A „művi mátrix” tizenkét (tizenhárom) legfontosabb negatív programja Az emberi fejlődés folyamán fajunk, a Homo sapiens erectus megteremtése óta, mintegy kétszázharmincezer évvel ezelőtt már az első településeken, később Krisztus előtt százharmincezer esztendővel kezdődően egészen Krisztus előtt ötvenezerig Lemuria, majd Krisztus előtt hatvanezer esztendővel kezdődően Krisztus előtt kilencezerig Atlantisz magasan fejlett kultúrájában jöttek létre és raktározódtak el a morfogenetikus mezőben a legfontosabb, eredetileg kizárólag jótékony, pozitív szellemi törvények ellentéteként a káros, negatív programok. A kettősség második szellemi törvényének értelmében tapasztalatokra csak az ellentétesség tükrében lehet szert tenni, vagyis a jótékony szellemi törvények tapasztalatának jobb megértése céljából lassanként kialakultak a megfelelő káros, negatív programok az úgynevezett művi mátrixban. Ez azóta igen jelentős mértékben meghatározza az emberek hitét, gondolkodását, érzéseit és cselekedeteit. A legfontosabb negatív programok a következők:
1. A bizalom és a szellemi önazonosság hiánya Kötődés az árnyoldalhoz, az ember önnön felelősségének, földelésének, élni akarásának és életörömének hiánya, a bent és a kint elkülönülése, bizonytalanság, kétségbeesés
2. Fájdalom és szenvedés, ellenállás és merevség Megkérgesedés, elkeseredés, mozdulatlanság, örömtelenség, a karmaprogramok feldolgozatlansága, a jelenlegi élettér és az azzal járó szükséges tanulási tapasztalatok el nem fogadása
3. A tudás helytelen alkalmazása Szakbarbárság, dölyf, önmagunk túlértékelése, arrogancia, az egyén manipulatív módszerekkel tesz szert előnyre mások rovására, hatalmi törekvések, visszaélés a mágiával, nem lenni tekintettel másokra, pusztító szándék, elfordulás a világosságtól, az anyag „leigázása”
24
4. A jelenlegi élet alábecsülése A földelés hiánya, meg nem érkezés a földre, gyönge kapcsolat az emberiség morfogenetikus mezejével, kapcsolati problémák, „meg nem élt” élet, a saját fizikai test elutasítása
5. Tehetetlenség, bénultság, mozdulatlanság, merevség Félelem, rettegés, aggodalmaskodás, idegbaj, fóbiák, traumák, bizonytalanság, kétkedés, szorongás, önközpontúság, kényszerképzetek, perfekcionizmus, az önátadás és az elengedés hiánya, gondok a saját nemiség elfogadásával
6. Önértékelési gondok, önpusztító magatartás, szorongás, bűntudat Elengedni nem tudás, halálvágy, belső üresség, gyász, szégyen, csekély önbecsülés, szegénység, rosszakarat, féltékenység, gyűlölet, bosszúvágy, fenyítési hajlam, segítő szindróma, az áldozat szerepének játszása, érzelmi sokk, versengési hajlam, munkahelyi terror, a kritika elutasítása, visszaélés a tudással
7. Az önszeretet hiánya, mániákusság Az egyén elutasítja saját lényét, függőség, önteltség, bátortalanság, egykedvűség, önközpontúság, látszatvilágban élés
8. Kiegyensúlyozatlanság, gyűlölet, felgyülemlett düh, harag Befelé irányuló agresszió, depresszió, kommunikációhiány, felgyülemlett energiák, félelem a „pórul járástól”, konfliktuskeresés, kapzsiság
9. Nem győzni le a kettős polaritást, a szellemi önazonosság hiánya Vágyak, ösztönök, szégyen, a megoldatlan karma által az egyén bűnnek tekinti saját szellemiségét, problémás viszony Istennel és a felettes énnel
25
10. Az élet értelmetlensége, szellemi elzárkózás, a szellemi önazonosság elvesztése Depresszió, önpusztító programok, a gyógyulás elutasítása, kicsinyesség, dekoncentráltság, gyámoltalanság, irányvesztettség
11. Hiány, szegénység, vagyontalanság Anyagi ragaszkodás, irigység, mohóság, kisebbrendűségi komplexus, tilalmak, az áldozat szerepének játszása, önmaga elutasítása, önkorlátozás, el nem fogadási minta
12. Az egyéniség elveszítése, súlyos depresszió, öngyilkossági hajlam Kiközösítés, elszigetelődés, hiányos kapcsolat a felettes énnel, az egyéni kozmikus terv figyelmen kívül hagyása, az egyetemes bölcsesség és igazság megtagadása
13. Szeretettelenség, a kint és a bent különválása Elszigetelődés, az ősbizalom és az Isten iránti bizalom hiánya, irányvesztettség, a középpont hiánya
