pentagram magazin 2011 09-10 by boldogpeace

Pentagram Önmagunkat megismerni, önmagunkká válni és maradni, s ezáltal kaput nyitni a többi „önmagunkra", akik lehetnénk - ez lenne saját identitásunk keresé­ sének a célja?

Ezeket a kérdéseket tették fel a fiatalok az egyik múlt évi információs konferenciájukon. Ez a Pentagram többek között az ezen a különleges napon szerzett benyomá­ sunkat tartalmazza. A kereső számára az önismeret egybeesik az élet misztériumának soha véget nem érő keresésével - azzal a kereséssel, amely minden időben foglalkoztatta és újra meg újra arra ösztönözte az em­ bert, hogy új válaszokat keresve elhagyja a kitaposott utakat. Ebben a kiadásban az olvasó további felismeré­ seket és beszámolókat talál, melyek minden idők kere­ sőitől származnak. Reméljük, hogy az ő gondolataikban felismer valamit a saját kereséséből is. „Minden feladat közül a legnagyobb, hogy megismerd önmagad, mert ha valaki megismeri önmagát, akkor ismeri Istent."

Alexandriai Kelemen

FELISMERÉS A TUDATUNK JELLEGE SZERINT

Az új élettest Jan van Rijckenborgh Rendkívül óvatosnak kell lennünk, amikor el akarjuk képzelni az újjászületett lélek új testét, amely akkor fejlődik ki, amikor az új lelket felvették Isten világosságszületésébe.

Az ezzel kapcsolatos nézetek száma oly hatalmas, hogy bizonyára sok megbeszélésre volna szükség ahhoz, hogy valamelyest tiszta képet kapjunk. Ezt a fejtegetést ezért csupán e rendkívül fontos téma bevezető, tömör és így természetesen nem teljes váz­ latának tekinthetjük.

M

int valószínűleg ismert, az anyag­ test egy úgynevezett éteri mással rendelkezik, amelyet étertestnek vagy élettestnek is neveznek. Nagyjából ugyanaz a formája és a típusa, mint az anyagi testnek. Ezért mondható, hogy az étertest az anyagi test mása. Ezért jelenti ki az egyetemes Tan: „Minden az étertestben kezdődik". Ha valami újat kell létrehozni, akkor a figyelmet mindig az étertestre kell irányítani. Ha valaki beteg, az ok mindig az étertestben rejlik. (Itt már ismert dolgokat ismétlünk.) Ezért a gyógyulásnak, a helyre­ állításnak is az étertestben kell elkezdődnie.

Ha ez egyértelműen megmutatkozik, akkor az anyagi test gyógyulása automatikusan bekövetkezik.

Az étertest főleg a négy ismert éterből épül fel, amelyek sűrűségük és rezgésük foka alapján követik egymást. Ebben az élet­ testben egy erővonal-szerkezet ismerhető fel, amely sok hasonlóságot mutat az ideg­ rendszerrel. Ha már látták az idegrendszer valamelyik anatómiai ábráját, akkor körül­ belül el tudják képzelni ezt az erővonal­ szerkezetet. Az élettest felveszi az étereket, különböző betöltendő funkciójuk alapján

összpontosítja és osztályozza, majd átadja azokat az anyagi testnek.

Az anyagtest mintegy belélegzi az étere­ ket - mondhatnánk. Eközben a bőr fontos szerepet tölt be. Mert mi belélegezzük az étereket, és többek között szintén a bőr által vesszük fel őket. Ha a bőr nem jól működik, akkor nincs lehetőség kielégítő éter-asszi­ milációra, úgyhogy az anyagtest szenved és betegeskedik.

A testben az étereknek egészen különös bejárati kapui is vannak, mint például a lép.

De meg fogják érteni, hogy egyidejűleg az egész test minden négyzetcentiméteren étereket vesz fel. Sőt a test belső részei is étereket lélegeznek be, mert - ahogy mond­ tuk - az étertest az egész anyagi rendszert áthatja. Az anyagtest milyenségét, biológi­ ai állapotát, és a megkristályosodás fokát tehát az éterek határozzák meg, amelyeket az anyagtest vesz fel. Ezért tehát az egész anyagi megnyilvánulás, az ember egész sze­ mélyisége, a négy éterből magyarázható.

Az éterek a saját mágneses terünk, szemé­ lyes mágneses forrásunk, a negyedik agy­ üregben lévő lélekmagunk által kerülnek az általunk ismert és érzett formába és tartat-

Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának alapítói le­ írták a lélek megszabadításához vezető utat, melyet többek között az egyetemes Tanból származó eredeti szövegek alapján a Szellemi Iskola tanulóinak és az érdeklődőknek elmagyaráztak - és életük példájával be is mutattak

nak meg abban. Azt mondhatjuk tehát, hogy az emberek lélekállapota határozza meg az étertestük állapotát, és ezzel megegyezően az anyagtest állapotát is.

A lélek újjászületése az egyéni mágneses tér teljes átalakulását eredményezi. Ezáltal egy teljesen új személyes élettér keletkezik, és ezzel együtt egy tökéletesen új éterfelvétel alakul ki.

A megszokott, régi élettest és anyagtest erre az új éterfelvételre teljesen alkalmatlan.

Ezért szükséges kialakítani egy új élettestet egy új erővonal szerkezettel. Ez fogja tudni az új étereket, a négy szent eledelt felvenni, amelyeknek a rezgése teljesen eltér a halál­ természet megszokott étereinek a rezgésétől.

A régi szerkezetű test a szent eledeleket nem tudja felvenni.

Tehát az új éterek felvétele többek között megköveteli a régi anyag- és étertest folya­ matos feltörését, lebontását. A régi szemé­ lyiségnek egy ilyen folyamatszerű lebon­ tása akkor kezdődik el, amikor az új lélek megszületik. De azok után, amiket eddig itt megbeszéltünk, nem mondhatjuk már ezt annyira dramatikusnak. Mindamellett sze­ mélyes egzisztenciánk, ami egy halandó test, mindenképp feloszlik. Ezt, és régi étertes­ tünket, betegségek és más felbontó folyama­ tok miatt úgyis elveszítjük.

Ebben a folyamatban, melyet most megpró­ bálunk leírni, csak egyetlen oka van a halál­ nak, amely azonban egy olyan halál, amely az életre vezet. Az új lélek születésekor anyagtestünk, és ezzel együtt az éteri más is egyre finomabbá válik. Egészségünk nem

lesz már olyan megrendíthetetlen. Ez azon­ ban nem azt jelenti, hogy szervi problémák vagy betegségek fejlődnek ki, csak hogy az egész lesz törékenyebb, szubtilisabb. Ezután egy finomabb és ezáltal bizonyos tekin­ tetben gyengébb alkatra kell számítanunk, amely azonban egészen a végig teljesen harmonikusan működik. Tehát ez által az elhalálozási folyamat - az endúra - által nem alakulhatnak ki zavaró és fájdalmas betegségek.

Az új lélek, mint ahogyan már megbe­ széltük, kétnemű, tehát önalkotó. Amint a Gnózis alapvető sugárzását fel tudjuk venni,

Kerámiából készült ábrázolás a Golestanpalota (Virágpalota) egyik külső falán a tizenhetedik századból, Teherán, Irán.

Ha az új lélekszületésben állunk, akkor anyag­ testünk - és ezzel együtt éteri mása is - egyre finomabbá válik.

ez az alapvető mágneses erő hét nézetre bomlik: A Szent Hétszellem akkor megnyil­ vánul lélekállapotunkban.

Az új lélekből ekkor egy erős fény, egy sugárzó tűz indul ki, melyet egy üstökös tüzcsóvájához hasonlíthatnánk. Ebben a tűzsugárban hét nézetet lehet világosan meg­ különböztetni.

Ez a hét nézet az új élettest hét csakrája. Az új lélek tehát teljesen alkalmassá vált arra, hogy önalkotóan működjön. Önmagából alkot meg egy erővonal-szerkezetet, amely­ nek középpontjában a tűzoszlop áll a hét nézetével. így keletkezik az új lélekből egy új élettest. Ezt egy új anyagtest megnyilvá­ nulásának is követnie kell, amely nem a ter­

mészetből született. Ez a test nagyon finom szerkezetű és megnemesedett formája van.

Amint ez az építkezés befejeződött (ez a fejlődés viszonylag gyorsan végbemegy), a régi lényt, kívánság szerint, le lehet vetni, és sírba lehet helyezni, mivel az új lény a saját építésű templomban feltámadt. így áll az Újjászületett nemcsak lélekállapota alapza­ tán, hanem személyisége alapzatán is, mint feltámadott a saját maga által létrehozott templomban. Ekkor ujjongva jelentheti ki Christian Rosenkreuz-cal: „Ezt a templomot életemben a sírommá tettem." A haláltermé­ szetben az önkéntes alászállás által megtör­ ténhetett a csoda: az önműködő felmenetel az istentermészetbe.

A rózsa a pusztában A modern Rózsakeresztben az ember a belső életet költőien „a misztériumok rózsájá­ nak" nevezi. A szív rózsája, az ősatom vagy szellemszikra egy csodálatos titok. Olyan mint egy tükör, a misztériumok tükre. Ez egyben a kincstár, tele belső értékekkel, ame­ lyekről még sokszor fel kell lebbenteni a fátylat. Ezért kezd el az ember keresni.

E

zeknek az értékeknek a szellemi je­ lentőségét alig lehet áttekinteni. Ezek a mélyben rejlenek, a mikrokozmosz közepében, melynek mulandó lakója az ember, noha valójában keveset tud róla.

Ezek az értékek az „Egyetlenhez" tartoz­ nak, melyet az ősi gnosztikusok monádnak neveztek. Ez a szellemnek egy szikrája, a mikrokozmosz eredeti életmagja, amely a szíven keresztül velünk, mulandó emberek­ kel össze van kötve az időben. A rózsake­ resztesek ezt a különleges központot minden időben rózsának nevezték. E gondolat nyo­ mán nevezzük és érezzük magunkat kereső­ nek mi, modern rózsakeresztesek, akik egy tisztán körvonalazott cél felé igyekszünk az életünkben.

ELVESZETT ÉS ÚJRA MEGTALÁLT TUDÁS

Egy belső hangon keresztül ez számunkra mintegy újra tudatossá és elfogadhatóvá vált. Vonzalmat érzünk a rózsakeresz­ tes eszme, és minden ahhoz tartozó iránt.

Ugyanez érvényes arra a természetes meg­ győződésre, hogy anyagi emberekként egy mikrokozmosz, egy láthatatlan lény részei vagyunk. Noha tapasztaljuk a befolyását az életünkben, ez az életrendszer számunkra nagyrészt még ismeretlen, melyben alig va­ gyunk tudatosak. Világos számunkra, hogy pontosan csak annyit tudunk erről, amennyit a Szellemi Iskola és az egyetemes tan - az erőterén keresztül - megnyilvánít nekünk.

Ez a tudás azonban mégis ismerősnek tűnik

a számunkra. Ilyen vagy olyan módon logikusnak látszik, belsőleg felismerjük és elfogadjuk azt. Logikusnak tartjuk, hogy többek vagyunk, mint csupán anyagi, halan­ dó lények, és hogy a létünk hátterében egy sokkal messzehatóbb erő működik.

Az egyetemes tanításban a mikorkozmoszt a makrokozmosz tükröződésének tekintik.

A kicsi megegyezik a naggyal. Ezen ana­ lógia alapján a mikrokozmoszt egy önálló, összetett életrendszernek tekintjük, mint egy bolygót kicsiben. A gnosztikus filozó­ fia minden időben azon fáradozott, hogy megmagyarázza nekünk, hogy ez a mikro­ kozmosz, ez a kis bolygó, egyszer mintegy kibillent a pályájáról. Már nem a kijelölt útját követi, nem a központi szellemi nap körül kering, hanem egy szüntelenül mélyü­ lő csavarmenetben eltér attól.

AZ ŐSANYAG NAPSZELE

E hosszú tévúton való vándorlása során rendeltetésétől egyre jobban eltávolodott.

A keletkezés, virulás és elmúlás világának hatalmába került, egy olyan megnyilvánu­ lási formába, amely folyton keletkezik és elmúlik. E hosszú út során a mikrokozmosz elvesztette saját fényét és eredeti dicsőségét.

Ehelyett másfajta erők burjánzanak el az égboltján, mint a gaz egy gondozatlan kert­ ben. Ezért van az, hogy e mikrokozmikus bolygó nem képes annak az isteni gondolat­ nak megfelelően működni, melyből egykor keletkezett. Az eredeti gondolat szerint

Nagyon öreg?

az Iskola ifjúsági művében

ezt még gyakran tehernek

Sok fiatal ismeri azt az

hosszabb-rövidebb ideje

tapasztalja. Azt tanácsoljuk

érzést, hogy tulajdonképpen

hallottakat sok fiatal valójá­

nekik: őrizzék meg mégis.

„nagyon öreg". Nem érzi

ban már tudta. Hát igen, ők

Éljenek ennek megfelelően,

magát olyan fiatalnak, mint

fiatalok, és mit kezdjenek

ha képesek rá. De minde­

amilyen az életkora. Isme­

mindezekkel a különös tör­

nekelőtt éljenek szabad és

rik azt az érzést is, hogy

ténetekkel és szavakkal? Az

vidám emberként, aki belül

messziről érkeztek ide az

igazságot felismerték, és az

tudja, hogy több is van itt,

életbe. A mi köreinkben az

megérintette őket. Viszont

mint csupán az anyagi élet,

ember gyakran hallja, hogy

a tanuló és dolgozó fiatal

amely most rájuk ront.

ebben a tervben a felemelkedés, a fejlődés, és az isteni gondolatnak az eredeti terem­ tési területen történő kibontakoztatása volt elhatározva.

A régi bölcsességtanok szóhasználatában isteni szikrákról beszélnek, amelyeket az ősi teremtési területen hoztak létre, és „Isten ruhájának", „a Szellem kilélegzésének" nevezték őket. Ez az isteni lélegzet mint egy ősanyagi napszél lüktet szakadatlanul a mindenségen keresztül. E lüktető mozgás nélkül semmilyen élet sem lehetséges. Az élet mindenkor ennek az isteni életlélegzet­ nek a visszatükröződése. Az „élet" tehát a mindenségben való ősmozgás, a hétszellem isteni életlélegzete. Az ő hét formáló sugara adott és ad szüntelenül alakot a kozmosz­ nak. Ez a hétséges életlélegzet, amely a teremtést mozgatja és előresürgeti. Hét ősfolyóként vezetik a Mindenséget, és vezet­ nek szüntelenül mindent az egész teremtést átható isteni gondolat beteljesedéséig.

rendszer, hét egymásban forgó gömb. A mag pedig szintén hétséges. Ezért beszé­ lünk hétszirmú rózsáról. A Szellemi Iskola hétséges szellemi teste a törekvő mikrokoz­ moszokat egy új kozmosszá illeszti össze, amely szakadatlanul erre a szent hétszellem­ re irányul.

