim is aktívan támogatták, türelmesen hordva haza a legújabb szerzeményeimet. Így történt, hogy 1972 nyarán egy dél-tiroli görgetegmezőn egy egészen különleges kőre bukkantam: szokatlanul szögletes és éles volt, vörösesbarna foltokkal tarkított, és rendelkezett valamiféle csillámló bevonattal is. Röviden, más volt, mint a többi. Túl szabályos, túl precíz vonalú ahhoz, hogy kő lehessen – legalábbis az én addigi ismereteim szerint. Először egy cserépdarabnak gondoltam, és elhajítottam, azonban amikor néhány perccel később újra belebotlottam, eltettem a többi közé. És bár a vakáció hátralevő részében többet nem foglalkoztam vele, ott lapult a kincseim között, melyeket aztán megmutattam a legjobb barátomnak, Thomasnak is. „Nahát, honnan szereztél gránátot? – kérdezte. – Gránátot? – kérdeztem vissza. – Honnan tudod, mi ez?” Ő pedig egy vékonyka, keménykötésű zsebkönyvet nyomott a kezembe, Kis ásványkönyvecském címmel, amelynek az egyik képe egyértelműen igazolta, hogy ez valóban egy különlegesség; nem egyszerű kő, hanem gránát. Erre a kis ásványkönyvecskére természetesen jómagam is igényt tartottam – és egy egészen új világot fedezhettem fel az útmutatásával, jelesül az ásványokét. Megtudhattam belőle, hogy minden kő ásványokból áll; legalább egy, de inkább több fajtából, amelyek általában észrevétlenek maradnak, és csak igen ritkán rendeződnek olyan szép, színes, látványos és egységes egésszé, 10
mint ahogyan történt az én gránátom esetében. Megtudtam továbbá azt is, hogy az ásványok növekednek és fejlődnek; aprócska csíraként kezdik, soksok év alatt egyre jobban gyarapodnak – és teszik ezt mindvégig bizonyos szabályszerűségek mentén, precíz és szabályos alakzatokat alakítva ki így. Ezeket az alakzatokat nevezzük – tudtam meg szintén a könyvből – kristályoknak, amelyeket mindössze hét különböző típusra oszthatunk fel. Így vonultak be tehát a kristályrendszerek, az ásványi anyagok, a Mohs-féle keménységi skála és az ásványrendszertan már gyermekkorom nyolcadik életévébe – amelyekből aztán egy újabb szenvedély született, az ásványgyűjtés. Elég volt a „közönséges” kövekből, most már ásványok kellenek! Átálltam tehát a célzott gyűjtésre, évről évre gyarapítva az ásványtani könyvállományomat. A népfőiskolával aztán különféle kőfejtőkbe is eljutottam, amit pedig magam nem tudtam fellelni sehol sem, azt kérhettem ajándékba szüleimtől és rokonaimtól karácsonyra vagy születésnapomra. Kár, hogy akkoriban még nem volt túl sok ásványüzlet. Mindennek ellenére azonban az évek során szépen gyarapodott az ásványgyűjteményem, s a gyerekeknek szánt „tudományos készletekből” össze is állítottam szüleim fűtőpincéjében az első „ásványtani laboromat”, melyben szorgosan ellenőriztem, vizsgáltam, osztályoztam és preparáltam a különböző példányokat. Nem csoda tehát, hogy az iskolában az e témához legközelebb eső kémia lett a kedvenc tárgyam, ami elég hathatósan alá is támasztotta a jegyeim átlagát, majd az iskola végeztével az egyetemen is folytattam kémiai tanulmányaimat. Itt azonban hidegzuhanyként ért a kiábrándulás. Az ottani kémia egy hideg, száraz és steril világba vezetett, aminek egyáltalán semmi köze nem volt a folyami kavicsok szépségéhez vagy az ásványok csodáihoz. Minden varázsától megfosztotta a világot az a szemlélet, miszerint az egész pusztán egymással véletlenszerűen ütköző és reakcióra lépő részecskék összessége. Nem lehet, hogy csak ennyi az egész, gondoltam magamban, és rövidesen meg is szakítottam a tanulmányaimat. Az ezt követő időszakban arra a kérdésre próbáltam választ találni, hogy valóban csupán véletlenszerű mutációk hosszú sorozatának eredményei lennénk-e mi emberek, vagy mégis különleges eredetű szellemi lények vagyunk? Vajon A szerző hatévesen, kőgyűjtés közben 11
