Maraton 2018 - Bernstein és az amerikai zene by Budapesti Fesztiválzenekar

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös produkciója

Maraton 2018

Müpa

2018. 02. 04.

4 February 2018 Béla Bartók National Concert Hall, Festival Theatre, Glass Hall, Auditorium

2018. február 4. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Üvegterem, Előadóterem

Marathon 2018: Bernstein and the American Music

Maraton 2018: Bernstein és az amerikai zene

A joint production by the Budapest Festival Orchestra and Müpa Budapest

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös produkciója

Artistic director: Iván Fischer

Művészeti vezető: Fischer Iván

CONCERTS

KONCERTEK

10.30 am 11.30 am 12.30 pm 1.30 pm 3 pm 4 pm 5 pm 6 pm 7 pm 8 pm 9 pm

10.30 11.30 12.30 13.30 15.00 16.00 17.00 18.00 19.00 20.00 21.00

MÁV Symphony Orchestra Students from the Franz Liszt Academy of Music Budapest Strings Saint Ephraim Choir Danubia Orchestra Óbuda Bernstein: Trouble in Tahiti Amadinda Percussion Group Paul Appleby’s song concert Pannon Philharmonic Modern Art Orchestra Budapest Festival Orchestra

FREE CONCERTS EXHIBITION VIDEO SCREENINGS The English summary is on page 31.

MÁV Szimfonikus Zenekar A Zeneakadémia hallgatói Budapesti Vonósok Szent Efrém Kórus Óbudai Danubia Zenekar Bernstein: Trouble in Tahiti Amadinda Ütőegyüttes Paul Appleby dalkoncertje Pannon Filharmonikusok Modern Art Orchestra Budapesti Fesztiválzenekar

6 8 9 11 13 15 17 19 21 23 25

INGYENES KONCERTEK 28 KIÁLLÍTÁS 29 VETÍTÉSEK 30

Leonard Bernstein (1918–1990) hatása alól senki sem tudta kivonni magát, aki csak egyszer is látta őt vezényelni, vagy aki valaha megnézte számos tévéelőadásainak egyikét. A West Side Story szerzőjének személyes kisugárzása, muzikalitásának lehengerlő ereje révén a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású zenésze volt. Egyaránt otthonosan mozgott a Broadway-musicalek és a klasszikus operák világában, a jazz nyelve ugyanolyan természetes volt számára, mint Beethoven vagy — akit mindenkinél jobban szeretett — Mahler kifejezésmódja. A nagy karmester zeneszerzőként is szuverén módon ötvözte a különböző stílusokat, és mindig arra törekedett, hogy magas igényű, ugyanakkor teljesen közérthető, jellegzetesen amerikai műveket alkosson. Születésének századik évfordulója alkalmából az ő, valamint vele valamilyen módon kapcsolatba hozható amerikai zeneszerzők műveiből állt össze az idei maraton egész napot kitöltő műsora. Bernstein 1918. augusztus 25-én született a Massachusetts állambeli Lawrence-ben, Ukrajnából bevándorolt zsidó szülők gyermekeként. Szigorúan vallásos családból származó apja, Samuel, aki tizenhat évesen egy fillér nélkül érkezett az országba, az évek során önálló üzletemberré küzdötte fel magát, és hajápoló cikkekkel kereskedett. Leonard (vagy Lenny, ahogy a barátai hívták) a Harvard Egyetem elvégzése után Reiner Frigyesnél tanult vezénylést a philadelphiai Curtis Institute-ban, majd Tanglewoodban, a Bostoni Szimfonikusok nyári tanfolyamán fejlesztette tovább tudását, Serge Koussevitzky irányítása alatt. Itt ismerkedett meg Aaron Coplanddel is, akihez évtizedes barátság fűzte. Karmesteri pályája egy szenzációs beugrással kezdődött, amikor a megbetegedett Bruno Waltert helyettesítette a New York-i Filharmonikusok élén 1943. november 14-én. Neve egy csapásra ismertté vált, mégpedig nemcsak karmesterként, hanem a „Jeremiás” szimfónia 1944-es bemutatója után zeneszerzőként is. Nemzetközi karrierjének kibontakozására csak a világháború után nyílt lehetőség. Európai debütálására Prágában került sor 1946-ban; nem sokkal később, 1948-ban fellépett Budapesten is. Az ismeretlen fiatal karmester koncertjére csak félig telt meg a Zeneakadémia nagyterme, de a hangversenyt közvetítette a rádió, és sok zenehallgató azonnal a helyszínre rohant. A koncert második része már telt ház előtt zajlott. 1953-ban egy újabb szenzációs beugrás, ezúttal a milánói Scalában, végképp megszilárdította Bernstein világhírét. Élete ezután az utazások és sikerek megszakítatlan sorozata volt. 1958-tól 1969-ig töltötte be a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatói tisztét, majd vendégkarmesterként járta a világot, különösen szoros kapcsolatot építve ki a Bécsi Filharmonikusokkal, az Izraeli Filharmonikusokkal és az Orchestre de Paris-val.

1989. december 25-én történelmi jelentőségű koncerten vezényelte Beethoven IX. szimfóniáját Berlinben, a fal lebontásának tiszteletére, a Freude (öröm) szót Freiheitra (szabadság) változtatva. Zeneszerzői, karmesteri és zongoraművészi tevékenysége mellett Bernstein nagy figyelmet fordított a zenei ismeretterjesztésre, melynek világviszonylatban egyik legnagyobb hatású mestere lett. Televíziós sorozatából generációk ismerték és szerették meg a klasszikus zenét. Filozófiai szinten is foglalkozott a zenével: a Harvard Egyetemen tartott előadásai, amelyek könyv alakban is megjelentek, fontos hozzájárulások a zeneesztétika kérdéseihez. Leonard Bernstein hetvenkét éves korában, 1990. október 14-én hunyt el New Yorkban.

Fotó © Paul de Hueck, courtesy the Leonard Bernstein Office, Inc

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

2. Az amerikai népnek elege van a hatalommal való visszaélésekből, amelyek az előző kormányzat alatt teljesen nyilvánvalóak voltak... 3. Soha többé nem tűrjük el idegen katonai erők gonosz diktatúráját... 4. Engedjék meg, hogy idézzem egy nagy államférfinak, az elnyomottak pártfogójának szavait... Bár a könnyed hangulatú, ünnepi darab ezt alig sejteti, a történetnek tragikus háttere van, ugyanis Rosztropovicsot üldözték a Szovjetunióban, mert kiállt az üldözött Alekszandr Szolzsenyicin mellett. Bernstein beszélt kollégája megpróbáltatásairól Edward Kennedy szenátorral, aki elérte Brezsnyevnél, hogy Rosztropovicsot és feleségét, Galina Visnyevszkaját kiengedjék az országból.

10.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bernstein: Slava! – politikai nyitány Grofé: Grand Canyon-szvit MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter Msztyiszlav Rosztropovicsot 1977-ben kinevezték a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójának. Ebből az alkalomból írta Bernstein a Slava! című politikai nyitányát. A műben két eredeti, vidám hangulatú dallam mellett felcsendül a Borisz Godunov koronázási jelenetéből ismert régi orosz dallam, a Szláva! (Dicsőség!), amelyet már Beethoven is felhasználta az e-moll (Razumovszkij) vonósnégyesben. (Rosztropovicsot barátai Szlávának becézték, a Msztyiszlav rövidítéseként.) A nyitány közben hangfelvételről politikai beszédfoszlányok szólalnak meg, melyek magyar fordításban így hangzanak: 1. És ha megválasztanak erre a magas tisztségre, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy létrejöjjenek azok a változások, amelyekre országunknak oly nagy szüksége van, és amelyeket az ország olyannyira akar. Az Amerikai Egyesült Államok következő elnökét látják!

Ferde Grofé (1892–1972), aki először Gershwin Rhapsody in Blue-jának hangszerelésével szerzett világhírnevet, saját kompozíciói közül a Grand Canyon-szvittel aratott világsikert. (A darabot Bernstein is gyakran vezényelte.) Az öttételes művet a lenyűgöző szépségű, mintegy 450 km hosszú szurdok ihlette, amelyet a világ legnagyobb természeti csodái között tartanak számon. A mű a napfelkelte (Sunrise) pazar zenei portréjával kezdődik a fenséges sziklatájon. A második tétel, a Festett sivatag (Painted Desert) a kanyon nevezetes, sok színben pompázó kőzetei közé vezet. A mű leghíresebb, önmagában is gyakran hallható tétele a harmadik, Az ösvényen (On the Trail). Ezt követi a Naplemente (Sunset), majd a Felhőszakadás (Cloudburst), melyben az idillikus estét érzékletes zenei eszközökkel ábrázolt, rendkívül hatásos viharjelenet szakítja félbe. A MÁV Szimfonikus Zenekart 1945-ben alapították azzal a céllal, hogy a Magyar Államvasutak intézménye részt vegyen a kultúra terjesztésében. Első karnagya Szőke Tibor volt, az alapítás óta eltelt hét évtizedben Lukács Miklós, Pécsi István, Oberfrank Géza, Nagy Ferenc, Mark Gorenstein, Gál Tamás, Kollár Imre és TakácsNagy Gábor állt az együttes élén. A zenekar a 2012/13-as évadtól Csaba Péter irányításával dolgozik. A kolozsvári születésű hegedűművész és karmester a bukaresti zeneakadémián tanult, s 1983 óta Franciaországban él. Nemzetközi fesztiválok állandó vendége, világszerte tart mesterkurzusokat, s olyan világhírű zeneszerzők ajánlották számára kompozícióikat, mint Penderecki, Gubajdulina, Schnittke vagy Dutilleux.

