Család, Gyermek, Ifjúság 2009/3

borito2009_03.qxd

8/6/09

9:22 PM

XVIII. évfolyam 2009/3 Ára: 500 Ft

Page 3

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

CSALÁD GYERMEK I F JÚ S Á G

KÉTES HATÉKONYSÁGÚ TÁVOLSÁGTARTÁS

GYEREKSZEM

NEMI SZEREP-JÁTÉK KÉT FELVONÁSBAN

EGY BÛNMEGELÔZÉSI MODELLPROJEKTRÔL

borito2009_03.qxd

8/6/09

9:22 PM

Page 4

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

Drosztmérné Kánnai Magdolna

ß Fôszerkesztô Herczog Mária

ß Olvasószerkesztô Win dt Szandra

ß Felelôs szerkesztô Gyôrfi Éva

ß Lapterv

Pik Katalin

szociológus

InnovaPrint

Gáspár Sarolta

SZÁMUNK SZERZÔI

pszichológus

ß SZERKESZTÔSÉG 1012 Budapest, Logodi utca 24. tel.: 06 1 225-3526. fax: 06 1 225-3525 e-mail: csagyi@ csagyi.hu weboldal: www.csagyi.hu

ß ALAPÍTÓK Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár gyermek- és ifjúságvédelmi felügyeleti és továbbképzési önálló osztálya és a Fôvárosi – nkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi Ü gyosztálya

Csaba Réka

Gayer Gyuláné

egyetemi hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem

szociológus Gedeon Andor

Kômûves Ágnes

gyógypedagógus Dr. Geréb Ágnes

szülész-nôgyógyász Ihász Márta

szociológus Lux Ágnes

jogász Perjésiné Gazdag Éva

szociálpolitikus

regionális Down-dada, PhD hallgató

Dr. Kovács Ágnes

Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület ISSN 1216-8416

Dr. Sáska Géza

gyógypedagógus

pedagógus

ß Nyomás

gyógypedagógus

Szirmai Gábor

B ognár Mária

Szücs B t.

Salné Lengyel Mária

pedagógus

pszichológus

ß Tördelés

Piegelné dr. Csényi Magdolna

Molnár László

Aczél Anna

zaft stúdió

szociálpolitikus jogász

SZERKESZTÔ BIZOTTSÁG

Molnár Zoltán

Neményi Eszter

Gáspár Károly

Dr. Katonáné dr. Pehr Erika

ß Fotó

ß KIADÁS ÉS TERJESZTÉS

LAPSZERKESZTÔK

gyermekorvos

Tóbiás László

egyetemi oktató

Dr. Mátay Katalin

Veres Kinga

gyermekorvos

közgazdász

MEGRENDELÉS A magyar család-, gyermek- és ifjúságvédelem jelenleg egyetlen szakmai folyóirata kéthavonta jelenik meg.

Szerkesztôkként fontosnak tartjuk, hogy az érezhetô szakmai és egzisztenciális bizonytalanságban megkíséreljük egy-egy jelenség objektív és többoldalú megközelítését, a vélemények ütköztetését, a korrekt tájékoztatást. Nem kötelezzük el magunkat egyetlen gyermekvédelmi irányzat mellett sem. Az optimális megoldásokat, a legeredményesebb formákat, a segítés legcélszerûbb módozatait keressük.

Szeretnénk részt vállalni a bizonytalanságok megszüntetésében, a család- és gyermekvédelem döntéshozóinak befolyásolásában. Lapunk nyitott: minden hasznos, gondolatébresztô javaslatot, kezdeményezést szívesen veszünk és érdeklôdéssel várunk. Ön is érdekelt - legyen olvasónk,

szerzônk, támogatónk! A Megrendelôlap letölthetô a www.csagyi.hu oldalról vagy elküldhetô e-mailben. ß

A megrendelôlapot kérjük a következô címre elküldeni: Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület, 1 3 8 0 B udapest, Pf.: 1 0 6 1

A megrendelés alapján számlát állítunk ki, az elôfizetést kizárólag átutalással, az alábbi számlaszámra lehet teljesíteni: CIB 1 0 7 0 0 7 3 2 -4 3 4 6 7 9 0 9 -5 1 1 0 0 0 0 5 (Kérjük a közleményben jogcímként tüntesse fel a megrendelôn is szereplô nevet és a „ lapelôfizetés” szót, hogy a befizetése azonosítható legyen!)

A lap ára 500.-Ft, az éves elôfizetési díj 3000.-Ft, diákkedvezménnyel 2000.-Ft.

M EGRENDEL Ô Alulírott, elôfizetek a Család Gyermek Ifjúság ................ évi számaira. Kérem, küldjenek számlát!

MEGRENDELÔ SZEMÉLY NEVE:..................................................................................................

INTÉZMÉNY:....................................................................................................................

(a számlán szereplô név és cím) POSTÁZÁSI CÍM:...............................................................................................................

B efizetés jellege:

átutalási számla alapján

Dátum, aláírás, bélyegzô:..................................................................................................

A megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztôség véleményét tükrözik. Az újságban megjelenô képek illusztrációk.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:34 PM

Page 3

(Cyan (Blackplate) plate)

Tartalom ■ BEVEZE T Ô ß

Herczog Mária: Kétes hatékonyságú távolságtartás

4

ß

Geszti Sára: Levél

6

■ FÓKUSZ BAN ß

Csaba Réka: Nemi szerep-játék két felvonásban. Az óvodások nemi szerep sztereotípiáiban, az elmúlt 2 5 évben bekövetkezett változások vizsgálata (I. rész)

7

■ BESZÉLGE T É S ß

Veres Kinga: Gyerekszem

18

■ OM BUDS MANI OLDALAK ß

Lux Ágnes: „ Csengettyûvel az erôszak ellen, egy gyermekbarát Európáért” „G yermekbarát Európa” címmel Prága adott otthont az EU soros cseh elnöksége által rendezett gyermekjogi konferenciának (2 0 0 9 . április 6 -7 .)

27

■ BESZÁMOLÓ ß

ß

Veres Kinga: Lozen (B ulgária), június 8 -1 3 ., avagy hogyan zajlik egy nemzetközi tréning a „ Fiatalok lendületben” Program keretében

29

Kômûves Ágnes: Egy bûnmegelôzési modellprojektrôl

31

■ BEM UTAT JUK ß

Perjésiné Gazdag Éva: Down Dada Sorstársi Segítôszolgálat és a budapesti Down Alapítvány

37

■ AJ ÁNL Ó ß

Tóbiás László: Ifjúsági munka és szociális munka

43

■ M OZAIK ß

Az Országos Gyermekvédelmi Konferencia programja

46

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

3

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:34 PM

Page 4

(Cyan plate) (Black plate)

BEVEZETÔ

Kétes hatékonyságú távolságtartás

4

A Parlament másodszor is szavazott a távoltartási törvényrôl, miután az államfô az Alkotmánybíróság véleményét kérte a jogszabály egyes elemeirôl. Az Alkotmánybíróság által jogosnak tartott felvetések között volt a családon belüli erôszak definíciója mellett, a lehetséges elkövetôk túlságosan tágnak talált köre is. Ugyancsak méltánylandónak találta az Alkotmánybíróság azt az elnöki kifogást, hogy túlságosan sérül a tulajdonhoz való jog, ha az elkövetôt ki lehet tiltani a saját ingatlanából. Az elfogadott törvény alapján elvileg a korábbiaknál sokkal jobb lehetôségek lesznek arra, hogy megfelelô védelmet kapjanak az áldozatok a családban történô erôszak esetén. Miért elégedetlenek sokan mégis az életbelépô szabályozással, miért kétséges a hatékony fellépés? A tiltakozó nôszervezetek szerint1 a definíció valóban nem megfelelô, ôk szívesebben láttak volna egy csak a nôi bántalmazottakkal foglalkozó szabályozást, és helytelenítik a túl szûkre szabott hozzátartozói kört is, arra hivatkozva, hogy a volt élettárs, udvarló az egyik leggyakoribb elkövetô, amint ezt szomorúan bizonyította is a parlamenti döntést követô hetek több halállal végzôdött erôszak esete.2 Leginkább azonban azt sérelmezték, hogy a jogi szabályozás értelmében valamely helyi családvédelemmel foglalkozó szervezetnek kell összefognia azokat a tevékenységeket, amelyek a megelôzést, és a beavatkozás tervezését, illetve az erôszakot követô teendôket jelentik. Másrészt úgy látják, súlyos szakmai hiba a mediáció, mint lehetôség beemelése a lehetséges technikák közé, értelmezésük szerint családon belüli erôszak esetekben tilos a mediáció.3 Ami a definíciós kérdéseket, és a jogszabály hatókörét illeti, az valóban aggályos lehet, ha nem tisztázzuk pontosan mire, kikre terjed ki ez a szabályozás. A mai magyar helyzetben kevesek gondolkoznak el arról, hogy különbözik-e és pontosan miben a különféle családtagok elleni erôszak, milyen kiváltó okai vannak, és a különbözô elkövetôk motivációi hogyan csoportosíthatók. A gender, társadalmi nem alapú megközelítés szerint a nôk – és lánygyerekek – elleni erôszak alapja a nôk alávetettsége, a férfiak megtartani kívánt hatalmi pozíciójának demonstrálása, ami különféle módokon nyilvánulhat meg a lelki terrortól, a fizikai, szexuális bántalmazáson, és gazdasági, fizikai izoláción keresztül, az élet kioltásáig. Értelmezésük szerint ez a fajta erôszak különbözik a más családtagok ellen elkövetett erôszaktól, mert alapja a férfiak felsôbbrendûségébe, nagyobb hatalmába vetett hit, míg a gyerek, idôs, beteg bántalmazás más okokból következik be. A téma kiterjedt szak-

irodalma és a több évtizedes vita azt mutatja, hogy ebben a kérdésben nagyon eltérôek az álláspontok, nemcsak a meghatározás, hanem a hatékony megelôzés, beavatkozás és segítségnyújtás tekintetében is.4 A távolságtartás arra szolgálna, hogy az áldozatnak módja legyen felkészülni a kapcsolat megszakítására, az elkövetô megbüntetéséig tartó idôszakban pedig védett helyzetben legyen, mivel a bántalmazó nem közelíthet sem az otthonukhoz, sem bármely más tartózkodási helyükhöz. Jogos kifogása a bírálóknak, hogy méltánytalan, hogy a bántalmazottnak kelljen elhagynia az otthonát, nem az elkövetônek, noha gyakran mindketten tulajdonosok.

Gyermekvédelmi szempontból a legfontosabb kérdés az, hogy miképpen értékeljük a gyerekek ellen elkövetett erôszakot, bárki legyen is az elkövetô. Nagyon fontos tudnunk az okokat, hátteret, és értenünk azt a családi, környezeti kontextust, amiben ez megtörténik. Ehhez a fenti kérdéseket alaposan meg kellene a szakmának vitatnia, és állást is foglalni abban, hogyan lehet pontosabb szakmai, módszertani segítséget nyújtani ahhoz, hogy a családon belül történô erôszak esetén feltárható legyen a helyzet, és jó megoldások szülessenek a védelem és rehabilitáció érdekében.

Az érintett nôszervezettekkel szemben én – sokadmagammal egyetemben itthon és külföldön – úgy látom, hogy a jogszabályba foglalt lehetôségek erre megfelelô kereteket nyújthatnak, ha a mûködés feltételei biztosítottak. A családvédelemmel foglalkozó szervezetek megfelelô felkészítés, erôforrás és együttmûködés esetén képesek lehetnek arra, hogy az erôszak típusától, súlyosságától függôen személyre, családra szabottan, de a szakmai, módszertani szabályoknak megfelelôen tervezzék meg a szükséges beavatkozásokat. A távoltartás ugyanis csak az akkut krízishelyzet azonnali, rövidtávú megszüntetését jelenti, amikor a kialakult válsághelyzetet meg kell szüntetni, annak érdekében, hogy a veszélyben lévôket kellô védelemben részesítsék. Ezután következik az a hosszú és erôforrás igényes munka, ami a teljes feltérképezést, tervkészítést és megvalósítást jelenti. Ennek keretében a fenti kritikákkal ellentétben nem gyôzöm eléggé hangsúlyozni azoknak a technikáknak a lehetôségét, amelyek a családtagok, tágabb környezet aktív bevonásával segítenek megelôzni az újabb erôszak bekövetkeztét. A rendôrség, szakmai szolgálatok nem tudnak napi 24 órás biztonságot garantálni jelenlétükkel, és az elkövetôk elzárása, bebörtönzése is csak idôleges és sajnálatosan alacsony hatásfokú megoldás. Ettôl ugyanis

1 www.nol.hu 2 www.index.hu 3 www.nol.hu

4 Családi iszonyok (szerk.:Virág György), KJK-Complex Kiadó, Budapest, 2007.

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:34 PM

Page 5

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:34 PM

Page 6

(Cyan plate) (Black plate)

BEVEZETÔ

senki nem érti meg, miért viselkedik elfogadhatatlan módon, miért nem tehet meg mindent családtagjaival. Ha azonban sikerül olyan technikákat meghonosítani és elterjeszteni ezen a területen is, amelyek a belátáshoz, a magatartás, életvitel tényleges változtatásához segítenek hozzá, valamint nemcsak védik az áldozatokat, de védekezésre is képessé teszik ôket, akkor van esély arra, hogy a felnôtt családtagok – a nôk mellett az idôsek, betegek, fogyatékkal élôk is – megfelelô segítséget kapjanak. A gyerekek pedig a közvetlen védelmen kívül megtanulhatják az erôszakmentes élethez szükséges eszközöket, így szocializálódhatnak jó mintákat látva.

A törvény lehetôséget teremt arra, hogy a bûncselekmények elkövetôi esetében már jogszabályban biztosított tettes-áldozat mediáció – helyreállító igazságszolgáltatás – mellett a családi csoport konferencia eszközével is lehessen hatékony és mindenki számára biztonságos lehetôségeket széles körben használni. Az ellenérvekre konkrét szakmai vitákban, és mindenekelôtt a gyakorlatban már itthon is bizonyított esetekkel kell válaszolni, ezek ugyanis nem elvi, hanem sajnálatosan gyakorlati, életbevágó kérdések.

H .M.

Kedves civil Nénik és Bácsik!

Elengedtem Apukámat a mai rendezvényre, hogy beszéljen arról: mi a családban mind egyetértünk abban, hogy nem szabad a lányokkal erôszakoskodni, és nem szabad bántani a gyerekeket és öreg embereket sem. Ezért Anyuval együtt felhatalmaztuk a Papát, hogy aláírja a mai tiltakozásról szóló ívet, de megbíztuk Apát, hogy a nevünkben tegyen szóvá még egy kérést.

Ugyanis éppen a Papa mesélte, hogy születésem elôtt egy hónappal, január elején az alkotmánybíró bácsikhoz került a távoltartásról szóló törvény, amit a Parlamentben ülô felnôttek ellenszavazat nélkül, négy tartózkodás mellett elfogadtak, pedig az ilyesmi jó ideje nem szokásuk. Ez a törvény 2009. július 1-én lépne hatályba, pont akkor, amikor én fél éves leszek.

A törvénynek van egy 2/3-dal életbe léptethetô szakasza, ez az úgynevezett rendôrségi törvényt változtatná meg azért, hogy a rendôr bácsikat fölhatalmazza a beavatkozásra, vagyis hogy, amikor már pépesre verték valakinek (leginkább lánynak, néninek) a fejét (a leginkább bácsik), akkor nagyon hamar el lehessen vinni onnan a bunyósbálint illetôt. Vannak azonban, akik ezt a részt nem szavazták meg. Ez olyan, mintha a babakocsimhoz nem adnának kerekeket.

Apukám szerint az azóta újra beadott módosító részt addig nem tûzheti napirendjére a Parlament, amíg az alkotmánybíró bácsik nem döntenek arról, hogy alkotmányellenes-e az a törvény, amelyhez a módosítót beadták. Én ugyan ezt nem értem, mint ahogy azt sem, mikre hivatkoznak a jogász bácsik, úgy mint módosító tényezôk, és miért fontosabb a bántalmazó verekedôs emberek kényelme, mint a megvert bántalmazottak védelme. Mert Apukám szerint is fontos a tulajdonhoz fûzôdô alkotmányos alapjog, de nem szabad ezt az emberi méltósághoz, az emberi élethez való alapjog elé helyezni, és egyetértek vele abban, hogy az emberi jogokra hivatkozva nem szabad védelmet nyújtani az emberi jogokat megsértôknek, például akkor sem, amikor kivörösödött, ökölbe rándult arccal „gyûlöletbeszélnek” felnôttek, mert nem emlékeznek arra, hogy azért, mert a bölcsiben mindenkinek más a jele, attól még egyforma dolgok jellemeznek minket a pelenkánkban. És Anyukám is azt mondta, hogy micsoda butaság, hogy ha valaki fél méterrel a tábla mögé lóg az autójával, elviszik a kocsit, az nem korlátozza aránytalanul a tartózkodási hely megválasztásának szabadságát, de ha valaki rendszeresen megdádázza, üti-veri a vele élôket, azt nem szabad ebben korlátozni.

Szóval, arra kérném ezúton az alkotmánybíró bácsikat, hogy minél gyorsabban döntsenek, és segítsenek a törvényt alkotmányosnak találni, mert akkor nekünk lányoknak egyszerûen jobb lesz. Többen leszünk boldogok, szabadok, méltóságunkban meg nem tépettek, és többen maradunk addig is életben. Anyukám mondta is Apukámnak, hogy lehet, hogy hamarabb megszületne ilyen döntés, ha a nagy, sötét ruhás testületben nénik is dolgoznának, nem pusztán bácsik…

Köszönöm, hogy meghallgattak, és bízom benne, hogy kedvezô döntés esetén ez ügyben többé nem lesz, aki fél ebben az országban, akár fél éves, akár száz. Ü dvözlettel: Geszti Sára Lujza, 2,8 hónapos magyar állampolgár

6

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:34 PM

Page 7

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

Nemi szerep-játék két felvonásban ■ AZ ÓVODÁSOK NEMI SZEREP SZTEREOTÍPIÁIBAN, AZ ELMÚLT 25 ÉVBEN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA (I. RÉSZ) H. Sas Judit Nôies nôk és férfias férfiak1 címû könyvében leírja kutatásának eredményeit, amelyet az ötéves gyerekek nemek szerinti sztereotípiáival kapcsolatban végzett.

Az azóta eltelt több mint két évtized, és mindazok a változások, amelyek országunk gazdasági és társadalmi helyzetét befolyásolták, elég komoly indítékok arra, hogy megvizsgáljam, mennyiben különböznek az azonos módszertannal2 elvégzett vizsgálat mai eredményei a több mint húsz évvel ezelôttiektôl, vagyis: a mai óvodások miként vélekednek ugyanazokról a kérdésekrôl, amelyekrôl húsz évvel ezelôtti társaikat is megkérdezték.

Miért kell az óvodás gyerekek nemi szerep sztereotípiáját vizsgálni, és egyáltalán van-e nekik olyan? Hiszen ebben a korban még nem igazán merülnek fel sem a nemek közötti esélyegyenlôség, sem a családon belüli munkamegosztás problémái.

Ez valóban igaz, óvodásként a gyerekek éppen hogy tisztában vannak azzal, hogy ôk melyik nem képviselôi, és nagyon fontos is, hogy egyértelmûen beépüljön személyiségükbe saját nemük tudata, hiszen az emberek születésüknél fogva alapvetôen különböznek: férfiak és nôk. A vizsgálat azonban nem a nemi identifikációról szól, hanem azokról a sztereotípiákról, amelyek 5-6 éves korukra a gyerekekben kialakulnak a nemekrôl, a nemek képviselôinek tulajdonságairól és szerepeirôl, amely helyett akár feladatot is írhatnánk.3 Arról, hogy a gyerekek a korukban elvárható és a világban való tájékozódáshoz szükséges, nemekhez fûzôdô szerepekkel kapcsolatos ismereteken felül milyen – „elôítéletekkel” bírnak a nemek tekintetében. És amint látni fogjuk, ahogyan voltak bizonyos sztereotípiái a 20 évvel ezelôtti gyerekeknek, a mai ovisok is rendelkeznek ezekkel.

Megváltoztak-e ezek a sztereotípiák azóta, és ha igen, hogyan foglalhatjuk össze ezt a változást?

Elliott Aronson, a szociálpszichológus szerint: egy bizonyos embercsoport bizonyos jellemvonásainak vagy motívumainak általánosítását sztereotipizálásnak nevezzük.4 Vagyis a sztereotipizálás azt jelenti, hogy a csoportba tartozó minden egyén tulajdonságairól hasonló képünk van, attól függetlenül, hogy a csoport tagjai a valóságban mennyire különböznek egymástól. Ezt pedig, vagyis azt, hogy hasonló jellemvonásokkal minôsítsünk egy csoport tagjait, már nagyon fiatalon megtanulja az ember. Ez fiatal korban segíti a világban való eligazodást, késôbb pedig leegyszerûsíti világképünket: ez sokszor nem rosszindulatú magatartás, hiszen bizonyos mértékig mindenkinek vannak sztereotípiái. Ha viszont saját véleményünk nem valós tapasztalatokon, hanem leginkább szóbeszéden, és „régi jó” hagyományokon alapszik, akkor leginkább arra

1 H. Sas Judit: Nôies nôk és férfias férfiak – A nôkkel és a férfiakkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák élete, eredete és szocializációja. Akadémia Kiadó, Budapest, 1984.

2 H. Sas Judit egyetértésével az akkori kérdéseket frissítettem, aktualizáltam.

3 Ez mutatja a környezet, elsôsorban a szülôk, de az óvoda, társak és a média hatását is, és jó elôrejelzô lehet a jövôbeni, felnôttkori vélekedéshez, viselkedéshez is. (a szerk.)

4 Aronson, Elliott: A társas lény, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1987., p. 235.

használjuk, hogy elôítéleteinket igazoljuk vele. (Aronson szemléltetô példája: „Célszerû, ha azt gondoljuk, hogy a nôk biológiai alkatuknál fogva a háztartási munkára termettek, mert akkor könnyebben láncolhatjuk ôket a porszívóhoz.”)

Azt, hogy milyen sztereotípiák alakultak ki az idôk során a férfiakról és a nôkrôl, láthatjuk majd a második, nemi szerepekrôl szóló részben.

■ A KUTATÁS ÉRTELMEZÉSI KERETEI

H. Sas Judit eredeti kutatásának egyik fontos aspektusa az volt, hogy a gyerekeknek a nemekre vonatkozó társadalmi szerepekrôl alkotott képe mennyire különbözik attól függôen, hogy milyen társadalmi rétegbôl származnak, vagy, hogy milyen településen élnek.

Ebben az elemzésben fôként a fôvárosban és vidéken élô gyerekek eredményei közötti különbségekre koncentrálok. A korábbi kutatási beszámoló nem tartalmazza a fiúk és lányok válaszait nemek szerint csoportosítva. Pedig ez a szempont is fontos lehet, vagyis, hogy a két nem képviselôi külön-külön hogyan látják a saját, illetve a másik nem szerepét, feladatait, lehetôségeit.

■ A VIZSGÁLAT ELVÉGZÉSE ELÔTT FELÁLLÍTOTT HIPOTÉZISEK

1. hipotézis: Az eredeti kutatás óta eltelt idôben a gyerekek nemi szerep sztereotípiái megváltoztak, ez a változás feltehetôleg abban nyilvánul meg leginkább, hogy a nemi szerepekrôl valamelyest más képük van (ez a kép kevésbé hasonlít a hagyományos nemi szerepekre), mint 20 évvel ezelôtti társaiknak.

Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy az elmúlt 20 évben olyan változások mentek végbe, amelyek nem hagyták érintetlenül a férfi és nôi szerepekre vonatkozó normákról alkotott képet. Elég, ha a tömegkommunikáció mind nagyobb elterjedésére gondolunk, arra, hogy a gyerekek már nemcsak saját családjuk példáját látják maguk elôtt, hanem a televízió, a mozi, a számítógép – amit már az 5-6 évesek is gyakran használnak – is közvetíti számukra a szükségszerûen megváltozott, új szerepeket. De mik állnak e változások hátterében?

Magyarországon a rendszerváltás elôtt – hivatalosan létezô munkanélküliség nem lévén – a nôk túlnyomó többsége dolgozott. Így a nôk gazdasági aktivitásának magas szintje azt ered2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

7

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:34 PM

Page 8

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:34 PM

Page 9

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:34 PM

Page 10

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

nyosnak” és „bájosnak” tartották. Ez csak egyetlen példa a sok kutatás és vizsgálat közül, amelyek középpontjában annak a kérdésnek az eldöntése áll, hogy a nemek különbségeit a biológiai adottságok vagy inkább a környezet, a kultúra, szokások, normák összessége, vagyis a szocializáció befolyásolják-e inkább.

Ebben a fejezetben áttekintést kívánok nyújtani arról, hogy milyen elméletek, és hogyan magyarázzák a nemek közötti (vélt vagy valós) különbségeket, az ezekkel kapcsolatos sztereotípiákat és az esetleges új alternatívákat. Szeretném azonban elôrebocsátani, hogy nem az összes, az ebben a témában valaha elkészült mûvet szeretném ismertetni, hiszen a témával ma már tekintélyes mennyiségû szakirodalom foglalkozik. Igyekeztem mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomból a legalapvetôbbek, és remélhetôleg a legérdekesebbek közül válogatni.

■ BIOLÓGIAI NEM – ÉS AMI EBBÔL KÖVETKEZIK?

A legalapvetôbb különbség nô és férfi között egyértelmûen biológiai, ahogyan Czeizel Endre fogalmaz „a leglényegesebb különbség É a fajfenntartás: a terhességvállalás nôi monopóliuma”.10, A nôk biológiai „természete” és társadalmi lehetôségei címû munkájában részletesen leírja a kétnemûség genetikáját, a biológiai különbségek természetét (a hormonális, testalkati és az ebbôl következô pszichológiai eltéréseket), és kijelenti, hogy „az ivaros szaporodás a biológiai változatosság legfontosabb forrása és az individualitás biztosítéka”.11 Ám ugyanez a kétnemûség az, amely a proaktív képessége miatt testük foglyainak tekintett nôkben12 kialakítja azokat az eltérô tulajdonságokat, viselkedésformákat és szerepeket, amelyek sokáig megdönthetetlennek bizonyultak, és a férfiak „felsôbbrendûségét” támasztották alá.

Ilyen például férfiak nagyobb fizikai ereje, izomzatának és csontozatának masszívabb felépítése, a férfi agy nagyobb térfogata, a férfiak dominanciára és agresszióra való nagyobb hajlama, amelyek bizonyítékul szolgáltak erre a felsôbbrendûségre.

Czeizel Endre ezt a következôképpen fogalmazza meg: „A kétnemûség biológiai következményei némi egyszerûsítéssel arra utalnak, hogy a társadalmi munkamegosztás során a fajfenntartás: a gyermekvállalás feladata döntôen a nôkre hárul, míg a fokozott testi erôt és a harciasságot igénylô létfenntartás inkább a férfiak jussává vált. Ez a biológiai adottságokon nyugvó természetes munkamegosztás lett azután az osztálytársadalmakban a nôk ‘eredendô átkává’, és másságukból adódó alávetettségük alapjává.”13 A kétnemûség továbbgondolását folytatva bemutatja, ahogyan ez a munkamegosztás, az emberi faj két neme között kialakult két szerepminta kialakul és tovább él: az öröklôdésnek három formája van, az egyik a biológiai öröklôdés, amely révén a

10 Czeizel Endre: A nôk biológiai „természete” és társadalmi lehetôségei. In: Nôk és férfiak, Kossuth Kiadó, Budapest, 1985, p. 33.

11 Czeizel im. p. 33.

12 Neményi Mária: Testükbe zárva. In Szociológia emberközelben, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1998., p.54.

13 Czeizel im. p. 35.

10

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

szülôk átadják utódjainak kromoszómáik és így génjeik felét. A másik a minta öröklôdése, vagyis hogy az utódok elsôsorban a fejlôdés korai szakaszában a szülôktôl látott és tanult mintákat átveszik, és a harmadik, amely szempontunkból a legérdekesebb, az úgynevezett szociokulturális öröklôdés. Ennek köszönhetôen az ember képessé vált a biológiai öröklés és a mintaátvétel hatékonyságának megsokszorozására, ahogyan a fejlôdés során kialakult eszközök (a nyelv, a beszéd, az írás, a pedagógia, a tömegkommunikáció) segítségével nemcsak családjától, hanem az emberiség egész történelmének tapasztalataiból képes tanulni, és „örökölni”. Az emberi faj egyik ilyen történelmi öröksége a nemek „munkamegosztása”, és az abból fakadó sajátos társadalmi helyzet, a férfiak és nôk eltérô szerepeivel, vagyis az úgynevezett társadalmi nemekkel.

