Család, Gyermek, Ifjúság 2010/2 by Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület

borito2010_02.qxd:borito200804.qxd

XIX. évfolyam 2010/2 Ára: 500 Ft

6/6/10

2:17 PM

Page 3

CSALÁ D GY ER MEK I F JÚ S Á G

INTÉZMÉNYBEN ÉLNI

A NAPKÖZIRÔL

A VITÁT IS

– MÁSKÉPPEN

TANULNI KELL

LEHETÔSÉG TEHETSÉGES GYEREKEKNEK

borito2010_02.qxd:borito200804.qxd

6/6/10

2:17 PM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG ß Fôszerkesztô H erczog Mária

ß O lvasószerkesztô W indt Szandra

ß Felelôs szerkesztô

Page 4

LAPSZERKESZTÔK Drosztmérné Kánnai Magdolna

ß Fotó Molnár Zoltán

ß Lap terv zaft stú dió

ß Tördelés Szü cs B t.

ß Nyomás

pedagógus Szirmai Gábor

ß ALAPÍTÓK O rszágos O rvostudományi Információs Intézet és K önyvtár gyermek- és ifjúságvédelmi felügyeleti és továbbképzési önálló osztálya és a Fôvárosi Ö nkormányzat Gyermek- és Ifjúságvédelmi Ü gyosztálya

ß KIADÁS ÉS TERJESZTÉS

pszichológus Markovits Judit

B ognár Mária

pedagógus

R ajzinger Á nges

Gáspár Sarolta

jogász, O BH

pszichológus

R akos Eszter

pszichológus R ákó Erzsébet

szülész-nôgyógyász

szociálpedagógus, szociálpolitikus, D E H ajdúböszörményi Pedagógiai Fôiskolai K ar, szociálpedagógia tanszék, Fôiskolai adjunktus

Ihász Márta

Szarka Attila

szociálpolitikus

igazgató, A szódi Javítóintézet

gyógypedagógus Dr. Geréb Á gnes

Dr. Kovács Á gnes

gyermekorvos Dr. Mátay Katalin

gyermekorvos Neményi Eszter

szociálpolitikus P iegelné dr. Csényi Magdolna

C salád, Gyermek, Ifjúság K iemelten K özhasznú Egyesület ISSN 1216-8416

SZÁMUNK SZERZÔI B ede Nóra

pszichológus

Gedeon Andor

1012 Budapest, Logodi utca 24. tel.: 06 1 225-3526.fax: 06 1 225-3525 e-mail: csagyi@ csagyi.hu w eboldal: w w w .csagyi.hu

gyógypedagógus

Aczél Anna

szociológus

ß SZERKESZTÔSÉG

Dr. Sáska Géza

Molnár László Dr. Katonáné dr. P ehr Erika

Gayer Gyuláné

InnovaP rint

gyógypedagógus

Gáspár Károly

SZERKESZTÔ BIZOTTSÁG

Gyô rfi Éva

Salné Lengyel Mária

Takács Viktória

K Ö ZÖ D ! Iránytû K ampányprogram koordinátor Tóth Krisztina

jogász, O BH Varga T. Márta

jogász

szociális munkás, a Biztos K ezdet program kommunikációs vezetôje

P ik Katalin

Zeller Judit

szociológus

jogász, O BH

MEGRENDELÉS A magyar család-, gyermek- és ifjúságvédelem jelenleg egyetlen szakmai folyóirata kéthavonta jelenik meg. Szerkesztôkként fontosnak tartjuk, hogy az érezhetô szakmai és egzisztenciális bizonytalanságban megkíséreljük egy-egy jelenség objektív és többoldalú megközelítését, a vélemények ütköztetését, a korrekt tájékoztatást. N em kötelezzük el magunkat egyetlen gyermekvédelmi irányzat mellett sem. Az optimális megoldásokat, a legeredményesebb formákat, a segítés legcélszerûbb módozatait keressük. Szeretnénk részt vállalni a bizonytalanságok megszüntetésében, a család- és gyermekvédelem döntéshozóinak befolyásolásában. Lapunk nyitott: minden hasznos, gondolatébresztô javaslatot, kezdeményezést szívesen veszünk és érdeklôdéssel várunk. – n is érdekelt - legyen olvasónk,

szerzônk, támogatónk! A Megrendelôlap letölthetô a w w w .csagyi.hu oldalról vagy elküldhetô e-mailben. ß

A megrendelôlapot kérjük a következô címre elküldeni: Család, Gyermek, Ifjú ság Egyesü let, 138 0 B udapest, P f.: 10 61

A megrendelés alapján számlát állítunk ki, az elôfizetést kizárólag átutalással, az alábbi számlaszámra lehet teljesíteni: CIB 10 7 0 0 7 32-4 34 67 9 0 9 -5110 0 0 0 5 (Kérjü k a közleményben jogcímként tü ntesse fel a megrendelô n is szereplô nevet és a „ lapelô fizetés” szót, hogy a befizetése azonosítható legyen!)

A lap ára 500.-Ft, az éves elôfizetési díj 3000.-Ft, diákkedvezménnyel 2000.-Ft.

M EGRENDEL Ô Alulírott, elôfizetek a C salád Gyermek Ifjúság ................évi számaira.K érem, küldjenek számlát! MEGR ENDELÔ SZEMÉLY NEVE:.................................................................................................. INTÉZMÉNY:....................................................................................................................

(a számlán szereplô név és cím) P O STÁ ZÁ SI CÍM:............................................................................................................... B efizetés jellege:

átutalási szám la alapján

Dátum, aláírás, bélyegzô :..................................................................................................

A megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztôség véleményét tükrözik. Az újságban megjelenô képek illusztrációk.

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 3

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

Tartalom ■ BEVEZET Ô ß

Molnár László: Az együttmûködésrôl

■ FÓKUSZBAN ß

Bede Nóra-Rakos Eszter: „Életük rendszerint belefér egy sporttáskába”

■ MÉRLEG ß

Rákó Erzsébet: Intézményben élni

■ NÉZÔPONT ß

Markovits Judit: A napközirôl – másképpen

■ BESZÉLGE T É S ß

Varga T. Márta: Biztos Kezdet a Gyerekházakban

■ OM BUDS MANI OLDALAK ß

Rajzinger Ágnes-Tóth Krisztina-Zeller Judit: Rendszer – elmélet?

■ BEM UTAT JUK ß

Takács Viktória: A vitát is tanulni kell

Karaván Mûvészeti Alapítvány: Lehetôség tehetséges gyerekeknek

■ BÚCSÚZT AT Ó ß

Szarka Attila: Dolgozószobai beszélgetések. In memoriam Volentics Anna

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 4

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BEVEZETÔ

Az együttmûködésrôl Az együttmûködést többnyire szakmai trivialitásnak tekintjük, mégis nap mint nap beszélünk róla, miközben több-kevesebb meggyôzôdéssel gyakoroljuk. Mikor a hiányával szembesülünk – ez mindig a másik személyre, szervezetre értendô – értetlenségünknek adunk hangot. Bizonyára ez így „normális”, mert védjük magunkat és általa szakmai önbecsülésünk látszik erôsödni. Ha tartósan ilyen alapállásból, önismeretünket elaltatva dolgozunk, akkor igen rossz gyakorlatot folytatunk. Manapság a jó gyakorlatokat igyekszünk gyûjteni, bemutatni, és jó esetben alkalmazni. De sajnos rossz gyakorlatokból is lehetne elrettentô példatárat összeállítani – ami nem volna tanulságok nélküli. Azért inkább azt támogatjuk, hogy az együttmûködési módok jó gyakorlatainak összegyûjtése és megismertetése célravezetôbb. A Család Gyermek Ifjúság szakfolyóirat mindig is törekedett erre. A közeljövôben viszont koncentráltabban igyekszünk a figyelem középpontjába állítani az együttmûködés kérdését, különös érdeklôdést mutatva a gyermekjóléti alapellátás és a gyermekvédelmi szakellátás együttmûködése iránt. Úgy tûnik, az együttmûködési kötelezettség a gyermekvédelmi törvény kevéssé érvényrejutó elvárása. Azt is tudjuk, hogy napjainkban már a gyermekvédelemben dolgozók többségének szakirányú szociális képzettsége van, ami feltételezi, hogy kellô ismereteket szereztek a szociális munkában elôforduló együttmûködési módokról. Ez vagy igaz, vagy sem. Ha igaz, akkor meg kellene tudnunk, hogy a napi gyakorlatban mivel akadályozzuk, vagy éppen nem kellôen indukálják az együttmûködéseket, mi az ami ellene hat. Biztos, hogy szükséges azoknak a szakmai szabályozó anyagoknak (protokolloknak) a kidolgozása és bevezetése, amelyek garanciát jelenthetnek a felhasználók, a szolgáltatásokat igénybevevôk és a szakemberek számára egyaránt azok minôségére (megfelelôségére). Látható azonban, hogy a szakmai szabályok önmagukban csak garanciális elemeknek tekinthetôk, ha az elvárható szakmai együttmûködések nem jönnek létre. Maguknak az együttmûködési módoknak is szakmai szabályokká kell kristályosodniuk mert a szakmák és szakemberek kapcsolódási pontjai, felületei nem láthatók mindenki számára. Kudarcos esetek példáit ismerjük mindannyian a jelzôrendszer diszfunkcionális mûködtetésétôl akár az örökbefogadás nem kellô elôkészítéséig, amikor is különkülön minden szakember a szakmája szûken vett szabá-

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

lyai szerint végezte a dolgát, csak éppen nem tartották fontosnak az információ megosztását, az egyeztetést, a konszenzuális álláspont kialakítását, és ez vezetett súlyos hibák elkövetéséhez. Például indokolatlan beavatkozáshoz, a beavatkozás elmaradásához, örökbefogadás meghiúsulásához. A fejlett országokban, ahol a szociális szakmák, és maga a szociális munka fejlôdése töretlen, már régóta nem pusztán egy-egy terület szakmafejlesztése áll a fókuszban, hanem a közös felelôsség. Miben jelenik ez meg? A partneri együttmûködésben a szakmák, az ágazatok és amirôl alig esik szó, a szektorok közötti együttmûködésben. A nemzetközi dokumentumok nem általánosságban mutatják fel az együttmûködést értékként és hatékonyság növelô eszközként hanem mindig konkrét kihívások okán. Az Európa Tanács ajánlásai a családon belüli erôszak, vagy a gyermekek kizsákmányolása kérdéseiben világossá teszik a közfelelôsséget. Egyértelmûsítik, hogy egységes fellépés, integrált szociálpolitika és családvédelem csak több szakma tudásának egyesítésével, az érintett szakemberek, hatóságok szerepének és felelôsségének világos meghatározásával érhetô el. Sem az együttmûködés készsége, sem az arra való képtelenség nem születik velünk. Viszont az együttmûködés tanulható. Kinek könnyebben, kinek nehezebben, nem ritkán önmagunk leküzdése is szükséges hozzá. Az együttmûködés nem a szociális (és gyermekvédelmi) szakma sajátja. Beszélünk róla, tanítjuk, miközben magunk is tanuljuk – ha tanuljuk. Megszégyenülve kellene belátnunk, hogy az élet minden területén jelen van és a miénktôl igen távoli szakmákban és szakmák között eredményesebben alkalmazzák mintsem azt gondolnánk. Ezért is kedves példám a Mostári híd újjáépítésének története, ami nem pusztán mûszaki kérdés volt. (Persze azt is tudjuk, hogy professzionális együttmûködések vannak nem csak társadalmilag hasznos célok érdekében.) A (köz)felelôsséggel végzett munka nem nélkülözi az együttmûködést az ágazatok, a szakmák és a szakemberek között. Nem hagyatkozhatunk arra, hogy szükséglete egyszer majd belsôvé válik. Ki kell kényszeríteni jogi szabályozással és szakmai elôírásokkal egyaránt. Mindkettôhöz közünk van.

2010/2. SZÁM

Mol nár Lász ló

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 5

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

FÓKUSZBAN

„Életük rendszerint belefér egy sporttáskába” ■ AZ UTÓ GON DO ZÁS FON TOS SÁ GA A válság gazdasági és szociális következményei nyomasztóan hatnak a társadalom egészére. Nem az új problémák tömege, hanem a meglévôk elmélyülése és kiterjedésük gyors növekedése az, ami szembeötlô. A növekvô mélyszegénység, a munkanélküliség, a tartós vegetálás a létminimum határán és alatt, az értékek, orientációk, ambíciók és a remények elvesztése egyre több családot szorít béklyóba. Mindeközben itt van és helyet kér egy újabb generáció. Fiatalok, akiknek most jött el az életbe való kilépés ideje, akik most lépnének a felnôtté válás útjára. Nekik – válság ide, vagy oda – most kell meghozniuk a döntéseiket, most szeretnének munkához, stabil és elegendô jövedelemhez jutni, lakást szerezni, otthont és családot teremteni. Ez az élethelyzet soha senkinek nem volt könnyû, most még nehezebb. Nem könnyû az iskolázott, konszolidált családokból származó fiataloknak sem, de sokszorosan nehezebb azoknak, akik a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülve szembesülnek a komor tényekkel. Az élet rengetegébe ma kikerülô Ábelek között egyre többen vannak azok, akik nincsenek felvértezve azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyeket e válság nyomorította világban a túlélés érdekében elvárnak, megkövetelnek. Ezek a fiatalok, akiknek életük néhány mozzanatát interjúinkban láthatóvá tesszük, a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedve váltak nagykorúvá. Valahonnan, valamilyen súlyos kudarc után kerültek gyermekvédelmi gondoskodásba, majd a Fôvárosi TEGYESZ utógondozó otthonában találtak ideiglenesen nyugalmat és felkészülési lehetôséget, ahhoz az önmagukkal végzendô nehéz munkához, aminek célja és eredménye: a teljes önállóság.

■ KU TA TÁ SI TA PASZ TA LA TOK A Fôvárosi Tegyesz Módszertani Kiadvány I. – „Sokan vagyunk egyedül” címet viselô módszertani kézikönyv létrehozásának keretében végzett kutatások néhány tapasztalatát bemutatva szeretnénk felhívni a szakma és a közvélemény figyelmét az utógondozás fontosságára. Szükségképpen megfogalmazunk általános tapasztalatokat is, de a célunk nem a rendszer hiányosságainak a feltárása, hanem annak tudatosítása, hogy az utógondozás az utolsó lehetôségek legfontosabbika ezeknek a fiataloknak a számára. Vizsgálatunk során arra törekedtünk, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban felnôtt fiatalok élet- és munkavállalási nehézségeit feltérképezzük, illetve ennek okait élettörténetük keretében értelmezzük. A Fôvárosi TEGYESZ Utcai Gondozó Szolgálata által segített fiatalok közül nyolc 18 és 24 év közötti, fiatal férfival készítettünk félig strukturált interjúkat.1

■ FEL KÉ SZÜ LÉS AZ ÖNÁL LÓ ÉLET KEZ DÉS RE – HI DEG ZU HANY

A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) rendelkezései értelmében az átmeneti vagy tartós gyermekvédelmi gondoskodásban nevelt fiatalok-

1 Az interjúk fonala az alábbi témákat érintette: – bekerülési ok, – gondozási helyek, – utógondozási helyek, – vér szerinti család, – iskolák, – munkahelyek, – barátok, – párkapcsolat, – jövôkép.

nak a nagykorúságuk elôtti fél évben gyámjukkal, nevelôikkel, családtagjaikkal közösen kell(ene) felelôs döntést hozniuk arról, hogy nagykorúságuk elérése után hol és hogyan fognak élni. Ez az idôszak szolgálna arra, hogy jogilag elôkészítsék, megszervezzék az új „életformába” való átmenetet, hogy elôteremtsék az önálló/félig-meddig önálló életvitel minimális feltételeit, a fiatal fölkészülhessen a rá váró új kihívásokra. A jövô megalapozását tekintve ez a fél év nem tûnik soknak. Ennek ellenére, alig van példa arra, hogy fiatalok ebben az idôszakban érdeklôdnek az utógondozásról, vagy hogy felvételi beszélgetéseken vennének részt. Azok a fiatalok, akik közvetlenül nagykorúságuk elérése után érkeznek a szolgálathoz, általában akkor jelennek meg, ha „ég a ház”, nemritkán a 18. születésnapjuk elôtt pár nappal. Különösen riasztó ez a tény, ha figyelembe vesszük, hogy egyes gyermekotthonokban egyáltalán nincs utógondozói ellátás, más otthonokban (pl. speciális gyermekotthonok) pedig csak korlátozottan érhetô el ez a szolgáltatás. A késlekedésnek természetesen több oka lehet, például az, hogy a vér szerinti családba való re-integráció volt az eredeti cél. A mi tapasztalataink szerint, ez sokszor eleve sikertelen próbálkozás. Az a vér szerinti család, amely hosszú évekig, szakemberek segítsége mellett sem vált alkalmassá arra, hogy a gyermeket megfelelôen ellássa, hogy az átmeneti nevelés megszüntethetô legyen, pusztán a gyermek nagykorúvá válásával sem válik alkalmassá a befogadásra. Azoktól a fiataloktól pedig, akiknek életkoruk alapján épp az önállósodás, a családjukról való leválás a fô feladatuk, aligha várható el, hogy sikeresen alkalmazkodjanak ahhoz a családi rendszerhez, amelynek évekig nem voltak aktív tagjai. A késlekedés másik oka, hogy ha a fiatal 18. életévét betöltve az önálló életkezdés mellett dönt, annak formális feltételeit látszólag könnyû elôteremteni, pusztán az összegyûlt családi 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

445

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 6

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

FÓKUSZBAN

pótlék, meg egy albérlet kell hozzá. A pénz fogytával, az albérletezô fiatalok rendszerint számtalan kudarc és hasznos élettapasztalat birtokában, szintén megjelennek az utógondozói hálózatban. A felnôtté válás ideje a modern társadalmakban az utóbbi évtizedekben normális körülmények között is jelentôsen kitolódott. A felnôtt-lét olyan attribútumai, mint a szexuális érettség, a jogi értelemben vett nagykorúság, valamint a munkavállalás, az önálló, független egzisztencia megteremtése fokozatosan elkülönülnek egymástól. A fiatal felnôtt kor – ami a kutatások szerint, az egyes társadalmak kulturális különbözôségeit is figyelembe véve, ma már a 16–30. életév közé tehetô –, a gyermekkor és a felnôttkor között önálló életszakasznak tekinthetô. Vaskovics a felnôtté válás („a szülôi háztól való leválás”) folyamatában az alábbi dimenziókat különbözteti meg (Vaskovics, 2000.): • Jogi értelemben vett leválás: ez a nagykorúság elérése, a (szülôi) gyámság vége, a jogi cselekedetek véghezvitelének és a politikai életben való részvételnek a lehetôsége. • Anyagi, pénzügyi leválás: saját kereset, az anyagi függetlenség megteremtése, amikor valaki képes eltartani saját magát. • Önálló döntést eredményezô leválás: saját cselekedetek (szülôi) ellenôrzés nélkül történô véghezvitele, az önrendelkezés megszerzése, önálló pályaválasztás, partnerválasztás és családalapítás lehetôsége, a lakóhely önálló kiválasztása, önálló, felelôsségteljes részvétel a gazdasági, kulturális és politikai életben. • Közös fedél alól történô leválás: önálló háztartás vezetése a szülôi háztól függetlenül. • Szubjektív leválási forma: önmeghatározás, hogy a fiatal az objektív szempontok szerint elért felnôttség mellett, felnôttnek tekinti saját magát. A felnôtté válás folyamata a képzési idô meghosszabbodásával, a munkaerôpiacra való kilépés és a lakásszerzés nehezítettségével a (jól) mûködô családokban felnövô fiatalok esetében is jelentôsen kitolódik, de tôlük a társadalom ma már nem is várja el, hogy a nagykorúságuk elérésével minden szempontból önálló életet kezdjenek. Ezzel szemben, a többiekhez képest minden tekintetben hátrányban lévô, átmeneti vagy tartós gyermekvédelmi gondoskodásban felnôtt fiatalok esetében az elvárások és az objektív, valamint szubjektív adottságok, lehetôségek között áthidalhatatlan szakadék van. A heterogén csoportok miatt, az életkori sajátosságokból és a szubjektív adottságokból származó szükségleteket a zökkenômentes intézményi mûködés érdekében sok esetben figyelmen kívül hagyó/korlátozó gyermekotthoni környezetben az önállósodási törekvésekbôl (is) adódó szabályszegések, „öntörvényûség”, a nagykorúság elôtt magatartási problémának számítanak, és így büntetendôk. A nagykorúság elérése után azonban az érettség, a felelôsségvállalás és az önállóság olyan magas szintjét várja el a gyermekvédelem a fiataljaitól, aminek egyáltalán nincsenek meg az alapjai, és amire a családban nagykorúvá vált fiatalok sem képesek.

■ UTÓ GON DO ZOT TAK – JE GES UT CA: ME LEG SZIK Az utógondozói hálózatba több irányból érkeznek a fiatalok. Vizsgálatunk fókuszában a gyermekvédelmi gondoskodásból

644

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

kikerülôk álltak. Rájuk is igaz, hogy ezek a 18 éves fiatalok pusztán jogi értelemben tekinthetôk felnôtteknek, az önálló utógondozó otthonokba való jelentkezésük nem a korábbi gondozási folyamat sikertelenségét jelenti, hanem a gyermekotthonról való leválásként, felnôtté válásuk egyik fontos lépéseként értelmezendô. Az utógondozói ellátásnak komoly létjogosultsága van, amit e szolgáltatás iránti igény évek óta tartó, folyamatos emelkedése is jól mutat. (Rácz, 2006.) Az utógondozó otthonokba való jelentkezés jó esetben a fiatalok új életformára való motiváltságát jelzi. Nem mond ellent ennek az sem, ha döntésüket sokszor a fent említett, vagy a gyermekotthonokban bekövetkezett kudarcok elôzik meg. Az utógondozotti ellátásban részesülô fiatalok mindegyike negatív tapasztalatok után kér segítséget. Többségük nem felelt meg gyermekotthona elvárásainak, utógondozói ellátásukat eredeti gondozási helyük vagy eleve nem vállalta (nem vállalhatta), vagy az ellátás eredménytelensége, együttmûködési nehézségek, magatartási problémák miatt megszüntette azt. Az általunk vizsgált otthonban lakó fiatalok többsége ez utóbbi csoportba tartozik. „Igen, átkerültem, mert eredetileg úgy volt, hogy én ott utógondozottként maradok. Nem jöttem ki száz százalék az otthonvezetôvel… Én a mai napig, ha meglátom, tiszteletteljesen köszöntöm és beszélek vele. Voltak nézeteltérések, és ô úgy látta jobbnak, ha átkerülök”. „Volt nemrégiben egy furcsa idôszakom, amikor úgy gondoltam, hogy nekem jobb lenne, ha visszakerülhetnék oda mint utógondozott. Leültünk beszélni az atyával és ôk nyitottak voltak, és azt mondták, hogy persze, ahogy gondolod. Aztán persze meggondoltam magam. Mert felírtam magamnak, hogy „A”, meg „B” és leírtam, ami mellette szól, és ami ellene, és több volt, ami ellene szólt. Mellette az, hogy jó a környezet, meg jók az emberek, meg észnél lehet maradni. De ellene szóltak ilyen technikai dolgok, hogy nagyon messze van a várostól, és engem minden ide köt, meg a házirend, mert abból nagyobb balhék lennének a többiekkel. Szóval ilyen technikai dolgok.” „– És hogy kerültél pont ebbe az utógondozó otthonba? – Jó kérdés. – Ez jött? – Nem tudom. Mentünk a Budakeszire, azt hiszem, meg ide felvételizni. – De kivel? – A Bori nénivel. – És akkor ezt választottad? – Én aztán nem. – Hanem? – Hogy mondjam már, nekem kötelezô volt ezt választanom. Mert Bori néni azt mondta, hogy ’ha ez nem lesz, akkor sajnálom’.” A Gyvt. 2003 májusától lehetôséget ad a gyermekvédelmi szakellátásban élô gyermekek szükségleteik szerinti ellátására. A törvény elismeri ezzel azt is, hogy a különleges szükségletû (03 éves korú, vagy valamilyen fogyatékkal élô, tartós beteg), illet-

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 7

ve a speciális szükségletû (pszichoaktív szerhasználó, súlyos pszichés, vagy disszociális tüneteket mutató) gyermekek, fiatalok megfelelô ellátása a többiekéhez képest többletkiadásokkal jár. A törvény a többségitôl eltérô igények figyelembe vételére azonban csak 18 éves korig ad lehetôséget, függetlenül attól, hogy a fogyatékosság, a tartós betegség, a pszichiátriai probléma nem szûnik meg a nagykorúság elérésével, illetve a súlyos magatartási problémák, vagy a drogfüggôség kezelése sem feltétlenül zárható le sikerrel addig. A tapasztalatok szerint, az eredeti gondozási helyen utógondozói ellátásra a „problémamentes” fiatalok az esélyesebbek. Az eltérô szükségletû fiatalok – ezen belül fôként a korábban speciális szükségletû fiatalok csoportjába soroltak mind nagyobb számban jelennek meg azokban az intézményekben, amelyek csak utógondozói ellátást nyújtanak.

■ TA NU LÁS, LE MOR ZSO LÓ DÁS, PÁ LYA ORI EN TÁ CIÓ A gyermekvédelmi gondoskodásban való nevelkedés jelentôsen befolyásolja a késôbbi élet- és karrierlehetôségeket. A természetes családi környezet hiánya alapvetô szocializációs deficiteket teremt, a devianciák általi érintettség sokszorosa a családban élôkének. A hátrányok már az egyszülôs családban felnövô gyermekek esetében is jelentkeznek, azonban a legrosszabb helyzetben az intézményes gondoskodásban felnövôk vannak. A gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült fiatalok a munkaerôpiacon többszörös hátránnyal indulnak. Ezen hátrányok

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

egy része a családi szocializációs minták hiányára vezethetô vissza, másik része a kvalifikáció hiányából fakad. Ebben a csoportban a 15-19 éves korosztályba tartozók 90% -a inaktív. N em jelent igazán könnyebbséget az sem, hogy nagy többségük még tanul). A tovább nem tanulók többnyire képzetlenül vagy alacsony képzettséggel kerülnek ki a munkaerôpiacra. Az általános iskolákból történô lemorzsolódás az induló létszámokhoz képest 2,4% -os, ugyanez a gimnáziumokból 8,5% os, a szakmunkásképzôkbôl 32% -os. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy az érettségit adó középfokú oktatásba minimális számú fiatal kerül ebbôl a közegbôl, a kevés továbbtanulónak a többsége – hagyományosnak mondhatóan – inkább szakiskolákban tanul tovább, azonban közel harmaduk innen is lemorzsolódik. Interjúink tanúsága szerint, a lemorzsolódás legfôbb oka tanulási nehézségeikben, iskolai kudarcaikban, gyakori iskola váltásaikban keresendô: „– K ezdtem a D ohány utcai Általános Iskolában, elsôtôl negyedikig, ötödiktôl nyolcadikig a Széchenyi István Általános Iskolába jártam.A kilencediket mûszaki szakközépiskolába jártam, a tizediket pedig a Ganz Ábrahám két tannyelvû szakközépiskolába. – Tehát tíz osztály? – Igen, de késôbb elkezdtem a K oós K ároly Gimnáziumban a tízediket.…n hülye, inkább mentem volna a tizenegyedikbe.” „Elôször a zugligetibe jártam, arra nem nagyon emlékszem, aztán a D ózsa György úti Általános Iskolába, C sillaghelyen volt a 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

447

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 8

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

FÓKUSZBAN

Szilágyi mellett az iskola. Oda jártam nagyon sokáig, ott is nagyon jó társasági köröm volt végig, nagyon rendes gyerekekkel voltam. Onnan kirúgtak egy verekedésért, és átkerültem az óbudai Nagy László iskolába, az a Vörösvári úti nevelôintézet mögött van. Ott szintén hihetetlenül jó baráti köröm volt, onnan ballagtam el. Minden helyen jóban voltam mindenkivel, de akkor már elkezdtem hanyagolni az iskolát. Lógtam éveket.” „Sok iskolában voltam. Dány Károlyban kezdtem, onnan kirúgtak, aztán a Kôrösibe, onnan is kirúgtak. A Kôrösi Csoma Gimnázium, két tannyelvû és nem bírtam. Orosz, az egy undorító nyelv, szóval azt én hagytam ott. Utána a testvérem iskolájába jártam, ebbe a líceumba, az elég jó iskola volt, de onnan is lógtam, mert inkább elmentem kábítószerezni, meg pénzt csinálni, ahelyett, hogy benn üljek. Azután Alsónémedibe voltam, ott jártam egy középiskolába. Az vendéglátó-ipari szakközép volt, azt nagyjából végigcsináltam. Ott nagyon sokat dolgoztam, de ott is elkezdtem a végén lógni, így összetûzésbe keveredtem az igazgató úrral.” „Hogy mondjam, a nyolcadik kerület legrosszabb iskolájába jártam. Én voltam a leggyengébb az osztályban, belém rúgott, belém taposott mindenki. Úgy elnyomtak, hogy tanulni sem volt kedvem, de semmi szinten. Hazamentem és nem tanultam egyáltalán semmit. Kilencedikben már felnôttem, fogjuk rá, mert kilencedikben már látszott az eredményeimen is. Elsôtôl-nyolcig kettes hármas voltam, kilencedikre már hármas-négyes, egy-két jegyet már fel tudtam fejlôdni.” További nehézséget jelent számukra, hogy az elhelyezkedés, illetve a munkahely megtartása olyan készségeket igényel (pl. alkalmazkodóképesség, feszültségtûrés, önmenedzselés stb.), amelyek a gyermekvédelmi gondoskodásban felnôtt fiataloknál legtöbbször hiányoznak, vagy gyengék. A családban élô pályakezdôk többsége mind anyagilag, mind a kapcsolati rendszerek tekintetében támaszkodhat a szülôi háttérre. A gyermekvédelmi gondoskodásból kikerültek közül a legtöbbnek még a lakhatása sem megoldott, s ennek hiányában folyamatos munkavállalásuk is szinte lehetetlen. A fiatalok nagy része talajvesztetté válik, mert az intézmény elhagyásakor kapott otthonteremtési támogatást gyorsan felélik, s a munkaerôpiacon való elhelyezkedésrôl a kezdeti kudarcok után – támogatás hiányában – gyorsan lemondanak. A munkakeresést feladva, munkanélküliként sem regisztráltatják magukat. A fiatalok alkalmi és szezonális munkákból tartósan nem képesek biztosítani megélhetésüket, ezért életvitelük könnyen kriminalizálódhat, esetleg a fedél nélkül élôk számát gyarapítják. A gyermekotthonokban felnövekvô fiatalok saját elhelyezkedésük egyik legnagyobb akadályát abban látják, hogy korábbi tanulmányi elmaradásaikat a munkavállalásukkal egyidôben kell(enne) bepótolniuk. Errôl szól néhány jellegzetes interjúrészletünk: „Egyszerre a kettô irtó nehéz. És ez az ellátmány, ez a 35 000, egy nagy nulla. Ja, tehát muszáj elmenni dolgozni, de akkor mikor tanulok?” „Elláttam magam, rendesen dolgoztam, diákmunkából éltem, tehát dolgoztam. Választanom kellett vagy az iskola, vagy a me-

844

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

ló, de hát biztosítanom kellett a megélhetést. A szükség, az nagy úr. Sajnos a munka az iskola rovására megy, de most jön majd a levelezô tagozat, vagy valamit kitalálok, hogy ne legyen ilyen az állapot.” „Csináltam a diákmunkát és mellette tanultam egy darabig, de nem volt jó, mert volt, amikor reggel hatkor hívtak, de volt, amikor este. Nem tudtam így tanulni, mert fáradt voltam, és átaludtam az egész napot.” „– Miért rúgtak ki? – Mert volt egy megállapodásunk, hogy 30 napon keresztül, minden nap be kell járnom hozzájuk, hogy újra visszavegyenek normálisan az iskolába. Ezt nem tudtam tartani, mert dolgoztam. Ezt nem vették figyelembe. Nem volt választásom, elém rakták azt, hogy iskola, vagy munka, és én a munkát választottam.” Egyes gyermekotthonokban van lehetôség szakma elsajátítására, a képzések azonban elsôdlegesen terápiás célokat szolgálnak. Hasznos szabadidôs, fejlesztô elfoglaltságot jelentenek a fiatalok számára, azonban az ott megszerezhetô szakmák (pl. szövô, fazekas, virágkötô) általában nem piacképesek, nem felelnek meg a munkaerô-piaci elvárásoknak. Csapdahelyzetet teremt ugyanakkor az, hogy az ilyen oktatásban való részvétel úgymond felmentést ad felnôttnek, gyereknek az alól, hogy felelôsen gondolkodjon a pályaválasztásáról, reális pályaválasztási alternatívákban gondolkozzon. A gyermekvédelmi gondoskodásba kerülô gyermekek rendszerint rövid tanulási karrierrel számolhatnak, jellemzôen csak alacsony végzettség eléréséig vezet ez az út. A fiatalok ebben a tekintetben sem rendelkeznek „hazulról hozott” példaképekkel, modellekkel, egyedül állnak az életútjukat jelentôsen befolyásoló döntések elôtt. A következôkben két olyan interjúrészletet mutatunk be, amelyekbôl kitûnik, hogy az utógondozottak támogatása, a munkahelykeresésükben való segítés kiemelten pozitív élményként szerepel élettörténetükben, nem szokványos velejárója mindennapjaiknak. „Volt egy nevelô, Péternek hívják, akirôl azt kell hogy mondjam, hogy a világ legokosabbja és a legtapasztaltabbja. Minden téren, az élet terén. Ritka az az ember, akire ezt kell, hogy mondjam. Bár sajnálom, hogy most már nincs abban a csoportban, ahol én voltam, mert nagyon elkanászosodtak ott a gyerekek az utóbbi idôben. Most kaptak egy olyan nevelôt, akit mi gyerekként kezeltünk, és ôt tették meg nevelônek. Képzelheted. Hát ô? Hogy mondjam, ez az ember hasonlít Jézus Krisztusra, külsôre is. Szó szerint, azt mondta neki egy lány, Jézusom milyen göndör a haja, meg minden. Amikor megfürdött és megborotválkozott, kijött a víz alól, ugyanolyan vékony testalkatú, mint Jézus – fiúk tényleg feltámadt! – És miben segített neked, milyen pluszt adott? – Mi pluszt? Amikor a legszorultabb helyzetem volt, akkor is ki tudott segíteni, bármikor. Amikor nem volt gyógyszerre pénzem, egy szavamba került, hogy vegyen. Meg jó tanácsokkal látott el, címekkel, hova menjek, mit keressek, milyen munkahelyet, hol fognak felvenni biztosan, hogy ne kóvályogjak.”

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 9

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

FÓKUSZBAN

„– Az fontos, hogy milyen utógondozója van valakinek? – Szerintem igen, mert másként hozza ki belôlem a jót. Mert tökre jól lehet vele dumálni és megpróbál velem úgy dumálni, hogy közben a segítséget is belerakja. Így azért jobban tudja felfogni az ember a dolgokat, mintha csak negatív dolgokat kap.” A gyermekvédelmi ellátásban felnövekvôk szeparációja, szocializációjuk egysíkúsága, az életvezetési támogatás hiánya sok esetben reális alapokat nélkülözô, integrálatlan jövôképet eredményez. Az alábbi beszélgetés-részletek ezt a jelenséget jelenítik meg, illetve a témát a humorosságig bagatellizáló megközelítés pszichológiai értelemben véve elhárító tendenciákat érzékeltet: „Elmegyek egy üzembe, veszek valamilyen árut, amit fillérekért adnak. Jó, hát mit tudom én, egy csokit, egy ilyen tábla csokit, jó mondjuk, darabja az ötven forint és eladom darabját 200 forintért. Jó mondjuk, ezt kartonba adják az üzemekben nem darabokra, és eladnám. Ehhez észjárás is kell. Elôbb-utóbb összejönne pár millió. Még valami üzletbe belevágnék.” „Olyan vágyam van, hogy én milliárdokat akarok, én Bill Gates-nél is gazdagabb akarok lenni, de hát ez lehetetlen.” „Az, hogy Bill Gates meghal, és rám hagy mindent, ez az én kérésem.” „Ez elég rövidtávú terv, tehát én másfél éven belül meg akarom nyitni az éttermemet. Akár így, akár úgy, én meg fogom nyitni ezt az éttermet. Pizzériát fogok nyitni minden áron, és ez nem csak egy terv, nem csak egy álom, ez egy cél és semmi mást nem tudok most mondani jelen pillanatban. Pizzériát fogok nyitni.” „A foci. Hát már azon is gondolkoztam, hogy elmegyek diákmelóval, hogy szerezzek pénzt, hogy tudjak menni edzésekre, hogy bekerüljek egy klubba.” „Multimilliomos szeretnék lenni. Valami üzletet nyitni, bármit, amilyen van.” „Én mobilfüggô vagyok, mobilmániás, ezt így megmondom. Annyi telefonom volt életemben, mint senkinek a Földön. Bele akarok kezdeni egy ilyen mobil telefon üzletbe, de nem így boltilag, hogy én kibérlek egy üzletet, és ott állok nyitva, mert annyira hülye nem vagyok, mint azok a boltosok. Ha boltban kezdesz árulni hivatalosan, akkor minden telefon után 40%-ot kell adózni hivatalosan. Hogyha nem tudja megcsinálni, hogy ne legyen hivatalos, és pont az az egy-két telefon nem megy el, akkor az egész üzlet rámegy. Érted? Én meg nem vagyok olyan hülye, hogy egy ilyen államnak, aki úgy lehúzott minket, mint állat… Olyan csôdtömeg ez az ország, hogy akkora lyuk tátong a közepén, addig kéne tömni pénzzel, mire felszínre kerülnénk. Ötszáz méteres gödör, mert ilyen szarul van most az állam. Észrevettem ezt, én nagyon sokat járok piacokra, pedig ott az emberek csak fizetik a napi pénzt a pultért, még jobb áron is el tudja adni az áruját, és nem adózik belôle.” „– Színmûvészetire megyek, de most lesz egy külön felvételi, írtam egy levelet a rektornak, és megfelvételiztetnek. – Tudnak úgy felvételiztetni, hogy nincs érettségid? – Persze. – Komolyan? – Akit fel akarnak venni, azt felveszik.”

Nem vitás, hogy a jelenleginél komplexebb módon kellene megvizsgálni és fejleszteni ezeknek a fiataloknak az alap- és szakellátását, a kötelezô iskoláztatás kérdését, a pályaorientáció és szakmaszerzés, a munkára való felkészítés és az önálló életvitel megismerésének teendôit. A szakellátás szakmai minimumait e téren is fel kellene állítani. Meg kellene határozni, hogy a fôvárosi intézményrendszer milyen szinten vállal kötelezettséget a gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedett fiatalok pályaképének és szemléletének kialakításában, munkaerô-piaci esélyeik javításában. A szakellátásban elengedhetetlen, hogy az általános iskolai végzettség megszerzését követôen sor kerüljön a továbbtanulás ösztönzésére. Fontos, hogy biztosítva legyenek a pályaorientációt, illetve a piacképes pálya- és szakmaválasztást segítô foglalkozások, s megfelelôen készítsék fel a fiatalokat arra, hogy megküzdhessenek a szakképzésbe való bekerülés problémáival. A gyermekvédelmi szakellátásban nagykorúvá vált fiatalok hátrányainak csökkentése érdekében az utógondozó rendszerben törekedni kellene arra, hogy a munkaerô-piaci készségek fejlesztésében, a munkahelykeresésben és a munkahelyen való megmaradásban is támogassák a fiatalokat.