26
27
28
A ho’oponopono tudományos alapjai Keresztény egyházi felfogás A Krisztus után 869–870-ben megtartott negyedik konstantinápolyi zsinaton I. Baszileiosz császár egyházi átokkal sújtotta Phótiosz korábban érvényes, két lélekről szóló tanítását. Ez kimondta, hogy az embernek kétféle lelke van: egy magasabb, halhatatlan szellemi és egy halandó, testi lelke, s ezek egymással egységet alkotnak. A zsinatot követően a halhatatlan isteni és a mulandó földi valóság különállása lett a hivatalos doktrína. Ettől kezdve az utóbbiban egyedül a (természet) tudomány, az előbbiben pedig a katolikus egyház alakjában fellépő keresztény vallás számított illetékesnek. Ez a különválasztás vezetett végül a determinisztikus világkép megfogalmazásához, amely főként a „Cogito ergo sum” (Gondolkodom, tehát vagyok) kijelentéséről ismert René Descartes nevéhez köthető.
A klasszikus természettudomány tételei A tudományt nagyjából háromszázötven éve az úgynevezett karteziánus világkép határozza meg. Ez, mint említettük, René Descartes (1596–1650) francia filozófus és természettudós, valamint Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) német matematikus és fizikus nevéhez fűződik. Ebben a fejlődésben nagy szerepet játszott Sir Isaac Newton (1642–1726) angol fizikus is, aki 1687-ben publikált „Philosophiae Naturalis Principia Mathematica” (A természetfilozófia matematikai alapjai) című híres munkájában leírta a világegyetem működését meghatározó fizikai törvényeket. Az ő tisztán mechanikus felfogása szerint a világegyetem parányi, atomnak nevezett részecskékből áll, amelyek viselkedése minden pillanatban pontosan meghatározható, akárcsak a biliárdgolyóké a biliárdasztalon. Minden meghatározott, megmagyarázható, kiszámítható és megállapítható. Az embernek nincs ráhatása a külvilág dolgaira. Ő csupán tehetetlen néző és áldozat. Az érvényben lévő nézetek szerint: A „dolgok” közötti tér üres. Benső tapasztalataink nincsenek hatással a fizikai testünkön kívüli világra. 29
René Descartes
Gottfried Wilhelm Leibniz
Sir Isaac Newton
300
A tömeg és töltés nélküli kvantumok = neutronok, éés a tömeg nélküli, de töltéssel rendelkező kvantumok = elektronok (–), illetve pozitronok (+) mellett m léteznek töltéssel és tömeggel rendelkező kvantumok lé = protonok (+) is. A világegyetem legkisebb működő „„naprendszerei” az atomok. Ezek középpontjában rrendszerint egy atommag található. Ez pozitív töltésű protonokból és töltés nélküli neutronokból áll. Az p aatommag pozitív töltésű nyugalmi tömegként vonzza a szabadon mozgó, töltéssel rendelkező legkisebb eegységeket, az elemi részecskéket. Ezt az elemi erőt a világegyetemben gravitációnak vagy nehézségi erőnek nevezik. Ez felelős azért, hogy az általában pozitív n polaritású tömegek vonzzák egymást. Léteznek negap ttív tömegek is, amelyeket a „normális”, azaz pozitív polaritású tömegek tömegvonzása nem vonz, hanem p ttaszít. Ezt a jelenséget nevezzük antigravitációnak. A protonok miatt pozitív polaritású atommag megfelelő számú szabadon mozgó, negatív polarim ttású elemi részecskét vonz. Ezeket elektronoknak nevezzük. Ha átmenetileg egyetlen atomi maggal n ssem állnak kapcsolatban, ion a nevük. A mai termésszettudományban nagyrészt még mindig alkalmazzott Bohr–Rutherford-i, atomi szerkezetekről szóló ggondolkodási modell szerint elemtől függően eltérő sszámú elektronok keringenek különféle, a hagymahéjakhoz hasonló, héjszerű pályákon az atommag körül. ja Minél magasabb a keringési pálya, annál nagyobb az M eelektron sebessége – akár a fénysebesség kilenctizedét is elérheti, azaz másodpercenként majdnem 270 ezer is kkilométert megtehet. Ezeket a különféle atomokat rrendszerezi az elemek Mengyelejev orosz kutató által kkifejlesztett periódusos rendszere. James Maxwell (1831–1879) brit tudós ezt a törvvényt kiegészítette az elektromosság és a mágnesessség elméletével, Albert Einstein (1879–1955) pedig kkésőbb a gravitációs törvényekkel és a relativitáselmélettel. m A fizikai törvények alkalmazása kizárólag a külvilág felé irányul, aminek következtében a tudomány v egyre jobban eltávolodott Istentől. e
