Tartalom Az Uránusz a születési horoszkópban Rendhagyó és individuális............................................................................................ 9 Az Uránusz a mitológiában......................................................................................... 11 Asszociációk az Uránusszal kapcsolatban...................................................... 12 Prométheusz, a titán.......................................................................................... 13 Az uránikus szenvedés és Prométheusz büntetése........................................ 17 Az egyén prométheuszi szenvedése ............................................................... 20 Az Uránusz és a püthagoraszi számok............................................................ 23 Uranosz kasztrálása........................................................................................... 26 Az Uránusz mint Frankenstein........................................................................ 27 Alice Bailey és más uránikus szerzők.............................................................. 28 Az Uránusz a kabbalában és a rituális mágiában.......................................... 30 Az uránikus ellenőrzés...................................................................................... 31 Az uránikus fundamentalizmus...................................................................... 33 A Nap és a Szaturnusz mint az uránikus energiák hordozói....................... 36 Uranosz mítoszának jelentése a modern korban.......................................... 37 Az Uránusz és a felvilágosodás........................................................................ 40 Az Uránusz a horoszkóp házaiban............................................................................. 42 Az Uránusz az I. házban................................................................................... 49 Az Uránusz a VII. házban................................................................................ 53 Prométheusz mája és az uránikus depresszió................................................ 60 Az Uránusz a 2. és a 8. házban......................................................................... 63 Az Uránusz a 3. és a 9. házban......................................................................... 70 Az Uránusz a IV. és a X. házban...................................................................... 76 Hold–Uránusz fényszögek és a gyermekkori félelmek................................. 77 Az Uránusztól megszállva................................................................................ 82 Az Uránusz a IV. és a X. házban (folytatás).................................................... 84 Az Uránusz az 5. és a 11. házban..................................................................... 93 Az Uránusz a 6. és a 12. házban.....................................................................100 Az Uránusz és a test.........................................................................................108 Az Uránusz és a személyes planéták fényszögei.....................................................111 Egy példahoroszkóp...................................................................................................116
7
A Szaturnusz és az Uránusz tranzitjai A tranzitok jelentése...................................................................................................121 A tranzit ciklusok............................................................................................121 A tranzitok mint teleológia............................................................................123 A tranzitok mint pszichológiai minták.........................................................124 A tranzitok mint események..........................................................................126 A tranzitok orbisza..........................................................................................128 A Szaturnusz ciklusainak jelentése...........................................................................130 A Szaturnusz és az elválás...............................................................................131 A Szaturnusz mint „A karma ura”................................................................135 Az első Szaturnusz-ciklus állomásai.............................................................139 A második Szaturnusz-ciklus szakaszai.......................................................146 Záró megjegyzések a Szaturnusz ciklusaihoz..............................................148 A Szaturnusz és a Neptunusz kapcsolatai.....................................................153 Túl sok a Szaturnusz?......................................................................................155 A Szaturnusz védekező mechanizmusai.......................................................158 A Szaturnusz tranzitjai más planétákkal......................................................161 A Vénuszon áthaladó Szaturnusz..................................................................163 Az Uránusz-ciklus jelentése......................................................................................165 Individualitás és kollektivitás.........................................................................168 Az Uránusz a húszas évek elején...................................................................168 Az Uránusz az élet közepén...........................................................................170 Az Uránusz az élet későbbi szakaszában......................................................174 Az Uránusz visszatérése..................................................................................176 A Szaturnusz és az Uránusz ciklusainak kapcsolata...................................176 Az események lényege.....................................................................................180 Az Uránusz tranzitjai más planétákkal....................................................................184 A résztvevők horoszkópjai........................................................................................190 A tranzitáló Szaturnusz konjunkciója a Nappal..........................................191 A tranzitáló Szaturnusz az MC-n..................................................................192 Az Uránusz tranzitja a szilárd jegyekben álló karmikus kereszten...........197 A szerelem sötét oldala...................................................................................201 A Vénusz a Vízöntőben...................................................................................203 A Szaturnusz tranzitja az újholdon...............................................................204 A tranzit Uránusz szextilben az újholddal...................................................211 A tranzit Szaturnusz kvadrátja a radix Szaturnusszal.................................212 A Szaturnusz tranzitja a Vénusz-kvadráton.................................................213
8