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

9 MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

11.30 / Fesztivál Színház

12.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bernstein: Anniversaries – zongoraciklusok

Barber: Adagio Bernstein: Szerenád hegedűre, vonósokra, hárfára és ütőkre Platón Lakomája nyomán

A Zeneakadémia hallgatói: Balogh Ádám, Medgyesi Zsolt, Gonda Katalin, Demeter Áron, Kovács Gergely, Szőcs Henrik, Rippert Péter – zongora Az 1943 és 1988 közötti években Bernstein összesen huszonkilenc rövid zongoradarabot komponált Anniversaries (Évfordulók) címen, amelyet négy ciklusban (hét, négy, öt, illetve. tizenhárom tétel) adott közre. Mindegyik darab egy-egy barát, kolléga vagy rokon előtt tiszteleg, születésnapjukon, néhány esetben pedig haláluk után, in memoriam. A darabok címzettjei között olyan neveket is találunk, mint Aaron Copland, Serge Koussevitzky, Lukas Foss és David Diamond, az amerikai zeneélet hírességei; de szerepel közöttük a zeneszerző húga, Shirley és leendő felesége, Felicia is. E darabok viszonylag kevéssé ismertek, de egyes témáik olyan nagyszabású, maratonunkon is elhangzó művekbe is belekerültek, mint a „Jeremiás” szimfónia, a Szerenád vagy éppen a Mise.

Budapesti Vonósok Művészeti vezető: Botvay Károly Koncertmester: Pilz János Közreműködik: Giovanni Guzzo – hegedű Vezényel: Farkas Róbert Samuel Barber (1910–1981) vonósokra írt Adagiója egyike az amerikai zene meghatározó alkotásainak. Nyugodtan fel és alá hullámzó dallama fokozatosan erősödik, amíg el nem éri a szenvedélyes tetőpontot, majd visszahull a szinte suttogóra fogott záró ütemekig. A darab eredetileg Barber vonósnégyesének lassú tétele volt; a vonószenekari változat, amely meghódította a világot, Arturo Toscanini kérésére készült. Az ősbemutatót is ő vezényelte 1938. november 5-én.

Bernstein Szerenádja (1954) nem kifejezni vagy illusztrálni kívánta a görög filozófus Platón A lakoma című munkáját, inkább a zeneszerzőnek a Szümpozion olvasása utáni érzéseit akarta visszaadni. A mű Isaac Stern kérésére, a Koussevitzky Alapítvány megrendelésére íródott. A platóni dialógusban Szókratész barátai a mester kérésére rendre elmondják, mit gondolnak a szerelemről. Bernstein művének öt tételében Phaidrosz és Pauszaniasz (I. tétel), valamint Arisztophanész, Erüximakhosz, Agathón és Alkibiadész elevenedik meg. A zene kontrasztáló tempói és karakterei az ő gondolataikra, egyéniségükre, elmesélt történeteikre reagálnak. Az első négy tétel lírai, meseszerű, rejtélyes vagy éppen szenvedéllyel teli epizódjai után az utolsó, egy jazzelemeket is felhasználó, vidám tánctétel Platón művének arra a részére utal, ahol Alkibiadész, a híres athéni államférfi és hadvezér kissé ittasan és hívatlanul megjelenik a lakomán. Félbeszakítva az emelkedett társalgást, Alkibiadész olyan személyes dolgokat pletykál el Szókratészról, amelyek teljesen új irányba terelik a fennkölt eszmecserét. A Budapesti Vonósok kamarazenekart 1977-ben alapították a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős növendékei, művészeti vezetője a kezdetektől Botvay Károly. Az együttes 1982-ben első díjat nyert a Belgrádi Nemzetközi Kamarazenekari Versenyen. A kamarazenekar koncertmestere 2012 óta Pilz János, akit a magyar és a nemzetközi zeneélet korábban többek közt a Keller Vonósnégyesből ismert. Giovanni Guzzo jelentős versenyeken aratott győzelmei után többek közt a Royal Philharmonic Orchestrával is fellépett. Rendszeresen dolgozik a Budapesti Fesztiválzenekarral, valamint tanít a londoni Királyi Zeneakadémián. Farkas Róbert 2015 óta a Budapesti Fesztiválzenekar asszisztens karmestere.

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

Szent Efrém Férfikar

13.30 / Fesztivál Színház

Copland: Négy motetta Gershwin-művek – válogatás Bernstein: Chichester Psalms Szent Efrém Kórus Művészeti vezető: Bubnó Tamás, Mezei János Közreműködik: Bábel Klára – hárfa, Gesztesi-Tóth László – orgona, Schlanger Tamás – ütőhangszerek Aaron Copland (1900–1990), az amerikai zene kimagasló egyénisége, Bernstein mentora és évtizedeken át közeli barátja volt. A Billy the Kid és az Appalachian Spring későbbi szerzője, megannyi amerikai kortársához hasonlóan Párizsban tanult a legendás hírű zeneszerzés-tanárnál, Nadia Boulanger-nál. Boulanger, aki szoros kapcsolatot ápolt Igor Stravinskyval, a reneszánsz zenének is elkötelezte magát – ez abban az időben még ritkaságnak számított. A nála töltött tanulmányi idő alatt, a huszonegy éves Copland vallásos szövegekre írta a Négy motettát. E rövid kórusművek egyrészt gyakorlatok, amelyek révén a fiatal szerző régizenei stílusok tanulmányozásán keresztül fejleszti technikáját, másrészt Copland zeneszerzői fejlődésének fontos állomásai. A komponista csak 1979-ben szánta rá magát,

hogy közreadja e fiatalkori művét, amelyet Boulanger már évtizedekkel korábban gyakran vezényelt és más tanítványai elé is példaként állított. Az amerikai zene története minden bizonnyal egészen másként alakult volna, ha George Gershwin (1898–1937) nem hal meg harmincnyolc éves korában agydaganatban. Gershwin Coplandhez hasonlóan orosz-zsidó bevándorló családba született Brooklynban, Coplanddel közel egy időben, de ő nem Párizsban, hanem New Yorkban tanult, és ott kezdte pályáját könnyű, népszerű dalokkal, a Tin Pan Alley zeneműkiadóinak alkalmazásában. Az évek során azonban meghódította a Carnegie Hallt és Hollywoodot, és megírta a mindmáig legtöbbet játszott amerikai operát, a Porgy és Besst. Rendkívüli zenei adottságai örök kíváncsisággal párosultak, mindig kész volt új dolgokat kipróbálni. Zenéje nyolcvan évvel a halála után épp olyan friss, mint amilyen a megírásakor volt. A Chichester Psalms, Bernstein egyik legnagyobb sikerű koncertdarabja az angliai chichesteri katedrális megrendelésére született 1965-ben, amikor Bernstein egy évre szabadságoltatta magát a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatói posztjáról. A fiúszopránt, kórust és zenekart foglalkoztató, háromtételes alkotás héber eredetiben szólaltatja meg a kiválasztott zsoltárokat, élénk (gyakran aszimmetrikus) ritmusokkal és színpompás hangszereléssel érzékeltetve a zsoltárok érzelmi világát, Isten ujjongó dicsőítését, a Jó Pásztor iránt érzett bizodalmat, az ellenség lázadását és legyőzetését, valamint az isteni jóságban talált megnyugvást. A Szent Efrém Kórus fő célja, hogy a bizánci rítusú egyházak zenei kincseit autentikus módon szólaltassa meg; emellett a magyar és a nemzetközi énekkari repertoár kis létszámú együttesen előadható darabjait is műsorára tűzi. Bábel Klára a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja. Repertoárjában közel száz mű szerepel, kortárs magyar szerzők hárfás műveit is játssza. Gesztesi-Tóth László koncerttevékenysége mellett a gödöllői Premontrei Gimnázium és Egyházzenei Szakközépiskola orgonatanára, valamint a budapesti Szentlélek-templom és a Vajdahunyad-vári Jáki-kápolna orgonistája. Schlanger Tamás korábban a Magyar Állami Operaház ütőse volt, együtt dolgozott Steve Reichhel, Eötvös Péterrel, Kurtág Györggyel és Christian Wolff-fal is, jelenleg a Quasars Ensemble tagja.

