Család, Gyermek, Ifjúság 2009/2 by Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület

borito2009_02.qxd

6/16/09

4:47 PM

XVIII. évfolyam 2009/2 Ára: 500 Ft

Page 3

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

CSALÁ D GY ER MEK I F JÚ S Á G

MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK MOZGALOM

INKLÚZIÓ

GYERMEKI JOGOK

A KÉPZÉSI

GYERMEKVÉDELEMBEN

RENDSZERBEN

ÖRÖKBEFOGADÁSBÓL GYERMEKVÉDELMI GONDOSKODÁSBA

borito2009_02.qxd

6/16/09

4:47 PM

Page 4

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

D rosztmérné Kánnai Magdolna

ß Fôszerkesztô Herczog Mária

ß Olvasószerkesztô Win dt Szandra

ß Felelôs szerkesztô Gyôrfi Éva

ß Lapterv

P ik Katalin

szociológus

InnovaP rint

Gáspár Sarolta

SZÁMUNK SZERZÔI

pszichológus

ß SZERKESZTÔSÉG 1012 Budapest, Logodi utca 24. tel.: 06 1 225-3526. fax: 06 1 225-3525 e-mail: csagyi@ csagyi.hu weboldal: www.csagyi.hu

ß ALAPÍTÓK Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár gyermek- és ifjúságvédelmi felügyeleti és továbbképzési önálló osztálya és a Fôvárosi – nkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi Ü gyosztálya Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület ISSN 1216-8416

D r. Sáska Géza

gyógypedagógus

pedagógus

ß Nyomás

gyógypedagógus

Szirmai Gábor

Bognár Mária

Szücs Bt.

Salné Lengyel Mária

pedagógus

pszichológus

ß Tördelés

P iegelné dr. Csényi Magdolna

Molnár László

Aczél Anna

zaft stúdió

szociálpolitikus jogász

SZERKESZTÔ BIZOTTSÁG

Molnár Zoltán

N eményi Eszter

Gáspár Károly

D r. Katonáné dr. P ehr Erika

ß Fotó

ß KIADÁS ÉS TERJESZTÉS

LAPSZERKESZTÔK

Gayer Gyuláné

Andrási Júlia

szociológus

jogász

Gedeon Andor

Bassola Eszter

gyógypedagógus

jogász

D r. Geréb Á gnes

Bánhidi Gabriella

szülész-nôgyógyász

szociális munkás, családgondozó

Ihász Márta

R ajzinger Á gnes

szociálpolitikus

jogász

D r. Kovács Á gnes

R etkes Zita

gyermekorvos

jogász

D r. Mátay Katalin

Varga Aranka

gyermekorvos

egyetemi adjunktus, PTE BTK

MEGRENDELÉS A magyar család-, gyermek- és ifjúságvédelem jelenleg egyetlen szakmai folyóirata kéthavonta jelenik meg. Szerkesztôkként fontosnak tartjuk, hogy az érezhetô szakmai és egzisztenciális bizonytalanságban megkíséreljük egy-egy jelenség objektív és többoldalú megközelítését, a vélemények ütköztetését, a korrekt tájékoztatást. Nem kötelezzük el magunkat egyetlen gyermekvédelmi irányzat mellett sem. Az optimális megoldásokat, a legeredményesebb formákat, a segítés legcélszerûbb módozatait keressük. Szeretnénk részt vállalni a bizonytalanságok megszüntetésében, a család- és gyermekvédelem döntéshozóinak befolyásolásában. Lapunk nyitott: minden hasznos, gondolatébresztô javaslatot, kezdeményezést szívesen veszünk és érdeklôdéssel várunk. – n is érdekelt - legyen olvasónk,

szerzônk, támogatónk! A Megrendelôlap letölthetô a www.csagyi.hu oldalról vagy elküldhetô e-mailben. ß

A megrendelôlapot kérjük a következô címre elküldeni: Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület, 1380 Budapest, P f.: 1061

A megrendelés alapján számlát állítunk ki, az elôfizetést kizárólag átutalással, az alábbi számlaszámra lehet teljesíteni: CIB 10700732-43467909-51100005 (Kérjük a közleményben jogcímként tüntesse fel a megrendelôn is szereplô nevet és a „ lapelôfizetés” szót, hogy a befizetése azonosítható legyen!)

A lap ára 500.-Ft, az éves elôfizetési díj 3000.-Ft, diákkedvezménnyel 2000.-Ft.

M EGRENDEL Ô Alulírott, elôfizetek a Család Gyermek Ifjúság ................ évi számaira. Kérem, küldjenek számlát! MEGR EN D ELÔ SZEMÉLY N EVE:.................................................................................................. IN TÉZMÉN Y:....................................................................................................................

(a számlán szereplô név és cím) P OSTÁ ZÁ SI CÍM:............................................................................................................... Befizetés jellege:

átutalási szám la alapján

D átum, aláírás, bélyegzô:..................................................................................................

A megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztôség véleményét tükrözik. Az újságban megjelenô képek illusztrációk.

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:04 PM

Page 3

(Cyan (Blackplate) plate)

Tartalom ■ BEVEZE T Ô HE LY E T T ß

Kóczé Angéla- Zolnay János: Megalakult a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom

■ FÓKUSZ BAN ß

Varga Aranka: Inklúzió a gyermekvédelemben

■ M ÉRL EG ß

Andrási Júlia: – rökbe-fogadás? Országos felmérés az örökbefogadásból gyermekvédelmi gondoskodásba visszakerült gyermekek helyzetérôl

■ ESETTA NULMÁNY ß

Bánhidi Gabriella: Kényszerek és döntések felnôttkorban

■ OM BUDS MANI OLDALAK ß

Bassola Eszter-R ajzinger Á gnes-R etkes Zita: Gyermeki jogok a képzési rendszerben és az oktatásban

■ BEM UTAT JUK ß

Veres Kinga (ford.): Európai parlamenti választások – felhívás: Legyen elsôbbsége a gyermekjogoknak! 4 5

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:04 PM

Page 4

(Cyan plate) (Black plate)

BEVEZETÔ HELYETT

Megalakult a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom Aktív és támogató részvétel mellett 2009. március 14-én alakuló rendezvényt tartott a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom (MMM). E lapszámunk bevezetôjeként Kóczé Angéla és Zolnay János ott elhangzott beszédének írott változatát közöljük.

■ KEDVES BARÁTAINK! Ennek a találkozónak a szervezése során Angélára és rám esett a választás, hogy mondjuk el, miért kezdtünk bele ennek a mozgalomnak a létrehozásába, és hogy határozzuk meg saját pozíciónkat, céljainkat. Erre teszek kísérletet. Egy nyíregyházi nagyvállalkozó megvásárolta az egyik monoki kastélyt, szállodát alakított ki benne, késôbb megszerezte a polgármesteri széket is. Bevezette a „segélyért munkát” modellt, majd népszavazást kezdeményezett azért, hogy bárki aránytalan eszközökkel is megvédhesse tulajdonát, akár megölve a betolakodót. Ma ô a legtöbbet szereplô polgármester, napi vendége a tévéstúdióknak, alig múlik el hét, hogy ne szerepeljen valamelyik nagy példányszámú újságban. 2009. március 9-én megjelent interjújában úgy fogalmaz, hogy „Mi fogyunk, a cigányság szaporodik. Ez az ország az én ôseim országa, ezt az országot megörököltem a dédapámtól, és az a feladatom, hogy továbbörökítsem az unokámnak, de félek tôle, hogy hasonló népességi mutatók mellett nem tudom megtenni. Borzasztó belegondolni, hogy egy több ezer éves kultúrával és tudással rendelkezô nemzet azért fog megszûnni, vagy háttérbe szorulni a saját országában, mert van egy olyan kisebbség, amelyet olyan helyzetbe hozunk, hogy a szaporodásával túltegyen rajtunk. (É) Ki kell végre mondani: ezek az emberek azért vállalnak gyermeket, mert a gyerek a család megélhetésének alapja. (É) Ha a jelenlegi tendenciák maradnak, húsz év múlva a Magyarországon élô magyar és cigány lakosság aránya egyforma lesz, esetleg a romák aránya meg is haladja a magyarokét. És nézzük meg, mi történt Szerbiában, Koszovóval: az albánok egyszerûen kiszorították a szerbeket a saját országukból, ôsi földjükrôl. Az országunk egy második Trianonba szaladhat bele, mert könnyen megeshet, hogy a cigányság lecsatol egy részt az országból, megalakít egy saját önálló államot, amihez majd az unió tapsol, hogy ez a demokrácia csodája, ismét egy új állam született” (Magyar Nemzet).

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

A monoki polgármester álláspontját osztják a szerencsi kistérségbeli kollégái, akik tavalyi nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, hogy „Húsz év múlva komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent majd az ingyenélôk egyre magasabb száma és addig kell cselekedni, amíg mi vagyunk többségben.” Ellenzéki és kormánypárti politikusok éppúgy rokonszenveztek a polgármesterekkel, mint a szakminiszter, valamint a tekintélyes neoliberális honlap egyik vezetô publicistája, aki nemrég „a családtámogatási rendszer által ösztönzött nyomor-demográfiai spirálról írt”, és arról, hogy a „premodern szokásjog” továbbélésének bizonyítéka, hogy „a roma közösségek még ma is vajdákat választanak”. Ugyanô az egyik országos napilap antiszemita cikkeirôl is elhíresült vezérpublicistájának írásával tökéletesen egybevágó gondolatmenetet fogalmaz meg: ennek lényege, hogy az orosz, kínai vagy szicíliai maffiákról azért lehet nyíltan beszélni, mert az érintett népek kulturális teljesítménye sokkalta jelentôsebb, mint maffia-bûnözôi teljesítménye, ezzel szemben a cigányok által felmutatható kulturális teljesítmény elenyészô. Utóbbi publicista állandó jelzôs szerkezetei: cigánybûnözôk, cigány horda, cigány hordatag, cigány falka, cigány állatok, nem emberek, veszedelmes vadállatok, börtönben zabáltatott állatok. A miskolci rendôrkapitány szerint „az a baj, hogy a sok kis aranyos cigánygyerekbôl gyakran kegyetlen bûnözôk lesznek”. A rendôrkapitány védelmében együtt tüntetett az összes parlamenti párt, és a jelenleg parlamenten kívüli szélsôjobboldal. Az egyik kormánypárti képviselô szerint vannak olyan jelek, hogy az integrált oktatás nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket. Ellenzéki politikustársa; az egyik korábbi államtitkár örült, hogy a kormánypárti képviselô végre belátta ezt. Ezek a vélemények, állítások nem szélsôséges honlapokon vagy újságokban jelentek meg, hanem a fôáramba tartoznak. Minden bizonnyal át kell gondolnunk a szélsôség értelmezését, és saját pozíciónkat: lehet, hogy kisebbségben leszünk, lehet, hogy mi sodródunk a szélre. Ha így lesz, méltósággal tudomásul kell vennünk. De mi az, amiben ma a társadalom túlnyomó többsége egyetért?

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:04 PM

Page 5

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:04 PM

Page 6

(Cyan plate) (Black plate)

BEVEZETÔ HELYETT

• Most már elég! • Ezekkel nem lehet, ezeket nem lehet! • Túl sok pénzt költöttünk már eddig is a romák felzárkóztatására, méghozzá minden mérhetô és látható eredmény nélkül. Mélyen megütötte a hírfogyasztókat a hírforgalomba került 120 Mrd forint összegû romákra fordított támogatás. Valljuk be, egy átlagos, az államháztartás részleteiben járatlan ember számára ez irdatlan, beláthatatlanul nagy összeg. Nem tudhatja, hogy tíz évre elosztva ez az összeg már nem is olyan nagy, még kevésbé, hogy egész egyszerûen ez az összeg nem létezik. A néhány éve megszûntetett Cigányügyi Tárcaközi Bizottság évrôl évre összegezte a tárcák által jelentett összegeket; a minisztériumok pedig fejezeti kiadásaik közül önkényesen megjelölték azokat a tételeket, amelyeknek részben vagy egészében cigányok is kedvezményezettjei lehettek. • Cigánybûnözés igenis létezik, elég volt a mellébeszélésbôl. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mi készül itt. Az elmúlt két évtizedben senki sem volt képes arra, hogy érdemben növelje az alacsony foglalkoztatottságot, különösen az alacsony iskolázottságú rétegek kirívóan alacsony foglalkoztatottságát, még tisztes gazdasági fellendülés idôszakában sem. Gazdasági recesszió idején pedig végképpen nem ismeri senki a foglalkoztatás bôvítésének módszerét. Senki nem tudja, hogy miként lehet kezelni a kistérségi gettósodás problémáját, hogyan lehetne akárcsak fékezni a folyamatot. A hatályos jogszabályi feltételek mellett senki nem képest javítani a magyarországi közoktatási esélyegyenlôséget. Egyetlen megoldás kínálkozik, a társadalompolitikai probléma etnicizálása, cigányüggyé stilizálása, bár sem a szegénység, sem az alacsony foglalkoztatottság nem cigány-probléma, de még a tartós mélyszegénységben élôknek is legfeljebb csak a fele lehet roma. Az iskolai szegregáció is jórészt csak tünet; annak a tünete, hogy a magyarországi közoktatás a fejlett országok egyik leginkább egyenlôtlen közoktatási rendszerévé vált az elmúlt huszonöt évben. Ha összeolvassuk azokat a szövegeket, amelyek találkoznak a közvélemény túlnyomó többségének egyetértésével, akkor koherens politikai program bontakozik ki a szemünk elôtt: • A transzferjövedelmek csökkentése, illetve radikális átrendezése; a legszegényebbeket célzó segélyek csökkentése, illetve esetükben büntetô jellegû munkateszt alkalmazása, a jóléti függôség és a stratégiai gyerekvállalás veszélyének elkerülésére. Ennek döntô elemeit már ez a kormány beépítette a jogszabályokba az Ú t a Munkához Program keretében.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

• A zéró tolerancia elvének alkalmazása a büntetôjogban és a büntetô igazságszolgáltatásban. Ennek lényege, hogy a legkisebb bûncselekmény, vagy szabálysértés sem maradhat megtorlatlanul; a vagyon elleni bûncselekmények értékelése esetén el kell tekinteni az értékhatártól; háttérbe kell szorítani az arányosság elvét; 12 éves korra kell csökkenteni a büntethetôség határát. • Deklarált szakítás az integrációs, szegregáció-ellenes oktatáspolitikával; rendpárti tekintélyelvû oktatáspolitika meghonosítása, hivatkozva mindenekelôtt arra, hogy az integrációs oktatáspolitika eredménytelen, ráadásul ez a legfôbb oka annak, hogy elszabadult az iskolai erôszak. Annak kimondása, hogy a szabad iskolaválasztás, az úgynevezett „white-flight”, alapvetô szerzett szabadságjog, ugyanakkor az elkülönítés sok esetben a halmozottan hátrányos helyzetû, a sajátos nevelési igényû, illetve a roma diákoknak is kedvezôbb. Végül annak az elvnek a nyílt felvállalása, hogy a tehetség-gondozás fontosabb cél, mint a hátrányos helyzetû tanulói csoportok felzárkóztatása. Ennek a politikai fordulatnak a lényege pedig egyetlen mondatban összefoglalható: a mértékadó többség meg van gyôzôdve arról, hogy a romák kirekesztése, vagy éppen csak lehagyása mellett is boldogulhat. A legtöbb ember nem akarja bántani a cigányokat, nem akar nekik rosszat, csak le akarja ôket hagyni; ott akarja ôket hagyni abban a helyzetben, abban a társadalmi pozícióban, azokban az iskolákban és intézményekben, azokban a leszakadt falvakban és kistérségekben, ahová az elmúlt évtizedekben szorultak. A magyar társadalom úgy gondolja, hogy így is boldogulhat. Ez ellen kell fellépnünk. Ki kell mondanunk, nagy, nagyon nagy baj van! Az én személyes indokom pedig az, hogy hónapok óta nem tudok mit válaszolni roma diákjaimnak, akik azt kérdezik tôlem, hogy mi lesz itt, mi lesz velük, mi lesz a gyerekeikkel, mi lesz a családjukkal, és vajon csomagoljanak-e. Csak azt tudom nekik mondani, hogy nyugalom, higgadtság, nem szabad pánikba esni, végezzük tovább a dolgunkat – de közben érzem, hogy szavaim hamisan csengenek. Fullasztóan tehetetlennek érzem magam. Végül fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Méltóságot mindenkinek szlogen Solt Ottiliára is utal. A cikkeit, tanulmányait összegzô kétkötetes válogatás Havas Gábornak köszönhetôen ezzel a címmel jelent meg halála után. Köszönöm a figyelmüket!

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:04 PM

Page 7

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

Inklúzió a gyermekvédelemben A tanulmány1 napjaink hazai gyermekvédelmét elemzi, melyet a gyermekközpontú szociális ellátórendszer kiépülése, valamint a korszerû gyermekvédelmi törvény megléte jellemez. Vagyis egyre inkább az a kérdés, hogy a létezô lehetôségek rendszerében milyen minôségû gondozást kapnak azok a gyerekek, akik családjuk nélkül kénytelenek élni. Elsôsorban az érdekel bennünket, hogy az állami ellátórendszerbe kerülés után miként változik meg a gyermekek élete, sikerül-e családjukban felhalmozott lemaradásaikat behozni, és felnôtt korukra lesz-e esélyük a társadalmi beilleszkedésre. Napjainkban a társadalmi beilleszkedés egyik sarokpontja, hogy milyen iskolázottsággal lép a felnôttkorba, az önálló életbe az egyén. Ez akkor is fontos, ha biztos családi háttér áll az önálló életkezdés idôszakában a fiatal felnôtt mögött, de amennyiben ez hiányzik, akkor különösen nagy jelentôsége van. A tanulmány a család nélkül felnövôk életének azon összetevôit tárja fel, amelyek elôsegítik, illetve gátolják a sikeres iskolázást, és mindezek alapján javaslatokat fogalmaz meg a problémák megoldására.

■ A VIZSGÁLT CSOPORT

A köznyelvben az „állami gondozott” megnevezés használatos mindazon gyerekekre és fiatalokra, akik családjuk nélkül az állam ellátórendszerében nônek fel. Ez a megnevezés hosszú évtizedekig jogszerû volt, azonban az 1998-ban életbe lépett és jelenleg hatályos Gyermekvédelmi törvény ezt a fogalmat nem használja. A törvény szerint „gyermekvédelmi szakellátás otthont nyújtó ellátási formáiról” (Gyvt. 52. §) (gyermekotthonok és nevelôszülôk) beszélhetünk, ahol elhelyezik a családjukból kiemelt gyerekeket. A tanulmányban a „gyermekvédelmi gondoskodásban élôk” kifejezést, mint rövidített formát használjuk, amikor a szakellátásban élô gyerekekrôl, mint vizsgált csoportról összefoglalóan beszélünk.2

■ KIINDULÓPONTOK

A vizsgált csoport tagjait azonos társadalmi rétegbe tartozónak tekintjük, abban az idôszakban mindenképpen, amikor a gyermekvédelmi ellátórendszerben élnek. Esetükben könnyen azonosíthatók azok a – társadalmi rétegre jellemzô – viszonykijelölô kategóriák (18 év alatti, állami ellátórendszerben élô, nevelôszülônél vagy gyermekotthonban nevelkedô, átmeneti vagy tartós nevelt stb.), amelyek összességében kijelölik a csoport tagjainak helyét a társadalmi szerkezetben. Azt vizsgáljuk, hogy ezek a viszonykijelölô kategóriák mennyiben jelentenek elônyt, illetve hátrányt a csoportba tartozók életesélyei szempontjából. A tanulmány a Bourdieu által használt elméleti konstrukció, a különbözô tôkefajták felhalmozásának elméleteire (Bourdieu 1978) épít, ahogyan ezt egy megelôzô tanulmányunkban részletesen kifejtettük (Varga, 2008). Vagyis azt vizsgáljuk, hogy az állami ellátórendszer milyen lehetôségeket kínál a tôkefelhalmo-

1 A tanulmány Varga Aranka Gyermekvédelem és iskolázottság címû 2008-ban készített PhD . értekezésnek fôbb gondolatait foglalja össze. 2 – nbesorolás: „gyivis”, „kóteres”, „zacis”. Külsô besorolás: „állami gondozott”. Gyermekvédelmi törvény szerint: „Gyermekvédelemi szakellátás otthont nyújtó ellátási formájában élô” (2006. decemberi adatok szerint). á Ideiglenes (~10% ), átmeneti (~80% ), tartós (~10% ) nevelt. á Gyermekotthonban (~50% ), nevelôszülônél (~50% ) élô. á 0-18 évig kötelezôen ellátott (~18 ezer fô), 18-25 évig utógondozott (~4000 fô).

zás területén, ezen belül is az iskolai végzettség, mint kulturális tôke megszerzéséhez. Az árnyalt képhez Coleman szociális tôke elmélete (Coleman, 1997) szolgál kiegészítésül. Figyelembe vettük azt is, hogy a családi kapcsolataikban sérült, állami ellátórendszerben felnövôk számára kik és milyen módon jelenthetik a szociális biztonságot és a referenciapontokat. A gyermekvédelemben élôkrôl elmondható, hogy szocializációs folyamatuk töredezett, amit a családi és intézményi szocializációs terek többszöri változása idéz elô. A bikulturális szocializáció elmélete (Forray-Hegedüs, 1998) ebben a sajátságos helyzetben arra mutat rá, hogy a folyamatosan változó és egymástól alapvetôen eltérô szocializációs közegekben miként lehet az egyén számára azt a fajta átjárhatóságot biztosítani, amely egészséges személyiség kialakulásához vezet. A bikulturális szocializáció elméletének gyakorlati megközelítése, az inkluzív nevelési környezet pedig arra kínál gyakorlatba építhetô elméleti keretet, hogy e sajátságos szocializációs helyzetben felnövô gyerekek számára milyen jellemzôkkel írható le a személyre szabott fejlesztési tér. (Varga, 2006c) Olyan kutatás jelenleg Magyarországon nincs, amely a gyermekvédelemre vonatkozó országos statisztikai adatokban számszerûsített, valamint a napi gyakorlatban is tapasztalható iskolai sikertelenség okait komplex megközelítésben vizsgálta volna. Így ezen a területen több, különbözô fókuszú kutatásra támaszkodtunk: figyelembe vettük azokat, melyek a család nélkül felnövô gyerekek jellemzôit írják le, elsôsorban pszichológiai szempontból (Mérei-Binet, 1997; Ranschburg, 1998; Bagdy, 2002), illetve összegyûjtöttük a gyermekvédelemben élôk nevelési és oktatási helyzetére reflektálókat (Veressné, 2004; Veczkó, 2007; Rácz, 2006). A kiindulópontok sorát – az elméleti keret mellett – szakmai, szakmapolitikai elemzéssel is bôvítettük a téma komplex megközelítése érdekében. Megismertük, hogy egy ország (NagyBritannia) miként kezdett bele a gyermekvédelemben felnövôk élethelyzetének javításába, milyen tevékenységeket végzett, és miféle mutatók jelzik már most a cselekvéssorozat eredményét. A bemutatott példa kiemelésének oka az volt a nemzetközi gyermekvédelmi gyakorlatok sorából, hogy Angliában is az oktatási helyzet javítását látták elsôdleges megoldási lehetôségnek 2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:04 PM

Page 8

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

a gyermekvédelemben élôk társadalmi beilleszkedésének támogatására (Kravalik, 2004). Az angliai példa mellett a hazai oktatáspolitikát is áttekintettük abból a szempontból, hogy miként jelennek meg benne a gyermekvédelemben élôkre vonatkozó szolgáltatások. Itt arra a kérdésre kapunk választ, hogy az oktatási szektor által nyújtott szolgáltatások köre milyen mennyiségû, minôségû és összehangoltságú, vagyis elegendô-e a gyermekvédelemben élôk iskolai problémáiba történô hatékony beavatkozásra. Megállapítottuk, hogy hiányoznak azok a hazai szociál-, illetve oktatáspolitikai stratégiák is, melyek kimondottan a gyermekvédelemben felnövôk iskolai sikereinek növelését céloznák. Statisztikai adatelemzés bizonyítja, hogy az állam neveltjeinek zöme olyan iskolai végzettséggel kezdi meg önálló életét, amely a munkaerôpiacon nehezen konvertálható. 2004/2005-ban középfokon tanulók iskolatípus szerint (% ) (Varga, 2006a) gyerm ekotthon N-2061 fô

gyerm ekotthon és szülô összesen N-3952 fô

nevelôszülôi hálózat N-1891 fô

országosan összesen N-542 256 fô

80% 60% 40% 20% 0% gim názium

szakközépiskola

szakiskola

iskolarendszeren kívüli képzés

1980-as adatok

Kitérünk arra is, hogy milyen többletet jelenthet a civil szféra a gyermekvédelemben élôk iskolai sikereinek elérésében. E kérdéskör feltárásához egy gyermekvédelemben tevékenykedô civil szervezet (FAÁG) dokumentumainak elemzése is hozzájárult. (Varga, 2006b)

■ AZ ÁLLAM SZEREPE

Alapkérdésünk, hogy az állam, amelynek gondoskodása alá vont „gyermekeirôl” van szó, mit tesz a speciális szocializációs folyamat során annak érdekében, hogy a hiányzó vagy megtépázott szociális (családi) tôkével és a nem létezô vagy csak minimális gazdasági tôkével már felnôttként a társadalomba beilleszkedni kívánó fiatalok társadalmi integrációja minél sikeresebb legyen az iskoláztatás segítségével. Elsôsorban az érdekelt bennünket, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt a szociális ellátórendszer a gyermekvédelembe bekerültek számára törvényi kötelezettsége (Herczog, 2003), illetve szakmai felkészültsége alapján, és hogy az oktatási szektor és a civil szféra miként kapcsolódik a szociális ellátórendszerhez. Úgy véltük, hogy a gyermekvédelem otthont nyújtó ellátási formáiban élôk alacsony iskolázottságát a bekerüléskor már meglévô lemaradások és a rendszerben hiányzó fejlesztô szolgáltatások együttesen okozzák. Azt gondoljuk, hogy az átalakulóban lévô gyermekvédelmi rendszer szemlélete és struktúrája ugyan már tartalmazza a sikeres iskoláztatás feltételeit, az ezt célzó szakmai szolgáltatásai azonban még hiányosak. Ez azt jelenti, hogy a struktúra már alkalmas arra, hogy a gyermek a szá-

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

mára legkedvezôbb elhelyezési formába kerüljön, azonban a sikeres iskoláztatás támogatásához szükséges anyagi és humánerôforrások még nem állnak rendelkezésre. Másik null-hipotézisünk, hogy a különbözô elhelyezési formában élôk (nevelôszülôi vagy gyermekotthoni ellátás) között kimutatható különbségek vannak az iskolázottság és a pályakép tekintetében. Az eltérés a két elhelyezési forma szocializációs lehetôségeibôl és korlátjaiból adódik. A családi szocializációt nagyobb eséllyel pótló nevelôszülôi ellátás több lehetôséget kínál a sikeres iskoláztatáshoz, mint a gyermekotthon intézményi keretei. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy mindkét elhelyezési formában dolgozók (nevelôszülôk, nevelôtanárok) szakmai felkészültsége és együttmûködési jellemzôje fejlett legyen (Neményi-Messing, 2007). A gyermekvédelmi rendszerrel kapcsolatos feltételezés, hogy nem tudja teljes mértékben kiaknázni az egyes elhelyezési formák elônyeit, és ez megmutatkozik a gyermekvédelemben élôk iskolázottsági mutatóiban is. Feltételeztük azt is, hogy az oktatáspolitika ugyan már felfigyelt a gyermekvédelemben élôk iskolázottsági helyzetének problémáira, azonban összehangolt cselekvési tervvel nem rendelkezik. A szociális és az oktatási szektor között nincs széleskörû és célzott együttmûködés a gyermekvédelemben élôk iskolázottsági helyzetének javítására sem rendszerszinten, sem a napi gyakorlatban. A civil szférával kapcsolatos elôfeltevésünk, hogy civil szervezeti keretben lehet olyan többletszolgáltatásokat nyújtani, amelyek hatékonyan és eredményesen egészítik ki az állami ellátórendszert a gyermekvédelemben élôk társadalmi integrációjának segítése érdekében.

■ KUTATÁSI 3 MÓDSZEREK

Empirikus kutatásunk alapjául a kiindulópontunkban felvázolt elméleti háttér, kutatási eredmények és szakpolitikai dokumentumok, valamint a gyermekvédelmi és országos statisztikák idôsoros adatai szolgáltak. Az empirikus kutatás terepe Baranya, Somogy és Tolna megye volt. A kiválasztásban szerepet játszott az a szempont, hogy egy megye fiataljai körében végzett vizsgálat nem tenne lehetôvé összehasonlítást, a meglehetôsen nagy megyei autonómiával bíró gyermekvédelmi rendszerbôl adódó eltérések felmutatását. E három megye választásával egy régióról kaphatunk képet. Ez a kép több ponton eltérhet az országos helyzettôl, azonban a kutatási keretek szabta határok figyelembe vétele mellett valószínûleg olyan következtetéseket sikerült az eredményekbôl levonni, melyek az ország más pontjain lévô gyermekvédelmi rendszerre is jellemzôek. A három megye gyermekvédelmi rendszerét statisztikák, írásos dokumentumok és az igazgatókkal készült interjúk alapján ismertük meg. Ezt követôen kérdôíves vizsgálatot végeztünk. A minta teljes körû: a régió gyermekvédelmi otthonban élô valamennyi 12 és 18 év közötti fiatal bekerült a mintába. Almintánkat pedig a velük legközvetlenebbül foglalkozó felnôtt-sokaság (nevelôszülô, nevelôtanár) képezte, akiktôl az érintett gyermekrôl, fiatalról kértünk véleményt. Az életkori csoport

3 A kutatást az OTKA a 2773/06/tkOKA pályázatával támogatta.

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:04 PM

Page 9

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

választását az indokolja, hogy a 12-18 év közötti fiatalok nagy valószínûséggel még tanulók, és olyan életkorúak, hogy az önkitöltôs kérdôív egyes kérdéseit segítség nélkül is meg tudják válaszolni. A fiatalok által adott válaszok kiegészítésére, valamint a nevelôi szemszög megjelenítésére szolgáltak a gyermekvédelemben dolgozó felnôtteknek kiküldött kérdôívek. 1204 gyermekvédelemben élô fiatalnak és velük foglalkozó felnôttnek küldtünk ki kérdôívet. Baranya megyében 449 fiatal, Somogy megyében 507 fiatal, Tolna megyében 248 fiatal kapott kérdôívet. Amikor egy felnôtt több fiatallal is foglalkozott, annyi kérdôívet kapott, ahány mintába bevont fiatalnál volt érintett. Hozzávetôlegesen a kérdôívek fele érkezett vissza, és ezek 99% -a érvényes volt. A kérdôív összeállítása során támaszkodtunk Veressné (2004) tanulmányának alapgondolataira. A kérdések elsô része arra irányult, miként alakult a fiatalok érzelmi viszonyulása és szociális kapcsolatrendszere. Az volt a feltételezésünk, hogy a gyermekvédelemben élôk szociális tôkéje kimutathatóan sérült, és ez jelenti az egyik okát az iskolai sikertelenségnek. Milyen feltételek mellett lehet biztosítani e helyzetben stabil szociális kapcsolatrendszert, kik azok a lehetséges szereplôk, akik a fiatal számára szociális tôkét jelenthet-

nek. A kérdések következô csoportja azt kívánta feltárni, hogy a kisiskolás korban kialakuló jellemzôk – a nyitottság, érdeklôdés, az önálló választás és döntés – mennyire jellemzi a vizsgált csoportot. Feltételezésünk szerint a gyermekvédelemben felnövôk, különösen a gyermekotthonban elhelyezettek a rendszer korlátai miatt kevesebb olyan helyzetbe kerülnek, ahol kialakulhatnak saját életük irányítására vonatkozó döntési stratégiáik. A kérdések harmadik csoportja azt vizsgálta, hogy az énidentitás kialakulásának korszakában lévô megkérdezettek milyen mintákat látnak maguk elôtt, és ez milyen irányba befolyásolja a sikeres társadalmi integrációhoz szükséges személyiségjegyeiket. Az a feltételezés húzódott meg e kérdéskör hátterében, hogy a gyermekvédelemben felnövôk referenciapontjai sokkal bizonytalanabbak és többfélék, mint családban felnövô társaiké. A kérdôív minden részében hangsúlyos volt a tanulási lehetôségek és a kudarcok témaköre. Ugyanígy a késôbb készített mélyinterjúk során is alapvetôen ez a kérdéskör volt a meghatározó, kiegészítve az egyéni életút fôbb állomásait meghatározó eseményekkel, valamint az etnikai identitás kérdéskörére. A gondozók körében végzett kérdôíves vizsgálat fô része ugyanazokat a kérdéseket tette fel, mint a gondozottaknak, csak felnôtt és dolgozói szemszögbôl megközelítve. Emellett a válasz-

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:04 PM

Page 10

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

adó szakmai felkészültségére, terveire, együttmûködési lehetôségeire kérdeztünk rá, ezzel vizsgálva, hogy az ellátórendszer milyen humánerôforráson keresztül képes a szolgáltatásait nyújtani. A kutatás másik empirikus részét az interjúk képezték. Célunk az volt, hogy a kérdôíves kutatás során körvonalazódott kérdéskörökben további válaszok fogalmazódjanak meg. Az interjúalanyokat „hólabda” módszerrel választottuk ki.

