RUNTZ X LAYER CAKE™

Bemutatjuk a Barney’s Farm RUNTZ x LAYER CAKE™-jét, ez lesz a 2022-es év csúcsfajtája! A maga kategóriájában valóban csúcsminőség, évek óta az egyik legizgalmasabb alkotás, amelyet ki kell próbálni ezen a nyáron.

A legkiválóbb kollektív keveréke a nyugati-parti genetikáknak, amelyek egyesülve hihetetlenül erős törzset hoztak létre. Skálán túli THC-százalék, nagyszerű termelés beltéren és kint, korlátlan lehetőséggel, amely bármilyen termesztési módhoz jól alkalmazkodik.

A Runtz máris meghódította a világot az egyedi ízek és aromák ízletes kombinációjával, amely a két jól bevált és klassz genetikát, a Zkittlezt és a Gelatót keresztezi.

A Layer Cake bevezetése ebbe egy új szintre emelte ezt a törzset. A Wedding Cake-et és a GMO Garlic cookies-t keresztezték, majd THC-fokozónak a díjnyertes Cookies Kush és Skunk #1 szenzációs keresztezése került a keverékbe. Magától értetődik, hogy ennek a szuperhibridnek az összes genetikája helyet érdemel katalógusunkban, de a Barneys Farm-nál az a célunk, hogy kivételes egyedi fajtákat alkossunk.

A RUNTZ x LAYER CAKE™ egy tökéletesen kiegyensúlyozott, 50%-os Indica/Sativa hibrid, nagyon erős, több nagy, indica stílusú, sűrű erdőzöld bimbót hoz, mély borostyánsárga aláfestéssel, élénk narancssárga szőrszálakkal és arany-borostyán kristály trichomák fagyos bevonatával.

Ehhez adjuk hozzá a mindössze 65-70 napos gyors virágzási időszakot, beltéri betakarítás 650 g/m2-ig, 120 cm-es magasságig a tenyészidőtől függően, a tesztelt THC szint pedig akár a hihetetlen 27%-ot is elérheti. Szabadban, ideális körülmények között a RUNTZ x LAYER CAKE™ eléri a 2 méteres magasságot, és növényenként akár 2,5 kg virágzatot is termel. (x)

Passzívházak

Ami Ázsiában a bambusz, az Európában a kender

Bár az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt az érdeklődés a környezetbarát technológiák és azon belül is a környezetbarát építőanyagok iránt, még mindig viszonylag kevés passzívház épül. Pedig az EU energiatakarékossági irányelve szerint 2020-tól már csak közel nulla károsanyag-kibocsátású, azaz passzívházakat lehet építeni. De hogy jön ide a kender?

Az elmúlt évtizedekben sok kezdeményezés indult a nagyipari kendertermesztés újjáélesztésére szerte a világon. Sokan egész régiók felemelkedését vizionálták, sőt modellezték is az ipari kenderre alapozva Kelet-Európától egészen Afrikáig. Mi is többször írtunk ezekről a projektekről. A lényeg egy korántsem új keletű felfedezés, hogy a magas rosttartalmú kendernövényből olyan építőanyagok állíthatók elő, amik nemcsak hogy megfelelnek a legújabb kori környezettudatosság alapelveinek, de jóval olcsóbbak is, mint a hagyományos, vagy mondjuk inkább hogy jelenleg használt anyagok és építési technológiák. Annál inkább mondhatjuk ezt, mert amint 50-80 évnél régebbre tekintünk vissza a történelemben, hagyományosnak éppen a kender alapú építkezést kellene neveznünk.

Sokan nem tudják, ám Európa nagy részén a lakásállomány mintegy 60%-át kitevő családi házak többségét a 70-es, 80-as években épült, úgynevezett sátortetős épületek teszik ki. Ezek technológiai megvalósítása lehet, hogy akkor korszerűnek számított, viszont mai szemmel, energetikai és környezetvédelmi szempontból, hagynak némi kívánnivalót maguk után. Egyszerűbben: lehet, hogy csak két ember lakik benne, mégis olyan magas egy ilyen családi ház károsanyag-kibocsátása, mint egy korszerű társasházé, ahol ezzel szemben akár száz ember is él. Ezeknek a régi családi házaknak a hőszigetelését is meg lehetne oldani kenderből készült szigetelőanyagok felhasználásával, nagy tömegben, egyszersmind gazdaságosan.