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

15.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bernstein: I. (Jeremiás) szimfónia Bernstein: Három meditáció a Miséből Óbudai Danubia Zenekar Közreműködik: Várhelyi Éva – ének, Várdai István – cselló Vezényel: Hámori Máté Bernstein három szimfóniája közül az első, a mezzoszoprán szólóra és zenekarra írt Jeremiás hozta meg a zeneszerző-karmester számára az első nagy sikert, amikor 1944. január 28-án a Pittsburghi Szimfonikusok (tanára, Reiner Frigyes zenekara) élén elvezényelhette az ősbemutatót. Ez volt Bernstein első nagyobb szabású műve, amelyet a zsidó hagyomány ihletett. A bibliai próféta i. e. 586-ban szemtanúja volt a jeruzsálemi szentély lerombolásának; a hagyomány szerint tőle származnak a nevéhez fűződő siratóénekek, az Ótestamentumban külön könyvet alkotó Siralmak (bár újabban egyes kutatók kétségbe vonják Jeremiás szerzőségét). Bernstein a szimfónia mindhárom tételében felhasznált hagyományos zsinagógai dallamtípusokat. Az első tétel – Prófécia – a zeneszerző saját szavai szerint a prófétának a népéért való könyörgő szavait érzékelteti. A második tétel – Megszentségtelenítés – a szentélyrombolás tragédiájának állít emléket vad, diabolikus scherzo formájában, míg a harmadik tétel – Lamentáció – az énekes szólista közreműködésével a siralmak megrendítő bibliai költészetével csendíti ki a művet.

A Mise (1971) egyike Bernstein legvitatottabb kompozícióinak. A szerző erős zsidó identitástudatához nem férhet kétség, ugyanakkor a kereszténységgel is közeli kapcsolatban állt, részint a két vallás történelmi kapcsolatai, részint karmesteri gyakorlata révén, hiszen a katolikus liturgia megzenésítései a nyugati zeneirodalom szerves részét alkotják. A katolikus miseszöveggel bensőséges viszonyban álló zeneszerző számára szellemi létszükséglet volt, hogy a liturgikus szavak mélyebb jelentése után kutasson a 20. században átélt tragédiák árnyékában. (Hasonlóan járt el a zsidó kaddis imával is az 1963-ban komponált III. szimfóniájában.) A Misét eredetileg Jacqueline Kennedy rendelte 1966-ban, az akkor még épülő washingtoni Kennedy Center megnyitójára. Mind az építkezés, mind a kompozíciós munka elhúzódott; az ősbemutatóra végül három hónappal a művészeti központ megnyitása után, 1971. szeptember 8-án került sor. A Mise alcíme: Színpadi mű énekesekre, zenészekre és táncosokra. Az ősbemutatón mintegy kétszáz előadó vett részt, köztük rockegyüttes és rezesbanda is. A koncepció lényege erősen leegyszerűsítve így foglalható össze: keményen meg kell küzdenünk azért, hogy a modern kor hányattatásai közepette megőrizhessük a vallás érvényességét, új értelmet adva a liturgia szavainak. Bernstein a hagyományos miseszövegen kívül felhasználta Stephen Schwartz eredeti sorait is. Schwartz, akinek Godspell című, a Máté-evangéliumot aktualizáló musicaljét 1971-ben mutatták be, tökéletes társszerzőnek bizonyult, és átsegítette Bernsteint a kivételes igényeket támasztó alkotás nehézségein. Bernstein 1972-ben a Mise három tételét átdolgozta csellóra és zongorára, később csellóra és zenekarra, Msztyiszlav Rosztopovicsnak ajánlva, Three Meditations from Mass (Három meditáció a Miséből) címen. Az eredeti műben is volt három ilyen című tétel, de ezek közül csak az első kettő azonos a koncerten megszólaló részletekkel, a harmadik a Mise más tételeire vezethető vissza. Az Óbudai Danubia Zenekart Héja Domonkos hozta létre 1993-ban. Az alkalmi társulás tudatos műhelymunka eredményeként vált hivatásos zenekarrá. Repertoárjuk kialakításánál a klasszikus művek mellett a ritkán játszott darabokra és a magyar kortárs zenei kompozíciók megismertetésére is nagy hangsúlyt fektetnek, felkérésükre több mű született. Az együttes művészeti vezetői tisztségét 2013 óta Hámori Máté tölti be. Várhelyi Éva a budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát, s Nicholas McGegan, Hamari Júlia, Helmuth Rilling, Rózsa Vera, Renata Scotto, Polgár László és Larissza Gergijeva kurzusain képezte tovább magát. Várdai István többek közt két rangos világversenyen, a Genfi Zenei Versenyen és a müncheni ARD Versenyen is győzelmet aratott. Jelenleg a világ egyik legkeresettebb csellistája.

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

Balogh Eszter Fotó © Raffay Zsófia

16.00 / Fesztivál Színház

Bernstein: Trouble in Tahiti

Egyfelvonásos opera Kisegyüttesre hangszerelte: Bernard Yannotta Feleség: Balogh Eszter Férj: Najbauer Lóránt Tercett: Bódi Zsófia, Csapó József, Varga Donát Közreműködik: Vámosi-Nagy Zsuzsa – fuvola, Bartek Zsolt – klarinét, Nagy Antal – trombita, Magyar Péter – harsona, Krommer Balázs, Schlanger Tamás – ütőhangszerek, Lengyel Zoltán – zongora, Földváry Balázs – nagybőgő Smink, haj, tetoválás: Löfgren-Gazdag Ágnes Mozgás: Barabás Anita A rendező munkatársa: Veres Borcsi Rendező, zenei vezető: Philipp György (Az opera megtekintése csak 12 éven felülieknek ajánlott.)

Bernstein első Broadway-musicalje, az On the Town után a Trouble in Tahiti (Baj van Tahitin) című egyfelvonásossal egy igazi amerikai opera megalkotására tett kísérletet. A darab egy tipikus amerikai házaspár kapcsolatának válságát mutatja be. Bernstein, aki a mű librettóját is maga írta, friss házas volt a komponálás idején. A bemutatóra a Boston melletti Brandeis Egyetemen került sor 1952-ben. Bernstein egy amerikai villanegyedbe kalauzol minket, ahol egy jól szituált házaspár, Sam és Dinah éli elszürkült, boldogtalan életét. Az opera prológussal kezdődik, melyben egy mosolygós vokáltrió zengi, akár egy görög kórus, a kertvárosi élet dicséretét. 1. jelenet Sam és Dinah reggeli közben, mint rendesen, civakodik, majd Sam, a sikeres üzletember, feleségét magára hagyva munkába megy. 2. jelenet Sam a munkahelyén (láthatatlan) üzletfelekkel tárgyal telefonon. 3. jelenet Dinah a (láthatatlan) pszichológusnál elmeséli, hogy álmában egy paradicsomi kertben járt. Eközben Sam a (láthatatlan) titkárnőjével beszél – megtudjuk, hogy viszonyuk van egymással. 4. jelenet Sam és Dinah véletlenül összetalálkozik az utcán, és újra világossá válik kapcsolatuk üressége. Közjáték A kórus arról énekel, hogy milyen boldog az élet egy amerikai kertvárosban. 5. jelenet Sam lelkes kézilabdázó, és ma a csapatával együtt győzelmi mámorban úszik. 6. jelenet Eközben Dinah otthon egy szentimentális tévéfilmet néz, amelynek Trouble in Tahiti a címe. Először felháborítja a szirupos történet, végül mégis magával ragadja a filmben ábrázolt romantikus boldogság. Férje azonban már úton van hazafelé... 7. jelenet Míg a kórus továbbra is a boldog családi életről énekel, Sam és Dinah ismét csak a filmek fantáziavilágában képes harmóniát találni. Balogh Eszter 2014-ben diplomázott a budapesti Zeneakadémia oratórium- és dalének mesterszakán. Repertoárja főként barokk és klasszikus oratóriumokat tartalmaz. Najbauer Lóránt a Kaliforniai Egyetemen közgazdászként végzett, majd a Yale Egyetemen szerzett zene szakos mesterdiplomát. Bódi Zsófia a budapesti Zeneakadémián és a Brémai Zeneművészeti Egyetemen tanult. Csapó József 1996-ban – Magyarországon eddig egyedül – kontratenorként adott magánénekesi diplomakoncertet. Varga Donát 2007 óta a Magyar Rádió Énekkarának tagja. Philipp György zeneszerzés- és karmesteri tanulmányokat folytatott a budapesti Zeneakadémián.

