Tartalom Előszó ......................................................6 A kártyák ..............................................19 I. A hazatérés ........................................20 II. A köszönetnyilvánítás ....................24 III. Az újrakezdés.................................28 IIII. A megtorlás ..................................32 V. Az aranykalitka................................36 VI. A hiúság..........................................40 VII. A lelkiismeret ...............................44 VIII. A szatír és a nimfák....................48 VIIII. Az aranylépcső ..........................52 X. A vágy...............................................56 XI. A rózsaszín szemüveg ...................60 XII. Ami elválaszt ................................64 XIII. Az erőhely ...................................68 XIIII. A gyász .......................................72 XV. A szellemi megtermékenyítés .....76 XVI. A Gorgó-fő ..................................80 XVII. Az elragadtatás ..........................84 XVIII. A csodálat .................................88 XVIIII. A hiábavaló fáradozás ...........92 XX. Az ígéret ........................................96 XXI. A hős megmentő ..................... 100 XXII. A jelentéktelenség .................. 104 XXIII. Az érinthetetlenség .............. 108 XXIIII. A kelepce .............................. 112
XXV. A várakozás ............................. 116 XXVI. A megbízatás ......................... 120 XXVII. Az átok ................................. 124 XXVIII. A befogadás ........................ 128 XXVIIII. A birtoklási vágy .............. 132 XXX. A távolság................................ 136 XXXI. A gondoskodás ..................... 140 XXXII. A sors hatalma..................... 144 XXXIII. A megbocsátás ................... 148 XXXIIII. A nagyszerűség ................ 152 XXXV. A szerénység ......................... 156 XXXVI. A megfontoltság ................ 160 XXXVII. A határozatlanság ............ 164 XXXVIII. A hanyatlás ...................... 168 XXXVIIII. A kis boldogság ............. 172 XXXX. A lélek elragadtatása ........... 176 XXXXI. A konkurencia ................... 180 XXXXII. A könnyek ......................... 184 XXXXIII. A nárcizmus .................... 188 XXXXIIII. A néma üdvözlet ........... 192 XXXXV. A vívódás ........................... 196 XXXXVI. A túlbecsülés ................... 200 XXXXVII. A lemondás .................... 204 XXXXVIII. Az álom......................... 208 XXXXVIIII. A mágikus kapcsolat.. 212 0. A párkapcsolat .............................. 216
Előszó A játékról általában A párkapcsolat Symbolonja első ránézésre kártyajátéknak tűnik – pedig nem az. Annak, aki ezt a játékot kézbe veszi, komolyan kell gondolnia és tudnia kell, hogy mit tesz! Ez azt jelenti, hogy már korábban is gondolkodnia kellett az őt foglalkoztató témán, és most meg akarja érteni kérdésének hátterét. A játék alapja ugyanis a következő: Az életről és a szerelemről szóló kérdéseinkkel két síkon foglalkozhatunk. Szemügyre vehetjük a felszínüket, de megvizsgálhatjuk a mélyüket, tehát a hátterüket is. Felszínesen szemlélve, a kérdésre adott válasz a kérdező gondolkodásához igazodik – vagyis a kérdés feltevője eleve tudja, merre keresendő vagy milyen irányba mutat a felelet (azaz a játék szerinti megoldás). Ez az, amire a kérdező a végén rávágja: „Mindjárt gondoltam!” Csakhogy ez a játék nem ilyen. A kérdező nem használhatja a saját céljaira, és nem élhet vissza vele, ugyanis ez a játék nem tartja tiszteletben az elvárásokat. A kártya válaszát nem érdeklik a kérdező egójának szándékai, reményei vagy vágyai; arra derít fényt, ami a kérdés hátterében rejlik. Ez pedig sohasem kellemes. A kártya rávilágít valamire, amit eddig homály fedett, s ezt gyakran olyan erővel teszi, hogy a kérdezőt egy pillanatra szinte el is vakítja. Ez a tudás ára! Csak így indulhat el valami a megszokott – és gyakran megrekedt – helyzetből. Ennélfogva jó, ha a kérdező nem egyedül húz lapot, hanem egy tapasztalt kísérő társaságában, aki segít megérteni és bejárni a megoldásban javasolt utat. A kártya válaszai ugyanis biztos és felelősségteljes kezet igényelnek, a kérdezőnek jól jön a segítség a válasz okozta első sokk feldolgozásához. A lapok a fájdalmas valóságot mutatják meg – de éppen ez a valóság vezet el a gyógyuláshoz. Csakis ez! A kártya által javasolt megoldásokat nem szabad szó szerint érteni. Ezek csupán képek, szimbólumok. Olyan képek, amelyek a lélekben hatnak, és – ha komolyan veszik őket – még sokáig hatni is fognak. Olyan impulzusok, lökések, amelyek – akárcsak a biliárdban a mozgásba hozott golyó – még napokig, hetekig, sőt hónapokig is éreztetik a hatásukat. Senki ne várjon gyors megoldást. A kártya utat mutat, a lépéseket azonban mindenkinek önállóan kell megtennie. A terapeuta pedig minél több tapasztalatra tesz szert a Symbolonnal, annál jobban megbízik a képek és az általuk kiváltott lökések erejében – és annál komolyabban veszi a kérdezőt is. Az is fontos, hogy a segítő ne csak ismerje a kártyát és a hozzájuk tartozó szövegeket, hanem – mindenekelőtt – a saját párkapcsolatát illetően is húzzon néhány lapot, és hagyja, hogy azok hassanak rá 6
és az életére. (Hiszen nyilvánvaló, hogy a terapeuta párkapcsolatában is előfordulhat olyan téma, amelyet érdemes jobban megvilágítani.) Tehát: aki a kártyát és a hozzá tartozó szöveget valóságnak hiszi, az egészen biztosan téved. Aki ezzel szemben olyan útmutatónak tekinti, amely valamilyen mögöttes tartalomra utal, az sok erőt meríthet belőle.
