Tartalom Bevezető ..................................................................................5 A pályalovaglás felé vezető úton – pályarészletek Amit a díjugratáshoz tudni kell... .........................................................................6 lovaglása ............................................................................ 41
A lovastudás alapkövetelményei ....................................................6 A helyes ugróülés .........................................................8 Minden lóval ugrathatunk? .................. 12 A külső és belső adottságok egyaránt fontosak .......................................... 12 Amit a lónak tudnia kell ................... 15 A megfelelő felszerelés ................................... 18
Két akadály egymás után – vonalak ............................................................................... 42 Két vagy több akadály egymás mögött – kombinációk ................................ 44 Közel a cél – kisebb pályarészletek ............................................................... 46 Lehetséges problémák ........................... 48
Ugrassunk – de mi fölött? ..................... 23 Megéri kicsiben kezdeni – az első gyakorlatok rudak és cavalettik felett .................................................. 25 Első ugrások – ügetésből vagy vágtából? ............................................................. 30 Tornáztató akadálysorok ........................... 34 Mit tegyünk, ha a ló nem hajlandó együttműködni? ....................... 35 Ha túl gyors az iram ................................ 36 Ha a ló megáll az ugrás előtt ........................................................................................ 37 Ha a ló nem középen ugrik ........... 39
Elengedtetés – előkészítés – ugrás ....................................................................................... 51
Mire vár még? Kezdjünk neki! – Az első pálya ...................................................... 49 – Az első ugrások ........................................... 23 Pályaépítés – önállóan .................................. 50 Díjugrató versenyek – fontos tudnivalók .................................. 54
A versenyrendszer különböző kategóriái .............................................................................. 55 A különböző versenyszámok ........... 58 A megfelelő versenyszám kiválasztása ....................................................................... 61 Akadálymagasságok és követelmények a Díjugrató Szabályzat szerint .................................................. 62
Felkészülés az első versenyre .............................................. 63
Egy héttel a verseny előtt ........................ 65 A verseny napja ........................................................ 67
Függelék ............................................................................. 70 Ugrólovas minilexikon ............................... 70 A szerzőről .......................................................................... 74
3
A szerző jelenlegi díjnyertes lovával, Sauternes Ter Vluchttel Redefinben.
4
Bevezető Az ugratásról sokan hiszik, hogy csak a nagyon tapasztalt lovasok kiváltsága. Ez nem így van, hiszen minden jó lovas az alapoktól indult. Maga Hans Günter Winkler, minden idők legeredményesebb német lovasa is egy kis pónin kezdte a lovaglást és az ugratást. Igaz, nem mindenki jut el a Hamburgi Ugróderbyre vagy az aacheni CHIO-ra, de álmát valóra válthatja úgy is, ha egy közeli lovardában rendezett területi versenyen vesz részt. Nézőként is megéri egy színvonalas versenyre ellátogatni. Ez a könyv áttekintést nyújt arról, hogyan kezdjen bele a díjugrató sportba. Milyen feltételeknek kell Önnek és a lovának megfelelnie,
milyen gyakorlatok alkalmasak a kezdők számára, és mihez kezdjen, ha a lova megtagadja az együttműködést. Olyan vezérfonalat adok a kezébe, amely átsegíti az első ugrásokon, ugrássorozatokon és pályákon, továbbá elkíséri az első versenyhez vezető úton. Könyvem természetesen nem helyettesíti a szakavatott edzővel végzett közös ugrómunkát. Ha az olvasás közben olyan fogalmakkal találkozik, amelyeket nem ismer, vagy a jelentésükben nem biztos, lapozzon egyszerűen a könyv végén található minilexikonhoz, és olvassa el az ott szereplő magyarázatokat.
5
Élénk alaptempó és kiegyensúlyozott könnyített ülés – egy kis gyakorlással Ön is ilyen könynyeden ül a lovon.