Somlai Péter így fogalmaz az emberi kétnemûség tényével kapcsolatban: „…a nemileg specifikus tulajdonságok különbségei mind fokozati jellegûek, ugyanakkor férfinak és nônek lenni nem fokozat kérdése. A nemi jellegben rendszerint nincsenek átmenetek. Az egész emberi kultúrára erôsen rányomja bélyegét a nemiség ilyen, kategoriális tartalmaÉ A szexuális dimorfizmus nem antropológiai jegy, hanem az egész élôvilág egyik meghatározó szervezeti vonása, az ember sajátossága viszont éppen az, hogy problémává avatja nemiségét, szimbolikusan is megjeleníti nemi szükségleteit, vágyait és szerepeit.14 Itt kezdôdik tehát a probléma, vagyis annak vizsgálata, hogy az alapvetô különbség tulajdonképpen mennyire alapvetô. A múlt század óta készülnek folyamatosan azok az antropológiai és társadalomtudományi felmérések, amelyek a nemi különbségeket próbálják kutatni. Az eredmények eddigi tapasztalata Somlai Péter szerint az, hogy minél több eredmény és adat áll rendelkezésre a férfiak és nôk helyzetérôl, a köztük levô munkamegosztásról, vagy döntéshozatalról a különbözô társadalmakban, annál kevesebb empirikusan érvényes megállapítást lehet tenni a nemi szerepek általános tartalmairól, vagyis a „sex” és „gender” összefüggéseirôl. Az elemzések azt is gyakran hangsúlyozzák, hogy a nemeken belüli – képességekben vagy értékekben, motivációkban és teljesítményben mutatkozó különbségek általában nagyobbak, mint a két nem közöttiek.

A különbségek viszont tagadhatatlanul léteznek, és ahogyan Cseh-Szombathy László látja15, egyik legszélsôségesebb megjelenési formájuk az, amikor a férfi és nôi szerepek összeütközése a társadalmi rendbôl adódó elvárások alapján az, hogy az egyik nem szerepe a másik szolgálata. Ezt a konfliktust Engels írja le a monogám család történeti elemzését elvégezve16, és meglehetôsen kimerítô és az eddigiekben még nem ismertetett, történelmi szempontú elemzését adva a nemek közötti társadal-

14 Somlai Péter: A szociális integráció világa, IN: Családszociológia Pécs, Comenius Bt. 2000. p. 115.

15 Cseh-Szombathy László: A házastársi konfliktusok elôfordulásának gyakorisága és a konfliktusok társadalmi forrásai. IN: Schadt Mária (szerk.): Családszociológia (Szöveggyûjtemény) Pécs, JPTE Tanárképzô Int. 1996. p.120.

16 Engels, Friedrich: A család és a magántulajdon eredete, Kossuth Kiadó, Budapest, 1975.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 11

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

mi különbségeknek. Ezen elemzést azért érdemes ismertetni, mert a kommunizmus gyakorlati megvalósítási kísérletének eredményét, mégis egyik alapvetô, hivatalosan is lefektetett elve volt a nemek közötti egyenjogúság.

■ TÖRTÉNELMI SZEMPONT

Engels, Lewis H. Morgan kutatásainak felhasználásával bemutatja, hogyan jutott el az ember a „vadság”-ban jellemzô csoportházasságtól, a „barbárság” páros házasságán át a civilizáció monogámiájáig. Ennek a folyamatnak a sajátossága véleménye szerint az, ahogyan a nôktôl fokozatosan megvonják a csoportházasságban élvezett nemi szabadságot. Az esemény pedig, amely mindezt lehetôvé tette, az anyajog megdöntése, és ahogy Engels fogalmaz, a nôi nem világtörténelmi veresége volt.

Hiszen a nô valamennyi vad és valamennyi, a barbárság alsó fokán álló törzsnél nemcsak szabad, hanem nagy tiszteletben áll. Egyértelmû, hogy a csoportházasságban élô népek a leszármazást csak anyai részrôl tudják bizonyítani, tehát csak a nôi ágat ismerik el. Mivel azonban ez a családforma oda vezetett, hogy egyre inkább megszaporodtak a „fivérek” és „nôvérek” osztályai, akik között a házasság, a „vérfertôzés” megakadályozása érdekében lehetetlenné vált, egyre komolyabb változtatásokra volt szükség, így elôször kialakultak a páros családok. (Az okot, amiért szükség volt a nem vérrokonok közötti házasságra, Morgan így fogalmazza meg: ezek a „…házasságok testileg és szellemileg életerôsebb fajt hoztak létre, két fejlôdô törzs keveredett…”17) Ezekben a páros családokban egy férfi egy nôvel élt együtt, ám míg a nôktôl teljes hûséget követeltek (a már említett leszármazási kapcsolatok bizonyíthatósága miatt), addig a férfiaknak joga volt többnejûségre (bár ez gazdasági okokból viszonylag ritkán fordult elô), és alkalmi hûtlenségre.

De az ember életformájának megváltozása, az állatok domesztikálása és tenyésztése, a magántulajdon és öröklésének egyre fontosabb szerepe új társadalmi viszonyok kialakulását eredményezte. Az új „vagyon”, vagyis az állatok, a tenyésztésükhöz szükséges eszközök, területek eredetileg a nemzetség tulajdonát képezték, ám fokozatosan a „család” vette át a nemzetségtôl a jogot, és így, mivel a munkamegosztásban a férfi dolga lett a táplálékszerzés és az ahhoz szükséges eszközök elôállítása, a tulajdonjog is ôt illette meg. Ám míg ezek az eszközök kezdetben meglehetôsen jelentéktelenek voltak, a vagyonok, gyarapodásuk során, arányukban a férfit egyrészt fontosabb szerephez juttatták a családban, mint a nôt, másrészt arra ösztönözték a férfiakat, hogy a hagyományos öröklési rendet (az anyai ágú vérrokonokra való átszállás intézményét) saját gyermekeik javára megdöntsék.

A fokozatosan kialakuló patriarchális családot a következôk jellemzik: mivel a férfi feladata a kenyérkereset a családban, ez olyan uralkodó helyzetbe juttatja, amelyben feltétlenül gyakorolhatja uralmát a nôi nem, és gyermekei felett.

A férfi uralmán alapuló monogám család az utolsó állomás e fejlôdés során. Végleges gyôzelme a civilizáció kezdetének

17 Engels i.m. p. 56.

egyik ismérve. Határozott célja olyan gyermekek nemzése, akiknél az apaság vitathatatlan, mert ôk fognak, mint vér szerinti örökösök, az apai vagyonba lépni. Ez az elsô családforma, amely nem természeti, hanem gazdasági feltételeken alapul, tudniillik a magántulajdonnak a köztulajdon feletti gyôzelmén. Ez a gyôzelem az alapja annak is, hogy a két nemnek a modern kori társadalmak házasságaiban sincs jogi egyenlôsége. Vagyis a nô gazdasági elnyomása annak következménye, hogy míg a régi, kommunisztikus háztartásban élô társadalmakban fontos közügy volt a nôkre bízott háztartásvezetés feladata, a monogám családdal azonban ez magánszolgálattá vált, így a nôk a társadalmi termelésbôl abszolút kiszorultak, elvesztve így jogukat a közügyekbe való beleszóláshoz, és általában mindenhez, amivel saját sorsukat irányíthatták volna.

■ TÁRSADALMI NEM

Az elôzôekbôl láthatjuk, hogy míg a biológiai nemek tekintetében nem történt változás, a folyamat, amit Engels leír, mégis nagy változást mutat, amelyet a társadalmi nemek kialakulásának is nevezhetünk. A „társadalmi nem” (gender) kifejezés alatt „a nôk és a férfiak közötti pszichológiai, társadalmi és kulturális eltéréseket" érti a témával foglalkozó irodalom18. A biológiai nemtôl (az elsôdleges, másodlagos és harmadlagos nemi jellegtôl) az különbözteti meg a társadalmi nemet, hogy az társadalmilag konstruált kategória: azt írja le és elô, hogy az adott társadalomban milyennek kell lennie a férfinak és a nônek, hogyan kell viselkednie, gondolkodnia, éreznie.

A nemek társadalmi konstrukciója a születéskor kezdôdik, és bár a biológiai – genitális – különbségekre épül, szilárd vázát nem az eltérô biologikum, hanem a két nem számára különbözô elvárás-rendszer alkotja.19 A társadalmi nem, vagyis az ehhez tartozó nemi szerep tehát a kultúra terméke, vagy ahogyan Neményi Mária fogalmaz már idézett mûvében: a gender a biológiai nem kulturális interpretációja. A férfiak és nôk közötti biológiai különbséget minden kultúra kiszínezi az emberi tevékenység szinte minden területét átható szokások, hiedelmek, merev normák sokaságával. A társadalom íratlan szabályokkal, elvárásokkal határozza meg, hogyan kell egy kislánynak, kisfiúnak, majd késôbb egy nônek, ill. férfinak viselkednie. Sôt, még azt is, hogy milyen személyiségjegyekkel „illik” rendelkeznie, milyen szerepeket tölthet be. A kultúra által az adott nemhez megfelelônek tartott viselkedések és tulajdonságok elsajátítását nemhez igazodásnak nevezzük. Fontos tudni, hogy a nemi identitás nem azonos a nemhez igazodás (nemi szerep) fogalmával.20

18 Giddens im. p. 179.

19 Neményi im. p. 57.

20 Bede Zsuzsanna: A nemi azonosság (http://www.szexologia.hu/cikkek/cikk_a_nemi_azonossag.html letöltés: 2008. 03. 11.)

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

11

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 12

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

■ „ AHOGYAN A PSZICHOLÓGUS LÁTJAÓ

A freudi pszichoanalitikus irányzat a kora gyerekkori, a fiúk és lányok eltérô biológiai adottságaira épülô pszichoszexuális fejlôdésben látja a férfi és nôi szerep elkülönülésének magyarázatát (sokat vitatott elmélete szerint a nôi nem önazonossága a péniszirigységbôl, vagyis annak hiányából következik). A pszichoanalitikusok újabb generációjának tagjai azt állítják, hogy nem a morfológiai-genetikai különbség, hanem annak szimbolikus, kulturális jelentése – a férfi nemi szerv privilegizált szerepe a patriarchális társadalomban – jelöli ki a fiú, illetve lány nemének megfelelô útját. A nemek társadalmi konstrukciójának feltételezésén alapuló pszichológiai elméletek azonban a nemi szocializációt afféle önbeteljesítô jóslatként szemlélik. Vagyis a felnôttek a nemi szerepre vonatkozó sztereotipikus elvárásaiknak megfelelôen, eltérôen kezelik a fiúkat és lányokat, ami azt eredményezi, hogy azok valóban jó eséllyel válnak az egyedül „normális”-nak tekintett nemi szerep betöltôivé.

A pszichoanalitikus feministák, és egyik legfontosabb képviselôjük Karen Horney, második generációs analitikus nôiséggel kapcsolatos korai tanulmányai nagy kihívást jelentettek már magának Freudnak is, hiszen a freudi modellben leírt fogyatékos és mindörökre korlátozott nô képével szemben Horney pozitív, elsôdlegesen feminin tulajdonságokkal és önértékeléssel ruházza fel a nôt21. Elméletei szolgálnak ma is alapul a nemiség legújabb pszichoanalitikus újraértékelése és a korai, a nemiség kérdéskörében megnyilvánuló pszichoanalitikus nézeteltérések alapjaiként is.

Nancy Chodorow pedig, szintén a pszichoanalitikus feminizmus képviselôjeként amellett érvel, hogy a test által meghatározott biológia nem tartalmaz semmilyen magától értetôdôséget, amint ezt a pszichoanalízis is bebizonyította. „Az, hogy valaki hogyan tapasztalja meg saját testiségét, miként fantáziál róla, és belsôleg hogyan reprezentálja azt, mindaz a családi és kulturális tapasztalatok, tanulás és öndefiníció függvénye. Ezek az öndefiníciók a biológiaitól teljesen eltérô megfontolások alapján jöhetnek létre, és ezek fordíthatják az anatómiai „nemi különbségeket” és a különbségek pszichológiai fejlôdését a szexuális tárgy, választás, módozat vagy cél formájába; feminitásba vagy maszkulanitásba; aktivitásba vagy passzivitásba. É Tudjuk, hogy a biológiai és társadalmi nemi különbségek és a különbözô szexualitás-formák pszichológiai jelentôsége nem nyilvánvaló. Sokféle szexuális szervezôdés, identitás és gyakorlat, sôt talán többféle társadalmi nem is létezik.”22 Elliot Aronson idézett mûvének, a Társas lénynek oldalain is gyakran találkozunk a nemi szerepek kérdésével, minthogy maga a szociálpszichológiának egyik definíciója az, hogy tárgya az embereknek egymás vélekedéseire, viselkedésére gyakorolt hatása. Aronson sok példát, kutatási eredményt említ, amely a nemi szerepekkel kapcsolatosak, vagy a sztereotípiákra vonatkoznak. Egyik legszemléltetôbb példája az, amikor saját, nem

21 Pl. Horney, Karen: „The dread of women”, International Journal of Psychoanalysis, 13 (1932), p. 348–360.

22 Chodorow, Nancy: A nemiség, a kapcsolat és a különbözôség. in: A feminizmus és a pszichoanalitikus elmélet, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000., p.141.

12

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

tudatos férfi-sovinizmusát (ô nevezi így) vallja be egy kísérlettel kapcsolatban, amely a nemek befolyásolhatóságának különbségét vizsgálta.23 Az eredmények azt mutatták, hogy a nôk jobban befolyásolhatók, és ezt az eredményt ô fel is használta könyvének elsô kiadásában. Ám az újabb kutatások rámutattak arra, hogy nem meglepô, ha a lányok befolyásolhatóbbak, ha számukra idegen témákkal végzik a kísérletet (pl. rákkutatás, polgári védelem), amelyeknek a lányok a beléjük nevelt érdeklôdés folytán nem igazán szentelnek figyelmet. Egészen megváltozott a kép, mikor tradicionálisan nôi feladatkörökkel kapcsolatos vizsgálatokat is végeztek24, mert azokban a férfiak legalább annyira befolyásolhatók voltak, mint a nôk az elôzô vizsgálat kérdéseiben. Aronson saját tévedését felismerve felhívja a figyelmet arra, hogy a nemi szerepek, amelyekrôl már ötéves korukban világos elképzelésük van a gyerekeknek, olyan tudattalan ideológiát alakítanak ki, amelynek véleménye szerint komoly következményei lehetnek a társadalomra. Könyvének elôítéletekrôl szóló fejezetében így összegzi a nôkkel és férfiakkal kapcsolatos sztereotípiákról a véleményét: „A nemi szerep szocializációjának folyamata ahhoz vezet, hogy a férfi és a nôi szerepet jellegzetesen merevnek és korlátozónak tekintjük.”25 A nemi szereppel foglalkozó kutatók és a feministák rámutatnak arra, hogy a hagyományos skatulyák ellentétben vannak a személyiség teljes és sokoldalú kibontakoztatásával.

■ A TÁRSADALMI SZEREP ELMÉLETE

A Linda L. Carly és Alice H. Eagly A társas befolyásban és a vezetôvé válásban mutatkozó nemi eltérések címû tanulmányában26 bemutatja a státusjellemzôk elméletét,amely egy szélesebb, a várakozások kifejezése néven ismert elmélet egyik ága, eszerint a feladatorientált csoportok tagjainak különbözô várakozásaik vannak társaik jövôbeni teljesítményével kapcsolatban. E várakozások alapja lehetnek bizonyos múltbéli teljesítmények, vagy arról szerzett sajátos információk, de következhetnek ún. diffúz státuszjellemzôkbôl (ezek általános jellemzôk, mint pl. nemi hovatartozás, faj, iskolázottság stb.). A státusjellemzôk elmélete szerint a nemi hovatartozás is ilyen diffúz státuszjellemzôként funkcionál, és ahogyan az emberek egy magasabb végzettségû embert alkalmasabbnak tartanak egy csoport vezetésére, mint egy mindössze pár osztályt végzettet, ugyanúgy a férfiakat is kompetensebbeknek tartják általában a nôknél.

A társadalmi szerep elmélete szerint a társas befolyásolásban és egyéb viselkedésben mutatkozó nemi különbségek a nemek közötti társadalmi munkamegosztásra vezethetôk vissza, arra a dichotómiára, ami a nemek által betöltött társadalmi szerepekhez kötôdô normákra és várakozásokra is jellemzô (pl. férfias és nôies tulajdonságok „szembeállítása”).

23 Irving Janist és Peter Fieldet idézi Chodorow i.m.

24 Frank Sistrunt és John McDavidet idézi Chodorow i.m.

25 Aronson im. p. 245.

26 Carly, Linda L.–Eagly, Alice H.: A társas befolyásban és a vezetôvé válásban mutatkozó nemi eltérések. In Nagy Beáta (szerk.): Szervezet, menedzsment és nemek, Aula, Budapest, 2008.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 13

(Cyan plate) (Black plate)

A férfiak és nôk igyekeznek igazodni a nemükre jellemzô szerepekhez, és ehhez elengedhetetlen a sikeres szerepviselkedéshez szükséges sajátos képességek elsajátítása. (Ilyen szerepigazodási példák: a nôk háztartásban való nagyobb jártassága, a közösségiként jellemzett tulajdonságok, mint a gondoskodás, udvariasság, vagy a férfiak gazdaságban „piacképesebb” tanult készségei, mint az önállóság, vezetési képesség.)

A társadalmi szerep elmélete a nôk és férfiak számára kijelölt társadalmi szerepek különbözôségét tartja a nemileg eltérô társas viselkedés alapjának, az elmélet szerint a szerepek viselkedésre való hatását pszichológiai és társadalmi folyamatok közvetítik. Az ezen szerepekbôl következô jellemzôk pedig sztereotipikussá válnak a nôk és férfiak számára. Így ezen elmélet szerint minél inkább töltenek be a nôk olyan szerepeket, amelyekhez közösségi, házias vagy alárendelt viselkedésformák kívánatosak, oly mértékben válnak ezek a nôkkel kapcsolatos sztereotípiák részéve, és épülnek be a nôi nemi szerepbe.

Ugyanez igaz a férfiakra is: ha ôk inkább cselekvô, erôforrásszerzô és domináns viselkedést kívánó szerepeket töltenek be, akkor ezek a férfisztereotípiák részéve válnak, és a férfi nemi szerepbe épülnek be.

Buda Béla következôképpen fogalmazza meg a nemi szerep problémáját: „a nemi szerep fogalmának többféle jelentése van a

szociológián belül is. Egyrészt szerepnek tekintikÉ a társadalmi státushoz tartozó elôírt viselkedésiformákat. ... De szerep az is, É hogy milyen normák szabályozzák bizonyos társadalmi helyzetek, státusok viselkedését más, vele szerves kapcsolatban, törvényszerû viszonylatban áll státusok betöltôivel, más szerepekkel szemben. É A nôi szerep tehát elsôdlegesen a nôi viselkedésjegyek, viselkedésminták elôírásrendszere. É Leginkább azokat a szabályokat írja elô, amelyek, a férfiakkal szemben, illetve kisebb részben különbözô más szereppartnerekkel szemben való viselkedésre és kommunikációra vonatkoznak. É Ám ezek az elôírások nem többnyire tudatosak, hanem automatikus, belsô késztetésként érvényesülnek, ha a személyiség elsajátította ôket. A szerepelmélet fontos tétele, hogy a szerep nem „megjátszott”, ôszintétlen viselkedésre vonatkozik, hanem a szociális elôírást tartalmazza.” 27 …

A szerzô kiemeli, hogy a szociálpszichológiai szerepelmélet újdonsága abban áll, „hogy míg korábban egy sor emberi megnyilvánulást biológiai vagy pszichológiai tényezôkkel magyaráztak, a szerepelmélet lehetôvé tette, hogy ebben a szociális pozíciók, normák meghatározó ereje felismerhetô legyen.” A szerepelmélet ugyanakkor óvatosságra is int, hiszen rámutat, hogy a „nôies”

27 Buda Béla: Nôi szerep – nôi szocializáció – nôi identitás in Nôk és férfiak – hiedelmek, tények Budapest Kossuth Kiadó 1985. p. 99.

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

13

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 14

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

megnyilvánulások, magatartásmódok mennyire intenzíven vésôdnek be a személyiségbe, milyen korai idôponttól, a gyermekkor milyen korai szakaszától tanulja ôket a személyiség. Ahogyan bevezetômben is hasonló példával illusztráltam, mennyire másként bánnak már születésekor egy gyermekkel a nemtôl függôen, Buda is hangsúlyozza, hogy az a bizonyos „tanulás”, vagy „tanítás” milyen hamar, bár többnyire öntudatlanul megkezdôdik.

Ez a tanulás, amely az ember személyiségének fejlôdését befolyásolja, a családban kezdôdik. Hogyan készíti fel az embert a társadalom, vagyis elôször a család arra a szerepre, amely biológiai neméhez kapcsolódik? A következôkben néhány fontos momentumra hívnám fel a figyelmet. „A szocializáció az embert érô hatások, az ezekre való reakciók, visszahatások egész folyamatát jelenti, amelynek során az egyén megszerzi azt a tudást, azokat a gyakorlati ismereteket és készségeket, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy többé-kevésbé hatékonyan vegyen részt az egész társadalom, illetve egyes társadalmi csoportok életében.”28 A szocializáció jelenségével foglalkozó kutatók közül sokak véleménye szerint a családi szocializáció legnagyobb része utánzással megy végbe: a gyermek követi a modellként szolgáló szülô viselkedését. Különösen fontos az utánzás szerepe az általános kihatású és az egész életen át ható magatartási minták elsajátításában, mint például a nemi, vagy a házastársi szerepek.

Ezek a minták egyrészt a konkrét viselkedési formák, másrészt a szülôk által követett normál, értékek és célok, amelyeket a szülôk általában nem tudatosan adnak át a gyerekeknek, hanem a gyermek egyszerûen csak látja, mi hogyan történik, és késôbb ezek figyelembevételével cselekszik. Így az utánzás következményeként a gyermek az átvett normáknak megfelelô viselkedést egészen más körülmények között, más feltételek mellett és más feladatok megoldása céljából tanúsít, mint amelyek a példaképet irányították a megfigyelés idôpontjában.

Az utánzással gyakran együtt említik az azonosulás fogalmát, mely egyesek szerint az utánzás elôtt, annak mintegy elôfeltételeként történik, míg mások szerint az utánzással alakul ki.

Lényege, hogy a gyermek nem csak utánozza valaki viselkedését, de azonosul is vele. (Aronson véleménye szerint azért, mert olyan szeretne lenni, mint az azonosulás alanya.) Az azonosulás így egy személy teljes viselkedési rendszerének mintául választását jelenti. Ez egyrészt megnyilvánul a modell egyes cselekedeteinek közvetlen, azonnali utánzásában, de az azonosulás eredménye az is, amikor a szocializált modell magatartását leképezi, tartósan elraktározza, és csak késôbb cselekszik ennek megfelelôen (pl. a házastársi szülôi viselkedést megfigyelô gyermek nem azonnal, hanem akkor kezdi el ezeket alkalmazni, amikor ô is ilyen szerepbe kerül).

Internalizálás pedig akkor következik be, amikor a gyermek szülôi magatartást, a normákat úgy követi, hogy a cselekvés elôtt nincs közvetlen szülôi behatás, mert a szülôi viselkedési

28 Cseh-Szombathy László idézi: A gyermekkori szocializáció jelentôsége a háztartási és szülôi szerepekre való felkészítésben. IN: Schadt Mária im. p. 52.

14

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

minták már belülrôl szabályozzák a gyermek magatartását, illetve tartós elraktározás esetén a felnôttkori cselekvést.

A röviden bemutatott három pszichológiai jelenségnek, az utánzásnak, az azonosulásnak, valamint az internalizálásnak a következménye, hogy a szülôi családban a gyerekek olyan magatartásokat is megtanulnak, amelyekre tudatosan nem tanítják ôket, amelyek felhasználására a családban nincs is lehetôségük, hanem csak jóval késôbb alkalmazhatják az elraktározott mintákat. Ezzel a jelenséggel Reuben Hill és Joan Aldus foglalkozott A házasságra és a szülôi szerepre való szocializálása címû tanulmányukban29. Rámutatnak arra, hogy a családi példáknak igen erôs hatása van a házastársi és szülôi magatartási formák megtanulásában, ám a család szerepének megváltozásával, az életformák gyorsabb változásával, a fiatalok kevésbé tudják szüleik példáját megvalósítani. A külsô hatások fokozódása és családi élet problémáinak különbözô fórumokon való nyíltabb tárgyalása nagyobb lehetôséget ad többféle minta megismerésére, és új utak keresésére is.

■ A FEMINIZMUS SZEMPONTJAI

Röviden tekintsük át, hogy hogyan változott feministák gondolkodása a nemek közötti különbségekrôl és hasonlóságról. A feminizmus elsô hulláma a nemek jogegyenlôségét állította a középpontba, így biológiai különbségek vizsgálatát sem erôltették annyira, hiszen ez pont ellentétben állt a céllal, hogy a nôket is ugyanazok a jogok illessék meg, mint a férfiakat.

A nôtanulmányok második hulláma a társadalmi esélyegyenlôséget: a nôk számára lehetôség biztosítását igényelte férfi életpályák befutására, ebben az idôszakban leginkább azt próbálták meg bebizonyítani, hogy a nôk is „képesek” ugyanazokra a munkákra, amire a férfiak (ebbôl a korból származik a híres kép, amelyen a bicepszét mutató lány mondja, hogy „W e Can Do It”, azaz „Meg tudjuk csinálni!”). A különbségek vizsgálata tehát arra korlátozódott, hogy bebizonyítsák, ezek a különbségek nem is léteznek.

Az 1990-es évek fejleményei alapvetô változásokat jeleznek: a „férfi tanulmányok” megjelenésével az a kérdés fogalmazódik meg, hogy milyen korlátokat állít az egyén szabadságának, önérvényesítésének útjába a társadalmi nemi szerepek rendszere, miért és hogyan sújtja ez a férfiakat éppúgy, mint a nôket. A társadalmi nem, immár nem a helyzetük megjavítását szorgalmazó nôk számára probléma csupán, hanem a férfiak számára is.

Aronson már említett könyvében a nemi szerepekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák fellazulásának és a nôk „öntudatra” ébredése nemcsak rájuk, hanem a férfiakra is hatással lesz30, és véleménye szerint, ez a hatás pozitív. Azáltal, hogy a nôk érdeklôdési köre tágul és új foglalkozások nyílnak meg számukra, a férfiakra vonatkozó szerepelôírások is veszítenek korlátozó jellegükbôl.31

29 Cseh-Szombathy László idézi In: Schadt Mária im. p. 55.

30 Könyvének 1984-es kiadásában még jövô idôt használ, ám az idô igazolta feltételezéseit.

31 Kutatásom reményeim szerint részben igazolni fogják ezt a véleményt.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 15

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

■ „ FEMINISTAÓ PEDAGÓGIA

Ahogy az elôzôekbôl is látható, a nemi szerepek tanulása csecsemôkorban kezdôdik, és az egész életen át tart. „Általában három, jól elkülöníthetô szakaszt szoktak megkülönböztetni ebben a fejlôdési folyamatban: 1. annak megtanulása, hogy mi a helyes és helytelen viselkedés a fiúk és a lányok számára, 2. annak a koncepciónak az elsajátítása, amelynek segítségével meg tudjuk ítélni, mi tekinthetô helyes és helytelen férfi és nôi magatartásnak, 3. a felnôttkori viselkedés alkalmazkodása ahhoz, hogy tradicionálisan mit tart a társadalom helyes is helytelen viselkedésnek a két nem számára.”32 Ám Thun Éva szerint a nemi szerepek vizsgálatának eredményei teljesen elkerülik a pedagógiai elméletet és az iskolai gyakorlatot, egyedül a feminista gondolkodók azok, akik megpróbálják ezeket az elméleteket összhangba hozni a pedagógiával. Ezért a következôkben csak ilyen, feminista pedagógiai vélemény ismertetésére van módom.

Az iskolásokkal szemben támasztott elvárásokban elméletileg nem fogalmazódik meg különbség a nemek között, minden iskola deklaráltan igyekszik az egyenlôséget, az egyforma bánásmódot és az esélyegyenlôséget biztosítani. De Thun Éva véleménye szerint a gyerekek az iskolában nemcsak a tanulói szerepet sajátítják el, hanem az elvárt viselkedéssel és tevékenységi formákkal együtt kapják meg azokat a befolyásoló impulzusokat, amelyek a társadalmi nemi szerep tanulását irányítják és megszilárdítják.

Ilyen egyértelmû hatás például a tanítók által a fiúkkal és lányokkal kapcsolatos eltérô magatartás, amelyet kutatások is igazoltak. A fiúkat az iskolában többször dicsérik meg tudásukért, míg a lányokat jó magaviseletükért, szidást viszont a fiúk a rosszalkodásért kapnak, míg a lányok a helytelen válaszokért.

Ezzel a fiúkban azt erôsítik az iskolai évek, hogy önállóan is lehetnek okosak, tehetségesek, bár lehet, hogy néha engedetlenek, a lányok pedig megtanulják, hogy bár kevesebbet tudnak, de ezt jó magaviseletükkel kompenzálhatják. Ennek hatásait még az egyetemistákkal végzett kísérletek is igazolják.

