Család, Gyermek, Ifjúság 2010/1

borito2010_01.qxd:borito200804.qxd

XIX. évfolyam 2010/1 Ára: 500 Ft

4/20/10

4:40 PM

Page 3

CSALÁD GY ERMEK I F J Ú S ÁG

SZEGÉNYSÉG AZ EURÓPAI UNIÓBAN

ANYÁVÁ LENNI

MERRE TARTASZ,

– MÁSKÉPP

IFJÚSÁG?

OMBUDSMANI FELLÉPÉS A KISGYERMEKES CSALÁDOK VÉDELMÉBEN

borito2010_01.qxd:borito200804.qxd

4/20/10

4:40 PM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

Page 4

LAPSZERKESZTÔK Drosztmérné Kánnai Magdolna

ß Fôszerkesztô Herczog Mária W indt Szandra

ß Felelôs szerkesztô Gyôrfi Éva

jogász Pik Katalin

Gáspár Károly

ß O lvasószerkesztô

Piegelné dr. Csényi Magdolna

szociológus

Molnár László

Salné Lengyel Mária

Dr. Katonáné dr. Pehr Erika

gyógypedagógus Dr. Sáska Géza

ß Fotó

SZERKESZTÔ BIZOTTSÁG

Molnár Zoltán

ß Lap terv zaft stúdió

ß Tördelés

pedagógus

Aczél Anna

Szirmai Gábor

pszichológus

gyógypedagógus

Bognár Mária

Szücs Bt.

pedagógus

ß Nyomás

SZÁMUNK SZERZÔI

Gáspár Sarolta

InnovaPrint

ß SZERKESZTÔSÉG 1012 Budapest, Logodi utca 24. tel.: 06 1 225-3526.fax: 06 1 225-3525 e-mail: csagyi@ csagyi.hu w eboldal: w w w .csagyi.hu

ß ALAPÍTÓK O rszágos O rvostudományi Információs Intézet és K önyvtár gyermek- és ifjúságvédelmi felügyeleti és továbbképzési önálló osztálya és a Fôvárosi Ö nkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi Ü gyosztálya

pszichológus

Bátki Anna

Gayer Gyuláné

szociológus

klinikai szakpszichológus

Gedeon Andor

Bozsek Nikolett

gyógypedagógus

szociális munkás

Dr. Geréb Ágnes

Dr. Kovács Orsolya Ágota

szülész-nôgyógyász Ihász Márta

Radoszáv Miklós

szociálpolitikus Dr. Kovács Ágnes

gyermekorvos Dr. Mátay Katalin

ß KIADÁS ÉS TERJESZTÉS C salád, Gyermek, Ifjúság K iemelten K özhasznú Egyesület ISSN 1216-8416

jogász, O BH jogász, Fôvárosi TEGYESZ Rajzinger Ágnes

gyermekorvos

jogász, O BH

Neményi Eszter

Szigeti-Ferenczy Judit

szociálpolitikus

nyelvész, pszichológus

MEGRENDELÉS A magyar család-, gyermek- és ifjúságvédelem jelenleg egyetlen szakmai folyóirata kéthavonta jelenik meg.

Szerkesztôkként fontosnak tartjuk, hogy az érezhetô szakmai és egzisztenciális bizonytalanságban megkíséreljük egy-egy jelenség objektív és többoldalú megközelítését, a vélemények ütköztetését, a korrekt tájékoztatást. N em kötelezzük el magunkat egyetlen gyermekvédelmi irányzat mellett sem. Az optimális megoldásokat, a legeredményesebb formákat, a segítés legcélszerûbb módozatait keressük.

Szeretnénk részt vállalni a bizonytalanságok megszüntetésében, a család- és gyermekvédelem döntéshozóinak befolyásolásában. Lapunk nyitott: minden hasznos, gondolatébresztô javaslatot, kezdeményezést szívesen veszünk és érdeklôdéssel várunk. – n is érdekelt - legyen olvasónk,

szerzônk, támogatónk! A Megrendelôlap letölthetô a w w w .csagyi.hu oldalról vagy elküldhetô e-mailben. ß

A megrendelôlapot kérjük a következô címre elküldeni: Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület, 1380 Budapest, Pf.: 1061

A megrendelés alapján számlát állítunk ki, az elôfizetést kizárólag átutalással, az alábbi számlaszámra lehet teljesíteni: CIB 107 007 32-43467 909-51100005 (Kérjük a közleményben jogcímként tüntesse fel a megrendelôn is szereplô nevet és a „lapelôfizetés” szót, hogy a befizetése azonosítható legyen!)

A lap ára 500.-Ft, az éves elôfizetési díj 3000.-Ft, diákkedvezménnyel 2000.-Ft.

M EGRENDEL Ô Alulírott, elôfizetek a C salád Gyermek Ifjúság ................évi számaira.K érem, küldjenek számlát!

MEGRENDELÔ SZEMÉLY NEVE:..................................................................................................

INTÉZMÉNY:....................................................................................................................

(a számlán szereplô név és cím) POSTÁZÁSI CÍM:...............................................................................................................

Befizetés jellege:

átutalási számla alapján

Dátum, aláírás, bélyegzô:..................................................................................................

A megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztôség véleményét tükrözik. Az újságban megjelenô képek illusztrációk.

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:18 PM

Page 3

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

Tartalom ■ BEVEZET Ô ß

Herczog Mária: Szegénység az Európai Unióban

4

■ FÓKUSZBAN ß

Szigeti-Ferenczy Judit: Anyává lenni – másképp. Örökbe fogadó anyák korai szerepfelvétele

6

■ M ÉRL EG ß

Bátki Anna: Örökbe fogadott gyerekek érzelemregulációs fejlôdése

15

■ NÉZÔPONT ß

AZ SZMM Gyermek és Ifjúsági Osztály munkatársai: Az ifjúság nem társadalmi probléma,

hanem a társadalom erôforrása

21

■ BESZÁMOLÓ ß

ß

Bozsek Nikolett: Merre tartasz, Ifjúság? Marcali város és vonzáskörzetében tanuló gyermekek és fiatalok életmódvizsgálata

36

Gyôrfi Éva (ford.): Hogyan erôsíthetô meg a gyerekek részvétele a gyerekjogok monitorozásában?

46

■ OM BUDS MANI OLDALAK ß

Rajzinger Ágnes: Ombudsmani fellépés a kisgyermekes családok védelmében

ß

Dr. Kovács Orsolya Ágota: Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának gyermekjogvédô tevékenysége 2010-ben

50

53

■ BÚCSÚZT AT Ó ß

Radoszáv Miklós: A TANÁR Úr! Dr. Dickmann Mátyás

55

■ M OZAIK ß

„Példát mutatnék, hogy mindig van kiút!”

56

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

3

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:18 PM

Page 4

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BEVEZETÔ

Szegénység az Európai Unióban 2010 a szegénység elleni év az Európai U nióban1.Amikor elhatározták, hogy ennek a témának szentelik az évet, még sehol sem látszott a válság, mégis kiemelt jelentôséget tulajdonítottak a döntéshozók annak, hogy milyen sokan küszködnek megélhetési gondokkal, és néhány kiemelt csoport – gyerekek, betegek, idôsek, bevándorlók – különösen veszélyeztetettek, illetve felülreprezentáltak a leggazdagabb országokban is.Az év elôkészítéseként kutatást végeztek arról, hogy mennyire vannak tisztában a tényekkel az európai polgárok, és hogyan ítélik meg a helyzetet.)

A 2009 augusztus-szeptemberében 27 ezer ember megkérdezésével valamennyi tagországban végzett Eurobarometer felmérés szerint az európaiak 73% -a véli úgy, hogy országában a szegénység jelentôs probléma, és 89% -uk azt akarja, hogy a kormány azonnali intézkedésekkel enyhítse a problémát. Az Unióban közel 80 millió ember – a lakosság 16% -a – él a szegénységi minimum alatt, és ez azt is jelenti, hogy komoly nehézségeket jelent számára a foglalkoztatottsághoz, oktatáshoz, lakhatáshoz, szociális és pénzügyi ellátásokhoz való hozzáférés. A jövedelmi szegénység mellett az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy az érintett emberek többnyire szegények információkban, készségekben, amelyek életük menedzseléséhez, a problémák kezeléséhez kellenek, izoláltak társadalmi és érzelmi értelemben is, ami tovább nehezíti, megakadályozza a kilábalást.

A magas munkanélküliségi ráta (52% ), és az alacsony bérek (49% ) a leggyakrabban említett magyarázatok a megkérdezettek szerint, az alacsony juttatások és nyugdíjak (29% ), és a rendkívül magas lakásfenntartási költségek (26% ) mellett. Az alacsony iskolai végzettség, képzettség és készségek (37% ), az „örökölt” szegénység a leggyakoribb „személyes” okok, a felmérés szerint.

56% -a az európai lakosoknak véli úgy, hogy a munkanélküliek a leginkább veszélyeztetettek a szegénységgel, míg 41% -uk szerint az idôsek a legkiszolgáltatottabbak, és 31% a legalacsonyabb végzettségûeket és felkészültségûeket sorolja ide.

Majdnem 9 ember gondolja úgy, minden tíz megkérdezettbôl (89% ), hogy a szegénység megakadályozza, hogy valaki elfogadható lakhatáshoz jusson, 8-an, hogy a felsôoktatáshoz, továbbképzéshez, felnôttképzéshez jutás esélyeit zárja el, és háromnegyedük szerint a munkához jutást. 60% -uk látja úgy, hogy a szegénység befolyásolja az iskoláztatás lehetôségeit, míg 54% -uk, hogy a barátságokat, ismerôsökkel való kapcsolattartást is determinálja.

89% -uk ért egyet abban, hogy a nemzeti kormányoknak azonnali intézkedéseket kell tenniük a szegénység csökkentése érdekében, és több mint a megkérdezettek fele – 54% – azt tartja, hogy ez elsôdlegesen a kormányzatok felelôssége. Az Európai Uniót, ha nem is elsôsorban tartják felelôsnek, 28% -uk nagyon, míg 46% valamennyire felelôsnek tekinti.

Az 1000 megkérdezett magyar 51% -a szerint nagyon komoly, míg 41% szerint jelentôs probléma nálunk a szegénység, kérdés, ki mit ért ezen és fôképpen, miben látja a megoldást.

Míg az átlagnépesség 16% -a tekinthetô szegénynek, a gyere-

1 http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=hu& catId=637

4

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

kek körében ez az arány Magyarországon – az Uniós átlaghoz hasonlóan – 20% . Ez persze nem azt jelenti, hogy a szegénység jellemzôi azonosak a legjobb helyezést elérô skandináv országok és a legsúlyosabb gondokkal küzdô Bulgária, Románia vagy akár Magyarország esetében a gyerekek életmódja és lehetôségei szerint ez ugyanazt jelenti, hiszen az átlagos életszínvonal, az életminôség, az ellátások alapvetôen különböznek. Ezzel együtt is meglepôen sok nehéz helyzetû család és gyerek él a leggazdagabb és legfejlettebb országokban, ahol az alapproblémák mégiscsak nagyon hasonlóak. A koragyerekkori programokban való részvétel hiánya, az iskolai sikertelenség, a kirekesztettség, reménytelenség, a családon kívül nevelkedô, és bûncselekményt elkövetôk körében a jelentôs felülreprezentáltság mutatja a problémák közös gyökerét, és a megoldások gyengeségét.

Magyarországon is számos vizsgálat bizonyítja, hogy a növekvô egyenlôtlenségek, a családok, közösségek, intézmények szegénysége és forráshiánya súlyos következményekkel jár, amelynek szerteágazó és hosszú idôn át ható hatásai sokszoros károkat okoznak mindannyiunknak. A gyerekek anyagi szegénysége és nélkülözése gyakran jár együtt az érzelmi deprivációval, mert a szülôk figyelmét és energiáit leköti a túlélés biztosítása, vagy a reménytelenség miatti depresszió, figyelemhiány, elhanyagolás. Ezért kiemelkedôen fontos, hogy a tartós szegénység, ellehetetlenülés megelôzése mellett kiemelt figyelmet fordítsunk az izoláció, érzelmi, földrajzi elszigetelôdés megakadályozására, amiben elsôsorban a helyi társadalom, szakemberek, szolgáltatók tudnak segíteni. H a nincs pénz, akkor is mód van közös programok szervezésére, akárcsak közös séta, beszélgetés, játék, meseolvasás, dramatikus feldolgozások elôadása formájában, ami csodát tehet nem csak a máskülönben sokat unatkozó, levert, a tévét nézni kényszerülô gyerekekkel, de a szüleiknek is sokat segíthet, egyben hozzájárul az iskolai problémák megelôzéséhez, a felzárkóztatás sikerességéhez, a kitörés esélyéhez. A szakemberek is kevésbé érzik magukat eszköztelennek, kiszolgáltatottnak, ha olyan programokat kínálnak, amik nekik is örömet, sikerélményt jelentenek.

A hátrányos helyzetû kistérségekben kiemelkedôen rossz a helyzet, az általános romláson túl is. Sokszor elismételt, mégis kevéssé tudatosodó szám, hogy az iskolából kikerülô, kimaradó gyerekek 20% -a nem képes az alapvetô írás-olvasás-megértés elérésére is, ami nyilvánvalóan minden továbbtanulást, munkavállalást, boldogulást kizár. Ez nem csak az érintetteknek okoz gondot, hiszen az évente kevesebb, mint 100 ezer megszületô gyerek közül ez minden évben újabb 20 ezer olyan fiatal felnôttet jelent, aki szegénységre van ítélve, feltehetôen megszületô

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:18 PM

Page 5

gyerekeivel együtt. H a lemondunk errôl az évi 20 ezer emberrôl, akkor jól kiszámítható, egyre növekvô veszteséget szenved el a közösség, a nemzetgazdaság is. N em lehet elégszer elmondani, hogy ezeknek a gyerekeknek a jóléte, mindenféle segítséggel megvalósítható sikeressége mindannyiunk eminens érdeke, ami mellett persze nagyon fontos, hogy ôk maguk is örömteli gyerekkort élhessenek.

Egy most megjelent tanulmányban a szerzôk megrendítô képet festenek a falusi szegény gyerekek helyzetérôl Magyarországon2. N agy arányú városi szegénység mellett, kiugróan magas a falusi szegénységben élô gyerekek száma, a szegény gyerekek 65% -a él falun, hasonlóan G örögországhoz, Lengyelországhoz, de néhány balti országban ez az arány a 90% -ot is eléri. Amint azt a gyakorlatból jól látjuk és szenvedjük, a falusi lét egyben a földrajzi távolságot is jelenti a különféle szolgáltatásoktól, lehetôségektôl. A szegényes és nagyon korlátozottan elérhetô bolthálózattól, a sokszor hiányzó védônôn, gyerekorvoson át, a hiányzó, vagy gyengén felszerelt óvodától, vagy már alig mûködô iskoláig, a gyerekek, szülôk számára ebben az élethelyzetben fokozottan szükséges információig, szakemberekig, szinte minden hiányzik. Ismert jelenség, hogy a szegények kiszorulnak a városokból, egyre gyengébb lakásban élnek, vagy elveszítik a lakásukat. A vidékre kerülôk azokra a legszegényebb településekre húzódnak, ahol fedelet találnak maguknak, de munkavállalásra, közlekedésre, szolgáltatások igénybevételére nincs lehetôségük. Az elöregedô, elszegényedô kistelepülésekre nem mennek szakemberek dolgozni, ott nem létesülnek új munkahelyek, nagyon gyenge az infrastruktúra, közlekedés, így a kör bezárul. A kitörés lehetôségei hiányoznak, a továbbtanulás, kultúra, egészségügyi szakellátás a legtöbb itt lakó számára elérhetetlen.

A szülôk munkavállalása esetén is jelentôs probléma, hogy szemben a fejlett országokkal, az egyik szülô keresete, ami többnyire alacsony, nem segít az alapvetô gondok megoldásában sem. A „N em mondunk le senkirôl” program a leghátrányosabb 33 kistérségre irányul, ahol a Biztos kezdet típusú gyerekházak remélhetôen sokféle módon segítik a gyerekes családok és tele-

2 Ferge Zsuzsa, Bass László, D arvas Ágnes, H adházy Ágnes: A gyermekszegénység elleni nemzeti stratégia sorsa költségvetési megszorítások idején, in: Stratégiai kutatások 2008-2009, M iniszterelnöki H ivatal – M TA, 2009, Budapest, 7-31.oldal.

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

pülések életét. A szakmai felkészítés, szakmaközi együttmûködés, a kisgyerekes anyák és gyerekeik számára biztosított napközbeni programok, szolgáltatások jó esélyt ad a fokozódó aktivitásra, és segít a gyerekek hátrányainak megelôzésében, a sikeres óvodai, iskolai beilleszkedésben.

A munkavállalást nehezíti, vagy esélytelenné teszi a szakképzettség hiánya, a távolságok, a közlekedés drágasága, a diszkrimináció, és persze a munkahelyek hiánya is. Súlyos tévedés, és nagyon rossz irány, ha a munkanélküli, alacsonyan iskolázott tömegek esetében közmunkával, és különféle korlátozásokkal, a társadalmi csoportok szembeállításával, egymással szembeni kijátszásával operál a politika. Magas képesítés nélkül is könnyen belátható, kiszámítható, hogy azok a munkaformák, amelyeket ideig-óráig közmunkaként elvégeztetnek, sem a közösség, sem az egyén számára nem járnak haszonnal az esetek nagy részében. K önnyen belátható, hogy ahhoz, hogy a munkától elszokott, képzelten és rossz egészségi, lelkiállapotban lévô embereket rendszeres munkához lehessen juttatni, nagyon sok pénzre, energiára, idôre van szükség. Ez hosszabb távon ugyan sokszorosan megtérül, de az erôforrásokat most kellene mobilizálni, az eredmények pedig évek múlva jelentkeznek. N agyon óvatosan kellene bánni az ítélkezéssel, elhamarkodott véleménynyilvánítással, kapkodó intézkedésekkel akkor, amikor bizonyíthatóan csak átfogó, hosszú távú és komplex programok segíthetnek a leszakadó és egyre növekvô számú inaktív csoportok életminôségének javításában. Az ô gyerekeik fokozottan veszélyeztetettek, és jelentôsen növelhetik a már ma is ijesztôen nagyszámú iskolai kudarcokat elszenvedôk számát. Minden lépés számít, amit annak érdekében teszünk, hogy csökkentsük ennek a halmozódó veszélynek az esélyét, a mindennapok minôségének javításával, mert az aktivitás, a bizalom, az elfogadás az alapvetô feltétele a képessé tételnek, márpedig ehhez kell a legkevesebb pénz, viszont tudatosság, jó szándék és az önérdek felismerése annál inkább. „Minden gyerek számít!” mondja az angol gyerekvédelmi program címe, ami a gyerekszegénység, kirekesztés elleni küzdelem érdekében szervezôdött. Ezt nekünk is szem elôtt kell tartanunk, mert mindannyian tudunk valamit tenni annak érdekében, hogy növeljük az esélyeket, csökkentsük a hiányok okozta fájdalmat, veszteséget.

H.M.

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

5

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:18 PM

Page 6

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

FÓKUSZBAN

Anyává lenni – másképp. Örökbe fogadó anyák korai szerepfelvétele Ágnes 26 évesen ismeri meg férjét.Négy év múlva összeházasodnak, rá egy évre pedig vidékre költöznek, hogy majdani gyermekeiknek ne a betonrengetegben kelljen felnôniük.M ég egy év telik el, míg Ágnes egy utazás során mesterséges megtermékenyítésrôl szóló filmet lát a tévében.…jjel befullad, másnap émelyeg.Nem akaródzik visszatérni régi életébe: a bizonytalansághoz, hogy miért késik a gyermekáldás, a munkájához, amit nem szeret igazán.Bejelentkeznek a filmben látott meddôségi centrumba, ahol kiderül, rendszertelen a peteérése, férjének pedig nem tökéletes a spermaképe.Ilyen eredményekkel akár „ágyban, párnák közt” is bekövetkezhetne a gyermekáldás, de a hét év mégiscsak hosszú.Az elsô in vitro fertilizáció sikertelen:Ágnes összeomlik, úgy érzi, mintha meghalt volna valakije.A második beavatkozásban ismét csalódnia kell, csak egy sorstársakkal megosztott internetes fórum tartja benne a lelket.H armadszorra, az igencsak biztató elôjelek ellenére nem ágyazódik be egyetlen embrió sem.Az orvosok széttárják a kezüket.Ágnesnek ez már sok.K ilenc halott.Ú gy érzi, a méhe egy temetô.K ülönben is nevetséges ez a sok kínlódás, miközben ott a sok elhagyott kisgyerek.Ö rökbe fogadó szülôknek jelentkeznek.

■ 1. BE VE ZE TÉS Az örökbefogadás a családdá válás rögös útja, amely mindhárom rajta járónak feltöri a talpát. V alaki egyszer szervátültetéshez hasonlította a folyamatot, és minden esetben kérdéses, hogy „az átültetett szerv” jól fog-e mûködni, a „donor” tud-e majd elégedetten élni nélküle, s a „recipiens” megfelelôen magába tudja-e fogadni.

Jelen tanulmány az örökbe fogadó anyai oldalra helyezi a hangsúlyt. K utatási célja a rendelkezésre álló szakirodalom alapján kideríteni, különbözik-e az elsôgyermekes örökbefogadók anyaszerepbe való „belefejlôdése” (vagy annak ritmusa) a vér szerinti anyákétól.

■ 2. ANYÁK ÉS GYER ME KEK 2.1 Az anya-gyermek kapcsolat Az anya-gyermek kapcsolatot több elméleti rendszerben kísérelték meg leírni, amelyek közül sokáig a kötôdéselmélet dominált. Bow lby meghatározása szerint kötôdésnek tekintünk minden olyan közelségkeresô vagy -fenntartó viselkedést, amely egy világosan meghatározható elsôdleges gondozó felé irányul, aki a világ dolgaival jobban meg tud birkózni (idézi Bartel 2005:12). Az anya-gyermek kapcsolatnak ezt az elképzelését ma már némileg egyirányúnak látják. Az utóbbi években a hangsúly áttevôdött a kölcsönösségre: ld. például a „szülô-gyermek kapcsolódás” (parent-child connectedness Lezin és mtsai 2004) fogalmát.

Lényegesen elhanyagoltabb területe a kötôdés szakirodalmának a „születés elôtti kötôdés”, vagyis az anya és a magzat kapcsolódása akár objektíven, akár az anyai reprezentációk világában. Condon szerint ennek a kötôdésnek három dimenziója van: a kognitív, az érzelmi és az altruisztikus kötôdés (idézi Stocker és H argitai 2007:240). Steele és Steele azt találták, hogy a prenatális kötôdés elôrejelzi mind a posztnatális kötôdés, mind pedig a gondoskodó magatartás jellegét (idézi Stocker és ■

644

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

H argitai 2007:240). A prenatális anyai kötôdést a következô tényezôk befolyásolják: várandósság elôtt a saját kötôdési tapasztalat, az anyai életkor, valamint egy esetleges korábbi magzatvesztés, várandósság alatt pedig a pszichoszociális támogatás, az intrapszichés változások és az ultrahangtechnika (Stocker és H argitai 2007:241). E kutatások fényében mindazok az anyák, akik valamilyen okból nem a vér szerinti gyermeküket nevelik, hátránnyal indulnak a várandósságot átélt nôkhöz képest.

2.2 Csecsemôtípusok A kutatók egy másik csoportja úgy tekinti, hogy az anyagyermek kapcsolat lényeges összetevôje a csecsemô temperamentuma. Logikusnak tûnik ugyanis, hogy egy nehezebben kezelhetô gyermekre az anyának kevésbé sikerülhet ráhangolódnia. Thomas és Chess úttörô 1977-es vizsgálatai három széles kategóriát azonosítottak: a „könnyû”, a „nehéz” és a „lassan felmelegedô” csecsemôkét (idézi Cole és Cole 2003:163). Thomas és Chess úgy vélték, hogy a temperamentum viszonylag állandó, alkati konstruktum, és a késôbbi viselkedészavarokat is jól elôrejelzi. V itába szállt ezzel a biológiai állásponttal Bates, aki szerint a temperamentumot helyesebb volna társas és perceptuális alapúnak tekinteni, olyasminek, ami erôsen függ a szülôk szempontrendszerétôl (a vitát idézi Strelau 1999:338-9). Jóllehet a temperamentum meghatározás szerint genetikai alapú, mégsincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a Thomas–Chess-féle csecsemôtemperamentum öröklôdne (Cadoret 1990:31). Lee és Bates (1985) ezen kívül azt találta, hogy a csecsemôk temperamentuma az eseteknek csak minimum felében, maximum kétharmadában nem változik a gyermek 6 ill. 24 hónapos kora között.

A legeredményesebbnek azok a vizsgálatok tûnnek, amelyek a két oldal személyiségjegyeit együtt tekintik, hiszen a kapcsolat lényege, hogy interakcióban alakul ki. Fish és mtsai vizsgálata szerint az egymásrahangoltság szempontjából az anya személyisége többet nyom a latban, mint a csecsemô temperamentuma (idézi Mercer 1995:187). Mangelsdorf és mtsai (2000)

■

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:18 PM

Page 7

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

FÓKUSZBAN

azt derítették ki, hogy a bizonytalanul kötôdô csecsemôket – akiknek nagyobb volt az aktivitási foka és az újtól való félelme – olyan édesanyák nevelték, akik kisebb önkontrollt és konvencionalitást mutattak. A bizonytalanul kötôdô kategórián belül pedig az ellenálló és az elkerülô csecsemôket az különböztette meg egymástól, hogy az ellenállók édesanyját nagyobb extraverzió, szociabilitás és jólét jellemezte, mint az elkerülôkét. Pesonen (2004) szerint a szülô-gyermek kölcsönhatás abban is megnyilvánul, hogy egy könnyen kezelhetô gyermek viselkedését a szülôk gyakran saját érzékenységük jeleként értelmezik, a nehéz természetûé viszont összezavarja ôket, bûntudatot, a szülôi inkompetencia és a tudattalan ellenségesség érzését kelti bennük. K issé átfogalmazva: egy nehezebb gyermeki temperamentum könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy az anyaszerep-felvétel lelassuljon.

A kutatók arra is kitérnek, hogy a csecsemôk temperamentumának megítélését többnyire az anyák végzik, ebben tehát lehet szubjektív elem még akkor is, ha viszonylag objektív dolgokra (pl. elsô szilárd ételre adott reakcióra stb.) kérdezünk rá.

Lerner és G alambos (1985) kutatásai szerint a (pl. dolgozó, ill. háztartásbeli) helyzetükkel elégedetlen anyák hajlamosak voltak elutasítani gyermekeiket, akik aztán maguk is nehezen kezelhetônek találtattak. Mednick és mtsai (1996) szignifikáns összefüggést találtak az anya vonásszorongásszintje és általános alkalmazkodási képessége valamint a gyermek nehéz természetûnek találása között. Edhborg és mtsai (2000) arra mutattak rá, hogy az anya posztnatális depressziója együtt jár a csecsemô nehezebbnek ítélt vérmérsékletével.

2.3 Anyává lenni A szülôvé válás folyamata a gyermeki fejlôdésnél kevésbé kutatott téma. Az anyai viselkedést elôször a kötôdéselmélet képviselôi vizsgálták, mégpedig olyan eszközök kifejlesztésével, amelyekkel az anyai válaszkészséget mérni lehet (pl. Ainsw orth, idézi W aters 1969). Ez az eszköz a vizsgálat pillanatában képes regisztrálni az anya érzékenységét, ismételt vizsgálattal akár a változást is, de magát a folyamatot nem éri tetten. Azóta már az összefüggés erôssége is kétségessé vált.

Ami az anyává válás folyamatát illeti, arról a szociálpszichológiai szerepelméletben gyökerezô „anyaszerep-felvétel” (maternal role attainment) elmélete mond a legtöbbet. A fogalmat Rubin vezette be 1967-ben, és egy olyan folyamatra vonatkoztatta, amelynek végeredménye az anyai identitás, azaz „a szelfrendszerbe integrált anyai én idealizált képének” megszerzése (idézi Mercer 1995:11).

Mercer meghatározásában az anyaság „a konkrét gyermekkel szemben mutatott anyai viselkedés, vagyis a gondoskodás, törôdés, tanítás, útmutatás, védelem és szeretet olyan egyvelege, ami elôsegíti a gyermek fizikai, érzelmi, társas és kognitív fejlôdését felnôttkoráig” (1995:1). Az anyává válás a várandóssággal kezdôdik, és hosszan belenyúlik a posztpartum idôszakba;akkor ér véget, amikor az anya sikeresen, kongruenciaérzéssel integrálja szelfrendszerébe az új szerepet, biztos önmagában mint anyában, érzelmileg elkötelezôdött a gyermekkel szemben, valamint harmóniát, elégedettséget és kompetenciaérzést ■

szerzett új szerepében (1995:14). Mercer leírásában az anyaszerepre készülô nô a következô fázisokon megy keresztül: • az elôkészítô szakasz: a várandósság és az azt megelôzô fázis, amelyben a nô társadalmilag és pszichológiailag felkészül a szerepre, megfigyeléssel elsajátítja a szerepelvárásokat, és beleképzeli magát a szerepbe; • a formális/szerepfelvételi szakasz: a szülés fázisa, amelyben a nô szakmai vezérlettel és társas támogatással hivatalosan belép a szerepbe;és végül • az informális/szerep-megvalósítási szakasz: amelyben a nô úgy strukturálja az anyaszerepet, hogy az illeszkedjék múltbeli tapasztalataihoz és jövôbeli céljaihoz (Mercer 1995:14).

A várandósság idôszaka kiemelt fontosságot élvez e folyamatban: ekkor következik be az a kognitív és aktivitási stílusbeli váltás, amely lehetôvé teszi a késôbbi belépést az anyaszerepbe. A szülés hasonlóképpen jelentôs, hiszen erôsen megmozgatja az anyát érzelmileg, mind pozitív, mind negatív irányban. Ezután következik a csecsemô tulajdonságainak azonosítása és a családi hasonlóságok regisztrálása (claiming). A továbbiakban az anya kompetenciára tesz szert a csecsemô gondozása, saját és csecsemôje viselkedésének szinkronba hozatala terén. K iemelt fontosságú ebben a folyamatban a szoptatás, amely siker esetén növeli az anya önbecsülését (1995: 130-179). A kutatások azt mutatják, hogy a gyermek elsô életéve során az anyai önbizalom elôször csökken, majd nô. Ez természetesen személyiségvonásoktól is függ: minél magasabb egy anya önértékelése és iskolázottsága, valamint minél alacsonyabb a neuroticitása, annál érzékenyebb és pozitívabb interakciója a csecsemôvel. Arra is van bizonyíték, hogy minél magasabb társadalmi helyzetû egy anya, annál kétértelmûbben és homályosabban határozza meg anyaszerepét, így annál nehezebben illeszti be szelfrendszerébe (1995:180-214).

Mercer modelljébôl szintén az derül ki, hogy annak a nônek, aki nem a maga szülte gyermeket gondozza, kimaradnak az anyaszerep-felvétel fontos fázisai: az elôkészítô szakaszból a várandósság testi (hormonális), kognitív és aktivitáscsökkentô hatásai, a szerepfelvételi szakasz (azaz a szülés) teljes egészében, a szerep-megvalósítási szakaszból pedig a szoptatás hiányzik.

Mindebbôl logikusan következik, hogy az ilyen helyzetû nô az anyaszerep-felvétel szempontjából hátránnyal indul.

2.4 Frissen szült anyák pszichológiai jólléte Egy másik tényezô, amellyel az anyaszerep-felvétel összefüggésbe hozható, az anya pszichés állapota. Ezzel a fogalommal azon a területen járunk, amely érinti, de nem teljesen fedi a „gyermekágyi lehangoltságnak”, „szülés utáni depressziónak” nevezett jelenséget.

Fow les (1998) korábbi kutatásokkal összhangban azt találta, hogy a depresszió magasabb szintje az anyai önbizalom alacsony értékével és a kisbabával szembeni ellenséges érzelmekkel asszociálódik. Fow les azt is megjegyzi, hogy bár a diagnosztizálható depresszió elôfordulása az ô mintájában sem tér el az általános arányoktól, mégis az adatközlôk 60% -a tapasztalt hat vagy annál is több depresszív tünetet. Russell (2005) vizsgálatában a gyermeki temperamentum, a társas támogatás és a depresszió az anyai önbizalom varianciájának 20,6% -áért volt felelôs.

■

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

447

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:18 PM

Page 8

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

FÓKUSZBAN

Emmanuel (2005) szintén kimutatta, hogy az anyaszerep fejlôdése fordítottan függ össze az anya distressz-szintjével.

Distresszeni tta t úlzotta ggodalom,a g yengek oncentráció,a z ingerlékenység, szomorúság, depresszió, a rendezetlen gondolatok és cselekvések egyvelegét kell érteni, amely azonban nem feltétlenül ölt patológiás mértéket. A kutatás eredményei szerint minél alacsonyabbra értékeli az anya önmagát mint szülôt, és minél több változást hoz életmenetében a gyermek születése, annál nagyobb distresszt kell átélnie, s így annál lassabban integrálja az anyaszerepet (azonban ahogy az anyai önértékelés nô, úgy a distressz csökken). Egy további eredmény arra utal, hogy minél magasabbak voltak az anya szülés elôtti elvárásai a gyermekével, a gondozásában található élvezettel, a családi-baráti kapcsolatok fejlôdésével és az életstílusbeli változásokkal kapcsolatban, annál nagyobb distresszt élt át a szülés után.

Ami a magyar populációt illeti, friss vizsgálatában K ovácsné (2009) azt találta, hogy az északkelet-magyarországi régióban a szülés utáni hangulatzavarok elôfordulása nem magasabb, mint más országokban, azonban a gyermekágyi depresszió prevalenciája – fél-egy évvel késôbb mért adatok szerint – kétszerese a nemzetközi gyakoriságnak. A depresszió kockázati tényezôi: a nô alacsony iskolázottsága, munkanélkülisége, ha primipara, ha egyedülálló, ha koraszülése és/vagy mûtéti szülésbefejezése volt, ha hozzátartozó nem segítette a szülés alatt, illetve ha szülését szubjektíve nehéznek ítélte.

■ 3. ÖRÖK BE FO GA DÁS – rökbefogadás valószínûleg azóta létezik, mióta ember van a földön. Ilyen témájú történetekkel tele vannak a mítoszok és a mesék. Evolúciós szemszögbôl Bell (2001) a szülôi gondoskodó magatartás eredetét az állatvilágban, az emlômirigyek és az élveszülés megjelenésében véli megtalálni, amely megadta a neurobiológiai alapot a „diádikus preferencián alapuló kötôdéshez” (dyadic preference bond). Az emögött álló neurokémiai folyamatok nem függenek a genetikai rokonságtól, pusztán amiatt koncentrálódnak elsôsorban a biológiai leszármazottakra, mert térben ôk kerülnek legközelebb a gondoskodó felnôtthöz.

Az adoptáció sikerességének tehát az agyunk evolúciósan „idôsebb” részeiben megvan a neurobiológiai alapja.

Az örökbefogadás könyvtárnyi szakirodalmának áttekintése kézikönyv-méreteket ölthetne. Jelen munka ezért csak azon kutatások legfontosabbjait tekinti át, amelyek az örökbefogadási kontextusban zajló anyává válás és kötôdés pszichológiai problémakörében mozognak.

3.1 A veszteségháromszög Amint a bevezetôben láttuk, az örökbefogadás szépen elrendezhetônek tûnô helyzetében valójában mindhárom részvevô veszteségeket él át, amelyekrôl nem beszélni, nem tudomást venni hosszú távon mérgezô. Ezt a témát jelen folyóirat hasábjain is alaposan tárgyalták a kutatók (ld. H erczog 2004, K orbuly 2006, N eményi 2006), ezért most csak az örökbe fogadó anyai oldalra vonatkozó veszteségekre teszünk néhány utalást, hiszen ezek alapvetôen hozzájárulnak az anyaszerep-felvétel nehézségeihez.

■

844

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

Az örökbefogadók vesztesége nem nyilvánvaló, hiszen nem kellett megválniuk senkitôl, sôt, inkább nyernek valakit. Mégis, az örökbefogadás sikere sokban múlik azon, képesek voltak-e meggyászolni azt, aki sosem születhetett meg: vér szerinti gyermeküket. Az válhat „elég jó” örökbe fogadó szülôvé – véli K orbuly (2006) –, aki saját nemzôképtelenségével kibékült, átélte, elgyászolta meg nem született gyermekét, és az örökbefogadást mint alternatív gyermekvállalási lehetôséget elfogadni kész. Pulay szerint (2006, K orbuly és mtsai 2008) a meddôség valójában nem is tárgyvesztés, sokkal inkább „én-vesztés”. A párok meddôségüket nem konkrét veszteségként, jól tapintható sebként, hanem hiányként, ûrként élik meg. Így lehetetlenné válhat a gyermektelenség meggyászolása, s ennek következtében a valódi újrakezdés is. Mészáros (2006) örökbefogadók számára rendszeresen tartott képzések során jött rá például arra, hogy ennek a fel nem dolgozott gyásznak egyik világos és gyakori jele, hogy a gyakran hosszú évekig tartó várakozás közben még meg-megpróbálkoznak az asszisztált reprodukciós eljárásokkal (pl. lombikbébi programmal), mert azzal is telik az idô, és különben is, hátha sikerül. H asonló következtetésre jutottak a külföldi kutatók is (ld. pl. W illiams 1992).

Daly (1988) úgy gondolja: ahhoz, hogy valaki örökbe fogadó szülôvé váljék, az identitás újjáalakítására van szükség, amely szerinte három fázisban megy végbe: (1) a fogamzó/nemzôképességbe vetett hit és a biológiai szülôvé válás elvárása;(2) a biológiai szülôvé válás problematikusságának felismerése;(3)azonosulás az örökbe fogadó szülôi identitással. Utóbbit nehezítheti a meddôség fölött érzett düh és önsajnálat, illetve az is, hogy a házaspárnak lehetôleg ugyanott kell járnia – azaz egymással is egyezkednie kell – a meddôség elfogadás útján. Az új identitás elérésének legjobb útja – Daly alanyai szerint –, ha egyre többször képzelik el magukat örökbe fogadói szülôszerepben.

A fentiek azonban nem jelentik, hogy a meddôk feltétlenül klinikai esetekké válnak. K orábbi kutatásokat összegezve Smith (1995) megállapítja, hogy az örökbefogadásra jelentkezô meddô páciensek talán csalódottak, frusztráltak, mérgesek, és egyéb – más veszteségi helyzetben is tapasztalható – gyászreakciókat mutatnak. Mindazonáltal, nincs okunk ôket másoktól különbözônek, tartós személyiségproblémával küzdônek tekinteni (1995:41). Ágnes és férje a jelentkezéstôl számított hat hónapon belül alkalmasnak találtatnak az örökbe fogadó szülôi szerepre. Ágnes évek óta most nyugszik meg elôször.Ám elkezdôdik a hosszú, kimerítô várakozás. Nehezen bírja; a figyelemelterelés módszerét választja: állást változtat – újságíró lesz, amit mindig is szeretett volna csinálni –, és újabb egyetemi tanulmányokba kezd.Nem vásárol babaruhát, nem rendezi be a gyerekszobát, mert egészségtelennek érezné nézegetni, miközben ki tudja, mikor érkezik meg a lakója.Ellenáll a gyermekrôl való álmodozásnak is.C sak megpróbál normálisan élni, ha már nem normálisan lesz gyereke.Egy csütörtöki napon jelentkezik egy nyílt örökbefogadásokat bonyolító alapítvány önkéntese, hogy nemsokára születik egy kisfiú, befogadnák-e. A nap transzszerû állapotban telik, Ágnes többórás telefonálgatásokkal próbálja helyretenni magában az örömteli eseményt. K ét nap múlva találkoznak a kismamával: szomorká-

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:18 PM

Page 9

san mosolygós fiatal nô, három kanál cukorral issza a teáját.Bár a barátja eltûnt, gondolni sem akart rá, hogy abortuszra menjen, és egy korty alkoholt sem ivott, mióta gyermeket vár.Az alapítvány munkatársa szintén várandós: nemsokára elmerülnek a tapasztalatok megbeszélésében. Ágnes kissé kirekesztve érzi magát.Egy hét múlva együtt mennek a szülészetre.A burokrepesztésnél Ágnest ájulás kerülgeti, de igyekszik tartani magát.Az újszülöttet egyenesen a karjaiba adják.A kismama tejét elapasztják, ô pedig, amikor csak teheti, vidékrôl bejár a fôvárosi kórházba etetni. K önnyes-mosolygósan nézi a gyermeket: nem meri megszeretni, retteg, hogy az anyuka meggondolja magát.Néhány nap múlva hivatalosan is övék a kisfiú.

3.2 Az örökbe fogadott gyermek kötôdése Az örökbefogadó és örökbefogadott közt kialakuló kötôdést egyik oldalról sem lehet magától értetôdônek venni. W aterman ezt így fejezi ki: mindkét félnek „meg kell dolgoznia” azért, hogy az összetartozás létrejöjjön. A nem biológiai anya-gyerek páros közti interszubjektív teret betöltô érzések gyakran azért válnak akadállyá a kötôdés útján, mert tudattalan vagy preverbális szinten maradnak (2001:277).

Az elméletalkotók egy új hulláma az örökbefogadás kontextusára is elôszeretettel alkalmazza a kötôdéselméleteket (ld.

Friedlander 2003). A vizsgálatok azonban fôleg azokra az ese-

■

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

tekre összpontosítanak, amelyekben a gyermek vér szerinti szüleihez való korai kötôdése (a szülôk alkohol- és/vagy drogfogyasztása, erôszakossága, elhanyagoló magatartása vagy pszichopatológiája miatt) egyértelmûen sérül. Amikor a gyermek születése után nem sokkal, a kórházból azonnal örökbe fogadó szüleihez kerül, arról kevesebb szó esik a szakirodalomban, talán mert az örökbefogadási formák közül ez áll legközelebb a biológiai alapesethez. Mindazonáltal, McG inn (2000) például a freudi pszichoszexuális és az eriksoni pszichoszociális fejlôdési fázisok mindegyikére meg tudja fogalmazni azokat az akadályokat, amelyek az (akármilyen korán) örökbe fogadott gyermek kötôdése és személyisége kibontakozásának útjában állnak.

Juffer és mtsai (1997) összefoglalásából kiderül, még a hat hónapos kornál korábban adoptált gyermekek körében is több magatartászavart tapasztaltak, mint a vér szerinti családjukban nevelkedôknél. Erre korábban azt a hipotézist állították föl, hogy az örökbe fogadó anyához fûzôdô korai kötôdéssel is lehetnek problémák. Ugyanúgy lehetséges azonban – tesszük hozzá –, hogy a magatartászavar egyéb problémákra is visszavezethetô (pl. örökbefogadással kapcsolatos kommunikációs zavarok a családban). Brodzinsky és mtsai az az Ainsw orth-féle Idegen H elyzet módszerrel azt találták, hogy a hat hónapos kornál korábban örökbe fogadott csecsemôk kötôdési minôsége csaknem teljesen megegyezik a vér szerintiekével (1992:36).

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

449

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:18 PM 3:19

Page 10

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

FÓKUSZBAN

Friss magyar vizsgálatában Bátki (2009) mégis arra jutott, hogy az örökbefogadottak bizonyos érzelemregulációs képességei elmaradnak a családjukban nevelkedôkétôl: ez a különbség nemcsak az intézeti múlttal rendelkezôknél, hanem – kisebb mértékben – az újszülött korban örökbefogadottaknál is megmutatkozik. A kutató szerint ez az eredmény pre- és perinatális tényezôkkel, az örökbe fogadó családok sajátosságaival, az örökbefogadottságból következô vulnerabilitással függhet össze.

V annak tehát a helyzetnek olyan tényezôi, amelyek problematikussá tehetik az örökbefogadók–örökbefogadottak korai kapcsolatát. Brodzinksy és mtsai megjegyzik, hogy a genetikai kapcsolat hiánya miatt az örökbefogadással létrejött anya-gyermek párosok vérmérsékleti eltérésének nagyobb lehet az esélye, és ez a kapcsolódás rovására mehet. Az örökbe fogadott gyermeknek a vér szerinti anya distressze, a stressz esetleg nikotinnal, alkohollal, droggal való oldása miatt egyébként is nagy esélye lehet arra, hogy „nehéz csecsemô” legyen, hiszen a fentiekbôl fakadó károsodások gyakran viselkedésben (az evés, alvás nehézségeiben, sírásban, nyugtalanságban) nyilvánulnak meg.

