Család, Gyermek, Ifjúság 2009/1

borito2009_01.qxd

4/16/09

12:13 AM

XVII. évfolyam 2009/1 Ára: 500 Ft

Page 3

(Cyan plate) (Yellow (Black plate) plate)

C S ALÁ D G YER M EK I F JÚ S Á G

GYERMEKVÉDELEM ÉS TÁRSADALMI FESZÜLTSÉGEK

EMBERI JOGOK

ÖSSZEFOGÁS

A SPECIÁLIS

AZ ERÔSZAKMENTES

GYERMEKOTTHONOKBAN

VILÁGÉRT

AZ ALTERNATÍV NAPKÖZBENI ELLÁTÁS 15 ÉVE

borito2009_01.qxd

4/16/09

12:13 AM

Page 4

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG ß Fôszerkesztô

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

LAPSZERKESZTÔK D rosztm érné K ánnai M agdolna

gyógypedagógus

M olnár László

ß Olvasószerkesztô W indt Szandra

D r. K atonáné dr. P eh r Erika

ß Felelôs szerkesztô

SZERKESZTÔ BIZOTTSÁG

G yô rfi Éva

ß Fotó

D r. Sáska G éza

pedagógus Szirm ai G ábor

gyógypedagógus

Aczél Anna

M olnár Zoltán

szociológus Salné Lengyel M ária

G áspár K ároly

Herczog M ária

P ik K atalin

pszichológus

ß Lapterv

B ognár M ária

zaft stú dió

SZÁMUNK SZERZÔI

pedagógus

ß Tördelés

G áspár Sarolta

Szücs B t.

D ó zsa K ata

pszichológus

ß N yomás

újságíró

G ayer G yu láné

InnovaP rint

K ovács O rsolya Á gota

szociológus

ß SZERKESZTÔSÉG 1064 Budapest, Podmaniczky u. 75. 1. em. tel: 06 1 225-3526. fax: 06 1 225-3525 e-mail: csagyi@ mail.datanet.hu w eboldal: w w w .szochalo.hu, w w w .csagyi.hu

ß ALAPÍTÓK Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár gyermek- és ifjúságvédelmi felügyeleti és továbbképzési önálló osztálya és a Fôvárosi – nkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi Ü gyosztálya

ß KIADÁS ÉS TERJESZTÉS

jogász

G edeon Andor

gyógypedagógus

Laczkovics M ária

D r. G eréb Á gnes

ügyész

szülész-nôgyógyász

Szabó M áté

Ih ász M árta

jogász, az Á llampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa

szociálpolitikus D r. K ovács Á gnes

gyermekorvos D r. M átay K atalin

gyermekorvos N em ényi Eszter

Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület ISSN 1216-8416

Szabó -Tasi K atalin

jogász Tó biás László

szociálpolitikus

egyetemi oktató

P iegelné dr. C sényi M agdolna

Varga-Hegyi Eszter

jogász

szociális munkás

MEGRENDELÉS A magyar család-, gyermek- és ifjúságvédelem jelenleg egyetlen szakmai folyóirata kéthavonta jelenik meg.

Szerkesztôkként fontosnak tartjuk, hogy az érezhetô szakmai és egzisztenciális bizonytalanságban megkíséreljük egy-egy jelenség objektív és többoldalú megközelítését, a vélemények ütköztetését, a korrekt tájékoztatást. Nem kötelezzük el magunkat egyetlen gyermekvédelmi irányzat mellett sem. Az optimális megoldásokat, a legeredményesebb formákat, a segítés legcélszerûbb módozatait keressük.

Szeretnénk részt vállalni a bizonytalanságok megszüntetésében, a család- és gyermekvédelem döntéshozóinak befolyásolásában. Lapunk nyitott: minden hasznos, gondolatébresztô javaslatot, kezdeményezést szívesen veszünk és érdeklôdéssel várunk. Ön is érdekelt - legyen olvasónk,

szerzônk, támogatónk! A Megrendelôlap letölthetô a www.csagyi.hu oldalról vagy elküldhetô e-mailben. ß

A megrendelôlapot kérjük a következô címre elküldeni: C salád, G yerm ek, Ifjú ság Egyesület, 1 3 8 0 B u dapest, P f.: 1 0 6 1

A megrendelés alapján számlát állítunk ki, az elôfizetést kizárólag átutalással, az alábbi számlaszámra lehet teljesíteni: C IB 1 0 7 0 0 7 3 2 -4 3 4 6 7 9 0 9 -5 1 1 0 0 0 0 5 (K érjük a közlem ényben jogcím ként tüntesse fel a m egrendelô n is szereplô nevet és a „ lapelô fizetés” szó t, h ogy a befizetése azonosíth ató legyen!)

A lap ára 500.-Ft, az éves elôfizetési díj 3000.-Ft, diákkedvezménnyel 2000.-Ft.

M EGRENDEL Ô Alulírott, elôfizetek a Család Gyermek Ifjúság ................ évi számaira. Kérem, küldjenek számlát!

M EG R EN D ELÔ SZEM ÉLY N EVE:..................................................................................................

IN TÉZM ÉN Y:....................................................................................................................

(a számlán szereplô név és cím) P O STÁ ZÁ SI C ÍM :...............................................................................................................

B efizetés jellege:

átutalási számla alapján

D átu m , aláírás, bélyegzô :..................................................................................................

A megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztôség véleményét tükrözik. Az újságban megjelenô képek illusztrációk.

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:36 AM

Page 3

(Cyan (Blackplate) plate)

Tartalom ■ BEVEZE T Ô ß

Herczog M ária: G yerekvédelem és társadalm i feszültségek

4

■ FÓKUSZ BAN ß

P szich iátriai Érdekvédelm i Fó ru m : Em beri jogok a speciális gyerm ekotth onokban 2 0 0 7

7

■ M ÉRL EG ß

Tó biás László : Az alternatív napközbeni ellátás 1 5 éve

18

■ NÉZÔPO NT ß

Laczkovics M ária: Szülô d h elyett…

27

■ BESZÉLGE T É S ß

D ó zsa K ata: B eh u nyja kék szem ét…

Eu ró pa és a rom a-kérdés

30

■ BEM UT AT JUK ß

Herczog M ária: Hu ll, Egyesült K irályság: Egy resztoratív város felé?

33

■ BESZÁM OLÓ ß

Varga-Hegyi Eszter-Tó biás László : Ú j trendek a ném et gyerm ekjó létben

36

■ OM BUD S MANI OLDALAK ß

Szabó M áté: JELEN TÉS az O B H 5 8 8 5 /2 0 0 8 . szám ú ügyben

39

ß

K ovács O rsolya Á gota-Szabó -Tasi K atalin: Ö sszefogás az erô szakm entes világért

46

■ M OZAI K ß

Felnô tté válás és szem élyiségfejlesztés a gyerm ekvédelem ben

2009/1. SZÁM

49

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

3

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:36 AM

Page 4

(Cyan plate) (Black plate)

BEVEZETÔ

Gyerekvédelem és társadalmi feszültségek A lassan elviselhetetlenségig fokozódó feszültséget a gazdasági válság csak felerôsíti, alapvetôen nem ez okozza. Sokkal inkább az, hogy az elmúlt 20 évben kevés szó esett arról, hogy a társadalmi-politikai változások nem csak a nyitottságot, a szabad utazást, és az áruk beláthatatlan özönét, a szabad életpálya és az életmód választások legalább elvi lehetôségét teremtették meg, hanem azt is, hogy tudatosítanunk kell magunkban azokat az értékeket, amelyekre felfûzzük az életünket. Megszûnt az alapvetôen kétpólusú világ, amiben valaki vagy elfogadta a fennálló rendszert, vagy elutasította, de nem kellett ennél pontosabban definiálnia önmagát. A magyar rendszerváltás mindeddig megkímélt sokakat attól, hogy végiggondolják, miképpen látják magukat és másokat a szûkebb-tágabb közösségben, miben hisznek inkább, az öngondoskodásban, a védô-óvó államban, és melyik mivel jár. A többségnek nem volt módja megtanulni azt a felelôsségvállalást, tudatosságot, amivel autonóm emberként képes lehet és akarhat önálló döntéseket hozni, és vállalni a döntéseinek a következményeit. Miközben az elmúlt években számtalan javaslatot és változtatási tervet sikerült így-úgy megakadályozni, és noha ezt részben a javaslatok kidolgozatlansága, az egyeztetések elmaradása, a szerencsétlen kommunikáció okozta, még mindig az a reflex mûködik, hogy az önkormányzat, állam oldja meg a felmerülô problémákat, de ehhez ne kérjen pénzt, és különösen ne szóljon bele abba, hogy ki mit tesz, hogyan él. Érdekes ellentmondás ugyanakkor, hogy miközben az emberek jelentôs része arra szavaz, hogy ne legyen vizitdíj, ne kelljen saját egészségéért semmit se tenni, ne rövidítsék meg a gyest, sôt emeljék a javadalmazást a családi pótlékkal együtt, szabadon választhasson iskolát, ami legyen ingyenes az egyetem végéig, legyen elérhetô a napközi és a nyári tábor, az olcsó lakás, szociális otthon. A leszázalékolás menjen simán, legalább 67% -ra, és ne kelljen újra, és újra menni, meg rehabilitációra járni. Továbbá az ô környékén ne épüljön semmi, ami esetleg szennyezô, de oldják meg „valahogy” a szemét, a veszélyes hulladék elhelyezését, adóztassák meg a parlamenti képviselôk költségtérítését, de rajta ne kérjék számon a stikliket (ezeket éppen a nagy lenyúlások teszik indokolttá), mindezt csak és kizárólag magukra vonatkoztatják. A sor, tetszés szerint folytatható, de van egy sajnálatos ellentmondás. Ha ugyanis arról esik szó, hogy mások, különösen, ha a cigányok is élnek, vagy élni kívánnak mindazzal, amit a többségi társadalom természetesnek és alanyi jogon járónak tekint, akkor ôk élôsködnek, megélhetésért szülnek, kihasználják a segélyezési rendszert, kijátsszák a szabályokat. Ennek indoklása úgy hangzik, hogy emellett nem tesznek semmit

4

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

saját felemelkedésükért, beilleszkedésükért a többségi társadalomba, szabályokat sértenek, agresszívek, bûnöznek. Érdemes végiggondolnunk szakemberként – pedagógusként, szociális munkásként, segítôként –, hogy miként vélekedünk a fenti kérdésekrôl, mert még újabbak is sorakoznak. A közoktatásnak, szociális ellátásnak, gyermekvédelemnek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy azoknak a többsége, akik szegénységük, nehéz körülményeik, izolációjuk, családi körülményeik miatt különösen kiszolgáltatottak és védelemre szorulnak, mire számíthatnak tôlünk, milyen vélekedések vannak az ô szükségleteik, igényeik kielégítésérôl. Másrészt, hogy milyen szolgáltatásokat, ellátást képes nyújtani a szociális védelem, egészségügy, közoktatás, gyermekvédelem. Mi határozza meg a hozzáállást, szolgáltatási színvonalat, és mit tudunk az eredményességrôl, hatékonyságról, és ez hogyan függ össze a válsággal.

Az elmúlt húsz év gyerekvédelmi és társadalomtörténetérôl sokféle elemzés olvasható, és az is közhelyesnek tûnô szomorú igazság, hogy a gyerekek sokféle módon vesztesei a rendszerváltozásnak – sok elôny mellett persze –, de a cigánygyerekek biztosan csak veszítettek. Egy érdekes összefoglalás készült az egyik hírportálon1 arról, hogy mennyi pénzt és mire költöttek a roma népesség, és ezen keresztül részben a szegények, leszakadók érdekében, és milyen eredménnyel. Ebbôl idézem az adatokat.

Azok a romák és más szegény, kirekesztettségben élô gyerekek, akik a rendszerváltás idején születtek, voltak kisgyerekek, ma már egyetemre járhatnának, vagy éppen adófizetô munkavállalók lehetnének. Több tucat különbözô programon számos hivatal és tucatnyi miniszter dolgozott az elmúlt két évtizedben, miközben több mint 150 milliárd forintot elköltöttek, érzékelhetô eredmény nélkül. És az sem biztos, hogy ezt a pénzt a megjelölt célra költötték el, és mint ezt több elemzés bizonyítja, a pénzek nagy része el sem érte a kijelölt programokat, és a célzott népességcsoportokat. A különféle szociológiai kutatások, és az Állami Számvevôszék (ÁSZ) 2008 májusi tanulmánya szerint két évtized alatt sem javult érdemben a romák helyzete.

Egy százaléknál is kevesebb roma tanul ma a hazai egyetemeken és fôiskolákon a legfrissebb adatok szerint. A legfeljebb érettségizett cigányok aránya is mindössze csak 3,2 százalék a népcsoporton belül, szakmunkás-bizonyítványig 16,6 százalékuk jut el. A roma népesség 80,2 százaléka legfeljebb 8 általánossal, vagy azzal sem rendelkezik. A foglalkoztatási adataik ennek megfelelôek: miközben 1987-

1 „N em tûnik alkalmasnak a cigányság integrálására” – kormányzati romaprogramok, 2009. február 22. w w w .origo.hu

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:36 AM

Page 5

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:36 AM

Page 6

(Cyan plate) (Black plate)

BEVEZETÔ

ben még 62 százalékuknak volt állandó munkája, addig 1994-ben már csak 22,6 százaléknak, és ez még tovább csökkent 2003-ra, amikor a munkaképes korú cigányoknak már csak 21 százaléka rendelkezett munkahellyel.

A rosszul iskolázott és zömében munkanélküli cigányok rövid életet élnek, a 60 évnél idôsebbek aránya csupán 3,9 százalék. Eközben a 19 évnél fiatalabb romák aránya saját népességükön belül 47,2 százalék. Mivel adatvédelmi okokból 1993-tól a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nem tarthatja nyilván a romákra vonatkozó adatokat, ezért a fenti számok kutatási adatok.2 „Aki nem szerepel a történelemben, ami összetartja a nemzetet, az akkor is kiszorítottnak érezheti magát, ha anyagilag már nincs elnyomva. A többség, a népesség 6 százalékát ebbôl a szempontból úgy kezeli, mintha nem is létezne; márpedig önbecsülés és közösséghez tartozás tudata nélkül nincs középosztály” – mondta Szalai Júlia a fönt idézett cikkben, majd Daróczi Ágnes így folytatja: „Az iskola nem nyújt vállalható énképet a hazai kisebbségeknek. Nem tanítják meg, mi volt a romák több évszázados túlélésének titka: hogy sok nyelvet tudtak, mesterségekhez értettek, emberismeretük, kereskedelmi érzékük volt, és békeszeretôek voltak. Pedig ha arra tanítanánk a gyereket, hogy ezektôl lesz jó cigány, a legtöbbet tettük a jövôért.”

Az iskolai szegregáció önmagában is rettenetes társadalmi következményekkel jár, amellett, hogy a roma gyerekek többsége nem szerez piacképes szakmát. A nyolcadikos roma tanulók osztályzatai átlagosan fél jeggyel gyengébbek társaikénál (és akkor még nem beszéltünk az eltérô iskolai színvonalról és az értékelés hitelességérôl), és így is 58 százalékuk az érettségit nem adó szakiskolákban tanul tovább (a nem romáknak csak 23 százaléka), ami közismerten inkább parkoló pálya, semmint a munkaerôpiac elôszobája. Nyolc százalékuk pedig sehol nem folytatja tanulmányait az általános iskola után. Aki nem jut el az érettségiig, eleve kizárja magát a felsôfokú képzésbôl, és elhelyezkedése is kétséges. Jól felkészült szakmunkásokra nagyon nagy szükség van, de a hazai szakképzés súlyos gondja, hogy nem piacképes szakmákra tanít, a végzettek nem tudnak belépni a legális munkaerôpiacra, nem képesek tudásukat frissíteni, nem elég rugalmasak, hiszen éppen azok a készségeik hiányoznak, amelyekre szükség lenne. Ez nem csak a roma fiatalokra igaz, de rájuk fokozottan, derül ki Kertesi Gábor és Kézdi Gábor tanulmányából.3

2 Kemény István–Jánky Béla–Lengyel Gabriella: Férfiak és nôk, Magvetô, 2004 3 A roma és nem roma fiatalok középiskolai továbbtanulása, Társadalmi Riport, TÁRKI, Budapest, 2008.

6

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

Nappali tagozatokon 1200 roma ösztöndíjasa van a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak, de összesen legalább háromszor ennyien tanulnak fôiskolákon, egyetemeken. A roma fiatalok elsôsorban pedagógusnak, szociális munkásnak tanulnak, de akadnak köztük közgazdász-, illetve jogászhallgatók is. Sajnos a végzettek sokszor nehezen vállalják fel saját közösségüket, maguk is küzdenek a beilleszkedéssel, nemegyszer diplomásként is elôítéletekbe ütközik, nehezen kapnak munkát, és nem kevesen szeretnének teljesen asszimilálódni, kiszakadni korábbi közösségükbôl.

Az Állami Számvevôszék idézett jelentése a cigányságnak juttatott támogatásokról kiemeli, hogy nem sikerült érzékelhetô javulást elérni a helyzetükben, mert a programok többsége nem veszi figyelembe „a romák hátrányos helyzetének többdimenziós jellegét”, a számonkérés, ellenôrzés lehetetlen, részben a származásra vonatkozó adatok gyûjtésének tilalma, részben a kialakulatlan gyakorlat és ellenállás miatt.

A romák integrációja könnyen beláthatóan a többség érdeke is. A kisebbségek hiánya az iskolai tananyagból, és a kirekesztô, nyíltan, vagy burkoltan elutasító magatartás nem ritkán a segítô szakemberek részérôl, a többség számára is a toleranciára nevelés hiányát, és egy lehetséges magatartási forma demonstrálását eredményezi. Az is mindannyiunk érdeke, hogy 10–20 év múlva a felnövekedô roma gyerekek ne segélyezendô, inaktív tömegként legyenek jelen, hanem öntudatos és jól képzett felnôttekként sikeresen vegyenek részt a munkaerôpiacon, a közéletben, és neveljék saját gyerekeiket. Egy megerôsödô roma középosztály mintaként, példaképként szolgálna a leszakadt rétegek számára, egyúttal a többségi társadalom véleményét is formálná.

Ehhez pedig a többségi társadalomnak is egészségesebb szellemi és társadalmi állapotba kellene kerülnie, különben nincs mihez igazodni, nincs hova betagozódni.

Ha a fentieket gyermekvédelmi szempontból is vizsgáljuk, nem sok büszkeségre lehet okunk. Mind az alap-, mind pedig a szakellátásban tetten érhetôk azok a jelenségek, amelyek az oktatást jellemzik. A cigány gyerekek és családok segítése ellentmondásosan és elégtelenül történik.

Ha a szakellátásban élô gyerekek iskolai, beilleszkedési eredményeit tekintjük, akkor jól látható, hogy itt is alacsony a sikeresség, amit nem volna helyes a gyerekek adottságaira, motiválatlanságára, netán öröklött tulajdonságaira fogni. Nem csak azért, mert ez elfogadhatatlan és jó indulattal tévesnek tekinthetô érvelés, hanem azért is, mert ezzel meg lehet kérdôjelezni a gyermekvédelmi ellátás értelmét és a szakértelmet, munkavégzést is. Arra van szükség, hogy a tények és elemzések alapján olyan gyermekvédelmi stratégia készüljön, aminek alapján bizonyíthatóan javulnak a gyerekek esélyei, lehetôségei. Ebben a gazdasági krízis sokféle akadályt, de egyben lehetôséget is jelent, csak élni kell vele.

H . M.

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:36 AM

Page 7

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum: Emberi jogok a speciális gyermekotthonokban 20071 „Hej, tulipán, tulipán Az életem nem vidám …des íze keserû Ritka vendég a derû

Tiszta szívem szomorú Mért kell ez a háború Mért nem élünk csendesen Békében, szégyentelen

Itt van az én otthonom Becsülettel dolgozom Amit tudok, megteszem Mégsem jó az életem

Azt mondta az én anyám Ez a hely az én hazám Ide jöttem világra Remélem, nem hiába

Csalhatatlan nem vagyok Mondom, amit mondhatok N em vagyok se rossz, se jó Országos városlakó

Hej, tulipán, tulipán Ez a hely az én hazám Ide jöttem világra Remélem, nem hiába” B RÓ DY J ÁNOS

■ ÁLTALÁNOS BEVEZETÔ A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) 2005–2007 között emberi jogi monitorozást végzett annak feltárására, hogy az emberi jogok – különös tekintettel a gyermekjogokra – hogyan érvényesülnek a magyarországi speciális gyermekotthonokban. Van, ahol tanulási- és figyelemzavaros gyerekekkel foglalkoznak. Jellemzô még az étkezési zavaros gyerekek (fôként lányok), érzelmi válsághelyzetben lévô kamaszok, komolyabb magatartászavart mutató serdülôk intézményi kezelése. Viszonylag ritka, de elôfordul a korai életkorban kezdôdô pszichózis, ahogy sajnos az öngyilkossági kísérletek száma is magas.

Minden 4.-5. gyerek, kamasz küzd segítséget igénylô érzelmi, magatartási, tanulási és egyéb pszichés problémával.

■ MÓDSZERTAN A tényfeltáró munkát a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) munkatársai végezték 2005 és 2007 között. 30 intézményt kerestünk fel, egyetlenegy otthon nem kívánt a PÉF kutatásában részt venni. A projekt céljáról elôzetesen szóban tájékoztatást kaptak a meglátogatott intézmények vezetôi, és egyeztetett idôpontban került sor az otthon felkeresésére. A legtöbb intézményben a személyzet körbevezette a felmérôket, és ezt követôen került sor egy félig strukturált interjú elkészítésére, amelyet monitorlapon rögzítettünk.

A válaszok értékelésénél a következôket szükséges figyelembe venni: a szedresi intézmény az országban egyedülállóként megtagadta a monitorozást.2 Egy-két esetben egyes monitorlapfajtákon szereplô interjúkat nem személyesen, hanem az intézmény segítségével vettünk fel.

1 Szerkesztett, rövidített változat, az eredeti tanulmány a http://w w w .pef.hu/dokument/Emberi% 20Jogok% 20a% 20specialis% 20gyermekotthonokban% 20magyar.pdf w ebhelyen érhetô el. Az összeállítást Kánnai Magdolna készítette.

2 Kérdés marad, hogy a felügyeleti szerv, gyám, meg a szülôk érintett csoportja nyugodte a gyerekek helyzetét illetôen (a szerk.).

Még a megküldött monitorlapok ellenére is maradtak megválaszolatlan kérdések. A speciális gyermekotthonok/részlegek mindegyikét minimum két alkalommal kerestük fel. Az elsô látogatás során az intézményvezetôvel vagy a speciális részleg vezetôjével, illetve helyetteseikkel, a második alkalommal a személyzet egy vagy több tagjával készítettünk interjút. Nyolc helyszínen egy harmadik alkalommal a gyermekekkel is beszélgettünk, szintén egy félig strukturált interjú keretében. A gyerekekkel készítendô interjúhoz elôzetesen kértük az intézményvezetô/gyám beleegyezését. A kiskorú interjúalanyok figyelmét felhívtuk arra, hogy joguk van akár az egész interjút, akár bizonyos kérdések megválaszolását elutasítani. A gyerekekkel készült interjúkon a személyzet nem mindenhol volt jelen. A gyerekeket tájékoztattuk a bizalmas adatkezelésrôl. A speciális csoportok többszöri felkeresése egyúttal lehetôvé tette a megfigyelések pontosítását, valamint a véletlenszerû események, egyedi esetek és a szisztematikus problémák elkülönítését. A monitorozást végzô team multidiszciplináris volt. Tagjai között pszichiátriaviselt aktivisták, szociális munkások, pedagógusok, betegjogi képviselôk, jogvédôk voltak. A munkatársak többsége már részt vett a PÉF korábbi kutatásainak keretében emberi jogi monitorozásban.

A megfigyelési szempontok összeállításánál alapvetôen a környezeti, tárgyi és személyi feltételek számbavételekor a 15/1998. (IV. 30.) a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirôl szóló NM rendeletre támaszkodtunk, a gyermekjogok megvalósulásának vizsgálatakor pedig a gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. számú törvény rendelkezéseit vettük alapul. Mivel a PÉF célja vizsgálatával a rendszerszintû problémák azonosítása, azok kiküszöbölésére szolgáló javaslatok kidolgozása volt, ezért tanulmányunkban sem az interjúalanyokat, sem az intézményeket nem nevesítjük, nem tesszük beazonosíthatóvá.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

7

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:36 AM

Page 8

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

■ HAZAI ÁLLAPOTOK Hazánkban e pillanatban még 7 fekvôbeteg gyermekpszichiátriai osztály mûködik. Ezek közül 3 Budapesten. Mire e tanulmány nyomtatásban megjelenik, ezek közül legalább egyet már bezárnak, azt, amelyik az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet területén mûködik, meglehetôs szakmai tapasztalatokkal. A megmaradt két pesti intézmény közül az egyik alapítványi támogatású. Hazánkban a jelen tanulmány alapján vizsgált speciális gyermekotthonok száma 31. Ez a szám nem állandó, mert például Berettyóújfaluban van ilyen intézmény, de csak a késôbbiekben fog speciális ellátást igénylô gyermekeket fogadni. A vizsgált intézmények túlnyomó többsége készségesen mûködött együtt velünk a háromkörös monitorozásban. Voltak szokásos „magyaros” jelenségek, amikor egy-egy helyi hivatalnok akadályozta munkánkat, mégis elmondható, hogy az adatok alkalmasak arra, hogy ezekbôl általános következtetéseket lehessen levonni.

Kriminológiai, szociológiai, pszichológiai, pszichiátriai, pedagógiai és másfajta szakértelmet kívánna annak mélyebb feltárása, hogy a gyermek- és fiatalkorúak pszichiátriai „karrierje” mennyiben lenne elkerülhetô, és milyen tényezôk vezetnek addig, amíg egy gyermek speciális gyermekotthonba kerül. Az sem közömbös, hogy ez a pszichiátriai kórtörténet kezelhetô, szinten tartható, esetleg egy felnôttkori és/vagy örökös pszichiátriai betegséget – stigmát – üt-e rájuk. Az azonban legalábbis elgondolkodtató, hogy a szegénységnek vélhetôen legalább akkora szerepe van ebben, mint pl. a családi háttérnek, vagy éppen e hiányának.

■ AZ OKTATÁSI RENDSZER A gyermek- és serdülôkorban kialakuló pszichés probléma megjelenik az oktatási rendszerben. Becslések szerint az iskolás gyerekek 20-25% -a „nehezen kezelhetônek” számít. Ô k azok, akik képtelenek együtt haladni az osztállyal, egy részük kiesik az állami oktatásból. Az iskolai kudarcok igen fiatal korban elindíthatják a gyermeket a társadalom perifériája felé. Az iskola fontos funkciója az ún. „rejtett tanterv” megvalósítása és a szocializáció. Ezek megvalósítása nehézségekbe ütközik problémás fiatalok esetén. „Ráadásul napjaink iskolája csak igen korlátozott mértékben képes a „problémás gyermekek” viselkedési és tanulásbeli zavarainak enyhítésére, sôt inkább felerôsíti azokat.” [Szilágyi, 2004] A problémás gyermekeket és fiatalokat felvállaló iskolákat befogadó iskolának nevezik. Általában a non-profit szféra üzemeltetésében mûködnek. Ezek az iskolák szakmához, érettségihez juttatják a hozzájuk járó diákokat, ezzel esélyt adnak számukra a munka világába történô bekerüléshez és a társadalmi reintegrációhoz. Ugyanakkor a valamilyen szempontból problémás gyerekek begyûjtése azzal a hátránnyal jár, hogy nem valósul meg az integrált oktatás és nevelés.

Az oktatási rendszer szolgáltatásai tekintetében két intézménytípust különböztethetünk meg, a Nevelési Tanácsadó szakellátás, az iskolapszichológusi hálózat pedig az alapellátás része az oktatásügyön belül. A két intézmény együttmûködése nem csupán a gyerekek ellátásában mutatkozik meg, hanem a team munka, tapasztalatcsere, közös továbbképzés terén is.

8

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

A munkamegosztásra jellemzô, hogy míg a terápiás munka a Nevelési Tanácsadóban zajlik, a prevenció terepe az iskola.

Mindkét intézménytípus komplex módon az egészséges személyiségfejlôdést kívánja elôsegíteni.

Az oktatási rendszer szolgáltatásainak elemzésekor kitûnik, hogy a rendszer meglévô intézményei nem preferálják a kamasz- és fiatalkori pszichés problémák által okozott nehézségek megoldását. Intézményrendszerükön kívül helyezik a problémás fiatalt, aki így gyakorlatilag kiesik a közoktatásból. Az ún. befogadó iskolák vállalják fel ôket, arányaiban azonban kevesek jutnak el ebbe a speciális szolgáltatási formába, mert nincs államilag kiépítve. A civilszervezetek hívják életre ezeket az iskolákat, általában a problémás fiatalok egy csoportjára specializálódva, pl. szenvedélybetegek. Általános tapasztalat, hogy ezek az iskolák is limitálják, hogy hány pszichés problémával élô diák járhat egy osztályba, így gyakran évet kell kihagyni, hogy bekerülhessen a fiatal.

■ AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS ■ Járó beteg-ellátás A pszichiátriai gondozó mint ellátási forma területi egységenként mûködik, lefedi az egész országot. A gondozottak megoszlása alapján láthatjuk, hogy a nôk aránya közel kétharmados az összes ellátotton belül (65,33% 2003-ban). A fiatalok aránya valamivel több, mint 2% . A fiatalok aránya a pszichiátriai betegek között valójában ennél magasabb, ôk a gyermek- és serdülôrendeléseken, valamint az oktatási rendszerhez tartozó Nevelési Tanácsadókban jelennek meg. Az utóbbi idôben ugrásszerûen megnôtt a számuk, szakemberek a század egyik legnagyobb egészségügyi problémájának az ô ellátásukat tartják.

Az országban 36 gyermek és ifjúsági pszichiátriai gondozó mûködik, eloszlásuk területi egyenlôtlenségeket mutat. A két típusú gondozóban közel 22 ezer 19 év alatti gondozottat tartanak nyilván. Az ô problémáik zömmel megjelennek az elôzôekben tárgyalt oktatási rendszer szolgáltatásaiban.

Fekvô beteg-ellátás A gondozóintézeti adatokon túl érdemes a fekvôbeteg-ellátás statisztikáit is megvizsgálni. Az összes mûködô kórházi ágy kb. 12% -a az elmegyógyászathoz tartozik. Ennél nagyobb arány egyedül a belgyógyászat és társszakmáinak kategóriájához tartozik. Az ágykihasználtság átlagon felüli, csak a tartós ápolás és a rehabilitáció elôzi meg. Az átlagos ápolás idôtartalma több mint két és félszerese a fekvôbeteg-szakellátás átlagának. Ezzel harmadik a sorban a tartós ápolás és az utókezelô után. A fekvôbeteg-ellátásnál fiatal használók esetén az ápolási idôtartam emelendô ki. Láthatjuk, hogy az aktív osztályokon átlagosan két hét, a krónikus osztályokon pedig másfél hónap az átlagos ápolási idô. Már a két hét is elég lehet, hogy tanulmányaiból, a munkavégzésbôl kizökkenjen a fiatal, a krónikus kezelés esetén pedig biztosak lehetünk benne, hogy támogatás kell a zökkenômentes visszatéréshez. A helyzetet tovább nehezíti, hogy jellemzô a „forgóajtó modell” a pszichiátriai ellátásra, azaz a kórházba többször visszakerül a beteg.

■

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:36 AM

Page 9

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

■ A SPECIÁLIS SZÜKSÉGLETÛ GYERMEKEK GYERMEKVÉDELMI

ELLÁTÁSÁNAK ANOMÁLIÁI MAGYARORSZÁGON

■ K it tekintünk speciális szükségletû gyerme knek?

A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény csupán az 53. §-ában határozza meg, kik a speciális szükségletû gyermekek. Ez azért jelent problémát, mert közismert, hogy az 53. §, a törvény VII. fejezetén belül, a gyermekvédelmi szakellátásoknál található.