A kendernövény – mely nem is olyan rég még sokkal fontosabb, és az élet minden területén jelen volt, és aminek világszinten is kiemelkedő egyik termőterülete épp Kelet-Közép-Európa – akár egy ilyen európai gigaprojekthez is hatékony, olcsó és környezetbarát alapanyagot képes biztosítani. Hatalmas előnye, hogy könnyű termeszteni, viszonylag igénytelen a talaj minőségére, és négy hónapon belül le is lehet aratni. Európában az utóbbi évtizedekben nemesített ipari kenderfajták kiemelkedően magas rosttartalmúak, jól ellenállnak a környezeti hatásoknak, és ritkán igényelnek vegyszeres kezelést. Ezekkel a tulajdonságokkal pedig nagyon könnyen, és nagyon gazdaságosan termeszthető.

Egyetlen hektáron learatható annyi ipari kender, amennyi egy egész családi ház felépítésére elegendő!

Na de hogy lesz belőle ház? Technológiai értelemben mondhatni egyszerűen.

A kendernövény előkészített rostjait mésszel és vízzel kötik egymáshoz. Ez a keverék maga a kenderbeton, amit aztán különféle méretű zsalutéglákká alakítanak. Ezek a téglák aztán könnyen formázhatók. A falazáshoz nem szükséges maltert használni, emellett jól ellenáll a nyirkosságnak, ezért nem kell szükségszerűen komoly alapozási munkákat végezni, csupán ugyanebből az anyagból készült lemezekkel burkolni a padozatot.

A kenderbetont és az építési technológiákat jelenleg is folyamatosan fejlesztik és vizsgálják, hogy a lehető legjobb energetikai és terhelhetőségi eredményeket sikerüljön elérni. Hamarosan már a kenderszár önmagában is használható lesz teherhordó tartószerkezetek építésére, ami sokkal „környezetbaráA belgiumi Villers-le-Bouillet városka közösségi háza 2013-ban nyitotta meg kapuit, még abban az évben el is nyerte a belga Környezet- és Energiabarát Nagydíjat. Ezért a díjért minden évben a fenntartható építészet irányvonalait és a környezetbarát, ökopasszív technológiákat alkalmazó projektek versenyeznek. A közösségi ház különlegesnek számít minden téren, hiszen teljes egészében megújuló anyagokból, lényegében növényekből készült (faváz és kenderbetonból készült falak), és emellett még a passzívház minősítést is megkapta. A kivitelezés során két fontos kritériumot tartottak szem előtt: az alacsony energiafelhasználással járó, megújuló energiaforrások használatát (napelem, hőszivattyú) és az innovatív, környezetbarát építési technológia alkalmazását. Az épület fenntartása és építése hozzájárul az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez is. A kenderbeton használatával csökkenhetne bolygónkon az üvegházhatású gázok mennyisége, mert a növény a növekedése során CO2-őt köt meg. Kiemelt hangsúlyt fektettek még az épület légtömörségére, automatikus a világítási rendszer, a víz részben esővízből, az áram napelemekből származik. Az építési költségek csupán 10%-kal haladták meg a hagyományos technológiáét, viszont az üzemeltetési és fenntartási költségek 90%-kal alacsonyabbak. Így a kevés többletköltség nagyon hamar megtérül.

tabb” megoldás lenne, mint a fa. Számos kísérlet folyik jelenleg a kenderfalak szerkezeti megerősítésére.

A kenderbetonból emelt fal még burkolat nélkül is tetszetős, rusztikus hatású, de könnyen festhető és burkolható. Könnyű, porózus, és hogy hogy szigetel?