■ IS KO LAI VÉG ZETT SÉG, MUN KA TA PASZ TA LAT ÉS MO BI LI TÁS

A konvertálható tudással rendelkezô, rugalmas, illetve mobil egyének jobb eséllyel indulnak a munkaerô-piaci versenyben az iskolarendszerbôl korán kilépô, korszerû ismeretekkel, illetve szaktudással nem rendelkezô fiatalokként, akik egyre inkább esélytelenekké válnak. Az Utógondozó Otthonban élô fiatalok túlnyomó többsége alacsony iskolai végzettséggel, általában 810 általános iskolai osztállyal rendelkezik, emiatt a munkaerôpiacon nem boldogul, illetve folytonosan veszélyeztetett helyzetben van. Ezeknek a fiataloknak alig van munkatapasztalatuk, jellemzôen iskolai tanulmányaik mellett sem végeztek semmilyen munkatevékenységet, holott 16 éves kortól a diákok számára lenne lehetôség munkavállalásra. Hiába nagykorúak, semmilyen ismeretük nincs alapvetô munkajogi kérdésekrôl, a munka világáról, a munkahelyi viszonyokról. Az elérhetô keresetekrôl irreális elképzeléseik vannak, béralkura képtelenek. Munkahelyeiken, a hasonlóan alacsony iskolai végzettségû, szakképzettséggel nem rendelkezô munkatársaikhoz képest is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. A szakképesítés és a munkatapasztalatok hiánya miatt az utógondozói ellátásban részesülô fiatalok jobbára csak rosszul fizetett, alacsony presztízsû munkaköröket tudnak betölteni, számukra a feketemunka csábítása nagyon erôs. A rendszeresen dolgozó fiatalok általában a vendéglátóiparban és az építôiparban tudnak elhelyezkedni, többségük segédmunkát, vagy valamilyen kisegítô tevékenységet végez, minimálbér körüli fizetésért. Mivel nincsenek bejelentve, nem részesülnek társadalombiztosításban. Az általunk megkérdezett fiatalok közel fele az elérhetô magasabb jövedelem miatt általában állandó éjszakai mûszakban dolgozik. A munkaszerzôdéses foglalkoztatás helyett jellem-

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

449

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 10

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

FÓKUSZBAN

zôbb az alkalmi munkavállalói kiskönyvvel és a munkaerô-kölcsönzôk útján történô munkavégzés.

■ TRAUMATIKUS EM LÉ KEK BI LIN CSÉ BEN Az általunk vizsgált Utógondozó Otthonban ellátásban részesülô fiatalok túlnyomó többsége gyermekotthonban (nem lakásotthonban) nevelkedett, és jellemzôen hosszú, kisgyermek-, vagy kiskamaszkorban kezdôdött átmeneti nevelés és több gondozási helyváltás után érkezett ide. A fiatalok megfelelôen mûködô családi kapcsolatokkal nem rendelkeznek, bár legtöbbjük többé-kevésbé rendszeres kapcsolatot ápol családtagjaival. A negatív tartalmú családi történetek, legfôképpen a gyermekotthonba történô elhelyezések okainak, valamint az ott átélt negatív tapasztalatoknak narratív formába öntése – interjúink tapasztalatai szerint – nem könnyû feladat a fiatalok számára. A traumatikus emlékek felelevenítése, szisztematikus elemzésük ahhoz, az úgynevezett hermeneutikai szemponthoz kapcsolódik, amit a pszichológia szívesen alkalmaz. A narratív struktúrákat tematizálva könnyebben juthatunk el a tünetekhez, illetve magához a traumatikus eseményekhez. Ekkor a traumatikus életesemény az élettörténet dialógusa köré szervezôdik, a trauma és a tünet pedig nem végeredménynek, hanem kiindulópontnak tekinthetô. A traumatikus emlékezettel foglalkozó Nanette C. Auerhahnnak és Dori Laubnak (1998, id. Erôs, 2001) tanulmánya alapján a következôképpen jellemezhetjük a traumatikus emlékezet formáit: 1. „Nem tudás”: a személy nem emlékszik semmire, vagy hiányzik annak pszichikus reprezentációja, hogy mi történt vele, egyáltalán vele történt-e valami. Az elbeszélésben ilyenkor túlsúlyban vannak a primitív énvédô mechanizmusok (tagadás, hasítás, amnézia, derealizáció, deperszonalizáció) és nincs jelen a reprezentációban a reflektív-én. 2. Fedôemlékek: az emlékezet hiányát hamis, fiktív elemek takarják el. Ezek olykor teljes mértékben fiktívek lehetnek, olykor pedig féligazságokat tartalmaznak. A történetekben gyakran jelennek meg olyan – könnyen elmesélhetô, anekdotikus, olykor vidám elemek, amelyek elfedik a valóságos történések emlékeit. Nem ritka, hogy a mesélô maga is fikcióként éli meg a történetet, mivel – a szerzôk szavait idézve – „minden olyan hihetetlennek tûnt, hogy az ember még önmaga számára is kitaláltnak látta”. (Auerhahn és Laub, 1998, p27.) 3. Újraélés: Bizonyos esetekben megtörténhet, hogy a személy újraéli a traumát, a hasított, a fragmentált érzéseket és viselkedéseket, amik disszociált módon megelevenednek a reflektív én részleges vagy teljes távollétében. A narratívumokat tehát a személy „eljátssza”, emócióit közvetlenül megjeleníti, anélkül, hogy neki ebben bármi elkötelezettsége lenne. 4. Foszlányos, töredékes emlékezet: A megélt tapasztalatok egy részét a személy megtartja, de az élmények izoláltak, dekontextualizáltak, nem ágyazódnak bele jelentés-teli összefüggésekbe, szétszakadozott történetek, „sztori foszlányok” jellemzik a történetet. 5. Transzfer-jelenségek: A múlt nem integrált töredékei a tárgykapcsolatok szintjére emelôdnek és befolyásolják a személy aktuális tárgykapcsolatait, élethelyzeteit. A korai kötôdési

44 10

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

sérülések egész életen keresztül meghatározzák a szociális kapcsolatok minôségét és énképet. 6. Túlburjánzó narratívumok: A személy mindenre emlékszik, képes a tapasztalatokat elmesélni, azonban az emlékek sokszor elszabadulnak, mintegy elöntik a tudatot. Ezek az emlékképek kényszerítô erôvel, az eredeti élmény intenzitásával jelentkezhetnek. 7. Élettémák: A személy bizonyos távolságot alakít ki a túlburjánzó emlékektôl. Az átélt események a személyiség integrációjának fô mozzanatává, alapvetô identitástémává válva kerülnek feldolgozásra. 8. Tanúságtétel: A megfigyelô én tanúként mindvégig jelen van a traumatikus történet elmesélésénél, a tudás valódi, a történetben hiteles emberek jelennek meg. A tanúságtételnek különbözô mûfajai vannak: önéletrajzok, memoárok, dokumentált önéletrajzi interjúk. 9. A trauma mint metafora: A személy a trauma emlékét, a traumatikus eseményt és annak hatását kreatív módon képes felhasználni belsô fejlôdési, érzelmi és intellektuális konfliktusai megoldásában. A trauma bizonyos aspektusait eszközként, metaforaként, mintaként tudja alkalmazni késôbbi életében. 10. Cselekvéses tudás: A traumatikus emlékezetnek ez a legmagasabb szintje a tudatos cselekvésben nyilvánul meg. A személy nemcsak a tények ismeretével rendelkezik, hanem azt is tudja, hogy mit kell a tényekkel kezdenie: társadalmi és politikai cselekedetekben nyilvánulnak meg a múlt emlékei. Az utógondozott fiatalokkal készített interjúk tartalomelemzése során a traumatikus emlékek három nagy témakör köré szervezôdtek: a bekerülés traumája, a családban elszenvedett negatív tapasztalatok és a gyermekotthoni emlékek. A gyermekvédelmi rendszerbe való bekerülés okainak jelentôs része, valamint a vér szerinti családban elszenvedett traumatikus élmények tekintélyes hányada a „nem tudás” szintjén szervezôdik. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a traumákat a fiatalok egyáltalán nem dolgozták fel. „– Mikor kerültél be, és hogyan? – Nem tudom.” „Az volt, hogy valószínûleg anyám nem tudott nevelni, azt, hogy miért, azt nem tudom, nem nagyon beszélek vele, beszéltem vele, egyszer-kétszer, de én nem dobtam fel ezt a témát. Ez akármi lehetett, már nem emlékszem, de biztosan nem azért rakott be állami gondozásba, merthogy ô rossz ember, vagy én vagyok rossz ember, hanem azért, mert nem tudott gondoskodni rólam.” „– Úúú! Annyira már nem emlékszem így utólag. – Mire emlékszel? – Hát arra, hogy anyám nem bírt minket eltartani kiskorunkba, és engem berakott egy gyermekotthonba, a bátyámat meg azt hiszem, magához vette. Valami ilyesmi volt benne.” „– Hogyan kerültél be? – Családi okok miatt. – Ez pontosan mit jelent? – Lakhatási okok miatt. Elkúrták a lakásunkat.” „– Apámat nem ismertem.

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 11

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

szépen. Istenem, ha tudom, hogy valami az enyém, és tudom hogy annyira fontos, nem magammal viszem? H át soha nem fogom ezt neki megbocsátani.M ondjuk, engem ez az egész poénból nem érdekel.”

– Nem ismerted? – …s milyen az anyád? – Nem érdekel engem annyira. – M iért? D ühös vagy rá? – Nem, csak hát ettôl én nem leszek gazdagabb.” A traumatikus narratívák már említett feldolgozottsági szintje a fedôemlékeké. Ebbe a kategóriába interjúink negatív családi emlékei illeszkednek. „Negatív emlék, hát az is van, talán az anyukámmal szembeni konfliktusok. Anyukám szerintem túl korán szült meg engem. Tizennyolc évesen, ami azért korai szerintem, 18 évesen, és ezt ô nem bírta. M ost én belegondoltam, ha egy kisgyerek itt szaladgálna nekem, hát én se bírnám.Sokat kiabált, meg minden.H át izé, azért türelmes volt, meg minden, de hát egy kisgyerek addig megy, addig lovagol az anyja idegein, amíg az ki nem borul.…s ez természetes.H át anyukám mostanra tökéletes családanya lett két gyerekkel. V an egy öcsém, meg egy húgom, a féltestvéreim. M indketten Nagytétényen laknak egy hatalmas családi házban. Egy karate edzô a férje, nagyon normális ember.Beért az anyukám, tök jól élnek.Tök rendben vannak.Az egy hiba volt, hogy velem olyan korán kezdte.” „…desanyám jóvoltából.Annyira kellett neki izé, W C -re menni, hogy letette azt a kib…tt táskát, benne voltak mindenféle fényképek, és ellopták, mert neki annyira kellett W C -re menni. H át ezért nincsenek emlékeim. Rohadjon meg. Nem is az anyám. Semmiben nem hasonlítok rá, sem a színem, semmi.K özel se hasonlítok rá.Nem tudom, hogy akkor hogy’a francba lehettem a fia. Ja. A buszpályaudvaron letette, idióta volt, hát ellopták tôle

„Apám egyszer eljött meglátogatni, de akkor is beszopta, mert nem voltam otthon.Lent voltam vidéken a nagyinál, és akkor 14 éves voltam.Azóta 21 vagyok.Sûrûn jön, leszek huszonnyolc mikor újra eljön.14 évente.” „Bementünk a kórházba, bent akartak tartani, mert kétoldalú tüdôgyulladásom volt.Akkor derült ki, hogy asztmám van.Az orvosok az ajtóban álltak. M ondtam, hogy ne jöjjenek be, mert anyám jól be volt állva.Anyu, keltettem, Anyu, ébredj, mert visznek az orvosok.V oltam 14 éves.’Jól van, gyere’és puff, pofon vágott.K onkrétan.” Az újraélés szintjén is megjelentek a negatív családi tapasztalatok. Ezekre a történetekre az a jellemzô, hogy elmondásukat heves emocionális reakció kíséri. A fiatalok ilyenkor teátrálisan adták elô a velük történteket. „H át én úgy érzem, hogy az anyám sosem szeretett. Szart rám, és kész.” „Nevelôapám miatt kerültem be, nem vagyok vele jóban.Egy alkoholista, szemét állat!” „Anyám egy patkány.Egy ganéj.” „Rossz emlékem a nagyiról van, ahogy vitt minket nagynénitôl nagynéniig.Az egyiknél aludtunk, a másikhoz elmentünk vendégségbe. Elindultunk hazafelé, dobált engem kôvel: „Te büdös kölyök, utállak titeket!” …s a hátamba vágott egy kavicsot, de nem

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

11 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 12

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

FÓKUSZBAN

olyan kis kavicsok voltak. Sarkos kavicsok voltak. Nem annyira az fájt, inkább az, amit egyfolytában kiabált: „Úuuuutállak titeket, így útállak, úgy útállak!”. A foszlányos, töredékes emlékezeti tartalmakat elsôsorban a gyermekotthonban megélt tapasztalatok adták: „– Én voltam a legkisebb, gondolhatod. Bekerültem 16 éves fejjel a 18-24 évesek közé. Gondolhatod, hogy hû’. Körülnéztem, egyik jobban félt, mint a másik. Egyik nagyobb tolvaj, mint a másik, egyik feketébb, mint a másik. Én is cigány vagyok, de ezek!? – Kigyúrt cigány? – Nem ez a tipikus, a gyerekem, a gyereked, én vagyok a valakije. Én csak ránéztem, te is cigány vagy. Zenész cigányok és oláh cigányok. Hogy mondjam neked, ezek az elmaradott vidékiek jobbak, mint ôk. Én dolgoztam velük együtt, azok csak mondják a magukét, de semmit sem csinálnak. Ezek ú’ anyám, amit ezek ott lemûvelnek. Az alatt a fél év alatt, amíg ott voltam, ezek nevelôt vertek, egymást leölték, egymás csaját megerôszakolták, de szó szerint.” „– Mit adott neked? – Nekem? Két rohadt nagy pofont, elôször is, ami jó volt, de aztán nem tudom. Ôszinte volt velem, ami jó volt ott. Mert azért azt ki kellett bírni, azt a helyet.” A transzfer-jelenségek kategóriájában olyan, a szeretetkapcsolatok hiányáról árulkodó megnyilvánulások jelentek meg, amelyek korai kapcsolati sérülésekre utalnak. Ezek elsôsorban az önértékelésre és az énképre, a bizalomra való képességre, illetve az ezeken alapuló késôbbi szociális kötôdésekre hatnak. „Van olyan ember, aki ok nélkül gyûlöl másokat. Megteheti, mert ez egy szabad ország. Ennyi. Én is gyûlölök sok mindenkit, ok nélkül, csak úgy viccbôl, élvezetbôl. Miért? Mások is engem.” „Senkivel, csak magammal. Nem fogok és semmit sem megosztani másokkal, menjen a levesbe és kész. A lényeg, hogy nekem legyen.” „Nem is tartom magam fontos embernek. Elég baj, hogy egyáltalán embernek születtem.” „Hát, elég korán megtapasztaltam már, egész kiskoromban. Úgyhogy utána már nem is nagyon számítottam az emberekre, szóval nem volt bizalom.” „Mindenkiben azt láttam, hogy nem tudom, hogy bízhatok-e benne? Szóval nem, nem, nem. Senkiben nem bíztam. Szóval ott, ott nem, az nem az a hely.” A traumatikus emlékek magasabb szintû feldolgozottsági szintjein egyaránt szerepelnek vér szerinti családdal, gyermekotthoni léttel kapcsolatos negatív élmények. Ezek a tapasztalatok éppen átdolgozottságuk okán, már képesek az élettörténetbe többé-kevésbé integrálódni, perspektívában önreflexióként szerepelni, meghatározva ezzel az egyéni identitás-stratégiát. A következôkben a „túlburjánzó narratívákra”, valamint az „élettémákra” mutatunk példákat a beszélgetések alapján. Túlburjánzó narratívumok: „– Hát én azért kerültem állami gondozásba, mert elég rossz volt a családi körülmény. Állandó verések, ivás és én beleuntam.

44 12

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

Fogtam és eljöttem otthonról. Két hétig az utcákat róttam egy nagyon kedves barátommal, aki szolidalitásból velem tartott, utána megfogtak a rendôrök. Az is teljesen véletlen volt, mert nem engem kerestek, csak elindultam ellenkezôleg, amikor megláttam ôket. Akkor nagyanyámhoz vittek, mert én mondtam, hogy anyámékhoz nem megyek vissza, hát hogy valami legyen, bekerültem, bejöttem. Utána nem tartottam anyámékkal a kapcsolatot. Aztán apám egyszer csak megjelent, és megpróbált bepótolni 14 évi elmulasztott dolgot, de nem sikerült neki. Utána úgy döntöttünk, hogy külön utakon járunk. Akkor elmentem albérletbe a barátaimmal, akkor körözés alatt álltam ugye, mert megléptem.” „– Ô mindent elkövetett azért, hogy normális család legyen, de sajnos az alkohol mindent tönkretett. Anyám elôtte sem vetette meg a piát, elköltöztünk Pilisre. Belekeveredett egy adósságba, el kellett adni a lakást, elköltöztünk Pilisre, mert ott olcsóbb volt a lakás, de az alkoholista szomszédok belevitték mindenben. Ott lettek alkoholisták, a mostohaapám is, pedig ô nem ivott elôtte, amíg Pesten laktunk. Ott ment tönkre az egész, ott kezdôdtek a verések, ott kezdôdött a terror, aztán meg annyi. Anyám pedig mindent elkövetett, hogy ez ne így legyen, csakhogy kár, hogy ivott. – Tehát az ivás miatt volt ez az egész. – Igen. Annyit tudok, hogy mielôtt meghalt, rendszeresen dolgozott, már nem ivott annyit. – Van valami konkrét emléked róla, ami jó. – Mindenre emlékszem. Arra, hogy beszéltük telefonon, eljártunk vidámparkba, sokat voltunk ott. A rendszeres bujkálás a mostohaapám elôl, közösen. Állandóan fedeztük egymást, a szeretôire, mindenre emlékszem, mégiscsak az anyám, de jóra és rosszra emlékszik az ember egy anyával kapcsolatban, ugyanúgy nyomot hagyott bennem a rossz, meg a jó is.” Az élettémák esetében a fiatal bizonyos távolságot alakít ki negatív emlékeitôl. Az átélt események a személyiség integrációjának már nem gátjai, hanem épülésének, alakulásának elemei. „Nem tartom apámnak. Én Árpinak hívom ôt, és Árpi is marad, még akkor is, ha anyámat tízszer el fogja venni feleségül a következô száz évben. Nekem van egy apám, akit majd meglátogatok, és jól leosztom.” „Nagyon sokat narkóztunk, szívtunk, kábítószereztünk, heroinoztunk, szpídeztünk. Mindent szétcsaptunk, akkor raboltunk. Nagyon sok bûncselekményt követtünk el. Kiraboltunk másokat, verekedtünk. De ugyanakkor élsportoló is voltam, jégkorongoztam az Újpestben, nagyon jó voltam benne. Meg az iskolában is eredményes voltam úgy nagyjából, olyan társasági ember voltam, ugyanakkor nagyon kommunikatív, befogadtak nagyon sok helyre. Jó, hát volt ilyen emlékem is, meg olyan is. Az egy állapot volt, ami akkor volt. Akkor azt kellett csinálnom, mert azt éreztem, hogy azt kell csinálnom. Most elérkeztem egy másik állapotba és most meg valami más kell. Kipróbáltam, és rajta maradtam, ennyi. Nekem nem kellett két órát könyörögni, hogy én szívjak.” „Igazából az maradt meg róla, hogy egyszer egy éjszaka, mikor még fiatal volt, én meg nagyon kicsi voltam, kiszedtem az akváriumból a halakat, mert megdöglöttek. Úgy elvert az övvel, hogy csak úgy csattogott, úgyhogy minden bajom volt. Az ilyenek-

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 13

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

FÓKUSZBAN

re az ember valahogy emlékszik, ez úgy megmarad és így konkrétan emlékszem rá, hogy jött és megpüfölt.”

mekotthonban dolgozó szakember jeleníti meg. Például a buszsofôr, a gyermekotthonban filmet forgató operatôr stb.

Az Auerhahn és Laub által felállított kategóriarendszerben a magasabb feldolgozottsági szinten lévô emlékképek „tanúságtétel”, „metafora” és „cselekvéses tudás” formájában reprezentálódnak. Ahhoz, hogy a negatív élmények a trauma feldolgozása után motivációkként, cselekvésekként jelenjenek meg, a személyiség magas fokú integritására van szükség. A mi interjúalanyaink életkoruk, illetve többszörös re-traumatizációjuk miatt ezt az integritást még csak nyomokban tudták felmutatni. „– Én úgy gondolom, hogy az a rengeteg verekedés abból szokott adódni az ilyen helyeken, hogy össze van zárva sok ember. Legyen szó egy állami gondozásról, egy szeretet-otthonról, egy hajléktalan szállóról, vagy egy börtönrôl. Teljesen mindegy, a verekedés abból szokott adódni, hogy ki a dominánsabb, vagy ki az erôsebb. – És te mennyire voltál domináns? – Én mindig megvoltam magammal, én mindenkivel kijöttem. Én úgy gondoltam, hogy egy közösségben élünk, a mai napig úgy gondolom, hogy sorstársak vagyunk. Ki ezért, ki azért került be, egyenrangúak vagyunk, ô is olyan nyomorult, mint én, és ô is olyan, mint a második, harmadik. Különbség nincsen köztünk. Neki lehet, hogy van félretéve egy milliója, de akkor is ugyanott van, és akkor is ugyanabba a szarba van nyakig. Nem is az a baj, hogy benne vagy nyakig, hanem, hogy belefolyik a szánkba.”

Az utógondozott fiatalok szociális kapcsolatai gyakran kiüresednek. A korábbi és a jelenlegi gondozási helyükön kialakított kortárs kapcsolataik felszínesek, emocionális biztonságot nem nyújtanak a számukra. A bizalom hiányát nagyon sokan említették beszélgetéseinkkor. „– Van olyan, hogy legjobb barátod, akivel úgy érzed, hogy elvagy bárhol? – Olyan nincs. – Hát inkább haverok vannak? – Inkább. Én nem bízok senkiben.”

„– És ezek a menekülések, inkább jobb élmények, vagy inkább rosszak? – Nézôpont kérdése. Idôvel én is úgy gondolom, hogy én már csak nevetek rajta. Mostohaapám be volt rúgva, hova bújjunk? Menjünk a padlásra. A padlásról eljöttünk. Hová menjünk? Menjünk az udvar közepén levô diófa alá. Aztán jöttek, megtaláltak, és mint a nyulak, ki a bokorból és futás. Valahogy így zajlott. Én nevettem, egy idô után anyámmal csak nevettünk ezeken a dolgokon. Úgy gondolom, egy idô után olyan, mint egy lábtörés, ami rossz idôpontban, rossz dolog”. Az általunk készített interjúk elemszáma nem jogosít fel bennünket általános alapelvek kimondására, de megfigyeléseink ebben a formában is érdekesek lehetnek. A kérdésekben többször szereplô „emlékkép” hívószóra, az interjúalanyok többsége a vér szerinti családdal való kapcsolatának egy-egy epizódját elevenítette fel. A gyermekotthoni élmények, a vér szerinti családhoz képest, elenyészô számban fordultak elô. Ugyanezt a megfigyelést erôsíti az a tapasztalatunk, hogy a vér szerinti családról elmondott történetek lényegesen bôvebbek, részletesebbek és színesebbek. Fontos az a megfigyelés is, hogy a fiatalok számára – a gyermekotthoni gondoskodásban töltött évek alatt is – a meghatározó személy továbbra is a vér szerinti családból kerül ki. A gyermekeket körülvevô felnôttek közül csak igen kevés olyan nevelô státuszban lévô személy van, akit ôk „segítô”, „támogató”, „tekintély” figuraként említenek. Ezeket a funkciókat, szerepeket inkább az intézményhez lazán kapcsolódó, de nem a gyer-

Az összetartozás élménye, pontosabban annak hiánya oly annyira meghatározza identitásukat, hogy akár negatív életeseményeket is pozitív emocionális színezettel említenek annak érdekében, hogy legalább a közösséghez való tartozás illúzióját fenntarthassák: ilyenek például a kortársakkal együtt elkövetett bûncselekmények, a pszicho-aktív szerekkel szerzett élmények, illetve a családi bántalmazás sorsközössége. A korábban kifejtett bekerülési okokhoz és a vér szerinti kötôdésekhez kapcsolódó veszteségtörténetek traumatikus erejérôl elmondható, hogy a többi eseményhez képest idôtállóak: míg egy nevelôapa bántalmazásának narratívája formálódik az idôk során, ezek a tapasztalatok nem mozdulnak el a zéró narratíva szintjérôl. A fiatalok számára ezek feldolgozása jelenti a legnagyobb nehézséget, gyászfolyamatuk megrekedt. „Lehet, hogy tévedésbôl jöttem a világra, legalábbis szerintem.” „Nem is tartom magam fontos embernek. Elég baj, hogy egyáltalán embernek születtem.” „Úgy veszem, mintha meg sem születtem volna, egyszerûen csak vagyok és kész. De, hogy minek? Mert így is csak szenvedek.” Az elfojtás alatt álló traumatikus élmények, illetve a különbözô szintû önreflexióval bíró élettörténeti reprezentációk integrációja sokszor meghaladja a fiatalok én-erejét, integrálatlanná, negatív színezetûvé teszi énképüket. Nem meglepô tehát, hogy mindezek következtében irreális elemek jelennek meg jövôképükben.

■ AZ UTÓ GON DO ZÓ OTT HO NOK RÓL Az utógondozó otthon a Gyvt. és a hozzá kapcsolódó, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirôl szóló 15/1998. (IV. 30.) számú NM rendelet szabályozása szerint végzi a tevékenységét. A szolgáltatás szervezése azonban eltér a hasonló szolgáltatást nyújtó intézményekétôl (24 órás ügyelet, mentorrendszer, domináns szociális munkás szemlélet, problémák szerinti heterogén csoport). A gyermekotthonokból érkezô fiatalok jelentôs része nagy intézményekben, viszonylag szigorú, az otthonon kívüli viselkedést is szabályozni kívánó keretek között élt. Mindennapjaik többnyire az étkezések és az iskolai tanítás rendjéhez igazodó strukturált rend szerint alakultak. Szabadidejüket jelentôs rész2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

13 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM

Page 14

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

FÓKUSZBAN

ben a tanulás, kisebb részben pedig az irányított szabadidôs programok, vagy egyéb, terápiás jellegû foglalkozások töltötték ki. A fiatalok megítélését a házi- és napirend betartásának minôségén túl nagyrészt az iskolai elômenetelük, a szabadidôs, terápiás vagy egyéb csoportos tevékenységek során tanúsított aktivitásuk, és a személyzettel, csoporttársaikkal való együttmûködésük határozta meg. Aki az intézményhez, vagy egyes csoportjainak szabályaihoz alkalmazkodni tudott, az megerôsítést, jutalmat kapott – illetve elkerülte a szankciókat. Az intézményes keretek között élés passzív alkalmazkodást kívánt tôlük, a saját igényeiket, pillanatnyi érdekeiket elôtérbe helyezôk, a valamelyik területen nem megfelelôen teljesítôk viszont a szabályrendszer egészével kerültek szembe. Az utógondozó otthon alapvetôen különbözik a gyermekotthonoktól. Hagyományos értelemben vett házi- és napirendje nincsen, a házon belüli normákat az aktuálisan együtt élô fiatalok élethelyzetének, igényeinek megfelelôen módosítható Együttélési Szabályzat tartalmazza. A fiatalok egyéni élethelyzete és céljai szerint eltérô életritmusa, munkarendje miatt egységes, mindenkire érvényes napirend nincs, és alkalmazása nem is lenne célszerû. Ennek megfelelôen szervezett, „készen kapott” szabadidôs, terápiás foglalkozások, és egyéb szolgáltatások (kiszolgáló személyzet, mosodai szolgáltatás, étkeztetés) nincsenek. A napi- és a nagytakarítást, a tisztasági festést, a kertfenntartást és a kisebb karbantartási munkákat a fiatalok és a szociális munkások együtt végzik. Az uniformizáló szabályok nélkül a lázadás, a provokáció is értelmét veszti. A fiataloknak nem egy elôre gyártott szabályrendszerhez kell passzívan alkalmazkodniuk, hanem a társaikkal való együttélés során egymással és az utógondozókkal való aktív együttmûködéssel kell az együttélés szabályait kialakítaniuk és fönntartaniuk. Az érdekérvényesítô képesség, a kompromisszumkészség, a hatékony kommunikáció a mindennapi élethelyzetek okozta súrlódások során spontán fejlôdhet. A szolgálatot teljesítô utógondozó általában passzív szereplô, akkor lép be a helyzetekbe, ha megszólítják, illetve, ha nagyon muszáj. Ennek ellenére a házra az erôkultusz nem jellemzô, az alkalmanként megjelenô agresszió nem kap megerôsítést, az ezzel élô fiatalok egy idô után „taktikát váltanak”. Az utógondozó otthon „belesimul” a közvetlen környezetébe, nem intézményként jelenik meg, a szomszédsággal konfliktusok nincsenek, a fiatalok kapcsolata a szomszédokkal kifejezetten jó. Az otthonban, a gyermekvédelmi intézményekben nemigen használatos mentorrendszer mûködik. Ennek oka, hogy a lakásotthonokban élôk nem a pozíciójuk szerint alakítanak ki kapcsolatokat a dolgozókkal (Zsámbéki, 2004.), és ezzel a módszerrel megszüntethetô a „nevelôk” – „gondozottak” közötti hagyományos szembenállás, a kapcsolat segítô jellege válik hangsúlyosabbá. A hierarchikus felépítés (otthonvezetô, nevelô, gyermekfelügyelô) helyett minden szociális munkáshoz két-három fiatal tartozik, aki bizalmi kapcsolaton alapuló teljes körû gondozást végez a fiatallal kötött egyéni gondozási szerzôdés alapján (egyéni esetkezelések). A bizalmi kapcsolat kiépítése és fönntartása elsôdleges fontosságú az utógondozói ellátás során, az

44 14

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

egyéni célok meghatározása, és az azok elérése érdekében való aktív együttmûködés más viszonyban nem várható el. A 24 órás ügyelet biztosítása és az utógondozói tevékenység összekapcsolásával minden fiatal hetente minimum egyszer találkozik az utógondozójával. Az egyéni életcélok meghatározása, a megvalósítás üteme a fiatal és az utógondozója alkuja szerint alakul. A sikertelenség, a nem-teljesítés miatt a fiatal elsôsorban saját magával kerül konfliktusba, nem pedig a ház egészével. A fiatalok egyéni elôrehaladásának értékelése több lépcsôben történik: • az Egyéni Gondozási Szerzôdésben foglaltaknak megfelelô idôben (utógondozó és a fiatal), • hetente (szakmai team), • havonta (otthongyûlés, ahol a fiatalok magukat és egymást is értékelik), • félévente a gyámhivataloknak írt jelentés formájában. Az utógondozó otthonok célja, hogy a bennük élô fiatalok a velük azonos korúakhoz hasonló életet éljenek, minél kevesebb idôt töltsenek az intézményben és minél többet természetes (iskolai, munkahelyi, baráti) közösségekben, élethelyzetekben. Ennek az elvnek megfelelôen az érdeklôdés idejére szervezôdô, de állandónak tekinthetô focizáson, zenélésen és sakkozáson kívül szervezett szabadidôs programok nincsenek. Az egyéb szabadidôs programoknál és a terápiás „foglalkozásoknál” a külsô lehetôségek iránti figyelemfelkeltés, motiválás, szolgáltatások felkutatása, közvetítése az intézmény feladata. Az egyéniség megjelenésének igénye különbözô módon fejezôdik ki az utógondozó otthonok puritán, csak a minimálisan szükséges felszerelési tárgyakat biztosító berendezésében is. A beköltözô fiatalok jellemzôen nem, vagy alig rendelkeznek személyes dolgokkal. Életük rendszerint belefér egy sporttáskába. A cél az, hogy a fiatalok életterüket saját tárgyaikkal, saját ízlésüknek megfelelôen alakítsák ki, az ellátás idôtartama alatt személyes tárgyakra tegyenek szert. Ebbôl adódóan ezek a házak meglehetôsen eklektikus képet mutatnak, otthonos, saját berendezési tárgyakkal, mûszaki cikkekkel felszerelt lakrészek és nyomasztóan üres, személytelen szobák egyaránt megtalálhatók benne. Az utógondozói ellátás egyik legfontosabb célja az önálló életre nevelés, az önállóságra való szoktatás és az ehhez kapcsolódó készségek elsajátítása. Fontos az önismeretnek és annak a képességnek a fejlesztése, ami a fiatalokat saját élethelyzetük felismeréséhez segítheti. Az önálló életvitel kialakításának támogatásával erôsödhet a fiatal utógondozottak társadalmi integrációja. Ebben fontos feladatok hárulnak a gondozókra, többek között a vér szerinti kapcsolatok erôsítésében, a fiatal felnôttek iskoláztatásának, munkába állásának elôsegítésében, életvezetési, konfliktuskezelési problémáik megoldásában van tennivalójuk. Célszerû, hogy az utógondozói munkában a szociális munkából jól ismert egyéni esetkezelés kerüljön elôtérbe, amikor a célokat és a feladatokat a fiatal igényeinek és lehetôségeinek ismeretében közösen határozzák meg. Az utógondozó és a fiatal partnerként mûködik együtt. Az utógondozó a közös munka során a támogató magatartást preferálja, felnôttként kezeli a fiatalt és elôsegíti önállóságának fejlôdését.

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:46 PM 1:47

Page 15

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

■ ÖSSZEG ZÉS HE LYETT Az utógondozói ellátás egyes céljai objektíven meghatározhatók. Ilyen cél lehet például a fiatalok iskolai végzettségének emelésével a jobb munkaerô-piaci pozíció elérése, vagy az ellátási idô alatt az igénybe vehetô otthonteremtési támogatás hatékony felhasználásához szükséges önrész összegyûjtése. A pénzbeli támogatás megszerzése azonban önmagában nem elegendô, ha közben továbbra is fennállnak az önértékelési, életvezetési, kommunikációs problémák, amelyek gátolják a társadalomba való sikeres integrációt. A fiatalok többségének hosszú idô kell ahhoz, hogy az Utógondozó Otthonban kapott szabadságukkal élni tudjanak, képesek legyenek mozgósítani belsô erôforrásaikat, hogy tudjanak saját célokat megfogalmazni és megvalósítani. A hosszú évek alatt intézményes életformára szocializálódott fiatalok számára még az utógondozó otthonban elvárt önállóság is nagy kihívást jelent. Véleményünk szerint, eredményes lehet az ellátás akkor is, ha a gondozott ellátása végére nem szerzett ugyan magasabb iskolai végzettséget, vagy nem tudott lakást vásárolni, de hasznos élettapasztalatokat szerzett, önismerete bôvült és sikeresen dolgozta fel traumáit. Tapasztalataink szerint, az utógondozó otthonokból kiköltözô fiatalok nagy változásokon mentek keresztül, sokkal önállóbbak és érettebb lettek. Azok a fiatalok, akik korábban szinte csak a hozzájuk hasonló, gyermekvédelmi gondoskodásból kikerültekkel alakítottak ki személyes kapcsolatokat, fokozatosan

nyitnak a világra és változatos kapcsolatokra tesznek szert. Beilleszkedésük sokkal könnyebb és tartósabb, mert ekkor már nem „állami gondozottak”, hanem olyanok, mint bármelyik huszonéves fiatal. Az interjúkat kétszemélyes helyzetben, diktafonra rögzítettük a fiatalok beleegyezését követôen. Az ezek alapján készült írásos dokumentumokat mind formájukat, mind tartalmukat tekintve vizsgáltuk. A tartalomelemzés során hasznos segítségnek bizonyult, a traumatikus emlékezettel foglalkozó szakirodalom egyik kiemelkedô szerzôpárosa Nanette C. Auerhahnnak és Dori Laubnak (1998, id. Erôs, 2001) tanulmánya, akik az emlékképek szerkesztettségét vizsgálva tételeznek fel kauzális összefüggést a trauma feldolgozottsága, illetve az identitásba való integráltsága között. A kapott eredményeket semmiképpen sem tekinthetjük általános tendenciának, azonban feltevésünk szerint, ezek a narratívumok referenciával bírhatnak a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek számára. Bede Nó ra, Rakos Esz ter

■ FEL HASZ NÁLT IRO DA LOM:

Erôs Ferenc: Az identitás labirintusai. Janus, Osiris, Budapest, 2001. Rácz Andrea: Gyermekvédelmi kutatások és tanulságaik. Család Gyermek Ifjúság, 2008/6. Vaskovics László: A posztadoleszcencia szociológiai elmélete. Szociológiai szemle, 2000/4. Zsámbéki Eszter: A lakásotthonokban élô gyermekek helyzete. Család Gyermek Ifjúság, 2004/2.

Intézményben élni ■ A GYER MEK VÉ DEL MI IN TÉZ MÉ NYEK BEN EL HE LYE ZETT GYE RE KEK ÉLET KÖ RÜL MÉ NYEI HAJ DÚ-BI HAR ME GYÉ BEN A Gyermekvédelmi törvény bevezetésével jelentôsen átalakult a gyermekvédelmi intézmények rendszere. A gyermek- és ifjúságvédelem ellátási rendszerének átalakítása azzal az elônnyel jár, hogy a költségek növekedése nélkül lehetôvé teszi egy eredményorientált, gyermekcentrikus, családbarát, átlátható, hatékony ellátás megvalósulását. A meglevô intézményhálózat korszerûsítése, az intézmények kiváltása lakásotthonokkal, nevelôszülôkkel és az egyes otthonokban élô gyerekek kisebb létszáma, jelentôs színvonal-emelkedést jelent. (Herczog, 1997. 211.) Jelen tanulmányban a Hajdú-Bihar megyei gyermekvédelmi szakellátás intézményeinek átszervezési/átalakítási folyamatát mutatjuk be. A Gyermekvédelmi törvény bevezetése óta eltelt több mint tíz év, így feltételezhetjük, hogy az intézmények átalakításának folyamata lezárult. A Hajdú-Bihar megyei intézményekben végzett kutatásunk tapasztalatai szerint a gyermekvédelmi intézmények szerkezetátalakítása egy több lépcsôs, elhúzódó folyamatban valósult meg, ami több tanulsággal is szolgálhat a jövôbeni változtatásokra vonatkozóan. Tanulmányunkban összefoglaljuk az átalakítás tapasztalatait, nehézségeit miközben helyzetképet kívánunk adni arról, hogy az intézmények milyen életkörülményeket biztosítanak a gyerekek számára.

■ KÉR DÉ SEK A terepen szerzett tapasztalataink alapján szerettük volna megtudni, mi lehet az oka annak, hogy az egyes intézmények a decentralizáció megvalósításában különbözô szinten állnak.

