Tartalom Köszönetnyilvánítás (7) Az árnyak birodalmának útikalauza (9) Saját szemléletmódunk szerint tanulni (9) – Tulajdonképpen mit értünk árnyék alatt? (10) – Az ördögről, a démonokról és a bennünk lakó kisördögről (15) – Az árnyék elfojtása (21) – Az árnyékosról a napos oldalra (23) Az emberben lappangó sötétség (29) Szembesülés a kettősséggel (29) – A világ teremtése (33) – A világosság és a tudatosság beeresztése (35) – Önmegvalósítás (40) – Hogyan épül fel az árnyék (42) – A rosszal való bánásmód (44) Álljunk ellen a valóságnak vagy fogadjuk el? (47) Megbízható alap keresése (47) – A projekció csapdái (54) – A változások játéka (58) – Vegyük górcső alá a vádaskodásokat (67) A világ mint tükör (71) A körülmények a hibásak? (71) – A siránkozás nem segít (74) – Például a munkahelyi áskálódások (79) Belső képek – szót adni a léleknek (85) A belső valóság felismerése (85) – Hogyan bánjunk saját árnyékunkkal (91) – Hogyan keletkeznek az álarcok (102) – Vonzerők – az életünkben felbukkanó személyek (110) – Árnyjáték és személyiség (116) Veszedelem és menekülés az árnyak birodalmából (121) Útmutató mesék és mítoszok (121) – Árnyékminőségek (133) – A kihívások ajándékká változtatása (137) – A fény és az árnyék tizenkétféle archetipikus színtere (141) – Ajándékokat gyűjteni (147)
– A fény és a sötétség alakjai, bosszantó ügyek (149) – Kibékülés a legsötétebb árnyékkal is (153) Belső gazdagság és az élet sokfélesége (159) A világos árnyék, a világosság lehetősége (159) – Hasadt személyiségek (163) – A lélek sokszínű családja (168) – Az alszemélyiségek és a párkapcsolat (172) – Az árnyékok karneválja (174) – A szabadság mint szelep (176) Kollektív árnyék (177) Egészség- vagy betegségügyi rendszer? (177) – Az alternatív gyógyászat háza táján (180) – Spirituális csoportok (181) Vigyázat, árnyék! Ötletek a kincs felhozatalára (183) Ballépések (183) – Kórtünetek (187) – Rossz szokások, visszásságok (190) – Vádaskodás és önmarcangolás (195) – Kritika, szemrehányás, jó tanács (198) – Ellenállás és védekezés (199) – Álomélet (202) – Képzelgés, ábrándozás (208) – Kedvenc viccek (210) – Kedvenc könyvek és filmek (212) – Pályaválasztás (216) – (Hobbi)sport (219) Kibékülve (223) Minden mindenben: a holografikus világkép (223) – Lélekgyógyászat, árnyékterápia és spirituális út (227) – Végpont és mestermű (229) – Az angyalprogram (232) Függelék (235) Kedvenc vicceink és az árnyékuk (235) – A szakmák és azok árnyoldalai (244) – Árnyéktémák, amelyek a sportban vívtak ki helyet maguknak (250) Irodalomjéegyzék Ruediger Dahlke eddig megjelent művei (267) Elérhetőségek (271)
Köszönetnyilvánítás
Az ötletekért és a javításokért hadd mondjak köszönetet a johanniskircheni gyógyászati központ hosszú évek óta ott tevékenykedő munkatársainak és segítőinek, Christa Malerinek, Anja Schönfussnak, Hildegunde Kirkovicsnak és Freda Jeskének. Köszönöm Dorothea Neumayr és Balthasar Wanz elkötelezett munkáját is. A kiadó részéről köszönöm Gerhard Riemann-nak, aki hosszú évek óta segíti munkámat, hogy ösztönzött a könyv megírására és a tartalommal kapcsolatban is hasznos tanácsokkal támogatott. Ugyancsak köszönet illeti közreműködésükért munkatársait, Usha Swamyt és Christine Stechert is. Mélységes hálával tartozom Bruce Werbernek és Claudia Friednek a szakmai életemet végigkísérő muzsikájukért és a jelen könyv eredeti kiadásához tartozó CD elkészítéséért, valamint gyógyászati központunk kitartó titkárnőjének, Rita Pichlmaiernek, a számítógépes munkálatokért. A könyv átszerkesztéséért, a rajtam végzett egyéni árnyékterápiáért és a számos kritikai észrevételért legszemélyesebb árnyamnak és legnagyobb kincsemnek, a partneremnek, Rita Faselnek mondok köszönetet.
7
Az árnyak birodalmának útikalauza Saját szemléletmódunk szerint tanulni A saját árnyoldalával való kibékülés az ember legfőbb és egyben legalantasabb célja is. Egy könyv céljaként ugyanez igen nagy kihívást jelent. Ezért ez a mű nem is a szokásos értelemben vett olvasmány, hanem inkább az árnyak birodalmában tett, imitt-amott elvégzendő gyakorlatokkal tarkított utazás. Ezért nagyszerű és egyúttal fontos is lenne, hogy •
•
olvasója már az elejétől, a mű olvasásával párhuzamosan árnyéknaplót vezessen. Ebben mind a közben feltett kérdések és tesztek eredményeit, mind a gyakorlatokkal és meditációkkal kapcsolatos élményeket fel lehet jegyezni. Aki csakugyan megteszi, az meg fog lepődni, milyen fontos lesz idővel ez a napló, amely mintegy mellékesen egyéni árnyéktörténetének lényegét is bemutatja. A könyvben megemlített mozifilmek otthon, DVD-n megnézve emlékezetes fény-árnyék képekkel egészítik ki az élményt, és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokkal az olvasó lelkének képi világát is; azt pedig tudjuk, hogy az egész mindig több mint részeinek az összege.