ez a Föld a maga minden szépségével és borzalmával csupán egy kósza bolygó a mindenségben, vagy mégis van célja és értelme a világnak? Elkeseredett harc dúlt bennem a materializmus és a szellemi szemlélet között, és ennek megfelelően az életemnek ez a szakasza is igen kaotikusan alakult, balesetek és betegségek sorozatával tűzdelve. Mégis épp ennek köszönhettem azonban a kövek világának egy egészen új szemszögből való felfedezését: 1985-ben ajánlották figyelmembe először egy ásvány gyógykőként való használatát. Ekkor ugyanis sorozatosan visszatérő homloküreg-gyulladásban szenvedtem, amit sem antibiotikumok, sem homeopátiás szerek nem tudtak kikúrálni. Meglehetős szkepszissel fogadtam tehát egy ismerősöm azon megjegyzését is, mely szerint a smaragd jól használható gyulladások ellen. Ekkor még az a nézet uralta a tudatomat, mely szerint a kövek szépek és jók ugyan, de végső soron csupán egyszerű, halott anyagok. Csak az „ártani nem árthat” elv alapján próbáltam ki mégis. Kerítettem magamnak egy smaragdot, sebtapasszal a homlokomra ragasztottam – és lám, tényleg segített! Szó szerint „máról holnapra” véget vetett a betegségsorozatnak. Persze még ekkor is próbáltam puszta véletlennek betudni a dolgot, ám az élmény ehhez túlságosan is döntőnek és egyértelműnek bizonyult. Újfent a kövekhez fordultam, de immár azzal a szándékkal, hogy kideríthessem és megismerhessem az ásványok és drágakövek gyógyhatásait. Beszereztem a témában hozzáférhető összes irodalmat – ami elég könnyű volt, mivel akkoriban igen korlátozott volt még a készlet ezen a területen. Alig néhány úttörő foglalkozott mindössze a kövek gyógyhatásával – és ez a helyzet sajnos mindmáig nem változott számottevően annak ellenére sem, hogy a hozzáférhető irodalom összmennyisége időközben mégis jelentősen feldúsult. A témával foglalkozó kiadványokat alaposabban szemügyre véve, azonban hamar észrevehetjük, hogy a legtöbbjüket egyszerűen másodkézből vett információk egybeszerkesztése révén állították össze, és kevés kivételtől eltekintve egyremásra csak az elmúlt évtizedek úttörőit idézik és másolják újra és újra. A kőgyógyászat irodalmának tanulmányozása során két dologra is felfigyeltem: egyrészt óriási önellentmondásokra a kövek gyógyhatásait és felhasználási módjait illetően, másrészt arra, hogy az ásványok és drágakövek gyógyhatásait szinte minden esetben azoknak a színével próbálták megindokolni. „Tudós-lelkemet” mindkét tényező egyaránt felháborította. Vagy humbug ez az egész, gondoltam, vagy szubjektív élményeket próbáltak itt objektív valósággá általánosítani. Mi több, sok esetben látványosan híján voltak a szerzők az ásványtani ismereteknek is; elvégre az egyes ásványoknak annyi minden más fontos jellemzőjük van még a színükön túl! Kialakulási körülmények, 12
szerkezet és ásványianyag-tartalom mind-mind meghatározó tényezők az egyes ásványok növekedése és a későbbi konkrét megjelenési formájuk szempontjából; kizárt dolog, hogy mindennek mégse legyen egyáltalán semmi befolyása a gyógyhatásukra! Egyelőre azonban nem találtam módot az ellentmondások feloldására, így más természetgyógyászati eljárásokkal kezdtem foglalkozni, és csak úgy „mellékesen” kísérletezgettem az ásványokkal. Ismét egy újabb „véletlensorozat” nyomán kerültem kapcsolatba az akupresszúra japán változatával, a shiatsuval, a kínai orvoslással, valamint számos más hagyományos gyógymóddal. Tudományos ellenpólusként pedig ott volt a természetgyógyász-képzés, aminek szintén megvolt a maga haszna. Wolfgang Bregger docens biztatott ott először arra, még 1988-ban, hogy adjam tovább a kövek terén eddig szerzett tapasztalataimat. Alaposan meg is lepett a rezonancia: akkora érdeklődés mutatkozott a téma iránt, hogy előbb egy szemináriumot hoztunk létre, majd egy kutatócsoportot is, amely 1989 és 1993 között folyamatosan vizsgálta és dokumentálta az ásványok és drágakövek