A nôtudomány egyik legfôbb területe a nôi pszichikum fejlôdésének tanulmányozása, amely arról tanúskodik, hogy a nôk nagyobb értékként ismerik el a másokkal való együttmûködés készségét, a másokról való gondoskodást. Az oktatást a nôtudomány szemszögébôl vizsgálódó kutatók véleménye az, hogy a nôk ezen (akár biológiailag, akár pszichikailag vagy társadalmilag befolyásolt) tulajdonságaik miatt kétszeresen is hátrányba kerülnek az iskolában, de különösen a felsôoktatásban. Nemcsak a hagyományos tananyag nem képviseli a nôi szempontokat, de még a tanórán zajló, elvárt diskurzus is ellenükre dolgozik, amikor az önállóság, autonómia és individualitás kerül a középpontba, amelyekrôl mind tudjuk, hogy az általános vélekedés szerint fôként a férfiakra jellemzôk – mondván, hogy csak

32 Thun Éva: Hagyományos pedagógia – feminista pedagógia. Educatio 5 (3), 1996, p.

404-416. µ

ez a fajta megközelítés jelenti a szükséges távolságtartást és objektivitást, amelyek a tudományosság alapelemei.

Thun szerint, ha elfogadjuk a feminista gondolkodásmódot, és vele együtt azt a nézetet, hogy a nemi szerepeket mi magunk alakítjuk ki magunknak, és mind a tanár, mind a diák cselekvô részese a folyamatnak, akkor könnyen eljuthatunk ahhoz a következtetéshez, hogy a szocializációs folyamat irányítható és befolyásolható olyan módon, hogy kiiktatható legyen a sztereotípiás gondolkodás átörökítése általában és nemekre nézve egyaránt. Megemlíti, hogy az UNESCO 1984-ben kiadott egy tájékoztató és oktató füzetet, Nemi sztereotípiák számûzése az iskolákból, amely többek között útmutatót kínál arra, hogy a pedagógusok hogyan léphetnek fel tudatosan a sztereotípiák kialakulása ellen az iskolában. Elsô lépésként a tanártovábbképzések fontosságának hangsúlyozását emeli ki, de azon túl, hogy a tanárok feladata, hogy felismerjék a nemi sztereotípiák jelenlétét az egyes pedagógiai szituációkban, és az egyes gyerekek otthonról hozott attitûdjeiben, azt is hangsúlyozza, hogy a gyerekeket is segíteni kell abban, hogy ôk maguk is felismerjék ezeknek a sztereotípiás elvárásoknak a hatásait, és velük együttmûködve kell kidolgozni olyan terveket, melyek segítenek a nemi sztereotípiák számûzésében az iskolákból.33 Szeretném hangsúlyozni, hogy a fentiekben leírtak az oktatásra vonatkoznak és nem a napközbeni ellátás intézményeire, vagyis az óvodákra. E dolgozat megírásával nem célom megkérdôjelezni a magyar óvodák nevelésének helyességét, vagy a nemi szerepekre vonatkozó elveket felülbírálni (ha vannak egyáltalán ilyen alapelvek az egyes óvodák nevelési programjában). Az ebben a dolgozatban leírtak is jól mutatják, hogy az óvodás gyermekek nemi szerepekre és „munkamegosztásra” vonatkozó ismereteinek nagy része a saját családjukban tapasztaltakon, valamint a mesékben, és bármilyen más módon (televízióban látott rajzfilmeken, filmeken, egyéb mûsorokon keresztül) közvetett formában eljutó mintákon alapszik, de kétségtelenül érdemes lenne megvizsgálni, hogy a napközbeni ellátás keretei között, a különféle intézményekben, ellátóknál gondolnak-e ezekre a szempontokra, tudatosítják-e saját szerepük jelentôségét, és vajon a szakmai képzés során kitérnek-e erre egyáltalán.

Egyre világosabb, hogy a nemek közötti pszichológiai különbségek mindegyikére és minden vonatkozására nem képes egyetlen elmélet magyarázatot adni, és minden próbálkozás felveti a biológiai-szociális, öröklött-környezeti tényezôk (naturanurture) szerepének kérdését. Szinte bizonyos, hogy a válasz isis: a biológiai/öröklött és a szociális/környezeti tényezôk együttesen állnak az egyéni változatosság, és a nemi különbségek hátterében. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az „eddigi kutatások, vizsgálatok és kísérletek eredményei mind azt támasztják

33 Természetesen ezek az újszerû gondolatok sokaknak meglehetôsen idegennek vagy esetleg megalapozatlannak tûnhetnek. A szerzô is elismeri, hogy Magyarországon a feminista világlátás és gondolkodásmód nem terjedt el olyan széles körben, mint pl. az angolszász országokban, ahol a nôtudomány több évtizedes múltra tekint vissza, így ott több idô és esély volt a társadalmilag mélyen beágyazott patriarchális gondolkodás megváltoztatására, de legalábbis bírálatára, megkérdôjelezésére és más lehetôségek keresésére.

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

15

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 16

(Cyan plate) (Black plate)

alá: a nemek közötti átlagos különbségek sokkal kisebbek és jelentéktelenebbek, mint a nemeken belüli egyéni változatosság”.34

■ NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

Láthatjuk tehát, hogy mennyire fontos a társadalomban, és ezáltal a tagjaiban is élô, és azokat befolyásoló, meghatározó kép a nemek szerepeirôl. A következôkben szeretnék egy kicsit rámutatni, hogy a kutatás eredményeit nagyon fontos szempontból különösen gondosan kell majd értelmeznünk.

Pongrácz Tiborné Nemi szerepek társadalmi megítélése35 címû tanulmányában írja le tapasztalatait a férfiak és nôk nemi szerepeivel kapcsolatos elvárások eltéréseirôl az egyes európai országokban. Kiindulópontja az az egyértelmû változás, amely a nemi szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárásokban követ-

34 Gervai Judit: A nemek közötti biológiai és pszichológiai különbségek: irányuk, nagyságuk, eredetük, funkcióik. Info-Társadalomtudomány 32., 1995. május, p. 24.

35 Pongrácz Tiborné: Nemi szerepek társadalmi megítélése. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tapasztalatai. IN: Nagy I.– Pongrácz T. –Tóth I. Gy. (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nôk és férfiak helyzetérôl 2005, TÁRKI–ICsSzEM, Budapest, 2006.

16

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

kezett be, fôként a nôk munkába állása, és egyre jelentôsebb munkaerô-piaci, és közéleti részvételük miatt. Ez a változás pedig egyértelmûen hatással van az átlagos gyerekszám csökkenésére, hiszen a nôkre ezzel a bôvülô szerepkörrel háruló „kettôs teher” egy sor további problémának lehet forrása, mind egyéni, mind pedig a családban és a munkahelyen bekövetkezô konfliktusok miatt.

A vizsgálat 2000 és 2003 között, 12 európai ország reprezentatív mintán végzett kérdôíves kutatáson alapszik, amelynek keretében a párkapcsolatok és gyermekvállalási magatartás változása mellett a munkával és a családdal kapcsolatos értékrendi kérdéseket, prioritásokat vizsgálták. A tanulmány kiemeli, hogy a vizsgált európai országokban egészen másként alakult a nôk munkába állása, mert míg a nyugati régióban a nôk munkaerôpiaci részvétele folyamatosan, fokozatosan emelkedett, részben a nôi egyenjogúságért küzdô mozgalmak tevékenységének is köszönhetôen, addig Magyarországon, mint a többi szocialista országban, felülrôl irányított kötelezô formában jelent meg ugyanez. Nem egyértelmû azonban, hogy az európai országok eltérô értékrendek, társadalmi elvárások mennyiben következ-

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 17

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN

ményei a különbözô történelmi múltnak, és mennyiben határozzák azt meg egyéb, nem rendszerspecifikus tényezôk.

Elsôként a munka és család, munka vagy család témakörében kapott eredményekrôl. A megkérdezetteknek állításokról kellett eldönteniük, hogy egyetértenek-e velük vagy sem.36 Ebbôl a részbôl kiderül, hogy a megkérdezett magyarok véleménye egyértelmûen a hagyományos értékrendet tükrözte, különösképpen a nôkre vonatkoztatva. Hasonló eredmények születtek Litvániában és Romániában, amelyek szintén alapvetôen tradicionális értékrendûnek bizonyultak a kutatás eredményei alapján. Fôként nyugat-európai országokban láthatunk eltérô eredményeket: Hollandia, Németország és Ausztria azok az országok, ahol a megkérdezettek többsége nem ért egyet a hagyományos nôi szerepre vonatkozó állításokkal. Azért is érdekes ebben a témakörben a magyarok véleménye, mert a gazdasági és társadalmi változások ellenére, amelyek teljesen átalakították a munkaerô-piaci helyzetet, és a nôkkel szembeni elvárásokat is, a társadalomban a nô „helyes” szerepérôl élô képet tökéletesen változatlanul hagyták, annak ellenére, hogy a magyarok – nemzetközi összehasonlításban – kiemelkedôen nagy arányban egyetértenek azzal, hogy a nôknek is dolgozniuk kell a család fenntartása érdekében. Még a 30 év alatti, az átlagosnál magasabb végzettségûek körében is népszerû állítás volt, amely a „férj mint családfenntartó, a nô mint háziasszony” szereposztást tartalmazta. A hagyományos társadalmi szerepek esetleges felcserélésére vonatkozó állítással pedig a magyarok többsége ugyancsak határozottan nem értett egyet.

A családon belüli szerepmegosztásról szóló részbôl kiderül, hogy a tény, amely szerint a magyar családok jelentôs részében a nô kezeli a „házikasszát”, és amelyet a nemek közötti egyenlôség szempontjából elsôre talán pozitív eredménynek vélhetünk, valójában újabb példája a hagyományôrzô, konzervatív családkép továbbélésének, hiszen a nôk „pénzügyminiszteri” státusa régóta jellemzôje a tradicionális magyar családnak.

A cikk beszámol arról az „érdekes” ellentmondásról is, ami a magyar nôk házastársuk által végzett otthoni munkákra vonatkozó elégedettségével és a házastársak által valóban elvégzett munkával kapcsolatos. Egy 1992-es kutatás ugyanis rámutatott, hogy míg nemzetközi összehasonlításban (a többi vizsgált ország: Oroszország, Lengyelország, valamint Németország keleti és nyugati része) a magyar férfiak vettek részt relatíve legkisebb mértékben a házimunkában, a magyar nôk voltak viszont férjük teljesítményével a legelégedettebbek.

Az eredményeket itt érdemes összehasonlítani a foglalkoztatási adatokkal. Azokban az országokban, amelynek megkérdezett lakói tradicionális értékeket vallottak (pl. Magyarország, Olaszország), a nôk munkaerôpiaci részvétele mind az 15 európai uniós átlag (kb. 58% ) alatt volt 2004-ben: Magyarországon 51% , Olaszországban 45% . Ezzel szemben a „modern” értékrendet tükrözô válaszadók pl. Hollandia (66% ), Svédország

36 Az állítások a következôk voltak: „Fontos ugyan a munka, de a nôk többsége számára az otthon és a gyermekek fontosabbak.” ; „A férfiak számára a munka fontosabb kell, hogy legyen, mint a család.”

70% , Ausztria 61% , az átlagnál magasabb a nôi foglalkoztatottság.37 És végül nézzük, milyen hasonló, a gyerekek nemi szerep sztereotípiáira vonatkozó kutatásokat végeztek más országokban. Bár nem óvodásokkal, de szintén gyerekekkel, 10-11 éves olasz és holland fiúkkal és lányokkal végeztek hasonló kutatást38 amelyben cselekvésekrôl és tulajdonságokról kellett eldönteniük, hogy férfira, nôre, vagy mindkét nemre vonatkoznak szerintük. A vizsgálat többek között azt mutatta, hogy a tulajdonságokat inkább különböztették meg nemek szerint, mint a cselekedeteket, valamint egyértelmûen kitûnt, hogy a holland gyerekek mind a cselekedet, mind a tulajdonságok terén kevésbé a hagyományos sztereotípiákban gondolkodtak, mint az olasz gyerekek. A kutatás másik eredménye, hogy az úgynevezett „progresszív”, vagyis „haladó szellemû” iskolába jártak, hajlamosabbak voltak kevésbé sztereotíp véleményt alkotni, valamint, hogy a lányok valamivel kevésbé sztereotipizálták a cselekedeteket és tulajdonságokat, mint a fiúk.

Ezek az eredmények is egybevágnak azzal, amit az elôzô nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredményei mutattak, tehát a társadalomban élô sztereotípiák már a gyerekek nemi szerepekrôl alkotott elképzeléseiben határozottan kimutathatók.

Csaba Réka

37 Társadalmi helyzetkép 2005, KSH, Budapest, 2007.

38 Zammuner, Vanda i.m.

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

17

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 18

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

Gyerekszem Immáron második alkalommal rendezték meg a Gyerekszem Filmfesztivált. Idén a Merlin Színház adott otthont a rendezvénynek. A fesztivál ötlete Grosch Nándortól származik, aki 2003 óta rendszeresen tart gyerekfilmes szakkört a Hûvösvölgyi Gyermekotthon lakóinak. A szakkör eredményein felbuzdulva, 2007-ben hirdették meg elôször a fesztivált, puszta kíváncsiságból, hogy feltérképezzék az országban mûködô gyermek-filmkészítô mûhelyeket. A kezdeményezés nagy siker volt, több mint kétszáz filmet neveztek már elsô alkalommal a meghirdetett kategóriákban.

Grosch Nándort, a fesztivál igazgatóját Veres Kinga kérdezte a rendezvényrôl és az általa vezetett gyerekfilmes szakkörrôl.

V.K: Idén másodszorra rendezték meg a Gyerekszem Filmfesztivált. Az ötlet, mint mondtad a Hûvösvölgyi Gyerekotthon, akkor még hetes otthon, szakköre kapcsán született, ahol már hat éve – a gyerekek nagy örömére – mûködik az általad indított szakkör. Sokan voltak kíváncsiak az idén a fesztiválra? Sokan eljöttek megnézni a filmeket?

G.N.: Ez változó, de igazából mindig meglepôdünk azon, hogy mennyire érdekli önmagában az alkotókat is a saját filmjük. Van, amikor az alkotók se jönnek el a saját filmjükre. Van valami megmagyarázhatatlan passzivitás. Nyilván ez az alkotás természetébôl is adódik, hogy megcsinálom, túl vagyok rajta, készítem a következôt, és ami kész, már nem érdekel. Jó lenne, ha érdekelné ôket, és néhány esetben érdekli is ôket egyébként, tehát ez rapszodikus. Van, amelyik vetítésen nagyon sokan voltak, van, amelyiken kevesebben. Nagy filmszemléken is ez jellemzô, hogy az információs vetítéseken, amelyeken nem versenyfilmek szerepelnek, nagyon csekély a részvétel. Az idén elôzsûrit is felállítottunk, hogy nagyobb rangja legyen a versenybekerülésnek a gyerekek között is. Az elôszûrés célja az volt, hogy ne minden film kerüljön versenybe. Az idén 160 film érkezett be, ennek kétharmada került versenybe, egyharmaduk az információs blokkban voltak láthatók.

V.K.: A téma most is kötetlen volt, akárcsak az elsô fesztivál alkalmával, de az idén megadtatok egy kérdést, hogy „Mi zavar engem”, és a gyerekeknek be kellett fejeznie az „Engem az zavar, hogyÉ” kezdetû mondatot. Mit tapasztaltatok, mi zavarja leginkább a gyerekeket?

G.N.: 2007-ben igazából az életkori kategóriákat hirdettük meg, amik most is

18

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

voltak: Kicsi a bors, de erôs (6-13 éves korig), Ifjú titánok (13-19 éves korig), és van egy ravasz életkori kategóriánk, a Gyerekszem – Öregszem. Az utóbbiba 99 éves volt profi vagy amatôr filmrendezô is beküldheti a filmjét, csak az a kritérium, hogy 19 éves kora elôtt kellett készülniük. Így tûnt fel 2007-ben Pálos György gimnazista kori filmje, Kern András vagy Janisch Attila tizenéves szösszenetei, de ôk nem nevezték az alkotásokat, csak érdekességként levetítettük azokat.

Ugyanakkor az is cél, hogy az elmúlt 2025 év diákfilmes termését és a jobb minôségû alkotásokat ebben a kategóriában újra láthassa az elkövetkezendô években a fesztivál közönsége. Hogy mit tapasztaltunk? Szerintem azt, hogy nem szeretik a gyerekek a tematikus feladatokat, mert egyébként is elmondják azt, ami ôket zavarja, a zsáner filmes mûfajon belül. Nem tolongtak a kategóriában a jelentkezôk, de örültünk, hogy elmondják ezt anélkül is, hogy megkérdeznénk.

V.K.: Tehát egy kategória volt, és a többi kötetlen?

G.N.: Így van. Az életkori kategóriák fixek és azon belül a zsáner kategóriákban lehetett nevezni: kisjátékfilm, animációs film, dokumentumfilm vagy egyéb kategóriában, amibe többnyire a kísérleti film tartozik. És akkor azt gondoltuk, hogy adunk egy ilyen tematikus feladatot. Nem adjuk fel, jövôre is, illetve a következô fesztiválon is fogunk adni. Nyilván hozzá kell ehhez is szokni.

V.K: A gyerekek nem érzékelik, hogy megoldják a feladatot anélkül, hogy a tematikus kategóriába neveznék be?

G.N: Nyilván. Egyrészt ezt a „Mi zavar engem” gondolatot szántuk hívó szónak erre az idei fesztiválra, és a másik hívó szó volt az agresszió. Az „Agresszió a 2009/3. SZÁM

vásznon és a kamera mögött” volt a fesztivált indító konferencia témája. Érdekes, hogy a beküldött filmek közül majdnem az összes errôl szólt, pedig nem tudhatták, hogy mi lesz a konferencia témája: az agresszió, a drogfogyasztás, alkoholfogyasztás. Kicsit gépiesnek tûnhet, de mégis ezeket a témákat jelenítették meg a gyerekek, amikrôl a szaktudósok elôadtak a konferencián.

V.K.: Jelentkeztek kis gyerekek is, a 6-13 éves kategóriában?

G.N: Bizony. Fôleg animációs filmes mûfajban a 8-12 éves gyerekek elképesztô képi világgal, hangi kulisszával jelenítik meg az alkotásaikat. Véleményem szerint ez azért van így, mert az animációs filmhez nem kell stáb, míg egy natúr filmes forgatáshoz szükséges. Kitalálja a figurát, otthon megrajzolja, van egy szoftvere, valamilyen hangi kulisszával ellátja az anyagot, és kész egy profi animációs film. Ezek a szoftverek már könnyen kezelhetôk. Tehát a gyerek „monostáb-szerûen” csinálja a filmjeit.

Egyébként tényleg nagyszámban vannak, a mezôny egyharmada vagy talán még több az animációs film.

V.K: Nincs ennek egyfajta negatív üzenete, hogy inkább egyedül, otthon a számítógéppel, minthogy csapatban dolgoznának?

G.N: Nem, szerintem nincs, mert az, hogy egyedül vagyok, és rajzolok, tehát maga az alkotás egy magányos mûfaj. Fizikailag egyedül van az ember, amikor elmélyül, alkot, ehhez kell az egyedüllét.

Felnôtt filmesek is egyedül vannak elôször, amikor megírják a forgatókönyvet, leírják az ötleteiket, utána pedig, a forgatás alatt, legalább negyvenen vagy ötvenen segítik a munkájukat. Ezért néha felteszik a kérdést, hogyan bíráljuk mi ezt

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 19

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

el, hogy mennyi felnôtt segítséget kaptak a gyerekek az adott film elkészítéséhez.

Nagyon örülünk a felnôtt segítségnek, miért vegyük el azt a gyerekektôl, amikor felnôtt filmesek óhaját negyven-ötventagú stáb lesi, és segíti, attól még az ô filmjük. Akkor miért vennénk el ugyanezt a lehetôséget a gyerekektôl. Tudjuk, hogy minden munkában van felnôtt segítség, ez nem kizáró ok. A lényeg az, hogy érezzük a filmen, hogy ez a gyerek saját ötlete, benne van vagy fizikailag, tehát ô játssza el a történetet, vagy pedig a téma választása olyan, hogy ez tényleg az ô életével kapcsolatos, az ô generációs problémáját dolgozza fel, vagy valami nagyon személyeset mond magáról.

V.K: Volt különbség abban, hogy milyen mûfajt választottak 2007-ben és az idén a gyerekek?

G.N: Az animáció egyrészt, másrészt nagyon jellemzô, hogy a 2007-es fesztiválra nagyon nagyszámú dokumentumfilm anyag érkezett. Jellemzô, hogy kevésbé prózai ez a mostani mezôny. Talán az élet lett túl prózai, ez a mezôny most valamilyen módon lírikusabb. Kevesebb a dokumentumfilm, ez nagyon jellemzô erre a 2009-es merítésre, és mondom, az animáció uralkodó jellegû, bár ez 2007ben is így volt. Azt hiszem, ez egy állandó tendencia lesz, hogy nagyon nagyszámú az animációs mezôny. Ezért kértünk fel idén a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetemtôl egy animációs szakembert zsûrinek.

V.K.: Az idei fesztiválra külföldi alkotók is küldhettek pályamunkákat. Szembetûnô volt a különbség a külföldi és a magyar munkák között a téma, vagy más tekintetében?

G.N: Az elsô Gyerekszemre is jelentkeztek már külföldrôl, de ôk többnyire határon túli magyarok voltak. Nem hirdettük meg a fesztivált nemzetköziként, de hirdettük magát a fesztivált angolul is különbözô országokban, mert úgy gondoltuk, hogy egy apró lépést akarunk tenni a nemzetközivé válás felé. De teljesen más nagyságrendû egy nemzetközi fesztivál büdzséje, struktúrája. Azt a szintet el kell érni, de ezzel a gesztussal egy apró lépést akartunk tenni abba az irányba.

Nagyon szerencsés módon alakultak a dolgok, mert éppen csak annyi külföldi film érkezett, amennyit még elbírt ez a

mezôny. Körülbelül a mezôny egynegyede érkezett külföldrôl. Érkeztek filmek Angliából, Spanyolországból, Horvátországból, Szlovákiából. Kaptunk egy filmet Görögországból is. Tehát volt összehasonlítási alap. Igazából az animációs film tekintetében mondhatom, hogy magasabb technikai színvonalúak voltak azok a filmek, a kisiskolás vagy felsô tagozatban készült filmek magasabb színvonalúak voltak, mint a magyar animációs filmek. Voltak – a horvát mezônyben – nagyon-nagyon meglepô témaválasztású és frappánsan, dramaturgiailag kiválóan kivitelezett és látványban is kiválóan megoldott alkotások. De nem lehet panasz a magyar mezônyre sem. A kecskeméti „Képrôl képre” Animációs mûhely hosszú-hosszú évek óta mûködik a helyi ifjúsági otthonban, és hagyományosan nagyon jó animációkat hoz. Nagyon érdekes és tanulságos volt, hogy olyan példák érkeztek külföldrôl, amikrôl egyértelmûen látszódott, hogy nagyon profin megrendezett, nagyon jó színvonalú alkotások, gyerek szereplôkkel. Csak egyetlen szépséghibája van: biztosan érezte a zsûri, meg mi is szervezôk, hogy nem gyerekek készítették. Tehát erre is fel kell készülni, de tanulságként betettük a mezônybe, hogy lássa mindenki, van egy ilyen típusú gyerekfilm készítés is, hogy gyerekek is forgatták, meg nem is. Egyértelmû, hogy olyan tömegmozgatási technikát, azt a témaválasztást, azt nem gyerekek találták ki. Biztos, hogy nem, de valamilyen okból úgy gondolták, hogy ezen a fesztiválon helye van ennek a filmnek.

Természetesen nem tudtunk díjat adni, mert annyira egyértelmû volt, hogy nem gyerekek készítették, de mégis érdekes volt látni, hogy gyerekek részvételével milyen profi filmet alkottak.

V.K: Kimaradt egy év a két fesztivál között. Miért nem hirdettetek Gyerekszemet 2008-ban?

G.N: Részben azért, mert elfáradtunk, részben azért is, mert úgy gondoltuk – és ez így is van-, hogy a gyerekeknél több idôt kell hagyni, a filmek újratermelôdése lassabb ütemû. Kétévente nagyobb esély van arra, hogy egy olyan mezôny jön össze mennyiségben és minôségre is, amibôl érdemes, és könnyebb is egy jó minôségû versenyfilmes merítést prezentálni a fesztivállátogatóknak. Valószínû, 2009/3. SZÁM

hogy tartjuk ezt a biennále-szerû megjelenést. Ennek ellenére nem tudom, hogy mikor lesz a harmadik kiadás. Ha nagyon nekiveselkedünk, kedvünk lesz és a finanszírozást is sikerül összehozni, akkor lesz harmadik Gyerekszem fesztivál már 2010-ben, de valószínûbb a 2011. Épp most kaptuk a hírt, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány a következô szakkörünket is támogatja. Szeptembertôl folytathatjuk a szakkört a Hûvösvölgyi Gyermekotthonban. A gyerekek már ostromolnak az ötleteikkel, sorba mondják, hogy mirôl szeretnének filmet készíteni, és már most tudom körülbelül a jövô évi merítés felét, hogy ki fog filmet csinálni és mirôl.

V.K: Hogyan épül fel a filmkészítési folyamat?

G.N.: Lemennek a hetente rendszeresen megtartott foglalkozások, kitalálják a gyerekek a történeteket, azt kidolgozzuk, elmegyünk a Filmgyárba jelmezt próbálni, mindenki kiválasztja a jelmezeket a szereplôknek. Elvisszük a jelmezeket, elkezdjük a filmeket próbálni, és akkor szépen sorban leforgatjuk és megvágjuk mindegyiket. Akkor van egy helyi bemutató, ott osztunk ki díjakat, és aztán nevezzük különbözô filmszemlékre a filmeket. Nemcsak a Gyerekszemre, hanem például a „mi-egy-más” pályázatra. A kultúrák közötti párbeszéd európai éve 2008 kezdeményezés jegyében, záró aktusként volt egy „mi-egy-más” címû pályázat, amin két Hûvösvölgyi film is díjat nyert.

Van egy helyi vetítés, és azt követôen nevezzük a filmeket fesztiválokra. Most úgy gondoltuk, hogy összevonjuk ezt a kettôt, hogy kihozzuk a gyerekeket kicsit a fényre, tehát ne csak egy házi díjátadó legyen, hanem szokják egy kicsit ezt a légkört. Az inkubátor-hatást azért megtartottuk, óvatosak voltunk. Ennek konkrét oka volt.

Mert a 2007-es Gyerekszembe teljesen benne voltak a filmek a versenymezônyben, merthogy akkor rendesen tudtuk nevezni a filmeket. Most, mivel késôn indult a pályázat, amibôl a szakkört fedezni tudtuk, csak azután kezdhettük el a szakköröket, miután már lezárult a fesztiválra a nevezés. Úgy tartottuk korrektnek, hogy ezeket a filmeket külön blokkban mutatjuk be, és nem suvasztjuk be ôket e versenymezônybe. Azt választottuk, hogy egy kis teremben, egy külön blokk vetítés CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

19

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:36 PM

Page 20

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

keretében egy külön zsûri adja át a díjakat. Tehát összevontuk a házi vetítést a fesztiválvetítéssel, és ott kapták meg a díjakat a gyerekek. Elég jó díjakat kaptak. A két filmkészítô mûhely hazavihetett egyegy kamerát, a nyertesek pedig mp3 lejátszókat, meg csokikat kaptak. Megvolt az öröm, meg természetesen minden résztvevô megkapja mindenki filmjét DVD-n.

V.K: Mit tapasztalsz, vagy mit érzel, hogy mit tanulnak a gyerekek leginkább, mit szeretnek leginkább a filmkészítésben?

G.N: Megtanulnak játszani. Azt tapasztalom, hogy megtanulják egymást elfogadni, egy kicsit megtanulják a közös munkát. A szakkörök elején nehezen indul az együtt dolgozás, a valaki mással történô közremûködés. Mindenki a saját malmára akarja hajtani a vizet. Nagyon erôs az agresszió a vásznon és a kamera mögött. A kamera mögötti agresszió mint téma kicsit innen jön, hogy iszonyatosan erôs az egymás közötti agresszív interakció, odaütés, odarúgás. Valahogy így kommunikálnak, így is kommunikálnak ezek a gyerekek. A szeretet haragba, ütésbe torkolló módon jelenik meg egymás között, aminek a gyökere valahol a szeretet meg az érintés, a törôdés vágya, de valahogy ez az eredménye. Egyrészt ez tompul, azt veszem észre, és azt, hogy egyre inkább hozzák a csoport szintû témákat, ôsibb témákat mint a harc, a rivalizálás. Nemcsak az egyéni traumák jelennek meg, mint az elsô szakkörök során, amikor mindenki hozta direktbe a gyerekkori traumáit, a családi konfliktusokat, a rémálmait, és ezeket, eltávolítottuk a szerzôtôl, a téma gazdájától. És emellett megjelennek a mesék is, a mesevilág, az Aranyszôrû bárány meg a Pál utcai fiúk, a hercegnôs meg a királynôs mesék. Nagyon örülök neki, hogy megtanulnak szimbolizálni, megtanulnak játszani, megtanulnak elemelten gondolkodni. Tulajdonképpen megtanulnak alkotni, a saját élménybôl áttranszformálni és egy kicsit átalakítva mások számára is fogyaszthatóvá tenni. Szerintem ezt tanulják meg, és mindezeken keresztül egy kicsit lecsapolódik valami abból a fájdalomból, amit ez a létezés magában hordoz, minden gyerek esetében, aki ilyen körülmények között él.