A lapokról A kártya számozása kizárólag az egyes lapok egyértelmű megkülönböztetésére szolgál. Ezen túlmenően semmiféle jelentése nincs. Óhatatlanul tévedni fog az, aki bármilyen rendszert gyanít vagy talál a lapok számozásában vagy sorrendjében. Ez ráadásul elterelné a figyelmet a lapok és a kísérő szövegek nyújtotta információkról is. Az olyan értelmezési módok, mint: „Ó, ön a nyolcast húzta, az pedig a kabbala egyiptomi numerológiája szerint azt jelenti, hogy...”, komolytalanságot sugallnak, és a játék céljával ellentétes hatást váltanak ki. A lapok képének és szövegének célja ugyanis, hogy összpontosításra késztessen, és a fájó pontra mutasson. Minden egyéb értelmezés eltérít ettől. (Annak érdekében, hogy a számokkal ne kelljen túl sokat bajlódni, a rómaihoz hasonló változat mellett döntöttünk: X jelentése: 10, vagyis XXX jelentése: 30 stb. V jelentése: 5, tehát XXV jelentése: 25 stb. I jelentése: 1, tehát III jelentése: 3 és XXXXIIII jelentése: 44 stb. Ezek a számok csak hasonlítanak a rómaiakra, mert a 44-et római számokkal eredetileg így írják: XLIV. L-ből X (50-ből 10) és V-ből I (5-ből 1) = 44 Néhány ismerősünkön kipróbáltuk ezt a változatot is, de látva, hogy az értelmezés komoly fejtörést okozott, inkább az egyszerűbb számozást választottuk.)
Minden lapnak nevet adtunk, az elnevezések magát a témát jelzik. A lapok alcímeket is kaptak, amelyek jelzik azt az irányt, ahol a probléma magva található. Hozzá kell tennünk: nem minden alcím találó. Néhányuk azonban biztosan rámutat, mire érdemes irányítani a figyelmet. Aki ezt szem előtt tartja, nem fog csalódni. Aki azonban valamennyi alcímnek egyforma figyelmet szentel, és mindegyiket meg akarja oldani, az biztosan nem tud összpontosítani. Ehhez kell a terapeuta ügyessége – az alcímek felolvasásakor páciensének legkisebb reakciójából is meglátja, hogy melyik a legtalálóbb. A kártyalapok egyaránt vonatkoznak nőkre és férfiakra. Előfordul, hogy a lapon csak egy alak látható, többnyire nő. Ennek több oka is van. Az egyik ok az, hogy a festészetnek ebben a korszakában (1848–1900) jóformán senkit sem érdekelt egy szimbolikus – vagyis lelki – környezetbe helyezett férfi. Egy7
szerűen túl kevés lelki jelentést hordozott. A művészek a férfilelket akkoriban túlságosan zártnak, kevésbé fejlődőképesnek tartották. Még akkor is, ha ezek a művészek többnyire férfiak voltak, sőt vásárlóik köre is elsősorban tehetős férfiakból állt. Sajnos, az ilyen egyalakos képekből könnyen vonhatók le olyan téves következtetések, mint például: „Aha, ez rólam szól (amennyiben nő teszi fel a kérdést), illetve a partneremről (ha férfi a kérdező).” Csakhogy ez helytelen következtetés. Szintén a terapeuta feladatai közé tartozik, hogy a kérdezőnek elmagyarázza: a kártya nem azokról szól, akiket ábrázol, hanem a lelkedben munkálkodó témák valamelyikéről. Annak mellékes jelentősége van, hogy a lapon egy nőt látunk. A téma ettől függetlenül ugyanúgy jellemző lehet egy férfira, mint egy nőre. A kivetítések villámgyorsan működnek, különösen a férfiaknál. Ők, ha női alakot látnak a lapon, tüstént azt hiszik, hogy nem róluk, hanem a feleségükről van szó. A terapeuta dolga, hogy ennek elejét vegye. Ezt a játékot kimondottan a párkapcsolatok témájának felderítésére találtuk ki és teszteltük. Másféle kérdésre nem válaszol, de erre nincs is szükség. Aki más témát szeretne megközelíteni, annak az első kártyacsomagunkat ajánljuk (Symbolon – Az emlékezés játéka). Ezt már tíz esztendeje használják, s hatékonysága sok kérdésben bebizonyosodott. A párkapcsolat Symbolonja nem az első Symbolon alternatívája, hanem, fogalmazzunk így: a kishúga. Méghozzá szakosodott kishúga, amely számításba veszi praxisunk elmúlt tíz évének alakulását is. A lapokhoz tartozó szövegeket olvasva hamar kitűnik, hogy ennél a kártyánál nagyobb hangsúlyt fektettünk a családdinamikára. Döntésünk nem a kártyán múlott, hanem inkább a praxisunkban végbement fejlődésen. Bert Hellinger munkássága nagy hatást gyakorolt ránk az utóbbi tíz esztendőben, ami megmutatkozik az új játékon is. Természetesen a régi játék is megőrizte érvényességét – a párkapcsolatokat illetően is. Ezzel a kérdező – csakúgy, mint eddig – egymaga is felfedező útra indulhat. Az új Symbolon azonban egy újabb utat javasol.