A hőszigetelés és a páraháztartás a két legfontosabb kérdés, annak függvényében, hogy milyen éghajlaton vagyunk. A kenderbeton egy 100%-ban természetes hőszigetelő rendszer. Akár trópusi éghajlaton, kifejezetten magas páratartalom mellett is megállja a helyét, mindemellett a hőszigetelésben kiemelkedően jól teljesít, így 50-70%-os energiamegtakarítást is elérhetünk vele. A porózus kenderfalazatnak ugyanis egy figyelemreméltó tulajdonsága az organikus önszabályozó és természetes páraháztartás. Ezt annak köszönheti, hogy a kendernövény belső része, a fásszárú növényekhez hasonlóan kapilláris szerkezetű, amely nem ejti csapdába a levegő nedvességtartalmát, hanem higroszkópos tulajdonsága miatt felszívja azt. Még ha a páratartalom magas is odakint vagy az épületen belül, a természetes párakiegyenlítődés megindul a szerkezetén keresztül a levegővel együtt, így a víz nem halmozódik fel a felületén, nincs páralecsapódás, ami a nemkívánatos penészgomba megjelenésével egyenlő. E páratranszfernek köszönhetően egyes mérések szerint a nyári tartós melegben még önmagát is képes hűteni egy kenderbeton fal. Jól teljesít állandóan magas hő és nedvesség esetén, és nincs szükség külön rekuperátorra. Egy természetes, folyamatos szellőzés valósul meg, minimális hőveszteséggel.

Európában már vannak olyan készházgyártók, akik zöldanyagkat használnak, így például üveg- vagy kőzetgyapot, illetve polisztirolhab helyett gyapjúgyapottal vagy tejsavóval kezelt faforgáccsal szigetelik az épületeiket.

A kenderből készült betonelemek, valamint a növény rostjaiból készült szigetelőanyag felhasználásával nemcsak felgyorsulhat a passzívházak építése, de a régi energiapazarló épületek szigetelésénél is eredményesen alkalmazható.

Léteznek már kifejezetten kenderszigeteléseket gyártó cégek, amelyek nemcsak hő-, hanem kül- és beltéri hangszigetelő paneleket készítenek belőle, mivel hangelnyelő tulajdonságai is megfelelnek az igényeknek.

Röviden tehát, egy olyan építőanyag állítható elő a kenderből, ami környezetbarát, egészséges, nem tartalmaz mérgező vagy káros vegyületeket, hypoallergén, a kártevők nem bontják meg, tűzálló, karbonnegatív, jók az akusztikai tulajdonságai, rugalmasan tervezhető (ívelt falak), a falvastagság függvényében a sűrűség, tömörség is variálható, és 100%-ban újrahasznosítható. Egy nagyon hosszú élettartamú, időjárás- és földrengésálló szerkezet készíthető belőle, ami nemcsak hogy lélegzik, szinte együtt él a benne lakókkal. Holland Gábor

ELSŐ MAGYAR KENDERHÁZ PROJEKT

Domaszék község belterületén került sor az első magyar kenderházprojekt alapkőletételére, még 2016-ban ősszel. Az esemény mérföldkőnek tekinthető a kenderhez köthető ipari tevékenységek hazai történetében. A projekt Algyő és Domaszék települések, valamint a kivitelező KÖSZI Trade Szövetkezet összefogásának eredményeként jöhetett létre. A termesztők, a gyártók és a kivitelezők közös szándéka szükséges ahhoz, hogy a kendernövényből készült, az építőipar számára felhasználható anyagok elterjedésével lakóépületek épüljenek, illetve a meglévő épületek szigetelése megtörténjék. A Csongrád Megyei Önkormányzat elsőként emelte a prioritásai közé a kender alapú innovációk és a kender termesztésének támogatását. Mindez a környezettudatos ipar létrejöttét is erősíti, mivel az így készült termékek, például a kenderbeton környezettudatos terméknek minősül. Magyarországon a kender termőterülete 1962-ben még 23 ezer hektár volt. Mind minőség, mind termőterület és mennyiség tekintetében az első helyen állt. A 70-es évektől Európában, majd a 80-as évektől kezdve Magyarországon is, ahogy a világon mindenhol, kiszorították a kendertermékeket az olcsóbb olajbázisú műanyagok. Az utolsó gazdaságtalanul működő kenderfeldolgozókat fejlesztés és korszerűsítés helyett a rendszerváltást követően végleg bezárták. Mára a kender teljes termőterülete Magyarországon mindössze 350 hektár. A kender felhasználása rendkívül széles körű, és ebben kiemelt jelentőségű terület az élelmiszer-, gyógyszer- és feldolgozóipar mellett az építőipar is. Ez utóbbi elsősorban a növény fa- és háncsrészeit tudja hasznosítani a különböző építőipari alapanyagok előállítása során. A KÖSZI Trade Szövetkezet 2015-ben kezdte meg a szabványosítási eljárást, aminek eredményeként ma már Magyarországon is építhetők kenderházak.