17.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Joplin: The Ragtime Dance Steve Reich: Clapping Music Cage: Imaginary Landscape No. 2 Elliot Cole: Postludes #6 & #8 Norvo: Knockin’ on Wood Steve Reich: Mallet Quartet Amadinda Ütőegyüttes Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Amadinda Ütőegyüttes Rácz Zoltán, Holló Aurél, Váczi Zoltán, Bojtos Károly

Az Amadinda Ütőegyüttes repertoárján megalakulása óta jelentős helyet foglal el az amerikai zene, így a kortárs zene olyan kiemelkedő alakjai is, mint John Cage vagy Steve Reich. Aligha volt a 20. században zeneszerző, aki annyira radikálisan kérdőjelezte volna meg a nyugati zene hagyományos alapelveit, mint John Cage (1912 – 1992). Pályája kezdetétől fogva törekedett arra, hogy a kompozíciós munkát teljesen új oldalakról közelítse meg. Az ütősegyüttes, amelyben sokszor újonnan feltalált (vagy megtalált) hangszerek is szerepeltek, igen fontos szerepet játszott munkásságában, különösen az 1940-es években, amikor megkezdte sok évtizedes együttműködését modern táncművészekkel, köztük későbbi élettársával, Merce Cunninghammel — hiszen a táncművészethez természetesen kapcsolódtak az ütőhangszerek. Cage összesen öt darabjának adta az Imaginary Landscapes (Képzeletbeli tájképek) címet, ezek közül a második (1942), amelyben olyan hangszerek is szerepelnek, mint fém szemétláda, bádogedény és felerősített tekercshuzal, a modern ütősirodalom klasszikusa lett. A műsorban két mű hangzik el Steve Reichtől (*1936), a zenei minimalizmus kulcsfigurájától. A Clapping Music (Taps-zene), mely 1972-ben keletkezett, klasszikusan letisztult formában mutatja be, hogyan válik szét fokozatosan két, kezdetben együtt haladó szólam, és hogyan találkozik ismét össze a hihetetlen koncentrációt igénylő darab végén. A 2009-es, két marimbára és két vibrafonra írott Mallet Quartet, amelyet a darab egyik megrendelőjeként az Amadinda mutatott be, csengő-bongó hangzásaival, izgalmas ostinatóival és az alapvető azonosságon belüli nagy változatosságával sosem téveszti el hatását.

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

18.00 / Fesztivál Színház

Ahogyan Bernstein számára sem létezett elválasztó fal az úgynevezett komolyzene és a könnyű vagy populáris műfajok között, az Amadinda is ebben a szellemben egyesíti műsorain John Cage avantgárd műveit a jazzel vagy éppen annak előfutárával, a ragtime-mal, amelynek legnagyobb mestere Scott Joplin (1868–1917) volt. Joplin egyik leghíresebb táncdarabja, a The Ragtime Dance 1906-ban keletkezett. Ezúttal az Amadinda Ütőegyüttes saját átiratában halljuk az ellenállhatatlan kis mesterművet. Red Norvo (1908–1999) vibrafonművész a jazz hőskorának sok legendás alakjával, Benny Goodmannel, Charlie Parkerrel, Dizzy Gillespie-vel szerepelt együtt. A Knockin’ on Wood cím szellemes szójáték: szó szerint véve az ütős játékra utal („fán ütögetve”), de kifejezésként annyit jelent, hogy „kopogjuk le...”. A műsor legfrissebb keletű darabjai a még csak harmincas éveiben járó Elliot Cole (*1984) Postludiumai, melyek négy, vonóval húzott vibrafonra íródtak. Alig néhány évvel keletkezésük után ezeket a varázslatos hangulatú műveket a világ legtöbb jelentős ütősegyüttese repertoárja részévé tette. Az Amadinda Ütőegyüttes 1984-ben alakult azzal a kettős céllal, hogy bemutassa az addig Magyarországon előadatlan, ám klasszikussá vált ütőhangszeres repertoárt, valamint megismertesse magyar zeneszerzők ütőhangszeres műveit. Kezdettől fogva arra is törekedtek, hogy új darabok komponálására inspirálják a zeneszerzőket, felkérésüknek a kor legnagyobbjai közül John Cage, Steve Reich és Ligeti György is eleget tett. Művészetüket Kossuth-, Bartók–Pásztory- és Prima-díjjal ismerték el.

Bernstein: Something’s Coming Bernstein: Maria Ives: Down East Ives: The Housatonic at Stockbridge Ives: At the River Ives: Memories Harold Meltzer: Bride of the Island (Reveille, Sugar Loaf, Thistles, Hay) Bernstein: To What You Said Bernstein: Dream with Me Paul Appleby Fotó © Jonathan Tichler

Paul Appleby dalkoncertje Közreműködik: Ernst Munneke – zongora, Kertész György – cselló Paul Appleby ária- és dalestje, amely Charles Ivestól Harold Meltzerig több mint száz évet ível át, jól illusztrálja a repertoár rendkívüli változatosságát. Charles Ives (1874–1954), aki egész életében távol tartotta magát a hivatalos zeneélettől, 1922ben saját költségén adta közre 114 Songs című gyűjteményét, melyben huszonöt év daltermésének legjavát válogatta össze. A koncertünkön elhangzó dalok között találunk példát hamisítatlan amerikai szalonzenére Ives diákéveiből (Memories –„Emlékek”, 1897), a populáris és a modern stílusok egyéni összekapcsolására a zeneszerző érett korszakából (Down East – „Lent Keleten”, 1919), valamint jellegzetesen ives-i, formabontó himnuszfeldolgozásra (At the River –„A folyónál”, 1916). A Housatonic at Stockbridge („A Housatonic folyó Stockbridge-nél”), ez a Robert Underwood Johnson szövegére komponált grandiózus költői látomás zenekari változatban Ives egyik legismertebb művében, a Three Places in New Englandben is elhangzik. Bernstein nagy tisztelője volt Ives művészetének: a New York-i Filharmonikusok élén ő vezényelte Ives II. szimfóniájának ősbemutatóját 1951-ben, a mű keletkezése után mintegy fél évszázaddal.

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

21 MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

A Bernstein utáni generációk dalterméséből Harold Meltzer (*1966) egyik műve hangzik el: Bride of the Island („A sziget menyasszonya”) című, Ted Hughes híres angol költő szövegére komponált dalciklusát Appleby mutatta be 2016-ban; a ciklusból négy dal csendül fel ezen a koncerten. A Bernsteintől elhangzó négy műből kettő, a Something’s Coming („Valami jön”) és a Maria a West Side Story része, a Dream with Me („Álmodj velem”) pedig a Peter Pan musical-változatából való, melyet — J. M. Barrie halhatatlan gyerekregényének színpadi adaptációját – 1950-ben mutattak be. A To What You Said („Arra, amit mondtál”) Walt Whitman verse nyomán, 1977-ben keletkezett, a Songfest (Dal-ünnep) részeként. A tizenkét versből álló dalciklus szövegei szinte a teljes amerikai irodalomtörténetet felölelik a 17. századtól a jelenig. A homoszexualitás témájának nyílt vállalása Whitmannél, csakúgy, mint Bernsteinnél, hangsúlyozottan személyes hangvételt tesz lehetővé. Paul Appleby 2015-ben Mozart A varázsfuvola című operájának Taminójaként debütált a San Franciscó-i Operaházban, egy évvel később pedig már a New York-i Metropolitan Operában alakította egy másik Mozart-mű, a Szöktetés a szerájból Belmontéját. Kortárs zenét is szívesen énekel. Ernst Munneke főiskolai tanulmányai mellett zongorakísérést tanult Rudolf Jansennél, s részt vett Dietrich FischerDieskau mesterkurzusán is. 2009 óta a Holland Nemzeti Opera korrepetitora. Kertész György zeneakadémiai tanulmányai mellett részt vett Starker János mesterkurzusán, s 1986-ban első díjat nyert a Popper Dávid Gordonkaversenyen. 1987-től 1992-ig a Magyar Állami Hangversenyzenekarban játszott, 1992 óta a Budapesti Fesztiválzenekar tagja.

19.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bernstein: Candide – nyitány Gershwin: F-dúr zongoraverseny Pannon Filharmonikusok Közreműködik: Balog József – zongora Vezényel: Gérard Korsten A Candide, avagy az optimizmus című szatíráról, amely névtelenül jelent meg 1759-ben, csak később derült ki, hogy Voltaire, a francia felvilágosodás egyik vezéralakja a szerzője. Az ellenállhatatlanul szellemes, fordulatos regény a nyugati politikai és vallásfilozófia egyik alapkérdését feszegette rendkívül olvasmányos formában: hogyan engedhet meg egy mindenható, mindentudó és jóságos Isten gonoszságot és szenvedést a földön? Gottfried Wilhelm Leibniz, a 18. század egyik legbefolyásosabb filozófusa azt vallotta, hogy a világ minden jelensége egyetlen, mindent átfogó univerzális rendszer része, és ez a rendszer, mely Istentől származik, eleve csak jó lehet. Ezt a filozófiát gúnyolta ki Voltaire a Candide-ban dr. Pangloss alakján keresztül, akinek szent meggyőződése, hogy a világ, amelyben élünk, „a lehetséges világok legjobbika”. A regény hősei, Candide és Kunigunda a legsúlyosabb viszontagságokon keresztül át is szilárdan kitartanak mesterük tanítása mellett. Voltaire

