Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Tartalomjegyzék 2001., 5. lapszám Szerző Németh Zsolt

Cím A pedofília értelmezése és kezelése a büntetőjogi reakciók tükrében Apró dolgok – jelentős következményekkel A romapedagógia elméleti és gyakorlati alapjai

Dr.Kovács Ágnes Pik Katalin Varga Gabriella

Bevándorlók munkavállalását segítő tanácsadó Központ – Bécs Hogy a gyermekeket ne érhesse bántódás a velük dolgozóktól: új eredmények az Egyesült Királyságban

Terry Thomas Herczog Mária

Kinek fáj a szexuális abúzus?

Kovács Eszter

Mit tudunk az intézményben élő gyermekek elleni szexuális bántalmazásról?

Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Konszenzus Konferenciája, 2001.

Nemzetközi erőfeszítések a gyermekek szexuális kizsákmányolásának megelőzésére és kezelésére Szótlan áldozatok, süket felnőttek Titoktartás vagy jelentési kötelezettség gyermekek szexuális bántalmazása esetén

Hartmann Mariann Dr.Győrfi Éva Neményi Eszter

1

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Írta: Németh Zsolt A PEDOFILIA ÉRTELMEZÉSE ÉS KEZELÉSE A BÜNTETŐJOGI REAKCIÓK TÜKRÉBEN Az ORFK INTERPOL Magyar Nemzeti Iroda munkatársai különböző nemzetközi fórumokra történő felkészülésük során rendszeresen szembesülnek azzal a ténnyel, hogy nincsenek átfogó ismereteink a szexuális – ezen belül kiemelten a pedofil jellegű – bűncselekményekről és azok elkövetőiről: nem ismerjük a morfológiai mutatókat, a jelenség etológiáját, a bűnüldözői és ítélkezési gyakorlatot, a büntetések végrehajtását és hatását. Az elítéltek számára nincsen semmiféle intézményes kezelés és gondozás, velük kapcsolatban speciális utóellenőrzés sem létezik, Magyarország adós a kezelő rendszer kiépítésével és a szakemberek kiképzésével. Börtönrendszerünk nem kezeli külön a „sex offender” kategóriát, ennek következtében az ilyen típusú elítéltek különösen súlyos helyzetben vannak. Nem csupán a gyógyításuk marad el, hanem további személyiségártalmakat is szenvednek. Ez egyfelől rossz fényt vet hazánkra a nemzetközi kooperációkban, másfelől a probléma azonosításának és kezelésének az elmaradása a közbiztonság egyik negatív eleme, és nyilvánvalóan elfogadhatatlan egy, a bűnmegelőzés fontosságát deklaráló és az ifjú nemzedékek egészséges fejlődését szorgalmazó társadalomban.

A pedofília jelenségére konkrét adatokat a büntető igazságszolgáltatás rendszerében találhatunk. A rendszer első eleme a rendőrség, a büntető felelősségre vonás első fázisában történik a felderítés. A rendőrkapitányságok kérdőívünk nyomán összesítették az általuk ismert pedofil jellegű ügyek adatait és a jelenségre vonatkozó tendenciákat. Az Egységes Rendőrség Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ERÜBS) adatbázisából kigyűjtettük azokat a szexuális jellegű bűncselekményeket, amelyeknek az elkövetője 16 évnél idősebb, áldozata pedig gyermekkorú volt. A hazai bírói gyakorlat szerint a pedofil típusú cselekmény vádlottja szabadságvesztést kap szinte kivétel nélkül, ezért a büntetés-végrehajtás adattárából beszereztük az ilyen típusú bűncselekmény miatt elítéltek számára és arányaira vonatkozó információkat. Azt hihetnénk, hogy az oktatási, a gyermekvédelmi, valamint az egészségügyi tárcához tartozó intézményeknek vannak is teendőik – és ebből következően ismereteik – a jelenségkörben, azonban kiderült, hogy az érintett minisztériumokban a témával nem foglalkoznak. A kutatás eredményeként képet kaptunk a pedofília címmel illethető jelenség méreteiről és tendenciáiról, valamint feltártuk a kezelési rendszer teljes hiányát.

Némileg meglepő, hogy bár a sajtóhírek tanúsága szerint a közvélemény élénken érdeklődik a téma iránt, és azt gondolhatnánk, hogy kiemelt figyelem összpontosul rá, ennek ellenére összegzett adatok sehol sem léteznek, a konkrét ismeretek szórványosak, a levont következtetések pedig felületesek. Számos, gyakran és széles körben ismételgetett megállapítás alaptalannak bizonyult. Így különösen, hogy: - a pedofil cselekmények a rendszerváltás után ijesztő módon elszaporodtak Magyarországon, - az elkövetők bármely gyermekre veszélyt jelentenének, aki az utcára teszi a lábát, - az elkövetési módszerek durvák, a gyermekek kínzásával párosulnak, - az elkövetők képzett és kifinomult emberek, akik a jólétben torzultak el.

Mindezek mellett még az is hangsúlyozandó, hogy – pszichológus vélemények szerint is – az elszenvedett pedofil akció nem feltétlenül okoz a gyermeknek súlyosan károsító traumát. Annál inkább az esemény napvilágra kerülése, a bürokratikus és a gyermeksértettek 2

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

kezelése szempontjából durván szakszerűtlen bánásmód, amely a gyermekben tudatosítja, hogy vele szégyenletes esemény történt és egyre mélyebben átéli ennek következtében a szennyezettségét.

A legtöbb konkrétumot a rendőrség gyakorlati, elsősorban bűnüldöző és bűnmegelőző szakembereitől kaptuk, miután a pedofília jelenségköre olyan magatartásokban nyilvánul meg, amelyeket a jogalkotó bűncselekményként pönalizál. A hazai büntető igazságszolgáltatás szigorú legalitást érvényesít, s közvéleményünk is erősen büntetéspárti, a rendőrség tehát a társadalom bármely színterén mutatkozó ilyen típusú cselekményről – szinte kizárólag bejelentés vagy feljelentés nyomán – tudomást szerez. (Nyilvánvaló, hogy a tudomásra jutó ügyeknél a látenciában maradók hányada lényegesen nagyobb.) Pedofíliával kapcsolatban a rendőrség rendelkezésére álló információk felmérésére kérdőívet szerkesztettünk – az alább bemutatott rendszerezésben – és az ORFK Bűnmegelőzési Osztálya közvetítésével juttattuk el a megyei rendőr-főkapitányságokra.

A TISZTÁZANDÓ KÉRDÉSEK ÉS KÖRÜLMÉNYEK • Munkaterületén és illetékességi körében a „pedofília” néven ismert jelenség a) mekkora súlyú bűnügyi, illetve b) gyermekvédelmi probléma, c) milyen cselekményt vagy magatartást jelöl meg ezzel a fogalommal?

• Az elmúlt öt évben (ha lehet évente) hány ügy jutott a tudomásukra? a) Milyen forrásból? (Kinek a bejelentése, saját észlelet stb.) b) Milyen intézkedéseket tettek? (Büntető eljárás, más szerv vagy személy értesítése stb.)

• Működési körében melyik hatóság vagy intézmény viseli a pedofília jelensége kapcsán a fő felelősséget, van-e a gyermekvédelemben érintettek között a tárgyban valamiféle együttműködés?

• A sértettek jellemzői: a) életkor és nem, b) iskolai elfoglaltság, c) családi helyzet, d) a támadójára vonatkoztatott reláció (idegen, közeli, távoli rokon, ismerős).

• A cselekmények jellemzői: az elkövetést megelőző vagy lehetővé tevő szituáció (utcai ismerkedés, csábítás, valamiféle függőségi vagy semleges viszony) a) a megvalósulás módja [Btk. szerint: személyes szabadság megsértése, (erőszakos) közösülés, szemérem elleni erőszak, természet elleni fajtalanság] b) megrontás, vérfertőzés, kiskorú veszélyeztetés, tiltott pornográf felvétel, kerítés, szeméremsértés, c) az elkövetés helyszíne (gyermekintézmény, a sértett vagy az elkövető lakása, közterület stb.).

• Az elkövetők jellemzői: a) életkor és nem, b) foglalkozás, c) iskolai végzettség, d) családi státusz, e) azonos vagy ellenkező nemű volt-e a sértettje, f) pszichiátriai vagy egyéb kórelőzmény, g) bűnügyi előélet, 3

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

h) a tárgybani bűncselekmény elkövetése előtti és utáni helyzete, jellemzői.

• Problémák a jelenség felfedésében és kezelésében: a) saját működési körében, b) az együttműködő partner vagy az együttműködés vonatkozásában, c) a pornográf termékek szabad forgalma pozitív vagy negatív tényező-e?

• Javaslatok: a) a jelzőrendszerrel, b) a büntető felelősségre vonással, c) a gyógyítással-kezeléssel, d) a megelőzést célzó felvilágosítással (gyermekeknek, szülőknek, pedagógusoknak), e) általában a pedofília megelőzésével és végül f) a témának a sajtóban történő megjelenésével kapcsolatban.

A VÁLASZOK ÉRTÉKELÉSE A rendőrkapitányságoktól 14 választ kaptunk, hat megye: Baranya, Hajdú, Nógrád, Somogy, Veszprém és Zala megye nem válaszolt. A válaszadás elmaradása mögött két dolog lehet: ezekben a megyékben egyáltalán nem fordul elő, hogy a lakosság vagy a gyermekvédelmi szervek észlelnék a kérdéses cselekmény jeleit (ez azonban kevéssé hihető), vagy észlelik ugyan, de valamilyen okból a rendőri szervet nem keresik meg az információval. Az egyes megyék adta jelentések között nincsenek lényegi eltérések, sem quantitatív, sem qualitatív vonatkozásban, ráadásul a „néma” megyék az ország területén egyenletesen szóródnak szét, így az összkép hitelessége nem kérdőjeleződik meg.

Teljes az egyöntetűség abban, hogy a pedofil jellegű bűncselekmények aránya csekély, a fővárosban egyenesen az „elenyésző” szót használták. Azt azonban hozzátették, hogy ennek ellenére jelentős súlyú bűncselekménynek tartják, a köznyugalmat minden eset súlyosan megzavarja.

Az elmúlt öt évben, 2000. október 1-ig a tudomásra jutott pedofil tartalmú bűnügyek száma: Bács-Kiskun

105

Békés

32

Borsod-Abaúj-Zemplén

38

Budapest

60

Csongrád

109

Fejér

186

Győr-Sopron-Mosón Heves

46 3

Jász-Nagykun-Szolnok

44

Komárom-Esztergom

46

Pest

nincs adat

Szabolcs

25

Tolna

31

Vas

10

Az összegzés éves adataiból általában az derül ki, hogy a regisztrált ügyek száma mindenhol emelkedik, ami virtuális is lehet, azaz esetleg a jelenséggel kapcsolatos társadalmi érzékenység növekedését érzékelteti. A megyék sorában kiugró eltérések fedezhetők fel, ennek hátterében a pedofil cselekmények tartalmát illető eltérő felfogások állnak. A pedofil magatartást – lévén büntető jogszabályok alkalmazói – elsősorban bűnügyi 4

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

problémának tartják, ám sajátos módon a felelősség viselőjeként a gyermekvédelem hivatalos szerveit nevezték meg, megfogalmazva azt is, hogy általában az érzelemszegény gyermekek válnak sértetté, amiben a szülők mellett a hivatásos gyermekvédőknek volna tennivalója. Néhány helyen úgy látják, hogy valójában nem is nevezhető meg felelős, hisz végül is betegségről van szó. Az egyik megyében egészségügyi problémaként definiálták, mondván, a pedofília tulajdonképpen betegség, bár a következménye adott esetben súlyos bűnügyi probléma. Ennek megfelelően a rendőrök számára kézenfekvő, hogy büntetőeljárást kell indítani. Más reakciót – az eljárással párhuzamosan, vagy esetleg helyette – nem tudnak elképzelni.

Pedofíliának a rendőrök többsége a felnőttnek azt a magatartását tartja, amely szexuális kielégülésre irányul, és 14 év alatti gyermekeket céloz, elsősorban felnőtt férfiak gyermeklányokkal létrehozott nemi kapcsolata, női elkövetőről alig tudunk. Általános az egyetértés abban is, hogy ez a magatartás, valamiféle ösztönéletbeli zavart jelez. Többen úgy látják, hogy nem szükségképpen erőszakkal színezett cselekményről van szó, de hatalommal való visszaéléséről mindenképpen, hisz a gyermek számára a felnőtt általában respektábilis személy.

A vizsgált bűnügyek a legritkább esetben indulnak a rendőrség saját észlelése nyomán, a rendőrség tagjai nem kapnak a jelenség azonosításához speciális képzést. Elgondolkodtató, hogy orvosok és más egészségügyi alkalmazottak is ritkán szerepelnek a büntető-eljárást kezdeményezők között. Rendszerint a gyermek szülője (vagy intézeti gondviselője) jön rá, hogy mi történt (a gyermek elmondja magától, vagy látszik, hogy valami titokkal birkózik), és közvetlenül vagy a gyámhatóság közbejöttével jut a hír a rendőrségre. Az is ritkaság, hogy a gyermek maga ismer, vagy talál magának olyan hatósági embert, aki előtt feltárja nyomasztó élményeit. És szinte soha nem fordul elő tettenérés. Mindössze két megyében tudnak egy speciális szűrő-kutató módszer használatáról: a Chicoca fája c. film vetítése nyomán a gyermekcsoporttal végzett szakszerű beszélgetés nyomán mindig felszínre kerül néhány gyermekbántalmazási szituáció, közöttük szexuális jellegűek is. A látencia mértékére utalhat, hogy bárhol szervezik meg a Chicoca fája programot, mindig találnak bántalmazott gyermeket.

A rendőri szervek által kezelt ügyekben a sértettek többsége tehát kislány, a fiúk aránya kb. 30%. Zömében általános iskolai tanuló, ezen belül is inkább felső tagozatos, vagyis 1014 év közötti. A válaszadó rendőrök 10 év alatti sértettekkel is találkoztak néhány esetben, kivételesen előfordult óvodás korú is. A szexuális bántalmazást elszenvedett gyermekek többsége családban élt, mégpedig 3/4-ük kétszülős modellben. Elvált szülő gyermeke, vagy intézeti nevelt lényegesen kevesebb van közöttük, mint azt előzetesen feltételeztük. A „teljes” családokban gyakori a diszharmonikus, rendezetlen viszony és légkör, a futó rendőri tapasztalat is megerősíti, hogy a gyermek érzelmi deficitje is szerepet játszik a cselekmény megvalósulásában.

A pedofil magatartás leggyakrabban szemérem elleni erőszakban, megrontásban, erőszakos közösülésben és ritkábban természet elleni fajtalanságban nyilvánul meg. Az elkövető és a sértett között rendszerint valamilyen ismeretségi viszony volt előzőleg, gyakran függőségi, tehát a gyermek – legalábbis időleges – felügyelete vagy gondozása alatt állt az elkövetőnek. Értelemszerűen ritkábban fordult elő az utcai, ismeretlenként kezdeményezett támadás. Jellemző elkövetői pozíció a sértett relációban a nevelőapa, a valamilyen rokon vagy szomszéd. Az idegenként végrehajtott akció jellemzően mindig valamilyen csábítással kezdődik, a gyermeki naivság kihasználásával. A gyermek áruba bocsátása a szülő részéről egy esetben fordult elő. A lezajlott esemény általában nem párosul durva fizikai erőszakkal, noha a rendszerint fennálló függőségi viszony magában hordozza a 5

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

hatalmi helyzettel járó látens erőszakot. Ennek megfelelően az elkövetés leggyakoribb helyszíne lakás, mégpedig vagy a sértett vagy az elkövető otthona, ritkán az állami nevelő intézmény, gépkocsi vagy közterület.

Az elkövetők jellemzőinél domináns tehát a valamilyen típusú rokoni vagy ismerősi kapcsolat. Széles (20-65 év közötti) az életkori sáv, ami azt is jelenti, hogy nincs jellemző elkövetői életkor. Az elkövetők körében tipikus az alacsony társadalmi státusz és a kulturáltság hiánya, s igen gyakori a hátrányos szociális helyzet. Zömük képzetlen, ennek megfelelően foglalkozás vagy munkanélküli. A tettesek meghatározó többsége csak általános iskolát végzett, vagy még azt sem fejezte be. Az elkövetők családi státuszában megyénként markáns eltérések mutatkoznak: egyes régiókban a tartós kapcsolat nélküliek (nőtlen, elvált, özvegy), másutt a párkapcsolatban élők (házasság, élettársi viszony) közül kerülnek ki inkább az ismertté vált elkövetők. Beszámítási képességet befolyásoló pszichiátriai előzmény csak néhány esetben fordult elő. Az eljárás során bevont szakértő azonban gyakran állapított meg diszharmonikus személyiséget vagy zavart szexuális beállítódást. Ugyancsak nem jellemző a büntetett előélet. Azokban az esetekben, ahol kriminális előzménnyel találkozunk, ott is inkább vagyon elleni bűncselekményt követtek el korábban.

Ahol az elkövető és áldozat ugyanazon családi kötelékbe tartozik, – a két szereplő közötti függőségi viszonyon túl – tipikus a perifériához tartozás, az alacsony életszínvonal, és esetenként felbukkan egyfajta speciális kultúra, amelyből az következik, hogy az anya, noha tudomása van a szexuális abúzusról, azt – igaz kényszerűségből – mintegy jóváhagyja, részt vesz a titkolózásban.

A pedofil cselekmények különösen nagyfokú látenciáját valamennyi válaszadó biztosra veszi. Ennek fő okát az elkövető és a sértett közötti függőségi viszonyban látják, sőt jelentős tényező az elkövető és a sértett gyermek anyja közötti függőségi kapcsolat is: lényegében félnek a helyzetet feltárni. Félnek általában a szégyentől, de félelem van a családfő végleges elveszítése miatt is. Maguk a gyermekek pedig úgy érzik, hogy a felnőttel szemben semmiképpen nem lehet igazuk, tartanak attól, hogy senki nem fog hinni nekik. Sajnos ezt a közvélemény, de még a hatóság tagjai is így gondolják sokszor. Burkoltan ugyan, de éreztetik: az áldozat hibájának tartják, hogy bekövetkezett a támadás, így aztán a sértett gyermekek végül a hatóságoktól is félnek. A problémakör valamiképpen összefügg a gyermekjogok elismertségével és kultúrájával társadalmunkban: a megalázott helyzetbe jutott gyermekek senkitől nem kaptak ismereteket és biztatást arra vonatkozóan, hogy emberi (gyermeki) jogaik léteznek és annak megsértését bárkinek is kötelessége volna megtorolni1. Ennek következtében a szexuális bántalmazások időben sokáig tartanak és ezáltal még súlyosabb károkat okoznak. Napvilágra kerülésük egy véletlen trauma következménye vagy a helyzet kibírhatatlanná fokozódása a gyermek számára. További problémák forrása a mindig hosszan elhúzódó büntetőeljárás: a sértett gyermeket újra és újra faggatják, kihallgatják, mindegyre a gyermeki lélek érzékenysége iránti hozzá nem értéssel.

Nem járnak jobban az elkövetők sem, egyik oldal sem kap semmilyen mentális segítséget, utógondozásról, a pedofíliát előidéző pszichikai állapot terheinek csökkentéséről pedig szó sem esik.

Több mint érdekes, hogy a rendőri szervek meg sem említették, hogy a konkrét ügyekben milyen bizonyítási gondjaik vannak. Nem vetették fel, hogy milyen nehézségekbe ütközik a panaszfelvevő, még inkább a feljelentést értékelő bűnügyi vezető abban a tekintetben, hogy a feljelentett cselekmény vajon tényleg megtörtént-e. Azt ugyanis 1

Kerezsi Klára: A gyermekek elleni erőszak. In:.: Gyermeki jogok – jogsértő felnőttek, FICE kiadványok, Bp. 1994.

6

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

egyébként ismerik a rendőrség munkatársai, hogy válások során nem ritka az anya – pontosabban itt: feleség – bosszú vezérelte feljelentése, amely utóbb, ha nem is alaptalannak, de bizonyíthatatlannak tűnik.

Bizonyos fokig a rendőrség tagjainak egyoldalú és felületes önreflexiójára vall, hogy nem veszik számba a nyomozások és vizsgálatok tapasztalatait, ezért érdemes a nyomozati anyagok minőségéről megismerni az ítélkező bíró véleményét:2 A „családi botrányra” utaló bejelentés nyomán elsőként megjelenő rendőrök felületes és formális, gyakran dezinformáló jelentést készítenek, amely az eljárás később fázisaiban semmire sem használható, ami azt jelzi, hogy hiányzik a magyar rendőrségen speciális képzés e tárgyban.

- Bár a „családi botrány” helyszínes bűncselekményként valósul meg, nem keresnek és rögzítenek nyomokat, tárgyi bizonyítékokat, még a vérrel vagy ondóval szennyezett ruhadarabok lefoglalása is elmarad.

- Hiányos a tanúkutatás, egy szűk körön rendszerint nem lépnek túl, nem kérdezik meg azokat a kapcsolatokat, akikkel a sértett igazán bizalmi viszonyban van (barátnők, barátok, szerelmi kapcsolat stb.).

- Sokszor elmarad a sértett, illetve a tanú mentességi jogára való kioktatása, így a kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv bizonyítékként nem értékelhető.

- Az igazságügyi pszichológusnak és elmeszakértőnek feltett kérdések sematikusak és szakszerűtlenek.

Jellemzőek a rendőrök által a helyzet javítására megfogalmazott javaslatok. Elsősorban a felelősségre vonást tennék hatékonyabbá, a megelőzésre vonatkozó ötleteik egyike-másika azonban bizonyos naivitásról árulkodik. Mégis összességében érdemes megfontolni ezeket a gondolatokat, hisz olyanoktól származnak, akik a szóban forgó jelenségről közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek.

- A büntető eljárásokat gyorsabbá kellene tenni, ehhez jobb együttműködés kell.

- Növelni kell a büntetések szigorát, de mellette legyen segítő bánásmód is.

- A visszaeső pedofilokat, mivel betegek, következetes pszichiátriai, felügyeletet is biztosító kezelésben kell részesíteni, a börtönből szabadultaknak külön segítség kell.

- Folyamatos felvilágosítás, beszélgetés kell a témáról a gyermekekkel és szüleikkel.

- A pedagógusok kapjanak külön kiképzést, hogy képesek legyenek a rájuk bízott gyermekeket szóra bírni ilyen kényes dolgokról.

- A szülők kísérjék a gyermekeiket az iskolába.

- A rendőrség vezessen speciális nyilvántartásokat a pedofil hajlamú személyekről.

- A gyermekekkel foglalkozóknál pályaalkalmassági vizsgálatokon szűrjék ki a beteges hajlamú embereket.

- A sajtó az ilyen típusú ügyekben legyen önkorlátozó, ne a szenzációt keresse, hanem okosan mutassa be a kialakult helyzetet, mozgósítson és segítsen a megelőzésben.

Az utóbbi évek közérdeklődése a gyermekekkel kapcsolatos pornográf sajtótermékek és fényképek készítését a jogalkotói figyelem középpontjába emelte, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy napjainkban a pedofília jelenségének ez a szelete vajon mennyire napi probléma, és az ilyen tartalmat hordozó különféle anyagok vajon pozitív vagy negatív módon befolyásoljak-e magát a jelenséget, illetve annak terjedését. A rendőri szervek kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy a pornográf termékek semmiféle hatását nem észlelik a rendészeti és bűnüldözői munkájuk során, maga a pönalizált magatartás, a gyermeket ábrázoló pornográf kép készítése is nagyon ritkán jut a tudomásukra. Ez arra 2

Dénes V.: A bírósági eljárás sajátosságai a családon belül elkövetett szexuális bűncselekmények tárgyalása során, Belügyi Szemle, 2000/4-5, 134. p.

7

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

utal, hogy a tiltott pornográf felvétel készítésének büntetőjogi tilalma nem annak tényleges társadalmi veszélyességén alapul, hanem csupán a jövő esetleges veszélyei és a nemzetközi igényeknek való megfelelés szándéka keltette életre. Ennek lehet „szándékon túli” következménye az, hogy a pornográf terméket pusztán megszerző és birtokló személyek társadalmi megítélése vélhetően sokkal negatívabb, mint a személyük és cselekményük tényleges veszélye. Érdemes ide hívni az elismert magatartáskutató Buda Béla gondolatát: szerinte a pornográfia bizonyos vetületben inkább előnyös, mint káros, ugyanis „döntő mértékben hozzásegíthet a szexuális feszültségek levezetéséhez, meggátolja, hogy a deviáns késztetésű embernek ki kelljen mennie az utcára.”3 A SZABADSÁGVESZTÉSÜKET TÖLTŐ ELÍTÉLTEK A nemi erkölcs elleni bűncselekmények büntetési tétele igen magas. A jogalkotó az alapesetet is 2-8 év börtönbüntetéssel fenyegeteti, és, ha a sértett az elkövető nevelése, gondozása alatt áll, 5-10 év a mérték, de, ha 12 év alatti a célba vett gyermek, még magasabb, 5-15 év a büntetési tétel. Ezek a súlyos büntetések gyakorlatilag kizárják a büntetés felfüggesztését. A gyermeksértettű ügyekben, ha a bizonyítás sikeres, kivétel nélkül hosszabb időtartamú szabadságvesztést tartalmaz az ítélet.4 2000. november 1-jén a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben összesen 729 főt (697 férfi és 32 nő) tartottak fogva szexuális jellegű (a Btk. szóhasználata szerint: nemi erkölcs elleni) bűncselekmény miatt elítélve. A férfi elítéltek között a legnépesebb korcsoport a 30-39 éveseké (220 fő) és a 40-49 éveseké (181 fő). A 20 és 50 év közöttiek adják az összes ilyen fogva tartott 92%-át (643 fő). Iskolai végzettségük ugyanazt a struktúrát mutatja, amit a rendőrök válaszaiban is tapasztaltunk: meghatározó többségük az általános iskolán nem jutott túl, ipari iskolába is csak 1/6-ukjárt. Családi állapotuk megoszlása nagyjából megegyezik a bűnüldözési tapasztalatokkal: 24% élettársi kapcsolatban és 28% házasságban él, 32% nőtlen és 12% elvált. Az elmúlt öt évben összesen 3838 személy (3679 férfi és 159 nő) volt a büntetés-végrehajtás intézményeiben, tehát közel négyezer szexuálisan valószínűleg aberrált ember kapott súlyos büntetést. Nem tudunk a börtönévek alatti kezelő-segítő törekvésekről, különösen nem a szabadulásuk utáni figyelemmel kísérésükről és speciális utógondozásukról.

A HIVATALOS BŰNÜGYI STATISZTIKA ADATAI (ERÜBS) Az adatszolgáltatás csak a kiemelt bűncselekményekre teljes körű, szerencsétlen módon azonban 2000 év elejéig a nemi erkölcs elleni bűncselekmények sorában csupán az erőszakos nemi közösülés volt ilyen. A többi pedofil jellegű ügy leválogatásához a legfőbb ismérv: a sértett életkora is csak a kiemelt bűncselekmények adatlapjain szerepel, ezért 5 évre visszamenően csak az erőszakos közösülésekből tudjuk közölni a pedofil jellegűeket.

erőszakos közösülés

3 4

1995

1996

1997

1998

1999

417

423

392

346

331

2000 I. félév 144

„...csak lassan domesztikálódik az emberiség a férfiak szexualitása terén...” Tamási E. interjúja Buda Bélával, Belügyi Szemle, 2000/4-5. 89. p.

Dénes V.: A bírósági eljárás sajátosságai a családon belül elkövetett szexuális bűncselekmények tárgyalása során, Belügyi Szemle, 2000/4-5, 143. p.

8

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

gyermek sértettel

47

61

58

53

65

21

Megállapítható, hogy amíg az erőszakos közösülések globális száma csökkenő tendenciájú, addig a gyermek sértettű aktusok abszolút száma is inkább emelkedő, de az összeshez viszonyított hányadosuk határozott növekedést, vagyis a gyermekek iránti vágy bizonyos fokozódását jelzi.

2000. január 1-től a nemi erkölcs elleni bűncselekmények többsége kiemelt jelentőségű, így a statisztikai lapon megjelölik a sértett életkorát, ennek megfelelően 2000. év első félévében a többi bűncselekmény vonatkozásában az alábbi képet kapjuk: Látható, hogy az ilyen típusú bűncselekmények jelentős része, 30-50%-a gyermek ellen irányul. A kerítés bűncselekményének alacsony számú gyermeksértettje, nem igazolja a véleményt, miszerint Magyarországon a gyermekek prostitúcióra kényszerítése, vagy a gyermekkereskedelem jelentős méretű volna.

szemérem elleni erőszak természet elleni fajtalanság szeméremsértő vétség kerítés

összes nemi erkölcs elleni bűncselekmény 100

az összesből, ahol a sértett 14 év alatti 47

51

22

181

50

53

2

ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK A rendőrségen a téma felelőse a rendőrségi bűnmegelőzési szervezet (az ORFK-n és a megyei rendőr-főkapitányságokon bűnmegelőzési osztály, a városi rendőrkapitányságokon bűnmegelőzési előadók). A bűnmegelőzési organizáció az elmúlt öt évben összesen 735 pedofil, vagyis gyermek sértettű nemi erkölcs elleni ügyről tudott (6 megyétől nem kaptunk adatot!). Ugyanezen időszak alatt, nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt 5-ször ennyi személy kapott szabadságvesztés büntetést.

Megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy Magyarországon átlagosan minden ötödik nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje gyermek, vagyis a hazai „szexuális bűnelkövetők” 20%-a pedofil irányultságú.

Meglehetősen szilárd konszenzus van a pedofil cselekmények megítélésében. Nem csupán a törvénytisztelő és szabad polgárok vetik meg a védtelen helyzetű gyermekekkel való szexuális visszaélést, az ilyen cselekmény még a bűnöző körökben is erős negatív reakciókat vált ki. A börtönök szubkultúrájában is a hierarchia legalacsonyabb szintjére lökik a gyermek sérelmére bűncselekményt elkövetőket, és ennek megfelelő módon, durván bánnak velük.

A szexuális jellegű bűncselekmények kezelésére a rendőrségen nem találunk kiképzett szakembergárdát, általánosságban jellemző a bürokratikus ügymenet, a távolról sem sértett központú ügyintézés. Hiányzik az ilyen típusú ügyek kezelésére kialakított rendőrségi kultúra. Mindez az emberi jogok súlyos sérelmét jelenti, s a gyakorlatban másodlagos viktimizációs tényezőt jelent, továbbá erőteljesen növeli a látenciát.

A hazai börtönrendszerben az elmúlt öt évben közel 4000 olyan elítéltet tartottak fogva, akik nemi erkölcs elleni bűncselekményt követtek el. Adatlapjuk nem tartalmazza a sértett életkorát, így nem tudjuk pontosan, hogy mekkora hányaduk gyermekre orientált, vagyis pedofil. A bűnüldözői adatokkal összevetve azonban azt a becslést tehetjük, hogy nagyvalószínűséggel az elítéltek 1/5-e lehet ilyen, akik sem a szabadságvesztés büntetés 9

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

alatt, sem azt követően nem kapnak speciális gondozást, mi több a börtön hierarchiában a legalulra kerülve, valószínűsíthetően további súlyos személyiség ártalmakat szenvednek el, s ez a bűnismétlésük, a további gyermekáldozatok szempontjából több mint nyugtalanító.

10

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Írta: Kovács Ágnes APRÓ DOLGOK – JELENTŐS KÖVETKEZMÉNYEKKEL Az alábbi esetek – melyek egy sorozat első darabjai – látszólag „csak” orvosi, gyermekvédelmi problémák. A nemzetközi szakirodalomban azonban akkor is bántalmazásról és elhanyagolásról beszélnek, ha a szülő, gondozó vagy a szakember nem megfelelő módon látja el, gondozza a rá bízott gyermeket. Ezért az alábbi eseteket is vizsgálják ilyen szemmel, mert Magyarországon a megfelelő jogi szabályozás ellenére nem merül fel az efféle ügyekben a szakemberek és a szülők felelőssége, az pedig hogy megelőzendő az ilyen problémákat speciális felkészítést kapjanak, még kevésbé (a szerk.).

Gyermek szakorvosként tanácsadásokat tartva járom azokat a nagyon szegény, jelentős munkanélküliséggel küszködő kis községeket, amelyek a gyermek létszáma nem éri el azt a határt, ahol házi gyermekorvosi ellátás indokolt lenne. Olyan aprónak tűnő problémákkal találkozom, amelyeknek jelentős következményei lehetnek a gyermek fejlődésére nézve, ha nem figyelünk rá, vagy ha nincs információnk a probléma súlyáról. Ugyanakkor a holisztikus egészségügyi és anya- gyermekvédelmi szemlélet szükségessége a nagyvárosokban is egyre sürgetőbb.

HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS HELYZETBEN Az egészség szó jelentése nem csupán a szervi betegségek hiányát jelenti, hanem az optimális szomatikus, mentális és pszichés fejlődést is magában foglalja.

Tanácsadáson találkoztam a két éves, szomatikusán szépen fejlődő, kedves gyermekkel.

A státuszvizsgálatkor szokásos rutinkérdések hangzottak el, az anya nem válaszolt. „Az anya hallássérült, nagyon rosszul hall” – figyelmeztetett a védőnő. És a gyermek beszédfejlődése hogyan alakul?” -kérdeztem. „Hát kicsit elmaradt, hiszen alig beszél vele az anyja, de van két egészséges testvére, és az édesapja is egészséges. Sajnos keveset van együtt velük. Testvérei a közeli városba fejlesztő iskolába járnak, csak hétvégeken jönnek haza, az apa pedig egész nap dolgozik.” „Akkor bölcsődébe kellene íratni, vagy legalábbis édesanyjával együtt speciális fejlesztő foglalkozásokra kellene járnia.” „Ez lehetetlen – tiltakozott a védőnő, bölcsőde nincs, és az apát így is nagyon megterheli a két nagyobb gyerek iskolába vitele és hazahozatala, nem is beszélve az utazgatás költségeiről.”

Ez van – mondjuk számtalanszor. De vajon tudjuk-e, hogy mit és mennyit veszít a gyerek, sőt a társadalomra nézve ennek milyen mérvű, hosszú távon érvényesülő kihatásai vannak? Ha időben segítünk, több évtized rehabilitációs munkáját lehet megelőzni, nem is beszélve a munkaképesség eléréséről, a felnőtt egyén társadalomba való beilleszkedéséről, az abban elfoglalt aktív vagy passzív státuszáról.

Az élet első éveiben zajlik a legintenzívebb fejlődés. A helyváltoztatásra, védelemre, táplálékszerzésre képtelen újszülött egyéves korára feláll, járni kezd, szótagokat, szavakat mond, összefüggéseket ismer fel. Ennek megfelelően agyának súlya egy év alatt két és félszeresére nő, az agy glukóz-felhasználása 4 éves korig kétszer nagyobb, mint a későbbiekben. Ezt a fantasztikus ütemű fejlődést a gyermek környezete nagymértékben segítheti vagy gátolhatja.

Az újszülött egy nagyon fontos képességgel rendelkezik, ami alapvetően meghatározza későbbi fejlődését. Megszületésétől kezdve képes arra, hogy a felnőttel kommunikáljon (létfenntartási ösztön). Az ún. nonverbális kommunikáció a gyermek beszédfejlődésének 11

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

első lépcsőfoka (mosoly vagy haragos nézés, ajakformálás, szemkontaktus, arcmimika, finom, lágy vagy durva érintések), ugyanakkor több annál, az anya és csecsemője későbbi kapcsolatának meghatározója. Az újszülött pár órás korától kezdve már észleli a hangokat, különösen érzékeny a magasabb tartományú női hangokra. Legfontosabb kommunikációs eszköze a sírás, de már nagyon ún. torokhangok, majd magánhangzók adásával (gőgicsélés) fejezi ki érzéseit. A fejlődés – nem csupán a beszéd, de egyéb területeken elért fejlődés is – tanuláson alapul, a melynek leglényegesebb alapeleme a megerősítés.

Ha az újszülött mocorog, nyöszörög, az anya „vájt füllel” azonnal meghallja, néhány hét elteltével már egyre nagyobb „találati aránnyal” tudja megállapítani, hogy éhes vagy valami egyéb baja van, és gyakran már a sírás előtt teljesíti csecsemője kérését. Kettőjük gyors, különleges kommunikációja különleges kapcsolatot eredményez, egyrészt kialakul korai kötődésük, másrészt egymással szembeni kompetenciájuk. (A kompetencia szó jelentése: illetékesség, szakértelem.) A csecsemő közérzetének és hangulatának kifejezésére szolgáló torokhangok, sírás, gőgicsélés fontos beszédfejlődési állomások, a gagyogás (magán- és mássalhangzók összekapcsolása) pedig már információközlés, amelyek csak úgy tudnak kiés továbbfejlődni, ha adekvátan reagálunk rájuk. Ezzel megerősítjük a csecsemőt abban, hogy megértettük jelzését, és szavakkal vagy szavakkal kísért cselekvéssel kielégítjük szükségleteit. A csecsemő a megerősítés kapcsán megtanulja, hogy hogyan jelezzen, hogyan hívja fel magára a figyelmet, hogyan közölje azokat a dolgokat, amik fontosak a számára, és a válasz sikerélményt jelent neki (ügyes voltam, megértettem magamat!). Kialakul önbizalma, fokozódik kompetenciája, ami fordítva, az anya szempontjából is igaz, és így, kölcsönösen erősítve egymást, fokozódik egymáshoz való kötődésük és egymás iránti szeretetük. A korai kötődés, a kompetencia alapvetően meghatározza a gyermek későbbi szellemi és lelki fejlődését, szomatikus fejlődésére is jelentős hatása van, sőt az anya gyermekével szembeni későbbi viselkedésének is fontos tényezője.

A hallássérült anya korlátozottan képes a csecsemő jelzéseit meghallani és megérteni, kompetenciája (következésképpen a gyermekéé is) sérül, ami a kötődés zavaraihoz, a szellemi és pszichés fejlődés károsodásához vezethet. A kisgyermek korban, a beszédfejlődés legaktívabb fázisában pedig kifejezetten hátráltató tényező, ha a gyermekkel legtöbbet foglalkozó felnőtt hallássérült, ami tudvalevően az ő beszédzavarával jár együtt.

Mindez akkor is igaz, ha az anya nagyon szereti a gyermekét.

MI A TEENDŐ?

1. Szakember segítségét kérni abban, hogy az anya már csecsemőkorban speciális kommunikációt alakítson ki gyermekével. Ebben a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságok vagy a korai fejlesztéssel foglalkozó gyógypedagógusok tudnak segíteni. Az anyát megtanítják arra, hogy hogyan „beszélgessen” gyermekével, hogyan figyeljen csecsemőjére, hogyan pótolja csökkent hallását, segítse gyermeke beszédfejlődését.

2. A gyermek hallásvizsgálatát az újszülött kori szűrővizsgálatokon túl rendszeresen, meghatározott gyakorisággal ismételni kell. Ehhez fül-orrgégész szakorvos nyújt segítséget.

3. A gyermeket minél előbb gyermekközösségbe kell juttatni.

4. Mindezekhez az eldugott falvakban lakó gyermekeknek is joga van, de az önkormányzat és a területen dolgozó szakemberek segítsége nélkül ezt a jogát nem gyakorolhatja.

Ha a fent említettek megtörténtek volna a két nagyobb gyermek csecsemőkorában vagy legkésőbb kisgyermek korukban, vajon akkor is szükségük lett volna a fejlesztő iskolára, vagy egészséges szellemi fejlődést értek volna el? Ezt már soha nem fogjuk megtudni.

12

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

ÉHEZÉS – SZEGÉNYES TÁPLÁLÁS Számomra megdöbbentő, hogy az ezredfordulón még csecsemők, kisgyermekek külső körülmények miatt disztrófizálódhatnak. Az elégtelen testi fejlődésnek számos következménye lehet, a szellemi fejlődést befolyásoló hatása bizonyított. Hozzátenném, hogy nem egyedi jelentőségről van szó, több alkalommal találkoztam a problémával, ezért tartottam szükségesnek, hogy tollat ragadjak.

Nézem a 18 hónapos kisded gondozási kiskönyvét. Sokáig szopott, súlyfejlődése egyenletes, a tankönyvi adatoknak megfelelő volt. 8 hónapos korától lelassult súlygyarapodása, ami természetes, hiszen ebben az életkorban átlagban már csak 500 gramm gyarapodást észlelünk. Ez a lelassulás azonban nagyobb mértékű volt, havonta mindössze 100-200 grammnyi súlyfejlődést rögzített a védőnő, majd a gyermek egy éves korára a súlygyarapodás teljesen leállt, egy-egy betegség alkalmával inkább csökkent. Egy évesen 8 kg volt, ugyanennyit mértünk másfél évesen is.

A vizsgálat kapcsán szemmel látható a disztrófia, aláárkolt szemek, sovány végtagok, „csenevész izmok”, a csecsemőkorihoz képest kisebb ütemű hosszfejlődés, elődomborodó, vékony falú has. Egyébként szépen gondozott, tiszta, mosolygós, csillogó szemű, szemmel láthatóan szeretetben él. „Mit eszik a gyermek?” – kérdeztem. „Krumplit, répát és főzeléket.” – volt a válasz. „És főzeléket?” Az miből készül?” Hát ugyanúgy krumpliból és répából.” „Fehérjét, vagyis húst, tejet vagy tojást mennyit kap a gyerek?” „Azt mi sem eszünk, legfeljebb vasárnaponként. Tejet még akkor sem. Nagyon drága, és ráadásul még jól lakni sem lehet vele.” „És a csirkék az udvaron, velük mi lesz?” „Eladjuk és tüzelőt veszünk rajta, vagy ami kell.” És egy másik eset: A szopós csecsemő súlyfejlődése nem kielégítő. Próbaszoptatás alkalmával kiderül, hogy elegendő mennyiségű az anyatej. Gondosan kiszámoljuk, hogy mennyi a szopások száma, vagyis a napi bevitt táplálékmennyiség. Látszólag minden rendben. „Mit eszik?” – kérdeztem a szoptatós anyától. „Zöldségeket, tésztát, kenyeret. Már a terhesség alatt is csak ezeket bírtam, megundorodtam a hústól, tojástól, tejföltől. Idáig még senki sem mondta, hogy ezzel károsíthatom a babát!”

A csecsemők és a gyermekek táplálásával foglalkozó szakemberek állásfoglalása szerint a gyermekeknek 6 éves korig feltétlenül szüksége van állati fehérjére. Ezek olyan eszenciális aminosavakat tartalmaznak, amelyek a gyermek fejlődéséhez, különösen az agy fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Ha ezek az aminosavak az élet első éveiben nem épülnek be az agy állományába, a későbbiekben ez már nem pótolható, az agy normális fejlődése kárt szenved, szellemi fogyatékosság várható. A szoptató anya életrendjében szintén kiemelkedő jelentősége van a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjének. Az állati fehérjét teljes egészében nélkülöző, vagyis tejet, tejtermékeket, tojást, halat nem tartalmazó, orvosi felvilágosítás ellenére történő tudatos vegán táplálás ezért gyermekbántalmazásnak minősül.• •

Ez annak fényében, hogy a világon százmilliók élnek így egészségesen, nem könnyű kérdés (a szerk.).

13

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Fajth Gáspár szociológus, UNICEF kutató szerint a nyomorszint 2 dollár 75 cent/gyerek/nap. A nyomorban élő gyermekek számát tekintve Magyarország jobb helyzetben van, mint a kelet-európai országok legtöbbje. Gyorsan számolok. Forintra átszámolva ez napi 800 Ft. 3 gyerek esetén 2.400 Ft. Ha csak a gyerekeket látja el a család, akkor is nettó 72.000 Ft-ra van szüksége ahhoz, hogy a „nyomorszint” felett maradjon.

Ezekben a községekben 50-60%-os a munkanélküliség, elképzelhető, hogy ennyi jövedelmünk lenne? (Természetesen, ha fair akarok lenni, meg kell jegyeznem, hogy mindez összehasonlíthatatlan, amíg Svájcban 1 kg kenyér ára 3 Frank, azaz 450 Ft.) MI LEHET A MEGOLDÁS? A szociális segélyek, a munkalehetőségek korlátozottak. A lehetséges megoldások egyediek.

Az anyatejpótló tápszert 6 hónapos korig támogatja a társadalombiztosítás, közgyógyellátási igazolványra való jogosultság esetén ingyen juthat hozzá a gyerek.

Az általam említett két esetben a szülő azonnal megtalálta a lehetőségeket: „Halat is ehetek? Azt meg tudom enni, és bőven van a Körösben.” „Halat is ehet a gyerek? Az ingyen van, és a férjem tud horgászni.” „Hát persze, de a szálkára vigyázni kell.” És megbeszéltük a szálkátlanítás biztonságos módjait.

Hiszen nem arról van szó, hogy nem szeretik a gyermeküket, hogy rossz anyák, vagy hogy rossz családban növekednek a gyermekek. Csak szegények. Úgy anyagiakban, mint információ tekintetében.

Ha csupán szokások, egyéni meggyőződések motiválják a szülőt a gyermek helytelen táplálásában, a legtöbb esetben meggyőzhető, ha mégsem, tudatosítanunk kell benne, hogy gyermekbántalmazást követ el.

Azért még egy megoldáson gondolkodni kellene. Az orvos, a védőnő, a jegyző, a polgármester rendelkezik olyan lehetőségekkel, amelyekkel teljes értékű táplálékhoz juttathatják a gyerekeket. Vagy a család felvilágosításával, segítségével vagy a szülő hanyagsága, makacssága esetén az együttműködésre való kényszerítéssel. Csak tudniuk kellene, hogy ez mennyire fontos, vagyis nekik is információra lenne szükségük.

14

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Írta: Pik Katalin A ROMAPEDAGÓGIA ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI ALAPJAI Nyári szünet: pihenés, elmaradt munkák, készülés a következő tanévre, stb. Ám mindig közbejön valami, mint most is. Augusztus első napjaiban egy levélcsomag érkezett, benne azzal a felkéréssel, hogy írjak recenziót dr. Balázs Sándor- dr. Nagy Andor: A romapedagógiai elméleti és gyakorlati alapjai c. szöveggyűjteményéről, mely az OKKER Kiadónál jelent meg 2000-ben. A belső oldalon antológiaként jelölt 200 oldalas könyvet Hegedűs László főigazgató, a neveléstudomány kandidátusa és Zrinszky László egyetemi tanár, a neveléstudomány doktora lektorálta.

Előre bocsátom, hogy ez az írás nem recenzió, az olvasó számára rövidesen kiderül, miért nem tettem eleget a felkérésnek.

A cigánysággal kapcsolatos kutatásokról, elméleti és gyakorlati tudnivalókról egyre több írás jelenik meg, örvendetesen növekszik a választék. Szükség is van rá, hiszen a probléma égetővé vált sok településen, sok oktatási intézményben. A pedagógusok számára képzések, továbbképzések szerveződnek, a különböző színvonalú kínálatban nehéz eligazodni a nehéz helyzeteket megoldani sokszor képtelen pedagógusoknak, szociális munkásoknak, nevelőknek. Szeretnének segítséget kapni, sokan szeretnének újat tanulni, várják, hogy gyakorlati munkájukat módszertani kiadványok támogassák. Sokan vannak, akik belátták, hogy ha többet tudnak a cigányokról, a cigánygyerekekről javulhat munkájuk minősége, ugyanúgy működhet ez az ismeretszerzés, mint az, amikor a gyermeklélektani folyamatok mélyebb megismerése az írásolvasás tanításban hozza meg gyümölcsét. Ezért örömmel vesznek minden kiadványt. A tehetetlenség, a nehézségek szinte beláthatatlan sokasága napi tapasztalat sok iskolában, óvodában.

Ez a helyzet persze csak az újszülött pedagógusoknak, szociális szakembereknek új. Én ettől már igen távol vagyok, hiszen csaknem 25 évvel ezelőtt találkoztam először olyan pedagógussal, aki cigány osztályban tanított, olyan cigánygyerekkel, akit felületes vizsgálattal gyógypedagógiai alanynak minősítettek, olyan szülővel, aki számára az iskolai mulasztások halmozódó büntetései szabadságvesztéshez vezettek.

A romapedagógia azonban új fogalom számomra. A pedagógia – mint tudjuk – görög szó, neveléstudományt jelent. Nehéz elképzelni, hogy a cigányok számára, még akkor is ha romáknak nevezik őket, a neveléstudomány külön ága jött volna létre. Ezt csak akkor fogadhatnám el, ha más nemzeti vagy etnikai kisebbségek számára is lenne ilyen fogalom, mondjuk legnagyobb nemzeti kisebbségünk, a német számára a németpedagógia, és ekkor persze a ruszinok kiálthatnának a ruszinpedagógia, az amúgy is sajnálatosan megosztott örmények az örménypedagógia és persze az összes többiek a saját pedagógiájuk elméleti és gyakorlati alapjai iránt.

Emlékszem, Csalog Zsolt írta egyszer egy olvasói levelében a Kritika című újságban, hogy mennyire meglepte, mikor a cigánygyerekekről szóló írása a cigánygyerekekről kifejezésre változva jelent meg a lapban. Persze ő író volt, nálam sokkal szellemesebben és okosabban írta meg problémáját a helyesírás mögött leselkedő, számára – és számomra is – elfogadhatatlan szemléletről. Így tehát némi rossz érzéssel vettem kezembe az amúgy szép, sárga színű könyvet.

Végignéztem ezután a szerzők névsorát. Sok ismerős és ismeretlen volt közöttük. Az ismerősek közül szeretnék egy nevet kiemelni és az ő cikke kapcsán hívni fel a cigány/roma kérdésről informálódni akarókat, hogy a jelenlegi, viszonylag szabad – csak a pénzhiány 15

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

által korlátozott – sajtóban, akár szaksajtóban sem minden arany, aminek sárga a borítója.

Várnagy Elemér régi ismerősöm. A cigányokkal kapcsolatban megjelent egyik első tanulmányom az ő 1979-es Pedagógia c. könyvével foglalkozik. (Torzkép a cigánygyerekekről. Köznevelés 1981/3.). A pszichológus szerző különféle tesztek kritikátlan alkalmazása után a cigánygyerekekről olyan megengedhetetlen, ma rasszistának mondható kijelentéseket írt le a főiskolai hallgatók számára kiadott munkájában, hogy rendeletileg betiltotta az akkori oktatási irányítás az inkriminált részek használatát. Igaz, engem – nemcsak ezért az írásért persze, hanem az akkoriban ellenzékinek tekintett tevékenységemért is – kitettek az egyetemi állásomból. (Csak sztoriként hallottam, hogy a pécsi pedagógus hallgatók körében elterjedt, hogy Várnagy Elemért a kommunista cenzúra üldözi, szamizdatként adták egymásnak a cigánygyerekekről írt írását. Életem egyik érdekes epizódja, hogy abban az inkriminált időszakban felvettünk egyszer Pécsre tartva egy stoppost, aki történetesen pedagógiát hallgatott ebben a városban, és beszélgetés közben a főiskola cigányokkal kapcsolatos érdekes kutatásaira tereltem a szót. A fiatalember szívesen beszélt szeretett tanáráról, Várnagy Elemérről, akit egy pesti ellenzéki egyetemi oktató igaztalanul megtámadott, és biztosított róla, hogy már kirúgták az illetőt az egyetemről. Nem fedtem fel inkognitómat.)

Az utóbbi jó néhány év során igyekeztem nem törődni azzal, hogy Várnagy Elemér továbbra is leendő pedagógusokat oktatva egy katolikus főiskola romológia tanára lett, nem diszkvalifikálta magát a tudományok életben egy olyasfajta dologgal, mint a fenti. Nem olvastam esetleges írásait, nem követtem sem ő, sem társai karrierjét. Ha nem kérnek fel a recenzióra, eszembe sem jut írni a régi történetről. De felkértek, az OKKER Kiadó kiadványát a kezembe vettem és ezzel szembe kellett néznem azzal, hogy Várnagy Elemér – és nyilván nemcsak ő – keveset változott az utóbbi huszonöt év során. A cigány tanulók megismerési folyamatának néhány sajátossága c. három oldalas munkája, melyet a szerkesztők forrás megjelölés nélkül közölnek, ezért feltehető, hogy a szerző nem valamilyen régi anyagát adta oda közlésre, alapvetően azonos módszerekkel készült, minta '70-es évek végi munkái, melyek alapján minden civilizált országban ki kellett volna szorulnia a felsőoktatásból, a tudományos életből, más pályán kellett volna megélhetést keresnie. Aszóban forgó könyvben közreadott írása alapján megtudhattuk, hogy ismert, nyilván egyre finomodó teszteket vett fel cigány gyerekekkel. Pl. tachisztoszkóppal vizsgálta a figyelem terjedelmét, HAWIK-kal („amelynek feladataiból cigány tanulóink számára az ún. könnyű próbákat választottuk ki”- mint írja a 61. oldalon) alighanem intelligencia vizsgálatokat végzett, bár metodikalilag érthetetlen módon, hiszen egy standardizált tesztből nem értem hogyan lehet bizonyos, általa könnyűnek nyilvánított feladatokat kiemelni. Ugyanúgy nem tudjuk, kiket minősít cigánygyerekeknek, nem tudjuk hol, kikkel, milyen esetszámban, milyen kontroll vagy egyéb, a szociokulturális hatásokat kiszűrni igyekvő módszereket használt. Elképzelni sem tudjuk, hogy mi változott a húsz egynéhány év alatt Várnagy Elemér gondolkodásában. Alighanem semmi. Ugyanolyan érthetetlen biztonsággal írja le, hogy megállapítható, hogy a cigány gyermekek analizáló tevékenysége elmarad a nem cigány tanulók műveletvégzésétől, mint korábban. Talán nem gondolt bele a huszonöt év alatt, hogy egy-egy ilyen mondat mit jelent a pedagógusoknak, akik cigány gyermekeket oktatnak. Vagy belegondolt és akkor annál rosszabb.

Tudományosnak látszó módszerekkel igazolni akarja, hogy úgy általában a cigány gyermekek ilyenek vagy olyanok. Szétszórtabb figyelműek, analitikus képességük rosszabb, „összefüggés-felfogásuk lényegesen alacsonyabb” (62. oldal), ezek az állítások melyeket nem nevezhetünk tudományosan megalapozottaknak – hiszen sem a cigány népcsoporthoz tartozás kritériumait nem határozta meg, sem nem vett egy statisztikailag értékelhető mintát 16

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

ebből a meg nem határozott populációból – változatlan szemléletet tükröznek, mint az a bizonyos könyv, amelyről néhány bekezdéssel feljebb írtam. Várnagy Elemér szemlélete, véleménye nem sokat változott. Alighanem csak annyit, hogy a pszichológiai értelmetlenségekhez társadalomtudományiak is hozzáadódtak: „Úgy tűnik végül is, hogy a környezeti és társadalmi okokból nehezebben alkalmazkodó cigány tanulóink rendszerint normálisan fejlettek, csak nem érték el a megismerő tevékenységnek azt a szintjét, amelyet az iskolai oktatás-nevelés feltételez.” (63. oldal). Természetesen egyetértünk azzal, hogy „átfogó társadalmi, azaz pedagógiai-pszichológiai egészségügyi, jogi, államigazgatási, gazdasági segítségre van szükség: meg kell teremteni a cigány gyermekek számára azt a környezetet, melyet sokan közülük otthon még nélkülöznek” (uo.), de egy ilyen szellemű és metodikájú kutatás éppen ellene hat az ilyen átfogó változásoknak. Hiszen ha egy nagy nevűnek gondolt tudós látszólag tudományos módszereket alkalmazva leírja, hogy ilyenolyan, a tanulási folyamatokhoz fontos lelki struktúrák rosszabbul működnek a cigány gyerekeknél, mint a nem cigányoknál, a pedagógus széttárhatja a karját, és nyugodtan szervezheti a cigány osztályt és a cigányság népi hagyományait ismertetni kívánó felzárkóztató programokat. Az azonban finoman szólva elgondolkodtató, hogy az elmúlt huszonöt év alatt gyakorlatilag semmi nem változott, a cigány gyermekek kirekesztődnek, elszigetelődnek, a piacgazdaság kemény feltételeihez szükséges ismereteket nem kapják meg, újratermelődnek azok a hátrányok, amelyek már húsz, harminc és még több éve halmozódnak. Látszattevékenység, vagy az ország imázsának javítása indokolja, vagy valami egyéb, hogy értelmetlen kutatások érthetetlen publicitást kapjanak. Ki, mit profitál ezekből? Azok a jó szándékú szakemberek, akik valóban szeretnének segíteni a romáknak, nem kapnak használható eszközöket a kezükbe. Sőt, a szabad könyvpiac nyomtatott anyaga téveszméket terjesztve rombolhat, mint a fenti példával igyekeztem bemutatni. Figyelem!

Nem kell mindent elhinni, amit olvasunk! Figyelem! Nem kell mindent kiadni, amit átadnak nekünk! Figyelem! Attól, hogy valaki évek óta ugyanazt mondja, nem biztos, hogy igaza van!

Pik Katalin (OKKER Kiadó Bp” 2000)

17

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Kitekintés BEVÁNDORLÓK MUNKAVÁLLALÁSÁT SEGÍTŐ TANÁCSADÓ KÖZPONT – BÉCS (ARBEITSMARKTPOLITISCHE BETREUUNGEINRICHTUNG) KIK A TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT MUNKATÁRSAI? Az állandóan változó jogszabályi keret, illetve a feszült munkaerő-piaci helyzet a munkatársaktól alapos ismereteket követel meg a külföldiekre vonatkozó rendelkezések terén. Az idegen nyelvtudás, az ismeretek állandó frissítése, illetve a továbbképzések elengedhetetlenek.

1983 óta működik az intézmény, ahol kezdetben a Törökországból és a volt Jugoszláviából bevándoroltaknak nyújtottak segítséget. Szaktudásuk sok éves tapasztalatra épül. A team szociális munkásokból és anyanyelvű tanácsadókból áll.

Időközben munkaerőpiac-politikai gondozási szolgálattá bővültek újabb 14 munkatárs bevonásával.

Munkájuk célja: kiküszöbölni azokat a veszélyeztető tényezőket, melyek a sikeres munkába (vissza)állást vagy képzést megnehezítik, megakadályozzák. Mindezt sokoldalú segítő szolgáltatásaikkal érik el.

KIVEL ÁLL KAPCSOLATBAN A KÖZPONT? A tanácsadó központot a bécsi munkaügyi központ (Arbeitsmarktservice) kínálatát bővítendő, mint egy a bevándorlók csoportját segítő kiegészítő szolgáltatást hozták létre.

Működésüket kezdetben a munkaügyi központ költségvetéséből, illetve az európai szociális alapokból finanszírozták. Mivel itt a külföldi kliensekre szabott szerb-horvát, török, kurd, perzsa, spanyol és angol nyelvű tanácsadást kínálnak, ezért a munkaügyi központ közvetlenül ide irányítja ügyfeleit.

MILYEN TÍPUSÚ SEGÍTSÉGET NYÚJT A SZOLGÁLAT? Ingyenes, egyéni tanácsadást kínálnak, lehetőség szerint a segítséget kérő anyanyelvén: a külföldiek munkavállalásának jogi kérdéseiben, a munkanélküliek ellátásról, az országban tartózkodás jogi szabályozásáról, engedélyezéséről és a szociális szolgáltatásokról.

A szolgálat célcsoportjának problémái a hiányos német nyelvtudáson túl, a törvényi szabályozás illetve a különböző hatóságokkal való ügyintézés útvesztőiben való kiigazodás nehézségeiben keresendő.

KIK VESZIK/VEHETIK IGÉNYBE SZOLGÁLTATÁSAIKAT? - Külföldi munkavállalók és családtagjai, - osztrák állampolgárok külföldi hozzátartozói, - nem német anyanyelvű osztrák állampolgárok, - menekültek (politikai, illetve gazdasági, megélhetési), - EU és a társult államok polgárai.

18

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

MIBEN NYÚJT SEGÍTSÉGET A KÖZPONT? Információt nyújt a külföldiek munkavállalását szabályozó rendelkezésekről, a foglalkoztatási, a munkavállalási engedély, a szakmunkások felszabadítási levele meghosszabbításának lehetőségeiről. A munkahely elvesztése esetén segíti a klienst új keresésében, illetve felvilágosítást nyújt a munkanélkülieknek járó juttatások igénybe vételének lehetőségéről. Önéletrajzokat, a végzettséget igazoló okleveleket, diplomákat fordítanak le a munkaügyi központ számára. Munkajogi kérdésekben a szakszervezeti megbízottal együttműködve próbálnak meg segíteni a munkavállalónak. A kliens kérésére a hatóságokkal kapcsolatos problémák esetén is beavatkoznak, segítik őket panaszaik hivatalos úton történő közvetítésében; kérvényeik megírásában, megfogalmazásában.

MILYEN SEGÍTSÉGET NYÚJT A KÜLFÖLDI NŐKNEK? A tanácsadó központ külön a női munkavállalóknak speciális szolgáltatásokat nyújt szerb-horvát, török, perzsa és angol nyelven. Az első interjú után együtt az érintettel, egy az ő kívánságaihoz, igényeihez és munkaerőpiaci lehetőségeihez igazodó tervet dolgoznak ki.

A külföldi munkavállaló nők a munkanélküliség, a többszöri kényszerű munkahelyváltás miatt sokkal inkább kiszolgáltatottabbak, mint a hazai munkavállaló nők. Ők túlnyomó többségében több műszakban, alacsony bérezésű szakágakban dolgoznak. Ehhez járul még a hiányos nyelvtudás és a hagyományos szerepelvárások. Ahhoz, hogy tényleges integrációjuk az osztrák munkaerőpiacra biztosítva legyen, fontos, hogy speciális tanácsadásban részesülhessenek.

7. HOGYAN/MIBEN NYÚJT SEGÍTSÉGET A TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT A MUNKAÜGYI KÖZPONTNAK? A tanácsadó szolgálat azon dolgozik, hogy a munkaügyi központ szolgáltatásait egy speciálisan külföldi munkavállalókra szabott kínálattal kiegészítse. Gyakran a szolgálat a tanácsot kérő első kiindulópontja, így fontos szűrőfunkciót lát el a munkaügyi központ regionális szerveinek életében. Teljes képet kapnak a segítséget kérő szükségleteiről, igényeiről, képességeiről, majd teljes körű információval látják el jogait illetően és segítik a kérvények, űrlapok kitöltésében. A munkaügyi központ szolgáltatásait kiegészítendő az országban tartózkodást szabályozó összes rendelkezésről is informálják a segítséget kérőt.

Arbeitsmarktpolitische Betreuungseinrichtung Am Modenapark 6/8 A-1030 Wien Tel,: (0043) 712 56 04/0 Fax:(0043)712 56 07 Arbeitsmarktpolitische Betreuungseinrichtung für Lateinamerikanerlnnen Kettenbrückengasse 15/2/4 A-1050 Wien Tel.: (0043) 581 18 80 Fax: (0043) 581 18 82 Arbeitsmarktpolitische Betreuungeinrichtung für auslándische Frauen Markgraf Rüdiger StraBe 8/8 19

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A-1150 Wien Tel.: (0043) 982 33 08/0 Fax: (0043) 982 95 62 Fordította: Varga Gabriella

20

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Írta: Terry Thomas HOGY A GYERMEKEKET NE ÉRHESSE BÁNTÓDÁS A VELÜK DOLGOZÓKTÓL: ÚJ EREDMÉNYEK AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN BEVEZETÉS Az utóbbi tizenöt évben minden gyerekekkel dolgozót átvilágítottak az Egyesült Királyságban annak érdekében, hogy a gyerekeket megóvják az esetleges visszaéléstől, bántalmazástól. Tanárok, szociális munkások, óvónők, gondozónők és gyermekotthonban dolgozók egyaránt átestek ezen a vizsgálaton munkába állásukat megelőzően.

Az elmúlt öt évben az ellenőrzés intenzitása jelentősen nőtt, és további eszközök bevezetésével igyekeztek a gyermekek jólétét biztosítani. Minderre egy sor alapos vizsgálat, ügyészségi jelentés után került sor, melyeket azzal a céllal indítottak, hogy megelőzhessék az olyan elkövetők munkába állását, akik csak a gyerekek bántalmazásának, kihasználásának lehetősége miatt jelentkeznek az állásokra.

Ez a tanulmány a fenti vizsgálatok formáját, módját mutatja be, valamint felvázol néhány további módszert, melyet a gyerekek nagyobb biztonsága érdekében alkalmaznak.

A VIZSGÁLAT GYÖKEREI Az első tervek a gyerekekkel dolgozók ellenőrzésére, szűrésére 1986-ban születtek a Belügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium együttműködésében. A három minisztérium adminisztratív szabályokat dolgozott ki, melyet körbeküldött az összes helyi önkormányzatnak. Ebben vázolták, hogy a helyi önkormányzatoknak a jövőben, tanárok, szociális munkások és más, gyerekekkel kapcsolatba kerülő szakemberek alkalmazásakor bele kell tekinteniük a helyi bűnügyi nyilvántartásba és ellenőrizniük kell a jelentkezőket.