V.K: Néhány gyereknek a szemén lát-

20

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

szott a szomorúság. Nagy kontraszt volt a gyerekek közöttÉ G.N: Igen, a Hûvösvölgyben már 2003 óta épül ez az egész dolog, tehát tudják, hogy mit akarunk, tudják, hogy mit várnak, biztonságban érzik magukat, nincs szorongás, szabadon jönnek a kreatív ötletek. A Szilágyi Gyermekotthonban az idei tanévben indult a szakkör, ott a nulláról kellett kezdeni. Lehetett látni a csoportépítés, meg az egész projekt-építés folyamatán, az új gyermekvédelmi rendszer hozta változásokat, hogy az 1997-es Gyermekvédelmi törvény után leépült a rideg „gyerektartás”, a kastélyokban elhelyezett kétszáz gyerekes struktúra átalakult, és lettek helyette ezek a maximum negyvenfôs lakásotthonok, amikben koedukált csoportokban vannak a gyerekek, és mindig van velük felelôs. De azt hiszem, hogy a lényeg nem változott. Ezeknek a gyerekeknek az érzelmi nélkülözése ez nem változott, és ezt egyik rendszer sem tudja visszaadni.

A Szilágyi Otthonban azt éreztük, hogy ebben a negyvenfôs otthonban, mintha mini gyermekotthonok lennének. Merthogy különbözô csoportból, lakásotthonokon belüli külön lakásotthoni csoportokból érkeznek a szakkörre a gyerekek, és folyik a rivalizálás, akár a fiúk és a lányok, akár a különbözô csoportból érkezôk között. Mint csoport érdekes módon megszûntek létezni. A sorstárs így, hogy külön csoportban van, és családias lakásotthon-csoportban van, riválissá vált. Nagyon érdekes volt ezzel megküzdeni, hogy hogyan lehet integrálni ezeket a gyerekeket, hogyan lehet csoportot kovácsolni. És most már ott is beindult, mikor már igazán beindult, akkor lett vége. Remélem, hogy a Szilágyiban is folytatódik ez a projekt, és akkor már tényleg hasonlóan a Hûvösvölgyhöz, dinamikusabb lesz, és egyre inkább kialakul a bizalmi légkör.

V.K: A szüleikkel mennyire tartják, tarthatják a kapcsolatot ezek a gyerekek?

G.N: Teljesen változó. Változó nevelési viszonyt igénylô gyerekek vannak, eltérô családi hátterekkel. A legtöbb gyereknek van valamilyen családi kapcsolata. Nagyon ritka a teljesen árva. Változatos módon tarthatják a kapcsolatot a szüleikkel. Van, akit csak látogathatnak bizonyos idôközönként, van, aki hazamehet 2009/3. SZÁM

hétvégére, van, aki egyáltalán nem tarthatja a szüleivel a kapcsolatot. Érdekes például az is, hogy mennyire szégyellték a vér szerinti szüleik elôtt a filmkészítést, hogy alkottak valami kreatívat, valami olyasmit, amiben személyes van, vagy a családot érintô téma is elôkerül, vagy a saját álma. Mennyire takargatták, mennyire szégyellték a szülôk elôtt, és ez is oldódik. Látszik, hogy egyre bátrabban vállalják, hogy már meg merik mutatni a DVD-t a szülôknek, mert értik, hogy ez nem elárulás, valaminek az elárulása, a saját életükrôl, fájdalmaikról, problémáikról van szó, de mégis ez már más, egy játék, egy elemelt formája a problémamegjelenítésnek. Megdicsérik ôket mások is, és akkor olyan aranyosan felbátorodnak, és már merik ezeket a filmeket kommunikálni.

V.K: A filmek témáit a gyerekek választják?

G.N: Abszolút a gyerekek hozzák.

Többnyire saját élmény, de nagyon jellemzô a mese, valamilyen mese tematika és nagyon jellemzô a látott tv vagy film részletek, szappanopera részlet, vagy valamelyik filmbôl egy részlet. De ez is jó, ez megint más. Ott van az alapötlet, amit látott, de ahogy ô azt megjeleníti, amit ô közben érez, azt a pluszt, amit elmesél ezzel, az más. Tehát ez már egy átdolgozott, más film lesz, de az jó, hogy így mankóként használják ezeket az anyagokat.

Mindenki „lop”, a felnôtt mûvészek is lopnak, idézôjelben.

V.K: Elôször reprodukál valamit, és utána lesznek neki saját ötletei. De térjünk vissza a fesztivál szombati napjára, ahol a két gyerekotthon szakkörei által készített húsz kisfilmet mutattátok be. A háromtagú zsûri elnöke, Csere Ágnes megjegyezte, hogy vannak a szakkörben kiemelkedô tehetségû gyerekek mint a Duna-film rendezôje, vagy Horváth Laura, akinek a színészi képességeit a zsûri külön is kiemelte. Ô ket hogyan támogatjátok? Foglalkoztok velük, támogatjátok ôket külön is?

G.N: Tényleg vannak meglepôen tehetséges gyerekek, úgy játszanak a filmen, hogy öröm nézni. Mindenki egyébként. Nem betanult szöveggel játszanak.

Az a metódus, hogy megvan egy téma keret, és akkor improvizálnak, és ez teljesen jól mûködik, mert személyes lesz, belevi-

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 21

(Cyan plate) (Black plate)

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 22

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

szi önmagát, és saját magának fogja érezni a saját játékát. Például , Horváth Laura játszott filmekben itt az elôzô évek során, és amikor az Újszínház „castingolt” különbözô iskolákban, akkor valaki javasolta, hogy nézzék meg a Hûvösvölgyi Gyermekotthon alkotásait. Meglátták Horváth Laurát, meg Horváth Jocit – ôk egy testvérpár –, és rögtön „lecsaptak” rájuk. Azt hiszem, hogy ez két éve volt, és elvitték ôket, szerzôdést kötöttek velük és azóta játszanak is egy gyerek darabban az Újszínházban. Epizodista színházi gyerekszínészek lettek. Aztán, hogy ennek mi lesz a kifutása, nem tudom. Meg azt se tudom, hogy a filmszakkörök után lesz-e ezekbôl a gyerekekbôl filmrendezô, vagy operatôr. De nem ez a cél. Ez egy pozitív hozadék, hogy tapasztalatot, élményt szereznek.

V.K: Milyen fóruma van/lesz ezeknek a filmeknek?

G.N: Ezen most gondolkodunk. A honlapunkon meg fognak jelenni, ott meg lehet ôket nézni.1 Meg a fesztivál nyertes filmjeibôl minden évben van egy válogatás blokk, amit különbözô mozikban levetítenek. Most is gyermeknapon vetítették Kecskeméten, Gyôrben és Békéscsabán, az ottani mûvész mozikban ezt az egyórás válogatást. Ezeket a filmeket, ezt a válogatás blokkot küldjük nemzetközi fesztiválokra is, ahol a Gyerekszem Filmfesztivál jelenik meg, és akkor az adott év nyertes filmjeit bemutatják az adott fesztiválon.

V.K: A többi város nem jelezte, hogy ôk is szeretnének szakkört az ottani gyerekotthonokba?

G.N: Nagyon szeretnénk, ha nem csak mi szerveznénk ezt a szakkört. Jó lenne ennek valahogy formát adni. Beadtunk egy pályázatot, amivel egy képzést szeretnénk akkreditálni ebbôl; megírni filmes szakemberekkel, pszichológusokkal, pedagógusokkal egy képzési anyagot, amiben gyakorlatilag egy negyven-ötven oldalon összefoglalnánk az elôzô hat év tapasztalatait. Elsô körben a szociális rendszerben akkreditálnánk, jelentkezhetnének gyermekotthoni nevelôtanárok, vagy gyermekotthoni pszichológusok. Elkészítenék elsô körben a saját filmjeiket, úgy,

1 http://www.gyerekszemfilmfesztival.hu/

22

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

hogy közben a filmszakmai konzultánsok elmondanák az adott fázis dramaturgiai, kamerahasználati meg vágási alapismereteket. Ennek az akkreditált kurzusnak a végére leforgatnák a saját mintafilmjüket, és ezt elvinnék a saját nevelôotthonukba. Ezt követôen a gyerekek jelentkezhetnének a szakkörre, mi pedig utánkövetnénk a projektet. Elmennénk az adott intézménybe segíteni, ha valahol elakadtak, technikával vagy akár technikai eszközzel is, szakmai tanáccsal. Az a cél, hogy minél több helyen beinduljon a szakkör, önjáró legyen a projekt és minél többen kapcsolódjanak be.

A beküldött csaknem 160 alkotást verseny és információs kategóriákban vetítették. A verseny szekcióban 108 film vetélkedett, de a fesztiválon az összes nevezett filmet megnézhették a látogatók.

Az idén a zsûri mellett (Bollók Csaba, Incze Zsuzsa, Czibolya Kálmán és Fülöp József) diákzsûri is dolgozott. Az alkotásokra a közönség a helyszínen és az interneten is szavazhatott.

A filmvetítések mellett volt konferencia, konzultációk, smink és jelmezfotózás, animációs workshop és kaszkadôr bemutató. Klasszikus magyar gyermek- és ifjúsági filmeket vetítettek volna, de ez végül elmaradt, csak a társfesztiválok és az egyszervolt.hu filmjeit vetítették.

■ A FESZTIVÁLT NYITÓ

KONFERENCIA ELÔADÓI ÉS A TÉMÁK:

DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA – A Szociális és Munkaügyi Minisztérium Gyermek és Ifjúságvédelmi Fôosztály vezetôje – Média és gyerekvédelem BÁLINT KATALIN, FECSKÓ EDINA ÉS VÖRÖS ADÉL – A Filmiroda Igazgatóság Korhatár Bizottságának pszichológus illetve pedagógus végzettséggel rendelkezô szakértôi DR KÓ SA ÉVA – pszichológus, egyetemi tanár – Agresszió a képernyôn: ok vagy okozat?

VETÉSI DÁNIEL – Médiapedagógus Törökvész Úti Általános Iskola – A filmkészítés mint alternatív pedagógiai módszer napjaink iskolájában NAGY KRISZTINA – ORTT munkatárs – Barátságos gyereksáv?

2009/3. SZÁM

FEKETE ZSOMBOR – a www.egyszervolt.hu szerkesztôje – Erôszakos tartalmak az interneten KÁLDY ZSOLT – Pszichológus, pedagógus, gyermekvédelmi szakember – Agresszió, szorongás, katarzis a képernyô elôtt és a kamera mögött TAKÁCS VERA – Balázs Béla-díjas rendezô, dramaturg, a Gyermekszínházi portál fôszerkesztôje, a Filmmûvész Szövetség Gyermekszakosztályának tagja – A gyerekeknek szóló filmek egykor és ma GROSCH NÁNDOR – Gyerekszem Mûvészeti Egyesület – Érzelmek a vásznon és a kamera mögött

■ FILMKÉSZÍTÔ SZAKKÖR

GYERMEKVÉDELMI GONDOSKODÁSBAN ÉLÔ GYEREKEKNEK

A most következô elemzés egy gyermekotthonban mûködô filmkészítô szakköri projekt munkájáról és felépítésérôl szól. A filmekben szereplô és a kisfilmek forgatókönyvét megálmodó szakköri tagok többsége többszörösen traumatizált, magatartászavarokkal küszködô, szüleik nélkül nevelkedô gyerek.

■ A FILMSZAKKÖR DEFINÍCIÓJA, TÖRTÉNETE, KÜLSÔ FELTÉTELRENDSZERE

A filmszakkör olyan kreatív foglalkozás, ahol a gyerekek saját élményeik (múltbeli események, álmok, fantáziák), filmélményeik, videoklippek, szappanopera-részletek és mesei motívumok alapján rövidfilm terveket írnak, majd leforgatják a kb. két-három perces filmetûdöket. A forgatások során a gyerekek egymás filmjeiben végzik a filmstábokban szokásos feladatokat, a résztvevôk belekóstolhatnak a filmezéssel kapcsolatos mûvészi és szervezési feladatokba. A filmkészítô szakkörökben megélt alkotási folyamat, a csoporthoz tartozás élménye szocioterápiás hatású a gyermekek számára.

Az elsô filmkészítô szakkört 20032004-ben a Fénykanál Produkció szervezésében, Budapesten, a Hûvösvölgyi Gyermekotthonban tartottuk. A szakköri év végére kilenc kisfilm született. Azóta a szakkörök az egyesületi munkánk keretében a Gyerekszem Közhasznú Mûvészeti Egyesület szervezésében folynak és az el-

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 23

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

múlt 5 évben a szakkörök során csaknem 30 kisfilm született. Az eddig elkészült filmek hitelesen beszélnek a gyerekek érzéseirôl, gondolatairól, sorsáról.

A szakkörökön készített filmek adták számunkra azt az ötletet, hogy feltérképezzük az országban mûködô gyerekfilmkészítô mûhelyekben, iskolákban, nyári táborokban és egyéni gyerekalkotók által készített filmtermést. 2007-ben megrendeztük a Millenárison az I. Gyerekszem Filmfesztivált, amelyre a gyerekek 200 filmet neveztek. Két budapesti gyermekotthonban is tartunk filmkészítô szakköröket.

■ A FILMSZAKKÖR CÉLJA

A foglalkozások célja a kisfilmek elkészülése mellett az, hogy a gyerekek minél többet gyakorolhassák az írásbeli, szóbeli, és képi önkifejezést, saját gondolataik, hangjuk és gesztusaik használatát. A fotózási és videó gyakorlatok, a filmtervek jeleneteinek próbái, a szerepjátékok (pl.: „Amerikából jöttem!” játék) mind a fenti célokat szolgálják. A szakkör lehetôséget ad arra, hogy konkrét pszichoterápiás beavatkozás nélkül a gyerekek a filmkészítés során olyan traumákat, nyomasztó titkokat „játszanak ki” magukból, amelyek akadályozzák ôket a lelki és fizikai fejlôdésben. Különösen nagy segítséget jelent a filmszakkör a családjuktól részben vagy teljesen elszakadt, általában hospitalizálódott, alulmotivált, érzelmileg labilis és néha irreális énképpel rendelkezô gyerekek számára.

Ezek a gyerekek korábbi életszakaszaikban általában nagyon kevés vizuális visszajelzést kapnak önmagukról, az életük különbözô állomásait nem rögzíti például annyi fénykép, videófelvétel, mint a családban nevelkedô gyerekekét.

■ A FILMSZAKKÖR ÉVES MUNKÁJÁNAK STRUKTÚRÁJA ÉS AZ EGYES FÁZISOKHOZ KAPCSOLÓDÓAN A FELMERÜLÔ PSZICHOLÓGIAI PROBLÉMÁK ELEMZÉSE

A szakkör a résztvevôk számára heti egy alkalommal, kb. kétórás elfoglaltságot jelent. A szakkör ideális létszáma 810 fô, mivel a kb. egy iskolai éven keresztül zajló program alatt ennyi kisfilm elkészítésére van reális lehetôség.

A gyerekek munkáját a különbözô

filmszakmai területeken jártas konzultánsok segítik, a filmek elkészítésében dramaturg-, operatôr-, vágó-konzultánsok kapcsolódnak be az éppen aktuális munkafázisba.

A szakkör éves felépítése az ötletektôl a kész filmekig: – ismerkedés, fantáziát serkentô játékok, – forgatókönyvek alapját képezô történetek összegyûjtése, – kiválasztott ötletek alapján a forgatókönyvek megírása és a történetek storyboard-szerû (képes forgatókönyv) lerajzolása, – szereplôk, helyszínek, jelmezek, kellékek kiválasztása, – filmek jeleneteinek próbái, – filmek leforgatása, – filmek muszterelése (a gyerekek kiválogatják a leforgatott anyagból a filmjeikbe bevágandó snitteket), – filmek megvágása, – elkészült filmek bemutatása a gyermekotthonban.

Az egyes szakköri foglalkozások általában úgy indulnak, hogy a gyerekek kamerába mondják az elmúlt hét számukra fontos, legjobb és legrosszabb élményét.

A gyerekek egymás között eldöntik, hogy ki kit vesz fel a kamerával a monológok alatt, hogy minél kényelmesebben érezzék magukat a feladat közben, és mindenkinek legyen az adott napon a kamera kezelésében is valamilyen élménye.

Ezután a felvett anyagot közösen visszanézzük. A gyerekek videó-gyakorlataival az a célunk, hogy minél jobban szokják, megtanulják a saját hangjukat, arcukat és gesztusaikat. A gyerekek szájából az egyik korábbi szakkörön elhangzó „Túl kényes a hangom! (ezt egy 10 éves kislány mondta), vagy egy 11 éves kisfiú visszajelzése, aki az elôbb említett kislány testvére: „Olyan vagyok, mintha ördög bújt volna belém!”. Az ilyen típusú visszajelzések azt mutatják, hogy ezeket a gyerekeket fontos támogatni abban, hogy minél jobban megtanulják elfogadni önmagukat.

Amint a szakkörön résztvevô gyerekek elkezdenek gondolkodni az életükrôl, történeteikrôl, filmélményeikrôl, hihetetlen képanyag, nyersanyag, mondanivalóhalmaz tárul elénk. Szinte mindenrôl egy saját filmetûd jut eszükbe. Ha nem lenne 2009/3. SZÁM

anyagi- és a filmkészítési folyamatból adódó technikai akadálya, ezek a gyerekek hetente, kéthetente tudnának egyegy 2-3 perces filmetûdöt készíteni.

Nagyon óvatos bánásmódot igényel a gyerekek – elsôdlegesen nem filmes szándékú, tehát nem alkotói attitûdbôl táplálkozó közlési vágya. A szakköri munkához külsô konzulensként Móra László Xavért, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének tanársegédjét, pszichodráma szakembert és a legutóbbi projektek során Dr. Vince Anna pszichoanalitikust kértem fel.

A külsô pszichológus konzulens nagy segítséget jelent a következôkben A filmszakkörön belüli határok kijelölésében, abban a tekintetben, hogy minél ideálisabb viszonyba kerülhessen a filmjét kitaláló gyerek a saját vagy adoptált történetével, filmjével, filmjének fôszereplôjével. A kialakult gyakorlat szerint a legtöbb filmben a film kitalálója egyben a film fôszereplôje is. Itt azoknak a szempontoknak a meghatározása a fô feladat, hogy a gyerekek mirôl készíthetnek filmet és hogyan, mi módon oldható meg a személyes, idô- és térbeli eltávolítás. (Az egyik lány pl. közölte velem, hogy ô arról szeretne filmet készíteni, hogy beugrik a metró alá. Kérdeztem tôle, hogy miért választottad ezt a témát.

Azt mondta, hogy azért, mert „tavaly a Moszkva téren beugrottam a metró alá!”)

A személyes történetek esetében az eltávolítást úgy próbáljuk megoldani, hogy a gyerek a filmjében önmaga által eljátszott szereplônek fantázianevet ad, valamint a történeteket megpróbáljuk más térbe, bizonyos esetekben más korba helyezni.

– Továbbá nagyon fontos a határok meghúzása a filmekben vállalt szerepek tekintetében a filmszakkör vezetôje és a gyerekek között. Általában a gyerekek hajlanak arra, hogy szerepet adjanak a filmjeikben a szakkör valamelyik felnôtt résztvevôjének. Bizonyos szerepeket el lehet vállalni, bizonyos esetekben viszont ajánlatos udvariasan visszautasítani a felkérést. (Egy korábbi szakkörön az egyik gyerek pl. megkért arra, hogy a filmjében játsszam én a rendôrt, akit ô rablóként a filmben agyonlôhet.)

■

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

23

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 24

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

– Harmadrészt nagyon fontos a folyamatos konzultáció a pszichológussal a szakkör eseményeivel kapcsolatban. A szakköri foglalkozások dús eseményhalmaza után a konzultáció segít a szakkör során keletkezett helyzetek, a gyerekek megnyilvánulásainak és a szakkörvezetôben keletkezett érzések kezelésében.

Az eddigi szakköri évek tapasztalatai egyre inkább azt mutatják, hogy attól, hogy nekünk, filmkészítôknek, a szakkör segítôinek fontos a filmkészítés, a gyerekeknek még automatikusan nem az, vagy nem ugyanolyan módon fontos. A két legfontosabb feladatunk, hogy a gyerekek alulmotiváltságát izgalmas, változatos feladatokkal legyôzzük, valamint, hogy a passzivitással szinte párhuzamosan jelen lévô hiperaktivitást, és zabolátlan közlési vágyat még pontosabban meghúzott keretekkel szabályozzuk. Ez a minden résztvevôt érintô lelki- és strukturális „öncenzúra” egyaránt szolgálja a gyerekek és a szakkörvezetôk érdekeit.

Szabályként állítjuk a gyerekek elé például, hogy csak az járhat a filmszakkörre, aki nem verekszik és nem káromkodik. A gyerekek egy része ezt a szabályt igen nehezen tudja betartani. A filmkészítô szakkörbe a gyerekek behozzák személyes és egymással fennálló problémáikat is, ezért a foglalkozásokon gyakran megjelennek feszültségek, veszekedések, olykori egymásnak esések. Ezeket a problémákat békítô hangnemmel, a komolyabb konfliktusokat erélyesebb fellépéssel kezeljük, a fegyelmezésen kívül azonban a szakkör során direkt módon nem dolgozunk a gyerekek személyes, családi, vagy egymás közötti problémáival, azt szeretnénk, ha ezek a problémák indirekt módon a gyerekek filmjeiben jelennének meg.

Azon kívül, hogy a gyerekeket milyen mélyre, és hogyan engedjük bele a saját történeteikbe, a különbözô viszonyoknak milyen határokat szabunk, igen fontos kérdés, hogy finomabbra hangoljuk a gyerekek és a filmkészítô szakemberek együttmûködését. Lényegében itt arról van szó, hogy a filmkészítés bizonyos szakaszaiban mennyi szabadságot adjunk a gyerekeknek a dramaturgiai, az operatôri, a vágói munkában, annak érdekében, hogy elkerüljük azt, hogy az elkészült filmek a mozgó jelzôn kívül már

24

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

ne hordozzanak mozgóképre jellemzô jegyeket. Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy a filmek a gyerekek hol erôsebb, hol passzívabb jelenléte mellett ne váljanak a gyerekeket – ha nem is fel- és kihasználó –, de a felnôtt filmesek által készített, gyerekbôrbe bújtatott alkotásokká. A borzasztóan nehéz alapkérdés itt az, hogy a szakkörön készült filmek akkor tulajdonképpen kinek a filmjei? Az operatôri konzultánsé, aki javasol a gyereknek egy ügyes snittet, egy találó kameramozgást?

A vágóé, vagy a szakkörvezetôé, aki ajánl a gyereknek egy filmjéhez illeszkedô zeneszámot? A dramaturg-forgatókönyvíró konzultánsé, aki a gyerekekkel együtt bontja filmmé alapötleteiket, és közben javaslatot tesz egy-egy fordulatra?

Véleményem szerint ezek a filmek a szakkör résztvevôinek „kollektív pszichéjébôl” keletkezô vizuális anyagok, amelyekben minden film esetében az alapötlet a filmet „jegyzô” gyereké, ugyanakkor filmenként változik annak mértéke, hogy a szakkör többi gyerekrésztvevôje, vagy a film körül bábáskodó filmes szakemberek milyen ötletekkel és milyen mértékben vannak benne az alkotásokban.

Az elsô szakköri évben pl. az operatôri munkával kapcsolatban úgy döntöttünk, hogy bár a gyerekekkel az év során folyamatosan gyakoroltuk a kamera használatát, minden gyerek filmjét operatôr szakember vegye fel. A gyerekek motiválására kitaláltuk, hogy a szakkör végén a filmeket egy független zsûri bírálja el és az elsô három helyezett plusz ajándékokat kapjon.

Azóta a szakkörök során egyre nagyobb önállóságot próbálunk adni a gyerekeknek a munka minden fázisában, oly módon, hogy a korábban már említett kereteket megtartsuk, és arra törekszünk, hogy a filmtervek úgy kerüljenek a vászonra, ahogy azokat a filmeket kitaláló gyerekek valóban látják.

Fontos szempont még, hogy hogyan tekintenek a gyerekek a saját filmjeikre azok elkészülése után. Alapvetôen élvezik a filmjeiket, a filmekben valamilyen szerepben feltûnô önmagukat, de elôfordul kivétel is.

Ahogy a videós gyakorlatnál elôfordult, hogy a gyerek „túl kényesnek”, vagy „ördöginek” látta önmagát és emiatt rossz érzése, szégyenérzete támadt, elô2009/3. SZÁM

fordult az is, hogy egy kislány, aki a filmjében hercegnôként egy játék babának énekel egy altatót, nem tudta elviselni önmagát a vásznon már muszterelés és a vágás során sem. Jelezte, hogy kellemetlennek és „égônek” tartaná, ha a közös vetítésen a többi gyerek látná, ahogy a filmjében „dedós” módon altatót énekel egy kisbabának. A filmkészítés az ötlettôl a megvalósulásig tartó hosszadalmas folyamata a gyerekekre vonatkozóan ilyen veszélyeket is rejthet magában: amit a gyerek az év elején a szakkörön lelkesen kitalál, majd késôbb leforgat, nem biztos, hogy a film jóval késôbb megvalósuló közös vetítésén szívesen vállalja az ôt valamiképpen személyesen érintô alkotását az intézetben élô sorstársai elôtt. Mindenképpen el kell kerülni, hogy az elkészült filmek szégyen-forrásként hassanak vissza a gyerekekre.

A filmkészítô szakkört korábban a Magyar Mozgókép Közalapítvány, idén a Raiffeisen Bank támogatja. Jelenleg az új filmek alapötletein dolgozunk a gyerekekkel. A tavalyi szakkör mûködése abban is eltérô az elôször megrendezett filmszakkörhöz képest, hogy a szakkör csoportfolyamatába inkább a kisebb gyerekek kapcsolódnak be szívesebben, a nagyobb gyerekeket a filmjeik kitalálása után csak a jelmezpróba, a forgatás és a vágás érdekli.

Az életkori különválásnak az a fô oka, hogy az otthonban megszûntek a korábban életkorilag heterogén csoportok, kicsik és nagyok immár külön csoportokban élnek. Idén már lehetôségünk van több szakkör tartására, ahol a prepubertás és pubertás korú gyerekekkel külön csoportokban dolgozhatunk és a kicsik és a nagyok is szívesebben dolgoznak külön szakköri csoportokban. Azt a gyakorlatot követjük, hogy ha a nagyobb gyerekek nem is járnak el rendszeresen a szakköri foglalkozásokra, azért egyéni konzultációs formában mégis hozzásegítjük ôket filmjeik elkészítéséhez.

2003-ban a Hûvösvölgyi Gyermekotthonban rendezett filmszakkörrôl készült egy 56 perces dokumentumfilm „Na, Szevasz Big Brádör!” címmel. Ez volt az elsô filmszakkör, amelynek eredményeként 9 kisfilm született. A dokumentumfilm operatôre Herbai Máté és Nagy Dénes, dramaturgja Radnai Annamária, vágója Mehrli Noémi volt.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 25

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÉLGETÉS

A következôkben Móra László Xavér klínikai szakpszichológus, a szakkör pszichológus konzultánsának leírását idézzük ide az elsô filmszakkörrôl és az elkészített filmekrôl.

■ A FILMSZAKKÖR ELEMZÉSE

WINNICOTT ELMÉLETE ALAPJÁN

„Elôször felelevenítem W innicott2 néhány gondolatát, majd összekötöm azzal, hogy mi történik a filmszakkörben.

W innicott a külsô világ és a fantázia szubjektív tere mellett bevezeti a potenciális tér fogalmát, amely a kettô között van. Ez a potenciális tér a játék és a kulturális tevékenység helye. A potenciális tér az egyénen, a szubjektumon kívül van, de mégsem a külsô tér. De nem is belsô, hanem köztes tartomány.

Ebben a térben az egyén a környezet tárgyait felruházza sajátos szubjektív jelentésekkel, és ezeket az eredetileg külsô tárgyakat egy személyes belsô minta, saját fantáziája szolgálatába állítja, miközben tisztában van az eredeti jelentésükkel is.

A játszás feltétele a bizalom.

W innicott pontosan leírja azt a gondozói magatartást, amely megalapozhatja ezt a bizalmat: a kezdeti feltétlen odafigyelést, a gyerek igényeire való ráhangoltságot és a gyereknek, a gyerek érzelmeinek, rezdüléseinek a visszatükrözését. A létezésnek így átélt élménye teremti meg az alapját késôbb az átmeneti, mûvészeti tevékenységeknek, játszásnak.

Kik történetünk alkotói és szereplôi?

Mi jellemzô ezekre a gyermekvédelmi gondoskodásban élô gyerekekre?

Akármirôl is beszélnek, akármit is csinálnak, a legmeghatározóbb az, amirôl nem esik szó, maga a HIÁNY. Ami nem jelenik meg: az a család megtartó közege, az ANYA melegsége, odafigyelése, tartása és tartalmazása. Helyette a GONDOZÓ I elégtelenség, elhanyagoltság, abúzus, veszteségek, traumák tudnak csak megjelenni a szavakban, a cselekvésben, a történeteikben.