Az Uránusz a születési horoszkópban1 Rendhagyó és individuális Ma egy izgalmas, úgy is mondhatnám, felvillanyozó témával foglalkozunk. Minden külső planéta értelmezése nehéz feladat elé állít bennünket, mivel itt kutatásainkat nem támasztják alá régi asztrológiai hagyományok. Először azt szeretném taglalni, hogy nézetem szerint mit nem jelent az Uránusz. Az asztrológiai szimbólumok lefordítása során nagyon gondosan kell megválogatni szavainkat. Az asztrológiai elvek pontos megfogalmazásának óriási jelentősége van, akár szakemberekkel beszélgetünk, akár egy tanácskérővel. A hanyag vagy ködös megfogalmazás félreértésekhez vezethet. Gyakran hallottam, hogy az asztrológusok az Uránuszt az „individualitás planétájának” nevezik. Az individualitás egy individuumra vonatkozik, tehát Önre, vagy énrám mint egyedi, jól megkülönböztethető személyiségre – olyanra, aki egyedüli, senki máshoz nem hasonlítható, és belső fejlődési tervéből adódóan mindenki mástól különbözik. Az Uránusz lassú bolygó. Mivel a külső planéták a kollektív pszichében végbemenő folyamatokat tükrözik – vagyis amiben mindannyian részt veszünk –, az Uránusz nem az individuális fejlődéssel foglalkozik. Sőt, még ellenségesen is viselkedhet az egyéni értékrendszerrel és az érzelmi szükségletekkel szemben. Az Uránusz kollektív természetét abból a puszta tényből is leszűrhetjük, hogy társuralkodója annak a jegynek, amely szemben áll a Nap által uralt állatövi jeggyel: a Szaturnusszal együtt uralkodik a Vízöntőben, amely az Oroszlánnal szemben áll. Ez már önmagában azt jelenti, hogy az Uránusz az individuális (szoláris) kifejeződés ellentétét szimbolizálja, mivel a csoport itt az individuum felett áll. Lehet, hogy egy olyan ember, akit nagyon uránikusnak nevezhetünk, szoláris értelemben egyáltalán nem individualista. Az ilyen embernek gyakran nincsen saját értékrendszere, és alig van tudatában személyes identitásának. Az Uránusz hajlamos madártávlatból szemlélni a világot. Eközben a mindennapi élet dolgait könnyen szem elől téveszti, vagy lényegtelennek tekinti. Egy uránikus ember valószínűleg lázadni fog a fennálló struktúrák vagy viszonyok ellen, vagy elutasít egy általa elavultnak tartott világnézetet. Szoros kapcsolatban állhat olyan progresszív eszmékkel vagy inspirációkkal, amelyek messze megelőzik korukat. Így az uránikus ember nagyon rendhagyó lehet, de ez nem jelenti azt, hogy individuális. Látta valaki Monty Python Brian élete című filmjét? Talán emlékeznek arra a jelenetre, ahol több száz felszabadulni vágyó New Age-hívő áll a kiválasztott megváltó ajtaja előtt, és kórusban mondják: „Mi mind egyéniségek vagyunk!” A rendhagyó lehet ilyen hihetetlenül szokványos. Néha meglepően nem individuális az Ezt a tanfolyamot 1996. január 20-án tartotta a szerző Londonban, a Regents College-ban. A tanfolyam a Centre for Psychological Astrology programjába tartozott. 1
9
ilyen viselkedés, bár ezt az uránikus beállítottságú személyek ritkán ismerik fel. A lázadás ugyanis azt jelenti, hogy a lázadót láthatatlanul behálózza pontosan az a dolog, amit elutasít. Ez nem az individualitás kifejeződése, mert ez belülről jön, és nem az a vágy irányítja, hogy egy külvilágban észlelt dolog ellentétét tegye. Ezért kérem, hogy próbáljanak elszakadni az „Uránusz = individualitás” elképzeléstől, mert ha egy horoszkóp értelmezésénél ehhez ragaszkodnak, akkor könnyen tévedhetnek. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy az uránikusan érintett személy nem képes individuális önkifejezésre. Előfordulhat, hogy egy kollektív világnézet vagy kinyilatkoztatás uralja és vezérli a tudatát. Lehet ez egy forradalmi eszme vagy egy transzformáló világnézet, akkor is általános. Ezért az uránikus gondolatok általában készen érik el az emberi tudatot, személyes kikristályosodás vagy tapasztalat nélkül. Ha valaki fogékony a kollektív tartalmakra, és nincsen individuális szűrője, akkor elveszítheti a kapcsolatot saját belső, teremtő, tápláló világával, és elnyomhatja egyéni élete fontos aspektusait. Ilyenkor azt kell mondani: „Na, várjunk csak egy kicsit! Ez egy csodálatos, inspiráló jövőbe mutató eszme, de vajon alkalmazható-e abban a világban, ahol most élek? Tapasztalataim alapján és az emberi természet szerint egyáltalán életképes ez? Szívvel-lélekkel hiszek benne – vagy csak az eszemmel? Van valódi értelme ennek az eszmének? Mennyi időre van szükség hozzá? Hozzájárulhatok-e valamivel személyesen is, hogy ez a dolog sikerüljön?” Ilyen szemlélet nélkül az Uránusz kiolthatja az egyéni érték- és hiedelemrendszert, csak a polémiát hagyva meg. Ez pedig a legrosszabb esetben terrorizmus, vagy egy olyan tömegmozgalom, amely szét akar zúzni egy olyan berendezést vagy struktúrát, amelynek radikális megváltoztatását elengedhetetlennek tartja. A változtatás szükségességének felismerése helyénvaló lehet – de ez sokszor egyéni megítélésű, ugyanúgy, mint a szépség. Az Uránusz nem ismeri fel az idő értékét és lényegét, ugyanígy a lassú fejlődés vagy egy kompromisszum jelentőségét sem, mint ahogyan az egyéni emberi érzékelés realitását sem. A jövőre vonatkozó elképzeléseit azonnal meg akarja valósítani, és úgy gondolja, hogy szét kell zúznia – vagy legalábbis át kell alakítania mindent, ami az útjában áll. Ez mind az egyénnek, mint a közösségnek hatalmas fájdalmakat okozhat. Az Uránusz alapvető filozófiája: ha rántottát akarok csinálni, akkor fel kell törnöm a tojásokat. A probléma az, hogy a „tojások” gyakran emberi érzésekre és ösztönös szükségletekre vonatkoznak. A forradalmak mindig a kontroll elvesztésével járnak. Ha mindez dühíti az uránikus felszabadító front embereit, az teljesen rendjén van. A tanfolyam ideje alatt Önöknek joguk van kifejezni az érzéseiket. Nem gondolom azonban, hogy az Uránusz csak a bajt hozza ránk. Szerintem az asztroló giában felruháztuk őt némi varázserővel, mivel azt mondjuk, hogy a változás mindig jó. Ez gyakran így is van; de abban nincsen semmi alkotó, ha csak a változtatás 10
kedvéért akarunk változtatni. Az a döntő, hogy milyen módon változtatunk, és az Uránusz nem éppen tapintatosan és tisztelettudóan jelzi a változtatás szükségét az individuumnak. Az uránikus személyek gyakran hangoztatják a „jogokat”, de az egyén mély, belső jogairól kevés elképzelésük van az Uránusz elvont eszméi miatt. Remélem, hogy a tanfolyam további részében rá fognak jönni, hogy miért szemlélem így az Uránuszt. Életemben az egyik leguránikusabb személlyel néhány évvel ezelőtt találkoztam, egy horoszkóp kifejtése során. A hölgy Napja a Vízöntőben állt, trigonban az Ikrekben lévő Uránusszal. Elmesélte az életét, a családja történetét, és így tovább. Amikor egy eseményt, egy érzékelést vagy egy véleményt említett meg, mindig azt mondta „mi”. „Mi vidékre akartunk költözni”, „érdeklődünk az asztrológia iránt”, „nehéz időket éltünk meg az utóbbi két évben”, „nem értünk egyet a kormány egészségügyi politikájával”. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ki az a „mi”, akkor azt válaszolta, hogy a férje, a három kutyájuk, a két gyerekük és a velük élő édesanyja. Többször próbáltam kicsikarni belőle egy személyes megnyilvánulást, próbáltam rábírni, hogy legalább egy „én”-t mondjon a sok általánosság között, ezért ismételten rákérdeztem: „De mit gondol erről Ön?” Ő pedig így válaszolt: „Igen, igen, szerintünk,…” Egyszerűen nem tudta azt mondani: „én”. Ijesztő volt. Semmilyen érzéssel nem kapcsolódott önmagához mint önálló lényhez. Valóban nagyon excentrikus és rendhagyó volt. De individuális? Az nem.
Az Uránusz a mitológiában Most néhány összefüggést szeretnék felvázolni, amelyek segítenek az Uránusz jobb megértésében. Biztos vagyok benne, hogy még sok más kép és asszociáció is eszünkbe fog jutni. Fontos lenne, hogy mindenki kidolgozza a saját elképzeléseit az Uránusszal és a többi planétával kapcsolatosan, mivel mindenki más tapasztalatokkal és előképzettséggel rendelkezik, amelyek ugyan különbözhetnek az enyéimtől, de lehetnek ugyanolyan szakszerűek. Ha mélyebb kutatásokat szeretnénk végezni, akkor mindegyik asszociációról kellene tartanunk egy külön tanfolyamot. Én például hozzárendeltem a kabbala Hokmá fogalmát, aminek megértéséhez alaposan kellene tanulmányozni a kabbalát. Ezért a kommentárjaim nem lehetnek teljesek. Ezek a gondolati összeköttetések az Uránusszal csupán ugródeszkául szolgálnak a fantázia és az intellektus számára. Most, a tanfolyam elején szeretnék ezen végigmenni, hogy a lehető legteljesebb képet kapjuk az Uránuszról, mielőtt a születési horoszkópban elfoglalt helyéről beszélnénk.