regénye nyomán írta Bernstein 1956-ban egyik legsikeresebb művét, egy musicalt, amely azonban operaként is megállja a helyét. A Candide népszerű nyitánya a darab két legemlékezetesebb dallamára épül: a főhősök szerelmi kettősére (Oh, Happy We!) és Kunigunda ékszeráriájára (Glitter and Be Gay). Gershwin Rhapsody in Blue-jának hangszerelését 1924-ben még Ferde Groféra bízta. Egy évvel később, az F-dúr zongoraversenynél ez már nem volt szükséges, itt a zenekari szólamok is teljes egészükben Gershwintől valók. A komponista eredetileg New York Concertónak akarta nevezni a darabot, egy város zenei portréjának szánva, hasonlóan a néhány évvel későbbi Egy amerikai Párizsban című zenekari műhöz. A „portré” szót itt nem véletlenül használjuk, hiszen Gershwin tehetséges festő is volt, és zeneszerzőként is gyakran képekben gondolkodott. Művéhez az alábbi megjegyzést fűzte: „Az első tétel a »charleston« ritmust alkalmazza. Gyors tempójú és lüktető zene, mely az amerikai élet fiatalos, lelkes jellegét képviseli. A nyitó motívumot az üstdob játssza, a többi ütőhangszer kíséretével; a charleston-motívumot a fagott, a kürt, a klarinétok és a brácsák adják elő. A főtémát a fagott mutatja be. A második tétel költői noktürn, hasonló az amerikai blueshoz, de tisztább formában annál, mint ahogy általában halljuk. A finálé visszatér az első tétel stílusához. Valóságos ritmusorgia, mely hevesen indul és végig megőrzi energiáját.” A Pannon Filharmonikusok Pécs szimfonikus zenekara, vezető karmestere 2011 óta Bogányi Tibor. Az együttes a pécsi Kodály Központ rezidens zenekara, de rendszeresen koncertezik a Müpában, valamint külföldön is. Hangversenyein világhírű vendégművészek lépnek fel Sharon Kamtól Fazil Sayig, Mischa Maiskytól Maxim Vengerovig. Az 1979-ben született Balog József nemzedéke legtehetségesebb zongoristáinak egyike, a világ három kontinensének több mint húsz országában koncertezett már, szólistaként és kamarazenészként egyaránt. Gérard Korsten Dél-Afrikában született, pályafutását hegedűművészként kezdte, és Végh Sándornál is tanult. A cagliari Teatro Lirico zeneigazgatójaként operákat is vezényelt, s dolgozott Svédországban, Pretoriában, Londonban és Ausztriában is.

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

20.00 / Fesztivál Színház

Leonard Bernstein, Duke Ellington, valamint George és Ira Gershwin művei Modern Art Orchestra Zenekarvezető: Fekete-Kovács Kornél Közreműködik: Pocsai Kriszta – ének A fiatal Bernstein valósággal istenítette Gershwint. Az évek során számtalanszor játszotta a Rhapsody in Blue zongoraszólóját, és az Egy amerikai Párizsbant is igen gyakran vezényelte. Amint később visszaemlékezett, tizennyolc éves fiatalemberként egy nyári zenei táborban tanított, amikor a rádió bemondta, hogy Gershwin elhunyt egy kaliforniai kórházban. Lennynek éppen a vasárnapi ebédhez kellett volna zenei aláfestést szolgáltatnia, ehelyett egyetlen darabot adott elő: Gershwin lassú, szomorú II. prelűdjét, majd felállt a zongora mellől, és szó nélkül elhagyta a termet. A nap „fontos fordulópont volt az életemben: talán nincs is drámaibb dolog a világon, mint egy terem, tele elcsöndesedett emberekkel...”

25 MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

A Modern Art Orchestra a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél kezdeményezésére alakult 2005-ben. Az együttes jelentős kortárs zenei repertoárral is rendelkezik – fennállása óta több mint huszonöt órányi olyan új kompozíció született, amelyet kifejezetten a Modern Art Orchestra számára írtak. Ez a minden túlzás nélkül rekordnak mondható adat jól illusztrálja a zenekar kiemelkedő alkotó- és inspiráló tevékenységét. Pocsai Kriszta a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát klasszikus zongora, a Zeneakadémiát pedig jazzének szakon végezte el. Saját kvintettje mellett gyakran lép fel duók tagjaként, valamint zenét is szerez.

John Wilson Fotó © Sim Canetty-Clarke

21.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bernstein: Szimfonikus táncok a West Side Storyból Gershwin: Rhapsody in Blue Budapesti Fesztiválzenekar Közreműködik: Dejan Lazić – zongora Vezényel: John Wilson Az 1957-ben bemutatott West Side Storyban minden megvolt, ami a világszenzációhoz kellett. Arthur Laurents librettója és Stephen Sondheim dalszövegei segítségével Bernsteinnek sikerült úgy adaptálnia Shakespeare Rómeó és Júliáját, hogy az egyszersmind erős és nagyon aktuális társadalmi mondanivalót hordozzon, mint amilyen az etnikai csoportok közötti erőszak New Yorkban. A merészen disszonáns és komplex partitúra, mely mindig lenyűgöz ellenállhatatlan ritmikájával, erőteljesen fejezi ki a szociális mondanivalót, miközben a tiszta szerelmet dicsőíti és a legmagasabb szinten szórakoztat.

A West Side Story felejthetetlen dallamai színpad és énekhangok nélkül is jól érvényesülnek. A zenekari szvit, amelyet a zeneszerző 1961-ben készített Sid Ramin és Irwin Kostal közreműködésével, majdnem annyira népszerű lett, mint maga a musical. A szvit a darab prológusával kezdődik, melyben a két rivális banda, a „Jets” és a „Sharks” pantomimban játssza el ellenségeskedését. A következő két szakasz, a Somewhere there’s a place for us és a Scherzo az álom-, míg a Mambo és a Cha Cha a sporttermi jelenetből való, ahol Tony és Maria, a két szerelmes először találkozik. A Meeting Scene első egymáshoz intézett szavaik kísérőzenéje. A Cool fúgában a Jetek fitogtatják erejüket, míg a Rumble azt a végzetes ös�szetűzést festi le, amelyben mindkét banda vezetője életét veszti. A meghatóan lírai Finálé a Somewhere dallamát idézi vissza, és a szvit megannyi konfliktus után csöndben, szinte megbékélve ér véget. „Amikor a rapszódia befejeződött, néhány másodpercig csend volt, majd az egész terem őrjöngésben tört ki” – olvassuk Charles Schwartz Gershwin-életrajzában. A Rhapsody in Blue 1924. február 12-ei ősbemutatójáról van szó, mely az utolsó műsorszám volt Paul Whiteman jazz-zenekarának Modern zenei kísérlet címmel meghirdetett koncertjén, melyet a New York-i Aeolian Hallban rendeztek meg. A kissé fellengzős megjelölés mögött valójában nem többről volt szó, mint népszerű dallamok zenekari átiratairól. A vállalkozásnak az volt a célja, hogy emelje a jazz presztízsét a konzervatív klasszikus közönség köreiben. Whiteman erre az alkalomra rendelte meg a Rhapsodyt Gershwintől. A nagy „kísérletre” olyan világnagyságokat hívott meg, mint Jascha Heifetz, Fritz Kreisler, Szergej Rachmaninov és Leopold Stokowski, de az este közel járt ahhoz, hogy teljes unalomba fulladjon – egészen addig, amíg a huszonhét éves George Gershwin meg nem jelent a színpadon. „Whiteman megadta a kezdést – írja Schwartz –, és [Ross] Gorman belevágott a klarinétszólóba. Ettől a „jajgató” klarinéthangtól a közönség valósággal elbűvölődött. Ez a váratlan, kirobbanó kezdés teljesen felrázta őket, és ülésükhöz szinte hozzászegezve, minden korábbi unalmukat és idegességüket mintegy varázsütésre elfelejtették. Nem volt kétséges: ritkán akadt példa a koncertéletben olyan műre, amely olyannyira életteljes és ugyanakkor annyira koherens lett volna, mint a Rhapsody. Ennek a darabnak lényeges mondanivalója volt, és azt erőteljesen, közvetlen hangon mondta el, meggyőződéssel és személyesen.” A mű eredeti címe egyszerűen American Rhapsody („Amerikai rapszódia”) volt. Egy másik életrajzírótól, Edward Jablonskitól tudjuk, hogy a végleges címet Gershwin bátyja és szerzőtársa, Ira javasolta. Miután egy kiállítóteremben látott néhány képet James McNeill Whistlertől, Ira arra gondolt: ha lehet egy festmény címe Noktürn

