BFZ koncertfüzet - Mozart, Weber, Bottesini, Mendelssohn by Budapesti Fesztiválzenekar

OKTÓBER 27-28. 2018

MOZART WEBER BOTTESINI MENDELSSOHN PILZ SZITKA FEJÉRVÁRI

MŰSOR OKTÓBER 27–28. OLASZ KULTÚRINTÉZET MOZART

B-dúr divertimento, K. 137 (12’) (I. Andante, II. Allegro di molto, III. Allegro assai)

WEBER

B-dúr klarinétötös, Op. 34 (26’) (I. Allegro, II. Fantasia, III. Menuetto, capriccio presto, IV. Rondo, allegro giocoso)

..... szünet

BOTTESINI

2. (h-moll) nagybőgőverseny (16’) (I. Allegro, II. Andante, III. Allegro)

MENDELSSOHN

7. (d-moll) vonósszimfónia (21’) (I. Allegro, II. Andante amorevole, III. Menuetto – Trio, IV. Allegro molto)

Szitka Rudolf klarinét Fejérvári Zsolt nagybőgő Koncertmester: Pilz János

WOLFGANG AMADEUS MORZART

A MŰVEKRŐL WOLFGANG AMADEUS MOZART B-DÚR DIVERTIMENTO, K. 137 1771 decembere és 1772 októbere – Leopold és Wolfgang Amadeus

Mozart második és harmadik itáliai utazása között – apa és fia közel egy évig tartózkodtak otthon. Az ebben az időszakban keletkezett kompozíciók „feladata” az itáliai tapasztalatok feldolgozása, a harmadik útra való előkészület, illetve a salzburgi zenei élet speciális igényeinek kielégítése volt. Mozart három kvartettdivertimentójában (K. 136, 137, 138) a gáláns stílus Itáliában elsajátított hangütéseire, a szintén olasz hatásokról árulkodó kvartettírásmódra ismerhetünk rá, ugyanakkor ezek a darabok tökéletesen alkalmasak lehettek arra is, hogy vonószenekari előadásban jeles alkalmak (születésnap, névnap, iskolai ünnepségek stb.) fényét emeljék. Salzburgban rendkívüli népszerűségnek örvendtek azok a nemritkán szabadtéri előadásban felcsendülő kompozíciók, amelyeket sokféle névvel – divertimento, serenade, Finalmusik, notturno, cassation – illettek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a divertimento elnevezéssel gyakran találkozhatunk szóló- és kamaradarabok címeiben is, Joseph Haydn első vonósnégyesei például divertimenti gyűjtőcím alatt jelentek meg. Mozart 1772-es divertimentóival kapcsolatban is felmerül a kérdés, hogy egyáltalán divertimentónak lehet-e nevezni egy pusztán három tételből álló, tánctételeket (menüetteket!) nélkülöző kompozíciót, illetve hogy vonósnégyesre vagy vonószenekarra készültek-e. A négysoros lejegyzés alapján mindkét előadási mód lehetséges, Mozart a csellószólam élére nagyvonalúan csak annyit írt, hogy basso vagy bassi, ami más szerző esetében elegendő bizonyíték volna a zenekari előadás mellett. Leopold Mozart viszont a frissen befejezett divertimentókat egy lipcsei kiadónak vonósnégyesként ajánlotta fel megjelentetésre.

A MŰVEKRŐL Néhányan feltételezik, hogy ha ezeket a munkáit Mozart már a harmadik itáliai útra készülve írta, akkor nagy valószínűséggel ott kvartettként adták volna elő őket. Mások viszont úgy gondolják, a háromtételes darabok olyan közeli rokonságban állnak az olasz sinfoniával, hogy fúvósok közreműködésével akár zenekari darabként (például egy opera előtt nyitányként) is megállták volna a helyüket. Érdekes, hogy német nyelvterületen a három darabot „Salzburgi szimfóniák” néven emlegették, az elnevezéssel több lemezfelvételen a mai napig találkozhatunk. A B-dúr divertimento sajátos tételrendje révén eltér a sorozat másik két tagjától. Andante feliratú, mérsékelten lassú nyitótétele komplexitása, harmóniai és tematikus gazdagsága révén a zeneszerző ebben az időszakában írt legjelentősebb lassú tételeinek sorába illeszkedik. Fő zenei gondolata retorikus, már-már patetikus kérdés-felelet formulát jelenít meg, a téma teljes formája finom aszimmetriát hordoz, és valahogy az egész tételt a fény és az árnyék, a forte és a piano váltakozása teszi elegánsan titokzatossá. A pezsdítő hatású második tétel a formai ökonómia, a gondolatok célirányos vezetésének mesteri példája; a táncos lejtésű (3/8-os) zárótétel pedig mintha egy vidáman mulatozó társaság dobbantásaiból nyerte volna az inspirációt. Hiányzik-e bárkinek egy menüett ott, ahol egyébként ilyen felszabadultan ropják?

A MŰVEKRŐL CARL MARIA VON WEBER B-DÚR KLARINÉTÖTÖS, OP. 34 A klarinét, illetve a klarinétra írt művek történetének kitüntetett időszakai olyan muzsikusbarátságokhoz kapcsolódtak, mint amilyen Mozart és Anton Stadler vagy száz évvel később Brahms és Richard Mühlfeld között szövődött. Stadler és Mühlfeld nemcsak a hangszer fenomenális virtuóza volt, hanem rendkívüli inspiráló erővel bíró művészegyéniség is. E két nagyszerű klarinétos „társaságába” tartozik az a Heinrich Joseph Baermann (1784–1847) is, akinek Weber számos olyan klarinétdarabot írt – versenyműveket, illetve kamarakompozíciókat –, amelyek máig a hangszer törzsrepertoárjához tartoznak. Baermann közel három évtizeden át (1807–1834) volt a müncheni udvar klarinétosa, Weber mellett közeli, kollegiális kapcsolatban állt Meyerbeerrel és Mendelssohnnal, illetve olyan, ma már kevésbé ismert, de a maguk idejében igen jelentékeny (a klarinét repertoárjának gazdagodása szempontjából is fontos) komponistákkal, mint Franz Danzi vagy Peter von Lindpainter. Weber 1811 szeptemberében jegyezte fel naplójában, hogy egy kvintetten kezdett el dolgozni Baermann számára. Egy menüett-tételhez és a nyitótételhez jegyzett fel ötleteket. Utóbbival 1813 áprilisában, Baermann születésnapjára időzítve készült el. Valamikor 1815 nyarán Baermann megmutatta új, tízbillentyűs hangszerét, amely egészen újfajta játéklehetőségeket biztosított, s ezeket Weber fel is használta a virtuóz zárótételhez, amelyet augusztusban befejezett. De nemcsak a fináléban, hanem a mű korábbi helyein is számos példát találunk arra, hogy hangszer és hangszerjáték miként inspirált újszerű zenei megoldásokat. A klarinét legelső, fokozatosan erősödve megszólaló, hosszú, magas hangja már-már operai illúziót kelt. Nevezetes pillanatnak számít a második tétel két és fél oktávot átfogó