Az Egyesült Királyságban 52 helyi rendőrkapitányság van, saját rendőrfőkapitánnyal és helyi rendőri szervezettel. A rendőrség a Belügyminisztérium alá tartozik, de egy-két speciális nemzeti kérdéstől eltekintve a szervezet alapvetően decentralizált. Az egyik nemzeti szintű rendőrségi szolgáltatás a Rendőrségi Nemzeti Adatbank, melyben megtalálható az ország teljes bűnügyi nyilvántartása. Ehhez mind az 52 kapitányság hozzáfér. Az eredeti ötlet szerint az összes helyi rendőri szervnek kapcsolatot kellene teremtenie egymással annak érdekében, hogy az állásra jelentkezőknek utánanézzenek a bűnügyi nyilvántartásban, nehogy olyasvalakit vegyenek fel, akinek korábbi tettei lehetetlenné teszik, hogy gyerekekkel kerülhessenek munkájuk során kapcsolatba.

Alapvetően az a gondolat állt e mögött, hogy a múltbeli viselkedés (bűnügyi nyilvántartásba vétel formájában) a jövőbeli viselkedés legpontosabb előrejelzője, mutatója.

1986-től kezdve a rendőrség a helyi önkormányzatok, egészségügyi és oktatási szervezetek rendelkezésére bocsátotta a bűnügyi nyilvántartás adatait. 1994-ben a vizsgálatot kiterjesztették az önkéntes szektorban dolgozó szociális munkásokra is. Egy 1993-as vizsgálat szerint körülbelül 665 000 gyerekekkel dolgozó ellenőrzését hajtották végre ebben a rendszerben, és ez a szám ma is nagyjából változatlan.

Más európai és észak-amerikai országok is rendelkeznek hasonló gyakorlattal, bár némelyikben inkább a „megbízhatósági igazolást” részesítik előnyben a teljes bűnügyi 21

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

adattár nyilvánosságra hozásával szemben. Az Egyesült Államokban a megközelítés államonként változik, de mindenhol a büntetőjogi nyilvántartás felfedésén alapul.

A rendszert sok kritika érte amiatt, hogy a vizsgálatok minősége meglehetősen eltérő egymástól, attól függően, hogy ki bírálja el az eredményeket. Egy további észrevétel szerint a színes bőrű embereket hátrányos megkülönböztetés éri a rendőrségi és ügyészségi eljárások során, így később másodlagos diszkrimináció áldozataivá válhatnak a munkahelyekről való kizáratás során. A bűnügyi nyilvántartások ellenőrzésének más kritikusai szerint az eredmény egyfajta hamis biztonságtudat, melynek eredményeként a gyerekekkel dolgozók munkaadói kevésbé figyelnek oda; a potenciális munkavállalók szempontjából pedig társadalmi kirekesztéshez vezethet és akadályozhatja az elhelyezkedést.

A kritikák ellenére a kormányzat úgy döntött, tovább erősíti a bűnügyi nyilvántartás felfedésének mechanizmusát.

AZ 1997-ES RENDŐRSÉGI TÖRVÉNY, ÉS A BŰNÜGYI NYILVÁNTARTÓ IRODA Az 1986-ban bevezetett ellenőrzési szabályzat utánkövetésének eredményeként a Kormányjavaslatot tett a feltárási eljárás privatizálására a munkáltatók által. Ennek érdekében hozta létre a Bűnügyi Nyilvántartó Irodát. Az 1997-es Rendőrségi Törvény lehetővé tette, hogy az Iroda három szinten is adatokat szolgáltasson a munkáltatóknak: Alapvető adatok kiadása – minden dolgozóra nézve, bármilyen állásban. Általános adatok kiadása – munkavállalókra nézve, akik nehéz helyzetű emberekkel dolgoznak, pl. idős emberekkel, fogyatékkal élőkkel.

Teljes körű adatkiadás – a gyerekekkel dolgozók ellenőrzésének megfelelő eljárás.

A Belügyminisztérium 1997-ben kezdett hozzá a liverpooli Bűnügyi Nyilvántartó Iroda felállításához. A két új irodaházban több mint 1000 ember dolgozik azon, hogy a jövőben gördülékeny legyen a bűnügyi nyilvántartáshoz való hozzáférés, a helyi rendőri szervek pedig örömmel üdvözölték, hogy ezt a feladatot levették a vállukról. A Rendőrségi Nemzeti Adatbankot egyszerűen hozzáférhetővé tették a Bűnügyi Nyilvántartó Iroda számára.

Ezen teljes körű adatkiadási szolgáltatás igénybevételére 2001 szeptemberétől lesz lehetőségük azoknak a gyerekekkel foglalkozókat munkáltatóknak, akik „előfizettek” a Bűnügyi Nyilvántartó Iroda szolgáltatásaira. Az egyszeri regisztráció egy 13000 forintnak megfelelő összeg és minden egyes keresés a nyilvántartásban 5000 forintnak megfelelő összegbe kerül. .Ennek célja, hogy az iroda önfenntartó legyen. Az önkéntes alapon működő szervezeteknek nem kell díjat fizetnie. A regisztrálni kívánó szervezeteknek alá kell írniuk egy együttműködési megállapodást, melynek értelmében – többek között – kötelesek kiadni hivatalos álláspontjukat az ex-elkövetők foglalkoztatására nézve, garantálni az általuk megszerzett személyes információk titokban tartását és biztonságos kezelését. Az együttműködési szabályok be nem tartása büntetőeljárást von maga után.

MÁS INFORMÁCIÓ-FORRÁSOK A bűnügyi nyilvántartásban való szereplés hiánya nem az egyetlen feltétele annak, hogy valaki alkalmas-e a gyerekekkel való munkára. Legalább még háromféle fontos információforrást kell megemlíteni: Egyéb rendőrségi információ: ide tartozik minden, ami nem jogerős ítélet, de gyanúsítások, feljelentések gyerekekkel szemben elkövetett bűntettekért, ahol ha ítélet nem 22

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

is született, de súlyos kétségek maradtak. Mindez szintén nyomós ellenérv lehet a gyerekekkel folytatott munkára alkalmazás ellen.

Az Egészségügyi Minisztérium adatnyilvántartása: olyan esetekről, amikor egy gyerekekkel dolgozó felmondott vagy elbocsátották azért, mert veszélyeztetett egy gyereket. Ők akkor is nyilvántartásba kerülnek, ha nem kerül sor büntetőeljárásra. Ezt a nyilvántartást a Gyermekvédelmi Törvény Adatnyilvántartásának keretében vezetik, miután 1999-ben a törvény jogi erőre emelte a korábban informális státuszt.

Az Oktatási és Munkaügyi Minisztérium az előbbihez hasonló nyilvántartást vezet, csak pedagógusokról. Szintén a Gyermekvédelmi Törvény emelte jogszabályi szintre.

Ez a három adatbázis is hozzáférhető a Bűnügyi Nyilvántartó Iroda számára, hogy semmiféle fontos információ ne kerülje el a munkáltatót. Annak a személynek, aki a (b) vagy (c) pontban felsorolt listák egyikére került, joga van értesülni erről, és fellebbezni a nyilvántartásba vétel ellen. Az (a) pontban leírt információ létezéséről nem feltétlenül tudnak az érintettek. Az 1986-ban létrehozott rendszernek megfelelően lehet hozzájutni, bár ez mindig meglehetősen ellentmondásos információ marad, hiszen erősen szubjektív lehet, és az állásra jelentkező esetleg nem is tud a létezéséről.

A liverpooli központú Bűnügyi Nyilvántartó Iroda lesz a jövőben az a hely, ahonnan a teljes körű vizsgálatra vágyó munkáltatók minden szükséges adatot megkaphatnak, hozzáférvén a Rendőrségi Nemzeti Adatbankhoz, az összes kormányzati nyilvántartáshoz, és kérhetnek információt bármelyik helyi rendőri szervezettől. Az így összegyűjtött információcsomagot továbbítják a regisztrált munkáltatóknak, akik kifizették az előírt díjat.

Az alapvető és az általános adatok nem alkotnak ilyen kiterjedt csomagot, a teljes körű vizsgálat a leginkább részletekbe menő, hiszen ennek feladata, hogy a gyerekek alapvető biztonságát garantálja.

EGYÉB ÚJ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK A munkavállalás előtti vizsgálatok további erősítése érdekében új módszereket vezettek be. Ma már lehetséges olyan jogi korlátozásokat bevezetni egyes személyek esetében, hogy már gyerekekkel végzendő munkára való jelentkezésük is bűncselekménynek számít.

1996-ban a Belügyminisztérium törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy bizonyos embereket megakadályozzanak az ilyen munkára jelentkezésben is. Ugyanakkora korlátozás bevezetése bonyolultabbnak bizonyult, mint azt eredetileg képzelték, és két 1997-ben és 1998-ban történt újabb próbálkozás után végül a 2000-es Büntetőjogi és Bírói Szolgáltatásokról szóló törvény vezette be.

2001. január 1-től, ha a büntetőbíróság valakit több mint 12 havi szabadságvesztésre ítél gyerek sérelmére elkövetett bűncselekményért, lehetősége van korlátozó végzés alá helyezni, melynek értelmében a büntetés letöltése után nem jelentkezhet gyerekekkel végzendő munkára, és ha mégis megteszi, már azzal újra bűncselekményt követ el. Másfelől az a munkáltató, aki gyerekekkel végzendő munkára alkalmaz valakit, akit a bíróság korlátozó végzés alá helyezett, szintén bűncselekményt követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

A korlátozó végzés az ítélet része, és mint ilyen, azonnal kiderül a Bűnügyi Nyilvántartó Iroda számára.

A 2000-es Büntetőjogi és Bírói Szolgáltatásokról szóló törvény új jogi lehetőségekkel ruházta fel az Egészségügyi, Oktatási és Munkaügyi Minisztériumok államtitkárait is: az ő listáikon szereplőket nekik kell korlátozó végzés alá helyezniük, mely rendelkezés egyenértékű a büntetőbíróságokéval.

23

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Mindazok, akik a korlátozó végzés hatálya alá estek folyamodhatnak annak feloldásáért, de csak 10 év elteltével, és ekkor is rájuk hárul annak felelőssége, hogy bizonyítsák: körülményeik megváltoztak, és többé nem jelenthetnek veszélyt a gyerekekre nézve.

A VÁLASZTHATÓ ÉS A KÖTELEZŐ KIZÁRÁS Az Egyesült Királyság kormánya két szinten határozta meg a munkára jelentkezők átvilágítását. Két vizsgálati blokkot hoztak létre annak érdekében, hogy a nem megfelelő emberek ne juthassanak olyan állásokhoz, ahol lehetőségük lenne gyerekeket bántalmazni, zaklatni. Ez a rendszer valószínűleg Európa-szerte a legkiterjedtebb vizsgálat.

1. A választható blokk A rendszer ezen része az 1986 óta érvényben levő eljárás frissen módosított változata, melyben a Bűnügyi Nyilvántartó Iroda fogja felváltani a korábbi helyi vizsgálatokat. A gyerekekkel dolgozókra a teljes körű átvilágítás szabályai érvényesek. Ezt a blokkot azért nevezik mégis választhatónak, mert ebben az esetben a munkáltató joga eldönteni, hogy a birtokába került információk alapján alkalmazza-e a jelentkezőt, vagy nem. Van olyan információ, ami majdnem minden esetben a pályázó elutasítását jelenti, de mivel lehetnek olyan bírósági ügyek, ahol nem egyértelmű, hogy gyerekek is érintettek az áldozati oldalon, a munkáltatónak marad némi mérlegelési lehetősége.

2. A kötelező kizárás A rendszer másik blokkjában nincs helye mérlegelésnek. Az olyan pályázók, akik korlátozó végzés hatálya alá esnek, már a jelentkezéssel új bűncselekményt követnek el, ahogy az is, aki mégis foglalkoztatja őket.

A rendszer ezen két része hivatott garantálni, hogy olyan embereket vegyenek fel gyerekekkel való munkára, akik valóban alkalmasak rá. A továbbiakban olyan módszereket tárgyalunk, melyek célja ugyancsak a gyerekek védelme, ha nem is feltétlenül a munkavállalás előtti pillanatban.

EGYÉB MÓDSZEREK A GYEREKEK VÉDELMÉRE Itt négy kezdeményezést fogunk bemutatni: a szexuális bűncselekmények elkövetőinek nyilvántartását, a „visszaélés a bizalommal” bűntettét, minden szociális területen dolgozó regisztrálását, és az új foglalkoztatást kizáró végzést veszélyeztetett, sérülékeny felnőttekkel dolgozó munkavállalók esetében. a) A szexuális bűncselekményeket elkövetők nyilvántartása A szexuális bűncselekményt elkövetőkről szóló 1997-es törvény bevezette az elkövetők kötelező nyilvántartását. Ennek értelmében az elkövetők büntetésük letöltése után is kötelesek lakcímük vagy nevük minden változását bejelenteni a rendőrségen annak érdekében, hogy mindig könnyen megtalálhatóak legyenek. Az elkövetőnek adott ideig együtt kell működnie ezzel a fokozott ellenőrzéssel, az idő a tett és az ítélet súlyosságától függ. Az együttműködés megszegése szabálysértési bírságot, de akár szabadságvesztést is vonhat maga után.

A szexuális bűncselekményeket elkövetők nyilvántartásának ötletét Amerikából importálták az Egyesült Királyságba, és egyedül Írországban alkalmazzák még Európában.

Az első vizsgálatok azt mutatják, hogy elég magas az együttműködési arány, azt azonban 24

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

még korai lenne megmondani, hogy milyen hatékony lesz ez a módszer a további bűncselekmények megelőzésében.

Ez a nyilvántartás nem járul hozzá közvetlenül ahhoz, hogy megvédje a gyerekeket a velük dolgozóktól, viszont fontos eszköze az adatok folyamatos frissítésének. A Bűnügyi Nyilvántartó Iroda értesülni fog arról, ha valaki felkerül erre a regiszterre. b) A bizalommal való visszaélés tette Egy 1998-ban felállított minisztériumok közötti munkacsoport azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki a bizalommal való visszaélés bűntettének tartalmi feltételeit. Ennek célja az volt, hogy megvédje a gyerekeket, fiatalokat az olyan dolgozók általi bántalmazástól, akik átjutottak a munkavállalás előtti vizsgálaton.

Bizalommal való visszaélést követ el az a felnőtt munkavállaló – tanár, szociális munkás stb. – aki szexuálisan közeledik a gyerekhez, akivel dolgozik, még akkor is, ha a gyerek betöltötte azt a kort (ez az Egyesült Királyságban 16 év), amikortól a beleegyezésével történő szexuális tevékenységért nem vonható felelősségre a partner. Ezek a kapcsolatok, bár nem ütköznek hatályos törvénybe, a tervek szerint a jövőben bűncselekmények lesznek, és olyan esetekben, amikor egy gyerek és egy fölötte felügyeletet gyakorló létesít kapcsolatot, a gyerek beleegyezési joga 16 helyett csak 18 éves kora után érvényesülhet majd vagy akkor, amikor a felügyelet megszűnik.

A bizalommal való visszaélés kategóriájáról folytatott vita szorosan összefonódott azzal az ezzel párhuzamosan zajló kérdéssel, hogy leszállítható-e a homoszexuális kapcsolatba való beleegyezés korhatára. Akkoriban ehhez 18, míg a heteroszexuális kapcsolathoz 16 évesnek kellett lenni. Az Egyesült Királyság kormányának a Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság előtt kellett felelnie fiatal homoszexuális férfiak vádjaira, akik szerint a korhatárnak egyeznie kellene homoszexuálisok és heteroszexuálisok esetében. Az Emberi Jogi Bíróság egyetértett ezzel, a kormány pedig ígéretet tett, hogy a legközelebbi adandó alkalommal' azonos szintre hozza majd a korhatárokat. Az ezt ellenzők egyik érve volt, hogy a korhatár leszállításával visszaélhetnek azok a tanárok és más gyerekekkel dolgozók, akik közeledni akarnak a gyerekekhez – ezért hozták létre a bizalommal való visszaélés kategóriáját.

A fent említett 2000-es törvény egységesen 16 éves korban állapította meg a szexuális kapcsolathoz való hozzájárulás korhatárát és bevezette a bizalommal való visszaélés büntetőjogi kategóriáját. Ez utóbbi értelmében bűncselekményt követ el az a 18. életévét betöltött személy, aki bármiféle szexuális kapcsolatot létesít olyan 18 évnél fiatalabbal, akivel „bizalmi kapcsolatban” áll. Ilyennek számít a kapcsolat, ha a gyerek: - nappali tagozatos tanuló, - jogi felügyelet alatt áll, - gyermekvédelmi gondoskodásban részesül (nevelőszülőknél, gyermekotthonban, vagy más intézetben él).

A bizalommal való visszaélés tette öt évig terjedhető szabadságvesztéssel, illetve korlátlan pénzbüntetéssel sújtható. Ilyen értelmű jogerős ítélet egyszerre jelenti a szexuális bűnelkövetők nyilvántartásába vételt. c) Szociális munkások kamarája A 90-es évek eleje óta foglalkoztak a gondolattal, hogy a szociális munkások részére regisztrációs rendszert hozzanak létre. Végül 2000-ben, a gondozás minőségét szabályozó törvény előírta az Általános Szociális Gondozási Tanácsot. A Tanács feladata lesz, hogy garantálja a szociális szolgáltatások igénybevevőinek érdekeit és jólétét, a köz bizalmát.

Ennek módja pedig, hogy nyilvántartást készítenek a munkaerőpiacon szereplő összes 25

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

szociális munkásról, gyakorlati útmutató kiadványokat adnak közre szociális munkásoknak, és az őket foglalkoztatóknak, képzéseket és továbbképzéseket szerveznek, és a szociális munkások alapképzését két évről háromra növelik.

A szociális munkások nyilvántartása, melyet 2002-től vezetnek majd be, új lehetőséget teremt annak megelőzésére, hogy az arra alkalmatlan emberek gyerekek közelében dolgozzanak, illetve arra, hogy eltávolítsák ezekből a munkakörökből mindazokat, akik nem felelnek meg az elfogadhatóság kritériumainak. A Tanács jogköre lesz, hogy elutasítsa a felvételt, illetve, hogy törölje a kamarai tagságot. A fellebbezések esetére háromtagú bizottság ül majd össze. d) Korlátozó végzés sérülékeny helyzetű felnőttekkel dolgozók esetében A gondozás minőségét szabályozó törvény lehetővé tette azt is, hogy egyes személyeket eltiltsanak a sérülékeny helyzetű felnőttekkel folytatott munkától is. A gyakorlat hasonlatos a gyerekekkel foglalkozókéhoz, ahogyan a fellebbezési eljárás is. A Bűnügyi Nyilvántartó Iroda ezekhez a listákhoz is hozzáfér majd. A sérülékeny helyzetben levő felnőttek helyzetét rendező törvényt 2002 áprilisában fogják bevezetni.

ZÁRSZÓ Az utóbbi öt év során a brit kormány intézkedések széles tárát vezette be azt igazolandó, hogy komolyan fel kívánja venni a harcot azzal a fenyegetéssel és veszéllyel, amit néhány felnőtt viselkedése jelent a gyerekekre nézve. Csak a törvények szintjén, 1997-ben megalkotta a szexuális bűncselekmények elkövetőiről és a rendőrségről szóló törvényt, 1999-ben a gyerekek védelméről szólót, 2000-ben pedig a gondozás minőségét biztosító, a büntetőjogi, és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló jogszabályokat.

Ezek némelyike kifejezetten azzal a céllal született, hogy a gyerekekkel dolgozók előéletének vizsgálatát fejlesszék, mások a gyerekek biztonságát hivatottak garantálni, megint mások pedig általánosságban, a közösség védelme érdekében születtek. Ezek az erőfeszítések, bár hatásosságuk még nem igazolható, kifejezik azt a politikai szándékot, hogy biztonságosabb környezetet teremtsenek a gyerekek számára.

Természetesen – ahogyan azt már jeleztük is – van ennek a rendszernek is néhány árnyoldala, és új munkatársak felvételekor soha nem lehet kizárólagosan a bűnügyi nyilvántartás áttekintésére támaszkodni, a hatékony interjúzás mindig fontos tényező marad.

További probléma a munkaerő-áramlás, különösen olyan országokból, ahol nem vezetnek ilyen nyilvántartást.

E mellett jól látható, hogy ezek a gyermekvédelmi technikák egyre inkább eltolódnak afelé, hogy személyes információ válik elérhetővé különböző adatbankok, listák, regiszterek segítségével. Ez hangsúlyozottan felhívja a figyelmet arra, hogy nagyon fontos az adatok tárolásának és kezelésének minősége: hogy a megfelelő információ jusson el a megfelelő emberhez a megfelelő időben.

Azt, hogy ezek az új módszerek sikerrel járnak-e a gyerekek biztonságának növelésében az óvodákban, iskolákban, gyerekintézményekben, és a közösségben általában – csak az idő mutatja majd meg.

Egy sor nagyszabású vizsgálat előzte meg a fenti tanulmányban bemutatott, egyre szigorúbb lépéseket. A kutatások arra a szomorú eredményre jutottak, hogy az intézetekben élő, illetve egyes intézményekben hosszabb-rövidebb időre elhelyezett gyerekek biztonsága és védelme semmilyen értelemben nem valósul meg, és sajnos nagyon gyakori, hogy a gyerekeket ezeken a helyeken is elhanyagolás, valamint rendszeres érzelmi, fizikai, illetve szexuális bántalmazás éri. Ekkor a döntéshozók elkezdték kidolgozni azokat a jogszabályi és szakmai garanciákat, melyek biztosíthatják, hogy a gyerekeket több bántódás ne érje, csak 26

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

olyanok foglalkozzanak velük, akik alkalmasak erre a munkára. Természetesen e cél elérését távolról sem csak a bűnügyi nyilvántartás szigorú nyomon követése biztosíthatja. Rengeteg más összetevője van annak, hogy valaki alkalmas-e a gyerekekkel végzett munkára, és sokféle módon lehet ezt eldönteni. Egy későbbi számunkban szeretnénk ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni, ezért tisztelettel kérjük a kedves kollegákat, írják meg gondolataikat, tapasztalataikat: mitől függ, jó lesz-e valaki a szociális munkában, a gyermekvédelemben, hogyan lehet ezt mérni, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy az legyen?

Válaszaikat – melyekből később összeállítást közlünk majd – várjuk lapunk szerkesztőségébe: Cím: Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület 1537 Budapest, Pf. 417.

Terry Thornas Fordította: Neményi Eszter

27

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Írta: Herczog Mária KINEK FÁJ A SZEXUÁLIS ABÚZUS? A gyermekek elleni szexuális bántalmazás annak ellenére sem vált nálunk gyakori szakmai- és médiatémává, hogy a nyugati szakirodalomban és közbeszédben is állandóan jelen van, sőt gyakran jóval dominánsabb más gyermekvédelmi kérdéseknél. A bántalmazás más formái – a fizikai és lelki abúzus, az elhanyagolás – még ennyi figyelmet sem kapnak, aminek csak egyik oka, hogy a szexuális visszaélés „izgalmas” kérdés. A közvélekedésben ez jóval inkább elutasított és extrémebb cselekmény, azon kívül jóval ritkábbnak is tekintett, mint a bántalmazás többi formája. A szexuális abúzus értelmezése és értékelése, az elkövetők és áldozatok megítélése, az okok és következmények, a megelőzés és kezelés kérdései azonban szinte soha nem merülnek fel. Úgy tűnik – mint annyi más esetben –, hogy ezeket az eseteket mind a szakma, mind a laikus közvélemény egyedi és ritka ügyeknek tekinti, az elkövetőknek súlyos büntetést szánva, de kevés figyelmet szentelve az áldozatnak és a következményeknek. Ma is gyakori felvetés, hogy senkit nem lehet szexuálisan bántalmazni akarata ellenére, hogy az ezekkel a kérdésekkel való foglalkozás nem természetes és túlhajtott, feminista ízű – annak ellenére, hogy jelentős számú fiú áldozatról és női elkövetőkről is beszélünk –, és minél többet beszélünk róla, annál rosszabb. Ezért sajnos azok sem hallhatnak róla, akik veszélyeztetettek, és akik meg tudnák őket védeni, illetve segíteni tudnának a történtek feldolgozásában.

Ha fokozni lehet az oda nem figyelést és hárítást, akkor azokban az esetekben, amikor gyerekeket felhasználnak, kizsákmányolnak és gyengeségükkel, kiszolgáltatottságukkal üzletszerűen visszaélnek, még kevésbé kelti fel az érdemi figyelmet. A gyermekprostitúció, gyermekkereskedelem, a pornográfia, az internetes hálózatok működtetése nagyon sok pénzt mozgat, és az ellene folytatott harc sokféle érdeket sért.

Több nemzetközi szervezet, így az ECPAT (End Child Prostitution Child Pornography and Trafficking of Children for Sexual Purposes), az UNICEF (az ENSZ gyermekvédelmi szervezete), az Európa Tanács, sok más szervezettel, szakemberrel és segítővel összefogva évek óta próbálja felhívni a figyelmet és változásokat kikényszeríteni, megtörni a közönyt ezekben a kérdésekben.

1996-ban Stockholmban rendezték az első világkonferenciát a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása ellen. Az itt elfogadott akciótervet a résztvevő országok támogatták, és a kormányok képviselői ígéretet tettek e terv részleges vagy teljes végrehajtására. Ennek keretében számtalan országban került sor jogszabály változtatásokra, büntetések szigorítására, a média fokozottabb és szakszerűbb figyelmének felkeltésére, képzési programok indítására szakemberek, szülők és gyerekek számára.

A kiindulópontot az ECPAT megalakulása jelentette. Ez a szervezet elsősorban a keletázsiai szexturizmus rettenetes következményeire hívta fel a figyelmet. Gazdag európai országokból férfiak százezrei utaztak egzotikus országokba – elsősorban Thaiföldre és a Fülöp szigetekre – azért, hogy gyermekekkel létesítsenek szexuális kapcsolatot. Ennek többféle indítéka lehet. Részben ezek az urak változatosságot kerestek, úgy viselkedhettek, ahogyan otthon sohasem, az AIDS terjedésével felértékelődtek az érintetlen és egészséges gyerekek, az éretlen vagy éppen torz személyiségű felnőttek, akik nem tudtak egyenrangú felnőtt kapcsolatot létesíteni és a változatosság, egzotikum kedvéért is. A fogadó országok törvényei sokáig nem büntették vagy legalábbis elnézéssel kezelték ezt az újfajta „turizmust”, és álszent érvek hangzottak el arról, hogy ezek a gyerekek családfenntartók, és 28

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

a prostitúció betiltása tovább növelné a nyomort. Másrészről a nyugat-európai országokban – korábbi precedens hiányában – sokáig nem volt büntethető az, aki más országban követte el az egyébként hazájában büntetendő cselekményeket. A stockholmi konferencia és az azt követő európai tanácskozás 1997-ben nagyarányú változásokat indított el, de az eredmények szerint mégsem elegendőt. Az időközben több országban is kitört nagy visszhangot kiváltott pedofilbotrányok – elsősorban Belgiumban –, az internetes hálózatok terjedése és gyakori lebukása, amelyeken egyrészt fotókat és filmeket köröznek, másrészt címek és ötletek cserélnek gazdát, valamint a szakmai viták a szexuális bűncselekményeket elkövetők megítéléséről és büntetéséről, rehabilitációs lehetőségeiről és nem utolsósorban az áldozattá váló gyerekek és családjaik segítéséről és a megelőzésről nyilvánvalóvá tették, hogy további összehangolt munkára van szükség.

Az Európa Tanács az elmúlt évtizedekben számtalan olyan ajánlást fogalmazott meg, amely a gyermekek védelmére, kizsákmányolásának és bántalmazásának, elhanyagolásának megelőzésére és kezelésére irányult. 1991-ben elfogadott 11. sz. ajánlása kifejezetten a szexuális kizsákmányolás és bántalmazás megelőzésére és kezelésére irányult. Az 1997-ben elvégzett felmérés szerint azonban ez az ajánlás nem érte el a kitűzött célokat, és újabb kérdések is felvetődtek. Ezért is kerül sor idén szeptemberben egy új ajánlás elfogadására, amely az időközben 43 tagúra nőtt szervezet több új tagját is erőteljesen érinti, mivel az elmúlt évtizedben a kelet-európai országok – köztük Magyarország is – célországává váltak sok, korábban Ázsiába járó szexturistának, pornókép- és filmgyártónak, megrendelőnek. Az új ajánlás ismertetésére és a gyakorlati megvalósítás lehetőségeinek megvitatására Budapesten gyűlnek össze az Európa Tanács tagországai és tagjelöltjei idén novemberben.

Ez jó lehetőséget teremt arra, hogy mi is felvessük azokat a kérdéseket, problémákat, nehézségeket, amelyekkel itthon küszködünk, illetve megmutassuk azokat az eredményeket, amelyeket a kisszámú, de kitartó civil szervezetek e téren elértek. Az európai régió kétnapos budapesti tanácskozása egyidejűleg elkészítő értekezlete lesz a decemberben Japánban, Yokohamában rendezendő 2. Világkonferenciának is.

A magyarországi helyzetről, jogszabályokról, szakmai álláspontokról, együttműködésről és a stockholmi akcióprogramban elhatározott nemzeti akciótervről önálló kétnapos szemináriumot is szervez az Országos Kriminológiai Intézet, az Eszter Alapítvány és a Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület szeptember végén. Ezt a rendezvényt az ECPAT és az UNICEF kezdeményezte és finanszírozza a kelet-európai régió több országában annak érdekében, hogy a helyi szakemberek és szervezetek, kormányzati szervek és döntéshozók egy asztalnál ülve összegezzék a gyerekek elleni szexuális kizsákmányolás elleni küzdelem elért eredményeit, a megtett intézkedéseket, a jogi szabályozást, a szakmai programokat, a megelőzés és kezelés, utánkövetés eszközeit és módszereit, a helyi szakmai és laikus megítélést, a rendelkezésre álló adatokat és ismereteket, az együttműködés különböző formáit. Ezért meghívást kapnak azok, akik akár kormányzati, önkormányzati szerepükből, akár döntéshozóként, jogalkalmazóként, illetve civil szervezeteként, érdekképviseletként dolgoznak az érintett gyerekekkel, családokkal, elkövetőkkel.

Az e kérdéssel foglakozók között is nagyon eltérő álláspontok fogalmazódnak meg a probléma természetéről, kiterjedtségéről, a megelőzés és kezelés legjobb formáiról és módjáról. Sokat változtak a prioritásként kezelt témák és területek is, a kezdeti idők jogszabály-módosítást és szigorúbb büntetést számonkérő aktivistáitól a mára sokkal inkább a megelőzésre, a szülők, szakemberek és nem utolsósorban a gyerekek felkészítésére és védelmi képességének erősítésére, az áldozatok komplex védelmére és többirányú kárpótlására, az elkövetők hatékony büntetésére és terápiájára, rehabilitálására, a média és az 29

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

internet szerepének vizsgálatára teszik a hangsúlyt. Nálunk sajnos még nagyon távol vagyunk ettől. Változatlanul a csukott szemmel járást tekintik a legtöbben eredményes védekezésnek a realitásokkal való szembenézés helyett. A probléma kiterjedtségének tagadása, bagatellizálása mellett nagyon komoly gond, hogy szinte semmi sem történik a megelőzés és kezelés érdekében, a szakemberek túlnyomó többsége semmit nem tanul és tud arról, hogyan lehet felismerni a veszélyt, kinek mit kell tennie. A szülők sem kapnak segítséget gyermekeik védelméhez, és a gyerekek sem értesülhetnek az iskolában, a tömegkommunikációban vagy éppen ingyenesen terjesztett és mindenhol hozzáférhető formában a rájuk leselkedő esetleges veszélyek megelőzésének és elhárításának módjáról, vagy a bekövetkezett baj esetén a lehetséges segítség lehetőségeiről. A Sziget-botrány kapcsán felmerült „meleg felvilágosító” programok ügyében sem vetette fel – sajnos – senki azt az alapkérdést, hogy miért tekintheti bárki kiszolgáltatottnak és védtelennek a kamaszgyerekeket bármiféle „rábeszéléssel” vagy csábítással szemben és kérheti – általa egyébként nem ismert – programok betiltását. Azért, mert ma semmiféle segítséget nem kapnak sem a gyerekek, sem a szüleik ahhoz, hogy egy tizenéves gyerek mindazzal az ismerettel, információval és készséggel fel legyen vértezve, amely lehetővé teszi, hogy mérlegeljék a hallott vagy tapasztalt eseményeket, ajánlatokat és programokat. Képesek legyenek felmérni azok veszélyeit vagy hatásait, de legalábbis legyen olyan felnőtt a környezetükben, akihez kételyeikkel, kérdéseikkel nyugodtan fordulhatnak. Persze egyidejűleg a kortárs segítőhálózatok tagjainak és sokféle jó minőségű írásos információnak is rendelkezésre kellene állnia. Ne legyen egyetlen gyermek se kiszolgáltatott szociális helyzete, tudatlansága, családi helyzete miatt, de azért sem, mert esélyt sem kapott a szükséges ismeretek megszerzésére a saját teste – és lelke – működéséről, amelynek természetes része a szexualitás és a bántalmazástól és kiszolgáltatottságtól való védelem lehetőségének ismerete is. A nemzetközi figyelem és a ránk is vonatkozó kötelezettségvállalások jó lehetőséget adnak a konkrét lépések megtételére is, akár már ma, helyben is.

