Balogh Béla: Elkezdődött…

ELKEZDŐDÖTT...

a jelenlétét, amelyeket egy ilyen termikus reakció okoz.

A tudatalatti programozása viszont felülírja a józan gondolkodást, és szinte senkinek nem tűnik fel, hogy a „Ground Zero” területén három épület omlott össze, de csak két repülőgép volt. A harmadik, úgynevezett hetes épület – egy 148 m magas monstrum – a tervezett és irányított lebontás minden szabálya szerint roskadt magába – nyolc órával a tornyokat ért repülőgép-becsapódások után... Úgy tűnik, a háttérhatalom földi világunkat egy ellenséges világként akarja feltüntetni, ahol lépten-nyomon mindenkire halálos veszedelem leselkedik, mely veszedelemtől csakis azok tudnának megvédeni bennünket, akik a veszélyérzetet keltették és keltik...

Lemondhatunk hát szabadságjogainkról, élhetünk félelemben, gondolatainkkal és érzelmeinkkel pedig hozzájárulhatunk ahhoz, hogy egy félelmetes, veszélyes világot építsünk magunk köré.

ÚJ KORSZAK

Az „Új világrend” irányába tett lépéseket félelemben élő emberek alaposan megtervezték, és a tervet megkísérlik „elrejteni” és végrehajtani. Egy olyan világban, ahol a pénz uralma átvette a szerető, gondviselő Isten helyét, ahol félelemben élő, univerzális érvényű törvények tekintetében tudatlan és kapzsi emberek irányítják a gazdaságot, tartják kézben a hírcsatornákat, és folyamatosan butítják a felnövekvő generációkat, nem sok jóra számíthatunk.

54

ÚJ KORSZAK

Hacsak...

Hacsak fel nem ismerjük, mi zajlik, és nem döntünk másképp. A 2012-es „helyzet” ismertetése végső soron egyetlen célt szolgál. Felismerni és tudatosítani azt, ami körülöttünk és – főként – bennünk zajlik. A hangsúly egyértelműen az utóbbira kerül, mert valójában minden külső megnyilvánulás saját belső lelki-szellemi-érzelmi életünk külvilágban megjelenő tükröződése. Ugye senkinek sincs kétsége afelől, hogy ezt a világot közösen, közös gondolatokkal, érzelmekkel és valamiféle – sokszor zavaros – jövőképpel építettük fel. Most lassan ráébredünk, hogy „nem tetszik”, hogy szeretnénk valami szebbet, valami jobbat, valami élhetőbbet építeni. A probléma csak az, hogy ez az egy bolygó áll a rendelkezésünkre, és ha valami újat szeretnénk, ahhoz a korábbit, a kiszolgáltat, amely jelen vágyainknak és elképzeléseinknek már nem felel meg – előbb le kell bontani. És pontosan erről szól mindaz, amit a régebbi felépítést megőrizni kívánók válságnak, az újjáépítést szorgalmazók változásnak neveznek. Senkinek ne legyen kétsége felőle, az emberiség új korszak küszöbén áll, és többségük gondolataiban, érzelmeiben az újat, a jót, a szépet szeretné megvalósítani. Ehhez pedig egyrészt tudatosítanunk kell magunkban, hogy ami jelenleg zajlik, az – bár eredendően belőlünk, közös gondolkodásunkból, érzelmi hozzáállásunkból fakad – már nemkívánatos. Tudatosítanunk kellene, hogy melyek azok az „értékek”, amelyek a korszak végére jellemző állapotokhoz vezettek: • pénz, • ingatlan, • lobby tevékenység,

55

ELKEZDŐDÖTT...

• • • •

ügyes csalás, ügyes hazugság, diplomáciai fondorlat, gyarmatosítás.

Dióhéjban ez az a bizonyos „európai értékrend”, amelyhez nekünk, magyaroknak alkalmazkodnunk kellene, és abban a pillanatban, amikor csak egy kicsit is más irányba indulnánk, ránk zúdul az európai – és amerikai – össztűz.

Tudatosítanunk kell továbbá, hogy a média: • a valódi tényekről egyáltalán nem tudósít, • hamis híreket, véleményeket közöl, megtévesztve az embereket, • teljesen a pénzügyi elit befolyása alatt van.

Tudatosítanunk kell, hogy • a parlamenti képviselők, pártok és kormányok túlnyomó többsége – pártállásra való tekintet nélkül – a Globális Elit zsebében van, és ha valaki ezt a Globális Elitet esetleg nem akarja kiszolgálni, a „disznófejű nagyúr” a kényszerítő eszközöket jól ismeri, és kíméletlenül használja is, • a Globális Elit kívánságára – esetenként a kényszerítő eszközeik hatására – az országok vezetői saját polgáraikat szegénységbe, betegségbe taszítják (lásd Görögország).

