Mindeközben Amerikában

Amíg mi Európában arra várunk, hogy legyen végre egyetlen kormány, amelyik képes egy valamire való legalizációt bevezetni, addig Amerikában már a tagállamok fele legalizálta a kannabiszt. Amíg szövetségi szinten a kannabisz továbbra is illegális és néhány tagállam, például Texas, nem is tervezi, hogy legalizálja, addig a szomszédos Colorado polgárainak joguk van ahhoz, hogy ezt másképp gondolják. Amúgy pont ezt nevezik népképviseletnek, ókori elnevezéssel demokráciának, amikor a többség akarata érvényesül, függetlenül attól, hogy a többségnek igaza van-e. Mert attól, hogy valamit sokan gondolnak, még nem feltétlen lesz igaz vagy helyes, de a demokrácia nem is az igazságról szól, hanem a többség akaratáról.

Tehát, ha a magyarok közel 70%-a (a legutóbbi, azt hiszem 2020-as felmérés szerint) úgy gondolja, hogy a kannabisz fogyasztást, abban az esetben, ha az gyógyászati célból történik, nem kellene büntetni, akkor egy demokratikus jogállamban eszerint kellene a vonatkozó törvényeket módosítani, nem pedig megmagyarázni a többségnek, hogy ezt nem jól gondolják. Tudniillik, a felhatalmazást, az azzal járó jogokat és eszközöket nem azért adtuk, hogy kioktassanak minket arról, mi lenne jó nekünk, hanem azért, hogy megszervezzék és végrehajtsák, amit mondunk!

Amerikában nem érdekli az embereket, hogy mit gondol a republikánus párt a legalizációról, vagy a demokrata párt a fegyvertartásról. Az számít, hogy a többség mit gondol. Így lehet a kannabisz Colorado-ban legális, a szomszédos Texasban meg illegális.

Amúgy, Texasból indulva, majd átutazva Új-Mexikó, Arizona, Nevada, Kalifornia államokon, egészen Oregonig semmi nem látszik abból, hogy ezekben az államokban a kannabisz szabályozása mennyire eltérő.

Texasban ugyanúgy vannak az autópályán kannabisz leveles óriásplakátok, csak amíg ott ügyvédek hirdetik a szolgáltatásukat arra az esetre, ha fogyasztás miatt vád alá helyeznek, addig Nevadában a kannabisz boltok hirdetik, hogy mekkora kedvezményt adnak az első vásárláskor, vagy a regisztrált kannabisz pácienseknek.

Elhagyva az autópályát – ami mellesleg egész Amerikában ingyenes – és a városokba érve, a kannabisz szaküzleteket szinte észre sem lehet venni, köszönhetően a reklámozást erősen korlátozó szabályoknak. A fűboltok kirakata vagy homlokzata többnyire egyszerű, alig ismerhető fel, hogy ez itt egy kannabisz szaküzlet. Inkább az adott bolt stílusának megfelelő hangulatú a dizájn. Ebben aztán végképp sokszínű a kínálat, a hippi korszakot idéző shoptól, a keleti, buddhista stílusú bolton át, egészen a pékségből átalakított kannabisz boltig, van minden. Ez utóbbi valóban létezik, a neve The Bakery, és tényleg úgy mentünk el mellette a Mendocino megyei Fort Bragg főutcáján mintha csak egy pékség lenne.

Ami viszont minden boltban szinte azonos, a 30 négyzetméteres mini shoptól, a kisebb Tesco méretű áruházig, az a kiszolgálás. Nagyon kevés olyan boltban voltam életemben, ahol ennyire vásárlóközpontú és ennyire teljeskörű szolgáltatást kaptam. Magyarként még az sem feltétlen természetes, hogy az eladók mindent tudnak az egyes termékekről, a különböző kannabisz fajtákról, a gyártócégekről, vagy a termékek származási helyéről, de voltunk olyan boltban is, ahol a dolgozókat rendszeresen gyógyászati kannabisz konferenciákra küldi a tulajdonos, hogy tisztában legyenek a legújabb kutatásokkal, termékekkel és terápiás módszerekkel, mindezt természetesen a cég költségén.

Mindeközben a magyar kormánynak, Európa kellős közepén az az álláspontja, hogy a gyógyászati kannabisz csak egy újabb Soros-trükk, hogy ebből az erős és szuverén nemzetből végül egy rakás füves buzi legyen. Komolyan sírva fakadok.

text: H.G.