gyógyhatásait. Innentől kezdve újra teljes egészében a köveknek szenteltem magam. A kutatócsoportban a gyógyhatású készítmények tesztelésekor is alkalmazott régi, jól bevált módszerrel vizsgáltuk a köveket: négy-hat héten át hordta a csoport minden egyes tagja ugyanazt a követ, lelkiismeretesen feljegyzett minden megtapasztalt testi, lelki és szellemi hatást, az így összegyűjtött adatokat pedig rendszeres találkozók során egyeztettük egymással. Az eredmények lenyűgözőnek bizonyultak: minden vizsgált kőnél világosan kimutatható volt egy-egy közös nevező a tesztalanyok élményeiben. Olyan tisztán és világosan látszottak az egyezések és a jellegzetességek, hogy immár valóban kizárhattuk a puszta véletlen egybeeséseket. Mivel pedig a résztvevők között volt minden féle és fajta ember, fiatal és öreg, tanuló és nyugdíjas, férfi és nő az élet legkülönbözőbb területeiről, minden esetben könnyen elkülöníthettük az egyes ásványok és drágakövek „tényleges” hatását más külső-belső befolyásoló tényezőktől. A kutatócsoportunk így olyan részletes és átfogó leírásokat produkált, amilyenekkel egyetlen addig hozzáférhető irodalom sem büszkélkedhetett. Ezeket aztán orvosokhoz és természetgyógyászokhoz továbbítottuk felülvizsgálatra, akik így saját praxisukban is ellenőrizhették azokat, s miután tőlük is egyre több pozitív visszajelzést kaptunk, szemináriumok, képzések és előadások formájában már a szélesebb nyilvánossággal is megismertettük az eredményeinket. E kutatások és vizsgálati tevékenységek során az én személyes feladatom az egyes kövek ásványtani adottságai és a dokumentált gyógyhatásai közti összefüggések feltárása volt, amire a kutatócsoport által felhalmozott 13
tényanyag révén végre bőven volt is lehetőségem. Az eredmények pedig be is igazolták az első kőgyógyászati lektűrök olvasgatása nyomán támadt korábbi, akkor még csak eléggé homályos sejtéseimet: Az ásványok és drágakövek gyógyhatásai a színükön túl összefüggenek még a kialakulási módjukkal, a belső szerkezetükkel és az ásványi anyagaikkal is. Ez a négy jellemző külön-külön is vizsgálható, együttesen pedig teljesen egyéni és jellegzetes profilját adja meg minden egyes kőnek. Így fektettük le a kőgyógyászat – a kövek természetének és tulajdonságainak vizsgálatára épülő – alapjait. Egész eddig a köveket általában csupán más gyógyászati rendszerek kiegészítő eszközeként alkalmazták; konkrét felhasználási módjukat is az adott rendszer szabta meg, így általában a hatókörüknek is csupán egy bizonyos szeletét fejthették ki. Mostantól azonban lehetőség nyílt az ásványok és drágakövek hatásának átfogó értelmezésére és az ember lényének teljes egészére – testére, lelkére, szellemére és értelmére – való alkalmazására. Miközben egyre jobban kikristályosodtak az első felismerések, és mind gyorsabban újabb gyümölcsöket is hoztak, eljött az ideje, hogy könyv formájában is közreadjuk az eredményeinket. Mivel azonban a még mindig igen fiatal kőgyógyászatban számos kérdés mindmáig nyitott, a valóságban soha el nem érhető tökéletesség utáni tudattalan vágy nem hagyta, hogy nekikezdjek az írásnak. Úgy éreztem, még több, még pontosabb és precízebb részlet kell, hogy még alaposabb és átfogóbb lehessen a könyv... Ezért ezúton is szeretnék szívből köszönetet mondani kiadómnak, Andreas Lentznek, aki tavaly végre a homlokomnak szegezte a pisztolyt, és barátságos határozottsággal felkért, hogy ugyan legyek már szíves kezembe venni a palát és a krétát – illetve a billentyűzetet. Ahhoz, hogy valóban megérthessük a gyógykövek gyógyhatásait, előbb éppúgy meg kell ismerkednünk a kövek természetével és világával, mint ahogyan a sajátunkéval is. Csak akkor láthatjuk át, hogyan és miként is fonódik össze a kettő egymással. Mivel itteni, földi létünkben vitathatatlanul a kövek az idősebbek, át is engedem nekik az elsőséget.