Hogyan használjuk a párkapcsolat Symbolonját? Az új játékot nemcsak arra terveztük, hogy tanácsot adjon. Használatának feltétele egy szakavatott segítő, aki végig felelősségteljesen bánik vele. Azt, aki e segítő irányítása mellett lapot húz, semmiképpen sem szabad magára hagyni a válasszal – legalábbis eleinte. A segítőnek tehát legalább egy félórát rá kell szánnia, hogy a húzás után a laphoz tartozó élethelyzetet és a választ a kérdezővel megbeszélje. Ez is a folyamat része, méghozzá elengedhetetlen része. 8
A párkapcsolat Symbolonjával történő tanácsadás bevált módja a következő: 1. A tanácsadáson részt vevő személynek valamilyen gondja van a párkapcsolatában. 2. A terapeuta megkéri, hogy a lehető legpontosabban vázolja ezt a gondot, majd az elmondottak alapján fogalmazzon meg egy – lehetőleg rövid – kérdést. A terapeuta segíthet a kérdés feltevésében, illetve a buktatók elkerülésében. Olyan kérdést kell megfogalmazni, amelyre nem lehet csak igennel vagy nemmel válaszolni (például: „Visszatér-e a barátnőm?”), és nem az időre vonatkozik (például: „Mikor találok végre állandó társat?”), hanem a kapcsolati probléma hátterére irányul. 3. A páciens húz egy lapot. (Megjegyzés: ennél a játéknál általában csak egy lapot kell húzni, tehát itt kirakási módok sincsenek. A húzott lap érvényes az elkövetkező hat hónapra! A terapeuta lehetőleg ne is engedjen fél éven belül újabb lapot húzni.) 4. A páciens megnézi a lapot, és elmondja a terapeutának, hogy mit lát. 5. A terapeuta felolvassa a könyvből a lap címét és az alcímeket, majd a laphoz tartozó további szövegeket is: a lap témáját, a problémát és a megoldást. 6. Végül közösen megbeszélik az elhangzottakat. E megbeszélés során a terapeuta nem hagyatkozhat csupán a páciens magyarázataira, hanem – miután világossá vált páciensének problémája – szigorúan a szöveghez kell tartania magát. A páciens ugyanis azon lesz, hogy meggyőzze a terapeutát a saját álláspontjáról, ezt azonban nem szabad hagyni. 7. A tanácsadás végeztével érdemes a lap és a hozzá tartozó szöveg másolatát a páciensnek adni, hogy hazavihesse magával. A terapeutának tudnia kell, hogy a lap még sokáig érezteti a hatását, és jó, ha a páciens később újra el tudja olvasni a hallottakat. (Érdemes a lapokról és a szövegekről jó előre fénymásolatokat készíteni.)