Míg Hajdúnánáson már 1999-ben megtörtént a nagy létszámú nevelôotthon kiváltása, addig Komádiban 2008-ban is a hagyományos, nagy létszámú otthon mûködött.1 Arra is kerestük a választ, hogy a lakásotthoni nevelésnek milyen elônyei, hátrá-

1 A Komádi Gyermekotthonban 2010 márciusi adatok szerint 150 gyermek van. Közülük 24 fô két lakásotthonban él, a többiek (126 fô) továbbra is a gyermekotthon lakója. Az intézmény átalakítása jelenleg is folyamatban van.

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

15 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 16

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

nyai vannak, mennyire készíti fel a gyerekeket az önálló életre, milyen életkörülményeket biztosítanak a gyerekek számára. Interjút készítettünk az intézményvezetôkkel, továbbá adatlapot vettünk fel 39 lakásotthonban a vezetôkkel. Ez kiegészült a Megyei Gyermekvédelmi Koncepció 2008-2012 dokumentum elemzésével. Az adatlapokat, interjúkat és a kérdôíveket lakásotthonokban és gyermekotthonokban vettük fel. Nem kerültek be a kutatásba a speciális, a különleges gyermekotthonok, a javító-nevelô intézetek. Ezek a gyermekvédelem rendszeréhez tartoznak, a megyében is megtalálhatók, de az ellátottak köre, a funkcióik különbözôsége miatt jelentôsen eltérnek a lakásotthonoktól. Ezért ez önálló kutatás tárgyát képezheti a késôbbiekben. Az adatlapok kérdései három csoportra bonthatók. Tartalmazzák az intézményekre vonatkozó legfontosabb adatokat, így • a személyi-tárgyi feltételeket, • az elhelyezett gyerekek létszámára, korösszetételére vonatkozó kérdéseket, • az intézmények dolgozóira vonatkozó legfontosabb paramétereket. Az adatlapok feldolgozása SPSS 12.0 programmal történt.

■ AZ IN TÉZ MÉ NYEK FÔBB JEL LEM ZÔI A következôkben, az intézményekben kitöltött adatlapokat, az intézményvezetôkkel készült interjúkban kapott válaszokat, valamint a megyei gyermekvédelmi koncepciót felhasználva az alábbi témaköröket dolgoztuk fel. 1. Az intézmények átalakításának folyamata, a többlépcsôs átalakítás oka, nehézségei Hajdú-Bihar megyében, a szakellátásban élô gyerekek intézményei nagy múltra tekintenek vissza. A klasszikus értelemben vett nevelôotthonok Berettyóújfaluban, Hajdúnánáson, Nyírmártonfalván, Tégláson, Komádiban és Debrecenben mûködtek. Ezek az otthonok 1997-ig a korábbi nevelôotthoni formában gondozták a gyerekeket. Az 1997. évi XXXI. Gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény (továbbiakban Gyvt.) bevezetésével átalakult a rendszer. 2007-ben összesen 38 lakásotthon és 1 hagyományos, nagy létszámú gyermekotthon mûködött Hajdú-Bihar megyében. Az intézmények szervezeti felépítésére jellemzô, hogy 3-4 lakásotthon alkot egy gyermekotthoni egységet. Így összesen 12 gyermekotthon mûködik a megyében. A 12 gyermekotthon további 6 nagy intézményt alkot. Ezeket az egyes intézmények bemutatásakor részletezzük. Fontosnak tartjuk településenként áttekinteni az intézményeket. A település jellege azért jelentôs, mert meghatározza, hogy milyen egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatásokhoz férnek hozzá a gyerekek, ezek a lehetôségek jelentôsen befolyásolják az ott élô gyerekek életkörülményeit. Az intézmények többségére (20) jellemzô, hogy városban mûködik, 15 megyeszékhelyen. Mindössze kettô található 2000 fô feletti községben, illetve kettô olyan községben, ahol a lakosság lélekszáma 2000 fô alatt van. A fenntartókat tekintve 28 intézményt a Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat, 11-et pedig Debrecen Megyei Jogú Város

■

44 16

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

önkormányzata tart fenn. A lakásotthonok fenntartói között civilszervezet nincs. Az az elképzelés, hogy a gyermekvédelmi törvény bevezetése után civilszervezetek bekapcsolódnak a gyermekvédelmi szakellátás feladatainak ellátásába, Hajdú-Bihar megyében sem teljesült. Molnár és Radoszáv (2006), Nyitrai (2008) megállapították, hogy a fôvárost és az agglomerációt leszámítva civil szolgáltatók nem jelentek meg a gyermekvédelmi szakellátásban. A civilszervezetek eloszlása is egyenetlen Budapesten és a központi régióban ötször több szervezet mûködik, mint más régiókban. Az intézmények feladatait áttekintve megállapítható, hogy a Debrecen Megyei Jogú Város által fenntartott intézményekre jellemzô, hogy gyermekjóléti alapellátásokat is biztosítanak. Így egymáshoz kapcsolódó komplex szolgáltató rendszert hoztak létre. Ennek oka valószínûleg az, hogy az alapellátások biztosítása a települési önkormányzatok feladata. Logikus döntés lenne az alap- és a szakellátásokat együtt mûködtetni, de ez nem mond ellent a civil, nem önkormányzati fenntartásnak. 2006-tól van a megyei jogú városoknak a gyermekvédelmi szakellátásban feladat ellátási kötelezettsége, de a város a korábbi években is vállalta ezen intézmények mûködtetését. A kutatásba bevont Megyei Önkormányzat által fenntartott intézmények tiszta profilúak, csak a gyermekvédelmi szakellátást – ezen belül a gyermekotthonok, lakásotthonok mûködtetését – foglalják magukba. Az általunk felvett adatlap szerint a vizsgált intézmények többsége (30) a korábbi nagy intézmény átalakításával jött létre. Egy hagyományos, 40 fô feletti létszámmal mûködik. 8 pedig egyéb módon, ami elsôsorban a csecsemôotthon átalakításával létrejött intézményeket jelenti. A téglási és a nyírmártonfalvai nevelôotthonok megszûntek. A fenntartó 12 családi házat vásárolt, ahol a gyerekek családias elhelyezését kívánták megvalósítani. Az intézmény a Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat Egyesített Gyermekotthonai nevet kapta. A megvásárolt 12 lakásotthonból azonban kettôt meg kellett szüntetni rossz mûszaki állapotuk miatt, illetve nem feleltek meg az elôírásoknak. A kutatás idején az otthon Debreceni és Nyírségi Lakásotthonok néven mûködik. 10 lakásotthonban 104 gyereket nevelnek. A lakásotthonok közül egy befogadó otthon, ennek a feladatai eltérnek a normál lakásotthonétól. Ezért itt 9 lakásotthont vizsgáltunk. A lakásotthonok közül 2 Tégláson, 4 Debrecenben, 1 Nyíracsádon, 1 Nyíradonyban, 1 Nyírmártronfalván mûködik. Szervezeti felépítését tekintve 3 lakásotthon alkot egy gyermekotthont, így 3 gyermekotthon mûködik a Nyírségi Lakásotthonokban. Az intézmény a kutatás idején átszervezés alatt állt, a továbbiakban 2 gyermekotthon mûködik. Az intézmény kivételes helyzetben van, mivel a lakásotthonok egymástól szórtan, különbözô településeken helyezkednek el. Ez jelentôsen megnehezíti a mûködtetését. Nehézséget jelent továbbá a lakásotthonok és a gyermekotthonok vezetôi között a kapcsolattartás, illetve jelentôs összeget emészt fel az útiköltség. A hajdúnánási nevelôotthon átalakítása után a Hajdúsági Lakásotthonok jöttek létre, elsôként a megyében. Itt 11 lakásott-

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 17

hon kezdte meg a mûködését. A családi házak vásárlása és az intézmény átszervezése igazi sikertörténet, hiszen rendkívül rövid idô alatt valósult meg 1999 március és 1999 szeptember között. A 11 lakásotthonból a kutatás idején 10 mûködött. Egyet a rossz mûszaki állapota miatt megszûntettek. V alamennyi ház H ajdúnánáson található. A kutatás idején az intézményben 111 férôhely volt. Szervezeti felépítését tekintve itt 3-4 lakásotthon alkot egy gyermekotthont. Így 3 gyermekotthon mûködik az intézményen belül. A berettyóújfalui gyermekváros átalakítása 2003-ban kezdôdött el egy családi ház vásárlásával, majd 2004-ben a gyermekvárosban az óvoda épületét alakították át. Így két lakásotthon jött létre. 2005-ben és 2006-ban újabb családi házak vásárlására került sor. K ét lakásotthon két kisebb településen mûködik Furtán és Zsákán. Így összesen 8 lakásotthon jött létre. A kutatás idején 96 gyermek nevelkedett az otthonban. 2008. februárban adták át a speciális gyermekotthont, amely 3x8 férôhelyen biztosítja az antiszociális magatartású fiúk ellátását. Berettyóújfaluban az átalakítás sajátossága, hogy a központi irányítás és 2 lakásotthon is a gyermekváros épületében került elhelyezésre, valamint a speciális gyermekotthon is a régi gyermekváros területén található. A többi lakásotthon integráltan a városban és két közeli településen található. Az átalakítás további sajátossága, hogy itt több éven át elhúzódott, a folyamat 2003-tól 2008-ig tartott. A K omádi G yermekotthon a kutatás idején a kiváltás elôtt állt. A 160 férôhelyes otthon átalakítása 2007 végén kezdôdött

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

meg. A gyermekotthon átszervezésével a férôhelyszám 120 fôre csökken. Ezt részben a gyerekek családba való visszahelyezésével, lakásotthonok kialakításával és a nevelôszülôi hálózatban való elhelyezéssel próbálják megoldani. Az intézmény 1937/38ban épült, a mûködési feltételek nem optimálisak. Debrecenben a korábban H ámán K ató néven mûködô ifjúsági otthon két telephelyen mûködött a Simonyi úton és a Bem téren. Az intézmény életében az elsô változást, az 1995-ös év hozta, amikor a Simonyi úti részleg megszûnt és V árosi N evelôotthon néven mûködtek tovább. Az intézmény átalakulásával jött létre a Debrecen Megyei Jogú V áros (a továbbiakban: DMJV ) G yermekvédelmi Intézménye. Az intézmény átszervezésével komplex szolgáltató rendszer jött létre, amely magába foglalja az alapellátásból a családsegítô és gyermekjóléti szolgálatot, a gyermekek átmeneti otthonát, valamint a szakellátásból 3 lakásotthont. 1998-ban jött létre az elsô, majd 1999-ben a két további lakásotthon. Az intézmény átalakítását és megújulását a gyermekvédelmi törvény mellett sürgette a gyermeklétszám folyamatos csökkenése is. Az évek során egyre jellemzôbb lett, hogy a továbbtanuló gondozott fiatalok kollégiumba kerültek, a hétvégét pedig az anyaotthonukban töltötték. Így egyre kevesebb gyerek került az ifjúsági otthonba. A kutatás idején a lakásotthonokban 28 gyerek élt. Debrecenben 1973-tól mûködött csecsemôotthon. A törvényi változások itt is szükségessé tették az otthon megújulását. 2005-ben kezdôdött meg az intézmény átalakítása. Jelenleg Debrecen Megyei Jogú város Reménysugár G yermekotthona néven 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

17 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 18

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

mûködik. Ebben az esetben is jellemzô, hogy komplex intézményrendszer jött létre, amelynek része az alapellátásból a családok átmeneti otthona, a szakellátásból pedig egy különleges gyermekotthon. A különleges gyermekotthonban elsôsorban koruk miatt kerülnek különleges gondozásra a gyerekek 0-3 éves korig, és a 0-1 éves korú fogyatékkal élô gyerekeket is itt látják el. A sérült gyerekek ellátását integráltan végzik, ami azt jelenti, hogy a csoportok kialakításakor a sérült és az ép gyerekek egy csoportba kerülnek. Az intézmény struktúrájába tartozik még 8 lakásotthon mûködése. A kutatás idején a lakásotthonokban 94 férôhely volt. A vizsgált 8 lakásotthonban 0-24 éves korú egészséges vagy enyhe fokban sérült gyermeket látnak el, az ellátás a testvérkapcsolatokra épül. A házak új építésûek, az építéshez a telket az önkormányzat biztosította. Hajdú-Bihar megyében az intézmények kiváltásával nem jött létre olyan gyermekotthon, amely 40 fô ellátását biztosítaná. Országosan is jellemzô, hogy elsôsorban a lakásotthonok vásárlásával alakították át a nagy intézményeket. Az országban sokféle megoldás született az intézmények átalakítására. Mivel az önálló lakóegység fogalma nem körülírt, így azok az intézmények is megfelelnek a jogszabályi elôírásoknak, amelyek régi intézmény keretein belül egy épületben alakították ki a lakóegységeket. (Berényi és munkatársai, 2004. 25.) Hajdú-Bihar megyében az elôbbiekben bemutatott modell nem jött létre. Itt valamennyi nagy otthon átalakítása során – többnyire a kiváltott intézmények mûködési helyén vagy annak környékén – vásároltak, egy esetben építettek lakásotthonokat. Az adatlapok szerint a vizsgált intézmények többsége (20) 1999-ben, két évvel a Gyermekek védelmérôl szóló törvény bevezetése után alakult át. Az átalakulás következô jelentôsebb éve 2005. Ekkor az intézmények közül 13 szervezôdött lakásotthonná. Egy intézmény a vizsgálat idején átszervezés elôtt állt. Az adatok alapján megállapítható, hogy elsôsorban a gyermekek védelmérôl szóló törvény bevezetése után jött létre az új intézményrendszer és azok a nevelôotthonok, amelyek 1999-ben nem kaptak lehetôséget a változtatásra, csak évek múlva tudták ezt megtenni. Az intézmények átalakítására jellemzô, hogy már 1997 elôtt is próbálkoztak kisebb-nagyobb változtatásokkal. A legtöbb intézményvezetô a családcsoportok bevezetését említette, mint jelentôs változást az intézmény életében. A családcsoportok bevezetése során törekedtek a testvér gyerekeket együtt, egy csoportban elhelyezni. Jellemzô továbbá, hogy a nagy intézmények a ’90-es évektôl önálló lakóegységek kialakításával próbálkoztak, valamint az önkiszolgálás bizonyos elemeinek a bevezetésével. Hajdúnánáson már a ’80-as években az új ellátás, a lakásotthon kialakításával próbálkoztak. Ez a következô interjú részletbôl is kiderül: „1985-ben a törvényt megelôzve létrehoztunk egy lakásotthont. A megyei önkormányzat, a fenntartónk vásárolt egy épületet nekünk, mivel túl sok gyerek volt az intézményben, volt úgy, hogy 204 helyen 209 gyerek volt.” (interjú, 1.) Ebben az esetben elsôsorban a gyermekek számának növekedése, a férôhelyhiány miatt került sor a változtatásra. A lakásotthont az anyaintézettôl nem messze vásárolták meg. Itt lehe-

44 18

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

tôség volt a testvérek együttes elhelyezésére, a gyerekek jobb körülmények között éltek. A nagy intézményben is próbáltak változtatni, 1986/87-ben egy jelentôsebb összegû pályázaton történô elnyerésével a nevelôi szobákat konyhává alakították. „Minden nevelôszobába tûzhely, mosogató, edények kerültek és lehetôség volt arra, hogy ha valamit megkíván a gyerek, megfôzze.” (interjú, 1.) A berettyóújfalui intézményben 3 lakóegység létrehozására került sor, ahol az önkiszolgálást, az önálló gazdálkodást gyakorolhatták a gyerekek: „Ezek a lakóegységek létrejöttek, önállóan gazdálkodtak, a csoportgazdálkodást próbálták. Megmaradt a nagy konyha, de hétvégére, vagy ha úgy kérték ki az ellátmányt, pl. lemondtak a vacsoráról, és akkor önállóan oldották meg a vacsorakészítést. Kicsit próbáltuk azt, amit ma már nagyban csinálunk, ez volt az elsô kezdeti lépés.” (interjú, 2.) A DMJV Gyermekvédelmi Intézményében közvetlenül a törvény bevezetése elôtt kezdték el a lakásotthoni kitagolás átgondolását: „1997 elôtt annyi volt, hogy elkezdtük a lakásotthoni átalakítás tervét kidolgozni, és 1997-ben már pályáztunk is a létrehozására.” (interjú, 3.) Az intézmények átalakításával párhuzamosan együtt járt a belsô iskolák, óvodák megszûntetése. A hajdúnánási intézmény kivétel ebbôl a szempontból, mivel itt belsô iskola nem mûködött, csak egy óvoda, amit megszûntettek. A nagy intézmény mûködésekor jellemzôen a település egy iskolájába jártak a gyerekek, általában abba, ami a nevelôotthonhoz legközelebb volt. Ez nehezítette a gyerekek integrációját. A lakásotthoni átalakítással, a belsô iskolák megszûntetésével ez a helyzet megváltozott, mert a lakásotthonok a településeken szórtan vagy több településen mûködnek, így abba az iskolába járnak a gyerekek, amely a lakásotthonokhoz van legközelebb. Ebbôl fakadóan nem fordul elô, hogy egy iskolába tömegesen járnának az intézményben élô gyerekek. A belsô iskola és óvoda megszûntetése legkésôbb Komádiban valósult meg, ahol 2006. szeptember 1-jével szûnt meg a belsô iskola, 2007. szeptember 1-jével a belsô óvoda. Ez azzal függ össze, hogy az intézmény átalakítása itt kezdôdött meg legkésôbb. A vizsgált intézmények közül a legtöbb és legnagyobb horderejû változtatásokat Hajdúnánáson kezdeményezték. A többi otthonhoz képest korábban, a gyermekvédelmi törvény bevezetése elôtt kezdték a reformok megvalósítását. Az innovatív szemléletnek, változásoknak is köszönhetô, hogy nagyon rövid idô alatt megoldották a lakásotthoni átalakítást, mindössze félév alatt. A szakellátást biztosító intézményeket fenntartó önkormányzatok több lépcsôben hajtották (hajtják) végre az átalakítást. A szükséges pénzügyi források hiányában, a koncepcióban, fejlesztési tervekben megfogalmazott feladatok megvalósítása, idôarányos végrehajtása bizonytalanná vált. (Berényi és munkatársai, 2004. 21.) A fenti megállapítás Hajdú-Bihar megyére is igaz, itt is több lépcsôben valósul meg az intézmények átalakítása. Az intézményeket összehasonlítva megállapítható, hogy ez a leghosszabb ideig Berettyóújfaluban tartott, ahol egyidejûleg kellett mûködtetni a régi és az új otthonokat, így kettôs rendszer jött létre. Ez számos nehézséget vetett fel a gyerekek körében is, mivel a két

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 19

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

intézményben a tárgyi feltételek lényegesen különböztek a létrehozott lakásotthonok javára, ahogy ez a következô interjú részletbôl is kiderül: „Kettôsen kellett mûködtetni az intézményt. Egyrészt a régi normákkal, finanszírozással minden egyébbel a régit, amibe tulajdonképpen lehetett önteni a pénzt. Az épület elavult volt, a nyílászárók elavultak, embertelen körülmények voltak már a végén, mert nem költöttünk rá, minek, ha kiváltjuk. Ugyanakkor megvolt már a másik három házból álló legmodernebb egység. Gondoljon bele, milyen volt annak a gyereknek, aki a legmodernebb között a XXI. században, míg a másik a XIX. században élt majdnem Twist Olivert lehetne említeni a körülményekre vonatkozóan. A gyerekek évekig éltek így egymás mellett.” (interjú, 2.) Az intézmények átalakítására való felkészülés módjára jellemzô, hogy elsôsorban a Magyarországon már mûködô lakásotthonokat látogattak meg, és az ott szerzett tapasztalatok alapján kezdték meg a mûködésüket. A késôbb átalakuló otthonok már a megyében mûködô otthonok tapasztalatait is felhasználhatták. Több vezetô arról is beszámolt, hogy a dolgozókat is elvitték az intézménylátogatásokra, így a látogatások a változásokra való felkészülés részét képezték: „Komáromban már akkor lakásotthonok mûködtek. Abban az idôben úgy mûködtek – elég sokban jártam –, hogy óriási területen gombamód szaporodtak egymástól néhány száz méter távolságra új építésû családi házakat építettek, és ott kezdetlegesen mûködtek. Központi konyha volt, de már kisebb miliô, életszagúbb volt.” (interjú, 1.) Valamennyi intézményvezetô egyöntetûen azt fogalmazta meg, hogy az átalakításban kizárólag az anyagi okok játszottak szerepet. A változtatásokat nehezítette, hogy nemcsak az átalakítás költségességével kellett számolni a fenntartónak, hanem az új intézményi struktúra jóval költségesebb voltával is. A mûködési feltételek szigorúsága, költségessége nehezítette a folyamatot: „Pusztán anyagi oka volt, hogy nem kezdôdött meg az átalakítás. 2002-ben alkotta meg a megyei közgyûlés a gyermekvédelmi koncepciót itt a kiváltásban felállítottak egy sorrendet az intézmények között most értünk el odáig, hogy mi következünk.” (interjú, 4.) Egy másik vélemény szerint: „Pénz az oka. Ez a rendszer sokkal-sokkal többe kerül. Amíg korábban nagykereskedelmi áron beszereztük az árukat, akciókat figyelembe tudtunk venni, intézményen belül volt akció, nagy cégek kerestek meg bennünket sokszor 50%-os leárazással, mert nagy mennyiségben veszed. Egy évre kaptunk költségvetést, tudtuk mibôl gazdálkodhatunk, meg tudtuk venni. Tehát régen nem volt olyan kötött a finanszírozás, mint most. Sokkal drágább. Drágább a gyerekek ellátása, több az egy gyerekre jutó költség. A dolgozók bére, járulékok, egyéb dolgok. A másik, nem voltak olyan elôírások korábban, hogy X gyerek és X felnôtt legyen, ha 29 gyermek volt, meg ha 40, akkor is 2-3 felnôtt volt velük. A mostani rendszerben a törvény elôírja a minimum létszámot.” (interjú, 1.) Berényi és munkatársai (2004) megállapítják, hogy a gyermekvédelmi törvényt megelôzôen nem készült felmérés az átalakításhoz szükséges feltételekrôl, forrásokról. Az intézményfenntartók részére nem álltak rendelkezésre megfelelô pénzügyi eszközök. Hajdú-Bihar megyében az intézményi átalakításhoz szüksé-

ges forrásokat az ágazati minisztérium pályázatokkal támogatta. Valamennyi intézmény esetében az átalakításhoz szükséges források megteremtése kapcsán, minisztériumi támogatásról számoltak be a vezetôk, amit a fenntartó önkormányzatok egészítettek ki. Az átalakítás és a fenntartás költségei a megyében is jelentôsen befolyásolták az átalakítás ütemét, nehézségeit. Az egyik intézményvezetô a következôképpen utalt a nehézségekre: „Nekünk egyik legfôbb nehézségünk az volt, hogy az a pénz, ami rendelkezésre állt, nem volt elég arra, hogy ideális méretû és felépítésû házat vegyünk. Tulajdonképpen kompromisszumokat kellett kötni, hogy ha nagyon ôszintén vizsgáljuk, akkor egyik lakásotthon sem ideális, mert hiányoznak belôle dolgok, pl. a nevelôknek nincs önálló szobájuk, így a nappaliban végzik a munkájukat, vagy ha egy-egy gyerekkel beszélgetni akarnak, a nappaliban húzódnak meg. Az induláskor a berendezésre sem kaptunk pénzt, nekünk kellett elôteremteni, ha volt pénzmaradványunk abból tudtunk venni dolgokat. Egyébként pedig a régi intézménybôl vittünk berendezési, felszerelési tárgyakat. Elég nagy kompromisszumokat kellett meghozni.” (interjú, 3.) Az átalakítások lebonyolításában az intézményvezetôk játszottak fôszerepet. Egy vezetô említette meg, hogy néhány fiatalabb kolléga szakmai segítségére számíthatott. A legnehezebb helyzetben azok az intézményvezetôk voltak, akik elsôként kezdték meg a kiváltást. Számos bizonytalansággal kellett megküzdeniük, mivel a szakmai tapasztalatok hiányoztak, valamint a fenntartó nagy önállóságot biztosított a vezetôk számára és ezzel egyúttal felelôsséget is. Ez derül ki a következô interjú részletbôl: „Akkor úgy saját szakállamra sok mindent beindítottam, adtam fel hirdetéseket a helyi lapban, leírtam, hogy minimum 144 m2-es házakat keressek és a paramétereket. Amikor hozzákezdtem, azt mondtam, hogy nem tudom megcsinálni, utólag azt mondom, jó volt. Nagyon nagy önállóságot kaptam a fenntartótól.” (interjú, 1.) Az anyagi források elégtelensége mellett a szakmai tapasztalatok, a szakmai elôkészítés is hiányos volt. A szakmai elôírások között nem szerepelt, illetve kevéssé volt kidolgozott az építészeti elôírások köre. Ezeknek jelentôs szerepe van, hiszen a gyerekek életterét, elhelyezési körülményeit alapvetôen meghatározza a ház adottsága, amiben élnek. A megvásárolt ingatlanok többsége kertes családi ház. Nagyságukat tekintve nagy változatosságot mutatnak 150 m2-tôl egészen 250 m2-ig, különbözô méretûek. Többségük 130-180 m2-es. A lakásotthonok közül 27-ben 4-5 szobás a ház és két fürdôszobával rendelkezik. A tárgyi feltételek színvonalára utal, hogy többségében – 34-ben – külön helyiség áll a nevelô rendelkezésére munkája végzéséhez. A gyerekek életfeltételeire jellemzô, hogy a lakásotthonok közel felében két-három gyerek él egy szobában, 15-ben pedig 3-4 gyerek. Ez lehetôvé teszi a személyesebb baráti kapcsolatok, a magánszféra kialakulását. A lakásotthonok között különbséget találtunk az elhelyezési feltételek között. A legjobb körülményekkel az újonnan épült DMJV Reménysugár Otthon rendelkezik. Itt 5 szoba és 3 fürdôszoba került kialakításra egy-egy házban. A még átalakításra váró komádi otthonban, 12 hálóban vannak a gyerekek elhelyezve és 12 személyesek a szobák. A gyerekek elhelyezésének feltételei itt gyengébb színvonalú, mint a lakásotthonokban. Ebben az in2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

19 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 20

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

tézményben is próbálkoztak a családiasabb légkör kialakításával. 2001-2002-ben holland segítséggel kialakítottak a nagy intézményen belül három kisebb „lakásotthoni” részleget. Itt a szobákhoz egy-egy fürdôszoba tartozott, de a konyha használatát nem lehetett megoldani. Az intézmények az épületek nem megfelelô adottságaival utólag a megvásárlás, megépítés, gyakran a használatba vétel után szembesültek. Két esetben elôfordult, hogy a megvásárolt ingatlant nem lehetett használni rossz mûszaki adottságai és állapota miatt. Egy esetben pedig azt tapasztalták, hogy a megépített 176 m2-es házak mérete nem elegendô ahhoz, hogy 12 gyereknek önálló íróasztala, szekrénye, ágya legyen. Adataink szerint valamennyi otthonra jellemzô, hogy önálló íróasztalt nem tudnak biztosítani a gyerekek számára. Zárható szekrény pedig az otthonok közül csak 29-ben van. Ennek oka valószínûleg az elôbbiekben bemutatott helyhiányra vezethetô vissza. Ezek a nehézségek egy alaposabb, átgondoltabb szakmai elôkészítéssel kivédhetôk lettek volna. A helyzetet nehezítette, hogy a törvény végrehajtási utasítása fél évvel a törvény után jelent meg. Addig nem volt az intézmények számára szakmai iránymutatás. Azok az intézmények, amelyek korán hozzákezdtek a változtatásokhoz, utólag szembesültek azzal, hogy ismét átalakításokat kell eszközölniük, hogy megfeleljenek a rendelet elôírásainak. Az intézmények mûködéséhez szükséges a szakmai program elkészítése is. Az intézményvezetôk elmondták, hogy nagyon kevés segítséget kaptak ezek elkészítéséhez. Ez különösen igaz a törvény bevezetése utáni elsô évekre. Jelenleg is érvényben van Domszky András A gyermekotthonok mûködésének szabályairól és követelményeirôl szóló módszertani levele, amely segítség a szakmai program megalkotásához. A módszertani levél azonban csak 1999-ben jelent meg. Az intézmények a nehézséget úgy próbálták meg áthidalni, hogy egymástól kérték el a szakmai programokat és próbálták megalkotni a sajátjukat. Három intézményvezetô egybehangzó véleménye ezt támasztja alá: Az elsô: „Nem volt ez egy kiforrott dolog. Indultunk úgy, ahogy. Nekem azért kellett tartanom magam, ne sugározzam a kollégák felé a feszültséget, hogy érezzék, közös erôvel megoldjuk ezt. De azóta már nem lehet ráismerni a szakmai szabályozókra, a gyakorlat hozta, hogy mi mindenen kell változtatni. Volt a Domszky-féle anyag, ahol le vannak írva a szempontok és az elsô szakmai programom, hát nem dicsekednék vele nagyon. De írni kellett valamit. Menet közben változtattunk.” (interjú, 1) A másik: „ahova ellátogattunk, mindenhonnan kértünk szakmai anyagot és próbáltuk átvenni, amirôl azt gondoltuk, hogy mi fogjuk tudni csinálni.” (interjú, 5.) Végül: „elôször nem volt hozzá útmutatás sem, csak annyi, hogy szakmai program készül, amit a nevelôtestület elfogad. Leültünk és megpróbáltuk összeszedni, hogy mik a céljaink, mik a feladatok és ehhez milyen eszközöket gondolunk. Aztán jöttek ilyen-olyan ellenôrzések, amik kritikát fogalmaztak meg, és próbáltunk alkalmazkodni.” (interjú, 6.) A szakmai programok kidolgozása egy új típusú szolgáltatás esetén nagy jelentôséggel bírna, de az átalakítás kevéssé való elôkészítése ezen a téren is problémát okozott az intézmények számára. Az intézményvezetôk beszámolójából kitûnik, hogy magukra maradtak az átalakítás kérdéseivel, elégtelennek tart-

44 20

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

ják a módszertani útmutatókat, az eddigi tapasztalatok összefoglalását hiányolják: „a lakásotthoni nevelésrôl komolyabb szakmai írás megjelenhetne. Ha ’97-ben meg kellett alakulni egy új intézménynek, akkor valamilyen szakmai segítségnyújtást kellett volna adniuk. Van egy szakmai ajánlás a Domszky András-féle, de az is már régi, én ezt hiányolom.” (interjú, 5.) Az interjúkból kiderült, hogy a vezetôk a szakmai programot a felhalmozott tapasztalataik alapján folyamatosan újítják. Próbálnak változásokat eszközölni a programban. Az egyik intézményben azt a megoldást választották, hogy a gyermekfelügyelôket, a nevelôket bevonva minden otthon saját programot írt, annak érdekében, hogy minden dolgozó a sajátjának érezhesse azt. Úgy gondolták, így hatékonyabb lehet a program gyakorlati kivitelezése is. A szakmai programmal kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az intézmények létrejötte óta többször változott, aktualizálódott, beleépültek az intézmények tapasztalatai. Erre szükség is volt, hiszen az elsô programok az intézményvezetôk elmondása szerint meglehetôsen esetlegesek voltak és inkább az elképzeléseiket tartalmazták a lakásotthonok mûködésére vonatkozóan. 2. A lakásotthoni nevelés elônye, hátránya A lakásotthoni nevelés elônyeirôl és hátrányairól is megkérdeztük az intézményvezetôket. Egy kivétellel minden vezetô dolgozott nevelôotthonokban is. Így van összehasonlítási alapjuk a két intézménytípusra vonatkozóan. Az intézményvezetôk elsôsorban a lakásotthoni nevelés elônyeit látják. Válaszaikból kiderül, hogy elônyének tartják az önálló életre való felkészítést, az önállóságot. A gyerekek tudják, hogy a házi munkában segíteni kell, fôznek, mosnak, mosogatnak, bevásárolnak. A mindennapi tevékenységekbe aktívan bekapcsolódnak. Elônyként említették meg azt is, hogy megnôtt a gyerekek külsô kapcsolata. A lakásotthon tehát jobban tudja segíteni a társadalmi integrációt. A gyerekek egyéni szükségleteit jobban figyelembe veszi, illetve arra reagál. Egy másik intézményvezetô szerint a gyerekek tanulmányi eredménye szempontjából is elônyösebb a lakásotthon, mert a nagy intézményben gyakran elôfordult, hogy évismétlésre buktak a gyerekek. Itt ez kevésbé jellemzô. Ha van is bukás egy-két tantárgyból, a pótvizsgán átmennek a gyerekek. A lakásotthon lehetôvé teszi az érzelmi kötôdés intenzívebb kialakítását is. Ez igaz a dolgozók és a gyerekek közötti kapcsolatra, és a gyerekek külsô kapcsolataira is. Itt lehetôség van arra, hogy a gyerek fogadja a barátját. Így intenzívebb társas kapcsolatok alakulhatnak ki. Az integrációt segíti az is, hogy a gyerekek nem egy iskolába járnak, mint korábban, amikor elsôsorban lakótársaik voltak a barátaik, hanem több iskolába. Így családban élô gyerekekkel is kapcsolatot tudnak fenntartani. Három interjúból idézünk, amelyek a lakásotthon elônyeit mutatják be: „Elôny, hogy megtapasztalják, az önálló életvitelhez szükséges tevékenységeket, a vásárlást, mosást, fôzést, hogy be kell osztani a pénzt, tudják, hogy mi minek a következménye, hogyan függenek össze a dolgok, de látják is, hogy mire van szükség egy családban. Másrészt a bevonás is sokkal jobban megtörténik az önellátás gyakorlása, egymás segítése mind-mind sokkal jobban megvalósulhat.” (interjú, 6.)

■

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 21

„Elônye az, hogy nagyon a gyerek egyéni szükségletére tud választ adni. Itt lehetôség van arra, hogy egyéni megállapodást kössünk a gyerekkel, hogy a személyiségükhöz, szükségletükhöz igazítsuk a szabályokat.” (interjú, 3.) „…n csak elônyét látom. Teljes elkötelezettje vagyok. Nehogy azt gondolja, hogy azért, mert én vagyok a vezetô, meg végigcsináltam a kiváltást, és nekem ezt kell mondani.Nem.C sináltam a nevelôotthont is, és össze tudom hasonlítani.” (interjú, 2.) Az elkészült interjúk tükrözik az intézményvezetôk pozitív megnyilvánulásait a lakásotthoni elhelyezéssel kapcsolatban. A H ajdú-Bihar megyei kutatás megállapításai tehát összecsengenek Berényi és munkatársai (2004) kutatásával. E szerint a lakásotthoni elhelyezés a gyermekek szempontjából elônyösebb, mint a nagy létszámú gyermekotthoni elhelyezés. N agyobb teret biztosít az egyéni törôdésre, fejlesztésre. Több lehetôséget kínál a személyes kapcsolatok kialakítására, a szeretetteljes légkör, az érzelmi biztonság megteremtésére. A családi forma jobban elôsegíti az önálló életre való felkészítést, a lakóközösség a sikeresebb integrációt. (Berényi és munkatársai, 2004. 32.) A lakásotthoni elhelyezés hátrányaként említették a vezetôk, hogy a vezetô és a dolgozók között nincs napi kapcsolat. Megfogalmazták a gyerekek és felnôttek kiszolgáltatottságának tényét. A felnôttnek sokszor kell azonnal és egyedül döntést hoznia adott szituációban. A gyerek is kiszolgáltatott. A vezetôk szerint korábban hamarabb jelezték a gyerekek, ha problémájuk volt. Több intézményvezetô megfogalmazta a nagy közös rendezvények szervezésének a nehézségeit, mivel az átalakított lakásotthonokban nincs olyan közösségi tér, ahol valamennyi intéz-

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

ményben élô gyerek számára egyidejûleg tudnának programot szervezni. Egyikôjük így fogalmazott: „A felnôttektôl sokkal nagyobb önállóságot követel meg ez, mint a nagy intézmény, ugyanakkor a felnôtt is sokkal kiszolgáltatottabb.Egy házban, ahol 12 gyermek van, egyedül van a problémával, és többször van egyedül. A gyerekek szempontjából a nagy intézményben sokkal jobban lehet mozgatni a gyerekeket, több közös programot lehet szervezni.” (interjú, 3.) Az intézményvezetôk hátrányként fogalmazták meg azt is, hogy drága a lakásotthonok fenntartása: „H a a fenntartó szemével nézem, akkor hátrány az is, hogy sokba kerül.Elég költséges ellátási forma, mert 104 férôhelyünk van, és vagyunk 82-en közalkalmazottak, ez óriási anyagi terhet jelent a fenntartóra.” (interjú, 6.) H átránya továbbá, ha túl modern a lakásotthonok felszereltsége. Ez azt jelenti, hogy olyan háztartási és egyéb eszközök állnak a gyerekek rendelkezésére, amik ha kikerülnek az intézménybôl, nem biztos, hogy elérhetôek lesznek a számukra: „a mosogatógép kevés háztartásban lesz a tôlünk kikerült gyerekek közül, de ha nálunk mosogatógép van, akkor ezt tanulják meg. V agy nem biztos, hogy automata mosógépre futja majd otthon, de nálunk ezt fogja megtanulni.Tehát nem biztos, hogy az önálló életre készítünk fel ezzel. M ég egyszer a valós önálló életre.” (interjú 4.) A gyermekotthonok mûködésének szabályairól és követelményeirôl szóló dokumentumban megfogalmazódik, hogy a berendezés legyen egyszerû és praktikus. Ú gy kell kiválasztani a szükséges berendezési tárgyakat, hogy azok a gondozott gyermekek és fiatalok késôbbi életében beszerezhetôkhöz képest ne 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

21 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 22

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

keltsék az elérhetetlen luxus érzését. (Domszky, 1999. 25.) Összehasonlítva az otthonok tárgyi felszereltségét, jellemzô, hogy az alapvetô háztartási berendezésekkel, felszerelésekkel rendelkeznek. 8 lakásotthon a legjobban felszerelt, ezek mosogatógéppel is ellátottak. A többi lakásotthonban nincs ilyen eszköz. Az átalakításra váró Komádi gyermekotthonban is megtalálhatók a szükséges háztartási berendezési, felszerelési tárgyak, de a gyerekek létszámához viszonyítva, jóval kevesebb eszközzel rendelkeznek, mint a lakásotthonok. Ennek abban van jelentôsége, hogy az itt élô gyerekeknek így kevesebb lehetôsége nyílik az önkiszolgálásra, a háztartási feladatok ellátásába való bekapcsolódásra. Az otthonokban a szórakoztató elektronikai cikkek (tv, rádió, hifi, CD, DVD) is megtalálhatók. Számítógéppel 34 otthon rendelkezik. A Komádi gyermekotthon pályázat útján szerzett be 30 db számítógépet. Így itt az egy gyerekre jutó számítógépek száma (5 fô/számítógép) jobb ellátottságra utal, mint a lakásotthonokban (10-12 fô/számítógép). Érdekes, hogy míg számítógéppel az otthonok többsége rendelkezik, internetes elôfizetés csak 11-ben van, a többségük (26) nem rendelkezik elôfizetéssel. Két intézmény nem válaszolt a kérdésre. Az internetet fontosnak tartjuk mint tanulást, kapcsolattartást segítô eszközt. A vezetôkkel készült interjúban azonban többen megemlítették, hogy jobbnak látják, hogy nincs internet, mert tartanak attól, hogy nem megfelelô célra használnák a gyerekek. Két intézményvezetô hátrányként fogalmazta meg az intézményi széttagolódást. Az egyik esetben 9 debreceni intézmény egymástól nagy távolságra található, a másik esetben 10 intézmény közül 4 Debrecenben, a többi Debrecentôl távolabbi kistelepülésen található. Ez a távolság nehézséget jelent a vezetôk számára a napi, operatív feladatok ellátásában és a szakemberek utazási költségei is jelentôsek. A megfogalmazott hátrányok elsôsorban a finanszírozás és a szervezeti mûködés kérdéskörét érintik. Az ellátórendszer drága voltára az egyik intézményvezetô találó magyarázatot fogalmazott meg: „a gyerekek élete szempontjából lehet, hogy most drágább, de ha olyan felnôtt tud lenni, aki el tud menni dolgozni, családját eltartani, családot létrehozni, akkor meg azt mondom, a késôbbi kiadásokat spóroljuk meg.” (interjú, 3.) Egyetértünk ezzel az állásponttal, mivel ha a lakásotthon sikeresebben készít fel az önálló életre, akkor feltehetôen sikeresebb lesz a fiatalok társadalmi beilleszkedése, és nem intézményektôl és ellátásoktól függô fiatalokat engednek ki a rendszerbôl, akik folyamatosan segítségre szorulnak. Az említett országos kutatás kevesebb hátrányát említi a lakásotthonnak, mint a Hajdú-Bihar megyei intézményvezetôk. Ténylegesen egy szempontot emel ki – ami megjelenik a HajdúBihar megyei hátrányok között is –, ez pedig a területi elhelyezkedés. A lakásotthoni elhelyezés hátrányai a területi elhelyezkedésbôl adódnak (a megye különbözô pontjain – egymástól viszonylag távol – alakították ki a lakásotthonokat) az utazási idô és az utazási költség, valamint az információáramlás problémái jellemzôek. (Berényi és munkatársai, 2004. 32.)