Mindezt azért kell tudatosítanunk magunkban, hogy azután meghozhassuk a megfelelő belső döntéseinket.

Nagyon fontos tényező, hogy nem a külvilágot, nem a médiát, nem a politikai pártokat, nem a Globális Elitet kell

56

ÚJ KORSZAK

jobb belátásra bírni. Egyetlenegy személy van a világon, akiben a változást létre tudod hozni, és amiért érdemes erőfeszítést tenned, és ez nem a férjed, nem a feleséged, nem a gyermeked, nem a főnököd és nem az anyósod.

Ez a személy Te magad vagy!

Amiben eddig éltél, az egy eltorzult, eltorzított, kutatások, kísérletek eredményeit figyelmen kívül hagyó – és sok esetben kapzsiságra épülő – világkép volt. Ez az a bizonyos – látszatdemokráciával fűszerezett – „európai értékrend”, amelyhez nekünk magyaroknak alkalmazkodni kellene, mert hiszen aláírtunk egy paktumot. Ez egy rossz „térkép”, amelynek alapján soha nem lehetett megtalálni a jó utat. De egy jó térképpel meg lehet, sőt, nagyon könnyen meg lehet találni. Eddig kevesen voltak, akik „jó térképpel” rendelkeztek, mégis folyamatosan hatást gyakoroltak az ébredőkre, az útkeresőkre. Ma már épp elegen vagyunk ahhoz, hogy el merjük dobni a régi térképet, hiszen egyre világosabban látszik a szakadék, az összeomlás, amely felé a régi útmutató vezet.

A jó térkép az a világkép, amely összhangban van a kutatási eredményekkel, a logikával, a fizika törvényeivel, a saját tapasztalatainkkal, és az ősi bölcsességben is lépten-nyomon visszaköszön. Egy jó térkép egy olyan világkép, ahol a hit lépcsőjéről képesek vagyunk fellépni a biztos belső tudás lépcsőjére, ahol saját tapasztalataink alapján meggyőződhetünk arról, hogy „igen, valóban így működik”. Egy jó térkép az, amelynek útmutatásai alapján nem csupán józan ésszel éli mindenki azt, ami szerinte neki jó, nem törődve azzal, hogy ez másnak rossz. Egy jó térkép rendkívüli fontosságot tulajdonít a szívből jövő szeretetnek, mert ez az egyetlen, ami képes

57

ELKEZDŐDÖTT...

kiegyensúlyozni az elme önzését és tévútjait. Van ilyen világkép! A végső valóság című könyv az ezredfordulón látott napvilágot, és azóta hatalmas utat járt be. Jellemzője, hogy azok, akik kapcsolatba kerülnek ezzel az információval, belső késztetést éreznek, hogy megosszák másokkal, hogy kölcsönadják, továbbadják, ajándékba megvegyék. Az új – és használható – „térkép” felismerése rendkívüli belső örömet, nyugalmat, belső rendet és egyúttal további kíváncsiságot hoz olvasója számára.

Még csak elhinni sem kell, bőven elég megérteni. Igazi nagy kaland. Olyan, mintha csak most nyílt volna ki a szemünk a valódi világra, amely végre érthetővé válik, és persze élhetővé is, amint a felismert univerzális érvényű törvényeket elkezdjük figyelembe venni.

A SZERETET TÖRVÉNYE A GYAKORLATBAN

Amint a Szeretet Törvényét megismerjük, illetve felismerjük, hamar úrrá lehet rajtunk az a gondolat, hogy az iskoláinkban elég lenne ezt az egy törvényt alaposan tanulmányozni és oktatni. Az összes többi lehetne akár opcionális vagy fakultatív. Egyszerűen azért, mert az összes fizikai, biológiai és kémiai törvényszerűség az Univerzumot irányító Szeretet Törvényéből fakad, ez adja a biztos hátterét minden korábbi és elkövetkező felfedezésünknek és felismerésünknek, függetlenül attól, hogy a tudományos kutatás melyik szegmensében bukkanunk rá.

58

A SZERETET TÖRVÉNYE A GYAKORLATBAN

A Szeretet Törvénye több összetevőből áll. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor öt olyan aspektust lehet felsorolni, amelyek – látszólag – egymástól függetlenül, valójában azonban teljes összhangban hatnak.

1. Az ok és okozat törvénye 2. A reinkarnáció törvénye 3. A lehetőség törvénye 4. A megfelelés törvénye 5. Az egyensúly törvénye Tekintettel arra, hogy ezekről az aspektusokról A végső valóság című könyvben már részletesen írtam, szeretném most konkrét példákkal és esetekkel alátámasztani, érthetővé tenni a Törvény működését. Érdekes, hogy a Törvény öt aspektusának egyikében sincs még csak utalás sem magára a Szeretetre, mégis ezek az aspektusok alakítják, formálják gondolkodásmódunkat és érzelmeinket mindaddig, amíg eljutunk a szabad és önfeledt élet kapujáig. Akár azt is mondhatnánk, hogy maga az élet – az igazi élet – még csak azután kezdődik.