A játék céljáról és hatásáról A párkapcsolatok lelki problémái abból fakadnak, hogy a kérdező lelkében az adás és az elfogadás nincs egyensúlyban. A kiegyensúlyozatlanság – vagyis az egyensúly zavara – nagyon bonyolult helyzetet eredményez, mert annyira öszszefonódik benne a múlt és a jelen, hogy a kettő egymástól alig választható el. A kialakult zavarnak rendszerint vajmi kevés köze van a kérdező jelenlegi párkapcsolatához. Ez viszont azt is jelenti, hogy a kérdező partnere sem tehet párjának kiegyensúlyozatlanságáról: ő nem az okozója, csupán a kiváltója annak a folyamatnak, amely a régóta fennálló egyensúlyzavarból fakad. A gond szinte mindig a gyermekkorból ered, évek, sőt évtizedek óta ott lappang a lé9
lek mélyén – mondhatni lesben állva – és már a jelenlegi, „problémás” partner megismerése előtt is létezett. Kapcsolatainkban társunk a legritkább esetben okozza vagy teremti a kiegyensúlyozatlan helyzetet – inkább előbb-utóbb benne találja magát párja kiegyensúlyozatlan érzésvilágának kusza hálójában, és erre a saját kiegyensúlyozatlanságával reagál. Olyan ez, mintha egy béna és egy vak találkozna, aztán a béna szemrehányást tenne, hogy azért nem tud menni, mert a társa vak, a vak pedig azt panaszolná, hogy azért olyan sötét a világ, mert a párja béna. Így van ez a kapcsolatokban is: a másik a hibás. Mindig a másik… Csakhogy ez a bénaság és vakság már régen kezdődött. Az adás és az elfogadás nehézsége hosszú és régi história. Ahhoz, hogy a végére járjunk, a vizsgálódást sokszor az apai dédnagyanyánál vagy az anyai nagyapa nővérénél kell kezdenünk. A kérdező azonban ne társa kiegyensúlyozatlanságának okait kutassa a lapokban. Ez elterelő manőver lenne, amely eltávolítja őt a saját lelkétől. Ráadásul a kártya nem tud az egész történetről, így nem is mondhat róla semmit. A lapok kizárólag arról adnak felvilágosítást, hogy a kérdező lelkében az adás és az elfogadás területén milyen kuszaság van. Erről olvashat a kérdező „A probléma” című részben, amelynek azt a címet is adhattuk volna, hogy „A problémád” vagy „Az egyensúlyi zavarod”. Itt található a diagnózis. Vigyázat, ezt a szót nem szabad lebecsülni! A találó diagnózis ugyanis az első fontos lépés a megoldás felé. Persze, egyetlen lépés nem elég. Így hát a problémát követi a megoldás, amely arról informál, hogy miként juthatunk el lépésről lépésre a kiegyensúlyozatlanságból a lelki egyensúly felé. Eláruljuk: nem azáltal, hogy elolvassuk a szöveget, aztán a végén a homlokunkra csapunk: „Aha!” Nem, itt konkrét lehetőségeket ajánlunk amelyek segítségével a kérdező ismét kimozdulhat megrekedt helyzetéből. Mert ez a kimozdulás a cél, nem több és nem kevesebb! Aki erre a lökésre hagyatkozik, az valami újat tapasztalhat. Az nem mered többé megbűvölten társára, mint kígyóra az áldozata, de olyan megigézően sem, mint a kígyó az áldozatára, hanem a lelke mélyén visszatekint a saját életére. Itt rejlik ugyanis a valódi megoldás, amelyet a tettek már maguktól – jóformán elkerülhetetlenül – követnek.
A lapok képei „Maga a játék úgy kezdődött, hogy a szerzők egy szép napon...” − persze, így mégsem kezdhetjük. A játékok azért kezdődnek, mert eljött az idejük. Most megérett az idő arra, hogy egy egész művésznemzedéket kiemeljünk a tudattalan (az idő) süllyesztőjéből. 10
1848-ban hét nagyon fiatal angol művész titkos testvériségbe tömörült. Magukat Preraffaelita Testvériségnek nevezték, és első képeiket is a PRB (Preraphaelite Brotherhood) aláírással látták el. Céljuk az volt, hogy felkavarják a merev angol művészvilágot. Ez a vállalkozás nem mondható sem túl izgalmasnak, sem különösebben újszerűnek, hiszen a fiatalok már csak ilyenek: lázadnak a régi, bevett szokások ellen. Csakhogy itt mégis különös dolog történt: ezek az ifjoncok nemcsak másképpen festettek, hanem mást is festettek. A világ mitológiai, vallási és költői történeteinek hatalmas tárházából választottak pillanatképeket, és ezeket szimbólumokkal oly gazdagon ellátva ábrázolták, hogy minden festményük egy teljes történetet sugall, tele célzásokkal, metaforákkal és kettősséggel. Ezzel közvetetten – és néha közvetlenül –, kedvesen, de hatásosan kritizálták a viktoriánus valóságot. Kiváltképpen a férfi és a nő viszonya, és a mögötte rejlő – részben teljesen hazug – erkölcs vált képeik céltáblájává. Noha a csoport hét eredeti tagja csak 1853-ig maradt együtt, vagyis kereken öt esztendeig, az általuk elindított mozgalom nagyon gyorsan átterjedt Angliából a kontinensre. Más művészek folytatták a megkezdett művet, és festmények sokasága született meg. Valamennyiük közös jellemzője, hogy észrevétlenül megérintik és felemelik szemlélőjük lelkét. (Ezt a jelenséget a modern művészet már nemigen ismeri.) A szerzők az utóbbi években több mint 5000 ilyen képet gyűjtöttek össze, s ezekből válogattak. Az érdeklődők további képeket is találhatnak a weboldalunkon (www.symbolon.de), olyanokat is, amelyek a játékból kimaradtak. Itt a művészekről néhány – 90 évesnél is régebbi – könyv is letölthető. Frankfurt, 2001. december 15. Heidemarie és Peter Orban
11
A párkapcsolat Symbolonjának lapjai Római számok
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
12
A kártya címe
Alcíme
Old.
I.
A hazatérés Lord Leighton Return of Persephone
Visszatérés az anyához. Elválás az anyától. Elválás a gyermekkortól és az ifjúságtól. Felnőtté válás. Kompromisszum.
20.
II.
A köszönetnyilvánítás W. Bouguereau The Thank Offering
Minden jól sikerült. Köszönet a sorsnak. Hálátlanság. Valamit magától értetődőnek venni. Kiegyenlítés.
24.
III.