11
Asszociációk az Uránusszal kapcsolatban
Prométheusz
Uránusz Jahve, a héberek istene
Alice Bailey Csoportlelkek és Az isteni terv című könyvei Mary Shelley: Frankenstein a felvilágosodás
a püthagoraszi számok
a „platóni testek”
rituális mágia
Alice Bailey: A hét sugár Urania, a múzsa
Nut, egyiptomi istennő
Brahma, hindu isten
Hokmá a kabbalában
a Tarot-kártya „Torony” lapja
az amerikai, a francia és az orosz forradalom Az ilyen asszociációs láncolatok mélyebb belátást engednek e planéta jelentésébe, hiszen érzelmileg, intuitíven és racionálisan is fel kell fognunk központi lényegét. Ha nem ismerjük átfogóan az Uránusz jelentését, akkor nem tudjuk helyesen értelmezni a jegyekben vagy a házakban. A kulcsfogalmak tulajdonképpen nem segítenek ebben, hiszen nem a bolygó élő energiájával kötnek össze; és az olyan kulcsszavak, mint az „individualitás”, inkább gátolnak, mint segítenek. Emlékezzünk arra, hogy a planéták pszichológiai értelemben megfelelnek az isteneknek. Élő, eleven energiájuk, célratörő szándékuk és akaratuk van, ugyanúgy, mint az embernek, csak sokkal erősebbek. Minden planétának van saját neve, egyéni szükségletei és vágyai, és van saját világnézete is. A bolygók mozognak; céltudatosak és intelligensek. Belső világunkban lelkünk aspektusait testesítik meg. Nem kell pogánynak lennünk ahhoz, hogy így szemléljük a planétákat. Az „isten” fogalmat inkább istenség értelemben és az életenergia szimbólumaként, olyan archetipikus mintaként használom, amely az élet alapjaihoz tartozik. Mivel a planéták rajtunk kívül és bennünk is megtalálha12
tók, ezért élők, és meghatározott identitásuk van – nekünk pedig meg kell éreznünk, hogy miből áll ez az identitás. Ha meg akarnánk ismerni egy embert, akkor meg kellene éreznünk a belső magját – azt, ami kitölti ezt az embert. Prométheusz, a titán Mi az Uránusz legbelső magja, és milyen is ez az istenség? Kezdjük Promé theusszal, hiszen a kritikus asztrológusok őt hozzák legtöbbször kapcsolatba az Uránusszal. Olvassák el Rick Tarnas Uránusz és Prométheusz2 című kitűnő könyvecskéjét. Nagy hasznukra lesz az Uránusz megértésében. Bár nincsen olyan monda, amely Uranosz isten és a titán Prométheusz közvetlen kapcsolatáról szólna, de végül is minden titán, így Prométheusz is, Uranosz utóda. Feltételezem, hogy nagy vonalakban ismerik Prométheusz mítoszát, ezért nem ismételjük át az egész történetet. Nagyon hasznos lenne, ha figyelmünket a fő pontokra irányítanánk. A titánok nem istenek, nem laknak az Olümposzon, mint Zeusz-Jupiter vagy Aphrodité-Vénusz. A mítoszok leírása ugyanolyan precíz, mint az álmoké. Nem elmosódottak, nem hanyagok, nem logikátlanok, akkor sem, ha az idők folyamán jöttek létre, és közben mindig az adott kultúrához alkalmazkodtak. A mítoszok nagyon pontosan ábrázolják a dolgokat, tehát, ha egy titánt említenek, aki nem az Olümposz lakója, akkor az fontos kijelentés. A titánok az ég gyermekei, de földi karakterük és testük van, hiszen Gaia, a Föld az anyjuk. Így Prométheusz nem lakik az egekben. Uránikus szelleme van, de a teste földi, és érzi a fájdalmat, amiben része is lesz. Azt mondhatjuk, hogy kapcsolatban áll az inkarnált égi vagy isteni szellemmel – másképp kifejezve: az emberi természet törekvő, vagy látomásokkal* megáldott részével, amely a formák világába van zárva. Valójában Prométheusznak – akinek a neve „előrelátást” jelent – tulajdonítják az ember teremtését. Ő formálja meg agyagból, amibe aztán Athéné lehel életet. Prométheusz mágus, művész és kultúrateremtő. Asztrológiát, építészetet és navigációt tanít az embereknek – olyan tudományokat, amelyeknek a műveléséhez ismerni kell a kozmikus vagy holisztikus rendszer működési módját. Ebből a szempontból különbözik azoktól a kultúrateremtőktől, akik speciális művészeteket vagy képességeket közvetítenek, mint amilyen például a szövés (Athéné egyik adománya). Prométheusz tudásának lényege mindig az égi, kozmikus dolgok átRick Tarnas: Uranus und Prometheus (Zollikon, 1996). * A látomás szónak a magyar nyelvben kissé pejoratív jelentése van, mivel főként az elmebetegséggel kötik össze. A fejlett spirituális kultúrákban a látomásnak központi jelentősége van az ember szellemi fejlődésében, hiszen ez vezeti el élete értelméhez, valódi, szellemi céljához. A szerző ebben az értelemben használja ezt a kifejezést. (A ford.) 2
13
adása a földi formába. Az építészethez meg kell érteni a geometriát, amely végül is kozmikus természetű, ahogyan azt Platón óta tudjuk. Az asztrológia és a csillagászat nyilvánvalóan kozmikus tudományok. Ahhoz, hogy valaki ezekkel a tudományokkal foglalkozzon, átfogó ismeretekkel kell rendelkeznie az egész rendszerről. Prométheusz ezért egyfajta inspiráló szellem. Olyan erőt képvisel a lelken belül, amely tudja, hogyan működik a kozmikus rendszer, és hogyan lehet ezt a mindennapos, emberi dolgokban alkalmazni. A legfontosabb az, hogy Prométheusz ellopta az égi tüzet, és Zeusz akarata ellenére az embereknek adta. Ez a téma már évszázadok óta foglalkoztatja a művészeket és az írókat. Mit jelent a tűz elrablása? Ha ezt megértjük, akkor közelebb jutunk az Uránusz lényegéhez. Rick Tarnas a prométheuszi tüzet a „kreatív szikrával, a kulturális és technológiai áttöréssel, az emberi autonómia növekedésével, a felszabadulás égi ajándékával, a hirtelen megvilágosodással, az intellektuális és spirituális ébredéssel” kapcsolja össze. Még egy dolgot szeretnék hozzátenni ehhez a felsoroláshoz: Prométheusz ellopta az istenektől a tudatossági potenciált. A tűz, amit ő alkalmaz, szoláris; ez a halhatatlan isteni szikra, az önvaló tudata, ami minden emberben él. Ez az imaginációk és a látomások tüze is, amelynek révén a szoláris isteni tudat és az individuális kreativitás megjelenik. A tűz a mítoszokban mindig az istenekkel és a halhatatlan szellemmel kapcsolódik össze, aminek szimbolikáját még ma is őrizzük, amikor az ismeretlen katona sírjánál vagy a jeruzsálemi holokauszt-emlékműnél azt mondjuk: „az örök világosság fényeskedjen nékik”. Azzal, hogy ez a fény, ez a láng folyton ég, arra emlékeztet bennünket, hogy az embernek örök élete van akkor is, ha a teste már meghalt. A mondában a Prométheusz teremtette emberek nem kapták meg a tűz ajándékát, különben olyanok lettek volna, mint az istenek, és ugyanolyan teremtőerejük lett volna. Ezt Zeusz megtiltotta, aminek következtében az emberek csoport lények lettek, mint az állatok, és teljesen alá voltak vetve a természet erőinek. Más szóval: nem voltak tudatában önmaguknak és saját teremtőerejüknek. Mivel Prométheusz előre látta a dolgokat, felismerte az emberi tudat potenciálját. Itt fedezhetjük fel e titán másik fontos jellegzetességét. Látomása volt arról, hogy mivé lehet az ember, ha megengedik neki, hogy a benne szunnyadó lehetőségeket kifejlessze. Ezért nem törődött Zeusz parancsával, és ellopta a szoláris tűz egy picinyke szikráját. Elrejtette egy üreges édesköményszárban, lehozta a földre, és odaadta az embereknek. Nem egy különleges vagy egy kiválasztott embernek adta oda, hanem mindenkinek. A lopás bűntettéért szörnyű büntetést kapott; és ugyanez történt az emberekkel is Pandora szelencéje révén, amely minden borzalmat tartalmazott. De mivel az emberiség már megkapta a tüzet, nem lehetett tőle visszavenni. Ebben a mítoszban összekapcsolódik néhány fontos téma. A szoláris tűz elrablása, az istenek bosszúja és az emberiségben rejlő lehetőségek meglátása mind 14
elementáris archetipikus kép. Ezekből következtethetünk az Uránusz igazi lényére. Az Uránusz felismeri ezeket a lehetőségeket, mivel tudja, hogyan működik a kozmikus rendszer. Ez nem „mediális” képesség. Prométheusz „előrelátása” pontosan megfelel a nevének: képes előre látni a dolgokat. Inkább látomásai vannak, és nem tisztánlátó vagy intuitív. Az Uránusz tisztán látja a dolgokat, és pontosan felismeri a mintákat és a lehetőségeket. Prométheusz, aki egy uránikus szellem, képes előre látni a dolgokat, mivel tudja, hogyan zajlanak a kozmikus evolúció folyamatai. Tudja, hogy a tűz átadásával bizonyos dolgok meg fognak történni az emberiséggel, és bizonyos lehetőségek ki fognak bontakozni. Pontosan ismeri ezeket a lehetőségeket, hiszen végül is ő teremtette az embert. Mivel odaadta neki a tüzet, az ember képes elsajátítani és intelligens, kreatív módon felhasználni a tőle tanult tudományokat és művészeteket, így nem mechanikusan fogja őt utánozni. Így az ember megértheti e bonyolult tanításokat a bennük rejlő lehetőségekkel együtt, hiszen a szoláris tűz szikráját hordozzák magukban. A tudás és a tűz összetartoznak. A legmagasabb szinten ugyanazok. Amit Prométheusz tanít, az a szoláris tűz. Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz című művében a sziklához láncolt titán egy monológot mond. Először arról a sajnálatra méltó állapotról beszél, amelyben az emberiség az ő beavatkozása előtt volt:
Ők, akiknek kezdetben volt szemük, de nem láttak, Volt fülük, de nem hallottak, hanem mint az álomképek Hosszú életükben mindvégig vakok voltak És semmit sem tudtak a napsütötte Téglaházakról, sem az ácsok munkájáról.3
Majd arról beszél, hogy mit adott az emberiségnek:
Megmutattam nekik a nehezen látható Csillagok felemelkedését és hanyatlását, Megmutattam nekik a számokat is, Az igazán értelmes dolgokat, És az írást is, minden dolgok emlékeztetőjét, A múzsák anyját.4
Valójában lehetőséget adott az embernek arra, hogy látomásai segítségével és ismervén a kozmikus rendet és törvényeket, legyőzze a természetet. Ez lehetővé 3 Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz Aiszkhülosz Drámái. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1962. 128129 Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása 4 Ugyanott, 129.