Amit a díjugratáshoz tudni kell... A lovastudás alapkövetelményei
Mielőtt lelkesen ugrónyeregbe lendül, meg kell felelnie néhány feltételnek. Ha a ló és lovasa megfelelő 6
alapkiképzésben részesült, könynyebb elsajátítani az ugratás technikáját. Sajnos gyakran látni lovakat, amelyek csak körbeviszik lovasukat a pályán, nem reagálnak a segítsé-
A M I T A D Í J U G R ATÁ S H O Z T U D N I K E L L . . .
Ha a lova az idomító munka során biztosan veszi a segítségeket, már le is fektette az ugratás alapjait.
gekre, és saját elképzeléseik szerint igyekeznek utat találni a rudak erdejében. Mindez elkerülhető, ha az idomításban megfelelő képzettséggel rendelkezik, a lovát mindhárom alapjármódban segítségekre tudja állítani, továbbá az egyes jármódokon belül probléma nélkül képes különböző iramban lovagolni. Két okból is különösen fontos, hogy a lovat az egyes jármódokban „előre lovagolja” vagy „rövidítse”, illetve hogy a pályán a ló a megfelelő segítségekre készségesen rea-
gáljon. A vágtaugrások nyújtásával vagy rövidítésével az akadály előtt a megfelelő elugrási ponthoz tud lovagolni, így az ideálistól eltérő távolság lovaglása sem jelent problémát. Ne ijedjen meg a szokatlan fogalmaktól, a következő fejezetekben és a függelékben mindegyikkel részletesen foglalkozunk. Vannak heves vérmérsékletű lovak, akik szeretnek ugrani és minél gyorsabban szeretnének odaérni az akadályhoz. Az ilyen helyzeteknek is csak akkor lehet ura, ha lova a 7
D Í J U G R ATÁ S
felvevő és előrehajtó segítségekre megbízhatóan reagál. Ennek érdekében szükséges, hogy egyensúlyban tudjon ülni anélkül, hogy a szárba kapaszkodna. A lábával sem szabad görcsösen szorítania a lovat. Mivel az ugrás fölött alig érintkezik a nyereg ülőfelületével és a kezét is előretolja, fontos, hogy a napi idomító munkában is követni tudja a ló mozgását. A kisebb bakolások, váratlan irányváltoztatások esetén is meg kell őriznie az egyensúlyát és a nyugalmát. Mivel az ugratás komoly bizalmat feltételez ló és lovasa között, nem szabad, hogy féljen vagy túlzottan óvatos legyen. A lova valószínűleg többet tud, mint amit feltételez róla, ezért ha összhangban vannak és Ön is megfelelő önbizalommal rendelkezik, örömmel támogatja a
Tipp
Kiválóan fejleszti egyensúlyát, ha rendszeresen lovagol kengyel nélkül.
8
közös munkában. A lónak meg kell bíznia lovasában, különösen, ha a ló még tapasztalatlan. Mivel a lovak menekülő állatok, első alkalommal a színes rudak, virágok és a kerítések félelmet kelthetnek bennük. Az ilyen helyzetekben a lovason a sor, hogy biztonságot és támogatást nyújtson. Ezért az egészséges önbizalom mind a nyeregben, mind a lóval való egyéb foglalkozás során elengedhetetlen.
A helyes ugróülés A helyes ülésről igencsak megoszlanak a vélemények. Az idomítóüléshez hasonlóan, a könnyített ülésnek is vannak feltételei, amiket ideális esetben be kell tartanunk. Természetesen minden lovas más fizikai adottságokkal rendelkezik, esetleg aaz átlagosnál hosszabb a lába, kicsit vvékonyabb vagy akár testesebb. Ezért m mindenkinek magának kell megtalá lálnia a neki megfelelő helyes ülést. F Fontos, hogy egyensúlyban tudjon ü ülni és ne akadályozza lovát az ugrás fö fölött. Könnyített ülésben általában az akadályok között vagy terepen, vágtában lovagolunk. Ebben az ülésben hosszabb távolságokat tehetünk meg élénk tempóban, úgy, hogy a saját, de főleg a ló hátát tehermentesítjük. Ehhez emelje fel kissé az ülepét
A M I T A D Í J U G R ATÁ S H O Z T U D N I K E L L . . .