30

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

KÖRNYEZETTUDATOS PROGRAM

SZEMLÉLETMÓDRA

NEVELŐ

2001. március 20-án a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kuratóriuma környezettudatos szemléletmódra nevelő pályázatot hirdetett oktatási intézmények és ifjúsággal foglalkozó társadalmi szervezetek számára.

A pályázat célja a környezetvédelmi, illetve természetvédelmi kultúra fejlesztése, a környezettudatos és ökológiai szemlélet kialakítása volt a Közalapítvány által előre kidolgozott részletes, változatos programok segítségével.

A pályázat beadásának elengedhetetlen feltétele volt egy dolgozat megírása, amelyben a pályázó bemutatta eddigi, hasonló jellegű tevékenységét, szakmai eredményeit, tapasztalatait, illetve közvetlen környezetére vonatkozó környezetvédelmi tevékenységét.

A programok egyhetes turnusokban az alábbi öt szálláshelyen kerültek megrendezésre: Vének, Püspökladány, Bakonyszentkirály-Sövénykút, Felsőtárkány, Nyíregyháza.

A programban résztvevő fiatalok az egy hét során csoportos terepgyakorlatok segítségével megismerkedtek a Hortobágyi Nemzeti Park, a Sóstói Vadaspark, a Bakony és a Bükki Nemzeti Park növény- és madárvilágával. Kirándulások alkalmával bejárták a települések nevezetességeit (pl. Fertő-Hansági Nemzeti Park, Sóstói Falumúzeum, Bükki Nemzeti Park). Meglátogatták a városban élő ember intézményeit, melyekkel a környezetét alakítja, rombolja (pl. Szőnyei Vízmű, fenyőfői ős fenyves és bauxitbánya). A gyerekek bepillantást nyertek a falusi élet mindennapjaiba. A programhoz tartozott a környezetvédelemmel kapcsolatos kutatómunka is, amit a táborban élők végeztek el, talajés vízminőséget vizsgáltak kutatólaboratóriumokban, vízminta-vizsgálatot készítettek az Igrice mocsárnál.

Az egyhetes tábor szerkezeti felépítését úgy állították össze, hogy a táborlakóknak volt módjuk a szórakozásra, az aktív pihenésre és a közösségi életre. Színvonalas programok szervezéséhez sportpálya, tűzrakóhely, tornacsarnok állt a csoport rendelkezésére.

Kerékpározásra, horgászatra és csónakázásra is kiválóak voltak az adottságok. Strandolásra, szabadban történő közös főzésre is kerítettek alkalmat.

A gyerekek élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodva tértek haza, és remélhetőleg jobban fognak vigyázni környékük természeti környezetére, kincseire.

A tábor és a közalapítvány célja a Magyarországon élő gyermekek és fiatalok egyéni és közösségi aktivitásának támogatása, az érdekükben és értük cselekvők együttműködésének szolgálata, a cselekvési lehetőségek feltételeinek bővítése a felelős állampolgári magatartáshoz, cselekvéshez szükséges készségek elsajátítása érdekében.

A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány elérhetősége: 1145 Budapest, Amerikai út 96. Levelezési cím: 1399 Budapest, 62 Pf. 633. Tel: 06/1 252-3275, 06/1 251-1286 Fax: 06/1 252-5492 E-mail: ngyik@ngo.hu

31

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Írta: Kovács Eszter MIT TUDUNK AZ INTÉZMÉNYBEN ÉLŐ GYERMEKEK ELLENI SZEXUÁLIS BÁNTALMAZÁSRÓL? A gyermekek ellen elkövetett szexuális a bántalmazási formák egyik legsúlyosabbika. A gyermek testét, lelkét rendkívül megviseli az erőszak, különösen akkor, ha olyan követi el, aki hozzá a legközelebb áll. A gyermek olyan kontaktusba kerül a felnőttel, amely számára – kicsi gyermekek esetében – ismeretlen és ezért félelmetes, még akkor is, ha a gyermek megbízik a felnőttben. Értelmi és érzelmi fejlettsége még nem áll azon a fokon, hogy megértse a vele történteket. Félelem, bizonytalanság, bűntudat és érzelmi zavarok kísérik a bántalmazást. A gyermek azt éli meg, hogy bizalmával a felnőtt visszaél, és olyan dolgokra kényszeríti őt, melyek tőle idegenek. A teste és akarata feletti kontroll elvesztése, az érzelmi és fizikai kiszolgáltatottság, az örökös rettegés valamint a bizalomvesztés súlyos traumát okoz a gyermeknek, amely további következményekkel jár. A szexuális bántalmazás okozta trauma akkor válik különösen veszélyessé, amikor a gyermekben idővel tudatosodik, hogy ami vele történt/történik az a társadalom számára teljességgel elfogadhatatlan. Bűntudata és szégyenérzete csak erősödik amiatt, hogy nem volt képes a bántalmazást megakadályozni.

A trauma a felnőttkorba is átnyúlik, folyamatos zavarok forrásává válik, terápia nélkül az áldozat egész életét végigkíséri.

Magyarországon sem az állami intézmények, sem a társadalmi szervezetek, de a társadalom sincs felkészülve a probléma felismerésére, megelőzésére és megoldására. A jogszabályok több helyen és kevesek által ismerten és értelmezetten találhatók meg.

2000 januárjában egy kérdőívet állítottam össze a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok számára, melynek célja, hogy képet kapjunk a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek szexuális bántalmazást illető érintettségéről.

A következő kérdéseket tettem fel: 1. Van-e tudomásuk szexuálisan bántalmazott gyermekről?

2. Kaptak-e a gyermekek segítséget a trauma feldolgozásához?

3. Van-e megfelelő szakemberük a felmerülő probléma megoldására?

4. Tettek-e rendőrségi feljelentést?

5. Meghallgatták-e a gyermekeket?

6. Történt-e egyéb intézkedés?

7. Volt-e bírósági tárgyalás?

8. Készül-e pszichológiai értékelés a bekerülő gyermekek mentális, érzelmi állapotáról?

9. Vizsgálja-e a pszichológus az értékelés során, hogy a gyermeket érte-e szexuális bántalmazás?

10. Beszélnek-e szakemberek a gyermekekkel – a gyerek gondozási helyén – a szexualitásról és a bántalmazás megelőzésének lehetőségeiről?

11. Ki beszélget és milyen formában?

12. Kaptak-e a szakemberek felkészítést, anyagokat a tevékenységükhöz?

13. Az érintettek nemét tekintve, hány fiú, hány lány van a bántalmazottak között?

14. Milyen korúak a gyermekek?

15. Ki volt az elkövető?

16. Az elszenvedett bántalmazás típusa: Megjegyzés a kérdések valamelyikéhez: Vélemények, javaslatok: 32

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A kiküldött 20 kérdőív közül 17 érkezett vissza. Egy szakszolgálat levélben jelezte, hogy bár konkrét esetekről – bizonyíték hiányában – nem tud, mégis fontosnak tartja a megelőzést és az érintett gyermekek számára egy átfogó és hatékony program kidolgozását, amely segíti a gyermeket a trauma feldolgozásában.

E kérdőív módosított változatát a Főváros Önkormányzatának 30 gyermekotthona is megkapta. Csupán 7 érkezett visz-sza.15 A megelőzésre és a trauma feldolgozásához nyújtott segítségre vonatkozó kérdéseket a Területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, gyermekotthonok című fejezetben fogom megválaszolni a kitöltött kérdőívek alapján. Jelen fejezetben az érintett gyermekek eseteinek jellemzőire fogok kitérni: A megyei területi gyermekvédelmi szakszolgálatok összesen 138 szexuálisan bántalmazott gyermekről tudnak. A hét gyermekotthon összesen 77 gyermek esetét regisztrálta.

A gyermekotthonok több mint háromnegyede nem küldte vissza a kérdőívet, viszont a hét fővárosi gyermekotthonra az országosan ismert esetszám 55%-a jutott, miközben a fővárosi gyermekotthonok 77, addig a fővárosi szakszolgálat munkatársai 3 bántalmazott gyermekről tudnak.

Ez azért nagyon érdekes, mert a területi gyermekvédelmi szakszolgálat az első állomása a gyermek-elhelyezési procedúrának. A gyámhivatal a szakszolgálat szakmai javaslata alapján, a fennálló lehetőségek közül választja ki a gyermeknek legmegfelelőbb ellátási formát. A gyermekkel tehát több szakember is találkozik, többek között pszichológus is. A szexuális bántalmazásnak ezen a ponton ki kellene derülnie, az adatokból viszont nem ez következik. Két lehetőség van: - vagy nem elég körültekintő az elhelyezést megelőző pszichológiai vizsgálat, - vagy nem tekintik ezt dokumentálásra érdemes ténynek, vagy a gyermekotthon az a biztonságos közeg, ahol a gyermek el meri mondani a vele történteket. Természetesen a feltételezések nem zárják ki egymást.

A gyermekek nem szerinti megoszlása

Területi gyermekvédelmi szakszolgálat Gyermekotthon

Lány 114

Fiú 24

%

82

72

94

5

6

%

18

A szexuális bántalmazás országosan és a fővárosban is a lány gyermekeket érinti leginkább, azonban a közhiedelemmel ellentétben a fiúk is veszélyeztetettek. Az ő esetükben a látencia magasabb, mint a lányok körében, mivel nehezebben beszélnek érzéseikről, sérelmeikről és kevésbé kérnek külső segítséget problémáik megoldásához. Az ő helyzetük amiatt is különösen nehéz, hogy a bántalmazók többsége velük azonos nemű. Ez a gyermek, a család és a társadalom számára sokkal problematikusabb és megítélése is súlyosabb, mint a különböző neműek között létrejött szexuális kapcsolatnak.

A gyermekek életkor szerinti megoszlása

5

A módosításra azért volt szükség, mert a szakszolgálatoktól visszaérkezett kérdőívekből kiderült, hogy bizonyos kérdések nem voltak egyértelműek a kitöltők számára.

33

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

1-3 éves 4-6 éves 7-9 éves 10-12 éves 13-14 éves 14 év felett

Ter. gyerm Gyerr száma 1 17 25 27 48 20

ekv. szaksz. mekek aránya % 1 12 18 20 35 14

Gyerm< ;kotthon Gyér mekek száma aránya % 0 3 4 3 4 14 18 30 39 27 35

Az országos és fővárosi adatokat tekintve elmondható, hogy a legveszélyeztetettebb korcsoport a 13-14 éveseké. Az adatokból azonban az is kitűnik, hogy a 7-12 éves gyermekek előfordulásának aránya sem elhanyagolható. Nemzetközi tapasztalatok alapján a bántalmazott gyermekek életkora a bántalmazás kezdetének idejét tekintve folyamatosan csökken A jelen adatokból csökkenő tendencia nem mutatható ki, azonban jól látható, hogy a 4-6 éves gyermekek előfordulása országosan 12%-os. Ez igen magas arány a várakozásokhoz képest. A kicsi gyermekek estében – a jelenlegi megelőzési és monitorozási gyakorlatot tekintve – a látencia mértéke sokszorosa lehet a 13-14 évesek nyilvánosságra kerülő eseteinek.

A bántalmazás típusa

Családon belüli Családon kívüli

Ter. gyermekv. szaksz.

Hány %-os esetben: megoszlás 93 66 47

34

Gyermekotthon Hány %-os esetben: megoszlás 47 53 41

47

A családon belüli erőszak 66% és 53%-os aránya elkeserítő és talán sokakban meg is dönti a gyermekszeretetéről és a család szentségéről kialakított képet. Ha mértéke nem is oly magas, mint azt a nemzetközi szakirodalom egyes országokra nézve megállapította, mindenképpen elgondolkodtató. Sajnos a látencia aránya itt is számottevő, hiszen a családon belüli erőszak sokak számára még ma is vitatott megléte, elutasítása erősíti a család és a társadalom szégyenérzetét, bűntudatát és ignoranciáját. Sokkal könnyebb egy idegen által elkövetett nemi erőszak miatt feljelentést tenni, hiszen ez mindenki számára elfogadhatatlan.

A családon belül elkövetett szexuális zaklatásról viszont gyakran még azok a családtagok is hallgatnak, vagy csendesen asszisztálnak hozzá – az elkövetőtől való félelem, vagy egyszerűen csak a szégyen miatt -, akik nem aktív szereplői a bántalmazásnak.

A családon belüli erőszak főszereplői a vérszerinti apák, valamint a mostohaapák/élettársak: A vér szerinti apák országosan az esetek 43%-ában, a mostohaapák pedig 35%-ban voltak elkövetői a bántalmazásnak.

Egy gyermek több bántalmazási formát is elszenvedhetett.

A fővárosban ez az arány 19% és 43%.

Vér szerinti anya a szakszolgálatok adatai alapján két esetben (2%), a gyermekotthonok adatai alapján pedig 8 esetben (17%) volt a gyermek bántalmazója.

A családon kívüli erőszak elkövetője, országosan legmagasabb arányban, a gyermek számára az esetek 49%-ában idegen személy volt. Második helyen állnak a gyermek 34

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

számára ismert személyek 32%-kal. A gyermekotthonok információja alapján ebben a kategóriában a gyermek számára ismert személy az esetek 56%-ában, ismeretlen személy pedig az esetek 15%-ában volt a bántalmazás elkövetője. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a fővárosi esetek 10%-ában nevelőszülő volt a gyermek bántalmazója. Sári Barnáné, a Zirzen Janka Gyermekotthon igazgatója azt is elmondta, hogy szakmai pályafutása során nem egy esettel találkozott, ahol a gyermek nevelője volt a bántalmazó. Azonban szakmai szabályozás és protokoll híján a számonkérés minden esetben elmaradt, az ügyben érintett vezetők és kollégák szemet hunytak a történtek felett. Így szemben a nemzetközi gyakorlattal, nálunk mindeddig nem derültek ki évtizedekre visszamenő és jelenleg feltehetően sokak által tudottan elkövetett intézményi abúzusok. Az angol, amerikai, osztrák gyermekotthoni rendszert és a közvéleményt is megrendítette az egyre több kiderülő eset, amikor gyakran a már felnőtt gondozott számol be a kiszolgáltatottsága miatt korábban titkolt szexuális visszaélésekről, amelyeket az intézmények dolgozói, nevelőszülők követtek el rájuk bízott gyerekek ellen.

A gyermek ellen elkövetett szexuális bántalmazás három, leggyakrabban előforduló fajtája

Nemi szervek simogatása Közösülés Orális szex felnőttel

Hány esetben 54 34 23

%-os megoszlás 35 22 15

A területi gyermekvédelmi szakszolgálatok információi szerint

Prostitúcióra kényszerítés Közösülés Orális szex felnőttel

Hány esetben %-os megoszlás 23 29 22 28 8 10

A gyermekotthonok információi szerint Ezeket az adatokat különösen megdöbbentőnek találom. A táblázatban feltűntetett bántalmazási formák a nemzetközi szakirodalom szerint is a legsúlyosabbaknak számítanak, ráadásul legmagasabb arányban fordulnak elő más bántalmazási típusokhoz viszonyítva.

Feltételezhetően az a gyermek, akivel apja rendszeresen közösül, a szexuális bántalmazás egyéb formáit is elszenvedi.

Rendkívül súlyos traumával jár a gyermek számára, ha szülője ilyen mértékben visszaél gyermeke bizalmával, szeretetével, kiszolgáltatottságával. Pont az az ember bánik kegyetlenül a gyermekkel, akitől a gyermek törődést és biztonságot kellene, hogy kapjon.

A kutatás a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek helyzetének felmérésére irányult. A vizsgálat alanyai között ezért csak a családjukból kiemelt gyermekek és fiatalkorúak szerepeltek.

A gyermekotthonok és a szakszolgálatok adatai és a közöttük lévő nagy mértékű eltérés több lényeges tényezőre is felhívja a figyelmet: A gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek ilyen szempontból fokozottan veszélyeztetettek, hiszen valamilyen oknál fogva már korábban is rosszul működő családokból kerültek gyermekotthonokba, nevelőszülőkhöz. A szexuális zaklatás pedig a kaotikus viszonyok között élő és a családi szerepeket teljes mértékben felcserélő családokban fordul elő legnagyobb mértékben.

Az adatok a nemzetközi tendenciát tükrözik. Sokan hiszik, hogy, ami az Amerikai Egyesült Államokban előfordulhat, az Magyarországon nem, legfeljebb a nyilvánosság nálunk még nem elég erős.

35

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A szakszolgálatok és gyermekotthonok esetszámai valamint az egyéb jellemzők közötti eltérés arra enged következtetni, hogy ez a probléma sokkal több gyermeket érint, mint amennyiről a gyermekvédelmi intézményeknek tudomása van.

A szakszolgálatok és gyermekotthonok pszichológiai vizsgálatának különböző gyakorlata jelentősen befolyásolja a nyilvánosságra kerülő esetek számát.

A területi gyermekvédelmi szakszolgálatok eredményei: A kérdőívet visszaküldő 17 megyei szakszolgálat közül 15 végez valamilyen formában megelőző felvilágosító munkát. Egy szakszolgálat egyáltalán nem válaszolt a kérdésre, egy pedig jelezte, hogy érzése szerint ez nem az ő feladata, így a felvilágosítást és megelőzést nem vállalja fel.

A következő táblázat azt mutatja be, hogy hány megyében beszélnek a szakemberek, az általuk megfogalmazott témákról a gyerekekkel. A kérdőívekben a szakszolgálat által használt kifejezéseket tüntettem fel a táblázatban. A számok azt mutatják, hogy hány megye tett említést az adott témáról. Egy megye többről is beszámolt Téma Párkapcsolat Fogamzásgátlás és egyéb védekezési módok Aktuális szexuális kérdések Veszélyhelyzetekre való figyelemfelhívás Szexuális bántalmazás és annak elhárítása A bántalmazás megtörténte utáni teendők

Szaksz.jelz.

2 3 10 1 2 1

Látható, hogy miközben a szexualitásról a megyei szakszolgálatok felében szó esik, addig a bántalmazásról, elkerülésének technikáiról való beszélgetésről – a három utolsó kategóriát egybevonva – négy esetben tesznek említést a megyék. Ez valójában csak 3 szakszolgálatot érint.

A beszélgetések többsége (8 megye) csoportos és/vagy egyéni (7 megye) formában zajlik. Emellett iskolai óra keretében 4 megye látja biztosítottnak a szexuális felvilágosítást.

Dramatizált játékról és filmvetítésről, mint megelőző és felvilágosító technikáról 3-3 esetben számolt be szakszolgálat.

A beszélgetést, felvilágosítást többnyire pszichológus (11 megye) és/vagy nevelő (11 megye) végzi, de előfordul pedagógus, védőnő és orvos is, mint előadó.

A válaszadó szakszolgálatok – egy kivételével – mindegyike készít pszichológiai értékelést a gyermekek mentális és érzelmi állapotáról. 13 szakszolgálat válaszolt igennel arra a kérdésre, miszerint vizsgálja-e a pszichológus az értékelés során, hogy érte-e a gyermeket szexuális bántalmazás. (Sajnos az igenlő válaszokból nem derül ki, hogy az értékelést végző szakember milyen módszerrel vizsgálja a gyermek esetleges szexuális bántalmazásra utaló élményeit.) 3 szakszolgálat csak abban az esetben vizsgálja, ha erre utaló jelet tapasztal vagy információt kap a bántalmazás tényéről.

10 szakszolgálat válaszában jelezte, hogy tevékenységéhez szakanyagot nem kapott, szakemberei képzésben nem részesültek. 7 szakszolgálatnak viszont külföldi szakirodalmak, tanulmányutakon szerzett tapasztalatok és a Chicoca program segítségével könnyebbé és hatékonyabbá vált munkája.

Kérdésként szerepelt, hogy a szakemberek a tudomásukra jutott ügyeket tekintve nyújtottak-e segítséget az áldozatnak, és ha igen, milyen típusút.

36

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A szakszolgálatok együtt 110 gyermeknek nyújtottak segítséget, 28-nak viszont semmilyet sem. Kevés szakszolgálat válaszolt arra a kérdésre, hogy amennyiben a gyermek nem kapott segítséget, mi volt annak oka. Néhány válasz azért született: A gyermek nem kapott segítséget, mert: - nem igényelte, - családja nem járult hozzá, - a bántalmazás tenyéré csak évekkel később derült fény, olyan intézménybe került, ahol nincs pszichológus.

A következő táblázat a szakszolgálatok által vagy azok segítségével biztosított ellátásokat tartalmazza: Ellátási forma Pszichológussal folytatott beszélgetés Pszichoterápia Csoportterápia Relaxációs meditációs terápiás módszer Rövidtávú terápia Bábterápia Szociális munkással folytatott beszélgetés Nőgyógyászati vizsgálat Kórházi kezelés

Szaksz.jelz.

9 5 1 1 3 1 1 1 1

A különböző terápiás formákat összevonva elmondható, hogy a szakszolgálatok 11 esetben jelezték valamelyik terápiás forma meglétét, ezen módszerek közül egyet vagy többet, azonban csak 9 megye nyújt. Pszichológussal folytatott beszélgetésre 9 szakszolgálatnál van lehetőség, ez azonban nem minden esetben elegendő a sokszor nagyon súlyos trauma feldolgozásához.

A GYERMEKOTTHONOK EREDMÉNYEI A hét gyermekotthonról is elmondható, hogy valamilyen formában mindegyik végez felvilágosító, megelőző munkát szexualitás témakörben. Az otthonok közül 2-ben nincs szervezett felvilágosító, felkészítő program vagy foglalkozás, hanem a gyermekek egyéni igényei szerint beszélgetnek velük nevelőik a szexuális kérdésekről.

A következő táblázat arról számol be, hogy milyen témákról esik szó nevelő/pszichológus és gyermek között: Téma Aktuális szexuális kérdések Fogamzásgátlás és egyéb védekezési módok Veszélyhelyzetekre való figyelemfelhívás

eset 4 2 1

A gyerekek zömében csoportos foglalkozás (5 gyermekotthon) és/vagy filmvetítés (4 gyermekotthon) keretében kapnak információt a szexualitásról. Az egyéni beszélgetés lehetőségéről 3 gyermekotthon tett említést. A gyerekekkel pszichológusok (5 gyermekotthon) és/vagy nevelők (5 gyermekotthon) beszélgetnek leginkább.

Pszichológiai vizsgálatnak 6 gyermekotthonban vetik alá a gyermekeket. Az értékelés során csupán 3 gyermekotthonban kérdez rá pszichológus – valamilyen formában – a 37

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

szexuális bántalmazás lehetőségére. A másik három csak előzetes információ vagy gyanú esetén vizsgálja a gyermek viselkedését, élményeit.

Ez az 50%-os arány természetesen – a kutatásban való alacsony részvételi arány miatt – nem tekinthető reprezentatívnak, de félő, hogy nem emelkedne sokat még abban az esetben sem, ha mind a 30 gyermekotthon megküldené a kérdésekre adott válaszát.

Három gyermekotthon jelezte, hogy kapott segítséget, illetve szakanyagot tevékenységéhez. Néhány munkatársnak lehetősége volt arra, hogy az ESZTER Ambulancia által szervezett képzésen részt vegyen. (Egy alkalommal került sor ilyen képzésre) A gyermekotthonok a tudomásukra jutott esetekben képesek voltak – valamilyen formában – segítséget adni a bántalmazott gyermekek egy részének (41 gyerek). 36 gyermeket a következő okok miatt nem tudtak ellátni: - a család ellenállása miatt, - nem volt bizonyítható a bántalmazás ténye, - a bántalmazás tenyéré csak évekkel később derült fény, - a növendék szökésben volt, - a gyermek nem igényelte, - a gyermek és anyja tagadta a bántalmazás megtörténtét. Megítélésem szerint a terápiás segítség nem mellőzhető az 1-es, 2-es és 3-as esetekben, hiszen elsősorban nem a család érdekeit kell figyelembe venni, hanem a gyermekét. Továbbá, hogy büntetőjogilag bizonyítható-e a bántalmazás ténye, az független a gyermek élményeitől. Végül: még abban az esetben is szükség van a trauma oldására, az élmények feldolgozására, ha a bántalmazásra évekkel később derül fény.

Ezek a sebek kezelés nélkül, maguktól nem gyógyulnak! Öt gyermekotthonban pszichológus beszélget a bántalmazott gyermekkel, kettőben pszichoterápiás segítséget is biztosítanak számukra. A gyermek számára – igényeiknek és szükségleteiknek megfelelően – a segítség mindegyik intézményben folyamatos.

Külső szakembert, intézményt – a gyermek gyógyulása érdekében – 4 gyermekotthon keres fel.

A dolgozatban bemutatott kutatások eredményein kívül csak közvetett vagy becsült adatok állnak rendelkezésre a szexuális bántalmazás előfordulása, gyakorisága és jellemzőire vonatkozóan. Sem a közoktatási, sem a gyermekvédelmi intézmények nem regisztrálják kötelezően• ezeket az eseteket, így az ismertetett adatokból csak becslésekbe bocsátkozhatunk. Azonban nincs okunk feltételezni, hogy Magyarországon a probléma nem jelentős, illetve a gyermekek igen kicsi hányada érintett csak. Többen – szakemberek is! – „divat témának”, egy újabb szakmai hóbortnak minősítették a szexuális bántalmazás jelenségének vizsgálatát.

A probléma – természeténél fogva – minden társadalomban jelen van, függetlenül a politikai, gazdasági berendezkedéstől, az életszínvonaltól. A magyar társadalom, a pedagógus és a gyermekvédelmi szakma sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a probléma igenis létezik és nagyon súlyos, még ha ez viszonylag kevés gyermeket is érint.

Sokan vannak – és ez a gyermekvédelmi szakszolgálatok és gyermekotthonok körében végzett kutatásokból is kiderül -, akik tenni akarnak ezekért a gyermekekért. Helyzetük igen nehéz, hiszen sem a felsőoktatás, sem a továbbképzési programok nem nyújtanak információt arra vonatkozóan, hogy mit lehet tenni a megelőzés érdekében, illetve hogyan lehet helyrehozni a gyermeken esett lelki és testi sérelmet. Speciális módszerek és gyakorlat híján a segítő szándék önmagában nem vezet megnyugtató eredményre. Pszichológiai, •

A regisztrálás és a beavatkozás kötelező lenne a Gyermekvédelmi törvény értelmében, de úgy tűnik, ezt többnyire nem veszik figyelembe, (a szerk.)

38

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

pszichiátriai segítségre – a lehetőségek szűkös volta miatt – pedig kevés gyermeknek van lehetősége.

A bűnüldöző szervek és az igazságszolgáltatás is részt vállal a probléma felszámolásában. A rendőrség igyekszik felderíteni a bűncselekményeket, a bíróság pedig megbünteti az elkövetőket. A kérdés csak az, hogy ezt milyen eredményességgel és hatékonysággal teszik? Elérik-e ezzel a kívánt hatást? Az adatokból és a rendelkezésre álló információból úgy tűnik, hogy sok gyermek sérül az eljárás, a rendőrségi nyomozás, a kihallgatás során vagy amiatt, mert bár fennáll a bántalmazás gyanúja, a rendőrség eszköz és módszer híján nem képes az ügyet megfelelően felderíteni. Ha a nyomozás eredménytelen, mert a rendőrség nincs tisztában azzal, hogy ilyen esetekben milyen bizonyítékok beszerzésére van szükség, a gyermek talán sokkal rosszabb helyzetbe kerül, mint a nyomozást megelőzően. Nincs ez másként a bíróságon sem. A fájdalmas és hosszú bírósági procedúra gyakran felmentéssel vagy feltételes szabadlábra helyezéssel végződik. A családnak és az elkövetőnek nyújtott segítség híján pedig minden marad a régiben.

A feladat tehát kettős: a problémakezelés módszertanának meghonosítása, a működést biztosító jogi és szakmai szabályozás megteremtése nem fog eredményhez vezetni, ha ezzel párhuzamosan nem történik meg a szakemberek szemléletváltása és képzése.

A társadalmi szervezetek igen gyengének bizonyulnak a problémával szemben, pedig ők azok, akik leginkább azonosulni tudnak a gyermekek érdekeivel. Tevékenységükre óriási szükség van. Az állam azonban sem normatív, sem másmilyen rendszeres támogatást nem nyújt, pedig a gyermekek védelme és ellátása állami feladat. Egyfelől szerencsés adottságnak tekinthető, hogy a magyar gyermekvédelmi rendszer nagyrészt államilag működtetett, területi lefedettsége országos. Másfelől ugyanebben rejlik a probléma is, hiszen egy ilyen hatalmas intézményrendszer sokkal kevésbé képes gyorsan és hatékonyan reagálni a felmerülő igényekre, továbbá nem feltétlen érdeke az általa nyújtott szolgáltatás minőségének javítása, mennyiségének növelése, valamint új ellátási formák bevezetése. Egy civil szervezet sokkal rugalmasabb, érdekében áll, hogy alkalmazkodjon a szolgáltatásait igénybe vevők elvárásaihoz, valamint magas színvonalon nyújtson segítséget. Amennyiben nem képes megfelelni az elvárásoknak, elbukik, elveszti klienseit, így az utánuk járó támogatást, illetve a magánszemélyek adományait is.

39

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Konferencia MÓDSZERTANI GYERMEKJÓLÉTI KONSZENZUS KONFERENCIÁJA

SZOLGÁLATOK

2001. MÁJUS 23-24.

ELŐZMÉNYEK I. Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok szekszárdi konferenciáján döntés született arról, hogy 2001. májusában Balatonkenesén négy témában történik megbeszélés. A témák: 1, illetékesség kérdései a gyermekjóléti szolgálatok munkájában; 2, bírósági eljárásban a gyermekjóléti szolgálatok családgondozójának feladatai; 3, a gyermekjóléti szolgálatok nyilvántartási rendszerének áttekintése; 4, szakmai ellenőrzésekben a gyermekjóléti szolgálatok feladata.

II. 2001. májusában kidolgozásra került a témák feldolgozásának módja – a konszenzus konferencia eljárása. a) Minden érintett szolgálatból döntési joggal felruházott képviselők lesznek jelen. A képviselőknek arra kell megbízást kapniuk, hogy a konszenzus konferencián a saját intézményük képviseletében döntéseket hozhassanak, és a konszenzus konferencián elfogadott döntéseket ezek után az intézmény magára nézve kötelezőnek tekinti. Ehhez szükséges a képviselet területeinek körülhatárolása. A képviselőknek írásos megbízással kell rendelkezniük a tárgyalt témákra való kompetencia megjelölésével. b) A konszenzus konferencián tárgyalt kérdésekről, az előzetes javaslatokat meg kapja minden intézmény a konferencia előtt két héttel írásban. Az intézmények egyeztetnek a konferencia témáiról, illetve a konferencia napirendjére kerülés formájáról. Az elfogadott konszenzus konferencia témajavaslataihoz kidolgozott javaslatok alapján döntenek az intézmények az állásfoglalásáról az adott kérdésben, illetve kiválasztják az adott területet képviselő személyt. c) A meghívottakat névsora úgy kerül összeállításra, hogy lehetősége legyen minden érintett félnek képviselnie az álláspontját. A Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok vezetői, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet döntésben kompetens munkatársai (önkormányzatok gyámhivatalai, más államigazgatási szereplők) kapjanak meghívót. d) A konszenzus konferencia – a szekciókban előkészített és kidolgozott javaslatokról alapján – a plenáris ülésen dönt az egyes javaslatok elfogadásáról a szavazatokkal rendelkező tagok véleménye alapján. A döntés érvényességére vonatkozóan előzetes megállapodás szükséges a szavazás formájáról (titkos, nyílt) és az érvényes döntés szavazati arányáról (egyszerű többség – 50%+1 szavazat; minősített többség 75%; konszenzus – teljes egyetértés). A konszenzus konferencia plenáris ülésének levezetésére professzionális moderátor/facilitátor kerül felkérésre, aki az elfogadott szabályok betartása szerinti döntési folyamat levezetéséért felelős. e) Az egyes intézmények kijelölik azt a személyt, aki jogosult az intézmény nevében a konszenzus konferencia dokumentumát aláírni és ezzel annak érvényességét elismerni. A konszenzus konferencia megállapodásait rögzítő dokumentumot a szakmai nyilvánosság megismeri, ennek formájáról az aláírók állapodnak meg.

40

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

III. A konszenzus konferencián 21 módszertani intézmény vett részt. Szekciókban megvitatásra kerültek az előzetesen beküldött javaslatok. A szekciók munkájában a plenáris ülésen tárgyalandó szövegszerű megfogalmazások írásban kerültek rögzítésre.