44 22

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

3. Az intézmények mûködését befolyásoló külsô körülmények, kapcsolatok Az intézmények átalakítási folyamatában fontos szempont volt a helyi lakosság magatartása. A vezetôk arról számoltak be, hogy néhány esetben volt lakossági tiltakozás az ingatlanvásárlás során, de azóta nagyrészt elfogadták az új szomszédokat. Semmilyen probléma nem merült fel Hajdúnánáson, Komádiban. Debrecenben egy-két esetben fordult elô, hogy a szomszédok nehezményezték a lakásotthon mûködését. A szomszédsági kapcsolatokból adódó nehézségeket két intézményvezetô a következôképpen foglalta össze: „Milyen emberek vannak a szomszédban, háza válogatja, ez a pontos, háza válogatja. Van, ahol semmi, pl. a két vidéki településen, ezt látom. Állítom, de az újak között is van olyan, ahol semmi probléma. Hullámzik. Van, amikor nagyon szeretjük egymás, és van, amikor nagyon nem.” (interjú, 2.) Illetve: „Itt a városban annyira nem volt semmi ellenállás, hogy rendszeresen jártunk a házakba és odajött hozzám az egyik szomszéd néni, hogy mikor költöznek a gyerekek és mondtam, hogy már több mint egy hete itt laknak. Biztos volt némi fenntartás, hogy majd zajongunk, bömböltetjük a zenegépet, vagy randalírozunk, de nagyon jó a kapcsolat, Mi is próbáltuk ezt mesterségesen befolyásolni, meghívtuk a szomszédokat, bemutatkoztunk, bármiben, ha lehet, segítséget nyújtunk. Leszedjük a gyümölcsöt, a dudvát átadjuk a jószágnak.” (interjú, 1.) Az interjúk alapján megállapítható, hogy azokon a kisebb településeken, ahol évtizedek óta mûködik gyermekotthon, a lakosság jobban elfogadta a lakásotthonok létrehozását. Egy esetben maga a kistelepülés önkormányzata kereste meg a kiváltás elôtt álló nevelôotthont, hogy szívesen venné, ha az ô településükön vásárolnának családi házat lakásotthoni célra. E mögött az ajánlat mögött azonban ott van település iskolájának megmentési szándéka, hiszen ha a lakásotthoni gyerekek az adott településen járnak iskolába, akkor az iskolában a gyermeklétszám még megfelelô ahhoz, hogy tovább tudjon mûködni, ezzel elkerülve a bezárást. A lakásotthon másik hozadéka a település számára, hogy munkahelyet teremt, illetve a fogyasztás is helyben történik. A megállapodás sikeres volt, így jelenleg is mûködik két lakásotthon az adott kisebb településeken. A lakásotthonokra jellemzô, hogy igyekeznek a jó szomszédi kapcsolatok kialakítására, a kölcsönös segítségnyújtást is alkalmazva. Az adatlap adatai szerint az intézmények gazdag külsô kapcsolatokkal rendelkeznek. Különösen igaz ez a városokban és a megyeszékhelyen elhelyezkedôkre. A községekben mûködôk kevesebb külsô kapcsolatot tudtak megnevezni. Ennek oka, hogy kisebb településen kevesebb intézmény, szolgáltatás igénybevételére van lehetôség. Kapcsolatban vannak a településen található nevelési-oktatási intézményekkel, közmûvelôdési intézményekkel, más gyermekvédelmi intézményekkel, egészségügyi, szociális szolgáltatókkal. A helyi települési adottságokat kihasználják mind a közmûvelôdési, mind a nevelési-, oktatási- és egyéb intézmények terén. Valamennyi intézményre jellemzô, hogy mûködtet alapítványt. A legrégebbit, 1993-ban hozta létre a DMJV Reménysugár Otthon, a Debreceni Csecsemôotthonért Közalapítvány né-

■

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 23

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

ven. A legkésôbb 2007-ben a Hajdúsági Lakásotthonok kezdték mûködtetni alapítványukat. Arra a kérdésre, hogy az alapítványok miben segítik az intézmény munkáját, elsôsorban a szabadidô eltöltését, a táboroztatást, a tárgyi feltételek javítását válaszolták a vezetôk. A Komádi Gyermekotthonban a ’90-es években a Jóléti szolgálat Alapítvány segítségével létrehoztak egy Hasznos Idô Központot, ahol az iskolából kikerült gyerekek foglalkoztatását segítették. A korábbi években kertészeti és varrodai munkát végeztek itt az Alapítvány támogatásával, mára ez a lehetôség megszûnt. Külföldi kapcsolata 26 intézménynek van, többségük elsôsorban holland alapítványokkal, egyházi szervezetekkel tart kapcsolatot. A külföldi kapcsolat elsôsorban a gyerekek nyaraltatásával, adományok gyûjtésével, egy esetben pedig önkéntes munkával segítette az intézményeket. Az alapítványokon keresztül az intézmények élnek a pályázati lehetôségekkel. Az adatlapból kiderült, hogy elsôsorban a tárgyi, technikai felszerelések bôvítésére, a szabadidôs programok megvalósítására pályáztak az elmúlt három évben. Összefoglalva megállapítható: a források szûkössége jellemzô az intézményekben az évrôl évre csökkenô normatíva miatt. De valamennyi intézmény igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a gyerekek mindennapjait színesebbé tegye. Ehhez többségük felhasználja külföldi kapcsolatait, valamint a pályázati lehetôségeket is. 4. A lakásotthonokban elhelyezett gyerekek fôbb jellemzôi Hajdú-Bihar megyében a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat összesített statisztikai adatai szerint 2008-ban 1 331 gyermek élt a megyében, különbözô intézményekben és nevelôszülôknél. Gyermekotthonokban 650 fôt, nevelôszülôknél 649 fôt helyeztek el, ápolást-gondozást nyújtó intézményekben pedig 32 fôt. Az általunk vizsgált intézményekben az adataink szerint 572 gyermek élt: 300 fiú, 272 lány. Az életkorukra vonatkozó adatokat a következô táblázatban foglaljuk össze:

■

■ GYER MEK OTT HON BAN, LA KÁS OTT HON BAN ÉLÔK SZÁ MA HAJ DÚ-BI HAR ME GYÉ BEN

Megnevezés

0-3 év 4-6 év 7-10 év 11-14 év

Fiú 5 Lány 3 Összesesen 8

15 16 31

49 47 96

75 73 148

15-17 év

18-25 év

110 102 212

46 31 77

A legnagyobb arányban (37%) a 15-17 éves korosztályba tartozók vannak, az általunk vizsgált intézményekben, de jelentôs a 11-14 éves gyerekek (25,8%) aránya is (táblázat). A Szociális és Munkaügyi Minisztérium országos adatai szerint, a gyermekotthonban, lakásotthonban élô 15-17 évesek aránya 32,1%, a 1114 éveseké 32,7%. Az adatokat összevetve megállapítható, hogy az intézményekben élô gyerekek többsége mind Hajdú-Bihar megyében (62,8%), mind országosan (64,8%) 11 évesnél idôsebb. Az intézményekben élô gyerekek életkori megoszlására

vonatkozó megyei adatok összességében nem térnek el jelentôsen az országos adatoktól. Az intézményvezetôk egyöntetûen megfogalmazták, hogy nagy nehézséget jelent az, hogy a bekerülôk életkora kitolódott 14-15-16, sôt 17,5 éves korban is utalnak be gyerekeket, akiknek az ellátása nehézséget okoz az intézmények számára. Nincsenek felkészülve a serdülôkorú fiatalok tömeges fogadására, a vezetôk többsége a tehetetlenség érzésérôl számolt be. Ebben nem találtunk különbséget a lakásotthonok és az átalakításra váró gyermekotthon között. Ezt a nehézséget illusztrálja a következô interjú részlet: „Ezek a problémás gyerekek vagy a családból 16 éves korában bekerült gyerek esetében itt már ebben az életkorban nincs mit tenni. Többségében azért kerülnek be, mert nem bír vele a szülô, nem tudja rávenni, hogy iskolába járjon, tehát rengeteg olyan gyerekünk van, aki azért van benn, mert iskolát került, illetve azért, mert a szülô nem tudja kezelni a serdülôkor problémáit.” (interjú, 6.) Az adatlap adatai valamint az intézményvezetôkkel készült interjúk alapján is megállapítható, hogy a gyerekek elsôsorban a vér szerinti családból és az utóbbi években nevelôszülôktôl érkeznek az intézményekbe. Az intézményvezetôk szerint a nevelôszülôi ellátásból gyakran serdülôkorban kerülnek vissza az intézményekbe a gyerekek: „Amikor serdülôkorba lép a gyerek normál családban is nehéz kezelni. Nem tudja hova rakni magát a gyerek, sok olyan dologgal szembesül a nevelôszülô, amit nem tud kezelni. A nevelôszülôktôl, akiket visszakapunk 13-14-15 évesek.” (interjú, 1.) Az intézményekben élô gyerekek 7,6% -a óvodás, 49,3%-uk általános iskolába jár, 20,9% szakiskolás, gimnáziumban tanul 2,6%, szakközépiskolás 4,8%-uk, 1,2% fôiskolás. 7,3% egyéb típusú intézményben tanul, ami elsôsorban az eltérô tantervû általános iskolákat, a dolgozók általános iskoláját jelenti. A gyerekek 3,8%-a nem tanul, 2%-a pedig magántanuló. Az intézményeket összehasonlítva megállapítható, hogy valamennyiben az általános iskolások vannak a legtöbben, ôket követik a szakiskolában tanulók. Ebben nem találtunk különbséget az intézmények között. A közép- és felsôfokú tanulmányokat folytató tanulókat vizsgálva arra jutottunk, hogy ôk a hajdúnánási otthonokban élnek legnagyobb számban. A felsôoktatási intézményekben azonban csak kevesen, a vizsgálat idején 7 fô tanult. A magántanulók alacsony aránya részben annak köszönhetô, hogy az intézményvezetôk mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne kerüljön sor a magántanulóvá nyilvánításra. Az iskolázottság kérdése számos problémát vet fel. A belsô iskolák megszûnésével integrálódtak a gyerekek, de nem volt zökkenômentes mindenhol a beilleszkedésük. Az interjúkból kiderül, hogy az intézmények törekednek arra, hogy a gyerekek ne legyenek magántanulók. Sokszor nagy nehézséget okoz a tanuló iskolai környezetbe való beillesztése: „Ma az oktatási intézményekben nem kívánatos személy a problémás gyermek. Ha az iskola azt mondja, nem fogadja tovább, magatartási probléma miatt el kell hozni, akkor ott mi már kevesek vagyunk. Van olyan gyerek, akit már 6 intézményen végighurcoltunk és sehol sem kell, ugyanakkor a tankötelezettség ideje megnôtt.” (interjú, 6.) A fentiekbôl látszik, hogy egy-egy gyerek sikeres társadalmi beilleszkedésének segítésében a gyermekvédelmi és az oktatási 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

23 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 24

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

intézményeknek össze kell fogniuk. Az oktatási intézményekre hárul a feladat, hogy mindent megtegyenek a hátrányos helyzetû gyerekek iskoláztatása érdekében, ezzel szemben gyakran elôfordul, hogy magántanulóvá nyilvánítják a problémás gyereket. Az egyik intézményvezetô a következôképpen fogalmazott: „Az iskola elsôdleges verziója, hogy megszabadulni a gyerektôl, magántanulót csináljunk belôle, ami azt gondolom, nem járható út, egyrészt az oktatási törvény rájuk is vonatkozik, másodsorban pedig gondolja el, abba az iskolában, ahol sok gyógypedagógus dolgozik, és nem tud mit kezdeni a gyerekkel. Akkor mirôl beszélünk?” (interjú, 2.) A gyerekek továbbtanulására jellemzô, hogy hasonlóan az országos tendenciákhoz, a gyerekek szakiskolában tanulnak tovább. Elsôsorban valamilyen szakma megszerzésére törekednek. Ezt igazolja a gimnáziumi és szakközépiskolai továbbtanulási arányok közötti különbség is az általunk vizsgált intézményekben. Míg gimnáziumban 2,6%-uk tanul tovább, addig szakközépiskolában 4,8%. Az intézmények maguk is törekednek arra, hogy a fiatalok legalább egy szakmát elsajátíthassanak, hiszen a társadalmi integráció szempontjából ez kulcsfontosságú tényezô. „Jogszabály szerint egy szakma megszerzésre vagyunk kötelezettek, van olyan gyerekünk, aki a harmadik, negyedik szakmáját szerzi, tehát igyekszünk minél több szakmával megismertetni, minél több végzettséget szereztetni, illetve arra motiválni, hogy felsôfokú képzésben vegyenek részt.” (interjú, 4.) Valamennyi intézmény segíti a gyereket és a szülôt abban, hogy kapcsolatot tudjanak tartani. Ennek több formája is lehetséges: személyes, telefonos és levélbeli kapcsolattartás. Az intézmények minden eszközt felhasználnak ennek megvalósítására. Valamennyi intézményvezetô elmondta, hogy akár a gyereket is hazaszállítják a szülôkhöz, ha a kapcsolatot így lehet biztosítani. Két intézményvezetô utalt arra is, hogy a kapcsolattartás segítése érdekében családi napot tartanak évente több alkalommal. Ekkor meghívják a szülôket, hozzátartozókat az intézménybe és közös programot szerveznek. Ennek is az a célja, hogy erôsítsék a szülôben, a gyerekben a kapcsolattartás igényét. A kapcsolattartás segítése elsôsorban a család- és utógondozók feladata. A Gyvt. bevezetése elôtt a kapcsolattartás nem kapott kellô hangsúlyt, az emberi erôforrás hiánya miatt nehéz volt megvalósítani. Ezt igazolja a következô interjú részlet: „A gyermekvédelmi törvény elôtt a családgondozás szerintem látszatintézkedés volt, sôt még a gyermekvédelmi törvény megjelenése után is. Ha csak azt vesszük, hogy én egyedül voltam családés utógondozó közel 180 gyerekre, eleve emberileg lehetetlen lett volna, hogy olyan munkát végezzek, amit kell. Most 144 gyerekre van 3 család- és utógondozó, ez már nagyon jó arány.” (interjú, 4.) A kapcsolattartás lehet az alfája és az ómegája a gyerek családba való „visszagondozásának” vagy a felnôttkort elérve a családba való visszatérés lehetôségének, ami segítheti a fiatalok társadalmi integrációját. Kutatásában Szikulai (2004) megállapítja, hogy az általa vizsgált fiatalok körében a családdal a kapcsolattartás túl gyenge, esetleges, sok esetben nincs is, amely gátolja a gyermekek visszailleszkedését családjukba a nagykorúság elérése elôtt. Továbbá megnehezíti a fiatal felnôttek önálló életvitelének kialakítását. (Szikulai, 2004. 223.)

44 24

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

Az intézmények a kapcsolattartás jelentôségét felismerve igyekeznek minden eszközzel segíteni a gyerek és a család együttmûködését. Ennek érdekében felkeresik a helyi családsegítô és gyermekjóléti szolgálatot, és velük együttmûködve próbálják meg a folyamatot elôsegíteni. 5. A lakásotthoni átalakítás során felmerülô nehézségek, az önálló élet megkezdésével kapcsolatos problémák A vezetôk elmondása szerint a gyerekek felkészítése során bevonták ôket a berendezési, felszerelési tárgyak kiválasztásába ezzel is elôsegítve azt, hogy a magukénak érezzék a lakásotthont. Az intézményi elhelyezésnél törekedtek arra, hogy a testvéreket, „testvérsorokat”, illetve a rokon gyerekeket is együtt helyezzék el. A legkorábban átszervezôdô intézményben számolt be a vezetô arról, hogy a gyerekeknek nehézséget okozott az átalakulás. Ebben annak is szerepe lehetett, hogy kevés példát láthattak erre az életformára maguk körül, illetve gyökeresen átalakultak a mindennapjaik, amirôl még csak sejtésük volt. Az alábbi interjú részlet jól illusztrálja milyen nagy változást jelentett a nagy intézmény után a lakásotthon: „A gyerekeket sok minden foglalkoztatta, ezekre próbáltam válaszolni és mire eljutottunk a költözésig – a dolgozók is kapták az információkat, amit továbbadtak a gyerekeknek – és mire költöztünk, inkább egy várakozás volt. Voltak gyerekek, akik sírva mentek el, és még egy év múlva is azt mondták, hogy dögunalom, csend van, megôrjíti ôket a csend. Hiányolták a nagy közös rendezvényeket, a farsangot, klubdélutánt, a ki mit tud-ot.” (interjú, 1.) Kíváncsiak voltunk arra, hogy az átalakítás óta hogyan alakult a szökések száma az intézményekben. A szökések száma tükrözi a gyermekek viszonyulását az otthonhoz. Az intézményvezetôk szerint csökkent a szökések száma, de továbbra is problémát jelent az intézményekben. Jól kirajzolható azon gyerekek csoportja, akik megszöknek. A vezetôk szerint elsôsorban olyan újonnan bekerülô gyerekeknél jellemzô, akik 15-16-17 évesek és antiszociális magatartásuk miatt kerülnek be. A szökés elsôsorban a prostitúcióból élô lányok vagy bûnözô fiatalok közül kikerült gyerekek sajátossága. Ezeket a problémákat az otthonok nehezen vagy nem is tudják kezelni, ami a következô két interjú részletbôl is kiderül: „Van egy négyes testvérpár, aki közül egy nem marad meg. Ô a négyes fôúton állt eddig is, neki ciki, hogy bemenjen az általános iskolába, mikor havonta százezreket keres. Ô az egyik.” (interjú, 1.) „Régen a szökések állandó problémát jelentettek. Most azt kell mondanom, van egy-két antiszociális magatartású gyerek, aki oda van, de ô állandóan oda van. Semmilyen szabályt nem tud betartani.” (interjú, 3.) Az önálló életre való felkészítés fontos feladat az intézményekben, a gyerekek életkörülményeit sok tekintetben át kell ahhoz alakítani, hogy ez minél sikeresebben valósuljon meg. Az intézményekben ez folyamatosan történik, mégis nehézkes a fiataloknak a társadalomba való kilépése. Az egyik intézményvezetô röviden így fogalmazta meg a prob-

■

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 25

lémát: „elég sok mindenbe be vannak vonva, ennek ellenére mégis önállótlanok.” (interjú, 6.) Paradoxnak tûnik, hogy miközben az intézmények fontos célja az önálló életre nevelés, aközben a legtöbb intézményvezetô felkészületlennek tartja a fiatalokat az önálló életre. Ennek az ellentmondásnak az lehet az oka, hogy a gyerekek egyre késôbbi életkorban kerülnek be az intézménybe. Így egy 15 éves bekerült fiatal esetén nem valószínû, hogy a nagykorúságáig rendelkezésre álló három év elegendô lesz az önálló életre való felkészítéshez. Ezért is szükséges 18 éves kor után a gondozási idôt meghosszabbítani. Az intézményvezetôk egyértelmû véleménye szerint fontos a társadalmi beilleszkedés szempontjából, hogy van-e kapcsolata a fiatalnak a vér szerinti családdal, testvérrel vagy valamilyen rokonnal. Azoknak könnyebb a beilleszkedése a társadalomba, akik rendelkeznek ilyen kapcsolattal. A beilleszkedés másik pillérének a munkahelyszerzést tartják. Ez rengeteg problémát vet fel, mivel a megyében magas a munkanélküliségi ráta. A sikeres munkahelykeresés elô fel té te le va la mi lyen szak ma meg szer zé se. Er re va la mennyi intézmény törekszik, igaz a fiatalok nem feltétlenül a szakmájukban helyezkednek el, elvállalnak betanított- és segédmunkát vagy alkalmi munkát is: „szakma kell, az egyik legfontosabb, munkahely kell, mert ha ez nincs, mibôl él meg? A munkahelykeresés nem egyszerû dolog, úgy érzem, ez az egyik kulcsprobléma.” (interjú,3.) A munkahelykeresést még egy tényezô nehezíti. Ez pedig a társadalmi elôítéletek köre. A gyermekvédelmi gondos-

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

kodásban élô roma fiatalokkal kapcsolatos hátrányokról, több kutatás [N eményi-Messing (2007), H erczog-N eményi (2007)] is beszámol. Az általunk felvett interjúkban több intézményvezetô megfogalmazta, hogy különösen nehéz helyzetben vannak a roma fiatalok. Ô ket sokkal nehezebben alkalmazzák, így az is elôfordul, hogy az intézmény pedagógusai befolyásolják ôket a szakmák megválasztásában. Ezt a problémát illusztrálja a következô két interjú részlet: „Több gyereknél prob léma volt már az megint csak a feltû nô jegyekkel rendelkezôknél, hogy mondjuk pék szakmát akart választani, és úgy gondolom, meg kell mondani az igazat, hogy az most még nem túl célszerû, mert nem biztos, hogy majd el tud vele helyezkedni.V olt már rá példa, hogy sikerült, de nagyon negatív tapasztalataink vannak ezen a téren.Itt viszont a multikat ki kell emelni.O tt job ban el tudnak helyezkedni, egy multi cégnél kevésbé diszkriminálják a gyerekeket. Egy kis pékségbe biztos, hogy nem fogják felvenni.” (interjú, 1.) „C igány gyerekeknél nehézséget jelent az elhelyezés, elôítéletesek a munkaadók, ah hoz, hogy valakinek stabil munkahelye legyen és lakhatása, elég kevés, ami meg is marad.” (interjú, 6.) A társadalmi integrációt befolyásoló következô megemlített tényezô a lakhatás kérdése. Ennek megoldását hivatalosan az otthonteremtési támogatás szolgálná. A támogatást valamennyi intézményvezetô kifogásolta, mert az összege olyan alacsony, hogy abból nem lehet lakást, házat vásárolnak esetleg csak kis településen, ahol meg munkalehetôség nincs, így a társadalmi leszakadás 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

25 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 26

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

veszélye jelentôs: „Az otthonteremtési támogatás egy nagyvárosban, mint Debrecen igazából nagyon szûk lehetôséget teremt az otthonteremtésre, hogy hitelt vegyenek fel az nagyon rizikós dolog, ugyanakkor az albérlet nagyon drága. Ezek mellett a keresetek mellett nehéz az albérletet fizetni, ha az otthonteremtési támogatás elfogy.” (interjú, 3.) Az általunk vizsgált intézmények közül 28-ban élt utógondozói ellátásban részesülô fiatal, összesen 73 fô. Közülük a legtöbben, 66-an, tanulmányaik folytatása miatt igényelték az ellátást, 7 fô hivatkozott létfenntartási nehézségekre, szociális intézményi elhelyezésre nem várt senki. Az utógondozott fiatalok többsége az önálló életkezdés, vagy az intézményes utógondozói ellátást veszi igénybe. Az intézményvezetôk szerint kevés fiatal tud visszatérni a vér szerinti családjába a felnôtté válása után. Az önálló életre való felkészítés és a társadalmi integráció szempontjából több intézményvezetô megfogalmazta, hogy kellene egy „félutas ház” vagy „utógondozó ház” a nagykorúvá vált fiatalok számára: „A sikeres kiléptetéshez úgy gondolom, hogy egy utógondozó ház kell, ahol papírforma szerint felnôtt lett, az intézménybe marad, de más környezetbe kerül, ahol még kevesebb felnôtt segítséget kap.” (interjú, 5.) Az utógondozó otthon létrehozására gyermekvédelmi törvény lehetôséget ad, igaz ezekbôl országos viszonylatban is kevés mûködik, Hajdú-Bihar megyében pedig nincs. Ez a „félutas” megoldás külsô férôhelyen is megvalósulhat. A megyei gyermekvédelmi koncepcióban (2008) megfogalmazódott, hogy magas az utógondozói ellátottak száma, kevés üres férôhely van, ezért az intézmények nem minden esetben tudnak gyereket fogadni. Az intézmények túltelítettsége miatt gyakran nem a gyerekek szükséglete határozza meg, hogy hova kerülnek, hanem az a tény, hogy hol van hely: „Sajnos még nem tartunk ott, hogy megvárjuk a szakértôi bizottság véleményét, hogy ennek meg ennek a gyereknek ilyen vagy olyan problémája van, és akkor ebben a házban, és ebben a közösségben lenne a legjobb helye. Sajnos ott állunk, hogy lassan nem találunk helyet a gyereknek. Oda jutottunk, hogy nem elég a hely az ellátórendszerben, nemhogy az lenne a szempont, hogy a gyereknek mi lenne a legideálisabb.” (interjú, 5.) A férôhely probléma megoldásaként javasolja a koncepció a külsô férôhelyek létrehozását. Ezeket bérleményben vagy a fenntartó tulajdonában lévô ingatlanban lehetne biztosítani. A külsô férôhely köztes állapotot jelent a fiatal életében a gyermekotthonból való leválás és a végleges társadalmi beilleszkedés útján, amely megfelelô utógondozói tevékenységgel fokozhatja önállóságukat, gyorsíthatja felnôtté válásukat. (Gyermekvédelmi Koncepció, 2008-2012) A koncepcióban javasolják a szakemberek a családi ház bérlését vagy vásárlását is az utógondozás céljára, illetve elképzelhetônek tartják a fiatal saját tulajdonú ingatlanát felhasználni külsô férôhely gyanánt. A nehézségek ellenére az intézményvezetôk a lakásotthont hatékonynak tartják az önálló életre való felkészítésben, úgy látják, hogy a kikerülô fiatalok sikere-

44 26

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

sebbek a beilleszkedésben, mint a korábbi rendszerben: „Az elmúlt 10 évben kb. 10-14 gyerek kezdte meg az önálló életet évente. 10 év alatt, aki elherdálta a vagyonát, és látóközelben van, 4 fô. Az elmúlt években kikerülô gyerekeink lakhatását meg tudtuk oldani. Az otthonteremtésivel, vagy férjhez ment, megnôsült és közösen vettek lakást vagy rokonokhoz ment a fiatal.” (interjú, 1.) Az, hogy az intézmények mennyire tudják segíteni a fiatalokat abban, hogy saját otthonhoz jussanak, nagymértékben függ az intézmény földrajzi elhelyezkedésétôl. A kisebb településen mûködô intézmények saját településükön és annak környékén olcsóbban tudnak ingatlant vásárolni, mint a megyeszékhelyen mûködôk. Ez a fiatalnak sem okoz nehézséget, mert az adott településen élt korábban is, nem kell lakóhelyet váltania. Nehezebb a helyzete azoknak a fiataloknak, akik nagyvárosban éltek, mivel ott elsôsorban albérleti díj kifizetésére elegendô az otthonteremtési támogatás. Amennyiben kis településre költöznek, nem biztos, hogy lesz munkahelyük, társas kapcsolataik vagy be tudnak illeszkedni a környezetükbe. Az intézmények a kikerülô fiatalokkal tartják a kapcsolatot, de ez elsôsorban az utógondozottakra vonatkozik, az utógondozás lejárta után esetleges hogy kirôl mit tudnak. Utánkövetés nincs. A fiatalokra jellemzô, hogy egy részük ragaszkodik a volt intézményéhez és visszajár oda, másik részük eltûnik az intézmények látókörébôl. Összességében megállapíthatjuk, hogy a fiatalok társadalmi beilleszkedése nagymértékben függ attól, hogy milyen a fiatal kapcsolata a családjával, rokonsággal, milyen iskolai végzettséget tud szerezni, talál-e munkahelyet, hogyan sikerül a lakhatását megoldani. A lakásotthon nagymértékben tud segíteni a fentiek megoldásában, de a társadalmigazdasági nehézségek gyermekvédelembe is betüremkedô hatását nem tudja tompítani. Az intézményvezetôk szerint a munkanélküliség növekedésével a növendékek is nehéz helyzetbe kerülnek, nehezebb elhelyezkedniük. A munkalehetôség hiánya pedig maga után vonja a lakhatás, a mindennapi megélhetés nehézségeit is. Szikulai (2004) kutatásában hasonló tényezôket említett meg a fiatalok társadalmi beilleszkedését vizsgálva. Nem megfelelô a fiatal felnôttek iskolázottsága. Nagyon sokan csak az általános iskolát végezték el. A cél az lenne, hogy le hetôség szerint minden gyermek legalább egy középfokú képesítéssel rendelkezzen, mivel ez megkönnyíti a munkába állását. Nehézséget jelent a fiatalok számára a munkába állás és a lakásszerzés is, ami szintén gátja a sikeres társadalmi beilleszkedésnek. (Szikulai, 2004. 224.) 6. Az intézményekben dolgozó szakemberek helyzete Az általunk vizsgált intézményekben 253 fô dolgozik, a többségük (85%) nô. Az intézmények számára a Gyermekvédelmi törvény végrehajtási utasítása a 15/1998. (IV. 30.) NM. rendelet elôírja,

■

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 27

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

hogy milyen munkakörökben, milyen végzettséggel foglalkoztathatják a szakembereket. Azt is elôírja továbbá, hogy milyen létszámban kell az egyes szakemberek jelenlétét biztosítani. Az interjúkban elhangzottak szerint az intézmények többsége számára nem okoz nehézséget a 15/1998. (IV. 30.) NM. rendelet elôírásainak megfelelô szakembert találni. Ez részben annak is köszönhetô, hogy a megyében a képzô intézmények jelentôs számban bocsátanak ki szociális szakembereket és pedagógusokat is. Az intézményekben valamennyi dolgozó szakképzett. A dolgozók iskolai végzettségét tekintve a vezetôk közül legtöbben pedagógus végzettséggel rendelkeznek, 24 fô. 9 fô szociálpedagógus, 1 fô szociális munkás, 3 fô szociálpolitikus végzettséggel látja el a vezetôi feladatokat. Két esetben nem volt adat a vezetô végzettségére vonatkozóan. Az adatok alapján a pedagógus végzettségûek dominanciája jellemzô. Ennek oka lehet, hogy a nagy otthonok dolgozói is elsôsorban pedagógus végzettségûek voltak, akik az átszervezéssel átkerültek a lakásotthonokba. Az utógondozó-családgondozó munkakörben dolgozók között viszont többen vannak a szociális képzettséggel rendelkezôk a pedagógusokhoz képest. Ebben a munkakörben 5 szociális munkás, 22 szociálpedagógus és 1 szociálpolitikus dolgozik. Korábbi statisztikai elemzésünkkel összevetve az adatokat eltérnek az országos tendenciáktól, mivel ott úgy találtuk, hogy ebben a munkakörben is elsôsorban pedagógus végzettségûek dolgoznak. (Rákó, 2006. 82.) A gyer mek fel ügye lôi mun ka kör ben fog lal koz ta tot tak többsége gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelôi képesítéssel rendelkezik. Az intézményekben dolgozó fejlesztô pedagógusok, pszichológusok az elôírásoknak megfelelô végzettséggel rendelkeznek. Egy intézményben okoz nehézséget a pszichológus munkakör betöltése. Ennek oka, hogy az intézmény Debrecentôl távol van, valamint az intézményben csak a Közalkalmazotti törvény szerinti bérezést tudják alkalmazni. Ezek a tényezôk nem teszik vonzóvá a munkakört. Több intézményvezetô megfogalmazta, hogy nem a jelentkezôk szakképzettsége okoz nehézséget, hanem gyakran a személyiségükben nem alkalmasak a jelöltek a feladatok ellátására. Egyetlen beszélgetésbôl pedig nehezen tudják kiszûrni az alkalmasságot. Ezt illusztrálja a következô két interjúrészlet: „Egy pályázatra 15-20 pályázat is érkezik a nehézség az, hogy megtalálni a jó személyiségû, rátermett embert, ez nehéz. Egy rövid beszélgetésbôl nehéz eldönteni.” (interjú, 5.) „Nem mindenkinek a személyisége olyan, hogy bizonyos területekre alkalmas legyen.” (interjú, 3.) Berényi és munkatársai (2004) kutatásában megállapította, hogy a gyermekvédelmi szakellátó intézményeknél egyes szakmai álláshelyek betöltése nehézséget okoz, mivel a közalkalmazotti bérezési feltételek és a sajátos munkakörülmények miatt nem jelentkezik elegendô pszichológus, fejlesztô pedagógus és gyermekorvos erre a területre. Ezzel az eredménnyel összevetve a Hajdú-Bihar megyeit, azt mondhatjuk,

hogy kedvezôbb az intézmények helyzete a szakember-ellátottság szempontjából, mint országosan. A dolgozók aktívan részt vettek továbbképzéseken. Az adatlap adatait összesítve megállapítottuk, hogy a dolgozók elsôsorban kredit pontot adó, szociális továbbképzést nyújtó tanfolyamokon vettek részt legnagyobb számban, összesen 66-an. Az egyetemi, fôiskolai képzéseken való részvétel keveseket érintett, mindössze 5 fôt. Szakvizsgát 6 fô tett. A továbbképzés egyik formája a szupervízión való részvétel. Az intézmények többségében erre nincs lehetôség. Mindössze 14 intézményben tudnak rendszeresen szupervíziót biztosítani a dolgozók számára. A kiégés megelôzésében, a dolgozók lelki egészségvédelme szempontjából fontos szerepe lenne a szupervíziónak, de erre gyakran az anyagi keretek hiánya miatt nem kerül sor. 8 lakásotthon dolgozói esetében tapasztaltuk azt, hogy pályázati pénz felhasználásával biztosítják a dolgozók rekreációját, a gépekkel felszerelt tornaszobában. A lakásotthoni átalakítás során több nehézség is felmerült a dolgozók körében. A lakásotthoni munkát nem vállalta mindenki, aki korábban a nagy intézményben dolgozott. Közülük többen nyugdíjba vagy rokkant nyugdíjba mentek, illetve pályát módosítottak. Aki vállalta, annak a felkészítése többnyire a hasonló intézményekben történô látogatásokkal, tréningekkel valósult meg, illetve értekezleteken jutottak információkhoz. A lakásotthoni átalakításkor a vezetôk figyeltek arra, hogy lehetôleg olyan kollégák kerüljenek egy házba, akik egymással jól tudnak dolgozni. Ennek ellenére nem volt könnyû a dolgozók számára az a szemléletváltás, amit a lakásotthon hozott: „A pedagógusok között volt olyan probléma, hogy ez cselédkedés. A bemerevedett régi struktúrában voltak a diplomás pedagógusok, nagyobb tekintélye volt annak, akinek egyetemi végzettsége volt, mint annak, akinek fôiskolai. Volt egy hierarchia ott belül. Igazából feladatuknak a korrepetálást tartották a régi otthonban, és megalázónak érezték, hogy a lakásotthon vezetôinek is be kell állni fôzni, ha úgy adódik.” (interjú, 3.) A házvezetô pedagógusoknak sok nehézséget okozott a gazdálkodás és a szervezés. Gondoskodni kell a havi ellátmány felhasználásáról, és meg kell szervezni az alkalmazottak szolgálati idejét, adminisztrációs feladatokat kell ellátni, ami gyakran elvonja az idôt a gyerekekkel való foglalkozástól. A lakásotthonok személyi feltételeit 30 lakásotthonban nem tartják megfelelônek, mivel egy-egy házban 5 fô dolgozik. Így ha valaki megbetegszik vagy szabadságra menne, nehéz megoldani a helyettesítést. Több lakásotthonban „beugró” munkatársat alkalmaznak erre az idôre. 8 lakásotthonban ez nem okoz nehézséget, mert ott 6 fô dolgozik egy-egy házban. A 6 fôt az indokolja, hogy 3 év alatti gyerekeket is ellátnak, így 1 fôvel többet kell alkalmazni az elôírások szerint. Jellemzô, hogy az átalakítás után azok, akik vállalták a lakásotthoni feladatok ellátását, ma is szívesen végzik ezt. Akik az átalakítás után kerültek a rendszerbe, egyértelmûen láthatták, hogy milyen jellegû feladatokat kell teljesíteniük, nem voltak kényszerpályán. 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

27 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 28

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

MÉRLEG

Az intézményvezetôk szerint fluktuáció nincs az intézményekben, csak akkor, ha valaki nyugdíjba vagy GYES-re megy. Ennek oka lehet, hogy a megyében nehéz új munkahelyet találni. A korábbi években, az átalakítás idején nagyobb volt a fluktuáció az intézményvezetôk szerint. A gyermekvédelmi intézmények jelentôs szerepet töltenek be az adott településeken a foglalkoztatásban. Többnyire helyi lakosok számára biztosítanak munkalehetôséget. Az ingázás kevésbé jellemzô a dolgozók körében. A gyermekvédelmi munka társadalmi elismertségére vonatkozóan valamennyi intézményvezetô elmondta, hogy nagyon alacsony presztízsû, és meggyôzôdésük, hogy a társadalom tagjai nem tudják, hogy mit is jelent a gyermekvédelmi munka. Az egyik intézményvezetô így fogalmazott: „Nincs olyan rangja egy gyermekvédelemben dolgozó pedagógusnak, mint egy általános iskolában dolgozónak. Nem megfelelô a presztízse pedig egy nehéz területe a pedagógiai pályának.” (interjú, 1.) Azt is megfogalmazták, hogy az emberek ma is gyakran azt gondolják, hogy bûnözôket nevelgetnek. Több vezetô utalt arra, hogy maguk a gyermekvédelemben dolgozók is tehetnek arról, hogy ilyen alacsony a munka megbecsültsége. Összefoglalóan az intézményekre vonatkozóan a következô megállapításokat tesszük: a gyermekvédelmi reformok a megyében több lépcsôben mentek végbe. A törvény bevezetése óta eltelt több mint 10 esztendô sem volt elegendô ahhoz, hogy az intézmények átalakítása megvalósuljon. Ebben az anyagi források hiánya mellett a folyamat elôkészítetlensége is szerepet játszott. A többlépcsôs átalakítás különösen Berettyóújfaluban és Komádiban okozott nehézséget, ahol hosszabb ideig egymás mellett mûködött a régi és az új ellátási rendszer. Komádiban jelenleg is folyamatban van az átalakítás. Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy a megyében már a Gyvt. bevezetése elôtt voltak kezdeményezések az intézményrendszer átalakítására. A vezetôk innovatív szemlélete, a gyerekek kedvezôtlen életkörülményei, a rendszer rugalmatlansága változásokat indukált. Azokban az intézményekben, ahol hamarabb kezdték meg a változtatásokat, korábban került sor az intézményi átalakításra is. Erre példa Hajdúnánás esete, ahol már a ’80-as évektôl próbálkoztak a pályázati lehetôségek kihasználásával, az intézmény szerkezeti kereteinek átalakításával. A lakásotthonos nevelés elônyére, hátrányára vonatkozóan megállapítható, hogy az intézményvezetôk a lakásotthonos nevelés mellett elkötelezettek, elsôsorban az elônyeit tudták megnevezni. A hátrányok között egy intézmény esetében említették meg azt, hogy a megyében szórtan helyezték el ôket, és ez megdrágítja az ellátást. A lakásotthonok hátrányaként valamennyi intézményvezetô egyértelmûen megfogalmazta, hogy drágább ellátási forma, mint a régi nagy intézmény volt. Az intézmények mûködését befolyásoló külsô körülményekre, kapcsolatokra vonatkozóan azt láttuk, hogy az intézmények gazdag kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. A gye re kek re/fi a ta lok ra vo nat ko zó an meg ál la pít ha tó, hogy az intézményi átalakítás minôségi változást hozott a

44 28

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

mindennapjaikban. Ez megnyilvánul a személyi és tárgyi feltételekben egyaránt. A gyerekek felkészítése az új életkörülményekre többnyire nem okozott nehézséget. Az új intézményben nagyobb hangsúly van a családdal való kapcsolattartáson, a gyerek családba való visszahelyezésén. A szökések száma csökkent az intézmény átalakítása óta, igaz van egy határozottan elkülöníthetô gyerekcsoport, akik továbbra is szöknek az intézményekbôl. Ide tartoznak az antiszociális magatartású gyerekek. A lakásotthonnal szemben elvárás, hogy jobban felkészít az önál ló élet re. Ezt az in téz mény ve ze tôk meg erô sí tik, ugyanakkor az is megállapítható, hogy a gyerekek/fiatalok intézménybôl való kikerülése korántsem zökkenômentes. Ennek oka lehet többek között, hogy a fiatalok gyakran 15-16 éves korukban kerülnek be az ellátórendszerbe így nagykorúvá válásukig 2-3 év nem elegendô arra, hogy képesek legyenek az önálló életre. Ennek következtében megnô az utógondozói ellátás iránti igényük. Az utógondozói ellátáshoz szükséges feltételek hiányosak a megyében. Ez kettôs problémát vet fel. Egyrészt az ellátásban maradók miatt a beutalt gyerekeknek nem jut elég hely az ellátórendszerben. Ebbôl fakadóan gyakran az üres férôhely határozza meg, hogy hova kerül a gyerek és nem a szükségletei. Az önálló élet megkezdésével kapcsolatos további megállapítások, hogy az intézménybôl való kilépés sikerességét befolyásolja a fiatalok kapcsolata a családjukkal, az iskolai végzettség, a munkahelykeresés, a lakhatás megoldásának kérdései. Az intézmények törekednek komplex segítséget nyújtani ezeken a területeken, de a társadalmi és gazdasági nehézségeket nem tudják befolyásolni. Így Hajdú-Bihar megyében nehézséget okoz a munkahelykeresésben a magas munkanélküliségi ráta, a lakhatással kapcsolatban a magas albérleti díjak. Ez megnehezíti a fiatalok kilépését a rendszerbôl. Rákó Er zsé bet

■ FEL HASZ NÁLT IRO DA LOM:

Domszky András (1999): A gyermekotthonok mûködésének szabályairól és szakmai követelményeirôl. Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet, Budapest. Hajdú-Bihar Megye Gyermekvédelmi Koncepciója 2008-2012. Herczog Mária (2001): Gyermekvédelmi kézikönyv. Budapest, Kjk. Kerszöv. Herczog Mária–Neményi Mária (2007): Roma gyerekek a gyermekvédelemben. Család, gyermek, ifjúság, 6. sz. 6-12. p. Herczog Mária (1997): A gyermekvédelem dilemmái. Budapest, Pont Kiadó. Berényi és munkatársai (2004): Az Állami Számvevôszék 0430. jelentése a helyi önkormányzatok gyermekvédelmi szakellátási tevékenységének ellenôrzésérôl www.asz.hu 2007. 06.23. Molnár László–Radoszáv Miklós (2006): Tíz év tükre illúziók nélkül. Család, Gyermek, Ifjúság 5. sz. 6-8. p. Neményi Mária–Messing Vera (2007): Gyermekvédelem és esélyegyenlôség. Kapocs, 6. évf. 1. sz. 2-19. p Nyitrai Imre (2008): Szociális szegmens. A szociális ügyeink civil szeletei. Civil Szemle 2008/1-2. 61-73. p. Rákó Erzsébet (2006): A gyermekvédelmi szakellátás jellemzôi a statisztikai adatok tükrében. IN: Buda András–Kiss Endre (szerk.): IV. Kiss Árpád Emlékkonferencia elôadásai, Kiss Árpád Archívum Könyvtára, Debrecen. 75-88. p. Szikulai István (2004): „Nem szeretném, hogy befejezôdjön” A gyermekvédelmi rendszerbôl nagykorúságuk után kikerült fiatal felnôttek utógondozásának és utógondozói ellátásának utánkövetéses vizsgálata. IN: Papházi Tibor (szerk.): Javítóintézet, család, gyermekvédelem. Budapest, NCSSZI.