Könnyített ülésben ülepével maradjon közel a nyereghez, hogy egyensúlyban legyen. A felsőtest előredöntésével tehermentesíti a ló hátát.
a nyeregből és döntse enyhén előre a felsőtestét. Ha csak feláll a kengyelben, az éppoly rossz, mintha ráhajol a ló nyakára – ilyesmit galoppversenyeken láthatunk. Inkább maradjon az ülepével közel a nyereghez, így egyensúlyban tud maradni. A szármértéket igazítsa az előre döntött felsőtestéhez, tehát a szárakat az idomító ülésben használtakhoz képest rövidítse. Mivel a teste és annak súlya előrébb kerül, a szárat tartó ökle a ló nyakához közelítve, a száj irányába mozdul. Ügyeljen
rá, hogy a tekintete továbbra is előre irányuljon. Stabilitását a térd zárásával nyeri, ami azt jelenti, hogy a térdei fölfekszenek a nyergen. A kengyeleket 3-4 lyukkal rövidítse meg, hogy megfelelően fölvehesse a könnyített ülést. Azáltal, hogy felsőtestével előre dől, a lábszára a sarokkal, mint legmélyebb ponttal egy kicsit a heveder mögé kerül. A sarok bokában rugózva fogja fel a súlyt. A military versenyeken látható könnyített ülés különbözik az előbb 9
D Í J U G R ATÁ S
A megfelelő testtartás: amikor a ló a hátsó lábaival ellöki magát, a lovas előre viszi a felsőtestét, kiemeli ülepét a nyeregből, és előre tolja az öklét a ló szája irányába.
leírtaktól. Mivel a követelmények azon a hosszú szakaszon mások, a lovas még magasabban van a ló fölött, mint a díjugrató pályán használt könnyített ülésben. A könynyített ülést gyakran alkalmazzuk nagyon fiatal lovak lovaglásakor,
Tipp
Először lovagoljon ügetésben a rudak fölött, és közben gyakorolja, hogy könnyített ülésben is megőrizze egyensúlyát. 10
hogy a ló még izomszegény hátát ne a lovas teljes súlyával terheljük. A ugrás fölötti ülés a biztos és kiegyensúlyozott könnyített ülésből adódik. Cavalettik fölött, vágtában gyakorolva érezhet rá a helyes mozdulatra. A cél, hogy a kezét ösztönösen a ló szája irányába tolja és a felsőtestével kissé előrehajo joljon. Ügyeljen azonban rá, hogy n túlozza el a mozdulatot! Egy ne c cavaletti csak egy kissé erőteljesebb v vágtaugrás, és a túlzott akció csak k kibillenti a lovat az egyensúlyából. P Próbáljon a ló két füle között előre
A M I T A D Í J U G R ATÁ S H O Z T U D N I K E L L . . .
nézni, ha hajlamos rá, hogy felsőtestből nagyon előredőljön. A ló egyensúlyozáshoz a nyakát használja, így az ugrás fölött különösen nagy szüksége van rá. Az első ugrások során észre fogja venni, hogy a lova annyi szárat visz magával, amennyire szüksége van. Mindenképpen engedjen neki azáltal, hogy a kezét a ló szájának irányába tolja. Eldobni sem szabad a szárat, fontos, hogy megmaradjon a kapcsolat, így a ló nem érzi magát magára hagyva. Amikor ismeretlen dolgok vagy helyek mellett lovagol el, a ló szájával való összekötetés biztonságot ad az állatnak. Így működik ez az akadályok felett is. Ha bizonytalanságból visszatart a szárakon, a ló nem tudja kinyújtani a nyakát, és első alkalommal csúnyán megrántja a száját. Ha sorozatosan nem ad szárat a lónak, az idomulni fog a kerethez, és baszkül nélkül ugrik, tehát anélkül, hogy lehajtaná a nyakát és földomborítaná a hátát. A szárakon való engedés azonban automatikusan megtörténik, ha az ugrás fölött előrehajol és ülepét a nyeregből fölemelve a ló hátát megfelelően tehermentesíti. Gyakori hiba a felsőtest előrehajlásakor, hogy a két lábszár hátra csúszik. Fontos, hogy egy tenyérnyire a heveder mögött maradjanak, és hogy a lovát a hátrafelé csapódó lábszáraival ne bizonytalanítsa el.