■ AZ EMPIRIKUS KUTATÁS EREDMÉNYEI

A szociális tôke vizsgálata során az derült ki, hogy a fiatalokra egyértelmûen jellemzô, hogy többször is kénytelenek voltak változtatni elhelyezési formát, mely biztonságérzésüket jelentôsen csökkentette. Ezt fokozza, hogy az értük felelôs gondozóval való kapcsolatuk legtöbbjüknek nem hosszabb három évnél. A gyermekvédelemben élôk instabil érzelmi kötôdéseiben szerepet játszik az is, hogy fele részben nem emlékeznek kisgyermekkori gondozójukra, és akik emlékeznek, azoknak is jó része már nem tart fent kapcsolatot vele. A családjukkal való érzelmi viszonyok rendkívül összetettek, ambivalensek és végletesek: a csalódás, a hiány és a szeretet egyaránt jelen van benne. A kortárscsoporttal elmondásuk szerint könnyen kötnek barátságot, azonban a megnevezett barátok számából arra lehet következtetni, hogy ezek az érzelmi viszonyok nem túl mélyek és hosszú távúak. A példakép megnevezésénél nagy arányban jelennek meg a nevelôszülôk, kortárs csoport tagjai, és vér szerinti családtagok, ami arra utal, hogy azokban az esetekben, ahol tartós érzelmi kötôdés alakul ki, ott nagy és meghatározó jelentôsége van a kapcsolatnak. Az érzelmi viszonyokban szerepet játszik, hogy a megkérdezett fiatalok nagy része már került szembe negatív megítéléssel élethelyzete miatt. Ez további elszigetelôdéshez, érzelmi bizonytalansághoz, személyiségfejlôdési gátakhoz vezet. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a gyermekvédelmi ellátó rendszer nem képes olyan mértékû érzelmi biztonságot (szociális tôkét) teremteni az ott élô fiatalok számára, mely alapul szolgálhat a sikeres iskolavégzéshez.4 Az oktatási rendszerhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából ki kell emelnünk, hogy a vizsgált régió gyermekvédelmi ellátórendszerében élô 12-18 év közötti fiatalok az országos átlagnál jóval magasabb arányban élnek kisebb településeken, ami az oktatást segítô szolgáltatásokhoz való hozzáférést gátolhatja. Vagyis a fiatalok hátrányát a településhátrányból adódó tényezôk tovább fokozzák. A vizsgált csoport tagjai a gyermekvédelem országos helyzetéhez hasonlóan vesznek részt a közoktatás rendszerében. Vagyis felülreprezentáltak az eltérô tantervû oktatásban, általános iskolai elôrehaladásukban az országos átla-

4 Ezt illusztrálja a következô interjúrészlet: Nálunk, nálam, úgy mondom inkább, több nevelô jött egymás után, és igazándiból már én is belefáradtam abba, hogy én egy nevelôt megismerjek. Mert nem csak nevelônek kell megismerni, hanem a gyermeknek is meg kell ismerni, vagy fiatal felnôttnek, attól függ milyen fázisban van, de hogy az, hogy 10 nevelôt megismerni, és akkor gyermekfejjel ahhoz alkalmazkodni, azért az nehéz. Az embernek kötni kell magát szerintem egy emberhez, aki mondjuk, aki idézôjelben példakép lehetett volna nekem az mondjuk visszahúzhatott volna, vagy visszahúz olyan dolgoktól, hogy te azt ne csináld, mert az rossz. A sorstársak is cserélôdnek, mennek ki a gyermekotthonból. Az tény és való, hogy a sorstársak fixebb pont, mert ô benn volt öt évig meg tíz velem együtt. Ott a sorstársaknál el lehet mondani, hogy azért fixebb, szerintem.” Részlet T. L., gyermekvédelemben felnôtt fiatallal készített életinterjúból.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

got jóval meghaladóak a kudarcok (évismétlés, javítóvizsga, hiányzások), továbbtanulásukra a munkaerô-piacon kevéssé konvertálható szakmai irányok választása a jellemzô. Ennek hátterében áll, hogy a vizsgált tanulók a kortárscsoportnál több szabadidôvel rendelkeznek, és a tanulásra fordított idejük jóval kisebb, miközben iskolai eredményük lényegesen elmarad a kortárscsoportétól. Így van ez mindkét elhelyezési forma (nevelôszülôi, gyermekotthoni) esetén, függetlenül attól, hogy a nevelôszülôknél jobb az eszközellátottság, családra emlékeztetôbb a szocializációs közeg és problémamentesebb gyerekek kerülnek hozzájuk. Ennek alapján megállapítható, hogy a nevelôszülôi hálózat kialakulása csak a keretet teremtette meg a családiasabb elhelyezésre, azonban a szakmai felkészültség, illetve a széleskörû szolgáltatási kör még nem terjedt el ezen a területen. Ezt támasztja alá a kutatási adatokban is látható alacsony nevelôszülôi végzettség, illetve a válaszadó fiatalok nagy száma, akik nem kérnek és kapnak segítséget a nevelôszüleiktôl. Tanórán kívüli tanulással töltött idô arányos megoszlása (% ) 0-1 óra N = 295 fô 2-3 óra N 75 fô

1-2 óra N = 179 fô 3-nál több óra N 50 fô

8% 13% 49%

30%

A fiatalokkal szembeni elvárások és motiváció területén fontos kiemelni, hogy a gondozók nagy része nem érzékelt iskolai problémát annak ellenére, hogy az iskolázottsági adatok lényegesen elmaradnak az országos átlagtól. Ebbôl az a következtetés vonható le, hogy a magasabb iskolai végzettség elérése – melyhez jelentôs többletszolgáltatások lennének szükségesek a többszörös hátránnyal induló fiatalok számára – nem jelenik meg elég hangsúlyosan a nevelési célok között. Mind a fiatalok, mind a gondozóik olyan jövôképet vázolnak fel a gyermekvédelemben felnövôk számára, amely a legalsó társadalmi rétegekbe való betagozódás tendenciáinak ismétlôdését mutatják. Amennyiben ez a reális jövôkép – és miért lenne másképp? –, akkor ez azt jelenti, hogy mind a fiatalok, mind a gondozóik tisztában vannak azzal, hogy a gyermekvédelmi ellátórendszer nem képes mobilitást eredményezô szocializációs közeget teremteni, s mindez önbeteljesítô próféciaként is mûködik. Az inkluzív (befogadó) nevelési környezet, mint a vizsgálat tárgya szempontjából érzékelhetô, hogy a válaszadó fiatalok nagyobb része be tudott számolni olyan iskolai esetrôl, amikor élethelyzete miatt hátrányos megkülönböztetésben volt része. Az „állami gondozotti” státuszból adódó hátrányt tovább fokozza a cigány származás miatti diszkrimináció. A megkülönböztetést elsôsorban a társaktól, de esetenként a tanároktól szenvedték el. Ez azt jelenti, hogy sok esetben nem alakult ki olyan szte-

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 11

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

reotípia mentes iskolai környezet, amely a gyermekvédelemben felnövôk számára valódi befogadást eredményez. Ezzel szemben hátrányaikat fokozza a kirekesztés, következésképpen a csökkent önérték tudata.5 Ezt csak erôsíti, hogy a válaszadó fiatalok nagyon kis számban jelezték, hogy különbözô területeken (tanulás, pályaválasztás, szabadidô stb.) elsôsorban iskolai segítséget kapnak. Vagyis az iskola számára nem kiemelt feladat a gyermekvédelemben élôk számára a személyre szabott (inkluzív) oktatási környezet megteremtése, hanem a hagyományos, magyarországi viszonyokra alapvetôen jellemzô, homogenizáló stratégiát alkalmazva történik az ô nevelésük is. Mindezt erôsíti, hogy a fiatalok egy része szegregált és alacsonyabb szintû oktatásban vesz részt. A gyermekvédelemben élôk iskolai problémáinak megoldásának hatékony módszere – ahogy az angliai példában láttuk – a szektorközi együttmûködés. A gondozókkal végzett kérdôíves felmérés, a mélyinterjúk, illetve fókuszcsoportos megbeszélés egyértelmûen azt mutatják, hogy az oktatási és szociális szektor között nincs rendszerszerû együttmûködés. Amennyiben a gyermek gondozója fontosnak érzi, keresi a kapcsolatot az iskolával, de arra nem volt a kutatásban példa, hogy az iskola kezdeményezett volna párbeszédet a nevelôkkel. Ez azt a szemléletet tükrözi, hogy az oktatásügy a gyermek minden területen való ellátását biztosítottnak érzi azáltal, hogy a fiatal a gyermekvédelmi ellátórendszerben van. Ezt támasztja alá az is, hogy a fiatalok válaszaiból látható, hogy az iskolai sikerességet segítô személyek között alig jelennek meg a tanárok.

■ KÖVETKEZTETÉSEK

Empirikus kutatásunkban bizonyítást nyert, hogy a gyermekvédelem otthont nyújtó ellátási formáiban élôk alacsony iskolázottsági jellemzôit a bekerüléskor mutatkozó lemaradások és a rendszerben eltöltött idôszakban hiányzó fejlesztô szolgáltatások együttesen okozzák. A megfelelô felkészültségû és motiváltságú, együttmûködésre kész szakemberek hiányának egyik legfôbb bizonyítéka, hogy a családi szocializációt jellegénél fogva nagyobb eséllyel pótló nevelôszülôi ellátás nem vezet kimutathatóan sikeresebb iskoláztatáshoz. Ennek oka lehet, hogy a nevelôszülôk felkészültsége (iskolai végzettségük, szakmai továbbképzésük szerint) nem megfelelô mértékû. Bizonyítottuk, hogy a különbözô szektorok gyermekvédelemmel való viszonya esetleges, nincs összehangolt cselekvési terv és megvalósítás sem rendszerszinten, sem a napi gyakorlatban. Az empirikus kutatást megelôzôen vizsgált angliai gyermekvédelmi fejlesztés és a magyarországi civil szolgáltatók esetei azt mutatták be, hogy vannak olyan kipróbált megoldási utak, melyek javulást eredményeznek a gyermekvédelemben élôk iskolai sikerességében. A megoldások mindegyikében olyan szol-

5 Néhány példa a diákkérdôívekbôl: „Pl az iskolai szülôértekezleten akor a szabadidô beosztásában a anyagi dolgokban a magán életbe a kapcsolattartás a szorakozás egy szoval mindenben bene van az hogy állami gondozot vagyok” „Meg volt olyan is, hogy 2 éven át azzal bántottak, hogy intézeti vagyok. A saját osztálytársaimtól kaptam ezt. Nagyon fájt ez nekem.” „Engem ugy hivank hogy ogre az iskolába a gyerekek és még sreknek neveznek az iskolába” „Csak az az 1 bajom van, hogyha 1 valaki csinál valamit az intézeti lányok közül, akkor nem azt mondják, hogy az az 1 valaki, hanem az intézetis lányok!L”

gáltatások jelentek meg, melyek közös jellemzôje a személyre szabottság és a sokoldalú együttmûködés, vagyis olyan rendszerek mûködtetése, melyeket jellemzôik alapján összefoglalóan inkluzívnak nevezünk. Mindezekbôl az is következik, hogy a gyermekvédelemben felnövôk számára a befogadás (inklúzió) szemléletének érvényesítése különösen és több szempontból is kulcsfontosságú. A személyiség kiteljesítéséhez, az önmegvalósításhoz szükség van arra, hogy az egyént minél befogadóbb közeg vegye körül. Ha a személyiségpszichológiában jól ismert, Maslow által leírt szükséglethierarchia egyes szintjeit vesszük alapul, akkor a befogadás elsô lépéseként az egyén számára a fiziológiai szükségletek kielégítését kell biztosítani (Carver-Scheier, 1998). A gyermek számára ez azt jelenti, hogy alapvetô szükségleteiben nem szenvedhet hiányt. Ez sokszor valóban az elsô feladat, különösen az olyan gyerekek esetén, akik azt megelôzôen családjuk szociális helyzete vagy az elhanyagoltságuk okán rendszeresen éheztek. Ú gy tûnik, ezen a területen a gyermekvédelem alapvetôen el tudja látni feladatait. A következô lépcsôfok a lakhatási szükséglet kielégítésének biztosítása, mely az egyén biztonságérzetét alapozza meg. Ez a gyermekvédelmi ellátórendszerbe kerülés során alapvetôen megoldott, hiszen az ideiglenes elhelyezési formát követôen rövid idô alatt ki kell alakítani a gyermek hosszabb távú elhelyezési formáját: ami lehet nevelôszülôi vagy gyermekotthoni, jogi értelemben pedig átmeneti vagy tartós nevelés. A fedél azonban, ami a családi otthont pótolja, ahogyan kutatásunk is bizonyította, sokszor változhat, ezzel pedig csökken a biztonságérzet. Vagyis a gyermekvédelemben élôk, ahogyan maguk is megfogalmazták, legalább egyszer már elvesztették a biztonságot nyújtó környezetet, a családot, és legtöbbször a gyermekvédelmi ellátási formát is ideiglenesnek, bármikor megváltoztathatónak érzékelik. Az otthonba fogadás ugyan pillanatnyi megoldást jelent a családból kikerültek számára, azonban még a legkedvezôbb elhelyezési forma sem jelent teljes stabilitást. Mindezt felerôsíti, hogy a szükségletek következô szintjén elhelyezkedô szociális terek és az ahhoz kapcsolódó igények, mint a szeretet és a valahova tartozás is bizonytalan a gyermekvédelembe kerülés során. A gyermek szociális kapcsolatrendszere eleve sérül a családból kikerüléssel, vagy a teljes családi szocializáció hiányában, és sérülése súlyosbodik, ha kénytelen többször gondozót is váltani. Ennek oka lehet – ahogy a kutatás is mutatta –, hogy a gyermek változtat helyet, vagy a gyermek környezetében cserélôdnek a szereplôk. Ezzel az a szoros érzelmi kapcsolat, mely a feltétlen bizalom és elfogadás kölcsönösségén alapul, nem tud kialakulni, és a gyermek szociális tôkéje csorbul. Erre épülhetnének a kielégített megbecsülés iránti szükségletek, amelyek nyomán az egyén érzékeli, hogy a számára mérvadó személyek értékelik képességeit, elismerik pozitív tulajdonságait, megerôsítik önbizalmát. A gyenge és folyamatosan változó szociális kapcsolatrendszer gátolja az önbizalom kialakulását, tartósságát, mivel nincsenek olyan stabil referenciapontok (személyek, csoportok), amelyek a megbecsültség érzését folyamatosan fenntartanák. Ezt az önbizalom- és megbecsültség-hiányt fokozza az a negatív társadalmi megítélés,

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 12

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 13

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

amely az állami gondozottakat övezi, különösen akkor, ha cigány etnikumúak. A szükséglethierarchia csúcsán lévô önmegvalósítás – amit értelmezhetünk sikeres társadalmi beilleszkedésként is – nem érhetô el az alsóbb szinteken elhelyezkedô szükségletek kielégítése nélkül. Maslow úgy fogalmaz, hogy az alsóbb szintû szükségletek beteljesítése elsôdleges, és az arra irányuló tevékenységek elvonják a figyelmet a magasabb szinten elhelyezkedô szükségletektôl. Vagyis az alacsonyabb szinten lévô optimálisan kielégített szükségletek tehetik csak lehetôvé, hogy az egyén az önmegvalósításával valóban foglalkozni tudjon. Mindezek megerôsítik, hogy a gyermekvédelemben élô fiatalok számára olyan inkluzív közeg kialakítására van szükség, amely lehetôvé teszi az önmegvalósítás szükségleti szintjére való minél nagyobb arányú erôbefektetést. Vagyis szükséges az a fajta környezet, mely hatékonyan segít alsóbb szintek hiányosságainak kellemetlenségeitôl megszabadulni, és az önmegvalósítás sikerélményét biztosítani. A fiziológiai szükségletek és biztonság kielégítése érdekében törekedni kell arra, hogy a gyermek olyan elhelyezési formába kerüljön, amely nemcsak tárgyi feltételeit tekintve jelent megfelelô körülményeket, hanem lehetôség szerint a gyerek állandónak tekinthesse. Világos, hogy különösen az átmeneti neveltek számára – akik családba visszakerülését folyamatosan szorgalmazni kell – nem egyszerû az állandóság biztosítása, de csökkenthetô a bizonytalanság azzal, ha a gyermeknek nem kell a rendszerbe kerülés után többször lakóhelyet, gondozási formát váltania. A biztonságérzet fontos eleme az a gondozói környezet, amelynek stabilitása legalább olyan fontos, mint a térbeli elhelyezés. Itt kell kialakítani azt a társas hálót, amely a gyermek számára stabil és állandónak tekinthetô kapcsolatokat jelent, biztosítva ezzel a valahová tartozás valódi érzetét. Ezen a területen két fontos csoport képezheti a szociális tôke alapját: a gondozó felnôttek (nevelôszülôk, gyermekotthoni nevelôk) és a kortárscsoport. A nevelôszülôi elhelyezés több lehetôséget ad a személyes kapcsolatra, mint a gyermekotthoni elhelyezés, ahol egymást váltó nevelôk dolgoznak. Ezért támogatni kell a gyermekek minél nagyobb arányú elhelyezését nevelôszülôknél. Ez azonban csak akkor lehet igazán hatékony, ha a nevelôszülôk valóban felkészültek a feladatra, és megfelelô szakmai támogatást kapnak munkájukhoz. A kutatásból látható volt, hogy a nevelôszülôk iskolai végzettsége, így pedagógiai, pszichológiai ismeretei is alacsony szintûek. Ugyanakkor a gondozói válaszok szerint e területeken a gyermekvédelmi ellátórendszer, illetve az oktatási intézményhálózat speciális szakmai támogatása, szolgáltatásai szûkkörûek. Mindez együttesen eredményezi, hogy a gyermekvédelembe bekerült, és számtalan problémával érkezô gyerekek, fiatalok nevelése gyakorta kudarcba fullad6. A kamaszkor-

6 Ez legalább ennyire függ attól, hogy milyen szakmai támogatást kapnak ôk és a náluk nevelkedô gyerekek, mivel a nevelôszülôtôl nem várható el – egyébként a gyermekotthoni nevelôtôl sem –, hogy mindabban segítse a gyereket, ami a múltbeli traumák feldolgozását, a családból való kiemelést, az új helyzethez való alkalmazkodást, a lemaradások pótlását, a speciális szükségletek kielégítését egy személyben megoldja. Az angol összehasonlításhoz hozzá kell tartozzon az a szolgáltatási, szakember háttér, rendszeres értékelés és tervmódosítás is, aminek figyelembe vétele nélkül nem hasonlítható össze a két rendszer. (A szerk.)

ban –, amikor a problémák az életkori sajátosságból is következôen leginkább felszínre törnek – a nevelôszülôktôl nagy számban visszakerülnek a gyermekotthonokba a fiatalok. Ennek oka, hogy a folyamatos kudarcok egyéni feldolgozása, különösen megfelelô képzettség nélkül szinte lehetetlen. Ezért szükséges a nevelôszülôk folyamatos képzése mellett olyan horizontális tanulásra épülô nevelôszülôi hálózat kialakításának támogatása, mely szakmai munkájukat napi szinten tudja segíteni. Természetesen a gyermekotthonban dolgozó gondozókat támogató szakmai hálózat sem nélkülözhetô, mely a speciális gondozási feladatok ellátását jelentô szakemberek nagyobb arányú bevonását, valamint – a nevelôszülôi hálózathoz hasonló – horizontális tanulási formák elterjesztését jelentik e körben is.7 A másik szociális biztonságot jelentô csoport a kortárscsoport. Ahogyan az elôzôekben kifejtettük, a család nélkül felnövôk számára a hasonló sorsú fiatalok közössége erôs szociális tôkét, érzelmi kapcsolódást eredményezhet (Forray, 2006). Ez azonban nem feltétlenül alakul ki, különösen azon fiatalok esetében, akik érzelmi téren erôsen sérültek, legtöbb esetben a szociális kapcsolataik alapját jelentô – az eriksoni fogalommal élve – „ôsbizalmuk” már egészen kiskorban elveszett (CarverScheier, 1998). A kutatás is azt mutatta, hogy a spontán kortárskapcsolatok alapvetôen nem erôsek és tartósak. A gyermekvédelemben élôk mély és stabil kortárskapcsolatainak kialakításához is szükséges a pedagógiai tervezés és irányítás. Ennek segítségével válhat a kortárscsoport olyan értékek és normák hordozójává, amely valódi kötôdést eredményez a fiatal számára. Ezt példázza a tanulmányban már említett Faág Baráti Kör Egyesület self-help jellegû kortárs-segítô mûködése. A megbecsültség szükségleteinek kielégítéséhez elengedhetetlen feltétel a valahová tartozás érzésének megélése. A biztos pontok (fiziológia és fizikai biztonság, valamint a szeretetteli légkör) biztosítják a gyermek számára az elfogadást, akinek azonban szüksége van elismerô, megerôsítô értékelésre is. Az értékelés alapja az egyéni teljesítmény, amely eléréséhez szintén összehangolt pedagógiai folyamat szükséges. Amennyiben a gyermekvédelemben élôk gondozóira úgy tekintünk, hogy ôk a családi szerepeket pótolják, akkor az ô feladatuk elsôsorban a fiziológiai, fizikai és érzelmi szükségletek kielégítésére szolgáló – befogadó – környezet megteremtése. A megbecsültségnek (az egyén tulajdonságainak fejlesztése, megerôsítése és pozitív értékelése) a tágabb környezetbôl is érkeznie kell. Vagyis szükséges, hogy a szociális szektor mellett az oktatási szektor is bekapcsolódjon a gyermek személyiségét fejlesztô munkába, ahogyan ezt a vizsgált angliai példa illusztrálta (Cameron-Maginn, 2008).

■ JAVASLATOK

Feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a gyermekvédelemben felnövô fiatal, az iskolában tanító tanára és a szociális szektorban érte felelôs gondozója közösen alakítson ki olyan életúttervet (az angliai példában PEP – Personal Education Plan – rövidítésû dokumentum), mely a folyamatos fejlesztésen, nyomon-követhetôségen, pozitív visszacsatoláson és természetesen 7 A gyerekotthonban sem jobb a helyzet, de onnan nincs hová menni, így a kudarcok, problémák nem válnak láthatóvá. (A szerk.)

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 14

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

az együttmûködésen alapul. Magyarországon, a gyermekvédelmi ellátórendszerben használt „gyermekeink védelmében” elnevezésû – vagy a hétköznapi szóhasználat szerint „macis” – adatlap tartalmában alkalmas lenne hasonló célok elérésére. Ehhez azonban szükséges lenne a folyamatos, indikátorokhoz kötött ellenôrzése, értékelése az adatlapokban foglalt fejlesztésre irányuló tevékenységeknek, melyek tervezésébe és végrehajtásába – különös tekintettel a tanulmányi területekre – elengedhetetlen az oktatási szektor bevonása.8 Mindez azonban akkor lehet szakmailag megalapozott, ha a magyarországi oktatáspolitika figyelme valóban ráirányul a gyermekvédelemben élôk helyzetére, és a halmozottan hátrányos helyzetû tanulókra vonatkozó pedagógiai-szakmai szolgáltatási körbe valamennyi gyermekvédelmi gondoskodásban élôt bevonja. Ezzel kiegészülhetne a hátrányos helyzetû tanulók iskolai sikereit támogató szakmai hálózat egy olyan szegmenssel, amely újfajta együttmûködések és pedagógiai eljárások modelljeit alakíthatná ki a (szektorközi és szektoron belüli) kölcsönös tanulás szemléletében. Ehhez kapcsolódhatna a civil szféra nagyobb arányú bevonása és támogatása. Így a kortárssegítéssel két fontos szociálpszichológiai terület lenne lefedhetô: a referenciacsoportot jelenthetne az érték és normaelsajátítás folyamatában, valamint önsegítô csoportmechanizmusával az önbizalom, önértékelés megerôsítését és a negatív külsô hatások feldolgozását támogatná. Emellett a gyermekvédelemben tevékenykedôk horizontális együttmûködésének szakmai hálózatát erôsíti a civil szféra szemléletének és tevékenységeinek bevonása. Ily módon alakulhat ki a család nélkül felnövô gyermek körül az az inkluzív nevelési környezet, mely elôsegítheti az iskolai sikereket, és egyben a kulturális tôke minél nagyobb arányú megszerzését. Ebben a helyzetben nyílhat lehetôség a pozitív önmegvalósításra, amikor a sokoldalú odafigyelés tervezett, személyre szabott, az egyéni igényeket messzemenôkig figyelembe veszi. Vagyis a gyermekvédelemben élô gyermeket olyan inkluzív közeg veszi körül, amely minden területen elfogadást, biztonságérzetet, pozitív jövôképet nyújt. Az inkluzív nevelési közeg kialakításának elengedhetetlen feltétele, hogy a gyermekvédelemben felnövô fiatal érdekében alakuljon ki a különféle szereplôk szektoron belüli és szektorok közötti együttmûködése. Ebben az együttmûködésben a kooperáció alapelvei – egyenlô részvétel, párhuzamos interakciók, egyéni felelôsségvállalás és számonkérhetôség, építô és ösztönzô egymásrautaltság – egyidejûleg érvényesülnek (Arató-Varga, 2006). Ez eredményezheti a minôségi kritériumok meghatározását, és így lehet a gyerek fejlesztése hatékonyabb, eredményesebb, méltányosabb (Lannert, 2004). A hatékonyságot az jelenti, hogy azonos idôben több szereplô egyidejûleg és összehangoltan használja fel, aknázza ki erôforrásait a közös cél, a gyermek sikerességének elérése érdekében. A hatékonyságot tovább erôsíti, hogy az együttmû8 A „gyermekeink védelmében” adatlap rendszer alkalmas lenne erre, ha megfelelôen használnák. Ennek továbbfejlesztett változata az angol Integrated Children’s System. (A szerk.)

ködés során kialakított feladatok folyamatos aktivitásra késztetik a résztvevôket, és az egymásra épülés, valamint a folyamatos kommunikáció az egyéni felelôsséget is kiváltja. A hatékonyságot az is növeli, hogy a fejlesztési folyamat egyénre szabott (a fejlesztôk feladatai és a fejlesztésbe bevont gyermek szempontjából egyaránt), így a tudások, lehetôségek, erôsségek kiaknázásának valamennyi lehetôsége megnyílik. Eredményesebbé attól válik a fejlesztési folyamat, hogy sokrétû és összehangolt segítséget kap a gyermek. Egyúttal maga a gyermek is, aktív résztvevôje a saját fejlesztési folyamatának, így mélyebben beivódó, hosszabb távon érvényesülô eredmények elérésére lehet számítani. Ebben a helyzetben a közös értékelésnek valódi fejlesztô jellege van, amikor a gyermek folyamatos visszajelzéseket kap fejlôdésérôl, és abban betöltött szerepérôl, és ô is adhat visszajelzést érzéseirôl. Méltányosabb lesz a fejlesztés, ha a kooperáció alapelveinek megfelelôen kialakított feladatmegosztással és feladatvégzéssel valóban képes minden résztvevô számára biztosítani az egyenlô részvétel és hozzáférés lehetôségét, alapvetô demokratikus jogát. Így minden fejlesztésben résztvevô szereplô és részesülô gyermek személyre szabottan (képességei, irányultságai, terhelhetôsége, attitûdje stb.) vállalhat feladatokat, illetve kap szolgáltatásokat. A gyermekvédelemben élô fiatalokra irányuló fejlesztési szándék gyakorlati megvalósulását a kooperatív alapelvek mentén összehangolt együttmûködés teszi teljessé. Így alakítható ki a gyermek valamennyi nevelési terében az összehangoltan mûködô inkluzív környezet, mely egyenlô esélyeket teremt a sikeres szocializációhoz és társadalmi integrációhoz. – sszefoglalóan elmondható, hogy a tanulmányban vizsgált csoport tagjai – a gyermekvédelem otthont nyújtó ellátási formáiban felnövôk – családi körülményeiket tekintve speciális élethelyzetben vannak. Közös jellemzôjük, hogy rövidebbhosszabb ideig nem vér szerinti családjukban nevelkednek, vagyis elsôdleges szocializációs terük speciális. Különbséget jelent, hogy születésüktôl vér szerinti család nélkül nôttek fel vagy csak késôbb kerültek a gyermekvédelembe. Az is jelentôs eltérést okozhat, hogy intézetben (gyermekotthonban, lakásotthonban) vagy családhelyettesítô ellátásban (nevelôszülônél) élnek. Más területen is különbségeket találhatunk, amennyiben a gyermekvédelemben élôket nem egységes csoportként, hanem egyedi élettörténetek összességeként vizsgáljuk. Az azonban egyértelmûen kimondható, hogy valamennyiük elsôdleges szocializációs tere és szociális tôkéje sérült, és ez a helyzet alapvetôen befolyásolja iskolai sikerességüket. Látható, hogy e fiatalok esetében nehezen tipizálható élethelyzeteket találunk, és az egyedi élettörténetek ismerete, valamint az ehhez igazodó inkluzív közeg megteremtése és ennek gyakorlatát jelentô pedagógiai szolgáltatás nélkül aligha várható iskolai siker. Vagyis a gyermekvédelemben felnövô fiatalok társadalmi kirekesztôdésének megakadályozása csakis egy olyan intézményi szocializációs közegben képzelhetô el, amelynek alapvetô szemlélete megegyezik az elôzôekben leírt inkluzív pedagógiáéval, mely az egyéni adottságok és a szocializáció sajátosságaira épülve képes tekintetbe venni és biztosítani a meglévô és a pótolandó lehetôségeket, ismereteket, készségeket. V arga A ranka

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 15

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

■ FELHASZNÁLT IRODALOM

Arató Ferenc–Varga Aranka (2006), Együtt-tanulók kézikönyve. PTE BTK NTI, Pécs. Bagdy Emôke (2002), Családi szocializáció és személyiségzavarok. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest. 11-22 o. Bourdieu Pierre (1978), A társadalmi egyenlôtlenségek újratermelôdése. Gondolat Kiadó, Budapest. 71-129, 268-311 o. Cameron, R. J.–Maginn, C. (2008), The Authentic W armth D imension of Professional Childcare. Rhe British Journal of Social W ork, London, 6.11511172. o. Carver, S. Charles–Scheier, F. Michael (1998), Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest Coleman, J. S. (1997), Család, iskola, szociális tôke. (Illés Péter ford.) In: Kozma Tamás (2004, szerk.): Oktatás és társadalom. Kossuth Egyetemi Kiadó, D ebrecen. 152-156 o. Forray R Katalin–Hegedûs T. András (1998), Cigány gyerekek szocializációja. Aula, Budapest. 28-33 o. Forray R. Katalin (2006), A kiemelkedés útjai és akadályai In: Bakos István (szerk.): Találkoztam boldog gyivisekkel is. Echo Innovációs Mûhely, Székesfehérvár 13-61 o. Herczog Mária (2003), Gyermekvédelmi kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest. Kravalik Zsuzsanna (2004), Együttmûködés a gyermekvédelmi igazgatásban Család Gyermek Ifjúság, 4 28-35 o.