Helyezzük ezt a felismerést, ezt a Gnózist, melyet a Szellemi Iskola nyújt nekünk, most a Szellem elé. Akkor megtörténhet, hogy szívünkben ösztönösen egy örömteli érzés keletkezik. Az isteni múltra és a bennünk szenderegő isteni jövőre irányuló gondolat hívása nem ébreszt-e mély tiszteletet és egy­ idejűleg mélységes vágyakozást bennünk?

Ez a lényünk mélyéről feltörő vágy a mikro­ kozmosz távoli múltjából úgy ér el minket, mint a szívünkben rejlő mikrokozmikus lélek visszatükröződése, mint az eonokon át tartó vándorlás emlékezetfoszlánya.

EMLÉKEZETFOSZLÁNYOK

Ha az embert szemléljük, ahogy ismerjük őt, akkor a valóságban az eredeti embernek csak egy árnyképét látjuk. Bennünk, sze­ mélyiségemberekben, a mikrokozmoszunk mélyén viszont még mindig ott fekszik a magasabbrendű ember képe, mivel össze­ kapcsolódott a szívünkkel, saját életforrá­ sunkkal.

Ily módon két központ kapcsolódik össze velünk: az eredeti ember maradványa, vala-

Most megpróbálunk mindent az összefüg­ géseiben áttekinteni: hétszellem és teremtés egy és ugyanaz. Bármilyen messze is távo­ lodott a teremtmény mint mikrokozmosz a hétszellem eredeti eszméjétől, a hét őssugár visszavezeti őt a kiindulási ponthoz.

Tehát ahogy a Föld a hétséges világegyetem része, úgy a mikrokozmosz is egy hétséges

A KETTŐ EGGYÉ VÁLIK

Amikor ez a drágakő megtaláltatik, és megszabadul a durvaanyagi élettől, csodá­ latosan ragyogni kezd a fényben. Hét ra­ gyogó fénysugár tükröződik benne, melyek a Hétszellem hét sugarától életre keltve forrásként fakadnak fel. Ez a hét rezgés aztán a mikrokozmosz hét életterületén egy választ kelt. Felébreszti a mikrokoz­ moszt és beharangozza az újjászületését. A rózsakeresztesek jelképes nyelvén szólva: A hétséges isteni áramlat kibontakozik. A személyiség pedig, az ember, aki ennek az eseménynek átadja magát, mély, megindító változást tapasztal meg, egy transzfígurációt. Teljesen megváltozik. Felvétetvén a hétséges mikrokozmosz kibontakozásába, mely egyre szabadabb és tudatosabb lesz, feloldódik az eredeti életben.

A rózsakeresztesek abból indulnak ki, hogy van

mint annak a mikrokozmoszban lévő képe.

E kettőnek végül az eredeti élet szikrázó magjává kell egyesülnie. E két áramlat egyesüléséből egy páratlan, világos, tiszta áramlat keletkezik, melyben az eddig földi anyagba burkolt belső lét gyémántja ismét láthatóvá válik. A tisztító áramlat minden iszapot elmos, a fény elérheti a gyöngyöt, és a csodálatos drágakő teljes épségében felragyoghat.

A gnosztikusok felbecsülhetetlen értékű gyöngyről beszélnek, a régi rózsakereszte­ sek pedig „a csodálatos drágakő kincséről".

Mi valamennyien e csodálatos drágakő hordozói vagyunk! De mi az ismertetőjegye azoknak, akik ezt a drágakövet birtokolják, és ezt a belső tudást minden szeretetükkel ápolják? Ők a megjelöltek. Ők hordozzák az előre elrendeltség jelét önmagukban. Ők a hívatottak.

Miért nevezik a rózsakeresztesek ezt a drá­ gakövet értékes kincsnek?

• egy külső, anyagi, földi ember, • és egy belső ember, az összetett mikrokoz­ mosz láthatatlan lelke.

A belső a külsőben rejlik. A belső ember létrejöhet a külsőből, mintegy feltámadhat benne. Ez a létünk célja. Bármilyen mélyen rejtőzik is - a kincs, a gyöngy jelen van!

A belső és a külső ember felbonthatatlanul össze lesz kötve egymással. S most van itt az idő, amelyben tudatosan, együtt to­ vábbmehetnek. Ez akkor lehetséges, ha a külső ember az ő belsőjét mintegy temp­ lomnak rendezi be, amelyben a Gnózis újjáteremtő fénye működni tud. Akkor egy új gazdagság, a tudás és a vágy kincse egyesül mindkettőjükkel. Akik ennek tudatában vannak, azok biztonságban érezhetik magukat a Szellemi Iskolában, a „Szent Szellem Házában", ahol a megsza­ badító Szellem gyógyulást hoz a számuk­ ra. A Hétszeres Világosság segítségével utat építenek benne az eredeti életterület belső lényegéhez. A külső feloldódik a belső létben, és a tökéletes újjászületés valósággá válik.

Mária Magdaléna és a világosság SZIMBÓLUMOK ÉS MESSZEHATÓ ESZMÉK A kereső ember fejlődő tudatállapotának köszönhető, hogy napjainkban egyre inkább előtérbe kerül Mária Magdaléna alakja. Jézus bizalmasának, sőt jegyesének képe ket­ tős viszonyra utal, amely egyrészt a tanítványként és mesterként megélt kapcsolatból, másrészt a magasztos és az üdvrevágyó kölcsönös vonzalmából és szeretetéből ered.

Az irodalomban gyakran csupán egy külsőséges, materiális történetről van szó, azon­ ban az, aki helyesen olvas, nyomban felismeri, hogy itt szimbolikus nyelvvel, szimboli­ kus képekkel és messzeható eszmékkel van dolgunk.

M

ária Magdaléna és Jézus alakja a lélekre utal. Mária Magdaléna a törekvő, tiszta, dinamikusan kereső lélek, míg Jézus az érintetlenül szent, romlatlan világhoz tartozó, eredeti lélek.

Vajon milyen üzenetet hoz a mi időnkben Mária Magdaléna lenyűgöző alakja? Ez a Jézussal való különleges viszonyával kap­ csolatos. Került-e sor menyegzőre?

E kérdés jelentőségét János Apostol egyik történetének részlete alapján lehet meg­ magyarázni. Minden ember életében sor kerülhet egy olyan különös ünnepre, melyet a különböző vallások misztériumai „szent menyegzőnek" neveznek, amely a lélek - a menyasszony - belső egyesülését jelenti az isteni Másikkal, az isteni jegyessel. A mai időkben ez a misztériumbölcsesség ismét napvilágra került, s mindez tudatállapotun­ kat a következő fokra történő lépésre ser­ kenti. A gnosztikus Fülöp Evangéliumában, melyet 1945-ben Nag-Hammadiban fedez­ tek fel, ezt olvassuk: Hatalmas a menyegző misztériuma. [...] Az emberek állapota a szent menyegzőn alapul.

Tudjátok meg annak okáért, hogy mi egy szent közösség, melyen senki nem ejthet foltot, mert nagy a hatalma.1

Fülöp Evangéliumában a menyegzői te­ rem jelképül szolgál az isteni Szellem férfi aspektusának a női aspektussal, a minden férfiban és nőben ott lakozó emberi lélekkel való egyesülésére. Jézus és Mária Magda­ léna viszonya azt a kapcsolatot jelképezi, amely minden emberben lejátszódhat, s melyből az egység, a polaritások együttmű­ ködése keletkezik.

Mária Magdaléna tehát egy olyan lélek szimbóluma, aki ezt az utat járja. Találko­ zott a Megváltóval, követte őt, és egyesült vele. A szent menyegző az emberi lét leg­ végső célja.

Mária Magdaléna a keresztény tradícióból származik, nővérei azonban más vallá­ sokban is fellelhetők. Az iszlám Leila és Majnun szerelmét hirdeti. Sok szufi mester élte meg ezt a szeretetet belső útként. A judaizmusban Salamon Énekek Éneke csendül fel, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: Csókoljon meg engem az ő szájának csókja­ ival, mert a te szerelmeid jobbak a bornál. (Énekek Éneke 1,2) A zsidó misztikában, a Kabbalában szintén a szent menyegző titka­ iról van szó. Az isteni sugarak az úgyneve­ zett Életfából áramlanak ki. Megtestesülnek az emberben, aki erre menyasszonyként

készül fel. Ők a szerelmek, melyek jobbak a bornál.

Ez a felfogás a gnosztikus gondolkodásban is mindenütt jelen volt. A Gnózis belátást jelent a magasabb tudatra ébredés értelmé­ ben. Valódi identitásunk az isteni őseredetünkhöz vezető utat mutató belső világosság felragyogása által válik jelenvalóvá, és a szent menyegzőn teljesedik be. Fülöp Evangéliumában mindezt így ábrázolják: Az Úr minden tanítványánál jobban szerette Máriát, és sokszor megcsókolta a száját.2 Jézus a Látnokhoz hasonlította Máriát, aki látja az eljött világosságot.

Mária Magdaléna képe mögött az emberi lélek őstípusa rejlik, mely a mulandó, női aspektusból az örök nőnemű elvvé változik.

Ez az átalakulás a legbensőnkben zajlik le. Óvakodjatok attól, hogy bárki is félrevezes­ sen benneteket, azt mondván, hogy íme itt vagyok, vagy ott vagyok! Mert az Emberfia Tibennetek van. Kövessétek őt! Azok, akik keresik, megtalálják őt. így szól Mária Evangéliuma} Mária Magdaléna nagy beavatott volt, mivel megszületett benne az isteni lény, az „Em­ ber". A Megváltó Dialógusában, a Nag-

Hammadi lelet egy korábbi iratában, úgy beszél, mint a Mindenséget ismerő asszony, és a Kozmoszt a megszabadító út kezdetével hozza összefüggésbe.

Mária így beszélt: Ez a „ mindennapok rom­ landóságára " utal, és arra, hogy „ a dolgos elnyeri jutalmát'\ valamint „a tanítványra, aki mesteréhez hasonlatos ". Ezeket a szava­ kat úgy beszélte, mint a Mindenséget ismerő asszony. A tanítványok azt kérdezték (Jézus­ tól): „Mi apleróma és hol hiányzik? " O azt válaszolta: „ Ti a Plerómából származtok, ahol pedig laktok, ott szükség uralkodik. És lássátok, az O világossága teljesen elborít engem. " [...] Monda Júdás: „Mondd meg, Uram, mi az út kezdete? " Feleié: „Szeretet és jóság. Ha e kettővel bírtak volna az archonok, nem támadt volna romlandóság."

FORRÁSOK:

1 Fülöp evangéliuma, Konrád Dietzfelbinger, Apokryphe Evangelien aus Nag Hammadi (A Nag-Hammadi Apokrif

evangéliumok)

2u.o.

3 Mária evangéliuma, u.o.

Agnosztikus kereszténység kozmikus összefüggéseket ismer fel. Ezen nincs mit cso­ dálkozni, mert a világunkat körülvevő és azt átható isteni természetrendről szóló tudás mélyebb lelki felismerés alkotórésze, amely a teremtő ok ezen eszményi világához fűződő viszonyunk után tudakozódik.

E

gy megvilágosult pillanatban az em­ ber felismerheti, hogy két különböző életterület van, és világos lesz számá­ ra, hogy utak is vannak, amelyek ezeket a szférákat összekötik egymással. így például az evangéliumok - és az Egyiptomban meg­ talált hamisítatlan szövegek - élő erőként, e két világ közötti hídként tapasztalhatók meg.

Már évszázadokkal korábban, hogy Krisztus megjelent, a nagy látnokok, vallásalapítók és filozófusok felismerték, hogy ezt a szakadék felett feszülő hidat „felülről" kezdték építeni.

A feladat pedig mindig is az volt, hogy ezt a hídépítést „alulról" befejezzük.

AVILÁGLÉLEK

Platón Timaiosz című művében a két vi­ lág kapcsolatának energiáját világléleknek nevezte. Azt írja továbbá, hogy a mindenség teremtőjének az az akarata, hogy a teremtés olyan világosan tapasztalja meg ezt a kap­ csolatot, amennyire csak lehet. A teremtő ér­ telmet helyezett a lélekbe, és lelket a testbe. Összeillesztette velük a világmindenséget, hogy természetes módon a lehető legszebb és legjobb művet vigye végbe. így jött létre a világ teste mint egy élőlény. Mindazonáltal a lelket a közepébe ültette. Nem terjesztette ki az egész világmindenségre, hanem kívülről is körülvette vele a világtestet.

Leírja továbbá, hogy a világiélek nem csak

a világtest alkotórésze, hanem az örökké létezők értelmének és tiszta gondolatviláguk harmóniájának a része is.

A világlélek tehát összekötő kapocs. Olyan lényekből áll, akiknek nagyon fontos felada­ tot kell benne teljesíteniük, mert a teremtett világban „bukás" zajlott le. Különvált az eredeti világtól. Ezt tapasztaljuk az isteni területtől elválasztott tudatunkban.

MÁRIA EVANGÉLIUMA

Ha most Mária Magdalénáról beszélünk, akkor olyan lélek útjával foglalkozunk, aki visszatér a tiszta, eredeti természetbe. Ez a lélek felismeri, hogy világunk és mai létál­ lapotunk már nincs összhangban az isteni teremtéssel.

Ezért keresi minden élet eredetét, és kapja meg ráadásul a szükséges segítséget. Meg­ találja a megtisztulás, a lelki tisztulás, és a megváltozás útját, a visszatérés útját.

Mária Magdaléna mindenki számára úgy­ mond az útkeresők mintaképe. Olyan lélek, akiben a szívben levő Világosság, a Szeretet és az Elet háromszoros őseivé tisztán kive­ hetővé válik.

Ezt az elvet a tűz háromszoros képleteként a tiszta kereszténységből is ismerjük: Atya, Fiú és Szent Szellem.

A mai korban újra meg újra halljuk a kér­ dést: Hol van itt a női alkotóelem? Hol talál-

juk a megváltozási folyamatban, az ember új teremtésében a női elvet? Nos, korunkban az élet anyja mintegy kilép a fátyol mögül.

1945-ben gnosztikus iratok igazi tárházára találtak rá az egyiptomi Nag Hammadiban.

Fülöp evangéliuma egyértelműen megfogal­ mazza, hogy a Szent Szellem az Anya, az isteni természetben is és a mi világunkban is aktív teremtő energiamező. Tudatunk számá­ ra őspránaként, szent éterként, az élő lélek leheleteként nyilatkozik meg. Nincs-e itt a legfőbb ideje, hogy az Atya és a Fiú mellett minden élet Anyját is felfedezzük? Tehát induljunk ki abból, hogy a helyreállító erő, a világmindenség éltető lehelete nem más mint a minden élet Anyja, akinek sok lánya van az emberiség minden kultúrájában. Gondol­ junk csak az egyiptomi íziszre vagy a görög Sophiára.