A lényeg, hogy ló és lovasa örömét lelje az ugratásban.
11
D Í J U G R ATÁ S
Minden lóval ugrathatunk?
A külső és belső adottságok egyaránt fontosak
Alapvetően minden lóval ugrathat, amelyik élvezi a munkát. Érdemes azonban figyelembe venni a ló fizikai adottságait is. Egy fríz lónak inkább nehezére esik az ugrás, mint egy holsteininek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs olyan fríz ló, aki ne élvezné a dolgot. Figyeljen arra, amit a ló jelez. Észre fogja venni, hogy öröme van az ugrásban, vagy sem.
A kiegyensúlyozott és biztos ülés elsajátítása érdekében végzett idomító munka fontos része az előkészületeknek, ám önmagában nem elegendő ahhoz, hogy ló és lovasa sikeres párost alkosson az ugratás során. Fontos feltétel, hogy a lónak legyen tehetsége az ugráshoz, és akarja is ezt megmutatni. Ha kedvetlenül végzi feladatát, nem okoz sok örömet. Ezért mindenekelőtt
Kezdőknek inkább olyan bátor ló vagy póni való, amely vészhelyzetben képes átvenni az irányítást.
12
A M I T A D Í J U G R ATÁ S H O Z T U D N I K E L L . . .
az állat karakterbeli tulajdonságai a döntőek. Gyakran látunk lovakat, amelyek akár a méretük, akár ugrótechnikájuk miatt első ránézésre alkalmatlannak tűnnek az ugratásra, mégis nagyszerű teljesítményt nyújtanak. A bátorság és a jó szándék gyakran kompenzálja a testi hiányosságokat. A díjlovaglással ellentétben, ahol a lovak megfelelően dőlt lapockával, jó nyakillesztéssel és további pozitív alkati tulajdonságokkal szinte ajánlják magukat, az ugrólovaknak jóval kevesebb testi adottságnak kell megfelelniük. Néhány ismertetőjelre érdemes odafigyelni. Ideális esetben egy ugróló marmagassága 165 és 175 cm között van, és az állat térölelő, ütemes vágtával rendelkezik. Egy bizonyos menőkedv szintén előnyt jelent, ám a ló legyen kontrollálható, anélkül hogy kapkodóvá vagy sietőssé válna. Egészében mutasson dinamikus mozgást, és figyeljen a segítségekre. Nem szerencsés, ha a tapasztalatlan lovas az ugratást egy ugyanolyan tapasztalatlan vagy fiatal lóval kezdi. Bizonytalansága a lovat is elbizonytalanítaná és tapasztalatlansága okán nem adna jó érzést. Ráadásul a fiatal lovak még félénkek, így a színes rudak látványa gyakran megriasztja őket. Tehát az első ugrásait leginkább egy olyan négylábúval
A kiadós tereplovaglások pihentetően hatnak mind a lovasra, mind a lóra. A sok idegen benyomásnak köszönhetően a ló megtanulja kezelni az ismeretlen helyzeteket.
kezdje, aki már kellő kiképzésben részesült és egy kicsit segít abban, hogy „merre hány méter”. Ideális esetben a lova nem csak tapasztalt, hanem kellően óvatos is, anélkül, hogy túl érzékeny lenne. Ez azt jelenti, hogy éppúgy szeretné a rudak leesését elkerülni, mint Ön, de nem retteg a rúd érintésétől. Az óvatos lónak számos előnye van a lovas számára – ritkán üt le rudat, és ezáltal jó társa egy versenyző13
D Í J U G R ATÁ S
nek –, ám kezdőknek nem biztos, hogy megfelelő. Mivel a tapasztalatlan lovas még gyakran téved az iram, az ütem vagy az elugrási pont helyes megválasztásában, egy túl óvatos ló megijedhet, és megtagadja az együttműködést. Egy becsületes és jóságos oktató ló akkor is átsegíti a lovast az ugráson, ha az nem megfelelően lovagolta oda. Ha tehát túl közel ér egy ugráshoz, vagy az elugrási pont túl meszsze van az ugrástól, akkor is elugrik, és nem áll meg. Igyekszik, hogy a nem megfelelő lovaglás ellenére is jól teljesítsen. Egy ló, aki nem tiszteli az akadályok rúdjait, időnként „otthagyja a lábát” és ezért hibázik.