53. § (1) Otthont nyújtó ellátás keretében biztosítani kell az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek számára b) speciális ellátást kell biztosítani ba)a súlyos személyiségfejlôdési zavarokkal küzdô, illetve súlyos pszichotikus vagy neurotikus tüneteket mutató (a továbbiakban együtt: súlyos pszichés tüneteket mutató) gyermek, bb) a súlyos beilleszkedési zavarokat vagy súlyos antiszociális magatartást tanúsító gyermekkorú elkövetô (a továbbiakban: súlyos disszociális tüneteket mutató) [a ba) és a bb) pont a továbbiakban együtt: súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató gyermek], bc)az alkohol, drog és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdô (a továbbiakban: pszichoaktív szerekkel küzdô) gyermek számára.

A törvény tehát ipso iure csak a gyermekvédelmi szakellátások területén ismeri el a speciális szükséglet létét, és csak ekkor rendel a gyermek számára többletjogokat.

Ez a gyermekjóléti alapellátások körében nagy problémát okoz, különösen azért, mert a társszakmák „hálózata” sincs kiépülve.

K i állapítja m eg a speciális szükségletet?

A speciális szükséglet megállapítására sajnos nem független szervezetet hozott létre 2002-ben a jogalkotó, hanem a megyei gyermekvédelmi szakértôi bizottságokat a területi gyermekvédelmi szakszolgálatokhoz rendelte [Gyvt. 66. § (3) f) pont].

■

Mára világosan látszik, hogy az egész szociális és gyermekvédelmi ellátó- és szolgáltató rendszerre egységes és a foglalkoztatás-rehabilitációba integrált szakértôi bizottság létrehozása lenne indokolt. Ennek szervezeti kereteit a megújuló OOSZI adhatná.

Mindez akkor érné el teljes mértékben a gyermek jogainak megfelelô és szükségleteire nyújtott megfelelô beavatkozásokat (oktatás, rehabilitáció, (re)szocializáció stb.), ha az egységes szakértôi szolgáltatáshoz utalvány-rendszer is hozzákapcsolódna.

A jelenlegi – megyei, a TeGYeSZ-en belül mûködô – gyermekvédelmi szakértôi bizottságok gyakorta kerülhetnek érdekek ütközésének kereszttüzébe. Ha megállapítják a szakellátásba kerülô, vagy már ott élô gyermek speciális szükségletét, akkor a gyermeknek olyan jogot adnak, amit sok esetben nem képes biztosítani a fenntartó (az esetek többségében a megyei önkormányzat) a kapacitáshiány miatt. Ha tehát megállapítják a speciális szükséglet tényét, és a megye nem tudja megfelelô (speciális) férôhelyen gondozni a gyermeket, akkor a megye jogsértô magatartása rögtön megállapítható. Emiatt is fordulhat az

elô, hogy a gyermekekkel közvetlenül dolgozó szakemberek által meghatározott speciális szükséglet, és a megyei gyermekvédelmi szakértôi bizottságok által megállapított speciális szükséglet eltérô.

M ire jogosítja fel a gyerm eket az a tény, h ogy speciális szükségletû vé m inô sítették?

A Gyermekvédelmi törvény értelmében 9. § (1) Az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek joga különösen, hogy életkorához, egészségi állapotához, fejlettségéhez, valamint egyéb szükségleteihez igazodóan [….]

(3) A speciális gyermekotthonban vagy gyermekotthon speciális csoportjában elhelyezett gyermeket – helyzetére való tekintettel – fokozott védelemben kell részesíteni.

(4) A speciális gyermekotthonban elhelyezett gyermek a) egészségügyi ellátására, személyisége korrekciójához szükséges terápiára az állapotának megfelelô és a többi gyermek biztonságát védô módon, továbbá b)gondozása és nevelése során jogait, személyes szabadságát korlátozó intézkedés alkalmazására csak feltétlenül indokolt esetben önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerülhet sor.

Ahogy látható, a Gyvt. 9. § (3) bekezdésében két intézmény található: a speciális gyermekotthon és a gyermekotthon speciális csoportja.

Ugyanezen § (4) bekezdésében már csak a speciális gyermekotthon szerepel. Tehát ha szigorúan vesszük a rendelkezéseket, akkor arra a speciális szükségletû gyermekre, akit gyermekotthon speciális csoportjában helyeznek el, nem érvényesek a 9. § (4) bekezdésében foglaltak.

Ugyanakkor a jogalkotó sehol sem tesz különbséget (értve itt a fokozatossági, szakmai differenciálási szempontokat stb.) a speciális gyermekotthon és a gyermekotthon speciális csoportja között. Pedig szolgáltatásszervezés (szakemberek „összegyûjtése”) egy nagy intézményhez könnyebb, mint több apróhoz, különösen a hiányszakmákban (pl. gyermekpszichiáter).

Magyarán ezzel a fogalmazással sérül az egyenlô esélyû hozzáférés elve. Ez akkor válik érdekessé, amikor egy megye csak gyermekotthon speciális csoportjait tudja mûködtetni/fenntartani.

■

M i a különbség a speciális gyerm ekotth on és a gyerm ekotth on speciális csoportja között?

A jogalkotó egyszer különbséget tesz e két forma között, mintha két egymástól különbözô ellátási formáról lenne szó, máskor viszont mintegy egymás alternatívájaként jelennek meg. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a fenntartó dönt, milyen formában kíván gondoskodni a speciális szükségletû gyermekekrôl.

A többi különbözôséget fentebb már említettük.

A lakásotthon a gyermekotthon egyik típusa. Ebbôl következik, hogy több helyen az országban nem 40 férôhelyes speciális gyermekotthonokat létesítettek, hanem kis létszámú speciális lakásotthonokat.

A speciális lakásotthoni elhelyezéssel kapcsolatban az a probléma merül fel – s ezt a PÉF adatgyûjtése is igazolja –, hogy kevés a gyermekek rendelkezésére álló szakember, így végsô so-

■

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

9

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:36 AM

Page 10

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

ron csorbul a speciális szükségletû gyermek Gyvt. 9. §-ában megfogalmazott joga. A jogsértés ebben az esetben a szükségletnek nem megfelelô gondozás, nevelés (ami nem az ott dolgozó szakemberek hibája!), ami hosszú távon további problémákat eredményezhet.

Ha ugyanis prevenciós beavatkozásnak tekintjük a speciális ellátást, akkor annak kevéssé hatékony volta, illetve teljes mértékben való alkalmatlansága a gyermek egész életére kiható szociális alkalmazkodóképességbeli problémához vezethet. Ilyen alkalmazkodóképességbeli probléma a gyermek aluliskolázottságából eredôen munkaerôpiacra történô nehézkes beilleszkedése, illetve be nem illeszkedése.

A speciális szükségletû gyerm ekek „ integrált” elh elyezése A 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 126. § (3) bekezdése érdekes fordulatot rejt.

126. § (3) A speciális gyermekotthon vagy a gyermekotthon speciális csoportja feladatkörébe tartozik a gyermekrôl való gondoskodás, szocializáció, reszocializáció, habilitáció és rehabilitáció is, ha a speciális gondozás más gondozási helyen nem biztosítható, illetve ha a gyermeknek a speciális gondozást nem igénylô gondozott gyermekektôl való külön elhelyezése szükséges, és állapota nem indokolja a szociális bentlakásos intézményben való elhelyezését, vagy elhelyezése férôhely hiányában nem lehetséges.

A bekezdés azt sugallja, hogy lehetnek olyan speciális szükségletû gyermekek, akiknek elhelyezése nem (speciális) hivatásos nevelôszülônél történik, hanem „normál” gyermekotthoni csoportban, „integrált” elhelyezési módon.

Ez a megoldás kézenfekvô azoknak a fenntartóknak, ahol a rendelkezésre álló speciális gyermekotthoni férôhely csekély.

Az integrált elhelyezés szakmailag akár jó is lehet, ha • a fenntartó/mûködtetô biztosítja a gyermekközösség, a speciális szükségletû gyermek és az ôket gondozó-nevelô munkatársak számára a szakmai megerôsítést; • ez a megoldás a fokozatosság elvére épít, és nem arra, hogy „jelenleg nincs hová tenni a gyermeket”.

Miután a többletjog csak a szakellátásban élô, már említett problémákkal küszködô gyermekeket illeti meg, így ezen a téren még deklaráció szinten sem valósul meg a prevenció elve.

Magyarán az otthonukban, a családjukban élô speciális szükségletû gyermekek nem jutnak hozzá az ellátáshoz, mert csak akkor lesznek speciális szükségletûnek tekinthetôk, ha már valamilyen ürüggyel (gyámhatósági határozat) ki kellett ôket emelni a családjukból.

Igaz, erre lehetne mondani, hogy ott vannak a gyermekideggondozói, gyermekpszichiátriai rendelôk, illetve a nevelési tanácsadók, amelyek kisegítik a kompetencia hiánnyal küszködô gyermekjóléti alapellátást.

Csakhogy közismert, hogy a fent említett szolgáltatók országos lefedettsége nem valósul meg.

Az pedig a Gyermekvédelmi törvénnyel ellentétes szellemiségû gyakorlati megoldás lenne, hogy valaki csupán csak azért kerüljön szakellátásba, mert szükségleteit nem elégítik ki adekvát módon.

■

10

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

Jó -e a gyerm eknek, h a speciális szükségletû ?

Volentics Anna írja, hogy „nemcsak a fogyatékos, beteg gyermeknek kell megkapnia a megértô figyelmet, a segítô gondoskodást, hanem annak is, aki viselkedésfejlôdése terén botladozik, téved, hiszen az is ’csak’az egyik fejlôdési terület, s a fejlôdés gyermekenként eltérô ütemû és minôségû lehet.”3 Így válik a viselkedészavar gyermeki joggá, azaz a segítô gondoskodásra való jogosultsággá.

Ebben a megközelítésben jó, ha a gyermekrôl szakértô kimondja, hogy speciális szükségletû.

Ha azonban a „segítô gondoskodást” a gyermek nem kapja meg, pusztán azt, hogy speciális szükségletû, akkor szociológiából jól ismert megbélyegzési folyamatnak lehetünk tanúi. Ez a gyermek ugyanis a rendszerben „nem kívánt gyermekké válik”, s a terápiája abban merül ki, hogy gondozási helye gyakran változik, s ezzel problémája eszkalálódik.

Ez a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek kompetenciakérdését feszegeti. Másrészrôl pedig azt, hogy szakmai-módszertani szempontból és szakmai-etikai elfogadható megoldásnak tekinthetô-e az, hogy egy gyermeket nem juttatunk hozzá ahhoz, amire leginkább szüksége lenne, illetve folyamatos szakmai kudarchelyzetet okozunk szakemberek sokaságának.

■

■ SZEMÉLYI FELTÉTELEK Ebben a részben az intézményben dolgozókat vizsgáltuk. A legfontosabb tényezônek azt tartjuk, hogy az otthonban dolgozók között nagy arányban legyenek szakképzettek, mert a gyerekek minôségi ellátásához elengedhetetlenül szükséges a jól képzett munkaerô. Különös tekintettel arra, hogy ezekben az otthonokban speciális igényû gyerekeknek nyújtanak szolgáltatásokat.

Mivel ez a munkakör igen megterhelô a szakemberek számára, így vizsgáltuk, hogy mûködik-e az intézményben team és szupervízió, amelyek lehetôségeket biztosítanak a dolgozók számára, hogy a problémás eseteket közösen megbeszéljék, illetve a kiégést megelôzzék.

Megkérdeztük a dolgozókat arról, hogy hány gyerek jut egy munkatársra, milyen kapcsolatot tartanak fent társintézményekkel, végül beszélgettünk hiányosságokról is.

Az otthonok vezetôi és munkatársai a legtöbb esetben azt nyilatkozták, hogy az intézményben dolgozók száma megfelel a törvényben elôírtaknak, azonban a nyári szabadság kiadása komoly gondokat okoz az intézmények 40% -ánál. Ebben az esetben átszervezésre van szükség, vagy csak egymás rovására kaphatják meg pihenônapjaikat a munkatársak. Ez a hiányosság ronthatja az ellátás színvonalát, hiszen a gyermekcsoportok összevonásával egyre kevesebb figyelmet kapnak a gyermekek, és a számukra kiemelten fontos állandóság, biztonság sem biztosított.

A megkérdezett otthonok közül négyben nyilatkozták az ott

3 V olentics Anna: Gyermekvédelem és reszocializáció. N emzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1996. Ráadásul az egészséges, jól fejlôdô gyereknek is meg kellene kapnia, mert jár neki, és ennek nélkülözése miatt problémássá válhat (a szerk.).

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 11

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

dolgozók arról, hogy folyamatos létszámhiánnyal küzdenek, és hétben nagy szükségük lenne pszichológusra és gyógypedagógusra. Tehát a gyermekotthonok ugyan eleget tesznek a jogszabályban elvártaknak, de a speciális csoportban elhelyezett gyermekek magasabb igényeinek nehezen tudnak megfelelni. A vizsgált otthonok 15% -ában mondták azt, hogy nagy a fluktuáció a munkatársaik körében, 45% -ból évente átlagosan egy-két fô távozik, a többi intézményben ez azonban egyáltalán nem jellemzô. Néhány helyen a vidéki otthonok közül, azt nyilatkozták, hogy ennek oka a munkahelyek hiánya. A munkatársak megfogalmazták, hogy szükség lenne több munkatársra, a jobb szakmai munka érdekében.

Pszichológusok hiányát és részállású alkalmazását gyakran kiemelték a válaszadó intézményvezetôk, és nevelôk is. Pszichoterápiás kezelésre a válaszok szerint nincs lehetôség az otthonok 40% -ában. Emellett egészségügyi szakemberek szükségességét is jelezték több helyen, amelyet a gyermekek gyógyszeres terápiái indokolnának. Csak öt olyan otthont találtunk, ahol nem részesült egy gyermek sem gyógyszeres kezelésben, de találkoztunk olyan intézménnyel is, ahol a gyermekek 50% -a rendszeres pszichiátriai kontroll alatt állt. A speciális gyermekvédelmet kiegészítô gyermekpszichiátriai ellátórendszer fejletlensége – a kórházi ellátás és a gyermekpszichiáterek hiánya – csak fokozza a speciális igényû gyermekek ellátásának nehézségeit, ezt kérdôíveink is igazolták. Több otthonban találtunk olyan gyakorlatot, amely szerint azt a gyermeket, aki krízishelyzetbe kerül (veszélyeztetô az állapota), gyermekpszichiátriai szakvizsgával nem rendelkezô orvos látja el, és több napig felnôtt pszichiátriai osztályon helyezik el, ennek következtében növekszik a kiszolgáltatottság lehetôsége.

A munkatársak és vezetôk egyaránt megfogalmazták, hogy szükségük lenne az intézményben állandóan jelenlévô pszichológusra.

A speciális nevelési igényû gyermekek ellátása önmagában is nagyobb megterhelést okoz az otthonban alkalmazott szakembereknek, és a gyakori létszámhiány fokozza a nevelôk terhelését, amely kiégéshez vezethet. Ennek megelôzésében nagy szerepet kaphatna az egyéni vagy csoportos szupervízió, ám ez a gyermekotthonok felében vizsgálatunk ideje alatt nem állt rendelkezésre a munkatársak számára. Ennek okaként az intézmények az alulfinanszírozottságot, és a megfelelô szakember hiányát jelölték meg. Szupervízió az intézmények 50% -ában egyáltalán nincsen, 25% -ában évente-kétévente egy alkalom, az összes többi otthonban van legalább havi rendszerességgel. Ezzel szemben a kérdôívekbôl az derült ki, hogy a dolgozóknak igényük van szupervízióra.

Az otthonok 30% -ában tartanak heti rendszerességgel team megbeszéléseket, 10% -ában kéthetente, 40% -ában havonta, a többi intézményben nem, vagy csak alkalomszerûen.

A szakmai továbbképzéseken kivétel nélkül minden gyermekotthon alkalmazottai rendszeresen részt vesznek, pályázati támogatásból, vagy az intézményi költségvetésbôl is fordítanak erre a célra pénzeszközöket. Minden intézmény megoldja, sôt anyagilag támogatja a továbbképzéseken való részvételt. Sok munkatárs pedig szakirányú képzésen vesz részt.

A lakásotthonokban elhelyezett speciális csoportokkal dol-

gozó nevelôk többsége említette, hogy csoportonként egy nevelô a szerteágazó napi feladatok miatt egyedül nem képes a lakásotthonnak megfelelô szakmai színvonalát biztosítani. Az egyéni, speciális igényeknek nem tudnak megfelelni.

Amikor azt vizsgáltuk, hogy egy munkatársra hány gyerek jut egy adott mûszakban, nagyon változatos képet kaptunk. Általános tendencia, hogy éjszakai mûszakban kevesebb munkatárs dolgozik, nappal több szakdolgozó tud foglalkozni a gyerekekkel. A gyakorlat így is differenciált képet mutat, van olyan otthon, ahol egy munkatárs jut akár 10-15 gyermekre, de olyan is elôfordult, hogy egy szakdolgozó két gyermekkel foglalkozik napközben. Átlagosan az a jellemzô, hogy 6-8 lakóra jut két munkatárs.

A legtöbb intézményben korrekt, jó kapcsolattal jellemezték a munkatársak az egymás közti viszonyukat.

■ TÁRGYI FELTÉTELEK A tárgyi és környezeti feltételek biztosítása több szempontból is lényeges, egyrészrôl a vonatkozó törvények is minimumfeltételeket szabnak, másrészrôl az is fontos, hogy mennyit fektet be a szakma és a társadalom azért, hogy a kiszolgáltatott helyzetbe került speciális igényû gyermekeknek emberhez méltó körülményeket biztosítson az ellátórendszer. Ez mindenképpen egyfajta tudatosságot követel a döntéshozóktól, szakmapolitikusoktól és a szociális szakmától is.

Környezeti feltételeknél elengedhetetlenül szükséges megvizsgálni, hogy az adott település mely részén található az intézmény, hiszen ha túl messze van a központtól, abban az esetben a gyerekek iskolai integrációja kérdésessé válik, másrészrôl az intézményen kívüli programok megszervezése nehezebb, és nem utolsósorban a hozzátartozók kapcsolattartási lehetôségei is körülményesebbé válnak, az pedig fontos, hogy a gyerekeknek ne kelljen izoláltan élniük, ne érezzék kirekesztettnek magukat. A közösségi elfogadás szempontjából is jelentôs az elhelyezkedés, nagyon rossz üzenet, ha a település szélén, vagy gyéren lakott, elhagyatott helyen van az intézmény. Lényeges szempontnak tekintettük a szép környezet biztosítását is.

A tárgyi feltételeknél a mellékhelyiségek számát, megfelelô tisztaságát vizsgáltuk, hogy a gyerekek az alapvetô higiénés szükségleteiket kielégíthessék. Emellett fontos szempont volt, hogy a szobák és egyéb közösségi helyiségek tiszták, rendezettek és otthonosak legyenek, hiszen a gyerekek ezekben az intézményekben életvitelszerûen élnek, így biztosítani kell számukra a kényelmet és biztonságot. Hangsúlyt fektettünk arra, hogy az intézmények ne legyenek túlzsúfoltak, így legyen a gyerekek számára biztosítva a nyugodt mindennapi élet és a személyes autonómia. Vizsgáltuk még azt is, hogy a gyermekek személyes tárgyaikat maguknál tarthatják-e és az otthonok adnak-e lehetôségeket azok megôrzésére, biztonságos elhelyezésére, például saját szekrényben. A vizsgált intézmények 65% -a több kilométerre található a település központjától, a többi pár száz méterre, vagy pont a városközpontban. Általánosságban megállapítható, hogy tömegközlekedéssel könnyen megközelíthetôk az intézmények. Természetesen így nehezen megoldható a gyerekek számára az intézményen kívüli programok megszervezése, és a helyi iskolákba történô integráció.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

11

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 12

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

A speciális csoportokban elhelyezett gyermekeket körülvevô tárgyi feltételeket – ide értve az épületek külsô, belsô állapotát, szobák berendezését, közös helyiségek felszereltségét – tekintve színes képet látunk. Az épületek között található felújítás alatt álló kúria, volt jezsuita rendház, leromlott kertes kétszintes lakóház, földszintes lakóblokk, panzió, sorház. Látogatásaink idején egy szobában maximum négy gyermek lakott, egyetlen intézményben találtunk ennél nagyobb létszámú szobákat.

Minden intézetben biztosították a törvényben elôírt négyzetmétereket. Két esetben nincsen szekrényük a gyermekeknek, néhány esetben van, de az nem zárható, a legtöbb helyen viszont zárható szekrényt kapnak. Minden esetben megtarthatják a gyerekek a saját játékukat, mobiltelefonjukat, és szabadon rendelkezhetnek zsebpénzükkel.

Az intézmények 50% -ában csoportonként egy-egy fürdôszoba és illemhely található, a másik felében pedig 2-2 vagy annál több. Egy olyan intézményt találtunk, ahol lányoknak és fiúknak közös W C-t és fürdôszobát kell használniuk. Minden intézményben saját tisztálkodási szereik vannak a gyerekeknek. Két vizsgált otthonban naponta egyszer, másik két esetben reggel és este, az összes többi intézményben bármikor lehet használni a fürdôszobát.

Az intézmények többségében ebédlô van kialakítva. Mindenhol napi öt alkalommal kapnak enni a gyerekek, néhány helyen az iskolai menzán ebédelnek. Minden intézmény figyelembe veszi, és szükség szerint biztosítani tudja a diétás étrendet. A legtöbb helyen élelmezésvezetô állítja össze a heti menüt. Gyakran elôfordul, hogy a munkatársak a gyerekekkel közösen döntik el, hogy mi legyen az ételük, és nem ritkán be is vonják ôket az elkészítésbe. Gyümölcsöt a lakók mindenhol átlagosan heti 34 alkalommal kapnak.

Minden intézményben kapnak saját ruhát a gyerekek, változó pénzösszeget költenek erre a célra.

Három intézményt találtunk, ahol egyáltalán nincs külön szoba arra a célra, hogy a hozzátartozók együtt töltsenek idôt a gyermekkel. 10 esetben közösségi helyiségben, vagy hálóban tudnak együtt lenni, így nagy valószínûséggel nem biztosított a nyugodt együttlét. A többi esetben külön kapcsolattartói szoba van erre a célra kialakítva.

A speciális ellátást végzô otthonok tárgyi feltételeiben nagy eltéréseket lehet tapasztalni.

A jogszabályi elôírásoknak megfelelô biztonsági elkülönítôt egy gyermekotthonban használtak, elsôsorban szenvedélybetegek esetében. Ahol létrehozták, ott nem használják azokat, több intézményben pedig csak tervezik a kialakítását, vagy épp zajlik az építése. A munkatársak körében tájékozatlanságot, bizonytalanságot tapasztaltunk az elkülönítô alkalmazásával kapcsolatosan. Négy olyan otthont találtunk, amelyben nem volt könyvtár, ebbôl kettôben azt nyilatkozták, hogy az iskola vagy a település könyvtárát használják a gyerekek.

Az intézmények 40% -ában nincsen tornaterem. Öt olyan intézményben jártunk, ahol semmiféle sportolási lehetôség nincs az otthon területén, hanem néhol közeli iskolában, valahol pedig több kilométeres távolságban tudják ezt megoldani.

A gyermekotthonok egyharmada nem rendelkezett saját sportpályával, amely bármikor használható lenne, ehelyett csak

12

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

az iskolában vagy közterületen sportolhatnak a gyermekek.

Konditerem létrehozását számos intézményben szükségesnek tartották, tervezték.

Három olyan intézményben jártunk, ahol kézmûves foglalkozáshoz alkalmas szoba áll a gyerekek rendelkezésére, kettôben pedig informatikai szoba van.

Mindegyik intézmény biztosít társas és sportos játékokat a gyerekek számára, a legtöbb helyen van számítógép, és nem ritka az internetes hozzáférés sem.

A tárgyi feltételekre irányuló kérdésünkre csak az otthonok egyharmadában nem neveztek meg hiányosságokat, jónak minôsítették azokat. Ugyanakkor találtunk végletekig lepusztított lakóotthont is, amely azonnali teljes külsô-belsô felújításra és bútorcserére szorult.

Ahol mégis hiányoltak eszközöket, ott legtöbb helyen az informatikai fejlesztést tartották legszükségesebbnek, valamint a szabadidôs tevékenységek végzéséhez igényelnének eszközöket. Több helyen a bútorok gyakoribb cseréjét és a fürdôszobák felújítását tartanák kívánatosnak.

Több szakember elmondta, hogy az épületek elrendezése nem felel meg a speciális igényeknek, ez nehezíti a gyermekek ellátását, szükség esetén elkülönítését, valamint egészségügyi/orvosi szoba kialakítását is célszerûnek látnák.

■ FEGYELMEZÉS, BÜNTETÉS A különbözô intézmények konkrét válaszai arra a kérdésre, hogy milyen fegyelmezési módokat alkalmaznak: • A szükséges fegyelem megtartása érdekében alkalmanként nem ellenük, hanem értük alkalmazunk szankciókat.

• Kimenômegvonást, az intézmény elhagyásának tilalmát alkalmazzák.

• Elmarasztalást csekély mértékben alkalmaznak.

• Közösségi szankciók vannak, ez csoportfeladat. A csoportban élô gyermekek döntik el, hogy milyen szankciót alkalmazzanak a házirendet megszegôvel szemben. Errôl jegyzôkönyv készül. A szankció általában kimenômegvonás, különbözô munkák (kert rendbetétele, istállótakarítás, egyéb „közhasznú” munka).

• Kimenômegvonást alkalmaznak, ám elsôsorban nem ez a nevelési cél.

• Kimarad egy-két programból, amit egyébként szeret csinálni. Ha elszökik az iskolából vagy az otthonból, kimenômegvonás. Amennyiben nagyobb értéket lop, akkor a gyámhatóság engedélyével a családi pótlékból vonják le.

• Nem alkalmaznak büntetést.

• Szükség esetén igen, alkalmaznak.

• Igazából nincs büntetés. Rövidtávon lehet apró szankciót alkalmazni (pl. a nevelô szigorúbb a gyermekkel, ajándék megvonása).

• Zsebpénzmegvonást, kimenômegvonást, számítógéptôl eltiltást alkalmaznak.

• Csak kimenômegvonást alkalmaznak.

• Nincs (kedvezménymegvonás).

• „A lelki beszélgetések feleslegesek” – mondta egy igazgatónô.

• Kimenômegvonás, ám ez nem hatásos (elszöknek a gyermekek).

• Jutalomprogramból kimarad.

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 13

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

• Csak a kimenômegvonással tudnak büntetni.

• Ha kárt okoz, levonják a pénzébôl. Kimenômegvonás, bár úgyis megszöknek.

• Kimenô korlátozása.

• Az internet használatával jutalmaznak, és elvonásával büntetnek.

• Fizikai büntetést (verést) egyik otthonban sem alkalmaznak.

■ GYERMEKÖNKORMÁNYZAT 4 A gyermekönkormányzatok mûködésérôl a következô jellemzô válaszokat kaptuk a megkeresett intézményektôl: • Mûködik gyermekönkormányzat. Havi egy alkalommal a gyermekönkormányzat megvitatja a segítô pedagógus jelenlétében azokat a problémákat, amelyekben úgy érzik, hogy a jogaikat ezen a fórumon szükséges védeni. A gyermekönkormányzat üléseirôl jegyzôkönyv készül, amelyre az igazgató 15 napon belül reagál, és megteszi a szükséges intézkedéseket. Amennyiben ez a gyerekek számára elégtelennek bizonyul, úgy a havi rendszerességgel az intézménybe látogató gyermekjogi képviselônél tehetnek panaszt, illetve gondjaikkal fordulhatnak a gyámi gondozói tanácsadó szolgálat munkatársaihoz is.

• Mûködik a gyermekönkormányzat, de gyér.

• Az önkormányzat vezetôjét a gyerekek választják. Minden évben szavaznak a legjobb nevelôre. Ha valamilyen igazságtalanság történik, akkor az elnök eljárhat az ügyben. Kamaszkori problémákat is a diákönkormányzaton keresztül beszélik és oldják meg.

• Évente van választás, egy gyermek képviseli a speciális részleget. A fegyelmi bizottságban és a jutalmazásban is részt vesznek, javaslatot tesznek.

• Nevelô segítségével mûködtetik: dönthetnek, beleszólhatnak bizonyos dolgokba, pl. szabadidôs program, élelmezés.

• Kéthetente ülésezik.

• Összeülnek, minden házból egy képviselô van.

• Papíron mûködött, de a valóságban nem. Otthongyûlést tartanak, ez hatékonyabb, mert a kérdésekkel, kérésekkel egyenesen az igazgatóhoz fordulhatnak. A Balatonra megy nemsokára két gyermek, diákönkormányzati találkozóra. Van az intézményben gyermekönkormányzat, ám a szökések miatt a speciális részlegen nincs érdeklôdés.

• Minden lakásotthonból egy képviselô van.

• Hetente egyszer van összejövetel, pl. a látogatás idejét sikerült meghosszabbítani.

• Folyamatosan próbálkozunk, de a tartalmas mûködés az állandóság hiánya miatt akadályozott.

• Nincs gyermekönkormányzatunk.

• Igen, jól mûködik.

• Igen mûködik, heti rendszerességgel, bizonyos dolgokba beleszólhatnak, dönthetnek.

• A speciális csoportnak is van egy képviselôje. A gyermekönkormányzat többnyire rendezvényeket szervez. Ha pl. pa-

4 Jó lenne tudni, ismerik-e a gyerekek a jogaikat, és a szakemberek is tisztában vannak-e a gondozottak jogaival? (a szerk.)

nasz van az ételre, akkor azt csoportszinten rendezik. Nem szokott panasz lenni. Nagy igényük van ruhákra.

• Mûködési szabályzatuk is van, van egy gyermektitkár, most pl. a farsangszervezés az ô feladatuk, a közös ünnepek megszervezése is rájuk tartozik. Vezetôi megbeszéléseken is részt vehetnek, ha a téma ôket is érinti. Véleményt nyilváníthatnak, pl. a zsebpénz felhasználásával, ruházkodással, ételekkel kapcsolatban. Egy képviselôje van a speciális csoportnak is.

• Kreatív programok szervezése, pályázatok a feladatköre.

• Mûködött, de megbukott.

• Az ôket érintô ügyekben dönthetnek, pl. kirándulás, tisztségviselôk személye.

• A GYIVI-ben (sic!) van, itt nincs külön.

• Mûködik: tisztségviselôk megválasztásával és rendszeres összejövetelekkel, véleményezési joggal.

• Az anyaintézetben mûködik, a speciális részlegbôl is van két delegált.

• Csak formálisan mûködik.

• Mûködött, de a résztvevô gyerekek már nincsenek itt, így újjá kell szervezni.

• Igen, az alapszabályának megfelelôen tevékenykedik.

■ AZ EGYES HELYSZÍNEKEN TAPASZTALT

LEGFÔBB HIÁNYOSSÁGOK

• Megdöbbenten tapasztaltuk, hogy az egyik budapesti otthonban nincsen nemek szerint elkülönített W C (mosdó).

• Általában minden olyan felszereléssel és tárgyakkal el vannak látva, amelyek a mindennapi élethez, illetve a szükséges foglalkozásokhoz nélkülözhetetlenek. További bôvítésük elsôsorban a fejlesztô játékok irányába pályázati források függvénye. A sportszobát szeretnék felszerelni sporteszközökkel.

• További sporteszközök beszerzésére lenne szükség, nagyobb választékot szeretnének. Adományokat régebben kaptak cégektôl, jelenleg a cégek elzárkóznak az adományozástól, már így nem várhatnak segítséget. Pályázat révén sikerült a kondicionáló helyiséget felszerelni. Pályázni is nehezen tudnak, rendszeresen elutasítják a pályázataikat.

• Felszerelés rossz a lakásotthonban, szekrények, sporteszközök hiányoznak.

• A fürdôk felújítása elengedhetetlen, ezzel a lányok életminôsége javulna. Több számítógép, új bútorok, ágyak, 10-15 bicikli és egyéb sporteszközök kellenének.