Az olvasó ideális esetben tehát egyszerre több síkon járhatja be saját árnyékvilágát: az olvasás és a megértés által, a könyvben feltett kérdések és javasolt gyakorlatok, szertartások, filmmeditációk átélésével, valamint mindezek írásos összegzése révén. A legjobb az lenne, ha idővel már az olvasás is belső képeket idézne fel, amelyeket a továbbiak még jobban elmélyítenének.
9
A lélek árnyai
Egyszóval a cél az, hogy saját árnyékunk nyomára bukkanjunk, azzal szembesüljünk – és végül fogadjuk el, azaz tanuljuk meg szeretni. Mivel ez a mű inkább program, mint könyv, sőt helyenként valóságos terápia, az olvasójára váró út sem szigorú logikával kijelölt. Az árnyékhoz vezető ösvényen szándékosan egyre jobban összemosódik egymással elmélet és gyakorlat. Ezért a könyv nem igazán alkalmas arra, hogy gyorsan végigolvassák. Hasznosabb e helyett újra meg újra kézbe venni, hogy az elmélet és a gyakorlat segítsen tudatosítani az addig tudattalant, és fényt derítsen az árnyak birodalmára. Erre mindenkinek bőven van ideje, hiszen egy egész élet áll rendelkezésre – könyvvel vagy a nélkül, terápiával vagy terápia nélkül. Állhat ez a könyv olvasóm éjjeliszekrényén is. Ha az éjszaka árnya fölénk borul, kedvező alkalmat teremt arra, hogy árnyékunkkal saját jószántunkból találkozzunk. Ez világosabbá és egyben örömtelibbé is teszi életünket. Sőt egyre szórakoztatóbb lesz lépésről lépésre bevilágítani önnön sötétségünket, és közben tudatosabbá, tágabb lelkűvé, nyitottabbá és barátságosabbá válni – másokkal, de mindenekelőtt saját magunkkal szemben. Az árnyékutazás minden bizonnyal a legizgalmasabb kalandtúra, amelyre vállalkozhatunk, ez a könyv pedig útikalauzként szolgál, azzal a jelszóval, hogy „mindenek fölött légy hű magadhoz”1.
Tulajdonképpen mit értünk árnyék alatt? Az árnyék a félelmetes ismeretlen. Bármilyen sötétre fessék is, ez rejti magában az utat ahhoz a világossághoz, amelyre a tudatosulás minden formájához, és főként a megvilágosodáshoz szükség van. Vagyis az árnyék az élet igazi kulcsa, noha többnyire sötétnek és gonosznak mondják. Természetesen az is, de nem csak az. C. G. Jung, az árnyékterápia atyja szerint az árnyék egyszerűen az 1
William Shakespeare: Hamlet, I/3. Arany János fordítása.
10
Az árnyak birodalmának útikalauza
egész tudattalan. Alapjában véve az összes tünet – legyen testi, lelki, szellemi vagy társadalmi – az árnyék megnyilvánulása. Ennek az árnyéknaplónak az írása tette világossá számomra, hogy könyveim zöme milyen nagy mértékben összefügg ezzel a témával. Valójában majd’ harminc éven át nem voltam más, mint árnyékterapeuta, és magam is átéltem egyet-mást az árnyékterápiában. De amint a jelen könyv is mutatja, úgy tűnik, még én sem dolgoztam fel teljesen a témát. Az árnyék elkísér, és olvasóim ezt gyakran tudatosítják bennem, amiért e helyütt szeretnék mindnyájuknak köszönetet mondani. Amikor például egy-egy előadásom alkalmával műveim az asztalon sorakoznak, sokan úgy gondolják, és néhányan ki is mondják, hogy „ennek semmi sem elég”. Ha azonban egy könyvet sem teszek ki, ugyanezek azt mondják: „Már árulni is sajnálja a könyveit.” Vagy: „Valószínűleg épp eleget keresett már.” Mások ellenben a sok könyv láttán ekként szólnak és gondolkodnak: „Szorgalmas egy ember!” – vagyis megcsodálják a munkát, és ezt jelzik is nekem. Ha nincsenek kirakva könyvek, ezek az emberek hajlamosak így gondolkodni: „Igazán szerénynek tűnik, nem hivalkodik a könyveivel.” Az utóbbiak árnyékba szorult életterülete saját kreativitásuk és a szerénység, ezeket akarják fejleszteni. Az előbbiek esetében saját pénzügyi gondjaikat és üzleti érzéküket borítja árnyék. Nekik írtam A pénz pszichológiája című könyvemet. Mindkét csoportnak van hozzám köze! Az árnyék fukarságban és bátortalanságban történő megnyilvánulásának viszonylag ártalmatlan tünetei és elhibázott cselekedetei mellett mindnyájan ismerjük a mindennapi életbe való betörésének durva példáit is, amelyek mindenkit elborzasztanak, mivel annyira váratlanok és erőszakosak. Íme, egy jellemző történet: a barátságos és gondos családapától, B. úrtól, aki soha semmi rosszat nem követett el, mindnyájan megszoktuk, hogy családját a saját érdekei elé helyezi. Mint a rokonsággal és a szomszédsággal szemben kimondottan segítőkész személy nemritkán példaképül is szolgál. Ő a jó példa, a mintaapuka, aki feláldozza magát családjáért, barátaiért és 11
A lélek árnyai