A MŰVEKRŐL kromatikus skálája is, amelyet először forte, majd visszhangként megismételve pianissimo kell megszólaltatni. Ilyesfajta hangszeres effektusokra bő két évtizeddel korábban Mozart még nem gondolhatott. Általában is elmondható, hogy Weber tökéletesen képes volt függetleníteni magát Mozart modellértékű klarinétkvintettjétől, a két darab között – az összehasonlításokra mindig kész esztéták legnagyobb bánatára – lényegi áthallást nem lehet felfedezni. Míg Mozart a hangszer éneklő jellegéből, addig Weber az érzéki effektusok gazdag tárházából inspirálódott, ha tetszik, a két mű tökéletesen reprezentálja a klasszika és a romantika szemléletmódbeli különbségét.

GIOVANNI BOTTESINI 2. (H-MOLL) NAGYBŐGŐVERSENY

Giovanni Bottesini (1821–1889) kora egyik legsokoldalúbb zenésze, aki komponált, vezényelt, tanított, fantasztikus hangszeres adottságaival pedig elvarázsolta a publikumot. Ritka képességei okán méltán vívta ki a „nagybőgő Paganinije” nevet. Családjában több muzsikus is volt, ő maga ügyesen hegedült, énekelt, szülővárosa (a lombardiai Crema) színházi zenekarában üstdobon játszott. Amikor apja 1835-ben beíratta a milánói konzervatóriumba, csak fagott- és nagybőgőszakra hirdettek ösztöndíjas helyet, így esett, hogy Bottesini a nagybőgőt választotta. A felvételi vizsga előtt vett néhány leckét, ami elegendőnek is bizonyult. 1839-ben – három évvel korábban, mint rendesen – saját művekkel diplomázott le, egy szimfóniát és egy nagybőgőre írt fantáziát mutatott be. Ebben az évben kalandos körülmények között jutott hozzá ahhoz a hangszerhez (Carlo Giuseppe Testore milánói műhelyének remek nagybőgőjéhez), amelyhez a következő öt évtizedben hűséges is maradt.

CARL MARIA VON WEBER

GIOVANNI BOT TESINI

A MŰVEKRŐL Az 1840-es évek első felében – Liszt Ferenc európai hangversenykörútjaival egy időben – Bottesini itáliai városokban lépett fel, operazenekarokban játszott, de anyagi helyzete messze nem volt ideális. 1846-ban Kubába utazott, és a Havannai Olasz Opera társulatához csatlakozott. Itt nemcsak zenekari nagybőgősként, hanem előadások karmestereként is dolgozott, az előadások szüneteiben pedig gyakran adott kompozícióiból önálló koncertet. Megfordult az Egyesült Államokban, és Havannában mutatta be első, Colón en Cuba (Kolumbusz Kubában) című egyfelvonásos operáját. 1849-ben rövid ideig Angliában és Franciaországban koncertezett, majd újra a havannai társulathoz szerződött. A következő években az óceán két partja között ingázott, nagybőgősként és karmesterként is sikert sikerre halmozott. 1866-ban Pesten is fellépett, de a hazai kritika kissé értetlenkedve fogadta produkcióját. Dirigensi pályája bővelkedett kimagasló pillanatokban, ám ha egyet kellene kiemelni, az egészen biztosan az Aida egyiptomi bemutatója volna (1871). Bár Verdi eleinte gyanakvással közeledett a karmesterhez, az áldozatos és hozzáértő munkát látva nagyon megkedvelte Bottesinit, s amikor kollégája Pármában, a városi konzervatórium igazgatójaként elhunyt, részvéttáviratot küldött: „A kiváló művész elvesztése súlyos csapás a művészetre nézve, engem pedig a legmélyebb fájdalommal tölt el.” Termékeny zeneszerző volt, tizenhárom operát, sok kamaraművet, dalokat, kórusokat, nagyzenekari darabokat írt, és természetesen egy sor változatos műfajú nagybőgőművet. Az utóbbiakat – nehézségük miatt – Bottesini halála után szinte nem is játszották, azokat valósággal újra fel kellett fedezni. Két nagybőgőversenye közül a h-moll koncert lett a népszerűbb. Bár a műnek négy szerzői kézirata is fennmaradt, a keletkezés pontos dátuma nem ismert. Első nyilvános előadására 1857 márciusában Párizsban került sor, de elképzelhető, hogy ekkor a ma

A MŰVEKRŐL ismert műből csak az első tétel hangzott el (Concertino per contrabasso e orchestra). A kéziratok tanúsága szerint Bottesini eredetileg egyetlen tételben gondolkodott, amelynek strettaszerű befejezése olyan hatásos és fergeteges, hogy a közönség sokszor nem tud ellenállni, és tapsban tör ki. A h-moll nagybőgőversenyben a virtuozitás, a romantikus olasz opera dallamossága és a közép-európai klasszikus formakultúra nagyszerű szintézist alkot. És hogy Bottesini mit tartott korszerű concertostílusnak, arról sokat elmond, hogy Mendelssohn nevezetes e-moll hegedűversenyének első tétele nyomán kialakított egy olyan nagybőgőversenyt (Grande Allegro di Concerto alla Mendelssohn), melyben a lehető legpontosabban követte a modellnek választott darab formai felépítését. A szólóhangszer és a zenekar interakciója a h-moll nagybőgőversenyben is folyamatos párbeszédhez hasonló, de úgy is fogalmazhatunk, hogy mindhárom tétel egy-egy dinamikusan kibomló ária, amely semmilyen formasablonba nem illeszthető bele. Egy igazán kiforrott előadásban nem is az tűnik fel, hogy a nagybőgőszólam milyen kihívást jelent, hanem az, hogy a szólista milyen önfeledten dalol.