• Nincs segítség, legfeljebb karácsonykor.

• A speciális csoport földszinti részlegének felújítása fontos lenne. Pályázati és fenntartói támogatást igényel. A csoport más részlege már fel van újítva.

• Nagyjából mindenük van. Segítene a nevelésben, ha lehetôségük lenne tárgyi jutalmakkal motiválni a gyermekeket.

• Egy lakásotthon van jelenleg. Többre lenne szükség. 5-6 lehetett volna, de a fenntartó nem engedte, nem adott rá pénzt.

Az otthon saját erejébôl alakít ki lakóegységeket.

• Hiányoznak a pszichotesztek.

• Jók a munkakörülmények, az udvarhoz sporteszközök kellenének és kosárlabdapálya.

• A gyakori rongálás miatt új bútorok kellenének. Jó lenne 2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

13

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 14

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 15

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

számítógép is, mert csak az irodában van, így a gyerekek számára nehezen hozzáférhetô (nevelôi szobában van). Szükség lenne az épület külsô-belsô tatarozására (belsô tavalyi évben volt).

• Bútorok, képességfejlesztô eszközök, kerékpárok, a megyei közgyûléstôl várnának több támogatást.

• Jellemzô az elavult épületrendszer korszerûtlen berendezése.

• Jó lenne egy kisbusz. Igazgató nagyon eredményes a támogatók felkutatásában, ezért jól felszereltek. A fenntartóval is jó a kapcsolat és nagyon rátermett mûszaki személyzetük van.

• Az épület alkalmatlan (földszintes otthon kellene). Csak a nevében speciális, kellenének játékok.

• Sportszerek nincsenek.

• Szabadidôs tevékenységek, számítógép.

• Tornaterem, konditerem, relaxációs szoba, sportszerek.

Plusz segítséget még az önkormányzattól sem kapnak, csak éppen, ami az ellátáshoz kell. Idônként egyházak, szekták, legutóbb pedig egy német hölgy hozott néhány ruhanemût.

• Egy-két státusz még kellene. Fénymásoló, számítógép.

Csak az önkormányzatra számíthatnak.

• A mûszaki eszközök hiányosak.

• Tornaterem hiányzik. Az igazgató lovakat (egy már van) szeretne tartani az intézmény területén, és a munkára nevelés eszközeit beszerezni.

• A minimális mozgásteret maximálisan kihasználják. A szabályozás kötöttebb lesz a jövôben, kevesebb lesz az intézmény szabadsága. Ezen kellene változtatni.

• Az épület kialakítása rossz, eredetileg nyugdíjas otthonnak épült. A speciális részlegen élôk és az intézmény többi lakója nem tudnak elkülönülni.

• Sportpályát kellene rendbe hozni és két db fürdôszobát.

Nagy álom, hogy saját úszómedencéje legyen az intézménynek.

• Egy szülôi látogatószoba szükséges lenne, ahol a látogató szülô aludhat. Több számítógépre, kondicionáló teremre lenne szükség. Segítséget a fenntartótól, külföldi segítôktôl és a pályázatoktól várnak.

• Szakmai tanmûhelyre lenne szükség, égetôkemencét szeretnének a kerámiák kiégetéséhez. Magánszemélyektôl várják a segítséget, pl. az égetôkemencét egy holland házaspár szerzi be nekik a jövôben.

• Fenntartótól, szponzortól kéne segítség.

• Értelmi szintet fejlesztô eszközök hiányoznak. Helyiség probléma is van (kondicionáló terem hiányzik). A jövôben szeretnének egy kézmûves helyiséget építeni.

• Ha vannak, akkor megpróbálják megoldani adományokból, pályázatokból. Minimális pénzbôl gazdálkodik az intézmény.

• Pszichológiai tesztek, fenntartó pályázatok kellenének.

• Jó lenne újabb számítógép vagy gépek. Hétvégi programokhoz kisbusz. Terápiás programokhoz pszichológus, illetve gyógypedagógus munkatárs (jelenleg nincs pszichológus).

• Legyenek új bútorok, mûszaki berendezések, konyhai eszközök. Teljes felújításra lenne szükség.

• Jó szakembergárda, jó projektek (terápiás lehetôségek), jó képzési lehetôségek lennének szükségesek.

• Kellene felszerelt pszichológiai mûhely. Szép környezet,

akkor más lenne. Sok kirándulás, hogy kitombolhassák magukat a gyerekek, és jó kapcsolatok alakulhassanak ki közöttük.

Szükség lenne egy komplett rendelôre szakasszisztenssel.

• Leginkább az étkeztetésre felhasználható pénzösszegeket kellene jelentôs mértékben megemelni. Szeretnének olyan pénzeszközöket is elkülöníteni, amelyek különbözô terápiás táborokra lehetnének felhasználhatók.

• Foglalkoztatásokhoz helyiségek berendezése: barkácshelyiség, szövés, üvegház, konditerem.

• Internet hozzáférés hasznos volna.

Halálesetek az egyes válaszok szerint: • Nem volt.

• Egy haláleset történt, a gyermek „begyógyszerezett” és meghalt.

• 1999-ben a Rábába fulladt egy gyermek.

• Haláleset utoljára a 90-es években történt, nem az intézményben. A gyerek elszökött (keszthelyi volt) Pestre, ott befogadta egy roma család, akik aztán egy idô után kitették. Próbált visszamenni hozzájuk, de nem fogadták be, felakasztotta magát. Egy másik eset, szintén a 90-es években történt, két fogyatékos gyerek szökött meg, a vasúti sínek mentén kóboroltak, a vonat az egyik gyermeket elütötte.

• 6 évvel ezelôtt, egy esetben.

• Gázöngyújtó-utántöltôvel történt balesetben halt meg egy fiú. Társai a mai napig gondozzák a sírját.

• A 90-es években egy szervi szívbeteg gyermek, aki már több mûtéten esett át, a mûtét után meghalt.

• Öngyilkosság nem volt.

• A megkérdezett elmondása szerint nem történt, ugyanakkor, amikor jöttünk le az elsô emeleti lépcsôfeljárónál, a korlátnál végig plafonig érô vasrács van, illetve a korlátok között lefelé, szintén egy vasháló van, mivel volt már, hogy valaki levetette magát onnan. Céljuk, hogy megszüntessék a vasrácsot, beépítve a korlátot, felhúzni egy falat, de sajnos nincs rá pénz.

■

■ A PÉF JAVASLATAI 1. Elsôsorban a problémás kamaszok önszervezôdésének támogatása Szerte a világban jól mûködnek kortárs segítô csoportok, segélytelefonok, önsegítô csoportok. A gyermekjóléti szolgálatok egy része már helyet ad ilyen kezdeményezéseknek. Jobban kell építeni a már mûködô csoportok, civilszervezetek felhalmozott tapasztalataira, be kell vonni a pszichiátriai önsegítô csoportok aktivistáit. A minimális mûködéshez szükséges finanszírozást biztosítani kell. Gyermekek számára érthetô nyelven megírt tájékoztatók jól látható helyen való kifüggesztése a gyermeki- és betegjogokról, s arról, hogyan érvényesíthetik azokat.

A koruk miatt cselekvôképtelen, vagy korlátozottan cselekvôképes gyerekeknek is joguk van megismerni azokat a jogokat, amik ôket mindennapi életükben és az egészségügyi ellátás során megilletik. Azt is tudniuk kell, hogy ezen jogaikat hogyan érvényesíthetik. Látássérült, olvasni nem tudó gyerekek számára alternatív formában is biztosítani kell ezen információkat.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

15

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 16

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

2. Írásos protokoll és képzés a veszélyeztetô állapot megelôzésére, illetve kezelésére Bármilyen ritka is a veszélyeztetô állapot kialakulása, alapvetôen fontos, hogy világos, határozott, megnyugtató módon tudja azt, megadott protokoll alapján, kezelni az erre kiképzett személyzet. Megengedhetetlennek tartjuk – összhangban a Kínzás Elleni Bizottság ajánlásaival és az ENSZ gyermeki jogi egyezményével –, hogy a gyerekeket, kamaszokat ilyenkor felnôtt osztályra szállítsák át.

3. A betegjogi képviselôk érdemi bevonása A betegjogi képviselôk képzésében, továbbképzésében érzékenyítô tréninget kell biztosítani a gyermekpszichiátrián kezelt páciensek helyzetét illetôen. A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum szívesen részt vállal egy ilyen képzés lebonyolításában.

A pszichés problémákkal élô gyerekekkel és családjaikkal foglalkozó szakemberek külsô szupervíziójának biztosítása.

A „kiégés” veszélye minden segítô szakmában realitás. Gyermekekkel foglalkozók esetén, akiknek döntéseiktôl, munkájuk sikeres vagy éppen sikertelen voltától a felnövô gyerek jövôje komoly mértékben függhet, ez a veszély még fokozottabb. A helyes döntések meghozatalában, a teher megosztásában, a burn-out megelôzésében komoly szerepének kell lennie a külsô, finanszírozott szupervíziónak.

4. Szemléletváltás Nem kifejezetten a speciális gyermekotthonokra, hanem számos magyar intézményre, ahol kényszerhelyzetben élôket látnak el, jellemzô az eltérô mértékben katonás rezsim és a szabályok és/vagy a drill szükségtelen erôltetése.

Nem látjuk szükségesnek kifejteni, milyen károkat képes okozni ez a felfogás, itt mégiscsak „lelkekkel” foglalkoznak, és éppen ezen a szinten lenne talán sok esetben megállítható az a karrier, ami a gyermeket késôbb ráviszi a felnôtt pszichiátriát használók útjára.

■ MEGÁLLAPÍTÁSOK 1. Magasabb/speciális nevelési igény, a magasabb állami normatív támogatás mellett sem teljesül.

2. A gyerekek nem kapnak megfelelô tájékoztatást.

■ AJÁNLÁSOK • Nevelôi létszám emelése a lakóotthonokban.

• Gyermekpszichológusok alkalmazása.

• Gyermekpszichiátriai ellátások fejlesztése.

• Kiégés megelôzése – külsô szupervízió támogatása.

• Nevelôszülôk képzésének fejlesztése (különösen sok panasz van rájuk).

• Oktatási intézményekkel szorosabb együttmûködés.

• A biztonsági elkülönítô, már elképzelésként is eléggé bizarr. Amennyiben valaki megfeledkezik magáról, és kezelhetetlenné válik, vagy egyszerûen a viselkedése nem tolerálható, ez esetben az eltanácsolás, a rendôrség értesítése lehet okszerû, ha pedig pszichotikus állapot lépne fel, amúgy is kötelezô a gyógyintézeti ellátás. Mivel ez (sajnos) eleve felnôtt osztályon történik, semmi nem indokolja az elkülönítô használatát, hacsak nem a létszámhiány, vagy a felkészületlenség, ez azonban egyáltalán nem szakmai érv vagy szükségszerûség.

16

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

• Felvételkor írásos tájékoztatás – gyermek jogai és kötelességei, házirend szerzôdéses elfogadása.

• Az utógondozotti férôhelyek bôvítése, és kiegészítése szociális bérlakás-programmal.

• Sportpályák (sportfelszerelések, sportszobák) fejlesztése, az otthonok közti sportrendezvények szervezése.

• A szenvedélybeteg gyermekek részére az önálló ellátás bôvítése (a jelenlegi felkészültség nem elégséges).

■ A GYERMEKEK ÉS A SZEMÉLYZET VÁGYAI,

ÉSZREVÉTELEI AZ ELLÁTÓRENDSZER JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

Szem élyzet • Hatékonyabban és eredményesebben szeretnénk ezt a tevékenységet végezni.

• Szeretnék, ha a gyermekek megállnák a helyüket az életben.

• Fiataloknak lakás szerzése, üvegház, kertészet kialakítása, klub-kamaraterem kialakítása, kisállattartás szervezése, uszoda fedetté alakítása, füves pálya létesítése.

• A nevelés feltételrendszerének kialakítása szerepel a vágyak között, és az ellátórendszer kibôvítése 30-32 éves korig.

• Vidéken jó lenne gyermekotthon a drogosoknak, hogy a városi környezetbôl ki lehessen emelni ôket. Ez most nem valósul meg, a drogos baráti kör nagyon közel van.

• Belsô iskola fejlesztése, a gyermekotthon bôvítése, több hazagondozás.

• Az álmok között szerepel, hogy a gyermekek felé összpontosuljanak az erôk.

• Olyan kiléptetô rendszert létrehozni, ahol az értelmi fogyatékos gyermekek 24 éves kor után is védô környezetben maradhatnak.

• Differenciáltabb gyermekvédelmi rendszerre és önálló szociális gyermekotthonra lenne szükség. Vidéken jó lenne elhelyezési lehetôség, hogy a városi környezetbôl ki lehessen emelni a gyermekeket.

• Saját pszichológust, család- és utógondozót szeretnénk.

• A 14 és 18 év közötti nagyfokú pszichés zavarban szenvedô gyermekeknek legyen külön intézménye, szakszerû ellátása.

Szeretnénk, ha a jövôben is legalább a mostani anyagi feltételek biztosítva lennének.

• Jó lenne érdeklôdô, lelkes kollégákkal dolgozni. A nevelôi munkát alkalmassági feltételekhez kellene kötni. Sok pénzre van szükség. Jó lenne, ha a külsô intézmények elfogadóbbak lennének.

• Évente három hónap szabadságot szeretnének a dolgozók.

• Normatívák emelésével, megfelelô finanszírozással nyugodt körülmények között biztos munkahelyen dolgozni.

• Minden gyermeknek külön számítógépe legyen, amit az oktatásban is tudnak használni.

• A vezetônô szerint a speciális intézetet úgy lehetne megvalósítani, ha zárt lenne, belsô iskolával, megfelelô, rátermett személyzettel. Így sajnos a gyerekek egymás negatív hatását erôsítik.

• Azt szeretnék elérni, hogy „hallgassanak ránk a gyerme■

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 17

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

kek”. A gyerekek 18 éves korukban megkapják az évek alatt összegyûjtött pénzüket és egy-két hét alatt elköltik!

• Négy új speciális csoport, két új lakóotthon, megyei helyett minisztériumi fenntartás (több pénz), több fizetés, pszichiáter, pszichoterápia alkalmazása.

• Közösségi helyiség kialakítása, fejlesztô helyiségek korszerûsítése, sporteszközök pótlása, újak beszerzése, fôépület és lakóépületek rekonstrukciója.

• A gyerekeknek iskolai végzettséget, az otthonnak nyugodt, kellemes légkört.

• Ha nyerne a lottón 200 milliót, akkor csinálna a gyerekeknek szép környezetben otthont, hogy ott élhessenek vele egészségben, szeretetben.

• A fenntartó részérôl megfelelô támogatást, nagyon fontos lenne a megbecsülés. A munkatársak csak kényszerbôl jönnek ide, mert nincs más munkahely.

• Minden gyermek találja meg azt a helyet, ahol ô segítséget kaphat. Az otthon legyen zárt intézet, mert segíteni csak azon lehet, aki jelen van. A fóti szakértôi bizottság elhelyezési határozattal kapcsolatos lehetetlen idôbeosztását sérelmezi a vezetô.

Az elvárásnak (páros szerdán fiúk, páratlan szerdán lányok), hogy amíg a vizsgálat idôpontja elérkezik, tartsák a házban a gyermeket (aki valószínû épp a csavargás okán került hozzájuk és mielôbb meg is szökik, mert nem zárt az intézet) nem lehet megfelelni. A magatartászavaros gyermekekrôl az egészségügynek kellene gondoskodnia. A pszichiátriai diagnózis mellett azt várnák a pszichiátertôl, illetve pszichológustól, hogy abban nyújtson segítséget, milyen bánásmódot igényel a gyermek. Adjon felhasználható módszereket a felnôtt kezébe, mert ilyen irányú információt sehol nem kapnak és ezt az otthon vezetôje nagyon hiányolja. Ezt nagyon fontosnak tartja. Az intézetben van lehetôség fiatal anyák és gyermekük elhelyezésére. Legutóbb egy évet töltött itt egy mama (néhány hétig a gyermekével közösen), akik kerültek itt elhelyezésre, mert a baba édesapja Sopronban élt. Az édesapa, illetve az új család és az anyuka között elmérgesedett a viszony, végül megszûnt a kapcsolat. Az anyát gyermeknevelésre alkalmatlannak találták, a gyermeket néhány hét múltán (4-6 hét) nevelôszülôknél helyezték el. A gyermeket a kijelölt idôpontokban a kijelölt helyen nem látogatta, ezért a gyermek örökbe adható lett. Az édesanya nagykorúvá vált és eltûnt.

• Jó lenne a kirándulásokhoz egy kisbusz.

• Más kondícióval kerüljenek be a gyerekek, nem kéne átvenni a szülôk felelôsségét, jobb anyagi kondíciókat az intézménynek, regenerálódás legyen, s ez legyen megfogalmazva törvényileg is.

• Ha több, jobban kiképzett munkatárssal dolgozhatnánk, akkor az általunk kidolgozott módszerekkel eredményesebbek lehetnénk.

• Speciális csoportba fôállású pszichológust, rendszeres személyiségfejlesztô terápiát, különbözô csoportterápiákat.

• Még 3 nevelési egység kialakítása fontos lenne. Normát sugárzó terápiás intézmény. Családot mindenkinek. Kertészet, személyzet, továbbképzés fejlesztése, módszertani intézmény.

• Szeretnénk a szakmai eredményeinket megtartani, esetlegesen továbbfejleszteni, módszertani tapasztalatainkat bôvíteni.

• A gyermekek a tanulásban érjenek el jobb eredményeket.

• Amit elérni kívánnak, hogy minden a gondoskodásukra

bízott gyermek megtalálja önmagát, és ne csússzon vissza. Ú gy jöjjön vissza valaki, hogy elmondhassa: ô a feleségem, a gyermekem, van munkahelyem és ez az autóm, Miki bácsi.

• Egységesség elérése.

• Jó lenne több pénz, hogy jusson személyes kívánságokra, illetve többet mehessenek különbözô programokra. Jó családi kapcsolatokat kívánna még a gyerekeknek, mert az ellátás jó, mindenük megvan, de nem tudják becsülni (hiányzik nekik a család). Jó lenne valamiféle fegyelmezési eszköz, hogy a gyerekek ne szökhessenek el. Jó lenne, ha nem veszélyeztetnék az egy szem nôi éjszakást. Ne fertôzzön a kábszeres, hanem idôben kerüljön a Szôlô utcába, Aszódra vagy Tökölre. Nagyobb rugalmasságot, nyitottabb, alkotóbb légkört szeretnének a hivatali, ill. szakmai környezetben. Sok úttörô kezdeményezésük van (pl. lovarda, bócsai lakóotthon, családi utógondozás), s ezeket a kezdeményezéseket a jelenlegi hivatali-szakmai környezetben nehéz megvalósítani.

• Fôállású pszichiáterre lenne szükség, aki mindennap találkozik a gyerekekkel, ez nagyban segítené a nevelôk munkáját.

• Néhány év elteltével a 10 fôbôl legalább kettô úgy térjen vissza látogatóba, hogy be tudott illeszkedni az életbe, van lakása, barátnôje. Minden pici eredménynek örülni kell. Sok dicséretet, ösztönzést kapnak a gyermekek.

• Nincs.

• Olyan kiléptetô rendszert létrehozni, ahol maradhatnak az értelmi fogyatékos gyermekek 24 éves kor után védô környezetben.

• Olyan eszközt szeretnének a nevelôk (pl. jutalmazás), aminek a megvonása fontos lenne a gyermek számára. Jelenleg nem tudják a gyermeket „fogni”, nincs a kezükben semmilyen eszköz erre.

• Jó lenne egy tanya, ahol a gyerekek dolgoznának.

• Több élményt adni nekik. A természet felé nyitni.

Biokertészet nyitása, szelektív hulladékgyûjtés. A munkatársaknak jobb fizetés és a szupervízió biztosítása.

• Hogy fennmaradhasson az intézmény, hogy a továbbiakban is segíthessünk azokon a gyerekeken, akik ide kerülnek beutalásra.

• Táblát, filctollat, eszközök bôvítését, pénzt. Az intézet az öngyilkosjelöltek pályája.

• Több szakember, legyen állandó pszichológus, aki itt él, szupervízió, minimum 6 fô dolgozói létszám.

• Visszajelzést a gyerekek sorsáról, akik kikerülnek, ne menjenek „félre”. A nevelô az anyagiakkal is elégedett.

• A speciális csoport rendelkezne egy külön, zárt épülettel.

Itt a következôket lehetne megvalósítani: oktatás, terápiák, munkára való képzés és védett munkahely létrehozása. Így, hogy külön lennének a csoport tagjai, nem lennének negatív befolyással a többi gyerekre.

• Nagyon gyorsan „jogok” helyett „jogok és kötelezettségek”rôl kellene beszélni. Jogorvoslat kellene a személyzetnek is.

• Önálló lakóegységeket szeretnénk létrehozni, pályázati forrást találni ezekhez.

• Az otthon rekonstrukciója, több foglalkoztató helyiség.

• Számítógépek hasznosak lennének, nyomtató, tankönyvek a fiataloknak. A dolgozóknak védôruha, nyári szabadidô, a fiataloknak további terápiás lehetôségek.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

17

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 18

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

• Minden gyereknek jó szülôket kívánna, akik hazavihetnék, és szeretni tudnák ôket. Ezeknek a gyerekeknek a szülôi szeretet és ölelés hiányzik a leginkább.

• Ha megállnák a helyüket a gyerekek az életben. Ha a nevelôk munkája eredményes lenne, ha elismernék munkájukat. Jó lenne, ha több gyerek lenne az otthonban.

• Teljes intézmény átszervezése.

• Több és változatosabb továbbképzési lehetôség.

• Néhány fôvel nagyobb létszámot a szabadságolás egyszerûbb lebonyolítása érdekében.

• Kellene egy zártabb átmeneti otthon a kriminalizálódott gyermekeknek. Szeretnék, ha valóban biztosítva lenne minden feltétel (tárgyi, anyagi, szakemberi) a speciális szükségletû gyermekek számára.

• Az intézményvezetô segítôkész kéréseik teljesítésében. Az akadályt számára is az anyagi lehetôségek jelentik. A személyzet létszámát legalább egy fôvel növelni kellene, így este 20 órától két felnôtt lenne a gyerekekkel. Felfokozott állapotnál zártnak kellene lenni, így kevesebb lenne a szökés. Megoldást jelentene, ha helyben tanulnának.

• Biztosítsák a speciális ellátás feltételeit, mert így csak vegetálás. Rendes, kidolgozott módszertan legyen és természetesen elegendô pénz.

• Nem gondolkoztak még ezen.

G yerm ekek • Szakmát tanulni, pénzt keresni, sikeresnek lenni.

• Általánosságban ez nem megfogható. Van, akinek reálisak a vágyai, elképzelései arányosak szorgalmával, tehetségével, le■

hetôségeivel, de az ellenkezô végletre is van példa. – Szakmaszerzés, érettségi, munka, jó párkapcsolat, lakás.

• Álma, hogy saját lakása legyen, de tudja, hogy ennek kicsi a valószínûsége. Próbál dolgozni, jelenleg is munkát keres.

• Nagy ház, kocsi és hogy le tudjanak vizsgázni, jogosítvány, egy jó állás, boldogság.

• Olivér vágya egy motorkerékpár, motorversenyzô szeretne lenni. István: a testvéreivel szeretne együtt lenni (Istvánnak több testvére van). Vágya, hogy késôbb árufeltöltô legyen a PROFI-ban.

• Bettina a szakiskolát szeretné elvégezni, 2006 szeptemberében kezdte. 5 év múlva végez, érettségi bizonyítványt kap és vendéglátó-ipari szakképesítést.

• Haza akarok kerülni, iskolát elvégezni, hogy legyen szakmám, dolgozni.

• Az általános iskola elvégzése, normális családi élet, egy normális pasi.

M i h iányzik az egyes h elyeken élô gyerm ekeknek a legjobban • Legjobban természetesen a gondoskodó szülôi ház, és a szülôi szeretet hiányzik.

• Jelenleg semmi nem hiányzik.

• Nagy ház, kocsi és hogy le tudjanak vizsgázni, jogosítvány, egy jó állás, boldogság.

• Az anyuka.

• A szülôk, fôleg anyuka (a szülôk nem élnek együtt).

• A családiasabb légkör.

• A szülôk, a testvérek.

• Az otthon.

■

Az alternatív napközbeni ellátás 15 éve 1993. december 20-án fogadta elôször látogatóit a Zabhegyezô Játszóház Káposztásmegyeren. Ettôl a naptól számítjuk a gyermekek alternatív napközbeni ellátásának történetét Magyarországon. Ennek a 15 évnek néhány tapasztalatát, a szolgáltatást nyújtók legjobbjainak eredményeit mutatja be az alábbi írás, a szerzô több éven át végzett kvalitatív kutatása1 alapján.

■ MI IS AZ AZ ALTERNATÍV NAPKÖZBENI ELLÁTÁS? Nagyon sokféle tevékenység nevezi magát napközbeni ellátásnak és/vagy gyerekek alternatív ellátásának.2 Maga az alternatív napközbeni ellátása kifejezés 2003 nyarán jelent meg a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirôl szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendeletbe iktatott új 51/A, B, C §-ban. De a hagyományos ellátási formák –

1 Az alábbi tanulmány része a szerzô az ELTE Szociálpolitika Doktori Iskolában készülô PhD-kutatásának, amelynek témavezetôje Ferge Zsuzsa akadémikus.

2 Lásd például Sörös Erzsébet (szerk.): V áltozatok az alternatív gyermekellátásra. N ap Klub Alapítvány, Budapest, 2006.

18

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

bölcsôde, óvoda, iskolai napközi otthon – leírása mellett a szociális törvény már 1993-tól megengedte más formákban is az ellátást, miként a gyermekvédelmi törvény is, ami 1997-tôl átvette a gyermekek napközbeni ellátása szabályozását.

A gyermekek napközbeni ellátásának általános szabályozásának mindig központi eleme volt, hogy az a gyermek jogosult ilyen ellátásra, akit a szülei, az érte felelôs személyek munkavégzésük, betegségük vagy más ok miatt nem tud személyesen ellátni. A gyermekvédelmi törvény 2002-es módosításakor egy új bekezdést iktattak a szabályozásba, amely egy másik szükségleti mezôt is beemelt: „(4) A gyermekek napközbeni ellátásának minôsül az iskolai napközis ellátásban nem részesülô, különösen a csellengô vagy egyéb okból veszélyeztetett tíz év feletti gyermekek számára nyújtott nappali felügyelet, foglalkoztatás – sport- és egyéb klub-

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 19

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

foglalkozás, illetve játszótér, játéktár, játszóház keretében – és az étkeztetés biztosítása is, feltéve, ha a mûködtetô rendelkezik az ehhez szükséges – a külön jogszabályban meghatározott – személyi és tárgyi feltételekkel.”

A szükségleteket és a szolgáltatásokat szélesebb körben kibontotta a gyermekvédelmi törvény végrehajtási – 15/1998. (IV. 30.) NM – rendelete: „Alternatív napközbeni ellátás 51/A. § (1) A gyermekek napközbeni ellátása körébe tartozó, a Gyvt. 41. §-ának (4) bekezdésében szabályozott tevékenységek (a továbbiakban: alternatív napközbeni ellátás) a helyi adottságoktól és lehetôségektôl függôen, a helyi igényekhez igazodóan, az ellátott célcsoport életkori sajátosságainak megfelelôen megszervezhetôek minden, a gyermekek csoportos foglalkoztatására alkalmas épületben, így különösen közösségi, mûvelôdési vagy ifjúsági házban, családsegítô és gyermekjóléti szolgálatnál, iskolában, óvodában, illetve ezek önálló helyiségében, továbbá játszótereken.

(2) Az alternatív napközbeni ellátás valamely gyermekekbôl álló célcsoport életkori sajátosságaihoz, illetve a szülôk speciális élethelyzetéhez igazodó, a gyermekek társadalmi beilleszkedését és közösségi tevékenységét elôsegítô, a helyi szükségleteknek és igényeknek megfelelôen változó módon, rendszeresen, meghatározott idôtartamokra megszervezett, önálló szakmai programban rögzített tevékenység.

(3) Az alternatív napközbeni ellátás formái különösen a) a sport- és szabadidô-tevékenységekhez kötôdô, hasznos idôtöltést és felügyeletet biztosító klubfoglalkozás, b) a játéktevékenységhez kötôdô, egyéni készségeket és képességeket fejlesztô, családi nevelést segítô, illetve a szülô-gyermek kapcsolatot erôsítô játszóház, integratív családi játéktár, valamint a játszótérprogramok, c) az azonos, illetve hasonló problémákkal küzdô, nehéz vagy szociálisan hátrányos élethelyzetû gyermekek, különösen a csellengô vagy egyéb okból veszélyeztetett tíz év felettiek számára szervezett személyiségfejlesztô, valamint önsegítô vagy kortárssegítô közösségépítô tematikus csoportfoglalkozások.

51/B. § (1) Alternatív napközbeni ellátás szervezése különösen azokban az idôszakokban indokolt, amikor az óvodai, iskolai napközi nem mûködik, vagy azok nyitvatartási idejében, illetôleg azon túl igény jelentkezik a gyermekek felügyeletének és együttes foglalkoztatásának, fejlesztésének biztosítására, továbbá amikor nincs tanítás az iskolákban. A nyári napközis otthon és nyári napközis tábor mûködtetésére az alternatív napközbeni ellátásra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelôen alkalmazni.

(2) Az alternatív napközbeni ellátást nyújtó személyek és szervezetek együttmûködnek az általuk ellátott gyermekek családjával, valamint az illetékes oktatási-nevelési intézménnyel, gyermekjóléti szolgálattal, egyéb segítô, illetôleg egészségügyi vagy más szolgáltatást nyújtó személlyel, szervezettel, különösen, ha az együttmûködés a gyermeket veszélyeztetô körülmények, illetve helyzet felszámolására és a gyermek érdekében szükséges intézkedés megtételére vagy tevékenység megvalósítására irányul.

51/C. § (1) Az alternatív napközbeni ellátásban foglalkoztatottakra a 2. számú mellékletben a gyermekjóléti szolgáltatás családgondozójára, illetve pszichológiai, gyógypedagógiai, fejlesztôpedagógiai tanácsadójára vagy a gyermekvédelmi asszisztensre, a gyermekfelügyelôre, a gondozóra, a családgondozó asszisztensre meghatározott képesítési elôírások az irányadóak.

Az 51/A. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti foglalkozások vezetését csak felsôfokú végzettségû szociális vagy mentálhigiénés szakember láthatja el.

(2) Az önkéntes segítôk, kortárssegítôk közremûködésével vagy együttes részvételével mûködtetett ellátásokban az önkéntesek felkészítésérôl, folyamatos szakmai segítésérôl és szupervíziójáról a programot mûködtetô felsôfokú szociális alapvégzettséggel vagy mentálhigiénés végzettséggel rendelkezô szakember útján gondoskodik.”