14
Ez hátrányt jelent, ha versenyezni szeretne, de ha csak a maga örömére vagy a változatos gyakorlás kedvéért ugrat, az időnként leeső rudak nem fogják zavarni. A ló legyen együttműködő és élvezze az ugratást. Egy jó kedélyű lónak is lehetnek olyan tulajdonságai, amelyek megnehezítik a közös munkát, például, ha könnyen elvonható a figyelme. Előfordulhat, hogy szerencséje van, és a lovat nem befolyásolja a rudak színes erdeje, de az is előfordulhat, hogy minden akadály mögött veszélyt sejt. Bizonyos fokig ez genetikai örökség is lehet: ahogy az emberek, úgy a lovak között is vannak
A M I T A D Í J U G R ATÁ S H O Z T U D N I K E L L . . .
bátrabb és félénkebb egyedek. Ezen az állapoton azonban lehet segíteni: egy kis munkával az úgynevezett „szemes” lovak is jó partnerré válhatnak. Ilyen esetben leginkább a konfrontációs terápia segít. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön a legközelebbi forgalmas útra kell kilovagolnia, inkább teremtsen olyan helyzetet, hogy a lovat folyamatosan érjék idegen hatások. Tegye ki például olyan legelőre, ami egy forgalmas út mellett van, hogy a ló megszokja a gépjárművek és traktorok zaját. Gyakran menjen vele terepre, hogy az idegen dolgokat, helyeket és zajokat megismerje. Természetesen a színes akadályokat is beépítheti a
napi munkába. Ügessen át rudakon, vagy hagyja kinn az akadályokat az idomítómunka alatt is. Minél kevesebb izgalmat ragaszt át a lovára, annál nyugodtabban fogadja majd a színes rudakat. Legjobban akkor válik „edzetté” a lova, ha fiatal korától kezdve sokat van legelőn és karámban, később pedig terepen.
Amit a lónak tudnia kell A megfelelő ugróképesség önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy egy ló jó ugróló legyen. Az ilyen lovakat magas fokú lovagoltság és teljesítménykészség jellemzi. A lovagoltságot, a természet adta
Mivel a rúd fölött kifejezettebb a lebegési fázis, a lónak könnyebb lábat cserélnie.