31 31
A modern kvantum izika új felfedezései d
James Maxwell
A modern tudománynak ez a mintegy háromszázötvven esztendeje szilárd mechanikus világképe azonban megingott a huszadik század elején, amikor felism merték, hogy a fizikai törvények nem alkalmazhatók m a galaxisok tágas világában lezajló folyamatokra és aaz atomoknál kisebb elemi részecskék kölcsönhatássaiban. Egyre több kutatási eredmény, például Erwin SSchrödinger (1887–1961) egyenlete is megerősítette eezt a tényt, és vezetett végül a modern kvantumfizika eeredményeinek megfogalmazásához. Ezeket Werner Heisenberg (1901–1976) és Niels Bohr (1885–1965) kvantumfizikusok foglalták össze B éés öntötték egységes formába az 1927-es, úgynevezett kkoppenhágai interpretációban. A fizikai Nobel-díjas Werner Heisenbergtől származzik a mondás: „„Az első korty a tudomány serlegéből elválaszt Istenttől. Ám a pohár alján megtalálod, ha keresed.”
Albert Einstein
Niels Bohrnak tulajdonítják az alábbi idézetet: N „„Akit a kvantumelmélet nem sokkol, az nem értette meg.” m
A kvantumtér, avagy a nullponti mező
Werner Heisenberg
32
A mindent átfogó, mindent átható és mindent összekkötő, a tudomány által Higgs-mezőnek is nevezett kkozmikus fényhálóban nyugszik minden töltés és ttömeg nélküli legparányibb egységben = neutronokban (neutrínók, kvarkok stb.) az istenség a nullpob ttenciálban, a szellemiség, egység, teljesség, tökéletessség és kölcsönös összeköttetés első szellemi törvénye sszerint. Ha ezek az elképzelhető legkisebb részecskék ttöltéssel, és ezzel működő erőtérrel rendelkeznek, ami a világegyetemben voltaképpen életnek tekinthető,
nyugalmi tömegük azonban nincsen, fénykvantumoknak = fotonoknak nevezik őket. A fény – és legkisebb részecskéje, a foton – teremti meg tehát a mindent átfogó kozmikus háló keretein belül az áramló energetikai kapcsolatot, Isten első világos definícióját, kiterjedését és ezáltal lényegét. Minden kvantum középpontját folyamatosan, kezdet, szünet és vég nélkül áthatja Isten esszenciája, egy olyan információ és üzenet, amely maga a szeretet. Tehát minden univerzumnak van egy közös erőtere. Ez mindent mindennel összeköt a fényben, a lényegben, továbbá a szeretetben, Isten esszenciájában Niels Bohr mint életben, a kvantumok, az elemi részecskék folyamatos mozgásában. Ez az erőtér foglalja magában a nullpotenciált, llp ll poteenc pote nciált, am aamiért iéért iiss kvantum- vagy nullponti mezőnek, illetve isteni mátrixnak1 is nevezik. Ebben rejlik az ősforrás legfőbb isteni tudata, amely ekként nyilvánította ki magát: „Vagyok, aki vagyok.” Ez a legfőbb isteni tudat a teremtés eredete, és egyben motorja is. Ennek a világnak fontos része az ember mint kreatív alkotó lény, a maga szabad akaratával. Az ember egyrészt a legfőbb isteni tudat kollektív aspektusaként, másrészt egyéni teremtőként, mintegy Isten meghosszabbított karjaként tevékenykedik. Ez a teremtő erő elképzeléseinkből, látnokiságunkból és látomásainkból adódik. Ebből következik, hogy nem az események tehetetlen áldozatai vagyunk, hanem önálló teremtő lények, kollektíven és egyénileg egyaránt. Aktívan részt veszünk a teremtés folyamatában, teremtett környezetünket mindegyre fenntartva és találékonyan, alkotó módon megváltoztatva, de egyúttal kizsákmányolva és pusztítva. Tevékenyen részt veszünk a globális eseményekben. A kvantumtér holografikusan épül fel, azaz minden egyes információ tartalmaz mindent, dent, ami e térben térb té ben n formát formáát ölt. öllt. Vagyis minden részletben benne tükröződik a nagy egész. Ha tehát megváltoztatunk valamit magunkban, automatikusan változik valami a külvilágban is. 1 Részletesen lásd: Braden, Gregg: Im Einklang mit der Göttlichen Matrix. KOHA, Burgrain, 2008 és Neuner, Werner Johannes: Der Matrixcode und die Bewusstseinsformen. Antasira, Graz, 2005.
