Egy Platter nevű tudós is hallgatta a prédikációt, aki úgy érezte, m i n t „akit a hajánál fogva emelnek fel a levegőbe". Zwingli Zürichben kezdett igazán elleneállni a svájci zsoldosok külföldi hadviselésének kérdésében. N a g y veszélyt látott hazájára, de honfitár sainak erkölcsi életére nézve is, mivel a svájciak azzal, hogy beálltak zsol dosnak, eladták m a g u k a t a fejedel meknek, legfőképp a pápának, a francia királyoknak, vagy M i l á n ó nak, és csupán anyagi haszonért ké szek voltak embertársaikat, sokszor az ellenfél táborában zsoldoskodó sa ját testvéreiket is gyilkolni. A vallási visszaélésekkel együtt ő ezen vissza élést is erős ostrom alá vette, amely növelte híveinek is, de az évi zsold elveszítését féltő ellenségeinek is a számát. 1521-ben Zürich le is állítot ta a zsoldosok külföldre küldésének gyakorlatát.
m í g Luther továbbra is hitt az átlé nyegülésben. Bár Luther írásai mély nyomot hagytak a zürichi reformátorban, szellemiségük teljesen különbözött. Luther azért lett református, m e r t abban hitt, hogy Isten kegyelmes, de félt a büntetéstől. Felszólalásai pedig leginkább a búcsúcédulák el len szóltak. Zwingli azonban két lábbal állt a földön, és n e m félt Isten büntetésé től. Öt a közösség, amelyben élt, vagyis a Svájci Államszövetség sok kal jobban érdekelte. M í g Luther „kétségbeesett", addig Zwingli biz tos volt abban, hogy Istentől m e g kapja a kegyelmet, ezért boldog volt azoktól a szavaktól, amelyeket a Bib liában olvasott. Zwingli
Zwingli 6 7 t é t e l e Pár évvel később megjelent Z w i n g li első reformátori irata a böjt ellen. Megállapítása szerint a Bibliából n e m lehet általános szabályokat le v o n n i az étkezésekkel kapcsolatban. U g y a n e k k o r ő és tíz társa a konstanzi püspökhöz egy szerény, de h a tározott h a n g o n írt levelet intézett, amelyben kijelentették szilárd elha tározásukat Isten segedelmével az evangélium prédikálására, és egy szersmind kérték a papi nőtlenségi törvény megszüntetését. M i u t á n ezekért Zwinglit eretneknek nyil vánították, a zürichi főtanács 1523. j a n u á r 29-re vitát hirdetett, mely nek célja a Z w i n g l i által hirdetett tételek megcáfolása volt. A disputa alapjául a reformátor korábban köz-
szobra
Zürichben
Az 1519-es pestis, melyben elvesz tette fivérét, és ő maga is m e g b e t e gedett, valamint a lutheri elképze lések ebben az időben nagy hatással voltak rá, talán ez vezetett m e g t é réséhez is. A reformációs elképzelé seinek hirdetését a tized önkéntes jellegének megállapításával kezdte, amely aláásta a római egyház anya gi alapjait. Elutasította a szentek közbenjárását, és hangsúlyozta, hogy meg kell különböztetni a szen tek valós és elképzelt cselekedeteit. Megkérdőjelezte a p u r g a t ó r i u m lé tét, megállapította, hogy a m e g n e m keresztelt gyerekek nincsenek kárhoztatva, és megkérdőjelezte a kiközösítés hatalmát is. A zürichiek mindenben őt t á m o g a t t á k ; a k a n ton hatósága 1520-ban egyfelől megtiltotta a bűnbocsátóleveleknek a k a n t o n területén való árusítását, másrészt a papoknak meghagyta, hogy csupán az evangéliumot p r é dikálják. Ellentétek Zwingli függetlenítette magát Lu thertől. E n n e k az volt az oka, hogy Luther hivatalosan eretneknek szá mított, ő azonban n e m akarta k o c káztatni saját hírnevét. N e m is m i n denben értettek egyet a r e f o r m á t o rok: az úrvacsora kérdésében példá ul Zwingli álláspontja az volt, hogy ez csak jelképes megemlékezés, É L E T ÉS T U D O M Á N Y • 2 0 1 2 / 1 • 2 1