FELIX MENDELSSOHN-BARTHOLDY 7. (D-MOLL) VONÓSSZIMFÓNIA

A zeneszerzéstanár, Carl Friedrich Zelter tanácsát követve Felix Mendelssohn 1821 és 1823 között tizenkét vonósszimfóniát írt, melyeket nem szánt sem nyilvános előadásra, sem publikálásra. A 12 éves zeneszerző „pusztán” az ellenpontírásban szerzett ismereteit akarta kamatoztatni, illetve azon szerzők stílusát próbálta meg imitálni, akiket Zelter mindig is jó szívvel ajánlott a figyelmébe.

FELIX MENDELSSOHN-BARTHOLDY

A MŰVEKRŐL

Zelter a nagyhírű berlini Sing-Akademie vezetőjeként a korszak egyik kulcsfigurája volt. A Sing-Akademie 140.000 (kézzel másolt vagy nyomtatott) lapot számláló kottatára a német zene közelmúltjának különösen gazdag gyűjteménye volt, amely az 1820-as években tulajdonképpen már meglehetősen konzervatívnak számított. Volt néhány furcsasága is. Miközben például 110 triót tartalmazott a Graun testvérektől, Mozart-kvartettet hiába kerestünk volna benne. Viszont ha a gyermek Mendelssohn Hasse, Telemann vagy Carl Philipp Emanuel Bach műveit szerette volna tanulmányozni, akkor ebben a kottatárban valósággal dúskálhatott a darabjaikban. Vonósszimfóniáinak nyelvezete is leginkább a barokk és a bécsi klasszika közötti átmeneti stílussal mutat rokonságot, a mannheimi mesterek és a Sturm und Drang nemzedékhez tartozó zeneszerzők világával. A d-moll szimfónia első tétele valóságos katalógusa annak a fajta szenvedélyes késő barokk hangvételnek, amelyet Pergolesitől Hassén át a Bach fiúk zenéjéig számos szerzőnél megtalálunk. Még a forma, a hangnemi építkezés is inkább a barokk korszak mestereit idézi, a forma szempontjából fontos új hangnemet (F-dúr) mindenféle moduláció nélkül éri el, és az is feltűnő archaizmus, hogy az új hangnemmel együtt nem hoz új tematikus gondolatot. Ugyanakkor nagyon eredeti a vonószenekari anyag áttört jellege, a pengetett (pizzicato) hangokból kialakított tetszetős szövedék. Rendkívül érdekes a D-dúr hangnemű lassú tétel. Sokáig csak a hegedűk két szólamát halljuk, majd amikor a hangzás spektruma a bas�szussal is kiegészül, a tétel F-dúrra vált. Ez a tercirányú fordulat később is megismétlődik, csak akkor a „másik” irányba, B-dúr felé tesz a zene kitérőt. Tudatosan vagy sem, de Mendelssohn itt hasonlóan teremt pasztorális hangulatot, mint Beethoven a 6. szimfóniában. A menüett zenei anyagát tekintve kevéssé választékos, helyesebben hiányzik belőle az a fajta karakter, amelyet ehhez az arisztokratikus

A MŰVEKRŐL mozgásformához asszociálunk. Cserébe viszont kontrapunktikus és harmóniai remeklés. Az utolsó tételben Mendelssohn néhány ütem erejéig visszaidézi a kompozíció alaphangnemét (d-moll), de gyorsan áttér D-dúrba. E pompás fináléban ismét megcsillogtatja mindazt, amit a fúgaszerzésről tanult, néha már-már olyan hatást kelt, mint Haydn 1772-ben publikált MOLNÁR SZABOLCS fúgatételes vonósnégyesei.

A MŰVEKRŐL ÉRDEKESSÉGEK KELETKEZÉS MOZART a B-dúr divertimentót 1772-ben komponálta; WEBER klarinétötöse 1811 és 1815 között keletkezett; BOTTESINI nagybőgőversenyét 1857 márciusában Párizsban mutatták be; MENDELSSOHN a 7. vonósszimfóniát 1822-ben írta.

UTOLSÓ BFZ-ELŐADÁS MOZART: B-dúr divertimento – 2011. november 28., Szeged, TakácsNagy Gábor (karmester); WEBER: B-dúr klarinétötös – 2017. december 26., Budapest, Szitka Rudolf (klarinét); MENDELSSOHN: 7. (d-moll) vonósszimfónia – 2003. április 13., Budapest, Szüts Péter (koncertmester). BOTTESINI 2. (h-moll) nagybőgőversenyét először játssza a zenekar.

A MŰVEKRŐL MI TÖRTÉNT A MŰVEK KELETKEZÉSE IDEJÉN? IRODALOM 1811. november 21-én öngyilkos lesz Heinrich von Kleist

német költő, drámaíró.

KÉPZŐMŰVÉSZET Jean-François Millet francia festő 1857-ben megfesti Kalászszedők című képét.

ZENE Franz Schubert 1822-ben megkomponálja a C-dúr („Wanderer”) fantáziát.

TÖRTÉNELEM 1772-ben megtörténik Lengyelország első felosztása Oroszország, Poroszország és Ausztria között.

TÁRSADALOM 1772-ben megjelenik Johann Gottfried Herder programadó

értekezése a nyelv eredetéről.