15
teszi, hogy az ember kiszabaduljon az ösztönökhöz kötött földi ciklusok rabszolgaságából, és uralja azt a planétát, amelyen él. Olyasmit tud teremteni, amit mi eufemisztikusan „civilizációnak” nevezünk. Ez a hatása annak a tűznek, amit elrabolt. Vagy, ahogy Aiszkhülosz igazán uránikusan és hatásosan kifejezi: A halandókat hozzásegítettem, hogy előre tudják halálukat.5 Ha Prométheuszt pszichológiai szempontból vizsgáljuk, és egy olyan erőnek tekintjük, amely minden emberben ott van, akkor már az emberiség történelmének kezdetétől felismerhetjük az uránikus szellem hatásait. Az Uránusz természetesen már a felfedezése előtt is kifejtette hatását. De 1781 óta, mint csoport tudjuk, hogy él bennünk egy ilyen szellemiség – akármennyire letompítva vagy nehezen is, de mindig ott volt. Az Uránusz felfedezését időben szinte azonnal követte egy szellemi áramlat, amit „felvilágosodásnak” nevezünk. Erre később még visszatérünk. George Bernard Shaw-nak van egy kijelentése: „A kiegyensúlyozott ember elfogadja a világot úgy, ahogy van, a kiegyensúlyozatlan pedig állandóan megpróbálja megváltoztatni. Ezért minden haladás a kiegyensúlyozatlanoktól függ.” Lehet, hogy egy kicsit őrültnek kell lennünk ahhoz, hogy felfogjuk, amit Promé theusz akar tanítani nekünk. Ha a növények és az állatok evolúcióját nézzük, akkor felismerjük, hogy nem úgy fejlődnek, mint mi. Nincsen olyan késztetésük, hogy a tökéletesség eléréséhez le kell győzniük a természetet. Szükségből fejlődnek. A természetben a változások csak nagyon lassan és csak meghatározott mértékben mennek végbe az adott éghajlat, táplálék vagy az emberi mohóság függvényében. A növények és az állatok egy hatalmas, egybetartozó, lassan fejlődő életszövedék részei. A régi korok embere tudta ezt, mi pedig most illesztjük be modern világnézetünkbe. Azok az emberek viszont, akik megkapták a szoláris tűz ajándékát, nem tudják elnyomni azt az elképzelésüket, hogy a természet erőit és struktúráit le kell igázniuk. Ha jól megértjük a prométheuszi látomást, akkor a történelemben világosan felismerhető az Uránusz hatása. Mindig eljön egy olyan korszak, ahol egy ember vagy egy csoport hirtelen rájön, hogy valamit lehetne jobban használni, megjavítani, átalakítani, felszabadítani vagy megváltoztatni. Ilyenkor tudatossá válik egy addig ugyan meglévő, de fel nem ismert potenciál. Úgy tűnik, az Uránusznak van egy látomása az emberiség lehetőségeiről, és arról a képességéről, hogy hasonlóvá válhat Istenhez, és egy egész univerzumot teremthet. Itt arról az emberről van szó, aki istenné akar válni. Prométheusz, a titán, nem akar isten lenni; nem lakik ugyan az Olümposzon, de a tüzet nem tartja meg magának, bár megtehette volna. Ehelyett felébreszti az emberben azt a vágyat, hogy Istenhez hasonlóvá váljon, méghozzá úgy, hogy megteremti benne azt a látomást, amely az ember isteni potenciáljáról szól. 5
Ugyanott, 122.