munkatársaiért. Ha szívességet kérnek tőle, biztosra vehető, hogy teljesíti. Ha valaki segítségre szorul, ő mellé áll. Ám egy napon, mindenki számára teljesen váratlanul, kiesik a szerepből. Egy röpke pillanatra olyasvalakivé válik, akit addig senki sem ismert: dühöngő vadállattá, aki kenyérvágó késsel ront a feleségére, és fiát is gyilkos szándékkal üldözi. A ribilliónak, ahogy jött, úgy vége is szakad. B. úr már-már összeomlik, és egy rakás szerencsétlenségként, ellenállás nélkül hagyja, hogy a rendőrség őrizetbe vegye. Egy újságírónő „összetört emberként” jellemzi, hiábavaló kísérletet téve, hogy a „megmagyarázhatatlant” szavakba foglalja. Az árnyék pillanatnyi uralma évtizedek rendezett polgári életét törölte el. A jó apából egyik percről a másikra vált közveszélyes szörnyeteg. Világunk az ilyen, magukból kivetkőzött embereket bölcsen igyekszik mihamarabb elfelejteni; egykettőre száműzi a megszokott hétköznapokból, és börtönbe vagy zárt intézetbe zárja őket. Az árnyék ilyen kirívó áttörését ma általában ámokfutásnak nevezzük. A maláj eredetű „ámok” szó jelentése: vak dühvel gyilkolni. Érdekes, hogy Ázsiában, például Balin, régen az ámokfutást még csak nem is büntették. Úgy gondolták, hogy az ámokfutó „magán kívül” van, és ennek következtében nem vonható felelősségre tettéért. Bizonyos esetekben ez a modern felfogás is, amint azt a hasadt személyiség vizsgálatakor látni fogjuk (a 163. oldaltól). Ha az árnyékot nagyon sokáig nagyon következetesen elfojtják, akkor a személyiségtől teljesen idegenül, arra cseppet sem jellemző módon fog megnyilvánulni. Az alábbi „kórtörténet” az árnyék betörésének másik példája: Egy fiatal páciensnél, két kisgyermek édesapjánál, előrehaladott stádiumban lévő hererákot diagnosztizálnak. Az orvosok jóslata szerint legfeljebb egy éve lehet még hátra. A férfi kétségbeesetten keres valami kiutat: ha most őrült iramban dolgozni kezdene, menynyit tudna visszafizetni épp csak belakott ikerházuk törlesztéséből? Mit tudna még biztosítani a családjának? Nem talál megoldást. Egy hosszú beszélgetés után felvetett javaslatomnak, hogy tudniillik 12
Az árnyak birodalmának útikalauza
kezdjen el küzdeni az életéért, nincs sok esélye az orvostudomány szaktekintélyeinek borúlátásával szemben. A „megoldás”, amelyre végül a beteg talál rá, engem is alaposan meglep: mivel családjáról már nem tud gondoskodni, és saját életét sem tudja megmenteni, beváltja régi álmát, amelyet feláldozott, amikor felesége az első gyermekükkel várandós lett: világ körüli útra indul. Meglévő pénzük egy részét erre szánja, a nagyobbik részt pedig a családjára hagyja. Legvégül, amikor erőt vesz rajta az orvosok által beharangozott gyengeség, keres majd magának egy helyet, ahol meghalhat. Lélekgyógyászati kezelés, azaz belső, lelki utazás helyett a külvilági utazáshoz vár tőlem tippeket. Nem érdekli környezete meglepődése és csalódottsága. Megrendült felesége, aki elküldte őt hozzám, azt mondja, nyilván félreismerte férjét. Eddig sosem volt tapintatlan és önző. De emlékszik, hogy azelőtt csakugyan szerette volna vele együtt beutazni a világot, ám a terhesség miatt felhagytak a tervvel. Helyette összeházasodtak, hamarosan második gyermekük is megszületett, és a férj nyomban munkába állt ahelyett, hogy tanulmányait folytatta volna. A beszélgetésből kiderül, mennyire örült a feleség a terhességnek, ám mennyire rosszkor jött az a férjnek. A feleség megúszta, hogy le kelljen győznie a világtól való félelmeit, és továbbra is el kelljen viselnie élethelyzetének bizonytalanságát. Tudta, vagy legalábbis remélte, hogy a férfi, leghőbb vágyának megfelelően, el fogja őt venni. Csakhogy az első gyermek valójában a szabadságától, a nagyvilágról szőtt álmaitól és az otthonától távol folytatott tanulmányától fosztotta meg a férfit. A két történetben van valami közös. Az ámokfutásban és a rákos megbetegedésben egyaránt az árnyék tör be az életbe, gyökeresen megváltoztatva azt. Az ugyancsak reménytelenül és megmagyarázhatatlanul börtönben végződő első történettel ellentétben a második váratlan fordulattal fejeződik be. Fél esztendő elteltével a fiatalember nemcsak hogy nem gyengül le, ahogyan az orvosok jósolták, hanem vígan utazgat tovább. Egy év múlva már rég a meghalásra kiszemelt helyen, Indiában tartózkodik, ám miközben 13
A lélek árnyai