feketében és aranyban, miért ne lehetne egy zenedarabé „Rapszódia kékben”? A műben klasszikus és jazzelemek magától értetődő természetességgel ötvöződnek egységbe: ezt a mesterfogást sokan próbálták utánozni az óceán mindkét oldalán, de csak nagyon keveseknek sikerült. A Rhapsody in Blue rendkívüli sikere nyomán Gershwin, aki a könnyűzene világában már ismert név volt, az úgynevezett komolyzene berkeit is meghódította. A Rhapsody egyúttal egyike lett az első amerikai zeneműveknek, amelyek Európában is nagy népszerűségre tettek szert. Maga Gershwin így fogalmazta meg műve amerikai jellegét: „A Rhapsodyban megpróbáltam kifejezni életmódunkat, modern életünk tempóját a maga rohanó, kaotikus és életteli mivoltában. Nem igyekeztem képeket festeni hangokkal... a Rhapsodyt inkább egyfajta életérzés kifejezésének, mintsem határozott amerikai életjelenetek ábrázolásának szántam.” Fischer Iván saját álmát váltotta valóra, amikor Kocsis Zoltánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. Az együttes filozófiájának magja az átélt, igényes muzsikálás, az új utak keresése. A zenekar munkája a kockázatvállalásról, a kezdeményezésről, az eredeti ötletek megvalósításáról szól. A zenéhez való innovatív hozzáállás, az elhivatottság és a megalkuvás nélküliség eredményeképpen a Budapesti Fesztivázenekar – legfiatalabbként – bekerült a világ tíz legjobb szimfonikus zenekara közé. Kiváló hangversenyeiket, egyedi hangjukat számos elismeréssel jutalmazták. A zenekar két Gramophone-díjat nyert, és Grammy-díjra is jelölték. A világ legjelentősebb hangversenytermeiben elért sikerei mellett fő küldetése, hogy hazai közönségét szolgálja. Dejan Lazić Zágrábban született, s a salzburgi Mozarteumban folytatta zenei tanulmányait. Világszerte kiemelkedő sikereket arat a klasszikus zongorarepertoár jelentős műveinek megszólaltatásával. A brit John Wilson az utóbbi években vezényelte többek közt a Londoni és a Sydney-i Szimfonikus Zenekart, a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarát és az amszterdami Concertgebouw Zenekarát, s rendszeresen áll a BBC Filharmonikusok élén. A műismertetőket írta: Laki Péter

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

INGYENES KONCERTEK

Steve Reich: Music for Pieces of Wood (Endrédi Mihály, Holló Mátyás, Kovács Boldizsár, Simon András, Siptár Bence – ütőhangszerek)

13.30 Az amerikai daloskönyv dimenziói A Jazzical Trio és Szőke Nikoletta koncertje Káel Norbert – zongora, Oláh Péter – bőgő, Lakatos Pecek András – dobok; Szőke Nikoletta – ének Válogatás George Gershwin, Cole Porter és Leonard Bernstein dalaiból

20.00 Gershwin a zongoránál Közreműködik: Várallyay Fülöp, Vojtek Jan – zongora Gershwin: Három prelűd Rhapsody in Blue Részletek a Songbookból négy kézre

Üvegterem

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak sorozata: 16.00 Újvilági dalok Közreműködik: Tatai Nóra, Herczeg Máté – ének, Szabó Ferenc János – zongora Bernstein: Kunigunda áriája a Candide című operából Ives: Three Songs of War Libby Larsen: Songs from Letters 18.00 „I hate music” és ami kimaradt... Közreműködnek: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium ütő tanszakának tanulói Samuel Barber: Sure on This Shining Night (Békefi Edina – ének, Kovács Gergely– zongora) Cage: Dance Music for Elfrid Ide (Berki Áron, Endrédi Mihály, Holló Mátyás, Kovács Boldizsár, Simon András, Siptár Bence – ütőhangszerek) Bernstein: Four Anniversaries, No.1: For Felicia Montealegre (Rippert Péter – zongora) Five Anniversaries, No. 2: For Lukas Foss, No. 4: For Sandy Gellhorn (Kovács Gergely – zongora) Seven Anniversaries, No. 5: In Memoriam Nathalie Koussevitzky (Demeter Áron – zongora), No. 6: For Sergei Koussevitzky (Szőcs Henrik – zongora) Thirteen Anniversaries, No. 1: For Shirley Gabis Rhoads Perle (Gonda Katalin – zongora), No. 4: For Craig Urquhart (Medgyesi Zsolt – zongora), No. 11: For Felicia, On Our 28th Birthday (& Her 52nd) (Balogh Ádám – zongora) I Hate Music (Békefi Edina – ének, Kovács Gergely – zongora)

KIÁLLÍTÁS Előcsarnok

Bernstein válasza „A megválaszolatlan kérdésre” Leonard Bernstein 1972-ben a Harvard Egyetem vendégprofesszoraként felkérést kapott: tartson hatrészes előadást egykori alma matere Charles Eliot Nortonról elnevezett sorozatában. Mai szóval interdiszciplináris módszerével Bernstein a zenét a nyelvvel állította párhuzamba, abból a megfigyelésből kiindulva, hogy különböző korok és stílusok ugyanabból a zenei alapanyagból építkeztek, és a kompozíciók szerkezete, szerveződési módja hasonló elveken nyugszik. Noam Chomsky akkoriban új elmélete, a generatív nyelvészet, azon belül pedig az univerzális grammatika jelentette számára a kiindulási pontot. A kiállítás ezt a — Charles Ives zenekari darabja nyomán A megválaszolatlan kérdés címet viselő — legendás előadássorozatot mutatja be.

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

VETÍTÉSEK Előadóterem

11.30 A rakparton (On the Waterfront) Rendező: Elia Kazan / A főszerepben: Marlon Brando Zene: Leonard Bernstein – zenei Oscar-díj-jelölés (1954) 13.30 Beethoven: IX. szimfónia – A berlini fal leomlásának ünnepe 1989 karácsonyán Közreműködik: June Anderson, Sarah Walker, Klaus König, Jan-Hendrik Rootering – ének, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Staatskapelle Dresden, a New York-i Filharmonikusok, a Londoni Szimfonikusok, az Orchestre de Paris és a Kirov Színház Zenekarának tagjai Vezényel: Leonard Bernstein 16.00 Pillanatkép Juhász Előd interjúja Leonard Bernsteinnel 1988-ban, Rómában, a művész hetvenedik születésnapja alkalmából 18.00 Bernstein: III. (Kaddis) szimfónia Közreműködik: Barbara Hendricks – ének, Michael Wager – próza, Európai Ifjúsági Zenekar, Nyíregyházi Gyermekkórus, Bécsi Jeunesse Kórus Vezényel: Leonard Bernstein (Budapest Sportcsarnok, 1985) 20.00 Hangverseny fiataloknak – Humor a zenében Leonard Bernstein előadása

Summary Anyone who had seen Leonard Bernstein conduct even once, or heard only a single one of his legendary TV broadcasts, will forever remain under the spell of one of the greatest musicians in recent times. Bernstein was equally at home in the world of Broadway musicals and classical opera; American jazz was second nature to him just like Beethoven or his great idol Mahler. As a composer, he brought these different worlds together, always striving to create works that aspired to the highest musical standards while being perfectly accessible and characteristically American. Our marathon honors the master on the 100th anniversary of his birth by presenting a day-long program of his own music, as well as other Americans associated with him in one way or another. Bernstein was born in Lawrence, Massachusetts on August 25, 1918 to Jewish immigrants from Ukraine. He graduated from Harvard University and subsequently studied conducting with Fritz Reiner at the Curtis Institute in Philadelphia. His career as a conductor got off to a spectacular start when, in November 1943, he substituted for an ailing Bruno Walter at the New York Philharmonic—an ensemble whose music director he eventually became. Following his tenure at the Philharmonic (1958–1969), he pursued an intense guest-conducting schedule that took him all over the world. He developed particularly intense relationships with the Vienna Philharmonic, the Israel Philharmonic and the Orchestre de Paris. In 1989, he conducted a historic performance of Beethoven’s Ninth Symphony in Berlin, in celebration of the fall of the wall, where he famously replaced Schiller’s Freude (“joy”) with the word Freiheit (“freedom”). The Bernstein selections on our marathon will offer a representative crosssection of his oeuvre, covering some of his greatest works from the musical stage (Candide, West Side Story), such concert compositions as the Serenade after Plato’s Symposium and Chichester Psalms as well as the unclassifiable Mass. Common to many of these works is the classical inspiration—Voltaire and Shakespeare for the two great musicals, ancient Greece, the Psalms and church liturgy. Bernstein cherished the classical legacy in all its forms and always sought to reconcile it with a twentieth-century American sensibility and to reinterpret it in the light of our modern-day experiences, in particular the wars and conflicts with which we have been cursed in recent times. This is one deeper meaning behind his synthesis of jazz and “learned” classical style.

SUMMARY

In addition to Bernstein, we shall also hear a number of other American works in the course of our marathon. They may be very different from one another in style, yet, surprisingly, none of them would have been rejected by Bernstein. “Lenny” was able to acknowledge and appreciate both the intense Romanticism of Barber’s Adagio for Strings (1938) and the radical modernity of Cage’s Imaginary Landscape (1942). Of course, he had a very special love for the two very different Brooklynites Gershwin and Copland, whose background was very similar to his own. And he championed Charles Ives at a time when Ives was largely ignored by mainstream musical circles in America. Bernstein, in turn, influenced generations of younger American composers. The living composer Elliot Cole will illustrate how Bernstein lives on in the works and hearts of those who came after him.