33
A természettudomány befelé fordulása a kvantumfizika által elvezette a tudósokat Istenhez. Jól ismert példa erre Max Planck (1858–1947) német fizikus híres beszéde az 1944-es firenzei tudományos kongresszuson „Az anyag lényegé”-ről:2 „Uraim, fizikusként, azaz olyan emberként, aki egész életét a legjózanabb tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte, bizonyára felette állok annak a gyanúnak, hogy rajongó volnék. Kutatásaim alapján tehát a következőket tudom elmondani Önöknek az atomokról: anyag önmagában véve nem létezik. Minden anyag csak egy olyan erő hatására keletkezik és marad fenn, amely az atomi részecskéket rezgésbe hozza, és összekovácsolja az atom parányi naprendszerévé. Mivel azonban az egész világegyetemben nincs sem intelligens, sem örökkévaló erő, kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy ezen erő mögött egy tudatos, intelligens szellem áll. Ez a szellem az eredeti oka minden anyagnak. Nem a látható, de múlékony anyag a valós, az igazi, a tényleges, hanem a láthatatlan, halhatatlan szellem a valóság. Mivel azonban szellem önmagában szintén nem létezik, hanem minden szellem valamilyen lényhez tartozik, így kénytelenek vagyunk egy szellemi lény létezését feltételezni. Mivel azonban önmaguktól szellemi lények sem létezhetnek, hanem teremtett lényeknek kell lenniük, nem röstellem ezt a titokzatos teremtőt ugyanazon a néven nevezni, amelyen a Föld valamennyi ősi kultúrnépe nevezte a korábbi évezredekben: Isten.” Az egyetemes tudású Albert Einstein (1879–1955) is megállapította: „Aki komolyan foglalkozik a tudománnyal, az végül arra a meggyőződésre jut, hogy a világegyetem törvényeiben egy szellem nyilvánul meg, mely messze fölötte áll az emberi szellemnek, és amellyel szemben korlátozott képességeink tudatában alázatot kell tanúsítanunk.” Korunk jelentős fizikusainak eme kijelentései határozottan megfelelnek a Hawaiin honos ősi huna tanításoknak, amelyek az egyetlen, egyetemes ősforrást = akua a világosságban (hawaii nyelven: la’akea), az életben (ola) és a szeretetben (aloha) feltételezik.
2
34
Forrás: a Max Planck Társaság Történelmi Archívuma, Abt. Va, Rep. 11 Planck Nr. 1797.
A kvantumenergia A világmindenségben mindent ugyanaz az anyag alkot, amely kvantumenergiából álló határtalan „őslevesként” (aka-szubsztancia) az ősforrásból keletkezett. Ez az „ősleves” az akua ősforrás legfőbb isteni tudatát rezgések formájában a 7,23 cm hullámhosszú szinusz hullámot leíró aum őshangban megnyilvánuló szellemként foglalja magában. Ez a rezgés energiaként megmutatkozó és anyaggá, tömeggé, matériává sűrűsödő információt továbbít a kvantumtérben. A tömeg/matéria/anyag eközben a fraktálgeometria és a káoszelmélet értelmében vett önhasonlóság elvének szabályai szerint pontosan meghatározott mintákban, geometrikus formákban és szimbólumokban jelenik meg. A mentális célfunkciók, például gondolatprogramok és döntések gyanánt, számkódokban jelennek meg, formákban megsokszorozódó és anyagszerűen megjelenő úgynevezett attraktorokként. Mindig minden anyagi megnyilvánulás az attraktor/szorzó száma által meghatározott formát ismétli meg. „A kvantumtér egyetlen négyzetméterének energiája elegendő a világ összes óceánjának felforralásához.” Richard Feynman
Max Planck
Mandelbrot „almaemberkéje” fraktálformaként
35
az ősforrás szelleme rezgésként
36
világosság bölcsesség tudat
élet akarat, mozgás
szeretet megnyilvánulás az anyagban
információként
hullámként energia formájában
tömeg/anyagként
A gondolatimpulzusok tehát a valóságban anyagi tömörülést alkotnak, de csak akkor, ha meg vagyunk győződve a hatalmukról. Nekünk, embereknek, bizonyosaknak kell lennünk abban, hogy döntéseink gondolatban és érzelmileg = hitünk szerint igazak. Ekkor van kezünkben a világmindenség legnagyobb ereje: az a képesség, hogy magunkban és magunk körül mindent megváltoztassunk.