Az újrakezdés W. Bouguereau The Return of the Spring
Ébredés. Csiklandósság. Tavaszi érzések. A tél elmúlt, megindultak a nedvek. Az új évszak mindent új életre kelt. Szexualitás.
28.
IIII.
A megtorlás E. Burne-Jones The Arming of Perseus
Rossz értelemben vett kiegyenlítés. Túl jónak lenni ahhoz, hogy rosszak legyünk. Sokáig haragot tartani. Megtisztító zivatar. Megfizetni.
32.
V.
Az aranykalitka E. De Morgan The Gilded Cage
A társ mint tulajdon. Biztonság vagy szabadság. Túl szűkké válik a kalitka. A kapcsolat vége.
36.
VI.
A hiúság Lord Leighton Light of Harem
„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…” Kinek a tükrében vagyok a legszebb? Sok partner. A partner nem jó szándékú. Szépség és érzékiség mint csalétek. A hercegnő.
40.
VII.
A lelkiismeret W. Holman Hunt Awakening Conscience
Lelkiismeret-furdalás. Kiútkeresés. Vívódás. Valami nincs rendben. Búcsú a naivitástól. Felnőtté válás.
44.
Festője A kép címe
A párkapcsolat Symbolonjának lapjai Római számok
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
Alcíme
Old.
A szatír és a nimfák W. Bouguereau Nymphs and Satyr
Nem vagyok kész egy újabb kapcsolatra. Kötődés a korábbi partnerhez. A társ semmibe vétele. Nem szabadulok a szellemtől, akit megidéztem.
48.
VIIII.
Az aranylépcső E. Burne-Jones The Golden Stairs
Olyan sok lehetőség van! Most még nem tudok dönteni. Még nem gondolom komolyan a választásomat. A partner varázsának megszűnése.
52.
X.
A vágy W. Bouguereau The Birth of Venus
Testiség. Az érzékek birodalma. Önmagáért való szexualitás. Egy egyszerű igény. Külsőségek.
56.
XI.
A rózsaszín szemüveg E. De Morgan Love the Misleader
Amikor elvakít a szerelem. A legfontosabbat nem vesszük észre. Kivetítés. Kire is gondolunk valójában? Gyermeki szeretet.
60.
XII.
Ami elválaszt D. G. Rossetti Found
Szemrehányás: „Miért tetted ezt!?” A társ múltja. Nem tudom vállalni a múltat. Szégyenkezni valami miatt.
64.
XIII.
Az erőhely W. Bouguereau The Nymphaneum
Az azonos neműek. Barátságok. Nemi identitás. Semlegesség. A vonzalom hiánya. Fivérek és nővérek.
68.
XIIII.
A gyász W. Bouguereau Le jour des morts
Befejezetlen búcsú. Kapcsolatra még nincs mód. Síron túli mély szerelem. Az élet pillanatnyilag nem vonzó.
72.
VIII.
A kártya címe Festője A kép címe
13
A párkapcsolat Symbolonjának lapjai Római számok
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
14
XV.
A kártya címe
Alcíme
Old.
Festője A kép címe A szellemi megterméke- Múzsák. Magasságkülönbség. nyítés Megfontoltság. Letisztultság. Egydimenziósság. W. Bouguereau A párkapcsolat mint tanterv. L’ art et la littératur
76.
XVI.
A Gorgó-fő E. Burne-Jones The Baleful Head
Gonosztett. Bűn. A múlt kísértete. Szembenézni a bűnnel. Láthatatlan harmadik.
80.
XVII.
Az elragadtatás Lord Leighton Elijah in the Wilderness
Gyengeség. Tehetetlenség. Passzivitás. Visszavonulás. Nem e világról való. Keresztülnézni a társon. Nincs mit tenni.
84.
XVIII.
A csodálat W. Bouguereau Admiration
A párkapcsolat mint kacérkodás. A párkapcsolatomban még mindig gyermek vagyok. Játék önnön kicsinységünkkel. A nagyságunkról való képzelgésből fakadó arcátlanság.
88.
XVIIII.
A hiábavaló fáradozás Lawrence Alma-Tadema Vain Courtship
Várakozás. Alaphelyzet: a vonzalom hiánya. Sóvár gondolatok. Időtöltés. Lélekben máshol járni.
92.
XX.
Az ígéret E. Burne-Jones The Annunciation
Sóvárgás. Örömhír. Engedelmeskedés. Szolgálatba állni. Odaadás. Égi elkötelezettség. Szunnyadó nőiesség.
96.
XXI.
A hős megmentő Edward Blair Leighton God Speed
Nemes. A legjobb szándékkal. Önzetlenség. Robin Hood100. szindróma. Parszifál. Segítő-szindróma.
A párkapcsolat Symbolonjának lapjai Római számok
22.
23.
24.
25.
26.
27.
28.
Alcíme
Old.
XXII.
A jelentéktelenség W. Bouguereau Young Priestess
Együgyűség. Női szereptévesztés. Több a látszat, mint a tartalom. A sajátunkban nem bízunk. Nagy gyerek. Apukám azt mondta…
104.
XXIII.