Az első két aspektust nem is lehet igazán különválasztani, hiszen mindaddig, amíg megfigyeléseinket és tapasztalatainkat egyetlen földi élet keretein belül próbáljuk kiértékelni, az események jelentős hányadával kapcsolatban csak a „sors”, a „szerencse”, a „balszerencse”, illetve a „véletlen” fogalmának bevezetésével tudjuk elfogadhatóvá tenni mindazt, ami bennünk és körülöttünk zajlik. A valóság azonban más. Talán a „sors” bizonyos értelemben még elfogadható kategória, de olyan, mint szerencse, balszerencse vagy véletlen – egyszerűen

59

ELKEZDŐDÖTT...

nem létezik. Az élet nem hazárdjáték. Az élet Törvény.

A Törvény pedig nem engedi meg, hogy szerencse, balszerencse vagy véletlen folytán bármi is ki tudjon csúszni az irányítás alól.

Az ok és okozat törvénye annyit jelent, hogy mindazt, amit másnak okozunk, saját bőrünkön is meg kell tapasztalnunk. Meg is tapasztaljuk. Érdemes mindenkinek visszatekinteni, számba venni saját cselekedeteit és azokat a következményeket, amelyek ezekkel kapcsolatba hozhatók. Ha csak Jézus tanításaira alapoznánk, akkor is figyelembe kellene vennünk a törvényt, hiszen a Mester azt tanította, hogy „Tedd helyére szablyádat, mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük!” (Máté 26:52).

Szép, szép, mondhatná bárki, de a hétköznapi életben nem ezt látjuk. Látunk háborús bűnösöket, akik DélAmerikába menekülnek és öregkori végelgyengülésben halnak meg, látunk ártatlan gyermekeket, akiket megöl egy bomba vagy pokolgép, és szinte vég nélkül folytathatnánk. Aki így látja, sajnos rendszerint csak egy életben gondolkodik, és egy életen belül nem, vagy csak nagyon ritkán válik nyilvánvalóvá a törvény érvényessége. (Ezért is szükséges, hogy a törvény első két aspektusát együtt elemezzük ki.) De azért erre is van példa...

Ilan Ramón, az első izraeli asztronauta. 1954-ben született, hazájának elkötelezett harcosa és védelmezője volt. Vadászgép pilótájaként gyakran részt vett az arab világ és a palesztinok elleni harcokban. Valószínűleg hitt benne, hogy jót és jól cselekszik. Aztán őt választották ki mint első izraeli asztronautát, aki részt vehetett a Columbia űrsikló egyik missziójában. A Columbia azonban a légtérbe való visszatéréskor felrobbant, és darabjainak

60

A SZERETET TÖRVÉNYE A GYAKORLATBAN

nagy része a Texas állambeli Palestine város fölött szóródott szét... A legénység többi tagjának az „előéletét” ez idő szerint még nem ismerjük, és nem is biztos, hogy épp ebben az inkarnációban követték el azt, aminek a következménye visszaütött. Ennek megértéséhez ismét csak Jézus tanításához érdemes fordulni, miszerint: „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia” (János 3:13). Ez lényegében azt jelenti, hogy az ember eredendően egy magasabb (értsd: magasabb rezgésszámon létező) szférában „őshonos”, onnan ereszkedik alá, és hoz létre maga körül egy sűrűbb burkot, amit fizikai testnek nevezünk. Ez a munkaruha azonban idővel elkopik, elromlik, meghal, de ez az esemény nem érinti az embernek mint energialénynek sem a gondolatait, sem az érzelmeit. Amint azt Lev Tolsztoj annak idején feljegyezte naplójában: „A halál az anyagi lét realitásáról szőtt téveszmék utáni felébredés.” Ezért, amikor az ember ismét létrehoz egy földi munkaruhát, gondolatai, érzelmei, korábbi cselekedeteinek még meg nem tapasztalt következményei árnyékként követik, és a megfelelő körülmények között meg is nyilvánulnak.

Volt alkalmam személyesen is beszélgetni az amerikai légierő egyik vadászpilótájával. Kérdeztem tőle, vajon sikerült-e már megölnie néhány embert? Azt válaszolta: minden bizonnyal igen, mert részt vett az Irak elleni támadásokban.

– De megérdemelték! – tette hozzá indulatosan.

– Igen – válaszoltam –, minden bizonnyal megérdemelték, mert senkivel nem történik olyan dolog, amit saját maga ne okozott volna valamikor valaki másnak. Csakhogy... most már te is „megérdemled”...

61

ELKEZDŐDÖTT...

– Ezt hogy érted? – kérdezte.