A föld utolsó sóhaja

A globális erdőirtás következményei

Fák. Nemcsak szépek, megmászhatóak, de létfontosságúak is számunkra, és mindennek, ami él, hiszen szálas, égbe törő barátaink alkotják bolygónk tüdejét. A szén-dioxidot oxigénné alakítják, élőhelyet adnak, megkötik a lebegő port és egyéb szennyezőanyagokat. Elhullajtott lombjukkal pótolják a talaj tápanyagtartalmát, és megkötik azt a lejtős területeken, valamint a többi növényhez hasonlóan nagy szerepük van a víz globális körforgásában is. Cikkünkben a világméretű erdőirtás szomorú történetét, az esőerdők fontosságát, azok pusztítását és az ebből fakadó következményeket boncolgatjuk, megvilágítva a tarolás mozgatórugóit.

Az emberiség gyakorlatilag ősidők óta hasznosítja a földi biomassza egyik legszebb és legtekintélyesebb képviselőit, a fákat. A felhasználás mértéke és célja azonban igen változatos volt a történelem során, mára pedig sajnos már a föld legfontosabb erdőit is az eltűnés veszélye fenyegeti. A civilizáció kialakulásakor a szárazföldek felét erdő borította, napjainkra ez 20%-ra csökkent. Fajunk elődei és korai képviselői még összhangban éltek természeti környezetükkel, nem okoztak hosszú távú károkat abban. Az ókori háborúk és hajózás, valamint a középkori Európa fafelhasználása és mezőgazdasága vezetett az erdők fokozottabb támadásához a kontinensen, különösen a mediterrán vidéken. Mire egyes keresett fafajok hiánycikké váltak, eljött a nagy földrajzi felfedezések kora.

Európa államai gyors terjeszkedésbe kezdtek az új területek felé, hogy több nyersanyagot, fát és területet szerezzenek növekvő gazdasági igényeik kielégítésére. Először a mérsékelt övi, nagy kiterjedésű erdőségek, majd a trópusi területek esőerdői váltak a fenntartás és fejlődés éhségének áldozatává. Szomorú példával szolgál India. Egészen a britek kolonizációjáig az indiai erdőket még fenntarthatóan hasznosították, azonban a „fejlett” világ képviselőinek megjelenésével a vegetáció kereskedelmi célú kizsákmányolása és gyors ütemű pusztítása vált jellemzővé. Természetesen nem csak saját kontinensük lakói voltak a világ tüdejének kórokozói. A Távol-Keleten Kína, már a globális piachálózatba történt belépését megelőzően, szinte totális tarolást végzett erdőségeiben. A trópusi esőerdők bekebelezése az 1750-es évek táján kezdődött meg, a világ erdőségeinek pedig igazán szégyenteljes mértékű kizsákmányolása az 1940-es évektől majdnem az ezredfordulóig tartott, és még napjainkban is ijesztő méreteket ölt. Ez utóbbi apokaliptikus időszak pusztítása mögött a második világháborút követő politikai, gazdasági, technológiai és demográfiai változások álltak. Korábban a világ szárazföldjeinek 14 százalékát borította trópusi esőerdő, ez ma csupán 6 százalék. A 20. században az esőerdők területük egynegyedét veszítették el, napjainkban pedig megközelítőleg 100 ezer km2 tűnik el, évente!