16
Az uránikus szenvedés és Prométheusz büntetése A titán borzasztó büntetést kap. Zeusz, az ég ura, nincs megértéssel Promé theusz iránt, hiszen az emberiség kapott egy kis részt abból, ami Zeuszt istenné teszi. Jellegzetesen jupiteri módon viselkedik, és dühöng, hogy a színpadot meg kell osztani hétköznapi résztvevőkkel. Prométheuszt egy hegycsúcshoz láncolják, és minden nap jön egy sas, aki kitép egy darabot a májából. A máj éjjel regenerálódik, de másnap újra jön a sas, és minden kezdődik elölről. Ez szörnyűséges mitikus kép – a nemes titán egy nagy hegyhez láncolva, elszigetelten, nincsen kapcsolatban sem istennel, sem emberekkel, közben olyan testi és lelki kínokat él át, amelyek ugyan nem ölik meg, de állandóan kínozzák. Közelebbről meg kell vizsgálnunk a mondának ezt a részét, mert ez mutatja meg azt az árat, amit az uránikus tudásért kell fizetnünk. Nem léphetünk egyszerűen túl rajta azzal, hogy: „Ha eleget meditálok, terápiára járok vagy elmegyek egy asztrológushoz, esetleg elegendő tudományos ismeretet szerzek, akkor elkerülhetem ezt a máj-problémát.” Ha profitálunk ebből az ellopott tűzből, márpedig mindannyian ezt tesszük, akkor meg kell értenünk ezt a szimbólumot, hiszen a számlát mindig benyújtják. Senki sem kivétel ez alól, mivel Prométheusz ajándékát az emberiség egésze fogadta el. Lehet, hogy azok, akikben különösen fejlett az uránikus szellem, jóval magasabb számlát kapnak. Az azonban valamelyest megnyugtató, hogy Prométheusz a mondában nem örökre marad a sziklához láncolva. Végül kiszabadul. De tulajdonképpen mitől szenved? Mit jelenthet ez a lélek belső világában? Tanfolyami résztvevő: Elszigeteltséget. Liz: Igen, azt hiszem, az elszigeteltség nagyon fontos része ennek, mind az egyén, mind a csoport számára. Régebben sok vita volt az „elidegenedésről” és arról a nagy árról, amit mint közösség fizetünk a tudományos és technikai haladásért. Azok, akik „mélyebb”, vagy „emelkedettebb” kutatásokat folytatnak, mint például az asztrológusok is, gyakran érzik magukat magányosnak, különösnek, abnormálisnak vagy társadalmilag nem elfogadhatónak. Akik ma itt vannak, azok többsége, de lehet, hogy mindannyian, személyes tapasztalatból jól ismerik a promé theuszi elszigeteltséget. Tanfolyami résztvevő: Prométheusz szétdúlta a fennálló rendet, ami azokkal a lázadókkal köti össze az alakját, akik nem tisztelik a törvényt és a rendet. Megváltoztatta a világot, és megkapta érte a büntetését. Liz: Igen, Nietzsche is pontosan ilyennek látta őt – egy vakmerő isteni lázadónak, akinek volt bátorsága szembeszállni a természetes renddel. A természetes rendet 17
az istenek teremtették, amit úgy is mondhatunk, hogy az ösztönök uralma és a természet hatalma. Prométheusz semmibe vette a természet törvényeit, amelyek egyben az istenek törvényei is, és ez tette őt lázadóvá, törvénytelenné, kitaszítottá, megvetett prófétává. Az a rend, amit ő szétzúzott, a természetes folyamatok által diktált rend. Emberi szintre lefordítva, az Uránusz hatására magunkra nézünk, és azt mondjuk: „Az emberi természet a maga ösztönös formájában nem elég jó. Lehetne rajta valamit változtatni. Lehetnénk másmilyenek is. Jobbak is lehetnénk.” Az isteneket úgy is tekinthetjük, mint archetipikus erőket a kollektív tudattalanban. Ezek a velünk született minták adják ki azt, amit „sorsnak” nevezünk – meghatározott alapok vagy energiaáramlások alapján irányítják a fejlődést az életben. A tudatosság és a rendszer működésének ismerete megváltoztathatja a kapcsolatunkat ezekkel az archetipikus erőkkel, de nem tudunk kibújni valódi természetünkből. Durván leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ha tudatosabbak vagyunk, akkor kevésbé vagyunk kitéve a sorsnak. Ilyenkor Istent belül keressük, ami ahhoz vezet, hogy kevesebb hatalmat vetítünk ki a kozmoszra, ami erősíti az értelmünket, és növeli az emberi befolyás tudatát. Természetesen ez a folyamat nagy veszélyekkel jár. Ha istennek hisszük magunkat, az felfuvalkodottá, arrogánssá és rendkívül destruktívvá tehet. Viszont hihetetlenül megnöveli a kreativitást, hiszen a kozmikus folyamatok társteremtőivé válhatunk. Az Uránuszt a forradalommal vagy egy ideológiai indíttatású felforgatóval asszociálják. Az uránikus lázadásnál nem olyan egyszerű gyakorlati problémáról van szó, amelynek megoldásához általában alkalmazkodás vagy kompromisszum szükséges, és nem is egy mindent megsemmisítő nagy tűz. Az uránikus lázadás egy ideán nyugszik, amely a társadalmat feltüzeli, amire számos történelmi példa van. Ne gondolják azt, hogy az Uránusz politikailag mindig „baloldali”, hiszen az uránikus szellem követhet szélsőségesen jobboldali politikai eszméket is. A diktátorok többnyire egy fennálló rendszer megdöntésével jutnak hatalomhoz. Hitler Ascendense például együtt állt az Uránusszal. Akár jobb-, akár baloldali az Uránusz (amit nem mindig lehet könnyen megkülönböztetni), mindig egy ideológiáról van szó, a tökéletes társadalom megvalósításáról, ezzel a magyarázattal: „Megszabadulunk az emberi természet minden alantas, sötét és barbár elemétől, létrehozunk egy tökéletes társadalmat, amelyben az emberek hibátlanok és istenhez hasonlóak.” Az Uránusz szembehelyezkedik az emberi természettel, ezért az uránikus forradalmak rendszerint ijesztően eltorzulnak, és rengeteg vért ontanak ki feleslegesen. Az emberi természet individuális tudat és egyéni megfontolás nélkül nem tudja befogadni az uránikus eszméket. Ez utóbbiak gyakran elszabadulnak, és maguk alá temetik az értelmet és az egyén érzeteit. Ez Prométheusz szenvedésének egy másik aspektusa. Az uránikus látomás hatására nemcsak elidegenedünk, hanem lehet, hogy rá kell jönnünk: az ideális világ, a tökéletességről szőtt álmunk soha nem válik valóra. Amikor azt hisszük, hogy 18
elértünk, megoldottunk valamit, azonnal felbukkan valami más, és be kell látnunk, hogy még nagyon messze vagyunk ettől a céltól. 200 évvel ezelőtt az ember le akart győzni bizonyos betegségeket, mint például a szifiliszt, amelyet ma már tudunk kezelni. Időközben azonban felbukkant az AIDS, sőt a tbc is – amiről már úgy gondoltuk, hogy legyőztük –, és még rosszabb formában tért vissza, amely ellenáll az antibiotikumoknak. Ijesztő az a felismerés, hogy azok a módszereink, amelyeket a természet uralására fejlesztettünk ki, még nagyobb problémákat gerjesztenek, mint korábban, hiszen bolygónk természetes rendjét már szétziláltuk. Jó példa erre az ózonlyuk. Ez az egyik közvetlen következménye emberi beavatkozásunknak, amely még egy sor éghajlati problémát hozhat a jövőben, a bőrrák veszélyéről nem is beszélve. Most learatjuk uránikus felfuvalkodottságunk gyümölcseit. Prométheusz tüzének sok következménye van – nem azért, mert rossz, hanem mert az ember lassan tanulja meg felelősségteljesen kezelni ezt a tüzet. Ha egy uránikus eszme felmerül, azt nem lehet teljesen megvalósítani, mivel a természettel ellentétes. Az Uránusznál mindig félresikerül valami, vagy valamilyen engedményt kell tennie. Azt hiszem, ez is Prométheusz szenvedései közé tartozik. Mintha Zeusz azt mondaná a lázadó titánnak: „Na, ezt jól megcsináltad! Odaadtad az embereknek a tüzet, és most megnézheted, hogy mit művelnek vele! Ez mind a te bűnöd!” Az atombomba feltalálója teljesen összeomlott, amikor Hirosimára és Nagaszakira ledobták a bombát. Nem tudott együtt élni a bűnével. Valójában nem tudta, mit indított el, és amikor meglátta a következményeit, nem tudta elviselni. Ez a fajta szenvedés nem szokatlan a tudomány területén. Nem szeretnék annak a helyében lenni, aki feltalálta a Thalidomidot (Contergan), vagy más olyan szert, amit eredetileg gyógyításra szántak, de később nagyon károsnak, sőt halálosnak bizonyult. Az uránikus tudósok bizonyos fokig vakok, amikor olyan területeken dolgoznak, mint a génmanipuláció vagy a fegyvergyártás. Az Uránusz hatására sokszor ártalmatlannak tűnik valami, és nem vizsgálják meg, hogy milyen következményei vannak az egyénre nézve. A felfedezés öröme félresöpri a meggondolásokat, és a tudósok többnyire nem saját hasznukra fejlesztenek ki valamit, hanem a fejlődés érdekében. Annyira el vannak foglalva azzal, hogy tökéletes rántották készítsenek, hogy nem veszik észre a feltört tojások sikolyát. Ilyenkor az új találmány alkalmazása során derül ki a szörnyűség, és a dolog megalkotójának együtt kell élnie azzal, amit létrehozott. Mivel mindannyian emberek vagyunk, és a kor szelleme mindannyiunkra hat, benne vagyunk ezekben a találmányokban és felhasználásukban, következésképpen ki vagyunk téve Prométheusz szenvedésének is.