A kvantum-összefonódás A kvantumok a legkisebb definiálható részecskék a modern fizikában. Megállapították, hogy azok a tárgyak, amelyek bármikor is információs, energetikai vagy anyagi érintkezésben voltak egymással, az érintkezést követően mindig kapcsolatban lesznek, kvantum-összefonódásban maradnak. Az összeköttetésben, azaz kvantum-összefonódásban lévő dolgok ennek következtében akkor is úgy viselkednek, mintha még mindig összeköttetésben volnának, miután szétválasztották őket. Ezt a jelenséget a tudomány Einstein–Podolsky–Rosen- (EPR-) paradoxonként ismeri. Az amerikai Princeton Egyetem három híres kutatója felfedezte, hogy két összetartozó, majd szétválasztott anyagrészecske örökre kapcsolatban marad egymással. Ha a részecskék egyike később megváltozik, arra a másik késedelem nélkül reagál, még ha időközben fényévnyi távolságokra került is az elsőtől. A kvantumrészecskék a múlt, jelen és jövő kvantitatív, lineáris idejében éppúgy fel tudják venni egymással a kapcsolatot, mint az itt és most kvalitatív, pontról pontra zajló idejében.
37
Mivel végső soron mi, emberek is kvantumrészecskékből épülünk fel, döntéseinkkel bármikor bármilyen múltbéli eseményt megváltoztathatunk a jelenben. A világmindenség döntéseinkre megfelelőképpen reagál. Az ember minden egyes döntése hatást vált ki a világmindenségben, amely viszont őreá hat vissza, valamint vele együtt az egész világra. A kvantum-összefonódású tárgyak időeltérés nélkül, azaz a fénysebességnél gyorsabban képesek egymástól információt átvenni. Ugyanez érvényes gondolatainkra, érzelmeinkre, hitünkre és egész emberi szervezetünkre nézve is. Ami egyszer információs, energetikai vagy anyagi kapcsolatban volt egymással, az örökre kapcsolatban is marad. Két együtt keletkezett fénykvantum = foton kvantum-összefonódásban van és marad is örökre. Ha szétválasztják őket, és fénysebességgel két ellentétes irányba röpítik, az eltávolított ikerkvantum akkor is felveszi ugyanazt az impulzust, amely a másik részecskét éri. Méghozzá időeltérés nélkül, vagyis az információcserét nem köti a másodpercenként 300 ezer kilométeres sebességkorlátozás, ami azt engedi feltételezni, hogy a jelenség oka a mindent összekötő kvantumtér. Ezt már John Archibald Wheeler (1911– 2008) amerikai fizikus is kimondta: „Minden, de minden összeköttetésben áll mindennel.” Minden információ képes végtelen gyorsasággal, térM éés időbeli korlátozás nélkül cserélődni. Ezt támasztja aalá többek között Anton Zeilinger (1945–) fizikus sszámos kísérlete is. Ő is elválasztott egymástól két ffotont, és az egyiknek megváltoztatta a forgásirányát ((spinjét), ami azután a másik, messzire eltávolított rrészecske esetében is bekövetkezett.