Becslések szerint épp mostanában, 2022 végére a világnépesség eléri a 8 milliárd főt. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy bolygónk nagyjából ennyi főt képes eltartani. Ennyi éhes szájat etetni bizony nem könnyű feladat, az élelmiszer-termelés pedig sok területet igényel. Az erdőirtás elsődleges oka tehát a mezőgazdaságba és állattartásba bevonható új földterületek létesítése. Ezt sok országban az erdők leégetésével érik el.

A másodlagos okok szintén a népesedés és fejlődés következtében beállt aránytalan energiaéhségre és nyersanyagigényre vezethetőek vissza. Köztük a legfontosabbak: a kormányok fejlesztési stratégiáihoz kapcsolódó fakitermelés és -feldolgozás, bányászati tevékenységek (pl. a faszén kinyerése kohászathoz), közlekedési hálózatok kiépítése, vízerőművek létesítése. A legújabb tanulmányok nyilvánvaló összefüggést mutatnak az országok eladósodottsága és az erdőirtás mértéke között. Mivel a faanyagok majd minden ország számára szükségesek, a faipari termékek kereslete töretlen. Így a gazdasági mutatók az erdők kivágásával, azok területének hasznosításával és az irtással termelt exportálható faanyag eladásával gyors ütemben javíthatók, de semmiképpen sem fenntarthatók!

A föld biodiverzitás forrópontjai jellemzően az esőerdők, amelyek szegényebb országok területén találhatóak. Az erdők irtása nem csak helyi, de globális negatív hatásokhoz vezet, amit nemcsak adott ország fog a jövőben elszenvedni, ezért közös érdekünk lenne e zónák minél körültekintőbb megőrzése.

Az indonéziai Kapuas Hulu tartományban letarolt esőerdő helyén olajpálmákat termesztenek

Az esőerdők jellemzői

A világon található esőerdők rendkívül gazdag ökoszisztémák, amik alapvető szerepet töltenek be bolygónk működésében. Számos tulajdonságukban hasonlóak: a klímában, a csapadékviszonyokban, függőleges felépítésükben, komplex szimbiotikus kapcsolataikban és a fajdiverzitásban (4–5 millió becsült faj!). Legtöbbjük nem jellemezhető éles határokkal. Az esőerdők fokozatos átmenetet mutatnak a szomszédos mangrove-, nedves, hegyi vagy a trópusi lombhullató erdőkkel. Rengeteg szerves anyagot termelnek, ami a talaj tápanyagtartalmát növeli. A Ráktérítő és a Baktérítő közötti trópusi övben helyezkednek el, ahol a napsugarak durván 90 fokban naponta akár több mint 12 órán át érik felszínüket. A folyamatos nagymértékű napsugárzás által biztosított hatékony fotoszintézis növekedésük kulcsa, így a légkör összetételének módosításával nagy befolyással bírnak az éghajlatra, globálisan. Növekedésük közben szén-dioxidot (CO2) építenek be testükbe, miközben légzésükkel oxigént (O2) bocsátanak a légkörbe. Mivel a CO2 üvegházgáz, amely 50%-ban felelős az üvegházhatásért, légköri koncentrációjának csökkentése ellensúlyozza a globális felmelegedés hatását.

Évi középhőmérsékletük 22-34 C-fok, amit csökkenthet a felhőzet és a páratartalom. A magas hőmérséklet óriási mértékű párolgáshoz és felfelé irányuló légmozgáshoz vezet, ahol a levegő nedvességtartalma gyakori esőzésekkel távozik. Az éves csapadékmennyiség 2000 mm-től akár 11 000 mmig is emelkedhet. Emiatt az esőerdő szinte sosem szárad ki, és az így kialakult stabil klímában a növényzet örökzöld. Az erdőirtás és a klímaváltozás azonban megváltoztatja a vízkörforgást, ami száraz időszakokat eredményez, így az esőerdők sokkal érzékenyebbé válhatnak például az erdőtüzekre.