19
Az egyén prométheuszi szenvedése Prométheusz sorsa ismétlődik kicsiben, amikor a tudat kitágulásának szenvedés a következménye. Sőt, állítom, hogy az emberi tudat tágulásának minden lépése szenvedéssel jár, hiszen olyan, mintha a kollektív tudattalant „rabolná” ki. C. G. Jung ezt írja erről: „Minél erősebb és magától értetődőbb lesz a tudat és vele együtt a tudatos akarat, annál inkább háttérbe szorul a tudattalan, és annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a tudat kialakulása függetleníti magát a tudattalan mintától, ezzel egyre több szabadsága lesz, széttöri az ösztönösség bilincseit, míg végül eljut az ösztönöktől mentes, vagy azzal ellentétes állapotba. Ez a gyökértelen tudat, amely már nem hivatkozhat az ősképek autoritására, ugyan prométheuszi szabadsággal rendelkezik, de ugyanakkor istentelen hübrisszel is. Bár a dolgok felett lebeg, sőt az emberek felett, de fennáll a veszély, hogy felborul…”6 Jung valószínűleg nagyon jól tudta, mit beszél, hiszen az Uránusz volt horoszkópja uralkodója, amely oppozícióban állt a Szaturnusszal, horoszkópja másik uralkodójával. Freud valószínűleg szintén fel tudta ezt ismerni, mivel Nap–Uránusz konjunkciója volt. Az egyénre nézve az Uránusz legnagyobb problémája, hogy nem látjuk előre azokat a következményeket és reakciókat, amelyeket a tűz elrablása okoz. Bár Prométheusz rendelkezik az előrelátás képességével, mi emberek azonban gyakran nem, és elfelejtjük, vagy nem ismerjük fel, hogy milyen árat kell fizetnünk. E rablás következményei előre nem kiszámíthatók, mivel nem tudjuk, hogy amikor elfogadjuk a tüzet, akkor morális minőségeink megfelelők-e ahhoz, hogy teremtően és ne pusztítóan bánjunk a tűzzel. Ezért az uránikus ember számára szörnyű megrázkódtatás, amikor nemcsak azt fedezi fel, hogy mások mit csinálnak a Nap tüzével, hanem arra is rájön, hogy ő mit okozott. Tanfolyami résztvevő: Tudna egy kicsit többet mondani arról a szenvedésről, amit a kitágult tudat okoz? Liz: Azt hiszem, hogy az a tudatosság, amit a pszichológia iránt érdeklődők elméletileg olyan fontos célnak tartanak, gyakran több szenvedést okoz, mint előtte volt, bár ez legtöbbször más jellegű szenvedés. Sok életmód-tanácsadó és terapeuta csak akkor fedezi fel ezt, amikor ő maga is hosszú terápián ment keresztül, és egy pár évet már dolgozott kliensekkel. Sok asztrológus is rájön erre, amikor már elegendő tapasztalata van. Először azt hisszük, hogy felvilágosíthatjuk az embereket. Csodálatos elképzeléseink vannak egy rendezett kozmoszról, mélyen hiszünk az emberi evolúcióban, és amikor átadjuk az embereknek ezt a szoláris tüzet, akkor feltételezzük, hogy megjavítjuk az életüket. Sokan ezért lesznek terapeuták, mert ilyen re6
C. G. Jung: Studien über alchemistische Vorstellungen. Gesammelte Werke Bd. 13. Olten, 1993, Abs. 13. 20
formokról álmodnak. Azt ember azt hiszi, mindent meg lehet gyógyítani, fel lehet emelni és meg lehet változtatni. Ez a látomás hatotta át a kollektív tudatot a hatvanas években, amikor az Uránusz együtt állt a Plútóval. Akkoriban nagyon sokan hitték, hogy csak fel kell emelkedni egy kicsit, és minden harmóniában lesz. Nemrégiben (amikor Uránusz–Neptunusz konjunkció volt a Bakban) az Uránusz újító szellemének ismét erős hatása volt a kollektív tudatra, amely elsősorban politikai területen mutatkozott meg. Mindenki azt hitte, hogy a glásznoszty teljesen átalakítja majd Kelet-Európát, ehelyett azonban most nagy felfordulás van, mint mindig, amikor a régi struktúrák széttörnek, és az emberek nem tudják, mivel helyettesítsék a régit. Ha valaki tudatosabb lesz, akkor már nem engedheti meg magának, hogy másokra hárítsa a saját hibáját. Ez nagyon fájdalmas, mert lelki szemetét már nem tudja a külvilágba kiönteni. A tudatosodás azt jelenti, hogy visszahívjuk a kivetítéseinket, tehát a látszólag megoldhatatlan konfliktusokat magukban oldjuk meg. Az ennek során keletkező szenvedés nagyon nagy lehet, amit sokan rossz „üzletnek” tartanak. Úgy gondolom, hogy amíg az ember szembe nem néz saját belső konfliktusaival, addig nem jöhet létre valódi prométheuszi szenvedés. Természetesen el lehet lopni a tüzet úgy is, hogy nem lepleződik le az ember. Egy azonban biztos: ha a bennünk élő prométheuszi szellem nem kész arra, hogy viselje e rablás következményeit, és átélje az átmeneti rítust (amit a titán szenvedése szimbolizál), akkor valaki másnak kell szenvednie – a társnak, a gyerekeknek, a szomszédnak, egy társadalmi csoportnak, egy fajnak vagy egy másik nemzetnek. Akkor nem segít sem a kiabálás, sem a sóhajtozás, sem a sírás. Az a fajta szenvedés azonban, amit Prométheusz él át a mondában, akkor ér el bennünket, amikor megbirkózunk azzal, akik vagyunk, és amit csinálunk. Ez a tűz elrablását szükségszerűen kísérő kreatív jelenség. Jung úgy vélte, hogy csak akkor múlhat el a szenvedés, ha a társadalomnak valamit visszaadunk – valamit, amit mi teremtettünk, ami helyettesítheti azt, amit elraboltunk. Az Uránusz individuális jelentésének talán ez a legmélyebb szemlélete. Tanfolyami résztvevő: Hogyan viszonyul az Uránusz a természethez, hiszen ezt teszi felelőssé az emberi szenvedésért? Ha az Uránusz egy ideális világot szeretne teremteni, akkor a természet minden baj forrása. Liz: Az Uránusz nem tekinti rossznak a természetet; inkább befejezetlennek tartja. Ez kissé hasonlít a középkori alkimisták magyarázatához: „A mi művészetünk tökéletesíti azt, amit a természet tökéletlenül hagyott.” Nem hiszem, hogy egy tudós, miközben a tuberkulózis elleni antibiotikumot keresi, azt mondja magában: „Ezek az átkozott baktériumok! Ti vagytok minden baj okozói!” Sokkal inkább azt gondolja: „Ezek a baktériumok a természet felesleges pusztító erői közé tartoznak, de az emberi tudás majd javít ezen.” 21
Tanfolyami résztvevő: Úgy érti, hogy „Ez nem maradhat így”? Liz: Igen is, meg nem is. Az Uránusz ugyan azt mondja: „Ez nem maradhat így”, de nem a jó és a rossz általános morális értelmében gondolja így. Pontosabban úgy lehetne kifejezni, hogy „Nem kell ennek így lennie”. Ennek a bolygónak nem ugyanolyanok a morális alaptörvényei, mint nekünk, individuumoknak – ez a másik oka annak, hogy miért nem illik az Uránuszra az „individuális” jelző. A morális vagy az erkölcsi gondolkodás nagyon individuális dolog. Erkölcsi felfogásunk alapjában véve ösztönös, mély meggyőződéseinkből származik, amely nincsen összhangban ideáljainkkal, vagy azzal, amit a legfőbb jónak tartunk. Tanfolyami résztvevő: Ez inkább a Neptunusznak felel meg? Liz: A tapasztalataim szerint nem. A Neptunusz szintén külső planéta, és ugyanúgy a csoporttendenciákhoz és -trendekhez van köze. Ha egy horoszkópban utalást keres a szülött morális alapjaira, akkor véleményem szerint a Napra, a Vénuszra, a Jupiterre, az Ascendensre és a 9. házra kell figyelnie. A külső planéták ebben nem segítenek. Az Uránusz nem foglalkozik a morállal; ő a racionálisan működő rendszerekben, a „kozmikus terv” kimunkálásában van otthon. Ez is egyfajta moralizmus, de nagyon személytelen, amely nem kapcsolódik a mi emberi félelmeinkhez, szükségleteinkhez és törekvéseinkhez. Maga Prométheusz – akit időnként egyfajta szociális munkásnak is tekintenek – még nem morális; ő tolvaj, és nem viselkedik lojálisan Zeusszal szemben. Van egy látomása az emberben rejlő lehetőségekről, és arra akar rájönni, hogy ezt hogyan lehet kibontakoztatni. Az uránikus emberekben ritkán van olyan moralitás, amely egyéni érzékenységgel kapcsolódik össze. Lehet, hogy egy ideál alapján fejlett morális nézeteket képviselnek. Amikor azonban jobban megnézzük az ideál alkalmazását, akkor az emelkedett morális nézetek gyakran eltűnnek. Ez ismét a feltört tojások esete. Az Uránusz látomása egy olyan rendszerre vonatkozik, amely csodálatosan és racionálisan működik, és ez a látomás inkább a lehetőségek megismeréséből származik, nem pedig együttérzésből. Az Uránusz nem hoz létre kapcsolatokat együttérzésből. Az Uránusz egy látomás vagy egy kinyilatkoztatás alapján kapcsolódik valamihez, ez pedig nem a szívéből fakad, ami számomra a morál alapja lenne. Ezért fontos, hogy az uránikus emberek rendelkezzenek saját értékrenddel és megfelelő identitástudattal, hogy össze tudják egyeztetni uránikus látomásaikat személyes moráljukkal és tényleges élettapasztalataikkal.
