2 minute read
Közösségi Hetek
Gyapay Borbála és Asbóth János
a kép készítése idején várta első gyermekét. A matematika-tanárnő és fi zikus alkotta zenerajongó házaspár közösen hallgatta meg Saint-Saëns 3. szimfóniájának negyedik tételét – élményeiket ebbe a képbe sűrítette Mészáros László. Borbálának az ünnepiesség, egy esküvői bevonulás és az energikus tavaszi képek voltak meghatározók, János vonuló hadseregről, fenyegető hangulatról és az azt feloldó tavaszias természeti képekről mesélt.
Advertisement
Közösségi Hetek
Az elmúlt lassan negyven évben a BFZ és közönsége nagy, zeneszerető családdá nőtte ki magát, amely folyamatosan bővül, és együtt éli át az évek során megszületett egység erejét. Közösségi Heteink célja ennek a családnak a gyarapítása, művészeink pedig a nagyzenekari játék mellett folyton új szerepben próbálhatják ki magukat.
Templomi koncertek Rengeteg olyan muzsikára nyitott ember él az országban, akit csak az idő hiánya vagy a kilométerek választanak el a BFZ nyújtotta élménytől. Nekik is segítünk azzal, hogy a helyi templomokba visszük ingyenes koncertjeinket. Tizenegy évvel ezelőtt alakult meg autentikus barokk hangszereken játszó régizenei együttesünk, amelynek produkciói meghatározó részét képezik évadunknak és közösségi tevékenységünknek is. És mi teremthetne a korhű hangzással együtt különlegesebb atmoszférát, mint egy templom hangulata és akusztikája? Koncertsorozatunkat 2014 nyarán indítottuk útjára, azóta katolikus, református és evangélikus közösségeket is felkerestünk. Legelső hangversenyünket a budapesti Deák téri templomban adtuk; országjárásunk alatt sok helyen megfordultunk Pannonhalmától Soltvadkerten át Sellyéig, sőt egy kis erdélyi faluig, Kaplonyig is eljutottunk.
Zsinagógakoncertek 2014 óta koncertezünk elhagyott vagy funkciójukat vesztett vidéki zsinagógákban. A termek újra megtelnek élettel: a helyi közösségek a megszólaló dallamokon, történeteken, ízeken keresztül ismerhetik meg azt a sokszínűséget és toleranciát, amely egykor Magyarországot jellemezte. Koncertjeinken zsidó vonatkozású szerzők művei, illetve klezmerdallamok hangzanak el. Fischer Iván így fogalmazott: „Sok faluban és kisvárosban, ahol már régóta nem él zsidó lakosság, áll még a zsinagóga. Néhol romos állapotban van, máshol bútoráruházat vagy sportcsarnokot alakítottak ki belőle. Ellátogatunk ezekre a helyekre, és ingyenes koncerteket adunk. Az emberek kíváncsiak, bejönnek
a koncertre, a zene becsalogatja őket. A zenekar játszik, utána pedig a rabbi elmeséli, mi volt itt annak idején, hogyan működött az együttélés a zsidó közösséggel. Reméljük, hogy a szép zene és az ismertetés közelebb hozza az egykori zsidó közösség emlékét azokhoz, akik ma az épület körül élnek.”
A programsorozat a BFZ, az EMIH és a Mazsihisz közös rendezvénye, platina fokozatú támogatója az Art Mentor Foundation Lucerne.
Zenevár „Ahol a zene a mesével összeér, ott kezdődik a Zenevár.” (Illési Erika hegedűművész)
A zenekarnak minden társadalmi réteg és minden korosztály egyformán fontos, ezért Közösségi Heteink során az ország legtávolabbi pontjaira eső gyermekgondozási intézmények fiatal lakóit is felkeressük. Ezekre az alkalmakra a játékos és interaktív Zenevár programmal készülünk. A meglátogatott, sok esetben nehéz körülmények között élő gyerekek gyakran még hangszert sem láttak élőben, ezért mindig izgatottan, kíváncsian készülnek. A mi dolgunk, hogy maradandót adjunk nekik ajándékba, és megtanítsuk őket átélni a zenében megszülető egységet. A korábbiakban többek között olyan helyszíneken koncerteztünk, mint az SOS Gyermekfalvak, a Nemzetközi Pető Intézet, a toldi Igazgyöngy Alapítvány vagy a Baranya megyei Cserdi.
Aranykor Az idősotthonok lakói mindig nagy szeretettel fogadják koncertjeinket. Ünnepként készülnek ezekre az alkalmakra: utánaolvasnak a daraboknak, felveszik a legcsinosabb ruhájukat, és odaadó figyelemmel hallgatják a műsort. Azért keressük fel őket otthonukban, hogy akadályok nélkül, otthonos környezetben, közvetlenül élhessék át a zene örömét.
„A zenénket hallgató idős emberek tekintetében tükröződő hála nekünk is nagy örömforrás.” (Dvorák Lajos csellóművész)