gyerekszoba

Szabina, a süni és Gina, a szarvasbogár hasztalan próbálta vigasztalni őt. Mindenekelőtt azt próbálták megtudni tőle, hogy ki nevezte Boda bácsinak.

– Ágoston – árulta el Bianka.

Gina nagyot nevetett.

– Ágoston? Az a lókötő vakond? Ő mindig mindenkivel viccel! A bodobács szó hasonlít arra, hogy Boda bácsi, biztos ezért kajánkodott veled.

– Igazán? – duzzogott tovább Bianka. – Szóval velem csak úgy lehet kajánkodni?

– Ne légy már ilyen mimóza! – kacsintott rá Gina.

– Mimóza?! – háborodott fel még jobban Bianka, és hangos toporzékolásba kezdett.

Gina és Szabina egy idő után belefáradt a vigasztalásba. Tanácstalanul néztek maguk elé.

– Beszélnünk kell Ágostonnal – mondta Gina. – Biztosan most is a föld alatt száguldozik, és szórakoztatja a gilisztákat a bolondozásával. El kell neki magyaráznunk, hogy nem mindenki szereti, ha megtréfálják.

Gina halkan beszélt, de Bianka nagyon hegyezte a fülét, úgyhogy mindent hallott. Megint háborogni kezdett.

– Ez neked egyszerű tréfa?! – nézett szemrehányóan Ginára. – Köszönöm szépen az ilyen tréfát! Ez nagyon is bántó tréfa! Egy kislányt csak úgy

– Azt hiszem, nem is Ágostonnal kell beszélnünk, hanem veled – fordult felé Szabina. – Ez így nem mehet tovább. Ez az állandó megsértődés ki-

– Szóval kibírhatatlan vagyok! És én tehetek róla, hogy bácsinak neveztek! – folytatta Bianka a

– Nem. Te arról tehetsz, hogy túlságosan mellre szívsz mindent. Ismered jól Ágostont, tudod, hogy szeret mókázni, de biztosan nem akart szánt szándékkal megbántani.

– Azzal, hogy én Boda bácsi vagyok?!

– Mindenki tudja, hogy nem vagy Boda bácsi – kapcsolódott be ismét a beszélgetésbe Gina. – Ne vedd ennyire a szívedre a dolgokat! Én sem durcáskodom minden apróságon.

– Ez neked apróság?!

– Szabina folyton elcsatangol, ezért néha bajba kerül, mégse méltatlankodik. Én zumbázni szeretnék, de nincs kivel, mégse dühöngök.

Ágoston kilátókat épít nekünk a vakondtúrásaiból, nem hálálkodunk neki mindennap, mégse kéri ki magának.

– Szeretnél zumbázni? – figyelt fel Bianka. – És nincs kivel? Én szívesen zumbázom veled. Ja, velem biztosan nem akarsz…

– Miért ne akarnék? – csattant fel Gina.

– Még sose hívtál. Biztosan azt gondolod, hogy nem bírnék ugribugri-táncikálni.

Bianka ajka sírásra kezdett görbülni, ám a betoppanó Ágoston elterelte a figyelmét.

– Kuksizz ide, Bianka cimbilány! – kiáltotta. –Hoztam neked gazvirágot!

– Gazt hoztál virág helyett? – szipogott Bianka.

– Nehogy emiatt is rinyálni kezdj! Ez volt a legszebb, amit találtam. Szeretnék bocsánatot kérni. Persze hogy nem vagy Boda bácsi! Semmiféle bácsi nem vagy. Egy aranyos bodobácslány vagy. Rossz vicc volt, ne haragudj!

Bianka meghatódott.

– Én is bocsánatot kérek mindenkitől, akit megbántottam a mimózaságommal – hüppögött, és már majdnem eleredtek a könnyei, amikor Gina felkiáltott.

– Gyerünk zumbázni! Csak aztán, ha elfáradsz, nehogy túlságosan megsajnáld magad, mert akkor megint baj lesz!

Bianka ezen már jóízűt nevetett, és addig zumbázott a szarvasbogárlánnyal, amíg le nem szállt az este.