Lannert Judit (2004), Hatékonyság, eredményesség, méltányosság. Ú j Pedagógiai Szemle, 12. 3-16 o. Mérei Ferenc–V. Binet Ágnes (1997): Gyermeklélektan. Gondolat Kiadó, Budapest. Neményi Mária–Messing Vera (2007), Gyermekvédelem és esélyegyenlôség. Kapocs 28, VI. évf. 1. szám. Rácz Andrea (2006), Gyermekotthoni dolgozók véleménye a szakmai munka tartalmáról. KAPOCS 1. Ranschburg Jenô (1998), Szeretet, erkölcs, autonómia. Okker Kiadó, Budapest. Varga Aranka (2006a), A gyermekvédelemben élôk iskolázottsági helyzete. Család Gyermek Ifjúság 4. szám. Varga Aranka (2006b), Civil közösség a gyermekvédelemben. In: Bakos István (szerk.): Találkoztam boldog gyivisekkel is. Echo Innovációs Mûhely, Székesfehérvár 62-90 o. Varga Aranka (2006c), Multikulturalizmus – inkluzív oktatási rendszer. In: Forray R. Katalin (szerk.): Alapismeretek a romológia asszisztens képzéshez, PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék. Varga Aranka (2008), A gyermekvédelemben élôk inklúziójának esélyei. Ú j Pedagógiai Szemle, 5. szám 16-24 o. Veczkó József (2007), Gyermekvédelem pszichológiai és pedagógiai nézôpontból. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Veressné Gönczi Ibolya (2004), A gyermekvédelem pedagógiája. Kossuth Egyetemi Kiadó, D ebrecen.

Ö rökbe-fogadás? ■ ORSZÁGOS FELMÉRÉS AZ ÖRÖKBEFOGADÁSBÓL GYERMEKVÉDELMI GONDOSKODÁSBA VISSZAKERÜLT GYERMEKEK HELYZETÉRÔL A Szociális és Munkaügyi Minisztérium Gyermek- és Ifjúságvédelmi Fôosztálya által kezdeményezett kutatás a megyei területi gyermekvédelmi szakszolgálatokat kereste meg azzal, hogy egy négyoldalas kérdôíven szolgáltassanak adatot az összes, még kiskorú, gyermekvédelemben élô, olyan gyermek helyzetérôl, aki korábban örökbe fogadó családban élt, de késôbb visszakerült gyermekvédelmi gondoskodásba. Ezek között a kiskorúak között van olyan, akinek az örökbefogadását felbontották, olyan is, akinek nem, a felmérés azonban mindazokra a gyermekekre vonatkozott, akik az adott idôpontban nem örökbe fogadó családjukban, hanem a gyermekvédelem rendszerében éltek. A kérdôívet minden gyermekre egyenként kellett kitölteni. A felmérés átfogónak tekinthetô. Teljességrôl természetesen nem beszélhetünk, tekintettel arra, hogy a szakszolgálatok e tekintetben nyilvántartással nem rendelkeznek, ezért bizonyosan néhány eset nem került be ebbe a kutatásba. Ezen felül az örökbefogadás természeténél fogva látenciával kell számolnunk, bizonyosan vannak olyan esetek, ahol nem derül ki egy gyermekvédelmi rendszerbe visszakerült kiskorúról az, hogy örökbe fogadott. Az adatszolgáltatás a 18 év alatti, kiskorú gyermekekre vonatkozik. Az összes gyermek, akirôl a vizsgálat készült, több-kevesebb idôt töltött örökbefogadásban, amelybôl különbözô okok miatt visszakerült a gyermekvédelmi szakellátásba. A kérdôív visszaküldésének határideje 2007. december 31-e volt, így egy abban a pillanatban fennálló állapotot tükröz. 2007. év végén 81 olyan gyermek volt, aki volt örökbe fogadottként élt a magyar gyermekvédelmi rendszerben.

■ NEMZETKÖZI KUTATÁSOK AZ ÖRÖKBEFOGADÁSBÓL VISSZAKERÜLT GYERMEKEK HELYZETÉRÔL ÉS A VISSZAKERÜLÉS OKAIRÓL

Számos olyan nemzetközi kutatási eredmény áll rendelkezésre, amely az örökbefogadás sikerességének egyes aspektusait és a sikertelen örökbefogadások jellemzôit vizsgálta. A továbbiakban ezek eredményeibôl szeretnék néhány, a jelen kutatás szempontjából lényeges adatot kiemelni.

Kadushin amerikai kutató 11 korábbi vizsgálat eredményeit összegezve megállapította, hogy az örökbefogadások 74% -a nagyon jól, 11% -a elfogadhatóan, 15% -a pedig gyengén sikerült.1 A sikertelen, felbomlott örökbefogadások aránya 1,87% , speciális szükségle-

1 Kadushin A., 1987.

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 16

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

tû gyermekek esetén 11,3% , ami nagyrészt az örökbefogadási felkészítés, illetve a késôbbi segítségadás hiányával magyarázható.2 A kutatók összefüggést kerestek a gyerekek, a szülôk tulajdonságai és az örökbefogadás kimenetele között a fontos tényezôk azonosítása érdekében. Az esetek többségében nem tudtak összefüggést kimutatni a gyerek kora, korábbi elhelyezéseinek száma és az örökbefogadás kimenetele között. W itmer és munkatársai, Ripple, Hoopes és Kadushin azonban találtak összefüggést a gyermek örökbefogadás-kori életkora és az örökbefogadás sikeressége között3 Bohman szerint pedig nehezebben tudnak beilleszkedni azok a gyermekek, akik elhelyezésük elôtt hosszabb idôt intézetben töltöttek.4 A családok jellemzôinek feltérképezése nem vezetett egyértelmû eredményekre. A szülôk életkora és a házassági kapcsolat hossza kevésbé tûnt lényegesnek, kivéve, ha ez meghatározza a szülôk rugalmasságát és a gyermekneveléshez való hozzáállását. A családban lévô gyermekek száma és a szülôk gyermeknevelési tapasztalata is kevésbé tûnik fontosnak abból a szempontból, hogy a család az örökbe fogadott gyermeket elfogadja és a családhoz tartozónak kezeli. Kadushin szerint: „az örökbefogadás kimenetele pozitív összefüggésben van azzal, hogy szülôk miként fogadják el a gyereket, és mennyire tekintik ôt családtagnak; negatív összefüggésben van azonban azzal, hogy a szülôk mennyire öntudatosak az örökbefogadói státusz vonatkozásában.5 Ú gy tûnik, a gyermeküket másnak tekintô örökbe fogadó szülôk – akik ezt az örökbefogadói státusz és háttér gyakori emlegetésével hangsúlyozzák –, valószínûleg nem lesznek sikeresek. Az ezen a területen jelentôs tényezôk nehezen áttekinthetôk, azonban a gyakori felemlegetés torzult kapcsolatokra utalhat, amely semmiképpen nem szolgálja az örökbefogadás sikerességét. Raynor felnôtt örökbe fogadottakkal végzett kutatásával kapcsolatban megjegyzi, hogy azok közül, akik „úgy érezték, igazi gyerekükként bántak velük a családban, öt örökbe fogadottból négy jól be tudott illeszkedni”.6 Egyes adatok emellett azt mutatták, hogy azok az örökbe fogadottak akartak adatokat szerezni vér szerinti szüleikrôl, akik nem érezték boldognak magukat örökbe fogadó családjukban, nem érezték a családhoz tartozónak magukat.7 Több tanulmány is kimutatta az örökbe fogadott fiúk otthoni és iskolai beilleszkedési problémákkal kapcsolatos különleges érzékenységét. Seglow és munkatársai például azt találták, hogy a középosztálybeli családoknál nevelkedett örökbe fogadott fiúknál nagyobb számban merültek fel beilleszkedési zavarok, mint hasonló körülmények között élô nem örökbe fogadott társaiknál. Ez a lányoknál nem mutatott különbséget. Ebben a tekintetben tehát a társadalmi osztály nem tûnik a legfontosabb tényezônek. Lambert és Streather rámutatott arra, hogy a korábban látszó kedvezô helyzetüket az örökbe fogadott gyermekek 11 éves

2 Idézi: Herczog M., 1994. 3 W itmer, 1963. 4 Bohman, 1970. 5 Kadushin, 1970. 6 Raynor, 1980. 7 Triseliotis 1973.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

korukra elveszítették. Az örökbe fogadott gyerekek – elsôsorban a fiúk – az adott idôszakban nem fejlôdtek olyan jól, mint nem örökbe fogadott társaik. Erre több magyarázatot adtak a kutatók: egyrészt, ezek a gyerekek többsége már tudja, hogy ôt örökbe fogadták. Az egészen kis gyerekek kognitív képességeik hiányában azonban még nem tudják ezt teljes mértékben megérteni.8 Ahhoz, hogy ez a tény teljes jelentôséggel bírjon, a gyereknek meg kell értenie, hogy nem jelenlegi szüleitôl született, egy másik szülôpár adott neki életet és lemondtak róla örökbe fogadó szülei javára. Ennek feldolgozása ebben az idôben zajlik. Másodszor, az örökbefogadásról alkotott elképzelés megértését és feldolgozását nehezíti a közeledô pubertás. Harmadszor, az örökbe fogadó szülôk a családon belüli vitákról és konfliktusokról valószínûleg másként számolnak be a tanárnak, mint a többi hasonló gyerek esetében. Negyedszer, több kutató rámutatott, hogy az örökbe fogadott gyerekeknél a gyerekkor közepén adódó számos probléma idôsebb korukra megoldódik. Az örökbe fogadott felnôttek utánkövetéses vizsgálatai szintén azt támasztják alá, hogy az esetek több mint 75% -a sikeresnek tekinthetô. A tanulmányokat összegezve megállapíthatjuk, hogy semmi jel nem utal arra, hogy az örökbefogadás – szociális jellege miatt – alapvetôen problematikus lenne akár a szülô, akár a gyerek miatt.9 Egy 1986-os holland kutatás olyan nemzetközileg örökbe fogadott gyermekekre terjedt ki, akik rövidebb-hosszabb idôt töltöttek befogadó intézményben. A nemzetközi örökbefogadás sok szempontból különbözik a belfölditôl, néhány fontos tanulsága miatt viszont fontosnak láttam a leglényegesebb eredményeire röviden utalni. A kutatás három aspektusból figyelte meg az örökbe fogadott gyermekek helyzetét: a befogadó otthonban élô gyermekek megfigyelésébôl, a szociális munkásokkal folytatott eszmecserébôl és az örökbe fogadó szülôkkel folytatott beszélgetésekbôl vonta le következtéseit. A vizsgálat szerint az örökbe fogadott gyerekek 5,7% -a, azaz közülük minden 18. rövidebb-hosszabb ideig befogadó intézményben élt, ez közel négyszerese a holland gyerekek arányának. Ú gy tûnt, hogy a gyerekek örökbefogadás-kori életkora fontos szerepet játszik: a külföldrôl érkezô gyermekek életkori átlaga 2 év, míg a késôbb befogadó otthonba került gyermekek esetében az átlag 3,5 év volt. A kutatás következtetései: • A vizsgált csoport életkora, akár az apát, akár az anyát nézzük, magasabb volt, mint az örökbe fogadó szülôknél általában megfigyelhetô. • Az elváltak aránya 19% volt, jóval nagyobb, mint ahogy ez az arány örökbe fogadó szülôknél általában megfigyelhetô. • Ezeknek az örökbe fogadó szülôknek a gazdasági, szociális helyzete, képzettségi szintje jóval magasabb volt, mint a holland átlag és meghaladta azt is, ami az örökbe fogadó szülôknél általában megfigyelhetô. • A szülôvé válás iránti vágy érzékelhetôen alacsonyabb

8 Farber 1977. 9 Idézi: Carole R. Smith, 1995.

2009/2. SZÁM

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 17

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

volt, mint ahogy ez általában megfigyelhetô és altruisztikus, idealisztikus indokok aránya magasabb volt, mint az általában elôfordul az örökbe fogadó szülôknél. • Általában ezek a családok népesebbek voltak (három, négy gyermekkel) és többségüknek volt már vér szerinti gyereke, mikor az örökbefogadás mellett döntöttek. Ebbôl az is kiderül, hogy a családok nagyobb nevelési tapasztalata nem feltétlenül nyújt garanciát az örökbe fogadott gyermek jobb integrációjára, illetve ezekben a családokban a vér szerinti és örökbe fogadott gyermekek között az életkori különbség kisebb lehet, mint ez vér szerinti testvérek között lehetséges. Ha az okokat nézzük, akkor lényegesnek tûnnek a gyermek származási országban szerzett rossz tapasztalatai, az esetek 26% -ban ez nagyban felelôs az örökbefogadás sikertelenségéért. Az örökbe fogadó szülôk magas elvárásai és elfogadási problémái a legfontosabb okként az esetek 40% -ban szerepelnek. A nevelôk és gondozók szerint a szülôk elégtelen nevelési kompetenciái és a gyerek saját nehézségei a leginkább felelôsek az esetek 39% -ban. 44% -ban egyéb okok felelôsek: például az örökbe fogadó szülôk visszautasítják, hogy a gyerek neveléséhez külsô segítséget kapjanak, illetve a gyerek nagyon behatárolt lehetôségeket kap ahhoz, hogy személyisége kifejlôdhessen. A kutatás részeként egy kontrollcsoporttal hasonlították össze az érintett családokat, hogy megfigyeljék, milyen rizikófaktorok merültek fel a felkészítés során, még mielôtt a gyermek a családba került volna. Egyetlen lényeges eltérést találtak: ezen csoportban az örökbefogadás nem váltott ki jelentôs lelkesedést, s a várakozási idô is rövid volt, ezért a gyerek fogadására nem voltak felkészítve. Az egyesült államokbeli Department of Health and Human Service – The National Adoption Information Clearinghouse is különbözô kutatásokat végzett sikertelen nemzetközi örökbefogadások okairól. Megállapítása szerint: az örökbefogadások megszakítása egyenesen arányos a gyermekek örökbefogadási életkorával. 1984 és 1988 között az örökbefogadást követô szolgáltatások bevezetésével csökkent az örökbefogadások megszakításának száma és ezek segítettek abban is, hogy ezek száma ne növekedjen a jövôben. Több, nemzetközi örökbefogadásokat vizsgáló kutató munkája alapján összegyûjtött adatok szerint a következô tényezôk állnak összefüggésben a kudarccal végzôdô örökbefogadásokkal: • A gyereket örökbe fogadták, majd lemondtak róla, s ezt követôen egy új családhoz került, vagy számos elhelyezés-váltással kellett már szembenéznie élete során. • A gyereket egy számára jól mûködô, biztonságot nyújtó, jellemzôen nevelôszülôi családból emelik ki, és helyezik át egy ettôl eltérô környezetbe. • A gyerek már idôsebb volt, amikor örökbe fogadták, sokatmondó összefüggés van a meghiúsult örökbefogadások és a gyerekek életkora között. • A gyerek jelentôs érzelmi és viselkedési problémákkal küzd. Ezzel szemben úgy tûnik, hogy az egészségügyi vagy szellemi fejlôdési problémák nem vezetnek az örökbefogadás megszakadásához.

• A gyereket magas végzettségû szülôk fogadták örökbe, a sikertelen örökbefogadások és az anya végzettségi szintje között korreláció szintén jelentôsnek bizonyult.10

■ MÁS ORSZÁGOK GYAKORLATA A SIKERTELEN ÖRÖKBEFOGADÁSOK TERÜLETÉN

Norvégiában az örökbefogadás nem felbontható, viszont tudunk olyan gyermekekrôl, akik visszakerültek a gyermekvédelmi rendszerbe. Belföldi örökbefogadás Norvégiában elhanyagolható számban fordul elô, nemzetközi örökbefogadással ellenben gyermekek százai kerülnek évente az országukba. Három nemzetközi örökbefogadással foglalkozó szervezet mûködik az országban, az egyik három olyan gyermeket tart nyilván, akik örökbefogadást követôen kerültek be a rendszerbe, illetve új örökbefogadói családba. Közülük az egyik kislány egyéves korában került az örökbe fogadó családba, de nem fejlôdött. A családnak volt már két saját gyermeke, és nem tudták felvállalni a kislány problémáit, 6 hónap után a gyermeket vissza akarták adni. Szerencsére találtak számára egy olyan családot, amely felvállalta problémáival együtt, és az örökbefogadást engedélyezték. A gyereket azóta is ez a család neveli, 18 év körül van, ma is súlyosan testi és szellemi fogyatékos, 24 órás felügyeletet igényel. Egy másik esetben a kisfiút a család 5 éves korában fogadta örökbe, és eleinte minden rendben ment. A család pár évvel késôbb kapcsolatba lépett a segítô szolgálattal, mert komoly problémák voltak otthon. Kiderült, hogy pár hónappal azelôtt, hogy a kisfiút örökbe fogadták, az anya számára kiderült, hogy ô maga is örökbe fogadott. Ez olyan sokként hatott rá, hogy nem tudta kezelni a szituációt. Az elsô évben mindent megtett, de fel kellett adnia, képtelen volt a gyerek számára szeretetet adni és teherré vált számára. Az apa nagyon elkeseredett, mert nagyon szerette a fiát és mindent megpróbált, hogy rendezze a helyzetet. Pár év elteltével a gyerek visszakerült egy gyermekotthonba. A gyermek jogilag továbbra is az ô gyerekük, idôrôl idôre látogatja ôket, jól van, és az iskolában sincs probléma vele. A harmadik kislányt 9 éves korában adoptálták. A kislány traumatikus háttérrel rendelkezett és különbözô intézetekben nevelkedett az örökbefogadás idôpontjáig, nagyon intelligens és értelmes gyermek, de nagyon sok szeretetre van szüksége. A szülôk felkészítettnek tûntek arra, hogy ilyen korú gyermeket fogadjanak örökbe. Tanácsért fordultak a segítô szolgálatokhoz, de úgy tûnt, nem fogadják meg azokat. A segítôk féltek is, hogy kudarcba fullad az örökbefogadás. Így is lett, a szülôk úgy kezelték a gyereket, mintha 2-3 éves lenne és korlátokat állítottak számára, ahelyett, hogy szeretetet adtak volna neki és így az örökbefogadás egy év után felbomlott. A kislány most egy átmeneti otthonban él, és próbálnak számára egy állandó nevelôcsaládot találni. Spanyolországban az örökbefogadás ugyancsak nem felbontható. Ha a beilleszkedés nem sikeres, vagy a szülôk nem megfelelôen gondoskodtak a gyermekekrôl, akkor a kiskorú a gyermekvédelmi gondoskodásba kerül, de a szülôk továbbra is

10 Idézi: Gabriella Merguici, 2003.

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 18

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

Zala

Tolna

Pest

Som ogy

Nógráád

Kom árom -Esztergom

Heves

Hajdú-Bihar

Jász-Nagykun-Szolnok

70%

Gyôrs-Sopron

80%

Fejért

90%

Csongrád

100%

Budapest

1. grafikon Megyénkénti válaszadási arány

12% 10% 8 6 4 2 0

Békés

Megyénként rendelkezésre álló adatok Az elsô grafikon azt mutatja meg, hogy a megyéktôl milyen arányban kaptunk választ a feltett kérdésekre vonatkozóan, és hány eset volt, ahol hiányzott a kérdezett adat (azaz a válasz „na”, nem áll rendelkezésre adat). ■

2. grafikon Megyénkénti gyerekszám

Borsod-Abaúj-Zem plén

KÉRDÉSFELTEVÉSEI ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

Baranya

■ A MAGYAR VIZSGÁLAT LEGFONTOSABB

Megyénkénti gyermekszám – sszesen 81 gyermek adatának feldolgozására került sor, ez az összes, 2007. év végén gyermekvédelmi gondoskodásban élô, kiskorú, örökbefogadásból visszakerült gyermek adatát jelenti. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy nem minden kiskorú abba a megyébe került vissza, ahol ôt korábban örökbe fogadták. Ha örökbefogadásról beszélünk, akkor nem tekinthetünk el a látenciától sem, hiszen ezen örökbefogadások egy része a 1990-es évek elején zárult le, amikor még másképp kezelte a közvélemény az örökbefogadásokat, sok örökbefogadó titkolta az örökbefogadás tényét az örökbe fogadott gyermek elôl, emellett, hogy sajnos bizonyosan ma is vannak még ilyen esetek. Nyilvánvalóan feltételezhetô az is, hogy olyan esetek is elôfordulnak, amikor az örökbefogadóknak sikerül az örökbefogadás tényét a szakemberek elôl is eltitkolniuk. A gyermekek megyénkénti megoszlását az alábbi grafikon mutatja. ■

Bács_Kiskun

kötelesek a gyerekek fenntartását fedezni, akkor is, ha nem látogatják többé. A gyerek örökösük is lesz. Jelenleg az országon belül vita folyik arról, hogyha az örökbe fogadó szülôktôl elveszik a gyámság jogát, akkor egy másik család örökbe fogadhatja-e még egyszer ezeket a gyerekeket. Spanyolországban is nagyon kevés a belföldi, de annál több a nemzetközi örökbefogadás, és igen sok nemzetközi örökbefogadással foglalkozó szervezet mûködik. Egyikük tájékoztatása szerint nekik soha nem volt sikertelen örökbefogadásuk, pedig már közel 700 gyermek örökbefogadásában mûködtek közre. Az okokat abban látják, hogy nagyon odafigyelnek a családok kellô felkészítésére és mindig alaposan nyomon is követik ôket. Segítenek a kapcsolat kialakításában és mindig rendelkezésre állnak, hogyha bármilyen probléma adódik, azonnal segíteni tudjanak, még mielôtt túlzottan elôrehaladna.

60% 50%

Közremûködés az örökbefogadás létrehozásában A következô ábra azt mutatja meg, hogy az örökbefogadás létrehozása a megyén belül történt vagy más megye közremûködésével illetve azt, ha esetleg nyílt örökbefogadás volt. ■

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

Zala

Tolna

Pest

Som ogy

Nógráád

Kom árom -Esztergom

Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

Hajdú-Bihar

Gyôrs-Sopron

Fejért

Csongrád

12% 10% 8 6 4 2 0

Budapest

Látható, hogy Hajdú-Bihar, Nógrád és Gyôr-Moson-Sopron megye példamutató volt az adatlapok kitöltésében, Nógrád megye az okok elemzését is olyan kiválóan elvégezte, amelybôl nagyon jól kirajzolódnak ezeknek a gyerekeknek a történetei. Emellett azt is láthatjuk, hogy a Fôváros és Pest megye adatszolgáltatása volt a leginkább hiányos. Reménykedjük abban, hogy ennél többet tudnak ôk is a gyerekekrôl, és csupán nyilvántartási és adatvédelmi okok akadályozták meg az adatszolgáltatást. A hiányos információk ugyanis nagyon megnehezítik az érintett gyerekekkel való foglalkozást, pszichológiai kezelésüket, ami nagyon sok esetben pedig elengedhetetlen, hiszen mindig nagyon rossz állapotban kerülnek vissza a gyermekvédelmi rendszerbe.

3. grafikon Közremûködés az örökbefogadás létrehozásában

Békés

Zala

Tolna

Pest

Som ogy

Nógráád

Kom árom -Esztergom

Heves

Jász-Nagykun-Szolnok

Hajdú-Bihar

Gyôrs-Sopron

Fejért

Csongrád

Budapest

Békés

Borsod-Abaúj-Zem plén

Baranya

Bács_Kiskun

10%

Borsod-Abaúj-Zem plén

20%

Baranya

30%

Bács_Kiskun

40%

Ami igen figyelemreméltó, hogy a 81 gyermekbôl összesen 3 olyan gyermeket tartanak számon, aki nyílt örökbefogadással került örökbe fogadó családjába. 1997–2005 között évente átla-

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 19

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

gosan 128 gyermek nyílt örökbefogadását engedélyezték, ehhez képest ez a 3 eset elhanyagolható számnak tûnik. E három gyermekbôl ketten, egy kisfiú és egy kislány nem születése után, hanem 2 illetve 3 éves korában került örökbe fogadó családjába nyílt örökbefogadással. (Természetesen nyílt örökbefogadás esetén feltehetôen még nagyobb mértékben számolhatunk látencia esetleges elôfordulásával, hisz a csecsemôkorban és nyíltan örökbe fogadott gyermekeknél könnyebben elôfordulhat, hogy az örökbe fogadó szülôk az örökbefogadás tényét mind az örökbe fogadott gyermek, mind a szakemberek elôl eltitkolják, amikor a késôbbiekben esetlegesen elôforduló problémák esetén hozzájuk fordulnak.) A 3 éves korában örökbe fogadott kislány esete nagyon tanulságos. Vér szerinti szülei ragaszkodtak hozzá, hogy anyagi gondjaik miatt hozzájáruljanak számukra ismert örökbefogadók általi örökbefogadásához. Több szakember próbálta meggyôzni ôket arról, hogy talán egy átmeneti jellegû megoldást kellene találniuk, mint például a nevelôszülôség, de sajnos ôk ragaszkodtak ehhez a megoldáshoz. Az örökbe fogadó családban azonban hamar nagyon nehézzé vált a kislány sorsa, nyilván részben annak következtében is, hogy 3 hónappal örökbefogadásának lezárulása után az örökbe fogadó család egy csecsemôkorú kisfiút is örökbe fogadhatott. A kislány viselkedése megváltozott, amelyet az örökbefogadók nem tudtak tolerálni, gondok akadtak az óvodában is, a szülôk házassága megromlott,

és az apa elköltözött. A gyermek a szülôk egyre hevesebb elutasításával és elégedetlenségével találkozott. A kislány két év múlva visszakerült a gyermekvédelmi rendszerbe, nevelôszülôi családba. Késôbb nevelôcsaládja örökbe fogadta, ô a felméréssel érintett gyerekek közül az egyetlen, aki másodjára örökbe fogadó családra talált. Ha adatainkat párhuzamba állítjuk azokkal a külföldi kutatásokkal, amelyek szerint az idôsebb életkorban örökbe fogadott gyerekeket veszélyezteti inkább az, hogy örökbefogadásból visszakerüljenek a gyermekvédelmi rendszerbe, azt kell látnunk: e kutatás is alátámasztja ezt a megállapítást. A csecsemôkorú gyermekeknek nincsenek még olyan korai sérülései, traumái, amelyek alkalmazkodásukat, kötôdésüket megnehezítené, nem beszélve az örökbefogadók nagyobb elfogadási készségérôl az olyan gyermekek esetén, akiket kezdetektôl nevelnek, ezért mondhatjuk azt, hogy a születésük után nyíltan örökbe fogadott gyermekek esetében azzal számolhatunk, hogy az örökbefogadás nagy valószínûséggel sikeres lesz.

■ A MEGFELELÔ ELÔKÉSZÍTÉS HIÁNYA

ÉS A HIBÁS KIVÁLASZTÁSBÓL ADÓDÓ PROBLÉMÁK

A megfelelô felkészítés és kiválasztás az örökbefogadás legfontosabb kérdése. Felkészült, tapasztalt és nagyon érzékeny szakemberek megfelelô kooperációja szükséges ahhoz, hogy az örökbe fogadhatóvá vált gyermek egy olyan családba kerülhes-

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:05 PM

Page 20

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

sen, amely ôt sajátjaként tudja szeretni és elfogadni. Ez egy nagyon fontos, sarkalatos pont, amelyen az örökbefogadás késôbbi sikeressége nagyban múlik. Tekintettel arra, hogy kötelezô felkészítés csupán 2003 januárja óta létezik, a felméréssel érintett örökbefogadások túlnyomó többsége pedig 2003 elôtt jött létre, a vizsgálattal érintett örökbefogadók nagy többsége semmiféle örökbefogadásra vonatkozó felkészítést nem kapott. A megfelelô kiválasztás a területen dolgozó és gyerekekkel foglalkozó örökbefogadási referensek, örökbefogadással foglalkozó pszichológusok, gyámok, nevelôszülôi tanácsadók felelôssége. A kiválasztás mindig teamben, közös döntéssel történik. A továbbiakban szeretnénk a vizsgálat néhány tanulságos esetét röviden bemutatni, ahol a felkészültség hiánya és a kiválasztási problémák hozzájárulhattak az örökbefogadás késôbbi problémáihoz és a gyermek visszakerüléséhez. A fentiekre példa egy olyan, az örökbefogadáskor 10 éves kisfiú esete, akinek mentális problémáiról gondozásba vétele elôtt nem informálták az értelmiségi örökbe fogadó szülôket – értelmileg akadályozottak általános iskolájába járt –, és már kialakult köztük a kötôdés, mikor ez a szülôk számára kiderült. Ô k bíztak abban, hogy el tudják fogadni a gyerek mentális és pszichés problémáit, de ez nem sikerült és a gyereknek három év múlva el kellett hagynia örökbe fogadó családját. Késôbb lesz szó az egyedülálló örökbefogadókról, érdemes azonban itt is felidézni a rossz kiválasztásra példaként az alábbi egyedülálló anya esetét: beszûkült személyisége és idôs kora (az örökbefogadáskor ô 65, a kislány pedig 11 éves volt!- ekkoriban ugyanis még nem szerepelt a jogszabályban a maximális 45 év korkülönbség) ellenére kapta meg az örökbefogadásra az engedélyt, holott a pszichológus véleménye szerint erre nem volt alkalmas. Egészségi állapota, nem megfelelô személyisége és a gyermek kamaszkori problémái miatt nem mûködhetett az örökbefogadás hosszú távon.