Tudjuk, az anya gyerekre való érzelmi ráhangoltsága lehetôvé teszi a gyereknek, hogy meglássa magát az anya arcában, rezdüléseiben, megtapasztalja ma-

2 W innicott, DW : (1999): Játszás és valóság, Budapest, Animula.

gát az anya hangszínében, tapintsa magát az anya bôrének apró változásaiban.

A családban való létezése, viselkedése lehetôséget teremt a gyereknek, hogy saját magáról képet kapjon, megtapasztalva a családtagok viselkedésében magát. Ez az, amit ezek a gyerekek töredékesen élhettek meg. A közös hiány furcsa közösséggé formálja az állami gondozott gyerekeket. Éppúgy ambivalensek a közösséggel – ragaszkodnak hozzá, menekülnek tôle –, ahogy tették ezt korábban is. És ezt a közösséget éppúgy jellemzik a nyers, differenciálatlan és erôs érzelmek, mint legtöbbjük családi kötelékeit. A társak el vannak foglalva magukkal, ahogy a szüleik is. Így ez a közösség éppúgy nehezen tölti be tükrözô funkcióját, ahogy legtöbbjük gondozója, családja is töredékesen töltötte be.

Ennek a környezetnek az elégtelensége hozzájárul, hogy ezek a gyerekek nehezen szimbolizálnak, általában túl konkrétak, az érzelmeik nem túlságosan differenciáltak. Töredékes bennük a bizalom is. Tehát pont azok a feltételek hiányosak, amik az átmeneti tevékenységekhez szükségesek.

Nem volt véletlen tehát, amit tapasztalhattunk: a gyerekek által hozott témák nagyon konkrétak és személyesek voltak, a szakkörvezetô és a dramaturg kérése ellenére nehezen távolították el maguktól.

Nehezen fogalmaztak szimbolikus nyelven. Az érzelmeik sodróak, ösztönökkel, indulatokkal teliek voltak. Éppen a bizalom hiánya és a túlzott indulatteliség az, amely az átmeneti tevékenységet leginkább fenyegeti W innicott szerint.

A filmszakkörben a csoporttérnek is terápiás hatása van.

Az elsô szakkör során (ezt a gyakorlatot azóta is alkalmazzuk a szakköri foglalkozásokon) a gyerekek a kezdôköröket videóra rögzítették, amelyet visszanéztek. A csoporttérben lassan ismerkedtek saját magukkal, hangjukkal, gesztusaikkal, tanulták az érzelmek megkülönböztetését, differenciált kifejezését: mentalizálódtak. És közben lassan-lassan erôsödött bennük a bizalom. Elindult egy kis változás, amely feltétele volt a játéknak, a filmek megrendezésének. A gyerekek nagyon messzirôl indultak, és maga a csoport sem mindig volt

elég jó csoport – ez az oka, hogy a játszás nehezen ment nekik a késôbbiekben is.

Alapvetôen a csoport tükröz, és a kamera segédeszköz ebben a tükrözési folyamatban. A kamera nyers visszajelzései a csoport megtartó közegében emészthetôkké válnak. A vizuális visszajelzések a csoport visszajelzései mellé kerülnek. A kamera visszajelzései magában emészthetetlenek, a gyengén mentalizált csoport visszajelzései torzak. Együtt azonban tud valami történni.

A gyerekek szubjektív fantáziavilága sokszor rémisztô – elôtörnek belôle az emlékek és fantáziák – általában nyersen, megdolgozatlanul.

A csoportrealitás és a szubjektív tér közötti potenciális tér a rendezés tere.

Ezek a gyerekek nehezen alkotnak.

De azt is mondhatjuk, hogy a gyerekek billegnek, vagy nehezen szakadnak el a konkrét megfogható tárgyaktól, emberektôl, a realitástól, vagy szinte mindent eláraszt a fantáziájuk.

A közös játék a játékban részt vevôk potenciális tereinek közös részén zajlik.

W innicott szerint3 az egyén növekedését az teszi lehetôvé, ha a potenciális teret nem tölti be túlságosan a Másik (az anya, a terapeuta – és itt a Rendezô) játéka.

A rendezô és a dramaturg együtt alkot a potenciális térben a gyerekekkel. Ebben a szakkörben a stáb sokszor maga próbálta meg megtölteni ezt a részben üresen maradt teret. A dramaturgia, a filmfelvétel, a vágás, a zenei anyag megválasztása finom módszer arra, hogy a film mûvészibbé váljék. A következô évben, az újabb szakkörben a stábtagok hátrébb vonultak, egyre több mindent hagytak meg a gyereknek, meghagyva a lehetôséget nekik saját játékukra.

A rendezés után elkészül a kisfilm.

A gyerekek szorongása ebben konkrét formát ölt, el tudnak tôle távolodni, rá tudnak nézni. Legalábbis a csoport terében.

Számomra katartikus, megható és egyúttal izgalmas a dokumentumfilmben az a pillanat, amikor láthatjuk, hogy együtt megnézik a filmjeiket.

3 W innicott im.

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

25

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 26

(Cyan plate) (Black plate)

FÓKUSZBAN A JÓ GYAKORLATOK

Olyan távolságból néznek rá magukra, ahonnan közel is tudnak menni saját magukhoz. Látható, hogy szégyen nélkül tekintenek magukra, élhetik át érzéseiket, létezésüket. Anélkül a szégyen nélkül, ami meghatározza ezeknek a gyerekeknek a hétköznapjait: szégyellik magukat, hogy OTT vannak, AHOL VANNAK, és talán mélyen azért is, hogy VANNAK. Az elkészült kisfilmek, a gyerekek alkotásai átmeneti tárgyként ôrzik a gyógyí-

26

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

tó csoport-anyát a gyerekek számára a szakkör befejezése után is.”

Ezúton is nagyon köszönöm a szakkört segítô konzultánsok áldozatos munkáját. Gergely Dorottya dramaturg-forgatókönyvíró, Herbai Máté és Nagy Dénes operatôr, Mehrli Noémi, Kulcsár Kinga vágók és a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemen Sellô Hajnak vágó osztályának tagjai, Szabó Tünde maszkmester, Móra László Xavér klinikai szakpszichológus és dr. Vince Anna pszichoanaliti-

2009/3. SZÁM

kus supervisori munkával, Bakó Mária a Sonoton zenei könyvtár munkatársa a zenei javaslataival segítette a gyerekeket filmjeik elkészítésében. És köszönöm a filmkészítô szakkör támogatóinak, a Magyar Mozgókép Közalapítványnak és a Raiffeisen Banknak, hogy segítik a munkánkat.

Grosch Nándor

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 27

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

„Csengettyûvel az erôszak ellen, egy gyermekbarát Európáért” ■ „ GYERMEKBARÁT EURÓPAÓ CÍMMEL PRÁGA ADOTT OTTHONT AZ EU SOROS CSEH ELNÖKSÉGE ÁLTAL RENDEZETT GYERMEKJOGI KONFERENCIÁNAK (2009. ÁPRILIS 6-7.)

Jan Litomsky, a Cseh Köztársaság kormányának képviseletében a cseh elnökség gyermekjogi programjának témaválasztását indokolva bevezetôjében kifejtette: nem megkerülhetô tény a média egyre terjedô befolyása a gyerekek életére, amelynek azonban lehetséges pozitív kamatoztatása is, például a gyermeki jogok témájának elôtérbe helyezésével. Az új típusú kommunikációs és információs csatornák okán azonban a gyerekekkel foglalkozók felelôssége is nô, itt kiemelte az internethasználat kapcsán a szülôk felelôsségét. Hangsúlyozta az iskola szerepét is, amelynek legfontosabb feladatának a társadalmi és érzelmi intelligencia, valamint a társadalmi készségek megtanulásának elôsegítésének kell lennie. A szülôk feladata ugyanakkor megtanítani a gyermekeket arra is, mely határokat nem léphetnek át. A szülôi kompetencia emiatt is különösen fontos (az erôszakmentes, pozitív szülôség – „positive parenting” –, kiemelt szerepe). A gyerekek ellen és között terjedô erôszak kérdése Csehországban is elôtérbe került, idén kampányt indítottak „Állítsuk meg a gyerekek elleni erôszakot!” címmel. Kérdés, hogy milyen eszközök lehetnek ebben segítségre? Az elôadó szerint az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének következetes betartása és betartatása lehet a megoldás.

A mintegy kétszáz fôs konferenciának is az volt a célja, hogy az európai társadalmak felismerjék, hogy gyermekbarát Európára van szükség és azt, hogy minden gyereknek ugyanolyan jogai vannak, amelyeket tiszteletben kell tartani. Erre épül az „Építsük a gyermekekkel és a gyermekekért Európát” Európa Tanács kezdeményezte kampány is.

Különleges év az idei, hiszen a Gyermekjogi Nyilatkozat 50. és az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 20. évfordulóját ünnepeljük, ennek kapcsán a konferencia résztvevôi a cseh gyerekek által készített és ajándékozott csengôket szólaltatták meg szimbolikusan a gyermekek elleni erôszak megállításáért.

Maud de Boer-Buquicchio, az Európa Tanács fôtitkár-helyettese, az állatvilágból átvett hasonlatokkal kezdte elôadását az utódnevelési szokásokról, és idôtartamukról (pl. Kakukkfióka„adoptálás”). A nevelés célja mind az állatoknál, mind az embernél az, hogy felkészítsék az utódokat a külvilág olykor barátságtalan voltára, s a túlélés érdekében meg kell tanulniuk, hogy kezeljék a kihívásokat, konfliktusokat. Hihetetlen eszköz az ember kezében ennek a tanításnak a lehetôsége, amelyet tovább segítenek az emberi jogok, jogállamiság elvei – amelyekkel biztosítható a lehetô legjobb életkezdés. Hangsúlyozta a gyermekbarát igazságszolgáltatás fontosságát (a gyerekek büntetôjogi szankcionálása, szabadságvesztés kiszabásának ellenzése), a gyerekek részvételének növelését az ôket érintô döntéshozatalban.

Napjaink kihívása a gyerekek ellen elkövetett szexuális abúzusok és más erôszakformák megfékezése, amely célkitûzéseket nemzetközi egyezményeknek is segíteniük kell – prioritásnak kell lennie minden európai országban – az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak együtt kell mûködnie e területen.

Anne-Sophie Grouchka-Souhaité, a francia szociális tárca tanácsosa üdvözölte, hogy a cseh elnökség újra napirendre vette a gyermekvédelem, a gyermeki jogok kérdését. Hangsúlyozta,

hogy a „gyermekbarát Európa képe” a francia forradalom óta jelen van a francia politika napirendjén, az 1790-es évek óta az aktivitás jelentôs a gyermekjogok védelme terén. A francia felfogásban a „gyermekkor egy szent idôszak”, amelyben a szeretetteljes családi környezet kiemelt fontosságú. Beszámolt arról is, hogy Franciaország aláírta az Európa Tanács Egyezményét a szexuális erôszak ellen. Kiemelte a gyermekjogi ombudsmanok szerepét a gyermeki jogok védelme terén, amely a francia jognak és a nemzetközi kötelezettségnek megfelelôen, független, önálló, aktív intézményként mûködik Franciaországban. 2007ben törvényt hoztak, az ENSZ Gyermekjogi egyezményének gyakorlati implementációjának elôsegítésére, valamint külön az erôszak ellen. Az elôadó szerint a média és az internet nemcsak az ismeretszerzés lehetôséget tágítja, hanem újfajta veszélyforrást is jelent (pl. pedofilok látogatta oldalak, stb.). Erre a veszélyre reagálva egy bizottságot állítottak fel, amely 2009 júniusában mutatja be jelentését, amelynek célja egy pontos diagnózis felállítása az új veszélyekrôl a tévézés, mobiltelefon és internethasználat során.

Karin Johansson, a svéd egészségügyi és szociális tárca államtitkára szerint a cseh elnökség fontos gesztust tett azzal, hogy napirendre vette a gyermeki jogok védelmét, ez üzenet a gyermekjogi ombudsmanok irányába is, és a Gyermekjogi Egyezmény implementálásában is. Szükség van közös kezdeményezésekre mind nemzeti, mind európai szinten – ezért az új uniós stratégia kidolgozását és végrehajtását Svédország messzemenôen támogatja, hiszen annak eredményességéhez a közösségi intézmények és a tagállamok közremûködése is nélkülözhetetlen. Épp ezért a következô svéd elnökség folytatni kívánja ezt a konferenciát, 2009. november 20-án Stockholmban, az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 20. évfordulója alkalmából. A svéd politikában hagyományosan kiemelt helyen áll a gyerekek 2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

27

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 28

(Cyan plate) (Black plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

és a fiatalok képzése, részvételük elôsegítése a döntéshozatalban, mindez a gyerek legfôbb érdekének érvényesítésével.

A „Média és a gyermekek” címû kerekasztal-beszélgetést a fiatalok részvételét illusztrálandó, tehetséges, angolul és/vagy franciául kiválóan beszélô prágai gimnazista társ-moderátorok vezették. Jan Sokol, a prágai Károly Egyetem professzora az alapvetôen felnôttekre szabott társadalmi beilleszkedés megtanulásának nehézségeirôl beszélt, és azok történelmi tendenciáiról.

Míg a felnôttek számára többnyire nem jelent problémát, hogy az érdekeiket felismerjék és érvényesítsék, addig a gyermekeknek ebben segítségre van szükségük. A törvények azonban általában ellátási kötelezettségrôl és az elhanyagolás szankcionálásról rendelkeznek, de nem a gyerekek felnôtt szerepükre való készülésük elôsegítésérôl. Az erôszak kérdése kapcsán a professzor kiemelte, hogy ez ellen a büntetôjog eszközeivel is fel kell lépni, hiszen az egyén élethez való joga mindenkit egyformán és elsôdlegesen megillet, ám ezek a jogok egyben a felnôttek kötelezettségét is jelentik a gyermekek védelme érdekében.

Petr Macek professzor, a brnói Masaryk Egyetem dékánhelyettese a pszicho-szociális hatások és az internet összefüggésérôl, a 12-18 év közötti fiatalok körében végzett survey-vizsgálatukat mutatta be. Peter Smith, a londoni Goldsmith College tanára napjaink egyik legaktuálisabb témájáról, a „Cyberbullying” jelenségérôl beszélt, arról, hogy a fiatalok az internetés mobilhasználat során áldozattá válhatnak. Ennek leggyakoribb formái: a mobil telefonnal terjedô „szekálás” – („úgyis tudom, hol vagy” típusú üzenetek, valamint más sértô képek felvétele, továbbküldése, illetve az e-mailen és chat szobákban küldött üzenetek, felvételek, megosztóra feltett megalázó, kiszolgáltató képek, filmek stb.). A jelenség veszélyességét fokozza, hogy nincs hová elrejtôzni elôle; széles a potenciális hallgatósága, nézôje, az áldozatok (körüzenetek küldése, videók körbeküldése, stb.); s az elkövetôk általában „láthatatlan” maradnak (nehéz az üzenetküldésnél megfejteni, hogy ki küldte). A professzor az uniós Daphne-projekt keretében végzi a felmérést 2007 márciusa és 2009 márciusa között, öt országgal közösen.

2008 októberében létrehoztak egy nemzetközi bizottságot a jelenség vizsgálatára, amelyet az elôadó elnököl (COST), ehhez 22 ország csatlakozott. A bizottság mûhelybeszélgetéseket, szakértôi találkozókat szervez, végsô jelentésüket 2012 augusztusában, Vilniusban hozzák nyilvánosságra.

Magyar résztvevôként jelen írás szerzôje, a gyermekjogi ombudsmanként eljáró állampolgári jogok országgyûlési biztosának munkatársa a média és a gyermekek viszonyát érintô ombudsmani vizsgálatokról1 számolt be 2003-at követôen2. A vizsgálatokban érintett fôbb alkotmányos jogok: a jogállamiság elve, és az abból levezethetô jogbiztonság követelménye, a gyer-

1 A jelentések elérhetôk az Országgyûlési Biztos Hivatalának honlapján: www.obh.hu – (2012/2003 OBH; 2203/2004OBH; 5910/2005OBH; 6033/2005 OBH; 2043/2006 OBH; 2503/2006; 2007/2007 OBH).

2 Amelyek többek között az ORTT megkeresését tartalmazza egy panasszal érintett tévémûsor besorolás szempontjából történô tartalmi vizsgálata kapcsán; valamint az ORTT Monitoring Szolgálatának megkeresését arról, hogy miként ellenôrzi, hogy a mûsorszolgáltatók betartják-e a médiatörvény kiskorúak védelmérôl szóló rendelkezéseit; illetve a Pokémon címû japán animációs rajzfilm kapcsán annak vizsgálata, hogy befolyásolja az erôszakos tartalom a gyermekek egészséges fejlôdését; stb.

28

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

mekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga, az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségének érvényesülése. A ombudsmani attitûd központi üzenete: az alapjogok megsértését semleges vagy pozitív színben feltüntetô mûsorszám is súlyos morális bizonytalanságot kelthet a kiskorúakban, s az alapjogok kiüresítését eredményezô, vagy ennek látszatát keltô mûsorszámok ugyanilyen hatással vannak. A besorolást követôen „gyermekbarátnak” talált mûsorszám kategóriája önmagában nem jelent garanciát arra, hogy az kifejezetten „gyermekmûsor”, hogy az a gyermek érdekét szolgálná, szellemi és erkölcsi fejlôdését segítené elô, nem is szólva a kifejezetten gyermekek, mint leendô felnôtt állampolgárok jogtudatosítását elôsegítô mûsorok hiányáról.

A gyermekek emberi jogi képzése és a gyermekvédelem kérdései témakörében Elda Moreno az Európa Tanács részérôl mutatta be többéves kampányukat (Compasito – emberi jogi kézikönyv gyermekeknek3; videó reklám az erôszak ellen, wild web woods nevû számítógépes játék az internethasználat veszélyeirôl) és annak kiemelt területeit (iskolai erôszak, zárt intézményekben élô gyerekek, gyermekbarát igazságszolgáltatás, pozitív szülôség, jogtudatosítás).

Marta Santos Pais,4 az UNICEF Innocenti kutatási igazgatója a Gyermekbarát Európa modelljének megvalósításához szükséges elemeket vette számba, így: az uniós elnökség napirendjén tartani a gyermeki jogokat; a 20. évforduló kapcsán különös figyelmet kell fordítani a Gyermekjogi Egyezményre, hiszen a gyerekek nem passzív befogadók, hanem a világunkat alakító források. A Gyermekjogi Egyezmény új kötelezettséget keletkeztetett azáltal, hogy széles körben, gyerekeknek és felnôtteknek egyaránt ismertté tette a gyermekjogi katalógust. A jogkatalógus nemcsak a gyermekek védelmére ösztönöz, hanem az aktív bevonásukra is. A jogtudatosításnak az oktatás és képzés alapelemének kell lennie. Azonban teljes paradigmaváltásra van szükség az egész társadalomban, a jó törekvések nem maradhatnak elszigeteltek!

Karin Fagerholm a svéd „Save the Children” nevû szervezet képviseletében a gyerekek körében végzett felmérésrôl beszélt, amely azt az eredményt mutatta, hogy a megkérdezett svéd gyerekek tudnak arról, hogy vannak jogaik, de nem tudják a mindennapok során, hogy álljanak ki mellettük, vagy kihez fordulhatnának jogsérelem esetén. Gyermekbarát iskolák kiépítésére kell törekedni, ahol az iskolai tevékenységek szervezését, az iskola vezetési elveit áthatja az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (gyermekek bevonása, védelme, stb.) A gyermeki jogok érvényesülése, az Egyezmény végrehajtására független, szakértôi jelentéstételi (reporting) mechanizmust kell bevezetni, amely nemzeti mechanizmust (pl. ombudsman), helyi mechanizmusokat jelent, de minden egyes iskolában szükség lehet ennek kialakítására (gyermekpszichológus, mediátor munkája, stb.) Az európai kormányzatok válságkezelése kapcsán hangsúlyozta,

3 Magyar kiadása elôkészületben van, a Mobilitás és a Család, gyermek, ifjúság Egyesület közös munkájaként.

4 Idôközben kinevezték az ENSZ Emberi Jogi Fôbiztosának speciális megbízottjává a gyerekek elleni erôszak témakörében.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 29

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

hogy elôbb a takarékosságot kell elôtérbe helyezni, semmint a jóléti kiadások (így a gyermekvédelmet is érintô) megkurtítását.

Anna Curdová az Európa Tanács cseh Parlamenti Bizottságának alelnöke, országgyûlési képviselô beszélt a cseh „otthoni erôszak elleni” kampányról, amely széles támogatást élvezett a civil szektor körében is. Hangsúlyozta a gyermekbarát igazságszolgáltatás fontosságát – beleértve a bírók, jogi képviselôk képzését –, az eljárások során a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembe vételének érvényesítésének szükségességét.

Milos Veleminsky és Jirina Novotna a prágai Károly Egyetem és a Ceske Budajovice Egyetem tanárai a gyerekek részvételének fontosságáról beszéltek a kisközösségekben és a szélesebb társadalomban. Beszámoltak arról, hogy emberi jogi képzés a kilencvenes évektôl létezik Csehországban (tíz egyetemi tanárszakon).

A különbözô egyetemeken meghirdetett képzések saját progra-

mot valósítanak meg, amelyeknek vannak közös elemei (pl. szociál-pedagógia, pszichiátria oktatása, stb.), de mégsincs egységes profil, amely az eredményesség ellen hat. Már az alsó tagozatos oktatás, sôt az óvodai nevelés során ki kellene alakítani azt az aktív munkát, amelyben nemcsak a tanítók sajátítják el a Gyermekjogi Egyezményt és próbálják a megszerzett ismereteket átadni, hanem valódi eredményeket úgy érhetnek el, hogy a pedagógus is megszereti, magáénak érzi a gyermekjogi katalógust. Így lehetnének gyermekbarát és tanárbarát iskoláink!

A meglehetôsen intenzív két nap alatt szó volt még a gyermekek elleni szexuális bántalmazások elleni fellépés szükségességérôl, és az erôszak nélküli szülôi szerepekrôl mind elôadások, mind kerekasztal-beszélgetések keretében.

Lux Ágnes

Lozen (Bulgária), június 8-13., avagy hogyan zajlik egy nemzetközi tréning a „Fiatalok lendületben” program keretében Az Európai Uniót (EU) tagországának polgárai hajlamosak absztrakciónak érzékelni. Egy távoli intézményrendszernek, amelynek mûködésérôl és céljairól keveset tudunk, de minek is, hiszen nem érint minket, hogy azok ott, Brüsszelben, vagy Strasbourgban milyen döntéseket hoznak. Ez persze tévedés, és az Unió küzd az ilyenfajta megközelítés ellen. Igyekszik közelebb hozni az európai ügyeket a tagállamok polgáraihoz, bevonni ôket, tájékoztatni az eseményekrôl.

Az EU célul tûzte ki fiatal lakóinak bevonását, aktív polgárságuk elômozdítását, amelynek érdekében mobilitásukat, oktatásukat és képzésüket segítô programokat hozott létre. Egy ezek közül az Európai Bizottság és a Parlament által 2006-ban, a 1719/2006/EC számú határozattal létrehozott „Fiatalok lendületben” (Youth in Action) program, amelynek keretében számos esemény, többek között ifjúsági csereprogram és tréning valósul meg.

A „Fiatalok lendületben” program létezésének köszönhetô az is, hogy júniusban, a bulgáriai Lozenben sor kerülhetett az „Antidiszkriminációs kezdeményezések” (Innitiatives for antidiscrimination) elnevezésû tréning megtartására, amelyre 14 országból érkeztek résztvevôk. Felmerül a kérdés, hogy mit profitálnak a személyes találkozókból, az utazásból a fiatalok, hogy mi az a plusz, amit ott kapnak, amit otthon nem tudnának elsajátítani, hogy nem pazarlás-e az EU részérôl – tréningek esetében – hozzájárulni az utazási költségekhez, és finanszírozni a fiatalok szállását és teljes ellátását egy héten keresztül? Mit profitál ebbôl az Unió, annak polgárai és egész Európa, hiszen a tréningre nem csak a tagországokból érkezhetnek résztvevôk.

A Program célcsoportját jelentô 15-28 év közötti fiatalok sze-

mélyes találkozása felbecsülhetetlen. Lehetôséget teremt a fiatalok számára más kultúrák megismerésére, ami nem korlátozódik az ilyen programokon az elsô este már-már hagyományszerûen megrendezett nemzeti ételek, italok és zene élvezetére. Az csak a kezdet. Az igazi megismerés a programon zajlik, ahol a beszélgetések, a viták, a kis csoportos feladatok és a szerepjátékok módot adnak a felismerésekre, lehetôséget a tolerancia és elfogadás gyakorlására, ha másért nem, azért, mert a közös nyelvet, ami általában az angol ilyen nemzetközi rendezvények esetén, nem mindenki beszéli egyformán jól. Miért bántja a görögöket a Macedónia elnevezés, milyen programok futnak az egyes országokban, milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a hasonló korú, de más nemzetiségû fiatalok, milyen problémákat látnak, és hogy látják lehetségesnek azok megoldását? Van olyan ország, ahol egy eset még probléma, amire egy másik résztvevô egy jó gyakorlattal válaszol a saját országából. Folyik az ötletelés, a tapasztalatcsere. Közben barátságok szövôdnek, ígéretek a látogatásokra, közös projekt ötletek, kapcsolatok alakulnak. A nem formális oktatás mellett hatalmas szerepe van az informális beszélgetéseknek, ahol folytatódnak a teremben abbamaradt beszélgetések, és a félreértések tisztázására is jut idô. A csoportból csapat alakul, akik a modern technikát követve, a facebook nevû internetes fórumon (ami a magyar iwiw-nek felel meg ), felveszik egymást a barátaik közé, biztosítva, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. Nem is szakad. Ha az ember elkezdett tréningekre járni, elfogadták a jelentkezési lapját és olyan szerencséje volt, hogy kiválasztották az adott programra, onnantól kezdve könnyebb dolga van. Az egyik esemény hozza maga után a másikat, hívják rögtön a következô rendezvényre.

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

29

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 30

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

■ A „ FIATALOK LENDÜLETBENÓ PROGRAM

2006 novemberében az Európai Bizottság és a Parlament a 1719/2006/EC számú határozattal hozta létre a „Fiatalok lendületben” (Youth in Action) programot, amely a 2000-2006ig tartó Ifjúsági program (YOUTH) folytatása. A 2007–2013-ig tartó „Fiatalok lendületben” a 15-28 év közötti fiatalokat célozza meg – néhány esetben kibôvítve ezt a 13-30 év közöttiekre.1 A program öt általános célt határoz meg: 1. a fiatalok aktív polgárságának – különösen az európai polgárságnak – elômozdítása, 2. az EU társadalmi összetartozásának erôsítése a tolerancia és szolidaritás elômozdításával a fiatalok között, 3. a különbözô országok fiataljai közötti kölcsönös megértés, 4. a fiatalok tevékenységeit támogató rendszerek minôségének és az ifjúsági civilszervezetek képességeinek fejlesztése, 5. az európai együttmûködés növelése az ifjúságpolitika terén, amelyeket tovább bont egyedi célokra.2 A „Fiatalok lendületben” program segíti a mobilitást az Unió határain belül, a nem formális tanulást és a kultúrák közötti párbeszédet. Valamennyi fiatal bevonását hirdeti, iskolázottsági, társadalmi, és kulturális háttértôl függetlenül.

A Program 885 milliós költségvetése a következô öt programot fedezi: 1. Fiatalok Európáért, 2. Európai önkéntes szolgálat, 3. Fiatalok a világban, 1 http://ec.europa.eu/youth/youth-in-action-programme/ 2 http:// eur-lex.europa.eu/LexU riServ/site/hu/oj/2006/l_327/l_32720061124hu00300044.pdf

30

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

4. Ifjúsági támogatási rendszerek, 5. Az ifjúságpolitika terén megvalósuló európai együttmûködés elômozdítása.3

■ SALTO – YOUTH

A SALTO (Support for Advanced Learning and Training Opportunities): a magas szintû tanulási és képzési lehetôségek támogatását jelenti a 2000-2006 közötti Ifjúsági program keretén belül.4 Európában jelenleg nyolc forrásközpont dolgozik a fiatalsággal összefüggô kérdések keretében meghatározott európai prioritásokon. Minden egyes forrásközpont más területre koncentrál, a program prioritásainak megfelelôen. Feladatuk feltárni a szakterületükön felmerülô szükségleteket, és ezeknek megfelelôen alakítani a programokat és szolgáltatásokat. Programjaik között szerepelnek képzések, partnerkeresô szemináriumok, tanulmányutak; szolgáltatásaik többek között kiadványok szerkesztése, megjelentetése, adatbázisok létrehozása és fenntartása, a képzôk, ifjúsági csoportokkal foglalkozók módszertani segítése,5 az Európai Bizottság támogatásával.

Veres Kinga

3 A fellépésekrôl bôvebben a http://eur-lex.europa.eu/LexU riServ/site/hu/oj/2006/l_327/l_32720061124hu00300044.pdf dokumentumban olvashat. A pályázati feltételeket pedig a http://www.pafi.hu/_pafi/palyazat.nsf/a67d5399d32e8c43c1256b410064432e/a8a31e4 de4d2e9d8c12575460064ab30?OpenDocument oldalon találja.