John Archibald Wheeler
Következtetés: K Nem létezik „passzív” szemlélő, csak résztvevő, aazaz „aktív” szemlélő. (Wheeler, 1987) Nem passzív szemlélők vagyunk, hanem meg figyelés közben aktívan hatást gyakorlunk arra, hogy mely kvantumtulajdonságok nyilvánuljanak meg. m
Testünk mintegy hatvanbilliónyi durva anyagú sejtje is végtelenül gyors információcserét folytat egymással és a külvilággal. Ez a kommunikáció elsősorban az emberi DNS-en, a dezoxiribonukleinsav makromolekuláján, ezen a különle38
ges szuperantennán keresztül folyik, amely a téridő jelenleg érvényben lévő szabályain túl a nullponti mezővel áll kapcsolatban. Minden sejtünk magjában megtalálható a DNS szerves óriásmolekulája, ez tehát egyénenként mintegy hatvanbillió DNS-t jelent. Ezek a testünk felépítéséért felelős információkat tartalmazó genetikai kód hordozói. A DNS mintegy két méter hosszúságú, bázispárokból felépülő kettős láncból áll, ez foglalja magában az örökletes információk kódjait, amelyek alapján a sejtek belsejében fehérjetestek termelődhetnek. Az emberi meggyőződések közvetlen hatással vannak a DNS-re, és ezzel együtt a kvantumtérre is. A meggyőződések megváltoztatása DNS-ünkön keresztül fizikai testünkre és a nullponti mezőre is kihat, és ezáltal a valóságot kívül-belül megváltoztatja. Ezért vagyunk mi, emberek, hatalommal bíró teremtő lények.
A dezoxiribonukleinsav (DNS) makromolekulája mint az ember nullponti mezőre irányuló fő antennája Az emberi DNS mint antennaszerkezet, spirálformában épül fel, és többek között környezetének frekvenciáit is felveszi.3 Ez mindenekelőtt a láthatóan és láthatatlanul sugárzó elektromágneses hullámokra vonatkozik. Ily módon képes a kvantumtérből is információkat felvenni. Ezek túlnyomórészt úgynevezett koherens, azaz állandó rezgésű, biológiai lézerfényként jelennek meg. A DNS-szerkezet egy része elektromos impulzusokat k felvevő, f l ő elnyújtott l új rúdantennaként működik. Felülről nézve a kettős csavarvonal kör alakú, vagyis igen jó mágneses antenna. Így hát a DNS elektromágneses fénysugárzást vesz fel környezetéből, amelyet 150 megahertzes frekvencián, illetve ennek többszörösein el is tárol. 3 Bővebben többek között in: Stelzl, Diethard: Gyógyítás kozmikus szimbólumokkal. Bioenergetic Kiadó, Budapest 2005. 239. old. skk.
39
1995-ben az Orosz ros oszz Tudományos Tudo Tu udo domá m nyo má nyyos A Akadémia k démi ka démia bebizonyította, beb be bizo ony nyította ta hogy ho ogy g ha egy DNS-t üvegfalú vákuumtartályba helyeznek és lézerrel megvilágítanak, egy képernyőn látható, hogy a fotonok hullámformába rendeződnek.4 Egy üres tartály lézeres megvilágításakor véletlenszerű elrendeződés figyelhető meg. Ha pedig a DNS-t a tartályból eltávolítják, a fotonmintázat megmarad, a képernyőn továbbra is a DNS-információ lesz látható. Nyilvánvalóan maga a DNS hoz létre vákuumban az élő anyag jelenléte szerint hibás mintázatot. Ez a hatás néhány tesztsorozatban hónapokon át fenntartható volt. Az orosz tudósok ennek alapján rájöttek, hogy a DNS-molekulák kilencven százaléka nem is fehérjeszintézissel foglalkozik, hanem a kommunikációt szolgálja, és óriási információtárként üzemel. A DNS tehát összetett interaktív, fényalapú biochip 3 gigabyte-os tárolókapacitással, ugyanis ennyi elegendő az emberi beszéd felvevéséhez és megértéséhez, méghozzá egy általános érvényű szintaktikus és sematikus kód szerint, amelyet az emberiség ősnyelvének nevezhetnénk. Az emberi DNS más élőlények és emberek DNS-ével is képes kommunikálni, méghozzá az idő és a tér korlátain túl. Ez a kommunikáció a magasabb dimenziók hiperterében folyik, ahogyan többek között Burkhard Heim is leírta.5 Ezt a DNS-molekulákhoz közvetlenül kapcsolódó úgynevezett féregjáratokon keresztül történő hiperkommunikációnak nevezzük. „Féregjáratoknak” John Archibald Wheeler nevezte a hipertérben található és azon átvezető mikroszkopikusan kicsi összekötő csatornákat, amelyeket a kvantum-vákuumfluktuáció hoz létre. A DNS hordozóanyagául speciális fényhullámként a nemlineáris szoliton hullámok szolgálnak. Ezek igen hosszú élettartamúak és stabilak, 4 Poponin, v./ Gariaev, V.P.P.: The DNA Phantom Effect. Health Math Institute, Boulder Creek. CA 95006 5 Részletesebben többek között in: Stelzl, Diethard: Die Entwicklung des Lichtkörpers. Schirner, Darmstad 2009. 89. old. skk.