– Úgy, hogy ha – mondjuk – az összes ledobott bombáid csak egyetlen családot érintettek, és azon belül megöltél egy férfit és egy gyermeket, akkor neked meg kell tapasztalnod néhány dolgot...

– Mint például? – nézett rám kíváncsian.

– Például meg fognak ölni fiatal, életerős férfiként az egyik életedben, gyermekként a másikban, és női testben, női inkarnációban meg kell majd tapasztalnod egy harmadikban, hogy milyen érzés az, amikor a férjedet és a gyermekedet megölik...

Ködös tekintettel nézett egy darabig, majd felnevetett: – Nice talking to you! (Kellemes veled beszélgetni) – mondta, majd útjára indult.

Nos, emiatt – a mindenre részletre kiterjedő ok-okozati összefüggés miatt – nehéz egy életen belül felismerni minden cselekmény minden következményét. De amint valaki felismeri, átlátja az összefüggéseket, azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy nem ártatlan gyermekek halnak meg egy-egy bombatámadásban. Nem ártatlan felnőttek vannak véletlenül rosszkor rossz helyen. Senkit nem küldenek munkatáborba, nem zárnak börtönbe, nem végeznek ki, és nem gyilkolnak le „véletlenül” vagy „ártatlanul”. Az Univerzumban nem léteznek ártatlan áldozatok! Bár kívülről nézve, és a Törvény ismeretének hiányában valóban úgy tűnik, hogy az egyik ember szerencsétlenségének vagy halálának valaki más az okozója, a valóságban kivétel nélkül mindenki felelős mindenért, ami vele az életében, illetve halálának módjában és mi-

62

A SZERETET TÖRVÉNYE A GYAKORLATBAN

kéntjében történik. Ha pedig mégis olyan helyre kerülne valaki, ahol gyilkos szándék veszi körül, de az illető nem szolgált rá, az őrangyalok irányításával megtörténnek azok a bizonyos „csodák” vagy „szerencsés véletlenek”, hogy beragad a fegyver, nem robban fel a bomba, nem hat a méreg, esetleg hirtelen „közbejön” valami, ami a cselekedet elkövetését megakadályozza. Gondoljunk csak arra, hogy Budapesten az elmúlt hatvan év alatt az építkezések során hány olyan bombát találtak és hatástalanítottak, amely annak idején valamilyen okból kifolyólag egyszerűen nem robbant fel...

A lehetőség törvénye – azaz a harmadik aspektus – gondoskodik arról, hogy bármilyen életet élne is valaki, gyilkolva és rabolva, vagy éppen másokat segítve, támogatva, jóra ösztönözve, mindig és minden körülmények között legyen lehetősége a fejlődésre. A fejlődés ugyanis annyit jelent, hogy az elkövetett cselekedetek következményeinek megtapasztalása után az ember már több tudással, több élmény birtokában dönthet a további cselekedetek tekintetében. Az biztos, hogy mindannyian szabad akarattal rendelkezünk, de az is eléggé nyilvánvaló, hogy ez a sokat magasztalt és dicsőített szabad akarat eléggé korlátozott. Elsősorban energetikailag. A szabad akaratunk segítségével ugyanis csak a rendelkezésünkre álló energia felhasználásának módjáról dönthetünk, és még ezzel is csak olyan cselekedetek hajthatók végre, amelyek teljes összhangban vannak az ok és okozat törvényével.

Példának okáért lehetetlen megölni valakit, aki erre nem szolgált rá. Ezzel együtt, ha valaki mások útjába akadályokat állít, saját magának is egyre több akadállyal

63

ELKEZDŐDÖTT...

kell szembesülnie, ez pedig korlátozza a szabad akarat kifejezésre jutását. Még egy börtönben is el lehet jutni – nem megfelelő magaviselettel – egy magánzárkába vagy egy sötétzárkába, ahol tehát a szabad akaratból egyre ritkábban és egyre kevesebb használható. Addig lehet folytatni szabad akaratból a mások akadályozását és bántalmazását, amíg ennek a következményei az elkövető számára már elviselhetetlenekké válnak. És itt történik meg a nagy fordulat, az a bizonyos „megtérés”, amelyhez nincs szükség sem vallásra, sem papra, mert az ember rájön, hogy ezen az úton tovább menni már nem lehet, már nem bír. Kénytelen tehát megindulni visszafelé, a szeretet és együttérzés, a segítségnyújtás és támogatás irányába. Ettől a pillanattól kezdve szabad akaratának kifejezésre jutási lehetősége fokozatosan elkezd növekedni. A szeretetteljes cselekedetek következményei – bár keverten a korábbi gáncsoskodás következményeivel – egyre gyakrabban jelentkeznek, és aki ezen az úton, a szeretet útján kitart, megtapasztalja, hogy bizony lehet fájdalom és szenvedés nélkül is élni. Idővel rájön – és mindenkinél elérkezik ez az idő –, hogy az önző cselekedeteknek semmi értelme, és jóval nagyobb szabadságot, sokkal több lehetőséget biztosít magának az, aki mások fejlődésének támogatásával, segítésével foglalkozik.