IV. Minden módszertani intézménynek egy-egy szavazata volta plenáris ülésen. A döntések konszenzusos megállapodások alapján kerültek kialakításra.

A Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok által elfogadott konszenzuális döntések 7. Illetékességre vonatkozó konszenzus. A gondozott családok között vannak olyanok, amelyek gyakran változtatnak lakóhelyet. A költözés nem mindig jár együtt hivatalos átjelentkezéssel, így az állandó és a tényleges lakóhely nem azonos. Védelembe vétel szükségessége esetén megoldatlan helyzet keletkezhet. Védelembe vételre ugyanis az állandó lakóhely szerinti jegyző hivatott, míg az általa kirendelhető családgondozó nem tudja a család gondozását ellátni, hisz a család esetleg több száz kilométerre költözött (bejelentés nélkül). Fontos, hogy elérjük: a családot az a családgondozó gondozza, aki a tényleges tartózkodási hely illetékes gyerekjóléti szolgálatának munkatársa.

Elfogadott konszenzuális döntés: erre egy lehetőségként felvetjük az egyéb illetékességbe a védelembe vétel beemelését, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás és ideiglenes elhelyezés mellé (Gyvt. 125 §). Tekintettel a gyermekvédelmi törvény módosításának jelenlegi fázisára, javasoljuk egyéni képviselői indítványként kerüljön beterjesztésre e javaslat részletes kidolgozást követően.

2. Bírósági eljárásban a Gyermekjóléti Szolgálat családgondozójának szerepe. Gyakran kérik fel hatóságok, bíróság, rendőrség stb. a gyerekjóléti szolgálat munkatársait tanúvallomás tételére, szakvélemény elkészítésére. A szakemberek bizonytalanok, nem tudják, milyen kötelezettségeik vannak, hogyan egyeztethető össze szakmai véleményük ezekkel a kötelezettségekkel.

Elfogadott konszenzuális döntés: jogi állásfoglalást, hivatalos, jogász által készített pontos leírást szeretnénk arról, milyen jellegű eljárásban, milyen minőségben, melyen jellegű információkat kell kiadnunk, milyet szabad és milyet tilos. Ennek érdekében 2001. június 30-ig konkrét, jól megfogalmazott kérdéseinket eljuttatjuk Csepeli Mariannhoz a NCsSzI-ba. Őszi megbeszélésünkig Csepeli Mariann a kérdéseink nyomán összeállított kérdéssort felhasználva felkutatja a szóba jöhető szakembert, elvi vagy tényleges megállapodást köt vele, határidő megjelölésével.

3. Konszenzuális döntés a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának eseti gondnokként való kirendeléséről büntetőeljárás során. A Gyermekjóléti Szolgálat munkatársa feladatait közszolgálati jogviszony keretében a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998./OV30.) NM. rendelet szabályai és a munkáltató utasításai szerint látja el. A családgondozó feladata tehát a törvényes képviselet ellátására az alapfeladatok körében nem terjed ki.

A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. A szülői felügyeleti jogokat (gondozás-nevelés, törvényes képviselet, vagyonkezelés, gyámnevezés és abból való kizárás) a szülő (gyám) gyakorolja. A szülői jogok és kötelességek tekintetében a Gyvt 1213.§-ai tartalmaznak rendelkezéseket, mely szerint a gyermek szülője jogosult és köteles arra, hogy gyermekét családban gondozza-nevelje, továbbá, ha a törvény másként nem rendelkezik, jogosult és köteles gyermekét annak személyi és vagyoni ügyeiben képviselni.

41

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A gyermek részére a gyámhivatal rendel eseti gondnokot, ha a szülő, a gyám vagy a gondnok valamely okból a törvényes képviseletet nem képes ellátni. (Ptk. 225. §, Ptké. 4345. §, Gyér. 132. § és 136. §) (A jegyző akkor jogosult eseti gondnok rendelésére, ha arra az előtte folyó eljárásban van szükség, illetve megkeresés esetén feltéve, hogy jogszabály rendelkezése szerint az eljárás nem tartozik a gyámhivatal kizárólagos hatáskörébe.)

Az eseti gondnok a gondnokoltat egy meghatározott ügyben képviselheti. Eseti gondnokul a Gyer.136.§ (2) bek. alapján elsősorban ügyvédet kell kirendelni. Ezzel kapcsolatban a Szociális- és Családügyi Minisztérium Gyermekvédelmi Főosztályától állásfoglalást kértünk, melyre a 9007-1/2001-3021. számú és 2001. április 2-án kelt válasz a következőket tartalmazza: „A kiskorú törvényes képviseletének biztosítása érdekében, büntetőeljárásban a Gyer.136.§ (2) bekezdése szerint kell eljárni, ügyvédet kell eseti gondnokként kirendelni.”

Elfogadott konszenzuális döntés: szakmai és etikai szempontok alapján javasoljuk a Gyermekjóléti Szolgálatok munkatársai számára, hogy amennyiben eseti gondnoknak szeretnék kijelölni őket büntető eljárás során, akkora 149/1997. (IX. 10) Korm. rend. 136.§ (2) bekezdésére és a mellékelt minisztériumi levélre hivatkozva ragaszkodjanak a gyermek ügyvédi képviseletéhez.

3/1. Eseti gondnokság és a családgondozó. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. Tv. (továbbiakban Cst.) végrehajtására kiadott 223/1998. (XIL30.) Korm.

Rendelet 18. § alapján, ha a gyámhivatal az iskoláztatási támogatás tekintetében a szülő (gyám) vagyonkezelői jogát a nevelési támogatás vonatkozásában megvonja, a nevelési támogatás kezelésére eseti gondnokot rendel ki. A 18.§ (2) bek. alapján eseti gondnokul kirendelhető a gyermekjóléti szolgálat családgondozója is.

Az iskoláztatási támogatással kapcsolatosan a Szociális és Családügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium közös módszertani levelet adott ki, amely részletesen leírja azt a folyamatot, ahogy a különböző intézmények rendezni tudják a nem rendszeresen iskolába járó gyermekek helyzetét.

Elfogadott konszenzuális döntés: javasoljuk a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai számára, hogy az oktatási intézmény illetékes szakembereivel közösen – a jelzett módszertani levélben megfogalmazottak alapján – tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megelőzzék az eseti gondnoki kirendelés szükségességét. Amennyiben mégis eseti gondnoki kirendelésre kerül sor, akkor az ne a családdal foglalkozó szociális szakember legyen.

3/2. Javaslat a Gyermekjóléti Szolgálatok szerepére vonatkozóan a szülő/nagyszülő és gyermeke közötti kapcsolattartásokban. Elfogadott konszenzuális döntés: a kapcsolatügyeletben nyújtott szolgáltatás nem azonos a Gyermekjóléti szolgáltatással.

A szolgálatnak, illetve a családgondozónak a kapcsolattartási ügyekben a legfontosabb feladata, hogy a gondozó szülővel és a külön élő szülővel vagy más kapcsolattartásra jogosult közeli hozzátartozóval elfogadtassa, hogy közös gyermekük/gyermekeik érdeke és joga a minél szélesebb körű kapcsolattartás.

A határozatban csak akkor jelölhető meg a kapcsolattartás helyszíneként a gyermekjóléti szolgálat, ha KAPCSOLATÜGYELETET működtet, vagy ha előzetes egyeztetés történt erre vonatkozóan a szolgálat és a gyámhivatal között.

A gyámhivatal a gyermekjóléti szolgálatot nem utasíthatja és nem kötelezheti arra, hogy az elvált felekkel együttműködjön. Amennyiben a Gyámhivatal indokoltnak tartja a gyermek érdekében, úgy még a határozathozatal előtt kérje fel a Gyermekjóléti Szolgálatot, hogy az 42

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

szakmai munkájával, közreműködésével segítse a szülő, gyermek közötti megfelelő kapcsolat kialakítását oly módon, hogy a megkeresés és az első kapcsolattartásra megjelölt időpont között egy-két hónap eltérés legyen. Ez idő alatt a szolgálat a szociális munka módszereivel próbáljon megoldást keresni a kialakult problémára.

Hasonló a helyzet a bírósági megkeresések esetében is. A szolgálat megvizsgálja, hogy mi a teendője, és szükség szerint nyilatkozik a szülő együttműködési készségéről, és megküldi a gyermekjóléti alapellátás során felvett adatlapokat, környezettanulmányt és gondozási tervet, véleményt nyilvánít a gyermek veszélyeztetettségének okairól, és azt visszajelzi a bíróság felé. A bíróság a szolgálatra nézve kötelezettséget nem állapíthat meg.

A megfelelő szakmai munka kialakítása és végrehajtása érdekében a Bíróság, illetve a Gyámhivatal előzetesen egyeztessen a Gyermekjóléti Szolgálatokkal a kapcsolattartás időpontjában.

Azokban az esetekben, amikor a Gyermekjóléti Szolgálat Kapcsolatügyeletet működtet, akkor a Kapcsolatügyeletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Mindemellett kiemeljük, hogy a válási konfliktusok és a problémás kapcsolattartások kezelése speciális szolgáltatást igényel. Törekedni kell arra, hogy ezeket erre képzett szakemberek végezzék, külön hálózatszerű szolgáltatás keretében.

4. A „Gyermekeink védelmében” című nyilvántartási rendszer gyermekjóléti szolgálatokat érintő módosítására állásfoglalás. A kötelező nyilvántartási rendszer bevezetésekor célkitűzés volt annak hatékonysági vizsgálata. A gyermekjóléti szolgálatok 1999. novembere óta szerzett tapasztalatai alapján javasoljuk a kötelező adatnyilvántartás tartalmi és formai módosítását (egyszerűsítés, ésszerűsítés).

4/1. Indokok (a teljesség igénye nélkül) - Több adatlap tartalmazza ugyanazokat a kérdéseket.

- Az adatlapok kérdései nem minden esetben követeik a szakmai tényfeltárás logikáját.

- A gondozás folyamata nem követhető, pedig annak lejegyzése kiválthatna bizonyos kérdéseket és lényegesen több és hasznosíthatóbb információt tartalmazna.

- Az adatlapok a felvétel körüli pillanatot rögzítik, a változásokat csak szűk korlátok között lehet dokumentálni.

- A kérdések rugalmatlanok, nem teszik lehetővé, hogy a családgondozók az általuk legfontosabbnak ítélt információkat jegyezzék fel (kifejtendő kérdések hiánya). Eldöntendő kérdéseivel arra ösztönzi a családgondozókat, hogy sablonos válaszokat adjanak.

- Az adatlapok tartalma sok esetben nem elégíti ki más gyermekvédelmi intézmények, hatóságok információs igényét (külön levélben vagy nyomtatványon kérnek további adatokat, információkat). Az adatlapok jelenlegi szerkezetével és továbbítási kötelezettségeivel felesleges információk kerülnek ki a szolgálatoktól és kerülnek a szolgálatokhoz.

4/2. A megoldás érdekében javasolt lépések 1. Minden érintett részvételével szakmai munkacsoport létrehozása.

2. A felvázolt problémák alátámasztására a munkacsoport jelenlegi tényszerű információkon túl, amennyiben szükséges a módszertani intézményektől adatokat kér, célzott adatgyűjtést végeztet egy meghatározott szempontsor alapján.

3. Mivel a módosítások a gyermekvédelem egész rendszerét érintik, szükségesnek látjuk minden érintett gyermekvédelmi területtel történő egyeztetést, a megoldási alternatívák felvázolását.

43

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

4. Tisztázandó, hogy a javasolt módosítások a jelenlegi nyilvántartási rendszer átdolgozásával, vagy új nyilvántartási rendszer kidolgozásával valósíthatók- e meg, illetve, hogy mindezek milyen jogszabály módosításokat igényelnek.

5. A kezdeményezéseinket eljuttatjuk a Szociális- és Családügyi Minisztériumnak és az NCSSZI-nek felajánljuk a szakmai közreműködésünket.

Az egységes nyilvántartási rendszer módosításának konszenzussal elfogadott irányai: 1. Az adatlapok terjedelmének csökkentése és hasznos információ arányának növelése.

2. Az adatok, információk funkció szerinti csoportosítása pl.: - személyi adatok, - környezettanulmány, - gondozási folyamat, - helyzetértékelés.

3. Más gyermekvédelmi intézmények és hatóságok számára történő információ átadás módja.

5. Konszenzuális döntések a megyei Gyámhivatalok és a megyei Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok együttműködésére a szakmai ellenőrzések során. Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 118.§. (3) értelmében.”

A megyei gyámhivatal – az egészségügyi szakfelügyelet kivételével -az Országos Család és Gyermekvédelmi Intézet, vagy az általa kijelölt területi, szakmai módszertani feladatokat ellátó intézmény bevonásával – külön jogszabályban meghatározottak szerint ellenőrzi az állami és nem állami gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények működését.”

Az ellenőrzések során szerzett és összegyűjtött általános tapasztalatok alapján a további szakmai ellenőrzések hatékonyságának javítása, az egységesség és egyenlő bánásmód elvének biztosítása érdekében az alábbi konszenzusos döntések jöttek létre a módszertani gyermekjóléti szolgálatok részéről: 1. A szakmai ellenőrzések egységes rendszerének biztosítása, valamint a korrektség érdekében, a megyei Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok által szükséges olyan feljegyzés készítése az ellenőrzés helyszínén, mely az ellenőrzésben részt vevők aláírásával zárul.

2. A módszertani gyermekjóléti szolgálatok által elkészült szakmai anyag neve Módszertani szakmai vélemény legyen.

3. Javasoljuk, hogy a megyei Gyámhivatalok az elkészült módszertani szakmai véleményt változtatás nélkül csatolják az általuk elkészített jelentés mellé.

4. Az ellenőrzések a Gyámhivatal munkatársaival a szerep megosztás és a hitelesség érdekében – lehetőség szerint – közösen történjenek.

5.

Kérjük, hogy a gyámhivatalok a módszertani intézményeknek is küldjék meg az ellenőrzésről készített jelentésüket.

2001. május 24.

Az intézményi felhatalmazás alapján a konszenzus konferencia megállapodásait elfogadjuk és magunkra nézve kötelezőnek tartjuk: Lobogó Judit Budapest XI.

Módok Kálmánné Bács-Kiskun megye

Gál Antal Csongrád megye

Beregnyeí Beáta Fejér megye

Bártané Kmetty Éva

Répási Jánosné

Gelle Judit

Vo Khanh Toan

Hajdú-Bihar megye Székesfehérvár

Komárom-Esztergom megye

Somogy megye

Szabolcs-Szatmár Bereg megye

Tolácziné Varga Zsuzsa

Pozsonyi Mónika

Jókhel Tibor

Kocsi Béláné

Tolna megye

Veszprém megye

Zala megye

Zala megye

44

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Lakatos Ferencné

Tóth Etelka

Kulcsár Mária

Vass Györgyné

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Pest megye Budaörs

Békés megye

Heves megye

Révész Magda

Vighné Vincze Erzsébet

Czirják Erzsébet

Magicz Zsolt

Budapest XV. Ker.

Budapest XIX.

Fejér megye Martonvásár

Borsod-Abaúj Zemplén megye

Papp Krisztina NCSSZI

45

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Tanulmány NEMZETKÖZI ERŐFESZÍTÉSEK A GYERMEKEK SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁSÁNAK MEGELŐZÉSÉRE ÉS KEZELÉSÉRE 1996. augusztus 31-én 122 állam képviselői Stockholmban elfogadták a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni teendőket összefoglaló ún. Stockholm Nyilatkozatot. A gyerekek ilyen fajta kizsákmányolása viszonylag új területét jelentette a kormányzati és a civil szféra munkájának. Az Egyesült Nemzetek Gyermeki Jogokról szóló Egyezménye 34. és 35. cikkelyét leszámítva, korábban csak igen kevés nemzetközi intézkedést hoztak a gyermekek szexuális kizsákmányolásának megakadályozása érdekében. Az utóbbi négy évben azonban sokat megvalósítottak a Stockholm Nyilatkozat napirendjéből, és kellő hangsúlyt kapott a gyermekek szexuális kizsákmányolása (GYSZK•) elleni munka. Komoly eredmény, hogy nőtt a Nyilatkozat támogatóinak száma, három kiadásban jelent meg két új nemzetközi kiadvány a témáról, egyre többen ismerik fel, hogy a megelőzésben a gyerekek részvétele is fontos. Megállapodás született arról is, hogy 2001. decemberében, Japánban (Yokohamában) megrendezik a gyermekek szexuális kizsákmányolásával foglalkozó második világkongresszust.

A múlt év folyamán Tonga és Barbados volt a 123., illetve a 124. állam, mely hivatalosan is elismerte a Stockholm Nyilatkozatot. Georgia is kifejezte szándékát a Nyilatkozat aláírására. Mindez azt mutatja, hogy a Nyilatkozatot egyre többen ismerik azokban az országokban is, melyek nem képviseltették magukat az első világkongresszuson.

Ezek az államok azóta elkötelezték magukat, hogy politikájukban, a jövőben, fontos szerepet kap a GYSZK elleni küzdelem.

1999. júniusában a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet aláírta a 182. Egyezményt az Elfogadhatatlan Gyermekmunkákról. 2000. májusában az ENSZ Közgyűlése jóváhagyta a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia elleni gyermeki jogok alapján készült szakmai szabályzatot. A nemzetközi gyermek- és nőkereskedelem elleni harc alapelveit pedig jelenleg dolgozzák ki a Nemzetközi Szervezett Bűnözés elleni ENSZ Egyezmény keretében.

A 182. Egyezmény kimondja, hogy az „elfogadhatatlan gyermekmunka-meghatározás a következőket foglalja magába: „a rabszolgaság vagy az ahhoz hasonló gyakorlat minden formája, úgy mint: a gyermekek áruba bocsátása, a velük való kereskedelem, gyermekek felkínálása, beszervezése, használata prostitúció, pornográf termékek, pornográf előadások céljaira.” A Konvenció felszólítja a ratifikáló államokat, hogy minél hamarabb foganatosítsanak hatékony intézkedéseket az elfogadhatatlan gyermekmunkák megszüntetésének és betiltásának biztosítására. Különösen az állami szervek kötelesek megelőzni az ilyen jellegű gyermekmunkák megjelenését, elterjedését, valamint biztosítani a gyerekek számára a szükséges és megfelelő segítséget biztonságuk, rehabilitációjuk, szociális integrációjuk megvalósításának érdekében. Az Egyezmény 6. cikkelye szerint az aláíró államok kötelesek kidolgozni és végrehajtani az ilyen gyermekmunkák megszüntetését szolgáló programokat. Ez azt jelenti, hogy az olyan államok – pl. Belize és Pápua Új-Gínea –, melyek nem fogadták el a Stockholm Nyilatkozatot, de ratifikálták a 182.

Egyezményt, kötelesek kidolgozni és végrehajtani egy olyan nemzeti programot, mely a •

Gyermekek szexuális kizsákmányolása – felnőtt által végrehajtott szexuális bántalmazás, melynek fejében az elkövető jutalmat, pénzt vagy más ellenszolgáltatást nyújt az áldozatnak vagy egy harmadik személynek, ill. személyeknek.

46

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

gyerekek szexuális kizsákmányolásának megszüntetését célozza. Emellett a 8. cikkely kimondja, hogy az állami szervezetek segítsenek egymásnak abban, hogy hatékony intézkedések szülessenek a nemzetközi együttműködés elősegítésére a szociális és gazdasági fejlődés, a szegénység csökkentését célzó programok, a felsőoktatás fejlesztésének érdekében. Ugyanez a cikkely szólítja fel az állami szervezeteket a gyermekprostitúció, a gyermekpornográfia és a szexuális célú gyermekkereskedelem megszüntetésére. 2000. augusztus 10-én 33 ország ratifikálta az Egyezményt, mely 2000. novemberében lépett jogerőre.

A gyermekek részvételének fontosságát a GYSZK elleni harcban csak az utóbbi években ismerték fel. Az ECPAT, az UNICEF és más szervezetek is célul tűzték ki a fiatalok egyre nagyobb arányú részvételét a munkában. 2000. májusában, Manilában, nemzetközi konferenciát tartottak annak a harminc szervezetnek a részvételével, melyek, szerte a világon, fiatalok bevonásával dolgoznak a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen.

KELET-EURÓPA HARC A GYERMEKEK SZEXUÁLIS KIZSÁKMÁNYOLÁSA (GYSZK) ELLEN A gyermekek szexuális kizsákmányolásának előfordulási aránya igen magas és növekvő tendenciát mutat Kelet-Európában. A legfőbb probléma a térségben a szexuális célú gyermekkereskedelem. A volt szocialista országok adják a legtöbb fiatal nőt a nyugati szexiparnak és Ázsiának. A szexturizmus is egyre elterjedtebb, a pedofilok előnyben részesítik a térséget az alacsony árak miatt. A helyzet aggasztó volta ellenére pontos adatok nem állnak rendelkezésre a GYSZK-t illetően, megfelelő monitorozási és adatgyűjtési technikák hiányában.

A GYSZK növekvő tendenciájának számtalan kiváltó oka van, az egyik legfőbb az egyre növekvő szegénység. A rendszerváltozás után a térség országaiban átalakult a gazdasági és szociális rendszer, nőtt a munkanélküliség, a hajléktalanok száma emelkedett, az életszínvonal csökkent. Egyre több az iskolából kikerült és állás nélküli fiatal, emellett hiányzik a jól működő gyermekvédelmi rendszer. Az utóbbi években egyre komolyabb gondot jelent a gyermekek elleni fizikai és szexuális erőszak terjedése. A GYSZK növekvő gyakoriságához hozzájárul a kormányok és a rendőrség korrupciója, a maffia és más bűnszövetkezetek tevékenysége.

GYERMEKPROSTITÚCIÓ A gyermekprostitúció igen elterjedt a térségben. A forgatókönyv nagyon hasonló a különböző városokban: a gyerekek magukat bocsátják áruba, hogy meg tudjanak élni. Pl. Moldovában az utcán élő gyerekek egyre nagyobb arányban vannak kitéve annak a veszélynek, hogy GYSZK áldozatául esnek. Romániában 5%-ra becsülik a prostitúció áldozatává vált hajléktalan gyerekek arányát. Oroszországban még rosszabb a helyzet: 500 ezerre tehető az utcagyerekek száma, a gyerekkornak a prostituáltak 23%-át teszik ki Moszkvában.

Igen sok gyermekkorú prostituált különböző bandák, kerítők, szervezett bűnözői hálózatok kezébe kerül. Belorussziában a családokból elszökött gyerekek pályaudvarokon kötnek ki, ahol a bandák tagjai bordélyházaknak adják el őket. Szófiában (Bulgária) a GYSZK áldozatául esett gyerekeket kerítők kényszerítik prostitúcióra. Pozsonyban (Szlovákia) a fiatal lányok az utcákon és a helyi szállodákban dolgoznak. Hasonló a helyzet Ukrajnában is, csak ott a gyermekprostitúció még szervezettebb keretek között zajlik.

47

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Belorussziából és a Cseh Köztársaságból arról is érkeznek jelentések, hogy a szülők adják prostitúcióra gyerekeiket. Csehországban a legtöbb áldozat fiatal .roma lány.

Kelet-Európában – összehasonlítva a világ más térségeivel -a fiúk nagyobb arányban vannak kitéve annak, hogy prostitúció áldozatává váljanak. A legtöbben külföldiek kezébe kerülnek, akik kifejezetten szexturizmus céljából látogatják a régiót. Hasonló jelenséggel találkozhatunk a térség különböző országaiban: Észtországban, Oroszországban, a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban is. Észtországban virágzik a gyermek-szexturizmus, az áldozatok javarészt fiúk, az elkövetők pedig főként finnek és németek, akik külföldi magazinok szexhirdetései nyomán keresik a gyerekeket az országban. 1997. és 1999. között 881 ilyen esetet jelentettek Észtországból. A finn elkövetők száma Oroszországban is nő: egy 2000. áprilisi tanulmány szerint Oroszország két olyan régiójában, mely Finnországgal határos, a 14 és 18 év közötti gyerekek 80%-a részt vett külföldivel folytatott szexuális kapcsolatban, az utóbbi három hónap folyamán. Lengyelországban a nyugati szexturisták – főként svédek – a fiú-prostituáltak olcsó árai miatt látogatják az országot. A Cseh Köztársaságban is elterjedt a fiúk prostitúciója, főként Prágában, sok gyerek dolgozik a prágai pályaudvaron, külföldi és helyi partnerekkel is. A fiatalabb gyerekek a legkeresettebbek. Romániában is terjed a szexturizmus, a rendőrség egyre nagyobb számban tartóztat le külföldi pedofilokat.

A gyerekprostitúció növekedése Lettországban is a szexturizmusnak tulajdonítható. A lett határnál a legkeresettebbek a 16 év alatti prostituáltak. A távolabb fekvő területeken, Rigában és a vidéki településeken a szexuális kizsákmányolás kereskedelmi céllal zajlik, a gyermekkorú és a felnőtt prostituáltak legnagyobb része ebben a régióban dolgozik.

GYERMEKPORNOGRÁFIA A térségben működő gyermekpornográfiáról igen kevés információ áll rendelkezésre, nehéz általános képet kapni a problémáról. Oroszországban és a Cseh köztársaságban – úgy tűnik – nő a gyermekpornográfiával foglalkozók száma. Oroszországban a pornóipar kevéssé szabályozott, 1996-ban 1005 pornográf bűncselekmény történt, tízszer annyi, mint 1992-ben. A Cseh Köztársaságban az utóbbi években kiterjedt a pornóipar, könnyen, nyíltan hozzáférhetők a pornográf termékek.

Szlovákiában, Romániában, Lettországban és Ukrajnában is megtalálható a gyermekpornó-ipar. Szlovákiában a lányok filmekre, fotózásra szerződnek, ezeket többnyire olyan masszázsszalonokban készítik el, melyek szervezett bűnözői hálózatok tulajdonában vannak. Romániában és Ukrajnában a pornóipar termékei szabadon árusíthatók.

Lettországban a rendőrségi jelentésekben csak négy olyan eset szerepel, melyben gyerekeket pornográf célokra használtak, a valóságban ennek aránya sokkal nagyobb lehet.

SZEXUÁLIS CÉLÚ GYERMEKKERESKEDELEM A szexuális célú gyermekkereskedelem ijesztő méreteket ölt Kelet-Európában. A legtöbb áldozat fiatal nő, de fiúkból is lehet „áru”. Kedvezőnek tűnő munkaajánlatokkal fiatal lányok ezreit csalják külföldre, akik hamarosan a szexpiacon találják magukat. A leginkább aggasztó az egészben az, hogy a kereskedelmet hatalmas, jól szervezett nemzetközi hálózatok bonyolítják. Ez azt mutatja, hogy a probléma nagyobb, mint gondoltuk, a kereskedelemnek csak a látható dimenzióit tudjuk felbecsülni, az illegális vonatkozások jó része ismeretlen marad. A legutóbbi kelet-európai jelentések arról számoltak be, hogy a különböző bűnszövetkezetek az interneten is hirdetik áldozataikat, akiket aztán Nyugatra 48

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

csempésznek. Az internet növekvő arányú használata az ilyen jellegű kereskedelemben, még inkább megnehezíti a tevékenység felderítését. A legtöbb gyereket Kelet-Európából NyugatEurópába viszik, ezek mellett fontos célállomás Dánia, Törökország, Ciprus, Japán, Kanada, Ausztrália, Izrael, a Közel-Kelet és Dél-Afrika. Belorussziából, Moldovából, Oroszországból és Ukrajnából a nyugati szexiparba szállítják a gyerekeket. Oroszország és Ukrajna a fő küldő országok, Lengyelország, Szlovákia és Csehország pedig a keleti térség fontos tranzitállomásai. 1989. óta az Oroszországból kivitt gyerekek száma óriásira nőtt, a kelet-európai gyerekek aránya a nemzetközi szexpiacon nagyobb, mint az ázsiaiaké és a latin amerikaiaké. Az állami intézményes gondoskodásból kikerülő gyerekek a legveszélyeztetettebbek. A gyerekkereskedelem mellett külön probléma a külföldre örökbe adott gyerekek bántalmazásának lehetősége. A múlt évben – Oroszországból – több, mint 6000 gyereket fogadtak örökbe külföldön. A külföldi örökbefogadások arányának növekedése kapcsán felmerül a gyanú, hogy nem mindegyik adoptáció a gyerekek érdekében történik.

Magyarország és Lengyelország fogadó, küldő és tranzitország is egyben, a szexuális célú gyerekkereskedelemben. Románia küldő és fogadó, Bulgária csak küldő ország.

Magyarország és Lengyelország Romániából, Ukrajnából és Oroszországból fogad gyerekeket. Lengyelország fő célállomása Németország, Hollandia és Belgium. Az áldozatok nagy része fiú. Emellett lengyel diákok gyakran válnak prostituálttá Németországban, hétvégi munkavállalások során. Romániából hajléktalan gyerekeket szállítanak szexuális célokra Németországba és Hollandiába, Nyugat-Európán, Törökországon és Cipruson keresztül. Bulgáriából megközelítőleg tízezer nőt és gyereket vittek már külföldre. A legveszélyeztetettebbek az iskolából kimaradt, határmenti területeken élő fiatal lányok. Ők két fő útvonalon kerülnek a szexkereskedelembe: az egyik Csehországon és Lengyelországon keresztül Németországba és Olaszországba vezet, a másik pedig Görögországba, Makedóniába, Albániába és Törökországba.

A szexuális célú gyerekkereskedelem a Cseh és a Szlovák Köztársaságot is érinti.

Csehország küldő, fogadó és tranzitország egyben, Szlovákia küldő és tranzitállomás. A határmenti kereskedelem megszokott a cseh-német határnál. Csehországból főként fiúkat visznek Németországba és Hollandiába – teherautókon csempészik át őket a határon.

Külföldi fiúkat is szállítanak Csehországba, főként Prágába.

Az utóbbi években a balkáni gyerekkereskedelem is virágzik. A legnagyobb keresletet a jugoszláviai Koszovóból jelentették. A kereskedelem részletei csak nagy vonalakban ismertek. Fiatal bolgár (és más nemzetiségű) lányok százai dolgoznak Koszovóban, nagyon rossz körülmények között.

A balti államokban is növekvő tendenciát mutat az ilyen jellegű kereskedelem. Észtországban a fiatal nőket bocsátják áruba a határok mentén, Lettországban összefonódást találtak az emberkereskedelem és a korrupt hatóságok között. Litvániából az európai uniós országokba folyik szexuális célú kereskedelem. 2000. januárjától a litván határon 251 kiskorú ki-utaztatását akadályozták meg a hatóságok, mert arra gyanakodtak, hogy szexuális célú utazásról lehet szó.

ORSZÁGOS PROGRAMOK A térség minden országa – Belorusszia és Moldova kivételével – részt vett az 1996-os Stockholmi Világkongresszuson, ahol a kormányok elkötelezték magukat, hogy kidolgozzák a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni, 2000. évi országos programjaikat. Végül csak Lettország és Litvánia teljesítette ezt a vállalást, emellett a Cseh köztársaság és 49

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Szlovákia is tett lépéseket a tervek megvalósítására. Bár Belorussziának és Oroszországnak is vannak általános, gyermekekkel kapcsolatos programjaik, egyik sem tartalmaz külön intézkedéseket a GYSZK megakadályozására. A legtöbb országnak nincsenek speciális programjai a témában, így Oroszországnak, Belorussziának, Bulgáriának, Észtországnak, Magyarországnak, Moldovának, Lengyelországnak, Romániának és Ukrajnának sem.

A lett kabinet 1999. decemberében elfogadta a „Országos program a gyerekek szexuális bántalmazása megelőzésének érdekében – 2000-2004” c. tervezetet. A program végrehajtására 2000 és 2004 között kerül sor, érintve a törvényhozás, az oktatás, a prevenció és a rehabilitáció területeit. A tervezet meghatározza a program céljait, a végrehajtandó feladatokat és az ezekért felelős személyeket. Néhány célkitűzést – különösen a törvényhozás területén – már sikerült teljesíteni, és a program az állami költségvetésből is megkapta a szükséges támogatást. Civil szervezetek nem vettek részt a program kifejlesztésében.

2000. januárjában a litván kormány is elfogadta a 2000-2004-es országos program tervezetét a gyerekek szexuális bántalmazása és kizsákmányolása ellen. A program öt kategóriát foglal magába: jogi szabályozás, oktatás, szakember-képzés, rehabilitáció és nemzetközi együttműködés. Minden kategóriában két fő területre oszthatók a tevékenységek. Az egyik a tanítás, különböző javaslatok kidolgozása és oktató anyagok kidolgozása, a feladatok másik része a kutatások területét célozza. Az első területen 20012002-re, a másodikon 2002-2004-re tervezik a program végrehajtását. Ennek ellenére lehetséges, hogy a teljes megvalósítás nem fog sikerülni 2004. végére, mivel egyelőre igen kevés tapasztalat áll rendelkezésre a gyerekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatban.