pénzéből kifogy, életereje töretlen marad. Valahogyan boldogul, majd mintegy két esztendő múlva visszatér, a rák legcsekélyebb nyoma nélkül. Idővel aztán a felesége is visszafogadja. Mai tudásommal azt mondanám, hogy a fiatalember komoly árnyékterápiát végzett önmagán, és megélte személyiségének azt a részét, amelyet korábban elfojtott. Betegsége a sötét árnyék kitörése volt, útra kelése pedig a világos árnyék áttörése. De mert tudattalan, árnyék volt mindkettő. Alighogy a beteg saját jószántából energiát adott az árnyéknak, az árnyék is annyi erőt és lendületet adott az életének, hogy – mintegy mellékesen és kezelés nélkül – a rákot is legyűrte. Ilyesmire a fiatalember a legkevésbé sem számított. Többé nem ugyanaz az ember volt, mint elutazásakor. Igaza volt a feleségének: azt a részét, amely arra késztette, hogy mindennel szakítson és egy hirtelen elhatározással útnak eredjen, csakugyan nem ismerte. Valószínűleg maga a férfi sem igen tudott róla. A rákdiagnózis kilátástalansága adott neki erőt ahhoz, hogy ismét kiálljon az árnyékba száműzött álom mellett. A visszatéréskor ez a rész látott napvilágot és épült be a személyiségbe, és tette a fiatalember életét gazdagabbá és teljesebbé mind saját maga, mind a családja számára. Ezzel az újult erővel fogott neki végül a tanulmányainak is. Mindkét példából kitűnik, hogy az árnyék láthatatlan, és a tudattalanból hat. Ugyanakkor azonban azt is megmutatja, hogy mire van szükségünk a kiteljesedéshez. Ez teszi becsessé és a legnagyobb kincsünkké. Habár voltaképpen nem ismerjük az árnyékunkat, az árnyékutazás – mint a második történet is mutatja – mégis csábító, és tele van csodálatos lehetőségekkel. Sokkal ösztönzőbb és előrébb vivő hinni az új, ismeretlen vidékben, mint mindig ugyanarra a helyre utazni. Árnyéknapló: Hajlamos vagyok mindig ugyanoda járni szabadságra, vagy vonz az ismeretlen? Mit tervezhetnék a szabadságom idejére? Költözködtem valaha, vagy hajlamos vagyok o maradni, ahol vagyok? Jegyezze fel a fen ekkel kapcsolatos gondolatait! 14
Az árnyak birodalmának útikalauza
Az ördögről, a démonokról és a bennünk lakó kisördögről Az árnyék sokféle nevet kapott az embertől a történelem folyamán, mély értelműeket és hevenyészetteket egyaránt. Ettől függetlenül mindig megőrizte központi és uralkodó szerepét az életben, még akkor is, amikor tudni sem akartak róla, mint például modern korunkban. A középkorban az emberben lakozó démonnak nevezték, és úgy vélték, az ördöggel kell birokra kelnie annak, aki átadja magát neki. Aki azt állította, hogy meglovagolta őt az ördög, az az árnyék befolyása alá került. Az egyházfik megszokták, hogy saját démonaikkal találkozzanak, hiszen oly sok fontos dolgot, oly sok természetes ösztönt kellett elfojtaniuk. Az ösztönök azonban ösztökélnek, és amit elnyomtak magukban, az rányomta bélyegét a kedélyükre. Minél inkább elkülönültnek tekintették ezeket a démonokat, annál könnyebben ki tudták vonni magukat a személyiségük sötét oldala által rájuk rótt felelősség alól. Vagyis az ösztönöket inkább az ördög nyakába varrták, mintsem hogy vállalják értük a felelősséget. Mások démonizálását, minden lehetséges bűn vagy felelősség másokra hárítását kivetítésnek, projekciónak (a latin proicere szó jelentése kidobni, előre dobni, eldobni) nevezik a lélekgyógyászok. Az ilyesmi azonban nem old meg semmit. Ellenkezőleg: az elutasított, elhárított témát egyre jobban felerősíti, míg végül az határozza meg az egész életet. Ily módon az ördög, mint klasszikus árnyalak, mindig olyankor jut uralkodó szerephez az egyén életében vagy egy korszakban, amikor különösen sok létfontosságú dolgot hárítanak rá és vonnak ki az életből. A projekció tehát közvetlenül vezet az árnyék létrejöttéhez. Hogy még az árnyékba szorult szeretet is mennyi baj forrása lehet, azt mi sem példázza jobban, mint a szeretet vallása, a kereszténység. Ennek papjai, akiknek tilos a szeretetet földies, testi for15
A lélek árnyai
mában kinyilvánítaniuk, mert számukra csupán a mennyei szeretet engedélyezett, e tekintetben mindenkor az árnyék mélységeibe zuhantak. A szeretet legperverzebb formája, egyházi szadizmus alakjában, az inkvizícióban nyilvánult meg, amely felesküdött a női nem vonzereje, a javasasszonyok gyógyítói bölcsessége és az ősi termékenységkultuszok elleni harcra, 1–9 millió embert, főként nőket ítélve kínhalálra. Ezeknek a „boszorkányoknak” az volt a főbűnük, hogy vonzó teremtések voltak, és értettek a gyógyításhoz, illetve a termékenység szabályozásához. Valójában ugyanakkor nem történt más, mint hogy a férfipólus a férfiakból álló papság által saját női árnyékát koncolta fel a megvádolt nők alakjában – ahelyett, hogy a