S ha mindehhez hozzátesszük, hogy az örökbe fogadó szülô sem tud egészen nyugodt és oldott lenni, akkor a problémák esetleg spirálisan felerôsítik egymást (1992:38-39).

3.3 Frissen örökbe fogadó anyák pszichológiai jólléte Az elsô hat hét olyan, mint egy álom és egy lázálom keveréke.

Elsô este a baba vigasztalhatatlan sírásba kezd, Ágnes tápszerrel kínálja, sétál vele, ringatja, kétségbeesésében még mellre is teszi.

Aztán már csak zokognak együtt, és Ágnes a kimerültség és az alvás határán még igyekszik elnyomni a feltörô önkéntelen gondolatot: – Nem lehetne visszacserélni?!– A következô hetekben Ágnes próbálja kitanulni ezt a kis idegent; könyvek halmazából igyekszik csökkenteni bizonytalanságát. Ámulva hallgatja, hogy az anyák – „ôk” – képesek megkülönböztetni gyermekük sírásait; neki mindegyik egyformán nyomasztó.H a a férjén kívül bárki felajánlja, hogy átveszi a kólikától szenvedô csecsemôt, abból dühösen azt olvassa ki, hogy vele van a baj, ô nem tud megnyugtatni egy csecsemôt.D e leginkább azért haragszik, hogy senki sem készítette fel arra, hogy ez ennyire nehéz.Néhány hete még interjúkat készített, most pedig itt egy kizárólagosságot és 24 órás készenlétet igénylô gyermek.Aki közben szépen fejlôdik, és Ágnes hol azt érzi, ô a világ legszerencsésebb nôje, hol meg azt, hogy vissza szeretné kapni a régi életét.K ét hónap után folytatja egyetemi tanulmányait, mert úgy érzi, megbolondul, ha nem lesz az életében valami más is, mint a cumisüvegek mosogatása, a pelenkázás és a körséta az ABC , a park és az otthon között.

■

Az örökbe fogadó anyák pszichés állapotának kérdése több ízben fölmerült a szakirodalomban. Az eredmények ellentmondásosak, ám végül oda vezettek, hogy Bond 1995-ben megalkotta a „posztadoptációs depresszió szindróma” szakkifejezést (idézi Beck és Driscoll 2005:81). G air (1999) például kimutatta, hogy az öt év alatti gyermeket nevelô örökbe fogadó anyák egyharmada a posztnatális depresszió tüneteit vagy kockázatát mutatta (igaz, a vizsgálat mindössze tizenkilenc ausztrál anyára terjedt ki). McCarthy kelet-európai örökbefogadókat mért fel

44 10

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

online kérdôív segítségével, és a kitöltôk 65% -a jelezte, hogy depresszív tüneteket produkált az örökbefogadás után (idézi Beck és Driscoll 2005:82).

Senecky és mtsai (2009), akik örökbe fogadó anyák depressziószintjét mérték fel hat héttel az adoptáció elôtt illetve után, azt derítették ki, hogy az örökbefogadók posztnatális depressziójának elôfordulása (15,4% ) hasonló az összpopuláció szülés utáni depresszió arányához. A szerzôk elismerik, hogy az örökbefogadó minta valószínûleg középosztálybeli, egyetemet végzett populációból származik (2009:66-67). Ezt továbbgondolva azonban kijelenthetô, hogy az örökbefogadókra tehát nem jellemzôk azok a kockázati tényezôk, amelyek a biológiai anyák depressziójának valószínûségét növelik: azaz nem alacsony az iskolázottságuk, nem munkanélküliek, nem egyedülállók, nem sújtják ôket a szülés nehézségei és esetleges komplikációi (egyedül az elsô gyermek mint rizikófaktor lehet érvényes rájuk). K imondhatjuk tehát, hogy ha az örökbe fogadó anyák – akik szocio-ökonómiai státuszának egyébként védôfaktorként kellene szolgálnia a depresszióval szemben – ugyanolyan arányban érintettek, mint az összpopuláció, akkor valójában veszélyeztetettebbek a vér szerinti anyáknál.

K linikusi tapasztalatuk alapján H artman és Laird néhány témát visszatérônek látnak, amikor örökbe fogadó szülô kerül pácienseik közé. Az egyik az ún. „gyermekrablás-bûntudat”: amikor az örökbe fogadó szülô annyira beleéli magát a vér szerinti szülô helyzetébe, hogy lelkifurdalása támad amiatt, hogy a gyermek ônála van. A másik a „tökéletes szülôség” komplexusa – vagyis az örökbefogadó önmagával szembeni elvárása, hogy hibátlan nevelô legyen. Ez utóbbi szerintük összefügghet egyfelôl azzal, hogy a szülô kompenzálni akarja meddôségi kudarcát, másfelôl pedig azzal, hogy a szülô esetleg egyébként is hajlamos a perfekcionizmusra (H artman és Laird 1990:235-236).

Egy tizennyolc év kutatásait átfogó metaanalízis azt találta, hogy az örökbe fogadó anyák pszichés állapota nem különbözik lényegesen a vér szerintiekétôl a gyermekek átlag 9,8 éves korában (O ’Brien és Zamostny 2003). Levy-Shiff és mtsai (1991) egyenesen azt mutatták ki, hogy az örökbefogadók depressziószintje alacsonyabb volt a vér szerintiekénél a gyermekek 4 hónapos korában. Ami az örökbefogadók stressz-szintjét illeti, Palacios és Sánchez-Sandoval (2006) azt találták, hogy a gyermek jellemzôihez (alkalmazkodóképesség, figyelem-elterelhetôség, követelôzés stb.) kapcsolódó stressz-index nem magasabb a biológiai szülôkénél a gyermek átlag 9,39 éves korában. Sôt, a szülôi jellemzôkhöz (kompetencia, egészségi állapot, depresszió, házastársi elégedettség stb.) kapcsolódó stressz-szint egyenesen alacsonyabb volt, ami azt sugallja, hogy a vizsgált örökbe fogadó szülôk jobb megküzdési képességgel rendelkeznek.

Megfigyelhetô tehát, hogy az adoptáló anyáknak a biológiaiakéhoz képest jobb pszichés állapotára van ugyan bizonyíték, de leginkább akkor, amikor a gyermek már nagyobbacska. Beck és Driscoll (2005) azonban elképzelhetônek véli, hogy az örökbe fogadó anyák posztnatális depressziója diagnosztizálatlan marad, mert a társadalmi hozzáállás valami ilyesmi lehet: „megkaptad, amit akartál, most mi bajod?”. Ezek a nôk aztán csendesen szenvednek, és csak belül bombázzák magukat a kérdéssel: miért érzik rosszul magukat, amikor végre itt van a gyermek,

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 11

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

FÓKUSZBAN

akire oly régóta vágytak. G air szerint az örökbefogadóknak még az a kiútjuk sincs meg, hogy megkaphassák a „szülés utáni depresszió” címkéjét, s így kezeltethessék magukat, hiszen amit konvencionálisan a hangulatzavar okának tekintenek (a hormonmûködést), azt ôk nem mondhatják magukénak.

3.4 Az örökbefogadók anyává válása Ágnes rokonai, barátai és kollégái lelkesen érdeklôdnek az új család hogyléte felôl. A nagyszülôk azonnal elfogadták a kicsit, és lubickolnak az új szerepben, a férj is lelkesen részt vállal a gyermek körüli teendôkbôl. Ú gy tûnik, mindenki boldog, csak ô nem.Eddigi élete során csupa olyan feladattal szembesült, amelyet – ha nehezen, összeszorított foggal is, de – végül mindig megoldott.No ez nem ilyen.Itt folyton új meg új problémák merülnek föl, s mire az egyikkel megbirkózna, és kicsit helyreállna az önértékelése, máris ott a következô.Ágnes kezd beletörôdni, ô aztán nem egy ôsanyatípus.A kisfiú már nyolc hónapos, amikor Ágnes azt hallja egy szakembertôl, hogy az áldott pillanatoknak és a csalódottsággal vegyes bûntudatnak ez a keveréke nem egyedülálló jelenség.Ekkor jön rá, nem tudta elfogadni, hogy nehézségeinek bármi köze volna ahhoz, hogy örökbefogadó.M iközben minden merôben más, ô mégsem szeretett volna különbözni a vér szerinti anyáktól.M egkönnyebbül, hogy nemcsak ô van így ezzel.

■

Az anyai identitás olyan nôknél is sérül, akik hosszabb terméketlenségi idôszak után lettek várandóssá. Dunnington és G lazer azt találták, hogy a szülés után 4-6 héttel az elôzôleg terméketlen nôk a problémákkal való megküzdés eszközéül a tagadást használták, minden anyai feladatban önbizalomhiányról panaszkodtak, és veszteségnek éreztek minden olyan változást, ami a szakmai identitásukban bekövetkezett (idézi Mercer 1995:32-33). H a ez így van a késôi elsô szülôk esetén, akkor mennyivel inkább vonatkozik az örökbefogadókra, akik még a nehezen megvalósult várandósság sikerélményét sem élhették át.

Az örökbefogadási szakirodalom klasszikusának számít K irk (1964) munkája, aki elôször beszélt nyíltan arról, hogy örökbe fogadó szülônek lenni más, mintha az embernek vér szerinti gyermeke születik. K irk az örökbe fogadó szülôk megfosztottság-élményérôl és „szerepfogyatékáról” (role handicap) beszél. A társadalom például nem szolgál „kulturális forgatókönyvvel” a meddôségre nézve; az örökbefogadók nem élvezik ugyanazt a szerepautonómiát, mint a termékenyek; az örökbefogadóknak bizonyítaniuk kell szülôi alkalmasságukat, és amikor a gyermek hivatalosan is az övék lesz, semmiféle ceremónia nem szentesíti az összetartozást. Ezzel a szerepfogyatékkal valahogy meg kell birkózni. K irk a megküzdésnek két tipikus formáját azonosítja: a „másság elutasítását” (pl. azzal, hogy az örökbe fogadott gyermek származása, kinézete és nemzetisége a szülôéhez hasonló legyen, hogy a gyermek újszülött korban kerüljön a családhoz, a vér szerinti szülôk ne váljanak életük részévé stb.), illetve a „másság elfogadását” (pl. az „adoptációs születésnap” megünneplése, kapcsolatok ápolása más örökbefogadókkal stb.). A két megküzdési mód nem egymást kizáró jellegû, hanem inkább egy skála két végpontja; hogy éppen hol helyezke-

dik el egy házaspár ezen a skálán, az pedig idôben változhat.

K irk azt tartja lelkileg egészségesebbnek, ha a fejlôdés a másság elismerésének irányába halad: ha az örökbefogadó nem próbál úgy tenni, mintha olyan lenne, mint bármely más szülô, hanem beismeri helyzetének rendhagyó voltát, és nyitva hagyja a csatornát, hogy a gyermekkel bármikor kommunikálhasson örökbefogadottságáról.

Az örökbefogadáshoz viszonyulás két megküzdési stílusát Brodzinsky (1990)egy harmadikkal egészítette ki: „a másság túlhangsúlyozásával”. Ez esetben a családtagok nem egyszerûen elfogadják másságukat, hanem olyan nagy hangsúlyt helyeznek rá, hogy domináns témává válik a családban. Ez szerinte ahhoz vezethet, hogy ha a gyermek esetleg magatartás- vagy érzelmi zavarokat produkál, azt a szülôk kizárólag az örökbefogadottságnak tulajdonítják, és elhárítják saját felelôsségüket (1990:2021). Ú gy tûnik tehát, az örökbe fogadó anyák számára lassúbb folyamat az anyaszerepet sajátjuknak érezni. Az anyává válás amúgy is ambivalens érzésekkel terhelt szerepfelvételére rátevôdik az örökbefogadás sajátos helyzete. Említett kutatásukban – amelynek nagy értéke, hogy örökbefogadói triádokat együtt vizsgált – Triseliotis és mtsai azt találták, hogy a mintájukba foglalt örökbefogadók egyötöde nehéznek találta, hogy közel érezze magát csecsemôjéhez (ez késôbb oldódott; 2005:195).

K orbuly (2006) úgy látja, az örökbefogadók a korai elszakadást átélt örökbe fogadott gyermek átlagtól eltérô reakcióit sokszor nem a helyzet természetes velejárójának, hanem saját szülôi kudarcuknak tudják be. A szerzô megfogalmazásában, „elvárják önmaguktól és tôlük, hogy ugyanúgy kötôdjenek, mintha biológiai gyerekük lenne, miközben akceptálniuk kell a gyerek örökbefogadottságát és a biológiai anyát” (2006:19-20). A helyzetet nehezíti, hogy az örökbefogadóknak rendszerint évekig kell várniuk a gyermekre, ami alatt túl sok idejük van elképzelni, milyen lesz majd az, amikor gyermeküket gondozzák-nevelik.

Pulay szerint ez remek táptalaja az idealizálásnak, a saját magukról mint anyákról kialakított kép rózsaszínre festésének. Ennek a képnek aztán igen nehéz, jobbára lehetetlen megfelelni, ami erôsen rontja az örökbe fogadó anya énképét (K orbuly et al.

2008).

Brodzinsky és mtsai kiemelik, hogy mivel az örökbe fogadott csecsemôk annyira úgy viselkednek, mint vér szerintiek, az örökbe fogadó szülônek igen könnyû abba a tévedésbe beleringatnia magát, hogy az örökbefogadottság semmilyen különbséget nem fog hozni – ez pedig téves elképzelés (1992:28). A másság korai tagadása tehát idôlegesen feloldja a szerepfogyatékot, ám meg is gátolja a szülôt abban, hogy új identitását teljes egészében beépítse.

H artman (1984) megállapítja, hogy az örökbe fogadó anyákra nézve hiányzik az a hagyományos, társadalmilag világosan kifejezett nézet, hogy a gyermekek odatartoznak a családhoz, és szüleik jogosultak erre a szerepre. H artman egyenesen azt ajánlja, hogy jobb lenne az örökbefogadásról nem annyira a szülôgyermek kapcsolat, mint inkább a házasság terminusaiban beszélni. Szerinte a következô elemek hasonlítják az örökbefogadást a házasságkötéshez: nem biológiai, hanem társadalmi esemény;kiválasztási és döntési procedúra elôzi meg;törvényes el2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

11 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 12

járás útján jön létre, amelyben kijelentik a felek jogait és kötelezettségeit;a kötôdés és egymáshoz tartozás, az „összeszokás” pedig hónapok, évek kérdése.

■ 4. A KÉS LEL TE TETT SZE REP FEL VÉ TEL HI PO TÉ ZI SE A szakirodalom tanúsága szerint tehát az örökbe fogadó anya több okból is lassabban szerezheti meg saját anyai önbizalmát és kapcsolódási képességét: • kimarad a terhesség kilenc hónapja, amely mind hormonálisan, mind pszichésen (pl. akár az ultrahangfelvételekkel szerzett élményekkel) elôsegíti a pre- és posztnatális kötôdést (ld.

K orbuly 2006:19, Stocker és H argitai 2007, Pryor 2004:113); • a terhességgel együtt kimarad a kismamaság társadalmi szerepe, az azzal járó, szociálisan is (pocakra rákérdezéssel, érdeklôdéssel) elôsegített készülôdés az anyaságra (a gyermekgondozáshoz szükséges holmik beszerzésétôl az életmód fokozatos lelassításáig, már csak a súlytöbblet okán is); • ugyan jóval több, mint kilenc hónapig várnak az örökbe fogadandó gyermekre, mégsem jöhet létre személyes kötôdés egy ismeretlen, arctalan, nem bennük fejlôdô, majd egyszer, de nem tudjuk, mikor érkezô gyermekkel; • kimarad a szülés, a „test a testembôl” élménye (jóllehet a nyílt örökbefogadás alkalmat adhat az együttszülésre, de ez inkább kivétel, mint szabály); • az örökbefogadónak átmenet nélkül, szinte egyik napról a másikra kell anyává válnia (ld. Baldo és Baldo 2003), így a gyermekvállalással járó normatív krízis sokkal inkább „nem normatív átmenetté” válik (G rotevant és mtsai 1990:70);

44 12

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

• kimarad az a nárcisztikus elôny, hogy a csecsemô korán felismerhetô, temperamentumbeli jellemzôire azt mondhassák: – Pont olyan, mint én/a férjem/apám/anyám stb. (ld. W aterman 2001:281, N oy-Sharav 2002:73). Egy nehezebb csecsemô esetén elmarad az a megkönnyebbülés is, hogy a nagymama azt mondja: – Te is ilyen voltál –, azaz hogy nem az anya végzi rosszul a dolgát (ld. Brodzinsky és mtsai 1992:39); • a gondozásból többnyire kimarad a szoptatás kapcsolaterôsítô élménye. Esetenként beszámolnak spontán vagy némileg indukált tejképzôdésrôl, ill. rendelkezésre állnak olyan készülékek, amelyek a szoptatást imitálják, ám ezt sokan természetellenesnek érzik.

• identitás-átformálásra van szükség a „biológiai anya” önazonossági formából az „örökbe fogadó anya” identitásba, amely csak a gyermek jelenlétében teljesedhet ki igazán (ld.

Daly 1988:43); • az örökbe fogadó anyák nagy hányada nem rendelkezik adoptációs családi vagy környezeti mintával (ld. K orbuly 2006:19); • az örökbe fogadó anyák nagyobb elvárásokkal viseltetnek önmaguk mint anya iránt (K orbuly et al. 2008), irreálisan szép elképzeléseik vannak a szülôség örömteli és kielégítô voltáról (H oksbergen 1997);és szorongás állhat elô, ha az elvárásoknak nem tudnak megfelelni; • a természetes, majd orvosilag asszisztált reprodukciós próbálkozások elhúzódása miatt az elsôgyermekes örökbe fogadó anyák átlagéletkora rendszerint magasabb hasonló helyzetû vér szerinti társaikénál (ld. O ’Brien és Zamostny metaanalízisében, 2003), a középkorúvá vált nônek pedig már kialakult élete (sta-

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 13

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

FÓKUSZBAN

bil munkája és életformája) van, amelybe nehezebb az anyaszerepet beépíteni.

H a ez igaz, akkor lehetôség mutatkozik egy párhuzam felállítására. A veszteségkutatók beszélnek „komplikált gyászról”; ennek egyik formája pedig az ún. „késleltetett gyász” (ld. Pilling 2003). H a az utóbbit úgy fogjuk föl, mint a halálra adott kitolódott reakciót, akkor kézenfekvônek tûnhet a (szintén sok veszteséget átélt) örökbe fogadó anyák esetében beszélni egyfajta „késleltetett kapcsolódásról” mint a születésre adott kitolódott reakcióról. A többszörösen megharcolt szülôi identitás hatására aztán a szülôi elégedettség akár túl is haladhatja a vér szerintiekét. Ezt támasztja alá két kutatás: az egyik Cohen és mtsai 1996os vizsgálata, amely azt találta, hogy az átlag 11,5 éves gyermeket nevelô családokban az örökbe fogadó anyáknak nevelési kérdésekben egyenesen kevesebb kételyük volt, mint a vér szerintieknek (idézi O ’Brien és Zamostny 2003:688). A másik G rotevant és mtsai kutatása, melyben a négy és nyolc év közötti gyermeket nevelô örökbe fogadó szülôk több melegséget, nagyobb érzelmi bevonódást és kisebb szülôi stresszszintet mutattak vér szerinti társaiknál (idézi Pryor 2004:122).

Jól megalapozottnak tûnik tehát az ún. „késleltetett szerepintegráció” hipotézise, amely a következôképpen fogalmazható meg: az elsôgyermekes örökbe fogadó anyák anyaszerep-felvétele szignifikánsan lassúbb hasonló helyzetû vér szerinti társaikénál. A hipotézis bizonyításához empirikus kutatásokra lenne szükség, és ha igazolódnék valószínûsége, akkor is statisztikai jellegû volna: azaz nem jelentené azt, hogy minden örökbefogadó anyára érvényes. A szerepfelvételt tovább lassíthatja a csecsemô nehéznek észlelt temperamentuma, valamint a magas anyai distressz és vonásszorongás. Az is valószínûnek tûnik azonban, hogy az idô elôrehaladtával az örökbe fogadó és vér szerinti anyák szerepfelvételi ritmusa közti különbség elhanyagolhatóvá válik, és az anyaszerep-felvétel sikerességének függvényében a gyermek temperamentumának megítélése is változhat. Érzésünk szerint az örökbe fogadó anyák megfelelnek a w innicotti „elég jó anya” kategóriának, csak egy részük nehezebben hiszi el magáról.

Amennyiben jelen tanulmány „késleltetett szerepintegráció” hipotézise igaznak bizonyul, a következô lépésben a „mit lehet tenni” kérdése merül fel. Az egyik fontos tanulság, amit például K aye (1990) is levon kutatásaiból az, hogy a gyermekvédelmi szakembereknek az örökbe fogadó szülôket nemcsak felkészíteniük kell az örökbefogadásra, hanem a törvényi aktus létrejötte után sem szabad „kivonulniuk a helyszínrôl”. Ezzel ugyanis éppen a másság elutasítása felé tolnák az örökbefogadókat. A hosszú távú segítségnyújtás például csoportos foglalkozások formáját öltheti elsôgyermekes örökbe fogadó anyák számára.

A konzultációk érzések megosztását, élménybeszámolókat, a nehézségek megbeszélését és nem utolsó sorban pszichoedukációt jelenthetnének. A felmerülô témák a következôk lehetnének: a meg nem születhetô vér szerinti gyermekhez való viszony, az örökbefogadás sajátos helyzete a problémák tudatosítására (pl. a veszteségháromszög), a hosszú várakozás hatásai, környezeti és saját elvárások/várakozások a gyermekkel és önmagunkkal mint anyával szemben, a problémákkal való meg-

küzdés módozatai (a másság elfogadása) stb. Ezen témák egy részével sikeresen foglalkoznak az örökbefogadásra felkészítô tanfolyamok, ám ez nem jelenti azt, hogy ne kellene az örökbefogadóknak segítséget nyújtani akkor, amikor a problémák valóban felmerülnek. H a a csoportfoglalkozások hatékonynak bizonyulnának, az összhangban volna O ’Brien és Zamostny észrevételével, miszerint az örökbe fogadó családok egy része nem igényel klinikai beavatkozást, hanem elegendôen jó hatással lehet rájuk az edukáció és támogatás, melynek során normalizáljuk a kihívásokat, amelyekkel szembesülniük kell, saját erôforrásaikra építünk, és javítjuk megküzdési formáikat (2003:695).

■ 5. ZÁ RÓ GON DO LAT OK Az örökbefogadás különleges, a hagyományosnál stresszelôbb helyzetet eredményez, ami azonban nem feltétlenül vezet patológiához (ld. pl. Palacios és Sanchez-Sandoval 2006). Egy tizennyolc év kutatásait vizsgáló metaanalízis azt derítette ki, hogy az örökbe fogadó családok nem mutatnak több pszichológiai zavart, mint a vér szerintiek. Az egyetlen következetesen kimutatott negatívum az, hogy az örökbe fogadó szülôk a vér szerintieknél több problémát észleltek gyermekeiknél, holott az objektív adatok ezt nem támasztották alá (O ’Brien és Zamostny 2003:690). Mindezek bizakodásra adhatnak okot az örökbe fogadó szülôknek, hogy az adoptáció speciálissá teszi, de korántsem lehetetleníti el a gyermekeikkel való kapcsolat minôségivé válását. Sôt, különleges lehetôséget nyújt a kiteljesedésre és elégtételre, valamint arra, hogy a hátrányból végsô soron elônyt kovácsoljanak. Ágnes babakocsit tol. A játszótér felé igyekeznek, ahol már várja ôket barátnôje maga szülte kisfiával.M ár hallótávolságban vannak, amikor a barátnô azt kérdi kisfiától: – Na, ki jön ott? – M áté – mondja a legényke. – …s még? – kérdezi a barátnô. – Anya.– Ágnes torka összeszorul, szemébe könny szökik.H álás ennek a kisfiúnak, aki egyszerûen csak analógiásan leképezte, hogy Ágnes olyan M áténak, mint a saját anyja ôneki.Nem nevetséges, hogy egy gyermek megerôsítésére szorul, hogy végre bízzon önmagában? Lehet, hogy hinnie kellene ennek a pöttöm emberkének, s hogy mégis igazi anya?

Szi ge ti-Ferenczy Ju dit

■ BIB LI OG RÁ FIA

Baldo, A.K .& Baldo, T.D .(2003): A D ual-C areer C ouple's Experience w ith Adoption: The D ramatic Impact of M oving from C ouple to Instant Parenthood.

The Family Journal 11(4), 400-403.

Bartel, T.M .C .(2005): Factors Associated w ith Attachment in International Adoption.An Abstract of a D issertation.M anhattan, K ansas: K ansas State U niversity.Letöltve 2008.augusztus 24-én http://krex.kstate.edu/dspace/bitstream/2097/131/1/TeresaBartel2005.pdf Bates, J.E., Freeland, C .A.B., Lounsbury, M .L.(1979): M easurement of Infant D ifficultness.C hild D evelopment 50, 794-803.

Bátki, A (2009): …rzelemregulációs és reprezentációs fejlôdés volt csecsemôotthoni/intézeti nevelt gyermekeknél.D oktori disszertáció.Budapest: Semmelw eis Egyetem.K ézirat.

Beck, C .T.& D riscoll, J.(2005): Postpartum M ood and Anxiety D isorders: A C linician's Guide.M assachusetts: Jones & Bartlett Publishers.

Bell, D .(2001): Evolution of Parental C aregiving.Personality and Social Psychology Review 5(3), 216-229.

Brodzinsky, D .M .(1990): A Stress and C oping M odels of Adoption Adjustment.In: Brodzinsky, D .M .& Schechter, M .D .(Eds.) The Psychology of Adoption.New York: O xford U niversity Press, 3-24.

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

13 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 14

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

FÓKUSZBAN Brodzinksy, D .M ., Schechter, M .D ., M arantz, R.(1992): Being Adopted.The Lifelong Search for Self.New York: D oubleday.

C adoret, R.J.(1990): Biologic Perspectives of Adoptee Adjustment.In: Brodzinsky, D .M .& Schechter, M .D .(Eds.) The Psychology of Adoption.New York: O xford U niversity Press, 25-41.

C ole, M .& C ole, S.R.(2003): Fejlôdéslélektan.Budapest, O siris K iadó.

D aly, K .(1988): Reshaped Parenthood Identity: The Transition to Adoptive Parenthood.Journal of C ontemporary Ethnography 17, 40-66.

Edhborg, M ., Seimyr, L., Lundh, W ., W idström, A.-M .(2000): Fussy child – difficult parenthood? C omparisons betw een families w ith a ‘depressed’mother and non-depressed mother 2 months postpartum.Journal of Reproductive and Infant Psychology 18(3), 225-238.

Emmanuel, E.N.(2005): M aternal role development: the influence of maternal distress follow ing childbirth.A PhD D issertation.Griffith U niversity.Letöltve 2008.augusztus 28-án http://w w w 4.gu.edu.au:8080/adtroot/uploads/approved/adt-Q GU 20061003.140734/public/02W hole Fow les, E.R.(1998): The relationship betw een maternal role attainment and postpartum depression.H ealth C are for W omen International 19, 83-94.

Friedlander, M .L.(2003): Adoption: M isunderstood, M ythologized, M arginalized.The C ounseling Psychologist 31(6), 745-752.

Gair, S.(1999): D istress and depression in new motherhood: research w ith adoptive mothers highlights important contributing factors.C hild and Family Social W ork 4(1), 55-66.

Grotevant, H .D ., Lew is Fravel, D ., Gorall, D .& Piper, J.(1990): Narratives of Adoptive Parents: Perspectives From Individual and C ouple Interview s.In: Fiese, B.H .et al (Eds.) The Stories That Families Tell: Narrative C oherence, Narrative Interaction, and Relationship Beliefs.M onographs of The Society for Research in C hild D evelopment, Serial No.257, V ol.64, No.2, 69-83.

H artman, A.(1984): W orking W ith Adoptive Families Beyond Placement.

New York: C hild W elfare League of America.

H artman, A.& Laird, J.(1990): Family Treatment After Adoption: C ommon Themes.In: Brodzinsky, D .M .& Schechter, M .D .(Eds.) The Psychology of Adoption.New York: O xford U niversity Press, 221-239.

H erczog M .(2004): V eszteség, gyász, örökbefogadás.C salád, Gyermek, Ifjúság 10(2), 8-10.

H oksbergen, R.A.C .(1997): Turmoil for Adoptees during their Adolescence?

International Journal of Behavioral D evelopment 20 (1), 33-46.

Juffer F., Rosenboom, L.G., H oksbergen, R.A.C ., Riksen-W alraven, J.M .A., & K ohnstamm, G.A.(1997): Attachment and intervention in adoptive families w ith and w ithout biological children.In: W .K oops, J.B.H oeksma & D .C .van den Boom (Eds.) D evelopment of interaction and attachment: Traditional and nontraditional approaches (pp.93-108).Amsterdam: North-H olland.

K aye, K .(1990): Acknow ledgement or Rejection of D ifferences? In: Brodzinsky, D .M .& Schechter, M .D .(Eds.) The Psychology of Adoption.New York: O xford U niversity Press, 121-143.

K irk, H .D .(1964): Shared Fate.A Theory of Adoption and M ental H ealth.

London: The Free Press of Glencoe, C ollier-M acmillan Ltd. K orbuly Á.(2006): „M ás-e az örökbe fogadott gyerek a vér szerinti családban nevelkedô társaihoz képest? C salád Gyermek Ifjúság 15(1), 17-20.

K orbuly Á., Pulay K ., Székely Zs., & M ózes E.(2008): Lemondás és újrakezdés.M iért szükséges feltétele a sikeres örökbefogadásnak a veszteségek megélése? Elôadás a M agyar C saládterápiás Egyesület X X II.V ándorgyûlésén, Gödöllô, 2008.március 28-30.

K ovácsné Török Zs.(2009): Szüléshez társuló pszichiátriai zavarok, különös tekintettel a gyermekágyi lehangoltság kérdéskörére.D oktori disszertáció.D ebrecen: D ebreceni Egyetem.K ézirat.

Lee, C .L., Bates, J.E.(1985): M other-C hild Interaction at Age Tw o Years and Perceived D ifficult Temperament.C hild D evelopment 56, 1314-1332.

Lerner, J.V ., & Galambos, N.L.(1985): M other role satisfaction, mother-child interaction, and child temperament: A process model.D evelopmental Psychology 21(6), 1157-1164.K ivonat letöltve 2008.szeptember 1-jén http://psycnet.apa.org/index.cfm?fa=main.doiLanding& uid=1986-08994-001 Levy-Shiff, R.Goldschmidt, L., H ar-Even, D .(1991): Transition to parenthood in adoptive families.D evelopmental Psychology 27, 131-140.

Lezin, N., Rolleri, L.A., Bean, S., & Taylor, J.(2004): Parentå-C hild C onnectedness.Implications for Research, Interventions, And Positive Impacts on Adolescent H ealth, ETR Associates, Letöltve 2008.augusztus 21-én http://w w w .etr.org/recapp/research/litreview .pdf M angelsdorf, S.C ., M cH ale, J.L., D iener, M ., H eim Goldstein, L., & Lehn, L. (2000): Infant attachment: C ontributions of infant temperament and maternal characteristics.Infant Behavior and D evelopment 23, 175-196.

M cGinn, M .F.(2000): Attachment and Separation: O bstacles for Adoptees.

Journal of Social D istress and the H omeless 9(4): 273-290.

44 14

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

M ednick, B.R., H ocevar, D ., Baker R.L., & Schulsinger, C .(1996): Personality and demographic characteristics of mothers and their ratings of child difficultness.International Journal of Behavioral D evelopment 19(1), 121-140.

M ercer, R. T.(1995): Becoming a M other: Research on M aternal Identity from Rubin to the Present.New York: Springer.

M észáros K .(2006): Sikerek és buktatók az örökbefogadásban.C salád Gyermek Ifjúság 15(1), 21-27.

Neményi E.(2006): M iért nem szóltak elôre? A lemondó szülôk felkészítésérôl.C salád Gyermek Ifjúság 15(1), 6-11.

Noy-Sharav, D .(2002): Good enough adoptive parenting – the adopted child and selfobject relations.C linical Social W ork Journal 30(1), 57-76.

O ’Brien, K .M ., & Zamostny K .P.(2003): U nderstanding Adoptive Families: An Integrative Review of Empirical Research and Future D irections for C ounseling Psychology.The C ounseling Psychologist 31(6), 679-710.

Palacios, J.& Sánchez-Sandoval, Y.(2006): Stress in parents of adopted children.International Journal of Behavioral D evelopment 30(6), 481-487.

Pesonen, A.K .(2004): Infant Temperament in C ontext: Premises of Parental Perceptions.An academic dissertation.U niversity of H elsinki.Letöltve 2008.augusztus 28-án http://ethesis.helsinki.fi/julkaisut/kay/psyko/vk/pesonen/infantte.pdf Pilling J.(szerk.) (2003): Gyász.Budapest: M edicina.

Pryor, J.(2004): Parenting in Reconstituted and Surrogate Families.In: M .

H oghughi, N.Long (Eds.) H andbook of Parenting.Theory and Research for Practice, London: Sage Publications, 110-129.

Pulay, K .(2006): Amit az örökbefogadók veszteségeirôl tudni érdemes.C salád Gyermek Ifjúság 15(1), 12-16.

Russell, K .(2005): M aternal C onfidence of First-Time M others D uring Their C hild’s Infancy.U npublished PhD dissertation.Georgia State U niversity.

Senecky, Y.et al.(2009): Post-adoption depression among adoptive mothers.

Journal of Affective D isorders 115:62-68.

Smith, C .R.(1995): Ö rökbefogadók és nevelôszülôk.M iért és hogyan.Budapest: Pont K iadó.

Stocker A.K .& H argitai R.(2007) Az anya–magzat kötôdés narratív pszichológiai vizsgálata.Pszichológia 27(3), 239-259.

Strelau, J.(1999): Temperament.A Psychological Perspective.New York: Springer Publishing C ompany.

Triseliotis, J., Feast, J.& K yle, F.(2005): The Adoption Triangle Revisited.A study of adoption, search and reunion experiences.London: British Association for Adoption and Fostering.

W aterman, B.(2001): M ourning the loss builds the bond: Primal communication betw een foster, adoptive or stepmother and child.Journal of Loss and Trauma 6: 277-300.

W aters, E.(1969): Note on Secure Base Support and Attachment Behavior.

Letöltve 2008.augusztus 29-én: http://w w w .psychology.sunysb.edu/ew aters/552/senscoop.htm W illiams, L.S.(1992): Adoption Actions and Attitudes of C ouples Seeking In V itro Fertilization: An Exploratory Study.Journal of Family Issues 13(1), 99-113.

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 15

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

MÉRLEG

Örökbe fogadott gyerekek érzelemregulációs fejlôdése A nemzetközi szakirodalomban fellelhetô kutatásokkal összehasonlítva jelen vizsgálat egyik újszerû eredménye annak megmutatása volt, hogy még az enyhének mondható intézeti depriváció is hosszantartó, súlyos következményekkel járhat az érzelmi fejlôdés terén.

■ BE VE ZE TÉS ÉS CÉL KI TÛ ZÉS Számos nemzetközi kutatás mellett klinikai tapasztalatok is alátámasztják, hogy az intézetben nevelt, majd onnan örökbe fogadó családba kerülô gyerekek – bár sok területen jelentôs fejlôdést mutatnak – gyakran még sok évvel az örökbefogadás után is számos lényeges fejlôdéslélektani vonatkozásban (elsôsorban az érzelmi és szociális fejlôdés területén) eltérnek vagy elmaradást mutatnak a vér szerinti családban nevelkedô, vagy akár a közvetlenül születésük után örökbe fogadott gyerekekhez képest. Az intézetbôl örökbe fogadott gyerekek érzelmi és szociális problémáinak hátterében többféle tényezô és folyamat állhat, és jelenleg csak nagyon keveset tudunk arról, hogy melyek azok, amik ezekhez, az akár csak évekkel késôbb jelentkezô problémákhoz vezetnek.

Magyarországon az utóbbi években egyre hevesebb viták folynak mind szakmai, mind civilszervezetek és szakértôk között a gyermekotthonok szükségességérôl;a nevelôszülôi rendszerrôl;az örökbefogadás törvényi szabályozásáról. A teljes intézményi rendszer és szabályozói környezet nyilvánvalóan átalakulóban van nálunk és más országokban is. Az Európa Tanács legújabb ajánlása várhatóan jelentôs szakmai, szemléleti változásokat fog indukálni a régióban. (http://conventions.coe.int/Treaty/en/Tre aties/html/202.htm) Magyarországon évente mintegy 600 3 év alatti gyermek kerül gyermekotthonba (forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium Statisztikai Évkönyv, 19982006), illetve mintegy 320-450 országon belüli, nem-házastársi örökbefogadás történik évente a Szociális és Munkaügyi Minisztérium nyilvántartása szerint. Ennek ellenére, még egyetlen olyan kutatás sem zajlott hazánkban, ami akár a gyermekotthonokban élô, akár az örökbe fo-

gadott gyerekek pszichológia felmérését, és utánkövetését tûzte volna ki céljául.

Az intézeti nevelés fejlôdéslélektani következményeire fókuszáló nemzetközi kutatások ugyanakkor szinte kizárólag olyan gyerekeket vizsgáltak, akik egyes kelet-európai, vagy volt szovjet tagköztársaságok, illetve bizonyos fejlôdô országok szélsôségesen elhanyagoló intézeteiben éltek, illetve ezekbôl kerültek nyugat-európai vagy észak-amerikai örökbe fogadó családokhoz. Ezeknek a gyerekeknek a túlnyomó többségére jellemzô volt a nagyfokú fizikai, értelmi, szociális és érzelmi fejlôdésbeli elmaradás, ami a súlyos szociális és fizikai elhanyagolás következményeként alakult ki (alultápláltság, alacsony színvonalú orvosi ellátás, nem megfelelô szenzoros és motoros ingerlés, stabil és a gyerekre kellôképp ráhangolódó gondozó hiánya). A súlyos és komplex deprivációt átélt gyerekek vizsgálatakor pedig komoly problémát jelent mind az eredmények értelmezése, mind pedig kiterjeszthetôsége.

Az alábbiakban ismertetett vizsgálat célja a Magyarországon (2000 és 2004 között) intézetbôl örökbe fogadott gyerekek érzelmi és kognitív fejlôdésének összehasonlítása volt újszülött korban örökbe fogadott, illetve vér szerinti családjukban nevelkedô gyerekek fejlôdéslélektani eredményeivel. Az alábbiakban az érzelemreguláció fejlôdésének vizsgálati eredményeit tekintem át.

Az érzelemreguláció vizsgálata ebben a populációban több szempontból is kitüntetett jelentôségû: az érzelmi állapotok szabályozására való képesség a pszichés és a társas mûködés, valamint alkalmazkodás szinte minden területén fontos szerepet játszik. Az érzelemreguláció alapvetô feltétele a pszichés egészségnek és a hatékony társas mûködésnek, és ebbôl következôen az érzelemregulációs deficitek a legkülönbözôbb ér2010/1. SZÁM

zelmi és viselkedéses problémákkal függenek össze.

Ezekkel a megállapításokkal összhangban állnak azok a nemzetközi kutatási eredmények is, amelyek szerint az intézetbôl örökbe fogadott gyerekeknél a figyelmi és gátlás-kontroll problémák mellett az érzelemregulációs problémák a leggyakoribbak, elsôsorban pedig a düh és agresszió szabályozásának nehézsége.

Az érzelemregulációs képességek alakulása intézetben nevelkedô vagy nevelkedett gyerekek esetében azért is kiemelkedôen fontos kérdés, mert ezen képességek fejlôdését a társas kontextus alapvetôen határozza meg. Az anya, illetve elsôdleges gondozó szerepe kiemelt fontosságú újszülött kortól kezdve.

Az érzelemreguláció rendkívüli fejlôdéslélektani jelentôségének ellenére az intézetben élô, illetve onnan örökbe fogadott gyerekek nemzetközi pszichológiai vizsgálatai szinte teljesen elhanyagolták az érzelemregulációs fejlôdés területét. Az a kisszámú vizsgálat, ami ezen területeken folyt, szinte kizárólag olyan, viszonylag elnagyolt és nem feltétlen objektív (kérdôíves) mérômódszereket használt, ami megítélésünk szerint kevéssé visz csak közelebb a problémák valódi felismeréséhez és megértéséhez.

V izsgálatunk újszerûsége tehát több tényezôbôl fakad: az érzelemregulációs képességeket mind ez idáig nem tanulmányozták intézetben élô, illetve intézetbôl örökbe fogadott gyermekeknél. E mellett Magyarországon egészében is hiánypótló egy, a gyermekotthonokból örökbe fogadott gyerekek érzelmi és kognitív fejlôdését követô vizsgálat. Mivel az ezredforduló magyarországi gyermekotthonaiban élô gyerekek a már említett, szélsôségesen elhanyagoló intézetekben nevelkedôkhöz képest jóval színvonalasabb körülmények között éltek, és „csak” bizonyos mértékû társas-érzelmi depriváCSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

15 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 16

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

MÉRLEG

ciót tapasztaltak meg, így az esetleg kapott eredmények a korábban lefolytatott nemzetközi vizsgá la tokéihoz képest könnyebben kiterjeszthetôk a gyermekbántalmazás, a kötôdési zavarok, a fejlôdési zavarok, a gyermekpszichiátria, stb. más területeire.

Azt reméljük tehát, hogy jelen kutatás elsôdleges tudományos ambícióján túl kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulhat a magyarországi szakmai viták megalapozásához és megértéséhez is.

■ EL MÉ LE TI HÁT TÉR:

AZ ÉR ZE LEM RE GU LÁ CIÓ

Érzelmi állapotaink szabályozására való képességünk nagyon fontos szerepet játszik mindennapi életünk szinte valamennyi területén, így a hatékony társas mûködésben, a sikeres kognitív teljesítményben (a késleltetést, gátlást, vagy hosszú távú célok követését igénylô feladatoknál), a különféle érzelmileg igénybevevô helyzetekhez való alkalmazkodás során.

Az érzelemregulációs folyamatok feladata az, hogy az érzelmeket az adaptív, szervezett viselkedéses stratégiák szolgálatába állítsák. Ennek érdekében az érzelmi feszültséget úgy kell módosítani és irányítani, hogy az egyidejûleg elviselhetô szintû és elég rugalmas is legyen ahhoz, hogy az adott kontextusban (különös tekintettel érzelmi feszültséget keltô helyzetekre) a megfelelô és hatékony viselkedést szolgálja.

K érdésfeltevésünk szempontjából különösen fontos, hogy az érzelemregulációs készségek elsajátításának és fejlôdésének legfontosabb kontextusa a társas interakciók területe. Az érzelemreguláció fejlôdését a társas kontextus és a korai tapasztalatok többféleképp is befolyásolják. Ezek közül talán a legnyilvánvalóbb és egyben a legnagyobb jelentôséggel bíró a közeli hozzátartozóknak, ezen belül is az anyának (vagy elsôdleges gondozónak) a szerepe. Élete elsô idôszakában az újszülött szinte kizárólag gondozóitól függ saját (érzelmi) állapotainak regulálásában, hiszen a csecsemô csak nagyon korlátozott mértékben képes saját feszültségi (arousal) szintjét szabályozni.

A csecsemô korai képességei, érzelmeinek kifejezése és mások érzelemkife-

44 16

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

jezéseire való reagálás terén már újszülött kortól lehetségessé teszik a csecsemô és anyja/gondozója közti érzelmi kommunikációs rendszer kialakulását és mûködését. A csecsemô érzelmi állapotainak szabályozása ezen az úgynevezett anyacsecsemô érzelmi kommunikációs rendszeren belül valósul meg: anya és csecsemôje interakciói során tehát a viselkedéses és fiziológiai egymásra hangolódáson túl egyben egymás érzelmeinek és azon túl magának az interakciónak kölcsönös, kétirányú szabályozása és koordinálása játszódik le.