Miközben a gyermekek napközbeni ellátása általános szabályozása élén álló definíció továbbra is arról szól, hogy az ellátást annak a gyereknek kell nyújtani, akit szülei akadályoztatásuk miatt nem tudnak ellátni, az alternatív ellátás szabályai ezt a szempontot elhagyják és egészen más szükségletek kielégítésérôl rendelkeznek. A család, a gyermek helyzetébôl adódó szükségletekrôl, amelyek kielégítésére akár a szülôvel közösen vehet igénybe ellátást a gyermek. Azt gondolom, hogy szerencsésebb lenne a rendeletben részletezett, és a valóságban nagyon is létezô szükségleteket kielégítô szolgáltatásokat kiemelni az alternatív napközbeni ellátás cím alól. Mert egyrészt világos, hogy a napközbeni ellátás általános definíciójában megjelölt szükségletek teljes körû kielégítésre nem elégségesek a hagyományos – a törvényben megnevezett – ellátási módok, tehát a szülôk távollétébôl fakadó szükségletek kielégítésére további szolgáltatási módok kialakítására van szükség és lehetôség. Másrészt viszont azok a szükségletek, amelyeket a végrehajtási rendelet körvonalaz az alternatív napközbeni ellátás által kielégítendôként, attól függetlenül jelentkeznek, hogy az adott gyerek szülei akadályozottak-e abban, hogy személyesen lássák el a gyermeket. Mi több, ezek a szükségletek és a szükségletekkel bíró gyerekek ugyanilyen nyilvánvalóan különböznek a gyermekjóléti szolgáltatás keretében ellátandóktól is: „A gyermek számára olyan szabadidôs programokat kell szervezni, amelyek a) a családban jelentkezô nevelési problémák és hiányosságok káros hatásainak enyhítését célozzák, illetve b) megszervezése a rossz szociális helyzetben lévô szülônek aránytalan nehézséget okozna.”3 Az alternatív napközbeni ellátás rendeleti szabályozása szerinti ellátásnak nem családok nevelésébôl vagy a szociális helyzetébôl – jobb lenne magyarul megmondani: szegénységébôl – adódó hátrányokat kell kompenzálnia, és nem is a szülô akadályoztatottsága miatti ellátásképtelenségét. Itt másról van szó, ennek megfelelôen helyén való lenne, ha ezeket az ellátásokat másnak neveznénk, nem napközbeni ellátásnak. Ezzel világo-

3 15/1998. (IV . 30.) N M rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirôl 12. § (1).

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

19

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:41 AM

Page 20

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

san látnánk, hogy a közoktatáson túl más szolgáltatásokkal is segíteni kell a gyermekek szocializációját – mi több, ezt finanszírozni is szükséges. A rendelet 51. §-ában említett szükségletek és szolgáltatások olyan sokszínûek, hogy azokat például a német ifjúságjóléti törvény két kategóriába sorolja. Az a törvény a 18 éves korhatáron messze túl rendel szolgáltatásokat minden fiatalnak, nem csak a családjukon kívül élôknek, és foglalkozik a hatósági gyermekvédelem mellett az ifjúsági szociális munka és az ifjúsági munka szabályozásával is. A mi rendeletünkben az alternatív napközbeni ellátás cím alatt tárgyalt, a szülô helyettesítésén túli szolgáltatásokat a német szabályozás az ifjúsági munka és az ifjúsági szociális munka kategóriái között osztja szét. Az eltérô kategóriákba sorolt szolgáltatások költségvetési támogatása is különbözô. A bekerülés tényleges költségeit alapul vevô és megtérítô költségvetési támogatásnak nálunk is alapvetô feltétele lenne a különbözô tartalmú és költségû szolgáltatások elkülönülô finanszírozása.

Természetesen az, hogy elkülönítjük egymástól a szülô távollétébôl fakadó és a rendeletben megnevezett egyéb szükségleteket, nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan gyerekek, akiknek a két csoportot egyszerre érintô szükségletei volnának. Így azután a szülôt helyettesítô alternatív napközbeni ellátásoknak mindezeket a szükségleteket egyszerre kellene kielégítenie, miként a napközbeni ellátásnak a jogszabályokban leírt – nem alternatív – formáinak is.

lat játszóterei is hosszú éveken át mûködési engedély nélkül szolgáltattak.

Aki meg akarja ismerni az alternatív napközbeni ellátást nyújtókat, az a leginkább a Szociális és Munkaügyi Intézet szervezésében, a terület korábbi szakreferense, Rajkort Ildikó által életre hívott módszertani munkaközösségben tájékozódhat. Ott a legrégebbi, folyamatos szolgáltatást nyújtó szervezetek úgy mûködnek együtt, hogy igyekeznek megtalálni és munkájukba integrálni a szolgáltatást újabban megindítókat is. E kör ismeretei alapján sem becsülhetô negyvenre azoknak a szolgáltatásoknak a száma, amelyek képesek voltak huzamosabb ideig szolgáltatást nyújtani, a kísérletezôk jó része elvérzett néhány év alatt finanszírozás hiányában. Ugyanezen okból költségvetési szervezet nem is kísérletezett az alternatív napközbeni ellátás nyújtásával.

A rendszeres szolgáltatást nyújtók két csoportot alkotnak. A régebben indultak elsôsorban a már napközibe nem járó gyerekeknek – és rájuk bízott kisebb testvéreiknek –, illetve kisebbek számára a napközi utáni és szünidei idôszakokban kínálnak szolgáltatásokat. Az újabban indult szolgáltatások – a Biztos kezdet programhoz és a Gyermekesély Program szécsényi kistérségben megvalósuló modellprogramjához kapcsolódva – a kisgyerekekre koncentrálnak. Utóbbiak jellemzô intézményei a gyermekek házai.

■ LÉTEZÔ SZOLGÁLTATÁSOK

Az elmúlt években olyan alternatív napközbeni ellátásokat követtem figyelemmel, amelyek nem a hagyományos formákban mûködtek, rendszeres és hosszú nyitva tartásukkal képesek a szülô helyettesítésére és szolgáltatásokat nyújtanak olyan szükségletekre is, amelyeket a 2003-as rendeletmódosítás az alternatív ellátások közé sorolt. Méghozzá szolgáltatásuk nyújtását nagyrészt már jóval a rendelet megjelenése elôtt megkezdték. Az ô munkájukról szól ez az írás, amelynek célja az ebben az ellátási módban elért eredményekre és lehetôségekre felhívni az Olvasó figyelmét, természetesen csak néhány aspektusból, a teljesség nem lehetett igényem.

Az írás végén felsorolom a hivatkozott szolgáltatókat és internetes honlapjaik címét, amelyek használatával az Olvasó részletesen tájékozódhat tevékenységeikrôl, mi több, kapcsolatba is léphet a figyelmét felkeltô szolgáltatókkal.

Gyarmati Andrea (2007) közlése4 szerint az országos nyilvántartásban 2006 végén hét alternatív napközbeni ellátás szerepelt. Más forrásokból köztudott, hogy a Játszva megelôzni programban közvetlenül a Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott játszóterek rendelkeznek mûködési engedéllyel. Ezek éppen heten vannak, tehát senki másnak nincs mûködési engedélye erre a szolgáltatásra. Ez szerencsére nem jelenti azt, hogy ténylegesen ne nyújtanának mások is olyan szolgáltatásokat, amelyek megfelelnek a jogszabályban leírtaknak, csak éppen nem áll érdekükben engedély kiváltása. A Máltai Szeretetszolgá-

A gyerekek alternatív napközbeni ellátása soha nem rendelkezett önálló költségvetési normatívával. 2005-tôl – egy változó összetételû szolgáltatáscsokor tagjaként – osztozik egy komplex normatíván5, ám az olyan kicsi összegû és olyan sok célra rendelt, hogy nem csak a szolgáltatás finanszírozására nem elégséges, de még csak érzékelhetô hatással sem lehet szolgáltatás megindítását fontolgatókra. A támogatás alapja nem a nyújtott szolgáltatás, hanem a lakosságszám. Ami azt jelenti, hogy attól függetlenül folyósítja a költségvetés ezt a pénzt az önkormányzatoknak, hogy ténylegesen nyújtják-e a megnevezett szolgáltatásokat. Tehát a központi költségvetés támogatása nem érdemi hozzájárulás a szolgáltatás nyújtásához, viszont felhasználását sem ellenôrzik. A megoldás csak arra jó, hogy rá lehessen mutatni egy törvényi helyre, ami kezeli a kérdést. Valójában persze szó sincs problémakezelésrôl, itt az alternatív napközbeni ellátások esetében, mint ahogy másutt olyan sok egyéb társadalompolitikai kérdés esetében sem.

Két alternatív napközbeni ellátási mód elterjesztését támogatta a szakminisztérium. A Játszva megelôzni program játszóterei létesítéséhez 1998 és 2002 között mintegy félmilliárd forinttal járult hozzá. A minisztérium felsô vezetése jelölte ki, hogy mely városokban épüljenek az egyes játszóterek. A létesítés költségei nagy részét a minisztérium biztosította, a mûködtetés költségeit pedig a programgazda Máltai Szeretetszolgálat és a helyi önkormányzatok vállalták. A tizenhárom játszótér közül hét Budapest harmadik kerületében található, ezeket maga a

4 Gyarmati Andrea (2007): A gyermekvédelmi törvény által szabályozott alap- és szakellátások országos nyilvántartása. Kapocs, 2007 június.

5 A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérôl szóló 2004. évi CX X X V . törvény 3. melléklet 11. aa.

20

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

■ FINANSZÍROZÁS

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 21

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 22

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

Máltai Szeretetszolgálat mûködteti, a hat vidéki játszóházat helyi szervezetek tartják fenn, amihez a helyi önkormányzatok anyagi, a Máltai Szeretetszolgálat – 2006 óta csak – szakmai támogatást biztosít. A hét budapesti játszótérnek a létesítésében is jelentôs szerepet vállalt a helyi önkormányzat. A legelsô játszótér még a Soros Alapítvány támogatásával létesült. A Máltai Szeretetszolgálat javasolta az alternatív napközbeni ellátás, benne játszóterei normatív finanszírozását, mint tudjuk eredménytelenül. 2006-ra megcsappantak a Máltai Szeretetszolgálatnak a játszótérprogramra fordítható forrásai – amiket a normatív finanszírozásig eltelô, rövidnek remélt idôre szántak. Akkor jelentôsen szûkíteni kellett a kiadásokat, ami a személyzet létszáma csökkentésével, a szolgáltatások redukálásával járt, de léteznek a játszóterek.

A Mikkamakka Játéktár Egyesület budapesti játéktára franchise-szerû elterjesztését úgy támogatta pénzzel a minisztérium, hogy pályázaton választották ki, hol létesülhetnek ilyen intézmények, amelyek a kialakításhoz, felszereléshez és folyamatos mûködtetéséhez is a programgazda egyesülettôl kaptak szakmai támogatást. Anyagi támogatást a létesítéshez adott a minisztérium, a fenntartás a pályázók feladata lett volna, a használók díjfizetése mellett. A konstrukció nem bizonyult fenntarthatónak, a játéktárak jelentôs része megszûnt.

1993 és 2004 között a szakminisztérium gyermekvédelmi pályázatai témái között szerepelt az alternatív napközbeni ellátás fejlesztése. 1,2 – utóbb már csak – 1 millió forintot nyerhettek a szolgáltatók, amit egy év alatt használhattak fel a nyertesek. Világos, hogy ekkora összeggel nem lehet szolgáltatásokat fejleszteni. Valójában ezeket a támogatásokat mûködési kiadásokra használták fel. A támogatott programok között voltak ténylegesen napközbeni ellátásnak tekinthetôek, de alkalmi rendezvények is. A pályázók próbáltak forrásokat találni egészen más jellegû szolgáltatások fenntartására – pl. más pályázaton nyert támogatásból felvett pszichológus továbbfoglalkoztatására –, sôt, más ágazatok intézményei megpróbáltak törvényes alapfeladataik ellátásához kiegészítô forrásokat szerezni, kihasználva, hogy az alternatív napközbeni ellátás definíciója nagyon befogadó jellegû. A nyerteseket nem kötelezték eredményeik dokumentálására, s nem került sor a pályázatok eredményességének vizsgálatára sem.

Megfigyelhetô, hogy az alternatív napközbeni ellátás legismertebb szolgáltatói – párhuzamos utat bejárva – sikeres pályázói voltak gyermekérdekû nagy pályázatoknak, kezdve a Soros Alapítvány Utcagyerek programján, folytatva a Phare Access pályázatokon, az Országos Bûnmegelôzési Bizottság pályázatain. Ezek a támogatások tartották életben a szolgáltatásokat, de egy kicsit mindig el is térítették ôket öntörvényû fejlôdésüktôl.

A helyi önkormányzatok támogatásai nélkül nem léteznének ezek a szolgáltatások, de az önkormányzatok támogatási gyakorlata, a támogatás mértéke nagyon sokféle. Már láttuk, hogy Budapest III. kerületében mûködik a Játszva megelôzni program hét játszótere. Ezzel messze ez az önkormányzat tesz a legtöbbet az országban ilyen szolgáltatás nyújtásáért. Nemcsak

22

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

az intézménysûrûség nagy, de az országban közismert, évek óta mûködô szolgáltatásoknak talán még a negyedét is az itteniek adják. Az együttmûködést az önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat szerzôdése szabályozza. Hasonló szerzôdéseket kötöttek a vidéki játszóterek mûködtetésére is, de az önkormányzatok nem mindenütt teljesítették vállalásaikat, különösen az ígért pénzt nem folyósították teljes összegben.

Budapest IV. kerülete önkormányzata szerzôdést kötött a Zabhegyezô Gyerekanimátorok Egyesületével. A kezdetben nagyvonalú támogatás reálértéke jelentôsen lecsökkent, az eredeti szerzôdés szerinti automatikus inflációkövetés nem teljesült, a helyiséget biztosítják.

A többi esetben nincs az önkormányzatokkal szerzôdése a szolgáltatóknak az alternatív napközbeni ellátás finanszírozására. Helyi civilszervezetek számára, illetve programok támogatására kiírt rövid távú pályázatokon, a szolgáltatás bekerülési értékéhez viszonyítva kis összegû támogatásokat folyósítanak a helyi önkormányzatok. Ugyanakkor a programok elismerése jelének tekinthetô, hogy polgármesterek, képviselôk személyes keretükbôl, általuk szervezett jótékonysági rendezvények bevételeibôl biztosítanak támogatásokat.

A jóléti rendszer egészérôl, a civilszervezeteknek abban betöltött szerepérôl kell elgondolkodnunk azt látva, hogy évtizednél régebb óta mûködô, a gyermekvédelmi törvényben leírt szolgáltatásoknak megfelelô tevékenységeknek nincs kiszámítható és biztos támogatása, valamint a ténylegesen nyújtott szolgáltatásra törvényes mûködési engedélye. Az alapképlet egyszerû: a gyermekvédelmi törvény leírja a szolgáltatásokat, amelyek mûködtetésére engedélyt kell kiváltani, az engedéllyel bíró szolgáltatások nyújtásához pedig költségvetési támogatás jár. Egyértelmû, hogy a törvényes szolgáltatások gyerekek és családok jogainak érvényesítését biztosítják, ennek minôségét szavatolja az engedélyezési eljárással hatósága révén az állam. A gyerekek és családok jogi szabályokkal garantált jogérvényesítése, szükségleteinek kielégítése a közösségnek is érdekében áll, ezért ezeknek a szolgáltatásoknak a nyújtásához az állam anyagi támogatást nyújt. A finanszírozásnak a mai magyar szociális- és gyermekjóléti ellátásban érvényesülô elveinek és gyakorlatának sok kérdésérôl lehetne és kellene diskurzust folytatni, de most nem ez a témánk.

Ahhoz, hogy egy szolgáltatás mûködési engedélyt kapjon és megtartson, feltételeket kell teljesítenie, amik nyilvánvalóan drágábbá tesznek egy tevékenységet. Így aztán logikus, hogy aki nem számíthat a tevékenység támogatására, az nem növeli kiadásait azzal, hogy még a mûködési engedély megszerzésére és a megtartás feltételeire is költ, hanem minden erôforrását az általa szolgált közösség helyzetének javítására fordítja. Így történhet, hogy miközben a statisztika szerint hét intézmény rendelkezik mûködési engedéllyel gyermekek napközbeni ellátása alternatív formában való nyújtására, valójában sokkal több szervezet végez olyan tevékenységet, amely megfelel az ellátás törvényi definíciójának.

Az egyesülési törvény6 lehetôvé teszi, hogy a polgárok sza6 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról.

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 23

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

badon szövetkezzenek minden olyan cél megvalósítására, ami az alkotmányos renddel nem ellentétes. Így azután formailag nem alternatív napközbeni ellátást nyújtanak gyermekeknek a szolgáltatók, hanem egyesületük, alapítványuk céljait megvalósító tevékenységet – projektek finanszírozására rendelt hazai és uniós forrásokból. A helyi önkormányzatok – kivéve a Játszva megelôzni programot támogató hét és a Zabhegyezô Játszóházzal szolgáltatási szerzôdést kötött nyolcadik helyhatóságot – kezdetektôl bátorítják, elismerik, így-úgy támogatják a szolgáltatók munkáját, de tartózkodnak tôle, hogy ellátási szerzôdést kössenek velük, s ezzel felelôsséget vállaljanak értük. Tudjuk, a költségvetési normatívákat még a kötelezôen nyújtandó ellátások esetében is nagy mértékben ki kell egészíteni, így érthetô, ha nem vállalják nem kötelezô szolgáltatások nyújtását, támogatását az önkormányzatok, viszont örülnek, ha valaki elhivatottságtól, társadalmi felelôsségvállalástól vezettetve ellátást nyújt.

Csakhogy ez a megoldás nem biztosítja a gyerekeknek a szükségleteik kielégítésére a törvény által biztosított jog érvényesülését.

Magyarországon a fiskális szemlélet akadályozza sok területen a jogokat garantáltan kielégítô szolgáltatások mûködtetését. Például több mint 15 éve újra és újra felmerül az igény a nyári táborozások jogi szabályozására, eredménytelenül. Míg Nyugat-Európában még egy gyerekek számára tartott délutáni foglalkozáson sem mûködhet közre még egy önkéntes sem anélkül, hogy elôzetesen legalább alapfokú képzést végezne, addig Magyarországon annak kell örülnünk, ha valaki egyáltalán tábort szervez gyerekeknek. Ha csak feltételeket támasztana a szabályozás a táboroztatókkal szemben, csak azt érhetnénk el, hogy még azok se táboroztassanak, akik ma még igen.

A követelmények teljesítését valakinek finanszíroznia kellene, s mindenki tudja, hogy a gyermeket nevelô családok jelentôs része a legalacsonyabb szintû szolgáltatásokat sem tudja megvásárolni. Így világos, hogy csak közösségi finanszírozással lehet elôre lépni, sok más mellett a táboroztatásban és a napközbeni ellátásban is. A közösségnek érdekében áll, hogy a gyerekek szükségleteiket garantáltan kielégítô, a létezô szabályozásnak megfelelô, engedélyezett és ellenôrzés alatt álló szolgáltatásokat kapjanak. Az egyes gyerekek szükséglete kielégítését a központi költségvetésbôl való közösségi finanszírozás garantálhatja, mert a helyi szintû önkormányzati finanszírozás a helyi önkormányzatok anyagi helyzete függvényében eltérô minôségû szolgáltatásokhoz vezet, ami sérti az egyes gyerekek jogai érvényesítését.

Mindezek alapján abból a többszörösen lehetetlen helyzetbôl, hogy civilszervezeti tevékenységként évtizednél hosszabb ideje valójában törvény által szabályozott szolgáltatást nyújtanak, engedély és kontroll nélkül, nem a jogi kizárás, szankcionálás, hanem a teljesítmény alapján nyújtott, a tényleges bekerülési költségeknek megfelelô központi költségvetési normatív finanszírozás megteremtése a kivezetô út.

A Játszva megelôzni program játszóterei mindösszesen két napon nem fogadják használóikat. A Zabhegyezô Játszóház is csak vasárnap és ünnepnapokon van zárva. Ezen intézmények kiadásait vizsgálva azt látjuk, hogy a gyakorlatilag mindennapi ellátáshoz négy, a hétfôtôl péntekig való szolgál-

tatáshoz három munkatárs szükséges. A mûködés további kiadásai (rezsi, a foglalkozások eszközei és anyagai) nagyjából annyit tesznek ki, mint egy munkatárs bére. Tehát a kiadások 75-80% -a bérköltség. Az országunkat jellemzô magas munkanélküliségi ráta mellett az alternatív napközbeni ellátást nyújtó intézmények elterjesztését foglalkoztatás-bôvítésként is értelmezhetné és támogathatná a szociális és munkaügyi kormányzat.

■ A SZÜLÔK FOGLALKOZTATHATÓSÁGÁNAK JAVÍTÁSA

Mint láttuk, a gyermekek napközbeni ellátásának legfontosabb indokaként kezdettôl a szülô munkavégzés miatti távollétét nevezte meg a jogi szabályozás7, a késôbbi jogszabály-módosítások jelentôs része a foglalkoztatáshoz, illetve a munkanélküliek ellátásához kapcsolódó szabályok változásaihoz igazodott. Az Unióhoz való csatakozáskor is így történt. A hétköznapi tapasztalatból egyértelmû, hogy a gyerekeket ellátó intézmények hiánya és hiányossága akadálya a szülôi munkavállalásnak, különösen az anyák és a gyermeküket egyedül nevelô szülôk esetében. Egyik létezô napközbeni ellátáshoz kapcsolódva sem igazolták vizsgálattal, hogy az ellátás biztosítottsága valójában hatással van a szülôk foglalkoztatottságára. A szociológus végzettséggel is rendelkezô Palotai Ilona, a Játszva megelôzni program koordinátoraként foglalkozott a kutathatóság módszertani problémájával, de úgy látta, olyan sok tényezô hat a szülôi foglalkoztathatóságra, hogy azok közül nem lehet egyértelmûen azonosítani a napközbeni ellátás biztosítottsága hatását. Így tehát továbbra is csak feltételezés a napközbeni ellátásnak tulajdonított jótékony hatás, bármennyire logikusnak tûnik is, hogy amennyiben az ellátatlanság akadálya a foglalkoztatásnak, akkor az ellátás hozzáférhetôségének el kell hárítania ezt az akadályt.

■ AZ ÖTLETEK ÉS MÓDSZEREK FORRÁSAI

Az alternatív napközbeni ellátások jogi szabályozása szükségszerûen nagyvonalú. Mint a hagyományos és részletesen szabályozott ellátási módoktól különbözô ellátások gyûjtô kategóriájának, képesnek kell lennie egymástól is nagyon különbözô szolgáltatások kereteinek meghatározására. Míg egy bölcsôdét, óvodát, iskolai napközi otthont tulajdonképpen létre lehet hozni a jogi szabályok és az ellátásokban munkavállalásra jogosító képzések anyagának gyakorlatba ültetésével, addig ez az alternatív napközbeni ellátások esetében nem lehetséges. Az alternatív napközbeni ellátást nyújtó legjelentôsebb szolgáltatások ráadásul idôsebbek is, mint a rájuk vonatkozó jogi szabályozás. Így minden alternatív napközbeni ellátás egyéni innováció eredménye. Általánosan elmondható, hogy a programokat kidolgozó szakmai csoportokban több szakma képviselôi dolgoztak együtt, jellemzôen a pedagógia, a népmûvelés, a szabadidôszervezés, a közösségszervezés és a szociális munka ismereteit, tapasztalatait integrálva. A hazai szociálpedagógia a programok

7 Ez a hagyomány visszamegy Grundtvig Teréz indoklásáig, amivel az óvodák létrehozása mellett érvelt azon gyerekek számára, akiknek édesanyjuk is kénytelen ipari munkát vállalni.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

23

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 24

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

kidolgozása során nem játszott különösebb szerepet. Viszont a Játszva megelôzni program alkotói koncepciójuk középpontjába szociálpedagógusokat kívántak állítani, akik a gyerekek fejlôdéséhez egyéni és csoportos támogatásokat is képesek nyújtani, mint ahogy képesek rendezvények, közösségi alkalmak és közösségek szervezésére, és egyúttal alacsony küszöbû szolgáltatást nyújtó intézményeiket képesek integrálni a gyermekvédelmi rendszer egészébe. Ez a várakozás nem teljesült egyértelmûen, nagyon vegyes tapasztalatokat szereztek. Inkább függött egyéni képességektôl és hozzáállástól az egyes munkatársak teljesítménye, és kevésbé attól, hogy szociálpedagógus, szociális munkás, pedagógus, hitoktató diplomával rendelkeztek-e, esetleg egészen más végzettség birtokában, de önkéntesként rátermettséget mutatva váltak munkatársakká.

A vizsgált szolgáltatók mindegyike székhelyén mûködik olyan képzés, amely gyerekekkel foglalkozó diplomásokat képez. Ezek hallgatóit gyakorlatokra fogadják az alternatív napközbeni ellátásban. Szinte mindenütt megtörtént, hogy rátermett gyakornokoknak alkalomadtán állást kínáltak.

A Mária iskolatestvérek katolikus rend hivatása a nevelés.

Elit iskoláikkal párban a világban mindenütt egy szegény gyerekeket szolgáló intézményt is mûködtetnek. Így ez a szervezet nagy tudást halmozott fel ilyen programok mûködtetéséhez. A programot vezetô Péter testvér, a spanyol Pedro Catalá Peiró szülôhazájában szociálpedagógiából is diplomázott, s magyarországi szolgálata megkezdése elôtt dél-amerikai utcagyerek-programban dolgozva készült fel, 2009 elsô félévében pedig Guatemalában dolgozik hasonló programban, továbbképzése érdekében. Így tehát az esztergomi program támaszkodhat a legkidolgozottabb és rendszerezett elméleti és gyakorlati tudásbázisra.

Németországban szerzett gyakorlati tapasztalatok inspirálták a Zabhegyezô Gyerekanimátorok Egyesület Káposztásmegyeri Játszóháza létrehozását, és az intézmény megnyitása elôtt önkéntesek nagyobb csoportja gyakornokoskodott bonni spielhausokban. Ezeket a tapasztalatokat ötvözték a szervezet saját szakmakultúrájával, amelynek középpontjában a gyerekekkel dolgozó – középiskolás, egyetemista korú – fiatal önkéntes áll.

Ez a szakmakultúra továbbfejlesztése az úttörôszövetség és az úttörôvasút ifivezetôket foglalkoztató – egymástól sok tekintetben különbözô – hagyományainak, amelyek a klasszikus cserkészvezetôi hagyományokig nyúlnak vissza. A francia szociokulturális animáció értékeit a hetvenes-nyolcvanas években kapcsolták ehhez a hagyományhoz önkéntesek, klubvezetôk, népmûvelôk képzôinek tartott képzések. Mindezek a hatások jól láthatók a káposztásmegyeri Játszóház pedagógiai programján és gyakorlatán is.

A francia szociokulturális animáció ugyancsak hatással volt a népmûvelôk által indított magyar közösségfejlesztésre is. Ennek szemlélete meghatározója a budapesti Nap Klub és a Szeta Egri Alapítványa tevékenységeinek. Mindkét helyen egy szomszédság átfogó közösségfejlesztési program része a gyerekek alternatív napközbeni ellátása.

A Játszva megelôzni program kidolgozása gondolata Máltai Szeretetszolgálat vezetô szakembereinek fejében külföldi gyerekintézményeket használva született, de ezek az intézmények nem napközbeni ellátást nyújtottak.

24

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

Az ÁGOTA Alapítvány elsôdleges célja gyermekotthonban élô gyerekekkel való foglalkozás pedagógiájának kidolgozása és elterjesztése. Ehhez nagyon sokfajta ismeretet, módszert ötvöznek és gyakorolnak foglalkozásaikban. Jellemzô ez a játszóházukra is, ahol anyagiak hiányában csak egy-két hivatásos szakember dolgozik, sok önkéntessel. Így az egyéni tudatosságot az önkéntesek komoly felkészítése és nagyon erôs szervezeti kultúra biztosítja: ugyanolyan ösztönzô és támogató módon fordulnak egymás felé is az önkéntesek és munkatársak, mint ahogy a gyerekekkel dolgoznak.

A programokat magasan képzett szakemberek tervezték és vezetik, így a gyerekkel foglalkozó több más tudomány és gyakorlati tevékenység elemei hatással vannak, de a fentiek tûnnek a legmarkánsabbnak.

A programok közös jellegzetessége, hogy aktív nevelést folytatnak, azaz az intézményeket használó gyerekek számára igyekeznek inspiráló, tevékenységre ösztönzô helyzeteket teremteni, amelyek révén a gyerekek ráismerhetnek saját érdeklôdésükre. Ez hozzájárul ahhoz, hogy saját személyiségük fejlesztésének uraivá váljanak.

Szintén közös jellegzetessége a programoknak, hogy közösség tagjaiként foglalkoznak a gyerekekkel, ahol nem közvetlenül a munkatársak vannak a legnagyobb hatással az egyes gyerekekre, hanem a közösség. Ez természetesen nem a munkatársak munkátlanságát jelenti, hanem indirekt módszerek és a magyar gyakorlatban nem nagyon elterjedt szemlélet használatát.

Mint láttuk – és az adott körülmények között nem meglepô módon – nem vált ki egy olyan szakma, amelynek tagjai, egy olyan szakmai képzés, amelynek végzettjei adnák az alternatív napközbeni ellátások munkatársait. A Játszva megelôzni program munkatársai számára kétszer szerveztek – kimondottan az ô feladataikra való felkészülést támogató – továbbképzést. Különbözô szakmák diplomáival rendelkezôk általában betanulás útján válnak alkalmasakká a feladatok ellátására, a felsôfokú képzésben szerzett tudás jelentôs részét nem használva, viszont jelentôs és fôleg gyakorlati ismereteket elsajátítva. Ez egyaránt érvényes minden diploma birtokosaira, így felmerül, hogy szükség lenne egy, a meglevôktôl különbözô szakképesítés bevezetésére. (Személyes meggyôzôdésem szerint szociokulturális animátorokat kellene képezni, akikre nagy szükség lenne minden bentlakásos és napközbeni ellátás esetében, az ellátottak mindennapjainak aktív megélésének ösztönzésére és támogatására – nem csak a gyerekek ellátásában. Ahogyan ilyen képzés jelen van több európai ország szociális szakmai képzési struktúrájában.)

A gyerekek napközbeni ellátása szabályozása elsô volt a jóléti ellátások között – és tudomásom szerint ma is egyedülálló – abban, hogy elôírja a szolgáltatásban közremûködô önkéntesek képzését és támogatását. A létezô gyakorlatban az ÁGOTA Alapítvány csak olyan önkénteseket foglalkoztat, akik elvégezték a szervezet nyújtotta képzést. Káposztásmegyeren a Zabhegyezô Gyerekanimátorok Egyesülete önkéntes animátorok számára kidolgozott képzése speciális formájával, egy év alatt készítik fel azokat, akik önkéntesekké szeretnének válni a játszóházban.

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 25

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

Ezek a képzések szemléletet formálnak, kommunikációs technikákat ismertetnek meg és gyakoroltatnak be, kisebb gyerekcsoportokkal megvalósítandó foglalkozások tervezésére és vezetésére készítenek fel. Mindkét képzés alkalmas arra, hogy – nemcsak fiatal – önkénteseket készítsen fel gyerekekkel végzett munkára, nemcsak az alternatív napközbeni ellátáshoz, hanem szélesebb körben is.

■ A NAPKÖZBENI ELLÁTÁSOK TEVÉKENYSÉGI RENDSZERE

A szükségletek és a rájuk adott szolgáltatási válaszok objektív voltába vetett hitünket mindig megerôsítheti, ha egymástól függetlenül, idôben, térben egymástól távol nagyon hasonló megoldásokat alakítanak ki. Ebben a tekintetben az alternatív napközbeni ellátási formák nagyon megerôsítôek, mert – a káposztásmegyeri és az esztergomi programot kivéve – nem támaszkodnak külföldi mintára, mi több, a hasonló belföldi innovációk egymást sem ismerve alakították ki szolgáltatásaikat, amelyek mégis erôs, kategóriákkal könnyen leírható azonosságokat mutatnak.

1 . Elsô dleges szolgáltatási elem ek 1.1. Szabad és öntevékeny tartózkodási lehetôség A napközbeni ellátásnál egyszerûbb szolgáltatási elemként intézmények nyitva tartási idejükben lehetôvé teszik, hogy a látogatók az intézményben tartózkodjanak és egyedül, illetve csoport, család tagjaként használják az ilyen használatra kijelölt eszközeiket. Tôlük csak a legelemibb szabályok betartását várják el. Ilyenek például azok, akik pont úgy akarják használni a Játszva megelôzni program intézményeit, mint bármely más játszóteret. Természetesen a napközbeni ellátás valójában ezekre a használókra is komplex hatást fejt ki, de áttételesen, a használható eszközök és a – még oly minimális – szabályok révén, amik nem egészen ugyanolyanok, mint bármely más játszótéren.