22
Az Uránusz és a püthagoraszi számok Prométheusz mítosza az eredeti Uranosz-monda megismétlése egy ismert síkon. Most ahhoz az istenséghez fordulunk, akiről a bolygó a nevét kapta. Ő volt Prométheusz őse, hiszen ő nemzette a titánokat Gaiával, aki a testvére és a felesége is volt. Görögül az ouranosz szó „a csillagos eget” vagy az „égboltot” jelenti. Születésének két változatát ismerem. Az egyikben Uranosz és Gaia együtt léptek ki a káoszból. A másikban először Gaia létezett, ő szülte Uranoszt, majd egybekelt vele. Még abban az esetben is archetipikus teremtő isten maradt, amikor a Nagy Anya öléből született. Ezért írtam fel a diagramra Jahve, isten héber nevét. Uranosznak több közös tulajdonsága van a Genezis istenével, aki feltette az égre a csillagokat, megteremtette a Napot és a Holdat, és akinek orcája a vizek felett lebegett. Uranosz székhelye a csillagos ég legmagasabb, elérhetetlen szférája, a „kristály-szféra”, amelyet az állócsillagok díszítenek. Az ókorban nem volt Uranosznak kultusza. Mivel ő az első és az egyetlen, így el sem lehet képzelni, ő vitte végbe a teremtést, ezért nincsen alakja. Mi volt a megnyilvánult kozmosz előtt? Nem tudunk erről képet alkotni, mert ez alak nélküli. A teremtés egész potenciálja Uranoszban létezik, de amíg nem nyilvánul meg, addig „egy eszme marad isten gondolatában”. Ezek a „platóni testek”, a megnyilvánulás tervezetei. Néhány évvel ezelőtt vettem a British Museumban egy gyönyörű nyomatot, amelyen egy középkori festett kódexlap van. Az látható rajta, hogy Isten hogyan teremtette meg az univerzumot – a Földet, a Napot, a Holdat, a csillagokat és a négy elemet – egy körző segítségével. A középkorban szívesen ábrázolták képen Istent, időnként igen meglepő módokon is. Jó lenne tudni, mi volt a művész fejében, de még inkább, hogy hogyan nézett ki az apja. Ezen az említett nyomaton Isten úgy néz ki, mint Raszputyin és Jeremy Irons keveréke – rosszabb napjaikban. A görögök óvatosabban voltak, és a csillagos ég szellemének ábrázolásához a geometriát alkalmazták. A matematika területén a görögök jutottak legközelebb Uranosz ábrázolásához és jelentéséhez, de tudnunk kell, hogy a görögök matematikája és tudománya nem hasonlít a mi matematikánkhoz és tudományunkhoz. A görögök a priori feltételezték a kozmosszal való kapcsolatot. A mai tudomány nem ismer a priori feltételezéseket; nincsen áttekintése, nem rendelkezik azzal a valódi prométheuszi képességgel, hogy átlássa az egészet. Csak néhány tudós van, akik ezt a nézetet képviselik, őket azonban többnyire nem fogadják el. Napjaink elismert tudománya inkább szaturnikus, mint uránikus. Lassanként kénytelen lesz felismerni az egységes világrendet – még akkor is, ha nagyon ellenkezik vele. A görög tudomány az élet minden aspektusát egy hatalmas élő rendszer részének tekintette. Ennek következtében a görög geometria azon az elképzelésen alapul, hogy a számok a kozmosz belső rendjének alapjai. 23
Ha megvizsgáljuk a püthagoraszi világképet, akkor mélyebb ismereteket szerezhetünk az Uránuszról. Minden teremtett dolog egy elvont ideával kezdődik, amely legtisztább formájában szám. Az első az egyes, amelyet egy ponttal vagy egy körrel lehet kifejezni, amelynek nincsen sem kezdete, sem vége. Ez Szent Ágoston híres analógiája, aki Istent egy körrel írta le, amelynek középpontja sehol nincs, kerülete pedig mindenhol van. Az egyből jön létre a kettő, a kettő hozza létre a hármat, ezután keletkezhet egy sík. A szám az univerzum legfontosabb alkotórésze. Végül a számból sík jön létre: először a háromszög, majd a négyzet; majd a síkok testeket alkotnak: piramist, amelyet a kocka követ. Ezek a testek – amelyekről Platón részletesen írt – alkotják annak a rendnek az alapját, amit mi látható realitásként ismerünk. Valószínűleg emlékezni fognak arra, hogy milyen csodálatos lehet csak egy körző segítségével síkokat és testeket alkotni. A görögök számológép, számítógép és más találmányok – amitől mi ma függünk – nélkül tudtak a semmiből abszolút harmonikus, szimmetrikus és tökéletes formákat alkotni. Nem meglepő, hogy a geometriát az isteni minőség ősformájának tekintették. Egy körzővel lehet kört, háromszöget és hatszöget rajzolni, illetve szerkeszteni, és végül lehet dodekaédert (tizenkét oldalú) és ikozaédert (húszoldalú) alkotni, amelyeket ha kivágunk papírból, és a végeiknél összeragasztjuk, majd egy zsinórra felfüggesztjük, akkor egyfajta laterna magicát kapunk. Platón nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a geometria és az ezzel kapcsolatos asztrológia tanulmányozása a gondolkodást felemeli „az örök valósághoz”. Ha elég időnk lenne, akkor mindenkinek adnék egy körzőt és egy papírlapot, hogy egy látható univerzumot teremtve utánozhassák Istent. Ezzel egy teljesen más síkon tapasztalnánk meg az Uránuszt. A Prométheusz által ellopott tüzet másként is lehet értelmezni. Az Uránusz abban segít, hogy megismerjük a kozmikus rendszer kvintesszenciáját, akár az asztrológián, akár a kabbalán, a „szent” geometrián, az emelkedettebb szintű matematikán, a zenén vagy bármi máson keresztül, ami az univerzum alapmintáit és működését mutatja be. Az Uránuszt általában az asztrológiával kapcsoljuk össze, mert a görög mitológiában van egy Urania nevű múzsa, akihez az asztrológia tartozik. De van egy sokkal mélyebb összefüggés is. Isten, a mindenség ura, a látható világ teremtője az univerzum numerikus és geometriai felépítésében testesül meg látható módon, és ez az asztrológia numerikus és geometrikus struktúrájában nyilvánul meg a legjobban. A horoszkóp valódi jelentése nem uránikus. Az Uránusz akkor ismerhető fel tisztábban, ha az asztrológiai harmonikust vizsgáljuk, amely a püthagoraszi elmélet modern változata. Sok asztrológus nehezen érti ezeket a harmonikusokat, mert az egész elméletet elvontnak és személytelennek tartják. Hogyan alkalmazzuk akkor ezt egy szerencsétlen kliensnél, aki éppen válófélben van? Az uránikus asztrológus ragaszkodni fog ahhoz, hogy az asztrológiai struktúrák mélyebb megértése nélkül nem láthatjuk helyesen az emberi tapasztalatok darabkáit. 24