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 29

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

NÉZÔPONT

A napközirôl – másképpen ■ GYE REK KO RI EM LÉ KEK, PO ZI TÍV MIN TÁK A pályám elején a napközit, a családi nevelést kiegészítô, kényszermegoldásként emlegették. Oda a nyugdíj elôtt álló (nagy tapasztalattal rendelkezô) kollégákat „tették”, vagy a szülésre váró kismamákat. A családok számára valóban egyedüli lehetôség volt azoknak, akik családon belül nem tudták, nem akarták ezt megoldani. Klári barátnôm jut eszembe, akit a Törökôr utcában mindig egy igazi, kötényes, tündér-nagymama várt haza, aki az unokájával érkezô osztálytársa elé is szó nélkül terítéket tett. Náluk ez volt a természetes. Az ebéd végén mindig volt sütemény. Mindebbôl talán az is kiderül, hogy gyerekként jómagam is napközis voltam, amit egykoron napközi otthonnak hívtak. Nem alaptalanul, hiszen az iskola épületének egy különálló traktusában mûködött, sok-sok növénnyel, néha még akváriummal is, játékokkal, fiókos asztalokkal felszerelve, amit kizárólag az éppen soron lévô tulajdonosa használt, abban tárolhatta a saját felszerelését. Emlékszem, volt külön mesesarkunk, amely késôbb pletykasarokká vált. Néhány társam nem volt napközis akkoriban, ôk ebéd után hazamentek, de így is maradtunk vagy harmincan az épületben délutánra. Ôk gyakran kimaradtak emiatt az egykori iskola olyan szolgáltatásából, mint a több száz gyerek számára havonta nyújtott és mindig nagy élményt jelentô suli-mozi, valódi klasszikusok vetítésével. A kerületen belül „otthoni verseny” zajlott évente, amire subázással (kézimunkákkal), a termek csinosításával és csoportonkénti átrendezésével készültünk.

■ ÁLTALÁNOS CÉLOK, FELADATOK – MA Alapfeladatában a napközi a tanulók másnapi felkészítését segíti, és felnôtt felügyeletet ad. Mára sokkal többet kell jelentenie, mint a napi tanulásszervezés. Sokkal komplexebb pedagógiai, egyben életközeli feladatot kell ellátnia, amellyel

a tanulók esélyeit növeljük, pályaorientációját, értékrendjük alakulását segítjük, az értelmes szabályok (és korlátok), jogaik megismertetésével gyakoroltatásával. Nagyobb hangsúlyt kapnak a kortárs kapcsolatok, a szolidáris magatartási formák (empátia, elfogadás, másokkal való törôdés). Tágítjuk együttmûködési készségeiket, megoldásokat kínálunk a stressz oldására és a konfliktusok békés kezelésére. Szélesítve az elvárások körét: a napközis csoportban ki kell egészíteni a családok egy jelentôs (és egyre növekvô) hányadánál kevéssé érvényesülô (belsô) viselkedési szabályok kiépítését, megszilárdítását. Ma feltûnôen sok az elkényeztetett, önzô gyerek, aki eleve elutasítja az öngondoskodás formáit, elvárva környezetétôl a teljes kiszolgálást, mások érzelmileg, fizikailag elhanyagoltak, nem kapnak elég figyelmet, szeretetet.

■ TÁR SA DAL MI HÁT TÉR Napjainkra megint fontos szerep jut az iskolai napközinek. Sôt, ma a szülôknek az intézmény megközelíthetôsége, mûszaki adottságai, választható tantárgyi kínálata, felszereltsége, az ott dolgozók személyi erôsségei, stb. mellett sarkalatos iskolaválasztási szempontja a napközi léte, és ha módjuk van választani, minôsége is. A szülôk tisztában vannak azzal, hogy az utca veszélyei ellen legjobban a biztonságot adó intézményi pedagógiai foglalkoztatás, az ingyenesen felkínált különféle szabadidôs szolgáltatások a legmegfelelôbbek. Persze, nem ilyen egyszerû a napközi mûködtetésének a képlete. Pár évvel ezelôtt a létszámleépítések elsô áldozatai a napközis nevelôk voltak, az oktatás irányítóinak abból az elgondolásából, hogy ennyi napközire úgysem lesz szükség, a munkanélküli szülôk körében. Csakhogy nem számoltak a társadalmi élet azon következményével, hogy a leszakadó tömegek – az idôben még kiszámíthatatlanabb – szürke- és feketegaz2010/2. SZÁM

daságban fognak majd munkát keresni, és remélhetôleg találni. Figyelmen kívül maradt az is, hogy ma már nem mûködik a pár évtizede még általánosan bevett gyakorlat: „ma én segítek neked, holnap én számítok rád”, a családok közötti együttmûködésként. Ma még a közvetlen szomszédok is alig segítik egymást. (Az már jó, ha legalább látásból megismerik egymást.) Sok esetben pedig a gyerekek számára a napközi jó lehetôséget nyújt a nyugodt tanulásra, a szülôk által megfizethetetlen tanulási segítségre, szabadidô programokra is. A családok nagy részének élete és nevelô tevékenysége az élettempó változásával, a fogyasztói szokások átalakulásával, a társadalmi értékek és normák hangsúlyainak eltolódásával egyre jobban beszûkül. Egyre nagyobb az igény az ingyenes, jó színvonalú, sokoldalú, rugalmas napközi intézményére. Nemcsak a társadalmi okok következményeként, hanem a következô nemzedékek számára is feltétlenül szükséges a társadalmi beilleszkedés, és a személyiség fejlôdése érdekében. A délutáni szakszerû foglalkoztatás fontos a gyermeknek, hogy a délelôtt frissen hallott ismereteket jobban megértse, elmélyítse, képességeit továbbfejlessze. A szülônek a napközivel szemben nem is titkolt elvárása az, hogy a gyereke reggeltôl este hatig az iskolában, biztonságban töltse az idejét, és legyen kész valamennyi leckéje. Ô otthon már nem akar, tud foglalkozni a gyerek házi feladataival. A pszichológusok többnyire nem támogatják azt, hogy a szülô tanuljon a gyerekkel, sokkal fontosabb lenne, hogy megbeszéljék a napközben történteket, a gyerek is tudja, mi foglalkoztatja a szüleit, testvéreit, beszámolhasson az érzéseirôl, pihenjenek együtt.

■ A GYER ME KEK LÉT SZÁ MA A gyermekek felôl nézve a délutáni tehetséggondozás és felzárkóztatás – vagyis az integráció – modell értékû terepe lehet a napközi. Elsôsorban a különbözô CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

29 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:47 PM

Page 30

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

NÉZÔPONT

életkorú és különféle problémával küzdô gyerekek együtt nevelése miatt, amennyiben ennek személyi és tárgyi feltételei adottak. Az iskolai vezetés gazdasági érdeke a közeli évfolyamok, és/vagy a sajátos nevelési igényû gyerekek összevonása egy teremben. (Lehetôleg az iskola épületének egy jó távoli szegletében, nehogy a délutáni, fizetôs tanfolyamokat megzavarják a napközisek.) A létszám mindig magas a szeptemberi induláskor. Igaz a hét napjain, óráiban ez jelentôs szórást mutat, például a csúsztatott órarend, a délutáni kötelezô vagy éppen önkéntesen vállalt külön foglalkozások miatt.

■ A NE VE LÉS-

ÉS TA NU LÁS SZER VE ZÉS

Eleinte a több évfolyamból verbuválódott kisdiákok félszegek az alakuló csapatokban. Az elsô napokban gyorsan kiderül, kik sorolhatók az enyhe testi-, érzékszervi-, vagy beszéd fogyatékossággal élôk közé. A legôszintébben a magatartási és tanulási nehézséggel küzdô gyerekek hívják fel magukra a figyelmet egy-egy elszólással, a feladatok hárításával, letagadásával, a pedagógus éberségének folyamatos tesztelésével és valamennyi ta nu lás sal kap cso la tos te vé keny ség alóli kibújó keresésével. Ezeken nem szabad felháborodni. A leghatékonyabban akkor jár el a napközis pedagógus, ha a humorára és a humánumra támaszkodva, sok-sok türelemmel és szeretettel pótolja a korábban elmaradt, vagy feltáratlan és helytelen tanulásbeli beidegzôdéseket. (Ezekrôl tudjuk, sokkal több fáradozást igényelnek az áttereléshez, mintha egy új módszert vezetnénk be.) Kezdetben a pedagógus napi rendszerességgel elmagyarázza a diákoknak az általános tanulási szabályokat, hozzákapcsolva az aktuális házi feladathoz és a gyerek személyiségéhez. Ezek lehetnek például: a tantárgyak sorrendjének megtervezése, az idôtartam kalkulálása, az egyes tantárgyak anyagának sajátos gondolatisága, a lényegkiemelés, a részek szerinti elsajátí tás. A glo bá lis vagy raj zos (vers)tanulás, a moz gás hoz kap csolt bevésés, a modalitások tudatosítása az

44 30

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

önismeret felé, a vázlatírás kérdésekkel, memotechnikai trükkök, amit a szí né szek is hasz nál nak be vé sés kor, valamint a folyamatos önkontroll kiépítése a feladat befejezése elôtt, stb. Hogy miért szükséges naponta elma gya ráz ni a ta nu lá si tech ni ká kat? Azért, mert tapasztalatom szerint ezekre nemigen jut idô az egyes tanórákon. Metodikailag ugyan ez hiba, mert ha az utol só né hány per cet ar ra for díthatná a szaktanár, hogy elôkészíti és visszakérdezi a házi feladat lényegét, azonnal lemérhetné az egész órai munkáját. Mérlegre tehetné, hogy a gyerekek hány százaléka „vette” az elôadását. Alkalom nyílna az esetleg szükséges korrekciókra, egyben a következô órára a felkészülését is ehhez igazíthatná. Külön említést érdemel a napközivel kapcsolatban a leckefüzet vezetése. Le het az elekt ro ni kus fel jegy zés is, csak legyen rögzítve a házi feladattal kapcsolatos összes adat. Fontos, hogy a táblán vizuálisan is megjelenjenek a tennivalók, osztályonként, nyelvi csopor ton ként el kü lö nít ve. Zá ró jel ben, kisbetûvel személyre szabott módszert is ajánlhatunk. Végül számba vesszük és elôkészítjük a szükséges taneszközöket, se géd anya go kat. (Épít sünk egy másrautaltságukra, szimpátiájuk megmutatására, a tanulás második felében a kikérdezéskor, egymás ellenôrzésekor!) Kezdetben a tanulás elindítása sok idôt vesz igénybe, de megéri jól elôkészíteni, ugyanis a tanév során megtérül, mert olyan sok minden felszínre kerül ezekben az elôkészítô beszélgetésekben. Gyakran a felgyûlt napi feszültségeket spontán hozzák elô a gyerekek, mert tudják, hogy itt következmények nélkül lehetnek ôszinték. Ez már nagy eredmény a csoport tagjai és a nevelôjük között, mert azt jelzi, hogy kölcsönös, és feltétlen a bizalom. Igénylik a pe da gó gus sze mé lyes tö rô dé sét még az egészen nagyok is. Rendkívül fontosak ezek az intim beszélgetések az udvaron, a parkban, bárhol négyszemközt. A gyerekeknek nagy szükségük van az odafigyelésre, a szeretetre, az elfo2010/2. SZÁM

ga dás ra. Sok kal bi zal mat la nab bak a korábbi évfolyamoknál, késôbb nyílnak meg, de amikor megismerték az illetô felnôttet, akkor erôsebben kötôdnek hozzá, értékelik a legkisebb jóindulatot is. Általában idegenkednek az iskolai szabályoktól, pláne, ha azokat a szabad idejük rovására próbálják rájuk erôltetni. A délelôtti kudarcok miatt frusztrált, fáradt kiskamaszt, egy egészen más összetételû délutános közösségbe kényszerítve nem lehet a konzervatív pe da gó gi ai esz kö zök kel te rel get ni. Ezért sohasem célszerû a napköziben a házirend pontjaira, a törvényben elôírt tanulói kötelességekre hivatkozni! Szabad „elfelejteni” az ellenôrzô könyvnek még a lé tét is, van elég más faj ta stresszforrás is az életükben. Tehát a napköziben a már említett kibôvített (mentálhigiénés, rekreációs, viselkedési korrekciók, stb.) funkciói miatt más eszköztárat kell alkalmazni. A pe da gó gus sze re pe és esz köz rendszere a napközi intézményében változott meg a legkorábban és a leggyorsabban az átalakuló iskolarendszerünkben. Erre a szerepkörre nem mindenki alkalmas, mivel csak a demokratikus eljárásokat alkalmazó, és ebbôl következôen biztos pedagógiai felkészültséggel bíró nevelô láthatja el jól. Találkoztam pedagógiai kategóriákban, szilárd fejlesztési koncepciókban gondolkodó pedagógusokkal is a napköziben. Ôk nem élvezték a pedagógiai helyzetbôl és sajátosságaikból adódó spontaneitását, játékosságát, szabadságát és leginkább gyermekközpontúságából jövô mentálhigiénés lehetôségeit. Kezdô napközis kollégának ajánlottam, legyen oldottan ôszinte a gyerekközösségben, sugározzon közben nyugodtságot, vidámságot, törôdjön a lelkükkel. Nagy türelemmel és odaadással, ismerje el a legapróbb pozitív elmozdulást is az együttes munkában, és ha már megteremtette az aznapi légkört, kezdôdhet a tanulás folyamatosan négyig (pianisszimóban), majd a visszakérdezés, az egyéni, esetleg kölcsönös ellenôrzés, egészen a hazamenetelig.

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

A régmúltat idézô, rossz ízû (magatartás, tisztaság, tanár személye körüli, stb.) egyszemélyi felelôsi rendszer helyébe a tanulók egyéni felelôsségvállalása lépjen. K orunk gyermeke öntuda to san vi szo nyul a fel ada tok hoz, amennyiben saját jól felfogott érdeke fûzôdik hozzá. Erre alapozhatunk a közösségi viszonyok fejlesztésében, a tanulási kooperációk ösztönzésekor, még ha az illetô egy másik osztálybeli gyerek is, jól ér zé kel he tô en hát rá nyos helyzettel. A nap kö zi ben ne le gyen me rev rangsor a gyerekek közt. N yitottan, dinamikusan alakítsuk a személyes kapcsolatokat, lehetôleg indirekt módon. Mindez természetesen feltételez egyfajta tudatosságot a pedagógiai munkában, de mindig a kialakult nevelési helyzetbôl kiindulva döntsünk. A napközit vállaló pedagógus számára külön kihívást jelent az állandó tanulói mozgás, a sokféle és kiszámíthatatlan helyzethez való alkalmazkodás, a gyerekek egyéni munkájának lépcsôzetes szervezése és követése. N ehezíti a helyzetet az, hogy mindig van

1:47 PM 1:48

Page 31

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

a gyerekek közt, aki már elkészült a leckével, játszani szeretne, és olyan is, aki még a feladatai kezdeteinél tart. Sajnos, ma a napközi idejének nagy része – látszólag – állandó jövés-menéssel telik, nagyban nehezítve az elmélyülést is igénylô tanulást. Igyekezni kell rábírni ôket a kísérô zajok csökkentésére. A tanulás megkezdésekor mindig elô kell készíttetni a különórára a csomagját, a szükséges felszerelésekkel együtt, hogy az már indulásra kész legyen. H a nincs a napközis pedagógusnak személyi rugalmassága, kreativitása az önállóságra nevelésben, a pozitív értékek irányába alkalmazható módszere, egyszóval személyes befolyásoló képessége, akkor a délutánok kevésbé mondhatók hatékonynak és a gyerekek számára hasznosnak.

■ RÖ VID ÉR TÉ KE LÉS PO ZI TÍV KI CSEN GÉS SEL, NAP KÖ ZIS HA GYO MÁ NYOK

A feladatok elvárt szintû teljesítése után megkérhetjük társa segítésére a jó képességû napközist, figyelemmel kí2010/2. SZÁM

sérve a hangnemet, a hangerôt, a kölcsönös erôfeszítéseket. A tanító csendesen, folyamatosan ösztönöz, segít, értékel egyénre szabottan, végül az egész társaságot összefoglalóan megerôsíti. (Elôbb ötször dicsérni, ha utána elmarasztalni kell is a lanyhuló egyéni felelôsségvállalás, vagy szolidaritás elmaradása miatt.) Aki jó munkát végez, és még a társainak is akar segíteni, az jutalmat kaphat. Ez lehet valamilyen eszmei szabadság iránti egyéni óhaj, vagy egy konkrét ajánlat, ötlet a hétvégi programra, vagy a szabadidôs játék kiválasztására, stb. Így voltunk egy esôs szombaton gombászni, múzeumban, máskor ingyen az egyik vadas parkban, és kerületi kulturális eseményeken. (A hátrányos helyzetû kisdiákokra tekintettel, mindig igyekezni kell alacsony szintre szorítani az ilyen „kiruccanások” költségeit.)

■ ÁKOS, ÉS AZ EGYÉN RE SZA BOTT MEG OL DÁ SOK

Év közben elôfordul, hogy a szülô kérésére napközibe „utalnak” egy sokkal idôsebb gimnazista korú tanulót is, CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

31 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 32

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

NÉZÔPONT

azzal a céllal, hogy segítse a felzárkóztatását, tanulási szokásainak megerôsítését az ottani nevelô. Nem mellékes szülôi szempont, hogy a gyerek délutáni felügyelete megoldott legyen. (Máris halmozódnak a csoportbeli integrációs feladatok!) A kisebbek rendszerint nem örülnek a túlkoros, velük szemben lenézô, olykor rejtetten vagy akár nyíltan agresszív jövevénynek, hacsak a pedagógus ki nem talál valami áthidaló trükköt a helyzetre. A legjobb, ha minél elôbb tudatosítják az új taggal, hogy ez már egy humánus kapcsolatokkal rendelkezô, stabil közösség, kialakult szoká sok kal, eset leg ha gyo má nyok kal (névnapok ünneplése, ülésrend, közös játékok, becenevek, közös kedvtelések stb.), tiszteletet gyakorló szerepekkel, igazságos és egyre bôvülô, közös szabályokkal. Ekkor nincs mit tennie az új csapattagnak, mint „átlépni” a délutáni játszmákba és egy idô után, még a személyes fontosságát is átérezheti, amikor segítheti tanácsaival a kisebbeket. Emlékszem – az átlaghoz képest – két fejjel magasabb Ákosra, aki a félévi bukásai miatt került hozzánk, a konyhás nénik által is csak „a vidám bandá”-nak hívott csapatba. Ákos napokig nem szólt a kicsikhez. Hátravonult a teremben, ráborult a padra és látszólag nem törôdött senkivel, semmivel. Egy ideig hagytuk így figyelni. Aztán összebeszéltünk a legtalpraesettebb kislányokkal és elkezdték fokozatosan ostromolni a házi felada ta ik kér dé se i vel, mert biz to san olyan jól tud mindent, hogy itt nem is kell tanulnia. Kíváncsian lesték a reakcióit. Eleinte morgott, hagyják ôt békén, de olyan kitartóak, fôleg olyan nôiesen kedvesek voltak a kislányok, nem tudott nekik ellenállni. Elindult a párbeszéd, késôbb a segítségnyújtás a kilencedikes lakli és a csoport között. (Én a legtermészetesebb módon fogadtam a változást, nehogy úgy érezze, szívességet tesz bárkinek is.) Egy idô múlva rájött, érdemes lenne a saját tanulásával is foglalkoznia, mert mint kiderült, az általa patronált kislányok sorra kapták a

44 32

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

jó jegyeket a megoldásaira, ezeket hango san nyug táz ták ne ki. Sôt sü te ménnyel, apró figyelmességgel is meglepték. Idôvel érezhetô volt a hangulatbeli változása, elfogadta már a helyzetét, jó kapcsolatunk épült ki: lehettek az eredményeibôl és helyzetébôl adódó privilégiumai is. Például elintéztem, hogy délutánonként külön járhasson ingyen számítógépes tanfolyamra. Behozhatta a gitárját a próbái napján, és amíg az udvaron voltam a többiekkel, addig gyakorolhatott fenn a teremben. Megbíztam benne. Kezdett felengedni a kapcsolata a kisebb fiúkkal, és ritkán – amikor én is beálltam játszani – lejött kosarazni. Végül ô lett a bíró a pályán az év végéig.

■ FO LYA MA TOS KÖ VE TÉS Az osztálynaplóban folyamatosan követtem a tanulók tanulmányainak értékelését, bár elvártam mindenkitôl – önkéntesen – a tájékoztatásomat. Ákos osztályzatai változtak a legjobban. Az egyik délután az édesanyja meglátogatott. A soron kívüli látogatókhoz hozzászoktunk, mert a szakkört tartó mester, a fejlesztô foglalkozásokat és tanfolyamokat vezetô kollégák mindig meglátogattak az emeleten. (Vagy éppen a kerületi munkaközösségbeli kollégák kerestek fel személyesen egy-egy kérdéssel.) Szóval, Ákos anyukája betoppant, a nagyfiú elvörösödött, de azért egy puszival üdvözölte. A kislányok összesúgtak, minden szempár rájuk szegezôdött. Az volt a szülô jövetelének célja, hogy megismerje a csapatot és engem is, annyi szépet és jót hallott rólunk. Éreztem, mindenki kihúzta magát ültében, úgy hiszem, én is elmosolyodtam. Röviden elmondta nekünk, hogy Ákos erôs beszédhibája miatt nem szeret nyilvánosan szerepelni. (Mi is észrevettük már az elsô napon.) A korábban elszenvedett csúfolódás volt az igazi oka a félévkor történt iskolaváltásának. A fiát nagyon megviselte ez, ráadásul a napközit is fel kellett vállalniuk, mert az apukája külföldre ment dol-

2010/2. SZÁM

gozni, ô meg este késôn ér haza. Rendszerint Ákos fôzi a vacsorát. (Erre a lányok megtapsolták.) Már nem kéne napközibe járnia, mert a jegyei sokat javultak (így szólt az igazgatóval történt megállapodás), de mindketten úgy gondolták Ákossal, maradna egészen a tanév végéig, mivel számára a napközink a barátság és a nyugalom szigete. Köszöni, hogy befogadtuk a fiát. Szemében is sokat változott a gyereke, úgy érzi elsôsorban türelmesebb lett vele, ami korábban nem volt jellemzô a kapcsolatukra. Nagyon büszke voltam „magunkra”, ezekkel a pillanatokkal semmi nem ér fel. A pedagógus hozzáértésén, közösségszervezô attitûdjén múlik, milyen gyorsan szervezôdik igazi csapattá a rábízott társaság. Még pontosabban fogalmazva: akkor lesz sikeres a pedagógusi munkája, ha a gyerekek egymás iránti bizalmát segíti közvetett pedagógiai ráhatásokkal kiépíteni, döntéseivel mindig a közösségi egyensúlyt erôsíteni, minél nagyobb teret biztosítani az önkéntességnek (korosztályra tekintet nélkül), és elérni, hogy az együttes gondolatok és tettek mindig a tagok méltóságát, önbecsülését erôsítsék. Ahogy így visszagondolok, csendesen meg kell jegyeznem: az integrált nevelésnek nagy múltja van az iskolákban, csak eddig legfeljebb a napközis tanítók és tanárok alkalmazták rendszeresen és „vegyes napközis csoport” volt a neve. Markovits Judit

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 33

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BESZÉLGETÉS

Biztos kezdet a Gyerekházakban1 ■ SZILVÁSI LÉ NÁ VAL, A BIZ TOS KEZ DET PROG RAM SZAK MAI VE ZE TÔ JÉ VEL VAR GA T. MÁR TA BE SZÉL GE TETT ■ A BIZ TOS KEZ DET PROG RAM RÓL Magyarországon a rendszerváltás nagyon új helyzetet teremtett, újrastrukturálta a társadalmi csoportok közötti viszonyokat. Megszûnt 1,5 millió munkahely, és a 90-es évek közepén már láttuk, hogy a társadalmi hátrányok mekkora gondot okoznak az ország bizonyos csoportjainak. Elsôsorban azokra kell gondolni, akik tartósan kiszorultak a munkaerôpiacról, többek között az iskolázatlan és roma családok. (15 éve minden korosztálynak a 20%-a úgy fejezi be az iskolát, úgy kerül ki a rendszerbôl, hogy nagyon alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, tehát általános iskolai vagy legfeljebb szakmunkás végzettséggel.) Mindemellett az ország kettészakadt, a keleti fele lemaradt, az országnak olyan peremvidékei, kistérségei alakultak ki, amelyeken a munkaerôpiac és a gazdasági fejlôdés megrekedt. Tehát nemcsak arról van szó, hogy az emberek alacsony iskolai végzettségük miatt nem tudnak visszakerülni a munka világába, hanem arról is, hogy nincs hová visszakerülniük, mert nincsenek munkahelyek. Nincsenek olyan erôforrások sem, amelyek mozgósíthatóak lennének a gazdaság fejlesztésére, munkahelyteremtésre. Azt is tudjuk, hogy ez a fajta iskolai sikertelenség szoros összefüggésben van a gyerekek családi, kisközösségi viszonyaival. Annak, hogy minden ötödik gyerek az iskolából gyenge eredménnyel kerül ki, leggyakrabban a család kedvezôtlen társadalmi, gazdasági helyzete az oka, valamint az, hogy ezek a gyerekek általában szegény, erôforrás hiányos településen élnek. Látjuk az ördögi kört, ugyanis ezek a fiatalok többnyire az átlagosnál korábban lesznek szülôk, és ahogy ôk sem látták már a szüleiket munkába járni, úgy az ô gyerekeik sem látják ôket. A szegény, néhányszáz vagy ezerfôs településeken bölcsôde nincsen, az óvoda többnyire túlzsúfolt, így a kicsik késôn, 4-5 éves korukban kerülnek be az intézménybe. Ugyan az iskolarendszernek feladata lenne, hogy kiegyenlítse a hátrányokat, nemzetközi összehasonlításban mégis gyengén teljesít ebben a tekintetben, vagyis kevéssé képes kompenzálni a hiányokat. Éppen ezért a hazai intézményrendszerben mindenképpen szükség van egy olyan támaszra, amely még iskoláskor elôtt odafigyel és megelôzi, kiegyenlíti a hátrányokat. Ez egybeesik a nemzetközi trendekkel és szándékokkal, a fejlett országokban is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a koragyermekkora, az iskoláskor elôtti idôszakra. Mind több bizonyíték támasztja alá, hogy a gyerekek fejlôdése a leggyorsabb kisgyermek korban, 0-5 éves koruk között. Ekkor olyan sokat tapasztalnak, ami megha-

1 Másodközlés, a cikk eredeti változata megjelent az Óvodai nevelés 2010. áprilisi számában.

tározó jelentôségû a késôbbiekre vonatkozóan. Ebben az idôszakban bontakoznak ki az alapvetô képességeik, készségeik ekkor alakulnak ki és fejlôdnek a legdinamikusabban. Ugyanakkor ez a legsérülékenyebb idôszak is. Vagyis, ha trauma éri a gyereket, rossz körülmények között él, nincs olyan környezet, ahol ezek a képességek kibontakozhatnak, akkor ennek hatása késôbb már csak nagyon drága, bonyolult eljárásokkal korrigálható. Kora gyermekkorban viszont még könnyen és egyszerûen változtatható jó irányba a fejlôdés, amely ekkor a legrugalmasabb. Ha a nehezített körülmények ellenére sikerül hatékony beavatkozási programot létrehozni, akkor ezek a gyerekek nagyon jól képesek élni azzal a lehetôséggel, hogy felfedezhetik a világot jó tárgyi és emberi környezetben. Ez az alapja a Biztos Kezdet programnak. – Mi kor és mi re ala poz va in dult a prog ram? – A hazai Biztos Kezdet program, bizonyos értelemben, az Angliában 1997 óta létezô azonos nevû „Sure Start” adaptációja. De a hazai program, melyet kidolgoztunk, azokra a nemzetközi tapasztalatokra is támaszkodik, amelyeket a 60-as évek óta a szegénység újratermelôdésének megakadályozása, vagyis a gyerekek érdekében vezettek be a világ fejlôdô országaiban. A Gyerekesély projekt, 2008 júniusában indult el uniós forrásokra építve és két fô programja van. Az egyik komplex kistérség fejlesztésen dolgozik. Egy átfogó, gyerekszegénység elleni stratégiát valósít meg úgy, hogy a teljes gyermeki életkor mentén minden szociális intézkedést összhangba hoz, ezáltal csökkenhet a szegénység újratermelôdésének mértéke. Ezért a konzorciumi partnerünk, a Magyar Tudományos Akadémia Gyerekszegénység elleni Programirodája a felelôs. A másik pedig maga a Biztos Kezdet program, amely a koragyerekkort állítja középpontba. Hátrányos helyzetû településeken uniós forrásból Biztos Kezdet Gyerekházak alakulnak, 2009 szeptemberétôl 35 kezdhette meg mûködését. Március végén a Közép-Magyarországi Régióra írt ki pályázatot a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, majd év végéig ismét újabb országos kiírás várható. 2013-ig a cél az lenne, hogy 100 és 200 közötti számban induljanak el Biztos Kezdet programok, Gyerekház formájában. – Há zat épí te nek a gye rek há za sok vagy a meg lé vô inf rast ruk tú rát hasz nál ják? – A nyertes pályázat után, a településeken egy-egy, általában használaton kívüli önkormányzati/egyházi ingatlant, családi házat alakítanak át. A programokat helyileg sikerült közel vinni a hátrányos településrészekhez, ahol könnyen elérhetôek a szegény családok számára. Vagy maga a település olyan kicsi, hogy a ház könnyen elérhetô.