A gondozók szerepe az érzelemreguláció szocializációjában az idô múltával egyre több szinten érvényesül: a gyerek a szülôvel/gondozóval történô interakciók során sajátítja el, hogy milyen jellegû érzéseket fejezhet ki, milyen lehet az érzelemkifejezések terjedelme, változatossága, intenzitása, tartama, és hogy mindez milyen helyzetekben elfogadható, vagy éppen elfogadhatatlan.

Mindebbôl szükségszerûen következik, hogy jelentôs egyéni különbségek alakulnak ki a csecsemôk és kisgyermekek között az érzelemregulációs készségeik és kompetenciájuk terén. A veleszületett jellegzetességek és a különbözô korai tapasztalatok és gondozói környezet egyaránt hozzájárulnak az érzelemregulációs képességek közötti különbségek kialakulásához.

Az érzelemreguláció fejlôdésének tárgyalásakor hangsúlyozni kell, hogy az idegrendszer érésével együtt járó neurofiziológiai változások, valamint a társas interakciók és környezet nem választhatóak el egymástól: az idegrendszeri érést és fejlôdést nagymértékben befolyásolhatják a csecsemô élményei és tapasztalatai a gondozójával történô interakciók során. A fiziológiai homeosztázis fenntartásával a gondozók befolyásolják a neurológiai rendszerek fejlôdését és szervezôdését. Ugyanakkor természetesen a csecsemô, illetve a kisgyerek idegrendszeri érettsége, válaszkészsége, illetve megnyugtathatósága alapvetôen határozza meg gondozójával történô interakcióinak nemcsak gyakoriságát, hanem minôségét is és így erôteljesen alakítja magát a kapcsolatot is.

A fenti összefüggések szerint a hatékony és sikeres érzelemreguláció fontos 2010/1. SZÁM

elôfeltétele a megfelelô és érzelmileg kiegyensúlyozott, ráhangolódó gondozói, és társas környezet. Mindebbôl az is következik, hogy ahol ezek a feltételek nem állnak rendelkezésre, ott az érzelemreguláció fejlôdése is zavart szenvedhet.

■ A VIZS GÁ LAT

1. Vizsgálati személyek: A vizsgálatban összesen 134 gyerek vett részt, a végleges mintába 90, 4 és 6 év közötti gyerek került1.

A gyerekeket 3 vizsgálati csoportba osztottam, minden csoportba 30 gyerek tartozott.

1. Az elsô csoportba olyan gyerekek tartoztak, akik születésükkor gyermekotthonba kerültek, és ott éltek legalább 6 hónapos korukig, mielôtt örökbe fogadták ôket.

2. A második csoportba újszülöttként (6 hetes koruk elôtt) örökbe fogadott gyerekek tartoztak.

3. A harmadik (kontroll) csoportba vér szerinti családjukban élô gyerekek tartoztak.

Az 1. és 2. csoport egymás kontrolljai is, mivel a két csoport között az egyetlen statisztikailag releváns különbség, hogy életük elsô hónapjait intézetben vagy családban töltötték-e. A két csoport esetében az esetleges pre- és perinatális károsodások nagyságrendje és súlyossága a vér szerinti örökbeadó anyák helyzetébôl adódóan feltételezésünk szerint nagyon hasonló2 .

A három csoport között az életkort tekintve nem volt szignifikáns különbség, a nemek szerinti eloszlás is nagyon hasonló volt.

Sajnos az örökbe fogadott gyerekek túlnyomó részénél nem áll rendelkezésre semmilyen adat sem a vér szerinti szülôkrôl, sem a terhesség és a szülés lefolyásáról. Mindössze annyit tudunk, hogy szinte mindannyian nem kívánt, jelentôs ■

1 A vizsgálatban részt vevô gyerekek életkori átlaga 58, 32 –+ 6,65 hónap volt.

2 Az örökbe fogadott gyerekek egy részérôl olyan szülôi probléma miatt mondanak le vér szerinti szülei, aminek egészségi kockázata, genetikai vagy viselkedéses következménye lehet a gyerekre nézve (pl.alkohol-, drog-függôség, értelmi fogyatékosság, pszichiátriai zavarok); illetve a család olyan szocio-ökonómiai körülményei miatt, amelyek együtt járnak azzal, hogy a gyerek rossz minôségû pre-, és perinatális ellátásban részesül.

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

hányaduk gondozatlan, esetleg titkolt, terhességbôl született.

2. A gyermekotthoni gondozás sajátosságai K ülön nehézség, hogy a vér szerinti szülôi háttér ismeretének korlátai mellett a gyermekotthonból örökbe fogadott gyerekek esetében az ott töltött hónapokról, évekrôl sem rendelkezünk számottevô érdemi információval. Annak érdekében, hogy képet kapjunk arról a magyarországi gyermekotthonokban zajló szakmai munkáról és az ott nevelkedô gyerekek feltételezhetô ellátásáról, röviden összefoglalom a magyarországi speciális gyermekotthonokban való gondozás irányelveit. – sszefoglalóm a Csecsemôotthonok O rszágos Szövetsége által kiadott Csecsemôk és kisgyermekek gondozása és nevelése intézetben címû kiadvány alapján készült. Egyúttal feltételezem, hogy e szakmai protokoll nagyjában-egészében a legtöbb ún. speciális gyermekotthon (korábban: csecsemôotthon) ellátási gyakorlatában nagyjában-egészében egységesen érvényesül. E feltételezés indokoltságát alátámasztja, hogy a magyarországi csecsemô- és gyermekotthonok történetileg is

■

3:19 PM

Page 17

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

fontos mûködési elve a környezeti/gondozói állandóság biztosítása, a standard szakmai protokollok érvényesítése. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy jelen cikknek nem tárgya a gondozási irányelvek szakmai megítélése, így erre nem is teszek kísérletet.

A csecsemôotthonokban dolgozók iránti leglényegesebb elvárás az állandóság, stabilitás biztosítása és fenntartása.

A folyamatosság szükségessége a gyerek életének minden területére kiterjed: a tárgyi és a szociális környezetre is, valamint a mindennapi események kiszámíthatóságára. A szakmai irányelvek alapvetô feltételezése ugyanis az, hogy a kisgyermek biztonságérzetét ez az állandóság alapozza meg.

A hazai gyakorlat szerint minden csoport otthonos gyerekszobában él: tagjai ott alszanak, játszanak, étkeznek. A csoportok (lehetôség szerint) állandó összetételûek. Egy csoport 8 fôbôl áll (ha sérült gyerek is van a csoportban, akkor kevesebbôl). Egy csoportot egymást váltva mindig ugyanaz a 4 gondozónô lát el (egy idôben mindig egy gondozónô van a 8 gyerekkel). H a szükséges, ôk helyettesítik egymást alkalmanként a csoportban.

2010/1. SZÁM

Minden gyereknek van ún. „saját gondozónôje”, ami azt jelenti, hogy minden gondozónô fokozottan felelôs a csoport egy részéért, azaz miközben a csoport minden tagját ellátja, kissé több idôt és figyelmet szentel a hozzá tartozó 2-3 gyereknek. Ez a megkülönböztetett figyelem abban nyilvánul meg, hogy fokozottan számon tartja szokásaikat, problémáikat, ô vezeti az adott gyerekek fejlôdését tükrözô dokumentációt.

Fontos irányelv, hogy a gondozónô meghitt, személyes kapcsolatot alakítson ki a gyerekekkel, ugyanakkor képes legyen bizonyos „távolság” megtartására is.

N e kötôdjön túl intenzív érzésekkel egyik gyerekhez sem, azaz a meghitt kapcsolatban is képes legyen saját érzelmeinek határt szabni, és ne keltsen a gyerekben kielégíthetetlen igényeket. A szerzôk szerint így kerülhetô el az, hogy túlságosan erôs érzelmek keletkezzenek akár a gyerekben, akár a gondozónôben, és ezáltal a szükségszerûen bekövetkezô elszakadás okozta heves fájdalom veszélye is csökkenthetô.

A csecsemôotthonokban nagy hangsúlyt fektetnek a gondozás minôségére, a testi szükségletek kielégítésére, hiszen a CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

17 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 18

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

MÉRLEG

gyerek elsôsorban a „gondozási mûveletek” folyamán van kettesben gondozójával.

A gondozási technikának egyfelôl szakszerûnek és helyesnek, másfelôl egységesnek is kell lennie: mivel a csecsemôotthonokban fontosnak tartják a környezet állandóságát, így a különbözô gondozónôknek is egységes technikával kell végezniük a gondozást.

A megfelelôen kialakított napirend elengedhetetlen, hiszen az állandóság, az ismétlôdô rutin az, ami ilyen sajátos körülmények között biztonságérzetet adhat a gyerekeknek.

A magyar csecsemôotthonokban a „folyamatos gondozás” gyakorlata érvényesül, ami a gondozási mûveletek folyamatos egymásutánját jelenti. A gondozónô minden gyereket lehetôleg csak annyiszor vesz fel, ahányszor az ellátása szempontjából szükséges. Amikor felveszi, elvégez vele minden szükséges részmûveletet (pl. megeteti, tisztába teszi, ha szükséges, átöltözteti, majd leteszi aludni), így a napirendben nincs egységes „étkezési”, vagy „alvási idô”. A gyerekek sorra kerülése meghatározott rend szerint történik, így aki elôször evett reggel, az elsônek eszik délben is. Ezt a sorrendet a csecsemôk is hamar megtanulják. A folyamatos gondozás teszi lehetôvé, hogy a gondozónô hosszabb idôt töltsön zavartalanul egyfolytában egy-egy gyerekkel.

A szakmai protokollon és azt megalapozó elméleti prioritásokon túl nagyon tanulságosak az Európai Bizottság Daphne programjának (2005) keretében elvégzett nemzetközi vizsgálat eredményei is, amelyek szerint amellett, hogy Magyarországon az egyik legmagasabb a három év alatti, intézetben élô gyerekek százaléka a teljes népességhez viszonyítva, a magyarországi intézetekben az egyik legalacsonyabb a személyzet-gyermek arány.

– sszefoglalásul elmondhatjuk tehát, hogy a kutatásunkban résztvevô, gyermekotthonból örökbe fogadott gyerekeknek minden bizonnyal születésüktôl fogva jó fizikai és egészségügyi ellátásban volt részük, és nagyon erôs állandóságot tapasztalhattak meg gondozói környezetüket illetôen is. Ugyanakkor, amint ez a szakmai protokollból és az alacsony gondozó-csecsemô arányból egyaránt kiolvasható, a gyerekek nem igazán élhették

44 18

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

át azt, hogy saját viselkedésükkel megbízhatóan befolyásolhatták volna a gondozóik viselkedését (azaz az oksági ágencia érzését). Márpedig a csecsemô viselkedésével megfelelô mértékben kontingens gondozói viselkedés alapvetôen befolyásolja a csecsemô társas, érzelmi, és kognitív fejlôdését. Az ilyen kapcsolat hiányának hosszú távú következményei lehetnek mind az érzelemregulációs képességek, mind pedig a kognitív reprezentációs képességek alakulása szempontjából.

Szereplôk: anya, apa, 2 gyerek.

V izsgálatvezetô: A család szomjas és mindenki szeretne inni egy kis narancslevet.Ü ltesd a családot az asztal köré, hogy ihassanak.(M eg kell várni, amíg a gyerek elhelyezi a figurákat az asztal körül.)

M ost mindenki iszik.Nézd csak, Zoli/K ati feláll, átnyúl az asztalon, és ajjaj!, kiöntötte a narancslevet a földre (a vizsgálatvezetô leveri a babával a kancsót a földre).

M utasd meg és meséld el, hogy mi fog most történni.

3. Vizsgálati anyagok, eszközök A gyerekek érzelemregulációs képességét egy játékos teszttel mértük (MacArthur Story Stem Battery)3.

A gyerekek játéka sokat elárul érzelmi világukról, pszichés konfliktusaikról és azon erôfeszítéseikrôl, hogy úrrá legyenek ezeken a konfliktusokon. A játék ugyanakkor szorosan kapcsolódik a gyerekek társas-érzelmi kompetenciájának fejlôdéséhez is, így lehetôséget teremt az érzelemregulációs fejlôdés vizsgálatára is.

A vizsgálat során használt teszt nyitott végû történet kezdetekbôl áll, amelyek lehetôséget adnak arra, hogy a gyerekek többféle módon fejezzék be ôket, és amelyek így segítenek megismerni és megérteni a gyerekek társas-érzelmi világát. Minden egyes történet-kezdet egy kapcsolati, érzelmi, vagy morális konfliktust mutat be, ami egy kritikus ponton szakad meg. A gyerekek feladata, hogy befejezzék a történetet, lehetôség szerint fel-, illetve megoldva a konfliktust. A játék során babákat és játékbútorokat használtunk, ami egyrészt azzal segít a gyerekeknek, hogy dramatikusabbá és konkréttá teszik a történeteket, másrészt a babákkal való játék révén a gyerek távolságot tud tartani olyan eseményektôl, amik esetleg túlságosan traumatikusak vagy érzelmileg megterhelôk lennének számára.

Példa: „A kiömlött narancslé”.

K ellékek: asztal, kancsó.

A gyerek válaszait, azaz az általa elmesélt és eljátszott történeteket nagyon sokféle módon, sokféle szempontot figyelembe véve lehet kiértékelni. A kidolgozott kiértékelô-rendszerek a válaszok két nagy területére koncentrálnak: 1. az értékelô azt figyeli, hogy milyen tartalmak vagy témák fordulnak elô a történetekben, és 2. milyen a történetmesélés, és a válaszadás módja, mik a jellegzetességei. Ezen értékelési gyakorlat egyszerre veszi figyelembe a válaszok tartalmát, tematikáját, valamint (narratív) struktúráját. Feltételezhetô ugyanis, hogy az, hogy valaki milyen módon közöl valamit konfliktusairól és kapcsolatairól, az legalább olyan fontos, mint maga az, amit közöl.

Míg a narratívák (történetek) tartalma elsôsorban arra világít rá, hogy az illetô milyennek észleli a világot, milyen a kapcsolatainak érzelmi színezete, milyen elvárásai vagy tapasztalatai vannak a személyközi interakciókkal kapcsolatban, addig a válaszok struktúrája, koherenciája (különös tekintettel a negatív, érzelmileg felkavaró helyzetekrôl való történetekre) inkább azt mutatja meg, hogy az egyének hogyan dolgozzák fel és szervezik a közeli kapcsolatokra vonatkozó, érzelmileg telített információkat.

A vizsgálat szempontjából a tartalmak közül a személyközi kapcsolatokkal, az agresszió szabályozásával, a szülôkrôl kialakított belsô képpel, a szorongással és az érzelmi konfliktus hárításával kapcsolatos tartalmakat tartottam kiemelt jelentôségûnek.

A válaszadás módjával kapcsolatban legfontosabbnak a narratív koherenciát tartottam (mennyire összefüggô, követhetô a történet), emellett lényeges volt az is, hogy a gyerek mennyire kidolgozottan, részletekben gazdagon mondja el a

■

3 V izsgálatunk során a gyerekekkel sok egyéb tesztet is felvettünk, így standard hamis-vélekedés teszteket, a Snijders-O omen nonverbális intelligencia tesztet, valamint a Peabody képi szókincs tesztet. M indemellett a gyermekek szülei kitöltöttek olyan kérdôíveket is, amelyek a gyerekek viselkedés-problémáira vonatkoznak, rákérdeztünk a család szocio-ökonómiai státusára, valamint az örökbefogadás hátterére.

2010/1. SZÁM

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 19

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

MÉRLEG

történetet, hogy mennyire jelent neki nehézséget a történetmesélés, hogy hányszor lép ki a játék-helyzetbôl, és hogy milyen a viszonya magához a vizsgálati helyzethez és a vizsgálatvezetôhöz.

Az eredmények értelmezésekor abból indulhatunk ki, hogy az érzelmi állapotok szabályozásával kapcsolatos nehézségek, problémák alapvetôen két módon nyilvánulhatnak meg a játékos történetmesélés során: azok a gyerekek, akiket elárasztanak a kellemetlen érzelmek, emlékek és intenzív belsô konfliktusok, nem tudják történeteiket koherens módon elôadni. Más gyerekek inkább megpróbálják kizárni a fájdalmas információkat a tudatukból, és elnyomni az intenzív érzelmi élményeket, aminek eredményeképp közeli kapcsolataikról csak szegényes narratívák állnak rendelkezésre, így játékuk gátolt és sivár. .

■ ERED MÉ NYEK

A gyerekek által befejezett nyitott végû történetek többszempontú elemzését összefoglalva elmondható, hogy az életük legalább elsô fél évét gyermekotthonban eltöltött gyerekek évekkel az örökbefogadásuk után az érzelemreguláció több aspektusában is eltérnek a vér szerinti családjukban nevelkedô, illetve a csecsemôkorban örökbe fogadott gyerekektôl. A vizsgálat fôbb eredményei az alábbiak: • A gyermekotthonból örökbe fogadott csoportban több agresszív tartalom, több atipikus negatív tartalmú válasz fordult elô, mint a kontroll csoportban, valamint több konfliktusra utaló tartalom, mint akár a korán örökbe fogadott, akár a kontroll csoportban.

• A gyermekotthonból örökbe fogadott csoportban több szorongásra utaló tartalom fordult elô, mint a kontroll csoportban.

• A gyermekotthonból örökbe fogadott csoportban több volt az olyan gyerek, akiknek a történeteire egyszerre volt jellemzô az inkoherencia és az agresszív tartalmak nagy száma. Ez az együtt járás fokozottan utal érzelemregulációs zavarra, illetve olyan feldolgozatlan belsô konfliktusokra, amik viselkedészavarokhoz vezethetnek.

• A gyermekotthonból örökbe fogadott gyerekeket a vizsgálatokat videofelvétel alapján értékelô, az egyes gyerekek

hátterét nem ismerô szakember inkább ítélte figyelmetlennek, illetve hiperaktívnak, mint a kontroll csoportba tartozó gyerekeket.

A vizsgálat eredményei ugyanakkor arra is utalnak, hogy az újszülöttként örökbe fogadott gyerekek – ha kisebb mértékben is –, de szintén eltérnek a kontrollcsoportot alkotó, vér szerinti családjukban nevelkedô gyerekektôl az érzelemregulációs fejlôdés több mutatója mentén is.

• Mindkét örökbe fogadott csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a történetek koherenciája, mint a kontroll csoportban.

• Mindkét örökbe fogadott csoportban több volt a szegényes, érzelmileg sivár történet, mint a kontroll csoportban.

• Mind a két örökbe fogadott csoportban több a konfliktus pszichés hárítására utaló megoldási mód, mind a kontroll csoportban.

■ AZ ERED MÉ NYEK ÉR TEL ME ZÉ SE, KÖ VET KEZ TE TÉ SEK

Mivel az érzelemreguláció nem egyfajta viselkedés, hanem többféle képesség, készség együttese, a gyermeki játék különféle mutatóiból az érzelemreguláció különféle aspektusaira lehet következtetni.

Az érzelemreguláció kérdéskörét a játékos teszt (MSSB) alkalmazása során a narratív koherencia és a tartalmi elemek feldolgozásával vizsgáltuk, valamint számításba vettük a történetmesélés egyéb jellegzetességeit is. A narratív koherencia mind gyermeki, mind felnôtt narratívák elemzése során az érzelemregulációs képesség egyik legfontosabb mutatója.

Eredményeink alapján mindkét örökbe fogadott csoportról elmondható, hogy az érzelmileg felkavaró történetek mesélése során nehézséget okozott az események kontrollálása, narratíváik gyakrabban voltak kaotikusak, követhetetlenek, ami egyfajta érzelemregulációs nehézségre utal.

A gyermekotthonból örökbe fogadott csoportban továbbá az elvártnál több olyan gyerek van, akire az alacsony narratív koherencia és magas agresszió kombinációja jellemzô.

Ez az összefüggés jól mutatja, hogy a gyerekek ezen csoportja a negatív indula2010/1. SZÁM

tokat, az agressziót nem tudja megfelelôen kifejezni, vagy átdolgozni, így az dezorganizálólag hat a viselkedésükre, jelen esetben arra a képességükre, hogy koherens, összefüggô történeteket meséljenek.

K özvetett módon szintén az érzelemregulációs nehézségekre mutat rá az az eredmény, ami szerint mindkét örökbe fogadott csoportban még a koherens narratívák között is magasabb arányban fordulnak elô a szegényes, érzelmileg sivár történetek.

Ez ugyanis arra utal, hogy ezekre a gyerekekre a kontroll csoportba tartozó gyerekekhez képest inkább jellemzô az a védekezési mód, hogy a fájdalmas információkat és élményeket elfojtják, kizárják a tudatukból, illetve, hogy kreatív megoldások lehetôsége híján igyekeznek minél hamarabb kikerülni az érzelmileg feszült helyzetbôl. Ez a stratégia, ami tehát a szegényes, sivár narratívákat eredményezi, nem tekinthetô optimálisnak sem az információfeldolgozás, sem pedig az érzelmek adaptív szabályozásának szempontjából.

H asonlóképpen az érzelmi bevonódás visszautasításának megnyilvánulása az is, hogy mind a két örökbe fogadott csoportban több volt a történetek központi konfliktusának pszichés hárítására utaló megoldási mód, mint a kontroll csoportban.

Ez az eredmény összhangban van azon korábbi vizsgálatokkal, amelyek igazolták, hogy bántalmazott gyerekek jellemzô érzelemregulációs stratégiája bizonyos témák elkerülése a narratívákban, amiként a bizonytalanul kötôdô gyerekek is inkább kerülik el a történet központi konfliktusát, mint biztonságosan kötôdôk. Érzelmileg stabil és egészséges gyerekek szívesebben és jobban tudnak változatos érzelmi témákat körüljárni.

Eredményeink szerint továbbá a gyermekotthonból örökbe fogadott csoportban szignifikánsan több szorongásra utaló tartalom fordult elô, mint a kontroll csoportban.

V alószínûsíthetô, hogy azoknak a gyerekeknek a játékában jelennek meg félelemre, szorongásra utaló tartalmak, akik a mindennapokban is gyakran élnek át nagyfokú szorongást, bizonytalanságot.

Ezt támasztja alá az a korábbi eredmény is, CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

19 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 20

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

MÉRLEG

ami egyértelmû kapcsolatot talált az MSSB narratívákban megjelenô szorongásos tartalmak, valamint szülôk és tanárok beszámolói szerint jelenlevô szorongásos és internalizáló tünetek között.

Szinte bizonyosan állítható, hogy a gyermekotthonban élô gyermekek életük elsô hónapjaiban/éveiben gyakran éltek át szorongást, elhagyatottságot, félelmet anélkül, hogy ezeket a negatív érzelmi állapotaikat egy érzékeny gondozó szabályozta volna. Így ezeket az állapotokat a családban élô kortársaiknál gyakrabban és hosszabb idôkre élték át, illetve gondozói intervenció nélkül az érzelmi diszkomfortjuk gyakran inkább fokozódott, mint csillapodott.

Tekintettel arra, hogy vizsgálatunk eredményei szerint az újszülött korban örökbe fogadott gyerekek érzelemregulációs képességeinek fejlôdése is eltérôen alakult, mint a vér szerinti családban nevelkedô gyerekeké, nem lehet elégséges az intézeti depriváció okozati hatásainak megállapítása. Ezen eredmények magyarázatakor egyrészt okkal feltételezhetjük, hogy mindkét örökbe fogadott csoportnál egyaránt jelen lehettek olyan pre- és perinatális hatások, melyek kedvezôtlenül befolyásolhatták az idegrendszer azon struktúráinak érését/fejlôdését, amelyek az érzelemregulációs képességek neurofiziológiai hátterét alapozzák meg, hathatnak a gyerekek temperamentumára, illetve mindezen keresztül a korai kapcsolatokra is.

A szocio-emocionális hátteret tekintve azt kell végiggondolnunk, hogy milyen lényeges különbségek lehetnek a vér szerinti és az örökbe fogadó szülôk között, amelyek meghatározhatják a gyerekek érzelemregulációs képességét?

Mindezekre természetesen csak következtetni tudunk, hiszen nincsenek adataink a szülôk azon pszichés jellemzôirôl (pl. élettörténetérôl, veszteségeikrôl, kapcsolati reprezentációiról), amelyek befolyásolhatták a gondozás minôségét, gyerekükkel való kapcsolatukat. Azt azonban tudjuk, hogy az örökbe fogadó szülôk az örökbefogadási döntésüket megelôzôen tipikusan nagyon sok traumát, veszteséget éltek át (meddôség, éveken át tartó kezelések, sorozatos vetélések, stb.). Emellett sokan magát az örökbefogadási eljárást is traumatikusnak élik meg (alkalmassági vizsgálatok,

44 20

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

hosszú várakozás, stb.). Mindemellett azt is számításba kell venni, hogy ha egy gyermek örökbefogadással kerül egy családba, érkezését jóval több szorongás és bizonytalanság kíséri, mint egy „hagyományos” születést (egészséges-e a gyermek, milyen genetikai örökséget hozott magával, elfogadja-e ôt a szûkebb-tágabb környezet, hogyan és mikor beszéljenek neki az örökbe fogadottságról, attitûdök a vér szerinti szülôkkel kapcsolatban, stb.).

O kkal feltételezhetjük tehát, hogy bizonyos idôszakokban és helyzetekben a túlságos érzelmi bevonódás, vagy épp a fájdalmas érzelmek hárítására tett kísérlet miatt zavart szenvedhet az örökbe fogadott csecsemô negatív érzelmi állapotainak empatikus, érzelem-regulatív tükrözése, vagy éppen fokozott szorongásuk miatt nem tudnak az örökbe fogadó szülôk egy-egy helyzetben kellôképp ráhangolódni gyermekükre. Ennek következtében esetleg nem kellôképp hatékonyak a gyerekek érzelmi állapotainak szabályozásában, illetve fokozatosan a gyerek is megtanulja negatív érzelemkifejezéseit minimalizálni.

■ ÖSSZE FOG LA LÁS ÉS KI TE KIN TÉS A három vizsgálati csoport összehasonlításának eredményeit összefoglalva elmondható, hogy a gyermekotthonból örökbe fogadott gyerekek érzelemregulációs képességei kevésbé fejlettek, illetve kevésbé hatékonyan alkalmazhatók, mint akár az újszülöttként örökbe fogadott, akár vér szerinti családjukban nevelt gyerekeké.

A nemzetközi szakirodalomban fellelhetô kutatásokkal összehasonlítva jelen vizsgálat egyik újszerû eredménye annak megmutatása volt, hogy még az enyhének mondható intézeti depriváció is hosszantartó, súlyos következményekkel járhat az érzelmi fejlôdés terén.

A vizsgálat másik fontos, és elôzetesen nem várt eredménye az, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy a korán (újszülöttként) örökbe fogadott gyerekek is – bár kisebb mértékben – eltérnek a kontrollcsoportot alkotó, vér szerinti családjukban nevelkedô gyerekektôl az érzelemregulációs fejlôdés több mutatója mentén is.

Ez az eredmény arra hívja fel a figyelmet, hogy gyermekotthoni körülménye2010/1. SZÁM

ken túl az örökbe fogadó szülôk és család sajátosságai, az örökbefogadottság tényébôl következô vulnerabilitás is fontos oki tényezôk lehetnek az érzelemregulációs képességek terén tapasztalt elmaradások hátterében.

A kutatás gyakorlati következményei közül a leglényegesebbek azok az eredmények lehetnek, amelyek fontos és hiánypótló információkkal szolgálnak a magyarországi gyermekotthonok nevelési elveinek és alkalmazott módszertanának hatékonyságáról és ezek hosszú távú hatásairól. Az eredmények fényében érdemes lehet áttekinteni a jelenlegi intézeti szabályozási környezet és módszertan elônyeit és hátrányait, illetve olyan javaslatokat tenni, amelyek a megfogalmazott általános célok és elvárások mellett immár a konkrét fejlôdési utak ismeretére is építhetnek („outcome-assessment”).

A kutatás hasonlóan lényeges gyakorlati következménye lehet egy olyan komplex mentál-higiénés szolgáltatás kiépítése Magyarországon, amely kifejezetten az örökbe fogadó családok igényeire fókuszál. N emzetközi példák és tapasztalatok is alátámasztják, hogy a különféle szakemberek (pszichológus, pszichiáter, szociális munkás, gyógypedagógus) által alkotott, az örökbefogadás tényébôl és körülményeibôl fakadó sokrétû nehézségekre koncentráló szakmai teamek rendkívül hasznos kiegészítôi lehetnének a hazai intézményi ellátórendszernek. K utatásunk is megerôsítette például, hogy még a csecsemôkorban örökbe fogadott gyerekeknél is jelen vannak hosszabb távú érzelemregulációs problémák, ha kisebb mértékben is, mint az intézetben nevelkedô gyerekek esetében. Éppen ezért az örökbefogadás folyamatának, az örökbe fogadó családokra jellemzô specifikus nehézségek orvoslására önmagában az intézeti rendszer mégoly körültekintô felülvizsgálata sem lehet elégséges.

Az interdiszciplináris szakmai segítô munkacsoportok összeállítása, valamint az így kialakuló egyedülálló szolgáltatási modell megismertetése a jelenlegi és leendô örökbefogadókkal természetesen összetett kihívást jelent. Ennek szükségessége ugyanakkor megkérdôjelezhetetlen, amiként azt a jelen kutatás eredményei is alátámasztják.

Bátki An na

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 21

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

Az ifjúság nem társadalmi probléma, hanem a társadalom erôforrása.

■ BE VE ZE TÔ Minden társadalom elsôrendû feladata a gyermekek és fiatalok nevelése, felkészítése a felnôtt életre. Minden társadalom – és annak alapegysége, a család – fennmaradása, fejlôdése, a változó körülményekhez való alkalmazkodása függ a gyermekek és fiatalok nevelésétôl, illetve a nevelés hatékonyságától. A modern társadalmakban – ide értjük a magyar társadalmat is – a mindenkori fiatal nemzedékek társadalmi felkészítését, tevékenységét és beilleszkedését sok és sokféle társadalmi intézmény és szervezet egyidejû együttmûködése hivatott biztosítani. Ez csak akkor lehetséges, ha a kormányzati szinttôl a helyi szintig a döntéshozók, a jogalkotók és jogalkalmazók, a korosztállyal foglalkozó szakemberek azonos módon viszonyulnak az ifjúsághoz. Ez elsôsorban azt jelenti, hogy kormányzati szinten horizontális, ágazatok, (szak)területek feletti koordináció és kooperáció szükséges, elsôdleges maga a gyermek, a fiatal, az ô boldogulásuk a cél;ami a korábbi – probléma/feladat központú – megközelítés helyett arra helyezi a hangsúlyt, hogy a gyermekekre és fiatalokra úgy kell tekintetni, mint a jövô alakítóira.

O lyan értékes személyekre, csoportokra, korosztályokra, akik és amelyek – társadalmi értelemben – a jelen és a jövô erôforrásai.

Ez a paradigmaváltás reményeink szerint el fog vezetni ahhoz, hogy a G yermekjogi Egyezmény alapelvei és cikkei maradéktalanul érvényesülhetnek, hogy a különféle szakpolitikák összehangolt mûködése hatékonyan segíti a felnövekvô generációkat a testileg, lelkileg egészséges, mûvelt, képzett, önálló egzisztenciát, családot alapítani képes és akaró felnôtt elérésében.

A négyévente lefolytatott nagymintás, a 15-29 éves korosztályt vizsgáló ifjúsági adatfelvétel egyik célja annak rögzítése, hogy az elôzô felvétel(ek)hez képest mennyiben, milyen módon változtak az ifjúsági korosztályok iskoláztatását, elhelyezkedését, karrierjét, önállósodását és boldogulási esélyeit befolyásoló társadalmi tényezôk, továbbá, hogy ezek a hatások hogyan tükrözôdnek a fiatalok életmódjában, szabadidôs tevékenységében, kulturális fogyasztásában. A kutatás eredményei egyfelôl meghatározzák a kormányzati feladatokat, másfelôl rögzítik az intézkedések hatásait. A tervezés, cselekvés és értékelés egységét kívánta megteremteni a hosszú távú, 25 évre szóló N emzeti Ifjúsági Stratégia is, amely az elérendô célok, a végrehajtást szolgáló cselekvési tervek pedig az eszközök és konkrét intézkedések meghatározásával.

■ A MA GYAR IF JÚ SÁG PO LI TI KA RÖ VID TÖR TÉ NE TI ÁT TE KIN TÉ SE

A rendszerváltozástól 2006-ig A rendszerváltás óta az ifjúságpolitika állami intézményrendszere jelentôs változásokon ment keresztül. Minden egyes parlamenti ciklus újabb és újabb szervezeti megoldásokat hozott magával, az állami ifjúságpolitika intézményrendszere ■

1990 és 2007 között kormányzati ciklusonként folyamatosan átalakult, a változások következtében egy erôsen centralizált, ugyanakkor instabil intézményrendszer jött létre.

■ CIK LUS TÖR TÉ NET Ciklus neve

Kezdete

Vége

2006–

2002–2006

1998–2002 1994–1998

■

Miniszterelnök Bajnai Gordon

2006. 05.

16.

2002. 05.

15.

2006. 05.

15.

1998. 06.

18.

1994. 06.

28.

2002. 05.

14.

1998.

06.17.

Gyurcsány Ferenc Gyurcsány Ferenc Dr. Medgyessy Péter Dr. Orbán Viktor Horn Gyula

2(-tól)

(-ig)

2009. 04.

14.

2006. 06.

09.

2004. 09.

30.

2002. 05.

27.

1998. 07.

06.

1994. 07.

15.

2009. 04.

14.

2006. 06.

08.

2004. 09.

29.

2002. 05.

26.

1998. 07.

05.

Ifjúsági ügyekért felelôs kormányzati szerv –1990 Á llami Ifjúsági- és Sport H ivatal 1990–1994 Miniszterelnöki H ivatal 1994–1998 Mûvelôdési és K özoktatási Minisztérium 1995–1998 Miniszterelnöki H ivatal 1998–1999 Miniszterelnöki H ivatal 1999–2002 Ifjúsági- és Sportminisztérium (Dr. Deutsch Tamás) 2002–2004 G yermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium (Jánosi G yörgy, G yurcsány Ferenc) 2004–2006 Ifjúsági-, Családügyi-, Szociális- és Esélyegyenlôségi Minisztérium (Dr. G öncz K inga) 2006– Szociális- és Munkaügyi Minisztérium (K iss Péter, dr. Lampert Mónika, Szûcs Erika, dr.

H erczog László)

Az 1988–1994 közötti idôszak kormányzati tevékenységére leginkább a költségvetési, jogi, szervezeti keretek átalakítása a jellemzô, a tartalom kimunkálására, az ifjúságpolitikai célok meghatározására nem fordítottak kellô figyelmet. Ennek is tulajdonítható, hogy a rendszer új elemei csak részben bizonyultak mûködôképesnek, és hogy az ifjúsági ügyek kormányzati koordinációja a szervezeti átalakítások ellenére gyakorlatilag megoldatlan maradt az 1990-es elsô szabad országgyûlési választásoktól 1994 tavaszáig tartó, rendszerváltás utáni elsô kormányzati ciklusban.

Az 1994-ig tartó idôszakot összességében az átmenet legsúlyosabb problémáival, legitimációs válsággal, a választói támogatottság megvonásával küszködô kormányzati cselekvés jellemezte, és ez a körülmény mélyen rányomta bélyegét a kormányzati ifjúsági szerepvállalás alakulására is. Bizonytalanság, 2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

44 21

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM

Page 22

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

orientációs problémák, politikai preferenciák miatti konfliktusgerjesztés, a makroszintû problémák hatékony kezelésének képességhiánya jellemezte a kormányzati ifjúsági cselekvést.

Az országos intézményrendszer elemei 1988-1994 között Párbeszéd részvétel

Források

Döntéshozatal Kormány

Ifjúságpolitikai Kabinet

KIA

NGYIA

Deregulációs Bizottság Információs Fórum

MEH

MISZOT

A rendszerváltás utáni idôszak második országgyûlési választása után hivatalba került kormány ugyan távolról sem oldotta fel az ifjúságpolitika tartalmi dilemmáit, de a civil-kormányzati párbeszéd és az ifjúsági ügyek finanszírozása kapcsán jelentôs elôrelépések történtek. Törvény született a civilszervezetek döntéshozatali és forráselosztási folyamatokban történô részvételérôl, az ifjúsági programokat finanszírozó G yermek- és Ifjúsági Alapról, a N emzeti G yermek- és Ifjúsági K özalapítványról, valamint döntés a Zánkán található ifjúsági célú ingatlanvagyon kezelésérôl. A kormánynak sikerült megoldást találnia a régóta feszítô szerkezeti kérdésekre, azonban az elôremutató lépések csak az aktuális helyzet konszolidálását célozták. Az ifjúsági ügyek továbbra is csupán a párbeszéd–forráselosztás–vagyonkezelés kérdésköreire terjedtek ki.

1995 elején megalakult a G yermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetô Tanács (G yIÉT), amelyben a kormány partnerei a korosztályi (gyermek- és ifjúsági szervezetek) és a támogatói (gyerekekért, fiatalokért dolgozó szakmai szervezetek) tárgyalócsoport voltak. H abár a G yIÉT-et nem minden ifjúsági szervezet tekintette legitimnek, országos érdekegyeztetô fórumként mûködött, és indítványokkal élhetett a gyermek- és korcsoport ügyeinek kormányzati teendôivel kapcsolatban, valamint a K ormány határozata értelmében valamennyi, a korosztályokat érintô jogszabálytervezetet véleményezhetett.

Ugyancsak 1995-ben jött létre a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat, amely az Európai Unió fiatalokat érintô közösségi programjának nemzeti irodájaként kezdte meg tevékenységét. A program és az iroda megjelenése új dimenziót nyitott az ifjúsági ügyek és az ifjúságsegítés területén. A Mobilitás feladata az európai uniós program pályázatainak meghirdetése és kezelése, illetve az azokkal összefüggô képzési és fejlesztési programok szervezése és lebonyolítása volt.

Szintén 1995-ben nyílt meg a Budapesti Európai Ifjúsági K özpont, amely az Európa Tanács Ifjúsági és Sportigazgatóságának része, s mint ilyen a Tanács nemzetközi ifjúsági képzési programját bonyolítja, szakmai támogatást biztosít kormányzati és civil ifjúságpolitikai programokhoz, valamint képzési módszertani munkát végez. Bár az intézmény nem a magyar államé,

44 22

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

erôforrásait a hazai szervezetek és intézmények is hasznosíthatják.

A kormány az új állami feladatokhoz új intézményrendszert hozott létre. Az ifjúsági közösségek, szervezetek és az ifjúsági munka szakmai, módszertani és pénzügyi támogatása érdekében kiépítette a regionális ifjúsági szolgáltató irodák hálózatát és átalakította a G yermek- és Ifjúsági Alapprogramot (G Y IA). Az új intézményrendszer európai uniós gyakorlatok és irányelvek szerint épült fel. Az elmúlt évtizedekben kizárólag felülrôl irányított és finanszírozott ifjúsági ügyek egy részének koordinálását a szubszidiaritás elvén alapuló regionális szervezetrendszer hatáskörébe tervezték utalni.

Az új minisztérium átalakította az ifjúsági szervezetek döntéshozatali és forráselosztási folyamatokban való részvételének rendszerét. Az ifjúsági programok finanszírozásában is megjelent a decentralizáció. A kormány kialakította a regionális ifjúsági tanácsok (RIT-ek) hálózatát, amely a G yermek és Ifjúsági Alapprogram keretösszegének terhére helyi szükségleteken alapuló kezdeményezéseket támogathatott.

Az Ifjúsági- és Sportminisztérium a G yermek- és Ifjúsági Alapprogram, a regionális ifjúsági tanácsok, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a regionális ifjúsági irodák összehangolt mûködésén alapuló szakmai-fejlesztési, szolgáltatási és támogatási rendszer kialakítását kezdte meg. Ennek részeként szélesítette a Mobilitás feladatkörét, s a korábbi pályázatkezelési funkciók mellé módszertani, információs és kutatási funkciókat is telepített, valamint a régiós szolgáltató rendszer mûködtetését is ez a szervezet látta el.

A ciklus második felében megkezdett jogalkotási tevékenység még inkább a politika horizontjába emelte az ifjúsági ügyeket. A 2000-ben elkészített, és társadalmi vitára bocsátott ifjúsági törvény államigazgatási, szakmai és társadalmi vitája nagy lendülettel indult, a törvényalkotó kezdeményezés azonban végül energiáját veszítette.

A forráselosztó testületekben (G Y IA, RIT, N PT 1)részt vehettek a stratégiai partnerek képviselôi. A Zánkai G yermek- és Ifjúsági Centrum O ktatási és Ü dültetési K özhasznú Társaság felügyelete szintén az ISM-hez került, és az intézményrendszerbe beletartozott a N emzeti G yermek- és Ifjúsági K özalapítvány is.

A határon túli magyar fiatalokkal való információcsere és egyeztetés érdekében 1999 végén létrejött a Magyar Ifjúsági K onferencia (MIK ) majd az Agora K árpát-medencei Információs- és Szolgáltató Irodahálózat. A MIK célja az volt, hogy elôsegítse az ifjúsági, illetve a szektorközi együttmûködést, míg az Agora a határokon kívül élô magyar fiatalok Magyarországgal való kapcsolatainak szorosabbá válását akarta elérni. Az ifjúságpolitika parlamenti súlyának növekedését jelezte, hogy az O rszággyûlés 1998-ban létrehozta az Ifjúsági- és Sportbizottságot, amely ellátta a gyermek és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos kormányzati munka ellenôrzését.

Bár az intézményrendszer bôvítése egyben az állami feladatok bôvülését is jelentette, az ifjúsági ügyek továbbra is csak egy

1 Nemzetközi Programok Tanácsa – A Youth program magyarországi Selection C ommittee-je.

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:19 PM 3:20

Page 23

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

ügyekért felelôs politikai államtitkár, egy ifjúsági miniszteri biztos, továbbá a közigazgatási államtitkár közvetlen irányítása alatt mûködô Ifjúsági Fôosztály is foglalkozott az ifjúság ügyével. Az ifjúsági ügyek kormányzati kezelése – a nagyobb tárcába történô beemelés és az új kormányzati struktúra és feladatleosztás eredményeként – még inkább lelassult. Az idôszakra összességében a reformkísérletek sokasága és azok sikertelensége, valamint az állandó intézményi bizonytalanság nyomta rá a bélyegét.

Az ifjúsági intézményrendszer 2002–2006 közötti idôszakban összességében nem bôvült ugyan, de a civil-önkormányzati együttmûködésben mûködtetett helyi ifjúsági szolgáltató irodák pályázati úton történô finanszírozásával a minisztérium tudatosan fejlesztette az ifjúsági hálózatot. K ísérlet történt kistérségi ifjúsági referensek hálózatának kialakítására is, azonban finanszírozás hiányában itt nem tudott önálló és tartós rendszer kiépülni. A kormányzati struktúrában az ifjúság ügye egyértelmûen az alacsonyabb prioritású területekhez sorolódott, számos elemzô szerint jelentôs részben ezzel függött össze a ciklus során felbukkant reformkezdeményezések (ifjúsági törvény, stratégia, cselekvési terv, struktúra átalakítása stb.) kudarca is.

szûken értelmezett ágazati területre terjedtek ki, s nem érintették a fiatalok élethelyzetét alapvetôen befolyásoló egyéb politikák tartalmát. Az új ifjúsági minisztérium érdekérvényesítô képessége alacsony maradt a tárcaközi koordinációban. További problémát jelentett, hogy az állami kezdeményezések – különösen a támogatáspolitikát illetôen – nem álltak össze egységes fejlesztési koncepcióvá. Továbbra sem volt világos, hogy mit, milyen eredmények reményében tesz az ifjúsági minisztérium.

A kormány intézkedései elvileg magukban hordozták egy átfogó ifjúságpolitika kialakításának lehetôségét (miniszteri képviselet, koordinációs jogosultságok, önálló szakma-fejlesztés, nagymintás kutatások), ez a ciklus során azonban nem valósult meg, s a kidolgozott ifjúsági törvénytervezet sem lépett túl egy koncepcionális vita fázisán, valamint felszámolásra került a választáson alapuló ifjúságszervezeti képviseleti rendszer. Ugyanakkor létrejött a régiós struktúra és a határon túli magyar ifjúsággal foglalkozó intézményrendszer.