Egyik lánya szoros kapcsolatban áll a szel­ lemi kereszténységgel, korunk keresztény Gnózisával. Ez Mária Magdaléna, a Lélek, aki megfordulásával megnyílik a Szellem számára. A világban kimentettek a világból, és egy alakban megmentett egy magasabb rendű alak. Kiszabadítottak a felismerésre való időleges képtelenség béklyójából.1 így áll Mária evangéliumában.

A gnosztikusok számára ő a Világosság misztériumainak magas szintű beavatottja.

Az egyházi hagyományban mindenek előtt a bűnös nő, akit Jézus hét „gonosz szellem­ től" szabadított meg. Az Újszövetségből kihagyott gnosztikus szövegekben, de János evangéliumában is bátor lelki alak, aki a káprázat világából a szellemi Naphoz emel­ kedik. Ahogyan egy lótuszbimbó tör utat magának az iszapon keresztül, hogy kinyíl­ jon a napfényben.

Mária Magdaléna az a lélek, aki elfordul a földi természettől és az örök élet belső misztériumára irányul, amely a Megváltóban találkozik vele. A szellemnek történő önfel­ áldozása útján a Világosság misztériumainak beavatottja lesz, és ezért tanulótársai (az apostolok) nagyra becsülik. O „ az asszony,

Carlo Crivelli: Maria Magdaléna. A San­ ta Lucia Montefiore deli'Aso jobb oldali oltárképszárnyának részlete, 1485 körül, Olaszország

aki ismeri a Mindenséget". Mária Magdalé­ na az a nő, akiből hét ördögöt űztek ki. Ez a hétszeres beavatás félreérthetetlen jelképe, mellyel az emberi lelket ismét felveszik a dicsőséges Pleromába. A Világosság hét pecsétet tört fel. Hét nap alatt történik meg a teremtés. Hét lépésben gyújtják meg a hét új gyertyát.

Mária evangéliuma mélyen ezoterikus szöveg, melynek magja a Jézus mennyei szférába felemelkedett lelkéről szóló kinyi­ latkoztatás. Ezeket a kinyilatkoztatásokat csak a beavatottak és a beavatásra törekvők érthetik meg igazán.

Mivel a szöveg első hat oldala hiányzik, a szöveg a feltámadott Jézus és tanítványai közötti beszélgetés közepén kezdődik.

Feltámadása után a tanítványok szomorúan maradnak itt, Mária azonban egy látomásá­ ról számol be nekik, és vigasztalja őket.

A LÉLEK INTUITÍV FELISMERÉSE

A Pistis Sophia evangéliumában Jézus ezt mondja neki: Mária Magdaléna, te áldott, be foglak avatni a Világosság összes misztériu­ mába. A „világiélek sugárzásává" válik, aki kimegy az eltévedt emberekhez, és bátorítja őket, hogy tegyék meg a visszavezető utat.

Az út szakaszai tovább hatnak az emberiség kollektív emlékezetében. „Sugara" áthatja mai világunkat is, amelyben az emberi ego kísérletezéseivel, számításaival és spekuláci­ óival, anyagelvű tudományával és technokrá­ ciájával nagy ridegséget okozott.

Mária Magdaléna „sugara" vigaszt nyújt számunkra. Mindenekelőtt megerősítve és időszerűvé téve mindazok által, akik ugyanazt az utat járják, áthatja társadalmunk rendelle­ nességét és elfajultságát. Mária Magdaléna „mindenség-ismeretével" beragyogja korunk és civilizációnk lélekölő nézetét, és megérinti a csendben közeledő, a csendben hallani ké­ pes embereket. Ez a sugár kiáltásként hangzik fel: „Forduljatok befelé! A mindenség szíve isteni szikraként rezeg saját szívetekben!"

Mária evangéliumának, néhány részlete illusztrálja a léleknek ezt az intuitív felis­ merését: ... Megmentik-e az anyagot vagy 2 nem? így kezdődik az első rész. A Meg­ váltó így szólt: „Az egész természet, minden forma, minden teremtmény egymásban és együtt létezik, és a saját gyökeréig oszlik fel.

Mert az anyagi természet csak természeté­ nek gyökereihez (nem pedig az eredethez) térhet vissza. Akinek van füle, az hallja. " Péter ezt mondta neki: „Mivel most már minden dolgot elmagyaráztál nekünk, mondd meg nekünk még ezt is: Mi a világ bűne?" A Megváltó így felelt: „ Valójában nincs bűn, de ti követitek el a bűnt, amikor olyanokat tesztek, amik a házasságtörés természetéből fakadnak. Ezeket mondják ek­ kor bűnnek. Azért jött a Jó közétek, minden természet lényeihez, hogy ismét a gyökerük­ be helyezze bele őket. " így folytatta tovább: „Azért születtek, és ezért haltok meg, mert azt szeretitek, ami csábít titeket. [...] Aki meg tudja érteni, értse meg. [...] Vigyázza­ tok, hogy senki se vezessen félre ezekkel a szavakkal: 'Idenézzetek!'vagy 'Odanézze­ tek!' Mert az ember Fia bennetek van. Ót kövessétek! "3 Mint modern emberek tudjuk, hogy minden anyag, energia és rezgés. De - mivel mi magunk összetörtek, tehát nem „egész-ségesek" vagyunk - alig vagyunk tudatában annak, hogy anyagi világunk is egy össze­ tört valóságban létezik, mivel a szellemet elhagyó kétpólusú akarat lobbant lángra benne. Ezért jellemzi anyagi világunkat a középpont elvesztése. Minden téren a Szellemmel való egységet tagadó individua­ lizmus uralkodik. Mivel természetünk el van választva a Szellemtől, a szenvedéshez és a véletlenhez igazodik.

Mégis valószínűleg sokan vannak, akik a Szellemet ismét a középpontba akarják állí­ tani. Maguk mögött hagyják a dogmatikus kereszténység éveit és az értelmi gondolko­ dás kemény iskoláját. Ámde hiányuk van az éltető lélekerőből, minden élet Anyjának a szívből származó leheletéből.

CSELEKVÉSI EGYSÉG

Aki meg akarja találni a középpontot, an­ nak meg kell szüntetnie saját magában az

értelmetlenség tengelye körül forgó indivi­ dualizmus világát. Ismét értelmet ad saját életének azzal, hogy összeköti magát ezzel a középponttal. Ez az alapja annak is, hogy az isteni világlélek belső középpontunkban az Egyedül-Jóként jelenhessen meg. Ez új kapcsolatot ajándékoz nekünk, úgyhogy véget vethetünk a Világosság és a Sötétség közötti nagy viszálynak. Elhagyjuk töredé­ kes életünket, és mindenben a cselekvési egységet keressük.

Az elveszett középponthoz, minden élők Anyjának leheletéhez, a szívben levő Szent Szellemhez fordulunk. Ez a Mindenség központja, amelyből a lélek fogadhatja a megszabadító Világosságot. Ez a megfordu­ lás célja, amelyhez Mária Magdaléna hívja az emberiséget, mert ő ezt az utat bejárta és megtapasztalta.

Ebből kiindulva, irányítsuk figyelmünket azokra az eseményekre, amelyeket a bibliai evangéliumokban írtak le Mária Magdalé­ nával kapcsolatban. Már megállapítottuk,

hogy Lukács evangéliumának 8,2 és Márk evangéliumának 16,9 részei, amelyek az ördögök kiűzésére, és a hét halálos bűntől való szabadulásra utalnak, az emberiség­ nek a vér minőségében, tehát a természetes tudatban kifejeződő hétszeresen elsüllyedt állapotának jelképei. Itt Mária Magdaléna az az ember, aki felismeri lelke fogságát, és megszabadulásra vágyik. Azt is meg fogjuk érteni, hogy a megfontolt Mártától eltérően, Mária Magdaléna miért ül legszívesebben az Úr lábánál (Lukács 10,38-42). A belátás világosságától megérintve odaadóan figyeli az örök bölcsességet, a Gnózist.

Emiatt a szív csendjéből és tisztaságából származó odaadás miatt szereti a Megváltó jobban a többi tanítványnál, ahogy ez Fülöp evangéliumában áll. Jézus ezzel mutatja meg, hogy a lélek megszabadulásához az egyetlen szükséges dolog a Szellemnek való odaadás.

A János evangélium 12. fejezetének első nyolc szakaszában le van írva, hogy Mária Magdaléna a „drága nárdusból való kenet-

Mivel mi magunk összetörtek, nem „egészek" vagyunk, alig vagyunk tudatában annak, hogy anyagi világunk egy összetört valóságban létezik

tel" hogyan keni meg az Úr lábait, és aztán hogyan törli meg azokat a hajával. Különle­ ges jelképnek tekintve, mindez nagyon vilá­ gos. Ez a Krisztus-áldozat mély értelmének tudatában levő lélek viszonzása.

Tökéletes önfeláldozással, belátóan válaszol a szeretetáldozatra. A történetben később a Megváltó még egyszer megismétli Mária Magdalénának ezt a szertartásos cseleke­ detét. Az utolsó vacsorán megmossa tanít­ ványai lábát (János 13,1-15). Ez az Isten és ember közötti új szövetséget kinyilvánító rendkívül jelképes cselekedet: ...maradjatok meg ebben az én szeretetemben! Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megma­ radtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolata­ it, és megmaradok az O szeretetében (János 15,9-10).

Mária Magdaléna, aki mélyen megértette lelke cselekedeteit, a Szellemet szolgáló lélek mintaképévé vált. Szertartása és Jézus szertartása a Szellem birodalma és a bukott emberiség közötti kozmikus szeretetkap­ csolat és szolgálatkészség időtlen jele. Ez újra és újra a saját belső tapasztalat jelképes tanúbizonyságaként bizonyosodik be minden törekvő lélekben.

Forduljunk most a János evangélium 20. részének 11-17 szakaszában leírt nagyon mély értelmű eseményhez. Mária Magdaléna szeretett mestere üres sírjánál áll. Bepillant a sírba - lehet-e ettől egyértelműbben ábrázol­ ni az élet misztériumaiba történő beavatást?

Belül tökéletesen megváltozott.

Ellentétben a két tanítvánnyal, akik már

korábban voltak a sírnál, észreveszi mind­ két angyalt, az őröket. Megfordult lélekként tapasztalja meg a benne aktívvá váló isteni energia közvetlen hatásait. De a feltámadottat még nem értheti meg, vagy még nem érzé­ kelheti. Mert amikor Mária megfordul, igaz, hogy látja Jézust, de nem ismeri fel. Lelkének szeme a Szellem sugárzó fényében még nem képes eléggé tisztán látni. Jézus segít neki, és ezt mondja: „Mária!" Mária újra megfordul. És minden, ami a mi világunkból való, eltűnik belőle, és ő teljesen átadja magát a Szellem világának. így az isteni felismerés által meg­ nyílva megpillantja a feltámadottat: „Rabbo­ ni!, ami azt jelenti: Mester!".

Ezt a pompás, jelképes nyelvet a Szellem-lélek misztériumának felvillanásaként éljük meg. Az élet magas szintjén egy ilyen eseményt a maga szépségében és egyszerű­ ségében nem kell sok szóval magyarázni.

Itt is érvényes, hogy „Ne illess engem!"

Ezek azok a szavak, amelyekkel a feltáma­ dott tudtára adja Mária Magdalénának, hogy a végleges eggyé válásra még nem kerülhet sor. Mária öröme azonban nem ismer hatá­ rokat. A tanítványokhoz siet, hogy megossza velük nagy örömét. És a szív továbbadja az értelemnek a hihetetlent: „Az Úr valóban feltámadott!"

FORRÁSOK: 1. Mária evangéliuma; Konrád tása nyomán 2. uo.

3. uo.

Dietzfelbinger fordí­

A tökéletes ember felöltése Mária evangéliuma leírja, hogyan jelenik meg tizenkét tanítványának a Feltámadott, és milyen tanácsokkal látja el őket. Ha bensőleg értelmezni tudjuk ezeket a jelképes elbe­ széléseket, akkor látjuk, miként utalnak a regeneráció, a megújulás lélegzetére, amely az eljövendő időkben Krisztus benső értékeit erővel fogja rögzíteni a kereső emberben.

N

em adtam más parancsolatot néktek azon kívül, amelyben oktattalak titeket. Törvényt sem adtam a törvényhozók módjára, nehogy megragadjon titeket a törvény. " Miután ezeket szólta, eltűnt. A tanítványok azon­ ban szomorúak volta, igencsak sírtak, és ezt mondták: „A pogányokhoz kell-e most mennünk, és hirdetnünk nékik az emberfia evangéliumát? O nem kíméltetett meg — ho­ gyan is lennénk megkímélve mi magunk!"

Ekkor felállt Mária, köszöntötte mindőjüket, és így szólt fivéreihez: „Ne sírjatok, ne szomorkodjatok, és ne essetek kétségbe, mert veletek lesz az O kegyelme és védelmez titeket. Dicsérjük sokkal inkább az O nagy­ ságát, hiszen O készített fel és tett emberré bennünket."

Amikor Mária ezeket szólta, a jóra irányítot­ ta hallgatói értelmét, és elkezdték megosz­ tani egymással a gondolataikat a Megváltó szavaival kapcsolatban} Péter így szólt Máriához: „Nővérem, tudjuk, hogy a Megváltó téged jobban szeretett a többi asszonynál. Mondd hát el nekünk a Megváltó ama szavait, melyeket te ismersz, mi azonban nem, és nem is hallottunk. " Mária válaszolt és így szólt: „Ami előttetek rejtve van, közlöm veletek. "

Aztán a következő szavakat szólta: „Alud­ tam és látomásban láttam az Urat és azt mondtam neki: Uram, ma láttalak egy látomásban. 0 így válaszolt: Áldott vagy te, hogy nem inogtál meg látásomra. Mert ami­ lyen a ti szívetek, olyan a látóképességetek. Én azt mondtam neki: Uram, a lélek, vagy a szellem által látja az ember a látomást? A Megváltó így felelt: Sem a lélek, sem pedig a szellem által, hanem ami e kettő között van, a lelkület az, ami látja a látomást.

Jan van Rijckenborgh, az Arany Rózsa­ kereszt Szellemi Iskolájának alapítója és nagymestere elmagyarázta, hogy a tizenkét tanítvány a tudat különböző nézeteit kifeje­ ző jelképeknek tekintendő. Amikor Mária erről a látomásáról ad hírt, akkor először megbotránkoznak. A lélekből a legmélyebb titkot akarják kicsalogatni. Miért méltatja az Úr olyannyira ezt az „asszonyt", és sokkal kevésbé a tanítványokat, akik pedig a tuda­ tot jelenítik meg?