■

1.2. Információs, tanácsadó és segítô szolgáltatás A munkatársak a hozzájuk forduló használók rendelkezésére állnak. A szolgáltatási elem az egy-egy elemi probléma megoldásához adott azonnali segítség – például sérülés vagy megbetegedés gyanúja esetén, valamely lakásbéli berendezés meghibásodása, a ruházat használhatatlanná válása esetén –, alkalmi tanulási segítségnyújtás, illetve közvetítés szakszerû ellátást igénylô esetekben, a kompetenciával bíró intézményhez. Az elemi problémák megoldásához adott támogatás segít a gyerekeknek megoldani számukra szorongató, önállóan nem kezelhetô, de felnôtt szemmel egyszerû és kicsi gondokat. A szolgáltatás vizsgálata – de nem a gyerek pillanatnyi érzése – szempontjából valószínûleg fontosabb ebben a gyerekek biztonság iránti szükségletének, mint az egyes konkrét szükségleteknek a kielégítése.

Minden általam vizsgált szolgáltatót jellemez az, amit Vecsei Miklós a Játszva megelôzni program intézményei hivatásának nevezett: alacsony küszöbû – a mindennapok terében jelenlevô – intézményként információt nyújtva kaput nyitnak kompetens ellátások felé.

2 . M ásodlagos szolgáltatási elem ek Valójában ezeknek a tevékenységeknek az összessége adja a napközbeni ellátást.

■

2.1. Tematikus foglalkozások 2.1.1. Saját intézményben Mindennapi tevékenységek Szakkörök, klubok, tanfolyamok, képzések alkotják ezt a tevékenységcsoportot, beleértve az önkéntesek felkészítését, továbbképzését és a kizárólag az önkéntesek csoportja számára tartott rendezvényeket is.

Vakációs tevékenységek A szolgáltatók általában több módon is együttmûködnek a körzet általános iskolájával, így többnyire ismerik az egész tanév rendjét, a tanítás nélküli napokra jó elôre fel tudnak készülni egész napos szolgáltatásra, hosszabb nyitva tartásra, többféle program kínálására.

2.1.2. Külsô helyszíneken Rendszeres tevékenységek Külsô helyszínen olyan foglalkozásokat szerveznek rendszeresen a szolgáltatók, amelyekre saját helyiségeikben nincs lehetôség, felszerelés. Sportpályát, játszóteret használnak így.

Egerben a Szeta a legközelebbi iskolában szervezi nagyobb közönséget megmozgató rendezvényeit, mindenekelôtt a legalább havonta megrendezett családi hétvégéit. Ez az együttmûködés a gyakorlatban kicsit a közösségi iskola modelljéhez közelít.

Alkalmi tevékenységek A szolgáltatók rendszeresen szerveznek változó külsô helyszínekre látogatásokat. A kirándulások szolgálják az olcsó és egészséges szabadidô-elöltési szokások kialakítását, emellett a közlekedési eszközök használata, egyáltalán a szomszédság határain túli világ megismerését és a vele való kapcsolatteremtést.

Az egri Szeta elnöke kifejtette, hogy a családi szociokulturális hátrányokat akarják csökkenteni, az ismeretlentôl való félelem görcseit oldva természetessé tenni olyan intézmények használatát, mint az uszoda, múzeum, színház.

Táboroztatás A szolgáltatók jelentôs része él a táborozás pedagógiai lehetôségeivel, és erôforrásaik határáig elmenve többen több turnust is szerveznek. Egerben például külön táborozást szerveznek a nagykamaszoknak. A táborok programja többnyire aktív nevelési módszerekre, közöttük valamilyen fokú önkiszolgálásra épül. Gyakran a szomszédság lakói, mindenekelôtt szülôk önkéntesként – például a fôzést elvállalva – járulnak hozzá a kiadások csökkentéséhez. Jellemzôek a 30 fô alatti táborok, amelyekben jut kellô figyelem mindenkire. A családok többnyire csak jelképes díjat fizetnek a táborozásért, ezt pályázatok, adományok, önkéntesek, továbbá nem honorált túlmunkájuk révén a munkatársak teszik lehetôvé.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

25

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 26

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

2.2. – nkéntesek foglalkoztatása Ideértve az önkénteseknek a konkrét feladatra való felkészüléséhez nyújtott támogatást, vezetést, magát a feladat ellátását, továbbá a tapasztalatok feldolgozását és tudatosítását is.

A fiatal önkéntesek foglalkoztatása olyan pedagógiai értékû eszközt mutat fel, amely tulajdonképpen ôsinek is mondható, de az évfolyamokba, intézményekbe elkülönítô mai nevelés mellett újra felfedezésre és tudatos alkalmazásra vár. Ezt indokolja, hogy az eszköz mind a fiatalabbaknak, mind az idôsebbeknek egyedülálló hasznokat hoz. Az idôsebbek tudatosan fogalmazhatnak meg olyan identitást, amit méltónak tartanak a náluk kisebbekkel való foglalkozáshoz, általuk elismert tekintélyszemélyek kontrollja erôsítheti meg ôket ebben, és ösztönözheti is ôket, hogy belenôjenek a tudatosan választott identitásba. A kisebbek a néhány évvel elôttük járó mintaadó korosztálytól kapnak mindennap látott példát, amivel legkönnyebb azonosulniuk.

2.3. – nkiszolgálás, önszervezôdés ösztönzése és támogatása Ilyenek az egyes szolgáltatásokban dolgozó önkéntescsoportok saját tagjaiknak szóló – klubként vagy önsegítô csoportként mûködô – tevékenységei. Ilyenek a szülôket az intézmények felújításába, takarításába bevonó akciók, a gyerekek mindennapokban elvégzendô – például takarítási, rendrakási – feladatai.

3 . Étkeztetés A vizsgált intézményekben nincsenek olyan konyhák, amelyek mûködtetésére a tisztiorvosi szolgálattól engedélyt kértek volna, így szabályosan csak – más által – csomagolt élelmiszert adhatnának a gyerekeknek. Ugyanakkor mindenütt van a szolgáltatásnak több-kevesebb mindig éhes használója, akik számára egyszerû szendvicseket készítenek, s szinte mindenütt figyelemmel vannak a folyadékfogyasztásra is, hiszen gyerekeknél figyelmetlenségbôl is rövid idô alatt kialakulhat kiszáradásos állapot.

■

4 K apcsoló dó szolgáltatási elem ek Ebbe a csoportba olyan szolgáltatási elemeket sorolok, amelyeket a gyerekek felnôtt családtaggal közösen, illetve olyanokat, amiket egyénileg, nem csoport/közösség tagjaiként vehetnek igénybe.

■

4.1. Közösségi mûvelôdési tevékenységek, akciónapok Az intézmények jelentôs része közelében nincs mûvelôdési ház vagy egyéb közösségi mûvelôdési intézmény. Ezek funkciói közül a közösségi, családoknak szóló rendezvények szervezését vállalják fel leggyakrabban a napközbeni ellátás szolgáltatói.

Mikulásra, karácsonyra, húsvétra, madarak, fák, vizek napjára szerveznek rendezvényeket. És sok helyen van saját hagyományos rendezvény is, amilyen a Nap napok vagy Káposztásmegyeren a Játszóházi születésnap. Ezekkel a rendezvényekkel általában a szomszédság köztereit veszik használatukba a szolgáltatók és közönségük.

26

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

4.2. Korrepetálás Néhol csak pótvizsgára való felkészítésként, többnyire azonban az egész év során nyújtanak ilyen szolgáltatást az intézmények, néhol csak egy-két gyereknek, másutt idôbeosztásba szervezve az igénylôket. Egerben egy munkatárs teljes munkaidejének megfelelô idôt fordítanak korrepetálásra. Esztergomban pedig támogatott foglalkoztatás keretében több pedagógust is foglalkoztatnak, kimondottan tanulást, iskolai elômenetel javítását segítô feladatokra.

4.3. Kisgyermekkori fejlôdés ösztönzése és támogatása Legkidolgozottabb ilyen szolgáltatást az esztergomi program foglalja magába, ahol külön szobát is berendeztek a kicsikkel való külön foglalkozásra. (Ott tulajdonképpen a komplex tevékenységnek a kisgyermekkori fejlôdés ösztönzése és támogatása a napközbeni ellátással egyenértékû, párhuzamos eleme.)

4.4. Baba-mama klub Több szolgáltatónál is mûködött hosszabb-rövidebb ideig, szünetelve, újraindulva ilyen szolgáltatás a délelôtti órákban.

Van, amelyiket védônô vagy éppen a gyerekjóléti szolgálat családgondozója kezdeményezte és vezette, ezeknek jószerével csak befogadója a napközbeni ellátást nyújtó intézmény, egy kiépített elérési úton több szolgáltatáshoz biztosítva hozzáférést használóinak. Többnyire a szolgáltató saját munkatársa mûködteti a klubot, de arra is van példa, hogy – a szolgáltatónak a helyi közösséget fejlesztô direkt tevékenysége, vagy indirekt hatása eredményeként – önszervezôdô szülôk.

4.5. Eszközkölcsönzés Alkalmi kérésre, felelôsségvállalás mellett majdnem mindegyik szolgáltató ad kölcsön másutt történô használatra egy-egy eszközt, sportszert, játékot. A Káposztásmegyeri Játszóház nem sokkal mûködése megkezdése után – Nyugat-Európában látott mintákat követve8 – elindította Játéka szolgáltatását, amely egy könyvtárhoz hasonlóan mûködik, a kölcsönözhetô állományt több tucat, legkülönfélébb játék alkotja.

5 . B efogadó intézm ényi m û ködés Több, általam vizsgált szolgáltató felkarolta mások olyan tevékenységeit – jellemzôen helyiségeik térítésmentes rendelkezésre bocsátásával –, amelyek a szolgáltatás szomszédságában egyébként nem álltak volna rendelkezésére a családoknak. Legtöbbször nyelvtanítást vagy más fejlesztô programot tettek ily módon önköltséges formában elérhetôvé.

A szolgáltatók egy része helyet ad a szolgáltatást használók magánrendezvényeihez, mindenekelôtt zsúrokhoz, születésnapokhoz.

■

■ ALTERNATÍV NAPKÖZBENI ELLÁTÁSOK A JÖVÔBEN

Az európai gyakorlat sokféle a gyerekek napközbeni ellátása terén9. Megfontolandó érvek szólnak amellett is, hogy egy egységes és a mai magyarországinál jóval átfogóbb szolgáltatást

8 Az ottani Spielothek, Ludothek megnevezéseket is magyarítva.

9 Korintus Mihályné: A kisgyermekneveléssel és -ellátással kapcsolatos politika tematikus áttekintése elnevezésû OECD vizsgálat. Kapocs, 2002. december.

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 27

(Cyan plate) (Black plate)

NÉZÔPONT

nyújtó közoktatásba volna érdemes integrálni a napközbeni ellátást. Én nemzetközi példák alapján is egy kis intézmények hálózatára épülô, napközbeni ellátási modellt tartanék jónak, amelyben az egyes intézmények akkorák, hogy viszonylag homogén szomszédságok szükségleteit elégíthetik ki. Ilyen modell ugyanis egyszerre nyújtana univerzális és speciális ellátásokat. Minden szomszédságnak, racionálisan megragadható településrésznek lenne intézménye, így mindenki érdekelt lenne az intézményrendszer és az az által nyújtott napközbeni ellátás fenntartásában, miközben minden intézmény a helyi, relatíve homogénnek tekinthetô szükségletek és igények kielégítését szolgálná. Fontos, hogy a szolgáltatást a használó gyerekek biztonságosan elérhessék, a szolgáltatás a szomszédság mindennapi életének fizikai és közösségi terében mûködjék. Az ilyenfajta szolgáltatásnak mindenképpen alapvetô jellegzetességének kell lennie,

hogy az ellátás a lehetô legnagyobb mértékben közösségi. A saját gyerekek ellátásának biztosítása a közösségi-szomszédsági programok kovásza. Valószínûleg gazdaságilag is racionálisabb a helyi közösség képessé válását támogatni saját ügyei vitele, benne gyerekei ellátása megtervezésére és megvalósítására, mint kizárólag szakértôkre bízva, a helyi közösségtôl távol tartani ezeket a feladatokat.

Az írásban említett szolgáltatók: – Ágota Alapítvány Játszóháza, Szeged-Tarján – http://w w w .agotaalapitvany.hu/menu.htm – Játszva megelôzni program – http://w w w .maltai.hu/index.php?node=34 – A Mi Házunk Alapítvány és a Mária iskolatestvérek közösségi háza, Esztergom – http://amihazunk.extra.hu/ – N ap Klub Alapítvány, Budapest – http://napklub.hu/ – Szeta Egri Alapítvány Ifjúsági Segítôháza – http://w w w .szetaeger.hu/alapitvanyi_hirek.html – Zabhegyezô Gyerekanimátorok Egyesülete Káposztásmegyeri Játszóháza – w w w .zabhegyezo.hu

Tóbiás László

Szülôd helyett…

2008 ôszén az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a területi gyermekvédelmi szolgálatok által szervezett szakmai konferencián, amelynek során beszámolhattam a gyámok tevékenységével kapcsolatos ügyészi tapasztalatokról.

Elôre bocsátom, hogy az ilyen szakmai konferenciákat rendkívül hasznosnak ítélem meg. Célszerû ezek keretében a napi munkában felmerült problémákat oly módon megvitatni, hogy szabad teret kaphasson minden érintett fél saját szempontjainak megismertetése. A több szempontból értékelt megoldások hozzásegítenek a gyermekek érdekében történô konzultációhoz és a közös megoldások kialakításához.

Az egy-egy konferencián rendelkezésre álló idô nyilvánvalóan nem alkalmas a problémák részletes kibontására, az optimális megoldást azonban már a probléma felvetése is segítheti. Saját tapasztalataimat részben ügyészi törvényességi vizsgálatok megállapításaiból, részben saját intézményi vizsgálataim során szereztem.

A „gyám” az egyik legszebb magyar szó, hiszen felveti a gyengék és kiszolgáltatottak gyámolításával összefüggô, olykor embert próbáló, de meghatóan szép foglalatosságot, de felidézheti akár az ódon katedrálisok gyámköveinek képét, amelyeket furcsa módon a régi építômesterek különös gonddal mintáztak meg, ezzel is utalva szerepük fontosságára. Mivé lenne nélkülük az eget ostromló boltív?

A mi munkánkban a gyám feladata a szülôi felügyeletet meghatározó jogszabály valamennyi elemének megvalósítása, esetenként a körbôl a gondozás elmarad.

Az 1997. évi XXXI. törvényt megelôzô idôszakban az intézeti gyám feladatát képezte valamennyi állami gondoskodás alatt álló kiskorú ügyének intézése. A szakma sokat küzdött azért, hogy egy-egy gyám kisebb létszámú gyámolt ügyében legyen köteles eljárni éspedig úgy, hogy gyám és gyámolt között személyes kontaktus alakuljon ki.

A célkitûzés megvalósítása újabb problémákat vetett fel, amelyek részletezésére itt nem kívánok kitérni. Ismét bizonyságot szerezhettünk arról, hogy minden rendszernek létezik jó és rossz oldala.

Elképzeléseink szerint a gyámnak törekednie kell arra, hogy a jó szülôhöz hasonló gondosságot tanúsítson gyámoltja életének minden területét érintôen.

Nem zárható ki, hogy egy gyám valami okból nem képes gyámoltjával megfelelô kapcsolatot kialakítani, ilyenkor tapasztalatom szerint célszerû, ha felmentését kéri, bár errôl a tevékenységét felügyelô gyámhivatal is intézkedhet. A rossz együttmûködésbôl fakadó rossz döntések semmivel sem menthetôk.

A gyámi mûködés hiányosságai gyakran összefonódnak a felügyelô gyámhivatal mulasztásaival is, holott feltételezésem szerint a problémák ezen a szinten kiküszöbölhetôk lennének.

Döbbenten vettem kézbe egyik javító2009/1. SZÁM

intézetünkben az illetékes gyámhivatal értesítését arról, hogy a csecsemô korától állami nevelt fiú önjogúvá vált, megtakarított több mint 2 millió forintját a megjelölt bankban átveheti. A körülmények ismeretében tisztán látszott, hogy a fiúnak a javítóintézetbôl történô elbocsátása után nincs hova mennie, értékelhetô családi kapcsolatai nincsenek, önálló életvezetésre aligha lesz képes.

Hol volt itt a gyámi gondoskodás? Mi értelme volt annak, hogy a magyar állam megtakarította a családi pótlékból összegyûlt pénzét?

A fiút néhány napon belül a javítóintézetbôl el kellett bocsátani. Legrosszabb sejtéseink még annak elôtte valóra váltak, hogy próbáltunk volna az illetékes ügyészség bevonásával utógondozási lehetôségek után nézni. A fiatalember igen rövid idô alatt elherdálta pénzét, a megyébôl is elköltözött, nincs róla információnk. Esetünkben, mind a gyám, mind a gyámhivatal mulasztott, a fiatalember az önálló életkezdéshez szükséges minimális segítséget sem kapta meg.

Amikor a szülô szárnyra bocsátja gyermekét, megkísérli az önállósulást lehetséges eszközeivel könnyíteni, gyermekét anyagiakkal és jó tanácsokkal felvértezni.

Ugyanezt várjuk az állami segítséggel felnevelt gyermekek esetében. Világosítsa fel CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

27

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 28

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM

Page 29

(Cyan plate) (Black plate)

NÉZÔPONT

a gyám védencét az utógondozási lehetôségekrôl, segítsen megtakarított pénzének optimális befektetéséhez, az életkezdési segély igényléséhez, számára legmegfelelôbb pályaválasztáshoz stb. Nyilvánvaló, hogy ezek a gyerekek mindig hátrányban maradnak a rendezett családban felnôtt társaikhoz képest, de legalább azokat a lehetôségeket merítsék ki, amit a jogszabály manapság nyújt. Ezt persze már nevelésük során, az ellátó rendszerben töltött évek alatt kellene megtenni.

Nehéz a vagyonkezelés körében döntést hozni – most még nehezebb lesz a válság idején – hasznosnak mégis az mondható, ami az önállóvá válás minimumát nyújtja. Például egy bármily szerény ingatlan, amelynek továbbfejlesztéséhez igénybe vehetô az életkezdési segély.

Elképzelhetô, hogy nem minden gyám rendelkezik mélyreható jogi ismeretekkel, ez nem is várható el. Joggal vélelmezhetô azonban, hogy a TEGYESZ-ek jogi tanácsokkal is segítik a gyámi mûködést.

Gyakran nem bízható az éretlen személyiségû fiatalra annak mérlegelése, igényeljen-e utógondozási lehetôséget, és ha igen, milyet. Erre a gyámnak a körülmények mérlegelésével kell ôt felkészíteni.

Intézeti vizsgálataim során gyakran találkozom azzal, hogy a gyámok az intézetek jogos kárigényével szemben negatívan foglalnak állást. Másik oldalon tapasztalom a gyámoltak igényeinek pocsékolónak mondható kielégítését. Mindkét eset elfogadhatatlan.

A Ptk. rendelkezései a fiatalkorúakkal szemben hatályosak, tehát ha szándékosan kárt okoznak, kötelesek azt megtéríteni. A gyám a kártérítést csak alapos okkal háríthatja el. Nem számolhatunk ilyen alapos okkal, amikor a fiatalkorú szándékosan megrongálja a gondozó intézmény berendezését, betöri az ablakot, szökésbôl nem hozza vissza ruházatát.

Tapasztalható ezzel szemben, olyan gyámi intézkedés, amikor a gyermek kérésére szükségtelen, vagy a gondozó intézmény mûködésével nehezen összeegyeztethetô tárgyak vásárlásához biztosítanak anyagiakat. Például több százezer forint értékû hangszert vásárolt egyik gyám speciális otthonba elhelyezett gyámoltja részére, amit a gondozó intézmény azóta is elzárva tart, attól félve, hogy növendékei a drága holmit megrongálják, vagy eltulaj-

donítják. Az intézményben élôket ismerve, ettôl alaposan tartani lehet.

Gyakran vásároltatnak a fiatalok drága mobiltelefonokat, amit talán másnap elcserélnek egy doboz cigarettára, vagy egyéb módon kótyavetyélnek el. Más intézményben a kialakított pedagógiai rendszerrel összeegyeztethetetlen a magán mobiltelefon használata. Célszerû lenne, ha a gyám vásárlás elôtt konzultálna a gondozó intézetekkel.

Gyakran veszek részt javítóintézetbôl történô ideiglenes elbocsátás ügyében tartott bírói meghallgatáson. Az ideiglenes elbocsátás kérdésében hozandó döntést nagyban elôsegítheti, ha a fiatalkorú gyámja vagy szülôje megjelenik a meghallgatáson. Azt sugallja ez a körülmény, hogy komolyan kell venni az érintett fiatalkorú fogadkozását arról, hogy tanulmányait valóban folytatja, munkaviszonyt létesít, vagy éppen a megjelölt lakcímre költözik. A gyámok sajnos ritkán jönnek el a meghallgatásra, nem segítenek a bírót meggyôzni az elvárások reménybeli teljesítésérôl.

A javítóintézetek fontos pedagógiai eszköze a megfelelô magatartást tanúsító fiatalkorúak szabadságának engedélyezése. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a lakóhelyén fogadják ôt. Gyakori eset, hogy a gyámok a szabadságolási engedélyrôl hallani sem akarnak. Utalnak a fiatalkorú korábbi szabályszegô magatartására, nem számolnak az esetleges javulás lehetôségével.

Az Aszódi Javítóintézet egy ilyen gyámi hozzájárulás megtagadása miatt sikerrel indított közigazgatási pert, a bíróság határozatában méltányolta a pedagógiai törekvés fontosságát.

Rendkívül jó lenne, ha a gyámok a gondozó intézménnyel a jelenleginél szorosabb kapcsolatot tartanának, gyámoltjuk viselkedésérôl, fejlôdésérôl folyamatosan tájékozódnának, csomagot küldenének neki.

Sürgetô igénnyel vetôdik fel az is, hogy a gyámok a javítóintézetbôl vagy speciális gyermekotthonból történô elbocsátás elôkészítésében alaposan vegyék ki részüket. Egyik intézmény típus sem jelenti azt, hogy a gyám felelôssége és kötelezettsége megszûnne az érintett gyerekkel, fiatallal kapcsolatban...

Egy ügyben például személyesen 2009/1. SZÁM

konfrontálódtam az illetékes gyámhivatallal, amikor a javítóintézetbôl elbocsátandó fiatalkorút abba a lakásotthonba kívánták visszahelyezni, ahol a korábban általa zaklatott 12 éven aluli gyermek is lakott. Az elbocsátás utáni elhelyezés kérdésében minden lényeges körülményt feltárva kell felelôs döntést elôkészíteni.

A javítóintézetek rendtartásáról szóló 30/1997. (X.11) NM rendelet 56. §-ának (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elbocsátott fiatalkorút törvényes képviselôjének vagy általa megbízott személynek kell átadni. Amennyiben a törvényes képviselô nem jelenik meg, vagy megbízottról nem gondoskodik, probléma elé állítja az intézetet. Hasonló a helyzet a büntetés-végrehajtási intézetbôl történô szabadításnál.

Gyakran tapasztalatom, hogy a 14 évesnél idôsebb gyermek vizsgálata során egyértelmûen megállapítható, hogy olymértékben sérült, hogy az életkorából adódó korlátozott cselekvôképesség sem várható el tôle. Intézkedni kell – éppen védelme érdekében – a gondnoksági per megindításáról.

Gyakori, hogy az intézményekben élô fiatalkorúak családjogi helyzete is rendezésre szorul. Találkoztam például olyan kiskorúval, akinek esetében kétséget kizáróan szükségesnek látszott az örökbefogadás megszüntetése, miután minden jel arra mutatott, hogy az nem képes tovább betölteni feladatát. Éppen a felek kölcsönös rossz viszonya vezetett oda, hogy a gyermek visszakerült a szakellátásba. Figyelemmel arra, hogy jelentkeztek vér szerinti rokonai, megfontolandóvá vált a családi kapcsolat jogi megerôsítése. A gyámra ilyen esetekben is feladatok hárulnak, ezek teljesítéséhez célszerû jogi segítség igénybevétele is.

Mint bevezetômben említettem, csak a problémák felvetésére, a legfontosabb feladatok megoldására nyújt lehetôséget egy-egy elôadás vagy cikk. A gyámság rendkívül szerteágazó jogosítványokból és kötelezettségekbôl tevôdik össze, a példák és megoldások sora kimeríthetetlen. Örülünk, hogy módunk nyílt annak kezdeményezésére, hogy a sikeres gyámi mûködés megvalósításához a szakma keresse a képzési, tanácsadási lehetôségek bôvítését. dr. Laczkovics Mária CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

29

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:43 AM 12:44

Page 30

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

B ehunyja kék szemét…

■ EURÓPA ÉS A ROMA-KÉRDÉS A Roma …vtized negyedik éve kezdôdött az idén. 2005-ben, Szófiában, az „…vtized N yilatkozat” aláírásával, a részes államok – köztük Magyarország – kifejezték politikai akaratukat a romák társadalmi és gazdasági integrációjának felgyorsítására. A Roma Integráció …vtizede Programhoz a késôbbiekben további országok1, illetve nemzetközi szervezetek fejezték ki csatlakozási szándékukat, a magyar elnökség egyéves idôtartalma alatt (2007. július 1-jétôl 2008. június 30-ig). 2008 januárjában az Európai Parlament elfogadta az Európai Roma Stratégiáról szóló állásfoglalást.

Elôremutatónak tûntek a lépések. Azóta eltelt egy év, az évtized elsô harmadán túl vagyunk. Hol tart ma a roma integráció kérdése Európában? Dózsa Kata – az Eurochild gyermekszegénységgel foglalkozó európai civilszervezet munkatársának – interjúja az Európai Parlament (EP) két roma képviselôjével, a liberális Mohácsi V iktóriával és a konzervatív Járóka Líviával.

DK: Létezik uniós szintû „roma stratégia”, de csak papíron. Konkrét szabályozásra, úgy tûnik, Brüsszel egyelôre nem hajlik. A 2008 ôszén rendezett brüsszeli „Elsô EU R oma C súcstalálkozón” Járóka Lívia azt hangoztatta: „Paradigma-váltásra van szükség a romapolitikában”. Ezt a kifejezést többnyire a válsághelyzetbôl adódó „változtatási kényszerre” alkalmazzák. V álságban van az európai roma-ügy?

Járóka Lívia: A romák egész Európában mélyszegénységben és kirekesztettségben élnek. 10 millió ember: 80 százalékuk munkanélküli, és átlagban 12 évvel rövidebb az életük, mint más európaiaknak. Szerintem ez joggal nevezhetô súlyos válsághelyzetnek.

Mohácsi V iktória: Noha az Európai Parlament 2008 januárban elfogadott egy úgynevezett „Európai Roma Stratégiát”, amely a hatékony integrációt hivatott elôkészíteni, azóta sem született olyan intézkedés, ami a tagállamokat a programok végrehajtására kényszerítené.

DK: Mi kell a paradigma-váltáshoz?

JL: Az a fajta paternalista gádzsó-vezetésû politika és szemléletmód, amelyet gyakran az elôítéletek meg a többségi szavazatok kénye-kedve irányított, nem tartható tovább. A helyzet nem ugyanaz, mint 20-30 éve: itt állunk egy elöregedô Európában, fogy az aktív munkaerô, és

1 Albánia, Bosznia--Herczegovina és Spanyolország, valamint megfigyelôként Szlovénia (forrás: w w w .szmm.gov.hu)

30

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

itt vannak a romák, akik potenciálisan az EU leggyorsabban fejlôdô, legfiatalabb és legnagyobb kisebbsége – munka nélkül.

Az elôítéleteket elôbb-utóbb le fogja küzdeni a munkaerô-hiány. A kérdés inkább az: lesz-e olyan munkaerônk, amely szakmunkát tud végezni. Ezt nem észrevenni gyakorlatilag öngyilkosság, egy ketyegô bomba.

MV: A munkaerôhiány soha nem küzdi le az elôítéleteket. Én a törvényi szabályozást sürgetem: mindenkire kötelezôvé tenni a szegregáció tilalmát, a telep-felszámolást célzó kormányprogramot, és más vonatkozó jogszabályokat, és nem utolsósorban ezek betartatását is.

DK: Mohácsi V iktória a R oma C súcson kérdôre vonta az Európai Bizottságot az uniós szabályozás hiányosságaiért, többek között az iskolai szegregációra vonatkozó jogalkotás elmaradásáért. H ogyan kellene betömni a hézagokat?

MV: Horizontális – minden szociális területet átfogó – direktívát javasoltam, ami a tagállamokra nézve kötelezettséget ró a hatékony végrehajtásra. Hogy mitôl hatékony, azt szakmai szinten a „Roma Stratégiának” kell tartalmazni. Végül szükséges lenne a programhoz egy elkülönített költségvetés is.

JL: Ez a dolgok legnehezebb része. A stratégiánál többre van szükség, és ebben a Parlament, a Bizottság és a Roma Csúcs is lényegesen alulmúlta a várakozásainkat. Az elmúlt négy évünk gyakorlatilag errôl szólt: már az elsô tárgyalásainkon kértük V ladimir Spidlától (az EU szociális- és munkaügyi biztosa – a szerk.) a jog2009/1. SZÁM

szabályi kereteket, de a csata több éve zajlikÉ DK: V árható a közeljövôben konkrét intézkedési csomag?

MV: Ebben a mandátumban (2009 júniusáig tart – a szerk.) biztosan nem. Az európai jogalkotás mostanra megállt a Parlamentben és a Biztosságoknál, új jogszabályok már nem születnek.

JL: Tapasztalatom szerint ilyen direktíva megalkotására minimális az esély.

Amit rövidtávon el kell érnünk: legyen egy több biztoshoz tartozó intézmény – nevezzük koordinációs irodának –, amely az összes uniós szintû roma-kérdést felügyeli. A tagállamoknak pedig bele kell egyezniük egy szakmai minimumba. Ez talán sikerülhet.

DK:Mohácsi V iktória többször nyilatkozta, hogy „a cigányság egyetlen reménye az Európai U nió”. Legyen az EU szigorúan paternalista a roma-kérdésben?

MV: Nem így fogalmaznék. Amikor itthon az oktatási minisztériumban miniszteri biztosként dolgoztam, és megalkottuk a szegregációs törvényeket, akkor sem az volt a kérdés, kinek a bûne, hogy kialakultak a szegregált osztályok, hanem, hogy miért van 60-70 vagy akár 80 százalékos fogyatékossá minôsítés az ország egyes régióiban. Ebben a helyzetben nem egy paternalista politikát kell elképzelni, hanem kényszerítô intézkedéseket: itt és most meg kell oldani ezt a problémát. Az Unióban nem történt eddig semmi, amitôl csökkennének a szegregált iskolák és a munkanélküliség, a továbbtanulási arány pedig növekedne.

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 31

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 32

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

DK: A hírhedt csehországi Ostravaesetben az Európai Emberi Jogi Bíróság kimondta: az iskolákban az indokolatlan fogyatékossá minôsítés diszkrimináció. Az ítélet az antidiszkriminációs direktívára hivatkozott, vagyis egy meglévô uniós jogszabályra.

MV: A bíróság sem teljesen következetes. Az Ostrava-esetben is csak másodfokon marasztalta el a cseh államot – vélhetôen azért, mert az antidiszkriminációs direktíva vonatkozó passzusa nehezen értelmezhetô, mindössze egyetlen szóval érinti az oktatást: „tilos a megkülönböztetés az iskolában”. Én azt kértem, hogy a szegregáció fogalmát törvényben ismerjük el diszkriminációként, ami hosszú távon hozhat változásokat, és megkönnyítheti a civilszervezetek munkáját is.

Egyébként, egy évvel az eset után – a legújabb ERRC (Európai Roma Jogok Központja – a szerk.) felmérés szerint – nem sokat változott a helyzet Csehországban.

JL: Nem az antidiszkriminációs direktívával van a baj, hanem annak betartatásával. Magyarországon például van egyenlô bánásmód törvény, aminek lehetôvé kellene tennie az ilyen iskolák bezárását.