4 http://ec.europa.eu/budget/library/publications/financial_pub/pack_rules_funds_hu.pdf 5 http://www.eurodesk.hu/fajlok/ugrodeszka/43c.pdf

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 31

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

Egy bûnmegelôzési modellprojektrôl A program célja a resztoratív szemlélet széleskörû megismertetése, a resztoratív módszerek alkalmazásának elôsegítése volt annak érdekében, hogy Nyírgyulaj község lakói egymás iránti empátiája és felelôsségvállalása növekedjen, ezáltal a helyi konfliktusok megoldása hatékonyabbá váljon. Mediátorok képzésével és a családi csoport konferencia módszer alkalmazásának megtanításával, helyi segítô csoport munkájának elindításával kívánta a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület a településen lakókat képessé tenni problémáik helyreállító szemléletû megoldására.

■ ELÔZMÉNYEK

Nyírgyulajon az emberi kapcsolatok tele vannak feszültséggel, és az ott élôk a problémák megoldását nagyon gyakran kívülrôl várják, elsôsorban a polgármesteri hivataltól, a védônôtôl, a családgondozótól. A Szabolcsi Fiatalok a Vidékért Egyesület tagjai, közöttük a település jegyzôje, határozottak voltak abban a tekintetben, hogy a konfliktusokat az érintettek bevonásával, aktív közremûködésükkel, és nem hatósági úton kell megoldani, ezért szándékaik megvalósításához nagyszerû lehetôségnek bizonyult a programban való közremûködés. Kezdeményezésüket támogatta a szociális munkás végzettségû polgármester, valamint a polgármesteri hivatal munkatársai is nyitottak voltak a képzéseken történô részvételre. A település körzeti védônôje, aki jól ismeri a családokat, a családok megbíznak benne, ugyancsak könnyen motiválható volt, a családgondozó, az óvoda vezetôje és mások is érdeklôdtek a program iránt.

■ HÁTTÉR

Nyírgyulaj a leghátrányosabb települések egyike, a 2200 fôs község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található. A településen óvoda, általános iskola, teleház, könyvtár mûködik, és néhány civilszervezet – polgárôrség, sportegyesület, vadásztársaság, nyugdíjas klub és a Szabolcsi Fiatalok a Vidékért Egyesület – is igyekszik teret adni közösségi tevékenységek végzésére.

A községben jelen vannak a térség tipikus problémái, mint pl. a magas munkanélküliség, az ezzel együtt járó szegénység, s ennek magatartásra gyakorolt hatásai, valamint családon belüli erôszak, alkoholizmus, agresszió, s növekszik a konfliktusok száma fôleg a dolgozó és az inaktív lakosok között. Ezek a problémák számos feszültség forrásai családon belül és a családok között is. A szülôk döntô része iskolázatlan, rossz körülmények között él.

A községben lakók túlnyomó része segélybôl tartja fenn magát, a roma kisebbség aránya 10-12% . A gyermekek jelentôs hányada ingerszegény környezetben nô fel, nincs pozitív követendô példa elôttük, a velük foglalkozó szakemberek továbbképzése pedig nem megoldott. A település vezetôi és intézményi munkatársai azon dolgoznak, hogy az itt élôknek tényleges segítséget tudjanak adni. A pályázati lehetôség azért keltette fel a figyelmüket, mert naponta szembesülnek az agresszió különféle formáival, veszekedéssel, indulatokkal, amelyek kezelésében hiányosnak ítélték meglévô készségeiket. Nagy számban fordul-

nak elô lakossági feljelentések, amelyekben rokonok, szomszédok, szülôk kérik, hogy a „hatóság tegyen igazságot”. Az ilyen jellegû ügyek száma növekszik, s ennek mérséklésére remek alkalomnak látszott a program által kínált resztoratív technikák megismerése. A konfliktusok megelôzésének, kezelésének ezen módjai remélhetôen hosszú távon hatékonyan mûködnek majd, eredményeképpen csökken a mély konfliktusok és a feljelentések száma, s a településen a békés együttélés szabályai egyre szélesedô körben ismertté, elfogadottá és betartottá válnak.

■ ELÔKÉSZÍTÉS

A program Nyírgyulajon az együttmûködô két egyesület tagjainak és tevékenységének kölcsönös és mélyebb ismerkedésével, és a megvalósítás részleteinek, ütemezésének, valamint a feladatmegosztás pontosításának megbeszélésével kezdôdött.

A projekt széles körû megismertetésére lakossági fórumot szerveztünk, amelyrôl plakátokon és az intézményekbe eljuttatott meghívókból értesülhettek a községben élôk, dolgozók. A fórumon ismertettük a projekt befogadásának elôzményeit, céljait, várható hozadékait, és bemutatkoztak a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület (Csagyi) képviselôi. Az eseményen levetítettük a Csagyi által készített, és a közszolgálati tévében sugárzott 25 perces ismeretterjesztô filmet („Konfliktusok és megoldások”), amelynek témája a mediáció, a családi csoport konferencia és a kör-modell legfontosabb jellemzôinek, a resztoratív szemlélet és filozófia alapjainak bemutatása. A fórumra a szomszédos településekrôl is érkeztek érdeklôdôk, és a Magyar Televízió Regionális Stúdió miskolci munkatársai által készített riport sugárzása révén, valamint a nyíregyházi Hajó Rádió reggeli mûsorában leadott interjúnak köszönhetôen meglehetôsen nagy nyilvánosságot kapott a modellprojekt.

Az érdeklôdés fokozása és a tájékozottság növelése érdekében a helyi lap, a Nyírgyulaji Mozaik ez évi elsô különszámának 700 példányos megjelentetésével a község minden háztartásába eljutott a program a híre és a fejlesztéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók.

■ A MODELLPROGRAMBAN ALKALMAZOTT RESZTORATÍV TECHNIKÁK INDOKOLTSÁGA

A program központi eleme az a két képzés volt, amelyeket a szociális területen dolgozók továbbképzési rendszerében akkreditált tematikával, módszerekkel és segédletek, munkafüzetek rendelkezésre bocsátásával, szakirodalom ajánlásával valósítottunk meg. A két képzés kiválasztását, modellprogramba illesztésének indokoltságát rövid bemutatásukkal támasztjuk alá: 2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

31

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:48 PM

Page 32

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

A mediáció a társadalmi együttélés különféle területein kialakult konfliktusok esetében használható: fogyasztóvédelem, betegjog, családjog, munkaügy, stb., és a leggyakrabban alkalmazott resztoratív gyakorlat. Privát jellegû, és nem más, mint facilitált párbeszéd két fél között. A mediáció során egy független harmadik fél (mediátor) közvetít a konfliktusban álló két fél között, segíti ôket a konfliktus körülményeinek, hatásainak megtárgyalásában a közöttük létrejövô megállapodás kidolgozása érdekében. A mediáció alapvetôen jövôre orientált eljárás, amely egyenlô vagy kiegyensúlyozott erôviszonyok között alkalmazható abban az esetben, amikor a felek önként vállalják a folyamatban történô részvételt, mert belátják, hogy a megegyezés mindkettôjük érdeke.

A családi csoport konferencia (cscsk) döntéshozó módszer lehetôvé teszi a családnak és környezetének, hogy a felmerülô problémákra megoldást keressenek, és ennek érdekében saját erôforrásaikra támaszkodjanak, bevonva mindazokat, akikben megbíznak, és akik hajlandók közremûködni. A cscsk alkalmazása során a tágan értelmezett családtagok (rokonok, barátok, szomszédok, stb.) együttesen tervezik meg, hogy milyen módon kívánják megoldani a családban felmerült, vagy a családot érintô (gyermekvédelmi, oktatási, igazságügyi, egészségügyi, szociális, lakóközösségi, stb.) problémát.

A konferencia módszer célja a konfliktusmegoldáson túl, hogy összehozza – sokszor életükben elôször – a bajba került személy közösségéhez tartozókat, láthatóvá tegye elvárásaikat, s azt is, hogy ki, miben tud segíteni a probléma megoldása érdekében.

A módszer alkalmazása hozzájárul a közösség megerôsítéséhez, elôsegíti a társadalmi kohéziót, hiszen egyfelôl a normákkal szembekerülô személyeknek lehetôséget nyújt arra, hogy problémájukra saját családjukon és kultúrájukon belül találjanak megoldást, másfelôl nem elítéli, kirekeszti, hanem megfelelô megoldások esetén támogatja ôket.

■ A MEDIÁCIÓS KÉPZÉS

A bemutatott elôkészítést követôen 2009. március 11. és 13-a között elsôként a gyermekvédelmi/családi mediáció szakmai személyiségfejlesztô tréningre került sor a következô tematika és módszerek szerint: Az 1. foglalkozás a konfliktushelyzetek megértésére és azokra a problémákra fókuszált, amelyekben kifejezetten a mediációs módszer a leghatékonyabb, s ennek keretében a mediációs folyamat általános áttekintésére is sor került. Módszerek: elôadás, csoportmunka, egyéni feladatmegoldások.

A 2. foglalkozáson az 5 mediációs szakasz lépéseinek megismerése és begyakorlása, a konfliktus mögött húzódó érdekek felismerése és beazonosítása történt csoportmunka és szerepjátékok révén.

A 3. foglalkozás a mediációs folyamat során alkalmazott technikai elemek gyakorlására, elemzésére, a mediáció teljes levezetésére koncentrált csoportmunka és szerepjáték keretében.

A munkát, kifejezetten erre a tanulási folyamatra készített mediációs munkafüzet segítette, amelyben részint az átadott in-

32

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

formációkat összegeztük, részint a gyakorló játékokat foglaltuk össze. Itt teremtettünk arra is lehetôséget, hogy a résztvevôk egyéni tanulságokat fogalmazzanak meg.

A kurzuson a nyírgyulaji polgármesteri hivatal munkatársain, a helyi családgondozón, védônôn és az óvoda vezetôjén kívül a környezô települések (Nyírbátor, Nyírvasvári, Nyírmihálydi, Pócspetri) gyermekjóléti alapellátásban, szociális alapés szakszolgáltatásban dolgozó szakemberei, összesen 14 fô vett részt.

A módszer megismerését, a mediációs szakaszok próbahelyzetben történô gyakorlását követôen a résztvevôk a saját munkaterületükön alkalmazták a mediációs technikát. Mediációra alkalmas esetek megoldását végezték az újonnan tanult módszerrel egyéni, és páros mediátori helyzetben is (mediátor és comediátor) szakértôk által támogatottan és egymást is segítve a módszer minél magasabb szintû elsajátítása érdekében. Saját eseteik vezetését megelôzôen, kiscsoportban két alkalommal, majd a tanfolyamon résztvevôk teljes köre 2009. április 8-án és 22-én esetmegbeszélô csoportmunkában (szupervízió) vett részt. A találkozókra dokumentált esetekkel érkeztek.

A szakmai készségfejlesztô program célja a segítô szakmában dolgozó szakemberek konfliktuskezelésére alkalmas eszköztárának bôvítése volt a mediációs technika megismertetés révén, s ezen keresztül alapvetô ismereteket kívántunk nyújtani a resztoratív konfliktuskezelésrôl általában, és használhatóságáról szakterületükön.

A továbbképzés a kitûzött célt elérte. A visszajelzések alapján megállapítható: a program hasznos és élvezetes munka volt mindnyájuk számára.

■ A KÉPZÉSEN TÚL

A program második hónapjában meghirdetett iskolai rajzpályázattal a legfiatalabbak bevonását, s általuk a szülôk közvetett elérését céloztuk meg, ezen keresztül a szórólapokkal kapcsolatos kíváncsiságot, a téma iránti érdeklôdést kívántuk fokozni. A tájékoztató anyagokat mind a mediációról, mind a családi csoport konferencia módszerrôl külön laikusok és szakemberek számára is elkészítettük, és eljuttattuk a háztartásokba, intézményekhez, szervezetekhez.

A továbbképzéseken résztvevôk számára bemutattuk az „Égô hidak” dokumentumfilmet, hogy a mindennapi gyakorlattól egyelôre idegen konferencia módszert egy valóságos eset feldolgozásán keresztül közelebb hozzuk az érdeklôdôkhöz, majd a film által kiváltott érzelmek, vélemények, az alkalmazott módszerek megbeszélésére került sor.

■ A CSALÁDI CSOPORT KONFERENCIA KÉPZÉS

A képzés modellprogramba emelésével el kívántuk érni, hogy a kliensekkel foglalkozó szakemberek szemléletét, munkamódszereit közelítsük az utóbbi években kialakult szükséglet és emberi, gyermeki jog alapú munkamódszerekhez annak érdekében, hogy képesek legyenek ügyfeleik igényeihez szabni a szolgáltatásokat.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:41 PM

Page 33

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

FÓKUSZBAN A JÓ GYAKORLATOK

Velicskei Kinga 6.oszt., II. helyezett

A családi csoport konferencia továbbképzésre 2009. április 15-17-én került sor, tematikáját és módszereit az alábbiakban foglaljuk össze: 1. nap: A resztoratív gyakorlatok filozófiájának, formáinak megismertetése, a családi csoport konferencia eredetének, jogi kereteinek, legjellemzôbb változatainak bemutatása elôadás keretében. A resztoratív szemlélet megértését, elfogadását csoportos gyakorlatok segítették.

2. nap: Az esetküldés folyamatának, az elôkészítô munkának, a családi csoport konferencia szakaszainak részletes bemutatása, a független koordinátor és a különféle területek szakértôi szerepének, feladatainak ismertetése, megbeszélése, összehasonlítása a jelenlegi gyakorlattal. A témákat elôadás, facilitált megbeszélés és csoportmunka keretében dolgoztuk fel.

3. nap: A konferencia megtartásának szerepjáték keretében történô elmélyítése, protokollok begyakorlása, valóságos esetek megoldásának elôkészítése a családi csoport konferencia modell alkalmazásával csoportmunka és szerepjáték alkalmazásával.

A szupervízióra, 2009. május 5-én, családi csoport konferenciára alkalmas esetekkel érkezett a tréningen részt vett 19 fô. Ez alkalommal az esetek kapcsán felmerült kérdések megválaszolására, problémák tárgyalására, a sikert elôsegítô technikák erôsítésére került sor facilitált megbeszélés, csoportmunka keretében.

A projekt utolsó, harmadik hónapjában az esetgazdák felkeresték a kiválasztott családokat, hogy megbeszéljék velük a csa-

ládi csoport konferencián való részvételi szándékukat. A 12 kliensnek felajánlott családi csoport konferencia módszer igénybevételét összesen 4 család vállalta. A családi csoport konferenciák megszervezése a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület független koordinátorainak közremûködésével megkezdôdött.

■ A MODELLPROJEKT ZÁRÁSA

A modellprojekt befejezéseként hirdettük ki a rajzpályázat nyerteseit, megjelentettük a Nyírgyulaji Mozaik második különszámát, amelyben a gyerekek rajzainak közkinccsé tétele mellett a projekt fogadtatásáról, valamint a közös munka tapasztalatairól, eredményeirôl számoltunk be a településen élôknek.

A program teljes egészében Nyírgyulajon valósult meg a két egyesület tagjainak együttmûködésében és számos helyi segítônek köszönhetôen, akik közül az általános iskola tanárait külön köszönet illeti a gyerekek bevonásáért és felkészítéséért.

A lezajlott mediációk és a megkezdett családi csoport konferenciák alanyai Máriapócs, Pócspetri, Nyírbátor és Nyírgyulaj lakói, akik családi és/vagy közösségi konfliktusok megoldásában voltak érintettek.

■ ÉRTÉKELÉS, VISSZAJELZÉSEK

A két képzésen a résztvevôk köre közel kétharmad arányban azonos volt. A szociális ellátásban – leginkább családgondozóként – dolgozók mellett, a kétféle módszer megszólított védônôt, tanítót, óvónôt, illetve polgármesteri hivatalban dolgozó ügyintézôket. Elmondható: teljesült a pályázatban megfogalmazott azon elképzelés, hogy a képzésbe bevonandók jelentôs ré2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

33

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:41 PM

Page 34

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)

BESZÁMOLÓ

34

Sápi Barbara 4. oszt., különdíj CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 35

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

szét önkormányzati hivatalban, egészségügyben, oktatásban, szociális és a gyermekvédelmi területen dolgozó munkatársak képezzék. A résztvevôk közös jellemzôje, hogy intenzív napi kapcsolatban vannak azoknak a településeknek a lakóival, ahol munkájukat végzik. A képzéseket érdeklôdéssel várták, ami a folyamat elôrehaladtával egyre erôsödô aktivitássá vált.

A program eredményeit kifejezhetik a számszerûen megjeleníthetô adatok – így a résztvevôk száma és az általuk hozott esetek –, ugyanakkor erôsebbnek véljük a településeken dolgozók közötti formális és informális kapcsolatok erôsödését, a kliensekkel és az egymás közötti kommunikáció változását, amely néhány hét alatt is megfigyelhetô volt. Ez utóbbiakat és a szemléletváltást a program értékelése során nagyobb jelentôségûnek tartjuk, mint az elért személyek, vagy a konkrét és megoldott konfliktusok számát.

A résztvevôk reflexióiból tudjuk, hogy a helyzetek felismerése, az ezekre alkalmazható megoldások kidolgozása, a kommunikációs folyamat kialakításának készsége a képzéseknek köszönhetôen jelentôsen javult. A hozott témák megbeszélése, a szituációs gyakorlatokban való személyes részvétel és azok feldolgozása új szintet nyitott a konfliktusban álló kliensek, ügyfelek élethelyzeteinek megértésében.

A szemléletváltozásban az a nézôpont, hogy a problémát nem feltétlenül a családgondozónak/munkatársnak kell megoldania sokak számára új volt. Konfliktushelyzetekben a döntés lehetôségének átadása, a családok (konfliktusban állók) felhatalmazása saját problémáik megoldására, a korábbi sokéves gyakorlattal nem volt könnyen összeegyeztethetô.

A szituációs gyakorlatokban szereplôként átélt helyzetek segítették a résztvevôket, hogy az én-közlések erôsödése révén érzelmeket megjelenítô kommunikációt gyakorolhassanak, így munkájuk során másfajta jelenlétre van lehetôségük a klienseikkel való találkozáskor. A konfliktushelyzeteket az újonnan tanult kommunikáción keresztül jobban meg tudják érteni, és jobban is tudják kezelni. A képzések során megismert technikák – a visszajelzések alapján – megkönnyítik, hogy egy semlegesebb, neutrálisabb pontról segítsék a szituációk hosszabb távú, valódi megoldását. Az ezekhez szükséges döntéseket az érintetteknek átengedve – kisebb bevonódással, vagy bevonódás-mentesen – nagyobb hatékonysággal tudják kezelni.

A két képzés konkrét esetek mentén konkrét megoldási technikákat és gyakorlati tanácsokat tudott felmutatni a résztvevôk számára. A tapasztalati tanulás eszközével a képzések elméleti szakaszában is erôsödhetett egy újfajta szemlélet (egy újfajta nézôpont kialakítása), amelyet a képzések gyakorlati részében további tapasztalatok erôsíthettek. A program erôssége volt, hogy a gyakorlatban – saját esetek mentén történô kipróbálás során – nem maradt senki magára, mivel mindkét technika alkalmazásához folyamatos facilitálást/mentorálást kapott minden résztvevô.

A mentorálásban a személyes jelenlétnek nagy jelentôsége volt. Nemcsak a konfliktusban állók élethelyzetét ismerhették meg a képzôk/mentorok, hanem a településeken nap mint nap

bonyolult és összetett esetekkel – szociális, egészségügyi vagy oktatási területen – dolgozók körülményeit, feltételeit és eszközeit is.

Ez utóbbi hozzájárulhatott ahhoz, hogy a szakemberek/munkatársak nagyon elégedettek voltak mindkét technikát átadó képzéssel kapcsolatban. Az értékelô lapokból az is kiderült, hogy a mediáció módszere könnyebben átlátható és a gyakorlatba könnyebben átültethetô sokak számára. Ezek a megállapítások megállják a helyüket, hiszen, ha csak a formai eltéréseket vesszük szemügyre azt látjuk, hogy – a mediációs folyamatban részt vevôk száma többnyire lényegesen alacsonyabb a családi csoport konferencia „szereplôinek” számánál, tehát könnyebb a módszer megértetése, elfogadtatása, – a mediáció folyamata egyszerûbb és rövidebb a cscsk-énál, – a mediálásra „házon belül” lehetôség van, ezzel szemben a cscsk a jelzôrendszer, vagyis intézmények, szakemberek együttmûködését igényli, – a mediáció esetén nem, a cscsk alkalmazásakor kötelezô az utánkövetés.

(Ugyanakkor a két technika együtt ad egy komplex konfliktuskezelést segítô eszköztárat, hiszen bizonyos esetekben a mediáció, más esetekben a családi csoportkonferencia kontraindikált egy családi krízisben.) A képzések során bemutatott példák és filmek nagyban hozzájárultak a konfliktuskezelési folyamatok megértéséhez.

A programnak helyet adó település – Nyírgyulaj – önkormányzatához hasonlóan, más településen is megfigyelhetô volt, hogy az informális kapcsolat nemcsak a „terepen dolgozók” között erôsödött, hanem a települések vezetése és a családgondozók/munkatársak között is.

A támogatás és a figyelem erôsödése nehezen mérhetô, illetve kimutatható, mégis jelentôsen hozzájárul ahhoz, hogy a konfliktusok megoldásában szerepet vállalók kompetenciaérzete és ezáltal hatékonyságuk is növekedjen.

A települések polgármestereinek, jegyzôinek és az intézményvezetôinek támogatása részben a pályázat jellegének és a program struktúrájának volt köszönhetô.

A Csagyi trénereinek munkáját a következôképpen értékelték a résztvevôk: „Szakmailag felkészült munkatársak tartották a képzéseket. A tréningen részt vevôkkel hamar megtalálták a hangot, a program során sikerült minden jelen lévôt aktívan bevonniuk. A képzésekben az elméleti és a gyakorlati részek szervesen épültek egymásra, a részt vevôk számára kifejezetten élvezetes, élvezhetô volt a továbbképzés.”

■ AKADÁLYOK, PROBLÉMÁK

A sikeresség feltételeként gyökeres szemléletváltást igénylô és hosszú távon stabilan ható program megvalósítására meghatározott három hónap nagyon rövidnek bizonyult. Szükségtelennek tartjuk annak részletes kifejtését, hogy ez milyen okokkal magyarázható, hiszen, ha csupán arra hivatkozunk, hogy az évek, évtizedek alatt rutinná rögzült munkavégzés alapjait kér2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

35

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 36

(Cyan plate) (Black plate)

BESZÁMOLÓ

dôjelezi meg, pl. a szolgáltató és kliens fogalmának bevezetése, vagy a megszokottól eltérô nyelvezet és módszerek használata, be kell látnunk, a tanultak interiorizálása, a fenntarthatóság biztosítása hosszabb idôt igényel. Tapasztalataink annak ellenére alátámasztják megállapításunkat, hogy nyírgyulaji partnerünk és valamennyi helybéli résztvevô, közremûködô nemcsak szívesen fogadták a programot, de folyamatosan pozitív és aktív részesei voltak a közös munkának.

A szûkre szabott idô a résztvevôk kiválasztásának, vállalkozásának szempontjából is korlátokat jelentett, mert egyéb kötelezôen teljesítendô, párhuzamosan futó továbbképzések, vagy más projektekben való közremûködés miatt kapacitás problémák adódtak, amelyek okán pl. az iskola tanárai szándékaik ellenére nem tudták vállalni megjelenésüket a képzéseken.

A tervezetthez képest a programban ténylegesen résztvevôk körét módosította még az a körülmény, hogy a településen mûködô más civilszervezetek képviselôit nem sikerült elérni. Ez részben abból adódott, hogy a Szabolcsi Fiatalok a Vidékért Egyesület csak nagyvonalakban volt tisztában a képzésekkel, s az idô rövidsége miatt nem tudták a helyi civilek között a szükséges szervezômunkát elvégezni, hiszen a modellprojekthez hasonló civil kezdeményezés nem volt még a településen, mivel korábban minden képzést, programot a közeli Nyírbátorban szerveztek.

■ FOGÓDZKODÓK, SIKEREK, EREDMÉNYEK

A programmal kapcsolatos nyitottságot, várakozást és a kedves fogadtatást jelzi, hogy a nyitó lakossági fórumon az általános iskola diákjai az általuk leggyakrabban érzékelt konfliktustípusokat megelevenítve avatták be a nézôket a tipikus helyi problémákba. A záró rendezvényen ugyanezek a gyerekek már egy olyan jelenetet játszottak el, amelyben a konfliktus bemutatásán túl megoldásaként egy mediációs eljárást láthattunk. (Ne feledjük, sem gyerekek, sem tanárok nem vettek részt a képzésben, hatása mégis elérte ôket.) Nagyszerû eredménynek tartjuk, hogy a jelenetekben szereplô gyerekek állandó színjátszókör megalakítására tettek javaslatot az iskolában, amit az igazgató csodálkozva és örömmel fogadott.

A korábban említett szervezési hiányosságokat kiegyenlítette a környezô települések szociális területen dolgozóinak az elôzetesen becsülthöz képest jóval nagyobb érdeklôdése, s így sikerült olyan szakembereket bevonni a programba, akikre korábban nem számítottunk.

Határozott szakmai sikernek és modellértékûnek tartjuk a két resztoratív technika csaknem ugyanannak a résztvevôi körnek szóló megtanítását, mert ennek eredményeként a kétféle módszer a konfliktusok jellege szerint választható módon alkalmazható.

A különféle családi konfliktusok – csak néhányat említve a hozott esetek közül: gyermek-, illetve szülôbántalmazás, alkohol, gyermekelhanyagolás, stb. – kezelésébôl látható volt, hogy a területen dolgozó szakemberek gyakran nem tudják, vagy rosszul próbálják meg orvosolni ezeket a helyzeteket.

36

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

A program során megjelenô új nézôpontok már önmagukban segítséget jelentettek a résztvevôk számára. A kétféle módszer – mediáció és családi csoportkonferencia – a szakemberek korábbi eszközkészletét kiegészítve és felelevenítve (tudatosítva) nagyobb biztonságot és bizalmat ad a naponta kezelést igénylô konfliktusokkal kapcsolatban.

Fontos hangsúlyozni a módszerek egymásra épülését. A mediáció és a családi csoportkonferencia a korábbi esetkezelésre is épülhet, ugyanakkor a két módszer alkalmazása is követheti egymást – miközben az esetgazdának meghatározó módon a konfliktus jellegébôl kiindulva kell kiválasztania az alkalmasabbnak ítélt módszert. Ilyen, egymásra épülô alkalmazást indokolhat például a konfliktuskezelés folyamatában újonnan felbukkant erôszakra vonatkozó információ.

A program során bemutatott eseteknél is megfigyelhetôek voltak a konfliktusokban látensen megbújó bántalmazásos elemek, amelyeknél a családi csoportkonferencia biztonságot képes nyújtani mind az érintettek, mind az esettel foglalkozó szakemberek számára.

A program értékelésében hangsúlyozni szeretnénk, hogy a családi konfliktusok árnyaltságuk révén, illetve sokszor az intenzitásuk vagy bonyolultságukból adódóan „bénítóan”, „eszköztelenség érzetét keltôen” tudnak hatni. Ezt a fajta hatást a képzések komplexitása nagymértékben csökkentette a résztvevôkben.

A program szorosan vett céljain túlmutató eredménynek tekintjük, hogy az elmúlt hetekben többen érdeklôdtek a lakosok közül további programok tervei iránt, mondván: „Végre történik valami a faluban.”

Nyírgyulaj lélekszámából adódóan a képzésen részt vett szakemberek napi kapcsolatban állnak az ott élôkkel, akik gyakran keresik meg ôket vélt vagy valós sérelmeikkel azonnali segítséget, megoldást várva tôlük. A tanultak kiváló lehetôséget biztosítanak arra, hogy a még nyomokban fellelhetô „falusi” kohéziót az egy utcában lakó, egymás mellett élô szomszédok, illetve szélesebb rokonság között erôsítsék, felelevenítsék. A Szabolcsi Fiatalok a Vidékért Egyesület bízik abban, hogy ezzel a programmal elindult egy önszervezôdô folyamat, amelybe egyre több, véleményalkotásra képes helyi lakos is bekapcsolódik, és a többi civilszervezettel hatékony szervezô munkára lesznek képesek értelmes célok közös megvalósításáért.

■ ÖSSZEFOGLALÓ HELYETT

A modellprogram sikerességét egy, a napokban hallott vélemény idézésével illusztráljuk, amit egy nyírgyulaji lakos mondott egy másik településen élô rokonának: „Gyertek Nyírgyulajba lakni, mert itt bármikor mehetünk a polgármesteri hivatalba, ha baj van. (A hivatal munkatársai is részt vettek a mediációs képzésen, és azóta minden lehetséges helyzetben igyekeznek használni.) Igaz, hogy elôleget nem adnak, és a segély sem sok, de emberként bánnak velünk, és tényleg segítenek. A gyerek már nem fél az apjától, mert elbeszélgettek velük, mint egy tárgyaláson.”