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

33 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 34

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BESZÉLGETÉS

– Mi a cél ja a Biz tos Kez det nek, min dol goz nak konk ré tan? – Ez egy gyerekszegénység elleni program és alapelve a társadalmi igazságosság elérése, közvetítése. Olyan színvonalú szolgáltatáshoz akarjuk juttatni a szegény gyerekeket, amit a saját gyerekeinknek is megadnánk és kívánunk, és amelyekhez az iskolázott, dolgozó, tájékozott szülô gyerekei hozzájutnak, mert elérhetôek számukra. Ha legalább ezt az átlagos színvonalat biztosítjuk, amihez jobb környéken élô gyerekek hozzáférnek, akkor már sikeres a program és jelentôsen hozzátett ahhoz, hogy jobb esélyekkel induljanak a hátrányos helyzetû kicsik az életben. Feladatunk, hogy szakmailag támogassuk ezeket a házakat, a Gyerekházakban folyó munkát. 13 fôs szociális munkásokból, tanárokból, szociálpolitikusokból, szociológusokból, gyógypedagógusból, pszichológusból és közgazdászból álló csoportunk számukra kidolgozott egy képzési csomagot és 360 órás, 3 hónapos intenzív képzés keretében átadtuk ezt. Alapvetôen négy stratégiai célunk van: a gyerek optimális fejlôdése; a szülôkkel jó kapcsolat kialakítása; a helyi közösség, és szakemberek közötti együttmûködés megerôsítése. Leírtuk a kötelezô és minimum tevékenységek listáját, ezekhez hozzárendeltük a készségeket, kompetenciákat, illetve a helyi szükségleteket, sajátosságokat. Ezeknek a szempontoknak rendeltük alá a képzésünket, amely egyébként a gyerekekkel, szülôkkel és a közösségekkel kapcsolatos munkára készítette fel a munkatársakat. Vannak önálló feladataik is, amelyekbe beletartoznak irodalmak elolvasása, gyakorlatok elvégzése. Begyakorolták pl. azokat a helyzeteket, amelyekkel a Gyerekházban nap mint nap találkoznak. A képzés személyes, tapasztalatokra épül, helyzetgyakorlatokat és nagyon sok vizuális elemet (filmet) is tartalmaz. A képzés elôsegítette, hogy azonos értékek és azonos szemlélet mentén kezdjenek neki a Gyerekház dolgozók a közös munkának. Az egységes tudás azért fontos, mert biztos alapot jelent ahhoz, hogy a házak dolgozói egységes irányba „menjenek”, hasonló koncepció mentén, hatékony programot tudjanak kialakítani. Így tudják biztosítani a 0-5 éves korú gyermekeknek szóló újfajta, színvonalas szolgáltatás típust. – A szak mai kép zé sen túl, mi vel tá mo gat ják még a há zak mun ká ját, si ke res sé gét? – A Gyerekházak segítségére van 12 mentor. Ôket is a mi szakmai stábunk készítette fel a munkára és az egyik vezetônk feladata a velük való kapcsolattartás. Egy hónapban egyszer látogatnak el a házakhoz és feladatuk, hogy az elôírt tevékenységek és a helyi szükségletek figyelembevételével minden szakmai segítséget megadjanak a program helyi megvalósításához. Az egységes magas színvonalú szolgáltatásnak ez a záloga. Pl. rendszeresen átbeszélik a dolgozókkal, hogy hány rászoruló családot értek el az adott idôszakban, vannak-e ebben nehézségeik, és ha igen, milyen segítség kellene ahhoz, hogy ezek megoldódjanak. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy a gyerekek minél fiatalabb korban bekerüljenek a programba. – Há nyan és kik dol goz nak a há zak ban? – A Gyerekházban legalább egy olyan felsôfokú végzettségû szakembernek kell lennie, ô a vezetô, aki ért a kisgyermekkori fej-

44 34

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

lôdéshez. Fontos, hogy tapasztalt legyen e területen. Ôk zömében óvodapedagógusok, gyógypedagógusok, védônôk. A két másik munkatárs közül az egyik legalább középfokú végzettségû, a másiknál azonban nincs iskolai végzettségre vonatkozó elvárás. Több helyen a szegénységben élô családok körébôl kerül ki a harmadik munkatárs, aki azért fontos a programban, mert jól ismeri a családokat és a helyzetüket, gyakran ô a kapocs az érintett közösség és a ház között. A házak a hét minden munkanapján hétfôtôl péntekig délelôtt tartanak nyitva. A Gyerekház vezetôje 8 órában, két munkatársa minimum 6-6 órában dolgozik. Mindhárman állandó munkatársak. – Te rü le ti leg ho gyan osz la nak meg a Gye rek há zak? – A pályázati kiírás egyik legfontosabb szempontja a területi célzás volt, azokat a településeket illetve településtípusokat céloztuk meg, ahol a szegénység és hátrányainak kockázata a legmagasabb, illetve azokat a szegregátumokat, ahol a szegénység koncentrálódása magas, annak ellenére, hogy a település és a kistérség nem tartozik a leghátrányosabb kistérségek közé. Általában az ország peremvidékérôl van szó, de van három program Budapesten is. A területi célzással tudjuk biztosítani, hogy a program ott induljon el, ahol valóban szükség van rá. Mottója is az, hogy a lehetô legkorábban nyújtson segítséget a gyermek fejlôdésében ott, ahol ezt a szegénység és a társadalmi hátrányok igazolják. Legkorábban, ha lehet már a várandósság idôszakában. A területi célzással elkerüljük, hogy egyénileg bíráljuk, hogy ki az, aki rászorult, mert a leghátrányosabb helyzetben lévô településeken minden 0-5 éves korú gyerek számára nyitott ez a szolgáltatás. – Mi ért nem a meg lé vô in téz mé nye ket hasz nál ták, az óvo dát, böl csô dét? – Magyarország nemzetközi összehasonlításban egy jól kiépített óvoda hálózattal rendelkezik és egy jól kiépített bölcsôde hálózat volt, a rendszerváltás után azonban ez zsugorodott. Korábban a gyerekek 15%-a járt bölcsôdébe, ma már csak 8%-a. Ma bölcsôde csak a nagyobb és a gazdagabb településen van, a fenntartásukhoz felerészben hozzájárul az önkormányzat. Ugyan a bölcsôde és a Gyerekház mûködési költsége nagyjából egyforma, azokon a településeken, ahol a Gyerekházak mûködnek, a helyhatóságok forráshiányosak, és nem tudnak anyagilag hozzájárulni a bölcsôde fenntartásához. A bölcsôde lehetôvé teszi az anyáknak a munkaerôpiacra visszatérést, de a hátrányos helyzetûek is bevihetik gyerekeiket, ahol a kicsi a fejlôdését elôsegítô környezetben lehet. A Biztos Kezdet arra támaszkodik, hogy a gyerek fejlôdésének motorja a szülô. Ezért a BK programnál nem az a lényeg, hogy a szülô otthagyhassa a gyereket, hanem, hogy ott legyen a gyerekkel, a gyereken és a szülôn együttesen van a hangsúly. Fontos, hogy a szülô figyelemmel kísérhesse a gyerek fejlôdését és a Gyerekház dolgozók ôt partnerként kezeljék. A Gyerekház jó tárgyi és személyi környezetet biztosít a gyerek fejlôdéséhez. Életkorának megfelelô tárgyak, játékok könyvek stb. vannak, amit a rossz körülmények között élô szülôk nem engedhetnek meg maguknak. A gyerekek találkozhatnak kortársaikkal, a szülôk szülôtársaikkal, megvitathatják a gyereknevelés és a

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 35

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

A szülôk gyerekeikkel foglalkozáson vesznek részt mindennapi élet témáit, egy jó tanulási lehetôség mind a szülôk, mind a szakemberek számára, hogy egymástól és egymásról is tanulhassanak.A Gyerekházban fontos a közösségi kapcsolatrendszer kiegyenlítése is, a közösségi kapcsolatok építése és a társadalmi izoláció megakadályozása.A gyerekek fejlôdése szempontjából az sem mindegy, hogy a szüleik milyen kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, akinek kiterjedt kapcsolatrendszere van, az egyben védelmet ad a gyerekének. A kicsik megtanulnak társas helyzetekben viselkedni, kérdezni. A gyerekek a házakban kapnak tízórait, elôtte és utána foglalkozások vannak, vegyítve sok szabad játékkal. A kisgyerekek számára ez az aktív idôszak, déltôl pihennek, az esti idôszak pedig a családé.

szegénységben élô gyermekes családok számára.A program biztosítja azt, hogy ha egy gyermek fejlôdésében bármilyen probléma van, akkor a lehetô legkorábban és leggyorsabban megkapja ezeket a szolgáltatásokat. A koordinátorok a helyi közösségben elismert szakemberek.Tekintéllyel és szakmai tapasztalattal bíró emberek, részben helyi vezetôk, akik védelmet biztosítanak a programnak és képesek szervezni a partnerekkel való együttmûködést, képviselhetik a Gyerekházak érdekeit.A koordinátoroknak az a feladatuk, hogy megszervezzék a szolgáltatásokat, hogy megfelelô és jó szakember jöjjön általuk házhoz.Fontos, hogy jó kapcsolat alakuljon ki ezekkel a szakemberekkel, hogy megfelelôen lehessen segíteni a gyerek fejlôdését, az elakadás kezelését és a szülôket.

– Mi a hely zet a he lyi ha tal mi vi szo nyok kal? – A Gyerekházaknak a helyi hatalmi viszonyokkal szembenézni óriási kihívás.A közösségi munka és a partnerek bevonása ezért is nagyon fontos.A helyi közösséggel való jó együttmûködés segíti az eddig hierarchikus rendszerben gondolkodó, élô emberek integrálását a programba, ami persze hosszú távú folyamat. Ebben a folyamatban a mentorok is segítik a házakat, de nagy szerepük van a helyi szakmai koordinátoroknak, akik nem közvetlenül a Gyerekházakban dolgoznak, hanem feladatuk a partnerek közötti együttmûködés szervezése.

– Mi ben rej lik a prog ram si ke res sé ge? – A Gyerekház program csak akkor lesz sikeres, ha a gyerekek rendszeresen járnak a Gyerekházba.1,5-3 éves kor között hetente legalább kétszer, háromszor, mert fontos, hogy a jó élmények rendszeresen érjék ôket.Ez egy állandóságot is jelent, egy ismerôs környezetben. V annak bizonyos készségek, amelyek csak ebben az életkorban támogathatók.Ilyen a gyerekek kommunikációs készsége, szókincse, önkifejezô képessége, mindez pedig alapja a késôbbi gondolkodásnak.H ogyha ezek nem alakulnak ki megfelelô mértékben, akkor nem lesz mire építeni a késôbbi alapokat, a korrekció pedig nehézkes és drága. K isebb gyerekeknél heti rendszerességû látogatást várunk el. Az egy évnél kisebb gyermek természetes közege az otthon, a család.Az ô esetükben a szülôvel való kapcsolat igazán fontos, abban lehet szerepe a házaknak, hogy tájékoztassa a szülôt a gyereknevelésrôl.Ebben az életkorban fontos a gyerek mozgásának fejlôdése, a gyerekek ekkor kezdenek kúszni-mászni, felfedezik testüket, a világot, a teret. A szûkös lakáskörülményeknél egy Gyerekház nagyobb teret tud biztosítani a gyerek számára. Fontos, hogy a szülô érezze, lássa, hogy a gyerek természetes kíváncsisága, a tárgyak elérése, a tárgyak megismerése, mekkora lehetôség a kicsinek.H a ezt egy szülô megtapasztalja, megérti, hogy miért jó nagyobb korban gyakrabban járni a Gyerekházba és egyáltalán mire használható az óvoda és az iskola. Sokkal természetesebb és

– Pon to san kik a ko or di ná to rok és a part ne rek? – A programnak nagyon fontos partnere a védônô, aki helyben van és ismeri a családokat, akiknek kisebb gyerekeik vannak. U gyanilyen fontos partner a gyermekjóléti szolgálat alkalmazottja, akinek munkáját sokban segítheti egy ilyen Gyerekház.A harmadik partner az óvoda és az óvodapedagógus. A BK program nagyon hozzájárulhat ahhoz, hogy az óvodáskor elôtti idôszakban a gyerekek olyan élményhez jussanak, amely magabiztosabbá teszi ôket, ezáltal sokkal jobban tudják hasznosítani az óvodát. A fejlesztô szolgáltatások, gyógypedagógiai szolgáltatások a következô fontos partnerek.Ezek nehezen elérhetôk sok településen, illetve ezek mindig ritkábban érhetôk el a kicsi gyerekes és a

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

35 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 36

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BESZÉLGETÉS

érthetôbb lesz neki, ha a gyermekintézmények jelentôségét a gyerek fejlôdése szempontjából érti meg.

lés teljes lakosságát bevonzani. Minden településen a helyi közösség sajátosságainak megfelelôen kell ezt alakítani.

– Do ku men tál ják a gye re kek fej lô dé sét? – A Gyerekházak számára biztosítottunk a gyerekek megfigyelését és fejlôdését kísérô szempontrendszert, amit alkalmazva egyre tudatosabban és tapasztaltabban képesek látni, hogy hol tartanak a gyerekek a fejlôdésben. Ez egy olyan dokumentációs rendszer, amely a gyerekek életkorának megfelelôen kidolgozott szempontokkal segíti a Gyerekház dolgozókat a megfigyelésben és a szülôkkel való megbeszélésben. Mindez azt szolgálja, hogy a szülôvel közösen tudjuk értôen megfigyelni a gyerek fejlôdését, és szolgálni azt. Ez a kulcsa, hogy a gyerek értô környezetben nôjön fel, a felnôttek élvezni tudják, ahogy fejlôdik. A gyerek fejlôdésének nyomon követését félévente meg kell ismételnie a dolgozóknak a rendszeresen járó gyerekek esetében. A belépéskor és utána 6 hónap múlva, és ha tovább is jár a gyerek, akkor újabb 6 hónap múlva ismét. Ez egy tanulási lehetôség a GYH dolgozó és a szülô számára, a gyereknek pedig egy biztonságos környezetet jelenthet.

– Mi lyen esz kö zök kel pró bál ják a Gye rek há zak kö rül dol go zó szak em be re ket, in téz mé nye ket be von ni a kö zös mun ká ba, gon dol ko dás ba? – Már beszéltünk a Gyerekház munkatársainak szóló képzésrôl, de az is fontos, hogy hová ágyazódik be ez a program, a partnerek mennyire vannak tisztába a program alapelveivel. A partnerek számára is kínálunk egy képzést, ahová várjuk a védônôket, a gyerekjóléti szolgálat munkatársait, az óvodapedagógusokat, helyi döntéshozókat, szakmai koordinátorokat, a programban résztvevô gyógypedagógusokat és egyéb partnereket, akik meghatározó szerepet töltenek majd be a programban. Fontos, hogy értsék az alapelveket, hogy hogyan szolgálja a program egy összetartóbb, egészségesebb helyi társadalom kialakulását. A helyi programoknak „kötelezô” partnerei a védônôk, a gyermekjóléti szolgálat emberei és az óvodapedagógusok. Nélkülük nem megvalósítható. Sok esetben a védônôk, óvodák és a gyermekjóléti szolgálat emberei már a pályázat megírásában is részt vettek, számukra evidens, hogy résztvevôk, másokat motiválni kell erre. Ezt a program próbálja a koordinátorokon és a Gyerekház dolgozókon keresztül. A képzések ingyenesek, az utazás és szállás költségeket a helyi programok költségvetésébôl, magát a képzést, képzési anyagokat a központi (BK program) költségvetésbôl biztosítjuk.

– Eze ket a meg fi gye lé se ket át le het ad ni az in téz mény nek, aho vá a gye rek ke rül? Óvo da, is ko la? – Jelen pillanatban a 0-5 éves gyerekekre vonatkozik a mi szempontrendszerünk, nemzetközi alapra épül. A tapasztalatok alapján ez jól mutatja a Gyerekház mûködését, az óvodának, bölcsôdének vannak saját megfigyelési szempontrendszerei. Ezeket a szempontrendszereket szakmaközi együttmûködéssel, mûhelyekben meg kell vitatni, és dolgozni kell, hogy a mi szempontrendszerünkkel összhangba hozzuk. Nincs kizárva az átadás, ez jelentheti majd azt a hosszú távú munkát, ami a koragyermekkori fejlôdés szakemberei és intézményei közötti munkát elôsegíti. Tovább finomíthatja azt az eszköztárt, amivel a szakemberek rendelkeznek ezekben az intézményekben. Mindezek célja, hogy jó minôségû szolgáltatást kapjanak, nemcsak a szegénységben élô gyerekek, hanem minden gyerek Magyarországon. Akkor lesz ez a program hosszú távon is eredményes, ha jó minôségû. Mi az, hogy jó minôségû? Ezt fontos hosszú távra kidolgozni és megvitatni a társszakmákkal is. – A Gye rek ház min den ki szá má ra nyi tott. Ez zel a szeg re gá ció ele jét ve het jük? – A koragyermekkor egy nagyon érzékeny idôszak, nemcsak a fejlôdés szempontjából, hanem a szülôk is nagyon érzékenyek és nyitottak. Az egy új helyzet, amikor minden változik és mindenki nyitott a változásra. Ha a közösségben újabb és újabb kapcsolatokra tesznek szert a szülôk és a gyerekek, olyan emberekkel találkoznak, akikkel korábban nem találkoztak, mert nem volt a szomszédjuk. Lehet egy ideális helyzet az integráció kérdéskörében, amikor tényleg bármelyik szülô besétál a Gyerekházba, és akkor ott kialakulhatnak jó kapcsolatok. Az is lehet azonban, hogy a ház a településnek azon a részén jön létre, ahol csak roma családok élnek és ebben az értelemben ez egy szegregált program lehet. De az is elképzelhetô, hogy a Gyerekház közössége integrált és sikerül az adódó konfliktusokat jól kezelni, és megpróbálni a telepü-

44 36

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

– Med dig tart az uni ós for rás, med dig és mi lyen kö te le zett sé gei van nak a há zak nak? Mi lesz, ha el fogy a tá mo ga tás? – Az uniós projektek 2013-ig tartanak. A helyi BK programok 30 illetve 36 hónapos mûködést tudnak finanszírozni és 1 éves fenntartási kötelezettségük van. Ez gondot jelent a forráshiányos önkormányzatoknak. Azt tudni kell, hogy ezek a programok csak akkor lesznek fenntarthatóak, ha kormányzati döntés és hosszú távú politikai elkötelezettség, központi erôforrás is járul hozzájuk. Amit mi hozzá tudunk tenni, hogy alaposan végiggondoljuk azokat a várható elônyöket, amelyeket ennek a programnak a megvalósítása jelenthet az ország számára. Szakmai, szervezeti és pénzügyi kérdések tekintetében végigvesszük, hogy milyen feltételeknek kell teljesülni a program hosszú távú életben maradásához. Ezek a programok befektetést igényelnek, de hosszú távon komoly költségeket, kiadásokat takarítanak meg. Kevesebbet kell fizetni a drágább és gyakran kevésbé eredményes korrekciós programokért, a fejlesztésért, megelôzhetô általa a bûnözés, és sokkal nagyobb eséllyel növelhetô a tisztes adófizetôk köre. Ezt kell mérlegelni. Mindemellett ez a program jó kiegészítôje lehet a napközbeni gyerek ellátásnak és más szociális programoknak, amelyek eddig nem igazán tudták elérni a nélkülözésben és kiszolgáltatottságban élô csoportokat. Ez pedig ma már látható konfliktusokat okoz a településeken, a települések között és az országban. A nagy szegénységben élôk iskolai kudarcai, társadalmi konfliktusai, a közbiztonság meggyengülésében és a közhangulat eldurvulásában jelentkeznek, ennek kezelése és helyreállítása pedig nagyon nagy költséggel jár.

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 37

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

Rendszer – elmélet? ■ A GYER MEK VÉ DEL MI JEL ZÔ REND SZER ÁT FO GÓ VIZSGÁLATÁRÓL 1 A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) az állampolgári jogok országgyûlési biztosának kifejezett feladatává teszi a gyermeki jogok védelmét. Szabó Máté az állampolgári jogok országgyûlési biztosa amellett, hogy kiemelt figyelemmel kezeli a gyermekektôl érkezô és gyermekek jogainak érvényesülését érintô panaszokat, 2008-ban – a gyermekjogi szakombudsmani feladatok ellátásának biztosítására – megbízatása teljes idôtartamára szólóan gyermekjogi projektet indított. A projekt keretében különös hangsúlyt fektet az átfogó szemléletû, proaktív jellegû jogvédelemre, évente egy-egy témakört kiemelve, hivatalból indított vizsgálatokkal igyekszik feltárni a gyermekek helyzetét, elôsegíteni a gyermeki jogok érvényesülését. A biztos 2009-ben munkája középpontjába a gyermekek erôszakkal szembeni védelemhez való jogát helyezte. Az országgyûlési biztos számos jelentésében is felhívta már a figyelmet a gyermeki jogok érvényesülésének arra a jellegzetességére, amely szerint a gyermekek életkoruknál, ítélôképességüknél, esetleg egyéb körülményeiknél fogva alapvetôen nem képesek saját jogainak védelmében oly módon, illetve olyan hatékonysággal fellépni, mint a társadalom felnôtt tagjai. Többek között ennek következménye, hogy a gyermekek által elszenvedett sérelmek nagy része – számos álláspont szerint többsége – még csak ismertté sem válik, orvoslására pedig ebbôl adódóan – természetszerûleg – egyáltalán nem kerül sor. E megállapításokat igazolja az az ombudsmani gyakorlatban szerzett tapasztalat, hogy a gyermekektôl elenyészô számú panasz érkezett/érkezik a biztos hivatalához, amit az országgyûlési biztos – mint az egyik gyermekek jogainak védelmére hivatott állami szerv – azzal igyekszik kompenzálni, hogy különös figyelmet fordít a gyermekek alkotmányos jogai sérelmének gyanújára utaló bármely értesülés kivizsgálására. Természetesen a kevés beérkezô „gyermekpanasz” oka lehet az ombudsman viszonylagos ismeretlensége a gyermekek körében, ennek érdekében hangsúlyozta és hangsúlyozza jelenleg is az országgyûlési biztos az alapjogi nevelés fontosságát jelentéseiben és egyéb nyilatkozataiban. A gyermekjogi projektmunka során felmerült azonban a kérdés, hogy azok a szervek, szervezetek, amelyek rendeltetése és célja kifejezetten a gyermekek védelme, amelyek a gyermekek számára az ombudsmani hivatalnál jóval ismertebbek, illetve mûködésük során sokkal közelebb kerülnek a gyermekekhez, mennyiben képesek betölteni azt a feladatukat, hogy a gyermekek számára közvetlen lehetôséget jelentsenek sérelmeik jelzésére. A biztos többek között e probléma feltárására indította meg az OBH 1904/2009 számú vizsgálatot, arra a kérdésre ke-

1 A tanulmány alapját képezô jelentés teljes szövege megtekinthetô a www.obh.hu honlapon.

resve választ, hogy mennyiben képes a gyermekvédelmi jelzôrendszer kezelni a gyermekkel szemben – akár családon belül – megjelenô rossz bánásmódot (bántalmazást vagy elhanyagolást), különös tekintettel arra az esetre, ha ilyen cselekmények vagy mulasztások felmerülését maga a gyermek jelzi. A gyermek saját jelzésének gyermekvédelmi rendszer általi kezelésén kívül a vizsgálat azt is igyekezett feltárni, hogy a jelzôrendszer egyes tagjai mennyiben képesek együttmûködésre, és mennyiben teljesítik egymás felé a Gyvt. által elôírt jelzési kötelezettségeiket. Egyetlen fogalomba sûrítve, a vizsgálat fókusza a rendszerabúzus (vagyis a rendszer diszfunkcionális mûködésének, illetve a mûködés hiányának) megjelenése a gyermekvédelmi jelzôrendszer keretei között.

■ 1. A VIZS GÁ LAT ELÔZ MÉ NYEI ÉS KE RE TEI A gyermekvédelmi jelzôrendszer feladata a gyermek veszélyeztetettségének megelôzése, vagyis minden olyan tényezô feltárása és kiküszöbölése, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlôdését gátolja vagy akadályozza. A Gyvt.-ben meghatározott jelzôrendszeri tagok kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál, hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztetô ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által elôidézett súlyos veszélyeztetô magatartása esetén. A gyermek családban történô nevelkedésének elôsegítése, a veszélyeztetettség megelôzése és megszüntetése érdekében pedig kötelesek egymással együttmûködni, és egymást kölcsönösen tájékoztatni.2 A veszélyeztetettség felismerése, a gyermekvédelmi jelzôrendszer mûködése különösen fontos a gyermekkel való rossz bánásmód eseteinek feltárásában, mivel a rossz bánásmód akár a gyermek életét vagy testi épségét is veszélyeztetheti, közvetetten vagy közvetlenül. A jelzôrendszer megfelelô érzékenysége azért is fontos, mivel a bántalmazás és az elhanyagolás látenciája igen magas arányú. E látencia egyes okai összefüggésbe hozhatók a gyermekvédelmi jelzôrendszerrel. Ezek közé tartozik, hogy a sértett gyermek nem tudja, hová fordulhat segítségért, illetve a bántalmazott gyermek és családja nem kerül a gyermekvédelmi rendszer látókörébe, nem kerül kapcsolatba olyan szakemberekkel, akik a bántalmazás gyanújára felfigyelhetnének. További indok lehet, hogy a családok belügyeibe való beavatkozástól sokan – szakemberek és nem szakemberek egyaránt – idegenkednek, nem kívánnak rendôrségi eljárásban részt venni, vagy egyszerûen nincsenek tisztában azzal, hogy hol kellene be-

2 Gyvt. 17. § (2)-(3) bekezdés.

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

37 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 38

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

jelentést tenni.3 A felsorolt okokat kívánja kiküszöbölni a Gyvt., amely igyekszik valamennyi gyermeket a gyermekvédelmi rendszer látókörébe bevonni, némely esetben pedig kifejezetten kötelezôvé teszi a családi ügyekbe való beavatkozást. Mindezeken kívül a gyermekek számára is felvilágosítást nyújt. 1.1. Korábbi vizsgálatok A jelzôrendszer mûködésének áttekintése, illetve a funkcionálása során fellépô anomáliák feltárása érdekében a korábban hivatalban lévô országgyûlési biztosok több vizsgálatot folytattak, amelyek a jelen vizsgálat elôzményét, és részben alapját is képezték. Említést érdemel ezek közül néhány olyan vizsgálat, amelyek a gyermek halálát okozó bántalmazásról, illetve elhanyagolásról szóló sajtóhíradások alapján indultak, és amelyekben a biztos megállapította, hogy a gyermekvédelmi jelzôrendszer tagjai alkotmányos visszásságot okoztak azzal, hogy nem teljesítették a jogszabályban elôírt kötelezettségeiket, illetve a felismert helyzetre nem az elvárható módon reagáltak. Az OBH 2167/1999. számú jelentés alapjául szolgáló ügy a „Napló” címû folyóirat cikke alapján indult, amely beszámolt arról, hogy egy 4 éves kisgyermeket olyan súlyosan bántalmaztak, hogy az okozott sérülések következtében meghalt. A cikkbôl kiderült, hogy a gyermekvédelmi intézmények már korábban ismerték a gyermek körülményeit. A gyermekjóléti szolgálat az óvodavezetôtôl értesült a gyermek veszélyeztetettségérôl. Ekkor azonban csak környezettanulmány készült, a dokumentumokból nem derült ki, hogy a helyzet megoldása érdekében milyen döntés született. A gyermekjóléti szolgálat nem hallgatta meg a szülôket, nem találkozott a gyermekkel – aki az óvónôknek és az orvosnak maga mondta el, hogy bántalmazzák. Az országgyûlési biztos az ügyben megállapította, hogy a jelzôrendszer tagjai – köztük a gyermekjóléti szolgálat, az óvoda, a védônô és a családorvos – alkotmányos visszásságot okoztak azzal, hogy nem teljesítették a jogszabályban elôírt kötelezettségeiket. Az ombudsman a helyzet orvoslása érdekében – többek között – felkérte a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy a gyermekvédelmi alapellátásban kötelezôen ellátandó feladatokra vonatkozó jogszabályi elôírásoknak szerezzen érvényt, valamint ajánlást fogalmazott meg a szociális és családügyi miniszternek, hogy az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet közremûködésével dolgozzon ki módszertani útmutatót az alapellátások mûködésének segítésére, továbbá a konkrét ügyben felelôsségre vonási eljárások lefolytatását kezdeményezte. Az OBH 3379/2006. számú ügyben az országgyûlési biztos a médiumok híradásaiból arról értesült, hogy egy korábban gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedô két és fél éves leánygyermek – vér szerinti családjába való visszakerülése után – anyja és nevelôapja folyamatos bántalmazása következtében meghalt. A gyermek bántalmazásáról a védônô kapott jelzést, amelyrôl azonban csak a jelzést követô 11. napon tájékoztatta a családgondozót. A családgondozó ezután egy hét múlva kereste fel a családot, de csak egy késôbbi látogatása alkalmával látott a ■

3 Babity Mária: A gyermekbántalmazás felismerése, megelôzése, kezelése. Eötvös József Fôiskola, Baja 2005.

44 38

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

gyermeken bántalmazási nyomokat, amikor már az anya maga is elismerte a gyermek bántalmazását. Ezután közel egy hónap elteltével – vagyis a bántalmazására vonatkozó eredeti jelzést követô több mint két hónap múlva – került sor a gyermek védelembe vételének kezdeményezésére. A gyermek a védelembe vétele utáni tizedik napon meghalt. A biztos megállapította, hogy a gyermekbántalmazásra utaló jelzésre a szakemberek nem az elvárható módon reagáltak, ezzel alapjoggal összefüggô visszásságot idéztek elô. A helyzet orvoslása érdekében fegyelmi felelôsségre vonást és a gyermekvédelmi feladatok ellátásának alaposabb biztosítását kezdeményezte. Az OBH 1024/2008. számú ügy a Népszabadságban megjelent cikk alapján indult, amely beszámolt egy 13 hónapos csecsemô alultápláltság miatt bekövetkezô haláláról. A vizsgálat megállapította, hogy a csecsemô már születésekor veszélyeztetett volt, tekintettel kis születési súlyára. A szakorvos a kisded fél éves korában dokumentálta ismét annak fejletlenségét, valamint az anya alkoholos állapotát, de csupán a szülôknek tett javaslatot a gyermek átmeneti gondozására. Ezt követôen nem tett további lépéseket. A gyermek veszélyeztetettségérôl tehát jelzés sem a háziorvostól, sem a szakorvostól nem érkezett a gyermekjóléti szolgálat szakembereihez, illetve a gyermekvédelmi hatósághoz, így annak megszüntetésére irányuló kezdeményezés, intézkedés továbbra sem történt. A család egyik – 11 éves – gyermeke bántalmazás miatt segítséget kért a gyámhatóságtól, amelynek eredményeként ôt kiemelték a családból, a többi gyermek helyzetét azonban nem rendezték. Mindezek alapján az ombudsman megállapította, hogy a kiskorú gyermekek sorsának rendezése érdekében csak a 11 éves gyermek önkéntes segítségkérésére, és a 13 hónapos csecsemô halála után történt érdemi intézkedés. A gyermekjóléti szolgáltatás formális mûködése, a gyermekvédelmi jelzôrendszeri tagok jelzési kötelezettségének elmaradása, együttmûködésük teljes hiánya visszásságot okozott az Alkotmányban deklarált, a gyermeket az állam és a társadalom részérôl megilletô kiemelt védelemhez fûzôdô jogával összefüggésben, a csecsemô veszélyeztetettségérôl tudomással bíró egészségügyi szolgáltatók súlyos mulasztása pedig sértette a csecsemô élethez való jogát. A hasonló visszásság jövôbeni elkerülése érdekében a biztos javasolta a szociális és munkaügyi miniszternek, hogy kezdeményezze gyermekvédelmi törvény olyan irányú kiegészítését, amely a jelzési kötelezettségek elmulasztása esetén alkalmazandó következményeket is egyértelmûen rendezi. Az ombudsmani ajánlás hatására a gyermekvédelmi törvényt módosították, a 2009. szeptember 1-jétôl hatályos módosítás szerint a jelzési és együttmûködési kötelezettség elmulasztása esetén az arra kötelezett személyt fegyelmi felelôsség terheli. Fentieken túl a vizsgálat elôzményét képezte az OBH 2597/1999. számú ügy, amely a „Mai Nap” címû lap cikke alapján indult, és amelybôl arról értesült az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, hogy a szomszédok bejelentése nyomán a rendôrség szabadított ki két kisgyereket (4 és 2 éves), akiket szüleik két napja a lakásba zártak. A gyermekekrôl a gyermekvédelmi intézmények – költözés miatt – nem tudtak. Az esetbôl kiderült, hogy a veszélyeztetett, valamint a védelembe vett gyermekek nyilvántartása elégtelen, mivel nincs olyan jogszabályi elô-

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 39

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

írás melynek alapján a gyermekjóléti szolgálatnak, vagy gyámhatóságnak kötelessége lenne az illetékességi területérôl elköltözött, vagy oda érkezett gyermek elô-, utóéletével kapcsolatban tájékozódni, intézkedni. A lakhelyet változtató szülôk gyermekei ezért teljesen kikerülnek a gyermekvédelmi ellátórendszerbôl, vagy be sem kerülnek oda. Tekintettel arra, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság a jogi szabályozás hiányára volt visszavezethetô, az ombudsman javasolta a szociális és családügyi miniszternek, hogy jogszabály-módosítás útján teremtse meg a gyámhatóságok, gyermekjóléti szolgálatok összehangolt nyilvántartási rendszerét annak érdekében, hogy azoknak a gyermekeknek a sorsa, akik bárhol, bármikor gyermekvédelmi ellátásban részesültek, követhetô legyen. Az AJB-3046/2009. számú, hivatalból kezdeményezett vizsgálat során a biztos azt állapította meg, hogy nincs konkrét szakmai protokoll a gyermekvédelmi jogszabályokban megfogalmazott „veszélyeztetett” állapot értékelésére, így annak megítélése mindig az adott esetet ismerô egyéntôl függ. A jelzéssel élô gyermekjóléti szolgálat, és a döntéshozó gyámhivatal nevében eljáró személyek ezért személyiségük, ismereteik, az adott területen kialakult szakmai gyakorlatuk alapján eltérôen értelmezik a veszélyeztetettség fogalmát, ami arra vezethet, hogy a veszélyhelyzetben lévô gyermek és családja többszöri, és több szervezet által megtett jelzés ellenére is idôrôl idôre kikerülhet a gyermekvédelmi rendszer látószögébôl. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy a területi védônôi ellátásról szóló jogszabály azon rendelkezése, amely szerint a védônô „köteles ellátni a körzetében jogszerûen tartózkodó azon személyt is, aki az ellátás iránti igényét a védônônél bejelenti”, a jogalkalmazás során tág és egymástól eltérô eredményre vezetô értelmezési lehetôséget ad, visszásságot okoz a jogállamiság elvébôl eredeztetett jogbiztonság követelményével összefüggésben, és a gyermekek gondoskodáshoz és ellátáshoz való joga sérelmének közvetlen veszélyét keletkezteti. A feltárt visszásságok orvoslása érdekében a biztos kezdeményezte, hogy az egészségügyi miniszter gondoskodjon a területi védônôi ellátásról szóló rendelet módosításáról, továbbá, hogy a szociális és munkaügyi miniszter támogassa a veszélyeztetettség fogalmának definiálására kezdett projektmunkát, illetve fontolja meg olyan szabályozási mód bevezetését, amely alapján a gyermekvédelmi rendszerben standardok, meghatározott protokoll, továbbá jól elhatárolható felelôsségi körök alapján történjen valamennyi veszélyeztetettségi helyzet megítélése. A biztos továbbá felkérte a vizsgálattal érintett gyámhatóság vezetôjét, hogy munkatársai figyelmét hívja fel az illetékesség idô elôtti hiányának megállapításával kapcsolatos helytelen eljárás megszüntetésére. A gyermekvédelmi jelzôrendszer mûködését érintô vizsgálat legszorosabb elôzményét az OBH 4360/2000. számú ügy képezte, amelynek keretében az országgyûlési biztos átfogó vizsgálatot folytatott le Heves megyében, annak megállapítása érdekében, hogy a gyermekbántalmazás, illetve elhanyagolás nyomán kialakuló veszélyeztetettség megelôzésével kapcsolatos állami feladatellátás hogyan valósul meg a gyakorlatban. A vizsgálat az elsôfokú gyámhatóságokra, a megyei gyámhivatalra, a települési önkormányzatok mellett mûködô gyermekjóléti szolgálatokra, a megyei fôügyészségre, a megyei rendôr-fôkapitány-

ságra, továbbá a városi rendôrkapitányságok tárgyhoz tartozó tevékenységeire terjedt ki. A jelentésben rögzített tapasztalatok szerint a gyermekkorú és fiatalkorú sértettek sérelmére a családon belül elkövetett lelki, illetve testi bántalmazások jelentôs többsége ismeretlen marad a hatóságok, különösen a rendôrség elôtt. Az ilyen típusú bûncselekményeknél a látencia a világon mindenütt igen nagy. A rendôrségre jellemzô, hogy a gyermekjóléti szolgálatok munkatársaival csak informális kapcsolata van, hivatalos eljárás során tudomásukra jutott veszélyeztetettségi helyzet kialakulásáról az esetek többségében nem értesítik a gyermekvédelemmel foglalkozó hatóságokat, szervezeteket. Gyermekbántalmazás miatt általában a rokonok, hozzátartozók kezdeményeznek büntetôeljárást, a gyermekvédelmi hatóságok alig tesznek bejelentést a rendôrségnél. A gyermekvédelmi jelzôrendszer gyakorlatilag tehát alig mûködik, aminek a rendôrség munkatársai szerint az az oka, hogy a gyámhatóságok és a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai félelmeik miatt nem vállalják, hogy egyes családok belsô életébe beavatkozzanak. A jelentés számos egyedi esetet feldolgozva a következô általános következtetéseket vonta le. Köztudott, hogy a gyermekbántalmazással kapcsolatos bûncselekményeket nagyon nehéz felderíteni. Ez különösen érvényes azokra a bûncselekményekre, amelyekben a gyermek sértettek szexuális zaklatásnak vannak kitéve. Ezekben az esetekben a sértett gyermek és a szülô számára is nagy segítséget jelentene, ha a rendôrség a büntetôeljárás megindulását követôen hivatalból értesítené a gyermekjóléti szolgálatot. A segítô szakemberek ezt követôen a pszichológus, jogász, családgondozó szolgálatait ajánlhatnák a megroppant családnak, de különösen a sértettnek. Aggályos, hogy a védônôk még azokban az esetekben sem jelzik a veszélyeztetettséget, ha olyan korú gyermekrôl van szó, akinek rendszeres látogatása a védônô kötelessége. Ezt támasztja alá a Heves Megyei Fôügyészség törvényességi felülvizsgálata is, amely szerint „a vizsgált (a gyermek védelembe vételét kezdeményezô) ügyek közül egyetlen egy sem indult védônôk, háziorvosok, illetve házi gyermekorvosok kezdeményezésére, de ügyészségek, bíróságok, társadalmi szervezetek, egyházak és alapítványok sem jeleztek veszélyeztetett kiskorúakat a gyermekjóléti szolgálat, vagy a gyámhatóságok, gyámhivatalok felé.” A jelentésben a biztos több szervnek is tett ajánlást, amelyek közül az alábbiak emelendôk ki. A belügyminiszternek a biztos ajánlásában javasolta, hogy a miniszter fontolja meg a bûnügyek rendôrségi nyomozásáról szóló utasításának kiegészítését olyan elôírással, amelynek alapján a rendôri nyomozó hatóság köteles értesíteni a kiskorú lakhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot és a kiskorú lakhelye szerint illetékes elsô fokú gyámhatóságot abban az esetben, ha a kiskorút nevelô család nagykorú tagjával szemben a kiskorú erkölcsi, szellemi, testi fejlôdését veszélyeztetô bûncselekmény alapos gyanúja miatt indult büntetôeljárás. A legfôbb ügyésznek szóló ajánlásban indítványozta: a legfôbb ügyész gondoskodjon róla, hogy a nyomozás törvényessége feletti felügyelet keretében az ügyészek ellenôrizzék a nyomozást folytató rendôri szervet, hogy az értesíti-e a kiskorú lakhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot, és 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

39 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 40

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

a kiskorú lakhelye szerint illetékes elsô fokú gyámhatóságot olyan esetben, amikor a kiskorút nevelô család nagykorú tagja által elkövetett – a kiskorú erkölcsi, szellemi, testi fejlôdését veszélyeztetô – bûncselekmény alapos gyanúja miatt indul büntetôeljárás. 1.2. A vizsgálattal érintett szervek és kérdéskörök A most bemutatandó, 2009-ben indított átfogó vizsgálat a fenti vizsgálat kereteit egyrészt kiterjesztette a gyermekvédelmi jelzôrendszer valamennyi olyan tagjára, amely tevékenységének vizsgálatára az ombudsman hatásköre fennáll. E szervek a következôk: a) az egészségügyi szolgáltatást nyújtók (így különösen a védônôi szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos), b) a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók (így különösen a családsegítô szolgálat, a családsegítô központ), c) a közoktatási intézmények (így különösen a nevelési-oktatási intézmény, illetve a nevelési tanácsadó), d) a rendôrség, e) a pártfogó felügyelôi szolgálat, f) az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek, g) a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása. Másrészt a vizsgálat igyekezett területileg az ország valamennyi régióját lefedni. Figyelemmel azonban az Ombudsmani Hivatal – sajnálatos módon – korlátozott személyi- és anyagi kapacitására, egyes szervek esetében régiónként kifejezetten csak egy-egy megyének vizsgálatára, más szervek esetében pedig régiónként néhány megyének vizsgálatára koncentrált. Mindezekre figyelemmel az ombudsman a következô szervekhez intézett megkeresést. a) Megyei rendôr-fôkapitányságok (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Békés megye, Komárom-Esztergom megye, Pest megye, Somogy megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, valamint Zala megye). b) Regionális Államigazgatási Hivatalok (Dél-alföldi, Dél-dunántúli, Észak-alföldi, Észak-magyarországi, Közép-dunántúli, Közép-magyarországi, Nyugat-dunántúli Államigazgatási Hivatal) azzal, hogy az elvégzett vizsgálat keretében intézzenek megkeresést a területükön mûködô valamennyi gyermekjóléti szolgálathoz, védônôhöz, valamint nevelési tanácsadóhoz. c) Igazságügyi Hivatalok (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Békés megye, Komárom-Esztergom megye, Pest megye, Somogy megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, valamint Zala megye) azzal, hogy a vizsgálat keretében intézzenek megkeresést a területükön mûködô valamennyi pártfogó felügyelôi szolgálathoz, valamint áldozatsegítô szolgálathoz. d) Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Bicskei Befogadó Állomás, valamint Debreceni Befogadó Állomás. e) Az ország területén mûködô orvosi egyetemek (Debreceni Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar). ■

44 40

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

f) Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium, Magyar Orvosi Kamara. g) A korábban felsorolt megyékben megyénként egy-egy középfokú és alapfokú oktatási intézmény, valamint óvoda. Kiegészítésként megjegyzendô, hogy a háziorvosok és házi gyermekorvosok vonatkozásában a vizsgálat kiterjesztése valamennyi – kiválasztott megyékben mûködô – orvosra meghaladta volna a hivatal kapacitását, ezért a megkeresés fókuszába az általános orvos, illetve a gyermek szakorvos képzés jellege került. Ennek keretében az ombudsman a gyermekbántalmazás témájának orvosképzésben betöltött szerepét igyekezett feltárni. Az orvostudományi karok megkeresésén túl a Magyar Orvosi Kamara elnökének tájékoztatását kérte az ombudsman a csecsemô- és gyermekgyógyászok tevékenysége szakmai feltételeinek feltérképezése céljából. Az orvostudományi egyetemek válaszai igen ellentmondásosnak mondhatók. Némelyik azt rögzíti, hogy a gyermekbántalmazás túlságosan ritka jelenség ahhoz, hogy a témakör tárgyalását általános orvosképzés currikulumában szerepeltessék, mások azonban kifejezetten felhívják a figyelmet a gyermekbántalmazás különbözô formáinak növekvô esetszámára, és a rossz bánásmód-diagnózis képzésbe való beépítésének szükségességére. A gyermek szakorvosképzés tantervében – üdvözölhetô módon – fontos szerepet játszik a rossz bánásmód témájának körüljárása, és lehetôség nyílik a gyermekvédelmi jelzôrendszer tagjaival való személyes konzultációra, esetmegbeszélésre, tanácsadásra. Mindazonáltal nem jellemzô, hogy az orvosképzés során hangsúlyt kapna a háziorvosok és házi gyermekorvosok kiemelkedô szerepe a gyermekbántalmazás tüneteinek felismerésében, és a bántalmazás gyanújának orvos-szakmai igazolásában. A Magyar Orvosi Kamara válasza alapján megállapítható, hogy a gyermekorvosok és védônôk mára tisztában vannak azzal, hogy ôk is a gyermekvédelmi jelzôrendszer tagjai, és jelentési kötelezettségük van. Kiemelendô azonban, hogy a leghátrányosabb régiókban, különösen a vegyes praxisban mûködô orvosokat a hivatkozott felmérés során nem tudták megszólaltatni. A kiküldött megkeresések a további megkeresett szervek esetében nagyjából ugyanazt a kérdéskört járták körül: az adott szerv gyermekvédelmi jelzôrendszeri szerepének tényleges betöltésére, valamint a szervnek a jelzôrendszer mûködésével kapcsolatos tapasztalataira kérdeztek rá, a gyermekbántalmazással összefüggésben. A védônôi szolgálatnak, a nevelési tanácsadónak, az oktatásinevelési intézményeknek, a rendôrségnek, a pártfogó felügyelôi és áldozatsegítô szolgálatoknak, valamint a befogadó állomásoknak küldött megkeresésekben a kérdések között szerepelt, hogy érkezik-e a szervhez jelzés gyermekek részérôl, és amennyiben igen, úgy e jelzések további sorsa hogyan alakul (vagyis kellô jelentôséget tulajdonítanak-e a megkeresett szervek a gyermekek általi segítségkérésnek). További kérdések vonatkoztak arra, hogy a felsorolt szervek mekkora affinitást mutatnak a jelzôrendszer mûködésbe hozatalára (milyen gyakran jeleznek bántalmazás/elhanyagolás miatt más szerveknek, különösen a gyermekjóléti szolgálatnak, továbbá milyen gyakran kezdeményez-

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 41

nek ilyen ügyekben hatósági eljárást). V égül a kérdések tárgyát képezte az esetmegbeszéléseken való részvételi hajlandóság is. A gyermekjóléti szolgálat felé irányuló megkeresés eltérô fókuszpontokat tartalmazott, tekintettel arra, hogy a szolgálat gyermekvédelmi törvényben4 meghatározott feladata elsôsorban a jelzések fogadása. N ekik tehát arról kellett beszámolniuk, hogy mely szervek milyen számban és arányban élnek jelzéssel, továbbá van-e olyan tagja a jelzôrendszernek, amelyrôl megállapítható, hogy „tipikus jelzô”, illetve tipikus „nem jelzô”. A vizsgálat kiterjedtségét igazolja, hogy az ombudsmani megkeresésekre – szervenként összesen tíz-tizenöt kérdésre – az öt egészségügyi felsôoktatási intézmény és két orvosi szakértôi szervezet, egy menekülteket befogadó állomás, hét rendôrfôkapitányság, valamint a 21-bôl 18 oktatási intézmény mellett hozzávetôlegesen 360 gyermekjóléti szolgálat, 1100 védônô és mintegy 100 nevelési tanácsadó küldött választ.