Mária Magdaléna, a lélek arra a spirituális tapasztalatra utal, amelyben hirtelen ismeri fel magának az isteninek az örök ábrázatát a saját lelkülete mélyén. A lélek látja ezt, vagy a szellem? Sem ez, sem pedig az, mondja Jézus. Az új tudat az, az igazi lelkü­ let, amely a szellemet és a lelket összekötő

kapocsként felismeri önmagát. Hermész azt mondja: Ez Pimander, az isteni ember.

Mária Magdaléna a következőket is el akarja mondani a látomásával: Az önismeret misztériuma teljesen más értelemben köti össze a lelket a feltámadott ember szelle­ mével, mint ahogy az az emberi világban lehetséges lenne. Ezzel az „asszony, aki a

világot ismeri" egy olyan, valóban megvi­ lágosodott lélekállapotot nyilatkoztat meg a tanítványok előtt, amely össze van kötve az isteni világmindenség újrafelismerésével, Ezért áll a szövegben értelemszerűen: Egy ilyen tapasztalat nem korlátozódik egyet­ len kiválasztott emberre, hanem kegyelmi adomány ez minden olyan szívnek, amely

odaadja magát a szellem igéjének és kitart, míg végbe nem megy a szellemmel való egyesülés egy „alkímiai menyegzőben".

Kérdezzük meg magunkat: Tudatunk még a földalatti gyökerek káoszában van? Küzd-e még helyért a szenvedéssel teli tapasztalatok tövises ágai között e világ közepén? Vagy már azokká a csészelevelekké fejlődött, me­ lyek beborítják a bimbót, a zárt lélek-világegyetemet? A szívünk egy nagy csoda. Egy szellemi elemet tartalmaz, egy erős elvet az isteni természetből. A szellemi út eme ősatom erőinek a felszabadítását jelenti. Az ember csak akkor menekülhet meg az agyá­ val végzett önfejű kísérletezés özönvizétől, ha felépíti lelke hídjának ívét, teret enged a szív magasztos spirituális erőinek (nem az érzelmeknek), és feltétel nélkül rábízza magát az abban foglalt istentervre. Ennek erővonalai annyi fényt fognak ajándékozni a léleknek, hogy az beléjük burkolózhat.

Abból aztán a lélek olyan szerkezetet alkot, melyekkel az ember fenntarthatja magát a tudatlanság tengerében és elevenen őrizheti meg a lelkét!

Most egy olyan szakasz következik Mária evangéliumából, amely a bukott emberi­ ség szféráira vonatkozik, amelyen a lélek, az új „fényruha" támogatásával diadalma­ san siet át: A vágy pedig így szólt: „Nem láttalak lejönni téged. Most azonban látlak fel­ emelkedni. Miért hazudsz? Hiszen hozzám tartozol!" A lélek felelt és így szólt: „Én bizony láttalak, de te nem láttál és fel sem ismertél. Köntösömül szolgáltál — ám nem ismertél fel. " Miután ezt mondta, ujjon­

gott örömében és tovább ment.

Ezután a harmadik hatalomhoz érkezett, melyet tudatlanságnak neveznek. Ez ki akarta hallgatni a lelket: „Hová mész? Téged tetten értek, megragadtak a bűnben. Ne ítélj hát!"

A lélek azonban így szólt: „ Te miért ítélkezel felettem, míg én nem ítéllek téged?Jóllehet, megragadtak engem, én magam azonban nem ragadtam meg.

Engem nem ismertek fel, én azonban fel­ ismertem, hogy az egész mindenség újra feloldatik majd, úgy a földi dolgok, mint az égiek. " Miután a lélek maga mögött hagyta a har­ madik hatalmat, felfelé emelkedett és látta a negyedik hatalmat. O hétszeres alakú volt.

Az első alak a sötétség. A második a vágy. A harmadik a tudatlanság. A negyedik a halál okozója. Az ötödik a hús birodalma. A ha­ todik a hús balga vágya. A hetedik a harag tudománya.

Ezek a harag hét társa. Azt kérdik a lélek­ től: „ Honnan jössz te emberölő, és merre tartasz, legyőzője a térnek? " A lélek ezt válaszolta: „ ...Ami engem meg­ kötött, az megöletett, ami szorongatott, az legyőzetett. A vágyam véget ért, a tudatlan­ ság pedig meghalt. A világban megváltattam a világtól, és egy alakban megváltattam egy magasztosabb alak által. Megváltattam a felismerés képtelenségének béklyójától, melynek létezése időben véges. Mostantól nyugalomra lelek, mert ez a helyes időpont az eon futásában. Nyugalomra lelek a hall­ gatásban. " Miután Mária ezeket mondta, elhallgatott. Mert ez volt minden, amit a Megváltó megbeszélt vele}

A lélek-fényruha egy bárkához hasonla­ tos, melyben az ember megmenekülhet a modern vízözöntől, a harag és gonoszság oly találóan leírt szféráin pedig átkelhet. A belátás, a megfordulás és az odaadás által új erők válnak szabaddá bennünk. Ez akkor is megtörténik, ha a természet befolyásai és kényszerei mindent megkísérelnek, hogy a természet testét (és tudatát!) visszatartsák, s így álljanak ellen a léleknek. Ettől azonban szükségtelen tartani, mert ez már nem fog sikerülni. Az új fényruha szavatolja a vis­ szatérést a fénybirodalomba, az örökkévaló­ ság csendjébe. A lélek a világ forgatagának közepette tapasztalja meg az egészen Más­ sal fennálló kapcsolat állapotát. Ennek meg­ éléséről Mária Magdaléna, a lélek hallgat.

Amikor a tanítványok hallanak látomásáról, néhányan meglehetősen kétkedve reagál­

nak. A tudat nézetei mindvégig lehetséges kételyeket idéznek fel az emberben. Ennek az evangéliumnak az utolsó szakaszából világosan kitűnik, hogy az intuitív tudatával szellemi tapasztalatokról tanúskodó lélekben az ész kételyt ébreszthet. Ez nehéz helyzete­ ket idéz elő számára: Andrásnak azonban kifogásai voltak és így szólt testvéreihez: „Mondjátok csak, mi a véleményetek arról, amit mondott? Én mindenesetre nem hiszem, hogy a Meg­ váltó így szólt volna. Tanításai bizonnyal más jelentéssel bírnak. " Ekkor Péternek is akadt közbevetnivalója a mondottakkal kapcsolatban, és megkérdezte, hogy test­ véreinek mi a véleménye a Megváltóról: „ Tényleg négyszemközt beszélt volna egy asszonnyal, minket kizárván? Talán őhoz­ zá kellene fordulnunk és mindannyian reá

A szívünk a legnagyobb csoda. Egy szellemi elem található benne, egy erőteljes elv az isteni természetből.

hallgatnunk? Előnyben részesítette volna velünk szemben? " Ekkor Mária sírva fakadt és így szólt Pé­ terhez: „Fivérem Péter, mit nem hiszel? Úgy véled, hogy mindezt én forraltam ki a szívemben, vagy hazudok a Megváltóról? " Most Lévi vette át a szót, és így szólt Pé­ terhez: „Péter, te mindig is hirtelen haragú voltál.

Most is látom, hogyan kelsz ki ez ellen az asszony ellen, akárha az ellenlábasa volnál.

Am, ha a Megváltó méltónak találta őt — ak­ kor ki vagy te, hogy kivessed? A Megváltó bizonnyal ízig-vérig ismeri. Ezért szerette jobban nálunk. Szégyenkeznünk kellene és felölteni a tökéletes embert. Olyanná kellene válnunk, amilyennek az általa adott meg­ bízatás szerint lennünk kell, és hirdetnünk kellene az evangéliumot, anélkül, hogy bármilyen más parancsolatot, vagy törvényt hoznánk, mint amiben a Megváltó oktatott bennünket."

Miután Lévi ezeket szólta, felkészültek az 4 evangélium hirdetésére és a prédikációra.

Tudjuk-e még egyáltalán észlelni a lélek zsengeségét, tisztaságát és elevenségét az ész által uralt világunkban? Számos ember van most a világon átvezető útjának mély­ pontján és távlatra, fényre, a lélek megújulá­ sára vágyik. Az isteni világlélek, Krisztus el akarja hozni a világnak a megmentést. Mert beköszöntött a kozmikus aratás ideje.

Most mindenki szabad akaratából ragadhatja meg a szívében a mentő horgonyt. A követ­ kező nemzedékek is megszabadulnak-e egy újonnan épített bárkában a modern özönvíz­ től, mely biztosan lelki síkon megy végbe?

A Confessio Fraternitatis-hoz adott magya­ rázatában Jan van Rijckenborgh bátorító választ adott erre. Azt írta, hogy a nőnek kü­ lönös képessége van arra, hogy az eljövendő kozmikus világforradalomban a szívében felfogja a kozmikus sugárzások rezgéseit. A heves ellenállás ellenére a nő erős, előrehaj­ tó erőként fog hatni. Nagy áldozatokat fog hozni abbéli fáradozásában, hogy áttörje az intelligens őrületet, melyben az emberiség szenved. Akkor az emberiség meg tud majd újulni a szívben égő Krisztustűz segítsé­ gével. És mindkét pólus, a férfi és a nő, megfordulásuk és lélekmegújulásuk által serkenthetik az új korszak céljának megva­ lósulását, az új emberré válás folyamatát.

A „megfordulásnak" ebben az „erejében" követhetik Mária Magdaléna útját. A világ­ lélek, a regeneráció lélegzete, az eljövendő időben egyre erősebben rögzíti majd a szív­ ben a Krisztus benső értékeit.

1 Konrád Dietzfelbinger; Apokrif evangéliumok Nag Hammadi-ból, Mária evangéliuma, 2. kiadás, 1989, 257. old.

2 uo. 258. old.

3.uo. 258. old.

4.uo. 260./261.old.

Feltámadás a fényruhában Egy testben élünk, amely normális esetben örömmel és jó érzéssel tölt el bennünket.

Ha azonban a testünkben lezajló folyamatokban zavar keletkezik, betegnek érezzük magunkat. Ez gyakran még a lelki szinten is megtörténik. Testünk által érezzük, hogy jelen vagyunk a világban, hogy élünk, és arra használjuk, hogy hatásosan megmu­ tatkozzunk és fejlesszük magunkat. Ezért nem csoda, hogy testünk a tudatunkat is meghatározza.

A

mikor kimondjuk azt, hogy „én", általában azt értjük alatta, ami a test­ hez tartozik. Miután azonban ez az időnek és az elhasználódásnak van alávetve, végül teljesen eltűnik. Tudatunk számára ez elviselhetetlen, és emiatt válságba kerül.

Amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon létezünk-e még a halálunk után, elbizonytalanodunk.

Máté evangéliumában (8,22) Jézus a követ­ kezőket mondja: Hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat. Mindez kü­ lönösen hangzik, ha belegondolunk, hogy olyan emberekről van szó, akik jelenlegi testükben élnek, és számunkra még életben vannak. Platón, Georgias című művében, egy párbeszédben ugyanezt írja: Meglehet, hogy valóban halottak vagyunk. Egyszer ugyanis hallottam, amint egy bölcs kijelen­ tette, hogy halottak vagyunk, és testünk a sí­ runk [...] lelkünk meg egy lyukas csónakhoz hasonlatos, mert sohasem nyer kielégülést.

Fülöp evangéliumában pedig a következő­ ket olvashatjuk: Egy pogány valójában nem halhat meg, mert sohasem élt, hogy meghal­ hasson. 1 Vajon képesek vagyunk még arra, hogy az ilyen kijelentéseket saját tapasztalatainkkal igazoljuk? Éreztük-e már valaha, hogy tulaj­ donképpen halottak vagyunk a testünkben?

Felismertük-e már, hogy az ember halálához vezető, ismételten visszatérő balesetek és események arra utalnak, hogy ez a halál kezdettől fogva bennünk lakozik, és ezért életünk soha nem lehet valódi élet?

MENNYEI ÉS FÖLDI TEST

A Biblia arról tudósít, hogy Jézus feltámadt, de egy másik testben. Pál apostol a korinthusbeliekhez írt első levelében így ír erről: Az Isten pedig testet ád annak amint akar­ ta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, és más a földie­ ké. (l.Kor. 15,38-40) A mennyei testben való feltámadás arra utal, amit „lélekruhának" nevezünk. Ez a test valóban él, és nincs benne halál. Ehhez ter­ mészetesen egy másik tudatállapot kapcso­ lódik. Fülöp evangéliumában a következő­ ket olvashatjuk: Nem is lehetséges másként, mint a húsban feltámadni, hiszen minden húsból van.2 A továbbiakban pedig: Senki sem járhatja öltözet nélkül (a múlhatatlan hús nélkül) a királyhoz vezető útját} A királyhoz vezető út az isteni életterület-

hez, a „királyi" állapothoz visz. Azt pedig nem lehet „öltözet nélkül", egy test nélkül bejárni. Miért nem? Miért van szükségünk ott is egy testre? Nem azt olvashatjuk-e a szent írásokban, hogy Isten tiszta szellem?

A MENNYEIT ÉRZÉKELŐ TUDAT

Ez a kérdés a teremtés titkát érinti. A misztikusok és gnosztikusok írásaiban elmagyarázzák, hogy az egyetemes Szel­ lem a teremtményei által ébred saját isteni sokoldalúságának tudatára. A Szellem számára a teremtményekkel veszi kezdetét a számos fázisban zajló alakulás folyamata.

A teremtmények a különböző tudati szin­ teken történő változások során fejlődnek a mozdulatlan létben maradt eredeti isten­ séggé. Minden tudatszint egy hozzá tartozó testiséggel rendelkezik. A tudat ugyanis egy strukturált létből, mint a szellemi nézet tükréből, indul ki.

A Fülöp-evangélium egy mennyei test létre­ hozására ösztönöz minket. Ez azonban csak akkor vonatkozik ránk, ha felismerjük, hogy ezen a világon minden élőn a halál uralko­ dik; ha látjuk hogyan rágja szét a féreg be­ lülről a gyümölcsöt, és az ettől való félelmet teljes mélységében átérezzük.

Van egy újjászületés, de létezik annak a másolata is4 olvashatjuk Fülöpnél. Halandó emberekként a halhatatlan ember másolatai, tükörképei vagyunk. A feltámadást a máso­ lat valósítja meg. Azonban mit jelent a feltá­ madás, és hogyan viszonyul ehhez a máso­ lat?5 Ez jelenlegi tudatállapotunk, és azon állapot közötti viszonyra vonatkozik, melyre hivatottak vagyunk. Más írásokban képhor­

dozónak neveznek bennünket. Tamás evan­ géliumában pedig az ikerről tudósítanak. Az embernek az a feladata, hogy a Másik, az eredeti ember számára, melynek bizonytalan másolatai vagyunk, lehetővé tegye a feltá­ madást. Erre pedig képesek vagyunk, mert képmásként bizonyos mértékig hasonlatosak vagyunk a Másikhoz, a szellemi ikerhez, aki szerkezetünk segítségével megtalálhatja azt az ösvényt, amelyen bejárhatja fejlődésének útját. A gnosztikus kereszténységet az teszi különlegessé, hogy mindenekelőtt a feltáma­ dásról szól.