jungi értelemben vett animát integrálta volna, nyitottabban viszonyulva az együttérzés és az érzékiség, a termékenység és a gyógyítás (illetve annak szentsége) bennük is meglévő női oldalához. A projekció perverz logikája talán sehol sem nyilvánult meg ennél rettenetesebb formában. A klérus el sem tudta képzelni, hogy már egy nő megpillantása is elegendő ahhoz, hogy egy istennek tetsző életet élő pap kísértésbe essen – vagyis a nők nyilvánvalóan az ördöggel cimboráltak. Amikor tehát az éppoly buja, mint szadista vallatási orgiák során halálra kínozták őket, tulajdonképpen a lelküket mentették meg az ördögtől. És persze a cölibátust is könnyebb volt elviselni úgy, hogy a környék összes vonzó fehérszemélyét meggyilkolták, és közben vagyonuk kilencven százalékát is bezsebelték, a feljelentőt pedig a maradék tíz százalékkal magukhoz édesgették, és persze olcsón elintézték. Ehhez képest korunk szexuális visszaélései kimondottan ártalmatlannak tűnnek, ám ezek is a cölibátusban aligha kiélhető emberi szeretet elfojtott árnyékának megnyilvánulásai. A papok is emberek, és a szeretet legmagasabb formájáig, az isteni szeretetig sokuk nyilvánvalóan nem jut el, így aztán folyton visszaesnek a testiség, a nemiség bűnébe, méghozzá annak is a legkevésbé megváltott, legperverzebb formáiba. Pedig szeretetre csakugyan szükség van, különösen a papok részéről, akik Isten szeretetének földi kép16
Az árnyak birodalmának útikalauza
viselői, de annak nem lenne szabad olyan kézzelfoghatóvá válnia, mint az inkvizíció iszonyatos tortúrái, sem olyan gyomorforgatóvá, mint a modern nemi visszaélések. Ugyanakkor könnyű lenne mindent az egyházra és annak papjaira vetíteni. Ahol nagy a világosság, ott nagy az árnyék is. A kereszténység története kezdettől fogva ezt mutatja. Más szóval, ahol nagy az árnyék, ott a világosságnak is nagynak kell lennie, például azoknak a papoknak az alakjában, akik semmit sem követtek el, de ma ugyanúgy gyalázzák és becsmérlik őket. Amilyen nehezére esik az egyháznak az őszinte árnyékterápia, olyan nehéz az általában véve is. Pedig micsoda megváltást jelentene, ha egy radikális tisztogatás után minden tisztázódhatna és megújulhatna, friss erőt és lendületet víve a régi falak közé és a régi koponyákba. Mennyi energiát szabadíthatna fel egy őszinte bocsánatkérés és a jóvátétel szándékának kinyilvánítása a legmagasabb helyről! Ha az egyházat, kultúránk értékeinek valóban utolsó mentsvárát, csakugyan felszólítanák egy árnyékterápiára és alapjainak ezzel együtt járó megtisztítására! Ez lehetővé tenné, hogy megreformáljanak egy olyan, minden szempontból tarthatatlan fogadalmat, mint a cölibátus, amely – a legjobb szándékkal is – annyi árnyat és vészt teremtett, és amelynek Krisztushoz és az ő csodálatos, szeretetről szóló tanításához csak annyi köze van, hogy életre hívta annak legsötétebb árnyait. Krisztus egyébként tudta, mit tesz, amikor egyházát arra a Péterre építette, aki már az első éjszakán háromszor elárulta őt, csak hogy a saját bőrét mentse.2 Amit a Mester akkor számításba vett, joggal nyugtalaníthat minket, mai keresztényeket, ám a teljes minta és a nagyszabású terv ismerete már megnyugtathat, legalábbis egy alapos megtisztulás és az árnyékkal való szembenézés után. Anélkül, hogy konkrétan meg tudná fogalmazni, ma sok millió katolikus keresztény érzi ennek szükségét. Ehhez a témához 2
Lásd A kezdetek törvénye című fejezetet A sors törvényei című könyvemben (lásd Irodalomjegyzék).
17
A lélek árnyai
képest, amely sokunkból vált ki erős indulatokat, más ügyek könynyebben kezelhetők. De bárhol bukkanjon is fel az árnyék, hamar élessé és kellemetlenné válik a helyzet, különösen ott, ahol személyes vonatkozásokat érint. Az árnyék még démonként is élt jobb időket ennél. Az ókori görögök daimonionként az isteni megnyilvánulást tisztelték benne. Szókratész nevezte így a lélek legfőbb isteni részét, hasonlóan az olyan mai kifejezésekhez, mint a lelkiismeret és a belső hang, amelyre hallgatnunk kellene. Az ókori mondákban a mítoszok hőseinek le kell szállniuk az alvilágba, mint például Héraklésznek, aki útja során megküzd Cerberussal, az alvilág kutyájával. Ez utóbbi ma inkább csak a bennünk bujkáló kisördögként ismert, és bizalmas viszonyban áll minden szenvedélybeteggel és függőségben szenvedő emberrel. Ám alaposabb önvizsgálat után mindenki rálelhet saját magában. Ő az, aki olyasmikre vesz rá minket, amit tulajdonképpen nem is akarunk. Másrészt megakadályoz