■ 2. A VIZS GÁ LAT SO RÁN MEG ÁL LA PÍ TOTT TÉNY ÁL LÁS 2.1. Nevelési-oktatási intézmények A válaszokból kiderült, hogy az oktatási intézményekhez elenyészô számban érkezik jelzés a gyermekek részérôl, a pedagógusok szerepvállalása a gyermekjóléti szolgálat felé tett jelzések, illetve a megindított hatósági eljárások tekintetében igen cse-

■

4 Gyvt.17.§ (2) bekezdés a) pontja.

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

kély. A közoktatási törvény 1. számú melléklete szerint az oktatási intézmény vezetôje dönti el, hogy az oktatási intézményben a pedagógusokon felül milyen speciális végzettségû szakembereket alkalmaz. Az intézményvezetô dönt tehát a gyermek- és ifjúságvédelmi felelôs, illetve iskolapszichológus alkalmazásáról is. A gyermek- és ifjúságvédelmi felelôsnek kardinális szerepe van a gyermekek tájékoztatásában, illetve a gyermekek veszélyeztetettségének kiszûrésében. Feladatai közé tartozik, hogy az osztályokat személyesen felkeresve felhívja a tanulók figyelmét arra, hogy milyen problémával, hol és milyen idôpontokban fordulhatnak hozzá, illetve, hogy az iskolán kívül milyen gyermekvédelmi feladatot ellátó intézményt kereshetnek fel. Ezen kívül a felelôs feladata, hogy a pedagógusok, szülôk vagy tanulók jelzése alapján megismert veszélyeztetett tanulók családi környezetét családlátogatás keretében feltérképezze, gyermekbántalmazás vélelme esetén pedig kezdeményezze az igazgatónál a gyermekjóléti szolgálat értesítését. A megkeresésre beérkezett válaszok tartalma szerint a gyermekek számára a személyes segítségkérés egyik legfontosabb fórumát jelentô gyermek- és ifjúságvédelmi felelôs tevékenységét leggyakrabban olyan pedagógus végzi, aki az adott oktatási intézményben tanít is, így jelentôs terhet jelent számára a kiegészítô feladatok ellátása. A gyermekek általi ismertségük növelésére sokszor nem fordítanak kellô figyelmet, ritka a személyes bemutatkozás osztályfônöki órán vagy más adandó alkalommal. A felelôsök rendszerint mindössze heti néhány órában – a fogadóórájukon – érhetôk el, gyakori továbbá, hogy csupán elô2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

41 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 42

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

zetes bejelentkezés esetén lehet hozzájuk fordulni. Mindez azt eredményezheti, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi felelôs ismeretlen marad a gyermekek számára, de legalábbis nem válik olyan bizalmi személlyé, akivel a gyermek az általa elszenvedett rossz bánásmód tényét és körülményeit megosztaná. Az elôzetes bejelentkezés nem ad továbbá lehetôséget arra, hogy a gyermekek akut problémákkal forduljanak a felelôshöz. Ezeket a feltételezéseket igazolja, hogy a felelôsökhöz szinte egyáltalán nem érkeznek panaszok gyermekek részérôl. Az iskolapszichológus feladata egyrészt, hogy szakmai szempontok alapján ismereteket szerez az egyes tanulókról, a szülôkrôl, a nevelôtestületrôl, másrészt iskolapszichológusi foglalkozás keretében intervencióval is élhet a megfigyelt problémákkal összefüggésben. A feladatai között fontos helyet foglal el a családsegítô központtal, a gyermekjóléti szolgálattal, a pedagógiai szakszolgálatokkal való rendszeres kapcsolattartás, ezáltal mintegy összekötô, „híd” szerepet is betölt az iskola és más gyermekekkel foglalkozó intézmények között. A válaszokból kiderült, hogy iskolapszichológus a legtöbb intézményben nincs, rendszerint a nevelési tanácsadó pszichológusa lát el iskolapszichológusi feladatokat is. 2.2. Rendôrség A rendôrség jelzési kötelezettségét a gyermekvédelmi törvényen kívül külön Utasítás5 is szabályozza, amely konkrét intézkedéseket ír elô a rendôri állomány tagjainak a gyermek veszélyeztetettségének fennállta esetére. A megyei rendôr-fôkapitányságok válaszaiból kitûnik, hogy a rendôrség vizsgált fôkapitányságainak összesített adatai alapján a rendôrség gyermekek általi közvetlen megkeresése kivételes jelenség. A 7 rendôr-fôkapitányság illetékességi területén élô 483 433 gyerekbôl mindössze 56 keresett személyesen segítséget a rendôrségen, amely a hiteles létszámnak mindössze 0,01%-a. Ennek oka a rendôrség tapasztalatai szerint, hogy a kiskorúak nem mernek a rendôrségre menni ilyen esetekben, mert félnek a hivatalos eljárással járó procedúrától, a következményektôl, illetve nincsenek tisztában azzal, hogy jogok illetik meg ôket a családon belül. A feltárt adatok szerint a rendôr-fôkapitányságok maguk is ritkán intéznek jelzést rossz bánásmód miatt a gyermekjóléti szolgálat felé, illetve elenyészô számban kezdeményeznek hatósági eljárást a gyámhatóságnál. Büntetô-, illetve szabálysértési eljárást a rendôrség 885 esetben indított bántalmazás vagy elhanyagolás miatt, ez a szám a gyermekek kb. 0,2%-át jelenti, holott a bántalmazás aránya a tudományos statisztikák tanúsága szerint ennél jóval magasabb. ■

2.3. Védônôi szolgálat A védônôi szolgálat tagjai – a feladatukból adódóan – az egyik olyan szakmacsoportot képviselik, amelyet a gyermekekhez közvetlen kapcsolat fûz. A védônôi ellátást az egészségügyi ■

5 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás.

44 42

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

alapellátás keretei között a települési önkormányzat köteles biztosítani. A beérkezett válaszok szerint a védônôkhöz a gyermek részérôl szintén igen csekély számban – kevesebb, mint a gyermekek 1%-ában – érkezik jelzés, a szakma képviselôi a Gyvt. jelzési kötelezettségüknek ugyancsak viszonylag kevés alkalommal tesznek eleget (a gyermekjóléti szolgálat és a háziorvos felé tett jelzésekkel, valamint a kezdeményezett hatósági eljárásokkal összesen mintegy az ellátott gyermekek fél százaléka érintett). A kérdésekre megküldött számadatokon kívül a védônôk több esetben is beszámoltak arról, hogy jelzésük gyakran a személyes kapcsolaton múlt, vagyis azon, hogy jó szakmai viszonyt ápoltak a jelzôrendszer más tagjaival, különösen a gyermekjóléti szolgálattal. Ezt a megállapítást a gyermekjóléti szolgálatok által szolgáltatott válaszok is alátámasztották. 2.4. Nevelési tanácsadók A nevelési tanácsadók feladata, hogy a beilleszkedési vagy tanulási nehézségekkel, illetve magatartási rendellenességekkel küzdô gyermek problémáit és annak hátterét feltárja, szakvélemény keretében rögzítse, továbbá megvalósítsa a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatását. A nevelési tanácsadók által küldött információk is megerôsítették a védônôk esetében megállapítottakat. A tanácsadó, illetve a szakemberek gyermekek általi elérhetôsége igen csekély mértékû, a gyermektôl érkezô jelzések száma rendkívül alacsony, még a területen élô gyermekek számának fél százalékát sem éri el. Megjegyzést érdemel, hogy a gyermek által tett jelzések több esetben nem kerülnek továbbításra más, gyermekvédelmi szerepet betöltô, a gyermeknek és családjának segítséget nyújtani képes szervekhez, arról azonban nem volt információ, hogy a nem továbbított ügyek milyen módon oldódnak meg. A nevelési tanácsadó részérôl a gyermekjóléti szolgálat felé tett jelzések száma szintén kevés, vannak olyan megyék, ahol egész évben egyetlen ilyen irányú jelzést sem tettek. Hatósági eljárás kezdeményezése országosan három esetben merült fel.

■

2.5. Gyermekjóléti szolgálatok A jelzôrendszer tagjainak együttmûködésében, összehangolt munkájában kiemelt szerepe van a gyermekjóléti szolgálatnak. A gyermekjóléti szolgálat köteles hatósági eljárást kezdeményezni, ha a gyermek bántalmazására, súlyos elhanyagolására utaló jeleket tapasztal. Amennyiben a szolgálat maga észleli a bántalmazást, vagy a gyermek maga kér segítséget, azonnal fel kell vennie a kapcsolatot az orvossal, a gyámhatósággal, a rendôrséggel és az oktatási intézménnyel, valamint szükség esetén azonnali intézkedésként ki kell emelnie a gyermeket a családból. A szolgálathoz érkezô jelzések esetén tájékozódnia kell az addig megtett lépésekrôl, majd azonnal meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyeket a jelzést adó még nem tett meg vagy nem kompetens azok megtételére. A válaszokból kiderült, hogy a gyermekjóléti szolgálatok túlnyomó többségének – mintegy 80%-ának – nincs külön nyilvántartása arra vonatkozóan, hogy az egyes jelzôrendszeri tagok milyen arányban teljesítenek jelzést feléjük. Ebbôl adódóan a gyermekjóléti szolgálatok nem minden esetben adtak egyér■

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 43

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

telmû választ arra a kérdésre, hogy milyen arányban érkezik bántalmazásra vonatkozó jelzés az egyes jelzési kötelezettséggel bíró szervektôl. Némelyik szolgálat csupán azt tüntette föl, hogy a megindult ügyek milyen arányban kezdôdtek külsô szerv jelzésére, mások a megindult ügyek számát tüntették fel, ám nem jelezték, hogy az egyes jelzôrendszeri szervek milyen arányban szerepelnek, egyes szolgálatok pedig csak annyit válaszoltak, hogy „megfelelô arányban” jeleztek az érintett szervek, szervezetek. Az érintett megyékbôl 64 gyermekjóléti szolgálat nyújtott olyan információt, amelybôl az egyes jelzôrendszeri szervek aktivitásának arányát ki lehetett olvasni. Ez alapján a legtöbb jelzést az oktatási intézmények (óvodák, valamint általános és középiskolák) teszik, az összes jelzésnek mintegy fele származik tôlük. Mindazonáltal az oktatási intézmények nem minden esetben csupán rossz bánásmód, hanem a gyermek magatartása miatt is éltek jelzéssel. A második leggyakrabban jelzô szerv a védônôi szolgálat, amely a jelzéseknek 13%-át teszi meg a gyermekjóléti szolgálat felé, majd ezt követi a rendôrség 9%-os jelzési aránnyal. A jelzôrendszer többi tagja mind 5% alatti jelzési aránnyal rendelkezik. A legkevesebb jelzés a háziorvosok, illetve házi gyermekorvosok (0,2%), valamint az ügyészség és a bíróság (0,3%) részérôl merül fel. A vizsgálat feltárta, hogy a gyermekjóléti szolgálatok szakemberszáma, kapacitása nem minden esetben felel meg a jogszabály által elôírtaknak. A beérkezett adatokból kiderült továbbá, hogy Szarvaskô község önkormányzata jogszabálysértô módon semmilyen formában nem biztosít a településen gyermekjóléti szolgáltatást. 2.6. Menekülteket befogadó állomások A törvényi szabályozás szerint a befogadó állomás és a menekültek átmeneti szállása is gyermekvédelmi feladatokat lát el. A vizsgált idôszakban a Debreceni Befogadó Állomás adatai szerint a 198 ellátott gyermek esetében összesen 8 esetben történt gyermekvédelmi intézkedés, a jelzések azonban soha nem kiskorú részérôl érkeztek. A jelzések következményeként egy esetben került sor csecsemô ideiglenes hatályú elhelyezésére. Súlyos problémát jelent azonban a rendezetlen állampolgárságú gyermekek sorsa, mivel a gyermekvédelmi törvény hatálya csak az elismert menekült és oltalmazottak gyermekeire terjed ki, a más jogállású családokat az alapellátás vagy a védelembe vétel keretein belül a gyermekjóléti központ nem gondozhatja.6 Esetükben a befogadó állomás jelzését követôen egy alkalommal történik családlátogatás, ahol a családgondozó közli észrevételeit és tájékoztatja a családot a gyermekjóléti központ intézkedési lehetôségérôl, ami elsôsorban az ideiglenes hatályú elhelyezés intézménye. Ha a látogatás alkalmával észlelt probléma nem olyan jelentôségû, hogy az intézkedés alapjául szolgáljon, további családlátogatásra, családgondozásra nem kerül sor, hacsak ismételten vagy súlyosabb módon nem jelentkezik a probléma. ■

6 A feltárt problémával kapcsolatban az ombudsmani hivatalban folytatott, külön jelentéssel lezárt vizsgálatok száma: OBH 1128/2007., AJB 4713/2009.

2.7. Áldozatsegítô és pártfogó felügyeleti szolgálatok Az áldozatsegítô szolgálatok és a pártfogó felügyeleti szolgálatok gyermekvédelmi jelzôrendszeri feladatait – a gyermekvédelmi törvényen kívül – ágazati jogszabályok is rendezik. Ezen túl a pártfogó felügyelôk tevékenységét külön Ügymenetmodell is segíti, amely a jelzôrendszeri tagságból eredô kötelezettségekre, a jelzésadás menetére vonatkozó egyértelmû rendelkezéseket tartalmaz. Az áldozatsegítô szolgálatok lényegi feladata a bûncselekmény áldozatainak gyors és szakszerû tájékoztatása az elôállt helyzetben felmerülô nehézségek megoldása érdekében. Fokozott figyelmet igényelnek a szolgálat látókörébe került gyermekek. A beérkezett válasz szerint 11 esetben fordult elô, hogy a kiskorú gyermeket egyedül nevelô szülô tartás elmulasztása miatt fordult a rendôrséghez, illetve a szolgálathoz. A gyakorlati tapasztalatok szerint az ilyen irányú elhanyagolás olyan mértékû megélhetési problémát okoz az érintett gyermekek életében, amit önerôbôl nem, vagy csak nehezen tudnak megoldani. Ugyancsak egyre gyakrabban fordul elô, hogy kiskorú személyek vagyon elleni bûncselekmények áldozatává válnak, nemritkán az oktatási intézmények falai között. Pest megyében bántalmazás, illetve elhanyagolás miatt a szolgálat nem járt el a vizsgált idôszakban. Az összesített adatokból kitûnik továbbá, hogy az áldozatsegítô szolgálat részérôl a gyermekjóléti szolgálatok felé jelzési kötelezettség teljesítésére csupán két megyében került sor, a szolgálatok gyámhatósági eljárást nem kezdeményeztek. A vizsgálatban érintett megyei áldozatsegítô szolgálatok egyetlen esetben sem számoltak be arról, hogy törvényes képviselôje nélkül, közvetlenül a kiskorú áldozat jelezte volna az ôt ért bántalmazást. Noha a szolgálat munkatársai meglehetôsen fontosnak és indokoltnak tartanák az esetmegbeszéléseken való részvételt, ez részben a munkatársak alacsony létszáma, részben az egyes települések nehéz megközelíthetôsége miatt nem áll módjukban. Mindez az adatok tükrében annyit jelent, hogy az áldozatsegítô munkatársai egy megyében két alkalommal vettek részt esetmegbeszéléseken, a többi megyében nem kezdeményeztek, illetve nem vettek részt esetmegbeszélésen. A pártfogó felügyelôi szolgálat célja a bûnismétlés kockázatának csökkentése. A helyreállító igazságszolgáltatás elve alapján a szolgálat fô célja, hogy az elkövetô szembesüljön tettének következményeivel, s hogy az áldozat, a megsértett közösség és a bûnelkövetô közötti közvetítéssel a bûncselekmény okozta károk mérséklôdjenek. A beérkezett válaszok közül kiemelendô a Zala megyei jó gyakorlat, amely szerint a pártfogó minden környezettanulmány készítésekor írásban tájékozódik a gyermekjóléti szolgálatnál, amit az a szolgálat jelzésként értékel, és családlátogatást végez. A beérkezett adatokból kitûnik, hogy a szolgálatok látókörébe került gyermekek számához, valamint a gyermekjóléti szolgálatok felé tett jelzések számához képest az esetmegbeszélések száma elenyészô, több megyében egyáltalán nem tartottak esetmegbeszéléseket. A pártfogó felügyelôi szolgálatoktól beérkezett válaszok is alátámasztották, hogy a jelzések elmaradásának legfôbb oka a retorzióktól való félelem. Problémát jelent, hogy a pártfogók

■

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

43 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 44

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

késve kapják a jelzést a nyomozó hatóságtól, így a megfelelô intézkedéseket nem, vagy túl késôn tudják megtenni. A szolgálat jelzései szerint az írásbeliségen alapuló együttmûködést a jövôben még inkább javítani kell. A pártfogó felügyelôi szolgálatok válaszukban hangsúlyozták továbbá, hogy az alapellátás rendszerében dolgozó szakemberek körében magas a fluktuáció, amely a nagymértékben személyes kapcsolatokon nyugvó együttmûködést megnehezíti.

■ 3. AZ OMBUDSMAN MEG ÁL LA PÍ TÁ SAI ÉS IN TÉZ KE DÉ SEI

3.1. A gyermeki jogok védelme A jelentés megállapításai között az ombudsman elsôként a gyermekek alapvetô jogainak elemzését végezte el. Nyilvánvaló, mégis gyakran elfeledett – rosszabb esetben tagadott – tény, hogy a gyermeket – fôszabályként – minden olyan alapjog megilleti, amely a felnôtt társadalom tagjait is. (A magyar Alkotmányt áttekintve e szabály alól egyetlen kivételt találunk, nevezetesen a választójogot, amelynek gyakorlásából maga az alaptörvény zárja ki a kiskorúakat.) A gyermek az általános – felnôtteknek szóló – alapjogi védelemhez képest azonban – életkora, fizikai, szellemi, érzelmi valójának kialakulatlansága, gondozóitól való függôsége miatt – nagyobb oltalmat igényel. E kiterjedtebb védelmet hivatottak biztosítani a kifejezetten csak gyermekeket megilletô jogok, amelyeket az Alkotmány 67. § (1) bekezdése rögzít. Eszerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérôl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelô testi, szellemi és erkölcsi fejlôdéséhez szükséges. Az alkotmányi felsorolás (család, állam, társadalom) egyben „rangsornak” is tekinthetô: a gyermeknek elsôdlegesen a családtól kell a szükséges védelmet és gondoskodást megkapnia. Ezt egészíti ki, illetve pótolja, helyettesíti az állam által nyújtott védelem és gondoskodás. Az állam természetesen nem pusztán a Magyar Államot mint jogi személyt jelenti, hanem valamennyi, tételesen meg nem határozható állami- és önkormányzati szervet is.7 A gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga tehát az állam szempontjából kötelességként jelentkezik. A gyermekek védelme és a róluk való gondoskodás alkotmányi kereteinek feltárása során említést kell tennünk az Alkotmány 16. §-áról, amely ugyan nem klasszikus alapjogi norma, mégis jelentôs szerepet játszik a gyermekek és az állam (állami szervek) viszonyának kialakításában. Ez a rendelkezés azt rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 16. §-át úgy értelmezte, hogy az állami kötelezettséget állapít meg az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése, valamint érdekeinek védelme tekintetében. Ez az értelmezés azt is jelenti, hogy az oktatás, nevelés és érdekvédelem nem alapjogként szerepel az Alkotmányban. Az alapjogi minôség e hiánya miatt a jogalkotó szervek számára széles a mozgástér atekintetben, hogy konkré■

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

– megalkossa az adott – Alkotmányban meghatározott – cél eléréséhez, illetve védendô érték megóvásához szükséges jogi szabályozást, – létrehozza e cél eléréséhez nélkülözhetetlen intézményi kereteket (vagy segítséget nyújtson ahhoz, hogy magánszemélyek hozhassanak létre ilyen intézményeket), végül – biztosítsa az intézmények jogszerû és hatékony mûködését. E kötelezettségek teljesítését Magyarország egyébként a Gyermekjogi Egyezményhez9 való csatlakozás révén is vállalta. Az Egyezmény 19. cikke értelmében ugyanis „1. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erôszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erôszakot is – bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülôjének, illetôleg törvényes képviselôjének vagy képviselôinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll. 2. Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a gyermek és gondviselôi számára szükségesek szociális programok létrehozását teszik lehetôvé, továbbá a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez; szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.” Mindez a rossz bánásmód keretei között értelmezve azt jelenti, hogy az államnak jogszabályban kell rögzítenie a rossz bánásmód tilalmát és annak szankcióit, továbbá ki kell alakítania és mûködtetnie kell a gyermekvédelem rendszerét, a jelzôrendszeri funkciót is beleértve. Ahogy az országgyûlési biztos gyermekjogi projektjének 2009-es téziseiben is szerepel: „A gyermekek alapjogainak védelme eredendôen többszereplôs, így az erôszakkal szembeni tényleges védelem sem lehet elszigetelt, pusztán az egyes szereplôk ügye.” ■

3.2. Általános megállapítások

A vizsgálat során felbukkantak olyan problémák, amelyek nem csupán elszigetelten, hanem valamennyi vizsgált jelzôrendszeri szerv tekintetében jelentkeztek. Indokoltnak láttuk ezért, hogy ezeket a problémákat általános megállapításként, az egyes szervek helyzetének részletes elemzése elôtt szerepeltessük.

8 79/1995. (XII. 21.) AB határozat. 9 A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény, Magyarországon kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény.

7 Vö. az AJB-3536/2009. számú ombudsmani jelentéssel

tan milyen módon biztosítják az ifjúság létbiztonságát, oktatását és nevelését, valamint az érdekvédelmet szolgáló támogatást.8 Szélesebb mozgástér esetén is szükséges azonban, hogy az állam legalább:

2010/2. SZÁM

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 45

Az adatelemzés nyomán leginkább szembetûnô jelenség az volt, hogy a gyermekvédelmi rendszerbe bekerülô gyermekbántalmazási/elhanyagolási esetek száma jóval alacsonyabb, mint a társadalomtudományi kutatások által megállapított arány. K ülönösen figyelemreméltónak véltük, hogy a vizsgált szerveknél szinte alig volt példa arra, hogy gyermek saját maga kért volna segítséget a jelzôrendszer tagjaitól. Ennek természetesen több oka lehet: a gyermek sokszor egyszerûen még túlságosan fiatal ahhoz, hogy saját problémáját egyáltalán felismerje, nemhogy ahhoz, hogy ezt még jelezze is. Elôfordulhat, hogy éppen a bántalmazó vagy elhanyagoló otthoni, iskolai stb. környezet miatt nem tud, vagy nem mer a gyermek segítséget kérni. Mindezek mellett azonban úgy véljük, hogy a kellô jogismeret és jogtudatosság hiánya, továbbá a gyermekvédelmi jelzôrendszer egyes szerveinek nem megfelelô érzékenysége is oka lehet a beérkezett jelzések alacsony számának. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a gyermekek még bizonyos életkor elérése után sincsenek tisztában saját jogaikkal és kötelezettségeikkel, illetve azzal, hogy sérelem felmerülése esetén hová, kihez fordulhatnak. Másrészt pedig azt is mutatja, hogy a jelzôrendszer a beérkezett jelzéseket nem kezeli megfelelôen. Több szerv részérôl érkezett olyan információ, hogy a jelzôrendszer elvárt minôségû mûködése elsôsorban a jelzôrendszert alkotó szerveknél dolgozók személyes kapcsolatának eredménye. A jelzés tehát nem a jogszabályi kötelezettségek szem elôtt tartása miatt történt meg, hanem ismeretségek vagy informális együttmûködés alapján. Az eredmény (vagyis az egymás irányá-

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

ba történô jelzés, az intézkedések megtétele és a rendszerszerû mûködés megvalósulása) szempontjából egészen lényegtelennek tûnhet az, hogy a jelzôrendszer megfelelô mûködésének indoka a jogkövetés vagy a személyes kapcsolat. A jogállami mûködés alapelveivel azonban csak az egyik változat fér össze: a jogszabály alapján történô mûködés. A jogállam egyik legfontosabb garanciája ugyanis, hogy az állami szervek kötelesek a jogszabályokat betartani és stabil, kiszámítható módon a jogi keretek között mûködni. Mivel a gyermekvédelmi jelzôrendszer szervei állami, illetve állami feladatot ellátó szervek, nyilvánvalóan nem lehet pusztán a jó kapcsolat függvénye az állami feladat ellátása, a jogszabályi kötelezettség teljesítése. A jelentés mindezek nyomán megállapította, hogy az idézett gyakorlat a jogállamiságból eredô jogbiztonság sérelmének közvetlen veszélyét hordozza magában. Számos szervezet tett említést arról a szintén jelentôs problémáról, hogy a jelzôrendszer tagjai félelembôl nem teljesítik jelzési kötelezettségüket. Elôfordul ugyanis, hogy a jelzés révén panaszolt személy megtorlással, bosszúval fenyegetôzik. Személyes fenyegetettségre, ami a szóban megnyilvánuló agresszió mellett nem ritkán fizikai erôszak veszélyét is magában hordozza, elsôsorban a gyermek családja, közvetlen környezete részérôl számíthatnak. Természetesen érthetô, hogy a jelzôrendszerben dolgozók igyekeznek megvédeni magukat a munkájuk miatt rájuk leselkedô veszélyektôl. Mindezek ellenére azonban a gyermekek jogai érvényesülésének nem lehet akadálya a fenyegetettségtôl való félelem. A megoldás tehát nem az, hogy a sze2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

45 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM

Page 46

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

mélyes biztonság megôrzése érdekében nem történik meg a jelzés, hanem az, hogy az állam megfelelô módon segítse a jelzôrendszeri tagok mûködését, védje ôket tevékenységük során. E tekintetben úttörô gyakorlatnak tartjuk például a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága Juppala kontra Finnország ügyben meghozott ítéletét. Az ítélet kimondta: a hamis vád, rágalmazás, becsületsértés miatt indított büntetôeljárások során enyhítô – vagy a bûncselekményt teljes egészében kizáró – körülmény, ha amiatt vádolnak hamis váddal, rágalmazással, becsületsértéssel valakit, mert gyermekbántalmazás gyanúját jelezte. Az országgyûlési biztos jelentésében megállapította, hogy amennyiben a gyermekvédelmi jelzôrendszer valamely tagja megtagadja vagy elmulasztja a jelzés megtételét – történjen ez akár személyes félelembôl, retorziótól való tartásra hivatkozással –, az a gyermeket megilletô védelem elvével ellentétes és alkotmányos visszásságot okoz. Megállapította emellett azt is, hogy jelenleg nincs olyan hazai intézményrendszer vagy védelmi mechanizmus, amelyik a jelzôrendszeri tagok számára lehetôvé tenné, és kellôképpen támogatná kötelezettségük megtételét. E mulasztás a gyermekvédelmi rendszer mûködésének korlátozottságát jelenti, mely ellentétes a jogállamiság és jogbiztonság elvével is. Végezetül az általános kérdések között volt indokolt tárgyalni a jogszabály által elôírt és megkövetelt gyermekjóléti esetmegbeszélések hiányát, ami szintén a jogállamiság és jogbiztonság elvével ellentétes, valamint a gyermeket megilletô gondoskodás, védelem jogával összefüggô visszásság közvetlen veszélyét jelenti. A jelentés kimondta, hogy az esetmegbeszélések elmaradásának, rendszertelenségének oka – a jelzôrendszeri tagok elfoglaltságán, esetleg hanyagságán vagy érdektelenségén túl – elsôsorban az lehet, hogy az esetmegbeszélésekrôl rendelkezô jogszabály nem nevez meg olyan szervet, amely ellenôrizné az esetmegbeszélés megtartásának módját, menetét, nem ír elô továbbá szankciót sem annak elmaradása esetére. Az elmondottak mellett le kell szögezi azt is, hogy a jelzés megtétele még csak az elsô lépés. Emellett szükséges, hogy a jelzést követôen a gyermekvédelmi rendszer gyors, pontos, hatékony és kiszámítható módon mûködjön, ne pedig az egyes szakemberek személyes hozzáállásán, szakmai kompetenciáján múljon egy-egy eset megoldása, kimenetele. Úgy véljük, hogy konkrét, meghatározott sorrendben megteendô lépéseket, felelôsségi köröket, határidôket, ellenôrzésre és szankcionálásra feljogosított szervet vagy szerveket megnevezô protokoll(ok) nélkül a gyermekvédelmi jelzôrendszer alacsony mûködési hatékonysága pozitív irányban nem mozdítható el. Az általános megállapítások után a következôkben az egyes jelzôrendszeri szervek mûködésére vonatkozó következtetések összegzésére kerül sor. ■

3.3. Az egyes jelzôrendszeri szervekre vonatkozó megállapítások

3.3.1. Gyermekjóléti szolgálatok A gyermekjóléti szolgálatok vonatkozásában a regionális államigazgatási hivatalok közlése nyomán megállapítható volt, hogy a vizsgált területi egységeken – a legtöbb helyen – megoldott a gyermekjóléti szolgáltatás. Optimizmusra ad okot az is,

44 46

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

hogy a gyermekjóléti szolgáltatásokat nyújtók szakképzettsége nagyrészt megfelelô, még a leginkább problémás területeken is a dolgozók mintegy 75%-a rendelkezik a jogszabályban elôírt képesítéssel. A nem megfelelô képesítésû dolgozók esetében pedig rendszerint folyamatban van az elôírt végzettség megszerzése. Mindazonáltal még így is számos területen, így Fejér, Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok, Gyôr-Moson-Sopron, Vas, Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jelezték az államigazgatási hivatalok, hogy a gyermekjóléti ellátásban dolgozók kisebb-nagyobb arányának hiányzik a megfelelô képzettsége. Fejér, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, HajdúBihar, Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád megye tekintetében, valamint a dél-dunántúli régió vonatkozásában kitértek a hivatalok arra – a végzettség kérdésénél súlyosabb – az általános jelenségre is, hogy a gyermekjóléti alapellátást nyújtók szakemberhiánnyal küzdenek. Ez különösen a családgondozók esetében szembetûnô, ahol a gondozott családok, illetve gyermekek száma sokszor jóval meghaladja a jogszabályban maximalizált létszámot. Több jelzôrendszeri szerv fogalmazta meg aggodalmát arra vonatkozóan, hogy a gyermekjóléti szolgálat nem ad a jogszabályban elôírt visszajelzést a jelzôrendszer tagjai számára. Ennek folyománya, hogy a tagoktól származó jelzések további sorsa ismeretlen, bizonytalanság áll fenn továbbá a gyermekjóléti szolgálat által megtett intézkedések tekintetében is. A visszajelzés hiánya révén a jelzô szervnek nincs információja arról, hogy az általa jelzett veszélyeztetettség tekintetében egyáltalán történtek-e lépések a gyermekjóléti szolgálat részérôl, és amennyiben igen, milyen jellegûek és milyen eredménnyel. Amennyiben nincs visszajelzés, kizárt, hogy a gyermekvédelmi szervek valóban rendszerként legyenek képesek együttmûködni. A rendszerkénti mûködés deficitje két irányban okozhat torzulást: elôfordulhatnak párhuzamosan megtett intézkedések, vagy az – ami ennél jóval súlyosabb következmény –, hogy bizonyos intézkedéseket egyetlen szerv sem tesz meg. A fent említetteket figyelembe véve a biztos több összefoglaló megállapítást is tett a gyermekjóléti szolgálatokra vonatkozóan. Egyrészt az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermekeket megilletô, kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való joga tekintetében alapjoggal összefüggô visszásság közvetlen veszélyét állapította meg amiatt, hogy egyes gyermekjóléti szolgálatoknál a személyi és szakmai feltételek nem felelnek meg a jogszabályban meghatározottaknak. Ugyanezen alapjoggal összefüggô visszásság veszélyét állapította meg amiatt, hogy a gyermekjóléti szolgálatok nem minden esetben adnak tájékoztatást az általuk megtett intézkedésekrôl, továbbá amiatt, hogy a gyermekjóléti szolgálat visszajelzési kötelezettségét szabályozó rendelet a visszajelzés elmulasztására nem helyez kilátásba szankciót. 3.3.2. Orvosok, orvosképzés A vizsgálat különösen neuralgikus pontját jelentette az orvosok – elsôsorban háziorvosok és házi gyermekorvosok – tevékenységének feltárása, amely indirekt módon, más szervektôl kért információ révén történt. Az orvostudományi karok válaszaiból levonható következtetés volt, hogy az orvostanhallgatók

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:48 PM 1:49

Page 47

legfeljebb az alapképzési idô végén találkoznak a családon belüli erôszak, illetve a gyermekbántalmazás kérdésével. Ezt a megoldást az ombudsman indokoltnak tartotta, részben az orvosképzés struktúrája miatt, részben azért, mert képzés végére az orvostanhallgatók a szakosodás kérdésében is vélhetôen biztosabbak. Több intézmény is említette válaszában, hogy a képzés során nehézséget okoz, hogy a gyermekbántalmazás során adható intézményi segítségnyújtás feltételei, valamint a jogi lehetôségek igénybevétele nem tisztázott, ezért az orvostanhallgatók csak korlátozott és bizonytalan információhoz juthatnak hozzá. Megállapítható volt az is, hogy a gyakorlati tudnivalók átadásában nem annyira az intézményi garancia, illetve az elméleti oktatás jelentôsége a domináns, hanem a tutor, a gyakorlati képzést vezetô orvos személye, ami – ha még oly jellemzô is bármely szakemberképzés során – ugyanúgy nem tekinthetô megalapozott jogállami garanciának, mint a korábban említett, személyes kapcsolaton alapuló jelzési hajlandóság. A jelzôrendszer mûködésbe hozásában esetleg nem kompetens praktizáló orvos által át nem adott gyakorlati tudnivalók hiányát enyhítheti a kórházakban jelen levô szociális munkás mûködése, ez azonban még mindig elégtelen a házi gyermekorvosok, különös tekintettel a vegyes praxisban mûködô házi gyermekorvosok mûködésében elért változáshoz. Mindezekre tekintettel az ombudsman rámutatott, hogy az általános orvosképzésbe, valamint a háziorvos és házi gyermekorvos képzésbe beépített, gyermekbántalmazásra vonatkozó tananyag nem éri el azt a célt, hogy a bántalmazott gyermekkel kapcsolatba kerülô orvo-

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

sok meghatározó szerepet töltsenek be a gyermekvédelmi jelzôrendszer mûködésében. Ez pedig ismételten a gyermekek jogaival összefüggô visszásság közvetlen veszélyét jelenti. Sajnálatos volt az a válaszokban hivatkozott attitûd is, mely szerint a házi- vagy gyermekorvosnak nem feladata a gyermekbántalmazás prevenciója, pusztán a sérülések gyógyítása. Jelentôs probléma volt továbbá, hogy – valószínûleg az említett attitûd miatt is – a háziorvosok és házi gyermekorvosok gyermekvédelmi jelzôrendszerben betöltött szerepe igen csekély. Ezt támasztották alá a jelzôrendszer más szerveitôl (pl. rendôrség, áldozatsegítô szolgálat) érkezett adatok, különös tekintettel a gyermekjóléti szolgálatok által közölt információra, amely szerint a gyermekbántalmazásra utaló jelzések a háziorvosoktól, házi gyermekorvosoktól érkeznek a legritkábban. A jelentés eredményeinek kiegészítéseként megjegyzendô, hogy a háziorvosok és házi gyermekorvosok jelzôrendszerben betöltött szerepének különös jelentôséget ad az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX . 3.) N M rendelet közelmúltban történt módosítása, amely átalakította az óvodáskorú gyermekek iskola-egészségügyi szûrésének rendszerét. Míg az említett jogszabály 2. számú melléklete korábban az óvodás korú gyermekek egészségi állapotának évenkénti orvosi vizsgálatát írta elô, addig a jelenleg hatályos norma az óvodások szükség szerinti vizsgálatát teszi csak kötelezôvé. Ez a módosítás – az évenkénti szûrés elmaradása – sajnos tovább csökkenti annak az esélyét, hogy a gyermekbántalmazásra legalább a kötelezô orvosi vizsgálatok keretében derüljön fény. 2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