De az otthoni tapasztalat is mutatja, a jogérvényesítés nehezebb, mint a direktívák szövegezôi gondolták. A nemzetközi fórumokra vitt évtizedekig húzódó esetek, mint az Ostrava is, nagyon fontos mérföldkövek, hisz helyi szinten sokkal nehezebb a küzdelem. Viktória tudna errôl mesélni: az oktatási tárca öt-hat éve küzd a szegregáció ellen, és most több az ilyen osztály vagy iskola, mint öt-hat éve.

DK: Miért?

MV: Egyszerûen bent maradnak a milliárdok. A magyar kormány 2002-ben kidolgozott egy több ezer oldalnyi integrációs csomagot, ami majdnem tökéletes volt: fél-pozitív diszkrimináció a felsôoktatási intézményekben, óvodai elôkészítôk, iskolai deszegregációs programok, differenciált pedagógiai módszerek. De mivel Magyarország is csak politikailag vállalta fel a témát, a gyakorlatban itt sem történt semmi. A következményeknek pedig a gyerekek az elszenvedôi.

DK: A roma-integrációs stratégia és az európai szociális területek (munkanélküliség, szegénység-politikák, gyermekvédelem, nôvédelem, migráció, stb.)

32

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

között rengeteg az átfedés. Egyáltalán kell a roma-ügyet külön kezelni?

JL: Az összes paradigmaváltás közül ez a legfontosabb. Miközben „mainstreaming”-rôl (fôvonalak mentén mozgó integrált szakpolitikáról) és „targeting”rôl (célzott politikáról) beszél egész Európa, az elmúlt húsz év tapasztalata az, hogy különutas „romapolitikai” projektek futnak a különbözô szaktárcákon belül – kevés sikerrel. Például: eljárhatnak a gyerekek az óvodába, de az asszonyok egész délelôtt otthon vannak, mert nincs munkájuk, és aztán nincs mibôl öltöztetni a gyereket, amiben rendesen járhatnának óvodába. A területeket nem komplexen kezelik. Ráadásul a szegények között többszörösen hátrányos helyzetben vannak azok, akik még etnikai stigmát is kapnak. A diszkrimináció, valamint az identitás és kultúra kérdését külön roma-specifikus ügyként kell kezelni, de az oktatást, a foglalkoztatást, a lakhatást, az egészségügyet, a civilszervezet megerôsítést a nagypolitikákon keresztül, „mainstreaming-elve”. Nem vitatom, hogy rövidtávú, helyzetbe hozó programokra is szükség lehet, és több ország él is a pozitív diszkrimináció lehetôségével: Románia például a felsôoktatásban, Csehország a munkaerôpiacon. De a hosszú távú cél a szakpolitikákba való behelyezés és megvalósítás.

MV: Hiába a fôvonalak mentén mozgó politizálás, ha a pénzt felhasználó soha nem tekinti célközönségnek a roma munkanélkülieket: a szociális programok megalkotásakor kifelejtik a romák megnevezését.

DK: Az iskolai szegregáció, a szakképzett pedagógus-hiány közép-keleteurópai sajátosság? N yugat-Európában minden flottul megy?

JL: Korántsem. Franciaországban nagy probléma, hogy a vándorló életformát választók számára hogyan nyújtsanak minôségi oktatást megfelelô törvény nélkül. Csak megjegyzem: a folyton költözködô diplomata-gyerekeknek az „Európai Iskola” hálózata folytatólagos tanítást biztosít – a legmagasabb színvonalon.

Skandináviában is hallunk szegregált oktatásról. Egyedül skót és ír vándorló gyerekek nyilatkoztak úgy, hogy az ô oktatásuk sokkal jobb, mint a szüleiké volt. Ott viszont a továbbtanulás és a munkahely nincs biztosítva. Végül ott vannak azok 2009/1. SZÁM

is, akikrôl nincs nyilvántartás, és egyáltalán nem is járnak iskolába. Görögországban, Bulgáriában tudunk olyan esetekrôl, hogy gyerekek szeméttelepeken vagy kukákban alszanak, arra várva, hogy valaki bedobjon nekik egy zsák szemetet.

DK:A szegregáció mellett a gyerekjogok máshol is sérülnek: hol maradnak a gyerekkereskedelem, koldulás, korai és kényszerített házasság elleni fellépések?

MV: A koldulást kivéve – bár Olaszországban ezért börtönbe lehet kerülni – ezek mind a büntetôjog kategóriájába tartozó ügyek. A bûnelkövetôket meg kell találni, és meg kell büntetni. Kikérem magamnak, ha valaki a bûncselekményeket bármilyen összefüggésbe hozza a roma identitással!

JL: Ezek az eddig tabunak számító témák a közelmúltban azért elôtérbe kerültek, megindult a szakmai munka. Két éve fogadta el a roma nôk helyzetérôl szóló jelentésemet az EP, amelynek elkészítése kapcsán gyerekjogi kérdések is elôjöttek.

Jelenleg a gyermekkel való koldulás elleni fellépést készítjük elô európai roma civilszervezetekkel.

DK:N yugat-Európa nagyvárosaiban – Brüsszelben, az EU fôvárosában is – a romákat illegális bevándorlóknak tekintik, a lakosság az utcán koldulókkal, gettólakókkal azonosítja ôket. Az olasz kormány a nyáron vitatott megoldással hozakodott elô: nyilvántartás céljából az illegális bevándorlók és a menekültek, köztük a romák (a gyerekeket is beleértve) ujjlenyomatainak begyûjtését szorgalmazták, hogy aztán intézkedhessenek ellenük.

– nök élesen bírálták, és az EU is elítélte a tervet. Mi lehet akkor a megoldás?

MV: Az illegális bevándorlással kapcsolatban ismerni kell a háttér-folyamatokat, amelyek miatt az egyes tagállamok idáig jutottak. Olaszország esetében az EU a koszovói háború idején úgy rendelkezett, hogy minden albán kisebbségi csoportba tartozó, koszovói állampolgárnak joga van menedéket kérnie uniós tagállamban. Viszont a rendelkezésbôl kifelejtették a romákat és más kisebbségi csoportokat, pedig nyilván ôk is menekültek. Koszovóban 400 ezer roma élt a háború kitöréséig, most elvétve él pár család, s nagyjából 50 ezerre tehetô az Olaszországba menekültek száma.

JL: És itt kapcsolódik be az elôítéletes,

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 33

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

hibás kép, hogy mi utazók vagyunk, és nem vagyunk képesek letelepedni, és úgy élni, mint bárki más.

MV: De ez nagy tévedés: ezeknek az embereknek minden álma a saját családjukat egy országban és biztonságban letelepedve tudni, hogy a gyerekeik tudjanak iskolába járni, és a felnôtteknek legyen munkájuk. Olaszországban eddig táborokban éltek, amiket a kormány most felszámol, és ezzel utcára küldi ôket. A rendôrök maguk gyújtják fel az utcalakók kalyibáit. Ennek eredményeképpen Spanyolország és Franciaország mostanában meg is hozza az intézkedéseket, hogy bizonyos „travellerek” csak 24 vagy 48 órát maradhatnak köztereken. Ilyen „utazók” félmillióan vannak – az európai romák 10 milliós összlétszámához képest kevesen –, de nyilván ôk sem arra vágynak, hogy a spanyol, az olasz vagy a francia rendôrség gyújtsa fel az ô kis viskójukat. Minden egyes ilyen támadásnál legalább egy gyerek meghal!És ez nem másból adódik, mint az EU hiányos migrációs, vagy inkább migráció-ellenes politikájából. Bulgária és Románia csatlakozását megelôzôen felvetettem, az EP gondolja

újra a migrációs politikát, mert számolni kell egy többszázezer fôs, gazdaságilag lecsúszott réteggel, valamint a korábbi jugoszláviai háborús helyzet miatt menekülôkkel, akik az utcán vagy külvárosokban fognak megjelenni. Ki kellett volna alakítani egy stratégiát, ami elôre felkészíti az Uniót a nem várt helyzetekre. Akkor lesöpörték az asztalról ezt a témát.

DK: Ma is tûzoltás megy, nincs prevenciós stratégia?

MV: Vagy még tûzoltás sem. Az Unió egyelôre inkább becsukja a szemét.

JL: Én úgy érzékelem, az EU ebben az évben – köszönhetôen az olasz történéseknek is –, komolyan átgondolja a migrációs politikát: több parlamenti állásfoglalás is született, a francia elnökség prioritásai közé emelte. Tegyük hozzá: ez nem jelent semmi jót a bevándorlóknak.

DK: Miért van az, hogy a roma-kérdés mindig csak púp a politika hátán?

JL: Még nem ismerték fel a roma szavazatok értékét. A politika nagyon sokszor eleget tesz a nem-cigány szavazatok igényének is, a romák befogadását célzó intézkedéseket inkább mellôzik. A romákat sem ismerik kellôképpen – és itt jön

be megint a paradigmaváltás szükségessége –, mert az elôítéletek eltakarják a valóságot, és Európa nincs tudatában annak, hogy a romák értékes, potenciális kreativitás- és munkaerôforrást jelentenek. A társadalmi megbékélés is a további fejlôdés záloga, a magánember életérôl, boldogságáról nem is beszélve.

MV: A meglévô helyzetet konzerválni sokkal egyszerûbb, mint megszüntetni a diszkriminatív gyakorlatot, vagy egy önkormányzat esetében bezárni a legálisan mûködô gettó iskolát.

DK: Mohácsi V iktória liberális, Járóka Lívia konzervatív. Lehet egy ügyért hatékonyan harcolni úgy, hogy bizonyos kérdésekben homlokegyenest különbözô az álláspontjuk?

MV: Lehet. Egyébként, ha csak két roma képviselô ül az Európai Parlamentben, és nincs köztük egyetértés a lényeges kérdésekben, az nagyon negatív lenne a többségi társadalom szemében, de legfôképpen a saját közösségünkében.

JL: Szakmai és nem politikai célok mentén haladunk, azok pedig megegyeznek. Brüsszelben könnyebb egy asztalhoz ülni, mint otthon.

H ull,Egyesült Királyság: Egy resztoratív város felé?

A hulli Helyreállító Gyakorlatok Központja (HCRP), és a Helyreállító Gyakorlatok Nemzetközi Intézete (IIRP) irányításával Hull városa „resztoratív várossá” kíván válni. Az a cél, hogy mindenki, aki gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozik Anglia egyik gazdaságilag és szociálisan leghátrányosabb városában, alkalmazza a helyreállító technikákat.1 Hullban – 250 ezer lakos, közöttük 57 ezer gyerek él – jelentôs halászat folyt, ami néhány generációval korábban megszûnt, és a városnak nem sikerült gazdaságilag helyrejönnie. Ez oda vezetett, hogy alacsony az emberek önértékelése, gyengék az aspirációik, valamint nagyon sokan élnek a szegénységi küszöb alatt.

Hull sokat fektetett be a házak, a városközpont és a középiskolák újjáépítésébe, de amint az egyik iskolaigazgató elmondta, nincs értelme a fizikai regenerálásnak a társadalmi regeneráció nélkül.

Stratégiája szerint a legfontosabb a gyerekekbe és fiatalokba való befektetés, legfôképpen a helyreállító technikákkal.

1 A cikket fordította Herczog Mária.

A hulli helyreállító program hivatalosan 2007 augusztusában indult. A résztvevôk elkötelezték magukat, hogy megvalósítják „a kapcsolatok menedzselésének és a társadalmi kapcsolatok és felelôsség építésének egy formáját, miközben alkalmat teremtenek a keletkezett károk rendbetételére, amikor a kapcsolatok sérülést szenvednek.”

A collinw oodi általános iskola eredményei nagyon ígéretesek, itt jelentek meg az elsô sikerek. 2006-ban, mielôtt a resztoratív gyakorlatokat alkalmazni kezdték, Collingwoodban voltak a legalacsonyabbak a tanulmányi eredmények, amelyek mérésére is speciális módszerre volt szüksége a brit oktatási sztenderdeket mérô intézménynek az Ofsted-nek. A program bevezetésétôl számított két éven belül az iskola elérte a legjobb „kiváló” minôsítést. Eszerint az iskolában 98,3% -kal kevesebb kizárásra, 92% -kal kevesebb rongálás miatti kizárásra, 77,8% kal kevesebb ebédidei piros lap kiosztására, 77,5% -kal kevesebb rasszista incidensre és 86,7% -kal kevesebb késésre került sor.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

33

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 34

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 35

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

Az iskola igazgatója, Estelle Macdonald 2006 novemberében igen rossz helyzetben vette át az iskolát. Olyan programot alkalmazott, amelynek középpontjában a gyerekeket támogató megbeszélô körök voltak, amelyre idôt biztosított. A beszélô körökön pozitív szóhasználattal arról beszéltek, hogy a gyerekek milyen viselkedése lenne kívánatos, ahelyett, hogy a rossz tetteket hangsúlyozták volna. A tervezés és problémamegoldás során megoldásközpontú megközelítést alkalmaztak. Ez érdemi különbséget jelentett, és segített abban, hogy a collingwoodi iskola kikerüljön a hátrányosan megkülönböztetett iskolák közül, bár még mindig küzdenek a nagyon nehéz gyerekekkel, akik „kiesni látszottak a mi rendszerünkbôl”.

Az igazgatónô részt vett egy képzésen az amerikai Bethlehemben abban az iskolában, ahol resztoratív technikával dolgoznak2, majd hazatérve azonnal bevezette a módszert. A teljes tantestületet felkészítették, a tanulókat megismertették a módszerrel, és naponta két alkalommal osztálytermi köröket tartottak. Collingwood azóta egy nagyon pozitív iskolai kultúrát alakított ki, és a kivételesen érzékeny közösségi érzés segített a tanulóknak fejleszteni azt a készségüket, hogy érezzék, tiszteljék, elfogadják egymást, s a biztonság és a boldogság képessé teszi ôket arra, hogy a legtöbbet hozzák ki saját életükbôl.

Az Endeavour középiskolában is bevezették a helyreállító technikát. Az igazgató Christopher Straker azt mondta, hogy alapvetô viselkedésbeli változásokat eredményezett ez az iskolában. Az Ofsted jelentése szerint a helyreállító módszer olyan iskolává tette ezt a középiskolát, ahol a respektus és a biztonság az elfogadott norma, s ahol a problémákat meg lehet oldani.

A helyreállító gyakorlat arról szól, hogy az emberek képesek saját megoldásokat javasolni. Ezzel sokféle konfliktust kezeltek: nincs a gyerekek közötti erôszakoskodás – bullying – mert meg tudják az egymással kapcsolatos nehézségeiket az új módszerrel oldani, mondta az igazgató. Abból lehet tudni, hogy a resztorativitás normává vált az iskolában, hogy a szülôk és a gyerekek is igénylik a használatát. Az igazgató említett egy esetet, ahol a diákok összetûzésbe kerültek a konyhás nénikkel az ebédlô körüli zûrzavar kapcsán. A gyerekek kérték, hogy üljünk le megbeszélni. Ez az iskola képezi ki azt a 20, 15 éves tanulót, akik a más középiskolába járókat fogják megtanítani a módszerre, mert „fontos a programot kivenni a szakemberek kezébôl, hogy kikerüljünk a függôség kultúrájából”, mondja az igazgató.

Az Endeavour iskola fegyelmezési adatai 2007 tavaszán: 45,6% -kal kevesebb verbális erôszak eset, 59,4% -kal kevesebb fizikai erôszak eset, 43,2% -kal kevesebb zavaró viselkedés, 78,6% -kal kevesebb rasszista eset, 100% -kal kevesebb drog használat, 50% -kal kevesebb lopás, 44,5% -kal kevesebb meghatározott idejû kizárás3.

62,5% -kal kevesebb az alkalmazottak betegszabadságon töltött ideje (ez kb. 60 ezer font [kb. 1,6 millió Ft] megtakarítás havonta)4.

2 Lásd errôl részletesen: Megbékélés és jóvátétel (szerk.: Herczog Mária), CSAGYI könyvek, Budapest, 2003.

3 Angliában lehetôség van arra, hogy az iskolák meghatározott idôre – általában 3 nap – kizárják a tanulót az iskolából (a szerk.)

4 Brit és amerikai vizsgálatok azt találták, hogy a különösen problémás iskolákban a tanárok – és más iskolában dolgozók – között nagyon magas a betegállomány aránya, gyakrabban betegszenek meg, borulnak ki az ott dolgozók, ami tovább nehezíti az iskola életét is.

■ A RIVERSIDE PROJEKT

Ezen iskolák sikere oda vezetett, hogy a Városi Tanács partneri együttmûködést kötött a Gyerek és Fiatalok Partnerkapcsolata néven 2007 szeptemberében, amely két évre szól, és egy olyan helyreállító kísérleti program, amiben valamennyi gyerekekkel foglalkozó szolgálat szakemberei részt vesznek a város hét kerületének egyikében. Paul Carlile, aki a program egyik tanácsadója (korábban kelet-angliai iskola rehabilitációs regionális koordinátor) elmondta, hogy a projekt több mint 3500 szakembert érint: 12 általános és két középiskolában, gyerekotthonokban, családsegítô központokban, egészségügyi és szociális ellátásban, valamint a rendôrségnél és a helyi önkormányzatnál dolgozókat, nevelôszülôket, polgárôröket és önkénteseket. Az a cél, hogy a fiatalok, oktatók, szülôk és gondozók elsajátítsák azokat a gyakorlatokat, amelyek erôsítik a személyes jóllétet, megfelelô viselkedést váltanak ki, és erôsítik a felelôsségvállalást.

Nagyon pozitívak a tapasztalatok a fenti két iskolán felül további 7 Riverside iskolában.

A Riverside iskolák fegyelmezési eredményei – 2007-2008 július 73,1% -kal kevesebb osztálytermi kitiltás, 79,6% -kal kevesebb gyerek-gyerek elleni verbális erôszak, 73,3% -kal kevesebb gyerek-tanár (személyzet) közötti verbális erôszak, 57,1% -kal kevesebb diák-diák közötti fizikai erôszak, 83,3% -kal kevesebb ellenôrzési szükséglet a szünetekben, 79,4% -kal kevesebb ebéd közbeni ellenôrzési szükséglet, 94,6% -kal kevesebb problémás viselkedést, incidenst jelentettek az iskola vezetésének, 75,3% -kal kevesebb gyereket tiltottak ki a szünetekbôl, 80,6% -kal kevesebb átmeneti iskolából kitiltás történt.

■ A CSALÁDOK PROJEKT

A két iskolaigazgató tele van várakozással a családi program okán, amely közvetlenül bevonja a családokat. A vezetô tanárok feladata azokat a gyerekeket azonosítani és támogatni, akik a legkomolyabb magatartási és eredményességi, iskolalátogatási problémákkal küzdenek (amelyek gyakran együtt járnak). A gyerekek családjaival felveszik a kapcsolatot és megkérdezik tôlük, hogy miben segíthetnének. A családok is részt vesznek a megbeszélô körökben, amelyek megvitatják, hogy mit gondolnak az adott problémáról, és mi a teendô. A családtagok bevonása minden szempontból sikeresnek mondható volt valamennyi esetben. Ahogy Macdonald fogalmazott: A családok nagyon pozitívan reagáltak, mert ha ôk is részei a folyamatnak, akkor támogatják azt, sokkal inkább bevonódnak, magukénak érzik a problémát, és ôk is kapnak valamiféle érzelmi támogatást.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

35

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 36

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

Beszámolt egy fiúról, Jackrôl, akik notórius hiányzó volt, s ebben minden határon túl ment. Az iskolai gyerekvédelmi felelôs egy megbeszélô kört hívott össze, amelyen részt vettek a fiú szülei és testvérei is. A testvérek szerint a mamájuk soha nem biztatta ôket arra, hogy menjenek iskolába, de ôk nem akarják, hogy a testvérük kiessen az iskolából. Jack kijelentette, hogy az apja sosem szorgalmazta, hogy iskolába járjon, és kérte, hogy ebben segítsenek a szülei neki. Másnap tanítás közben hazament, ahogy szokott, de ezúttal a szülôk határozottan kérték, hogy menjen vissza. Azóta jók az eredményei, nem hiányzik. Az édesanyja munkát kapott az iskolai konyhán, jelentôs támogatója az iskolai munkának.

■ RENDÔRSÉG

A hulli rendôrség ugyancsak használja a helyreállító technikákat. 2008 decemberében elsô alkalommal született megállapodás arról, hogy mielôtt bármiféle jogi lépést tennének a kisebb, elsô bûncselekményt elkövetôk esetében, használni fogják a jóvátételi módszereket. Ez mind a 170 városi rendôrôrsre vonatkozik, akik egynapos képzésen vettek részt, és 65-en közülük kiképzett facilitátorok, csoportvezetôk lettek. Ez azt jelenti, hogy ôk vezetik azokat a megbeszéléseket, ahol összeültetik az elkövetôt, áldozatot, és minden érintettet, hogy az okozott kárt meg tudják téríteni, és jóvá tudják tenni a részletes megbeszélést, bocsánatkérést követôen. Eddig ezt a módszert döntôen szomszédsági vitákban használták, mint amilyen annak az idôs nônek a problémája volt, aki milliószor elpanaszolta már, hogy

bérlakása környékén hangoskodnak és randalíroznak a fiatalok.

A körmegbeszélésen sikeresen megállapodtak, és a fiatalok betartották a megbeszélteket. A rendôrkapitány szerint ez sokkal jobb, mint ha tárgyalás lenne belôle, ahol az ügyvédek dolga az, hogy kimentsék a fiatalokat, ahelyett, hogy vállalnák a felelôsséget azért, amit csináltak.

■ A GYERMEK ÉS FIATALOK SZOLGÁLATA 5

A helyreállító, jóvátételi gyakorlat nagyon sikeres ebben az intézményben, amely felelôs a nevelôszülôi ellátásért, örökbefogadásért, gyerekotthoni és területi munkáért. Mindenkit, aki fogyatékkal élô gyerekekkel dolgozik, kiképeztek ennek a technikának a használatára. Amikor egy gyerekotthonban használták a körmegbeszélést a gyerekek viselkedése miatt, bevonták a szomszédokat és a rendôrséget is. Ennek alapján terjedt el ennek a módszernek a használata Hull gyerekotthonaiban, ami jelentôsen csökkentette a gyerekek által elkövetett bûncselekmények számát, és a rendôrségi beavatkozások szükségességét. Ez a módszer jól használható a munkatársak megbeszéléseire is, ami jó lehetôség, hogy megfelelô eszközöket kapjanak a munkájukhoz, és egyben lehetôvé teszi saját tevékenységük értékelését is.

Bôvebb információ: www.safersanersschools.org/library/hull09.html

5 A mi megyei gyermekvédô intézeteink megfelelôje

Ú j trendek a német gyermekjólétben ■ MOTTÓ: „ MÉLTÓ FELNÖVEKVÉST BIZTOSÍTANIÓ 2008. június 18-20. között a német „Ifjúságjóléti napokon” vettünk részt Essenben. A rendezvény szakmai konferencia és szakkiállítás volt – utóbbit ugyanúgy kell elképzelni, mint mondjuk a hazai U tazás Kiállítást, 40 000 részvevôvel!(http://w w w .jugendhilfetag.de) A német gyermek- és ifjúságjóléti rendszer néhány jellegzetességet mindenképpen ismernie kell az Olvasónak ahhoz, hogy ezt a szakkonferenciát és -vásárt is megértse: – a vonatkozó szakmai törvény (Kinder- und Jugendhilfegesetz) a Szociális Törvénykönyv teljes szociális ágazatot átfogó összefüggésrendszerébe integrálja a gyerekekkel való foglalkozást.

– A törvény és a gyakorlat egy (al)rendszerbe foglalja az ifjúsági munkát, az ifjúsági szociális munkát és a (hatósági) gyermekvédelmet. (Természetesen az ifjúsági munka és az ifjúsági szociális munka szolgáltatásainak is célcsoportját alkotják a gyerekek.)

– A helyi ifjúsági hivatalok akkreditálják mindazokat a szolgáltatókat, akik a három terület bármelyikén tevékenykednek. Az akkreditált szolgáltatók jogosultak normatív támogatásra – ez szolgáltatásonként különbözô mértékû, de min-

36

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

dig három forrásból adódik össze: szövetségi kormányzati, tartományi kormányzati és helyi szintrôl. Az akkreditált szolgáltatók jogosulttá válnak a helyi ifjúsági hivatal testületében való részvételre is, választók és választhatóak. A testületek felét a szolgáltatók, másik felét a helyi önkormányzat megbízottai teszik ki. Fô feladatuk a gyermek- és ifjúságjólét tervezése és értékelése. A rendszer kultúrájának része a konszenzusra törekvés – amihez hozzátartozik, hogy a szakmai körben elfogadott javaslatokat az önkormányzati testületek csak nagyon ritka kivételként bírálják felül.

– A rendszer a finanszírozáson túl eljárásaival is ösztönzi, hogy civilszervezetek, egyházak létesítsenek és tartsanak fenn intézményeket.

– A szolgáltatók és az egyes szakemberek önállóan is számtalan szakmai szervezetbe tömörülnek, mind tartományi,

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 37

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

mind szövetségi szinten, mi több, a szervezetek ernyôszervezeteket alkotnak, ugyanezen a két szinten. Az ernyôszervezeteknek gyakran helyi önkormányzatok, tartományi, szövetségi kormányzati szervek is tagjai, legalább stratégiai partnerei.

Alapvetôen ebben a szakmai térben szervezôdik a továbbképzés, a szakmai párbeszéd is. Ezek kiemelkedô eseménye az öt évente, immár tizenharmadik alkalommal megrendezett Jugendhilfetag, amirôl néhány tapasztalatunkat szeretnénk itt megosztani. A rendezvény fôszervezôje az ernyôszervezetek ernyôszervezete, az Arbeitsgemeinschaft für Kinder- und Jugendhilfe (Gyermek- és Ifjúságjóléti Munkaközösség), amelynek kiváló ösztöndíjprogramja sajnálatos módon kevéssé ismert a magyar gyermekjóléti szakemberek elôtt, errôl lásd bôvebben: http://www.agj.de/index.php?id1=8.

– A rendezvényen, köszönhetôen a szövetségi és tartományi támogatásoknak, mindenki ingyenesen vehetett részt: diákok, hivatalok, szolgáltatók munkatársai és önkéntesei egész Németországból érkeztek kisebb-nagyobb buszokkal. A Német Szövetségi Köztársaság elnöke, a tartományi szakminiszter és Essen fôpolgármestere egyaránt hosszú, mély, konkrét és aktuális szakmai kérdésekkel is foglalkozó megnyitóbeszédet tartott. Ú jságírók hada, közvetítôkocsik nyüzsögtek a megnyitón, és tudósítottak az egész rendezvényrôl.

A rendezvény megtöltötte az Esseni Konferencia és Kiállítási Központ minden terét, kiállítási csarnokait és elôadótermeit.

A konferencián többféle munkaformát alkalmaztak.

Hosszú elôadások helyett inkább néhány kapcsolódó témájú elôadást kötöttek csokorba. Nagyon sok kerekasztal-beszélgetés volt, amelyek részvevôi a földrajzi, világnézeti sokszínûség mellett különbözô szakmai szempontokat is megjelenítettek, a szolgáltatásokban dolgozók, a politikusok, kutatók, képzôk, az országos (nem szakmai) lapok sztár szakújságírói tudását, véleményét. Nagy súlyt kaptak a projektbemutatások is.

A kiállításon a Németország egész területérôl érkezô szervezetek és szakmai szövetségek egy-egy standot állítottak fel, ahol képviselôik az érdeklôdôknek interaktív módon mutatták be tevékenységüket, meghatározott témákban workshopokat szerveztek illetve (jellemzôen ingyenes) kiadványokat, a témát érintô szakirodalmat kínáltak. A kiadványok, a folyóiratok különszámokkal is, igyekeztek a rendezvény kiemelt témáit is feldolgozni.

Meglepô, de nemcsak magyarokkal, hanem más külföldiekkel sem találkoztunk. Pedig a legnagyobb európai ország szakmai csúcsrendezvényén jártunk, ami több mint nyolcvan éve épített szakmai rendszerrel rendelkezik. A hagyományok, a méretek és a fizetôképesség nagyon sokféle kutatás, projekt, innováció, tudás megteremtését és megosztását teszi lehetôvé a mindennapokban és a szakma öt évente megrendezett ün-

nepén: Ez a Jugendhilfetag. Érdemes ismerkednie vele a szakma magyar gyakorlóinak is!

A rendezô Arbeitsgemeinschaft für Kinder- und Jugendhilfe – a területen dolgozók szervezeteinek szövetségi szintû csúcs ernyôszervezete – négy hónappal a Jugendhilfetag elôtt összefoglalta, hogyan látja a gyerekek és a fiatalok helyzetét, és a teendôket annak javítása érdekében Németországban. Ez a 22 oldalas dokumentum (Kinder- und jugendpolitisches Leitpapier - http://www.agj.de/pdf/Leitpapier.pdf) a szakma ajánlata a társadalomnak, és különösen a politikai döntéshozóknak a gyerekek és fiatalok, a társadalom jövôje érdekében megteendô lépésekre. A rendezvény mottója és a dokumentum legfontosabb üzenete ez a követelés: Méltó felnövekvést biztosítani!– Aktív gyermek- és ifjúság(jólét)i politikát!Megnyitó beszédében a Szövetségi Köztársaság elnöke reflektált erre a dokumentumra, visszajelezte és erôsítette, hogy a szakma világos és megvalósítható követelésekkel és programokkal stimulálja a szakpolitikai folyamatokat. Önmagában ennek a dokumentumnak a léte is mutat egyfajta utat a magyar szakmának is, és természetesen a benne a tárgyalt kérdések sora is.

A rengeteg kérdést, a rendezvény 400 oldalba sûrített programját itt nem tudjuk ismertetni. Aki tájékozódni akar, kapcsolatot, szakirodalmat keresni, az rengeteg információt – egyebek között a konferencia minden programelemérôl egy oldalas leírást – talál a honlap Fachkongress, illetve Fachmesse menüjében. Mi itt néhány olyan témát emelünk ki, amirôl mi igyekeztünk tájékozódni.

A rendezvény fókuszában három téma állt: a képzés, az integráció és a részvétel.

A képzés és az integráció területén a gyermekjólét és az iskola együttmûködése volt az egyik súlyponti téma. A gyermekjólétnek és az oktatásnak nemcsak a célcsoportja, hanem a céljai is azonosak: esélyegyenlôség biztosítása, a fiatal személyiségfejlôdésének támogatása és társadalmilag elfogadott viselkedésminták kialakítása, ezért nagyon fontos a két terület szervezett kooperációja.

Az együttmûködés egyik formáját az egész napos iskolák jelentik – amik részben napközis, részben iskolaotthonos formában mûködnek – szociálpedagógus bevonásával. Az egész napos iskolák elterjedését a legutóbbi években kiemelt támogatás ösztönözte Németországban, így az ezzel kapcsolatos tapasztalatok megvitatása is komoly szerepet kapott.

Sajnos a munkafeltételek erôs különbözôsége, az adott iskola fogadókészsége az iskolai szociális munka egyes szolgáltatásaira még nem teszi lehetôvé a program hatékonyságának átfogó értékelését. Fontos közös igényként rajzolódott viszont ki egy szakkollégium létrehozása az iskolákban tevékenykedô szociálpedagógusok számára, hogy egymást erôsítve tudjanak dolgozni az iskolákban, tevékenységüket a tanárokkal elfo2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

37

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 38

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

gadtatni és szolgáltatásaikat leginkább az érintett gyermekközösség igényeihez igazítani.

bözô fórumokon nyitott programokat vagy csoportokat hirdetnek meg.

Az egész napos iskolákban ellátott ifjúságsegítô feladatok:

A német állam preventív hozzáállásából adódóan anyagilag is támogatja ezeket a korai támogató programokat, amik nagyban hozzájárulhatnak a késôbbi problémák megelôzéséhez és hidat jelentenek az oktatási-nevelési intézménybe még nem járó gyermekek és a gyermekjóléti szakemberek között.