SZUBJEKTÍV „Giovanni Bottesini, Verdi barátja egyszerre volt zeneszerző és az Aida bemutatójának karmestere – lételeme volt az olasz opera. Nagybőgőversenyének áradó dallamai akár egy képzeletbeli opera áriái is lehetnének Verdi korából. Egy nagybőgőművész számára szép feladat, egyben igazi kihívás »elénekelni« ezeket a csodálatos melódiákat, hiszen a hangszer a koncerteken ritkán kerül reflektorfénybe: megszokott szerepe a zenekari szövet harmóniameneteit biztosító basszusjáték.” Fejérvári Zsolt, a BFZ nagybőgőművésze

„A Wagner előfutáraként emlegetett és leginkább operaszerzőként ismert Weber szórakoztató és friss kamarazenei kompozícióiban remekül kidomborítja a hangszerek, különösen a fúvósok egyéniségét. Több művet is írt klarinétra, többségüket ihletőjének, a német klarinétvirtuóz Heinrich Baermann-nak ajánlotta. Versenyműszerű klarinétkvintettjében a komoly technikai kihívást jelentő darabot az operák drámaiságával, lendületével, játékosságával és izgalmával fűszerezi meg.” Szitka Rudolf, a BFZ klarinétművésze

ZENEKAR BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR Fischer Iván saját álmát váltotta valóra, amikor harmincöt évvel ezelőtt Kocsis Zoltánnal együtt megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. Az együttes filozófiájának magva az átélt, igényes muzsikálás és az új utak keresése. A zenekar munkája a kockázatvállalásról, a kezdeményezésről, az eredeti ötletek megvalósításáról szól, amit a közönség vele együtt élhet át. Minden hangverseny élvezetes felfedezőút új horizontok felé, ahol a felcsendülő művek a meglepetés erejével hatnak, mintha először szólalnának meg. Az együttest az új és ismeretlen iránti nyitottság, a kíváncsiság és a részletekre történő odafigyelés igénye vezérli. A zenéhez való innovatív hozzáállás, a zenészek elhivatottsága, a megalkuvás nélküli igényesség eredményeképpen a BFZ – legfiatalabbként – bekerült a világ tíz legjobb szimfonikus zenekara közé. Kiváló hangversenyeiket, egyedi hangjukat számos elismeréssel jutalmazták. A zenekar két Gramophone-díjat nyert, és Grammy-díjra is jelölték. A világ legjelentősebb hangversenytermeiben elért sikerei mellett fő küldetése, hogy hazai közönségét szezononként több mint hetven koncerttel szolgálja ki. Mindezen túl a BFZ egyre többször lép fel alternatív helyszíneken – idősotthonokban, elhagyott zsinagógákban, kórházakban, nevelőotthonokban, börtönökben és iskolákban –, ahol közvetlen kapcsolatot teremthet közönségével.

KONCERTMESTER PILZ JÁNOS Hegedűművészi diplomáját Kovács Dénes növendékeként szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd két éven át a Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertmestere volt. 1986-ban a Hubay, 1988-ban a Zathureczky Hegedűverseny első díjasa. Még zeneakadémistaként vett részt a Fesztiválzenekar első produkcióiban. 1987 és 2010 között a Keller Vonósnégyes tagjaként Európa és Amerika legnagyobb koncerttermeiben lépett fel. 1995-ben a kvartettel Liszt-díjat kapott, és számos hanglemezfelvételük (Erato, ECM) nyert jelentős nemzetközi díjakat (Midem Classical Award, Diapason d’Or). 2002-ben jelent meg az ECM-nél Keller Andrással közös lemeze Bartók 44 duójával. Ettől az évtől 16 éven át volt a Pulzus Vonósnégyes primáriusa, 2012 óta pedig a Budapesti Vonósok Kamarazenekar koncertmestere. A Budapesti Fesztiválzenekarban 2010 óta játszik újra rendszeresen, 2011-ben a zenekar Végh Sándor Versenyének egyik győztese volt.

SZÓLISTÁK SZITKA RUDOLF 1997-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kovács

Béla és Szatmári Zsolt növendékeként. 1994-ben a Bécs–Prága–Budapest Kamarazenei Versenyen II. díjat, a Trapaniban (Szicília) rendezett Nemzetközi Kamarazenei Versenyen III. díjat, majd 1996-ban a párizsi Nemzetközi Kamarazenei Versenyen I. díjat nyert a Concordia Fúvósötös tagjaként. 1996-ban megnyerte az ICA által Párizsban rendezett Fiatal Klarinétművészek Versenyét. 1993-tól 2011-ig a Magyar Állami Operaház Zenekarának tagja, 1999 és 2000 között a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar klarinétszólamának vezetője volt. 1997 óta a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének klarinéttanára, jelenleg a fúvós tanszék vezetője, főiskolai docens. 2009-ben és 2017-ben a Budapesti Fesztiválzenekar Végh Sándor Versenyének győztese volt. 2010-ben szólistaként lépett fel Leonidas Kavakos vezényletével a Haydn–Mozart Plusz sorozatban a BFZ kíséretével. 2011-ben ugyancsak szólistaként játszott a BFZ és a Müpa által rendezett Schubert-maratonon a Takács-Nagy Gábor vezette MÁV Szimfonikus Zenekarral. 2013ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen doktori fokozatot szerzett.

SZÓLISTÁK FEJÉRVÁRI ZSOLT Tibay Zoltán és Kubina Péter tanítványaként szerzett kitüntetéses diplomát a Zeneakadémián. 1994-től a Fesztiválzenekar szólamvezetője, közben három évig a svájci Suisse Romande Zenekarban folytatta pályafutását. Rendszeres vendége a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak és az UMZE Kamaraegyüttesnek. A BFZ versenyműszólistájaként Fischer Iván, Lukács Ervin, Mark Wigglesworth és Leonidas Kavakos vezényletével lépett fel. Több alkalommal is visszahívást kapott Schiff András Cappella Andrea Barca kamarazenekarába és Takács-Nagy Gábor genfi székhelyű Camerata Bellerive együttesébe. 1996-ban a cremonai Bottesini Nemzetközi Nagybőgőverseny második helyezettje volt (a zsűri az első díjat nem adta ki). Eddig öt alkalommal (legutóbb 2017-ben) győzött a BFZ Végh Sándor Versenyén. Kamarazenei fesztiválok (Lockenhaus, Ernen, Kaposfest, kamara.hu, Fesztiválakadémia) rendszeres meghívottja, nemzetközi versenyek zsűritagja, a Zeneakadémia adjunktusa.