Az érinthetetlenség W. Bouguereau L’ amour au papillon
Nem engedem el magam. Távolságtartás. Magányos farkas. Magány. Gulliver108. szindróma. Artisták a cirkusz kupolájában.
XXIIII.
A kelepce J. J. Lefebvre L’ Amour Blessé
Professzionális „nem”. A konok. Az idegölő. Ok nélkül nyafogni. Gyengéd 112. pillantás, amely kicsinnyé tesz. Párkapcsolat helyett szülői viszony. Kettős kapcsolat.
XXV.
A várakozás Arthur Hughes The Long Engagement
Óvatosság. Talán. A beismerés hiánya. Várólista. Kispad. 116. Hosszú megpróbáltatás. Gondolkodási idő.
XXVI
A kártya címe Festője A kép címe
A megbízatás Megbízatás az apától vagy Lawrence Alma-Tadema az anyától. Bosszú. Jóvátétel. 120. A szülők sorsához kötődni. The Education of Helyettesítés. the Children of Clovis
XXVII.
Az átok E. Burne-Jones The Beguiling of Merlin
XXVIII.
A befogadás W. Bouguereau Evening Mood
Szédítés. Valakinek bedőlni. Bűvölet. Csalódás. A cél szentesíti az eszközt. Valakit kihasználni.
124.
Az anya. Saját női oldalad. Az édesanyádhoz fűződő viszonyod. A gyermekeidhez 128. fűződő viszonyod. Saját belső gyermeked.
15
A párkapcsolat Symbolonjának lapjai Római számok
29.
30.
31.
32.
33.
34.
35.
16
XXVIIII.
XXX.
A kártya címe
Alcíme
Old.
Birtoklok, tehát vagyok. Félek, hogy egy senki vagyok. Tánc az aranyborjú körül. „Az nyer, akinek a legtöbb cucca van, amikor elpatkol.” Tekintély.
132.
Festője A kép címe
A birtoklási vágy E. De Morgan Earthbound
Hamupipőke-szindróma. Szellemi szintkülönbség. A távolság Azt hiszem, nem vagyok elég 136. Lawrence Alma-Tadema jó. Felfuvalkodottság. The Way to the Temple Szellemi nagyság. Spirituális csecsebecsék.
XXXI.
A gondoskodás W. Bouguereau Charity
A dajka. Törődés. „Anyácskátok érkezett meg.” A gondoskodásból fakadó erő. Jobb adni, mint kapni.
140
XXXII.
A sors hatalma Lord Leighton Faticida
Alárendeltség. Elháríthatatlanság. Visszatérni a rendhez. Felelősség. Beleegyezés.
144.
XXXIII.
A megbocsátás E. Burne-Jones Tree of Forgiveness
„És bocsásd meg a mi vétkeinket”. Visszatérés 148. a tetthelyre. Vétkesnek bizonyulni. Megszegett ígéret.
XXXIIII.
A nagyszerűség Lord Leighton The Spirit of Summit
A párkapcsolat az üdvözülés útja. A párkapcsolat mint 152. segédeszköz. Spirituális szemlélet. A párom a tükröm.
A szerénység J. Waterhouse Diogenes
Kritizálás. Cinizmus. Álszerénység. Úgy rossz az egész, ahogy van. Az akadékoskodó. A párkapcsolat 156. olyasmi, amin változtatni kell. A világ mint siralomvölgy. Biztosan tudni, mi a rossz.
XXXV.
A párkapcsolat Symbolonjának lapjai Római számok
Alcíme
Old.
XXXVI.
A megfontoltság John Poynter A Visit to Aesculapius
A lényeg keresése. Vágytalanság. Testi-lelki semlegesség. Tétlenség. Szellemi leselkedés. A párkapcsolat temploma.
160.
XXXVII.
A határozatlanság Lawrence Alma-Tadema The Finding of Moses
Érzékiség vagy anyaság. Szerető vagy feleség. Test vagy lélek. Fiatalság vagy felnőttség.
164.
XXXVIII.
A hanyatlás E. Burne-Jones The Depths of Sea
Ragaszkodom. A rabja vagyok. Érzelmi függőség. Megrekedtem. Igazából valaki másra gondolok.
168.
XXXVIIII.
A kis boldogság Lawrence Alma-Tadema Ask me no more
Keresni a nagyot. A kegy kivívása. Tehetetlenség. Az érzések hiánya. Utolér a valóság. Mélység vagy felületesség.
172.
XXXX.
A lélek elragadtatása W. Bouguereau La Ravissement de Psyche
Ragaszkodni egy idealizált képhez. Álmaim hercegére vagy hölgyére várni. A béklyóba vert és elragadott lélek.
176.
41.
XXXXI.
A konkurencia Lawrence Alma-Tadema Unconscious Rivals
Valakit ki akarunk ütni a nyeregből. A párkapcsolat mint dísz. Női fegyverek. A választás kínja.
180.
42.
XXXXII.
A könnyek Lord Leighton Lachrymae
Szomorúság. Mélyről fakadó bánat. Az élet szenvedése. Elfojtott gyász. Depresszió.
184.
XXXXIII.
A nárcizmus J. Waterhouse Echo and Narcissus
36.