abban, hogy azt tegyük, amit akarunk, ami a dolgunk, vagy amit egészségesnek tartunk. Ezt a belső kisördögöt legszívesebben idegennek tekintjük, akivel semmiféle közösséget nem vállalunk. Őrá hárítjuk a kudarcainkat. Például ő a hibás, ha nincs erőnk elmenni kocogni, ám ez is egy projekció: a felelősség áthárítása. Igazság szerint természetesen a kisördög is a mi részünk, az árnyék egyik jellegzetes megnyilvánulása. Csupán a kapcsolatunk nem megfelelő ezzel a „másik akarattal”, így egy bizonyos fokig úgy érezzük, másvalakinek az irányítása alatt állunk, ami nagyon is jellemző a szenvedélybetegségekre. Bármiért okoljunk is másokat, kivetítünk, vagyis az árnyékkal van dolgunk. Az emberhősök harca állatias vagy sötét ellenpólusukkal az árnyékkal való szembesülés klasszikus formája, amely minden nép mítoszaiban felbukkan. Szigfrid sok ifjú hős helyett küzdött meg Fafnerrel, a sárkánnyal. A hősmondák és mítoszok elmesélik, hogyan szabadították meg bátor daliák az országot és saját magukat a gonosz szörnyektől, amelyek minden életre halálos veszélyt jelen18
Az árnyak birodalmának útikalauza
tettek. Ezek a hősök felülemelkedtek önmagukon, és harcba szálltak saját árnyékuk sárkányával. A győzelem után ők is, országuk is újjáéledhetett. A hősök minket is képviselnek, akik az árnysárkánnyal vívott küzdelemből oly sokat nyerhetünk. Az árnyat meg kell találnunk, ki kell állítanunk, és ami a legfontosabb, meg kell mérkőznünk vele. Ezzel jóformán már le is győztük. A kínai szimbolikában a sárkány kezdettől fogva a szerencse szimbóluma. A mi kultúránkban először azzá kell tennünk. Ez akkor lehetséges, ha legyőzzük, azaz saját sötét oldalunkkal, saját árnyékvilágunkkal szembenézünk, és azt saját részünkként tudatosítjuk. Szigfrid ennek jeléül megfürdik a sárkány vérében, amely mindenütt, ahol a bőrét éri, sebezhetetlenséget biztosít neki a sötét erők rontásával szemben. Ez a motívum már az emberiség legősibb mondáiban feltűnik: a babiloni hős, Gilgames, megküzdve sötét fivérével, Enkiduval, legerősebb szövetségesére tesz szert – ami további utalás arra, hogy milyen nagyszerű ajándékok várnak ránk az árnyak birodalmában. Azt, hogy az árnyékkal folytatott küzdelemhez micsoda őszinteségre és becsületességre van szükség, egy másik folyamközi mítosz mutatja be. Ebben az Ég istennőjének, Innanának kell alászállnia vetélytársnője birodalmába, az Alvilágba, méghozzá ruhátlanul, megfosztva méltóságának minden jelétől. Ez azt jelenti, hogy saját sötét oldalával találkozva le kell vetnie minden álarcát. Az árnyékot minden kultúra ismeri, és mindegyik a maga módján nevezte el. Hívják sötét ikernek, hasonmásnak, sötét oldalnak, Freudnál pedig „Es”-nek – ösztönénnek vagy találóbban „ősvalaminek”3. C. G. Jung óta a lélekgyógyászok egyszerűen árnyékról beszélnek. Jungtól megtanultuk, hogy az árnyék ráadásul az inspiráció legnagyobb forrása, és lehetővé teszi, hogy eltaláljunk szellemi gyökereinkhez. Messze túlvezethet minket a személyiségen vagy a personán, azon az álarcon, amelynek révén a tudatos Lásd Sigmund Freud Az ősvalami és az én (Das Ich und das Es) című munkáját, dr. Hollós István és dr. Dukes Géza fordításában. (A ford.) 3
19
A lélek árnyai
ént, amellyel magunkat azonosítjuk, a világban megszólaltatjuk (a latin per jelentése át, keresztül, a sonare szóé pedig hangzani). Jung az árnyékot annak a személyiségrésznek tartotta, amely megrémít, amelyet nem akarunk vállalni, ám amellyel végül mégis azonosulnunk kell, ha mindennel ki akarunk egyezni. Ezek szerint az árnyék rendkívül megosztó dolog: egyszerre taszít és vonz, kelt undort és bűvöl el. Jung a továbbiakban különbséget tesz a személyes és a kollektív árnyék között. A személyes árnyék ama tulajdonságok elfojtása által keletkezik, amelyekkel nem azonosulunk, és amelyeket el sem akarunk fogadni, noha személyiségünk részét képezik. Az ilyen elfojtott tulajdonságok sokaságából épül fel az árnyék, és az élet folyamán természetesen egyre gyarapodik is, hacsak tudatosan közbe nem avatkozunk. A hátunk mögött ügyködik – tudattalanul –, és tudatos személyiségünket nemritkán kifigurázza. A személyes árnyékon kívül, amellyel a következő fejezetekben foglalkozunk, a kollektív árnyék egy kultúra vagy társadalom tudattalan témáit fogja át, az archaikus árnyék pedig az ősiszonnyal szembesít. Árnyéknapló: Van valami az életemben, ami az elégede ség, az egészség és a boldogság útjában áll? Jegyezze fel az ezzel kapcsolatos gondolatait!