14
I. RÉSZ
A KÖVEK VILÁGA
15
A Krakatau vulkán éjszakai kitörése Indonéziában, 1993-ban
16
1.1 Az ásványok kialakulása Kezdetben volt a magma
Kezdetben volt a magma. Persze nem mindennek, csak a kövek számunkra jelenleg érdekes világának kezdetén. Földünk gázfelhőből fejlődött porfelhővé, ennek az összehúzódása és összesűrűsödése nyomán tűzgolyóvá, a tűzgolyó pedig forró, nyúlós olvadékból állt. Ez a helyzet máig sem változott túl sokat, mert bár a Föld külső rétegei időközben kihűltek és megkeményedtek, még mindig csupán egy igen vékony héjat alkotnak. Képletesen szólva, a szilárd földkéreg vastagsága pontosan úgy viszonyul a Föld teljes egészéhez, mint egy almahéj az alma teljes egészéhez. Ami bizony nem túl sok! A maradék pedig mindmáig forró, nyúlós és mozgásban van. És ezt a „maradékot” nevezzük ma magmának.
Földkéreg Belső földköpeny
Külső földköpeny Külső és belső földmag
A Föld belső felépítése: a Föld mag ja feltehetőleg fémes anyagokból áll, a földköpeny magmából, a földkéreg pedig (az átmérő kb. 0,1%-a) szilárd kőzetekből
17
Ettől persze nem kell rettegésben élnünk – elvégre még így is több kilométernyi, kiváló szigetelő tulajdonságokkal rendelkező kőzet választja el a talpunkat a magmától. Mindaddig nem is fogunk tehát túl sokat érzékelni a magma mozgásaiból, amíg nem költözünk földrengéses zónába, tektonikus törésvonal (vagyis egy egészen a magmáig leérő hasadék) fölé vagy egy még aktív, időnként kitörő vulkán közelébe. Az ilyen helyektől távol csak nagy ritkán emlékeztet minket egy-egy kisebb földrengés arra, hogy azért nem olyan mozdulatlan a talaj a lábunk alatt, mint amilyennek látszik. Valójában a magma folyamatos mozgásban van a Föld belsejében. Mivel ez a nyúlós kőzetolvadék a Föld középpontja közelében forróbb és könnyebb is, mint a felső régiókban, a forró magma folyamatosan feltör a földkéregbe. Ott aztán lehűl egy kissé, így elnehezül és vissza is süllyed a Föld középpontja felé. Ez a folyamatos keringés – konvekció, hőszállítás – hozza mozgásba a földkérget is, így alakulnak ki azok a törésvonalak, amelyek mentén a földlemezek sodródnak (így például az Atlanti-óceánt kettészelő, Európát és Amerikát egymástól jelenleg is egyre távolabbra taszító törésvonal), és azok a hegységek, amelyek az egymáshoz préselődő lemezek összetorlódásából és felgyűrődéséből keletkeznek (ilyen például a mai napig is emelkedő Himalája). Ahol pedig egy ilyen hasadék egészen a magmáig leér, ott a magmát is feljebb pumpálhatja a Föld belsejében uralkodó nyomás. Ha ténylegesen el is éri így a felszínt, akkor beszélünk vulkánkitörésről. Ez azonban igen ritka; az esetek nagy részében a magma felemelkedés közben még jóval azelőtt kihűl és megdermed, hogy elérhetné a felszínt. Akár kijut azonban, akár nem, a kőzetek és ásványok képződésének első, úgynevezett „primer” szakasza ebben a környezetben játszódik le.