A 2002-ben hivatalba lépett szocialista-liberális kormány – hasonlóan elôdeihez – felszámolta az ifjúsági civilszervezetekkel folytatott párbeszéd struktúráját, ugyanakkor nem hozott létre helyette legitim civil-kormányzati párbeszédet.

2003 végén a civil önszervezôdést bátorító kormányzati szándék alapján közel 300 tagszervezet megalakította a G yermek- és Ifjúsági K onferenciát (G yIK ), de számos ifjúsági szervezôdés ezt sem tekintette legitim együttmûködési fórumnak.

2004-ben a minisztérium együttmûködési megállapodást írt alá a G yIK -kel és a H – O K -kal, vállalva, hogy bevonja ôket az ifjúságot érintô jogszabályok elôkészítésébe. A G yIK érdekképviseletei tevékenysége ellenére továbbra is csak részlegesen tudja betölteni ernyôszervezeti szerepét, tagsága nem bôvült, a civil szektoron belüli legitimációja továbbra is kritikák célpontja.

Az ifjúsági terület fejlôdését nem segítette, hogy 2004-ben az Ifjúsági-, Családügyi-, Szociális- és Esélyegyenlôségi Minisztérium létrehozásával ismét csökkent a szakterület kormányzati érdekképviseleti potenciálja, annak ellenére, hogy a ciklus végére már egy ifjúsági kormánybiztos, egy ifjúsági miniszter, egy ifjúsági

■ 2006-TÓL, AZ ESÉLY EGYEN LÔ SÉ GI SZAK PO LI TI KA RÉ SZE KÉNT

A 2006. évi országgyûlési választásokat követôen az addig hivatalban lévô szocialista-liberális kormány megôrizte mandátumát. Jelenleg miniszteriális szinten a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlôségi Szakállamtitkárság, illetve annak G yermek- és Ifjúsági O sztálya – felelôs a gyermek- és ifjúságpolitikai tevékenységért.

A 2006-os kormányprogram „Program a fiataloknak” címû fejezete elsôdleges célként a fiatalok társadalmi integrációját jelölte meg, ennek érdekében célul tûzte ki a N emzeti Ifjúsági Stratégia megalkotását, amelynek a kormányprogramban deklarált célja „a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a családalapítás területein egyenlô esélyeket teremteni a fiatalok számára a sikeres felnôtté váláshoz”.

Az intézményrendszer elemei 1998-2002 között

Mobilitás

Nemzetközi Gyermek- és

Ifjúsági Centrum

Ifjúsági

Közhasznú Társaság

Közalapítvány

Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa

Nemzetközi Programok Tanácsa

Regionális Ifjúsági Tanács

Regionális Ifjúsági Tanács

Regionális Ifjúsági Tanács

Regionális Ifjúsági Tanács

Regionális Ifjúsági Tanács

2010/1. SZÁM

Regionális Ifjúsági Tanács

Regionális Ifjúsági Tanács

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

Regionális szint

Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Regionális Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda

Országos szint

Zánkai Gyermek- és

44 23

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 24

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

Az intézményrendszer elemei 2002 - 2006 között

Mobilitás

DD Regionális Ifjúsági Tanács

Nemzetközi Gyermek- és

Ifjúsági Centrum

Ifjúsági

Közhasznú Társaság

Közalapítvány

KD Regionális Ifjúsági Tanács

KM Regionális Ifjúsági Tanács

EM Regionális Ifjúsági Tanács

Budapesti Európai Ifjúsági Központ

EA Regionális Ifjúsági Tanács

DA Regionális Ifjúsági Tanács

EA Regionális NYD Regionális KM Regionális KD Regionális DA Regionális DD Regionális EM Regionális Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Ifjúsági Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda Szolgáltató Iroda

A közigazgatási reform részeként a 2006-ig egységes Mobilitás egyes részegységei különbözô – más – meglévô állami háttérintézményekbe integrálódtak.

1. A Mobilitás O rszágos Ifjúsági Szolgálat a Foglalkoztatási és Szociális H ivatal részeként mûködik tovább.

Feladata, hogy • az ifjúsági szakterülettel összefüggésben szakmai, módszertani, szolgáltató tevékenységet végezzen; • támogassa az ifjúságsegítô felsôfokú szakképzést; • ellássa a Fiatalok Lendületben Program pályázatkezelési feladatait; • a G yermek- és Ifjúsági Alapprogram titkárságaként mûködjön, pályázati információ nyújtásával, pályázatok koncepcionalizálásával; • mûködtesse a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodákat.

2. A Szociális- és Munkaügyi Intézet részeként megalakult a G yermek- és Ifjúságkutatási Fôosztály. A fôosztály kutatási, szakértôi tevékenységgel támogatja a központi kormányzati, regionális, önkormányzati ifjúságpolitikai tevékenységet. (N éhány bekezdéssel alább olvasható.)

3. Az Európai Szociális Alap K ht. a Szociális Munkaügyi Minisztérium pályázatkezeléssel foglalkozó intézménye. 2007-tôl a hazai pályázatokat – így az ifjúsági területet érintôeket is – kezeli. Ez a minisztériumi ifjúsági pályázatokat, a G yermek- és Ifjúsági Alapprogram pályázatait, valamint a Regionális Ifjúsági Tanácsok pályázatait jelenti.

Az ifjúsági szolgáltató rendszer regionális feladatait a Regionális Ifjúsági Tanácsok (RIT-ek) és a Mobilitás részegységeiként mûködô Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák (RISZI-k) látják el. Az ifjúsági intézményrendszer (nemcsak állami)helyi szintjét alkotják az önkormányzati ifjúsági referensek, ifjúságsegítôk, az ifjúsági információs és tanácsadó irodák, információs pontok, ifjúsági házak, gyermekek házai. Az ifjúsági referensek feladata az önkormányzatok ifjúsággal kapcsolatos intézkedéseinek koordinálása, az ifjúságsegítôké pedig a közösségfejlesztés, szabadidôs animáció, a fiatalok programjainak szervezése.

44 24

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

Helyi szint

Ifjúsági referensek a helyi önkormányzatokban

Regionális szint

NYD Regionális Ifjúsági Tanács

Zánkai Gyermek- és

Helyi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák

A Zánkai G yermek és Ifjúsági Centrum K ht. üzemelteti K özép-Európa legnagyobb gyermek- és ifjúsági táborát, továbbá idegenforgalmi és vendéglátóipari szakközépiskolát tart fönn. A kormány 2006-ban határozott úgy, hogy a N emzeti G yermek és Ifjúsági K özalapítványt folyamatos vagyonvesztése, továbbá gazdaságtalan mûködése miatt megszünteti, mivel feladatai ellátására alkalmatlanná vált, ezért kormányzati döntés született a K özalapítvány jogutód nélküli megszüntetésérôl úgy, hogy a három tagintézménnyel mûködô iskolákat a Fogyatékosok Esélye K özalapítvány mûködteti tovább.

A magyar ifjúságpolitikai struktúra 2006-tól Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlôségi Szakállamtitkárság

NGYIK

Zánka GYIC

Gyermek és Ifjúsági Osztály SZMI - Gyermek és Ifjúságkutatási Fôosztály

NYD RISZI

Bíráló Bizottság

EA RISZI

KM RISZI EM RISZI

GYIA Tanács

Igazgatóság

DD RISZI

DA RISZI

ESZA KHT (pályázatkezelés)

Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat

Fiatalok Lendületben Programiroda

NYD RIT

DD RIT

EA RIT

KD RIT

KM RIT

DA RIT

EM RIT

KD RISZI

Magyarországon jelenleg – bár az elmúlt évek során több kezdeményezés is született mind kormányzati, mind civil részrôl – nincs önálló és átfogó, az ifjúsági közfeladatokat szabályozó törvény. Természetesen vannak olyan jogszabályok, melyek alapot és hátteret adnak az állam ifjúsági feladatainak ellátásához, hiszen az ifjúság életkori sajátosságaiból adódóan valamennyi szakpolitikában megjelenik a korosztályi szegmens.

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 25

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT ■

Az ifjúságpolitika jelenlegi struktúrája A magyar ifjúságpolitikai struktúra 2008-tól Szociális és Munkaügyi Minisztérium,

Ifjúsági szakfeladatrend 8902

Generációs feladatok

89021

Gyermek- és ifjúsági ügyek

890211

A fiatalok társadalmi integrációját segítô struktúra és szolgáltatások

Esélyegyenlôségi Szakállamtitkárság, Országos szint

Gyermek és Ifjúsági Osztály

SZMI - Gyermek és Ifjúságkutatási Fôosztály

FSZH, Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat FLP

fejlesztése, mûködtetése 890212

A gyermeki jogok érvényre juttatásával összefüggô feladatok

890213

Ifjúságszakmai fejlesztési feladatok

890214

A fiatalok társadalmi részvételét segítô programok, támogatások

890215

A gyermekek és fiatalok környezet- és egészségtudatos gondoskodásának fejlesztését segítô programok

REGIONÁLIS IFJÚSÁGI SZOLGÁLTATÓ IRODÁK DA, DD, EA, EM, KD, KM, NYD

Regionális

Önkormányzati ifjúsági kezdeményezések és programok, valamint támogatásuk

SZMK, Megyei ifjúsági szakmai módszertani központok (19 megye) ?

KSZT (közel 900 Integrált Közösségi Szolgáltató Tér), ifjúsági információs és tanácsadó irodák, info pontok, közösségi terek ifjúsági referensek, ifjúságsegítôk

Megyei

Kistérségi

Települési

Mégis elmondható, hogy – a korosztály mint speciális társadalmi célcsoport mindenek felett álló érdekét szolgáló – törvényi szabályozás, közfeladat hiányában a mindenkori kormányzat, illetve a helyi önkormányzat, továbbá elkötelezett szakemberek és jól mûködô civilszervezetek tevékenységétôl függ az, hogy jellemzôen önként vállalt feladatként van-e ilyen irányú, rendszerszerû feladatellátás. A mindenkori ifjúsági ügyekért felelôs tárca (jelenleg az SZMM) amellett, hogy kezdeményezheti más ágazatoknál az ifjúságot érintô jogszabály-alkotást, a jogi szabályozást igénylô ifjúsági kérdésekben rendelkezhet saját hatáskörben is.

A 2229/2006.(X II.20.) kormányhatározat a közfeladatok felülvizsgálatát célozta meg annak érdekében, hogy az állam a megfelelô tevékenységeket optimális szinten és a leghatékonyabban végezze el. V agyis, hogy a kulcsfontosságú feladatokra koncentrálva növelje azok elvégzésének hatékonyságát, illetve privatizálja, decentralizálja, szükség esetén hagyja el az ebbe a körbe nem tartozó feladatokat, tevékenységi köröket.

Ifjúsági közfeladatkataszter Generációs feladatok Gyermek- és ifjúsági feladatok Gyermek- és ifjúsági turizmus fejlesztése Ifjúsági turisztikai fejlesztési feladatok Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum mûködtetése Országos szintû komplex ifjúságpolitikai feladatok Gyermek és Ifjúsági Alapprogram mûködtetése Országos Ifjúsági Szolgálat (Mobilitás) mûködtetése Képzésekkel kapcsolatos feladatok Partnerségi- és párbeszédrendeszerek fejlesztése A helyi ifjúsági munka támogatása, fejlesztése A helyi önkormányzatok támogatása gyermekés ifjúsági feladatainak ellátásában A szabadidô hasznos eltöltéséhez szükséges feltételek javítása

890216

Az ifjúsági szakterület jelenlegi gazdája az SZMM Esélyegyenlôségi Szakállamtitkársága G yermek- és Ifjúsági O sztálya, ahol nyolc köztisztviselô és három szakértô dolgozik. A terület felelôsei az esélyegyenlôségi szakállamtitkár, illetve az osztályt vezetô fôosztályvezetô-helyettes.

A Foglalkoztatás és Szociális H ivatalba 2007 januárjában integrálódott Mobilitás O rszágos Ifjúsági Szolgálat (a továbbiakban Mobilitás) 57 köztisztviselôvel látja el komplex feladatát, a munka irányítását fôosztályvezetôi beosztásban igazgató irányítja. Az állománylista kiegészül a Fiatalok Lendületben Programiroda létszámával, hét fôvel. A Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet G yermek és Ifjúsági Igazgatóságának része a gyermek- és ifjúságkutatási fôosztály, ahol hatan dolgoznak közalkalmazottként a fôosztályvezetô irányításával.

A Zánkai G yermek- és Ifjúsági Centrumban az ügyvezetô 127 fôállású alkalmazottért felel, a pályázatkezeléssel foglalkozó ESZA N onprofit K ft.-ben 11-en foglalkoznak a gyermek- és ifjúsági szakterülettel a H azai Program Igazgatóságon.

A tárca a statútumban (a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatáskörérôl szóló 170/2006. (V II. 28.) K orm. rendelet) foglalt gyermek- és ifjúságpolitika terén meghatározott feladatai széleskörû tevékenységet fednek le.

■ NEM ZE TI IF JÚ SÁ GI STRA TÉ GIA A N emzeti Ifjúsági Stratégia (N IS) jövôkép, amely felvázolja az ifjúsági korosztályok fejlôdésének optimális irányait. Célja, hogy hosszú távon irányt szabjon az ifjúság életfeltételeinek javításához, segítséget nyújtson a szféra valamennyi szereplôjének az ifjúsággal kapcsolatos intézkedések tervezéséhez, szervezéséhez és végrehajtásához. A N emzeti Ifjúsági Stratégia, mint keret, lehetôséget ad arra, hogy kormányzati ciklusokon átívelô célokkal és irányokkal lehessen tervezni.

Az O rszággyûlés felkérésére az ifjúsági ügyekért, ezek koordinációjáért felelôs SzMM elôkészítette a N emzeti Ifjúsági Stratégiát, amelyet a kormány H /9965-ös számon nyújtott be a parlamentnek, az elôterjesztést az O rszággyûlés 2009. október 26án fogadta el, így megszületett a 88/2009. (X . 29.) O G Y határozat a N emzeti Ifjúsági Stratégiáról (a továbbiakban N IS, illetve stratégia). A stratégia felvázolja a magyar ifjúság fejlôdésének optimális irányait. H osszú távon irányt mutat az államnak, valamint a szféra szereplôinek az ifjúsági korosztályokkal kapcso2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

25 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 26

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

latos intézkedések tervezéséhez, szervezéséhez és végrehajtásához. A stratégia megvalósításának ütemezése követi majd az ország gazdasági fejlôdését, alkalmazkodva a kormányzati társadalom- és gazdaságpolitikához. A stratégia mint alapdokumentum meghatározza a fejlesztés fô irányait;megvalósításához – a feltételek folyamatos felülvizsgálata mellett – cselekvési programok készülnek, amelyek konkrét feladatokat határoznak meg az érintett ágazati miniszterek részére. A stratéga javaslatot tesz továbbá az ifjúság élethelyzetét meghatározó jogszabályi környezet áttekintésére, felülvizsgálatára.

A N emzeti Ifjúsági Stratégiáról szóló 88/2009. (X . 26.) O G Y határozat 2. c) pontja felhívja a kormányt, hogy az elsô, a 2010. és 2011. évekre vonatkozó cselekvési tervet dolgozzon ki. Az errôl szóló elôterjesztést a kormány 2010. január 13-án fogadta el.

A cselekvési terv szerkezete a N IS által meghatározott szerkezethez igazodik. Ennek megfelelôen az intézkedések a három pilléren nyugszanak: I. az ifjúsági korosztályok sikeres társadalmi integrációjához szükséges környezet fejlesztése;II. az ifjúsági korosztályok és közösségeik érvényesülésének elôsegítése; III. az ifjúsági szakma és az ifjúsági civilszervezetek munkájának elôsegítése, emellett általános rendelkezésként az intézkedési terv rögzíti a horizontális és társadalmi együttmûködés feladatát.

A N IS elôkészítô munkálatainak kezdetétôl, az elfogadás folyamatának végéig széles körû szakmai egyeztetés folyt szakmai civilszervezetekkel, ifjúsági szakértôkkel, a Regionális Ifjúsági Tanácsok delegáltjaival, a parlamenti pártok, valamint a történelmi egyházak ifjúsági szervezeteinek képviselôivel, a legnagyobb tag- és szervezetszámot tömörítô ernyôszervezetekkel. Elmondható, hogy 2007 tavasza óta az ifjúságszakmai együttmûködés, a korábbi évek ad hoc egyeztetéseivel szemben, folyamatossá, rendszeressé vált.

A N IS hosszú távú céljai, az elérésükhöz szükséges eszközök meghatározásához nagy segítséget nyújtott, hogy 2007-ben elkészült – Európában 15.-ként – a N emzeti Ifjúsági Jelentés, amelyet az ET monitoring bizottságának látogatásai, majd értékelô riportjának bemutatása követett. Az ajánlások, valamint az idôközben szintén elfogadott, az Európai Unió Ifjúsági Stratégiája koherensek a magyar ifjúsági stratégiával.

Idôhorizontját tekintve a stratégia ifjúságon a kb. 8–12 évesektôl a kb. 25–30 évesekig terjedô korosztályokat érti. A stratégia célcsoportja ez alapján – kiterjesztô értelmezéssel – a kortárscsoport megjelenésétôl a másokért való felelôsségvállalásig terjed.

A stratégia általános célja az ifjúságban rejlô erôforrások kibontásának és a korosztályok társadalmi integrációjának elôsegítése.

• a gyermekvállaláshoz szükséges társadalmi, gazdasági, mentális feltételek erôsítése az ifjúság körében, a családi környezet kialakulásának és biztonságának segítése, a fiatalok munkavállalásának, otthonteremtésének elôsegítése.

A stratégia javaslatot tesz az ifjúság kezdeményezéseit és az ifjúsági szakma törekvéseit támogató, átláthatóbb forráselosztási rendszer kialakítására és mûködtetésére. Az ifjúságot a stratégia folyamatos, innovatív, korszerû tudással rendelkezô erôforrásnak tekinti, amely képes a társadalom megújítására, az aktív szerepvállalásra. Mint önálló, döntésképes egyénekre tekint az ifjúsági korosztályok tagjaira, a jövô alakítóira, lehetôséget ajánlva képességeik kibontakoztatásához. A stratégia – a fentiek alapján – fejlesztési típusú, a megoldási javaslatok az ifjúságra, mint lehetséges erôforrásra tekintenek. K özéppontjában nem az ellátási formák, nem a juttatások, hanem a lehetséges egyéni, közösségi fejlesztések állnak. A stratégia hangsúlyozottan ideológiamentességre törekszik, kerülve a különféle társadalompolitikai felfogásokból adódó nézetkülönbségek megjelenítését. A dokumentum célokat fogalmaz meg, de a célokhoz vezetô út kijelölését meghagyja a mindenkori kormány mozgásterében. A stratégia hangsúlyosan kezel olyan – közösen vállalható és vállalt – értékeket (pl. család, prevenció, szociális biztonság), amelyek a gyerekek és fiatalok élethelyzete, sikeressége szempontjából meghatározó jelentôségûek.

A stratégia az alábbi alapvetésekre épít: Beágyazódás és részvétel: Az ifjúsági korosztályok tagjai és közösségeik, szervezeteik kiemelt társadalmi kohéziós erôt jelentenek a településeken, a régiókban és országos szinten, egyenrangú résztvevôi, alakítói a róluk szóló döntéseknek.

Szolidaritás és felelôsség: Egy életképes társadalom nem mondhat le az öngondoskodásról, ugyanakkor szereplôi nemcsak önmagukért, hanem a nehezebb helyzetben lévô embertársaikért is felelôsek. …rvényesülés és értékteremtés: Az ifjúság új értékek hordozója, teremtôje, jelentôs társadalmi erôforrás, érvényesülése a társadalmi értékmegújulás alapja.

Szubszidiaritás és transzparencia: Az ifjúságpolitikában a döntéseknek átláthatóknak, nyilvánosaknak kell lenniük, és a lehetô legközelebb születniük a döntés terheit viselôkhöz. Ö nállóság és fejlesztés: A harmadlagos szocializációs közeg kapcsán és a reszocializációs helyzetekben a közeg szereplôinek közös felelôssége van abban, hogy megteremtse az ezt kezelni képes „kritikus tömeget” elérô erôforrásokat.

■

A stratégia horizontális céljai: Az esélyegyenlôség elôsegítése – ifjúsági csoportok és fiatalok kirekesztettségének és kisodródásának megakadályozása – A konkrét tevékenységek meghatározásakor minden egyes esetben külön szempontként kell megvizsgálni az egyenlô esélyû hozzáférést. Minden tevékenység, szolgáltatás, intézmény megtervezésekor tekintettel kell lenni a hátrányos helyzetben lévôk speciális szükségleteire. A horizontális megközelítés mellett természetesen szükséges és elengedhetetlen specifikus célok meg-

■ ■

Speciális céljai: • az ifjúsági korosztályok társadalmi és egyéni felelôsségének, tudatosságának (aktív állampolgárság, egészség, fenntartható fejlôdés)fejlesztése, integrációjának segítése, közösségeik támogatása;

44 26

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 27

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

FÓKUSZBAN A JÓ GYAKORLATOK

határozása is. A stratégia tervezése, végrehajtása és monitorozása során a nôk és férfiak közötti egyenlôség szempontjainak beépítésére sort kell keríteni, különös tekintettel a fiúk/lányok, fiatal nôk/férfiak eltérô igényeire.

A magyarság és az európaiság megélése – A magyarországi és a határon túl élô magyar fiatalok közötti kapcsolat fejlesztése, kulturális hagyományaink átörökítése a jövô nemzedékekre; valamint az Európai Unió és az Európa Tanács által deklarált társadalom- és ifjúságpolitikai érték- és célrendszer megjelenítése az ifjúságpolitikai cselekvésekben.

A N IS által tizenöt évre meghatározott célokból az I. cselekvési terv a 2010–2011-es évekre vonatkozik. Az elsô kétéves terv felhasználja az Ifjúság 2008 kutatás eredményeit, valamint lefekteti a horizontális együttmûködés intézményi alapjait, és elindítja a szakterületet érintô szabályozási és finanszírozási környezet felülvizsgálatát, áttekintését. Az elsô cselekvési terv intézkedései az érintett felelôs szaktárcák költségvetésében tervezettek vagy uniós forrásokból kívánják fedezni a kiadásokat. Az intézkedések kidolgozása a társtárcákkal együttmûködve történt. A K ormány az elsô kétéves cselekvési tervet 1012/2010. (I. 22.) számon fogadta el, a 1013/2010. (I. 22.) K orm. határozat pedig döntött az Ifjúsági K oordinációs Bizottság (IK B) felállításáról. Az IK B nagymértékben megerôsíti a horizontális együttmûködést és egyszerûbbé teszi az ifjúsági szakterületet érintô feladatok/koncepciók/problémák egyeztetését.

■ TE LE PÜ LÉ SI IF JÚ SÁ GI MUN KA A helyi ifjúsági munka segítése magában foglalja az országos, regionális, megyei és települési szintû állami és civil intézményrendszer kiépítését, fenntartását és fejlesztését, az itt dolgozó szakemberek alkalmazási feltételeinek javítását, képzését, továbbképzését, a mûködés és a programok megvalósításának támogatását, valamint az elismerést is.

Az állami szintû intézményrendszer alapja a Mobilitás O rszágos Ifjúsági Szolgálatra, a G yermek és Ifjúsági Alapprogram T anácsára épül, a regionális szintet a Mobilitás Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodái (RISZI), valamint a G Y IA Regionális Ifjúsági T anácsai (RIT ) jelentik. A RIT -ek jelentôs szerepet töltenek be a területfejlesztési régióban élô, tanuló, dolgozó fiatalokat képviselô, döntéshozó, véleményezô és javaslattevô testületek. Együttmûködnek az illetékes Regionális Fejlesztési T anácsokkal és a gyermekeket, fiatalokat közvetlenül érintô feladatkörû régióbeli szervekkel, ellátva az ezzel összefüggô egyeztetési, koordinációs és képviseleti feladatokat. Figyelemmel kísérik a régióban a regionális, a térségi és a helyi ifjúsági programok, szolgáltatások megvalósulását, az ifjúsági szervezetek tevékenységét, az ifjúsági közösségek szükségleteit, törekvéseit, és ennek alapján javaslatot tesznek a G Y IA T anácsnak a régiónak nyújtott támogatások keretösszegére. Emellett a G Y IA T anácsa felkérése alapján közremûködnek a régióból beérkezett pályázatok elbírálásában, illetve döntenek a G Y IA T anács által a régió rendelkezésére bocsátott pénzeszközök felhasználásáról. V éleményezik a RISZI éves munkatervét, és javaslatokat tesznek az iroda szakmai és egyéb szolgáltatásainak fejlesztésére, továbbá figyelemmel kísérik a régióban a gyermek- és ifjúsági szolgáltatásokat, a

gyermek- és ifjúsági szervezetek tevékenységét, s felmérik az ezekhez kapcsolódó fejlesztési szükségleteket.

Megyei szintet a megyei önkormányzatok kötelezô feladataiként meghatározott ifjúsági feladatok jelentik (megyei ifjúsági referensek), itt jelennek meg új elemként az ifjúsági megyei szakmai-módszertani központok (ISZMK ), amelyek feladata elsôdlegesen a több mint 900 integrált közösségi szolgáltató tér (IK SZT) címbirtokos által megvalósítandó ifjúsági feladatok segítése. (2008 óta az uniós források tették lehetôvé az integrált közösségi és szolgáltató terek kialakítását, amikhez kötelezôen ellátandó feladatai közé bekerültek az ifjúsági szolgáltatások nyújtása is, ehhez az ifjúsági tárca szakmai-módszertani segítséget nyújt, és három éven keresztül vállalta ezek finanszírozását is.) Többnyire a megyeszékhelyeken – és általában önkormányzati fenntartásban – mûködnek az ifjúsági információs és tanácsadó irodák, amelyek alapellátás-jellegû humánszolgáltató intézményként végzik személyes tájékoztató, tanácsadó és ifjúságsegítô tevékenységüket. Az irodák bázisára és szakmai gyakorlatára épülve mûködnek az információs pontok, melyek az ifjúsági információk közvetítését végzik, általában más ellátáshoz, intézményhez kapcsolt szolgáltatásként. Az ifjúsági közösségi terek keretéül szolgálnak a gyermekek és a fiatalok közösségi tevékenységének, szabadidejük hasznos eltöltésének, a szervezeteik mûködésének, valamint programjaik megvalósításának. H ozzájuk kötôdôen mûködik – amennyiben multifunkcionális jellegû – a H AY ICO szakmai-etikai kódexében meghatározott információs pont vagy ifjúsági információs és tanácsadó iroda is.

H elyi, települési szinten találhatók az intézmények legszélesebb köre: ifjúsági tanácsadó és szolgáltató irodák, ifjúsági információs irodák és pontok, különféle közösségi terek, valamint a már említett IK SZ-t, az integrált közösségi és szolgáltató terek. (Jelentôs innovációnak tûnik az Integrált K özösségi Szolgáltató Terek kialakítása az 5 000 fô vagy 100 fô/km2 alatti településeken. A Földmûvelésügyi- és V idékfejlesztési M inisztérium (FV M ) az 1698/2005/EK rendelet 56.cikke alap ján, pályázatot hirdetett az IK SZT cím elnyerésére.Bár a folyamat még csak ott tart, hogy a címbirtokosok (970) eredményeit látjuk, belépésük mégis jelentôs állomás lesz, hiszen kötelezô feladatuk az ifjúsági közösségi programok szervezése, az ifjúságfejlesztési folyamatok generálása és követése, valamint ifjúsági információs pont mûködtetése.) Az ifjúsági intézményrendszer helyi szintjéhez tartoznak még a jellemzôen önkormányzati hivatalokban dolgozó ifjúsági referensek, a feladat ellátási szerzôdés alapján intézményekben, vagy civilszervezeteknél tevékenykedô ifjúságsegítô kollégák, valamint az ifjúsági információs és tanácsadó irodák, ifjúsági információs pontok, ifjúsági közösségi terek munkatársai.

A 2008. évtôl az SZMM pályázatot hirdetett „Az év gyermek és ifjúsági mintaprojektje”cím elnyerésének támogatására. A pályázat célja olyan példaértékû projekteredményt felmutatni tudó mintaprojektek kiválasztása volt, amelyek a gyermekek és fiatalok aktív közösségi és közéleti szerepeinek elsajátításához és gyakorlásához mintaként szolgálnak, továbbá az, hogy a címet elnyerô szervezetek – a projekt kifejlesztése és végrehajtása so-

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

27 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 28

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

rán szerzett – szakmai tudásának, módszereinek és tapasztalatainak dokumentálását és adaptálását támogassa.

A díjjal a tárca évenként egy alkalommal, régiónként egyegy modell értékû ifjúsági projektet illetve szolgáltatást (azaz szervezetet)támogat, olyanokat, amelyek gyermek és ifjúsági területen kimagasló, innovatív, újszerû megközelítéseket alkalmaznak, valamint szakmai megalapozottságuknál, módszertani kidolgozottságuknál, valamint gyakorlati bevezetettségüknél fogva adaptálhatók más szervezetek munkájához is.

• Élettér K özösség- és Településfejlesztô Egyesület: „– sszehozó O sztályközösség fejlesztés K omáromban” címû mintaprojektje, • „CAMELO T” Mozgássérült Fiatalok G yôri Egyesülete: „Egyenlô Eséllyel” címû mintaprojektje, • Diósgyôri G imnázium és V árosi Pedagógiai Intézet: „A fiatalok és a MEP (Modell-European Parliament)” címû mintaprojektje.

■ GYER MEK- ÉS IF JÚ SÁ GI MIN TA PRO JEK TEK 2010

2006 (szakmai monitoringot követve, átadva 2008-ban)

• K amasz Tanya G yermek és Ifjúsági Egyesület: „K özösségfejlesztés az integráció jegyében” címû mintaprojektje,

• K ecskemét-Széchenyivárosi K özösségépítô Egyesület: „Boldogabb családokért” címû mintaprojektje,

• Sásdi T öbbcélú K istérségi T ársulat: „SIP K A és FIG Y USZ” címû mintaprojektje,

• H elpi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda: „Szakmafejlesztési” mintaprojektje,

• K omlóstetôi K erékpáros Sport K lub: „FactoryMultifunkciós közösségi tér Miskolcon” címû mintaprojektje,

• Ô rhegy Egyesület: „K amaszparlament” címû mintaprojektje,

• Más – Mozaik Szociokulturális Egyesület: „R.– .N .K .” mintaprojektje, • K ulturális És Szabadidôs Egyesület: „Fiatalok Bordányért – a bilip tíz éves szakmai munkássága” címû mintaprojektje.

2009 • Tata V áros – nkormányzata: „Tata gyermekbarát város” címû mintaprojektje, • – kumenikus Ifjúsági Alapítvány: „72 óra kompromisszum nélkül” címû mintaprojektje, • K ulturális Életért K özhasznú Egyesület: „Média modell a Mustárházban” címû mintaprojektje, • Budapest Fôváros V II. kerület Erzsébetváros: „Diákönkormányzati tábor” címû mintaprojektje, • N agyító – K özépiskolások Iskolán K ívüli K épzése – Alapítvány: „Itt és most! – személyiség és közösségfejlesztés” címû mintaprojektje.

• Baranya Ifjúságáért K ht: „Csellengô fiatalok” címû mintaprojektje, • K apocs Ifjúsági – nsegítô Szolgálat: „K apocs szisztéma” címû mintaprojektje, • Megyei Mûvelôdési és Ifjúsági K özpont: „V asi LogoMobil” címû mintaprojektje.

■ IF JÚ SÁ GI SZAK EM BE REK KÉP ZÉ SE, TO VÁBB KÉP ZÉ SE Az ifjúsági munkát végzô szakemberek képzése igényként az 1990-es évek végén fogalmazódott meg. A fiatalokkal foglalkozó szakemberek fejlôdésének lehetôségei akkor a Mobilitás nemzetközi képzési programjaira és néhány civilszervezet nemformális képzéseire korlátozódott. Az ifjúságsegítô szakma megalapozásának, társadalmi elfogadtatásának egyik alapvetô kritériumaként fogalmazódott meg a felsôoktatásban való megjelenés. A 7/2002.(V . 25.) ISM-O M együttes rendelet – amely szakmai és vizsgakövetelményeket határoz meg – lehetôvé tette a felsôfokú ifjúságsegítô szakképzést, néhány ifjúsági szakember sokéves munkájának elsô eredményeként.

2008 • K áva K ulturális Mûhely Egyesület: „H inta-színházi nevelési programsorozat az áldozati lét témakörben 11-12 éves fiatalok számára“ címû mintaprojektje, • H ang-K ép K ulturális Egyesület: „– nképzô H angképzô” címû mintaprojektje, • V E-G A G yermek és Ifjúsági Szövetség: „A K ertvárosi Ifjúsági – nkormányzat felkészítô képzése” címû mintaprojektje, • Zöld-H íd Alapítvány „Utcai képzômûvészet - életre keltett falak” címû mintaprojektje,

44 28

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

a) Ifjúságsegítô képzés a felsôoktatásban Az ifjúságsegítô felsôfokú szakképzés Magyarországon 2003-ban indult. Jelenleg 12 intézményben, államilag finanszírozott és költségtérítéses módon, nappali és levelezô formában egyaránt végezhetô. K épzési ideje 4 félév. „A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik a tágan értelmezett kultúra eredményeinek birtokában felkészültek az összeurópai értékek közvetítésére, az ifjúság érdekeinek, szervezeteinek képviseletére, érzékenyek és fogékonyak az ifjúsági szubkultúra (társadalmi, szociális, kulturális) problémái iránt, képzettek ezen problémák szociokulturális megoldására, a korosztályos közösségek fejlesztésére.”2 A szakképesítéssel betölthetô foglalkozások: egyéb pedagógusok: szabadidô-szervezô, gyermek- és ifjúságvédô, gyer-

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 29

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

mekfelügyelô; kulturális szervezô munkatárs; szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézô.

2008-ban – rendeletben – adták ki az ifjúságsegítô felsôfokú szakképesítés új szakmai és vizsgakövetelményeit.

A 2009. évi Felvételi tájékoztató adatai szerint az új O K J szerinti képzést 14 intézmény hirdette meg 2009. szeptemberi kezdéssel, a Szegedi Tudományegyetem Juhász G yula Pedagógusképzô K arán pedig már 2009 februárjában elindult a keresztféléves képzés.

A képzés tekintetében a jelenlegi különbözôséget várhatóan mérsékli az új rendszerhez kiadott központi program, amely jóval erôteljesebben orientálja majd az intézményeket.

Jelenleg a legnagyobb problémát a végzett hallgatók foglalkoztatása jelenti, azaz az a kihívás, hogy milyen módon lehetséges becsatornázásuk, megtartásuk az ifjúsági szektorban. Ez sürgetô kormányzati-önkormányzati és civil feladat. Az ajánlott központi programnak az elkészülése egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármi is megoldódott volna az ifjúsági szakma utánpótlását illetôen. Tudomásul kell vennünk, hogy a szakképzésben érintettek jelentôs része átmenetinek tekinti a tanulmányait, és valamely felsôoktatási szakterületen kíván tovább tanulni. A már diplomával rendelkezôk vagy párhuzamosan szakképzést is végzôk esetében pedig korántsem biztos, hogy valóban ifjúságsegítôként fognak tevékenykedni.

15/2008.(V III.13.) SZM M rendelet a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeirôl Ajánlott központi program: a M agyar K özlöny 2008/133. szám (IX .12.) H ivatalos értesítô 6268 oldalán a 2008/37.számában közleményként, jóváhagyási szám: 14430-2/2008 Fontos lenne, hogy az ifjúságsegítô szakma külön FEO R számot kapjon, ez azonban önmagában kevés az elhelyezkedési gondok orvoslásához, mivel 4-5 jogszabályt kellene módosítani ahhoz, hogy adott munkakörök betölthetôk legyenek ezzel a képesítéssel. Addig marad a jelenlegi kusza állapot, amelyben vannak ifjúságsegítô végzettséggel rendelkezôk egészen más munkakörben, és vannak ifjúságsegítô tevékenységet végzôk teljesen más képesítéssel.

Talán a diplomás pályakövetés rendszerének kiépülése után, tehát néhány év múlva több információval rendelkezünk, de egyelôre az sem tudható, hogy a felsôfokú szakképzéssel rendelkezôk körére kiterjed-e majd az intézményi, illetve az országos vizsgálat. b) Ifjúsági szakemberek továbbképzése Posztgraduális ifjúsági szakértô képzés egyedül a Pécsi Tudományegyetemen folyt, ahol eddig egy csoport végzett, 2009ben meghirdették a szegedi egyetem akkreditációja alapján – az Ifjúsági tanulmányok – szakirányú továbbképzési szakot. Az if-

2 7/2002.(V .25.) ISM -O M együttes rendelet.

júsági szakemberek elsô (és egyben utolsó) továbbképzése, az ISM és az ELTE TÓ FK 120 órás akkreditált köztisztviselôi továbbképzése 2001-2002-ben zajlott. A vegyes fogadtatású képzésnek a 2002-es kormányváltás után nem volt sem alternatívája, sem folytatása.

A 2006 februárjában indult Pécsett az „ifjúsági szakértô szakirányú továbbképzés”. A képzés célja az ifjúsággal foglalkozó intézmények, szervezetek munkatársainak speciális, magas fokú szakmai képzése. A képzés idôtartama 4 félév, formája levelezô, önköltséges. Az ifjúsági szakértô szakirányú továbbképzô szak ismeretanyaga arra irányul, hogy a területen dolgozók a szak elvégzésével az ott szerzett tudás birtokában a különbözô ágazatok, szakmák, önkormányzatok és a civil szféra, tehát makro és mikro szinten egyaránt szellemi és anyagi erôket tudjanak mozgósítani az ifjúság aktivitásának, lehetôségeinek, sikeres életútjának megteremtéséhez.

A Mobilitás 2009-tôl akkreditált felnôttképzési intézmény (lajstromszáma: AL 1977.), amely akkreditált képzésein (fiatalok emberi jogi nevelése nem-formális módszerekkel, ifjúsági közösségi terek kialakítása és mûködtetése, képzôk képzése) nem-formális módszerekkel fejleszti az ifjúságügy szereplôit.

Ezen kívül számon önkormányzat és civilszervezet végez olyan nem formális képzéseket, amelyek hozzájárulnak a szakmai munka minôségi fejlesztéséhez. A Mobilitás célja továbbra is az, hogy a nem formális tanulást terjessze, elérhetôvé tegye, fejlessze, stratégiai célja az ifjúsági szakembereknek – velük és civilszervezeteikkel közösen – egy akkreditált, nem formális továbbképzési rendszer kialakítása.

■ IF JÚ SÁ GI TU RIZ MUS Az ifjúsági turizmus a fiatal korosztályok közösségi élményszerzésének, egészségtudatos életmódja kialakításának, társadalmi szocializációja elôsegítésének eszköze. Az ifjúsági turizmusban történô fokozott állami szerepvállalást az egyértelmûen megmutatkozó társadalmi igények, valamint az állam esélyteremtô, az egyén társadalmi beilleszkedését segítô kötelezettségei indokolják. Az ifjúsági turizmus interszektoriális jellegû, e területen jelenleg öt tárca (EüM, K vV M, O K M – M, SZMM) lát el különbözô részfeladatokat. A kormányzati munkamegosztás keretében az ifjúsági turizmus fejlesztése stratégiai kérdéseinek és az érintett miniszterek ezzel kapcsolatos feladatainak összehangolása jelenleg a szociális és munkaügyi miniszter feladata, a terület az esélyegyenlôségi szakállamtitkár felügyelete alá tartozó G yermek- és Ifjúsági O sztály feladata.

A generációs metszet mentén történô, széles értelmezés szerint ifjúsági turizmus a 6–30 életév közötti gyermekek és fiatalok által folytatott turizmus. Ide tartozik különösen a táborozás, üdülés, ifjúsági fesztivál- és rendezvénylátogatás, ideértve az országjárást, természetjárást, továbbá az oktatás keretei között megvalósuló tanulmányi kirándulást és erdei iskola programot, a gyermekes családi üdülést és utazást, valamint egyes ökoturisztikai, w ellness és sporttevékenységeket is.

Az ifjúsági turisztikai infrastruktúra széles értelmezés szerint az ifjúsági turizmus céljait kizárólagosan vagy célzottan, érdemben támogató infrastruktúra. Beleértendô a gyermeküdülô,

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

29 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 30

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

gyermek és ifjúsági tábor, ifjúsági szálló és más szálláshelyek, továbbá a szabadidôs programok eltöltését elôsegítô fizikai infrastruktúra is, pl.: jelzett turista útvonalak, tanösvények, bemutatóhelyek, eszköz- és információs táblák, kiadványok, w eblapok, stb.

2003 ôszén a tárca jogelôdjének elôterjesztése alapján a kormány elfogadta a nem üzleti célú közösségi, szabadidôs szálláshely-szolgáltatásról szóló 173/2003. (X . 28.) K orm. rendeletet.

Ezzel olyan korszerû, átfogó szabályozás bevezetésére került sor, amely az Európai Unió keretein belül alkalmas kereteket biztosít a korábbiakban különféle jogcímeken, részben a „szürkegazdaságban” mûködtetett nonprofit jellegû szálláshelyek üzemeltetéséhez.

A kormányrendelet tartalmazza a szálláshelyek típusait, kialakítási és üzemeltetési feltételeit, a szolgáltatási jogviszonnyal és a hatósági eljárásokkal kapcsolatos rendelkezéseket, valamint az egyes szálláshelyek minôsítési követelményeit. A kormányrendelethez kapcsolódó részlet-szabályokat az egyes nem üzleti célú közösségi, szabadidôs szálláshelyek üzemeltetésének egészségügyi feltételeirôl szóló 37/2007. (V II. 23.) EüM-SZMM együttes rendelet határozza meg.

■ IF JÚ SÁ GI ÉR DEK KÉP VI SE LE TI REND SZER, STRUK TU RÁLT PÁR BE SZÉD

Az európai ifjúságpolitikának kezdetektôl fogva sarokkövét képezi a fiatalok aktív állampolgári szerepvállalásának ösztönzése, amelynek elômozdítására a strukturált párbeszéd módszerét, illetôleg eszközét ajánlja az Európai Bizottság. A strukturált párbeszéd segítségével a fiatalokat be kell vonni a napirenden lévô ifjúsági ügyek megvitatásába a különbözô szinteken, hiszen azok leginkább ôket érintik. A strukturált párbeszéd kialakítása az Európai Unió fô prioritásai közé tartozik, hiszen többek között ez a fiatalokkal való kölcsönös kommunikáció legfôbb módja. A fiatalok és a döntéshozók közötti strukturált párbeszéd megvalósulása helyi, megyei, regionális, nemzeti és európai szinten a fiatalok és a döntéshozók közötti szilárd munkakapcsolat kialakulását eredményezi, amely többek között nem mást jelent, mint például azt, hogy a döntéshozók a fiatalokat, az ifjúság mindennapi életét közvetlenül érintô döntéseik meghozatalának az elôkészítésében részt vesznek, javaslataikat a döntéshozatal során figyelembe veszi.

A részvétel szintjeit két fô szempont szerint csoportosíthatjuk: egyrészt földrajzi szempontokat figyelembe véve, másrészt pedig tartalmi szempontok szerint érdemes áttekinteni a részvétel egymásra épülô szintjeinek modelljét.

Földrajzi szempontból a különbözô szinteken különbözô lehetôségek, különbözô formális és nem formális részvételi formák léteznek a fiatalok számára Európa szerte: • Európai szint: nemzetközi szervezetek, Európai Ifjúsági Fórum, európai tréningek; • N emzeti szint: nemzeti ifjúsági tanácsok, ifjúsági parlament, ifjúsági szervezetek; • Regionális/megyei szint: ifjúsági tanácsok, bizottságok, konferenciák, fórumok, kerekasztalok;

44 30

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

• H elyi/iskolai/városi szint: diák és hallgatói önkormányzatok, gyermek és/vagy ifjúsági önkormányzatok, fórumok, kerekasztalok, koordinációs bizottság/tanács.