15
D Í J U G R ATÁ S
képességek mellett a lovas jó idomítómunkával javíthatja. Ez szükséges is, hiszen az akadályok méretének növekedésével a vonalvezetés is nehezedik. Ezen kívül az idomító feladatok lovaglása tornáztatja és erősíti a ló azon izmait, amelyekre az ugráshoz szüksége van. Különösen fontos, hogy a lova lazán és elengedetten menjen, és mind ügetésben, mind vágtában képes legyen vele iramváltoztatásokat lovagolni. A helyes hosszhajlítást és állítást is a különböző feladatok pontos lovaglásával érheti el. Ez a fajta testi
Tipp
Annak bizonyságára, hogy a lova megfelelően áll a segítségeken, lovagoljon néhányszor egy képzeletbeli pályát, akadályok nélkül. Így ellenőrizheti, hogy kontrolláltan ki tudja-e lovagolni a fordulókat, megfelelően végrehajtja-e a lova az ugrásváltást és hogy az előrehajtó- és felvevő segítségek átmennek-e rajta. mozgékonyság nem csak a díjlovak számára fontos. Az ugrólovaknak jóval korábban kell megtanulniuk az ugrásváltást, mint a díjlovaknak. A fiatal lovak 16
versenyszámaiban még láthatunk egyszerű ugrásváltást: ilyenkor a kézváltás ügetésben történik. Ez jó alternatívát jelent a fiatal, még nem egészen egyensúlyban lévő lovak számára. Ha rutintalan ugrólovasként egy tapasztaltabb ló nyergében ül, a pálya lovaglása során nagy könnyebbséget jelent, ha irányváltoztatáskor a ló önállóan lábat cserél. Az ugrásváltást az idomító munka során is gyakorolhatja. A lapos vágtával rendelkező lovaknak könynyebb végrehajtaniuk az ugrásváltá mint azoknak, akik látványos, tást, ak akciós lábtechnikával vágtáznak. Ha lova az irányváltoztatások türe relmes gyakorlása után – amelyeket te természetesen a megfelelő segítsége gekkel vezet be – még mindig nem ér értené, mit szeretne tőle, a következő gyakorlattal segíthet neki. Fekte tessen le egy rudat az X betűhöz, na nagykörön. Lovagoljon át a rúd fö fölött vágtában, és közben váltsa a kö köröket. Mielőtt a lova a rúd feletti le lebegő fázishoz ér, állítsa át, és adja a megfelelő segítséget az ugrásváltá táshoz. Ha minden fáradozása ellenére a ló nem tanulta meg az ugrásváltást, segíthet magán azzal, hogy az ugrás után a megfelelő lábra érkezteti. Ha tehát az ugrás után jobbra szeretne továbblovagolni, terhelje az ugrás
A M I T A D Í J U G R ATÁ S H O Z T U D N I K E L L . . .
A terepen végzett kondíciómunkával változatosságot biztosít a lovának a napi munkában.
fölött a jobb kengyelt, és nézzen jobbra. Ezáltal olyan kismértékben helyezi át a testsúlyát, hogy a lovat nem zavarja, mégis jelzi neki, merre kell továbbmennie. Ezek a követelmények akkor lényegesek, ha több ugrást sorozatban vagy egy egész pályát szeretne lovagolni. A legelső kis ugrásokhoz elég, ha a lovat képes mindhárom jármódban kontroll alatt, segítségeken tartani, biztonsággal, megfelelő ívben elfordítja a járásról, majd egyenes vonalon haladva az ugrás felé tudja lovagolni. Az ido-
mítómunkát folyamatosan végezze, hiszen az ugrások magasságának emelésével jelentősége egyre nő. A megfelelő idomítottság mellett a lónak elégséges kondícióval is rendelkeznie kell. Egy következetesen edzett lónak általában megfelelő a munkabírása. Ha mégis az az érzése, hogy a ló az ugróedzés során leépül, amit a túlzott izzadás is jelez, rendszeres kondíciómunkával javíthat az állapotán. A ló és lovas megfelelő edzettsége különösen azokon a versenyeken fontos, ahol adott esetben egy nap 17
D Í J U G R ATÁ S
Ilyen a megfelelő felszerelés. Sarkantyút csak akkor viseljen, ha lábszára az ugrás fölötti is nyugalomban marad a ló oldalán.
két versenyszámban is indul. A ló kondíciójának javítására a szakaszos edzés a legmegfelelőbb. Ehhez a szokásos módon melegítse be a lovat, majd vágtázzon 5 percig folyamatosan, egész lovardában. A ló hátának tehermentesítése érdekében itt is a könnyített ülést alkalmaz18
za. A vágtaszakaszt követően lovagoljon 2-3 percig lépésben. Ha a ló légzése nagyjából visszaállt, kezdjen ismét egy 5 perces vágtaszakaszt. Ezt a folyamatot kezdetben kétszerháromszor ismételheti meg. A vágtaszakaszok hosszát idővel, a ló edzettségi szintjéhez mérve maximálisan 10 percre növelheti. Ezt az edzést legfeljebb hetente egyszer vagy kétszer végezze, nehogy a lovat túlságosan igénybe vegye. A kondíciómunkát összekötheti a tereplovaglással, így az elveszíti tisztán munka jellegét, Önnek és lovának egyaránt kikapcsolódást nyújt. A kondíciómunkánál is érvényes, hogy figyeljünk a ló jelzéseire. A ló a társa, és a túlzott terhelést csak úgy tudja kizárni, ha a fáradtság jeleit időben felismeri. Ha a ló valamelyik nap nincs olyan jó formában, tegye át a kondíciómunkát másik napra és csak kószáljon egy kicsit terepen. Végső soron a célja az, hogy a ló munkakedvét változatos feladatokkal fenntartsa, és ehhez az is hozzátartozik, hogy figyelembe veszi az állapotát.