Budapesti Fesztiválzenekar Zeneigazgató: Fischer Iván Ügyvezető igazgató: Stefan Englert Ügyvezetőigazgató-helyettes: Erdődy Orsolya Az ügyvezető igazgató személyi asszisztense: Kóczán Zsófia Operatív menedzser: Magyarszéky Dóra Operatív munkatárs, közösségiprogram-koordinátor: Szani Szolongo Ifjúságiprogram-koordinátor: Juszt Anita Turnémenedzser: Pócs Bence / Turnéasszisztens: Wolf Ivett Technikai vezető: Zentai Róbert / Technikai munkatárs: Kathi Sándor, Siba István Zenekari titkár: Kelemen Éva Marketingigazgató: Kolesár Krisztián / Marketingmenedzser: Tihanyi Kinga PR-menedzser: Tossenberger Adél Közönségkapcsolatok: Molnár Adél, Máthé Kiss Simona Főkönyvelő: Maglódi Györgyné / Könyvelés: Szalai Lászlóné Titkársági asszisztens: Aranyosné Boros Angyalka Tanácsadók: Művészeti tervezési tanácsadó: Jennifer Spencer Art director: Andreas Schimert A zeneigazgató személyi titkára: Juliane Stansch PR, kommunikáció: Váradi Júlia Támogatói Klub: Deák Zsuzsanna

Budapesti Fesztivázenekar Alapítvány

Elnök: Simor András Kurátorok: Boros István, Heal Edina, Marschall Miklós, Konstantin Schimert, Strohmayer János, Szecskay András, Sylvia Toth, Varga Zoltán, Hubertus von Wulffen, Zwack Izabella A felügyelő bizottság tagjai: László Csaba (elnök), Jalsovszky Pál, Juvancz Beáta, Terták Ádám A Budapesti Fesztiválzenekar Egyesület elnöke: Bánffy Eszter

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

A BFZ Támogatói Klubjának tagjai

a 2017/18-as évadban

A karmester köre – Arany fokozat Walter Katalin és Cornelius A karmester köre – Ezüst fokozat John és Caroline Flüh; Isolde Schröder; Simor András; Sylvia Toth; Jutta von Falkenhausen; Hubertus von Wulffen A karmester köre – Bronz fokozat Stephen és Radka Benko; Bojár Gábor és Zanker Zsuzsanna dr.; Élő Nóra; Bernhard Hulla Arany mecénásaink Bottka Erzsébet dr. és Feldmájer Péter dr. ‫;אליעזר יצחק בן אברהמ‬ Juhász Zoltán hangszerészmester; Nicholas Kabcenell és Gudor Orsolya; Meinczinger-Krug Zsuzsanna és Armin Krug; Mosonyi György és Mosonyi Ágnes; Szecskay Ügyvédi Iroda; Szelényi Iván; Varga Júlia; Zsámboki Gabriella dr. Ezüst mecénásaink Bíró Ágnes; Bognár Péter – Vaya Travel Kft.; Richard Brasher; Csík Gabriella dr. és Hudecz Ferenc dr.; John Farago és Jeanne Martin; Jalsovszky Ügyvédi Iroda; Kertész Gabriella dr., közjegyző; Kohlrusz Milán és Szabó Dária; Marschall Miklós dr.; Mártonfi Attila; Mécs Endre és Andrea; Mészáros János; Nyitrai István; Richard és Michelle Pelly; Reichardt Ibolya és Lengyel Péter; Rényi Andrea és Straub Elek; Rosta Ildikó dr. és Ferjentsik Miklós dr.; SBGK Ügyvédi Iroda; Szamosi Katalin dr.; Steiner László és Zsuzsa; Thompson, David és Petra; Varga Ildikó dr. és Nagy Péter dr.; Vámos György dr.; Vihar Judit dr. Bronz mecénásaink Arriba Taqueria; Bakró-Nagy Marianne; Balázs Árpád és Dénes Andrea; Berger Györgyné; Loreta Bernabei-Reynolds; Boros István; Bőcs Ferenc és Sárdy Ágnes; Bródy Péter dr. és Ildikó; Cseszkó Magda; Csépe Valéria dr. és Molnár Imre; Dornbach Alajos dr. és Zachár Zsófia; Egervári Gábor dr. és Mezei Ilona; Nancy és Stephen Fuzesi; Göncz Kinga és Benedek László; GyarmatI György dr.

és Kuti Katalin; György Pál dr. és Simon Ágnes; Győri Zsuzsanna dr. és Garai Ferenc; Hanák Gábor és Tatai Ágnes; Havass Miklós; Orváth Ágnes dr.; Huebner Charles és Suzanne; Jankovich József Béla; Kalmár György; Kelemenné dr. Visky Katalin; Király Júlia; David Kirkby; Ruth Kirkby; Komáromy Péter és Pollák Katalin dr.; Kökény Mihály dr. és Stiller Mária; Lantos István dr. és Misius Magdolna; Markovich György dr. és Sátai Anikó dr.; Mester Éva és Hancz László; Molnár Gábor dr.; Németvölgyi Ágnes; Pre-Tax Kft.; Professional Orvosi Kft.; Sólyom Éva dr.; Somfai Éva dr. – Somfai és Társai Iparjogi Kft.; Surányi Sándor és Sándorné; Szántó Csaba és Szántó-Kapornay Emőke; Szauer Péter; Székely Zoltán és Leposa Csilla; Geoffrey Thomas; Tóth Gábor és felesége; Török Zoltán; Varsányi Pál és Katalin; Zoltán István és Ágnes Arany pártoló tagjaink Anonim támogató; Bálint Andrásné dr.; Bánáti Mária; Baráth Barna és Szemerédy Viktória dr.; Bársony Farkas dr.; Beghetto Oreste Paolóné ; Bittner Péter; Burger Balogh Ingeborg és Balogh Tibor; Csillag György dr. és Keszthelyi Alexandra dr.; Drexler Miklós és Lengyel Gabriella; Eisler Péter dr.; Fekete István és Horváth Jánosné dr.; Gálné Győrfi Gabriella Anna és Gál György; Gyergyák György és Haiman Ágnes; Karl Philip Hall; Hargitai Tibor és Ilona; Holéci József; Kertész Viktor és Terézia; Király Éva; Kocsány János; Kozula Zsuzsa és Mészáros Balázs; Richard És Julia Lock; Madar Gyula és Batta Mária; Matskási István dr.; Nagy Károly dr.; Nyárádiné dr. Szabady Judit; Pálfia Judit dr.; Pallag Tibor és Karner Anikó; Palotai János és Soltész Anikó dr.; Sáfár László dr.; Salgó Judit; Sápi Hedvig; Sápi Lajosné; Seres Béla; Soltész + Soltész Kft.; Somogyi Éva és Horváth László; Szabó Gábor dr.; Szabóné dr. Szomor Erika; SzegvárI Mária dr.; Szever Zsuzsanna dr. és Dalos Mihály; Szilágyi Béláné; Szilágyi Éva és Horváth Péter; Tanos Zsuzsa; Varga Péter Ezüst pártoló tagjaink Albáné Feldmájer Lívia dr. és Alba Mesulam; Alföldi István; Ambrus Ágnes dr.; Anonim támogató; Apáthy István; B. Nagy András; Bacher Gusztáv; Barczikay László; Barkóczi Jolán; Barta Andrásné; Barta Éva; Barta Pál; Bende Zoltán; Benedek Andor; Benedek János és Molnár Magdolna; Bérczi Gábor; Berecz József; Bereczki Éva; Berényi Gábor és Pető Katalin dr.; Bertalan Éva dr.; Böszörményi Katalin dr.; Csanádi Judit és Gyabronka József; Csernay László dr.; Dögei Anna; Farkas Zoltán; Feldmájer Lea és Kocsis Tamás; Feuer István; Feuer Mária; Fogarasi Norbert;