40
különösen alkalmasakk tehátt arra, arr rraa hogy hogy hosszú hoss ho ssszú időn idő őn át tároljanak tárol olja janakk információinfo f rm má mintákat, és azokat nagy távolságokra szállítsák. Ezt a jelenséget nevezik fantom DNS-hatásnak. Egy másik, az amerikai hadsereg által 1993-ban végzett kísérletben ismét elkülönítették egy emberi DNS egyik részét az adótól, majd tizennégy mérföldnyi távolságban különféle videoszekvenciák hatásának és erős érzelmi terhelésnek tették ki. Erre a tizennégy mérföldnyire lévő adó hasonló érzelmi reakciókkal reagált. A kísérletben részt vevő tudósok végkövetkeztetése egyértelmű volt: Az élő anyagok között létezik egy mindent összekötő erőtér. Az emberi sejtek és a DNS tér és idő határain túl kommunikálnak ezen az egyetemes kvantumtéren keresztül. Az érzelmek közvetlen hatást gyakorolnak az emberi DNS-re, és fordítva. Minden egyidejűleg történik. A térbeli távolságok lényegtelenek. A HeartMath Intézet 1991 és 1995 között a kaliforniai Boulder Creekben végzett további kutatásai során a következő eredmények születtek:6 Belső harmónia hatására az elektroencefalogrammal (EEG) kimutatható emberi agyhullámok ráhangolódnak az elektrokardiogrammal (EKG) mért szívritmusra. A szív hatással van gondolkodásunkra, ezenfelül a szív mágneses hullámai mintegy ötezerszer, elektromos impulzusai pedig kétszázszor erősebbek az agyéinál. 6
Forrás: http://www.horusmedia.de/2000-herz/herz.php
41
A emberi DNS tehát igen erőteljesen reagál az érzéAz ssekre és az érzelmekre. Olyan ártalmas ingerekre, mint a kétely, a félelem, a bűntudat, a gyűlölet, a harag, m a szorongás stb. összecsavarodik, jótékony érzések, például szeretet, öröm, hála, együttérzés, odaadás p sstb. hatására pedig ismét kigöngyölődik.7 Az említett hatás nemcsak a kísérleti személyek által közvetlenül h befolyásolt DNS-eken volt megfigyelhető, hanem az b ötszáz méterrel távolabb felállított tartályokban lévőö kön k is. Az emberi érzelmek erősen befolyásolják a DNS-szálakat. Ezek viszont a kívülbelül jelen lévő fotonokra gyakorolnak hatást, az előbbiekre az egyetemes kvantumtérben a tér és az idő határain túlmenően is. Minden ember elektronok roppant sokaságából áll, s ezek az elektronok valamennyi testműködésre hatással vannak. Az elektronok halhatatlanok, és mindig megőrzik információspecifikus identitásukat. Információkat hordoznak, és különféle frekvenciájú rezgéseket sugároznak magukból. Az elektronfelhők fénykvantumok = fotonok által kommunikálnak a fizikai test elektromágneses érzékelőin, például a bőrön keresztül. Az egyén belső világa és a külvilág közötti kapcsolat a hírvivő anyagul szolgáló fotonok révén jön létre, elektromágneses hullámokon keresztül, amelyek ily módon energiát továbbítanak.
Nem-lokalitás és a megfigyelő hatása Elemi részecskék egyszerre több helyütt is jelen lehetnek. Képesek bizonyos dimenziókból eltűnni, például a hipertérben, és valahol másutt ismét felbukkanni. Ez az emberre nézve is igaz. Nem csupán anyagi, durva anyagú, testi létünk van, hiszen lelki és szellemi lények is vagyunk (erre a 66. oldaltól részletesen is kitérünk). „Halandó, durva anyagú testünk van, de ennél többek vagyunk. Szellem vagyunk Isten szelleméből: halhatatlan, tökéletes, isteni tudatosság.” A természettudomány terén Max Planck óta vitathatatlan, hogy a fény anyagi, formához kötött dimenziójában parányi részecskékből, úgynevezett kvan7 Mc Craty, R./Atkinson, M./Tomasino, D.: Modulation of DNA confirmation by heart-focused intention. Institute of HeartMath. 14700 West Park Ave. Boulder Creek, CA 95006.