■ UTÁNKÖVETÉS, ÖRÖKBEFOGADÁS UTÁNI SZOLGÁLTATÁSOK KÉRDÉSKÖRE

A gyermekvédelemben dolgozók számára ismert, hogy milyen éles vita övezi az utánkövetés, az örökbefogadást követô szolgáltatások kérdéskörét. Még ma is nagyon sok örökbe fogadó szülô tiltakozik az örökbefogadás utánkövetése, az utólagos segítségnyújtás lehetôsége ellen, mondván, hogy az örökbefogadás magánügy, az örökbe fogadott gyermek a vér szerinti gyermek státuszával bír, senkinek semmi joga ellenôrizni azt, hogy ô hogyan neveli a gyermekét. Fontos elôrelépéssel szolgálhat az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve, amely épp egyeztetés alatt áll. A Családjogi Könyv egy passzus erejéig beszél az örökbefogadás utáni szolgáltatásokról, amelyeket szükségesnek lát bevezetni. Bízzunk benne, hogy a Parlament ezt ilyen formában elfogadja, ezután pedig a gyermekvédelmi szakma feladata lesz ennek részletszabályait kidolgozni, a felelôs szakembereket kijelölni, és a financiális hátteret megteremteni. (Az örökbefogadás utáni szolgáltatás feltehetôen azon szakemberek számára lehetne elôírva, akik magában az örökbefogadást elôkészítô eljárásban részt vettek, tehát a területi gyermekvédelmi szakszolgálat pszichológusa, családgondozója számára. Ha ôk, akik már az elôkészítéskor megismerték a családot és a gyermek megér-

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

kezésétôl fogva figyelemmel kísérnék, már a korai szakaszban fel tudnának figyelni azokra a jelekre, amelyek veszélyeztetik a gyermek helyzetét vagy a család stabilitását.) Ehhez kapcsolódik a kérdôív egy külön kérdése, hogy a szülôk kértek-e a szakemberektôl gyermek bekerülése elôtt, vagy hivatalból valamiféle eljárás indult-e, mikor a gyermekek veszélyeztetettsége kiderült. Az esetek 75% -ban, 61 esetben sor került valamiféle külsô segítség igénybevételére, az esetek 16% -ban, azaz 13 esetben nem, 7 esetben pedig erre vonatkozóan nem áll adat rendelkezésre, ez az esetek 9% -a. Azokat az eseteket részletesebben megvizsgálva, ahol végül volt segítségkérés a szülôk részérôl, azt látjuk, hogy legnagyobb százalékban a gyermekjóléti szolgálattól kértek segítséget, illetve sok esetben hivatalból, bejelentésre indul eljárás a gyermekjóléti szolgálatnál, családsegítô szolgálatnál és így kezdôdik a család figyelemmel kísérése. Csak 33 esetben vették igénybe szakorvos, pszichológus, mentálhigiénés szakember vagy családterapeuta segítségét, ez már egy sokkal alacsonyabb szám, csupán a gyermekek 40% -a. A kutatás is megerôsít abban, hogy szükség van utánkövetésre. Láthatjuk, hogy sok esetben, ha a segítség korábban érkezett, vagy a kezdetektôl rendelkezésre állt volna, legalább 1-2 évig az örökbefogadás lezárulása után, akkor elkerülhetô lett volna az, hogy a gyermek visszakerüljön a gyermekvédelmi rendszerbe, és ezzel tulajdonképpen a család beismerje, hogy a gyereket nem képes tovább nevelni, akkor is, ha egyszer – sokszor nem is olyan sok – évvel korábban erre kötelezte magát, mikor magához vette ôt „örökbe”. Ez számukra is traumatikus kudarc. Így nem történhetne meg az, hogy szakemberek csak az esetek töredékében, ott is sokszor csak az utolsó pillanatban szereznek tudomást a család krízishelyzetérôl, amikor a megoldás esetleg már túl késôn érkezik. Nem is beszélve azokról az esetekrôl, amelyek teljesen titokban maradnak. Lássunk a továbbiakban egy példát a késôn érkezô segítségre. Egy egyedülálló apáról van szó, aki egy kisfiú testvérpárt nevelôszülôként nevelt korábban feleségével együtt. A felesége meghalt, a férfi pedig ezután fogadta a gyerekeket örökbe. Az örökbefogadás elôtt készült szakértôi vélemény több problémát is feltárt a családban, és kifejezetten javasolta azt, hogy az örökbefogadás engedélyezése esetén a család vegye igénybe külsô szakemberek segítségét. Ehhez képest az apa a legutolsó pillanatban fordult segítségért a gyermekjóléti szolgálathoz, mikor már a helyzetet képtelen volt kezelni. A kisfiúk négy és fél évvel az engedélyezés után vissza is kerültek a rendszerbe. Nyilván itt a kiválasztás helyessége is kérdéses, de ha végül a szakemberek ezt a döntést hozták, akkor viszont egyértelmû, hogy a szakembereknek jobban figyelemmel kellett volna kísérni a család életét az örökbefogadás engedélyezése után. Persze ez a fentiekben ismertetett okokból kifolyólag az örökbe fogadó szülô együttmûködése nélkül nem lehetséges, az adott esetben pedig az apa nyilvánvalóan nem volt nyitott az ilyenfajta segítségnyújtásra.

■ EGYEDÜLÁLLÓ SZÜLÔK

Az egyedülálló szülôk kérdésköre nem választható el az elôzô két kérdéskörtôl, amely a megfelelô felkészítést, kiválasztást és örökbefogadást követô szolgáltatásokat érinti.

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 21

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

A jogszabály alapján ugyebár lehetséges az egyedülállók örökbefogadása, azzal együtt, hogy a házaspárok örökbefogadását elônyben kell részesíteni, elsôsorban azért, mert a gyermekeknek joga van a teljes családban való felnövekedéséhez. Ebbôl következik, hogy ha az a szakmai döntés születik, hogy egy örökbe fogadható gyermeket egyedülálló örökbefogadó fogadhatja örökbe, akkor nagyon szükségesnek látszik a leendô örökbefogadón kívül felmérni, hogy az ô családjában esetleg van-e még olyan személy, akire számíthat adott esetben. Fontos megvizsgálni, hogy a leendô nagyszülôk, nagynénik, nagybácsik egyetértenek-e az örökbefogadási döntéssel és elfogadóan állnak a nem vér szerinti gyermek kérdéséhez. Ezen kívül még alaposabban szükséges megvizsgálni az egyedülálló örökbefogadó anyagi helyzetét, munkaviszonyát és azt, hogy ha szükségesnek látszik, hogy az örökbefogadó egy rövid gyermekgondozási szabadságot követôen újra munkába álljon, akkor van-e olyan családtag, aki esetleg a gyermek ellátásában segítséget tud neki nyújtani. A felmérésben külön rákérdeztünk arra is, hogy a gyermeket egyedülálló szülô fogadta-e örökbe. Az eredmények alapján összesen 6 olyan gyermek van, akiket ez érint. Ebbôl a számból három gyermeket egyedülálló anya, hármat pedig egyedülálló apa fogadott örökbe. Három gyermek esetét a fentiekben már ismertettük, azoknál kifejezetten problémásnak látszott a kiválasztás és az utánkövetés hiánya, az utóbbi háromnál is kérdéses, hogy megfelelô volt-e a kiválasztás, kivéve talán az elsô esetet, hisz az örökbe fogadó szülô korai halála egy olyan tényezô, amellyel nem lehet számolni az örökbefogadás létrejöttekor. Egy egyedülállóként kisfiút örökbe fogadó apa esetét megvizsgálva láthatjuk, az ô esetükben az örökbefogadás jól mûködött, de az apa korán – 45 éves korában – meghalt, a gyermek ezután került vissza a gyermekvédelmi rendszerbe. Egy másik esetben a gyermek gondozásában az örökbe fogadó szülônek édesanyja segített, aki az elejétôl fogva betolakodónak tekintette a kislányt, nem tudta ôt elfogadni, a gyermek elmondása szerint bántalmazta is. A kiskorú maga kérte beutalását, elsôsorban a nagymamával való konfliktusos kapcsolata miatt. A gyermeknek egyébként azóta is rendszeres kapcsolata van az örökbe fogadó anyával és nagymamával, de a családjukba többé nem szeretne visszatérni. A harmadik esetben az egyedülálló anya hármas testvérpárt fogadott örökbe, ahonnan csak az a kisfiú került vissza, akivel komoly magatartási problémák voltak. Kérdéses, hogy alkalmas és felkészült volt-e ez az egyedülálló anya 3 gyermek gondozására, ahogyan az is, hogy egyáltalán képes lehet-e egy egyedülálló szülô – anyagi és érzelmi szempontból – is három örökbe fogadott gyermek felnevelésére.

nem volt közvetlen elôzménye családból való elkerülésének.) Ugyanígy rákérdeztünk arra is, hogy hány gyermek esetében merült fel a szülôk válása fontos okként, és 16 olyan gyermeket találtunk, ahol ez közrejátszhatott a gyermek visszakerülésében. (Ez a gyermekek 19% -a.) A válás és a haláleset olyan körülmények, amelyeket elôre nyilvánvalóan nem lehet bekalkulálni. Az elôbbiekben is beszéltünk azonban arról, hogy az alkalmassági vizsgálatnál mindkét örökbe fogadni szándékozó szülô örökbefogadási motivációját alaposan kell vizsgálni, hisz pont a nem várt körülmények miatt fontos az, hogy ha esetleg az egyik szülô nem képes többé a gyermekrôl gondoskodni, akkor a másik örökbefogadási vágya is olyan megalapozott legyen, hogy várhatóan akár egyedül felneveli ô is a gyermeket. Persze e tekintetben csupán az örökbefogadás-kori állapot vizsgálható, de sokszor már a megfelelôen alapos az alkalmassági vizsgálat során kiderülhet, hogy mindkét szülô motivációja elég megalapozott-e. Ha pedig az egyik szülô kiesik, akkor a szakemberek segítô közremûködése lehet az, amely sokat segíthet a megmaradt szülônek a gyermek nevelésében, itt pedig az örökbefogadás utáni szolgáltatások kérdésköre jön szóba. A vizsgálat során sajnos több olyan esettel is találkoztunk, ahol a válás után különköltözô örökbe fogadó szülô a továbbiakban nem tartott örökbe fogadott gyermekével kapcsolatot, a további gondozást ellátó szülô pedig a késôbbiekben nem volt képes vagy hajlandó egyedül megbirkózni a sokszor problémás örökbe fogadott gyermek nevelésével vagy egy újabb párkapcsolat miatt került olyan döntési helyzet elé, amely végül az örökbe fogadott gyermek visszaadásához vezetett. Több gyermek esetében fordul elô az is, hogy az egyik szülô a család összetartója, mozgatórugója, az ô halálával az egész családi helyzet megváltozik, és kiderül az is, hogy a másik szülô nem képes, esetleg nem is szándékozik a gyermekrôl gondoskodni, amellett, hogy néhány esetben a haláleset a család anyagi helyzetét is teljesen felborítja. Az esetek vizsgálata során sajnos felmerült, hogy többnyire nincs olyan szoros családi kötelék, szeretetkapcsolat a gyermek és az életben maradt örökbe fogadó szülô között, hogy ôt – fôleg problémáival együtt is –, nevelni szeretné a továbbiakban.

■ AZ ÖRÖKBE FOGADÓ SZÜLÔK ISKOLAI VÉGZETTSÉGE

A kérdôívben az örökbe fogadó szülôk demográfiai jellemzôire is rákérdeztünk: iskolai végzettségükre, örökbefogadás-kori életkorukra, lakóhelyükre stb. Ezek közül a legfontosabb tanulságokkal az iskolai végzettségre vonatkozó kérdésekre adott válaszok szolgáltak.11

■ AZ ÖRÖKBE FOGADÓ SZÜLÔ HALÁLA,

ILLETVE AZ ÖRÖKBEFOGADÓK VÁLÁSA

A gyermekek 22% -ánál, 18 kiskorúnál vagy az apa, vagy az anya halála volt a gyermek visszakerülésének oka. (Van köztük két olyan gyermek is, akiknek mindkét szülôje is meghalt, habár az egyik gyermek akkor már nem élt örökbe fogadó családjában, amikor ez történt, így tehát ez

11 Az örökbe fogadó szülôk életkori megoszlása szerint, legjelentôsebb azoknak a száma, akik 30-40 év közöttiként fogadtak örökbe, ez az anyák esetében 31 (41% ), az apák esetében 37 (45% ) szülôt jelent. A felmérés alapján a visszakerülést illetôen az örökbefogadók életkora nem tûnik rizikó-tényezônek, noha errôl pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre.

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 22

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

anyának (2,4% ) még általános iskolai végzettsége sincsen, és csupán 13 anyának (16% ) van egyetemi vagy fôiskolai végzettsége. Ez még a nagyszámú hiányzó adat mellett is arra mutat, hogy az örökbefogadásból gyermekvédelmi gondoskodásba került és 2007. év végén itt élô kiskorúaknál az örökbe fogadó szülôk iskolai végzettsége inkább átlagos vagy átlagon aluli, minthogy átlagon felüli, felsôfokú végzettség lenne jellemzô körükben.

4. grafikon Apa iskolai végzettsége

nem értelmezhetô

Na.

felsôfokú

középfokú

8 30

szakm unkásképzô

■ A VÉR SZERINTI VAGY ÖRÖKBE FOGADOTT TESTVÉR

8 általános

kevesebb, m int 8 ált.

PROBLÉMÁJA

5. grafikon Anya iskolai végzettsége

nem értelmezhetô

Na.

felsôfokú

középfokú

11 15

szakm unkásképzô

8 általános

kevesebb, m int 8 ált.

A vizsgálat szerint elôfordult, hogy a magas iskolai végzettséggel rendelkezô szülôk nem tudták elfogadni a gyermekek tanulási problémáit esetleg szerényebb értelmi képességeit, ezért inkább lemondtak örökbefogadott gyermekeikrôl. A vizsgálatban van egy 1,5 éves korában örökbe fogadott, és 13 éves korában visszakerült kétnemû ikerpár, akik tanulási nehézségekkel és pszichés gondokkal küzdöttek, az értelmiségi szülôk – pedagógus anya, számítástechnikus apa – nem tudták elfogadni a gyerekek gyengébb iskolai teljesítményét, és képtelenek voltak kezelni a gyermekek problémáit. A gyerekek és szülôk mély kapcsolati krízisbe jutottak, ami oda vezetett, hogy az örökbefogadók a kiskorúak visszakerülésében látták az egyetlen megoldást. Elôször is fontos megjegyeznünk, hogy e tekintetben sok esetben nem áll adat rendelkezésre az iskolai végzettséggel kapcsolatban, az apára és az anyára vonatkozóan is 18 (22% ) esetben. Nem értelmezhetô az adat 3-3 esetben, ahol egyedülállókénti örökbefogadásról volt szó. Ez olyan mértékû hiány, hogy a következtetések levonásával óvatosan kell bánnunk. A meglévô adatok szerint az örökbe fogadó apák közül 30an (37% ) szakmunkásképzôt végeztek, 10-en (12% -uk) csak általános iskolát, ketten (2,4% ) pedig még az általános iskolát sem fejezték be. Csupán 10 apa (12% -uk) rendelkezett felsôfokú, azaz egyetemi, fôiskolai végzettséggel. Az anyáknak még alacsonyabb az iskolai végzettsége: 15 (18% ) örökbe fogadó anya szakmunkásképzôt végzett, az általános iskolai végzettséggel rendelkezô anyák voltak a legtöbben (19-en, azaz 23% ). Két

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

Külön információkat gyûjtöttünk arról is, hogy volt-e már a családban örökbe fogadott, vagy saját gyermek, a gyermeket testvérével együtt fogadták-e örökbe, illetve örökbefogadása után született-e saját gyermek, vagy örökbe fogadtak-e további gyermeket. Kíváncsiak voltunk arra, hogy az ezekre adott válaszok összefüggtek-e az örökbefogadás sikertelenségével. Az eredményekbôl meglepô módon az tûnt ki, hogy ez nagyon jelentôs tényezô. 15 gyereknél, azaz a kiskorúak 18,5% -ánál merül fel valamilyen, vér szerinti vagy örökbefogadott testvérrel kapcsolatos probléma, mint egy lehetséges közreható ok a visszakerülésben. Van olyan eset, amikor az együtt örökbe fogadott testvérek közül a kisebb kislányt elkényeztetik és az idôsebb fiú perifériára szorul, olyan is, mikor a késôbb örökbe fogadott gyermeket veszik olyan túláradó szeretettel körül az örökbe fogadó szülôk, hogy az idôsebb, esetleg problémás gyermek teljesen elhanyagolva érzi magát. Ha emellett még más, például szociális ok, a szülôk válása, esetleg új élettársi kapcsolat is közrejátszik, akkor még veszélyeztetettebbé válik a gyermek helyzete. Legszomorúbb mégis azoknak a gyermekeknek az esete, akiktôl vér szerinti gyermekük születése után fordulnak el örökbe fogadó szüleik. Közöttük is különösen elgondolkodtató annak a kisfiúnak az esete, akit ötéves korában fogadtak örökbe szülei, majd rövidesen ezután megszületett a saját gyermekük, két évre rá pedig a második. Innentôl kezdve elutasították az örökbe fogadott gyermeket, az anya nem is tudott jót mondani róla. A szülôk a felbontás iránti kérelmükben arra hivatkoztak, hogy a gyermek agresszív és kezelhetetlen, de a szakemberek véleménye szerint a 7 éves kisfiú nem lehetett okozója a kapcsolat megromlásának, a gyermek viselkedése csak reakció volt a szülôk elutasító magatartására, az egyértelmûen a szülôk hibájából következett be. Segítséget ajánlottak nekik, de azt a két évet, ami alatt kapcsolatuk rendezôdhetett volna a kisfiúval, elutasították, túl hosszúnak tartották. A gyermek örökbefogadását felbontották, és senkivel sem maradt kapcsolata a családból. Egyébként ma gyermekotthonba élô, jó magaviseletû, okos gyerekrôl van szó, akinek élete egy elfogadó, szeretô örökbe fogadó családban talán másképpen alakulhatott volna. Felmerül a kérdés, nem kellene-e jobban vizsgálni azokat az eseteket, ahol már van gyermek a családban, illetve, ahol a szülôk igazából csak az egyik gyermeket szeretnék örökbefogadni, de testvére nélkül ez nem lehetséges. Az említett esetek arra mutatnak, hogy az örökbefogadási motivációt mindig az adott gyermekre vonatkozóan érdemes mélyen megvizsgálni.

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 23

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

■ A GYERMEK PROBLÉMÁI ÉS AZ ELFOGADÁS HIÁNYA

Nem lenne teljes a kép, ha nem ismertetnénk azokat az okokat, amelyek a gyerekek oldaláról merülnek fel. A gyerekek jó részének van valamilyen magatartási, pszichés, mentális vagy egészségügyi problémája, amely befolyásolhatja a család életét és az örökbefogadás kimenetelét. Ez 35 gyermek (43% ) esetében merült fel, a leggyakoribb a pszichés probléma, amely az idôsebb életkorú gyerekeknél gyakran fordul elô, a korábban már ismertetett korai kötôdés hiányából, elhanyagolásból és hospitalizációból adódhat, a nyilvánvalóan egyes esetekben elôforduló öröklött betegségek mellett. Vannak olyan súlyosan – mentálisan vagy pszichésen – sérült gyerekek, akikért bár az örökbe fogadó szülôk nagyon sok mindent megtesznek, de ez nem bizonyul elégségesnek, és ôk nem képesek tovább vállalni a gyermek nevelését. Ezek a szülôk sokszor nem adják fel, tartják a kapcsolatot, kötôdnek gyerekükhöz, de képtelenek tovább otthont biztosítani számára. 45 esetben, azaz a gyermekek 55% -ánál merült fel az elfogadási probléma az örökbe fogadó család részérôl. Az esetek legnagyobb részében az örökbe fogadó szülôk, egyes esetekben pedig a közeli családtagok azok, akik a gyereket nem tudják elfogadni, és a családba teljes értékû tagként befogadni. Több esetben a gyerek származásának el nem fogadását is megemlítették visszakerülési okként, míg sok esetben a gyerek pszichés, mentális problémái jelentenek gondot, esetleg súlyos egészségügyi nehézségekkel találják szembe magukat az örökbefogadók. A származás el nem fogadására példa egy csecsemôkorában örökbe fogadott roma kislány esete, akinek 6 éves korában elváltak az örökbe fogadó szülei, az apja ezt követôen nem fizetett utána tartásdíjat, és nem is tartott vele kapcsolatot. Az anya nevelte ôt tovább, és a szakértôi vélemény szerint fizikálisan ugyan ellátta, valódi szeretet azonban nem nyújtott számára. A gyerek 12 éves korában visszakerült a rendszerbe, ugyanis örökbe fogadó anyja nem kívánt róla a továbbiakban gondoskodni. Elmondta azt is, hogy ô soha nem akart roma gyermeket örökbe fogadni, a volt férje beszélte rá, aki maga is roma származású. Nem egy olyan eset van, ahol világosan látszik, hogy az elfogadás hiánya alapvetôen nem a gyerek viselkedésének következménye, hanem inkább – a korábban már említett – rossz kiválasztásból, a család felkészületlenségébôl, esetleg örökbefogadásra való alkalmatlanságából adódik. Nem beszélve arról, hogy ha a gyereknek vannak különbözô problémái, de ezeket a szülôk nem képesek tolerálni, akkor az elutasítás még sokkal rosszabb helyzetbe sodorja ôt és a családot, és ha ez még azzal is párosul, hogy a szülôk nem kérnek megfelelô szakemberektôl megfelelô idôben segítséget, vagy nincs ilyen segítség, ez többnyire visszafordíthatatlan következményekhez vezet.

■ AZ ÖRÖKBEFOGADÁS ELÔTTI GONDOZÁSI HELYEK

A kérdôívben két kérdésben igyekeztünk megismerni az örökbe fogadás elôtti gondozási helyeket: „Ha erre vonatkozóan bármilyen adat rendelkezésre áll, a gyerek milyen gondozási helyrôl került az örökbe fogadó családba?” illetve: „Ha erre vonatkozóan bármilyen adat rendelkezésre áll, hány gondozási helye volt a gyereknek az örökbefogadás elôtt, és mik voltak ezek?”

6. grafikon Honnan fogadták örökbe?

Na lakásotthonból kórházból

2 2

nevelôszülôtôl átmenet iotthonból gyerm ekotthonból

11 2 15 50

csecsem ôotthonból vér szerinticsaládjából

2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Ha ezt a grafikont összevetjük a gyerekek gondozási helyeinek számával, akkor az eredmények azt mutatják, hogy a 81 gyerekbôl kettô közvetlenül vér szerinti családjából, két gyerek pedig a kórházból került örökbe fogadó családjába. A vizsgálatba került gyermekek kétharmadának (50 gyerek) egyetlen gondozási helye volt, egy csecsemôotthon. A gyermekvédelmi rendszerbe visszakerült gyerekek közül négynek nem volt gondozási helye az örökbefogadás elôtt, 50 gyereknek egy, 9 gyereknek két, két gyereknek három, 1 gyereknek négy, 1 kiskorúnak pedig öt gondozási helye volt az örökbefogadást megelôzôen. Négy gyerek az örökbefogadás elôtt három vagy több gondozási helyen nevelkedett, ami az összes 81 gyermek számához képest igen csekélynek tekinthetô. 15 gyerek esetében nem áll rendelkezésre adat a korábbi gondozási helyrôl. – Felmérésünk alapján elmondható, hogy az elôzetes elvárásokkal ellentétben a visszakerülés elsôsorban nem azokat a gyerekeket veszélyezteti, akik az örökbefogadás elôtt több gondozási helyen is nevelkedtek, több családvesztésen is átestek. Sajnos a vizsgált gyerekek több mint fele bár csecsemôkorban vagy nagyon fiatalon, csupán egy gondozási helyet követôen kerültek örökbe fogadó családjukba, mégis visszakerültek a gyermekvédelmi rendszerbe. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy hány gyerek volt, aki korábban vér szerinti családjában nevelkedett. Erre a kérdésre 12 gyerek esetében nem kaptunk választ, de minimum 48 gyermek, azaz a gyermekek 59% -a soha nem nevelkedett vér szerinti családjában, és csupán 21 gyermeknél, a kiskorúak 26% -nál biztos az, hogy vér szerinti szülei többkevesebb ideig gondozták. Ha összevetjük ezt az elôzô adatokkal – miszerint a gyerekek nagy többsége csecsemôotthonból került örökbe fogadó családjába –, ez a felmérés szempontjából releváns adatnak látszik. Feltételezhetô, hogy ezeknél a gyermekeknél a korai kötôdési szakaszban nem állt rendelkezésre egy szeretô személy, család, ami a késôbbi kötôdési képességüket és pszichés fejlôdésüket nagyban meghatározhatta, és hatással is lehetett örökbefogadásuk sikertelenségére.

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 24

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 25

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

■ GYEREKEK ÖRÖKBEFOGADÁSI ÉS GYERMEKVÉDELMI RENDSZERBE VISSZAKERÜLÉSI KORA NEMEK SZERINTI BONTÁSBAN

A gyerekek életkorának részletesebb vizsgálata több szempontból elvégezhetô. A 7. számú ábra a gyermekek örökbefogadás-kori életkorát mutatja, nemek szerinti bontásban, a 8. számú ábra pedig azt – szintén nemek szerinti bontásban –, hogy mikor kerültek vissza a gyermekvédelmi rendszerbe. 7. grafikon Gyermekek kora az örökbefogadáskor nemek szerinti bontásban

40 35 30 25 20 15 10 5 0 0-3

3-6

6-10

10-14

8. grafikon Gyermekek kora a visszakerüléskor nemek szerinti bontásban lány

fiú

35 30 25 20 15 10 5 0 0-3

3-6

6-10

10-14

Ha külön, még nemek szerinti bontás nélkül megvizsgáljuk a visszakerülési korokat, meglepô eredmények rajzolódnak ki. A felmérésben érintett gyermekek több mint egynegyede, összesen 21 gyermek 10 éves kora elôtt került vissza a gyermekvédelmi rendszerbe. Felmerül a kérdés, hogy mennyire felkészültek és alkalmasak örökbefogadásra azok a szülôk, akik ilyen életkorú gyerekeket adnak vissza azzal, hogy a továbbiakban nem tudják (vagy kívánják) ôket nevelni. Van köztük négy olyan gyermek, akinek mentális vagy pszichés problémái is közrejátszanak a sikertelenségben, de szinte minden esetben felmerül a szülôk alkalmatlansága vagy elhanyagoló, el nem fogadó magatartása is a háttérben. Van köztük egy olyan kisfiú is, aki ma sincs még három éves, és 11 hónap alatt hiúsult meg az örökbefogadása. Harma-

dik örökbe fogadott gyermekként került a családba, az elsô két gyerek csecsemôkorban, míg ô másfél éves korában. Az elsô két gyerek beilleszkedése zökkenômentes volt, míg nála voltak problémái a család szokásrendszerének felvételével, lassabban ment a beilleszkedése, ami kicsit idôsebb életkorát tekintve teljesen természetes. A szülôk kértek és kaptak segítséget a területi gyermekvédelmi szakszolgálat pszichológusától, de tanácsait nem fogadták meg. A kisfiú keresztnevét megváltoztatták, a nevelôszülônél kialakult szokásrendszert nem vették figyelembe, rögtön a család szokásaihoz akarták igazítani az életét, bölcsödébe íratták és ettôl vártak javulást. A gyermeket nem tudták megszeretni igazán, peremhelyzetûvé vált a családban és egyre erôsebb érzelmi reakciókat mutatott. A szülôk a gyereket nem kívánták nevelni a továbbiakban, és kérték az örökbefogadás felbontását. A gyerek egyébként egészséges, nincs semmiféle különösebb problémája, ami megakadályozná, hogy egy jó, türelmes család szeretett gyereke lehessen. Ha nemek szerinti megoszlás alapján vizsgáljuk a visszakerülést: a 81 gyermekbôl 46 fiú és 35 lány. Az ábrákból kiderül az is, hogy összességében is több kisfiú van a kiskorú örökbefogadásból gyermekvédelmi szakellátásba visszakerült gyerekek között, de a 6-10 éves életkoruk között visszakerült gyerekeknél a fiúk jelentôsen felülreprezentáltak.12 Kilenc kisfiú (ez a gyerekek 11% -a) 8-10 éves kora között került vissza a rendszerbe, míg a kislányok között ez csupán két kiskorút érint. (Ez az összes gyermek 2% -a.) Ugyanebben a korosztályban a lányok átlagosan 102 hónapot töltöttek örökbe fogadó családjukban, míg a fiúk csupán 67 hónapot. Nagyon jelentôs a 12-14 éves életkoruk között visszakerült fiúk aránya, összesen 13 ilyen gyermek van (16 % ), a lányok legnagyobb arányban 14 éves koruknál idôsebb korban kerülnek vissza. (14 ilyen kislány van, ez az összes gyermek 17% -a.) Feltehetô, hogy pont örökbe fogadott voltuk és a sok gyermeknél jelenlévô traumatikus korai gyermekkor miatt a fiúk prepubertás korba és a pubertás kor elején jelentôs érzelmi reakciókat mutatnak, feltehetô, hogy sokuk fejlôdése lelassul, hiszen örökbe fogadott mivoltukkal ekkor szembesülnek, ennek feldolgozása ebben az idôben folyik. Ezt nehezíti a közeledô pubertás, ami az örökbe fogadott gyermekeknél egyáltalán nem szokott könnyen alakulni, tekintettel az identitáskeresés nehezített voltára. Ezen a ponton visszautalnék Seglow és munkatársai vizsgálatára, amely középosztálybeli családoknál nevelkedett fiúkra terjedt ki. Felméréseik eredményei szerint ezeknél a fiúknál nagyobb számban merültek fel beilleszkedési zavarok, mint azonos körülmények között élô nem örökbe fogadott társaiknál. Ez a lányoknál nem mutatott különbséget. Lambert és Streather is rámutattak arra, hogy 11 éves korukban az örökbe fogadott gyerekek – elsôsorban a fiúk – nem fejlôdtek olyan jól, mint nem örökbe fogadott társaik.