Tartalmi szempontok szerint vizsgálódva, öt, egymásra épülô szintjét különböztethetjük meg a társadalmi részvételnek: a fiatalok részt vehetnek az információ átadásában, potenciális szerepük van a konzultációs folyamatban, befolyásolhatják a döntéshozatalt, a döntések elôkészítését és megvalósítását.

H azánkban számos civilszervezet létezik, ugyanakkor az európai országok többségével ellentétben, nem tömörülnek országos ernyôszervezetbe, így nem létezik egységes ifjúsági partnere a politikai döntéshozóknak. A legnagyobb ernyôszervezet a G yermek és Ifjúsági K onferencia (G Y IK ), amelynek jelenleg 88 tagja van, és a H allgatói – nkormányzatok O rszágos K onferenciája (H – O K ), továbbá jelentôs a történelmi egyházak ifjúsági szervezeteinek ökumenikus együttmûködése is. H elyi, megyei és regionális szinten vannak példák az összefogásra (gyermekés ifjúsági parlament, diákönkormányzatok) ám egységes, közös, országos szintû érdekképviselet nem létezik. Megfelelô partner hiányában pedig lehetetlen a fiatalokat nemzeti szinten bevonni a döntéshozatal folyamatába. Ezért is kezdte el a Mobilitás valamennyi partner – így a pártok ifjúsági szervezeteinek bevonásával – a nemzeti ifjúsági tanács vizionáló, konzultáció sorozatát annak érdekében, hogy szerves fejlôdés eredményeképpen, az érintettek közremûködésével létrejöhessen az ifjúsági szektor hazai képviselete.

■ GYER ME KI JO GOK A gyermeki jogokkal kapcsolatban lényegesen nehezebb elfogadtatni a horizontális megközelítést és azt, hogy ide tartozik minden, a 0–18 év közötti gyermek minden jogának biztosításának elôsegítése. Így a gyermeki jogok része többek között a gyermek családhoz, védelemhez való joga, az oktatáshoz, az egészséghez, a szabadidôhöz, a sporthoz, stb., valamint az állampolgársághoz, a névhez, a világnézethez, a méltósághoz, meghallgatáshoz, a véleménynyilvánításhoz, stb. való jog biztosítása. A kormányzati feladatot elsôsorban a koordinatív és kooperatív funkciók ellátása, a különféle nemzetközi egyezményekben, ajánlásokban foglaltak teljesítésének és ellenôrzésének koordinálása, az önálló ifjúsági (gyermekek és fiataloknak szóló ifjúsági szolgáltatások) szakmai feladatok, tevékenységek feltételei megteremtése jelentik. Emellett foglalkozunk a gyermekek életének azon tereivel is, amelyeket a család már nem, és a már meglévô intézményrendszerek még nem, vagy hatáskör hiányában egyáltalán nem érnek el.

Az állam „látja” ôket, ha iskolában vannak, de nem látja ôket, ha mellette vagy kívül;látja ôket, ha akut betegek, de nem látja ôket, amikor az egészségüket kockáztatják; látja ôket, ha munkanélküliek lettek, de nem látja, amikor munkavállalási képességeik hiányában csôdöt mondanak; befogadja ôket, ha segítségre szorulnak és errôl az illetékesek jelzést kapnak, de nem „törôdik” velük, ha jelzés hiányában nem kerülnek kapcsolatba a rendszerrel stb.

Az állam köteles a gyermekek jogai érvényesítésében tevôlegesen is közremûködni, ezt az Alkotmány 67. §-a és a G yermek

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 31

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

jogairól szóló Egyezmény – amelyet a Magyar K öztársaság 1991-ben ratifikált – 4. cikke tartalmazza: „A M agyar K öztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérôl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelô testi, szellemi és erkölcsi fejlôdéséhez szükséges.“ (Alkotmány 67. §); „Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erôforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttmûködés keretében hozzák meg.” (G yermekjogi Egyezmény 4 cikk). E törvényi rendelkezés azt jelenti, hogy a M agyar Államnak jogi kötelezettsége a gyermeki jogok érvényesítése.Felmentés, viszonylagosság, teherbíráshoz arányosítás csak és kizárólag a kifejezetten gazdasági, szociális és kulturális jogok körében lehetséges, de még ebben a körben is tartalmaz az egyezmény egy utalást a ténylegesen rendelkezésre álló erôforrásokra.

A gyermekek jogainak érvényesítése mint állami közfeladat magába foglalja a) egyfelôl az egyes jogágak részét képezô gyermekjogi rendelkezések megalkotását és alkalmazását;(oktatási jogok, szociális jogok, családjog, gyermekvédelem, büntetôjog és eljárás, polgári jog és eljárás, idegenrendészet, egészségügyi jogok, mûvelôdésügy, munkajog, médiajog stb.) b) másfelôl pedig a gyermeki jogok érvényesítéséhez szükséges állami funkcionális tevékenységeket. (Speciális jelzôrendszert, kormányzati szintû gyermekjogi koordinációt és jogalkotás kezdeményezését, a helyi önkormányzatok szintjén a gyermekek jogai védelmének segítését, különös szintû vagy speciális jogorvoslati és felügyeleti eljárásokat (például az államigazgatási eljárásban, oktatásigazgatásban, intézményfenntartásban, önkormányzatok törvényességi felügyeletében), a gyermeki jogokkal kapcsolatos jogi felvilágosítást, gyermekjogi szakemberképzést és kutatásokat.)

A magyar állam nagyobb részben eleget tett a G yermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetésével és magyar jogrendbe illesztésével vállalt jogharmonizációs feladatainak az elmúlt két évtizedben. Szabályozási hiány a b) pontban írt funkcionális gyermekjog-érvényesítési területen áll fenn. A G yermek Jogainak Bizottsága már 1998-ban ajánlotta, hogy a Magyar K öztársaság hozza létre a gyermeki jogok országgyûlési biztosa intézményét. Az Európai Unió 2002-ben javasolta, hogy nemzeti szinten is alakuljanak gyermek- és ifjúsági ombudsmani intézmények. Létre is jött az európai gyermek- és ifjúsági ombudsmanok szervezete. A gyermeki jogok védelmi eszközeiben, a jogvédelem és jogérvényesítés különbözô állami technikáinak intézményesítésében a magyar jogalkotás az oktatási jogok miniszteri biztosa és hivatala, valamint a Betegjogi-, Ellátottjogi- és G yermekjogi K özalapítvány keretében, a gyermekvédelem területén mûködô gyermekjogi képviselôket tudja felmutatni. Az országgyûlési biztosi intézmény korábban az országgyûlési biztosok ellenállása miatt nem jöhetett létre*. Miniszteri biztosi hivatal felállítására a G yermek-, Ifjúsági- és Sportminisztériumban miniszteri biztos kapott meg-

bízást, de a megbízott nem tudta ezt a feladatot megoldani.

Megbízásának lejártát követôen nem sokkal pedig újabb kormányátalakítás történt, a gyermek és ifjúsági ügyek egy új minisztériumhoz kerültek, így egy tárcához tartozik a gyermek(jogi) és gyermekvédelmi szervezet.

A Magyar K ormány 1989-ben – kihirdetését követôen – csatlakozott a G yermek Jogairól szóló EN SZ Egyezményhez, amelyet a Magyar O rszággyûlés 1991-ben iktatott törvénybe (LX IV . törvény). A csatlakozással a kormány vállalta, hogy az egyezményben foglaltak végrehajtásáról rendszeresen beszámol az EN SZ G yermek Jogainak Bizottsága részére, a jelentések elolvashatók a tárca honlapján (w w w .szmm.gov.hu Esélyegyenlôség » Gyermek- és ifjúságpolitika (Gyermek- és Ifjúsági O sztály) » Gyermeki jogok, gyermekügyek » ENSZ, U NIC EF » ).

Az EN SZ G yermekjogi Bizottságának 2007 óta van magyar tagja, H erczog Mária személyében, ami Magyarország gyermeki jogok területén végzett munkájának az elismerését is jelenti.

A Gyermeki Jogok Világnapja (november 20.) alkalmából 2003 óta minden évben szervez a minisztérium szakmai konferenciát és „gyerekbulit”. A „gyerekbulin” kb. 300-350 szociálisan hátrányos helyzetû gyermek számára szerveztünk szakmai és szórakoztató programot meglepetésvendéggel és búcsúajándékkal. 2009-ben már megújított szakmai tartalommal, részben más kör bevonásával szerveztük meg a rendezvényt. A szakmai konferencián minden évben egy-egy, az Egyezmény egyes rendelkezéseinek magyarországi helyzetét mutatják be, 2007 óta gyermek elôadók részvételével. Ekkor adják át a gyermek- és ifjúságügy miniszteri szakmai elismeréseit: Életmûdíj, Magyar Ifjúságért Díj, Miniszteri Elismerô O klevél, Miniszteri Dicséret.

■ NEM ZET KÖ ZI ÜGYEK a) az Európa Tanács Ifjúságpolitikai vizsgálat Az ifjúsági miniszterek 1995-ös luxemburgi informális találkozójának javaslatait követve az Európa Tanács (ET) ifjúsági szektora a nemzeti ifjúságpolitikák nemzetközi vizsgálatát célzó program beindításával új szemléletet alakított ki a terület fejlesztésével kapcsolatban. A szervezet célja olyan összehangolt európai ifjúságpolitika kialakítása, amely ösztönzi a fiatalok tevékeny részvételét, a felelôsségteljes állampolgári viselkedést, valamint a meglévônél jobb oktatási és foglalkoztatási lehetôségek biztosítását.

A 2005. szeptember 23-24-én Budapesten megrendezett Ifjúsági Ü gyekért Felelôs Miniszteri K onferencián Göncz Kinga miniszter asszony személyesen egyeztetett Peter Lauritzennel és Ralf-René W eingärtnerrel (Európa Tanács, Ifjúsági- és Sport igazgató). A találkozón megállapodtak, hogy Magyarország a N emzeti Ifjúságpolitikai Riport elkészítését 2006 ôszén megkezdi. Magyarország a 15. olyan ország, amelynek ifjúságpolitikáját szakértôk nemzetközi csoportja vizsgálta felül.

* A jelenleg hivatalban lévô állampolgári jogok országgyûlési biztosa viszont szorgalmazza az önálló gyermekjogi biztosi intézmény felállítását.

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

31 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 32

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

A magyar riport elkészítésére a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete (MTA PTI)kapott felkérést. A kormány, illetve az ifjúságpolitikai irányítás szerette volna, ha tôle független szakértôk szemszögébôl készül el a jelentés.

A Riport megismerése után a nemzetközi monitoring csoport két ízben látogatott Magyarországra. Tagjai elôször az ifjúságpolitikai folyamatok központi kormányzati és országos civil szereplôivel, döntéshozóival találkoztak, második alkalommal pedig a regionális és helyi döntéshozókkal, intézmények és civilszervezetek képviselôivel. A Riport és a személyes tapasztalatok alapján elkészített Nemzetközi jelentés a helyzetértékelésen túl ajánlásokat is tartalmaz a magyar ifjúságpolitika szereplôi számára. (A Riport és értékelése magyar és angol nyelven letölthetô a tárca honlapjáról: http://w w w .szmm.gov.hu/main.php?folderID=21240) b) az Európai U nió Jelentés a Fehér K önyv folyamatról 2001 novemberében fogadta el az Európai Bizottság a Fehér K önyvet az ifjúságról, mely négy prioritás mentén (a fiatalok részvétele, a fiatalok tájékoztatása, a fiatalok önkéntes tevékenysége és a fiatalok jobb megértése) vázolja fel az ifjúságpolitika terén európai szinten megvalósuló együttmûködést.

Az úgynevezett Ifjúsági Fehér K önyv folyamat keretében Magyarország mind a négy prioritásra vonatkozó nemzeti jelentést elkészítette. (2005-ben a részvételrôl és a magyar fiatalok és az információ kapcsolatáról, valamint 2007-ben a fiatalok önkéntes tevékenységéhez kapcsolódó közösségi célkitûzések megvalósításáról, 2008-ban pedig a fiatalok jobb megismerése – ifjúságkutatás témájában.)

■ AZ EU RÓ PAI UNIÓ IF JÚ SÁG PO LI TI KÁ JA Az Európai Unióban az ifjúságpolitika – hasonlóan a munkaügyi és szociális területek többségéhez – alapvetôen tagállami hatáskörbe tartozik, azonban ezen a területen is érvényesül a tagállamok szakpolitikáinak közelítése, a kiemelt célok érdekében tett együttes erôfeszítések, közös programok.

A tagállamok közötti együttmûködés és koordináció kereteit az Európai Bizottság által 2001-ben kiadott Zöld K önyv („Új lendület Európa fiataljai számára”) jelölte ki, amely négy terület fejlesztésével javasolta az ifjúságpolitikák és végsô soron az ifjúság helyzetének javítását. Ez a négy terület az ifjúsági részvétel, információ, önkéntes tevékenység és a fiatalok jobb megértése (ifjúságkutatás). A kiemelt területekkel kapcsolatos teendôket az Ifjúsági miniszterek Tanácsa határozatok formájában konkretizálta, amelyek közös célkitûzéseket tartalmaznak.

A 2002-ben megindult folyamat az ifjúság területén kialakított európai együttmûködés általános kerete, amelyet az Ifjúsági miniszterek Tanácsa 2009-ben értékelt ki.

A Lisszaboni Folyamat végrehajtásával összefüggésben kiemelt jelentôsége van az Európai Ifjúsági Paktumnak, amely a fiatalokkal kapcsolatosan a foglalkoztatás, az integráció és a társadalmi felemelkedés, az oktatás, a képzés és a mobilitás, valamint a munka és a magán-, családi élet összeegyeztetésének elôsegítése érdekében kitûzött célokat tartalmazza. Ezt a dokumen-

44 32

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

tumot az Európai Tanács 2005. tavaszi ülésén fogadták el a tagállamok állam-, és kormányfôi.

A 2008. június 30-ig tartó német-portugál-szlovén hármas EU Elnökség legfôbb feladatának az elmúlt évek eredményeinek értékelését, valamint az ifjúságpolitika jövôbeli irányvonalainak meghatározását tartotta.

Az ifjúsági szervezetek közötti együttmûködést, az ifjúsági cseréket, valamint az ifjúságsegítôk képzését támogató közösségi akcióprogram-sorozat már több mint tíz éves múltra tekint vissza és folytatódott a 2007–2013. közötti költségvetési ciklusban is (Fiatalok Európáért – Youth for Europe, Ifjúság 2000–2006 – YO U TH 2000–2006 és a jelenleg futó Fiatalok Lendületben – Youth in Action közösségi akcióprogramok letölthetôk a tárca honlapjáról Európai Ifjúsági Paktum; A 2007 és 2013 közötti idôszakra szóló „Fiatalok lendületben” program; Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttmûködés keretében végzett tevékenységek mérlege.További hasznos linkek: w w w .europa.eu.int, w w w .europa.eu/youth, w w w .mobilitas.hu) Az Európai Ifjúsági Paktum Az Európai Ifjúsági Paktum kidolgozását négy ország – Franciaország, N émetország, Spanyolország, Svédország – kezdeményezte.A j avaslatota zE urópaiT anács2 004.n ovember4 -5-iü lésén ismertették, majd a 2005. március 22-23-i ülés eredményeképpen, elnökségi következtetések keretében került elfogadásra.

A kezdeményezés – amelyet 2004-ben több ifjúsági fórum során is megvitattak – a Bizottság 2001. évi Ifjúságról szóló Fehér K önyvére* támaszkodik.

Fô célja: az ifjúságpolitika integrálása a lisszaboni stratégia cél és eszközrendszerébe. A paktumban a futó közösségi programokat javasolják megújítani úgy, hogy részben új tartalmat adnak. Eszközei között szerepel a tagállami tapasztalatok, a tudás, valamint legjobb gyakorlatok feltárása és cseréje a hálózati együttmûködésre támaszkodva.

■

■ RÉSZ LE TE SEBB CÉL JAI: • az ifjúság új nemzedékét nívósabb munkalehetôséggel ellátni; • egy európai dimenziójú, az európai kiterjedésû mobilitásból merítô, jobban oktatott és képzett ifjúságot formálni; • egy olyan ifjúságot helyzetbe hozni, amely vállalkozó szellemû, kiterjedt képességekkel rendelkezô, kreatív, kész európai polgárként fellépni, és családot alapítani a szakmai és egyéni élet jobb összhangja révén.

Az ifjúsági miniszterek 2005. november 15-i tanácsülésén állásfoglalást fogadtak el a paktum megvalósításáról.

Ennek fôbb elemei: • a fiatalok állampolgári szerepvállalásának, társadalomba való teljes mértékû beilleszkedésének és munkaerôpiaci részvételük elôsegítése,

* a jelenleg hivatalban lévô állampolgári jogok országgyûlési biztosa viszont szorgalmazza az önálló gyermekjogi biztosi intézmény felállítását.

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 33

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

• kreativitásuk és vállalkozói képességeik fejlesztésének támogatása,

• foglalkoztatás és szociális ügyek, • emberi jogok és esélyegyenlôség,

• a családi és a szakmai élet összeegyeztetése,

• globális együttmûködés,

• a közösségi eszközök hatékony felhasználása,

• ifjúsági munka fejlesztése,

• a fiatalok különleges szükségleteinek figyelembe vétele helyi, regionális, nemzeti, és európai szinten,

• a tagság kapcsán tréningek, képzések, információs és kommunikációs feladatok.

• a fiatalokkal és az ifjúsági civilszervezetekkel folytatott konzultáció fontossága, • az ifjúsági munkások és ifjúságsegítôk megfelelô képzésének elôsegítése.

A 2006. februári Ifjúsági Tanács ülésén a tagállamok elfogadták az Európai Ifjúsági Paktum megvalósításáról szóló tanácsi és tagállami következtetéseket, amelyekben hangsúlyozták, hogy a Tanács és a tagállamok fontosnak tartják: • a fiatalok kreativitásának, innovációs és vállalkozó készségének fejlesztéséhez történô hozzájárulást; • a Lisszaboni Stratégia ifjúsági dimenzióját; • a hátrányos helyzetû fiatalok társadalmi befogadásának elôsegítését; • a hivatás és a családi/magánélet összeegyeztethetôségét elôsegítô politikák fejlesztését; • a formális és informális tanulás fontosságát, amelynek egyik eszköze a Fiatalok lendületben – Youth in Action (2007-2013) közösségi akcióprogram.

Az Európai Ifjúsági Fórum Az Európai Ifjúsági Fórumot 1996-ban hozták létre a N emzeti Ifjúsági Tanácsok és európai szintû nem-kormányzati ifjúsági szervezetek. Jelenleg 93 európai ifjúsági szervezet platformja.

Az Európai Ifjúsági Fórum kapocsként, konzultációs és lobbyszervezetként mûködik az Európai Unió, az Európa Tanács, az EN SZ és más nemzetközi szervezetek döntéshozó testületei és az ifjúsági szervezetek között folytatott párbeszédben; ösztönzi a fiatalok részvételét és biztosítja véleményük figyelembe vételét az ôket érintô döntéshozatal során. A Fórum az uniós intézményrendszer elismert tárgyalópartnere. Jelen van a médiában, kampányok és látványos akciók keretében hívja fel a figyelmet a fiatalokat érintô aktuális kérdésekre. Emellett ösztönzi és segíti az információ, a tapasztalatok és jó gyakorlatok cseréjét.

■

■ TE VÉ KENY SÉ GÉ NEK TE RÜ LE TEI • K épviselet az európai ifjúságpolitika alakításában, • állampolgárság és élethosszig tartó tanulás,

■ AZ EU EL NÖK SÉG Magyarország 2011 elsô felében, történelme során elôször fogja betölteni az Európai Unió Tanácsa soros elnöki posztját, a 2010–2011 között együttmûködô spanyol–belga-magyar trió részeként.

A három ország ifjúságpolitikáért felelôs elnöki stábja, valamint ifjúságpolitikai háttérintézményei és civil ifjúsági delegáltja közötti a szoros együttmûködésen alapuló munka 2008 végén, 2009 elején vette kezdetét.

A három ország elnökségi munkájának közös, 18 hónapon át tartó prioritása a fiatalok foglalkoztatásának témája. Ezen belül minden tagállam saját prioritásokat is megfogalmazott.

■ MA GYAR PRI O RI TÁ SOK

Részvétel Az aktív állampolgárság elômozdítása tekintetében cél a fiatalok tevékeny részvételének elômozdítása saját közösségük civil társadalmi életében, valamint a képviseleti demokráciában tagállami és európai szinten egyaránt.

A magyar elnökség a tagállamokkal együttmûködve foglalkozni kíván az aktív állampolgári szerep meghatározásával, a szükséges készségekkel, attitûdökkel, továbbá az aktív állampolgársághoz szükséges intézkedések megfogalmazásával, megvalósításuk módjával.

■

Önkéntesség A magyar elnökség az önkéntesség kérdésével – amely tartalmát tekintve kapcsolódik az aktív állampolgárság témaköréhez is – az – nkéntesség Európai Éve keretében kíván foglalkozni.

Az önkéntesség a társadalmi részvétel egyik formájaként olyan készségeket és képességeket fejleszt, kompetenciákat erôsít, amelyek birtokában a fiatalok nagyobb eséllyel lépnek be a munkaerôpiacra, illetve ôrizhetik meg az állásukat a válság elmúlását követôen is.

■

c) egyéb, két- és többoldalú együttmûködések Öböl Együttmûködési Tanács - Magyar Ifjúsági Találkozó 2008. október 16–22. között Budapesten, illetve több vidéki helyszínen rendezte meg hazánk az – böl Együttmûködési Tanács – Magyar Ifjúsági találkozót, amelyen az – ET négy orszá■

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

33 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 34

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

ga K atar, K uvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok képviseltette magát.

A találkozó fô célja a kultúrák közötti párbeszéd erôsítésének jegyében a fiatalok közötti kapcsolatteremtés volt. A rendezvényen 17 magyar fiatal és 8 ifjúságsegítô, arab részrôl közel 50 fiatal és 10 tagú magas rangú – ET delegált vett részt. A delegációt K haled Y oussef Al-Mulla, az Ifjúsági Minisztérium funkcióját betöltô katari „G eneral Y outh Authority” alelnöke vezette.

Az – böl–Magyar Ifjúsági Találkozót Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára nyitotta meg a Mûvészetek Palotájában rendezett ünnepségen, ahol az – böl országok magyarországi nagykövetei mellett több arab ország diplomatája is jelen volt.

A találkozó során a fiatal résztvevôk különbözô témaköröket dolgoztak fel interaktív formában (emberi jogi nevelés, kultúrák közötti párbeszéd, együttmûködés az oktatás területén, ifjúsági munka), valamint szakmai és kulturális programokon vettek részt. Az – ET fiataljai az – böl-menti országok kultúráját bemutató kiállítással is készültek a találkozóra, amelynek a N éprajzi Múzeum adott otthont.

A magas rangú delegáció tagjai az ifjúságpolitikával foglalkozó szakmai megbeszélésen és tapasztalatcserén vettek részt a Szociális- és Munkaügyi Minisztériumban, ahol Rauh Edit esélyegyenlôségi szakállamtitkár asszony, a G yermek- és Ifjúsági O sztály képviselôi, illetve az arab nemzeti delegációk vezetôi bemutatták a magyar és az – böl-menti országok ifjúságpolitikai intézményrendszerét, valamint közös megoldásokat kerestek az ifjúsággal kapcsolatos jövôbeni kihívásokra.

Az – ET delegáció találkozott Mandur László úrral, az O rszággyûlés alelnökével. Látogatást tettek K ülügyminisztériumban, ahol V árkonyi László szakállamtitkár úr fogadta a küldöttséget, illetve részt vettek a K ülügyi Intézetben az – böl Együttmûködési Tanács nemzetközi ifjúságpolitikában betöltött helyérôl és szerepérôl rendezett konferencián.

A pécsi és zánkai szakmai kirándulás során a delegáció tagjai bepillantást nyerhettek a baranyai régióban folyó ifjúsági munkába, illetve megtekinthették Európa legnagyobb ifjúsági centrumát is.

Kétoldalú államközi szerzôdésekbôl eredô feladatok (horvát-magyar, szlovák–magyar) A H orvát–Magyar, valamint a Szlovák–Magyar K isebbségi V egyes bizottság ajánlására kormányhatározat született, amelyben a Magyar K ormány kötelezettséget vállalt arra, hogy évente 100 magyarországi horvát nemzetiségû gyermek, a H orvát K isebbségi – nkormányzat szervezésében Pag szigetén, valamint 50 magyarországi szlovák nemzetiségû gyermek a Szlovák K isebbségi – nkormányzat szervezésében a T átrában tölthet el egy hetet a fogadó állam finanszírozásában. Cserében a Magyar K ormány a Zánkai G yermek és Ifjúsági Centrumban lát vendégül 100 horvátországi magyar gyermeket;akiket a Magyar Egyesületek Szervezete (MESZ) és a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) delegált, és 50, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség által delegált magyar nemzetiségû gyermekek tölthet

■

44 34

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

egy hetet. A horvát–magyar gyermek csereüdülést 2006, míg a szlovák–magyar gyermek csereüdülést 2008 óta minden évben megrendezték. d) határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel való együttmûködés Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) 1999-ben az ISM, az O M és a H TMH aktív közremûködésével jött létre a Magyar Ifjúsági K onferencia, mely a MÁ ÉRT után a második állami részvétellel mûködô – jogi személyiséggel nem rendelkezô – magyar-magyar együttmûködés.

A MIK -be az összes magyar lakta területrôl érkeztek döntôen oktatási, ifjúsági, egyházi és politikai jellegû szervezetek képviselôi. E szervezetek döntôen ernyôszervezetek, vagy különösen nagy létszámú szervezôdések. A MIK alapító nyilatkozatában önmagát fórumként határozza meg, melynek rendezvényein a régiók képviselôi „együtt gondolkodnak, megismerik és megvitatják terveiket, gondjaikat és együttmûködve valósítják meg közös elképzeléseiket”. A MIK célja, hogy minél több magyar fiatal számára nyíljon lehetôség határokon átnyúló programokon, rendezvényeken való részvételre, elôsegítvén a magyar ifjúság testi, szellemi, erkölcsi fejlôdését. A MIK eddigi mûködését – ellentétben a MÁ ÉRT-tel – a folyamatos konszenzuskeresés jellemezte, az üléseken teljes egyetértéssel elfogadott zárónyilatkozat elfogadására törekszik. A MIK évente legalább két alkalommal ülésezik, üléseit a K árpát-medence különbözô pontjain, magyar lakta területeken tartják. Az évi két rendes ülés között a MIK operatív feladatait az Á llandó Bizottság látja el, melynek minden régióból egy-egy, a régióba tartozó tagszervezetek által választott tagja van.

Fontos kiemelni, hogy a MIK mûködtetése expressis verbis szerepel a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium statútumában, üléseit is a mindenkori magyar ifjúsági ügyet felügyelô miniszter hívja össze.

A MIK 10 éves fennállása után eljutott arra a szintre, hogy megújulása, önálló ernyôszervezetté válása minden tekintetben kívánatos és ezért álláspontunk szerint ehhez az ifjúsági ügyekért felelôs tárcának minden segítséget meg kell adni. A MIK csak szerves, belsô igénye és fejlôdése során válhat azzá, amit célul tûzött ki, ehhez a jelenlegi és jövôbeli tagok (ifjúsági szervezetek) elhatározása és kitartó munkája szükséges. Meg vagyunk gyôzôdve arról, hogy elôbb-utóbb minden szervezet megérti és elfogadja, hogy a megváltozott európai és magyar politikai – társadalmi és gazdasági körülmények miatt nagy szükség van egy legitim, az összmagyar ifjúság érdekeit képviselô, a sokszínûséget megjelenítô nemzetközi ernyôszervezetre, amely az összes (tag)államban és az európai közösségben is egységesen tud és akar fellépni a fiatalok nevében és érdekében. V éleményünk szerint a sikeres és hosszú távú együttmûködés célja a határokon is átnyúló, két- és többoldalú ifjúságszakmai közös munka, az információk, a képzések, az ifjúsági cserék, az önkéntesség kiterjesztése, fejlesztése, a régió országaiban élô fiatalokban rejlô erôforrások kibontakozásának elôsegítése. A határok átjárhatóvá válása, a fiatalok mobilitásának növekedése nem szorítja háttérbe a közös történelem, a közös kultúra, a közös nyelv fontosságát, értékét, a közös múlt mellett a közös jövô

■

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:20 PM

Page 35

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

NÉZÔPONT

fontosságát, amelyet a Magyar Ifjúsági K onferencia is – megújulva – képvisel. Ebben a munkában a magyar ifjúságpolitika eddig felhalmozott ismereteivel, tapasztalataival sokat adhat, és sokat kaphat.

A Magyar Ifjúsági K onferencia és MIK Á llandó Bizottságának mûködtetése továbbra is az ifjúsági ügyekért felelôs tárca feladata (a szociális és munkaügyi miniszter feladat- és hatáskörérôl szóló 170/2006. (V II. 28.) K orm. rendelet 3. § (3) ab) pontjában és a 9. § g) pontban megfogalmazott feladatok). A mûködést a MIK Titkárságának mint programnak az FSZH Mobilitás O rszágos Ifjúsági Szolgálat keretébe való (vissza)integrálásával kívánjuk segíteni.

(T ovábbi dokumentumok, információk találhatók: w w w .magyarifjusagikonferencia.eu; w w w .szmm.gov.hu esélyegyenlôség/gyermek és ifjúságpolitika/nemzetközi ügyek/határon túli magyarság/MIK )

kormányzati szervek részére. A fôosztály egyrészt nagymintás, az egész gyermek és ifjúsági korcsoportra reprezentatív, fiatalok élethelyzetének legfontosabb szegmenseit (pl.: iskolai életút, munkaerô-piaci helyzet, lakáskörülmények, társadalmi közérzet, értékrend stb.) vizsgáló alapkutatások végzésével, másrészt tematikus részterületek vizsgálatával (játszóterek, ifjúsági házak, ifjúsági turizmus) valósítja meg konkrét tevékenységében feladatait. A N emzeti Ifjúsági Stratégiáról szóló 88/2009. (X . 26) O G Y határozat a négyévente lefolytatandó nagymintás ifjúságkutatást is elôírta.

■ SZAK MAI HÁT TÉR IN TÉZ MÉ NYEK

c) ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit K ft.

Az ESZA T ársadalmi Szolgáltató N onprofit K ft.-t korábbi nevén ESZA K ht.-t 2000 októberében jött létre kizárólagos állami tulajdonú kiemelten közhasznú minôsítéssel rendelkezô szervezetként, az akkori minisztériumok együttmûködésében (O M, G M, SZCSM). A szervezet alapításának célja egy olyan intézmény létrehozása volt, amely hazánk EU-csatlakozásáig az Európai Szociális Alaphoz kötôdô Phare programokat hajtja végre. 2007. január elsejével jelentôsen bôvült a szervezet által ellátandó feladatok köre. A Szociális- és Munkaügyi Minisztérium pályázatkezelô szervezeteként a terület hazai pályázatainak kezelését is ellátja. Ennek túlnyomó részét a N emzeti Civil Alapprogram támogatási programjai adják. Az uniós támogatások terén a H umánerôforrás-fejlesztési O peratív Program (H EFO P) keretében az O M Alapkezelôtôl és a Foglalkoztatási H ivataltól vett át feladatokat. Az Ú j Magyarország Fejlesztési T erv (Ú MFT ) során pedig a T ársadalmi Megújulás (T Á MO P), a T ársadalmi Infrastruktúra (T IO P) és a K özép-Magyarországi (K MO P) O peratív Programokban tölt be közremûködôi szerepet, részt vállalva a foglalkoztatási, szociális, felnôttképzési, szakképzési intézkedések megvalósításában.

Az ESZ K ht. szervezetébe került a volt Mobilitás Pályázati Igazgatóság feladatköre, ezen belül a G yermek- és Ifjúsági Alapprogram és a Regionális Ifjúsági T anácsok által kiírt pályázatok, valamint a minisztérium által kiírt ifjúsági pályázatok kezelése. A már említett T Á MO P pályázati lehetôségek közül az ifjúsági területet érinti a TÁ MO P 5.2.5 B komponens kiírása.

2009. május 20-tól az addig ESZA K ht. néven mûködô társaság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV . törvény 365. § (2) bekezdésében foglalt jogszabályi követelménynek eleget téve, a társaság tulajdonosi joggyakorlójának döntése alapján, alapító okiratának módosításával ESZA Társadalmi Szolgáltató N onprofit K orlátolt Felelôsségû Társasággá alakult át.

a) FSZH – M obilitás O rszágos Ifjúsági Szolgálat A Szociális- és Munkaügyi Minisztérium ifjúságpolitikai háttérintézménye, a Foglalkoztatási- és Szociális H ivatal keretein belül mûködô Mobilitás O rszágos Ifjúsági Szolgálat. Alaptevékenysége folyamatosan bôvült az évek során, így egyre inkább meghatározó szereplôje lett mind a nemzetközi, mind pedig a hazai ifjúsági célú törekvések állami szintû megvalósításának. 2007. január 1-jétôl a háttérintézmények összevonását követôen a Mobilitás a Foglalkoztatási és Szociális H ivatal fôosztályaként látja el tevékenységeit, szoros szakmai együttmûködésben a minisztérium G yermek- és Ifjúsági O sztályával. Mûködésének elvei: konstruktív, bizalomra építô, rugalmas, átlátható, európai. A Mobilitás a szervezeti átalakulást követôen is megôrizte decentralizált mûködését. A Fôvárosban található az Igazgatóság és a Fiatalok Lendületben Programiroda, az Információs és K épzési Iroda, valamint Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, G yôrött, V eszprémben, Pécsett és Szegeden mûködnek Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodái. (w w w .mobilitas.hu) b) SZM I – Gyermek- és Ifjúságkutatási Fôosztály A fiatalok szociológiai helyzete és különleges problémái az ezredfordulón központi kérdésnek számítanak nem csupán hazánkban, hanem az európai közgondolkodásban is. Az ezen a területen folytatandó permanens kutatás irányvonalának meghatározása és gyakorlati megvalósítása, illetve az egységes szakmai háttér biztosítása érdekében kezdte meg mûködését 2001 januárjában a N emzeti Ifjúságkutató Intézet. Az intézet jogutódja jelenleg a Szociálpolitikai- és Munkaügyi Intézet keretein belül mûködô G yermek- és Ifjúságkutatási Fôosztály, amely az ifjúsági és a gyermek korosztály élethelyzetét, illetve az ezt meghatározó gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat vizsgálja a szociológia tudományának eszközrendszerén keresztül. Fô feladata, hogy gyermek és ifjúsági alapkutatásokat végezzen, és a kinyert eredményekkel tudományosan megalapozza az ifjúságpolitikai döntés-elôkészítést, amivel megfelelô kutatói és tudományos hátteret biztosít mind az Szociális- és Munkaügyi Minisztérium, mind más

■ FON TO SABB PUB LI KÁ CI ÓK, LE TÖLT HE TÔ ANYA GOK w w w .szmm.gov.hu - esélyegyenlôség/gyermek és ifjúságpolitika/ifjúságkutatás): Ifjúság2000 Gyorsjelentés; Ifjúság2000 Tanulmánykötet; Ifjúság2004 Gyorsjelentés; Ifjúság2008 Gyorsjelentés; M ozaik2001 Gyorsjelentés

Összeállították az SZMM Gyermek és Ifjúsági Osztály munkatársai

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

35 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM

Page 36

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

Merre tartasz, Ifjúság?

■ MAR CA LI VÁ ROS ÉS VON ZÁS KÖR ZE TÉ BEN TA NU LÓ GYER ME KEK ÉS FI A TA LOK ÉLET MÓD VIZS GÁ LA TA K utatásom célja a szabadidô eltöltési szokások megfigyelésén túl az életmódot befolyásoló fô károsítók megjelenésének vizsgálata volt kérdôíves adatgyûjtés módszerrel, M arcali városban és a környezô 17 kistelepülésen.C élcsoportjaim az általános iskolák negyedik és nyolcadik osztályos tanulói, a középiskolák 9-12.évfolyamos diákjai, a térség területén lévô vendéglátóhelyiségek dolgozói, és a lakosság felnôtt csoportja voltak.

Tanulmányom során arra a kérdésre kerestem a választ, vajon igaz-e, hogy a mai gyerekek és fiatalok életmódbeli szokásai M arcaliban és vonzáskörzetében egyaránt kedvezôtlenek? Ö sszefoglalva a levont következtetéseket, a következôkre jutottam: A vizsgált területen és célcsoportban jelentôs problémát jelent a dohányzás és alkoholfogyasztás elterjedése, továbbá egyre nagyobb valószínûségû az illegális drogfogyasztás, mint káros függôség növekvô jelenléte.M egkérdezett fiataljaink egészségmagatartására az egészségtelen életmód, az egészséget negatívan befolyásoló életstílus a jellemzô.

Az egészségmagatartás az egészség fejlesztését elôsegítô magatartásformák mellett, a káros magatartásformák jelenlétét is mutathatja, amelyeket gyakran kockázati vagy egészségrizikómagatartásnak nevezünk. A dohányzás, alkohol- és más, illegális drogfogyasztás leggyakrabban a serdülôkorban kerül elôtérbe a fiatalok életében, ami megerôsíti szimbolikus jellegüket és szociális, érzelmi, kulturális hátterüket. E szerek segítségével a fiatalok átmenetileg átélhetik a felnôtt státust, hiszen kulturális minták útján a felnôttek szabad világát szimbolizálják számukra. Az egészséghez való viszonyulás szorosan összefügg a kockázatészleléssel. A rizikótényezôk nem közvetlenül ok-okozati kapcsolatot jelentenek, hanem csoportszinten határozzák meg a veszélyt. Ennek következtében egyénenként igen nagy különbségek lehetnek a veszélyeztetettség mértékében, s emiatt a laikusok gyakran nem ismerik fel és így, nem veszik komolyan a kockázatot. Részben biokémiai, részben kóros tanult magatartási mechanizmusok útján e szerek segítenek a stresszoldásban, látszólag a konfliktusok megoldásában, megkönnyítik a kapcsolatteremtést. A leszokás emiatt is nehéz, hisz ezek az „elônyök” eltorzítják a helyes kockázatészlelést, és rontják az egészségtudatosságot. A statisztikai adatok alapján leggyakoribb, hogy az életmódbeli minták egy koherens életstílust követnek. Ez abban nyilvánul meg, hogy szoros kapcsolat mutatható ki a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás és más egészséget is károsító magatartásformák – étkezési zavarok, gyógyszerhasználat – között, ezen kívül a kockázati magatartásformák általában a preventív egészségmagatartás háttérbe szorulásával járnak. Az egészségtudatos magatartás viszont maga után vonja azt is, hogy az, aki jobban odafigyel táplálkozására, sportol, biztonsági övét bekapcsolja, kevésbé hajlamos kockázati magatartásformákra, mert fontos számára saját élete, tudatosan védi azt. Lehetnek azonban sajátos motivációk is egy-egy magatartásforma kialakításában, így számos vizsgálatban kiderül, hogy a sportolás magasabb alkoholfogyasztással, sôt drogfogyasztással járhat együtt.

(Pikó, 2003) Magyarországon minden ötödik felnôtt férfi és minden

44 36

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

nyolcadik felnôtt nô veszélyes mértékben kötôdik az alkoholhoz. Ennél ugyan kedvezôbbek a statisztikák, ha az egyetemisták, fôiskolások helyzetét vizsgáljuk, ám aggodalomra adhat okot, hogy bár közülük kevesebb az alkoholfüggô, de arányaiban több az alkalmi részeg. Ez pedig jelentôs népegészségügyi probléma lehet, hiszen a fiatal korosztály tagjairól van szó, akiknek a szervezete erôsen károsodhat az alkoholterhelés hatására.

(Szabó, 2006) A tizenévesek megdöbbentôen magas számban és egyre korábbi életkorban próbálják ki a dohányzást. A dohányzásra a serdülôk könnyen rászoknak, hiszen az a felnôtté válás egyik szimbóluma. Ú gy gondolják, segít beilleszkedni egy adott társaságba, ahol a többiek is dohányoznak. Motiváló tényezô lehet a kíváncsiság és a „tiltott gyümölcs” varázsa, vagy a beavatási rítusok izgalma is. (K aposvári, 2003) Elgondolkodtató módon az illegális drog használata okozhatja a szülôknek a legtöbb aggodalmat, annak ellenére, hogy a legális drogok, és más káros szokások is jelzik a fiatal problémáit, és a szükséges és megfelelô segítségnyújtás fontosságát. Tisztában kell lenni a kábítószer-fogyasztás káros hatásaival, és azokat még idôben, a rizikótényezôk (pl. serdülôkor, elôre látható, sejthetô krízishelyzetek) fellépése elôtt ismertetni a gyermekkel. N em lehet elégszer hangsúlyozni a nyílt családi légkör jelentôségét, hiszen a tiltás, a zárt kommunikáció a droghasználat esetén is növeli az elôfordulás, megjelenés lehetôségét. Ebbôl következik az is, milyen fontos, hogy a szülô jól ismerje gyermekét, észrevegye rajta az esetleges változásokat (legyen az külsô jegy, vagy viselkedésbeli változás)és lehetôleg még idôben gyermeke mellé tudjon állni. Persze azokban a családokban, ahol nyílt a kommunikáció, a szülô ismeri a gyerekét, aki bízhat ôbenne, ott minimálisak a rizikótényezôk, és itt van a legkevésbé szükség beavatkozásra.

■ SER DÜ LÔ KOR, KOR TÁRS CSO POR TOK ÉS DE VI AN CIA Mivel kutatásom legfôbb célcsoportja a Marcaliban tanuló 14-18 éves fiatalok, nagyon fontos pár mondatban kitérni e kor-

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM

Page 37

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

osztály jellemzôire. A szakirodalmak átlagosan a 12-18. életévig tartó fejlôdési szakaszt nevezik pubertáskornak, amely rendkívüli jelentôséggel bír. A kisgyermekkoron kívül nincs más olyan életkor, ahol a pubertáshoz hasonló, ugrásszerû változások játszódnának le. A gyerek lázasan kezdi keresni identitását és felteszi a kérdést: „K i vagyok én?” A gyerek rendszerint egész addigi életében soha nem okoz annyi konfliktushelyzetet szüleinek, mint kamaszkorában. A kamaszkorhoz képest a gyermekkor a fejlôdés védett szigete, amelyet sok-sok felnôtt vigyázó szeme ôriz. A kamasz gyermeket nevelô szülôk pedig bezárkóznak, gyakran magukra maradnak a kérdéseikkel, kétségeikkel.

(H uszár, 2001) Az egyes ember életében, fejlôdésében kiemelkedô szerepe van azoknak a hatásoknak, amelyeket egy másik személytôl – elsôsorban a szüleitôl, családtagjaitól –, csoporttól, közösségtôl kap. A családban a gyermek megtanulja, átveszi közvetlen környezete szokásait, normáit, értékeit. A további szocializációs közegekbe lépve azonban újabb és újabb hatások részese lesz. Az óvodában, az iskolában, a változó baráti körökben stb. gyakran más elvárásokkal, normákkal kell szembesülnie a gyereknek /fiatalnak. Beilleszkedésre törekszik, amelyben tudatosan vagy tudattalan, részben vagy egészben elsajátítja a látott, elvárt magatartásformákat. A csoportnyomás a serdülôkorban a legerôteljesebb a káros magatartásformák kialakulása szempontjából, hiszen ezen életkor legnagyobb sajátossága a lázadás, a szülôk ellen és a barátok, kortársak felé fordulás. A biztonságos koragyermekkor a legbiztosabb megelôzése a serdülôkori súlyos kríziseknek. N agyon sok család súlyos nehézségeket él át ebben az idôszakban, de ha a gyerek biztonságban van, szeretik, elfogadják, akkor nagy baj nem történhet. A serdülô gyakran a saját maga által fontosnak vélt csoportokhoz kötôdik, és nagyon könynyen átveszi azok deviáns értékeit, mintáit, ha nincs jól megalapozott gyerekkori biztonság és okos szeretet. H a a gyermekkorban a szülôk nem alakítottak ki erôs normarendszert, szilárd értékeket, kötôdést, úgy serdülôkorban a kortárscsoportokkal szemben nagyon legyengül a szülôi ház hatása. (Althoff, 1995) A serdülés az egész család számára nehéz idôszak. Az eddigi, lényegében „családi” identitás helyett az „önálló” identitástudat szervezôdése a serdülôkor legfontosabb feladata. A konfliktus abban rejlik, hogy a szülôk nem szívesen engedik ki kezükbôl az eddigi sajnálatosan gyakori aszimmetrikus kapcsolat meghatározását. A gyermek szükségszerûen harcba száll velük, s ennek során gyakran végleg eltávolodik, elidegenedik szüleitôl. Ez látható a kamaszkori kriminalitás felé sodródásnál, ha a korábbi védôfaktorok nem mûködtek jól. (K omlósi, 1997)

■ A MEG ELÔ ZÉS HA TÉ KONY LE HE TÔ SÉ GEI: – Családi beavatkozások (szülôi tanácsadás, felkészítés, „szülôtréning”, családi kapcsolatépítés).