Gyakran eszembe jut a veszprémi börtönben tartott előadásom, melyre – egy ügyész hölgy javaslatára – a börtön parancsnoka kért fel. A résztvevők az önkéntesen jelentkezők köréből kerültek ki, és részt vett az őrök egy része is.

Az előadás előtt megkérdeztem: ki az, aki úgy gondolja, hogy igazságtalanul van itt? Talán mondanom sem kell,

64

A SZERETET TÖRVÉNYE A GYAKORLATBAN

hogy minden fogvatartott keze a magasba emelkedett.

Az előadás végén ismét feltettem a kérdést. Egyetlen kéz sem emelkedett fel... Megértették. Azzal búcsúztam tőlük, hogy most – a társaik közé visszatérve – szabad akaratukkal bármit tehetnek. Csak egyet nem. Lehetetlen lesz elkerülni a cselekedetek következményeit.

A börtön parancsnoka ugyanakkor a rádióhálózaton keresztül lehetővé tette, hogy aki akarja, rendszeresen hallgathassa A tudatalatti tízparancsolata című CD hanganyagát.

Pár hónappal később sikerült ismét beszélnem az ügyésznővel. Azt mondta, a börtönben egészen megváltozott a hangulat, és jó lenne, ha ilyen tájékoztatásra és ilyen tudat alatti átprogramozásra az ország többi büntetés-végrehajtási intézményében is minél előbb sor kerülhetne.

A lehetőség törvénye azonban a fizikai test megszületése előtti időszakot is komolyan érinti, nevezetesen azt, hogy valaki férfi vagy női testben születik. Az ember ugyanis nem vagy férfi, vagy nő, hanem energialény, akiben lehet, hogy az egyik nemre jellemző tulajdonságcsoport túlsúlyban van, de ott van benne a másik nemre jellemző tulajdonságcsoport is. Persze ezeket a tulajdonságokat – amelyek bennünk szunnyadnak – ki kell fejlesztenünk. Az erő és akarat megnyilvánulásait, a férfias tulajdonságokat könnyebb férfi testben kifejleszteni, az elfogadást, a befogadást, az intuitív képességeket pedig nőiben. Persze ott vannak a pakliban az átmeneti állapotok is, amikor valaki még születése előtt eldönti, hogy most akkor a másik nemhez tartozó testet választ, és azokat a tulajdonságait fogja fejleszteni, de

65

ELKEZDŐDÖTT...

még túlságosan erős a kötődése a korábbi állapothoz, nehezebben tud átállni, váltani. Ezt nevezhetjük akár a nemi bizonytalanság időszakának is, ami néha egy vagy akár több inkanációban is megmutatkozhat.

A megfelelés vagy „vonzás” törvénye – avagy „hasonló a hasonlót vonzza”. Vonatkozik ez arra, hogy hasonló gondolkodású és érzelemvilágú emberek szívesen keresik egymás társaságát, de vonatkozik a szülők kiválasztására is, amely az inkarnációra készülő embernek/gyermeknek megadja azt a lehetőséget, hogy lelki fejlődését ott folytassa, ahol az előző inkarnáció végén abbahagyta.

Alacsony szeretet-szinttel rendelkező és inkarnálódni kívánó ember képtelen behangolódni magas szeretetszinttel rendelkező szülőkhöz, és ha megpróbálná is, az anyai test kidobja magából, azaz elvetél. Magasabb szeretet-szinttel rendelkező ember pedig nem képes – de nem is hajlandó – olyan szülőpárra behangolódni, akik „nem ütik meg a mértéket”. Közeli ismerőseim, ahol az anya orvos, az apa mérnök, miután házasságukból nem született gyermek, úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy olyan gyermeket, akit a szülei elhagytak. Mindketten Svédországban éltek, de úgy gondolták, hogy egy Magyarországról származó fiúcskát fogadnak örökbe, akinek az apja – a hozzáférhető információk szerint – elhagyta a családot, az anya meg nem tudja egyedül felnevelni, ezért hozzájárul az örökbeadáshoz. Másfél éves volt a gyermek, amikor új szüleivel Svédországba költözött. A személyiség fejlődésére ható tényezők ismertetésében a szakirodalom jó néhány tényezőt felsorol, mint például:

66

A SZERETET TÖRVÉNYE A GYAKORLATBAN

– – – – – – – –

genetikai öröklés, méhen belüli történések, születéssel kapcsolatos események, anya–gyermek kapcsolat, családi körülmények, óvodai-iskolai nevelés, barátok hatása, önnevelés.