20
Az árnyak birodalmának útikalauza
Az árnyék elfojtása Az egyebek közt a sötét férfioldallal is foglalkozó Vasjankó4 című könyv írója, Robert Bly, az árnyékot egy magunk mögött vonszolt zsákhoz hasonlítja. Bly azt mondja, egészen felnőttkorunkig azzal vagyunk elfoglalva, hogy ebbe a fekete zsákba gyömöszöljünk mindent, amit tudatosan nem akartunk elviselni. Az élet hátralévő részében aztán azért küzdünk, hogy ezeket a lélekrészeket a sötét zsákból kihalásszuk, és életünk részévé tegyük. Bly ezzel igen jól és tömören összefoglalja az árnyék keletkezésének módját. A gyermek-, kamasz- és ifjúkor során azért hozunk létre árnyékot, hogy személyiséget alakítsunk ki, és lelkileg képesek legyünk a túlélésre. Ám amikor felnőttként a megvalósítás irányában akarunk fejlődni, elő kell szednünk és életünk részévé kell tennünk az árnyékba taszított tartalmakat. Nagy a kísértés, hogy a krampuszt egy életen át a zsákban hagyjuk, meg nem élt és nem szeretett részeinket félve megtagadjuk. Pedig már a gyerekek is tudják, hogy a Mikulás zsákja a virgács mellett sok ajándékot is rejt. Ennek a könyvnek a célja, de az önmegvalósítás tekintetében is a legfontosabb feladat a sötét (árnyék)zsák tartalmának napvilágra hozása. Meglehetősen egyhangú és unalmas dolog krampusszal a zsákban tengődni. Az élet így lassanként elsikkad, felemésztődik az árnyékban, és ezt az érintettek még csak észre sem veszik. Ráadásul folyamatosan ott lebeg fölötte az árnyék betörésének réme, akárcsak a bevezetőben említett történetekben. Azok, akik megtagadják az árnyékot, nem akarnak érteni például a betegségekben megnyilvánuló tünetekből, amelyek révén az árnyéktartalmak nyomban napvilágra kerülhetnek és tudatosulhatnak. A kórképek jelentése gyakran kínosan nyilvánvaló és – mindenekelőtt a kívülállók számára – félreérthetetlen. Az érintettek azonban inkább gyerekes módon tagadják a szemmel láthatót, 4
Robert Bly: Vasjankó – Könyv a férfiakról. Budapest, 2000, Európa Könyvkiadó.
21
A lélek árnyai
a tünetekben megmutatkozó igazságot. Így történhet, hogy mindenki ösztönösen érti, miről van szó, csak azok nem, akiket a baj sújt. Ebben a helyzetben a modern ipari társadalmak lakosságának nagy része elbarikádozza magát, mondván: „Jobb, ha nem feszegetjük!” A betegségtünetekről bővebben a 187. oldaltól lehet olvasni. Ennek kapcsán álljon itt még egy történet az árnyék betöréséről: Egy apáca, aki évtizedeken keresztül példásan ellátta kolostori szolgálatát, és nővéreinek minden tekintetben példaképe volt, elszenvedte az árnyék drámai erejű betörését, amelyet környezete (ördögi) megszállottságnak tekintett. A pszichiátrián mi, orvosok, ezzel szemben természetesen pszichózisra gyanakodtunk. Az illető apáca a nővérei szerint minden előzetes figyelmeztetés nélkül elkezdte letépni magáról a ruhát, trágár, durva szavakkal illette a nemi életet, rendszeresen nyilvánosan maszturbált, továbbá székletével és vizeletével ijesztő jelszavakat mázolt cellája falára. Az árnyék akkora erővel tört be, hogy még erős neuroleptikumokkal (pszichózis kezelésére szolgáló nyugtatószerekkel) is alig lehetett a beteget jobb belátásra bírni. Ha az elfojtás miatt az árnyék elhatalmasodik, átveheti az uralmat és kiszoríthatja az ént. Régen ezt magától értetődően megszállottságnak tartották, ördögi és démoni jelenlétet gyanítva mögötte. A nagy pszichiáterek, Bleuler és Jung korában a dementia praecox (fiatal korban kialakuló skizofrénia) elnevezést választották, s ezzel a végső stádium utáni árnyékeseményt illették. Ma a tudomány skizofréniáról beszél, vagy éppen pszichózisról, ha időben behatárolt árnyékáttörésről van szó. Az olyan árnyékbetörések mellett, mint a bevezetőben említett ámokfutás és súlyos betegség, a pszichózis egy további tudattalan szembesülés az ember saját sötét oldalával. Csak kevesen tudják, hogy ma, szépen rendezett és a démonoktól, babonáktól megszabadított világunkban, a lakosság egyharmada egyszer az életben áldozatul esik a pszichózisnak, vagyis az árnyéknak. Az érintettek jó egyharmada egyszeri, bár akár hónapokig tartó árnyékélményt tudhat maga mögött. További egyharmaduk 22
Az árnyak birodalmának útikalauza
attól kezdve többször is küzd árnyékbetörésekkel, szűk egyharmaduk pedig skizofrénként kapcsolatban is marad az árnyékkal. A skizofrénia szó a tartós lélekhasadásos állapotra vonatkozik (a görög szkízis = hasadás és phrén = szellem, kedély). Más szóval az én és az árnyék közötti kapcsolat megszakadását jelenti, amikor mindkettő járni kezdi a saját útját, és többé nem találkoznak békésen. Az embernél normális esetben az én vagy a személyiség van hatalmon, az árnyék pedig el van fojtva; csak betegségben és egyéb tünetekben – például mániákban, baklövésekben, balesetekben vagy rémálmokban – tud apránként megnyilvánulni az életben. A skizofrének esetében ezzel szemben az árnyék az úr, és az én van elnyomva. Csak az úgynevezett világosság szigeteiben,5 röpke pillanataiban mutatkozik meg. A pszichiátria gyógyszerekkel, neuroleptikumokkal igyekszik elnyomni az árnyék olyan megnyilvánulásait, mint az akusztikus érzékcsalódások vagy a képözön, hogy ezzel újból esélyt adjon az énnek, és hosszú távon megerősítse azt. Sajnos a neuroleptikumok az énre is jelentős befolyást gyakorolnak. Ezzel szemben a könyvem nyújtotta árnyékterápia e tekintetben az árnyék veszedelmes mértékű elhatalmasodásának igyekszik elejét venni oly módon, hogy engedi azt idejekorán megnyilvánulni.