– szabadidôs foglalkozások szervezése, – házi feladatok elkészítésének segítése, – felvilágosító órák, fejlesztô foglalkozások, – konfliktuskezelés, erôszak-prevenció, – pályaorientáció, – egyéni foglalkozások, fejlesztések, – hálózatépítés és kapcsolattartás más gyermekjóléti és szabadidôs tevékenységet nyújtó szervezettel.

Az egyes iskolákban a célcsoporthoz és a lehetôségekhez igazodva más-más szolgáltatások kerültek elôtérbe. Általános törekvés azonban, hogy különbözô célcsoportokat (minden tanuló, lányok, fiúk, kisebbek, nagyobbak, bevándorlók) elérjenek a szolgáltatásokkal, ne csak a problémás gyermekeket.

Az integráció másik fontos eszköze napjaink német gyermekjóléti gyakorlatában a kisgyermekkori támogatás. A német gyermekjóléti szakemberek felismerték, hogy mire a gyermekek iskolába kerülnek, már óriási különbségekkel küzdenek, sôt bizonyos területeken az iskola tovább növeli a társadalmi szakadékot, így a hátrányok kiegyenlítését, ledolgozását túl késô az iskolában elkezdeni. (Eddig a magyar szakemberek is eljutottak, ezért különösen érdekes látni, hogyan tudtak továbblépni német kollégáink.) Ebbôl kiindulva országszerte olyan programok indultak el, amelyek preventív jelleggel igyekeznek minél több olyan családot elérni, ahol hároméves és még fiatalabb gyermekek élnek, különösen a bevándorló családokat, ahol a gyermekek eltérô kulturális és nyelvi gyökerekbôl adódóan hátránnyal indulnának az oktatási-nevelési intézményekben.1 A családokkal laikus segítôk – önkéntesek vagy munkatapasztalat szerzô programok résztvevôi – tartják a kapcsolatot, akik maguk is gyakorló anyák. Ehhez egy képzést kell elvégezniük, valamint rendszeresen kapcsolatot kell tartaniuk szakmai koordinátorukkal. A tapasztalatok szerint a laikus segítôket a családok gyorsabban bizalmukba fogadják, könnyebben kérik segítségüket, mint a gyermekjóléti szakemberekét. Ha olyan problémák rajzolódnak ki, amik szakszerû segítségnyújtást igényelnek, a laikus segítôk a megfelelô gyermekjóléti intézményhez irányítják a családot.

Egyes modellekben minden családot felkeresnek a gyermek születése után, babakelengyét visznek a családnak és felajánlják támogatásukat. Más modellek a bölcsôdékben és játszótereken lépnek kapcsolatba a családokkal, máshol külön-

1 Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy jóval korábban felismerték a koragyermekkor meghatározó voltát, és jelentôs szakmai hátteret is biztosító kutatói háttér és kiadványok állnak rendelkezésre a tájékozódást segítendô. Minderrôl bôvebben lásd Herczog Mária: A koragyermekkori fejlesztésre, programokra vonatkozó nemzetközi kutatásokról c. cikket. (Család, Gyermek, Ifjúság 2008/1. 21. o.) (a szerk.)

38

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

A német gyermekjóléti szakembereket foglalkoztató aktuális téma egy törvényjavaslat is, amelynek értelmében nemcsak kialakult veszélyeztetettség esetében, hanem preventív jelleggel is lehetne a szülôket együttmûködésre kötelezni, valamint a szakemberek felelôssége is számon kérhetôbbé válna.

A javaslat sok dilemmát vetett fel, mellette és ellene is sok szakmai érv elhangzott: – Szabad-e a gyermeki jogokat a családok ellenében érvényesíteni?

– Milyen mértékben avatkozhat be az állam?

– Erôsíteni kell-e a preventív ellátásokat ahhoz, hogy a késôbbi problémák megelôzhetôk legyenek.

– A jelenlegi sokszínû ellátásokat ehhez vagy ezáltal standardizálni kellene.

– Minden eset egyedi, nem lehet egyértelmûen megjósolni a várható következményeket.

– A kötelezés a bizalmi viszony ellenében hatna és csökkentené a segítés hatékonyságát.

Ezeket a kérdéseket nézve, miként a Szövetségi Köztársaság elnökének megnyitóbeszédét hallgatva is, akár az az érzésünk is lehetne, mintha a magyar gyerekesély programból, vagy az annak megvalósítását is szolgáló gyakorlatból emeltek volna ki részeket. A problémák azonosak – talán Németországban néhány évvel korábban megjelentek, vagy néhány évvel korábban felismerték, s mára összefüggéseikben jobban látják ôket. Akárhogy is, a gyerekekkel foglalkozó magyar szakmáknak mindenképpen jelentôsen nyitniuk kellene más országok gyermek- és ifjúságjóléti rendszereinek és gyakorlatainak megismerése érdekében.

V arga-H egyi Eszter – Tóbiás László

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 39

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

JELENTÉS az O B H 5885/2008. számú ügyben A zoom.hu internetes hírújság 2008. november 10-én megjelent „Elvették a nevelôszüleitôl a nagymama által megrontott kislányt” címû cikke alapján – tekintettel arra, hogy az abban feltárt események a nevelôszülônél nevelkedô gyermekek alkotmányos jogai sérelmének gyanújára utaltak, és a Biztos vizsgálatát a nevelôszülô is kérte, a vizsgálat megindult.

Elsôként az ügy teljes körû feltárása érdekében az eljárásra illetékes Szigetszentmiklós V árosi Gyámhivatal (gyámhivatal) vezetôjétôl, továbbá a Pest Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (szakszolgálat) igazgatójától kért a Biztos tájékoztatást a gyermekek gondozási helye megváltoztatásának indokoltságáról, a gyermekek további sorsa rendezése érdekében tett, vagy tenni kívánt intézkedésekrôl.

■ AZ ÉRINTETT ALKOTMÁNYOS JOGOK

– Az állam alapvetô jogvédelmi kötelezettsége: „A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetô jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsôrendû kötelessége.” [Alkotmány 8. § (1)] – A jogorvoslathoz való jog: „A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” [Alkotmány 57. § (5)] – A gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga. „A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérôl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelô testi, szellemi és erkölcsi fejlôdéséhez szükséges.” [Alkotmány 67. § (1)]

■ AZ ALKALMAZOTT JOGSZABÁLYOK

1993. évi LIX. törvény az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról (Obtv.), 1991. évi LXIV. törvény a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérôl (Gyermekjogi Egyezmény), 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról (Gyvt.), 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról (Gyer.), 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirôl (NM rendelet), 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetérôl és illetékességérôl (Gyszr.).

(A vizsgálatban alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket a jelentés melléklete tartalmazza.)

■ AZ ELÔZMÉNYEK

A nevelôszülônél nevelkedô 2002-ben született kislány, a 2003-ban és 2006-ban született fiúk édesapja gyermekvédelmi gondoskodásban nôtt fel. Az apa utógondozói ellátása elsô gyermek születésének évében szûnt meg, a gyermekek édesanyja ugyancsak gyermekvédelmi gondoskodásból került örökbefogadó szüleihez. A családot a gyermekjóléti szolgálat alapellátásban 2002-tôl gondozta. Az elôzményi iratok szerint az apa utógondozója is kapcsolatot tartott a gyermekjóléti szolgálattal. A házaspár – az anya örökbefogadó szülôjétôl kapott – 14 négyzetméteres, vízvezeték nélküli, árterületen lévô csónakházban kezdte meg közös életét. A fûtést egy földre helyezett villanyrezsóval oldották meg, a fogyasztásból eredô többszázezer forintos díjhátralékot halmoztak fel. Az apa munkanélküli volt, idônként alkalmi munkát vállalt, az anya a két kisgyermekkel gyesen volt. A család számára rendszeres jövedelmet a gyermekek után járó juttatások jelentették.

A családgondozó 2004 elején javaslatot tett a gyermekek védelembe vételére. A védelembe vételi eljárás során a szülôk – lakás- és anyagi körülményeikre hivatkozva, továbbá a gyermekek gondozását vállaló családtag hiányában – kérték a gyermekek intézményi elhelyezését. A jegyzô a gyermekeket ideiglenes hatállyal nevelôszülôkhöz helyezte.

Az ideiglenes hatályú beutalás felülvizsgálata során a gyámhivatal 2004 májusában a gyermekeket – gondozási helyük változatlanul hagyásával – átmeneti nevelésbe vette, a gyermekek gyámjául a nevelôszülôt rendelte. A határozat szerint a szülôk gyermekeikkel az egyik nagyáruház játszóházában, kéthetente két órányi idôtartamban tarthattak kapcsolatot. A kapcsolattartás helyszínére a nevelôszülôknek kellett elvinni a gyermekeket.

Az idôszakos kapcsolattartást – tekintettel a szülôk lakáskörülményeire – a gyámhivatal nem engedélyezte. A gyermekek 2004-ben készült egyéni elhelyezési tervében szerepel, hogy a szülôk számára engedélyezett kapcsolattartások alkalmával az anyai nagyszülô is szeretne találkozni a gyermekekkel. A nagyszülôi kapcsolattartásról a határozat külön nem rendelkezett.

A kapcsolattartás a szabályozott módon nem mûködött, a szülôk többször nem, vagy jelentôs késéssel jelentek meg, az anyai nagyszülônek megtiltották, hogy a számukra biztosított

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

39

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

1:01 AM

Page 40

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

idôben találkozzon a gyermekekkel. A 2004 végén kelt gyámigondozói jelentés rögzítette, hogy a nevelôszülô a lakásán havonta egy alkalommal lehetôvé teszi a nagyszülôi kapcsolattartást. A tanácsadó szerint a nagyszülôvel való találkozás kifejezetten jót tett a gyermekeknek.

A szakmai feljegyzések beszámoltak arról, hogy a szülôk többször 1/2-1 órás késéssel jelentek meg, vagy el sem mentek a játszóházba, a kapcsolattartás elmaradásáról elôzetesen nem tájékoztatták a nevelôszülôt. A nevelôszülô jelezte a gyermekek csalódottságát, a kapcsolattartás megvalósulásához kérte a hatóság és a szakemberek segítségét.

Az átmeneti nevelésbe vétel felülvizsgálata során a kapcsolattartást a gyámhivatal – a gyám és a szakszolgálat javaslatára, a szülôknél készített környezettanulmányt követôen – 2005 áprilisában újraszabályozta. A szülôk havonta egyszer, két órára a szakszolgálat játszószobájában találkozhattak gyermekeikkel.

A nevelôszülô 2005 szeptemberétôl kezdôdôen a gyámhivatalnál jelezte, hogy a szülôk a kapcsolattartási idôpontokban nem mindig, illetve jelentôs késéssel jelentek meg, késô ôsztôl egyáltalán nem éltek kapcsolattartási jogukkal. A nevelôszülô és a gyámi tanácsadó helyzetértékelései megerôsítették a gyám által jelzetteket. A nevelôszülô kérte a vér szerinti szülôk értesítését az elmaradt kapcsolattartások pótlásának módjáról, továbbá, hogy segítsék elô a szülôk gyermekeikkel való rendszeres kapcsolattartásra való ösztönzését.

2006 júliusában a nevelôszülô ismételten tájékoztatta a gyámhivatalt, hogy a szülôk kapcsolattartási jogukkal nem élnek. A feljegyzések a találkozások elmaradása miatt – elsôsorban – a kislány csalódottságát rögzítették.

A vér szerinti családot gondozó gyermekjóléti szolgálatok – amely dokumentációk tanulmányozása ezen vizsgálat részét nem képezte – véleménye szerint a szülôk együttmûködésének hiányában adekvát családgondozás nem valósulhatott meg. A családgondozó jelezte a gyámhivatalnak az anya harmadik terhességét.

A szülôk életvitele, lakáshelyzete miatt a gyámhivatal a 2006 novemberében született gyermeket is átmeneti nevelésbe vette.

Az újszülöttet – tekintettel arra, hogy születésekor a testvéreit gondozó nevelôszülônél nem volt szabad férôhely – a készenléti nevelôszülôhöz helyezték. 2007 áprilisától a testvérek együtt nevelkedtek.

A 2004–2006. év között készített gyámi jelentések, a szakszolgálat (nevelôszülôi, gyámi-gondozói tanácsadó) helyzetértékelései a gyermekek fejlôdésérôl, kiegyensúlyozott viselkedésérôl, nyitott magatartásáról, a nevelôcsaládhoz való kötôdés kialakulásáról számoltak be. Rögzítették a kislány fejlôdésének kortársaitól való (látás, hallás, értelmi fejlôdés) elmaradását. A szakemberek véleménye szerint a nevelôszülô türelmes, módszere meleg-korlátozó. A szakszolgálat beszámol a nevelôszülô következetességérôl, példamutató magatartásáról. A gyermekek rendezettek, tiszták voltak, a nevelôszülô az óvodai programok szervezésében, bonyolításában a pedagógusokat segítette, a kislány óvodai felszerelési tárgyaira odafigyelt. A gyermekeknek

40

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

sokat gyurmáztak, rajzoltak, gipszmintákat készítettek, úszni és lovagolni jártak.

A szakszolgálat a gyerm ekek gondozási h elyét a féléves felülvizsgálatok alkalm ával m inden szem pontbó l m egfelelô nek találta A nevelôszülôi tanácsadó 2007. február 26-ai látogatási feljegyzésében a következôket is rögzítette: „A nevelôszülô beszámol arról, hogy a nagymama látogatása után, illetve ha a kislány nála tölt 1-2 napot, a kislány agresszív lesz: belenyír a hajába, levágja a pizsamájáról a gombot.” (Megjegyzem: a gyámhivatal a feljegyzéseket nem kapja meg döntéseit a helyzetértékelésekben, a gyámi jelentésekben foglaltak, a szülôk jogszabályban elôírt, illetôleg szükségesnek ítélt meghallgatását követôen hozza meg.)

■

■ A MEGÁLLAPÍTOTT TÉNYÁLLÁS

Az anyai nagyszülô 2007. május 4-én kérte az elvitel jogát is magában foglaló nagyszülôi kapcsolattartás szabályozását. A gyámhivatal a nagyszülô lakóhelye szerint illetékes Budapest, XI. kerület gyermekjóléti szolgálatától, a nevelôszülôtôl és a szakszolgálattól javaslatot kért. A gyermekjóléti szolgálat – a nagyszülôvel való személyes kapcsolatfelvétel és környezettanulmány készítését követôen – a nagyszülô kérelmével egyezô szabályozást javasolt. A nevelôszülô a nagyszülô egészségi állapotára, továbbá a kisebb gyermekekkel való addigi kapcsolat hiányára hivatkozva a telefonos, továbbá a gyermekek gondozási helyén való meglátogatásával való kapcsolattartás szabályozását indítványozta. A nevelôszülôi tanácsadó ugyancsak a gondozási helyen való kapcsolattartást tartotta a gyermekek érdekében állónak.

A 2007. május 29-én kelt gyámi-gondozói helyzetértékelésben szerepel, hogy a nagyszülô a nevelôszülônél rendszeresen látogatja a gyermekeket.

A 2007. június 4-én kelt pszichológiai vélemény rögzíti, a nevelôszülô tájékoztatását, miszerint a gyermek a nagyszülôi „láthatást” követôen belázasodott, az ágynemûket széttépte, székletét szétkente a falon. A gyermek zaklatott állapotát az óvodában is észrevették. „A nagymama többször idô elôtt visszahozta a gyermekét, hogy nem bír vele.” (A nagyszülôi kapcsolattartás ekkor még nem volt szabályozva.)

A nevelôszülôi tanácsadó 2007. július 26-án kelt látogatási feljegyzésében leírta, hogy a nevelôszülôvel tisztázta a nagyszülôi „láthatás jogi részét (mikor, meddig, kihez engedheti el a gyermekeket). A kivételezett bánásmód hatása a gyermekekre és a családra.”

A gyámhivatal 10.556-7/2007. számú, 2007. augusztus 7-én kelt határozatával a nagyszülôi kapcsolattartást a gyermekek havi két alkalommal, öt-öt órányi idôtartamban való gondozási helyükön való meglátogatásával engedélyezte.

Ebben a hónapban készült a következô nevelôszülôi tanácsadó feljegyzés is: „a nevelôszülô arról számolt be, hogy a kislány és a nagymama kapcsolata kiegyensúlyozottabbá vált, már nincsenek agresszív tünetei a láthatás után.”

A 2007. szeptemberi – a gyámhivatalnak is megküldött helyzetértékelés – a kislány értelmi fejlôdése részképességekben va-

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 41

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 42

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

ló elmaradását rögzíti. A vizsgálatot a Nevelési Tanácsadó a nevelôszülô kérésére végezte el. A helyzetértékelésben a következôk is szerepelnek: „A nevelôszülô az elmúlt fél évben a nagymama látogatásai, ill. a nagymamánál való tartózkodás után tapasztalt ...-nál agressziót: belenyírt a hajába, szétnyírta a pizsamáját.”… „Anyai nagymamája kitüntetett figyelemben részesíti, csak ôt viszi haza magával. A nevelôszülô szerint izgatottan várja a találkozást.” A középsô gyermek nehezményezte, hogy a nagymama csak leánytestvérüket viszi el.

A nevelôszülôi és a gyámi-gondozói tanácsadó által készített helyzetértékelés egyaránt a gyermekek nevelôszülôi családban való megfelelô fejlôdésrôl számol be. A nevelôszülôi tanácsadó véleménye szerint a kislánnyal nevelôszülei kevésbé elégedettek, mint fiútestvéreivel, többször rászólnak. A gyámi-gondozói tanácsadó rögzítette, hogy a kislány viselkedési zavaraihoz szakorvosi segítséget kap. A nevelôszülôi tanácsadó a gyermekek örökbe fogadhatóvá nyilvánítását kezdeményezte, a gyámi gondozói tanácsadó arra még nem tett javaslatot.

A nevelôszülôk 2007. október 10-én bejelentették örökbefogadási szándékukat, még abban a hónapban megkapták az örökbefogadó szülôi tanfolyam elvégzésérôl szóló tanúsítványt.

A gyámhivatal 10.804-5/2007. számú, 2007. november 19-én kelt határozata a gyermekek átmeneti nevelését – gondozási helyük változatlan hagyása mellett – fenntartotta.

Tekintettel arra, hogy az apa lakóhelyérôl ismeretlen helyre távozott, a gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vételrôl szóló határozat átvételére ügygondnokot rendelt ki.

2007. november 28-án a szakszolgálat elvégezte a gyermekek örökbefogadásához szükséges pszichológiai vizsgálatokat.

2008. január 28-án a nevelôszülôi tanácsadó feljegyezte: (a nevelôszülô) „panaszkodik, hogy a nagymama csak a kislánnyal foglalkozik, akkor is, ha a nevelôszülô lakásán van láthatás.”

A szakszolgálat 2008. május 5-én a gyermekek örökbefogadhatóvá nyilvánítását indítványozta. A javaslat tartalmazza, hogy az anya megszakította gyermekeivel a kapcsolatot, az apa utoljára 2007 júliusában találkozott velük, azt követôen csak telefonon érdeklôdött felôlük, de beszélni nem akart velük.

A gyámhivatal a gyermekek átmeneti nevelésbe vételének felülvizsgálata során a 2008. május 27-én kelt, 10-481-4/2008. számú határozatával – átmeneti nevelésük fenntartása mellett – a gyermekeket örökbefogadhatónak nyilvánította.

2008. május 6-án a gyámi-gondozói tanácsadó a gyámhivataltól – tekintettel a nagyszülô részérôl a gyermeket érô szexuális abúzus gyanújára – a nagyszülôi kapcsolattartás szüneteltetését kérte. Az abúzust a gyermek mondta el a nevelôszülônek.

A nevelôszülô a tanácsadó segítségét kérte, az abúzusról való tudomásszerzést követôen a nagyszülôi kapcsolattartást nem biztosította. A nevelôszülô a júliusban esedékes féléves gyámi beszámolójában a történtekrôl írásban is tájékoztatta a gyámhivatalt.

A gyámi-gondozói tanácsadó és a nevelôszülô kezdeményezésére a gyermek pszichológiai vizsgálata 2008. május 19-én megtörtént. A vizsgálat az abúzust valószínûsítette, a gyermekek gondozási helyének megváltoztatását nem javasolta.

A nevelôszülô a nagyszülôt – a szakszolgálat munkatársának javaslatára – feljelentette. Budapest XI. kerületi Rendôrka-

42

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

pitányság a nagyszülô ellen szemérem elleni erôszak bûntette elkövetése megalapozott gyanúja miatt nyomozást folytat.

(Megjegyzem a Gyszr. 8. § (2) bekezdése értelmében feljelentési kötelezettség a gyámhivatalt terhelte.)

A 2008. július 25-én kelt – Független Igazságügyi Orvosszakértôi Iroda Igazságügyi Klinikai szakpszichológusa által készített – szakvélemény a gyermekek érdekében állónak tartotta a nevelôszülôk általi örökbefogadást.

A 2008. augusztus 26-án kelt nevelôszülôi tanácsadói helyzetértékelés szerint mióta a gyermek elmondta a nevelôszülônek az ôt ért traumát, kapcsolatuk pozitív irányba változott. Sokat beszélgetnek, a gyermek önként bizalommal fordult nevelôanyja felé. A tanácsadó az Eszter Ambulancia segítségét is kérte. A Dunakeszi Nevelési Tanácsadó – ahová a gyermek már 2007 ôszétôl járt – vállalta a gyermek terápiás kezelését. A helyzetértékelés mindhárom gyermek egészséges, kiegyensúlyozott fejlôdésérôl számol be. A tanácsadó figyelemmel arra, hogy a gyermekeket örökbe fogadni szándékozó nevelôszülô egyben a gyermekek gyámja – az örökbefogadási eljáráshoz a gyermekek képviseletére eseti gondnok kirendelését javasolta.

A szeptember 9-én kelt gyámi-gondozói tanácsadó által készített helyzetértékelés mindhárom gyermek vonatkozásában rögzíti „A gyermek hosszú távú fizikai, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlôdése szabadidejének hasznos eltöltése a jelenlegi nevelôszülônél biztosított. A kislány és a kapcsolattartásra jogosult nagyszülôvel kapcsolatos rendôrségi vizsgálatok lezárultáig, valamint a kislány nevelôszülôje közös terápiájának érdemi eredményéig javaslom a jelenlegi helyzet változatlan formában való fenntartását.”

A gyámhivatal a 10-26-21/2008. számú, 2008. szeptember 11-én kelt határozatával a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét fenntartotta. A határozat indoklása szerint: „a határozatot módosítani nem szükséges, így azt a gyámhivatal eredeti formájában fenntartotta.”

A gyámhivatal 10-26-13/2008. számú, 2008. július 21-én kelt határozatával a nagyszülôi kapcsolattartást egy évre szüneteltette. A nagyszülô a határozatot megfellebbezte. A Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala (szociális és gyámhivatal) B-91-20297/4/2008. számú, 2008. szeptember 29-én kelt határozatával az elsô fokú határozatot helyben hagyta.

A szociális- és gyámhivatal – a jogerôs döntés és az iratanyag visszaküldésével egyidejûleg – felszólította az elsô fokon eljárt hatóságot,a gyermekek azonnali gondozási helyének megváltoztatása érdekében szükséges intézkedések és a nevelôszülô ellen kiskorú veszélyeztetése miatt büntetôfeljelentés haladéktalan megtételére. Az iratanyagot a gyámhivatal október 16-án vette át.

A gyámhivatal, az utasításnak eleget téve október 17-én a szakszolgálat szakértô bizottságának javaslatát kérte a gyermek gondozási helyére, a feljelentést megtette. A feljelentés a Dunakeszi Rendôrkapitányság 444-1572/2008. bü. számú, 2008. októ-

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 43

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

ber 27-én kelt határozatával – bûncselekmény hiányában – elutasította. A gyámhivatal a határozat ellen panasszal élt, a hivatalomnak küldött adatszolgáltatáskor a panasz elbírálása folyamatban volt.

A szakértôi vizsgálatra október 20-án a gyermekeket a nevelôszülô vitte el. A pszichológiai vizsgálat célja a nevelôszülô és a gyermekek kötôdésének feltárása volt. A nevelôszülô elmondta, hogy tudomása szerint gyámként joga volt a kislányt a szabályozásban eltérô módon elengedni a nagyszülôvel. Az abúzust a gyermek védelme érdekében jelezte, álláspontja szerint a kislánynak jó lenne, ha a gondozási helyén maradna. A nevelôszülô örökbefogadási szándékát is megerôsítette.

A szakvélemények a testvérek (elsôsorban a kislány szorongását), egymáshoz való ragaszkodását tárta fel. A gyermekek elmondása szerint a nevelôcsaládban bántalmazták (ütés, rugdosás, büntetésbôl fekvôtámaszra, guggolásra kötelezés) ôket. A szakvélemény rögzíti a nevelôcsaládhoz való kötôdést – hozzáteszi –, hogy ez, más „bántalmazó” családban is elôfordul.

A szakértôi bizottság szociálpedagógus tagja a nevelôszülôi tanácsadó félévenkénti jelentéseire is alapozva – miszerint a nevelôszülôk a kislányt problémás viselkedése miatt fiútestvéreihez képest hátrányos megkülönböztetésben részesíti – a gyermekek gondozási helyének megváltoztatását javasolta.

A szakszolgálat október 21-én – november 1-jei gondozási hely változásával – javaslatot tett a gyermekeket gondozó új nevelôszülô személyére.

A gyámhivatal 10-26-37/2008. számú, 2008. október 22-én kelt határozatával a nevelôszülôt gyámi tisztségébôl azonnali hatállyal felfüggesztetve, a gyermekek gondozási helyét megváltoztatta. A gyámhivatal a határozatot azonnali végrehajtásáról rendelkezett és felszólította a nevelôszülôt, hogy a határozat kézhezvételét követôen a gyermekeket adja át az érte jelentkezô, gondozójukként kijelölt nevelôszülônek. A hatóság a gyermekek törvényes képviseletére hivatásos gyámot rendelt. A határozat tartalmazza a jogorvoslati jogról való tájékoztatást.

A nevelôszülô a gyermekek elhelyezésével kapcsolatban az ügy felülvizsgálatát, továbbá a gyermekkel való személyes, illetve telefoni kapcsolattartás engedélyezését kérte. A kérelmet a gyámhivatal november 3-án iktatta.

A gyámhivatal a 10-26-45/2008. számú, 2008. november 11-én kelt levelében tájékoztatta nevelôszülôt,hogy a Gyvt. vonatkozó rendelkezései,továbbá a szakértôi bizottság állásfoglalását figyelembe véve a gyermekek elhelyezése tárgyában tett intézkedést nem áll módjában megváltoztatni,az iratokat a másodfokú hatósághoz nem terjesztette fel. A hatóság tájékoztatta a nevelôszülôt arról is, hogy a kapcsolattartás szabályozása tárgyban kikéri a szakértôi bizottság véleményét. Jelentésem írásba foglalásomkor a gyámhivatal eljárása folyamatban volt.

2008 októberében a szakszolgálat igazgatója elrendelte a nevelôszülô alkalmasságának rendkívüli felülvizsgálatát. A minôsítô lap a nevelôszülô erôsségeként a következetességet nevesíti. A gyermekek bántalmazásáról a minôsítôknek nem volt tudomása, hiányosságként a nevelôszülô hatósági határozattól eltérô nagyszülôi kapcsolattartás lehetôvé tételét említik.

A bizottság szükségesnek tartotta a nevelôszülô alkalmasságának – független – szakértôi bizottság általi vizsgálatát, erre te-

kintettel minôsítéstôl eltekintettek. A vizsgálat eredményérôl jelentésem írásba foglalásakor nem volt információm.

A gyámi gondozói tanácsadó november 10-én kelt véleményében összességében a nevelôszülô munkáját pozitívnak ítélte, a gyermekek bántalmazásáról nem tudott, ilyen tapasztalata nem volt, személyes találkozásaik alkalmával annak nyomát nem látta.

A nevelôszülô a 2008. november 5-én mindhárom gyermeket „átadta” a határozatban megjelölt nevelôszülônek. A gondozási helyek közötti távolság – bár erre vonatkozó adattal nem rendelkezem – miatt a két idôsebb gyermek óvodaváltása szükségszerû volt.

■ A VIZSGÁLAT MEGÁLLAPÍTÁSAI I. Hatáskör tekintetében Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa számára feladat- és hatáskört, valamint az ennek ellátásához szükséges vizsgálati jogosultságokat az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) határozza meg.

Az Obtv 16. § (1) bekezdése szerint az országgyûlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végzô szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) tevékenysége során a beadványt benyújtó személy alapvetô jogaival összefüggésben visszásságot okozott, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetôségeket – ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetôség nincs számára biztosítva.

Tekintettel arra, hogy az ügyben kifogásolt eljárás és intézmény közszolgáltatást végez, és e tevékenysége során hatósági feladatot lát el, eljárásának vizsgálata ombudsmani hatáskörbe tartozik.

■

II. Az ügy alapjogi összefüggései tekintetében A Gyermekjogi Egyezmény rögzíti, a szülôk közös felelôsségét a gyermek neveléséért, fejlôdésének biztosításáért. Az állam kötelezettsége, hogy a szülôknek a gyermek nevelésével kapcsolatban – a reájuk háruló felelôsség gyakorlásához, a gyermek mindenek felett álló érdekeinek érvényesítéséhez – segítséget nyújtson. Az Egyezménnyel összhangban a hazai szabályozás is deklarálja gyermek saját családi környezetében történô nevelkedéshez való jogát. Kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt a gyermeket tilos családjától elválasztani.

Az elôzményi dokumentumok tanúsága szerint a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezésének, majd átmeneti nevelésbe vételének alapvetô indoka a család anyagi és lakáshelyzete volt, a gyermekekrôl – ahogyan korábban szüleikrôl is – a gyermekvédelmi szakellátó rendszernek kellett gondoskodnia. Jelen vizsgálat tárgyát nem képezte – és az idô múlására való tekintettel arra nem is volt lehetôségem – a gyermekjóléti alapellátás gyermekek családban nevelkedése elôsegítése érdekében végzett tevékenységének elemzése. Elôzôkre figyelemmel tényként kezeltem a gyermekek helyettesítô védelemben való nevelkedésének szükségességét.

■

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

43

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 44

(Cyan plate) (Black plate)

Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése a gyermeket a család, az állam és a társadalom részérôl megilletô megfelelô testi, szellemi és erkölcsi fejlôdéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát fogalmazza meg. A nemzetközi dokumentumokból és az alkotmányjogi felsorolásból következôen a gyermek nevelése, fejlôdésének biztosítása elsôdlegesen a szülôk felelôssége és kötelezettsége. A szülôi gondoskodás hiányában, illetve a gyermek fejlôdését veszélyeztetô szülôi magatartás, mulasztás esetén lép be az állam alapvetô intézményvédelmi kötelezettsége. A gyermeknek az a joga tehát, hogy az állam részérôl a megfelelô testi, szellemi és erkölcsi fejlôdéséhez szükséges védelemben és gondoskodásban részesüljön az állam alkotmányos kötelességét alapozza meg a gyermek fejlôdésének védelmére. (21/1996. (V. 17. (AB. határozat) A gyermekvédelmi törvény szerint az átmeneti (tartós) nevelésbe vett gyermeknek joga van az életkorához, egészségi állapotához, fejlettségéhez igazodó, állandóságot, érzelmi biztonságot nyújtó családot pótló elhelyezéshez. Ennek során – egyebek mellett – biztosítani kell a gyermek teljes körû ellátását, gondozását személyes kapcsolatai ápolását.

Mindezek alapján a gyermekek nevelôszülôkhöz való helyezése indokolt volt.

Megállapítható, hogy a nevelôszülô a gyermekek gondozását-nevelését az egyéni-gondozási nevelési tervben foglaltaknak megfelelôen biztosította. A nevelôcsaládot rendszeresen

44

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

látogatta a nevelôszülôi tanácsadó, kapcsolatban volt vele a gyámi-gondozói tanácsadó is. A helyzetértékelések a nevelôszülô nevelési módszereit,a gyermekekkel való kapcsolatát jónak tartották. A nevelôszülô munkájának ellenôrzésére kötelezett szakemberek,a gyermeket vizsgáló pszichológusok a gyermekek gondozási helyének megváltoztatását a szexuális abúzus gyanúját követô tudomásszerzést követôen sem tartották indokoltnak,azt csak a szociális és gyámhivatal utasítsa után/azt alátámasztva látták a gyermekek érdekében állónak.