Jelen esetben a méhen belüli történésekről, a születéssel kapcsolatos eseményekről és az első másfél évről keveset, majdnem semmit nem tudunk, de az örökbefogadással drasztikus módon megváltoztak a családi körülmények, az óvodai-iskolai nevelés, a baráti környezet, sőt – minden bizonnyal – az anya–gyermek kapcsolat is.

A gyermek az örökbe fogadó szülőknél tanult meg járni és beszélni, tehát a fejlődésére ők – valamint a svéd környezet – gyakorolhatták a legnagyobb és hosszan tartó hatást. Mire a gyermek iskoláskorba jutott, a család átköltözött Kaliforniába, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a körülményei minden szempontból tovább javultak. Szülei gondosan nevelték, törődtek vele, szerették. Aztán – ahogy a fiú cseperedett – kezdődtek a gondok... Hogy pontosan mikor kezdődtek, vagy mikor vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy valami nincs rendben, nem tudom. Az biztos, hogy mire a gyermek a 16 éves kort elérte, a korábban soha nem panaszkodó, rendkívül pozitív beállítottságú nevelőapja egy beszélgetés alkalmával szomorúan tárta fel előttem a helyzet állását. Mint kiderült, a gyermek rendszeresen hazudik. Az iskolában a tanuláshoz nem fűlik a foga, de nagyszájú és minden tanárt kioktat.

67

ELKEZDŐDÖTT...

Azonkívül – bár mindig mindene megvolt és megvan – rendszeresen lop. Sem tisztálkodni, sem dolgozni nem szeret, és ha csak egy lehetőség van rá, ezeket a tevékenységeket el is kerüli. Amikor valamire megpróbálják rávenni – mondjuk a mosakodásra, mikor már nagyon kellemetlen szaga van –, öngyilkossággal fenyegetőzik, és érzelmileg zsarolja a szüleit. Szülei értetlenül állnak a jelenséggel szemben, hiszen a „szakirodalom” szerint a családi körülményeknek, a mutatott példának, a jó óvodai és iskolai közegnek mégiscsak meg kellett volna mutatkozniuk a gyermek személyiségfejlődésében, de a hétköznapi tapasztalat mást mutat.

Az Univerzumban soha semmi nem történik véletlenül, így hát megemlítettem – a mellesleg erős materialista világképpel élő – szülőknek, hogy ez a gyermek tanít benneteket valamire. Mégpedig arra, hogy létezik reinkarnáció, és a „hasonló a hasonlót vonzza” törvényének értelmében ez a gyermek csak azokhoz a szülőkhöz tudott behangolódni, akiket gondolatvilágukban és érzelmeikben magához hasonlónak érzett. Ez a szülőpár pedig nagyon, de nagyon messze esik attól, amit ti képviseltek. Bizony felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben ki tanít kit, a szülők a gyermeket, vagy a fogadott gyermek a szülőt?

Gyakran lehet azt is hallani, hogy idősebb szülőknek „érettebb” gyermekeik születnek. Ez természetes, hiszen az idősebb szülő többet tapasztalt, nem gyermekfejjel vállalta a gyermeket, ezért egy ilyen párhoz nyilván érettebb, fejlettebb lélek tud behangolódni, mint az olyan szülőkhöz, akik saját gyermekkorukat még nem, vagy csak alig hagyták maguk mögött.

68

A SZERETET TÖRVÉNYE A GYAKORLATBAN

Mindennek akkor van komolyabb jelentősége, ha valaki érettebb, több szeretettel és életbölcsességgel megáldott gyermeket szeretne, hiszen ehhez előbb a leendő anyának és apának is jót tenne a belső – lelki – munka, az a bizonyos önfejlesztés, mert csakis ez teszi lehetővé egy magasabb tudatszintű gyermek inkarnációját. „Hasonló a hasonlót taszítja”. Az egyensúly vagy kiegyenlítődés törvénye, azaz: „hasonló a hasonlót taszítja” – látszólag – az előző aspektus szöges ellentéte, és első látásra érthetetlennek tűnik, hogy fér meg e kettő egyazon törvényen belül egymás mellett. Nos, úgy, hogy az ember néha kifejleszt magában bizonyos tulajdonságot, amelyet kívánatosnak tart, de csak a használat során derül ki, hogy ez valóban jó-e számára, vagy inkább kellemetlenségeket hoz. Egy alkalommal egy feketeöves, három danos karateedzővel beszélgettem. Kérdeztem tőle, mi vette rá, hogy a fiatal éveit ennek a küzdősportnak szentelje?

– Gyermekkoromban egyszer nagyon megvertek, és akkor elhatároztam, hogy olyan ügyes és olyan gyors leszek, hogy ez többé ne tudjon előfordulni. Ha pedig verekedésre kerülne sor, biztos akartam lenni benne, hogy az első – és ezzel lehetőleg az utolsó – ütés is az enyém.

– Ezt úgy látom, sikerült elérned. Most már edzőként dolgozol. Most is a tied az első ütés?