Szükségszerűen az élő emberbe kell öltöz­ ködnünk, olvashatjuk Fülöp evangéliumá­ ban. Ugyanez áll Pál apostolnak az efézusbeliekhez írt levelében: ...és öltözzétek fel amaz új embert, mely Isten szerint (Isten akarata szerint) teremtetett. (4,24) Mindez reális lehetőségre utal. Képesek vagyunk megvalósítani ezt a hatalmas eseményt, habár nekünk ez valami szokat­ lant, inkább eretnekséget jelent. Számunkra megszokott dolog egy projekt megvalósítá­ sában együttműködni. Önmagunkon, visel­ kedésünk megváltoztatásán is dolgozhatunk, de a feltámadásunkon? Nem becsüljük túl magunkat? Ez nem valami „tiltott" dolog? A gnosztikus iratokban, mint az Új testamen­ tum, tárgyilagosan mutatják be ezt az utat.

Ebben egy olyan tudat elérésére bátorítanak minket, amely nem azonosítja magát a mai testünkkel, és a belülről fakadó fényerőkhöz fordul.

A Nag Hammadiban feltárt leletekhez tartozó „Reginusnak írt levél a feltámadás­ ról" című iratban ez áll: Kétségtelen, hogy a látható alakot a halál beállta után nem

lehet megmenteni, nem úgy a halandó alak­ ban lévő élő alakot. Mert ez az, ami fel fog támadni. Mi tehát a feltámadás? Nem más, mint a feltámadottak láthatóvá válása. Aki ezen az úton halad megkaphatja önmagát, 6 ahogyan az eredettől fogva létezett.

Ez tehát azt jelenti, hogy a halhatatlan alak bennünk rejtezik. És itt arról van szó, hogy megadjuk neki a lehetőséget a megnyilvá­ nulásra, a láthatóvá válásra. Jézus ezt az utat mutatta az életével. A halandó teste mögött rejlő élő alakot az őt megillető nagysá­

gig fejlesztette. Megjelentette az általunk szellem-lélek-lénynek nevezett isteni szel­ lemhez kapcsolódó léleklényt. A csodák, valamint a bibliai evangéliumokban ábrázolt események egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Jézus az újonnan létrejött test mögött hátrahagyta a halandó alakot.

A sírbolt, a földi test, üres volt. Ami azt jelenti, hogy a szellem-lélek-alak végül megszabadította magát tőle. Ebből vilá­ gosan kitűnik, hogy a halhatatlan testnek már a mulandó test halála előtt ki kell fejlődnie. Jézus tehát nem halott, mulandó testét élesztette fel, amint azt évszázadokon keresztül állították. Fülöp evangéliumában erről a következőket olvashatjuk: Tévednek, akik azt állítják, hogy először meghalunk, és azután feltámadunk. Ha valaki nem nyeri el a feltámadást először, még életében, az semmit sem fog nyerni a halállal.1 A mennyei alakjában megjelenő Jézust tanítványai először nem is tudták érzékelni.

Erre csak Mária Magdaléna volt képes. A régi testi alak, a képmás, korlátozott érzék­ szerveivel csak korlátozottan képes a felis­ merésre. A tanítványok azonban követték Jézust az úton. Hűségesek maradtak hozzá, és belső változásukra koncentráltak. Ezért a zavar és bizonytalanság egy ideje után, amikor szellemi testük elért egy bizonyos fejlődési szintet, és érzékszerveik új módon fogékonnyá váltak, végül megpillanthatták a feltámadottat.

Jézus feltámadásakor a tanítványokra már nem jellemzőek a „szemeik vannak ugyan, de nem látnak" szavak. Fülöp evangéliu-

Fülöp evangéliuma egy mennyei test létrehozására ösztönöz bennünket mában ez többszörösen beigazolódik: Csak az érzékelheti a múlhatatlant, aki maga is múlhatatlanná vált. Az igazsággal nem úgy van, mint a világon, ahol az ember láthatja a Napot anélkül, hogy ő maga is Nap lenne, ahol láthatja az égboltozatot, anélkül hogy égbolt, föld vagy hasonló lenne. Hanem csakis az igazság birodalmában pillanthatsz meg valamit belőle. Látod a szellemet és magad is szellemmé válsz. Látod a Krisztust, és Krisztussá válsz. Látod az Atyát és magad leszel az Atya. Ezen a világon tehát mindent láthatsz, csak önmagadat nem. A másik világban azonban láthatod önmagadat. Mert amit ott látsz, azzá leszel.% A régi testtel megegyező tudattal méltán tagadható a feltámadás, hiszen az érzékszer­ veinkkel számunkra felfoghatatlan. Azon­ ban itt egy felébredésről van szó. A feltá­ madás szó görög megfelelője az anastasis ugyanakkor ébredést is jelent. Fülöp evan­ géliuma eredetileg görög nyelven íródott.

Ennek értelmében a felébredésnek fejlődési fokozatai is vannak.

A HALHATATLANBAN MEGHALNI

Az új szellem-lélek-szerkezet csíraként jelen van élet-rendszerünkben. Hasonlóan egy apró maghoz, melyből idővel hatalmas fa fejlődik. Ahhoz, hogy növekedhessen, táplálékra van szüksége. Ezért önmagun­ kat, mint „talajt", olyan állapotba kell hoznunk, amelyben ez a növekedés lehe­ tővé válik: Az ember olyan táplálékkal élt, ami az állatoknak való. Amikor azonban

Krisztus, a tökéletes ember eljött, mennyei kenyeret hozott, hogy az ember megfele­ lőbb ételt ehessen.9 Fülöpnél még a következőket olvashatjuk: Mert hús és vér nem örökölheti Istennek országát. Milyen húsról van szó, mely nem örökölhet? És melyik hús fog örökölni?

Jézus húsa és vére. Ezért mondta: „Aki nem eszi a húsomat, és nem issza az én véremet, abban nincs élet. " Mit értsünk ez alatt a hús és vér alatt? Az O húsa az ige, vére pedig a Szent Szellem. Aki ebből részesül, annak van tápláléka, itala és öltözete.^ Ez az étel és ital teszi lehetővé, hogy mi is felöltözködjünk. A ruha vagy öltözet kife­ jezés a mennyei testre utal. Nagyon fontos, hogy ez aktív állapotban legyen, hiszen tulajdonképpen már létezik, de még olyan, mintha halott lenne, mint a holt szemű kép.

Arra vágyik, hogy szeretetteljesen és meg­ értéssel ébredésre és növekedésre ösztö­ nözzék. Ez az esemény a teremtés ősmisztériumával áll kapcsolatban. A különböző növekedési szakaszok által az isteni Másik érzékelheti belső fejlődését.

Tökéletesen tudatába kerül saját jelentőségé­ nek. A haláltermészet legyőzése az életben való belátást és saját szellem-lélek értékének tudatosságát ajándékozza neki. Mi, mulan­ dó emberek, meghalunk ezen az új lényhez vezető úton. Ez egy naponta végbemenő esemény, mely biztonságot és szilárd talajt nyújt számunkra. Olyan ez, mint a hatalmas madár, melynek szárnyai között pihenünk, ahogyan ezt H.P. Blavatsky A csend hangja című művében ábrázolja.

Jézus élete a belső út lángoló szimbólumaként ragyog, és „információként" belevésődött a légkörbe Ez a biztonság minden fejlődési szakasz­ ban tükröződik bennünk, és meghódítja az általunk eddig elfoglalt teret. Mi pedig ré­ szesülünk ennek az erőnek egy szikrájából.

Ezzel az erővel, valamint a folyamat közben megnyilvánuló bölcsességgel képesek va­ gyunk arra, hogy e világ körülményei között folytassuk életünket.

De hogyan vehetjük fel leghatásosabban azokat az anyagokat, melyeket az Ige, a szent Szellem vagy a kenyér és bor fogalmá­ val jelölünk?

Lényegében ezek mindenütt jelen vannak a földi légkörben, és csak arra várnak, hogy rájuk hangolódjunk. Ekkor ugyanis asszi­ milálhatjuk azokat. Rádióhullámokhoz is hasonlíthatjuk őket, saját magunkat pedig vevőkészülékekhez, melyeket a megfelelő frekvenciára kell beállítani.

A jelenleg megkezdődő időszakban különle­ ges lehetőségek nyílnak erre. A Vízöntő jele egy úgynevezett levegőjegy.

A magasztos szellemi energiák korunkban erősebben kifejthetik hatásukat a légkör­ ben, mint a korábbi időszakokban. Ezért mondják, hogy elérkezett az aratás idősza­ ka. Ezzel áll összefüggésben annak a ténye is, hogy a misztérium-bölcsesség az egész világon az emberek tudatába hatol, mert lehetőséget kell kapniuk arra, hogy azzá váljanak, ami lényük legmélyén csíraként rejlik bennük.

Jézus élete a belső út szimbólumaként ragyog, és „információként" belevésődött az atmoszférába. Rengeteg ember követte már ezt az utat, ezáltal megerősítve ezt az

információt, mely magába foglalja a földi test valamennyi változási folyamatát és a feltámadási test fejlődési szakaszait is. Min­ den szolgálhat mintául. Ezért elvileg tettei, irányulása és belső tartása által mindenki megszőheti az eredetileg tervezett lélek köpenyét.

Egy különleges fényteret létrehozó gnosz­ tikus közösség döntő módon támogathatja ezt a folyamatot. Egy ilyen „tér" ugyanis védelmet nyújt, és az út bejárására ösztö­ nöz. Ezen kívül a siker kilátásával kecsegtet a bennünket körülvevő energiaspektrum közepén, ahol az ellentétesen ható erők nagy szerepet játszanak.

E tér üdvözítő befolyásait az ember bizalmat keltő, új telkesítésként, és a puszta felfogást többszörösen meghaladó szellemi megér­ tésként érzékeli. Szíve nagyságának hatal­ mával legyőzheti az akadályokat. Szakítani fog mindennel, amivel addig azonosult, és elveszíti irántuk minden érdeklődését. így meg meri tenni, hogy új módon viselkedjen, és bátran rálépjen a tudata előtt fokozatosan feltáruló „belső talajra".

Fénypontok új szemléletmódot nyitnak meg, Gnózis, belső tudás és bizonyosság jön létre. Az egyetemes erő keresztre feszíti magát különböző képességeink régi erőinek spektruma közepén. Az a törekvésünk, hogy azonosuljunk vele, számunkra olyan, mint egy keresztre feszítés. A régi akarati néze­ tek feladása sötétséget jelent. A gondolatok tüzes játéka, és az addig táplált vágyaink eltűnnek bensőnkből, a tér elsötétedik.

Sokan ezt éjszakai felébredésnek nevezik.

Mindez nagy fontossággal bír, mert a hit ezáltal fog növekedni. A régi éjszakából az új reggel ragyogó fénye tör elő. Az épület elkerülhetetlenül elkészül a maga idejében.

Az utolsó kő „fentről" érkezik. A mennyei Másik megjelenik. Új testként van jelen a régiben. Olyan fénytérhez hasonlít, amely határtalanul szétterjedhet, de újra kon­ centrálhatja magát. A halandó burokkal oly szorosan összekapcsolódott régi tudat elmúlik. A fénymag a régi héjat már csak szerszámnak használja. A belső szentélyt oly sokáig eltakaró függöny szétszakad. Fü­ löp evangéliumában felcsendül az ujjongás:

Akik kiemelkedtek a világból örökké élnek, elmúlhatatlanok!

1. Konrád Dietzfelbinger: A Nag Hammadi apokrif evan­ géliumok, Fülöp evangéliuma, 2. kiadás, 1989 94. old.

2. Ugyanott 101. old.

3. Ugyanott 103. old 4. Ugyanott 115. old.

5. Ugyanott 115. old 6. Ugyanott Reginushoz írott levél a feltámadásról 152. old.

7. Ugyanott Fülöp evangéliuma 122. old.

8. Ugyanott 107. old.

9. Ugyanott 98. old.

10. Ugyanott 100-101. old.

Különböző kultúrkorszakokból számos mítosz maradt ránk Ezek a korai emberiségnek a világ keletkezéséről, az isteni és természeterők aktivitásáról, valamint a halál utáni életről alkotott

elképzeléseit

tartalmazzák

A teremtéstörténet Az Eddáról szóló sorozatunk legutóbbi részében (Pentagram 2011 3. szám) a fiatal ego hosszú földi evolúciós fejlődésének csodás, ugyanakkor ijesztő tapasztalatairól számoltunk be. Mert először ismerte fel feladatát, felelősségét és az úton rejlő, sokkoló veszélyeket. Odint sugárzó, fehér segítőnek látta, de vérszomjasnak is, aki félelmet gerjeszt. Az ember újra felismerte saját isteniségét és visszariadt annak hatalmától. Emiatt vált harcossá: rettenthetetlen harcossá, és megtanulta, hogy feláldozza magát a Magasabb szolgálatában, ami először az otthon és a csa­ ládi tűzhely volt, majd a törzse, aztán az istenei, az országa, az emberiség és végül az istenség, amely minden mindenben - és ezáltal végül Odin saját magában.

I gy teljesedtek be a tudat folyamatai a germán lélekben.

I A látnoknő azonban ennél többet is megpillantott: kozI mikus folyamatokat és korszakokat. Völva az őskezdettel kötött össze bennünket, elénk tárta az őskáoszt, amely­ ből végtelen idők alatt maga az univerzum keletkezett.

A 3. versszak így hangzik: Ősidő volt ahol Ymir lakozott, nem volt homok, sem tenger, nem hullámzott sós víz, sem föld nem volt lenn, sem az ég fenn, fű sehol, csak űr mindenütt.

A látnoknő megpillantotta a szellemi impulzusok ered­ ményeit. Szellemi szemei előtt azt látta, hogy erők pola­ rizálódnak, hőt és hideget, tüzet és jeget, amint két pólust képeznek, amelyek egymásra hatnak, és ő ezt az Eddában tovább adta. Végül olyan erők ébredtek, melyek testet formáltak, és létrehozták a növényeket, állatokat és az embert. Ezek a szakadatlanul ható természeterők voltak az

„óriások", amelyek a látnoknőt felnevelték.

Bizonyos módon ezen erők mindegyike ké­ pes volt önmagában is észlelni. A fej, rideg gondolkodásával megfelel a hideg pólus­ nak, a meleg anyagcsere a testben, amely mindent energiával lát el, megfelel a meleg pólusnak.