A Cseh Köztársaságban munkacsoport alakult az országos program kidolgozására. A munkát a Bűnmegelőzési Bizottság koordinálja, melybe tíz minisztérium munkatársai kapcsolódnak be. Szlovákiában a kormány egy Gyermekvédelmi Koordinációs Központot állított fel, ennek feladata az országos program kidolgozása. Összességében elmondhatjuk, hogy egyenlőre csak kis mértékű előrelépés történt a térségben, a GYSZK megelőzésének érdekében. Komoly akadályt jelent a kellő nyilvánosság és a szakértelem hiánya a témában, valamint az, hogy a kormányok nem kezelik a problémát súlyának és fontosságának megfelelően. Elégtelen a törvényhozásbeli reform, az állami és a civil szervezetek közötti együttműködés is.

PROGRAMOK, CÉLKITŰZÉSEK A gyermekek védelme A rendszerváltozás kezdete óta számos reformot hajtottak végre a térségben. Sajnos azonban ezek a reformok nem eredményeztek gyökeres változást a GYSZK terén. A gyermekek védelme a prostitúciótól és a gyermekkereskedelemtől csekély mértékű, nincs megfelelő szabályozás a gyermekpornográfiával kapcsolatban sem. Például Bulgáriában 2000 májusában készült el a gyermekek védelmével foglalkozó törvény, ez azonban nem tartalmaz külön intézkedéseket a GYSZK témakörében. Hasonlóképpen Magyarországon is életbe lépett az új gyermekvédelmi törvény, GYSZK-val kapcsolatos rendelkezéseket azonban nem foglal magába. A belorusz, a moldovai, a lengyel és a román törvények sem megfelelőek ebből a szempontból.

50

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A térség leghatékonyabb szabályozása a balti államokban található. Észtországban az 1992-es gyermekvédelmi törvény megfelelő védelmet nyújt a gyerekeknek a szexuális bántalmazás ellen. Lettországban a gyermeki jogokat védő törvény 1998-ban lépett érvénybe. Litvániában a kormány 1996-ban fogadta el a gyermeki jogok védelmét biztosító törvényt, mely szintén kellő védelmet nyújt a GYSZK ellen. Ezen felül 2001. januárjától speciálisan a GYSZK területét érintő szigorított szabályozás lép életbe.

A Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Ukrajnában is történtek változások a törvényi szabályozásban. Csehországban a gyermekek szociális ellátásával kapcsolatos törvényt 2001-ben vezetik be. Szlovákiában a Büntető Törvénykönyv foglalja magában a GYSZKval kapcsolatos rendelkezéseket. Ezek az intézkedések azonban nem túl hatékonyak.

Ukrajnában a gyermekkereskedelmet tiltó jogszabályt 1998-ban fogadták el, a gyermeki jogokról szóló törvénytervezet pedig jelenleg készítik. Az Orosz Államszövetség Büntető Törvénykönyve tiltja a prostitúciót, és szankciókkal sújtja a prostituáltakat. A gyermekpornográfiáról nincs külön szabályozás a törvényben. Úgy tűnik, hogy a GYSZK ellen nem kapnak hathatós védelmet a térség gyermekei. A legtöbb országban nincsenek megfelelő törvények, ahol pedig van jogi szabályozás, ott sem igazán hatékony. A hatóságok körében elterjedt korrupció és a jól szervezett nemzetközi bűnszövetkezetek szintén megnehezítik a munkát. Hiányos a rendőrség szakértelme is a témában. Ezeknek a problémáknak a felszámolására kezdődött 1998-ban, Észtországban az „Építsünk ki hálózatot Oroszország, Észtország, Svédország, Németország és Finnország hatóságai között a nő- és gyermekkereskedelem nyomon követésére, felderítésére és megakadályozására” c. projekt. A hálózat kiépítése mellett képzéseket indítanak az illető országok rendőrségi, ügyészségi és más szakemberei számára. Hasonló programra lenne szükség a térség többi országában is.

A fenti projekt indítása is azt mutatja, hogy a GYSZK elleni összefogás erősödik a térségben. A kooperáció hatékonyságát mutatta az az eset is, melyben finn férfiakat értek tetten orosz gyerekek szexuális bántalmazása közben, a finn határnál, 2000 januárjában. Két finn kormányzati megbízott bonyolított le gyors akciót, majd tárgyalások kezdődtek a két ország között a GYSZK elleni együttműködés kidolgozására. Ez az eset kiváló példája a GYSZK elleni harc fontosságának, és jól mutatja azt is, hogy a problémák csak az országok közötti együttműködéssel oldhatók meg.

Számos országban nincs bírói eljárás a GYSZK-val kapcsolatos esetek kezelésére, nincs személyi kapacitás és anyagi forrás az eljárások lefolytatására. Az ügyek nem jutnak el a bíróságra, vagy ha igen, a döntések nem a gyerekek érdekét tartják szem előtt, sokszor nem veszik komolyan az esetet. Ennek mutatja jó példáját Bulgária: 1997 és 1999 között csak kilenc GYSZK-ról szóló eset került a Legfelsőbb Bíróságra, annak ellenére, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények gyakoriak az országban.

Megelőzés A gyermekek szexuális kizsákmányolásának növekvő mértéke ellenére a megelőzés területén igen kevés eredményt tudnak felmutatni a térség országai. A GYSZK-t sok országban nem kezelik súlyának és komolyságának megfelelően. Belorussziában, Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában tettek néhány lépést a megelőzés érdekében.

Nincs tudomásunk hasonlókról a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Moldovában, Lengyelországban, Oroszországban és Ukrajnában.

Belorussziában egy civil szervezet foglalkozik a GYSZK-val. 1999 decemberében konferenciát rendeztek a témában. Bulgáriában a La Strada program keretében foglalkoznak 51

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

az emberkereskedelem és a prostitúció megelőzésével. 2000. áprilisában széleskörű kampányt indítottak a GYSZK ellen, melyet a Nemzetközi Migrációs Hivatal és az Európai Unió szervezett és támogatott. Szlovákiában, 2000 áprilisában, a Szlovák Nőszövetség szervezett nemzetközi konferenciát a pozsonyi nőkereskedelemről. A résztvevők megvitatták a szexuális célú gyermekkereskedelem problémáját is. Romániában újságcikkek jelentek meg a témáról, kiadtak egy „SOS Utcagyerekek” c. hírlevelet, melyben tájékoztatják a közvéleményt az utcán élő gyerekek nehéz helyzetéről.

A balti államok 2000 júniusában, Észtországban konferenciát rendeztek a GYSZK problémájának tudatosításáért. Litvániában az Emberi Jogok Egyesülete 2000. június 9-én konferenciát tartott a nő- és gyermekkereskedelemről. Lettországban, 1999-ben országos tanácskozást rendeztek a GYSZK gyakoriságának felméréséről és javaslatokat készítettek a megelőzéshez, végül elfogadták a GYSZK elleni országos programot.

Rehabilitáció, visszailleszkedés A számtalan szociális és gazdasági probléma, a szociális rendszer sorozatos reformjai végül is azt eredményezték a térség országaiban, hogy a gyermekkorú áldozatok nem kapnak megfelelő segítséget. Igen kevés civil szervezet foglalkozik a problémával, a legtöbb tevékenységet Lettország fejti ki. Néhány országban megpróbálták kialakítani az áldozatok számára szükséges segítségnyújtás formáit, azonban a legtöbb helyen még nem találták meg a legmegfelelőbb módszert.

Lettországban egy rehabilitációs központot alapítottak a szexuális abúzus gyermekkorú áldozatainak kezelésére, emellett a Szociális Munkások Egyesülete egy családi tanácsadó központot működtet szexuálisan bántalmazott gyermekek számára. A Vilniuszi Egyetem kórházában is létrehoztak egy rehabilitációs centrumot szexuális abúzuson átesett gyermekek részére. Észtországban a Tallinban és Tartuban működő Gyermekvédelmi Központok nyújtanak tanácsadó szolgáltatást az áldozatoknak és családjaiknak.

Belorussziában, Csehországban és Lengyelországban is alakult néhány rehabilitációs központ. Belorussziában tanácsadó szolgálatot vezetnek a gyermekkorú áldozatoknak. A Cseh Köztársaságban egy civil szervezet segít a prostituáltaknak életük megváltoztatásában.

Lengyelországban egy alapítvány biztosít szállást és működtet tanácsadó szolgálatot a GYSZK áldozatainak és családjaiknak.

Moldovában, Romániában és Szlovákiában a rehabilitáció nem csak a szexuális abúzus áldozatainak, hanem általában a nehéz körülmények között élő gyerekek számára áll rendelkezésre. Moldovában a veszélyeztetett és az utcán élő gyerekeknek tartanak fent egy központot. A centrum egészségügyi, oktatási és tanácsadói szolgáltatást nyújt a gyerekek részére. Romániában a bukaresti hajléktalan gyerekeket látják el szociális, orvosi és pszichológiai segítséggel. Szlovákiában egy civil szervezet működtet krízisközpontot különböző nehézségekkel küszködő gyerekek számára, a legtöbben szexuális abúzus áldozatai.

Sikerek, nehézségek A probléma nagyságához képest igen kevés megoldás született a GYSZK terén KeletEurópában. A legtöbbet a balti államok érték el, Lettország és Litvánia elindította a GYSZK elleni országos programot, az államok közötti együttműködés pedig egyre hatékonyabb.

A térség országainak számos nehézséggel kell szembe nézniük: a személyi és gazdasági erőforrások hiánya, a családbarát szolgáltatások és a regionális együttműködés elégtelensége 52

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

stb. A civil szervezetek financiális gondokkal küzdenek és a legtöbb helyen nem a GYSZK problémájára specializálódtak, hanem szélesebb körű tevékenységet folytatnak. A legnagyobb problémát sokszor maguk a kormányok jelentik. Nehézkes az inadekvát törvények reformja, kevés intézkedés születik a szervezett bűnszövetkezetek felszámolása és a korrupt hivatalnokok elbocsátása érdekében. A kilátás tehát nem túl jó a kelet-európai gyermekek számára. A gyermekek szexuális kizsákmányolása egyre nagyobb méreteket ölt a térségben, mind több és több gyerek esik áldozatul hamis, nyugati munkavállalási ajánlatoknak, míg a kormányok tétlenül nézik, hogyan válnak a gyerekek szexuális rabszolgákká.

Nyilvánvaló, hogy hathatós intézkedésekre volna szükség: erősíteni kellene a kormányok közötti, valamint a kormányok és a civil szervezetek közötti együttműködést. Államközi egyezményekre volna szükség az emberkereskedelem megfékezésének érdekében, valamint oktatásra, tájékoztató kampányokra és a GYSZK áldozatainak gyógyulását és visszailleszkedését segítő humán és anyagi erőforrásokra.

Looking back thinking forward című könyvből fordította: Hartmann Mariann (ECPAT International, 2000., 131-138. o.)

53

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Írta: Győrfi Éva SZÓTLAN ÁLDOZATOK, SÜKET FELNŐTTEK GONDOLATOK EGY PROGRAMRÓL, AMELY A GYERMEKEK ELLENI SZEXUÁLIS VISSZAÉLÉSEK MEGELŐZÉSÉT CÉLOZZA „Minden pedofil szexuális bűnöző, de nem minden szexuális bűnöző pedofil.. .A családon belüli szexuális visszaélések elkövetőinek fele az apa, negyede a nevelőapa, a többiek a testvérek, nagyszülők, és csak néhány esetben az anya... Magyarországon a gyerekek kb. 10%-a érintett szexuális abúzussal. Az áldozatul esettek általában csábító serdülők.. .A kutatások szerint a szexuális visszaélések csaknem felében a visszaélés 2-4 éven át tart...a szexuálisan bántalmazott gyerekek kevesebb mint 11%-ának ügyével fordulnak gyermek-pszichiáterhez. A visszaélések többségét nem idegen, hanem családtag vagy ismerős követi el...aki szexuális abúzust követ el, az maga is – gyermekként – hasonlót szenvedett el...”

Ilyen, és ehhez hasonló kijelentésekkel találkozhat az, aki szakemberként vagy laikus érdeklődőként nap mint nap megpróbál tájékozódni egy olyan jelenségről, melyhez közel kerülni és melyet megérteni nem egyszerű feladat. Mi igaz és mi valótlan ezekből az állításokból? Nyissuk fel a sebeket vagy maradjon minden úgy, ahogy van, ne beszéljünk róla, és talán magától elmúlik...Óriási DILEMMÁK Azok számára is, akik eljutottak odáig, hogy hisznek a gyerekeknek. Akik érzékelik, hogy a szexuális bántalmazás igenis létező jelenség. Akik segíteni akarnak, de nem tudják mi vár egy-egy történet szereplőire, ha kiderül a szexuális visszaélés megtörténte. Honnan tudhatják biztosan, hogy amit a gyereken látnak, az szexuális bántalmazás jele?

Biztonságban marad-e az áldozat, kap-e segítséget, gondozást a család, kezelik-e az elkövetőt vagy börtönbe zárják? És a hivatalos segítség – gyermekvédelem, rendőrség, pszichológus, bíróság – komolyan és érzékenyen reagál-e a történtekre? Van-e elég erő és tudás a szakemberekben ahhoz, hogy beavatkozásuk valóban segítség legyen?

A tabuk és sztereotípiák uralkodó megléte, a területen jelentkező INFORMÁCIÓHIÁNY alapvetően akadályozza – ha nem lehetetleníti teljesen el – a hatékony prevenciós, és érintett gyermekek esetében az esetkezelési munkát mindazok körében, akik óvodapedagógusként, tanárként, rendőrként, orvosként, a büntető igazságszolgáltatásban vagy gyermekvédelemben dolgozóként a gyermekeket érő szexuális abúzus problémakörével foglalkoznak. A szűkebb és szélesebb nyilvánosságot pedig vagy a hárítás különféle taktikáinak bevetése, vagy a szenzációszámba menő ügyek iránti fokozott, de felszínes érdeklődés jellemzi.

De mit tudunk a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésekről? A téma aktualitásáról? Hazai viszonylatban meglehetősen keveset. A rendelkezésre álló információk a külföldi kezelési modellekről, jogi szabályozásról, terápiás módszerekről, eredményekről, megelőzési lehetőségekről nem vagy csak rendkívül korlátozottan jutnak el azokhoz, akiknek erre leginkább szükségük lenne munkájuk során.

54

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Többek között ezért indult útjára a „CHICOCA FÁJA” című filmre épülő prevenciós program. A külföldi szakemberek által kidolgozott, Mexiko-ban évek óta sikeresen működő program a gyermekek elleni szexuális bántalmazás problematikáját viszi közelebb az érintett szakemberekhez és mindazon „laikusokhoz”, akik mondjuk szülőként érdeklődnek a problémakör iránt. A Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület gyermekbántalmazással foglalkozó szakemberei, a külföldi tapasztalatok felhasználásával 1997-ben dolgozták ki a program magyarországi adaptációját, melyet a következő évben három képzés, és folyamatos szakmai műhelyek követtek.

A program magyarországi bevezetésével és működtetésével az Egyesület alapvető célja annak az űrnek a betöltése, amely a gyermek- és ifjúságvédelemben a gyermekabúzusok, így különösen a gyermekek elleni szexuális visszaélések vonatkozásában tapasztalható volt.

Magyarországon nem épült ki olyan országos, átfogó, a PREVENCIÓT ELŐTÉRBE HELYEZŐ PROGRAM, amely a gyermekekkel foglalkozó különböző szakmák képviselőinek, a szülőknek és a gyermekeknek lehetőséget nyújtott volna e témakör részletes és az Európai Unió szakmai sztenderdjeit is közvetítő megismerésére, feldolgozására.

A program elsődlegesen megelőző jellegű, ezért annak kidolgozói arra törekedtek, hogy a képzett szakemberek szolgáltatásai ne csak a fővárosban, hanem az ország minél több régiójában elérhetőek legyenek, valamint minél többféle gyermek- és ifjúságvédelemmel érintett szakma vegyen részt a programban.

Az Egyesület 1998-2001 közötti képzésein mintegy 100 munkatársnak adott ki arról szóló Tanúsítványt, hogy az elsajátított módszert alkalmazhatja. Az országos lefedettséget korántsem biztosító SZAKEMBERHÁLÓ csaknem valamennyi tagja megkezdte a munkát a területen, legtöbben gyermekjóléti szolgálatokkal és iskolákkal vették fel a kapcsolatot és szerveztek vetítést a gyermekek, szüleik és tanáraik számára.

Munkatársaink a negyedévenkénti szakmai műhelyeken való részvétel mellett adminisztrációs lapok kezelésével segítik azt a kutatómunkát, amely a gyermekeket ért, illetve veszélyeztető szexuális bántalmazás kérdéskörének feltárását a program működtetésével együtt végzi.

Adataink szerint a programban 1998-2001 között közel 7000, 6-14 éves gyermek és közel 1000 felnőtt vett részt. A résztvevő gyermekek közel 10%-a számolt be személyes élményről, további csaknem 10% tudott a környezetében elkövetett szexuális visszaélésről.

Meghatározó tapasztalat, hogy A GYEREKEK NEM TUDNAK KIHEZ FORDULNI hasonló problémájukkal, kérdéseikkel. Tanáraiknak, szüleiknek nem nyílnak meg, a szexualitással kapcsolatos kérdéseiket gyakran először Egyesületünk munkatársának tették 55

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

fel. Információikat többnyire a médiából szerzik, azok gyakran rendkívül felületesek, nem értelmezhetőek számukra. Ezért érthető még kevéssé az a hozzáállás, amit a program beindulásának első évében tapasztaltunk: bizonyos fővárosi kerületek, illetve megyék iskolái óvakodtak a foglalkozások megtartásától, és arra hivatkoztak, náluk ez nem lehet probléma: „...ide nem olyan családok gyerekei járnak... a szülők fel lennének háborodva...” Ezzel szemben nem tudtak szinte semmit a jelenségről, annak hátteréről és arról sem szívesen vettek tudomást, amit a gyerekek már kétségkívül tudnak. De miért jó a gyerekeket ténylegesen veszélyeztető problémával kapcsolatban hallgatni, és meghagyni a gyerekeket és szüleiket is téves feltevéseikben, dezinformációik alakította félelmeikben vagy épp kényelmes hárításuk adta csalóka biztonságukban? Azok a gyermekeket ellátó intézmények (óvodák, iskolák, gyermekotthonok, nevelőintézetek), amelyek viszont vették a fáradságot belevágni a felvilágosító munkába, azt érhették el, hogy a szülői és gyermekközösséget, sőt helyenként a teljes nevelőtestületet bevonták, és fontos segítséget kaptak ennek a munkájukban, illetve mindennapjaikban egyre inkább előforduló nehéz témakörnek a megközelítéséhez és feldolgozhatóságához. Munkatársaink az előzetes várakozásnak megfelelően több esetben nyújtottak segítséget abban, hogy szexuális bántalmazást elszenvedett gyermekek terápiás, vagy egyéb MEGFELELŐ SEGÍTSÉGET KAPJANAK az őket ért trauma feldolgozásához. Tudjuk: sokszor „későn jött” segítségként veszik fel az eseteket munkatársaink, és a szexuális visszaélések gyermekáldozatai számára nyújtandó és Magyarországon nyújtható segítség formái sajnos nem sokszor esnek egybe. A tipikus segítségnyújtás sokszor úgy indul, hogy titoktartást kérve, kollégánknak a foglalkozást követően bizalmasan, négyszemközt beszél a gyermek érintettségéről. Mivel munkatársaink általában meghagyják elérhetőségüket, erre a beszélgetésre gyakran később kerül sor, telefonon. A program prevenciós jellege mellett, a hatékony segítségnyújtás érdekében, szakemberhálóját arra is felkészíti, hogy hogyan artikulálja és közvetítse a felmerült konkrét érintettségből adódó problémát az involválható szakember felé. Összességében a program első három éve pozitív mérleggel zárul, többféle értelemben: elsődleges hozadéka, hogy aktív, a gyakorlatban tapasztalatokat szerző és arról rendszeresen beszámoló csapatot, egymással is együttműködő és segítséget nyújtó hálót építettünk ki. Az ország számos pontján indult helyi szintű, egyedi kihívásoknak is megfelelő önálló megvalósítása a prevenciós munkának, ami bizonyítja a fontos területeken mozgósítható energiák meglétét. A kérdéskör több ezer gyerekhez jutott el, többé-kevéssé ellenőrizhetően és jó kezekből. A visszajelzések kiemelik a program hézagpótló jelentőségét, és azt, hogy többféle szakmát bevonva, együttgondolkodásból építkezik. A gyűjtött adatokból kibontakozó kép pedig megerősíti a program megálmodóit abban a hitükben, hogy munkájukra szükség van.

56

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Szövetség az Erdei Iskolákért Egyesület (Közhasznú szervezet) A szövetség 2000. május 2-án alakult. Olyan szervezet, amely egységbe tömöríti az erdei iskolai szálláshelyekkel foglalkozókat, az iskolákat, szakmai szervezeteket és magánszemélyeket. Folyamatosan dolgozunk a szervezet által kidolgozott szakmai program megvalósításán. Első lépésként a céljainkról, terveinkről szóló ismertetőanyagot juttatunk el csaknem 5000 budapesti és vidéki iskolába.

Megvalósított céljaink: Kéthavonta jelentetjük meg az időszerű információkat tartalmazó szakmai lapunkat. Újságunkban véleménynyilvánítási lehetőséget kapnak az iskolák, a szolgáltatók és a szakmai szervezetek is. Célunk, hogy minél több információt osszunk meg a pedagógusokkal s a szolgáltatókkal. Tapasztalataink szerint a pedagógusok nagy része a szakmai lapokat kevésbé figyeli, azok a sajtótermékek viszont, amelyek valamilyen anyagi kedvezménnyel kecsegtetnek (pl. pályázati lehetőségekkel, kedvezményes szálláshelyekkel), inkább az érdeklődésük középpontjába kerülhetnek. Épp ezért tartjuk fontos hírbázisnak egyesületünket. Az első szám november 15-én jelent meg, a legutóbbi pedig áprilisban.

Pályázati támogatási lehetőséget biztosítunk a tagjaink számára. Ezt elsősorban a befolyt tagdíjakból tesszük meg, másodsorban a szövetség által elnyert pályázati pénzekből. Ily módon az oktatásba forgatjuk vissza a tagdíjak nagy részét.

Tagjainknak kedvezményes erdei iskolai szálláshelyet biztosítunk, amelyet szintén csak szövetségi tagsággal rendelkező szálláshelyek esetében tudunk garantálni. A kedvezmény 2% árengedményt jelent minden diákcsoportnak, ha az iskola az egyesület tagja. A szövetség által nyilvántartott erdei iskolai szálláshelyek minőségbiztosítéka, szakmai program garantálása. A cél, hogy mind a szolgáltatók, mind az erdei iskolázok egyaránt ellenőrizhetőek legyenek. Minden erdei iskola szálláshelyet biztosító magánszeméllyel, szervezettel tartjuk a kapcsolatot. Lehetőségeinkhez mérten segítünk a szakmai program kidolgozásában azoknak, akik azzal még nem rendelkeznek. Szeretnénk, ha bejáratott módszertani ösvénye lenne az erdei iskola szervezésének, mind a szervezők, mind a szolgáltatók számára. A pedagógus-továbbképzéshez hasonlóan az erdei iskola szervezéséhez is egy olyan útmutatót készítünk, amelynek segítségével mind a tanár, mind a szolgáltató képes lesz hatékonyan, önerőből megszervezni ezt a tanítási-tanulási formát.

Szövetség az Erdei Iskolákért Egyesület Postai címünk: 1106 Budapest, Fehér út I. 423.

E-mail: erdeiisi@freemail.hu

57

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Írta: Neményi Eszter TITOKTARTÁS VAGY JELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG GYERMEKEK SZEXUÁLIS BÁNTALMAZÁSA ESETÉN A szakmai titoktartás kötelezettsége, és a gyermekek mindenek fölött álló érdeke, mint ezt is felülíró szempont alapvető kérdés a szociális munkában, különösen a gyermekvédelemben.

Magyarországon az alakuló szociális munkás szakma egyik legfontosabb alapkövének számított a kliensek önkéntessége és a szakmai kapcsolat abszolút bizalmas volta: ez a szakmai etika előbb íratlan, majd egyértelműen megfogalmazott elve lett. A szociális munka ebben nálánál lényegesen nagyobb hagyományokkal rendelkező professziókat követett, hiszen a titoktartás a jogászok és orvosok évszázadokra visszamenő gyakorlata és kötelessége. A kilencvenes évek elején egyre határozottabb keretekkel rendelkező és határokkal bíró szociális szakma, a paternalizmus annyi évtizede után különös hangsúlyt fektetett az önkéntes segítségkérésre, és az ezzel szoros összefüggésben nyújtott teljes titoktartásra. Érdekes módon azonban – ahogyan a legtöbb ország gyakorlatában – itt sem került azonnal előtérbe a különböző klienscsoportok közti különbségtétel, és ezen belül a gyerekek eseteire nem vonatkoztak más szabályok, mint a felnőttekéire.

Könnyű belátni azonban, hogy ez az elv egy gyerek veszélyeztetettsége vagy már fennálló bántalmazása esetében nem tartható, ez viszont komplikált kérdések hosszú sorát indítja meg. Ki az, aki információval rendelkezhet arról, hogy egy gyerek érzelmi, testi, illetve szexuális bántalmazásnak van kitéve? Honnan szerezhetik meg ezek a szakemberek a szükséges tudást a jelek felismerésére? Mikor kötelességük jelezni, és kinek? Hogyan lehet elérni, hogy a gyerek életében érintett szakemberek hozzájussanak az egymás által birtokolt információhoz, ha szükséges, és mikor az? Mindemellett hogyan érvényesülhet a személyes információk bizalmas kezelésének elve? Az, hogy ezekre a kérdésekre nem egyszerű válaszolni, nem indokolhatja azt, hogy gyerekek huzamos ideig bántalmazásnak legyenek kitéve családjukban, környezetükben, vagy éppen az őket gondozó intézményben, amikor pedagógusok, gondozók, védőnők, orvosok, rendőrök és szociális munkások sorának lenne lehetősége ezt megakadályozni, ha megtennék a szükséges lépéseket.

Felismerve, hogy a gyermekek védelme csakis akkor valósítható meg, ha minden velük valamilyen módon kapcsolatba kerülő szakember rendelkezik a bántalmazás felismeréséhez szükséges tudással, azonnal cselekszik, ha ilyen esetet észlel, számos országban bevezették a jelentési kötelezettség rendszerét. Bár ezek országonként eltérőek, közös vonásuk, hogy gyerekekkel kapcsolatba kerülő szakemberek kötelességévé teszik, hogy veszély esetén jelentést tegyenek a rendőrségen, vagy más erre kijelölt szervezetnél. Ez Magyarországon sincs másként.

Ugyanakkor a nyilvántartási és jelentési kötelezettség nem egyértelműen megítélt a különböző szakmákban, és a szakmai titoktartás – illetve tehetetlenség – gyakran akadályozza meg az érdemi lépéseket. Sajnos a Földön nem ismerünk olyan helyet, ahol a gyerekek védelmének rendszere kifogástalanul működne, például Angliában, gyerekhalálesetek kivizsgálásakor is rendszeresen felmerül, az érintett szakemberek felelőssége, akik nem osztották meg egymással időben a szükséges információkat. A fő különbség az, hogy Magyarországon elsősorban a szülőket okolják a bekövetkezett tragédiákért, és sem a szakemberek, sem a közvélemény nincs tisztában azzal, ki mindenkinek lett volna még felelőssége beavatkozni a gyerek érdekében. A helyzetet 58

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

bonyolítja, hogy számos esetben az a szakember – például pedagógus, védőnő -, aki akár magától a gyerektől értesül arról, hogy bántalmazzák, fél a beavatkozás következményeitől mind a gyerekre, mind saját magára nézve, hiszen a jelenlegi körülmények között kevés reménye lehet arra, hogy egy ilyen bejelentést azonnali vizsgálat és a veszélyben levők biztonságba helyezése követ majd.

Fontos itt megemlíteni azt is, hogy nem vitatva a beavatkozás szükségességét a gyerek mindenek felett álló érdekében, van Európában egy szakmai irányzat, mely hangsúlyozza a gyereknek nyújtandó magas szintű titoktartás rendkívüli fontosságát. Ennek talán legjobb példája az ún. „bizalmi orvos” intézménye, Hollandiában és Belgiumban, ahol a hozzájuk forduló gyerekeknek csaknem teljes körű, megbonthatatlan titoktartást ígérnek, legalább egy bizonyos időre azután, hogy felfedték zaklatásuk, bántalmazásuk tényét.

A titoktartás lehető legnagyobb mértékű fenntartása mellett érvelők egy része etikai, más része inkább praktikus megfontolásokra alapozza álláspontját. A morális érvelés szerint a gyerek joga kézben tartani az általa felfedett információ által kiváltott folyamatot, melyet a Gyermeki Jogok Egyezségokmánya is garantál számára, biztosítván jogát, hogy döntést hozzon saját életéről. A praktikus érvelés szerint a legfőbb ok, amiért a gyerek esetleg senkinek sem szólnak nehéz helyzetükről, és évekig áldozatai maradnak a bántalmazásnak, zaklatásnak az, hogy félnek a következményektől, főleg a rendőrség és hatóságok beavatkozásától, és a család felbomlásától.

Kutatások tanúsága szerint a gyerek túlnyomó többsége nem szívesen osztja meg problémáit felnőttekkel, különösen szakemberekkel, ennek fő oka pedig a bizalmas információk továbbadásától való félelem (Hill et al. 1998). A szexuális bántalmazást elszenvedő gyerek legnagyobb része sosem mondja el senkinek gyerekkorában, és különösen valószínűtlen, hogy épp egy szakemberhez forduljon problémáival (Wattam, 1993, 1997; Cawson et al. 2000).. Ha mégis megteszik, leggyakrabban erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy az általuk elmondottak ne kerüljenek sem a rendőrség, sem a szüleik tudtára (Dániel, 1997). Sajnos a rendőrségi és bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a gyerekek igencsak joggal félnek attól, hogy a hivatalos eljárás rendkívül fájdalmas és kíméletlen élmény lesz számukra, melynek során teljességgel elvesztik lehetőségüket, hogy bármiféle befolyással legyenek a további eseményekre.

A titoktartás vagy beavatkozás kérdését eddig még szinte csak abban az esetben tárgyaltuk, amikor egy (szexuális) bántalmazást elszenvedett gyerek fedi fel a vele történteket. Bürke (2001) szerint a titoktartás igénye felmerülhet még egy sor más esetben is, melyek mindegyike más-más szakmai és etikai kérdést vet fel. Többek közt: - Lehet, hogy a gyerek beleegyezik, hogy a bizalmába fogadott személy kapcsolatba lépjen más szakemberekkel, de ragaszkodik hozzá, hogy szülei ne tudjanak az esetről.

- Lehet, hogy a gyerek beleegyezik, hogy a bizalmába fogadott személy kapcsolatba lépjen más szakemberekkel, de ragaszkodik hozzá, hogy a rendőrséget ne vonják be az ügybe.

- Lehet, hogy a gyerek arról számol be, hogy egy testvére, vagy egy másik gyerek bántalmazás áldozata, de ragaszkodik a titoktartáshoz.

- Előfordulhat, hogy a gyerek elmondja: egyszerre elszenvedője és elkövetője valamiféle szexuális bántalmazásnak.

- Felfedhet olyan bizalmas információt, melynek nincs közvetlen köze a bántalmazás tényéhez, de fontos következményei lehetnek rá és más gyerekekre nézve (pl. HIV pozitív, vagy elkövetett valamiféle bűncselekményt).

-Megtörténhet, hogy bizalmas helyzetben, megígért titoktartás esetén egy szülő vagy más felnőtt jelzi, hogy szándékában áll szexuálisan közeledni egy gyerekhez.

59

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A lehetőségek tovább sorolhatók, az azonban talán az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a titoktartás vagy bejelentés kérdése nem egyértelműen eldönthető, minden esetben máshol vannak az egyéni-szakmai-törvényi érzékenységek, és, még ha minden érintett szakember egyértelműen a gyerek érdekét tekinti is mindenek felett állónak, egyes helyzetekben nehéz, megállapítani, mi is ez az érdek.

A gyakorlat koronként, országonként, szakmánként, szervezetenként és azon belül szakemberenként is erősen eltérő lehet, hiszen egyértelmű szakmai standardok híján megtörténhet, hogy az egyén mérlegelésén múlik, mit tesz az adott helyzetben.

Annak érdekében, hogy jobban megérthessük a különböző országokban működő vagy éppen kérdéseket felvető rendszereket, eljárásokat, illetve hogy feltárjuk, vajon milyen bánásmódra vágynának egy ilyen helyzetben a gyerekek, a DAPHNE Program segítségével 2000-ben egy akciókutatást végeztünk. A program célja az volt, hogy olyan lehetőségeket tárjunk fel, amelyekkel a leginkább biztosítható a gyerekek védelme és biztonsága, fenntartható a gyerekek szakemberek iránti bizalma, és elősegíthető, hogy segítséget kérjenek, ha bajban vannak.