– Jaj, dehogy! Ha tudnád, mennyire vigyázom rá, hogy soha egyetlen tanítványomat meg ne üssem!...

– És miért ez a nagy elővigyázatosság? – kérdeztem.

– Van fogalmad róla, milyen hamar visszakapom? Hogy milyen hamar visszajön az az ütés? Hiába vagyok feketeöves, hiába van három plusz fokozatom ezen felül, ha megütök valakit, szinte azonnal „visszakapom”. Ha nem

69

ELKEZDŐDÖTT...

attól a sporttársamtól, akkor a következőtől, de visszajön.

Lassan tanultam meg, hogy akármit teszek is, akármilyen ügyes volnék is, akárhány fokozatot szerzek is, mindig minden ütést visszakapok... És a mostani fejemmel úgy látom, hogy egyetlen módon tudom megkímélni magam a veréstől, és az az, ha soha senkit nem ütök meg. Amikor azt látom, hogy valaki más verekszik, valósággal idegesít!

– Bizony. Ez is a törvény része. Kifejlesztettél magadban egy tulajdonságot, amelyre most már nincs szükséged, és próbálod valahogy „háttérbe” szorítani, levetkőzni. De a csírája még benned van. Ezért magadban talán már észre sem veszed, de ha másban látod, akkor „idegesít”. Ezt jelenti az, hogy „hasonló a hasonlót taszítja”.

A NEMZETBEN REJLŐ ERŐ

Egy olyan világban, ahol egyre fontosabb szerepet kap a gondolkodás és az intellektus, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az embernek – bármilyen furcsán hangzik is – nem az agya az egyetlen szerve, amely képes döntéseket hozni. Legalább ennyire fontos – ha nem fontosabb – a szív. Nyelvünk híven őrzi ezen ősi tudást, hiszen ha valamit jó szívvel, szívesen teszünk meg másokért, ha szívvel-lélekkel küzdünk egy nemes cél eléréséért, ha egy ügyet szívbélinek tekintünk, az rendszerint olyan hozzáállást jelent, amely alkalmanként felülírja az agy hideg logikáját. Nem véletlen, hogy a szeretet szimbólumaként is leggyakrabban a szív jelenik

70

A NEMZETBEN REJLŐ ERŐ

meg, és sohasem az agy. Gondolattal nem lehet szeretni.

Csak szívből.

A szívhez kapcsolódó érzések töltik el az embert lelkesedéssel, és ez az a központ, amelynek közvetítésével érezni tudjuk, hogy összetartozunk, hogy közös cél lebeg előttünk, hogy egymást mindenben hajlandók vagyunk segíteni. Ez volt az a felemelő érzés, amely '56-ban nemzetté tette a népet, és amelyet az akkoriban lelkesedő, jó szándékú emberek mind a mai napig nem tudnak feledni.

Sajnos, nem voltak elegen...

Tényként állapítható meg ugyanis, hogy nem csupán gondolkodásmódban, intelligenciában van különbség az emberek között, de szívbéli képességekben is. A fejlődés hosszú folyamat, amelynek során az emberekben kifejlődnek az intellektuális és a szívbéli képességek, de a sorrend nem mindenkinél ugyanaz. Másrészt, ha az egyik fokozottabban van jelen, az még szinte semmit nem mond a másikról. Van, aki annyira tud szeretni, hogy a józan ész alig jut szerephez a nagy és esetenként önfeláldozó szeretetben. Van, aki nagyon okos, kiszámított, logikus, de a szeretet melegsége hiányzik minden megnyilvánulásából. És e két véglet között megannyi változat.

Az igazi természetesen az, amikor ez a két központ – az agy és a szív – összhangban van, mindkettő fejlett, és cselekedeteinkben a szív – pontosabban az embertársaink iránt érzett szeretet – vezet. Ez a szeretet túlmutat a hétköznapi önös gondolatokon és megnyilvánulásokon, és képes legyőzni a félelmet. Ezért képes valaki saját magát is veszélynek kitenni, ha egy szeretett embernek nyújtott segítségről van szó, ezért feledkezik meg a szülő

71

ELKEZDŐDÖTT...

a saját testi épségének védelméről, ha gyermekét kell mentenie.

A szeretet azonban nem mérhető műszerekkel, és aligha mondhatnánk, hogy az anyagi világ, vagy éppen a fizikai testünk terméke. A szeretet lelki, spirituális kategória, mint ahogyan a „nemzet” fogalma is spirituális kategória, hiszen nem lehet csak kigondolni, hogy összetartozunk. Ahhoz, hogy ennek valami értelme is legyen, ahhoz, hogy közös húzóerővé váljék, nem elég az ész.