47 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:49 PM

Page 48

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

OMBUDSMANI OLDALAK

3.3.3. Nevelés-oktatási intézmények A nevelési-oktatási intézmények válaszaiból az ombudsman azt a következtetést vonta le, hogy az intézményekben rendszerint nincs olyan szakember, akinek kizárólagos és állandó feladata lenne a gyermekek helyzetének feltérképezése, a gyermekek panaszainak meghallgatása, és szükség esetén a gyermekvédelmi jelzôrendszer felé való továbbítása. A gyermek- és ifjúságvédelmi felelôsök és az iskolapszichológusok gyermekek általi ismertsége – annak ellenére, hogy a felelôs számára jogszabály írja elô a személyes bemutatkozás kötelezettségét – esetleges, elérhetôsége az elôzetes bejelentkezés szükségessége miatt, illetve amiatt, hogy a felelôs vagy a pszichológus csupán rövid ideig tartózkodik az intézményben vagy egyéb – pl. oktatási – kötelezettségeit teljesíti, nehézkes. A gyermekvédelmi felelôs vagy pszichológus idegensége, ritka jelenléte vagy egyéb elfoglaltsága nyilvánvalóan nem segíti elô azt, hogy a gyermek bizalmi kapcsolatot alakítson ki e személyekkel, így továbbra sem várható a gyermek személyes jelzései számának emelkedése. A biztos alapjoggal összefüggô visszásság közvetlen veszélyét állapította meg a gyermek- és ifjúságvédelmi felelôs, valamint az iskolapszichológus mûködésének jelenlegi keretei miatt is. 3.3.4. Befogadó állomások Végül a befogadó állomások vizsgálata során feltárt legsúlyosabb hiányosság a tisztázatlan állampolgársági státusú, vagy ún. ismeretlen állampolgárságú gyermekek helyzete volt. Mivel a rendezetlen jogállású gyermekeket a gyermekjóléti alapellátások vagy védelembe vétel keretein belül a gyermekjóléti központ nem gondozhatja, ezek a gyermekek az átlagosnál is sokkal kiszolgáltatottabbak a fejlôdésükre káros hatásoknak. Az ilyen gyermekek gondozására ugyanis csak különleges veszélyeztetettség felmerülése esetén kerülhet sor. Tekintettel a helyzet súlyosságára, e vonatkozásban a biztos nem pusztán alapjogsérelem közvetlen veszélyét, hanem alapjoggal összefüggô visszásság megvalósulását mondta ki a gyermeki jogokkal kapcsolatban. A rendezetlen státusú gyermekek helyzetének orvoslása érdekében már korábban is született olyan jelentés, amely e problémára kívánt megoldást adni.10 További ombudsmani vizsgálatok folynak a kérdéskörben jelenleg is. 3.4.Az országgyûlési biztos intézkedései A feltárt alapjoggal összefüggô visszásságok orvoslása, valamint az ilyen visszásságok közvetlen veszélyének elkerülése érdekében az országgyûlési biztos több intézkedést is tett. Felkérte az oktatási és kulturális minisztert, hogy fordítson kiemelt figyelmet a gyermekek jogtudatosítására, különös tekintettel annak ismeretére, hogy gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás esetén a gyermek mely szervekhez fordulhat segítségért. Kezdeményezte a szociális és munkaügyi miniszternél, hogy gondoskodjon a jelzôrendszeri tagok nagyobb fokú intézményesített védelmének megszervezésérôl. Szakmai standardok kimunkálása és hatékony közvetítése segítségével gondoskodjék ezen kívül arról, hogy a gyermekjóléti szolgálatok eleget tegyenek visz■

10 A kérdés elemzését lásd bôvebben az AJB 7120/2009. számú jelentésben.

44 48

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

szajelzési, valamint az esetmegbeszélések megtartására vonatkozó kötelezettségüknek. Együttesen kérte fel az oktatási és kulturális minisztert, valamint az egészségügyi minisztert arra, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az általános orvosképzés, valamint a háziorvos és házi gyermekorvos képzés során kiemelt kérdésként kezeljék az orvos gyermekvédelmi jelzôrendszerben betöltött szerepét, részletesen tárgyalják továbbá a gyermekvédelemben betöltött orvosszakmai jelenlét jogi kérdéseit. Az orvosképzésben szükséges, gyermekvédelmi jelzôrendszerben betöltött szerep iránti attitûd formálásának módszertani kidolgozására, illetve koordinációjára – az orvosszakmai szervezetek bevonásával – szintén az egészségügyi, valamint az oktatási és kulturális minisztert együttesen kérte fel. A Magyar Orvosi Kamara elnökéhez fordult a biztos annak érdekében, hogy az orvosok képzése és továbbképzése során fordítson kiemelt figyelmet a jelzési kötelezettségek teljesítésére. Kezdeményezte az oktatási és kulturális miniszternél, hogy vizsgálja meg a gyermek- és ifjúságvédelmi felelôsi, valamint az iskolapszichológusi rendszer hatékonyságát, és fontolja meg a felelôs, valamint az iskolapszichológus kötelezô alkalmazásának jogszabály általi bevezetését. Végül jogalkotás kezdeményezése iránt a szociális és munkaügyi miniszterhez fordult annak érdekében, hogy a tisztázatlan státusú gyermekek vonatkozásában a Gyvt. 4. §-ának szabályozását hozza összhangba a Gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseivel. Az Egyezmény ugyanis valamennyi gyermek – így a rendezetlen állampolgárságú gyermekek – számára egyaránt deklarálja a gyermekvédelmi ellátások biztosításának kötelezettségét. Ezzel szemben – ahogy korábban azt említettük – a Gyvt. szerint a tisztázatlan státusú gyermek alapvetô ellátására csak különleges veszélyeztetettség felmerülése esetén kerülhet sor. A jelentés az intézkedéssel érintetteken kívül számos szervhez, szervezethez eljutott. Ennek, és a jelentés médiavisszhangjának köszönhetôen talán egyre többen felfigyelnek a gyermekekkel való rossz bánásmód elleni küzdelem fontosságára, és a gyermekvédelmi jelzôrendszer legalább elég jó mûködésének nélkülözhetetlenségére. A jelentés természetesen – kiterjedt jellege ellenére – minden bizonnyal nem tekinthetô a gyermekvédelmi jelzôrendszert érintô utolsó átfogó elemzésnek. Már most jelentkeznek ugyanis olyan kérdések, problémák, amelyeknek részletes elemzéséhez további ombudsmani munka, fókuszáltabb vizsgálódás szükséges. Rajz in ger Ág nes, Tóth Krisz ti na, Zel ler Ju dit

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:49 PM

Page 49

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BEMUTATJUK

A vitát is tanulni kell ■ VI TA KUL TÚ RA FEJ LESZ TÉS ÉS A FI A TA LOK

Hallott már valaki miskolci és sajóládi középiskolásokat arról eszmét cserélni, hogy az ember sorsa attól függ, hová születik? Látott már valaki hegesztô szakmunkástanulókat a videojátékok hatásairól vitázni? Esetleg tanúja volt annak, ahogyan sajókazai fiatalok érvelnek pro és kontra abban a kérdésben, hogy az ember boldogulásához elég-e a nyolc általános osztály elvégzése? Nos, a rossz hír az, hogy bár a fent említett jelenségek valóban megtörténtek, mégis igazi ritkaság-számba mennek. A jó hír viszont az, hogy ennek nem kell így maradnia.

■ HELY ZET KÉP: KI CSIT TÁ VOL RÓL IN DÍT VA Eutanázia, abortusz, kisebbségi jogok, vallás és iskola, divat, világnyelvek, globalizáció – és még temérdek olyan téma, amelyrôl érdemes és érdekes beszélni, sôt vitázni. Vitázni – de nem azért, hogy az igazság bajnokai legyünk, hanem azért, hogy megértsük egymást, a Másik álláspontját, gondolkodásmódját, azt a kultúrát, amelyben él. Mégis: iskolai közegben forogva hányszor halljuk, hogy a diákok motiválatlanok, nem érdeklôdnek közösségi, társadalmi ügyek iránt. Nem is olyan régen e sorok írója a következô kérdésnek volt fültanúja egy szakmai programon: „Vajon hol rontjuk el a fiatalokat, hogy mire az érettségi közelébe kerülnek, nem tudnak kérdezni, és nincs véleményük?” Az Ifjúság 2008 év elején nyilvánosságra hozott kutatási eredményeibôl, amelyek akkor annyira megdöbbentették a közvéleményt, kiderül, hogy a mai magyar iskolarendszer igencsak alulteljesít, ha a fiatalok demokráciára nevelésérôl van szó. Az olyan alapértékek, mint a rászorulókkal való szolidaritás vagy a kisebbségi jogok érvényesülése, ijesztô módon vesztettek jelentôségükbôl a 9-11. osztályos középiskolások szemében.1 A fiatalok motiválatlansága, a szolidaritás és vitakészségek hiánya – ezek olyan tünetek, amelyek miatt érdemes foglalkoznunk a fiatalok vitakultúra-fejlesztésének ügyével, és egy izgalmas megoldási kísérlettel: a disputával. Elôször a módszer lényegét tekintjük át címszavakban, amelybôl remélhetôleg világosság válnak azok az érdemek és célok, amelyek miatt a formális vita egy tanítási, tanulási és közösségfejlesztô módszerként áll majd elôttünk. Ezután a teljesség igénye nélkül bepillantunk a disputa magyarországi történetébe és jelenébe, hogy végül a jövôbeli lehetôségek felvázolásával köszönjünk el a témától.

■ A DIS PU TA LÉ NYE GE: A SZA BÁ LYO ZOTT, FOR MÁ LIS VI TA

Amikor disputáról beszélünk, formális vitát értünk rajta, azaz az érvek és vélemények olyan ütköztetését, amely meghatározott és szigorú szabályok mentén folyik. A szabályok biztosítják a vita kiegyensúlyozottságát, s lényegében arra vonatkoznak, hogy a beszélôk milyen idôtartamban és sorrendben kapnak lehetôséget álláspontjuk kifejtésére. Vitázni lehet párosan és csapatban, versenyszerûen vagy csak úgy, felkészített bírók,

vagy közönség elôtt, 30 perc erejéig vagy órákon keresztül. Számos vitaforma létezik, Európában az egyik legnépszerûbb a Karl Popper vita például háromfôs csapatok vitáját jelenti 5-6 perces szónoklatokkal és a beszédek közötti 3 perces kérdés-körökkel. A formai követelmények mellett a disputának elengedhetetlen kelléke az érdekes és kellôképpen ellentmondásos vitatéma, ami egy „tételmondatba” sûrítve áll a vita középpontjában. Bármely olyan kijelentô állítás lehet tételmondat, amely kellôképpen ellentmondásos, pro és kontra egyformán lehet érvelni mellette. A jó tételmondatok köre meglehetôsen széles, csak néhány példa a gondolatébresztés kedvéért: • vonatkozhatnak értékvitára: „A demokrácia veszélyes”, „A polgári engedetlenség morálisan elfogadható eszköz az igazságosságért vívott harcban”; • valamilyen változásra, társadalmi ügyre: „Magyarországon engedélyezni kellene az eutanáziát”, „Be kellene tiltani a véres sportokat”; • tudományos részproblémára: „Atomenergia helyett nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a megújuló energiaforrásokra”; • iskolához kapcsolódó ügyekre: „Kötelezôvé kellene tenni az egyenruha-viselést az iskolában”, „Az iskola megöli az egyéniséget”; • vagy már-már banális, esetleg vicces témakörre: „Jobb férfinak lenni, mint nônek”, „A ruha teszi az embert”. Egy disputa akkor igazán izgalmas, ha nem pusztán a négy fal között történik, hanem van közönsége. És itt ne csupán a nyilvános vitaversenyekre gondoljunk, hanem arra a lehetôségre is, hogy a disputa jó eszköz lehet egy közösség vitás ügyeinek nyílt megbeszélésére. A vita nem csupán egy játék, szellemi sport, hanem tanításitanulási módszertan is. Lényege nem az ellenfél legyôzése, vagy valamilyen konfliktus feloldása, hanem mindaz, ami egy vitára való felkészülés alatt és a vitázás közben tanulható. A formális vita lehetôség arra, hogy a fiatalok megtanulják elméleti ismereteiket rendszerezni és a gyakorlatban hasznosítani, például, hogy a II. világháború ne csak összefüggéstelen adathalmazként kavarogjon a diákfejekben, hanem hogy érvelni tudjanak a mellett vagy az ellen, hogy Magyarország világháborús szerepvállalása elkerülhetô lett volna vagy sem. A disputa pozitív hatásai között a kommunikációs és érvelési készségek fejlôdését emelik ki elsô helyen. Ezek mellett a

1 Lsd. Szabó Andrea–Bauer Béla (szerk.): Ifjúság 2008 Gyorsjelentés, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009.

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

49 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:49 PM

Page 50

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BEMUTATJUK

készségfejlesztés területén a vita a következô kompetenciák fejlôdésére van hatással:2 • kritikus gondolkodás: a résztvevôk nem csak érvelni tanulnak meg, hanem mások érveit értékelni, azok gyenge pontjait megtalálni; • kutatási készségek: egy-egy vitaversenyre való felkészülés komoly energia-befektetést igényel a vitázók részérôl, melynek során fejleszthetik a megfelelô források megtalálásának és felhasználásának képességét; • aktív hallgatás: egy sikeres vitázónak képesnek kell lennie az ellenfél érveinek megértésére ahhoz, hogy reagálni tudjon rájuk; • csapatmunka: leggyakrabban többfôs csapatok vesznek részt egy-egy disputában, így a fiataloknak meg kell tanulniuk együtt dolgozni a felkészülés idôszakában és a vita teljes ideje alatt is; • tolerancia, nyitottság: a formális vita fontos értéke az ellenfél tisztelete, s annak megértése, hogy ne az embert, hanem az érvet tegyük bírálat és mérlegelés tárgyává. Ugyanakkor egy vita során gyakran elôfordul, hogy a résztvevôk nem azt az oldalt képviselik vitázóként, amely személyes véleményükkel egybeesik, így bele kell élniük magukat a másik oldal helyzetébe, s meg kell találniuk a sajátjukétól eltérô vélemény érveiben rejlô rációt is; • önbizalom: saját magunk és félelmeink legyôzése, az érvelés technikáinak elsajátítása, a vitatémákban való jártasság képessé teszi a résztvevôket arra, hogy mind magabiztosabban mozogjanak a vita és szónoklás terén.

■ A DIS PU TA MOZ GA LOM MA GYA ROR SZÁ GON A módszer kidolgozása és magyarországi meghonosítása évekkel ezelôttre nyúlik vissza, egy ma is bejegyzett szervezethez, a Disputa Kör Egyesülethez kötôdik. Bizonyára sokan emlékeznek még a ’90-es évek virágzó disputa-mozgalmára, amikor is több száz középiskolás fiatal számára nyílt lehetôség, hogy elsajátítsa a fegyelmezett véleményütköztetés és hatékony érvelés technikáit, illetve idôrôl idôre versenyeken, disputa-bajnokságokon tegye próbára meggyôzô- és szónoki képességeit.3 Akkor a kezdeményezésnek sok pártfogója és lelkes szószólója akadt, hiszen a rendszerváltozást követô demokratizálódás évtizedében a vitakultúra fejlesztésnek és a fiatalok aktív állampolgárságra nevelésének hatékony eszközét látták benne. A mozgalom sikerességét nemcsak a rendszeresen meghirdetett képzések és országos disputa-bajnokságok, a közel 800 fiatalt, 200 képzôt és bírót magába foglaló hálózat fémjelezte, hanem az a komoly szakmai és módszertani munka is, amely ezzel párhuzamosan folyt.4 A Soros Alapítvány támogatásának megszûntével ma Ma-

2 Rybold, Gary: Speaking, Listening and Understanding, 1-5., International Debate Education Association, New York, 2006. 3 Részletesebb tájékoztatásért érdemes fellapozni a disputa mozgalom alapítójának, Hunya Mártának a témában jegyzett írását: A disputa program, Budapest, 1998 (kiadta: a Soros Alapítvány). 4 Lásd a NAT és a vitakultúra fejlesztés kapcsolatáról szóló kutatást: Hunya Márta – A vitakultúra és a magyar oktatás I, II, és III. (a cikksorozat megjelent az Új Pedagógiai Szemle 2002 szeptember, október és novemberi számaiban).

44 50

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

gyarországon ez a kezdeményezés sokkal szûkebb keretek között kénytelen mûködni. Ezen a téren tehát jócskán elmaradtunk szomszédaink mögött, hiszen például Szlovákiában, Csehországban és Romániában is országszerte mûködnek vitaklubok, évente rendszeresen szerveznek vitaeseményeket, disputa klubjaik elôkelô helyen szerepelnek a nemzetközi vitaversenyeken. Angolszász nyelvterületen a középiskolai vitakluboknak komoly hagyományai vannak. Láttunk már mozivásznon jólfésült, elegáns egyenruhába öltözött fiatalokat, amint iskolák közötti vitabajnokságon küzdenek az elsô helyért.5 Ezek a jelenetek mennyire nem a valóságtól elrugaszkodottak, az Egyesült Államokban szinte nincs olyan fôiskolás diák, aki életében legalább egyszer ne vett volna részt egy vitaklub életében. Ma hazánkban 100-120 középiskolás fiatal és felkészítô tanáraik alkotják az Országos Disputa Kör Egyesület ma is aktív disputa-klubjainak közösségét Debrecenben, Szarvason, Kecskeméten, Pécsett és Dunakeszin. Ezeknek a fiataloknak a disputázás egyformán jelent közösségi élményt, tanulási lehetôséget és szórakozást: iskolai, szakkör-jellegû vitafoglalkozásokon vesznek részt, vitaversenyeken teszik próbára magukat és mérik össze vita-teljesítményüket. 2008 május és 2009 április között a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány nemzetközi szervezetekkel együttmûködve egy kísérleti, vitakultúra fejlesztô projektet valósított meg KÖZBeszéd címen. A DIA 10 éve foglalkozik demokráciára nevelés ügyével, a közösségi tanulás és fiatalkori önkéntesség modelljének magyarországi meghonosításával. A fiatalok állampolgári nevelésének ügye olyan terület, amelybe erôlködés nélkül beilleszthetô a vitakultúra-fejlesztés és a formális vita. A KÖZBeszéd Program során 6 településen (Miskolcon, Sajókazán, Hegymegen, Berettyóújfaluban, Sajóládon és Pécelen) mutattuk be a formális vita módszerét és kezdeményeztünk nyilvános vitaeseményeket. A célunk az volt, hogy a formális vitát olyan, elsôsorban hátrányos helyzetû, vagy konfliktusokkal terhes közösségekben kezdjük el alkalmazni, ahol a közösség tagjai számára különösképp fontos lenne a hatékony kommunikáció és a demokratikus érdekérvényesítés eszközeinek elsajátítása. Szembesülnünk kellett azzal, hogy a fiatalok mennyire idegenül érzik magukat azokban a helyzetekben, amelyekben valaki egy ôket érintô témáról a véleményüket kérdezi. Motiválatlanság, értetlenség, a vita mûfajával szembeni ellenérzés jellemezte az elsô lépéseket. A kezdeti nehézségek áthidalása után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a vita módszere nemcsak az egyének személyes fejlôdéséhez járul hozzá, hanem pozitív hatással van a közösség életére is. Az iskolai vitaórák hamarosan közösségfejlesztô munkába csaptak át, amelyek következtében érezhetôen nôtt a fiatalok közötti összetartás és csapatszellem, elfogadóbbá váltak a nézetkülönbségekkel szemben, csökkent a verbális agresszió, a vita tanulásában meglátták a lehetôséget a fejlôdésre. Íme néhány visszajelzés a kezdeményezés hatásairól a programban résztvevô trénerek és diákok tollából:

5 Az egyik legjobb példája a vitához kapcsolódó filmirodalomnak Denzel Washington „The Great Debaters” címû munkája, mely bár kissé „hollywoodi” alapokon, de bemutatja, hogyan küzdi fel magát a ’30-as évek Amerikájában egy afroamerikai diákokból álló csapat az országos vitabajnokságra. (http://www.thegreatdebatersmovie.com/)

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:49 PM

Page 51

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:49 PM

Page 52

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BEMUTATJUK

„A vitaórákkal elsôsorban közösségfejlesztés volt a célom. Nagy hatása volt a foglalkozásoknak, sok olyan változás következett be, ami korábban elképzelhetetlen volt a csoportban. Például azelôtt soha nem történt meg, hogy az osztály tagjai önszántukból feladatokat vállaltak volna el, vagy tettek volna valamit a közösségért. Most pedig ott tartanak, hogy önálló projektet valósítanak meg, és az osztályban kialakult egyfajta csapatszellem.” Gábor, tréner, Pécel „Nagyon hasznos az, amit tanítotok nekem. Korábban a »vita« szó számomra egyet jelentett a veszekedéssel és a kiabálással. El sem tudtam képzelni, hogy lehet vitázni hangoskodás nélkül. Szeretnék ügyvéd lenni, ha felnövök, ezért meg kell tanulnom, hogyan kell tisztelettudóan és nem kiabálva vitázni” Móni, 16 éves diák, Sajókaza „Nagyon jó volt a foglalkozás, jó lenne, ha folytatódna. Én kellemesen csalódtam ebben az egészben." diák, Pécel „Eleinte nagyon nehéz dolgom volt a csoporttal, nem akartak együttmûködni. Aztán megkérdeztem tôlük, hogy szerintük hány roma származású ember dolgozik a helyi önkormányzatban. Mondták, hogy egy sem. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy ez vajon miért van így. Megértették, hogy ha érvényesíteni akarják az érdekeiket, elôbb meg kell tanulniuk kommunikálni azokat.” Judit, tréner, Hegymeg Számunkra is meglepetést okozott, hogy olyan iskolai közösségekben, ahol a diákok számára ismeretlen az önkifejezés fogalma, olyan osztályokban, ahol a fiatalok nem kaptak lehetôséget arra, hogy megtanulják véleményüket agresszió és kirekesztés helyett érvekkel kifejezni, olyan településeken, ahol feldolgozatlan helyi konfliktussal terhesek a hétköznapok, a vitakultúra fejlesztés milyen nem várt eredményekre képes. Pécelen, a Fáy András Mezôgazdasági, Közgazdasági Szakközépiskola osztályaiban érezhetôen változott a diákok egymáshoz való viszonya, kialakult egyfajta közösségi szellem: a program végére a fiatalok egy közös projekt-ötletet fogalmaztak meg, és szerveztek meg a saját iskolájuk számára. Sajókazán szintén nem várt módon, a felnôttek kezdtek el érdeklôdni a vita-foglalkozások iránt, egy nôkbôl álló helyi érdekvédelmi kör alakult, akik felismerték, hogy a disputaórák segítenek nekik abban, hogy érdekeiket hatékonyabban képviseljék a települési önkormányzat elôtt. Miskolcon a fiatalok vitabajnokságot szerveztek maguknak, amit nem várt érdeklôdés övezett, s fölmerült egy vita-kurzus indítása a Miskolci Egyetemen. A kísérleti program sikerein felbátorodva 2009 ôszén a DIA új projektet indított, immár annak érdekében, hogy országszerte vitaklubok létrejöttét segítse elô. Összesen 30 pedagógus és ifjúságsegítô végzett el egy disputaképzést, hogy ezt követôen, legtöbbször szabadidejébôl áldozva tartson vita foglalkozásokat fiataloknak az általános iskolás korcsoporttól egészen az egyetemi hallgatókig, az olyan kis településektôl, mint Lenti vagy Cered a nagyvárosi gimnáziumokig. Tanórák alatt, tanítás utáni szakkörben vagy iskolán kívül, máshol a helyi mûvelôdési ház

44 52

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

klubjában találkoznak, vitáznak a fiatalok. Február utolsó hétvégéjén 27 vita-csapat, azaz közel száz fiatal vett részt a DIA történetének elsô disputa bajnokságán Budapesten. Az eddigi tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, sokszor nincs könnyû dolga ma Magyarországon annak, aki vitakultúra fejlesztésre vállalkozik. Gyakran elôfordul, hogy a kezdeményezés a fiatalokhoz már el sem jut, mert az iskolavezetés utasítja el a vitaklub létrehozásának ötletét. De van, ahol üdvözlik a kezdeményezést, mondván: végre történik valami és van olyan intézmény, ahol felismerik a vita-tanításban rejlô lehetôséget, mint egy olyan többletet, ami pozitívan hozzájárul az iskola egészének teljesítményéhez. Még ha a DIA vitakultúra fejlesztô programja csupán csepp a tengerben, még ha évek teltek is el úgy, hogy a disputamozgalom gyakorlatilag kikerült a köztudatból, hiszünk abban, hogy olyan perspektívák és lehetôségek elôtt áll a kezdeményezés, amelyeket nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. Álljanak ezek a lehetôségek itt a cikk végén, mintegy felsorolásszerû hitvallásként, gondolatébresztônek, felhívásnak, útjelzônek, tovább bôvíthetô listának: • a disputának egyszer minden középiskolás fiatal számára hozzáférhetôvé kellene válnia, hogy legalább egyszer minden fiatal találkozzon a formális vitával, fejlessze kommunikációs, érvelô- és vitakészségét, elsajátítsa a demokratikus véleményütköztetés attitûdjeit, • a vita tanításának nem csupán egy hasznavehetetlen fejezetnek kellene lennie a tanárképzés didaktika könyveiben, hanem egy élô módszertannak, amely rendszeresen beépül a tanórák menetébe, • a formális vitának önálló kurzusként kellene megjelennie a felsôoktatásban, • a magyar fiataloknak helyük van a nemzetközi vitabajnokságokon, • hiszünk abban, hogy számos társadalmi probléma, és a kisebbségeket érintô konfliktusok csak értelmes társadalmi párbeszéddel, nyilvános kommunikációval oldhatók meg, és hiszünk abban, hogy a demokratikus érdekérvényesítés eszközeinek közvetítése, a vita tanításán keresztüli közösségfejlesztés egy eszköz a megoldáshoz vezetô úton. Ta kács Vik tó ria

■ IRO DA LOM:

Hunya Márta: A disputa program, Budapest, a Soros Alapítvány, 1998. Hunya Márta: A vitakultúra és a magyar oktatás I, II, és III., Új Pedagógiai Szemle, 2002 szeptember-november. Rybold, Gary: Speaking, Listening and Understanding, 1-5., International Debate Education Association, New York, 2006. Szabó Andrea–Bauer Béla (szerk.): Ifjúság 2008 Gyorsjelentés, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2009. Trapp-Zompetti-Motiejunaite-Driscoll: Discovering the World through Debate, International DEbate Education Association, 2005.

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:49 PM

Page 53

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BEMUTATJUK

Lehetôség tehetséges gyerekeknek ■ A KA RA VÁN MÛ VÉ SZE TI ALA PÍT VÁNY A K araván Mûvészeti Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy tehetséges hátrányos helyzetû, elsôsorban cigány gyerekeket kutasson fel, és számukra tandíjmentes színészképzô stúdiót mûködtessen Budapesten. 2000 óta sok ilyen gyermeknek, fiatalnak nyújthattuk szolgáltatásunkat, miközben létrejött gyermek- és ifjúsági színtársulatunk. Az alapítók az alapítvány létrehozásával támogatni kívánják a tehetséges, de hátrányos helyzetû, fôként cigány származású fiatalok képességeinek kibontakoztatását a színház, a tánc, a zene, a film, a képzômûvészet, valamint az általános mûveltség területén. Az eltelt tíz év során folyamatosan fejlôdtünk: a színészképzô stúdió mûködése mellett létrejött gyermek- és ifjúsági színtársulatunk, majd 2009-ben nemzetiségi és etnikai kisebbségi színház V .kategóriás besorolást kaptunk. A kezdetektôl minden évben tehetségkutatást végzünk, elsôsorban Budapesten a tizenéves korosztályban. N övendékeink sok szempontból heterogén csoportot alkotnak. K özöttük vannak tehetséges romák és nem romák, hátrányos helyzetûek és középosztálybeliek is.

jelenlétével, tevékenységével a szerencsés találkozások lehetôségét demonstrálja. N agy szüksége van a magyar társadalomnak arra, hogy az elfogadó, egymást megértô attitûd uralkodjék el az oktalan negatív sztereotípiák és gyûlölet helyett. Ennek elôsegítésére használjuk eszközként a mûvészetet és a pedagógiát. K araván M ûvészeti Alapítvány 1091 Budapest, Ü llôi út 91/b.1/7. V ezetô: Nyári O szkár Telefon: +36 1 215 2953, +36 30 867 3804, +36 70 324 7208 E-mail: karavanma@ gmail.com w w w .karavan.co.hu

Eddig nyolc elôadást hozott létre a társulat: M inden egér szereti a sajtot (2002) A kisfiú meg az oroszlánok (2004) M oha és Páfrány (2005) A kis M ukk története (2006) Sakko shimijako kamel o shajto (2007) Anconai szerelmesek (2008) C sodálatos vadállatok (2009) A hétfejû tündér (2009) A mozgásvizsga résztvevôi 2009 Számos díjat és elismerô szakmai visszaigazolást kaptunk, két növendékünk végzett a K aposvári Egyetem színész szakán, többen tevékenykednek a színházi és filmes szakmában. Az idôsebb roma növendékek többsége már fôiskolára jár. Amiben színészképzô stúdiónk kivételesnek mondható, hogy itt roma és nem roma gyerekek, fiatalok, felnôttek találkoznak nap mint nap. Igyekszünk sokféle lehetôséget biztosítani a hátrányos helyzetû gyerekeknek. N övendékeinkkel évek óta részt veszünk nemzetközi színházi w orkshopokon és olyan hazai projektekben, ahol lehetôségünk van a társadalmunkban eluralkodott, a cigányokkal és más kisebbségekkel szembeni intoleráns szemlélet megváltoztatására. H azánkban rendszerint a romák és nem romák találkozásai szerencsétlenek, riasztóan negatívak. A K aravánban viszont szerencsés találkozások vannak profi és nem profi színészek között, roma és nem roma gyerekek, szülôk, színészek között, a többségében roma színtársulat és a közönség között, különösen, ha olyan helyen tartunk elôadást, ahol a gyerekek még nem láttak színházat. A K aravánban roma és nem roma emberek közös munkája által értékek, eredmények születnek. V agyis a K araván

M inden egér szereti a sajtot

2010/2. SZÁM

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

53 44

csagyi_2010_2.qxd:csagyi0804.qxd

6/6/10

1:49 PM

Page 54

(Black plate) (PANTONE 574 C plate)

BÚCSÚZTATÓ

Dolgozószobai beszélgetések ■ IN MEMORIAM VOLENTICS AN NA A földszinten, a folyosólabirintus végén volt a szoba. Az ajtó széles tokozata és berakásai a keskeny rézkilincs ívelése régi idôket, valahogyan történelmet idézett. A kilincs könnyen mozgott, nem szorult, nem nyikorgott. A szobába lépve a szemközti fal egy részét függönytelen ablak töltötte ki. A kilátást a zárt, betonozott udvarra néha egy ecetfa ágai szûrték, ha a szél erôsebben fújt. Az ablak alatt dohányzóasztal, mellette két fotel. A mosdókagyló közvetlenül az ajtó mellé volt felszerelve, felette tükör. A szappan zárt dobozban, a törölközô ráhajtogatva az alumínium tartórúdra. A jobb oldali falat könyvszekrény és polcok töltötték ki. A szekrény mellett, közel az ablakhoz állt az íróasztal. Jegyzetek, dolgozatok, könyvek sajátos rendje borította. A berendezés stílusát nem lehet meghatározni. Minden ott volt, ahol lennie kellett. A szobában a belakottság, a bedolgozottság és a folyamatosság érzôdött. Nem voltak felesleges holmik, lomok, vagy a helyüket keresô tárgyak. A szoba illatát könyvek, papírok és a cigarettafüst vegyülése alkotta. Dolgozószoba. Anna dolgozószobája a Bethlen Gábor téren, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképzô Fôiskola földszinti folyosójának végén. Itt beszélgettünk… … arról, ahogyan élt, tanított, ahogyan jelen volt a közösségben, ahogyan hatott a környezetére, létrehozott és megtartott egy szakmát, gondozta a barátságot, alkotott, nevelt. Szürkületi félhomály töltötte be a szobát, ha a neonok nem világítottak. A folyosón, az ajtó mellett elnyûtt fotelek, kopott, karistolt székek. Hallgatók ülnek rajtuk. Nyugtalanul forgatják jegyzeteiket, türelmetlenül mocorognak és várnak arra, hogy kinyíljon az ajtó. A szobában dolgozott: alkotott, vizsgáztatott, jegyzetet írt, konzultációt vezetett, szakirodalmat fordított, leckekönyvet írt alá, dolgozatot értékelt, kutatási tervet készített. A szoba szakemberek képzésének, nagy beszélgetéseknek a színhelye volt. Erôtere befolyást gyakorolt a hazai gyermekvédelmi szakemberképzésre, a gyermekközpontúbb és emberarcú közösség építésére, nevelési kultúránk jobbá tételére. Ennek a szakmát tápláló, alkotó erôtérnek a fenntartásához járult hozzá gondolataival, tanításával, barátságaival, beszélgetéseivel. Ebben a szobában kezdôdött meg egy átfogó, összegzô pályamû elkészítése a reszocializáció és a gyermekvédelem lehetôségeirôl. A dolgozat a hazai gyermekvédelmi és kriminálpedagógiai szakirodalom egyik alapdokumentumává vált. A XX. század végén jelent meg, új alapokra helyezve gyermekvédelmünk komplex tevékenységrendszerének meghatározását, fellendítve ezzel a szakmai mûhelyek gyakorlati munkáját. Alapvetése szerint a gyermekvédelem a rászoruló gyermeknépesség-csoportok speciális szükségleteire való optimális rea-

44 54

CSALÁD GYERMEK IFJÚSÁG

2010/2. SZÁM

gálás, vagyis: a fogyatékos, a nehezen nevelhetô, az inadaptált, a beteg, a hátrányos helyzetû és a veszélyeztetett gyermekek speciális nevelési-oktatási, mentálhigiénés, szociális- és egészségügyi szükségleteinek adekvát kielégítése abból a célból, hogy a problémákat megszüntessük, vagy azok súlyosbodását, halmozódását megakadályozzuk. Nevéhez egy szakterület kötôdik – immár – elválaszthatatlanul. A pszichopedagógia fogalma eggyé vált vele. Szakmai generációk, a gyermekvédelem intézményei, hazai és nemzetközi programjai fejlôdhettek általa. A másik szoba is a földszinten, a folyosó labirintus végén volt. Az ajtó formatervezett, egyszerû felületkezelt tokozata a falba olvadóan sima ajtófelület, a szabványok jellegzetességét mutató, stílusmentes kilincs ívelése a modern idôt, valamiképpen a hétköznapjainkat jellemzi. A kilincs és az ajtó hangtalanul mozog, nem szorul, nem nyikorog, halk, surrogó hang kíséri mozgásukat. A szobába lépve a szemközti falat teljesen kitölti az ablak. A kilátást a zárt, parkosított udvarra, semmi sem takarja. Az ablak alatt dolgozóasztal, hozzá illesztve a hosszú tárgyalóasztal. Az ablakkal szemközti falat beépített szekrény borítja. Az asztalon szárazvirágból összeállított virágcsokor, idôtlen dísz, szobatartozék. Puritán, díszítetlen szoba az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fôiskolai Kar Ecseri úti épületében. Az íróasztal melletti falrészen egy kis alakú kép áll, más számára alig látható módon elhelyezve. A hatalmas vízesést mutatja kápráztató színeivel, örök és nem szûnô erejével, nyugalmával, állandóságával, folyamatosságával. Fénykép a Vízesésrôl. A szoba falának központi helyét egy portré foglalja el. Nyugodt arc, tiszta, nyílt tekintet, fénykép a példaképérôl. Ôrizve a tudós elôdök értékeit, átörökítette hitvallásukat, miközben példát mutatott emberségbôl, hûségbôl, kitartásból, a gyengék, az elesettek, a segítségre szorulók iránti alázatból. Hitte, hogy harmonikusan fejlôdô gyermekek nélkül nincs bizalomra érdemes jövô, azt képviselte, hogy harmonikusan fejlôdô gyermekvédelem nélkül nincs bizalomra érdemes társadalom. Beszélgetéseink öröksége, hite, a bizalom, a gyermeksorsok, a szakemberképzés felelôssége, köteleznek bennünket. A szoba falán már egy másik portré is áll, egy másik tudósé, Volentics Anna képe. Szar ka At ti la

borito_b3.qxd:borito200804.qxd

6/6/10

2:13 PM

Page 5

Megjelent az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének alkalmazásáról szóló Kézikönyv „A könyv úgy mutatja be a gyermeki jogok érvényesítésének szükségességét és lehetôségét, hogy annak olvasása, idézése önmagában felér egy képzéssel, eddigi ismereteink, nézeteink felülvizsgálatának lehetôségével. K iemelten támogatja az emberséget, megértést, együttérzést, befogadást, szolidaritást, egyéni, közösségi és állami felelôsségvállalást és munkamegosztást. Egy ilyen módon felnôtt generáció esetén ez biztosítékot jelenthet egy, a mainál jóval élhetôbb és barátságosabb világ esélyére.” H erczog M ária A Kézikönyv/CD megrendelésével kapcsolatban tájékozódhat a csagyi@csagyi.hu e-mail címen vagy a +361 225 35 26-os telefonszámon.

b_4:Layout 1

4/20/10

3:35 PM

Page 1

A gyerekeknek ismerniük kell a jogaikat, hogy élni tudjanak velük – de azt is el kell sajátítaniuk, hogy hogyan lehet ezt megtenni úgy, hogy közben ne sérüljenek mások jogai: legyenek ôk gyerekek, vagy felnôttek. Fontosnak tartjuk, hogy errôl a velük törôdô felnôttekkel együtt gondolkodjanak, tapasztaljanak, hogy megvalósuljon a partnerség. Ez adhat esélyt arra, hogy a gyerek önmaga tiszteletén keresztül eljusson a másik tiszteletéig is. A gyerekjogok érvényesülése legyen napi tapasztalat – minden gyerek számára! Reményeink szerint hozzájárulhatunk ehhez az Európai Unió támogatásával a közelmúltban megjelent Nekem vannak jogaim, neked vannak jogaid, neki vannak jogai… Gyermekjogokról gyerekeknek címû kiadvánnyal, amely szervesen kapcsolódik a Gyermekjogokról felnôtteknek címû kiskönyvhöz. Mindkettô néhány alapvetô gyerekjogi kérdéssel foglalkozik, és CD mellékletet is tartalmaz. A kiadványokat szeretettel ajánljuk figyelmükbe! Megrendelhetôek a csagyi@csagyi.hu e-mail címen.