Primer képződés: A magmás kőzetek és a primer ásványok A magmából kialakuló első kőzetek képződési folyamata leginkább a cukorkristályoknak egy túlcukrozott zseléből való kicsapódásával hasonlítható össze. Ugyan ki ne ismerné azt a lenyűgöző jelenséget, amikor minden látható előzmény nélkül szabadon lebegő kristályok jelennek meg a nagyi birsalmasajtjában? No persze nem máról holnapra, de a pincében való hosszabb tárolás nyomán egyszer csak megjelennek – majd egyre nagyobbra nőnek. Mi történik ilyenkor? 18
Egyszerű: főzés közben a hozzáadott cukor még könnyen feloldódott a zselében, mivel a forró folyadékok mindig több szilárd anyagot képesek feloldani, mint a hidegek. Ahogy azonban a zselé hűlni kezd, úgy válik az általa alkotott oldat egyre inkább túltelítetté, vagyis lesz benne egyre több a cukor annál, mint amennyit a kihűlés éppen aktuális szakaszában álló folyadék még fel tud oldani. Így a felesleg kicsapódik, vagyis különválik a zselétől. Először csak egyes apró cukormagvak jelennek meg, majd ezekhez csatlakoznak az újabb és újabb cukorrészecskék; így nőnek mind nagyobbra a cukorkristályok a nagyi pincéjében. Ásvány és kőzet Pontosan ugyanígy zajlik az első ásványok kikristályosodása is a magmából. A magma egy kőzetolvadék, ami annyit tesz, hogy a magas, több ezer fokos hőmérséklete következtében folyékony halmazállapotban tartalmazza valamennyi alkotóelemét. Ahogy a magma hűlni kezd, úgy csökken az oldóképessége is, és kezdenek kiválni belőle az első anyagok, eleinte itt is csak apró csírák formájában, amelyek aztán fokozatosan nőnek egyre nagyobb kristályokká. Ez a folyamat addig folytatódik, amíg minden folyékony alkotóelem meg nem szilárdul. Ha az így eredményül kapott „végtermék” egyetlen, egységes anyagból áll, ásványnak nevezzük, ha különböző anyagok keverékéből, akkor kőzetnek. Hogy e folyamat során mekkorára nőnek az egyes ásványkristályok, az attól függ, milyen gyorsan hűl le a magma, vagyis hogy mennyi ideje van a szóban forgó kristálynak a növekedésre. Márpedig ahogy azt a birsalmasajt példája is jól mutatja, a kristályképződés időigényes folyamat; ezért sokkal kisebbek a vulkánkitörések során keletkező ásványkristályok a mélységieknél. Míg ugyanis a föld mélyén akár évmilliókon át is nyugodtan és zavaratlanul fejlődhetnek a kristályok, addig a lávaként a felszínre kerülő magma már akár néhány óra, de legkésőbb néhány nap alatt mindenképp lehűl. Magmás Az ásványtanban minden, közvetlenül a magmából kialakuló ásványt és kőzetet magmás, avagy primer-kőzetnek, illetve magmás, avagy primer ásványnak nevezünk. Ezek közös vonása, hogy a fent leírt kihűlési-megdermedési folyamat során alakultak ki a felszínen vagy a mélyben. Ennek megfelelően lehetnek a magmás kőzetek, illetve ásványok egyrészt vulkáni (vulkáni kőzetek és ásványok), másrészt plutonikus eredetűek. A plutonikus jelző Plútó, az alvilág urának nevéből ered, és a föld mélyében képződött kőzeteket jelöli. A plutonikus eredetű ásványokat ezen túlmenően három további, a követke19
zőkben még pontosabban is definiálandó kategóriára oszthatjuk: likvidmagmásra, pneumatolitikusra és hidrotermálisra. Vulkáni A vulkáni eredet általában finomszemcsés kőzeteket hoz létre, melyek ásványai jobbára csak egészen parányi kristályokat alkotnak. Legismertebbek ebben a kategóriában a lávában csapdába esett gáz által fellazított lávakövek, valamint az ilyen gázbuborékokat nélkülöző, nagyon is szilárd kőzet, a bazalt. A kőgyógyászatban a vulkáni kőzetek közül a porfiritet és a riolitet használjuk, amely utóbbit a kereskedésekben leopárd-, avagy szemjáspis néven árusítják. Vulkáni tevékenység során képződik a tűzopál is. Ha a vulkánkitörést köve- A vulkáni kőzetek kialakulása tően rendkívül gyorsan hűl le a láva, például hideg víztömeggel való érintkezés nyomán, az is előfordulhat, hogy egyáltalán semmilyen kristály nem képződik benne, hanem a hősokk „befagyasztja”, üvegszerű masszává dermeszti az egész olvadékot: így jön létre az obszidián. Az obszidián számos különböző