12 Sajnos az örökbe fogadott gyermekeket illetôen nem állnak rendelkezésre olyan országos statisztikák, amelyek a nemek szerinti megoszlásukra vonatkozóan adatokkal tudnának szolgálni, így az örökbe fogadott gyermekek és a visszakerült gyermekek nemek szerinti megoszlásának összehasonlításra nincs módunk. (Feltételezhetô ugyanakkor, hogy az örökbe fogadott lányok és fiúk aránya alapvetôen kiegyenlített, nagyon csekély mértékben lehetnek a kisfiúk többségben.)

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 26

(Cyan plate) (Black plate)

MÉRLEG

■ FELBONTOTT ÖRÖKBEFOGADÁSOK SZÁMA

Az örökbefogadás felbontásáról nagyon megoszlik a szakma véleménye. Sajnos az örökbefogadás nem száz százalékban sikeres, természeténél fogva nem is lehet az. Sok európai országban azonban az örökbefogadás nem felbontható. Így a gyermek – még ha gyermekvédelmi gondoskodásba vissza is került és a család nem is vállalja a nevelését a jövôben – a továbbiakban is viselheti az örökbe fogadó család nevét (amely sajnos a felbontás esetén nem mindig egyértelmû), az örökbe fogadó szülônek gondozási díjat kell fizetnie a gyermek után, azaz az anyagi felelôssége megmarad. Ha az örökbefogadást nem bontják fel, akkor az örökbe fogadó szülô után örököl is az örökbe fogadott kiskorú, nagyon sok örökbe fogadó szülôt ez arra ösztönöz, hogy ha megromlott a kapcsolat az örökbe fogadott gyermekével, akkor az örökbefogadás felbontását kezdeményezze, mondván, ha nem vált be az örökbefogadás, akkor ne is örököljön utána örökbe fogadott gyermeke. Ezen felül a fel nem bontott örökbefogadás esetén a szülô joga és kötelessége, hogy a gyermekkel kapcsolatot tartson, és ez talán a legfontosabb. Hiszen így legalább valami kapcsolata megmarad a gyermeknek az eddigi életével, valakihez tartozni tud – feltéve, hogy az örökbe fogadó szülô él a kapcsolattartás jogával –, akkor is, ha ez nyilván nem egy ideális megoldás. Nem beszélve arról, hogy a találkozások ahhoz is vezethetnek, hogy gyermek és szülô újra utat találhasson egymáshoz, és talán újra létrejöhet a közös család. Az örökbefogadások felbontásánál is részletes adatokra kérdeztünk rá: ha a gyermek örökbefogadását felbontották, vagy folyamatban van a felbontás iránti eljárás, akkor ez a gyámhivatalnál vagy a bíróságnál történt, illetve történik-e. A már lezajlott felbontás iránt eljárások száma 17 (ez az összes gyermek 20% -a), ebbôl 12 gyermeknek bíróság, 5 gyermeknek gyámhivatal bontotta fel az örökbefogadást. 9 (11% ) gyermek esetében van folyamatban felbontás iránti eljárás, itt 4 esetben bíróság, két esetben gyámhivatal jár el, 3 esetben pedig nem volt adat. A legfiatalabb gyermek, akinek gyámhivatalban bontották fel az örökbefogadását 5 és fél éves volt, a legidôsebb 14 éves. A legfiatalabb kiskorú, akinek bíróság bontotta fel az örökbefogadását 2 és fél éves volt, a legidôsebb pedig 15 éves. A fenti adatok azt mutatják, hogy a gyerekek 20% -ánál nincs már semmi remény arra, hogy örökbe fogadó családjukba visszatérjenek, és örökbefogadásuk betöltse valódi célját: a gyerek ebben a családban való nevelkedését. Vizsgáltuk ehhez kapcsolódóan, hogy hány esetben szerepel a szülôk tervei között, hogy a gyermek visszakerüljön a gondozásukba, és 16 esetben (ez a gyerekek 19% -a) van akarat a szülôk részérôl, és talán még esély is arra, hogy a gyerek a családhoz visszataláljon.

■ A GYERMEKEK KAPCSOLATTARTÁSA

Külön rákérdeztünk a gyerekek kapcsolattartására, hogy vannak-e olyan személyek, akik vagy a vér szerinti, vagy az örökbe fogadó családjából továbbra is tartják a gyermekkel a kapcsolatot. Csupán egy gyermeknél nincs erre vonatkozóan adat. A gyerekek közül 24-nek semmilyen kapcsolattartása nincs, ez a vizsgált gyerekek 30% -a. 56 gyereknek továbbra is van vér szerinti, vagy az örökbe fogadó családjából valakivel kapcsolata, ez az

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

összes gyerek 69% -a. A 24 kapcsolat nélküli gyerek igen sok, akkor is, ha az összes felméréssel érintett gyerek közül 26 örökbefogadásának felbontása - ahogyan ezt már az elôzôekben is láthattuk - vagy már lezárult, vagy éppen folyamatban van. A kapcsolattartás mikéntjét mélyebben is megvizsgáltuk, és csupán tíz gyereket találtunk, akinek vér szerinti családjával bármilyen kapcsolata van, ebbôl négy gyereknek csak vér szerinti testvéreivel. Vér szerinti szüleivel 6 gyerek tart kapcsolatot, ez a gyerekeknek csupán 7% -a. A vér szerinti szülôket az örökbefogadás felbontásánál lehetôség szerint nyilatkoztatni kell, ha ennek nincs elháríthatatlan akadálya, ehhez képest nagyon kevés ez a 6 gyermek. Nyilván a vér szerinti szülôk nagy százaléka nem kutatható fel, ismeretlen helyen tartózkodik vagy elhalálozott, de így is kérdéses, hogy a szakemberek támogatásával nem lehetne-e ezt javítani ezen a gyerekek érdekében. Ha tovább vizsgáljuk az örökbe fogadó családdal való kapcsolattartást, összesen 8 olyan gyereket találunk (ez a teljes gyermekszám 10% -a), akinek örökbe fogadó családjában nemcsak az örökbe fogadó szülôkkel, hanem más rokonnal vagy kizárólag más rokonnal van kapcsolata. Ez többnyire a nagymama, illetve a nagynéni. Ez is nagyon alacsony szám, és felveti a kérdést, hogy mennyire voltak ezek a gyermekek elfogadottak, szívesen látottak örökbe fogadó családjukban, ha visszakerülésük után egyetlen rokonnal sem marad semmiféle kapcsolatuk? A tágabb család nem megfelelô elfogadásra, a gyermek be nem fogadására is utalhat az, ha egy gyermeknek az örökbefogadás sikertelensége után az egész örökbe fogadó családja hátat fordít.

■ ZÁRÓGONDOLATOK

A felmérés célja az volt, hogy képet kapjunk az örökbefogadásból visszakerült gyermekekrôl, annak ellenére, hogy nagyon kevés adat áll rendelkezésre róluk. A kutatás során szerzett adatok alapjául szolgálhatnak további vizsgálatoknak. Bízzunk abban, hogy az örökbefogadást követô szolgáltatások bevezetése egyrészrôl elô fogja segíteni azt, hogy több adat álljon rendelkezésre, másrészrôl pedig reménykedjünk abban, hogy azt az alapvetô célját is el tudja érni, hogy segítségükkel kevesebb örökbe fogadott gyermek kerüljön hasonló helyzetbe a jövôben. A ndrási Júlia

■ IRODALOMJEGYZÉK

Bohman, M. (1970.) Adopted Children and their families, Stockholm, Proprius. Farber, S. (1977) : „Sex differences in the expression of adoption ideas”, Am. Journal of Orthopsychiatry, vol . 47, no. 4, 639-650. Herczog,, M. (1994): A gyermekvédelem gyakorlata az Amerikai Egyesült Államokban. In: Csókay László, D omszky András, Hazai Vera, Herczog Mária: A gyermekvédelem nemzetközi gyakorlata. Pont Kiadó, Budapest, 1994: 261. Kadushin, A. (1970.): „Adoptive status: birth parents v bread parents”, Child Care Q uarterly Rewiew, vol. 14. no. 1., 10-14. Merguici, G. (2003.): Le ricerche in ambito internazionale (Kutatás nemzetközi szemszögbôl) In : Collana della Commissione per le adozioni internazionali: Percorsi problematici dell’adizione internazionale, Insituto degli Innocenti, Firenze, 2003: 140-152. Raynor, L. (1980): The adopted child comes of age, London, Allen & Unwin Smith, C. R. (1995.): Vér nem válik vízzé? In: C. R. Smith: – rökbefogadók és nevelôszülôk. Pont kiadó, Budapest, 1995: 32-38, 152-154. Törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, 1952. évi IV. törvény 46 §- 59 § – Az örökbefogadásról szóló rész és a kommentárja. Triseliotis, J. P. (1973.): In search of origins, London, Routledge & Kegan Paul. W itmer, H. L. et al. (1963): Independent adoption, New York, New York Russel Sage Foundation.

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 27

(Cyan plate) (Black plate)

ESETTANULMÁNY

Kényszerek és döntések felnôttkorban1 „Színt kell tehát vallanom: mikor tartom jónak, azaz hasznosnak a szociális munkát? Az elsôdleges szempontom mindig az, hogy vajon a felhasználók életminôségét javítja-e az adott tevékenység. Felfogásomban az a szociális munkás képes valóban hasznos, segítô munkát végezni, aki a társadalmi környezet megismerését össze tudja kapcsolni az ember személyiségének, pszichés folyamatainak megismerésével, és mindehhez megtanulja, hogy olyan kommunikációt folytasson, melynek dinamikai elemeire figyelve az összes résztvevôvel megérteti magát.”2 Pik Katalintól vettem a bevezetô idézetet, mert összefoglalóan fogalmazta meg saját dilemmámat tudásommal kapcsolatban; biztonságot adtak sorai, hogy igen, még egy hazai pionír a gyakorlati tapasztalatok után is ugyanazt az égetô kérdést teszi fel: mikor hasznos a szociális munka? Másképp: milyen módon van értelme annak, amit teszek? Alapvetô kérdésrôl van szó, és a gyakorlati munka során többnyire már nem szükséges hosszasan elidôzni e kérdés felett – mivel a rutin és a korábbi, megerôsítô tapasztalatok életre hívják a következô lépést –, mégis úgy gondolom, hogy tudatosan megállásra kell figyelmeztetni magamat. Sokszor az események is erre intenek: miként hallgassak, szóljak, értsek, jelezzek a másiknak, annak az embernek, akiért felelôsségem van3, mert a segítô beszélgetés során éppen én vagyok az az ember, aki tovább kíséri az egyént saját útján. A rutin4 és a munka hasznosságáról kialakult hamis kép „ütik agyon” idônként a jobb hallgatást, szót, megértést, jelzést. A szociális munka szépségét (idônként a fáradtság okát), vonzását számomra éppen a finom különbségek, árnyalatok adják, amelyek különbözôvé teszik az egyik embert a másiktól. A különbségek miatt viszont a szociális munkás bizonyos értelemben nem lehet teljes biztonságban, mivel nincs egy meghatározható, jó munkaterv (séma), amelyet minden egyes esetben használhat. Az elô-

1 Az itt közölt írás a szerzô azonos címû dolgozatának szerkesztett, rövidített változata. 2 Pik Katalin: A szociális munka története Magyarországon, (1817-1990), Hilscher Rezsô Szociálpolitikai Egyesület, Budapest, 2001., 15. o. 3 Etikai kódex 28. pont. 4 Kozma Judit: A szociális munka professzionalizációja a jóléti államokban, 3. o. (részlet, http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A783/kotojelek2003/TPUBL-A-783.pdf).

re megfogalmazott lépéseknek viszont megvan azon elônyük, hogy a segítô elkerülheti az idôigényes és dilemmás helyzeteket és „sok szociális munkás számára az, hogy végre megmondták neki, mit és hogyan tegyen, Istenküldte ajándéknak tûnt.”5

■ „ A KLIENSEK A KOLLÉGÁINK, ÔK A LEGKOMPETENSEBBEK A SAJÁT ÉLETÜKBENÓ 6

A felmerülô, dilemmás helyzeteket egy teljesen paradox mûvelet oldja meg: a szociális munkás biztonságát a vele szemben ülôtôl kapja. Attól kezdve, hogy ezt felismerjük, már nincs értelme hierarchikus viszonyokban való gondolkodásnak, nincs értelme saját tudásunk felértékelésének a másikkal szemben, nem képzelhetem magam kompetensebbnek, mûveltebbnek a velem szemben ülônél. Megszûnik a fal közöttünk. Én ekkor válok igazi segítôvé. És mivel tudatos mozzanatról van szó, a munka professzionális jelleget ölt, mert irányított, de nem hatalmaskodó. Szeretném tisztázni, hogy a képessé tevés fogalmát az egyén, a csoport (amennyiben a családot annak tekintem) viszonyában említem, amennyiben szigorúan veszem Gilchrist és Durrant7 elméletét a képessé tevés folyamatának szintjeirôl. Az egyéni szinten történô képessé tevés azonban hatni fog a társadalmi rétegekre és az azonos identitásra épülô közösségekre, illetve az intézményekre. 5 D avid Howe, A behaviorista szociális munka, 33, In: Tánczos Éva (szerk.): A szociális munka elmélete és gyakorlata, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 2001. 6 Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv, KJK Kerszöv, Budapest, 2005, 153. o. 7 Gilchrist, Alison–D urrant, Peter: Képessé tétel, http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/020 01425b1246fe38525664000665c75/d54896f186631403c 1257019002941e3?OpenD ocument# Alison% 20Gilchrist % 20% C3% A9s% 20Peter% 20D urrant

2009/2. SZÁM

■ NARRATÍV TÖRTÉNETEK

Megismerkedtem a narratív történetek jelentôségével, gyakorlati alkalmazásukkal. A szociális munkás e történetekkel találkozhat elôször, amikor beszélget kliensével, és e történetek mentén alakul ki egyfajta kép az egyénrôl, akivel dolgozik. Amennyiben kiterjed figyelme további családtagokra is, az elsô narratíva módosul, színesedik, objektíválódik. A türelem, a hallgatás, az értô figyelem segíti a szociális munkást abban, hogy az eltérô fontosságú momentumokkal teletûzdelt történeteket megértse, dolgozzon vele. A türelem, a hallgatás, az értô figyelem viszont olyan készségek, amelyeket el lehet sajátítani, és szükséges fejleszteni. A hallgatást azonban megelôzik a gondolatok, amelyekben megtalálhatók a sztereotípiák, elôítéletek, sémák, és ezek mellett helyet kell kapnia a nyitottságnak, az elfogadásnak is.

■ EGY ESETEN KERESZTÜL SZEMLÉLVE

V. jelenleg 34 éves, öt gyermeket nevelô nô. Koránál picit idôsebbnek látszik. V. 15 évesen kezdett dolgozni, mivel iskolai tanulmányait nem tudta folytatni; eltanácsolták alkalmatlanságra hivatkozva. Férjével két gyermeket neveltek. Férje egy idô után egyre több alkoholt fogyasztott, míg V. is belekerült egy ördögi körbe; nemcsak munkahelyén került kapcsolatba az alkohollal (felszolgálóként dolgozott), hanem kihatott mindennapjaira is a szer. Így került nagyobbik fia az apai nagymamához (családba fogadás), kisebbik fia nevelôszülôkhöz. V. a történtek után bekerült a közeli pszichiátriára (önként), ahol kétszer fél évet töltött el, és megerôsödve, önismeretében hosszú utat megtéve került ki. Szülôi szerepét szerette volna minél hamarabb visszaszerezni. Anyai nagyanyjánál lakott egy szoCSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 28

(Cyan plate) (Black plate)

ESETTANULMÁNY

bában, életjáradéki szerzôdést kötött a nagyszülôvel, így annak halála esetén örökli az ingatlant. Ezért „anyagi tôkéjét” felhasználva, számára „hatalmat nyújtó” jogokkal, és új élettárssal az oldalán képes volt újradefiniálni önmagát és céljait. Az elmúlt év tavaszán a nagyobbik fiú (I.) egyre gyakrabban látogatott édesanyjához. V. a gyámság alá vétel megszûntetését kezdeményezte, V.-t a családgondozó is támogatta döntésében. V. idôközben megismerkedett jelenlegi élettársával, aki a közös háztartásba szintén két gyermeket hozott. Az összeköltözés tavaly nyáron történt. A gyermekek édesanyja pszichiátriai beteg, és több „gyermeket veszélyeztetô” helyzet után az apa magához vette gyermekeit. Az új kapcsolatból januárban megszületett V. harmadik, vér szerinti gyermeke. A jövôbeni örökség, saját önbizalma, új élettárs, és az élettárstól született, saját harmadik gyermeke voltak azok a külsô körülmények, amelyek által elegendô „tôkéje” származott a régóta áhított életmódra. V. esetében a gyermekjóléti szolgálat a gyermek veszélyeztetésének fennállását a továbbiakban nem tapasztalta, ezért a családsegítô szolgálatnak adta át az esetet, „életvezetési és nevelési tanácsadás” céljából. V.-t új helyzetben találtam, hiszen V. immáron öt gyermeket nevelt háztartásában élettársával együtt: két saját gyermeket (14, 11 évesek), két gyermeket az élettárs részérôl (12, 10 évesek), és az élettárssal közös gyermekét, egy kislányt (néhány hónapos). V. által megfogalmazott probléma: legidôsebb fiával való ambivalens kapcsolata, és az, hogy eszköztelennek érzi magát a fiú dührohamai, destruktív magatartása miatt. I. nem tanul olyan jól, mint kisebb testvére, sokat vitatkozik édesanyjával, és V. többször elmondta konfliktusos helyzetekben I.-nek, hogy 16 éves koráig maradhat együtt a családdal. I., felhasználva szövetségesével, a nagymamával való kapcsolatát, szintén „fenyeget” a család (elsôsorban anyja) elhagyásával. „I. otthoni magatartásával sok probléma van, amit a család kezelni nem tud és emiatt felmerült V.-ben, hogy lemond róla”.8

8 Jelzés a Családsegítô Szolgálat részére.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

V. terve nem a szokásos „gyermekvédelmi eset” abban a tekintetben, hogy nem a Gyermekvédelmi Szolgálat szeretné kiemelni a gyermeket, hanem a szülô. V. több éves kapcsolata a Gyermekjóléti Szolgálattal adott egy ismereti alapot arra, hogy „szabadsága” van nemcsak a gyermek családba fogadására, de a lemondásra is. A gyermekvédelmi szakember érzékeny hozzáállása kérdôjelezte meg benne döntését. Az esetet olvasva gondolataimban mégis V. korábbi megküzdése kapott nagyobb hangsúlyt (I. családba fogadása). Az elsô beszélgetés során a következôket tartottam fontosnak: • Megfogalmazni V. számára, hogy az 5 gyermek szinte azonos idôben történô felvállalása szép gondolat, de egyidejûleg sok kompromisszumot, kitartást igényel. • Erôsíteni, hogy az újszülöttel láthatóan jó kapcsolata (a kisgyermek kiegyensúlyozott, nevetôs, jól táplált) jó példa a nagyobb gyermekeknek, és szülôi kompetenciáit is kiemeli. • Bátorítani, hogy az eddig megtett 1 év tovább erôsítheti küzdeni akarását, és a jelenlegi helyzet egy normális életciklus krízis, mivel I. kamaszodik. • Kiemelni azt a tényt, hogy I. hét évig nélkülözött egy olyan támogató személyt, aki megfelelô határokat szabott volna számára. • Felhívni a figyelmét olyan pozitív megnyilvánulásokra, mint az, hogy I. amellett, hogy kerti veteményese van, nagyon szereti legkisebb húgát, és élvezettel foglalkozik vele. Ez rejtetten jelentheti az új élettársa felé irányuló, és egy megfelelô példaképre vágyó útkeresést is. • V. kijelentését felhasználva (I. 16 éves koráig maradhat, ha nem változik meg), megfogalmaztam, hogy ha jól értem elgondolását, gyermekének adott még némi idôt arra, hogy felelôsségteljes döntést hozzon a lemondást illetôen, és ez nagyon jó, mert így az érintettek tudják, hogy egy idôbeni korlátot figyelembe kell venniük. Az anyával folytatott beszélgetés példa értékû kommunikációs fordulatokat tartalmazott, ezért többszöri találkozás indokolt, valamint közös tevékenységek keresése a szülôkkel és a gyerekekkel segítheti, hogy V. elfogadását fejezze ki fia 2009/2. SZÁM

felé. A klasszikus segítô beszélgetés mellett felvetôdött a kamasz–szülô mediáció lehetôsége.

■ AZ ÜGYFÉL BIZALMA

V. kapcsolatunk kezdetén egy alkalommal indulatosan kritizálta a Gyermekjóléti Szolgálat korábbi munkáját: nagyobbik fiát szerinte nevelô szülôkhöz kellett volna elhelyezni, mivel az apai nagyszülô (nagymama) elleni kifogásai a következôk voltak: • Nagy korkülönbség. • Az apa alkoholizmusa szintén a nagyszülô ellen szólt – vagyis a nagyszülô már felnevelt egy embert, aki rossz feszültségoldó technikát választott. • Határokat nem, vagy kis mértékben szabott meg a gyermek részére. • Az elôírt gyógyszert (Ritalin) nem adta a gyermeknek. • Az anya jelenlegi féltékenysége is közrejátszhat, hiszen I. a viták után természetesen a nagymamához „menekült”. Ezzel szövetségesre talált. Állítása szerint többször szólt a családgondozónak, hogy szerinte a gyám személye nem megfelelô, a helyzet azonban nem változott. Nehéz szembesülni a rendszer korábban nem megfelelôen teljesült céljával,9 és ebben a helyzetben megnyerni a kliens bizalmát. Magamban megfogalmaztam azt is, hogy idônként igenis hibáznak a szociális szférában dolgozók, de ez természetes, hiszen „aki dolgozik, hibázik”, csak nem szerencsés, ha ezzel sérülnek a kliens lehetôségei. A további munkához azonban elengedhetetlen az együttmûködés, a gyakorlat megkérdôjelezése, tisztázása, és a múlt után a jövô újraértelmezése. A közös munka elsô lépése Berg „csatlakozás” fogalmával írható le. „A ’csatlakozás’ a családterápiás irodalomból átvett kifejezés, amelyet mi itt arra használunk, hogy leírjuk, mit kell a terapeutának tennie az elsô fázisban, hogy megalapozzon egy pozitív munkakapcsolatot.”10

9 Schön gondolatai, In.: Kozma: A szociális munka professzionalizációja a jóléti államokban, 2. o. (részlet, http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A783/kotojelek2003/TPUBL-A-783.pdf ) 10 Insoo Kim Berg: Konzultáció sokproblémás családokkal, Animula, Budapest, 1995, 47. o.

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 29

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:45 PM

Page 30

(Cyan plate) (Black plate)

ESETTANULMÁNY

A csatlakozást Inso Kim Breg 12 pontban foglalta össze. A már fent említett pozitív szóhasználat és dicsérô szavak mellett nagyon fontos a szakmai nyelv kerülése, a kliens gondolkodásmódjához való illeszkedés, hagyni, hogy szakértôje legyen saját problémájának, a kliens szavainak használata, olyan megfogalmazások használata, amely nem kényszeríti a klienst védekezésre. V. esetében a „szakértôség” figyelmet és pozitív megerôsítést kapott, illetve próbáltam a beszélgetés során elhangzottakból is profitálni. Jó lehetôséget kínáltak V. tanulási ambíciói, és lelkesedése a latin nyelv és biológia iránt.

■ A CSALÁDI RENDSZER MÁSIK TAGJA

I. megismerése és a vele való közös munka fogalmazódott meg célként. I. 15 éves elmúlt, koránál fiatalabbnak tûnik, szemüveges, alacsony, vékony. I.-vel találkoztam a Szolgálat által szervezett Gyermeknapi játszóprogramon, és együtt csocsóztunk. Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan kliensem lesz. I. az öccsével jött, és nagyon jó helyezést értek el az összesített versenyben. Az I.-vel való találkozás elôtt az édesanyával öt alkalommal beszélgettünk. A segítô beszélgetések elsôsorban a megfogalmazott problémát körvonalazták, de felmerült a térségben szervezett ingyenes szakképzésre való jelentkezés lehetôsége, rendkívüli segély igénylése, jogi segítségnyújtás. V. úgy tûnt, hogy talpraesetten kezeli a helyzeteket, és nem igényel segítséget a gyakorlati lebonyolításban. Ennek azért örültem, mert ügyfeleim többsége sokszor kimozdulni sem szeretnek otthonukból. I. beszélgetésünk alatt nem nézett a szemembe, csak nagyon ritkán, és inkább találkozásunk vége felé. Nem volt rajta szemüvege és a bal fülében stílusosan ezüst fülbevaló csillogott. Megkérdeztem tôle, hogy ez egy új „arc” kialakítását jelenti-e? Elmondta, hogy tetszik neki ez a külsô. I. elvégezte az általános iskolát, alkalmas idô és hely a szakközépiskolai környezet a változások bevezetésére. Elmondtam neki találkozásunk okát, mert nem gondolom, hogy egy kamasz gyerek ne tudhatná egyértelmûen, hogy miért van szükség egy nénivel találkozni és be-

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

szélgetni családi kapcsolatairól. Tisztában van az ôt körülölelô családi, rokoni viszonyokról. Többek között megfogalmazta: • Szereti, ha édesanyja ébreszti. • Szereti, ha segít neki tanulni. Különösen fontos volt az együtt tanulás a biológia tantárgy esetében, erre utaltam is korábban, vagyis V. érdeklôdése a latin szavak és emberi szervek tekintetében kiemelkedô (egészségügyi szakközépbôl tanácsolták el). • V. élettársával folytatott beszélgetéseit azért szereti, mert olyankor „üzleti dolgokról” esik szó. • Megfogalmazta, hogy édesanyja talán még nem értette meg, hogy a nagyszülônél töltött hét év nem múlik el nyomtalanul, tehát egy év alatt nem tud megváltozni (!). I. lassan 16 éves lesz, és bár fiatalabbnak látszik koránál, megvan benne egy 16 éves, és körülményei miatt, idôsebb ember élettapasztalata. A beszélgetésbôl viszont egy momentum különösen gyakran tért vissza: a motiválatlanság. Amikor megkérdeztem az otthoni, rá vonatkozó „házirendrôl”, vállát vonogatva válaszolt, hogy nem érdekli ôt. Nem érdekli az sem, hogy mennyi ideig lehet távol, hányszor kaphat éjjeli kimenôt. A nagyszülônél eltöltött évek alatt az egyetlen határt az este eljövetele szabta meg, vagyis 8-9 órára kellett otthon lennie. Ezek után V. elképzelése az volt, hogy I. délutánonként otthon tanuljon, hiszen „ez a dolga”, és az anya nem akarja, hogy hasonlóan hozzá, I.- nek ne legyen végzettsége. Többször hasonlította I. viselkedését öccséhez, aki jó tanuló és jó magaviseletû. A „nem érdekel, mit fog tenni”, és „nem érdekel, mi lesz” típusú mondatok nemcsak I. szájából hangzottak el gyakran, hanem V. is többször használta e szófordulatokat. A találkozás vége elôtt felvetettem az édesanyával együtt szervezett közös beszélgetés esedékességét. Ú jabb találkozás. V.-nek beszámoltam fiával folytatott beszélgetésrôl. Külön hangsúlyoztam a már fent leírt pozitív megfogalmazásokat. Érdekes volt látni, ahogy V. véleménye egyre inkább közelített ahhoz az ideális állapothoz, hogy I. maradjon háztartásában. Mivel kevés ideje vannak együtt, kapcsolatuk még nem „ért” be, az egymáshoz való alkal2009/2. SZÁM

mazkodás még képlékeny. Nem lehet egy merev viszonyról beszélni. V. találkozásaink során mindig hajlott arra, hogy korábbi sérelmeit emlegesse, idônként meg sem hallotta a jövôre vonatkozó kérdéseimet, ezért makacsul, újra és újra feltettem ugyanazt a kérdést, és elismételtem a pozitív megerôsítéseket. Kialakult egy távolságtartó, de bizalmon alapuló kapcsolat közöttünk. V. újabb találkozásunkon elmondta, hogy I.-t beutalták a Vadaskerti gyermekpszichiátriára, de nem történt semmi változás. Feltevésem az, hogy V. idealizálja a pszichiátriát. Az input oldalon betesz egy javításra szoruló gyereket, és az output oldalon kivesz egy szükségletei szerint jól mûködô félig felnôtt, felelôsségteljes fiút. További bizalmatlanságra okot adó momentumnak tûnik, hogy a pszichiátria egy hónap után sem küldött meg szakvéleményt a vizsgálatról. Ebben valószínûleg az áll majd, hogy I. nem szorul további szaksegítségre, nem kell szednie gyógyszert sem, mégis az állásfoglalás további támpontot adhatna az I.- vel folytatott munkában. V. csalódott a Vadaskerti szakrendelésen, ezért nem hajlandó igénybe venni az általam javasolt egyéb technikákat; nem bízik meg bennük, és indulatosan közölte: jó, ha tudom, hogy az élettársában sem bízik meg (!). V.-nek elmondtam, hogy gyermeke nevelésében ô a legkompetensebb ember, és láthatóan jól ellátja legkisebb gyermekét, ezért logikus, hogy legnagyobb gyermekét is idôvel jól tudja majd kezelni. Többször tapasztaltam munkám során, hogy egy-egy kapcsolati probléma esetén sor kerülhet indulatáttételre, ezért idônként nem lehet tudni, hogy a család melyik tagjával van tulajdonképpen gondja a kliensnek, cifrább esetben egyik tagról áttevôdik a probléma a másik tagra. V. és I. kapcsolatában is valami hasonló történt. Az anya hat alkalom után elismerte, hogy kevés idô telt el az összeköltözés óta, és bizonyára javulni fog fiával való kapcsolata. Ezek után V. hirtelen témát váltott, és panaszáradata az élettárs fiáról szólt. A megbeszélt családlátogatás alkalmával V. élettársa (N.) fogadott. Elmondta, hogy V. éppen képzésen van, és gyakorlati helyre ment, megbeszélésre. A hallottaknak nagyon örültem. Nem rejtet-

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 31

(Cyan plate) (Black plate)

ESETTANULMÁNY

tem véka alá örömömet, és azt sem, hogy az élettárssal tervezett beszélgetés spontán módon megvalósul. Beszélgettünk V. és I. viszonyáról, amibe N., elmondása szerint nem nagyon szól bele. I.-nek tetszik az új iskola, és új fejlemény volt számomra, hogy I. hétvégeken dolgozik N.nel együtt, amiért fizetés is jár. A pénzt, megállapodásuk szerint, beosztja: cipôre, ruhára, szórakozásra. Közös gyermekük, a kislány láthatóan jól érzi magát édesapjával is, visszajeleztem a jó gyakorlatokat, és kellemes érzésekkel felvértezve elhagytam a családi fészket. Arra gondoltam, hogy bizonyára nem szabad elbízni magam, de a helyzetnek örülni kell. Általában jó, ha egy szociális munkás a pozitív megnyilvánulásokra fekteti a hangsúlyt, és ezt gondolja a kliensrôl is. A hit (amely különbözô ideológiai hátterekbôl származhat, de itt most az „ôsbizalomról” van inkább szó) ebben a vonatkozásban óriási szerepû. A hit egyben megfoghatatlanná is teszi a munkát, de ez adja az alapját a képessé tevés folyamatának. Valami olyasmiben hiszek, amit még nem látok, de feltételezem, hogy be fog következni, és a szükséges kezdeti energiát közvetítem a kliens felé. A kommunikáció során alapvetô fontosságúak a szociális munkás gondolatai, mivel ha más nem is, de a metakommunikációm elárulja belsô meggyôzôdésemet. A pozitív megerôsítés egy idô után pedig szokássá válik, mert láthatóan jó hatásai vannak, nyomában konstruktív gondolkodás serken. V. korábbi kapcsolata a rendszerrel akaratlanul is elindított bennem egy sor gondolatot, elôfeltevéseket, amelyek a kollégával az esetrôl folytatott megbeszélés alkalmával és a meglévô iratokból táplálkoztak. Az ügyfél „bûnlajstromáról” tudomást szerezve a „családsegítô már az elsô látogatás elôtt könnyen negatív kép foglyává válik. Ez nyilvánvalóan nem fogja segíteni a klienst, különösen azért, mert amit gondolunk és érzünk, kifinomult, nem-verbális úton közvetítjük is”.11 Éppen ezt a rossz sémát elkerülendô, igyekeztem a pozitív elemekre koncentrálni: van élettársa, gyermekeivel törôdik, együttmûködô a szolgálattal stb. Ebbe a gondolati körbe már nem tartozik 11 Insoo Kim Berg i.m. 25. o.

bele, hogy a „családokról gyakran úgy gondolkoznak, mint amelyekbôl még az egyszerû problémamegoldó készségek is hiányoznak”. Ahogy Inso Kim Berg látja, a család leleményes, erôs, mozgékonysága óriási, de „problémamegoldó módszereik és eszközeik különbözhetnek azoktól, amelyeket a kultúra fôárama diktál”.12 „A társadalom elvárásait közvetítô rendszerek (mentálhigiénés szervezetek, pszichiátriai ellátás, kórházak, iskolák és így tovább) lehetôségei nagymértékben különböznek a kliens-rendszer tulajdonságaitól. Nem csoda, hogy itt hatalmas a szakadék. Olyan ez, mint két különbözô világ találkozása, és ez szó szerint igaz, gyakrabban, mint szeretnénk”.13 Itt meg kell jegyeznem, hogy V. értékei nem különböznek jelentôsen a többségi társadalom értékeitôl és problémamegoldó eszközei sem térnek el nagy mértékben attól. A másik megjegyzésem, hogy a másfajta eszköz és módszer sem érdekes és fontos annyira, mint a pozitív megerôsítések és azok hatása. A képessé tevés gyakorlatát ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a szülô tudja, hogy van egyszerûbb megoldása is egy adott problémának, mint amit a gyermeke éppen próbálgat, de a kérdés az, hogy milyen módon tálalja a lehetôségeket a gyermeknek. Kényszernek vagy saját döntésnek éli meg a fejlôdô személyiség a másfajta utat. V. esetében elmondható, hogy az alapproblémára adott válaszok között az idô játszik fontos szerepet, hiszen V. ultimátuma fia felé idôhatáros volt (16. életévéig). V. bizonyára nem gondolta, de saját munkáját és az én munkámat is segítette az idôhatár megszabásával.