A megfelelő felszerelés A sikeres ugratás szempontjából nemcsak a ló és lovas jó kiképzése fontos, hanem a megfelelő felsze-
A M I T A D Í J U G R ATÁ S H O Z T U D N I K E L L . . .
relés is. Csakúgy, mint a napi idomító munkában, viseljen csizmát vagy cipőt és csizmaszárat, valamint kesztyűt. A díjlovagló csizma, mivel a szára tetején magas íve van, nem felel meg az ugratáshoz. Az ugrónyeregben a rövidebb kengyellel jobban be van hajlítva a lába, mint a díjlovagló nyeregben, így a magasszárú csizmák zavaróak a térdhajlatban, és ki is dörzsölhetik azt. Főleg kezdetekben előfordulhat, hogy az ugrásra lovagláskor vagy az akadályt követő továbblovaglás során nincsenek egy nevezőn a lovával abban a tekintetben, hogy merre is haladjanak tovább. Saját biztonsága érdekében viseljen az EU normáknak megfelelő, három ponton rögzítette kobakot. A militaryban már régóta kötelező biztonsági mellény viselését az otthoni ugratáshoz is csak ajánlani tudom. Bukás esetén hatékony védelmet biztosít a gerinc és a mellkas sérülései ellen. Az ugrópálca ajánlott segítségként, de nem kötelező. Ha a lova amúgy is szívesen megy előre, és a pálcának már a látványa is felzaklatja, akkor nincs szükség rá. Az ugrópálca arra szolgál, hogy a megfelelő esetben felhívja a ló figyelmét. A ló vállához csapódó pálca a bőr felületével érintkezve csattanó hangot ad. Használatáról mindig a ló természe-
Mielőtt élesebb zablát választana, mérlegelje, hogy egy másik orrfékkel javíthat a szárak hatásán: a hannoveri orrfék az orrcsont alsó, érzékeny részén fekszik, ezért az erős lovak jobban reagálnak vele a szársegítségekre.
A kombinált orrfék orr- és zárószíjból áll. Az orrfék az orrcsont magasabban fekvő, kevéssé érzékeny részén helyezkedik el.
19
D Í J U G R ATÁ S
Megfelelően felszerelt ugró ló, helyesen csatolt martingállal.
te és a pillanatnyi állapota alapján döntsön. Sarkantyút csak akkor használjon segítségként, ha a ló a napi idomítómunkában azt már megszokta. Alapvető szabály, hogy csak akkor lovagoljon sarkantyúval, ha a lábszá20
ra nyugodtan fekszik a ló oldalán. Az első ugratások során inkább ne használja, mert amíg nem tökéletes az egyensúlya az ugrás fölött, a lábszára hátra csúszhat. A sarkantyú ebben az esetben csak zavarná a lovat. Az ugratáshoz nem csak a lovas-
A M I T A D Í J U G R ATÁ S H O Z T U D N I K E L L . . .