Brazília, a föld bal tüdőlebenyének gyilkosa

Latin-Amerika területén van a világ trópusi erdőségeinek legnagyobb része (59%). Ennek majdnem teljes egésze az Amazonas-medencében található, s e terület „rendezésében” a maga „előkelő” 27%-os globális erdőirtási rátájával Brazília vezető szerepet tölt be. 2000 és 2005 között évente átlagosan több mint 3 millió hektárnyi erdőt taroltak le, a világranglistán második Indonézia nagyságrendileg 1,7 millió hektárt tüntetett el ugyanebben az időszakban. Az erdőirtás Brazíliában főleg új legelők létrehozásának érdekében történik, és a szarvasmarhatartáshoz kapcsolható. A régióban található trópusi keményfa iránt nagy a világpiaci kereslet, ezért annak exportja kulcskérdes a brazil gazdaság számára.

A városi szegények még napjainkban is egész Brazília-szerte az esőerdők övezetébe vándorolnak, abban a reményben, hogy saját és családjuk megélhetését földműveléssel és szarvasmarha-tenyésztéssel biztosítani tudják. Mindezt csak tetézi, hogy az 1970-es években fegyveres hatalomátvételt követően változás állt be a kormány gazdaságpolitikájában. A kormány és a gazdaságfejlesztési programokat irányító nemzetközi szervezetek kifejezetten támogatják a városokból kiáramló, telepeseknek álló lakosokat.

Az 1980-as évek egyik esőerdőirtást kutató tanulmánya a pusztítást nagyban a BR364-es amazóniai főútvonalnak tulajdonítja. Ezen az úton történik a Rondoniában termelt keményfák gyors és zavartalan szállítása a hatékony export érdekében. Az útépítés fő támogatója a Világbank volt. A megépült út következtében Rondonia népessége a többszörösére gyarapodott. Idővel a kisfarmereket a részvénytársaságok emberei váltották fel, a többi területre óriáscégek települtek. A mezőgazdasági célra kijelölt területeken többször előfordult, hogy a faanyagot nem is hasznosították, mivel az erdőt egyszerűen csak leégették. 1987-ben többször is előfordult, hogy több ezer tüzet jegyeztek fel egyetlen nap során! Az egész száraz évszak alatt összesen 175 ezer tüzet észleltek, melyek mindegyikének kiterjedése meghaladta az egy km2-t.

A letarolt trópusi talajokat az esőzés hamar kilúgozza, a túllegeltetett felszínt pedig az állatok patái keményre tapossák. Az ily módon degradálódott talaj termőképessége gyors ütemben csökkent, ami a mezőgazdálkodás súlyos problémáihoz vezetett. Az ország egyik legsúlyosabb szennyező tevékenysége az erdőirtás. (A globális légszenynyezéshez 10%-ban járul hozzá Brazília, kizárólag az esőerdő pusztításával!) 2010-ben a kormány nagyszabású környezetvédelmi projektekbe kezdett, és az emisszió mértékének jelentős csökkentését vállalta 2020-ig. Azonban május végén az ország vezetése bejelentette, hogy enyhíti az 1965-ben kodifikált erdőtörvényt, amely eddig korlátozottan ugyan, de védte az esőerdő legfontosabb területeit, kiváltképp a folyók mentén és a magaslatokon. A „reformot” a kommunista párt vezetője Aldo Rebelo és a mezőgazdasági vezetők Brazília növekvő népességének ellátásával és az export szinten tartásával indokolják. A döntés ellen az ország tíz korábbi környezetvédelmi minisztere is tiltakozott, és hatalmas visszalépésnek nevezték az intézkedést.

Vajon mi lesz az érintett területek sorsa egy kiadós esőzés alkalmával, ha a vizet semmi nem állítja meg abban, hogy elmossa a talajt? További aggodalomra ad okot, hogy az eddig illegális favágásért büntetettek amnesztiát kaphatnak az új „reform” keretein belül, valamint az is, hogy a sok tiltakozás és szakmai vita által övezett, 11 200 megawattosra tervezett Belo Monte megagát és erőmű, amelyet az Amazonasnál építenének fel, megkapta a végső engedélyeket.