■ A KÉPESSÉ TEVÉS

FOLYAMATÁNAK CÉL KOMPONENSE

Munkám során többször tapasztalom, hogy az Esetnapló kitöltésekor nem mindig egyértelmû a cél, illetve a cél nem az, amit a kliens is megjelölne. Például egy rendszeres szociális segélyben részesülô kliensnél a cél a munkaerôpiacba való integráció, szakképzés lenne. Kiderül az elsô találkozásnál, hogy az illetô olyan 12 Insoo Kim Berg i.m. 39. o. 13 Insoo Kim Berg i.m.51. o.

2009/2. SZÁM

hátrányokkal rendelkezik, amelyek miatt egyelôre nem tud, és nem is akar dolgozni, és amikor megtudja, hogy a beilleszkedési program a rendszeres találkozásról, önéletrajz készítésrôl, a munkaügyi központtal való kapcsolattartásról szól, inkább „veszni” hagyja a havi 5-6 ezer forintot (amennyiben rendelkezik a család valamennyi jövedelemmel). Hasonló helyzetekben tehát a cél nem lehet a munkakeresés annak ellenére, hogy a „Beilleszkedési program naplóba” bekerül. Az egyik kliensem például skizofrén, és édesanyját ápolja otthon, aki daganatos betegsége miatt fekszik egész nap. Azt az önkormányzati határozatot kaptam meg, hogy E. rendszeres szociális segélyben14 részesül. Korábban az egyik budapesti kerületben szintén megigényelte, és meg is kapta a támogatást. Ott együttmûködött a családsegítô szolgálattal, és járt csoportos tréningre is. Az elsô találkozáskor nagyon érdekesen alakult beszélgetésünk. Nyugodt körülmények között másfél óráig tartott az interjú. E.-t tájékoztattam az együttmûködés lényegérôl, amit korábban írásban is megkapott, de szeretem tisztázni szóban a szerzôdés lényegét, és sokszor rá is kérdeznek az ügyfelek egy-két, számukra homályos pontra. E. középkorú, akcentussal beszélô nô benyomását keltette, akinek idônként vannak gyerekes megnyilvánulásai. Tanári diplomával rendelkezik, 6 éve nem dolgozik, kétszintes házban él együtt édesanyjával, bátyjával és annak feleségével. Kiderült, hogy a Vajdaságból jöttek, ott dolgozott tanítónôként, alsó tagozaton, egy kis faluban. Magyarországon napközis tanárnak vették fel a fôvárosban, majd óvodában dolgozott dadusként. Kezdtem érezni, hogy ebben a lefelé ívelô spirálban van némi furcsaság (a képzettségének nem megfelelô státuszt tölt be). Megkérdeztem, hogy mely társadalmi csoporttal foglalkozna szívesen, ha munkát keresne. Picit megdöbbentem válaszán, mivel közölte, hogy gyerekekkel nem szívesen dolgozna, de egyéb, szellemi munkát el tud képzelni magának. Hangjából kitûnt, hogy nagyon vonakodik válaszolni a munkával kapcsolatos kérdésekre, bár örömmel vettem tu14 1993. évi III. törvény 37§

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 32

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 33

(Cyan plate) (Black plate)

ESETTANULMÁNY

domásul, hogy van kész önéletrajza. Végül megkérdeztem, hogy a közeljövôre vonatkozóan vannak-e munkával kapcsolatos tervei, vagy inkább az édesanyjára szeretne koncentrálni? Ekkor mosolyogva közölte, hogy igazából az édesanyját szeretné ápolni, mivel nem lehet tudni, hogy mennyi ideig él még. Láthatóan megkönnyebbült, amikor kimondhatta valódi terveit. Amikor feltettem neki a szokásos kérdéseket, a rendszeres gyógyszerszedésrôl szóló résznél, lehajolt táskájához, és elôvett egy számomra ismeretlen gyógyszert, és az asztalra rakta. Néztünk egymásra. Mondtam neki, hogy nem ismerem a szert, de megkérdeztem, hogy valamilyen hangulatjavítóról van-e szó. Azt mondta, hogy nem, de szed azt is, mivel 18 éves kora óta kezelik skizofrénia miatt. A mozaikdarabkák lassan összeálltak. E. esetében felmerül az ápolási díj megigénylése, jelenlegi célja jobban illeszkedne ehhez az ellátáshoz. A segítô beszélgetés sokkal inkább arra a lelki folyamatra irányul, amelyben saját bezárkózásáról, édesanyjával való jelenlegi kapcsolatáról szól, és az esetleges gyászról. Amikor vannak természetes támaszok, méghozzá aktív támaszok a kliens körül, érzek egyfajta megkönnyebbülést, mivel sem a rendszeres szociális segély, sem az ápolási díj nem fedezi egy ember havi szükségleteit. E. esetében a cél inkább a társadalomba való integrálás. A két nô egymást erôsíti a bezárkózásban, ezért az erre irányuló kérdések feltevését láttam célszerûnek. A következô lehetôségekrôl beszéltünk: • Rámpa készítése a lépcsôk helyére (ezt tulajdonképpen két deszka pallóval is meg lehet oldani, különösen, ha férfi van a háznál). • A rámpa lehetôséget teremthet egy kis utcai sétára, különösen jó idôben. Amikor egy bezárkózott „lélek” újra látja a mozgást maga körül, szükségszerûen megmozdul önmaga is. • Valamilyen elfoglaltság keresése, amit fekve is lehet végezni. Próbáltam kutatni, hogy a múltban volt-e kedvenc idôtöltése az édesanyának. Kiderült, hogy szeretett keresztszemes terítôt készíteni, így valamilyen alkalomra ajándékba kaphatna egy kisebb, elkészítendô terítôt.

• Ismerôsök invitálása egy közös beszélgetésre. A cél azonban nem a legfontosabb komponense a képessé tevésnek. Az autonómiát hangsúlyozó szemléletben a célt a kliens határozza meg, a szociális munkás tulajdonképpen asszisztál abban, hogy a célra fordítsa az ügyfél az energiáit. Egy-egy szerzôdés a célokat tartalmazza, amelyek leírva nagyon világosnak tûnnek, de ha a kliens bármilyen oknál fogva nem azt tartja célnak, a cél nem valósul meg, az ügyben szereplôk pedig sikertelenségnek könyvelhetik el az eredményt. Fontos tehát, hogy a célt, a döntést az ügyfél hozza meg. E.-t felhívtam telefonon, hogy az ápolási díjra15 tegyek javaslatot. E. közölte, hogy édesanyja meghalt. Ú j „forgatókönyvre” lesz szükségünk.

■ AKIKKEL EGYÜTT DOLGOZUNK

A szociális munka gyakorlatában a segítô legtöbbször olyan egyénekkel találkozik és dolgozik, akik többféle szükséglethiánnyal élnek. Ô k „egyenlôtlen eséllyel, egyenlôtlen lehetôségekkel, szinte kiszámíthatóan egyenlôtlen kimenetellel”16 választottak sorsot önmaguknak és gyermekeiknek. Általában jellemzô, hogy: • Patchwork családok. • A férfi tagnak jó esetben van munkahelye (többnyire a szürke vagy fekete gazdaságban). • A felnôtteknél megfigyelhetô a hiányos fogazat. • A gyerekek beszéde 5-6 éves korban is nehezen érthetô. • A felnôttek nem játszanak a gyerekekkel. • Természetes támaszok kis számban vannak a család körül. • Rossz feltételû hiteleket vesznek igénybe. • Irracionális jövôképük van. „A gyógyító, fejlesztô munkában a középpontban a problémákkal küszködô kliens áll, s a törôdô, elfogadó, gondoskodó személyes kapcsolat jelenti számára a növekedést, alkotóerôinek felszabadítását. Egyre táguló önismeretével képes 15 1993 évi III. törvény, 40-44 §. 16 Ferge Zsuzsa: Ellenálló egyenlôtlenségek, Esély 2005/4, 3. o.

2009/2. SZÁM

lesz – természetesen saját genetikai korlátain belül – saját tapasztalatát és énképét egymáshoz közelíteni, azaz elfogadni élményeit, tapasztalatait, attitûdjeit olyannak, amilyenek, és képes lesz mindezt énképébe reálisan beépíteni”.17 A reális énkép és énideál közötti távolságot igyekszik csökkenteni a terapeuta. • Nehezen mozdulnak ki saját településükrôl. • Alacsony iskolai végzettségû felnôttek. • A dohányzás és alkoholfogyasztás mindennapos. • A gyermeket gyermekként kezelik.18 • Rossz érzelmi kapcsolódások (a legidôsebb gyermek tölt be szülôi szerepet, lelki függôségek). Itt megemlítem az egyik rendszeres szociális segélyben részesülô, több diplomával rendelkezô kliensemet. A hölggyel folytatott segítô beszélgetések során kiderült, hogy családi vállalkozásban dolgozott. A járulékok finanszírozását egy idô után nem tudták megoldani, ezért kerestek más megoldást. 4-5 hónap elteltével kerülhetett sor a Startkártya19 igénylésre, amely kedvezôbb feltételeket kínál. Kapcsolatunk alatt a beszélgetés fókuszában viszont 7 éves fiáról folyt a beszélgetés, és a konkrét probléma a gyermek iskolai teljesítménye és az a dilemma volt, hogy újra járja-e az elsô osztályt vagy sem. Többféle fejlesztô foglalkozásra vitte a kisfiút, elérte, hogy a helyi iskolában heti négy alkalommal járjon gyógypedagógushoz. Érdekérvényesítése mûködött, hiszen a polgármesterrel is tárgyalt amiatt, hogy elérje a törvény által biztosított jogait. Esetében tehát nem a beilleszkedési programra kellett hangsúlyt fektetni, mivel egyértelmû igénye volt a munkaerôpiacra való integrálódás, és rendelkezett a megfelelô eszközökkel és képességekkel is. Segítséget abban várt, hogy a rossz beidegzôdések ellenére megerôsítsem abban, hogy nem okoz kárt a gyermeknek, ha egy évvel tovább marad az általános iskolában, és saját elôítéleteit

17 Harday Silvia Ildikó: Az elfogadás mûvészete, Akadémia Kiadó, Budapest, 2004., 42. 18 Utalás Eric Berne: Emberi játszmák, 1964-ben kiadott mûvére. 19 http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID =21110

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 34

(Cyan plate) (Black plate)

ESETTANULMÁNY

(„megbukna a gyermek”) leépítse a gyermek érdekében. • Tinédzserkorban csúcsosodnak ki a problémák szülôk és gyerekek között, illetve a szülô további gyermekeinél is hasonló korban történtek beavatkozások a szolgálat részérôl. „A család akkor a legsérülékenyebb, ahol az aktuális krízis olyan, a szülôktôl átvett szorongásokat idéz fel, melyekkel ôk sem tudtak megbirkózni annak idején.”20 „Kagan szerint a krízisrôl krízisre élô családok folyton a szétesés határán állnak, amelyben a társadalom csak asszisztál azzal, hogy kiemeli a gyereket, börtönbe zárja a szülôt, vagy kötelezi drog- vagy alkoholfüggôségének kezelésére. Ezekben a családokban gyakran fordul elô, hogy a gyerek több, átmeneti helyen éli le a gyerekkorát, a kortárscsoportok helyettesítik a hiányzó családi funkciókat”.21 • „Ú jra és újra kapcsolatba kerülnek a szociális szolgálatokkal, és életük magán viseli a társadalmi beavatkozások nyomait.”22 Elmondható, hogy naponta találkoznak megvetô pillantással, tanácsokat osztogató szülôi szerepbe bújt felnôttekkel. A sarki fûszerestôl kezdve a szociális elôadóig mindenki megszólja, kiközösíti ôket. A „mit gondolnak rólam” egyre erôsebben tartja fogságában az illetôt. Kiemelve a negatív folyamatokat, a következôket idézem: „Ezzel a korábbi gyakorlattal szemben a szerzô intenzív, idôhatáros, családorientált, a családok otthonában nyújtott, megoldásközpontú szolgáltatásokat javasol, melyben a családokat partnerként vonják be a döntéshozatalba, a célok kitûzésébe, felhasználva így a család erôtartalékait, és visszaadva azt a hitüket, hogy saját maguk irányíthatják életüket. Az így megerôsített családok képesek lehetnek külsô segítség nélkül élni.”23 A családokat bevonni a döntéshozatalba és a célok kitûzésébe a jó munka alapfeltétele, viszont a gyakorlat, mint azt már sokszor idéztem, mást mutat. „A család mûködése egy lefelé ívelô

20 Bányai Emôke: Intenzív családtámogató és családmegtartó szolgáltatások, PhD értekezés, Budapest, 2004. 25. o. 21 Bányai i.m. 32. o. 22 Bányai i.m 26. o. 23 Bányai. i.m 33. o.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

spirál-mozgáshoz hasonlítható: mivel a segítô beavatkozás nem olyan intenzív, mint amilyenre a családnak szüksége lenne, így olyan beavatkozások követik, amelyek azt mutatják, hogy már a szociális szolgáltatások maguk is válságba kerültek. „É kaotikusnak látszanak, emberek jönnek és mennek, és az egyes személyek mintha ki lennének taszítva. A határok képlékenyek ezekben a családokban, így a segítôk könnyen be tudnak lépni. Gyakran a család hatalmi szerkezete egyszerûen összeomlik. A döntések kívülrôl jönnek, és a gyerekek azt tanulják meg, hogy a családban élô felnôtteknek nincs elég erejük. Ez az instabilitás részben a szegénység, a drogok, az erôszak környezetében kialakult életmód, másrészrôl viszont a társadalmi beavatkozás mellékterméke. A gyerekeket kiemelték, más családtagok börtönben vagy kórházban vannak, és a nekik szóló szolgáltatások szétaprózottak. Nem az a lényeg, hogy ezekre a beavatkozásokra néha szükség van, hanem hogy mindig szétzilálják a család struktúráját. A beavatkozások nem veszik figyelembe a pozitív érzelmi szálakat és fontos lehetôségeket, melyeket így szintén szétrombolhatnak. Mikor az összes gyereket elviszik a családból, ahol nem jól fejlôdnek, akkor ezzel az anya elveszti azt a serdülô gyerekét is, aki eddig megvédte agresszív élettársától, és szétszórják a testvéreket, akik addig kölcsönösen támogatták egymást.”24 Általában mit élnek át a kiszolgáltatott, felelôsségüktôl, autonómiájuktól, gyermeküktôl, szüleiktôl megfosztott egyének? Leggyakrabban kritikát kapnak nem megfelelô mûködésük miatt. A társas szükségletnek megvan az a jellemzôje, hogy szükségünk van egy rajtunk kívül álló személyre, akivel megoszthatjuk mindennapjainkat, de rossz esetben nem az elfogadása válik hangsúlyossá az egyén számára, hanem kritikus megnyilvánulásai.25 A társadalmi tükör nemcsak csökkenti az életfeladatokkal való megbirkózáshoz szükséges energiákat, de erôsíti a hamis énképet is. Bánhidi G abriella

24 Bányai i.m . 35. o. 25 John M. Gottman, Nan Silver: A boldog házasság hét titka – Gyakorlati útmutató. Vince Kiadó, Budapest, 1999.

2009/2. SZÁM

■ FELHASZNÁLT IRODALOM:

A Szociális munka Etikai Kódexe, http://www.esf.hu/sa/program/jogszabalyok/szakmai/Szoci% C3% A1lis% 20munka% 20etikai% 20k% C 3% B3dexe.pdf Bagdy Emôke: Családi szocializáció és személyiségzavarok, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004. Bang, Ruth: Célzott beszélgetés – A beszélgetés mint gyógyító és nevelô eljárás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1974. Bányai Emôke: Intenzív családtámogató és családmegtartó szolgáltatások, PhD értekezés, Budapest, 2004. Berg, Inso Kim: Konzultáció sokproblémás családokkal, Animula, Budapest, 1995. Eric Berne: Emberi játszmák, 1964. Bibliai, Magyarországi református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2003 Blanchard, Ken–Randolph, Carlos: Empowerment, A felelôsség hatalma, Edge 2000 Kiadó, Budapest, 2007. Carver, Charles S.–Scheier, Michael F.: Személyiségpszichológia, Osiris, Budapest, 2003. John M. Gottman, Nan Silver: A boldog házasság hét titka – Gyakorlati útmutató. Vince Kiadó, Budapest, 1999. Várnai Györgyi (szerk.): Szociálpolitika és társadalom: válogatás Ferge Zsuzsa tanulmányaiból, HRSZE, Budapest, 1994. i.m. 14 Gilchrist, Alison–D urrant, Peter: Képessé tétel, http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/ 02001425b1246fe38525664000665c75/d54896f1866 31403c1257019002941e3?OpenD ocument# Alison% 20Gilchrist% 20% C3% A9s% 20Peter% 20D urrant Harday Silvia Ildikó: Az elfogadás mûvészete, Akadémia Kiadó, Budapest, 2004. Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv, KJK Kerszöv, Budapest, 2005. Jász Krisztina–Szarvák Tibor: Az esélyegyenlôségi politika Janus-arca, Kistelepülések, társadalmak, konfliktusok, Politikatudományi Szemle 2005/2., pp. 135-156. o. Kozma Judit (szerk.): Kézikönyv szociális munkásoknak, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 2002. Kozma Judit: A szociális munka professzionalizációja a jóléti államokban, http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A783/kotojelek2003/TPUBL-A-783.pdf ) Müller, C. W olfgang: Hogyan vált a segítségnyújtás hivatássá?: A szociális munka módszertanának története, 1883-1945, T-Twins, Budapest, 1994. Pik Katalin: A szociális munka története Magyarországon (1817-1990), Hilscher Rezsô Szociálpolitikai Egyesület, Budapest, 2001. Szabó Lajos: A szociális esetmunka kialakulása és elméleti hátterei, A Szociális Munka Alapítvány Kiadványai 20., Budapest, 1999. Szabó Lajos: Szociális esetmunka, W esley Könyvek, Budapest, 2000. Szilvási Léna (szerk.): Gyermek – család – társadalom: szociális munka gyermekes családokkal, HRSZE, Budapest, 1996. Szilvási Léna: Családok a gyermekvédelem határán: integrációt erôsítô és dezintegráló beavatkozások a szociális intézményekben, Kapocs 4. 2005. 2. (34-43.) Tánczos Éva (szerk.): A szociális munka elmélete és gyakorlata, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 2001. Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai, HRSZE, Budapest, 1997.

■ TÖRVÉNYEK:

1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról. 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirôl.

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 35

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

G yermeki jogok a képzési rendszerben és az oktatásban1 A gyermeki jogokat a jogrendszer egészének kell biztosítania, azonban a gyermekek jogait biztosító jogszabályok közül kiemelendô az Alkotmány és a New York-i Gyermekjogi Egyezmény,2 amelyek – a jogrendszerben elfoglalt helyük miatt – kijelölik a hazai jogalkotás céljait, kereteit és alapkövetelményeit. A gyermekek jogait ágazati jogszabályok is magukban foglalják, amely gyermekjogi standardok – megfelelô jogi mechanizmusok útján – a jogalanyokkal, a jogalkalmazókkal szemben is érvényesíthetôk, kikényszeríthetôk. Ezek a jogi mechanizmusok azonban elsôsorban a gyermeki jogoknak az utólagos (a jogsérelem megtörténtét követô) érvényesítését képesek biztosítani. A gyermeki jogok védelmét nyilvánvalóan hatékonyabban szolgálja azonban a jogsérelmek megelôzésére való törekvés. Ezen törekvés mutatkozik meg az állampolgári jogok országgyûlési biztosának proaktív szerepfelfogásában, amely alapján külön gyermekjogi projektet hozott létre, valamint elrendelte a gyermeki jogok a képzési rendszerben, valamint az oktatásban történô megjelenésének, érvényre jutásának átfogó, hivatalbóli vizsgálatát. A továbbiakban a vizsgálat jogi érvrendszerét, alapjait, fô irányvonalait, megállapításait, valamint egy részletes nemzetközi kitekintést követôen a hazai sikeres ombudsmani jogtudatosító gyakorlatot szeretnénk bemutatni.

■ A GYERMEKI ALAPJOG-GYAKORLÁS

Ahhoz, hogy megfelelôen értelmezni tudjuk, el tudjuk helyezni a gyermeki jogokat általában az emberi jogokkal összefüggésben, valamint, hogy el tudjuk határolni a szûkebb területet felölelô diákjogoktól, szükséges e tárgyban egy átfogó, alkotmányjogi kitekintést tennünk. A gyermekek jogainak sajátossága az alanyban, tehát magában a gyermekben, a gyermeki létben rejlik. Az Alkotmánybíróság által deklarált elv szerint a gyermek ember, a gyermekek alkotmányos jogai általában megegyeznek a felnôttekével. A gyermeki jogok a felnôtteket megilletô jogokon alapulnak, a gyermekek korának, szellemi és testi fejlettségének megfelelôen. Ahhoz azonban, hogy a gyermek képes legyen a jogok teljességével élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelôen, a felnôtté váláshoz szükséges minden feltételt. Az érvényesítés során nem elegendô a gyermeki jogokat passzív módon tiszteletben tartani, hanem az államot olyan aktív beavatkozási kötelezettség is terheli, amelynek elmulasztása esetén visszásság állapítható meg. A gyermek ugyanis sokkal kevésbé képes saját érdekeinek képviseletére; e hátrány kiegyenlítése érdekében a gyermekeket többletjogosítványok illetik meg. A többletjogosítványok jelzik annak az elvnek az érvényesülését, amely szerint a társadalomban az egyik legfôbb érték a gyermek. Az alaptörvény kifejezetten csak a választójog gyakorlásából zárja ki ôket. A gyermek az alapjogokat – mint mindenki más is – azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes jogterületek számára elôírnak. A gyermek alapjogait nem mindig gyakorolhatja közvetlenül: különbséget kell tehát tenni az alkot-

1 A tanulmány, az állampolgári jogok országgyûlési biztosának 2096/2008. számú jelentése alapján készült. 2 Az Országgyûlés a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményt a 1991. LXIV. törvénnyel hirdette ki.

mányjogi jogképesség3 és az alkotmányjogi cselekvôképesség között. Ahol a törvények nem szabályozzák a gyermekek joggyakorlását, az Alkotmány alapján esetrôl esetre kell meghatározni, hogy a gyermek mely alapjogot, milyen vonatkozásban gyakorolhat maga, illetve, hogy ki gyakorolja nevében és érdekében, valamint, hogy gyermek voltára és az Alkotmány 67. §-ra tekintettel az alapjog gyakorlásának egyes területeirôl nem zárható-e ki teljesen. A gyermek alapjog-gyakorlásának – s ezen belül a személyes joggyakorlásnak – lehetôsége a joggyakorlás következményeit átfogó döntési képesség kibontakozásával együtt, a növekvô korral egyre szélesebb lesz.4 A gyermeki alapjog-gyakorlás korlátozásának indokoltsága két tényezô együttes mérlegelésétôl függ: elég érett-e a gyermek általában az önálló döntésre; illetve a döntés tárgyától: az adott esetben mihez kell az érettség. A résztvevôk „érettségét” általában az érintett társadalmi intézmények mûködôképességének védelme, azaz a közérdek követeli meg. A jogkorlátozáshoz azonban elégséges érv lehet a gyermek saját magával – azaz döntése következményeivel – szembeni védelme is. A közérdekû és a saját érdekbôl való jogkorlátozás legtöbbször átfedi egymást. – nmagának mindenki árthat, s vállalhat kockázatot, ha képes a szabad, tájékozott és felelôs döntésre. A nagykorúaknak a jog be nem avatkozása széles lehetôséget ad erre, s az általános személyiségi jogból folyó jog az önmeghatározásra és cselekvési szabadságra [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] garantálja ezt a lehetôséget. A gyermekek esetében azonban maga az Alkotmány és a nemzetközi egyezmények teszik állami kötelességgé a gyermek fejlôdési útjának megóvását a veszélyektôl és kockázatoktól, ép-

3 Alkotmány 56. §: A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes. 4 21/1996. (V. 17.) AB határozat.

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 36

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

pen annak érdekében, hogy felkészülhessen a felelôs és tájékozott döntésekre, mihelyt életkorával vélelmezett érettsége erre képessé teszi.5 A z A lkotmánybíróság határozatában6 felhívja a figyelmet arra, hogy az oktatás az emberi személyiség kibontakoztatására irányuló tevékenység. A z oktatásnak az emberi személyiségre gyakorolt sokoldalú hatásával szemben támasztott követelményeket hangsúlyozza a G azdasági, Szociális és Kulturális Jogok N emzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: G SZ KE)7 13. cikk 1. pontja is: „az iskolai nevelésnek minden személyt képessé kell tennie arra, hogy hasznos szerepet töltsön be a szabad társadalomban, elômozdítsa a megértést, türelmet és barátságot valamennyi nemzet, valamint minden faji, népi és vallási csoport között”. A Gyermekjogi Egyezmény 28. cikkében foglaltak szerint az Egyezményben részes államok – így Magyarország is – elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát. A 29. cikk szerint a gyermek oktatásnak a következô célokra kell irányulnia: elô kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetôségek legtágabb határáig való kifejlesztését; a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvetô szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását; a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet, valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különbözô kultúrák iránti tiszteletet; fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlôség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az ôslakosok közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelôsséget; a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet. Felelôs és tájékozott döntést a gyermekek, fiatalok tehát csak abban az esetben tudnak hozni, ha alapos ismeretekkel rendelkeznek jogaikról és azok korlátairól egyaránt. Ehhez köteles a magyar köz- és felsôoktatás, valamint a gyermekekkel foglalkozó minden szakember mankót, segítséget nyújtani. A segítségnyújtáshoz, valódi ismeretátadáshoz az szükségeltetik, hogy a gyermeki jog a szakemberek számára ne csupán üres fogalmat jelentsen: a mögöttes tartalom, az érvényre juttatást elôsegítô, megfelelô alapjogi gondolkodás nélkül ugyanis hatékonyan nem érvényesülhetnek sem a Gyermekjogi Egyezményben, sem az Alkotmányban foglalt jogelvek.