37.
38.
39.
40.
43.
A kártya címe Festője A kép címe
Szerelmes vagyok magamba. Megelégszem magammal. Szívtelenség. 188. Természetes, hogy kapok. Képtelen vagyok adni. 17
A párkapcsolat Symbolonjának lapjai Római számok
44.
45.
46.
47.
48.
Alcíme
Old.
XXXXIIII.
A néma üdvözlet Lawrence Alma-Tadema A Silent Greeting
Gyanútlanság. Titkos búcsú. Nyúlszívűség. Megpróbálni elkerülni a fájdalmat. Félrelépés.
192.
XXXXV.
A vívódás W. Bouguereau Young Girl Defending Herself Against Eros
„Jaj, nékem kettő lakja lelkemet.” Az érzelmek kiszámíthatatlansága. Félelem az önuralom elvesztésétől. Az ész és az ösztönök közötti harc.
196.
XXXXVI.
A túlbecsülés V. Reggianini The Rose
Szerelmesnek lenni. A nagy szerencse. Jeles időszak és ünnep. Az ego tánca. Lelki pompa.
200.
18
Festője A kép címe
Elhagyatottság. Eltávolodás a világtól. Lemondás a világról. 204. Bűnhődés. Egy magasabb cél elkötelezettjének lenni. Meditáció.
XXXXVII.
A lemondás C. A. Collins Convent Thoughts
XXXXVIII.
Az álom J. Waterhouse Hylas and the Nymphs
Nagy illúzió. Két összeegyeztethetetlen világ. Két királyi csemete. Álmaid kapcsolata. Rajongás. Csalódás.
208.
A mágikus kapcsolat E. Burne-Jones The Hand Refrains
Végzetes viszony. Nibelung-hűség. A párkapcsolatról alkotott elképzelés. Szenvedély. A partner mint alkotás. Az ideál.
212.
49. XXXXVIIII.
0.
A kártya címe
0
A társ. Az igazi. Maga A párkapcsolat a téma. Párkapcsolat mindig van. Rossz a kérdésfeltevés. 216. E. Burne-Jones The Sixth Day of Creation Eltitkolsz valamit. A fényűzés problémája.
A kรกrtyรกk
I. A hazatérés
A téma rövid összefoglalása: Visszatérés az anyához. Elválás az anyától. Elválás a gyermekkortól és az ifjúságtól. Felnőtté válás. Kompromisszum.
Az eredeti képet az angol Lord Frederic Leighton (1830–1896) festette. A festmény címe: Return of Persephone (készült 1891ben). Ma az angliai Leeds City Art Galleryben tekinthető meg.
20
A
hhoz, hogy ezt a lapot teljes mélységében megértsük, ismernünk kell Perszephoné történetét. Perszephoné – akit Korénak (jelentése: lány) is neveznek – anyjával, Démétérrel, a termékenység istennőjével éldegélt. Perszephoné oly gyönyörű volt, hogy Hádész, az alvilág istene is szemet vetett rá. Egy derűs napon, amikor a leány éppen virágot szedett, Hádész eljött tüzes szekerén az alvilágból, és elragadta Korét, magával vitte sötét birodalmába, hogy feleségül vegye. Démétér észrevette, hogy leányának nyoma veszett, és keresésére indult a világban. Egyetlen gyermekének eltűnése miatti aggodalmában egyre elkeseredettebbé és dühösebbé vált. Fordulatokban bővelkedő történet ez, a lap szempontjából azonban elegendő annyit tudnunk, hogy Démétér egy napon hadat üzent az Olümposz isteneinek: vagy visszakapja a leányát, vagy többé semmit sem enged megteremni a földön. Ezt már az istenek sem nézhették tétlenül, hiszen a föld terméséből áldoztak nekik az emberek. Ha többé semmi sem terem, az istenek sem kapnak több áldozatot. Így hát megbízták Hermészt, az istenek követét, hogy keresse fel Hádészt az alvilágban, és egyezzen meg vele, milyen feltételekkel engedné szabadon a leányt. Hosszas huzavona után Hádész és Perszephoné – aki időközben meg is kedvelte Hádészt – megállapodtak: Perszephoné hajlandó fél esztendőt Hádésszal tölteni az alvilágban, ha az év másik felét anyjával töltheti a földön.
A kártya azt a pillanatot ábrázolja, amikor Perszephoné Hermész vezetésével visszatér a napfényes világba és ismét anyjának karjába borulhat. Koréból, a lányból Perszephoné lett, az alvilág úrnője, aki a mítosz szerint örökre Hádész hű felesége maradt. A lap a mai szemlélő számára tehát az anyához való visszatérést szimbolizálja; ez a végül szintén hazatérő tékozló fiú történetének egy kissé más formája. Párkapcsolati játékunkban egyértelmű felszólítás ez annak, aki a lapot húzza. Azt mondja: amíg hátat fordítasz a szüleidnek – főképp az édesanyádnak–, addig a társaddal sem tudsz békében élni. Teljesen mindegy, miért fordultál el tőlük, sőt még az sem számít, ha a szüleid – vagy az édesanyád – fordultak el tőled. Amíg vissza nem térsz, addig nem kapod meg a szülői áldást, s ez nem vet jó fényt a kapcsolatodra. Csak akkor tudsz békében és szabadon kilépni az életbe, belekezdeni saját párkapcsolatodba és hivatásodba, ha ismét a gyermekükké válsz, és magad mögött tudhatod erejüket, segítő szándékukat. Erre a visszatérésre van szükséged ahhoz, hogy végre elindulhass.