ZENÉSZEK I. HEGEDŰ Pilz János (koncertmester), Kádár István, Kostyál Péter, Lesták Bedő Eszter, Oláh Gyöngyvér, Sipos Gábor

II. HEGEDŰ Biró Ágnes, Czirók Györgyi, Haják Krisztina, Lezsák Zsófia, Szabó Levente

BRÁCSA Csoma Ágnes, Fekete Zoltán, Juhász Barna, Yamamoto Nao CSELLÓ Kertész György, Dvorák Lajos, Eckhardt Éva NAGYBŐGŐ Martos Attila

BFZ-HÍREK PÁR NAP, ÉS INDUL A JEGYVÁSÁRLÁS A DEBUSSY–RAVEL-MARATONRA Közönségünk november 6-tól vásárolhat jegyet a február 3-i Debussy– Ravel-maratonra. A műsor nem lenne teljes Ravel Bolerója vagy Debussy Egy faun délutánja nélkül. A részletes programra pár napot még várni kell, de annyit elárulhatunk, hogy az előadók között a Budapesti Fesztiválzenekar mellett idén olyan neveket köszönthetünk, mint Rados Ferenc, az Amadinda Ütőegyüttes vagy a Pro Musica Leánykar. A Müpa és a BFZ közös maratonjára a jegyek koncertenként 1500 forintba kerülnek.

A VÖRÖS HEGEDŰ DRÁMÁJA Egészen biztos, hogy a hangversenyszezon egyik legszívettépőbb, legszebb darabját a Budapesti Fesztiválzenekar játssza el. December 8-án és 9-én hangzik el A vörös hegedű című 1998-as misztikus filmdráma Oscar-díjas zenéje John Coriglianótól, amelyet a Végh Sándor Verseny egyik győztese, Sipos Gábor szólaltat meg. A darab egy a családját pillanatok alatt elveszítő hegedűkészítő mester törekvése, hogy átvigye szeretteit az örökkévaló, halhatatlan világba egy hegedűn keresztül. A zene gyönyörű, feszültséggel teli – ezt a koncert szólistája mondja, igazán hihetünk neki. A hangversenyt, amelyen Schumann 2. szimfóniája is elhangzik, Gérard Korsten vezényli. A koncertekről a www.bfz.hu oldalon tudhatnak meg többet.

AJÁNLJUK MÉG NOVEMBER 08 + 10.

Zeneakadémia

Haydn–Mozart Plusz Mozart D-dúr divertimento, K. 136; G-dúr szimfónia, K. 318 Richard Strauss 1. (Esz-dúr) kürtverseny, Op. 11 Haydn A lakatlan sziget – nyitány, Hob. XXVIII:9; C-moll szimfónia, Hob. I:52 Bereczky Dávid (kürt) Vezényel: Takács-Nagy Gábor

.....

DECEMBER 14–15.

Zeneakadémia

Geminiani d-moll concerto grosso, „La Follia” Hasse Larinda e Vanesio – intermezzo – 1. rész Torelli g-moll („Karácsonyi”) concerto, Op. 8/6 Hasse Larinda e Vanesio – intermezzo – 2. rész Vivaldi Esz-dúr triószonáta, Op. 1/7, RV 65 – Allemanda; Sarabanda Hasse Larinda e Vanesio – intermezzo – 3. rész Yeree Suh (szoprán) Fulvio Bettini (bariton) Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft Művészeti vezető és koncertmester: Midori Seiler

A BFZ BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR Művészeti vezetés: Zeneigazgató Fischer Iván A zeneigazgató személyi titkára Juliane Stansch* Művészeti tervezési tanácsadó Jennifer Spencer* Ügyvezetés: Megbízott ügyvezető igazgató Erdődy Orsolya Az ügyvezető igazgató személyi asszisztense Kóczán Zsófia Produkciómenedzsment: Operatív menedzser Magyarszéky Dóra Operatív munkatárs, közösségiprogramkoordinátor Szani Szolongo Ifjúságiprogramkoordinátor Melisko Krisztina Turnémenedzser Pócs Bence Turnéasszisztens Wolf Ivett Technikai vezető Zentai Róbert

*külsős tanácsadó

Technikai munkatárs Kathi Sándor, Siba István Zenekari titkár Kelemen Éva Marketing/ Kommunikáció/ Közönségkapcsolatok: Marketingigazgató Kolesár Krisztián Marketingmunkatárs Ondok Csilla Tiszolczi-Bertalan Anna PR-menedzser Tossenberger Adél PR, kommunikáció Váradi Júlia* Közönségkapcsolatok Molnár Adél Máthé Kiss Simona Egyéni támogatás/ Támogatói Klub Deák Zsuzsanna* Pénzügy: Főkönyvelő Maglódi Györgyné Könyvelés Szalai Lászlóné Titkárság: Titkársági asszisztens Aranyosné Boros Angyalka

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR ALAPÍTVÁNY Elnök Simor András Kurátorok Boros Ist ván Heal Edina Marschall Miklós Schimert, Konstantin Strohmayer János Szecskay András Sylvia Toth Varga Zoltán von Wulffen, Hubertus Zwack Izabella A felügyelő bizottság tagjai László Csaba (elnök) Jalsovszky Pál Juvancz Beáta Terták Ádám A Budapesti Fesztiválzenekar Egyesület elnöke Bánffy Eszter A BFZ Alapítvány a külföldről támogatott szervezetek átlátható ságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvény alapján külföldről támogatott szervezetnek minősül.

Figyelem! Ha Ön büszke arra, hogy támogatja a Budapesti Fesztiválzenekar munkáját, és tagja Támogatói Klubunknak, nevét örömmel feltüntetjük weboldalunkon és kiadványainkban. Ehhez azonban az új adatvédelmi törvény miatt Önnek is hozzá kell járulnia. Ha nem találja a nevét a listában, ezt még nem tette meg. Ha szeretne megjelenni a BFZ leghűségesebb támogatói között, vagy továbbra is szeretne tőlünk hírlevelet kapni, kérjük, engedélyezze neve feltüntetését és a hírlevélküldést a www.bfz.hu oldalon, a személyes profiloldalán belüli adatvédelem fülön. Ha nem rendelkezik internet-hozzáféréssel, kérjük, vegye fel a kapcsolatot kollégáinkkal – szívesen segítünk!