Az eredetileg keletkezett óriási erők el­ fajulással fenyegettek. Megkötésükhöz, rendszerezésükhöz és megfelelő pályára állításukhoz magasabb erőknek kellett ren­ dezőén beavatkozniuk. Wotan, akit később Odinnak neveztek, testvéreivel, Vili-vei és Ve-vel jelent meg. Mint egyetemes három­ ság avatkoztak bele egy újfajta életnívóba, és összekötötték magukat az ott uralkodó, féktelen természeterőkkel.

Az Edda elmeséli, hogy Odin lakhelyének (Hlidskjalf) három ereje - ahonnan Odin kilenc világot kísért figyelemmel egyszerre - hogyan tört egy fejlődési utat magának az anyag birodalmán keresztül. Beléptek a létbe, és különböző átváltozási fokokon keresztül

követték az utat. A léttel ellentétes és azt kí­ sérő mozdulatlan szellemlétről nem esik szó.

Az istenek rendet teremtettek az őskáoszban. A csillagzatok elfoglalták helyeiket a kozmoszban, a Földön megjelentek a napszakok. A növények nőni kezdtek és mély béke borult az első teremtésre. Az is­ tenek folyamatosan összeültek tanácskozni.

Miután mindent megteremtettek, szünetet iktattak be a teremtésbe.

A 8. versszak így hangzik: Vidáman tisztogatták a táblajátékok udvarát, aranyban nem szenvedtek hiányt az istenek, amíg három hatalmas nőszemély érkezett, az óriások lányai Thursenheimból.

Itt az „arany" fogalma visszavezethető az arany korszakra. De ennek vége lett,

a parton ott találták erőtlenül Askot és Emblát sors nélkül.

Nem volt lelkük, nem volt értelmük, nem volt, mi melegítse őket, még fényes színeik sem.

Lelket adott hát Odin, Hönir pedig értelmet, Lodur életet és fényes színeket. amikor megjelent három hatalmas nősze­ mély, az óriások lányai Thursenheimből.

Ez az óriások lakóhelye. Változás van készülőben. Talán egy második teremtés­ történet következik be, mint a Bibliában?

Itt egy új, nagy világkorszakra utalnak? Az Ase-k, az istenek teremtő munkába kezde­ nek, nyilván egy jóval tömörebb, anyagi szinten. a 10. és a 11. versszak így hangzik: Amikor a seregből három Asz, erősek és kegyesek a parthoz értek,

Ask és Embla az emberek korábbi világkor­ szakokból származó előfokozatait, fejlődé­ seitjelenthetik. Még csak a növényi és állati állapotok közelében voltak, a partra dobva, vagyis egy új korszak kezdetén. A „part" a szárazföldet is jelképezheti. A finomanyagi „vizek" mellett új, töményebb struktúrák keletkeztek.

Ask és Embla az álomszerű tudat őstengeréből jöttek. Szilárdabb alakban így új életle­ hetőségeket hívhattak fel. Az embert három erő alakította.

Odin adta az élet-leheletet, az „Odemet", ami lelket is jelent.

Hönir adománya az érzékszervi észlelés.

Végül az agyafúrt Lodur/Loki, életet és meleg

Az Eddában azt olvassuk, hogy mind az ember­ ben, mind a természetben hevesen vitatkoznak egymással az istenek. Ezek a változó létezés végtelen folyamatainak jelképei.

vért adott. Ő azonban az egyéni akarat és a féktelen ösztönök teremtője is. Loki az emberi esszencia. Ő teszi lehetővé a szabad választást a jó és a gonosz között. Itt nagyje­ lentőségű, hogy ő már az ember teremtésének kezdetén részese volt az új világkorszaknak.

Az ótestamentum második teremtéstörté­ nete, amely valószínűleg az ember terem­ tésének ugyanezen időpontjában zajlik, az akarat kifejlesztését nem említi.

A teremtés könyve második fejezetének 7. versszaka így szól: És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehel­ lett vala az ő orrába életnek lehelletét. így lön az ember élő lélekké.

Az ótestamentumi mítoszban a kígyó általi csábításról olvasunk. De hiszen az ember maga választott. A Paradicsomból való kiűzetése azt jelenti, hogy egy új földi terü­ letre kerül. Még mindig Isten lélegzetével összeköttetésben, de új testben élt. Ádám és Éva „bőrruhába" öltöztek, hogy eltakarják szégyenüket. A konzervatív, keresztény val­ lás befolyása miatt bűnbeesésről beszélnek, az ember bűnös bukásáról.

Az Eddában nincsen szó a Paradicsomból való dühös és bosszúálló istenség általi kiűzetésről, sokkal inkább magasabb ener­ giák befolyásáról, melyek féktelen és heves

fejlődést eredményeznek. Itt az istenek hatalmas harcokat vívnak az emberben és a természetben. Ezek következményei a véget nem érő, akár krízisjellegű átváltozási folya­ matok, amelyeket az emberek önmagukban tapasztalnak, és amelyekkel isteni parancsra együtt kell dolgozniuk, egy idő után pedig örömmel együtt akarnak működni.

Identitás, személyiség és szellemmag Ezen a fiataloknak és a rózsakereszt ifjú tagjainak tartott tájékoztató konferencián nagy­ jából 65 harminc évesnél fiatalabb ember vett részt, tanulók, tagok, illetve olyanok, akik valami más módon kapcsolódnak a rózsakereszthez. A szolgálatokon, előadásokon és információs standokon az elmélyülés mellett az ösvényen és a mindennapi életben jelentkező problémák gyakorlati megoldásait kutatták. Tehát nem csak a filozófia volt terítéken, hanem a gyakorlati dolgok is. Az egyik előadás például a spiritualitás és iden­ titás témakörével foglalkozott.

A

z információs standok egyikén, ahol főleg a fiatalabbak hallathatták a hangjukat, élénk eszmecsere alakult ki. A hozzávetőleg nyolc-nyolc ifjú résztve­ vővel zajló nyolc tárgyalási forduló közép­ pontjában a spirituális identitás állt.

A cél mindig háromságos volt: • Mi az identitás? Mire gondolunk, amikor ezt a fogalmat használjuk? Személyisé­ gek vagyunk-e, van-e identitásunk, azaz önazonosságunk?

• Az identitáskeresés. Ahogy mondani szokták, ez különösen a tízen- és huszon­ évesekre jellemző. De vajon az idősebbek rátaláltak-e már - rájöttek-e már kilétükre, arra, hogy kik is, mik is ők valójában?

• A téma elmélyítése egy régi gnosztikus szimbólumról való véleménycsere segítsé­ gével, amely jelkép éppen egyszerűségével világít rá a fogalom összetettségére.

Legalábbis így tervezték. Ám nemegyszer kiderült, hogy a csoport már az identi­ tás fogalmának első megközelítése során mély belátásra tett szert. Alighanem az is közrejátszhatott, hogy a fiatalok egy része tevékenyen részt vesz a hasonló témákról folytatott eszmecserékben a Szellemi Isko­

la más műhelyeiben. Lenyűgöző volt ezt megtapasztalni.

Azt egyértelműen megállapították, hogy mindig, minden körülmények között rendel­ kezünk valamiféle identitással. Ezt bizonyít­ ja például a személyi igazolvány is, amelyet a 14. életévünktől kezdve mindig magunk­ kal kell hordanunk. Ennek köszönhetően vagyunk megismételhetetlenül egyediek, és ezáltal jogos, elismert és igazolt a létezé­ sünk. Ám ez nem az, amik vagyunk, csak valami, amink van. De hogyan illeszkedik ehhez a személyiség és az én? Nos, a szemé­ lyiség - állapították meg a résztvevők - egy szerep, amelyet eljátszunk, álarc, amelyet változtatgathatunk, éspedig a környezetünk­ től, hangulatunktól és célkitűzéseinktől füg­ gően. Tetszésünk szerint felcicomázhatjuk, és éppen ez bizonyítja egyértelműen, hogy nem ez lényünk legbensőbb, leglényegibb jellemzője. Van tehát valami vagy valaki bennünk, egy „motivátor", egy ösztönző, aki képes külső megjelenésünket - a külvilág felé történő megnyilvánulásainkat - megha­ tározni, befolyásolni és cserélgetni.

Ezért tartották mindig is a bensőnket valódi identitásunk egyik legfontosabb szempontja-

Mert aki nem létezik, annak neve sincs.

Milyen nevet adjunk hát valakinek, aki nem is létezik? [...] Ő (a fiú) nem úgy kapta nevét kölcsönbe, mint mások, ahogy azoknál szokás, akik más és más arcukat mutogatják egymásnak.

Hanem ő a tulajdonképpeni név.

Senki más nem adta neki ezt a nevet, amely kiejthetetlen és kimondhatatlan vala addig a pillanatig, míg a Tökéletes ki nem mondotta.

Másfelől csak a Fiú az, aki képes az Atya nevét kiejteni, és látni az Atyát.

Mivel pedig tetszett az Atyának, hogy a nevet, annak a nevét kimondja, aki az ő fia, és mert neki, aki a mélységből való, adta a nevét, azért beszélt ez a rejtettről, így tudta, hogy az Úrban semmi gonoszság nincs.

Az igazság evangéliuma Konrád Dietzfelbinger: A Nag Hammadi Apokrif evan­ géliumok - Az igazság evangéliuma, 2. kiadás, 1989, 60-61. o.

nak, egyedi és önálló lényünkkel karöltve.

Csakhogy itt azonnal kétségessé válik, mi is a tényleges valóság. Mert mit látunk, ha önmagunkat közelről, tárgyilagosan meg­ figyeljük? (A kérdés persze nem csak a fiatalokat érinti.) Hát, elsősorban a külső­ ségekkel foglalkozunk, azzal, amit látunk, és amilyennek mások látnak bennünket.

Vagyis mindenekelőtt az érzékszervek vesz­ nek részt a megfigyelésben - a sajátjaink és a körülöttünk lévő többi emberéi. De mit jelent akkor a „benső"?

Az ember olyan dolgokból kölcsönzi iden­ titását, amelyek nem páratlanok, hanem nagyon is tömegesek. Van ugye nemzeti­ sége, neme meg vallása. Bizonyos csopor­ tokhoz is tartozunk, például a gyerekkori baráti körünkbe vagy a régi iskolatársaink közé, és szeretnénk, ha ők is elfogadnának

bennünket odatartozónak. De mitől vagyunk akkor megismételhetetlenül egyediek, miben különbözünk a többiektől? És mi alapján választjuk meg hovatartozásunkat?

Gyakran azért döntünk valami mellett, mert a szüleink azt akarják, vagy a család, a ba­ rátok, esetleg a tanárok, netán a társadalom.

Elfogadjuk a képet, amelyet mások alkottak rólunk, így teljesítve környezetünk elvárása­ it. Na de akkor mi az önállóság?

Vajon választunk-e egyszer magunknak identitást saját belső, lényegi önmagunkból?

Némi töprengés után rájövünk, hogy valódi kilétünk jellemzői, nevezetesen mindaz, ami belső, egyedi és önálló, nem kap túl sok figyelmet részünkről. Ez viszont felveti a kérdést: tényleg szeretnénk-e egyéniségek, valakik lenni, vagy megelégszünk azzal, hogy van egy személyiségünk?

Megtalálni önmagunkat, önmagunknak lenni (és annak is maradni), és ennek érdekében minden más olyan „én" előtt becsapni az ajtót, amik még lehetnénk - vajon ez lenne identitáskeresésünk vége?

Minden leckék közül az a legfontosabb, hogy megismerjük önmagunkat; mert aki ismeri önmagát, az ismeri Istent - írta a kereszténység előtti gnosztikus, Alexandriai Kelemen. Ez aztán elvezet bennünket ahhoz a kérdéshez, amelyet a fiatalok szoktak fel­ tenni az ifjúsági vezetőknek: vajon minden­ ki, aki elmúlt harmincéves, már megtalálta az identitását, vagy akad, aki keresi még?

Esetleg már korán abbahagyta a kutatást?

Ezek a kérdések megválaszolatlanok ma­ radtak, mert az ifjúsági vezetők, akik itt voltak ezen a hétvégén, nem tudtak kielégítő választ adni rájuk. Lehet, hogy a segítséget a téma harmadik eleme rejti, éspedig az a jelkép, amelyet az említett Krisztus előtti gnosztikusok festettek le válaszként: kép­ zeljük el úgy az embert, mint egy kört, egy középponttal és egy sugárral, amely a kettőt összeköti. A körvonal a fizikai testet, a kül­ ső személyiséget jelképezi. A sugárnyaláb a

lelkünk, a psziché, lényünk mélyebb rétege.

A középpont pedig a lényegünk, a szellem vagy pneuma. Ezt a központot tudatnak is nevezik.

Tamás-evangéliumában Jézus azt mondja: Olyat adok néktek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem érintett, és soha nem tért be emberi szívbe még.1 Pál pedig azt mondja Jézusnak: Te vagy az én tudatom.

Hermész magyarázata: Aki lát és hall bennetek, az az Úr Igéje, Isten elsőszülött fia, a Logosz.

Ez az Istentől, az Atyától származó tudat.

Ez alapján tehát a lelket a valamivel azono­ sulni tudás képességének is láthatjuk, egy pontnak a középpont és a körív közti sugá­ ron. Csakhogy ez a képesség, ez a tehetség, lényünknek ez a része a kör külső peremével is képes azonosulni - a külső megnyilvánu­ lással -, de a középponttal is. Mindannyian ott vagyunk - lélekképességünk szerint - valahol e két véglet között. Az identitáske­

resésnek ennélfogva két oldala van. A külső oldalon végtelen sok szerepet találhatunk, és a keresést is vég nélkül folytathatjuk a kör kerületének egyik pontjáról a másikra ugrálva. Befelé keresve viszont egyetlen ponthoz juthatunk el végül: a szellemhez, az istenihez.

Hogyan látjuk magunkat? Egy test vagyunk, egy megjelenési forma, amelyben egy lélek található, amely kezdetleges, magzati mó­ don kapcsolódik csak a szellemhez vagy a lélekszikrához? Vagy olyan tudat volnánk, amelyen át a lélek tapasztalatokat gyűjthet?

Eszerint a lélek egy átmeneti testtel rendel­ kezik, amelyen keresztül képes az érzéki észlelésre. Milyen emberképpel azonosítjuk magunkat? És ebben az azonosulási képes­ ségben is fel tudjuk ismerni magunkat?

Minél inkább odafordul a tudatunk a közép­ pontunkhoz, annál többet tudunk meg az autonómiáról, a sajátosságainkról, a lénye­ gesről.

Hermésznél ez így hangzik: Te, ó lélek, bizonyos törzsből születtél, annak az ága vagy.

Bármilyen messze is lenne az ág a törzstől, a megegyezés és a kapcsolat megmarad.