– Ó vodai preventív nevelés (kortárscsoport nyomás elleni felkészítés, önértékelési védelem, konfliktuskezelés, erôszakmentesség).

– Iskolai nevelés (konzultációs, terápiás lehetôségek, jó önértékelés, megbecsülés).

– Ifjúsági szervezetek a közösségben (találkozási és tartózkodási helyek, prevenciós politika).

– H atékony kezelési és reszocializációs módok (ambuláns ellátóhelyek, büntetés-végrehajtó intézményekben korszerû terápiás munka). (Buda, 2001) A szakirodalomból ismert tény, hogy a gyermekkorban megnyilvánuló személyiségkárosodás, amely még nem jellegzetes, csak ún. „problémás viselkedést” jelent (alkalmazkodási és kommunikációs zavarok, gátlások stb.), erôsen hajlamosít a szenvedélybetegség valamely formájának késôbbi életszakaszban való elôfordulására.

N em szabad figyelmen kívül hagyni a szenvedélybetegségekre való hajlam biológiai tényezôit sem, mégis leginkább a szociális, érzelmi mintát kell kiemelni, mint döntôen befolyásoló tényezôket.

A fentiek alapján is a 14-18 éves fiatalok által kitöltött kérdôívek kiértékelése elôtt fontos megismernünk az általános iskolák alsó tagozataiban végzett vizsgálatom eredményeit is.

■ ÖSSZE FOG LA LÓ ERED MÉ NYEK Jelen írásban nem térek ki a feldolgozás minden szempontjára, csak összefoglalóan kívánom a kapott eredményeket bemutatni.

A mintába 3 általános iskola 301 megkérdezett 4. osztályos tanulója közül 259 adott értékelhetô választ. A kérdôív félig zárt volt, sok helyen volt mód saját véleményük kifejtésére, teret adva ezzel a sokféle válasz lehetôségének. Ez persze csökkentette azon válaszok kifejtését és számát, ahol a gyerekeknek nehézséget jelentett gondolataik megfogalmazása és leírása.

Alsó tagozat A megkérdezett alsósok 89% -a 10-11 éves gyermek. A sportolást mint a szabadidô hasznos eltöltését mindössze 23% jelölte be. Mivel e korosztály a nap nagy részét oktatási intézményekben tölti, ezért valószínû, hogy a sportolás is iskolai keretek között zajlik. N agyon fontos lenne ebben a korban a rendszeres testmozgás iránti igény kialakítása, hisz késôbb jóval kisebb az esélye annak, hogy a sportolás iránti belsô igény megteremtôdjön.

A családi közös programok, kirándulások egyre kevésbé jellemzik a családok idôtöltését. Ennek persze anyagi okai is lehetnek, de jellemzôbbek a családi nehézségek, amelyben a szabadidô eltöltése kevéssé tudatos és strukturált.

A számítógépek rohamos elterjedése lehetôvé teszi, hogy egyre több gyerek jusson hozzá ehhez az idôtöltéshez. K özismert, hogy a gyerekek a szabadidejük nagy részét számítógépes játékokkal, tévénézéssel töltik el, s így gyakran nem marad idô, késôbb pedig igény sem a szabad levegôn végezhetô játékokra.

Ennek a korosztálynak életkori sajátossága a nagy mozgásigény, amely így részben kielégítetlen marad.

A kisdiákok 11% -a egyáltalán nem szokott otthon tanulni. A pedagógiai elméletek megoszlanak abban a tekintetben, hogy kell-e együtt tanulni a gyerekkel, vagy csak figyelemmel kell kísérni a teendôit, mert alapvetôen az iskolában és önállóan kell a munkáját elvégeznie.

A fenti 11% ellenére, ebben a korban a szülôk többsége még odaül a gyerekek mellé, és segít a feladatok megoldásában. Ez a ■

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

37 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM

Page 38

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

segítés azonban, általában nem rendszeres, többnyire akkor kerül rá sor, ha a gyerek maga kéri, mert lemarad, segítségre szorul. Adataink szerint a diákok mindössze 9% -a olvas otthon, szabadidejében.

Pozitív eredmény született a tanulók házimunkában való közremûködését illetôen. Elenyészô azok száma, akik semmit nem segítenek otthon. Tudjuk, hogy a gyakori feladatvégzés nagyon fontos és meghatározó a fejlôdés folyamatában, hiszen ez a rendszeres munkára, feladattudatra, együttmûködésre nevelés hatékony eszköze is.

Az esti lefekvést illetôen, az elôzôvel határozott ellentétben állnak a megállapítások. A gyerekek 21% -a este tíz óra után megy aludni. Egy 6-10 évesnek napi 10-12 óra alvásra van szüksége ahhoz, hogy másnap az iskolában megfelelôen teljesíteni tudjon. Az ennél kevesebbet pihenôk iskolai teljesítménye romlik, megfelelô figyelemkoncentrációra, munkavégzésre nem képes. A késôi lefekvéseknek a leggyakoribb oka az lehet, hogy az esti filmeket, szórakoztató mûsorokat is megnézik a gyerekek.

Szomorú, hogy a megkérdezettek 87% -a azt válaszolta, hogy szülei egyáltalán nem mesélnek nekik. A mesélés nemcsak testi közelséget jelent, hanem közös érzelmi élményt, a gondolatok cseréjét, a kapcsolat bensôségessé válását. Eközben alakulnak ki, mélyülnek el azok az emberi érzelmek, amelyek színesebbé, gazdagabbá teszik a gyermek, s majd a felnôtt életét. A szülôk egyáltalán nem mérik fel, vagy nincsenek tudatában annak, mennyit ártanak gyermeküknek azzal, hogy a mesélés, a meghitt együttlét helyett a televízió vagy a számítógép helyettesítô szerepét választják.

A megkérdezettek több mint fele szembesül szülei egymással való veszekedésével, és 22% -ban elôfordul a fizikai bántás enyhe, vagy súlyosabb formája is!

A megkérdezett gyerekek szüleinek magas aránya (61% ) fogyaszt alkoholt, s még ennél is többen (69% ) dohányoznak. A negatív modellen túl a helyzetet még inkább rontja, hogy a cigarettafüst káros következményeitôl eltekintve, e szülôk majdnem fele rá is gyújt otthon, a gyermek közvetlen környezetében.

A gyermekek 13% -a nem tudja megbeszélni problémáit szüleivel, az adott válaszok alapján.

A megkérdezett 243 felsô tagozatos, 8. osztályos tanuló közül 197 adott értékelhetô választ, nem különítettem el a fiú és lány tanulók válaszait.

Felsô tagozat A megkérdezett 8. osztályosok 81% -a 14-15 éves tanuló. A 14 éves szabadidejébôl a legtöbb idôt számítógép és a televízió elôtt tölti. K evés idôt fordítanak olvasásra (35% nem olvas!), s a magukat olvasóknak nevezôk is többségében a fiataloknak szóló újságokat, magazinokat veszik kézbe. Szépirodalmat mindössze 9% -uk olvas.

A gyerekeknek egyre több haverjuk, barátjuk van, akikkel naponta, vagy hetente többször is találkoznak. A helyszín az iskolán kívül valamelyikük lakása, vagy az utca. A fiatalok 6% -a már jár bulizni, tehát a szabadidô eltöltésének ez a formája már 14 éves korban megjelenik, ha nem is számottevô arányban.

Ez a korosztály már riasztóan nagy számban kerül valamilyen kapcsolatba az egészséget károsító szerekkel. A legtöbb fi-

■

44 38

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

atal a 8. osztály végére már kipróbálta a cigarettát, és 78% -ban ittak valamilyen alkoholos italt. Az okokat a modelltanuláson túl, elsôsorban a kíváncsiságban, valamint a barátok, haverok negatív hatásában kell keresnünk. A megkérdezett fiatalok 43% -a vallja magát dohányosnak és 59% fogyaszt alkoholt. Ez utóbbit illetôen a szülôi mintában is megjelenik e szokás, amely egyben komoly veszélyforrás is: 16% jelölte be, hogy van olyan közeli hozzátartozója, akinek alkoholfogyasztása problémát okoz a család mûködése szempontjából.

A legtöbb szülônek nincs e tényekrôl tudomása, gyermekük titokban, a zsebpénzébôl vásárolja az alkoholt és a cigarettát.

Többnyire a bulikon kerülnek elô ezek a szerek, vagy „unalomûzônek” illetve hangulatjavítónak használják ôket.

A fiatalok 94% -a ismer legalább egyféle illegális drogfajtát, s hárman már ki is próbálták. Bár elítélik a drogozást, az alkalmankénti fogyasztást nem, vagy csak kicsit tartják veszélyesnek. 24% kivételével mindenkinek tudomása van róla, hogy hol lehet a kábítószereket beszerezni, megvásárolni.

H a a fiatalok bajba jutnak, vagy rosszkedvûek, elsôsorban még mindig a családra, a szülôkre támaszkodnak, s csak másodlagos segítôk a barátok. Utolsó helyen (8% ) a pedagógusok állnak mint segítôk!

Bár a fiatalok 52% -a szívesen fordulna segítô szolgálathoz, ha bajban van, sajnos egyáltalán nem ismerik azokat. Sem a lakóhely környékén, sem ezen kívül nem tudott megnevezni segítô szolgálatot a fiatalok többsége (25% -85% ).

A megkérdezett 9-12. osztályosok száma 489, az értékelhetô válaszolók száma 395 fô volt.

Középiskola A megkérdezettek 87% -a 15-18 éves tanuló. A televízió mellett a számítógép egyre szélesebb körben való elterjedése itt is érezteti hatását. A fiatalok szabadidejüknek nagy részét töltik el e gépek társaságában, és egyre kevesebben olvasnak. N em olvas a megkérdezettek 27% -a. Az írott médiához nyúlók ebben a korban is a fiataloknak szóló magazinokat, folyóiratokat helyezik elôtérbe. A fiatalok kisebb arányban sportolnak, bulizni 22% jár.

A válaszolók 85% -ának három, vagy több barátja van, akikkel többnyire naponta találkoznak (61% ). Csak szórakozóhelyeken találkozik egymással e fiatalok 12% -a, és az utcán 23% .

A fiatalok közül egyre többen rabjai valamelyik káros szenvedélynek. Dohányzik a válaszolók 49% -a, 69% fogyaszt alkoholt és megjelenik a kábítószer-fogyasztás is, hisz 14% -nak már volt kapcsolata a droggal. A fiatalok 2% -a rendszeres fogyasztónak tartja magát. A felmérés rávilágít arra is, hogy többnyire kíváncsiságból, vagy a barátok hatására nyúlnak ezekhez a szerekhez, de nem elhanyagolható a szülôi ház példamutatása sem. A fiatalok többségében a családban is találkoznak negatív példákkal, hisz a dohányzás, és az italozás a felnôttek körében is elterjedt.

Az alkoholfogyasztás és dohányzás fô színterei a különbözô bulik, ahol az italtól többnyire a jó hangulatot, a felpörgést várják a fiatalok. Sok esetben a mértéktelen alkoholfogyasztásnak a részegség lesz a vége. (H avonta egy-két alkalommal, vagy annál is többször részeg a fogyasztók 51% -a.)

■

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM

Page 39

A felmérésekbôl az is kitûnik, hogy ez a korosztály már jól ismeri az illegális drogok típusait, és 78% -ban tisztában vannak azzal is, hogy hol lehet beszerezni ezeket a szereket. Fontosnak tartom kiemelni, hogy e szerek ritkán történô fogyasztását veszélytelennek tartja 54% . Elgondolkodtató, hogy a fiatalok magas hányada (30% ) magánügynek tekinti a drogfogyasztást, s szó nélkül elmenne mellette, ha barátjánál ezt tapasztalná. Csupán 10% válaszolt úgy, hogy segítene leszokni. Ez a 10% azonban a kortársképzés magja lehetne.

A bajbajutott fiatalok 49% -a szívesen fordulna segítô szolgálathoz, ahol bármilyen jellegû problémáikkal kapcsolatban információt, segítséget kapnának, de többségük sem a lakóhelyen belül (57% ), sem azon kívül (80% ) nem ismer semmilyen segítô szervezetet. Így lelki problémáikkal leginkább kortársaikhoz (50% ) fordulnak, míg a szüleiktôl (27% ) kér tanácsot, segítséget.

Riasztó tény, hogy a felsôbb évfolyamos tanulóknak már a 29% -a bejelölte, hogy családjában van olyan személy, akinek alkoholfogyasztása problémát okoz. N em csak az emelkedô tendencia a hangsúlyos a fiatalabbakkal összevetve, ebben az esetben e jelentôs érték stagnálása is figyelemfelkeltô volna. Ez pedig a kisiskolások válaszainak beigazolódására is enged következtetni. A szülôk veszekedése, alkoholfogyasztása, bántalmazás, elhanyagolás egy mélyebb, más fókuszú kutatás elvégzésének szükségességét követeli. Tanulmányom témakörének okaként azonban, itt és most arra igyekszem felhívni a figyelmet, hogy az alkoholprobléma jelen van a gyerekek és fiatalok környezetében, s ez jelentôs hatással bír. E probléma már kisgyer-

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

mekkorban jelentkezik, tehát a prevenciós eszközök, és támasznyújtás alkalmazásának idôpontját nem szabad késleltetni!

Az iskolákon kívül a kérdôíves felmérés kiterjedt a helyi – M arcali és környéke – szórakozóhelyeire is. A vendéglátóhelyeken megkérdezettek száma 81, a válaszolók száma 66 volt.

Vendéglátóhelyek és a lakosság A vendéglátóegységek alkalmazottainak megkérdezését azért tartottam szükségesnek, hogy a diákok válaszait kontrollálni, alátámasztani, vagy éppen ellentmondásokkal szembesíteni tudjam. V ajon egyeznek-e a diákok által megadott kijelentések a vendéglátóhelyeken dolgozó felnôttek véleményével? A kutatás során azt is megvizsgáltam, hogyan vélekedik az adott témakört illetôen a felnôtt lakosság. H elyesen ítélik-e meg az ifjúság jellemzôit, vagy teljesen eltérôek a válaszok? Milyen kép él egyáltalán a lakosság szemében a fiatal generációról?

Mindkét célcsoport megkérdezettjeinek átlagosan a fele 35 évnél idôsebb és 81% -a több mint egy éve dolgozik a vizsgált egységben, illetve 97% -a egy évnél régebb óta a település lakosa. Feltételezhetjük tehát, hogy jól ismerik a presszóba járó, és az itt élô fiatalokat. A válaszokból kiderült, hogy sajnos még mindig vannak olyan vendéglátóhelyiségek, ahol nem biztosított sem a rendszeres szellôztetés, sem pedig az ingyenes ivóvíz fogyasztása.

– sszefoglalva válaszaikat továbbá elmondható, hogy nagyon sok fiatal dohányzik és fogyaszt alkoholt, s közülük több a fiú, mint a lány. A pultosok véleményére támaszkodva megállapítható az a jelenség, hogy többnyire ugyanazon tanulók járnak ■

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

39 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM

Page 40

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

egy helyre, tehát klikkesednek, csoportosulnak és a megszokott „csapattal” a megszokott, úgynevezett „törzskocsmát”, vendéglátóhelyet látogatják. Megegyeznek a válaszok a tekintetben, hogy hétköznap korábban, hétvégeken viszont sokan este 10 óra után mennek haza a kocsmából.

A szabadidô eltöltési szokásokat illetôen is hasonlóak a válaszok mindkét megkérdezett felnôtt populációban, s meg is egyeznek a diákok által kapott eredményekkel. Elsô helyen a számítógépezés áll, majd kisebb eltérésekkel, de a legjellemzôbbek közé sorolták a szórakozást, a tévénézés és a sportolást. Mindkét megkérdezett csoport szerint, ezeken a helyeken a fiatalok leginkább az alkoholos ital fogyasztásával, majd a kocsmasportok valamelyikével és nyerôgépezéssel tölti el idejét. Az összes megkérdezett lakos 24% -a szerint a fiatalok a szórakozóhelyeken üdítô fogyasztása melletti beszélgetéssel töltik az idejüket. Ez az érték az alkalmazottaknál majdnem duplája, 42% . Á ltalános vélemények közé sorolhatók, hogy egyre többen és egyre többet dohányoznak a fiatalok.. N em is mindig a saját szükségleteik kielégítése miatt, hanem a társadalomba történô beilleszkedés céljaként, valamint az idôsebb korosztálynak való „megfelelés” érdekében. Mindkét célcsoportban többen indokolták a dohányzás okát a nagyzolási szokásokkal, felnôttes viselkedéssel. Jellemzô a minél olcsóbb, de minél több cigaretta vásárlása.

Mindkét esetben a válaszadók több mint 90% -a véli úgy, hogy a fiatalok több mint 15% -a dohányzik, s közülük is átlag 17% -nak az a meglátása, hogy ez az arány 75% fölött van. A lakosságból mindössze 1 fô, a pultosok közül 5 fô nyilatkozik úgy, hogy a szórakozó fiatalokra egyáltalán nem jellemzô a dohányzás. Ez a mutató elég komoly figyelmeztetô jel e káros szenvedély elôfordulására, amely már veszélyesen soknak mondható.

(A fiatalok több mint 50% -a dohányzik a lakosság 58% -a, s a pultosok 46% -a szerint.) H a még azt is hozzávesszük, hogy itt 18-20 év alatti fiatalokról beszélünk, elég komor, s megdöbbentô képet kapunk.

N agyon magas az alkoholfogyasztó fiatalok száma. A vendéglátósok véleményei alapján a fiatalok többsége gyakran nem tudja hol a határ. Cél, hogy minél rövidebb idô alatt, minél több alkoholt fogyasszanak.

A lakosság körében a válaszolók 39% -a találkozik hetente, 21% -a pedig naponta ittas állapotban lévô fiatallal. Ezek a számok az alkalmazottaknál 46% és 11% . N em meglepô, ha azt vesszük alapul, hogy a megkérdezettek csupán 4-8% -a véli úgy, hogy a fiatalokra egyáltalán nem jellemzô, hogy rendszeres alkoholfogyasztó. Az alkoholfogyasztásban is egyértelmûen a fiúk vezetnek a lányok elôtt, mindkét csoport válasza alapján.

Mind a vendéglátósok, mind pedig a lakosság meglátása szerint, minimális a fiatalok illegális drogfogyasztási szándéka ebben a korosztályban. A pultosok külön hangsúlyozták azonban, hogy az életkor elôrehaladtával bizony magasan megugrik az alkalmi szerhasználók és dependensek száma.

A válaszadók 44% -a és 26% -a szerint egy-két alkalommal már megfigyelhetô a kábítószer fogyasztása. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az 5-13% -ot sem, akik szerint gyakran, vagy szinte minden nap láthatók a fiatalokon kábító-

44 40

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

szer fogyasztására utaló jelek. H asonlóan 5% és 10% szerint a fiatalok közül sokan szívnak füves cigarettát.

A támaszokat illetôen, a kapott válaszok összecsengeni látszanak a diákok azon válaszaival, miszerint 3, vagy annál több barátjuk van, és hetente több alkalommal mennek el együtt szórakozni. Mindössze 3% jelölte be, hogy egyedül jelennek meg a szórakozóhelyen. Ez arra is utalhat, hogy a serdülô korosztály jellemzôje, hogy társak, vagy barátok nélkül magányosnak, elveszettnek érzik magukat, és ilyen esetekben inkább haza igyekeznek, falak mögé bújnak. A lazaság, a felnôttség, a bátorság kimutatásához társakra van szükségük, egyedül „elnémulnak”.

A válaszolók 7-8% -a látja úgy, hogy a vendéglátóegységekbe járó fiatalok mindig jókedvûek. 59% -uk szerint a fiatalok hangulata teljesen változó. Ez jelentheti azt is, hogy e fiatalok sok problémával küzdenek, s ezeket a problémákat nem tudják még a szórakozásuk közben sem levetkôzni. Ezt támasztja alá az a vélemény is (10% ), miszerint elôfordul, hogy beszélgetés közben a problémáikról számolnak be egymásnak.

T udjuk, hogy a fiatalok gondjaikat nem szakemberrel, nem a szüleikkel, hanem egymással beszélik meg, s egymásnak adnak tanácsokat. A felnôttek 8% -a már látott alkohol hatására kirohanó, síró fiatalt. Mindez jelzô értékû kellene, hogy legyen minden ilyet tapasztaló felnôttnél. Bár tudjuk, hogy az alkohol felerôsíti az érzelmeket, hatására erôsebbek az érzelmi kitörések, mégis fel kellene figyelni az ilyen jelekre. A válaszadók 26% -a szerint az ott élô, vagy az egységet látogató fiatalok néha depresszióra utaló jeleket mutatnak. (Itt fontos megjegyeznem, hogy a kérdôívben nem tértem ki a depresszió tudományosan meghatározott általános tüneteire, így a kapott válaszok abszolút szubjektívek.Feltételezem, hogy a köztudatban lévô megállapításokat érthetjük e válaszok alatt, miszerint e jelek többek között a szomorúságra, bánatra, magányra és további hasonló szinonimákra redukálódtak.)A válaszok arányaiból kitûnik, hogy a lakosság jobban felfigyel ezekre a jelekre, mint a vendéglátósok. A lakossági válaszok 10% -a szerint a fiatalok gyakran mutatnak depressziós tüneteket, míg a vendéglátósoknak csak mindössze 2% -a tapasztalt hasonlókat a fiatalokon. (Ennek oka lehet az is, hogy a depressziós tüneteket produkáló fiatalok többnyire nem mutatkoznak szórakozóhelyeken, nem töltik szabadidejüket barátaik társaságában, hanem befelé fordulnak, magányba zárkóznak.) A fiatalok nem egy esetben az öngyilkosságban látják az egyedüli kiutat jelenlegi helyzetükbôl. A fel nem ismert állapotok, a magukra maradás, a kilátástalanság könnyen vezethet az élet eldobásának szándékához. A megkérdezettek 9% -a többször, 16% -a egyszer találkozott már olyan fiatallal, aki öngyilkossággal kísérletezett.

■ ÖSSZEG ZÔ ELEM ZÉS A összegzô elemzésben arra kerestem a választ, hogy az általános iskolák alsó tagozatos tanulóinál jellemzô életmódbeli mutatók, kialakult szokások, tendenciák, hogyan változnak felsô tagozatnál, majd a 14-18 éves korosztálynál? H ogyan alakulnak az egészségmagatartási szokások, s a káros szenvedélyek elôfordulása és milyen képet kapunk összességében?

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM

Page 41

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

Élethelyzet és szabadidô Felmérésem során 851 kérdôívet dolgoztam fel 10-19 éves korosztályban. Ebbôl 191 fô 4. osztályos (2006–2009 között), 197 fô 8. osztályba jár és 395 fô pedig valamely középfokú oktatási intézmény tanulója. A fiatalok többsége teljes családban él, és testvérével együtt nevelkedik.

A szabadidô eltöltését vizsgálva megállapítható: a 10-11 éves korosztály legfontosabb idôtöltése a játék (57% ), ami a gyermekkor legfôbb sajátossága. Már ebben a korban megjelenik a számítógépezés (22% ), ami az idôsebb korosztálynál egyre nagyobb hangsúlyt kap (lásd: 1.számú ábra).A 8. osztályosoknál ez az idôtöltés meghatározó szerepet kap (56% ). Majd a középiskolásoknál kissé visszaesik (44% ). A televízió viszont az életkor növekedésével arányosan, egyre nagyobb arányban vonzza a fiatalokat. Az alsós gyerekek csupán 16% -a, míg a késôbbi korosztály 72% -a ül a képernyô elôtt. Az alsóbb korosztálynál még megjelölték a tanulást, mint idôtöltést, a késôbbiekben ez már egyáltalán nem szerepel. Szívesen sportol a 14 éves korosztály 35% -a, ennél kevesebben a középiskolások (32% ), s a legkevesebben az alsó tagozatosok (23% ).

A megkérdezett fiatalok (felsô tagozat) 35% -a, illetve 27% -a (középiskola), vallja magáról, hogy nem szokott olvasni. Elég megdöbbentô, hogy e fiatal korosztály több mint egynegyede semmilyen írott médiát nem olvas. Az olvasási szokások elsôsorban a magazinokat, fiataloknak szóló újságokat helyezik elôtérbe. Elmondhatjuk, hogy az olvasóvá nevelés területén nincsenek megfelelô eredményeink, hiszen, mint látjuk a fiatalabb korosztálynál nem sikerül az olvasási szokások megfelelô szintû kialakítása, 9% -uk olvas csupán.

A kisiskolások 68% -a gyakran kirándul szüleivel, míg a felsôbb korosztálynál ez már nem jellemzô. Csupán 12% , majd 13% az, aki néha kirándul.

■

A szabadidô eltöltésének alakulása 80%

72%

72%

70% 44% 35% 23% 16%

32% 22%

20%

Olvasás

Sport

TV

Olvasás

Sport

TV

Felsô tagozatos

számítógép

Alsó tagozatos

számítógép

Sport

9%

Olvasás

22%

TV

20% 10% 0%

56%

számítógép

60% 50% 40% 30%

Középiskolás

sebb szüksége, igénye van a szülô jelenlétére, a velük töltött közös programokra.

A fiatalok egyre több idôt töltenek a baráti társaságokkal, iskolában, otthon, utcán és szórakozóhelyeken. Ezek a baráti minták egyre inkább a személyiségüket befolyásoló tényezôk lesznek, s példává válnak számukra.

Dohányzás Mint már láttuk, e korosztály nagyobb része azért szokott rá a legális drogok használatára, mert ezt látja kortársaitól is, s hajtja a kíváncsiság (77% ). A fiatalok egyre korábban kipróbálják ezeket a szereket. Az általános iskolások 60% -a, a középiskolások 72% -a próbálta már ki a cigarettát. Az elsô szál cigarettát mindkét korosztály nagyon korán szívta el: a felsôsök 92% -a, a középiskolások 66% -a 14 éves kora elôtt gyújtott rá elôször. E tényekbôl kettô következtetés is levonható. Elsôként, hogy a fiatalabb korosztály egyre korábban nyúl a cigarettához. Másrészt azok a fiatalok, akik úgy kerültek be a középfokú oktatási intézményekbe, hogy nem dohányoztak, az osztálytársak, barátok hatására ôk is követték e példát. A középiskolában dohányzó tanulók 34% -a 14 éves kora után, tehát a középiskolában szokott rá a dohányzásra. Ezt alátámaszthatja az az adat is, miszerint a 14 éves korosztály 8%- ánál befolyásoló tényezô volt az is, hogy a szülôk is dohányoznak. Ez az idôsebbeknél már csak 4% ban jelenik meg. Itt 16% a dohányos baráti társaságot tekinti a legfôbb meghatározónak.

Mindezek mellett rá kell világítanunk arra a tényre is, miszerint a gyerekek többsége él olyan családban, ahol az egyik vagy mindkét szülô dohányzik (lásd: 2.számú ábra).A megkérdezett gyerekek 66% -ának van dohányzó felnôtt a családjában, és a dohányzók 44% -a rágyújt a lakásban is. A negatív példa tehát jelen van a családok többségénél, amely (ha rejtetten is) egyik motiválója a késôbb kialakuló szenvedélynek.

A megkérdezett 14 évesek 22% -a dohányzik rendszeresen.

Ez az arány a középiskola végére 40% -ra nô, ami igencsak magas arányszámnak tekinthetô. Az életkor elôrehaladtával nemcsak a dohányosok száma, hanem az elszívott cigaretta mennyisége is nô: a 18 évesek 31% -a napi 10-20 szál cigarettát szív el, 11% -ának pedig már nem elég a napi egy doboz cigaretta sem.

Az ezzel járó anyagi terheket a szülôk viselik. A dohányzó 14 évesek többsége a bulikban gyújt rá (56% ), míg a 18 éves, amikor együtt van a barátaival, haveri társasággal (40% ).

■

1. számú ábra

A dohányzók számának alakulása 60%

Láthattuk, hogy a kicsik legfôbb tevékenységi formája ebben a korban a játék. A szülôk még szívesen játszanak együtt gyerekeikkel (73% ), azonban a felsôbb évfolyamokban a szülôkkel együtt töltött idôt már egyre jobban kiszorítja a barátokkal való találkozás, együttlét. A szülôk szerepét mind jobban a haverok, barátok veszik át. Ekkorra a fiataloknak már háromnál is több barátjuk van (87% ), rendszeresen találkoznak, és együtt töltik a szabadidejüket is. A bulizás egyre nagyobb szerepet kap a fiatalok életében. Amíg a 14 éveseknél még csak megjelenik (6% ) a szórakozás e formája, addig a 18 évesek 22% -a tölti így el szabadidejének egy részét. Ekkor már a fiatalnak egyre keve-

61%

50%

69%

40%

43%

30% 20%

59%

10% 0%

Egyik, vagy mindkét szülô dohányzik

Alkalmanként, vagy rendszeresen dohányzik

Alkalmanként, vagy rendszeresen dohányzik

Alsó tagozat

Felsô tagozat

Középiskola

2. számú ábra 2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

44 41

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM

Page 42

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

Alkoholfogyasztó szülôk aránya

Alsó tagozat

Alkoholfogyasztó aránya

Felsô tagozat

Alkoholfogyasztó aránya

Középiskola

3. számú ábra A kipróbálás elsôdleges okaként (akárcsak a dohányzásnál) itt is a kíváncsiság dominált. A fiatalok nagyobb százaléka azért nyúl az alkoholhoz, mert a barátai is isznak és megkínálják ôket. E külsô hatás mellett azonban egyre jobban megjelenik egy belsô érzés, állapot, amit az alkohol vált ki. A 14 évesek 32% -a úgy érzi, hogy jobb kedve lesz az alkoholtól, míg a középiskolások 54%- a nyúl az alkoholhoz, remélve a jobb hangulatot.

Amíg az elôbbiek 5% -a várja el e szerek fogyasztásától, hogy megoldja a problémákat, addig az idôsebbek 11% -a vár problémamegoldást az ital hatásától. Ezen fiatalok úgy érzik (15% ), hogy nem csak jókedvûek, de magabiztosabbak is lesznek az alkoholtól.

Az italfogyasztási szokások is változást mutatnak e két korosztály között. Míg a fiatalabbak inkább sört (52% ) isznak, addig az idôsebbek a tömény italokat kedvelik (46% ). Az alkohol mennyiségére vonatkozóan megállapítható, hogy nagyon sok esetben a fiatalok nem ismerik a határt. Míg a felsôsök 75% -a egy hónap alatt egyszer sem volt részeg, addig az italozó 18 éveseknek csak 49% -a mondhatja el ugyanezt. H avi egy-két alkalommal azonban a 14 évesek 22% -ánál tapasztalható ez az állapot. A középiskolásoknál ugrásszerû emelkedés látható, hisz itt az alkoholfogyasztók 42% -a volt részeg az elmúlt hónap során 1-2 alkalommal.

A felsôsök szülei nagyobb százalékban (40% ) nem tudnak arról, hogy gyermekük alkoholt fogyaszt, a középiskolásoknál ez az arány 27% . Elôbbieknél a szülôi tiltás is nagyobb (29% ), míg az utóbbiaknál csak a felnôttek 24%- a tiltja, ellenzi az alkohol fogyasztását.

44 42

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

A kábítószer-fogyasztás veszélyességének megítélése 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20%

Felsô tagozat Középiskola

10% 0%

Rendszeresen fogyasztja Alkalmanként fogyasztja

nagyon veszélyes

54%

kicsit veszélyes

59%

56%

nem veszélyes

61%

58%

nagyon veszélyes

62% 60%

kicsit veszélyes

64%

nem veszélyes

69%

66%

nagyon veszélyes

70% 68%

kicsit veszélyes

Az alkoholfogyasztók számának alakulása

Kábítószer A két korosztályt vizsgálva nagyobb eltéréseket látunk az illegális drog megléte, használata között. A fiatalabbak 76% -a nem ismer senkit, aki kábítószert fogyasztana. Az idôsebbek ismerôsei között azonban már élnek ilyen személyek (45% ). Míg a felsôsök környezetében csak elvétve találunk kipróbálót, vagy rendszeres drogfogyasztót (8% ), addig a középiskola végére ez a szám 32% -ra emelkedik. Erre az idôre már a fiatalok 13% -a kipróbálta valamelyik kábítószert, s 2% rendszeres fogyasztónak vallja magát. A megkérdezett 195 felsô tagozatos közül egy tanuló vallja magát rendszeres fogyasztónak! Ez a szám négy év alatt hatszorosára növekedett. Még nagyobb a változás az alkalmankénti fogyasztásnál, ami egy fôrôl 10 fôre nôtt. Ennél is meredekebben emelkedett azok száma, akik több alkalommal próbálkoztak a drogfogyasztással, hisz számuk 1-rôl 11-re emelkedett a középiskola négy éve alatt.

Figyelmeztetô érték az is, hogy a megkérdezettek 9% -a próbálta ki egy vagy több alkalommal a kábítószer hatását. A fogyasztók közül már valamennyien kipróbálták a cannabist, majd az extasy és a speed következik. H asonlóan az alkohol és a dohányzás esetéhez, a drogokhoz vezetô úthoz itt is a legtöbb esetben a kíváncsiság vezet (65% ) mindkét korosztályban. 7 fiatalnak pedig jólesik e szerek nyújtotta élvezet. A felsô tagozatos drogfogyasztó gyerekek ritkábban, míg a középiskolások gyakrabban, havonta vagy alkalmanként nyúlnak a kábítószerhez.

A kábítószer-fogyasztás veszélyességének megítélése (lásd: 4. számú ábra) megközelítôleg azonos súllyal bír mindkét korosztálynál. A rendszeres fogyasztást a fiatalabbak 86% -a vallja nagyon veszélyesnek, az idôsebbek csak 68% -a gondolja ugyanezt. Az alkalmankénti fogyasztást csak kicsit veszélyesnek, a ritkán fogyasztást pedig veszélytelennek, vagy csak kicsit veszélyesnek tartja mind a két korosztály.

■

nem veszélyes

Alkohol A szülôk sajnos nemcsak a dohányzással mutatnak negatív követendô magatartást, hanem az alkoholfogyasztással is. A 10 éves gyerekek szüleinek 61% -a fogyaszt valamilyen formában alkoholt (lásd: 3.számú ábra).Jelentôs azok száma (17% ), akik gyakran látják szüleiket italozni. Bár e korosztály számára többnyire még csak az alkohol látványa válik mindennapossá, a 8. osztályosok 64% -a már 14 éves kora elôtt fogyasztott alkoholt.

N incs tehát nagy idôbeli különbség látvány és fogyasztás között. S talán részben ez segített eljutni odáig, hogy az általános iskolások 59% -a, míg a középiskolások 69% -a fogyaszt rendszeresen alkoholt.

■

Ritkán fogyasztja

4. számú ábra A válaszoló fiatalok 65% -a ismer és meg tud nevezni valamilyen kábítószert. Legtöbben a cannabist, a kokaint és a heroint ismerik. A 14 évesek ismerik a szleng kifejezést (17% ), míg a középiskolások közül senki nem helyettesítette a kábítószer pontos megnevezését szlenggel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem is ismerik.

A fiatalok többsége nem csak ismeri a kábítószereket, de az általános iskolások (75% ), és a középiskolások is (78% ) tisztában vannak azzal, hogy hol lehet ezeket a szereket beszerezni

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM

Page 43

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

gálathoz, ahol problémájáról információt, megértést és segítséget kapna.

(lásd:5.számú ábra).Legtöbben a bulikban vennék meg a kábítószert (64% ), 11% pedig a barátján keresztül szerezné be. A fiatalabbak az utcai árusokhoz is fordulnának (24% ), és egy fiatal az iskolát jelölte be, mint lehetséges forrást.

■ HI PO TÉ ZI SE IM MENTÉN…

A kábítószerhez való hozzájutás lehetôségei 70% 60% 64%

50%

Felsô tagozat Középiskola

40% 13%

30% 20% 10%

1%

0% utcai árustól

iskola

2%

24%

0%

11%

barátomon bulikban keresztül

21%

1%

24%

1%

3%

nem lehet nem tudom beszerezni

egyéb

5. számú ábra Külsô és belsô támaszok Felmérésem arra is kiterjedt, ismerik-e a fiatalok azokat a segítô szervezeteket, amelyekhez fordulhatnak. Mint láttuk, a kisgyerekek elsôsorban a szüleikhez szaladnak, ha nehéz helyzetbe kerülnek, vagy valamilyen problémájuk támad. Megbeszélik a felmerült gondokat, segítséget kérnek és többnyire (76% ) kapnak is szüleiktôl.

A 14 éves gyerekeknél már erôs a kötôdés a baráti társasághoz, a haverokhoz. Bajba kerülés (amikor már nem elég egy kiadós beszélgetés, lelki vigasz) esetén a nyolcadikosok és felsôbb évesek is nagyobb részt a szülôkhöz (76-72% ) fordulnának (baráthoz: 51-56% ), de érzelmi nehézségeiket már inkább barátaikkal (45-50% ) beszélik meg, mint szüleikkel (41-27% ) (lásd: 6. számú ábra) A fiatalabbak közül többen várnak lelki segítséget a pedagógustól (2% ), mint az idôsebbek (1% ). Á tlagosan 24% jelezte, hogy egyáltalán nem osztja meg senkivel problémáit.

■

A fiatalok lelki támaszainak megoszlása

A következôkben, a vizsgálatom elején még feltételezésként megjelenô, majd az eredmények feldolgozását követôen már ténynek tekinthetô állításokat, vagyis beigazolódott hipotéziseimet sorolom fel: – Marcali és térsége kisiskolásainak és fiatal tanulóinak életmódbeli szokásai kedvezôtlenek.

– A család sok esetben diszfunkcionálisan mûködik.

– A hagyományos nevelési értékrendszerek válságban vannak.

– N incsenek tabuk a gyermek elôtt a szülôk káros életmódbeli szokásait tekintve.

– A kisiskolások és fiatalok egyaránt minimális idôt töltenek sportolással, olvasással, kirándulással.

– A fiatalok hétvégi és esti szabadidô eltöltési szokásainak szerves részét képezi az ismerôsökkel való tartózkodás valamelyik szórakozóhelyen, vagy „házibuli” a káros szenvedélyek kíséretében.

– A kor elôrehaladtával egyenes arányban emelkedik a dohányzók száma.

– Az elsô szál cigaretta elszívása még általános iskolában megtörténik.

– A serdülôk többsége életében legalább egyszer kipróbálta már az alkoholfogyasztást és jelentôs hányaduk túl van már az elsô részegség élményén.

– N emcsak a korai kipróbálás, az alkohol alkalmi, vagy rendszeres fogyasztása is magas arányban jelenik meg fiatalkorban.

– Már a kábítószer-fogyasztás is megjelenik ebben a korban, és a szerekhez való hozzájutás is egyszerû.

– A fiatalok kiesnek az érzelmi és mentális segítségnyújtás, támaszadás alól. H a létezik is ilyen jellegû szolgáltatás, nem jutnak elegendô információhoz, magukra maradnak problémáikkal, hiszen nem ismerik a segítô szervezeteket.

60% 50%

50%

45%

40% 30%

Felsô tagozat Középiskola

32% 25% 23%

23%

20% 9% 8% 3% 2%

eg yé b

sz em él yn ek

2% 1% se nk in ek

te st vé re m ne k

ap un ak

an yu na k

2% 2%

ta ná ro m na k

4%

0%

na gy sz ül ôk ba ne rá k to m /b ar át nô m ne k

9%

10%

6. számú ábra Riasztónak tûnik, hogy a felsô tagozatos gyerekek 25% -a, a középiskolások 57% -a a lakóhelyén sem ismer olyan intézményeket, szolgálatokat, ahova baj esetén fordulhatnának. A lakóhely környékén mûködô intézmények, szervezetek közül nem tudott megnevezni egyet sem a megkérdezettek 85-80% -a. Telefonos szolgálatról egyáltalán nem hallottak (65-51% ).

Ezek az eredmények azért is elgondolkodtatóak, mert a fiatalok többsége (52-49% )szívesen fordulna egy olyan segítô szol-

Ezek voltak tehát azon hipotéziseim, amelyeket kutatásom több szempontból is alátámasztott, s amelyeket általános következtetésnek egyaránt tekinthetünk. V annak azonban olyan feltételezéseim is, amelyeket nem tudtam kellôen alátámasztani, vagy amelyeknek éppen az ellenkezôje bizonyosodott be.

Melyek ezek, s hogy vajon miért megkérdôjelezhetôk a hipotézisek: – A mikrokörnyezeti hatások a gyermekeknél ok-okozati összefüggésben állnak a fiatalkorban megjelenô fô károsítókat illetôen.

• A közvetlen negatív környezeti hatások következményét konkrét bizonyítékkal alátámasztani jelen kutatás alapján nem lehet. Ezt igazán hatékonyan úgy tudnám alátámasztani, ha a felmért osztályokból kiválasztanék olyanokat, ahol a mikrokörnyezeti hatások kedvezôek, illetve kedvezôtlenek, majd ugyanezt a két csoportot újra megkérdezném idôsebb korban. Más módszerrel, mélyinterjúval, fókuszcsoportos beszélgetésekkel lehetne e területeket megnyugtatóan kibontani. Ez azonban egy újabb kutatást igényel.

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

43 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:21 PM 3:22

Page 44

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

E kijelentés tehát nem bizonyítható ugyan, mégis az összes megkérdezett által mutatott általános helyzetkép, és a szakirodalom alapján feltételezhetô.

– K evés a motiváció a város és a falvak nyújtotta szabadidôs és közösségi szolgáltatások igénybevételére.

• A kapott válaszok alapján ez az állítás szinte egyértelmûen alátámasztott, de ne felejtsük el, hogy a térség nyújtotta szabadidôs kínálatot még nem kutattam, tehát nem tudjuk pontosan, hogy a motiváció hiánya tulajdonképpen az érdektelenség, vagy a lehetôségek szûkössége miatt alakult ki. Így tehát e tézisem szintén csak feltételezhetô, például aszerint, hogy helybéli lakosként, és a Társulás volt munkatársaként nagyjából tisztában vagyok a térség adta lehetôségekkel.

Dohányzás, alkohol, kábítószer A könnyebb áttekinthetôség érdekében, az e témaköröket érintô jellemzôket is táblázatokba foglalom (lásd: 8-10. számú ábrák).

■

DOHÁNYZÁS - ALSÓ TAGOZAT

Falu

Város

Dohányzó közeli családtagok száma

Több

Kevesebb

Lakásban való dohányzás elôfordulása

Több

Kevesebb

DOHÁNYZÁS - FELSÔ TAGOZAT

Falu

Város

Dohányzó közeli családtagok száma Idôtöltés dohányfüstös helyiségben

Élethelyzet Az egyszülôs családok száma hasonló eredményt mutat faluban és városban.

A falvakban a négy, vagy többgyermekes családok száma 34-szeres a városihoz képest.

A feltételezések szerint városban kétszer annyi a jómódú családok száma, mint faluban, vagyis falun kétszer annyi a szegény család, mint városban.

■

Szabadidô A jobb áttekinthetôség érdekében a szabadidô eltöltésére vonatkozó legfontosabb válaszok arányának összehasonlítását táblázatban szemléltetem (lásd: 7.számú ábra).

■

Egyeznek a mutatók

Dohányzó barátok száma

Több

Kevesebb

Kipróbálók száma

Több

Kevesebb

Kipróbálás életkora

– A vizsgált eredmények rosszabb képet mutatnak városban, mint a falvakban.