A következmények és a sötét jövő

A sűrű zöldnövényzet eltűnésével csökken a párolgás, ezáltal a terület szárazabbá válik, és a beeső napsugarak is jobban melegítik a kopár területet. A párolgás csökkenése nagyobb léptékben is gondot okozhat: például az afrikai esőerdők pusztításának következtében alacsonyabb a csapadékmenynyiség a trópusi erdőségtől jóval távolabbi, száraz területeken is, ami soha nem látott

A brazíliai esőerdők letarolt területein termesztik a világon a legtöbb génmódosított szóját – többnyire európai exportra

A brazíl és paraguayi határon helyezkedik el a Parana folyóra épült 6,4 km hosszú Itaipu-gát

aszályokhoz vezetett. Természetesen így a felhők is megfogyatkoznak, ami a globális albedó (fényvisszaverés) csökkenését eredményezi, így a felszín jóval intenzívebb napsugárzásnak lesz kitéve. A felmelegedés következtében az éghajlati övezetek eltolódnak, a kifejlett fák kipusztulhatnak, az erdők bozóttá alakulhatnak. A magasabb hőmérséklet és a vízellátás változása miatt a fák egyre érzékenyebbé válnak a betegségekre és az erdőtüzekre, ettől az erdők még inkább visszaszorulnak. Helyi szinten csökken a felszín érdessége, ami megváltoztatja a felszínközeli szelek útját. A további pusztítás akár a légkör teljes körforgásának módosulását is okozhatja. Mint már említettük, a biodiverzitás drasztikusan csökken, hiszen az esőerdő a legváltozatosabb élőhelyeket biztosítja populációk tömegeinek, és sok értékes élő szervezet, köztük növények és ritka állatfajok is eltűnhetnek. A természetes védelem megszűnte miatt a viharokkal, áradásokkal és a helyi szélsőséges időjárással szembeni ellenállás elenyészővé válik, ami a talaj gyors erodálásához vezet. A kivágott fák biomasszájának lebomlásából, vagy annak elégetéséből, illetve tőzegtalajon keltett tüzek égése során, de a lecsupaszított karbonátos talajok mállásakor is szén-dioxid szabadul fel, és távozik a légkörbe. Globálisan tovább fokozva az üvegházhatást.

Az erdőirtás további üvegházgázok kibocsátásával is együtt jár, mint például a metán. Ez utóbbi üvegházgáz ráadásul nagymértékben képződik a szarvasmarhatartásnak köszönhetően is. Szintén súlyos probléma és más típusú erdőknél is igaz, az esőerdőknél azonban fokozottan fennáll, hogy az ültetett erdők csupán feleannyi szén-dioxid megkötésére, valamint feleannyi szerves anyag és oxigén termelésére képesek, mint a természetes vegetáció. Így minden kivágott fa helyett legalább kettőt kellene ültetni, ami persze ismét a rendelkezésünkre álló termőterület rovására történne, tehát jelenleg az újratelepítés sem megoldás. Joggal merül fel a kérdés, hogy mit kéne tennünk ahhoz, hogy bolygónk a jövőben is élhető maradjon. Igen nehéz válaszolni, de annyi bizonyos, hogy a környezetvédelmi törvények szigorítása és betartatása, az erdőirtás minél hamarabbi leállítása és a még érintetlen trópusi erdők teljes védelme, valamint az erdőgazdálkodás fejlesztése és tudatosabbá tétele, illetve új területek, elsősorban a trópusok környékén történő erdősítése sürgető feladat! A változásnak persze a fejekben kéne megtörténnie, míg nem késő, hiszen ha az eddigi tendenciák folytatódnak, gyermekeink, unokáink már biztosan csak hírből hallanak az esőerdőkről, amik 10-20 év múlva végleg eltűnhetnek egy halk sóhaj kíséretében, minden állat- és növényfajjal együtt, melynek jelenleg otthont adnak. Nekik meg legfeljebb marad az állat- és növénykert.

K-G-B (A szerzők természettudósok a biokémia és a környeztetkutatás területén)