Táplálékodat a törzsedtől kapod. [...]

Gondold meg, ó lélek, és rögzítsd a lényedben: rendeltetésed az alkotódhoz való visszatérés, mivelhogy ő a te törzsed, őbelőle növekedtél.2 Hermész folyamatosan úgy szól hozzánk, mint lelkekhez.

Ha ezt így nézzük, akkor sok-sok további ág is ott van velünk ezen a fán, amelyek mind Krisztus testének, a Corpus Christinek tagjai. Mindannyian a Megváltóból áradó fénysugarak vagyunk. S ily módon az említett szimbólum jelentéstartalmát is továbbfejleszthetjük - kerékké, amelynek nagyszámú küllője a központi tengelyt, a törzset veszi körül. Az emberiség ebből

fény, a rezgés folyamatosan sürgeti szemé­ lyiségünket Bár mindig tudatában lehetnénk ennek, anélkül, hogy érzékszerveink félrevezetné­ nek bennünket!

a központi tudatpontból él, amelyben a belőle kiinduló vagy oda torkolló suga­ rak és ugyanolyan nagyszámú test által a tapasztalatok létrejönnek. A fiatalabbak pedig megfogalmazták a belátást: lényegi, alapvető kilétünk, a szellemi tudatosság, összhangban van minden más lélek alapve­ tő kilétével. Ebben rejlik a megjövendölt egyetemesség ígérete, a minden különálló emberi lény létalapjában benne rejlő azo­ nosságban. Vajon felül tudunk-e emelkedni különálló, egyéni tudatunkon? „A tudatál­ lapot valójában létállapot." Milyen igaz és mély értelmű is ez a kinyilatkoztatás! Nem véletlen, hogy a nagymester újra és újra felhívta rá a figyelmet.

Hogyan nyerhetünk betekintést: Lényünk három részének együttműködésé­ be, nevezetesen spirituális kilétünkbe, akik vagyunk, a lélek azonosulási képességébe, amelyet időnként megtapasztalunk, valamint a külső személyiségünkbe, amel­ lyel rendelkezünk?

Az Igazság evangéliumában ezt Valentinus az Atya légzésének avagy illatának nevezi: S midőn ő az anyagba ereszkedik, megoszt­ ja illatát a világossággal és csendjében, nyugalmában is felülmúl ő minden formát és minden hangot. Hisz nem a fül érzi az il­ latot, hanem a szellem veszi fel azt a szagló­ érzéke által, és merül bele az Atya illatába.

Az pedig magához emeli őt a biztonságba, oda, ahonnan származik. Mert eredetileg az illatból, az Atya illatából lett, s csak az idők folyamán hidegült el tőle. Úgy lett lélekalakká, ahogyan a hideg víz dermed meg. Megfagyott vízként most ke­ ménynek tűnik, olyannak, mint a kristály, de valójában se nem kemény, se nem állandó.

Aki látja, az ugyan azt hiszi, szilárd kristá­ lyokból áll, de nagyon is fel tud oldódni: ha langyos fuvallat, az Atya lehelete éri, akkor felmelegszik. így támadnak egyébként a fagyos, megme­ revedett szagok is a hasadtságban. Ezért jön el Isten, és szünteti meg az elválasztottságot.

Elhozza nekünk a forró szeretet gazdag­ ságát, így a hideg eltűnik, és helyreáll a gondolkodás tökéletes egysége} Amikor pedig az Atya eljő, hogy vissza­ vezesse, ami elveszett, akkor minden, ami tehetetlen, öntudatlan és halott, feltámad és újra megtalálja az Atyát. Ez a visszatérés, amelyet bűnbánatnak neveznek.0" 1 Konrád Dietzfelbinger: A Nag Hammadi Apokrif evangéliumok, Tamás evangéliuma, 2. kiadás, 1989, 196. o.

2 Hermész Triszmegisztosz: A lélek okulására, 21. o.

Mint megállapították, a megvilágosodás tulajdonképpen azonosulási képességünk összeolvadása spirituális magközpontunk­ kal. Az ebből a szellemi magból áradó

3 Konrád Dietzfelbinger: A Nag Hammadi Apokrif evangéliumok - Az igazság evangéliuma, 2. kiadás, 1989, 54-55. o.

4 uo., 56. o.

KÖNYVAJÁNLÓ: TIÁNAI APOLLÓS NUKTEMERONJA

A megszabadulás tizenkét órája Jan van Rijckenborgh magyarázatai megmutatják, hogy Apollós látszólag homályos szövegei olyan tiszta és erőteljes világosságot árasztanak, hogy az mind a mai napig csorbítatlanul ragyog. Az örök Világosság a mikrokozmoszban tizenkét fázisban, vagy „órában" nyilvánul meg. Az első találkozáshoz következzen itt a tizenkét szöveg és Jan van Rijckenborgh magyarázatainak rövid összefoglalója.

E

lső óra: Az egységben a démonok Isten dicsőségét zengik: elveszítik gonoszságukat és haragjukat.

Aki az egyetemes Gnózis ösvényén akar járni, az első órában a Jánosi előkészítő útra lép rá. Mit is kell előkészíteni? Mikrokoz­ moszunk rejtett mágneses feszültségeket tartalmaz, melyek mágneses lélegzőterünket képezik. Ez az a tudatalattiból feltörő erő, melyet ördöginek vagy bűnösnek is neve­ zünk. Két „énből" élünk tehát, a tudatos észből és a hajdankor őserejéből. Most csak azért beszélünk erről, hogy elfogadjuk eze­ ket a tényeket, és felhívjuk a Gnózis gyógyí­ tó erőit. Ezek az új erők akkor megtámadják a komplikáltságot, ami önismerethez, a tu­ datos és a tudatalatti konfrontációjához ve­ zet, így győzi le az ember az önmegvetést, mert az ok felismerése annak eltűnéséhez

vezet. E célból hatol be a gnosztikus üdv a mikrokozmoszba, és minden diszharmonikust harmonikussá változtat. így veszítik el az ellenerők a gonoszságukat. Érthetően az „első óra feladata" egy mélyre ható öntevé­ kenységet követel, mielőtt egykori démonja­ ink Isten dicsőségét zengenék bennünk.

Második óra: A kettősségben az állatöv halai Isten dicséretét zengik, a tűzkígyók a kígyóbotra tekerednek, és a villámlás harmonikussá válik.

Az első órában az ember megszabadította magát, hogy az ösvényt járhassa. Most a nagy asztrálvilággal, a kettősség erejével, a váltakozás játékával való szembesülés következik. Az első óra leküzdése nélkül itt nem jutunk tovább. Az embernek egy módszert kell kifejlesztenie, amellyel a ter-

mészetbeli ellentétek kiegyenlíthetők. Ez azt jelenti, hogy utat nyit önmaga számára a szidérikus születés (a dialektika asztrális élette­ rülete) Vörös-tengerén át. A Halak állatövi jegyében a két hal az isteni és a természethez kötött embert szimbolizálja. Ezek ellenté­ tének kell a kereszt által kiegyenlítődnie és semlegesítődnie. Ez az isteni szeretet. Arról van szó, hogy ne gyújtsunk meg több vágyat a kígyóbotban. A jelöltből jövő egyetlen cselekedet ekkor a szeretet, mely a lélekállapot világára irányul: a halak Isten dicsőségét zengik. Az első órában minden mágneses feszültség eltűnt, és az ember zavartalanul áthatolhat a szidérikus tűzön. A mélységes vágyakozás az isteni után ez a folytonos dicsérő ének. Ezen keresztüljön létre az önmegszabadítás, és a „tűzkígyók a kígyóbotra tekerednek". Ez a kígyótűz-oszlop intenzív megváltozása. Csak ekkor sugárzik a csen­ des láng világos fénye, a belső harmónia, amely az egész lényt harmonikusan táplálja, így már a második órában is látható, hogy milyen hatalmas lehet, milyen hatalmasnak kell lennie ennek a változásnak az emberben, ha az ösvényen előre akar haladni.

Harmadik óra: Hermész kígyóbotján a kígyók háromszor keresztezik egymást.

Cerberusz kinyitja háromszoros torkát, és a tűz Isten dicséretét zengi a villám három lángnyelvével.

Amikor a vágytalanság csendes égése valósággá vált, akkor válik az ember a fény szolgálatának munkatársává. Ehhez meg kell kovácsolnia kardját, a kígyóbotot, a szellemtűz-oszlopot. Ezzel az új tűzzel felvértezve kezdi meg Cerberusz, a pokol kutyája elleni harcát. A legenda szerint birtokolnia kell a Merkúrbotot, hogy a Styx-en átkelhessen, vagyis azon a folyón, amely evilágot a túl­ világtól elválasztja. A kígyó kardjának ereje az aurikus lényben ekkor ellene fordul. Ez az önmagát tükröző múlt, mely a kígyóbotban nyilvánul meg, semlegesítheti az új erőt.

Minden ördögi, a lélegzőtér minden groteszk formája eltűnik. Cerberusz a mikrokozmikus kapuőr. Hogyan is tudunk elhaladni mellet­ te? Úgy, hogy legyőzzük önmagunkban a félelmet, az aggodalmat és a rettegést, még azt a félelmet is, hogy a Gnózist elveszíthet­ jük. Mert ez a félelem fanatizmushoz vezet.

A második óra megtanította, hogy a szeretet keresztjét belső nyugalomban hordjuk. Amíg ezt nem értük el, Cerberuszon sem juthatunk át. De itt nem kiművelt bátorságról van szó!

Cerberusz egyik nézete a dogma. Minden tantételnek van dogmatikus nézete. Ezekbe

Tagadj meg minden félelmet, aggodalmat és rettegést, még azt a félelmet is, hogy a Gnózist elveszítheted, ez a félelem fanatizmushoz vezethet.

akarja Cerberusz belefojtani az embert. Ez a teológia csapdája. Cerberusz jeleníti meg a múlt dogmatikus ösztöneit. Akkor szabadul meg ettől az ember, amikor a felismeréseit tettekben nyilvánítja meg.

Negyedik óra: A negyedik órában a lélek a sírok meglátogatása után visszatér. Ez az az időpont, amikor a körök négy sar­ kán meggyulladnak a mágikus lámpások.

Ez a varázslatok és káprázatok órája.

A harmadik órában a rettegés, a dogmatizmus és a bálványok, tehát Cerberusz három­ szoros torkának veszélyei semlegesítődtek a villám három lángnyelve, vagyis a kígyóbot háromszoros ereje által. A negyedik, mági­ kus órában az embernek meg kell mutatnia, hogyan tud a mágikus úton járni. Felkészül­ ve, egyedül lépdelve kell döntéseket hoznia.

Meg kell tanulnia az új képességeket hasz­ nálni, legyőzni a kezdeti nehézségeket és a tapasztalatlanságot. A léleknek vissza kell térnie a sírok látogatásából, világunkból, annak minden félrevezetésével. Négy lám­ pásra van szükség, hogy a négy varázslatot és tévedést semlegesíthessük. Ezek: az igazság és a hazugság keveredése általi megtévesztés, a hamis tanítások mérge,

a látszatvilág, a dialektika szeretete, és a magasabb értelem nélküli tett.

Ezek legyőzhetők, ha az ember a rózsake­ reszt szőnyegének mágikus négyzetén áll.

Ennek négy aspektusa a csoportegység, az egyértelmű irányulás, a viszálymentesség és a harmónia minden életmegnyilvánulásban.

Tehát a tiszta értelem, a tiszta akarat, a tiszta érzés és a tiszta cselekedet alkalmazása.

Ennek a négy lámpásnak égve kell marad­ nia, a sírok látogatásából való visszatérésig, tehát a léleknek a haláltermészet négy körén át történő utazása alatt. Ötödik óra: A nagy vizek hangja énekelve dicséri a mennyei szférák Istenét.

Ez a nagy győzelem, a teljes megszabadulás órája. A nagy vizek zúgása a mindenség őshangja, a katárok A-E-I-O-U-ja. Ez az öt magánhangzó egy új jövő határait nyitja meg, a múlt lezárul. A nagy vizek zúgása békét hoz. Az ikererők legyőzésével meg­ nyílik az új lélekállapot vákuuma.

Hatodik óra: A szellem rendíthetetlen; látja, hogy a pokol szörnyei előretörnek ellene, mégsem fél.

A győzelem ötödik órája után, új erőkkel felszerelkezve áll az ember szabadon és

A nyolcadik órától kezdve az ember a szeretet hatalma által segíthet a szenvedést békességgé változtatni.

„félelem nélkül" ebben a világban, de már nem ebből a világból való. A szellem moz­ dulatlan. Ez nem a világtól való menekülés, hanem egy feladat betöltése az egyetemes világosság szolgálatában. Ez a pap-királyság Aki egy teremtménynek valóban segíteni akar, annak ismernie kell az élet legmélyebb okait. Ez egy sugártudományon alapul: Me­ lyek ezek az erők, ezek a „pokoli szörnyek", amelyek uralkodnak az emberen? Ezzel a misztériumismerettel mindenkit megajándé­ koznak, aki a hatodik óra szolgálatában áll.

„Minden szellemet ellenőrizhet, hogy Isten­ től való-e." Látja a rózsát a szívben, látja az „arany csodavirágot", a tiszta, új tudatköz­ pontot a homlok mögött. Átlátja a szenvedés legmélyebb okait. A Szent Grál sugárereje hatni kezd benne. Ezzel a gyógyító erővel hathat a keresők vágyakozó rózsaszívére. „A napok lelke válaszol a virágok sóhajára." így mennek be mindannyian az egyetemes szere­ tetláncban összekötve, az örök harmóniába.

Hetedik óra: A minden lelkes lényt éltető tüzet a tiszta emberek akarata irányítja.

A beavatott kinyújtja a kezét és a nagy szenvedésre béke terül.

A lélegzőtér megtisztítása után az ember szabaddá válik, már nem a sors hálójának foglya. Rendelkezik eredeti képességei­ vel, és e tűzerő által, melyet megtisztított akaratán keresztül irányítani tud, a másik, az üdvöt hozó birodalomhoz tud kötődni.

Felkészült a nyolcadik órára. Ettől kezdve a szeretet hatalma által segíthet a szenvedést békességgé változtatni.

Kilencedik óra: A szám, amelyet nem szabad felfedni.

A kilences szám az asztrális területtel van összeköttetésben. Aki a régi, földi és az új, égi (az istenek kertjéből jövő) asztrális erő között nem tud különbséget tenni, az nyitott marad a természet ikererőinek misztifiká­ ciója és anarchiája számára. Csak az élő, új léleknek lehet kinyilatkoztatni a kilences számot. A kilencedik órában összesen hét titkot fednek fel. Az ember elkezdi meg­ támadni a káosz és ziláltság forrását, és mindent megtesz azért, hogy a megtévedt emberiséget visszavezesse kiindulópontjá­ hoz, a lélekbirodalomhoz.