Jogainak Bizottsága részére az Egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekrôl, és az e jogok gyakorlásában elért elôrehaladásról.9 A 2-3. idôszakos országjelentés értékelése során a Bizottság javasolta, hogy a tananyagba kötelezô elemként kerüljön be az emberi jogok oktatása, és javasolta továbbá olyan kampányok szervezését, amelyekkel a gyermekeket jogaikról tájékoztatják.10 Az országgyûlési biztos hivatalból indított vizsgálatának így két meghatározott iránya volt: feltérképezni egyrészt, hogy mely felsôfokú képzésekben jelennek meg a gyermeki jogok, ott milyen hangsúlyt kapnak, másrészt, hogy az alapképzésben a szakemberek a felsôoktatási képzés során kapott ismereteket miként adják tovább a gyermekeknek – azaz miként érvényesülnek hazánkban a gyermeki jogok. Az európai azonosságtudat és az egyetemes kultúra ismeretének fontossága miatt az ombudsman indokoltnak tartotta vizsgálatának kiterjesztését arra nézve, hogy a Nemzeti Alaptantervben (továbbiakban: NAT) kiemelt célként szereplô Európai Unióval kapcsolatos ismeretek oktatása mennyiben jelenik meg a gyakorlatban.11

■ A VIZSGÁLAT MEGÁLLAPÍTÁSAI

A Gyermekjogi Egyezményben8 foglaltak szerint a gyermek oktatásának egyik célja, hogy a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvetô szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását. A részes államoknak ötévente be kell számolni a Gyermek

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a Magyar Akkreditációs Bizottság (továbbiakban: MAB) elnökének tájékoztatását kérte arról, hogy jelenleg mely képzésekben jelenik meg a gyermeki jogok oktatása, a minôséghitelesítési vizsgálat során a gyermeki jogok oktatása a feltételrendszer részét képezi-e, fogalmazott-e meg a Bizottság szakértôi véleményt e tárgyban, valamint, hogy miként juttatja érvényre a Bizottság eljárása során a Gyermek Jogainak Bizottsága által megfogalmazott – az oktatási rendszert érintô – ajánlásokat.12 A beérkezett válaszból egyértelmûen kiderült, hogy a gyermekek jogainak átfogó oktatását a tanári szakon belül a családés gyermekvédô tanár szakképzettség képzési és kimeneti követelményei írják elô. Ez a szakképzettség az új, többciklusú képzési rendszerben jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az Eszterházy Károly Fôiskolán és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fôiskolán szerezhetô meg. Ezen kívül több szakon is megjelenik a gyermeki jogokkal kapcsolatos ismeretek oktatása, azonban ezek mindig az adott intézmények sajátos képzési rendjének megfelelôen alakulnak. Ilyen szakok például az óvodapedagógus, a tanító, konduktor, gyógypedagógus, szociális munkás, szociálpolitikus. Továbbá léteznek olyan szakirányú továbbképzési szakok, melyeknek szintén anyagát képezi a gyermeki jogok oktatása (pl.: gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó). A minôséghitelesítés során – az elnök válaszában foglaltak szerint – minden, a jogszabályokban és követelményrendszerekben megfogalmazott elvárás a vizsgálat tárgyát képezi. Ennek megfelelôen, ahol a képzési és kimeneti követelmények elôírják a gyermeki jogok oktatását, ott a Bizottság mind a szakindítási eljárás, mind pedig a mûködés közbeni „párhuzamos

5 21/1996. (V. 17.) AB határozat. 6 12/1996. (III. 22.) AB határozat. 7 Magyarországon kihirdette az 1976. évi 9. tvr. 8 Gyermekjogi Egyezmény 29. cikk.

9 Gyermekjogi Egyezmény 44. cikk. 10 Gyermek Jogainak Bizottság Ajánlása 53. pont és 55. pont. 11 A NAT III. része – mely az iskolai nevelés-oktatás alapvetô céljait határozza meg – külön kiemeli az európai azonosságtudatot, az egyetemes kultúra ismeretének fontosságát. 12 Az Obtv. 18. § (2) bekezdése alapján.

■ A VIZSGÁLAT ALAPJA, FÔ IRÁNYVONALAI

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 37

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 38

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

A felsôoktatási intézményben a képzés képzési program alapján folyik, amely az intézmény szenátusa általi elfogadással válik érvényessé. A képzési program részeként a tantervet alapés mesterképzésben az oktatási és kulturális miniszter által kiadott képzési és kimeneti követelmények alapján, szakirányú továbbképzésben szabadon készíti el a felsôoktatási intézmény.13 Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vizsgálata során megállapította, hogy a jelenlegi magyarországi képzési rendszerben azáltal, hogy csak egy szakon, a család- és gyermekvédô tanár szakon oktatják a gyermeki jogokat átfogóan, ilyen képesítés pedig csupán három magyarországi felsôoktatási intézményben szerezhetô, a képzés sem számában, sem elérhetôségében (fôváros-orientáltság) nem képes eleget tenni azon kötelezettségének, melyet a Gyermekjogi Egyezmény, valamint az Alkotmány rendelkezései írnak elô. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa jelentésében megállapította, hogy az átfogó gyermekjogi ismeretek képzésekbôl való hiánya, a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való alkotmányos jogával összefüggésben visszásságot okoz.

A gyermeki jogok gyakorlati érvényesülésének vizsgálata során az ombudsman az oktatási és kulturális miniszterhez fordult, aki a következô tájékoztatást adta. A közoktatás tartalmi szabályozásának legfontosabb dokumentuma a Nemzeti Alaptanterv, amelynek szellemiségét a „Magyar Köztársaság alkotmánya, a magyar törvények, kiemelten a közoktatásról szóló 1993. évi LX X IX . törvény, valamint az emberi jogokról, a gyermek jogairól, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokról, a nemek közti egyenlôségrôl szóló nemzetközi dekrétumok és magyar jogforrások határozzák meg”. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetésérôl és alkalmazásáról szóló 243/2003. (X II.17.) Korm. rendelet (továbbiakban: NAT) 2007. évi módosítása során több új elemmel is kiegészült. Beépítésre került az Európai Unió által javasolt nyolc elembôl álló kulcskompetencia keretrendszere, amely a gazdaság világában és a modern társadalomban történô boldoguláshoz, az élethosszig tartó tanulás paradigmájához, a mûveltség igényének kialakulásához, valamint a személyes önmegvalósításhoz szükséges kompetenciákat tartalmazza. Ezek közül a szociális és állampolgári kompetencia a „demokrácia, az állampolgárság fogalmának és az állampolgári jogoknak az ismeretén és az emberi jogok teljes körû tiszteletén alapul”. Nagyobb hangsúlyt kapott az aktív állampolgárságra és a demokráciára való nevelés is, továbbá a NAT kiegészült egy új fejezettel a „Tanulási esélyegyenlôség segítésének elvei” címmel. A Nemzeti Alaptanterv Ember és társadalom mûveltségi területe az, amely különösen alkalmas a szociális és állampolgári kompetenciák fejlesztésére. E terület kiemelt fejlesztési feladatai: „a személyiség és az emberi jogok tiszteletére nevelés, a nemzeti identitás, a történelmi és állampolgársági tudat erôsítése, a szociális érzékenység, az életkornak megfelelô társadalmi problémák iránti nyitottság, a környezetért érzett felelôsség, más kultúrák megismerése és elfogadása, a humánus, értékeket védô magatartás, valamint a demokratikus intézményrendszer használatához, az egyenlô bánásmóddal és az esélyegyenlôséggel kapcsolatos ismeretek és képessége fejlesztése”. A mûveltségi terület elôírja azt is, hogy a tanulók „felkészültségüknek megfelelô szinten kommunikációt folytassanak olyan témakörökrôl, mint az emberek közötti különbségek, a nemek közötti kapcsolatok, az egyén és a közösség viszonya, a gazdálkodás kérdései, a demokrácia és az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog alapelvei”. Az oktatási és kulturális miniszter szerint a Nemzeti alaptantervben elôírt fejlesztési feladatok megjelennek az általa kiadott vagy jóváhagyott kerettantervekben és helyi tantervekben is. Kitért továbbá arra is, hogy a közoktatási törvény megnevezi azon szervezeteket is, amelyek a tanulói jogok érvényesülésének megvalósítását segítik. A közoktatási törvény szerint14 az oktatásért felelôs miniszter tanulói jogokkal összefüggô döntéseinek elôkészítésében Országos Diákjogi Tanács mûködik közre, amely véleményt nyilváníthat, javaslatot tehet, állást foglalhat a tanulói jogokat érintô bármely kérdésben. Az oktatásért

13 A felsôoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (Ftv.) 32. § (1) bek.

14 Közoktatási törvény 98. § (2) bek.

program-akkreditáció” során vizsgálja, hogy az intézmények eleget tesznek-e a kötelezettségüknek. A MAB által készített szakértôi véleményeknek ez idáig nem kellett részletesen kitérni a gyermeki jogokra, mert a benyújtott szakindítási kérelmek e tekintetben a MAB által vizsgált követelményeknek eleget tettek. Arra a kérdésre, hogy a MAB miként juttatja érvényre a Bizottság eljárása során a Gyermek Jogainak Bizottsága által megfogalmazott – az oktatási rendszert érintô – ajánlásokat, az elnök válaszában kitért arra, hogy a gyermekek jogainak védelmében és a nevelésre való megfelelô felkészítés érdekében az új, egységes tanárképzési rendszerben a MAB támogatta a különbözô igényû és helyzetû gyermekek nevelésének jobb biztosítását elôsegítô egyes tanári szakképzettségek létesítését (pl.: család- és gyermekvédô tanár, inkluzív nevelés tanára). A gyermekek az Alkotmányban foglalt védelmének megvalósításáért, a gyermeki jogok érvényesüléséért minden gyermekekkel foglalkozó szakember felelôsséggel tartozik, különösen azok, akik mindennapi kapcsolatban állnak velük (egészségügyben dolgozók, szociális munkások, pedagógusok, rendôrök stb.). A gyermekek jogai elsôsorban és a legnagyobb mértékben természetesen magukat a gyermekeket érintik, de nagyon kevés gyermek tudja, hogy melyek is az ô jogai és még kevésbé, hogy miként gyakorolhatja azokat. A gyermeki jogok érvényesülésének alapvetô, minimális feltétele, hogy a gyermekekkel dolgozó szakemberek részesüljenek ilyen irányú képzésben.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:50 PM

Page 39

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

felelôs miniszter – az Országos Diákjogi Tanács közremûködésével – háromévenként összehívja az iskolai, kollégiumi diákönkormányzatok küldötteibôl álló diákparlamentet15. A törvény rendelkezik a diákönkormányzatoknak a különbözô iskolai ügyekben gyakorolt kezdeményezési, döntési, véleménynyilvánítási, egyetértési jogáról16. A diákok tájékozódásának elôsegítése érdekében az Országos Diákjogi Tanács javaslatára a minisztérium támogatja a Diákközéletért Alapítványt egy úgynevezett „diákjogi forró drót” mûködtetésében, amelyen keresztül jogászok a diákok iskolai ügyeivel kapcsolatos kérdésekre válaszolnak, illetve a tanulókat problémáikkal a megfelelô szervekhez irányítják. A közoktatási törvény értelmében17 a Magyar Köztársaságban minden gyermek tanköteles, vagyis általában tizenkét évig az állam által biztosított és garantált intézményes oktatásban vesz részt. A vizsgálat ezért különös jelentôséget tulajdonított a közoktatási intézményeknek, hiszen a gyermekek oktatásának legfôbb színterei éppen ezek, így rajtuk keresztül szinte valamennyi gyermek elérhetô. Álláspontunk szerint a jogtudatosításnak három szintje különböztethetô meg. Az elsô a jogismeret, azaz a jogokról, illetve azok korlátairól szóló ismeretanyag átadása. Ez pusztán információk birtoklását jelenti, amely nélkülözhetetlen a jogtudatosság mélyebb jelentéstartalmainak megvalósulásához, de nem elegendô cél. A második szint a jogkövetô magatartás kialakulása, amely a társadalomba való beilleszkedéshez, a demokratikus elveken alapuló jogállam állampolgárai számára elengedhetetlen. A jogtudatosság harmadik szintje – ahogyan a Gyermekjogi Egyezményben18 és számos további nemzetközi dokumentumban, magyar jogforrásban is szerepel –, hogy a gyermek tudatába vésôdjön, személyiségében mintegy attitûdként kialakuljon az emberi jogok és az alapvetô szabadságok tisztelete, a nemzeti értékek iránti és a sajátjától eltérô kultúrák iránti tisztelet, valamint a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlôség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az ôslakosok közötti barátság szellemében a szabad társadalomban az élettel járó mindenféle felelôsségvállalás képessége. Ezen elvek, az emberi és gyermeki jogok, az Alkotmányban rögzített alapjogok ismerete nem életkor kérdése. A vizsgálat tapasztalatai alapján a felnôtt társadalom nem helyez kellô hangsúlyt a gyermekek jogtudatosítására, nem tartja azt kiemelkedôen fontos területnek. Számos esetben érkezik ellenérv a gyermekek jogtudatos nevelésével kapcsolatosan, hogy a jogismerettel rendelkezô gyermekek az alapvetô jogaikkal visszaélnek, így célszerûbbnek látszik nem is ismertetni meg ôket az Alkotmány alapján minden embert egyaránt megilletô alapvetô jogokkal, az emberi jogokkal és a gyermeki jogokkal.

15 Közoktatási törvény 95. § (6) bek. 16 Közoktatási törvény 62-64. §.17 Közoktatási törvény 6. § (1)-(3) bekezdés. 18 Gyermekjogi Egyezmény 29. cikk 1. pont.

Álláspontunk szerint azonban a gyermekeket jogaikkal élni – és nem visszaélni – a felnôtteknek kell megtanítaniuk. A szabadságjogokkal ugyanis nem azok élnek vissza, akik megfelelô ismerettel rendelkeznek a jogok valós tartalmáról, hanem ellenkezôleg, azok, akik kevéssel, akik csak a kihasználandó lehetôséget látják bennük. A joggyakorlás korlátaira az országgyûlési biztos is – a gyermekek számára készített honlapon19 található katalógusban és azon kívül is – nyomatékosan felhívja a figyelmet, hiszen a jogok csak mások jogainak tiszteletben tartásával gyakorolhatók. A jogok tartalmának korlátaival kapcsolatos nyomatékos tájékoztatás annál is inkább fontos feladat, mert a felelôs joggyakorlás nem jelentheti mások jogainak indokolatlan, önkényes megsértését, csorbítását. Mindezek alapja tehát elsôdlegesen a jogismeret átadása, amelynek közvetítésében kardinális szerep jut a közoktatási intézményeknek és a helyi tantervekben rögzített tananyagnak. Meglátásunk szerint, amíg a jogismeret nem kap nagyobb hangsúlyt a kerettantervekben és helyi tantervekben, addig szinte elvárhatatlan, hogy a gyermekekben – a Gyermekjogi Egyezményben vállalt kötelezettségünknek megfelelôen – az emberi jogok és gyermeki jogok iránti feltétlen tisztelet attitûdje kialakuljon. Kétségtelen, hogy a Nemzeti Alaptanterv használható jogi keretet biztosít arra nézve, hogy a kerettantervekben és a helyi tantervekben megjelenhessen az alapjogokat, emberi jogokat, gyermeki jogokat tiszteletben tartó, szociális és állampolgári kompetenciák fejlesztése. Mindazonáltal az ilyen irányú ismeretek átadásának, a kompetenciák fejlesztésének fakultatív jellege nem segíti elô azoknak ténylegesen, a gyakorlatban is megjelenô, valódi megvalósulását. Az Európai Uniós és nemzetközi tendenciák is azt mutatják, hogy a jogtudatosítást az államok intézményes keretek közé igyekeznek integrálni (akár civil szervezetek bevonásával), hiszen a közoktatási intézmények azok, amelyeken keresztül a leginkább biztosított a gyermekek, tanulók információkkal való ellátása, képzésük, személyiségük fejlesztése. A Gyermek Jogainak Bizottsága is feltehetôen ezért javasolta Magyarország számára, hogy a tananyagba kötelezô elemként kerüljön be az emberi jogok oktatása. A NAT-ban az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek, a szociális és állampolgári kompetencia keretében felsorolt képességek és attitûdök, az iskolai nevelés-oktatás alapvetô céljai között szerepelnek, amely az oktatási és kulturális miniszter válasza szerint azt jelenti, hogy minden tantárgy keretében törekedni kell az adott tananyag uniós vonatkozásainak megismertetésére. Leginkább mégis a Földünk-környezetünk és az Ember és társadalom mûveltségterületek adnak lehetôséget az uniós ismeretek bôvítésére. A miniszter válasza azt is tartalmazta, hogy az Európai Unióra vonatkozó ismereteket eltérô mélységben és mennyiségben ugyan, de minden iskolatípusban oktatják a magyar iskolákban. A NAT kötelezôen írja elô az uniós ismeretek oktatását az iskolák számára és mindez kötelezô a közoktatási tankönyvek fejlesztôi számára is. A minisztérium nem rendelkezik pontos

19 www.gyermekjogok.obh.hu

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

5:51 PM

Page 40

(Cyan plate) (Black plate)

adattal az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek arányáról az egyes iskolákban és a tanított tananyag pontos részérôl az egyes évfolyamokon, hiszen a helyi tantervek összeállítása a közoktatási törvény alapján az iskola feladata, és az oktatásban a tanárok is széles módszertani szabadságot élveznek. Az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek oktatásának fontosságával kapcsolatban a miniszter kiemelte, hogy az iskolás éveik alatt a tanulókat olyan ismeretekkel és személyes tapasztalatokkal kell gazdagítani, amelyek birtokában megállják helyüket az európai nyitott társadalmakban. Ezt a célt a NAT a Kiemelt fejlesztési feladatok témakörön belül az európai azonosságtudat – egyetemes kultúra témakörében pontosan megfogalmazza. A miniszter álláspontja szerint az európai uniós ismeretek oktatása területén nem szükséges további szabályozással élni, hiszen azt a Nemzeti alaptanterv kötelezôen elôírja. Ugyancsak rögzíti azt a vizsgakövetelmények között az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló kormányrendelet20 a földrajz, a történelem és a társadalomismeret vizsgatárgyak vonatkozásában.

20 Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

Az Európai Unióval kapcsolatos alapvetô ismeretek oktatásával kapcsolatban a jelentésben az országgyûlési biztos elsôként emelte ki, hogy azt a gyermekek és a velük foglalkozó szakemberek emberi jogi képzése következô lépcsôjének tekinti, hiszen az európai állampolgárság tudat kialakítása, fejlesztése elképzelhetetlen az annak alapját képezô nemzeti identitástudat, jogtudatos attitûd megléte nélkül. Az ombudsman szerint külön kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermekek jogtudatosítására, amely a jogaikról, a jogaik gyakorlásának korlátairól szóló erkölcsi jellegû képzést – nem csupán oktatást – jelenti, hiszen a képzésen keresztül, az aktív részvétellel, a különbözô játékos helyzetgyakorlatokkal, a sokféle téma, probléma megvitatása során valósítható meg a gyermekek attitûdjének formálása, az egymás iránt érzett szolidaritás, odafigyelés érzetének kialakítása. A gyermekek tudatformáló emberi jogi képzésének pedig fontos követelménye, elôfeltétele a gyermekekkel foglalkozó szakemberek oktatása. A jelentésben feltárt visszásságok orvoslása tehát mindenképp elsôdleges jelentôségû. A vizsgálat eredményeképp az ombudsman megállapította, hogy az európai ismeretek gyakorlatban történô megjelenése nem veti fel az oktatáshoz való joggal összefüggô visszásság gyanúját. A miniszter tájékoztatása szerint ugyanis minden iskolatípusban oktatják, noha annak

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

6:16 PM

Page 41

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

mennyisége és mélysége eltérô lehet. Az országgyûlési biztos indokoltnak tartotta ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy számos külföldi példa van arra nézve, hogy akár intézményes keretek között, akár az iskolai tanítási idôn kívül civil szervezetek bevonásával, a diákokat aktív szereplôként vonják be az Európai Unió mûködésének megismerését segítô képzésekbe. Annak érdekében pedig, hogy a közoktatásban résztvevô tanulók minél aktívabb résztvevôi legyenek nemcsak a magyar, hanem az európai társadalomnak és élni tudjanak az Európai Unió lehetôségeivel, felkérte az oktatási és kulturális minisztert, hogy az egyes iskolák tanrendjére vonatkozó kerettantervek kiadása, jóváhagyása során fordítson kiemelt figyelmet az európai uniós ismeretekre vonatkozó képzés közoktatás területén való minél szélesebb körû megjelenésére.

■ NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

Különös jelentôséget kapnak a jelentésben vizsgált kérdések, illetve az emberi jogi képzés gyakorlatban történô megvalósulása annak fényében, hogy az ENSZ Közgyûlése 2007. december 18-án kelt, 62/171. számú határozatával a 2008. december 10-tôl kezdôdô évet az Emberi Jogok Tanulásának Nemzetközi Évének nyilvánította. Eszerint ezt az évet olyan tevékenységeknek kell szentelni, melyek szélesítik és mélyítik az emberi jogok tanulását olyan alapelvek alapján, mint az egyetemesség, oszthatatlanság, egymásrautaltság, pártatlanság, tárgyilagosság, konstruktív párbeszéd és együttmûködés. Célja erôsíteni minden emberi jog és alapvetô szabadság népszerûsítését és védelmét, beleértve a fejlôdéshez való jogot is, valamint kiemelten szem elôtt tartani az államok azon kötelezettségét, hogy az emberi jogok és alapvetô szabadságjogok védelmét biztosítsák és elôsegítsék politikai, gazdasági és kulturális rendszerre, valamint nemzeti és regionális sajátosságokra, eltérô történelmi, kulturális és vallási háttérre tekintet nélkül. Az ENSZ Közgyûlése 2004. december 10-én hirdette meg a Világ-programot az emberi jogi oktatásért (továbbiakban: Világ-program) annak érdekében, hogy elôsegítse az emberi jogi képzéssel kapcsolatos programok alkalmazását minden szektorban. A Világ-program az emberi jogi oktatásért az ENSZ Emberi Jogok Oktatásának Évtizedének (1995–2004) eredményeire építve törekszik elôsegíteni a közös megegyezést az emberi jogok oktatásának alapelveirôl és módszereirôl, annak érdekében, hogy egy konkrét keretet adjon a szükséges intézkedéseknek, és megerôsítse a partneri viszonyt és együttmûködést a nemzetközi szintrôl lefelé egészen a gyökerekig. A Világ-program különbözô fázisokból21 épül fel; az elsô idôszak a 2005-tôl 2009-ig terjedô idôszakot öleli fel és az általá-

21 A Világ-program elsô fázisában (2005–2009) a kormányokat és más releváns szereplôket arra ösztönzik, hogy az Elsô Akciótervet négy lépcsôben alkalmazzák: 1. Elemezzék az emberi jogi oktatás jelenlegi helyzetét a közoktatási és középiskolai rendszerben. 2. Állapítsanak meg elsôdleges célokat, prioritásokat és fejlesszék a nemzeti alkalmazási stratégiát. 3. Hajtsák végre és ellenôrizzék az egyes intézkedéseket. 4. Értékeljenek.

nos iskolai és középiskolai (közoktatási) szintre összpontosít. Az elsô idôszakra szóló akcióterv (Elsô Akcióterv22) – amelyet oktatási és emberi jogi szakemberek dolgoztak ki minden országból – konkrét stratégiát és gyakorlati ötleteket ajánl az emberi jogi képzés nemzeti megvalósítása érdekében. 1997-ben az Európa Tanács, úttörô módon, az emberi jogok alapvetô értékein alapuló projektek fejlesztésében, az európai értelem új koncepcióját határozta meg a demokratikus állampolgárságra neveléssel (EDC Projekt). Az Európa Tanács demokratikus állampolgárságra nevelés programját kidolgozó szakértôk és döntéshozók célja az emberi jogi oktatás és az állampolgársági ismeretek egyesítése, vegyítése, valamint tágabb értelemben a jogtudatosság növelése volt, nemcsak a demokráciához hasonló jogok tekintetében, hanem az abban meglévô kötelezettségek vonatkozásában is. A jognak és a gyakorlásának állampolgárként való ismerete magában foglalja a polgár részérôl a hazájának mindennapi problémái iránti érdeklôdést, a folyamatos tájékozódást és mások tájékoztatását az aktuális politikai és szociális témákról. A jogtudatos állampolgárság ugyanakkor a sérülékeny csoportoknak és kisebbségeknek a szolidaritás és a közösségi problémák iránti megosztott felelôsség szellemében történô társadalomba való integrálását is magában foglalja.23 Az EDC Projekt elsô fázisa (1997–2000) kutató jellegû projektként került meghatározásra, globális és életen át tartó tanulási perspektívában. Ebben az idôszakban a fô célok közé tartozott a demokratikus állampolgárságra nevelés definícióinak feltárása és fejlesztése. A második fázis24 (2001–2004) idôszakában a legfôbb cél az volt, hogy egyfajta hidat építsenek a vezérelvek és a gyakorlat között kialakult rés közé. A fókuszpontban fôként az iskolák álltak. Az EDC koordinátorok hálózata került kialakításra az Európa Tanács keretei között, kutatásokat folytattak az EDC célok, vezérelvek feltérképezése érdekében, valamint az együttmûködéseket is fejlesztették. Az Európa Tanács az Állampolgárságra Nevelés Európai Évének hirdette meg a 2005. évet, mely az Európa Tanács nyolc- éves munkájának eredményét jelzi annak érdekében, hogy az állampolgárságra nevelés területén a joggyakorlat alakítását szolgáló koncepció, stratégia meghatározásra kerüljön.

22 A Világ-program Elsô Akcióterve felhívja az ENSZ szerveit, hogy az egyes államok jelentéseinek felülvizsgálatakor helyezzenek hangsúlyt az államok azon kötelezettségeire, hogy az iskolai rendszeren belül történô emberi jogi oktatást alkalmazzák. Ugyancsak tartalmazza, hogy nemzeti szinten minden országon belül az oktatási minisztérium által kijelölt koordinációért felelôs osztály vagy részleg, szoros együttmûködésben mûködik azokkal a jelentôs nemzeti irodákkal, amelyek azért felelôsek, hogy az ország ENSZ szerveinek szóló jelentéseit kidolgozzák. 23 Az Európa Tanács a demokratikus állampolgárság tanulásának folyamatát az egész életen átívelô hosszúságúnak tartja. Ez magában foglalja az iskolákon belüli programok alkalmazását, a tagállamok oktatási rendszereinek reformját, a nem kormányzati szervek informális oktatását, társulásokat és oktatási együttmûködéseket, amelyek tevékenysége a társadalom mélyéig, még a háttérbe szorított társadalmi csoportokig is elér. 24 A második fázis a következô pillérek köré épült: 1. a célok/vezérelvek fejlesztése; 2. együttmûködések/hálózatok kialakítása; 3. kommunikáció és az elsô fázis eredményeinek terjesztése.

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

6:16 PM

Page 42

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

Az Európa Tanács a Demokratikus Állampolgárságra Nevelés területén az elsô két fázis és a nemzetközi év eredményeire építkezve a 2006–2009 közötti harmadik idôszakra új Cselekvési Programot hirdetett meg.25 A program három kiemelt területet érint: az irányelvek fejlesztése és alkalmazása, tanárok képzése és az iskolák demokratikus vezetése. Ugyancsak fontos megemlíteni az Európa Tanács gyermekeket érintô másik, a 2005-ben meghirdetett „Építsük Európát a gyermekekért a gyermekekkel” eredetileg 2006–2008-ra szóló programját. Az Európa Tanács programjának célja az, hogy megvalósuljon a gyermekek jogainak tiszteletben tartása Európa minden országában. Az „Építsük Európát a gyermekekért a gyermekekkel” program célkitûzése ugyancsak az államok támogatása a gyermekek jogainak védelmével kapcsolatos nemzeti stratégiájuk megszilárdítása vagy kidolgozása területén. A program segítségével az államok útmutatást kapnak átfogó, koherens és hozzáférhetô jogi kereteik megtervezéséhez is. Modelleket javasol a hatékony intézményi keretek kialakításához, és elôsegíti a nemzeti irányvonalak megtervezéséhez és végrehajtásához szükséges részvételi folyamatok beindítását. Ugyancsak fô feladatának tekinti a program a gyermekekkel szembeni erôszak minden formájának megszüntetését26. A program meghosszabbításra került „Építsük Európát a gyermekekért a gyermekekkel – Stratégia 2009–2011-re” címmel. Célkitûzései között szerepel az Európa Tanács tagállamaiban a nemzetközi standardok alkalmazásának támogatása, a Gyermekjogi Egyezmény alkalmazásának elôsegítése. Feladatának tekinti a program a gyermekjogi szemlélet bemutatását, megjelenését az Európa Tanács minden politikájában és intézkedésében, ugyancsak célja ezen szemlélet térnyerésének elôsegítése az egyes tagállamok politikájában is.

Az országgyûlési biztos jelentésében egyes országok emberi jogi képzési programját is áttanulmányozta az ENSZ honlapja27 alapján. Ausztriában 1997-ben a Külügyminisztérium, az Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium, valamint a Ludwig

25 Ennek fô céljai a következôk: folytatni és erôsíteni a demokratikus állampolgárságra nevelés és emberi jogi oktatás területére vonatkozó irányelvek fejlesztését és alkalmazását; erôsíteni a tanárok képzését és fejlesztését a tagállamokban az oktatás és a civil társadalom bevonásával; fejleszteni a kommunikációt és az információ-megosztást különös figyelemmel a demokratikus állampolgárságra nevelés és az emberi jogi képzés területén elért sikeres gyakorlatra. 26 Négy alappilléren nyugszik a program: a gyermekek védelmén, az erôszak megelôzésén, a bûnözôk vád alá helyezésén és a gyermekek szerepvállalásán. Nagy hangsúlyt helyez a különlegesen sérülékeny gyermekek helyzetére, vagyis a fogyatékkal élô gyermekekre, a szegénységben élô gyermekekre és a szülôi gondoskodás nélkül felnövekvô gyermekekre. 27 http://www.unhchr.ch/html/menu6/1/initiatives.htm

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

Boltzman Emberi Jogi Intézet közösen megalapította az Emberi Jogi Képzés Szolgáltató Központot, amely Ausztria vezetô intézménye az iskolai emberi jogi képzés és a tanárok részére nyújtott támogatás, tanácsadás területén. A központ az emberi jogi képzés ausztriai iskolákban történô bemutatására összpontosít, a programját az oktatási osztály támogatja.28 Az emberi jogi képzés a nemzeti törvényalkotási folyamat, a formális oktatási rendszer részét képezi, az általános iskolai és középiskolai oktatásban az emberi jogokat a következô tantárgyak keretein belül oktatják: polgári oktatás, jogi oktatás, történelem és filozófia, valamint külön diszkrimináció és rasszizmus elleni képzési programok is fejlesztésre kerültek. Az Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium arra hívja fel az egyes iskolákat, hogy fejlesszenek ki emberi jogi képzési programokat, és a témához kapcsolódó különleges alkalmakra, úgymint a Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény elfogadásának évfordulója és az Emberi Jogok Napja, hívják fel a figyelmet. Az Osztrák Kormány az emberi jogi képzés területén mûködô szervezetek széles körével mûködik együtt.29 Nemzetközi szinten a kormány a Délkelet-európai Stabilitási Paktum, az Emberi Biztonsági Hálózat (Human Security Network) és más kétoldalú fejlesztési együttmûködési projektekben vesz részt. Az Emberi Biztonsági Hálózat osztrák elnöksége alatt az emberi jogi képzés elsôdleges jelentôségû volt. A Belügyminisztérium Biztonsági Akadémiája képzéseket szervez és fejleszt a minisztérium dolgozóinak, különösen a rendôrségnek és a csendôrségnek. Németországban az emberi jogi képzés három területre koncentrál. Az elsô terület az iskolákon belüli emberi jogi képzés. Az elsôdleges jog, a tartományi alkotmányok, jogi és adminisztratív szabályozások, valamint egyéb állásfoglalások az emberi jogi képzést, mint az egyik oktatási célkitûzést határozzák meg a tartományokban, ott ahol az államok felségjoggal rendelkeznek az iskolai rendszerük felett. Ennek megfelelôen az emberi jogi képzés mély gyökerekkel rendelkezik a különbözô típusú és szintû iskolákon belül számos tantárgyban. A második terület a közösségi kapcsolatokat és információs kampányt foglalja magába, amely a külföldiek integrációját és az állampolgárok közötti kölcsönös elôítélet feloldását szolgálja. Ez információs szolgáltatáson, helyi újságoknak nyújtott szervezési szolgáltatásokon, kül-

28 Számos beszélgetést, képzést tartanak a tanároknak és különféle, a témához kapcsolódó tanulmányt – mint az UNESCO Emberi Jogi Kérdések és Válaszok kiadványát is – tettek hozzáférhetôvé, osztottak szét. A Szolgáltató Központ az együttmûködési és információs eszközöket is fejlesztette, így a web oldalt, valamint az elektronikus információs levelezést, illetve az oktatási és képzési programokat (tanárok képzése) és különbözô kiadványokat. 29 A fentiekben már említésre került, hogy az Emberi Jogi Képzés Szolgáltató Központja az Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztériummal, valamint a Külügyminisztériummal, illetve más minisztériumokkal és kormányzati szervekkel mûködik együtt. A Belügyminisztérium, valamint az Igazságügyi Minisztérium azon nem kormányzati szervekkel dolgozik együtt, amelyek az emberi jogi képzés területén aktív tevékenységet folytatnak, a kormányzati hivatalnokokkal, rendôrségi alkalmazottakkal, bírókkal és ügyészekkel.