Kômûves Ágnes

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 37

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

Down Dada Sorstársi Segítôszolgálat és a budapesti Down Alapítvány A Down-szindróma olyan genetikai rendellenesség, amely a 21-es kromoszóma számfeleslegébôl adódik. Ezek az emberek sejtjeikben nem kettô, hanem három 21-es kromoszómát hordoznak – ezért is triszómia. Létrejöttében közrejátszhat a szülôkben meglevô, tünetmentes genetikai elváltozás, az anya életkora, illetve lehet egyszerû „baleset” is. A következmény értelmi fogyatékosság. A régebbi besorolási rend szerint középsúlyos, a mostani szerint értelmileg akadályozott csoportba tartoznak. Természetesen ettôl felfelé és lefelé is van eltérés. Legszembetûnôbb külsô jellemzôik: alacsonyabb termet, a mongol redô miatti ferde szemrés, lapos arcközép, apró fülek és orr, nagyobb, megvastagodott nyelv, fogászati rendellenességek (dupla fogsor, cápafogak, hiány), gótikus szájpad, magas koponyaállás, rövid, tömpe ujjak, a tenyéren négyujjas redô, lábon úgynevezett szandál-ujj.

Gyakran társul szívprobléma, idegrendszeri vagy emésztôszerv-rendszeri elváltozás. Életük folyamán számolni kell a hallás és látáscsökkenéssel.

Jól szocializálható, kedves gyermekek. Normál óvodai csoportba minden gond nélkül beilleszthetôk.

Ma Magyarországon minden 6-700 szülésre jut egy Down-szindrómás újszülött.

Ha egy családba a várva várt egészséges és gyönyörû gyermek helyett fogyatékos baba érkezik, azt többnyire tragédiaként éli meg a család.

Segítségre van szükségük, s leginkább arra, hogy valaki megmutassa: ez egy élhetô élet. Kezdetben minden szakmai segítségnél fontosabb lehet egy olyan szülôtárs, család jelenléte, ahol hasonló problémával küzdenek, de mégis kiegyensúlyozottan élik mindennapjaikat.

Sokak ilyetén szándéka találkozott, amikor létrejött a Down Dada Szolgálat. „Én vagyok a szülôanyja ennek a szolgálatnak, az én ötletem és szervezésem alapján jött létre. Az évekig tartó egyszemélyes dadáskodás után kezdtem meg az elôzetes felmérést ismerôs szülôk, elsôsorban a Down Alapítvány egyéb programjait igénybe vevô szülôk körében, kérdezvén, hogy ki csatlakozna. Így jelentkezett az a kb. 30 szülôpár, akiknek aztán megszerveztem az elsô zánkai Dada-tréninget, Fonyó Ilonával. Ott véglegesítettük a protokollt és határoztuk el az országos hálózat létrehozását és a folyamatos képzést.

Késôbb ez úgy jött össze a szintén hagyományosan már évek óta mûködô korai habilitációs programunkkal, vagyis a kisgyermekes tréningekkel, hogy egyre több dada küldött kisgyerekeseket a tréningre.

A szolgálat létrehozásának történetérôl annyit, hogy a zánkai tréning létrejöttét megelôzôen mintegy három évig dolgoztam ezen a projekten, körülnéztem, hogy milyes sorstársi segítô programok futnak Európában, azok hogyan szervezôdnek. Hollandiában van valami hasonló, arról közelebbrôl is tájékozódtam.

Meg is tévesztett egy ideig, hiszen azok annyi segítséget kaptak, hogy el sem tudtam képzelni, hogy nálunk majd minden ellenünk dolgozik.

Kórházakat igyekeztem megnyerni, nem sok sikerrel. Göncz Zsuzsa nénivel és alapítványának embereivel kb. két évig dolgoz-

tunk, az akkor még közösnek remélt projekten, azt hittem, elôny lesz a kórházaknál, ha Zsuzsa néni személyesen is beszáll.

Szóval háromévnyi szélmalomharc után döntöttem úgy, hogy megpróbálom csak a szülôkkel (ha egyedül tudtam csinálni, sorstársakkal csak erôsebbek leszünk, gondoltam) és ez nagyon jó választásnak bizonyult. Ekkor került sor a felmérésre és a zánkai tréningre.”1

■ A DOWN DADA SZOLGÁLAT CÉLJA

A szolgálat a Down baba születése miatti traumát segíti feldolgozni a családnak. Miután a szülészeten az orvos tájékoztatja a szülôket arról, hogy nagy valószínûséggel Down szindrómás gyermekük született, a Down Dada Szolgálathoz tartozó házaspár, vagy anya felkeresi az új szülôpárt, vagy egyedülálló anyát és a megélt sors okán hiteles információt és lelki támogatást igyekszik nyújtani. Olyan kérdésekre tud válaszolni a Down Dada, amelyekre általában sem a szülész, sem a gyermekorvos nem, hiszen ô is olyan szülô, aki átélte ezeket a súlyos napokat.

Fontos, hogy ez az elsô találkozás már a kórházban megtörténjen. Ehhez szükség van a kórház együttmûködésére és segítségére. Rajtuk keresztül tudnak az új szülôk eljutni a Down Dada szolgálathoz, hiszen a Protokoll egyik legfontosabb kitétele, hogy a dada csak akkor megy, ha hívják. Az eltelt tíz év mutatja, hogy azokban a kórházakban, ahol jól mûködik a Szolgálat, kevesebb az otthagyott gyermek. Fontos, hogy a dada nem beszél rá senkire semmit, csupán valóságos, hiteles információt nyújt.

Amennyiben ezen információk alapján egy család úgy dönt, hogy nem kívánja felnevelni Down szindrómás gyermekét, akkor a dada abban segít, hogy számára megfelelô intézményt, vagy még inkább örökbefogadó családot, nevelôszülôt találjanak.

Dadák csak a szülô kérésére és beleegyezésével segíthetnek, ehhez pedig közvetítôre van szükség. Olyan segítôket keresünk,

1 Dr. Gruiz Katalin.

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

37

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 38

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

akik tájékoztatják a szülôket létezésünkrôl, lehetôséget adva arra, hogy a szülôk eldöntsék, akarnak-e találkozni a Szolgálat tagjaival. Bár általában a dada az újszülöttel együtt lép be egy család életébe, természetesen a Down Dada szolgálat a késôbb, nagyobb gyermekkel hozzá forduló családokon is segít.

A Down dada elsôsorban a Down szindrómás újszülött szüleit szolgálja, lelki támasszal. De megkönnyíti a kórházi személyzet, a szülész- és a gyermekorvos dolgát is, hiszen a közlés után átveszi a lelki terhek egy részét, felmutatva családokat, akik életükkel, sorsukkal példázzák, hogy fogyatékos gyermekkel is lehet teljes értékû, boldog életet élni.

■ KÉPZÉS

1999-tôl a Székesfehérvártól nem messze levô Gánton szervezzük a tréningeket. Dada-képzés és kisgyermekes tréning folyik. Gyakran elôfordul, hogy a kisgyermekesek közül a következô évben már a dadaképzôn látjuk viszont a résztvevôket.

A kisgyermekes trénig célja, hogy segítsen feldolgozni a negatív élményeket. Ez egy olyan hely, olyan közösség, ahol szabad kimondani olyan dolgokat, amelyeket egy „normális”, mindennapi közeg talán nem is tudna kezelni. Gyakorlati útmutatót is kapnak a szülôk. A tréning egyik napján neves fejlesztôpedagógusok, terapeuták, mozgásfejlesztôk foglalkoznak a gyermekekkel és szüleikkel.

A dada-tréning célja, hogy a jövendô dadákat a rendelkezésre álló idô alatt a lehetô legjobban kiképezzük a rájuk váró feladatra. A tréninget pszichológus vezeti, egy-egy „öreg” dada támogatásával. Elsôdleges a protokoll megértése, elsajátítása.

Emellett vannak szituációs gyakorlatok, amelynek során a jövendô dadák szembe kerülhetnek váratlan, esetleg kínos helyzetekkel is. A tréning célja az is, hogy csak olyan személy kaphasson bizonyítványt, aki valóban alkalmas a feladatra. A pszichológus kiszûri azokat, akik valamilyen okból nem lehetnek támaszai a frissen traumát átélt szülôknek. Ilyen ok lehet például, ha az illetô még saját maga is sebeket hordoz. Akadhatnak kommunikációs problémák is.

Mindkét tréningre teljes családokat várunk. Míg a szülôk a foglalkozásokon vesznek részt, addig a gyerekekre képzett segítôk vigyáznak. Általában az Alapítvány munkatársai, dadák, akik tisztában vannak a Down-szindrómások viselkedésével, jól tudják kezelni a problémákat. Az egészséges gyermekek számára is biztosítunk foglalkozásokat, természetesen nem különítjük el a két gyermekcsoportot.

Sajnos a jelenlegi helyzetben (fôként anyagiak miatt) nem tudunk mindenkit „beölelni” a rendszerbe. Látjuk, tudjuk, hogy szükség lenne a kiesôk számára is néhány közösen eltöltött, pszichológussal kiegészített nap.

Régóta tervezünk tréninget testvérek számára; azoknak, akik már nem kisgyerekesek, de nem akarnak dadák lenni; s igen nagy szükség lenne arra, hogy a felnôtt Downokat nevelôk segítséget kapjanak. Nagy valószínûséggel ezek az idôs(ebb) szülôk máig tele vannak keserûséggel, sok esetben nem tudják, hova fordulhatnának segítségért. Akik 30-40 évvel ezelôtt szültek fogyatékos gyermeket, azok közül a társadalom kirekesztô magatartása miatt sokan máig begubózva élik mindennapjaikat.

38

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

■ A SZOLGÁLAT FELÉPÍTÉSE

A szervezeti felépítést tekintve fordulópont volt a 2005-ös év. Erre az évre jutottunk el odáig, hogy bármennyire is önkéntes munkáról, alulról szervezôdésrôl van szó, kénytelenek vagyunk egy hierarchikus rendszert létrehozni. Csak így lesz biztosított az információáramlás, csak így lesz felelôse az elvégzendô feladatoknak. El kellett kerülnünk azt is, hogy egyes kórházakban több dada is megjelenjen, míg másokba nem jutunk el.

A piramis csúcsára fôdadát választottunk. Nem igazi választás volt ez, a személy tulajdonképpen adott volt. Fôdadánk elveszítette Down gyermekét. Arra a feladatra, amit általában a dadáskodás jelent, így alkalmatlan (gondoljunk csak bele: ha a friss anya rákérdez az ô gyermekére), viszont ahogy ô mondja: „egy Down szülô mindig Down szülô marad”, tehát a körbôl nem tud és nem is akar kikerülni, a szervezô munkát pedig kiválóan végzi. Feladatai közé tartozik a kapcsolattartás a Down Alapítvánnyal és a regionális dadákkal. Szervezi a tréningeket, biztosítja az információs anyagot. Nála futnak össze azok a szálak, amelyek munkánk egyik legszebb részét képezik: az örökbefogadással, nevelôszülôkhöz kerüléssel foglalkozik.

Az országot 7 régióra osztottuk, ezek technikai okok miatt nem esnek egybe az általános értelemben vett, politikai-gazdasági régiókkal. A régiós dadák feladata az Alapítvánnyal történô kapcsolattartás és a fôdadával, a területükön mûködô intézményekkel való kapcsolat kiépítése, a megyei dadák irányítása, és dadáskodás a Protokoll szerint. Természetesen a régiós dada ismeri az összes dadáját, velük évente két alkalommal találkozik. Negyedévente beszámolót kap tôlük, amelyet a saját munkájának leírásával továbbít a fôdadának. A régiós dadák az Alapítvány által fizetett telefonnal rendelkeznek, amely ki nem kapcsolható. Bármely pillanatban elérhetônek kell lenniük, hiszen a szóróanyagokon ezek a telefonszámok szerepelnek.

A megyei dadák értelemszerûen a saját megyéjükben tevékenykednek. Fenntartják a régiós dadák által kiépített kapcsolatokat, dadáskodnak a Protokoll szerint, és irányítják a funkció nélküli dadákat.

A dadák munkájának alapfeltételeit egyelôre a Down Alapítvány teremti elô. Ezalatt értendô a régiós telefonok költsége, a szóróanyagok biztosítása, a tréning-költségek nagy részének kifizetése. Folyamatban van egy saját alapítvány létrehozása, amelynek fô feladata lenne a Down Dada Sorstársi Segítô Szolgálat mûködtetése.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 39

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

■ A DADA-SZOLGÁLAT SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE, FELADATMEGOSZTÁS 2

DOWN ALAPÍTVÁNY Fő Szervező Dada Regionális vezető Dadák Megyei vezető Dadák Gyakorló Dadák Down gyermekes családok

■

A Fôdada területi illetékessége az egész ország, a Regionális vezetô dadák területi illetékessége a következô 1. Centrum (Pest, Komárom-Esztergom megye és Budapest), 2. Észak-Magyarországi Régió (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye), 3. Kelet-Magyarországi Régió (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok megye), 4. Dél-alföldi Régió (Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megye), 5. Dél-Dunántúli Régió (Baranya, Tolna megye), 6. Nyugat-Dunántúli Régió (Vas, Gyôr-Moson-Sopron, Veszprém megye), 7. Közép-Magyarországi Régió (Somogy, Zala, Fejér megye).

A megyei vezetô dadák értelemszerûen az általuk vezetett megyében illetékesek. Budapest (nagyságából adódóan) külön „megyének” minôsül és két megyei vezetô dada irányítja.

Ez a szervezeti felépítés alapvetôen megszabja a relációkat, a kommunikáció irányát (fel és le) és a kommunikációs- és munkakapcsolatban lévô konkrét partnereket.

A feladatokat a Down Alapítvány központja és a vele szorosan együttmûködô fô szervezô dada a regionális vezetô dadákkal együttmûködésben végzi. A munkamegosztást a munkaértekezleten egyeztetik.

A FÔSZERVEZÔ DADA FELADATAI, FELELÔSSÉGE • Kapcsolattartás és folyamatos együttmûködés a Down Alapítvány vezetôjével és titkárságával szakmai és finanszírozási kérdésekben.

• A külsô és belsô információáramlás biztosítása.

• A regionális dadák munkájának koordinálása.

• A hálózat nyilvántartásának elkészítése, vezetése, aktualizálása.

• Évente két dada-találkozó megszervezése, lebonyolítása, finanszírozásának biztosítása a regionális dadák számára.

Ezeken ô maga is részt vesz.

• A regionális dadák negyedéves jelentéseinek begyûjtése és értékelése.

■

2 Részlet a Protokollból.

• Dada-tréningek megszervezésében való részvétel.

• A hálózat mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges információs és technikai eszközök (internet, telefon, bizonyítvány, igazolvány, stb.) beszerzése.

• Örökbefogadással kapcsolatos ügyintézés kiépítése.

REGIONÁLIS DADA FELADATAI • Kapcsolattartás a Fôdadával és szükség esetén a Down Alapítvány vezetôségével.

• Kapcsolattartás a regionális hivatalos szervekkel, kórházakkal, intézményekkel, védônôi hálózattal, stb.

• Kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás a VRONY képviselôvel.

• A területileg hozzá tartozó dadák összefogása, munkájának koordinálása. Felméri a megyéiben mûködô dadák kommunikációs lehetôségeit.

• A megyei dadák kinevezése (esetleg leváltása), a még lefedetlen területekre új dadák keresése.

• Hálózaton belüli információáramlás biztosítása.

• Állandó készenlét tartása, esetenként helyettesítés biztosítása.

• A megyei dadák értesítése a befutott esetekrôl.

• Évenként dada-találkozó megszervezése, lebonyolítása, finanszírozásának biztosítása a területileg hozzá tartozó dadák számára.

• Részvétel a dada-találkozókon.

• Negyedéves jelentés készítése a fôdada felé: – az esetekrôl: összesítést készít a megyei és helyi dadák jelentése alapján: – a dadajelöltekrôl, – a régiójában felmerült aktuális gondokról, eredményekrôl, – a hozzá tartozó intézményekkel való kapcsolattartásról, – a hozzá tartozó aktív dadák munkájának értékelésérôl, – a változásokról.

• Dadáskodás a Protokoll szerint.

■

MEGYEI DADA FELADATAI • Egyeztetés, kapcsolattartás a regionális Dadákkal.

• Kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás a területileg hozzá tartozó és a hálózat mûködésében érintett intézményekkel és szervezetekkel.

• Kapcsolattartás a VRONY képviselôivel.

• A területileg hozzá tartozó dadák összefogása, munkájának koordinálása.

• Hálózaton belüli információáramlás biztosítása.

• A regionális dadák értesítése a hozzá befutott esetekrôl.

• Részvétel a regionális dada által szervezett dada-találkozókon és a Down Alapítvány továbbképzésein.

• A területén lévô fejlesztési és egészségügyi ellátási lehetôségek felmérése, anyag készítése és továbbítása a régióvezetô és a dadák felé.

• Negyedéves jelentés készítése a régiós dadának: – az esetekrôl, – a dadajelöltekrôl , – a megyéjében felmerült aktuális gondokról és eredményekrôl, – a hozzá tartozó intézményekkel való kapcsolattartásról,

■

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

39

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 40

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

– a hozzá tartozó aktív dadák munkájának értékelésérôl, – a változásokról.

• Dadáskodás a Protokoll szerint.

Dadák feladata • Kapcsolattartás a megyei dada által kijelölt intézményekkel és szervezetekkel.

• Hálózaton belüli információáramlás biztosítása.

• A regionális dadák értesítése a befutott esetekrôl.

• Részvétel a regionális dada által szervezett dada-találkozókon.

• A regisztrációs lapok kitöltése és negyedévenkénti továbbítása a megyei dada felé.

• Dadáskodás a Protokoll szerint.

■

■ A DOWN DADA SZOLGÁLAT MÛKÖDÉSE, MÛKÖDTETÉSE

A szolgáltatás az egész országban közösen elfogadott protokoll szerint folyik, természetesen teret engedve az egyéniségnek, a saját elképzeléseknek.

A dada-tréningen résztvevôk bizonyítványt kapnak. Egyéves gyakorló dadáskodás és errôl egy rövid beszámoló készítése után, a Régió vezetô Dada ajánlása alapján, a Down Alapítvány kiállítja a Dada hivatalos igazolványát.

A dadák rendszeresen tanfolyamokon, továbbképzéseken, esetmegbeszéléseken, szupervízión vesznek részt. A gyakorló dadák minden felkarolt családról rövid összefoglaló jelentést készítenek egy regisztrációs lapon a megyei Dadának, aki ezeket összegzi a régiós Dada felé, aki a fôdadának továbbítja.

A Down alapítvány adatbázisában akkor szerepelhetnek a

családok névvel, ha abba beleegyeztek. A beleegyezést a dadának kell kérnie.

■ AZ ALAPÍTVÁNY SZERVEZETE, MÛKÖDÉSE

A Down Alapítványt 11 tagú, szakemberekbôl és szülôkbôl álló kuratórium vezeti. Elnöke dr. Gruiz Katalin. Az egyes projekteket és intézményeket projektvezetôk irányítják. Az Alapítvány intézményeket, orvosi ellátást, tanácsadó és segítô szolgálatokat tart fenn, könyveket, tananyagokat ad ki. Felsôoktatási intézményekkel mind az elméleti képzés, mind a gyakorlati oktatás terén együttmûködik. 50 állandó alkalmazottal és közel 100 önkéntessel dolgozik.

■ A DOWN ALAPÍTVÁNY CÉLJAI

Annak érdekében, hogy lehetôleg minden értelmi fogyatékos gyermek családban nôhessen fel, felnôttként pedig a lehetô legközelebb jusson az önálló élet megvalósításához, a Down Alapítvány középsúlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült gyermekek, fiatalok és felnôttek fejlesztését, önálló életvitelének segítését, valamint családjaik támogatását tûzte ki céljául.

Az alapítvány egy olyan modell-szolgáltatórendszert tart fenn, amely a sérült embert a születésétôl idôskoráig támogatja.

Ez a modell-rendszer azt demonstrálja, hogy a sérülteket támogató hagyományos rendszereknek vannak alternatívái. Olyanok, amelyben a sérült gyermeket nevelô családok, majd késôbb a sérült fiatal és felnôtt ember életét ott segítik, ahol egyedül nem birkóznának meg a problémákkal. Ezzel lehetôvé téve azt, hogy mindenki máshoz hasonló életet élhessenek tanulással, maximális fejlôdéssel, pénzkeresô munkával, saját élettérrel.

■ A MINTAKÉNT SZOLGÁLÓ DOWN ALAPÍTVÁNYRÓL 3 Mentor Fôdada RÉGIÓK Centrum (Pest, KomáromEsztergom, Budapest) Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád) Kelet-Magyarország (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok) Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Csongrád, Békés) Dél-Dunántúl (Baranya, Tolna) Nyugat-Dunántúl (Vas, Gyôr-Moson-Sopron, Veszprém) KözépMagyarország (Somogy, Zala, Fejér)

Dr. Gruiz Katalin Steinbach Éva

20/536-7696 20/260-7793

gruiz@hu.inter.net eva@primet.hu

Nagy Krisztina Nagy Zoltán

20/979-7473

nagy-medve@t-online.hu

Kisariné Czirják Mária Kisari Károly

20/929-7429

kisarik@t-online.hu

Patyik Gabriella Kovács Zoltán

20/359-7235

patyikgabi@yahoo.com

Keszericené Rab Jolán Keszerice Vilmos Mohainé Dániel Ágnes Mohai Béla

20/326-5858

joli.dada@gmail.com

70/368-3141

mohaiszoda@freemail.hu,

20/567-8616

perjesine.gazdag.eva@gmail.com

Perjésiné Gazdag Éva Perjési Endre

3 A Down Alapítvány honlapja alapján.

40

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 41

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

Ez a fajta segítés a sérült embertôl elvárja a tôle telhetô maximumot, önbizalmat ad, önértékelésre és önbecsülésre tanít.

■ INTÉZMÉNYRENDSZER Családok korai habilitációja A szülôk segítését már közvetlenül a gyermek megszületése után megkezdik információkkal, címlistákkal, ismeretterjesztô kiadványokkal, tanácsadással. A kisgyermekes családok számára nyaralás formájában kríziskezelô- és probléma-feldolgozó tréningeket kínálnak, ahol pszichológusok, gyógypedagógusok és idôsebb gyermekek szülei készítik fel az „új” szülôket lelkileg és segítik gyakorlati tanácsokkal. Egy sor kiadvánnyal, szórólappal, információs füzettel is segítik a szülôket és a szakembereket.

mi fogyatékos és/vagy halmozottan sérült személy saját kérésére bármikor igénybe veheti néhány napra, néhány hétre vagy hónapra, amíg a szülô, a gondozó vagy a segítô betegsége, ügyes-bajos dolga vagy regenerálódása megkívánja.

■

Down Dada Sorstársi Segítô Szolgálat A családok korai felkarolására a Down Dada, szülôkbôl álló országos szolgálat szakosodott. A tanfolyamokon felkészített Dadák sorstársi segítsége máris érezteti hatását. A Dadák által támogatott családok jó eséllyel indulnak megváltozott életük megoldása felé. A Down Dada szolgálat tagjainak rendszeres képzést és esetmegbeszélô tréningeket rendeznek.

Napközi Otthonok Az Alapítvány napközi otthonai a napközbeni foglalkoztatások, szinten tartó oktatás és önálló életre felkészítés színtere.

A családban nevelkedett értelmi fogyatékos fiatal felnôtteknél már az iskolai oktatás során el kell kezdeni az önálló életre felkészítést és a pályaorientációt. A szakképzéssel párhuzamosan indul a munkahely és az önálló élet színterének, a lakóotthonnak a megteremtése.

A kísérleti csoport 10 osztályos általános iskola után 2x2 éves szakképzésben vett részt integrált osztályként.

■

■

Korai Fejlesztô és Tanácsadó Központ Az intézmény 2003 szeptemberében kezdte mûködését.

Kisgyermekek korai gyógypedagógiai és pszichológiai fejlesztésén kívül neurohabilitáció, gyógypedagógiai tanácsadás és szülôklub is tartozik a szolgáltatásokhoz. Újszerû szolgáltatás, hogy ha a levelezôlistán megjelenik egy új család, akkor a fejlesztôközpont magánlevélben megkeresi ôket, és idôpontot ajánl a találkozáshoz.

■

Down Ambulancia Az ambulancia a szülôk gondjait enyhíti – az általában több egészségi problémával járó Down-szindróma – specifikus szûrôvizsgálati program és orvosi ellátás biztosításával.

A megelôzô és gyógyító célú, 14 különféle szakrendelést az Alapítvánnyal közösen a Bethesda Gyermekkórház mûködteti, a Rókus Kórház, a Tûzoltó utcai Gyermekklinika és a XIV. kerületi Ida utcai Gyermekorvosi Rendelô bevonásával.

A gyermeket a szûrôvizsgálati protokoll szerint (a Downszindrómához gyakran kapcsolódó problémákra különös tekintettel) megvizsgálják, kezelik, éves, vagy szükség szerint gyakoribb kontrollal nyomon követik.

■

Altatásos fogászat A középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékosok ingyenes fogorvosi kezelését a Szabolcs utcai Kórházban mûködô fogászati rendelôben biztosítják, együttmûködésre képtelen kliensek esetén altatással is.

Kiscsoportos lakóotthonok Különbözô típusú lakóotthonokat mûködtet az Alapítvány.

3 panellakásban 15 középsúlyos személy él segített önálló életet.

A Sarokház lakóotthon 12 személynek ad otthont egy nagyobb családi házban, illetve egy nagy belvárosi lakásban kilenc ember él.

A lakóotthonokat modellnek szánják, különbözô igényû szülôcsoportok, civilszervezetek számára.

■

Öregek Otthona értelmi sérülteknek Az Öregek Otthona súlyosan fogyatékos, beteg, vagy öreg fogyatékos személyek ellátására szakosodott. Ezzel az intézménnyel vált teljessé az az ív, amely átfogja a fogyatékos ember életét.

2007-ben nyitották meg a X. kerületben. A Lakóotthonok, az Átmeneti Otthon és az Öregek Otthona együttesen biztosítja, hogy Alapítványnál élô fogyatékos emberek életük végéig megfelelô ellátásban részesülhessenek.

Jelenleg 65 lakó él segített önálló életet az Alapítvány lakásaiban, illetve otthonaiban, szakemberek segítségével.

■

Munkahely, munkahelyteremtés Az Alapítvány védett munkahelyet mûködtet, ahol 80 fô számára biztosít munkát és kereseti lehetôséget. A lakóik integrált munkahelyeken történô elhelyezését támogatott foglalkoztatás nevû programjukban oldják meg.

Az önálló jövedelem az értelmi sérültek önálló életének legbiztosabb alapja.

■

■

Átmeneti Otthonok A Down Alapítvány két 30 fôs vendégházat tart fenn, az egyik 15 éve non-stop mûködik Budán, a másik Pesten, 2007 januárjától.

Ezeket a bentlakásos otthonokat a szülô vagy maga az értel■

Támogató Szolgálat Az Alapítvány két Támogató Szolgálatot mûködtet, szállítással és széleskörû személyi segítségnyújtással támogatja a saját otthonukban élô értelmi fogyatékosokat.

■

Szabadidôs programok, tehetséggondozás Az Alapítvány intézményeiben az önálló életre történô felkészítésen kívül egy sor egyéb tanfolyam, terápiás és kreatív foglalkozás zajlik, nyaranként több száz fô nyaraltatását oldják meg Balatonon, vidéki házukban, és bejárós táboraikban.

■

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

41

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 42

(Cyan plate) (Black plate)

BEMUTATJUK

A Down Alapítvány Kézmûves Mûhelye A Napközi Otthon Kézmûves Mûhelyében szövés, cserépkészítés, gyöngyfûzés, virágkötés, üvegfestés, hímzés, bôrözés valamint rajzolás és festés folyik.

A mûvészi termékekbôl kiállításokat rendeznek, a kézmûves termékeket maguk árusítják.

■

A Down Alapítvány Foglalkoztatási Centruma A Foglalkoztatási Centrum egy sor szolgáltatásnak és két kézmûves mûhelynek ad otthont.

Itt kaptak helyet a Down Alapítvány foglalkoztatással kapcsolatos projektjeinek irodái, az intézményen belüli foglalkoztatás (rehabilitációs és munkára felkészítô) központi ügyintézése, a támogatott foglalkoztatás (OFA projekt) központja, a gyógypedagógiai felmérések valamint a pályaorientációs és munka-alkalmassági felmérések vizsgáló laboratóriuma, valamint a mûhelyekben elôállított termékek értékesítésének központja.

A Látványmûhely két egysége is itt helyezkedik el, az egyikben a Szalóki utcai Átmeneti és Napközi Otthon lakói dolgoznak: ékszerkészítés a fô profiljuk, de karácsony táján adventi koszorúkat és más ünnepi ajándékokat is készítenek. A Látványmûhely másik egysége a Sarokház lakóinak munkahelye: ôk bôrbôl készült ajándéktárgyakat, gyöngyékszereket és színes szappanokat készítenek.

A látványmûhely tevékenysége megtekinthetô az utcáról, de odabent is szívesen látják az érdeklôdôket.

■

Nemadomfel Zenekar Mostanára már országosan ismertek, értelmi fogyatékos fiatalok énekelnek, zenélnek és táncolnak az együttesben. Egyre bôvülô repertoárral járják a várost, utcákon és tereken, különféle rendezvényeken zenélve hívják fel a figyelmet az értelmi fogyatékosokra és kiemelkedô teljesítményükre.