Ennek érdekében a résztvevő négy ország (Anglia, Belgium, Magyarország, Németország) mindegyikében fókuszcsoportos beszélgetéseket végeztünk. Az egyik csoportban szakemberekkel (szociális munkás, pszichológus, védőnő, orvos, pedagógus, jogász, rendőr) beszélgettünk egy példa esetről, melyben egy szexuális bántalmakat felfedő gyerek a segítségüket kéri. Négy – különböző szakmai, etikai kérdéseket felvető -esetben kértük mindegyiküket arra, hogy elmondja, hogyan döntene, és mi befolyásolná a döntését.

Ez után 12-14 éves gyerekek csoportjával beszéltük meg ugyanezt a teoretikus esetet arra kérve őket, hogy először azt mondják meg, mit javasolnának hasonló helyzetben levő barátjuknak, ismerősüknek, majd reagáljanak azokra a megoldásokra, melyeket a szakemberek javasoltak.

Ebben a tanulmányban a fókuszcsoportos megbeszélések eredményeit összegzem.

Természetesen az, hogy mind a négy országban készült egy-egy beszélgetés szakemberek egy csoportjával, valamint gyerekekkel, ahhoz nagyon kevés adatot jelent, hogy bármiféle következtetést lehessen levonni a különböző rendszerekre nézve, és ez itt nem is cél. Érdekes viszont végigkövetni a válaszokat azért, mert a különböző csoportokban rendre felmerülnek új és új szempontok, melyek más megvilágításba helyezhetik ezt a dilemmát.

ELSŐ ESET Erzsébet 13 éves. Elmondja, hogy anyja jelenlegi élettársa, János szexuálisan zaklatta.

Senkinek nem beszélt erről, és biztos benne, hogy anyja nem tud róla. Nem akarja, hogy a családból bárki vagy akár egy barátja megtudja, és ragaszkodik ahhoz, hogy azon kívül akinek most szól, senkihez ne jusson el. Továbbra is otthon akar élni.

Angol szakemberek A gyámügyi szolgálat szociális munkása, az ifjúságvédelemmel foglalkozó rendőr és a segélyvonal vezető szakembere egyaránt kitartott amellett, hogy a gyerek kérése ellenére a titok nem tartható, mert így a többi gyerek is veszélyben van. A pszichológus és az utcai szociális munkás meg akarta őrizni Erzsébet titkát, és dolgozni kezdett volna vele annak érdekében, hogy maga tegyen bejelentést, és időközben tudja megvédeni magát. Ez a vélemény nagy ellenállást váltott ki az előbbi három szakemberből. A pszichológus azelőtt, 60

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

hogy felmérte volna a fenyegető veszély mértékét, igyekezett volna megállapítani, hogy mennyire képes Erzsébet belátni a helyzetét, és felelős döntést hozni.

Pszichológus: „Ezek a gyerekek valójában egy olyan biztonságos helyet keresnek, ahol egy megbízható felnőtt segítségével végiggondolhatják a helyzetüket, vagy arra várnak, hogy valaki más vegye kezébe a dolgokat, mert ők már nem bírják. Először erre kell választ kapnunk, ezért csak az után lehet megválasztani a beavatkozás irányát, hogy eldöntöttük, milyen mértékben képes a gyerek döntéseket hozni.”

A szociális munkás nem értett egyet, és úgy vélte, hogy a pszichológus nem rendelkezik ezzel a mérlegelési jogkörrel. A segélyvonal munkatársa szerint egyenesen veszélynek tenné ki a családban élő másik két gyereket.

Gyámügyi szociális munkás: „Nem a fiatalokkal foglalkozó lélektani szakemberek dolga felmérni az ilyen helyzeteket, és döntéseket hozni. Az a feladatuk, hogy azonnal jelentsék az esetet, és összehívjanak egy stratégiai megbeszélést... Ez nem azt jelenti, hogy azonnal rátörnénk a családra, de attól, hogy Erzsébet nem mondta, hogy Marit is bántalmazzák, még nem biztos, hogy nincs is így. Tudjuk, hogy a családon belüli szexuális bántalmazás gyakran több gyereket érint, akik semmit sem tudnak egymásról.”

Az első három szakember egyike sem talált olyan okot, amiért ne indítanák be a hivatalos gyermekvédelmi eljárást, amit az 1989-es törvény előír. Nézetük szerint egy gyerek sem fordul egy felnőtthöz ilyen esetben úgy, hogy ne azt akarná, hogy a felnőtt beavatkozzon, és leállítsa, ami történik.

Német szakemberek A rendőrségi tanácsadó központ munkatársa szerint egy rendőr, ha nem tenne azonnal jogi lépéseket, és nem kezdené meg a nyomozást, azzal vétene a Büntetőtörvénykönyv ellen, és kockáztatná az állását. Először tehát ezt elmondaná a gyereknek, milyen más szervezetekhez fordulhat, akik segíthetnek eldönteni, hogy képes-e végigcsinálni egy rendőrségi vizsgálatot.

Rendőrségi tanácsadó központ munkatársa: „Ebben az esetben a rendőrséghez fordulás nagyjából a legrosszabb dolog, amit tehet.” Úgy vélte, hogy ha a gyerek megbízhat a felnőttben, később jobban együttműködik majd az eset továbbvitelében. A tanárnő sem gondolta, hogy kötelessége lenne jelentést tenni arról, amit Erzsébet elmondott neki.

Tanár: „Erzsébetnek el kell döntenie, milyen segítséget szeretne, és kitől.”

A rendőrségi tanácsadó teljes titoktartásáról biztosítaná Erzsébetet, és felvilágosítaná, milyen lehetőségei vannak. A gyerekotthon munkatársa hasonlóképpen vélekedett, de egyértelműen megmondta, hogy neki nem áll módjában magában tartani a hallottakat.

Ugyanakkor megpróbálná rávenni Erzsébetet, hogy kérjen segítséget. Ha erre nem lenne hajlandó, megtenné ő a szükséges lépéseket, de tájékoztatná Erzsébetet arról, mit csinál. A fiatalokkal dolgozó szociális munkás szerint az nem visszaélés Erzsébet bizalmával, ha megosztja az esetet a többi szakemberrel, de nem mondaná el a személyes adatait. A csoport megvitatta azt is, mi számít a beavatkozás határkövének egy ilyen esetben: milyen régóta áll fenn a bántalmazás, friss-e az élmény, jelezték-e már más szervezetek, hogy gyanakszanak ilyesmire. A csoport egésze egyetértett abban, hogy az öngyilkosság veszélye a titoktartás azonnali megszegéséhez vezetne. Néhányan saját érzelmeikre hivatkozva mondták el, mi befolyásolná a döntésüket.

61

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Iskolai szociális munkás: „Ha a gyerek viselkedésére egyértelműen rányomja a bélyegét a szexuális visszaélés, azonnal beavatkoznék. Azt hiszem, hogy ezen a ponton az én saját fájdalomküszöböm határához érkeznénk, és nem bírnám ki, hogy a bántalmazás folytatódjon csak azért, hogy tovább dolgozhassak a gyerek bizalmának elnyeréséért. Talán ezzel a gyerek akarata ellenére kellene cselekednem, de muszáj volna megtennem. Különben sem vagyok biztos abban, hogy néhány beszélgetés után a gyerek még mindig kitartana a titokigény mellett.”

Volt némi vita arról, hogy higgyenek-e a gyereknek, és arról, hogy a szexuális bántalmazás ügye ma tömeghisztéria, de a csoport többsége elvetette ezeket a lehetőségeket.

Magyar szakemberek A csoport nem értett egyet abban, mi a helyes lépés. A rendőrség két munkatársa úgy vélte, kevés itt a mérlegelni való, azonnal tovább kell lépni az ügyben.

Rendőr: „Csak egy gyerek, aki nem is tudja, mit kér, mikor azt akarja, hogy megtartsam a titkát. Semmiféle módon nem hallgathatok az esetről.”

A pszichológus és a védőnő szerint mindenképpen tovább kell dolgozni Erzsébettel, és többet megtudni az esetről.

Védőnő: „Először megerősíteném, hogy milyen bátor és okos dolog volt tőle, hogy hozzám fordult, és hogy mindig számíthat rám. Nem az én felelősségem jogi útra terelni a dolgot, ezért az én titoktartásomban korlátlanul bízhat.” Érdekes módon a jogász és a gyermekjóléti szolgálat szociális munkása eltérő módon értelmezte a törvényt. A jogász kitartott ügyvédi titoktartása mellett, és hangsúlyozta, hogy semmit nem tehet Erzsébet beleegyezése nélkül. A szociális munkás vívódott aközött, ami szerinte jó a gyerekeknek (titoktartás), és ami törvényi kötelessége (ami a bejelentés). Itt felmerült a kérdés, kivel szemben kell a titkot tartani – szülők, munkatársak, vagy más szervezetek felé.

Belga szakemberek A szakemberek egyike sem vinné tovább az információt saját szakmai teamjénél, és azt sem gondolták, hogy a szakmai csoport megbeszélése Erzsébet bizalmával való visszaélést jelentene. Az egyetlen kivétel a bíróságon dolgozó szociális munkás volt, aki bejelentési kötelezettségéről számolt be. Ő figyelmeztetné erre Erzsébetet, mielőtt a gyerek mindent elmond neki. Néhány résztvevő mérlegelné, hogy további lépéseket tesz-e, vagy sem.

Iskolaigazgató-helyettes: „Ez egy büntetőjogi eset. Az iskola szabályai szerint mi hallgatunk róla, de én felajánlanám a segítségemet. Alapvetően tiszteletben tartanám a kérését, figyelembe véve a korát, azt a bizalmat, amivel felém fordult, és azt a tényt, hogy valójában semmit nem tudok a helyzetről.”

A belga csoportban főleg akörül folyt a megbeszélés, hogyan tudnák befolyásolni azt az időt, ami alatt Erzsébet eljut oda, hogy képes a megfelelő lépések megtételére. Elmondták, hogy ismerik a megmentés erőteljes vágyát, mégis fontos az, hogy legyőzzék magukban, és Erzsébet tempójában dolgozzanak. A csoport egyetlen tagja sem fordulna a rendőrséghez.

Ha Erzsébet nem lenne hajlandó együttműködni, vagy többé nem jönne vissza, a szakemberek nagy része próbálná meggyőzni. A tanár és a fiatalokkal dolgozó szociális munkás is elmondta, hogy eszköztelennek érezné magát az adott helyzetben.

62

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Tanár: „Nem vagyok szociális munkás, nem tudok Erzsébetnek megfelelő tanácsokat adni. Magamat is szeretném megvédeni, mert számomra is szenvedés lenne megbirkózni a helyzettel.”

Sok belga szakember tenné fel magának a kérdést, miért mondja el neki a gyerek, és miért most. A résztvevők zöme fontosnak tartotta ennek megértését ahhoz, hogy megértse Erzsébet helyzetét, és képes legyen bevonni a gyereket a megoldáskeresésbe.

A BEAVATKOZÁSRÓL VALÓ DÖNTÉS SZEMPONTJAI Ezen a ponton minden országban voltak szakemberek, akik szerint nem kell azonnal lépni, hanem előbb bizalmi kapcsolatot kell építeni Erzsébettel. Németországban, Magyarországon és Belgiumban a szakemberek a törvényt idézték, ehhez képes határozták meg saját álláspontjukat, gyakran a titok magtartása mellett döntve. Angliában a kormányzati irányelveket sorolták, melyek értelmében a szakemberek nem tarthatják meg a titkot. Úgy tűnik itt, hogy a fő szempont nem az adott ország törvénye, hanem az adott szakma vagy szervezet szokásrendje, kultúrája.

Angol gyerekek A gyerekek számára a fő kérdés Erzsébet megóvása volt a külső szervezetek szükségtelen beavatkozásától, egyidejűleg a bántalmazás megszüntetése. A gyerekek névtelen segélyvonalat ajánlottak volna Erzsébetnek, szerintük ez a legjobb lehetőség, hogy átgondolja, hogyan vethetne véget annak, ami történik. Úgy vélték, Erzsébetnek beszélnie kellene az anyjával vagy apjával, bírják rá Jánost, hogy elköltözzön.

A szakemberek véleményéről, mely szerint azonnal be kell avatkozni, azt gondolták, hogy nem kellene megtörténnie, ha egyszer Erzsébet nem akarja. Aggódtak, hogy akkor mindenki megtudja majd, mi történt, és féltették Erzsébetet attól, hogy a hivatalos eljárás során újra és újra át kell élnie mindent. Szerintük csak az anyjának kellene szólnia. Csak abban az esetben tartották helyesnek a rendőrség bevonását, ha semmi remény nem maradna arra, hogy Erzsébet le tudja állítani az eseményeket, például, ha szólna az anyjának, aki nem hinne neki. „Százszor el kéne mondania, hogy mi történt vele, és ezt biztosan nem akarná. El kellene ismételnie a rendőrségen, az ügyészségen, a bíróságon. Ennél sokkal jobb, ha felhív egy segélyvonalat.”

Német gyerekek A gyerek először azt mondták, hogy Erzsébetnek az anyjához kellene fordulnia, aztán vitatkozni kezdtek arról, hinne-e neki. Arra jutottak, hogy ha nem hinne, akkor a legjobb barátnőjéhez kellene fordulnia. Egy gyerek sem gondolta, hogy egy idegennek (szakembernek) kellene szólnia. Egyikük sem akart felhívni semmiféle segélyvonalat, és nevettek arra az ötletre, hogy szóljanak egy tanárnak. „Jézusom, csak azt ne!” A csoport megegyezett abban, hogy a titkot meg kell tartani, és ha Erzsébet nem akarja a rendőrség bevonását, akkor ezt nem szabad megtenni. Egy gyerek vélte úgy, hogy Erzsébet talán félne az eljárástól, és jobban szeretné, ha a felnőtt menne a rendőrségre helyette. Beszélgettek arról is, hogy János megfenyegethette Erzsébetet, és hogy ezt a veszélyt figyelembe kell venni, különösen, ha együtt élnek.

63

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A szakemberek megoldásáról azt gondolták, hogy tiszteletben kellene tartaniuk Erzsébet akaratát, esetleg név nélkül segítséget kérniük a nevében, de ezt is csak Erzsébet tudtával.

Abban egyetértettek a szakemberekkel, hogy beszélniük kellene Erzsébettel az előtte álló lehetőségekről. Úgy vélték, hogy a rendőrségre és a bíróságra is el kell menni, nem csak beszélgetni kell az ügyről. „Csak meghallgatni Erzsébetet értelmetlen, ennyi erővel akár el se mondta volna senkinek. A felnőttnek kell cselekednie helyette, de nem a tudta nélkül.”

A csoport úgy vélte, nincs értelme a bántalmazóval beszélni, és hogy ő büntetést érdemel.

Magyar gyerekek A gyerekek itt sem értettek egyet abban, mit kell tenni. Volt, aki szerint mindenképpen lépni kell, akár akarja Erzsébet, akár nem, míg mások nagyon fontosnak tartották a titoktartást. A szakemberek közül a védőnőt találták legszimpatikusabbnak, aki a gyerek támogatását és megdicsérését hangsúlyozta, valamint biztosította a teljes titoktartást.

Alapjában véve olyan megoldást kerestek, ami komolyan veszi Erzsébet aggodalmát, tisztelettel kezeli őt, de tanácsokat és támogatást is ajánl. „Persze, hogy mondja el egy barátnak, ők úgyis rájönnek előbb-utóbb, de egy barát csak meghallgatja, nem tud segíteni. Találnia kell valakit, aki valami értelmeset tud csinálni.” „Egy kívülállóhoz kell fordulnia. Valakihez, aki nem érintett az életében. Egy orvost vagy egy pszichológust.”

Belga gyerekek A gyerekek egyetértettek, hogy Erzsébetnek beszélnie kell valakivel, az szinte mindegy is, hogy kivel. Elsődlegesen kortársakat választottak, akikben jobban meg lehet bízni, mint a felnőttekben. „A barátok egykorúak, és egy hullámhosszon vannak vele. De lehet, hogy egy felnőtt gyorsabban találna megoldást.”

A második helyre az anyát tették a gyerekek, bár elismerték, hogy ebben a helyzetben nehéz lenne épp hozzá fordulni. A harmadik választásuk a tanár lenne, mert neki kötelessége, hogy segítsen a gyerekeknek, és elvigye a megfelelő helyre. Megegyeztek abban, hogy a titkot meg kell tartani azzal a kikötéssel, hogy Erzsébetet azért rá kell venni, hogy megtegye a szükséges lépéseket. A felnőtt kötelességének tartották, hogy erre rávegye Erzsébetet, elkísérje a megfelelő helyre, és minden találkozón ott legyen.

Néhány gyerek nem tartotta jónak, hogy a szakember beszél a kollegáival is, mások szerint ez segítséget jelenthet. „Elfogadható, hogy segítséget kérjen egy munkatárstól, de csak bizonyos fokig. Csak a legfontosabb kérdésekre vonatkozhat, és ehhez is engedélyt kell kérni Erzsébettől.”

Néhányan ezzel szemben úgy vélték, hogy a helyzet túl van minden határon. Abban megegyeztek, hogy Erzsébetnek tudnia kell arról, hogy beszélnek az esetéről. A gyerek úgy vélték, hogy ha Erzsébet rendszeresen eljár valamelyik szervezethez, az úgysem nem tartható titokban, hiszen a szülei észreveszik.

64

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A BEAVATKOZÁSRÓL VALÓ DÖNTÉS SZEMPONTJAI A gyerekek körében minden országban széles körű volt az egyetértés abban, hogy tiszteletben kell tartani a gyerek titok iránti igényét. Sehol nem gondolták, hogy a szakembereknek joguk van önhatalmúlag cselekedni, bár abban megegyeztek, hogy valaminek történnie kell, de csak Erzsébet tudtával és beleegyezésével. Úgy tűnik, a vele egykorú gyerekek könnyen azonosultak Erzsébet érzéseivel, talán ez magyarázza azt, hogy országoktól függetlenül nagyon hasonló válaszok születtek.

MÁSODIK ESET A beszélgetés során Erzsébet elmondja, hogy erősen gyanítja, hogy János bántalmazza ikerbátyját, Gyurit is. Erről sohasem beszélt Gyurival, és még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy ne avatkozzanak be.

Angol szakemberek A gyámügyi szolgálat szociális munkása, az ifjúságvédelemmel foglalkozó rendőr és a segélyvonal vezető szakembere egyaránt kitartott amellett az álláspont mellett, amit az első esetnél már megfogalmaztak. Egy stratégiai megbeszélést szorgalmaztak minden érintett szolgálat és hatóság bevonásával, és ezen akarták eldönteni, hogyan kezeljék az esetet.

Ehhez még akkor is ragaszkodnának, ha Erzsébet visszavonná vádjait. A pszichológus elmagyarázná Erzsébetnek, hogy munkahelye ragaszkodik hozzá, hogy ha mást (valamelyik testvérét) is érinti a bántalmazás, azt jelenteni kell. Ahhoz viszont nem ragaszkodnának, hogy személyes adatait kiadják valamilyen hatóságnak.

Pszichológus: „Ha nem lennének olyan szolgálatok, mint ahol én dolgozom, akkor talán Erzsébet soha nem mondaná el senkinek, min megy keresztül. Ezért szerintem feltétlenül szükségesek olyan helyek, ahol tiszteletben tartják a gyerek akaratát, és a gyerekek megtalálhatják, amit valóban keresnek. Szerintem akkor, amikor azt mondjuk, hogy felelősséget vállalunk a gyerekek biztonságáért és átvesszük tőlük a felelősséget, valójában csak nagyobb veszélynek tesszük ki őket.”

A gyámügyi szociális munkás és az ifjúságvédelemmel foglalkozó rendőr ragaszkodott ahhoz, hogy a titoktartás igénye csak mítosz.

Gyermekvédelmis rendőr: „Egyszerűen besétálnak az utcáról a gyámügyi hivatalba vagy a rendőrségre, és elmondják, hogy bántalmazták őket.”

Annak ellenére, hogy a segélyvonal munkatársa kitartott bejelentési kötelezettsége mellett, nyilvánvaló, hogy erre nem minden esetben nyílna lehetősége, hiszen a gyerek bármikor egyszerűen leteheti a telefont. Alapvetően az ő helyzete a pszichológuséhoz hasonlatos: csak próbálhatja meggyőzni Erzsébetet, hogy a saját és testvérei érdekében hivatalos lépéseket kell tennie. A csoport arról beszélgetett, hogy milyen fontos az egyes szakemberek helyzetértékelése, és hogy ez hogyan befolyásolja cselekedeteiket. Ugyanakkor a gyámügyi hivatal szociális munkása szerint csakis az ő szervezete van abban a helyzetben, hogy családértékelést végezzen, és csak ő tud információt szerezni más szervezetektől. Úgy vélte, más szakemberek részérők felelőtlenség saját helyzetértékelésük alapján maguknál tartani bármiféle információt, mikor nekik fogalmuk sem lehet, hogy a család szerepel-e a rendőrség és más szervezetek nyilvántartásában.

65

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Német szakemberek A beszélgetés fókuszában továbbra is az állt, hogyan lehet Erzsébetet mind jobban bevonni és a konkrét lépések megtétele felé segíteni. Felmerült annak lehetősége, hogy Marit is bántalmazzák, mégis megegyeztek abban, a beleegyezése nélkül való lépés könnyen visszaüthet. Erzsébet az egyetlen, aki információval szolgálhat, és a hatékony lépéshez mindenképp el kell nyerni a bizalmát.

Tanár: „Ha ennek fényében nézem az eseményeket, valószínűnek látom, hogy Mari is szexuális bántalmazás áldozata ebben a családban. Mégis, ezen a ponton nem hagyhatom, hogy ez a feltételezés befolyásoljon. Ha bármilyen módon fény derül majd ezekre az eseményekre, az nem történhet másként, csak Erzsébet kezdeményezésére. Ehhez pedig az kell, hogy beszélni és dolgozni tudjunk vele. Felmerül, hogy esetleg sürgetni akarja az eseményeket azzal, hogy erről is beszámol... de ezt nélküle sosem fogom megtudni, ezért muszáj továbbra is arra koncentrálnom, hogy mit szeretne, mit vár tőlem.”

Beszélgettek arról, hogy milyen kulturális és nemi sztereotípiákkal összefüggő korlátai vannak annak, hogy Gyuri beszélni tudjon arról, ami vele történik. A csoport úgy vélte, hogy ha ez igaz, akkor a szexuális bántalmazás ténye súlyos következményekkel lesz a fiúra nézve annál is inkább, mert a kisfiúk bántalmazását még nagyobb tabu övezi, és neki még nehezebb lehet beszélni róla.

Magyar szakemberek Ez az eset már nagyobb aggodalommal töltötte el a szakembereket, és legtöbbjük most már a jelentési kötelezettség oldalára állt. A rendőrt leszámítva a többiek kitartottak amellett, hogy Erzsébetet be kell vonni abba, ami történik. Az érvelés fő iránya itt az volt, hogy ez a titok már nem titok, hiszen tud róla Erzsébet, Gyuri, a bántalmazó nevelőapa, és az adott szakember is, a helyzet mégis kicsúszik a kezük közül. A rendőr újra megerősítette, hogy Erzsébet még csak egy gyerek, aki nem tudhatja, mi a jó neki. A védőnő ezzel szemben azt mondta, felnőttként kezelné Erzsébetet, és rávilágítana a felelősségére az ügyben. A másik rendőrségi munkatárs hasonlóképpen vélekedett, bár ő azt hangsúlyozta, hogy próbálná felkelteni Erzsébet felelősségérzetét a bátyja iránt, remélve, hogy ez tettekre sarkallja majd.

A szakemberek egyetértettek abban, hogy Erzsébetnek tudnia kell a jogi következményeket, és azt, hogy most már egy harmadik fél is érintett az ügyben, akinek védelemre van szüksége, ez pedig bizonyos fokig az ő felelőssége is.

A szociális munkás a dilemmáit fogalmazta meg a kérdésben: Szociális munkás: „Személyes és szakmai dilemmát is okoz, hogy mi is a feladatom. Mi a cél, az elkövető megbüntetése vagy a gyerek traumájának kezelése? Ki lesz az, aki mindkettőre figyel majd? Másfelől tudom azt is, hogy a büntetőjogi rendszerben a mostohaapa nem fog terápiában részesülni...”

Belga szakemberek Ezen a ponton a szakemberek elkezdték behatárolni helyzetüket a szakmai titoktartásról szóló törvény betűjéhez képest, és felmerült, nem minősül-e a további titoktartás egy rendkívül súlyos helyzetben levő gyerek elhanyagolásának, cserbenhagyásának.

Iskolai szociális munkás: „Csak akkor szegem meg a titoktartást, ha a helyzet életveszélyes vagy súlyos agresszióval fenyegető. Ennek mércéjeként azt használnám, mennyire fél Erzsébet.”

66

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Háziorvos: „Itt már megszegném a titoktartási ígéretemet. Az az igazságtalanság, amit ezek a gyerekek átélnek, felülírja a titoktartási kötelezettségemet.”

Ezen a ponton minden belga résztvevő bevonná munkatársait az ügybe. Egy résztvevő a szülőkhöz fordulna, a többiek továbbra is próbálnának együttműködni Erzsébettel, megkérni, hogy hozza el Gyurit is. A beszélgetésben továbbra is a gyerek által diktált tempó tiszteletben tartása uralkodott. „A cél Erzsébet bizalmának megtartása, az általa diktált iram tiszteletben tartása, és az, hogy ne ugorjunk át egy fontos lépést sem.”

A BEAVATKOZÁSRÓL VALÓ DÖNTÉS SZEMPONTJAI A belga szakemberek kivételével, akik továbbra is az Erzsébettel folytatott munka mellett kötelezték el magukat, és nem kívánták hatóság bevonását, a többi országban nem volt egyetértés abban, hogyan kell továbblépni. Az egyik fő érv a beavatkozás körül az volt, hogy nincs közvetlen kapcsolatuk Gyurival, a szakembereknek semmiféle lehetőségük nem volt arra, hogy az ő helyzetét személyesen felmérjék, vagy eldönthessék, hogy neki módjában áll-e segítséghez jutni. Ebből az következik, hogy a beavatkozásról való döntés fő szempontja az, mennyire érzik úgy a szakemberek, hogy kontrollálni tudják a helyzetet.

Azok a kollegák, akik az első esetnél már a törvény által előírt működésmódhoz ragaszkodtak, itt is kitartottak emellett.

Angol gyerekek Az angol gyerekek szerint arra kellene rávenni Erzsébetet, hogy beszéljen a bátyjával, de azt ne mondja el, hogy vele mi történik. Úgy vélték, hogy a két gyerek együtt eldönthetné, mi legyen, például szóljanak-e az anyjuknak. Ennél az esetnél kicsit bizonytalanabbak voltak, hogy a felnőttek részéről mi lenne a megfelelő lépés. „Hát, most már be kellene jelenteni, mert egyedül senki nem tud csinálni semmit. Szólni kell valakinek, hogy az ügy végre megoldódjon.”

Először most is kitartottak amellett, hogy ha Erzsébet nem akarja a rendőrség bevonását, azt tiszteletben kell tartani. Később kicsit módosítottak ezen: „Hát, végül is mégis jobb, ha a rendőrség tud róla. Ha a mama és a barátja szakítanak, és a pasi elmegy egy új családba, és ott újrakezdi...jobb, ha a rendőrség is tud róla.”

Az egyik gyerek úgy vélte, hogy a segélyvonal munkatársának meg kellene keresnie az igazi apát, de ezt aztán elvetették attól való félelmükben, hogy az apa erőszakos úton maga próbálná rendezni a helyzetet, és a végén ő maga kerülne bajba.

A válaszuk azon szakemberek nézetére, akik az azonnali beavatkozást javasolták, az volt, hogy úgy túl sok ember szerezne tudomást az ügyről, és keveredne bele. A rendőrség bevonásán azért gondolkoztak el, mert e nélkül a férfi más családokat is tönkretehet. Úgy vélték, a rendőrség esetleg börtönbe viheti, és azzal megelőzhetik ezt. Ha rendőrségre kerül az ügy, úgy vélték, hogy Erzsébetet kell rávenni, hogy maga menjen el. Ennek érdekében szerintük át kell beszélni vele, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha nem kerül a rendőrség tudomására az ügy. Csak abban az esetben látták jónak az azonnali beavatkozást, ha Erzsébetet komoly sérülésekkel járó fizikai bántalom is éri.

67

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Német gyerekek A csoport úgy vélte, hogy a felnőtteknek beszélniük kellene Gyurival, hogy kiderítsék, megalapozottak-e Erzsébet aggodalmai, de nem fednék fel, honnan jön az információ.

Egyikük azt javasolta, hogy Erzsébet maga beszéljen Gyurival. Egyikük sem látta jónak, hogy a felkeresett szakember beszéljen a szülőkkel, de azt igen, hogy rábírja a lányt, hogy menjen el a rendőrségre. Azt egyikük sem gondolta, hogy ezek után Erzsébet ne akarna elmenni a rendőrségre, de úgy vélték, szüksége van valakire, aki támogatja ebben. „Azt nem hiszem, hogy elmondja valakinek, hogy zaklatják, de nem hajlandó a rendőrségre menni. Biztos azt akarja, hogy vége legyen már ennek.”

Alapvetően végül a gyerekek egyetértettek abban, hogy a felnőttnek a rendőrséghez kellene fordulnia még akkor is, ha Erzsébet ellenzi.

Elképzelhetetlennek vélték, hogy bármelyik felnőtt képes legyen ezt titokban tartani. Azt sem tartották igazságosnak, hogy csak Erzsébettel foglalkozzon a szakember, hiszen Gyuri is érintett. Abban megegyeztek, hogy beszélni kell Erzsébettel, annak érdekében, hogy tudjanak minden részletet, mielőtt a rendőrségre mennének. Azt azonban nem akarták, hogy ez a folyamat elhúzódjon. A gyerekek szerint azzal, hogy Erzsébet szólt egy felnőttnek jelezte, hogy azt szeretné, ha történne valami, így az a szakember, aki a rendőrséghez fordulna, nem kockáztatná a bizalma elvesztését. Úgy vélték, a szakembernek nem szabad késlekednie, mert további súlyos bajok is érhetik a gyerekeket.

Magyar gyerekek A gyerek eltérő álláspontokat foglaltak el a kérdésben. Alapvetően úgy vélték, hogy az adott helyzetben szükséges a szakember beavatkozása, és nehezen tudták megérteni, miért akarná Erzsébet titokban tartani az ügyet. Voltak, aki szerint Erzsébet ostoba és felelőtlen lány, ha egyszer szól valakinek, de semmiféle megoldásba nem egyezik bele. A gyerekek súlyosan megkérdőjelezték Erzsébet viselkedésének helyességét. A szakemberek válaszaira ennél jóval árnyaltabban reagáltak. „Egyetértek, ez nem maradhat titokban, mert akkor soha nem fog megoldódni a helyzet.” „De így meg a rendőrség és a börtön az ügy vége. Ennek sincs semmi értelme.” „De Erzsébet annyira felelőtlen, soha nem fogja megérteni, miért nem tartották meg a titkát.”

Ismét a védőnő álláspontjával szimpatizáltak, aki megpróbálná megértetni Erzsébettel, mi az ő felelőssége az ügyben, és mik a helyzet következményei. Jónak találták azt is, hogy a pszichológus a család helyzetének alaposabb megértését, felmérését javasolta.

Voltak a gyerekek között, akik úgy vélték, hogy a szakembernek Erzsébet háta mögött kellene intézkednie, és megmenteni őt, ha már neki nincs elég esze a felelős döntéshozatalhoz. Mások szerint, ha valaki megígérte a titoktartást, ezzel semmilyen körülmények között nem lehet visszaélni.

Belga gyerekek Ez a csoport is úgy vélte, hogy Erzsébetet arra kellene bíztatni, hogy beszéljen Gyurival, és először nem mondja el, hogy vele mi történt. A gyerekek szerint ketten erősebbek lennének. Ezt egy kis vita követte arról, hogy egy fiú menynyiben reagálna másként: a fiúk inkább akarnák, hogy történjen valami; a fiúk nagyobb/kisebb zavarban lennének stb. Abban mindannyian megegyeztek, hogy a szakemberek beszéljenek egymással, és javasolják 68

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Erzsébetnek, vagy győzzék meg, hogy forduljon valamilyen speciális szolgálathoz segítségért. „Ha te vagy a szociális munkás, akkor te vagy a szakember, és vannak arra módszereid, hogy meggyőzz egy gyereket.”