anyag keverékét egyesíti magában, ezért szigorú értelemben nem is sorolható az ásványok, csak a kőzetek közé. Ebből következően nevezik még kőzetüvegnek vagy vulkáni üvegnek is. Szintén e sokrétű összetételének köszönhető az obszidián sokféle arca is: az egyszerű fekete obszidián mellett ugyanis találhatunk még ezüst-, füst-, hópehely- és mahagóni-obszidiánt is, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Plutonikus Plutonikus eredet esetén az egyes ásványok nem egyidőben alakulnak ki. Az elsők még szabadon csapódnak ki a nyúlós magmából, majd sűrűségüknek megfelelően vagy lesüllyednek vagy felemelkednek abban. Így differenciálódik (osztódik fel) a magma, és ezért gyűlnek össze és dúsulnak fel a különböző ásványok különböző mélységekben. Az ásványképződésnek ezt az első szakaszát likvidmagmás képződésnek nevezzük, ami magyarul annyit tesz, 20
Vulkanikusok
Lávafolyás
Teleptelér
Telérkőzet
Üledékesek
Magmások
Magma
A magmás- és a telérkőzetek kialakulása
hogy az ásványok a még folyékony (lat. „liquidus” = „folyadék”) magmából jönnek létre. Ez a folyamat 1100 és 700 °C körüli hőmérsékleten játszódik le, rendkívüli (több száz atmoszférányi) nyomás alatt. Likvidmagmás eredetű gyógykő például az aventurin, a cirkon (jácint), az epidot, az olivin (peridot) és a rózsakvarc. Ha gázok vagy gőzök hatolnak be a magmából a mellékkőzetbe, ezek is beindíthatnak bizonyos ásványképződési folyamatokat, mivel így a mellékkőzetből kioldott anyagok reakcióba léphetnek a magma gázaival. Ezt a képződési folyamatot nevezi az ásványtan pneumatolitnek, a görög „pneuma” = „lélegzet” és „lyein” = „oldani” szavak nyomán. A pneumatolit-ásványok közül a kőgyógyászat használja például az apatitot, a lepidolitot, a topázt és a turmalint. Amikor aztán a folyamatos lehűlés nyomán a víz hőmérséklete visszaesik a 375 °C-os kritikus érték alá, megkezdődhet a vizes oldatok kialakulása is. E hőmérséklethatár fölött a víz kizárólag gáz halmazállapotú lehet, álljon bármekkora nyomás alatt is, 375 °C alatt azonban már folyékonnyá válhat. A vízben oldott anyagok eztán újabb ásványokat hoznak létre; ezt a képződési folyamatot hidrotermálisnak nevezzük, a görög „hydro” = „víz” és „thermos” = „hő” szavak nyomán. A kőgyógyászatban gyakran alkalmazott hidrotermális gyógykő például az amazonit, az aragonit, a fluorit, a holdkő és a kunzit. A víz már sokkal mozgékonyabb, mint a nyúlós magma, így jóval könynyebben és gyorsabban is hatol be a környező mellékőzet réseibe és repedé21
seibe, ahol az ásványok lecsapódhatnak ezeknek az úgynevezett teléreknek és kőzetréseknek a falain; így jönnek létre az ún. telérkőzetek. A körülzáró kőzet szigetelő hatásának köszönhetően az ásványoldat csak igen lassan hűl le (hegyi kőzetrésekben például 40 000 év alatt mindössze 1 °C-kal), így ilyen körülmények között valóban szép nagy kristályokat hozhatnak létre a kialakuló ásványok – nem utolsósorban azért is, mert itt helyük is van bőven, és zavaratlanul növekedhetnek. Így jönnek létre a telérekben és kőzetrésekben az általában legszebb és legkedveltebb gyógykövek, mint például az achát, az ametiszt, a hegyikristály, a füstkvarc, a kalcedon és még számos további. A primer képződés Az ásványképződés primer módját a legegyszerűbben úgy fogalmazhatjuk meg, mint „egy folyadék megszilárdulását”. Nem árt azonban – az ásványok e kialakulási módjából következő, emberekre gyakorolt gyógyhatásának megértése szempontjából sem – egy kicsit alaposabban is belenézni, hogy pontosan mit is jelent ez a folyamat: Itt egy szabad, rendezetlen állapot jelenti a kiindulópontot. Szabad, mivel mozgékony, és rendezetlen, mivel valamennyi anyag kötetlenül keveredik a folyadékban. A magma számos ásványi anyagot, vagyis kémiai elemet tartalmaz ebben a formában, de ezen a ponton még semmiféle konkrét kőzet nem alakult ki. A magma még csak az a potenciál (lehetőség), amiből aztán számos különböző ásvány és kőzet jöhet létre. A magmában oldott anyagok csupán a kereteit adják meg annak, hogy azokból pontosan milyen