nak, a lónak is másmilyen felszerelésre van szüksége. Kezdjük az elejéről: a kantár és a zabla variálható, a ló és lovas igénye szerint. Kezdőknek inkább az átlagos vastagságú, egyszer vagy duplán tört csikózabla ajánlott, így az esetleges bizonytalanságával nem zavarja a ló száját. Könnyen előfordulhat, hogy a ló elugrik, mielőtt számított volna rá, így elmarad a mozgás mögött. Ebben az esetben nem tud időben kikönnyíteni a nyeregben, és kezével a ló szája irányába mozdulni. Ilyenkor egy puha zablával kisebb kárt tesz a ló szájában. A zabla fajtája mellett ügyeljen arra, hogy az megfelelő méretű, és sértetlen legyen. Ha a zablakarikáknál található lyukak az állandó mozgás miatt kitágultak, mindenképpen ki kell cserélni, különben kikezdi az érzékeny bőrt a ló szájánál. Az ugróversenyek bizonyos kategóriájától (Magyarországon B2, kivéve ifjúsági) sokféle zabla és kantározási forma megengedett így minden lovas kiválaszthatja a lovának megfelelőt. Ugyanúgy zabla nélküli kantárok is megengedettek. Ha a lova túl erőssé válna, vagy a szár ellen menne, először válaszszon másik orrféket és csak azután nyúljon élesebb hatású zablához. A különböző orrfékeknél eltérőek a nyomási pontok, így lehet, hogy a
ló már egy másik orrfékkel elengedettebben megy. A megfelelően fekvő nyereg legalább annyira fontos, mint a helyesen beállított kantár. Ideális, ha az ugráshoz ugrónyerget használ. Kezdetekben használhat univerzális nyerget is. Az ugrónyereg felépítése alapvetően különbözik a díjlovagló nyeregétől. A nyeregszárny elegendő szabadságot ad a térdnek, hogy a kengyelt rövidebbre lehessen csatolni. A párnák elöl és hátul megfelelő lábtartást biztosítanak, ám nem túl vastagok, hogy ne zavarják a lovast a mozgásban. A párnák nem lehetnek túl vastagok, hogy ne zavarják a lovast a mozgásban. A nyereg legyen legalább annyira kellemes a ló hátának, mint a lovasnak. Ha új nyerget szeretne, érdemes jól körülnézni és több nyerget rápróbálni a lóra, hogy ellenőrizze annak pontos méretét, felfekvését. Segédszárként a martingál használata ajánlatos. A helyesen csatolt martingál megakadályozza, hogy a ló túl magasra rántsa a fejét, megfeszüljön a háta és kibújjon a segítségek alól. Ilyenkor a lovat nehéz kontrollálni, nem ugrik jól, akár ki is térhet az ugrás mellett. A martingált úgy csatoljuk, hogy a nyakrésze lazán vegye körbe a ló nyakát, és feküdjön rá a vállára, anélkül hogy szorítaná azt vagy 21
D Í J U G R ATÁ S
lelógna. A szárat alulról felfelé húzzuk át a martingálvilla gyűrűin. A martingált engedjük olyan hoszszúra, hogy az áthúzott szár ne törjön meg, ha a lovas kezében van. Általános szabály, hogy a martingál gyűrűi a ló normális testtartása mellett nagyjából a kantár torokszíjáig érjenek. Ha a martingál helytelenül csatolt, gátolhatja a lovat mozgásában, és nem tud az ugrás fölött akkora szárszabadságot biztosítani, amire az állatnak az egyensúlyozáshoz szüksége van. Ugyanolyan fontos, hogy az elülső lábak között helyesen csatoljuk fel a martingált. A hevederhez vezető szíj nem lóghat. Fel kell feküdnie a ló szügyén, anélkül, hogy belevágna. Ha a martingál ezen a helyen túl hosszúra van hagyva, az balesetveszélyes, mert a ló az első lábaival beleakadhat. Használjon martingálstoppot, hogy megakadályozza a martingál átcsúszását. Ezt a fekete gumigyűrűt lovas boltban olcsón be lehet szerezni. Egyszerűen át kell húzni a martingál villáján, így rögzíti a martingált a ló szügyén. Az ínvédők használata nem kötelező ugyan, de ajánlatos, hogy a ló érzékeny lábait az ütésektől és a sérülésektől megvédjék. A kemény, műanyag héjú ínvédők megfelelően védik az első lábak inait attól, hogy talajfogáskor a hátsó lábak belecsapjanak. 22