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

Futó Judit; Füredi Gábor; Gabriel Szilvia dr. és Kalmár Lajos dr.; Gadzsokova Kraszimira; Galambos Éva dr.; Gálosi György és Júlianna; Garai Péterné; Garics Zoltánné; Géta Center Kft.; Gordon Pál; Gosztákné Plank Mária és Madaras Olga; Görgényi Judit és Dénes Miklós; Greiner Ákos; Gyulai András; Hámori Ferenc és Ács Éva; Hegyes Erzsébet dr. és Szolnoki Gábor; Hollay György; Hornung Hajnalka és János; Horváth Anna; Horváth László; Horváthné Szakonyi Mirella; Ihász Márta és Spollár József; Jáger Gyula; Jáger Zsuzsanna; Kabódi Erzsébet; Kabódi Ferenc; Kabódi Mátyás; Kádi Anna és Sziráczky Zoltán; Keviczky László; Kiss Attila; Kiss Erzsébet; Klauber András dr. és Szigeti Éva dr.; Komlósi Júlia és Zsolt; Kőszegi László; Krausz András; Lastofka Péter és Patkós Katalin; László János dr. és Péley Bernadette; Lázár József és Belényi Zsuzsanna; Lövenberg Gábor és Radó Júlianna dr.; Madách Zsuzsánna; Makai Katalin dr. és Ungár János; Malatinszky István; Márton János; Mitsányi Zoltán és Juvancz Beáta; Müller György és Bárd Anna; Nagy István; Nagy Mária Éva; Németh György; Ottó Mária; Paksy László dr.; Pappné Radics Edit dr.; Patyánik Mihály dr; .Pártos Oszkár dr.; Pelle Gáborné; Petrucz György; Révai Péter dr. és Maya; Rimanóczy Zoltán és Csala Éva; Rónai Márton és Bereczki Éva; Rónai Tiborné; Schagrin Tamás; Sitkei Éva dr.; Sívó Róbert; Spohn Ferenc; Szabó Klári; Szegedi András; Szőnyi Péterné dr.; Szűcs András; Tárnok Gyöngyi; Tokaji Nagy Erzsébet; Torma Kálmán és Halász Anna; Tóth Katalin; Tóth Mihály és felesége; Valis Éva Márta; Varga Péter; Váradi János; Váradi Mónika dr. és Varjú Gabriella; Varsányi Gyula; Végh Józsefné; Vígh János; Vörös Imre; Rolf Wessel Bronz pártoló tagjaink Abonyi Iván dr. és felesége; Ábrahám Zoltán és Ábrahámné Hovancsák Éva; Alföldy Zoltán és Szász Erika; Almási József dr.; Almási Józsefné; Árvay Jánosné; Balázs Gabriella; Balázsné Szücs Judit; Balogh Edit; Banász Andrásné; Bánki Ervinné; Baranyi Éva dr.; Barkóczi Jolán; Barsi Gusztáv dr.; Benedek Zsolt; Benkő Judit dr.; Béres Károlyné; Biksz Péter; Birman Erzsébet és Tóti Magda; Boda Zsuzsanna és Kohut Tibor; Bodor Aranka és Liliom Károly; Bodor József; Bogdán Istvánné; Bogdány Éva; Bognár Béla dr.; Borissza József és felesége; Boryné Laczkó Ágnes; Bölöni Eszter és Felsmann Balázs; Bumberák József dr.; Búzás Józsefné; Buzás Viktória; Csillag Beáta; Csurgó Ottóné dr.; Dalmy Dénes; Danziger György dr.; Deák János; Dorogi Gabriella; Dósai Tamara; Duba Andrea; Duba Jenő dr.; Egri István; Erdős Gáborné; Fadgyas Ildikó dr. és Magyar Iván dr.; Fahidi Éva és Andrási Andor; Fáberné Fejes Katalin; Fábián András;

Faragóné Ható Katalin; Farkas Gábor; Fazekas László; Fehéregyházi Zsuzsa; Feldmájer Ágnes és Sándor; Feldmájer Benjámin ‫ ;ןימינב רימדלפ‬Feldmájer Györgyi és Benedek Zsolt; Feldmájer Máté és Bán Petra; Félegyházi Pál; Félix László; Földényi Éva és Korda Péter; Francsicsné Czinege Erzsébet dr.; Frank Péter; Furmann Gergely; Fülöp László dr.; Gál Mátyásné; Gál Nóra dr.; Galambos Imréné; Gallasz József és Edit; Gecse Jolán; Gecsey Dezsőné; Genti György dr.; Gerő Judit és Reich Tamás; Gidáli Júlia dr.; Glatt Gábor; Görög Tamásné; Gurubi Imre és Jónás Katalin; Guti Péter; Gyulai József; Hajdu András dr.; Halász Gábor; Halász Péterné; Halbrohr Pál; Halmos Judit és Magyar Mihály; Hámori Rudolf dr.; Harkányi Mária; Havas Ágnes; Havas István dr.; Havas Katalin és Élő Sándor dr.; Hegedűs Andrásné; Hetényi Ágnes és Bender Györgyné dr.; Hollós Sándor dr. és Marosi Judit dr.; Horváth István dr.; Horváth Sándor; Horváth Vilmos és Kőszegi Anna; Horváth-Lindberg Judit; Hőnig Gábor; Jáki János és Jáki Marika; Jakob Károly; Jankó Katalin és Béla; Jeney Sarolta; Jórend Judit dr. és Herczeg Ferenc; Kappelné Haraszty Noémi és Kozmer Margit; Kardos István; Kádár Lászlóné; Kádár Zsuzsanna dr.; Káldor Mária; Kalivoda Imre; Kálmán Istvánné dr.; Kárpáti András és Fehér Márta; Kelemen Antal; Kerékgyártó Kálmán; Kerényi Gyula; Kertész Zsuzsanna; Keve Károly és Urbán István; Kirsch Bertalanné; Kiss Andrea; Kiss Mariann dr. és Szamarasz Theodorakisz dr.; Kiss Róbert Gábor; Klinga Ágnes; Kocsis György és Hídvégi Gizella; Komlósné Hlatky Katalin; Kónya Katalin dr.; Korda János; Korodi Mihály és Magyar Zsuzsanna; Kósa Jánosné; Kovács Katalin; Kovács Zsuzsanna dr.; Kriston József dr.; Kutas Magdolna; Láner Judit; Láng Béla; Lantos Bálint dr.; Lantos Gáborné dr.; Lantos Zsolt dr.; László Júlia; Lehel Erzsébet Katalin; Lellei György dr.; Lendvayné dr. Győrik Gabriella; Levente Péter és Döbrentey Ildikó; Liptay-Wagner Sándo; Lovas Jánosné dr.; Maár Judit dr. és Krokovay Zsolt dr.; Major György; Máté András; Matos Lászlóné dr.; Meitner Tamás; Meleghegyi Józsefné; Merényi Gábor; Mészáros Sándorné; Mituszova Ludmilla dr.; Mohácsi Endréné; Molnár Gáborné; Monoki Klára; Mosonyi Anna Mária dr.; Nagy Ákos és Papp Izabella; Nagy Anna; Nagy Boldizsár; Nagy Ervinné dr.; Nagy Gábor; Nagy Gyuláné; Nagy Károly; Nagy Margit és Lantos György; Nagy László; Nagy Pál; Németh Zsófia; Németujvári Lászlóné; Pál József és Székely Anna; Pálné Kutasi Éva és Banász Andrásné; Palotai Valéria; Pankotai Csaba; Pankotainé Lux Margit; Pap Ágnes; Papp Adrienn dr. és Hámori Rudolf dr.; Papp Szabolcs; Pável Iván dr. és Pável Ivánné; Pernesz Péterné; Piller Tibor; Pongó Judit; Potzmann János; Prágai Éva; Rácz Zsuzsanna; Radnóti István dr.; Radó Andrásné; Radó János dr.; Rimanóczy Kálmán és Szomor Márta; Rózsa Gyula;

MARATON 2018: BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

Rudas Jánosné; Ruttkai Ágnes; Sáfár Judit és Kocsis Sándor; Sárdi Gyula; Sáska Géza; Segesváry Gábor és felesége; Sikóné dr. Horváth Ágnes; Soltész András; Süveges Márta dr.; Szabó Daniella; Szabó László; Szabó Márta; Szabó Piroska dr. és Oláh Ruben dr.; Szabóné Farkas Anikó és Vértesné Bachler Ottilia; Székely József dr.; Szemenyei Klára dr.; Szent-Martoni Mária; Szepesi András; Sziráki Edit; Szőke András és Helga; Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség; Thuróczy Györgyné dr.; Török Ilona; Törő Andrásné dr.; Ujvári Tibor és Erika; Ungár Péter; Vágó Júlia dr.; Vajda János dr. és Radnai Mónika; Vajda Julianna dr.; Varga Pál; Varga Veronika; Várnai Györgyi dr.; Várnai Magdolna és Kajtár István dr.; Vass Gabriella; Végh Anna; Vidák Jánosné; Vince Ferencné; Volenszky Paula; Wéber László és Arányi Zsuzsanna dr.; Zahorán Pál és Komáromi Éva; Zeidler Gerdné; Zelczerné Déri Erzsébet; Zlatniczky Tamás dr.; Zoltai Józsefné dr.

Korngold R. Strauss február 12-13-14. Budapesti Fesztiválzenekar vezényel: Marek Janowski jegyek: www.bfz.hu

Emberi Erőforrások Minisztériuma

RÉGIZENE FESZTIVÁL

FELFEDEZÉSEK

Musica Ricercata: Úrhatnám polgárok – La Lumière comique

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Közreműködik: Kocsis Krisztián, Balogh Ádám – zongora Koncertmester: Tfirst Péter

Francia irodalom a barokk zenében

2018. február 11.

Közreműködők: Rodica Vica – szoprán Vezényel: Gabriel Bebeșelea

Budapesti Fesztiválzenekar

Daniel Roth orgonakoncertje

Közreműködik: Arabella Steinbacher – hegedű Vezényel: Marek Janowski Korngold, R. Strauss

2018. március 20.

Budapesti Fesztiválzenekar

Vezényel: Jukka-Pekka Saraste Bruckner: VIII. (c-moll) szimfónia

Verdi: Falstaff

Közreműködik: Nicola Alaimo, Tassis Christoyannis, Eva Mei, Sylvia Schwartz Vezényel: Fischer Iván Társrendezők: Fischer Iván, Marco Gandini A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénye.

2018. március 4., 6., 7. Nicola Alaimo

2018. április 28., 29., 30.

előzetes,

AJÁNLÓ

Müpa élmény gombnyomásra

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu

Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2018. január 26. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!