• Ebben az esetben már nem az alátámasztás mélységén van a hangsúly, hanem sokkal inkább az állítás beigazolódásán. E kijelentés ugyanis túl általános és így, ebben a formában nem igaz. Minden területen mutatkoznak az állítást alátámasztó, de ellentmondó eredmények egyaránt:

Egyeznek a mutatók

Kipróbálás indoka Dohányzók száma Rendszeres dohányzók száma

Egyeznek a mutatók Egyeznek a mutatók Kevesebb

Több

Több

Kevesebb

8. számú ábra: Dohányzás városban és faluban

ALKOHOL - ALSÓ TAGOZAT

Falu

Város

Alkoholfogyasztó szülôk száma

Több

Kevesebb

ALKOHOL - FELSÔ TAGOZAT

Falu

Város

Problémás ivó a családban

Kevesebb

Több

Alkoholfogyasztók száma

Kevesebb

Több

Alacsonyabb

Magasabb

A fogyasztás gyakorisága

Magasabb

Alacsonyabb

A részegség gyakorisága

Magasabb

Alacsonyabb

Az alkohol elfogadása a szülôk által

Rosszabb

Jobb

A kipróbálására jellemzô életkor

9. számú ábra: Alkohol városban és faluban SZABADIDÔ - ALSÓ TAGOZAT

Falu

Város

tv-nézôk száma

Megegyeznek a számok

Számítógépezôk aránya

Megegyeznek az arányok

Sportolást kedvelôk Olvasási szokások SZABADIDÔ - FELSÔ TAGOZAT tv-nézôk száma Számítógépezôk aránya Sportolást kedvelôk

Falu

Város

Kipróbáló fiatalok száma

Több

Kevesebb

A kábítószerfajtákat ismerôk száma

Több

Kevesebb

Gyakori

Nem jellemzô

Ismeretségi körben elôforduló fogyasztók

Több

Kevesebb

A szerhasználat megítélése általában

Jobb

Rosszabb

A használatot magánügynek vélôk száma

Több

Kevesebb

Szleng használata

Számuk egyezik Kevesebben olvasnak

Többen olvasnak

Falu

Város Megegyeznek a számok

Magasabb

KÁBÍTÓSZER - FELSÔ TAGOZAT

Alacsonyabb

A szer veszélyességének megítélése

Egyeznek a mutatók

A beszerzés helyének, módjának jellemzôi

Egyeznek a mutatók

Számuk egyezik

10. számú ábra: K ábítószer városban és faluban Olvasási szokások

Kevesebben olvasnak

Többen olvasnak

7. számú ábra: Szabadidôtöltés városban és faluban

44

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 45

Külsô és belsô támaszok A barátok számának aránya egyezést mutat városban és faluban.

Felsôben a tanárokat kevesebben jelölték meg, mint támogató személyt.

V árosban kevesebb a támasz nélküli fiatal.

A városban kevésbé ismerik a segítô szolgáltatásokat.

– A vendéglátóhelyek alkalmazottai és a lakosság negatívabban ítéli meg a fiatalok életmódbeli szokásait a kapott eredményekhez képest.

• E kijelentés ugyancsak túl általános, és részben nem is igaz. Lássuk, hogy az igaz-nem igaz alátámasztások hogyan alakulnak ebben az esetben:

■

Élethelyzet A két felnôtt megkérdezett csoport véleménye teljesen megoszlik a tekintetben, hogy az anyagi helyzet hogyan befolyásolja a szórakozóhelyeken való megjelenések gyakoriságát. A pultosok szerint inkább a szegényebb család gyerekei járnak hozzájuk, ellentétben a lakosság véleményével, akik a gazdagabb családok gyerekeirôl vélik ugyanezt.

H ogy mennyire egyeznek a vélemények a valósággal, ebben az esetben abból következtethetjük ki, hogy városban (ahol jóval több a jómódú család) és faluban (ahol sokkal több a szegény család) mit mutatnak a válaszok a fiatalok szórakozási gyakoriságát illetôen. A válaszokat megvizsgálva láthattuk, hogy a diákok faluban gyakrabban járnak szórakozni, bulizni. Eszerint tehát a vendéglátósok véleménye talán közelebb áll a valósághoz, a lakosság véleménye pedig nem egyezik az eredményekkel.

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

Dohányzás A lakosság és a vendéglátósok véleménye is egyértelmûen az, hogy nagyon sok fiatal (50-75% -uk) dohányzik. A valóságban azonban ez az érték kevesebb, összesen 23% . Tehát a dohányzás tekintetében a felnôtteknek negatívabb véleménye van a fiatalokról, mint az valójában jellemzô.

■

Alkohol Ebben az esetben a pultosok szerint a fiatalok 15-25% , a lakosok szerint 25-50% -uk fogyaszt alkoholt. A ténylegesen kapott eredmény ebben az esetben viszont rosszabb képet mutat, 64% . Tehát a fiatalok alkoholfogyasztási szokásairól a felnôtteknek kedvezôbb képe alakult ki, mint ahogy azt a tényleges adatok mutatják.

■

■

Szabadidô A szabadidô eltöltési szokásokat illetôen hasonlóak a válaszok mindkét megkérdezett felnôtt populációban, s meg is egyeznek a diákok által kapott eredményekkel. Elsô helyen a számítógépezés áll, majd kisebb eltérésekkel, de a legjellemzôbbek közé sorolták a szórakozást, a tévénézést, és a sportolást.

■

Kábítószer Mind a lakosok, mind az alkalmazottak véleménye egyezik abban, hogy a kábítószer-fogyasztó fiatalok jelenléte minimális.

A valóságban a fiatalok 93% -ának még soha, semmilyen formában nem volt kapcsolata e szerrel. – sszességében egyeznek tehát a szerhasználatról kialakult vélemények és a kapott eredmények.

Láthatjuk, hogy hipotéziseim sajnos többségében beigazolódni látszanak. Azokban negatív állításokat fogalmaztam meg kutatásom témaköreit tekintve. Az életmódbeli szokások mind kisiskoláskorban, mind pedig fiatalkorban nagyon kedvezôtlenek. Az egészségmagatartásra károsító tényezôk egyre korábbi életkorban, és egyre tágabb körben történô megjelenése továbbra is azt erôsíti, hogy a ma elérhetônél sokkal több támogatást kell adni a szülôknek, szülôi feladataik minél jobb ellátása érdekében, a gyerekeknek pedig egészen kicsi koruktól sokféle, rugalmas és elérhetô kikapcsolódási, szórakozási, sportolási, kultúrálódási lehetôséget, ami megfelelô alternatívát és védelmet nyújt, és olyan szokásokat alakít ki, amelyek a testi, lelki, szellemi fejlôdést egyaránt szolgálják.

■

Bozsek Ni ko lett 2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

45 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 46

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

Hogyan erôsíthetô meg a gyerekek részvétele a gyerekjogok monitorozásában?

■ EGY KU TA TÁS TANULSÁGAI 1 Az elmúlt években jelentôsen megnôtt az ENSZ Gyerekjogi Bizottságához címzett országjelentésekben a gyermekek aktivitása.Sok államban a gyerekek hozzáteszik a hivatalos, illetve civil jelentés mellé a saját véleményüket, vagy megjelennek a Bizottság ülésein. Nemzeti szinten fontos szerepet vállalnak a Bizottság Zárómegjegyzéseinek utánkövetésében is.

2008 az NGO Group for C RC 2 egy olyan programot dolgozott ki, amivel maximalizálhatja a gyerekek részvételét a jelentési folyamatban.Annak érdekében, hogy meghatározható legyen a gyerekeknek nyújtható legmegfelelôbb támogatás ehhez, illetve az ôket segítô civilek segítéséhez különféle módszereket használtak.Ennek keretében bevonták a fôbb érintetteket: gyerekeket, az ôket segítô civilszervezeteket, valamint a Gyerekjogi Bizottságot.Nemcsak a Gyerekjogi Egyezmény 20 éves évfordulója, vagy a 12.cikkhez fûzött aktuális Átfogó K ommentár3 apropóján nyújt ez a kezdeményezés lehetôséget a gyerekek részvételi mechanizmusainak megvitatására:participáció a nemzetközi emberi jogi monitorozásban, és intézményesülô részvétel az Egyezmény megkövetelte jelentéstételi eljárásban.Jelen tanulmány a korábban már bevont gyerekek és fiatalok, az ôket támogató NGO -k körében feltárt visszajelzéseket tárja elénk.Reflektál arra is, hogy milyen technikákkal, munkamódszerekkel igyekszik könnyíteni, és teljesebbé tenni a gyerekek részvételét maga a Bizottság.

■ MÓD SZE REK

■ A KU TA TÁS VISSZ HANG JA

Elsô lépésben az egyes országok civilszervezetei elemezték a gyerekek részvételi lehetôségeit: azonosították a korlátokat, és azokat az eljárásmódokat, amelyekkel meg lehet célozni az ebbôl adódó nehézségeket. Az elemzés G yermekjogi Bizottság elôtti prezentációját követôen került sor 2009 januárjában egy nemzetközi tanácsadó testület felállítására, amelynek feladata ennek a munkának a gondozása, tagjai olyan személyek, akik korábban részt vettek a gyerek jelentések elkészítésében, különbözô módszerekkel és eljárásokkal vonták be a gyerekeket ebbe a folyamatba, és ismerik a Bizottság munkáját is, egyben képviselik a világ különbözô régióit. A szakértôi csoport tagjai Bangladesbôl, H ongkongból, K enyából, Peruból, a Moldáv K öztársaságból és W alesbôl érkeztek. A különbözô tapasztalatokra építve a szakértôk két kérdôívet dolgoztak ki, egyet az érintett gyerekek, egyet az e területen munkát végzô N G O -k számára. A kérések lefedték a jelentési folyamat valamennyi aspektusát, a G yerekjogi Egyezménnyel kapcsolatos ismereteket, a Bizottság elé tárható bizonyítékok gyûjtési és rendelkezésre bocsátási módjait, az országok elôzetes vizsgálatát, az országok jelentéstevôinek látogatását, a záró észrevételek szerepét, valamint a jelentéseket és vizsgálatokat követô országos kampányokat, figyelemfelhívó tevékenységeket. A kérdôívet elérhetôvé tették elektronikusan, online is, ami megkönnyítette, hogy világszerte terjesszék mindazon civilszervezetek körében, amelyek 2000 óta tevékenyen részt vesznek a gyerekjogok monitorozásában, a jelentési folyamatban.

37, 10 és 22 év közötti gyerek és fiatal töltötte ki a kérdôívet, akik mindannyian részt vettek már a jelentéstételi folyamatban.

12 gyerek az Egyesült K irályságból, 9 Ugandából, 7 Peruból, 2 H ongkongból, egy-egy gyerek K ínából, Bangladesbôl, K enyából, Lettországból, Mozambikból és Moldáviából kapcsolódott be a vizsgálatba. A gyerekek mindössze 64% -a látogatott el G enfbe a vizsgálat idején, a gyerekek 36% -át egyéb módon vonták be az eljárásba. A gyerekek nagy többsége (84% ) már a jelentéstételi eljárást megelôzôen is tevékenykedett gyerekjogi terepen.

26 civilszervezet is kitöltötte a kérdôívet. A visszajelzôk Argentínát, Ausztráliát, Bangladest, Chilét, Angliát, H ongkongot, K enyát, Lettországot, Moldáviát, Mozambikot, H ollandiát, H olland-Antillákat, Paraguayt, Perut, Skóciát, Dél-Amerikát, Svédországot, Ugandát, Uruguayt és W alest képviselték. V alamennyi N G O rendelkezett tapasztalattal a jelentéstételi folyamatba történô gyerekek bevonásával kapcsolatban. A civilszervezetek többsége a munkájuk jelentôs hányadában bevonta a gyerekeket. K ét kivétellel mindenkinek több mint 8 éves tapasztalata van gyerekekkel bonyolított projektekben, 6 szervezet kifejezetten gyerekek részvételén alapuló munkákat végez majdnem 20 éve. Többen az 1990-es évek óta részt vesznek a G yerekjogi Egyezményhez kapcsolódó jelentéstételi folyamatokban.

1 Fordította: Gyôrfi …va.

2 A Gyerekjogi Egyezmény érvényesüléséért létrejött civil C soport.

3 Errôl részletesen lásd: K ézikönyv az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény alkalmazásáról, U NIC EF-C salád, Gyermek, Ifjúság Egyesület, 2009, Budapest.

44 46

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

■ A GYE RE KEK BE VO NÁ SA A JE LEN TÉS TÉ TE LI FO LYA MAT BA

A válaszoló szervezetek több mint 43 000 gyereket segítettek abban, hogy részt vehessenek az Egyezményhez kapcsolódó jelentéstételi folyamatban. Természetesen az egyes szervezetek különbözô létszámú gyerekcsoportot értek el, nagy a szórás a szervezet mérete, tapasztalata, mûködési ideje stb. alapján, de

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 47

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

átlagosan 2 500 gyereket vontak be. (A legkisebb gyerekszám 6, a legnagyobb 1 500 volt.)

A legkisebb bevont gyerek 4, a legnagyobb 20 éves volt. Leginkább a 15 éveseket vonták be az eljárásba. A szervezetek egy része eleve csak a 12-18 éves korosztállyal, vagy a fiatal felnôttekkel foglalkozik. A lányok és fiúk közel egyenlô arányban szerepelnek, kicsit magasabb a lányok reprezentációja. A legtöbb civilszervezet figyel arra, hogy minden etnikumból, különbözô háttérrel rendelkezô gyerekek körébôl is bevonjon résztvevôket.

K ülön erôfeszítéseket tettek a hátrányos helyzetû és kirekesztett gyerekcsoportok bevonására is, beleértve a gyermekvédelmi gondoskodásban élôket, utazókat, menekülteket, családjukon kívül nevelkedô gyerekeket, nemzeti kisebbséghez tartozókat, bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekeket, emberkereskedelem áldozatait, speciális szükségletû gyerekeket, fogyatékkal élôket, utcagyerekeket, gyerekmunkásokat, ôslakosokat, mentális nehézségekkel küzdôket, transznemû, biszexuális, meleg és leszbikus gyerekeket. A válaszadó szervezetek kiemelték, hogy fogyatékkal élô gyerekeket is bekapcsolnak a folyamatba, és ez a genfi utazáson való részvétel szükségességét is jelentheti.

lamint a találkozók, nemzeti szintû konzultációs folyamatok elôsegítésében, levezetésében. A szervezetek 81% -a segíti a gyerekeket a Bizottság elé tárandó bizonyítékok, tények összegyûjtésében, és 67% -ban támogatják a gyerekeket a jelentéskészítésben. K isebb részüknek van abban tapasztalata, hogy hogyan segítse a gyerekeket a genfi találkozók elôkészítésében – 67% -uk támogatott már gyerekeket az ülések elôtti megjelenésben és az azokon való részvételben. 33% -uk vitt gyereket megfigyelônek a részes államok beszámolásakor, és csak 19% -uk vett részt jelentéstevôi látogatáson. A szervezetek 47% -a már támogatott gyereket abban, hogy a záróészrevételek nyomán zajló végrehajtási tevékenységekben részt vegyen. A civilek harmada támogatott már egyéb gyerekjogi tevékenységeket, például az általános vitanapon való részvételt, vagy a helyi vagy országos médiában népszerûsítette a gyerekjogi témákat. A részvétel elôsegítése módjának eldöntése megoszlik a gyerekek és a velük foglalkozó civilszervezetek között – több mint egyharmaduknál a közös döntés preferált. A gyerekek 28% -a állította, hogy a civilszervezet döntött a bevonás módjáról, és 25% jelezte, hogy maguk a gyerekek döntötték el.

■ NÉ HÁNY KOM MEN TÁR A VÁ LA SZO LÓK TÓL:

■ A GYE RE KEK RÉSZ VÉ TEL ÉNEK TÁ MO GA TÁ SA

Szem elôtt tartottuk a népesség statisztikai reprezentációját.

M inthogy a kérdôívvel online kellett dolgozni, a különösen védtelen gyerekekkel személyesen, fókuszcsoportos beszélgetésben dolgoztuk fel a kérdéseket.Rögzítettük a gyerekek etnikai hovatartozását, hogy a lehetô legmegfelelôbb módon képviseltessék magukat.

M i olyan fogyatékos fiatalokkal dolgoztunk, akiket érdekelt a gyerekjogi w orkshop munkája.

Bevontunk olyanokat is, akik valamely gyerekképviselet – gyerekparlament, gyermek tanács – tagjai egyébként.

A szervezetek bevontak más civilszervezeteket is, hogy a lehetô legszélesebb háttérrel rendelkezô gyerekeket elérjék: Több mint 40 támogatói csoporttal dolgozhattunk, így sok pedagógusként, óvónôként, gyerekgondozóként tevékenykedô önkéntes kapcsolódott be a munkába. Aktivizáltuk a szociális és gyámügyi terület, a rendôrség, gyermekotthonok és nôi börtönök munkatársait is.

A megkérdezett gyerekek véleménye szerint számos módon segítették ôket abban, hogy részt vehessenek a jelentéstételi procedúrában.A l egáltalánosabbb evonásim ód(84% )a z,h ogyl ehetôséget biztosítanak a gyerekjogok megismerésére és jobb megértésére, a jelentési eljárás megismerésére (63% ), a többi gyerekkel való munkát támogatják (59% ), meghívják képviselôiket értekezletekre, ahol a jogaikról beszélhetnek (56% ). A legkevesebb segítség az írásos készségek fejlesztésére jut (28% ), és meglepô módon a gyerekjogi és emberi jogi témájú w eboldalak használatba vételének támogatása, promótálása is nagyon korlátozott (28% ).

A civileket arról is megkérdezték, hogy miként segítik elô, hogy a gyerekek szerepe jelentôssé, érdemivé váljon a gyerekjogi tevékenységekben. A legtöbb szervezet (81% ) ezt emberi és gyermeki jogi felvilágosítással, képzésekkel, és magának a jelentéstételi eljárásnak a megismertetésével kívánja elérni. 71% nagyon erôsen fókuszál a gyerek személyes fejlôdésére, egyéni készségfejlesztésére. A legtöbben konkrét anyagi támogatással segítik a gyerekek eljutását bizonyos találkozókra, és célzott kapacitásnövelô tevékenységeket folytat annak érdekében is, hogy a gyerekeket támogatni tudják jogaik érvényesítése, megvédése érdekében.

■ A GYE RE KEK SZE RE PÉ RÔL A megkérdezett gyerekek szerint két fô módja van az aktív részvételnek a jelentéstétel során: vagy a velük dolgozó szervezeten keresztül (55% ), vagy egy gyerekek által vezetett szervezeten keresztül (48% ). Egyetlen esetben sem vontak be gyereket közvetlenül a kormányok, és mindösszesen 3% azok aránya, akiket az iskolájuk, illetve a szüleik, nevelôik invitáltak.

Az általános részvételi lehetôségeikrôl is beszámoltak a gyerekek: tanulás a gyerekjogokról (77% ), beszélni a Bizottság elôtt G enfben (55% ), tevékenységek a záróészrevételek végrehajtásában, elôsegítésében (39% ). A gyerekek a legkisebb valószínûséggel a részes állam hivatalos jelentéstételi procedúrájában vesznek részt (csupán 3% -ban hívják meg ôket), valamint a G enfben zajló megfigyelési alkalmakon (13% ).

A civilszervezetek bevonása leggyakrabban a gyerekjogokról való ismeretterjesztés, tanulás okán történik meg (91% ), va-

1. tábla: Civileknek nyújtott támogatás a gyerekek részvételének biztosítása érdekében A támogatás típusa

%

Gyerekek gyerekjogi képzése és az Egyezmény

81

A beszámoló készítésérôl nyújtott információ

81

Személyes fejlesztés

71

Gyerekeknek nyújtott pénzügyi támogatás

67

A meghatározó döntéshozókról információ nyújtása

62

A projekt munka támogatása a gyerekek számára

48

A kutatási és kampányhoz szükséges készségek fejlesztése

48

Információk és képviselet nyújtása az érintett weboldalakon keresztül

38

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

47 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 48

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

A szervezetek szerint fontos, hogy a gyerekeknek szóló felkészítéseken, tréningeken biztosítsák a G yerekjogi Egyezmény és a jelentéstételi eljárás célját, értelmét és szerepét a gyerekjogok védelmében.

A civilek több mint kétharmada saját fejlesztésû segédanyagokat használ a részvételi eljárásra való felkészüléshez: • gyerekbarát formátumú információk a G yerekjogi Egyezményrôl és a jelentéstételi eljárásról, • az alapvetô dokumentumok gyereknyelvû formáinak biztosítása, • elérhetô információk a hazai jogi és politikai környezetrôl, • kutatási anyagok gyerekfelhasználásra, • tréning és oktatási segédletek a gyerekek számára a kutatásokhoz és kampányokhoz, • online források a tájékozódáshoz a gyerekek-vezette kampányokhoz és kutatások támogatására, • színházi és videó anyagok felhasználása, elérhetôvé tétele, ajánlása, • információk a gyerekek helyi és országos gyerekjogi aktivitásához, • rendszeres találkozók, beszélgetések – az egyes gyerekjogi témák megvitatására, • gyerek-részvételi útmutató más civilszervezetek számára.

ját anyagukat nyújthassák be a G yerekjogi Bizottság elé, önállóan, a felnôttek által készített jelentések, információk mellett. A civilszervezetek 52% -a jelezte, hogy a gyerekek elkészítik saját jelentésüket. Ennek hátterében többnyire az áll, hogy a gyerekek nem érzik elégnek, ha a véleményüket tolmácsolják.

A gyerekek számos módot említettek arra, miként szokták prezentálni bizonyítékaikat, jelentésüket a Bizottság számára. A legnépszerûbb a gyerekek által megírt anyag az általuk beválogatott képekkel, mindez megtûzdelve a Bizottságnak javasolt prioritásokkal az egyes tématerületekre vonatkozóan. A gyerekek fontosnak tartják, hogy a jelentéshez más gyerekek is hozzáférjenek, és vizuálisan jól megkülönböztethetô legyen mind a hivatalos, mind az alternatív jelentésektôl. A másik elterjedt módszer egy írásos összefoglaló anyag eljuttatása, ami szerkezetében követheti a jelentés hivatalos felépítését, vagy ennek összegzése, esetleg tartalmi kivonat a gyerekek által megvitatott egyes témákról. A gyerekek elhanyagolható hányada használ videókat vagy plakátokat. Bevett technika még a gyerekek függeléke, ami az alternatív jelentéseket egészíti ki gyerekszájjal, a legfontosabb panaszokkal. A civil jelentések 90% -a beemeli a gyerekek anyagait, míg a hivatalos országjelentéseknél ez csak 44% -ban jellemzô.

Találkozás a Bizottsággal Genfben A gyerekek 91% -a jelezte, hogy találkozott már a Bizottsággal, 72% -a számolt be arról, hogy részt vett a csak gyerekeket bevonó találkozókon. A gyerekek további 28% -a volt részese a hivatalos elôzetes meghallgatási procedúrának. A delegációknak különbözô a gyereklétszáma: a legkisebb 1, a legnagyobb 14 fôt számlált. A delegációba kerülô gyermeket valamifajta megmérettetés során választják ki (pl. Uganda, UK ). A gyerekszervezetek maguk választották tagjaik közül a képviselôket (pl. K enya). A gyerekrészvételt támogató civilszervezetek döntôen háromféleképpen választják ki a gyerekképviselôket: saját döntésük alapján, a gyerekek szavazzák meg vagy versenyben. A delegáció tagjai 55% -ban az N G O által kiválasztottak, de a szervezetek 37% -a a gyerekeket is támogatja ebben a döntésben, és 9% -uk teszi ezt a gyerekekkel partnerségben. A kiválasztási szempontok között szerepel egyébként a jó elôadói képesség, a tapasztalat más gyerekek jogainak védelmében, véleményük képviseletében, és elkötelezettség a gyerekjogok iránt. A gyerektagoknak nem kell feltétlenül elôzôleg a gyerekjogi területen tevékenykedniük, de fontos törekvés például az, hogy olyan gyerekeket is beválasszanak, akik egy-egy problématerületet a saját sorsukon keresztül vigyenek a Bizottság elé. Így volt tagja delegációnak korábbi gyerekprostituált, vagy gyerekkatona, gyermekotthonban élô, vagy fogyatékos gyerek.

■

■ A GYER ME KI JO GOK ÉR VÉ NYE SÜ LÉ SÉ NEK BI ZO NYÍ TÉ KAI

A tények, bizonyítékok összegyûjtése Számos különbözô eljárás létezik arra, hogy a gyerekek eldönthessék, mit is fognak prezentálni a Bizottság elôtt. Ez országonként változó. A legelterjedtebb módszer a többi gyerek megkérdezése a tapasztalataikról, véleményükrôl. Ezt különösen széles körben alkalmazták az Egyesült K irályságban. A következô legelterjedtebb módszer a vita-nap megrendezése, ahol a gyerekek tapasztalatot cserélnek. N oha nem egyértelmû a válaszokból, hogy ezek kimenete hogyan is kapcsolódik be a jelentéstételi folyamatba (alapját képezi-e mint önálló gyerek-riport, vagy informális anyag a Bizottság számára, vagy egy gyerekszáj a civilek által készített árnyékjelentés részeként), a gyerekek ezt olyan eszköznek tekintik, amely lehetôvé teszi a meghallgatásukat, véleményük figyelembe vételét. A harmadik az alkalmazott módszerek listáján a – különösen Peruban bevett – összehasonlító eljárás: az állami jelentést és az árnyékjelentést összehasonlítják, és megjelölik a gyerekeket érintô, de ezen dokumentumok által nem tárgyalt fôbb témákat. K ét szervezet jelezte, hogy ellenôrizték a szakembereknek címzett, gyerekek által megfogalmazott kérdéseket, hogy biztosítsák a relevanciájukat és alkalmasságukat az adott témakörben, illetve a gyerekek számára írott kérdéseket „finomítják”. Több szervezet azt jelezte vissza, hogy többnyire a gyerekek maguk írják a kérdéseket. K iemelten fontos, hogy a kérdôívek összeállításában és minden egyéb folyamatban is hozzájárulhassanak a gyerekek a saját tapasztalataikkal. A véleményalkotás anonim módon történt.

■

■

A dokumentum benyújtása a Bizottsághoz A gyerekek úgy érzik, hogy kiemelkedôen fontos, hogy a sa-

44 48

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

Találkozó a Bizottság tagjaival A gyerekek 82% -a azért akar találkozni a Bizottsággal, hogy a saját országában élô gyerekek tapasztalatairól beszámoljon.

Egyetlen gyerek sem a saját, személyes ügye miatt törekszik erre. Minden harmadik gyereknek tetszett a Bizottság terme, 28% -uk jelezte, hogy fontossá tette ôket a hely elrendezése.

Ugyanakkor nem érezték magukat komfortosan attól, hogy

■

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 49

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BESZÁMOLÓ

A záróészrevételek A gyerekek fele jelezte, hogy a záróészrevételeket gyereknyelven is olvashatta. A szervezetek 36% -a szerint ezt a dokumentumot gyerekbarát módon közölték, terjesztették, ugyanakkor 68% -uk jelezte, hogy nem volt elérhetô. A szervezetek döntô többségének az a meglátása, hogy a záróészrevételekben akkor jelenik meg a gyerekek véleménye, ahol magába a jelentéstételi folyamatba is bevonták ôket.

nem látták a Bizottság tagjait: jobban szeretnék, ha nem a tagokkal szemben, hanem köztük ülnének.

A gyerekek fele problémásnak ítélte azt a nyelvezetet, amit a felnôttek használtak a meghallgatáson. 14% -uk bizonytalan volt abban, mi fog történni vele, mit kell tennie vagy mondania.

Másik nehezítô körülményként jelzik a gyerekek, hogy még a saját delegációjuk többi tagját sem ismerik jól.

■

Meghallgatás A gyerekek 95% -a érezte azt, hogy a Bizottság odafigyelt arra, ami elhangzott. 71% szerint a Bizottság kérdései azt mutatták, hogy valóban elolvasták a gyerek-jelentéseket. A résztvevô gyerekek több mint a fele nem találta a hozzá intézett Bizottsági kérdéseket nehéznek vagy érthetetlennek. Arra a kérdésre, hogy mi volt a legmeghatározóbb érzésük a meghallgatással kapcsolatban, azt válaszolta a gyerekek többsége (59% ), hogy a véleményüket meghallgatták és tiszteletben tartották. További 29% -uk jelezte azt is, hogy az ott lévôk valóban meg akarták érteni a mondanivalójukat. A gyerekek kétharmada szerint elég idejük volt a beszédre, és mindent elmondhattak, amit akartak.

Mindössze 37% -uk jelezte, hogy idô hiányában nem tudott minden témára kitérni.

■

A záróészrevételeket követô gyerekjogi munka A felmérésbôl kiderül, hogy a gyerekek aktívak maradnak a jelentéstételi folyamat lezárulása után is. 63% -uk folytatja a gyerekjogi kampányolást, 58% megjelenik a médiában, sokan a kortársak között terítik a gyerekjogi információkat. 32% -uk már a következô jelentés elôkészítésében segít. Sajnálatosan kevés (19% ) gyerek kezd el munkálkodni a részes állammal a záróészrevételek nyomán szükséges intézkedésekben. A civilszervezetek 84% továbbra is támogatja a gyerekeket a jogaikért folyó kampányokban. A szervezetek 79% -a további erôfeszítéseket tesz a médián és rendezvényeken keresztül a gyerekjogokra való figyelemfelhívásért. Több mint a szervezetek fele kihelyezi a tevékenységét iskolákba, fiatalok klubjaiba, gyerekjogi figyelô csoportot mûködtet gyerekekkel az élén, stb. Megemlítik a válaszolók azt is, hogy alig van forrásuk a fenntartó-utánkövetô aktivitásokra.

■

■ AZ ORSZÁGJELENTÉSEKÉRT FE LE LÔS ELÔ ADÓK LÁTOGATÁSAI 4

A gyerekek kisebb hányada van tisztában ezzel a szereppel.

Leginformáltabbak a perui gyerekek voltak az adott ország elôadóinak látogatásának céljával, a helyi és országos találkozók eredményeivel kapcsolatban.Azt a szervezetek és a gyerekek is jelezték, hogy ezek a látogatások több érintettnek adnak lehetôséget a találkozásra. A gyerekek és NGO -k között teljes volt az összhang atekintetben, hogy ezek a látogatások alapvetô jelentôségûek a jelentéstételi eljárásban, különös tekintettel a marginalizált helyzetben lévô gyerekek közvetlenebb megismerésére.V alamennyi NGO szerint a látogatásoknak jelentôs hatása van arra is, hogy milyen tartalmúak lesznek a Bizottság záróészrevételei.

■ ZÁRÓÉSZREVÉTELEK ÉS AZ OR SZÁ GOK TE VÉ KENY SÉ GE A civilszervezetek a gyerekek tájékoztatásáért többféle tevékenységet végeznek: • szétküldenek frissített jelentésszövegeket, híreket és leveleket, • minden, a jelentéstételben részt vevô gyereknek és szervezetnek elküldik a záróészrevételeket, • blogokat és filmeket készítenek és disszeminálnak, • w eboldalakon nyújtanak információt, • országos konferenciákat szerveznek, • média, nyilvánosság használatba vétele, • tagszervezeteken keresztül történô információáramoltatás.

4 M inden ország esetében a Bizottság két tagja – egy a régióból, egy máshonnan – felel az országjelentések és civil-, valamint gyerekvélemények alapján a kérdések összeállításáért, majd a konzultációkat követôen a titkárság segítségével a záróészrevételek összeállításáért, amit az egész Bizottságnak konszenzussal kell elfogadnia.(a szerk.)

■ A GYEREKPARTICIPÁCIÓ KORLÁTAI A megkérdezett gyerekek jelentôs többségének (68% ) az idôhiány jelentette a legkomolyabb akadályt a jelentéstételi folyamathoz kötôdô munkák során. Az iskolai és egyéb elfoglaltságok terhére tudtak csak bekapcsolódni. A másik faktorként az életkoruk szerepelt. 32% -uk számára a releváns dokumentumok megértése jelentett korlátot.

A szervezeteknél jelentkezô nehezítô tényezôk között szerepel a forráshiány és az állam támogatásának hiánya, illetve a gyerekek bevonásának módszertani hiátusai. N ehezen voltak megoldhatók egyes rendszerproblémák, vagy logisztikai, szervezési kérdések. Ezeket a fôbb tanulságok között jelezték vissza a vizsgálatban.

■ KI ALA KU LÓ GYA KOR LAT A résztvevô szervezeteket arról is kérdezték, mit tennének másként annak érdekében, hogy a lehetô leghatékonyabban történjen a gyerekek részvétele a jelentéstételi folyamatban.

A legfontosabb megállapítás, hogy több, fiatalabb gyerek elérése szükséges, és sokkal jobb lenne, ha a gyerekek jelentése önállóan készülne, és nem valamely felnôtt jelentés kiegészítôje lenne csupán. K iemelt irányként jelzett a marginalizált helyzetû gyerekek intenzívebb bevonása.

További fontos terület a figyelemfelhívás mind a gyerekek, mind a közvélemény körében.

Maguk a gyerekek fontosnak tartanák, ha minden gyerekjogi kutatásnak, jelentésnek része lenne az érintett gyerekcsoport véleményének figyelembe vétele – biztosítva a G yerekjogi Egyezmény participációs alapelveit. K iemelték a Bizottság elôt2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

49 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 50

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

ti meghallgatás idejének meghosszabbítását. Több gyerekkel lehetne kapcsolatba kerülni, ha az egyes országokra több egyéni idô, erôforrás jutna, akár a jelentés tevôi látogatások keretében.

A gyerekek szerint több, célzottan a gyerekjogokkal foglalkozó szervezetet kellene megfelelôen támogatni anyagiakkal, és az államoknak többet kellene tenniük azért, hogy a saját hivatalos országjelentésükbe bevonják a gyerekeket.

■ MIT TE HE TÜNK? A civilszervezetek által megfogalmazott ajánlások: • a dokumentumok gyerekbarát módon is legyenek prezentálva, • jelentéstételi folyamat – útmutató elkészítése, • a gyerekek határozhassák meg, milyen formában prezentálnak,

• a gyerekek vehessenek részt az elôkészítô munkacsoportokon, • a meghallgatás körülményeinek komfortosabbá kell válnia, • jobban kell strukturálni a meghallgatást, • a Bizottsági tagoknak a gyerekek között kell helyet foglalni, • nyelvi korlátok elhárítása, tolmácsolás, • nagyobb gyerekdelegációk invitálása, • a Bizottsági tagok látogatásainak többcélú kihasználása, • a Bizottság gyakoroljon nyomást a részes államokra a gyerekek bevonása érdekében, • a Bizottság adjon formalizált visszajelzést közvetlenül a gyerekeknek.

Ombudsmani fellépés a kisgyermekes családok védelmében ■

A CSA LÁD TÁ MO GA TÁ SI EL LÁ TÁ SOK ÁT FO GÓ VIZS GÁ LA TÁT LE ZÁ RÓ, OBH 3855/2008. SZÁ MÚ OMBUDSMANI JE LEN TÉS IS MER TE TÉ SE

■ A VIZS GÁ LAT ALAP JA Minden kisgyermekes család bizonyosan találkozik a családi ellátások (családi pótlék, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, stb.) igénylésének, folyósításának rendszerével, amely – a jogszabályban foglalt határidôkre tekintettel – nem kevés odafigyelést igényel, mind a szülôk, mind a hatóságok részérôl. Szerencsés esetben minden jól alakul, minden hónapban háborítatlanul megjön számlánkra a pénz, kevésbé szerencsés esetben azonban a folyósítást hosszú és reménytelennek tûnô várakozás elôzi meg.

A tavalyi évben az ombudsmani hivatalhoz beérkezett panaszbeadványok jelentôs számban sérelmezték a Magyar Á llamkincstár elhúzódó eljárását, a megfelelô tájékoztatás hiányát. Mindezek hatására, az eljárás kiszámíthatóságának biztosítása érdekében, az általános biztos a családtámogatási eljárás anomáliáinak feltérképezését, átfogó vizsgálat indítását rendelte el.

■ A VIZS GÁ LAT TÁR GYA, MÓD SZE RE A vizsgálat fókuszában a K incstár által folyósítható, alanyi jogon járó családtámogatási ellátások álltak, úgymint a családi pótlék, a gyermekgondozási segély (G Y ES), gyermeknevelési támogatás (G Y ET), anyasági támogatás, mivel ezen ellátások valamennyi gyermek után – a szülôk biztosítotti jogviszonyától függetlenül – a szülô kérelmére megállapítható juttatások. Az alanyi jogon járó, valamint a biztosítási alapú ellátások közötti választás lehetôsége a hatályos jogszabályi keretek között adott, ezért a jelentés külön kitért a kétféle ellátás közötti váltáskor felmerült problémákra, nehézségekre.

Az átfogó vizsgálat eredményes lefolytatása érdekében az

44 50

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

ombudsmani hivatal munkatársai helyszíni vizsgálatot folytattak le a K özép-Magyarországi Regionális Igazgatóság (K MRI) váci kirendeltségén, valamint a K MRI N emzetközi K apcsolatok O sztályán. Az országos gyakorlat, valamint a statisztikai adatok megismerése céljából az ombudsman részletes tájékoztatást kért a K incstár elnökétôl is.

■ A VIZS GÁ LAT MEG ÁL LA PÍ TÁ SAI A magyar illetékességû ügyek vonatkozásában a hivatalhoz beérkezett panaszügyek nagy számban sérelmezték az eljárás méltánytalan – a jogszabályban1 elôírt határidô többszörösét is meghaladó mértékû – elhúzódását.

A VIZS GÁ LAT SO RÁN A MEG KE RE SÉS RE BE ÉR KE ZETT VÁ LA SZOK BÓL, VA LA MINT A HELY SZÍ NI VIZS GÁ LA TOK SO RÁN TA PASZ TAL TAK BÓL EGY ÉR TEL MÛ EN MEG ÁL LA PÍT HA TÓ VOLT, HOGY AZ EL JÁ RÁ SOK EL HÚ ZÓ DÁ SÁ HOZ TÖBB TÉ NYE ZÔ EGYÜT TES MEG LÉ TE JÁ RULT HOZ ZÁ.

A K incstár a vizsgált idôszakot megelôzôen, 2008. március 15-ével záruló, három lépcsôben megvalósuló családtámogatási kifizetôhely konszolidáció során (szûk körû kivételtôl eltekintve, a munkáltatóknál lévô kifizetôhelyek megszûntek) tetemes

1 A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.évi C X L.törvény 33.§ (30 nap).

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 51

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

ügyteherrel nézett szembe, amelynek feldolgozása eleve több hónapi elmaradást eredményezett.

A helyszíni vizsgálat megállapításai szerint a K incstárhoz új hatáskört telepítô jogszabályok elfogadását megelôzôen nem készültek elôzetes hatástanulmányok, nem történt meg a változtatások modellezése, aminek hatására több ízben kellett módosítani a már kialakított és az állampolgárok által megismert eljárásrendet.

A családtámogatási eljárások alapvetôen elektronikus adatfelvételre épülnek, amihez elengedhetetlen a megfelelôen kialakított, gyors és hatékony számítógépes rendszer mûködése.A jelenleg mûködô adatbázisrendszer azonban csupán szigetrendszerként mûködô informatikai rendszer, országosan egységes adatbázis jelenleg nem létezik. Feltehetôen – a folyamatos belsô fejlesztéseknek köszönhetôen – a következô évtôl az országos adatbázisú rendszer kialakításával a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés tárgyi akadálya megszûnik.

A jelentés feltárta, hogy a folyamatos strukturális átalakulásokat, feladatbôvüléseket nem követte egyenes arányban a munkateher ellátásához szükséges személyi állomány kialakítása.

Az ombudsmani hivatalhoz egy névtelen beadvány is érkezett, amelyben a K incstár dolgozói nevében ismertetik a rendkívüli munkavégzések (túlórák) elrendelésével járó fokozott terhet, amit a munkáltató sem pénzben sem pihenôidôvel nem ellentételez. Bár az ombudsmani hatásköri szabályok nem teszik lehetôvé, hogy alapvetôen munkajogi kérdésben a biztos eljárjon, megállapítható azonban, hogy a munkaügyi vita kialakulása a jelentésben feltárt visszásságokra vezethetô vissza.

Egyre több esetben fordul elô, hogy kiskorú válik szülôvé.

Ekkor általában a gyámhivatal a nagyszülôt a kiskorú szülô gyámjául rendeli ki, ezután a családi ellátást is a nagyszülô részére folyósítják. A nagykorúság elérésével a gyámhatóság határozatot hoz a szülôi jogok feléledésérôl, ezután a szülô kérelemmel fordulhat a K incstárhoz a családi ellátás közvetlenül felé történô folyósítása érdekében. A vizsgálat feltárta, hogy a gyámhatóságok téves jogértelmezése következtében több esetben ellátatlan idôszakot eredményezett, hogy a szülôi jog feléledésérôl szóló határozatban rendelkeztek arról is, hogy a családi ellátás a továbbiakban a szülô felé történjen, noha a K incstár eljárásának alapja minden esetben a kérelem benyújtása. A gyámhivatalok téves gyakorlatát külön jelentésben vizsgálta a biztos.2 A hivatalhoz beérkezett panaszban a szülô, nagykorúságának elérésével késve nyújtotta be a K incstárhoz a kérelmét, így a nagymama részére túlfizetés történt. Az ügyintézô arról tájékoztatta a panaszost, hogy addig nem bírálják el a kérelmét, amíg a nagyszülô részére történt túlfizetés visszafizetésérôl szóló iratot nem kapják meg.

A jelentés megállapította, hogy az adott ügyben a K incstár ügyintézôje tévesen értelmezte a jogszabályt, mivel az új jogosult részére az ellátás megállapítható már a korábban folyósított ellátás megszüntetésérôl szóló határozat jogerôre emelkedése

2 O BH 2106/2009.számú jelentés.

után is. A jogalap nélkül kiutalt ellátás visszafizetésének csak atekintetben van jelentôsége, hogy új igénylô visszamenôleges ellátás iránti igényét a jogosulatlanul felvett ellátás visszafizetésére kötelezô határozat jogerôre emelkedése után lehet elbírálni. Jelen esetben tehát a helyes eljárás az lett volna, ha a hatóság a nagyszülônek járó ellátás megszüntetésérôl határoz, majd az ellátást megállapítja a nagykorúvá vált szülô részére. A kérelemnek azt a részét pedig, amely az ellátás visszamenôlegesen történô folyósítására vonatkozik, a nagymama által – a szülô nagykorúvá válásától kezdôdôen – jogosulatlanul felvett ellátás visszafizetésérôl való jogerôs rendelkezés után bírálták volna el.

A nemzetközi vonatkozású ügyek esetében a vizsgálat fényt derített a nemzetközi adategyeztetésben használatos E-411-es, E-400-as formanyomtatványok alkalmazásának nehézkes mûködésére, a hazai hatóságok illetékesség változása által okozott késedelemre, a nemzetközi ügyosztály túlterheltségére és az ügyfelek általános tájékozottságának, tájékoztatásának alacsony szintjére.

A VO NAT KO ZÓ KO OR DI NÁ CI ÓS RENDELETEK 3 ALAP JÁN A CSA LÁ DI EL LÁ TÁ SOK MEG ÁL LA PÍ TÁ SÁ NÁL A BIZ TO SÍ TÁ SI ELV ÉS A TE RÜ LE TI ELV ÜT KÖ ZÉ SE ESE TÉ BEN EL SÔD LE GE SEN A BIZ TO SÍ TÁ SI ELV AL KAL MA ZAN DÓ. EN NEK MEG FE LE LÔ EN A CSA LÁ DI EL LÁ TÁS FO LYÓ SÍ TÁ SÁ RA AZON TAG ÁL LAM JO GO SULT, AMELY TE RÜ LE TÉN A HÁ ZAS TÁR SAK, ÉLET TÁR SAK KÖ ZÜL A BIZ TO SÍ TÁ SI JOG VI SZONNYAL REN DEL KE ZÔ FÉL TAR TÓZ KO DIK. AMENNYI BEN MIND KÉT SZÜ LÔ BIZ TO SÍ TOTT, AZ ALAP EL LÁ TÁS RA AZ A TAG ÁL LAM KÖ TE LES, AMELY NEK TE RÜ LE TÉN A GYER MEK TAR TÓZ KO DIK. A másik tagállam – amennyiben a szülôk magasabb összegû ellátásra lennének jogosultak az adott tagállamban – kiegészítés fizetésére kötelezett. A nemzetközi ügyek esetében az ügyintézési határidô 90 nap.