A rendelkezésemre álló dokumentumokból megállapítható, hogy a szakszolgálatnak már 2004-ben tudomása volt arról, hogy a nagyszülô a nevelôszülô lakásán kapcsolatot tart unokáival. A szakember a nagyszülôi kapcsolattartást – hatósági szabályozás nélkül is – a gyermekek érdekében állónak tartotta.

A 2007 elején kelt szakmai feljegyzés tanúsága szerint a nevelôszülôi tanácsadónak tudomása volt arról is, hogy a nevelôszülô a kislányt 1–2 napra elengedi a nagyszülôhöz, ezt követôen a gyermek agresszív lesz. A nagyszülôi kapcsolattartás hatósági határozattal való szabályozása elôtt készült pszichológiai vélemény is rögzíti a gyermek nagyszülônél való tartózkodása utáni zaklatottságát. A gyámhivatal a nagyszülôi kapcsolattartás 2007 augusztusában született határozatban foglalttól eltérô biztosításáról a 2007 szeptemberében készült helyzetértékelésébôl értesült. A gyermekkel fejlesztô foglalko-

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 45

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

zás keretében foglalkozott a nevelési tanácsadó, viselkedési zavaraihoz szakorvosi segítséget kapott. A gyermekkel kapcsolatban álló szakemberek (orvos, pszichológus, fejlesztô pedagógus, tanácsadók, óvónô) a gyermek nagyszülôvel való találkozást követô viselkedési zavarainak hátterében a szexuális abúzust nem vélelmezték. A nagyszülôi kapcsolattartás szabályozásakor a nagyszülô oldaláról nem merült fel az elvitel jogát kizáró ok, vagy körülmény. A gondozási helyen való szabályozására elsôsorban a gyermekek életkora miatt került sor.

A Gyvt. a nevelôszülôt kötelezi, hogy a gyámhivatal határozatában foglaltak szerint biztosítsa az általa nevelt gyermek kapcsolatát a kapcsolattartásra feljogosított szülôjével, közeli hozzátartozóival. A kapcsolattartás meghiúsítása megalapozza a gyermek gondozási helyének megváltoztatását. A Gyer.

33. § (2) bekezdése szerint a gyermek fejlôdését veszélyezteti, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a kapcsolattartást rendezô egyezségben, illetve a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozatban foglaltaknak önhibájából ismételten nem, vagy nem megfelelôen tesz eleget, és ezáltal nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást. A végrehajtás a hivatkozott jogszabályhely alapján lehetséges. A jog nem szabályozza azokat az eseteket, amikor a gyermekeket gondozó szülô/gyám a szabályozástól eltérôen, a jogosult szülô számára „többlet” kapcsolattartási lehetôséget biztosít. A vizsgált esethez hasonló szituációban családban élô gyermeknél fel sem merül a kiskorú veszélyeztetése miatti feljelentés, vagy a gyermek elhelyezésének megváltoztatása.

Kétségtelen, hogy a szabályozástól eltérô kapcsolattartás lehetôséget teremtett a gyermek zaklatására. A gyermekvédelmi szakellátó rendszerben nevelkedô gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlôdésének biztosítása azonban a szolgáltatót, a hatóságot, a gyermek nevelését, gondozását közvetlenül ellátó intézményt/személyt egyaránt kötelezi. A helyettesítô védelem során a gyermekek védelmére hivatott személyek, hatóságok kötelezettsége a gyermek egészséges testi, szellemi, erkölcsi fejlôdésnek biztosítása. A szociális- és gyámhivatal csak a nevelôszülô felelôsségét vizsgálta, az elôzményi iratok alapján azonban a gyámhivatal és a szakszolgálat felelôssége is megállapítható.

A gyermeknek egyaránt joga van az állandóságot, érzelmi biztonságot nyújtó, családot pótló elhelyezéshez és a fizikai, szexuális bántalmazással szembeni védelemhez. A két kisebb gyermek vonatkozásában a szexuális bántalmazás gyanúja fel sem merült, a kislány zaklatása valószínûsíthetô.

A szociális és gyámhivatal a nagyszülô fellebbezése elbírálásakor szerzett tudomást az abúzus gyanújáról. A felügyeleti eljárás során hozott intézkedésnek a gyámhivatal – bár döntését alátámasztotta a szakértôi bizottság véleményével, a javaslatától függetlenül – köteles volt eleget tenni. A szakvéleményben foglaltak bírálatára nincs lehetôségem. Tény azonban, hogy, a gyermekek fejlôdésérôl, a nevelôszülô módszereirôl szóló korábbi – ideértve a szexuális zaklatás napvilágra követése után készült – véleményeket is, nem megengedett nevelési módszerek alkalmazásáról nem számolnak be. Tény az is, hogy a gyermek megnyílását követôen a nevelôszülô

kért szakmai és jogi segítséget. A kislány terápiás kezelése a gondozási hely megváltozásakor megkezdôdött, több vélemény szerint a nevelôanyához való kötôdése erôsödött, a két kisebb gyermek kötôdése is vitathatatlan volt. A nagyszülô április óta nem találkozott a gyermekkel, arra a szociális- és gyámhivatal döntését követôen nem is volt lehetôsége. Mindhárom gyermeknek – különös tekintettel az örökbefogadási szándékra – a nevelôszülôk jelentették a családot. Az idôsebb fiúnak és a traumát szenvedett kislánynak – a gondozási helyek közötti távolság miatt – nem csak az új nevelôcsaládba, hanem másik óvodai közösségbe is be kellett illeszkednie.

Elôzôekre figyelemmel – az abúzus gyanújáról való tudomásszerzést követô mintegy fél év múlva, azonnali intézkedésként – a gyermekek gondozási helyének megváltoztatásáról nem megalapozott döntés születhetett.

Minderre tekintettel megállapítottam, hogy a szociálisés gyámhivatal felügyeleti intézkedése a gyermekek állandósághoz és biztonsághoz való jogát sértette, ezáltal visszásságot okozott az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermeket az állam és a társadalom részérôl megilletô kiemelt védelemhez fûzôdô jogával összefüggésben.

A Gyer. 7/A. szakasza alapján a gyámként kirendelt nevelôszülô a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó eljárásokban ügyfélnek minôsül. A Ket. 98. § (1) bekezdése szerint az ügyfél az elsôfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja, csupán az ügyfélnek annyit kell állítania, hogy az adott határozatban foglaltak a jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét sértik. Következésképpen az ügyfél bármely okra hivatkozva nyújthat be fellebbezést, amelyre tekintettel a közigazgatási hatósági döntést sérelmesnek tartja.

A fellebbezést a döntés közlésétôl számított tizenöt napon belül lehet elôterjeszteni.

Mindezek alapján a nevelôszülô „a gyermekek elhelyezésével kapcsolatos felülvizsgálatára” vonatkozó kérelme határidôben benyújtott fellebbezés volt.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének elsô mondata szerint: „A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy (...) ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetôsége” [5/1992. (I. 30.) AB határozat, 22/1995. (III. 31.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog tényleges érvényesüléséhez a „jogorvoslás” lehetôsége is szükséges, vagyis az, hogy a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát [23/1998. (VI. 9.)

AB határozat, 49/1998. (XI. 27.) AB határozat, 19/1999. (VI. 25.) AB határozat).]

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

45

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 46

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

Mindebbôl következôen megállapítom, hogy a gyámhivatal azzal, hogy a jogosulttól származó fellebbezést nem terjesztette fel a szociális- és gyámhivatalhoz az Alkotmányban deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben visszásságot idézett elô.

Intézkedések A feltárt alkotmányos jogokkal összefüggô visszásságok megszüntetése és jövôbeni elkerülése érdekében az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján Szigetszentmiklós Város Gyámhivatala vezetôjénél kezdeményezem:

– a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét a Gyvt. 109. (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak alapján soron kívül vizsgálja felül. A gyermekek gondozási helyérôl, az ô legjobb érdekük érvényesülését biztosítva – a nevelôszülô alkalmasságát minôsítô független szakvélemény figyelembe vételével – hozzon megalapozott döntést.

■

– A jövôben a fellebbezésekkel kapcsolatban a Ket 102. § (3) bekezdésében foglaltak szerint járjon el.

Dr. Szabó Máté

– sszefogás az erôszakmentes világért ■ VÁRHATUNK-E TOVÁBB A GYERMEKEK ÉS FIATALOK EMBERI JOGI NEVELÉSÉNEK MEGERÔSÍTÉSÉVEL? A felnôttek által a gyerekek sérelmére elkövetett, a gyerekek egymás közötti, vagy a gyerekek felnôttek ellen elkövetett agresszív cselekedeteinek napvilágra kerülése, valamint a mások jogainak figyelmen kívül hagyása és az alapvetô jogok megsértése napjainkban azt a képzetet kelti, hogy romlott a korábbiakhoz képest a helyzet, pedig ez éppen annak a jele, hogy ezek a tendenciák kevésbé toleráltak, mint a korábbi évtizedekben, évszázadokban. A fiatalok és gyerekek erôszakkal szembeni védelme érdekében elkerülhetetlen és elhalaszthatatlan a fiatalok és gyerekek emberi jogi és állampolgári nevelésének megerôsítése. Ennek feltétele azonban, hogy a körülöttük élô felnôttek – szülôk és szakemberek – is ismerjék és elfogadják ezeket a jogokat.

Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa – aki önmagát következetesen gyermekjogi szakombudsmanként is definiálja – mindezt észlelve, több évre szóló gyermekjogi projektje kidolgozásakor fokozott figyelmet szentelt a jogtudatosítás és jogtudatosság vizsgálatára, kiemelten kezelve a gyermeki jogokat, és a gyerekek jogtudatosságára, alapjogi nevelésére irányuló erôfeszítéseket. A gyermekek ugyanis életkori sajátosságaikból adódóan kiszolgáltatottabbak, a felnôttekhez képest kevésbé képesek érdekeik képviseletére, jogaik érvényesítésére, és a leendô felnôttek emberi jogokkal kapcsolatos ismeretei, jogtudata is gyermekkorukban alapozható meg legsikeresebben. Az országgyûlési biztos nem tartja elégségesnek pusztán a gyermekek sérelmére és általuk elkövetetett jogsértések orvoslását, hanem mindezek megelôzésére is törekszik. Ennek elsôdleges és vállalható eszközének az emberi jogi nevelés megerôsítését tartja.

Felismerve azt, hogy az alapvetô jogok tiszteletén alapuló szemléletmód, a jogtudatos és jogtisztelô társadalmi értékrend kialakítása hosszú folyamat, amelynek elsô lépései sem halogathatók, indokolttá vált egy együttmûködésen alapuló cselekvési terv kidolgozása. Az állampolgári jogok biztosa ezért a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálattal és a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesülettel közösen kezdeményezte az érintett szakemberek, és az ôket támogatók közötti szakmai egyeztetést. A rendezvénynek 2009. március 12-én az Országgyûlési Biztos Hivatalának Díszterme adott otthont. A résztvevôk – a kormányzat és a gyermekek jogaival és képzésével foglalkozó intézmények képviselôi – kifejezték szándékukat, hogy részt kívánnak venni az ombudsmannal, és munkatársainak koordinációja mellett a lehetséges cselekvési módozatok kidolgozásában.

■ ÖSSZEFOGLALÁS AZ EGYEZTETÉSEN ELHANGZOTT ELÔADÁSOKRÓL

Szabó Máté köszöntôjét követôen Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlôségi szakállamtitkára bevezetô elôadásában a gyermeki jogok és az emberi jogok érvényesítése területén kiemelte Magyarország nemzetközi kötele-

46

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

zettségeit és összefoglalta a hazai jogi kötelezettségeket, valamint bemutatta a gyermekeket veszélyeztetô társadalmi hátrányokat és azok dimenzióit. A hiányosságokról szólva kiemelte az átfogó, horizontális szemléletû esélyegyenlôségi politika megvalósításának, a különféle szakterületek (tárcák, intézmények, szakemberek) közötti rendszeres kommunikációnak, tényleges kooperációnak és hatékony koordinációnak szükségességét.

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 47

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

Antje Rothemund, az Európa Tanács Budapesti Európai Ifjúsági Központjának igazgatója ismertette az Európa Tanács „Építsük Európát a gyermekekért a gyermekekkel” elnevezésû programjának stratégiai célkitûzéseit, valamint bemutatta a nemzetközi szervezet által a fiatalok és a gyermekek emberi jogi neveléséhez kidolgozott kézikönyveket: a már magyarul is megjelent Kompaszt, és a megjelenés elôtt álló Compasitot. Felszólalásában utalt a közelmúltban Dél-Németországban bekövetkezett véres eseményre, és megoldáskeresés kapcsán kiemelte a fiatalok társadalmi folyamatokba való bevonásának jelentôségét.

Földi László, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat igazgatója bemutatta a Mobilitás tevékenységét, ismertette az ifjúsági munka és az emberi jogi képzés közös értékeit, a Kompasz-képzések tapasztalatait, illetve a „Mindenki hallassa a hangját” elnevezésû programot. Az Európa Tanács Ifjúsági Programjának hivatalos definíciója alapján rámutatott, hogy az emberi jogi képzés olyan oktatási-képzési programok és nevelési célú tevékenységek összességét jelenti, amelyek az emberi méltóságban való egyenlôség hirdetését állítják a középpontba, összekapcsolva azt olyan más értékekkel, mint például a kultúrák közötti tanulási folyamatokat (interkulturális tanulás) elôsegítése, az állampolgár társadalmi részvétele, a kisebbségek esélyegyenlôségének biztosítása.

Herczog Mária, a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület elnöke, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja, összefoglalta a bizottság magyar kormánynak címzett ajánlásait. Az aggodalomra okot adó fô kérdések és kapcsolódó javaslatok között többek között kiemelte a Bizottság azon javaslatát, amely szerint a részes állam a továbbiakban is támogassa az Egyezménynek a leginkább kiszolgáltatott csoportokkal történô megismertetését, továbbá a folyamatos és szisztematikus képzés lehetôségének megteremtésével javítson a gyermekkel vagy a gyermekekért tevékenykedô szakmai csoportok képzésén, valamint biztosítsa, hogy a gyerekek és szüleik az oktatási rendszeren keresztül megismerjék az Egyezmény elveit és alkalmazhatóságának módját.

Rajzinger Ágnes, az állampolgári jogok országgyûlési biztosának munkatársa ismertette az ombudsman azon vizsgálatát, amelynek tárgya a gyermekjogok helyének és jelentôségének a képzési rendszerben és az oktatásban való meghatározása volt.

(A vizsgálat tapasztalatait összefoglaló tanulmány közlését a következô számban tervezzük.)

Az elôadásokat követôen Kovács Orsolya, az országgyûlési biztos gyermekjogi projektjének vezetôje és Szebenyi Marianna, a Mobilitás munkatársa tájékoztatták a meghívottakat az országgyûlési biztos, valamint a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a Család Gyermek Ifjúság Egyesület által közösen kezdeményezett „Összefogás az erôszakmentes világért” programról.

■ CSELEKVÉSI TERV – JOGTUDATOSÍTÁSI PROGRAM

A szocializáció során a gyerek – a társas kapcsolatok alapján kialakult identitással rendelkezô személlyé – a társadalom tagjává válik. Elsajátítja a társadalmi együttélés szabályait, megtanulja a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat, kialakítja az alkalmazásukhoz szükséges készségeket. E folyamat szükségsze-

rûen megfelelô szabályrendszert, keretet feltételez, amely lehet akár erkölcsi normák, szokások vagy vallási dogmák összessége.

A szocializáció akkor tekinthetô sikeresnek, ha az egyén ezeket a szabályokat nem csupán kívülrôl érkezô elôírásként érzékeli, hanem személyes értékrendjébôl eredôen sajátjaként éli meg, internalizálja.

A tervezett program, a szocializáció alapvetô szabályrendszereként az emberi jogi normákat kínálja. A jogok gyakorlásának, jogsérelem esetén pedig a jogérvényesítésnek értelemszerû elôfeltétele a jogok ismerete. A Gyermekek jogairól szóló New York-i egyezmény is tartalmazza a gyermekjogi ismeretek terjesztésének kötelezettségét. A gyerekekkel azonban nem csupán a gyermeki jogokat, de általában az emberi jogokat is meg kell ismertetni. A jogismeret megszerzése azonban csak az elsô lépés a gyerekek jogi szocializációja során. Nem elegendô ugyanis a jogi rendelkezéseket megismerni, tartalmukat elfogadni és a szabályokat – az esetleges szankcióktól félve – betartani, követni. A jogi szocializáció célja végsô soron a megfelelô jogtudat kialakítása. A jogtudatot a jogismeretre épülô szubjektív, emocionális elemek sokasága alkotja, azaz a jogról vallott nézetek, értékelések és érzelmi kötôdések, viszonyok összessége. A jogtudat kialakítása, a jogtudatosítás tehát attitûdformálás.

Az emberi jogi szemléletmódnak nemcsak a jogszabályok szövegében kell megjelennie, hanem a gyakorlatban is, mind a jogalkalmazó hatóságok gyakorlatában, mind pedig a gyerekekkel foglalkozó intézmények mûködésében, a társadalom, a családok mindennapjaiban. (Hiába rendelkeznek magas szintû jogi normák a gyermekbántalmazás, a testi fenyítés, megalázó bánásmód tilalmáról, amíg a társadalomban elfogadott, hogy a tanár vagy a szülô pofonnal, csúfolással, kirekesztéssel neveljen vagy fegyelmezzen.) Az emberi jogokkal kapcsolatos jogi szemléletmód tényleges érvényesüléséhez az azzal megegyezô társadalmi értékrend szükséges.

A program áltál a szocializáció alapvetô szabályrendszereként kínált emberi jogi normák megerôsítésének elônye, hogy az erkölcsi elôírásokkal, szokásokkal szemben írásban – nemzetközi szerzôdésekben és a nemzeti alkotmányokban – rögzítettek, tartalmuk egységesen értelmezett, pontosan meghatározott, világosan kifejtett és megmagyarázott. A vallási normákkal szembeni elônyük pedig legfôképpen a világnézeti semlegesség.

Az emberi jogi normák elsôsorban az államot kötelezik, kijelölve annak cselekvési lehetôségeit és kötelességeit az egyénekkel szemben. Az emberi jogok ismerete tehát az egyén védelmét szolgálja annak érdekében, hogy ne legyen kiszolgáltatva az állami hatalomnak. Az emberi jogok tiszteletén alapuló szemléletmód elsajátítása ugyanakkor fontos szerephez jut az egyének társas érintkezése során is. Olyan életviszonyok között, ahol az interakciókat a másik ember életének, méltóságának, tulajdonának, véleményének, egyéb emberi jogainak tisztelete hatja át, az erôszak – irányuljon az akár személy, vagy dolog ellen – nem létezik, értelmezhetetlen fogalommá válik. Fontos tehát, hogy amennyiben erôszakmentes, vagy legalábbis erôszaktól kevésbé fertôzött világban szeretnénk élni, az emberi jogok tiszteletére neveljük a gyerekeket.

A hazai és nemzetközi felmérések szerint azonban a magyar gyerekek alapjogi ismeretei sajnos meglehetôsen hiányosak. Az 2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

47

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 48

(Cyan plate) (Black plate)

Eurobarométer szerint például az Európai Unió 27 tagállamából Magyarországon tudták a legkevesebben, hogy a kiskorúakat külön jogok illetik meg.

A cselekvés azért sem halogatható, mert az alapvetô jogok tiszteletén alapuló szemléletmód, társadalmi értékrend kialakítása nagyon hosszú folyamat lehet.

■ A PROGRAM CÉLJA ÉS CÉLCSOPORTJAI

A program célja, hogy minden gyerek számára megismerhetôvé tegyük az emberi jogok által kínált normarendszert, mindezt úgy, hogy a gyerekek aktív részvételével ismertessük meg és segítsünk alkalmazni is azokat. A cél az, hogy a gyerekekkel foglalkozó, magas presztízsû személyek, szakemberek ismerjék, és elfogadják ezt a normarendszert, és hozzáállásukkal, attitûdjükkel, példájukkal is közvetítsék ezt a gyermekek felé minden területen: az oktatás, a gyerekvédelem, a szabadidôs tevékenységek szervezésének területén egyaránt.

A program elsôdleges célcsoportja tehát a gyerekekkel kapcsolatba kerülô szakemberek (iskolák, családvédelmi és gyermekjóléti szolgálatok, felsôoktatási intézmények, és az egészségügyi alapellátás intézményei, a rendôrség, civil szervezetek stb.), illetve a szülôk. Rajtuk keresztül jut el a program tartalma a másodlagos célcsoporthoz, a gyerekekhez. Az elsôdleges cél tehát, hogy a szülôket és a szakembereket képessé tegyük a gyermekek emberi jogi nevelésére, vagyis arra, hogy a gyermekekkel való kapcsolatuk során az emberi jogoknak megfelelôen viselkedjenek ôk maguk is.

48

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

Szem elôtt tartva azt is, hogy a gyerek szocializációjának elsôdleges színtere a család, a program olyan cselekvési folyamatokat is segít, amelyek hatással lesznek nemcsak a programba bevont gyerekre, de valamennyi, a gyerekek környezetében élôre, így a családra is.

Szeretnénk elérni, hogy Magyarországon ne nôjön fel egyetlen gyerek sem az emberi jogok, ezen belül a gyermekek jogainak ismerete nélkül. Nem elegendô azonban a jogok, az érvényesítési lehetôségek és esetleges korlátok egyszerû ismerete, hanem arra van szükség, hogy a felnövekvô nemzedék szándékait és cselekedeteit az emberi jogi normák tiszteletén alapuló szemléletmód hassa át a társas érintkezések során.

A program megvalósítása valamennyi együttmûködô részérôl erôforrások mozgósítását, a felhalmozódott szakmai tapasztalatok összeadását, konstruktivitást és nagyfokú aktivitást igényel. A megvalósítás érdekében kezdeményezett összefogásban – az erôforrásokat biztosító – stratégiai partnerként vesz részt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, az Educatio Kht., a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány, az Oktatási Jogok Biztosa, az Európa Tanács – Budapesti Európai Ifjúsági Központ, valamint az Unicef Magyar Bizottság. Az együttmûködô felek hosszú távú, konkrét megvalósítási javaslataik egyeztetése céljából legközelebb 2009. április 23-án ülnek tárgyalóasztalhoz.

Kovács Orsolya Ágota–Szabó-Tasi Katalin

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 49

(Cyan plate) (Black plate)

MOZAIK

Felnôtté válás és személyiségfejlesztés a gyermekvédelemben Országos Gyermekvédelmi Konferencia R endezôk: Fôvárosi TEGYESZ és Pest Megyei TEGYESZI H elyszín: Pesterzsébeti Csili Mûvelôdési Központ,2009. május 7–8.

A konferencia programja:

D élelôtt: 9.30–10.00 10.00–10.30

10.30–11.00 11.00–11.20 11.20–11.50 11.50–12.20 12.20–12.50 12.50–14.00 D élután: 14.00–14.30

14.30–15.00

15.00–15.30 15.30–15.45 15.45–16.15

16.15–16.45

17.30-tól:

Elsô nap: plenáris elôadások Levezetô elnök: Godó Endréné, a Pest Megyei TEGYESZI igazgatója.

Nyitó elôadás: D r. Kovárik Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai szakállamtitkára. Önálló felnôtté válás a mai magyar társadalomban.

Elôadó: Laki László szociológus, az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos fômunkatársa.

A „kortárscsoport-szubkultúrában” zajló szocializáció hatása az önálló felnôtté válásra.

Elôadó: D r. R ácz József pszichiáter, az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos fômunkatársa.

Szünet.

Felnôtté válás és családi szocializáció – a szülôi nemzedékek szocializációs szerepének problémái.

Elôadó: D r. Somlai Péter szociológus, az ELTE Szociológiai Intézetének egyetemi tanára. „Zûrös” fiatalok és a szocializációs intézményrendszer mûködése.

Elôadó: B raun József, az MH Líceum Alapítvány Kuratórium elnöke.

A felnôtté válás és nehézségei a személyiségfejlôdés folyamatában.

Elôadó: D r. Gyenge Eszter gyermekpszichiáter.

Ebédszünet, a kiállítások megtekintése.

Levezetô elnök: D r. R adoszáv Miklós, a Fôvárosi TEGYESZ igazgatóhelyettese.

A felnôtté válás és a hazai gyermek- és ifjúságvédelem feladatai.

Elôadó: Gulyásné dr. Kovács Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fôosztályvezetô-helyettese.

Az utógondozói ellátás helyzete a fôvárosi gyermekvédelmi szakellátásban.

Elôadó: D r. H azai Istvánné, a Fôvárosi Önkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi ügyosztályának vezetôje; Az önálló felnôtté válás segítése a romániai (Hargita megyei) gyermekvédelemben.

Elôadó: Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság igazgatója.

Szünet.

Az értékátadási folyamatok és a társadalmi összetartozás.

Elôadó: D omszky András, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Gyermekés Ifjúságpolitikai igazgatója.

A gyermekvédelmi ellátórendszer kínálata: kapacitásai, képességei és kompetenciái az önálló felnôtt életre felkészítésben.

Elôadó: Molnár László, a Fôvárosi TEGYESZ igazgatója.

Valahol Európában. A Fôvárosi Önkormányzat Béke Gyermekotthonának színielôadása.

2009/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

49

csagyi0901_szin.qxd

4/16/09

12:54 AM

Page 50

(Cyan plate) (Black plate)

MOZAIK

Második nap: szekcióülések + plenáris záróülés D élelôtt: 9.00–12.40 1. szekció: 2. szekció:

3. szekció: 4. szekció:

5. szekció: 6. szekció:

7. szekció: 8. szekció:

9. szekció: 10. szekció:

12.40–14.00

Szekcióülések csoportokban: Témaválaszték (véglegesítés a visszajelzések szerint).

Az egyéni felelôsség kérdése az otthont nyújtó ellátás dilemmái tükrében.

Moderátor(ok): R iegler Mária, a Fôvárosi Önkormányzat Utógondozó Otthonának igazgatója.

A szakellátásban élôk munkaerôpiaci integrációjának lehetôségei, munkavállalási készségeinek felmérése – ahogy a segítôk, és ahogy a fiatalok látják.

Moderátor(ok): D r. Kenderfi Miklós, a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának docense.

Resztoratív konfliktuskezelés „zûrös” fiatalok körében.

Moderátor(ok): B otos Kíra, a budapesti alapítványi Zöld Kakas Líceum munkatársa.

A pályaorientációt segítô módszerek: pedagógiai projekt és magatartás-menedzsment.

Moderátorok: D omszky András, az SZMI gyermek- és ifjúságpolitikai igazgatója és Miklósi B alázs, a Fôvárosi Önkormányzat Kornis Klára Gyermekotthonának igazgatóhelyettese.

Felnôtté válás és változás a gyermek- és lakásotthonokban – esettanulmányok, gyakorlati megoldások.

Moderátor(ok): Major Zsolt B alázs, a Pest Megyei TEGYESZI pszichológusa.

Az önállóságra nevelés és az önálló életkezdést szolgáló támogatásokkal kapcsolatos tapasztalatok Moderátor(ok): Szim András, az SZMM Rákospalotai Javítóintézetének igazgató-helyettese. és Móga Mária, a Fôvárosi TEGYESZ utógondozója.

Az önálló életre felkészítés hatékonysága a szakellátásban az utógondozó otthonok tapasztalatai tükrében Moderátor(ok): Kuslits Gábor, a Fôvárosi TEGYESZ Utógondozói Otthon vezetôje.

Nevelôszülôknél élôk felkészítése az önálló felnôtt életre (a nevelôszülôi tanácsadók illetve utógondozók szerepe a nevelôszülôi családokban felnevelkedett utógondozói ellátottakkal kapcsolatban).

Moderátor(ok): Almási Krisztina, a Pest Megyei TEGYESZI utógondozója és V ida Zsuzsa, a Fôvárosi TEGYESZ Nevelôszülôi Szolgálatának osztályvezetôje.

Fiatalkori pszichiátriai problémák a gyermekvédelemben.

Moderátor(ok): D r. Sebestyén Szilvia gyermekpszichiáter, a Budai Gyermekkórház osztályvezetô fôorvosa.

Az alkotó mûvészeti öntevékenység szerepe az önálló életre felkészítésben.

Moderátor(ok): Zsemberovszkyné Molnár Márta, a Fôvárosi TEGYESZ munkatársa és Platthy István, Pécs MJV Gyermekotthonának igazgatója.

Ebédszünet.

Közben: 13.30-tól: Gáspár Károly emlékinterjúk-filmvetítés.

D élután: Plenáris záróülés.

14.00–15.30 15.30–16.00 17.00-tól:

Levezetô elnök: V örös V eronika, a Pest Megyei Önkormányzat gyermekvédelmi szakreferense Szekció beszámolók.

Záró vita, zárszó: Godó Endréné.

A Gyermekelôadók Színházi Találkozójának gálamûsora.

Budapest, 2009. április 5.

50

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/1. SZÁM

borito2009_01.qxd

4/16/09

12:13 AM

Page 5

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

Gyermekvédelmi Napok 2009 A Fôvárosi TEGYESZ és a Pest Megyei TEGYESZI 2009-ben is megrendezi rendezvénysorozatát Gyermekvédelmi Napok 2009 címmel.

HELYSZÍN:

Pesterzsébeti Csili Mûvelôdési Központ, 1201 Budapest, Nagy Gyôri István u. 4–6.

Május 5.–10.:

12.00–13.30:

14.00–18.00: 14.00–17.00: 13.00–18.00: 15.00:

PROGRAM: Az ÉN+TÉR+KÉP Gyermekalkotók és alkotómûhelyek a gyermekvédelemben címû képzômûvészeti kiállítás és szakmai kiállítások.

Látogatási idô: naponta 10-tôl 18 óráig.

Május 5.: A Gyermekvédelmi Napok 2009 rendezvénysorozat és a Gyermekalkotók kiállításának megnyitása.

A Gyermekvédelmi Napokat megnyitja: Katonáné dr. Pehr Erika, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fôosztályvezetôje.

A gyermekalkotók kiállítását megnyitja: Zsemberovszkyné Molnár Márta, az SzMM Aszódi Javítóintézete Mûvészetterápiai Mûhelyének vezetôje.

A gyermekelôadók színházi találkozójának és szemléjének elsô napja.

A korábbi évtizedek kiemelkedô gyermekvédelmi képviselôinek találkozója.

Május 6.: A gyermekelôadók színházi találkozójának és szemléjének második napja.

A gyermekotthonok régész- és néprajzi táborainak találkozója – fotókiállítás megnyitása.

Május 7.:

8.30–9.30 9.30–17.00 17.30-tól:

9.00–16.30 17.00 órától:

Konferencia regisztráció.

Országos gyermekvédelmi konferencia „Felnôtté válás és személyiségfejlesztés a gyermekvédelemben” címmel – elsô nap: elôadások.

Valahol Európában. A Fôvárosi Önkormányzat Béke Gyermekotthonának színielôadása.

Május 8.: Országos gyermekvédelmi konferencia „Felnôtté válás és személyiségfejlesztés a gyermekvédelemben” címmel – második nap: szekcióülések és összegzés.

A gyermekelôadók színházi találkozójának gálamûsora.

9.00–15.00

Május 9.: Országos gyermekotthoni gyermekparlament a FICE Magyarországi Egyesületének szervezésében.

10.00–16.00 10.00–12.00

Május 10.: Tárlatvezetés érdeklôdôk számára a gyermekalkotók kiállításán.

A Pest Megyei TEGYESZI örkényi körzeti nevelôszülôi családjainak gálamûsora.

A Gyermekvédelmi Napok 2009 zárása.

A Gyermekvédelmi Napok valamennyi rendezvénye nyilvános, látogatása ingyenes.

Mindössze a konferencián való részvétel akkreditált továbbképzési alkalomként való igazolása díjköteles.

Budapest, 2009. április 5.