ásványok képződhetnek, és milyenek nem. Mivel pedig a magma ásványianyag-tartalma nem mindig és mindenhol azonos, bizonyos fajta ásványok gyakran csak a Föld bizonyos területein lelhetőek fel. Az ásványok kialakulását a magma adottságai mellett számos további tényező is meghatározza még, például a nyomás és hőmérséklet, illetve a lehűlés sebessége. Egyazon kiinduló anyagok a lehető legeltérőbb és legváltozatosabb formákban jelenhetnek meg aszerint, hogy a magma lávaként tört-e a felszínre és ott nagyon gyorsan hűlt le, hogy likvidmagmás képződés révén alakulhatott-e ki benne sok „egymáshoz préselt” kristály, vagy hogy bőven állt-e rendelkezésére hely és idő is a háborítatlan növekedéshez és szép nagy kristályok kialakításához egy telérben vagy kőzetrésben. Röviden: A primer képződés egy magmás folyadék lehűlése és megdermedése során lezajló kristályosodási folyamat, amelynek során a magma ásványi anyagai által alkotott alap – képződési potenciál – határozza meg azt, hogy mi minden jöhet létre belőle egyáltalán. Azt pedig, hogy e lehetőségek közül végül melyik alakulhat ki majd ténylegesen, és pontosan hogyan és milyen 22
módon, a kristályosodási folyamat további tényezői döntik el: a nyomás, a hő, a hely és az idő. Ezt az elvet érdemes jól megjegyeznünk, mivel sokszor lesz még szükségünk rá a kőgyógyászatban. Most azonban lépjünk tovább a szekunder képződésre, amely már egészen másképp zajlik.
Üledékes kőzet
Szekunder képződés: Az üledékes kőzetek és a szekunder ásványok A magmás képződés mélységei után immár a felszínre vezet az utunk – és itt válik csak igazán nyilvánvalóvá az is, hogy a kövek és a kőzetek sem elpusztíthatatlanok: előbb-utóbb a legerősebb és legkeményebb kőzeteket is elrágja az idő vasfoga, illetve pontosabban az eső és a napfény, a hideg és a meleg, a fagy és a szél, idővel újra teljesen feloldva azokat. E környezeti behatásokat, melyek alól semmi sem vonhatja ki magát, igen találóan mállásnak nevezzük. Nagybani mállás Így kopnak el a hegyek. A leggyakrabban fagy és jég által szétrepesztett sziklák görgeteggé válnak és idővel nagy halmokban gyűlnek a hegyoldalakon. Ott sem maradnak azonban örökké, hanem tovább gurulnak a völgyek felé (rettegik is az ilyen helyeken élők a görgeteglavinákat), ahonnan aztán a patakok és folyók viszik tovább, kerek kavicsokká csiszolva az eredetileg éles és szögletes 23
Az üledékes kőzetek kialakulása
köveket, valamint sok apró szilánkot (homokot) és porszemcsényi részecskét (iszapot, sarat) is létrehozva menet közben. Az ásványi anyagok egy csekély hányada pedig (főként a mész és a kősó) teljesen fel is oldódik a vízben. Leülepedés A víz azonban csak addig szállít, amíg folyik. Ahol lelassul a folyása, például tavakban, deltatorkolatokban, de legkésőbb a tengerben újra lerakja a terhét. Ezáltal óriási lerakatokat hozhat létre, amelyekből aztán újabb kőzetek alakulhatnak ki. Ezt a lerakódási folyamatot leülepedésnek nevezzük, az így lét-
Mészkőlerakódás
24
rejött kőzeteket pedig ennek megfelelően üledékes kőzeteknek. Ezek között találhatjuk például az angelitet (anhidrit), a dolomitot, a kalcitot, az oolitot (irkakő), a piritet és a szelenitet (gipsz), valamint a boji néven is ismert gömbpiritet. Ugyanez a szekunder folyamat még egy második alkalommal is lezajlik a természetben, bár ezúttal már jóval feltűnésmentesebben, de semmivel sem csekélyebb hatékonysággal... Mállás kicsiben Ahol a kőzetek a földfelszín közelében vannak, ott az eső és a felszíni víztömegek vize is le tud szivárogni a kőzethez és a kőzetbe. Ez a felszíni víz mindig hoz magával oxigént, szén-dioxidot vagy savakat is, amelyek aztán a résekben és repedésekben hozzálátnak a kőzet feloldásához és az ásványi anyagok kiszabadításához. Ez is egy mállási folyamat, csak épp kisebb léptékű – viszont folyamatosan zajlik a lábunk alatt, világszerte mindenütt, teljesen függetlenül attól, hogy az áldozatául szolgáló kőzetek ténylegesen és nyíltan el is érik-e a felszínt, vagy humusztalaj takarásában húzódnak-e meg.