Oda szív is kell. „Az igazság szabaddá tesz” – tanította Jézus kétezer évvel ezelőtt, de ahhoz, hogy valóban szabaddá tehessen, meg kell ismernünk. Ahhoz pedig, hogy megismerhessük, elkerülhetetlenül szembe kellene néznünk létünk alapvető kérdéseivel és félelmeink gyökerével, a halálfélelemmel. Szembe kellene néznünk azokkal a tényekkel, amelyeket ma már számos tudományág igazolt – mindegyik a maga területén és a maga módján –, nevezetesen, hogy az ember több, mint anyag, és az evolúció elmélete (amely azt igyekszik elfogadtatni, hogy az élettelen anyagból terv és gondolat nélkül élő és gondolkodó ember lesz) alapjaiban ellentmond a fizika törvényeinek, a józan logikának, a személyes tapasztalatoknak és a kísérleti eredményeknek.

Az igazság szabaddá tesz, mert az igazság ismeretében félelmeink helyét átveszi a szeretet. Akiben erős a szeretet, az nem fél, nem ijesztget másokat, és megijeszteni sem lehet. Akiben erős a szeretet, szívében érzi, hogy összetartozunk, hogy együtt többre vihetjük, és esetenként csodálkozva és értetlenül áll azokkal szemben, akik fejlődésük során ezt a spirituális szintet még nem érték

72

A NEMZETBEN REJLŐ ERŐ

el. Nem érti, hogy miért nem érzi a másik ember is azt, amit ő. Nem is értheti. Itt az agy nem segít. És ugyanilyen értetlenül állnak sokan, akik még nem tudnak a szívükre hallgatni, akikben még mindig erősebb a félelem, akiket könnyebb megijeszteni – és ezáltal vezetni, sőt félrevezetni is könnyebb. Nem érzik az összetartó erőt, nem sejtik a lehetőséget, és erősen meg vannak győződve a maguk igazáról. Az önös érdekek érvényesítésének és a másokkal való összefogásra való képtelenségnek a hátterében azonban, ha igazán mélyre ásunk, megtaláljuk a félelmet, amely vágyaikkal keverve gyakran életük egyetlen mozgatórugója.

Ezt a félelmet pedig nem könnyű eloszlatni. Persze nem is lehetetlen. Amint a legnagyobb sötétséget is enyhíteni lehet egy kis fénnyel, úgy lehet a nagy félelmeket enyhíteni egy kis szeretettel. Ahogy a sötétség sem tud ellenállni a fénynek, úgy foszlik szerte a félelem a szeretet hatására. Mert nincs önálló léte. A szeretet hullámhoszsza mindent felülírhat. És ha már jobbjaink azt hirdetik, hogy „Az igazság szabaddá tesz!”, akkor érdemes volna az igazságban való építkezést stabil alapra helyezni. Olyan alapra, olyan igazságra, amely nem változik korok, kormányok és érdekek kénye-kedve szerint. Ez az igazság pedig az, hogy az ember test, szellem és lélek egysége, amely egységben a lélek és a szellem elsődleges, anyagtól független, rezgésszámát, energiaszintjét tekintve anyag fölötti. Ezzel szíve mélyén mindenki tisztában van. Akkor is, ha nem akar tudomást venni róla. Akkor is, ha nem látja még át az összefüggéseket.

Akinek halálközeli élményben volt része, azt nem kell erről meggyőzni. Mint ahogy arról sem, hogy testen kí-

73

ELKEZDŐDÖTT...

vüli állapotban, energialényként is ugyanúgy létezik, él, gondolkodik, mint korábban, amíg a fizikai test funkcióit használta.

Ez az egyetlen felismerés megszabadíthat a halálfélelemtől, és ezzel a félelmeink nagyobb része is nyomtalanul szertefoszlik. Az igazi szabadság azonban akkor jön el, amikor az Univerzum törvényeit is megismerjük, és megtanulunk alkalmazkodni hozzájuk. Akkor ugyanis egészen más perspektívában látjuk majd életünket, létünket és lehetőségeinket.

Amint eltűnik a félelem árnyéka, azonnal tudni fogjuk, hogy összetartozunk, hogy együtt, egymást segítve többre megyünk... és ismét nemzetté áll össze a nép, amely találmányaival eddig is gyakran ámulatba ejtette a világot.

Vajon milyen ötletgazdagság, hatékonyság és tehetség szabadul fel bennünk, ha az igazság végre szabaddá tesz? És most gondoljunk azokra, akik mindezt nem értik és nem érzik. Egyetlen módon segíthetjük őket: elfogadással és megértő szeretettel. És akkor szívük megnyílik majd, mint a virágbimbó a nap sugarainak a hatására.

A MAGYARSÁG SZEREPE A KORSZAKVÁLTÁSBAN

Kis ország Európa közepén, a maga különös nyelvével, különös gondolkodásával. Joggal merül fel a kérdés, hogy egy ilyen országnak van-e, lesz-e – egyáltalán le-

74