TÁMOGATÓI KLUB 2018-19 A KARMESTER KÖRE – ARANY FOKOZAT Walter Katalin

A KARMESTER KÖRE – EZÜST FOKOZAT

Simor András

A KARMESTER KÖRE – BRONZ FOKOZAT Bojár Gábor és felesége, dr. Zanker Zsuzsanna Élő Nóra

ARANY MECÉNÁS FOKOZATÚ TÁMOGA TÓINK

Juhász Zoltán hangszerészmester Nicholas Kabcenell és Gudor Orsolya Meinczinger-Krug Zsuzsanna és Krug Armin Mosonyi Ágnes Szecskay Ügyvédi Iroda

Szelényi Iván Varga Júlia Zsámboki Gabriella dr.

BRONZ MECÉNÁS FOKOZATÚ TÁMOGA TÓINK

EZÜST MECÉNÁS FOKOZATÚ TÁMOGA TÓINK

Bakró-Nagy Marianne Beghetto Klára Berger Györgyné Boros István Bőcs Ferenc

Arriba Taqueria Besenyi Péter Bíró Ágnes Bognár Péter – Vaya Travel Kft. Richard Brasher Bródy Péter dr. és Ildikó Csépe Valéria dr. Csík Gabriella dr. John Farago Garai Ferenc Kertész Gabriella dr., közjegyző Kohlrusz Milán és Szabó Dária Lengyel Péter Marschall Miklós Mártonfi Attila Mécs Endre Mészáros János és Mészárosné dr. Bende Hedvig Mária Nyitrai István Rényi Andrea és Straub Elek SBGK Ügyvédi Iroda, Szamosi Katalin dr. Steiner László David és Petra Thompson Vámos György Vihar Judit dr.

Csillag György dr.

Egervári Gábor dr. Gergely Pál dr., Fortuna Galéria Göncz Kinga és Benedek László dr. Gyarmati György dr. és Kuti Kata György Pál dr. és Simon Ágnes Hanák Gábor Hancz László Havass Miklós Horváth Ágnes dr. Suzanne Huebner Kalmár György Kelemenné dr. Visky Katalin Király Júlia Komáromy Péter Kökény Mihály dr. és Stiller Mária Lantos István dr. Markovich György dr. Mészáros Balázs Molnár Gábor dr. Németvölgyi Ágnes

TÁMOGATÓI KLUB 2018-19 Salgó Judit Sólyom Éva dr. Somfai Éva dr. – Somfai és Társai Iparjogi Kft.

Szántó Csaba Szauer Péter Székely Zoltán Tóth Gábor Varsányi Pál Zachár Zsófia Zoltán István

ARANY FOKOZATÚ TÁMOGATÓINK Bálint Andrásné dr. Bánáti Mária Baráth Barna és dr. Szemerédy Viktória Bittner Péterné Burger Balogh Ingeborg Dalos Mihály Drexler Miklós Eisler Péter dr. Esztervári Adrienn

Felkai Tamás

Bárd Anna Kocsány János Lantos Mihály és dr. Berkes Zsuzsanna Richard Lock Madách Zsuzsánna

Barta Éva Barta Pál Beck Éva

Nyárádiné dr. Szabady Judit Pálfia Judit dr. Sáfár László dr.

Benedek Andor Benedek János Bérczi Gábor Berecz József Berényi Gábor Bertalan Éva dr.

Sápi Lajosné Soltész + Soltész Kft. Soltész Anikó dr. Somogyi Éva

Csanádi Judit Csernay László dr. Dalmy Dénes

Szegvári Mária dr. Szilágyi Béláné, Szilágyi Éva és Horváth Péter Tanos Zsuzsa Tárnok Gyöngyi Theatrum Mundi Irodalmi és Színházi Ügynökség Geoffrey Thomas Torma Kálmán

Földényi Éva Füredi Gábor Gadzsokova Kraszimira Gálosi György Gálosi Juli, Géta Center Kft.

EZÜST FOKOZATÚ TÁMOGATÓINK

Greiner Ákos Gyulai András Halász Anna Halász Gábor dr.

Alföldi István Ambrus Ágnes dr. Anonim támogató Apáthy István

Hornung Hajnalka és János Horváth Anna

Garics Zoltánné

Karl Philip Hall Hargitai Tibor Holéci József

Horváth László

Figyelem! Ha neve nem szerepel a listában, nem adta ehhez hozzájárulását a október 16-i lapzártáig. Ha Ön is büszke támogatására, és ennek szeretné itt nyomát látni, engedélyezze ezt a www.bfz.hu oldalon a személyes profiloldalán belüli adatvédelem fülön. Ha nem rendelkezik internet-hozzáféréssel, kérjük, vegye fel a kapcsolatot kollégáinkkal!

Horváthné Szakonyi Mirella

Jáger Gyula

Kabódi Erzsébet Kabódi Ferenc Kabódi Mátyás Keviczky László Kiss Attila Kiss Erzsébet Komlósi Zsolt Lázár József Lebhardt Imre Lövenberg Gábor és dr. Radó Julianna Makai Katalin és dr. Ungár János Malatinszky István Mosonyi Annamária dr. Nagy István Nagy Margit Nagy Mária Éva Németh György Ottó Mária Paksy László dr. Pappné dr. Radics Edit Patkós Katalin Patyánik Mihály dr. Péley Bernadette Pelle Gáborné Petrucz György Prágai Éva Rimanóczy Zoltán

Rónai Tiborné Sivó Róbert Spohn Ferenc Szabó Klári Szentesi Péter dr. Szigeti Éva dr. Szűcs András Tihanyi Ferenc Tokaji Nagy Erzsébet Tolcsvai Rózsa Tóth Katalin

Valis Éva Márta Vámos Tibor Váradi János Váradi Mónika dr. Varga Péter

Vígh János Vörös Imre Zeidler Gerdné

BRONZ FOKOZATÚ TÁMOGATÓINK Abonyi Iván dr. Ábrahám Zoltán Almási Józsefné dr. Andrási Andor

Bánki Ervinné Baranyi Éva dr. Barczikay László Benczédi Krisztina Benkő Judit dr.

Boda Zsuzsanna Bodor József Bogdán Istvánné Bogdány Éva Bognár Béla dr. Bolyó Ilona Aranka dr. Borissza József

Bölöni Eszter Bumberák József dr.