Az árnyékosról a napos oldalra A pszichózis gyakoriságát mutató számok jelzik, milyen nagy a modern társadalom árnyéka. Végső soron ugyanaz a sorsa, mint modern világunkban a kezelésében illetékes pszichiátriának. Mindkettőt hasonló tabuk övezik, és egyaránt a társadalom peremére szorultak. 5
A kifejezés Edward M. Podvoll amerikai pszichiátertől származik. Érdemes elolvasni könyvét: Aus entrückten Welten. Psychosen verstehen und behandeln. Új, átdolgozott kiadás, München, 2004, Ariston.
23
A lélek árnyai
Az érintettek akkor élik át és szenvedik el az árnyék betörését, amikor az félretolja az egót, mintha a hatalmat átvenné egy idegen erő, amellyel nincs mód együttműködni. Ez a messzemenőkig elnyomott árnyékforgatókönyv amellett szól, hogy idejében gondoskodni kell az árnyékkal való teljesen tudatos és megtervezett (terápiás) szembesülésről. Aki kezdettől fogva hallgat a belső hangra, amelyre e könyv gyakorlatai és meditációi is buzdítanak, az viszonylag védve van a belső hangok pszichiátriai értelemben vett erőszakos betörésétől. Aki pedig fesztelenül képes bánni benső, az álmok vagy a belső utazások során felmerülő képeivel, az nagyobb biztonságban érezheti magát a lenyűgöző képek erőszakos betörésével szemben. Nehéz úgy dönteni, hogy kiengedjük a krampuszt a zsákból, vagyis a tudattalan alkotta rejtekéből. Nagy önfegyelemre van szükség hozzá, hiszen amennyire félünk az árnyéktól, annyira keveset tudunk az ott rejlő ajándékokról és kincsekről. Nem véletlen, hogy a mitológiában Pluto egy személyben az Alvilág és a gazdagság, a kincsek ura. Annak, aki feleszmélt, és aki fel akar eszmélni, az ügy minden bajossága ellenére sincs más választása, mint hogy szembenéz az árnyékkal. E tekintetben meglepően egységes minden vallás és mítosz: a fénybe csakis és kizárólag az árnyékon keresztül vezet út. Még Krisztusnak is alá kell szállnia a holtak birodalmába, mielőtt harmadnapon feltámad. A szokásos értelemben véve egészséges átlagpolgár rendszerint kevésbé drámaian éli meg az árnyékot: kisebb baklövések, például nyelvbotlások, ártalmatlan tünetek és mindenekelőtt elkerülési stratégiák (bővebben lásd a 183. oldaltól) formájában. Ezek máris saját tudattalan területeinkre utalnak. Rivaldafényben álló vagy magas erkölcsi követelményekkel járó, felelősségteljes pozíciót betöltő személyek esetében örül a sajtó, ha az efféle árnyékbetöréseket, például szexuális botlásokat, drogfogyasztást vagy más társadalmi tabuk áttörését a nyilvánosság elé tárhatja. Jó példa erre a nagy elismerésnek örvendő evangélikus püspöknő, Margot 24
Az árnyak birodalmának útikalauza
Käßmann, aki éjszaka ittasan áthajtott a piros lámpán, egyenesen a rendőrök karjaiba. Akárcsak ő maga, a nyilvánosság is megrökönyödve kérdezte, hogyan történhetett ilyesmi éppen ővele. Amikor ebben a könyvben nyomába eredünk ezeknek az árnyékélményeknek, azt egyrészt a megelőzés érdekében tesszük, hogy a nagy betöréseket, amelyeknek teljes mértékben ki lennénk szolgáltatva, okafogyottá tegyük. Másrészt az a célunk, hogy az életet most még el sem képzelhető mértékben gazdagítsuk azáltal, hogy félelmet keltő, tudattalan vetületeit is magunkévá tesszük. Amíg a Mikulás évente csak egyszer jön, nagy zsákjában virgáccsal és ajándékkal, addig árnyékunk mindig velünk van, és nap mint nap megbüntethet vagy megajándékozhat minket. A döntés a miénk. Aki bele akar nézni a zsákba, hogy ajándékot vegyen ki belőle, az elegendő anyagot talál ehhez ebben a könyvben és a benne foglalt gyakorlatokban. Ezzel feleslegessé teszi a virgácsot. Az árnyék fényes vagy napos oldallá tételének roppant izgalmas példája Jonathan Reed Lost Generation című költeménye, amely 2006-ban a reklámszakma cannes-i fesztiválján díjat nyert (lásd alább). A szokásos módon, fentről lefelé olvasva ijesztő közvetlenséggel írja le a fiatal nemzedék nyomasztó helyzetét a modern világban. Sorról sorra, gondolatjelről gondolatjelre lentről felfelé olvasva azonban ugyanaz a szöveg egy jobb jövő kinyilatkoztatásává válik. A fordítás a két nyelv szerkezetének különbözősége miatt sajnos nem adja vissza a mű minden finomságát, ezért közöljük az angol eredetit6 is:
6
http://www.youtube.com/watch?v=42E2fAWM6rA
25