Az uránikus nézet e dimenzióinak jobb megértéséhez olvassák el John Addey Harmonics in Astrology7 és Charles Harvay–Mike Harding Working with Astrology című műveit. És ne felejtsük el megemlíteni C. G. Jungot, aki mind az asztrológiával, mind Platón filozófiájával intenzíven foglalkozott. Jungnak egyébként Vízöntő Ascendense volt, erőben lévő Szaturnusszal, ami szemben állt az Uránusszal. Munkáiban a számokat és a geometriát alapvető eszközökként használta a lélek megértéséhez. Jung személyiségértelmezésében lényeges szerepet játszik a hármasság, a négyesség és a kör. Három alkímiai művének – Psychologie und Alchimie, Studien über alchemistische Vorstellungen, Mysterium Coniunctionis8 – nagy részét a psziché geometriai struktúrájának kutatása teszi ki. Ez a rendkívül uránikus tétel sok asztrológus számára nem túl célszerű a gyakorlatban, mégis fontos, hogy legalább sejtésünk legyen ezekről az összefüggésekről – már csak azért is, mert e tétel nélkül nem érthetjük meg az uránikus látásmódot. Az Uránusz az asztrológia alapszerkezetét befolyásolja. Az „isteni szellem” működését, a kozmoszt mint teljes egészet ismerteti meg velünk. Mindenkinek, aki asztrológiát tanul, azzal a ténnyel kell kezdenie, hogy ez a tudomány a geometrián alapul, és tervszerűen, numerikus sorrendben folytatódik. Tizenkét állatövi jegy van, amit az ekliptika négyes felosztásából (a két napéjegyenlőségből és a két napfordulóból) lehet levezetni. Három jegy van mind a négy elemen belül, és mind a három minőségben négy jegy. Mindennek az eredetét a körző csodájában kell keresnünk. A fő aspektusok mértékét a hármas és a négyes számból vezetjük le. Ha egy kicsit hátralépünk, és innen nézzük meg az asztrológiai rendszert, mint egy geometriai rajzot, akkor lélegzetelállítóan szép és szimmetrikus. Püthagorikus természetű és azon az a priori feltételezésen alapul, hogy az isteni szellemben, Uranosz csillagos egén a mindenség alapelvei már kidolgozottan állnak; mindez a számokkal kezdődik, és lépésről lépésre differenciálódik, egészen a látható forma négyességéig. Ha így tekintünk egy horoszkópra, akkor igénybe vesszük a Prométheusz által ellopott tüzet. Uranosz egy nehezen felfogható alak. Nincsenek olyan karakterisztikus tulajdonságai, mint Zeusznak vagy Aphroditének – nincsen „személyisége”, mint az Olümposz emberiesített isteneinek. Nem tudunk Uranosz házasságon kívüli kapcsolatairól. Mégis van néhány jelentős támpontunk. Először is: rendkívül termékeny, amit el is várunk egy égi teremtő istentől; minden éjjel „meglátogatja” Gaiát, aki egy újabb gyermeket fogan. A másik támpont, hogy megszületett gyermekeivel szemben különösen elutasító. Nem tartja őket tökéleteseknek, nem felelnek meg az ő elképze7 8
John Addey: Harmonics in Astrology (London, 1990) C. G. Jung: Gesammelte Werke, Band 12, 13, 14. 25
léseinek. Nem vette figyelembe azt a tényt, hogy gyermekei Gaiától a földiességet öröklik, s ezzel a természet kimeríthetetlen formaalkotó képességét. Ezek a gyerekek nem illedelmesek, nem szépek, hanem olyanok, mint egy geometriai vázlat. Gaia először a titánokat szüli meg, akik hatalmasok, szőrösek és durvák, nincsen bennük kellem és báj. Ezután még néhány óriást szül, akik még nagyobbak és otrombábbak, majd végül néhány százkezű monstrumot szül. Ez nem éppen az, amit Uranosz elképzelt, és egyszer, amikor rátör az undor, gyerekeit az alvilágba dobja le, hogy ne is lássa őket. Gaia szinte belebetegszik, hogy Uranosz így eltaszította ivadékait, és az apjuk elleni lázadásra bátorítja őket. Kedvenc gyermekének, a titán Kronosz/Szaturnusznak ad egy sarlót. Amikor Uranosz az egyik éjszakai gyermeknemzéstől kimerülve elalszik, Kronosz az apjához lopakodik. Bal kezével megfogja heréjét, és a jobb kezében lévő sarlóval lemetszi, s ezzel elfoglalhatja a trónt mint az istenek királya. A sebből a földre csepegett a vér, s ebből születtek meg a fúriák. Kronosz apja levágott genitáliáit a tengerbe hajította, ahol a víz megtermékenyült Uranosz spermáitól, és a tenger habjaiból kiemelkedett Aphrodité. E kasztrálásból két különleges női minőség született. Az egyik a szépséget és a harmóniát testesíti meg, a másik a bosszút és a megtorlást. Uranosz kasztrálása Tanfolyami résztvevő: Az egyik történetben az áll, hogy Uranosz éppen szeretkezett Gaiával, amikor Kronosz odaosont. Ha ez igaz, akkor nemcsak heréjét veszítette el, hanem Gaiát is. Liz: Igen, az isteni szülők elválasztásáról van szó, az ég és a föld kapcsolatának végéről, ami egyúttal az elkülönült földi realitás kezdete is. Kicsit nehéz elképzelni, hogy hogy is zajlott le mindez, hogy melyik kezével mit csinált. A kasztrálást több, különböző síkon értelmezhetjük. Ahogyan mondtuk, Kronosz tette elválasztó aktus volt; elválasztotta a szellemet az anyagtól, ami azt a meggyőződést szülte az emberben, hogy e két világ örökre összeegyeztethetetlen. A kasztrálás egyben megfosztotta Uranoszt nemzőerejétől, amit nem szabad elfelejtenünk, ha az Uránusz és a Szaturnusz közötti asztrológiai kapcsolatot nézzük. A Szaturnusz lerombolja a végtelen uránikus teremtő potenciált. A látomásokkal teli prométheuszi szellem tehát nem tud új lehetőségeket teremteni, miután a Szaturnusz ezen a helyen megragadta. Többé már nem termékeny. A tökéletesség potenciálját megcsonkították, korlátozták, behatárolták. Így aztán egy földi világban kell élnünk, egy körülhatárolt formájú világban, ami nem tud mássá fejlődni, mint ami. A mítoszban így fejeződik be Uranosz története. Ellentétben más istenségekkel, az ő hatalma csak korlátozott ideig élt. Ugyan nem hal meg, de nem tartozik 26