Csurgó Ottóné dr. Danziger György dr. Deák Ágnes Deák János Dévai Tibor és felesége Dorogi Gabriella Dósai Tamara Duba Andrea dr. Eörsi Anna Erdős Erzsébet dr.

Bálint Ferencné Balogh Edit Baltay Mária

Fábián András Falus András dr. Falus Péter Faragóné Ható Katalin

TÁMOGATÓI KLUB 2018-19 Fehéregyházi Zsuzsa

Félegyházi Pál Félix László Francsicsné dr. Czinege Erzsébet Gál Mátyásné Gál Nóra dr. Galambos Imréné dr. Gallasz József Garai Anikó Gerő Judit Gerő Zsolt dr. Gervai Judit dr. Gidáli Júlia dr. Glatt Gábor

Inkei Péter Jáki János Jakob Károly Jankó Katalin Jászberényi Hanna Jenei Gábor Jeney Sarolta

Kappelné Haraszty Noémi Kardos István Kárpáti András Kárpáti Margit Katonáné Halasi Ágnes

Kelemen Zsolt Kerékgyártó Kálmán Kerényi Gyula Keve Károly

Guti Péter

Gyulai József dr. Hajdu András dr. Halász Péterné Halbrohr Pál Halmos Judit Hámori Ferenc Havas Ágnes Havas István dr. Havas Katalin Hegedűs Andrásné Hegyközi Ilona Herczeg Ferenc Hetényi Ágnes Hollós Sándor dr.

Lantos Gáborné dr. Lantos Zsolt dr. Lehel Erzsébet Katalin Lendvayné dr. Győrik Gabriella Liliom Károly Liptay-Wagner Sándor Lovas Jánosné

Major György dr. Máté András Matskási István dr. Meitner Tamás Meleghegyi Józsefné Mélykuti Ilona Mészáros Sándorné Mezei Katalin Mohácsi Endréné Molnár Gáborné Monoki Klára

Kiss Lászlóné Nagy Ákos Klinga Ágnes Kondor András Kónya Albert

Kósa Jánosné Kovács Katalin Kovács Zsuzsanna dr. Kriston József dr. Kutas Magdolna Láner Judit

Nagy Boldizsár Nagy Ervinné Nagy Gábor

Nagy Károly dr. Nagy Krisztina Nagy Pál Németh Zsófia

Novák József György Paksy Zoltán Pallag Tibor Pálné Kutasi Éva Pankotai Csaba Pankotainé Lux Margit

Szabó Piroska Szabóné Farkas Anikó

Székely Anna Székely Józsefné dr. Szekeres Sándorné Pável Iván dr. Pernesz Péterné Pethő Anna dr.

Volenszky Paula

Wirth András Zelczerné Déri Erzsébet Zlatniczky Tamás dr. Zoltai Józsefné dr.

Szepesi László Szomor Márta Szőke Helga és András

Petur Márta Pongó Judit Rácz Zsuzsanna Ráday-Kiss Sarolta Ilona

Szőnyi Péterné Szörcsei Zsuzsa Sztrinkai László dr. Tábor István dr. Tardos Julianna

Radó János dr. Réti Péter Pál Török Ilona Ujvári Tibor Rudas Jánosné Sáfár Judit Schaffler György

Sikóné dr. Horváth Ágnes Soltész András Solti-bérletesek baráti köre (Sáska Géza) Süveges Márta dr. Szabó Daniella Szabó Márta

Vágó Júlia dr. Vajda János dr. Vajda Julianna dr. Varga Pál Varga Veronika Várkonyi Vera dr. Várnai Gyöngyi dr. Várnai Magdolna Vass Gabriella

Veress Istvánné Mariann Vidák Jánosné

PROGRAMME OCTOBER 27–28 ITALIAN CULTURAL INSTITUTE MOZART

Divertimento in B-flat major, K. 137 (12’) (I. Andante, II. Allegro di molto, III. Allegro assai)

WEBER

Clarinet Quintet in B-flat major, Op. 34 (26’) (I. Allegro, II. Fantasia, III. Menuetto, capriccio presto, IV. Rondo, allegro giocoso)

..... interval

BOTTESINI

Concerto No. 2 in B minor for Double Bass (16’) (I. Allegro, II. Andante, III. Allegro)

MENDELSSOHN

String Symphony No. 7 in D minor (21’) (I. Allegro, II. Andante amorevole, III. Menuetto – Trio, IV. Allegro molto)

Rudolf Szitka clarinet Zsolt Fejérvári double bass János Pilz concertmaster

ABOUT THE MUSIC The three divertimenti WOLFGANG AMADEUS MOZART composed in 1772 have long posed two crucial questions to both historians and performers. First, is the term divertimento appropriate at all for works consisting of a mere three movements, none of which is a dance (e.g. minuet). And second, were these works written for string quartet or orchestra? Some suggest that, if Mozart composed the divertimenti for his approaching Italian tour, they would have been played there by quartets, while others believe that such three-movement compositions come so close to Italian sinfonie that they could have been performed – with winds added – as orchestral pieces (e.g. overtures before an opera). Intriguingly, German musicologists and record companies have long tended to label the three works ‘Salzburg symphonies’. In September 1811 CARL MARIA VON WEBER noted in his diary that he had started work on a quintet for his friend Heinrich Joseph Baermann (1784–1847). Weber completed the opening movement by April 1813, just in time for Baermann’s birthday. Sometime in the summer of 1815 Baermann showed the composer his new clarinet with ten keys, which opened up completely new perspectives for player and composer alike. Weber did exploit several of these in his work, especially in the virtuosic finale he completed in August.