Eltért a véleményük arról, hogy a felnőtt aktívan beavatkozzon-e. „Akkor be kell avatkozni, ha János folytatja a molesztálási, és minden gyereket zaklat.” „Erzsébetet ez a történet végigkíséri majd egy életen át. Ha nem avatkozik be, csak bűntudata lesz.” „Nem, nem lehet beavatkozni. Biztosan fél Jánostól. Biztos megfenyegette, és újra megteheti.”

Néhányan úgy vélték, hogy ennek sosem lesz vége, megoldása. Mások arról beszéltek, hogy ez óriási fájdalom lesz az anyának, és szégyen a családra nézve, úgyhogy jobb lenne hagyni az egészet. Az egyik gyerek szerint a nevelőapának a börtönben lenne a helye, egy másik viszont annyira tartott tőle, hogy az ügy titokban tartását javasolta. Nagyon nem tetszett nekik az egyik szakember véleménye, mely szerint Erzsébet csak kitalálta az egészet. Úgy vélték, ez a kolléga bizonyára egyáltalán nem ért a gyerekekhez.

A BEAVATKOZÁSRÓL VALÓ DÖNTÉS SZEMPONTJAI A válaszok itt csoportokon belül is és országonként is eltérőek voltak. Úgy tűnik, a gyerekeket erősen foglalkoztatta, hogy mi történhet a többi családtaggal, ha nem lépnek közbe. Azok a gyerekek, akik az első esetben mereven elzárkóztak a beavatkozás lehetőségétől, most elmozdultak erről az álláspontról, de kitartottak amellett, hogy a lépéseknek Erzsébet tudtával vagy beleegyezésével kell történniük. Úgy tűnik, hogy a helyzet bonyolódásával a gyerekek egyre inkább hagyatkoznak a felnőttek döntésére.

HARMADIK ESET Erzsébet elmondja, hogy egy Jánossal átélt különösen megrázó élmény után elrohant otthonról, és megtámadott egy idős hölgyet. Többször arcul ütötte, és ellopott tőle némi pénzt. Még mindig erőteljesen ragaszkodik hozzá, hogy az információ maradjon teljesen titokban, és kereken ellenáll annak, hogy bárki is értesüljön erről.

Angol szakemberek A gyámügyi szociális munkás és a rendőr nyilvánvalóvá tette, hogy bejelentené és kivizsgáltatná az esetet. A szociális munkás szerint ez a támadás további fényes bizonyítéka annak, hogy Erzsébet veszélyben van, mégpedig az a veszély fenyegeti, hogy bűnöző lesz, és börtönben éli le az életét. A fiatalkorú bűnelkövetőkkel foglalkozó rendszerben mód lenne Erzsébet viselkedésének kezelésére. A fiatalokkal dolgozó szociális munkás szerint ez nagyon nehéz döntés, de mivel az esetnek van sértettje, ő megkeresné a fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó rendőrt, és megbeszélné vele az ügyet. A pszichológus és az utcai szociális munkás kijelentette, hogy ezt az esetet már végképp nem jelentené a rendőrségen.

Utcai szociális munkás: „Erzsébet nincs azonnal közvetlen veszélyben. Rengeteg düh és fájdalom lehet benne, amit így vezet le, de hát ebben is segítenem kell.”

Ugyanakkor mindketten függővé tennék döntésüket a visszaesés valószínűségétől. A csoport azon vitatkozott, hogy mik a titoktartást ígérő szervezetek előnyei és hátrányai.

69

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Pszichológus: „Szerintem fölösleges ezen polemizálni, hogy ez most jó vagy rossz. Ha különböző szakemberek összeülnek, mindig ez a vége, arról beszélünk, hogy valami helyese vagy helytelen, pedig ez egyáltalán nem segít, amikor arról van szó, hogy mit tegyünk egy adott gyerek esetében.”

Az utcai szociális munkás és a pszichológus amellett érveltek, hogy kell lenniük titoktartást ígérő és nem ígérő szervezeteknek is. A fiatalokkal dolgozó kollega elmondta, hogy a jelenlegi helyzetben arra kényszerül, hogy a beszélgetés bizonyos pontjain szóljon: mielőtt folytatnád, el kell mondanom, hogy ezt már nem tarthatom titokban. És ilyenkor a gyerekek általában elhallgatnak, és magukra maradnak a problémáikkal.

Csak egy emberben merült fel, hogy esetleg Erzsébet nem is követte el, amit bevallott, csak így próbálja elérni, hogy segítsenek neki, vagy hogy megbüntessék.

Német szakemberek A tanár szerint Erzsébet valójában ezzel teszi próbára a kapcsolatukat: látni akarja, valóban megtartják-e a titkait. Azon is elgondolkozott, hogy talán annyira rosszul érzi magát a szexuális zaklatás miatt, hogy így próbálja elérni, hogy megbüntessék. Ha igaz lenne, a tanár nem jelentené a rendőrségen az esetet, de próbálná erre Erzsébetet rávenni. A rendőrségi tanácsadó szolgálat munkatársának itt lenne a határ: kötelességének érezné, hogy jelentse az esetet, hiszen a rablás is igen súlyos bűncselekmény. Nyíltan elmondaná Erzsébetnek, hogy nincs más választása. A gyermekotthon igazgatóhelyettese szerint fel kell jelenteni Erzsébetet a sértett idős asszonynál, mert a gyereknek meg kell tanulnia, hogy nem lehet így viselkedni. A fiatalokkal dolgozó szociális munkás nem jelentené az esetet, hiszen ez Erzsébettel való kapcsolata végét jelentené. Kiderült azonban, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás elvén alapuló módszerrel dolgoznak. „Meg kell értetni vele, hogy most már ő maga az elkövető, és mostantól nagyon nyíltan kell beszélni vele. Eddig kerültem volna vele a kényesebb kérdéseket. Az én munkám során nagyon sokat dolgozom azon, hogy az elkövető és az áldozat is megoldáshoz jusson. A fiatalok nagyon jól tudják, hogy ha nem működnek együtt velünk, akkor könnyen a rendőrségen találhatják magukat.”

A gyermekotthon munkatársa szerint ez a hozzáállás nem segítene abban, hogy visszatartsa Erzsébetet a további hasonló viselkedéstől.

Magyar szakemberek A szakemberek azon vitatkoztak, hogy ez a tett segélykiáltásként értelmezendő-e, vagy ettől független ügy, amit külön kell kezelni. A kriminális vonás nem befolyásolta döntésüket, hogy bejelentik-e vagy sem, de megerősítette őket abban, hogy lépniük kell. A védőnő kitartott gyerekközpontú hozzáállása mellett: Védőnő: „Valahogyan rávenném, hogy tegye jóvá, amit okozott az idős hölgynek, mert ezzel élni még talán nyomasztóbb lehet, mint a bántalmazás tényével. Semmi esetre sem vonnám be a rendőrséget ebbe az ügybe.”

A pszichológus is úgy vélte, hogy Erzsébetnek meg kell tanulnia felelősséget vállalnia a tetteiért, de ebből más megoldás következett, mint a feljelentését szorgalmazó országokban, mégpedig az, hogy láthatóan kicsúszott Erzsébet lába alól a talaj, azonnali segítségre van szüksége és arra, hogy lehetetlen helyzete véget érjen.

70

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Belga szakemberek A csoport számos tagja ezen a ponton informálni kívánta a szülőket arról, hogy egy feltétlenül beavatkozást igénylő problémával kell szembenézniük. Egyikük sem akart a szexuális bántalmazásról beszélni a szülőkkel, abban bízván, hogy ez a kérdés majd magától felmerül.

Háziorvos: „Ezt a krízist ürügyként használnám arra, hogy nyilvánvalóvá tegyem a család számára, hogy nagy baj van, és a helyzet már nem elhallgatható. Látniuk kell, hogy segítségre szorulnak.”

Csak egy résztvevő fordult volna a bírósághoz a támadás miatt, de sokan továbbítani akarták az információt a Bántalmazott Gyerekek Bizalmi Központjához. A szakemberek egy része továbbra is kitartott amellett, hogy ha Erzsébet titoktartást szeretne, azt meg kell kapnia.

Mentálhigiénés szakember: „A titoktartás megszegése csak életveszélyes helyzetben lehetséges. Erről itt még nincs szó.”

Az egész csoportot foglalkoztatta, mi az Erzsébet által elkövetett tett jelentése, és fontosnak tartották, hogy továbbra is részesüljön támogató szolgáltatásokban. Bár szó esett arról, hogy Erzsébet vétett a törvény ellen, az idős asszony igazságtételhez való joga nem merült fel.

A BEAVATKOZÁSRÓL VALÓ DÖNTÉS SZEMPONTJAI Erzsébet törvénysértő, erőszakos magatartása dilemma elé állította a szakembereket, akik többségükben segélykiáltásként értelmezték az esetet. A titok fenntartása legtöbbjük számára vállalhatatlanná vált, abban azonban nem értettek egyet, hogy a rendőrségnek vagy a szülőknek kell szólni róla.

Angol gyerekek A gyerekek úgy gondolták, hogy el kell magyarázni Erzsébetnek, hogy helytelen volt bántani az idős hölgyet. Meg kell kérdezni, miért tette, és segíteni kell abban, hogy rájöjjön, milyen következményekkel járt a tette. Úgy vélték, hogy be kellene vonni a rendőrséget, mert az idős hölgynek joga van az igazságtételhez, Erzsébet pedig nem fog komoly bajba kerülni, mert ő maga bántalmazás sértettje. „Szólniuk kell a rendőrségnek, mert egy idős néni meg-ütése és a pénz elszedése nem helyénvaló. Gondolom a néni semmit nem ártott neki, csak a dühét adta ki a miatt, ami vele történik. Valószínűleg el fogják engedni, mert csak egy kislány, akit szexuálisan zaklattak, és másokon töltötte ki a dühét.”

A csoport egyértelműen kapcsolatot teremtett a zaklatás és Erzsébet tette között, és úgy vélték, segítségre szorul. A rendőrség bevonásával kapcsolatban bizonytalanok voltak, inkább abban reménykedtek, hogy meg lehetne találni az idős hölgyet, visszaadni a pénzét, Erzsébet pedig bocsánatot kérhetne. A rendőrség bevonása esetén biztosítani kívánták, hogy kizárólag Jánost teszik majd felelősségre a történtekért.

Amikor a szakemberek válaszairól kellett véleményt formálniuk, egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy szólni kell a rendőrségnek. Arról beszéltek, hogy az idős hölgy meg is halhatott volna, vagy esetleg nagyon nehezen tud megbirkózni a támadás következményeivel.

71

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

Német gyerekek A csoport úgy vélte, hogy Erzsébet viselkedése egyértelmű válasz az őt ért bántalmazásra. Az, hogy most ő viselkedik bűnelkövetőként, azt jelzi, hogy segítségre szorul, mégpedig amilyen hamar csak lehetséges. Nem tartották valószínűnek, hogy csak kitalálta ezt a történetet, de néhányan úgy vélték, hogy ha ebben a kérdésben a fantáziája ragadta el, akkor talán a szexuális bántalmazás is csak mese. Az idős hölgy megtámadását segélykiáltásként értelmezték, azt viszont nem tudták megérteni, miért lopott pénzt is. „Erzsébet biztos iszonyú állapotban van, ha már maga is bűnözővé vált. Nagyon fontos, hogy a felnőtt most már lépjen, és segítsen, amilyen gyorsan csak lehet.” „Ezért nem kellene megbüntetni, mert elég büntetés neki, hogy molesztálják.” „Ha nem büntetik meg, újra el fogja követni.”

A csoport szerint a felnőtt egyértelmű kötelessége, hogy a rendőrséghez forduljon.

Egyetértettek a szakemberekkel abban, hogy kommunikálni kell Erzsébettel, hogy így nem szabad viselkedni, sőt volt, aki továbbment, és úgy vélte, ugyanolyan bűnözővé vált, mint bántalmazója. Mindannyiuk szerint a leghelyesebb a rendőrséghez fordulni, és emellett segítséget biztosítani Erzsébetnek. Mindamellett remélték, hogy Erzsébet maga megy el a rendőrségre.

Magyar gyerekek A gyerekek eleinte maguktól nem tudták értelmezni, miért tenne valaki ilyet, később elfogadták azon szakemberek véleményét, akik segélykiáltásként értelmezték az esetet, és hogy inkább segítségre, terápiára szorul, mint büntetésre. Szerintük nem teljesen felelős azért, amit tesz, hanem már súlyosan zavart állapotban van. „Talán azért tette, mert ki volt borulva, de ennek akkor is véget kell vetni.” „Egyetértek a védőnővel, aki szerint a tett segélykiáltás, szimpatikus, amit mond, de hogy fogja egy védőnő megoldani ezt a helyzetet, ha nem tesz valódi lépéseket?”

Megegyeztek abban, hogy Erzsébet többé nem ragaszkodhat a titoktartáshoz, mert a helyzet már túl messzire ment, és a családnak segítségre van szüksége.

Belga gyerekek A csoportban felmerültek bizonyos kételyek Erzsébet megbízhatóságát és szavahihetőségét illetően, de abban megegyeztek, hogy a dolgok túl messzire mentek, és a lánynak egyértelműen segítségre van szüksége. Azt nem értették, miért lopott, de azt igen, hogy erőszak tör ki belőle. „Egy idős hölgy megtámadása már azt jelenti, hogy nagyon messzire mentek a dolgok.

Ha ez igaz, Erzsébetnek bocsánatot kéne kérnie a nénitől. Tudnia kell, milyen állapotban volt, amikor tette.”

A csoport együtt érzett az idős asszonnyal, és nem értette, miért pont neki támadt Erzsébet. Osztották a szakemberek nézeteit abban, hogy lépni kell, és hogy a szülőknek tudniuk kell, hogy baj van. A gyerekeket ez az eset alapvetően összezavarta, komplikáltnak találták, és nem nagyon tudtak mit mondani rá. Úgy vélték, hogy valószínűtlen, hogy a titok továbbra is tartható legyen. Néhány gyerek szerint a szülőknek eddigre már észre kellett venni a bajt, és ha mégsem tették, a szakembereknek lépésről lépésre be kell vonni őket.

72

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A BEAVATKOZÁSRÓL VALÓ DÖNTÉS SZEMPONTJAI A gyerekcsoportok minden országban úgy gondolták, hogy a titok nem tartható tovább.

Bár legtöbbjük szerint a következő lépéseknek Erzsébet tudtával és beleegyezésével kell történniük, a fő érvelés mégis az volt, hogy itt az idő, hogy a szakemberek egy percet se vesztegessenek tovább, és azonnal oldják meg a helyzetet.

NEGYEDIK ESET A beszélgetés során csatlakozik hozzájuk Erzsébet ikerbátyja, Gyuri is, akit húga hívott oda. Elmondja, hogy valóban János őt is bántalmazza. Bevallja azt is, hogy az utóbbi időben ő is bántalmazni kezdte 8 éves húgukat, Marit. Szeretne segítséget kapni és változtatni viselkedésén, de a család egyetlen tagját sem hajlandó bevonni. Megígéri, hogy ha kap segítséget, felhagy Mari bántalmazásával.

Angol szakemberek Egyetlen résztvevő sem tartott ki tovább az információ bizalmas kezelése mellett és elfogadták, hogy mind a rendőrségnek, mind a gyámügyi hatóságoknak tudniuk kell a dologról. A pszichológus erőteljesen hangsúlyozta, hogy Gyurival is szorosan együtt kell működni, és részletesen elmagyarázni neki, mi fog történni. A szakemberek felismerték, hogy egészen máshogy reagáltak arra, amit Gyuri követett el Mari ellen, mint arra, amit Erzsébet az idős hölgy ellen. Az első reakciója mindenkinek az volt, hogy bejelentést kell tenni annak érdekében, hogy Gyuri segítséget kaphasson, később vitázni kezdtek azon, hogyan óvhatnák meg Erzsébetet a büntetőjogi felelősségre vonástól. A vita folytatódott az azonnali beavatkozás előnyeiről és hátrányairól.

Segélyvonal munkatársa: „Néha iszonyú nehéz helyzetbe kerülünk, amikor dönteni kell, hogy lépjünk-e. Egyszerűen soha nem tudhatjuk, hogy nem egy olyan esetben várunk és hallgatunk-e, ami sokkal súlyosabb, mint amilyennek látszik. Ha azonnal nem lépünk, lehet, hogy egy időzített bomba ketyeg közben mellettünk...”

A pszichológus nem értett egyet: a hosszú távú eredmények helyett arról beszélt, mit lehet elérni az adott pillanatban.

Pszichológus: „Szerintem bármi, amit teszünk, attól függ, hogy a gyerek mennyi bizalommal tud hozzánk fordulni egy olyan világban, ahol ő egy cseppet sincs biztonságban.

Lexikonokat is írhatunk a bejelentési kötelezettségről és annak módjairól, de itt arról van szó, hogy ezek a gyerekek nem bízhatnak senkiben. Számomra ebben a helyzetben az a kulcskérdés, hogy olyan kapcsolat lehetőségét tudom-e nyújtani a gyereknek, amiben ki tud nyílni, és meg tudom erősíteni.”

Német szakemberek Ez az eset csaknem osztatlan felzúduláshoz vezetett, hogy a nevelőapát azonnal szállítsák börtönbe. A rendőr szerint nincs is más módja a továbblépésnek, csakis a nyomozás azonnali megkezdése.

Rendőr: „Gyuri viselkedésének sem lehet véget vetni, ha a nevelőapa nem hagyja abba, amit csinál. Ezért nem egyezhetnék bele abba a félmegoldásba, amit a gyerek kér, és ezt elmagyaráznám neki. Próbálnám elmagyarázni neki, hogy ha már két gyerek állítja ugyanazt, akkor könnyű lesz elérni, hogy a nevelőapát letartóztassák, és börtönbe zárják.”

73

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A tanár szerint nem jó megoldás a nevelőapa börtönbe zárása, ha egyszer a gyerekek nem ezt akarják. Hangsúlyozta, milyen nehéz helyzetbe kerülhetnének a gyerek a rendőrségi eljárás során.

Tanár: „Ahhoz, hogy a nevelőapát elítéljék, a gyerekeknek vallomást kell tenniük Ez pedig csak egy újabb olyan eljárás, amiben törhetjük a fejünket, hogyan védjük meg a gyerekeket. Nem érzem azt, hogy tűzön-vízen át el kell érnünk a vádemelést, ha a gyerekek ezt nem is akarják. Szerintem több kár származhat ebből, mint előny.” Úgy vélte, esély kell adni a családnak, hogy kezelésen vegyenek részt, és ez alatt Gyurival és Marival is lehetne dolgozni. A tanárnő a végsőkig meg akarta óvni a gyerekeket a nyomozás és tárgyalás nehézségeitől, a többiek szerint viszont joguk van az igazságszolgáltatáshoz.

Iskolai szociális munkás: „Azt hiszem én egy idő után akkor is hivatalos lépéseket tennék, ha a gyerek könyörögnének, hogy ne tegyem. Ha úgy látom, hogy a gyerek súlyos veszélyben van, lépnem kell. Mindent egybevetve végül is már egy nyolc éves kislány is érintett az ügyben... minden további perc várakozással csak hátradőlve nézzük, hogy ezek a gyerek egyre súlyosabb sérüléseket szereznek. Nem hiszem, hogy ne próbálnám megértetni a hivatalos lépések szükségességét előbb a gyerekekkel, de most már el tudok képzelni olyan helyzetet, amikor nem számíthat más, csak hogy véget vessünk a további zaklatásnak.”

Magyar szakemberek Mostanra egyértelművé vált mindenki számára, hogy a titok nem tartható, akár akarják a gyerekek, akár nem. Csak az a kérdés, mi legyen a következő lépés, A pszichológust és a jogászt is az aggasztotta, mi lesz a gyerekekkel a bírósági procedúra során.

Jogász: „Félteném ezeket a gyerekeket attól, ami a rendőrségen és a bíróságon vár rájuk. Állandóan el kell majd ismételniük, hogy mi történt velük. A büntetőjog alapján felelősségre fogják vonni az elkövetőt, de ez arra nem alkalmas, hogy megóvja a gyerekeket az eljárással együtt járó lelki szenvedéstől.”

Ezen a ponton a jogász arra is rávilágított, hogy mivel az ikrek 13 évesek, még nem érték el a büntetőjogi felelősségre vonás korhatárát, ezért nem elszámoltathatók sem a támadásért, sem a bántalmazásért.

Belga szakemberek A csoport általánosságban nem reagált erre az esetre. Azok, akik mégis hozzászóltak – a terapeuta kivételével – mind azt mondták, hogy szükséges a család bevonása, és többen elismerték, hogy számukra itt volt a határ. A helyzet bonyolult volta, és Mari fiatal kora döntéshozatalra sarkallta őket.

Nevelési tanácsadó munkatárs: „Meg kell kérdezni Gyurit, hogy milyen segítségre gondolt, és meg kell értetni vele, hogy ehhez be kell vonni más embereket is. Remélhetőleg ezek a szakemberek érteni fogják, mi áll Gyuri viselkedése mögött, de ettől függetlenül nekem lépnem kell.”

A terapeuta döntése mögött, hogy megtartja a titkot, az a félelem állt, hogy megszegésével kockáztatja Erzsébettel való hosszú távú kapcsolatát. A többi szakember mindegyike azonnal segíteni kívánt mindhárom gyereknek.

Egy csoportban sem merült fel, hogy a Gyuri általi bántalmazást jelentenék a hatóságoknak vagy a rendőrségnek.

74

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

A BEAVATKOZÁSRÓL VALÓ DÖNTÉS SZEMPONTJAI Ez a helyzet minden csoportban, a résztvevő szakemberek túlnyomó többsége számára azt jelezte, hogy közbe kell lépniük. Ebben döntő tényező volt Mari életkora, és az a remény, hogy azonnali kezeléssel segíteni lehet Gyurin.

Angol gyerekek A gyerekek egybehangzó véleménye szerint be kell vonni a hatóságokat. Néhányan megütköztek Gyuri viselkedésén. Úgy vélték, hogy talán Gyuri jobban érzi magát attól, hogy bevallotta, mit tett, de csak ettől nem fogja abbahagyni. Véleményük szerint a szülőknek is szólni kell. Ha az anya nem is hinné el, akkor is azt akarták, hogy fogják el és vigyék börtönbe a nevelőapát. Mindegyikük úgy vélte, hogy lehetetlen megtartani Erzsébet titkát. „Mindhárom gyerek fiatal, és nem lenne szabad ennek történnie velük. Először ott volt Erzsébet bántalmazása, már ennek sem lett volna szabad megtörténnie, de most már három gyerekről van szó. Gyuri is segítségre szorul... Jánost börtönbe kell zárni, de Gyurinak is segíteni kell.”

A gyerekeket aggasztotta, hogy sok embert kell majd bevonni annak érdekében, hogy a helyzet megoldódjon. Féltek attól, hogy az esetet megírják majd az újságok, vagy közli a tévé. Azt akarták, hogy Jánost azonnal távolítsák el otthonról, és egy gyerek szerint Gyurinak sem kéne otthon laknia, amíg terápiára szorul.

Német gyerekek A csoport azt akarta, hogy Gyuri részesüljön terápiás segítségben. A büntetés ötlete fel sem merült az ő esetében. Véleményük szerint a szakmai titoktartás nem szolgálná a gyerekek érdekét és védelmét. Nem látták szükségesnek, hogy a felkeresett szakember megvitassa az esetet a munkatársaival, azt azonban egyértelműen kötelességének tartották, hogy a rendőrséghez forduljon. „Az nem segítség, ha valaki nem szól a rendőrségnek... ha a gyerekek együtt tanúskodnak, akkor nem lesz olyan nehéz, és nagyobb hatása lesz.”

A csoport szerint szólni kell a gyerekek anyjának, és egyikük szerint az apjuknak is. Azt nem tartották jó ötletnek, hogy bárki konfrontálódjon a nevelőapával, szerintük ez a rendőrség dolga.

Magyar gyerekek A gyerekek osztották a szakemberek véleményét a közbelépés szükségességéről, bármit mondjanak is a gyerekek. „A szakembereknek beszélniük kell az anyával, és erről nem is kell szólniuk a gyerekeknek.”

A gyerekek nem nagyon hitték el, hogy az anya ne tudna arról, mi történik a családban, és úgy vélték, hogy bizonyos mértékig ő is felelős a kialakult helyzetért. A gyerekek elismerték a helyzet összetett voltát, és rámutattak, hogy jogi, pszichológiai és személyes kérdések is felmerülnek az ügyben. „Ezen a ponton össze kéne hívni minden szakembert, hogy mindenki mondja el a véleményét, ötleteit, és az eset megoldódjon.”

75

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

„Ha Erzsébet ragaszkodik a titoktartáshoz, akkor nem fog megoldódni semmi. Ez egy jogi kérdés, meg lelki is, az anyának is lehetnek gondjai... rengeteg megoldandó probléma.”

Belga gyerekek A gyerekek nagyon megütköztek az eset hallatán. Szörnyülködve hallották, hogy Gyuri – maga is szexuális visszaélés áldozata – ilyet tesz a húgával. „Ez teljesen elfogadhatatlan, zaklatni valakit, mikor pontosan tudja, hogy ez milyen szörnyű.”

Azt akarták, hogy Jánost érje utol a büntetés, hiszen miatta indult minden, Gyuri esetében viszont inkább azt gondolták, hogy segítségre szorul. „Jánost meg kell büntetni. Biztos egyáltalán nem bánta meg, hiszen sokszor megcsinálta velük.” „Ha Jánost csak elítélik, akkor egyszer majd kikerül a börtönből, és még rosszabb dolgokat fog csinálni. Ezért jobb lenne segíteni neki, nem megbüntetni.”

Többségük szerint fel kell keresni a családot, és erőteljesen ellenezték azt a feltevést, amely szerint Erzsébet a segítő kapcsolat kliense, és a vele való munkát és bizalmi kapcsolatot kell szem előtt tartani. Azt akarták, hogy a szakemberek érjék el, hogy a bántalmazás véget érjen, és Marit védjék meg azon az áron is, ha ez a család ideiglenes szétválasztását jelenti is.

A BEAVATKOZÁSRÓL VALÓ DÖNTÉS SZEMPONTJAI Minden gyerekcsoport azt várta a szakemberektől, hogy a gyerekek zaklatása érjen véget, bár más-más ötleteik voltak arra nézve, hogy ezt hogyan lehet elérni. Érdekes megjegyezni, hogy egyedül a belga gyerekeknél merült fel az elkövetőnek nyújtandó segítség gondolata, mely talán annak a szakmai kultúrának is eredménye, mely szerint a rendőrséghez fordulni ilyen esetekben nem a legjobb megoldás.

TANULSÁGOK HELYETT A beszélgetések eredményei nagyon sok szempontból és szinten értelmezhetőek, és feltehetően mindenki saját szakmai meggyőződése, a jogszabályok ismerete, személyes érzékenysége függvényében máshol találja meg azokat az érveket, melyekkel azonosulni tud, vagy amelyek továbbgondolásra sarkallják.

A csupán nyolc beszélgetésből álló nemzetközi program legértékesebb része a gyerekek vélekedése a történtekről.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy, bár jó néhány szakember számára nehézséget okozott az azonosulás az esetben szereplő kislány titok-igényével, nem értették, miért ragaszkodna ehhez, és sokan úgy gondolták, hogy ennek semmiféle befolyása nincs arra, hogy ők mit lépnek – a gyerekek azonnal pontosan értették, miről van szó. Sőt, eleinte a titok kért fenntartását fontosabbnak tartották az összes országban, mint a gyerek „kiszabadítását” a helyzetből. Azon túl, hogy alapvetően – sok résztvevő kollégához hasonlóan – megrázónak találtam, hogy a gyerekek nincsenek annak biztos tudatában, hogy egy percig sem lenne szabad ilyen kiszolgáltatott és megalázó helyzetben lenniük és hogy joguk van a védelemhez, azt gondolom, érdemes odafigyelni arra, amit mondanak ezzel a rangsorolással. Nem hiszem ugyanis, hogy a gyerekek ne szeretnék, ha egy kompetens felnőtt segítené őket abban, hogy ne kelljen több bántódást elszenvedniük. Családon belüli erőszak eseteiben azonban különösen erős lehet a másodlagos viktimizáció: nem elég, hogy 76

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

szexuális zaklatást kell átélniük, de a történet napvilágra kerülésével széthullik a családjuk is. A többi rokonnak, szeretett személynek az eset kiderülésével okozott fájdalom sok gyerek számára erőteljesebb „elhallgattató erő”, mint amennyire szeretnék, ha bántásuk véget érne. Azzal, hogy a gyerekek minden országban először egybehangzóan kitartottak a gyerek diszkréció és be nem avatkozási igényének tiszteletben tartása mellett, egyértelműen jelzik, hogy segítséget várnak az eset megoldásában, de egyáltalán nem feltétlenül úgy, ahogy azt a szakemberektől várhatják. Ahogyan gyermekkorában egy családtag általi szexuális bántalmazást átélt felnőtt a kutatás során elmondta: „Húsz éves koromig képtelen voltam elmondani bárkinek, és a családom máig nem tud semmiről. Most visszagondolva szerettem volna, ha valaki akkor azt mondja, hogy tűrhetetlen, ami történik velem, és ez egy percig sem mehet így tovább. De azt, hogy mindenki megtudja, és az összes családtagnak, aki egyébként szerette ezt az embert, megszakadjon a szíve, legalább ennyire nem akartam, és ezt ma sem választanám. Talán ha van egy felnőtt, aki megérti, hogy nem akarom, hogy kiderüljön, de beszél az elkövetővel, és egyértelművé teszi számára, hogy nem tűri, hogy engem bántódás érjen, de lehetőséget ad neki, hogy segítséget kérjen anélkül, hogy mindenki megtudja...”

Ennek kapcsán érdemes még két dolgot megemlíteni. Az egyik, hogy ez a fent vázolt igény az eset „házon belüli” megoldására abból is kiolvasható, hogy minden gyerekcsoport az elsők közt – bár többnyire a kortársak után – az anyától való segítségkérést javasolta.

Hamarosan azonban rájöttek ennek nehézségeire egy olyan bántalmazó esetében, aki vélhetően fontos szeretett személy az anya számára. Ugyanakkor egybehangzóan elvetették a külső szakemberek bevonását, éppen, mert nem látták biztosítva az eset olyan megoldását, amilyet ők szeretnének. Úgy vélem, gyermekvédelmi szakemberekként el kell gondolkoznunk azon, valóban csak a két rossz közötti választás egyikét tudjuk-e a gyerekeknek nyújtani. Hogyan tudnánk úgy segíteni, hogy közben ne ártsunk, de feltétlenül biztosítsuk a gyerekek védelmét? És ehhez feltétlenül hozzátartozik az is, hogyan tudjuk a szülőket segíteni abban, hogy a gyerekeik azoktól kaphassanak segítséget, akiktől ezt elsősorban várják.

A másik, ezzel szorosan összefüggő dolog, ami a kutatásból egyértelművé vált az, hogy a gyerekeknek nagyon kevés fogalmuk van arról, mit várhatnak a különböző szakemberektől.

Miben tud segíteni egy szociális munkás és miben nem. Mi az, amit kérni lehet tőle, és mivel kell máshová fordulni. Figyelemreméltó, hogy a gyerekek a rendőrség bevonásának ötletét vetették fel leggyakrabban, tudva, hogy ott milyen lépésekre számíthatnak. A rendőrség esetében a gyerekek nagyjából tisztában voltak azzal, mi fog történni, míg a többi szakembertől nem tudták, mit várhatnak, viszont már 12 évesen erőteljes előítéleteket mutattak ezen a téren. Semmi jót nem vártak tanáraiktól, feltételeztek egy pszichológusról, és egyenesen kinevették a lehetőséget, hogy egy szociális munkás segíthetne nekik.

Szakemberként úgy vélem felelősségünk az is, hogy szolgáltatásaink igénybevevői tudják, mit várhatnak tőlünk. Az pedig ebből a kisszámú beszélgetésből is egyértelmű, hogy a gyerekek a segítség mellett arra vágynak, hogy meghallgassuk aggályaikat a beavatkozással kapcsolatban, és folyamatosan informáljuk őket arról, mi fog történni, lehetőleg elnyerve beleegyezésüket. Egyikünk számára sem lehet kérdéses, hogy minden eszközzel meg kell védenünk a gyerekeket az őket érő -családon belüli vagy kívüli – bántalmaktól. A kérdés talán egyre inkább az, hogyan hozhatunk létre olyan szolgáltatásokat és építhetünk ki olyan kapcsolatokat, melyekben a gyerekek tudják, hogy joguk van a védelemhez, tudják, hová fordulhatnak otthon nem megoldható gondjaikkal, és hogyan teremthetünk olyan bizalommal teli légkört, ahol képesek elmondani problémáikat, mert lehetőségük van annak bizonyos szintű befolyásolására, ami történni fog.

77

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5

Család, Gyermek, Ifjúság folyóirat

Letölthető cikkek

78

Család, Gyermek, Ifjúság 2001/5