■

Sarokház Lakóotthon A Sarokház Lakóotthonban fiatal értelmi fogyatékos emberek élnek. Olyanok, akik felnôtté válva önállóságra vágynak, arra, hogy úgy élhessenek, mint mindenki más.

A Sarokházban élô 12 fiatal jó barátként járt együtt óvodába, iskolába, késôbb pályaorientációs képzésben vettek részt.

Szakmát tanultak. Többen a szabadidejüket is együtt töltik, zenélnek, sportolnak, kirándulnak, nyaralnak.

Az élet itt olyan, mint egy nagy családban. A beköltözôk magukkal hozzák bútoraikat, személyes holmijaikat. Mindenkinek van saját, vagy akarata szerint mással megosztott hálószobája. A közösségi helyiségek, a nagy konyha, a nappali, az ebédlô, a kert az együttlét, az ünnepek színtere. A lakók reggel munkába, vagy napközi otthonba mennek. Délután bevásárolnak, vacsorát fôznek, takarítanak, tévét néznek, vendégeket hívnak. Szabadidejükben kirándulnak, sportolnak, meglátogatják rokonaikat.

A Sarokház holland és svéd mintán alapszik. A ház megvétele és a teljes program megvalósítása igen sok szakember, szülô, alapítvány és szponzor összefogásával vált lehetôvé. Fenntartása az állami normatív jellegû támogatásból, pályázati pénzekbôl, szponzori támogatásból és a lakók saját jövedelmébôl történik.

A segített önálló élet legfontosabb eleme a munka és a mun■

42

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

kával megszerzett jövedelem, amelybôl az önálló élet finanszírozható.

■ FIATALOK HOZZÁSZÓLÁSAI

• Szeretek itt lenni, ez az otthonom. Itt az történik, amit én szeretnék, úgy élek, ahogy én kigondoltam. Otthon gyerek vagyok, úgy élek, ahogy a szüleim akarják.

• Ma már tudok vásárolni, kicsit fôzni, dolgozom, van fizetésem.

■ SZÜLÔK HOZZÁSZÓLÁSAI

• Mindaddig nagyon akartam ezt a lakóotthont, amíg a költözésre nem került a sor. Akkor elbizonytalanodtam. Hogyan fog a gyerekem élni nélkülem? „Én hogyan fogok a gyerekem nélkül élni?” Naponta többször telefonáltam és hol sértôdötten, hol örömmel próbáltam tudomásul venni, MOST NINCS RÁM SZÜKSÉG! • Nem akarjuk elhinni, hogy a gyermekünk nélkülünk is boldogul. A segítséget nem mindig csak tôlünk, a szülôktôl kaphatják meg. Fontos, hogy ezt már most megtanulják, hiszen mi nem leszünk örökké mellettük.

• Szerencsénk van, hogy a Down Alapítványnak sikerült ezt a programot beindítania. Enélkül a sérült fiatalok állami intézményekbe mehetnének, vagy otthon élhetnének idôsödô szüleikkel. Itt a saját életüket élhetik.

Az otthontól, szülôtôl való elszakadás sokszor nem problémamentes akkor sem, ha nem sérült fiatalról van szó. Sérült gyermeküket a szülôk még jobban féltik, nehezebben engedik útjára, azt képzelik, nem is lesz képes arra, hogy szülôi segítség nélkül éljen. Hogy mégis rászánják magukat a nehéz lépésre, az gyakran annak a félelemnek a kényszere, hogy belátható idôn belül bekövetkezik a végleges: el kell menni. Addigra viszont mindenki biztonságban szeretné tudni gyermekét. Így minden szülô keresi az utat, hogyan tehetné biztonságossá Down gyermeke jövôjét.

Vannak, akik tevékenyen, és vannak, akik csak örülni tudnak a keletkezett lehetôségeknek. „Az az értelmi fogyatékos fiatal, aki gyermekként családban nôtt fel Budapest valamelyik lakásában, az felnôttként, szülei halála után sem szeretne egy világvégi eldugott intézményben élni” – mondja dr. Gruiz Katalin. Természetesen igaz ez fordítva is. A családban nevelkedô, vidéki élethez (állatokhoz, kerthez, erdôhöz) szokott, kortársaival egy intézménybe járó fiatal sem akar elszakadni megszokott környezetétôl. Ezért is kell kialakítani egy olyan intézményrendszert, amelybe a legkisebb töréssel – vagy jó elôkészítés után anélkül – kerülnek be a fiatalok. Az is fontos, hogy az intézmény vagy átalakuljon a lakók korának elôrehaladtával, vagy rendelkezésre álljon a minden életkornak megfelelô rendszer.

Perjésiné Gazdag Éva

■ AJÁNLOTT IRODALOM

· Gruiz Katalin (szerk.): Down baba született, Down Alapítvány Kiadó, Budapest, 2004. · Gruiz Katalin (szerk.): Hogyan mondjuk meg? Down-szindrómás gyermek születése utáni tanácsadás szülôknek; Down Alapítvány Kiadó, Budapest, 2004. · Perjésiné Gazdag Éva: Down-szindrómás kisgyermek fejlesztése a családban. In: Kisfalvi Angéla: A kerítésen túl – A Jákob naplójának folytatása, Ganesha Bt., Budapest, 2008. · Protokoll – A Down Dada Szülôi Szolgálat (Sorstársi Segítô Szolgálat) mûködési rendje. · www.downalapitvany.hu · Sarokház – Magyari Tímea elôadása, Szülô-szakember konferencia, Nova, 2008.

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 43

(Cyan plate) (Black plate)

AJÁNLÓ

Ifjúsági munka és szociális munka A gyermekjóléti, gyermekvédelmi területen dolgozó magyar szociális munkások jelentôs része – ha egyáltalán, akkor – rácsodálkozással hallja, hogy szakmaközi együttmûködéseiben kitüntetett partnereinek kellene lenni az ifjúsági munkásoknak. Többnyire nem is nagyon értik, kiket is takar ez a gyûjtôelnevezés, nem hallottak ilyen szakma gyakorlására felkészítô képzésrôl, nem tudnak intézményeket, tevékenységeket kapcsolni hozzá. Az ifjúsági munkások – akik szakmájuk nevét a nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen magyarították, tükörfordításaként az angolban, németben, franciában, s a többi nyugati nyelvben használatos megnevezésnek – tájékozottabbak a gyermekjólét és gyermekvédelem felôl. Ennek mindenekelôtt az az oka, hogy ifjúságsegítésbôl nem lehet diplomát szerezni Magyarországon, így az ifjúsági munkát hivatásul választók elôtt álló diplomaszerzési lehetôségek között kínálkozik a szociális munkás vagy a szociálpedagógus képzés elvégzése.

Nyugat-Európában ez is másként van. Például a német Kinder- und Jugendhilfe Gesetz (továbbiakban: KJHG, azaz A gyermek- és ifjúságjóléti gondozási törvény) elsô feladatként nevezi meg az ifjúsági munkát, aztán az ifjúsági szervezôdések támogatását, azután jön az ifjúsági szociális munka és sorban elemi tevékenységként megnevezve mindaz, amit a mi gyermekvédelmi törvényünk is rendel a gyermekek javára, a családok támogatására nyújtandó szolgáltatásokként (meg persze még egy sor más jóléti szolgáltatás). (Lásd: http://www.gesetze-im-internet.de/sgb_8/, 11. § és a többi!) Mondhatnánk, hogy német kollégáink könnyen láthatják tejtestvérnek a gyerekek és fiatalok javára rendelt szolgáltatások között az ifjúsági munkát, az ifjúsági szociális munkát, meg a többi szolgáltatást, hiszen nekik annyira természetes a rendszerben való gondolkodás, hogy a szociális kérdéseket egységes elvek és szerkezetek alapján felépített szociális törvénykönyvben szabályozzák, ennek VIII. kötete a KJHG. De nemcsak a németek (személy szerint a törvény 1990-es elfogadása idején a tisztet betöltô fiatal miniszternô, Angela Merkel) gondolkodnak ebben a strukturált, cizellált, sokfajta intézményesített szolgáltatásból építkezô rendszerben, hanem a többi régi európai jóléti állam is.

■ AZ IFJÚSÁGI MUNKA MAGYARORSZÁGON

Magyarországon 1999 és 2006 között létezett olyan minisztérium, amely nevében viselte a gyerekeket és ifjakat. Azóta egy osztály foglalkozik generációs ügyekkel a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlôségi Szakállamtitkárságán, valamint fennáll ugyanabban a minisztériumban a Szociálpolitikai Szakállamtitkárságon belül a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Fôosztály, nagyjából a gyermekvédelmi törvény által szabályozott terület irányítására.

Ahogy a terepen dolgozó szakemberek között kevés az ismeret egymás munkájáról, úgy a két ágazati irányító között is. Pedig nemcsak hasznos, de szükséges is lenne egymás tevékenységeinek, szakmájának jobb megismerése.

Az Ifjúságügy – Ifjúsági szakma, ifjúsági munka címû kötetet éppen ezért ajánljuk most az Olvasó figyelmébe, amit igyek-

szünk az ifjúsági szakma fejlesztésének legutóbbi fejleményeit megmutatva megtenni.

Az ifjúsági munka nagyon erôs képzési bázissal élte meg a rendszerváltást, amit könnyen beláthatnánk, ha az akkor alakult – és azóta is a piacon levô, keresett – trénercégek vezetôi és munkatársai között számba vennénk azokat, akik az Úttörôszövetségben, illetve a KISZ-ben foglalkoztak – többnyire nem fizetett munkatársakként – képzéssel. Ezt a tudást a rendszerváltást követô években elvette az ifjúsági munkától a piac. Megmaradt szövetségesnek a népmûvelôi indíttatású közösségfejlesztôk szakmai mûhelye, amely a klubvezetôk képzéséhez már a 70-es évektôl felhasznált nyugati ismereteket is. Például ennek a csoportnak köszönheti a magyar ifjúsági munka a települési gyermekönkormányzatok 90-es években indult mozgalmát, amit a francia példa megismertetésével indítottak útjukra a közösségszervezôk.

Nemcsak a képzôi tudás veszett el a rendszerváltással, de az addig létezett 93 gyermek- és ifjúsági ház nagy része is megszûnt, beolvadt, a (jó esetben közösségi elemeket is hordozó) mûvelôdés területére húzódott vissza. Ifjúságimunkás-képzésnek maradt az ifjúsági irodák szövetsége által a tagoknak kialakított képzések, továbbképzések rendszere. Ezen kívül pedig az ifjúsági szervezetekben születtek képzések, többnyire (szinte) a semmibôl indulva. Erôs hajtóerô volt a képzettség hiányának felismerése, és fontos támasz az ifjúsági célú támogatásokat elosztó pályázati rendszer, amely már az Antall-kormány idejétôl – a néhány európai tapasztalatú és látókörû szakértônek hála – a támogatott tevékenységek között kiemelt szerepet adott a szervezetek képzéseinek (Láttuk: a német ifjúságjóléti szolgáltatási rendszerben is – az ifjúsági munka után – a másodikként megnevezett tevékenység a szervezetek támogatása!). Ezen az úton nôtt fel egy új, ma jellemzôen harmincas-negyvenes éveiben járó képzôgeneráció az ifjúsági munka területén –, amelynek tagjai többfajta diplomával rendelkeznek, jellemzôen nem is eggyel, hiszen célirányos képzés híján több szak elvégzésével tudtak olyan ismereteket – legalább részben – megszerezni, amiket az ifjúsági munka gyakorlásához és képzési feladatainak ellátásához szükségesnek látnak.

Az európai ifjúsági források – és az azokból finanszírozott nemzetközi projektek – révén e generáció tag2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

43

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 44

(Cyan plate) (Black plate)

AJÁNLÓ

jai Európa-szerte szerzett tapasztalatokkal formálták saját tudásukat és képzéseik tematikáját, módszerkészletét. Nagyon komoly tudások gyûltek így össze a nonformális képzésekhez.

2003 óta létezik az ifjúságsegítô felsôfokú szakképzés, amelynek keretében két év alatt szakképesítést szereznek és a felsôoktatásban beszámítható egy évnyi kreditet gyûjtenek a hallgatók. Eredetileg mûvelôdésszervezéssel foglalkozók alapították a szakot, majd az Országos Képzési Jegyzék 2006-os átalakítása után a szociális képzési területhez igazították a szak központi képzési programját. A korábbi programban nem voltak megfelelôek a tárgyak ahhoz, hogy a szociális képzési terület felsôoktatási alapszakjaiban be lehetett volna számítani egy évnyi kreditet. 2009 szeptemberében indít elôször szociális felsôoktatási intézmény ifjúságisegítô-képzést a gyôri Széchenyi Egyetem Szociális Munka Tanszéke. A kezdetektôl pedagógiai illetve közmûvelôdési képzési területen mûködô képzôk kínálnak ifjúságsegítô-képzést.

A képzés mellett a publikációs tevékenység is fontos eszköze a szakmaépítésnek. 2003 végén indult útjára az Új Ifjúsági Szemle címû folyóirat. Már itt is megragadható a szándék, ami a most bemutatott kötetnek is sajátja. Meglehet, hogy a folyóirat rekorder a szerkesztôbizottsági tagok számát tekintve: a strukturált rendszer különbözô albizottságokba meghívta az ifjúsági szakma legismertebb gyakorlóinak nagy részét, a publikációikról is ismert szakértôk mellé a gyakorlatban felnôtt új szakértôi generációt. Hogy lassan rátérjünk a kötetre is, a 670 oldalas munkát 28 szerzô jegyzi, többségükre jellemzô az, amit a szemle szerkesztôségérôl mondtunk, hiszen nagyrészt azonosak a személyek.

A folyóirat mellett könyvek is jelentek meg ugyanettôl a körtôl, amelyeket Olvasónk könnyen megtalál, ha Nagy Ádám publikációit keresi, minthogy jellemzôen ô látja el a szervezôszerkesztô-menedzseri feladatokat. A szerkesztô több tudomány irányából is foglalkozik az ifjúságügy kérdéseivel, politológusként az ifjúsági szektort kutatta – ez a munka az alapja a most bemutatott kötetben az ifjúságügy mibenlétével és haza történetével foglalkozó (IV.) fejezetnek –, doktorátusát a neveléstudomány területén szerezte. Az ifjúságügyi tevékenységein túl ismert még a Civil Szemle társfôszerkesztôjeként is, és 2009 elején ôt választotta meg elnökének a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa, amelynek tagjai közé a gyermek- és ifjúsági szervezetek delegálták. A képzés kezdeteitôl vizsgaelnökként több képzési hellyel is kapcsolatban áll, s gyûjt tapasztalatokat arról, hogyan tudnak felkészülni iskolarendszerû képzésben a hallgatók az ifjúságsegítésre. Ez megmagyarázza, hogyan született az Ifjúság – Ifjúsági szakma, ifjúsági munka címû kötet.

Ez ugyanis mindenekelôtt egy tankönyv a felsôfokú szakképzés részvevôi számára, de kézikönyvként ott a helye a gyerekekkel foglalkozó szakemberek szakmai könyvtárában, azért, hogy legalább áttekintéssel és az egyes konkrét kérdésekben való elmélyüléshez kiindulóponttal rendelkezzenek az ifjúsági szakma területén.

44

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

A 628 szövegoldalt és az 50 oldalas fogalomtárat nemcsak lehetetlen bemutatni, de értelmetlen is. (Szerencsére a kötet figyelemmel van célközönsége fizetôképességére, és a jó menedzselésnek – és támogatóknak hála – a hasonló terjedelmû, felsôoktatási tankönyvnek szánt munkáknál jóval barátibb áron vásárolható meg.) Így csak néhány témára, részletre hívjuk fel az Olvasó figyelmét.

Elôszó helyett – címen – arról ír a szerkesztô, hogy a modellalkotás szándékával kíván foglalkozni az ifjúsági szakmával és az ifjúsági munkával. A könyvrôl eddig szólva már igyekeztünk abban az értelemben használni ezeket a fogalmakat, miként a kötet, de úgy gondoljuk, Olvasónk figyelmét jobban felhívhatjuk a kötetre, ha idézzük, hogyan határozzák meg, különítik el ezeket a fogalmakat: „a) Ifjúsági munkának nevezzük (…) azt a tevékenységet, amely az ifjúsági korosztályokkal közvetlen kapcsolatban levô szakmai szereplôk a korosztályokkal kapcsolatos valamennyi interakcióját foglalja egybe. b) Az ifjúsági szakmába tartozik mindazon tevékenység, amely tartalmában, módszertanában segítséget adhat a közvetlen ifjúsági munkának. c) Ifjúságügy: bármi, aminek ifjúsági vonatkozása van, így ifjúságügy a tandíjhitel, a Gyes, a gyermekétkeztetés, az ifjúsági kultúra, az ifjúsági média stb. (horizontális megközelítés)”.

Mindhárom fogalom megragadásához fontos, hogy a harmadlagos szocializáció terérôl, tevékenységeirôl, intézményeirôl van szó, vagyis mindazokról, amelyek a család, majd az iskola után válnak fontossá minden gyerek szocializációjában, általában 8-10 éves kortól.

A kötet korosztályi metszetben tárgyalja az alcsoportokat, majd számba veszi mindhárom tevékenység tipikus összetevôit.

A magyarországi gyermekjóléti és szociális szolgáltatások túlságosan probléma-, nem ritkán krízisközpontúak. Pedig ha meggondoljuk, jelentôs részükben nem krízisek kezelésével, hanem a mindennapi élet támogatásával, szervezésével kellene foglalkozni.

Nézzük csak a szolgáltatások felsorolását, vagy akár azt, mi is az átmeneti gondozás vagy akár az átmeneti vagy tartós nevelés tényleges napi tartalma! Jó esetben nem probléma- és fôleg nem kríziskezelés, vagy nem sokkal inkább, mint a családjukban élô gyerekek esetében, hanem foci, kirándulás, szereplés, kalandozás – családjukban élô gyerekekkel együtt (is). A problémák, krízisek kezelésével foglalkoznak a szociális szakemberek képzései is, a hétköznapi élet élésének támogatásáról többnyire kevés szó esik. Ezért is érdemes kézbe venni ezt a kötetet, hiszen itt az ifjúsági munka fejezetben olyan témákról esik szó, mint informális tanulás, kortárssegítés, közösségépítés, animáció, helyi ifjúsági munka, ifjúsági projektek menedzselése, ifjúságszervezeti vezetés, ifjúsági érdekképviselet, virtuális ifjúsági munka.

Az ifjúsági szakmát leíró rész a jogi keretek bemutatása után a stratégiaalkotásnak szentel tucatnyi oldalt. Tankönyvben ennyi éppen elég – bármilyen – szakmát gyakorló szakemberek

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 45

(Cyan plate) (Black plate)

AJÁNLÓ

számára kevésnek kellene lennie. De Magyarországon egyrészt nem tanítunk, nem tanulunk és különösen nem mûvelünk stratégiaalkotást és fôleg -megvalósítást, másrészt a befoglaló környezet sem kedvez a stratégiai gondolkodásnak, fôleg mûködésnek. Így ez a tucatnyi oldal fontos felhívás.

A szakmai rendszerek, az európai és civil ifjúsági világ bemutatása pedig az orientálódáshoz adhat segítséget. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakemberek ugyanis gyakran elkülönülve definiálják szolgáltatásaik és ellátottjaik világát, pedig mind az általuk ellátott gyerekek és fiatalok, mind maguk a szakemberek elôtt nyitva állnak a minden gyerek és fiatal illetve a velük foglalkozók számára rendelt lehetôségek, források, intézmények. Táborok támogatásáért nyújtanak be még leginkább pályázatokat gyermekjóléti-gyermekvédelmi szakemberek ellátottjaik javára, de például nemzetközi programokhoz már alig, így aztán ritkák is az ilyen programok – problémákban, krízisekben gondolkodva az érthetô. Jóléti paradigmában gondolkodva nem.

Az ifjúságüggyel foglalkozó rész második fele a már hivatkozott történeti áttekintés: egy metszetben (és húsz oldalban) a magyar történelem, a dualizmustól (majdnem) napjainkig. A fejezet elsô része témája és címe: Az ifjúsági tevékenységek határterületei: az ifjúságügy. A család címû alfejezet után rögtön következik a Ha nincs család – ifjúságvédelem, gyermekvédelem, majd azt követôen A formális oktatási rendszer címû. Az elôbbiben esik szó szegénységrôl, veszélyeztetettségrôl, a szociális- és gyermekvédelmi törvényrôl és az alapján nyújtott szolgáltatásokról.

De nem esik szó kirekesztettségrôl, annak generációk közötti átörökítésérôl és sok minden másról, így szociális munkáról, szociálpedagógiáról sem. Ugyanígy hiányoznak ezek az aspektusok az oktatással foglalkozó fejezetbôl.

Ezt több szempontból érezhetjük hiánynak, még akkor is, ha a kötet végén ezek már igen rövid fejezetek – s a rengeteg kérdés átfogásának szándéka miatt a kötetben egészében kis terjedelem jut minden téma kifejtésére. A hiányérzet alapja, hogy a gyermekvédelemnek, gyermekjólétnek és a szociális munkának egymáshoz nagyon közeli, nagy felületen érintkezô területnek kellene lennie nálunk is – ahogy láttuk a jóléti államok példáján.

nyes támogatásra. Vannak azonban olyan gyerekek, akiknek az általános támogatás nem elégséges. Velük foglalkozik a (hatósági intézkedéseken alapuló) gyermekvédelem és kevésbé súlyos helyzetekben, illetve akkor, amikor nem maga a család a (súlyosan) veszélyeztetô, a gyermekjóléti szolgáltatások sora. De ezeket a gyerekeket is megilletik azok a szolgáltatások, amik minden gyereknek járnak. Itt össze kellene érnie az ifjúsági munkának és a gyermekjólétnek, gyermekvédelemnek. Ráadásul nem éles kontúrokkal, hanem összefolyva.

Ahhoz, hogy ez kialakuljon, több minden kell. Mindenekelôtt az, hogy legyen Magyarországon a kötelezô közoktatáson túl is államilag – normatívan és nem pályázati alapon – finanszírozott a felnövekvô korosztályok szocializációjának támogatása, az ifjúsági munka. Azután pedig az, hogy a szakmák gyakorlói, képzôi, innovátorai tegyenek lépéseket egymás felé. Már szóltunk róla, hogy az ifjúsági munkások nagy része ismeri a szociális munkát. Visszafelé ez kevésbé jellemzô. Ezen segíthet, ha a gyermekjóléti-gyermekvédelmi szakemberek elolvassák ezt a könyvet, amit ajánlok. És aztán lehetôségünk nyílik arra, hogy elfogadjuk a szerkesztônek az elôszó végén tett ajánlatát: „Munkánknak bár célja, hogy a felsôoktatásban tanulók hasznára váljon, leginkább mégis abban bízunk, hogy közös, magunkat formáló szellemi kalandokba keveredünk az Olvasóval.”

Az ifjúsági szakma a kormányzat asztalára tette a Nemzeti Ifjúsági Stratégiát, s dolgozik azon, hogy ezt a hosszú távú programot – és az azt apró pénzre váltó rövid távú cselekvési terveket – konszenzussal, kormányzati ciklusokon átívelve fogadják el a pártok.

Szükséges lenne, hogy az ágazatok közötti harmóniában szülessenek meg és – még inkább – teljesüljenek a nemzeti stratégiák. Ehhez ismernünk kell egymást. Vegyük kézbe az ifjúsági szakma – zömmel a rendszerváltás után felnôtt – harmincasnegyvenes reprezentánsainak névjegyét!

Tóbiás László

Nagy Ádám (2008): Ifjúságügy. Ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Budapest. Palócvilág Alapítvány, Új Mandátum Könyvkiadó 3990 Ft.

Világos, hogy egy jóléti paradigmarendszerben gondolkodva és cselekedve az ifjúsági munka célcsoportja minden gyerek, hiszen minden gyerek szocializációjához szükség van intézmé-

2009/3. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

45

csagyi0903_szin.qxd

8/6/09

9:40 PM

Page 46

(Cyan plate) (Black plate)

MOZAIK

ORSZÁGOS GYERMEKVÉDELMI KONFERENCIA ■

2009. SZEPTEMBER 30 - OKTÓBER 2.

■

KECSKEMÉT

10.00 - 13.00 12.00 - 13.30 13.30 - 14.00

14.00 - 14.30

14.30 - 15.00

15.00 - 15.30 15.30 - 16.00 16.00 - 16.15 16.15 - 16.30 16.30 - 17.30 17.30 - 19.00 19.00 -

9.00 - 9.20 9.20 - 10.00

10.00 - 10.30

10.30 - 11.00 11.00 - 11.15

11.15 - 11.30

11.30 - 12.00

46

■ 2009. SZEPTEMBER 30.

12.00 - 14.00 14.00 - 18.00

■ 2009. OKTÓBER 1.

9.00 - 9.30

Érkezés, regisztráció Ebéd Megnyitó Köszöntô dr. Kovárik Erzsébet szociálpolitikai szakállamtitkár SZMM „Emberi jogok felnôttnek/gyereknek egy a forrás – egy a mérce?” dr. Szabó Máté Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa Az elmúlt 5 év tapasztalata a gyermekjogvédelemben dr. Csehák Judit kuratóriumi elnök Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány Fice Gyermekparlament – az érdekképviselet egy sikeres modellje dr. Radoszáv Miklós gyermekvédelmi szakértô Kávészünet Gyermekparlament, gyermeki szemmel Balogh Béla gondolatai a gyermekvédelemrôl Gáspár Károly díj átadása, filmvetítés a díjat átadja: dr. Kovárik Erzsébet szociálpolitikai szakállamtitkár Szabadprogram Állófogadás, vacsora, zenés est

Gyermeki Jogok a médiában dr. Katonáné dr. Pehr Erika fôosztályvezetô SZMM Gyermek- és Ifjúságvédelmi Fôosztály A korhatárbesorolás pedagógiai-pszichológiai alapjai Bálint Katalin, Fecskó Edina, Vörös Adél pedagógus és pszichológus szakértôk KÖH Filmiroda Igazgatóság Korhatár Bizottság Az önkéntes munka jogszabályi alapjai és lehetôségei a gyermekvédelemben Gulyásné dr. Kovács Erzsébet fôosztályvezetô helyettes SZMM Gyermek- és Ifjúságvédelmi Fôosztály Kávészünet Bemutatkozik a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány Flaskay Éva alapítvány vezetôje Gyermekkrízis Alapítvány ELEVEN – ifjúsági közösségi tér modellprogram Kecskeméten Szabó Csaba intézményvezetô HELPI Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda Kényszerek és képzetek az ifjúságról Bauer Béla fôosztályvezetô SZMI Gyermek- és Ifjúságkutatási Fôosztály

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2009/3. SZÁM

9.30 - 10.00 10.00 - 10.30 10.30 - 11.00 11.00 - 11.30 11.30 - 12.00 12.00 - 12.30

12.30 - 13.00

13.00 -

Ebéd Szekcióülések 1. Gyermekjogi sérelmek a gyakorlatban, és a jogorvoslás, jogérvényesítés eszköztára Dr. Bíró Endre kuratóriumi tag Kátainé Lusztig Ilona gyermekjogi képviselô Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 2. A gyermekvédelmi jogszabályok változásai a Ptk. tükrében (Gyvt., Gyer stb.) dr. Lantai Csilla osztályvezetô SZMM Gyámügyi Osztály dr. Gömöriné dr. Iványi Margit kirendeltségvezetô DARÁH Szociális- és Gyámhivatal Kecskeméti Kirendeltsége 3. Önkéntesség Flaskay Éva alapítvány vezetôje Gyermekkrízis Alapítvány Kothencz János kuratóriumi elnök ÁGOTA 4. A gyermekönkormányzat szerepe és mûködésének sajátosságai a lakásotthonos rendszerben Raskóné Déri Erzsébet igazgatóhelyettes Jász-Nagykun Szolnok Megyei Gyermekotthonok 5. Ifjúságkutatás Bauer Béla fôosztályvezetô SZMI Gyermek- és Ifjúságkutatási Fôosztály

■ 2009. OKTÓBER 2.

Civil- és gyermekrészvétel az országjelentések elkészítésében dr. Herczog Mária ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja Családi ellátások Európában dr. Ács Vera szakmai tanácsadó SZMM Európai Uniós és Nemzetközi Fôosztály Jó szülô-e az állam?

Darvas Ágnes szociológus Kávészünet A gyermekvédelmi rendszerben élô, a szakmai képzésben résztvevô fiatalok iskolai lemorzsolódása Hodosán Rózsa és Rácz Andrea kutatása Családi Napközik Helyzete 2009.

Csegény Péter szakértô SZMM Államtitkárság Gyermekvédelmi szakellátás rendszere a gyermekjóléti szolgálatok szemszögébôl dr. Hüse Lajos igazgató Nyíregyházi Gyermekjóléti Központ „Társadalom és gyermekvédelem” – gondolatok a konferencia nyomán (konferenciazárás) Domszky András igazgató SZMI Gyermek- és Ifjúságpolitikai Igazgatóság Ebéd

borito2009_03.qxd

8/6/09

9:22 PM

Page 5

(Cyan plate) (Magenta (Yellow (Black plate) plate) plate)