GIOVANNI BOTTESINI wrote two concerti for double bass, but the one in B minor has always been much more popular. Even though four differ-

ent autographs have survived for this work, its dating remains problematic. The first public performance was given in March 1857 in Paris. The work effectively synthesizes virtuosity, the melodiousness of Italian Romantic opera and the Classical musical forms of Central Europe. The interaction between soloist and orchestra resembles a continuous dialogue, and each of the three movements could in fact be interpreted

ABOUT THE MUSIC as a dynamically unfolding aria that does not fit into any prescribed formal scheme. In a vintage performance the overwhelming experience of the audience is not how difficult the double bass part is, but rather how freely the soloist is singing. In 1821–1823 FELIX MENDELSSOHN-BARTHOLDY composed twelve symphonies for strings (the one in D minor is dated 1822), which were meant neither for public performance nor for publication. The twelveyear-old composer simply wanted to make practical use of his knowledge in counterpoint, and emulate the style of some ‘ancient’ masters praised by his teacher Carl Friedrich Zelter. The musical style of these works stands somewhere in between the Baroque and the Viennese Classics, reminding one of the Mannheim school and the ‘Sturm und Drang’ composers that are usually described in music history textbooks as forming a transition. The opening movement of the Symphony in D minor, for example, is an impressive catalogue of the kind of passionate late Baroque style that one can find in the works of Pergolesi, Hasse or the Bach sons.

ORCHESTRA BUDAPEST FESTIVAL ORCHESTRA When Iván Fischer founded the Budapest Festival Orchestra together with Zoltán Kocsis 35 years ago, he made a personal dream come true. The core of the orchestra’s philosophy is the total absence of daily routine. It is about risk-taking, initiative, and freedom to do things differently. Every concert is a joyful discovery, a journey to new horizons. It feels unexpected as if it were played for the very first time. BFO is driven by an openness towards the unknown, by curiosity and attention to details. It is the innovative approach to music, the musicians’ dedication, and their permanent striving for excellence that have made the Festival Orchestra the youngest of the top 10 ranked ensembles in the world. The orchestra’s outstanding performances, its inventiveness and its distinct ensemble tone have led to numerous accolades. It has won two Gramophone Awards and has been nominated for a Grammy. Even while attaining such honors and performing at some of the world’s most important venues, the orchestra lives by its driving mission of serving its home audience in over seventy concerts a year. What is more, BFO is making ever more frequent appearances at unusual venues – in nursing homes, abandoned synagogues, hospitals, child care institutions, prisons and schools – where it can create an intimate connection with the audience.

CONCERTMASTER JÁNOS PILZ Violinist János Pilz received his diploma at the Liszt Academy as a student of Dénes Kovács, after which he became the leader of the Hungarian State Concert Orchestra for two years. He won the Hubay Competition in 1986 and the Zathureczky Competition in 1988. While still an academy student he took part in the first concerts by the Festival Orchestra. Between 1987 and 2010, he was a member of the Keller String Quartet and toured major concert venues in Europe and America. He received the Liszt Award as a member of the quartet in 1995. Many of their recordings (Erato, ECM) won prestigious international prizes. His and András Keller’s recording of Bartók’s 44 violin duos was released by ECM in 2002. In the same year he became first violinist to the Pulse String Quartet. Since 2012, he has been the leader of the Budapest Strings Chamber Orchestra. He has been a regular member of the Budapest Festival Orchestra since 2010. In 2011, he was one of the winners of the BFO’s Sándor Végh Competition.

SOLOISTS RUDOLF SZITKA Clarinetist Rudolf Szitka graduated from the Liszt Academy in 1997 from the class of Béla Kovács and Zsolt Szatmári. As a member of the Concordia Wind Quintet, he won second prize at the Vienna-PragueBudapest Chamber Music Competition (1994), third prize at the International Chamber Music Competition in Trapani (Sicily) and first prize at the International Chamber Music Competition in Paris (1996). In 1996, he also won the Competition of Young Clarinetists in Paris, organised by the ICA. Between 1993 and 2011, he was a member of the Orchestra of the Hungarian State Opera, while between 1999 and 2000, he was the principal clarinetist of the Gustav Mahler Jugendorchester. Since 1997, he’s been teaching clarinet at the Béla Bartók Music Institute at the University of Miskolc, where he has now also become an associate professor and the head of the Wind Department. He won the Budapest Festival Orchestra’s Sándor Végh Competition in 2009 and 2017. In 2010, he was a soloist in the BFO’s Haydn-Mozart Plus series conducted by Leonidas Kavakos. During the BFO’s 2011 Schubert Marathon, he performed as a soloist to the MÁV Symphony Orchestra conducted by Gábor Takács-Nagy. In 2013, he received his PhD from the Liszt Academy.

SOLOISTS ZSOLT FEJÉRVÁRI Having studied with professors Zoltán Tibay and Péter Kubina, Zsolt Fejérvári graduated from the Liszt Academy with a first-class honours degree. He has been the Festival Orchestra’s principal double bass since 1994, in which time he also spent three years with the Orchestre de la Suisse Romande. He is a regular guest of the Franz Liszt Chamber Orchestra and the UMZE Chamber Ensemble. As a concerto soloist, he has appeared with the BFO under the batons of Iván Fischer, Ervin Lukács, Mark Wigglesworth and Leonidas Kavakos. He has been invited on numerous occasions to play in András Schiff’s Cappella Andrea Barca chamber orchestra, as well as in Camerata Bellerive, Gábor TakácsNagy’s Geneva-based chamber orchestra. At the Giovanni Bottesini International Contest for Double Bass in 1996, Zsolt Fejérvári won second prize (no first prize was awarded). He has won the BFO’s Sándor Végh Competition five times (most recently in 2017). He is regularly invited to perform at international chamber music festivals such as Lockenhaus, Ernen, Kaposfest, kamara.hu, Fesztiválakadémia; sits on the juries of international competitions and works as an assistant professor at the Liszt Academy.

TÁMOGATÓK KÖSZÖNJÜK AZ EDDIGI TÁMOGATÁST PARTNEREINKNEK! Gyémánt fokozatú partnerek

Ezüst fokozatú partner

Támogató partnerek

Állami partnerek

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Stratégiai partnerek

Médiapartnerek

A BFZ ELÉRHETŐSÉGE

Titkárság: 1033 Budapest, Polgár utca 8–10/B Telefon: +36 1 489 43 30 E-mail: info@bfz.hu Jegyrendelés: rendeles@bfz.hu Próbaterem: 1034 Budapest, Selmeci utca 14–16. Honlap és online jegyvásárlás: www.bfz.hu Kiadja a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány Felelős kiadó a BFZ megbízott ügyvezető igazgatója, Erdődy Orsolya

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

2018-19