21
Ez első hallásra megtévesztő lehet. Talán mindvégig azt hitted, azért repültél ki oly korán a családi fészekből, hogy önálló légy. Elváltál tőlük, mert eleged volt a gyámkodásukból, a kritikájukból, a mindent-jobbantudásukból és a beavatkozási kísérleteikből. Egyszerűen meguntad. Most pedig önként térj vissza? Természetesen a békétlenség, a veszekedések és a hatalmi harcok elől menekültél. Senki sem rabolt el, mint Perszephonét, hanem te magad menekültél el – lélekben vagy ténylegesen – szüleidtől vagy édesanyádtól. Most pedig neked kell újra visszatérned. Vagy úgy érzed, ettől vagy felnőtt? Nem? Netán továbbra is rakoncátlan és lázongó gyerek lennél, és ez a viselkedés hat sajátos módon a kapcsolataidra is? A léleknek van egy titka, amely így hangzik: senki sem nőhet fel a szülei ellenére. Nos, pillanatnyilag az istenek tárgyalnak arról, hogy mi téríthet vissza a szüleidhez. Ne nehezítsd meg a dolgukat – a saját dolgodat.
Ha ezt a lapot húzod…
A A probléma Gyermekkorod és ifjúságod nem ért véget, hiszen még mindig sajátos elképzeléseket dédelgetsz arról, hogy milyennek kellene lennie a világodnak. Hádész – az alvilág – a mai viszonyok szerint képzelgéseid, vagyis a „mi lett volna, ha” világa. Ez egyesíti magában az összes gyermekkori és gyerekes elképzelésedet arról, hogy édesapádnak és édesanyádnak valójában hogyan kellett volna viselkednie, hogy belőled boldogabb ember válhasson. A „mi lett volna” régi képeit aztán – mivel eddig sosem vitattad érvényességüket – magaddal vitted a párkapcsolataidba is, és ezzel nyaggatod a társadat. Mindig csak azt látod, mennyire nem szeret, hogyan csinálhatná jobban, és milyen hiányosságai vannak. Így aztán társad is alvilági képzeteid fogságában marad. Ugyanúgy, mint a szüleid esetében: nem azt látod, amit kaptál, hanem csak azt, hogy mit szerettél volna. Nem, tényleg nem kaptál meg mindent, amit akartál, de mindent megkaptál, amit adhattak. Mindent, amit lelkileg adni tudtak. „Hát az nem valami sok” – mondod magadban még ma is. Valójában pedig nem is kevés. 22
B A megoldás A gyermekkornak és az ifjúságnak egyszer véget kell érnie. Még egyszer vissza kell térned – lélekben – édesanyádhoz és édesapádhoz, hogy észrevedd: az ő helyzetük sem volt éppen rózsás. Ők is saját lelki berendezkedésük foglyai voltak, és tényleg nem volt meg bennük mindaz, amit szerettél volna megkapni tőlük. Ha bennük sem volt, hogyan adhatták volna át neked? Ideje, hogy korlátjaikban meglásd a lehetőséget: rajtuk keresztül felismerheted saját határaidat, saját kötöttségeidet. Csak így válhatnak e korlátok lehetőséggé: a kompromisszumok lehetőségeivé. Társadnak – pillanatnyilag – csak azt adhatod, amit a szüleid adtak neked. Ám amíg magadban őket vádolod, ugyanúgy vádolod a társadat is: minden túl kevés, semmi sem elég jó. Amikor Perszephoné az alvilágban időzött, anyja kétségbeesve járt-kelt a fenti – vagyis a valós – világban. Ma te vagy Perszephoné, lelkedben pedig ugyanilyen kétségbeesés gyötri az édesanyádat. Ő is visszavárja gyermekét. A visszavezető úton néha szükség van közvetítőre vagy terapeutára. Nézd csak meg a lapot: Hermész segít. Egyszer talán fel kellene hívnod egy ilyen segítőt, mondván: „Szeretnék visszatalálni az anyámhoz – a szüleimhez. Azt hiszem, lassan itt az ideje.” (Megjegyzés: még akkor is bármikor visszatérhetsz, ha, mondjuk, 72 éves vagy, a szüleid pedig már 30 esztendeje halottak − ezt a lépést ugyanis lélekben kell megtenned.)
23
II. A köszönetnyilvánítás
A téma rövid összefoglalása: Minden jól sikerült. Köszönet a sorsnak. Hálátlanság.Valamit magától értetődőnek venni. Kiegyenlítés.
Az eredeti képet a francia William Adolphe Bouguereau (1825–1905) festette. A festmény címe: The Thank Offering (készült 1867-ben). Ma a Philadelphia Museum of Artban tekinthető meg.
24