Nyolcadik óra: A csillagok beszélgetnek egymással. A napok lelke válaszol a virá­ gok sóhajára. A harmónia lánca minden természetlényt egymáshoz fűz.

A hetedik órában a papi embert eltölti a gyógyító szellem. Akkor belülről megérti a csillagok nyelvét, a sugárzások nyelvét.

Tizedik óra: Ez a csillagászati ciklus, és az emberi élet körforgásának kulcsa.

A kilencedik órában világossá vált, hogy a gnosztikus-mágikus ember minden bör­ tönajtó kulcsát birtokolja. A tízes szám egy új ciklusra, egy új, kozmikus perspektívára utal. Az eonok önmagukban semleges erők.

Az ember - a tudatlan alkimista - vezeti go­ noszságba őket. Ez áll a hátterében annak a tilalomnak, hogy „a jó és a rossz ismeretének fájáról egyen". Mi most egy olyan kozmikus területen élünk, ahol a jó és a rossz elszaba­ dult. Ebben okoznak a diszharmónia lángjai egy elfajulást okozó láncreakciót, amelyben az ember jó és gonosz között ide-oda vető­ dik. Számára egy szükségrend készült, az anyagi világ. Aki használhatja a tizedik óra kulcsát, az tudatossá teszi magában a követ­ kezőket: Minden lebukott lénynek újra fel kell emelkednie az egyetemes Világosságba. És e mellett áll ki.

Tizenegyedik óra: A géniuszok szárnyai rejtelmesen suhognak. Szféráról szférára repülnek, és Isten üzenetét viszik világról világra.

A tizedik óra beavatott munkása megkapja tehát az asztronómikus ciklus és az embe­ riség körforgásának kulcsát. Ezek azok az erők és lehetőségek, amelyekkel a gnoszti­ kus mágusnak dolgoznia szabad. A „géni­ uszok szárnyának" nevezik őket. Az asztrális tűz aláveti magát az akaratának, és az emberiség érdekében Abraxasz tiszta erejét panaceaként használhatja. Ez a tiszta segítő erő kiterjeszti védő szárnyait.

Tizenkettedik óra: Itt teljesülnek a tűz által az örök Világosság művei.

A tizenegyedik óra szárnyas géniuszai, a nagy beavatottak, legyőzték a bolygói asztrá-

lis akadályokat. És a Nuktemeron ujjongással zárul: Az örök Világosság munkája, az egye­ temes szeretettörvény gyakorlata, amelyben az elveszettet megmentik, beteljesült. A gnosztikus mágus mégsem veszíti szem elől a munkájában rejlő veszélyeket, és • nem hagyja magát a dialektikus kötések hálójába fogni, • nem hagyja, hogy feltartóztassa őt az általa felhívott ellenállás.

Négy kegyelemerő vezeti át ezeken a veszé­ lyeken: • A Gnózis biztosítja, hogy a megszentségtelenítés lehetetlen legyen.

• A lélekközösséghez tartozás erőt ad számára.

• Birtokolja a szellemek megkülönböztetésé­ nek képességét.

• Az abszolút legyőzhetetlenség képessége is a birtokában van. így teljesülnek a tűz által az örök világosság művei.

Váljon érthetővé, hogy a Nuktemeron egy módszer, amely tartalmazza a tökéletes megszabaduláshoz vezető utat. Ez a rövid áttekintés egy meghívó az olvasó számára.

Ne csak ismereteket szerezzen belőle, hanem merüljön is bele a nagy kilátások leírásába, melyeket Jan van Rijckenborgh ebben a könyvben megmutat.

Jan van Rijckenborgh: Tianai Apollós Nuktemeronja, negyedik, átdolgozott kiadás, 1992, Rosekruis Pers, Haarlem

Tiánai Apollós élete Az emberiség kritikus fejlődési szakaszaiban gyakran jönnek küldöttként a világra nagy bölcsek. Egy volt közülük az újpüthagoreus Apollós (Kr.e. 2 - Kr.u. 98), a kappadókiai Tyanából (ókori település a mai Törökország területén). Életét a római író, Philostratus tollából ismerjük.

A

követek szinte lehetetlen küldetése, hogy kortársaikat emlékeztessék az emberiség isteni eredetére, és az ennek megfelelő életvitelre biztassák őket.

Ezek a bölcsek - szent és tiszta életükön keresztül - megmutatják, hogyan hat a felettes természet ereje a mi világunkra.

Rajtuk keresztül válnak ezek az erők az emberek számára és javára újra megtapasztalhatóvá. így tudják magukat és másokat is - egy számunkra mágikusnak tűnő mó­ don - megszabadítani. Mivel a természet a bölcsek szövetségese, ők nemcsak az ös­ vényre mutatnak rá, hanem a természetben észlelhető különös jelekre is. így tudhatjuk meg Jézusról, hogy a vízen járt, keresztre feszítése után feltámadt, betegeket gyó­ gyított, és egészen különleges tanácsokat adott. Elete mindazok számára szimbolikus inspiráció, akik érzik magukban az eredeti élet rezgéseit.

Tiánai Apollós is tett „csodákat". De ki tudja még megmondani, hogy ki volt ő? Az idő foga nagy igyekezettel próbálta elnyűni az ő történetét. Ez nagyrészt egy túlbuzgó és ambiciózus egyházfinak, Caesarea püspöké­ nek, Eusebiusnak a műve. Apollós ugyanis olyannyira közkedvelt volt, hogy e püspök számára a 4. század elején nem maradt más hátra, mint hogy felhívja azoknak a figyel­ mét, akik Apollóst úgymond a tenyerükön hordozták, az ő 2. században megfogalma­ zott életrajzának fantasztikus, meseszerű jellegére. Eusebius pocskondiázó írásai nem

tévesztettek célt; minden lehetőt megtett, hogy Apollós létét az emberiség emlékeze­ téből kitörölje, mert a dogma szerint csak egy Messiásról lehetett szó.

Apollós sok műve elveszett vagy meg­ semmisítették, kivéve a császárokkal, konzulokkal és filozófusokkal folytatott levelezésének néhány töredékét. Valamint hű tanítványa, Damis jegyzeteit és naplóját, akivel Apollós Mezopotámiai utazása során találkozott. Ezekre a forrásokra alapozta életrajzi írását Philostratus. ÉLETÚTJA

Júlia Domna, Septimus Severus római császár (uraik. 193-211) felesége tudni vágyó és filozófiai érdeklődésű volt. O kérte fel Philostratust, hogy a Damis egy távoli rokonától átvett átfogó anyagot átdolgozza, és olvasmányos könyvvé szerkessze. Erre a dokumentációra alapozva írta meg életrajzát Plavius Philostratus, az ismert görög filozó­ fus és író, hozzávetőleg száz évvel Apollós feltételezett halála után.

Apollós Kr. e. 2-ben vagy Kr. u. 4-ben születhetett, a délkelet-törökországi falucs­ kában, Tyanában, a Taurus-hegység lábai­ nál. Várandós anyja álmot látott, melyben Protheus isten - Poszeidón egyik fia - jelent meg előtte, és kijelentette neki, hogy fiaként fog megszületni. Éppen úgy, ahogyan Jézus születéséhez, Apollóséhoz is sok legenda kapcsolódik.

Ezek beszélik el, hogy anyja álmában egy mezőn találta magát, ahol hattyúk vették körül. Abban a pillanatban, amint megszülte fiát, azok hangosan kiáltozni kezdtek. Ekkor egy villám csapott le az égből, majd vissza­ tért oda.

A nagy korszakokban és ciklusokban a Szel­ lem működését és a tiszta világot gyakran madarak jelképezik. Ebben az értelemben a hattyúk egy új kor kezdetére utalhatnak. A

villám a nagy kozmikus erőt tükrözi, amely ebben a megtestesülésben a régóta várt küldöttet kíséri. Jóllehet a tudósítás Apollós születéséről fantasztikus, valahogy azonban mégis realisztikus. Van néhány közös voná­ sa a szent küldöttek, mint Buddha és Jézus feltűnő születésével. Ezen kívül, bár Tiánai Apollósnak nevezik, senki nem tudja pon­ tosan hol, és mikor született. Még bizony­ talanabb, hogy hol, és mikor halt meg. Az a

kevés, amit a Damis írta életrajzból tudunk, hogy őt egykor Euphorbusnak* hívták.

Fiatal éveiben Apollós belépett Aesculapius Aegae-i templomába, ahol gyógyítást tanult.

Akkoriban egy templom a gyógyulás helye is volt, mint napjainkban a kórházak, azzal a különbséggel, hogy a léleknek nagyobb figyelmet szenteltek, mint manapság az orvostudomány.

Tanulmányai befejeztével, apja halála után

átutazott Pamphylián és Silikián (Kis-Ázsia déli részén), és megjavította az ott lakók életkörülményeit. Történt, hogy régi tanára Euxenius egy nap megkérdezte tőle, hogy hogyan lehet az, hogy egy ilyen nemes és kifinomult stílusú gondolkodó, még egyet­ len könyvet sem írt. Apollós válasza: „Mert még nem tanultam meg hallgatni." És ettől a pillanattól fogva állítólag öt éven keresztül hallgatott.

„Menjünk Apollós, amíg te Istent követed, én téged követlek."

Azután Indiában az ott élő bölcs mesterek keresésére indult. Ninivében, a mai Bag­ dadban találkozott későbbi tanítványával és életrajzírójával Damis-szal, aki annyira hatása alatt állt, hogy ezt írta: „Menjünk Apollós, amíg te Istent követed, én téged követlek."

Utazásai alatt Damis sokat tanult a filo­ zófiáról és a vidékről, de mindenekelőtt Apollósról és egyszerű életmódjáról. Ami­ kor Mezopotámián utaztak keresztül, a vámhivatali tisztviselő csomagellenőrzéskor megkérdezte tőlük, hogy mik azok, amiket a tartományból magukkal akarnak vinni.

Apollós azt válaszolta: „Mértékletességem, tisztességem, erényem, önuralmam, szemérmességem, bátorságom és fegyelmem." Hogy Apollós szándékosan tette-e, nem lehet tudni, mindenesetre női neveket sorolt fel (Justitia, Prudentia, Temperantia). A hivatalnok adóztatható „téte­ lekre" gyanakodott, és azt mondta: „Ezeket a rabszolganőket be kell írnod a könyvbe." „Lehetetlen - tiltakozott Apollós -, ők nem rabnők, hanem nemes hölgyek, akiket ma­ gammal viszek."

Tyana bölcsét királyoknál tett sűrű látoga­ tásai során gyakorta hívták meg, hogy részt vegyen az isteneknek bemutatott áldoza­ tokon, de a részvételt lehetőleg elkerülte.

Kimentette magát, és mielőtt visszavonult volna, így szólt: „Áldozz csak továbbra is a saját szokásod

szerint, ó Király, de engedd meg nekem, hogy én is a magam módján áldozzak." Vett egy marék tömjént, és azt mondta: „Nap, küldj engem olyan messzire a Földön, amilyen messzire az Neked és nekem is jónak tűnik. Szeretnék jó emberekkel talál­ kozni, a rosszak felől ne is halljak, azok se énrólam." E szavak után a tömjént a tűzbe hintette és eltávozott, mert a vérontásnál nem akart jelen lenni. Magával ragadóak az India bölcseivel való találkozásai. A mes­ terek tanították Apollóst, felkészítve nagy küldetésére: a vezetésre, és lehetőség szerint a római birodalom gyors lezüllésének megállítására, ahol kegyetlen császárok és szolgáik kíméletlen szertartásokba és fekete mágiába vetették magukat. Csak egy férfi volt, akit erre alkalmasnak láttak: Apollós.

A hagyomány arról tudósít, hogy két császár is gyanúsította árulással: Néró (uraik. 5468) és Domatianus (uraik. 81-96), ámde a bölcs titokzatos módon elkerülte az ítéletet.

Végül Efézusban alapított iskolát, és ott élt majdnem százéves korában bekövetkezett haláláig. Philostratus még titokzatosabbá tette hősének életét: „Ami a halálára vonat­ kozik, amennyiben már meg is halt, eltérnek a tanúvallomások."

APOLLÓS EGYIK LEVELE

Damis tudósításán kívül Philostratusnak rendelkezésére állt Apollós néhány rövid

„Nincs halál, senkié sem, csak színleges, és születés sincs, senkié sem, kivéve a külső megjelenési formákét."

levele, melyek szintén a Tiánai mester nagy bölcsességéről tanúskodnak. Egy közülük a Valerius Asiaticusnak (konzul Kr. u. 70ben) szánt írás. Ez egy filozófiai színezetű levél, melyben a konzult, fia elvesztése feletti fájdalmában vigasztalni akarta. „Nincs halál, akárkié is, csak színleges, és születés sincs, bárkié is, kivéve a kül­ ső megjelenési formákban. A jelenlegi lét átváltozása a jövőbeni létté halálnak tűnik, de valójában senki sem születik és senki nem hal meg. Egyszerűen látható, majd újra láthatatlan lesz, látható az anyag szövetének sűrűsége miatt, majd láthatatlan a létezés finomanyagi állapotában, aminek az állapo­ ta mindig ugyanaz. Az egyetlen változás a mozgás és a nyugalom váltakozása. Mert a létezésnek ez szükséges sajátossága, hogy a változás nem külsőségeken keresztül va­ lósul meg, hanem a teljesség lesz részekre osztva, majd a részek összeállnak újra a mindenség egységének egészévé. És amikor kérdik: Hogyan lehet, hogy a néha látha­ tó és a néha láthatatlan most ugyanaz, és azután néha más? -azt lehet rá felelni: ez

olyan, mint minden itt a lenti világon. Ha anyaggal feltöltődik, látható lesz, sűrűsége ellenállásának következtében, de láthatatlan a könnyed finomanyagi szövet tulajdonságai miatt, mikor az őt körülvevő anyag eltűnik.

Az anyag körülveszi még, keresztüláramlik a valószínűtlenül nagy téren, ami körülfogja, de sem születést, se halált nem ismer. Vajon miért tartja magát olyan hosszú idő óta a hamis elképzelés születésről és halálról? Né­ hányan úgy vélik, hogy ami rajtuk keresztül történik, azt ők maguk teszik. Nem tudják, hogy az egyén a szülőkön keresztül tud megszületni, és nem a szülők segítségével.

Ez éppen olyan, mint bármi, amit a földön keresztül termelünk, és nem a föld segítsé­ gével. A változást, ami a személyiségben történik, nem a látható környezete okozza, hanem egy olyan dolog, ami minden szemé­ lyiségben él."

Ez a nagyon lerövidített bevezető Fred A. Pruyn egy cikkéhez tartozik. {Theosophische

Verkenningen, 2005.

október. Forrásmunkák minden cikkre vonatkozóan a szerkesztőségben.)