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

6:16 PM

Page 43

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

földieknek és németeknek szóló rádiómûsorokon, valamint külföldiekkel foglalkozó személyeknek szóló szemináriumokon keresztül valósul meg. Harmadrészt számos fejlesztési projekt célozza a tanulási feltételek megteremtését, amelynek során a közösség széles köre lesz alkalmas a jogai gyakorlására.30 Franciaországban az UNESCO Nemzeti Bizottsága és az Emberi Jogi Nemzeti Tanácsadó Bizottság közösen állította fel az Emberi Jogi Képzési és Oktató Nemzeti Bizottságot. A Bizottság 11 érdekelt minisztérium (Igazságügyi, Oktatási, Hadügy-, Külügy-, Szociális, Belügy-, Kulturális, Ifjúsági) képviselôibôl áll.31 A Bizottságon belül négy munkacsoport került felállításra annak érdekében, hogy az emberi jogi képzés állapotát felmérje a következô területeken: általános iskolai és középiskolai oktatás, felnôttképzés (beleértve számos professzionális csoportot, úgymint a bírókat, rendôrséget, hadsereget, tanárokat, szociális munkásokat) és a nem-kormányzati szervek, szervezetek által tett intézkedések. A Bizottság a középiskolai oktatásra vonatkozó állampolgári és emberi jogi képzési tantervet dolgozott ki, amely a pedagógiai célokat, valamint a képzések tartalmát, a vonatkozó tananyagát fogalmazza meg. Norvégiában 1980-ban a Külügyminisztérium irányítása alatt mûködô Emberi Jogi Tanácsadó Bizottságon belül külön munkacsoportot alakítottak az emberi jogi képzésre specializálódva. Nemzeti cselekvési tervet fejlesztettek ki az emberi jogok átfogó tervének keretein belül, amely a „Középpontban az Emberi Méltóság” címet viselte, és amelyet 1999 decemberében a kormány elé terjesztettek.32 Csehországban a kormány 1998-ban alapította meg a Kormányzati Emberi Jogi Tanácsot annak érdekében, hogy ellenôrizze az alapvetô emberi jogi elôírásoknak való nemzeti megfelelést. A Tanács a kormány és a civil szervezetek képviselôibôl áll, amely 1999-ben szakértôi munkacsoportot hozott létre az emberi jogi képzés érdekében. A szakértôi csoport tulajdonképpen emberi jogi képzésért felelôs nemzeti bizottságként mûködik, 17 tagból áll. Horvátországban a kormány 1996-ban alakított Emberi Jogi Képzési Nemzeti Bizottságot. A 17 szakemberbôl álló konzulta-

tív testület vezetôje az oktatási miniszter. A Bizottság emberi jogi képzési nemzeti programot dolgozott ki a nemzeti és nemzetközi emberi jogi kiadványok, valamint a nemzetközi szervezetekkel történô együttmûködés során kidolgozott programok alapján.33 A jelentés az egyes országok demokratikus állampolgárságra nevelés programjaira is kitér. Ausztriában az állampolgári ismeretek oktatása 1978. óta tantervi oktatási alapelv minden osztrák iskolában. 2002-ben vezették be a gimnáziumokban a „Történelem és Szociális Tudományok/Állampolgári ismeretek” elnevezésû tantárgyat. Az állampolgári ismeretek oktatása minden szakiskolában és középiskolában a kilencedik osztálytól kezdve kötelezô tantárgyként szerepel. A legtöbb esetben az állampolgársági ismeretek a gazdaság, jog, történelem tantárgyak keretein belül kerülnek ismertetésre. A szövetségi kormány támogatja a demokratikus állampolgárságra nevelés program (EDC) alkalmazását az Oktatási, Mûvészeti és Kulturális Minisztérium Állampolgársági Nevelés Osztályán keresztül. Az osztály széles körû információkat (publikációkat, kiadványokat, együttmûködéseket, projekteket), tananyagokat nyújt az érintettek számára. Németországban34 a demokráciára nevelés célja, hogy demokratikus értékeket és készségeket adjanak át a tanulóknak azért, hogy ennek megfelelôen felelôs állampolgárként nôjenek fel. Már 1976-ban megegyeztek a szakértôk a demokráciára nevelés alapelvében, mely szerint nem manipulálni kell a fiatalokat vagy a felnôtteket, hanem képessé kell tenni a kritikus gondolkodásra, amelyek alapján fejleszthetik saját gondolkodásukat. A tanárok képzése a demokráciára nevelés területén két részbôl áll: az elsô rész fôként politikai vagy más szociális tudományos tantárgyak oktatását tartalmazza az egyetemen vagy egyéb felsôoktatási intézményben. A képzés második részének keretein belül a felkészülési idôszak gyakorlati jellegû független és vezetett oktatási programból áll. A demokratikus állampolgárságra nevelés nemcsak az iskolákban kap helyet, hanem különbözô szervezetek, kezdeményezések, alapítványok nyújtanak lehetôséget a közösségi életben való aktív részvételre.

30 A német kormány az emberi jogi képzés fontosságát hangsúlyozza a rasszizmus és idegengyûlölet elleni harcban. A tartományi szinten tett intézkedések mellett a kormány a nemzeti kulturális képzés iskolai tantervbe való foglalásának fontosságát emelte ki, valamint a 2000-ben elfogadott ajánlás keretében az emberi jogi képzés elôsegítését hirdette, amely minden tartományi alkotmányban és oktatásra vonatkozó jogszabályban az emberi jogi képzés elsôdlegességére hívta fel a figyelmet. Az Oktatási Minisztérium számos diszkrimináció ellenes és erôszak ellenes programot hirdetett meg minden iskolai szinten, valamint három külön oktatási programot is elindított. 31 A Bizottság feladatai a következôk: kutatások folytatása a korábbi és jelenlegi intézkedésekrôl az emberi jogi képzés területén, a szükségletek megállapításai, cselekvési terv kidolgozása. 32 A cselekvési terv a parlament kormányhoz intézett felkérésére adott válaszként készült annak érdekében, hogy információs, útbaigazítási és képzési tervet biztosítson az emberi jogok védelme és elômozdítása érdekében Norvégiában. A tervet a miniszterek közötti munkacsoport, az Oktatási Minisztérium elnökletével fejlesztette ki. Eszerint a kormány intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy az általános és középiskolai tanárok képzése minél speciálisabb legyen az emberi jogok területén. Az emberi jogok megismertetésére a központi kormányzati szervek, a jogi szakértôk és a rendvédelmi szervek dolgozói körében ugyancsak kiemelt figyelmet fordít.

33 A Program két részbôl áll. Az elsô rész az iskola elôtti korban történô oktatást célozza, az alsó és felsô tagozaton belüli iskolai oktatást, valamint a teljes középiskolai oktatást. A Program második része a felnôtteknek és a médiának szóló emberi jogi képzéssel foglalkozik. Átfogó tantervi fejlesztés került elfogadásra, az emberi jogi és állampolgári nevelés témáinak minden lehetséges iskolai tantárgyba való integrálásával, valamint számos tanterven kívüli képzéssel. Az UNESCO-val közösen a „Béke és emberi jogi képzés a horvát általános iskoláknak” címû projektet indítottak. Ez a projekt helyszíni kutatásokat és különbözô könyveknek a kiadását foglalta magában. A Program alkalmazása, végrehajtása a kormányzati, oktatási és nem kormányzati szervek felelôssége. 34 A szövetségi köztársaság egyik alapköve a föderalizmus elve. Az Alkotmány rendelkezései tartalmazzák a tartományok kulturális szuverenitását, amely szerint a felelôsségük az oktatásért, kultúráért és tudományért a „külön államiság” alapelemének részét képezi. Ennek megfelelôen a tantárgyak megnevezései, amelyeken belül a demokratikus állampolgárságra nevelést oktatják, az egyes tartományokban eltérnek egymástól, valamint az egyes tantárgyakon belüli hangsúly is eltérô lehet. A jogtudatosságra nevelés, vagyis az igény arra, hogy az állampolgároknak meg kell tanulniuk a „demokratikus viselkedést”, már az Alkotmány részét képezi.

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

6:16 PM

Page 44

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

Franciaországban, az általános iskolákban az állampolgárságra nevelés ritkán szerepel önálló tantárgyként, inkább a történelem, földrajz és a tudomány tárgyak keretein belül oktatják. A tanmenet két alapvetô értéken alapul, az önismereten és a személyes felelôsségen. Ennek célja, hogy a diákoknak bemutassák az egyetemes emberi jogok és a felelôsség gyakorlásának módját az iskolán belül és kívül is. Ez magában foglalja a köztársaság mûködésének alapelveit és a fôbb intézményeket. A középiskola alsó osztályaiban az állampolgárságra nevelést folyamatosan minden évben hetente egy órában tanítják. A tanterveket 1993–1996 között alakították át. A tárgyat fôként történelem és földrajz tanárok oktatják.35 A középiskola felsô osztályaiban polgári jogi és szociális oktatási tantervet állítottak fel 1997–2000 között az ötödik és hatodik éveseknek és a végzôsöknek. Ezen idôszak alatt a diákok kéthetente két órában az állampolgárságról általánosságban tanulnak, majd a következô évben a hangsúly az intézményeken és az állampolgársághoz kapcsolódó eljárásokon, késôbb az állampolgárság modern világ által támasztott kihívásain van.

■ AZ OMBUDSMAN JOGTUDATOSÍTÓ TEVÉKENYSÉGE

Különbözô informális rendezvényeken rövid tesztet töltettünk ki a gyermekekkel, mivel a gyermekjogi projekt tagjaiként fontosnak tartjuk, hogy az alapjogokat és a gyermeki jogokat illetôen a gyermekek átlagos tudásáról közvetlenül a gyermekektôl is képet kapjunk. A tesztek kettôs funkciót szolgáltak: részint képet adtak a jogismeret jelenlegi szintjérôl, részint – a tapasztalatok szerint – gondolatokat ébresztettek, kérdéseket generáltak. Amíg ugyanis általánosságban a jogok világa csak az arra igazán fogékony gyermekeket érinti meg, a tényleges élethelyzetekben felmerülô konkrét problémákra adott válaszok, megoldási módok a többség érdeklôdését felkeltik. Sok esetben, több területen, témakörben tapasztalható bizonytalanság is; az ombudsmani hivatalhoz is számos esetben kérdés formájában érkezik beadvány nagyobb gyermekektôl, akik bizonyos – egyébként legtöbbször komoly visszásság gyanúját felvetô – helyzetek jogszerûségérôl kérnek tájékoztatást. Az országgyûlési biztos proaktív szerepfelfogásából adódóan, valamint annak ismeretében, hogy a gyermekvédelmi törvény36 az ombudsman kifejezett feladatává teszi a gyermeki jogok védelmét, melynek szerves része a gyermeki jogokról való tájékoztatás, az Országgyûlési Biztos Hivatalának munka-

35 Az elsô évben a gyermekek az emberi jogokról és kötelezettségeikrôl tanulnak az iskolai életre koncentrálva, az oktatáshoz való jogról, a diákok jogairól és kötelezettségeirôl. A második évben a tanterv az egyenlôség, szolidaritás és biztonság elvére épül, a hangsúly a jogegyenlôségen, a diszkrimináció visszautasításán, az emberi méltóságon, a barátok közötti és családon belüli szolidaritáson, biztonságon. A harmadik évfolyamon belül a szabadságról, jogokról és a francia igazságszolgáltatásról, valamint az európai állampolgárságról és az emberi jogokról tanulnak. A negyedik és az utolsó évben a demokráciáról, a hatalommegosztásról, az állampolgárság különbözô dimenzióiról, bizonyos a demokráciához kapcsolódó témákról (pl. férfiak és nôk egyenlôsége) tanulnak. 36 A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvtv.) 11. § (2) bek.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

társai elkészítették az elsô teljes – minden jogra kiterjedô – alapjogi katalógust.37

A gyermeki jogok sajátosan hárompólusú jogviszonyban értelmezhetôek (ti.: gyermek, szülô, állam), ezért is tekinthetô kezdeti sikernek, hogy a honlap nemcsak a gyermekek, a fiatalok számára ad egy biztos támpontot a jogi útvesztôben, hanem szüleik, nevelôik, tanáraik számára is fontos segítség lehet. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa 2009. március 12-én az alapjogi szemléletmód kialakítása és – a gyermekkel foglalkozó szakemberek körében történô – elterjesztése érdekében a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat, a Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesülettel együttmûködve közös cselekvési programot dolgozott ki és szakmai egyeztetést kezdeményezett a program stratégiai partnereivel e tárgyban. Stratégiai partnereknek tekintjük a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, az Educatio Kht-t, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítványt, az oktatási jogok biztosát, az Európa Tanács – Budapesti Európai Ifjúsági Központot, az Unicef Magyar Bizottságát. A program célja, hogy minden gyermek számára megismerhetôvé tegye az emberi jogok által nyújtott normarendszert, a gyermekekkel ezt a normarendszert ismerô és elfogadó szakemberek foglalkozzanak minden területen: az oktatás, a gyerekvédelem, a szabadidôs tevékenységek szervezése területén egyaránt. A program elsôdleges célcsoportja tehát a gyermekekkel kapcsolatba kerülô szakemberek (iskolák, családvédelmi és gyermekjóléti szolgálatok, felsôoktatási intézmények, az egészségügyi alapellátás intézményei, a rendôrség, civil szervezetek stb.). Rajtuk keresztül jut el a program tartalma a másodlagos célcsoporthoz, a gyermekekhez. (Gyermeknek tekintünk minden 18 életévét még be nem töltött személyt.) A stratégiai partnerek a szükséges erôforrások rendelkezésre állását biztosítják. Természetesen nem csupán anyagi forrásokról van szó, hanem szaktudásról, esetleg már mûködô programok adaptációjának lehetôségérôl, valamint a program mûködtetéséhez szükséges stratégiai jellegû döntések meghozatalának és széleskörû elfogadtatásának elôsegítésérôl egyaránt. A programban további együttmûködô partnerek közremûködésére számítunk. A vizsgálat ajánlásaiban foglaltak megvalósulását az állampolgári jogok országgyûlési biztosa kiemelt figyelemmel fogja követni. Bízunk továbbá abban, hogy az emberi jogi képzés támogatásával és népszerûsítésével sikerül azt a folyamatot erôsíteni, mely a társadalmi szemléletváltás, a felelôs, jogtudatos állampolgárok nevelésének fontosságát szem elôtt tartó oktatási rendszer kialakítása, valamint az emberi jogok belsô attitûddé válásának irányába vezet. Bassola Eszter, Rajzinger Ágnes, Retkes Zita

37 www.gyermekjogok.obh.hu

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

6:16 PM

Page 45

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

Európai parlamenti választások ■ FELHÍVÁS – LEGYEN ELSÔBBSÉGE A GYERMEKJOGOKNAK! 91. Segítsék, hogy az Európai Unió a gyermekjogok szószólója lehessen! 92. Tegyenek azért, hogy az Európai Unió döntéseiben és a különféle tárgyalásokon meghallgassák, megismerjék a gyermekek véleményét, és hogy a gyerekek aktív résztvevôi lehessenek e folyamatnak! 93. Tegyenek annak érdekében, hogy elegendô forrás jusson az Európai Unió költségvetésébôl a gyermeki jogok érvényesítésére! 94. Támogassák az Európai Uniónak, a gyerekek elleni diszkrimináció megelôzése érdekében hozott, haladó szellemû intézkedéseit! 95. Támogassák az Európai Uniónak, a gyerekszegénység és társadalmi kirekesztés felszámolása érdekében tett, széleskörû tevékenységét! 96. Támogassák az Európai Uniónak a gyerekeket erôszaktól, abúzustól és kizsákmányolástól védô lépéseit! 97. Biztosítsák, hogy az Európai Unió támogassa és védje a bevándorló gyerekek jogait! 98. Mozdítsák elô a gyerekek jogainak, érdekeinek és szükségleteinek integrálását valamennyi uniós országban, a környezet-, az egészség- és fogyasztóvédelmi politikákban, valamint a törvénykezésben csakúgy, mint az egészség, oktatás és kultúra területén! 99. Követeljék meg az Európai Unióhoz csatlakozó és jelölt országoktól gyermekjogok helyzetének javításához eredményesen hozzájáruló politikákat! 10. Tegyenek az Európai Unión kívüli kapcsolatok terén is a gyermekjogok betartásáért, betartatásáért!

■ GYEREKEK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Több mint 100 millió 0-18 éves gyerek él az Európai Unióban. Még mindig nem született meg az a szakmai koncepció, amely az EU tevékenységének gyerekekre gyakorolt hatását vizsgálná, annak ellenére, hogy az EU számos tevékenysége kihat az Unióban és az azon kívül élô gyerekekre. Mindez annak ellenére igaz, hogy valamennyi tagállam ratifikálta az ENSZ gyermekjogi egyezményt (1989). Nincsen koherens EU gyermekjogi megközelítés, és a gyerekeket még mindig nem ismerik el teljes jogú, egyenlô rangú európai állampolgárként. Az Európai Parlamenti képviselôk (EP-képviselô) törvényhozói, költségvetési és politikai erejük felhasználásával tehetnek azért, hogy a gyerekjogok érvényre juthassanak Európában és azon túl.

■ FELSZÓLÍTJUK AZ EURÓPAI PARLAMENTI KÉPVISELÔKET, HOGY KÖTELEZZÉK EL MAGUKAT:

1. Segítsék, hogy az EU a gyerekjogok szószólója lehessen! Az Európai Bizottság 2006-ban megkezdte egy gyerekjogi stratégia kidolgozását. Ugyanakkor ez idáig semmilyen stratégiát nem fogadtak még el. A Lisszaboni Stratégiában az EU hivatalos céljai között szerepelnek a gyermekjogok. A stratégia ratifikálása esetén nagyobb nyomatékot fog adni a gyermeki jogok érvényesülésének. Ennek a folyamatnak az elôrehaladásához és a nemzetközi jó gyakorlaton alapuló gyakorlati intézkedések megvalósításához a legmagasabb szintû, folyamatos politikai elkötelezettségre van szükség. ■

2. Tegyenek azért, hogy az Európai Unió döntéseiben és a különféle tárgyalásokon meghallgassák és megismerjék a gyerekek véleményét, és hogy a gyerekek aktív résztvevôi lehessenek e folyamatnak! Az ENSZ gyermekjogi egyezménye világosan megfogalmazza a gyerekek jogát arra, hogy véleményüket figyelembe vegyék az ôket érintô kérdésekben. Következésképpen, a gyerekeket, mint aktív résztvevôket kell elismerni az ôket érintô politikák formálásában az Európai Unió szintjén is. ■

3. Tegyenek annak érdekében, hogy elegendô forrás jusson az Európai Unió költségvetésébôl a gyermeki jogok érvényesítésére! A jelenlegi, specifikus gyermektémákat célzó EU támogatások egymástól függetlenek és csupán néhány területre koncentrálnak. Nincsen önálló „gyermekjogok” sor a költségvetésben, és a jelenlegi gyerekekre fordított EU kiadások áttekintése sem létezik. A gyermekjogok melletti tényleges elkötelezettség megfelelô mennyiségû forrást kíván az Unió költségvetésébôl. ■

4. Támogassák az Európai Unió haladó szellemû intézkedéseit, a gyerekek elleni diszkrimináció megelôzése érdekében! A gyerekek a diszkrimináció számos formáját tapasztalják, például fogyatékosságuk, vagy etnikai hovatartozásuk miatt. A gyerekek koruk miatt is ki vannak téve diszkriminációnak, bár ezt még nem ismerte fel az Európai Unió diszkrimináció-megközelítése. Ki kell szélesíteni az EU diszkrimináció meghatározását, hogy elismerje: a gyerekek méltánytalan módon, a koruk miatt is elszenvedhetnek diszkriminációt. ■

2009/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi0902_szin.qxd

6/16/09

6:16 PM

Page 46

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

5. Támogassák az Európai Uniónak, a gyerekszegénység és társadalmi kirekesztés felszámolása érdekében tett, széleskörû tevékenységét! Az EU-ban hozzávetôlegesen 19 millió gyereket veszélyeztet a szegénység kockázata, illetve a szegénység. Annak ellenére, hogy a nemzeti kormányok között széleskörû az egyetértés abban, hogy a gyermekszegénység legyôzése prioritás, még mindig nem került sor átfogó és meghatározó lépés kidolgozására. A gyermekszegénység csökkentésére az EU-nak, szigorú nemzeti szintû elkötelezettséggel támogatott, széleskörû, mennyiségileg meghatározott célokat kell kitûznie. A tagállamoknak felelôsséget kell vállalniuk ezen elkötelezettségek betartásáért. ■

6. Támogassák az Európai Unió gyerekeket erôszaktól, abúzustól és kizsákmányolástól védô lépéseit! Az erôszak és a gyerekek elleni bántalmazás, visszaélés, abúzus bizonyos, országhatárokon átívelô aspektusai miatt – mint a gyerekkereskedelem, vagy a gyermekek szexuális bántalmazása, kizsákmányolása (gyermekpornográfia) az internetre feltöltött képek –, az EU-szintû együttmûködés elengedhetetlen. Továbbá, az EU támogathatja, hogy a tagállamok hasznosítsák egymás tapasztalatait, a gyerekek elleni erôszak hatékony megelôzésérôl és az erôszakot elszenvedett gyerekek védelmérôl. Egy gyermekjogi megközelítés adaptálásával kell erôsíteni az EU-szintû együttmûködést, a gyerekeknek az erôszak minden megnyilvánulási formájától való védelemhez való jogának megvalósításáért. ■

7. Biztosítsák, hogy az Európai Unió támogassa és védje a bevándorló gyerekek jogait! Az Európai Unió tagországaiban megtagadják a harmadik országból származó, papírok nélkül az EU területén tartózkodó, vagy menedékjogért folyamodó gyermekek jogait. Ezeket a gyerekeket azonban, legyenek akár a családjukkal vagy elválasztva attól, elsôsorban gyerekekként kell kezelni, és biztosítani kell számukra az ENSZ gyerekjogi egyezményben elôírt valamennyi, ôket megilletô jogot. ■

8. Mozdítsák elô a gyerekek jogainak, érdekeinek és szükségleteinek integrálását EU- szerte, a környezet-, az egészségés fogyasztóvédelmi politikákban és törvénykezésben, csakúgy, mint az egészség, oktatás és kultúra területén! Az EU-nak kulcsfontosságú szerepe van a környezet, média és fogyasztóvédelmi szabályok és szabványok meghonosításában. A gyerekek a felnôtteknél általában védtelenebbek a környezeti problémák hatásaival szemben, és jelentôs fogyasztói réteget jelentenek a javak és szolgáltatások terén. A szükségleteiket és jogaikat azonban csak ritkán veszik figyelembe ezen EU politikák kialakításakor és a jogalkotás során. A gyerekek érdekeit és jogait szisztematikusan figyelembe kell venni minden ôket (is) érintô döntésben. ■

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/2. SZÁM

9. Követeljék meg az Európai Unióhoz csatlakozó és jelölt országoktól a gyerekjogok helyzetének javításához eredményesen hozzájáruló politikákat! Az EU-ba belépni kívánó országokkal folytatott csatlakozási tárgyalások jelentôs reformokat vonhatnak maguk után az érintett országokban, beleértve a gyermekjogokat. Ez ideáig azonban a gyerekek jogaikhoz való hozzáférése ezekben az országokban nem vált a csatlakozás kimondott követelményévé. A gyerekjogokat világosan láthatóvá kell tenni, az EU bôvítési folyamatában, beleértve, hogy a csatlakozás követelményévé kell tenni azokat. ■

10. Tegyenek az Európai Unión kívüli kapcsolatok terén is a gyerekjogok betartatásáért! Az EU-nak van néhány eszköze, amelyet a gyerekjogok védelmében és elterjesztése érdekében használni tud a partner országokban. Hiányzik azonban ezeknek a megvalósítása és a jogok általában veszítenek más érdekekkel szemben, mint például a kereskedelem, biztonság és energia ügyek. A konzisztencia hiánya a szavak és a cselekedetek között csökkenti az EU hitelességét a világban. Az EU-nak tovább kell javítania gyermekjogi és emberi jogi politikáját, Brüsszelben, a partner országokban és olyan nemzetközi fórumokon, mint az ENSZ. ■

■ MIT TEHETNEK AZ EP-KÉPVISELÔK?

Az EP-képviselôk például: • Segíthetik az Európai Parlament bizottságai és a politikai csoportok közötti koordinációt, gyermekjogi kérdések esetén, például egy „szakmaközi, területközi gyerekjogi csoport” létrehozásával. • Felvethetnek gyermekjogi témákat bizottságokban és politikai csoportokban, biztosíthatják, hogy a gyerekjogi kérdéseket vegyék figyelembe viták, jelentések és döntések során, hogy azokat az elôterjesztéseket, amelyek nem veszik figyelembe, vagy negatív hatással vannak a gyerekjogok megvalósulására, nem szavazzák meg. • Kérdéseket tehetnek fel a gyerekjogokkal kapcsolatban a biztosoknak és az elnökség képviselôinek, amikor meglátogatják a bizottságokat, beleértve az új európai biztosok meghallgatását. • Biztosíthatják, hogy megfelelô mennyiségû forrás jusson a gyermekjogok biztosítására az EU büdzséjébôl. • Elôterjeszthetnek kérdéseket a Bizottság és a Tanács számára, írásban és szóban, gyerekjogi témákban. • Beszélhetnek gyerekekkel és fiatalokkal, valamint gyerekszervezetekkel a választókerületükben, hogy megtudják, mely témák fontosak a számukra. • Mûködjenek együtt az Európai Gyerekek Hálózatával (European Children’s Network) és az Eurochild-dal a nyilatkozatban megfogalmazott kötelezettségek megvalósításáért. Információval és hasznos lépések ajánlásával szolgálhatunk.

borito2009_02.qxd

6/16/09

4:47 PM

Page 5

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

Látni szeretnénk, hogy Te mit gondolsz a gyermekek jogairól! BUDAPEST, 2009. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK (OS) - A GYERMEKJOGI EGYEZMÉNY ELFOGADÁSÁNAK 20. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL EGYPERCES VIDEÓK KÉSZÍTÉSÉRE HÍV FEL AZ UNICEF VIDEÓ PÁLYÁZATA Idén 20 éves a Gyermekjogi egyezmény. 1989-ben a világ vezetôi úgy döntöttek, hogy a gyermekeknek szükségük van egy, csak róluk szóló egyezményre, mert a 18 éven aluliakról általában nem esik szó az emberi jogokról folyó vitákban. A politikusok fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy a gyermekeknek is vannak jogaik. Így született meg a Gyermekjogi egyezmény, mely az emberi jogi egyezmények közül a legszélesebb körben elfogadott a világon. Felsorolja mindazokat az alapvetô emberi jogokat, melyek minden gyermeket megilletnek, függetlenül attól, hogy hol él. Ilyenek például a jog az életben maradásra, jog a fejlôdésre és a képességek teljes kibontakoztatására, jog a különbözô ártalmaktól, bántalmazástól és a kizsákmányolástól való védelemre, jog a család és a társadalom életében való részvételre. Az UNICEF az évforduló alkalmából arra hívja fel a 25 év alatti fiatalokat, készítsenek egyperces videókat, bemutatva, hogy számukra mit jelentenek a gyermekjogok a világban, a hazájukban vagy a közvetlen környezetükben. A filmek bemutathatnak pozitív példákat a jogok érvényesülésérôl, de beszámolhatnak jogsértésekrôl is. A videókat 2009. augusztus 1-ig a Y ouTube, Blip.tv, Dailymotion, Veoh honlapok valamelyikére kell feltölteni és errôl meghatározott adatok megadásával értesíteni a szervezetet. A beküldött mûveket egy média szakemberekbôl és fiatalokból álló bizottság bírálja el. A legjobb filmek az UNICEF nemzetközi honlapján lesznek láthatóak. A gyôztes videót a szervezet felhasználja a Gyermekjogi egyezmény 20. évfordulója kapcsán is. Részletes információk és a részvétel feltételei az UNICEF Magyar Bizottság honlapján (www.unicef.hu) olvashatók.

Készítsd el saját videódat! A részvétel feltételei: • a videónak vagy egy konkrét jogot kell illusztrálnia vagy pedig a gyermekek jogainak összességére kell vonatkoznia; • fontos, hogy tükrözze „a tudj többet, mondj többet a világról, amelyben élsz, és tégy többet érte” elvét; • a elküldési határidô: 2009. augusztus 1.; • a videó bármilyen nyelven készülhet. A nem angol nyelvû videókhoz azonban mellékelni kell egy angol nyelvû forgatókönyvet vagy összefoglalót; • a videó idôtartama nem haladhatja meg az egy percet; • a résztvevôk életkora legfeljebb 25 év lehet; • a pályázaton egyének vagy csoportok vehetnek részt, a részvé-

telt szponzorálhatja egy szervezet vagy cég is; • minden személy vagy csoport csak egy pályázatot nyújthat be; • a videók nem tartalmazhatnak szerzôijog-köteles anyagot.

léssel); e-mail címed (ha van); telefonszámod. Ha alkotásodat nem tudod egyik weboldalra sem feltölteni, küldd el .mov fájl formátumban cd-n vagy dcd-n a következô címre:

A jelentkezés módja:

International C hildren’s D ay of Broadcasting UN IC EF R oom 933 3 UN Plaza N ew Y ork, N Y 10017 USA

• beküldési határidô: 2009. augusztus 1.; •a videókat a következô videómegosztó oldalak egyikére kell feltölteni: Y ouTube, Blip.tv, Dailymotion, Veoh; • a videó feltöltését követôen küldj e-mailt a következô címekre unicef.crc.videocontest@ gmail.co m és unicef@ unicef.hu az alábbi információkkal: név, életkor, link a feltöltött videóhoz; a videó címe; postai címed (ország megjelö-

A döntôbe jutott pályázókat szeptember 10-ig értesíti az UN ICEF. N ekik majd postai úton el kell küldeniük alkotásukat professzionális minôségben is, D Vcam szalagon.