42
tumokból áll. Isaac Newton, omas Young, Issaaac Newton n Th Tho om You om oung n Augustin Augu Au g stin n Jean Jea ean Fresnel Frresn francia kutató, továbbá Albert Michelson és Edward Morley angol fizikusok kísérletei azonban az úgynevezett interferencia-minta láthatóvá tételével a fény hullámtermészetét is bebizonyították. Az úgynevezett kétrés-kísérletben Geoffrey Ingram Taylor (1886–1975) fizikus egyértelműen megállapította, hogy azok a fotonok, amelyeket egy válaszfallal kettéhasítottak, a fal mögötti képernyőn hullámok interferencia-mintájának formájában mutatkoznak meg. Ám ha az egyik rést lezárják, egyetlen világos vonal látszik csak, a fény részecskeként viselkedik. Ugyanígy viselkednek az elektronok is. A fotonok és az elektronok tehát részecske- és hullámtermészettel egyaránt rendelkeznek. Olybá tűnik, mintha viselkedésük a megfigyelő hatásától függne. Ezt a jelenséget nevezik „kvantumtébolynak”. Mihelyt a megfigyelő tudja, melyik résen halad át a részecske, tudatával megváltoztatja a részecske viselkedését. 1998-ban az izraeli Tel Aviv Weizmann Intézetében még egyszer részletesen megismételték és alátámasztották ezt a kísérletet. „A megfigyelő aktusa a tudat alapeleme.” John Archibald Wheeler8 Anyag és energia kölcsönösen felcserélhető és egymássá átalakítható. Az úgynevezett Clausner–Freedman-kísérlet során kimutatták, hogy két foton, amely egy közös fényforrásból kiindulva, egymástól távolodva fénysebességgel halad, egyszerre reagál az egyik fotont érő külső behatásra, vagyis a fotonok a fénysebességnél gyorsabban képesek egymással kommunikálni. Saját tudattal rendelkeznének? És milyen rendszer szerint „értenek szót” egymással? 8 Forrás: Gerhart, Mirjanar in „Forum”, John A. Wheeler: Cosmic Search. I. kötet, 4. szám (1979)
43
A emberek esetében a fényenergia a felettes énen, az Az eepifízisen és a hipofízisen keresztül a jobb oldali szívkkamra spirituális szívéhez, továbbá a lépen keresztül a bal oldali szívkamra fizikai szívéhez áramlik. Ha a két energiaáramlat kiegyenlítődik, a szívben egyessülve lemniszkátát alkot, amely az új aura gömbjének eegyenlítőjét képezi. Az ember Isten, a világmindenség éés a saját felettes énje iránti spirituális szeretetének hiánya, illetve az önmaga, saját személyisége és saját teste n iránti szeretetének hiánya gyengíti a fizikai szívet, akárir ccsak a sötét oldallal, valamint a negatív érzelmi és gondolatprogramokkal való foglalkozás. d Csak a megfigyelő egyéni energiájának hatására C kkeletkezik valóság.
Geoffrey Ingram Taylor
Az egyénileg különböző energiák tehát elkerülhetetA lenül különböző valóságokat teremtenek. Ezt hatásole le san s bebizonyította Paul Davies (1946–) brit fizikus, amikor 1990-ben különböző kísérleteket végzett az a elektronok spinjének az emberi megfigyelők tudatos e szándéka általi megváltoztatásával. A kísérletek során s a pozitív gondolatok a spint jótékony, építő módon jobb jo felé, a negatív gondolatok leépítő, ártalmas módon bal b felé forgatták. Ez a megállapítás sokat elárul a fizikai k test sejtjeiben található molekulák felépítéséről. Ezt igazolja többek között a kineziológiai karteszt is: ig
A jótékony gondolatok ene energiát építenek fel, az ártalmasak korlátozzák ezeket, és leépítik az energiát. Az embertől nem származnak objektív szándékok és realitások, csakis szubjektív megfigyelések és valóságok, de ezek egytől egyig hatással vannak az egyetemes kvantumtérre. Azok a részecskék, amelyek egyszer kölcsönhatásban álltak egymással, többé nem tekinthetők különálló objektumoknak akkor sem, ha térben messze eltávolodtak egymástól. Az atomi valóság kiterjedt „kvantumobjektumokból” áll, amelyek csak teljességként írhatók le.
44