Problémaként merült fel, hogy bár más tagállamban az ügyfelek csak kiegészítés iránti igényt terjesztettek elô (az alapellátás folyósítására továbbra is a magyar hatóság volt jogosult), az alapellátás folyósítását a kiegészítés elbírálásának idejéig mégis felfüggesztették. Ezt a téves gyakorlatot – az ombudsmani megkeresés hatására – a K incstár az új, egyszerûsített eljárásrend bevezetésével orvosolta, az ellátás ezen esetekben folyamatos.

Egy édesanya azzal a panasszal fordult a biztoshoz, hogy két gyermeke közül a nagyobbik külföldön tanul, így a hatályos szabályozás szerint csak abban az esetben jogosultak a magasabb, két gyermek után járó családi pótlékra, amennyiben minden félévben hivatalos szakfordítást készíttetnek a hallgatói jogviszonyról szóló igazolásról. A hivatalos fordítás ára azonban

3 Az Európai U nió Tanácsának 1971.június 14-i 1408/71/EGK rendelete a szociális biztonsági rendszereknek a K özösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történô alkalmazásáról, az Európai U nió Tanácsának 1972.március 21.574/72/EGK rendelete a szociális biztonsági rendszereknek a K özösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történô alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról.

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

51 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 52

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

meghaladja azt az összeget, amelyet az igazolás benyújtásával kapnának. Az ombudsmani ajánlás szerint a helyzet költségkímélô megoldását jelentené olyan két-vagy többnyelvû iskolalátogatási formanyomtatványok kibocsátása, amelyeket a kiállító intézmény is értelmezni tudna, illetve a K incstár igazgatósága is – külön fordítás nélkül – értelmezni tudna.

A JE LEN TÉS KI EMEL KE DÔ EN FON TOS MEG ÁL LA PÍ TÁ SA VOLT, MI SZE RINT A CSA LÁ DOK TÁ MO GA TÁ SA KÖ RÉ BEN NYÚJ TOTT SZOL GÁL TA TÁ SO KAT AZ AL KOT MÁNYBÍ RÓ SÁ GI GYA KOR LAT TI PI KU SAN A BI ZA LOM VÉ DE LEM ALÁ BE SO ROLT JO GO SULT SÁG CSO POR TOK KÖ ZÉ HE LYE ZI. A családtámogatási ellátások esetében ugyanis az érintettek a hatályos törvényi rendelkezés alapján, a gyermekvállalására vonatkozó egzisztenciális súlyú döntést hoznak, amely a jogosultság létrejöttének alapja. Minderre tekintettel egy független, demokratikus államban a folyósítások elmaradása, kimaradása alkotmányossági szempontból megengedhetetlen.

■ KEZ DE MÉ NYE ZÉ SEK, AJÁN LÁ SOK Az ombudsman jelentésében felhívta a K incs tár el nö két, hogy vizsgálja felül az egységes, tör vényes mû kö dési rendnek megfelelô jogalkalma zást, illetve fel ügyel je a bel sô átszervezô dések során az állampolgár ok felé tett tá jékozta tá si kö telezettség teljesítését. Felkér te továbbá, hogy vizs gálja felül az eljá rás kiszá mítha tósá gá nak megtar tá sa ér dekében a jogsza bályban foglalt, illetékesség vál to zás miatti ügy irat átadá si ha tár idô betar tá sát.

A biztos felhív ta a Pénzügyminiszter figyel mét, hogy a jö vô ben a K incstár hoz újabb felada tok el lá tá sát delegá ló el járásban fokozottan figyeljen az elôze tes háttér ta nul má nyok készítésére, a személyi, illetve a tárgyi fel tételek meglétének kiala kítá sá ra.

Szin tén hosszabb ideig tar tó ellá tatlan idô sza kot eredményezhet a vizsgá lat által feltárt hiá nyos ság, miszerint a K incstár felé nem ér keznek jelzések az egészségügyi pénztáraktól. Amennyiben ugyanis a szülôk ter hes ségi gyer mek ágyi segély, illetve gyer mekgondozá si díj megál la pítá sa irán ti ké re lem mel for dul nak a re gi o ná lis egész ség ügyi pénztárhoz, azonban a pénztár a kérelem el uta sítá sá ról ren delkezik, jogsza bá lyi kötelezettsége, hogy kö zöl je az il letékes családtá moga tá si kifizetôhellyel, amely hiva tal ból el já rást in dít a gyer mekgondozá si segélyre va ló jo go sultság megállapítá sa iránt.4 A feltárt visszásság jövôbeni elkerülése érdekében az ombudsman ajánlást fogalmazott meg az O rszágos Egészségbiztosítási Pénztár fôigazgatójának, hogy a jogszabályban meghatározott jelzési kötelezettség alkalmazását vizsgálja felül, valamint az országos egységes gyakorlat kialakítása érdekében vala-

4 A családok támogatásáról szóló 1998. évi LX X X IV . törvény végrehajtásáról szóló 223/1998.(X II.30.) K orm.rendelet 19.§ (6) bek.

44 52

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

mennyi egészségügyi pénztár esetében tegye lehetôvé a jelentésben foglaltak megismerését.

■ AZ AJÁN LÁ SOK HA TÁ SA – A BE ÉR KE ZETT VÁ LA SZOK ALAP JÁN

A K incstár elnöke válaszában utalt a családtámogatási kifizetôhelyek konszolidációjával rájuk nehezedô ügyteher nagyságára, valamint ismertette, hogy az utóbbi idôszakban a jogos panaszok száma – a belsô átszervezôdéseknek és a K incstár erôn felüli feladatellátásának köszönhetôen – csökkent. A jelentésben foglaltakkal egyetértett atekintetben, hogy módosításra szorulnak a gyermekgondozási segély folyósításának ideje alatt ismét szülô kérelmezôkre vonatkozó szabályok. A szükséges módosítási javaslataikat az O rszágos Egészségbiztosítási Pénztárral együtt már több ízben megküldték a minisztériumok részére.

Az ügyfelek megfelelô tájékoztatása érdekében modern telefonos szolgáltatást nyújtanak (Call Center), teljes körû az ügyfélfogadási szolgálatok mûködése, sôt 2010 januártól osztrák–magyar közös ügyfélszolgálati iroda mûködik G yôrben, illetve Eisenstadtban.

A Pénzügyminiszter a jelentésben leírtakkal egyetértve biztosította az ombudsmant arról, hogy a továbbiakban is fokozott figyelmet fordít a K incstár mûködéséhez szükséges feltételek biztosítására.

Az O rszágos Egészségbiztosítási Pénztár megbízott fôigazgatója válaszában elôadta, hogy – az ajánlásnak megfelelôen – az országos egységes gyakorlat kialakítása érdekében szakmai állásfoglalást kezdeményezett atekintetben, hogy a terhességi gyermekágyi segély, illetve a gyermekgondozási díj megállapítása iránti kérelem elutasításáról hozott határozatot, a vonatkozó jogszabály rendelkezésének megfelelôen5 megküldjék a K incstár területileg illetékes igazgatóságának, illetve a családtámogatási kifizetôhelynek.

Az idei évben az ombudsman G yermekjogi Projektjének fô témája a család szerepe a gyermekek jogainak védelmében. A projekt keretében a biztos a továbbiakban is kiemelt figyelmet fordít a családtámogatási eljárás jogszerûségének, a jelentésre beérkezett pozitív tartalmú válaszok kedvezô hatásainak monitorozására. dr. Rajz in ger Ág nes

5 A családok támogatásáról szóló 1998. évi LX X X IV . törvény végrehajtásáról szóló 223/1998.(X II.30.) K orm.rendelet 19.§ (6) bek.

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 53

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának gyermekjogvédô tevékenysége 2010-ben Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a hivatalba lépését követôen indított Gyermekjogi Projekt keretében továbbra is hangsúlyosan kezeli a gyermeki jogok érvényesítésének elôsegítését. M int ismeretes, a Projekt célja, hogy a biztos megbízatásának ideje alatt kiemelt figyelemmel vizsgálja a gyermeki jogok egy-egy területét.

A projektmunka mindenkori elvi kiindulópontja, hogy a gyermeket minden olyan alapvetô, alkotmányos jog megillet, mint mindenki mást, de – ahogyan arra az Alkotmánybíróság rámutatott1 – ahhoz, hogy a jogok teljességével élni tudjon, biztosítani kell számára az életkorának megfelelô minden feltételt felnôtté válásához.Ezért a gyermeket speciális jogok és azok kiemelt védelme illetik meg.Ez tükrözôdik az Alkotmány 67.§ (1)bekezdésében, amely szerint a gyermeknek joga van arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelô testi, szellemi és erkölcsi fejlôdéséhez szükséges. A gyermeki jogok tekintetében ugyanakkor alapvetô jogokat meghatározó jogforrásnak tekintjük a gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezményt2 is, amelynek aláírásával és kihirdetésével a magyar állam vállalta, hogy megteszi a szükséges intézkedéseket az Egyezményben foglalt gyermeki jogok érvényre juttatása érdekében.

■ KIEMELT TÉMA: A GYERMEK CSALÁDBAN TÖRTÉNÔ NEVELKEDÉSE

A Gye rmekjogi Egyezmény alapján3 a gyermeknek joga van ahhoz, hogy szülei neveljék, tôlük elválasztani kizárólag a gyermek legjobb érdekét szem elôtt tartva lehetséges. A G yermekjogi Projekt 2010-ben választott kiemelt témája a gyermek joga a családban való nevelkedéshez, illetve e jog állam által történô védelme és biztosítása.

AZ IDEI TÉMAVÁLASZTÁS INDOKA, AZ A VITATHATATLAN TÉNY, HOGY A GYERMEKI JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK ELSÔDLEGES SZÍNTERE A CSALÁDI KÖRNYEZET. A CSALÁD A SZOCIALIZÁCIÓ ELSÔDLEGES KÖZEGE, A GYERMEK TÁRSADALMI KAPCSOLATAI ELSÔSORBAN CSALÁDJÁHOZ, SZÜLEIHEZ KÖTÔDNEK, E KÖZEGEN SAJÁTÍTJA EL A TÁRSADALMI EGYÜTTÉLÉS SORÁN ÔT SEGÍTÔ KOMPETENCIÁKAT. AZ ALKOTMÁNY A CSALÁDOT, AZ ÁLLAMOT ÉS A TÁRSADALMAT JELÖLI MEG A GYERMEK GONDOSKODÁSHOZ ÉS VÉDELEMHEZ VALÓ JOGÁNAK KÖTELEZETTJEKÉNT. EZ A FELSOROLÁS – AMINT ARRA AZ ORSZÁGGYÛLÉSI BIZTOS EGY KORÁBBI JELENTÉSÉBEN RÁMUTATOTT4 – EGYBEN SORREND IS. A GYERMEK MEGFELELÔ FEJLÔDÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEKET ELSÔSORBAN A CSALÁDNAK, A SZÜLÔKNEK KELL MEGTEREMTENIE. A CSALÁDBAN TÖRTÉNÔ NEVELKEDÉS GARANTÁLJA A GYERMEK

SZEMÉLYISÉGÉNEK KIBONTAKOZÁSÁT, BIZTOSÍTJA A MEGFELELÔ TESTI, SZELLEMI, ÉRZELMI ÉS ERKÖLCSI FEJLÔDÉSÉT, EGÉSZSÉGÉT ÉS JÓLÉTÉT. EZT EGÉSZÍTI KI, SEGÍTI, KIVÉTELESEN PEDIG PÓTOLJA, ILLETVE HELYETTESÍTI – INTÉZMÉNYES GYERMEKVÉDELMI KÖTELEZETTSÉGE KERETÉBEN – AZ ÁLLAM. Az állam elsôdleges kötelezettsége a családi nevelkedést biztosító megfelelô jogszabályi környezet kialakítása. H elytállási kötelezettsége másodlagos, abban az esetben kerül elôtérbe, ha a gyermeknek nincs szülôje, vagy a szülô szülôi kötelezettségét nem vagy nem megfelelôen teljesíti. H a a gyermek saját családjában való nevelkedése súlyos veszélyeztetettséggel jár.

Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert egyrészt a gyermeknek alapvetô joga, hogy családjában nevelkedjen, másrészt nem is olyan régen – a G yermekjogi Egyezmény aláírását és kihirdetését megelôzôen – a gyermek kiemelése a diszfunkcionalitásnak csak a legkisebb jelét mutató családból általánosan elfogadott intézkedés volt, és e szemléletmód – remélhetôen már csak nyomokban, de – még ma is jelen van a magyar társadalmi tudatban.

Meg kell jegyezni azt is, hogy a családból történô kiemelés esetén a saját családot helyettesítô környezetnek is lehetôség szerint családi környezetnek kell lennie, amely segíti a korábbiakban említett társadalmi kötôdések kialakulását. Ez szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekének érvényre jutását. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a G yermekjogi Projekt tevékenységét is annak a meggyôzôdésünknek kívánjuk alávetni, miszerint a gyermek megfelelô testi, lelki, szellem és erköl-

1 Alkotmánybíróság 995/B/1990.számú határozat.

2 K elt: New Yorkban, 1989. november 20-án, M agyarországon kihirdette a 1991. évi LX IV .törvény.

3 Gyermekjogi Egyezmény 7.és 9.cikk.

4 O BH 2057/2008 számú jelentés.

5 Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló 1993.évi LIX .törvény.

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

53 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 54

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

csi fejlôdését elsôsorban a családi környezetben történô nevelkedés biztosítja.

Az országgyûlési biztos feladata – a rá vonatkozó jogszabály alapján5 – az alapvetô jogok védelme, hatásköre azonban csak a hatóságok és közszolgáltatók tevékenységének vizsgálatára terjed ki. A biztos értelemszerûen tehát elsôsorban azt vizsgálhatja, hogy az állami és önkormányzati szervek intézkedései összhangban állnak-e az Alkotmány és más jogforrások alapjogi rendelkezéseivel.

Ennek megfelelôen a projekt keretében – figyelemmel az országgyûlési biztos hatásköri korlátaira is – az állam szerepvállalását kívánjuk áttekinteni, a felmerülô problémákat megvizsgálni, valamint a szükséges ajánlásokat, javaslatokat megfogalmazni. A vizsgálatok a családban történô nevelkedéshez való jog védelmére, a családi támogatások és családpótló ellátások biztosítására terjednek ki.

A családi támogatások nyújtásával kapcsolatos átfogó vizsgálat a közelmúltban zárult le6, illetve hamarosan lezárul a szakellátásban élô testvérek kapcsolattartásával összefüggô problémákat feltáró átfogó vizsgálat is.

Megkezdôdött a gyermekek napközbeni ellátását biztosító egyes intézmények vizsgálata, amelyet az ombudsmani hivatalhoz érkezett panaszok nagy számára tekintettel, átfogó vizsgálattá tervezünk kiterjeszteni. Ezt indokolja az is, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a feladatellátásra kötelezett önkormányzatok körében bizonytalanság mutatkozik atekintetben, hogy pontosan mely családok számára kell a gyermek napközbeni ellátását megszervezniük. A bizonytalanság egyik oka lehet a gyermekvédelmi törvény7 41. § (1) és (2) bekezdése közötti látszólagos ellentmondás. Míg az (1) bekezdés egy viszonylag széles jogosulti kört határoz meg, a (2) bekezdés ezt szûkíti. A vizsgálat során feltett egyik kérdés tehát az, hogy a jogalkotó szándéka szerint kinek a számára kell az ellátást biztosítani, illetve az önkormányzatok azt ténylegesen kinek biztosítják. Emellett több kérdést fogalmaztunk meg az ellátás formájával összefüggésben, mégpedig, hogy az önkormányzatok a bölcsôdei ellátáson kívül milyen formában és milyen számban biztosítják a gyermekek napközbeni ellátását; illetve abban az esetben, ha a feladat megoldására nem saját fenntartású intézmény keretében kerül sor, az ellátás költségeit ki és milyen arányban viseli. E kérdések felvetik az egyenlô esélyû hozzáférés problémáját is, amely a vizsgálat egyik igen fontos eleme. A 2010. április 30-át követôen született gyermekek esetén a gyermekgondozási segély igénybevételi idejének lerövidülése kapcsán felvetôdik az a kérdés is, hogy a gyermekek napközbeni ellátása iránt várhatóan megnövekedô igények kielégítésére a feladat kötelezettjei, a rendelkezésre álló idôn belül képesek-e felkészülni, illetve a felkészüléshez az állami szervek részérôl milyen támogatást, segítséget kapnak.

A GYERMEKJOGI PROJEKT KERETÉBEN VIZSGÁLAT INDUL A 0-3 ÉVES KOROSZTÁLYT ELLÁTÓ GYERMEKOTTHONOKBAN, AMELYNEK SORÁN SZERETNÉNK MEGHATÁROZNI, HOGY A KOROSZTÁLY GONDOZÁSA HOZZÁVETÔLEGESEN MILYEN ARÁNYBAN TÖRTÉNIK NEVELÔSZÜLÔNÉL, ILLETVE GYERMEKOTTHONBAN, ÉS MI AZ ELHELYEZÉSI FORMA MEGVÁLASZTÁSÁNAK INDOKA. Az iratok tanulmányozásán túl a vizsgálat részét képezi a szociális és gyámhivatalok adatbázisából kiválasztott gyermekotthonok helyszíni vizsgálata is. A helyszínen a tárgyi és személyi feltételek meglétén kívül a szakmai tevékenységet kívánjuk áttekinteni, különös tekintettel arra, hogy miként és milyen eredménnyel történik a szakszolgálat és a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának együttmûködése a gyermek hazagondozása érdekében. Továbbá azokban az esetekben, ahol a hazagondozás nem teljesíthetô eredményesen, mennyi idôt kell a gyermeknek szakellátásban töltenie az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás elôtt.

HIVATALBÓL INDUL OMBUDSMANI VIZSGÁLAT AZ ÁTMENETI NEVELÉS ELHÚZÓDÁSÁT ILLETÔEN. Ennek során az átmeneti nevelésbe vétel átmeneti jellegének biztosítására tett intézkedéseket és azok hatásait vesszük számba, megvizsgálva az intézmény szabályozásban foglalt célja és gyakorlati megvalósulása közötti összefüggéseket, az átmeneti nevelésbe vétel hatékonyságát, a családba való visszagondozás gyakorlati problémáit.

Ugyancsak hivatalból indul vizsgálat az örökbefogadási eljárásokkal összefüggésben.

A VIZSGÁLAT CÉLJA AZ ÖRÖKBEFOGADÁSI ELJÁRÁS GYERMEKJOGI SZEMLÉLETÛ ELEMZÉSE, KÜLÖNÖS FIGYELEMMEL AZ ÖRÖKBEFOGADÁST MEGELÔZÔEN A SZAKELLÁTÁSBAN TÖLTÖTT IDÔ HOSSZÚSÁGÁRA, A GYERMEK ÉS A LEENDÔ SZÜLÔK ÖRÖKBEFOGADÁSRA VALÓ FELKÉSZÍTÉSÉRE, VALAMINT AZ UTÓGONDOZÁSRA. A projektmunka során továbbra is nagymértékben számítunk a Szociális és Munkaügyi, valamint O ktatási és K ulturális Minisztérium, a Szociális és Munkaügyi Intézet, a gyámhivatalok, területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok, és természetesen a civilek támogató, a problémák jelzését és a tapasztalatok megosztását célzó együttmûködésére.

Dr. Kovács Orsolya Ágota

6 O BH 3855/2008 számú jelentés, melynek esettanulmány jellegû feldolgozása a jelen lapszámban is olvasható.

7 A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi X X X I.törvény.

44 54

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 55

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

BÚCSÚZTATÓ

A TANÁR Úr!

Dr. Dickmann Mátyás ■ (1924-2009) Dr. Dickmann Mátyás 1951-ben szerzett diplomát a Szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán. Életpályája során egyetlen munkahelyen, a fôvárosi G yermek- és Ifjúságvédô Intézetben, 1957-tôl a jogutód fôvárosi Területi G yermekvédelmi Szakszolgálatnál dolgozott.

A gyermekvédelem szolgálatában eltöltött mintegy 40 év alatt több ezer állami gondozott gyermek törvényes képviselôje volt, személyesen foglalkozott az örökbefogadással, mintegy 2000 gyermek sorsát rendezte véglegesen.

N évtelenül részt vett a régi Családjogi törvény, a G yer, a G yüsz megalkotásában, a fôvárosi differenciált nevelôotthoni hálózat megteremtésében.

■ SZAK MAI KI TÜN TE TÉ SEI: O ktatásügy K iváló Dolgozója 1954, 1976, Munka Érdemrend Ezüst fokozata 1987, K öztársasági Elnöki Arany Emlékérem 1998, Pro Familii 2005.

Mindannyiunk életében vannak meghatározó személyek (nem több, mint egy-kettô), akikre egész életünk folyamán hivatkozunk. N ehéz, válságos helyzetekben felidézzük bölcs tanácsaikat, cselekedetüket, tetteiket. Az öröm, a vidámság pillanataiban anekdotákat mesélünk nevezetes tetteikrôl. A közös élményeinket a legapróbb részletességig menôen szívesen meséljük megunhatatlanul újra és újra, amíg élünk!

G yakran részesülünk abban a szerencsében, hogy ilyen életre szóló hatást, valamely pedagógus gyakorol ránk, akivel tanulmányaink során találkozunk, ezért is lehet az, hogy Tanár Ú rként emlegetjük ôt.

A Tanár Ú r jelenti a mintát a követendô magatartást.

Miként az egyénnek, úgy az egyes szakmáknak is megvannak a Tanár Urai, akik éveken, évtizedeken keresztül, aktív korukon is túl zsinórmértékül szolgálnak az adott területen tevékenykedôknek!

A fôvárosi, de nyugodtan kijelenthetô, hogy a magyar gyermekvédelemben évtizedeken át, és immáron örökösen a Tanár Ú r címre dr. Dickmann Mátyás szolgált rá! K ülön érdekesség, hogy tudtommal iskolarendszerûen nem tanított soha! Létével, jelenlétével a mindennapokban annál inkább, és évtizedekre meghatározóan!

A Fôvárosi G yermekvédô Intézetbe (G Y IV I) 1953. január 1jén lépett be, ahogy Ô fogalmazott „fûzte be a bakancsot”, és egészen 1999. december 31-ig volt vezetôje, aktív munkatársa az intézménynek!

Én több, mint negyedszázaddal ezelôtt, kezdô jogászként találkoztam vele, a nagy tekintélyû általános igazgatóhelyettessel, amikor elsô munkahelyemre, a Fôvárosi G Y IV I-be beléptem! Attól a naptól tekintem Ô t Tanár Uramnak, szemléletformáló szakmai vezetômnek!

K érdezhetném magamtól, mi jut eszembe Róla, tudom-e csak egy szóval meghatározni, mit jelentett, jelent Ô .

Egy szó helyet tódulnak a lehetséges meghatározások.

Tanár Ú r a H ûség, fél évszázad egy munkahelyen, jóban-rosszban, politikai viharokban, rendszerváltásban vezetôként embernek maradva, szakmailag csak ésszerû kompromisszumokat kötve!

Tanár Ú r a Folyamatosság a ház életében tizenhárom (hosszabb-rövidebb ideig) igazgató alatt volt Ô a szakmai irányító.

Tanár Ú r a Stabilitás – tudtommal nem volt nap, hogy a munkából hiányzott volna. Elmaradhatatlan aktatáskájával, öltönyben, nyakkendôben jelent meg a G Y IV I-ben munkakezdés elôtt, olyan idôben, hogy a hivatali idô kezdetére tökéletesen munkára kész legyen. Ahogy mondta: „nyolckor az írógépnek kattognia kell”.

Tanár Ú r a Szerénység – soha semmilyen nehéz ügy, helyzet megoldását követôen nem kívánt, várt elismerést. (Ezekkel aktív korában nem is volt elhalmozva.) A sokat próbált és megélt frontkatona és hadifogoly minden életbölcsességével az elôtte álló akadály leküzdésére törekedett, sem a napfényben való sütkérezés, sem a sebek nyalogatása nem vonzotta, kizárólag az újabb feladatok hozták lázba, bár azokat minden bonyolultságukkal együtt az élet természetes részének tekintette!

Tanár Ú r az ügy iránti Alázat mintaképe! Soha nem kérkedett gyermekvédô voltával, de az egyetlen volt pályafutásom alatt, aki soha nem esett kétségbe és mindig biztos volt abban, hogy az optimális megoldás meglelhetô. A gyermekek iránti elkötelezettségének egyik kedvenc mondása a legjobb bizonyítéka: „A gyermek érdekében kisebb ‘bûncselekmény’ nem számít!” Amikor már nem járt be naponta dolgozni, ügyes-bajos dolgaimmal gyakran kerestem meg. Mindig tudott ésszerû megoldást javasolni. A probléma felvezetése után mindig bizakodva vártam a kezdô mondatot miszerint, „ilyen már volt ekkor és akkor, abban az ügyben… ”, innentôl már biztos voltam benne, hogy lesz megoldás.

Tanár Ú r a Szakember, minden helyzetben képes volt szakemberként viselkedni a magánéletét, esetleges problémáit nem 2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

44 55

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 56

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

MOZAIK

hozta be az Alföldi utcába! Igazán személyeset ezért nagyon kevesen tudhattak róla – de azt azért sokan, mert gyakran mondta, és nem csak a sikerek idején, hogy „Egy Isten van és a Ferencváros”, ebben személy szerint is nagyon egyetértettünk.

Mindez módot adott élcelôdésekre férfi társaságban! Ez a vita immár az égi gyermekvédôk között folytatódik – gondolom, egy-egy fanyar megjegyzés elhangzik ez ügyben a Tanár Ú r és G áspár K ároly között, aki köztudottan MTK szurkoló volt.

A gyermekvédelemben járatlanok, vagy újonnan velünk kapcsolatba kerülôk, az ügyfelek, akik megfordultak nálunk, és késôbb visszaemlékeztek, mindig elmondták, ha a név nem is jutott eszükbe, hogy volt ott egy Ú ri Ember, aki nagyon korrektül, minden fölösleges bürokrácia nélkül intézte az ügyüket!

Igen a Tanár Ú r a klasszikus értelembe vett Ú ri Ember volt a gyermekvédelemben, annak minden pozitív hozadékával.

N ekünk gyermekvédôknek mutatott életével, munkásságával dr. Dickmann Mátyás – Tanár Ú r – olyan példát, amelyet rendszerváltásoktól, kormányoktól, válságtól függetlenül, azok ellenére is, örök zsinórmértéknek tekinthetünk. Én személy szerint Atyai Jóbarátomat búcsúztatom, de el nem veszítettem, mert itt él bennem-bennünk, és továbbra is segít eligazodni zavarodott, mértéket, mércét vesztett világunkban!

Tanár Ú r! H álás vagyok a Sorsnak, hogy több évtizedig tanítványod lehettem.

Dr. Radoszáv Mik lós

„Példát mutatnék, hogy mindig van kiút!” „O lyan embereket választottunk nagykövetnek és az európai év arcának, akik ismertségük révén tettek a szegénység és kirekesztettség ellen, akik maguk is megtapasztalták, milyen szegénynek lenni, illetve példamutató kezdeményezések fûzôdnek hozzájuk a kirekesztés elleni küzdelemben” – így mutatta be H erczog László szociális és munkaügyi miniszter az európai év nagyköveteit és arcait, majd átadta megbízólevelüket a budapesti C entrál K ávéházban. „O lyan arcokat választottunk, akiket az emberek szeretnek, neves mûvészeket, illetve civileket, akik maguk is tapasztalták a szegénységet, azt, hogy milyen hátrányos helyzetbôl indulni, s hogyan lehet úrrá lenni ezeken a hátrányokon” – hangsúlyozta H erczog László szociális és munkaügyi miniszter a Centrál K ávéházban, ahol átadta a két nagykövetnek és az európai év hat arcának a megbízólevelet.

Már a helyszínválasztás sem véletlen: ez a budapesti kávéház volt a nyugatosok törzshelye, akik köztudottan igen sokat írtak a szegénységrôl. Az európai év egyik fontos célja, hogy meggyôzze az embereket: küzdenünk kell a szegénység, a kirekesztés ellen, az esélyek kiegyenlítése minden társadalom számára meghatározó – hangsúlyozta a miniszter.

Ezután Nothoff Ingrid, az európai év szóvivôje mutatta be az érdeklôdô újságíróknak a nagyköveteket és az európai év arcait.

Persze H alász Judit színmûvészt senkinek sem kell bemutatni, emlékezetes színházi és filmes alakításai és dalai okán tényleg mindenki ismeri. „Amikor gyerek voltam, azt hallottam: mindenkinek joga van a munkához. Mostanában találkoztam olyan gyerekekkel, akik naponta csak egyszer jutnak ételhez – az óvodában. Ez ellen tiltakozom, hogy éhezô, szegény gyerekek éljenek Magyarországon. A nevemet, a személyiségemet adom, hogy megteremthessük az esélyegyenlôséget, hogy mindenki képes legyen dolgozni és kapjon is munkát, hogy mindenkinek legyen választása” – mondta a színésznô.

Ezután M olnár Ferenc C aramel, a TV 2 2005-ös Megasztárjának gyôztese beszélt arról, miért vállalta, hogy az európai év nagykövete legyen: „Ú jabban azt látom, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy nincs mit enni, nincs ruha, nincs mit felvenni, hogy Magyarország egy szegény ország. Én a szegénységet a saját bôrömön is tapasztaltam. N em is szeretnék milliomos lenni, egyszerûen szükségem van arra, hogy

44 56

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

mindaz, amit a szegénységbôl tanultam körülvegyen, ebbôl merítkezem, ez inspirál. N em régen jöttem rá, milyen nagy felelôsség, amit teszek. Erôt adni más embereknek, megmutatni, hogy a szegénységbôl is lehet erôt meríteni, meg lehet találni a kiutat. Én ehhez adom az „arcom”. Én valami olyasmit csinálok, amibe az érzelmeimet viszem bele, és szerencsére sokan mondják, hogy erôt ad nekik az, amit tôlem hallanak” – osztotta meg érzéseit Caramel az újságírókkal.

Bódis K riszta rendezô, író, költô már régóta küzd az erôszak, a kirekesztés ellen. „Amikor felkértek, hogy legyek ennek az évnek az egyik arca, eszembe jutott, hogy nem szeretem az „arc” kifejezést, nem szeretek áruvédjegy lenni. Rögtön tudtam, hogy most másról van szó: a másik emberért küzdeni varázslatosan találkozik az én munkámmal” – fejtette ki. „Sokan magányosan küzdenek különbözô területen ezekért a célokért, én azt szeretném, ha együtt tudnánk cselekedni, ha ez az év nem a panaszok, sokkal inkább a tettek éve lenne” – jelentette ki.

Bogdán Árpád színész, író, képzômûvész és rendezô 2007ben a legjobb elsôfilmesnek járó díjat nyerte el a filmszemlén Boldog új élet címû alkotásával. A rendezô elmondta, címével ellentétben ez a film állami gondozott fiatalok túléléstechnikáiról szól, amely szinte kizárja a „boldog új élet” lehetôségét. Az európai év arcaként a legtöbb, amit megtehet, amit eddig is megtett, hogy beszél ezekrôl a problémákról, a szegénységrôl és a kirekesztettségrôl a mûveiben, mûvein keresztül.

Elek D óra, a Baltazár Színház alapítója és vezetôje arról beszélt, hogy az értelmi sérültek színházát tizenkét év óta vezeti, s ezek a színészek az élô példák arra, hogy lehet hátrányból indulni és gyôztesként célba érni. „Ezek az emberek életükben elôször döntöttek maguk önmagukról, a tehetségükrôl. Arra tanít ez valamennyiünket, hogy az ember legyen önmaga, járja a saját útját” – mondta.

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 57

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

MOZAIK

Juhász V eronika kerekes székes vívó, az UTE versenyzôje, több aranyérem birtokosa érezhetôen meghatódott, amikor a szóvivô arról kérdezte, mennyire segítôkészek az emberek, miért vállalta, hogy az európai év arca legyen. „Léteznek segítôkész emberek, bár nem túl sokan” – felelte. „Én háromszoros hátránnyal indultam: roma vagyok, állami gondozott voltam és mozgássérült is vagyok. Én példát mutatnék az embereknek, hogy van kiút. H a nem fogod meg a lehetôséget, ott maradsz, ahol vagy” – foglalta össze lényegretörôen mondanivalóját. K ésôbb, a sajtótájékoztató után elárulta: sokat töprengett, hogyan mondhatná el legjobban, mi a célja avval, hogy elfogadta a felkérést. Arra azonban nem számított, hogy izgulni fog – nagyon fontos számára mindez.

Lázár Györgyné, a Szomolyai Romákért Egyesület irodavezetôje, több, a romák érdekében megvalósuló projekt vezetôje azt mondta: amikor fölkérték erre a szerepre, sokat gondolkodott, hiszen ô nem közismert ember. „H a el tudom érni a saját környezetemben, hogy tudomást vegyenek a körülöttünk lévô valós világról, hogy rádöbbenjenek, milyen súlyos a gyerekszegénység, hogy a szegénység nem cigánykérdés, akkor érdemes.

Ezért vállaltam” – jelentette ki.

Pásztor Eszter, a Bódvalenke Freskófalu projekt vezetôje beszélt arról, mi indította arra, hogy elindítsa ezt a projektet és megindokolta, miért tett eleget a felkérésnek: „K özépiskolás ko-

romban K enyában tanultam, ez még a szocializmus szépen kiegyensúlyozott, ám nagyon szürke (de azért biztonságos!) világában volt. O tt találkoztam a harmadik világ szegénységével.

Sokkal késôbb, már a mai Magyarországon a barátaim vittek el egy kicsi borsodi faluba, Bódvalenkére. Ennek a kétszáz lelkes falunak a nagy többsége roma, se közel, se távol nincs munkalehetôség. N incs szó arról, hogy ki akar dolgozni – egyszerûen nincs munka. N emhogy az értelmiség, még a középfokú végzettségûek is eltûntek ebbôl a faluból, ami egyébként fantasztikusan szép természeti környezetben van. Csináljunk valami olyat, amivel mindenki elismerését ki lehet vívni – gondoltam.

K ilenc monumentális mû, csodálatos freskók születtek – ezzel megmutatjuk, hogy cigány honfitársaink gyönyörû dolgokra képesek. N agyon, nagyon fontosnak tartom, hogy munkahelyeket teremtsünk, hogy ne csak a segélybôl kelljen sokaknak élniük.

Praktikus szempontból azért, mert ki fogja fizetni a mi generációnk nyugdíját, ha nem ôk is? Egy kicsit emelkedettebben: nem esik jól a falat, ha másnak nem jut. És nem hagyhatjuk, hogy ennyi szépség, tehetség, ami igenis létezik a szegény, reménytelen vidékeken, rejtve maradjon, végleg elvesszen” – fogalmazta meg ars poeticáját Pásztor Eszter. (forrás és további információ: http://w w w .szegenysegellen.hu/nagykovetek-arcok )

GYERMEKVÉDELMI NAPOK 2010. május 4-9.

Pesterzsébeti Csili Mûvelôdési Központ A G yermekvédelmi N apok megrendezésére, idén ötödik alkalommal kerül sor a Fôvárosi Módszertani Tegyesz és a Pest Megyei Tegyeszi közös szervezésében.

A G yermekvédelmi N apok célja egyrészt a gyermekvédelmi gondoskodásban élô gyermekek önkifejezési lehetôségének biztosítása, másrészt a gyermekvédelmi szakemberek számára elôadások és szekciók keretein belül a közös gondolkodás elôsegítése.

PROGRAMOK „ÉN+TÉR+KÉP” gyermekalkotók kiállítása május 4-9. (kedd-vasárnap) A „ÉN +TÉR+K ÉP” kiállításon a látogatók megtekinthetik a nevelôszülôknél és gyermekotthonokban élô gyermekek kézmûves, képzô- és népmûvészeti alkotásait. Az idei alkotások mellett az elmúlt 4 év mûveinek válogatásai is a kiállítás részét képezi. A kiállítás a rendezvénysorozat teljes ideje alatt ingyenesen látogatható!

Színházi Találkozó és Gálamûsor május 4-5. (kedd, szerda) és 8-9. (szombat, vasárnap) A színházi találkozó keretében a nevelôszülôknél és a gyermekotthonokban élô gyermekek verses, prózai, drámai és zenei elôadásai állnak színpadra. Az elsô két napon zsûri értékeli a produkciókat, a szombati napon a zsûri nélküli

2010/1. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

57 44

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

4/22/10

3:22 PM

Page 58

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

MOZAIK

mûsorszámok lesznek megtekinthetôek. A leginkább méltatott elôadásokból áll össze a vasárnapi G álamûsor. A G álaprogram részeként az érdeklôdôk megnézhetik a nemzetközileg is elismert csíksomlyói Á rvácska együttes táncos-zenés elôadását, és a H uszka H ermina Á ltalános Iskola tánccsoportjának fellépését is. A Színházi Találkozó és a G álamûsor a gyermekek számára a közös, jó élmény mellett megmutatkozási lehetôséget biztosít. Szeretettel várunk nézônek minden érdeklôdôt, családtagot és szakembert egyaránt. Az elôadásokkal kapcsolatos további információ és a részletes program a honlapon található. Az elôadások ingyenesen látogathatóak! „Együttmûködés a gyermekvédelemben” címû konferencia május 6-7. (csütörtök, péntek) A 2010-es konferencia fô témája a gyermekvédelmi gondoskodásban élô gyermekeket érintô együttmûködés jelenlegi helyzete és jövôbeli lehetôségei, érintve a jelzôrendszer tagjai;az állami és civil szervezetek;a helyi közösségek és intézményesített feladatok;a különbözô projektek;és a hazai és nemzetközi szervezetek közötti együttmûködés területeit.

A konferencia szerepel a szociális szakterület 2010. évi továbbképzési programjában. A részvételért 7 továbbképzési pont kapható. A jelentkezéssel kapcsolatos további információ a honlapon található!

Országos Gyermekotthoni Gyermekparlament május 7. (péntek) A rendezvénysorozat végén kerül megrendezésre az O rszágos G yermekotthoni G yermekparlament ülése. A gyermekparlament zártkörû, mely a FICE Magyarországi Egyesülete szervezésében kerül sor.

Gyermekvédelmi Arcképcsarnok május 4. (kedd) A G yermekvédelmi Arcképcsarnok program keretén belül a korábbi évtizedek kiemelkedô gyermekvédelmi személyiségeinek szakmai életmûvérôl készült videó-interjúkat ismerhetik meg az érdeklôdôk.

Szakmai Kiállítás május 4-9. (kedd-vasárnap) A Szakmai K iállításon megtekinthetôk a gyermekvédelmet érintô szakmai kiadványok, a G yermekvédelmi Arcképcsarnok munkáját bemutató anyagok, fotók és a kiállítás önálló részét képezi az elmúlt 6 évben, a nyári régészeti és néprajzi táborok életét bemutató fotókiállítás.

Amennyiben bármely program felkeltette érdeklôdését, szeretettel várjuk!

A G yermekvédelmi N apok rendezvénysorozattal kapcsolatos további információt a w w w .tegyesz.hu oldalon talál.

A Fôvárosi Módszertani Tegyesz és a Pest Megyei Tegyeszi megrendezi 2010. május 6-7-én EGYÜTTMÛKÖDÉS A GYERMEKVÉDELEMBEN címû konferenciát!

A konferencia célja áttekinteni az együttmûködés elveit, nehézségeit és megismertetni a különbözô kezdeményezéseket és jó gyakorlatokat a hazai gyermekvédelemben.

44 58

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/1. SZÁM

csagyi_2010_1.qxd:csagyi0804.qxd

Gyermekvédelmi Napok 2010

MÁJUS 6.

CSÜTÖRTÖK 8.30-9.25 Regisztráció 9.30-9.40 Megnyitó 9-40-13.00 Elôadások (szünetekkel) 13.00-14.00 Ebédszünet 14.00-17.00 Szekcióülések

MÁJUS 7.

PÉNTEK 8.30-9.30 Regisztráció 9.30-12.40 Szekcióülések összefoglalója és hozzászólások (szünetekkel)

4/22/10

3:22 PM

Page 59

(Black plate) (PANTONE 1815 C plate)

ELÔADÓK Prof. Dr. Csermely Péter, egyetemi tanár Csókay László alosztályvezetô, a Fôvárosi – nkormányzat G yermek- és Ifjúságvédelmi Ü gyosztálya Dr. Elekes Zoltán, igazgató, H argita Megyei Szociális és G yermekvédelmi Igazgatóság Gulyásné Dr. Kovács Erzsébet, fôosztályvezetô helyettes, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Dr. Herczog Mária, EN SZ G yermekjogi Bizottságának tagja Inotay György igazgató, Pest megyei Tegyeszi Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika, fôosztályvezetô, Szociális és Munkaügyi Minisztérium Kothencz János, elnök, Á gota Alapítvány Molnár László, igazgató, Fôvárosi Módszertani G yermekvédelmi Szakszolgálat VÁLASZTHATÓ SZEKCIÓK ÉS SZEKCIÓVEZETÔK 1. A szakellátásba való bekerülés okai és az együttmûködés K iss Máté, módszertani szaktanácsadó, Fôvárosi Módszertani Tegyesz 2. Nevelésbevétel körüli kérdések és az együttmûködés V ida Zsuzsa, osztályvezetô, Fôvárosi Módszertani Tegyesz 3. A szakellátásba való bekerülés késedelmei – az együttmûködés az alap- és szakellátás között Dr. Révész Magda, intézményvezetô, Fióka Módszertani G yermekjóléti K özpont 4. A szakellátásból való hazakerülés, az együttmûködés lehetôségei Both Éva, osztályvezetô, Fôvárosi Módszertani Tegyesz 5. Szakmák és képviselôik együttmûködése a gyermek- és lakásotthonokban Major Zsolt Balázs, pszichológus, Pest megyei Tegyeszi 6. Nevelôszülônél élô gyerekek családgondozása, az együttmûködés lehetôségei Istvánffy G abriella, nevelôszülôi tanácsadó, Fôvárosi Módszertani Tegyesz 7. Civil szolgáltatók és együttmûködés Dr. Magyar G yöngyvér, jogász, SO S-G yermekfalu Magyarország

12.40-13.30 Ebédszünet

8. Speciális szükségletû gyermekek a gyermekvédelemben, az együttmûködés lehetôségei H ajduné K álmán Margit, pszichológus, a G yermekvédelmi Szakértôi Bizottság vezetôje, Fôvárosi Módszertani Tegyesz

13.30-15.00 Elôadások

A konferenciával kapcsolatos további információt a www.tegyesz.hu oldalon talál.

15.00-15.20 szünet 15.20-16.30 Hozzászólások és zárás

b_4:Layout 1

4/20/10

3:35 PM

Page 1

A gyerekeknek ismerniük kell a jogaikat, hogy élni tudjanak velük – de azt is el kell sajátítaniuk, hogy hogyan lehet ezt megtenni úgy, hogy közben ne sérüljenek mások jogai: legyenek ôk gyerekek, vagy felnôttek. Fontosnak tartjuk, hogy errôl a velük törôdô felnôttekkel együtt gondolkodjanak, tapasztaljanak, hogy megvalósuljon a partnerség. Ez adhat esélyt arra, hogy a gyerek önmaga tiszteletén keresztül eljusson a másik tiszteletéig is. A gyerekjogok érvényesülése legyen napi tapasztalat – minden gyerek számára!

Reményeink szerint hozzájárulhatunk ehhez az Európai Unió támogatásával a közelmúltban megjelent Nekem vannak jogaim, neked vannak jogaid, neki vannak jogai… Gyermekjogokról gyerekeknek címû kiadvánnyal, amely szervesen kapcsolódik a Gyermekjogokról felnôtteknek címû kiskönyvhöz. Mindkettô néhány alapvetô gyerekjogi kérdéssel foglalkozik, és CD mellékletet is tartalmaz.

A kiadványokat szeretettel ajánljuk figyelmükbe!

Megrendelhetôek a csagyi@csagyi.hu e-mail címen.