Réskitöltés krizokollal
Oxidációs és cementációs zóna A kiszabadított ásványi anyagok ezúttal a víz hozadékaival lépnek reakcióba, és vagy ott helyben le is rakódnak új ásványként, vagy továbbviszi és valahol még mélyebben teszi le őket a víz. Ez a mini-ülepedési folyamat főleg ércben gazdag kőzetekben hoz létre sok új ásványt. Ezek a folyamatok a földfelszín és a talajvíz szintje között játszódnak le. Ebből következően a föld talajvízszint feletti részét nevezzük mállási-, avagy oxidációs zónának is, mivel itt még az oxigén (lat. „oxygenium”) is kifejti a hatását. Emellett kémiailag az oxidáció elektronleadást jelent. A fémek pedig csak elektronleadást (ionizálódást) követően képesek reakcióba lépni, illetve folyadékokban feloldódni. Az oxidációs zóna jellemző ásványai például az azurit, a dioptáz, a krizokoll, a malachit, a türkiz és a variszcit. A talajvíz szintjét cementációs zónának nevezzük, mivel itt esnek ki (cementálódnak) az oldott anyagok. A cementációs zónában redukciós folyamatok zajlanak le, melyek során például a fémionok újra semleges fématomokká vál25
nak. Kémiailag a redukció elektronfelvételt jelent, vagyis az oxidáció ellentéte. A semleges fématomok már nem maradnak meg az oldatokban, ezért a cementációs zóna jellemző ásványai például a réz és az ezüst, de említésre érdemes még ebből a régióból a kovellin és a rézkalcedon is. A szekunder képződés A szekunder képződés folyamatát röviden a mállás és lerakódás címszóval lehetne összefoglalni; ebben a folyamatban elsősorban a különböző környezeti behatások, így például a szél és más időjárási tényezők, vagy épp a hígított savak játszanak döntő szerepet. A kiindulópontot egy már meglévő kőzet adja, amelyet a külső behatások részben vagy teljesen feloldanak. Itt azonban ez a kiinduló kőzet csak egy része a későbbi képződési lehetőségeket meghatározó potenciálnak. Persze a benne foglalt ásványi anyagok így is mérvadóak ugyan az újraképződés folyamatában, de itt már megjelennek ugyanilyen fontos második komponensként a vizes oldatok (pl. savak stb.) is. Röviden: A szekunder képződés folyamata során a környezeti behatások feloldják egy már meglévő kőzet szilárd szerkezeteit, s a kőzetből kiszabaduló ásványi anyagok a környezetükből érkező új anyagokkal együtt hoznak létre új ásványokat. Mint tudjuk, a jó dolgok mindig hármasával jönnek, így a primer és a szekunder képződést is követi még egy tercier is.
Tercier képződés: A metamorf kőzetek és a tercier ásványok Előbbi földfelszíni kiruccanásunkat követően most újra visszatérünk a mélybe, és bár ezúttal már nem hatolunk le egészen a magmáig, azért így is eléggé megközelítjük. Nem lelhetnek ugyanis nyugalmat a mélység kőzetei sem, a magma és a föld belsejének irdatlan nyomása közelében. Itt megint egy sor újabb, különböző tényező változtathatja meg az idők során a kiinduló állapotokat. A földkéreg természete Ahhoz, hogy ezt jobban megérthessük, először is el kell vetnünk azt a könynyelmű feltevést, miszerint a földkéreg mindenütt egyformán szilárd és egyenletes. Ugyanis a földkéreg különböző, a vízen úszó jégtáblákhoz hasonlatosan a magmán úszó táblákból, avagy lemezekből áll. Eltérő az egyes lemezek vastagsága is: az óceáni lemezek például 5-10 km vastagok, ám a kontinentálisak 26